Korbácsliliom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korbácsliliom
Keskeny levelű korbácsliliom (Eremurus stenophyllus)
Keskeny levelű korbácsliliom (Eremurus stenophyllus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Fűfafélék (Asphodelaceae)
Alcsalád: Aszfodéloszformák (Asphodeloideae)
Nemzetség: Korbácsliliom (Eremurus)
M.Bieb., 1819
Típusfaj
Eremurus spectabilis
M.Bieb.
Fajok
  • szövegben
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Korbácsliliom témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Korbácsliliom témájú kategóriát.

Asphodelus albus

A korbácsliliom (Eremurus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjében a fűfafélék (Asphodelaceae) családjának egy nemzetsége. Egy 1956-ban piacra dobott kertészeti változata a Kleopátra tűje (Eremurus × cleopatra).

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Nyugat- és Közép-Ázsiából származik. Néhány faját és azok hibridjeit a kertészetek sokfelé elterjesztették.

Megjelenése[szerkesztés]

Rövid és zömök, függőleges gyöktörzset fejlesztő évelők, a rizóma alján póklábszerűen szétálló, húsos gyökerekkel.[1] A szétágazó, rendkívül sérülékeny gyökerek rendkívül szélesen, akár méterekre is szétterülnek a földben.[2]

Keskeny, lándzsás levelei tőlevélrózsában állnak.

El nem ágazó, hosszú tőkocsányon fejlődő fürtvirágzata gyakran több száz[3] kis színes virágból áll. Ezek színe fajonként más és más; többnyire sárga, fehér vagy rózsaszín. A legimpozánsabb füzérek akár 3 m magasak is lehetnek.

Toktermés.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Eredeti élőhelyén a száraz, füves pusztákon nő — domboldalakon, gyakran köves talajon.

Tavasszal először levélüstököt nevel, majd a szálas levelek koszorújának közepén nő ki a karcsú virágszár, csúcsán a hosszú, gyertyaszerű fürttel.[1]

Általában május- júniusban virágzik.[2] Virágai fokozatosan, a virágzatban alulról fölfelé haladva nyílnak úgy, hogy az éppen nyíló szakasz felett még bimbók nyílnak, alatt pedig termések érnek. Virágzás közben levelei fokozatosan elszáradnak és visszahúzódnak a hagymába.[4]

Termesztése[szerkesztés]

A kertészeti változatok a jó vízvezető, de tápanyagdús talajt kedvelik. A vegetációs időszakban rendszeresen öntözni kell őket, de ha ezt túlzásba visszük, a hagyma kirothad (erre különösen télen kell ügyelni). Télire célszerű a földjét földjét 15–20 cm vastag lombbal takarni. Rögtön virágzás után szaporítható magról vagy tőosztással. Ez különösen akkor célszerű, ha a növény az adott helyen túlszaporodott — ilyenkor kevesebb és alacsonyabb virágot hoz.[2]

Rendszertani felosztása[szerkesztés]

A nemzetség mintegy 60 fajt számlál; ezen felül vannak a kertészeti hibridek:

Felhasználása[szerkesztés]

Néhány faját és azok hibridjeit — alapvetően a látványos virágzat miatt — dísznövénynek ültetik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]