Digitized by the Internet Archive

in 2016

https://archive.org/details/magyarbotanikail8919dege
 1

MAGYAR BOTANIKAI LAPOK.

(UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.)

KIADJA ÉS SZERKESZTI :
— BERAUSGEIÍER U. REDACTEUR I

DR DEGEN ÁRPÁD

FMNK ATÁRS — HAUPTMITARBEITER

: :

TH AISZ LAJOS — DR GYRFFY ISTVÁN

évfolyam
\ 1 1 Jahrgang

4 TÁBLÁVAL ÉS 10 SZÖVEGKÖZTI KÉPPEL — MIT 4 TAFELN

UND 10 FIGUREN IM TEXT.

LIBRARY
NEW YORK
BOTANICAL
GARÜEN.

BUDAPEST
PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA
1909
 II

A Vili. kötet tartalma. — Inhalt des Vili. Bandes.

I. Eredeti dolgozatok. — Original Arbeiten.

Degen á. Megjegyzések néhány keleti növényfajról Lili. —

Bemerkungen Uber
einige orientaliscke Pílanzenarten Lili. p. 3. old.
« Jelentés a «Vereinigung fíir angewandte Botanikának 1908 aug. hó
—
4 7-ig Strasshurgban tartott gylésérl, p. 81. old.
Domin, K. Cber den system. Wert des Colchicurn pannonicimi Gris. et Schenk.
—
A Colch. pannonicum Gris. et Schenk syst. értékérl, p. 327. old.
Gáyer, Gy. Über eine mutmassliche Juglans regia lacimata 9 Juglans X
régin cf, P- 54. old.
« A Palsatilla Gáyeri Simk. és P. mixta Hal. második termhelye hazánk-
ban. —
Dér zweite Standort dér Palsatilla Gáyeri Sdik. und Palsatilla
mixta Hal. in Ungarn, p. 56. old.
« Négy új Centaurea Magyarország flórájában. —
Vier neue Centaureen
-

in dér Flóra von Ungarn, p. 58. old.

« Vorarbeiten zu einer Monographie dér europáischeu Aconitum-Arten. —
Az európai Aconitum fajok monográfiájának elmunkálatai, p. 114. old.
— II. p. 310. old.
Gyrffy J. Egynéhány lombos moha polykarpophoriájának eddig nem ismert
esetérl, p. 40. old. — Einige bisher unbekannte Falle dér Polykarpo-
phorie bei Laubmoosen, p. 43. old.
« Megjegyzések a tátrai Doronicum Clusii (All.) Tausch ismeretéhez, p.
47. old. —
Bemerkungen zr Kenntnis von Doronicum Clusii (All.)
Tausch aus dér Hohen Tatra, p 49. old.
« Additamenta ad flórám brvologicam Hungáriáé. Enumeratio muscorum
frondosorum rariorum in Transsilvania, Hungária septentrionali alibique
ab auctore aliisque colleetorum, p. 51. old.
« Bryologiai adatok a Magas-Tátra flórájához. — Bryologische Beitráge
zr Flóra dér Hohen-Tátra (Vili.) p. 222. old.
Hollós L. Adatok Kecskemét vidékének flórájához. — Beitráge zr Flóra dér
Umgebung von Kecskemét, p. 215. old.
Hulják J. A Trifolium Lupinaster felfedezése Magyarországon.
L. Über —
die Entdeckung von Trifolium
Lupinaster L. in Ungarn, p. 33. old.
Kosanin. N. Beitrag zr Flóra des Korab- und Bistra-Gebirges in Albanien. —
Adatok az albániai Korab- és Bistra-liegység flórájához, p. 206. old.
Mukr. J. Rassenbikluug durch Rlickkreuzung, p. 211. old.
Xyárády E. Gy. Új növények a Magas-Tátra és közvetlen környékének flórá-
jára s adatok ezek részletesebb ismeretéhez.
T
—
Neue Pflanzen aus dem
Florengebiete dér Hohen-Tatra und ihrer nachsten L mgebung, sowie
Beitráge zr ausführlichen Kenntnis ihrer Pfiauzenwelt, p. 68. old.
Schiffner, V. Lebermoose aus Ungarn und Siebenbíirgen, p. 24. old. —
Magyarországi májmohok, p. 29. old.

I*
IV

Seyaiann V. A Golchicum liungaricum Jakka rendszertani helye, p. 61. old. —

Die systematisehe Stellung von Colchieum liungaricum Janka, p. 64. old.
« Új Achillea-fajvegyUlék Délmagyarországból. —
Ein neuer Achillea-
Bastard aus Stldungarn, p. 238. old.
Sí mokkái L. Apró közlemények Magyarország flórájához. —
Adnotationes par-
vulae ad Flórám Hungáriáé IV— VI., p. 38. old.
Thaisz L. A Syringa Jósikáén Jacqu. fil. mint növénygeografiai útmutató. —
Syringa Jósikáén Jacqu. fil. als pflanzengeographische Leitpflanze, p.
217. old.
Wagner J. Két új Centaurea keverékfaj Horvátországból. —
Centaureae duae
hybridae novae o Croatia, p. 333. old.
Z .min, K. H. Beitráge zr Kenntnis dér Hieraeien Ungarns und dér Balkan-
lander, p. 276. old.

II. Apró közlemények. — Kleine Mitteilungen.

Gyrffy J. Dicranum scoparimn (L.) Hedw. var. nigrescens Gyrffy. p. 336. old.
« Delphinittm oxysepalum Borb. et Pax, p. 337. old
Lengyei. G. Néhány ritkább növény újabb termhelye Budapest környékén. —
Neue Staudorte einiger seltenerer Pflanzen in dér Umgebung von Buda-
pest, p. 335. old.
« Bromas
reptans (Borb.) Fiume mellett. —
Bromus reptans (Borb.) bei
Fiume. p. 336. old.
Maly, K. Centaurea derventana Vis. et Pang. var. dobnaiae K. Maly, p. 93. old.
« ? Euphorbia variábilis Ces., p. 93. old.

III. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate

über ungarische botan. Arbeiten.

Auglstin B. és Lengyel G. Vezérfonal pharmakobotanikai gyakorlatoklioz

(Leitfaden zu pharmakobotanisclien Übungen), p. 250. old.
Bernátsky J. A füst okozta károkról (Über Rauchschaden), p. 241. old.
« Iris-tanulmányok (Iris-Studien), p. 341. old.
Doby G. A sóskasavas sók szerepe a csírázásnál. —
Über die Bolle dér oxal-
sauren Salze bei dér Keimung, p. 246. old.
Futó M. A páfrányok most és hajdan, szerepük a természetben és az emberiség
történetében (Die Pteridophyten jetzt und einst. ihre Rolle in dér Natúr
und in dér Gesehichte dér Menschheit), p. 97. old.
Forenbacher, A. Vegetaeione formacije Zagrebacke okoline. (Die Pttanzenfor-
mationen dér Umgebung von Zagreb), p. 105. old.
Gugler, W. Die Centaureen des ungarischen Nationalmnseums, p. 338. old.
Gyrffy J. Pozsony környékének máj- és loinbosmoh-flórája. —
Die Leber-
und Laubmoosflora dér Umgebung von Pozsony, p. 102. old.
Hirc, D. Revizija Hrvatske Flóré. —
Revisio Flóráé Croaticae, I. p. 105. old.
— íz proljetue flóré topuskoga i ujegove okoline, p. 251. old.
Hollendonner F. Az Alyssum Arduini szárának anatómiájáról. —
Über die
Anatomie des Stengels von Alyssum Arduini, p. 248. old.
Hollós L. Új gombák Kecskemét vidékérl. VI. (Fungi növi regionis Kecskemé-
tiensis VI.) p. 250. old.
,

Jamieson, Th. Válasz dr. Kövessi Ferenc «Észi'e vételei »-re (Antwort auf die
Bemerkungen Dr. Franz Kövessi’s), p. 243. old.
Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról. —
Bericht über
den Stand des Ungarischen National Museums irn Jahre 1908, p.
342. old.
 V

Kövessi F. Észrevételek «Az erdei fák nitrogénfelvétele» cím tanulmányhoz.

— Bemerkungen zu dér auf die Stickstoffaufnahme des Waldes beztigliche
Studie, p. 99. old.
« A növények nitrogénfelvev szervérl szóló Jamieson-féle elmélet kísér-
kereszt- próbája (Kritische Untersuchung dér Jamieson’schen Theorie
leti
über ein Stickstoffsammelndes Organ dér Pflanzen), p. 243. old.
Mágocsy-Dietz S. A luczfeny eltorzult toboza. (Die Krüppeizapfen dér Fichte),
p. 241. old.
« Hazslinszky Frigyes hagyatékából I. —
Aus dem Nachlasse F. Hazs-
linszkys I., p. 251. old.
Moesz G. Az egres amerikai lisztharmatja hazánkban. —
Dér amerikanische
Stachelbeermehltau in Ungarn, p. 245. old.
« Magyarország Cordyeeps-ei. —
Die Cordyceps-Arten Ungarns, p. 247. old.
« Néhány bevándorolt és behurcolt növényünk (Einige eingewanderte
und eingeschleppte Píianzen Ungarns), p. 342. old.
Pál A. Csángó növénynevek. —
Csángó Ptlanzennamen, p. 101. old.
(Pax, F.) Beitrag zr
Tertiárflora Siebenbürgens, p. 104. old.
Pax, F. Bambusium sepultum Andrá, p. 104. old.
« Über Tertiiirpflanzen aus Siebenbürgen, p. 105. old.
Péterfi M.Adatok a Biharhegység mohaflórájának ismeretéhez. — Beitrage
zrKenntnis dér Moosflora des Bihargebirges, p. 9ö. old.
Prodán Gy. Adatok a Bükk és elhegyeinek flórájához (Beitrage zr Flóra
des Bükk-Gebirges), p. 342. old.
Rapaics R. Elzöldült csilíagftirtvirág. —
Phyllodie dér Lupinenblüte, p. 246. old.
« Az Aquilegia genusz. —
De genere Aquilegia, p. 342. old.
Eichter A. Hivatalos emlékirat Nagyin. H. C. dr. gróf Apponyi Albert vallás-
és közokt. m. kir. minister úr ö excelleutiájához ... a kolozsvári tud.
egyetemi botanikus kert jövend sorsa tárgyában, p. 98. old.
« Emlékirat dr. Wekerle Sándor m. kir. ministerelnök és pénzügyminister
úr excellentiájához a budapesti bot. kertnek a Margitszigetre való
áttelepítése, továbbá a kolozsvári tud. egyetemi botanikus kert új tel-
kének sürgs megvásárlása és a fiumei Villa Giuseppe parkjának meg-
szerzése tárgyában, p. 98. old.
« Jelentés a növénytárról. —
Bericht über die botanische Abteilung des
siebenbürg. Museal Vereines, p. 251. old.
Kömer, I. Siebenbürgisch-sachsische Charakterköpfe. 111. Johann Hedwig, p.
353. old.
« Aus dem Leben eines Mikroskopikers dér Linnéschen Zeit, p. 353. old.
Róna J. Emlékezés Nendtvich Tamás-ról (Erinnerung an Thomas Nendtvich),
p. 341. old.
Sabransky, H. Kleine Beitrage zr
Flóra Posoniensis, p. 103. old.
Schullerus, J. Zr
Blüteiibiologie des Gartenmohues (A kerti mák virágjának
biológiájához), p. 103. old.
Simonkai L. Hazánk és az Adria északkeleti mellékeinek shonos, valamint
honosított «RibeS')-fajai és azok fajváltozatai. —Synopsis speeieruin
generis «Ribes», in Huugaria iuque ditioue Adriáé septentrionali-orientalis
spontanearum cultarumque, p. 2i6. old.
Szalóki R. Növénytani kirándulás a magastátrai fenyvesekbe. (Botan. Ausflug
in die Fichtenwálder dér Hben
Tátra), p. 98. old.
Szurák 1. Adatok Eszakmagyarország mohaflórájához (Beitrage zr Ivenntnis
dér Moosflora Nordungarns), p. 101. old.
Tó'kés L. Levélkulcs a fák és cserjék 335 fajának megismeréséhez (Schlüssei
zum Bestimmcn von Blattéin von 335 Baumen und Strauchem), p. 249. old.
Tuzson J. A Potentilla rupestris rendszertani tagolódása és elterjedése. —
Syste-
matische Gliederung und Verbreitung dér Potentilla rupestris, p. 247. old.
Uxgar. K. Ein botanischer Ausflug in das Rodnaer Gebirge, p. 104. old.
« Flórian v. Porcius, p. 104. old.
Wagner I. Magyarország gyomnövényei (Die Unkráuter Ungarns), p. 93. old.
VI

Weber D. Adatok néhány növénycsalád termésének és magjának anatómiájá-

hoz. — Beitriige zr Anatomie dér Samen und Prchte einiger wichtiger
Pflanzenfamilien, 246. old.
p.
Weber S. Új ösvények. —
Neue Fuss-steige, p. 101. old.
Zelenyák I. A gyógynövények hatása és használata (Wirkung u. Gebraucli
:

dér Arzneipflanzen), p. 240. old.

Zemplén G. et Roth Gy. Adatok az erdei fák nitrogén-felvételéhez. Beitráge —
zr
Stickstoff-Aufnabme des Waldes p. 99. old.
« Adatok az erdei fák nitrogén-felvételéhez. —
Beitráge zr Nitrogén -
Aufnahme dér Waldbáume, p. 243. old.

IV. Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Refe-

rate über auslandische botan. Arbeiten.
Bubák, Fr. et Kabát, I. E. Mykologische Beitráge V., p. 347. old.
Diels, L. Pflanzengeographie, p. 107. old.
Dörfleria, p. 260. old.
Gyhffy 1. 11. Additanumta ad flórám bryologicam Hungáriáé, p. 108. old.
-Janchen, E. Eine botanische Reise in die dinarischen Alpeu und den Velebit,
p. 109. old.
« Die europáischen Gattungen dér Farn- und Bliitenpflanzen naeh dem
Wettsteinsclieu System, p 110. old.
öanchen, E. et Watzl, B. Ein neuer Dentaria Basrard, p. 110. old.
Kronfeld, E. M. Autón Kerner von Marilaun, p. 106. old.
Pax, F. Grundzüge dér Pflanzenverbreitung in den Karpathen. II. Bánd, p.
252. old.
« Die Arehieracien dér Zentralkarpathen, p 258. old.
Podpera, Yysledky bryologiekého vyzkumu Moravy za rok 1906—1907. p
I.

348. old.
« Vysledky bryologiekého vyzkumu Moravy za rok 1907— 1908, p. 348. old.
Raciborski, M. Azalea pontira im Sandomierer Wald und ihre Parasiten, p.
351. old.
Scherffel, A. Asterococcus n. g. superbus (Cie.nk.) Scherffel und dessen ange-
bliche Beziehungen zu Éremosphaera, p. 343. old.
« Einiges zr Kenutnis von Schizochlamys gelatinosa A. Br, p. 343- old.
Schiffnrr, Y. Untersuchungen über die Marciiantiaceen-Gattung Bucegia, p.
108. old.
Schoenichen-Kalberi.au, B. Eyfkrths. Einfachste Lebensformen des Tier- und
Pflanzenreiches p. 258. old.
Vandas, C. Reliquiae Formánekianae, p. 259. old.
Zörnig, H. Ai'zneidrogen, p. 352. old.

V. A Kir. Magy. Természettudományi Társ. növénytani

szakosztályának ülései. —
Sitzungen dér botanischen Sek-
tion dér Kön. Ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft,
p. 111, 261, 262, 264, 265, 354. old.

VI. Gyjtemények. — Sammlungen.

Hayek, A. Flóra stiriaca exsiceata (Nr. 701—900), p. 267. old.
Niessen. 570. Pflanzeneliketten, p. 268. old.
Prooán Gy. Eladó duplumok. —
Verkáufliche Duplicate, p. 353. old.
Zahn, K. H. Hieraciotheea Europaea. Cent. IV., p. 112. old.
 VII

VII. Tud. vizsgálatra szolgáló készülékek ismertetése.

— Referate über wissenschaftliche Instrumente.
Lendvai I. Uj készülék az iufusoriumok rögzítéséhez és festéséhez. — Ein neuer
Apparat zr Fixierung und Farbung von Infusorien. p. 268. old.

VIII. Személyi hirek. Personal-Nachrichten.

Aiies 0 — — — 266 Mez C._ . . . . . ... 271
Ascherson P __ 269 Mises R. E. v. — 271
Baragiola ... 269 Naumann A. ... ... .. ... ... 35S
Benecke W. .. ... ... ... 269 Pállá E. . . ... ... ... 358
Bocskay 0 270 Pascher A. ... 271
Burgehstein A. ... ... ... — 858 Perrl E._ . ._ ... 271
Burnat E. 271 Pilger R. ... . ... 269
Chodat R. ... ... 858 Porsch O ... ...... ... 270
Cocker W. C. ... ... 269 Radlkofer L. ... ... ... ... .. 271
Darwin F ... 858 Reade I. M. ... ... . ... 269
Degf.n A ... ... .. 270 Ross H. .... . ... 270
Diels L 269 Rothert W . 271
Domin K 859 Römer I. .. ... 270
Figdor W. .. ... ... 859 Senn G. ... . ... ... . ... 269
Gagnepain— ... 269 Schiller I. ... 358
•Gokbf.l K. v. ... ... 858 Sc.HWENDENER S. ... 271
Goethardt J. W. ... 270 Shibata K ... 269
Gwinne-Voughan D. T. ... 858 Solms-Laubach K. Gráf ... 358
Haberlandt G. „. — 270 SOHAUER P. .... 271
Heimerl A. ... ... ... ... 270 Sperlich ... ... 271
Hf.msley W. B. 270 Stapf O. . 270
Höhnel Fr. v ... ... ... 270 Stoklasa I. ... 358
Karsten G. ... 269 Trf.ub, M. ... ... 858
Kny L .... ... ... ... ... ... 269 Trimiriazeff C.
Kronfeld E. M 270 Van Tieghem Ph. ... 270
Küster ... ... ... ... ... ... 269 VÖCHTING l'._ ... 358
Lengyel G. ... 270 Vries H. 358
Lotsy I. P 269 West G. S. ... ... ... ... ... ... 358
LuersseU Chr. ... 271 Weit-Simon S. ._ 271
.Magnus W 269 Zeillf.r Ch. R ... 358
Maire R. ... 271 ZlEGLER ... 358

IX. Meghalt. Gestorben.

Areschoug Chr. F. W ... 271 van Heurck H. F. ... _. ... 273
Barbosa Rodriguf.z 1. sen ... 273 Hoffiiann O. ...' ... 362
Bolle C ... ... ... ... 362 King G. . . ... 273
Chyzer K. ... ... 359 Kliescksieck P. .. ... ... 273
Easton, A. E. ... 271 Kunszt J. . ... 362
Fliche P. ... ... ... ... ... ... 272 Lacoutoure Ch. ... . ... 272
Geheeb A... ... ... 363 Lindner G. . ._ ... 362
Gugi.er W. 273 Minks A. ... 272
Hansen E. Ch ... 362 Mouillfarine E ... 273
Hanusz I. 272 Zopf W ... 273
 ;

IX

Tárgymutató. — Index.
Abies alba 105. — Abutilon Avícennae 250 Achillea sect. Millefolium 238, ;

210 ; sect. Ptarmica 238, 240 A. atrata sbp. multifida 209 chrysocoma 211 coarc-
; ; ;

tata 238, 240; coarctata X virescens 239X240; eompacta 238, 240; comp. X odorata
v.virescens 239, 240; crithmifolia 238 240; crithinifolia —
coarctata 240; Degenii X
238, 240 odorata v. virescens 239, 240
;
tyinphaea 239 - 240 virescens 239,
; ;

240; Aconitum 114, 264, 310 acuminatum Reichb. 196 198; acutum Reichb.
;
—
120, 163, 167, 186, 187, 190; adenocarpum Gáy. 321 adenosepalum Gáy. 324; ;

adriaticum Gáy. 129, 130, 161, 162; albicans Hst 183; albiflorum Reiclib.
202; Sér. 154; album Ait. 201; alpinum Schur. 126; amoenum Reichb.
165; amplexum Sér. 52 165; angustifolium Bernh. 120, 129, 173, 183. 185;
— Hort., Willd. 155; angustilobum Sér. 201; Anthora L. 115, 124 sq.
Antimra X
romanicum 124 antlmraefolium Sér. 183
;
arctophonum Reichb. ;

322 atlanticum Coss. 317

;
atrovirens DC. 125, 127
;
australe Reichb. 314 ;

autunmale Reichb. ISO, 169. —

baicalense Stev. 314; balcanicum Vei. 203;
—
Bauhini Reichb. 129. 134, 155, 170 172, 174 177 Baumgartenianum Simk. — ;

324; Baumgartenii Schur 165; Beckianum Gáy. 323; Bernhardianum G. Beek

200 Reichb. 120, 165 Wallr. 202 bicolor DC. 156 Scluilt. 192, 193
; ; ;
Sér. ; ;

154; Boissieri Gáy. 179-181; Borbásii Gáy. 316; bosniacum G. Beck 205;
bracteolosum DC. 169 bracteosum 165 brevigaleatum Reichb. fii. 203 buco-
;

vinense Zap. 122, 129, 143, 166, 168: Burnati Gáy. 129, 141.
;

callibotryon — ;

Reichb. 155, 163 —

167, 195; calvum Gáy. 205; Cammarum Jacq. 34, 202; L.
132—140, 157, 191, 199; Wulf. 119, 191; Cammarum Koelleanum 190; X
Cammarum X
Stoerckianum 167 camptotrichum Gáy. 202; canescens Schleich.
;

154; capsiriense Jeanb. et Timb. Lagr. 129, 171, 175 179, 181; carniolicum —
Gáy. 155, 184; earpathicum DC. 314; centrale Titnb. Lagr. 177, 178; cer-
uuum Baumg. 165; Hst 204; Reichb. 203; Wulf. 119, 148—150, 199; cer-
nuum X
Koelleanum 150; Clairvilleanum Briigg. 198; Clusianum Reichb. 167;
Wallr. 321 coeruleum Blocki. Hoelzl 127
; Sér., Wahlbg. 201 coerulescens
; ;

Simk. 324; collinum Le Grand 170; Schur 126, 127; commutatum Reichb. 165;
compactum Reichb. 129, 133, 144. 153—156, 173, 182 confertiflorum DC. 127, ;

128; corsicum Gáy. 129, 181, 182; croaticum Deg. et Gáy. 312, 322; Cyno-
etonum Reichb. 321 Rouy-Fouc. 321. ;
—
dasycarpum Schur. 206 dasytrichum ;

Deg. et Gáy. 318; decorum Reichb. 195; Degeni Gáy. 205; delphiuense Gáy.
129, 142, 171, 174, 181; denudatum Gáy. 156; diabolicum Gáy. 205 dissecti- ;

folium Zap. 314; divergens Pauc. 129, 140, 142, 175, 180, dolomiticum Evers
318; —
Kern. 145, 148, 154; dumetorum Gáy. 170. elatum Sál. 169; eminens —
Koch 157, 159 engadinense Brtlgg. 206 eriostemum DC. 194 eulophum
Reichb. 125; —
;

Sér. 115, 125; eustachyum Reichb. 150; exaltatum

;

Rc-hb.
;

187, 189, 194, 195; excelsum Reichb. 118, 310, 313. fallacinum Blocki —
314; fallax Gren. Godr. 311, 317, 318; íirmum Reichb. 129, 132, 144, 163,
169, 173, 190, 193; —
Roch. 163, 164; flavipilum Gáy. 314; liexicaule Hoppé
et Horn. 203, 204; formosum Reichb. 129, 130, 143, 147, 148, 151, 154; Funkii
Reichb. 152; Funkianum Reichb. 120, 12S, 152, 155; galactonum Reichb. 321;
geraniifolium Hst 120, 160; germanicumSaut. 203; giganteum Rapaics 319;
gigas Lév. et Van. 118: glabriflorum DC. 118, 321; Reichb. 125: glabrius- —
eulam Schur 315; gracile Reichb. 195, 200, 202; gracile callibotryon 194; X
 ;;

gracilescens Gáy. ; grandiflorum Keichb. 125; Scbur 315; —

Sér. 125,201, —
312, 321; Granuae Gáy. 324; grossidens Gáy. 204, 205; grossum Sér. 115;
Halleri Reichb. 174; hamatum Reichb. 1S7. 191, 195; hebegynum DC. 133, 205;
hemisphaericum G. Beek 157 hians Hst 200; ;
—
Reichb. 152, 167 hirtisepalum ;

Gáy. 321; hispanicum Gáy. 123. 319; Hoppeanum Reichb. 120, 150; Hosteanuin
Schur 310, 315 humilius Fries 157 hungaricum Reg. 163; hunyadense Degen 128,
; :

168; illinitum Schleich. 202 inclinatum Sér. 115, 125; intermedium DC. 191,
:

194; italicuin Tratt. 203; Jacquini Reichb. 125; Jacquinianum Hst 314, 161;
judenbergense G. Beck 202 ;
—
Reichb. 189, 190, 200—203 judenbergense neo- ; X
montanum 189 judenbergense
; tauricum 167. X —
Koehleri Reichb. 165 Koelle- :

anum Reichb. 144, 146, 147, 150, 166; laetum Reichb. 165, 204, laeve Royle
314; Lamarckii Reichb. 117—119,317; —
Rouy-Fouc 319; lasianthum Reichb.
312, 317, 323; lasianthum X
moídavicuni 313, 324; lasiocarpum Reichb. 206;
lasiostomum Reichb. 126, 310, 315, 316; latemarense Deg. et Gáy. 129, 143,
151; latifolium Reichb. 178; latisectum Sér. 128; latolaciniatum Bauing. 203;
laxiflorum DC 312, 322 —
Schleich. 154, 155; laxum Reichb. 185; leiogynum
;

Reichb. 206; leiophyllum Gáy. 177; leiostemon Gáy. 161; leptophyllmn Reichb.
206; leucanthum Reichb. 201; Linuaeanuin Gáy. 129, 132—134,137—140,156.
157; Lobelianum Hst 171, 172; —
Reichb. 120, 129, 130, 132, 134, 171 177, —
182; — Rouy Fne. 176, 181; Luparia Reichb. 321; luridum Simk. 324;
lusitanicum Rouy 129, 179, 181; lutescens Simk. 324; Lycoctonum Koelle et
Auct. 320; — L. 117, 118, 123, 310, 313; Lyncaeanum Clus., Reichb.
203 ;
macranthum Reichb. 202 macrostachys Ser. 165 maculatum 154; ;

Matthioli Reichb. 204 ;

meloctonum Reichb. 322 Meyeri Reichb. 158, 160
;

microphyllum Gaud. 128, 154, 155; microphyllum X

rostratum 155, 188; Mielich-
lioferi Reichb. 196; mixtum Reichb. 201; moldavicum Hacq. 310, 314; molle
Reichb. 120, 196, 197; monauense Schm 321; mosquense Reg. 163 multifidum
Koch 120. 154; —
Reichb. 154, 165; —
Schleich. 204; myoctonum Reichb.
;

322 ;
— Rouy-Fouc. 323 nanum Baumg. 146, 147, 154, 166 Hoppé 144
; ;

Xapelloides Swartz 157; Napellus Auct. Cors. 182; Fiies 157; Hst (157); L.
132— 110, 157, 191, 199; Moench 169; Störck 136, 191; Wahlbg. 157; Wulf.
119, 146, 147; Napellus X
Cammaroidea 186—187, sq. Napellus paniculatum
; X
119, 142, 149, 191, 192, 197, 198; Napellus X
Toxicoidea 186. 187; Napellus X
variegatum 120, 191, 194; nasutum Reichb. 201; Fisch. 202; neapolitanum
Ten. 311. 320, 321; nemorosum M. Bieb. 127, 128; neomontanum Wahlbg. 191;
Willd. 137, 191; Wulf. 119,129—132, 147, 155, 157—160, 170, 173.190; niti-
dum Schleich. 202 neubei'gense DC. 133, 157 Reichb. 157, 158 Rouy-Fouc. 170
; ; ; ;

Sér. 157; nevadense Üchtr. 129, 142, 176. 180, 1*1; Obtusidentatum Simk. 315;
obtusifolium Hst 200, 201 occidentale Timb. Lagr. 129, 144. 156, 181 orientale :
;

Giirke316; Timb. Lagr. 176, 177; orthotrichum Gáy. 168 169- Pallasii Reichb. —
128; pallidiflorum Sér. 201 pallidum Reichb. 117, 118, 316; palmatitidum Reichb.
;

120, 163, 16R 167, 186, 193; palmatum Don 119; Nakai 117, 119; paniculatum
Hst 200; Lám. 120, 148, 149, 189, 203—205; Reichb. 206; paniculatum X
compactum 197; paniculatum X
exaltatum 188, 189; pauiculatum spec. napel- X
loidea 196; Pantocsekianum Deg. et Bald. 312, 324; parvifolium Hst 322;
parviflorum Hst 145, 148, 154; pátens Gáy. 147; patentipilum Gáy. 315;
patulum Rouy-Fouc. 126; pauciflorum Hst 311, 322; Sér. 201; penninum Sér.
312,323; perincisum Gáy. 204 petiolulatum Reichb. 192 Phthoru Reichb. 320
; ; ;

pilosiusculum Sér. 206; platanifolium Deg. et Gáy. 312, 322; plicatum Reichb.
165; pseudocammarum Reichb. 202; Schleich. 202; psilocarpum Gáy. 177;
puberulum Sér. 312, 323; pubescens DC. 156; Hoppé 321; Moench 155, 158,
159; Reichb. 155; Schur 125; Sér. 192; purpureum Hst 160: pygmaeum
Yest 144, 1 4-5, pyramidale Reichb. 120, 129. 130, 169, 170; Rouy-Fouc. 169;
pyrenaicum Grisb. 323; Hst 311—16; L. 118, 119, 123, 323; Reichb. 323;
quasilasianthum Gáy. 324; lamosum Sér. 174; rauunculifolium Reichb. 118.
311, 318 — 320 rectum Hernh. 321 retyezátense Gáy. 205 rhyuchanthum Reichb.
:
; ;

201; Richteri Gáy. 321 rigidum Reichb. 163—165, 169; romanicum Wol. 129,
;

131, 162, 163, 166; rostratum Bernli. 133, 189,200,202; rotundifolium Kar. et
 ;;;

XI

Kir. 127 rubicundum Borb., Fiseb.. Reichb. 314; rubellum Sér. 154; saxoni-
;

cum Rupr. 201; Schleicheri Reichb. 154: schneebergense Gáy 187, 189; Schurii
G. Beek 205; septentrionale Baurng. 312; Blocki 315; Koelle lv l^, 313 Sér.
313, 314; Simonkaianum Gáy. 314; Skerisorae Gáy. 165, 193; Sostaricianum
Fritsch 129, 130, 142, 162; speciosum Ottó 195; spicatum Sér. 144; stenan-
thum Gáy. 314: stenotoraum Borb. 319; sterilé Tliom. 196; Stoerkianum
Reichb. 133, i36, 140, 187, 190, 195 strictum Bernh. 120, 129, 160, sq.;

subalpinum Rapaics 205; sursumglabrum Gáy. 177; Széchenyianuin Gáy. 127;

tátrae Borb. 163, 164; —
Pánt. 164; taurerieum Reichb. 144, 145,147, 148.
166; taurieum Wulf. 129 —
133, 135. 143—151, 154, 159, 166, 173; Roch. —
163, 164; taurieum judenhergense 185, 190; tenuifolium Hst 183;
X Reichb. —
126; tenuisectum Schur 127; Thaliauum Wallr. 118, 311, 322; thelyphonum
Reichb. 117, 321; thyraicum Blocki 314; toxieum Reichb. 205; tragoctonum
Reichb. 321; transsilvanicum Lerchenf. 314 trichocaris Borb. 201; triste Fiseb. ;

324; tuberosum Hst 200, 201; typieum G. Beck 158; umbraticola Schur 321 ;

valesiacum Gáy. 197; variegatum L. 133, 173, 199—201; Wulf. 119,203; —

variegatum X
Stoerckianum Reichb. 194 velebiticum Degen 322 velutinum ; ;

Reichb. 126, 316; venustum Reichb. 155; versico’.or Stev. 27, 128; virgatum 1

Reichb. 155, 187 -189; vitosanum Gáy. 203; vulgare DC. 133. 153; Ser. —
124; Vulparia Reichb. 312, 320 322; Vulparia —
moldavicum 313, 324; Wag X
neri Degen 311, 318; Wildenowii Reichb. 170; Willemetianum Del. 156; Will-
kommii Gáy. 180, 181; Zahlbruckneri Gáy. 122, 129 131, 143, 184, 185; —
Zenoniae Wol. 124. —
Acorus Calamus 356. Adesmia 263. A de — —
nostyles albifrons v. vireseens 256; Alliariae 37; orieutalis 209. Agro- —
pyrum cauinum 73 iutermedium ssp. glaucum var. hispanicum 73 var.
vireseens 73
;

repens ssp. eurepens var. eristata 73.

;
Agrostis alba 35, 209 — ;

rupestris 35 var. straminea 68 vulgáris 34. Aira eaespitosa var. alpina —

37. — ;

Alchemilla alpiua 208; arvensis 80.

;

Allium flavum 207; sphaero- —

cephalum 209. —
Alnus incana 216. Alsine verna alpestris 112. — (3
—
Althaea hirsuta 216. —
Alyssum 6; sect. Auriuia 6, 10, 11, 14, 22; A. Arduini
248, 249, 356 campestre 14 hirsutum 14 saxatile 249 sinuatum 22 tortuo-
sum 336. —
;

Amaranthus albus 342.

;

—
Amblystegium irriguum v. lioma-
; ; ;

lophyllum 350 trichopodum 350. Amorpha 263. —

Andraea alpestris 349 —
—
;

sparsifolia 349.
;

Andromeda penicillata 5. 12.

polifolia 262. — Androsace
— Anemone nemorosa 75 rauunculoides 75. Aneura latifrons 97 pinnati- —
—
.

fida 349. — Anomodon rostratus 350. Antennaria dioica 37. —

Anthriscus
;

silvestris 77. — Anthyllis albana 208. Apiocystis 346. Aplozia nana — —

26, 31. —Aquilegia beata 342; Kitaibelii 4, 12; longisepala 112; pyrenaica
Ullepitseliii 256 ; vulgáris 336. —
Arabis arenosa f. platyphyllina 356 ; c.ina-
densis 9, 20; Haileri 35; negleeta 35; pendula 9, 20; Turrita 9, 20. Arctos- —
tophylos Uva ursi 4, 12. 262. Arenavia gracilis 5, 12.— Arnica Clusii —
47, 49 — Aronicum —
Artemisia petrosa 209 seoparia 250
glaciale 47.
subsericea (camphorata
campestrisi 262. X Asarum europaeum 69. —
;

—
Ascochyta Abutilonis 250; Periplocae 250. Ascospora melaena 261. — —
Asperula longitiora 209. —
Aspidium Filix inas 69 Lonehitis 209 spinulosum
216; Thelypteris 216. —
Asplenium germanicum 67, 356; septentrionale 68;
; ;

Trichomanes 68, 209, 217 Trich. septentrionale 68, 356. X

Aster Bellidi- —
— —
;

astruin 37. Asterococcus superbus 343 -345. Astragalus 263. Astrantia —

carinthiaca 208. —
Athyrium filix fetnina 68, 217. Aulacomnium palustre —
v. submersum 351. —
Avena planiculrais 69 pratensis v. subdecurrens 69. ;
—
Azalea pontica 351.
Bambusium sepultum 104, 105. —
Barbaraea lyrata 74; stricta 74;
vulgáris v. typica 74. Barbula — brevifolia 350 paludosa 52 ; rellexa 52
revoluta 350. —
Bartsia alpina 35. — Bazzania triangularis 28. 32 tricrenata
;

— —
;

27, 28, 32, 33; trilobata 28, 32. Betulaceae 2.33. Bidens tripartita 251.
Blasia pusilla 26, 30. Blysmus — compressus 72. — Botrychium Matricariae
262. — Botrytis Bassiana 248 tenella 248. — Brachydontium tricbodes
51. — Brachythecium campestre ;

350; curtum 350; populeum v. angustifolium

 — ;

XII

351 salicinuin 350. —

Bromus erectus 336, ssp. euerectus 72, var. Hackelii
—
;

72; ineruiis 71, ssp. Reimanni 71; reptans 336, f. glabrus 336. Braunia
alopecura 102. —
Brunella laciniata 208. Bryum alpinum 53, v. carpathica —
351 binium v. longieollis 351 cirrhatum 08 intermedium 98 pseudotriquetrum
—
; ; ; ;

v gracilescens 351, v. pseudo-Duvalii 351. Bucegia romanica 25, 29, 109.

Bupleurum affine X
junceum 38; rotundifolium 216; Sibthorpianum 20S
sparsum 38, 39.

Calamagrostis varia 69. Calamintha srandirtora 210. —

Calandrinia —
umbellata 49. —
Calluna vulgáris 69. Camarosporium Artemisiae 250. Cam- — —
panula athoa 209 Cerviearia 75 divergens 262 glomerata 209, a) argentea 210 ;
; ; ;

Kladniana 35 ; napuligera 35 patula 34, V. flaccida 75 persicifolia 34, 35 Plasonii

; ; ;

211; rotundifolia 209 Spruneri 210. Campylopus atrovirens 102 Miidei 102;
subulatus 102. —
Caragana 263.
;

Cardaoúne Degeniana 110 (enneaphylla — ;

X
polyphylla) digenea 110; Killiasii 110; Opizii 35.
;
Carduus glaucus 336. —
Carex atrata 37, v. aterrima 73 atrofusca 73 Buxbaumii 73 caneseens 72 ; ; ;

eapillaris 72 ericetorum 335

;
Goodenoughii v. turfosa 73 laevis 5. 12
; ;

lagopina 72; leporina 37; Michelii f. basigyna 262; muricata 72; Oederi 37;
ornithopoda 73; pallescens 336 pauiculata 72 pilosa26; pilulifera 73; pseudo-
; ;

cyperus 336 remota 72 rostrata 73 sempervirens 35 stellulata 72 ; stricta

—
; ; ; ;

73; tomentosa 73; ustulata 73; vesicaria 73. Carlina acaulis 75, v. alpina
75 vulgáris 75.
;
—
Catharinaea angustata 53. Centaurea Adeana (bánátivá — X
austriaca) 338 arenaria 346 cana 209 Calcitrapa 216, 333 croatica (Fritschii
; ; ; ;
I .

spinigera X
Jacea) 334; Beckiana (pannoniea Rhenana) 58; dorventana X
v. Dobrunae 93 deusta 334 deustiformis 209 diffusa 59
; ;
diffusa Rhenana ; ; X
59; Pilarszkyi (Tenoreana X
dissecta) 338; Frayana (diffusa maculosa) 59; X
Fritschii f. spinigera 334; hungarica 340; Jacea 58, 334; Jacea Scabiosa X
334; maculosa (0; micranthos 340; nigrescens 33S paniculata 60; pere- ;

grina (diffusa X
paniculata) 60; pinnatiflda 112; psammogena 61; pseudo-
Candollei 338; pseudo-Rhenana (Rhenana arenaria) 338; Rhenana 39, 60: X
Rossiana (Calcitrapa X
deusta) 333; Sadleriana 61; Scabiosa 61, v. sublucida
61; stiriaca (jacea
—
subjacea) 5S X Tausckeri 340; Wagneri (Jacea hl u-
;

—
X
rata) 338. Cephalozia curvifolia. 349; Lammersiana 27, 32. Cerastium
liolosteoides 74; lanigerum 207; matrense 262; triviale var. glabratum 74;
tomentosum 74. —
Ceratodon purpureus 51, v. Graefii 350. Cercis —
Tournoueri 111. —
Cefcerach cordatum 354, 355; ofiicinarum 209, 262, 354, 355;
Phillipsianum 355. —
Chaerophyilum aromaticum 34. Chiloscyphus —
polyanthus 27, 32, var. erectus 27, 32. Chlorococcum infusonium 343. — —
Chrysanthernum alpinum 37; atratum 34; Leucanthemuin 209; rotundifolium
34, 35, f. rumosa 35; vulgare 211; Zawadzkyi 256. Cirsium helenioides —
80; heterophyllum 80, v. indivisum 80. Cistocarpium i'2. Cistocarpus — —
11, 12. — Citrus decumana 83. Clastopus 6, 14. —
Colchicum alpinum —
61, 66; autumu ile 327 —
332, f. albiflorum 332, v. album 332, f. bulgáriaiul
331. f. elatius 331. f. giganteum 331, f., v., ssp. pannonicum 330, f. pátens
331, a) polyanthum 329, f. transsylvanicum 331, f. triflorum 329, f. typicum
380, f. vernum 332. f. viridiflorum 332 Bertolonii 61—68, ssp hungaricuin ;

64—68; Biebersteinii 61— 6S bulbccodioides 63, 67; bulgaricum 331; Cataeu-

;

zenicum 63, 67; Cupani 61. 63, 67; Dörtleri 53, 67, 68; hungarieum 61 67: —
latifolium 331; montanum 61-68, (i) pusillum 65, 68; pannonicum 327 330; —
parnassicuvn 207; pátens 33; transsylvanicum 331; vernale 332; vernum 332.
— Colletotriehum gloeosporioides 261. — Colutea 263. — Coluteocarpus 7. 10,
15, 22. — Chomiocarpon quadratus 25, 29. — Coniothyrium Phytolaccae 250.
— Conocephalus conicus 25, 29 supradecompositus 92. — Cordyceps alutac, a,
capitata, elavulnia, entomorrhiza, militaris, ophioglossioides, Sphingum 248. —
;

Coronilla 263; vaginalis 335. — Cratoneuron fllicinum fallax 350. — v.

Crepis paludosa 35. — Crocus Heuffelianus 75 reticulatus 216. — Crossidium
squamigerum 350. — Cuscuta epithymum 209. — Cuviera europaea 72. —
;

Cynodontium fallax 349. — Cynoglossum officinale 210. — Cynosurus eristatus

35. — Cypripedium Calceolus 262. — Cystopteris fragilis 217. — Cytisus 263.
 ;;

XIII

Dactylis glomerata v. ciliata 70 v. pendula 70. Daphne Cueorura —

202, 335; oleoides 210. —
Deiphinium intermedium 34; orientáló 262; oxy-
•
;

sepalum 337. —
Dentaria glandulosa 75; intermedia 110 Deschampsia —
caespitosa v. altissima 70; v. aurea 70; ílexuosa 70, 207; v. Legei 70; v.
montana 70. — Dianthus CaL'tliusianorum 69 ornentus210; deltoides 210; ino- ;

dorus 210; minutiflorus 210; myrtinervius 210; nitidus 257; Samaritani 210;
stenopetalus 210. Dichodontium ílavescens 350.— Dicranella Schreberi —
350. —
Dicranum Sauteri 98 scoparium f. atrata 337 var. et f. nigrescens
336, 337. —
Didymaria Bpilobii 250.
;

Didymodon rigidulus f. propagulifera — ;

51; validus 97, 319. —

Digitális ferruginea 209; viridiflora 210. Diplo- —
diella Silenes 250. Diplodina Mahoniae 250 — Diplophyllum albieans 28, —
ji.3 ; taxifolium 28, 33. Dolichos 263. —
Daucus Carota 250. - Doro- — —
nicum austriacum 37 Clusii 47, 49 ; glabratum 47, 49 glaciale 47, 49 huu- ;

garicum 216; Orphanidis 211; villosum 47, 48.

;

Dorycnium 263; herbaceum — ;

v. intermedium 210. —
Draba 15. — Drepanocladus Cossoni 351 revolvens
351; Rotae v. olomuceasis 351; v. orthophylla 351; Wilsoni 351. Drypis
;

—
Linnaeana 207 spinosa 297. Dryptodon Hartmanni f. propagulifera 53.
;
—
Edmondia
13. —
Edrajanthus Kitaibelii v. alpinus4, 12. Elyna Bellardi —
72. —
Epilobium angpstifolium 216; hirsutum 259; montanum 208; parviílo-
ruin 208; roseum 35. —
Epipactis latifolia 209; microphylla 356. Equise- —
tales 97. —
Equisetum pratense 69 hiemale 69. Eremosphaera viridis —
—
;

343, 344. — Erigeron carpatbicum 80. Erodium cieonium 216. — Eryngium

multifidum 210. — Erysimum eanescens 210. — Euphorbia furcata 208, 216
variábilis 93; virgata 93. —
Euphrasia minima v. illyrica 104; Tátráé 104. —
Eurhynchium crassinervium 98 Stokesii 53, 98. Exobasidium discoideum 351. —
Fagus silvatica 105. — Farsetia 21 sect. Fibigia 13. Festuca
;

—
—
;

fibrosa 207; gigantea 72; pungens 5, 12 Fibigia sect. Eufibigia 13; F.

iunarioides 5, 12 triquetra 5, 7, 12. Ficus 253. Filago — — arvensis 34.
—
•

Filicales 97.
;

—
Fissidens minutulus 349 tamarindifolius 340. ;
— Frullania
dilatata 28, 33 Tamarisci 29, 33. ;
Fusarium 89, 90. —
Galanthus nivalis 75. Galega 263. —
Galium ílavescens 209 Schul-
tesii 34; verum 34. —
Gasterogrimmia poikilostoma 52. 108. — Genista
;

263. — Gentiana austriaca 75 axillaris 75 bulgarica 208 carpathica 75; ; ;

carpathicola 75; cruciata 210; lutea 37; lutescens f. ionantha 75; Pneu-
monanthe 74 praecox 75 praeílorens 75 verna v. aestivalis, v. brachyphylla,
v. carpathica 74.
;

Geocalyx graveolens 97. — ;

Geránium Robertia-num 69,

;

—
208; sanguineum 74, 251; silvaticum 37, 210; subcaulescens 210. Geum —
montanum 37 rivale — Gingko
Globularia bellidifolia
37. 99, 224, 245. —
—
;

9, 12. — Gloeocapsa infusionum 343, 344 maxima 344. Glyceria tluitans

v. loliacea, v. triticea 71. Glycyrrhiza 263. —
Gnaphalium dioicum 34;
;

—
supinum 35. —
Gnomonia Geranii 251. Grimmia crinita 53; leucophaea —
53 mollis 54 poikilostoma 52, 108 tergestina 52. Gymnomitrium concinnum —
—
; ; ;

26, 31. Gymnostonum ealcareum v. viridula 350; rupestre 51.

Helianthemum Chamaecistus ssp. barbatum v. hirsutum 69, 74, v.
serpyllifolium 74; canuin 335, f. balcanicum 5, 12; glabrum 74; obscurum
74; vulgare a. viscosum 208. Helichrysum plicatum 211. Helios- — —
perma quadriíldum 35. Hendersonia pulchella 250 —sarmentoruin f. ;

Mahoniae 250. — Heracleum carpathicum v. alpinum, v. Porcii 256 ílaves-

cens v. humile 256. —
Hesperideae 11, 22. — Hesperis sibirica v, can-
;

dida 74; Vraoélyiana 262. —

Hieracium Adamovicii 300; adriaticum ssp. prae-
altifolium 286 alpinum ssp. alp. 301 ssp. calenduliflorum, ssp. mclanocephalum.
; ;

f. stylosum 302; ssp. pleiotrichum 211; amplexicaule ssp. petraeum 301;

Arpadiauum 302 atratum 37, 302 aurantiaeum ssp. aur. f. brevipilum, f.
; ;

fusciflorum 279 ssp. carpathicola, ssp. kajanense, ssp. porphyranthes f. brevi-

;

pilum 279 Auricula ssp. aur. x) genuinum f epilosmn, f. obscuriceps, f. sub-

;

pilosum, ssp. maguauricula, ssp. inelaneilema x. genuinum f. brevifolium, f.

•epilosum, f. marginatum, f. subpilosum, ssp. melanocalathium 278, y) Pavichii
281 auriculoides ssp. pannononicum x) genuin. 1. longisetum, 2. brevisetum.
;
 ;;
;
:

XIV

ssp. parvicapituLum 287 barbatum f. defoliatum 307 baniarense 256 Bauhini

; ; ;

ssp. adenoeymtim
f. normálé, ssp. Bauhini, ssp. Besserianum, ssp. cattarense,
ssp. cymanthum,
ssp. effusum, ssp. empodistum, ssp. erythrophyllum 2S2 ssp. ;

fastigiatum 283: ssp. filiferuin 282; s-p. heothinum, ssp. liispidissimum, ssp.
mugyaricum, ssp. marginale, ssp. megalomastix 283 ssp. melanoeymum 284 ; ;

ssp. nigrisotum, ssp. pseudosparsitiorum ssp. substoloniferum, ssp. thaumasioides

283; ssp. thauinasium 284; ssp. transgressum 283; Biebersteinii 112; bitidum
34, 293, 295, 297 ssp. auroluteum 294
;
ssp. bitidum, f. alpestre, f
;
angustis- .

simum, f. multifloccum, f. subtloecosum 293, f. subtrachselianum 294, ssp.

caesiiflorum, f. alpigenum, ssp. cardiobasis, f. alpestre, f. majoriceps, 6sp. erio-
podoides. s-p. incisifolium, f. humiliforme, ssp. pluridentatum, ssp. pseudopraecox
294 bifurcum 281, 285, v. auriculaefolium 286 Bjeluschae 307
;
ssp. barba-
; ;

thron 308; Bodewigiauum 284; boreale 301; fi) croaticum 284 ; y) silvestre 304 ;
bracliiatum 280, ssp. abbreviatum, ssp. braeluatiforme, ssp. brachiamm, ssp.
dieranocaule, ssp. Ivizae, ssp. obseurellum 285 brachycaule 301
;
brevifolium ;

303 bupleuroides 287, ssp. bupl. 2. latisquamum, ssp. ealantliodiiforme, ssp.

;

scabriceps, ssp. Schenkii x) genuinum 1. normale, fs) glabrifolium 1 normale b.

calviceps 288; caesium ssp. calcigenum, ssp. caesium, ssp. delnieense, ssp.
glauciceps 296; ssp. maculatum 293; eanum ssp. eanum fi) hirticanum 1. epi-
losum 281, ssp. eymosella 280, ssp. pseudarenicola 281 Crnagorae 307 :

cladophorum 298 cordifolium 290 croeatum ssp. subvaldefrondosum 304, ssp.

; ;

valdefrondosum 303; curvidens 98; cymosum 280; ssp eyniigerum fi. reptaus,
ssp. cymosum x. genuinum 1. normale a. nstolonum, ssp. gnaphalophorum, ssp.
laxiílorum, ssp. pulveratum, ssp. sabinum, ssp. samoboricum, ssp. viridans, ssp.
xanthophyllum 280; deltoideum 292; dentatum ssp. aeohmetes v. carpathicola
294; ssp. coloratifolium 295; ssp. subrunciuatiforme, ssp. subruucinatum 294;
dieranocaule 298; Dimonei 299; Dollineri ssp. eriopodum 216; dolosum 304;
echioides y) cinereum, fi) setigerum 281; Elláé 256; fnllax ssp. graueuse 281;
tlagellare f. normálé 280 fiorentinum 281
; ssp. cylindriceps, ssp. ílorentini-
;

forme, ssp. litorale, ssp. Miohelii, ssp. obseurum, ssp. subflorentinum, ssp.
turcicum 282 íiuminense 293
;
foliosum 306
; furcatum 286 ; fuseum 282 ;

Ftissianum 2S1 glabratum ssp. glabratiforme 289; glaucescens 282; glaueum

;

306 ssp. amaurodes, ssp. isaricum, ssp. nipholephium £) trichocephalum, ssp.

;

tenorum b) sparsipilum, c) stylosum a) verum 28S gracillimum 2S1 ;

Gugle- .

rianum 309, ssp. Lengyelii 309; gymnocephalum 299, 300, 309; ssp. anastrum
299; Harzianum 112; Herculis 278: Heuffelii 278, 279; ssp. austroeroaticum
278; hololeion 281; Hoppeanum ssp. leucoceplialum, ssp. multisetum fi) pólya-
denium, ssp. osmanicum 276; liumile ssp. serajavense 301; incisum 289; ssp.
erepidiílorum 211; ssp. ovatum, ssp. tephroehlorum 295 iutegrifolium 302; ;

isaricum 293; jablonicense 299; Janchenii 300; juranum 212: Klopotivae 256
Kü 'kenthalianum 112; lanatum 299 laevigatnm 302; latifolium ssp. brevi-
;

folium, ssp. Hellwegeri, ssp Malyi Caroli 305; leprophyton, ssp ouocladum,
ssp. lept-osoma. ssp. stric-tipedicellum 2 V 6 Lingelsheimi 256
: melanocalathium ;

98 m danothyrsum f. subbrevifolium, f. subhirsutum 306 ínurorum f. altifolium

; ;

292; Naegeliauum 309; Xeilreichii ssp. visoeieense 295: neopreuantlies 305

Xestleri 280: nigrescens S'p. decipiens 302; oreades 278; pdleseens 295, 296;
ssp. Trachseíianum 295; pallidum 301; v. lasiophyllum 290; paunosum 209,
299; Favi -liii ssp. agronomon, f gracillimum, ssp. astolonum, f. angustifolium,
f. lati folium, ssp. Fmsiauum, ssp. minutitloccum, ssp. minutitiorum, ssp. pseudo-

hololeion 281; Pichleri 30 J; pietroszense ssp. bifidifolium 302 piliferuni 300 ;

Pilosella 34. 209, ssp. atnauron, ssp. angustissimum, ssp. angustius, ssp.
i na pestre
:
x) genuinum 1. latisquamum, ssp. parviílorum. ssp. rigidipilum, ssp.
rosulatum, ssp. stenodes, ssp. subcaulesceus x) genuinum 1. normale (s) colo-
ratuin f epilosum, f. pólyádén ium x) maioriceps et b) minoriceps, y) acutis-
simum, e) caniceps, ssp subvirescens, ssp. trichadeuium, ssp. triohocephaloides,
ssp. trichoiepiüm, ssp. vulgare x) genuinum f. subpilosum, f. epilosum, f. pilosum
277; piloselloides 282; plumu'osiforme 309; poliocephalum 294; porrifolium
288 x) genuinum 5. nudiceps 287
;
praecurrens ssp. lancifolium 298, ssp.
;
 ;; ;

XV

leptocephaloides 297, ssp. Mikulinkae, ssp. odorans, ssp. platyrhombum, ssp.

subdicranocaule, ssp. subserratifolium 298; praealto-bifurcum 286; praealtum
281, 282, |B) Bauhini 283, y) fallax 282 prenanthoides 212 ssp. lanceolatum, ssp. ; ;

bupleurifolium 302 pratense 279, 2S0 ssp. centrobosnicum 279, v auriculiceps

; ;

279 psammogenes ssp. monobrachion, f. maculatum, ssp. oreites, ssp. psam-

;

mogenes, f. alpestre, f. obscuriceps, 296; pseudoboreale 98; pseudonigritiun v.

alpinum, v. Rehmanni 256 pyrrhanthes, ssp. chrysochroum, ssp. laevisquamum
;

280 racemosum 305, ssp. barbatum, f. Ascliersonianum, f. calvescens, f. evolutum

;

f. dinaricum 305 congestum 305, ssp. crinitum, ssp. italicum 305 ovalifolium
; ;

305, ssp. racemosum, f. abruptifoliuin 304, f. subbarbatum 305; Rackii 286

ramosum 302; rauzense, ssp. bifidellum, ssp. farinifloccum 302 retardans 290 ;

retyezátense ssp. sparsulum 309 rigidum (5) lanceolatum 302 ;

rubellum, ssp. ;

Mannagettianum, ssp. Rehmanni 281 Sabaudum 305, 306, f) brevjfolinm ;

305 quercetorum. f. halanense, ssp. sublactucaceum, ssp. vagum, f. glabratum

;

30 1- Sabinum 280; Scheppigianum ssp. stirovacense, ssp. volujakeuse 300;

;

Schlosseri 299; Schmalhausenianuru 112; Schultesii ssp. leptolepium, ssp.

pseudoauriculiforme f. striatum 278 scorzonerifolium 290 setigerum 281
; ;

silesiacum 112; silvaticum 211, 212; ssp. bifidiforme, f. albescens, f. elegantidens

f. obscuriceps 290, ssp. exotericum, ssp. gentile, f. micropsilon, f. silvivagum
291, ssp. glaucinum 292 ssp. luteobrunneum, ssp. mediannm, ssp. oblongum, ssp.
;

oegocladum 291, ssp. ovalifolium 297; ssp. pleiopliyllogenes, f. cordifolium, f. serra-

tifolium 290, ssp. prasiophacum 211, ssp. semisilvaticum 290, f. ovalifolioides,
ssp. silvularum 291, silvestre ssp. Sabaudum 305, ssp. sublactucaceum 305, spar-
sicomum, ssp. halense 112; sparsiflorum, ssp. subsparsiflorum 309; spatoplíyllum
279 sphaerophyllum 291 stoloniflorum 280, 285 Schurianum 280 stupposum
; ; ; ;

f. calvicaule, ssp. nivisquamum 307; subalpinum >12; subbarbatum 98; teph-

rocephalum, ssp. canipedicellum 285; Tommasinii a) genuinum, f) grabovicense,
ssp. setosissimum 307 transsilvanicum v. genuinum, v. largidens, v. leptocephalum
:

297; trebevicianum ssp. caesiopictum, ssp. glaucinoides, f. subovalifolioides, ssp.

obliquifldum, ssp. subpleiophyllum, ssp. trebevicianum, f. alpestre, 297; umbellatum
ssp. brevifolioides, ssp. subvirgatum, ssp. umbellatum a genuinum, f. latifolium,
f. normale, var. monticola 303; umbelliferum ssp. lasiocaulon, ssp. Neilreicbii
f. normale, f. pilosiuo, ssp. Preslicae, ssp. setulosum, ssp. umbelliferum a)
genuinum, fi) subumhelliferum 287 umbricola 290; Vandasii 301. ssp. pellicu-
;

latiforme 301; venetianum ssp. aridum 286; villosiceps ssp. sericotrichum 1.

normale, ssp. villosiceps 1. normale, 2. calvescens, 3. tubulosum, 4. eriophyl-
loides, 5. strigosum] ssp. villosifolium, f. tubulosum 289 villosum 295, var. ;

depressum 2S9, 5) glabratum 289, ssp. glaucifrons, ssq». villosissimum f. calves-

cens, f. normale, f. stenobasis 2S9, ssp. villosum genuinum 2S8, f. amplexis-
simutn 2S9, f. calvescens a) normale, b) angustius 28S, f. involucratum, f.
stenoleitna, f. stenobasis 289; virgatum 303; virosum, ssp. foliosum 112;
vulgatum ssp. argillaceum, ssp. aurulentiforme, ssp. festimim, ssp. Jaccardi v.
deductum, f. latebrosum, ssp. valderamosum 292 Waldsteini ssp. biokovoense, ;

ssp. lanifolium, ssp. plumulosum, subsp. sublanifolium, ssp. suborieni, ssp.

ikapsiforme 299; Zanogae 256. Hippocrepis 263. —
Holcus lanatus 80, —
209 mollis 80. —
Homalothecium sericeum v. orthocladum 97. Hottonia —
— Hygroamblystegium fallax spiuifolium 53. — Hygrohyp
;

palustris 216. v.
mim molle 98. — Hymenostomum s uiarrosum — Hypericum barbatum 31:1.
v.trichanthum 208; perforatum 210.
Iberis carnosa — Inula Conyza 80; vulgáris 80. Iris arenaria
4, 12.
266, 341 bosuiaea 266 ílorentina 2 h 6 davissima 341 germanica 266 graminea
; ; ; ; ;

266; halophila 341 liumilis 341; hungarica 262, 266; illyrica 266 notha 3 11
; ;

pallida 266; paeudacorus 266; pumila 266; Reichenbachii 266; rutbenica 266;
sibirica 216, 266; spuri a 341 subbíirbata 268, 341; variegata 266. Isaria —
farinosa 248; laciniicola 248. —
;

Isopterygiam carpathicum 351 densifolium :

350. —
Isothecium myurum 350; tenuinerve 350.
Jasione orbelica 209. — Juglandaceae 253 Juglans dentata 54, 55
X regia 54, 55. —
;

regia 54, 55 ;
regia laciniata 54, 55 ;
regia laciniata Juncus
 ;

XVI

alpinus 85; flliformis 35; glaucus 35; triglumis 35: uniflorus 35. — Junger
mannia Mülleri 351 turbinata 97. Jurányia hemiflabellata 357.
;
—
Xantia tricliomanes 28, 32. — Knautia turocensis 257, 356. — Kobresia
cariciua 80. — Koeleria cristat i ssp. ciliata genuina 70 ;
eriostachya 5, 12 ;

pyrenaica 70. — Koniga lybica 9, 20.

Laburnum 263. —
Lathyrus 263 paluster 338. — Ledum palustre 262. —
Lens 263. — Leontodon autumnale 34; clavatum 37
hispidain 69. Leonto
;

—
pódium alpinum, alpinum laxiflorum 80. Lepidozia reptans 28, 32, var.
v. — ;

tenera 351. —
Leptoscyphus anomalus 27, 31 Taylori 27. 31. Leptosphaeria :
—
Muscari 251 —
Lesquerella alpina 8, 9, 11, 17, 20, 22 angustifolia 17 arctica ; ;

11, 17, 23, var. Pursbii 17 argentea 17 argyrea 17 arizouica 17 auriculata 16

; ; ; ;

Berlandieri 17; cinerea 17; densiflora 9, 16, 19; Douglasii 17; Engelmanni
17; Fendleri 17; globosa 17; Gordoni 17; gracilis 17; grandiflora 16; Kingii
17 ; lasiocarpa 16; Lescurii 16; Lindheimeri 17; Ludoviciana 7, 17, 19: mon-
tana 17; montevidensis 17; Nuttalii 17; occidentalis 17; pallida 17; Palmeri
17 purpurén 17 re urvata 17 repanda 17 Schaffneri 17 velebitica 3, 6, 9,
; ;

11, 13, 19, 20, 22, 24; Wardii 17.

,

Leucobryum albidum 343. —

Lilium
; ;

—
Martagon 207. —
Linaria Elatine 216; linifolia 210; minor 216. Linum —
capitatum 208; dolomiticum 336; extraaxillare 37. Listera eordata 35. — —
Lolium italicum 72; multiflorum v. aristatum v. perennans 72. Lophc —
colea heterophylla 27, 3 —
Lophozia alpestris 27, 131 Floerkei 27, 31 ;

inflata 27, 31 quadriloba 27, 31. - Lotus 203; cornieulatus 208. Lunaria
;

—
9. 20. — ;

Lupinaster albiflorum 36. Luzula sudetica 74. —

Lycopodiales —
97. — Lycopodium Selago f. recurvum 206.
Wladotheca laevigata 28, 33. — Mahonia Aquifolium 250; stenopkylla
253. — Malcolmia africana 216. Marchantia polymorplia f. angusti- —
frons 97; v. alpestris, v. aquatica 25, 30. Matricaria discoidea 216; —
suaveolens 266, 342. Medicago 263. Melandryum dioicum 135 nocti- —
florum v. pauciflorum 267. —
Melica ciliata ssp. transsilvanica v. glabrata
;

70. —
Melilotus 203 albus 348. Monotropa hypopitys 208. —
Meren- —
dera Bulbocodium 61, 66.
;

—
Metzgeria conjugata 25, 30; furcata 25. 30;
pubescens 25, 30. —
Minuartia falcata 357 frutescens 357. Mnium affine —
v. iutegrifolia 351 cinclidioides 351 spinulosum 56. Molinia coerulea 70.
;

— —
—
; ;

Mulgedium alpinum 37 Plumieri 39. Muricaria Battandieri 261 prostrata

v. echiuocarpa 261. —
Muscari comosum 250.
;

Myrica laevigata 111. —

;

—
Myosotis suaveolens 208. Myosurus minimus 80. —
Nardia obovata 97. — Nasturtium silvestre 208. — Neckera turgida
97. —
Neesiella carnica 24, 29. Nonnea atra 38, — 39, f. brevivestita et
villosa 38 pulla 38.
;
—
Nowellia curvifolia 27, 32. — Nymphaea alba f.

Moeszii 356; Lotus 111.

Oenanthe Oenothera 55.
pimpinelloides
20S. Oligotrichum — —
hercynicum 46, 46. —
Onobrychis scardica 208. Ononis 263 hircina 216. —
— Onosma Visianii 335. Ophrys aranifera 211 —
Bertolonii 211, var.
;

amaurodes 211 —
Orchis incarnata 336; militaris 216. Oreoweisia Bruntonii —
;

349. —
Ornithopus 263. Oxyria digyna 35.—
Paeonia 83. Papilionatae 262. — Parnassia palustris 210. — —
Paronychia capitata 210. —
Parrya 9. 20. — Passiflora 83. Pedicularis —
carpatliica 37 verticillata 209. —
Pellia Fabroniana 26, 30. var. pelvetioides
— Periploca graeca 251. — Petasites albus 76 — 78 hybridus 76.
;

26, 30.
78, 79; Kablikianus 76 — 80; niveus 76; oftieinalis 34, 76. — Petrocallis
;

9, 20. — Peucedanum arenarium 251. — Phaseolus 263. — Phelipaea

coerulea 261. —
Philonotis marchica 53. Phlyctaena Lappae 261 — —
Phoma Bidentis 251; polygonum 261; Scorzonerae 251. Phyllosticta Pteleae —
251. — Physaria 8, 16. 19. —
Physcomitrella ourystomum 351. Physo- —
derma Schroeteri 261. —
Physoptychis gnaphalophorum 6, 14; Hausskneehtii
6, 14. — Phyteuma orbiculare 34, 37, v. flexuosum 5, 12 pseudorbiculare
209. — Phytolacca decandra 251. Picea excelsa 105. —
Pylaisia longifolia —
;
 ;;

XVII

53. — Pimpinella Saxifraga 34, fi) dissectifolia 208. — Pinus Cembra 111.
— Pisum 263. — Plagiobryum demissum
44. Plagio- 41, 45; Zierii 41, —
thecium denticulatum v. ílagellaceum, v. Roeseanura 53, hercynicum 350
—
;

v. orthooladon 351. Platanthera bifolia 216. — Pleospora 89 pyrenaica

261. —
Pleuroclada albescens 27. 32. Pleurococcus superbus 344. Poa — ;

—
Chaixi 71 ; hybrida 71 nemoralis v. coarctata et v. vulgáris 70; pratensis-
;

70, v. angustifolia 70, 71, v. capillifolia 71, v. vulgáris 71; triviális v. semi-
neutra 70. —
Podanthum limonifolium 211. Podocrea248. Podogonium — —
253. —
Pohlia Rothii 351. Polygala balatonensis 335 major 208, 262. — ;
—
Polygonum Bistorta 210; dumetorum 216. Polytrichum alpinum 43, 47; —
commune (s) uliginosum 43, 46 juniperinum 47. Potentilla argentea 69 ;
— ;.

aurea 35 rupestris var. Benitzkyi subv. graudiflora f. asperula, f. bauatiea,

;

f. rumelica, subv. mollis, var. gracilis, var. Halácsyana, f. idaea, var. miuor
f. Boissieri, f. pygmaea, var. orientalis, var. strigosa, var. villosa f. pyrenaica,

f. suecica 247.
— —
Poterium polygamum 210, 216. Pottia truncatula 40, —
44. —
Prenanthes purpurea 209. Primula Aricula 269 Columnae 210 — :

elatior \ —
Prunella alba 250. Ptilidium ciliare 28, 32 pulcherrimum —
28, 33.
.

—
Puccinia Drabae 261 praecox 261. Pulmonaria montana 75. ;
— ;

—
Pulsatilla Gayeri 56 grandis 58, f. latisecta et f. trisecta 58
;
Hackelii 66 ; ;

Jankae 56, 57 mixta 56, 57 montana 56, 57 nigricans 56, v. flava, f. flavi-
; ; ;

tlora, v. micrantha, v. patula, f. purpureiflora 57 nigricans grandis 57 ; X

pátens 56 Petteri 57 pratensis 56, f clilorantha 58, v. flavescens 57, Zicbyi
; ;
.

57, 112.
Quercus adriatica 38, 39 ;
agrifolia 39 Ambrózyana 355 austriaca
; ;

356; Cerris 216; Ilex 39, (s)agrifolia 39; lanuginosa 356; pubescens 112,
Robur 105 sessiliflora 105 ; ;
Suber 39.
Ramularia Cerinthes 251 Peucedani
251. Ranunculus Lingua 74 ; oreo- —
philus 208 platanifolius 37, 208. Reboulia hemispliaerica 24, 29. Rhabdos-
;

— —
pora Dauci 251 Geranii 251.
;

Rhabdoweisia denticulata 97 ; fugax öl, v. sub- —

denticulata 349. —
;

Rhacomitrium canescens v. epilosum 40, 44. Rhodiola rosea —

35. — Rhododendron flavum
351. Rhynchostegium hercynicum v. Gogelana —
350; rusciforme v. atlantica 351. Ribes albidum 246 alpinum 246, 266, 356, — ;

f. Scopoiii 246 aureum 246 Biebersteinii 246 Carriérei 246 cereum 246 Culver-
; ; ; ; ;

wellei 246; Cynosbati 247; diacantha 246; divaricatum 246 Fleischmanni 246 ;

íloridum 246; slanduloso-setosum 246; glutinosum 246; Gordonianum 246;

graecum 247; Grossularia 246, 247; holosericeum 246; hortense 246; Hough-
tonianum 246 liunyadense 246 hybridum 246
; Kitaibelii 246 megalanthos ; ; ;

246 mogollinicum 246 multiflorum 246, 247 nigrum, f. aconitifolium, f. apii-

; ; ;

folium, f. griseutn 246 niveum 246 orientale 246 oxyacanthoides 246 ;

; ; ;

pallidigemmum 246, 247; peti’aeum 246; procumbens 246; pseudocynosbati

247 reelinatum 246 rubrum 246 sanguineum 246 Schmidtianum 246 Scopoiii
; ; ; ; ;

247: Senneni 216; stenocarpum 247; urceolatum 246. -- Riccia glauca 24, 29.
— Robinia 263. Rosa 112. —
Rubus 112; Posoniensis 98. —
Sabal Thalheimiana 000. Salvia glutinosa 2.8. Salix34; sib- — —
siaca 37. — Sanguisorba offlcinalis 69, 80. Satureja montana 210. — —
Sauteria alpina 24, 29, 97. Saxifraga aizoides 35; Aizoon 210; bulbifera —
216; rotundifolia 208. Sambucus racemosa 34. —
Scabiosa garganica —
209 lucida 34 ochroleuca 210. Scapania aequiloba 98 curta 28, 33 uliginosa —
—
; ; ;

28, 33 undulata 28, 33; verrucosa 37. Schizopetaleae 11, 22, 23. Schi-
;

—
;

zochlamys geiatinosa 343, 3í4. Schistidium brunnescens 97; confertum v. —

obtusifolium 351. Sherardia arvensis 216. —
Scilla bifolia 75. Scopolia car- — —
niolica 256 grossedentata 55. Scorzonera purpurea 250 rosea 262. Scro- — —
phularia nodosa 35.
;

—
Sedum album 210 alpestre 35 Sartorianum 208
;

—
Selaginella helvetica 206 lepidophylla 82, 86. Seligeria Doniana 97. ;
;

—
;

—
Sempervivum arenarium 104 hirtellum 104 pátens 208 soboliferum 69. - ;
; ;

Senecillis carpathica 104; glauca 104. Senecio rupestris 211; subalpinus —

35. —
Septoria Periplocae 250. Serratula tinctoria 216. Sesleria Bielzii — —
70 Heufleriana 262 tenuifolia 6.
; Setaria italica 69 viridis 69.
; Side- — ;
—
II
 ;;

XYI1I

ritis scardiea 208. Sieglingia decumbens 69. —

Silene Otit -s 250; pauci- —
rtorum 267 Schmuckeri 207 venosa 208. Sója 263. Solanum luteum — —
267. — ;

Soldanella hungarica Il2. Solidago Yirga aurea 34.

;

Sorbus — —
Aucuparia 34; Ária pr. cyclophylla 266; semiiucisa 335. Spai’tium 263. — —
Sphaerella silenicola 250. — Sphaerotheca Euphorbiae 245 Mors-uvae 245. :
—
Sphagnum abbreviatum flavescens* 223, 224 acutifolium 223, 233. 235 var. ; ;

congesta pallens* rosea* 237 var. pallescens 236

; var pusilla* 223 ; flaves- ; ;

ceus, rosea * 237 var. rabra 236; var. versicolor 223, 236; f. densa 223, 237
; ;

var. viridis 223. 235 f. densissimum 223, 235 a f ti ír- 349

;
amblyphyllum v. ; ;

vulgata 222, 227; angustifolium 228; brevifolium 228; centrale 225, 351: var.
subcarnea 351 eompactum var. imbricata 226; var. subsquarrosa 226; cymbi-
;

folium var. pallescens 224; var. virescens f. brachyclada 223, 224; fallax 223;
227 ; fuscum 223, 233 v. pallens 223, 233 Girgensoliuii 223. 228, 235
;
var. ; ;

communis 229 v. densa flavescens*. pallens* 230 v. flagellaris pallens* 231

;
; ;

v. gracilescens, flavescens*. flavovirens* 230 v. pusilla fuscovirens* 231 v. ; ;

robusta 230 v. spectabilis 223, 228 v. squarrosa flavovirens* 231

: v. stachyo- ; :

des 223, 229, 232; v. strietiformis flavescens* v28; v. viridis 233; médium
224 v. congesta fusea* 226
; v. purpurascens 225 v. versicolor 223, 225
;
f. ; ;

tenuis 223, 226; molle 315; obesum 351; papillosum v. brachyclada 223. 224;
v. normális 225 parvifolium 228 patulum 223 var. flagellaris pallens* 23S
; ;
:
;

platyphyllum 351 quinquefarium 223, 229 ;

v. capitata rosea* 235 v. com- ; ;

pacta flavescens*, rosea* 234 v. graeilis rosea* 235 v. laxa purpurascens* ;

;

235; v. rosea 234; v. strictiforme rosea* 235; v. versicolor 234; v. vilidé 238,
f. brachyclada 234 recurvum v. amblyphylla 227 v. mueronata 223, 227
;
v. ; ;

parvula 223, 227 robustum 231 var. austera 223, 232

; v. compacta rosea*. ; ;

v. densa rosea* 232 v. girgensohnioides 223, 231 ;

f. pallescens 223 subf. ; ;

compacta 231; f. virescens 223; subf. subsquarrosa 231; v. poecila 223, 232;
v. purpurascens 232 v. rhodochroum 225, 232 v. virescens 231
;
rubellum ; ;

349 rufescens 349 Russowii 223, 228, 231 subbicolor v. virescens 225
;

Warnstorfli 223 v. elegáns, v. purpurascens 233

;
;

v. versicolor 223, 233.

;

—
Sphenolobus Michauxii 27, 31. Sphenophyllales 97. Spiraea japonie — ;

— .

83; Ulmaria 35. —

Splacbnum ampullaceum 98. Sporledera palustris 849. —
— Stacbys germanica 208 silvatica 208. Stellaria l-'rieseana 74 uliginosa —
74. — ;

Stereodon arcuatum v. elata 361; fasciculatum 98; fertile 361.

;

—
Stipa pennata pr. Joannis 266. Straussiella 6, 14. Symphytum cordatum— —
75; officinale 250. Syringa Josikaea 217, 221. —
Taxus baecata 356. Tetraspora 346. —
Tetrasporaceae 347. Tetra — —
sporinea 345. —
Teucrium Chamaedrys 210: seordioides 209. Thalictrum —
aquilegifolium 216; collinam 251; balatonense 335. Thesium alpinum 74; —
ramosum 266. — Thyidium Philiberti 53 pseudotamarisci 53. — Thymus
alpestris 35; Chaubardi 210; ovatus v. subcitratus 69.
;

— Timmia australis
42, 46. — Tofieldia calyculata. Tortella fragilis 52; — inclinata 51. *—
Tortula montaua 350 ruralis v. atricha 97.v. Tragopogon orien-
calva —
talis 80. — Trematodon ambiguus 349. — Trichostomum pallidisetum 249.
;

—
Triglochin maritimum 69. —
Trifolium 263 Lupinaster 34—37, v. albiflorum ;

36. 37 f. angustifolium et f. latifolium 36; patulum 208; romanieum 36, 37. —

Trigonella 263. Trimorpha attica 80. — Trisetum flavescens 69; fuscum —
70. — Tunica Saxifraga 208. Turgenia latifolia 262. —
Uromyces Báumleriauus 348.
Vaccinium Myrtillus 36 uliginosum 74. — Valeriána sambucifolia 34
tripteris 35. — Veronica alpina 35;
;

Beccabunga 210. — Verticillium’ 90. —

Vesicaria sect. Vesicariana 10. 13, 21. 22; V. alpina 8, 9. 20; arctica 7, 15;
arenosa 7, 15 argyrea 8 ;
graeca 7, 10, 15, 20, 22 Ludoviciana 10. 22
; ;

reticulírta 7. 10, 11, 22; sinuata 10. 22; utriculata 7 10. 15, 20, 22; velebitica
6, 15. —
Vicia 263 pannonién 217 sparsiflora 262. Vinca lierbaeea 336 ;
—
minor 69, 336. —
Viola alba 213—215 hirt a 213,
;

odorata 213. odorata X X X

f. intermedia 213; arenaria 216; cluniensis 213. 215; collina 212—15, v. de-
clivis 213, v. stolonifera f. Pfaffiana 214, 215 Gremblichii 212 Hellwegeri 212, ; ;
 XIX

213; hirta 213, 215; leucopetala 213, 215; Merkensteinensis 212; mirabiliformis
214, 215; mirabilis 214; raollis 214; odorata 212 —215 odor.
; X
pyrenaica
215; oenipontana 212; Orphanidis 208; permixta 214; pyrenaica 212, 215;
sciaphila 212; scotophylla 213; sepincola 212, 213; silvatic-a 210; sordida 213,
214; subodorata 212, 213, 215; tricolor 34; Waduntiensis 212, 214, 215. —
Viscum minimum 12.

Waldsteinia ternata 266, 267. — Webera cruda 42, 45. — Weisia

muralis 97 ; viridula var turfosa 350.— Woodsia alpina 357, ssp. Boltoniana
et ssp. glabella 357 glabella 357 ilvensis 356, 357.
; ;

Zygodon viridissimus v. rupestris 50.

II
 :

MAGYAR BOTANIKAI LAPOK.

(UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.)
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fömunkatársak : — Hauptmltarbeiter

Dr. DEGEN ÁRPÁD. THAISZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

rsEW
Bizo m ányban; — I n Com rri i s s i on :

Németországban : — Für Dentschland : Francziaországban : — Für Frankreich :

Bei Max Wes*nél Bei Paul Iilincksieck-nél ÜAR

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. Paris, 3, Rue Corneille.

kötet évfolyam. január— április M(b \ll

VIII. Bánd Jahrgang. Budapest Jánner— April i/ti öí*

Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s

Flórákba való felvételük azonban kívánatos.

Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
§ 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 1/4. szám tartalma. — Inbalt dér 1 4. Nummer. — Eredeti közle-

mények. — Originálaufsatze — Dr. Degen Megjegyzések néhány keleti
Á.,
növényfajról. Lili. A Lesquerella nemzetség egyik képviseljének a Velebit-
hegységben történt felfedezésérl. — Bemerkungen tiber einige orientalische
Pflanzenarten. Entdeekung eines Vertreters dór Gattung Lesquerella
Ueber die
im Velebitgebirge, p. 3. old. —
Prof. Dr. V. Schiffner, Lebermoose aus Un-
garn und Siebenbürgen, p. 24. old. —
Magyarországi májmohok, p. 29. old. —
Hulják J, A Trifolium Lupinaster L. felfedezése Magyarországon. Ueber —
-

die Entdeekung von Trifolium Lupinaster L. in Ungarn, p. 33. old. Dr. Si- —
mon kai L., Apró közlemények Magyarország flórájához. Adnotationes par- —
vulae ad Flórám Hungáriáé IV— VI., p. 38. old. Dr. Gyrffy I., Egyné- —
hány lombosmoha polykarpophoriájának eddig nem ismert esetérl, p. 40. old.
- - Einige bisher unbekannte Falle dér Polykarpophorie bei Laubmoosen, p. 43.
old. — Megjegyzések a Doronieum Clusii (All.) Tausch ismeretéhez, p. 47.
tátrai
old. —
Bemerkungen zr Kenntnis von Doronieum Clusii (All.) Tausch aus dér
Hohen Tatra, p. 49. old. —
Additamenta ad flórám bryologicam Hungáriáé. Euu-
meratio muscorum frondosorum rariorum in Transsilvania, Hungária septentrio-
nali alihique ab auetore aliisque collectorum, p. 51. old. Dr. Gy. Gáyer, —
- Ueber eine mutmassliche Juglans regia laciniata 9 Juglans regia d, p. 54. X
old. — A Pulsatilla Gáyeri Simk. és P. mixta Hal. második termhelye hazánk-

ban. —
Dér zweite Standort dér Pulsatilla Gáyeri Simk. und P. mixta Hal. in
Ungarn, p. 56. old. —
Négy új Centaurea Magyarország flórájában. Vier —
neue Centaureen in dér Flóra von Ungarn, p. 58. old. — Seymann V., A Col-
chieum hungarieum Janka rendszertani helye, p. 61. old. -- Die systematische

1
2

von Colchicum hungaricum Janka, p. 64. old.

Stelláiig; NyárádyE. Gy., t'j —
növények a Magas Tátra és közvetlen környékének flórájára s adatok, ezek rész-
letesebb ismeretéhez. —
Neue Píianzen aus dem Florengebiete dér Hohen-Tatra
und ihrer náchsten Umgebung, sowie Beitrage zr ausführlichen Kenntnis ihrer.
Pflanzenwelt, p. 68. old. —
Dr. Degen A.. Jelentés a «Vereinigung für ange-
wandte Botanikának 1908 aug. hó 4— 7-ig Strassburgban tartott gylésérl, p.
81. old. -- Apró közlemények. —
Kleine Mitteilungen. - K. Maly, Centaurea
derventana Vis. et Panc. var. dobrunae K. Maly. ? Euphorbia variábilis Ces. —
p. 98. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate iiber unga-
rische botanische Arbeiten. — Wagner Magyarország gyomnövényei. —
J.,

Die Unkrauter Ungarns, p. 93. old. — Péter fi M., Adatok a Biharhegység

mohaflórájának ismeretéhez. Beitriige — zr Kenntnis dér Moosflora des Biliar-

gebirges, p. 96. old. — Dr. Futó M., A páfrányok most és hajdan, szerepük
a természetben és az emberiség történetében. — Die Pteridophyten jetzt und
einst, ihre Rolle in dér Natúr und in dér Geschichte dér Mensehheit. p. 97. old. —
Dr. Szál óki R., Növénytani kirándulás a magastátrai fenyvesekbe. Botan. —
Ausflug in die Fichtenwálder dér Hohen-Tátra, p. 98. old. Dr. Ric liter A.„ —
Hivatalos emlékirat H. C. Dr. gróf Apponyi Albert vall. és közokt. m. kir. miniszter-
hez, p. 98. old. —
Emlékirat Dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterelnökhöz. —
Denkscdirift an den k. ung. Cultus-Minister u. Ministerprasidenten etc., p 98. old.
Dr. Zemplén G. és R ó t h Gy., Adatok az erdei fák nitrogén felvételéhez.
— Beitrage zr Stickstoffaufnahme des Waldes, p. 99. old. — Dr. Kövess i

F., Észrevételek az erdei fák nitrogén felvétele czimü tanulmányhoz. — Be-

merkungen zu den auf die Stickstoffaufnahme des Waldes bezíigliche Studie,

p. 99. old. — Pál

Csángó növénynevek.
Á., Csángó Pflanzenamen, p. 101. —
old. —Weber S., Új ösvények. —
Neue Fussteige, p. 101. old. Szúr ék —
J., Adatok Északmagyarország mohaflórájához. — Beitrage zr Kenntnis dér
Moosflora Nordungarns, p. 101. old. —
Dr. Gyrffy 1., Pozsony és környéké-
nek máj- és lombos moh-flórája. —
Die Leber- und Laubmoosttora dér Umgebung
von Pozsony, p. 102. old. — Dr. H. Sabransky, Kleine Beitrage zr Flóra
Posoniensis, p. 103. old. — Schullerus Zr Blütenbiologie des Garten-
J.,

mohnes. — A kerti mák virágjának biológiájához, p. 103. old. — Pax F., Bei-
trag zr Tertiiirflora Siebenbürgens, p. 104. old. — Dr. K. Ungar, Ein botani-
scher Ausflug in das Rodnaer Gebirge, p. 104. old. — Flórian Porcius, 104.v. p.

old. — Pax F., Bambusium sepultum Audra, p. 104. old. — Ueber Tertiárpflanzen
aus Siebenbíirgen, p. 105. old. — Dr. A. Forenbacher, Vegetacione formacije
Zagrebacke okoline. — Die Pflanzenformationen dér Umgebung von Zagreb, p.
105. old. — D. H i r c, Revizija Hrvatske Flóré. — Revisio Flóráé Croaticae I.,

p. 105. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate iiber aus-

Icindisclie botan. Arbeiten. — Dr. E. M. Kronfeld, Anton Kerner von Mari-
laun, p. 106. old. — Dr. L. Die Is, Pflanzengeographie, p. 107. old. — Dr. I.

Gyrffy, Additamenta ad flórám bryologicam Hungáriáé, p. 108. old.

II. —
V. Schiffner, Untersuchungen über die Marchantiaceen-Gattung Bucegia, p.
108. old. —
E. J a n c h e n, Eine botanische Reise in die dinarischen Alpen und
den Velebit, p. 109. old. —
E. J a n c h e n und B. a t z 1, Ein neuer Dentaria- W
Bastard, p. 110. old. — E. Janchen, Die europáischen Gattungen dér Farn.
und Blütenptianzen nach dem Wettsteinschen System, p. 1 10. old. — A kir.
 3

magi/. Term.-tud. Társ növénytani szakosztályának 1909 jan. 13-án tartott

ülése. — Sitzung dér htan. Sektion dér kön. ung. naturwiss . Gesellschaft am
13. Janner 1909. p. 111. old. — Gyjtemények. — Sammlungen. — C. H. Z ah n,

Hieraciotheca Europaea, p. 112. old. — Mellékelve— beigelegt Taf. I. sz.

Megjegyzések néhány keleti növényfajról.

Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten.
Dr. Dogén Árpád, Budapest.
Von •
|

Lili. A Lesquerella nemzetség egyik képviseljének a Velebit

hegységben történt felfedezésérl.
Ueber die Entdeckung eines Vertreters des Gattung Lesque-
rella im Velebitgebirge.
(Egy knyomatú táblával. — Mit einer litkogr. Tafel.)

Lesquerella velebitica n. sp.

Perennis. Tota pilis stellatis adpressis argenteocana. Badix

longa in rupium fissuris perpendicularis, in lapidosis obliqua, inferne
ramosa, supra simplex, teres extus brunnea. Collum multiceps,
rosulas foliorum steriles et caules florentes pumilos, plernmque
excentricos edens. Caules digitales, basi areuata vei infracta adscen-
dentes, in parti inferiore foliis emarcidis eorumque vestigiis dense
tecti, caeternm foliis sparsis obsiti. Fólia rosularum sterilium
anguste lanceolata, sessilia, ntrinque pilis stellatis brevissime pedi-
cellatis, adpressis, argenteo-cana, dorso convexa, carinata, veidre
concava, apice subcucullata aeuta; caulinia sessilia, linearia, tere
tota longitudine aequilata, concavo-convexa, apice obtusiuseula,
erecto-patentia, ntrinque pilis stellatis adpressis argenteo-cana.
Infiorescentia foliissummis circumvallata, corymbosa; fiores pedi-
cel lati ;
medii et inferiores paullo longiores, sub fructu
pedicelli
silicula breviores, arcuatim adscendentes. Calyx clausus, cylin-
dricus, basi minute saccatus, deciduus, se/mlis erectis saepe din
cohaerentibus, oblique lanceolatis vei lanceolatis, apice obtusius-
culis, extus stellato pubescentibus, apicem versus (ramis pilorum
stellatorum longius pedicellatorum elongatis) barbulatis, margine
anguste hyalino cinctis, binis valvariis paullo latioribus; petala
sulphurea, longe unguiculata, limbo obovato-spathulato, basin versus
cuneato-angustato, apice rotundata, jntegerrima stamina bina ;

exteriora breviora, interiora longiora 'filamenta omnia edentula, a

basi anguste alata ad apicem sensim attenuata, glabra; antherae
flavae, breviter lanceolatae, basi sagittatae neetaria (quantum e ;

fragmentis siccis dici potest) lateralia tantum evoluta, irregulariter

ovata, tere semilunaria, processu parvo basin filamenti amplectentes *) ;

‘) Similia iconi A. Bayer, Beitr. zr syst. Gliederung dér Cruciferen.

Beih. z. Bot. Centrbl. XVIII. 1905. tab. IV. f. 13 d.

1*
 V

ovarium ovatura, intlatum, pilis stellatis dense obsitum, stylo gracili,

hasi parce stellato-puberulo, apieem versus glabro, supra basin cito
ruptili superatura stigma minute capitatum, minutissime bilabiatum,
;

papillosum silicula magna, inttato-ovata, apice paullo anceps, acuta et

;

apiculata, latere ad suturam paullo contracta. basin versus angustata,

valvis membranaceis, coovexissimis, extus pilis stellatis breviter
pedicellatis adpressis dense obsitis ;
intus pilis flagelliformibus,
longe et compresse pedicellatis (ramis saepe fureatis elongatis)
obsitis, sub lente pellucidis et dense reticulato-nervosis loculis;

dispermis; septo hyalino margine reticulatim nervoso, medio hinc-

inde uninervio; funiculi omnino liberi semine subduplo breviores,
supra basin articulati; semina magna. brunnea, circumseriptione
ovata, compressa séd sat convexa, laté marginata. Embryo pleu-
rorhizus. — Planta speciosa.
Caules 3 —11 cm. longi; fólia rosularum sterilium 1 2 2 cm.—
longa, 2 — 4 mm. lata; caulina 7 — 20 mm. longa, l 1 /,— 2 mm.
lata; pedicelli 5—7 mm. longi; sepala 7 —8, plerumque
~1
/2 8 mm. —
longa, 2 V2 — 3 mm., angustiora, 2 mm. lata, petcila 14—15 mm.
longa, 3 1 /2— 4^2 mm. lata, ungue cca, 8 mm. longo stamina bre- ;

viora (sine antheris) 7 mm., longiora 9 mm. longa antherae 2 mm.

:

longae; ovarium 2—3 mm. longum, diám. IV2 —

2 mm.; stylo
7 —8 mm. longo; silicula 10 — 1372 mm. longa, diám. 7 8 mm.; —
semina P/2 mm. longa, 3 mm. lata. Pedicelli pilorum stellatorum
adpressorum 30 — 86, plerumque 43 a longi. rami j)apillis incrus-
tati,asperi, pedicelli pilorum ad apices sepalorum crescentium
140—220 u, pedicellis pilorum flagelliformium, epidermidem inter-
nam valvarum obtegentium 500—570 y longis, 20—45 a latis.
Syn. Alyssum velebiticum Degen et V esicaria velebitica Degex
in exsicc.
Habitat in rupium fissuris et in lapidosis regionis alpinae
mont. Velebit Croatiae. In lapidosis declivium septentrionalium
montis Krug (Milkovica Krug) et in lapidosis declivium meridiona-
lium montis vicini «Kuk» (Pavelic Plana) supra Lukovo, sol. calc.,
alt. c. 1201 m. s. m. légi fructiferam d. 17. VII. 1907. In rupium

fissuris lateris meridionalis montis Krug supra Lukovo, nec non in

monticulo inter binos montes sito iterum légi (fructiferam) d. 26.
VI. a. 1908, ubique rarissimam!

Ezt a sajátságos növényt 1907. év julius 18-án fedeztem

fel Lengyel Géza. dr. és # Smoquina Antal szaktársaim társa-
ságában a Velebit hegységben tett kirándulás alkalmával. Leg-
elskben egy sziklaövezte szakadék törmelékében akadtam reá.
mely Lukovo Sugarije felett a Krug (1342 m.) és Kuk (1270 m.)
hegyek legmagasabb csúcsai között nyílik, még pedig ezen sza-
kadéknak az adriai tenger felé es oldalán, a hol Aqúüegia Kitai-
belii Schott, lberis carnosa W. K., Edrajanthus Kitaibelii I1C. var.
alpinus Wettst., Ardostaphylos Uva ursi (L.) Srr., Koeleria erio-
 5

stachya Panc., Globularici bellidifólia Ten., Fesiuca pungens Kit.,

Androsace penicillata S. N. K., Phyteuma orbiculare L. var. flexuo-
sum Schultz, FLelianthemivm canum (L.) Bmg., f. bálcanicum
Janch., Carex laevis Kit., Arenaria gracilis W. K
Sesleria tenui-
,

folia Schrad.növények társaságában ntt. Midn nehány órá-

stb.
val késbben a szemben lév Kuk (Pavelié-Plana) hegyre mász-
tunk, S.moquina Antal még egy másik törmelékes szakadékban is
talált gyönyör példákat, melyek ott jókora, hólyagos nagy ter-
mésekkel gazdagon megrakott párnákban nttek. A legszorgosabb
kutatás daczára sem sikerült akkor virító avagy legalább elvirí-
tott példát találnunk. Midn azonban odahaza a gyjtött példákat
jobban megvizsgáltam, mégis sikerült lehullott, de a virágzat
ágai közt fennakadt, elszáradt virágrészeket találnom az ezekbl ;

készített praeparatumok lehetvé tették ez elttünk teljesen isme-

retlen növénynek legalább is a csoportját megállapítani, a melybe
tartozik. A vizsgálat ugyanis azt derítette ki. hogy a keresztes
virágúak Alyssinae csoportjába tartozik; a nemzetséget azonban,
a melybe besorolható lett volna, akkor még nem sikerült meg-
állapítanom.
Kétmagvtermésrekeszei s egyéb bélyegei (fogatlan porzói,
sárga szirmai az Alyssum nemzetség Aurinia csoportjára
stb.)
vallottak, a csalakan összeboruló csésze levelei s a termések
eltér alakja miatt azonban ezen csoportban nem lehetett
elhelyezni. Hogy minden kétséget eloszlassak, ezidén virágja
megkeresésének egy második kirándulást szenteltem, sajnos
azonban ez sem járt a kívánt eredményivel. Daczára annak,
hogy termhelyét majdnem egy hónappal korábban kerestem fel,
fejldésének csak olyan elrehaladott állapotában találtam, mint
tavaly teljesen el volt virítva s virágrészeit is már rég elhullatta.
;

A virágzat ágai között azonban sikerült ismét nehány lehullott s

összeszáradt virágrészt megtalálnom, a melyeknek óvatos megvizs-
gálása azonban csak a tavalyi eredményt ersítette meg. Mivel
a növény minden része mégis birtokomba került, le lehetett írni.
Xehezebb volt azonban azt a nemzetséget megállapítani, a melybe
ez a kétségen felül új faj tartozik.
Termetében a görög szigetek egyikén elforduló Fibigia
lunarioides (Willd.) Boiss.-ra s a dalmát Fibigia triquetra PoRT.-ra
emlékeztet, mely utóbbi növényt clissai termhelyérl jól isme-
rem az elbbitl virágjának s termésének szerkezetében, az utób-
;

bitól pedig, a melylyel a virág szerkezetében nevezetesen fogatlan

porzóiban x ) s virító szárainak excentrikus növekedésében meg-
egyezik, a termés szerkezetében tér el olyannyira, hogy vele egy
nemzetségbe nem tartozhatik. A Fibigia nemzetségnek u. i. lapos
termései vannak s a termés rekeszei 4—6 magvúak.
A virág szerkezetének, a növekedési módnak s termetének

‘) Az idézeteket 1. a német szövegben.

6

nagy hasonlatossága mellett azonban feltn, hogy növényünk a

dalmát Fibigia triquetrá-x al még egy, a keresztes virágúaknái
ritka bélyegben megegyezik s ez a termésfalak bels epidermisé-
nek szrzete. Ezt a bélyeget a Fibigia triquetrá-néX tudtommal
elször Fournier fedezte fel s írta le i. h. a 2. oldalon. Ezen faj
termésfalának bels epidermisén látható szrképletek elszórt csil-
lagszrök, a melyeknek ágai kissé megnyúltak, alakjuk a Lesque-
rella velebiticá-nak vesszalakú szreitl eltér; utóbbiaknak képe
az I. tábla 11. ábráján látható. Ezen bélyeg az említettekkel s
a Fibigia triquetrá- nál szintén látható, a válaszfalat körülszegélyzö
érhálozattal 2
)
phylogenetikai convergentiára vall. Mivel azonban
a termésfalak bels epidermisének szrössége Calestaxi 8) sze-
rint némely Alyssum fajnál is elfordul, csakis faji bélyegnek
tarthatom.
A velebiti növény termetében még az ázsiai Fhysoptycliis
nemzetségre is emlékeztet, a melybl eddig két fajt ismerünk.
Az egyik a Fii. gnaphaloides (De) Boiss. Perzsia havasain, a másik
a Fh. Haussknechtii Borxm. 4 ) pedig keleti Anatolia havasain
terem. A termések hasonlatossága, különösen az utóbbi fajéval,
melynek beezkéi szintén kúposán kihegyesednek, feltn, de mégis
csak küls és látszólagos, a Physoptychis- nek rövidebb porzói
ugyanis fogasok: termésének bels szerkezete más s a termés
falának szerkezete is eltér. A Fh. gnaphaloides termósfalának
bels epidermise csupasz, a Fh. Haussknechtii -nél itt-ott néhány
csillagos szr látszik, melynek ágai meg vannak nyúlva : eg}r
újabb bizonyítéka annak, hogy ezen bélyeg egy s ugyanazon nem-
zetségen belül egyik fajnál megvan, a másiknál pedig nincsen
meg. Igaz, hogy a Fh. Haussknechtii virágját még senkisem látta,
de a BoRNMüLLER-tl kapott termésekben négy magrügyet láttam
minden rekeszben, a melyek közül azonban úgy látszik, nem mind-
egyik termékenvíil meg; termésének szerkezete tehát annyira
megegyezik a Fh. gnaphaloides- ével, hogy nagyon valószín, hogy
virágjának szerkezete is meg fog egyezni e nemzetségével. Biz-
tosan állíthatom tehát, hogy a velebiti növény a Physoptychis-töl
három fontos bélyegben tér el. A többi eddig leírt hasonló nem-
zetségektl, a Cla&topus-töl s a Straussiellá- tói növényünk még
inkább eltávolodik. Sok tekintetben középhelyet foglal el a Vesi-
caria Lám. s az Alyssum nemzetség Aurinia csoportja közt.
Az elbbitl termésének szerkezete, kétmagú rekeszei, törpe
növése, eltér meze, az utóbbitól a virágzat s a virágok alakja,
zárt csészéje s ugyancsak eltér növekedési módja, mindketttl
pedig a belül szrös termésfalai különítik el.
Mivel a virág s a virágzat szerkezetében mutatkozó különb-
ségeket fontosabbaknak tartom a magrügyek számbeli különbsé-
génél, az esetben, ha e két nemzetség közül kellene választanom,
növényünket inkább a Vcsicaria nemzetségben helyezném el, ahol
mint Yesicaria velebitica Degen (mely néven nehány barátomnak
 T
el is küldtem) a valódi Vesicariák, a T utriculata s a hozzá nagyon
.

közel álló V. graeca mellett, igaz nagyon kevéssé « természetes))

rendszertani helyre kerülne.
A Vesicariá- 1 itt s a következkben a modern szerzk értel-
mezése szerint kell vennünk (p. o. Prantl szerint Engler Nat.
Pflanzenfam.-ben), a kik szerint csak két fajt, u. m. a P. utriculatá- 1
s a graecá- 1 öleli fel.
Ebbe a nemzetségbe u. i. különböz idkben, különböz
szerzk egy sereg más fajt is soroltak, a melyeket az idk folyamán
s a keresztes virágúak rendszerének kiépítésével ebbl ismét kire-
kesztettek. Már maga Lamarck, a nemzetség megalapítója, is két
heterogenikus fajt sorolt hozzá, a melyek közül azonban csak az
els, a V. utriculata valódi Vesicaria, míg a másikat a V. reticu-
latá-t már Boissier Coluteocarpus néven mint új nemzetséget külön-
böztette meg. Ez a Vesicariá- tói csak a csúcsán kovadó termésé-
ben, tökéletlen válaszfalában s a termésfalak eltér consistentiá-
jában tér el. Késbben (1821) De Candolle még 8 fajt sorolt a
Vesicariá- hoz, ugyanekkor a nemzetséget a Vesicaria s az Alys-
soides csoportokra osztotta. Ez alkalommal jegyezte meg azt, hogy
a Vesicaria nemzetség még nincsen pontosan körülírva s csupán a
hólyagosán felfújt gömbölyded termések alapján talán sok oly fajt is
soroltak hozzá, mely egyéb tekintetekben nélkülözi a természetes kap-
csolatot s hogy e nemzetség oly eltér fajokból áll, hogy volta-
képen annyi sectióra kellene osztani, ahány fajt tartalmaz. Pro-
dromusában (1824) De Candolle még két fajt, a V. ardicát s a
V. arenosát sorolja a Vesicariá- hoz. Ezóta a Vesicariák száma,
különösen mióta Eszakamerikából s részben Délamerikából is egy
sereg Vesicariá- hoz hasonló növény került el, tetemesen meg-
szaporodott.
Ezen északamerikai, részben soknyárélt, havasi, törpe,
gyepes növés fajok, melyek csillagszrökbl álló. odafekv ezüst-
szín mezzel borítvák, s a melyeknek beczkéje két —
sok-magvú
a Vesicaria nemzetségben a fajok számát tekintve, újabban túl-
súlyba kerültek. Az eddig felfedezett fajok túlnyomó részének
beható tanulmányozása alapján azonban csatlakoznom kell Watson
Sereno amerikai botanikusnak a «Proceedings of the American
Academy of Árts and Sciences» 1888. évfolyamában közzé tett
nézetéhez, aki ott kimutatta, hogy ezek az amerikai fajok egyál-
talában nem sorolhatók a szoros v. i. eredeti értelemben vett
Vesicariák-hoz, s a ki ezeket az idézett helyen bvebben kifejtett
okok miatt a VesicariáJc-tó\ Lesquerella néven különítette el. Wat-
son eredeti leírásának másolatát a német szöveg 16. oldalán köz-
löm. abból kitnik, hogy a velebiti növény minden nagyobb aka-
dály nélkül sorolható a Lesquerella nemzetségbe. Watson a Lesque-
rellá- kát az i. h. két csoportra osztotta, a melyekben azután a fajok
termete, termjüknek, ill. beczkéjüknek szrözete, virágjuk színe,
levelük s száruk szrözete szerint ismét több alcsoportot külön-
 2

meg. A velebiti növény rendszertani helyzetének köny-

böztetett
nyebb elbírálása czéljából a német szöveg 16— 18. oldalain kivo-
natban közlöm e nemzetség eredeti beosztását, a melybl kitnik,
hogy a mi növényünk a 2. seetióba v. i. a tulajdonképeni Lesgae-
reílá- khoz tartozik s e természetes rendszertani helyze-
sectióban
tét a termetében is hasonló L. alpina (Nutt.) S. Wats. mellett
találja meg, a melytl csakis hamarább lehulló bibeszárában,
nagyobb termésében, csak két magot magába záró termésreke-
belül szrös termésfalaiban, alsó
szeiben, a válaszfal erezetében,
részében keskenyebb szirmában s szegélyes magjában tér el.
A vegetativus szervekben, a levelek alakjában s a szrözet sr-
ségében is mutatkoznak még másodrend különbségek.
A virág s termés szerkezetének, az innovatió-nak s az indu-
mentum minségének meglep megegyezése mellett kissé feltn
ugyan majdnem valamennyi amerikai faj bibeszárának megmara-
dása még a termés érésekor is, míg a horvát növénynél a bibe-
szár már elvirításkor lehull s az érett termésen csakis a replum
tetején látható kis nyúlvány jelzi a leválás helyét. Kétségtelen,
hogy a bibeszár ezen eltér viselkedésének anatómiai okának kell
lennie, mivel azonban Watson erre a bélyegre nem helyezett súlyt,
másrészt pedig egyik amerikai fajnak (a L. argyreá-n&k) is oly
gyenge szerkezet bibeszára van, hogy ez is a termés teljes be-
érése eltt lehull, ezt a tulajdonságot is csak specifikusnak kell
tartanom, mely a mi növényünk e nemzetségbe való sorolásának
annál kevésbbé képezheti akadályát, mert az összes eddig leírt
nemzetségek közül növényünk aránylag a legkönnyebben s a leg-
természetesebben ebben helyezhet el. A nemzetség eredeti diagno-
sisával szemben mutatkozó eltérések részben csak látszólagosak,
részben pedig nem oly jelentsek, hogy növényünknek külön nem-
zetség gyanánt való megkülönböztetését megindokolnák.
A bibeszár viselkedésén kívül legelsbben a termés falának
Watson említette eretlensége tnhetnék fel. Azt hiszem, hogy ezt
nem szabad szószerint venni. A legtöbb Lesquerellá- nál, p. o. a
L. alpina - nál is, átes fényben a termésfal erei épen oly jól lát-
hatók, mint a mi növényünknél ; úgy látszik tehát, hogy Watson
a «nervless» kifejezéssel csak azt értette, hogy az erek reáes
fénynél néni tnnek fel úgy, mint p. o. a rokon Physoptychis-
nél, vagy a Physariá- nál. Watson kiemeli továbbá a hártyás,
a csúcsától a közepéig eres válaszfalat. A mi növényünknél a
válaszfal szélén meglehetsen sr érhálózat látható, itt-ott 1 —
finom ér - helyesebben rostkötegecske 6) — a válaszfal közepén is
feltnik, de úgy látszik, mintha ezek a rostok nem mindig fejld-
nének ki, avagy nem minden esetben marad meg látható nyomuk.
A mi fajunk tehát, válaszfalának szerkezetét tekintve, közelebb
áll a valódi Vesicariáh- hoz, a melyeknek válaszfalát szintén ér-
hálózat szegélyezi, számos nyúlványt bocsátva a válaszfal közepe
felé. De az erek eloszlási módjának sem lehet nagyobb jelentsé-
 9

get tulajdonítani. A legtöbb Lesquerella- fajnál, melynek septumát

megvizsgálhattam, igaz, megvolt a válaszfal csúcsától a közepéig
lefutó ér s hiányzott a válaszfal szélén lev hálózat, de mint
említettem, a L. veUbitica némely válaszfalában is megtalálhatjuk
a középeret. ennél azonban megfordított irányban halad. t. i. a
septum aljától a közepéig.
A legtöbb Lesquerella-í&jnak részben a septumhoz ntt
köldökzsinórja van, némehiknél (p. o. a L. densifiorá-nél s a
Ludovicianá- nál) az odanövés a septum negyedrészéig terjed.
Ez a keresztesvirágúak családjában arán 3'lag ritka bélyeg.
De Candolle, aki talán a legtöbb keresztes virágú növényt vizs-
gálta meg rendszertani szempontból, ezt a tulajdonságot csak
két nemzetségnél észlelte, még pedig a Petroeallis- nál s a Lunariá-
nál késbben Browx Róberi még s Koniga lybica-uá. 1 s a Parrya
;

nemzetségnél is látta. Szerinte nem is oly ritka s nemzetségek

megkülönböztetésénél fontossággal bírhat, de Brown még sem vonta
le ezen állításának consequentiáit, így p. o. az Arabis nemzetség
azon fajait, a melyeknél a köldökzsinór részben a septumhoz ntt,
(A. lurrita pendula, canadensis) nyugodt lelkiismerettel benne
,

hagyta az Arabis nemzetségben.

A mennyiben ezen bélyegnek, méh' a velibiti növénynél
hiányzik, továbbá a septumot szegélyez erezetnek, a lehulló bibe-
szárnak s a belül szrös termésfalaknak nemzetséget megállapító
fontosságot akarnánk tulajdonítani, a velebiti növényt a Lesquerellá-
tól genetikusán is el keliene választanunk. Magam ezeket a bélye-
geket csakis faji megkülönböztetésre tartom elegendknek s egy
új nemzetség megkülönböztetése helyett helyesebbnek vélem
Watson (.(Lesquerella » sectiójának diagnózisát a «semina immargi-
nata vei marginatan kitétellel megbvíteni. esetleg pedig a velebiti
növény részére e nemzetségben eg\' külön sectiót alakítani.
A Lesquerella nemzetséghez tartozó b
anyag tanulmányozása
alapján különben nem hallgathatom el azt. hogy ez a nemzetség
is sok különböz elemet ölel fel s hogy valószín, hogy ezt is fel
kell még aprítani.
A
Lesquerella velebitica, mint említettem, a természetes rend-
szerben az amerikai L. alpina (Xutt.) S. Wats. mellett találja
meg helyét a két faj virágjának s termésének bels szerkezete,
:

különösen pedig a termések alakja —

a nagyságbeli különbsé-
gektl eltekintve —
teljesen megegyezik. Áttérve a specifikus
különbségekre, a Lesquerella alpina eredeti leírásából kell kiin-
dulnunk, melyet Nuttal, Torrey és Gray «A Flóra of Xorth-
—
Amerikaw ezímíi mvének els kötetében (1838 40.) a 102. oldalon
írt le Yesicaria alpina címen. Az eredeti leírás másolata a német

—
szöveg 20 21. oldalán található. Ezt az idézett Flóra szerzi még
egy. a septumban néha elforduló lyukra vonatkozó megjegyzéssel
toldották meg, amelyet azonban, dacára aunak, hog}' számos pél-
dát vizsgáltam, sohasem láttam.
 )

10

A Kew- Herbarium-ban s a Kensington-Museum gyjtemé-

nyében alkalmam volt Nuttal eredeti példáit is vizsgálni, a melye-
ket Nuttal a ((Rock}' Mountains»-ekben gyjtött volt: sem ezeken,
sem számos más gyjttl ered példán a válaszfalon lyukat nem
lehetett látni. De nem tartom kizártnak, hogy a termések teljes
megérésekor a válaszfalban hasonló változások lépnek fel, mint
a Vesicaria graeca- nál s valószínleg a V. utricidata- nál is, mely-
nél a válaszfal közepén eg} vékonyabb hely látható, mely a ter-
r

més teljes megérésekor beszakad, úgyhogy oly példáknál, a me-

tyek már magjukat elszórták, lyukas septumot láthatunk. Hasonló
folyamatot észlelt Desfontaines és Fourniek a Farsetia- nál s még
elbb De Candolle más nemzetségeknél is: errl emlékezett meg
eg} alkalommal Treviranus s újabban Hannig is.
r

Az egyes termésrekeszekben található magrügyek, ill. magvak

száma Nuttal eredeti példáinál is négy s hat között változott.
Ellenben több oly példát is vizsgáltam, melyet Rydberg és Bessey
Montanaban a «Spanish Bassin»-ban gyjtött, a melynél csak
két mag volt egv-egy rekeszben. Ebbl meggyzdhettem, hogy
a magrügyek, ill. magvak számának ezen nemzetségben nem lehet
oly rendszertani jelentséget tulajdonítani, mint némely más
Crucifera-nemzetségnél.
Ami végül a Lesquerella- nevet illeti, hogy cikkemet nomen-
klaturai-val fejezzem be, Fost és Kuntze a virágos növények
lexiconjában a Lesquerella- nemzetséget mint sectiót az Alyssum- hoz
vonja az állítólag régibb Vesicariana OK. (§. DC. 1821. sub
Vesicaria nevet tolva eltérbe. Ez ketts tévedés. Elször is
a Vesicariana név nem származik 1821-bl, hanem 1824-bl. mert
legelbb DC. Prodromusában szerepel. Ez ugyan nem változtatná
meg a név prioritását, ha alkalmazhatósága ellen nem szólnának
súlyos érvek.
De Candolle Vesicariana sectiója ugyanis eredetileg négy,
jelenleg különböz nemzetségbe tartozó fajt ölelt fel, t. i. a
V. utriculatá-t (= Vesicaria ), a 1'. reticulatá- 1 (= Coluteocarpus),
a V. Ludoviciana-% (= Lesquerella ) s a F. sinualá- 1 (= Alyssum
Sect. Aurinia). Ebbl a csapatból a Coluteocarpus válik ki leg-
inkább, termésének teljesen eltér szerkezetével, a mit Post és
Kuntze is elismernek, a többi három rokonsága szorosabb, de
Watson eljárása, a ki az európai Vesicariák tói nagyon eltér
amerikai fajokat Lesquerella néven foglalta össze s különítette el,
teljesen indokolt volt, mert Amerikában oly fajok, melyek a két
valódi Vesicariá-x al közelebbi rokonságot tartanának, egyáltalában
nem teremnek.
Az eladottakból kitnik, hogy a Vesicariana sectió-név
3
/i részben más nemzetséghez tartozó fajokra vonatkozik s így
a Lesquerella nemzetség megjelölésére —melynek legtöbb faja
De Candolle idejében különben még felfedezve sem volt —
nem
használható.
 ;

11

Post és Kuntze a Lesquerella elé még eg3' más régibb

synonymont is helyeznek, a « Cistocarpus» Spach-oí (Spach a Hist.
des vég.-ban Cistocarpium- ot írt). Ez a SpACH-féle név a Vesicaria
:

LAM.-nak halva született synonymon-ja : Spach ugyanis önkénye-

sen a Vesicaria utriculatá-t akarta vele megjelölni s a Vesicaria
nevet az Alyssum sinuatum- ra átruházni, a mi a nomenklatúra
szabályaiba ütközik.
Prantl az Exgler és PRANTL-féle mben a Lesquerella- nem-
zetséget megtartotta, de azon osztályozási elvek alapján, melye-
ket követett, más fcsoportba ( Schizopetaleae helyezte, mint
)

az Alyssum- ot s a Vesieariá-1 melyek ott a Hesperideae- k között

,

foglalnak helyet. Ezen két fcsoport Prantl szerint a bibe alak-

jában tér el. A Schizopetaleae- k bibéje állítólag köröskörül egyen-
letesen fejldik ki, míg a Hesperideae- ké a placenták fölött er-
sebb fejldést mutat.
A L. velebitiea s a L. alpina bibéjének alakjában lényeges
eltérés nincsen. Elbbinél a bibe röviden kétkaréjos, utóbbinál
pedig még valamivel rövidebben kétkaréjos. Valamennyi Lesque-
rellán, melynek bibéjét vizsgálhattam, ilyen volt a bibe alakja
azzal a különbséggel, hogy némely fajnál a kétkaréjosság jobban
elmosódott, avagy (p. o. a L. arctica- nál) határozottabb. Principá-
lis különbségrl tehát itt szó sem lehet; az egész különbség eg}r
valamennyinél meglev bétyeg ersebb vagy gyengébb kifejldése
értékét még leszállítja az is, hogy az AlyssumoJc Aurinia csoport-
jában hasonló viszonyokkal találkozunk.
Cikkemnek nem az a célja, hogy ezen bélyegnek a keresztes-
virágúak rendszertani beosztásánál való hasznavehetetlenségét
bizonyítsa s hogy a PRANTL-féle rendszer számos és jogosult
kritikáit 6 ) eg} gyel megtoldja, de az átvizsgált gazdag an} ag alap-
T
7

ján, mely igaz a családnak csak aránylag kicsin}7 rokonsági

körét öleli fel, e helyen rögzíteni akarom azt, hogy elször
is a bibének a placenták felett való ersebb kifejldése az általam
vizsgált Lesquerella-io.]6k mindegyikénél egy kisebb-nagyobb fokú
karéjosság képében megvolt a Lesquerella tehát még azon bélyeg
:

alapján is, melyet Prantl oly fontosnak tartott, a Schizopetaleae

csoportjából kizárandó, — másodszor pedig, hogy ezen megkülön-
böztet bélyeg tarthatatlanságától eltekintve, sokkal praegnansabb
bélyegek szólnak a mellett, hogy ezen nemzetség a Vesicariá-x al
s az Alyssum- mai áll legközelebbi rokonságban, úgyhogy leg-
természetesebb helyét e kett közt találja meg.
A Lesquerella velebitiea egy. az európai Flórában teljesen
idegen typusnak képviselje, mely az európai Flóra jelenleg él
tagjaihoz való csekély rokonsága s valószínleg igen restringált el-
fordulása miatt relictum nak tekintend.
Mindenesetre feltn, bog}' ott, ahol a Balkán-félsziget Flórá-
jának történetébl következtetve, az analógiák alapján valamely
keleti typus-hoz való közeledést várnánk, e növény legközelebbi
 ;

12

rokonai Észak- Amerika hegységein fordulnak el tehát való- —

színleg a harmadkori Flóránknak azon reliquiáihoz sorolandó,
a melyek északamerikai származásúak s a melyekre csak a legutóbb
hívta fel ismét Pax 7 ) a figyelmünket.
Végül kötelességemnek tartopi. hogy Hemsley W. B. úrnak
Kew-ban, Brittex James úrnak Londonban, De Wildeman E. dr.
úrnak Bruxelles-ben, Zahlbruckner A. dr. innak Wienben s Filarszky
Nándor dr. úrnak Budapesten az rizetükre bizott gyjtemények
anyagjának tanulmányozás céljából való átengedéséért e helyen
is hálás köszönetemet nyilvánítsam.

Ich entdeckte diese wunderbare Pflanze gelegentlich einer

am 18. Juli1907 mit meinen Kollegen Dr. Géza Lengyel und
Axtoxio Smoquina gemeinschaftlich gemachten Exkursion in das
Yelebitgebirge im Gerölle einer von Felsen umgebenen Schlucht,
welche sich zwischen den höchsten Kuppen dér BergeKrug( 1342 m)
und Kuk (1270 m) ober Lukovo Sugarije gégén die Kiiste des
Adriatischen Yeeres hinabzieht, wo sie in Gesellschaft von
Aquilegia Kitaibelii Schott, Iberis carnosa W. K., Edrajanthus
Kitaibelii De. var. alpinus Wettst., Aretostaphylos Uva arsi (L.),
Koeleria eriostachya Pax<5., Globularia bellid i fólia Tex., Festuca
pungens Kit., Androsace penicillata S. N. K., Phyteuma orbiculare
L. var. flexuosum Schultz, Helianthemum canum (L.) B.mg. f.
balcanicum Janchen, Carex laevis Kit., Arenaria gracilis W. K.,
r
Sesleria tenuifolia Schrad. etc. wuchs. Als wir einige Stunden
spater auf den gegenüberliegenden Kuk (Pavelic-Plana) stiegen,
fand sie Herr Smoquina auch noch in einer anderen Geröllhalde
in práchtigen Exemplaren. Die Pflanze bildete dórt grosse Polster,
welche reichlich mit den grossen blasigen Friichten bedeckt waren.
Leider konnten wir trotz eifrigen Suchens keine einzige bliihende
oder auch nur halbverbliihte Pflanze mehr tinden. Bei genauerer
Untersuchung gelang es mir spiiter in den Ínflorescenz-Zweigen
doch noch einige abgefallene, vertrocknete Blütenteile vorzufinden
die aus diesen hergestellten Praparate ermöglichten es. die
Zugehörigkeit dieser Pflanze zu den Alyssineen festzustellen
allerdings gelang es mir v. J. nicht, die Gatíung dér Pflanze mit
Sicherheit zu ermitteln.
Die zweisamigen Fruchtfácher wiesen nebst anderen Merk-
malen (zahnlose Staubfáden, gelbe Petalen etc.) auf die Gattung
Alyssum Sect. Aurinia (Desv.) Boiss. FI. or. 1. 263; dér röhren-
förmig zusammcnschliessende Kelch aber und die abweichende
Form dér Früchte widersprachen dér Einreihung in diese Gruppé.
Um allé Zweifel zu lösen, wurde dem Aufsuchen dér Bliiten heuer
eine zweite Peise gewidmet, doch trafen wir die Pflanze. obwohl
wir fást um einen Vonat früher kamen, leider wieder ohne Bliiten
und in demselben vorgeschrittenen Zustande ihrer Entwicklung
 13

an. wie voriges Jahr. In den Inflorescenzasten einiger Exemplare

wurden aber doch wieder einige abgefallene, vertrocknete Bliiten-
teilevorgefunden, dérén genaue Untersuchung aber nur die im
vorigen Jabre ermittelten Befunde bekraftigte.
Da samtliche Teile dér Pfianze aufgefunden wurden, war
die Möglichkeit gegeben, sie zu besckreiben. Schwieriger war es,
die Gattung zu ermitteln, in wmlche diese zweifellos neue Art
eingereiht werden soll.
Die Pflanze erinnert habituell an die griechische Fibigia lunci-
rioides (Willd.) Boiss. und an die dalmatinische, mir von ihrem Origi-
nalstandorte bei Clissa wohlbekannte F. triquetra (Port.). Von erste-
rer ist sie im Blliten- und Fruchtbau, von letzterer aber, mit welcher
sie im Blütenbau. insbesondere den zabnlosen Staubfaden x ) und
den excentrischen Blütensprossen iibereinkommt, nur im Fruchtbaue
generisch versebieden. Fibigia hat bekanntlich flache Fruchtklappen
und vier- bis fünfsamige Fruchtfácher.
Bei dér grossen habitueilen Aehnlichkeit und den Analogieen
im Blütenbau und Wuchse unserer Pflanze mit dieser dalma-
tinischen Art, ist es sehr auffallend, dass sie mit ihr auch in
einem bei den Crueiferen seltenen Merkmale iibereinkommt, und
das ist die behaarte innere Epidermis dér Fruchtklappen.
Dieses Merkmal wurde bei F. triquetra meines Wissens zuerst
von Fournier entdeckt, und am a. 0. p. 2 (Sep.) erwahnt. Die
Trichome dér inneren Epidermis sind bei dieser Art zerstreute
Sternhaare, dérén Aeste verlangert sind; sie habén eine andere
Gestalt als die peitschenförmigen Haare dér Lesquerella velebitica.
welche Fig. 11 dér beiliegenden Tafel veranschaulicht. Immerhin
weist dieses Merkmal und das bei Fibigia triquetra ebenfalls vor-
handene randlauflge Xetzwerk des Septums 2 ) trotz abweichenden
Fruchtbaues auf eine phylogenetisehe Convergenz dieser Gattungen
bin. Die behaarte innere Epidermis soll sich iibrigens nach

*) Ich beraerke Mer, dass F. triquetra von P hanti, in Engler's Nat. Pfi.
Fám. III. 2 : 196 ganz irrttimlieher Weise Fibigia Sect. Eufibigia Boiss.
zu
gestellt wird, welche Sektion gezahnte kürzere Staubfaden hat, wahrend bei
dieser Art samtliche Staubfaden ungezahnt sind. Wegen dieser Eigenschaft hat
sich schon DC. (Syst. II. 290) bei Unterbriugung dieser Art bei Farsetia Sekt.
Fibigia in einen Widerspruch verwickelt ;
diese Sektion ist eben durch ge-
zahnte kürzere Staubfaden charakterisiert,
was bei F. triquetra niclit zutrifft.
Fournier (Monogr. du
genre Farsetia, 1864. p. 9—11) hat sich iiber diese
Sehwierigkeit Mnweggesetzt, indem er in dér Diagnose dér Sekt. Fibigia die
Zahulosigkeit oder Záhnung dér kürzeren Filamente einfacli ausser Acht liess.
Nun ist dies aber doch ein wiehtiges Merkmal, so dass F. triquetra einmal bei
Fibigia festgelegt, eine eigene Sektion bilden muss, welche sich von Echnondia
Bgf.. durch gefliigelte Samen unterscheidet Lederrnayera m. in herb. nach dem
(

Doppelnamen ihres ersten Entdeekers Franz v. Portenschlag-Ledermayer.)

") Über die morphol. Bedeutung dieses Xetzwerkes vgl. Fournier a. a. 0.
 ;

14

Calestani )
auch bei Alyssum Arten vorfinden und kaim demzu-
3

folge auch nur als artenbegriindendes Merkmal betrachtet werden.

Auch erinnert sie einigermassen an die zwei bisher bekanut
gewordeneu Vertreter dér asiatischen Gattung Physoptychis Boiss.,
dérén einer, Ph. gnaphaloides (DC.) Boiss. die Hochgebirge
Persiens, dér andere Ph. Haussknechtii Bornm. 4 ) jene Ostanatoliens
bewohnt. Die Aehnlichkeit ihrer Früchte, insbesondere mit jenen
dér letzteren Art, welclie auch conisch verjüngte Sckötchen besitzt,
ist auffallend, doch ist sie eiue rein ausserliche, denn Physoptychis
hat gezáhnte kürzere Staubfaden, einen abweichenden inneren
Fruchtbau und eine andere (dünnere) Beschaffenheit dér Frucht-
klappen. Bei Physoptychis gnaphaloides ist die Innenflache dér
Fruehtklappen vollkommen kahl, bei Ph. Haussknechtii fiúdét mán
wohl sehr wenige, vereinzelnte Sternhaare mit verliingerten Aesten
ich erwáhne diese Beobachtung hier nur aus dem Grunde, um
darzulegen, dass dieses Merkmal auch innerhalb dieser Gattung
bei einer Art vorkommen kann, wiihrend es bei einer anderen fehlt.
Allerdings sind die Blüten von Ph. Haussknechtii noch nicht
bekannt, doch habén die mir von Herrn Bornmüller in liebens-
würdiger Weise mitgeteilteu Schötchen vier Samenanlagen in
jedem Fruchtfache, von welchen sich aber nicht allé entwickeln,
so dass es bei dér Übereinstimmung des Fruchtbaues mit jenem von
Physoptychis gnaphaloides sehr wabrscheinlich ist, dass auch dér
Blütenbau mit jenem dieser Gattung übereinstimmen wird. Es
liisstsich alsó mit Sicherheit behaupten, dass die Yelebitpflanze
von Physoptychis in drei wichtigen Merkmalen abweicht. Von
den anderen bisher bekannt gewordenen ahnlichen Gattungen
Clastopus und Straussiella ist unsere Pflanze auch generisch ver-
schieden. Sie nimmt in vieler Hinsicht eine Mittelstellung zwi-
schen dér Gattung Vesicaria Lám. (d. i. Vesicaria Sect. I. Vési-
caria DC. Syst. II 295) und Alyssum L. Sect. Aunnia Desv. ein.
:

Von ersterer ist sie durch abweichenden Fruchtbau, zwei-

samige Fruchfacher, niedrigen Wuchs und abweichendes Indument,
von den Arten dér Sektion Aurinia aber durch den Bau dér
Inflorescenz und dér Blüten, geschlossenen Kelch und anderen
Wuchs, von beiden endlich durch die innen behaarten Frucht-
klappen verschieden.
Da mir die Unterschiede im Bau dér Blüten und dér
Inflorescenz wichtiger erscheinen, als die Zahl dér Samenanlagen,
wtirde ich bei einer Wahl zwischen diesen beiden Gattungen
4
Mitth. des Thür. bot. Ver. 1899, p. 1.
)
3
)
giorn. botan. ital. XV. 1908. p. 364. Auf meine Anfrage teilte
Nuovo
mir Herr V. Calestani in Orvieto mit, dass sich diese Beobachtung auf
Alyssum campestre L. bezieho. Ich kann diese Beobachtung bestiitigen und
hinzufügen, dass sich winzige Sternhaare auch an dér inneren Epidermis dér
Fruehtklappen von Alyssum hirsutum MB. tinden, jedoch nicht an allén Exem-
plaren ' Das Merkmal schwankt alsó selbst innerhalb dér zu einer Art gehö-
renden Exemplaren.
 15

unsere Pflanze elier zu Vesicaria stellen, wo sie als Vesicaria

velebitica Deg. (unter welchem Namen ich sie auch an Freunde
verteilt habé) neben den eigentlichen zwei Vesicarien (
V. wtriculata
und dér schwach verschiedenen graeca) allerdings eine wenig
natürliche Stelláiig einnehmen würde.
Vesicaria ist hier und bei den nachfolgenden Erörterungen
im Sinne dér modernen Autoren (Prantl in Engler Nat.
Pfl. III., 2
:
196), alsó Vesicaria Sect. Euvesicaria Boiss. Flór. 1 262 :

(nur die zwei Arten V. utriculata Lám. und V. graeca Reut

unilassend) zu nehmen.
Dieser Gattung wurde namlich von verschiedenen Autoren zu
verschiedenen Zeiten eine Anzahl anderer Arten zugezahlt, welche
aber seither von dieser Gattung wieder abgetrennt worden sind.
Selbst Lamarck, dér Begründer dieser Gattung, hat in seiner
111. des genres III. (1823): 103 zwei heterogene Arten zu dieser
Gattung gestellt, von welchen aber nur die erste, V. utriculata
eine echte Vesicaria ist, wahrend die andere, V. utriculata schon
von Boissier in Ann. des se. nat. 1842:162 und Flór. or. I. 306 :

als neue Gattung: Coluteocarpus von Vesicaria abgetrennt worden

ist. Sie unterscheidet sieh von Vesicaria hauptsachlich durch die
nur an dér Spitze deliiscenten Schötchen, inkonipleter Scheide-
wand und andere Beschaffenheit dér Fruchtklappen. Spater wurden
—
von DC. (Syst. Nat. II. 1821:296 300) noch acht Arten zu dieser
Gattung gestellt, die Gattung aber in zwei Sektionen Vesicaria :

und Alyssoides gespalten, wobei sich DC. dér Bemerkung nicht

enthalten konnte, dass diese Gattung ein Genus anondum rite
stabilitatum ex fructu infiato subgloboso institutumn «et speciebus ,

forsan artificiáliter conjunctis constans .» sei. und dass sie so

. .

verschiedene Elemente umfasse, dass sie eigentlich in so viele

Sectionen geteilt werden müsse, als sie Arten enthalt. lm Pro-
dromus Syst. natl. 1824 reilit dann DC. noch zwei weitere Arten
(V. arctica Rich. und V. arenosa Rich.) zu dieser Gattung. Seither
hat sich die Zahl dér Vesicarien, besonders seitdem in Nord-
amerika u. z. T. auch in Südamerika eine Anzahl von Vesicaria-
ahnlichen Pflanzen entdeckt worden ist, mehr als verdoppelt.
Diese nordamerikanischen, zum Teil pereimen, alpinen oder
hoehalpinen Arten, mit niedrigem, rasigem Wuchse, sternhaariger,
anliegender, silberig schimmernder Bekleidung und zwei- bis viel-
samigen Schötchen spielen nun in dieser Gattung im erweiterten
Sinne, wenigstens dér Zahl nach, eine bedeutende Rolle und ich
muss mich nach eingehendem Stúdium dér überwiegenden Zahl
dér bisher —besonders in den letzten Jahrzehnten bekannt —
gewordenen Arten den Ausfiihrungen Sereno Watson’s anschliessen,
dér in seinen «Contributions to American Botany. 1. Somé New
Species of Plants of the United States with revisions of Les-
querella (Vesicaria) and of the North American Species of Draba»
(Proceed. of the American Academy of Árts and Sciences, vol. XV,
 :

16

whole series vol. XXIIII., Boston 1888) nachgewiesen hat, dass

diese und mehrere andere z. T. auch annuelle amerikanische
Arten nicht in die Gattung Yesicaria im ursprünglichen oder
engeren Sinne eingereiht werden können, und dér sie deshalb
unter dem Gattungsnamen Lesquerélla zusammengefasst und von
Yesicaria abgetrennt hat.
Da diese amerikanische Publikation nur in wenigen euro-
paischen Bibliotheken vorzufinden ist, müge hier die betreffende
Stelle p. 249 —254
wiederholt werden
Lesquerella new genus of Cruciferae. Petals spatulate to
« ,

oblong-ovate, entire. Filainents filiform or rarely dilated anthers :

sagittate. Pods more or less turgid, round or ovate or short-

oblong (often glohose) with nerveless valves and a hyaline septum
nerved írom the apex to the middle, several —
to mannyseeded,
sessile or stipitate stigma fiat capitate entire or lobed. Seeds
;

rounded, fiat, marginless or rarely narrowly margined. Cotyledons

accumbent. Low caulescent annuals or perennials, with stellate,
often dense or white lepidote pubescence and entire or repandly
toothed leaves. Flowers yellow (white, or rose colored in one or
two species). Pods much compressed in one species, and somewhat
so toward the apex in a few others; obcompressed in somé doubtful
species. Yesicaria as to American species, excluding Physaria.v
,

Aus diesem Wortlaute dér Diagnose ergibt sich. dass die

Yelebit-Pfianze ohne grösseren Zvvang in diese Gattung eingereiht
werden kann.
Diese Gattung wird von S. Watson a. a. 0. in zwei Sektionen
geteilt; in diesen werden wieder nacli Beschaffenheit dér Samen,
Art dér Bekleidung dér Óvárién resp. Schötchen, nach Wuclis,
Bliitenfarbe und Indument mehrere Untergruppen unterschieden.
Zum besseren Yerstandnis dér systematischen Stelláiig dér
Yelebit-Pflanze reproduziere ich hier einen Auszug seiner Gat-
tungseinteilung.

Lesquerella.

§ 1. Alysmus. Canescent or scarcely so, the pubescence looselv

stellate. — Winter annuals; the stems ascending or
decumbent íilaments somewhat dilated at hasé
: pods :

globose or suborbicular and flattened (in No. 1.) alls ;

mostly 6-or 8-ovuled.

* Seeds margined, cauline leaves mostly auriculate pods sessile.
;

-f- Pods flattened. Valves bút slightly convex. Strigose

hispid.
1. Lescurii
+ Pods globose, glabrous. 2.
3.
grandikora
auriculata
** Seed immargined, leaves nt auriculate. 4. lasiocarpa
5. densiflora
 17

§ 2. Lesquerella proper. Canescent throughout with fine appressed

and often compact stellate pubescence or lepidote; leaves
nt auriculate-clasping filaments filiform or linear subu-
:

late seeds immarginate.

:

* Ovary and pod finely pubescent, sessile or very nearly so.

Pods ovate to oblong or oblong-ovate biennials or :

perennials with simple stems.

X
Pods ovate to oblong-ovate, aeute or acutish,
somewhat compressed (the valves less convex
toward the apex) erect on spreading or ascending
pedicels pubescence compact and rarely distinetly
:

stellate. Western species.

6. occidentalis
7. Kingii
8. alp ina
9. arizonica
X X Pods oblong or oblong-ovate, nt
compressed or
slightly so, erect on usually divaricate curved
pedicels. Rocky Mountains.
10. montana
11. montevidensis

XXX Pods elliptical somewhat

aeute or obtuse, erect on spreading pedicels,
obcompressed,

pubescence compactly lepidote. Arizona and

Mexico. (Abnormal species.)
12. (?) Ward.ii
13. (?) cinerea
14. (?) argerdea
—
-) f- Pods globose or nearly so and obtuse (acutish
No. 15).
in

a) Annual or sometimes biennial (Southern).

15. globosa
16. Berlandieri
17. Pálmeri
b) Biennial or sometimes perennial. (Northern).
18. Ludoviciana
19. Douglasii
** Ovary and pod glabrous (or pubescent in No. 27 and 31)
nt at all compressed.
+ Pods oblong or pyriform,
ding pedicels. Arkansas-Annuals.
substipitate on long ascen-

20. répán da
21. Nuttalii
-f- Pods globose. Southwestern, except. No. 31.
X Pods pendent on recurved pedicels, sessile or scar-
cely stipitate.
18

= Flowers white or rose coloured.

22. purpurea
23. palJida
= = Flowers yellow. 24. recurvata
X X Pods suberect on ascending or 25.curved pedicels.
= Animál (rarely biennial?) usually branched:
pods often stipitate. (Yery closely allied species)
Lindheimeri
26. gracilis
27. Górdoni
28. angustifolia
Biennial or usually perennial (often fruiting
the first year) Pods sessile, or nearly so, on
:

ascending or spreading pedicels.

vn Pubescence evidently stellate.
29. Engelmanni
30. argyrea
ooo Pubescence compactly lepidote, rarely evi-
dently stellate.
31. arctica
v.Purshii pods
somewhat pubesc.
32. Fendleri
33. Schaffneri.
Aus dieser Einteilung ist ersichtlich, dass unsere Pflanze in
die Sektion 2 «Lesquerella proper» gehört und hier systemati-
schen Anschluss bei dér auch habituell ahnlichen L. alpina
(Nutt.) S. Wats. findet, von welcher sie durch abfallende Griffel,
bedeutend grössere Friiehte, stets zweisamige Fruchtfacher, be-
randete Samen, randlaufiges Adernetzwerk dér Scheidewande,
innen behaarte Fruchtklappen und schmalere Xiigel dér Blumen-
bliitter verschieden ist. Bez. dér vegetatíven Organe zeigen sich
auch noch in dér Blattform und in dér Dichte des Indumentes
einige Unterscbiede.
Bei dér auffallenden Übereinstimmung in Bliiten- und
Fruchtbau, Innovation und Beschaffenbeit des Indumentes dér
kroatischen Pflanze mit mehreren Lesqnerélla - Arten springt doch
dér noch bei dér Fruchtreife persistierende Griffel bei fást allén
amerikanischen Arten sehr ins Auge, welcher bei dér kroa-
tischen Pflanze schon wahrend des Verblühens abfállt so dass an
ihrer Frucht nur eine kleine Erhebung am Scheitel des Replum’s
die Ansatzstelle andeutet.
T
Diesem Merkmal liegt gewiss auch eine anatomische A er-
schiedenheit im Bau des Griffels zuGrunde; da dies jedoch von
S. AA'atson nicht besonders hervorgehoben wird, andererseits aber
eine Art (L. argyrea) sehr zárt gebaute Griffel besitzt, welche
auch noch vor dem Eintritt dér vollkommenen Fruchtreife ab-
 ;

19

fallen. kann dieses Merkmal doch nur als specifisches betraebtet

werden und kein Hindernis gégén die Einreihung unserer Art in
diese Gattung bilden.
Von allén bisher bescbriebenen Cruciferen-Gattungen lasst
sicb diese Pflanze eben verhaltnismassig nocli am leichtesten bei
dieser unterbringen. Die Unterschiede gegeniiber dér Gattungs-
diagnose sind zum Teil nur scheinbare, zum Teil aber nicht so
gevvichtige, als dass sich unsere Pflanze von Lesquerella gene-
risch abtrennen liesse.
Ausser dem bereits erwahnten Unterschied im Griffel
fallen hier zunachst die von Watson als «nervless» bescbriebenen
Valvae auf. Ich glaube, dass dieser Ausdruck nicht wörtlich zu
nebmen ist. Bei den meisten Lesquerellen, z. B. bei L. alpina
sind die Nerven dér Fruchtklappen bei durchscheinender Be-
leuchtung gerade so sichtbar, wie bei unserer Pflanze es sebein t ;

sicb bei diesem Ausdruck eben darum zu hátidéin, dass an den

Fruchtklappen dér Lesquerellen bei auffallendem Licbte im —
Gegensatze zu anderen verwandten Gattungen, z. B. Physop-
tyehis, Physaria etc. die Nervatur dér Klappen nicht ins Auge
springt. Watson hebt noch das hyaline, von dér Spitze bis zr
Mitte nervige Septum hervor. Bei unserer Art ist das Septum
von einem randláufigen, ziemlich dicbten Nervennetz umsponnen
hie und da sieht maii wohl auch 1 —
2 dünne Nerven rich- —
tiger Faserstrange 6 ) —
die Mitte dér Scbeidewand durchziehen.
Unsere Art steht alsó in dieser Beziehung den echten Vesicarien
nalier, bei welchen auch ein randliiuflges Netzwerk in dér
Scbeidewand, allerdings mit zahlreichen Ausstrahlungen nacb dér
Mitte entwickelt ist.

Dér Art dér Verteilung dér Gefassbiindel in dér Scheide-

wand möchte ich auch kein so grosses Gewicht beilegen. Bei
den Lesquerellen dérén Septum ich untersuchen konnte, war
,

allerdings dér vöm Sebei tel des Septums bis etwa gégén die
Mitte desselben verlaufende Nerv vorhanden und fehlte das rand-
laufige Netzwerk doch fand ich bei L. velebitica auch Schötchen,
;

bei welchen ein medianer Nerv —

merkwürdiger Weise aber
umgekehrt, d. von dér Basis dér Scbeidewand gégén die Mitte
i.

zu verlaufend —
angedeutet war.
Die meisten Arten dér Gattung Lesquerella habén teilweise
an das Septum angewachsene Funiculi bei manchen Arten (z.
;

B. L. densiflora Ludoviciana
,
reicht )
die Verwachsung bis zum
vierten Teil dér Scbeidewand.
Es ist dies ein bei Cruciferen wahrscheinlich nicht haufiges
Vorkommnis. De Candolle, dér wohl die meisten Cruciferen syste-
matisch untersucht hat, sagt: «dans deux genres seulement,

5
)
Ff. Hannig :Untersuchungeu iiber die Scheidewánde dér Crucifereu-
früchte. Bot. Zeit. 1901 208. :

2*
 :

20

Petrocalliset Lunaria ils (les funicules) sont adhéréns á la

cloison» (Mém. sur la famille des Cruciféres, 1821 206). Spater:

hat R. Broun (Verm. Bot. Schriften ed. Xees. IV. 1830, p. 16)
die angewaehsenen Samenstránge nocli bei Koniga lybica u.
Parrya nachgewiesen. Xach ihm ware dieses Merkmal íiberhaupt
nicht so selten und bei Unterscheidung von Gattungen von
Wichtigkeit.
Trotzdem hat R. Brown keine praktischen Konsequenzen
aus diesem Satze gezogen und z. B. die Arten dér Gattung
Arabis mit teilweise angewaehsenen Samenstningen (A. Túrnia ,

pendula, canadensis) in dér Gattung belassen.

Wollte mán diese Merkmale, welehe bei dér Velebitpflanze
fehlten,das randlaufige Adernetz dér Scheidewand, den abfallenden
Griffel und die innen behaarten Fruchtklappen als Gattungs-
merkmale gelten lassen, so könnte mán allenfalls die X’elebit-
pflanze von Lesguerella generisch abtrennen ich halté diese
;

Merkmale aber zwar für genügend zr Unterscheidung einer neuen

A?% nicht aber zr Aufstellung einer neuen Gattung und ziehe
deshalb vor, falls mán für sie nicht eine eigene Sektion inner-
halb dér Gattung aufstellen will, —
die Sektionsdiagnose dér
«§ 2 Lesguerella proper» S. Vatson’s mit dem Zusatze usewina
immarginata vei margiriatan zu erweitern und die íibrigen Merk-
male, welehe keinen erheblichen Widerspruch mit dér Gattungs-
respektive Gruppendiagnose aufweisen, einfach als specifische
aufzufassen.
Xach Stúdium eines ziemlich umfangreiclien Lesguerella-
Materiales kann ich übrigens nicht verschweigen. dass auch
diese Gattung sehr verschiedenartige Pflanzen umfasst, und dass
es nicht unwahrseheinlich ist. dass sie noch weiter geteilt
werden wird.
Wie bereits erwahnt, findet Lesguerella velebitica zuniichst
neben L. alpina (Nutt.) S. Wats. ihren natürlichen Anschluss.
Dér Bau und die Form dér Blüte und dér Frucht, die auf-
geblasenen, eiförmigen, an dér Spitze etwas von dér Seite zu-
sammengedrückten Schötchen zeigen —
abgesehen von den
Grössenunterschieden — dieselbe Gestalt.
Um nun auf die specifischen Unterschiede
überzugehen,
wird Vesicaria alpina von Nuttal in Torrey und Gray’s
T
—
«A Flóra of Xorth America» V ol. I. (1838 40): 102 folgender-
weise beschrieben
«Dwarf and caespitose, canescent with a dense stel-
late pubescence, leaves linear spatulate entire, calyx equal
at the base decidious, siliele inflated below, compressed at
the summit, shorter than the slender style.»
High hills of the Rocky Mountain rangé toward the
sources of the Platté
 Main short and tbiek, throwing up numerous
stem
stalks 2 —4inehes high.
Leaves nearly an inch long and about a line in
\vidth.» Nutt.
« Flowers short corymbose racemes large fór the
in
size of the plánt. Petals oblong spatulate, with a callous
enlargement at the base of each anthers ovate.
;

Silicles acute, densely clothed with stellate hairs:

septum usually with an óval hole in the centre : cells
4-seeded, seeds nt margined.»
Dieser Zusatz stammt von den Verfassern dér nordameri-
kanischen Flóra lier und bezieht sich, was das Loch im Sep-
tum betrifft, auf Falle, welehe sich meiner Beobachtung ent-
zogen habén.
leli hatte Gelegenheit sowolil im Kew Herbárium als auch
im Ivensington Museum Originalexemplare Nuttal's von den
Rocky Mountaius untersuchen zu können ;
weder diese, nocli
zahlreiche andere untersuchte Exemplare hatten ein Loch in dér
Scheidewand. Es ist aber nicht ausgeschlossen. dass sich bei
dem Reifen dér Frucht áhnliche Yorgange abspielen, wie dies
bei dér Vesicaria yraeca Reut. und wahrseheinlich auch bei
Y utriculata dér Fali ist, welehe in dér Mitte dér Scheidewand
auch eine dünnere Stelle aufweist, welehe beim vollstandigen
Ausreifen dér Frucht einreisst, so dass mán bei Exemplaren,
welehe ihre Samen schon ausgestreut habén, ein durchlöchertes
Septum findet.
Áhnliches hat Desfontaixes und Fournier bei Farsetia und
DC. schon friiher (Mém. sur la Fám. des Cruciféres 1821 191) :

auch bei anderen Gattungen beobachtet (vergl. auch Treviranus

Bot. Zeit. 1847 483 u. Hannig Bot. Zeit. 1901
: 233).
:

Die Zalil dér Samenanlagen, respektive Samen im Fache

schwankte bei Originalexemplaren Nuttal’s zwisclien vier und
sechs. Hingegen sáli ich mehrere Exemplare vöm New York
Botanical Garden, Exploration of Montana and Yellowstone Park
No. 4170 «Spanish Basin, Gallatin Alt 6800 feet. Co. Mont. June
23, 1897 von P. A. Rydberg u. Ernst A. Bessey gesammelt, welehe
nur im Fache hatten, was midi zr Überzeugung gebracht
zvvei
hat, dass dér Zahl dér Samenanlagen innerhalb dieser Gattung
nicht jene systematische Wertigkeit zukommt, wie bei manchen
anderen Cruciferen- Gattungen.
Was min den Gattungsnamen Lesquerella betrifft, um —
dicsen Artikel mit einer nomenklatorischen Erörterung zu be-
schliessen —
so ziehen T. v. Post und 0. Kuntze (Lex. Gén.
Phan. p. 21) die Gattung Lesquerella als Sektion zu Myssum ,

indem sie den angeblich iilteren Sektionsnamen Yesicariana OK.

(§ DC. 1821 sub Vesicaria ) voranstellen. Dies ist in zweifacher
Beziehung; irriff. Erstens stammt dér Sektionsname Yesicariana
 22

DC. nicht aus dem Jahre 1821, sondern aus 1824. lm Prodromus
I (1824) p. 159 wird zur Sekt. I. Vesicariana allei'dings das 3
Jahre friiher erschienene Werk Syst. II. p. 296 citiert; sebliigt
mán aber dórt nacb, so findet mán keine Vesicariana sondern
,

nnr Vesicaria. Das würde an dér Prioritat des Namens nichts

ándern, wenn nicht andere gewichtige Gründe gégén seine An-
wendung spráchen.
Die Sektion Vesicariana DC. umfasst námlich vier seither
zu 4 verschiedenen Gattungen gesteilte Arten, namlich V. utricu-
lata (— Vesicaria), V. reticulata (= Coluteocarpus) V. Ludovi-
ciana (— Lesquerella) und V. sinuata (— Alyssum Sekt. A //rí-
nia). Von diesen ist vor allém Coluteocarpus wegen dér nur an
dér Spitze dehiscenten Schötchen aus dér Verwandtscbaft sofort
auszuschliessen, was iibrigens auch Posx und Kuntze a. a. 0.
p. 580 tun die drei übrigen sind allerdings naher verwandt,
;

doch war das Vorgehen Watson’s, dér die von den europaischen
Vesicarien (utriculata und graeca) so sehr abweiehenden ameri-
kanischen Arten trennte, als er die Gattung Lesquerella scbuf,
vollkommen begründet. In Amerika waehsen eben keine Arten,
welche mit diesen zwei Arten nahere verwandtsehaftliebe Bezie-
hungen aufweisen.
Möge mán níin die trennenden Merkmale dér verbleibenden
3 Arten dér Gruppé Vesicariana beurteilen wie maii möge. so
geht doch aus dicsem hervor, dass sicb dér Sektionsname Vesi-
cariana DC. nur zum vierten Teil mit Lesquerella deckt, somit
auch nicht zur Bezeichnung dieser Gattung, dérén meiste Arten
zu DC.’s Zeit noch gar nicht bekannt waren, herangezogen wer-
den kaim.
Das zweite von Post und Kuntze dér Lesquerella vorange-
stellte Synonym: « Cistocarpusn Spacii (Spach Hist. nat. des vég.
VI. 1838 p. 471 scbrieb Cistocarpium) ist als totgeborenes Syno-
nym von Vesicaria belanglos. Spach wollte mit diesem Gattungs-
namen V. utriculata belegen, den Gattungsnamen Vesicaria aber
auf Alyssum sinuatum tibertragen.
Prantl (in Engler u. Prantl, Nat. Pfl. III 2 (1891):
—
154 155 und: 187) halt die Gattung Lesquerella bei, stellt sie
aber in eine andere Hauptgruppe ( Schizopetaleae ), wáhrend Alys-
sum und Vesicaria zu den H^sperideae gereiht werden, welche
zwei Hauptgruppen sich nacli Prantl in dér anders geformten
Narbe unterscheiden sollen. Bei den Schizopetaleae sollen die
Narben ringsum gleichmássig, bei den Hesperideae aber ober den
Piacenten starker entwickelt sein.
Nun besteht aber kein bedeutender Unterschied im Bau
dér Narbe von L. velebitica und L. alpina.
Bei ersterer ist die Narbe kurz zweilappig, bei letzterer in
dér Mitte ausgerandet, so dass sie nur als noch kiirzer zweilappig
bezeichnet werden könnte. Dieselbe Narbenform findet sich bei
 ;

23

allén untersuchten Lesquer ellen bei einigen Arten ist die Aus-
randung seichter, bei anderen (z. B. bei L. arcticá) wieder tiefer,
es handelt sich hier um keinen prinzipiellen Unterschied, sondern
um ein Mehr oder Weniger, dessen Wert noch durch den Um-
stand beeintrachtigt wird, dass sich bei dér Gattung Alyssum
Sekt. Aurinia ganz áhnliche Verhaltnisse finden.
Es ist nieht dér Zweck dieses Artikels, die Wertigkeit
dieses Merkmales bei dér Klassifikation dér Cruciferen überhaupt
in Abrede zu stellen und den zahlreieken berechtigten Kritiken
des Prantl’ schen Systems 6) eine neue hinzuzut'ügen. Ich wollte
hier nur aut' Grand eines reichlichen Materiales, weiches sich
aber nur aus einem verhaltnissmassig kleinen Verwandtschafts-
kreise rekrutiert, feststellen, dass erstens die starkere Entwicke-
lung dér Narbe ober den Placenten bei den von mir untersuchten
Lesquer ellen in Form einer in dér Mitte dér Narbe sichtbaren
Ausrandung oder einer Andeutung einer Zweilappigkeit bemerk-
bar ist, die Gattung Lesquerella alsó selbst aut Grundinge des
von Prantl so hoch bewerteten Merkmales aus dér Hauptgruppe
Schizopetaleae auszuscheiden ist, zweitens aber, dass, abgesehen
von dér Unhaltbarkeit dieses Unterscheidungsmerkmales, viel
prágnantere Merkmale tr eine sehr nahe Verwandtschaft diesel*
Gattung mit Vesicaria und Alyssum sprechen, so dass sie am
naturlichsten zwischen diesen beiden einzureihen ist.
Lesquerella velebitica dinen dér europaischen Flóra
stellt
vollkommen fremden Typus welcher wegen dér geringen
dar,
verwandschaftlichen Bezieliungen zu den jetzt auf diesem Erd-
teile lebenden Cruciferen und wegen seines, wie es scheint, sehr
beschrankten Vorkommens wohl als Relict aufzufassen ist.
Jedenfalls ist es sehr auffallend, dass, wahrend mán auf Grund
dér Entwickelungsgeschichte dér Balkanflora einen Anschluss an
orientalische Typen erwartet, diese Pílanze ihre nachsten Ver-
wandten auf den Hochgebirgen Xordamerikas besitzt alsó—
wohl ein Überbleibsel dér nordamerikanischen Anklange in un-
serer Tertiarflora, auf welche erst unlangst Prof. Férd. Pax 7 )
wieder aufmerksam gemacht hat.
Zum Sclilusse drangt es mich, den Herren W. B. Hemsley
F. R. S. und F. L. S. in Kew, James Britten K. S. G. und
F. L. S. in London, Dl*. E. de Wildeman in Bruxelles, Dr. A,
Zahlbruckner in Wien und Dr. F. Filarszky in Budapest, welche
mir die unter ihrer Leitung stehenden Sammlungen behufs Stú-
dión zuganglich gemacht habén, auch hier meinen besten Dank
auszuspreclien.
Budapest, am 15. November 1908.
6
) cfr. Robinson in A. —
Gray, Syn. Flóra of Nortli Amer. I. (1895 97)
Cruciferae. Gráf zu Solms-Laubach. Bot. Z. 1903 72; Bayer, Beihefte XVIII:
:

133 Calf.stani Nuov. giorn. bot. 1908 358.

; :

7
)
Grundz. dér Pfianzenverbr. i. d. Karp. II. 1908 p. 14 u. f.
 ;:

21

Tafelerklárung. — Ábramagyarázat.
Fig. 1 . ábra Lesquerella velebitica nat. Gr. —
Terin, nagys.
« 2. « Eines dér breiteren Sepalen («sepale valvaire») von aussen. 2 : 1.
— Egy szélesebb csészelevél küls felülete, 2:1.
« 3. « Eines dér schmáleren Sepalen von innen, 2:1. Egy keske- —
nyebb csészelevél bels felülete, 2:1.
« 4. « Ein kürzerer Staubfaden, 2:1. —
Egy rövidebb porzó, 2:1.
« 5. « Ein langerer Staubfaden, 2:1. —
Egy hosszabb porzó, 2:1.
« 6 . « Ein Petalum, 2:1. —Sziromlevél, 2:1.
7. « Das Ovarium, 2:1. — Term. 2 1. :

« 8 . « Eine (ideál) rekonstruierte Bliite, 2:1. —

Egy (eszményileg)
rekonstruált virág, 2:1.
« 9. « Das Septum, 2:1. —
Rekeszfal, 2:1.
« 10. « Ein Teil des Septums, 10 1. :
—
A rekeszfal egy rész-
lete, 10 1.
:

« 11 . « Ein Trichom von dér inneren Epidermis dér Fruchtklappe, 50 1. :

— Szrképlet a termésfal bels epídermisérl, 50 1. :

« 12 . « Ein Trichom von dér iiusseren Epidermis dér Fruchtklappe, 80:1.

— Szrképlet a termésfal küls epidermisérl, 80 : 1.

Lebermoose aus Ungarn und Siebenbürgen.

Von Prof. Dr. Victor Schiífner (Wien).

Einem Wunscbe des Herrn Dr. I. Gyrffy entsprecliend. pub-

liciere ich hier die Resultate dér Untersuchung einer kleinen Col-
lection von Lebermoosen, die mir Herr Dr. Gyrffy zr Bearbei-
tung zusandte. Vielleiebt bat diese kleine Arbeit doch einiges In-
teressé, weil die meisten Pflanzen von Standorten herstammen, die
bisher bryologiscb nicbt bekannt waren aucb sind einige wenige ;

seltene Arten darunter, dérén Vorkommen in den betreffenden

Gebieten neu und aucb von allgemeinerem Interessé ist.
1. Riccia glauca L. —
Hobe-Tatra: in dér Gégéiül von Sze-
pesbéla, «Rohrwiesen». 700 m. ; 1. 7. 1908 (Gyrffy).
2. Sauteria álpina (Nees. et Bisch.) Mont. Hobe-Tatra —
Belaer Kalkalpen beim «Eisernen Tor», Substrat Kaik. 1603 m.
1907 (Gyrffy).
c. fr. 4. 8.

Reboulia hemispliaerica (L.) Radd.

3. Hobe-Tatra: «Brebi» —
bei Zsdjár, Substr. Conglomerat. 1100 m. c. fr. 18. 7. 1908 (Gyrffy).
4. Neesiella carnica (Mass.) Schffn. Hobe-Tatra
;

Belaer — :

Kalkalpen, beim «Eisernen Tor», Substrat Kaik. 1603 m. c. fr. ;

8. 7. 1908 (Gyrffy).
B e m. Ein sehr interessanter Standort dér e r s t e f ti r ;

Ungarn und zugleicb dér erste ausserbalb des Alpengebietes l ) \

J
) Die bisher bekannten Standorte sind folgende 1 1 a 1 i e u Monté Pelino,
: :

Prov. Belluno lég. C. Massalongo (Repert. della Epat. Italica in Ann. deli’ Inst.
bot. di Roma, 1886. Fasc. 11. p. 66). —
Tirol: im Martartale bei Gschnitz ca
1800 m. lég. Dr. R. v. Wettstein und Dr. V. Patzelt (Schufner, «Über einige
bryol. Seltenheiten dér üsterr. Flora» in Z. B. G. 1902 p. 710), ebendort sam-
melte ich es auch selbst («Bryologischc Fragmente» XXX. Ü. B. Z. 1906
 ;:;

25

5. Conocephalus conicus (L.) Dum. —

Hohe-Tatra in dér Gé- :

génél von Barlangliget am Ufer (les «Schwarzbaches». 800 m.;

steril, 15. 8. 1905 (Gyrffy).
6. Chomiocarpon quadrátus (Scop.) Lindb. Comit. Liptó —
im Tale Rakova bei Pribilina c. fr. 8. 6. 1908 (A. v. Degen).
;

Hohe-Tatra, Kémpental bei Zár, Substr. Kaik. c. fr. 18. 7. 1908 ;

(Gyrffy). —
Hohe-Tatra «Brehi» bei Zár, Substr. Conglomerat.
:

—
1000 1200 m. c. fr.;
18. 7.
;
1908 (Gyrffy). Hohe-Tatra: —
Belaér Kalkalpen, am Rygliany-Baehe. Substr. Kaik. ca. 1300 m.
c. fr. 16. 7. 1908 (Gyrffy).
;

7. Bucegia romanica Radian. —

Hohe-Tatra. Késmárkéi' Grii-
nes-See-Tal, «Kupferbank», Substrat Gránit. 16 1700 m. c. fr. —
6. 8. 1908 (Gyrffy). —
Hohe-Tatra: Mengsdorfer Tál, an eler
;

ungarischen Seite des «Wilderer Joches», Substrat Gneiss. 2200—

2250 m. 25. 7. 1908 (Gyrffy).
;

Bem. An dem ersten Standorte wurde Bucegia schon 1906

von Dr. Gyrffy gesammelt (Siehe Schiffner, «Cber das Vorkoni-
men von Bucegia romanica in Ungarn» in «Magy. Bot. Lapok»
1908 p. 36 und «Untersuchungen über die Marchantiaceen-Gattung
Bucegia» in Beili. z. Bot. Centralb. XXIII 1908 p. 276). Dér
zweite S tan dórt ist neu, zugleich interessant wegen dér
bedeutenden Seehöhe.
8. Marchantia polymorpha L. —
Var. aquatica Nees. Hohe- —
Tatra: in dér Gegend von Szepesbéla, «Rohrwiesen» auf Torf.
720 m.; c. fr. 1. 7. 1907 (Gyrffy). —
Hohe-Tatra: Kempental
;

bei Zsdjár, Substr. Kaik. 11 —

1200 m.; c. fr. 18. 7. 1908 (Gyrffy).
;

Bem. Die Pflanzen vöm letzten Standorte stellen Zwischen-

formen zwischen var. aquatica und var. alpestris dar und náhem
sich bald mehr dér einen, bald dér anderen Form.
Var. alpestris Nees. —
Hohe-Tatra: Weisswassertal «Kresse-
brunnen» Substr. Gránit 1213 m.; c. fr. 28. 8. 1904 (Gyrffy).
Metzgeria furcata L. (em. Lindb.)
9. Siebenbiirgen
;

Vle-— :

gyásza-Gebirge. 16—1700 m.; 10. 9. 1902 (Gyrffy).

10. Metzgeria conjugata Lindb. —
Siebenbiirgen in eler Ge- :

gend von Topánfalva im Walde «Podur». 9. 5. 1902 (Gyrffy).

11. Metzgeria pubescens (Schrank) Raddi. Hohe-Tatra: Roth- —
p. 3 des Sep.-Abdruckes) im Gscknitztale am Padaster bei Trins, 2080 m. lég.
;

Dr. R. v. Wettstein (Schiffner in Ö. B. Z. 1906 Nr. 1, p. 3 des Abdruckes). —

Steiermark: Grosser Buchstóin im Gesause, Krummholzregion am Aufstiege
—
von St. Gálién. Kaik. 1500 1600 m. lég. Jul. Baumgautnrr (Schiffner, «Morpli.
und biolog. Untersucb. ü. d. Gatt. Grimaldia und Neesiella» —
in «Hedwigia»
XLVli. p. 306) Gipfel des «KaIkspitz» bei Schladming, 2400 m. lég. J. Breidler
;

(Schiffner, «Bryolog. Fragmente» LI. Ö. B. Z. 1908 Nr. 10 p. 4 des Abdruckes). —

Salzburg: Pelsspalten des Rettenkogels, Ischl. lég. K. Loitlfsberger (Schiff-
ner in «Hed\vigia» XLVII. p. 307) SUdseite des Weiseck im Murvánkéi im
;

Lungau, ca 2600 m. lég. J. Breidler (Schiffner in Ö. B. Z. 1908, Nr. 10 p. 4

des Abdruckes). —
N i e d. Ö s t e r r. Im Saugraben des Schneeberges, lég. J.
Juratzka (Schiffner «Bryol. Fragm. LV. Ö. B. Z. 1909 erscheint gleiclizeitig).
 n n a e —
;;

26

baumgrund-Tal, Substr. Kaik. ca. 1000 m. 13. 7. 19< >6 (Györffy). ;

Siebenbürgen Ylegvásza-Gebirge 16—1700 m.

: 10. 9. 19i>2; ;

(Györffy).
12. Blasia pupilla L. —
Hohe-Tatra: in dér Gegend von Sze-
pesbéla, auf den «Rohrwiesen». 650—700 m. steril.; 1. 7. 1907 ;

(Györffy).
13. Pellia Fábbroniana Raddi (= P. end iviaefólia (Dicks.) Düm.).
Hohe-Tatra: Kesmarker Grlines-See-Tal, «Deutsche Leiter».
Substr. Gránit. 1700 m.; steril.; 6. 8. 1908 (Györffy). Comitat —
Szepes in dér Gegend von Szepesbéla, «Pfaffen\viese». 700 m.
:

cf. 28. 6. 1907 (Györffy).

B e m. Ein Liingsschnitt durcli die Mittelrippe dér Frons zeigt,
dass in den Zelleii die Ring-Verdiekungen fehlen, wodurch die
Zugehörigkeit dieser sterilen Pflanzen zu P. Fabbroniana siclier
gestellt ist. Pás Yorkommen dieser kalkliebenden Spezies auf Ur-
gestein ist zwar nicht neu, aber verdient besonders hervorgeho-
ben zu werden.
Var. pelvetioides Schffn. n. var. —
F rons cartilagineo-car-
nosa brunnescens, r i g i d a, 5 8 em. 1 o n g a, s e d
,
— 3 mm. +
t a n t u m
1 a t a, ir regula riter dichotoma, r a m i s divari-
catis s u p r a canaliculata. Costa 1 a t a, órássá (altit. 15 cellul.)
,

ab a 1 i s angustis b e n e d i s c r e t a, i f e r e v 1 d convexo-
prominens i z o d i s s p a r s i s o b s i t a.
,
r h i

untergetauchte Wasserform, die im Habitus und in

Ist eine
dér Grösse eine gewisse Áhnliehkeit mit dér nordischen Meeres-
alge Pelvetia canaliculata aufweist.*)
Hohe-Tatra: Weisswassertal, «Kressebrunnen». Substr. Gránit.
1213 m. 8. 7. 1907 (Györffy).
—
;

14. Gymnomitrium concinnatum (Lightf.) Corda. Hohe-

Tatra: Trümertal, Subst. Gránit. 1800 1850 m. 26. 7. 1908 —
(Györffy). —
Hohe-Tatra Poduplasky-Tal, Svistovka Dolina. Substr.
:
;

Gránit. 1800 2000 m. —

26. 7. 1908 (Györffy).
;
Hohe-Tatra: —
Kesmarker-Grüner-See, «Deutsche Leiter®, Substr. Gránit. 16(>0
1650 m.; 6. 8. 1908 (Györffy). — Hohe-Tatra: Felker-Tal. zwi-
schen Langem See und Polnischem Kamm, Substr. Gránit. 1953—
2208 m. 26. 7. 1908 (Györffy).
;
—
Hohe-Tatra: Fünf-Seen im Klei-
nen Kohlbachtale, Substr. Gránit. 1016 m. 25. 8. 1904 (Györffy). ;

15. Aplozia nana (Nees) Dum. —

Hohe-Tatra: Zwischen dem
Polnischen Kamm und Lángén See, Substr. Gránit. 2208—1900 m.
c. per.; 26. 7. 1908 (Györffy).
Bem. Diese Pflanze könnte möglicherweise zu A. lurida Dum.
(sensu BREinLER) gehören, was Mangels reifer Sporogone nicht
sicher zu entscheiden ist.

*) Die obige Beschreibiuig ist einera Manuscript iiber Nied.-Österreichi-

sche Hepaticae entnommen. leli kenne diese interessante Fönn schon seit lauger
Zeit aus N.-Österr. (Moosbrunn) und werde sie seinerzeit in den Hepat. eur. exs.
ausgeben.
 :

27

16. Hohe-Tatra Poduplasky-

Lophozia infiata (Huds) Howe, — :

Tal, Svistovka Dolina, Substr. Gránit. 1800 2000 m. steril. 26. —

7. 1908 (Gyrffy). Siebenbíirgen — Cetatye neben Verespatak, :
;

Substr. Rhyolith. ca. 800 m. 11. 5. 1902 (Gyrffy).

17. Lophozia alpestris (Schleich) Evans.
;

Hohe-Tatra: Mor- —
skie Oko, Substr. Gneiss. 1900 m. 26. 7. 1908 (Gyrffy),
—
;

18. Lophozia FloerJcei (Web. et M.) Schffn. Hohe-Tatra:

Mengsdorfer Tál, am Ufer des Popper See’s, Substr. Gránit. 1503
m., steril 28. 6. 1908 (Gyrffy).
;

19. Lophozia quadriloba (Limdb.) Evans. Hohe-Tatra: Kés- —

márkéi' Grünes-See Tál; Blauer See, Substr. Gránit. 1800—1900
m. steril 11. 8. 1907 (Gyrffy).
;

Bem. Dér Nachweis d e s e r s e 1 e n e n nordischen i 1

und alpinen SpeziesfürUngarn istvon bryogeogra-

phischem Interessé.
20. Sphenolobus Micháuxii (Web.) Lindb. — Siebenbíirgen :

Ylegyásza-Gebirge. auf faulem Holze, e. per. et <y. 1500— 1700 m.

11. 6. 1901 (Gyrffy).

21.Leptoscyphus anomalus (Hook.) Lindb. var. subremotus —

Schffn. Bem. z. V. Ser. dér Hep. eur. exs.)
(Ivrit. Hohe-Tatra — :

Mengsdorfer Tál, am Ufer des Popper See’s, Substr. Gránit. 1500

m. steril 28. 6. 1908 (Gyrffy).
;

22.Leptoscyphus Taylori (Hook.) Mitt. Hohe-Tatra — : Weiss-

wasser-Tal, Késmárkéi- Griiner-See, Substr. Gránit. 1500 m 13. 8.
1903 (Gyrffy). —
Hohe-Tatra Weisswasser-Tal, Substr. Gránit.
:
;

12—1300 m. steril mit Bazzania tricrenata. 6. 8. 1908 (Gyrffy).

;

Hohe-Tatra: Morskie Oko, Substr. Gneiss, 1384 m. c. per. 26. 7. ;

1908 (Gyrffy).
23. Loq>hocolea heteropliylla (Schrad.) Düm. Hohe-Tatra —
Weisswasser-Tal, Substr. Gránit. 12—1300 m. c. cfr. 6. 8. 1908
(Gyrffy). Galizien —Pienninen, Kronenberg, ca. 1500 m.
: mit
;

Nowellia curvifolia und Ptilidium pulcherrimum. 15. 8. 1902 (lgt.

M. Greisiger).
24. Chiloscyphus polyanthus (L.) Corda. — Siebenbíirgen:
Zwischen Topánfalva und Zalatna, 1908 (Gyrffy). steril. 11. 5.
Var. erectus Schffn. —
Hohe-Tatra: Weisswasser-Tal «Kresse-
brunnen», Substr. Gránit. 1213 m. steril; 8. 7. 1908 (Gyrffy).
25. Cephalozia Lammersiana (Hüb.) Spruce. Hohe-Tatra — ;

Mengsdorfer-Tal, Substr. Gránit, zárté Form zwischen Sphagnum,

c. per. 12 —
1300 m. 28. 6. 1908 (Gyrffy).
;

26. Xoívellia curvifolia (Dicks.) Mitt. — Galizien Pienninen, :

Kronenberg, ca. 1500 m. ;

c. per. mit Ptilidium pulcherrimum. 15.
8. 1902 lgt. M. Greisiger.
27. Pleuroclada albescens (Hook.) Spruce. Hohe-Tatra: Trü- —
mertal, am Ufer des Eis-See's, Substr. Gránit. 1935 m. steril; 24.
7. 1908 (Gyrffy).
 ::

28

28. Lepidozia reptans (L.) — Hohe-Tatra Mengsdorfer- Dum. :

Tal, Substr. Gránit, ea. 1 LOÜ m.

1908 (Gyrffy). steril: 26. 7.
29. Bazzania tricrenata (Wahlenb.) Pears. — Hohe-Tatra:
;

Weisswasser-Tal, Substr. Gránit. 12 — 1360 mit Leptoscy- ra., steril

phus Taylori; 1908 (Gyrffy).
6. 8.
30. Bazzania triangularis (Schleich.) Lindb. — Hohe-Tatra
Belaér Kalkalpen, Tseheekengrund, 900 — 1000 m. 1905 ca. 10. 8.
(Gyrffy). —Hohe-Tatra Késmárkéi Grünes-See-Tal, beim Blauen
:
1

See, Substr. Gránit. 1872 m. 11. 8. 19)7 (Gyrffy). Hohe-Tatra: —

Trümertal, Substr. Gránit. 1700 —
1H00 m. 24. 7. 1908 (Gyrffy).
— Siebenbürgen Vlegyásza-Gebirge, 16—1800 m. 11. 6. 1901 u.
:

10. 9 1902 (Gyrffy).

31. Bazzania trilobata (L.) Gray. — Siebenbürgen: Vleg} ásza- T

Gebirge. 17 —1800 m., mit B. triangularis. 11. 6. 1901 (Gyrffy).

32. Kantia trichomanis (L.) Gray. Var. Xeesiana Mass. et —
Cár. — Hohe-Tatra Belaér Kalkalpen, Tseheekengrund. 900 m.,
—
:

steril. 18. 8. 1906 (Gyrffy). Hohe-Tatra Weisswassertal, :

Substr. Gránit, 13 —
1400 m.. steril. 8. 7. 1908 (Gyrffy).
33. Ptilidium ciliare (L.) Hampe. Hohe-Tatra: Weisswas- —
sertal, Substr. Gránit. 1300 m. steril. 8. 7. 1908 (Gyrffy).
—
;

34. Ptilidium pulcherrimum (Web.) Hampe. Hohe-Tatra

in dér Gegend von Barlangliget. 700 m. 11. 7. 1907 (Gyrffy). —
Siebenbürgen Vlegyásza-Gebirge. 15 — 1700 m. c. per. 10. 9. 1902
:

(Gyrffy). — Galizien Pienninen, Kronenberg, ca. 1500 m. 15. 8.

:
;

1902 (lgt. M. Greisiger).

35. Diplophyllum álbicans (L.) Dum. Siebenbürgen Vle- — :

gyásza-Gebirge. 1700 m. c. per. 11. 6. 1901 (Gyrffy).

36. Diplophyllum taxifolium (Wahlexb.) Dium.
;

-Hohe-Tatra: —
Trümer-Tal. Eis-See, Substr. Gránit. 1935 m. steril. 24. 7. 1908 ;

(Gyrffy).
37 Scapania curta (Mart.) Dum. Var. rosacea (Corda) —
Carrixgt. — Siebenbürgen Vlegyásza-Gebirge. 15 —1600 m. pl. rf;
:

11. 6. 1901 (Gyrffy).

38. Scapania uliginosa (Sw.) Dum. Hohe-Tatra: Trümer- —
tal. dér Náhe des Éis-See’s, Substr. Gránit. 18—1900 m., steril.
in
24. 7. 1908 (Gyrffy). —
Hohe-Tatra: Weisswassertal, Substr.
Gránit. 12 —
1300 m. steril. 6. 8. 1908 (Gyrffy).
39. Scapania undidata
;

(L.) Dum. — Hohe-Tatra Weisswas-

—
:

sertal Substr. Gránit, ca. 12 1300 m. 8. 7. 1908 (Gyrffy). —

Hohe-Tatra: Trümertal. Substr. Gránit. 16 1700 m.. steril. 24. 7. —
1908 (Gyrffy). —
Hohe-Tatra: unter dér Lomnitzer Spitze beim
Trichter-See, in dér Xiihe dér «Koethe-Quelle», Substr. Gránit.
1800 m., steril, 24. 7. 1907 (Gyrffy).
Madotheca laevigata (Schrad.) Dum.
40. Siebenbürgen in —
dér Gegend von Kolozsvár, Hidegszamos-Tal. 11. 7. 1905 (Gyrffy).
41. Frullania dilatata (L.) Dum. Siebenbürgen: in dér Ge- —
gend von Topánfalva, im Walde «Podur», c. fr. 9. 5. 1902 (Gyrffy).
 : ;
:
:

29

42. Frullania Tamarisci (L.) Dum. — Siebenbiirgen :Aranyos-

Tal, zwischen Vidaly und Offenbánva. 11. 5. 1902 (Gyrffy).
Wien, 28. XIL 1908.

Magyarországi májmohok.
Irta : Dr. Schiffner Tictor tanár (Wien).

Dr. Gyrffy feldolgozásra küldött részemre egy kis máj-

moha-gyüjteményt, e vizsgálat eredményét Dr. Gyrffy kérésére
e helyen közlöm. E kis munkának talán mégis van valami értéke,
mert a legtöbb növény olyan termhelyrl származik, amely helyek
eddigelé bryologiailag átkutatva nem voltak, de meg másrészt
akad közte egynéhány ritka faj, amelyeknek az illet termhelye-
ken való elfordulása vagy új, vagy általános érdek. Eme adatok
a következk
1. Riccia glanca L. Magas-Tátra: Szepesbéla vidékén a
«Rohr\viesen» részen. 700 m. 1908. VII. 1. (Gyrffy).
—
;

2. Sauteria cdpina (Nees et Bisch.) Mont. Magas-Tátra

Bélái mészhavasok « Vaskapu » részén. Substr. mész. 1603 m. t.
sz. f. m. c. fr. 1907. Vili. 4. (Gyrffy).
;

3. Reboulia hemisphaerica (L.) Hadd. Magas-Tátra: «Brehi»- —

hegy Zsdjár mellett. Substr. conglomeratum. 1100 m. t. sz. f. m.
c. 1908. VII. 18. (Gyrffy).
fr.

Neesiella carnica (Mass.) Schffn.

4. Magas-Tátra: Bélái —
mészhavasok «Vaskapu» részén. Substr. mész. 1603 m. t. sz. f.
m. c. fr. 1908. VII. 8. (Gyrffy).
;

Jegyzet. Igen érdekes termhely, az els Magva r-

országra és emellett els az Alpesek területén kívül! 1
5. Conocephalas conicus (L.) Dum. — Magas-Tátra Barlang- :
)

liget környékén a «Schwarzbach» partján. 80o m. t. sz. f. me-

ster. 1905. VIII. 15. (Gyrffy).
6. Chomiocarpon quadratus (Scop.) Lindb. Liptómegye —
Rackova-völgy Pribilina mellett; c. fr. 1908. VI. 8. (Degen Á.). —
Magas-Tátra: Zár mellett «Kempental». Substr. mész; c. frct. 1908.
VII. 18. (Gyrffy). —
Magas-Tátra: Zár mellett a «Brehi»-n,
Substr. eonglomeratum. 1000 —
1200 m. t. sz. f. m.-ban; c. frct.
1908. VII. 18. (Gyrffy-). —
Magas-Tátra: Bélái mészhavasok a
Rygliany-patak mentén. Substr. mész. Körülbelül 1300 m. t. sz. f.
m. c. fr. 1908, VII. 18. (Gyrffy-).
;

7. Bucegia romanica Radian. Magas-Tátra, Késmárki Zöld-tó —

völgye a «Kupferbank»-on. Substr. gránit. 16 1700 m. c. fr. — ;

1908. VIII. 6. (Gyrffy-). — Magas-Tátra Menguszfalvi-völgy, a :

«Vadorzó hágó» magyarországi oldalán. Substr. gneisz. 2200 2250 —

m. t. sz. f. m. 1908. VII. 25. (Gytírffy-).
;

*) 1. A német szöveghez csatolt idézetben.

 ;:
:

30

•Jegyzet. Az els termhelyen a Bucegia- 1 már 1906-ban

gyjtötte volt Dr. Gyrffy (1. Schiffner «Übér das Vorkommen
von Bucegia romanica in Ungarn» —
in Mag}’. Bot. Lapok
1908. p. 36 —
und «Untersuchungen über die Marchantiaceen-
Gattung Bucegia» — in Beih. z. Botan. Centralbl. XXIII.
1908. p. 276). A «Vadorzó hágó»-n való elfordulása új adat, s
amellett érdekes tekintélyes tengerszínfeletti magasságánál fogva.
8. Marchantia pólymorpha L. —
var. aquatica Nees. Magas- —
Tátra: Szepesbéla vidékén a «Rohrwiesen» részen, tzegen. 720
m. t. sz. f. m. c. fr. 1907. VII. 1. (Gyrffy).
;
—
Magas-Tátra
Zsdjár mellett a «Kempental»-ban. Substr. mész. 1100 1200 m. —
t. sz. f. m. ;
1908. VII. 18. (Gyrffy).
Jegyzet. A «Kempental»-ból ered növények átmeneti
alakok a var. aquatica és var. alpestris közt és hol egyik, hol
másik alakhoz közelednek inkább.
— var. alpestris Nees. —Magas-Tátra: Fehérvízvölgyben
lév «Kressebrunnen» vízében. Substr. gránit. 1213 m. t. sz. f. m.
c. fr. 1904. Vili. 28. (Gyrffy).
9. Metzgeria furcata L. (em. Lindb.) —
Erdély Vlegyásza-
:

—
hegység 1600 1700 m. t. sz. f. m. 1902. IX. 10. (Gyrffy).
10. Metzgeria conjugata Lindb.
;

—
Erdély: Topánfalva mel-
lett a Rodur-erdben 19Ó2. V. 9. (Gyrffy).
;

1 1. Metzgeria pubescens (Schrank) Rabbi. —

Magas-Tátra
Rothbaumgrund-völgy. Substr. mész. Körülbelül 1000 m. t. sz. f.
m.; 1906. VII. 13. (Gyrffy). —
Erdély: Vlegyásza hegység.
—
1600 1700 m. t. sz. f. m. 1902. IX. 10. (Gyrffy).
—
;

12. Blasia pusilla L. Magas-Tátra: Szepesbéla mellett a

—
«Rohrwiesen» részen. 650- 700 m. t. sz. f. m. ster. 1907. VII. 1.
;

(Gyrffy).
13. Pellia Fabbroniana Rabbi (= P. endiviaefolia Dicks.] Dum)
— Magas-Tátra: Késmárki Zöldtó-völgye, ((Deutsche Leiter». Substr.
\

gránit. 1700 m. t. sz. f. m. ;

ster. 1908. VIII. 6. (Gyrffy’). —
Szepes megye: Szepesbéla mellett a «Pfaffen\viese» részen. 700
m. t. sz. f. m. c?; 1907. VI. 28. (Gyrffy).
Jegyzet. A telep középere hossz-metszetén a sejtek gy-
rs-megvastagodását nem látjuk, így e sterilis növénynek a P.
Fabbroniana-hoz való tartozandósága egészen bizonyos. E mész-
kedvel növénynek skzeten való elfordúlását, ha nem is új, de
mégis különösen ki kell emelnünk.
— var. pelvetio'ides Schffn. ii. var. —
F r o n s cartüagineo-
carnosa brunnescens, rigida, 5 8 cm. longa. séd
,
3 — +
m m. tantum tata, irregulariter dichotoma, ramis
divaricatis, supra canaliculata. Costa lat a, crassa (al.tid.
15 c e 1 1 u 1.) ab a i s angustis bene discreta, inferne
1

v a 1 d e convexo -prominens, r h i z o i d i s s p a r s i s o b s t a. i

Víz alá merült ú. n. «vízi alak», amely termetében és nagy-

ságában hasonlít az északvidéki tengeri algához a Pelvetia cana- :
 :::
:;

31

liculata- hoz.*) —
Magas-Tátra Fehérvíz-völgyében a «Kressebrun-
:

nen» vízében. Substr. gránit. 1213 m. t. sz. f. m. 1907. VII. 8. ;

(Gyrffy).
14. Gymnomitrium concinnatum (Lightf.) C-orda. Magas- —
Tátra «Trümertal»==Omladék-völgy. Substr. gránit. 1800
: 1850 m. —
t. sz. f. m. 1908. VII. 26. (Gyrffy).
;
—
Magas-Tátra: Poduplasky-
völgy, «Svistovka Dolina ». Substr. gránit. 1800—2000 m. t. sz. f.
m. 1908. VII. 26. (Gyrffy).
;
—
Magas-Tátra: Késmárki Zöldtó,
—
«Deutsche Leiter». Substr. gránit. 1600 1650 m. t. sz. f. m.
1908. VIII. 6. (Gyrffy). —
Magas-Tátra Felkai völgy, a Hosszú-tó
:

és a Lengyel-nyereg közt. Substr. gránit. 1953 —

2208 m. t sz. f.
m. ;
1908. VII. 26. (Gyrffy). —
Magas-Tátra: Kistarpataki völgy,
Öt-tó. Substr. gránit. 2016 m. t. sz. f. m. 1904. VIII. 25. (Gyrffy).
15. Aplozia nana (Nees) Dum. — ;

Magas-Tátra: A Lengyel-
nyereg és a Hosszú-tó közt. Substr. gránit. 2208 —
1953 m. t. sz.
f. m. c. per. 1908. VII. 26. (Gyrffy).
;

Jegyzet. Lehetséges, hogy e növény az A. lurida Dum.

(s e n s u J. BREiDLER)-hez tartozik érett sporogiumok hiánya miatt
;

biztosan eldönteni nem lehet.

16. Lophozia inftata (Huds.) Howe. Magas-Tátra —
Podu- :

plasky -völgy, «Svistovka Dolina». Substr. gránit. 1800 2000 m. —

t. sz. f. m.j ster. 1908. VII. 26. (Gyrffy). —
Erdély: Veres-
patak m. Cetatye-kegyen. Substr. rhvolithus. Körülbelül 800 m.
1902. V. 11. (Gyrffy).
17. Lophozia alpestris (Schleich) Evans. Magas-Tátra—
Morskie Oko. Substr. gránit. 1300 m. t. sz. f. m. 1908. VII. 26. ;

(Gyrffy).
18. Lophozia Floerkei (Web. et M.) Schffn. Magas-Tátra: —
Menguszfalvi völgy, a Poprádi tó partján. Substr. Gránit. 1503 m.
t. sz. f. m. ster. 1908. VI. 28. (Gyrffy).
;

19. Lophozia quadriloha (Lindb.) Evans. —- Magas-Tátra: Kés-

márki Zöld-tó völgye, a Kék-tó felett. Substr. gránit. 1800—1900
m. t. sz. f. m.; ster. 1907. VIII. 11. (Gyrffy).
Jegyzet. Eme ritka északi havasi faj Magyar-
országon való elfordúlásának kimutatása igen
fontos bryogeographiai jelentség és érdek.
Sphenolohus Michauxii (Web.) Lindb.
20. Erdély — : Vle-
gyásza-hegység, korhadt fán, c. per et j. 1500—1700 möt. sz. f.

m. ;
1901. VI. 11. (Gyrffy).
21. Leptoscyphus anomalus (Hook.) Lindb. —
var. subremotus
Schffn. (Krit. Bem. z. V. Ser. dér Hep. eur. exs.) Magas-Tátra —
Menguszfalvi völgy, a Poprádi-tó partján. Substr. gránit. 1503 m.
t. sz. f. m. ster. 1908. VI. 28. (Gyrffy).
;

22. Leptoscyphus Taylori (Hook.) Mitt. Magas-Tátra—

*) A fenti leírás egy, az alsóausztriai májmohokról szóló kéziratból van
kivéve. Eme érdekes alakot én már régóta ismerem Alsó-Ausztriából (Moos-
brunn) s annak idején a «Hepaticae eur. exsicc.»-ban kifogom adni.
 ;:

Késmárki-Zöldtó. Substr. Gránit. 1500 m. 1903. VIII. 13. (Gyrffy).

— ;

Magas-Tatra: Fehérvíz- völgye. Substr. gránit. 1200 1300 m. t. —

sz. f. m. ster. Bazzania tricrenata-va\. 1908. Vili. 6. (Gyrffy). -
— Magas-Tátra Morskie Oko. Substr. gneiss. 1384 m. t. sz. f.
:

ni.; c. 1908. VII. 26. (Gyrffy).

per.
23. Lophocolea heterophylla (Schrad.) Dum. Magas-Tátra: —
Fehérvíz- völgy. Substr. Gránit 1200 —
1300 ni. t. sz. f. m.; e. ír.
1908. Vili. (5. (Gyrffy). —
Galiczia Pienninek. Korona-hegy.
:

Körülbelül 1500 m. NoweUia curvifolia és Ptilidium pulcherrinum-

mal; 1902. VIII. 15. (Greisiger M.)
24. Chiloscyphus polyanthus (L.) Corda. Érdél}’: Topán-—
falva és Zalatna közt; ster. 1902. V. 11. (Gyrffy).
— var erectus Schffn. —
Magas-Tátra Fehérvízvölgy, :

«Kressebrunnen». Substr. gránit. 1213 m. t. sz. f. m. ;

1908. VII.
8. (Gyrffy).
25. Cephalozia Lammersiana (Hüb.) Spruce. Magas-Tátra —
Menguszfalvi-völgy. Subst. gránit gyengéd alak Sphagnuni közt
;

c. per. 1200—1300 m. t. sz. f. m.; 1908. VI. 28. (Gyrffy).

26. NoweUia curvifolia (Dicks.) Mitt. —

Galiczia Pienninek, :

Koronahegy. Körülbelül 1500 m. t. sz. f. m.; c. per. Ptilidium

pulcherrimum- mai. 1902. VIII. 15. (Greisiger M.).
27. Pleuroclada albescens (Hook) Spruce. Magas-Tátra —
Trümertal=Omladék-völgy, a Jég-tó partján. Substr. gránit, 1935
m. t. sz. f. ni. ster.; 1908. VII. 24. (Gyrffy).
28. Lepidozia reptans (L.) Dum. —
Magas-Tátra: Mengusz-
falvi-völgy. Substr. gránit. Körülbelül 1100 m. t. sz. f. m. 1908. ;

VII. 26. 1908. (Gyrffy).

29. Bazzania tricrenata (Wahlenb.) Pears. Magas-Tátra —
Fehérvíz- völgye. Substr. gránit. 12 —
1300 m. t. sz. f. ni. ster.
Leptoscyphus Taylori-x al. 1908. Vili. 6. (Gyrffy).
30. Bazzania triangularis (Schleich). Lindb. Magas-Tátra: —
Bélái niészhavasok, Tscheckengrund. Körülbelül 900 1O00 m. t. —
sz. f. m.; 1905. VIII. 10. (Gyrffy). —
Magas-Tátra: Késmárki
Zöld-tó völgye, a Kék-tónál. Substr. gránit. 1872 m. t. sz. f. m.
1907. VIII. 11.. (Gyrffy). —
Magas-Tátra: Trümertal=Omladék-
völgy. Substr. gránit. 1700—1900 m. t. sz. m.; 1908. VII. 24.
f.

(Gyrffy). —
Erdély: Vlegyásza-hegység. 1600 1800 m. t. sz. f.—
ni.; 1901. VI. 11. és 1902. IX. 10. (Gyrffy).
31. Bazzania trilobata (L.) Gray. —
Erdély: Vlegyásza-hegy-
—
ség 17ü0 1800 m. t. sz. f. ni. B. triangularis- szál; 1901. VI. 11.
(Gyrffy).
32. Kantia trichomanis (L.) Gray. -- var. Neesiana Mass.
et Cár. Magas-Tátra Bélái Mészhavasok, Tscheckengrund. 900 m.
—
:

t. sz. f. m. ster.; 1906. VIII. 16. (Gyrffy). Magas-Tátra:

Fehérvíz-völgye. Substr. gránit. 1300 —
1400 ni. t. sz. f. m. ster.;
1908. VII. 8. (Gyrffy).
33. Ptilidium ciliare (L.) Hampe —
Magas-Tátra: Fehérvíz-
 ;; :

33

völgye. Substr. gránit. 1300 m. t. sz. f. m. ster.; 1908. VII. 8.

(Gyrffy).
34. Ptilidium pulcherrimum (Web.) Hampe — Magas-Tatra
Barlangliget környékén. 700 m. t. sz. f. m. 1907. VII. 11.
(Gyrffy). — Erdély: Vlegyásza-kegység. 1500
;

— 1700 m. t. sz.
f. m.; c. per. 1902. IX. 10. (Gyrffy). — Galiczia: Pienninek,
Koronabegy. Körülbelül 1500 m. t. sz. f. m. ;
1902. Vili. 15. (Grei-
SIGER M.).
35. Diplophyllum albicans (L.) Dum. Erdély: Vlegyásza- —
kegység. 1700 m. t. sz. f. m. c. per. 1901. VI. 11. (Gyrffy).
;

36. Diplophyllum taxifolium (Wahlenb.) Dum. Magas- —

Tátra: Trümertal=Omladék-völgyben a Jég-tó partján. 1935 m. t.
sz. f. m. ster. 1908. VII. 24. (Gyrffy).
;

37. Scapania curta (Mart.) Dum. var. rosacea (Corda)—

Carringt. Erdély: Vlegyásza-kegység 1500 1600 m. t. sz. f. m. —
pl. cf 1901. VI. 11. (Gyrffy).
38. Scapania uliginosa (Sw.) Dum. —
Magas-Tátra Trümer- :

tal, a Jég-tó közelségében. Substr. gránit. 1800 1900 m. t. sz. f. —

m. ster. 1908. VII. 24. (Gyrffy).
;
—
Magas-Tátra: Fekérvíz-
völgye, Substr. gránit. 1200—1300 m. t. sz. f. m. ster. 1908. ;

VIII. 6. (Gyrffy).
39. Scapania undulaia (L.) Dum. —
Magas-Tátra Fehérvíz- :

völgye. Substr. gránit. Körülbelül 1200—1300 m. t. sz. f. m.

1908. VII. 8. (Gyrffy). —
Magas-Tátra: Trümertal=Omladék-
völgy. Substr. gránit 1600—1700 m. t. sz. f. m. ster. 1908. VII.
24. (Gyrffy). — Magas-Tátra: a Tölcsér-tó vidékén a «Koetke
;

forrása közelében. Substr. gránit. 1800 m. t. sz. f. m. ster. 1907. ;

VII. 24. (Gyrffy).

40. Madotheca laevigata (Schrad.) Dum. Erdély Kolozsvár — :

vidéke a Hideg- Számos-völgyben 1905. VII. 11. (Gyrffy').

41. Frullania dilatata (L.) Dum.
;

—
Erdély: Topánfalva mel-
letta «Podur» erdben c. fr. 1902. V. 9. (Gyrffy).
42. Frullania Tamarisci (L.) Dum.
;

—
Erdély Aranyos-völgye :

Vidalv és Offenbánya közt; 1902. V. 11. (Gyrffy’).

Wien, 1908. decz. hó 28-án.

A Trifolium Lupinaster L. felfedezése Magyarorszá-gon.

Ueber die Entdeckung von Trifolium Lupinaster L. in Ungarn.

Múlják János (Pereczesbánya).

Vnii -
|

Az 1908. évi augusztus els napjaiban egy rég tervezett

botanikai kirándulást valósítottam meg. így 1-én Turóczmegyében,
a Blatnica melletti gyönyör szépség Gagyeri-völgyben, 2-án a
3
 : ;

Mosócz felé néz s növénytani szempontból igen érdekes «Tlsta»

hegyen botanizáltam. Innen utamat Liptóba vettem, hogy a Liptó-
újvártól látható s Bobróc határában lev gyönyör szakadékú mész-
—
hegyekbe és környékükre tegyek 1 2 napos kirándulást, melyek még
a pünkösdi ünnepek alatt, midn a «Rackova» völgyben botanizáltam,
keltették fel bennem érdekességöket.
Liptó-Szent-Miklóson kiszállva Nagy bobróc és Jalóc falvakon
keresztiilmenve, mintegy 3 órai gyaloglás után a völgy elején
lév erdri lakhoz értem, hol kedvetlenül tértem be éjjeli szállásra,
mert es esett, s szabad idm rövid lévén, nagyon sajnáltam volna,
ha a kedveztlen idjárás miatt le kellett volna e kirándulásomról
mondanom, melynek els napját a Liptói-havasok «Banikov vrch»
nev hegyének és környékének kikutatására kívántam fordítani.
A Liptói-havasok a Kralován melletti Síphegynél veszik kez-
detüket; innen a nyugatról kelet felé ersen kanyargó fgerincz-
ezel a fels Tycha-völgy fölötti Lilijove hágóig húzódnak, mely a
Magas-Tátrától választja el ket. Nyugati részüket mész alkotja
keleti részükben a gránit s a gneisz uralkodik fiatalabb korú
üledékkel borítva. Magasságuknál fogva hazánk legjelentékenyebb
hegységei közé tartoznak, sokban hasonlítanak a Magas-Tátrához
de abban térnek el, hogy gerinczei szélesebbek, kevésbbé szagga-
tottak, nem oly meredekek, könnyebben mászhatok, völgyei tágab-
bak, a völgyek oldalait dús legelk borítják, éghajlata is vala-
mivel enyhébb a Tátráénál.
Aug. hó 4-én reggel a hajnali órákban ess idre ébredtem.
Reggel 6 óráig vártam az id javulására, mely végre annyira túr-
hetvé vált, hogy útnak indulhattam a «Banikov vrch» felé. Utam
eleinte a rohanó Jalovec patak mentén vezetett felfelé, hol feny-
vessel borított erdirtással váltakozva kisért. Az út fölötti szaka-
dékos helyeken s az erd szélein a következket láttam

Scabiosa lucida Vill. Kiéradum bifidum Kit.

Filago arvensis L. Pimpinella Saxifraga L.
Leontodon autumnalis L. Viola tricolor L.
Solidago Virga aurea L. Hieradum Pilosélla L.
Chrysanthemum rotundifolium Campanula patula L.
W. K. Agrostis vulgáris With.
Delphinium intermedium Ajt. Gnaphalium dioicum L.
Galium Schultesii Vest. Campanula persid fólia L.
Hypochoeri.s uniflora Vill. Galium verum L.
Phyteuma orbiculare L.
Chrysanthemum atratum Gaud.
(non Jacqu.)

A patak mentén Salix-ok Sambucus racemosa L., Sorbus Aucu-

,

paria L., Petasites officináid Mnc.h., a fenyk alján Chaerophyllum

(iromaticum L Valeriána sambucifolia Mik., Aconitum Cammarum
,
 a

35

Jacqu., Crepis paludosa Mnch., Spiraea L lmaria L., Mélandryum

dioicum (L.) volt.
Feljebb a Hlubokov patak melletti út mentén haladtam, mely-
nek elején az út fölött emelked gránit szikla falát Campanula
Kladniana Schur., Valeriána tripteris L Listera cordata R. Br.,.,

Hieracium atratum Feies., Senecio s ubalpinus Koch díszítette.

Tovább menve, utam a patak medrében vezetett, mely néhol
nehezen járható; a törpe feny között Cynosurus cristatus L.,

Campanula napuliger Schur, Chrysanthemum rotundifolium W. K.,

Arab is Ealleri L., Chrysanthemum rotundifolium W. K. f ramosum
Fhtz. It.s., Scrophularia nodosa L., Epilobium roseum Schreb. -fajokat

gyjtöttem; egy kivágott feny gályái között hatalmasan kifej-

ldött Campanula persicifolia L. pár példánya díszlett. Az alkal-
matlan idjárás már-már lehetetlenné tette utam további folyta-
tását, pihent kellett tartanom s a gyjtéskor használt viaszkos-
vászon segítségével rögtönzött menhely alatt óvtam meg magam
a zúgó estl.
Ezután viaszkos-vásznamon a karnak megfelel két helyen
lyukat vágtam ki, melyet így magamra ölthettem, összekötözve elég
jól megvédett a sznni kezd estl. Nagy ködben egy kicsit ázva

úgy ahogy, elég bajjal folytathattam utamat, most már a «Bani-

kov vrch és Rásztoka» közötti völgyben folyó forrás vize mentén
felfelé, mely sok viszontagsággal járó utamat végre is nem remélt
siker jutalmazta.
A «Banikov vrch» felé a patak mentén:
Heliosperma quadrifidum (L.). Thymus alpestris Tausch.
Cardamine Opizii Presl Oxyria digyna Campd.
Gnaphalium supinum L. Bartsia alpina L.
Agrostis álba L. Agrostis rupestris All.
Saxifraga aizoides L. Juncus trifldus L.
Sedum alpesire Vill. «uniflorus Tausch
Rhodolia rosea L. Carex sempervirens Vill.
voltak az érdekesebbek.

Agyjtöttek eltevése után egy kis pihent tartottam, a hely-

színen még
Veronica alpina L. és Arabis neglecta ScHULT.-t gyj-
töttem. indulóban voltam az oszladozó ködben, midn a forrás-
Már
víz medrének mintegy 1V 2 méter magas füves partján egy fehér-
rózsaszín árnyalatú virágzó kis növényke tnt fel, melyet egy kis
kapaszkodás után Carex sempervirens Bartsia alpina és Potentilla
,

« urnával meggy üjtöttem, nem sejtve, hogy e növény a Trifolium

Lupinaster L., mely mint késbb kitnt, a sok nehézséggel járó
utamnak legszebb eredménye lett.
A Lupinaster L. növényföldrajzi elterjedésének középpontja
I.
Szibériában, Oroszországban és Poroszországban van. Érdekes, hogy
e növényt eddig a Kárpátok hegylánczának csak a legészakibb és
legkeletibb részén találták meg. Brandza ugyanis 1890-ben a román
3*
36

határon a Kézdivásárhelytl keletre es «Nemira» (Nemere) hegy

subalpinus legelin fedezte fel Vaccinium bozótok között, mintegy
1500 m. t. sz. f. magasságban. A növénynek Vaccinium Myrtil-
lussal való társulását Ascu. és Gr. is említik.
A Liptóban gyjtött T. Lupinaster virága fehér, a szirmok
csúcsán halvány rózsaszín árnyalattal, mely szín szárítva, halvány
kénsárga színvé változik. Színe miatt a var. albiflorum Ser. ap.
I)C. Prodr.II. 1825: 204-nek kell tartanunk, melyet fehér virágúnak
írt le ellentétben a tfaj pirosszín virágjával.
Már Linné is említ egy fehér virágú varietást ( Lupinaster
Jioribus albis stb. Amm. ruth. 109. sz. 144.) a Hortus Upsaliensis
(1748) 283 oldalán, melyet késbben a Spec*. pl. els kiadásának
766. oldalán a typushoz von. Ledebour a Flóra Rossicájában (I.
1842: 552) szintén nevet ad a halvány virágú válfajnak (L. albi-
florum «floribus albidis, foliolis angustioribus, germine subquadrio-
vulatio») melynek diagnózisa jobban megfelel a mi növényünknek,
bár leírása 17 évvel fiatalabb a SERiNGE-énél. Aschersox és Graeb-
ner Syn. VI. 517 old. található megjegyzése szerint a fehérvirágú
:

válfaj virágja csak szárításkor veszi fel a sárgás színt, s ha ez

íg} van, akkor a var. albiflorum SER.-nak feltétlen prioritása van a
7

Ledebour adta név eltt.

A teljesen kiásott példányoknál úgy a typus mint a válfaj
gyökerén orsóalakúan megvastagodott kolonezok láthatók, mely
bélyeget Brandza nem ismerte, s ennek alapján növényét mint T.
romanicmn-ot különböztette meg. (Alin. Acad. Román. Ser. XXV.
1903 p. 153 tab. 1.) A T. Romanicum u. i. mint már Degen (M.
B. L. III. 1904: 62) kimutatta, nem különbözik a T. Lupinaster L.
halvány virágú válfajától s nem különbözik ennélfogva liptói növé-
nyünktl sem.
A mi e növény termését illeti Asch. és Gr. szerint ez 4 — 6
magvú szokott lenni, ami növényünket 5 magvúnak láttam. Ezt azért
említem meg, mert Ledeb. i. h. szerint a halvány virágú válfaj ter-
mése «subquadriovulatus» a pirosé «suboeto-ovulatus» ami a virág
színe mellett elég jó megkülönböztet bélyeg volna, ha e két vál-
faj geographiailag is elkülönített helyeken teremne. Ámde minden
jel arra mutat, hogy ilyen geographiai elhatároltság nem létezik,
legalább is nem létezik e növény elterjedésének a centrumában.
A Kárpátokban azonban eddig tudtommal csakis a halvány virágú
válfaját találták. Az orosz akadémia kiadta « Herbárium Flóráé
Rossicae» 1320 b és 1321 a sz. a. schedája szerint a levélkék
szélessége szerint egy forma latifolia Lmv.-ot s egy f. angustifolia
LiT\v.-ot lehet megkülönböztetni, mely utóbbi nyugotibb elterjedési!
(Közép- és Nyugat-Oroszország). A mi növényünk is ez utóbbinak
felel meg, de a két alak között a különbség rendkívül csekély,
megktilönböztetésöket még megnehezíti az a körülmény, bog}' közbe-
es alakok is vannak, (p. o. a Herb. Flór. Ross. 1322. sz. a.
kiadott uráli példák.
 37

—
A T. Lupinaster-t mintegy 1200 1250 m. magasságban
gyjtöttem. Feljebb meredek lejtn szakad a forrás vize, a nehe-
zen járható füves sziklapadokon a következket gyjtöttem:

Pedicularis carpathica Andrae Linem extraaxillare Kit.

Geránium, silvaticum L. Tofieldia calyculata (L.) Wahlb.
Geum rivale L. Carex Oederi Ehrh.
Gentiana lutea L. Doronicum austriacum Jacq.
Hypochoeris unifora Vill. Ranunculus platanifolius L.
Phyteuma orbicúlare L. Adenostyles Alliariae (Gouan.)
Aster Bellidiastrum (L.) Scop. Kern.
Sál ix silesiaca Willd. Mulgedium álpinum (L.) Less.
Carex leporina L. Carex atrata L.
Hieracium atratum Fries.

Trifolium Lupinaster-t is, valószínleg elég bven terem ott.

Mintegy 1600 — 1700 m. magaságban, a «Banikov vrch» olda-

lát terjedelmes füves térség borítja, gránit sziklás, gyepes szaka-
dékos helyén Antennaria diocia (L). Gártn., Hieracium atratum
Fries., Geum montanum L., Air a caespitosa v. álpina (L.), Chrysan-
themurn álpinum L., Leontodon clavatus Ság. Schn.-í gyjtöttem.
Innen a kedveztlen idjárástól kényszerítve visszatértem, az erd-
öri lakhoz, a honnan másnap a hajnali órákban igen kedvez id-
ben, a völgy jobboldali hegy oldalába a «Cervenec», «Babki»,
«Sivy vrch», «Biela skala» nev mészhegyekbe tettem eredményes
kirándulást; ezen utániról azonban egy más dolgozat keretében
fogok beszámolni.
Kedves kötelességem, mély hálámat kifejezni Dr. Degen
Árpád úrnak, midn a Liptói havasok érdekességére, még a pün-
kösdi ünnepek alatt tett közös kirándulás alkalmával lett figyel-
messé, s azon szivességeért, hogy e dolgozathoz szükséges útbaiga-
zításokkal támogatott, s a gyjtött anyagot meghatározta ;
továbbá
Thaisz Lajos úrnak, ki elször határozta meg a nekem is feltnt
növényt T. L.-nek, midn Kassán át hazafelé utaztam, s a gyj-
tött anyagot az intézetben volt szíves szépen megszáríttatni, mely
szivességeért ez utón is köszönetét mondok.

Dér Yerf. berichtet in diesem Artikel iiber das Vorkommen

von Trifolium Lupinaster L. in Ungarn, welches er am 4. Aug.
1908 in den Liptauer Karpathen u. zw. im Bobrócer Tale an den
Abhangen dér «Banikov Vrch» ober Liptó-Szent-Miklós in einer
Seehöhe von ungefáhr 1200—1250 m. entdeekt hat.
Die dórt gesanunelte Pflanze entspricht dér Var. albi fórum
Ser. ap. DC. Prodr. II. (1825): 204 (T. romanieum Brandza).
Diese Pflanze wurde im Karpathengebirgszuge zuerst von
Brandza in östlichsten Teile auf dem Berg Nemira östlich von
38

Kezdi- Vásárhely an dér siebenbürgisch-rumanischen Grenze, doch

auf rumánischen Bódén entdeckt dér Liptauer Standort ist dér
:

erste auf ungarischem Gebiete.

Apró közlemények Magyarország flórájához.

Adnotationes parvulae ad Flórám Hungáriáé.

Dr Simonkai
- Lajos.
Auctore :j

IV. Nonnea atra Grisb.

A ((Növénytani Közlemények)) II. (1903) 17. etc. lapjain köz-
löttem immár, hogy a Ar útra Grisb. hazánkban Budaörs mellett
.

a Csikihegyek déli meleg lejtin, egy kis területen, typusos pél-

dányokban díszük. K folyó év (1908) május 3-án Esztergom- Dorog
környékén a Csurgóhegy déli. félig- meddig homokos, füves lejtit
meglátogatván, rendkívüli meglepetésben volt részem akkor, ami-
dn ott az els Nonneá- kát megláttam. Ezek megannyijában a
N. atra Griseb.-oí ösmertem fel. Tovább haladva e hegy legels
lejtin, elbámultam azon, hogy e hegyen milliószámra díszük ez
a Nonnea és pedig egészen tisztán, minden más Nonnea-faj nél-
kül. Vannak azonban itt is hosszabb szrözet (f. villosa) és rövi-
debb szrözet (f. breviusvestita) alakjai, épen úgy, mint a Csíki
hegyeken. Jávorka barátom közlése szerint, ekkorig tévesen
« Nonnea pwWa»-nak tartották e növényt az esztergomi botanikusok.
V. Bupleurum sparsum (affine X junceum) Simk. [B. affine
v. sparsum Simk. in Természeti füzetek 1885. p 343.]. Bven
1
,

tenyészett 1877. jul. 7-én Tokaj hegyének szli közt. mély utak
sánczain és bokros mellékein. Bizonnyal manap is honos ott. mert
igen száj tora növény.
VI. Quercus adriatica Simk.
Sempervirens. Foliis aut ellipticis acutis integrisque, aut vario
modo obovatis, elüjitico- (plus-minus) laté ovatis, (6 11 cm. longis,—
3- 7 cm. latis), evanide grosseque, plus-minus sinuato-dentatis,
superne nitenti intense-viridibus denique glabrescentibus, subtus
aut nitide glabratis aut subcanescenti jnibescentibus tumque palli-
dioribus petiolis circiter 1 cm. longis, sat crassis dense pubescen-
;

tilius aut serius paullo calvescentibus. Cortice ramorum adultorum

decalvatorum nigra, laeviuscula, non suberosa. Fruetibus in pedun-
culo 3—5 mm. longo solitariis aut binis cupularum squamis illis
:

Quercus Suberis L. similibus nempe squamis superioribus laxius-

:

culis, appendice applanata patulis vei squarrose patulis, quam

inferiores longioribus, appendiculo plerumque rufescente. His ex
notis diagnosticis stirps liaec adriatica in rupibus ,
calcareis
praeruptis vallis Becsinae ad Fiume, nempe loco «Zakalj», meridiem
versus sitis (100—150 met. s. m.), similibus in locis ad confines Istriae
 » :

39

(Gixzberger !), item in Italia (teste herb. Schott in Museo nat. hunga-
rico) atque in DalmaUa insulisque dalmaticis, hinc-inde proveniens,
proles geographica orientalis, Quercus Suberis L. mibi esse videtur.
Quercus adriatica m. me judiee ita se habét ad Quercum Suberem
L., ut Quercus ilex (3. agri fólia DC. prodr. XVI. (1864) 39. « foliis
illáé spinosis obseure virentibus utrinque glabres centi bús » se babét
ad Quercum llicem L. [Quercus agrifolia Née in Anal. ciene. nat. !

III. (1801) 271; Willd. spec. pt. IV. 1. 431, est stirps californica,

— quae ad aliam sectionem Quercuum pertinet, quam Qu. llex (3.

agrifolia DC. (1864).]
E 1891. márcz. 26-án szedtem Fiume mellett a
tölgyfajt
Recsina völgyének azon hajlásánál, amelyet Zakalj- nak neveznek,
meredek mészsziklákon, közvetlenül a Lujza-út alatt. Termését
akkor nem láttam és elfeledém, hogy a két élénken örökzöld,
mintegy 3 —4 méter magas, terebélyes fácska alatt keressem lehul-
lottterméseit, mert fáradságos volt azokhoz a sziklákhoz feljut-
nom, ahol ez díszlik és mert terveim szerint akkor más növények
;

felkeresésére indultam. Az idén láttam belle fiatalos terméses

példányt Sadler herbáriumában « Fiume lelhelylvel, valamint
Schott páter herbáriumában « Italian lellielylyel jelezve. Mind a két
jelzett példány a Magyar Nemzeti Muzeum növénytani
terméses
osztálya gyjteményében látható. Kupacsainak felsbb pikkelyei,
amelyek az alsóbb pikkelyeknél nagyobbak és lapos függelékük
a kupacs csészéjétl elberzed, megegyeznek a Quercus Suber L.
kupacsának felsbb pikkelyeivel. De kérge nem suberosus (nem
parafás) levelei nagyobbak, szélesebbek mint a Qu. Suber-é i, és
;

színen-fonákon zöldek s csaknem meztelenek holott a Qu. Suber L. ;

kérge párás, levelei pedig kisebbszerek és fonákukon fehéres-

szürkék. A típusos Quercus Suber L. a mediterrán tenger délibb, hó
nem zavarta, tavaszias-tel vidékeinek az shonosa Fiume vidékén ;

legfeljebb mint kerti növény tenyészthet némi gondozás mellett

ezért a Quercus adriatica M. olybá tnik fel elttem, mint a Qu.
Suber L. azon fajváltozata, amely Adriánk mellékein a hvösebb
éghajlat szüleménye.

Vert. berichtet über das Auffinden von Nonnea atra Griseb.

auf dem Csurgó-hegy bei Dorog im Esztergoméi- Comitate über ;

das Vorkommen von Bupleurum sparsum Simk. zwischen Wein-

garten des Tokajer Berges, \vo es dér Verf. schon i. J. 1877
beobachtet hatte ;
ferner über Quercus adriatica ,
eine neue geogra-
phische Rasse von Quercus Suber L., vvelche bei Fiume, dann in
Istrien, in Dalmatien und in Italien, an felsigen Stellen des
adriatischen Ivíistengebietes vorkommt.
40

Egynéhány lombosmoha polykarpophoriájának eddig

nem ismert esetérl.
(Szövegközötti egy rajzzal).

Irta : Dr. (iyörffj István (Makó).

A lombosmohák több nemzetségénél ismeretes a polykarpo -

phoria x ) jelensége; erre mutat pl. a «biseta», «polyseta», «polv-
earpa» etc. valamely forma vagy varietas megkülönböztetésére
szolgáló elnevezés a különböz szerzknél. E jelenség nem tévesz-
tend össze az iker-sporogonium képzdéssel, melynek fejldése
tudvalevleg mindig csak egy archegoniumnak egyetlenegy pete-
sejtjébl indul ki s fejldése kezdeti fokán külsleg megsérülve 2)
kényszeri rendellenesen fejldni.
Bryologiai gyjtéseim közben több olyan mohát szedtem,
melyeknél a különböz auctorok polykarpophoria jelenséget nem —
említenek, így ilyenfajta elfordulásuk ismeretlen.
Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen is Péterfi Márton
rnak, i. t. barátomnak (Kolozsvárott), aki lekötelez szívességgel
volt jó több mohámat meghatározni.
Legnagyobbrészt a Magas-Tátrából ered adataim a követ-
kezk :

Pottia truncatula (L.) Lindb.

2 —3
mm. magas szára —
melyen oldalt a szélükön vissza-
hajolt. hosszasan tojásdad, rövid hegy levelek ülnek tet —
—
részébl 2 3 mm. magas sétán két sporogonium emelkedik fel,
mindegyik tarszájú capsula normális, spórákat érlel.
Gyjtöttem Péterfi M. i. t. barátom társaságában Déván a
«Cserna»-vize homokos, nedves partján 1905. VII. 3-án, ahol épp
úgy, mint egész Déva környékén ) igen elterjedt e moha.
8

Rhacomitrium canescens (Weis, Timin.) Brid. var. <))

epilosum H. Müll.
Több egyénen a kurta oldalág csúcsából több normálisan
fejlett, tojásdad, hosszú tokcsrrel ellátott sporogonium ntt ki.

*) Ama jelenség megjelölésére, midn valamely lombosmohának perichae-

tiumiából —
amikor rendesen, megszokottan mindig csak egy sporogonium szo-
kott kifejldni —
több archegonium petesejtjének megtermékenyítése következ-
tében több ivartalan nemzedék =
sporophyton emelkedik ki az ivaros gene-
ratio — gametophyton csúcsából vagy oldalából, —
a polykarpophoria térni,
teclin.-t óhajtom használni (jtöXtí*; és -/.ap;:o<popia). E két vagy több ivart, gene-
ratio teljesen önálló, független külön séta, tok s az utóbbiakat boritó calyptra-
;

rész különböztethet meg mindegyiknél.

2
)
Rendesen a fagy sérti meg a fejld csút sót, mint Pfrfff.r és Lkitgeb
erre vonatkozó vizsgálataiból tudjuk (H. Leitgeb Über verzweigte Moossporo-
—
:

gonien. Mit I. Taf. Sep. Abdr. a. d. Mittheilungen des Natúr wissenschaft-

lichen Vereines für Steiermark. Jahrg. 1876. p. 6.)
3 Péterfi M.
Hunyadmegye lombosmohai. - A hunyadmegyei tört. és reg.
:

társ. XIV. évkönyve p. 80.

 41

Gyjtötte Krigh falú (Szepes-megye) szélén, az út mellett

oligokainos (oligocán) homokk törmeléken 1906. nov. 24-én
Dr. Greisiger Mihály.

Plagiobryum Zierii (Dicks.) Lindb.

A perichaetiumból 2 ivartalan nemzedék fejldik ki, az

egyik sporogoninm valamivel kisebb s rövidebb.
I
Gyjtöttem a Magas-Tátrában a &Stierberg» alatt lev Vas-
kapu (=Skalne Wrota) mészszikláinak repedéseiben árnyas
helyen a « Rothbaumgrund» -völgy felé néz részen (1906. VII./13.),
ahol Haz'-linszky 4 is gyjtötte e mohát.
)

Plagiobryum demissum (H. et H.) Lindb.

A M. B. L.-ban közöltem csaknem régiben eme ritka kis
mohának hazai elfordulását 5), azóta megtalálva több helyen, oda
nyil atkozhatom, hogy e moha a M.-Tátrában a bélai mészhavasoknak
felsbb régiójában otthonos, mert majdnem az egész vonulaton 6)
gyjtöttem. E gyjtött példák közt akadt egy igen érdekes ketts
capsulás, iker-példa is, melyet a «Hedwigia»-ban írtam le. 7 )
A «Greiner»-en gyjtöttem példák közt egy polykarpophoriás
egyén is akadt a kurta szár tetejébl két normális capsula
;
ki, n
mindegyikét külön calyptra borította. Szedtem a «Greiner» 8) csúcsa
alatt. Kbell 1950 m. t. sz. f. m. bán 1906. VIlI./4-én.

Webera polymorpha (H. et H.) Schimp. var. S) brachycarpa

(H. et H.) Schimp.
(Syn. Pohlia brachycarpa H. et H.)

sporogoniuma a rövid, pirosló sétán lefelé görbül,

Kurta
igen feltnmoha, melynek érdekes szerkezetérl más alka-
kis
lommal fogok megemlékezni.
A polykarpophoria e mohánál nem oly ritkaság, amennyiben
több olyan egyént láttam, melynek perichaetiumában két cap-
sula ült.

Gyjtöttem a M.-Tátrában a Kopa hágón (1760 m. t. sz. f.

m.); e helyen Hazsunszky is 9 gyjtötte a mohát. )

4
)
Éjszaki Magyarhon lombmohai. — Math. term. tud. Közlemények
IV. (1866.) p. 441.
Magyar Botanikai Lapok V. (1906.) évf. 5—7. sz. pp. 206 210.
5
) —
Eddig gyjtöttem a: «Stierberg» csúcsán (1947 m.), «Háteó Fleisckbanka
6
)

csúcsán (2019 in.), «Kopa hágom), a «Greiner» csúcsa alatt (1950—2100 m.),
továbbá a «Zergebarlangnál».
7
) «Hedwigia»
Bánd XLVI. pp. 262 263. Fig. I., II. —
8 A «Greiner» a bélai
)
mészhavasok második legnagyobb csúcsa, magas-
sága : 2148 m. t. sz. f: m. (Detail-Karte des Tátra-Gebietes in 2 Blattéin.
—
Keproduction dér Neuaut'nahme v. .Talire 1896 97. 1:25.000.); a bélai mész-
havasok legnagyobb csúcsa a Hawran 2154 m. :

9 Magyar birodalom
)
mohflorája. Budapest 1885. p. 172.
 ;

Webera cruda (L.) Bruch.

A .M. -Tátrában sok helyen gyjtötték 10), különösen az északi
oldalán e mohát.
Gyjtöttem e mohát többek közt a Vaskapu (Skalna Wrata)-nál
1603 m. t. sz. f. m.-ben (1906. VII./23.), mely helyen való eltör
dulását Hazslinszky a M. -Tátrában mint ((legmagasabb állomás»-t
ismeri 11 ), Chalubinski 2555 m. magasságban is gyjtötte 13 ); szed-
tem még a Stierberg-tl keletre haladó «Rothbaumgrund»-völgyben
körülbelül 900 m. magasságban.
A Vaskapu-nál gyjtött példák közt
pár egyénnek ivaros generatióján két
sporophvton ül; az egyiknek sétája 8 mm.
s felfelé álló, tokja 1 mm. hosszú a má- ;

siknak sétája 14 mm. s lefelé csüng,

tokja 3 mm. hosszú.
Érdekesebb a «Rothbaumgrund» völgy-
ben gyjtött példa, melynek szára csú-
csán 3 sporophvton ül (1. ábra) A három
sporophytonnak sétája nem egyenl hosz-
szúságú, különösen egy jóval hosszabb,
mint a másik kett. A capsulák is nem-
csak hosszaság. hanem alak tekintetében
is eltérk egymástól mindegyik spórákat
;

érlelt. Gyjtöttem 1906. VÍI./13.

:

Timmia austriaca Hedw.

A M.-Tátrának több helyérl ismere-
tes 13 ), mésztartalmú kzeteket kedvel e
moha. Bven vegetál a bélai mészhavasok
keleti részén emelked Stierberg elhe-
gyén a Kobili Wrch mészszikláin több
helyen, különösen a csepkbarlang környékén.
Több alkalommal olyan példákat gyjtöttem, amelyeknél két
sporophvton fejldött ki az ivaros generálion.

)
Matti, és Természettud. Közlemények IV. (1865
l0
66.) p. 438.; Chalu-
—
binski Enumeratio musc. frond. Tatr. p. 82.
: «Hedwigia» XLIII. p. 131.
;

Wahlenberg, Reiimann, Krupa és Hazslinszky (Magy. bírod, mokfl.-ban) min-

den közelebbi hely megnevezése nélkül említik e mohát a M. -Tátrából.
") Éjszaki Magyarhon lombmohai. —
Math. és Természettud. Közlemények
IV. (1865 — 66.) évf. p. 438.
Chalubinski Enumeratio muse. frond. Tatr. p. 82.
12

—
:
)

Limpricht Über die Laubmoose dér Holien Tatra.

,s
)
: 52. Jahres-
berieht dér Schlesischen Gesellschaft ftir vaterlandisehe Cultur p. 93. Lim-
pricht: Xovitáten aus dér Laubmoosflora dér Holien Tatra. U. o. p. 130.; — ;

Juratzka Die Laubmoosflora v. Oesterr.-Ungarn. Wien 1882. p. 335. Ciiali -

: ;

binskí Enumeratio musc. frond. Tatrensiam p. 103.

:
 43

Oligotrichum hercynicum (Ehrh.) Lám. et De Cand.

AM.-Tátrában e közönségesei! elterjedt 14 mohának több )

bisetás egyénét gyjtöttem, így:

A Fehérvíz völgyében, közel a Fekete-tó (újabban: Mauksch-
tó)-hoz, 1580 m. t. sz. f. m. (1905. VII./17.); a kies Késmárki
Zöld-tó partján [(1551 m.), 1905. YII./17 én], ahol. különben e
mohát már igen sokan gyjtötték. 15)

Polytriehum commune % L. var. |3) uliginosum Hben.

A M. -Tátra «Tscheckengrund» völgyébl lejöv Feketevíz
(Schwarzwasser) mentén, a Barlangliget és Késmárki Itató közti
Turista út alatt elterül «Lange Sumpf» sphagnetumos helyen pár
példány polykarpophoriás fenti Polytr.-ot gyjtöttem 1905. ATI. /12-én,
790 m. t. sz. f. m.-ban.
Polytriehum alpinum L.
T
A
M.-Tátra «A askapu» részén (= Skalna A\r rota) gyjtött
tem egy olyan példát, melynél két normális, egyenl hosszúságú
sétán ül capsula fejldött ki a gametophvton tetején. (1905. ATI/28.)

Polytriehum juniperinum Willd.

A Aí. -Tátrának «Rothbaumgrund»- völgyben egyik P. juni-
perinum ivaros nemzedékén két egyenlen fejlett capsula ntt ki.
Gyjtöttem 1906. ATI./ 13-án.

Einige bisher unbekannte Falié dér Polykarpophorie

bei Laubmoosen.
(Mit einer Textfigur.)

Von : Dr. István Gyorffy (Makó).

Bei mehreren Arten dér Laubmoose ist die Polykarpophorie x )

bekannt, dies beweisen z. B. die Beneunungen wie «biseta»,
«polyseta», «polycarpa» etc., welche bei verschiedenen Autoren

u ) Chalubinski Enumeratio muscorum frondosorium Tatrensium p. 101.

:

1E
) G.
Wahlenberg: Flóra carpatoruin principalium. Göttingae 1814.
p. 319, m. 1140.; F. Matouschkk Additamenta ad Flórám bryologicam Hun-
:

gáriáé. Vili. —
Magyar Botanikai Lapok II. (1903.) évi. p. 158. lég, Dr. A. de
Degen Dr. Jülius Roll Beitriige zr Laubmoos- und Torfmoosflora dér
:

—
;

Hben- Tatra. Sonderabdr. aus «Hedwigia» Bánd XLHI. p 135.

9 Zr
Bezeichnung dieser Erseheinung, wenn sicli aus dem Perichaetium
eines Laubmooses —avo sicli gewöhnlich nur ein Sporogou zu entwickeln
pflegt — infoige dér Befruchtung dér Eizellen melirerer Arcliegonien mehrere—
ungeschlechtliche Generationen =
Sporophyten aus dér Spitze oder an dér Seite
dér geschleclitiichen Generálion =
Gametophyton erheben, schlage ich den
Terminus techn. Polykarpophorie (reo/.J; und •/apJicjáof>ía). Diese zwei oder mehrere
ungeschlechtliche Generationen sind ganz selbstiindig und habén ihre eigene
Séta, Kapsel und Calyptra.
zr Bezeichnung einer Form oder Yarietát dienen. Diese Erschei-
imng darf aber mit dér Bildung von Zwillingskapseln nicht ver-
wechselt werden, welche, wie bekannt, immer nur aus einer ein-
zigen Eizelle eines Archegoniums entstehen, indem sie am Anfang
ihrer Entwickelung durch aussere Verletzung 2 ) zr abnormalen
Entwickelung gezwungen wird.
Wáhrend meinen bryologischen Forsehungen fand ich bei
mehreren Moosen Falle von Polykarpophorie, tiber welche ich in
dér Literatur keine Angaben finde, welche alsó neu sein dürften.
3
Meinem sehr geelirten Freund, den Herrn Márton Péterfi
(Kolozsvár) sage ich auch hier herzlichen Bank für seine verbind-
liche Gefálligkeit, mit dér er mir mehrere in t'olgender Aut'ziihlung
erwáhnte Moose, welche grösstenteils aus dér Hohen Tátra stammen,
determiniert hat.
Pottia truncatula (L.) Lindb.
Aus dér Spitze des 2 — 3 mm.
lángén Stengels auf welchem —
die am Rande umgebogenen, langlieh-eiförmigen, kurzspitzigen
Blátter sitzen — —
erheben sich auf 2 3 mm. lángén Seten zwei
Sporogonien ohne Peristom beide Kapseln sind normál, mit Sporen
;

gefüllt.
Ich sammelte dieses Moos es den 3. Juli 1905 mit meinem
Freunde M. Péterfi bei Déva, am sandigen, feuchten Ufer des
«Cserna»-Baches, wo es, wie überhaupt in dér ganzen Umgebung
von Déva sehr verbreitet ist.
)

Rhacomitrium canescens (Weis, Timm.) Brid. var.

epilosum H. Müll.
Bei mehreren Exemplaren entspi-ingen aus dér Spitze des
kurzen Seitenastes mehrere, normál entwickelte, mit lángén Selma-
bei versehene Kapseln.
Gesámmelt von Dr. Greisiger bei dem Dorfe Krigh (Komit.
Szepes), neben dér Landstrasse auf Oligocán-Sandstein-Geröll. den
24. November 1900.

Plagiobryum Zierii (Dicks.) Lindb.

Aus dem Perichaetium erheben sich zwei ungeschlechtliche

Generationen die eine Kapsel ist etwas kleiner und kürzer.
;

Ich sammelte es in dér H. Tátra unterm «Stierberg» beim

Eisernen Tor (Skalna Wrata) in den schattigen Spalten dér
-) Wie wir aus den diesbezügliclieu Untersuchungen Pfeffer’s und
Leitgeb’s (H. Leitgeb Über verzweigte Moossporugonien. -Mit I. Taf.
: Sep. —
Abdr. a. d. Mitteilungen des Natunvissenschaftlichen Vereines für Steiermark.
Jahrg, 1876. p. 6.) w issen, werden die in Entwickelung befindlichen Spitzen
meist durch Frost verletzt.
3 Pétf.rfi Die Laubmoose des Hunyader Komitates. p. 90.
:

4
)

)
Die Laubmoose von Oberungarn. — Math. Tora. tud. Közlemények IV
(1866) Bnd. p. 441.
 45

gégén dem «Rotbaumgrundtal» sehenden Kalkfelsen (13. Juli 190G),

\vo auch Hazsunszky 4 dieses Moos samraelte. )

Plagiobryum demissum (H. et H.) Lindb.

Erst unlangst habé den Ungariscben Botanischen
ich in
Blattéra das Vorkommen dieses selteuen kleinen Mooses in Ungarn 5)
mitgeteilt seither íand ich es auf mehreren Orten und kaim nun
;

sagen, dass dieses Moos in dér Hohen Tátra und zwar in den
oberen Régiónén dér Bélaer Kalkalpen verbreitet ist, da ich es
beinahe auf dér ganzen Gebirgskette sammeln konnte. 6 ) Unter
diesen gesammelten Exemplaren fand sich auch ein sehr interes-
santes mit doppelter Kapsel versehenes Zwillingsexemplar vor,
über welches ich in dér «Hedwigia» berichtet habé. 7 )
Unter den am «Greiner» gesammelten Exemplaren fand sich
auch eines mit Polykarpophorie aus dem Ende des kurzen Stengels;

erheben sich zwei normale Kapseln, jede mit eigener Calyptra

bedeckt. Gesammelt unter dem Gipfel des «Greiner», 8
)
circa
1950 M. ii. d. M. den 4. August 1906.

Webera polymorpha (H. et H.) Schimp. var. fi) brachycarpa

(H. et H.) Schimp.
(Syn. Pohlia brachycarpa H. et H.)

Die kurze Kapsel ist gégén die kurze, rötliche Séta herab-
gebogen ein sehr auffallendes kleines Moos, iiber dessen interessante
;

Struktur ich ein anderesmal sprechen werde.

Die Polykarpophorie ist bei diesem Moos keine Seltenheit,
ich fand mehrere Exemplare, in dérén Perichaetium zwei Kapseln
sassen.
Ich sammelte es in dér H. Tátra am «Kopa Pass» (1760 M.
ii. d. M.) ;
hier sammelte es schon aucli Hazsunszky. 9 )

Webera cruda (L.) Bruch.

Dieses Moos wurde an vielen Orten dér H. Tátra 10 ), beson-
ders auf ihrer Nordseite gesammelt.
Ich sammelte dieses Moos unter anderen beim Eisernen Tor
(Skalna Wrata) 1603 M. Ü. d. M. (23. Juli 1906) diesen Standort ;

s
)
Ungarische Botanische Bliitter V. (1906.) Jahrg. No. 5/7 pp. 206—210.
6
)
Bisher sammelte ich es am Gipfel des Stiei'berges (1947
dér «Hin- M.),
teren Fleisckbiinke» (2019 M.), am «Kopa Pass», unterm Gipfel des Greiner
—
(1950 2100 M.), ferner bei dér «Grenzenhöhle».
7
)
«Hedwigia» Bánd XLVI. pp. 262—264. Pig. I. II.
8
)
Dér Greiner ist die zweithöchste Spitze dér Belaer Kalkalpen, betriigt
214S M. ii. d. M. (Detailkarte des Tatra-Gebietes in 2 Blattéra. Repiwluktion dér
Neuaulnahme v. dahre 1896/97 1 25.000) die höc-hste Spitze dér Kalkalpen ist
:
;

dér Hawran 2154 M. :

9
Die Moosfl. v. Ungarn, Budapest 1885. p. 172.
)
10
Math. Természetid. Közlemények IV. (1865/66) Bánd p. 438 Chalu-
)
;
p.inski Enumeratio musc. frond. Tatr. p. 82; Hedwigia XLI1I. Bánd p. 134;
:

V ahlenberg, Rehmann, Krupa und Hazsunszky erwáhnen dieses Moos ohne

náhere Benennung dér Standorte aus dér Hohen Tátra.
 ;

bezeichnet Hazsli.xszky in dér H. Tátra als den höchsten u) Chalu- :

binski sammelte es auch in dér Höhe von 2555 M. 12 ) ich sara- ;

melte es auch in dem vöm Stierberg gégén Osten laufenden

«Rotbaumgnmd» in einer Höhe von eirca 900 M.
Bei einigen Exemplaren vöm Eisernen Tor sitzen auf dér
geschlechtlichen Generation zvvei Sporophyten die Séta des ;

einen ist 8 mm. láng, steht aufrecbt, ihreKapsel ist 1 mm. láng;
die Séta des anderen betriigt 14 mm., hiingt herab, ihre Kapsel
ist 3 mm. láng.
Interessanter ist das im Rotbaumgrund gesammelte Exem-
plar, auf dessen Stengelspitze 3 Sporophyten sitzen (s. Fig.). Ilire
Seten sind nicht gleich láng; besonders eine überragt die beiden
anderen um vieles. Die Kapseln unterscheiden sieh auch durch ihre
Form von einander: iede ist mit Sporen gefüllt. Gesammelt den
13. Juli 1906.
Timmia austriaca Hedw.
Ein in dér Hohen Tátra von mehreren Orten bekanntes 13 )
kalkhaltige Gesteine liebendes Moos. Hiiufig auf dem östlichen
Vorberg des Stierberges, in den Bélaer Kalkalpen am Kobili
Wrch, auf Kalkfelsen, besonders bei dér Tropfsteinhöhle. Mehr-
mals sammelte ich Exemplare mit je zwei Sporogonien.

Oligotrichum hercynicum (Ehrh.) Lám. et De Cand.

Ich sammelte von diesem in dér Hohen Tátra allgemein
verbreiteten 14 Moos mehrere Exemplare mit zwei Sporogonien, so
)
:

lm Weisswassertal, in dér Niihe des Schwarzen See’s

(neuestens Mauksch-See) 1580 M. ii. d. M. (17. Juli 1905); am
:

Ufer des Késmárkéi Grünen See's (1551 M. L7. Juli 1905), wo

1

dieses Moos schon viele sammelten 15 ).

Polytrichum commune a) L. var. fi) uliginosum Hben.

lm ((Lángén Sumpf» unter den Turistenweg zwischen Bar-
langliget und dér Ivósmárker Tranke, sammelte ich auf Sphag-
neten einige Exemplare dieses Mooses mit Polykarpophorie den
12. Juli 1905, 790 M. ü. d. M.

“) Die Laubmoose von Oberungarn. — Math. és Természettud. Közle-

mények IV (1865 66) Bánd p. 438.
13 Chalubinski Enum. musc. frond. Tátr. p. 82.
—
:
)
13
j
Limpricht Über die Laubmoose dér Hohen Tátra.
: 52. Jahresbericht
dér Sehlesiseheu Gesellschaft für vaterlándische Kultur p. 93; Limpricht:
No vitáién aus dér Laubmoosflora dér Hohen Tátra. — Ebendort p. 130
Juratzka Die Laubmoosfl. von Österr.-Ungarn. Wien 1882
: p. 335 Chalubinski:
;

Enumeratio p. 103.
Chalubinski Enumeratio mnsc. frond. p. 104.
14 t :

G. Wahlenberg:
15
)
Flóra carpatorum principalium. Göttiugae 1814
]). 349 n. 1140; F. Matouschek Additamenta ad Flórám bryologicam Hun-
:

gáriáé VIII. —
Ungarische Botanische Bliitter II. (1903.) Jalirg. p. 158. lég.
I)r. A. de Degen Dr. Julius Roll Beitriige zr Laubmoos- und Torfmoosrtora
:

dér Hohen Tátra.

;

—
Sonderabdr. aus «Hedwigia> Bánd XLIII. p. 135.
 :

47

Polytrichum alpinum L.

Beim Eisernen Tor (Skalna Wrota) dér Hohen Tátra sam-

melte ieh ein Exemplar, bei welchem anf elem Gametophyton
zwei normale, auf gleich langer Séta sitzende Kapseln entwickelt
waren. (28. Juli 1905).

Polytrichum juniperinum Willd.

lm «Rotbaumgrund» dér Hohen Tátra fand ich den 13. Juli
1906 bei einem Exemplar dieses Moosen auf dér geschlechtlichen
Generation zwei gleichförmig entwickelte Kapseln.

Megjegyzések a tátrai Doronicum Clusii (All.) Tausch

ismeretéhez.
(3 ábrával.)

Irta : Dr. Györffy István (Makó).

E növényt Allioni 1 ) írta le elször: Arnica Clusii (t. 17.

fig. 1., 2. Mise. Taur. tóm. 5. p. 70.) néven. Majd különválasztot-
ták generice is mint Aronicum nemzetséget. De mivel minden
bélyege a Dorom'ezm-nemzetséggel való közeli rokonságát bizo-
nyítja, újabban a Doronicum genus alá foglalják.
A Doronicum Clusii, illetleg =
Dornicum villosum (Tausch)
Vierhapper 2 ) nak legközelebbi rokona a D. glaciale (Wulf.) Nym.,
tehát ezzel lehetne leginkább összetévesztenünk e kettt azonban ;

Vierhapper szerint mindig élesen meg tudjuk különböztetni3), mert

«immer ein sieheres Criterium zr ET nterscheidung dér beiden
Arten ist ... die Bekleidung des Blattrandes». S e különbség f
a 2 species közt lenne Tavel 4 ) szerint is, kinek vizsgálatait Vier-
happer helyben hagyja 5 ), hogy «Am Blattrand von A. glaciale
findet mán ... die kleinen Driisenhaare und daneben die Wim-
pern. ... A. Clusii endlich besitzt gleiche Wimperhaare wie A. gla-
ciale, aber die Driisenhaare fehlen ...(!)... an welchen das A.
Clusii jederzeit erkannt werden kann». Tehát míg a D. glaciale
levele szélén csak «kurze mehrzellige Driisenhaare und viel lan-
gere auch in die Quere mehrzellige Zotten» 6 ) van, addig a D.
Clusii levélszélén «krause Filzhaare, die aus wenigen in einer

J
)
Flóra Ped9montana sive Enumeratio methodica stirpium indigenarum
Pedemontii auct. Carolo Allionio. 1785. Tóm. prim. p. 205. t. 17. Fig. 1., 2.
2
) Vierhapper, Dr. Fritz «Arnica Doronicum Jacquin» und ihre náchsten
:

Verwandten. Mit 1 Tat. — Oesterr. botan. Zeitschrift L. (50.) Jahrg.

3 L. e. p. 111.
)
4
Tavel, Aronicum
) glaciale (Wulff.) Rchb. in Bér. schweiz. botan.
Gesellsch. 1896. H. 6.
5
) L. c. p. 111. «. . dessen Beobachtungen ich auch am
. reichlichen
Matériáié aus den österreichischen Alpen bestátigt fand ...» etc.
®) Vierhapper 1. c. Taf. VII. Fig. 2a.
 r

48

Reihe geordneten Zellen bestehen und Zotten, die dérén des D.

glaciale sehr ahnlich sind» 7 ) található.
A Doronicum Clusii-n belül két geogra-
phiai «Rasse»-t különböztet meg Yierhap-
per 8 ); egy nyugatit a: Doronicum glabra-
tm- ot 9 ) és egy keletit a : Doronicum villo-
sum- ot 10 ).

Nálunk a villosus alak van, mint ahogy

S.m.- Schneid. megjegyzi. 11 )
A Magas-Tátrában,
a Langer-See (Hosszú-
tó.Felkai-völgy) partjától nem messze gyj-
töttem (1904. VIII 18.) D. villosum -küt, me-
lyeket részletesen megvizsgálva, eltérnek
találtam megfigyeléseim bár sokban quad-
;

rálnak a Vierhapper állításaival, de egy

némely tekintetben más viszonyt tüntetnek
fel.

így nem olyan egyszer alkotásuaknak

találtam a csömbsz
12
)-öket, trichomá-
kat nem síma falúak, legalább a M.-Tátrán
;

gyjtöttem példáknál, hanem miként 1. áb-

ránkon láthatjuk, kis kidudorodások van-
nak eme k. m.-ben is több sej (3. ábra) t
trichoma 13 ) felületén. E trichomák alul szé-
lesebb alapi részét apró polyedricus sejtek
alkotják; a trichoma testét pedig prosen-
chymatice megnyúlt sejtek, melyek közül
egynek-egynek, a trichoma szabad vége felé
es pólusán apró kis kidudorodásokat lát-
tunk, ezek okozzák a trichoma görcsösségét.

Fig. 1. ábra. Doronicum villosum levelén lev szrképlet a testét alkotó sejtek
egynémelyike csúcsán kidomborodik. —
Die rauhe Zotte von Doronicum villo-
;

sum. — Fig. 2. ábra. Doronicum villosum szrképletének keresztmetszete. —

Querschnitt dér Zotte von Doronicum villosum. —
Fig. 3. ábra. Doronicum
villosum levelén lev mirigy szr. —
Drüsenhaare von Doronicum villosum.
IS jegyzeteket lásd a túloldalon.
)
 . »

49

Valószínleg Vierhapper különben nagyon értékes közlemé-

nyében csak mint diagnosticus bélyeget használva, nem adta pon-
tosabb rajzát e trickomáknak.
Ugyanígy áll a dolog a mirigyszrökkel (2. ábra) is. a melyek
a levelek fonákát a hullámos falú epidermalis sejtekbl felemel-
kedve, srn
ellepik az involucrumon lev épp’ ilyen alkotású
;

mirigyszrök csak annyiban térnek el, hogy hosszabb nyelük van,

mint Vierhapper rajzai körülbelül feltüntetik.
Ilyen kurtanyel (1. 2. ábra) mirigyszrt azonban a levelek
szélén is találtam, ha nem is sokat, de ritkaságnak se
mondhatom.
így tisztán a V iERHAPPER-adta tényekre támaszkodva, téve-
désbe eshetünk a fenti okok miatt.

Bemerkungen )
zr Kenntnis von Doronicum Clusii
(All.) Tausch aus dér Hohen Tátra.
(Mit 3 Figuren.)

Von : IstTán Györffy (Makó).

Diese Pflanze hat zuerst Allioni x) unter dem Namen Arnica :

Clusii (t. 17. fig. 1. 2. Mise. Taur. tóm. 5. p. 70) beschrieben.

Spáter wurde sie als Gattung Aronicum auch generisch getrennt.
Weil aber jedes ihrer Merkmale die nalie Verwandtschaft mit
dér Gattung Doronicum beweist, wird sie neuestens zr Gattung
Doronicum gezogen.
Mit Doronicum Clusii d. i. Doronicum villosum (Tausch)
1
Vierhapper 2 ) ist D. glaciale (Wulf.) Nym. am náchsten verwandt ;

mit diesem ist es alsó auch am leichtesten zu verwechseln nach ;

Vierhapper sind sie aberstets gut von einander zu unterscheiden 3 ),

denn «... ein sicheres Criterium zr Unterscheidung dér beiden
Arten ist die Bekleidung des Blattrandes.» Und diesel* Unter-
. .

7
) Vierhapper 1. c. Taf. VII. Fig. la.
8 L.
)
c. p. 203.
9
)
«...
den westlichen Alpen etwa von Mont Cenis im Westen bis
in
in's östliche Tirolim Osten verbreitet und zeichnet sich durch zumeist schlaffe,
auf dér Flaclie fást oder ganz kahle Blatter aus .» . .

10
«Das Gebiet des Dór. villos. — —
erstreekt sicli tíber die östlichsten
Uralpen (Rottenmanuer Tauern) und die höchsten Berge dér Karpathen. Diese
östliche Form ist von dér westlichen durch meist etwas steifere, derbere Blatter
und eine auch auf die Blattflachen sich erstreckende, viel starkere Bezottung
verschieden.
u ) Flóra dér Centralkarpathen II. Bánd p. 234. «Behaarung bei dér
Karpathenform fást immer eine sehr starke.»
1S
E terminust Dr. Richter A. professor úr használja egyet, eladásain.
)

13
)
E triclioma teste nagyon hasonló a Calandrinia umbellcda-n található
szörképletének testi részéhez. Solereder Systemat. Anat. d. Dicotyl. p. 127.:

Fig. 26. C.
*) Die Literaturangaben vgl. im ung. Texte.
4
 !

f 0

scbied wáre auch nach Tavel 4

)
vorhanden, dessen Untersuchun-
gen Vierhapper bestátigt 5
) ; er besteht darin, dass maii «am Blatt-
rand von A. glaciale die kleinen Driisenhaare und daneben
die Wimpern fiúdét. — A. Clusii besitzt gleichfalls Wimperhaare
wie A. glaciale, aber die Driisenhaare fehlen ... an welchem das
A. Clusii jederzeit erkannt werden kann.» Wáhrend alsó am —
Blattrand von D. glaciale nur «kurze mehrzellige Driisenhaare
und viel langere auch in die Quere mehrzellige Zoten» 6 ) sind,
finden wir am Blattrand von D. Clusii «krause Filzhaare, die
aus wenigen, in einer Reihe geordneten Zellen bestehen und Zotten,
die denen als D. glaciale sehr ahnlich sind. 7 j
Vierhapper 8) unterscheidet zwei geographische Rassen von
1). Clusii eine westliclie: D. glabratum 9 ) mi
,
eine östliche: D.
villosum. 10)
Bei mis ist die Letztere vorhanden, wie es auch Sag.-Schneid.
bemerken. 11 )
In dér Hohen Tátra, unweit vöm Ufer des Lángén See's
(Felkaer Tál) sammelte ich (18. August 1904) Doronicum villosum.
welche ich nach eingehender Untersuchung abweichend fand.
Zwar stimmen meine Untersuchungen in vielem mit den Aus-
tuhrungen Vierhapper’s iiberein sie ;
weisen aber doch in mancher
Hinsicht andere Resultate auf.
So sind die Zotten 12 ) nicht so einfach gebaut sie sind niclit :

glattwandig, wenigstens bei den in dér Hohen Tátra gesammelten

Exemplaren, sondern an dér Oberflache diesel auch im Quer- -

schnitt mehrzelligen (Fig. 3.) Trichome 1S ) sind, wie wir aut'Fig. 1.

seben, kleine Ausstülpungen vorhanden. Dér breitere basale Teil
des Trichoms ist aus kleinen polyedrischen Zellen gebildet dér ;

Körper des Trichoms hingegen besteht aus párén chymatisch ge-

streckten Zellen bei einigen von diesen seben wir am oberen
;

Ende kleine Ausstülpungen, welche die Rauhigkeit dér Trichome

verursachen.
t
Wahrscheinlich hat \ ierhapper in seiner wertvollen Alit-

teilung, die Trichome nur als diagnostische Merkmale gebrauchend,

bloss schematisch gezeichnet.
Dies ist auch bei den Drüsenhaaren (Fig. 2.) dér Fali,
welche, sich aus den gewelltwandigen Epidermiszellen erhebend,
die Blattunterseite dicht bedecken die am Involucrum befind-
:

liehen Driisenhaare von gleicher Struktur weichen nur insoferne

ab, als ihr Stiel langer ist als es die Abbildunge'n Vierhapper's
ungefáhr darstellen.
Bolclie kurz gestielte (Fig. 2.) r ü s enhaar e f a n d D
ich aber auch am Rande des Blattes, wenn auch nicht
viele, aber auch nicht spárlich
So könnten wir uns —
nur auf die von Vierhapper aufge-
stellten Tatsachen achtend —
wegen dér oben erwalmten Ursachen
leicht tauschen.
 51

Additamenta ad flórám bryologicam Hungáriáé. 1

)

Enumeratio muscorum frondosorum rariorum in Transsilvania,

Hungária septentrionali alibique ab auctore aliisque
collectorum.
Auctore : Dr. István Györffy (Makó).

Oymnostomum rupestre Schleich. — -

ster. — T. 2 ) In valle
fluvii Aranyos, inter pagos Vidaly et Offenbánya (lég. Györffy
190 A 8. V.) —
Species haec pulcherrima e Transsilvania solum
apud Nagyág [vide Péterfi in M. B. L. (Magyar Botanikai Lapok)
II. (1903.) p. 289] et in valle Valea Vinuluj ad Rodnam (v. Matou-

schek in M. B. L. IV. 1905. p. 81) cognita erat.

Bhabdoweisia fugax (Hedw.) Bhyol. eur. var. ,6) subdenticulaia
Boulay c. frct.— —
T. In valle Aranyos, inter pagos Alsó- et
Fels-Lupsa, in caverna quadam parva cum Schistostega osmundacea
satis copiose (légit Györffy a. 1902, 8. V.)
Var
i e t a s haec pro Flóra Hungarica nova est.
Dicranella cerviculnta (Hedw.) Schimp. c. frct. T. Prope — —
Verespatak in raonte «Kirnyik» (lég. Györffy et Péterfi a. 1902,
11. V.)
Brachy dönti um trichodes (Web. fii.) Bruch. c. frct. T. — —
Comitatus Háromszék: supra pagum Sósmez in fauce montana
«Ojtozi-szoros» (légit Györffy a, 1902, 20. VIII.)
Ceratodon purpur em (L.) Brid. forma rufescens Warnstorf
in Verh. Bot. Ver. Brandenb. 1885, p. 38 ster. T. Ad balneas — —
salsas urbis Torda (légit Györffy a, 1902, 7. V.)
Forma nova F 1 o ra e Hungarica e.
Didymodon Hedw. forma propagulifera Milde
rigidulus
— ster. —
T. Ad Verespatak (lég. Györffy et Péterfi a. 1902,
11. V.) —
Propagula hasi foliorum insidentia talia sunt, qualia
Correns in opere suo illustrissimo «Untersuchungen iiber die :

Vermehrung dér Laubmoose durch Brutorgane und Stecklinge»

Jena, 1899. —
deseripsit (loco citato p. 59— 62) nec non delineavit
(1. c. p. 60. Fig. 31, A)
Muscus in Flóra Hungáriáé novus.
Tortella inclinata (Hedw.
fii.) Limpr. ster. T. Ad Veres- — —
patak (lég. Györffy et Péterfi a. 1902. 11. V.). Species haec —
in Flóra Hungarica satis rara, et ab auctoribus solum e locis a
paucis publicata est, ea nempe e tractu Fiume (Matcovic.h, FI:

eritt. di Fiume. 1879, p. 31 n. 64.), e Scepusio (Hazslinszky

fi
Epitome e dissertatione auctoris,quae in «Muzeumi Füzetek ) tóm. I

(1906.), pars II., in lucem edita est Kolozsvárim anno 1908.

2
) T. = Transsilvania ;
H. = Hungária septentrionalis.
4*
A magy. mohfl. Budapest 1885, p. 128), e Tatra Magna
bírod,
(Chalubinski, Enumeratio muscorum frondosorum Tatrensium,
Warszawa 1886, p. 44), e comitatu Pestinensi (Matouschek in
M. B. L. II. 1903. p. 94.). Prope Remec, Vidra (Jégbarlang et
Ordenkusi), Szkerisora, in valle Jádvölgy [Péterfi in Math. Terra,
tud. Közi. XXX. k. 3. sz. 1908. p. 37.].

T. fragilis (Drumm.) Limpr.

ster. —
T. Ad balneas salsas —
prope Tordam (légit Gyrffy a. 1902 7. V.). Planta Flóráé —
Hungaricae rara, quae hucusque tantura e Tátráé Magnae valle
Xagytarpatak cognita erat, e quo loco cl. Matouschek (in Yerk.
d. k. k. zool.-botan. Gesellseh. in Wien L. 1900. p. 231.) eam
publicavit.
Barbula reflexa (Brid.) Brid. ster. —
T. In valle Ara- —
nyos, inter pagos Yidaly et Offenbánya (lég. Gyrffy et Péterfi
a. 1902. 8. V.). Stationes hujus spéciéi hungaricae, adhuc cognitae

sunt: Vlegyásza (Gyrffy in M. B. L. III. 1904. p. 119), inmonte

Hajtóhegy prope Nagyág (Péterfi in A hunyadmegyei tört. és rég.
társ. XIV. évk. 1904. p. 91.). Prope Remec [Péterfi in Math.
Terra. tud. Közi. XXX. k. 3. sz. 1908. p. 37.], in monte Dürrerberg
Kesmarkiensi (Roll in «Hed\vigia» XLIII. 1904. p. 133.).
B. paludosa Schleich. ster. —
T. Ad balneas salsas prope
Kolozs (légit Gyrffy a. 1902. 15. VI.). Haec species hucusque —
tantura e tractu Carpathorum minorum prope Pozsony-Szent-György
(Kornhuber in Verh. Presb. IX. 1866. p. 107) et e Borszék
(Baumgarten Enumeratio etc. Cibinii Tora. IV. 1846. p. 111. n.
2402) cognita erat.
Grimmia (Gasterogrimmia) Cardot et Sebille
poiJcilostoma
- c. frct. —- Aranyos, inter pagos Yidal}' et
T. In valle fiuvii
Offenbánya. (lég. Gyrffy et Péterfi a. 1902. 8. V.)
F 1 o r a e hungaricaespecies nova r a r a q u e, quae
hucusque tantura e Gallia (Auvergne ad ripas fiuminis Allier
apud Pont-de-Longue, Puy-de-Döme) lég. Gasilien et pr. Saint-
Christophe-en Oisans, lég. Sebille, innotuit.
Muscus hic primum in Gallia detectum. ex sententia Cardot
est «une mousse extrémement curieuse, qui páráit étre le produit
:

de la fécondation du Grimmia leucophaea pár le G. crinita

(G. crinito —
leucophaeaj.» («Revue Bryologique» XVII. (1890.)
a. p. 18.) —
Hoc bryophyton, úti speciem novam, descripsit
Sebille in «Rev. Bryol.» XXVIII. 1901. a. p. 118 123. — —
Exemplaria mea Transsilvanicacum diagnosi auctoris Sebille omnino
eonveniunt.
Gr. tergestina Tomm. — ster. — T. In montibus Gyaluensibus
—
:

in Meleg-Számos (légit Gyrffy a. 1904. 17. VII.).

valle fiuvii
In Transsilvania hucusque solura cl. Péterfi prope Yajda-Hunyad
(M. B. L. II. 1903. p. 293), Vidra, Rézbánya (Math. Terra. tud.
Közi. XXX. k. 3. sz. 1908. p. 40.) légit.
 53

Gr. móllis Bryol. eur. c. frct. (!!) —

T. In valle fluvii —
Aranyos, inter pagos Vidaly et Offenbánya (lég. Gyrffy et
Péterfi a. 1902. 8. V.). —
Species haec pulcherrima e
Transsilvania nune príma occasione publicatur.
Dryptodon Hartmanni (Schímp.) Limpr. forma propagulifera
Milde — ster. — T. In montibus Retyezát, «Dilma mare» (légit.
Gyrffy a. 1901. 24. VI.)
Bryum alpinum Huns. — ster. — T. Ad balneas salsas
prope Tordam ;
in valle fluvii Aranyos, inter pagos Vidaly et
Offenbánya (lég. Gyrffy et Péterfi a. 1902. 8. V.)
Mniumspinulosum Bryol. eur. c. frct. —
T. In monte —
Királyk nernpe in fauce «Crepatura-szakadék» diéta (légit József
Dik a. 1901. 6. VIII.). — Haec species in Hungária rara est quia
hucusque solum e Slavonia pr. Tocag apud Zvecevo (Stoitzner in
Verh. d. k. k. zool.-botan. Gesellsch. in Wien, 1870. p. 1013. n.
63) et pr. Brassó in monte nivibus tecto Bucsecs, valle Malajest
(M atouschek in M. B. L. IV, 1905. p. 82) et in montibus Biharien-
sibus (Péterfi in Math. Term. tud. Közi. XXX. k. 3. sz. 1908. p. 51.)
lecta fit
Philonotis marchica (Willd.) Brid. — ster. — T. Inter pagos
Topánfalva et Zalatna (lég. Gyrffy et Péterfi a.1902. 12. V.)
Thyidium pseudotamarisci Limpr. — ster. — T. In valle
fluvii Hideg-Számos prope pagum Gvalu (légit Gyrffy a. 1902.
9. VI.)
Th. Philiberti (Philib.) Limpr. ster.’ —
T. In valle «Plecska- —
völgyw nominata prope urbem Kolozsvár (légit Gyrffy a. 1903.
6. VII.) H. In monte «Ihla» prope Majerka (Comit. Szepes) (lég.
;

Gyrffy a. 1904. 20. VII.)

Pylaisia Jongifolia Roll. c. frct. —T. In monte «Han- —
genstein» prope urbem Brassó (légit J. Dik 1902. 16. I.)
Exemplaria diagnosi IV is Röll (in «Hedwigia» XLII. 1903. p.
302) onmino correspondent.
Eurhynchium Stokesii (Turn.) Bryol. eur. ster. T. Ad — —
ripas rivi Skoku in monte nivibus tecto Ret}r ezát (comit. Hunyadi
(légit Gyrffy a. 1901, 24. VI.)
Plagiothecium Eoeseanum (Hampe) Bryol. eur. c. frct. —
- —
T. In silva «Podur» diéta, in tractu pagi Szohodol apud Topán-
falva. (lég. Gyrffy et Péterfi a. 1902. 9. V.)
Hygroamblystegium fallax (Briu.) Loeske in varietatem spini-
fdium (Schímp.) Limpr. transiens. c. frct. — T. Inter pagos —
Topánfalva et Zalatna (lég. Gyrffy et Péterfi a. 1902. 12. V.)
Caíharinaea augustata Brid. c. frct. —
T. In silva «Podur» —
diéta prope pagum Szohodol apud Topánfalva (lég. Gyrffy et
Péterfi a. 1902. 9. V.)
 :

Uber eine mutmassliche Juglans regia laciniata

Q X Juglans regia <?.

Von : Ilr. Gyula Gáyer.

In seinen Vorlesungen uber Descendenztheorien Bd. I., S. ,

188 erwiihnt Lotsy eine Juglans- Form, welehe er als Hybride

zwischen dér normalen J. regia und dérén Form laciniata deutet.
Die drei Formen sind auf Fhg. 68. u. 69 dargestellt. Die Samen
dieser mutmasslichen J. regia laciniata g X
J- regia $ entstamm-
ten einem laciniata- Baum, in dessen Xiihe sich normale J. regia
befand. Allé 15 Pfianzen. welehe aus diesen Nüssen aufgingen,
zeigten ein und dieselbe Blattform, «welche zwar sehr dem Regia-
Vater iihnelt, dureh den gezahnten Blattrand aber noch die
Laciniata- Mutter verrat».
Dér Vergleich dér Abbildungen Lotsy’s und dér L'mstand,
dass allé 15 Pfianzen völlig die gleiche. von dér J. laciniata auf-
fallend abweichende Blattform habén, alsó ein und dieselbe super-
regia- Form entstanden ware, was in Anbetracht dér grossen Yer-
anderlichkeit dér einzelnen Bliittchen von •/. laciniata unseren
Erfahrungen über Hybride von sehr verschiedenblattrigen Pfianzen
nicht entsprechen will, erregfe in mir den Zweifel, ob es sich denn
aucli tatsachlich nm eine hybride Form handle.
Kun habé ich im Weingarten am Ságher Berg einen altén
Nussbaum, aus dessen in irgend welcher Weisezerstreuten Nüssen
hier und dórt jáhrlich einige junge Nussbanmpflanzen auf keimen.
Es hat sich nun infoige Stehenlassem derjenigen Pfianzen. welehe fi-
den Weinbau keinen nachteiligen Standort hatten, im Laufe dér
Jahren eine kleine Kolonie gebildet, dérén einzelne Mitglieder
bereits zu stattlichen und reichfruchtenden Báumen herangewachsen
sind. Unfer dér jüngsten Generálion aber ist ein Individuum auf-
gegangen mit dér ausgepragten Blattform derjenigen Pflanze,
welehe Lotsy als vermutliche Hybride, 7 laciniata X regia - .

deutete.
Aus den Standortsverhaltnissen liisst sich nun Folgendes ent-
nehmen
1. Die Pflanze mit gezahnten Blattéra, welehe dér Kiirze
wegen im Folgenden als dentata bezeichnet werden soll, ist
J.
aus einer Xuss dér J. entstanden. Es liisst sich sogar an
regia
dieser Stelle an den je weiter entfernten desto jüngeren Xussbiiumen die
peripherisch immer grösser werdende Verbreitung dér Generation
des altén Nussbaumes verfolgen.
2. J. dentata kann nicht hybrider Abstammiuig sein J. laciniata :

fehlt in dér Gegend vollkommen. Sie stellt sich alsó am Ságher

Berg als eine Sprungvariation (Mutante) dar, welehe aus J. regia
plötzlich entstanden ist.
Dér LoxsY-sche Fali besagt wieder Folgendes:
 ) ;

55

aus den Xiissen dér 3. laciniata entstanden.

3. dentata ist
Trotz dér Standortsverháltnisse aber, welche für eine hybride
Abstammung sprachen, ist aus bereits erwahnten Griinden die
Hybriditát íiicht ohne Bedenken anzunehinen. Und es ware ein zu
markwürdiger Zufall, dass aus den unzahligen Formen, welche
zwischen J. regia und J. laciniata denkbar sind. gerade nur eine und
dieselbe Form sieh entwickelt hatte. welche áusserlich dér durck
Mutation entstandenen 3. dentata vollkommen gleicht.
Nun ist es zwar im allgemeinen nicht ausgescklossen, dass
eine áusserlich gleiche Pflanzenform auf phvlogenetisch verschie-
denen Wegen entstehen kann; es ist aber doch wahrscheinlicher
anzunehmen, dass sich auch im LoTSY-schen Fali eine Mutation
abgespielt hat.
J. dentata und .7. laciniata waren alsó nach meiner Auf-
fassung beide als Sprungvarianten (Mutanten) dér J. regia zu
deuten, und dass die eine Mutante (J. laciniata) die gleichen
Mutanten (J. dentata) in die Welt setzen kann, wie J. regia ist ,

ein Fali, welcher bereits bei Oenothera nackgewiesen wurde.

Falls dies nun richtig ist, kann J. dentata als ein Beispiel
yolytoper Entstehimg von plötzlichen Forinveriinderungen (Sprung-
variation, Mutation) dienen, einer Erscheinung, welche nicht gerade
selten zu beobachten ist (ich möchte hier nur auf Scopolia grosse-
dentata verweisen ,*) íiber dérén Deutung als Sprungvariante kein
Zweifel vorliegen kann, und welche an drei von einander entfern-
ten Standorten beobachtet wurde); nur sind dergleichen Falle noch
nicht genug gesammelt und kritisck o. experimentell geprüft
nainentlich ist es auch oft schwer ohne Kulturversuche zu ent-
scheiden, ob eine Anpassungserscheinung oder Mutation vorliegt.
Bei 3 dentata kommt dann, um die Sache noch verwickelter zu
.

machen, die Frage dér hybriden Abstammung dazu.

A diófa egy fogaslevelü eltérését, mely a leideni botanikus-

kertben J. regia laciniata termésébl keletkezett, szerz a Ságk-
h egyen oly körülmények között találta, melyek tanúsága szerint
a 3. dentata, ott a typusos J. reg iá- bi keletkezett a J. laciniata
teljes kizárásával. Lotsy vélekedésével szemben, ki a német szö-
vegben id. h. ez alakot J. regia laciniata X 3. regia rf-nak
Q
tartja, sz. szerint mind a két eltérés a hirtelen alakváltozások
fejezetébe tartoznék, az Oenotherá-ná 1 beigazolt lévén már az az
eset, hogy egy mutatio (3. laciniata ugyanazt a mutatiot ( J den- .

tata) hozhatja létre, mint a

közös törzsfaj (•/. regia). A 3 dentata
egyúttal hirtelen alakváltozásoknak több helyen való polytopikus —
.

—
keletkezéséhez is például szolgálhat.

) Magy. Bot. Lapok, 1906, 36.

A Pulsatilla Gáyen Simk. és P. mixta Hal második term-
helye hazánkban. —
Dér zweite Standort dér Pulsatilla
Gáyeri Simk. und P. mixta Hal. in Ungarn.
[
l>r. ti iíyer tiyula.
von :S

Pulsatilla montana és pátens Pulsatilla montana X p>a,tens

keverékfaj át. a P. Gáyeri Simk.-í, — P.Gáyeri Simk., welche
amelynek egyedüli biztos term- bisher nur in dem Tale El-
helye idáig a kolozsvári El- völgy bei Kolozsvár sicher
völgy volt, Torda és a tordai nachgewiesen war, fand ich
hasadék között is megtaláltam, auch auf den sonnigen trocke-
ahol a száraz napos dombokon nen Hügeln zwischen Torda
a P. montana óriási tömegében und dér Tordaer Schlucht, \vo
a másik szülfajjal, a P. pátens- sie unter unzáhliger P montana
sel együtt igen ritka. Ez a term- und dem anderen Parens, P.
hely igazolja FaEYN-nek e vi- pátens sehr selten ist. Dieser
dékrl P. Hadcelii néven az Standort ist eine Bestatigung
ÖBZ. XXV. 34,75. o. közzétett dér von Freyn aus dieser Ge-
adatát, amely tekintetbe véve, gend unter dem Namen P.
hogy a P. montana és nigricans Hackelii in Ö. B. Z. XX Y. 34,75
különbségei abban az idben publizierten Angabe, u elche, da
még nem voltak ennyire tisz- die Unterschiede dér P. mon-
tázva, most annál biztosabban tana und nigricans damals noch
vonatkoztatható a P. Gáyeri-re. ungeklárt waren, sich nun umso
Ezt az utóbbit legkönnyebb a sicherer auf P
Gáyeri beziehen
termés érlelése idején meg- liisst. Diese letztere ist sehr
találni, amikor rosszul gyümöl- leicht zr Zeit dér Fruchtreife
csöz fejecskéi a szülfajok jól aufzufinden, \vo ihre schlecht
kifejlett nagy fejei közül mesz- fruchtenden Köpfe von weiter
szire kiütnek. Férné aus den normalen grossen
Fruchtköpfen dér Stammeltern
herausstechen.
Ez alkalommal kapcsolatban Bei dieser Gelegenheit sei
a Mezségen elterjedt P. Jankae bezüglich dér in dér Mezség
(F. Schultz) SiMK.-ról megemlít- verbreiteten P. Jankae (F.
hetem, hogy ennek levélalakja Schultz) Simk. erwahnt, dass
néha szszel a P. montana dérén Blattform manchmal
kési levelein fellép. Ezt az __
autumnal an den Herbstbliittern
esetet a nagy-enyedi rhegyen dér J. montana auftritt. leli
figyelhettemmeg. ahol a P. konnte diesen Fali am rhegy
montana egyes tövein a már bei Xagy-Enyed beobachten,
kifejlett tavaszi levelek mellett wo an Stöcken dér
einigen
az elz év tavaszi és szi P. montana neben den bereits
levelei elszáradva, de teljes ausgebildeten Frühjahrsblattern
épségben voltak meg. Amíg már die vertrockneten Frühjahrs-
most mindkét évfolyam tavaszi und Herbstblatter des vorigen
 57

levelei a P. montana normális Jahres noch vollkommen erhal-

leveleinek feleltek meg, az szi ten waren. Wahrend nun die
levelek a P. JanJcae levélalak- Frühjahrsblátter Jahr-
beider
ját mutatták. gange die normale Fönn dér
P. montana aufwiesen, ent-
sprachen die Herbstblatter dér
Blattform von P. JanJcae.
A Pulsatilla nigricans X P. nigricans X
grandis ist
grandis fajvegyülék két alak- in zwei Formen bekannt, dérén
ban ismeretes. Ezek egyikét, a eine, P. Petteri G. Beck von
P Petteri G. BECK-et Wais- Waisbecker Kszeg növ. 1891 :

becker Kszeg növ. 1891 47 : 47 erwáhnt wird, wahrend die

említi, a másikat, a P. mixta zweite, P. mixta Hal. von Prof.
Hal.A Simonkai tanár úr fedezte Dr. Simonkai in dér Umgebung
fel Budapest környékén Ez a von Budapest entdeckt wurde.
P. mixta Esztergom mellett is Letztere konnnt auch bei Eszter-
terem, ahol a Kis- és Nagy- gom in dér Umgebung des KI.
Strázsahegy környékén a szül- und Gr. Sztrázsaberges unter
fajok óriási tömegében nem is den massenhaft vorhandenen
éppen ritka. De persze, hogy Stammeltern nicht gerade sel-
rátaláljon az ember, a messze- ten vor. Nur muss mán na-
nyúló kopasz hegylejtket ke- türlich, um sie aufzufinden, die
resztül-kasul jól be kell baran- weitgedehnten, kaidén Berg-
golni. Az erre fordított fáradsá- lehnen kreuz und quer gut
gért aztán a P. nigricans egyné- durchstreifen, eine Aufgabe,
hány szép színváltozata is kárpó- welche auch durcheinige schöne
tol. Efaj színe változását Borbás Farbenvariationen dér P. nig-
a Term. Tud. Közl.-ben egyszer ricans belohnt wird, dérén
már röviden ismertette, e helyt Veranderlinh keit übrigens Bor-
csupán az érdekldk figyel- bás einmal in den Term. Tud.
mét akarom az esztergomi szín- Közlöny bereits kurz bespro-
változatosságra felhívni. A ty^pi- chen hat. Neben den verschie-
kus színezet növény különböz denen Formen dér Pflanze mit
alakjai [var. patula (Pritzel), typischer Blütenfarbe [var.
var. micrantha G. Bec:k] mellett patula (Pritz.), var. micrantha
ott terem a purpureifiora
/’. G. Beck] tindet sich P. nigricans
(Waisb.). Vörös virágával a a. a. 0. als f. purpureifiora
typus között elég gyakran szem (Waisb.) ziemlich oft. Weit sel-
elé kerül. Sokkal ritkább a tener ist die f. fiavifiora mit
f. fiavifiora sápadt, tisztasárga reinen blassgelben Blüten. Sie
virággal. A P. pratensis var. falit nicht mit dér P. pratensis
fiavescens Hazsl. vele nem azo- var. fiavescens Hazsl. zusam-
nos. Szennyessárga, kívül lilá- men denn mit ihren schmutzig
;

san futtatottkehelvleveleivel gelben, aussen violett über-

=
H azslinszky növény e P. Zich g i laufenen Sepalen ist letztere =
Schur, a P. nigricans var. fiává P. Zichyi Schur, P. nigricans
Lángé pedig az igazi P. var. fiává Lángé aber ist =
P.
58

pratensis L., északvidéki nö- pratensis L., eine nordische

vény, mely nálunk nem terem. Pflanze, welche bei uns nicht
De a legérdekesebb alak, vorkommt. Die interessanteste
amely kulturkísérletekre igen Form a bér, mit welcher Kultur-
alkalmas volna, a f. chlorantha versuche gewiss lohnend wiiren,
(Reichb.). Ezt a Csurgó hegyen ist f. chlorantha (Ram.). Habi-
és a Táblahegy keleti lejtjén tat in monte Csurgóhegy et in
találtam. Szálankint terem a declivitate orientálj montis Ta-
talak között. Virága élénk felberg. Bparsa inter typum ab
zöld, külsején pirnyagos, min- hoc sepalis intense viridibus
dig egyenesen felálló. Porzó- extus rubello-anhelatis, fioribus
szálai sr
fehér szrözettel erectis et flamentis villosis
borítva. difiért.
A P. grandis e helyeken P. grandis andert daselbst
kevésbbé változik. A Borbás relatív weniger.Ausser den aus
Bpest növ. 1879: 129. o.-ról Borb. Budap. növ. 1879: 129
ismert levélbeli eltéréseken kí- bereits bekannten Blattveriinde-
vül, melyek közül a f. trisecta rungen, von welchen f. trisecta
elnevezés csupán a latisecta sich nur auf die ersten Bliitter
alak egyes példáinak els leve- einzelner Exemplare dér lati-
leire vonatkozik, csak a fehér- secten Form bezieht, ware nur
virágú eltérés a Nagy-Strázsa- die Form mit weissen Blüten
hegyen említésre méltó. am Gr. Sztrázsaberg zu er-
wáhnen.

Négy új Centaurea Magyarország flórájában.

Vier neue Centaureen dér Flóra von Ungarn.

1 . Centaurea BeckianaG?«w- 1. Centaurea Beckiana (pcin-

nonica X rhenana) M. F. Mülln. nonica X
rhenana) M. F. Mülln.
szülfajai között igen ritka a Sehr selten unter den Stamm-
száraz napos domboldalakon eltern auf den sonnigen trocke-
Nemesvölgy felett Moson vár- nen Hiigeln nördlich Nemes-
megyében, ahol a szekérút men- völgy (Edelsthal) im Kom. Mo-
tén, mely a hegyeken keresz- son, wo ieh sie entlang des
tül Wolfsthalra átvezet, f. évi Karrenweges, welcher über die
aug. 5-én gyjtöttem. Berge nach Wolfsthal führt.am
5. VIII. 1. «J. sammelte.
2. C. stiriaca (jacea X sub- 2 stiriaca (jacea
C. sub- X
jacea)Hayek Pozsony mellett. jacea) in dér Gegend
Hayek
Nádasok füves szélén az ivánka- von Pozsony. In Gesellsclwft
vereknyei útelágazástól északra von C. jacea L. (Hayek) und
es körkemenezék területén C. C. subjacea G. Bec.k am grasi-
jacea L. (Hayek) és C. subjacea gen Rande von Rohrbestiinden
 59

G. Beck társaságában. (1908, bei den Ringöfen nördl. dér

VIII. 25. ivánka-vereknve-er Weggabel.
(25. VIII. 1908,)
3. C. Keleti
diffusa Lám. 3. C. diffusa Lám. Eine orien-
jövevény, mely úgy látszik, a talische welche wie es
Art,
vasúttal terjed. Komárom vár- scheint, sich mit dér Eisenbahn
megyében a bánkida - kisbéri verbreitet. Ich fand sie an zwei
vasút mentén két helyen talál- Stellen entlang dér Eisenbalm-
tam reá. Császár mellett a linie Bánhida— Kis-Bér ímKom.
Puszta- Makkra viv út és a Komárom : bei Császár an dér
vasútvonal keresztezésénél ko- Kreuzung des naeh Puszta-
pár helyen közönséges ruderá- Makk führenien Weges mit
lis gyomok társaságában (1908, dér Bahnlinie an einer kaidén
IX. 12.) és már néhány nappal Stelle in Gesellschaft von ge-
elbb (1908, IX. 5.) Bánhida wöhnl. ruderalen Pfianzen (12.
mellett a kisbéri vasút men- IX, 19(>8), dann kurze Zeit
tén közel a kocs-i útkereszte- früher (5. IX.) bei Bánhida ent-
zéshez Polygonum arenarium, lang dér Kis-Bér-er Bahn nahe
Kochia arenaria, Salsola Káli ,
dér Kcs er Wegkreuzung auf
(
'orispermum nitidum. P/antago Sandboden in Gesellschaft dér
arenaria társaságában homok- im ung. Texte erwáhnten Pflan-
talajon úgy typikus, mint var. zen sowohl in typischer F orm,
brevispina Boiss. nev alak- als in dér var. brevispina Boiss.
jában.
Hybrideket keresve a bán- Die Suche nach Hybriden
hidai termhelyen szembe tnt a ergab an dem Standért bei
Bánhida :

4. C. diffusa X rhenana 4. C.diffusa X rhenana

hyjbr.nova. A C. diffusa fkti- hybr. nova.Die Hauptunter-
lönbségei a C. rhenaná-val schiede dér C. diffusa gegen-
szemben a kisebb, keskenyebb über C. rhenana sind die ldei-
sápadt fészkek, nem sugárzó neren,schmáleren,blassen,Köpfe
fehér virágok, pappus nélküli nieht strahlenden, weissen Blü-
(vagy normális virágfészkekbe ten, pappuslose (oder in nor-
keverten rudimentáris pappus- male Köpfchen eingesprengte
szal ellátott egyes) achaeniu- mit rudimentarem Pappus ver-
mok, a függelékek tüskés vége, sehene) Achaenien, die in einen
mely a typikus növényen vé- an dér typischen Pflanze zu-
gül visszagörbül, a var. bre- letzt zurüekgekrümmten, bei dér
vispiná- n ellenben rövidebb és var. brevispina kürzeren auf-
egyenesen álló és végül a még rechttn Doni auslaufenden An-
boglyasabb, ágasabb termet. hángsel und dér noch mehr
A C. diffusa hatása mármost sparrige Wuchs. Dér Einfiuss
a hybridus alakon az ágasabb dér C. diffusa aussert sich nun
termeten, kisebb virágfészkek- an dér Hybride in dem sehr
ben, a jól kifejlett tüskébe nyúló sparrigen Wuchs, ki eineren Blü-
függeléken, többé-kevésbbé tüs- tenköpfchen, stark entwickel-
60

kés oldalrojtokon és a nagyon tem Enddorn dér Anhangsel

kurta pappusban nyilvánul, míg mehr minder dorníge Seiten-
ellenben a függelékek barna fransen undsehrkurzem Pappus,
színe és a sugárzó piros virá- wáhrend die braune Farbe dér
gok a C. rhenaná- tói erednek. Anhangsel und die rten, strah-
lenden Bliiten von C. rhenana
herstammen.
A rokonfajok hybridjei közül Von Hybriden dér verwand-
alkalmam volt Dr. Degex Ár- ten Arten habé ich auth. Exem-
pád úr herbáriumában a C. plare dér C. diffusa X ma-
diff'usa X maculosa =
C. Fray- culosa = Frayana Boissier
C.
ana Boissier authentikus pél - im Herb Dr. A. v. Degen’s
dáit összehasonlítani. Ezek a vergleichen können. Dieselben
C. maculosa hatásának megfe- unterscheiden siqh entspre-
lelen világos függelékeikkel chend dem Einfisse dér G.
és keskenyebb fészkeikkel tér- maculosa durch hell gefárbte
nek el. A viráguk színe piros Anhiingsel und schmálere Köpf-
vagy fehértó. A kissé már tá- chen. Jhre Blütenfarbe ist rt
volabb es C. diffusa X pani- oder weisslich. An dér etwas
culata =
C. peregrina Coste et weiter entfernten C. diffusa X
Sex mén a C. paniculatá-nak, a paniculata— C. peregrina Coste
C. rhenaná-Y&\ szemben való et Sennen ist die Beteiligung
különbségeit tekintetbe véve einer von C. rhenana gut ver-
valószínleg mindig biztosan schiedenen Art auch wohl stets
meg lesz különböztethet, Egy zu erkennen. Eine ebenfalls
ugyancsak Dr. Degen Árpád im Herb. Dr. Á. v. Degen’s
úr herbáriumában lev C. dif- befindliche C. diffusa X rhe-
fusa x rhenana, melyet Metz nana, bei Metz von Petry ge-
mellett Petry gyjtött, fehértó sammelt, hat sehr blasse An-
virágú és igen sápadt függe- hangsel und weissliche Bili-
lékekkel bír. Ha tehát csak- men, dürfte daher, falls tat-
ugyan a G. rhenana volt az sachlich die echte C. rhenana
egyik szülje, a G. diffusá- hoz einwirkte. die dér C diffusa
legközelebb álló alaknak tekin- naher stehende Form dér Hyb-
tend. Ilyen alakokat sápadt ride darstellen. Solche dér C.
rózsaszín virággal Bánhida diffusa niiher stehende Formen
mellett is láttam, de midn mit schwach rosafarbigen Blii-
néhány nappal késbb akkori ten sa hich auch bei Bánhida;
tartózkodásom helyérl, Bajról als ich aber einige Tagé spii-
odautaztam, hogy a növé- ter von meinem damaligen
nyeket meggyjtsem, ezek az Aufenthaltsorte Baj die Pflan-
alakok már elvirágoztak és nem zen einzusammeln hinausfuhr,
voltak biztosan felismerhe- waren diese bereits verblüht
tk, úgyhogy csak a sötétebb und nicht mehr sicher erkenn-
szín alakból gyjthettem pél- bar, so dass ich nur von dér
dákat. dunkler gefárbten Form Exem-
plare besitze.
 :

61

Az új hybridet a C. psam- Die neue Hybride sei als

mogena ketts névvel jelelem. C. psammogena bezeichnet.
Komárommegye e két Cen- lm Anschluss sei bemerkt,
taureái- jával kapcsolatban meg- dass C. Sadleriana Janka im
említem, hogy a vármegyében Komit. Komárom, soweit meine
a C. Sadleriana Janka, amed- Beobachtungen reichen, von
dig megfigyelésem terjed, Bán- Bánhida über Tata, Baj, Szo-
hidától Tata, Baj, Szomod, mod, Agostyán bis Duna-Almás
Agostyánon át Duna-Almásig verbreitet ist und die C. Sca-
van elterjedve és a C. Sca- biosa L. vertritt stellenweise
biosá-t helyenkint
helyettesíti auf tiefsandigen Fluren in Ge-
a mély homoktalajon olyan ve- sellschaft einer pontischen Ve-
getáczió társaságában, mely a getation, welche dér Flóra
Rákos flóráját varázsolja elénk. des Rákos bei Budapest gleich-
kommt.
A C. Scabiosa var. sublucida C. Scabiosa var. sublucida
Borb. Dévény mellett is terem Borb. kommt auch bei Dévény
a 7 Árpád-szobra alatt a Mor-
. vor auf den gégén die Marcii
:

vára néz sziklákon. abstiirzenden Felsen unterhalb

des Arpád-Denkmales.

A Colchiciim hungarictim Janka rendszertani helye.

Irta: Seymaun Vilmos. (Budapest.)

Colchicum hungaricum-éX (Természetrajzi Füzetek

Janka
X. p. 75.) az irodalomban többfélekép Ítélik meg. Újabban pl.
Ascherson és Graebner Synopsis-ában a Colchicum montanum L.-
hez van csatolva; Rouy pedig a Colchicum Biebersteinii n. sp.
synonymonjai közé sorozza. (Bull. Soc. Bot. Franc. 1905 p. 642.) Leg-
többnyire a Colchicum Bertolonii STEv.-nel azonosítják. A Colchicum
hungaricum Janka rendszertani helyének végleges megállapítása
czélja jelen dolgozatnak.
Hogy Linné
(Sp. plánt. ed. 1753. I. p. 342 et Sp. plánt. ed.
1762 I. p.Colchicum montanum néven több növényt vont
485.)
össze, azt már Bertoloni vette észre, az Amoen. Italicae (1819)
24. oldalán megemlítvén, hogy Linné CLusius-ra hivatkozik, Clusius
azonban az idézett helyben a Merendera leírását és rajzát közli.
Steven éppen ezen oknál fogva, a Linné adta nevet, lévén az
« nmén compositum», mellzi és a Bertoloni által Genua melll
leírt növényt Colchicum Bertolonii -nk nevezte el. Újabban Rouy
is (1. c.) széttaglalja Linné C. montanum-át és több-kevesebb biz-
tossággal megállapítja, hogy e név alatt a Merendera Bulbocodium
r

Ram., a Colchicum alpinum DC. és a Colchicum Cupani Guss.

értend. A Colchicum montanum L. név tehát elesik s növényünk
megnevezésére nem alkalmas.
Ezekután a Colchicum Bertolonii STEv.-re térünk s nézzük,
62

vájjon a Colchicum hungaricum Janka- val. A C. Ber-

megegyez-e
tolonii Stev. «1ocus classicus»-a Genua környéke «in collibus allo
Zerbino.D (Bertoloni.) Újabban Arbost J. a íranczia Tengeri- Alpe-
sek vidékén, Villefranche mellett akadt reá. Visiani a dalmácziai
növényt is C. Bertolonii STEv.-nek tartja. Ezért mindenekeltt össze-
hasonlítottam a JANKA-féle növényt a dalmácziai és egyúttal
a horvát tengerparti, boszniai és herczegovinai növénynyel. Nagy
herbariumi anyag átnézésén kívül ez év tavaszán alkalmam volt
a Colchicum hungaricum Jka-í az eredeti lelhelyen, a baranya-
megyei Villány község melletti Harsányhegyen eleven állapotában
is megvizsgálni. Ezen vizsgálatok alapján meggyzdtem arról,
hogy a magyar, horvát tengerparti, dalmát és bosznia-herezegovinai
növény egyazon faj. Minden morphologiai bélyegében teljesen meg-
egyezik ;
a levéllemez széle mindezen növényeknél srn pillás
él, a levél lapja azonban alúl is, fölül is kopasz. A perigonium-
levelek alakja, a levelek szélessége, virágok száma, bibék hossza
igen változó s az egyazon idben, egyazon helyen szedett példá-
nyok is rendkívül változatosak. A virítási idben van csak eltérés.
A magyarországi növény tavaszszal virít. Janka 1867-ben február
21-én találta, én ez idén márczius 25-én szedtem. Zengg mellett
Kümmerle dr. deczember végén és január elején gyjtötte. Weiss
Ragusa körül deczemberben, Bierbach Mostar mellett tavasszal
találta virágban. Degen Árpád dr. herbáriumában van egy, a
Snjeznicán márcziusban szedett példa, egy zarai, Alschinüer
gyjtötte növény pedig «floret vere» jelzéssel van ellátva. Fiala
deczemberben gyjtötte Stolac mellett. A virítási id nem oszt-
ható fel eszerint szire és tavaszira és nem áll az sem, hogy észa-
kibb vidéken tavaszszal, délebb pedig már szszel vagy télen
virít. A virítási id a klimatikus viszonyoktól függ. Az öszszel
virítok nem különböznek a tavasziaktól s már ezért sem kell a
virítás idejét eltérbe tolni e növény szisztematikai helyének meg-
itélésénél. A magyar növény tehát megegyezik a dalmát. horvát,
boszniai és herczegovinaival vizsgáljuk most meg, hogv ezek meg-
;

egyeznek-e a Colchicum Bertolonii STEv.-nel. A genuai lelhelyrl

ugyan nem láttam példákat, de Arbost gyjtötte villefranche-i
anyagot tanulmányoztam. A villefranche-i növény pedig azonos a
genuaival, amint ez Pénzig genuai professzornak J. Arbost-Iioz
intézett levelébl kitnik. A levél illet része így szól Mes échan- :

tillons correspondent párfaitement á ceux, que nous possédons du

Colchicum montanum L. (C. Bertolonii Stev.) de Génes...» J. Arbost
az általa Villefranche mellett felfedezett C. Bertolonii- 1* a Bull.
Soc. Bot. Franc. 1905 évf. 347 oldalán igen részletesen írja le.
A Colchicum Bertolonii Stev. már habitusában is eltér a C. hun-
garicum Janka-íóI, ennél gracilisabb, keskenyebb level (virítás
idején 2 —
4 mm. széles). A C. hungaricum levélélei feltnen és

* Colchicum montanum L. (3. pusillum Fiori néven.

 :

63

srn pillásak, a liguriai növény levélszélei kártyás élüek, kopa-

szok («bordées d’une margue membraneuse»). A mi növényünk
levelei lapjukon alul is fölül is, kopaszak, a liguriai ellenben a
levéllemez alján pillás («hérissée dans le bas de cils peu abondants»).
Ezek az állandó különbségek választják el a mi Colchicum- unkát
a Colchicum Bertolonii Stev. -ti.
Melyik név illeti meg már most a magyar, horvát, dalmát,
bosznia-herczegovinai növényt? Rouy (1. c.) a -Janka Colchicum
hungaricum-át összecsatolva a Colchicum bulbocodioid.es MB. és
Colchicum Catacuzenium HELDR.-al, az általa felállított Colchicum
Biebersteinii n. sp. alá sorolja synonymonként, mert JANKÁ-nak a
Természetrajzi Füzetekben megjelent kulcsba foglalt diagnózisát
helytelennek találja. Ez az összefoglalás nem helyeselhet, mert
úgy a Colchicum bulbocodioides M. B. mint a Colchicum Catacuze-
nium Heldr. legalább is külön alfajok, melyek nem igen vonhatók
össze sem egymással, sem pedig a Colchicum hmig aricummal. Rouy
Colchicum Biebersteinii -je tehát szintén «nomen compositum » és
épp úgy, mint a LiNNÉ-féle Colchicum rnontanum nem állhat meg.
A magyar, horvát-tengerparti, dalmácziai és bosznia-herczego-
vinai növény faji rangot nem foglalhat el, de a Colchicum Ber-
tolonii STEv.-tl megkülönböztetln d, az alá subspecies hungaricum
(Janka pro. sp.) néven sorolandó.
Végül még a Colchicum Dörfleri Halácsy-i’ÓI (in Degen u.
Dörfler Beitr. Z. FI. Albán. u. Maced p. 39) akarok megemlékezni.
E növény eredeti lelhelye Albánia. Abban tér el a Colchicum
Bertolonii Stev. és a subsp. hungaricum (Janka)-íóI, hogy levelei
úgy éleiken, mint lapjaiknak alsó oldalán is igen srn pillásak.
Kümmerle -J. Béla dr. úr Zengg mellett (in pratis montanis, loco
«Medarija» dicto) találta meg a C. Bertolonii subsp. hungaricum
példái között. Szives beleegyezésével használom fel itt ez adatot.
(Azenggi növény kevésbbé szrös mint az albániai!) Degen Árpád dr.
egyet, magántanár úr szivességébl tudomást szereztem arról, hogy
Kocsis István ez év tavaszán a horvát Velebit-hegységben akadt
a Colchicum Dörfleri tipikus példáira, ugyancsak a Colchicum Ber-
tolonii subsp. hungaricum között. Ezek után úgy látszik, hogy a
C. Dörfleri Hal. nem bir külön földrajzi elterjedéssel és csak a
C. Bertolonii ssp. hungaricum körében fellép különös változat.
A dolgozatomban jellegzett Colchicum Bertolonii Stev. és
C. Bertolonii Stev. subsp. hungaricum (Janka pro spec.) legfonto-
sabb megkülönböztet bélyegeiben az alábbi kulcsban vannak
egymás mellé állítva
A levéllemez széle kopasz, hártyás szegély .... 1.
A levéllemez széle srn pillás él 2.
1. A növény kétlevel, gracilis. Levelei keskenyek,
virítás idején 2—4 mm. szélesek. A levéllemez élén kopasz,
hártyás szegély, alsó lapján pillás. Virágok száma 1-5.
Perigonium-sallanjai rózsás-lila színek, keskenyek kihegye-
 :

zettek. Virításiid október. Északnyugati Itália Genova.

: :

Délkeleti Franciaország: Villefranche (Alpes Maritimes).

,
Colchicum Bertolonii Stev.
(Colchicum montanum Bertoloni non Linné C. monta- ;

num L. V pusillum Fiori).

2. A növény kétlevel. Levelek szélessége virítás ide-
jén 4 — 15 mm.; levéllemez kopasz, szélein
alul is, felül is
srn pillás él. Virágja —
7 Perigonium-sallangjai szélesebbek,
I

inkább tompák. Virágjának színe fehér vagy lila. Virítási id:

deezember, január, február, márczius. Délnyugat-Magyaror-
szág: Baranyamegye, Harsányhegy Villány község mellett.
Horvát-tengerpart Zengg. Dalmáczia: Snjeznica, Zara, Ra-
:

gusa, Sebenico, Spalato, Trau etc. Bosznia-Herczegovina

Mostar, Stolac, Borke planina.
Colchicum Bertolonii Stev. subsp. hunyaricum (Janka
pro spécié.) (C. Bertolonii V is. non Stev., C. Biebersteinii Rouy
pro parte !)
Dolgozatom befejezése eltt e helyen is hálás köszönetemet
fejezem ki Degen Árpád dl’., Filarszky Nándor dr., Simonkai
:

Lajos dr. egyetemi magántanár uraknak és Kümmerle J. Béla dr.

rnak, Magyar Nemzeti Muzeum segédrének azon szives támogatá-
sukért. melyben részint becses adatokkal, részint irodalom és her-
bariumi anyag rendelkezésemre bocsáj tusával részesítettek.

Die systematische Stellung von Colchicum hungaricum

Janka.
Yon : Wilhelin Seymaim (Budapest).

Janka’s Colchicum hungaricum (in Természetrajzi Füzetek

X. p. 75) wird in dér Literatur verschiedenartig behandelt. Neuer-
dings wurde es z. B. in Ascherson u. Graebner's Synopsis zu
Colchicum montanum L. gezahlt Rouy setzt es hingegen (in Bull.
;

Soc. Bot. Franc. 1905 p. 642.) zu (len Synonymen des Colchicum

Biebersteinii n. sp. Meistens wird es mit Colchicum Bertolonii Stev.
identifiziert. Die endgültige Feststellung dér system ati se hen Stel-
lung von Colchicum hungaricum Janka ist dér Zweck dér vorliegen-
den Arbeit.
Dass Linné (Sp. plánt. ed. 1753. I. p. 342 et Sp. plánt. ed.
1762 I. p. 485.) unter Colchicum montanum mehrere Pflanzenarten
zusammenfasst, wurde schon von Bertoloni bemerkt, dér in
seinen Amoen. Italicae (1819) auf pag. 24 erwáhnt, dass Linné sich
auf Clusius beruft, Clusius jedoch an dér betreffenden Stelle die
Beschreibung und Zeichnung dér Merendera mitteilt. Eben aus
diesem Grunde hat Steven, den LiNNÉ-ischen Namen als «nomen
compositum» ausser Acht lassend, die von Bertoloni aus dér
Umgebung Genuas unter Colchium montanum L. beschriebene
 65

Pflanze Colchicum Bertolonii benannt. Xeuerdings wurde Linné’s

Colchicum monianum auch von Rouy (1. c.) zergliedert; er stellt
es mit mehr oder minderer Sicherheit fest, dass unter diesem
Xarnen Merendera Balbocodium Ram., Colchicum alpinum DC. und
:

Colchicum Cupani Guss. zu versieken ist. Dér Xante Colchicum

monianum L. hat alsó wegzufallen und kann bei Benennung
unserer Pflanze nicbt in Betracht kommen.
Zu Colchicum Bertolonii Stev. íibergehend, wollen wir vor
allém seben, ob es mit Colchicum hungaricum Javka überein-
stimmt. Dér klassische Standort des Colchicum Bertolonii Stev.
ist die Gegend von Genua, «in collibus allo Zerbino» (Bertoloni).
Vor kurzem wurde die Pflanze durch J. Arbost an dér
französischen Riviéra, bei Villefranche entdeckt. Visiani záblt
die dalmatiniscbe Pflanze auch zu Colchicum Bertolonii Stev. So
musste icb alsó vorerst Janka’s Pflanze mit dér dalmatinischen
und gleichzeitig aueb mit dér kroatisck-litoralen, bosniscben und
hercegovinisc-ben Pflanze vergleicken. Abgesehen von dér Durchsicht
eines grossen Herbarmaterials hatte ich auch im Frübling d. J. Gele-
genheit, das Colchicum hungaricum Janka an seinem klassischen
Standorte: auf dem Berge «Harsány», nachst dér Gemeinde
Villány im Komitate Baranya, zu untersuchen. Auf Grund dieser
Untersuchungen babé icb mieb davon iiberzeugt, dass die unga-
riscbe, kroatiscbe, dalmatiniscbe und bosniscb-hereegovinische
Pflanze ein und derselben Art angekören. Sie stimmen in allén
morphologischen Merkmalen iiberein die Blattriinder sind bei all
;

diesen Pflanzen dicht bewimpert, die Blattflache jedoch oben wie

untén kahl. Die Fornt dér Perigonabschnitte, die Breite dér Blát-
ter, Zalil dér Bliiten, Lángé dér Griffel sind ungemein verander-
licb. so dass sie auch, an ein und demselben Standorte, an zu glei-
cher Zeit gesammelten Exemplaren eine grosse Verscbiedenheit auf-
weisen. In dér Blütezeit zeigt sich eine Abweicbung. Die unga-
rische Pflanze blíibt im Frühling. Janka fand sie 1867 am
21. Február, ich sammelte sie heuer am 25. Márz. Bei Zengg
traf sie Dr. Kümmerle Ende Dezember und Anfangs Januar an.
Weiss fand sie um Ragusa im Dezember, Bierbach bei Mostar
im Frühling in Bliite. Int Herbárium Dr. v. Degen’s liegt ein
Exemplar, welches int Mifrz, auf d. Snjeznica in Dalmatien gesant-
melt worden ist und ein von Alschinger aus dér Untgebung von
Zara herstammendes, mit dér Bemerkung «floret vere». Fiala sam-
melte die Pflanze bei Stolac im Dezember. Die Blütezeit ist alsó
nicbt in eine Herbst und Lenzblütezeit zerlegbar, es kann auch
nácit obigem nicbt bebauptet werden, dass die Pflanze in nörd-
licheren Gebieten im Frühjahr, in südlicheren schon im Herbst oder
Vinter blühe. Die Blütezeit hángt zweifellos von localen klimatischen
Einflüssen ab. Die Herbstbliiher weicben von den Lenzblühern in
keiner Weise ab und schon deshalb braucht die Blütezeit bei dér
systematischen Beurteilung dieser Pflanze nicht in den Vor-
O
dergrund gestellt werden. Die ungarische Pflanze stimmt sonach
mit dér kroatischen, dalmatinischen, bosniscken und hercego-
vinischen Pflanze überein untersuchen wir nun, ob diese mit
;

Colchicum Bertolonii Stev. identisch sind. Vöm Genueser Standort

sah ich zwar keine Exemplare, doch stand mir von Arbost bei
Yillefranche gesammeltes Matériái zr Verfügung. Dieses stimmt
nun mit dér Genueser Pflanze ganz überein, wie dies aus
einem Sehreiben Professor Penzig’s an Arbost hervorgeht. Die
betreffende Stelle dieses Briefes lautet «les échantillons corres-
:

pondent parfaitement á ceux, que nous possédons du Colchicum

montanum L. (C. Bertolonii Stev.) de Génes .» J. Arbost hat
. .

das von ihn bei Villefranche gesammelte Colchicum Bertolonii Stev.

im Bull. Soc. Bot. Franc. 1905 p. 847 sehr ausführlich be-
schrieben.*) Colchicum Bertolonii Stev. weicht schon im Habitus
von C. hungaricum Janka ab, es ist graciler als dieses, hat
—
schmalere Bliitter (zr Bliitezeit 2 4 mm. breit). Die Blattrander
von Colchicum hungaricum sind auffallend dicht bewimpert, die
Blattrander dér ligurischen Pflanzen hingegen sind durch einen
háutigen Saum begrenzt («bordées d'un margue membraneuse»).
Die Blattflache unserer Pflanze ist oben wie untén kahl, diejenige
dér ligurischen Pflanze hingegen ist an dér Unterseite bewimpert
(«hérissée dans le bas de cils peu abondant»). Diese standigen
Unterschiede trennen unser Colchicum vöm Colchicum Bertolonii
Stev.
Welcher Xame gebührt nun dér ungarischen, kroatischen,
dalmatinischen, bosnisch-hercegovinischen Pflanze '? Rouy wirft
Janka’s Colchicum hungaricum mit Colchicum bulbocodioides MB.
und Colchicum Catacuzenium Heldr. zusammen und stellt sie als
Synonym unter sein Colchicum Biebersteinii n. sp., da er Janka’s,
in den Természetrajzi Füzetek in einem Bestimmungs-Schlüssel
erschienene Diagnose als unrichtig erklart. Dieser Zusammen-
fassung kann mán nicht beipflichten, da sowohl Colchicum bulbo-
codioides AIB., als auch Colchicum Catacuzenium Heldr. wenig-
stens verschiedene Subspecies sind, welche kamu miteinander, auf
keinem Fali jedoch mit Colchicum hungaricum Janka identifiziert
werden dürfen. Rouy’s Colchicum Biebersteinii ist alsó, dem
LiNNÉ-ischen Colchicum montanum gleich, ein « nmén compositum»
und hat dér Xame als solcher keine Gültigkeit.
Die ungarische, kroatisch-litorale, dalmatinische u. bosnisch-
hercegovinische Pflanze kann zwar keinen Anspruch auf den
Hang einer Art erhebeu, doch ist sie vöm Colchicum Bertolonii
Stev. zu unterscheiden, u. unter dieses als östliche geograj)hische
Rasse oder subspecies hungaricum (Janka pro spécié) zu stellen.
Zum Schlusse will ich mich noch des Colchicum Dörfleri
Halácsy (in Degen und Dörfler Beitr. z. Flóra Albán. u. Maced

*) Unter dem Namen : Colchicum montanum L. p. pusillum Fiori.

 :

67

p. 39) erinnern. Dér klassiscke Fundort diesel' Pflanze ist Alba-

nien. Sie unterseheidet sieb von Colchicum Bertolonü Stev. und
dessen Unterart hungaricum Janka, dadurek, dass ikre Blattéi'
sowokl am Rande an dér obern Flache sekr dickt
als auck
bewimpert sind. B. Kümmerle fald diese Pflanze im
Dr. J.
kroatisclien Kíistenland bei Zengg (in pratis montanis, loco «Me-
darija» dicto) zwischen Exemplaren des C. Bertolonü subsp. hun-
garicum. Mit seiner giitigen Erlaubnis beniitze ich kiér diese
Angabe. (Das Exemplar von Zengg ist sparlicker bewimpert als
die albanesiseke Pflanze !) Durch die Liebenswilrdigkeit des Herrn
Privat-Dozenten Dr. A. von Degen erfukr ick. dass Stefan Kocsis
im Früklinge dieses Jakres im Yelebit-Gebirge typiseke Exeni-
plare des Colchicum Dörfleri Hal. ebenfalls zwiscken C. Bertolonü
subsp. hungaricum gesammelt kát. Es sckeint kienack. dass
C. Dörfleri kein selbststiindiges geograpkisckes Areal besitzt und
nur eine im Kreise dér subsp. hungaricum auftretende eigentiim-
licke Varietat ist.

Die in meiner Arbeit bekandelten Colchicum Beriolonii Stev. :

und C. Bertolonü Stev. subsp. hungaricum (Janka pro sp.) finden

síeli in ikren wicktigsten Untersckeidungsmerkmalen in folgendem
Scklüssel nebeneinandergestellt
Dér Rand des Blattes kaki, kantig berandet ... 1.
Dér Rand des Blattes dieht raukhaarig bewimpert ... 2.
1. Pflanze zweiblatterig, gracil. Blattéi' sehmal, zr
Blütezeit 2—4 mm
breit. Blatt am Rande kaki, liautig ge-
siiumt, an dér unteren Flache bewimpert. Zakl dér Bliiten
1 —5. Perigon rosa-lila gefarbt Perigonabscknitte sckmal,
;

spitzlich. Blütezeit Október. Nordwest-Italien Geiiua. Síid-

: :

ost-Frankreich Villefrancke (Alpes Maritimes).

:

Colchicum Bertolonü Stev.

[Colchicum montanum Bertoloni non Linné; C. montanum L. (3.

pusillum Fiori).

2. Pflanze zweiblatterig. Breite dér Blattéi- zr Zeit

dér Bltite 4 : 15 — mm
Blattfláche oben und untén kahl, am
;

Rande dickt raulikaarig bewimpert. Zahl dér Bliiten 1 7.

Perigonabscknitte breiter, am haufigsten stumpflick. Perigon
weiss oder lila. Blütezeit Dezember, Januar, Február, Marz.
:

Südwest-Ungarn Komitat Baranya. Harsányberg bei Villány.

:

Kroatisckes Kíistenland Zengg. Dalmatien Snjeznica, Zara,

: :

Ragusa, Sebenico, Trau etc. Bosnien-Hercegovina Mostar, :

Stolac. Borke planina.

Colchicum Bertolonü Stev. subsp. hungaricum (Janka pro spécié!)
(G. Bertolonü Yis. non Stev.; C. Biebersteinii (Rouy pro parte!)
Bei Beendigung meiner Arbeit erscheintes mir alsangenehme
Pilickt, den Herren Dozenten Dr. Á. v. Degen, Dr. N. Filarszky,
Dr. L. Simonkai und Herrn Custos-Adjunkt Dr. J. B. Küaimerle
5*
ineinen aufrichtigsten Dank auszusprechen für ihre besondere
Liebenswürdigkeit, mit welcher sie meine Arbeit durch Mit-
teilung wiehtig'er Daten, Literatur und Herbarbehelfen unterstiitzt.
habén.

Új növények a Magas-Tatra és közvetlen környékének

flórájában s adatok, ezek részletesebb ismeretéhez. ) 1

Neue Pflanzen aus dem Florengebiete dér Hohen-Tatra und

ihrer nachstenUmgebung, sowie Beitrage zr ausführlichen
Kenntnis ihrer Pflanzenwelt. 1 )

^J'iírády E. Gyula (Késmárk).

Von •
(

(5 szövegközti képpel. — Mit 5 Abbildungen).

A Ma gas-Tátraés környékének növényeit gyjtve és tanul-

mányozva, olyan adatok ismeretéhez jutottam, amelyek igazolják,
hogy ezen látogatott terület florisztikailag nem teljesen átkutatott
s így rajta új dolgokat felfedezni, sok régebbi adatot részletezni,
azokat pótolni vagy helyesbbíteni még mindig lehetséges. Minden
kirándulásunkban tudunk bokrétánkhoz olyan virágokat is illeszteni
a Tátra fenséges völgyeiben, amelyeket füvészszem ott még nem
látott és amelyeket addig legfeljebb e hegység más részeiben
találtak meg.
A következkben felsorolok olyan növényfajokat is, ame-
lyeknek a Magas-Tátrában, vagy ennek közvetlen környékén való
vegetálásáról a florisztikai irodalom nem emlékezik meg, tehát
egészen új adatok ezen területre továbbá olyanokat is, amelyekre
;

egyetlen vagy kevés adatot ismerünk s ezek is részben meger-

sítésre vagy pótlásra szorulnak.
Ilyenek a következk:
*Asplenium septentrioviale (L.) Hoffm. 1907. év szén, e
növény hatalmasan fejlett példányait osztogatta egyik tanítványom
társainak. A szép haraszt azonnal feltnt nekem annál is inkább,
mert hiszen ez az els adat a Tátrára. A következ, vagyis a
jelen év szeptemberében meglátogattuk a növényt termhelyén. E
hely pedig a Magas-Tátra déli alján a kisszalóki-patak (a katonai
térkép szerint « Kaiul B.») völgyében van, még pedig a Klotild-út
és Kisszalók község között lév részének épen a közepe táján,
közvetlenül a patak balpartján. A terület igen érdekes. Mintegy

') Idecsatolok még a Lcse-Lublói hegységre, valamint a szepesi Magu-

rára vonatkozó néhány adatot is.
Hier erwahne ich auch einige neue Fundorte in dem Lcse-Lublóer
Gebirge, sowie in dér Zipser Magúra.
* Azokat a növényeket, amelyek egészen új adatok, ill. új fajok a terü-
letemre, *-gal jelölöm.
Diejenigen Pflanzen, welche für das genannte Gebiet neu sind, bezeicbne
ich mit cinem *.
 .

69

50—60 m. hosszú s valamivel keskenyebb hely ez, mely emberfej

nagyságú görgetegekbl álló khalmaz s szintjeemel- alig-alig
kedik a talaj szintje fölé. Ez a kis ktenger a környez pázsit
rétjébl szigetszeren emelkedik ki s rajta néhány szál lucfenyn,
kevesebb erdei- és feliér-fenyön valamint egypár boro/cán kivid
,

alig él növényzet. Mindössze a következket találtam ott Leontodon :

hispidus L., Sanguisorba offcinalis L., Thymus ovatus Mill. var.

subcitratus Schreb, Coll ima vulgáris Salisb., Poíentilla aigenteah.,
Sempervivum sóból iferm Sims., Geránium Kobertianum L., Asarum
europaeum L., Dianthus Carthusianorum L., Heliantliemum Cha-
maecistus Mill. var. hirsntum (Thuill.) Gross., Coioneaster integer-
rima Medic., Aspidium Filix más Sw., Athyrium Filix femina (L )

Roth. A kövek közi azonban Asplenium Trichomanes L., az A.

septentrionale (L.) Hoffm. és a következ hybrid annál nagyobb
mennyiségben törnek el:
*Asplenium germanicum Weis. =
A. Irichomanes X sep-
tentrionale Aschers., melyet a szüli között gyönyör példányok-
ban és elég nagy számban találtam.
Equisetum hiemale L. Fehérvíz völgyében Tátraháza és Kés-
márk között gyakori, a késmárki Hosszúerdben, a Rókuszi
fellápon.
Equisetum pratense L. Fehérvíz völgyében Tátraháza és
Késmárk között, a Nagy babahegyen és ezen adat úje hegycso-
portra, a Tycha-völgyben.
Triglochin maritimurn L. Poprád város és Szepesteplic között
lév nedves réteken, valamint Szepesteplic és a Babahegy-csoport
között az ú. n. Teplici-lápban gyakori. [Bartal K. dolgozatában
nem említi. Növ. Közi. 11 (1903.) p. 123.]
Setaria viridis (L.) Beauc. Virágvölgyben Poprád város
közelében.
Setaria italica (L.) Beauv. Poprád és Gánóc között a vasút
mentén, de valószínleg nem polgárosodik flóránkban s csak a
közlekedés okozta ideiglenes jelenség.
Agrostis rupestris All. var. straminea (Schur) A. u. G. a
N agy tarpataki- völ gy ben
Calamagrostis varia (Schrad.) Baumg. A Homlokhegyen.
Sieglingia decumbens (L.) Bernh. Hosszúerd Késmárk mel-
lett. Virágvölgy Poprád város mellett. A Geholon. Tátralomnic mellett

Dr. Degen A. úr szerint közönséges.

* Avena planiculmis Schrad. Holzberg lomberdejében Leibic és
Ruszkin között. Az ugyaninnen ismeretes Yinca minor L.-t is
megtaláltam. (1. Ság. et Schn. FI. Carp. Centr. II. (1891.) p. 388.
Avena pratensis L. var. semidecurrens Borb. Vasvárai.
Növényföldr. és FI. (1887.) p. 158. Holzbergen Leibiz és Rusz-
kin között.
(Ezt a növényt Dr. Degen A. úr határozta meg.)
Trisetum fiavescens (L.) BEAuv.-ról alig állíthatjuk, hogy
 70

behurcolt. Késmárk
körül általánosan elterjedt s pompásan díszük
a Goldsbergen itt ;
még
eldugott völgyecskékben is n
a Gold-
seifen mentén. Ság.et Schn. elég adat hiányában nem tudja e
növénynek vidékünkön való elterjedésérl táplált régi felfogást
kiigazítani.
Irisetum fuscum (Kit.) R. et Seri. Felkai völgyben a Felkai-tó
fölött aGránátfal nedves szakadékaiban. (De nem az u. n. «Ewiger
Regen» szikláin, amelyet némelyek szintén Gránátfalnak neveznek.)
Desehampsia caespitosa (L.) Beauv. var. dltissima Aschers. A
késmárki Hosszúerdben.
Desehampsia caespitosa (L.) Beauv. var. aarea W. et Gr.
A nagytarpataki völgyben.
Desehampsia flexuosa íL.) Trix. var. Legei (Bor.) Richt. Felkai
völgyben, a tarpataki vízeséseknél. A Desehampsia flexuosa{ L.) Trix t
.

talakja az egész Magas-Tátrán gyakori ;

magasabb fekvés
völgyekben a talak helyett a var. montana (L.) Parl. terem.
(Dk. Degen A. úr szerint.)
Sesleria Bielzii Schur. E füvet tudtommal két helyrl ismer-
jük a Tátrában és pedig a Kopahágóról, közié Uechtritz (Ö. B. Z.
1864. p. 223.), a Greinerröl, közié Dr. Degen Árpád (Magy. Bot.
L. 1906. p. 111.); most pedig a harmadik termhelyét közlöm a
Tychavölgybl, ahol az ú. n. Jávorsziklán találtam 1906. augusz-
tus végén.
Molinia coerulea (L.) Mxch. Késmárki Hosszúerdben.
Melica ciliata (L.) subsp. iranssilvanica (Schur.) Hackel var.
glabrata Ceu. Yirágvölgy Poprád város közelében a Schlösschen-
nél. A Koronahegyen a Pieninekben is ez az alak terem.
Koeleria eristata Pers. subsp. ciliata genuina A. u. G. Svx.
Busóccal szemben a Poprád jobb partján fekv hegyeken, Geholon,
Virágvölgyben Poprád város mellett, Dürrerbergen Késmárk mellett.
Koeleria pyramidata Lám. forma ad var. glabriusculam Domin
vergens. Goldsberg, Dürrerberg Késmárk mellett.
Dactylis glomerata (L ) var. penchda Dum. Jeruzsálemhegy
Késmárk mellett.
Dactylis glomerata (L ) var. ciliata Peterm. Késmárk melletti
réteken Hunfalva felé.
Poa nemoralis (L.) var. vulgáris Gaud. Hosszúerd, Tátra-
lomnic, Tátrafüred, Rét a Goldseifen torkolatánál, Késmárk és
Hunfalva között, Fehérvízvölgye, Késmárk és Tátraháza között.
Poa nemoralis (L.) var. coarctat.a Gaud. Bolondgerö, Tátra-
lomnic, Goldseifen torkolata melletti réten.
Poa triviális (L.) var. semineutra Richt. Ezen gyenge hajlé-
kony füvecskét a Geholon. a Lcse-Lublói hegységben találtam.
Poa pratensis L.-re vonatkozó Tátrakörnyéki adatok a leg-
nagyobbrészt a Poa pratensis L. var. angustifolia (L.) Sm.-re
vonatkoznak, amely alak mindenütt közönségesen elterjedt. A Baba-
hegyen egy feltnen vékony és hosszú szrszeríi levéllel bíró
 71

alak tenyészik. Ezen alak a var. cap ülifólia Kalchbr., mely

is
közel a Poa stiriaca Haver et Fritsch -hez. (Növényemet Dr.
áll

Deuex A. úr determinálta.)
A
var. angustifolia-nak egy tiszta fehér bugájú alakja n
Késmárk és Leibic között. Poa pratensis L. var. vulgáris Gaud.
már sokkal ritkább. Tvpikus alakjában találtam Jávorsziklán a
Tychavölgyben, de idevonhatom azokat is, amelyeket Késmárk
mellett a Wein-féle gyár körül és a Geholon gyjtöttem.
*Poa hybrida Gaud. Terem Tátralomnic és Tátrafüred között
a Klotild-út mentén. A hozzá nagyon hasonló Poa Chaixii Vill.-
tól az aljukon gyapjúval biró virágpolyvái által, valamint keske-
nyebb s egyenletesen hegyesedé levelei által könnyen megkülön-
böztethet.
Glyceria fiuitans (L.) R. Br. var. triiicea Fries. (syn. Glyceria
T
fiuitans (L.) R. Br. var. loliacea in A. u. G. S 3 n. II /I 44-6.) Ritka
növény a Tátra vidékén. Találtam Tátraszéplak fölött a lucfeny-
erdben a felkai völgybe vezet út szélén. A buga ágai a ten-
gelyen magánosak s egyfüzérkéjek, nagyon tengelyhez simulok.
Némely példánynál a fels búga-ágak párosak szintén egy-egy
füzérkével a legalsó és következ elágazásnál a búga ftengelye
;

mindig egy ágat visel.

Bromus inermis Leyss. subsp. Reimanni A. u. G. Syn. II/l.
(1901) p. 590. Ezen növény az idézett munka szerint csupán a
Késmárk mellett lév Jeruzsálemhegyen terem s noha a Bromus
;

inermis Leyss. ott nagyon közönséges, az említett subspecies

diagnosisával megegyez jellem növényt négy évig tartó kere-
sésem dacára nem találtam. Terem ugyan a Jeruzsálemhegyen
valamivel srbb és szélesebb level Bromus, amelynek rendesen
sok thajtása van. A srbb levélzet sohasem a virágzó száron,
hanem a thajtásokon tnik fel különösen sszel hervadás után,
amidn sr csoportokban fehérítik a gyepet. Ismétlem azonban,
hogy ezen szélesebb level szárakat mindig meddknek tapasz-
taltam. A virágzó növény búgája rendszerint normális fejldésig
olykor kisebb mint a talaké, de nem mondhatni róluk, hogy
füzérszeren összehúzódtak, legfeljebb, hogy mérsékelten kiter-
jedtek, amelyekhez hasonlókat a budai Gellérthegyen is gyj-
töttem. Egyébiránt minden Bromus inermis Leyss. fejldésének
egy szakában keskeny s összehúzódott búgájú. Úgy a helyszínén,
mint a herbariumi példányokon meggyzdtem, hogy a Jeruzsálem-
hegyen term Bromusok füzérkéirl nem mondhatjuk, hogy 2—3
virágúak. A búga alsó füzérkéi néha (3) 4 — 5 s a fels füzérkék
8 -9 virágúak. A füzérkék hossza 15—25 mm. A Gellérthegyen
gyjtött Bromus- om füzérszerkezete is megegyezik ezen Jeruzsálem -
hegyi alakéval. Idevéve azon tapasztalatomat, hogy a virágzó
példányokon nem lelhet fel a srén álló levélzet, hanem csak
a medd hajtásokon, az a meggyzdésem, hogy ezen Bromus
Reimanni A. u. G.-nek nevezett növényalak ma csak imaginarius
72

fogalom, melynek objectuma nem él a szóbanforgó lelhelyen.

Lehetséges, hogy a subspecies felállítása abnormális individiumok
alapján történt.
fíromus erectus Huds. subsp. euerectus A. u. G. Nem áll az
az állítás, mintha e növény ritka volna. (Lásd Ság. és Schn. FI.
Carp. Centr. II. p. 559.) Késmárk mellett a Grátzseifenben oly
nagy mennyiségben és srn tenyészik itt, mintha vetve volna.
Goldsberg lejti a Poprád jobb partján, Goldseifenbaeh, Diirrer-
berg Késmárk mellett, Lopusna patak völgyében a Babahegység
nyugati szélén (Liptó m.). Valamennyi helyen a var. Hackdii Bonn.
ersen pillás level és hüvely alakban.
Agropyrum repens (L.) Beauv. subsp. eurepens A. u. G. Syn.
var. criatatum Döll. Város szélein Késmárk körül.
Agropyrum inter médium (Hst.) Beauv. subsp. glaucuml Desu.)
A. u. G. var. virescens Panc. Jeruzsálemhegyen, és var. hispidum
A. u. G. szintén a Jeruzsálemhegyen.
Agropyrum caninum (L.) Beauv. Kisbabahegy, Késmárk mel-
lett a Meese-féle sörfznél, Goldseifenbaeh.
Lolium midtiflorum Lám. var. aristatum Lag. Syn. Lolium
italicum A. Ba., Lolium multifi orum Lám. var. perenncins A. u. G.
Syn. 11/ 1 p. 757. Tátralomnicon a Palace Hotel közelében. A'aló-
színleg vetették.
*Cuviera europaea (L.) Koel. Találtam sok példányban a
Wasserschlichtnél a turista-ösvény mellett Barlangliget közelében.
A növény már érfélben volt szeptember 1-én, amikor felfedeztem
s magas szalmája csoportjai a Festuca gigantea (L.) ViLL.-al ke-
veredve messzirl feltnnek.
Elyna Bellardii (All.) KocH.-t én is megtaláltam a Siratón
(Greiner) Carex capillaris (L) társaságában. Felfedezte Dn. Degen A.
s közölte a Magy. Bot. L. 1906. évf.-ban. (p. 109.)
Blysmus compressus (L.) Panz. Busóé pályaudvar mellett,
Virágvölgyben Poprád város közelében, a Csorba-tó partján.
Carex muricata L. Rókuszi fellápon, késmárki Hosszú-
erdben, Holzbergen Leibic és Ruszkin között, Tátralomnicon.
Carex paniculata L. Nem éppen olyan ritka, mint a FI. Carp.
Centr. szerzi állítják. Terem : Rókuszi fellápos területen, Tátra-
lomnieon (Palace Hotel közelében), Barlangliget és Sarpanec között,
Szepesteplic körül.
Carex stéllulata Goon. Tátralomnic körül, a tátralomnici
«Háromtavacská»-ban, a Tarpataki vízeséseknél.
Carex canescens L. Mlinicavölgvben, a Csorba tó partján.
Carex lagopina Whlbg. A havasi völgyekben elterjedt. Gyj-
töttem: Omladékvölgyben (Trümmertal), Nadkoktónál a Mlinica-
völgyben, a Hinzó-tó körül a menguszfalvi völgyben.
*Carex remota L. Tátralomnic mellett és Barlangliget mellett
gyjtöttem. Jóllehet Ság. és Schn. a már idézett munkában (p.
510) megemlítik Barlangligetet mint lelhelyet, mégis — meglehet
 73

tévedésbl —e sást sorszám nélkül, zárjel alatt, mint az általuk

szorosabban tárgyalt területen el nem fordulót említik.
*Carex stricta Good. A Magas Tátrához legközelébb a szepes-
teplici láposréteken található. E terület beható növényzeti ismer-
tetését megtaláljuk a Növ. közi. 1903. évf. 97 —
129. és 145 — 161.
lapjain, de nem említtetnek ezen dolgozatban sem e növény, sem
pedig a hozzá sokszor hasonló C. Buxbaumii Whlbg., amelyek
pedig biztosan teremnek ott.
Carex Goodenoughii Gay. var. turfosa Fr. Háromtavacskában
Tátralomnic mellett, rókuszi fellápon (Simk. is 1. Emlékk. p. 671)
Mlinicavölgyben.
Carex Buxbaumii Wai-ilbg. Tömegesen fordul el mocsaras
rétjeinken, így Tiefergrundban és a Hosszúerdben Késmárk
:

mellett. Goldseifen pátak völgyében Goldsberg mellett, a szepes-

teplici réteken.
Carex atrata L. var. aterrima Hoppé. Menguszfalvi-völgyben
a Poprádi-tó és a Hinzói-tó között.
Carex pilulifera L. Rókuszi fellápon.
Carex tomentosa L. Ság. és Schn. munkája csak egy term-
helyét ismeri e sásnak. De terem a Babahegy száraz oldalain,
Goldsberg melletti réten a Poprád jobb partján a Goldseifen
torkolatától nem messze, Holzbergnél Leibic és Ruszkin között.
Carex ornithopoda Willd. Barlangligeti cseppkbarlangnál,
Homlokhegyen jóval a Vaskapu fölött s hasonló magasságban a
liptói C’hocshegy tetejénis észleltem. Szepesi Magurában a Krighi-
hegygyel szemközt az országút mentén.
Carex atrofusca Schkuhr. Syn. Carex ustulata Whlbg. A Grei-
:

neren 1905 julius 27-én és 1907 julius 21-én gyjtöttem. Lásd

még M. B. L. 1906. évf. p. 111. A Bélái havasokról elször
Sijionkai közli a Carex ustulata-t [V. ö. Term. Tud. Társ. Emlékk.
,

(1892) p. 674.] dolgozatából azonban nem tnik ki, hogy vájjon a

Greineren gyjtötte-e e növényt vagy másutt.
Carex rostrala Stores Tátralomnic, Busóé mellett a Poprád
Késmárk mellett, Kakaslomnic,
parton, rókuszi felláp, Tiefergrund
—
Késmárk Hunfalva között, Goldsberg alatti mocsarak a Poprád
partján.
Carex vesicaria L. Háromtavacska Tátralomnicnál, Golds-
berg melletti réten a Goldseifen torkolatánál, a késmárki Hosszú-
erdben.
Juncus filiformis L. Poduplaszki-völgyben, Fehértó partján
Durlsberg mellett s ugyancsak megersíthetem Fritze és Ilse
adatát a Predni —
Handelvölgyre nézve.
Juncus triglumis L. Egész biztosan terem a Mészárszékek
gyepes gerinchajlásában. Ság. et Schn. kétli az ezen helyen való
elfordulását. (FI. Carp. Centr. p. 490.)
Juncus glaucus Ehrh. Nem gyakori növény s csak Poprád
 :

74

város melletti Virágvölgybl, a Nesselgrat ról, Sárberek (Sarpanec'

melll, valamint a Geholról gyjtöttem.
*Luzula sudetica (Willd.) DC. var. pallescens (Wahl.) Aschers.
Ezen szép növény a Csorbat körül terem.
Thesium alpinum L. A Kriván sziklás oldalán a Zöldtó
mellett.
Frieseana Ser. Tátraháza és a Lersch-villa között.
Stellaria
Murr. Mlinicavölgyben a Csorbató mellett.
Stéllaria uliginosa ;

Utóbbi helyen még szeptember 30-án is roppant buján díszlett a

tavaly szön.
Cerastium triviale Link. var. glábratum Neilr. Syn. Cerastium
holosteoides Schur. non Fr. (1. G. Bech. FI. v. N. Ö. p. 367.) A Kés-
márki-itatónál.
* Cerastium tomentosuvi L. A késmárki ág. h. ev. lyceum
körül gyepeken elvadulva.
*Ranunculus Lingua L. Eg}' pár év óta polgárosult Kakas-
lomnic és Hunfalva között a vasút mentén mocsaras árkokban.
Barbarea lyrata Aschers. Syn. Barbarea vulgáris R.Br. var. :

typica G. Beck. FI. v. N.-Öst. 1892. p. 462. Késmárk mellett a

Poprád partján. Szántóföldek szélén a késmárki Hosszúerdö felé.
Barbarea stricta Andrae. Kakaslomnicnál a Poprádparton.
Hesperis sibirica L. var. candida (Kit.) Borb. Késmárk mellett
a Meese-féle sörgyár körül, Hunfalvinál.
* Geránium sanguineum L. Tiefergrundban Késmárk mellett.
Paradicsomvölgy Goldsbergen. (Harmadik lelhelyét lásd Növ.
Közi. 1903. évf. p. 152.)
Helianthemum Chamaecistus Mill. subsp. barbatum (Lám.)
Gross. var. hirsutum (Thuill.) Gross. In Engl. Regn. Vég.
:

Consp. IV. 193. (1903.) p. 82. syn. H. obscurum Pers. Greiner,

:

Babahegy, Diirrerberg és Jeruzsálemhegy Késmárk mellett.

Helianthemum Chamaecistus Mill. subsp. barbatum (Lám.)
Gross. var.: serpyllifolium. (Cr.) Gross. In Engl. Regni Vég. Consp.
IV. 193. (1903.) p. 82. Syn. Helianthemum glabrum (Koch.) Kerner
:

in Sebed, ad FI. exs. austr. hung. III. (Í883) p. 72, Drechsler-

hauschen, Késmárki Zöldtó, Greiner.
Helianthemum Chamaecistus Mill. subsp. barbatum (Lám.)
Gross. var. grandiflorum (Scop.) Fiek in Engl. Regn. Vég. Consp.
:

IV. 193. (1903.) p. 83. Homlokhegyen és a Jávorsziklán a Tycha-

völgyben.
Vaccini um\ul iginos um L. Kpataki- tónál, Csorbatónál és Morgás
(Ratzenberg) alatt a Zöldtó közelében.
Gentiana Pneumonanthe L. A növénybendús késmárki
Hosszúerdben is terem.
Gentiana verna L. var. aestiva (Schji.) Shult. Hunfalván ok-
tóber elején is igen csinos csoportokban díszük. Elfordul a var.
carpatica Kit. és a var.: sabbrachyphylla Borb. is különösen
Sarpanec környékén s Barlangligettl fel a Faixtisztásig.
 /o

Gentiana austriacn Kern. Késmárk és Tátraháza között.

Geniiana praecox Kern. Késmárki Hosszúerdben, Magassík és
Faixtisztás között Csorba állomásnál, felkai völgyben az «Ewiger
Regen»-nél. A var. fiavicans Borb. n
a Bolondgern, Homlokhegyen.
Gentiana axillaris (Schm.) Wettst. Febérviz völgyében, Kés-
márk és Tátraháza között. Stracenai-völgyben (Gömör vm.). A
Popova-hegyen Vernár mellett (Gömör vm.) közönséges, de itt
nem typusos alakjában terem. Gyjtöttem 1907 ang. 6-án. Éret-
tebb termések egy része ül, többeknél rövidebb vagy hosszabb
gynophorium látható. Virágjaik 15—22 mm. hosszúak. Igen fel-
tnk szálas csészesallangjai, melyek a csésze csövénél mindig
jóval, vagy kétszer hosszabbak. Valamennyi növény 30 40 cm. —
magas. A popova-hegyi alakok tehát typust egyáltalában nem
képviselnek, hanem részint a G. carpatica Wettst. (carpaticola
Borb.) jegyeit (részben ültermés, 22 mm. hosszú párta), részint
pedig a G. axillaris Schm. jegyeit (részben gynophoros term,
hosszú kehelysallang, részben apró párta) egyesítik, amiért e
növényeket morphologiai tekintetben a carpatica és axillaris között
állóknak tekintem.
Gentiana lutescens Vél. f. ionantha Borb. pro spécié. Syn.
Gentiana praeflorens Wettst. A Geholon (1060 m.) a Lcse —
lublói-hegységben bven és gyönyör példányokban terem. Sel-
zenbergen a leibici kénfürd mellett már május 20-án. Ezen dol-
gozatban a csorbái állomás melll idézett G. praecox Kern. 25
28 mm. hosszú virágaival szintén ide közeledik. (E növényt
Dr. Degen A. úr határozta meg.)
Symphytum cordatum W. et K. Smreciny-n, a Szepesi Ma-
gurában Selzenbergen, kénfürd közelében. Ezen hegygerincen, s
:

tovább a Jankovec felé, rendkívül szép a tavaszi vegetál io. A

Crocus Heuffelianus Herb., Scilla bifolia L. Galanthus nivalis L.
töménytelen sokasága, s beléjök vegyülve a Primula élatior (L.)
Hill, Anemone nemorosa L. és ranunculoides L., valamint a Den-
taria glandulosa W. et K. is szép virágaikkal oly gyönyör virág-
pompát, és fenséges színharmóniát varázsolnak el, amit híven ecse-
telni alig lehetne.
Pulmonaria montana Lej. A Poprád folyó jobb partján, a
Goldsberg lejtin is terem.
Campanula patula L. var. flaccida Wallr. Tátraházán;
Goldsberg lejtin a Poprád partján.
Campanula Cervicaria L. Tátralomnicon, a Palace Hotel mö-
gött a moréna lejtn.
Carlina vulgáris L. A késmárki Jeruzsálemhegyen, és igen
szép példányok díszlenek a Nesselgraton a Drechslerhauschen felé.
Carlina acaulis L. Közönséges mindenütt és felhatol 1400 m.
magasságig a Faixtisztásra is; a var. alpina (Jacq.) G. Beck FI.
v. X. Ö. (1893.) p. 1226. a Jeruzsálemhegyen és a Díirrerbergen

Késmárk mellett.
70

*Petasites Kablilcianus Tausch.

Különös és érdekes, hogy ezen növényt a Tátra flórájának
kutatói mindig elnézték. Ennek a körülménynek csupán csak az lehe-
tett az oka, hogy növényünk feltn virágai április végén és
május els felében, magasabb régiókban pedig május második
felében nyílnak, amidn pedig botanikus csak elvétve kutatott
hegységünkben. A késbb fejld leveleket nem is vizsgálták,
avagy épen elnézték és a Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. (=
P. officinalis M.Nc.H.)-el, esetleg a Petasites atbus (L.) GiuTN.-rel
tévesztették össze.
A P. KabliJcianus-t elször Scherfel Aurél felkai botanikus,
gyógyszerész gyjtése nyomán Dk. Borbás Vince közölte a kis-
tarpataki völgybl. 1 ) Nem valószíntlen azonban, hogy ezen növényt
már Haussknec.ht látta Barlangliget közelében lév Scháchten-
grundban, s benne az ehhez némely tekintetben hasonló 2 Petasites )

niveus Vjll.) BAUMG.-t vélvén felismerni, az utóbbi néven helyte-

(

lenül közölte. 3 )
Miután én 1905 május 14-én épen a Schaehtengrund köze-
lében olyan Petasitesek szép példáit gyjtöttem, amelyekre sem a
P. atbus, sem pedig a P. hybridus diagnózisai ráolvashatok nem
voltak —
s megismervén egyben Borbás adatát is, kezdtem e
különösnek látszó növény iránt nagyobb figyelemmel lenni. Az
azóta tartó kutatásaim oda vezettek, hogy a Petasites Kablikianus
Magas Tátránkban gyakori és tömegesen elforduló növény.
Lelhelyein P. alkussal gyakran található, míg a P. hybr idussal
csak nagyon ritkán társul és akkor is csak ott, ahol tovaterjedését
a legalsóbb határa szegi.
Lelhelyei a kistarpataki völgy, ahol nagyon közönséges.
:

Május 24-én a völgy alsó részében az épen olvadó hómezk között

mindenütt, különösen a patak partján, virágzásban volt. Fönn a
tófalon ekkor bontakoztak a bimbós fészkek levélburkaikból; tar-
pataki vízesések itt sok P. atbus- szál él együtt a Poprád-patak
; ;

mentén, a Csorbató közelében ahol a patak végleg elhagyja

ott,
a Klotild-utat; a Klotild-út mentén a késmárki-itatótói Barlang-
liget felé; a Sehwarzwasser völgyében az ú. n. «Tiefergrund»-ban
a Stösschen és a Bélái mészhavasok között föl egészen a 7 for-
rásig (ide tartozik Haussknecht fentebb említett scháchtengrundi
adata) a Drechslerliauschen katlana, de fönn a Stirnberg olda-
;

lában, amelynek nehezen mászható meredek, füves, szakadékos

lejtit nem legeltethetik. Ugyanitt akadtam reá a nehány példány-
ban még díszl Cerinthe alpina Kit. -re is; Bélapatak mentén Bar-
langliget és Zár (Zdjar) község között. Ezen területen láttam csak
a P. hybridus közelében és pedig erds, árnyékos helyeken a P.

>) V. ü. Term. -Tud. Közi. Pótf. 1895. p. 124 — 125. és Term.-Tud. Közi
1902. p. 372.
2 V. ö. Ö. B. Z. 1890. (XL.) p. 292.
)
s) V. ö. Ö. B. Z. 1864. (XIV.) p. 214.
 77 -

Kublikianus üt tanyát, míg a nyílt helyeken a P. hybridus váltja

t fel a Fehérvíz (Weisswasser) völgyének egész hosszában Kés-
:

márkig; itt megvizsgáltam azokat, amelyek a Morgás (Ratzenberg)

alatt díszítik a patak partját, (1. a képet), valamint azokat, amelyek
Késmárk és Tátraháza között teremnek Poduplaszkí- völgy ben,
;

egészen a Pod Visoka-ig; végül pedig meg kell említenem, hogy

a Magas-Tátrától távolabb, a Kvacsáni-völgyben (Árva-Liptói dolo-
mithegység) is nagyon sokat találtam bellük P. albus társaságában.
A P Kablikianus Tátránkban kiválólag nedves és árnyékos
helyeken tenyészik és innen nem is a távozik el. Csupán a havasi

Petasifes Kablikianus Tausch. csoport a Fehérvíz (Weisswasser) völgyében a

Morgás (Ratzenberg) alatt Anthriscus silvestris (l.) Hoffji. társaságában. "(Eredeti
felvétel.)

jelleg helyeken, mint a kistarpataki völgyben, található árnyékot

nyújtó védelem nélkül. A termhely magas fekvése mintegy pótolja az
alacsonyabb helyek árnyékát.Árnyékos termhelyeken levelei méteres
magasságra is megnnek s puhább állományúak, míg a havasi tájon
alacsonyabbak, levéllemezük pedig brnembbek és merevebbek.
A P. Kablik ianusnak más Petasites rokonaihoz való hely-
zetét helyes alapon elször Celakovsky tisztázta alapos tanulmá-
nyával. 1 ) És csakugyan —
a növények levélszerveire gondolva

V. ö. Ö. B. Z. 18S30. (XL.) p. 255. és 287., és ezt kiegészíti Ivrasan

Ö. B. Z. 1896. (XLVJ.) p. 845.
78

a P. Kablikianus és P. albus között oly nagy különbségek van-

nak, hogy e két faj semmikép sem téveszthet össze. A P. albus
egészen kerek s élesen fogazott, azaz kinyúló fogakkal bíró, fo-

y
Petasites Kablikianus levelei négyszer kisebbítve. 1. typikus levél, 2. kevésbbé
typikus levél, 3. elbbi levélnyelének harántmetszete, 4. a P. hybriihis levél-
nyelének harántmetszete. (Eredeti rajz.)

nákukon határozottan molyhos levele és a levél vállának nem

szívalakú alkotása már felületes megtekintésre is azonnal elválasz-
tatjat a P. Kablikianus-tó\. Annál könnyebben téveszthet azon-
ban össze a P. hybridus- szál. Különösen kezdetben kell nagyon
 :

79

keresni a különbségeket, a gyakorlott szem azonban könnyen fel-

ismeri e két fajt levelérl is.
A P. Kablikianus és P. hybridus levelének legállandóbb
különbsége a levélnyél alkotása. Minden többi, a lemezre vonatkozó
bár igen fontos különbség sok esetben többé-kevésbbé módosul.
A tarpataki vízeséseknél még ugyanazon példány levelei között
is, a levél lemezének változatos és elég lényegesen eltér alaku-
lásait gyjtöttem és figyeltem meg. Nedveshideg, vagy nedves-
árnyékos helyen találjuk a legtt'pikusabban kifejldött leveleket.
Mihelyt a növény más természet termhelyeken fejldik ki,
azonnal veszít typusos alakjából.
Én a P. hybridus és P. Kablikianus levél különbségeit sokat
tanulmányoztam, és azokat a különbségeket, amelyek révén az
utóbbi két Petasitest leveleirl legkönnyebben felismerem, a követ-
kezkép állíthatom egymás mellé
Petasites Kablikianus. Petasites hybridus.
Levélnyele ceruzánál alig Levélnyele vastag és rövi-
vastagabb vagy vékonyabb, debb, ferdébb állású vízcsator- :

aránjdag hosszú és rendesen nája ersen kifejldött ormós

élénken vörösbarna szín víz- szegélyzettel. (4. rajz.)
;

csatornája szélein minden fel-

tn ormó nélkül. (3. rajz.)
A lemeze jellegzetesen
levél A levelek rendszerint egé-
háromszög alakú, azaz csúcsa köralakúak
szen s ritkán he-
ell kegyes s a levél vállának gyesedé csúcsunk vállkarélyai
;

jobb és baloldali karélyai je- nem szegletesek.

lentékenyen fejldöttek és szög-
letesek. (1. rajz.) Olyan példá-
nyok, amelyek árnyékos helyek-
rl elkerülnek, leveleikkel hatá-
rozottan közelednek a hybridus P
kör alakú leveleihez úgy, hogy
néha hamarjában nehéz eldön-
teni a levél hovatartozását. (2.
rajz.) A levélnyél alakja ilyenkor
azonnal segítségünkre lehet
A kifejlett levéllemez rend- A kifejlett levél nagy, 25
szerint kisebb 18 —
20 cm. szé- em.-nél mindig szélesebb.
les s ritkábbak, a 25 cm. —
szélességig való levelek.
A levél fels lapja üdezöld, A levél fels lapja homályos,
zsíros fény. 1 )
vagy szürkés szín fénytelen
(molyhosság benyomását kelti).
Hvös helyeken, az alhavasi A síkságokon, enyhébb kli-
és havasi régióban él. májú helyeken terem.
') Celakovsky a Kablikianus levél felszínét «matt»-nak írja, lásd id.
helyen, p. 290.
so

A két faj levélszélének fogazatát, valamint a levél visszájá-

nak a mezét nem tartom jó megkülönböztet bélyegeknek. Vannak
ugyanis olyan P. Káblikianus példák, amelyeknek egészen fiatal
(fejletlen) levelei visszájákon kopaszok s vannak olyanok, amelyek
fehéren molyhosok s csak késbb kopaszodnak le. Ezen ingado-
zásoknak megfelelen a fejlett leveleken is találhatunk mezbeli
eltéréseket.
Leontopodium alpinum Cass. var. laxiflorum Roch., melyet
Dk. Borbás Y. a M. Kárp. Egyl. 1884 évf.-ban felemlít, található
lent a Ty eh a völgy ben, a Jávorszikla alatt, törmeléken és humuszon,
míg fönt a Jávorsziklán a typikus alak terem.
Cirsium heterophyllum All. typusos alakja, melynek minden
levele srnhasogatott, a Kriván alatt Pod-Banszkonál gyakori;
egyebütt, mint pld. a tarpataki vízeséseknél, a Kpatakitónál a
lucfeny fels határán, Tátrafüreden, a kistarpataki völgyben a
var. indivisum DC.
: =
C. helenioides All. alakban elterjedt.
Iragopogon orientalis L. A Sirató (Greiner) keletioldalán 1800 m.
magasban is díszük s intensiv narancssárga színével már messzirl
üdvözli a botanikust.
Er ígérn canadensis L. Yirágvölgyön, Poprád város közelé-
ben, Nagyeörnél Késmárk és Szepesbéia között.
Trimorpha attica (Vili..) Vierhapp. Syn. Erigeron carpaticus
:

Gris. A
Faixtisztás sziklái között.
*) Innia vulgáris (Lám.) Trev. Syn. Innia Conyza DC. Barlang-
liget közelében, a Wasserschliehttl nem messze, ott, ahol a
Drechslerhauschen felé vezet gyalogút emelkedni kezd.
Közleményem befejezése eltt megemlítem, hogy némely
növényt vidékünkrl közölt lelhelyein hasztalan keresek:^ ennél-
fogva azt kell hinnem, hogy onnan kivesztek. Ilyenek: Camarum
palustre L. a késmárki Hosszúerdbl. Valahányszor itt kerestem,
a Sanyii csorba of/isinalis levelei kisértettek; e növényt Dr. Dégen
,

Árpád úr szíves utasításai nyomán az általa még nem közölt

helyen, a tátralomnici Háromtavacskában találtam meg; Holcus
mollis L. a késmárki Hosszúerdböl, ahol mindig a Holcus lanatus
L.-t találtam a Kobresia caricina Willd. a Tengerszem-tó ki-
;

folyása környékérl a Myosurus minimus L. végre pedig az

;

Alchemilla arvensis (L.) Scop., mely növény jóllehet Wahlenberg

szerint (FI. Carp. Princ. (1814.) p. 45.) Késmárk körül, mindenütt
gyakori, én sehol sem tudtam reá akadni. Dr. Dégen Á. úr szíves
értesítésébl azonban tudom, hogy Richter Lajos gyjtötte Zdjár
mellett. Mindenesetre, ha még tenyészik is Késmárk környékén,
itt egyike a legritkább növényeinknek.
*
* * f

Nem mulaszthatom köszönetemet kifejezni

hálámat és
Dr. Filárszky Nándor úrnak, ki a vezetése alatt lev növénytani
múzeumból könyveket és herbáriumi anyagot bocsájtott rendelke-
zésemre; továbbá Dr. Dégen Árpád úrnak, aki számos útbaigazí-
 :

81

fásával, fleg kétesebb Graminea-im s egyes más növényeimnek

szíves revideálásával ersített meg növénytani kutatásaim ered-
ményeiben.

Jelentés a «Vereinigung für angewandte Botanika-nak

—
1908 augusztus hó 4 7-ig Strassburgban tartott
gylésérl.*)
(Kivonat a N. M. Darányi Ignácz Dr. földmívelósügyi m. kir. Minister elé
terjesztett jelentésbl.)

Az augusztus hó 4-én reggel 9 órakor az egyetem növény-

tani intézetének tantermében tartott els ülésén Zacharias E. dr.
hamburgi tanár, elnök üdvözölte az egyesület megjelent tag-
jaits felkérte Wittmack L. dr. titkos kormánytanácsost, hogy
tartsa meg
«A hivatalos ügyekben adandó szakvélemények egyöntetsége érde-
kében szükséges szervezkedés szükségességérl »
czímen hirdetett eladását.
Wittmack eladásának bevezetésében felsorolja azon esete-
ket, a melyekben botanikusoktól leggyakrabban szoktak szakvéle-
ményeket kérni ezen esetek közül legfontosabbaknak tartja azo-
;

kat. a melyekben a felettes hatóságok kérnek szakvéleményt, mert

ezekben a szakférfiú köteles véleményt nyilvánítani. Felemlíti,
hogy a porosz igazságügy minister valamelyik nyilatkozatában kívá-
natosnak mondta azt, hogy a bíróságok véleményeket csakis a
szakjukban kiváló emberektl kérjenek.
Wittmack szerint a szakvélemények három csoportba oszt-
hatók u. m.
1. oly szakvéleményekre, a melyeket bíróságok,
2. olyanokra, a melyeket vámhivatalok, s végül
3. oly szakvéleményekre, a melyeket közigazgatási hatóságok
kérnek.
Az els kategóriába tartozó szakvéleményekrl megjeg}^zi.
hogy a bíróságok elé kerül szakvélemények között igen gyakran
lényeges eltérések mutatkoznak s csak kivételesen fordul el az,
hogy a meghallgatott szakemberek véleménye teljesen egybevág.
Azeltérések és ellentmondások akkor szoktak a legnagyob-
bak lenni, ha pörös kérdésekben a felperes s az alperes külön
szakférfiú támogatásával száll a síkra; leginkább ezen esetekben
találkozunk sokszor diametralisan ellenkez szakvéleményekkel.
A bíróság ily esetekben úgy segít magán, hogy maga is külön
.szakértt hallgat meg. Sok bíróság e ezélra rendelkezik is fel-

*) íiber die ara 4—7. August 1908 in Strassburg abgehaltene

Bericht
Versammlung dér «Vereinigung für angewandte Botanik».
(Wir müssen des Umfanges dieses Artikels wegen von emer deutschen
Uebersetzung absehen. Red.)
6
82

esküdt szakértkkel, mivel azonban az igazságszolgáltatás terén

számos oly speciális kérdés is felmerül a melyre felesküdt szak-
ért nincsen, a bíróság ilyen esetben egyetemi tanárokat, tudo-
mányos intézetek igazgatóit vagy efféléket szólít fel, hogy a kér-
désrl nyilatkozzanak. Kérdés már most, vájjon mindig helyesen
választják-e meg az illetket. Eladó czélszerbbnek tartaná, ha a
bíróság ilyen esetekben a «Yereinigung für angewandte Botanik»
elnökét kérne fel, hogy nevezné meg nekik azt a szakembert,
a ki ilyen speciális kérdésekben vélemény nyilvánítására hivatott.
A vámhivataloknak adandó szakvélemények rendszerint nagyon
sürgsek s többnyire a növénytan körébe vágnak. A vámhivata-
lok ilyenkor ismert nev botanikusokhoz szoktak fordulni, a kik-
tl megkövetelik, hogy él lexikon gyanánt álljanak rendelkezé-
sükre. Igaz, hogy a vámhivatalnokoktól is megkövetelik, kogy
minden árut ismerjenek; a német vámhivatalnokok e téren ren-
delkeznek is kiterjedt ismeretekkel, ámde ez nem zárja ki azt,
hogy valamely új ezikk behozatala alkalmával, különösen, ha
meghatározása csak mikroskopiumi vizsgálat útján lehetséges, isme-
reteik cserben hagyják ket s kénytelenek a szakemberek segít-
ségét igénybe venni.
Ezektl már most néha meglehetsen eltér véleményeket
kapnak. Példaképen említi fel az Eszakamerika déli részeibl
újabban importált «Semperviva» nev növényt, a Sélaginella lepi-
dophyllát, mely teljesen száraz állapotban kerül hozzánk, de lan-
gyos vízbe áztatva, nagy hygroskopicitásánál fogva szétterül s az
ágak bels zöld részét tárva elénk, egy él növény impessióját
kelti. Ezt a czikket, mint érdekes játékszert kolportálják s vám-
kezelés alkalmával eladó azt a véleményét nyilvánította, hogy
ez nem él növény, tehát vámmentesen kezelend, egy kollegája
azonban, a kit szintén megkérdeztek, hivatkozva az irodalomban
említett azon esetekre, midn nedves földben való tartásával s
gyakori öntözéssel sikerült a növényt tényleg életre kelteni
s tovább tenyészteni, a növényt él növénynek minsítette. A fenn-
álló törvényes intézkedések értelmében a vámhivataloknak ezen
második szakvélemény alapján el kellett rendelniük e növénynek
Phylloxerára való megvizsgálását is (derültség).
Az eladó kiemeli, hogy ily esetekben figj'elembe kell venni
azt, hogy az ilyen czikket mi czélból hozzák forgalomba; a Sela-
f/inella lepidophyllát kétségtelenül nem abból a czélból hozzák
be, hogy az körülményes eljárással életre keltessék s tovább
tenyésztessék.
A közigazgatási hatóságoknak adandó szakvélemények talán
az eddig említetteknél is fontosabb kérdéseket szoktak érinteni.
Németországban és számos más országokban is olyannyira méltá-
nyolják a közigazgatás körében felmerül botanikai kérdések fon-
tosságát, hogy egy részükkel külön állami intézetek foglalkoznak,
p. o. a császári biológiai intézet s a növényvédelmi kérdéseket
 83

szolgáló különböz intézetek, a gabona feldolgozását érint kérdé-

sekben a «Versuchsanstalt für Getreideverarbeitung®, melynek
hatásköre egész Németországra kiterjed, takarmányokra vonatkozó
kérdésekben a «Verband landwirtschaftlicher Versuehs-Stationen»
czím egyesületnek «Futtermittel Ausschuss»-ja külön intézet
;

foglalkozik gyógyszerek megvizsgálásával, ismét külön intézet

(Institut für Gáhrungsgewerbe) a keményítvel s az erjedéssel
kapcsolatos kérdésekkel; felemlíti, hogy a «Reichsschatzamt» maga
is rendelkezik laboratóriumokkal, amelyek bizonyos ott felmerül
esetek megvizsgálására teljesen fel vannak szerelve.
Mindezen felsorolt intézetek szakvéleményei véglegesek, elle-
nük felebbezésnek helye nincsen.
Ez ellen eladó sem emelhet kifogást, mert mindmegannyi
oly szakférfiakkal rendelkezik, a kiknek véleményében meg lehet
bízni.
Mindazonáltal marad még mindig számos, különösen a növény-
tani technológia körébe vágó kérdés, a melynél a közigazgatási
hatóságok és vámhivatalok kénytelenek a botanikus segítségét
igénybe venni. P. o. felemlíti a Citrus decumana s a Passiflora
körül felmerült vitás kérdéseket; ilyen az a kérdés is, hogy a
vámtarifa «Zwiebeln» és «Knollen» kifejezései mellett hová soro-
landók a « Biben® czímen behozott növényrészek? amelyekre
adandó válasz különösen akkor fontos, amikor ettl függ valamely
czikk vámmentessége. A « Biben® czímen behozott Spiraea japo-
nica, Paeonia és Convallaria gyöktörzsek s gyökérrészek, p. o. bota-
nikai értelemben «bulbus»-oknak nem minsíthetk, mégis vám-
technikai okokból ilyen czímen kerülnek elvámolás alá.
Eladó szerint a vélemények eltérésébl származó nehézsé-
gek akkor keletkeznek, ha a megkérdezett két vagy több szakért
véleményében valami eltérés mutatkozik. Ezen eltérések az ese-
tek többségében meg volnának szüntethetk, ha a szakemberek a
kérdéseket elzetesen megbeszélnék.
A felfogás dolgában mutatkozó ellentétek, ha sok esetben
megszüntethetk nem is, de legalább tisztázhatók volnának, s
már ez is lényegesen megkönnyítené azon hatóságok helyzetét,
a melyek az ilyen szakvélemények alapján döntésre liivatvák.
A jelenleg fennálló viszonyok mellett a hatóságokra nézve sok-
szor kínos («peinlich») az eltér vélemények között eligazodni, de
ezek mellett kellemetlen eshetségeknek vannak kitéve maguk a
szakemberek is.

Felettébb kivánatos tehát, hogy a szakvélemények egyönte-

tsége eléressék. Ezt lényegesen elmozdíthatná egy oly periodi-
kusan, évenkint talán egyszer megjelen szaklap, a melyben a fon-
tosabb kérdésekben adott szakvélemények kivonatai (természete-
sen a discretio kell megrzése mellett) megjelennének.
Ezenkívül szükséges volna a «Vereinigung für angewandte
Botanik)) kebelébl egy «szakvélemény választmány »-t kiküldeni,
6*
 ? :

84

a mely Németország területén mindazon kérdésekben, a melyekkel

külön intézetek és intézmények nem foglalkoznak, mint vélemé-
nyez fórum szerepelhetne oly módon, mint azt a «Verband dér
landw. Versuchsstationen» különböz választmányai teszik.
Ezen választmányban a kritikus kérdéseket meg lehetne
tárgyalni s valószín, hogy szóbeli tárgyalás útján a legtöbbet
kielégít módon lehetne tisztázni.
Javaslatait az eladó a következ kérdésekben foglalja össze
1. Kívánatosnak tartja-e az egyesület, hogy a jelzett
ezélra egy külön szaklap (((Nachrichten Blatt-)) indíttassák
2. Kívánatosnak tartja-e, hogy az egyesület kebelében
szakvélemények kidolgozása czéljára egy választmány kül-
dessék ki, a mely szakvéleményeket adna a hozzá forduló
különböz hatóságoknak ?
Az eladáshoz hozzá szólt Drude Oszkái; titkos kormány-
tanácsos, dresdai tanár.
Az eladó által adott impulsust fontosnak tartja, bár nem
tartja okvetlenül szükségesnek, hogy a kérdés az eladó javas-
lataiban foglalt módon oAassék meg.
Okét (a dresdai megyetem növénytani tanszékét) fíistkár-
kórdésekben adandó szakvéleményekkel gyötrik a hatóságok.
Ezeknek az elintézését jelenleg egy szakember (Wislicenus) vál-
lalta el.

A
füst által okozott károk esetén adandó szakvélemények
igen nehezek s fontos, hogy ezeket egy ilyen kérdések megítélé-
sében gyakorlott szakember adja. fontosak még a vámhivatalok-
nak adandó szakvélemények is.
Dresdenben vámkezelési kérdésekben egy e ezélra kiképe-
zett ehemikus áll a vámhivatal rendelkezésére, aki a nvén}' tani
mikroskopiai vizsgálatok megejtésére is a botanikai laboratórium-
ban nyert oktatást, ez a szakember összehasonlításra szolgáló
gazdag gyjtemény nyel is rendelkezik.
Wieler tanár (Aachen) arra kéri a gyülekezetei, hog}' mivel
eladása, melyet a füstkárokról hirdetett, szintén a szakvélemé-
nyek kérdését érinti, halaszszák el a vita folytatását eladásának
befejeztéig.
Wieler ezután
« A savanyú gázokra s a füstkárokra vonatkozó újabb dolgozatoké
czímen tart eladást.
Kiemeli, hogy a füstkárok megállapítása fontos gazdasági
kérdéseket érint. Tudvalevleg Németországban valamely fttelep
felállítása engedéshez van kötve, szintúgy hatósági engedély
szükséges ahhoz, hogy egy meglev fttelep kibvíttessék. Ezeket
az engedélyeket a hatóságok gyakran nem adják meg a kell
körültekintéssel, a fennálló rendeletek megszegését pedig nem
büntetik kell szigorral, a mit megmagyaráz az. hogy rendszerint
tekintélyes ipartelepekrl van itt szó, a melyeknek anyagi károsí-
 85

tását a hatóságok a lehetségig kerülik. Ennek következtében a

füstkárt szenvedk kénytelenek pörre vinni a dolgot. Ilyen prék-
ben néha igen nehéz eldönteni azt, hogy volta képen ki, vagy mi
okozta az erd károsítását. Egy völgyben, vagy közel egymáshoz
néha két vagy több gyártelep fejleszti a füstöt s gyakran igen
nehéz megállapítani azt, hogy melyiket, vagy melyiket mily mér-
tékben terheli a felelsség. Ilyen pörök rendszerint sokáig húzód-
nak, a chemikusok, botanikusok szakvéleményeinek beérkezése, az
ellenszakvélemények beszerzése, a replikák, duplikák stb. néha
évekig halasztják a döntést s a biró elég gyakran tehetetlenül áll
szemben két teljesen ellentmondó szakvélemény nyel. Véleménye
szerint a füstkárok megítélését egy szakértkbl álló bizottságra
(«Sachverstandigen-Collegium») kellene bízni, mely nemcsak Ítéle-
tet hozna, de engedélyezési eljárások s a füstkárok elhárításának
kérdéseiben is tanácscsal szolgálna a hozzá fordulóknak.
Eladása folyamán felemlíti a füstkárok megítélésére vonat-
kozó kiváló szakférfiaknak nézetét. Sorauer egy állami füstkár-
bizottság szervezését tartja szükségesnek, Rámánk elegendnek
véli, ha ezeknek tanulmányozásával egyes szakférfiak bízatnának
meg, Reuss külön tanszékek felállítását sürgeti stb.
Eladó szerint a füstkárok a tudomány mai állása szerint
kifogástalan módon meg nem magyarázhatók s nagyon valószín,
hogy a füstkárok keletkezésénél a talaj minségének is van be-
folyása. Bebizonyítottnak tartja, hogy nemcsak a fák levelei érzé-
kenyek a füst befolyása ellen, hanem hogy a füstnek a csapadék-
kal v. más módon a talajra s a talajba kerül alkatrészei is be-
folyásolják az erdei talaj mikroskopicus flórájának összetételét.
Hivatkozik SoRAUER-ra, aki szintén elismeri a talajmérgezés lehe-
tségét. Felemlíti a Harz-ban meszezéssel történt kísérleteket,
amidn a füstkároknak exponált helyeken a meszezett parczellákon
lev luczfenyk életben maradtak, a nem meszezett talajon levk
pedig 4 év alatt elpusztultak.
Hivatkozik WisLicENus-ra, aki azt állítja, hogy a levegnek
1: 500000-hez való alkénessav tartalma a luczfenyre nézve már
ártalmas, ezen concentratión alul pedig nem árt. Szükségesnek
tartja, hogy füstkárok megítélésénél a leveg savtartalma systema-
tice megáll apíttassék, felemlíti, hogy a fenyk leveleiben kimutat-
ható 0'2% S0 3 -tartalom még nem bizonyítéka a füst által okozott
kárnak. Sorauer érzékeny próbanövények («Fangpflanzen») kiülte-
tésével kísérli meg a füst ártalmának megállapítását, ezt az el-
adó, nem tartja helyesnek, mert ezen növények érzékenységi foka,
továbbá azon symptomák, a melyeket a füst okozta megbetegedé-
sük alkalmával mutatnak, még pontosan megállapítva, ill. tisztázva
nincsenek. Tudvalev dolog u. i., hogy a növények a füsttel
szemben különbözképen viselkednek némely helyen p. o. a jegenye-
;

feny érzékenyebb a luczfenynél, de ennek megfordítottja is el-

fordul;
a tölgyet, vörösfenyt s biikköt igen ellentállónak ismerik,
 : ;

86

egyáltalában, a növényeknek a füst ellen való érzékenysége nem

egyforma, némelyeknek viselkedése meg épen rejtélyszer.
Ezt a rejtélyszer viselkedést némelyek «praedispositió»-val,
vagy erteljesebb, avagy gyengébb fejldéssel akarták megmagya-
rázni. az eladó a növények praedispositió-ját határozottan tagadja.
Szerinte a füstkárt
1. mérgezési tünetek s 2. a talaj minségének megváltozása

kísérik.
E kérdéstanulmányozására egy füstkárvizsgáló intézet
(«lnstitut fürRauchscháden Forschung») létesítését tartja szüksé-
gesnek, s mivel megítélésénél els sorban a kérdés biológiai része
fontos, de másodsorban még bacteriologiai, chemiai s erdészeti
kérdések is jönnek tekintetbe; az intézet személyzetét is ezen
disciplinákban jártas szakemberekbl kellene összeválogatni.
Szükségesnek tartja a levegnek önregistráló készülékkel
való rendszeres elemzését.

Wieler eladása után folytatták a szakvéleményekre vonat-

kozó vitát.
Brick C. (Hamburg) bejelenti, hogy a Selaginella lapidophylla - ról
adta azt a szakvéleményt, hogy az él növén\ r
Tekintettel
.

Voinovich kísérleteire, amelyek szerint ez a növény életre kelt-

het, más szakvéleményt nem is adhatott.
Az eladó «Nacbrichtenblatt»-ot fontosnak tartja,
ajánlotta
ebben azonban a szakvélemények csakis nagy óvatossággal vol-
nának közölhetk. Kérdi, hogy a tervezett « szakvélemény- választ-
mány’) miképen mködnék'? («Arbeitsweise»).
Zacharias elnök leghelyesebbnek tartaná, ha a tervezett
választmány mködési módjának megválasztását teljesen a választ-
mányra bíznák.
Buchwald dr. (Berlin) szerint a téves szakvéleményeket két
kategóriába lehet osztani
1. olyanokra, a melyek szakértelem nélkül adattak (számos
kereskedelmi chemikus, gyógyszerész stb. ad ilyent)
2. olyanokra, a melyeknél maga az analysis vagy a meg-
határozás ugyan hetyes volt, de az abból vont következtetés nem
állja meg a helyét.
Felszólaló, mint a berlini sütipari vizsgáló állomás vezetje
állíthatja, hogy az szakmájába vágó szakvéleményeknél azt
tapasztalta, hogy számos véleményez nem rendelkezik malom-
technikai ismeretekkel s vámtarifáim ismereteik is gyakran
hiányosak.
Felszólaló szakvélemények adására létesítend «Central-
a
stelle»-t kívánatosnak
tartja s is kívánja, hogy a fontosabb
esetekben adott szakvélemények egy «Xachrichtenblatt»-ban tétes-
senek közzé.
Voigt A. (Hamburg) azt hiszi, hogy vitás esetekben a szak-
 87

tudósok még elzetes tárgyalások esetén sem fognak megegyezésre

jutni ;
azonban valószínnek tartja, hogy ilyen eszmecserékbl
értékes anyag fog elkerülni, mely késbb bekövetkezend esetek
elbírálásánál lesz felhasználható. Rendkívül fontosnak tartja a
definitiók megállapítását, hogy vitás kérdésekben (p. o. mi a friss
datolya, mi a friss borókabogyó stb.) volna mihez tartanunk
magunkat.
Wittmack felszólalásában ismételten hangoztatja, hogy nagy
súlyt helyez arra, hogy a Verband Landw. Versuchs Stationen az
alakítandó választmányban képviselve legyen.
Zacharias elnök összefoglalja a vita eredményét s megálla-
pítja, hogy az eladó els javaslatának keresztülvitele nehézsé-
gekbe nem ütközik s hogy a második javaslata ellen sem hallot-
tunk elvi kifogásokat.
A javaslatok megvalósítását azonban nem tartja könny fel-
adatnak s felhívja a gyülekezet fjeimét arra, hogy ilyen kér-
dések sokkal könnyebben tárgyalhatok akkor, ha a kiküldend
választmány csak kevés tagból áll.
Drude (Dresden) azt ajánlja, hogy a végleges döntés halasz-
tassék el.
Ezután egyesületi ügyek kerültek tárgyalásra.
Ezekbl kiemelem azt, hog}r az egyesület ez id szerint 240
tagból áll s hogy az egyesület választmányába Wittmack, Bric.k,
Voigt, Drude, Zacharias és Behrens tagokat választották be s végül,
hogy a jöv évi gylést Geisenheim-ban fogják megtartani.
Délután 3 órakor Muth F. dr. (Oppenheim) tartotta meg.
«A botanika a mezgazdasági kísérleti állomásokon »
ezím eladását.
Kiemelte, hogy ezen intézeteken az alkalmazott botanika
mívelóse az alkalmazott vegytan mívelése mögött messze elma-
radt. 1902-ben Wortmann és Behrens egy közleményükben reá-
mutattak arra, hogy az ez irányú botanikai kutatások nem szol-
gáltattak a gyakorlatban értékesíthet eredményeket.
Az alkalmazott botanikának a mezgazdasági kísérleti állo-
másokon voltaképen két irányát mívelik, u in. 1. az ellenrz
:

s 2. a kutató irányát.
Eladó következ irányok mívelésében foglalja össze a kísér-
leti állomások feladatát:
1. a kultivált növények phvsiologiája, 2. biológiája, 3. patho-

logiája, 4. a magvizsgálás, 5. talajphysiologia s 6. az erjedés phy-

siologiája.
Eladása soránkiterjeszkedik a trágyázási kísérletekre, az
ültetési, vetési távolságok befolyására, szlk trágyázására,
ill.

a talaj szellztetésére, a termelt növények biológiájára, éghajlati

viszonyainkhoz való alkalmazkodására, a mag nemesítésére, mely-
nél kiemeli a correlativus viszonyok s egyéb figyelembe veend
tényezk fontosságát, a növények állati és növényi ellenségek
ellen való ellentálló képességére, a növénybetegségekre, a kárte-
vk ellen való védekezésekre, a növények betegségek iránt való
fogékonyságára (Praedisposition), a betegségek megelzésére irá-
nyított kísérletekre, a betegségek leküzdésére használt chemiai
szerekre, ezeknek ismét a talaj chemiájára s physiologiai viszo-
nyaira való befolyására, a gyomok irtására, a gyomok biológiai
ismeretének fontosságára, a magvizsgálásra, az abraktakarmányok
vizsgálatára, az összehasonlító növénytermelési kísérletekre (itt felem-
litem, hogy az eladó az amerikai s déleurópai lóheremag értékére
nézve osztja STEBLERnek ismert nézetét), a vetmagvaknak mikroorga-
nismusaira s állati fertzéseire, a magvak csirázóképességének megha-
tározására, ahol a csiráztatási id megállapítása az, ami még ponto-
sabb vizsgálatokat igényel (így különösen a Lupinus fajokra vonatko-
zólag) kiterjeszkedik még azon feladat fontosságára, hogy a gazdák
;

ismerjék meg a jó s a rossz vetmag megkülönböztetését, a mag-

vizsgáló állomások azon feladatára, hogy a káros parasiták
jelenlétét (iiszök, rozsda stb.) is állapítsák meg; a kultivált növé-
nyek systematikájának kidolgozására, az abraktakarmányok mikro-
skopiai vizsgálatára, azok hamisításának s romlottságának felisme-
résére, a talaj biológiájára, a nitrogénnek s kénnek körfutására,
a zöldtrágyázásra, a mely utóbbi kérdések tanulmányozásából a
gyakorlat is nyert valamit. De még igen sok a tenni való. A talaj
mikroorganismusainak tanulmányozása; a növények tápszerfölvé-
tele s kihasználása, a trágyázásnak a talaj biológiájára való befo-
lyása, mindmegannyi kérdés, melynek végleges megoldása még
sok munkát igényel.
Az erjedési biológia tanulmányozása az utóbbi idben fényes
eredményeket szolgáltatott, a bor betegségeinek tanulmányozása
is folyamatban van.

Összevetve mind e feladatokat a rendelkezésre álló munka-

erkkel, eladó azon meggyzdésének ad kifejezést, hogy az
alkalmazott botanika növelésére hivatott szakembereknek száma a
mezgazdasági kísérleti állomásokon elégtelen s hog}* ezen inté-
zeteknek kutatási mködése ennek következtében meg van bénítva.
Okát ennek a mezgazdasági kísérleti állomások történelmi
kifejldésében látja; Liebig vetette meg a mezgazdasági kísérle-
tezés alapját, követi is els sorban a chemiai irányt növelték,
s a mezgazdasági kísérletezés ügye a mai napon is a chemiku-
sok kezében van. Ezzel szemben a felsorolt botanikai kérdések
megkövetelik, bog}* ezentúl nagyobb figyelem fordittassék a bota-
nikai segéderkre.
Az eladáshoz hozzászólt Drude.

Délután a gylés tagjai Gróf Sói ms-Laubagh ny. egyetemi

tanár vezetése mellett megtekintették az egyetem botanikus kertjét.
 89

Augusztus hó 5-én déleltt Fischer H. dr. berlini tanár tar-

totta meg eladását
«A tálajbaJderiologia mai állásár óh.
Az eladáshoz hozzászóltak : Wieler A., Zschokke és Beh-
rens (Berlin).
A discussióból kiemelem, hog}' a talaj szénkénegezése a talaj
baktérium -flórájának átalakulását idézi el. A szénkéneg iránt
érzékeny baktériumok elpusztulnak s ezek rovására vergdnek
túlsúlyba az ellentálló fajok.
Behrens hozzászólásában a hereunottságot s általánosságban
a talajnak bizonyos növényfaj ellen tanúsított unottságát fejte-
gette, melynek leghelyesebb definitiója: a talaj olyan kimerülése,
melyet semminem trágyázással megszüntetni nem lehet.
Ezután Appel 0. kormánytanácsos tartotta meg eladását
ff A burgonyabetegségékrob>.
Eladása folyamán él növények bemutatása mellett részle-
tesen ismertette a levélsodródás («Blattroll-Krankheiten») néven
ismert betegséget.
Eladó szerint a levélfodrosodás («Blattkráusel-Krankheit»)
gyjt neve különböz okokból származó betegségeknek, melyek
járványszeren, periodikusan lépnek fel. Már a 18. századból s a
19. százád közepébl ismerünk egy ilyen járványt.
1905-ben Westfaliában s Németország más helyein is a bur-
gonyákon egy betegség lépett fel, melynek jellemz tünete az,
hogy a levelek hosszirányukban sodródnak vagy göngyöldnek
össze; a szár átmetszésekor azt látjuk, hogy az edénynyalábok
színe barnás, nagyító alatt az edények rjeiben mvcelium fonala-
kat látunk, de megesik, hogy a két utóbbi tünet hiányzik s saját-
ságos, hogy a betegség korábbi szakában a myceliumfonalak jelen
szoktak lenni, késbben pedig hiányzanak A megbetegedett növé-
nyeket a szabad természetben már merev termetükön, mereven fel-
felé irányított levélállásukon is fel lehet ismerni.
A betegség okozója minden valószínség szerint az edé-
nyekben található mycelium, bár mesterséges fertzés útján ezt
bebizonyítani eddig nem sikerült.
A mycelium egy Fusarium nemzetségbe tartozó gombának
a myceliuma, mely nemzetségbe gyorsan öl gombák tartoznak.
A levélsodródás biztosan nem új betegség s valószínleg
nagyjában azonos avval, amit régebben fodrosodás («Kráusel-
Krankheit») névvel illettek. Fellépése az 1903-1904 és 1905
években uralkodott szárazsággal hozható kapcsolatba. A beteg
tövek gumói repedezettek, a repedések részben behegedtek, de
gombákkal fertzöttek, a melyek innen inücziálják a szárat. Való-
szín, hogy Hallier ezen betegséget ismertette, a midn egy Pleo-
sporá - nak tartott gomba okozta betegséget írt le: az a rajz, ame-
lyet a gomba spóráiról közöl, határozottan Fusariumra vall. Reenke
 »

90

és Berthold is megtalálták a myeeliumot. szerintük ez egy Ver-

tieliurn.
Késbben Smith és Swingle írták le min Fusarium ot úgy
t,
;

hogy az a kérdés is felmerül, vájjon nem-e okoznak hasonló tüne-

teket különböz kórt okozó szervezetek? A levelek sodrosodása
ugyanis nem más, mint az éhség jele. Ezt az éhséget az edények
megbetegedése szokta elidézni. Mindenesetre a talált mycelium
parasitismusa még bizonyításra vár.
Sorauer szerint ugyanis a legtöbb párásítónak tartott növény
nem is parasitismusa, hanem enzymatikus hatásával válik a
növényre végzetessé; a megtámadott növényekben oxydasek és
antioxydasek, vagyis káros befolyású s ezeket ismét ellensúlyozó
enzymek képzdnek, a melyek hatásukban vagy egyensúlyban tart-
ják egymást, avagy az egyik a másik rovására túlsúlyra vergdik.
A levélsodródásba esett tövek hozama, ha a betegség még
nem hatalmaskodott el, a rendes szokott lenni, st Araim gróf tapasz-
talatai szerint nem ritkán felül is múlja a rendes hozamot, a minek
magyarázata az, hogy a betegség a növényben bizonyos ingerültséget
idéz el Súlyos esetekben a vetésben már korán (májusban, június-
ban) ismerhetk fel a beteg növények, ezeknek gumói vagy igen
számosak, de aprók («mogyoró» burgonya) vagy számra nézve
csökkentek, de alakra nézve nagyobbak.
—
1905 1906-ban történtek az els pontosabb megfigyelések,
A beteg növények edénynyalábjai meg voltak barnulva, s így ezt
kellett a megbetegedés typikus tünetének tartani, a mi a vetés czél-
jára használt gumók vizsgálatát is megkönnyítette volna, ámde
az 1907. évi tapasztalatok ezen megfigyelés értékét lerontották,
mert ezen évben az összeses megvizsgált növények edénynyaláb-
jai barnások voltak ugyan, de a növényeknek csak 40 százaléka
volt valóban beteg.
Az edénynyalábok bámulása tehát nem biztos jel s ez már
lényegesen megnehezíti a vetés czéljára használt gumók vizsgálatát,
mert ezek szerint a vetés czéljaira használt gumókon a beteg-
ség biztosan fel nem ismerhet. Jelenleg tehát más védekezési
mód nem áll rendelkezésünkre, mint magának a vetésnek vizsgá-
lata («Saatbesichtigung») s a vetés czéljára használt gumóknak
csak az egészséges tövekrl való szedése.
Araim gróf a betegséget nagy veszedelemnek tartja, ámde
úgy látszik, hogy csak múló epidémiákról van szó.
A betegség további lefolyása az, hogy ha ilyen « mogyoró
burgonyákat vetünk, ezeknek egy része nem kel ki s a vetés rit-
kás lesz. A ki nem kelt burgonyákat kiásva, azt látjuk, hogy egy
részük sokáig megmarad eleven, friss állapotban, de sr. gyökér-
hálózatot bocsát, mely a burgonyát behálózza. Feltn, hogy ezen
gumók mily sokáig maradnak meg friss állapotban, gyakran teri-
méjük meg is nagyobbodik s súlyuk gyarapszik. Némelyek véle-
mén 3 e szerint ezen tünetet az okozza, hogy a vetésre nem hasz-
T
 : >

91

náltunk teljesen megérett burgonyát. Ezt az eladó tévesnek

tartja, mert tudvalev dolog, hogy sok burgonyaféleséget aratunk
nem teljesen megérett állapotban.
A betegség meglehetsen elterjedt. Eladó Strassburg körül
tett séták alkalmával itt is észlelte, de azt hiszi, hogy nem oly
veszedelmes, mint sokan állítják; nem valószín, hogy fertzés
útján terjed és lefolyása lassú.
Védekezésünkben arra kell szorítkoznunk, hogy vetés czél-
jára csakis teljesen egészséges tövekrl származó burgonyákat
használjunk, s hogy a betegség ismeretét mennél nagyobb körben
terjeszszük.
Az eladáshoz hozzászólt Brick C. (Hamburg). Felemlíti,
hogy a levélsodródással egyidejleg fellépett még egy másik
burgonyabetegség is, a tarkásodás («Buntfleckigkeit»), melynek
tünete az, hogy az edénynyalábok közelében fekv szövet kékes
szint ölt. Ezt nem élsdi okozza, s kétségtelenül nem is áll kap-
csolatban avval a betegséggel, amelyet az eladó ismertetett.
A kérdéshez még többen szólották.
Evert (Proskau) egres gyümölcsöt mutatott be. melyet a meg-
termékenyítés kizárásával termeltek.
Hozzászólt Zacharias, Wittmack és Muth.
Arnim grófnak
«.4 burgonyanemesítés közben tett megfigyeléseit .

czímen hirdetett eladása elmaradt,

Sonntag P. dr.-nak (Danzig)
«4L Piassavaféleségek szilárdsága s vezetképessége »
czím eladásának tartalmát az eladó meg nem jelenése miatt
Brick C. ismertette kivonatban.
Hozzászólt Drude.

Az eladások
befejeztével a gylés tagjai Jóst tanár veze-
tése mellett megtekintették a strassburgi egyetem növénytani
intézetét s annak gyjteményeit.
Délután hajón kirándultak a Rajna kikötkbe s az illkircheni
malmokba.
Az augusztus hó 6-iki programmból Mez C. tanárnak (Halle)
eladása
« A házigombáról s lakásainknak többi fát pusztító gombáiról »
hirdetetteladása az eladó meg nem jelenése miatt elmaradt.
A programm többi pontja volt
Brick C. eladása
i<A tropikus kultúrnövények néhány betegségérl » s

Bernegau L. (Halensee) eladása

1. A Togo-burgonyáról. 2. A Togo-czitromról. 3. A kolatermések
conser válásár ól s
 1 ,

92

Heinze B (Halle) eladása

1. A
laza és a kötött talajok zöld trágyázása. 2. A Seradella s a
csillag fürtnek kötött talajon való mivelése közben tett további meg-
figyelések. 3. A
tarlóban lefolyó mikrobiologikus folyamatok.
Ezen eladásokkal egy idben folyt az egyetem aulájában
a systematikusok és növénygeografusok szabad egyesülésének
ülése,amelyen
Engler Adolf berlini tanár tartott eladást
V.A tropikus növény formácziók graph ikus rajzáról »
Dingler H. (aschaffenburgi tanár)
« A bormioi rózsákról »,
Issler E. (colmari tanár)
a A Yogesek Hohneck vidékének növénygeographikai viszonyairól » s
Glück H. (heidelbergi tanár)
«A víz alá merült növényekrl ».
Wangerin W.-nek
« A Hallier-féle rendszer bélyegeinek értékérl » s
Grad.mann R.-nek
aA formáczió-tan fogalmainak képzésérl »
czímen hirdetett eladásait kivonatban ismertette Gilg E., illetleg
Drude Ü. tanár.
Augusztus hó 7-én tartotta közgylését az ugyanakkor Strass-
burgban ülésez « Deutsche botanische Gesellschaft», mely alka-
lommal
Magnus W. (Berlin)
«A
serumdiagnostika az elméleti s alkalmazott botanikában »
czímen tartott egy nagyérdekü eladást. Az eladó különböz ^

növényi anyagoknak (p. o. rozslisztnek) az állati szervezet vér-

keringésébe való bekebelezésével oly serumot nyert, amely az
illet növényi anyagok felismerésére reagensként volt használható.
Zacharias E. (Hamburg)
«A Conocephalum supradecompositum (Lindbg) Steph. nev japáni
májmoh g mócskaképzáésérl » végül
1
,

Engler A.
«A Viscurn minimum Harvey életmódjáról »
tartott eladást.
T
Augusztus hó 6-án a «\ ereinigung fiir angewandte Botanika
tagjai kirándultak az elsassi borvidékre (Rappoltsweiler, Reichen-
weier és Colmarba), ahol Elsass legjobb borterm vidékének gaz-
dasági viszonyaiba, nevezetesen a szlim velési s pinczegazdasági
viszonyaiba nyertek bepillantást.
Augusztus hó 9 —
11-ig pedig a töhbi két botanikus társa-
sággal együtt, a melyekhez késbb még a német dendrologiai tár-
saság is csatlakozott, igen sikerült kirándulást tettek a Vogesekbe.

Dr. Degen Ár ád.

p
 93

Apró közlemények. — Kleine Mitteilungen.

Centaurea derventana Vis. et Pancic va r. dobrunae K. Maly.
A typo dif fért foliis foliis acumina-
caulibusque virescentibus,
tis, irregulariter serrato-dentatis, pedicellis elongatis, acheniis pube-
rulis, pappi radiis inaequilongis, interioribus achenio longioribus.
Unterscheidet síeli von dér Pflanze Pancic’s durch die griin-
liche Fárbung dér vegetatíven Teile, die zugespitzten, unregel-
mássig ságezáhnigen Blátter, die verlángerten Küpfchenstieie u.
flauraig behaarte Achenen mit ungleichlangen Pappusstrahlen, von
welchen die inneren lánger, als die Friichte sind.
Die Blátter dér Blattsprossen die erst im folgenden Jahre zr
Blüte gelangen, sind ganzrandig bis +
ságezáhnig.
Bosnien In dér wildromantischen Felssehlucht Razdolina bei
:

Dobrun, ca. 450 m.

? Euphorbia variábilis Ces. Auf Kalkfelsen náchst Dobrun
und in dér Razdolina. Dies ist wohl dieselbe Pflanze, die Pancic
unweit davon bei Mokragora in Serbien fand (Vergl. <b«ziopa khc-
sKCBUHe Cpouje cTp. 612; Österr. botan. Zeitschrift 1867, S. 168
als E. spec. proxima virgatae séd diversa) und vielleieht die gleiche
Pflanze die Ascherson u. Ivanitz, Catal. cormophyt. p. 92 für die
Hercegovina anführen. Dér Südtiroler Pflanze ist sie wenig áhnlich
(Porta in Kerner, Flóra exs. Austro-Hung. Nr. 506); diese sie soll
aber sehr formenreich sein. Dér Stengel ist 15—20 ( 40) cm. lioch. —
—
Die Dóidén sind 3 5 ( — 7) strahlig. Blátter nach oben zu an Grösse
zunehmend, die unteren verkehrt eirund-lánglich, die mittleren und
oberen zungenförmig bis linealisch, 26X5 (14—45x3 — 8) mm..
stuinpf oder stumpflieh, jene dér Dokién lánglicb-linealiscb, selten
spitz. Deckblátter breit eirund, am Grunde fást herzförmig, stumpf
oder stumpflieh, bespitzt. Drüsen des Involucrums kurz zweihörnig
(bei dér Tiroler Pflanze sind die Hörnchen deutlich, aufgesetzt), die
Zipfel dér Hülle dicht und kurz schneeweiss behaart. Ivapsel am
Riicken rauh, spáter fást glatt. K. Maly.

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über ungarische botan. Arbeiten.
Wagner János: «Magyarország gyomnövényei. (Die Un-
kráuter Ungarns.)
A m. kir. földm. minister kiadványa, 8. sz., 8°, 384 old. 12
táblával és 210 szövegközti képpel. (Mit 12 Farbentafeln und 210
Textillustrationen.) Budapest, 1908. Ára (Preis) 3 kor.
A fenti czim alatt a m. kir. Dér kgl. ung. Ackerbaumi
föl dmív elésügyi minister egy nisterDr. 1. von Darányi, dér sich
nagyon érdemes munkát adott um die Hebung des geistigen
 ;

94

ki, mely a hazai gazdasági Niveaus unserer Landwirte

irodalmunkban régóta érzett durch Reform dér bestehenden
hiányt pótol. Földmívelésügyi und Gründung neuer landw irt.
ministerünk dr. Darányi Io- Schulen, wissenschaftlicher In-
nácz a ki gazdáink szellemi stitute und Bibliotheken un-
niveaujának emelése körül ré- vergiingliche Yerdienste er-
szint a fennálló iskolák s worben trágt nun auch
hat,
tudományos intézetek reformá- dem Folge dessen gestei-
in
lása, részint pedig újabbak- gerten Bedürfnisse an Litera-
nak alapítása, népkönyvtárak tur durch Ausgabe gediegener
létesítése által hervadhatlan ér- wissensch. Werke Rechnung.
demeket szerzett, számot vet az Kin solches ist das oben ge-
ezek folytán elállott irodalmi nannte, durchaus selbststiindige,
szükséglettel is s a gazdaközön- auf Grund langjiihriger Erfah-
ség okulását czélzó mvek ki- rungen geschriebene Werk,
adásával pótolja azt. Ilyen welches in unserer landwirt-
m a fenti czím is, egy minden
tekintetben önálló, számos évi
schaftlichen
lángé
Literatur einem
gefühlten Bedürfnisse
tapasztalatok alapján megírott entspricht und dessen reicher
munka, melynek gazdag tar- Inhalt un sere in vieler Hinsicht
talma a mi sok tekintetben eigentümlichen Yerhiiltnisse
sajátságos viszonyainkat mu- darlegt.
tatja be.
A
gazdasági gyomoknak ügy Die Kenntnis dér landwirt.
alaktani, valamint élettani Unkrauter sowohl in morpho-
szempontból való alapos isme- logischer, als auch in biologi-
rete az ellenük való sikeres scher Beziehung ist die uner-
védekezésnek elengedhetlen liisslíche Grundinge eines er-
alapfeltétele. folgreichen Kampfes gégén
A felölelt anyag nagy ter- dieselben. Bei dem grossen
jedelmére való tekintette] fe- Umfange (les Stoffes müssen
lettébb sikerültnek s gyakor- wir die vöm Verfasser ge-
lati igényeknek megfelelnek troffene Auswahl und Anord-
tartjuk annak az oly módon nung für eine gelungene und
való kiválasztását és csopor- sehr praktische bezeichnen. Dér
tosítását, mint azt szerz
a Verfasser hat die Unkrauter je
tette. A gyomnövényeket nach den Kulturpflanzen, in
ugyanis kultúrnövények
azon welcher sie vorkommen, grup-
szerint ame-
csoportosította, piert. Das Werk ist in 2 B aupt-
lyekben elfordulnak. abschnitte dérén er-
geteilt,
A mkét frészre oszlik
az els rész a megmunkált
sterer die Unkrauter dér Ivultur-
lander, dér zweite die gering-
földek gyomjait, a második í
wertigen Gráser und Kráuter
rész a rétek s legelk csekély dér Wiesen und Weiden be-
érték füveit s gyomjait is- handelt.
merteti.
Az els rész általános feje- Dér allgemeine Teil des er-
 ;

95

zete részletesen tárgyalja a sten Abschnittes behandelt

gyomok okozta károkat, a gyo- ausführlich die durch Unkriiu-
mok szaporodását, tovaterjedé- ter verursachten Schaden, die
sét és magvaik csirázóképes- Fortpflanzung, Verbreitungs-
ségének tartamát. Ezen rész- weise dér Unkrauter und die
nek természetesen az a leg- Dauer dér Keimfáhigkeit ihrer
fontosabb fejezete, amely a Samen. Das wichtigste Ka-
gyomok irtását és az ellenük pitel dieses Teiles bildet selbst-
való védekezésnél szem eltt verstándlich jenes, welches
tartandó óvóintézkedéseket tár- sich auf die Unkrautvertilgung
gyalja. und die Prinzipien dér ratio-
Majd a Magyarországon fenn- nellen Bekampfung bezieht.
álló törvényes rendeletek és Hierbei werden die in Ungarn
fleg a gjomok elleni véde- bestehenden Massnahmen und
kezés szempontjából létesített die hauptsachlich zr Be-
vetmagvizsgáló állomások ke- kampfung dér Unkrauter er-
rülnek részletesebb tárgyalás richteten Samenkontrol-Statio-
alá. Az els résznek utolsó nen eingehend besprochen.
fejezeténél a legfontosabb bo- Den Schluss des ersten Ab-
tanikai terminusokat magya- schnittes bildet eine kurze Er-
rázza meg röviden, értheten. klárung dér wichtigsten bota-
nischen Termini.
A munka különleges részé- Dér spezielle Teil behandelt
ben az egyes gyomnövényeket die einzelnen Unkrauter in dér
az említett csoportosításban tár- oben erwahnten Anordnung
gyalja, egyes ^nemzetségekhez einzelnen Gattungen (z. B.
(pl.Vidd) könnyen megérthet Vidd) sind leicht verstand-
meghatározó kulcsokat adván. liche Bestimmungsschlüssel bei-
gegeben.

de
A m nemcsak a gazdák,
szakemberek számára is
Durch
rung
reichliche
des Textes ist die Be-
Illustrie-

hasznos megfigyelések valósá- stimmung dér einzelnen Arten

gos kincsesbányája, különösen ausserordentlieh erleichtert; die
pedig fontossággal bír mag- beigegebenen 12 Farbentafeln
vizsgáló állomásokra nézve, stellen die wichtigsten Un-
ahol ugyanis leginkább csak krauter dar.
azon gyommagvak kerülnek Das Werk bildet nicht nur
megfigyelés alá, amelyek a kul- für den Landwirt, sondern
túrnövényeinkkel egyidejleg auch für den Fachmann eine
érnek és a különféle tisztoga- reiche Fundgrube wissenswer-
tási mveletek alatt a kultur- ter Beobaehtungen insbeson-
;

magvak közül nem távolodtak dere dürfte es für Samen-

el ;
a magvizsgálat útján tehát kontrol-Stationen von beson-
korántsem nyerjük tökéletes ké- derer Wichtigkeit sein, wo
pet a kultúrnövényeink között doch zumeist nur jener Teil dér
tényleg elforduló gyomoknak. Unkrautsamen zurUntersuchung
Ilyent nyújt azonban szerznk- gelangt, welcher mit den ívül-
96

nek a hely színén szerzett ta- turpflanzensamen gleichzeitig

pasztalataitegybefoglaló jelen reift und bei den vorkergegan-
mve, amelyet ennélfogva nem- genen Keinigungsmanipulat io-
csak a magyar gazdáknak, nén nicht entfernt worden ist,
hanem szaktársainknak is a alsó keineswegs ein Gesamt-
legmelegebben ajánlunk figyel- bild dér in unseren Kultur-
mébe. pflanzen vorkommenden Un-
krauter abgibt. Dieses ent-
rollt sich min auf Grund dér
zahlreiehen vöm Verfasser an
rt und Stelle gesammelten
Erfahrungen, so dass wir das
Werk nicht nur unseren Land-
wirten, sondern auch unseren
Fachgenossen aufs wiirmste
empfehlen können. J. K.
Márton: « Adatok
Péterfi M. Péterfi Beitrage zr
:

a Biharhegység mohaflorá- Kenntnis dér Moosflora des

jának ismeretéhez ». Bihargebirges.
Mathematikai és Természettudományi Közlemények, vonat-
kozólag a hazai viszonyokra. Kiadja a Magy. Tud. Akadémia
— .

XXX. k. 3. szám. Budapest, 1908. 8° p. 1 74. Ára 1 kor. 50 fii 1.

Hazánk mohaflorája kutatása Dér Verfasser, dér sich um
terén szerzett eddigi kiváló ér- die Erforschung dér Moosflora
demeit tetemesen öregbíti a von Ungarn grosse Verdienste
szerz jelenlegi munkájával, erworben hat, ziihlt in dieser
melyben a Biharhegység bryo- wertvollen Arbeit die Bryophy-
phytonjait ismerteti. A munka ten des Bihar-Gebirges auf.
1 6. oldalain a szerz e hegy- Auf S. 1—6 des Werkes sind
vidék különböz részeibe tett die vöm Verfasser auf dem
gy ü j t-ki rán d u lásain ak ismer- Gebiet dieses Gebirges durch-
tetését adja el a gyjtött rit- geführten Excursionen und ihre
kább mohafajok felsorolásával. wichtigsten Ergebnisse aufge-
A 8 — 74. o. tartalmazza a rész- záhlt. S. 8—74 enthalt die
letes felsorolást, melybl ki- Enumeration, aus welcher er-
tetszik,hogy mily gazdag és sichtlich ist, wie reich und in-
értékes mohaflórája van e teressant die Moosflora dieses
hegységnek. A szerz 69 faj Gebirges ist. Dér Verf. hat 69
máj- és 331 faj lombosmohát, Lebermoose, 331 Laubmoose.
összesen 400 fajt sorol fel. zusammen 400 Spezies gesam-
Minden egyes fajnál az elfor- melt. Bei jeder Árt finden wir
dulási körülményekre és az eine auf die Verhaltnisse ihres
elterjedési viszonjmkra vonat- Vorkommens und dér Verbrei
kozó megjeg}'zést fz a szerz. tung bezügliche Anmerkung.
A sok becses adat közül ez- Von den vielen wertvollen
úttal csak az igen ritka, vagy Daten heben wir hier nur die-
 : 1 e n c 1 g ;

97

a hazánk flórájára új acla- jenigen hervor, welche sehr

tokát emeljük ki; ezek a kö- seltene oder für die Moosflora
vetkezk: Ungarns überhaupt neue An-
gaben sind; solche sind:
Sauteria álpina Nees ad fontes fluvii Jád; Áneura latifrons
:

Linub. in tractu pagi Vidra; Nardia obovata (Nees.) Carr. in :

monte Botyásza; Jungermannia turbinata Raddi: in fauce «Révi-

szoros» nominato Geocályx graveolens (Schrad) Nees: in valle
;

Fenesiensi prope Belényes Scapania verrucosa Heeg prope Vidra

; :

Weisia murális (Spruce) Jur.: ad saxa «Piatra Struczu» nominata

prope Vidra Rhábdoweisia denticulata (Brid.) Br. eur.
;
in valle :

Drágán; Seligeria Doniana (Sm.) C. Müll. prope Vidra, Szkeri- :

sora et Csúcsa Didymodon validus Limpr

;
inter pagos Rézbánya :

et Vaskoh Schistidium brunnescens Limpr.: prope Rézbánya;

;

Xeckera turgida Jur. prope Nagyszeben. :

Újak a következk : — Neu beschrieben sind :

Marchantia polymorpha angustifrons Péterfi (in monte L. f.

Gaina), Tortula ruralis (L.) Ehrh. var. atricha Péterfi (in valle
Nagy-Aranyos prope Szkerisora), Homalothecium sericeum (L.) Br.
eur. var. orthocladum Péterfi (in valle Valea Ordenkusa prope
Szkerisora).
Dr. Futó Mihály A páfrányok most és hajdan, szerepük
:

a természetben és az emberiség történetében. (Die Pterido-

phyten jetzt und einst, ihre Rolle in dér Natúr und in dér
Geschichte dér Menschheit.)
Különnyomat a budapesti VII. kér. m. kir. áll. fgymnasium
1907/8. évi értesítjébl. (Sep. Abdr. a. d. Progr. 1907/8 des k.
ung. Staatsgymnasiums des VII. Bezirkes in Budapest.) 8°, 58 p.
Budapest 1908.
A bevezet sorok után ér- Dem Vorworte foigen die
tekezik szerz a következ einzelnen Teile unter folgenden
címek alatt : A páfrányok Titeln D i e s y s t e
: ati s c h e m
rendszertani h e y e és Stelle dér Pteridophy-
a név fogalma. A páf- ten, Begriff des N a -
rányokfejldésérl ál- mens. D E i t w k un
i 1

talába n. Részletesen ismer- dér P t e r d. i i m A 1 gé-

teti a Filicales Sphenophylláles
, ,
ni e n e n.
i Verf. beschreibt
Eguisetales ,
Lycopodiales al- ausführlich die Eigenschaften
osztályok tulajdonságait. A — folgender Unterklassen Fili- :

páfrányok a növények cales. Sphenophylláles, Equise-

fokozatos fejldésé- tales, Lycopodiales. Die P té-
ben. A kszénkorszak ri d o p h y t e n in derstu-
élete részek után «H og y an fenweisen Entwicklung
lett a kszén® fejezet- dér Pflanzen, Leben
tel záródik be munkája. A des Carbon - S y s t e m s.
munka legértékesebb részét a Wieentstand die S t e n- i
98

hazai páfrányok meghatározá- kohle, bildenden Sckluss dér

sára szolgáló s függelékül Abhandlung. Dér wertvollste
csatolt P á f r á n y h a t á r o z ó Teil des Werkes ist die den
képezi. Anhang bildende und zr De-
termination dér in Ungarn
einheimiscben Pteridophyten
d i e n endeBestimmun gs-
tabelle. Gy.
Dr. Szalóki Róbert Növénytani kirándulás a magas-
:

tátrai fenyvesekbe. (Botan. Ausflug in die Fichtenwiilder dér

Hohen Tátra.)
Külön nyomás a budapesti I. kér. m. kir. áll. fgymnasium
1907/8. évi értesítjébl. (Sep. Abdr. a. d. Progr. 1907/8 des k.
ung. Staatsgymnasiums des I. Bez. in Budapest.) 8°, 18. p. Buda-
pest 1908.
Didacticus módon ismerteti Dér Veri. ziihlt die an dér
a Magas-Tátra déli oldalán südlichen Seite dér Hohen
term fenyfaféléket, leírja Tátra wachsenden Coniferen
azok jellemz küls tulajdon- auí, beschreibt die wichtigen
ságait, ecseteli a fenyk küz- morphologischen Eigenschaften
delmes életét s hasznát. dér einzelnen Arten und sétái-
dért ihren Kampf um Leben
A népszerén írott cikket 7 und Dasein und ihren Nutzen.
instructivus ábra, 2 photogr. Diese populáre Abhandlung
részletkép s 3 igen jól sikerült illustrieren7 instructive Fi-
tájkép élénkíti s teszi von- guren, Detailbilder und 3
2
zóbbá. gelungene Landschaftsbilder.
Gy.
Dr. Richter Aladár Hivatalos emlékirat Nagyin. H. C.
:

Dr. gróf Apponyi Albert vallás- és közokt. m. kir. minister

úr excellentiájához ... a kolozsvári tud. egyetemi bota-
nikus kert jövend sorsa tárgyában. Kolozsvár 1900. 4°, 12. p.
(Dér Vert. entrollt in dieser an den k. ung. Kultus- und Unter-
riehtsminister gerichteten Denkschrift ein Bild dér durch Yer-
bauung des Kolozsváréi’ mit Reeht berühmten botanischen Gartens
verursachten Zerstörung desselben und entwirft einen Plán dér
Rettung des noch verbleibenden Teiles event. aber einer Xeuan-
lage des Gartens.)
Dr. Richter Aladár: Emlékirat Dr. Wekerle Sándor m.
kir. ministerelnök és pénzügyminister úr excellentiájához
a budapesti bot. kertnek a Margitszigetre való áttelepítése,
továbbá a kolozsvári tud. egyetemi botanikus kert új telké-
nek sürgs megvásárlása és a fiumei Villa Giuseppe park-
jának . megszerzése tárgyában. Kolozsvár 1908. 4°, 8. p.
. .

(Denkschrift an den k. ung. Ministerprásidenten und Finanzminister

 :

99

bezüglich dér geplanten und vöm Verfasser für unvorteilhaft ge-

haltenen Verlegung des Budapestéi’ bot. Gartens auf die Marga-
reten-Insel, ferner bez. Ankaufes eines entsprechenden Grundes
für die Zwecke des Kolozsváréi’ botanischen Gartens und An~
kaufes dér durch ihre wertvollen Kulturen bekannten Villa Giu-
seppe in Fiume.)
Dr. Zemplén Géza és Roth Gyula Adatok az erdei fák :

nitrogén felvételéhez. —
Beitráge zr Stickstoffaufnahme des
Waldes. 14 táblával. Mit 14 Tafeln. Erdészeti Kísérletek X. 1908
p. 1 — 61 (mit deutsckem Auszug).

A
szerzk erdei fák és bok- Die Verf. habén die Angabe
rok egész sorozatán vizsgálat Jajiieson’s,nach welcher die
alá vették JAMiEsoN-nak azt az Pflanzen an gewissen Trichom-
állítását, mely szerint a növé- gebilden Stickstoff assimilie-
nyek bizonyos szrképletei a rende Organe besitzen, an
nitrogén felvételére szolgálnák einer grossen Anzahl von
s kísérleteik eredménvekép a Waldbáumen und Stráuchern
szerzk valószínnek tartják einer eingehenden Prüfung
J AMiEsoN-nak a szabad nitrogén unterzogen und glauben aus
felvételére vonatkozó elméletét. dem Ergebnis darauf schliessen
Kísérleteiket olyan módon vé- zu dürfen, dass die Jamieson-
gezték, hogy az erdei fák fennt sche Theorie dér Nitrogenauf-
említett szrképleteit mikro- n almié richtig sei. Sie habén
chemiailag megvizsgálták fe- die Trichomgebilde einer mikro-
hérjére a közismert reagensek chemischen Prüfung auf Ei-
segélyével s a reactió ersségé- weiss unterzogen und schliessen
bl (a színezdés fokából) kö- auf Grund des mit bekannten
vetkeztettek a sejtek fehérje- Reagentien erzielten Grades dér
tartamára. Ezekkel a kísér- Reaction auf deu Eiweissgehalt
leteikkel kapcsolatosan meg- dér Zellen. Zugleich wurde auch
vizsgálták ugyanazoknak a fás dér Nitrogengehalt dér betr.
növényeknek nitrogéntartalmát Holzgewachse bestimmt. Diese
is. Ezen nitrogén-gyjtknek vermeintlichen assimilierenden
tartott szrök
a czikkhez adott Trichome werden auf den bei-
10 színes s 4 fekete nyomású gegebenen 10 Farbentafeln und
táblán vannak lerajzolva* 4 scbwarzen Tafeln abge-
bildet. D.
Dr. Kövessi Ferencz Dr Franz Kövessi Bemer- :

Észrevételek az erdei fák kungen zu dér- auf die Stick-

nitrogénfelvétele czím ta- stoffaufnahme des Waldes
nulmányhoz. bezügliche Studie.
Erdészeti Lapok 1908. XX I. füzet (Heft.)
Szerz a fentebbi tanulmány Dér Verf. unterzieht die in
vizsgálati módszereit és az dér vorerwáhnten Studie ange-

* Miért írnak szerzk következetesen «Ginkifo»- 1? (Ref.)

7*
100

ezekbl vont eredményeket teszi wandten Methoden u. die mit

kritikai megvilágítás tárgyává. diesen erreichten Ergebnisse ei-
Kifogásolja elssorban azt. hogy uer kritischen Besprechung. Er
a tanulmány szerzi nem vol- bemangelt vor allém, dass die
tak tekintettel a megvizsgált Verf. keine Rücksicht auf das
sejtek korára, melylyel pedig Altér dér untersuchten Zellen
köztudomás szerint lényeges genommen habén, da es doeh
összefüggésben van a sejtek bekannt ist, dass das Altér dér
plazmájának tömörsége s így Zellen ihren Eiweissgelialt und
a fehérje (plazma) reactio in- somit auch die Eiweiss- (Plas-
tensitása is. « Tisztán látható ma-) Reactionen wesentlieh be-
ezen összefüggésekbl, hogy einflusst; es ist nach ihm «aus
minden idevonatkozó szabáh
-
diesem Zusammenhange klar,
betartásával is, csak teljesen dass auch bei strenger Befol-
egyenl korú, illetve fejldött- gung dér Methode, mit dieser
ség sejteket lehet ezen eljárás nur bei vollkommen gleichalt-
segítségével összehasonlítani, rigen resp. in gleichem Ent-
minden más esetben az ered- wiklungsstadium befindlichen
mény téves. » A szerzk által Zellen ein Vergleich möglich
végzett összehasonlítások nem ware, in jedem anderen Falle
vonatkoznak semmiféle (physio- aber die Schlüsse falsch sein
logiai) egységre a legváltozato-
; müssen.» Die von den Ver-
sabb alakú és fejldöttség fassern herangezogenen Ver-
szerveken végzett vizsgálatok gleiche beziehen sich auf keine
quantitativ összehasonlításra (physiologischen) Einheiten die
:

merben alkalmatlanok. an verschiedenartig geformten

und verschiedenartig entwickel-
ten Organen durchgeführten
Untersuchungen hált er als
fül* quantitative Vergleiche
gánzlich ungeeignet.
Szerz szintúgy nem találja Auch halt K. die aus den
helyesnek a fák nitrogén tar- Stickstoffbestimmungen gezo-
talmára vonatkozó vizsgálataik- genen Schlüsse fül* unrichtig,
hoz fzött következtetéseiket und da die Verf. auf Grund
sem. S minthogy a szerzk ihrer Untersuchungen gar niclit
összegyjtött adataik alapján angaben können, welche Or-
nem képesek megmondani még gane, resp. welche Zellen mehr
azt sem. hogy a növény milyen Stickstoff enthalten, hált er ihre
szervéhez tartozó sejtekben Angaben bei Beurteilung dieser
van több nitrogén, ezért ada- Frage fül* nichtssagend und
taikat Kövessi a kitzött kér- irreführend.
désben semmitmondóknak, st
zavartkeltknek tartja.
Jamieson azt írja, hogy a Jamieson behauptet, dass die
fiatal szrsejtek kifejldésük jungenTrichomgebilde vor ihrer
eltt fehérjét nem tartalmaznak, vollkominenen Entwicklung kein
 —

101

ami már a sejtek plasmatar- Eiweiss enthalten, was doeh

talma folytán is lehetetlen. schonwegen des Plasmainhaltes
Ahhoz, hogy a szrsejtekben dér Zellen unriehtig ist. Um es
lev fehérjéknek a leveg sza- beweisen zu können, dass dér
bad nitrogénjébl való eredetét Eiweissgehalt derTrichomzellen
bebizonyíthassuk, nem pusztán vöm Stickstoff dér Luft her-
chemiai reactio-k, hanem a stammt, genügen chemische
physiologiai kísérletek egész Reactionen nicht zu diesem
;

sora szükséges. Zwecke miisste mán eine ganze

Reihe von physiologischen Ver-
suchen anstellen. L.

Pál András: Csángó növénynevek. —

A. Pál: Csángó
Pflanzennamen. «Magyar Nyelvr» Jahrg. XXXVII. évf. 1908.
H. VIII. f. p. 376-7.
Néhány növénynek Tatrang- Volkstümliche Xamen eini-
ban (Brassóm.) használatos ger Pflanzen aus dér Gegend
magyar megnevezését tárgy azó von Tatrang (Kom. Brassó).
czikk. Gy.
Weber Samu : ösvé-
Új S. Weber Neue Fusssteige.
:

nyek. A Magyarországi Kár- XXXV. (1908.) -Jahrb. des Un-

pátegyesület évkönyve. XXXV. garischen Karpatenvereins. S.
évf. 1908. p. 12 —
20. (Magyar 12—20 dér ungarischen Aus-
kiadás.) gabe.
A Bélái Mészhavasok ne- Turistische Abhandlung, in
hány közönséges virágos nö- welcher einige gewöhnlichere
vényérl is megemlékez tu- Phanerogamen aus dem Gebiet
ristikai leírás. dér Bélaer Kalkalpen Erwah-
nung finden. Gy.
Szurák János : Adatok Északmagyarország mohaflórá-
jához. (Beitrüge zr
Kenntnis dér Moosflora Nordungarns. Növt.
—
Köziem. VII. 1908. p. 87 115. Beibl. p. (17 —
18). 6 szövegközti
képpel. (Mit 6 Textfiguren.)
A Lcse-Lublói hegység déli Dér Verfasser zahlt die im
részén gyjtött mohokat közli südlichen Teil des Lcse
a szerz, az ide vonatkozó Lublóer Gebirges gesammelten
irodalmi adatokkal kapcsolat- Moose samt den diesbezügli-
ban. Az éghajlati viszonyok, chen álteren literarischen Da-
hmérséklet, csapadék, ezek ten auf. Er bescháftigt sich
befolyásáról a növényzetre mit den klimatischen und me-
tárgyalása után részletesen teorologischen Verhaltnissen
ismerteti a mohák táplálkozási dieses Gebietes und ihrem Ein-
módját s e szerint —Dr. Fi- fluss auf die Pfianze schliess-
:

larszky manuscriptuma alap- lich veröffentlieht dér Verf.

ján — felosztja a mohákat kö- eine Einteilung nach einem Ma-
vetkez csoportokra : nuscript Dr. Filarszky’s, wel-
chem die Ernahrungsverhált-
 :: :

102

nisse zu Grunde liegeu. Diese

Einteilung ist die t'olgende
A) Autophyta, I. Hydrophyta, a) Helophgta b) Pelophyta ;
—
,

II.Euphyta, a) Xeropkyta, b) Mesophyta; III. Aérophyla. B) Al-

lophyta, IV. Hemisaprophyta.
Fenti területrl 23 faj máj-, Es werden aus dem erwahn-
92 faj lombosmohát említ ten Gebiet 23 Leber- und 92
szerz, ezekhez véve az iro- Laubmoos-Arten ervvahnt; ein-
dalmi adatokat, összesen 130 schliesslich dér dér Li- in
faj ismeretes a Lcse-Lublói teratur bereits angeführten
hegység déli részérl. A 98 sind im Ganzén 130 Species
— 115 old. adja a részletes fel- aus dem Gebiete bekannt. Aus
sorolást. Kiemelendk dér S. 98 —
115 veröffentlich-
ten Enumeration heben wir
folgende Arten hervor:
Scapania aeqniloba (Schwaegr.) Dum. Jagen-Ivnecht; Sphag- :

num fimbriatum Wils. in valle Bicir :

;
D
icranuvn fulvellum (Dicks.)
S.m. in monte Nagyzhegy et Keresztheg\-
: D. Sauteri Schimp. ;
:

in tractu Ulozsa; Campylopus atrovirens De Nt., C. subulatus

Schimp.: in tractu Löcsefüred; C. Miidei Limpr., Splachnum am-
pullaceum L. in monte Keresztheg}7
: Bryum cirrhatum Hoppé;

f. Hornsch. in silva Durst nominata

: Br. intermedium (Ludw.j
;

Brid. in tractu Löcsefüred; Braunia alopecura (Brid.) Limpr.: in

:

monte Akasztófahegy; Enrhynchium crassinervium (Tayl.) Bryol.

eur.: in tractu Ruszkiuócz E. Stokesii (Túra.) Bryoc. eur.: in
:

muris hortulanis; Stereodon fastigiatus (Brid.) in monte Drevenyik

—
: :

Hygrohypnum mólle Dicks.) in monte Kereszthegy; Eygroh.

i :

ochraceum (Huds.) Loeske: in valle Bicir.

A szöveg közé 5 mohának lm Text findet mán die
szár- és seta-keresztmetszeti Querschnittsbilder dér Stengel
képe van illesztve. und dér Séta von 5 Moosarten.

Gyrffy István Pozsony : J. Gyrffy : Die Leber- und

környékének máj- és lombos- Laubmoosflora dér Umge-
moh-flórája. A pozsonyi orvos- bung von Pozsony. Verhand-
természettudományi egyesület lungen des Wreines für Natur-
közleményei XXVII. (új folyam und Heilkunde zu Pozsony
XVIII.) kötet. 1 906. évf. Pozsonv (Pressburg). Neue Folge XVIII.
1908 p. 1—33. des ganzen Beibe XMI. Bánd,
Jahrg. 1906. Pozsony 1908, p.
1—33.
Összefoglalása a következ Zusammenfassung dér auf
szerzk Pozsony moh flórájára die Moosflora dér Umgebung
vonatkozó közléseinek von Pozsony beziiglichen Pu-
blikationen von :
 ) :

103

Bai.lus, Baumgartner, Báumler, Bolla, Endlicher, Förster,

Holuby, Juratzka, Kornhuber, Lujinitzer, Matouschek, Sabransky
und ScHNELLER.
Dr. Heinrich Sabransky : Kleine Beitráge zr Flóra
Posoniensis. Ugyanott, ebenda p. —
34 37.
Szerz I.) értekezik a Pozsony Dér Verfasser beschaftigt
melletti «Zergehegy», «Hasen- sich in dieser Abhandlung I.)

sprung», Pozsonyborostyánk s mit Archieracien welche in ,

Ivramererd környékén található dér Umgebung von Pozsony,

Archieracium-ök. közi a kö- in dér Gegend «Hasensprang»,
vetkezkrl: a H. sabaWjdam L., Pozsonyborostyánk, «Kramer-
mely mint silvestre subspecies wald)' etc. vorkonnnen; diese
fordúl itt el H. silvestre ;
sind PL. sabaudum L.
: subsp.
Tausgh subsp. sublactucaceum silvestre ; H. silvestre Tausch
Zahn H. racemosum W. K.
;
subsp. Zahn
sublactucaceum ;

subsp. barbatum Tausch. A Pl. racemosum W. K. subsp.

Kramererdben gyakori a barbatum Tauscii. lm Kramer-
H pseudoboreale Arv.-Touv. = wald hantig ist H. pseudobo-
=
:

H. melanocalathium Borb. reale Arv.-Touv. = H. mela-

II.subbarbatum Bec.k H. sa- = nocalathium Borb. = H. sub-
bauduvi ( boreale X racemosum barbatum Beck =
H. sabaudum
barbatum s pedig kizárólag
(i
)
boreale X racemosum (barba-
(i
)

a superbarbatum X sabaudum tum) und zwar ausschliesslich

formában. H. curvidens Jord. in dér Form von superbarba-
= H. sabaudum X umbella- tum X sabaudum. H. curvi-
tum-ot csak egy helyen találta dens Jord. =
H. sabaudum X
—
szerz (p. 34 36.). II.) Eddigelé umbellatum hat dér Yerf. nur
csak a Kis-Kárpátokban honos an einer einzigen Stelle gefun-
Ruhás Posoniensis SABR.-val den. lm
Teil spricht dér
II.
— melyet szerz szerint a kü- A’erf. das Artenrecht von
iiber
lönböz munkák, különösen Rubus Posoniensis Sabr., wel-
Focke alapján, hibásan értel- cher nur in den Klemen Kar-
meznek —
foglalkozik beha- jiathen vorkommt; und welche
tóbban. Art verschiedene Autoren —
besonders nach Focke in —
ihren Werken falsch aufgefasst
habén. Gy.
Schullerus Josef : Zr Blütenbiologie des Gartenmohnes.
(A kerti mák virágjának biológiájához.)
Yerh. u. Mitt. dér siebenb. Ver. für Naturw. LVII. 1907 p.
69 77. Mit 1 Tafel. Hermannstadt. 1908.
Megfigyelései alapján arra !
Yerf. kom mt zu dem Sckluss,
az eredményre jut, hogy a dass die hiingende Lage dér
bimbó bókoló helyzete nem vé- Blütenknospe nicht Schutzstel-
delmi állás, hanem a növeke- lung, sondern Wirkung des
dési mód s a nehézségi er \Yaekstums und dér mechani-
 —
:

10 4

okozta jelenség, hogy a csésze- schen Schwerkraft sei, dass die

levelek összezáródása s azok- Kelchblátter durch Zusammen-
nak meze a bels virágrészek schluss und Überzug einen
megvédését czélozza, hogy a Schutz dér inneren Blütenteile
virág felegyenesedését s kinyi- bilden, dass die Aufrichtung
lását inkább a fény s a h und Entfaltung dér Bliite auf
befolyása okozza, mint a ro- Licht und Wiirmehunger, we-
varok odacsalogatásának czélja, niger auf Anlockung von In-
s hogy a mák virágja inkább sekten deutet und dass die
anemophilus mint zoidiophilus Mohn bliite eher anemophil als
berendezés. zoidiophil sei.

(Pax F.) Beitrag zr T

: árflora Siebenbiirgens.
Ebenda (ugyanitt) p. 7Í)
-Jegyzéke a nagyszebeni term. Verzeichnis dér von Prof.
tud. egyesület gyjteményében Dr. Pax determinierten Pflan-
lév azon korai harmadkorú zenreste aus dér jiingeren
kövületeknek, mezeket Pax ta- Tertiarzeit, welche sich in dér
nár határozott meg. Sammlung des siebenb. Verei-
nes betiden.
Dr. Kari Ungar: Ein botanischer Ausflug in das Rod-
naer Gebirge.
Ebenda (ugyanitt) p. 84 — 83.
Az Ünkre s a Ivorongyis-ra Schilderung eines Ausfluges
tett ándulásnak leírása. A
kii auf das Kubborn (= Ünk)
szerzt aggodalmaival szemben und den Korongyis Rodna. bei
megnyugtathatjuk, hogy a Entgegen seinen Befiirchtungen
Senecillis carpathica (szerinte können wir den Verf. dieses
Korongyison meg-
í/lauca) bár a Berichtes versichern, dass Se-
lehetsen ritka, de még telje- necillis carpathica (als «glauca»
sen nem pusztáit ki. erwahnt), auf dem Korongyis
noch nicht ausgerottet ist.
A czikkben említett Euphra- Die von dórt erwáhnte
sia minima v. illyrica aligha- Euphrasia minima oder illyrica
nem az E. Tátráé Wettst. ;
dürfte =
E. Tátráé Wettst.
a Sempervivum arenarium pe- sein, Sempervivum arenarium
dig termhelye után ítélve a (e loco) aber dem S. hirtellum
8’. hirtellum Schott. (Ref.) I
Schott entsprechen. (Ref.)

Dr. K Ungar
Flórian v. Porcius.
:

Ebenda (ugyanitt) p. 84 85. —

Megemlékezés a czímben Nachruf an den 1906 ver-
megnevezett neves rodnai bo- storbenen bekannten Rodnaer
tanikusról. Botaniker.
Pax F. : Bambusium sepultum Andrá.
84-. -Jahresber. dér Schles. (les. für vaterl. Kultur. Breslau
1908. p. 19—20.
 :
:

105

Szerz ezen czikkében kimu- Nach Yerf. ist das aus dér
hogy a Nagy-Szeben vi-
tatja, Umgebung von Nagy-Szeben
dékérl ismert B. sepultmn nem kannte B. sepultmn nichts an-
egyéb mint egy kétszik nö- deres, als ein von Kaik in-
vény fájának mészszel való in- krustiertes Stiick einer dicoty-
crustatiója. len Holzpflanze.
Pax F. : Über Tertiárpflanzen aus Siebenbürgen.
Ugvanitt (ebenda) p. 21 24 —
A M. B. L. 1908 262. olda- Vomiufige Mitteilung über
:

lán ismertetett czikkben fog- das in dér «Tertiárflora des

laltakra vonatkozó elzetes je- Zsiltales» Veröffentlichte. Vgl.
lentés. U. B. Bl. 1908 262. :

Dr. Aurél Forenbacher Vegetacione formacije Zagre-

:

backe okoline. (Die Pflanzenformationen dér Umgebung von

Zagreb.)
Sept.-Abdr. aus Rád. Jugoslav. Akad. Zagreb Kuj. 175.
Zagreb 1908, 80. p. mit französ. Resumé.
Kiegészítése, v részben pedig Ergánzung, teilweise aber
helyesbítése Saric M.-nek Berichtigung einer dasselbe
ugyanezen tárgyról írt dolgoza- Therna behandelnden Arbeit
tának. A szerz Zagreb vidékén M. Saric’s. Verf. unterscdieidet
a következ formáeziókat külön- im Gebiete dér Zagreber Flóra
bözteti meg 1 . erdformácziók folgende Formationen 1. Wald- :

a) lucz- és jegenye-fen} 7
, b) formationen a) Picea excelsa
:

bükk, c) kocsány tálán tölgy, d) u. Abies albn b) Fagus silvct-

,

kocsányos tölgy, e ) partmenti tica Quercus sessiliflora d)

,
c) ,

erdk 2. bozótformácziók f)
; :
Qu. Bobur, e) Uferwaldforma-
mogyoró 3. fátlan formácziók
;
tionen 2. Busehformationen
;
:

g) völgyi rétek, h) mocsaras f) Corylus Avellana ;

3. bauin-
rétek, í) mocsarak, k) vízi nö- lose Formationen g) Talwie- :

vények ;
4. a kultivált talajok. sen, h) Sumpfwiesen, i) Sumpf-
flora, k) Wasserpflanzen 4. ;

Kulturland l) Acker und Gar-

:

ten, m) Ruderalflora.
Dragutin Hirc: Revizija Hi-vatske Flóré. Revisio Flóráé
Croaticae. I.
Sept.-Abdr. (Különnyomás a) «Rad. Jugosl. Akad.» Heft 155,
158, 159, 161, 167, 169 u. 173 (bis) Zagreb 1908. 8° 611. p.
A m szerzje a horvát
Flóra e revíziójával, melynek
Diese verdienstvolle Revi-
dérén I. Bánd nunmehr
sion,
els kötete immár be van fe- vollstandig vorliegt, bildet ein
jezve, valóban elismerésre höchst erwünschtes Supple-
méltó munkát végzett ;
mve ment zu Schlosser und Vuko-
egy kívánatos pótléka Schlosser tinovic’s Flóra Croatica ;
viele
és V ukotinovic Flóra croaticá- Angaben derselben
iri'tümliche
jának, melynek számos téves werden auf Grund dér dem
106

adatját helyesbítette a rendel- Vert. zr Verfiigung gestande-

kezésére állott SCHLOSSER, Vu- nen Herbarien Vukotinovic’s
kot. és Klinggraeff herbáriu- Schlosser’s u Klikgraeff’s be-
mok alapján s újabb adatok- richtigt und mit neueren An-
kal egészítette ki. gaben ergiinzt.

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über auslandische botan. Arbeiten.

Dr. E. M. Kronfeld Anton Kerner von Marilaun. Leipzig.

:

Chr. Herm. Tauchnitz. 1908. 8°, 392 p. 25 képpel s 3 facsimile-

val. Ara 12 márka, kötve 13 márka 50 pf.

Mindig érdekes kiváló em- Es ist immer interessant

berek szellemi mhelyébe egy cinen Blick in die geistige
pillantást megismerni
vetni s Werkstlitte bedeutender Por-
azt a milieu-t,amelyben éltek schéi auf das Milieu, in wel-
-

s mködtek. Kronfeld Kerner chem sie gelebt und gewirkt

életrajza a részletekig kidol- habén, zu werfen. Die Kerner-
gozott kéjiét nyújtja e tu- Biographie Kronfeld’s entrollt
dós szellemi fejldésmenetének, uns min ein bis in das Detail
aki a természeti jelenségek ausgearbeitetes Bild des Wer-
leírását eddig felül nem múlt deganges dieses bisher unüber-
tökéletességre tudta vinni. troffenen Meisters dér beschrei-
Számos hátrahagyott feljegy- benden Wissenschaften, welcbe
zésének s tudományos levele- durch Veröffentlichung vieler
zése egy részének közzététe- handschriftlicher Aufzeichnun-
lével e m jóval többet nyújt, gen und eines Teiles seiner
mint a mennyit egy szó szo- wissenschaftlichen Correspon-
rosabb értelmében vett élet- denz inhaltlich viel mehr bietet,
rajztól elvárunk. als mán von einer Biographie
im gewöhnlichen Sinne des
Wortes zu erwarten jiflegt.
Akiknek az a szerencséjük Allé, denen das Glück zu
volt, hogy ez eg\ évtizeddel
r
Teil geworden war, dem vor
ezeltt elhunyt tudóssal köze- cinem Jahrzehnt verstorbenen
lebbbi összeköttetésbe juthat- Forscher niiher treten zu kön-
tak, tudják, hogy Kerner nen, wissen, dass Kerner zu
azokhoz tartozott, akik mveik- jenen Porschém gehört hat, die
ben nem közölték mindazt, nicht alles, \vass sie wussten, in
amit tudtak. Mvei tudományos ihren Werken niedergelegt ha-
kutatásainak csak szemelvé- bén seine Werke enthalten nur
;

nyeit nyújtják sokat él szó-

;
eine Auslese seiner Forschun-
val közölt tanítványaival, akik- gen ;
einiges hat er seinen
ben szavai traditióként élnek Schülern mitgeteilt und dics
tovább, még több az, ami ed- lebt als Tradition in unsweiter
 —

107

dig közzé nem tett kéziratai- vieles blieb in seinen Manu-

ban van letéve, — a legtöbb, scripten als unbehobener Schatz
sajnos, sírba szállt vele. liegen, noch mehr ist aber
Életrajza azért érdekel ben- als unwiederbringlicher Ver-
nünket közelebbrl, mert Ker- lust mit ihm zu Grabe getra-
nek munkásságának néhány gen worden. Uns Ungarn in-
legtermékenyebb évét (1855 teressiert diese Biographie um-
1860) a mi országunkban töl- somehr, als Iverner einen Teil
tötte el s mert számos termé- seiner fruchtbarsten Arbeits-
keny eszméjének els impul- zeit (1855 —1860) in unserem
zusa a legszorosabb kapcsolat- Lande zugebracht hat und
ban áll a középmagyarországi viele seiner in so glanzender
Flóra kikutatásával. A Ma- Weise ausgearbeiteten Gedan-
gyarországon eltöltött id en- ken auf Impulse zurückzufiih-
nek következtében életrajzában ren sind, welche auf das in-

mnagy
is szerepet játszik
szerzjének sikerült is
s
ezt
a nigste mit dér Erforschung
dér mittelungarischen Flóra
a fejezetet az elejétl végig verknüpft sind. So spielt denn
érdekes könyv egyik legvon- auch in seiner Biographie das
zóbb részévé tenni, különösen Kapitel «Ungarisehe Zeit» eine
pedig a kell módon kidombo- bedeutende Rolle es ’ist auch
;

rítani azt az igaz, bens ro- dem Verf. gelungen, dieses zu

konszenvet, melyet e nagy tu- einem dér anziehendsten seines
dós a magyarok országa s népe vöm Anfang bis zum Ende
iránt mindenha érzett. interessanten Werkes auszu-
gestalten und hierbei die auf-
richtige Sympathie dieses gros-
sen Forschers für Ungarn und
seine Bewohner dér Wahrheit
gemáss zum Ausdrucke zu
br ingen.

Dr Ludwig Diels’s Pflanzengeographie. Sammlung Göschen.

Leipzig 1908. 8° 163 p. Preis (ára) in Ganzleinenband (vászon-
kötésben) 80 Pf.
A «Káté» terjedelm kivo- Von einem Compendium im
natos mvektl általában nem Umfange dieses Werke wird
várunk többet, minthogy lehe- gewöhnlich nicht mehr ver-
tleg rövid kivonatban nyújt- langt, als dass es in Form eines
sanak áttekintést az illet tu- möglichst kurzen Auszuges
dományág mai állásáról. einen Überblick iiber den der-
maligen Stand des betreffenden
Wissenschaftszweigesgewahre.
A DiELs-féle könyv
ezzel Das DiELs’sche Werk bietet
szemben compilatio helyett s nun, olme den Umfang eines
a nélkül, hogy egy rövid com- kurzen Compendiums zu tiber-
pendium terjedelmét megha- schreiten, statt einer Compi-
 ;

108

ladná, egy teljesen új, eredeti lation ein voll standig neues,
müvet nyújt, mely lapidáris originelles Werk, welches trotz
rövidsége mellett mindazzal, seiner lapidarischen Ktirze mit
amit a szerzje b
tapasztala- allém dem, was uns dér Yerf.
taiból közöl benne, az e téren aus dem reichen Schatze sei-
megjelent irodalom legjelesebb ner Erfahrungen mitteilt, zu
mvei közé sorolandó. E helyen den wertvollsten Erscheinun-
csak az idegen növények meg- gen auf diesem Gebiete ge-
településérl s a phylogenesis- ziihlt werden muss. Von den
rl írt érdekes fejezeteket aka- besonders interessanten Ka-
rom kiemelni, mint olyanokat, piteln mögen hier jene über
melyekben kevésbbé ismert té- Xaturalisation und über Phylo-
nyek és példák oly sorozatát genetik hervorgehoben werden,
találjuk, melyek ki fogják b- in welchen mán eine Fülle
víteni a látókörét azoknak is, von wenigcr bekannten Tat-
akik nincsenek abban a sze- sachen und Beispielen ange-
rencsés helyzetben, hogy nagy fiihrt findet, welche geeignet
utazásokkal s idegen földrészek sind den Gesichtskreis solcher,
területén végzett növénygeo- die nicht in dér Lage sind
graphiai munkálkodással sze- sich durch grössere Reisen
rezzenek tudomást azokról a und pflanzengeogr. Arbeit auf
sajátságos tényekrl, melybl dem Gebiete fremder Erdteile
értékes szemelvényeket talá- Einblick in so viele merkwür-
lunk e mben. digeYorkommnisse zu verschaf-
fen, wesentlieh zu enveitern. D.

István Gyrffy II. Additamenta ad flórám bryologicam

:

Hungáriáé. —
«Revue Bryologique» 35® année, 1908, no 4.
p. 97 — 98.
Leírása és ismertetése a Beschreibung und Mitteilung
Grimmia (Gasterogrimmia) poi- von Grimmia (Gasterogrimmia)
kilostoma Cardot et Sebille poikilostoma Cardot & Sebhle,
mohának, melyet szerz és Pé- welche dér Verfasser und M.
terfi az erdélyi részekben, t. i. Péterfi in Siebenbiirgen im
az Aranyos völgyében Vidaly Aranyos-Tal zwischen den Dör-
és Offenbánya falvak között fern Vidaly et Offenbánya i. J.
gyjtöttek 1902. máj. 8-án. — 1902 8. Mai entdeckt habén.—
E moha eddigelé csak F r a n- Dieses Moos war bisher n u r
cziaországból volt isme- aus Frankreich bekannt.
retes. [Cardot és Sebille ere- [Cardot et Sebille schreiben Gr.
detileg Gr. ]) o e c i 1 o stoma-t poec i 1 o stoma nach dem Yer-
írnak, a szerz a p oi k i 1 o stoma fasser ist die Schreibwese poi-
név használatát ajánlja. — Ref.] k i 1 o stoma richtiger. —Ref.] y.

Victor Schiffner Untersuchungen über die Marchan-

—
:

tiaceen-Gattung Bucegia. (Mit 24 Abbildungen im Text) Bei-

be f t e zum Botanischen Centralblatt. Bánd XXI II.
(1908.) Abteilung II. Heft. 3. p. 273—290.
 ; ::

109

A S. professzor eme
Radian Dér Yerf. bescháftigt sich
nemrég felfedezte nevezetes és in dieser Abhandlung mit dem
érdekes Bucegia romanicci máj- von Prof. S. Radian ent-
moháról «Über
értekezik. Az I. deckten, neuen Lebermoos
das Vorkommen von Bucegia Bucegia romanica. lm I. Teil
romanica-D cím részben ismer- dem Titel «Über
gibt er unter :

teti e ritka májmoha a Magas- das Vorkommen von Bucegia

Tátra lengyel- és magyarországi román ica-a die Geschichte dér
oldalán való felfedezésének tör- Entdeckung dieser seltenen Art
ténetét; felsorolja az összes auf dér polnischen und un-
eddig ismert lelhelyeket [lásd garischen Seite dér Hohen
Magyar Bot. Lapok 1908. évf. Tátra u. stellt ilire bisher be-
—
37 39. oldalát], —
A II. «Un- : kannten Fundorte zusammen
tersuchungen betreffend die (Vgl. Ung. Bot. Bl. Jahrg. 1908.
Morphologie und Anatomie von p. 36 —
7.)
—
lm II. Teil teilt
Bucegia » —
cím részben a dér Verf. unter dem Titel
magas-tátrai él
anyagon «Untersuchungen betreffend die
végzett beható vizsgálatainak Morphologie und Anatomie von
közli eredményét, melyek Ra- Bucegia romanica » —
die Er-
dian (Bulletin de l’herbier de gebnisse seiner an dem, aus
l’ínst. bot. de Bucarest No dér H. -Tátra stammendenleben-
3—4. 1903.) és a freiburgi den Matériái durchgeführten
Mi lee K. DR.-nak (Raben- Untersuchungen mit, welehe
horst’s Krypt. —
FI. II. Anti. die von S. Radian (Bulletin de
VI. Bnd. Lief. 5. p. 295 — 8.) l lierbier de l’Inst. bot. de Bu-
vizsgálatait ersítik meg és carest No 3—4. 1903.) und Dr.
igen fontos adatokkal bvítik K. Müller in Frib. (Raben-
ki. A
ventralis pikkelyek, a 3 horst’s Krypt. — FI. II. Anti.
és különösen részletesen a Q VI. Bnd. Lief. 5. p 295 8.) —
receptaculumok, a pseudoperi- mitgeteilten Ergebnisse bestati-
anthium,a tok falának s a spórák- gen und mit wichtigen Details
nak tárgyalásához a szerz igen erweitern. —
Den Bau dér
fontos kritikai megjegyzéseket ventralen Scliuppen, dér 3 —
fz az értékes dolgozatot 24
; und besonders ausführlich dér
szövegközi ábra világosítja meg. 9 Receptacula, des Pseudo-
perianthes dér Kapselwand und
dér Sporen bespricht dér Verf.
mit kritischen Anmerkungen
die wertvolle Abhandlung er-
lautern 24 Textfiguren. y.
E. Janchen Eine botani che Reise in die dinarischen
:

Alpen und den Velebit. (Botan. utazás a dinarikus havasokban

s a Yelebitben.) Mitt. des Naturv Ver. a. d. Univers. Wien VI.
p. 69—97. 1908.
Leírása a címben nevezett Schilderung eiuer botani-
hegységekben tett botanikai schen Reise in das genannte
utazásnak, mely alkalommal a Gebiet, gelegentlich welcker
110

szerz számos oly hegycsúcsot eine Anzabl von Botanikern

kutatott át szép sikerrel, ame- bisher nicht betretener Berge
lyen eddig botanikus nem járt. mit scbönem Erfolge durch-
forscht wurden. D.
E. Janchen und Watzl
Ein neuer Dentaria Bastard.
B.
Oesterr. Botan. Zeitschr. Jahrg. 1908. N° 1, p. 1-2.
Leírása a Cardamine Dege- Beschreibung von Cardamine
niana -Janchen et Watzl, nova Degeniana Janchen et Watzl,
hybrida = C. enneaphylla nova hybrida = ennea-C.
(L.) Crantz X polyphylla (W. phylla (L.) Crantz X
pólyphylla
IÁ.) 0. E. Schulz növénynek, (W. IÁ.) 0. E. Schulz, welche
mely a szülktl a levélkék von den Eltern in dér Zahl
számában és összetételében, a u. Zusammensetzung dér Blatt-
Cardamine diyenea, C. Killiasii chen, von Cardamine diyenea,
és D
ént ári a intermed'/a- tói a C. Killiasii und von Dentaria
virágok színe, a nagyobb leve- inter média durch die Farbe
lek és a levélkék szélesebb és dér Bliite, durch die grösseren
tompább foga által különbözik. Blattéi-und breiteren, stum-
— Gyjtötték a szerzk a Yele- pferen Zahne dér Blattchen ab-
bit-hegység «Sijaset» szakadé- weicht. Die Verfasser sam-
kéban, Raduc mellett. melten sie im Velebit - Gebirge
in dem «Sijaset»-Schlucht bei
Radué. Gy.
Erwin Janchen Die europáischen Gattungen dér Farn-
:

und Blütenpflanzen nach dem Wettsteinschen System. (Az

európai harasztok és virágos növények nemzetségei a Wettstein-
féle rendszer alapján.) Wien 1908. Verlag des naturwissenschaftl.
Vereines an dér Univers. Wien. I. Reichsstr. 4. 8°, 49 p. Preis
(ára) korona.
I

A növényneveknek a wieni Dér Verf., dér sich um die

kongresszus határozmányai den Besehlüssen des Wiener
alapján való helyesbítése körül Congresses entsprechende Rich-
már eddig is nagy érdemeket tigstellung dér Pflanzennamen
szerzett szerz e mvében az bereits grosse Verdienste er-
összes európai nemzetségneve- worben hat, giebt uns in diesem
ket veszi gondos revizió alá s Werke eine nach dem mo-
sorolja fel a legmodernebb dernsten System angeordnete,
rendszer alapján. A
volt,
czélja
az európai herbariumok-
m sorgfáltig revidierte, numme-
rierte Liste dér europáischen
nak egy a systematikai isme- Gattungsnamen, welche den
reteink mai állásának meg- Zweck verfolgt, eine dem heu-
felel rendezését lehetvé tenni. tigen Stand unseres s}r stem.
E czélból a nemzetségnevek Wissens entsprechende Anord-
sorszámmal vannak ellátva. nung von Herbarien zu er-
De systematikai s nomenkla- möglichen. Wir können dieses
túrái munkánál is szinte nél- auch bei system. und nomen-
külözhetetlen. Alacsony ára is klatorischen Arbeiten geradezu.
 : ;

Ili

el fogja segíteni széles kör- unentbehrliche Heft auf das

ben való elterjedését. beste empfehlen sein billiger
:

Preis dürfte ikm aueh eine

grosse Yerbreitung zusichern.

A kir. magy. Term.-tud Társ növénytani szakosztályá-

nak 1909, január hó 13-án tartott ülése.
Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. naturwiss.
Gesellschaft am 13. Jánner 1909.
Thaisz Lajos «A Syringa
1. 1. Thaisz hált einen
L. v.
Josikaea, mint növényföld- Vortrag «Syringa Josi-
iiber
rajzi útmutató» ezímmel Pax- kaea als pflanzengeographi-
szal szemben megersíti a scher Wegweiser)), in welchem
nevezett növénynek az «Erdös er Pax gegeniiber das Vorkom-
Kárpátok)) -bán való elfordu- men dieser Art in den Wald-
lását és részletesen fejtegeti Karpathen bestátigt und die
annak elterjedési viszonyait. Yerbreitungsverháltnisse dieser
(Lapunkban megjelenik.) Art eingehend bespricht. (Dér
Vortrag wird in unserer Zeit-
schrift erscheinen).
2. Tuzson János részletesen 2. Johann Tuzson bespricht
ismerteti F. Pax
«Gnmdziige
: eingehend den II. Bánd F. Pax’s
dér Pflanzenverbreitung in den «Grundziige dér Pflanzenver-
Karpatben» czím. munkájának breitung in den Karpathen».
nemrég megjelent II. kötetét. Wir heben von den kritischen
Eladónak a nevezett munkára Bemerkungen des Vortr. fol-
tett kritikai megjegyzéseibl gendes hervor:
a következket emeljük ki
A Nymphaea Lotus- nak a gá- Dér Yortr. meint, dass die
nóczi fosszilis flórából való Anführuug von Nymphaea Lo-
enumerálása minden alapot nél- tus aus dér fossilen Flóra von
külöz és erszakolt, szintúgy a Gánóc jeder Grundinge ent-
közölt Myrica Jaevigata Cercis ,
behre und nur gewaltsam
Tournoueri , Subái thalheymiana festgehalten wird, auch meint
stb. igen kétes értékek. Eladó er, dass die angeführte Myrica
kifogásolja, hogy Pax kevés laevigata u. SabalthaJheymiana
figyelmet fordít a Coniférákra, etc. zweifelhaften Wertes sei
jóllehet Taxus baccata,
pl. a er bemángelt, dass Pax den
s a Pinus Cembra viszonyai- Coniferen zu wenig Beachtung
nak vizsgálata fejldéstörténeti geschenkt habé seiner Mei- ;

szempontból bizonyára érté- nimg nach hátte eine Untersu-

kes eredményeket szolgáltatott chung dér Yerháltnisse des
volna. Az endemismusnak tág Yorkommens z. B. von Taxus
értelmezését s az apró fajokra baccata u. Pinus Cembra in ént-
 :

112

(pl. Sóldanella hungarica Pul- ,

wicklungsgeschichtlicher Be-
satilla Ziehyi Rubus-. Rosa-
,
ziehung wertvolle Resultate ge-
fajok, Ceniaurea pinnatifidia liefert dér Vortr. halt die weite
;

stb.) való kiterjesztését nem Umgrenzung des Begriffes von

tartja megengedhetnek; épen Endemismus u. seine Beziehung
így az Aquilegia longisepala- auf kleine Arten (z. B. Solda-
nak az A. vulgáris- szál szemben nella hungarica Pulsatilla Zi-
,

kizárólagos mészkölakó ende- chyi, Rubus- und .Kosa- Arten,

mikus fajként való feltntetése Centaurea pinnatifida) fiir un-
sem találja meg a megfelel zuiássig, auch meint er, dass
rendszertani alapját. Quercus — das Hervorheben dér Aquilegia
pubescens kétségenkívül észa- longisepala als endemische, aus-
kabbra terjed, mint ahogy azt schliesslich Kaik bewohnende
Pax így eladó is
feltnteti, Art gegenüber A. vulgáris einer
konstatálhatta elfordnlását entsprechenden system.Begrün-
Selmeczbánya vidékén. dung entbehre. — Quercus pu-
bescens reicht weiter nach Ni-
den als es Pax darstellt; dér
Vortr. hat diese Art bei Sel-
meczbánya gefunden.
Pax a burgonya hazánkba Pax hat sich nach V ortr. be-
való behozatalának idejében ziigl. des Zeitpunktes dér Ein-
majd egy évszázaddal tévedt, führung dér Kartoffel in unser
mert az általa jelzett idben Land fást um ein Jahrhnndert
már széltében
tenyésztették. geirrt an dem von ihm ange-
:

Hézagos a gombák ismertetése gebenen Zeitpunkte wurde sie

is, mert a Hazslinszky, Hollós, schon allenthalbeu gebaut. El-
Bubák stb. czikkei nincsenek halt die Angaben iiber die Pilze
kellkép felhasználva. für lückenhaft, da die Arbeiten
von Hazslinszky, Hollós, Bubák
etc. nicht gehörig berüeksieh-
tigt worden sind. L.

Gyjtemények. — Sammlungen.
Zahn, Z. H. Hieraciotheca
: C. H. Zahn Hieraciotheca
:

Europaea. Ebbl az értékes Europaea. Von dieser wert-

szárított növénygyjteménybl vollen Exsiccatensammlung ist
megjelent a IV. centuria. Ára 40 IV. Centurie erschienen.
die
M. Mint elsrangú ritkaságokat Preis 40 Mark. Von besonderen
a következket emeljük ki Raritaten heben wir liervor:
Hieracium Schmalhausenianum Litw. et Zahn (Caucasus), H.
Biébersteinii Litw. et Zahn (Caucasus), H. silesiacum Kuause, H.
Harzianum Zahn, H. virosum Páll. ssp. foliosum W. K. (e loco
eláss ), H. sparsicomum N. P. ssp. halense Murr, H. Küclcenlhalia-
num Zahn.
.Megjelent: 1909 márezius hó 3-án. — Er.scliienen: am 3. Márz 1909.
PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.
 : : —

NEW \

botan
MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. GaRD

(UNGARISCHE BOTANISCHE BLATTER.)

'Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fömunkatársak : — Hauptmltarbeiter

Dr. D EG EN ÁRPÁD. THAISZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

Bizo rn. ányban: — In Com m i ss i on

Németországban : — Für Dentschland : I Francziaországban :
— Für Frankreich :

Bei Hax Wejr-nél Bei Páni Klineksieck-nél

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. j
Paris, 3, Rue Corneille.

s pt
Vili SS 1909- BBdapesT£S“ si^ -
N- 5/9. se.

[g* Ebben a folyóiratban közölt növény leírások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kívánatos.
Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
§ 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 5/9. szám tartalma. —

Inbalt dér 5/9. Nummer. Eredeti közle- —
mények. —Originalaufsütze. —
Dr. Gáyer Gy., Vorarbeiten zu einer Mono-
graphie dér europáischen Aconitum-Arten. —
Az európai Aconitum-fajok mono-
gráfiájának elmunkálatai, p. 114. old. —
Dr. N. Kosanin, Beitrag zr Flóra
des Korab- und Bistra-Gebirges in Albanien. —
Adatok az albániai Korab- és
Bistra- hegység flórájához, p. 202. old. —
Dr. J. Murr, Rassenbildung dureh
Ríiekkreuzung, p. 207. old. —
Dr. Hollós L., Adatok Kecskemét vidékének
flórájához. —
Beitráge zr Flóra dér Umgebung von Kecskemét, p. 211. old. —
Thaisz L., A Syringa Josikaea Jaequ. fii. mint növénygeografiai útmutató.
Syriuga Josikaea Jaequ. fii. als pflanzengeogiaphische Leitpflanze, p. 213. old.
— Dr. Gyrt fy I., Bryologiai adatok a Magas-Tátra flórájához. Bryologi- —
sclie Beitráge zr Flóra dér Hohen-Tátra (VIII.), p. 21S. old. - Seymann V.,
Új Achillea-fajvegylílék Délmagyarországból. —
Ein neuer Achillea-Bastard aus
Südungaru, p. 234. old. —
Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. 1leferate —
über ungarische botanisclie Arbeiten. —
Dr. Bernátsky J., A füst okozta
károkról. — Über Rauchscháden, p. 237. old. Dr. Mágocsy-Dietz S„ A —
luezfenyö eltorzult toboza. —
Die Kriippelzapfen dér Fichte, p. 237. old. Dr. —
Zemplén G. és Rotli Gy., Adatok az erdei fák nitrogénfelvételéhez. Bei- —
tráge zr Nitrogenaufnahme dér Waldbáume, p. 239. old. Th. Ja mi esn. —
Válasz Dr. Kövessi Ferencz «Észrevéte!eire» (Bemerkungen Dr. F. Kövessi’s),
p. 239. old. —
Dr. Kövessi F., A növények nitrogénfelvev szervérl szóló
Jamieson-féle elmélet kísérleti keresztpróbája. —
Untersuchung dér Jamieson-
schen Theorie über ein Stickstoffsammelnder Organ dér Pflanzeu, p. 239. old. —
Moesz G., Az egres amerikai lisztharmatja hazánkban. Dér amerikanische —
Stacdielbeermehltau in Ungarn, p. 241. old. —
Doby G., A sóskasavas sók
szerepe a csírázásnál. —
Über die Rolle dér oxalsauren Salze bei dér Keimung,
p. 242. old. —
Weber D., Adatok néhány növénycsalád termésének és magjá-
nak anatómiájához. —
Beitráge zr Auatomie dér Samen und Frftchte einiger
wichtiger Pflanzenfamilien, p. 242 old. —
Rapaics R., Elzöldült csillagfürt-
virág. — Phyllodie dér Lupinenblílte, p. 242. old. Simon kai L., Hazánk —
és az Adria északkeleti mellékének shonos valamint honosított Ribes-fajai és
azok fajváltozatai. —
Synopsis specierum generis Ribes, in Hungária inque
ditione Adriáé septentrionali-orientalis spontanearum cultarumque, p. 242. old.
— Tuzson J., A Potentilla rupestris rendszertani tagolódása és elterjedése. —
Systematische Gliederung und Verbreitung dér Potentilla rupestris, p. 243. old.

8
— Moesz Magyarország Cordycepsei.
G., —
Die Cordyceps-Arten Ungarns,
p. 24 3. old. -- Hollendonner
F., Az Alyssum Arduini anatómiájáról. —
Über die Anatómia des Stengels von Alyssum Arduini, p. 244. old. — Tkés
L., Levélkulcs a fák és cserjék 335 fajának megismeréséhez. Schltlssel zum —
Bestimmen von Bliittern von 335 Baumen und Strauchern, p. 245. old. Dr. —
Zelenyák J., A gyógynövények hatása és használata. —
Wirkung und Ge-
brauch dér Arzneipflanzen, p. 245. old. —
Dr. Augustin B. és Dr. Lengyel
G., Vezérfonal pharmakobotanikai gyakorlatokhoz. —
Lcitfaden zu pharmako-
botanischen Übungen, p. 246. old. —
Dr. H o 1 1 ó s L., Új gombák Kecskemét
vidékérl. —
Fungi növi regionis kecskemetiensis VI, p. 246. old. D. Hirc, —
íz proljetue flóré topuskoga i njegove okoline, p. 247. old. Mágocsy-Dietz —
S., Hazslinszky P. hagyatékából. —
Aus dem Nachlasse F. Hazslinszky’s, p.
247. old. —Dr. Richter A., Jelentés a növénytárról —
Bericht tiber die bo-
tanische Abteilung, p. 247. old. —
Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. —
Referate über auslandische htan. Árbelien. —
P. Pax, Grundzüge dér Pflan-
zenverbreitung in den Karpathen II. p 248. old. —
F. Pax, Die Archieracien
dér Centralkarpaten, p. 254. old. —
Schoeniehen-Kalberlah. B. Eyferths:
Einfachste Lebensformen des Tier- u. Pflanzenreiches, p. 254. old. Dr. C. —
V a n d a s, Reliquiae Formanekianae, p. 255. old. —
Dörfleria, p. 256. old. —
Megjelent. —
Erschienen. —
A kir. magy. Term.-tud. Társ növénytani szak- •

osztályának ülései. —
Sitzung dér boton. Sektion dér kön. ung. naturwiss. Ge-
sellsciiaft. —
Gyjtemények. —
Sammlungen. —
Tud. vizsgálatra szolgáló ké-
szülékek ismertetése —
Referate über wissensch. Instrumente.
. Személyi —
liirek. —
Personalnachrichten. Meghalt. — Gestorben. —
Mellékelve— beigelegt Taf. II. sz.

Vorarbeiten zu einer Monographie dér europáischen

Aconitum-Arten. I.
Az európai Aconitum-fajok monográfiájának elmunkálatai.
áyer Gyula.

(Egy táblával. — Mit einer Tafel.)

Nachfolgende Publikation be- Jelen közlemény az Aconitum

j

handelt die europáischen Arten nemzetség európai fajaival fog-

dér Gattung Aconitum haupt- lalkozikfképen Reichenbach,
sáchlich auf Grund dér im Hst ésWuLFEN-nek a bécsi
Wiener Hofmuseum entkaltenen császárimuzeum-ban lev ere-
Originalien Reichenbach’s Host’s deti növényei és dr. Degen
und Wulfen’s und dér reichen Árpád gazdag gyjteménye
Sammlung Herrn Dr. Árpád von alapján,mely egyebek között
Degen’s, welches u. a. auch das Hoppé herbáriumát is tartal-
Herbárium Hoppe’s enthiilt. Bé- mazza. Ismeretes, hogy Rei-
ka nntlich beruft sich Reichen - chenbach gyakran hivatkozik
bach ott auf Hoppé und hat die HoppE-re és a salzburgi fajok-
salzburgischen Arten zumeist ban többnyire az példáit
nach seinen Exemplaren abge- ábrázolta.
bildet.
Auf Grund dieses wichtigen Ezen fontos vizsgálati anyag
Materialesund Studiums ande- ésegyéb herbáriumok feldol-
rer Herbare habé ich mich ent- gozása alapján szántam rá
schlosseu die Resultate meiner magamat arra, hogy az euró-
 1 15

bisherigen Studien über euro- pai sisakvirágokra vonatkozó

paische Aconiten zn publizieren tanulmányaim eddigi eredmé-
einerseits, weil die altere Aco- nyét közzétegyem.
nitum-Literatur trotz dér Menge Mert a sisakvirág nemzetség
von Arten und Formen, welche régebbi irodalma számos fajt
sie unterscheidet,eigentlich doch és fajtát megkülönböztet, de
keine Übersicht bietet, u. haupt- áttekintést még sem igen nyújt.
sáchlich, weil in dér jüngsten Másrészt és fleg pedig azért,
Literatur viele irrtiimliehe und mert az újabb munkákban szá-
unrichtige Anschauungen auf- mos helytelen és téves nézet
getaucht sind, welche bevor sie merült fel, a mely mieltt még
sich noch weiterverbreiten, ei- tovább terjedne, helyreigazí-
ner Berichtigung bedürfen. tásra szorul.
Die áltere Literatur dér Gat- Az Aconitum nemzetség ré-
tung ist von Koelle’s gelegent- gebbi irodalmát KoELLE-nek a
lich dér W
uLFENSchen Arten WuLFEN-féle fajoknál tárgya-
zu erörternden Arbeit «Spicile- landó munkájától (Spicilegium
gium observationum de Aconito, observationum de Aconito, 1788)
1788» abgesehen besonders eltekintve fleg három auctor
durch die Tatigkeit von drei jellemzi Reichenbach, Séringe
:

Autoren bezeichnet Reichen-

: és Hst. 1
)

bach, Séringe und Hst. 1 )

Von Reichenbac.h’s Arbeit ur- Reichenbach munkájáról Sé-
teilt Séringe folgend «c'est un: ringe azt mondja, hogy hosszú
des plus misérables ouvrages, id óta egyike ez a legrosszabb
qui aient. paru depuis long- munkáknak, de ezt az Ítéletet
temps», ein Urteil, welches mit ugyanolyan joggal lehetne Sé-
ebensolchem Recht auf Séringe RiNGE-re visszafordítani. Mert a
zurückzuwenden ware. Denn mig Reichenbach a természetes
wáhrend Reichenbach die na- csoportokat gyakran mégis jól
tiirlichen Gruppén doch oft gut meglátta, addig Séringe csekély
erkannt hatte, hat Séringe mit és elégtelen növényanyaggal
einem ungeníigendem Matériái dolgozott (a termhelyek fel-
gearbeitet (dies beweist die tn csekély száma!), az alakok
spárliche Zahl dér angegebenen megítélésében kritikát egyálta-
Standorte) und gar keine Kritik lán nem gyakorolt egyéni el- :

in dér Beurteilung dér Formen téréseket gyakran kiemelt (A.

geübt oft sind nur individuelle
: Anthora var. indinatum és
Untersehiede hervorgehoben (A. eulophum a svájczi Reculet-rl)
Anthora var. indinatum u. eu- és gyakran sectiókat összefog-
lophum vöm Reculet) und oft lalt (pl. A. Napellus var. gros-
sind Sectionen nickt erkannt sum melynek
,
társnevei külön-
worden (A. Napellus var. yros- böz sectiókhoz tartoznak). -
sum mit Synonymen, welche Tényleg azonban Reichenbach
M Reichenbach: Übersicht (1819) Monographia (1820) Illustratio 1823-7) ’

— —
; ; (

Icones ti. germ. IV. (1840). Sékjnge :Esqu. inon. Acon. (1828). Hst: FI
Austriaca, II. (1831). — In DC. Prodr. wiederholt Sék, sein Esquisse.

8*
116

verscbiedenen Seetionen ange- munkái gyakran leküzdhetetlen

hören). Tatsáchlich aber bietet nehézségeket okoznak.
das eingehendere Stúdium dér
REiCHENBACH’schen Werke oft
unglaubliehe Schwierigkeiten.
Reichenbach hat besonders Reicheabach fleg két irány-
in zwei Richtungen gefehlt. Dér ban hibázott. Az egyik hibája
eine Fehler war, dass nachdem az volt, hogy ha már egyszer a
er in die minutiöse Gliederung nemzetségnek aprólékos, mond-
dér Gattung eingegangen ist, hatni elemi fajokra való szét-
er die Methode dér detaillierten tagolásába belement, a Mono-
Beschreibungen seiner Mono- graphia gén. Ac. részletes leírá-
graphia gén. Ac. in den spateren sait késbbi müveiben elhagyta
Werken weggelassen und die és a leírásokat gyakran egy-
Beschreibungen oft so reduciert két tulajdonság kiemelésére
hat, dass die richtige Erken- szorította, a mi az illet növény-
uung dér betreffenden Pflanze nek más tulajdonságok alapján
haufigsehrerschwertwird;\venn való megítélését megnehezíti és
uns dann auch noch sein Her- ha még aztán Reichb. herbáriuma
bai" im Stiche liisst, ist sie oft is cserben hagy, majdnem lehe-
fást unmöglich. tetlenné teszi.
Dér zweite Fehler liegt in Egy második hiba korának
dér Auffassung seiner Zeit. Um szellemében gyökerezik. Hogy
die Konstanz einer Pflanzen- egy bizonyos növényalak faji
form und dérén Unabhangigkeit jellegét, állandóságát és a küls
von ausseren Einflíissen zu be- életviszonyoktól való független-
weisen, war sein Prinzip, die- ségét bebizoiy itsa, Reichenbach
selbe Form in möglichst entle- törekvése az volt. hogy azt
genen Gebieten nachzuweisen, minél távolabb es vidékekrl
dadurch sind —
in Folge einer kimutassa és ilyen könnyen
leicht verstiindlichen Selbsttau- érthet önámításból magyaráz-
schung — die hiiutigen Angaben ható számos európai növény
europaischer Arten in Sibirien, elfordulása « Szibériában, a
im Caucasus etc. und die un- Kaukázusban », meg sok Rei-
mögliche geographische Ver- CHENBAGH-féle fajnak lehetetlen
breitung vieler Arten erklarbar. földrajzi elterjedése.
Die íibrigen Fehler, dass die A többi hiba,hogy a képek
Abbildungen nicht immer ge- nem mindig hívek, hogy az ala-
treu sind, dass in dér Umgren- kok körülhatárolásában kritikát
zung dér Formen keine Kritik nem látunk, hogy néha torz-
getibt wurde, dass manchmal alakok fajok gyanánt szere-
monströse Formen als Arten pelnek, élesen elüt fajok pedig
beschrieben wurden, wáhrend egybefoglaltaknak, ismert hibái
scharf getrennte Arten zusam- a REiciiENBACH-féle Aconitum-
mengefasst werden, sind be- munkáknak.
kannte Fehler dér Reichenbach-
schen Aconitum Arbeiten.
 117

Hst hat in semer Flóra Hst Flóra Austriaca c. m-

Austriaca eme grössere Anzahl vében nagyobb számú Aconi-
von Aconitum-Arten aufgestellt. tum-fajt ismertet. Leírásai min-
Seine Beschreibungen sind im- dig határozottak, de az a hibá-
mer prázis, habén aber den juk, hogy bizonyos meghatá-
Nachteil, dass sie auf ganz be- rozott herbáriumi vagy kerti
stimmte Herbar- oder Garten- példára vonatkoznak, úgyhogy
Exemplare gegriindetsind, sich inkább egyéneket, mint fajokat
alsó mehr auf Individuen als jelelnek.
auf Arten beziehen.
Einen wirkliehen Wert be- Valóságos értéket képvisel
sitztaber in dér filteren Aconi- azonban az Aconitum-nemzet-
tum-Literatur die Bearbeitung ség régebbi irodalmában De
De Candolle’s in dem Regni Caadolle munkája a Regni
Vég. Systema Naturale, 1818. Vég. Systema Naturale I. köte-
Wáre das Stúdium dér Gattung tében. Hogyha a nemzetség
auf jenem vorsichtigen — wenn tanulmányozása ezen az óvatos,
auch nicht fehlerfreien — Wege mégha nem is hibátlan ösvé-
weitergegangen, würden wir nyen haladt volna tovább, nem
nicht jetzt noch immer erst am állanánk az Aconitum- genus
Beginne des Studiums dér Gat- stúdiumában ma is még a kez-
tung stehen. So stellt sich aber det kezdetén. De igy az Aconi-
die altere Aconitum-Literatur tum-nemzetség régebbi irodalma
als ein schier unlösbares Ge- az éles megfigyelés és kriti-
menge von scharfer Beobach- kátlan felületességnek valósá-
tungskraft u. kritikloser Ober- gos útvesztje. Szomorú követ-
fiiicklichkeit dar, dessen trau- kezményeit az újabb irodalom-
rige Folgen wir heute noch ban is érezzük.
fiihlen.
Denn z. B. gerade in letzter így éppen legutóbb egy érde-
Zeit ist ein interessanter Arti- kes közlemény jelent meg az
kel über Aconitum erschienen: Aconitum-nemzetségrl : Nakai
Nakai T., An observation on T. An observation on japavese
japanese Aconitum. 2) Dér Autor Aconitum 2
) melyben a követ-
erwahnt in derselben aus dér kez fajokat
közli a szerz
Flóra von Japan A. Lycoctonum Japán flórájából A. Lycoctonum
:

L., A. Thélyphonum Reichb., A. L., A. Thélyphonum Reichb.

pallidum Reichb. u. A. Lamarchii A. pallidum Reichb. és A.
Reichb. f. palmatum Nakai. Das Lamarckii Reichb. f. palmatum
wáren die japanesischen Aco- Nakai. Szerinte ezek volnának
nitum-Arten aus dér Séd, Ly- a Lycoctonum sectio japáni
codonum. képviseli.
Die Frage über die Anwen- Az A. Lycoctonum L. elneve-
dung des Namens A. Lycocto- zés alkalmazása egyike az Aco-
num L. ist eine dér altesten nitum-irodalom legrégibb vita-

2
) Bot. Magazin Tokyo, XXII, 259-60, p. 127 — 132, 133 — 140.
118

Streitfragen in dér Aconitum- kérdéseinek. A kérdést a maga

Literatur. Ich werde dieselbe helyén fogom részletesen tár-
an geeigneter Stelle erörtern, gyalni, itt csak annyit említek,
und hier nur soviel erwáhnen, hogy az A Lycoctonum L. leg-
dass A. Lycoctonum L. im eng- szkebb értelemben véve =
A.
sten Sínné A. septentr ionale septentr ionale Koelle, a skan-
Koelle ist, eine endemische Art dináv félsziget endemikus faja,
Skandinaviens, zu welcher we- melyhez sem Koch Syn. I. p.
der das Citat Koch Syn. I p. 21, 21, sem Turcz. Cat. Baic. n.
nocli Turcz. Cat. Baic. u. 71 71. nem tartozik és
a mety
gehört, und welche in Japan Japánban egész bizonyosan nem
ganz sicher nicht vorkommt, terem, mert már Oroszország-
denn bereits Russland wachst
in ban egy más faj, az A. excel-
an ihrer Statt das A. excelsum sum Reichb. helyettesíti, az A.
Reichb. und dér Name A. gigas gigas Lf.veillé et Vamot el-
Lkveillé et Yaniot wird, soweit nevezést azonban, a mennyire
ichin diejapanesiscben Lycocto- a japán Lycoctonum féléket
noiden Einsicht nehmen konnte, ismerem, bizonyára nemcsak az
wohl auch durch andere Merk- óriási termet, hanem egyéb
male als den riesenhaftenWuchs bélyegek is indokolják.
begründet sein.
A. Thelyphonum Reichb. 111. Az A. Thelyphonum Reichb.
Acon tab. et p. LIV ist eine spe- 111.Acon. tab. et p. LIV. keve-
cies mixta bestehend einerseits rékfaj, mely részben =
A.
aus A. ThalianumfW ALLR.),ande- Thalianum (Wai.lr.), részben
rerseits aus A.glabriflorum(DC.). pedig A. glabriflorum (DC.)
A. pallidum Reichb. ist eine A. pallidum Reichb. ezideig
russische Art und A. Lamarckii csak Oroszországból ismeretes,
eines dér auffallendsten Irrtü- A. Lamarckii pedig egyike
mer Reichenbach’s, worauf ich Reichenbach legnevezetesebb
bereits in den Magy. Bot. La- tévedéseinek, a melyre már a M.
pok 1907, S. 120 hingewiesen Bot. Lapok 1907, 120. o. reá-
habé. Reichenbach hat namlich mutattam Reichenbach ugyanis
durch irgend einen geographi- tévedésbl a felsolaszországi
schen Irrtum getauschtdenober- La Grappa hegyet a Pvrenáu-
italienischen Berg La Grappa sokba helyezte át és azt a
in die Pyrenaen verlegt und növényt, melyet Sternberg ezen
die von Sternberg dórt gesam- a La Grappa hegyen talált és
melte Pflanze (das spátere A. a mely nem egyéb, mint a
ranunculifolium Reichb.) fül' késbbi A. ranunculifolium
Linné’s A. pyrenaicuni gehal- Reichb., e tévedésbl kifolyólag
ten. dagegen die echte pyre- Linné valódi A. pyrenaicum-á-
niiische Pflanze A. Lamarkii nak tartotta és az igazi pyre-
genannt. In den Icones wurde naeusi növényt mint ettl külön-
dér Fehler korrigiert und A. bözt. A. Lamarckii- nek nevezte
Lamarckii mit A pyrenaicum L. el. Az Icones- ben ez a hiba
(non Reichb. 111. Ac.) vereinigt, j
kiigazítást nyert és az A Lamarc-
 : , :

119

in dér neueren Litteratur aber Mi, meg A pyrenaicum L. (non

zumeist übersehen, denn auch Reichb. 111. Ac.) egyesíttetett.
bei Roüy-Foucaud 3 ) lesen wir De a helyreigazításról az újabb
noch von A. pyrenaicum L. non irodalom nem igen vett tudo-
Lám. und A. LamarcJcii Reichb. mást, mert még Rouy-Foucaud-
nál 3 ) is A. pyrenaicum L.non
Lám. és A. LamarcMi Reichb.-
Die japanesischen Lycocto- ról olvasunk.
noiden sind mit keiner dieser A japáni Lycoctonum- félék
Arten identisch, und was die e fajok egyikével sem azono-
f. palmatum Nakai anbelangt, sak és a mi ezek után a f.
welche auf Grund obiger Aus- palmatum Nakai elnevezést illeti,
führungen wobl als Species be- mellyel a fentebbiek alapján
trachtet werden muss, so ist dér bizonyára mint fajjal kell szá-
Name A. palmatum bereits in molnunk, hát ezt az A. palma-
Don Prodr. FI. Nepál 19G ge- tum elnevezést is már Don
braucht worden. Prodr. FI. Nepál. 196 más fajra
Und so hat dieser Forscber, lefoglalta.
dér die vielgestaltigen Formen S igy ez a szerz, a ki a
seines Landes mit kritischem japáni sisakvirágok változatos
Blick unterscbied, durch die sokaságát kritikus szemmel
verworrene Liter atur dér Gat- osztályozta, a bonyolult irodalmi
tung getiiuscht in dér Nomen- adatoktól félrevezetve a Lycoc-
klatur dér Lycoctonoiden ver- tonum-félék nomenklaturáj ában
hángnissvolle Fehler gemacht. végzetes hibákat ejtett.
Und wenn wir in den Her- És hogyha a herbáriumok-
barien nordamerikanische Pfian- ban északamerikai fajokat kau-
zen mit den Namen kaukasi- kázusifajok nevével ellátva talá-
scher Arten belegt finden, und lunk és ilyen meghatározások
diese Bestimmungen von nam- neves botanikusoktól származ-
haften Botanikern stammen, nak és ha újabban azt olvas-
wenn wir neuerdings lesen (Ra- suk (Rapaics R., Systema aco-
paics R.. Systema Aconiti gene- niti genezis, 1907), hogy az
ris. 1907), dass A. cernuum A. cernuum Wulf. A. Na- =
Wulf. ein A. Napellus X pani- pellus X
paniculatum és az A.
culatum darstelle und A. neo- neomontanum Koelle 4 ) hasonló-
montanum Koelle 4) ebenfalls képen hybridus növény, hogy

g) FI. Francé ,
I. 1893, 138.
Wobei bemerkt werden soll, dass
4
)
4
)
Az idézet helyesen csak mint
das Citat nur als A neomontanum A. neomontanum Wulf. ap. Koelle
Wulf. ap. Koelle besteben kann. állhat meg. Koelle Spic. Ac. 14. o.
Koelle sagt ausdríicklich i. d. Spic. kifejezetten megmondja
Ac. p. 14
«descriptiones, quarum priores sex a r ev. Wulfenio conceptae et benevole com-
municatae fuerunt».
Die er6ten sechs Arten sind: Az els hat leírás :

1. A. Napellus 2 A. tauricum, 3.
. , .. neomontanum, 4. A. cernuum 5. A. ,

i
Gammarum 6. A. variegatum.
 120

eme Hybride sei, dass A. Hop- az A. Hoppeanum és Fnk/ ce-

peanum und Funkianum von ,
ntim, a melyek elsejérl Reichb.
dérén ersterem Reichb. in dér a Mon. Ac.-ben, a hol elször
Mon. Ac*.. wo er sie zuerst pub- Írja le, kifejezetten megmondja,
liziert, ausdrücklich bemerkt, hogy még nem kultiválta és a
dass er sie nicht in Kultur hat, melyek közül a második saját
u. dérén zweite sich nach seiner szavai szerint évtizedeken át
Aussage in dér Kultur durch kultiválva «a legkevésbbé sem
Jahrzehnte «nicht im gering- változott)), tenyésztett torzalak
sten veriindert» hat, monströse lenne, hogyha ugyanazon helyen
K ulturersch e inungen seien, azt olvassuk, hogy az A. molle
wenn wir an derselben Stelle levélszabása széles és maga a
lesen, dass A. molle Reichb. ei- nvén} 7
nem egyéb, mint az
nen breiten Blattzuscbnitt habé A. paniculatum Lám. változata,
und eiue Varietat des A. pani- hogyha az A. palmatifidum
culatum Lám. darstelle, wenn Reichb.-í és A. Bernhardianum
wir A. Bernhardianum Reichb. Reichb.- t a hybridek közé so-
und A. palmatifidum Reichb. un- rolva találjuk, igazi hybridek
téi’ den Hybriden gereiht finden, ellenben, a min az A. acutum
dagegen echte Hybriden, wie Reichb. synonymon gyanánt a
A. acutum Reichb. als Syno- fajok között említtetnek, hog\dia
nyme unter den Arten aut'ge- továbbá összetartozó neveket
ziihlt werden, wenn ferner zu- (A. geraniifolium Hst és A.
sammengehörende Namen (A. strictum Bernh.) különválasztva,
geraniifolium Hst und A. stric- ellenben egészen különböz nö-
tum Bernh.) getrennt, dagegen vényekre vonatkozókat egybe-
weit verschiedene zusammen- foglalva találunk angusti-
(A.
gefasst werden (A.angustifolium, fólium Bernh. és A. Lohelia-
A. Lobelianum Reichb. etc.), num Reichb. etc ), hogyha végül
wenn wir schliesslich sehen, azt látjuk, hogy az A. pyrami-
dass das A. pyramidale Reichb. dale Reichb. Monogr. t. XVII.
Monogr. t. XVII, welches aus mely (az illustr.-ban kijaví-
einem (inden Illustr. berich- tott)sajtóhiba következtében A.
tigten) Druckfehler als A. au- autumnale néven szerepel, a
tumnale bezeichnet ist, mit dem teljesen eltér A. autumnale
ganzlich verschiedenen A. au- Reichb. 111. Acon. t. LVII-veí
tumnale Reichb. 111. Acon. t. egyetemben az A. napellus var.
LVII zusammen als Synonym multifidum synonymonja gya-
zu A. Napellus var. multifdum nánt szerepel, aztán ugyanaz
gezogen wird, und dann wieder a növény (A pyramidale ) néhány
dieselbe Pflanze als Hybride lappal utóbb mint A. napellus
bezeichnet wird, und wenn wir X variegatum jelenik meg és
solche Beispiele ad libitum auf- hogyha ilyen példákat tetszés
záhlen könnten, so glaube ich szerinti számban sorolhatnánk
geniigend bewiesen zu habén, fel, akkor úgy hiszem, eléggé

wie niig es in dér Gattung megmutattam, milyen szükség

Aconitum einer Klarung dér Be- van az Aconitum nemzetség
 '

121

griffe bedarf und hinlánglich körében a fogalmak tisztázására

begründet zu habén, dass ieh és eléggé megindokoltam, hogy
die Ergebnisse meiner bisheri- miért bocsátom közre az euró-
gen Studien über die europai- pai sisakvirágokra vonatkozó
schen Aconitum-Arten veröf- vizsgálataim eddigi eredmé-
fentliche, obwohl ieh gerade am nyeit, habár jól tudom, hol
meisten fühle, \vo diese noch szorulnak azok további kiegé-
einer Erganzung bedürften. szítésre.
Sollte diese Arbeit auf einige Hogyha e munkának sike-
Punkte Licht bringen, oder zu rülni fogna néhány vitás pontra
weiterem Stúdium anregen, so világosságot deríteni, vagy újabb
kann ieh das aber nur dem kutatásokra sarkalni, azt azon-
aussergewöhnlich liberalen Ent- ban csak Dr. Zahlbruckner
gegenkommen dér Herren,Dr. Sándor és Dr. Degen Árpád
A. Zahlbruckner und Dr. A. v. páratlanul szíves elzékenysé-
Degen verdanken. gének köszönhetem.
Bezüglich dérallgemeinen A feldolgozás módját illet-
Behandlungsweise des Stoffes leg meg kell említenem, hogy
möchte ieh erwáhnen, dass die az Anikóra sectio és fleg
Sect. Anikóra und besonders a Xapellus- félék leírása rész-
die Xapelloiden detaillierter be- letesebb, mint a Cammarum
schrieben werden, als die Cam- és Lycodonum- feléké, melyeket
maroiden und Lycoctonoiden, részben már korábbi közlemé-
welche ieh bereits in friiheren nyeimben tárgyaltam és a me-
Arbeiten teilweise besprochen lyeknél gyakran hivatkozhatom
habé, und wo ieh mich in vielen korábbi leírásokra és fejtege-
Kiillen auf die friiheren Diag- tésekre.
nosen und Ausführungen bern-
ien kann.
Was nun die Beschreibungen Maguk a leírások mindig a
betrifft, so sind dieselben im- rendelkezésemre álló anyag tel-
mer auf Grund des ganzen vor- jes felhasználásával készültek.
gelegenen Materiales angefer- De természetes, hogy az ilyen
tigt worden. So ein Matéria! ist anyag nem mindig egyformán
aber naturgemass bah! mehr, kielégít, úgy hogy nem min-
bald mindéi* ausgiebig, u. nicht den esetben lehetett a faji vál-
in allén Fallen konnte die Greme tozatosság ktárait szigorúan
dér Variabilitat festgestellt wer- megvonni. Különben a leírások
den. Die Details dér Beschrei- részleteit kiegészíteni szerintem
bungen zu erganzen ist meiner a további megfigyelések dolga.
Ansicht nach Aufgabe dér wei- Els sorban azonban azt a
teren Forsehung. In erster Linie kérdést tartom fontosnak, hogy
scheint mir die Frage von Wick- a leírt növény csakugyan geo-
tigkeit, ob die besebriebene gráfiái és morfológiai önálló-
Pfianze auch tatsáchlieh eine sággal bir-e.
geographische und morpholo-
gisehe Selbstándigkeit besitzt.
 : : —

Zeichenerklarung — Jelmagyarázat
W = Herbárium
Mus. Natúr. Caes. Reg., Wien. B Herb. — =
Musei Nation., Budapest. — K=
Herb. Universitatis, Kolozsvár. -

I) —Herb. Dris A. de Degen. Budapest. Herb. Dris L. — S=

Simonkai, Budapest. — H=
Herb. Dris A. de Hayek, Wien. -
(7= Herb. auctoris, Czelldömölk.
Si tantum nmén lectoris sine alio signo praestat, specimen
in herbario ipsius lectoris continetur.
Gliederung dér europáischen Az Aconitum nemzetség eu-
Arten dér Gattung Aconitum. rópai fajainak felosztása.
Sectio I:Anthora DC. Syst. Nat. 1 (1818) 365; Sér. Mus.
helv. (1823) 129 etc. auct. eur. Anthoroidea Reichb. Mon. Acon.
I. ;

(1820) 33: Aconita spuria sive helleborina Reichb.

Tuber biennis cambio non continuo gyrulos disiunctos for-
mante. 6) Sepala persistentia, ochroleuca vei coerulea. Cassis for-
nicata. Nectaria calcare subadunco refracto labio liguliformi apice
rotundato-dilatato exciso. Fólia circuitu orbicularia multitida la-
ciniis linearibus. Carpella plerumque quina. Semina irregulariter
(in unó latere convexo) tetraedra laevia griseo-atra.
Sectio II: Euaconitum C. A. Mey in Led. FI. Alt. II (1830)
281, Rapaics syst. Ac. gén. p. 10.
Tuber biennis cambio gyrum contiguum formante. Sepala
decidua, violacea, rubellá, variegata vei alba. Cassis convexa, ke-
misphaerica, fornicata vei conica. Nectaria calcare obtuso, capi-
tato, subadunco v. adunco, labio liguliformi in apice latiore exciso.
Fólia pedata segmentis primariis incisis usque repetito laciniatis.
Carpella plerumque 3—5. Semina brunnea.
Subsectio I: Napellus I)C. Syst. Nat. I (1818) 365, 371; Sér.
Mus. lielv. I. (1823) 152 pro sect., Rapaics syst. Ac. gén. 10 pro
subsect. —
Napelloidea Reichb. Mon. Acon. (1820) 33 pro sect.
Semina irregulariter tetraedra ( tere triquetra) in angulis —
argute cultrata —
distincte alata, in lateribus levia vei in unó
latere leviter transversim rugulosa, raro in angulis alata, in late-
ralibus transversim plicata (A. bucovinense), vei in angulis alata,
in lateribus transversim plicata plicis alatis membranaceis undu-
latis (A. Zahlbruckneri). Inflorescentia racemus simplex vei ramosus:

racemo terminali magis evoluto, lateralibus serioribus. Cassis con-

vexa — hemisphaerica fornicata. Nectaria stipite incurvo cal-
care obtuso —
subadunco. Carpella plerumque tria. Foliorum laci-
niis plerumque lanceolatis —
linearibus elongatis, parte integra
segmentorum primarium saepius angustata.
Subsectio 11: Cammarum DC. Syst. Nat. I (1818) 365, 374
excl. n. 15, pro sect, Sér. Mus. helv. I (1823) 139 pro p. max.,

s
)
Rapaics 1. c. p. (i sec. Stapf plerumque \ gyrulos adesse indicat, ipse
adhuc saepius j inveni.
 123

pro sect.; Rapaics syst. Ac. gén. 15 pro Subsect. —

Cammaroidea
Reichb. Mon. Ac. (1820) 35 et Toxicoidea Reichb. 1. c. 34 pro sect.
— Cammaroidea Reichb. 111. spec. Ac.
Semina irregulariter tetraédra in angulis non alata transverse
plicata plicis dorsalibus alatis membranaceis nndulatis. lnflores-
centia plerumque ramosa, racemo terminali breviusculo racemis
lateralibus fere coaetaneis. Cassis hemisphaerica —
conica. Nectaria
stipite incurvo vei erecto calcare capitato —
adnnco. Carpella
plerumque 3—5. Foliorum laciniis plerumque minus elongatis latio-
ribus parte integra segmentorum primarium ampliore.
Sectio III: Lycoctonum DC. Syst. Nat. I (1818) 365, 367;
Sér. Mus. helv. I. 132; Lycoctonoidea Reichb. Mon. Ac. (1820) 35.
Rhizoma ramosum. Sepala decidua ochroleuca vei rubro-
violacea. Cassis conica vei cylindrica. Nectaria calcare arcuato
— adunco — spirali, labio abbreA iato attenuato vix emarginato.
Fólia palmato partita parte integra segmentorum primarium ampla.
Carpella plerumque tria. Semina incomplete tetraedra angulis
obtusatis, atra, undique foveolata.
Bei dér Umgrenzung obiger A fentebbi sectiók körülhatá-
Sectionen habé ich ausscliliess- rolásánál kizárólag az európai
lich die europaischen Aconiten Aconitumokra voltam tekintet-
vor Augen gehalten und mög- tel és lehetleg a mindennapi
lichst Merkmale für den all- használatra is igyekeztem a
tagigen Gebrauch hervorge- bélyegeket kiválogatni.
sucht
Linné hat zu seiner Gruppé Linné ismert Tricapsularia
Tricapsularia neben A. NapeL és Quinquecapsularia felosztá-
lus das A. Lycoctonum und sában az elbbi csoporthoz az
A. pyrenaicum gezogen. Wall- A.Napellus-X A. Lycoctonum-oX
,

rend nun Rapaics für die N

ci- és A. pyrenaicum-oX vonja.
pelliden in seinem Subgenus Rapaics már most a Tuber-
Tuberaconitum eine gewisse aconitum subgenusnál, a mely-
Schwankung in dér Zahl dér hez a Napelius- féléket vonja,
Karpelle zuliisst, giebt er für a termések számának bizonyos
die Untergattung Paraconitum, ingadozását konczedálja, a Pa-
zu welcher er die Sect. Lyco- raconitum subgenusnál ellenben,
ctonum rechnet, nur 3 Karpelle melyhez a Lycoctonum sectio
an. Wie die anderen Sectionen tartozik, csak hármas ter-
is
dér Gattung, kaim die Sect. mést ismer el. De miként a
Lycoctonum aber ebenso mit többi sectiónál, a Lycoctonum-
einer grösseren Anzahl von f éléknélis a termések akár-
Karpellen vorkommen, was ich hányszor nagyobb számban kép-
besonders an verschiedenen zdhetnek. Ezt a jelenséget
Südtiroler Arten und A. his- fleg több déltiroli fajon és az
panicum beobacktet habé. Vgl. A. hispanicum- nál észleltem.
auch Fries Novit. 172. Y.ö. Fhies Novit. 1828, 172. o. is.
Rapaics gibt ferner an, dass Rapaics jellemzésül még azt.
wahrend die Untergattung is felhozza, hogy a mig a Tuber-
luberaconilum in den Art- aconitum alnemzetség faji bé-
merkmalen sehr schwankend lyegeiben rendkívül ingatag, a
ist, Paraconitum eben dadurch Paraconitum- ot éppen az jel-
characterisiert ware, dass die lemzi, hogy fajai nagyobbrészt
hiezu gehörenden Arten zu- állandósult, rögzített jegyekkel
meist bestándig gevvordene bírnak. E vélemény helytelen-
íixierte Merkmale besiissen, ségérl mindenki tanúságot te-
eine Ansiclit über dérén Un- het. a ki a Lycoctonum- félék
richtigkeit ein jeder überzeigt rengeteg seregébe kissé betekin-
sein wird, dér in die ungeheure tett,habár a faji jegyek inga-
Formenmenge dér Lycoetonoi- dozásáról sem ennél a sectió-
den Einsicht genommen hat, nál, sem a többinél beszélni
obwol eigentlich von einer nem lehet, legfeljebb —a föld-
Schwankung dér Artmerkmale rajzi elterjedés tekintetbe véte-
weder in dieser Section, noch lével —
arról lehetne szó, hogy
in anderen Rede sein kann in ; régente egységes fajok ma na-
Anbetracht dér geographischen gyon differálódtak és hogy bizo-
Areale könnte mán hochstens nyos bélyegek fejldéstanilag
von einer grossen Differen- különböz csoportokon meg-
zierung ursprünglich gleich- megismétlödve fellépnek.
förmiger Species und von einem
haufigenWiéderkehrengewisser
Merkmale bei phylogenetisch
verschiedenen Typen sprechen.
Über Hybriden zwischen Sec- A mi a hybrideket illeti, a
tionen dér Gattung Aconitum nemzetség sectiói között történt
liegt bisher nur die Angabe keresztezdésrl ez ideig csupán
Prof. Dr. Woloszczak’s vor: Woloszczak dr. adata szól A. :

A. Zenoniae =
A. Anthora X Zenoniae (A. Anthora X Napel-
Napellus var. romanicum Wol. lus var. romanicum) W ol. M.
M. B. L. 1908, 279 die Arten ; B. L. 1908, 279, a Napellus
dér Subsectionen Napellus und és Cammarum subsectio fajai
Cammarum bilden aber reich- azonban bven keresztezdnek.
lich Bastarde miteinander.Diese Ezek a hybridek többnyire buja
sind zumeist von iippigem növésüek. meddk vag3 g} en- r r

Wuchs, und dabei steril oder gén termk. A közelebbi roko-

sekr schwach fruchtbar. Die nok hybridjei, például azok,
Hybriden naherer Verwand- melyek a Lycoctonum sectio
schaft, z. B. innerhalb dér keretén b*-lül képzdtek, ter-
Sect. Lycoctonum sind von nor- mékenység dolgában ép olya-
máléi’ Fruchtbarkeit derStamm- nok, mint szülfajaik.
eltern.

1. Sectio Anthora.
A. Anthora L. Spec. pl. ed 1 (1753) 532. ed. II. 751: DC.
Syst. Nat, I, 365; Sér. Mus. helv. 1, 129 cum var. vulgare et
 : — —

125

g randi flór um p. 130, var. inclinatum et eulophum p. 131 quoad.

pl. heív.; Reichb. Mon. gén. Ac. p. 61, t. I; 111. Ac. t. L1X; etc.
auct. eur. ;
V.; 111. t. LXI. app.
A. eulophum Reichb. Mon. p. 69, t.

A. Anthora var. pubescens Schur Verh. Sieb. Ver. X, 166.

Caule usque 1 m alto stricto dense folioso viridi-livescente
e glabra tenuissime puberulo superne in inflorescentia et
basi
pedunculis dense pubescente pilis reversis crispulis adpressis.
Foliis primordialibus longe petiolatis ambitii orbicularibus pedato
5 —
7 Mis segmentis repetito laciniatis, laciniis laté linearibus
brevibus obtusis patentibus caulinis breviter petiolatis supra
;

saturate subtus pallide viridibus pedato 5—7 fidis, segmentis dup-

licato-triplicato laciniatis, laciniis linearibus elongatis longe acu-
minatis, omnibus glabris vei supremis + pubescentibus. Inflores-
centia ramosa inferne perfoliata (in speciminibus debilibus simplici
paucitloro),racemis lateralibus breviusculis erecto patentibus pauci-
íloris. pedunculis erecto patentibus, subsigmoideis, tlores subae-
quantibus vei iis longioribus; fioribus dilute tlavescentibus, sepalis
persistentibus breviter pubescentibus intus et margine barbu- +
latis, casside hemisphaerico-fornicata apice abrupte rostrata linea
basali sinuata, nectarii stipite incurvo, cuculli ealcare acute refracto
capitato labio elongato liguliformi in apice dilatato obcordato, fila-
mentis e basi alata in stipitem ala subaequilongum attenuatis
glabris, ovariis plerumque 5 carpellis erectis dense pubescentibus
;

pilis erectopatentibus longiusculis stylo indurato piloso patenti- +

divergente rostratis.
Distributio A Pyrenaeis per Galliam, Helvetiam Alpesque
:

Orientales ad Transsilvaniam plerumque solo calcareo in rupes-

tribus dumetosis a régióné collina usque 18 2000 m. —
Francé: Pyren., Luchon, in valle Astos d’Oo (Endress,
—
Irat W), Htes Alpes, Lautaret (Reverchon G) Alpes Helvetiae —
et Austriae Hungária: in comit. Siimeghiensi (Rochel W), in
,
;

—
montibus circa Budapest (Láng W), Visegrád (Gáyer), Pécs —
(Sadler — W, Menduk — G),
Gyöngyös (Haynald — B), Kolozsvár
(Gáyer), Tordai hasadék (Wolff i. Kern. fl. exs. austrohung n.
2537; Gáyer), Puszta Bagó (Pávai K), Déva (Simonkai), Medgyes
(Barth— K), Bucsecs (Andrá— B), Keresztényhavas (Zsák K); —
Bosnia Vlasic (Branuis G). —
1. f. A. atrovirens
DC. Sst. Nat. I (1818) 366 pro var. 8 A. Anthorae; A. Anthora
grandiflorum Reichb. Mon. Ac. 1820, p. 63, t. I fig. B. A. —
Anthora glabriflorum Reichb. Übers. 1819 p. 15 nmén solum.
Distinguitur ab A. Anthora fioribus intensius coloratis auran- :

tiacis, foliorumque eolore obscuro atrovirente, pubescentia paulo

parciori.
Hab. in Pyrenaeis : in valle de Carol, vallée d'Eynes (Reichb.
1. c.), Crimouse (Bordere — W).
2. f. A. Jacquini
 : : : ;

Reichb. Mon. Ac. p. 65, t. II A. Anthora fi tenuifolium

;

Reichb. 111. Ac. t. LX app., t. LIX text.

Distinguitur ab A. Anthora casside hemisphaerico-fornicata
in rostrum elongatum declivi.
Francé-. Basses-Alpes, Montagne de Lure (Jordán — G), Aus-
tria inf.: Stixenstein (K, Richter— K), Hungária: Vulkán ad
Abrudbánya, Csáklyai k —
(Haynald B), Bucsecs (Zsák nanum, K ;

pauciflorum == A. Anthora a. alpinum Schur Enum. Transs. 30),

Pécs (Sadler— W, determ. Reichb.! specimen foliorum laciniis
angustissimis, inde nmén posterius A. Anthorae tenuifolii, quod
autem nihil valoris). —
Reichb. plantam etiam e montibus Mátráé
indicat et memoratu dignum est formám huius loci iám a Kitaibel
animadversam esse, ut testatur observatio in it. ad Párád (Rel.
Kit., Verh. Z. B. Ges., XIII, 551): A. Anthora ... galea oblongo
rotundata.
3. f. A. collinam
Schur Enum. pl. Transs. 1866, 30 pro var. b. A. Anthorae
A. Anthora var. velutinum Reichb. Icones fi. germ. IV, 1840,
f. 4711 (3 — non A. lasiostomum var. velutina Reichb. 111. Ac. in
syn. Ac. n. 57, in textu ad t. XLIX. 6 ) —
A. Anthora & pataiam
Rouy-Fouc. FI. Francé I, 1893, 136.
Distinguitur ab A. Anthora inflorescentia sepalis foliisque
superioribus patentim villosis (villositate partium inferiorum tem-
pore ílorendi iám minus conspicua).
Distributio: In area typi pro loco copiose.
Francé: Pyren., Luchon i. valle Astos d’Oo (Endress— W),
Canigou (Gödrön W), —
Thuir (anonymus W), Pontamafrey —
(Bidier — W:A. Anthora var. patulum Rouy-Fouc. Lel.), Montagne
—
de Lure (Jordán G), Lautaret (Rel. Maill. no. 913— W; Rever-
chon— G), Margériaz prés Chambéry (Huguenin W).
Helvetia: Vallée d'Ardran au Reculet (Spiess, Louis B). —
Tirol: Voralpe Bronon Tessino (Facchini W).
i.
—
Italia M. Baldo circa eremum S. Zeno supra Cassone
(Rigó — —
W), Alpes pedem. (anon. W), Alpes marit., Madonna de
Fenestre (Kossuth Lajos ív). —
Steiermark Lantsch (Pittoni W, B, S — Mendlik G),
Austria inf. Mautern (A. Kerner B). — ;

Hungária: Transsilvania, Bucsecs (Simonkai), Királykö

(Kotsc.hy — B), Korongvis —
(Czetz K); Transdanub., Pécs (Sad-
ler- -W). — Groatia: Schloss. Vukot. FI. croat. 1 8(>9, 185.
6
)
Wenu wir dem Prinzip folgen, dass selbst die Forraen verschiedener
Arten nicht den gleichen Namen tragon sollen. was bei konsequenter Duivhftih-
rung dér bináren Nomenklatur aueh uicht zu umgehen ist, so muss, da wir mm
zwei A- velutinum hatten, dór letztere, A. Anthora var. velutinum fallen.
6
)
Ha azt az elvet követjük, hogy a különböz fajok formái se visel-
hessék ugyanazon nevet, amely elv a ketts elnevezések következetes haszná-
latából szükségképen következik, akkor —
két .4. velutinum -mai lóvén dolgunk
— a késbbi kelet A. Anthora var. velutinum elesik.
 127

Filamenta speciminum in Transsilvaniae montibus nascen-

tium — quantum observare potui pilosa, occidentalium glabra
esse videntur.
4. f. A. coeruleum
Hoelzl i. Verh. Z. B. Ges. XVIII, 1868, 499 pro var.
A. Anthorae —
ex Knapp Pfi. Galiz. 293. A. tenuisectum Schur
Verh. Brünn XV, 1876, 2, p. 65. A. Anthora var. coeruleum
Blocki Oe. B. Z. XXXIV, 1884, p. 120.
Difiért ab A. Anthora sepalis coeruleo-violaceis, habitu
tenuiori floribusque minoribus, foliis magis pubescentibus.
Galícia: Probabin (Blocki i. Baenitz herb. eur. K).
Rapaics Syst. ac. 32 formám hanc sub. nomine erroneo
A. versicoloris Stev. enumerat et illám in tota area A. Anthorae
disperse provenire indicat. At i versicolor Stev. ex Ibéria formám
.

A. confertiflori DC. sistit, f. A. coeruleum autem adhue e Galieia

solnm nóta.
Die Fönn atrovirens und A f.
atrovirens és f.
coeru-
coeruleum findet sich an dér leum a t}qms elterjedésének
West-, resp. Ost-Grenze im nyugati, illetve keleti határán
Areale des Typus, wahrend die fordul el, míg a másik két
zwei anderen Formen im Areale alak e területen belül szét-
zerstreut und oft mit dem Ty- szórva és gyakran a typussal
pus zusammen vorkommen. együtt terem.
Mit dér Form A. collinam Az A. collinum - mai arra a
müchte ich auf jenen Paralle- párhuzamosságra akarok reá-
lismus hinweisen, welcher in mutatni, mely az Aconitumok-
dér Gattung Aconitum zwischen nál lesimult és elálló szrözet
angedrückt und abstehend be- alakok között létezik és amely
haarten Formen ausgebildet ist fleg a Lycoctonum-ié\ékné\
und besonders hauflg bei den földrajzilag élesen elkülönült
Lycoctonoiden oft als einziger fajok között az egyetlen vagy f
od. Haupt-Unterschied zwischen különbség. Elálló borzas sz-
geographisch scharf getrennten rözet fképen az ázsiai 7 ) An-
Arten vorkommt. Besonders thoroidáknál gyakori és már az
hantig ist diese abstehende Be- orosz és kaukázusi fajokon
haarung bei den Anthor óidén [A. nemorosum M. Bieb., A. con-
Asiens 7 und bereits die russi-
) fertiflorum DC.) fellép.
schen und kaukasischen Arten
A. nemorosum M. Bieb., A. con-
fertiflorum DC.) weisen sie auf.

7
)
qualis ex. gr. A. Széchenyianum n. sp. e China (Kansu), quod ab A.
Anthora speciebusque affinibus caule humili, pedali, robusto laxe folioso foliis
paree laciniatis laciniis latiusculis brevibus obtusis, intiorescentiae racemo sim-
plici paucitioro velutino cassideque anguste falcata difiért (Széch. 205 in B :

A. Anthora var. anthoroideum Kanitz in sebed. —non DC). A. rotnndifolium

Kar. et Kir.,quod etiarn sepalis flavescentibns variat, statnra debili omnibusque
partibus mnlto tenuioribus iám primo intuitn diserepat.
 : :

128

A. nemorosum M. Bieb. in Keichb. Mon. Ac. p. 71, t. VI;

A. Anikóra y lati föl ium Reichb. 111. Ac. app. t. LX, text. t. LIX
pro p. A. Anthora ^ latisectum Sér. Mus. helv. I,
; 3 1 pro p. 1

Difiért ab A. Anthora caule humili debili superne dense pubes-

cente pilis divergentibus, foliis minus crebre laciniatis, laciniis
latioribus brevioribus lanceolato-acuininatis, inflorescentia simpli-
citer —
racemosa vei racemulis 1 2 debilibus fulcrata. Hab.
in Ukraina (Fisch. —
K; Charkow: M. Bieb. ap. Keichb.)
A. confertiilorum DC. Syst, Nat. I, 1818. 3(16 pro var. A.
Anthorae; A. Pallasii Keichb. Mon. Ac. p. 72, t. A A. A, B; ill.
Ac. t, LX. —
Difiért ab A. Anthora caule debili 10 30 cm alto —
superne foliorum laciniis anguste linearibus, inflorescentia
villoso
pauciflora simplici vei ramulosa, filamentis pilosis calcareque
sec. Reichb. —
continuo, non refracto. —
Hab. in Caucaso (DC.,
Keichb.), Elburs (Kadde — K). —
V áriát sepalis coeruleo-variegatis
jí. verstcoior dtev. ap. eiv. i. lóz.

II. Subsectio Napéllus.

Ein Hauptfactor des Polymor- Az Aconitum nemzetség nag} 7 -

phismus in dér Gattuug Aconi- mérték polymorphismusának

turn ist die Mutation. Die vie- egyik fötényezje a mutatio.
len lokálén Spezies, welche von Az a sok helyi faj. mely a kör-
den in ihrer Umgebung ver- nyezetében elterjedt fajtól fel-
breiteten Arten auffallend und tnen és gyakran sokkal éle-
oft viel betráchtlicher verschie- sebben különbözik, mint föld-
den sind als geographisch ge- rajzilag elkülönült fajok egy-
sonderte Arten voneinander. so mástól. így pl. elssorban A.
z. B. in erster Linie A. micro- microphyUum Gaud.. A. Funki-
phyllum Gaud., A. Funkianum anum Keichb., A. hunyadense
Keichb., A. hunyadense Degex Degex minden valószínség sze-
sind aller Wahrscheinlichkeit rint hirtelen alakváltozás, muta-
nach durch Mutation entstan- tio útján keletkezett. De habár
den. Obwohl ich aber von dér ezen helyi endemismusok állan-
Konstanz dieser lokálén Ende- dóságáról meg vagyok gy-
nismen überzeugt bin, so habé zdve, a következ feldolgozás-
ich in nachfolgender Bearbei- ban elssorban arra törekedtem,
tung dér Napelloiden doch in hogy a Xapellus-félék sokasá-
erster Linie darauf hingesehen, gából azokat a typusokat válo-
aus dér Formenmenge dér Na- gassam ki. melyek különböz
pelloiden diejenigen Typen he- morphologiai bélyegek mellett
rauszufínden.denen bei Verscliie- különös növényföldrajzi jelen-
denheit morphologischer Merk- tséggel is bírnak. És ez úton
male eine besondere pflanzen- a következ fajok megállapítá-
geographische Bedeutung zu- sához jutottam:
kommt. Und so bin ich zr Fest-
haltung folgender Arten ge-
.kommen
 129

3 ‘ A
tauricum Wulf. Alpes Orientales, Transsilvania.
í
I 4.latemarense Deg. et Gáy. Tiroler-Dolomiten.
A.
5. formosum Reichb. Salzburg.
A.
6 compacturn Reichb. Schweiz.
. A.
occidenlale Timb.-Lagr. Pyrenaen.
A.
* Linnaeanum Gáy. Suecia.
A.
í
neomontanum Wulf. Ostalpen, Rheingebiet.
A.
í.o: strictum Bernh. Krain.
A.
16. pyramidale Mill. S.-, W.-Deutschland, N.-Frankreich.
A.
(17.
7. Lobelianum Reichb. Ostalpen.
A.
18.
)
Bauhini Reichb. Schweiz, Frankreich.
A.
119 delphinense Gáy. Daupkiné.
- A.
20
( capsiriense Jeanb et Timb. Lagr. Pyrenaen.
. A.
í 14. firmurn Reichb. Sudeten, Karpathen.
A.
115. bucovinense Gáy. Ost-Karpathen.
A.
13. romanicum Wol. Ost-Karpathen.
A.
25. Zahlbruckneri Gáy. Tirol.
A.
22 nevadense Üchtr. Sierra Nevada.
. A.
21 lusitanicum Rouy. Portugál.
. A.
23. corsicum Gáy. Corsica.
A.
2 Burnati Gáy. Alpes maritimae.
. A.
24. A. angustifolium Bernh. S. O.-Alpen.j
11 A. adriaticum Gáy. Croatia.
.

12 A. Sostarióianum Fritsch. Bosnia.

.

1 A. divergens Panö. Serbia.

.

Die laufenden Zahlen bedeu- A folyószámok azt a sorren-

ten die Nummer, unter welcher det jelelik, melyben az illet
die betrel'fende Art besclirie- faj leírásra került. A kapcsok-
ben wurde. Durch die Klam- kal, melyek e számok eltt álla-
mern, welche vor diesen Zah- nak, a fajok közelebbi rokon-
len stehen, wollte ich die en- ságát akartam megjelelni. Ezek
gere Verwandtschaft dér Arten a kapcsok fajcsoportokat fog-
andeuten. Es sind durch diese lalnak egybe, melyeknek egyes
Klammern Arten-Gruppen ein- tagjai a habitusnak feltn egye-
gefasst, dérén einzelne Glieder zése mellett földrajzilag elkülö-
bei grösster Übereinstimmung nült és állandó bélyegekkel
des Habitus durch geographisch különböznek egymástól.
gesonderte und konstante Merk-
male von einander verschieden
sind.
Mit dér Zusammenf assung dér A nyolcz legutolján említett
letztgenannten 8 Arten wiU ich fajnak egybefoglalásával arra
mit Nachdruck auf den Gegen- az ellentétre akarok reámutatni,
satz hinweisen, welcher zwischen mely e fajok és az elzleg
diesen Arten und den vorher felsoroltak között fennáll.
erwahnten besteht.
Die zuerst erwahnte Gruppé, Az elbb említett csoport,
welche kurz als nördlicbe be- melyet röviden északi csoport-
zeiehnet werden soll, enthált nak mondanék, oly fajokat és
Arten u. Arten-Gruppen, welche faj csoportokat foglal magában,
einander gegenliber viel niihere melyek egymással sokkal köze-
verwandschaftliche Beziehun- lebbi rokonsági viszonyban álla-
gen aufweisen. Die Gruppé des nak. Az A. tauricum csoportja
A. tauricum zeigt. namlich in A. például az A. formosum- bán
formosum deutliche Anklange an nyilvánvaló vonatkozásokat tün-
die Verwandsehaft des A. neo- tet fel az A. neomontanum
montanum und A.pyramidale ist rokonságához és az A. pyrami-
ein ausgesprochenes Bindeglied dale kifejezett összeköt kapocs
zwischen dér Gruppé des A. neo- az A. neomontanum és A. Lobe-
montanum und A. Lóbelianum. lianum csoportja között. Az A.
A. firmum ist eigentlich eine firmum voltaképen az A. Lobe-
sudetisch-karpatiscke Parallelé lianum pyrenaeusi-alpesi cso-
dér pyrenáisch-alpinen Gruppé portjával szemben a Szudeták
des A. Lóbelianum und neigt és Kárpátok flórájának pár-
ausserdemin, Bieben bürgen sehr huzamos tagja, mely ezenkívül
deutlich gégén A. tauricum. Erdélyben nagyon határozottan
Grössere ísoliertheit zeigt nur az A. tauricum felé hajlik.
A. Zahlbruckneri. Nagyobb izoláltságra csak az
Die Arten dér anderenGruppe A. Zahlbruckneri mutat.
sind sowol von einander, als A másik nagy csoport tagjai
von den Arten dér nördlichen úgy egymástól, mint az északi
Gruppé viel betrachtlicher und csoport fajaitól sokkal erseb-
schárfer gescbieden. Selbst A. ben és élesebben különböznek.
adriaticum und A. Sosfaricia- Még az A. adriaticum és A.
num, welche in dér Blatt- und Soétaricianum is, melyek a virág
Bliitenform übereinstimmen,
- és a levél alakjában egymás-
und auch geographisch ein- sal megegyeznek és földrajzilag
ander naher hegen, sind durch is közelebb esnek egymáshoz,
eine Reihe von ausgepragten egész sereg bélyegben külön-
Merkmalen getrennt. böznek.
Nun wird es bei Betrach- A fajok elterjedési körének
tung dér Areale sofort ins Auge tekintetbe vételével azonnal fel
fallen, dass die Arten nörd- fog tnni, hogy az északibb
licherer Vebreitung Gebiete csoportba foglalt fajok oly vidé-
bewobnen, welche durch die keken fordulnak el, melyek a
Eiszeiten stark gelitten habén, jégkorszakok alatt sokat szen-
und dérén Flóra durch diesen vedtek és melyeknek flóráját
raáchtigen Faktor stark deci- ez a hatalmas tényez ersen
miert und mitgenommen wurde. megtizedelte és átgyúrta. A má-
Die andere Gruppé, welche sich sik csoport, mely az élbbem-
den friiheren Arten südlich an- hez dél fell csatlakozik, oly
schliesst, wiichst in Gebieten, területeken lakik, melyek a jég-
welche durch die Eiszeiten korszakok hatásának nem vol-
weniger gelitten habén oder tak olyan nagy mértékben ki-
 :

L31

aber wie Corsiea, ganz unbe- téve, vagy miként pl. Corsiea,
rührt geblieben sind, und dérén a jégáraktól teljesen mentesek
Flóra zahlreiche Arten ent- maradtak és melyeknek flórá-
hált, welche auf ein hobes jában számos fajjal találkozunk,
Altér hinweisen. Es scheint mely magas korra mutat. És
nun a priori wahrscheinlich, így már
a priori valószínnek
dass die grössere Gliederung hogy az egyik csoport
tetszik,
dér einen und die engeren ver- nagyobb tagoltsága és a má-
wandschaftlichen Beziehungen siknak szorosabb rokonsági
dér anderen Napellus-Gruppe viszonyai e tényekkel függenek
mit diesen Tatsachen zusam- össze.
menhangen.
Und da können wir vor allém Es itt mindenekeltt nagy va-
mit grosser Wahrscheinlichkeit lószínséggel állíthatjuk, hogy
annehmen, dass die Napelloi- a Napellus-félék már a harmad-
den bereits im Tertiár eine korban gazdagon voltak tagolva.
reiche Gliederung aufgewiesen A széles erdöv, mely akkor
habén. Dér breite Waldgíirtel, az északi félgömböt átfogta, az
dér damals die nördliehe Hemis- erdtlen, alpesi növények meg-
phaere umgab, die unbewalde- településére alkalmas hegy-
ten, für eine Ansiedelung von csúcsok. melyek a harmadkori
Alpenpflanzen geeigneten Kup- erdk zöldjébl kiemelkedtek,
pen, die aus dem Griin dér az Aconitumok gazdag kifej-
tertiiiren Walder hervorragten, ldésére kétségtelenül alkalma-
waren für eine reiche Ent- sak voltak. Es aztán Európa
wicklung dér Gattung geeignet. Aconitum-flóráját úgy Ázsiából,
Európa hat seine Aconitum- mint a skandináviai szárazulat-
Flora sowohl aus Asien, als ról toborozhatta. A jégkorsza-
aus dem skandinavischen Fest- kok beköszöntével azonban az
land rekrutieren können. Mit Aconitum-Flora is szenvedett
dem Einbrueh dér Eiszeiten részben elpusztult, egy része
aber wurde auch die Aconitum- délnek szorult vagy védett
Flora hergenommen : teilweise hegyeken tartotta fenn életét.
ging sie zu Grunde, ein Teil A délibb vidékeken a fajok,
wurde nach Süden gedrángt miként a mai Aconitumflóra
oder erhielt sicli an geschütz- gazdag tagosultsága mutatja,
teren Stellen. In den síidliche- jól fentarthatták magukat és
ren Gebieten nun habén sich tovább fejldhettek, mig a jég-
die Arten, wie ihre reiche Glie- áraktól borított vidékeken csak
derung zeigt, gut erhalten und kevés typus tarthatta fenn
weiterentwickeln können, wáh- magát, a mit az a körülmény
rend in den von den Gletschern is bizonyít, hogy az északi
vereisten Gegenden sich we- csoport fajai az A. Zahlbruck-
niger Typen erhalten konnten, neri és A. romanicum-tól el-
was auch dér Umstand beweist, tekintve könnységgel redukál-
dass die Arten dér nöi'dlichen hatok négy typusra az A.
:

Gruppé von A. Zahlbruckneri tauricum, A. neomontanum ,

9*
 : -

und .4. romanicum abgesehen Lobelianum és firmám csoport-

mit Leichtigkeit auf vier Typen jára.Midn azonban a jégárak
reduciert werden können Ty- : visszavonulása után a fejldés-
pus des -4. tauricum neomon-
,
nek széles terei nyíltak meg,
tanum Lobelianum und fir-
,
ezek a typusok is kiterjeszked-
mám. Als aber nach Zuriick- tek és a mai földrajzi fajokba
weichen des Eises grosse Ge- mentek Nagyon tisztán lát-
át.
biete fül* die Bezied lung ható ez a fejldésmenet az A.
eröffnet wurden, habén sich Linnaeanum nál, mely Svéd-
auch diese T\-pen ausgedehnt országba mindenesetre csak a
und die heutige Gliederung in jégkorszakok után juthatott,
geographische Arten angenom- úgyhogy — eredetileg bizo-
men. kSehr deutlich ist das bei nyára az A. neomontanum-
A. Linnaeanum Sclnvedenszu mal egységes fajt alkotva —
seben, welches sicher erst Dánián keresztül nyomult be
nach den PAszeiten sein heu- mai területére és ott a meg-
tiges Gebiet besetzte, indem változott életviszonyok között
es — ursprünglich wol mit mai alakját vette fel.

A. neomontanum eine einheit-

liche Art bildend von Dáne-
mark her eindrang und imter
den veránderten Lebensver-
háltnissen in die heutige Gestalt
umgepragt wurde.
Bevor ich aber zr detaillier- Mieltt azonban a fajok rész-
ten Besprechung dér Arten letes taglalására áttérnék, szük-
überginge, erscheint es notwen- ségesnek mutatkozik egy sok-
dig eine ott discutierte Frage szor hánytorgatott kérdést újó-
neuerdings aufzuwerfen lag felvetni.
Die Frage des A. Napellus Az A. Napellus L. és A
L. und A. Cammarum L. Cammarum U kérdése.
lm allgemeinen sind die Mei- A közvélemény általában
nungen dariiber libereinstim- megegyez arra nézve, hogy
mend, dass Linné in seinen Linné mveiben többféle, egybe
Werken mehrere, nicht zusam- nem tartozó növén\ t vont e r

mengehörige Pflanzen unter nevek alá, hogy tehát alapjá-

dicsen Namen erwáhnt, dass ban véve mind a kett mixta
alsóim Grunde genommen beide species. De mert az Aconitu-
mixtas species darstellen. Weil mokat még az újabb auctorok
aber die Aconiten selbst in den is meglehetsen elhanyagolták,

neueren Zeiten noch sehr ver- lassankint kifejldött az a szo-

nachlássigt waren, hat sich kás, hogy az A. Napellus L.
langsam dér Gebrauch geltend névvel a Napellus DC. {Napéi
gemaeht, mit dem Namen A. loidea Keichb.) subsectióba tar-
Napellus L. die zr Subsection tozó fajokat jelelték, mig az
Napellus DC. ( Napelloidea Kb.) A. Cammarum L. elnevezést
gehörigen Arten zu bezeichnen, fleg Jacquin nyomán a Cam-
 ,

133

wahrend dér Name A. Camma- maroidea Rb. csoport tagjaira

rum L. hauptsaehlich naeh foglalták le és az A. variega-
Jacquin’s Beispiel fiir die Cam- tum L. névvel felváltva hasz-
maroiden (Reichb.’s) angewen- nálták. Az a kevés szerz, a
det und mit dem Namen A. ki a kérdéssel behatóbban fog-
variegatum L. abwechselnd ge- lalkozott, más-más eredményre
braucht wurde. Die Autoren, jutott.
die mit dér Frage sich einge- De Candolle Syst. Nat. az
hender befasst habén, sind zu A. Xapellus-t részben az A.
verschiedenen Resultaten ge- vulgare részben az A. neuber-
,

langt. De Cand. zieht in dem gense- hez vonja, az A. Cam-

Syst. Nat. A. Xapellus z. Teil marum- ot részben az A. ros-
zu A. vulgare, z. T. zu A. neu- traturn részben az A. tauricum-
,

bergense ; A. Cammarum, z. T. hoz, részben és ezt kérdjellel,

zu A. rostratum z. T. zu A. az A. hebegynum- hoz idézi.
tauricum und z. T. und dies Séringe Linné herbáriuma nél-
mit Fragezeichen, zu A. hebe- kül nem akarván az A. Cam-
gynum. Séringe will ohne das marum-vó\ véleményt mondani,
Herb. Linné’s zu seben, kein ezt a nevet inkább mellzi
Urteil über A. Cammarum fal- (Mus. helv. I. 141). Reichenbach
len, und
práteriert lieber die- fleg a synony monokat tekintette
sen Namen (Mus. kelv. I, 14-1). és az A. Xapellus nevet Dód.,
Reichenbach hat das Hauptge- Bauh. és Lobel nyomán hasz-
wicht auf die Synonymie ge- nálja; G. Beck FI. NÖ. 404
legt, und den Namen A. Xa- az A. Xapellus elnevezést csu-
pellus im Sinne von Dód., Bauh. pán az A. vulgare- re redukálja,
und Lobel zu gebrauchen ge- az A. neubergense -hez DC.-lal
sucht; G Bec.k FI. NÖ. 404 ellentétben az A. Cammarum
reduziert das A. Xapellus L. L. íü-t idézi, az A. Cammarum
auf A. vidgare, und citiert zu L. x elnevezést pedig az A
A. neubergense im Gegensatze tauricum helyett használja’
von DC. das A. Cammarum L. A svéd botanikusok (Wahlbg.’
% wiihrend er die Benennung Fries) A. Napellus-t\ak azt a
A. Cammarum L. a fiir A. tau- növényt vették, melyet én A.
ricum gebraucht. Die schwe- Linnaeanum-nak neveztem, A.
dischen Botaniker (Wahlb., Cammarum- nak, illetve A. neo-
Fries) seben als A. Xapellus montanum 'WiLLD.-nak pedig az
diejenige Pflanze an, welehe A. StoercJcianum Reichb. -t tar-
ich A. Linnaeanum nenne, und tották.
bezeichnen mit dem Namen
A. Cammarum L., resp. A. neo-
montanum M’illd. das A. Stoerc-
Jcianum Reichb.
Linné eharakterisiert in den Linné a Spec. pl. ed. I. 1753,
Spec. pl. ed. I, 1753, 532 n. 3 532., n. 3 és ed. II. 751 n. 4.
und ed. II, 751 n. 4 das A. Xa- az Xapellus-t következ-
A.
pellus folgendermassen folio- :
képpen jellemzi foliorum laci-
:
134

rum laciniis linearibus superne 1

niis linearibus superne latiori-
latioribus linea exaratis. In den bus linea exaratis. A Spec. pl.
Spec. pl. ed. II, 751, n 6 stellt ed. II. 751 n. 6 a. állítja fel
er das A. Cammarum mit fol- elször az A. Cammarum- ot a
gender Diagnose auf .4. flori- : következ jellemzéssel: A. flori-
bus subpentagynis foliorum laci- bus subpentagynis foliorum laci-
niis cuneiformibus incisis acu- niis cuneiformibus incisis acu-
tis. Die vorige Art reiht er in tis. Elbbit a Tricapsularia,
die Gruppé Tricapsularia, die utóbbit a Quinquecapsularia
letztere in die Quinquecapsu- osztályba sorozza.
laria
An sich selbst genommen ge- Önmagában véve ez a két
nügen diese zwei kurzen Diag- rövid jellemzés nem elegend
nosen nicht, um das A. Napellus arra, hogy az A. Napellus és
und Cammarum sicker zu er- A. Cammarum felismertessék.
kennen. Die Einteilung Tri- A Tri- és Quinquecapsularia
und Quinquecapsularia ist auf felosztás lényegtelen bélyegen
ein irrelevantes Merkmal ge- alapul. A leírásból annyit álla-
gründet Alis dér Diagnose píthatunk meg, hogy az A.
kann aber festgestellt werden, Cammarum levele szélesebb
dass A. Cammarum einen brei- szabású.
teren Blattzuschnitt habé.
Die Citate machen die Frage Az idézetek csak bonyolít-
nur verwiekelter. Von denen, ják a kérdést Azok közül,
welche Linné zu A. Napellus melyeket Linné az A. Napellus-
zog, gehört Hall. helv. 312 hoz vont, Hall. helv. 312 «caule
«caule simplici spica densa simplici spica densa petiolis uni-
peíiolis unifloris cassidis muc- floris cassidis mucrone brevi»
—
rone brevi» zu A. compactum A. compactum Reichb. Bauh. ;

Reichb.; die Citate von

Bauhin u. és Lob. citátumai (A. coeru-
Lobel (A. coeruleum sive Na- leum sive Napellus I. Bauh.
pellus I. Bauh. Din. 183: Na- Pin. 183; Napellus verus Lobel
pellus verus Lob. Hist. 387) Hist. 387) ettl különböz ágas
sind von diesem verschiedene virágzatú alpesi fajokra vonat-
alpine Arten. Reichenbach ci- koznak, Reichenbach az A.
tiert dieselben zu A. Bauhini Bauhini és A. Lobelianum- hoz
und A. Lobelianum. Das Citat idéziket Moraeus Act. stockh.
:

von Moraeus Act. stockh. 1739 1739. p. 41, t. 2. valamint a

p. 41, t. 2, sowie Hort. Cliff. Hort. Cliff. p. 214. és a FI.
p. 214 und FI. Suec. gehören Suec. idézetei a svédországi
zr schwedischen Art A.Linnae- növényt (A.Linnaeanum) jelelik.
anum).
Zu A. Cammarum citiert Az A. Cammarum- hoz Linné
Linné in erster Linie A. vio- elssorban az A. violaceum
laeeum sive Napellus II. Bauh. sive Napellus II. Bauh. Pin
Pin. 183 und A. tycoctonum 183. és A. lycoctonum tauricum
tauricum Clus. hist. 2. p. 95. i Clus. hi g t. 2. p. 95. idézeteket
 : :

135

Schon DC. und G. Beck habén fzi. Már DC. és G. Beck a

a. ob. dieselben auf
cit. St. helyeken az A. tauri-
fentid.
A. tauricum Wulf. bezogen. cum WuuF.-re vonatkoztatták
Linné knüpft aber noch eine ket. Linné ezenkívül az A.
var. pund var. y an A. Cam- Cammarum-hoz csatol egy var.
rnarum mit den Citaten A. pur- (i. és var. y-t az A. purpureum
pureum s. Nap. III. Bauh. 183, s. Nap. III. Bauh. 183, A. lycoc-
A. lycoctonum neubergense tonum neubergense Clus. 96,
Clus. 96, resp. A. caeruleo- illetve A. caeruleo-purp. fl.

purp. fl. maximo s. Napellus maximo s. Napellus IV. Bauh.

IV. Bauh. 183, A lycoct. juden- 183, A. lycoct. judenbergense
bergense Clus. 97. Die Citate Clus. idézetekkel.
97. Az a,

dér var. a. [3 und y bezieben p és y idézetei három külön-

sich auf drei verschiedene féle növényre vonatkoznak, az
Species, A. Cammarmn L. ist A. Cammarum tehát ép úgy,
daher ebensowenig wie A Na- mint az A. Napellus, a synony-
pellus aus den Synonymen zu monokból meg nem fejthet.
entrat.seln.
Die Standortsangaben *sind A termhelyek az idézetek-
aus den Citaten genommen und bl vannak véve és így további
gébén daher keinen weiteren felvilágosítást ezek sem nyúj-
Aufschluss. tanak.
Und so bleibt nur Linné’s Marad tehát Linné herbá-
Herbar, von welchem noch eine riuma, melytl még felvilágo-
Aufklarung zu hoffen ist. sítást remélhetünk.
Die diesbezüglichen Daten Az erre vonatkozó adatokat,
und die Abbildung des A. Na- valamint, az A. Napellus L.
pellus L. Herb. (Siehe T. II.) Herb. képét (lásd II. tábla.)
,

verdanke ich dér Liebenswür- ,

Dr. Degen Árpád úr szíves-
digkeit Herrn Dr. A. v. Degen-s : ségének köszönhetem
«Im Herb. Linné liegt unter «Linné herb.-ban A. Napellus
dem Namen A. Napellus 1 Blatt néven egyetlen lap fekszik,
mit dem oberen Teil einer Inflo- rajta egy levél és egy virágzat
rescenz. Darunter schrieb L. fels része. Linné jegyzete (tin-
«3) Napellus» (mit Tinte), dann tával írva) «3) Napellus'!>, jobbra
rechts Smith mit Blei «neo- ettl van Smith megjegyzése
montanum Willd. ? Clus. V. 2, czeruzával írva «neomontanum
96 f. 1 ? Neubergense De Cand.» Willd? Clus. V. 2, 96, f. 1.?
Stengel kahl, Blattéi- kahl. Blii- Neubergense De Cand.» A szár
ten blau. Helm kahl; seitl. Se- kopasz, levelek kopaszok. Virág
palen aussen kahl, am Rande kék, sisak kopasz, oldalsó csé-
u. innen mit lángén Haaren szelevelek kívül kopaszok, a
besetzt. Bracteen am Rande szélükön és belül hosszú szr-
etvas kraushaarig. Frucht kahl. szálak vannak. A bracteák széle
Infiorescenzachse u. Blüten- kissé göndörödött szr. Ter-
stiele vollkommen kahl die hie ; més kopasz. A virágzat ten-
und da anhaftenden Harchen gelye és a vírágszálak teljesen
 : :

136

dürften vöm Papier (v. auf- kopaszak, az itt -ott látható

kleben) herstammen». szálacskák a papírtól (a ragasz-
tástól) származhatnak)).
Aus dieser Notiz und aus E jegyzetbl és a képbl
dér Zeichnung kann mit Sicher- kétséget kizárólag meg lehet
heit konstatiert werden, dass állapítani, hogy ez a növény
diese Pflanze identiseh ist mit ugyanaz, a melyet Störck Libel-
derjenigen, welche Störck im lus ,
quo demonstratur Stramo-
Libellus quo demonstratur Stra-
,
nium, Hyosciamum et Aconitum,
monium, Hyosciamum et Aco- 1762. c. mvében igen szépen
nitum, 1762 in einer sehr ábrázol és amelyet Reichb.
guten Abbildung darstellen liess A. Stoerckianum nak nevezett.
-

und welche Reichb. A. Stoer- Linné herb -bán tehát A. Napel-

ckianum benannte. lm Herb. lus néven az A. Stoerckianum
Linné liegt alsó unter dem A a- 1
Reichb. fekszik. A. Camma-
men A. Napellus das A. Stoer- rum pedig Linné herbáriumá-
ckianum Reichb. A. Cammarum ban nincsen.
aber felüt in Linné' s Herbar.
lm ersten Augenblick scheint Az elspillanatra úgy lát-
dadurch die Frage noch kom- szik,mintha ez által a kérdés
plizierter zu werden aber eine csak még bonyolódottabbá vál-
gute Bemerkung Hartmann’s nék. De Hartmann helyes meg-
(Anteck. vid. de Skand. vax- jegyzése (Anteck. vid. de Skand.
terna i. Linnés Herb. 1849 p. vaxterna i. Linnés Herb. 1849.
96) führt auf die richtige Spur. p. 96) jó nyomra vezet. Hart-
Hartmann schreibt über Linné’s mann Linné példájáról ezt írja
Exemplar
«Ex nomine numeroque 8
)
citatis autographis ad Sp. pl. ed.
1 delegantibus patet, hoc specimen herbario esse insertum prius-
quam Linn. in Sp. pl. ed. 2. A. Cammarum a Napello distinxerit,
nomenque deinde omissum, ut ad novam hanc determinationem
accomodaretur. Specimen enim praesens est A. Cammari L. nec
Napelli quales certe hae species apud Fr. in Xov. FI. Suec. ed.
,

2 p. 170—2 atque post apud Bot. Suecos ceteros proponuntur.»

ZurErklarung mussich darauf Magyarázatképen utalnom
hinweisen, dass es in Schweden kell arra,hogy Svédországban
zweierlei Aconiten giebt und kétféle Aconitum van és —
auch zu Linné’s Zeiten gegeben volt Linné korában is —
elter-
hat, welche bei dér Frage des jedve, a mely az A. Napellus
A. Napellus und Cammarum és A. Cammarum kérdésénél
ins Gewicht fallen. Die eine tekintetbe jöhet. Az egyik a
Art wáchst in Schweden wirk- svéd botanikusok tanúsága sze-
lich spontán (ver spontaneo, rint valóban vadon terem (ver
nullibi enim in hortis cultum spontaneo, nullibi enim in hortis
vidimus : Fries Xov. 1828, cultum vidimus: Fries Xov.

*) A. Napellus Sp. pl. ed. I. n. .‘i, ed. II. n. 4 .

 : : :

137

170; non culta: Wahlenb. FI. 1828, 170 non culta

;
: Wahlenb.
Snec. p. 340). Es ist das die- FI. Suec. p. 340). Ez az a
jenige Pflanze, welche Wahlbg., növény, melyet Wahlbg., Fries
Fries und íiberhaupt die schwe- és a svéd botanikusok általá-
dischen Botaniker als A. Na- ban A. Napellus-n ak vettek és
pellus auffassen und welche a melyet én A. Linnaeanum-
ich A. Linnaeanwm nannte. Die nak neveztem. A másik kerti
andere ist eine Gartenpflanze, növény, mely helyenkint el-
welche stellenweise verwildert vadult (exstat ubique in hortis
(exstat ubique in hortis: Wahlbg. Wahlbg. 1. c. in Hollandia
;

1. c.Hallandia nimium in
;
in nimium in saepibus et ad pagos
sepibus et ad pagos (!), initio (!), initio forsan cultum Montin.:

forsan cultum Montin. ap. Fries

: ap. Fries 1. c. p. 171), ez az
I. c. p. 171), das ist A. Stoer- A. Stoerckianum Reichb. (A.
ckianum Reichb. (A. Cammarum Cammarum L. Fries; A. neo-
:

L. : Fries ;
A. neomontanum montanum Willd. Wahlbg.).:

Willd. Wahlbg.) :

Linné hat beide gekannt. Für Linné mind a kettt ismerte.

die erste Art zeugt dér Hort. Az elbbi fajra nézve tanús-
Cliff. und die FI. Suec., für kodik a Hort. Cliff. és FI. Suec.,
die letztere sein Herbar und die az utóbbira nézve a herbáriuma
Frage ist nur, wie er diesel- és a kérdés csupán az, hogyan
ben aufgefasst und in das Sys- fogta fel ket és hogyan he-
tem dér Aconiten eingereiht hat. lyezte el ket az Aconitumok
A. Napellus Auct. Suec. = sys témájában.
A. Linnaeanum m. erwahnt L. Az A. Napellus Auct. Suec. =
zuerst im Hort. Cliff. mit dér A. Linnaeanum m. LiNNÉ-nél
oben angefiihrten Phrase. Diese elször a Hort. Cliff.-ban szere-
Pflanze giebt er in dér FI. Suec. pel a fentközölt phrasissal. Ezt
ed. I, 1745, p. 161 [in dér ed. a növényt a FI. Suec. ed. I,
II, 1755, p. 186 bereits als A. 1745, 161. o. [az ed. II, 1 /55,
Napellus] von folgendem Stand- 186. o. már A. Napellus néven]

ort an a következ helyrl említi

«Prope Fahlunam in praedio soceri mei D. Móráéi, Staems-
hagen dicto, ad rivulum inter Alnos non exstirpandum, quamvis
quotannis evellitur.®
Audi heute ist das noch dér Ma is még ez a hely a svéd
bekannteste Standort des A. auctorok A. Napellus-inak leg-
Napellus dér schwedischen ismertebb termhelye. Linné a
Autoren. Linné hat in den Spec. Spec. pl. I. kiadásában ezt a svéd
pl. ed I. den schwedischen termhelyet nem említi ugyan,
Standort nieht erwahnt, weil de mert Moraeus képét idézi,
er aber die Tafel Moraeus Richter H. E. a Codex Linnae-
citiert, bemerkt H. E. Richter anus, 1840. 529. o. joggal jegyzi
i. Codex Linnaeanus, 1840, S. meg, hogy a termhely meg
529 mit vollem Recht, dass nem említése csak véletlen hiba
 : : :

138

dies wol ein Versehen ist, und lehet és kétségtelen, hogy Linné
es ist zweifellos, dass Linné e helyt A. Napellus néven a
an dieser Stelle unter dem svédországi A. Linnaeanum- ot
Namen A. Napellus das schwe- is értette. Hogy e helyt az A.
dische A. Linnaeanum mit- Stoerckianum-ot is még A. Napéi -
verstanden hat. Dass er un lusnak vette, arra nézve bizony-
dieser Stelle auch das A. Stoer- ság a herbáriuma.
ckianum Reichb. noch mitinbe-
griffen hat bezeugt sein Her-
,

bárium.
Linné erwahnt das A. Cam- Az A. Cammarum-ot a Sp.
marum zuerst in den Spec. pl. pl. ed. II. -bán említi elször.
ed. II. Dass er unter diesem Hogy e néven csakugyan azt
Namen tatsachlieh diejenige a növényt értette, melyet Störck
Pflanze gemeint hat, welche késbb A. Napellus néven közöl,
Störck spater als A. Napellus arra Fries Summa Veget. 1846,
anführt, darauf hat nach Fries p. 143. szerint elször Swartz
Summa Vég. lí?4-6, p. 143 Sv. Bot. t. 46. figyelmeztet,
Swartz in Sv. Bot. t. 46 bereits már 1802-ben. Linné herbá-
1802 aufmei'ksam gemacht. riuma Hartmann megjegyzésé-
Das Herb. Linné’s bestiitigt in nek tekintetbe vételével Swartz
Anbetracht dér HARTMANN-schen véleményét teljesen igazolja.
Bemerkung, die Meinung von De igazolja már most a leírás
Swartz. És bestiitigt diese is, mely az A. Stoerckianum
Meinung mm aber aucb die szélesebb levélszabását az A.
Beschreiliung, welche die brei- Napellus L. quoad pl. suec. =
tere Blatteilung des A. Stoer- A. Linnaeanum- mai szemben
ckianum im Gegensatz zu A. jól kitünteti, a Quinquecapsu-
Napellus L. quoad pl. suec. = laria csoportba való helyezés,
A. Linnaeanum gut hervor- mert az A. Stoerckianum e tekin-
hebt, Einreibung in die
die tetben a Cammaroideákra ütve
Gruppé Quinquecapsularia weil ,
jobban variál és gyakrabban
ja A. Stoerckianum in dieser fordul el öt magházzal. Iga-
Hinsicbt zu den Cammaroiden zolja továbbá az a körülmény
neigend stárker variiert und is, hogy Linné az A.Cammarum-

haufiger mit l'ünf Óvárién vor- nak autopsián alapuló term-

kommt. Es bestiitigt das aber helyét nem ismeri. 0 ezt a
auch dér Uinstand, dass Linné növényt csak kertbl ismerte,
kehien auf Autopsie beruhen- az idézeteket csak a valószín-
den Standort erwahnt. Offenbar ség szerint vonta oda és Fries
hat er die Pflanze nur aus den Nov., 1828, 172. joggal jegyzi
Giirten gekannt. die Citate aber meg
nur nach dér Wahrseheinlich-
keit hinzugezogen und mitRecht
bemerkt Fries Nov. 1 828, S. 172
«Haec enim species (A. Cl rum L. : Fries 1. c., A. Stoerc-
kianum Reichb.: Fries Summa v eg. 1. c.) non e synonymis pendet
 139

Linnaeus non lianc speciem ad specimina e locis Clusianis des-

cripsit, séd ex habitu iconum huc non potnit non referre Ac. Tau-
ricum et Xeubergense Clus. rar V. p. 95, 90, etc.»
! .

Linné hat alsó in den Spec. Linné a Spec. pl. ed. Il-ban
pl. ed. II. die oben erwahnten tehát megkülönböztette azt a
zwei schwedischen Species von- bizonyos két svédországi nö-
einander getrennt. Doch war vényt. De e ponton kissé skru-
er in diesem Punkte etwas pulozus volt. «A. Napellus L.,
skrupulös. «A. Napellus L. non non dubium est, licet a Cam-
dubium est, licet a Cammaro maro non semper distinxit v.
non semper distinxit v. c. it. c. It. Scan. p. 249» Fries Nov.

Scan. p. 249» Fries Nov. 172. 172. Eleinte a Svédországban

Anfangs hat er die in Schwe- vadon term növényt (A. Lin-
den wildwachsende Art (A. naeanum- ot) a kerti faj (A.
Linnaeanum als eine Varietat
)
Stoerckianum) változatának, va-
dér kultivierten (A. Stoerckia- rietas quasispontanea-nak tar-
num) betrachtet, als varietas totta (v. ö. Richter H. E. id.
quasi spontanea (H. E. Kichter h.). A Spec. pl. ed. II-ban végre

1. c.). In den Spec. pl. ed. II. kettéválasztja ket. De, a mire
trennt er sie endlich speeifisch. dr. Degen Árpád figyelmeztet,
Aber, worauf Dr. A. v. Degen abban a mvében, melyet
aufmerksam macht, hat er in maga legtökéletesebb («per-
jenem Werke, welches er sel- fecta») mvének jelez, a Syst.
ber als sein bestes Werk («per- ed. XII ben az A. Cammarumot
tecta») bezeichnet in dem Syst. kihagyta.
ed. XII A. Cammarum weg-
gelassen.
Was nach diesen Ausfüh- Ami már most ezek után
rungen die Nomenklatur betrifft, a nomenklatúrát illeti, vélemé-
so ist trotz Obigem meiner Mei- nyem az, hogy a fentebbiek
nung nach dér Name A. Na- ellenére az A. Napellus és Cam-
pellus und Cammarum doch marum nevet el kell ejteni.
am besten fallen zu lassen. Mind a két név alkalmazása
Gégén jeden Namen sprechen ellen jogos ellenvetések szól-
gewichtige Gründe. Dér Name nak. Az A. Napellus név az
A. Napellus ist zr Bezeich -
A. Linnaeanum megfelelésére
nung des A. Linnaeanum nicht nem szolgálhat azért, mert a
anwendbar, weil von den nicht sok oda nem tartozó synony-
dazu gehörenden Synonymen mától eltekintve Linné herb.-
abgesehen,im Herh. Linné unter ban e néven A. Stoerckianum
diesem Namen A. Stoerckianum fekszik. De nem fogadhatjuk
vorliegt. Dér Name A. Napellus el az A. Napellus nevet az
kaim aber auch nicht für A. A. Stoerckianum jelzésére sem
Stoerckianum gelten, weil weder azért, mert sem Linné leírása,
Linné-s Beschreibung, weder sem a termhelyek, sem a svéd-
die Standorte, weder die schwe- országi synonymonok erre nem
dischen Synonyme sich auf A. vonatkoznak és mert Linné
140

Stoerckianum beziehen, und weil éppen ezt az A. Stoerckianum-ot

Linné gerade dieses A. Stoer- nevezteel egy idben A. Cam-
kianum zu einer Zeit losge- marum- nak. Az A. Cammarum
trennt und A. Gammarum be- név alkalmazása ellen is fel-
nannt hat. Gégén den Xamen hozható azonban, hogy az összes
A. Cammarum kann aber auch idézetek máshova tartoznak,
geltend gemacht werden, dass meg hogy Linné herb.-ban az
sámtliche Synonyme andershin A. Stoerckianum A. Xapellus né-
gehören und dass A. Stoerckia- ven fekszik.
num im Herb. Linné unter dem
Namen A. Xapellus vorliegt.
Nur wenn mán von allén Csak, ha az ember minden
Nebenumstiinden basehen wollte mellékkörülménytl eltekintene
und dér Ansicht ware, dass im és azon az állásponton volna,
Herb. Linné nur eine Pflanze hogy Linné herb.-ban A Xapel-
unter dem Namen Xapellus lus néven csak egy növény
vorliegt und somit an dieser fekszik és így itt nem lehet
Stelle von keiner mixta species szó species mixtúrái, erre a
die Rede sein kann, dass daher növényre tehát a Xapellus nevet
für diese Pflanze doch dér Xame fenn kell tartani, akkor, tekin-
A. Xapellus anzuwenden ware, tetbe véve, hogy az A. Cam-
dann miisste in Anbetracht des- marum nevet Linné késbb
sen, dass Linné selbst den elejtette. A. Xapellus névvel az
Namen Cammarum spater fallen A. Stoerckianum- ot kellene je-
liess, A. Stoerckianum als A. lelni De a fentebb kifejtett
Napellus bezeichnet werden. Ich okokból erre a nomenklatúrára
kann mich aber aus oben ange- nem bírom magamat elhatá-
fiihrten Gründen nicht für rozni.
eine solcbe Nomenklatur ent-
sehliessen.

A. I. Pedunculis arcuatoadscendentibus —arcuato patulis —

sigmoideo refiexisque ; caule cum infiorescentia pedun-
culisque villosoglanduloso, foliorum laciniis lanc-eolatis
acutis casside elevata, hemisphaerica basm versus longe
,

attenuata. Serbia.

1. divergens Panc. Elem. FI. Búig., 1883, 18.

A.
Caule erecto stricto, ad 1 m alto, versus basin ca 7 mm diám.
crasso, tempore florendi inferne glabro, superne et in infiorescentia
patentim glanduloso-villoso foliis petiolis canalieulatis glabris vei
;

tantum supremis pilosis lamina brevioribus suffultis, ambitu pen-

tagonis, pedato, 5 —
7 fidis segmentis primariis e basi cuneata
ambitu rhomboideis profunde trifidis secundariis iterum bi-trifidis.
ultimis lanceolatis usque 4-5 mm
latis, acutis, terminali lateralibus
immediatis haud conspicue longiore, omnibus glabris supremis
tantum pilis patentibus praecipue in margine inspersis infiorescentia
;

simplici vei ramosa ramulis lateralibus arcuato adscendentibus

 ;-

141

pluri-decemfloris breviusculis racemo terminali elongato usque

;

30 cm densiusculo vei laxo

longo pedunculis arcuato-adscen-
;

dentibus, arcuato-patulis, sigmoideo-reflexisque íiore subaequilongis

vei intimis longioribus ; bracteis lanceolatis vei linearilanceolatis.
acutis praeeipue margine villosulis ;
pedunculis pilis dimidio bre-
vioribus, infimis foliaceistripartitis tripartito-incisisque pedunculis ;

aequilongis vei paulo longioribus bracteolis paulo supra médium

;

infixis minutis linearibus, usque 2 3 — mm

longis floribus mediocris ;

magnitudinis, violaceis easside pilis minutis patentibus villosula,

;

erecta hiante, hemisphaerica basi longe attenuata, apice acuminata,

dorso fronteque fere recta, superne laté rotundata, linea basali
tere semicirculari transverse ca 15 mm
diám. easside ca 20 24 ;
— mm
alta; sepalis lateralibus ovato-orbicularibus, ca 15 longis, mm
13— 14 mm latis, utrinque villosulis (neque intus barbulatis);
inferioribus oblongis ca 14 mm
longis, 4—4 latis, extus mm
villosulis, vei omnibus sepalis intus glabriusculis neetariis stipite :

glabro incurvo cassidi subaequilongo, calcare capitato labio liguli-

formi apice valde dilatato obeordato: filamentis in stipitem atte-
nuatis glabris; ovariis tribus glabris (fructus et semina non vidi)'
Serbia meridionalis.
In spongiosis lacus Masina, alt. 1300 m
(Jovanovi, Nicic D). —
B. Pedunculis erectis —
erectopatentibus subpatentibus, —
raro arcuaio adseendentibus.
II. Caide dense folioso superne cum infioreseentia pedunculis

que villosoglanduloso, racemo simplici laxiusculo pedun-

culis erectis flóré brevioribus, foliis crebre linearilaciniatis ,

easside elevata hemisphaerica versus hasin longe atte-

nuata. Alpes maritimae.
2. A. Burnati.
A. Xapellus Bukn. FI. des Alpes marit., I. 1892, 52 tandem
ex parte.
Caule erecto stricto inferne erispule piloso in infioreseentia
peduneulisque glanduloso-villoso foliis densis glabris pedato 5 7
;
—
fidis segmentis primariis e basi anguste et longe cuneata anguste
rhomboideis, profunde trifidis, segmentis secundariis iterum bi-
trifidis, ultimis linearibus, ca 2 21 a — mm
latis acuminatis terminali
lateralibus immediatis conspicue longiori infioreseentia racemo
;

simplici laxiusculo; pedunculis strictis erectis flóré brevioribus;

bracteis linearibus acuminatis, infimis trifidis, omnibus pedunculo
plus duplo brevioribus, bracteolis plerumque deficientibus floribus ;

magnis violaceis sepalis laxe villosulis; easside erecta hiante for-

nicato-hemisphaerica longe in unguem angustum attenuata, a pice
acuminata superne laté rotundata fronté, supra apicem
deflexa,
paulo sinuata, linea basali ultra semicirculari, fere conico exscisa
easside ca 25 mmalta, 20 mm
lata; sepalis lateralibus 18X14,
inferioribus 14x5 mm; nectarii stipite glabro arcuato cassidi
subaequilongo, cucullo relative tenui, calcare elongato obtuso, labio
liguliformi elongato apice haud conspicue latiore profunde exciso;
filamentis in stipitem attenuatis glabris.
Alpes maritimae.
au Col de la Madonna d. Fenestre (Bourgeau pl. alp.
Italia,
mar. n. 13 W). —
Jai l’honneur de dódier cette intéressante espéee á
l’illustre auteur de la Flóré (les Alpes muritimes Mr. Emilé Burmát.

A. Burnati indole glanduloso-villoso et cassidis forma .1. diver-

gens revocat, a quo tamen caule dense folioso crispule piloso,
foliis lineari-laciniatis, racemo simplici, pedunculis erectis brevibus,
braeteis parvis, floribus maioribus, casside ampliore basin versus
magis attenuata et nectariis tenuibus difiért.
Inter Napelloideas europaeas praeterea A. delphinense et
.1. nevadense inflorescentia glanduloso-villosa excellunt. Ar A.
delphinense foliorum segmentis primariis inferioribus basi petiolu-
lato-angustatis ambitu latius rhomboideis utrinque pilosis hirtulisve,
inflorescentia inferne ramosa, braeteis magis evolutis, floribus
parvis, casside ultra hemisphaerica recta clausa. calcare capitato,
A. nevadense autem foliis amplis laté sinuatis laciniis liaud crebris
e basi 3—4 mm
lata attenuatis divergentibus, casside humili
hemisphaerica, versus apicem longe producta, linea basali vix
sinuata, calcare capitato, filamentis pilosis dignoscitur.

Ob den Seealpen nur diese

in Hog\ r
a Tengeri Alpokban
Art vorkommt, ob sich Burnat’s csakis ez a faj terem-e, vagy
Citat nur teilweise auf sie be- hogy Burkát idézete csak rész-
zieht, konnte ich leider nicht ben vonatkozik-e reá. nem álla-
entscheiden. In Anbetracht dér píthattam meg. A sisak alakja
Helmform und Behaarung habé és a szörözeti viszonyok tekin-
ich auch die Möglichkeit in tetbevételével azonban azzal az
Rechnung ziehen müssen, dass eshetséggel is számot kellett
A. Burnati ein A. panicula- vetnem, hogy ez az A. Bur-
T
tum X Napelloidea quaedam nati valamely A apellus- féle faj
spec. darstelle; die zweifellosen és az A. paniculatum keve-
Hybriden dieser Kombination, réke. De azok a kétségtelenül
welche ich an vielen Exem- hybridus növények, melyek ezen
plaren zu untersuchen Gelegen- kombinácziónak felelnek meg
heit hatte, sind aber von ganz és a melyeket számos példán
anderer Gestalt. Die Behaa- volt alkalmam megvizsgálni,
rung alléin kaim nicht mass- teljesen másfélék. Maga a szrö-
gebend sein, weil mehrere Na- zet különben sem lehet irány-
pelloiden aufweisen,
dieselbe adó. mert a Napellm subseetió-
und einen am Grund láng ver- ban több fajnak is van ilyen
schmálerten Helm hat auch szörözete es a töve felé hosz-
A. adriaticum, A. Sostariia- szan keskenyed sisakja az A.
num und A. divergens. Sonst adriaticum A. Sostaricianum
,

ist aber an dér Pflanze niehts, és A. divergens fajoknak is

was auf .1. paniculatum erin- van. És e bélyegeken kivül
nern würde. más nem emlékeztet az A. pani-
Karpelle und Samen habé cidaium-ra,.
ieh nicht gesehen, letztere aber Termést és magot nem lát-
beschreibt Burkát a. o. St. tam, a magvakat azonban Bur-
S. 53 folgendermassen Samen : kát i. h. 53. o. következképen
an d^r einen Flache quergefal- írja leegyik oldalukon kereszt-
:

tet an den beiden an dérén mit ben tiiremlettek, a másik két

+ deutlichen Runzeln, oder die oldaluk többé-kevésbbé tisztán
eine Flache mit Quérlamellen ránezos, vagy pedig az egyik
besetzt, die anderen zwei fást lapjuk keresztben lemezes, a
glatt. Da mm
normál die Samen másik kett majdnem sima.
dér Napelloiden an den Fliichen Mivel már most a Xapeltus-
glatt oder an dér einen Flache felék termése rendszerint sima,
quergerunzelt sind, u. von die- vagy csak az egyik lapján
sem Typus nur selten (A. buco- keresztben ránczozott és mert
vinense A. Zahlbruckneri) grös-
,
ettl a tvpustól csak ritkán
sere Abweiehungen aufweisen. találunk nagyobb eltérést, úgy
so scheint hier noch ein weiterer látszik, hogy itt egy újabb
Unterschied vorhanden zu sein. különböztet jegygyei állunk
Burkát bemerkt aber, dass szemben, de Burkát megjegyzi,
seine Samen - Untersuchungen hogy magvizsgálatai még be
noch nicht vollendet wáreh, nem fejezettek és így a kér-
und so bleibt die Frage offen. dés egyelre még nyitva marad.
III. Caule plerumque humili dense folioso. infiorescentia racemo
simplici (vei subsimplici) denso cylindrico pedunculis
erectiusculis omnibus subaequilongis in parte inferiore ,

saepius perfoliato crebre laciniatis laciniis linearibus

,
foliis
elongatis acuminatis casside hemisphaerica (characteribus
,

tantum in A. formoso paidlo récéd ént ibus).

1. Racemus laxiusculus pubescens. pedunculi ereetopatentes,
laciniae foliorum lineares acutae ... ... ... ... ...
A formosum Reichb. (Salzburg).
Racemus densus, pedunculi erectiusculi, laciniae foliorum
acuminatae ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 2
2. Infiorescentia glabra vei laxe pubescens, sepalis glabris
vei subglabris ... ... ... ... ... ... ... 3
Infiorescentia pilis crispulis copiose vestita sepalis
puberulis— ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 4
3. Infl. glabra vei laxe pubescens, simplex, cassis clausa
linea basali + recta, fólia floralia sensim decrescentia,
planta robust-a ... ... ... ... ... ... ... ...
tauricum Wulf. (Alpe-s Orient., Transsilv.)
.4.

Infl. glabra racemo simplici vei ramuloso ramis erecti-

usculis, cassis hians linea basali valde sinuata, fólia
floralia si adsunt, subito decrescentia, planta gracilis
A. latemarense Deg. et Gáy. (
Tirol : Dolomitén ).
 ! ! ;

4. Inflorescentiae pilis simplicibus ;

sepalis violaceis ...
A. compactum Reichb. (Hel veti a).
Inflorescentiae pilis glandulae intermixtae; sepala rub-
roviolacea ... A. occidentale Timb. Lagr. f. [Pyrénées.)
3. A. tauricum Wulf. ap. Koelle Spic. obs. de Acon. 1788,
15: DC. Syst. Nat. I, 1818, 374, Sér. Mus. hely. I, 1823, 153 pro
var., DC. Prodr. I, 1824, 62; A. Koelleanum et A. taurericum
Reichb. Mon. Ac. p. 85 —
89, tab. XI, XII, excl. A. Koelleano firmo
Reichb. 1. c. p. 86, t. XIV, 1. —
.4. Koelleanum et tauricum Reichb.

111. Ac. t. LXII —

LXIII. —
A. Napellus var. spicatum Sér. 1. c.
154. 9 ) — Vidi spee. aut
Caid'e erecto stricto crasso, 1 —
6 dm alto, rarius ultra, den se
folioso cum inflorescentia pedunculisque glabro vei multo saepius
in inflorescentia praeeipue sub insertione peduneulorum, in pedun-
cniis, foliis superioribus et bracteis in, petiolo et margine, rarius
etiam lnne inde in pagina pilis parcis insitis; foliis petiolo brevi
suffultis pedato 5—7 fidis segmentis primariis e basi anguste
cuneata ambitu dilatato-rhomboideis, profunde trifidis, segmentis
secundariis iterum bi-trifidis laciniato serratisque laciniis serra-
turisque elongatis linearibus acuminatis 1—4 latis, paulo mm
divergentibus vei subparallelis glabris inflorescentia simplici, racemo
;

denso usque 20 cm longo cylindrico peduncuiis erectis flóré brevi-

;

oribus; bracteis inferioribus saepius t'oliaceis flores superantibus

decrescentibus, superioribus linearibus tloribus subaequilongis
bracteolis in parte suprema peduneulorum infixis linearibus 2 4 —
mm longis; floribus obsenre violaceis sepalis extus glabris casside ;

hemisphaerica vei convexo-hemisphaerica, superne laté rotundata

apice breviter acuminata vei acuta, linea basali fere recta vei
pariim sinuatal2 20 — mm
longa; fiiament is e basi alata in stipitem
attenuatis glabris (A. Koelleanum Reichb.) vei pilosis [A. taure-
ricum Reichb.); nectarii stipite incurvo, cuculli calcare capitato
vei obtuso, labio liguliformi apice dilatato exciso; ovariis glabris
carpellis ca 18 mm
longis, 5 6 — mm
latis, stylo 3 4 longo — mm
coronatis; seminibus brunneis, ca 4 mm
longis, 2 2 1/a latis, — mm
in angulis alatis, in lateribus levibus vei in nno latere transversim
parce rugulosis.
Area geographica in duas provincias secreta: 1. Alpes Orien-
tales, praeeipue catena centrális 2. Transsilvania.;

1. A. Koelleanum Reichb. Mon. Ac. p. 85, t. XI; 111. Ac.

/'.

t. LXII; A. Koelleanum pygmaeum Vest ap. Reichb. Mon. p. 86,

t. XII fig. 1 A. nanum Hoppé herb.
;

Filamentis glabris inflorescentia

,
nonnunquam fe^e omnino
glabra.
Alpes Orientales inhabitat, plerumque in locis editioribus pro-

9 Gürkf. Pl. Bur. TI, 447 citiert ein A. Napellus var. Koelleanum (Reichb-
)

Sér. Mus. helv. I, 154. — So eiue Varietat existiert aber gar niclit bei Séringe-
 :

145

veniens, inde denominationes formarum pygmaeorum plerumque

huc pertinent.
lirol: Kersckbaumer Alpe B. Lienz (Th. Pichler D). —
Carinthia: Pasterze, Redschützner Alpe b. Heiligenblut
—
(Hoppé W, D), in summo iugo alpis Fleuss (A. nanum Hoppé D). - —
Carniolia (Zoys W). —
Stiria: in dér Sehwadring a. Dacbstein, 2100 (Hayek), m
Steinwenteralm a. Hoch-Golling, 1900 (Hayek), Scbeibelalm b. m
Bösenstein, 1650 m
(Hayek), Hober Zinken b. Mautern (Iyhek— H),
Zirbitzkogel supra Judenburg, ca 2000 (Khek— D; A. pygmaeum m
Vest loc. cl.), Gesause, am ob. Ende des Wasserfallweges, 1350 m
(Hayek).
2. f.
A. taurericum.
Reichb. Mon. Ac. p. 86, tab. XII fig. 2, 3 ;
A. tauricum Reichb.
111. Ac. t. LXIII.
Füamentis
pilosis, inflorescentia parce pilis inspersa. +
Alpes Orientales, Transsilvania (Retyezát, Páreng).
lirol: Tristen i. Weissenbachtal, 2—2600 (Treffer— H); m
Pusteria, Villgraten (Gander —
D); Carinthia Pasterze (Hoppé— D),
KI. Fleisstal b. Heiligenblut (Hayek); Rinsen-Nock pr. Reichenau
(Jabornegg— D) Salzburg Kolm-Saigurn versus Sonnblick (Hayek);
;

Austria sup.: vord. Saarsteinalm b. Aussee, 1750 m (Hayek);

Stiria: Stoderzinken b. Gröbming (Hayek), Gumpeneck b. Oeblarn
(Hayek), Arkogel b. Murán (Hayek ti. stir. exs. n. 265 D), Enn- —
seck i. d. Hochtborgruppe (Hayek), Hober Zinken b. Mautem
(Khek — H).
(in territorio Hungáriáé et Romániáé) comit. Huny ad:
Retyezát :

Dealu Plesiu ad pag. Kimpulujnyag, Vurfu Pelaga, i. valle Lepusnik

sub stina Papusa ca 2000 m, in reg. Fagi superiore loco Valeriaska
dicto, in reg. sup. alt. 2000—2400 m (Degen), Páreng (Mendlik— G);
Románia: Muntie Closanilor pr. Cracu-Bulsului (Grecescu D). —
3. f.
A. dolorniticum.
A. Kern. ap. Hayek, Die Sannthaler Alpen, 1907 p. 96.
Füamentis pilosis inflorescentia cum pedunculis conspicue
pilosa: planta statura magis elata
,

foliis amplis laciniis 2 ,

latis. ,
— mm
Sannthaler Alpen (Carinthia, Carniolia, Stiria): Pod podeb
nördl. v. Kankersattel, SO— Seite des Grintovec (Paulin H), —
Kocbek-hütte (Hayek), Südhang des Steinersattels (Paulin H; —
specimen parcissime pilosum).
4. A. parviflorum.
Hst FI. Austr. II, 1831, 40.
Füamentis pilosis, inflorescentia cum pedunculis conspicue
pilosa breviuscula planta statura humili, ca. pedali, floribus vulgo
, ,

quam in typo minoribus.

Stiria superior, praecipue circa Schladming et sparse in
alpibus vicinis.
Schladminger Tauern: auf d. Vogelsang, Steinkaarzinken,
10
 : -

146

Steinriesental (Hayek), Wiklkaralmen. i. Ivaar unter d. Elendberg

(Eberwein —
H); Salzburg: Gastein, Graue Kanzl (Poppitz W). —
5. f. A nanum.
Baumg. Ed. stirp. Transs. II, 1816, 99 pro var.
Filamentis p ilosis. inftorescentia cum pedunculis conspicue
pilosa planta statura humili, sp Uh a rneo-ped al i. Distinguitur ab
;

A. parvifloro Hst fioribus maioribus magnitudine typi racemoque

,

magis evi utó.

Hungária iranssilvanica Com. Huny ad Páreng (Barth— D);
:

com. Bogaras: in valle Bulla (Wolff.): com. Besztercze-N. Ünk,

—
Korongvis (Czetz K); com. Mármaros: Petrosa (Sadler B). —
:

—
Baumg. plantam in montibus Cziblesz et Arszuluj indicat.
Die Beschreibung, welche Az A. tauricum - ról fentebb
icb von A. tauricum gegeben adott leírás két pontban tér el az
habé, weicht in zwei Punkten eddigi, a REicHEXBACH-féle mun-
von dér bisherigen durch die kák nyomán elterjedt felfogás-
REicuENBACH Schen Werke ver- tól. A sarkantyú Reichexbach
breiteten Auffassung ab. Dér szerint tompa volna, a szár és
Sporn ware nach derselben a levélrészek teljesen kopaszok.
stumpf, dér Stengel und die Nagy mennyiség alpesi A.
Blatteile ganz kabl. Eine ein- tauricum tüzetes vizsgálata
gehende Untersuchung eines azonban arról gyzött meg,
grossen Materiales alpiner A. bog}* a sarkantyú az esetek leg-
tauricum hat mich aber ge- többjében inkább fej-alakú mint
lehrt, dass dér Sporn in dér letompított és hogy a virágzat,
grösseren Mehrzahl mehr kopf- a fels levelek és a bracteák
förmig als stumpf erscheint und rendszerint nagyon szórványo-
dass die Inflorescenz, die obe- san. de azért mégis tagadha-
ren Blattéi* und Brakteen in dér tatlanul kissé szrösek.
Regei zwar ziemlich zerstreut,
aber doch sichtlieh behaart sind.
Dér Typus des A. tauricum Tény azonban, hogy az A.
im engsten Sinne genommen tauricum legszkebb értelem-
ist íibrigens die ganz kahle ben az egészen kopasz nö-
Ptlanze. Die Originalien Wul- vényre vonatkozik. Wulfen ere-
fens i. Wiener Hofmuseum sind deti példái a bécsi udvari
samt den Staubfaden unbe- múzeumban a porzószálakkal
haart. Diese Tatsache ist nun egyetemben teljesen kopaszok
im Gegensatz zu Reighexbachs De ez a tény is ellenkezik
Auffassung. nach welcher die Reichexbach felfogásával, mert
Fönn mit behaarten Staub- szerinte a szrös porzószálak-
faden das A. tauricum Wulf. kal biró növény lenne a typu-
wátre A. Napellus Wulf. ap. sos A. tauricum Wulf., ettl
;

Koellk p. 14 =
A. Koelleanum pedig az A. Xapellus Wulf.,
Reichb. hingegen durch kahle ap. Koelle p. 14 = A. Koelle-
Staubfaden sich unterscheiden anum Reichb. kopasz porzó-
wiirde. Unter dem Namen A. szálaival különböznék. A. Napéi
 147

Kapettus sind in Wulfens Her- lus néven Wulfen herbáriumá-

bai 4 Bögen enthalten, dérén
-
ban 4 ív fekszik, ezek közül
zwei tatsiichlick A. Koelleanum kett csakugyan az A. Koelle-
«ex alpibus supra Matray» anum («ex alpibus supra Mat-
[kleine Exemplare von hoch- ray », törpe példák magas term-
gelegenem Standort] enthalten, helyrl), a másik két ív ellen-
wárend die übrigen zwei Bögen ben az A. formosum-hoz tar-
zu A. formosum gebören. A. tozik. Reichexbach A. Koelle-
Koelleanum Reichb. ist daher = anum-a e szerint =
A. tauri-
A. tauricum Wulf. und A. Na- cum Wulf. és A. Napellus
pellus Wulf. pro p., die Form Wulf. pro p., a szrös porzó-
mit behaarten Staubfáden und szálas és kissé szrös virág-
etwas mehr behaarter ínflo- zaté alak pedig = A. taure-
rescenz aber =
A. taurericum ricum Reichb.
Reichb.

Das Areal des A. taure- Ennek az A. taurerieum-nak

ricum zerfallt in zwei Gebiete. elterjedési köre ketté van sza-
Zwischen Pflanzen dér Ost- kadva. I)e a keleti Alpesekbl
alpen und jenen des Retyezát való és a retyezáti növény
konnte ich trotz dér Menge között nagy vizsgálati anyagom
des vorgelegenen Materials kei- daczára különbséget fel nem
nen Unterschied entdecken. Es fedezhettem. Hasonló példája
ist das ein ahnliches Beispiel ez a földrajzi széttagoltságnak,
dér Zerstückelung des Areales, mint az A. neomontanum Wulf.
wie bei *4. neomontanum Wulf. Néhány megfigyelést azonban,
Einige Beobacbtungen aber, mely mégis bizonyos külön-
welche auf irgend einen Unter- bözségre enged következtetni,
schied folgern lassen, möchte fel kell említenem. Az alpesi
ich hier aufführen. —
A. taure- A. taurericum elterjedése körén
ricum dér Alpenlander hat in belül ott van az A. Koelleanum ,

seinem Areale die Form A. ilyen kopasz porzószálú alak

Koelleanum eingeschlossen, eine azonban a Retyezáton nincsen.
solche Form mit kahlen Staub- Ott éppen ellenkezleg már a
faden kommt aber im Retyezát Párengen a gyengén szrös A.
nieht vor, andererseits wáchst taurericum mellett ott terem
bereits am Páreng neben dem az A. nanum Baumg. Az ,A1-
sparlich behaarten A. taureri- pesekben továbbá A. taureri-
cum die durch deutliche Be- cum ép úgy, mint az A. Koel-
haarung verschiedene Form leanum gyakran mint monstr.
A. nanum. Dann kommt in pátens jelenik meg
csónakalakú,
den Alpenliindern sowohl A. nyitott sisakkal, melybl
a nek-
taurericum als A. Koelleanum
,
táriumok kicsüngenek. A Retye-
háufig monstr. potens mit
als záton ilyen alakot nem láttam.
kahnförmigen offenen Helm vor, És habár ez a jelenség kétség-
aus dem die Nektarien her- kívül rendellenes tényezk ha-
vorhangen, eine Erscheinung, tásaként áll el, mégis ez az
10 *
148

welche ich bei dem .4. taure- eltérö viselkedés bizonyos bels
ricum des Retyezát nieht be- különbségnek kifejezése is lehet.
obachtet habé, und welche Talán késbbi megfigyelések a
obwohl gewiss auf abnorm kérdést el fogják dönteni.
Faktorén zuríickfUhrbar, doch
vermutén lasst, dass dieses ver-
schiedene Verhalten ein Aus-
druck gewisser innerer Ver-
schiedenheit sei. Vielleicht wer-
den weitere Beobachtungen
hierüber Aut'schluss gébén.
A. dolomiticum dér Sann- A sannthali Alpok A. dolo-
thaler Alpen ist nur sehr miticum-& az A. taurericum-Xó\
schwach von A. taurericum csak igen gyengén tér el er-
verschieden durch die star- sebben szrös virágzattal és
ker behaarte Inflorescenz und bujább, magasabb termetével.
den iippigen, hohen Wuchs. De az A. taurericum is akár-
A. taurericum ist ebenfalls hányszor magas növés, majd-
hantig hochgewachsen, fást 1 m nem méter magas, másrészt
hoch, und íippig, andererseits az A. dolomiticum is elfordul
kommt A. dolomiticum auch igen gyenge szrözettel.
mit sehr schwacher Behaa-
rung vor.
A. parviflorum Hst neigt A parviflorum Hst földrajzi
sowohl durch die geographische elterjedésével, szrözetével és
Lage, als durch die Behaarung kisebb virágaival már az A.
und kleineren Bliiten bereits formosum Reichb. felé hajlik,
zu A. formosum Reichb., von a melytl többnyire zömök ter-
welchem es durch den zumeist metében, rövid virágfürtjében
gedrangten Wuchs, kurze In- srn álló eveleiben és állan-
tiorescenz, dichtstehende Blat- dóan hosszúra kihegyesed,
téi’, stets aber durch die láng nem letompított levélsallang-
zugespitzten und nicht stum- jaiban különbözik.
pfen Blattzipfeln verschieden ist.
A. cernuum Wulf. ap. Koelle Az A. cernuum Wulf. ap.
Spic. Ac. p. 1 7 wurde von Koelle Spic. Ac. p. 1 7. elneve-
Reichb. 111. Ac. t. XXXIII zr zést Reichb. 111. Ac. t. XXXIII.
Bezeichnung des A. panicula- az A. paniculatum Lám. jelzé-
tum Lám. angewendet. Bereits sére használja. De már Neil-
Neilreich erwahnt (Aufz. Ge- reich megjegyzi (Auf. Gelassprt.
fasspfl. 1866, 245), dass es aus 1866, 245), bog}' Wulf. FI.
Wulf. FI. nor. 536 und dessen nor. 536, és Wulfen herb.-bl
Herbar ersichtlieh sei, dass kitnik, hogy ez az A. cernuum
Wulfen unter seinem A. cer- egy lelógó fürt A. Napell us.
nuum ein A. Napellus mit Beck G. aki Wulfen origináléit
nickender Traube verstand. szintén megvizsgálta, Xeilkeich
Prof. G. v. Beck hat das Wul- adatát kiegészíti azzal, hogy
 :

149

FEN Sche Original ebenfalls un- ez az A. cernuum egy lekonyul*

tersuckt und prázisiert die fürt A. tauricum. E két hite-
Angabe Neilreichs insoferne, les nyilatkozat és Wulfen- nek
als er (FI. N. Oest. p. 404) Koelle Spicilegiumában adott
A. cernuum als ein A. tauri- pontos leírása alapján az A.
cum mit nickender Traube be- cernuum elnevezést magam is
zeichnet und auf Grund dieser elejtettem és a Reichb. ill. Ac.
Autoritaten und dér prazisen XXXIII. tábláján ábrázolt nö-
BeschreibungWuLFENs Koelle i. vény elnevezéséül az A. pani-
Spicil. habé auch ich den Na- culatum Lám. nevét visszaállí-
men A. cernuum fallen gelas- tottam (M. B. L., 1906, 134 s.
sen, und fiir die Pflanze dér köv. o.). Annál jobban megdöb-
Reichb. Ac.
111. XXXIII den
t-. bentett, hogy Rapaics, a ki
Namen A. paniculatum Lám. Wulfen origináléit maga is
restitutiert (XI. Bot. Lapok, megvizsgálta, a S}'St. ac. 23.
1906, 134 sq.) Umso befrem- o. az A. cernuum-ot A. Napel-

dender war, dass Rapaics Syst. lus X paniculatum- nak veszi.

ae. p. 23 das A. cernuum
Wulf., dessen Originalexem-
plar er gesehen hat, als A. na-
pellus X paniculatum deutet.
Nun kann ieh auf Grund des Wulfen herbáriumának vizs-
WuLFEN’schen Originales mit gálata alapján már most magam
Sicherheit dér Deutung Prof. is teljes bizonyossággal csat-
G. v. Beck’s zustimmen. Als lakozhatom Beck G. meghatá-
A. cernuum befindet sich im rozásához. A. cernuum néven
Herb. Wulfen ein Bogén mit Wulfen gyjteményében egy
zwei Pflanzen < ex ascensu ru- ív fekszik két növénynyel
pestri versus Kirschbaumer «ex ascensu rupestri versus
Alpe», daneben die Bestim- Kirschbaumer Alpe», mellette
mung Rapaics’ s : A. Napellus X ott van Rapaics meghatározása
paniculatum. Das eine Exem- is : A. napellus X panicula-
plar hat eine aufrechte Traube, tum. Az egyik példa virág-
ist indér lntiorescenz schwach fürtje felálló, a virágzatban
zerstreut behaart und ist ein igen gyengén és szórványosan
normales A. taurericum nur ,
szrökkel van behintve és nem
das andere Exemplar hat eine egyéb, mint normális A. fau-
íiberhángende Traube, ist völlig rericum csak a másik példának
,

kahl und weicht nicht durch van lekonyuló fürtje. Ez tel-

das geringste Merkmal von jesen kopasz és semmiben sem
einem normalen A. Koelleanum különbözik egy rendes A. Koel-
ab. Nach Rapaics wiire fiir die leanum-\ó\. Rapaics szerint az
Combination A. Napellus X A. napellus X
paniculatum faj-
paniculatum die ausserordent- keverékre jellemz a rendkívül
lich starke driisige Behaarung ers mirigyes szrözet, mely
bezeichnend, welehe oft sich néha még a leveleket is elbo-
auf die Blatter auch erstreckt rítja: Wulfen herbáriumának
 ;

150

nun ist aber an dem nicken- lecsüng virágzatú példáján

den Exemplar im Herb. Wul- azonban sem egyszer, sem miri-
fen weder ein eint'aches, noch gyes szrszálat nem találunk.
ein Drüsenhaar zu sehen.
.4. Hoppeanum Reichb. Mon. A. Hoppeanum Reichb. Mon.
Ac. p. 94, t. XV fig. 1 ; 111. Ac. p. 94. t. XV. fig. 1 ill ;

Ae. t. LXV;
germ. exc. FI. Ac. t. LXV FI. germ. exc.
742 pro A. cernuo-Koélleanum ? 742. pro A. cernuo-Koélleanum?
ist im Herb. Hoppe’s in zwei Hoppé herbáriumában két pél-
Exemplaren enthalten, welche dában van meg A. Xapellus
zwar als A. Napellus aus — néven «aus dem Möllthale bei
dem Möllthale bei Heiligen- Heiligenblut». Az eltér elneve-
blut —
bezeielmet sitid aber zés daczára kétségtelen, hogy
die Reichb. -sebe Pfianze dar- csakugyan a REiCHB.-féle A.
stellen, mit dérén Besehreibung Hoppeanum- ot képviselik, a
sie vollkommen iibereinstim- melynek leírásá val teljesen meg
men, wahrend ihre Abbildung is egyeznek, mig ellenben Rei-
ebenso, wie manehe andere chenbach képe, mint sok más
Bilder Reichenbachs nicht iiber- esetben is, nem fedi a leírást
einstimmend ist. A. Hoppeanum vagy a növényt. Ez az A. Hop-
ist eine Schattenform des A. peanum az A. Koelleanum ár-
Koelleanum mit abnormal ge- nyékos, nedves helyen termett
formtem Helm, wenigblütiger alakja rendellenes sisakkal,
sehr lockerer Traube, welche kevésvirágú laza fürttel. Rendes
in dér Kultur wieder normál életviszonyok közé hozva vissza-
wird, was auch Reichb. in d. tér a rendes alakra, a mint
111. Ac. bestiitigt: «scheint in azt Reichexbach maga is iga-
A. Koelleanum íiberzugehen.» zolja.' <4n A. Koelleanum tran-
sire videtur-' (111. Ac.).
A. eustachyum Reichb. Mon. A. eustachyum Reichb. Mon.
Ac. p. Oh, t. XV fig. 3 scheint Ac. p. 96. t. XV. fig: 3. hasonló-
mir ebent'alls keine normale képen rendellenes alaknak lát-
Pfianze zu sein. Die Helmform szik. A sisak alakja és a gyenge
und die schwachlichen Xek- nektáriumok nagyon emlékez-
tarien deuten zu sehr auf A. tetnek az A Hoppeanum-ra a ,

Hoppeanum von welchem ,

aber melytl azonban az A. eusta-
A. eustachyum durch die nor- chyum rendesen fejldött (nem
malen (nicht diinnen, verlan- vékony és megnyúlt) leveleivel
gerten) Blatter abweicht. Ein különbözik.Egy tiroli példa
Exemplar des A tauricum aus Hayek herbáriumában (Tristen,
Tirol (Tristen, lég. Treffer— H) lég Treffer) az A. eustachyum
passt mit dér Besehreibung des Reichb. leírásával a kopasz
A. eustachyum Reichb. die nektáriumokat kivéve jól össze-
kahlen Nektarien ausgenom- vág és nem más, mint egy
men gut zusammen und stellt rosszul, rendellenesen fejldött
eine abnorme Form des A. A. taurericum. De hogy az
taurericum dar. Ob aber das igazi A. eustachyum Reichb. a
 ;;

151

echte A. eustachyum Reichb. Mte Baldo-ról hasonló abnormis

vöm Mte Baldo eine áhnliche eltérése-e valamely rokon-faj-
Abnormitát einer anderen nahe nak, vagy más valami, tekin-
verwandten Art darstellt, oder tettel arra, hogy e növény Rei-
doch eine Selbstándigkeit be- chenbach herbáriumában nem
sitzt, ist derzeit, da die Pfianze volt feltalálható, legfeljebb a
im Herb. Reichenbach nicht helyszínén végzett kutatással
aufzufinden war, nicht zu ent- lenne eldönthet.
scheiden.
Prof. G. Beck substituiert
v. Beck Günther a FI. N. Ö.
a. a. 0. A. tauricum die
ftir 404. o. az A. tauricum helyébe
Bezeichnung A. Cammarum L. az A. Cammarum L. Sp. pl.
Sp. pl. ed. II. 751 «. ed. II. 751. a nevet állítja.
4. A. latemarense Deg. et Gáy. M. Bot. Lapok, VI. 1907, 121.
Caule elato stricto ad 1 m
et ultra alto, graeili, dense folioso,
glabro pilis solitariis hinc inde provenientibus foliis glaberrimis ;

amplis pedato quinquefidis segmentis primariis ambitu rhomboideis

profunde repetito laciniatis laciniis angustis acuminatis, valde
elongatis, 3—6 mm
latis, 25—45 longis, obseure viridibus, mm
subtus pallidioribus inflorescentia simplici vei ramosa ramis erecto-
;

patentibus 4 —
6-floris; pedunculis arcte strietis cassidem subae-
quantibus in apice incrassato saepe parce puberulis, aequilongis (in-
ferioribus non longioribus), racemo inde compacto denso; braeteis
vix conspicuis squamaeformibus pallidis ciliatis vei racemo intus
perfoliato foliis floralibus sine ullo transitu subito diminutis bracteolis ;

minutissimis ftoribus violaceis casside convexo-hemisphaerica ro-

;

—
;

strata, 20 22 mm
longa, 8 —
10 mm. alta, altitudine igitur duplo
ampliori, ample sinuata, biante, glabra, margine tantum ciliolata
sepalis mediis oblique obovatis intus et margine pilosulis, extus
glabris inferioribus oblongis secus marginem pilosis
;
nectariis ;

stipite glabro praeditis, cuculli calcare obtuso acephalo labio revo-

luto bifido intus piloso filamentis ad médiám alatis in stipitem
;

pilosum attenuatis ovariis glabris vei in suturis pilis nonnullis

;

inspersis.
Tiroler Dolomitén: ad pedem montis Latemar prope Ivaré rsee,
alt. 1600 — 1800 m; S. Martino di Castrozza: Passo di Rolle (Dr.
A. de Degen).
Difiért ab A. taurico habitu
caule elatiore, graciliore (necque
:

adeo erasso), amplioribus laciniis magis elongatis latioribus,

foliis
inflorescentia simplici vei ramosa, racemo angustiore, foliis flora-
libus (si adsunt) subito in bracteas squamaeformes transmutatis,
non sensim decrescentibus, casside aperta hiante rostrata, apertura
arcuata.
5. A. formosum Reichb. Mon. Ac. 1820, t. XVIII fig. 2 111. ;

Acon. text. et tab. LXIV. FI. germ. exc. 742. ;

Caule 3— 6 dm alto stricto laxe folioso superne cum inflo-

rescentia peduneulisque pubescente pilis reversis crispulis adpressis
152

foliis petiolisbrevibus puberulis suffultis pedato 5-fidis segmentis

primariis ambitu rhomboideis profunde repetito laciniatis, laciniato-
serratisque, laciniis serraturisque subdivergentibus, breviusculis
acutis vei obtusiusculis, linearibus, 2—3 mm
latis infiorescentia
;

racemo simplici elongato plerumque laxiusculo, basi perfoliato foliis

floralibus in bracteas minutas squamaeformes decrescentibus vei
raeemo omnino efolioso bracteis omnibus minusculis peduncidis ;

erecto patentibus flóré brevioribus omnibus fere aequilongis bracteis

minutis praeditis fioribus violaceis sepalis extus pubescentibus
;

intus et margine +
ciliatis-barbatis casside semicirculari vei hu-
;

miliore, linea basali recta vei arcuata (15—20 mm

longa), apice
paulo producta, patenté; nectarii calcare obtuso; filamentis pilosis
Salzburg, in alpibus calcareis: Untersberg (Mielichhofer i.
herb. Keichb. — W;ex herb. Hoheneck —
G; ipse plantam e hoc
loc. eláss, per plures annos in horto colui); am Höllkaar bei St.
Gilgen (Hayek).
Difiért ab A. taurico caule graciliore laxe folioso superne
cum pedunculis pubescente, foliorum sinu magis aperto laciniis non
adeo elongatis, breviusculis acutis vei subobtusis, racemo laxiusculo
non adeo folioso vei omnino efoliato, pedunculis erecto patentibus
sepalis extus pubescentibus fioribusque in universum minoribus. Ab
A. compacto Reichb., quocum pilositate convenit, fere iisdem ceteris
notis praeterea calcare obtuso dignoscitur.
A. Funkianum
Reichb. 111. Ac. text et tab. LXVI; FI. germ. exc. 741; A.
Funkii Reichb. Übers. p. 28 nménsolum.
Difiért ab A. formoso foliorum magis ampliorum laciniis di-
vergentibus lanceolato acutis, racemo perlaxo pedunculis erectis
valde elongatis inferioribus fioribus pluries longioribus, sepalis
pallide violaceis, nectarii calcare capitato.
Untersberg (Reichb. 1. c. —
Vidi spec. aut. !).
Forma singularis a. 1793 a Fnk
detecta et ex ill tempore
per decennios culta immutata manebat (Rchb. Ili. Ac.).
A. hians Reichb. Mon. Ac. t. Reichenbach a Mon. Ac. t.
XVIII fig. 1, wird in den Ili. XVIII. 1. képén felállított A.
Ac. zu A. formosum gezogen. hians-ot az Ili. Ac.-ben az A.
Es soll dessen sudetische Form fornwsum-hoz vonja, mert sze-
darstellen, und wird in dér Fi. rinte ennek szudetai formája.
germ. exc., wo es wieder als A FI. germ. exc. -bán, a hol az
Art behandelt wird, auch nur A. hiúm ismét faji érvényre
von den Sudeten angegeben. lm jut, Reichb. csakugyan egyedül
Herb. Reichb. habé ich nur ein a Szudetákból említi. Herbá-
Exemplar mit dér Bezeichnung riumában csak egy példát talál-
A. hians gefunden, eine Form tam e néven, mely azonban az
des A. formosum mit klaffen- A. formosum-hoz tartozik és
dem Helm und heraushangen- ettl csupán tátongó sisakjával,
den Nektarien. Es stammtganz kilógó nektáriumaival különbö-
 : ;:

153

sicher aus den Salzburgéi' Al- zik. Kétségen kívül a salzburgi

pen und ist nieht mit elem in hegyekbl való és semmi esetre
Reichb. Mon. 1. c. abgebildeten sem azonos Reichb. fent id.
sudetischen A. hians identisch: képével, a szudétai A. hians-
denn dieses hat einen viel hó- szal, mert ez a kép szerint
hérén Wuchs, lángé Endtraube sokkal nagyobb termet, virág-
und ástige Inflorescenz auch ;
zata ágas, végálló fürtje hosszú,
ist die Endtraube verschmalert, nem is egyformán széles, hanem
nicht gleiehbreit, die unteren keskenyedö, alsó virágszálai
Blütenstiele lángéi*. Ich habé megnyúltak. Habár nem iáttam
keine dieser Abbildung entspre- a Szudetákból az A. liians - ra
chende Pflanze aus den Sudeten vágó példát, az A. formosam-
gesehen, bezweifie aber dérén má
való közelebbi rokonságát
nahe Yerwandschaít mit A. for- a fentebbi bélyegek alapján
mosum die sudetischen Napel-
: melyek a szudétai fajokra ütnek,
loiden sind ganz anders gestaltet. kétségbe vonhatom.
6. A eompactum Reichb. 111. Acon. text. et tab. II. excl.
locis pyrenaicis. — A
vvdgare DC. Syst. Xat. 1818, 371 ex deser.,
non ex synon. et locis nat. plurimis.
Caule elato stricto, usque 1 m
alto crasso, versus basin
— mm
5 8 diám., dense folioso, inferne glabro superne cum inflores-
centia pedunculisque pilis brevissimis erispulis adpressis copiose
vestito; foliis densis petiolo brevi suffultis pedato 5-fidis seg-
mentis primariis e basi anguste cuneata ambitu rhomboideis
profunde trifidis repetito laciniatis serratisque laciniis serraturisque
:

linearilanceolatis sublinearibusque elongatis acuminatis 2 3 — mm

latis, glabris vei tantum margine parcissime pilosulis, supremis
etiarn in pagina hinc inde pilis minutis inspersis; inftorescentia
—
racemus simplex densus angustus, 10 25 cm longus, raro inferne
—
racemulis serotinis 2 4 floris erectiusculis brevibus aucta pedun- ;

culis erectis flóré brevioribus, omnibus subaequilongis (inferioribus

non longioribus) ; bracteis inferioribus saepius foliaceis +
flores
superantes decrescentibus superioribus linearibus pedunculos subae-
quantibus bracteolis in parte suprema pedunculorum insertis linea-
:

ribus 2 — 3 mmlongis floribus violaceis

;
sepalis extus pubescen-
;

tibus intus et margine +

ciliatis-barbatis casside aperta semicirculari
;

vei paullo altiore vei humiliore superne laté rotundata apice breviter
acuminata linea basali fere recta, 12 17 — mmlonga; calcare capitato,
fdamentis pilosis ovariis glabris; carpellis usque 20
; longis, mm
5 mm latis stylo 3 4 — mm
longo coronatis seminibus obseure
;

brunneis alis dilutis (an constanter ?), 4x2 mm

longis et latis.
Hab. in Alpibus Occidentalibus.
Helvetia Rhaetia, Piz Lat supra Remüs in valje Val Torta
Piz Lischanna pr. Schuls; in m. Yorab pr. Flims (Dr. A. de Degen);
Seelisberger Kulm ad lacum IV Cantonum (Degen), m. Pilat
(Fenzl — W), Stockhorn (W), in alpibus supra Bex, ex. gr. La Yaraz
et in alpibus vallesiacis (Schleicher, Thoiias W, G). —
 — : —

154

Itália
: i. ra. «Grigna meridionalis» supra Mandello (Degen).
Varietas alpina caule spithameo paueifloro racemo laxiore,
casside saepe humiliore tere navieulari =
A. Schleicheri Reichb. 111.
Ac. text. et tab. I. A. Xapellus Dód. forma ^ glaciális Reichb. FI.
germ. exc. 741.
A. compactum praeterea florum colore variat
1. var. rubel! um Sér. Mus. helv. I, 1823, 158: Reichb. Ili. Ac.
1823, t. II. sepalis coeruleo-rubellis.
La Varaz (Reichb. 1. e.), Alpes de Grisons (Thomas — W).
2. var. albifiorum Sér. 1. 158, sepalis albis.
c.

Wallis, Sanetsch (F. 0 —

Wolf H), Val d’Ilües
(Thomas W). —
3. var. macidatum Sér. 1. c. 158: var. bicolor Buügg. Zeitsch.
Ferdin. Innsbr. 1860 ]). 7 sepalis albo coemdeoque variegatis in ,

var. maculato magis coeruleis, in var. bicolore magis albis.

Ad lacum Silsersee sub Gravesalvas (Brügg. 1. c).
A. compactum Reichb. ab A. formoso Reichb., quocum pilositate
convenit, difiért caule robustiore crasso. dense folioso, foliorum
laciniis elongatis longe acuminatis, racemo denso, pedunculis erectis
et calcare capitato. Ab A. taurico Wulf. formisque eius pilositate
laxa praeditis differt caule sepalisque crebre et omnino adpresse
pilosis racemoque angustiore; praeterea A. dolomiticum Kern.
differt habitu ampliore sepalisque glabris, A. parviflorum Hst
statura minori, racemo abbreviato, calcare obtuso, sepalis glabris
vei parce pilosulis, A. nanum Baumg. fere iisdem notis quibus f.
praecedens dignoscitur.
A typo A. compacti magis differt
f A. microphyllum.
Gaud. in Sér. Mus. helv. I. 1823, 159 pro var. A multi- — .

fidum Reichb. 111. Acon. t. LXX. pro. p. minori. —

A. laxiflorum
Schleich. Cat. 1821 p. 5 nmén solum; in Reichb. 1. c. pro svnon.
— A. canescens Schleich. Cat. 1821 p. 5 nmén solum: v. sp. aut.
Caule elato, ca. 5—8 dm alto debili, versus basim 3 4 mm
diám. crasso: foliis pedato 5-fidis, segmentis primariis e basi
angustissime et longe cuneata intermedio semper, saepe etiam
lateralibus 2 —
4 quoque petiolulatis, profunde trifidis repetitoque
laciniatis ;
laciniis elongatis lineari-lanceolatis acuminatis+
2—4 mm latis omnibus quasi squarroso distantibus: inftorescentia
simplici vei raeemulis 1 —
2 paucifloris erectiusculis fulcrata, efoliata
elongata, laxa \peduncidis ereeto-patentibus infimis flóré aequilongis
vei paulo longioribus decrescentibus bracteis linearibus vei partitis
;

pedunculis brevioribus vei infimis illis subaequilongis hracteolis ;

in parte suprema pedunculorum infixis linearibus ca. 3 longis mm ;

floribus dilute violaceis sepalis pubescentibus (ex Reichb. 1. c. etiam

albis coeruleovariegatis) casside alté fornicata recta clausa superne
;

laté rotundata. dorso fronteque rectiuscula apice breviter acuminata

deflexa vei porrecta, linea basali valde sinuata, 17 20 — mm
alta,
13 15 mm lata; ceteris notis nempe pilositate caulis foliorum,
,
 ;

155

et ovariis glabris cura

sepalorum fiiamén tor ura que, calcare capitato
A. compacto convenit. Foliis, angustius partitis cassideque altiore
A. Bauhini Reichb. quodammodo in mentem revocat, inflorescentia
valde ramosa. sepalis glabrescentibus obscure violaceis, casside
aperta etc. alienum.
Helvetia: Ct. Waadt (Vaud), montagne de Taveyannaz sur
Bex (Thomas G). —
A. multifdum Kocn Reichb; 111. Ac. t. LXX mixtam speciem
i.

sistitex A. Jaxifloro Schleich. Helvetiae, dein ex A. callibotryo

Reichb. Sudeterum, postea ex A. virgato Reichb. (A. microphyllum
! !

X rostratum) et demum ex A. remist o Reichb. planta incertae !

sedis compositam. A. virgatum ut hybrida planta aliorsum pertinet

A. callibotryon cum A.laxifioro nihil communis habét; A. venustum
Reichb. sec. expl. auth. plantam sistit verosimiliter helveticam
monstrosam inflorescentia simplici racemo la-xissimo pauciíloro,
foliorum laciniis valde elongatis parcissimis. Verum autem A. multi-
fidum Koch —
si non speciem quandam rhenanam 10 ) séd revero
unam ex superne memoratis sistit —
in A. callibotryon cadere vide-
tur, cui et iure prioritatis et quod nullibi exacte descripta contine-
tur, locum cedere dehet, nmén A. multi feli ergo omnino tóllendum.
A. microphyllum Gaud. habé Feltn habitusa daczára az
ich trotz dem auffallenden Ha- A. microphyllum GAun.-t az A.
bitus zu A. compactum gezogen, compactum-hoz vontam, mert
weil es an dér Westgrenze des ott fordul el e faj nyugati
A. compactum. wo diese Art határán, a hol az A. compactum
am meisten variiert, vorkommt, különben is leginkább variál,
und weil es dureh den manch- de meg azért is, mert alacsony
mal niederemhalbkreisförmigen félgömbalakú sisakos példái
Helm deutlich auf diese Art is akadnak néha, melyek vilá-

hinweist. Auf diese Abande- gosan e fajra utalnak. Ezekre

rung mit niederem Helm be- az alacsony sisakkal ellátott
zieht sich nach Exemplaren példákra vonatkozik Charpen-
Charpentier’s Herb. Reichb.i. TiER-nek Reichb. herb. -bán lév
das A. Funkianum pubescens példái alapján a jurái A. Fun-
Rchb. 111. Ac. i. textu ad t. kianum pubescens Reichb. 111.
LXVI aus dem Jura, wahrend Ac. i. textu ad t. LXVI, holott
sowohl das echte A. pubescens a valódi A. pubescens Moench
Moench, als A. Funkianum pu- és a karinthiai A. Funkianum
bescens aus Kiirnthen zu ande- pubescens Rchb. más fajok
ren Arten gehört: ersteres ist kötelékébe tartozik elbbi az :

eine Form des A. neomontanum A. neomontanum Wulf. egy

Wulf., und das letztere diirfte formája, az utóbbi pedig az A.
nach dem Citat A. avgustifo- angustifolium Hst. és Willd.
lium Hort. et Wtlld. En. suppl. En. suppl. idézetébl Ítélve talán
zu A. carniolicum srehören. az A. carniolicum.
10
)
Nam in Reichb. Mon p. 55 Koch rhenana tantum Aconita legisse
dicitur.
156

A. occidentale Timb. Lagr. kil. L’Aconit Napéi des Pyr.

7.

1880 6
p. —
A. vulgare $ pubescens DC. Syst. Nat. 1818, 872 non —
Moench Meth. 1794, 310. —
A. compactum Reichb. 111. Ac. t. II
quoad pl. pyren.; Rouv et Fouc. FI. Francé, I p. 142.
Caule stricto, ad 1 / 2 m
alto inferne parce hirtulo superne
cum inflorescentia et pedunculis copiose piloso glandulosoque pilis
siraplicibus reversis +
crispulis foliis cum petiolis utrinque pilosis
;

pedato 5-fidis, segmentis primariis ambitu rhomboideis profunde et

repetito laciniatis serratisque, laciniis serraturisque elongatis acu-
minatis, 2 3— mm latis inflorescentia racemo simplici denso multi-
;

floro ca. 15 cm longo; pedunculis bracteis bracteolisque ut in

praecedente A. compacto; firi bús rubroviolaceis sepalis extus
pubescentibus, intus et margine +
ciliatis-barbatis (rarius albo-
coeruleoque variegatis: y bieolor DC. 1. c.), casside semicirculari
superne laté rotundata apice breviter acuminata linea basali fere
recta 18 20 — mm
longa; filamentis pilosis, calcare capitato.
Pyrénées centrales
Gavarnie (Bordere -
;

W; Jordán — D).
Difiért ab. A. compacto Reichb., quocum habitu, foliorum et
cassidis forma convenit, statura humiliore, pilositate densiore
etiam fólia superiora amplectente, pilis inflorescentiae glandulis
intermixtis, floribus maioribus rubroviolaceis.
f.
A. denudatum
Difiért a typo caule inferne breviter pubescente superne cum
inflorescentia peduneulisque glabro foliis inferioribus breviter
;

puberulis, superioribus hinc inde pilis inspersis, sepalis extus glabris

intus et margine barbulatis-ciliatis.
Gavarnie (Jordán D). —
Die angeführten fiinf Arteu A felsorolt öt fajt, melyek
bilden innerhalb dér Subsection mindegyike a másiktól földraj-
einen engeren Verwandschafts- zilag elkülönült, a subsectio
kreis, dessen Glieder getrennte keretén belül szkebb rokon-
Gebiete bewohnen. Ob das A. sági kötelék fzi össze. Hogy
Willemetianum Delarbre FI. az A W illemetianum Delarbre
Auv. ed. 2, 1800, p. 499 hieher FI. Auv. ed. 2. 1800. p. 499.
gehört, konnte ich nicht ent- is ebbe a csoportba tartozik-e,

scheiden. nem állapíthattam meg.

IV. Caule humili vei elato, inflorescentia rumosa vei simplici ,

racemo terminali elongato pedunculis subaequilongis ,

inferioribus non elongatis ( racemo inde cylindrico) erecto-

gatentibus foliorum segmentis primariis basin versus
,

longe cuneatis laciniis lanceolatis breviusculis acutis 5

mm. et ultra latis, casside hemisphaerica.
1. Caule elato cum inflorescentia pedunculis sepalisque cris-
pule piloso, racemo simplici denso, pedunculis floribus semissim
fere brevioribus apice valde incrassatis, calcare obtuso, etc -

A. Linnaeanum : Suecia.
 : ;

157

2. Caule elato cum infiorescentia pedunculis sepalisque

crispule piloso. infiorescentia ramosa racemo terminali laxiusculo
pedunculis floribus subaequilongis, calcare distincte capitato
A. neomontanum Wulf. Eur. Centr.
3. Caule humili nonnunquam glabrescente, infiorescentia simplici
vei ramosa pauciflora laxa, pedunculis floribus subaequilongis
calcare obtuso ... ... ... ... ... A. strictum Berxh. Carniolia.

8. A. Linnaeanum. — A. Napellus L. Sp. pl. ed. I, 1753,

532 quoad pl. suec. et L. op. cet.; Wahlenb. FI. Suec. 1826, 240;
Fries Nov. ed. II, 1828 p. 170 (cum var. b. humilius quoad pl.
Dalecarlicam : diagnosis autem, quam Fries de pl. Scanica =
A. Napellus Fries dedit, «capsulae trés glabrae, cassis pedicellique
pubescentes, racemus confertissimus, simplex, flores minores»
omnino in plantam Dalecarlicam quadrat.). —
A. neubergense
Reichb. 111. Ac. t. LXIX fig. d, e. —
A. Napelloides Swartz ap.
Reichb. 1. c. nmén solum, sec. Fries Nov. 1828 p. 170: forma in
horto e seminibus spontaneis orta.
Caule erecto stricto, ad 8 dm. alto (et ultra), gracili, inferne
parce, superne et in infiorescentia pedunculisque dense pubescente
pilis reversis crispulis;
foliis pedato 5-fidis segmentis primariis e
;

basi cuneato-angustata ambitu rhomboideis profunde trifidis, seg-

—
mentis secundariis iterum 2 -3-fidis, his ultimis lanceolatis 5 mm.
latis et ultra, apice acutis, sinu foliorum laté aperta fe're rectilinea,
foliis utrinque parce pilosis infiorescentia racemo simplici brevi-
;

usculo denso, pedunculis flóré dimidio brevioribus, erectopatentibus,

I
rectis vei arcuatis, versus apicem valde incrassatis bracteis ;

linearilanceolatis brevibus, infimis tripartitis pedunculo paullo longi-

oribus; bracteolis in parte suprema sub incrassationem pedunculi
infixis minutis :
floribus violaceis sepalis pubescentibus casside ;

hemisphaerica aperta dorso rectiusculo, vertice laté rotundato in

apicem breviter acutum declivi; linea basali recta ca 18 mm.
longa; sepalis mediis obovato-orbicularibus (15X13 mm.), extus
secus nervum medianum pilosulis, intus et margine ciliatis
inferioribus oblongis subacutis pilosis (10X4 mm.) nectarii stipite ;

elongato semicirculari incurvo, calcare subobtuso, labio elongato

spathulato apice exciso filamentis pilosis ovariis glabris.
; ;

Suecia.
Stámshöjen pr. Falun (loco Linnaeano Steenham.mar, Fries — W;
A. Björk, E. et A. Haolund D). — —
In Scania (Fries 1. c.)
9. A. neomontanum Wulfen ap. Ivoelle Spic. Ac. 1788, p.
16. — A. Cammarum var. L. Sp. pl. ed. II, 751. A. neuber- —
gense DC. Syst. Nat. I, 1818, 373; Reichb. 111. Ac. t. LXIX, excl.
pl. suecica. — A. Napellus var. neubergense Sér. Mus. helv. I.
1823, 156 pro p. minima. —
A Napellus Hst FI. Austr. II, 1831,
—
.

73. A. eminens Ivoch in Reichb. 111. Ac. 1. c. app. A. Napellus —

a) hemisphaericum G. Beck FI. 404. N.
Caule erecto stricto, ad 1 m. alto et ultra, inferne glabres-
 : : 3 : — ;

158

cente; superne et in inflorescentia pedunculisque densius pubes-

cente pilis reversis crispulis foliis pedato ö-fidis segmentis pri-
;

mariis e basi cuneato angustata ambitu rhomboideis profunde

trifidis, segmentis secundariis iterum bi-trifldis serratisque laciniis ;

lanceolatis 5 mm. latis et ultra, apice acutis sinu foliorum ca;

semiorbiculari foliis glabris nitidis vei margine et secus nervos

;

primarios paginae inferioris parce pilosis inflorescentia ramosa,

—
racemis lateralibus 2 4 breviusculis pauci (vulgo 4
;

5) — —
floris; racemo terminali elongato angusto laxiusculo; pedunculis
erectiusculis —
erectopatentibusque omnibus circ. aequilongis
(inferioribus non elongatis) flóré brevioribus vei subaequilongis
bradeis linearibus pedunculis subaequilongis, infimis partitis pedun-
culis paullo longioribus bracteolis in parte superiore pedunculorum
inflxis linearibus ca 3 —
;

5 mm. longis; floribus violaceis sepalis

pubescentibus casside ut in praecedente linea bas. ca 20 mm.
;

longa ; nectarii stipite elongato semicirculari incurvo, calcare

distincte capitato, labio elongato liguliformi in apice dilatato pro-
funde exciso; filamentis pilosis: ovariis glabris; seminibus levibus
in angulis subalatis, 4 mm. 5x2—
Area greographica in duas proviucias secreta 1. Ab. Effelio :

ad silvatieos Hassiae, 2. Alpes Orientales, in Stiria et in Austria

Inf. et Sup
Stirit ' .-lineealpe supra Neuberg (Wulfen Fexzl ! W). —
Austria infenor Rax (Hayek) Schneeberg (C. Richter D Hayek). —
Rheinland : Eifel (Kocn
;

\V.),
!
—Priem. Gerolstein, Hilles-
;

heim etc. (Wirtgen — W.).

Proximum affine A. Linnaeano, a quo ver foliis glabris vei
tantum margine et secus nervos primarios paginae inferioris pilosis,
sinu non adeo aperto, inflorescentia multiflora ramosa, racemo
terminali laxiore, pedunculis longioribus non adeo abbreviatis nec
adeo incrassatis, bracteis paullo longioribus pedunculis subaequi-
longis, bracteolis longioribus, floribus paullo maioribus et calcare
distincte capitato difiért.
f. A. pubescens Moench Meth., 1794, p. 310. Syn. A. —
neubergense Reichb. 1. c. quoad spécim, a Constantini lecta.
Foliis margine et in utraque pagina praecipue secus nervos
pilosis.
Hessen in silvaticis Hassiae (Constantini i. Herb. Hoppé D). —
A. Megéri Reichb. Übers. Acon. 1819 p. 33 nmén solum; 111.
f.
Acon. 1. c. in textu. —
A. Napellus (} typicum G. Beck FI. XÖ. 404.
Difiért a typo habitu plerumque altiore, inflorescentia magis
ramosa, imprimis autem casside superne latius rotundata, fronté
fere recta neque declivi, linea basali + sinuata, neque rectilinea.
Stiria: Weichselboden (Klammer —
H); Nied. Oest. Schnee-
berg (C. Richter —
D); Ob.-Oest.: Langbathsee pr. Ebensee (Degen),
Ebensee zr «Kreb» (Hayek), Traun u. Linz a. D. (Stróbl D), —
Stevr (Brittinger — H, W).
 159

Die Originalien Wulfen-s in Wulfen eredeti példái, me-

m. Schneealpe, loco Clusiano lyek in m.
Schneealpe, loco
circa casas pastorum gesam- Clusiano. circa casas pastorum
melt sind kleinwüchsige, alpine termettek, alacsony növés, ha-
Exemplare mit dem Habitus vasi példák, melyek termetük-
des A. tauricum; die Behaarung ben az A. tauricum- mai egyez-
dér Inflorescenz und Sepalen, nek. A virágzatnak és csésze-
die breite Blatteilung, und die leveleknek szrözete, a széles
an dem einen Exemplar untén levélszabás és az egyik példán
astige Traube zeigen aber deut- alul ágas virágzat azonban
iich die Identitiit mit dér világosan bizonyítja, hogy e
auf derselben Alpe in niedri- példák az ugyanazon havas
geren Régiónén vorkommenden alsóbb régióiban elforduló nö-
Pflanze. vénynyel azonosak.
Merkwiirdig und dem A. tau- Sajátságos és az A. tauri-
ricum analóg ist das Vorkom- cum-YSb emlékeztet az A. neo-
men des A. neomontanum in montanum elfordulása két
zwei entlegenen und gesonder- messzeesö és elkülönített vidé-
ten Gebieten. Doch habé ich ken. De a legrészletesebb vizs-
trotz eingehender Untersuchung gálat daczára sem tudtam a
keinen Unterscbied zwischen keleti Alpesekbl való növény
dér ostalpinen Pflanze und dem és a raj namenti A. eminens
A. eminens des Rheingau ent- között különbséget felfedezni.
decken können Die Lángé dér Az ajak hosszúsága, a mi Rei-
Lippe, was nach Reichenbach chexbach szerint az A. emi-
fül* A. eminens karakteristisch nens-re jellemz volna, mind
ware, ist an den Pflanzen bei- a két területrl való növényen
der Gebiete gleich, und was egyforma és az a sajátságos,
die Blatteilung anbelangt, wel- csak gyengén bemetszett levél-
ehe nach Reichb. reduciert ware, alak, a melyre Reichenbach
so ist das nur eine monströse hivatkozik, monstrosus jelen-
Abanderung, denn dér normale ség, mert a németországi növény
Blattypus dieser Pflanze ist normális levele az A. neomon-
mit A. neomontanum Wulf. tanum ausztriai példáival tel-
dér Ostalpen völlig identisch. jesen azonos. Másrészt ilyen
Andrerseits kommen solche Ab- monstrosus eltérések a keleti
ánderungen auch in den Ost- Alpesekben is elfordulnak és
alpen vor. Interessant ist dabei e tekintetben csak az a meg-
nui’ die Beobachtung Reichen- figyelés érdekes, hogy az ilyen
bach-s, dass eine derart gestai- monstrosus példa bizarr levél-
tete Pflanze ihre monströse alakját a kultúrában is meg-
Blattform auch in dér Kultur tartja (Reichb. 1 c. obs.).
.

behalt (Reichb. 1. c. obs.)

Die zwei Formen, welche Az a két forma, a mit itt
ich unterschieden habé, erhalten megkülönböztettem, az által
eine Bedeutung dadurch, dass nyer jelentséget, hogy az A.
A. pubescens .durch die be- pubescens szrös leveleivel a
 ;
;

haarten Blátter eine Anniihe- földrajzilag is közelebb es A.

rimg an das auch geogruphisch Linnaeanum felé hajlik, mig a
naher liegende A. Linnéanum keleti Alpesekben elforduló
darstellt, wáhrend A. Meyeri A. Meyeri gyakran magasabb
dér Ostalpen durch den oft termete és jobban boltozott
höheren Wuchs, und mehr ge- sisakja révén némileg a szudetai
wölbten Helra etwas an die és kárpáti Napellus-íélékre em-
karpatischen und sudetischen lékeztet.
Napelloiden sicdi anschliesst.
Zum Formenkreis dér Art Az A. neomontanum Wulf.
scheint das A. purpureum alakköréhez tartozik minden
Hst FI. Austr. II. 74 pedun- valószínség szerint az A. pur-
culis villo tectis. corolla dilute pureum Hst. FI. Austr. II. 74.
purpurea, caleare rotundato zu pedunculis villo tectis, corolla
gehören, welches von drei ein- dilute purpurea, caleare rotun-
ander nahegelegenen Fundor- dato. Hst három egymáshoz
ten —Dürrenstein, Lunz, See- közel es termhelyrl említi.
wiesen —
angegeben wird. lm Herbáriumában nem találtam.
Herb. Hst habé ich es nicht Dr. Degen Árpád herbáriumá-
gefunden. habé nur i. Herb. ban feltnt ugyan az A. Meyeri
Degen mit A. neomontanum f. egy példánya pedunculis vil-
Meyeri das Bruchstück eines losis caleare subobtuso Ebensee
A. neom. pedunculis villosis melll, de ez monstrosus példa
caleare subobtuso von Ebensee volt óriási] ag kifejldött brac-
gesehen, doch war das eine teákkal.
monströse Pttanze mit riesen-
haften Brakteen.
10. A strictum Bernh. in DC. Syst. Nat. I, 1818, 373;
Reichb. Mon. Ac. t. XVII fig. 1., p. 100. —
A. geraniifolium Hst
FI. Austr. II. 1831, 76.
Caule humili stricto, usque 60 cm. alto, glabro, superne et
in inflorescentia pedunculisque crispule et reverse puberulo, vei
(in A. geraniifolio) glabro; foliis duris giabris, utrinque nitidis,
circuitu orbicularibus pedato 5-fidis, segmentis primariis foliorum
inferiorum e basi laté cuneata dilatato rhombeis apice obtuse
tridentato —
incisis, lateralibus bifidis, —
caulinorum tripartito-
tritidis laciniis lanceolatis divergentibus obtusiusculis acutisve
segmentis foliorum caulinorum infimis crebre denticulatis infto- ;

rescentia simplici vei ramosa racemulis lateralibus, si adsunt,

serotinis paucis 2 —
4-tloris, racemo terminali paucifloro laxo; pedun-
culis erecto patentibus strictis, floribus subaequilongis omnibus ca
aequalibus (inferioribus non elongatis) bracteis, bracteolis, floribus,
;

sepalis casside ut in praecedente nectarii caleare obtuso, filamentis

, ;

pilosis, ovariis giabris.

Carniolia.
Wochein (Herb. Reichb. !)

Difiért ab *4. Linnaeano foliorum glabritie formaque singulari

 5 ;

161

pilositate parciore, inflorescentia saepe ramulosa, racemo laxiore,

pedunculis magis patentibus, longioribus etc.. ab A. neomontano
statura humiliore, glabritie maiore, racemo laxiore paucifloro, cal-
care obtuso, praeeipue autem foliorum forma.
Die unteren Blatter des A. Az A. strictum alsó levelei-
strictum babén sehr breite nek szelvényei nagyon széle-
Teilstücke, welche an dér Spitze sek, a csúcsukon gyengén be-
schwack eingeschnitten sind, metszettek, a fels levelek az A.
die oberen sind denen des A. neomontanum leveleivel majd-
neomontanum ziemlich gleich, nem megegyeznek, de legalsó
aber durch die fást spitzen- hasábjai feltn srén, szinte
förmig reicbgezáhnten unter- csipkeszeren fogasak.
sten Segmente ausgezeichnet.
V. Caule elato inflorescentia ramosa pedunculis erecto-paten-
, ,

tibus arcuato adscendentibusque inferioribus elongatis ;

foliorum segmentis primariis versus basin longe cuneatis ,

laciniis lanceolatis latiusculis acutis , inferioribus circuitu

reniformibus, sinu +
aperta, casside elevata hemisphaerica
versus basin longe attenuata. Croatia, Bosxia.
11. A. adriaticum GAy.
Caule elato, 6—15 dm. alto stricto glaberrimo; foliis glabris
pedato 5-fidis segmentis primariis e basi laté cuneata ambitu rhomboi-
deis profunde tribdis, segmentis secundariis iterum bi-trifidis laciniis
lanceolatis latiusculis 5 —
10 mm. latis acutis sinu foliorum aperto +
infimis 18—20 cm. latis, 12 —
15 cm. longis, caiüinis magis aequi-
latis ac longis sensim decrescentibus sub inflorescentia iám dimi-
nutis, inflorescentia igitur haud foliosa; inflorescentia ramosa laté
pyramidali raeemis lateralibus 2 —
6 elongatis erectopatentibus
subdivergentibusque plurifioris (5 —
10); racemo termi nali 15 25 —
cm. longo, anguste pyramidali .pedunculis inferioribus magis elon-
gatis flóré paulo longioribus, erectopatentibus, superioribus flóré
brevioribus bracteis linearibus parvis, infimis tripartito-incisis den-
:

tatisque pedunculis plus duplo brevioribus bracteolis in parte

;

suprema pedunculorum infixis, linearibus ca 3 mm. longis floribus ;

obscure violaceis, sepalis glabris; casside remote hemisphaerica

basi longe attenuata, patula, dorso elata reeta, 18 —
25 mm. alta,
vertice laté rotundata, apice acuminata, linea basali valde sinuata;
sepalis mediis ovati-orbicularibus extus glabris, intus parce +
ciliatis inferioribus oblongis obtusis, vei unó subacuto
;
filamentis
;

subbidentatis ciliatis vei (var. leiostemon) glabris nectarii stipite

;

elongato incurvo, ealcare capitato, labio elongato dilatato apice

exciso, intus parce eiliato carpellis glabris, ca 20 mm. longis, 6
:

mm. latis, st}do 4- mm. longo coronatis; semine brunneo tetraédro

in angulis alato, levi vei in unó latere transversim ruguloso,
—
4V a —
mm. longo, 2 1 / 2 3 mm. lato.
Croatia litoralis (Com. Modrus-Piume et Lika-Krbava).
Velebit: Brusane (A. Jacqiánianum Janchen et Watzl exs.
ll
 :

D.; Degen), Ostarija (Th. Pighler —

D); Kapela minor: Plitvica
(L. Richter D.).—
Teste dre A de Degen in litt. etiam in monte Klek pr.
Ogulin (Schlosser), in m. Smolnik pr. Növi (Rossi).
Foliorum forma A. neomontano Wulfen simile, difiért caule
inflorescentia sepalis foliisque glabris, inflorescentia magis ramosa
laté pyramidali racemo terminali latiore pedunculis inferioribus
elongatis, casside elevata basi longe attenuata patula, linea basali
valde sinuata. Ab A. Sostariéiano Fritsch autem statura non adeo
alta, glabritie, inflorescentia multiflora, bracteis minoribus, pedun-
culis rectis erecto-patentibus, floribusque obscure violaceis difiért.
12. A. Sostaricianum Fritsch Verh. zool. bot. Ges. Wien,
XLV, 1895 p.370 (A. superbum), 446.
Caule 2 —
3 m. alto, basi crasso, cylindrico, infra basin
foliorum angulato, inferne glabro, superne pilis curvatis subad-
pressis minute puberulo, in ])arte superiore ramoso ramis longi-
oribus iterum ramosis. ramulis arcuato adscendentibus foliis :

magnis pedato 5-tidis segmentis primariis e basi longe cuneato-

;

angustata ambitu rhomboideis profunde tritidis segmentis secun-

dariis iterum bi-tritidis serratisque laciniis lanceolatis latiusculis
acutis, sinu foliorum +
aperta inf. ca 13
;
—
14 cm. latis, 13 cm.
longis utrinque, subtus praeeipue in nervis parce pilosis inflores-
; ;

centia laxissima in apice ramorum et ramulorum flores paucos

racemosos gerente; ramulis pedunculisque inferioribus elongatis,
bracteis foliaceis latissimis trisectis vei lobatis suffultis, bracteis
superioribus multo minoribus; bracteolis minutis linearibus pedun-
culis arcuato adscendentibus, minute puberulis; floribus dilute
violaceis, sepalis extus +
pilosis mediis relatíve glabrioribus casside :

remota kemisphaerica basi longe attenuata dorso elata recta, ca

20 mm. alta, vertice laté rotundata, apice brevissime acuminata
linea basali valde sinuata; nectarii stipite incurvo ciliato calcare
capitato, labio elongato apice exciso intus ciliato füamentis parce;

pilosis ; carpellis glabris.

Bosnia.
Distr. Bugojno: pr. Han Ivoprivnica (l. 0. Reiser D.). —
Foliorum et cassidis forma A. adriatico affine, difiért statura
gigantea, pilositate caulis, inflorescentiae foliorum sepalorumque,
inflorescentia laxissima racemulis paucifloris, bracteis magis
evolutis, pedunculis arcuato-adscendentibus et sepalis dilute violaceis.
VI. Caule hu/mili inflorescentia simplici vei ramosa racemo
terminali abbreviato paucifloro pedunculis floribus aequi-
loncjis vei brevioribus, foliorum laciniis lanceolatis sinu ,

laté aperta, casside kemisphaerica vél paulo altiori ampla.

Bukovina.
13. A romanicum Woloszczak FI. pol. exs. n. 905.
Caule humili ad 1Ji m alto stricto debili, inferne 2 — 3 mm
diám. crasso, glaberrimo; foliis pedato 5-fidis segmentis primariis
 a
;

163

e basi laté cuneato-angustata ambitu rhomboideis profunde trifidis,

secundariis iterum bi-trifldis, ultirais lanceolatis acutis vei acurni-
natis, 3 — mm
5 latis, glaberrimis, sinu laté aperta tere rectilinea
inflorescentia racemo simplici brevi, 5—8 cm longo, paucifloro
(5— 10 fi.) vei racemulis 1 —
2 bi-trifloris fulcrato pedunculis flóré
;

brevioribus vei infimis illis aequilongis, erectopatentibus glabris;

bradeis linearibus vei lanceolatis pedunculis brevioribus vei aequi-
longis, infimis partitis foliaceis pedunculis longioribus ; bracteolis
in parte superiore pedunculorum infixis linearibus, 2 5 — mm
longis;
omnibus glabris; floribus obscure violaceis; casside hemisph aeri ca
vei paullo altiore dorso fronteque tere recta, superne laté rotundata,
apice breviter acuta, linea basali fere recta, 18 20 — longa,mm
casside ca. 20 mmalta, puberula vei glabra et tantum apicem
versus pilosa; sépalis merliis extus glabris, intus barbatis, ca.
18 X 15 mm dini.; inferioribus obtusiusculis oblongis, 15 6 mm; X
nectarii stipite elongato ciliato incurvo, calcare capitato, labio
elongato apice dilatato exciso; flamentis pilosis.
Bucovina.
In m. Adam pr. Pojoritam distr. Campulung, 650 — 1500 m.
(Wol. 905 — D.)
Ab A. neomoniano Wulf. eiusque affinibus, quibus foliorum
cassidisque forma magis convenit, iám toto habitu charaeteribus —
superne sub nr. VI. enumeratis —
necnon glabritie, pilositate teste
-

auctore, Dr. Woloszczak in M. B. L. 1908 p. 280 tantum in íila-

mentis nectariisque constanti difiért.
Differt praeterea ab A. firmo Reichb. toto habitu, caule
humili tenni, inflorescentia pauciflora parce ramosa, racemo ter-
minali brevi latiusculo, pedunculis brevioribus, casside minus alta
supra apicem non sinuata, fílamentis pilosis, ab A. callibotryo et
A. rigido Reichb. praeter iisdem notis inflorescentia pedunculisque
omnino glabris, sepalis glabris vei evanide puberulis.
VII. Caule elato inflorescentia ramosa multifi óra racemo ter-
minali magnó, pedunculis inferioribus elongatis, foliorum
segmentis primariis basi laté cuneatis crebre laciniatis
laciniis lanceolatis saepe breviusculis acutis , casside ultra
,

hemisphaerica. Sudeti, Cahpathi.

14. Á firmum Reichb. Ubers. Acon. 1819, p. 20 nmén
solum; Mon. Acon. 1820 p. 85, tab. XIV. fig. 1 pro. var. A. Koel-
leani. — A. acutum Reichb. 111. Ac. t. LXV. app. quoad pl. carp.
— non Mon. Acon. p. 93, t. XIV fig. 2. —
A. palmatifidum Reichb.
111. Ac. t. LXXII app. —
A. tauricum Roch. Cent. exs. (plánt,
humilis regionum superiorum) et A. firmum Roch. exs. (planta
subalpina). — A. Tátráé Borb. in Pali. Nagy Lex. XV, 1897, 15.
— A. Napellus r, tauricum lus. b. hungaricum Regel Bull. Soc.
Mosq. 1861, II. 113 quoad pl. hung. A. Napellus y panicidatum
;

lus. f. mosquense Reg. ib. p. 107 quoad pl. hungar. A. multi- —

fidum Reichb. quoad pl. sudet. pro p. ex herb.—
u*
 ;

164

Caule (exclusis e descr. speciminibus in summis Carpathorum

verticibus provenientibus spithameis-pedalibus, simpliciter racemosis
paucifloris in formám normalem transientibus) robusto crasso
stiicto, usque 15 — 20 dm alto, inferne 5 mm et ultra diám. crasso,
cum inflorescentia pedunculisque glaberrimo foliis omnino glabris
;

pedato 5-íidis segmentis primariis e basi laté cuneata ambitu

rhomboideis superne trifidis, segmentis secundariis latis iterum
bi-trifldis laciniato-serratisque, laciniis latiusculis lanceolatis. 2 1 / 2 —
5 mm latis elongatis acutis, circuitu orbicularibus vei magis distincte
pentagonis; inflorescentia ramosa racemis lateralibus numerosis
—
4—6 erectiusculis erectopatentibusque, racemo terminali elongato
multifloro pedunculis flóré subaequilongis erectiusculis vei erecto-
;

patentibus, inferioribus flóré distincte —pluries longioribus bracteis

:

linearibus vei lanceolatis pedunculis brevioribus, inferioribus par-

titis. saepe foliaceis pedunculis subaequilongis longioribusque
bracteolis in parte superiore pedunculorum infixis linearibus vei
infimis nonnunquam lanceolatis partitisque floribus magnis sepalis
;

obscure violaceis extus glaberrimis mediis et inferioribus margine

ciliatis; cassicle alté fornicata ultra hemisphaerica dorso recto,
vertice laté rotundato. apice breviter acuta, fronté supra apicem fere
recto vei paullo sinuato, linea basali fere recta obliqua, 17 — mm
20
longa: casside 18 —
25 mm alta, ca. 15 mm
lata; nectarii calcare
capitato, füamentis glabris; ovariis glabris; carpéllis 17 20 — mm
longis, 5 — mm
6 latis, stylo 3 mm longo praeditis seminibus
;

levibus in angulis alatis fusco-brunneis.

Hab. in Sudetis et Carpathis.
In Sudetis. (Reichb. herb. pro. A. multifldol).
Carpathi centrales (A. firmum Roc.h. exs. —
G), com. Liptó :
Kriván (A. tauricum Roch. exs. —
W; A. Tátráé Pantocsek herb.!),
i. valle Mlinica pr. lacum Csorba (Gáyer); com. Szepes: in valle
Furkota ad Csorbám (Degen), ibid. i. valle Menguszfalvi völgy
(Degen, Gáyer), i. valle Omladékvölgy sub lacu Jegestó (Gáyer),
Bástya (Simonkai), Halastó, Koscieliskó (E. Turcz —
W), Zöldtó
(Láng — W), Hraékowa (Portenschlag —
W); com. Árva: Babiagóra
(Degen); com. Zólyom: Breznóbánya (Ivupcsok D). —
Transsilvania : com. Bihar: in m. Carligata (Degen).
A. firmum variat foliorum segmentis primariis basi laté
cohaerentibus, secundariis bi-triserratis floribus magnis, casside
22 mm et ultra, paullo prona —
A. palmatifdum Reichb.! (Car-
pathi; fructus et semina omnino ut in A. firmo!), vei fohorum
segmentis primariis basi magis contracto-cuneatis crebrius angus-
tiusque laciniatis floribus magnis =
A. Tátráé Borb. /Tátra : K-
pataki tó sub m. Lomniczi csúcs, alt. c. 1750 m. Dr. A. de Degen).
:

Filamentis pilosis difiért ab A. firmo A. calliboti'yon Reichb.

inflorescentiapedunculisque iuvenilibus +
parce pubescentibus
demum glabrescentibus glabrisve et A. rigidum Reichb. inflores-
centia pedunculis sepalisque distincte pubescentibus praeditum.
 : : : : : : : :

165

1. f. A. callibotryon Reichb. Mon. Acon. p. 98, tab. XVI;

A. Napellus var. macrostachys Sér. Mus. helv. I, 154. A. laeturn —
Reichb. Mon. p. 89. tab. XIII fig. 2 111. Acon. t. LXIII. app.
;
Sér. 1. c. ;

157 pro var. (sepalis dilnte violaceis, foliorum laciniis longioribus

approximatis). A. amoenum Reichb. Mon. p. 99 tab. XIV fiig. 3,
111. t. LXX app. A Napellus var. amplexum Sér. 1. c. 155 (sepalis
;

dilnte violaceis calcare adunco). —

A multifidum Reichb. 111. Acon.
text. ad t. LXX. pro p. —
A. cernuum Baumg. Enum. II, 100
teste herb. !
—A. Skerisorae Gáy. in sebed, (fioribus magnis, cas-
side 25—30 mm
alto, caule robusto elato. A. palmatifido et A.
Tátráé analogum Skerisora). :

Sudeten: Melzengrund (Here. Reichb. -W), Riesengebirge —

Hampelbaude (Baenitz herb. eur. W). —
Com. Nógrád Abelova (Rell —
K), com. Besztercze-Naszód
La Warful Haita íBaumgarten), com. Kolozs: Vlegyásza (Finály — .’

K), com. Bihar: i. m. Carligata, Fiatra Arsa (Degen), in valle

Ordenkusa pr. Skerisora (Degen).
2. f. A. rigidum Reichb. Ic. FI. ger. IV. p. 25. tab. 97, fig.
4708 b; Deutschl. FI. II, p. 138 (1840). testib. etiam spec. auth!
— A commutatum Reichb. Álon. Acon. t. XVIII fig. 3 (teste spec.
.

auth. fig. mala !), 111. Ac. t LXIII app. A. Napellus var. bracteosum
:
;

Sér. 1. c. 154 (inflorescentia subsimplici perfoliata sepalis glabris).

- .4. Bernhardianum Reichb. 111. t. LXVIII app. quoad pl. sudet.
— non Wallroth. —
A. Koehleri Reichb. III. t. LXIII. app. et
plicatum Reichb. ibid. (sepalis glabris). —
A. multifidum Reichb.
111. t. LXX. fig. a (foliis anguste laciniatis fioribus magnis, A. Tátráé

analogum). A. multifidum Reichb. FI. germ. exc. 741 pro p. et

A. callibotryon Reichb. ibid.
Sudeti (A. rigidum Reichb. \V). — —
Com. Trencsén Vrát-
!

nathal i. KI. Krivánstock (Brancsik pro A. Tátráé G) com. —

Szepes Tátra (E. Turcz. —
W); com. Bihar: Remec (Borbás),
;

Piatra Arsa (Degen) com. Fogaras

;
sine loco spec. (G. Wolff),
Koltz (Baumgarten).
Bosnia Stolacgebirge. Bez. Visegrad (Curcic D). Plantam —
bosniaeam ex speciminibus mihi obviis a planta carpathica non
distinguere valeo.
In Transsilvania merid.-orientali frequentior
3. f. A. Baumgartenii Schur Sertum fi. Transs., 1853, 4:
caule graciliori, usque 6 —
7 dm alto, foliis crebre et anguste laci-
niatis raceino simplici vei parce ramoso (inflorescentia sepalisque
+ pilosis, casside ultra hemisphaerica, qua nóta et habitu graci-
liore laxiore etiam in speciminibus extremis ab A. taurico distin-
guitur).
Comit. Fogaras Királyk (Degen, Zsák, Wolff, Kocsis), com.
Szeben: Frumósza (Schur W). —
Die Identitát dér sudetischen A szudetai és kárpáti Xapellus-
und karpatischen Napelloiden félék ugyanazonossága úgy Rei-
166

isteine Tatsache, welche sowohl CHENBACH-nak, mint az Aconi-

Keichenbach, als auch den Verf. tum-nemzetségröl szóló újabb
neuerer Arbeiteniiber Aconitum munkák szerzinek figyelmét
entgangen ist. Besonders bezieht kikerülte. Ez az azonosság fleg
sich dies auf die Westkarpaten, a Nyugati Kárpátokra vonat-
denn in den Ostkarpaten kom- kozik, mert a Keleti Kárpátok-
men bereits andere Arten dazu ban már más fajok is fellép-
(A. romanicum A. ,
bucovinen.se ,
nek (A. romanicum A. bucovi- ,

A. taurícum indér Form taure- nense A. taurícum és pedig

,

ricuni und nanum), und fangt ez utóbbi mint f. faurericum

auch die sudetisehe Art an és nanum) és itt a szudétai faj
mehr zu variiren. isjobban variál.
Keichenbach hat das raeiste Keichenbach legnagyobb Aco-
Matéria! aus den Sudeten ge- nitum-anyaga a Szudetákból
habt, u. hat die Zersplitterung származott és így érthet, hogy
auch bei dieser Art am weites- a szétforgácsolást e fajnál vitte
ten geführt. Die Menge dér Sy- a legmesszebbre. Az általam
nonymen fiúdét hiedurch ihre idevont társnevek tömegét is
Erklárung. — Beziiglich dér ez a tény magyarázza. Az A. fir-
Nomenklatur muss icli bemer- mám nomenklatúrájára vonat-
ken. dass gégén die Anwendung kozólag fel kell hoznom azt a
des Namens A. firmum zvvei tényt, hog}' e név alkalmazá-
Umstande sprechen. Erstens, sával szemben kétféle kifogás
dass Reichb. in dér Mon. Ac., merülhet fel. Egyik az. hogy
wo die Ptlanze zuerst beschrie- Reichb. a Álon. Ac.-ben, a hol
ben wird, dieselbe als Varietat a növény els leírása foglal-
des A. Koelleanum anführt und tatik, az A. firmumot az A.
zweitens, dass die Abbildung Koelleanum varietas-a gyanánt
in dér Monogr. ein halbverblüh- említi, a másik kifogás az lehet,
tes Exemplar mit ausnahms- hogy a Mon. Ac. képe egy félig
weise schmalen Blatteilstüeken el virágzott példát ábrázol, mely-
darstellt, wahrend die beste nek levele szokatlanul keske-
Abbildung dér Art, Reichb. Moh. nyen hasábos, mig ellenben a
t. XVI, A.callibotryon ist. Diese fajnak legjobb képét az A.
Umstande schienen mir aber callibotryon Reichb. Álon. t. XVI.
von geringerer Wichtigkeit in adja. De ezek a körülmények
Anbetraclit dessen, dass es in csekély jelentségeknek tn-
den Karpathen keine andere tek fel elttem ama tén3 n3'el 7

Art giebt, auf welches sich das szemben, hog3 a Kárpátokban

7

A. firmum Reichb. Übers., A. nincs más faj, a melyre az

Koelleanum firmum Reichb. A. firmum Reichb. Übers.. A.
Mon. beziehen könnte und weil Koelleanum firmum Reichb. Mon.
andererseits die Pflanze durch vonatkozhatnék és mert ezen-
die Citate Wahlenberg, Gener- felül az A. Koelleanum firm um- ot
sich und Townson ganz ausser WAHLENBERG,GENERSICHésTo\VX-
Zweifel gesetzt ist. son idézete teljesen tisztázza.
Keichenbach hat íibrigens Keichenbach egyébiránt ké-
 ;

167

die Pflanze dér Westkarpa- sbb ezt a nyugatkárpáti nö-

then spáter verkannt und die- vényt félreismerte és az Illustr.-
selbe in den Illustr. als A. ban A. acutum-nak vette. De
acutum aufgeführt. Das echte az igazi A. acutum Reichb.
A. acutum Reichb. Mon. ist Mon. hybridus növény: A. ju-
aber eine Hybride: A. juden- denbergense X tauricum e :

bergense X tauricum. Keine die- fajok egyike sem terem a

sel' Arten wáchst in den West- nyugati Kárpátokban.
karpathen.
Auch hat Reichb. durch einige Reichenbach továbbá néhány
Cammarum-[\hr\ohe Merkmale Cammarum- szer vonástól (ko-
(Kahlheit, hóhér Helm) ge- paszság, magas sisak) meg-
tiiuscht, eine Fönn dér karpati- tévesztve a kárpáti növény egy
schen Pflanze zu seiner Sect. Co- formáját az Corythaeolon sec-
rythaeolon gezogen u. als A.pal- tiójához vonta és A. palmati-
matifidum (A. Cammaro-Stoer- fidum (A. Cammaro-Stoerckia-
ckianum?) Reichb. bezeichnet. num?) REicHB.-nak nevezte.
Auf Grund des Reichb. -schen Reichenbach herbáriuma alap-
Herbars kann ich mit Sicher- ján a kárpáti A. acutum- ot és
heit das A. acutum und pal- A. p óimat ifid um-ot teljes hatá-
matifidum dér Karpathen zu rozottsággal az A. firmum-hoz
A. ftrmum zieben. vonhatom.
In Verwandscliaft des
die Az A. firmum rokonsági
A. firmum gehört A. hians körébe az A. hians
tartozik
Reichb. Mon. Ae. tab. XVII Reichb. Mon. Ac. tab. XVIII.
fig. 1 (A. Clusianum Reichb. fig. 1 {A. Clusianum Reichb.
ib. p. 91, tab. XIII, fig. 1 excl. ib. p. 91, tab. XIII. fig. 1 excl.
syn. — non Wallr.) e Sudetis ,
syn. —
non Wallr.) e Sudetis,
welches besonders durch die mely fleg a sisakjával feltn
Helmform (cassis convexo- cassis convexo-hemisphaerica,
hemisphaerica, rostrata, pro- rostrata, profunde sinuata, inde
funde sinuata, inde hians) auf- hians. Közelebbi termhelyeit
fállig und verschieden ist, von nem ismerem. Reichenbach sze-
welchem mir aber keine niike- rint az Aupagrund-ban terem.
ren Standorte bekannt sind. Szrözet dolgában pedig az
Nach Reichenbach wiichst es A. callibotryon nev formával
im Aupagrund und stimmt be- egyezik.
züglich dér Behaarung mit dér
Form A. callibotryon iiberein.
Dr. Árpád v. Degen hat im Dr. Degen Árpád a Retye-
Komit. Hunyad, am Retyezát záton Hunyad vármegyében (in
(in valle Lepusnik sub stina valle Lepusnik sub stina Papusa,
Papusa, alt. c. 2000 m) eine alt. c. 2000 m.) egy, szrözet
in dér Behaarung ebenfalls mit tekintetében szintén az A. cal-
A. callibotryon übereinstim- libotryon- nal egyez alakot ta-
mende Pflanze gefunden,welche lált, mely annak rendes typu-
ausser dér etwas minderen sától a valamivel kevésbbé
 :

168

Verástelung dér Inflorescenz ágas virágzaton kívül fleg az

hauptsachlich durch die niedri- alacsony sisakjával különbözik
geren Helrae abweicht cassis : cassis hemisphaerica erecta
hemisphaerica erecta dorso dorso recto vertice rotundato
recto vertice rotundato in fron- in frontem brevem apice bre-
téra brevem apice breviter acu- viter acuminatum declivi linea
minatum declivi linea basali basali ascendente recta, aperta.
ascedenta recta, aperta. Ob Hogy csak sporadikus jelenség
diese Form eine weitere Ver- volt-e vagy bizonyosönálló
breitung besitzt, konnte ich elterjedéssel bir-e ez az alak,
nicht entseheiden, sie ist aber nem állapíthattam meg, de
insofern von Wichtigkeit, weil annyiban nevezetes, hogy bizo-
sie gewissermassen das Binde- nyos tekintetben összeköt kap-
glied zwisehen A. callibotryon csot alkot az A. callibotryon
und einer dér auffallendsten és az európai Aconitumok egyik
Formen dér europaischen Aco- legfeltnbb alakja, az ugyan-
niten, dem an gleicher Stelle azon termhelyen felfedezett
gefundenem A. hunyadense A. hunyadense Deg. között. Ez
Deg. bildet. Diese Form (spe- az érdekes forma species loca- (

cies localis) ist aus dér oben lis a fentebbi formából, vagy
)

erwahnten, oder vielleieht auek talán azzal együtt direkt a

direkt aus dem Typus allém typusból minden valószínség
Anzeichen nach durch Muta- szerint mutatio útján kelet-
tion entstanden. kezett.
A. hunyadense Degen M. B L. 1906 p. 196. (cfr. ib. descr.
exactam).
Infíorescentiae racemo longo (15 —
20 cm) angustissinto. densi-
floro, stricto simplici vei basi racemulis brevibus paucis 3 4 fioris —
fulcrato; pedunculis flóré paulo brevioribus arcte strictis floribus ;

parvis albo et coeruleo variegatis, casside albida glabra humili

cymbaeformi erecta hiante erostrata, superne leviter arcuata. inferne
linea fere recta terminata, 16 longa, 7 mm mm
alta sepalis late- ;

ralibus laté ovatis (14 X

11 mm) albidis, margine coeruleo pictis,
extus glabris, margine et intus barbatis, inferioribus ovatis 12 x
—
4 6 mm) marginem barbulatum versus coeruleis, basi albidis.
Hab. in Transsylvaniae comit. Hunyad in valle Lepusnik :

sub Stina Papusa (Degen).

ló. A. bucovinense. Zapal. Consp. FI. Gál. crit. II, 1908,
230 pro hybr.
Caule elato, ad 1 m alto, valido, inferne tempore florendi
glabrato, superne et in inflorescentia pedunculisque pilis brevibus
crispulis reversis vei in f. orthotricha patentibus dense ])ubescente
vei villoso; foliis pedato 5-fldis segmentis primariis e basi laté
cuneata rhomboideis superne trittdis, secundariis iterum
ambitu
bi-trifldisserratisque laciniis serraturisque lanceolato-acutis brevi-
usculis, 3 6— mm
latis, segmentis ultimis saepe crebre denticulatis,
omnibus glabris vei illis infíorescentiae -p puberulis, circuitu orbi-
 169

cularibus inflorescentia ramosa racemis lateralibus numerosis

;

2— 5, erectopatentibus breviusculis 3—6 floris inflorescentia inde

anguste pyramidali, racemo terminali mediocri ca 15 cm longo,
laxo ; pedunculis erecto-patentibus flóré subaequilongis vei infimis
paulo longioribus bracteis tripartitis lanceolatisque pedunculis
;

brevioribus vei inferioribus foliaceis pedunculis aequilongis brac- ;

teolis in parte suprema pedunculorum insertis linearibus 3 — 4 mm

longis ;
omnibus pilosis ;
floribus minoribus ;
sepalis violaceis pubes-
centibus easside ultra hemisphaerica versus basin angustata,
;

superne laté rotundata apice acuminata, linea basali valde sinuata,

ca 15—18 alta, 11- 15mm lata; sepalis mediis ca 12X14, mm
inferioribus 3 —
4x11 mm; nectarü calcare capitato, flam^ntorum
stipite piloso; ovariis carpellisque glabris vei in f.
orthotricha
pilosis erectopatentibus seminibus tetraedris atrofuscis, ca.
:
pilis ;

4 mm longis, 2 mm
latis, basi et in unó angulo alatis ala dilute
brunnea, in lateribus transversim plicatis (neque lamellosis).
Bucovina
Jacobeni, distr Dorna Vatra (Woloszczak fl. pol. 904).
Difiért ab A firmo, formaque eius A. rigido quocum pilosi- ,

tate magis convenit, inprimis seminibus discoloribus dilute brunneo

alatis, in lateribus atrofuscis, transversim cristatis (plicatis), dein
pubescentia densiore, saepe villosa, pilis rectis patentibus, inflo-
rescentia angustiore, racemo terminali laxo. pedunculis brevioribus
easside versus basin angustata, linea basali valde sinuata.
VIII. Caie elato inflorescentia ramosa multi flóra racemo ter-
, ,

minali longo pedunculis inferioribus elongatis foliorum

, ,

segmentis primariis basin versus anguste cuneatis crebre

et profanáé laciniatis, laciniis lanceolalis acutis vei acu-
minatis easside hemisphaerica vei paidlo altiori. Ger-
,

MANIA MERID. ET OCCID., GALLIA BOR.

16. A pyramidale Mill. Gard. Diet. ed. 8. n. 6 (1768) ex —
Reichb. 111. Acon. t. LXYIII; Fl. germ. exc. p. 741 A. autumnale —
Reichb. Mon. Acon. t. XVII fig. 2 (subseript. falsa ex Reichb. 111.)
- A. elatum Salisb. Prodr. 1796, 375 sec. Reic.hb. A. Xapellus —
Moench Meth. 1794, 310. —
A. Xapellus var. bracteolosum DC.
Syst. Nat. 1818, 372. —
A. Xapellus subsp. pyramidale var. pyra-
midale Rouy-Fouc. Fl. Francé I, 1893, 141.
Caule ad 1 m
et ultra inferne glabriusculo superne cum
inflorescentia et pedunculis pubescente pilis brevibus reversis eris-
pulis; foliis pedato 5 —
7-fidis, segmentis primariis e basi anguste
cuneata —
intermedio saepe quasi petiolulato dilatato rhom- —
boideis profunde trifidis. segmentis secundariis iterum bi-trifiais,
serratisque laciniis lanceolatis
; elongatis acutis vei acuminatis,
— mm
4 7 latis, terminali lateralibus immediatis conspicue longiori,
facie glabris vei margine et in nervis paginae inferioris versus
basin pilosis, superioribus magis pilosis; inflorescentia pyramidali
ramosa, racemis lateralibus erectopatentibus areuatoadseendentibus-
 :

170

que elongatis, numerosis, 5—10 fioris racemo terminali elongato

arl 30 cm longo, multiíloro pedunculis erectopatentibus inferioribus
flóré longioribus bracteis lanceolatis vei linearibus pedunculis
;

subaequilongis, infimis tripartitis pedunculis longioribus; bracteolis

in parte suprema pedunculorum infixis linearibus usque anguste
ovalibus, 3 — mm
5 longis; omnibus pilosis floribus magnis viola-
;

ceis sepalis pubescentibus ; casside hemisphaerica vei paullo altiori,

ampla, laté fornicato rotundata, apice breviter aeuta, linea basali,
paullulum sinuata, 18 25 mm
longa; sepalis mediis 12 15 — mm
latis, 14—20 mm
longis, inferioribus 10 —
12x 4—5; nectarii
calcare capitato; filamentis pilosis; ovariis glabris, carpellis 15- 20
mm longis, 5 6 — mmlatis stAdo 3-4 mm
longo coronatis; semi-
nibus fusco brunneis in angulis alatis, in lateribus levibus ca.
5 mm longis, 2ya 3 — mm
latis.
Bavaria (Reichb. Ili Ac., specimina in herb. Reichb. loco
natali carentj: Hessen (Moench 1. c.) Vogesen: Hohneck (Degex),
;

Retournemer (Martin G); — Francé: Díjon (Fleurot W); Ar- —

dennes (DC. 1. c.)

Proximum affine A. Bauhini Reichb., a quo praecipue folio-

rum laciniis latioribus, lanceolatis, sepalis pubescentibus, casside
magis ampliato-rotundata clausa, apice breviter aeuta, linea basali
leviter sinuata et statura saepe elatiore, in universum robustiore
floribusque maioribus difiért. Foliorum laciniis latioribus et casside
non adeo alté fornicata etiam A. neomontanum Wulf. in mentem
revocat, a quo tamen laciniis crebrioribus longioribus, casside amp-
liore magis fornicata, pedunculis inferioribus flóré longioribus etc.
difiért.
A. Willdenowii Reichb. herb. formain sistit A. pyramidahs
!

caule elato robusto foliis amplis laciniis latis elongatis haud crebris,
floribus magnis, casside 25 mm
alto. 20 mm
lato. Reichb. Mon.
Ac. t. XVII fig. 2 sub nomine erroneo A. autumnalis hane varie-
tatem demonstrat. —
Reichb. 111. Ac. 1. c. carpella A. pyramidalis
gigantea delineavit. Talia in herb. Reichb. non vidi, maximorum
dimensiones supra deseripsi.
A. dumetorum nm. nov.
/.

A. Napellus var. cnllinum Le Grand FI. anal. Berry, ed 2,

p. 12 — non A. collinam Schur; A. Napellus subsp. A. pyrami-
dale var. neubergense Rouy-Fouc. FI. Francé I., 141 quoad locum.
Differt a typo bracteis in parte inferiore racemi terminális,
saepe usque ad dimidium racemi foliaceis, 3 5 fidis crebre laci-—
niatis serratisque, pedunculis subaequalibus.
Francé
Cher a Avor (Soc. Roch. n. 3854: Le Grand! G), Calvados — ,

á Livarrotprés Lisieux (Durand-Dltquesnay W), Orne, La —

Tonques pr. Gacé (Simon D). —
IX. Caule elato inflorescentia ramosa pedunculis erectopaten-
tibus. inferioribus elongatis (in A. delphinensi eredi-
 )

171

usculis brevibus) ;
foliorum sey mentis primariis bcisi
angusiissime contractis, intermedio saepius petiolulato ,

laciniis linearibus linerilanceólatisque elonyatis diver-

yentibus casside ultra hemisphaerica vertice rotundato
, ,

apice +
acuminato, linea basali sinuata.
1. Inflorescentia +
glandulosa pilis patentibus vei cris-
pulis ... ... ... — — ... — 2 —— — ——
Inflorescentiae pilis simplicibus incumbentibus ... ._. 3
2. Inti. patentim villosa glandulosaque, flores parvi ... ___
A. delphinense n. sp. (Dauphiné)
Inflorescentiae pilis crispulis glandnlosis immixtis, ttoribus
magnis A. capsiriense Jeanb. etTimb. Lagr. (Pyrenaei
3. Infl. parce ramosa, laciniis foliorum acuminatis, sepalis
pubescentibus A. Lobelianum Reichb. (Alpes Orientales)
Infl. magis ramosa, laciniis foliorum acutis ;
sepalis
evolutis fere glabris ... A. Bauhini Reichb. (Helvetia
occid Gallia)
17. A. Lobelianum
Reichb. 111. Acon. text. et tab. Ili excl.
locis gall. et helv.; Hst FI. Austr. II, 1.831, 7 V
Caide elato stricto, ad 1 m. alto gracili, inferne ca 5—7 mm.
diám. crasso glabriusculo, superne et in inflorescentia pilis incum-
bentibus crispulis vestito foliis petiolis margine parcissime pube-
;

rulis lamina brevioribus suffultis, pedato 5-fldis segmentis prima-

riis e hasi angustissima dilatato rhomboideis, intermedio petiolulato,
lateralibus duobus quoque adeo angustatis ut saepe petiolulata
appareant, profunde trifidis repetito-laciniatis serratisque, laciniis
elongatis lineari-lanceolatis longe acuminatis ca 3—4 mm. latis,
terminali lateralibus immediate vicinis pluries longiori, 20 35 —
mm. longo. glabris margine tantum et praecipue versus basin in
nervis mediis pilosulis; inflorescentia vix foliosa, ramosa, racemis
lateralibus 1 —
3 serotinis brevibus paucifloris (3 5 fl.) erectiusculis, —
racemo terminali elongato usque 30 cm. longo, denso, versus basin
laxiore; pedunculis inferioribus magis elongatis. flóré paullo longio-
ribus sensim decrescentibus. strictiusculis, inferioribus erecto-
patentibus vei arcuato-adscendentibus bracteis angustis linearibus ;

pedunculis brevioribus, infimis partitis incisisque foliaceis, partitio-

nibus linearibus, floribus subaequalibus vei paullo longioribus;
bracteolis linearibus 2 —
5 mm. longis, in parte suprema peduncu-
lorum infixis ; omnibus
pilosis floribus violaceis, sepalis pubescen-
;

tibus ;
casside hemisphaerica aperta, dorso recto vertice
ultra
rotundato in apicem rostratam acuminatam prominentem declivi,
linea basali valde sinuata, 14 —
17 mm. longa, casside 15 20 mm. —
alta; sepalis lateralibus ovato orbicularibus (10 17 mm. X 9—12 —
mm.), inferioribus oblongis inaéqualibus subacutis. 10 15 mm. —
longis, unó 3—4 mm., altero usque 6 mm. lato; nectarü stipite
tenui incurvo, calcare capitato, labio elongato angusto In apice
latiore exciso; flamentis e basi alata in stipitem ala subaequi-
172

longum attenuatis, stipite dense piloso ;

ovams glabris vei (Hst
1. e.) pilosis.
Hab. in Al-pibus Orientalibus.
Stiria: Maria-Zell (A. Lóbélianum Hst: vidi spee. aut. !;
Reichb. 1. c. íig.); Sulzbach i. ob. Sannthal (Weiss pro A. Nap. i.
herb. Pittoni W). —
Helvetia: Rhaetia, ad pedem montis Piz Lat pr. Remüs
(Degen).
Proximum affine A. Bauhini Reichb., a quo inflorescentia
minus ramosa, laciniis foliorum acuminatis sepalisque pubescen-
tibus difiért.
Reichb. hat a. a. 0. eine Reichb. az i. k. máriaczelli
Pflanze von Maria-Zell abge- növényt ábrázolt. Ennélfogva
bildet. Es muss daher die az errl a termhelyrl való
Pflanze von diesem Standort növényt kell az igazi A. Lobe-
als das wirkliche A. Lobelia- l tanúm- nak tekintenünk. Már
num gelten.giebt Hst
Nun most Hst az A. Lóbélianum- ot
das A. Lóbélianum ebenfalls ugyancsak Mária-Czellrl em-
von Maria-Zell an und sowohl líti és úgy a leírása, valamint

seine Beschreibung, als das a bécd udvari múzeumban

Originalexemplar i. Wiener lev eredeti példája Reichen-
Hofmuseuni stimraen mit dér bach leírásával és képével tel-
Beschreibung und Abbildung jesen megegyez. Az ehhez a
REicHENBACH’svollkommenüber- termhelyhez legközelebb es
ein. Dér nachstgelegene Staud- hely, a melyrl Reichenbach az
ort, den Reichb. túr A. Lobelia- A. Lóbélianum- át említi, a sann-
num angiebt, liegt in den thali Alpokban fekszik és a
Sannthaler Alpen, und glück- bécsi udvari múzeumban sze-
licherweise befindet sich im rencsére errl a termhelyrl
Wiener Hofmuseum auch von is van egy példa. Ezzel aztán
diesem Standort ein Exemplar. az A. Lóbélianum teljesen vilá-
Damit ist nun A. Lóbélianum gossá lesz és a többi term-
vollkommen sichergestellt und hely, mel}' a nyugati Schweizra
können allé Standortsangaben és Francziaországra vonatko-
dér westlichen Schweiz und zik. egyszeren kizárandó.
Frankreich ausgeschieden wer-
den.
Es erscheint auf dem ersten Az els pillanatra különös-
Blick auffallend, dass A. Lobé- nek tetszik, hogy az A. Lobe-
ban um auf drei so weitgele- lianum három ennyire messze
genen Standorten vorkame, es termhelyen (Mária-Czell,
diese drei Stellen sind aber Sulzbach, Remiis) forduljon el,
dér Beweis einer sehr natür- de ez a három termhely egy
lichen Yerbreitung. Gerade igen természetes elterjedésnek
dem rhátisehen Fundortekommt a kifejezje. Éppen a rhátiai
eine besondere Bedeutung da- termhely jelentssé válik az
durch zu, dass hier eine Grenz- által, hogy ott egy határ vonul,
 ,

17B

linie verláuft,welche für meh- mely több keleti és nyugati

rere st- und west-alpine Aco- alpesi fajnak
határát jelzi.
niten die Grenze bildet. A. Az A. compaetum legkeletibb
compaetum hat hier seine öst- termhelyei e vidéken vannak
lichsten Standorte, und die és e határon a keletalpesi
túl
ostalpinen A. tauricum und A. tauricum és A. variegatum
A. variegatum erreichen aueh nem fordul el.
in dieser Gegend ihre West-
grenze.
Und ausserdem steht A. De meg az A. Lobelianum
Lobelianum in dér Reihe dér a kelet-alpesi Napellus-félék
ostalpinen Xapelloiden isoliert. sorában igen magára hagyatva
Weder mit dér Gruppé des A. áll. Sem az A. tauricum, vagy

tauricum, noeh mit dér des az A. angustifolium és A. neo-

A. angustifolium und neomon- montanum csoportjával nincs
tanum ist es náher verwandt. közelebbi rokonságban. Hozzá
A. tauricum welches im gros- még az A. tauricum, melynek
sen-ganzen dieselbe horizontale horizontális elterjedése körül-
Verbreitung besitzt, wáchst belül ugyanaz, mint a Lobeli-
auf den Böhen, wáhrend A. anum-é, a hegyek magasabb
Lobelianum am Fusse dér Berge régióit lakja, mig az A. Lobe-
und in den Táléra anzutreffen lianum a hegyek lábánál és
ist. a völgyekben tenyészik.
A. Lobelianum scheint iibri- Az A. Lobelianum különben
gens eine dér seltensten Arten egyike lehet a legritkább fajok-
zu sein, da sie von den zahl- nak, mert az a sok botanikus,
reichen Botanikern, welche urn a ki Mária-Czellen megfordult,
Maria-Zell sammelten, nicht nem találta meg újból. Hayek
wiedergefunden wurde. Auch sem Alpok-
találta a sannthali
Dr. A. v. Hayek hat sie in den ban. De éppen e ritkasága miatt
Sannthaler Alpen nicht ge- lehetséges, hogy a schweizi és
troffen. Eben dieser Seltenheit stíriai termhely közé es nagy
wegen es aber möglich,
ist területen is elfordul és csak
dass es in dem weitgelegenen kikerülte a figyelmet, idvel
Gebiet zwischen den Schweizer tehát még elkerülhet.
und Steierer Standorten viel-
leicht übersehen wurde und
noch aufgefunden werden wird.
lm Herb. Portenschlag be- Portenschlag herbáriumában
finden sicb unter dem Namen (a bécsi udvari múzeum gyj-
A. firmum ex monte carpath. teményében) A. firmum néven
Hraékowa zwei Bögen, dessen ex monte carpath. Hraékowa
einer A. firmum enthált, wah- két herb példa van. Az egyik
rend dér andere, dessen Eti- ív valóban A. firmum, mig a
ketté mit fremder Hand ge- másikon, melynek ezéduláját
schrieben ist, A. Lobelianum már idegen kéz írta, A Lobe-
darstellt. Es ist mit Sicherheit lianum fekszik. Bizonyossággal
 — —

174

anzunehmen, dass es sich hier állíthatjuk, hogy itt tévedés

uin eine Verweehsluug handle. forog fenn.
18. A. Bauhini Reichb. 111. Acon., 1823, text. et tab. IV ;

A. Háttéri Reichb. Übers. p. 27, 28 nmén solum; A. Napéllus

var.ramosum Sér. Mus. helv. I, 1823, 15 1; A. Napéllus subsp.
A. pyramidale var. Bauhini Rouy et Foue. FI. Francé I, 1893, 141.
Caule elato stricto, ad 1 m. alto, inferne glabro superne
cum inflorescentia pedunculisque pilis incumbentibus crispulis
vestito; foliis petiolisglabris lamina brevioribus suffultis pedato
5-fidis, segmentis primariis e basi angustissime attenuato-cuneata
dilatato rhomboideis, profunde triíidis repetito laciniatis serratisque
;

laciniis elongatis lanceolato linearibus acutis ca 3 4 mm. latis; —

terminali lateralibus immediatim vicinis pluries longiori, glabris,
supremis tantum nonnunquam in margine parce pilosiüis inflores- ;

centia ramosa pyramidali, racemis lateralibus 3 4 erectopatentibus

+ elongatis, usque 10-floris, terminali elongato + denso versus
hasim laxiore, pedunculis inferioribus magis elongatis flóré paulo
longioribus sensim deerescentibus erectopatentibus vei arcuato
adscendentibus superioribus magis erectiusculis bracteis linearibus ;

vei partitis pedunculis brevioribus cum bracteolis linearibus parce

pilosulis vei glabris; floribus violaceis, sepalis iuvenilibus pubes-
centibus, evolutis extus fere omnino glabris; casside ut in prae-
cedente, usque 20 mm. alta, linea has. ca. 17 mm. longa, evolute
glabra tantum versus rostrum parce pilosiüa margine barbata;
sepalis extus glabris intus et margine ciliato-barbulatis calcare ;

capitato, filamentis pilosis carpellis latiusculis, usque 16 mm.

;

longis, 6 mm. latis stylo 3 —

4 mm. longo coronatis; seminibus
brunneis levibus in angulis alatis (4^2 5 2 1 /i 3 mm.). X —
Francé.
Aisne, Silly la Poterie (Delacour et Gaudefroy in Soc.
dauph. n. 3176 —
G; Bécourt —
D); Ain, Hauteville. cascade de
Charabotte (Jordán —
G), lsére, bois de Corancon (Neyra G),
Aveyron, m. Aubrac, 1400 m. (Coste D). —
Reichenbach spéciéin etiam e loco Bauhiniano Montbéliard
et ex Helvetia indicat, A. Lobeliani quoque loca natalia ex Helv.
occid. et Gallia huc pertinent.
Proximum affine A. Lobeliano Reichb. inflorescentia magis
ramosa, sepalis evolutis extus fere omnino glabris, foliis vulgo
glaberrimis, partitionibus mediis non petiolulatis, laciniis acutis
neque acuminatis difiért.
19. A. delphinense.
Caide elato dense folioso inferne parce pilosulo, superne et
in inflorescentia dense glanduloso-villoso foliis pedato 5-fidis,
:

segmentis primariis basi contracto cuneatis, inferioribus tribus

petiolulatis, ambitu rhomboideis, profunde trifidis repetito lacinia-
tisque, laciniis linearibus elongatis acuminatis, utrinque parce
pilosis, superioribus dense hirtuíis; inflorescentia racemo elongato
 ;

denso inferne raeemulis serioribus erectiusculis fulcrato; pedun-

culis erectiusculis ílore brevioribus ;
bracteis latelanceolatis —
linearibus, infimis pedunculos breves superantibus decrescentibus
bradeolis in parte superiore pedunculorum insertis minutis linea-
ribus cum bracteis glanduloso-villosis ;
fioribus parvis, violaceis;
sepalis paulo glandulosisque casside ultra hemispbaerica
villosis ;

recta clausa, apice breviter acuminata, ca 16 mm. alta, 11 mm.

lata; sepalis lateralibus ovato-orbicularibus ca 12X10 mm., infe-
rioribus oblongis, 10 —
11x3 mm.; nectarii ealcare capitato, fila-
mentis in stipitem attenuatis glabris.
Dauphiné.
T
Htes Alpes, Se3 ne (Maille W). —
Toto habitu inflorescentiae foliorum cassidisque forma in
affinitatem A. Lobeliani et A. Bauhini pertinet, a quibus pilositate
villoso-glandulosa primo intuitu distinguitur; difiért praeteraa ab
A. Bauhini inflorescentia minus rarnosa, foliorum segmentis pri-
mariis tribus petiolulatis laciniis acuminatis, pedunculis brevibus,
fioribus minoribus, filamentis glabris ab A. Lobeliano praeter
;

pilositatem fioribus paulo minoribus, pedunculis brevibus, filamentis

glabris dignoscitur. Cassis clausa, quae in praedecentibus magis
aperta. Ab A. capsiriensipWis incumbentibus crispulis, glandulosis
intermixtis praedito, praeter villositatem fioribus minoribus, pedun-
culis brevibus, inflorescentia minus rarnosa fii ámen tisque glabris
difiért.
Rapaics hat i. Syst. ac. p. Rapaics a Syst. acon. 14. old.
14 die Pflanze als A. divergens ezt e növényt A.divergens Panc.-
Panö. angeführt, und in seinem nak vette és az Aconitum nem-
Aufsatze über die Pflanzen- zetség növény földraj zárói írott
geographie dér Gattung Aco- dolgozatában (Növ. Közi. 1908,
nitum (Növ. Közi. 1908, 27) 131) az A. divergens-t harmad-
A. divergens für ein lertiares kori maradványnak deklarálta,
Relict erklart, welches sicb an mely három messze es term-
drei entfernten Stellen erhalten helyen tartotta fenn magát, a
hat : in dér Sierra Nevada ,
Sierra NevadáAmn, a Dauphiné-
Dauphiné und Serbien. ben és Szerbiában.
Solche theoretischen Mei- Ilyen teoretikus állításokat
nungen dürften nie ohne einge- soha sem volna szabad beható
hendem morphologischem Stú- alaktani vizsgálatok nélkül ki-
dium ausgesprochen werden. mondani. A részletes vizsgálat
Denn eine detaillierte Unter- meggyzhette volna szerzt
suchung hiitte den Autor leicht arról, hogy e három helyrl
überzeugen kimen, dass die való növények az elálló és miri-
Pflanzen dér drei Geliiete das gyes szrözettl, ez egyetlen
eine Merkmal dér abstehenden közös bélyegtl eltekintve min-
u. drtisigen Behaarung aus- den egyéb tekintetben teljesen
genommen in allén übrigen különböz fajokhoz tartoznak.
Merkmalen grundverschiedene Még azzal a változtatással sem
 , ;
;

176

Arten darstellen. Nicht einmal fogadhatnám el Iíapaics teóriá-

mit einer solchen Modification ját, hogy ez a három faj a
könnte ich die RAPAics’sche harmadkorban egy egységes
Theorie annehmen, dass diese fajt alkotott, mely a jégkorszak
drei Arten im Tertiár eine változásai után három messze-
einheitliche Art dargestellt ha- es helyen fenmaradván, az
bén, weiche naeh den Umwal- idk folyamán különböz élet-
zungen dér Eiszeiten an drei viszonyok között különbözvé
entlegenen S télién zurückge- vált, mert ámbár én a mirigyes
blieben, sich im Laufe dér Zei- és elálló szrözet szisztemati-
ten differenziert hat, denn — kai értékét az Aconitum nem-
obwohl ich vielmehr als dér zetséget illetleg a szerznél
Autor den systematischen Wert is jobban hangsúlyozom, ez
dér driisigen und abstehenden mégis olyan bélyeg, mely a
BehaarunginderGattung Arom- nemzetség különböz csoport-
—
ám aner kenne, so ist es doeh jaiban ismételten és ismételten
ein Merkmal,welches in den ver- fellép és a mely miatt a fajok
schiedenen Gruppén dér Gat- természetes rokonságát nem
tung wiederliolt und wiederholt dönthetjük halomra. És az összes
auftritt und wegen dem wir die bélyegek tekintetbevétele mel-
natürliche Verwandschaft dér lett az A. delphinense legköze-
Arten nicht auf den Haufen lebbi rokonait az A. Lobelianum
werfen können. Und in Anbe- és A. Bauhini - bán találjuk, az
tracht aller seiner anderen A. nevadense a pyrenai félsziget
Merkmale íindet A. delphinense fajaihoz kapcsolódik, mig az
seine náchsten Verwandten in A. divergens az ázsiai fajokhoz
A. Lobelianum und A Bauhini mutat fel közelebbi vonatko-
A. nevadense alsó in Arten dér zásokat. A három faj részletes
pyrenáischen Halbinsel, wah- összehasonlítása végett a ki-
rend A. divergens zu den asia-
.

merít leírásokra utalok. —

tischen Arten nahere Bezie- Nunquam bene reducit, qui
hungen aufweist. Bezüglich des prius non rite distinxit (Fries
Vergleiches dér drei Arten be- Nov. 1828. 170.)
rufe ich mich auf die ausführ-
lichen Diagnosen.
20. A. capsiriense Jeanbernat et Timbal-Lagrave f. Le Capsir,
1887, p. 51 pro var. A. Napelli; A. Napellus f. A Orientalis
.

Timb.-Lagr. f., l’Acon. Nap. des Pvr., 1880 p. 6 —

non A orien-
.

tale Mill, A. Napellus subsp. vulgare var. Lobelianum Rouy-Fouc.

;

FI. Francé, I, 1893, 142 quoad pl. pyrenaicam.

Caule elato, usque 1 m alto, breviter, supeme dense piloso
pilis ineumbentibus crispulis vei in infiorescentia magis rectius-
culis glandulosisque foliis —
pedato 5 7 fidis segmentis primariis
;

e basi angustissima ambitu dilatato rhomboideis —

tribus inferio-
ribus saepe petiolulatis —
profunde trifidis repetito laciniatisque
laciniis + patentibus elongato-linearibus acuminatis, 2 3 — mm
latis, terminali lateralibus immediatis evidenter longiori, praecipue
 ;

177

subtus et margine, superneque magis secus nervos pilosis vei (in var.
leiophylla ) glabris; inflorescentia ramosa, racemulis lateralibus serio-
ribus erectiusculis paucifloris, racemo terminali densiusculo vei
laxo, e basi latiore angustato pedunculis inferioribus elongatis
erecto-patentibus flóré longioribus superioribus floribus subaequi-
longis bracteis lanceolatis vei linearibus, infimis tripartitis tripartito-
;

incisisque omnibus pedunculis pluries brevioribus, bracteolis in parte

superiore pedunculorutn inflxis, linearibus, usque 3 mm
longis
omnibus pilosis floribus magnis violaceis
;
casside ultra hemis-
;

phaeriea fornicata, superne laté rotundata aliquid prona, fronté

fere recta apice breviter acuminato declivi vei paulo prominente,
linea basali sinuata, transverse metita 18 20 — mm
longa, casside
21 —
23 mm
alta; sepalis omnibus cum casside in statu iuvenili
crispule pilosis, evolutis +
glabrescentibus lateralibus 16 — 18 X
;

13 —
15 mm, infimis oblongis obtusiusculis vei unó subacuto ca.
15 mm longis, 4 5 — mm
latis nedarii stipite glabro incurvo,
;

cuculli calcare capitato labio liguliformi apice obcordatoexciso

filameniis e basi alata in stipitem attenuatis vei bidentatis ciliatis
ovariis pilosis vei (in var. psilocarpa ) glabris.
Pyrénées Orientales et Centrales.
Esquierry (Cauvet —
W), Ferréres, pelouses d’Areng (Aula
- D), Viella, Rio negro (Bourgeau pl. pyr. esp. n. 92 W). —
Proximum A. Lobelianum Reichb. et A. Bauhini
accedit
Reichb., quibus praecipue foliorum, cassidis et inflorescentiae forma
affine, séd difiért ab utraque spécié iám floribus evidenter maioribus,
casside magis clausa nec adeo aperta et inflorescentiae pilis
glandulis intermixtis ab A. Lobeliano praeterea sepalis evolutis
;

glabrescentibus, ab A. Bauhini laciniis foliorum acuminatis nec

acutis differt.
/. A. sursumglabrum.
Differt a praecedente caule foliis, inflorescentia, sepalis fila-
mentisque omnino glabris sepalis tantum intus pilosis.
(Bourgeau
Viella, Rio negro pl. pyr esp. n. 92 — W), Ferrére,
pelouses d’Areng (Aula D). —
Timbal-Lagrave fil. hat m Timbal-Lagrave fils egy fen-
einer ob cit. interessanten Ar- tebb idézett érdekes munkában,
beit, welcbe den neueren Auto- mely az Aconitum nemzetség-
ren tiber Aconitum entgangen rl szóló újabb munkák figyel-
ist, die Napelloiden dér Pyre- mét kikerülte, a pyrenáusi Na-
naeen behandelt und auf S. 6 pellus-f éléket tárgyalja és a 6.
drei Formen aufgestellt, dérén oldalon bárom formát külön-
erstere, A. orientalis das eben böztet meg, melyek elseje, A.
beschriebene A. capsiriense orientalis az éppen leírt A.
darstellt, wáhrend die dritte capsiriense-xel azonos, inig a
Form als A. occidentale be- harmadikat A. occidentale faji
schrieben wurde. (S. oben n. 7) néven ismertettem.
Die zweite Form, A. centrális A második formát, A. cen~
12
178

wirdvon d.Autor für dieCentral- a szerz a pyrenüi hegy-

tralis- 1
kette dér Pyrenaeen angegeben. ség központi lánczárói említi.
Dieselbe soll sich von A. orien- Szerinte ez a forma az A.
tale sive capsiriense durch den orientale = A. capsiriense- töl
niedrigen bis 50 em. hben alacsony, fél méter magasra
Stengel, einfache lnflorescenz, növ szára, egyszer virágzata,
dérén Traube etwas locker mit melynek fürtje kissé laza és
verlángerten unteren Blüten- alsó virágszálai megnyúltak,
stielen versehen ist, und durch továbbá majdnem kopasz leve-
die fást kahlen Bliitter unter- lei által különbözik. Valóban,
seheiden. Und tatsaehlich ist ennek a leírásnak teljesen meg-
mir eine dieser Beschrei- felel példát, mely e szerint
bung vollkommen entsprechende A. centrale névvel jelelend,
Pflanze, welehe somit als Yiellából (Bourgeau 1. c.) és a
A. centrale bezeichnet werden Pyrenausok franczia oldaláról
muss, von Viella (Bourgeau 1. (M. pyren. gall. Cauvet, W; való-
e.) und von dér französischen színleg Esquierry-bl) láttam.
Seite dér Pyrenaeen (M. pyr.
gall. —Cauvet, W; wol aus
Esquierry) vorgelegen.
Da nun sowol A. capsiriense ,
Minthogy A. capsiriense és ez
als A. centrale das gleiche az A. centrale ugyanazt a terü-
Gebiet bewohnen. und in An- letet lakja és mert a levél- és
betracht dér vollkommenen sisak alakja, a virágzat for-
Übereinstimmung in dér Blatt- mája tökéletesen egyezik, való-
und Helmform und im Bau dér színnek kell tartanom azt a
Blütentraube, ist es wol mit véleményemet, hogy az A.
Wahrscheinlichkeit anzuneh- centrale csak egy kisebb, egy-
men, dass A. centrale nur eine szerbb formája az A. capsi-
kleinere, einfache Form des riense- nek.
A. capsiriense darstellt.
Timb. Lagr. giebt. a. a. 0. Timb. -Lagr. a fent id. h.
aueh die Resultate seiner chemi- kémiai vizsgálatainak eredmé-
schen Untersuchungen bekannt, nyeit is közli, a melyek szerint
nach welchen die drei Formen a három alak igen különböz
sehr verschiedene Quantitaten mennyiség alkaloidot tartal-
von Alcaloiden enthalten und maz és e szerint kémiai úton
demnach auch auf chemischem is meg lenne különböztethet.
Wege zu unterscheiden M arén. De mert a szerz maga mondja,
Da aber dér Autor selbst er- hogy egy- és ugyanazon Aco-
wáhnt, dass ein- und dasselbe nitum is a kultúrában aktivitá-
Aconitum in dér Kultur seine sát nagy részben elveszti, e sze-
Activitat zum grössten Teile rint tehát ez a tulajdonság való-
verliert,dass alsó mutmasslich színleg a szabad természet-
diese Eigenschaft auch in dér ben változásoknak van alá-
is

Natúr Schwankungen unter- vetve, a közölt számadatokat,

vvorfen ist, kaim ich diese Ergeb- mieltt ismételt vizsgálatok azok
 179

nisse, bevor nicht durch wieder- állandóságát be nem igazolták,

holte Untersuchung ihre Kon- véglegeseknek el nem fogad-
stanz bewiesen ist, nicht als hatom.
endgültig annehmen.

Mit einem gewissen Vorbe- Bizonyos fentartással közlöm

halt beschreibe ich folgende itt a következ faj leírását.
Art, von welcher mir kein E fajból nem láttam kielégít
ausreichendes Matériái vorge- vizsgálati anyagot, leírását tehát
legen ist, und dérén Diagnose csak újabb vizsgálatok fogják
erst weitere Untersuchungen megersíteni vagy kiegészíteni.
bestatigen od. ergánzen verden.
X. Caule elato inflorescentia crebre ramosa foliorum laeiniis ,

lanceolato-elongatis acutis haud numerosis casside ultra ,

hemisphaerica ampla apice acuminata producta Hab. in

Lusitania.
21. A. lusitanicum Rouy ex Nym. Consp. FI. Eur., Suppl.
p. 13 (1889); A. Napellus 0 0) lusitanicum Gübke Pl. Eur. t. II,
fasc. III, p. 452.
Caule elato cum inflorescentia pedunculisque reverse pubes-
cente foliis pedato 5-fidis segmentis primariis e basi laté angustata
;

ambitu rhomboideis, profunde trifidis, segmentis secundariis iterum

bi-trifidis (vei integris), ultimis latelanceolatis elongatis acutis,
5—8 mm latis, omnibus marginesecus nervos primor-
et utrinque
diales pilosulis inflorescentia ramosa, ramis divergentibus, etiam
;

iterum ramulosis, racemo terminali laxo pedunculis inferioribus

elongatis -flbracteis inferioribus partitis,superioribus linearibus, omnibus
pedunculis brevioribus bracteolis in parte superiore pedunculorum
;

infixis, linearibus, ca. 3 longis mm

floribus magnis, sepalis violaceis
;

puberulis casside elata fornicata ampla ultra hemisphaerica, dorso

;

erecta, vertice rotundata, fronté in apicem acuminatum rostratum

prominentem declivi. linea basali conspicue sinuata, transverse ca.
20 mm lata, casside a basi ad verticem ca. 25 mm
alta; nectarii
calcare capitato, labio elongato angusto apice exciso; fitamentis
ciliatis.
Lusitania Bor. Orient.
8. Martinho d' Angiiéira (Costa-Lobo D). —
A. lusitanicum Rouy ab A. capsiriensi quocum florum magni- ,

tudine, cassidis forma, inflorescentiaque ramosa convenit, inflores-

centia magis ramosa laxiore, sepalis pubescentibus, pilositate
simplici nec glandulis immixta. praecipue autem foliorum latius
minusque laciniatorum forma, laeiniis latelanceolatis, acutis neque
linearibus acuminatis difiért. Cassidis forma, inflorescentia ramosa,
foliisque minus et latius partitis A. Boissieri m. in mentem
revocat villositate, inflorescentia non adeo ramosa et laxa, foliorum
lacinisque e basi lata longe acuminatis divergentibus primo aspectu
alienum.
12 *
 ;

180

XI. Caule elato inflorescentia porcé romosa vei simplici , foliis

arnplis sinu laté aperto , laciniis haud crebris. divergen-
,

tibus, e basi lata longe acuminatis , casside plerumque

hemisphaerica versus apicem longe producta, rarius ultra
hemisphaerica apice acuta. Hab. Sierra
: N
évada.
22. A. nevadense Üchtr. in sched. — Rapaics Syst. ac. 1907
p. 14 pro synon. A. divergentis.
Caule elato crasso, inferne pilis brevissimis copiose vestito,
superne cum inflorescentia pedunculisque, patentim villoso glandulo-
soque; foliis amplis, inferioribus ambitu reniformibus (10 X 16 cm),
sinu laté aperto, glabris, pedato 5—7 íidis segnientis primariis e
—
;

basi longe et laté cuneata tantum intermedio basi valde

angustato —
dilatato rhomboideis, profunde trifidis, segnientis
seeundariis divergentibus iterum tiifidis laciniis e basi 3 4 — mm
lata longe acuminatis divergentibus, terminalibus plus 20 mm
longis ;
inflorescentia racemo simplici denso vei inferne ramoso
pedunculis erectiusculis floribus brevioribus vei infimis illis aequi-

longis; parvis linearibus, bracteolis in parte superiore

bracteis
pedunculorum infixis minutis; floribus magnis, violaceis; casside
pilis brevibus patentibus villosula, erecto-patente aperta, humili,
dorso rectiusculo, vertice rotundato in rostrum elongatum (in sicco
sphaenoideum) declivi, linea basali paululum sinuata, ca. 22 25 — mm
longa, casside a basi ad verticem metita 13 —
15 mm. alta sepalis ;

mediis et inferioribus magnis, extus villosis, intus barbatis (17—

18X13 mm. resp. 15X6
mm.; nectarii calcare capitato, fila-
mentis e basi alata in stipitem attenuatis pilosis ovariis glabris.
:

Sierra Nevada.
(Willkomm n. 321 —
W), Alcazaba (M. Jimenes K). —
f. A. Willkommii.
Caule cum inflorescentia pedunculis florumque sepalis pilis
brevissimis incumbentibus vestito. racemo simplici denso, ceterum
cassidis foliorumque forma cum t}po omnino conveniens.
Sierra Nevada, ad aquas alt. 5—8000’ (Boissier W). —
f.
A. Boissieri.
Caule ut in typo inflorescentia et pedunculis patentim villosis
;

glandulosisque foliis ut in typo, séd utrinque pilis patentibus

;

densis vestitis inflorescentia ramosa, bracteis inferioribus foliaceis

;

—
pedunculos superantibus, bracteolis elongatis, 5 6 mm. longis,
racemis laxis, pedunculis inferioribus magis elongatis sepalis ;

villosis pilis brevibus patentibus casside altiore, ultra hemis-

;

phaerica, vertice laté rotundato apice breviter acuto ca. 18 mm

alta; linea basali 15 mm
longa, paulo sinuata; sepalis 15X13,
resp. 12X3 mm
longis et latis nectarii calcare capitato, filamentis
;

ovariisque pilosis.
Sierra Nevada ad aquas (Boissier —
W).
A. nevadense Üchtr. steht Az A. nevadense Üchtr. és
mit A. divergens Panc. in gar az A. divergens Panc. között
 ; ;

181

keiner náheren Beziekung und semmiféle közelebbi kapcsolat

ist auch von A. delphinense nincsen. Az A. delphinense-tö\
in jedem Merkmal versckieden. is minden egyes bélyegében
Ich will die Besckreibungen különbözik. A leírásokra utalok.
nicht wiederholen.
Gegenüber den anderen Ar- A
pyrenausi félsziget Napel-
ién dér Pyreniiisehen Haibinsel lus-féléitl A. nevadense szrö-
ist A. nevadense durek die zetében, levél- és sisak-alak-
Behaarung, Blatt- und Helm- jában, termetében különbözik:
form, durch den Habitus, die a virágzata egyszer vagy csak
einfache oder
mindéi* astige kevéssé ágas, alsó virágszálai
Intlorescenz, nicht sichtlick nem szembetnen hosszabbak.
langeren unteren Blütenstielen A többi pyrenausi fajjal szem-
etc. sekr gut karakterisiert. ben tehát jól van jellegezve
Erst seine Formen zeigen eine és csak az alakkörének egyes
deutlichere Annaherung an die- tagjai mutatnak fel közelebbi
selben. A.Willlcovimiineigi durek hasonlatosságot. A. WillJcommii
die anliegende Behaarung und lesímult szrözetével és egy-
den einfachen Stengel gégén szer ágatlan termetével az A.
A. Occidental e ; A. Boissieri occidentale felé hajlik, mig az
durch die astige Intlorescenz A. Boissieri ágas virágzatával
und hökerem Helm gégén A. és magasabb sisakjával az A.
lusitanicum und A. capsiriense ;
lusitanicum és A. capsiriense-ve
A. occidentale ist aber durch emlékeztet. De az A. occiden-
einen ganz anderen Blattzu- tale egészen más levélformájá-
schnitt und gleichmássig ge- val, egyenletesen boltozott sisak-
wölbten Helm auf den ersten jával már az els pillantásra
Blick versckieden, A. lusitani- különbözik, az A. lusitanicum
cum und A. capsiriense habén és A. capsiriense levelei is egé-
auch ganz andere Blatter und szen mások és egyéb különb-
sind von anderen Untersckie- ségektl eltekintve már a nem
den abgesehen schon durch die elállószrözetükkel is külön-
nicht abstehende Behaarung böznek.
gegenüber A. Boissieri be-
zeichnet.
XII. Caule elato valido dense folioso ; foliis ereire lineari-
laciniatis, inflorescentia ampla pyr amidali, ereire ramosa
racemo terminali longo denso pedunculis inferioriius
,

longwriius, casside conico-hemisphaerica. Hab. Corsica. :

23. A. corsicum. f

Syn. X1 ) A. Loielianum Rouy-Fouc. FI. Fr. „I, 142, cpioad

“) DC. Syst. Nat. I. 381 reiht die Corsicaner Pflanze mit dem Citat
Boccone mus. p. 74 unter die Aconita vir nóta aut dubia bei Reichenbach
und Sér inge wird die Art nicht erwahnt.
u DC. Syst. Nat. I. 381, a korzikai növényt BoccoNE-re hivatkozva a
)

kétes vngy rosszul ismert fajok közé sorolja Reichenbach és Séringe egyáltalá-
;

ban nem említi.

 :

locum ;
.4.Napellus var. compaetum Rapaics Svst. ac. p. 12 quoad
loc. ;
-4. Napellus Auct. cors.
Exs Kralik
: pl. Reverchon pl. de Corse, 202.
cors. 436,
Caule elato ad 1 m et ultra, inferne glabro superne
stricto,
et in inflorescentia pedunculisque pilis brevissimis reversis cris-
pulisque dense vestito foliis densis sensim decrescentibus glabris
;

pedato 5-fidis, segmentis primariis e basi anguste cuneata ambitu

rhomboideis profunde trifidis; segmentis secundariis iterum 2—4;
fidis laciniis elongatis linearibus vei lineari-lanceolatis, acuminatis
2 -4 mm latis, saepe usque 20—25 mm
longis; inflorescentia
yalde ramosa laté pyramidali racemis lateralibus elongatis erecto-
paténtibus vei arcuato adscendentibus saepe iterum ramulosis;
raeemo terminali amplo elongato, usque 30 cm longo, denso;
pedunculis erecto-patentibus subpatentibusque inferioribus ílore
,

aequilongis vei paulo longioribus, ceteris brevioribus; bradeis

inferioribus tripartitis incisisque, laciniis linearibus elongatis, pedun-
culis aequilongis longiöribusve, superioribus linearibus sensim
decrescentibus; supremis pedunculis brevioribus. bracteolis linearibus
In parte superiore pedunculorum intixis elongatis, ca 5 longis, mm
cum bracteis pilosis floribus violaceis; casside conico-hemisphaerica
;

erecto patenté, vertice breviter rotundato aequaliter declivi, apice

rostrato porrecto, linea basali fere recta, 23—24 longa, mm
casside a basi ad verticem ca. 16 mm
alta. dense pilosa pilis
brevibus incumbentibus sepális extus dense pilosis, iutus ciliatis,
—
;

17 —
18X13—15, resp. 17X5 6 mm; nectariis stipite breviusculo
pronus curvato, calcare subobtuso, labioliguliformi breviusculo apice
exciso; filamentis'e basi alata in stipitem attenuatis, stipite dense
piloso; ovariis glabris.
Corsica
M. Coscione (Kralik W; Reverchon D). — —
A. Lobelianum pro quo planta corsi,ca a Rouy et Foucaud
,

tenetur, habitu graeiliore, caule minus deqse folioso, raeemo ter-

minali laxiore, inflorescentia non adeo ramosa, floribus minoribus,
casside omnino aliena, nectarii calcare distincte capitato, foliorum
segmentis primariis basi angustioribus, secundariis et ultimis quasi
squarroso-distantibus difiért. A. compaetum autem, quocum a
Rapaics coniungitur, caule lnimiliore, simpliciter racemoso, pedun-
culis erectiusculis brevibus, inferioribus non longioribus, inflores-
centia inde aequilata angusta, neque pyramidali, casside hemi-
sphaerica nec conico-hemisphaerica, nectarii calcare distincte capi-
tato, foliorum laciniisque magis distantibus difiért. A. corsicum
eximiam sistit spéciéin a ceteris Napelloideis optime diversam.
XIII. Caule humili vei elato: inflorescentia ramosa raeemo ,

terminali dilatalo perlaxo, pedunculis elongatis floribus

,

• distincte (inferioribus pluries) longioribus foliis arnplis

,

angustissime partitis laciniatisque : laciniis profunde

 7
;
;

183

linearibus remotis (non densis) squarrosis, casside

ultra hemisphaeriea. Alpes merid.-orient.

24. A. angustifolium Bernh.

in Reichb. Mon. Ac., 1820. p.
95, t XV Ac. t.
íig. 2. app.
111. LXV
FI. germ. exc. 742. —
—
:
;

A. Napellus var. anthoraefolium Sér. Mus. helv. I, 1823, 159.

A. temiifólium Hst FI. Austr. II, 1831, 75 (vidi sp. aut. !). —
A. albieans Hst 1. c. p. 76.
Caule stricto ad 6 dm. alto cum inflorescentia pedunculisque
glaberrimo foliis amplis petiolis longiusculis suffnltis pedato 5
;
—
fidis, segmentis primariis basi longe et angustissime cuneatis, infe-
rioribus tribus +
petiolulatis, ambitu dilatato rhomboideis, profunde,
fere ad nervum medianum cuneato-trifídis, in parte latissima nec
ultra 6 mm., segmentis secundariis e basi longe cuneata iterum
profunde bi-trifidis laciniato-serratisque laciidis serraturisque angus-
;

tissimus linearibus acuminatis, 1 —

3 mm. latis, omnibus squarroso
divergentibus, seiunctis laxis (non densis, approximatis), glaber-
riinis; inflorescentia laté pyramidali, ramosa perlaxa, racemulis
lateralibus basi foliis fulcratis paucifloris (4 — 5 fi.) erectopatentibus
arcuato adscendentibusque racerno terminali lato breviusculo,
;

—
usque 10 20 cm. longo, perlaxo, pedunculis elongatis arcuato
adscendentibus floribus distincte, inferioribus pluries longioribus
bracteis inferioribus tripartitis linearilaciniatisque pedunculis sub-
aequilongis sensim decrescentibus linearibus, pedunculis brevioribus
bracteolis elongatis linearibus in parte superiore pedunculorum
infixis, 6^—20 mm. longis ;
floribus magnis violaceis casside ultra
;

hemisphaeriea paullulum conica, clausa, fronté in apicem acutum

declivi. linea basali leviter sinuata, transverse ca 18 mm. longa,
casside usque 20 mm. alta, glabra, vei in apice leviter puberula;
sepalis mediis extus versus marginem et intus pilosis, inferioribus
extus glabris, intus pilosis nectarii stipite elongato glabro incurvo ;
\

calcare capitato erecto, labio liguliformi elongato in apice latiore

inciso, filamentis ovaríisque glabris (carpella ex Reichb. et Hst
70 saepe bina).
Julische Alpen, Karawanfcen (Krain, Küstenland).
Wochein (Fenzl, Noé —
W), vöm See hinauf bis zu den
Alpen (Poscharsky —
D), Cérna prst (Freter W, G), — Krn
(Freyer —
W, G), Storzic (Hst 1. c. Feriantschítsch ! ;
— W).
A. tenuifolium Hst FI. Austr. II. 75: specimen óriginale
(cum deser. omnino conveniens) a tvpo A. angustifolii supra de-
seripto caule humiliore Simplici; racemo paucifloro magis coarctato
foliis magis approximatis difiért et varietatem A. angustifolii
'

apricam sistit. —
A. albieans Hst 1. c, 76 sepalis albicantibus
ab A. angustifolio recedit. —
In Herb. Hoppé sub nomine A.
tenuifolii Hst e Carnioliae alpibus specimen adest floribus maxi-
—
mis casside 25 28 mm. alta dilatata, planta verosimiliter culta,
ceterum cum typo omnino conveniens.
 ,
;

f. A. carniolicum.
Toto habitu, inflorescentiaecassidisque forma, pedunculis
bracteolisque elongatis etc. notis A. angustifolio affine, difiért
caule robustiore altiore, inflorescentia cum pedunculis pilis cris-
pulis vestita, sepalis extus parcissime puberulis, filamentis pilosulis,
ovariis glabris vei apicem versus parce pilosis, foliorumque forma:
foliis pedato 5-fidis segmentis primariis e basi cuneato angustata
ambitu dilatato rhomboideis (parte integra usque 18 mm. diám.
lata), profunde trifidis, segmentis seeundariis iterum bi-trifidis,
ultimis latelanceolatis acuminatis acutiusculisque 3—6 mm. latis,
paucis, omnibus squarroso-divergentibus glabris, foliis amplis.
Krain Küstenland SteiermarJc.
, ,

Auf dér Zhaun u. Krushza (Fleischmann W) Stiria, Auen —

—
;

a. d. Mur (Maly W. lotco ergo incerto).

XIV. Caule gracili 4 — 6 dm. alto foliis linearilaciniatis inflo- ,

rescentia ramosa racemo terminali abbreviato compado

,

pedunculis erectis flores subaequantibus, casside ultra

hemisphaericci, superne laté rotundata planta glabra. Tirol.
,

25 A. Zahlbruckneri.
Caule gracili stricto, 4 —
6 dm. alto glaberrimo dense folioso
foliis sensim decrescentibus, inferioribus petiolis laminis aequilongis
suffultis, pedato 5 —
7 fidis; segmentis primariis e basi angustis-
sime cuneatocontracta —
intermedio quasi petiolulato ambitu —
rhomboideis, profunde trifidis, seeundariis iterum bi-trifidis laci-
niatis seratisque, laciniis elongatis linearibus — lineari-lanceolatis
acutis vei breviter acuminatis, 2—4 mm. latis; circuitu orbicu-
laribus, inferioribus ca 6 cm. omnibus glabris;
latis et, longis,
inflorescentia racemo abbreviato latiusculo compacto inferne race-
—
mulis 2 — 6 serioribus 2 5 floris erectiusculis aucto; pedunculis
strictis erectis floribus subaequilongis bracteis linearibus infimis
;

partitis; pedunculis brevioribus bradeolis in parte superiore pedun-

;

culorum infixis linearibus ca 3 mm. longis floribus magnis sepalis : ;

violaceis glabris, margine tantum et intus ciliatis, vei mediis etiam

extus versus marginem parce ciliolatis; casside ultra hemisphae-
rica ampla superne laté rotundata, apice acuta linea basali valde ;

sinuata, 18—20 mm. alta, l

mm. lata. clausa; nedarii stipite
incurvo glabro, calcare capitato, labio apice dilatato exciso intus
ciliato; filamentis in stipitem attenuatis ciliatis; carpellis 3 relatíve
parvis, 10 —
12 mm. longis, ca 4 mm. latis, stylo ca 4 mm. longo
praeditis seminibus tetraedris basi et in unó angulo laterali alatis,
;

m lateribus transverse plicatis plicis alatis membranaceis undu-

latis, 3—3^2 mm. longis, ca 2 mm. latis.
Tirol.
Alpentriften i. Klausen bei Steinhaus, 2300 im (G. Treffer
D, H).
In konorem illustrissimi custodis et directoris Sect. Bot.
Musei Natúr. Caes. Reg. Yindob., Dr. A. Zahlbruckner dicatum.
 185

A. Zahlbruckneri nimmt in A. Zahlbruckneri a Napellus-

dér Subsect. Napellus eine félék subsectiójában érdekes
iuteressante Stelle ein: dem helyet foglal el: egész alakja
ganzen Aussehen nach ist es a Xapellus-f élékhez vonja, de
eine Xapelloide, die Samen sind a magva olyan, mint a Camma-
aber wie bei dér Subsect. rwm-féléknél a lapjain hártya-
:

Cammarum mit membranför- szer hullámos lemezkék vonul-

migen gewellten Querleisten nak keresztben. De bármily
besetzt. So sehr ich aber die fontosnak és állandó bélyegnek
Wichtigkeit und Konstanz dér tartom is a magnak alakját
Samenform in dér Gattung az Aconitumoknál, mégis az
Aconitum behaupte, habé ich összes bélyegek tekintetbe véte-
in Anbetracht altér Merkmale lével anövényt a ATyiéZóis-félék-
die Art zu den Napelloiden hez vontam. A Cammarum-
gezogen; unter den Arten dér félék között különben sem talá-
Subsect. Cammarum finde ich lok fajt, a melylyel közelebbi
überhaupt keine, mit welcher vonatkozásba lenne hozható.
A. Zahlbruckneri in Beziehung
gebracht werden könnte.
Von den übrigen Arten dér A Napellus sebsectio fajaitól
Subsect. Napellus ist A. Zahl- ez az A. Zahlbruckneri 1 mag- .

bruckneri 1 dureh die Samen,

. jával, 2. a fentebb analytice
2. dureh die oben analytisch kiemelt jellemvonásokkal köny-
hervorgehobenen Merkmale gut nyen megkülönböztethet. Leg-
unterschieden. Am nachsten közelebbi rokona, ha a kép jó
steht es, wenn die Abbildung és h, az A. laxum Reichb.
riehtig ist, dem A. laxum Mon. Acon. 97, tab. XV. 4e
p.
Reichb. Mon. Acon. p. 97, tab. Styriae alpibus. melynek azon-
XV. íig. 4 e Styriae alpibus, ban a virágfürtje egyszer,
welches aber eine einfache, nem ágas, laza, a sisakja
nicht ástige, lockere Traube, tátongó, bracteái nagyobbak,
klaffenden Helm, grössere Brak- porzószálai kétfogak és a mely
teen und Brakteolen, zwei- egyéb iránt is úgy látszik, hogy
ziiknige Filamente hat, und az A. angustifolium- hoz köze-
überhaupt dem A. angusti- lebb áll. Rcichexbach herbáriu-
folium niiher zu stehen scheint. mában az A. laxum-ot nem
lm Herb. Reichb. habé ich das találtam és a magvát Reichb.
A. laxum nicht gefunden, und nem írta le.
die Samen hat Reichenbach
nicht beschrieben.
Es könnte auch dér Gedanke Az a gondolat is felmerül-
auftauchen, dass A. Zahlbruck- het, hogy az A. Zahlbruckneri
neri eine Hybride zwischen a Napellus és Cammarum sub-
dér Subsect. Napellus und sectio valamely faja közötti
Cammarum darstelle. In diesem hybrid. Ez esetben csak az A.
Falle könnte nur die Kombi- tauricum X judenbergense kom-
nation A. tauricum X
juclen- bmáczió jöhetne szóba. Ennek
 - )

186

bergensé in Betracht kommen. a hybridnek felel meg az A

Dieser Hybride entspricht das acutum Reichb. Mon. Ac. p.
A. acutum Reichb. Mon. Ac. 93, tab. XIV. fig. 2, mely más-
p. 93, tab. XIV fig. 2, welches alakú levelével, orrba nyúló
durch eipe andere Blattform, sisakjával, kopasz porzószálai-
gesehnaböftén Helm, kaidé val, egyszer virágfürtjével és
Staubfád'eh,' einfache Infiores- Reichb. herbáriumának idevágó
eenz, fid nach dem Exemplar példája alapján (aus dem Walde
aus, dem Walde in dér Pleiss in derFleisslavegetativus részek-
(Herb. Reichb.) durch üppige nek ers kifejlettségével külön-
Entwicklung dér vegetatíven bözik. Ez az utóbbi bélyeg
Teile — eines bei den Hybri- a hybrideknek egyik gyakori
den ott hervorstechenden Merk- jellege.
males — gekennzeichnet ist.

III. Uybridne inter subsectioncs ATopellus et Cammarum.

Entsprechend dér Zweiteilung A Cammarum subsectio két
dér Subs. Cammarum ( Cam csoportjának Cammaroidea és
(

maróidén und Toxicoidea) lassen Toxicoidea megfelelleg ezek

sicli auch diese Hybriden in a hybridek is két könnyen fel-
zwei leicht kenntli(*he Gruppén ismerhet csoportra oszthatók.
einteilen Napellus X Cammar-
: Napellus XCammaroidea és
öidea und Napellus X Toxic- Napellus X Toxicoidea. A mi-
oidea: Die Anwesenheit von rigyes szrökjelenléte legalább
abstehenden Drüsenhaáren zu is a virágszálakon, de több-
mindest an den Blütenstielen, nyire az egész virágzatban
zumeist aber in dér ganzen egyéb, fleg a sisak alakjára
Iníiorescenz verrat nebst an- vonatkozó bélyegekkel társulva
deren, besonders die Helmform azonnal elárulja a Toxicoidea
betreffenden Mer k malen sofort csoportba tartozó fajnak be-
den Einfluss einer Toxicóiden folyását, mig az eddigelé ismert
Art, wahrend die bisher be- hybridek közül azok, melyek
kannt gewordenen Hybriden a Napellus X
Cammaroidea
dér Kombination Napellus X kombinácziónak felelnek meg,
Cammaroidea einfache anlie- egészen kopaszok vagy lesímult.
gende Behaarung aufweisen szrözettel bírnak, de nem
oder zumeist ganz kahl sind. mirigyesek. Ez az utóbbi cso-
Diese letztere Gruppé ent- port nagyjában megfelel Reichb
spricht im grossen-ganzen dér Corythaeola sectiójának (Mon.
Sect. Corythaeola Reichb. Mon. ]>. 31, Corythaeolon Reichb. El.
p. 34, Córythaeolon Reichb. El. germ. exc p. 739) azzal az
germ. exc. 739, nur ist das eltéréssel, hogy az A. palmati-
A. paniculatum als nicht Hyb- fidum e csoportból kizárandó,
ride auszuscheiden, dagegen a Napellus-ié\ék közé sorolt
das zu den Napelloiden ein- A. acutum Reichb. pedig ide
geteilte A. acutum herbeizu- vonandó.
ziehen.
 187

1. Napellus X Cammaroidea. 1 Napellus X Cammaro idea.

.

Wie bereits bei dér Charak- Miként már a sectiók jellem-

teristik dér Sectionen erwáhnt, zésénél említettem, e hybride-
sind Hybriden im all-
diese ket a buja termet és a csekély
gemeinen durch die üppige termképesség vagy teljes med-
vegetatíve Entwicklung und dség jellemzi. Gyakran a virág-
verminderte Fruchtbarkeit oder zat feltn laza, széles, kevéssé
Sterilitatgekennzeichnet. Oft osztott vagy nagy bracteákkal
ist dér Blütenstand auffallend van átszve (A. exaltatum,
locker mit breiten, wenig ge- kamatúm acutum), a
, csésze-
teilten oder grossen Brakteen levelek kezdetben
halványak,
durcksetzt (A. exaltatum, kama- zöldesek {A. exaltatum), gyak-
túm, acutum), die Sepalen blass ran tarkák (A. Stoerchianum ,

gefárbt, anfangs grtinlich (A. kamatúm), az alsó és középs

exaltatum) oder gesckeckt, .(A. csészelevelek aránylag nagyok
Stoerchianum ,
kamatúm), die (A. kamatúm ), teljes meddség
mittleren und unteren Sepalen mellett a virágzat igen ágas
relatív gross (A. kamatúm), bei és dúsvirágú (A. Stoerchianum ).
vollstandiger Sterilitat dér Blü- De gyakran a közbees bélye-
tenstand sehr reichástig und gek fleg
a levél és sisak
vielbliitig (A. Stoerchianum). Oft alakját illetleg, meg a term
gébén die intermediaren Merk- helyi viszonyok adják meg a
male, besonders die Helm- und növény hybridus voltának bizo-
Blattform und Behaarung im nyítékát virgatum, schnce-
{A.
Véréin mit den Standortsver- bergense). A Napellus félék - t 1

haltnissen die sichere Aus- ezek a hybridus fajok széle-

kunft iiber die Hybriditát {A. sebb és ágasabb virágzatukkal,
virgatum, schneebergen.se). Von magasabb sisakkal, többnyire
den Napelloiden unterscheiden kopasz csészelevelekkel és Cam-
sich diese Hybriden durch marum-szerü nectáriumokkal
eine breitere und mehr astige különböznek; a Cammarum-
Inflorescenz, köhere Helme, félékhez sisakjuk alakja miatt
meist kable Sepalen und Cam- az els pillanatra hasonlóbbak.
marumáhnliche Nektarien, von E csoporttól gyakran az ersen
den Cammaroiden denen sie kifejlett végálló fürt, gyakran
wegen dér Helmform auf den a szrözet és gyakran a levél
ersten Blick aknlieker sehen, alakja különbözteti meg ket.
durch die olt stark entwickelte
Endtraube, oft durch die Be-
haarung und oft durch die
Blatteilung.
2. Napellus X
Toxicoidea. Im 2. Napellus Toxicoidea. X
allgemeinen durch dieselben Általában ugyanazok á voná-
Merkmale charakterisiert ist sok (bujaság, többé-kevésbbé
bei diesen Hybriden die oft teljes meddség) jellemzik e
ausserordentlich starke drüsige csoportot, melynek egyes tagjai
Behaarung auffallend, ein Merk- gyakran feltn ersen miri-
188

mai, welches bereits Rapaics gyesek. Ezt az utóbbi jelensé-

Syst. ac. p. 23 richtig erwáhnt. get már Rapaics Syst. ac. p.
Es ist das ein bei Hybriden 23. helyesen kiemeli. Ez a jelen-
nicht ungewohnter Fali, dass ség nem szokatlan a hybridek-
ein Mer k mai auf dér Hybride nél, a hol megtörténik, hogy
in starkerem Maasse auftritt, egy bélyeg a hybriden erseb-
als bei dér Stammart selbst. ben nyilvánul meg, mint vala-
Doch trifft das nur auf be- melyik szülfajon. De ez az
stimmte Formen zu, wahrend im eset csak bizonyos határozott
übrigen bei denselben Stamm- formákra vonatkozik, mert álta-
eltern ein grosser Polymor- lában ugyanazon szülfajok
phus dér hybriden Formen zu mellett is hybridus alakok
a
bemerken ist. éppen e csoportban rendkívül
változatosak.

1. Napellus X Cammaroidea.
A. Inflorescentia cum pedunculis crispule pilosa.

1. A. virgatum p. 28 nmén solum; 111. Ac.

Reichb. Übers.
in textu ad t. LXX DeutschL FI. II. p. 130 Ic. fl.
inter synon. ; ;

germ. IV. p. 23 tab. 87 fig. 4691 b (1840) pro A. paniculatum X

exaltat ura ? —
A. Napellus var. virgatum Sér. Mus. helv. p. 155
pro p. —
A. microphyllum X rostratum m. Vidi spec. aut. i. —
lierb. Reichb!
Caule praecipue superne et in inflorescentia pilis crispulis
vestito. Foliis glabris pedato 5—7 fidis ;
segmentis primariis tribus
inferioribus + petiolulatis e basi angustissima dilatatorhombeis
profunde et repetito trifidis crebre laciniato-serratisque laciniis et ;

serraturis linearibus acuminatis, ca 2—3 mm

latis elongatis. Se-
palis violaceis extus puberulis. Casside hiante alté fornicata prona,
supra rostrum elongatum acuminatum sinuata, versus basin longe
angustata, linea basali igitur valde sinuata, ca. 25 alta 11 12 mm —
mm lata, latitudine igitur duplo Nec- altiori. Filamentis pilosis.
tarii calcare adunco.
A speciebus Napelloideis cassidis nectariique forma omnino,
alienum, a Cammaroideis pilositate et foliorum forma inprimis
difiért. Distinguitur a sequ. A. schneebergense. cui pilositate
magis accedit, foliorum cassidisque forma, a ceteris hybridis
autem pilositate aliisque notis.
Hab. in Helvetia : Bex in Waadt (Reichb.!)
Ich habé das REic.HB.-sche Reichenbach eredeti példáját
Exemplar beschrieben, leider írtam le, sajnos azonban az
aber ist in seinem Herbárium gyjteményében e néven csak
nur ein Blatt und ein Teil dér egy levél és a virágzat egy
Inflorescenz vorhanden, so dass darabja fekszik úgy, hogy a
dér Habitus (virgatum) nicht növény termete (virgatum) le-
zu beschreiben war. Sowohl írható nem volt. A gyjtemény-
im Herb., als in den Ic. fl. ben is, meg az Icones fl. germ.-
 3

189

germ. hat dér Autor die Pflanze ben a növény az «A. panicula-
als « A. paniculatum X exalta- tum X exaltatum ?» kombiná-
tum ?i> gedeutet. A. exaltatum czióval nyer magyarázatot. De
ist eme hybride Pflanze dér az A.exaltatumhybnAx\s növény,
Sudeten, kann alsó wol nicht mely a Szudetákban terem és
zr Bildung dér schweizer a schweizi növény keletkezésé-
Pflanze beigetragen haben.Dann hez alig járulhatott hozzá. Meg
ist A. exaltatum kahl, A. pani- aztán az A. exaltatum kopasz,
culatum —
und zwar sowohl az A. paniculatum —és pedig
das echte, wie das REicHB.-sche úgy a valódi, mint a Reichb.-
— abstehend drüsig behaart, féle —elálló mirigyes szrö-
wahrend die Behaarung des zet, az A. virgatum szrö-
A. virgatum kraus anliegend zete pedig egyszer és lesímuló.
ist.Die wahrscheinlichste Deu- A legvalószínbb magyarázat
tung ist die Hybride als A. az, ha A. microphyllum X
microphyllum X rostratum auf- rostratum- nak vesszük. Ez a
zufassen, welehe beide gerade két faj Bex körül gyakori.
um Bex hantig vorkommen. Auf Az A. microjúyllum-ra fleg
A. microphyllum erinnert beson- a levél alakja, az A. rostra-
ders die Blattform, auf A. ros- tum-ra fleg a sisak emlékeztet.
tratum dér Helm.
2 A schneebergense (A judenhergense
. X neomontanum)
hybr. nova.
Caide elato parce piloso, pilis in inflorescentia pedunculisque
crebrioribus, omnibus crispulis. Foliis pedato- quinquetidis segmentis
;

primariis (medio petiolulato) e basi angustata dilatato-rhombeis

prjfunde trifidis, segmentis secundariis bi-tripartito laciniatis
laeiniis lato lanceolatis elongatis ca. 6 mm latis, serraturis 1 —
e basi lata acuminatis praeditis. Inflorescentia laté pyramidali
ramis lateraJibus numerosis erecto patentibus, racemo terminali
breviusculo amplo. Bracteis inferioribus incisis laciniatisque pedun-
culis brevioribus. Sepalis violaceis extus subglabris. Casside conico-
elongata recta e vertice rotundata in rostrum rectum breviter acu-
minatum declivi, versus basin angustata, linea ascendente rectius-
cula; 20—22 mm
alta, Filamentis parce pilosis. Nectarii calcare
adunco.
Hab. in m. Schneeberg Austriae Inf. (Portenschlag — W,
duó exempla, unum eiun nóta: A. neomontanum, Schneeberg,
alterum Austria Inf.)
:

A. judenhergense X
neomon- A judenhergense X neoruon-
tanum. Habitus, Inflorescenz, tanum. Termete, virágzata, a
dér hohe Helm. Fönn des Nek- kopasz sisak, a nektárium alakja
tariums von A. judenhergense ,
az A. judenbergense-töl való,
wahrend Behaarung, schmálere mig a szrözet, a keskenyebb
Blatteil ung und besonders auf- levélszabás és fleg a sisak
fallend dér schiefe fást gerad- jerdén álló majdnem egyenes
linige untere Rand des Hel- alsó széle az A. neomontanum- ra
190

mes an A. neomontanum mak- emlékeztet. A Schneeberg Aco-

nen. Die Aconitum-Flora des nitum-íiórája különben is csak
Schneeberges lasst aucb keine ezt a magyarázatot engedi.
andere Deutung zu.
B. a. Infiorescentia filamentaque glabra.
3. A. acutum Reichb. Mon. Ac. p. 93, tab. XIV fig. 2; 111.
Ac. t. LXV. app. pro p. FI. germ. exc. p. 742 pro A. Cammaro-
Koelleanum ? — ;

A. tauricum X judenbergense m. — Vidi in herb.

Reichb.
Caule usque 5 dm alto, cum infiorescentia pedunculisque
glabro. Folvis pedato 5 — 7 fidis; segmentis primariis e basi longe
cuneata ambitu dilatatorhombeis, trifidis segmentis secundariis
;

iterum 2—3 bdis serratisque, laciniis serraturisque lanceolato line-

aribus acuminatis. Infiorescentia racemus simplex perfoliatus den-
siusculus vei laxus, raro inferne racemulis serioribus fulcratus,
bracteis inferioribus foliaceis sensim decrescentibus. Sepalis viola-
ceis glabris. Casside erecta clausa conicofornicata, ultra hemis-
phaerica, fronté in apicem acutum declivi, linea basali ascendente
fere rectilinea, casside igitur hasin versus angustata, ca 18—20
mm alta. Füamentis glabris. Nectarii calcare capitato-subadunco.
Tirol, Steiermark.
In valle Kalstbal Tyrolis, in alpibus Seethal supra Juden-
burg Styriae (Reichb. Moh. 93: in kerb. non vidi), in silva in dér
Fleiss (Hoppé in Reichb. Illustr. 1. c. vidi in berb. Reichb.!)
;

A. tauricum X judenbergense (úti iám Reichb. in FI. germ.

exc. alio nomine recte explicavit). Glabrities A. acuti utrius parentis
characterem sistit. Foliorum cassidisque forma inter utramque
speciem média. Foliorum pars integra maior quam in A. taurico
esse sólet, laciniae autem crebriores, angustiores, elongatae magisque
acuminatae quam in foliis A. judenbergensis. Cassis elatior ac in
A. taurico séd non adeo elongata ut in A. judenbergensi, linea
,

basalis ascendens rectiuscula etiam A. tauricum in mentem revocat.

Ab A. Stoerckiano racemo terminali magis evoluto perfoliato
saepius simplici, casside humiliore, íilamentisque glabris differt.
A. exaltatum cassidis forma, Honim colore etc. recedit. A. kamatúm ,
cui cassidis forma magis affine, infiorescentia ramosiore, filamentis
pilosis, foliorum laciniisque latioribus dignoscitur.
Bereits aus dér Abbildung Már Reichb. Mon. Ac. képé-
in Reichb. Mon. Ac., welche bl. mely a kalsthali növényt
die Kalsthaler Pflanze darstellt, ábrázolja, arra a meggyzdésre
bin ich zu dér Meinung ge- jutottam, bogy az A. acutum
kommen, dass wir in A. acutum hybridus növény, mely az A.
mit einer Hybride dér Kom- tauricum X judenbergense kom-
bination A. tauricum X juden- binácziónak felel meg. Éppen
bergense zu thun babén. Aus ez ókból az A. firmum-ot, ezt a
diesem Grunde habé ich auch kárpáti növényt, melyet Reichb.
das in den Illustr. Ac. hinzu- az 111. Ac.-ben az A. acutum-
 : 6;
;

191

gezogene -1. firmum dér Kar- hoz vont, különválasztottam.

pathen ausgesehieden. Das Reichb. herbáriuma e vélemé-
Exemplar im Herb. Reichb. hat nyemet igazolta.
diese Meinung bestatigt.
Reichenbach vergleicht das Reichenbach i. h. Hoppé pél-
HoppE-sche Exemplar 1. c. mit dáját az A. StoercTci anum -hoz
A. Stoerckianwm a quo facile hasonlítja a quo facile stami-
:

staminibus glabris, fructu Xa- nibus glabris, fructu Xapello-

pelloideorum et foliorum laci- ideorum et foliorum laeiniis
niis aequaliter distantibus acu- aequaliter distantibus acumi-
minatis distinguitur Sein Her- natis distinguitur. Herbáriumi
barexemplar hat keine Früchte példáján nincs termés és a
und iiber das Aussehen dér magvakat Reichb. nem írta le.
Samen giebt Reichb. keinen De az A. kamatúm- hoz való
Aufschluss. Die grosse Ánlich- nagy hasonlatosság rendkívül
keit mit A. kamatúm
aber gyenge termékenységre enged
liisst
auf eine höchst geringe Frucht- következtetni. Az A. acutum
barkeit folgern. Überhaupt — általában igen ritka és szór-
ist A. acutum wol eine seltene ványosan fellép jelenség. Dr.
und sporadisch auftretende Er- Hayek Ágost, a ki a Fleiss-
scheinung. Herr Dr. A. v. erdben kereste, ott csak A.
Hayek, dér es in dér Fleiss tauricum-ot talált.
suchte, fand daselbst nur A.
tauricum.
B.b. Infiorescentia glabra vei tantum pedunculi in apice parce
pubescentes piamenta pilosa.
,

4. A. Stoerckianum Reichb. in Flóra I, 1818, p. 202 Übers.

p. 49 nmén solum; 111. Acon. t. LXXI. —
A. Napellus L. herb.
;

- A Cammarum L. Sp. pl. ed. II, 751 excl. syn. et loc. nat. Wulf. ;

in Koelle Spic. Ac. p. 17 teste herb.; Fries Nov. 1828, 171. cfr.
etiam Summa vég. 1846 p. 143. —
A. Napellus Störck Libellus,
1762, t. III. —
A. neomontanum Willd. Spec. pl. II p. 1236:
Wahlenb suec. 1826 p. 1082.
FI. —
a., intermedium DC. Syst.

I, 18 81 374; Sér. Mus, helv. I. 152 3.

p. A. Napellus — — X
paniculatum BrüGG. Zeitschr. Ferdin. Innsbruck, IX, 1860, p. 20.
- A. napellus
X variegatum? Richt.-Gürke Pl. Eur. t. II p. 444.
Caide stricto, 1 m et ultra, crasso glaberrimo; foliis pedato
5 —
7 fidis segmentis primariis e basi anguste et longe cuneata
;

ambitu rhomboideis profunde trifidis, partitionibus iterum bi-trifidis

serratisque laeiniis et serraturis lanceolatis breviusculis acutis vei
;

breviter acuminatis, 3 5 — mm
latis glaberrimis inflorescentia ;

pyramidalis, rumosa; racemis lateralibus erectopatentibus 4 —

floris, racemo terminali laxo plurifloro pedunculis infimis bi-trifloris
pedunculi patenti-adseendentes flores subaequantes bradeae inf. ;

partitae laciniataeqe ílore plerumque breviores, sensim decrescentes

lineares, bracteolae sub apice insertae, lanceolatae-lineares exiguae
pores magni violacei serico-nitiduli aut albi-violaceo praetexti
192

(A bicolor Schult. ex Reichb. 1. c.); cassis fornicata parum com-

pressa, vertice aliquid prono, apice brevi demum reflexo apertura
;

arcuata clausa, 25—30 mm alta glabra vei tantum margine parce

ciliata; sepala magna, média ovato-orbicularia, extus glabra, intus
et margine pilosa, 15 X 18 mm; inferiora elliptica, extus glabra,
margine et intus pilosa, 15x10 mm; nectarii stipite elongato
prono-supino, calcare adunco vei subadunco, labio obcordato revo-
luto; filamenta lauceolata vei bidentata pilosa ovaria 3 —
5, glabra,
—
;

conniventia; semina? In Herb. Reichb. nullum A. Stoerc-

:

kianum adest fructiferum ipse plantam semper sterilem inveni.

;

Planta in liortis vulgatissima flóré violaceo vei bicolori,

saepius in var. petiólulata Reichb. : foliorum partitione média
distincte petiólulata. Planta spontanea, ut exsiccatum Pichleri i.
Herb. Degex testatur, in cultura jietiolulata fit, Séringe 1. c. var.
pubescentem mentorát, séd loca natalia non indicavit.
Alpenlander.
Tirol: Gailthaler Alpen, bei Ober-Tilliach (Th. Pichler —
D),
M. Baldo (Maly — W); Schweiz Subalp. Bern. (Séringe —
W) in ;

Styriae alpibus (Hoppé — D).

A. Stoerckianum vereint die Ez az A. Stoerckianum a Cam-
grossen Bliiten dér Cammar- marum-félék nagyobb virágjá-
oiden mit dér kompakteren, fes- val a Napellus-félékszilárdabbb,
teren Form dér Napelloiden. tartósabb formáját egyesíti. E
Diese Eigenschaften gepaart tulajdonságok a nagy és gazdag
mit dér Reichblütigkeit dér In- virágzattal párosulva joggal
fiorescenz habén ihm mit Reeht szerezték meg neki a kerti
den ersten Platz unter den sisakvirágok között az els
Garten-Aconiten verschafft. In helyet. Az európai kertekbe
die Garten Europas hat es sich valószínleg az alpesi tarto-
aller Wahrscheinlichkeit nach mányok falusi kertjeibl került.
aus den Bauerngárten dér Al- Az a kevés hety, a hol vadon
penlander verbreitet. Die weni- találták, szintén az Alpesekben
gen spontánén Standorte, welche fekszik.
mán nachweisen konnte, Hegen
ja auch in den Alpenlandern.
Für die Schweiz wird die Forrásaink az A. Stoerckia-
Pflanze aus Graubünden und num- ot Schweiz flórájában a
dem Bemer Oberland erwáhnt, berni Oberlandból és Grau-
in Tirol faiul sie Hausmann bünden kantonból említik. Tirol-
um Salurn und Bozen, im ban Hausmann találta Salurn
Vorarlberg Brügger, in den és Bozen körül, Vorarlbergben
Allgauer Alpen Sexdtner. Merk- Brügger, az allgaui alpokban
würdigerweise wurde aber A. Sendtner. Csodálatos módon
Stoerckianum fást stets als A. azonban majdnem mindig A.
Napellus X
panicxdatum be- Napellus X paniculatum- nak
trachtet. tartották.
Die oben angeführten Exsic- A fentebb felsorolt exsiccá-
 3

193

caten sind mit Ausnahme eines tumok egynek kivételével távol

einzigen weit entfernt um eine vannak attól. hogy föltétien bizo-
völlige Siclierheit zu gebeu, nyosságot nyújtanának abban a
dass die Pflanze aucli tatsach- tekintetben, hogy az A. Stoerc-
lich spontán gefunden wurde. kianum-ot az illet helyeken
Sebn dér allgemein gehaltene csakugyan vadon találták. Már
Standort (Styriae alpes etc.) az igen általánosságban tartott
gebietet Vorsicbt. Das eine termhely (Styriae alpes etc.)
Exemplar, welcbes eine prázise is óvatosságra int. Az egyetlen
Standortsangabe enthalt und példa, mely pontos termhelyi
nach dér scheda auch tatsach- adattal van ellátva és a mely
licb spontán gefunden wurde, ist valóban vadon találtatott. Pich-
das PicHLER-sche Exemplar im LER-tl származik és Dr. Degex
Herb. Degex. Es entspricht in Árpád gyjteményében van.
dér Blütenfarbe dér Form bico- A virág színe tekintetében a
lor. Sebr interessant waren bicoloralaknak felel meg. Szük-
neuere Nachforscbungen und ségesek és rendkívül érdeke-
priizise Angaben über den sek volnának újabb, czéltuda-
Standort des A. Stoerckianum ,
tos vizsgálódások az A. Stoer-
handelt es sich ja um eine sebr ckianum spontán elfordulását
alté Kulturpflanze. illetleg, hiszen egy igen régi
kerti virág származása forog
szóban.
A. Stoerckianum wird aucb Az A. Stoerckianum-ot Magyar-
für Ungarn aus dér Mármaros országból is említi Borbás a
und dem Ylegyásza von Bor- Mármarosból és a Vlégy ászáról.
b\s angegeben x -). Dér erstere Az elbbi termhely SADLER-nek
Standort berubt auf Sadler’s Reichb. 111. Ae.-ban közzétett
Angabe in Reichb. 111. Ac., adatára támaszkodik, de sem
aber weder in Sadlers. nocb Sadler, sem Reichexbach gyj-
in Reichenbach-s Herbárium ist teményében e helyrl A. Stoer-
ein Beleg zu fiúdén. Und über ckianum nincsen. EsaYlegyá-
das Yorkommen im Ylegyásza szán való elfordulásról Borbás
mir Prof. Borbás seiner-
teilte professzor annak idején azt
zeit mit,dass er das A. Stoer- mondotta, hogy e növényt az
ckianum dórt in den Garten dér ottani oláhok kertjeiben látta
Walachen angetroffen habé, és oda minden bizonnyal csak
wohin es wol nur von den a környékez hegyekrl került.
umliegenden Bergen übersetzt Bárhogy is álljon a dolog, pon-
wurde. Ein práziser Fun dórt tos termhely egyik adatnál
feblt alsó beiden Angaben und sem ismeretes és e hetyt csupán
icb möchte nur noeb bemerken, azt kivánom még megjegyezni,
dass einige Formen des A. fir- hogy az A. firmum egyes alak-
mum. so A. palmatifidum, A. jai, így az A. palmatifidum A. ,

Skeri.sorae in dér Bliitenform Skerisorae virágjuk alakjában

*2
)
Pali. Lex. XII, 1896, 439.
1
194

dem Stoerckianum táuschend

.4. az A .Stoerckianum-hoz feltnen
áhnlich seben und sich auch hasonlítanak és Rapaics adatai
die RAPAics-schen Angaben is, melyekkel Csúcsa és Kés-
eines A. napeUus X variegatum márk vidékérl A. NapeUus x
bei Csúcsa und Késmárk (Syst. variegatum - ot említ (Syst. ac.
ae. p. 23) wol auf solche Por- p. 23), valószínleg csak ilyen
men beziehen. Die von Rapaics formákra vonatkoznak. Azok a
zu dieser Kombination gezo- synony monok ellenben, melyeket
genen Synonyme aber beziehen Rapaics e kombináczióhoz idéz,
sich zumindest auf fünf ver- legalább is öt különböz fajra
schiedene Arten und Hybriden. és hybridre vonatkoznak.
A. intermedium DC., welches A. intermedium DC. a leírás
nach dér Diagnose und dér Auf- és a közfelfogás szerint az A.
fassung dér meisten Autoren Stoerckianum-hoz tartozik, de
zu A. Stoerckianum gehört, wird Hessenben és Belgiumban, a
von DC. aus Hessen und Belgien honnan DC. közli, vadon aligha
angegeben, wo es aber kaum terem.
spontán vorkommt.
A. eriostemum DC. Syst I. A. eriostemum DC. Syst I.
377 caule volubili, adpresse 377. caule volubili, adpresse
pubescente pedicellisque pu- pubescente pedicellisque pubes-
bescentibus, galea convexa centibus, galea convexa aperta
aperta beschrieben, ist auch in már e jellemzés alapján, de
Anbetracht des Citates A. volu- ezen kívül az idézet (A. volu-
bile Koelle und dér Heimat bile Koelle) és a termhely
Sibirien gewiss irrtiimlich von (Sibiria) tekintetbe vételével is
Reichenbach zu A. Stoerckianum bizonyára tévesen szerepel Rei-
gezogen worden. Es soll nach CHEXBACH-nál mint az A. Stoer-
ihm eine monströse luxuriende ckianum társneve. Reichenbach
Form des A. Stoerckianum dar- szerint ennek egy monstrosus
stellen. Gerade aber darin liegt kerti torzalakja, de éppen abban
ein grosser gartnerischer Wert rejlik az A. Stoerckianum egyik
des A. Stoerckianum dass es
,
nagy kertészeti értéke, hogy
nicht zu solchen monströsen nem hajlik ilyen torzalakok
Biidungen neigt. képzésére.

5. exaltatum Bernh. in Reichb. 111. Acon. t. LXXII,

A.
1827; germ. exc. 739.
Pl. —
A. variegato X
Stoerkianum? Reiciib.
Pl. germ. exc. 739. —
A. gracile X
firmum f. callibotryon m.
Caule altissimo («hominem altus et altior») glabro, superne
patentim ramoso. Foliis ut in praecedente, hasi magis cohaeren-
tibus, minus crebre laciniatis serratisque. Inflorescentia racemus
elongatus basi racemulis paucifloris serioribus fulcratus laxus
foliosus, foliis floralibus sensim decrescentibus pedunculos tamen
non superantibus. Fedunculi elongati patentiadscentendes vei
erectopatentes, inferiores floribus longiores sub apice bracteolis
elongatis lanceolatis-linearibus praeditis. Flores pali ide lilacini
 195

sepalis glabris. Cassis alté fornicata superne angustior, rotundata

fronté sinuata in rostrum acuminatum producta, apertura maximé
obliqua hiante. Nectaria proaa, calcare adunco. Filamenta pilosa.
Hab. in Sudetorum Aupagrund (Reichb. 1. c., herb !)

Reichb. hat 1. c. ein gutes Reichb. az id. h. jó képét

Bild dér Pflanze gegeben, an adja e növénynek. A képen a
welchem die Schlaffheit dér virágzat lazasága különösen
Infiorescenz besonders gut her- jól fel van tüntetve, mig ellen-
vorsticht, nur ist dér Helm ben a sisak kissé magasra van
etwas zu hoch gezeichnet. Das rajzolva. A sisak legfontosabb
Karakteristische an deni Helm jellemvonása az, hogy felfelé
ist die Verschmálerung nacli keskenyedik és ezzel az A. gra-
oben, wodurch er den Einduss cilebefolyását elárulja. Az er-
des A. gracile verrat, wáhrend sen kifejlett végálló fürt viszont
die stark entwickelte Endtraube a szudétai Napellus-f élékre és
auf die sudetischen Napelloi- pedig a szrözeti viszonyok
den und in Anbetracht dér tekintetbe vételével az A. cal-
Behaarungsverháltnisse auf A. libotryon-ra utal.
callibotryon hinweist.

6. A. hamatum Reichb. 111. Aeon. 1827, t. LXXII pro var.

A. exaltati ;
Fi. gerrn. exc. 739. —
A. decorum Reichb. ibid.
Caule elato ca 1 m.
glabro; foliis ut in praecedente;
alto
inflorescentia ramosa pyramidali, racemo terminali autem ceteris
evidenter longiori, intus braeteis foliaceis pedunculis aequilongis
vei paullo longioribus sensim decrescentibus, partitis praedito;
bracteolis ca 6—7 mm. longis ovatolaneeolatis-linearibus pedun- ;

cidis patenti-adscendentibus infimis íioribus longioribus, superiori-

bus subaequilongis vei paullo brevioribus, sepalis albis coeruleo-
variegatis; casside clausa, breviter conica, vertice breviter rotun-
data in apicem acutum deelivi, apertura vix sinuata, 20—22 mm.
alta, aperturae diametro 18—25 mm.; sepalis rnediis et inferioribus
magnis; nectariis pronis, calcare subadunco; filamentis pilosis.
Sudeti.
Aupagrund (Reichb. 111. Al. herb !) Elbengrund (Kablik
; ;
W). —
Distinguitur ab A. exaltato habitu humiliori, inflorescentia
magis ramosa, praecipue autem cassidis forma sepalisque magnis,
ab A. StoercJciano racemo terminali niagis evoluto, inflorescentia
magis perfoliata, cassidis foliorumque forma. In herb. Reichb. —
A. hamatum semper floribus variegatis (A. decorum Reichb.) sub
utroque nomine inveni, inde utrumque coniunxi.
Quid A. speciosum Ottó in Reichb. Übers. p. 54 nmén
sit
solum, Sér. Mus. helv. I, 147 et A. palmatifidum var. speciosum
Reichb. 111. Ac. t. LXXII nomine erroneo praeditum, non liquet.
In Herb. Reichb. sub nomine A. speciosi tantum ramus adest
plantae cuiusdam monstrosae cum nóta in Sudetis lég. Koehler. :

13 *
1 %
2 Napellus X Toxicoidea
1. A. molle. Reichb. Cbers. Acon. p. 47 solum; in nmén
Sér. Mus. helv. I, 1823, p. 150; De. Prodr. I p. 61; Reichb. III.
Ac. t XXXI; FI. germ. exc. p. 739; vidi spec. auth. - A. sterilé !

Thom. exs. !
—
A. paniculatum X
spec. napeiloid ea .

Caule elato m. et ultra, inferne glabrescens superne

stricto, l

et in intlorescentia pedunculisque dense patentim villoso glandu-

loseque crebre t'olioso foliis amplis sensim decrescentibus inflo-
; ;

rescentia hasi pert'oliata, bracteis sensim decrescentibus in for-

mám linearilanceolatam transeuntibus, tantum in parte superiore
racemi terminális pedunculis paullo brevioribus, inferioribus
glabris, superioribus glabriusculis vei utrinque +
pilosis, pedato
5— 7-fidis, segmentis primariis e hasi angustissima cuneatis
ambitu dilatato rhombeis, profunde tridis, segmentis secundariis
iterum profunde 2—3 fidis laciniatis serratisque laciniis et ser-
raturis angustis lanceolato linearibus acuminatis, 2—3 mm. latis,
parte integra segmentorum maximé 5 —
7 mm. lata: infiorescenlia
laté pyramidali racemo terminali amplo racemis lateralibus nume-
rosis, saepe iterum ramosis erectopatentibus pedunculis erecto-
;

patentibus vei magis erectiusculis florem subaequantibus paullo

brevioribusve, bracteolis medio pedunculorum infixis linearibus,
ca 5 mm. longis; fioribus magnis violaceis sejialis iuvenilibus
villosulis in flóré evi utó +
pubescentibus ; casside conica clausa,
vertice rotundato, fronté recta vei paulo sinuata in apicem breviter
acutum declivi, linea basali oblique parce sinuata, 20—28 mm.
alta, 13 — 16 mm. lata: sepalis inediis 14 —
18 mm. longis, 10 15 —
— —
mm. latis, inferioribus 14 16 mm. longis, 3 6 mm. latis; nectaria
prona — supina, calcare distincte capitato —
recurvo; filamenta
glabra vei pilosa; germina 3—4 villosa vei glabriuscula.
Hab. in Heivetia.
Alpes de Be.x: au Luissalet {A. sterilé Tiio.mas! — Wj, Tave-
yannaz et Bovonnaz (Thom., Schleich. — W, G), Herb. Reichb. !

Bevitel distinguunt-ur et ibidem proveniunt.

f. A. acuminatum Reichb. III.
Acon. t. LXYIII. app. ; FI. germ.
exc. p. 739 pro A. Napello X
cernuum ? casside conieohemi-
:

sphaerica, magis aperta, superne brevius rotundata, fronté in apicem

breviter acuminatum producta, linea basali magis sinuata. Wallis
(Reichb. 1. c., Schleich. K). —
f. A. Mielichhoferi Reichb. 111. Acon. in textil ad t. LXV.
teste spécim, auth habitu, foliis, intlorescentia omnino ut in prae-
!

cedente, pilositate erispula appressa, tantum in apice peduncu-

lorum patentim villosa et glandulosa, casside altius fornicata
superne laté rotundata apice longius acuminata reflexa linea basali
valde sinuata, filamentis pilosulis, germinibus glabris. Alpes de
Bex (Schleich. —
W. pro A. Matthioli scheda ab ipso Reichb. in
;

A. Mielichhoferi emendata).
 —

197

2. A. valesiacum.
Caule erecto, 5—6 dm alto, inferne ca. 4 5 diám. — mm
crasso, dense folioso, per totam longitudinem pilis solitariis minutis
patentibus sparse insito vei spatiatim omnino nudo pedunculis
tantum praecipue sub ílore glanduloso pilosis foliis petiolis bre- ;

viter pilosis lamina paullo longioribus sensim decrescentibus suf-

fultis in utraque pagina et margine pilis brevissimis vestitis,
pedato 5-fidis, segmentis primariis e basi laté cuneata, ambitu
rhomboideis, tripartito ineisis, segmentis secundariis ambitu lance-
olatis iterum bi-trifidis, laciniis elongatis lanceolatis acuminatis,
ca. 4- mm latis, sinu foliorum laté aperto fere rectilineo ;
inftores-
centia racemo terminali compacto brevi ca. 10-fioro, perfoliato,
simplici vei racemulis 1
inferne —
2 bi-trifloris fulcrato; bracteis
inferioribus floribus evidenter longioribus, supremis tan-
foliaceis
tum linearibus pedunculis brevioribus; bracteolis suj) flóré in ser tis
angustissimis subulatis, usque 5 6 — mm
longis pedunculis flóré ;

aequilongis inferioribus elongatis flóré longioribus erecto paten-

tibus vei arcuato adscendentibus, tenuibus floribus violaceis,
;

sepalis extus glanduloso-pilosis, intus parce ciliatis vei fere glabris,

casside hemisphaerico ampliata hiante superne laté rotundata in
apicem longe acuminatum producta, linea basaii valde sinuata,
ca. 16—18 alta, 12 mm lata; nectarii calcare subobtuso —
mm
capitato praeditis; filamentis glabris.
Hab. in Helvetia.
Wallis Manuoisin, vallóé de Bagnes, alt 1824
: m (W. Ber-
noulli, det. P. 0. Wolf. pro A. paniculatum X Napellus A.=
Stoerckianum — D).
A. molle und A. valesiacum Az A. molle és A. valesiacum
stellen zwei grundverschiedene két teljesen elüt typus kép-
Typen dar, obwobl es gar nicht viselje, ámbár lehetséges, hogy
ausgeschlossen ist, dass beide mind a kettnek sziilfajai
dieselben Stammeltern habén. ugyanazonosok. De az A. vale-
Doch ist bei A. valesiacum dér siacum-\\AX egyrészt az A. pani-
Einfluss von A. paniculatum cidatum másfell az A. com-
,

binerseits, A. compactum an- pactum befolyása sokkal inkább

dererseits viel deutlicher vor- nyilvánvaló, mert a szülfajok
handen, indem die Merkmale bélyegei nem olvadtak annyira
dér Eltern nicht so ineinander egymásba, mint az A. molle- nél.
geschmolzen sind, wie bei A.
molle.
Die Form A. acuminatum Az A. acuminatum nev ala-
wird von Reichb. auch für d. Ct. kot Reichb. Glarus kantonból
Glarus angegeben und in dem is említi és Brügger a Jahresb.
Jahresb. dér naturf. Ges. Grau- d. naturf. Ges. Graubünden,
bünden. XXIII XXIV, 1878 — XXIII— XXIV, 1878—80, 81-2.
1880 p. 81—82 hat Brügger old. az A. Napellus panicula- X
das .4. Napellus paniculatum X t um- ot V orarl bergbl Sehröcken
 :

198

aus dér Umgebung von Schrö- vidékérl és Sch\veizbl,aFels-

cken i. Vorarlberg und aus dem Engadin Beverserthal nev völ-
Beverserthal i. Ober-Engadin gyébl közli, egyúttal e kom-
angegeben und die Kombination binácziót A. Clairvilleanum
A. Clairvilleanum Brügg. be- Brügg. névvel jeleli. De a rövid
nannt. Aus den kurzen Diagno- leírásokból is nyilvánvaló, hogy
sen geht aber bervor, dass Brügger e néven két különböz
Brügger zwei verschiedene For- formát értett. A BRüGGER-féle
men darunter versteht und so elnevezést már ez okból sem
konnte ich den Namen nicht fogadhattam el. Meg .aztán
auwenden um so weniger, als nincs kizárva, hogy ezek a
die BRüGGER’schen Hybriden formák a fentebb leírtaktól
möglieherweise von den oben teljesen különböznek.
beschriebenen ganz verschie-
dene Formen {Jarstellen.
Rapaics Syst. ac. p. 23 ftihrt Rapaics Syst. ac. p. 23. e
die Kombination unter dem Xa- kombin ácziót A. m’wwmWuiF.
men A. cernuum Wulf. auf. néven említi. Ennek helytelen-
Über die Irrtümlichkeit dieser ségérl már elz helyen nyilat-
Deutung liabe ich mich bereits koztam. Az A. acuminatum
geáussert. A. acuminatum Reichb.-í ellenben Rapaics a
Reichb. aber zieht Rapaics auf 23. oldalon az A. napellus X
S. 23 zu A. napellus X pani- paniculatum-hoz a 19. old. az
,

culatum, auf S. 9 zu A. páni-

1 A. paniculatum Laji.-Iioz vonja.
éi dátum Lám.
IV. Súbs. Camm árum.
Divisio
1. Cammaroidea Reichb. Mon. Ac. p. 35 pro seet. Plantae
glabrae (raro tunc praecipue in inflorescentia parce crispule
et
pilosae vei planta iuvenili basi caulis pilis patentibus evanidis
praedita), cassis alté fornicata, latitudine ca. duplo altior vei ultra,
nectaria erecta, calcare recurvo. A. variegatum sive A. Cammarum
Auct. eur. pl.
2. Toxicoidea Reichb. 1. c. p 34 pro sect. Gáy. M. Bot. L<
1906, 122. Inflorescentia. saepe etiam aüae partes patentim glan-
duloso-pilosae. Cassis hemisphaerica vei elevata nectaria prona
vei erecta, calcar capitatum vei recurvum. A. paniculatum
Auct. nonn.
1. Cammaroidea. In den 1. Cammaroidea. Az alpesi
Gárten dér Alpenlander wird kertekben régi idktl fogva
seit altersher eine ganz be- különös elszeretettel kultivál-
stimmte Form dieser Gruppé ják e csoport egy tagját, melyet
mit besonderer Vorliebe kul- a magas termet, az ersen ágas,
tiviert, welche sich durch ei- laza virágzat, a fehérrel tar-
nen hben Wuchs, stark ástige kázott vagy sötétkék virág és
lockere Inflorescenz. grosse, a magasra boltozott, tátongó
 199

weissgescheckte oder dunkel- sisak jellegez. A régebbi szer-

violette Bilimen mit hokem zk, a kik az Aconitumokkal
klaffenden Helm auszeichnet. foglalkoztak, De Candolle, Rei-
Die álteren Autoren, De Can- chenbach és Séringe ebben a
DOLLE, ReICHENBACH, SÉRINGE növényben látták Linné A.
habén in diesel* Form das A. variegatum-kt mig ezzel szem-
,

variegatum L. erblickt, _\v ük-

_
ben G. Beck FI. NÖ. 403. újab-
N.
re nd Prof. G. v. Beck FI. 403 ban azon véleménynek adott
dér Meinung Ausdruck gegeben kifejezést, hogy az A. varie-
hat, dass A. variegatum L. eine gatum L. az A, Napellus egy
Form des A. Napellus darstellt. formája. A legtöbb szerz azon-
Die meisten anderen Autoren ban nem igen részletezte a
aber habén nach dem Beispiel kérdést, hanem Koch példája
von Koch mit dem Namen A. nyomán az összes Camma-
variegatum samtliche Formen roideákat A. variegatum névvel
dér Cammaroiden bezeicbnet. jelelte.
Nun hat unlangst Dr. A. v. Dr. Degen Árpád ur nemrég
Degen wabrend seinen Studien Linné herbáriumának tanulmá-
im LiNNÉ’scben Herbai* auch die nyozása közben az Aconitum
Gattung Aconitum. durchgese- nemzetséget is revideátta és
ben und das Blatt und die az A variegatum levelét és
Bliite des A. variegatum auch virágát le is rajzolta. E rajz-
kurz skizziert. Es wird nun ból nyilvánvaló lesz, hogy DC.,
daraus klar, dass DC., Sér. u. Sér. és Reichb. az A. variega-
Reichb. das A. variegatum rich- tum- ot helyesen magyarázta,
tig gedeutet babén, dass Linné bog} Linné e néven csakug} an
7 7

mit diesem Namen dieselbe azt a növényt értette, melyet

Pflanze bezeicbnet hat, welche Reichb. az Illustr. Acon. -ben
Reichb. in den Illustr. Acon. szépen ábrázolt és a melyet
trefflich abbildet, und welche DC. és Sér. is pontosan irt le.
auch DC. und Sér. richtig be-
schrieben habén.
Somit war ein Stützpunkt Ezzel aztán meg volt adva
zr Bearbeitung dér Gamma a támasztópont a Cammar-
roiden gegeben und da auch oideák feldolgozására és mert
A. Cammarum L., trotzdem dass az A. Cammarum L. is, daczára
im Herb. Linné keine Pflanze annak, hogy Linné herb.-ban e
dieses Namenssich betidet, néven nincs növény, mégis tisz-
ins Reine gebracht werden tába hozható, két nagy
volt
konnte, waren zwei grosse Hin- akadály volt hárítva és át
el
dérnisse beseitigt und konnten lehetett térni az Aconitum-
nunmelír die von den Aconi- monografusoktól felállított fajok
tum-Monographen aufgestellten és formák kritikus revíziójára.
Arten und Formen einer kriti- E kérdésben aztán általános-
schen Revision uterzogen wer- ságban ugyanazon eredmény-
den. Im allgemeinen bin ich hez jutottam, mint Reic.henbach
hiebei zu denselben Resultaten a FI. germán exc.- bán a mennyi-
200

gelangt, wie Rf.iChenbach in dér ben nagy bán -egészben ugyan-

FI. germán, exc., indem ich im azon typusokat különböztetem
grossen-ganzen dieselben Ty- meg én is A. variegatum L.,
:

pen unterseheide A. variega-

: mely a Keleti Alpok- és Kárpá-
tum L., welches in den Ostal- tokban terem, A. gracile Reichb.,
pen und Ivarpathen vorkommt, mely a Szudetákban és Kárpá-
A. gracile Reichb., welches in tokban van elterjedve, A. juden-
den Sudeten und Karpathen bergense Reichb., mely a Keleti
verbreitet ist, A. judenbergense Alpesekbl délkeleti irányban
Reichb., das sich von den Ost- a Balkánig húzódik és, A. ros-
alpen in südöstlicher Richtung tratum Bernh. nyugati Schweiz-
bis zum Balkan hinzieht, u. A. ban. Hogy már most valaki ezt
rostratum Berxh. in dér west- a négy typust a nem nagy fokú
lichen Schweiz. Ob nun jeniand különbségekre való tekintettel
diese vier Typen in Anbetracht egy faj gyanánt foglalja-e össze
dér nicht grossen Untersehiede és ket a KocH-féle értelemben
zu einer Art zusammenfassen vett varietásoknak fogja-e fel,
und im Sinne Kocii's als Va- vagy pedig arra való tekintet-
rietaten betrachten will, oder tel. hogy önálló földrajzi elter-

aber Anbetracht dessen, dass

in jedésük van és hogy éppen a
dieselben docli eine geographi- megkülönböztet jellemvonásai-
sche Selbststándigkeit aufwei- kat még a hybridekre is át-
sen, und gerade ihre speziellen viszik, a szétválasztó módszer-
Merkmale auf die Hybriden hez hajlik-e, egyéni felfogás
deutlich iibertragen, zu einer dolga. Én az utóbbi módszert
getrennten Behandhmg dersel- fogadtam el egyrészt gyakor-
ben neigt, is wohl eine indivi- lati szempontból, mert így a
duelle Sache. leli habé mich szkébb földrajzi elterjedéssel
zu letzterer Methode entschlos- biró, de mégis önálló formák
sen einesteils aus praktischen csatolása egyszerbb és átte-
Grtinden wegen dér Anknü- kinthetbb, másrészt azért, mert
pfung dér Fonnen von mehr az említett tények e négy typus
lokaler Verbreitung, andrer- önállósága és állandósága mel-
seits,weil die oben angeftihrten lett szólnak.
Griinde für die Konstanz und
Selbststándigkeit dér Typen
sprechen.
1. A. variegatum. L. Spec. pl. ed. I., 1753, 532, teste herb.
De. Syst. Nat. I. 1818 p. 376; Séb. Mus. helv. I. 18:^3, 139;
Reichb. 111. Acon. textus et tab. XXXV, A. rostratum album, ej. t.
XXX. —
A. hians panieulatum obtusifolium tuberosum Hst FI.
,

Austr. II. 1818, 71

,

—
,

72 testibus spec. auth. A. rostratum x

!
—
Bernhardianum G. Beck FI. NÖ. 403 - non Wallr.
Canle elato saepe flexuoso crebre ramoso ramis divergentibus,
inflorescentia inde laxissima; racemulis (terminali et lateralibus)
paueifloris, pedunculis ílore plernmque longioribus adseendentibus
— patentibusve, floribus mediocribus, magnis vei maximis, casside
 : : : : ; :

201

alté íornicata hiante, prona, vertice inflato laté rotundato, in

média parte rostrata, rostro elongato angusto, fronté supra
rostrum conspicue sinuata, versus basin longe attenuata, quasi
stipitata, linea basali igitur magnopere sinuata. ca 23 40 mm. —
alta, rarius ultra.
Hab. in Alpibus orientalibus et in Carpathis. Salzburg
Untersberg(Gáyer); Austria sup.: Windiscbgarsten (Oberleitner D), —
Styria: Maria-Zell (Hayek FI. stir. exs. n. 266), Schladming (Hayek);
Austria infl. Alpeleck am Sckneeberg (Hayek); Hungária com. ,

Szepes Lcse (Mendlik —

G), com. Kolozs: Kolozsvár, a Biikkön
(Gáyer), Gyalui hegyek (Szentpéteri K). —
V áriát floribus albis A. album AiT-ex Reichb., A. leucanthum
:

Reichb. variegatis A. mixtum Reichb., pallidifiorum Sf.r

;
: pallide ;

cyaneis pauciftorum Sér.

:
violaceis coeruleum Sér.
;
magnis
:
;
:

Á. rhynchanthum Reichb. et item violaceis grandiflorum Sér. ; :

foliorum segmentis +
latolaciniatis, serraturis ovato-acutis: A.
obtusifolium Hst vei angustelaciniatis angustüobum Sér. inflores-
: ;

centia ob influxu loci turfosi valde perfoliata bracteolisque valde

evolutis saepe partitis A. tuberosum Hst (auf dem Mitterbacher
:

Torfmoore bei Maria-Zell: Fenzl!); specimina Claudiopolitana in

ditione Bükk provenientia caulem habent initio vegetationis (majo)
in parte inferiore patentim pilosum, qua ex causa Prof. Borb. in
sched. specimina Claudiopolitana nomine var. trichocaris salutavit.
2. A. gracile Reichb. Ili Acon. 1823, t. et t. VII. pro var.
A. Cammari Jacq., Fi. germán, exc. 738. A. nasutum Reichb. —
111. Ac. t. IX. fig. 2 et t. (íig. X
mala). A. saxonicum Rupr. —
FI. Cauc. I. 40.
Habitu ut
in praecedente, infiorescentia et racemis laxis dig- ;

noscitur racemo terminali saepe magis evoluto racemis lateralibus

non adeo divergentibus plerumque erectopatentibus, casside conico-
fornicata rectiuscula vei aliquid prona, aperta neque hiante, vertice
angustato breviter rotundato, in média parte vei paullo infra
longe rostrata, fronté supra rostrum haud vei non adeo conspicue
sinuata, versus basin angustata, linea basali obliqua neque adeo
sinuata.
Hab. in Sudetis et Carpathis. Saxonia, Mansfeld (Láng — W)
in Dolinám (Reichb., Bauer—
silvis pr. Hellendorf bei Gott-W
leiba (Hippe —
D), Sorgau b. Zöblitz (Missbach G); Hiesengeb.
',

—
Rehhorn (Tranler —
D), Tiefengrund (Reichb. W), Schlesien, —
Altvater (Meyer —
W), Thomasdorf (Reichb. W), Ludwigsthal — i.

Gesenke (Reichb. —
W) Böhmen, Harta (Cypers D. G 2 kiír ingen, — 1

Brotterode (Rottenbach
;

—
D); Hungária com. Turócz: Blatnica
,

(Borbás —
D); com. Gömör Dern (Mendlik G) com. Borsod :
,

—
Tark pr. Szilvás (Vrabélyi —
K); F.-A. Hámor (Budai D); —
com. Szepes: Késmárki Nagy-erd (Langer Wald: Láng W, —
Degen), Matlárháza-Késmárki itató (Degen). Barlangliget (Borbás — D).
Stierberg (Degen) ;
com. Kolozs Kolozsvár (A. Ric.hter — G).
 :

202

Flores violacei vei raro albi álbiflorum Reichb. Yariat prae-

•
:

terea fi pleno: casside normali, staminibus pro parte sepalifor-

mibus (ívessel i. Riesengeb. Ivablik W); in formis umbrosis
:
—
casside maxima clausa macranthum Reichb. 111. Ac. t. XXXIX.
:

A. gracilis formám sistunt:

A. Bernhardianum Wallr. Sebed. Crit. p. 250 et tab., excl.
synon. (A. pseudocammarum Reichb. Ic. FI. germ. IV. 1840, p. 22
tab. 83 dg. 4684 x teste spec. aut. A. ülinitum, nitidum,! —
-

pseudocammarum Schleich, exs. —

W) carpellis in stylum attenua-
tis, dum in typo magis abrupte coronantur carpella stylo.
A. camptotrichum m. axi racemi, pedunculis bracteis sepa-
lisque iuvenilibus (evolutis parce) pilis reversis erispulis praeditis
Croatia, in dnmetosis ad fi Slunjíica pr. Sluin (Degex).
A. nasutum Fisch. e Caucaso inter Aconita europaea A.
gracüi quoad cassidis formám maximé affine, distinguitur caule
giganteo, 2 —
3 m. alto, in ramos elongatos soluto, ramis in apice
racemum brevem pauciflorum ferentibus, foliis crebre laciniatis
serratisque, laciniis et serraturis longe acuminatis, valde angustatis,
bracteolis —
saepe etiam bracteis foliisque superioribus crebre + —
ciliatis, rostro cassidis laté acuto.
3. A. rostratum Berxh. Ind. Horti Erf. 1815 solum; nmén
DC. Syst. Nat. I. 1818, 376 ex deser. et exsicc. Schleicheri citat..
excl. syn. et loc. nat. extrahelv. Sér. Mus. helv. I. 1823. 142 ex
;

deser. et loc. nat., excl. syn. extrahelv. et var. pilosiusculo Reichb. ;

111. Acon. t. XI FI. germ. exc. 738. A. rostratum Schleich. —

—
;

exs. i Herb. Baumg. et Herb. Reichb. Cfr. Gáyer i. Allgem. Bot.

Zeitschr. 1909 n. 7 — 8.
stricto, vulgo 5
Caule gracili —
6 dm. alto vei paulo altiori,
foliorum laciniis et serraturis +
anguste lanceolatis sublinearibusque;
indorescentia pauciflora simpliciter racemosa vei ramis brevi-
usculis erectopatentibus erectiusculisve fulcrata, racemo terminali
sec. De. vulgo 7 —
8-, usque 1 5-fioro pedunculis erectiuseulis flori-
:

bus subaequilongis doribus parvis vei mediocribus, casside alté

;

fornicata, pronus curvata, vertice breviter rotundata, longe ros-

trata. rostro demisso, fronté et linea basali valde sinuata, ca
—
25 25 mm. alta, 8—10 mm. lata.
Helvetia occid. : Ct. Waadt : La Yaraz (1. cl., Scheicher W., —
—
Bmg Muzet G), Bavonnaz sur Bex (Thomas W) Ct. Freiburg :
;
— ;

Lobfaug üb. Jaun (Jacquet D). —

4. A. judenbergense Reichb. Ili Acon. 1823, text. et t. VIII
pro var. A. Cammari Jacq., Fi germ. exc. 738. A. Cammarum —
Jacq. Fi Austr. V, tab. 224, 1778, Hst Fi Austr. II, 73. A. —
rostratum fí judenbergense G. Beck Fi XÖ. 403.
Caule elato stricto firmo foliorum laciniis serraturisque
:

latiuseulis lanceolatis; indorescentia ramosa multidora ramis late-

ralibus erectopatentibus paucidoris, racemo terminali evoluto late-
ralibus evidenter longiori, perfoliato pedunculis erectopatentibus
;
 : :

erectiusculisve floribus brevioribus vei iis aequilongis ;

floribus
mediocribus ve lmagnis, casside alté et laté í'ornicata, recta, supeme
laté rotundata. infra médium abrupte rostrata, supra rostrum vix
sinuata, linea basali obliqua leviter sinuata, in unguiculum brevem
contraeta, 20—30 mm. alta, 12 — ló mm. lata, vei ultra.
Alpes Orientál es —
Balkan. Tirol: Kals (Huter D); Salz- —
burg : Lofer (Hayek), Untersberg (Gáyer); A üst na Inf.: Sehnee-
berg (K. Richter I), Gáyer); Styria —
Cilii (Hayek) Küstenland : :
;

Slavnik (Tommasiní —
W) Croatia Risnjak (Degen); Bosnia: :

Plazenica pl. (Reiser D); Herzegovina —

Durmitor (Bolla
;

K); —
Bulgária: Balkan supra Kalofer (Wagner it. or. II D. G, W; —
Schneider it. balc. 1907 n. 771 — D), Muss-Alla i. Rkodope centr.
(Wagner pl. rumel. exs. D). —
A. balcanicum Yelen. Pl. búig. suppl I, 1898, p. 9 et A.
itálicum Tratt. in Rejchb. 111. Ac. t. VII pro synon. A. graeilis
varietates sistunt A. judenbergensis rostro cassidis abbreviato vei
tere nullo, A. balcanicum praeterea casside elongato. A. itálicum.
cuius spec. auth. in berb. Hayek vidi, casside humiliore, latitudine
ca sesquialtiori vei (A. cammarum macranthum var. brevigaleata
Reichb. fil. !) latitudine paulo altiori, 20 22 24—26 mm. Haec — X
var. brevigaleata praecipue in Alpibus Austro Orientalibus provenit
et forsitan formám maioris valoris sistere videtur Istrien Sbev- : :

nica (Tommasiní Reichb. fil. W), Krain : Laibach (Gráf

: !
—
W), —
Karnthen Bg. Petzen (Kristóf: W.) Spéciéin localem sistit — —
A. vitosanum m. Caule gracili. humili, ad m. alto, superne
in inflorescentia cum pedunciúis bracteolis sepalisque crispule
piloso, inflorescentia pauciflora racemo terminali breviusciúo ca
10-floro, racemis lateralibus paucifloris serioribus, floribus parvis
sepalis pallide violaceis, casside conico-elongata ca 15 20 mm. —
alta, 10—12 mm. lata. Bulgária: Vitosa, inter saxa i. monte medio
Keck et Pichler Pl. Búig. 1890. VIII D, G, W). —
2. Toxicoidea [cfr. Gáyer i. M. Bot. L. 1906, 122 137. — -
|

* Cassis humilis, latitudine aequialta vei paullo altior brac-

,

teolae lineares.
1. A. paniculatum Lám. FI. Fr. suppl. n. 1224; Énével. I.
33; Lám. et DC FI. Fr. IV, 918; DC. Syst. 375; Sér. Mus.
I.

helv. I, 144. — Koc.h, Rouy-Fouc., Gremlj, Burnat, Neilr. etc.

auct. pro. p. max. —
A. variegatum Wulf. i. Ivoelle Spic Ac. p.
19 teste berb. Wulf. —
A. flexicaule Hoppé et Hornschuch pl.
sel. ! ,
Ac. t. XXXIII inter synon.
in Reichb. 111. f. latisecta, cui =
synonymo pertinent A. Lycoctonum Lyncaeanum Clus. Hist. IX
:
,

p. XCYI A. Lyncaeanum Reichb. herb.

;
A. Cammarum var. ! ;

E. Yill. Hist.pl. Dauph III. 2. p. 706: foliorum segmentis serrato-

incisis confliientibus, galeae admodum lúantis mucrone reflexo:
A. cernuum Reichb. 111. Ac. t. XXXIII. et op. cet. non Wulf. — ;

A. paniculatum var. germanica Sauter i. Bill. fi. gall. germ. exs.

no. 890 A. panic. var. latolaciniatum Baumg. berb. (postremum
! ; !
 :

item var. flóré aquoso-coeruleo Schleich. is scheda). —

A. Matthioli
Reichb. III. Acon. i. textil ad t. XXXIII— f. angustisecta, cui
synonymo pertinent: A. cernuum Hst FI. Austr. II. 72; A. panic.
var. multifidum. Schleich. exs. i. Herb. Baumg.
Caule elato, inflorescentia laxa diffusa multiflora, crebre,
ramosa, pedunculis erecto-patentibus —
patentibusque, inferioribus
elongatis, casside hiante longe ungiiiculata, supra apicem louge
rostratam conspicue sinuata.
Ab Hispánia ad Tran ssilvaniam (v. Gáy 1. c. ]). 133). Váriát
(loca tantum nova et nonnulla graviora enumerantur).
1. A. fiexicaide Hoppé et Horn. cum. synon. supra citatis,
teste spec. aut. !casside typica. foliorum segmentis primariis dilata-
torhombeis laciniatis serratisque: laciniis latis marginibus se
invicem tegentibus vei attingentibus, versus apicem foliorum eon-
fluentibus; serraturis ovatolanceolatis.
Hispánia: Sierra de Grédos (Bourgeau pl. hisp. exs. n. 2355
-K); F'ráncé: Hte Savóié, vallóé du Reposoir (Bourgeau D); Hel- —
vetia : Combé Nire de Mentevon (Reverchün —
G); Tirol: Pinzgau,
Kitzbiihler Schallberg íSauter —
W), Alpe Leontina (Sieber W), —
Kerschbaumer Alpe b. Lienz iHerb. Reichb.); Austria sup. :St. Wolf-
gang (Auch — W); Karinthia: Heiligenblut (Hoppé —
D; Pit-
toni— W), Fladnitz (Pacher —
W), Petzen (Kristóf —
D); Car-
niolia: Idria (Febiantfchitsch —
W); Croatia: Plisivica (Degen).
2. A. Matthioli Reichb. cum synon. supra citatis: foliorum
partitionibus anguste rhombeis laciniatis serratisque laciniis angustis
seiunctis etiam in apice foliolorum distinctis, serraturis angustis
elongatis acuminatis latitudine pluries longioribus; casside typica
vei hinc inde minus liiante rostro demisso (Reichb. 1. c. fig h).
Francé: Uriage (Nevra —
G) Gde. Chartreuse (Jordán W), —
Orsage prés Grenoble (Maille —
W); Schweiz: Chateau d’Oex
(Leresche — G), Colombier de Gex (Michalet —
G), Taveyannaz
sur Bex (Thomas —
G), Pont de Nant (Wilczek —
D), Rhaetia, Piz
Lat (Degen), Seelisberger Kulin (Degen); Tirol: Sclnvarzenbach
bei Luttach (Treffer —
D), Fedaja-Pass i. Fassathal (Handel-
Mazetti — H), Pragser Wildsee (Df.gen), Kerschbaumer Alpe bei
Lienz (Popittz W), Radstádter Tauern (Reichardt — W) Karn- ;

then: Königsberg bei Raibl (Mirich —

W); Krain: Sannschlucht
(Breindl— W); Styria: Sannthaler Alpen bei Leutsch (Hayek);
Itália : M. Baldo Rigó(
—
H) Iranssilvania Frumósza (Schur
;
W). —
Bourgeau Pl. des Alpes marit 1861 n. 12 sec. expl. Herb. i.

Mus. Vindob sub nomine A. paniculati formám edidit casside

typica, foliorum partitionibus anguste rhombeis, profunde et crebre
laciniato-incisis, laciniis approximatis linearilanceolatis elongatis
acuminatis integris, 2—3 mm latis, inferioribus 20 25 mm longis
sensim decrescentibus, formám igitur quoad fólia A. laeto Reichb.
Mon. p. 89, t. XIII analogam f.:
perincisam m. Madonna de
:

Fenestre. — In Bill. fi. gall. germ. exs. 794 autem adest f. gros-
 205

sidens m. casside humiiiore, in rostrum declivi, linea basali leviter

sinuata, foliorum partitionibus dilatato-rhorabeis grosse serratis,
serraturis basi 5 —
8 ram latis, 8—10 longis, paucis: Chambéry mm
(Huguenin i. Bili. 1. c. W). — —
Raro provenit /’. calva: inflores-
centia epilosa. Tirol: Platsehenthal bei Innsbruck (Kerner — W),
Kerschbaumer Alpe (anonymus W). —
2. A Degeni Gáy. M. Bot. L. 1906, 123. — A. paniculatum
var. subalpinum Rapaics Syst. ac. gén. 1907 p. 19.
—
Caule l 1 2 2Va pedali, gracili, inflorescentia simpliciter
racemosa compacta pauciflora (4— 12) velracemulis lateralibus serio-
ribus erectiusculis erecto patentibusque 2—5 floris fulcrata foliorum
segmentis anguste laciniatis serratisque, pedunculis suberectis erecto-
patentibusque onmibus círc. aequilongis, casside clausa supra
apicem paululum prominentem vix sinuata, linea basali leviter sinuata,
unguiculo igitur brevi. Transsilvania.
** Cassis altius fornicata, latitudine conspicue usque duplo
altior, bracteólae ovatae. Plantae vulgo robustiores, saepe giganteae,
grandiflorae.
3. A. toxicum Reighb
111. Acon. 1827, t. XXXVII; FI. germ.
exc. 739; G. Südbosn. 1891, 343 (101); Gáyer 1. c. 128 sq.
Beck FI.
—
•
Difiért ab A. bosniaco G. Beck 1. c. foliis fulcrantibus celeriter
ad bracteas diminutis, pedunculis brevioribus, filamentis glabris,
raro extremis parce pilosis. Cassis alté fornicata, ampliata pronus
curvata et supra apicem paulo prominentem paulo sinuata 25—
40 mm alta. Transsilvania Románia. ,

Casside distincte longeque rostrata, fronté et linea basali

conspicue sinuata, casside igitur longius unguiculata difiért A.
Sehurii G. Beck 1. c. (cfr. etiam Gay 1. c. 131). In eodem terri-
torio nascitur A. toxico frequentius. Typus A. toxici et A. Sehurii
fólia habét +
anguste laciniata et serráta. Formám posterioris
foliis latolaciniatis praeditam 1. c. f. retyezátense nominavi (Trans-
silvania : Retyezát).
Formám (speciem localem), A. bosniacum appropinquantem
sistere videtur A. dormlicum Gáy. 1. c. p. 127 (Transsilvania:
Skerisora).
4. A. bosniacum G. Beck FI. Südbosn. i. Alin. d. Hofm.
Wien, 1891, 101 (343) cum —
Difiért ab A. toxico Reichb.
tab.
foliis fulcrantibus magúi s foliaceis, sensim sensimque diminutis
lacinia terminali laté lanceolata longe producta, pedunculos superan-
tibus inflorescentia inde valde perfoliata, filamentis pilosis. Cassis
+ variábilis (cfr. Maly i. Verh. Z. B. Ges. 1904, 190 191), séd —
plerumque rectiuscula 23 33 mm
alta, superne laté rotundata.
Bosnia- Hercegovina, Serbia.
Trebevíc (Maly — D). Treskavica pl. (Fiala D).—
*** Cassis alté fornicata latitudine duplo altior bracteólae
, ,

lineares.
5. A. hebegynum DC. Syst. Nat. I, 1818, 376; Sér. Mus
 : :

206

lielv. I, 143. —
A. panicidatum Reichb. III. Ac. t. XXXII. A. —
rostratum var. pilosiusculum Sér. 1. c. p. 142. A. lasiocarpum —
Reichb. pro var. A. nasuti 1. c. in textil ad tab. IX. A. dasycarpum —
Se húr Kn. Transs. 33 pro var. A. toxiei.
, ? A engadinense —
(variegato- paniculatum) Brügg Zeitsch. Ferdin. IX, 860, 19. 1

Caule elato, inflorescentia crebre ramosa, foliorum segmentis

anguste laciniatis serratisque, bracteis partitis supremis tantum
integris, pedunculis brevioribus, casside alté fornicata, longe rostrata,
supra rostrum conspicue sinuata, linea basali valde sinuata, inflores-
centia, saepe tantum pedunculis laxe patentim pilosis, jiilis glandu-
losis immixtis, carpellis tota superíicie pilis adpressiusculis
erectopatentibusve hirtis, raro glabris (var. leiogynum Reichb. 1. c.
in textil ad t. XXXII).
Helvetia vallée d’Avenqon sur Bex (Wilczek D), Lohfang —
tlb. Janii (Jacquet —
D), Gemmi (H. Reic.hb. W); Tirol Maiser — :

Heide (Degen); Carpatld Com. Zemplén, Vihorlát (Chyzer D), —

com. Mármaros, Besztercze-Xaszód, Csik, Brassó (cfr. Gáy. 1. c.
132—3).
Omnino Cammaroideum et tantum inílorescentiae partibus
patentim pilosis glandulosisque diversum. Sub hoc nomine forsitan
plures formáé comprehenduntur in herb. difficiliter distinguendae
et tantum ulterioribus observationibus cognoscendae, nempe formáé
intermediae et hybridae inter duas divisiones. Hue pertinet etiam
A. leptophyllum Reichb. herb. foliis angustissime laciniatis.
!

Beitrag zr Flóra des Korab- und Bistra-Gebirges in

Albanien.
Adatok az albániai Korab- és Bistra-hegység flórájához.

h't'i (
®r * kosanin (Belgrad).

Die Gebirgsgegend in Albanien, welche nordöstlich von Dibra

liegt und in welcher dér Korab die Hauptmasse bildet, ist bekannt-
lich floristisch und pflanzengeographisch vollkommen unbekannt.
Deswegen dürfte selbst ein kleiner Beitrag zr Flóra dieses Ge-
bietes von Interessé sein. Mein Versuch, im vorigen Sommer den Korab
zu besteigen. scheiterte vollkommen dagegen gelang es meinem
;

Reisegefáhrten und Schiiler, Herrn Jordán Petrovic Mitte August

desselben Jahres nicht nur den Gipfel des Korab zu erreichen,
sondern auch die benachbarte Bistra-Planina zu besteigen. Er
brachte von diesen beiden Gebirgen je eine kleine Pfianzensamm-
lung, welche er dem Botanischen Institute dér Universitát Belgrad
schenkte. Meine Bestimmungen dieser Sammlungen ergaben Pflan-
zen, dérén Nanien in den zwei folgenden Listen enthalten sind.
Über seine Ausflüge teilt mir Herr Petrovic folgendes mit:
«Die Bistra Planina bestieg ich von Mavrovo Polje aus in dér
 207

Richtung gégén Dibra. Einen Teil elér Pflanzen sammelte ich an

den Bachen, einen anderen im Walde und einen wieder auf dem
kahlen Berge. Die Bistra, welche ich besuchte, ist nicbt dasjenige
Gebirge. welches auf den Karién mit diesem Namen bezeichnet
ist. Unter Bistra versteben die Einwobner die ganze Gebirgsge-
gend, welcbe sicb vöm Dorfe Jance an nach Norden iiber Gálion ik
binziebt, westlieh von dem Radika-Flusse begrenzt wird und im
Osten in das Gebirgsmassiv übergeht, welches auf den Karten als
Bistra bezeichnet ist, welches aber von den Einwohnern Stogovo
genannt wird.
Auf den Korab ging ich von Dibra aus, eine kurze Streeke
lángs des Radika-Flusses, dann links über die kleine Stadt Zerov-
nica nach dem Dorfe Tanusane an dér Ostseite des Korab. Einen
Teil dér Pflanzen sammelte ich im Walde und an dér oberen
Waldgrenze und zwar auf derjenigen Korababzweigung, welche
sich oberhalb Tanusane erhebt; dér andere Teil dér Pflanzen
wurde auf dem höchsten Ivorabgipfel gesammelt. Diesen Gipfel
bestieg ich von dér Ostseite aus und stieg dann nach Westen ab.»
Ich führe diesen kurzeu Bericht deswegen an, weil das ge-
sammelte Matériái mit notwendigen Notizen leider mangelhaft ver-
sehen ist.

A. Die Pflanzen von Korab.

1. Deschampsia fiexuosa Trin. — Oberhalb Dorf Tanusane in dér
Hbe über 1000 Meter.
2. Festuca fibrosa Griseb. —
Wie vorhergehende.
3. Allium fiavum L. —
Auf demselben rt mit 1 und 2. 1
4. Colchicum parnassicum Sart., Orph. et Heldr. Dorf Nevste.— )

5. Lítium Martagon L. —
lm Buchenwalde auf dér Ostseite vöm
Korab.
6. Alsine verna Bartl. fi. alpestris Fzl. —
Alpenmatten unterhalb
-

d. Korabsattel, in dér Höhe ca 1800 M.

7. Cerastium lanigerum Clem. —
Waldlose Korablehne auf dér
Westseite, ca 800 M.
8. Drypsis spinosa L. (I). Linnaeana Murb. et Wettst.). Ober- —
halb Dorf Tanusane, ca 950 M.
9. Silene SchmucJceri Wettst. —
An demselben rt wie 8. Von dieser
Art waren ihrem Autor (Wettstein, Beitrag zr Flóra Alba-
niens, 1892, S. 30.) Kapsel und Samen unbekannt. Bei den
Exemplaren vöm Korab ist die Kapsel eiförmig und glatt;
die reifen Samen sind fást kreisrund (1,05 —0,8 mm) mit ke-
gelförmigen Warzen auf dér Rückenseite, welche oft mit
einem Köpfchen endigen. Die Pflanze vöm Korab ist verzweigt,
—
meistens 3 4 Zweige, welche je eine Bliite tragen.

') Es wird auf die Zahl, welche dem Namen jeder Pflanze vorangeht,
hingewiesen.
10. Süene venosa Aschers. — Bergwiesen auf dér Ostseite vöm
Korab.
11. Tunica Saxifraga L. — Wie 10.
12. Eanunculus nemorosus DC. —
lm Buchenwalde auf dér Ost-
seite des Korab oberhalb dem Dorfe Nevste, ca 1200 M.
13. Eanunculus oreophilus Marschall Bieb. Wie 10. —
14. Eanunculus platanifolius L. Wie 12. —
15. Nasturtium silvestre K. Br. — Oberhalb Dorf Tanusane.
16. Sedum Sartorianum Boiss. — Uuter dem Korabgipfel, ca
1800 M.
17. Sempervivum pátens Griseb. —
Felsen auf dér Ostseite von
Korab, ca 1000 M. Die Rosettenblatter sind ganz kahl.
18. Saxifraga rotundi fólia L. subsp. glandulosa Griseb. Steinige —
Stellen am
Korabsattel.
19. Alchemilla alpina L. —
Felsen auf dér Ostseite vöm Korab.
20. Anthyllis albana Wettst. —
Oberhalb Tanusane.
21. Lotus corniculatus L. (3. pilosus Jord. Wie 20. —
22. Onobrychis scardica Griseb. —
Buchenwald oberhalb den
Dörfern Nevste und Tanusane.
23. Trifolium patvdum Tausch. —
Buchenwald oberhalb Tanusane.
24. Geránium Eobertianum L. — Wie 23.
25. Linum capitatum Kit. —
Oberhalb Dorf Nevste.
26. Polygala major L —
Wiesen auf dér Ostseite, íiber 1O00 M.
27. Euphorbia falcata L. —
Am Fusse vöm Korab.
28. Hypericum barbatum Jacq. var. trichanthum Boiss. Ober- —
halb Dorf Tanusane.
29. Helianthemum vulgare Gaertn. a. viscosum Boiss. Wie 28. —
30. Viola Orphanidis Boiss. et Heldr. Buchenwald oberhalb —
Nevste.
31. Epilobium montanum L. Wie — 30.
32. Epilobium parviflorum Schreb. — Bachrand auf dér Ostseite
vöm Korab, ca 900 M.
33. Astrantia carinthiaca Hoppé. — Buchenwald oberhalb Nevste.
34. Bupleurum Sibthorpianum S. et Sm. — Ostseite vöm Korab.
ca 700 M.
35. Pimpinella Saxifraga L. (3. dissectifolia Boiss. — W ie 34.
36. Oenanthe pimpinelloides L. Wie 34. —
37. Monotropa liypopiiys L. —
Buchenwald oberhalb Nevste.
38. Gentiana bulgarica Velen. —
Korabgipfel, íiber 2000 M.
39. Myosotis suaveolens W. K —
Ostseite vöm Korab.
40. Bruneüa laciniata L — Oberhalb Tanusane.
41. Salvia glutinosa L. —
Buchenwald oberhalb Nevste.
42. Sideritis scardica Griseb. —
Ostseite vöm Korab Auch bei
den Exemplaren vöm Korab wie bei den jenigen vöm Ljubeten
ist die Korolle immer etwas langer als dér Kelch (Wett-
STEIN, 1. c. S. 85).
43. Stachys germán ica L. — Buchenwald oberhalb Nevste.
 :

209

44. Stachys silvatica L. —

Wie 43.
45. Teucrium scordioides Schreb. — Qstseite vöm Korab.
46. Cuscuia Epithymum (L.) — Auf Digitális ferruginea, Teucrium
scordioides und Viola Orphanidis.
47. Digitális ferruginea L. — Ostseite des Korab.
48. Pedicularis verticillata L. — Buchenwald auf dér Ostseite des
Korab.
49. Asperula longiflora W. K. — Wie 48.
50. Galimn flavicans Borb. — Wie 48.
51. Scabiosa garganica Porta et Rigó. — Wie 48.
52. Campanula rotundifolia L. —
Wie 48.
53. Campanula glomerata L. — Buchenweld oberhalb Nevste.
54. Campanula athoa Boiss. et Heldr. — Wie 53.
55. Jasione orbelica Griseb. — Wie 47.
56. Phyteuma pseudorbiculare Fant. — Oberhalb Nevste, ca 1200 M.
57. Achillea atrata L. subsp. multifda DC. Wiesen oberhalb
Nevste.
58. Adenostyles orientalis Boiss. —
Buchenwald oberhalb Nevste.
59. Artemisia petrosa Baumg. —
Korab (ohne niihere Angabe).
60. Centaurea deustiformis Adamov. —
Unterhalb d. Korabgipfel, ca
1800 M. Die Exemplare vöm Korab habén aufrechte Stengel
und doppelt fiederig geteilte Blatter, sonst stimmen sie mit
dem Typus vollkommen überein.
61. Centaurea cana Sibth. et Sm. —
Ostseite des Korab, ca 800 M.
62. Chrysanthemum Leucanthemum L. —
Wiesen auf dér Ostseite.
63. Hieracium Pilosella L. —
Oberhalb Tanusane
64. Hieracium pannosum Boiss. Wie 63.—
65. Mulgedium Plumieri DC. —
Buchenwald oberhalb Nevste. Die
hier gesammelte Pfianze stimmt vollkommen mit den Ixem-
plaren von den Vogesen (Hohneck, lég. Degen) überein und
durch diesen Fund wird dér von Becií (Vég. Verh. dér illyr.
Lander: 447) ausgesprochene Zweifel iiber das Vorkommen
dieser Pfianze auf dér Balkanhalbinsel (Kom, Durmitor
Panci) widerlegt.
66. Prenanthes purpurea L. — Mit Mulgedium Plumieri.

B. Die Pílanzen von Bistra

67. Aspidium Lonchitis Sw. —
Felsen westlich vöm Galicnik.
68. Asplenium Trichomanes L. —
Felsen langs des Radika-Flusses,
-

zwischen Galinik und dem Kloster Sveti Jovan Bigorski, ca

1200 M.
69. Ceterach officinarum DC. —
Liings des Flusses Radika.
70. Agrostis alba L. — Wiesen bei Galicnik.
71 Holcus lanatus L. ----- Wie 70.
.

72. Allium sphaerocephalum L. Felsen— am Wege zwischen Ga-

licnik und Sveti Jovan Bigorski.
73. Epipactis laüfolia All. — Wie 72.

14
210

74. Polygonum Bisiorta L. — Feuchte Wiesen oberhalb Galicnik.

75. Dianthus stenopetalus Griseb. Wie 74. —
76. Dianthus cruentus Griseb. —
Wie 72.
77. Dianthus deltoides L. Zwischen Tresanéa und Galiínik über
1000 M.
78. Dianthus Samantani Heldr. —
Felsige Stellen zwischen Tre-
sanca und Galicnik.
79. Dianthus inodorus L. —
Wie 78.
80. Dianthus myrtinervius Griseb. —
Wie 78.
81. Dianthus minutifiorus Borb. —
Wie 78.
82. Paronychia capitata L. —
Felsige Stellen langs eines Baches
oberhalb Galicnik.
83. Erysimum canescens Rth. —
Steinige Berghange am rechten
Ufer des Radika-Flusses, ca 1100 M.
84. Sedum album L. —
Felsen zwischen Galicnik und Sveti Jovan
-

Bigorski.
85. Saxtfraga Aizoon Jacq. —
Galicnik.
86. Parnassia palustris L. —
Feuchte Wiesen bei Galicnik.
87. Poterium polygamum W. K. —
Oberhalb Galicnik.
88. Dorycnium herbaceum Vili,, var. intermedium Ledeb. An dera
Bach oberhalb Galicnik.
89. Geránium silvaticum L. — Wie 88.
90. Geránium subcaulescens L’Her. —
Bistra (ohne nahere Angaben.)
91. Eypericum perforatum L. —
Oberhalb Galicnik.
92. Viola silvatica Fr. — Wiesen bei Galicnik.
93. Daphne oleoides Schreb. —
lm Strauchwerk zwischen Tresanca
und Galiénik, ca 1000 M. Audi die jíingsten Bliitter sind bei
den Exemplaren von Bistra auf dér Oberseite kahl.
94. Eryngium multifidum Sibth. et Sm. —
Steinige Berghange bei
Galiénik.
95. Primula Columnae Ten. — Zwischen Galiínik und Sveti Jovan
Bigorski.
96. Gentiana eruciata L. — Langs des Baches oberhalb Galicnik.
97. Cynoglossum officinale L. —
Oberhalb Galicnik.
98. Cálamintha grandiflora Mnch. -
—
Wiesen bei Galicnik.
99. Satureja montana L. — Strauchwerk zwischen Tresanéa und
Galicnik.
100. Teucrium Chamaedrys L. — Wie 99.
101. Thymus Chaubardi B. H. — Oberhalb Galicnik.
102. Digitális viridiffora Lindl. — Wie 101.
103. Linaria linifolia (L.) — Wiesen oberhalb Galicnik.
104. Veronica Beccabunga L. — Wie 96.
105. Scabiosa ochroleuca L. — Wiesen bei Galinik.
106. Campanula. glomerata L. argentea V illd. — Galicnik. auf
den Bergen.
107. Campanula Spruneriana Hampe. — Strauchwerk zwischen
Tresanca und Galiínik
 211

108. Campanula Plasonii Form. — Obei'halb Galicnik.

109. Podantum limonifolium Boiss. — Wie 107.
110. Achillea chrysocoma Friv. — Felsen auf dem recbten Radica-
Ufer, zwischen Galicnik und Sveti Jovan Bigorski.
111. Chrysanthemum vulgare Bernh. — Oberhalb Galinik, dem
Baehe entlang.
112. JDoronicum Orphanidis Boiss. — Oberhalb Galicnik.
113. Helichrysum plicatum DG. — Felsen zwischen Galicnik und
Sveti Jovan Bigorski.
114. Senecio rupestris W. K. — Oberhalb Galicnik, dem Baehe
entlang.

Rassenbildung durch Rückkreuzung.

Von Dr. J. Murr.
In meinem Aufsatze «Beitriige zu den Gesetzen dér Phyloge-
nesis-> (Deutsche bot. Monatsschr. 1902 S. 4 ff., S. 35 ff.) findet
sich (S.8) an neunter Stelle folgender Satz: «Bei dér Mischung
von zwei oder drei Elementen erweist es sich als besonders för-
derlicli, wenn eines diesel Elemen te nur in geringer Quan-
titat d. h. nur a n g e d e u t e t vorhanden i s t. Letzteres Ver-
haltnis kann durch wieder holté Rückkreuzung erklárt
(resp. herbeigefiihrt) werden, die sich so nach unserer Auffassung
als für die Ausbildung fixierter Rassen hervorragend wirksam zeigt.»
ich habé dórt unter anderem (S. 35 Anm. 1 vgl. D. bot.;

Mtschr. 1901 S. 113 f.) auf eine in Gesellschaft dér Ophrys ara-
neifera Huds. z. B. bei Nago-Torbole am Gardasee zahlreich auf-
tretende Rasse dér Ophrys Bertolonii Mór. —
wir wollen sie var.
amaurodes die Getriibte, nennen
,
hingewiesen, welche durch
dunkelbraune (nicht karminbraune) Lippen und grünliche, pur-
purn überhauchte (nicht weissliche oder rosafarbene) aussere Peri-
gonblatter noch ganz auffallend auf 0. araneifera hinweist, ohne
im übrigen merklich von dem Typus dér O. Bertolonii abzuweichen.
Das oben anget'ührte áhnlich schon von Iverner ausgespro-
chene Gesetz habé ich (a. a. 0. S. 9 u. 35) insbesonders durch
gégén 20 Beispiele aus dér Gattung Hieracium erlautert. Sehr
schön kommt dies in dér von Zahn bei Reichenbach Icones XIX,
2 p. 14 sq. gegebenen Übersicht tiber die 14 mitteleuropaischen
Greges von Hieracium silvaticum L. zum Ausdrucke. Zelm dieser
Greges werden hier durch schwacheres aber doch schon deutliches
Hinneigen zu anderen Arten charakterisiert und begründet. So tritt
z. B. die auf die Cerinthoidea binweisende ssp. prasiophaeum A.-T.

et Gautier nur in Westen, nicht allzufern dem jetzigen oder doch

ehemaligen Verbreitungsgebiete dieser Gruppé auf, die Grex Cirri-
toides im Gebiete dér Pilifera die Grex Atropaniculatum im Be-
,

reiche dér Alpina die ssp. pleiotrichum Zahn im Gebiete des H.

,

incisum Hoppé, die ssp. crcpidiflorum Polák in Gesellschaft des

14 *
212

H. prenanthoides oder dér aus dér Vermischung dieser Hauptart

und H. silvaticum entstammenden Übergangsreihe (H. juranum
Fries, H. subalpinum A.-T.) u. s. w.
Besonders auffallend sind aber diese Verháltnisse bei den
Violáé aus dér Rasse Xomimium Gingins, speziell bei V. odorata
L. zu beobacbten.
Auf dem westwarts íiber Innsbruck sicb ausdehnenden niedri-
gen Plateau aus Diluvialschotter fíndet sich unter Hecken neben
r
Viola odorata L. auch da und dórt T pyrenaica Ram. V. sciaphila
. (

Koch). Hier entdeckte ich vor 25 Jahren 1 ) die zwischen diesen

zwei Hauptarten die Mitte haltende Hybride V. Gremblichii sowie
die von Borbás (in Koch-Hallier’s Synops. S. 185) als Var. bei
7
V. pyrenaica untergebrachte T subodorata eine durch die tief
.
,

blau-violetten, stumpfen Kronenblatter, die langgefransten Xeben-

blátter und wohl auch noch ein wenig im Zuschnitt dér Blatter
an V. pyrenaica Ram. erinnernde Riickkreuzung. Dér Pollen
samtlicher Kreuzungen von V. pyrenaica und odorata ,

s e 1 b s t dér inter média re n, erwies sich als durchaus

gut ént wic kelt! Die zuletzt genannte Riickkreuzung tritt mit
dem Charakter einer orZomZa-Rasse an den nordseitigen Gehángen
von Innsbruck, auch an Stellen, wo V. pyrenaica heutzutage nicht
mehr vorkommt, háufiger auf als die normale V. odorata. 2 )

Eine Parallelé zu V. subodorata entdeckte 1898 mein Freund

Prof. M. Hellweger ober Thaur bei Innsbruck neben V. odorata
L, V. collina Bess. und dér intermediaren Kreuzung V. Merken-
steinensis Wiesb. Die von Hellweger gefundene Pflanze, die ich
in dér D. bot. Mtschr. 1899 8. 20 als V. Hellwegeri publiziert, war
dér V. subodorata Borb. sehr ahnlich, wies aber durch die teil-
weise drüsigen und schwach behaarten Fransen dér Xebenblátter
wie auch durch andere Nuance dér Kronenfárbung auf V collina
Besser hin. Ich hatte lángé Jahre hindurch keine Gelegenheit, diese
Form weiter zu verfolgen, bis ich im letzten Frühjahre auf Wald-
boden am Liechtenstein’schen Stammschlosse bei Vaduz derartige
schon durch den Zuschnitt und die sehr weiche Behaarung dér
(zugleich heller griinen) Blatter auf urspríinglichen Einfluss dér V.
collina hindeutende Exemplare in Menge antraf. Dieselben stellten
aber nur zum geringsten Teile die V. Hellwegeri mh. dar. sondern
brachten, obwohl im ganzen dér V. odorata nahe, durch die schöne
helle Lila-Fárbung dér Kronenblatter, den weissen dicken Sporn, den
etwas seichteren Blattgrund und die mehr weisshaarigen jungen
Blatter deutlicher als V. Hellwegeri den Einfluss dér V. collina
zum Ausdruck. Ich bezeichnete im Einverstandnisse mit Pöi.l diese
Form in dér Alig. bot. Zeitschr. 1908 S. 135 als V. vadutiensis
*) S. D. bot. Monatschr. 1886 S 151.
s
Vgl. darfibor dia Schlusebemeikung in meinem Aufsatz «Über zwei
)

Veilchen von Nord-Tirol ( 1’. .seplncola Jow>. und V. oenipontana mh.) M. B. L.

1902 S. 228 f.
 213

M. et P. D i e Antheren d i e s e r F o r m z e i
g t e n 98 — 99%
gu e Pollenkörner. An dér Auffahrt zum Schlosse wuchs
t
ziemlich zaMreich eine offenbar durch V. collina var. dedivis Du-
moul. influenzierte V. odorata mit sehr weichliaarigen, in dér Form
jedoch kaum abweichenden Blattéra und stets rein weissen Blüten.
Ich beschrieb die Form a. a. 0. als V. leucopetala M. et P. sie ;

kann aber auch einfachhin als weissbltihende (durch den Einfluss

weisser V. collina entstandene) Varié tat dér V. Hellwegeri ange-
sehen werden.
Eine weitere Parallelé zu V. subodorata Borb. bilden die
durch V. alba Besser influenzierten resp. durch Rückkreuzung dér
V. alba x odorata mit V. odorata entstandenen odorata- ahnlichen
Veilchen dér Vorarlbergischen Flóra.
V. alba Besser u. ssp. scotophylla Jord. 3 sind hier in sonnigen
)

Lagen verbreitet; auch V. multicaulis Jord. (V. alba odorata f. X

intermedia) tritt neben V. alba allenthalben in ausgedehnten, durch
die reizende Mischung dér Blíitenfarben sofort auffallenden Herden
auf. Stellenweise trifft mán aut' ebens oansgedehnte, dichte Rasen
einer dér V. odorata starker genaherten Form mit blauvioletten
oder fást tiefblauen, haufig weissgestreiften, im Grunde weissen
(daher stark an V. sepincola erinnernden) Ivronen,die Pöll in dér Alig.
bot. Zeitschr. 1907 S. 90 als V. cluniensis M. et P. veröffentlichte.
Die Pollen dieser letzteren Form sind, wie Pöll a. a. 0.
bemerkt, teilweise (bis zu höchstens 50%) verkümmert, an einzel-
nen Exemplaren aber tadellos quellungsfahig, so zwar, dass Pöll
zuerst die in dér Blüte ohnehin sehr abnliehe Spezies V. sepincola
vor sich zu habén glaubte
Daniit hat es aber noch nicht sein Bewenden hinsichtüch
dieser Ivombination.
In Bludesch im Illtal tritt uns namlich in und an den Obst-
angern massenhaft und fást ausschliesslich die V. (odorata L. var.)
sordida Zwanz. mit triibrotvioletten bis fást aschfarbenen Korollen
entgegen und gleich ober dem Dorfe Hings des Weges an Hecken
in Menge ein herrliches, gleichfalls dér V. odorata ausserst nahe-
stehendes Veilchen, dass sich von dieser durch hellblaue bis blau-
lichweisse Korollen, mehr kompaktén Wuchs, mit schwacheren
Auslaufern und hellere (in dér Form kaum merklich abweichende)
Blatter unterscheidet. Ich bezeichnete diese gleichfalls wieder
durch au s guten Pollen aufweisende Form, die ich in dér
a
)
Ob letztere Unterart niclit auch im Ursprunge durch Mischung dér
echten V. alba mit V. túrta und vielleiclit auch odorata entstanden ist ? Die
dunkelu, langer zugespitzten Blatter, dér oft violette Sporn (öfter dió ganze
Krone violett) u. s. w. weisen auffallend auf T7 liirta hin, wie denn auch die
.

primare Kreuzuug V. alba X hirt a stets stark an V scotophylla erinnert. Es

ist auch nicht recht denkbar, wie sich eine so stark und in mthrereu Merkma-
len nach einer bestimmter Richtung hin abweicheude, nur selten durch Zwischen-
glieder mit dér typ. T7 alba verbundene Rasse oder Unterart anders ausgebildet
.

habén köunte als durch ursprünglichen Einfluss einer zweiten Art.

Folge auch am Schellenberg in Lichtenstein fand, wegen ihres an die
stengellose Frühjahrsform von F
mirabilis erinnernden Habitus in
dér Alig. bot. Zeitschr. 1908 S. 135 als T 7 mirabiliformis M. et P.
.

Dér Umstand, dass sich auch einzelne Exemplare mit hellblauen

oder trüblilafarbenen Kronen íinden. zeigt deutlich, dass es sich bei
F mirabiliformis mh. im wesentlichen um dieselbe Bildung handelt
wie bei F. sordida (Zwanz ) 4)
Bezeichnend ist es. dass F
sordida nur in Gebieten vorzu-
kommen scheint, wo auch F. a! ha
Besser wachst, wie ausser in
Vorarlberg auch in Frankreich, Baden, Böhmen, Xiederösterreich,
Karatén und Steiermark. 5 )
Eine Art Gegenprobe unserer Auffassung Liber solche, wie
ich mich früher gelegeDtlich in weniger wissenschaftlicher als
humoristischer Weise ausdrüekte, «angesáuselte» oder «angehei-
terte» Formen bietet die im Buchenwalde ober Schloss Liechten-
r
stein bei Vaduz zahlreich auftretende T collina Besser var. sto-
.

lonifera mh. f. Pfaffiana mh.°) Wenn schon die Ausbildung zahl-

reicher und ziemlich kraftiger Stolonen bei F. collina seltsam an-
mutet und (gleich dér weissblumigen var. declivis Dcmoul.) bisher
wohl ausschliesslich in Gegenden mit stark pontisch-illyrischem
Einschlage wie in Marburg, Innsbruck u. s. w. beobachtet wurde,
so ist die f. Pfaffiana mh. obendrein noch durch auffallend inten-
sive violettblaue Korollenfárbung und gleichzeitig durch fást rund-
liche Bliitter charakterisiert, was, mag mán die f. Pfaffiana im-
merhin noch zr echten F. collina ziehen, im Zusammenhalte mit
den am gleichen Orte so zahlreich auftretenden sicher von V. alba
beeinflussten Formen F vadutiensis u. V. leucopetala den Gedanken
an eine mögliche ursprüngliche wenn auch schwache Influenzierung
dér F. collina durch F. odorata nahe legt, zumal Pöll an einer
dér untersuchten Blíiten auch missbildete Pollenkörner antraf.
Auffallend ist es, dass sich gerade in dér sonst so gemeinen
Kombination F. odorata L. X bírta L. keine solche dér F
odorata
nahe Kasse ausgebildet zu liaben scheint. Wir wundern uns aber
darüber nicht mehr, wenn wir erfahren, dass auch die Mittelform
V. permixta Jord. (wenigstens in dér Innsbruckéi- Gegend) ab-
s o u t u n f r u c h t b a r ist.
1

*) Auch W. Becker, dem ich Probcn tlbersandte, erkannte wie Pöll bei
V. mirabiliformis mh. einen leichton Anteil dér V a bt Besser an.
6
)
Von Marburg in Steiermark gab ich die Rasse zuerst CD, bot. Mtsehr.
1892 S. 131) als V. mollis Klrkkk (wegen dér weich behaarten Bliitter!) an,
wülirend ich sie spater (D. b. Mtsehr. 1894 S. 3) als V
dravica mh. bezeich-
.

nete. Es war riehtiger Instinkt, die Pflanze von normáler V. odorata scharfer
zu sondern. V. sordida war mir aber dainals noch zu wenig bekannt und aus-
serdem erweckte die uuter Gebdsch.am Drauufer bei Marburg wachsendo Pflanze
durch ilire ausschliesslich clandestinen oder mehr weniger vérktimmertfen Bliiten
einen eigenartigen Eindruck.
6
)
Zuerst von Dr. Pi ape in dór Kaiseran bei Bozen gefudeu und von mir
in dér Alig. bot. Zeitschr. 1906 S. 176 publiziert.
 215

Letzteres ist darin begriindet, dass eben V hirta mit V, odo-

rata viel weniger verwandt ist, als die in Wucbs (Stolonen-
bildung u. s. w.) und Blattform ahnlichern V alba T pyrenaica
,
7

und V. collina.
Es ist richtig, dass die hier ausgesprochenen und erliiuterten
in ihrem Kérné kaum anfechtbaren Ideen noeh weiterer Prüfung
insbesondore durch Kulturversuche bedürfen, die ick anderen íiber-
lassen muss vorlaufig bleibt mir nur übrig, Herrn Ivollegen Pöll
;

in Innsbruck für seine gewissenhaften PoUenuntersuchungen und

für allé sonstige verstándnisvolle und freundschaftliche Mitarbei-
tersehaft den herzlichsten Dank auszudrücken.

Szerz ezen czikkében azon már Kerner által is kimondott

tételigazát bizonyít ja, hogy fajvegyülékek leginkább oly helye-
ken találhatók, ahol az egyik tfaj ritka. Erre példákat hoz fel az
Ophrys, Hieracium s Viola nemzetségbl s felemlíti, hogy a faj-
vegyülékeknek a talakkal való ismételt keresztezései néha az alfaj
(Rasse) jellegével lépnek fel; p. o. a Viola odorata pyrenaica X
keresztezése a pyrenaica^ al =
subodorata Murr Innsbruck mellett
oly helyeken, ahol a V. yyrenaica ma már nem található a V. ;

vadutiensis M. et P. a vaduzi Liechtenstein várhegy oldalán a Viola ;

cluniensis M. et P. Vorarlbergben ; a V
mirabiliformis M. et P.
az 111 völgyében s a V. collina var. stolonifera Murr f. Pfaffiuna
Vaduz fölött, mely a V. collinából a V odorata befolyása mellett
alakulhatott.

Adatok Kecskemét vidékének Flórájához.

Beitráge zr Flóra dér Umgebung von Kecskemét,
:

Dr. Hollós László.

yjj J

A honfoglalás ezredik évfor- Gelegentlich u. zum Anden-

dulójának ünnepi évében, an- ken dér Millenarfeier unseres
nak alkalmából és emlékére, Landes, hat die Stadt Kecske-
Kecskemét város közönsége mét i. J. 1896 ein «Die Ver-
kiadta « Kecskemét múltja és gangenheit u. Gegenwart Kecs-
jelene» czím munkát, melybe keméts» betiteltes Werk heraus-
«Kútak, geológiai viszonyok)) gegeben, in welchem icli die
és «Növényzet» részt írtam Abschnitte «Brunnen und geo-
1896-ban. Azóta gombákkal logische Verháltnisse» u. « Yege-
foglalkozom ugyan, de kirán- tation» geschrieben habé. Ich be-
dulásaim adtán a virágos nö- schaftige mich seither zvvar nur
vényeket is szedem, mint kü- mit Pilzen, gelegentlich meiner
lönféle gombák gazdáit. Újabb Excursionen sammle ich aber
gyjtésem alapján a Kecske- als M'irtspflanzen verschiede-
mét ((Növényzet)) -ében felsorolt ner Pilze auch Phanerogamen.
728 faj vadon term virágos Auf Grund dieser Aufsamm-
216

növényhez 30 fajt toldhatok a lungen kann ieh nunmehr die

következkben: in der «Vegetation» von Kecs-
kemét aufgezáhlten 7:8 wikl-
wachsenden Pflanzen mit den
folgenden 30 Arten ergánzen:
Carex pilosa L. Kecskemét mellett a Nyír-erdben csak egyszer
szedtem.
Eris Sibirica L. Czeglédnél a budai-úti erdben, vizes tisztáson.
Crocus retiadatus Stev. Koháry-Szent-Lörincz erdejében.
Orchis militaris L. Czeglédnél a budai-úti erdben.
Platanthera bifolia L. Kecskemét mellett Helveczián a Fekete erd-
ben és Koháry Szent-Lrinczen.
Alnus incana Willd. A Szikra Ts-ében.
Quercus Cerris L. Koháry-Szent-Lrinczen.
Pülygonum dumeiorum L. Kecskemétnél a Nyír-erdben, Nagy-
Krösön a Pálfájában.
Tussilago Farfara L. Koháry-Szent-Lrinczen és Urrét állomáshoz
közel. Vidékünkön nagyon ritka.
Mairicaria discoidea DC. Kecskeméten a Losonczi-utczában 1908.
június 14-én egy példányt találtam. Szorgos keresés ellenére
sem tudtam többet lelni.
Doronicum Hungaricum Rchb. Czegléd mellett a budai-úti erd-
ben és Monoron.
Centaurea Calcitrapa L. Kecskemétnél a Libamezn és Ballószögön.
Serratula tinctoria L. Kecskemét mellett a Nyír- erdben, Szikra-
Alpáron, Bugacz-Monostoron és Nagy-Krösön.
Sherardia arvensis L. A vasúti sétatéren csak egyszer találtam.
Linaria Elatine Miller. Talfája mellett ugaron, bven.
Linaria minor Desf. Az elbbivel.
Fhelipaea caerulea C. A Meyer. A Szikrában egyszer találtam.
Hoftonia palustris L. A Szikra Tös-ének egy árkában bven.
Bupleurum rotundifolium L. Kecskemétnél a Nagy-Nyír erdben,
egyetlen helyen temérdek.
Saxifraga bulbifera L. Koháry-Szent-Lrinczen bven.
Ihalictrum aquilegifolium L. A monori erd szélein, szórványosan.
Malcolmia Africana (L.) Kecskemét mellett a Nyírbe vezet út
mentén s a Széktó felé. Ritka.
Viola arenaria DC. A Nyír-erdben, szórványosan.
Althaea hirsuta L. A Nyírbe vezet út mellett.
Euphorbia falcata L. Talfája mellett ugaron, bven.
Erodium ciconium L. Kecskeméten a rét. temetben.
Epilobium augustifolium L. Nagy-Krösön a Pálfája erd egy
vágásában.
Poterium polygamum W. K. Kecskemét mellett az újonan készült
vasútak töltésein, a Nyír, Helvéczia, Tisza-Ugh, Izsák állo-
mások körül.
Ononis hircina Jacqu. A Nyír erd vízállotta helyein.
 :

217

Vicia Pannonica Crantz. Koháry-Szent-Lrinczen és Czeglédnél,

vetések szélein.
Kecskemét vidékén a páfrányfélék felette ritkák, az Aspidium
Thelypteris (L.) Sw. kivételével. 1896-ban ezenkívül még csak
két fajt tudtam kimutatni, u. m. Aspidium spinulosum Sw.:

Aspidium filix más Sw. Azóta néhány példányban a követ-

kezket találtam:
Athyrium filix femina (L.) Roth. Puszta- Vacson a Körtvélyes
erdrészben és Fels-Nyáregyháza mellett, tölgyesben.
Asplenium trichomanes L. Kecskeméten a Talfájában egy tölgyfa
mohos lábán és a Körösi hegy»-en egy présház falában.
<

üpstopteris fragilis (L.) Bernh. Az elbbivel.

A Syringa Josikaea Jacq. fii. mint növénygeografiai

útmutató.
Syringa Josikaea Jacqu. fii. als pflanzengeographische
Leitpflanze.

Thaisz Lajos (Kassa.)

Von -
(

Pax Feruinánd dl*. « Grundzüge dér Pflanzenverbreitung in

den Kárpát hen» czím mvének 117-ik lapján a S. Josikaea ung-
megyei elfordulását kétségbe vonja. Ugyanazon 1908-ban
megjelent Il-ik kötetének 221 -ik lapján Pax nemcsak hogy fen-
m
tartja ezen kételyét, hanem azt az egész Erds- Kárpátokra kiter-
jeszti szószerint ekképen «Die Zweifel die ich über das Vor-
:

kommen dér Syringa Josikaea in den Waldkarpathen (Bd. I. 117.)

áusserte, scheinen mir auch heute noch nicht behaben zu sein.»
Ezt a kételyt azért tartom szükségesnek teljesen eloszlatni,
mert egy olyan nagyjelentség munkában nyilváníttatott, amin
a P Ax-é. Fképen pedig azért helyezek nagy súlyt e kérdés tisz-
tázására, mert a S. Josikaea növénygeografiai jelentségének
súlyát fokozza azon körülmény, hogy nyugati elterjedési határa
éppen azon terület közelébe esik, ahol a nyugati és keleti flóra
választékát még Pax növénygeografiai mvének megjelenése után
is kutatnunk kell. Tehát a S. Josikaea ebben a tekintetben egyike
az elsrangú vezérnövényeinknek.
Kutatásaimat már 2 év eltt kezdtem meg, amikor Rochlitz
Nándor ungvári erdtanácsos urat kértem fel, hogy küldene nekem
Ungmegyébl vadon term orgonát. Csakhamar kaptam is egy
szép virágzó herbariumi példányt ezzel a helymegjelöléssel
«A Syringa Josikaea vétetett Sóhát község Holodniszti nev erd-
rész aljából Ungmegyében».
 :

218

Azután Tomcsányi Gusztáv erdigazgató úrhoz fordultam,

aki levélben arról értesített, hogy a Syr ingát Ungbán 1881-ben
fedezte fel és pedig három helyen. A
budapesti bonatikus kerti
és a selmeczbányai akadémiai kerti éltöveket is küldötte
1881-ben Ungmegyébl, azonkívül pedig lierbariumi példányokat
is osztott szét.
Ilyen hiteles bizonyítékokkal támogatta Tomcsányi Gusztáv
azt a publikációt, mely a Természettudományi Közlöny 1881-ik
évi Xllí-ik kötetének 314-ik lapján Klein Gyula megyetemi
tanár úr tollából jelent meg.
Hogy pedig a külföld is tudomást szerezzen e nevezetes
felfedezésrl, Klein Gyula egyetemi tanár úr ugyanezen publi-
káció német fordítását a Bot. Centralblatt 1881-ik évf. ATI. 125.
lapján is közzé tette.
Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi tanár úr szóbelileg szintén
hogy ö személyesen is gyjtötte a magyar orgonát
arról értesített,
Ungmegyében Oroszmocsár községnél.
Beregmegyébl a S. Josikaeát Flatt, Borbás, késbb
Mágócsy-Dietz is említik mindhárman a Nemzeti Múzeumban
;

rzött KiTAiBEL-féle kéziratokra támaszkodva. Maga Kitaibel sem

.látta ott e növényt soha, hanem kortársától, dr. BuLLÁ-tól hallotta,
hogy Fels-Hrabonicza és Pudpolocz között terem egy orgona-faj,
melyhez ugyancsak hallomás után csupán ennyi leirást adott
«foliisque Pruni distinetao. Nevet is csak azért adott neki, hogy
feledésbe ne menjen: « Syr ing a prunifolia Kit. Ita interea pro
conservanda memória nomino».
Mostanáig csak jogos sejtelem, de nem biztos tudat volt az.
hogy a 6. Josikaea Beregmegyében elfordul, egészen a nmlt év
nyaráig tartott ez, amikor ezt a nevezetes növényt terméses álla-
potban Szarvasházán számos példányban gyjtöttem, amiket azután
botanikus szaktársaim között nagyobb hitelesség kedvéért szét is
osztottam.
A szarvasházi termhelyi adat egyebeken kívül azért is
nevezetes, mert az a Bulla- KiTAiBEL-féle termhelytl alig 5 km.
távolságra esvén, immár kétségkívül megfejti, hogy a S. prunifolia
Kit. valóban azonos a <5. Josikaeá val.
E felfedezést növénykedvelésérl nevezetes barátom Rátz :

Pál, az alsovereczkei állami mintagazdaság vezetjének köszön-

hetem. 0 figyelmeztetett, hogy személyes tapasztalásai szerint
Beregmegye fels részében több helyen is vadon terem egy orgona-
faj s miután a szarvasházi termhelyre is maga vezetett el.
hitelt kellett adni egyéb termhelyi adatai helyességének is. Hogy
Fels-Beregben milyen gyakori a magyar orgona, ezt még az is
megersíti, hogy mint kultúrnövény is nagy7 elterjedtségnek
—
örvend. A munkács lembergi vasút mentén Aímásmez és Volocz
állomások között helyenkint 1 km. távolságban is a vasúti töltést
 219

véd él sövényeket készítenek belle. Aki pedig a Piknj-havason

megfordult, jövet vagy menet érinteni kellett annak egyetlen
vasútállomását Voloczot. Amint az utas az állomás épületébl
kilép, a legels növény amit meglát, az a 8. Josikaea. Ezzel van
díszítve az állomás épületének környéke. Magyar orgonabokrok
között halad az utas azon a kocsiúton is mely a faluba vezet.
Részben a Stoj-, részben a Pjkuj -havasok alját érint Vicsa,
Latorcza és Zdenjauka patakok menti községek, továbbá a vasúti
állomások és rházak kertjeit személyes tapasztalatom szerint
nem a S. vulgáris hanem a 8. Josiicaea ékesíti s mindezen pél-
,

dányok a fels-beregmegyei patakok völgyeibl kerültek el.

Valóban csodálatos, hogyan fedhette homály több mint egy
évszázadon át Beregmegyében Kitaibel «S. prunifolia»- ját.
A fentebb már kifejtett növénygeograíiai szempontok teszik
szükségessé, hogy Flatt Károly munkáját kiegészítend, föl-
soroljam a S. Josiicaea összes eddig ismert termhelyeit az Erds-
Kárpátokon.

I. Az Ung folyó vízgyjt területe. (Ungmegye.)

1. Kispásztély, a Veliki patak mentén a község felett néhány

kilométerre (Tomcsányi).
2. Sóhát (azeltt Csornoholova) közelében, ahol a Staniczka
patak Lyutába szakad (Tomcsányi).
3. Sóhát közelében a sztaniczkai híd alatt a falu felé menve
9.
(Tomcsányi).
4. Sóhát közelében a Halodniszti erdrész aljában, a Lyuta
és Bisztricza patakok mentén több helyen (Roc.hlitz).
5. Oroszmocsár községnél, mely a Veliki patak eg3ik mel-
lékvölgyében fekszik (Mágocsy-Dietz).

II. A Latorcza vízgyjt területe ( Beregmegye).

6. Vezérszállás (azeltt Pudpulócz) és Fels-Gereben (azeltt
F.-Hrabonicza) között folyó patak mentén, mely a Latorczába
ömlik (Bulla-Kitaibel).
7. Szarvasháza (azeltt Zdenyova) a Zdenjauka patak mentén

(Rátz-Thaisz).
8. Zbun és Hidegrét (azeltt Paskócz) községek között a
Zdenjauka patak völgyében (Rátz).
Szarvasháza fölött a Kocsiivó patak mentén (Rátz).
10. Almásmeznél a Vicsa patak mentén (Rátz).
11. Zánykánál a Vicsa patak mentén (Rátz).

III. A AAgyág vízgyjt területe (Már amar osrnegye).

12. Kelecsény, valószínleg a Répinka patak mentén (Janka).

Flatt a « Nagyvárad* 1891-ik évi 29-ik számában az
220

erdélyrészi középhegység 8 helyérl, Simonkai (Érd. fi.) ezeken

kívül még más
2 helyrl sorolja fel a S. Josikaeút.
A Biharhegység
1. és a Gyalui Havasok vidékén lév term-
helyeket a magas vízválasztók négy körzetre tagolják.

Sebes-Krös vízgyjt területe (Biharmegye).

1. Sebes. 2. Csúcsa. 3. Aranyos forrás (Ivolozsmegye). 4. Fe-

kete tó. 5. Kemecz — <Lunka-Kotuni.» 6. Remecz « Pareu-Fregu-
czár».

II. A Fekete-Krös vízgyjt területe (Biharmegye).

1. Belényes.

III. Az Aranyos vízgyjt területe (Torcla- Aranyosmegye).

8. Az Aranyos mentén Albáknál s onnan Fels-Szkerisoráig,

agyis Fels-Girátdig.

IV. A Szamos vízgyjt területe (Kolozsmegye ).

9. Meleg-Számos községnél, valószínleg a Meleg-Számos

mentén.

A
felsoroltakon kívül van még egy BAuaiGARTEN-féle term-
hely «Bujfunu», mely helység sem térképeken, sem a helység-
:

névtárban nem található; Janka (Term. Fiiz. VIII. 313.) és

Jávorka (in litt.) szerint ez a hely Hun vadmegyében volna és Boj
(régebben Bojbunu) községre vonatkozhatik (?). Ezt tehát a term-
helyi adat újabb megersítéséig nem számolom a biztos term-
helyek közé.
Amint fentebb láttuk, az Erds-Kárpátok termhelyei 3,
az erdélyrészi középhegységeké pedig 4 körzetre tagozódnak, s
csak a magasabb vízválasztók nem engedik meg a kisebb körzetek
teljes összefüggését. A két nagy termterületet egymástól azonban
elég nagy távolság választja el. Ezek közül az Erds-Kárpátokra
es terület kisebb, de onnan mostanáig véletlenül több termhelyi
adatunk van.
A S. Jósikaea az Erds-Kárpátokon mindenütt kárpáti homok-
kövön fordul el. Sokkal nehezebb megállapítani az erdélyrészi
középhegységbe es termelhelyek kzetének minségét, mert ott
sokféle kzet nagy tarkaságban keveredik. Ennek megállapítá-
sához nem állanak elég részletes térképek rendelkezésre.
 ,

A termhelyek szerint tehát ezen keleti növénynek

felsorolt
nyugat terjed határát az uzsoki hágótól kezdve mindenütt az
felé
Ung folyó mentén vonom meg. Nagyon valószínnek tartom azon-
ban, hogy a késbbi kutatások révén, az Ung folyó jobb parti
mellékvölgyeibl is el fog kerülni a S. Josikaea mely esetben
,

a határvonal Zemplénmegye fels részét is érintve, a Vihorlat-

csoport keleti részére fog átcsapni. Ezen feltevésemet azon tényre
alapítom, hogy a S. Josikaea kisebb körzeteinek határait is a
magasabb vízválasztók szokták képezni.
A kultúrában bokorrá vagy kis fává nevelhet
S. Josikaea a
Vadon term állapotában azonban nem bokor, hanem gindár
növés 3—5 méter magas kis fa. mely az égerfák és fzek tár-
saságában terem, illetleg azok árnyékában húzódik meg. A talaj
a melyen n. mindenkor mocsaras patak, ártér, ívagy más forrásos
hely. A patakvölg}'ek közül sohasem a nagyobbakat és széleseb-
beket, hanem a magasabban fekv szkebb, tehát zordonabb
klimájú völgyeket szereti.
Jól sejtette Flatt Károly idézett munkájában, hogy a
Syringa Josikaea ezer év eltt «úgy lehet, ott üdvözölte a magya-
rokat a vereczkei szorosnál. Valóban úgy is van, azokban a völ-
gyekben terem a magyar orgona — mint régibb geológiai kor-
szakok reliktuma —
ahol a magyarok valószín számítás szerint
bejöttek a hazába.

Dér Verfasser berichtet in diesem Artikel über die Entdeckung

dér Syringa Josikaea im Comitate Bereg u. zw. au den Ufern des
Baches Zdenyova bei Szarvashát und zwischen Zbun u. Hidegrét
am selben Bache, ferner am Kocsiiyo Bache ober Szarvasháza u.
endlieh am Vicsa Bache bei Almásmez und bei Zányka, wo sie
zuerst von Paul Kátz, Leiter dér staatliehen Musterwirtschaft, be-
obachtet worden ist.
Durch diese Entdeckung wird die KrrAiBEL’sche Angabe,
welche sieh auf eine in dér Náhe dieser Standorte (zwischen Fels
Hrabonicza und Pudpolocz) beobachtete coS prunifolia Kit.» bezieht
1

bestátigt. Zum Schlusse záhlt dér Verf. sámmtliche in Ungarn

bisher bekannt gewordenen Standorte dieser Pflanze, welche er
fül’ eine pflanzengeographisch wichtige Leitpílanze halt, auf.
Aus diesen ergibt sich, dass das Tál des Flusses Ung die
westliche Verbreitungsgrenze dieser östlichen Art bildet es ist
;

jedoch wahrscheinlich, dass sie auch in den rechtsseitigen Neben-

tálern dieses Flusslaufes gefunden werden wird, in welchem Falle
sich ihre Verbreitung bis zum nördlichen Teil des Zemplén-er
Comitates erstrecken würde.
 : —

222

Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórájához.

Eryologische Beitráge zr Flóra dér Hohen-Tátra

Vini
^r - ^Jrffj' István (Lcse).
(

VIII. Közlemény — Mitteilung.

Alábbi —
a Sphagnum- In folgenden liefere ich einige
Flora bvítésére szolgáló dol- Beitráge zr Torfmoos-Flora
gozatomban azokat a tzeg- dér Hohen-Tátra. Ich habé dórt
mohákat sorolom fel, amelyeket Sphagna in dem Jahren 1904
a Magas-Tatra területén 1904— 1906, hauptsáchlich aber 1907
1906, továbbá fleg 19u7. és und 1908 an verschiedenen
1908. években gyjtöttem. Ré- Stellen dieses Gebirges gesam-
gebbi gyjtésemnek anyagát melt. Das Matériái dér 1904
E. Stolle (Hoym i. Anhalt) úr- — 1906. Jahren gesammelten
nak küldöttem ki. aki azt a sandte ich Herrn E. Stolle
Sphagnumok kiváló ismerjé- (Hoym i. Anhalt), dér sie dem
nek Dr. Juliüs Roll (Darm-
: hervorragenden Kennel* dér
stadt) úrnak küldötte volt el, Sphagna: Herrn Prof. Dr. Jú-
aki az 1904 —
1906. évi anyagot lius Roll (Darmstadt) zr De-
meghatározta, s akinek közve- termination sandte. Ich sage
títve végzett szíves fáradozá- für die vermittelte Get áll igkeit
sáért,valamint E. Stolle úrnak des Herrn Professors Dr. J.
szívességéért e helyen is hálás Roll an diesel* Stelle meinen
köszönetemet fejezem ki. A Prof. hochachtungsvol-
herzlichsten,
Dr. J. Roll meghatározta ada- lenDank. Die von Herrn Prof.
tokat [R.]-rel jelzem meg a Dr. J. Roll determinierten
késbbiekben. Sphagna bezeichne ich mit [R.].
:

A tzegmohok túlnyomó ré- Den grössten Teil des i. d.

szét 1907. és 1908-ban gyj- J. 1907 1908 gesammelten
u.
töttem ezek meghatározásának
: Materiales, hat dér beste Ken-
nehéz és terhes munkáját, a nel- dér Sphagna, Herr Prof.
tözegmohok legjobb és legré- C. Warnstorf (Friedenau bei
gibb ismerje Carl Warns-
: Berlin) determiniert ;
für diese
torf úr (Friedenau bei Berlin) mühevolle und zeitraubende
vállalta magára, amiért e helyen Arbeit, und für die Güte und
is szinte hálás köszönetemet Gefiilligkeit spreche ich dem
fejezem ki. Herrn Warnstorf auch
Prof. C.
C. Warnstorf úr szíves so- bei dieser Gelegenheit meinen
raiban azt írja: hochachtungsvollsten und in-
nigsten Dalik aus. Herr Prof.
C. Warnstorf sehrieb mir
auch
«Auffallend ist, dass in den von Ihnen besuchten Gegenden
die Acutifolia durchaus právalieren, die Cuspidata Subsecunda u. ,

Cymbifolia dagegen sehr zurücktreten. Von den Acutifoliis ist

 : ;;

223

S. Girgensohnii géméin, S. acutifolium S. quinquefarium. u. 8. ,

Russowii sind haufig, wáhrend 8. fuseum und S. Warnstorfii selten

zu sein sclieinen.w

A Magas-Tátra területérl Zr Torfmoos-Flora dér Ho-

tekintélyesebb Bphagnum-ada- hen-Tátra lieferten Herr M.
tokat csak újabban közöltek Péterfi x ) und besonders Herr
volt Péterfi M. x és különösen )
Prof. Dr. J. Roll 2 ) wichtige
2
Dr. J. Roll, mert Chalubinski- )
Angaben die von Chalubinski 3 )
W
;

nek 3 ) szintén C. arnstorf mitgeteilten, gleiehfalls durch

meghatározta adata nem igen Herrn C. Warnstorf determi-
nagyszámú. nierten, sind dagegen nieht sehr
Hazánk Flórájára új zahlreich.
adatúl szolgálnak a kö- Neu für Ungarn sind
vetkezk: folgende:
Sphagn. papillosum Lindb. var. brachydada Card. = abbreviata
Grav. * flavescens ;
S. médium Limpr. var. versicolor Warnst.
et fo. tenuis Warnst. eiusdem varietatis ;
S. fallax H. v. Klinggr. ;

S. recurvum P. B. var. parvula Warnst.; 8. amblyphyllum Russ.

var. vulgata Warnst. 8. Girgensohnii Russ. var. spectabilis Russ.
;

S. robustum (Russ.) Roll var. girgensohnio'ides Russ. et fo. palles-

cens virescens eiusdem varietatis, var. poeeila Russ.
, var. rhodo- ;

chroum Russ.; var. austera Warnst.; S. fuseum H. v. Klinggr.

var. pallens Warnst. 8. Warnstorfii Russ. var. versicolor Russ.
;

8. quinquefarium (Lindb.) Warnst. var. viridis fo. brachydada

Warnst., var. versicolor Russ., var compacta Rl. 8. acutifolium ;

Ehrh. var. viridis Warnst. fo. densissima Warnst., var. versicolor

Warnst. fo. densa Warnst., var. pusilla Rl. S.patulum (Schpr.) Rl. ;

A Magas-Tátra Flórája új Neu nur für die Torfmoos-

tagjaiként üdvözölhetk a: Flóra dér Hohen-Tátra sind
Nachstehende
Sphagn. cymbifolium Ehrh. var. virescens Russ. fo. brachy-
dada Warnst. 8. recurvum P. B. var. mucronata (Russ) Warnst.
; ;

8. Girgensohnii Russ. var. stachyodes Russ.

JEhiumeratio Sphagnacearum ab auctore in Magas-

>

Tátra (Tatra Magna) collectaruni.

Tárgyalási sorrend Dr. G. Roth Die europ. Torfmoose. Leipzig. 1906.
:

mvet követi. — Geordnet nach dem Werke Dk. G. Roth's Die europ. Torf- :

moose. Leipzig 1906.

1
)
Péterfi Márton
Magyarország tzegmohai «Növénytani Közlemények))
:
—
1904. évi III. 1.37—169.
k. 4. f. p.
— Adatok hazánk Sphagnum-florájához. «Magyar Botanikai Lapoka —
=
:

Ungarische Botanische Blátter, Jahrg. V. (1906.) óvf. p. 260—267.

2
)
Dr. Julius Költ. Beitráge zr Laubmoos- und Torfmoos-Flora dér
:

Hohen-Tatra. —
«Hedwigia» Bnd XLUL (1904.) p. 132—139.
3
)
Dr. Titus Chalübinsici Bnumeratio muscorum frondosorum Tatrensium
:

hueusque cognitorum. —
Odbitka z Pamietnika Pizyjograflcznego. Tóm. VI.
za rok 1886. Warszawa. 1886. p. 171 176. —
 t

224

I. Inophloea Kuss.
Cy m b f o a L n d b.
i 1 i i

Sphagn. cymbifolium Ehrh.

var. pallescens Warnst. :

Késmárki Nagy erd. Tátraháza Késmárkéi* Grosser-Wald, zwi-

es Lerscb-villa közt. Substr. sclien Tátraháza und Lersch-
gránit; alt. 800 m. 1907. VII. villa. Substr. Gránit alt. 800 M. ;

17. Szepesbéla környékén, 1907. 17. VII. —

In dér Ge-
a «Rohrwiesen» - tzegesnek gend von Szepesbéla, «Rohr-
«Birkelchen» részén. Alt. (353 wieseno int «Birkelchen» Alt.
m. 1907. VII. 1. 653 M. 1907. 1. VII.
A Magas-Tátrából e var.-t Diese Varietat sammelte in
csak Czakó gyjtötte Als- dér H.-Tátra nur Czakó, und
Tátrafüred mellett [Péterfi in zwar bei Alsó-Tátrafüred (Neu
M. B. L. (= Magyar Botanikai Schmecks) [s. Péterfi in M. B.
Lapok) V. (190(3.) p. 262.] L. (=Ungar. Botan. Bliitter)
Jahrg. V. (1906.) p. 262.]
var. virescens Kuss. fo. brachyclada Warnst. :

Gyönyörszép, 26 — 30 cm. mély- Práchtige, 26 — 30 cm tiefe>

ség gyepekben Barlangliget Rasen bilden, in dér Gegend
környékén a Lerscb-villa és von Barlangliget, bei dér Villa-
Szkupin közelében. Substr. grá- Lersch neben Szkupin Substr.
nit; alt 800 m. 1908. VII. 11. Gránit alt. 800 M. 908. 11. VII.
;
1

A Maga s-T á r á b e 1 Neu für d i e Flóra dér

f o.-t eddig nem közölték. H o h e n-T á t r a.
Die var. vires-
A var. virescens-t is csak I)r. cens sammelte Dr. A. v. Degen
Degen gyjtötte Tátra-Lomnic bei Tátra-Lomnic [Péterfi
mellett [Péterfi in M. B. L. V. in M. B. L. V. (1906.) p. 262.]
(1906.) p. 262.]
Schagn. papillosum Lindb.
var. brachyclada Card. var. = abbreviata Grav. * flavescens :
Felkai völgy, a «Kreuzhübel»-en lm Felker-Tal, am «Kreuz
ca 1300 m., substr. gránit. 1904. liübel», ca 1300 M. substr.
VIII. 18. [R.] Gránit. 1904. 18. VIII. [R.]
M agyar ország 1' 1 o r á- Neu für Ungar n.
jára új. Sphagn. papillosum ist in
A Sphagn. papillosum más- Ungarn ein seltenes Torfmoos,
különben is hazánk Flórája rit- denn dér Typus ist nur von
kább tagja, amennyiben a typus folgenden Stellen bekannt Ho- :

csak a következ helyekrl is- he-Tátra, Szmrecsinaer Tál

meretes M. -Tátrában a Szmre-
: [Chalubinski, Enum. musc. frond.
csinai völgybl (Chalubinski, Tatr. p. 176. no. 421]; Comit.
Enum. musc. frond. Tatr. p. Árva, Bory-Torfmoor légit Hol-
176 no. 421); a Bory-mocsa- lós [Péterfi in N ö v. Köz 1.

rakban gyjtötte Holt.ós [Pé- III. (1904) Jahrg. p. 145.]

 : : ;

225

TERFI in N ö v. Közi. III. Die Warnst. sam-

var. normális
(1904.) p. 145]. A var. normális melte Dr. A. v. Degen im
Warnst.-í szintén a Bory-tze- Bory-Torfmoor [Péterfi in M.
gesben gyjtötte Dr. Degen B. L. V. (1906.) Jahrg. p. 262.]
[Péterfi in M. B. L. V. (1906.)
p. 262.]
Sphagn. subbicolor Hampe
(Sph. centrale C. Jensen.)

var. virescens Kuss.

Barlangliget környékén a In dér Unagebung von Barlang-
Lersch-villa közelében az ú. n. liget, bei dér Lersck-villa, im
«Stufengraben» részen. Substr. «Stufengraben». Substr. Grá-
gránit; alt. 800 m. 1907. VII. nit; alt. 800 M. 1907. 31. VII.
31. —
Matlárháza közelében. —
In dér Nálie von MatMrháza
Substr. gránit; alt. 896. na. (= Matlarenau). Substr. Gránit
1907. VII. 24. —
EésmárkiNagy- alt 896 M. 1907. 24. VII.
Erd, Tátraháza és Lersch-villa In Késmarker Grossen Wald,
közt. Substr. gránit alt. 800 m.
;
zwischen Tátraháza und dér
1907. VII. 18. Villa-Lersch. Substr. Gránit
E var. a Magas- Tátrában alt. 800 M. 1907. 18. VII.
csak a Nagytarpataki völgybl Diese Varietát ist bisher nur
volt ismeretes, ahol Dr. Degen aus dem Grossen- Kohlbachtale
gyjtötte [Péterfi in M. B. L. bekannt, wo sie Dr. A. v. Degen
V. (1906.) p. 262.] sammelte [Péterfi in M. B. L.
Jahrg. V. (1906.) p. 262.]
Sphagn. médium Limpr.
Menguszfalvi völgy, a Poprádi Im Mengsdorfer-Tal, am Ufer
tó partján. Substr. gránit; alt. des Popper-See’s. Substr. Grá-
1513 m. 1908. VI. 28. nit alt 1513 M. 1908. 28. VI.
;

var. purpurascens Russ.

Podspadj és Javorina közt a
7
An dér nördliehen Seite dér
«Do Boru» nev, nagy kiter- Hohen- Tátra, zwischen Pods-
jedés tzegesben. Substr. grá- pady und Javorina im Torf-
nit alt. 920 m. 1907. VII. 29.
;
moor «Do Boru» Substr. Grá-
A Magas-Tátra magyaror- nit; alt 920 M. 1907. 29. VII.
szági oldalán csak a Szmre- An dér ungarischen Seite
csinai tavaktól ismeretes (Cha- dér H.-Tátra ist es nur von
lubinski, Enum. musc. frond. den Szmrecsinaer-Seen bekannt.
Tatr. p. 176. no. 422.) (Chalubinski 1. c. p. 176 no. 422.)
var. versieolor Warnst. :

Barlangliget környéke a Lersch- In dér Umgebung von Barlang-

villa mellett a «Langer Sumpf» liget, bei dér Villa-Lersch, im
részen. Substr. gránit alt. 800 ; «Langen Sumpf». Substr. Grá-
M. 1907. VII. 31. nit; alt 800 M. 1907. 31. VII.
Magyarországra új Neu f ü r Ungarn.
adat.
15
 a ;;

var. versicolor Warnst. forma tenuis Warnst. :

Podspady és Javorina között Zwisehen Podspady und Javo-

elterül «Do Boru» tzegesben rina, im Torímoor «Do Boru»,
bven. Substr. gránit; alt. 920 reichlich. Substr. Gránit; alt.
M. 1907. VII. 29. 920 M. 1907. 29. VII.
Hazánkra új. Neu für Ungar n.
II. Litopliloea Kuss.
Rigida Lin db.
Sphagn. compactum De Cand.
var. imbricata Warnst. :

A Kpataki tó(Steinbachsee) Am Ufer des Steinbachsee's,

partján, bven. Substr. gránit; reichlich. Substr. Gránit; alt.
alt. 1741 m. 1907. VII. 24. 1741 M. 1907. 24. VII. Hier —
Itt olyan nagy tömegben vegetál, wáchst dieses Moos reichlich,
hogy a «Kryptogamae, exsic- so dass ich davon für die
catae editae a Museo Palatino «Kryptogamaeexsiccatae editae
Vindobonensi» részére is be- a Museo Palatino Vindobonensi»
gyjthettem a kell példa szám- sammeln konnte. Sebn früher
ban. Különben pedig ugyané sammelte es auch hier Dr. A.
helyen Dr. Degen gyjtötte v. Degen [Péterfi in M. B. L.
|Péterfi in M. B. L. V. (190(1.) V. (1906.) Jahrg. p. 266]. —
évf. p. 266]. — Igen szép gye- In sehr schönen Rasen kommt
pekben gyjtöttem még a Lom- es auch am Ufer des jetzt
niczi-csúcs alatt lev «Toten- schon ganz ausgetrockneten
garten» -részhez vezet völgy- Trichtersee’s vor, im Tale, wel-
ben a «Trichtersee»-nél, amely ches zum «Totengarten» unter
tó most már teljesen kiszáradt. dér Lomnitzer Spitze führt.
Substr. gránit; alt. cca 1850 m. Substr. Gránit alt. cca 1850 M.
1907. VII. 24. —
Elfordul 1907. 24. VII.
;

—
Ich sammelte
még e moha a Weisswasser = dieses Moos noch im Weiss-
Fehérvíz mentén, a Késmárki wasser-Tale des Kesmarker
Zöldtó-hoz menet. Substr. grá- Griinen-See’s. Substr. Gránit
nit alt. ca 1400 m. 1908. VIII. 6.
;
alt. ca 1400 M. 1908. 6. VIII.
var. subsquar, 'os Warnst. :

Gyönyörszép terjedelmes gye- In ausgedehnten Rasen kommt

pekben gyjtöttem a Késmárki diese Varietát im Tale des
Zöldtó völgyében a Mauksch-tó Késmarker Grünen-See’s in dér
(Schwarzer See) közelében egy Nahe des Mauksch-(Sclnvarzen)
teljesen betzegesedett tó he- See’s vor. Substr. Gránit; alt.

lyén. Substr. gránit alt. 1580; 1580 M. 1908. 6. VIII.

m. 1908. VIII. 6.
var. congesta Roll * fusca :

Kpataki tó felett a Trichtersee- Ober dem Steinbachsee, bei dér

hez menet a «Koethe forrásá- « Koethe Quelle» Substr. Gránit
nál. Substr. gránit; alt ca 1800 alt. ca 1800 M. 1906. 23. VII.
 a j

227

m. 1906. VII. 23. [R.]. — A [R.]. —

Ich sammelte es auch
Magas-Tátra galicziai oldalán an dér galizischen Seite dér
is gyjtöttem és pedig a Rybie : Hohen-Tátra undzwar am Ufer
(Czarny) staw partján. Substr. des Czarny staw (Meerauge).
gneiss; alt. 1584- m. 1906. VIII. Substr. Gneiss; alt. 1584 M.
24. [R.J. —
Azonkívül a Mors- 1906. 24. VIII. [R.] ;
— und
kie Oko körül. Substr. gneiss; beim Morskie Oko (Fischsee).
alt. 1393 m. 1906. VIII. 24. [R.]. Substr. Gneiss; alt. 1393 M.
1906. 24. VIII. [R.j.

Cuspidata S c h 1 i e p b.
Sphagn. fallax H. v. Klinggr.
Podspady és Javorina közt a Zwischen Podspady et Ja-
«Do Boru» nevezet tzeges- vorina, im Torfmoor «Do Boru».
ben. Substr. gránit alt. 920 m. ;
Substr. Gránit; alt. 920 M.
1907. VII. 29. 1907. 29. VII.
Hazánkra új adat. Neu f ü r Ungarn.
Külföldön is kevés helyrl Auch im Auslande kommt
ismeretes (cf. Roth Die europ. : dieses Moos selten vor (cf.
Torfmoose. Leipzig, 1906. pp. Roth Die europ. Torfmoose,
:

27, 74.) Leipzig, 1906. pp. 27, 74.)

Sphagn. recurvum P. B.
var. mucronata (Russ.) Warnst. :

Javorina és Podspady közt el- Zwischen Javorina und Pods-

terül «Do Boru» nev tze- pady im Torfmoor «Do Boru»
gesben, bven és c. frct. is. reichlich und auch c. frct.
Substr. gránit ;
alt. 920 m. 1907. Substr. Gránit alt. 920 M. ;

VII. 29. 1907. 29. VII.

A Maga s-T á t r a Flór á- Neu f ii r die Flóra dér
j ára új adat. Hbe n-T á t r a.
parvula Warnst. var.
Menguszfalvi völgy, a Poprádi Mengsdorfer-Tal, um den Pop-
tó körül. Substr. gránit alt. per-See in sehr schönen gros-
;

1513 m. 1908. VI. 28. Igen sen Rasen. Substr. Gránit alt. ;

szép nagy gyepeket képez. 1513 M. 1908. 28. VI.

Hazánk Flórájár u Neu für Ungarn.
adat.
Sphagn. amblyphyllum Russ.
[=
[
Sphagn. recurvum var. amblyphylla (Russ.) Warnst].
var. vulgata Warnst.
35 cm. mély, terjedelmes gyepe Bildet 35 cm. tiefe Rasen, in
vízben él, Barlangliget környé- dér Gegend von Barlangliget,
kén a Lersch-villa mellett Szku- bei dér Villa - Lersch neben
pin-nál. Substr. gránit alt 800 ;
Szkupin. Substr. Gránit; alt.
m. 1908. VII. 11. 800 M. 1908. 11. VII.
Hazánkra új adat. Neu für Ungarn.
15 *
 : : —
;

228

Sphagn. brevifolium Roll.

|
= Sph. angustifolium C. Jensf.n = Sph. parvifolium (Sendtn.)WARNST.]

Javorina és Podspady közt Zwischen Javorina und Pods-

elterül «Do Boru» nevezet pady im Torfmoor «Do Boru».
tzegesben. Substr. gránit alt. : Substr. Gránit: alt. 920 M.
920 m. 1907. VII. 29. 1907. 29. VII.

A c u t i f o 1 i a S c h i m p r.
Sphagn. Girgensohnii Russ.
Barlangliget környéke, Lersch- In dér Umgebung von Barlang-
villa közelében a «Stufengra- liget, bei dér Villa-Lersch im
ben» részen 1908. VII. 0. és «Stufengraben». 1908. 6. VII.
Szkupin mellett Tátraháza felé. und ueben Szkupin gégén Tátra-
Substr. gránit; alt. 800 m. háza. Substr. Gránit; alt. 800
1908. VII. 11. — Késmárki m. 1908. 11. VII. lm Kés- —
Nagy-erd, Tátraháza és Lersch- márkéi- Grossen Wald, zwischen
villa közt. Substr. gránit alt. Tátraháza und dér Villa Lersch.
800 m. 1907. VII. 17. Kés- — ;

Substr. Gránit alt. 800 M. 1907.

:

márki Zöldtó völgye, a Mauksch- 17. VII. Im Késmarker-Grünen-

tó közelében. Substr. gránit; See-Tal, in dér Niihe des
alt. 1600 m. 1908. VIII. 6. — Mauksch-See’s. Substr. Gránit;
Nagyon elterjedt a Menguszfalvi alt. 1600 M. 1908. 6. VIII. —
völgyben s a Poprádi tó körül. Sehr verbreitet am Ufer des
Substr. gránit; alt. 1300 1513 — Popper-See’s im Mengsdorfer-
m. 1908. VI. 28. Sph. Russowii Tal. Substr. Gránit; alt. 1300

társaságában is elfordul. 1513 M. 1908. 28. VI. Es kommt

auch mit Sph. Russowii vor.
var. spec ilis Russ.
Barlangliget vidéke, a Lersch- In dér Umgebung von Barlang-
villa közelében a «Stufengra- liget, bei dér Villa Lersch im
ben» részen. Substr. gránit; «Stufengraben». Substr. Gránit
alt. 800 m. 1907. VII. 31. alt. 800 M. 1907. 31. VII. —
Barlangliget, Sárberek=Sarpa- Barlangliget Höhlenhain) neben
(

nec mellett. Alt. 610 m. 1907. Sárberek=Sarpanec. Alt. 640 M.

VII. 11. — Késmárki Nagy- 1907. 11. VII. —
lm Késmárkéi-
erd, Tátraháza mellett. Substr. Grossen Wald. niichst Tátra-
gránit; alt. 800 m. 1907. VII. háza, Substr. Gránit: alt. 800
17 Javorina és Podspady közt
-

M. 1907. 17. VII. Zwischen —

a «Do Boru» tzegesben. Substr. Podspady und Javorina, im
gránit alt. 920 m. 1907. VII. 29.
;
Torfmoor «Do Boru». Substr.
Hazánkra új adat. Gránit alt. 920 M. 1907. 29. VII.
:

N e u für Ungar n.
var. strictiformis Rl * fiavcscens.

A Kpataki tó partján. Substr. Am Ufer des Steinbachsee’s.

gránit; alt. 1741 m. 1906. VII. Substr. Gránit: alt. 1741 M.
27. [R.] 1906. 27. VII. [R.]
 :

var. stachyodes Russ.

Kpataki tó partján. Substr. Am Ufer des Steinbachsee’s.
gránit; alt. 1741 m. 1907. VII. Substr. Gránit; alt. 1741 M.
24. — A Kpataki tó felett 1907. 24. VII. — Ober dem
a «Koethe-forrás»-nál. Substr. Steinbachsee bei dér «Ivoethe
gránit; alt. 1900 m. 1907. VII. Quelle ». Substr. Gránit; alt.
24. —
A Veres-tó befolyásánál. 1900 M. 1907. 24. VII.— ImKés-
Substr. gránit; alt. 1813 ra. marker-Griinensee-Tal, am Ab-
1907. VII. 11. A Weissewasser flusse des Rothen See’s. Substr.
mentén a Késmárki Zöldtó-hoz Gránit; alt 1813 M. 1907. 11.
menet. Substr. gránit; alt. ca VII. und neben dem Weiss-
1400 m. 1908. VIII. 6., itt-ott &. wasser. Substr. Gránit; alt. ca.
quinque fariam - mai együtt. Bar- 1400 M. 1908. 6. VIII., auch
langliget környékén a Lersch- in Gesellschaft von S. quin-
vill a mellett Szkupin felé. Substr. qtiefarncm. — lm Mengsdorfer-
gránit; alt. 800 m. 1908. VIII. Tal neben dem Popper-See.
11. —
Menguszfalvi völgy, a Substr. Gránit alt. ca 1400 M.
—
;

Poprádi tóhoz menet. Substr. 1908. 28. VI. In dér Gegend

gránit; alt. ca 1400 m. 1908. von Barlangliget, bei dér Villa
VI. 28. —
A Poduplasky-völgy Lersch, neben Szkupin. Substr.
«Svistovka dolina® mellékvöl- Gránit; alt. 800 M. 1908. 11.
gvében. Substr. gránit alt. ;
VIII. — lmSeitentale «Svis-
1700—1800 m. 1908. VII. 26. tovka dolina® des Podup-
— És végül a Wilderer Joch lasky-Tales. Gránit; Substr.
= Vadorzó hágó lengyelországi alt. 1700—1800 M.1908. 26.
oldalán. Substr. gneiss alt. ; VII. —
An dér polnischen Seite
1800—1600 m. 1908. VII. 26. des Wilderer Joches. Substr.
Gneiss; alt. 1800 — 1600 M.
1908. 26. VII.
A Maga s-T á t r a flórá- Neu für d i e Flóra dér
jára új adat. Hbe n-T a t r a.
Hazánkban csak az erdélyi Dieses Moos ist nur aus
részekbl ismeretes és pedig az Siebenbürgen bekannt, u. zw.
Ünk havason, a Laala-tónál aus dem Rodnaer Gebirge, beim
gyjtötte Dr. Degf.n [Matouschek Laala-See, am sammelte Ünk
in M. B. L. IV. (1905.) évf. p. es Dr. A. v. Degen [Matouschek
80], azonkívül az Aranyos-Besz- in M. B. L. Jahrg. IV. (1905.)
tercze völgyében, a Prizlopon p. 80] und im Tale des Gol-
és a Pojana rotunda-n gyj- denen Bistritz am Prizlop und
tötte Dr. E. Ramann (Warnstorf am Pojana rotunda Dr. E.
1. c. p. 141 4 ). Ramann (Wanstorf 1. c. p. 141 4 ).
var. commums Russ. :

Barlangliget környéke. Sár- In dér Gegend von Barlang-

berek = Sarpanec mellett, tze- j

liget, bei Sárberek = Sarpanec.

4
)
C. Warnstorf : Beitrage zr Kenntnis dér Bryophyten Ungarns.
Oesterr. Botan. Zeitschr. XLV. (1895.) Jahrg. p. 94 97, 137—143.
-
 ; : : :

230

ges helyen. Alt. ca 640 m. 1907. Alt. ca 640 M. 1907. 11. VII.
VII. 11. — Késmárki Nagy- lm
Késmárkéi Grossen -

erd Szkupin és Tátraháza közt. Wald, zwischen Tátraháza und

Substr. gránit; alt. 800 M. 1907. Szkupin. Substr. Gránit ; alt.
VII. 17. 800 M. 1907. 17. VII.
var. robusta Warnst. :

—
Terjedelmes, 30 35 cm. mély In sehr schönen grossen, 30 35 —
gyepekben Barlangliget kör- cm. tiefen Kasén in dér Gegend
nyékén. a Lersch-villa mellett von Barlangliget bei dér Villa
a «Stufengraben» részen. Substr. Lersch im Stufengraben. Substr.
gránit; alt. 800 m. 1908. VII. 6. Gránit; alt. 800 M. 1908. 6.
VIII.
var. yracile Grav. :

Barlangliget környéke, a Lersch- In dér Gegend von Barlang-

*
villa mellett. Substr. gránit; liget, neben dér Villa Lersch.
alt.800 m. 1908. VII. 1. 1 Substr. Gránit alt. 800 M.
—
;

Menguszfalvi völgyben a Pop- 1908. 11. VII. lm Mengs-

rádi tóhoz menet. Substr. grá- dorfer-Tal, am Wege zum Pop-
nit; alt. ca 1300 — 1400 m. per See. Substr. gránit alt.

1908. VI. 28. — Trümmertal = 1300—1400 M. 1908. 28. VI.

;

Omladékvölgy, a Jeges-tó (Eis- — lm Trümmertal, am Wege

See)-hoz menet. Substr. gránit zum Eis-See. Subst. Gránit;
alt. ca 1600 m. 1908. VII. 24. alt. ca 160 M. 1908. 24. VII.
* ffavovirens

Barlangliget környéke, a Lersch- In dérUmgebung von Barlang-

villa melletti «Langer Sumpf»- liget,neben den Villa Lersch,
ban. Substr. Gránit: alt. 800 im « Lángén Sumpf». Substr.
m. 1904. VII. 16. [R.] Gránit; alt. 800 M. 1904. 16.
VII. [R]
* fiavescens

Új-Tátrafüred mellett. Substr. Neben Új-Tátrafüred (Neu

gránit; alt. 1100 m. 1904. VIII. Schmecks). Substr. Gránit; alt.
18. [R] 1100 M. 1904. 18. VIII. [R]
var. deUsa Grav. fiavescens
Felkai völgy, «Kreuzhübel». lm Felker-Tal am «Kreuz-
Substr. gránit; alt. ca 1300 m. hübela. Substr. Gránit; alt. ca
1904. VIII. 18. [R] —
Felkai 1300 M. 1908. 18. VIII. [R.]
völgy a Schlesierhaus köri. Im Felker-Tal in dér Xiihe
Alt 1678 m. 1904. VIII. 18. [R] des Schlesierhauses. Alt. 1678
M. 1904. 18. VIII. [RJ
*pallens :

A Magas-Tátra lengyelországi An dér galizischen Seite dér

oldalán a Morskie Oko part- Hohen-Tátra, am Ufer des
•
ján. Substr. gneiss; alt. 1393 m. Morskie Oko. Substr. Gneiss
1906 Vili. 24. [R]. alt.1393 M. 1906. 24. VIII. [R.J:
 : : :

231

var. fiagellaris Schl. * pallens :

Barlangliget vidékén az Ivánka- In dér Umgebung von Barlang-

út mentén. Alt. 800 m. 1904. liget neben dem «Ivánka-Weg»
VIII. 11. [R.]. Alt. 800 M. 1904. 11. VIII. [R.].

var. squarrosula Russ. * flavovirens

Felkai völgy «beim Ewigen lm Felker-Tal beim «Ewigen
Regen». Substr. gránit; alt. ca Regen ». Substr. Gránit; alt.

1800 m. 1904. VIII. 18. [R,]. ca 1800 M. 1904. 18. VIII. [R.].
var. pusilla Rl. * fuscovirens
Késmárki Zöldtó völgye, a lm Késmarker Grünensee-Tal,
.Mauksch-tó mellett. Substr. neben dem Mauksch-See. Substr.
gránit; alt. ca 1600 m. 1904. Gránit: alt. 1600 M. 1904. 10.
VIII. 10. [R.]. VIII. [R.].

Sphagn. robustum (Russ.) I öll in Flóra 1886 1 (Marz) p. 109.

Sphagn. Russowii Warnstorf in Hedwigia 1886 (December)

p. 225. [A Dre Roll 6 proposita scribendi ratio est: Sphagn. Rus-
)

sowii Roll].
Kpataki-tó partján Sphagn. Am Ufer des Steinbachsee’s
Girgensohnii — vei. Substr. mit Sph. Girgensohnii. Substr.
gránit; alt. 1741 m. 1907. Gránit; alt. 1741 M. 1907.
VII. 24. 24. VII.
var. girgensohnioides Rus = var. virescens Russ.
Elüls Rézaknák völgyében a lm vorderen Kupferscháchten-
Fehér-tavak környékén a Trian- tal, in dér Gegend dér Weis-
gel-See partján. Substr. gránit; sen-Seen am Ufer des Trian-
alt. 1614 m. 1907. VII. 8. gel-Sees.Substr. Gránit ; alt.
1614 M. 1907. 8. VII.
—— fo. pallescens su. 'fo. compacta Warnst. :

Menguszfalvi völgy, a Poprádi lm Mengsdorfer-Tal, am Ufer

tó partján. Substr. gránit; alt. des Popper-See’s. Substr. Grá-
1513 m. 1908. VI. 28. nit; alt. 1513 M. 1908. 28. VI.
—— fo. virescens subfc suhsquarrosa Warnst. :

Késmárki Zöldtó völgye, a lm Késmarker Grünensee-Tal,

Mauksch-tó közelében. Substr. in dér Náhe des Mauksch-See’s.
gránit; alt. ca 1500 m. 1908. Substr. Gránit; alt,, ca 1500 M.
VI, 28. 1908. 28. VI.
Hazánkra új adat úgy Neu f ü r Ungarn s o-
e va mint annak formái.
r., wohl diese Varietát,
w e h r e Formen.
i i

6
)
«lcli Bezeichnung Sph. robustum El (1886) für diese
behalte die fríihere
Formenreihe auch gerne béréit, sie Sph. Russowii Rl (1888)
nocli bei, bin aber
zu nennen. Dagegen halté ich die Autorschaft Warnstorf’s für diese Formen-
reihe ftir ungereehtfertigt. » Dr Roll: «Beitrag zr Moosflora des Erzgebirges.»
«Hedwigia» XLVI. 1907. p. 212.
 ; : : : : ;;

var. poecila Kuss.

Kpataki partján. Substr.
tó Am Ufer des Steinbachsee’s.
gránit; alt. 1741 in. 1907. VII. Substr. gránit; alt. 1741 M.
24. — Elüls Rézaknák völgye, 1907. 24. VII. — lm vorderen
a Fehértavak környékén a Kupferschaehtental, in dér
Triangel-See partján. Substr, Gegend dér Weissen Seen am
gránit; alt. 1614 m. 1907. VII. Ufer des Triangel See’s. Substr.
8. — Menguszfalvi völgy a Gránit; alt. 1614 M. 1907. 8.
Poprád mentén. Substr. gránit VII. —lm Mengsdorfer-Tal, am
alt. ca 1500 m. 1908. VI. 28. Weg z. Popper-See. Substr. grá-
— Késmárki Zöldtó völgye, a nit; alt. ca 1500 M. 1908 28. VI.
Weisswasser mentén. Substr. lm Késmárkéi’ Grlinensee-Tal,.
gránit; alt. ca 1400 m. 1908. am Weisswasser. Substr.granit
VIII. 6. alt. ca 1400 M. 1908. 6. VIII.
Hazánkra új adat. Neu fiir U n g a r n.
var. purpurascéns Russ.
Késmárki Zöldtó völ &ye, a lm Késmárkéi* Griinensee-Tal,
Weisswasser mentén, Substr. neben dem Weisswasser. Substr.
gránit; alt. c. 1400 m. 1908. Gránit; ca 1400 M. 1908.
alt.
VIII. 6. Itt-ott néha a S. Gir- 6. VIII. Auch
in Gesellschaft
gensohnii var. stachyodes- szel von S. Girgensohnii var. sta-
együtt. chyodes.
rhodochroum Russ.
var.
Menguszfalvi völgy, a Poprádi lm Mengsdorfer-Tal, am Ufer
tó partján. Substr. gránit; alt. des Popper See’s. Substr. Grá-
1513 m. 1908. VI. 8. nit; alt. 1513 M. 1908. 28. VI.
Magyarország flórá- Neu für Ungarn.
jára ú j
adat.
var. austera Warnst. :

Késmárki Zöldtó völgye, a lm Késmárkéi’ Grlinensee-Tal,

Mauksch-tó közelében. Substr. in dér Nahe des Mauksch-See’s
gránit; alt. ca 1600 ni. 1908. Substr. Gránit; alt. ca 1600 M.
Vili. 6. —Menguszfalvi völgy, 1908. 6. VIII. lm Mengs- —
a Poprád partja mentén, s a dorfer-Tal, am Ufer des Pop-
Poprádi tó partján. Substr. per-See’s. Substr. Gránit; alt.
gránit; alt. 1400 1513 m. — 1400—1513 M. 1908. 28. VI.
1908. VI. 28.
Hazánkra új adat. Neu fi’ Ungarn.
var. compacta Roll * rosea
Kistarpataki völgy, Öttó. Substr. lm kleinem Ivohlbachtal, bei
gránit; alt. 2011 m. 1905. VIII. den Fünf Seen. Substr. Gránit
10. [R.]. alt. 2011 M. 1905. 10. VIII. [R.j.
Hazánkra új adat.
r
Neu für Ungarn.
var. densa Roll
Nagy-Morgás Gr. =
Ratzen- Am grossen Ratzenberg. Substr.
berg. Substr. gránit alt. 1700— ; Gránit: alt. ca 1700 1800 M. —
1800 m. 1906. VII. 31. [R.]. 1906. 31. VII. [R.].
 — : : ;;

233

Sphagn. fuscum H. v. Klinggr.

Késmárki Zöldtó völgye, a lm Késmárkéi’ Grünensee-Tal.
Mauksch-tó közelében egy el- in dér Náhe des Mauksch-See’s.
tzegesedett tavacska helyén. Substr. Gránit ; alt. ca 1600 M.
Substr. gránit alt. ca 1600 m.
;
1906. 6. VIII. — Audi in Ge-
1908. VIII. 6. Néha 6. acuti- sellscliaft von S. acutifolium.
folium - mai keveredve.
var. pallens Warnst. :

A Javorina és Podspady közt Zwischen Javorina und Pods-

elterül terjedelmes «Do Born» pady, im Torfmoor «Do Boru»,
nev tzegesben, elég bven. reichlich. Substr. Gránit : alt.

Substr. gránit alt. 920 m. 1907.

;
920 M. 1907. 29. VII.
VII. 29.
Hazánk mohflórájára Xeu für U n g a r n.
új adat.
Sphagn. Warnstorfii Russ.
var. purpurascens Warns 1

.
:
(= var. elegáns Roth) :

Bélái Mészhavasok: a Greiner Bélaer Kalkalpen, auf dem

= Strzj^starska-n, néha S. Greiner =Strzystarska,auch mit
quinquefarium var. viridis S. quinquefarium var. viridis
WARNST.-szel. Substr. muran- Warnst. Substr. Muran-Kalk;
mész alt. ca 1600 m. 1907. alt. ca 1600 M. 1907. 2. Vili. —
;

VIII. 2. — Barlangliget kör- In dér Gegend von Barlang-

nyéke, a Lersch-villa közelé- liget, neben dér Villa Lersck
ben Szkupin mellett. Substr. bei Szkupin. Substr. Gránit
gránit; alt. 800 m. 1908. VII. 11. alt. 800 M. 1908. 11. VII.
var. versit dór Russ.
Barlangliget környéke, a Lersch- In dér Umgebung von Barlang-
villa melletti Szkupin-nál nagy liget, bei dér Villa Lersck, ne-
tömegben. Substr. gránit; alt. ben Szkupin reichlich. Substr.
800 M. 1908. VII. 11. Gránit alt. 800 M. 1908. 11. VII.
;

Hazánk flórájára új N e u f ür U n g a r n.
adat.
Sphagn. quinquefarium (Lindb.) Warnst.
var. viridis Warnst. :

A Bélái mészhavasok Vaskapu Bélaer Kalkalpen beim Eiser-

részén. Substr. jura-mész; alt. nen Tor. Substr. Jura-Kaik
1603 m. 1907. Vili. 4. Bélái — alt. 1603 M. 1907. 4. VIII. —
mészhavasok, Zsdjár községtl Bélaer Kalkalpen neben dem ;

a Breites-Feld-re viv marha- Wege von Zsdjár zum Breiten-

hajtás mentén a Ivémpental- Feld, im Kempental. Substr.
ban. Substr. mész alt. 1300 ;

—
Kaik; alt. ca 1300 1400 M. —
1400 m. 1908. VII. 18. 1908. 18. VII. — lm Seiten-
Poduplasky- völgy egyik mellék tale «Svistovka dolina» des
völgyében a Svistovka dolina Poduplasky-Tales. Substr. Gra-
 — : : : ;

234

részen. Substr.
gránit; alt. nit alt. ca 1600— 1700 M. 1908.
1600—1700 m. 1908. VII. 26. - 26. VII. — lm Késmarker-
Késmárki Zöldtó völgye, a Grünensee-Tal, neben dem
Weisswasser mentén. Substr. Weisswasser. Substr. Gránit
gránit: alt. ca 1400 m. 1908. alt. ca 1400 M. 1908. 6. MII.
VIII. 6.
- forma brachyclada Wahnst. :

Bélái Mészhavasok, a Greiner Belaer Kalkalpen, unter dér

csúcsa alatt. Substr. muran- Spitze des Greiners. Substr.
mész; alt. ca 1600 m. 1907. Muran-Kalk; alt. ca 1600 M.
VIII. 2. 1907. 2. VIII.
Hazánkra új adat. Neu fúr U n g a r n.
var. rosea W ahnst. :

Bélái Mészhavasok, a Stier- Belaer Kalkalpen, beim Eiser-

berg (— Bujaczy V'ierch) ((Vas- nen Tor —
SkalneVHota.Substr.
kapu® részén. Substr. jura- Jura-Kaik; alb. 1603 M. 1907.
mész: alt. 1603 m. 1907. VII. 14. VII, 4. VIII, 12. VIII.
14., VIII. 4., VIII. 12.
var. versit ír Russ.
Bélái Mészhavasok, a Hawran Belaer Kalkalpen, an dér siid-
délkeleti oldalán. Substr. mu- östlichen Seite des Hawrans.
ran-mész; alt, ca 1700 m. Iu07. Substr. Muran-Kalk; all. 1700
VIII. 2. — Bélái Mészhavasok, M. 1907. 2. Vili. Belaer —
a Stierberg Vaskapu részén. Kalkalpen, beim Eisernen Tor.
Substr. jura-mész alt. 1603 m. Substr. Jura-Kaik alt. 1603 M. ;

1907. VIII. 12. —

;

Késmárki 1907. 12. VIII. lm Kés- —

Zöldtó völgye, a Weisswasser márkéi’ Grünensee-Tal neben
partján. Substr. gránit alt. ca . dem Weisswasser. Substr. Grá-
1400 m. 1908. VIII. 6. Po- — nit; alt. ca 1400 M. 1908. 6.
duplasky-völgy, a Svistovka VIII. — lm Seitentale «Svi-
dolina részében. Substr. gránit tovka dolina® des Poduplasky-
alt. ca —
1600 1700 m. 1908. Tales. Substr. Gránit; alt, ca
VII. 26. 1600—1700 M. 1908. 26. VII.
Hazánkra új adat. Neu f ü i’ U n g a r n.
var. compada * flavescens :

Kistarpataki völgy, Seewand. lm kleinen Kohlbachtal an

Substr. gránit alt. ca 1700 m.
; dér Seewand. Substr. Gránit;
1905. Vili. 10. [R. Nagy- |.
— alt. ca 1700 M. 1905. 10. VIII.

Morgás =
Gr. Ratzenberg. (R.). —
Am Gr. Ratzenberg,
Substr. gránit; alt. ca 1700 Substr. Gránit; alt. ca 1700 —
1800 m. 1906. VII. 31. [R.]. 1800 M. 1906. 31. VII. [R.].
Hazánkra új adat. Neu fúr Ungarn.
* rosea :

Bélái Mészhavasok, Greiner. Belaer Kalkalpen, auf dem

Substr. muran-mész; alt. ca 1600 Greiner. Substr. Muran-Kalk;
m. 1906. Vili. 4. [R.]. alt ca 1600 M. 1906. 4. VIII. [R.j.
Hazánkra új adat. NeufürUnga r n.
 — : ; : ;;

235

var. gracilis Rl * rosea

Bélái Mészhavasok, Kobili Vrch Belaer Kalkalpen, Kobili- Vrch

Barlangliget-nél. Substr. mész bei Barlangliget. Substr. Kaik
alt. ca llOOm. 1905.VII. 13. [R.]. ca 1100M. 1903. 13. VII. [R.].
alt.

A Magas-Tátrában csak Ró- In dér Hoken-Tatra bisker

kusz melll ismeretes («Hed- nur von Rókusz bekannt («Hed-
wigia» XLIII. 1904. p. 137.). wigia» XLIII. 1904. Bndp. 137.).
var. faxa Rl * purpur ascens
A Magas-Tátra lengyelországi Aut dér polnischen Seite dér
oldalán a Morskie Oko partján. Hohen-Tatra, am Ufer des
Substr. gneiss; alt. 1393 m. Morskie Oko. Substr. üneiss
1906. VIII. 26. [R.]. alt. 1393 M. 1906. 26. VIII. [R.].

A magyarországi oldalon Aut dér ungarischen Seite

csak a Késmárki Zöldtó-nál sammelte es nur Dr Roll beim
gyjtötte Roll [«Hedwigia» Kesm.Griinen-See. [«Hedwigia»
XLIII. 1904. p. 137.]. XLIII. 1904. p. 137.].
var. capitata Rl '* rosea :
Kistarpataki völgy, Seewand. lm kleinen Koklbachtal, an
Substr. gránit; alt. ca 1700 m. dér Seewand. Substr. Gránit;
1905. VIII. 10. [R.J. alt. c. 1700 M. 1905. 10. VIII.fR.].

var. strictiformis Rl * rosea:

Bélái Mészhavasok, Vaskapu Belaer Kalkalpen, beim Eiser-
(= Skalne Wrota). Substr. mész ; j
nen Tor. Substr. Kaik alt. :

alt. 1603 m. 1904. VII. 28. [R.]. |

1603 M. 1904. 28. VII. [R,].

Sphagn. acutifolium Ehrh.

Menguszfalvi völgy, a Poprádi Mengsdorfer-Tal, am Ufer des.
tó partján Substr. gránit; alt. Popper See’s. Substr. Gránit;
1513 m. 1908. VI. 28. alt. 1513 M. 1908. 28. VI.
var. viridis Warnst. :

Barlangliget környéke, a Lersch- In dér Gegend von Barlang-

villa melletti «Stufengraben»- liget, neben dér Villa Lersch
részen, bven és Substr.
c. frct. im Stufengraben, reichlich und
gránit; alt. 800 m. 1907. VII. c. Substr. Gránit alt. 800
frct.
31. — Menguszfalvi völgy, M. 1907. VII. 31. - lm Mengs-—
;

Poprádi tó mellett. Substr. grá- dorfer-Tal, beim Popper-See.

1513 m. 1908. VI. 28.
nit; alt. Substr. Gránit; alt. 1513 M.
Menguszfalvi völgy, a Nagy- 1908. Am
28. VI. —
Gr.
Hincó-tó mellett, keverve S. Hinzen-Seen, mit Sphagn. Gir-
Girgensohnii-ve 1. Substr. gneiss; gensohnii. Substr. Gneiss alt. ;

alt. 1900 m. 1908. VII. 24. 1900 M. 1908. 24. VII.

—— forma densissima Warnst. :

Kpataki tó felett a «Koethe- Ober dem Steinbachsee, neben

forrás»-nál nem messze a dér «Koethe-Quelle» nicht weit
Trichtersee-tl. Substr. gránit; vöm Trichtersee. Substr. Grá-
alt. ca 1900 m. 1907. VII. 24. nit alt. ca 1900 M. 1907. 24. VII.
;

Hazánkra új adat. N e u f ti r Ungarn.

 ;

236

var. pálleseens Warnst. 6 ) :

Bélái Mészhavasok, a Stierberg Belaér Kalkalpen, unter dem

csúcsa alatt. Substr. mész alt. Gipfel des Stierberges. Substr.
;

ca 1700 m. Loco unico. 1907. Kaik; alt. ca 1700 M. 1907.

VIII. 4. —
Bélái Mészhavasok, 4. MII. Belaér Kalkalpen, —
a Vaskapu-nál. Substr. mész; beim Eisernen Tor. Substr.
alt. 1003 m. 1907. VII. 4. - Kaik; alt. 1603 M. 1907. 4.
Késmárki Nagy-erd, Tátraháza MII. — lm Késmarker Gross-
és Lersch-villa közt. Substr. zen-Wald, zwischen Tátraháza
gránit; alt, 800 m. 1907. VII. und dér Villa-Lersch Substr.
18 — Barlangliget körjüké, Gránit alt. 800 M. 1907. 18. VII
;

a Lersch-villa mellett Szkupin- In dér Gegend von Barlangliget

nál. Substr. gránit; alt. 800 m. neben dér Villa Lersch bei
1908. VII. 11. —
Szepesbéla Szkupin. Substr. Gránit alt. 800 :

vidéke, Rokrwiesen tzeg te- M. 1908. 11. MI. —

In derGegend
lej»nél. Substr. turfa; alt. 653 von Szepesbéla, Rohrwiesen.
m. 1907. VII. 1. — Mengusz- Substr. humus turfosa alt. 653 :

falvi völgy, Poprádi tó partján. M. 1907. l.VII. —

lm Mengsdor-
Substr. gránit; alt. 1513. m. fer-Tal, am Ufer des Popper
1908. VI. 28. See’s. Substr. Gránit; alt. 1513
M. 1908. 28. VI.
rabra Brid.
var. :

Elüls Rézaknák völgye V or- =

Belaér Kalkalpen im Vorderen
dere Kupferscháehtental, a Fe- Kupferscháehtental. in dér Ge-
hér tavak környékén, a Trian- gend dér Weissen Seen, am
gel-See partján. Substr. gránit Ufer des Triangel See’s. Substr.
alt. 1614 m. 1907. VII. 8. —
Gránit; alt. 1614 M. 1907. 8.
Szepesbél amellett a Rohrwisen MI. In dér Gegend von
«Birkelchen» részén. Substr. Szepesbéla, Rohrwiesen, im
humus turfosa alt. 653 m. Birkelchen. Substr. humus tur-
1907. VII. 1. —;

Kpataki tó fos. alt. 653. M. 1907. 1. MI.

partján terjedelmes nagy gye- —
Am Ufer des Steinbacbsee’s
pekben. Substr. gránit: alt. 1752 in ausgedehnten Rasen. Substr.
m. 1908. VII. 13. Késmárki — Gránit; alt. 1752 M. 1908. 13.
Zöldtó völgye, a Mauksch-tó VII. Im Késmárkéi’ Grünensee-
közelében. Substr. gránit alt. Tal, in dér Xáhe des Mauksch-
;

1600 m. 1908.VIII.6. Mengusz- — See’s. Substr. Gránit alt. 1600 ;

falvi völgy a Poprádi tó part- M. 1908. 6. VIII. Im Mengs-

ján. Substr. gránit alt. 1515 m.
;
dorfer-Tal, am Ufer des Pop-
1908. VI. 28. per See’s. Substr. Gránit: alt.

1513 M. 1908. 28. VI.

var. versicolor Warnst. :

Kpataki tó partján.Substr. Am Ufer des Steinbachsee’s.

gránit; alt. 1741 m. 1907. VII. Substr. Gránit; alt. 1741 M.

6
)
Db. Degex szerint a M. -Tátra legmagasabbra terjed Sphagnuma [Péterfi
in M. B. L. V. (1906.) p. 265],
 : : ;;

237

24. —Barlangliget környéke, 24. VII. —

In dér Gegend
Lersch-villa mellett Szkupin- von Barlangliget, neben dér
nál, bven és c. frct. Substr. Villa Lersch, bei Szkupin, reich-
gránit; alt. 800 m. 1908. VII. lich und c. frct. Substr. Gránit
11. —Menguszfalvi völgy, a alt. 800 M. 1908. 11. VII.
Poprádi tó mellett. Substr. lm Mengsdorfer-Tal beim Pop-
gránit; alt. 1513. m. 1907. VI. per See. Substr. Gránit; alt.

28. — Menguszfalvi völgy, a 1513 M. 1907. 28. VI. — und

Nagy-Hincó-tó környékén. beim Grossen Hinzen Seen.
Substr. gneiss alt. ca 2000 m. Substr. Gneiss ca 2000 M.
alt.
;

1908. VII. 24. Késmárki Zöld- 1908. 24. VII.

;

— lm Késmár-
tó-völgye, a Mauksch-tó köze- kéi’ Grünensee-Tal, in dér Nahe
lében. Substr. gránit; alt. ca des Mauksch See’s Substr.
1600 m. 1908. VIII. 6. Gránit; alt. 1600 M.1908. 6. VIII.
—— d'ensa Warnst.
forma á :

Késmárki Zöldtó völgye, a Ve- lm Késmárker-Griinensee-Tal,

res-tó partján. Substr. gránit; am UferdesRothen See’s.Substr.
alt. 1813 m. 1907. VIII. 11. Gránit; alt. 1813 M. 1907. 11. VIII.
Hazánkra új adat. fiir Neu
n g a r n. U
G
var. congesta Grav. * pallens
Bélái Mészhavasok, a Vaskapu- Belaér Ivalkalpen beim Eisernen
nál Substr. mész alt 1603 m. Tor. Substr. Kaik; alt. 1603 M.
1904. VIII. 18.. [R.j
;

—
Kistar- 1904. 18. VIII. [R.j lm —
pataki völgy, Öttó. Substr. grá- Klemen Kohlbachtal bei den
nit; alt. 2011 m. 1905. VIII. Fiinf. Seen. Substr. Gránit alt. ;

10. [R] 2011 M. 1905. 10. VIII. [R.j

- * rosea :
Késmárki Zöldtó völgye, a Ve- lm Késmarker-Griinensee-Tal,
res-tó partján. Substr. gránit; am Ufer des Rothen-See’s.
alt. 1813 m. 1906. VII. 11. [R.j Substr. Gránit; alt. 1813 M.
— Pelkai völgy, «Kreuzhübel» 1906. 11. VII. [R.j lm Felker- —
Substr. gránit; alt. ca 1300 m.
‘
Tal am «Kreuzhiibel». Substr.
1904. VIII. 11. [R.j Gránit; alt. ca 1300 M. 1904.
11. VIII. [R.]
var. la Rl. * rosea :
pusüla
Felkai völgy, a«Kreuzhübel»-en. lm Felker Tál, am «Kreuz-
Substr. gránit; alt. ca 1300 m. hiibeb). Substr. Gránit; alt. ca
1904. VIII. 11. [R.j 1300 M. 1904. 11. VIII. [R.j
—— * flavescens
fi
Kistarpataki völgy, Öttó. Substr. lm Ivleinen Kohlbachtal bei
gránit; alt, 2011 m. 1905. VIII. den Fiinf Seen. Substr. Gránit
11. [R.j — A Kpataki tó part- alt. 2011 M. 1905. 11. VIII.
ján. Substr. gránit; alt. 1752 [R.j — Am Ufer des Stein-
m. 1906. VII. 27. [R] bachsee’s. Substr. Gránit; alt.
A var. p u s a i 1 1 ha- 1752 M. 1906. 27 VII. [R.]
zánkra új adat. Die var. pusilla neu
für Ungarn.
 , u : s

238

Sphagn. patulum (Schpr.) Roll

var. fiagéllaris R * pallens
Barlangliget mellett a cseppk- Beim Eingange dér Tropfstein-
barlang bejáratánál. Substr. höhle neben Barlangliget. Substr.
mész; alt. 883 m. 1904. VII. Kaik; alt. 883 M. 1904. 11.
1* [R] VIII. [R.]
Hazánk Flórájára új Neu fíir Ungarn.
adat.

Az e dolgozatban szerepl Von jeden dér hier erwahn-

tzegmohákból példákat helyez- ten Sphagna sandte ich Beleg-
tem el a Magyar Nemzeti exemplare für das Herbar des
Múzeum (Budapest) növény- Ungarischen National
tári osztálya gyjteményébe. Muse m in Budapest.

Uj Achillea-fajvegyülék Délmagyarországból.
Ein neuer Achillea-Bastard aus Südungarn.
8ej inaiin Vilmos, Budapest.
Von
(Egy szövegközti ábrával. — Mit einor Figur im Texte.)

1907. június h
19-én az Orsóvá mellett lev Allion-hegyen
botanizálva, a Duna felé es lejtkön, az ott tömegesen elforduló
Achillea crithmifolia W. K. és A. coarctata Poir ( compacta W.)
között egy különös, czitromsárga virágú Achillea hívta fel figyel-
memet. Már els pillanatra az említett fajok végvidékét gyaní-
tottam benne: beható vizsgálatok e feltevésemet megersítették.
A feltn czitromsárga virágszíntl eltekintve, felületes meg-
tekintésnél a növény inkább az Achillea crithmifol iá-ra hasonlít,
melyre leveleinek alakja is emlékeztet. Az egész növény azonban
inkább szürkészöld, mert a crithmifoliá - nál jóval szrösebb. Virág-
zata tömörebb, fészkei összébbszorultak, a fészkek nvelecskéi csak-
nem olyan vastagok mint a coardata-é i s srn
szrösek. Sugárzó
virágjainak szirmai, mint már említém, czitromságra színek és
így szín tekintetében ép a halvány szalmasárga A. crithmifolia és
a tojássárga szín A. coarctata virágok között állnak. Fészekpik-
kelyei ersen szrösek és alakjukban is a coarctata felé hajlanak,
ami a mellékelt rajzon jól látható. Hímpora teljesen sterilis.
Az Achillea crithmifolia és az A. coarctata között ezideig
fajvegyüléket nem ismertünk, azért a leírt növényt, mint új hyb-
ridumot, nagyrabecsült mesterem Degen Árpád dr. egyet. m. tanár
úr tiszteletére Achillea Degenii n. sp. hybr. m. néven vezetem be
a botanikába.
Az Achillea- k MillefoHum - sectiójában a keresztezdés ritkább,
mint a Ptarmica- sectióban. A leírt növényhez közelálló hybridum
 239

mindazonáltal Haussknecht gyjtötte Görögországban

ismeretes.
«in herbidis inter Kalabaka et TschungerD és Achillea tymphaea
néven írta le. (Mitteil. d. Tr. Bot. Vereins. Neue Folge. 1895.
Heft VII. p. 28.) E növény egyik szülje szintén az Achillea
:

coarctata, a másik azonban az Achillea odorata var. virescens, mely

a Középtenger vidékein a mi crithmifoliá- nkat helyettesíti.
Bornmüller J. úr szívességébl alkalmam volt látni az
Achillea tympthaea Hsskn. eredeti példáját. (Achillea coarctataX
virescens =
A. compacta X odorata v. virescens. Pindus Tymphaeus,
pr. Kalabaka, 1885. jul. lég. Haussknecht.) Az A. DegeniiAöl tel-
jesen eltér és az A. virescens- hez áll közel, melytl azonban
kénsárga virágai, nagyobb virágfejecskéi, szrösebb szára és levele,
valamint leveleinek finomabb sallangjai által különbözik.
Az új fajvegyülék latin diagnózisát lásd a német szöveg
végén.

a. Az Achillea crithmifoliá, b. A. Degenii, c. A. coarctata fészke és fészekpik-

kelye. — Köpfcheu und Anthodialschuppe a. von Achillea crithmifoliá, b. A.
Degenii und c. A. coarctata.

Am 19. Juni 1907. entdeckte ich, gelegentlich einer Excur-

sion an den Lehnen des Berges «Allion» bei Orsóvá a/d. Donau,
(Südungarn) zvvischen Achillea crithmifoliá W. K. und A. coarctata
Poir. ( compacta W.) eine eigentümliche, zitronengelb blühende
Achillea in welcher ich schon beim ersten Anblick den Bastard
,

dér beiden erwáhnten Arten vermutete. Eingehende Untersuchung

bekráftigte diese Vermutung.
Von dér auffallenden zitronengelben Blütenfarbe abgesehen
gleicht die Pflanze bei oberfláchlicher Betrachtung mehr dér
Achillea crithmifoliá von dér sie in dér Porai dér Blatter kaum
,

abweieht. Die ganze Pflanze ist jedoch mehr graugrtin, da sie

reicher behaart ist als crithmifoliá dér Blütenstand ist compacter,
;

die Köpfchen mehr genahert. die Ivöpfchenstiele sind fást so dick,

wie bei coarctata und sehr dicht behaart. Die Strahlblüten sind,
wie schon erwahnt zitronengelb und haltén somit die Bitté
zwischen dér blass strohgelben crithmifoliá und dér dottergelben
coarctata. Die Schuppen des Anthodiums sind stark behaart und
neigen auch in ihrer Form wie dies Fig. b. darstellt, zu coarctata.
Dér Pollen ist ganzlich steril.
240

Die Combination A. crithmifolia X coarctata wurde bisher

nieht beobachtet: ich benenne alsó die beschriebene Pflanze, als
neuen Bastard, zu Ehren meines hochgeschátzten Meisters, Herrn
Priv. Dozenten Dr. Árpád v. Degen als Achillea Degenii n. sp. hybr.
'

In dér Section Millefolium sebemen Bastarde seltener vor-

zukommen als in dér Seetion Ptarmica. Doch ist ein dér beschrie-
benen Pflanze nahestehender Bastard bekannt. Er wurde von
Haussknecht in Griechenland, «in berbidis inter Kalabaka et
Tscbungeri)) gesammelt und als Achillea tymphaea beschrieben.
(in Mitteil des Tr. Bot. Vereins. Neue Foíge. 1895. Heft. VII.
p. 28.) Einer dér Eltern dieses Bastardes ist gleichfalls A. coarctata,

dér andere ist A. odorata var. virescens, die in den Mittelmeer-

landern die Stelle unserer crithmifolia vertritt.
Durcb die Liebenswürdigkeit Herrn J. Bornmüller’s batte ich
Gelegenheit das Original-Exemplar von A. tymphaea Hsskn. zu
seben. (Achillea coarctata X
virescens =
A. compacta X odorata v.
virescens. Pindus Tymphaeus, pr. Kalabaka, 1885. jul. lég. Hauss-
kxecht.) Die Pflanze ist von .4. Degenii ganzlicb abweichend und
steht dér A. virescens sehr nabe, von dér sie sicb durch schwe-
felgelbe Blüten, grössere Köpfchen, mehr behaarten Stengel und
Blatt, sowie feiner gefiederte Blatter unterscheidet.
lm folgendem gebe icb die lateinische Diagnose des neuen
Bastardes.
Achillea e sectione Millefolium Koch Syn. Perennis. Multi-
caulis. Caulibus eubitalibus adpressiuscule-villosulis, valde foliosis,
striato-sulcatis. subsimplicibus. Foliis oblongo-lanceolatis,
caulinis
bipinnatisectis, racbide integra vei hine inde lacinula aucta seg-
:

mentis primariis ambitu lanceolatis in lacinias lineares binc inde

lacinula auctis, bssis, in rachidem decurrentibus, utrinque adpressi-
uscule-villosis ;
inflorescentia corymbosa sat coarctata, magna,
rarnis erecto villosulis capitulis turbinatis. anthodii squamis ovális
:

apice obtusis, erosulis, margine integris, apice et lateribus rnargi-

neque pilosis, dorso medio glabris, hic a basi usque ad médium
vei paullo ultra carinatis et juxta carinam viridi-bilineatis, caeterum
membranaceis, intus glabris; flosculis radiantibus in viv citrinis,
siccatis pallide-flavis, lamina apice tricrenata, flosculis mediis
sulphureis.
Ab A. crithmifolia W. K. difiért indumento densiore et
:

copiosore, racbide foliorum hinc inde lacinula aucta inflorescentia

;

magis compacta, magis vestita imprimis autem antbodiis squamis

angustioribus fere spathulatis, margine et apice sat dense pilosis,
florumque colore. Squamae A. crithmi fóliáé «subvillosae» (W. K.
Icones I. p. 68) latere apiceque pilis perpaucis basin versus paullo
crebrioribus obsitae.
Ab A. coarctata Poir foliorum forma, indumento parciore
florum colore, imprimis autem antbodiis squamis latioribus dorso
non omnino villis obtectis difiért.
 241

Habitat in Hungária austro-orientali, in declivibus meridio-

nalibus montis Allion ad Orsovam inter parentes ubi perraram inveni
a. d. XIII. Kalendas Julias a. 1907.

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über ungarische botan. Arbeiten.

Dr. Bernátsky Jen : A füst okozta károkról. (Über

Rauchscháden.)
Erdészeti Lapok XLVIII; 1909:197 — 200.
Szerz a figyelmet
felhívja Dér
Verf. weist darauf hin,
arra, hogy nemcsak a korom- dass Budapest und seiner
in
nak a növényekre való isme- Umgebung nicht nur dér auf-
retes mechanikai és chemiai fliegende Kuss das Gedeihen
hatása okozza a fenyknek dér Coniferen beeintráchtigt,
Budapesten és környékén való sondern dass hierbei auch
sanyarú vegetálását, hanem andere, insbesondere oekolo-
tekintetbe veendk itt egyéb, gische Factoren in Betracht
elssorban az oekologiai ténye- zu ziehen sind. Bei dér Er-
zk is. A fenyk korai levél- mittlung dér Ursachen des vor-
hullásának, rossz növekedésé- zeitigen Laubfalles, Zurück-
nek, beteges külsejének el- bleiben im Wachstume, krank-
idézésében fontos tényezként lichen Aussehens unserer Coni-
kell számításba venni az alföld- feren sind auch die ungünstigen
széli kiimát, st a talajviszo- klimatischen Verháltnisse des
nyokat is. Fenyinket gyakran Tieflandsrandes und die un-
pusztítja a gubacsdarázs (Cher- günstigen Bodenverháltnisse zu
mes) is és csak a fekete beriicksichtigen. Unsere Coni-
fenyt kíméli meg. feren werden auch sehr ott
vöm Chermes befallen, welcher
nur dieSclnvarzföhre verschont.

Dr. Magocsy-Dietz Sándor : A luezfeny eltorzult toboza.

(Die Krüppelzapfen dér Fichte.)
Erdészeti Lapok XLVIII, 1909 : 258 — 269.
Szerz ebben a közleményé- In diesem Artikel werden
ben hazánkból a Királyhegyrl die vöm Königsberge (Comit.
(Gömörmegye) s Máramaros Gömörj und aus dem Mára-
megyébl elkerült, de a kül- maroser Comitate herstammen-
földi irodalomból már régebben den und in dér auslándischen
több helyrl ismeretes vissza- Literatur von mehreren Orten
görbült pikkelv luczfeny- erwáhnten Fichtenzapfen be-
tobozokkal foglalkozik beha- sprochen, bei welchen die
tóan, melyekre már egy elbbi Zapfenschuppen zuriickgebogen
16
242

rövid czikkében is felhívta a sind, und welche dér Verf. in

figyelmet. einer früheren Mitteilung kurz
erwahnt hat.
Cramer jelenség okát a
a Cramer sieht die Ursache die-
fejldés részleges megakadásá- sel’ Erscheinung in einer teil-
ban látja, de Schrötek már nem weisen Henmiung dér Entwick-
tartotta kizártnak a bels örö- lung, doeh halt es sehon Schrö-
kölhet sem. Má-
dispositiót ter nicht für ausgeschlossen,
gocsy-Dietz els közlésében a dass er sich Iliét um eine
fagyra gyanakodott, mint olyan innere, vererbbare Disposition
tényezre, mely a visszaforduló handelt. Dér Verf. glaubte in
pikkelyek továbbfejldését épen seiner früheren Mitteilung eine
a visszafordulás folyamában Wirkung des Frostes anneh-
érte, míg Wille a torzult to- men zu müssen, welcher die
bozokat a termfa mutatiója- Zapfenscliuppen in ihrer weite-
ként hajlandó felfogni. ren Entwicklung hemmen kann.
Wille ist geneigt die Ersehei-
nung dér Krüppelzapfen als
Mutation aufzufassen.
Szerz kimeríten foglalko- Dér Verf. erörtert eingehend
zik a pikkelyek anatómiai viszo- die anatomischen Verhaltnisse
nyaival, mely a torzult tobo- dér Schuppen, welche bei Krüp-
zoknál eltérést mutat a nor- pelzapfen eine Abweiehung
mális szerkezettl. Nevezetesen zeigen. So sind die Wánde dér
a torzult toboz pikkelyének Sclerenchymzellen im unteren
alsó részében az alsó oldalon Teile dér Unterseite dér Schup-
a sclerenchymatikus sejtek pen nicht verdickt oder ist die
fala nem vastagodik meg vagy Verdickung eine viel gering
legalább is a falvastagodás sok- fügigere als bei normalen
kal jelentéktelenebb, mint a Schuppen. An dér Stelle, vvo
rendes tobozpikkelyeken. Hol dér untere Teil dér Schuppe
az alsó rész a felsbe átmegy, an den oberen grenzt, ént-
ott selerenchyma egyáltalában wiekelt sich überhaupt kein
nem alakúi meg vagy legfel- Sclerenchym, oder es ist in
jebb néhány sorban falvastago- wenigen Lagen vorhanden aber
dás nélkül. Ez az abnormális ohneZellwandverdickung. Diese
anatómiai, szerkezet magya- abnorme anatomische Structur
rázza meg a torzulást, mert a erklart dieVerkrüppelung; denn
fels oldalon ersebben kiala- das an dér Oberseite stiir-
kult hypoderma megakadá- ker entwickelte Hypoderm hiú-
lyozza a termpikkeíyeket a dért die Streckung dér Schup-
felfelé való kiegyenesedésben. pen nach oben. Es ist wahr-
Valószín, hogy ez a hypo- scheinlich, dass das Hypoderm
derma a megporzás után a schon nach dér Befruchtung
pikkelye kiegyenesítését létesít vor dem Eintreten des die
növekedés bekövetkezése eltt Streckung bewürkenden Waclis-
már kialakult s megtartotta tumes entwickelt ist und die
 243

a pikkelyt a megporzáskor el- Schuppen in dér Stellung fest-

Ennek vég-
foglalt helyzetében. halt, welche sie bei dér Be-
leges leigazolására azonban fruchtung eingenommen habén.
még fejld tobozok vizsgálata Zr endgiltigen Lösung dieser
is szükséges. Frage ist a bér noeh die Unter-
suchung von j un gén Zapfen nötig.
Szerz dolgozata végén véle- Nach Ansicht dér Verf. kön-
ményét abban foglalja össze, nen aussere Verhaltnisse diese
hogy a termpikkelyeknek ezt anatomischen Veranderungen
az anatómiai eltérését küls hervorbringen. doch halt er es
körülmények hozhatták létre, nicht für ausgesehlossen, dass
bár nem tartja lehetetlennek, eine vererbbareDisposition oder
hogy örökölt dispositióval vagy Mutation vorliegt. Das letztere
mutationalis jelenséggel állunk ist aber durch den Umstand,
szemben. Az utóbbiakat azon- dass Kriippelzapfen auf ein und
ban még kétségtelenül nem demselben Baume mehrere
bizonyítja az a tény, hogy ez Jahre hindurch beobachtet wer-
a jelenség ugyanazon a fán den, sind noch nicht unwider-
több éven át mutatkozott, mert leglich bewiesen, da diesel-
ugyanaz a küls ok több éven ben áusseren Factoren auch
át is hathatott. mehrere Jahre hindurch einwir-
ken konnten.
«Hogy ezt a bizonyítható Dér Umstand, dass wir den
küls nem ismerjük, még
okot nachweisbaren áusseren Factor
mindig nem jogosít fel arra, noch nicht kennen, berechrigt
hogy a még kevésbbé ismert uns nach Ansicht dér Verf.
és bizonyított öröklött dispositio noch nicht dazu, dass wir die
vagy mutatio létrejöttét fogad- noch weniger bekannte Dis-
jak el magyarázatul.® position oder Mutation als Er-
klárung dieser Erscheinung an-
nehmen. L
Dr. Zemplén Géza és Roth Gyula: Adatok az erdei fák nit-
rogénfelvételéhez. (Beitráge zr Xitrogenaufnahme dér Waldbáume.)
Erdészeti Lapok XLVIII, 1909:97 — 117.
Thomas Jamieson Válasz Dr. Kövessi Ferencz ((Észrevéte-
:

lei)) -re. (Bemerkungen Dr. Franz Kövessi s.)

Erdészeti Lapok. XLVIII, 1909:200 207.

Ebben a két czikkben a szer- Diese zwei Artikelü enthal-
zk polemikusán válaszolnak ten eine Polemik gégén die
Dr. Kövessinek lapunk ezidei Kritik Dr. Kövessy’s, iiber
évfolyamának 99 — 101. oldalán welche wir auf 1. 99 - 101
ismertetett ((Észrevételek . . .» dieser Zeitschrift berichtet
czímíi kritikájára. habén.

Dr. Kövessi Ferenc Á növények nitrogénfel vev' szervérl

:

szóló Jamieson-féle elmélet kísérleti kereszt-próbája. (Kritische

16 *
Untersuchung dér damieson schen Theorie über ein Stickstoff-
sammelndes Organ dér Pflanzen.) (U. o. 208 — 220).
Szerz ebben a közleményé- V erf. repliciert in diesem
ben a fentebbi czikkekkel pole- Ariikéi auf die obengenannten
mizálva. egyszersmind elzete- 2 Ariikéi und erstattet einen
sen ismerteti a JAMiEsoN-féle vorlaufigen Bericht über seine
elmélet kritikai megvizsgálá- Experi mente, welche den Zweck
sára vonatkozó kísérleteinek verfolgten, die JAMiEsoN’sche
fbb eredményeit. Jamieson és Theorie kritisch zu prüfen.
követi : Zemplén és Roth sze- Nach Jamieson und seinen An-
rint fehérje az állítólag nitro- hangern Zemplén und Roth, er-
gént felvev szervekben csak scheint Eiweiss in den angeb-
akkor jelenik meg, ha a sz- liche Stickstoff sammelnden
rök a levegvel érintkeznek. Organen nur dann, wenn diese
KövEssi-nek erre vonatkozó Trichomgebilde mit Luft in
kísérletei azonban határozottan Berührung Kommen. Die Unter-
azt mutatják, hogy úgy a sza- suchungen des Verf. beweisen
bad levegn, mint a nitrogén- aber entschieden, dass sich
tól teljesen mentesített s csak diese Trichome sowohl an in
oxygént tartalmazó üvegedény- freier Luft als auch an in stick-
ben tenyésztett növények ugyan- stoffreien (nur Sauerstoff ent-
olyan szrképleteket fejlesztet- haltenden) Médium cultivierten
tek, s ezek a szrök ugyanazokat Pflanzen entwickeln und dass
a fehérjereactiókat mutatták. beiderlei Trichome dieselben
E szerint KövEssi-nek ered- Eiweissreactioneu zeigen. Aus
ményei azt mutatják, hogy diesen Untersuchungen zieht
J AMiESON-nak és követinek a dér Verf. den Schluss. dass
nitrogéngyüjtö, illetve felvev die Theorie Jamieson’s und
szerekrl való elméletük téve- seiner Anhánger auf einem Irr-
désen alapszik. tume beruht. L.

A M. B. L. 1909. évf. 99. oldalán a Gingko nemzetségnév iiás-

módjára vonatkozó megjegyzésünkre vonatkozólag a következ
észrevételt kaptuk:

Dr. Zemplén Géza és Roth Gyula Adatok

: az erdei fák
nitrogénfelvételéhez.
A «Gingkyo» szót mi Dr. Mayr H. müncheni egyetemi tanár
helyesbítése alapján használjuk. Mayr az exotikus erdk egyik
legjobb ismerje 1) és több évet töltött Keletázsiában, ennek
alapján a chinai és japán nyelvbl vett nevek helyesírása és
kiejtése tekintetében irányadónak fogadható el. A «Fremdlándische
Wald u. Parkbáume» czím munkában Mayr 2 ) több már meg-
szokott írás és kiejtésmód helytelenségére mutat rá. Így a «Gingko»
a chinai «Gingkyo» szónak helytelen elferdítése (288. 1.) vagy pl.

») 1. p. Mayr: «Monograpliie dér Abietinen des Japanisehen Reiches».

«Die Waldungen von Nordamerika.» (Rieger. München.) stb.
2
) Berlin. 1906. Paul Parey.
 : :

245

az «Aucuba» Helyesen «Aokiba» (japánul =

kék-zöld levél (304. 1.).
Ugyancsak Mayr figyelmeztetett minket arra, hogy helytelen pl.
a Tsuga szónak szokásos «Csúga» kiejtése, a helyes kiejtés «cúga».
Dr. Zemplén Géza és Rotu Gyula.

Válasz. A nemzetközi botan. congressus által a « Régies

internat. pour la Nomenclature botanique» 57. fejezetében meg-
állapított szabálylyal szemben, mely a növénynevek eredeti írás-
módját írja el s csak akkor engedi meg a correcturát, ha sajtó-
hiba vagy orthographikus tévedés van benne (magától értetdik,
hogy latin s nem chinai orthographiáról lehet csak szó), Mayr úr
véleménye tehát nem tekinthet mérvadónak.
A nemzetk. nmének szabályzathoz csatolt «recommandations»
(Rec. XXX.) még külön is ajánlják, hogy tartózkodjunk ortho
graphikus korrektúráktól.
Ami már most a Gingko név írásmódját illeti, ennek a név-
nek prioritása szempontjából számba jöv els forrása Linné Mant.
Plánt, altéra 1771:313 oldala, ahol Gingko és nem «Gingkyo» áll.

(Szerk.)
Moesz G. Az egres ameri- Moesz
G. Dér amerika
:

kai lisztharmatja hazánk- nische StacheJbeermehltau

bán. in Ungarn.
Növényt. Közi. VII. p. 219 — 225, Beiblatt 38 — 39, 1 szöveg
képpel (Mit 1 Textfiguf).
Szerz a Sphaerotheca mors- Verf. entdeckte Sphaerotheca
uvae (Schw.) Berk.-í Rétyen mors-uvae (Schw.) Berk. bei
(Háromszék m.) találta egy eg- Réty im Comitate Háromszék
resbokoresoporton. hol a beteg- (Siebenbíirgen),wo sich diese
ség csakhamar elterjedt; ez Ivrankheit rach verbreitet hat.
az elfordulás az ötödik adat Diese Angabe ist nunmehr die
hazánkra nézve. Szerz saját fünfte fül* das Vorkommen in
vizsgálatai alapján behatóan Ungarn. Dér Pilz wird genau
ismerteti a gombafajt s ered- beschrieben, seine Eigenschaf-
ményei némileg eltérk a Sal- ten weichen von den Angaben
mon és Hennings adataitól. Salmon’s u. Hennings’ etwa ab.
(Méretek (Dimensionen
Perithecium keresztm. 70— 100 a, ascus 80 100 X 50— 73 — a, spórák
—
20— 33 X 1 1 .18 [a, conidium 20 — 30 X 13— 17 g.)
Vázolja ezután a gomba el- Sodann schi ldert dér Verf-
terjedését Európában s egy- die Verbr. dieses Pilzes in
szersmind annak a nézetének Európa und gibt seiner Ueber-
ad kifejezést, hogy —
jóllehet zeugung Ausdruck, dass er
az alaki viszonyok egyezk — trotz Uebereinstimmung dér
mégis elválasztandó a S. Eupli- morpholog. Verháltnisse von —
horhiae (Cast.) S almon fajtól, S. Éuphorhiae. mit welcher er
mellyel egyesítették. vereinigt wurde, zu unterschei-
den sein wird. L.
246

Doby G. : A sóskasavas sók G. Doby über die Rolle

:

szerepe a csírázásnál. dér oxalsauren Salze bei dér

Keimung.
Ugyanott (Ebenda) p. 225 — 228, Beibl. 39—30. Lásd (vgl.)
M. B. L. 1908 p. 309.
Wéber D. : Adatok nehány D. Wéber. Beitráge zr
:

növénycsalád termésének és -Anatomie dér Samen und

magjának anatómiájához. Früchte einiger wichtiger
Pflanzenfamilien.
Ugyanott (Ebenda) p. 228- -233, Beibl. 40—42. Lásd (vgl.)
M. B. L. 1908 p. 268 et 305.
Rapaics R Elzöldült csil-
: R. Rapaics: Phyllodie dér
lagfürtvirág. Lupinenblüte.
Ugyanott (Ebenda) p. 233, bl. 42.
Simonkai L. : Hazánk és Simonkai L. Synopsis spe-
:

az Adria északkeleti mellé- cierum generis «Ribes», in

keinek shonos valamint Hungária inque ditione Ad-
honosított «Ribes»-fajai és riáé septentrionali-orientalis
azok faj változatai. — spontanearum cultarum-
que.
Botanikai Közlemények VII. 1909, p. 2 — 26, Beibl 2-3, 5
szövegközti képpel (mit 5 Textfiguren).
A következ lajokat tárgyalja: —
Behandelt folgende Arten:
I. Diclinia: 1. Ribes diacantha Pallas (Cult.). 2. R. orientale
De.'F. (Cult.) 3. R. alpinum L., mit f. Scopolii (Hlaun.) Simk. [Süd-
Karpathen]. 3 b. R. Senneni (Pau) Simk. (Cult.). 3/c. R. pallidi-
gemmum Simk [7?. Fleischmanni Bohb. non Rb. Dinarische Alpen].
II. Monoclinia 4. R. multiflorum Kit. [Süd-Kroatien]. 5. R.
:

urceolatum Tausch (petraeum X

multiflorum) [Cult.]. 6. R. petraeum
Wui.f. 6/b. R. Biebersteinn Béri. (Cult.). 7. R. Kitaibelii Dörfl.
(rubrumX petraeum) [In Ungarn wild bisher nicht beobachtet.].
8. R. holosericeum Dietr. et Ottó (Cult.). 9. R. rubrum L. (Cult.).
9/b. R. Houghtonianum Jaxcz. (Cilit.). 9/c. R. hortense Hedl. (Cult.).
10. R. aureum Purch. (Cult). 11. R. Gordonianum Lemairf.
(aureum X sanguineum). [Cult.]. 12a. R. glutinosum Benth. (Cult.).
\=R. sanguineum Húrt. non Pursh]. 12/h. R. albidum Paxt.
iCult.). 12/c. R. megalanthos Simk. (Cult.). 13. R. Carriérei Schkeid.
(Cult.). 14. R
Spathianum Koehne (Cult.). 15. R. cereum Dougl.
(Cilit.). 16. R. mogollonicum Greene (Cult.). 17. R. floridum
L. Hérit. (Cult.). 17/b. R. Schmidtianum Tausch (Cult.). 18. R. pro-
cumbens Páll. (Cult). 19. Ribes nigrum L. mit f. griseum Simk.,
f. aconitifolium Kirch., f. apiifolium Kirch. (In Ungarn nur ver-
wildert.) 20. Culverwellii Macfarl. (Cult.). 21. R. niveurn Lindl.
(Cult.). 22. R. divaricatum Dougl. (Cult.). 2S. R. oxyacantlioides L.
(Cult.). 24. R. Grossularia L. a) R. reclinatum L., S) R. uvacrispa
:

L., y) R. Grossularia L. sensu strictiss., ^) R. hybridum Bess.,

z) R. glanduloso- setosum Koch, ;) R. hunyadense Simk. (Süd-Kar-
 :

247

pathen, Balkan). Das grieehische R. Grossularia wird von dem

echten mitteleuropáischen Linnó’s mit einer kurzen Diagnose unter-
sckieden und mit den Namen R. graecum Simk. belegt. 25. R.
pseudocynosbati Simk. (cynosbati grossularia f.). [Gartenhybrid). X
26. R. cynosbati L. (Cilit.). 28. R. stenocarpum Maxim. (Cult.).
Icones R. Scopolii R. pallidigemmum R. multiflorum.
: ,
L. ,

Tuzson A
Potentilla ru-
J. : J. Tuzson Systematische
:

pestris rendszertani tagoló- Gliederung und Verbreitung

dása és elterjedése. dér Potentilla rupestris.
Ugyanott p. 207 — 218, Beibl. p. 34—38, 2 szövegközti képpel
(Mit 2 Textfiguren.)
Szerz a faj felfogására és Nach einer Einleitung, in
annak tagolódására vonatkozó welcher dér Verf. seine Ansieh-
bevezetés után foglalkozik a ten über den Artbegriff dar-
Potentilla rupestris európai*) s legt,behandelt er die europaei-
nyugatázsiai alakjaival. Mint- schen*) u. westasiatischen For-
hogy felosztása eltér az annak men dér P. rupestris. Da die
idején eladottól (1. M. B. L. nunmehr veröt'fentlichte Grup-
19Ü8. 269. o.) a következkben pierung dér Formen von dér
ismertetjük s. Z. vorgetragenen (vgl. U. B.

Bl. 1908, p. 269) abweiekt, re-

producieren wir sie hier:
Potentilla rupestris L.
var. 1. gracilis (Friv.) Asch. et Grábn.
var. 2. et
villosa (Léc. Laji.) Tuzson.
f. 1. suecica Tuzs.
f. 2. pyrenaica Tuzs.
var. 3. Benitzkyi (Friv.) Tuzs.
’subv. 1 grandikor a (Heuff.) Tuzs.
.

f. 1 . banatica (Th. Wolf.) Tuzs.

f. 2. rumelica Tuzs.
3. asperula Tuzs.
f.

subv. mollis (Paní.) Tuzs.

var. 4. strigosa Th. Wolf.
var. 5. orientalis (Kell. et Siegfr.) Tuzs.
var. 6. minor (Boiss.) Tuzs.
f. 1 Boissieri Tuzs.
.

f. 2. pygmaea (Duby) Tuzs. L.

Moesz Gusztáv. : Magyar- G. Moesz Die Cordyceps-

:

ország Cordyceps-ei. 1. táb- Arten Ungarns. Mit 1 Tafel.

lával. —
u. ott p 83—91. Ebenda p. 83-91.
Értékes kritikai feldolgozása Eine vertvolle kritische Be-
a hazánkban elforduló Cordy- arbeitung dér in dér Ungarn

*) (Mit Ausnahme von) A var. Halácsyana (Degen) Th. W. s (und) a

f. idaea Th. W. kivételével, melyek ismeretlenek a szerz eltt.
 ;

248

ceps gombafajoknak szerz ki- ;

vorkommenden Gordiceps-kr-
mutatja, hogy nálunk a követ- ten dér Verfasser weist nach,
;

kez fajok találhatók: 1. C. dass in Ungarn folgende Arten

militaris (L.) Link, 2 C. ophi- vorkommen 1 C. militaris (L.)
: .

oglossmdes (Ehrh.) Link, 3. C. Link, 2.C. ophioglossio'ides{ Ehrh.)

capitata (Holmsk.) Link, 4. C. Link., 3. C. capitata (Holmsk.)
entomorrhiza (Dicks.) Fkies, 5. Link., 4. C. entomorrhiza (Dicks.)
C. clavulata (Schweinitz) Ellis Fries, 5. C. clavulata (Schweinitz)
et Everh., — amelyek közi a : Ellis et Everh. Von diesen
2, 3. földalatti gombákon, az: leben 2 auf unterirdischen
,
3.

1., 4. és 5. Ízeltlábúak bulláin Schwiimmen, 1., 4. und 5. auf

él. A C. (Ma-
entomorrhiza verwesten Arthropoden. C. ento-
gas-Tátra, Késsél blösse
lég. morrhiza (Hohe-Tátra, Nessel-
Moesz) és a G. clavulata (Bars- grat lég. Moesz) und C. clavu-
megye, Fenykosztolány köze- lata (Comit. Bars, in dér Ge-
lében lég. Moesz ; Szabadka m. gend von Fenykosztolány lég.
gyjt, Kiss F.) hazánk Fló- Moesz bei Szabadka lég. F.
—
;

rájára új adat. Szerz Kiss) sind für die Flóra

azonkívül kimutatja, hogy Hazs- von Ungarn ne u. Ausser-
linszky « C. alutacea»-]sk a Po- dem weist dér Verfasser nach,
docrea- nemzetségbe való, G. das Hazslinszky’s « C. alutacea »
Sphingum-a, pedig törlend, in die Gattung Podocrea gehört
mert ez nem más, mint egy Hazslinszky’s « G. Sphingum*
Ore/ifs-pollinarium egyes szer-;
aber z u streichen i s t, weil
zk (Hazslinszky, Báumler etc.) dieses eine Pollinarium einer
« Isaria farinosa»-i részben = Orchidee ist. Die « Isaria fari-
Botrytis Bassiana részben B.
,
nosa-,> einiger Verfasser (Hazs-
tenella-mik bizonyúltak. Jaap linszky, Báumi.er etc.) gehört
(< Isaria laceniicola »-ja G. cla- = teils zu Botrytis Bassiana, teils
vulata conidi uniós alakja. zu B. tenella. « Isaria lecanii-
colai> Jaap’s ist == C. clavulata
mit C o n i d i e n.
A különben is fontos és nagy Die ausserordentlieh wichtige,
körültekintéssel írott értekezés gewissenhaft ausgearbeitete Ab-
értékét nagyban emeli a hozzá- handlung zieren 20 Abbildungen
tartozó tábla 20 igen szép rajza. auf einer Tafel. Gy ..

Hollendonner F. Az Alys- : F. Hollendonner Über die :

sum Arduini szárának ana- Anatomie des Stengels von

tómiájáról. Alyssum Arduini.
Ugyanott (Ebenda) p. 26 — 40 Beibl. p. 3—6, 9 szövegközti
képpel (Mit 9 Textfiguren.)
Szerz beható anatómiai vizs- Verf. hat das am Blocks-
gálat tárgyává vetette a gel- berge bei Budapest wachsende
lérthegyi *4. Arduinit és czél- A. Arduini einer eigeheiiden
jául tzte ki elssorban a anat. Untersuchung unterzogen,
Dennert - féle xylem- és prosen- in erster Linie, um auf dem
chyma-gyrk értékét morpho- Wege morphol., entwicklungs-
 249

fejldéstani és mikroké-
logiai, u. mikrochem. Unter-
geschichtl.
miai vizsgálatokkal felderíteni. suchungen den Wert dér Den-
Munkájának feredménye an- NERTsehen Xylem- u. Prosen-
nak a megállapítása, hogy a chym-Ringe zu prüfen. Die
virágos szár alsó részében Hauptergebnisse sind, dass am
megvan ugyan Turritis
a blühenden Stengel im unteren
fels részében pedig a Coch- Teile tatsáchlich dér Turritis-
learia- typus, de a kett között im oberen Teile aber dér Coch-
fokozatos átmenetet találunk, learia - Typus anzutreffen ist,

s ez okból nem lehet szó a dass aber zwischen beiden

DENNERT-féle u. metamor-
n. graduelle Uebergánge zu finden
phosis-stadiumokról. Az idsebb sind, dass alsó von einem sog.
(ével) szárban csak a Turritis- Metamorphosenstadium Dex-
typus van meg, úgyhogy sem, nert’s keine Rede sein kaim.
a virágos, sem az ével szár An álteren Stengeln ist nnr
nem sorozható Dennert Alys- dér Turritis - Typus zu finden,
swm-typusa alá. so dass weder dér blühende,
noch dér áltere Stengel dem
Dennert' schen Aiysmm-Typus
ents])richt.
Megjegyezzük, hogy a Vríba Wir bemerken hierzu, dass
vizsgálta A. saxatile (auct.), a das vonVrba untersuchte und
melyre a szerz hivatkozik s vöm Verf. citierte A. saxatile
a szerz A. Arduini - je egy és (auctor.) und A. Arduini Fritsch
ugyanazon növény. ein und dieselbe Art ist. L.

Tkés Lajos: Levélkulcs a fák és cserjék 335 fajának

megismeréséhez. (Schlüssel zun Bestimmen von Bláttern von 335
1

Báumen und Stráuchern.)

Nagy-Kanizsa 1908, 8°, 7 2 p. és Délmagvarországi Ter-
mészettudományi Közlöny 1908, p. 137—225.
A kezd fokon eléggé hasz- Kin brauchbares Biichlein für
nálható kis munka, melynek Anfánger, bei dessenVerfassung
összeállításakor szerz tekin- dér Autor auch die einheimi-
tettel voltegyes hazai irodalmi schen liter. Quellén beriick-
forrásokra is. Sajnos, hogy sichtigt hat. Die Auswahl dér
kell kritikával nem készülvén, einzelnen Arten ist leider nicht
több ritkának épen nem mond- mit gehöriger Ivritik erfolgt, so-
ható hazai faj hiányzik belle, dass einige gerade nicht seltene
jóllehet a kulcsban egyes olyan Arten vermisst werden, wáh-
fajokat is találunk, melyek még rend wieder andere aufgenom-
kultiválva is alig fordulnak el men sind, welche bei uns auch
nálunk. in Culturen selten zu finden
sind.

Dr. Zelenyák János A gyógynövények hatása és hasz-

:

nálata. (Wirkung u. Gebrauch dér Arzneipflanzen.)

Budapest 1908, 8' 256 —J— LII. p, XL. tab.
J
,
 :

Szerz fenti czíra alatt a Ein «Werk» welches weit

régi XVI. századbeli «Krauter- unter dem Niveau dér «Krau-
bueh-'-ok színvonalát meg sem terbucher# des 16. Jahrhun-
közelít munkát melynyújt, dertes steht und welches nebst
temérdek botanikai hibái mel- einer Unmenge von botanischen
lett az elszóban foglaltak el- Irrtümern dér Kurpfuscherei
lenére is egyenesen a kuruzs- geradezu Vorschub leistet. We-
lást propagálja
mint ilyen,
s gen einige gefahrlichen Re-
a benne közzétett veszélyes zepte ist sein Erscheinen auch
receptek folytán közegészség- in sanitátspolizeilicher Be-
ügyi szempontból is kifogásol- ziehung zu beanstanden.
ható.

Dr. Augustin Béla es Dr. Lengyel Géza Vezérfonal :

pharmakobotanikai gyakorlatokhoz (Leitfaden zu pharmako-

botanischen UebungenO A budapesti gvógyszerész-gvakornoki iskola
hallgatói részére.
Németbogsán 1908,8°, 100
A
drogok praeparálására s Behandelt das Praepariren
a növények gyjtésére és szárí- dér Droguen, Sammeln, Trock-
tására vonatkozó utasítások nen dér Pfianzen und die um
után a Budapest környékén el- Budapest vorkommenden in
forduló gyógyszerészeti szem- pharmakologischer Beziehung
pontból fontos növényeket tár- wichtigen Pfianzen in syste-
gyalja systematikus sorrendben. matiseher Reihenfolge. L.

Dr. Hollós László Új gombák Kecskemét vidékérl. VI.

:

(Fungi növi regionis Kecskemétiensis VI.)

Annales historico-natur. musei nat. Hung. vol. VII. 1909 p.
50—58.
Újonnan leírt fajok: Neu beschrieben
Sphaerélla silenicola (in caulibus siccis Sil. Otitis), Leptos-
phaeria Muscari (in caul. sicc. Musc. comosi), Lépt. thcdictricola
(in Thai. collini), Gnomonia Geranii (in caul. sicc. Ger.
caul. sicc.
sanguinei), Phyllosticta Pteleae (in föl. vivis Pt. trifoliatae), Phoma
Bidentis (in caul. sicc. B. tripartiti), Phoma Scorzonerae (in caul.
sicc. Scorz.. purpureae), Ascochyta Abutilonis (in föl. vivis Ab.
Avicennae), A. Periplocae (in. föl. languidis P. graecae). Diplodina
Mahoniae (in ramulis siccis M. Aquifolii Septoria Periplocae (in ),

föl. languid. Peripl. Graecae), Ehabdospora Dauci (in caulibus siccis

D. Carotae), Eh. Geranii (in caul. sicc. Ger. sanguinei), Ph. Scor-
zonerae (in caul. sicc Scorz. purp.), Eh. Symphyti (in caul. sicc.
S. officin.), Coniothyrium Phytolaccae (in caul. siccis decorticatis
Phyt. decandrae), Diplodiella Silenes (in caul. siccis decorticatis
S. Hendersonia sarmentorum f. Mahoniae (in ram. siccis
Otitis),
Mah. Aquifol.), Hendersonia pulchella (in caul. siccis Prunellae
albae), Var. Scorzonerae (in caul. sicc. Scorz. purp.), Camarosporium
Artemisiae (in caul. sicc. Artem. scopariae), Didymaria Epilobii (in
 251

föl. sivis et languidis Ep. hírsuti), Ramidana Cennthes (in föl.

vív. Cer. minoris), Fámul. Peucedani (in föl. vivis Peuc. arenarii).

D. Hirc: íz proljetue flóré topuskoga i njegove okoline.

«Glasnik hrv. prirod. drustva» XX. 1908.
Topusko környékének tavaszi Behandelt die Friihjahrs flóra
flórájával foglalkozik. dér Umgebung von Topusko.
Mágocsy-Dietz S. Hazslinszky Frigyes hagyatékából.
:

I.Adatok Horvátország és Fiume zuzmó és moha flórájához. Aus

dem Xachlasse F. Hazslinszky’s I. Beitráge zr Flechten- und
Moosflora von Kroatien und Fiume.
Növi. Közi. VII. 1908. p. 201—7; Beiblatt p. (33) — (34).
Szerz néhány szakember Wunsch einiger
Verf. hat auf
kívánságára Hazslinszky kéz- Fachgenossen aus dem hand-
iratahagyatékából a czímben schriftlichen Xachlasse Friedr.
megjelölt értekezést teszi közzé. Hazslinszky’s den oben beti-
Azonban csupa olyan adatokat telten Beitrag veröffentliclit.
publikál, melyeket már Hazs- Es sind das aber alles nur
linszky maga tett közzé részint Angaben, welche schon Hazs-
a helynek pontos megjelölésé- linszky selbst in seinen Wer-
vel, részint mint általánosan ken veröffentlicht hat. D.
elterjedteket külön lelhely
megemlítés nélkül.
Dr. Richter Aladár Jelen- : Dr Aladár Richter: Bericht
tés a Növénytárról. Az Er- über die botanische Abtei-
délyi Muzeum- Egyesület év- lung des siebenbürg. Museal
könyve, p. 61 —
75., Budapest Vereines. p. 61 — 75.
1909.
A növénytárnak különösen Es wurde hauptsáchlich die
Botanikus Muzeum-a gyara- Schausammlung bemerkenswert
podott számottevleg és pedig vermehrt und zwar mit 30 St.,
30 db növénycsoportbeli keretes eingerahmten Pflanzen gruppén,
képpel —
amelyek a londoni welche in London in dér
magyar kiállításon is szerepel- Ungarischen Ausstellung aus-
tek volt —
különböz vidékrl gestellt waren —
ferner mit
ered száraz- és formalinos aus verschiedenen Gegenden
készítménnyel, fatörzsekkel s stammenden trockenen- u. For-
egyéb értékes (komlótoboz-, kö- mol-Praeparaten, Baumstám-
vület-, mag-, üveges keretbe men, mit einer wertvollen Reihe
foglalt növénykép —
etc.) soro- von Humulus-Früchten, Petre-
zattal. — A tár kryptogamius facten, Samen, Photographien
gyjteményének szaporodása: etc. Das Kryptogamenherbar
200 alga, 320 gomba, 300 zuz- wurde um 200 Algen, 320 Pil-
mó, 500 moha, összesen 1320 zen, 300 Flechten, 500 Moosen,
példa ;
a herb. phanerogamicum zusammen 1320 Exempl., das
gyarapodása 920 genus 8413= Phanerogamenherbar um 8413
lap. Örvendetes, hogy, a na- Nummern vermehrt.
gyobbára beépített és eredeti Sehr erfreulich ist, dass statt
czéljától, egyéb körülmények des altén botanischen Gartens,
befolyásoló — de méltánylandó welcher in dem jetzt schon
— hatására megfosztott Mu- grösstenteils verbauten und sei-
seum-kertben tengd botanikus nem ursprünglichen Zwecke ent-
kert helyett eg3r új botanikus kert zogenen Museum-Garten liegt,
megalapítására 200,000 korona ein neuer gegründet wird, zu
költségrészletet irányzott el az welchem Zweck im Budget
1909. évi áll. költségvetés. 200,000 Kr. veranschlagt sind.
A tár gyjteménye gyarapí- Die Angestellten machten 76
tása czéljából 76 gyüjt-kirán- Excursionen. Gy-
dúlást tett.

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über auslandische botan. Arbeiten.
F. Pax
Grundzüge dér Pílanzenverbreitung in dér Karpa-
:

then Bánd. Die Vegetation dér Erde X. 8°, 322 -f- VIII, mit
II.

28 Textfiguren und 1 Karte. Leipzig, V. Engelmann, 1908.

Pax munkája az utóbbi évek Unter den in den letzten Jah-
hazánkra vonatkozó botanikai ren über die Flóra unseres Lan-
irodalmának nemcsak a küls des erschienenen Werken ist
terjedelmére, hanem bels ér- das im Titel genannte nicht nur
tékére nézve is a legjelentsebb dem Umfange sondern
nach,
terméke. Szerz a Kárpátok auch inhaltlich das bedeu-
flórájára vonatkozó munkákat, tendste. Verf. hat es verstanden
feljegyzéseket és számtalan die in vielen Werken, Aufsii-
helyen széjjelszórt egyes ada- tzen und Berichten zerstreuten
tokat mintaszer módon átte- auf die Karpathenflora be-
kinthet egészben egyesítette ziiglichen zahllosen Einzelbe-
s ezt a munkának fontosságban obachtungen in mustergiltiger
jelents részét képez egyéni Weise zu einem übersichtlichen
észleleteivel kiegészítve, egy Ganzén zu vereinigen und mit
minden izében modern növény- den das eigentliche Geriist des
földrajzi munkában összeolvasz- Werkes bildenden Eigenbe-
totta. obachtungen vereint zu einem
modernen pflanzengeographi-
schen Werk auszubauen.
Szerznek számos utazásai Die vöm Verf. wáhrend vie-
alkalmával a helyszínén tett ler Reisen an rt und Stelle
tanulmányai, mely nélkül soha- vorgenommenen Studien, ohne
sem sikerült volna neki az iro- welche es ihm nie und nimmer
dalomban szétszórt tiszta búzát gelungen wáre, den in dér Li-
a sok konkolyból kiválasztani, teratur zerstreuten Weizen vöm
az eddig publikált palaeonto- vielen Spreu zu
sondern, die
logiai adatok kritikai vizsgá- kritische Prüfung dér bisher
 253

lata s egyszersmind újabb veröffentlichten palaeontologi-

lelhelyekkel és fajokkal való schen Angaben, wissenschaft-
kibvítése, a Kárpátok külön- liche Ausbeutung neuentdeck-
böz helyein való számos nö- ten Fundstellen, die zahlreicken
vény-geographiai felvétel, a pflanzengeographischen Auf-
hatalmas anyag mintaszer nahmen in den verschiedensten
csoportosítása mind olyan ér- Teilen d. Gebirges, musterhafte
téket kölcsönöznek Pax mun- Gruppierung des gewaltigen
kájának, melyet minden elfogu- Stoffes, verleihen dem Werke
latlan bírálónak vonakodás nél- jenen Wert, welchen jeder Un-
kül kell elismernie. befaugene riickhaltslos aner-
kennen muss.
A specziális részt tartalmazó Dér nun vorliegende II. Bánd
most megjelent II. kötet nem- bildet die Fortsetzung, den
csak folytatását képezi az speciellen Teil des i. J. 1898
1898-ban megjelent I. kötetnek, erschienenen I., in vieler Be-
hanem sok tekintetben ki is ziehung aber eine Ergánzung
egészíti azt az újabb kutatások desselben auf Grund neuerer
alapján. Forschungen.
Az els fejezetben szerz ré- lm ersten Kapitel behandelt
szint saját vizsgálatai, részint dér Verf. teils auf Grund ei-
az irodalmi adatok kritikai gener Studien, teils aber auf
megvilágítása alapján a Kárpá- Grund kritischer Sichtung dér
tok harmadkori flórájával fog- Literaturangaben die Tertiar-
lalkozik,amibl az a következ- flora dér Karpathen. Aus die-
tetés vonható le, hogy az akkori sen ergiebt sich, dass sich diese
flóra olyan magasabb hmér- Flóra unter dem Einflusse ei-
séklet kiimában élt, mely a nes wármeren — dem heute
Földközi-tenger mellékének mai an den Küsten des mittellandi-
hmérsékleti viszonyaitól lénye- schen Meeres herrschenden
gesen valószínleg nem tért el. áhnlichen — Klimas gebildet
Tropikus alakok csak jelenték- habén muss. Tropische Formen
telen szerepet visznek, ámbár spielen nur eine untergeordnete
a biztosan kimutatott Podo- Rolle, obschon das sicherge
t/onium és Ficus határozottan stellte Vorkommen von Podo-
ilyen vonásokra utalnak. Gazda- gonium und Ficus entsckieden
gon fejldtek ki a Gymnosper- auf solchen Einschlag hinweist
itiáícjugland aeeÁk és Betulaceák ,
Reiche Entwicklung wiesen
míg ezt a változatos képet Gymnospermen, Iuglandaceen
Európa diluvialis elglecserese- und Betulaceen auf, bis diesem
dése csakhamar eltüntette. abwechslungsreichem Bilde dér
Hazánk harmadkori flórájának Eintritt dér diluvialen Ver-
egyes tagjai a mediterraneus gletscherung Europas ein Ende
és pontusi vidékeken máig fenn- bereitet hat. Einzelne Glieder
maradtak, míg más nemzetségek dér einheimischen Tertiarflora
Európa flórájából is kipusz- sind im mediterránén und
tultak. pontischen Gebiete erhalten
 geblieben,wáhrend andere aus
derrecenteneuropaeischenFlora
verschwunden sind.
A következkben szerz a lm Folgenden erörtert dér
flórának a praecliluvialis idben Verf. die Gliederung dér Flóra
való tagolódásával s ennek a in pradiluvialer Zeit und ihren
növényzet jelenlegi alakulására Einfiuss auf die heutige Pflan-
való befolyásával foglalkozik. zendecke.
A jégkorszak hatására tehát Unter dem Einfiusse dér eis-
kipusztultak a Kárpátok flórá- zeitlichen Yerháltnisse sind die
jából az amerikai, közép- és amerikanischen, mittel- u. ost-
kelet-ázsiai vonatkozások, szint- asiatischen Typen aus dér Kar-
úgy ersen háttérbe szorultak pathenflora verschwunden, und
a mediterraneus alakok, míg auch die Mediterránén stark
ellenben behatolnak a borealis- zuriickgedrángt worden, dage-
arcticus és subarcticus elemek. gen sind arctoboreale und sub-
A postglacialis korba a borealis- arctische Elemente vorgedrun-
arcticus elemek lassan kelet gen, welche sich in postglacia-
felé nyomulnak. Új középeurópai ler Zeit Schritt für Schritt gé-
typusok lépnek fel, míg kelet gén Osten vorgeschoben habén.
fell pontusi és szibériai elemek Es treten neue mitteleuropaei-
jutnak hazánkba; ez utóbbiak- sche Typen auf, wahrend von
nak jelentsége azonban a Osten her pontische u. sibiri-
Nyugati- Kárpátok felé feltnen sc’ne Elemente nach Ungarn
csökken. wandern; die Abnahme des
Einflusses dér letzteren gégén
die Westkarpathen Ilin ist aber
unverkennbar.
A korai harmadkorban a lm Frühtertiár sind noch
Kárpátok egyes részeinek fló- keine wesentlichenYerschieden-
rája között lényeges különbsé- heiten in dér Zusammensetzung
geket találni még nem lehet. dér Flóra dér einzelnen Teile
Ebbl a korból egyes elemek dér Karpathen-Kette nachweis-
majdnem változatlan vagy kissé bar. Aus dieser Zeit sind einige
módosult alakban mindmáig is Elemente in urspriinglicher od.
fennmaradtak (medit. elemek). etwas abgeanderter Form bis
A Keleti- és Nyugati-Kárpátok, heute erhalten geblieben(haupts.
valamint egyes kisebb területek mediterráné Elemente). Den ab-
(Rodnai Havasok) mai eltér weichenden Endemismus dér
endemismusát szerz ageologiai st- u. Westkarpathen u. eini-
viszonyokkal magyarázza, mely- ger beschránkter Gebiete (Rod-
bl az tiinik ki, hogy a Keleti- naer Alpen) erklárt dér Yerf.
Kárpátok már korán összeköt- durch geologische Yorkomm-
tetésben állottak a Balkán- nisse. Zwischen den Ostkarpa-
félsziget hegytömegeivel s ez then und den Gebirgen dér Bal-
a kapocs lényegesen befolyt a kanhalbinsel bestanden námlich
növényekkel való benépesíté- schon friih Yerbindungen und
 :

255

sére. Ennek a fejezetnek vég- diese ermöglichten den Aus-

eredményekép azt a következ- tausck dér Florenelemente. Pax
tetést vonja le Pax. hogy a zieht aus diesen Erörterungen
Keleti Kárpátoknak régebbi, a den Schluss, dass die Flóra dér
Nyugati-Kárpátoknak fiatalabb Ostkarpathen altér, jene dér
flórája van. Westkarpathen hingegen jiin-
ger sei.
A Kárpátok flórája mai ki- Dieser Abschnitt, welcher
a'akulásának fejtegetését tar- eine anziehende Schilderung
talmazó els rész kétségkívül dér allmáligen Entvvicklung dér
egyik legértékesebb fejezete heutigen Ivarpathenflora u. die
Pax munkájának, mely vonzó Florengeschichte unseres Lan-
eladásban tanúlságosan tárja des enthalt, ist zweifellos dér
elénk hazánk flórájának törté- wertvollste u. lehrreichste Teil
netét. Egy új fossilis faj leírását des Werkes. In diesem wird
is találjuk itt : a Máhonia steno- auch eine neue fossile Art: Ma-
phyllá-ét. hunia stenophylla beschrieben.
A következ részben az egyes lm folgenden bescháftigt sich
nemzetségeknek a Kárpátokban dér Auctor mit dér Verbreitung
való elterjedésével s fajaiknak einiger Gattungen in den Kar-
egymáshoz való phylogenetikus patlien und mit dér phyloge-
vonatkozásaival foglalkozik. Két netischen Beziehungen ihrer
csoportba sorozza a Kárpátok- Arten zueinander. Die auf den
ban elforduló nemzetségeket, Ivarpathen vorkommenden Gat-
úgymint a) csekély változékony- tungen werden in zwei Grup-
ságéi ,
sokalakú nemzetségek.
b) pén geteilt a) Gattungen mit
:

Az elshöz tartoznak az Aqui- geringer Variabilitat : Aquile-

legia, Saxifraga, Primula, Sol- gia, Saxifraga Primula Sólda-
, ,

daneUa, Orobanche s Phyteuma nella, Orobanche Phyteuma. b) ,

nemzetségek. Polymorphus Polymorphe Gattungen Trise- :

nemzetségekként szerepelnek tum, Dianthus Cerastium Al-, ,

Tnsetum, Dianthus, Cerastium ,

chemilla, Hypericum
Cytisus , ,

Alchemilla, Cytisus, Hypericum, Heradeum, Knautia Campa- ,

Heradeum ,
Knautia, Campa- nula, Adenostyles Achillea Eri- ,
,

nula Adenostyles
,
Achillea, ,
geron. Dér Verf. hebt als Gat-
Erigeron. Mint kiválóan válto- tungen mit besonders starker
zékony s a mellett keverékfajok Neigung zr Variabilitat und
képzésére ers hajlandósággal Bastardbildung hervor: Salix,
bíró nemzetségeket, a követ- Quercus, Anemone sect. Pulsa-
kezket emeli ki a szerz tilla, Aconitum; Sorbus Rosa , ,

Sál ix, Quercus Anemone sect. ,

Rubus, Anthyllis, Pulmonaria,
Pulsatilla Aconitum Sorbus,
, ,
lnula, Cirsium, Centaurea Hie- ,

Posa Rubus Anthyllis, Pulmo-

, ,
racium subgen. Archieracium.
naria lnula, Cirsium
,
Cen- ,

taurea hieracium subgen. Ar-

,

chieracium. An jede Gattung knüpft dér

Mindegyik nemzetséget érde- Verf. interessante pflanzengeo-
 : : : :

kés növénygeographiai és sys- graphische und systematische

tematicai fejtegetésekkel kisér Erörterungen teils auf Grund
részint a meglev hazai és einheimischer und ausliindi-
külföldi monographicus mun- scher monographischer Bear-
kák, részint önálló vizsgálatok beitungen, teils aber auf Grund
alapján, melyek révén számos selbstündiger Studien, wodurch
kétes alak kerül tisztázás alá. eine Anzahl zweifelhafter For-
Ugyancsak ennek a fejezetnek men geklart worden ist. lm
kapcsán jut hely a saison- Rahmen diesesAbschnittes wird
dimorphismus tárgyalásának is. auch dér Saisondimorphismus
A következ alakok latin
új dér Arten besprochen. Neu be-
diaguosisait találjuk e helyen schrieben werden in diesem
Teile
Aquilegia UllepUschn (Pieninek), Reracleum flavescens var.
humile (Rareu, Yen u Verdele), II. carpathicum Porc. var. a) alpinum
(Baümg.) Pax (Pietrosz, Stiol, Rareu), var. (U) Porcii (Pop Iván,
Pietrosz), AüenostyJes albifrons Rchr. var. virescens (Galcec, Rareu),
Hieraeium bar narense (Moldávia), H. pseudonigritum var. a) Reh- ,

nianni (Siwula. Csernahora), var. (}) alpinum (Moldávia), H. Lingels-

heimi (Bellus, Demenova völgy, Javorina, Popovahegy), H. Zanogae
(Retyezát), H. Klopotivae (Ret\ ezát), H. EUae (Románia).
r

Ezek után szerz a kultúr- Danii folgt die Besprechung

növényeket,- majd a virágtala- dér Kulturpüanzen und dér
nokat tárgyalja, melyek közül Cryptogamen, von welchen die
kivált a gombák jelentségük- Pilze verháltnissmassig am
höz képest aránylag csekély stiefmütterlichsten behandelt
figyelemben részesülnek. werden.
A munka következ har- — In dem nun folgenden dritten
madik —része a Kárpátok Teil werden die einzelnen Flo-
egyes flóravidékeinek jellem- renbezirke dér Karpathen cha-
zésével foglalkozik. A Nyugati- rakterisiert. Die Westkarpathen
Kárpátok a következ osztá- werden eingeteilt:
lyozással szerepelnek
1. A Nyug. -Kárpátok régi 1. in den Bezirk dér West-

(praeglacialis) reliktumokkal karpathen mit filteren praegla-

bíró kerülete, mely néven a cialen Relikten, zu welchen dér
Pienineket (Aquilegia Ullepit- Verf. die praeglaeialen Pieninen
schii és Chrysanthemum Za- (mit Aquilegia üllepitschii und
wadzlcyi s a Déli-Központi- Chrysanth. ZawadsTcyi) und die
Kárpátok*) (Kis-Kriván, Chocs, siidiichen Centralkarpathen*)

*) Feltnk a sajátságos hegységelnevezések, melyek nem egyeznek meg

az idevonatkozó hazai földrajzi nomenclaturával. A helységnevek írásmódja sem
felel meg egyik nemzetközi földi kongresszuson hozott határozatnak.
-
,

*) Befremdend sind die Bezeichnungen dér Berggrupiien, welche nicht im

Einklange mit dér einheimischen geographisehen Nomenklatur stehen. Auch
entsprieht die Schreihweise dér Ortsnamen nicht den an einen internationalen
geogr. Congress gofassten Beschlrsse.
 :: ;

257

Tátra, Alsó-Tátra) (reliktum (Kleiner, Krivan, Chocs, Fátra,

Dianthus nitidus és Knautia niedere Tátra (mit Dianthus
turocensis ) foglalja össze. nitidus u. Knautia turocensis)
reehnet
2. A Nyug.-Kárpátoknak régi 2. in den Bezirk dér West-
reliktumok nélkül való kerülete, karpathen ölnie altere Relikte.
mely néven összefoglalt hegy- Dér dieser Bezeichnung ent-
ségek flórája egészen a jég- sprechende Teil dér Karpathen
korszak hatását mutatja,ameny- zeigt durchaus den Einfluss dér
nyiben a praeglacialis alkat- Eiszeit ;
praeglaciale Bestand-
részek teljesen, hiányoznak, [a) teile dér Flóra fehlen vollkom-
Beszkidek, b) Északi-Központi- men. Hierher gehören die Bes-
Kárpátok ( ! = Magas-Tátra)]. kiden, die nördí. Central-Karpa-
then(wohl richtiger Hohe-Tátra).
:

3. A Nyug.-Kárpátok széls 3. In den Randbezirk dér

kerülete, melyben a magas- Westkarpathen, in welchen
hegységi typusok már eltüne- dér Hoehgebirgscharakter zu-
deznek s a dombvidék formá- rücktritt und die Formationen
tiói nyomúlnak eltérbe a) Kis- : dér Htigelgelánde vorherrschen.
Kárpátok, b) Veterna Hol a, c) Hierher gehören a) die Klei-
Nyitramenti hegységek, d) a nen Karpathen. b) die Veterna
Magyar Érezhegység s a Vepor, Hola, c) das karpathische Rand-
e) Gölniez - Branyiszkó - hegy- gebirge an dér Nyitra, d) das
ség, f) Eperjes-Tokaji trachyt- ungarisehe Erzgebirge und das
vonulat). Veporgebirge, e) das Gölnicz-
Branyiszkógebirge, f) dér Eper-
jes-Tokajer Trachytzug).
A következ fejezetet szerz a Dér min folgende Abschnitt
Keleti Kárpátok részletes jel- wird dér eingehenden Schilde-
lemzésének szenteli a követ- rung des Charakters dér ostkar-
kez osztályozásban : 1. Az patischen Flóra gewidmet, wel-
Erds-Kárpátok, 2. a Rodnai che derVerf. in folgende Bezirke
Havasok, 3., a Beszterczei Ha- teilt
: 1. in den Bezirk dér Wald-

vasok, 4. az Északerdélyi Közép- karpathen, 2. dér Rodnaer Al-

—
hegység (2 4 Magyar-Erdélyi
: pen, 3. dér Bistritzer Alpen,
Határhegység), a Hargita és
5. 4. dér nordsiebenblirgischen
Persányhegység, a Moldvai6. Mittelgebirge (2—4: Ungariseh-
Mészkhegység, 7. a Kelet- siebenblirgisches Grenzgebirge),
erdélyi Fly sch - Kárpátok, (5 7 — 5. dér Hargita und das Per-
Keleterdélyi Határhegység), 8. sánygebirges, 6. dér Moldauer
Bárczasági Hegység, 9. az Klippeukalke, 7. dér ostsieben-
Erdélyi Havasok, 10. a Dornu- blirgischen Flyschkarpathen
gled. 11. a Pojana Ruszka, 12. (5— 7 Ostsiebenblirgisches
:

a Biharhegység, 13. az Erdélyi Randgebirge), 8. das Burzen-

Érezhegység ( 1 1 —
13: Nyugat- lánder Gebirge, 9. transsylva-
erdélyi Határhegység), 14. az nischen Alpen, 10. des Domu-
Erdélyi fenföld kerülete. gled, 11. dér Pojana Ruszka,

17
258

12. des Bihargebirges 13. des

siebenbiirgischen Erzgebirges
(11 —13 Westsiebenb. Rand-
gebirge), 14. des siebenb, Hoch-
landes.
A munkának becses részét Das mit grosser Sorgfalt
alkotjamég a végén nagy zusammengestellte Literatur-
gonddal összeállított irodalmi verzeichnis bildet auch einen
áttekintés, mely majdnem töké- wertvollen Teil des Werkes es ;

letesnek mondható, szintúgy ist nahezu ganz vollstándig.

a jellemz kárpáti növényekrl Das Werk ziert eine Anzahl
készített számos szép illustratio schöner Abbildungen charakte-
csak emeli Pax munkájának ristischer Karpathenpílanzen.
értékét.
Lendületes stilus, a termé- Schwunghafter Stil, meister-
szeti viszonyok mesteri ecse- hafte Schilderung dér Xatur-
telése a munkának a botanikus zustíinde dtirfte dem Werke
körökön kívül is szélesebb kör- eine weit tiber die botanisehen
ben való elterjedést biztosít s Kreise hinausreiehende Ver-
egyszersmind bizonyára álta- breitung zusichern und auch
lánosabb érdekldést is fog kel- allgemeineres Interessé für
teni a Kárpátoknak sok helyen dieses herrliche, in vielen Teilen
még si eredetiséget mutató noch so m’spriingliche Gebirge
hegységei iránt, melyek még a erwecken, welches dem touristi-
turisztikai forgalomnak is csak schen Verkehr eigentlich erst
a legújabb idkben nyíltak meg. in jüngster Zeit eröffnet wor-
den ist. L. et D.

F. Pax Die Archieracien dér Zentralkarpathen. Jah-

:

resber. dér schles. Ges. für vaterl.-Cultur 1908.

Szerz ismerteti a terület Behandelt die 11 Stammar-
11 törzsfáját, a mutatio útján ten, die durch Mutation ent-
keletkezett alakokat s a hyb- standenen Sippen, die hybriden
ridus középalakokat (27), vá- Zwischenformen (27) des Ge-
zolja továbbá a Kárpátok Hiera- bietes, schildert den Charakter
cium-flóráját s végül felsorolja dér Hieracienflora desselben
az összes onnan eddig ismere- und zahlt zum Schluss die
tes alakokat. bisher bekannten Sippen dér
Zentralkarpathen auf.
Schoenichen-Kalberlah. B. Eyferths Einfachste Lebens-
:

formen des Tier- und Pflanzenreiches IV. Auflage bearbeitet

von Dr. Walther Schoenichen.
—
Braunschweig 1909 (B. Goeritz). Lief. 1 22 á 1 Mark. (complet).
Az alsóbbrangú édesvizi álla- Vollstándig neue Bearbeitung
tok és növények meghatáro- des geschatzten Eyferth’schen
zásánál oly sokra becsült Ey- als Hilfsbuch zum Bestimmen
ferth-féle segédkönyv teljesen dér im Süsswasser lebenden
 259

új átdolgozásban jelent meg. niederen Pflanzen und Tiere

Szerz az új kiadást az újabb gesehátzten Werkes. Die neue
irodalom alapos felhasználásá- Auflage ist durch gewissen-
val tökéletesbítette s így az hafte Benützung dér einschlá-
aránylag mérsékelt ára mellett gigen neueren Literatur ver-
kivált a kezdk részére nyújt vollstándigt worden und bietet
értékes útbaigazítást. für einen mássig zu nennenden
Preis besonders für Anfánger
einen vorzüglichen Ersatz für
kostspieligere Werke.
Dr. C. Vandas, Reliquiae Formánekianae. Brunae 1909.
8° 612 +
XXXIII. p.
Dr. E. Formanek, ki mint Dr. E. Formanek ein Már-
valódi martyrja a tudománynak tyrer dér Wissenschaft, dér
egyik kutató útján az Athos- wáhrend einer Forschungsreise
hegyen hirtelen halt meg, a am Berg Athos eines plötzlichen
Balkán félszigetre s Kisázsiába Todes gestorben ist, hat wáh-
tett —
nem kevesebb mint — rend seiner 13 Sammelreisen
13 gyjt utazásán rendkívül auf dér Balkanhalbinsel und
gazdag és értékes herbárium- in Kleinasien ein ausserordent-
anyagot szedett össze, melynek lich umfangreiches und wert-
eredeti feldolgozása azonban volles Pflanzenmaterial zusam-
mégis sok kivánni valót hagy mengebracht, dessen ursprün-
hátra. Számos új fajt tett közzé gliche Bearbeitung jedoeh viel
tökéletlen példányok és hiányos zu wünsehen iibrig hess. Eine
irodalmi ismeretek alapján, Anzahl neuer Arten wurden
ezek közül egyesek tényleg auf Grund unzulánglicher Exem-
újak, azonban az eredeti leírás plare und unzul. Literaturkennt-
tökéletlen diagnosisai alapján nis in die Welt gesetzt, von
nem ismerhetk fel. diesen sind einige tatsáchliche
neu, diese waren aber auf
Grund dér ungenügenden Dia-
gnosen aus dér Originalbe-
schreibung nieht sicher zu er-
kennen.
Ezenkívül számos adatja el- Auch lagen vielen Angaben
esik a határozottan téves meg- evident irrtümliche Bestimmun-
határozás folytán. gen zu Grunde.
Szerz azt a czélt tzte ki Dér Verf. hat sich dér Auf-
maga elé, hogy a bár rosszul gabe unterzogen, dieses ziem-
praeparált, de mindamellett ér- aber
lich schlecht praeparierte
tékes anyagot tudományos re- trotzdem wertvolle Matériái
visio alá vesse s így a For- einer gewissenhaften Revision
manek-féle adatokat biztosabb zu unterziehen und hier durch
alapokra fektesse, miáltal ezen die F.’schen Angaben auf eine
kutató életének munkája a tudo- sichere Basis zu stellen, wo-
mány részére megmenthet durch eigenthch die Lebens-
17 *
260

volna. Munkáinak minden fo- arbeit dieses Forschers dér Li-

gyatkozásai mellett sem lehet teratur gerettet worden ist.
elvitatni Formanek-íóI a Bal- Bei allén Mangeln dér Bear-
kán-Flóra kikutatása körül szer- beitung kann manDR. Formanek
zett nagy érdemeit, úgy hogy das grosse Verdienst nicht ab-
teljességgel rá is szolgált arra spreehen, dass er zr Erfor-
a szép emlékre, melyet szak- schung dér Flóra dér Balkan-
társa ebben a munkájában állít lander Bewundenmgswürdiges
részére. geleistet hat und das schöne
Denkmal, welches ihm sein Col-
lege mit diesem Werke gesetzt
hat, vollauf verdient hat. D.
«Dörfleria» Jahrg. I. Nr. 1. Wien 15. Mai 1909.
Ezen a czímen J. Dörfler Unter diesem Titel erscheint
kiadásában (Wien III. Barich- im Verlage J. Dörfler’s (Wien,
gasse 36) egy új havi folyóirat III., Barichgasse 36) monatlich

jelent meg, mely czéljául azt eine neue Zeitschrift, welche

tzte ki, hogy egyrészt tökéletes den Zweck verfolgt eine mög-
bibliographiáját nyújtsa a nem lichst vollstandige Bibliogra-
önálló alakban megjelent botan. phie dér nicht selbststiindig er-
dolgozatoknak, másrészt pedig scheinenden botanischen Ar-
hogy új könyvek megjelenésé- beiten zu bringen, neue Bücher
rl azonnal értesítést adjon. sofort nach dem Erscheinen an-
Ezenkívül személyi, továbbá zuzeigen, Notizen über Perso-
botanikai múzeumokra, intéze- nalnachrichten, Botan. Museen,
tekre és kutató utazásokra Institute, Forschungsreisen u.
vonatkozó, valamint a cserék kleine Anzeigen, ferner auch
megkönnyebbítésére szolgáló in dieses Programúi passende
híreket, végül ebbe a pro- grössere Artikel zu veröffent-
gramúiba ill nagyobb czikke- lichen. Eine standige Beilage
ket is tesz közzé. Állandó mel- bilden die Nachtrage zum ((Bo-
léklete lesz «Nachtráge zum taniker Adressbuch» desselben
Botaniker Adressbuch». Verfassers. —
Abonnements-
Elfizetési ár egy évre 12 preis pro Jahr 12 Kronen.
korona. Wir empfehlen diese sorg-
Ezt a gondosan szerkesztett redigierte und elegant
fiiltigst
és csinosan kiállított folyóiratot ausgestattete Zeitschrift allén,
legmelegebben ajánlhatjuk min- die rasch über die neueren Er-
denkinek, aki a botanikai iro- scheinungen in dér botan. Li-
dalom újabb termékeiben gyor- teratur orientiert werden wol-
san tájékozódni óhajt. len, aufs wiirmste. D.

Megjelent — Erschienen.
J. Dörfler: Botaniker Adressbuch III. kiadása (Auflage)
Wien 1909. Ára kötve (Preis gebunden) 16 korona 50 fill.
 : »
:: :

261

A kir. magy. Term.-tud. Társ növénytani szakosztályá-

nak 1909. február hó 10-én tartott ülése.
Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. naturwiss.
Gesellschaft am 10. Feber 1909.
1. Gombocz Endre : a) & Tu- E. Gombocz legt eine Reihe
niszi növények» czímen azokat von phanerog. Pflanzen vor,
a virágos növényeket ismerteti, welche L. Bíró im Monate
melyeket Bíró Lajos 1903 áp- April 1903 in Timis gesani-
rilis havában gyjtött. Kieme- melt hat. Hervorzuheben ist
lend a Muricaria prostrata eine neue Varietát dér Muri-
(Desf.) Desv. egy új tüskés- caria prostrata (Desf.) Desv.
termés változata a var. echi- mit bestachelten Früchten, wel-
nocarpa Gomb. nov. var., mely che dér Vortr. var. ecliinocarpa
a M. Battandieri Hochr.-Iioz nennt. Sie steht dér M. Bat-
áll közel, de ettl a levelek tandieri Hochr. nahe, ist aber
alakja különbözteti meg. in dér Blattform verschieden.
b) Az algeri botanikus Dán spricht er noch über
kert»-et ismerteti. den Botan. Garten in Alger.
Moesz Gusztáv ((Gom-
2. G. Moesz spricht über Pilze
bák Budapest és vidékérl)) aus dér Umgebung von Bu-
czímmel Megemlí-
értekezik. dapest. Hervorzuheben sind
tésre méltók, mint az ország folgende für die Flóra von
területérl eddig ismeretlen, Ungarn neue oder seltene Ar-
vagy ritka fajok, a következk ten
Ascospora melaena (Fr.) Winter.
Puccinia Drabae Rudolphi.
Puccinia praecox Búb.
Phlyctaena Lappae (Karst.) Sacc.
Colletotrichum gloeosporoides Pénz.
Physoderma Schröteri Krieger.
Pleospora pyrenaica Niessl.
Phoma polygramma (Fr.) Sacc.
Szerz ezeken kívül még Vortr. erwahnt, dass er um
több új gombafajt talált, me- Budapest noch mehrere neue
lyeket azonban nem sorolt fel Pilzarten gefunden liabe, wel-
eladásában. che er aber gelegentlich dieses
Yortrages noch unberücksich-
tigt lasst.
3. Szabó Zoltán: A «Knau- Zoltán v. Szabó spricht über
tiák morphologiájá»-ról érte- «Die Morphologie des Knau-
kezik. tien».
Szalóki Róbert « Adatok
4. Róbert Szalóki legt eine
Szepesvármegye flórájához Arbeit «Beitráge zr Flóra
czím dolgozatát terjeszti el des Szepes-er (Zipser)Comita-
Kiemelendk tes» vor. Hervorzuheben sind:
 :

262

Arctostaphylos uva ursi L. : Lucsivnai Babahegy, Káposzta-

falu (úgy grániton, mint mészkövein).
Andromeda polifolia L. in valle : Fehérvíz (lég. Filarszky).
Ledum palustre L. In valle Nagy tarpatak (lég. Scherffel).
:

Polygala major L. Igló, etc.

Cypripedium Caleeolus L., Primula Aurieula L., Daphne Cneo-
rum L., ír is hungarica W. K. A Hernád áttörésénél (Beim Her-
nád-Durchbruch).

1909 márczius hó 10-én tartott ülése. — Sitzung am

10. Márz 1909.
1. Szabó Zoltán «A Knau- Zoltán v. Szabó spricht über
tiák anatómiája* czímmel die Anatomie dér Knautien.
értekezik.
2. Tuzson János elterjeszti Joh. Tuzson legt eine Arbeit
Prodán Gyula «Adatok a Jul. Prodán’s «Beitráge zr
Bükk- és elhegyeinek fló- Flóra des Bükkgebirges u.
rájához* czím dolgozatát. Ki- seine Vorlagen* vor. Hervor-
emelend adatok a következk: zuheben sind
Ceterach officinarum Willd.
Botrychium Matricariae (Schrk ) Spr.
Sesleria Heufleriana Schur.
Carex Michélii Hst f. basiyyna.
Carastium matrense Kit.
Hesperis Yrabélyiana Schur.
Délphinium orientale Gay.
Vioia sparsiflora Tex.
lurgenia lati fólia L.
Campanula divergens Willd.
Artemisia campliorata X c-ampestris ? (= subsericea
Rouy ?).
Scorzonera rosea W. K. L.

Az 1909 április lá-én tartott ülés. — Sitzung am 14.

April 1909.
1. Fucskó Mihály «A Pa- Michael Fucskó spricht
pilionatae pericarpiumának über «Die Anatomie, Ent-
anatómiai, fejldéstani és wicklungsgeschichte und Bi-
biológiai ismertetése* czímen ologie dér Pericarp’s dér
értekezik. Papilionataen.*
A Papilionatae termése 2 ty- Die Früchte dér Papilionaten
pusba, úgymint a tüsz s a sind in 2 Kategorien zu reihen
hüvely-typusba sorozható. A u. zw. zu den Balgfríiehten
tüszt jellemzi, hogy a mecha- und den Hülsen. DieBalgfriichte
nikus szövetek alárendelt je- sind charakterisiert durch die
lentségek ; a szövetek egy, untergeordnete Kolle dér me-
 :

2(53

gyakrabban két irányban ren- chan. Gewebe; das Gewebe

dezett sejtsorokból állanak. Az besteht aus in eine oder in 2
els esetben a termés hossz- Richtungen angeordnete Zell-
tengelyére merlegesen futnak, reihen. lm ersteren Falle sind
az utóbbi esetben az exocar- sie quer zr Langsachse dér
pium a mesocarpium mer-
s Frucht angeordnet, im letzteren
legesen, az endocarpium hossz- aber besteht das Exocarpium
irányban futó rostokból áll. und Endocarpium aus quer-
Felnyíló tüszkkel, melyeknél gestellten, das Mesocarpium
a hasi varrat mentén lev el- aus in dér Langsrichtung ver-
válás i szövet csupa lágyfalú laufenden Zellreihen. Aufsprin-
sejtekbl áll, bírnak a Trifo- gende Balgfriiehte, bei wel-
lium Melilotus, Trigonella, Me-
,
chen das sich lángs dér Bauch-
dicago, Galega, Glycyrrhiza, nalit trennende Gewebe nur aus
Robinia, Colutea, Astragalus zartwandigen Zellen besteht, be-
génuszok. Ezt az alakját a sitzten die Gattungen Trifolium,
tüsznek tekinti szerz az sibb Melilotus Trigonella Medicago
, , ,

alaknak s belle származtatja Galega Glycyrrhiza. Robinia,

,

le a fel nem nyíló tüszt, a Colutea und Astragalus. Vortr.

milyent az Amorpha (egymagvú) halt diese Form dér Balgfrueht
s a Coronilla, Hippocrepis Orni-
,
für die ursprünglichere und
thopus, Adesmia
(sokmag vú) glaubt von dieser die indehis-
génuszoknál vizsgált meg. — centen Balgfriiehte wie sie
A hüvelynél úgy a háti mint Amorpha (einsamig) ferner Co-
a hasi varratnál képzdik el- ronilla, Hippocrepis, Ornithopus ,
válási szövet; az exocarpium Adesmia (vielsamig) besitzt,
a hasi varrattól a háti varrat ableiten zu können. Bei dér
felé elre, a mesocarpium a Hiilse bildet sich das dehis-
varratokra merlegesen, az en- cente Gewebe sowohl an dér
docarpium pedig az exocarpium Rücken, als auch an dér Bauch-
sejtsorait mintegy derékszög naht aus. Bei diesen verlaufen
alatt keresztez irányban haladó die Zellreihen im Exocarpium
sejtsorokból áll. Az elválási von dér Bauchnaht zr Riicken-
szövet egyes részei elkutino- naht nach vorne, im Mesocar-
sodtak. Ebbl a typusból az pium senkrecht zr Naht, im
eladó megvizsgált egyes Endocarpium aber in einer
Richtung, welche jene dér Exo-
carpium —
Zellreihen im rech-
ten Winkel schneidet. Einzelne
Teile dér Trennungsschichte
sind cutinisiert, Vortr. hat ei-
nige Arten dieses Typus aus
den Gattungen
Ononis, Caragana Genista, Spartium Cytisus, Laburnum, Lupinus,
, ,

Vicia, Lens Lathyrus, Pisum, Phaseolus

,
Dolichos Sója, Lotus s
, ,

Dorycnium-
f aj okát. untersucht.
 ;

264

2. Rapaics R «A hazai G. Moesz legt eine Arbeit

sisakvirágok vátozatossága» R. Rapaicss «Ueber die Ver-
czím értekezését Dk. Moesz ánderlichkeit dér einheimi-
G. terjeszti el. Szerz Aconi- schen Eisenhutarten» vor.
tum -fajainknak kivált a sisak- Dér Verf. erörtert in dieser
alakban való nagy változékony- Arbeit die grosse Verander-
ságával foglalkozik s közreadja Aconitum - Arten ins-
liehkeit d.
egyszersmind a hazai alakok besondere inBezug auf dieForm
meghatározó kulcsát. des Helmes. Zum Schluss gibt
er einen BestimmuDgsschl üssél
dér ungari seben- Arten.
3. Szabó Zoltán «Fejló'dés- Zoltán von Szabó spricht
tani megfigyelések a Knautia- üb. «Entwicklungsgeschicht-
f aj okon » czímmel értekezik. liche Beobachtungen an
Knautia- Arten. L.

Az 1909 május 12-én tan )tt ülés. — Sitzung am 12.

Mai 1909.
1. Fucskó Mihály: «A Pa- 1. Michael Fucskó spricht
pilionatae pericarpiumának über die biologisehen und ent-
fejldéstani és biológiai is- wicklungsgeschichtlichen Yer-
mertetése)) czímmel tart el- hiiltnisse des Pericarps dér Pa-
adást. pilionaten.
A termésfal rostrétege s a Die Faserschichte derFrucht-
magpárna a magház bels epi- wand und die Samenpolster ent-
dermisébl, a ketts rostréteg wickeln sich aus dér inneren
küls fele a parenchyma leg- Epidermis des Ovariums, die
bels sejtrétegébl fejldik. A aussere Halfte dér doppelten
sejtsorok iránya már a magház Faserschichte aber aus dér in-
falában is jelezve van, de a nersten Zellschichte des Paren-
ferdeség e fokon még cseké- chyma. Die Richtung dér Zellrei-
lyebb. A megtermékenyítés után hen ist schon in dér Wand des
a fejldés két idszakra oszlik Ovariums angedeutet, doch ist
az elsben a termésfal gyorsan ihre Obliquitát hier noch gerin-
növekedik, növekedése meg- ger. Nach dér Befruchtung sind
szntekor a fejldés második zwei Phasen dér Entrwicklung
szaka következik, mely alatt a erkennbar. in dér ersten wach-
magvak kifejldnek. A növe- sen die Fruchtwánde rasch
ked magvak hatására a ter- heran, nach Beendigung dieses
mésfal sagittalis tengelye fo- \Yachstumes beginnt die zweite
kozatosan rövidül, a transver- Phase, wáhrend welcher sich
salis pedig növekedik. dieSamen entwickeln. Unter dér
A hüvelyre vonatkozó bioló- Einwirkungdersieh entwickeln-
giai vizsgálat eredménye a den Samen verkiirzt sich die
következ A csavarodást okozó
: sagittale Achse dér Fruehtwand
maximalis összehúzódás helye, allmálich, hingegen nimmt die
ZlMMER.MANX ÓS STEINBRINCK-kel transversale an Lángé zu.
 ;

265

szemben, a rostréteg közbüls Das Ergebnis einer biologi-

részeiben van a rostok activus
;
schen Untersuchung dér Hülse
torsios törekvéssel bírnak, úgy- ist folgendes Dér rt dér
:

hogy a csavarodás tengeréhez maximalen Zusammenziehung,

viszonyított helyzetük a csava- welche die Drehung verursacht,
rodás folyamata alatt fokoza- befindet sich entgegen Zimmer-
tosan változik. A magvak ki- mann Steinbrinck im mittle-
u.
dobatását nemcsak a torsio ren Teiledér Faserschichte
lendülete okozza, hanem szá- die Fasern habén Tendenz zu
mos nemzetségnél a csavarodás einer activen Torsion, so dass
megindultakor beálló nyomás sich ihre relatíve Lage zr
is, amit a kopácsok szélei gya- Drehungsachse wáhrend dér
korolnak a magvakra. Drehung successive verándert.
Das Ausschleudern dér Sa-
men verursacht nicht nur dér
Schwung, den sie wáhrend dér
Torsion erhalten, sondern bei
vielen Gattungen auch dér bei
dem Einsetzen dér Drehung
eintretende Druek, welchen die
Fruchtránder auf die Samen
ausüben.
2. Moesz Gusztáv ismerteti 2. G. Moesz bespricht das
«P. Privát Deschanel, Ausz- Werk von «P. Privat-Descha-
trália sósterületei és a Salt- nel Die Salzterritorien Aus-
bush» czímíi munkát, mely traliens und dér Salt-bush»
alkalomból eladó felhívja a und regt die Frage von Yer-
szakosztály figyelmét Ausz- suchen mit australischen Halo-
tráliahalyphyton növényeivel phyten in den Salzsteppen des
Alföldünk szikes területein való ungar. Tieflandes an. Solche hát-
kísérletezésre. Ennek a kér- ién bei dér Herstellung von
désnek juhlegelk léte-
új sziki Schafweiden auf diesen Step-
sítése s a régiek megjavítása peli und bei dér Melioration
körül volna figyelemreméltó dér bestehenden vielleicht eine
szerepe. gewisse Bedeutung. L.

Az 1909 junius 9-én tartott ülés. — Sitzung am 9

Juni. 1909.
1. Moesz Gusztáv: ((Gom- 1. Gustav Moesz sprichtüber
bák a Velebithegységbl» czí- Pilze aus dem Velebitgebirge.
men értekezik.
2.Sztankovics Rezs' « Ada- : 2. R. Sztankovics legt eine
tok a hazai Iris-fajok rhizo- Arbeit «Beitráge zr Anato-
máinak anatómiájához') ezí- mie dér einheimischen Iris-
mSzerz
dolgozatát terjeszti el. Arten» vor.
beható vizsgálat alá Verf. hat die Rhizome dér
vetette hazai Iriseink gyökér- ungarischen Iris-Arten einer
 : :

266

törzseit s vizsgálatai eredmé- eingehenden Untersuchung un-

nyekép els sorban azokat a terzogen und teilt in dieser
a bélyegeket emeli ki, melyek Studie in erster Linie jene Er-
systematicai értékek. gebnisse mit, welche von S 3 s- 7

Így a sectiók megkülönböz- tematischer Bedeutung sind.

tetésére szolgál a kéreg exoder- So kann die histologische Struc-
misének vagy subepidermalis tur dér Exodermis oder subepi-
rétegének, valamint az endo- dermialen Schichte dér Rinde
dermisnek szöveti szerkezete. und dér Endodermis zr Unter-
scheidung dér Sectionen heran-
gezogen werden.
A Pogoniris sectiora jellemz, Bei dér Section Pogoniris
hogy az exodermis paraszer ist es charakteristisch, dass die
szövetbl alakult, az endodermis Exodermis aus einem korkar-
pedig keményít hüvely alak- tigenGewebe besteht, die En-
jában fejldik. Az idetartozók dodermis aber in Form einer
közül eladó megvizsgálta az Starkescheide entwickelt ist.
1. arenaria. pumila bosniaea , ,
Vert. hat I. arenaria, pumila. bos-
Eeichenbachii, hungarica varie- ,
niaca, Eeichenbachii hungarica , ,

gata, illyrica florentina, pallida

,
variegata illyrica
,
florentina,
.

és germanica fajokat. pallida u. germanica untersueht.

Die Arten dér Section Apo-
Az Apogon sectióba tarrozó gon (1. ruthenica graminea. ,

fajokat (/. ruthenica, graminea, sibirica humilis, subbarbata,

,

sibirica ,
humilis ,
subbarbota ,
Pseudacorus) sind dadurch cha-
Pseudacorus ) az jellemzi, hogy rakterisiert.dass ihre Exodermis
exodermisük sclereidás. endo- Sklereiden enthalt, die Endo-
dermisük pedig kevés kivétellel dermis aber mit wenigen Aus-
patkoalakú sejtekbl áll. nahmen aus hufeisenförmigen
Az Apogon sectióba tartozó Zellen besteht. Die verschieden-
fajok endodermisének külön- artige Entwicklung dér Endo-
böz kialakulása egészen a fa- dermis weist bei dér Section
jokig terjed meghatározást tesz Agogon selbst die Erkennung
lehetvé. dér Arten ermöglichende Unter-
sehiede auf.
3. Thaisz Lajos: «Adatok 3. Johanx Tuzson legt eine
Abauj-Torna vármegye fló- Arbeit L. v. Thaisz's «Bei-
rájához'). Elterjesztette Tu- tráge zr Flóra des Comita-
zsox Jáxos. tes Abauj-Torna » vor.
A szerz ezen vármegyére Verf. veröffentlicht 306 neue
nézve 306 új adatot tesz közzé. Angaben für die Flóra dieses
Nevezetesebbek Comitates. Hervorzuheben sind
a Stipa pennát a pr. Joannis Sorbus Ária pr. cyclophylla Solanum
, ,

luteum. Matricaria suaveolens (bei) Tornáról Thesium rumos um (bei) :

,

Kassa-Hámorról Lycopodium Selago f. recurvum Selaginella

:
,

helvetica, Eibes alpinum Scopolia carniolica Waldsteinia ternata

, ,
 —

267

Szálán czhutáról : Euphorbia Von Szalánczhuta: Euphorbia

villosa. villosa.
(íSilenepauciflora Kit», szerz iSilene pauciflora
( I\it.» ist

szerint = Melqjkdryum noctifio- nach dem Verf. = Melandr.

rum var. paucifiorum ,
vagyis paucifiorum, d. i.
noctifi. var.
a typus napsütött alakja, mely eine Form
sonniger Standorte,
mint vetés közti gyom illetleg welche im Comitate als Saaten
mint tarlónövény lép fel a und Brachfeld-Unkraut auftritt.
megyében.
A felsoroltak közül kétség- Die wichtigste Entdeckung ist
kívül legnevezetesebb a Wald- zweifellos dér neue Standért dér
steinia ternata felfedezése, mert Waldsteinia trifolia die wich-
e növény hazánknak csupán tigste Entdeckung, da diese
a délkeleti sarkából volt isme- Pflanze bisher nur aus (len
retes hat termhelyrl (Lásd südöstlichsten Teilen unseres
Simk. Érd. fi p. 217). Landes bekanntwar (vgl. Simk.
Emum. Transsylv. p. 217).
FI.
A második hazai elterjedési Dér zweite, ausserhalb die-
körzet a kassakámori, ahol ezen ses Areales liegende Standort
érdekes ritkaság épen az abauj- dieser interessanten Raritát bei
torna-szepesi határon terem a Kassa-Hámor liegt knapp an
Csertovik patak balpartján, te- dér Grenze des Abauj-Tornaer
hát tulajdonképen Szepesme- und Szepes-er Comitates, am
gye területén. linken Ufer des Baches Cserto-
A Wcddsteinia ternata har- vik, alsó schon auf dem Ge-
madik európai elterjedési kör- biete des letzteren. Ein drittes
zete Karinthiában van, ahol beschranktes Areal bewohnt
azonban eddigelé szintén csak diese Art in Kárnthen, wo sie
egy termhelyrl (Koralpe) is- bisher nur von einem Stand-
meretes. Európán kívül pedig orte (Koralpe)bekanntgeworden
Szibériában terem. ist. Ausserhalb Európa kommt
sie noch in Sibirien vor.
A növénynek nagy távolsá- Das inselíörmige, auf kleine,
gokba es szigetszer elfor- weit entfernte Areale beschr.
dulása azt jelenti, hogy a Wald- Vorkommen dieser Pflanze er-
steinia ternatával is úgy kell lauben uns, sie als Relict einer
leszámolnunk, mint egy régibb álteren Flóra aufzufassen.
Flóra relictumával.
4. Mágocsy-Dietz Sándor el- 4. A. Mágocsy-Dietz legt eine
terjeszti Bartal Kornél «Ada- Arbeit Kornél Bartal’s «Bei-
tok Tolnavármegye flórájához» tráge zr Flóra des Tolna-er
czím dolgozatát. Comitates » vor. L. et Th.

Gyjtemények. Sammlungen.
A Dr. Hayek A. -tói kiadott Von Dr. A. v. Hayek’s Flóra
«Flora Stiriaca exsiccata»- stiriaca exsiccata ist die 15
268

nak megjelent a 15 18 cs- —

18 Lieferung (No. 701— 900) er-
magja (701—900 sz.). Egy schienen. Preis pro Lieferung
csomag (50 sz.) ára 16 korona. (50 Nummmern) 16 Kronen.
Niessen 570 Pflanzenetiketten mit praktischen Ratsclilágen
:

für Anlage eines Herbariums. A. Frickenhaus Verlag in Mettmann

bei Düsseldorf. 1909.
570 közönséges növény latin Eine Sammlung von gedruck-
és német nevét, valamint elfor- ten Etiquetten. welche Zetteln
dulási helyét feltüntet nyom- mit den lateinischenu.deutschen
tatott czédulák gyjteménye, Namen sowie die Standorte dér
mely a középiskolai tanulók háufigsten 570 Pflan zen species
igényeit szolgálja. enthalt u. den Ansprüchen dér
Mittelschulen entspricht.
Megjegyezzük azonban, hogy Wir bemerken jedoch, dass
hasonló magyar nyelv kiad- uns ahnliche Werke in unga-
ványokat már régebben isme- rischer Sprache schon seit lan-
rünk. gerer Zeit bekannt sind.

Magyarországi növényeket Sámuel Kúposok, ev. Lehrer

szárított állapotban kölcsönösen in Bakabánya (Comit. Hont)
cserélni óhajt s elád is Kúp- wünscht ungarische Pflanzen
osok Samu ev. tanító Baka- zu tauschen und zu verkaufen.
bányán (Hont m.)

Tud. vizsgálatra szolgáló készülékek ismertetése.

Referate über wissenschaftliche Instrumente.
Lendvai János: Uj készülék J. Lendvai Ein neuer Ap-
:

az Infusoriumok rögzítéséhez és parat zr Fixierung und Far-

festéséhez. (Szövegrajzzal.) bung von lnfusorien. (Mit 1

Texfig.i
— «Allatt,ani Közlemények)) VIII. k. 1909. H. Va f- P- 82-84.
A szerz egy rendkívül el- Dér Verfasser hat ein sehr
mésen szerkesztett, s a capilla- handliches, auf Capillaritát
ritason alapuló oly eszközt con- beruhendes Instrument kon-
struált, amely berendezés mel- struirt, mit welchem mán
lett módjában van a kutatónak Mikroorganismen ohne B e-
a mikroorganismusokat m i n- schiidi gung auf eine kiéi ne
den zzódás kizárásá- F 1 a c h e vereinigen, dórt fi-
val egy kis területre xieren und tingieren kann eine ;

összegyjteni, ott fixálni és fes- Manipulation, welche den Be-

teni ;
oly fontos elnyök, ame- obachtern bisher viel Zeit ge-
lyek az ily irányban búvár- raubt hat.
kodóknak rendkívül sok id-
vesztesége megnyerése mellett
még a sok boszúságtól való
feltétlen megkímélését is jelenti.
 :
; ;;;

269

Sajnos, hogy az érdemes fel- Das Instrument ist bei Paul

találó kénytelen volt (ref. ma- Altmann in Berlin N. W. 6.
gán értesülése) találmányát, Luisen-Strasse 47 erhaltlich.
mivel a hazai czégek kinevet- Gy.
ték érte, a berlini Paul Alt-
mann bacteriologiaiczégnek
eladni ugyanott kapható is
Berlin
;

N. W. 6 Luisen- —
strasse 47.

Személyi hírek. — Personalnachricbten.

Kinevezték Dr.J. M. Reade-í
: Ernannt wurde: Dr.I.M. Reade
botanika professorává az Uni- zum Professor dér Botanik an
versity of Florida-n Dr. Bara- ;
dér University of Florida dér ;

GioLA-t a zürichi polytechni- Privatdocent am Polytechnicum

kum magántanárát a schweizi in Zürich De. Baragiola zum
gyümölcs-, bor- és kertészet- Abteilungsvorstand dér schwei-
kísérleti állomáshoz Wádens- zeriscben Versucbs-Anstalt
wyl-be; W. C. Cocker-í a bo- fiir Obst-, Wein- und Garten-
tanika professorává Észak- bau in Wádenswyl an dér ;

Carolina egyetemén; Dr. L. Universitát von Nord-Carolina

DiELs-t a berlini egyetem magán- W. C. Cocker zum Professor
tanárát a marburgi egyetem dér Botanik; dér Privatdocent
rk. professorává Dr. G. Senn-í
;
dér Botanik an dér Universitát
a baseli egyetem rk. profes- Berlin, Prof. Dr. L. Diels zum
sorává; Dr. L. Kny és Dr. ausserordentlicher Prof. an dér
P. Ascherson rk. professorokat Universitát Marburg dér Privat- ;

a berlini egyetemen ugyanoda docent an dér Univ. Basel Dr.

r. professorokká Dr. R. Pil- ;
G. Senn zum a. o. Prof. ;
die a-o.
GER-t a Dablem-i botanikus kert Professoren Botanik an dér
fiir
assistensét ugyanoda custos-szá Universitát Berlin Dr. L. Kny
Dr. K. Shirata-í Sappora (Ja- und Dr. P. Ascherson zu or-
pán) egyetemén a botanika pro- dentlichen Honorarprofessoren
fessorává Dr. G. Karstex Bonn
; dér Assistent am Botanischen
egyetemének rk. professorát a Garten in Dablem (Berlin) Dr.
hallei egyetem r. professorává, R. Pilger, zum Kustos Dr. K. ;

az helyére Bonnban Prof. Shibata zum Professor dér Bo-

Dr. Benecke lépett, míg Be- tanik an dér Universitát Sap-
necke helyét Kiéiben Dr. Küs- pora (Japan); dér a. o. Prof. in
ter professor foglalta el; F. Bonn Dr. G. Ivarsten zum or-
Gagnepain-í a Soc. bot. de dentlichen Professor dér Bo-
Francé titkárát a Musée d’his- tanik an dér Universitát Halle
toire naturelle assistensévé an seine Stelle trítt in Bonn
Párisban 0. Ames-í a Harvard-
;
Prof. Dr. W. Benecke, an Be-
egyetem botan. kertjének igaz- necke’s Stelle geht Prof. Dr.
gatójává; Dr. J. P. LoTSY-t a Küster aus Halle nach Kiél
 ;

270

hollandiai tudom, társaság tit- Francois Gagne ain Secretlir

kárává Haarlemben Dr. W. ;
dér Soe. bot. de FYance zum
Magnus magántanárt Berlinben Assist. am Musée d'histoire na-
czímz. professorrá; Prof. Ph. turelle in Paris; 0. Ames zum
Van Tieghem-í a franczia tudom, Direktor des botan. Gartens
akadémia titkárává Dr. 0. ; dér Harvard Universitat; Dr.
PoRsc.H-ot a wieni állatorvosi I. P. Lotsy zum Sekretar dér
fiskola tiszt, docensévé a hollandischen Ges. d. Wissen-
növénytanból, Dr. H. Ross-ot schaften in Haarlem Privat- ;

a müncheni k. botan. Musenrn docent Dr. Walter Magnus in

konservatorává Dr. Lengyel
;
Berlin zum Titularprofessor
Gézát és Dr. Bocskay Ottót Prof. Ph. Van Tieghem zum
a bpesti magy. k. magvizsgáló standigen Sekretar dér französ.
állomás assistensévé. Akademie dér Wissensch. Dr. ;

0. Porsch zum Honorardozenten

für Botanik an d. k. k. Tier-
arznei-Hochsehule in Wien Dr. ;

H. Ross zum Conservator am

kgl. botan. Museum in München
Dr. Géza Lengyel und Dr. 0.
Boc.skay zu Assist. an dér k.
ung. Samenkontrollstation in
Budapest.
Dr. Degen Árpád- ot a Botan. Dr. A. von Degen wurde znm
Véréin d. Prov. Bandenburg correspond. Mitgliede des bota-
(Berlin) levelez tagjául válasz- nischen Vereines f. d. Prov.
totta. Brandenburg in Berlin gewiihlt.
A leideni országos herbá- Die Leitung dér Reichsher-
rium vezetését Dr. J. W. Goet- bariums in Leiden (Holland)
hard vette át. wurde Dr. I. W. Goethard
übertragen.
W. Hemsley a kew-i bo-
B. W. B. Hemsley Leiter des
tanikuskert herbáriumának és Herbariumsu. derBibliothek des
könyvtárának vezetje nyuga- kgl. botan. Garten in Kew hat
lomba vonult: utódjául Dr. 0. sich in den Ruhestand zurüek-
Stapfot nevezték ki. gezogen. Zu seinem Xachfolger
wurde Dr. Ottó STAMPFernannt.
Prof. Dr. G. HABERLANDT-Ot Prof. Dr. G. Haberlandt
(Graz) és Dr.F. Höhnel-í Wien) ( (Graz) u. Dr. Fr. Rítt. v. Höhnel
a vaskorona-renddel, Prof. Dr. (Wien) wurde dér Orden dér
Heimerl-í (Wien) a Ferencz eisernen Krone, Prof. Dr. A.
József-renddel, Römer Gyula Heimerl (Wien) dér Franz Jo-
brassói tanárt a román korona- sefs Orden, Prof. Julius Römer
rendjellel, Dr. E. M. Kron- in Brassó dér rumánische Kro-
FELD-et (Wien) a csász. taná- nen-Orden, Dr. E. M. Kron-
csosi czímmel tüntették ki. feld (Wien) dér Titel eines
Kaiserl. Rates verliehen.
 271

Dr. R. Maire-í Nancy-ban Dr. René Maire in Nancy

a caeni egyetemen «Maitre des wurde zum Maitre des Confé-
Conférences»-szé nevezték ki. rences an dér Univers. in Caen
ernannt.
Prof. Dr. C. Mez-í megbíz- Prof. Dr. C. Mez wurde mit
ták a beteg Dr. Chr. Luerssen dér Supplierung des erkrankten
königsbei'gi egyetemi tanár Prof. Dr. Chr. Luerssen in Kö-
helyettesítésével. nigsberg betraut.
É. Burnat-í (Vevey) 80-ik Emilé Burnat in Vevey wurde
születésnapja alkalmából (1908. zum Anlasse seines 80. Geburts-
X. 24) a lausanne-i és zürichi tages 24. X. 1908 von derüniv.
egyetem tiszt, doctorrá válasz- in Lausanne und Zürich zum
totta. Doctor honoris causa ernannt.
E. Perrol-í a becsületrend E. Perrl wurde zum Che-
lovagjává nevezték. valier de la Légion d honneur
ernannt.
Dr. L. Radlkofer müncheni Prof. Dr. L. Radlkofer in
s Dr. P. Sorauer berlini pro- München und Prof. Dr. P. So-
fessorokat titkos kormánytaná- rauer in Berlin wurden z. Ge-
csosokká nevezték ki. heimen Regierungsraten er-
nannt.
1909. II. 10-én ünnepelte Prof. Am10. Febr. 1909 beging
Dr. S. Schwendener titkos kor- Geh. R. Prof. Dr. S. Schwen-
mánytanácsos a 80. születés- dener seinen 80. Geburtstag.
napját.
Magántanárrá képesí- Habilitiert: Dr. A. Sper-
tették: DR.A.SpERLicH-t Inns- lich für Botanik an dér Uni-
bruck egyetemén, Dr. R. Edler versitát Innsbruck; Dr. R. Edler
MisEs-t a berliui technikai fis- v. Mises für Botanik an dér
kolán, Dr. S. Veit- Simon- t Göt- Techn. Hochschule Berlin, Dr.
tingen egyetemén a botanikából, S. Weit- Simon für Botanik an
Dr. A. Pascher-í a prágai né- dér Universitát Göttingen Dr.
;

met egyetemen a növén 3 rend- 7

A. Pascher für sj^st. Botanik
szertanból. an dér deutschen Univers. in
Prag.
Nyugalomba vonult: Dr. W. Zurückgetreten Dér ordentl.
:

Rothert Odessa eg} etemén T

Professor für Pflanzenanatomie
a növényanatomia és physio- u. Physiologie an dér Univer-
logia r. professora. sitát Odessa Dr. W. Rothert.

Meghalt. Gestorben.
Prof. Dr. F. W. Chr. Are- Prof. Dr. F. W. Chr. Are-
schoug 1908. decz. 21-én 78 schoug am 21. Dec. 1908 im
éves korában Lundban (Svéd- Altér von 78 Jahren in Lund
ország). (Schweden).
A. E. Easton North Eastonban A. E. Easton in North Easton
 k; g

272

(Észak- Amerika) 1908. szept. (Kordám.) am 29. Sept. 1908 im

29-én 43 éves korában. Altér von 43 Jahren.
Dr. A. Minks az ismert liche- Dr. Arth. Minks, dér bekannte
nologus Stettinben 1908 XII. Lichenologe in Stettin am ö.Dec.
5-én 63 éves korában. 1908 im Altér von 63 Jahren.
Hanusz István váczegyház- István Hanusz Senior h. c. dér
megyei tb. esperes, szepes- Kirchengemeinde Vác, titul.
sajdnni czímz. prépost, áll. Probst von Szepessajdun. Di-
freáliskolai igazgató Kecske- rector dér Oberrealschule in
méten 1909. febr. 7-én 69 éves Kecskemét am 7. Febr. 1909,
korában. — Hanusz I. 1840 im Altér von 69 Jahren. Ha-
decz. 21-én Váczott született nusz wurde am 21. Dec. 1840
1864-ben áldozó pappá szen- in Vác geboren, in J. 1864
telték. 1871-ben Kecskemétre wurde er Prediger, i. J. 1871
került a freáliskolához tanár- wurde er zum Professor dér
nak, 1886-ban lett ugyanitt Oberrealschule in Kecskemét
ugyanennek az intézetnek igaz- i. J. aber zum Direktor
1886
gatója.44 éves. hosszas tanári derselben Oberrealschule er-
mködésén szeretete és önzetlen nannt. Wahrend seiner 44 Jahre
munkálkodása megoszlott az hindurch ausgeübten Lehrtá-
ifjúság lelkes nevelése, a tár- tigkeit widmete er sich nicht
sadalom és culturális intézmé- nur mit aufopfernder Liebe dér
nyek fejlesztése körül párját Erziehung dér Jugend, sondern
ritkító agilitása és a tudomány auch sozialen,culturellen u. wis-
folytonos mvelése közt. Szá- senschafthchen Fragen. Seine
mos, különböz fajú és rend zahlreichen.die verschiedensten
értekezése, így botanikai
a Gebiete dér Naturwissenschaft
tárgyúak is különösen a nép- berlihrenden Abhandlungen, so
szersít iránynál fogva ör- auch seine botanischen Arbeiten
vendtek általános elterjedésnek sind besonders wegen ihrer
s szolgáltak kedves és élveze- popularen R i c h t u n sehr
tes olvasmányul. Kidltével beliebt und allgemein verbrei-
kevesbedett azoknak a külön- tet. Durch seinen Tód wurde
ben is keveseknek a száma, wieder die Zahl jener vermin-
akiknek —
a « szürkeség*) -bi dert die sich über das All-
kiemelkedve —
munkás élete tagliche erhebend — wahrend
minden perczét az idealismus ihres ganzen tiitigen Lebens
vezérli. vöm Idealismus geleitet werden.
Ch. Lacoutoure kiváló fran- Ch. Lacoutoure. dér hervor-
czia hepaticologus. aki csak ragende Hepaticologe, dér un-
nemrégiben ajándékozta meg lángst die Wissenschaft mit
a tudomán 3't
a Lejeunea - einer Lejeunea - Monographie
monographiájával,76 éves korá- bereichert hat, in Díjon im Altér
ban, Dijon-ban. von 76 Jahren.
P. Fliche az «Ecole nationale PauL Fliche Professor an dér
des Eaux et Foréts» professora «Ecole nationale des Eaux et
Nancy-ban. Forétsa in Nancy.
 273

P. Klincksieck, párisi könyv- Paul Klincksieck, Buchhánd-

keresked, aki számos értékes ler in Paris, dér sich um die
botanikai munka kiadásával Herausgabe mehrerer wertvol-
szerzett nagy érdemeket, 50 ler Werke grosse Verdienste
éves korában. um die Botanik erworben hatte,
im Altér von 50 Jahren.
E. Mouiellfarine Párisban. Edm. Mouillefarine in Paris,
Prof. Dr. H. F. van Heurck, Prof. I)r. H. F. van Heurck,
az antwerpeni botan. kert igaz- Director des botan. Gartens in
gatója, f. é. márczius 13-án. Antwerpen, am 13. Márz 1. J.
I. Barbosa Rodriguez sen., I. Barbosa Rodriguez sen.,
Rio de Janeiro botan. kertjének Director des botan. Gartens in
igazgatója, 1909 márcz. 6-án. Rio de Janeiro ist am 6 Miirz
1909 gestorben.
Sir George King, a calcuttai Sir George King emer. Su-
botan. kert nyug. igazgatója, perintendent des botan. Gartens
f. é. február 12-én San Remo- in Calcutta ist am 12 Febr. 1. J.
ban 69 éves korában. im Altér von 69 Jahren in S.
Remo gestorben.
Dr.W. Zopf Míinsterben.
Prof. Prof. Dr. W. Zopf in Münster.
W. Gugler reáliskolai tanár Wilhelm Gugler K. Real-
Neuburgban (Bajorország) szep- lehrer zu Neuburg a/D. (Bayern)
tember 3-án 35 éves korában. ist am Sept. 1. J. im Altér
3.
von 35.Jahren gestorben.
A nagyképzettségü és szere- Das Hinscheiden dieses hoch-
tetreméltó szaktársnak halála gebildeten und liebenswiirdigen
Budapesten is, ahol számos jó Mannes hat auch in Budapest,
barátot szerzett, élénk részvé- wo er sich viele Freunde er-
tet keltett. worben hatte, lebhafte Teil-
nahme erweekt.

Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz.

t. munkatársainkat,
Tisztelettel felkérjük hogy kézirataikban
minden növénynevet egyszer minden szerz nevét s egyálta-
latin ,

lában a személyneveket lcétszer aláhúzni szíveskedjenek.

A szerkesztség.
Wir ersuchen unseré geehrten Herren Mitarbeiter, in ikren
Manuscripten die lateinischen Pflanzennamen einmol, die Autoren-
Namen aber zweimol zu unterstreichen. Die Redaction.
Tisztelt munkatársainkat felkérjük, hogy a korrektúrákkal
minden alkalommal kézirataikat is küldjék vissza.
A szerkesztség.
Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter uns
mit dér Correctur in jedem Falle auch ikre Manuscripte zurlick
zu senden. Die Redaction.

18
274

A budapesti m. kir. állami Von dem im Verlage dér

vetmagvizsgáló állomás kiadá- kön. ung. Samenkontrol-Station
sában megjelen: in Budapest unter dem Titel

Magyarfüvek gyjteménye Oramina hungarica

erscheinenden Exsiccaten-Wer-
czím gyjteménybl megje-
kes ist nunmehr aueli Bánd
lent a IV., V. és VI. kötet
IV, V und VI (á 50 Num-
egyenkint 50 számmal) kívá-
;
mern) erschienen. Rrospekt und
natra prospektust és tartalom-
Inhaltsverzeiehniss sind beim
jegyzéket küld a nevezett in-
genannten Institute (II. Bez.,
tézet (II. kér., Kis Rókus-utcza Kleine Rochusgasse 11/b) er-
11/b). haltlich.

Ara : a herbarium-kiadásnak Preis : dér Herbarausgabe im

belföldön 10 kor. — flll. Inlande 10 Kron. — Hell.
külföldön 12 kor. 50 flll. Auslande 12 Kron. 50 Hell.
(csomagonkint) (pro Fascikel)

a köny valaku kiadásnak dér gebundenen Ausgabe im

belföldön 80 kor. — flll. Inlande 30 Kron. — Hell.
külföldön 35 kor. — flll. Auslande 35 Kron. — Hell.

(kötetenkint, (pro Bánd,

a szállítási költségen kivül.) ausser den Transportspesen.)

Az elfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön

11 kor. 44 filL) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére
(Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.)

küldeni.
Praenumerationen (ganzjábrig für das Inland 10 Kronen, für
das Ansland 1 1 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an
den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI.,
Városligeti fasor 20, b.) zu adressieren.

Megjelent : 1909 október hó 25-én. — Erschienen : ain 25. Október 1909.

PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK.
(ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLATTÉ R.)
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber Redakteur:
u. Fömunkatársak: — Hauptmltarbeiter:

Dr. D E G E N ÁRPÁD. THA1SZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

33 i z o m ányban: — In Com in i s s i on :

Németországban: — Für Deutschlanü :

j
Francziaországban :
— Für Frankreich :

Bei Max Weg-nél Bei Paul Klincksieck-nél

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. ;
Paris, 3, Rne Corneille.

Vili, gs inon. tSSSi. Badapest ££^b._£,“- N°- 10/12. sü.

jer Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kívánatos.
Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen nach
$ 15des in Deutschland in Kraft stehenden Urbeberrechtes verboten.
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 10/12. szám tartalma. —

Inbalt dér 10 12. Nummer. Eredeti —
közlemények. —
Originalaufsatze —
K. H. Zahn. Beitrage zr Kenutnis dér
Hieracien Ungarns und dér Balkanlander, p. 276. old. Dr. Gáyer Gy., Vor- —
arbeiten zu einer Monograpliie dér europaischen Aconitum-Arten II. Az európai —
Aconitum-fajok monográfiájának elmunkálatai. II., p. 310. old. Dr. K. Do- —
nt in, Über den system. Wert des Colchicum pannonicum Gris. et Schenk. —
A Coléit, pannonicum Gris. et Schenk syst. értékérl, p. 327. old. - -
Wagner
J„ Két tíj Centaurea- keverékfaj Horvátországból. Centaureae duae hybridae —
novae e Croatia, p. 383. old. Apró közlemények.— Kleine Mitteilungen. - —
Dr. Lengyel G., Néhány ritkább növény újabb termhelye Budapest környékén.
— Neue Standorte einiger seltenerer Pflanzen in dér Umgebung von Budapest,
p. 335. old. —
Bromus reptans (Borb.) Fiume mellett. — Bromus reptans (Borb.)
bei Fiume, p. 386. old. — Dr.I., Gyrffy
Dicranum scoparium (L.) Hedw.
var. nigrescens Gyrffy, p. 336. old. —
Delphinium oxysepalum Borb. et Pax,
p. 337. old. —
Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über unga- —
rische botanische Arbeiten. —
W. Gugler, Die Centaureen des ung. National-
Museums, p. 338. old. —
Róna I., Emlékezés Nendtwich Tamásról.. Erinne- —
t’ung an Th. Nendtwich, p. 341. old. —
Bernátsky J.. Iris-tanulmányok. -
Iris-Studien, p. 341. old. — Prodán Gy., Adatok a Bükk és elhegyeinek
flórájához. —
Beitrage zr Flóra des Bükk-Gebirges, p. 342. old. Moesz —
G., Néhány bevándorolt és behurczolt növényünk. Einige eingewanderte und —
eingeschleppte Pflanzen Ungarns, p. 342. old. — Rapaics R., Az Aquilegia-
génusz. —
De genere Aquilegia, p. 342. old. —
Jelentés a M. Nemz. Muzeuut
1908 évi állapotáról. —
Bericht über den Bestand des Ungar. National Mu-
seums im Jahre im Jahre 1908, p. 342. old. —
Külföldi botanikai dolgozatok
ismertetése. —
Referate über auslandisehe htan. Arbeiten. A. Scherffe!, —
88. Asteroeoccus n. g. superbus (Cienk.) Scherffel und dessen angebliche Bezie-
hungen zu Eremosphaera, p. 343. old. —
Einiges zr Kenntnis von Schizochla-
mys gelatinosa A. Br., p. 343. old. —
Fr. Bubák et J. E. Kabát, Mykologi-
sclte Beitriige V., p. 347. old. —
J. Podpera, Vysledky bryologického vyz-
kumu Moravy za rok 1906 1907, p. 348. old.— —
Vysledky bryol. vyzkumu Mo-
-

—
ravy za rok 1907 1908, p. 348. old. —
M. Raciborski, Azalca pontica in
Sandomierer Wald und ihre Parasiten, p. 351. old. H. Zömig, Arzueidrogen, -
—
p. 352. old. —
J. Römer, I. Siebenbürgisch-sachsische Charakterköpfe III. Joli.
Hedwig, II. Aus dent Leben eines Mikroskopikers dér Linnésohen Zeit, p. 353.
19
 : : : : —
,

old. — Gyjtemények. — Sammlungen, p. 239. old. —A kir. rnagy. Term-tud.

Társ. növénytani szakosztályának ülése. Sitzung dér htan. Sektion dér kön . —
ang. natunviss. Gesellschaft, p. 237. old. Személyi hírek. Personalnach- — —
richten, p. 237. old. Meghalt. —
Gestorben, p. 234. old. —
Mellékelve— beigelegt Taf. III., IV. sz. tábla.
A kötet czímlapja és tartalomjegyzéke késbb fog megjelenni.
VIII.
Titelblatt und Inhaltsverzeichniss zu Bd. VIII. wird spáter erscheinen.

Beitráge zr Kenntnis dér Hieracien Ungarns und dér

Balkanlander. ) J

(ív.)

;
Kari Hermáim Zalin (Karlsruhe).
Ir't'i |

Die folgende Liste enthált Hieracien aus XJnyarn Kroatien ,

Dalmatien Bosnien etc., welche rair im Jahre 1908 von (len

,

Herren Prof. Dn. A. v. Degen, L. Rossi, K. Malv u. einigen ande-

ren Herren zr Revision vorgelegt wurden. 2 )

A. Piloselloidea.
H. Hoppeanum Sghult.
Ist. S. Francesco— Las 550 m.
Ssp. leucocephalum Vukot. —
(G.) — m. Krémén, in m. Mrzin, in v. Kozja draga ad
Cro. in
Udbina et pr. Molinarijevgaj in Krbava, ad lacus Plitvicenses, in
m. Posták, Sveto Brdo et Kiza pr. Ostarija (R.), in silva Jasikovac
ad Gospic, pr. Oltari supra Sv. Juraj in litt. Croat. (R.), Cavabah
(Hirc.) —
Bosn. Igman [Hrastnicki stan et Crni vrh p. Zrkarica],
in m. Glog pr. Han na Hresi 1100 m., Plasa pl., Jahorina pl. et
Gola Jahorina, Borovac supra Begovina pr. Pale 1100 m., inter
castellum et faucem Moscanica pr. Sarajevo, in iugo Iván 1000
1 100 m., ad limit. Bosn.-Herc. (M.) Yuk. Rád XXXIV. 125 127 — — :

Bika, Krbava, Fuzine, Visevica, Puhobic.

Ssp. midtisetum N. P. jü) polyadenium N. P. Yariat ligulis —
striatis et estriatis. —
Cro.: Yisibaba, Smrcevci, Mrkviste, Buda-
kovo Brdo pr. Allan. Velika Basaa, Russovo, Badanj, Metla pr.
Ostarija, Tro vrh pr. Ploca, in m. Bukovje pr. Cabar. pr. Skro-
botnik in v. fi. Kupa, Velinac supra Carlopago (R.) F. subpilo- —
sum involucro sparsim piloso in montibus ad Allan.
,
Tran- :
—
situs leucocephalum polyadenium in m. Alancié supra Allan —
1400 m. (D.)
Ssp. osmanicum N. P. Alb. in montibus Jablanica 1200 —
1800 m. (Dimonie).
>) Vergleiehe Magig- Bot. Lap. (1906) p. 02 ff.; (1907) p. 212 ff.; (1908)
p. 113 ff.

Abkürzungen: D. = A.
3 Degen; R. — L. Rossi; M. = K. Maly; v.
G. = Ginzberger H. = Huljak; K. — Kupcok L. = Lengyel.
)

S.
H u n = Ungarn Ist. = Istrien D a m. = Dalmatien C r = Croa-
; ;

g. 1 o.
= Hercegovina M o n = Montenegró A =
; ; ;

tien Bos, = Bosnien H e r c. t. ;

1 b.
= Maeedonien.
; ; ;

Albanien M a c e ;
d.
 : : •

277

H. pilosella L.
Ssp. amauron N. P. —
Hung. Liptó «Ostro» 1600 m. : pr.
N.-Bobrócz (H.) —
Cro. Ogulin [Pecaik, Strieljana] (R.)
Ssp. angustissimum N. P. Cro.: Ruzanski— vrh supra
Allan 1500 ra. et in m. Alaginac supra Ostarija (D.)
Ssp. angustius N. P. Isi: Mte — Maggiore (xx et 3 N. P.)
(G.) — Cro.: Strieljana pr. Ogulin (R.) — Bs.: Sarajevo (Blau.)
Ssp. inalpestre N. P. a) genuinum 1. latisquamuin X. P. —
Ist. Mte Maggiore 1200 m. (G.) — Bs.: Luké pr. Ivasidol,
Preslica pl.: Lapov dl 1200 m. (M.)
Ssp. parviflorum N. P. — Hung. Liptó: Nagy-Bobrócz (H.) -
Cro.: Ad lacus Plitvicenses Kozjak: Molinarijevgaj pr. Udbina,
:

Kozjaéa et Luscié pr. Karlovac, Vujnorié Brdo pr. Vrbovsko,

in silvis
Nikolica Brdo pr. Topusko, Radova Poljana in m. Rudilizac,
Rastovo pr. Sosice, Lökve, Plesce, ad arcem Medvedgrad, in ra.
Petrova gora pr. Vrbovsko, pr. Vino Lovcak ad Varasdinum (R.),
Delnice (Smolkovié).
Ssp rigidipilum N. P. — Hung. Borsod: Diósgyr (H.)
Ssp. rosulatum N. P. — Cro.: Tomasnica Karlovac (R.)
pr.
Ssp. stenodes N. P. — Cro.: In v. Senjska draga pr. Senj
in litt. Croat. (R.)
Ssp. subcaulescens N. P. genuinum 1. normáié N. P.
x) —
Hung. Hont In m. Rovna
Sajóréde (K.).
pr. Cro.: Vrhi pr. —
Cabar (R.)
:

Bs.: Preslica pl. in iugo Preholje 1165 ra. (M.)

:
—
coloratum f. epilosum N. P. —
C r o. Ruzanski vrh supra Allan :
f:)

(D.) — Bs.: Preslica pl. (M.) f. polyadenium a) maioriceps N. P.

;

(ligulis striatis et estriatis) in montibus Kapela ad Modrus, in m.

Allan supra Jablanac (R.) b) minoriceps N. P.
;
Cro.: Ivrasno, —
Mladie pr. Gerovo, Senj —
Spazovac (R.). y) acutissimum z ) eani- —
ceps N. P. —
Cro.: in m. Vratnik, Smrcevci et Alancic pr. Allan,
Russovo pr. Ostarija (R.).

Ssp. subvirescens N. P. —
Bs.: Pale 850 m. (M.).
Ssp. trichadenium N. P. —
Bs.: Luké pr. Kasidol (M.).
Ssp. trichocephaloides Zahn. Hung. Hont Felsbaka, — :

Pliesky (K.), Fels-Hámor (Budai).

Ssp. trieholepimn X. P. —
Hung. Hont Alsóbaka, Pliesky (K.). :

Ssp. vulgare Tsch x) genuinum f. subpilosum X. P. Hung —

Liptó: «Biela skala» 1650 m. pr. X.-Bobrócz (H.). Cro.: Luséié —
Kozjaéa et Svarca pr. Karlovac (etiam f. epilosum X. P.) (R.). -
Bs.: Pale 850 m. (M.). f. pilosum N. —
P. Cro.: Kaivarija —
et Kozjaca pr. Karlovac ;
Straznik pr. Samobor (R.).

H.
pilosellae variat. y, foliis utrinque, séd subtus densius pube
stellata tomentosis [Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 889], adhuc
nunquam e terris Illyricis vidi. Sec. Schl. et Vük. 1. c. circa Zág-
rábiam et copiosius in Croatia australi ereseit.
19 *
 : :

278

H. auricula Lám. et DC.

Ssp. acutisquamum X. P. — Cro. Trsce pr. Cabar, Lipnik
pr. Karlovac (R.).

Ssp. auricula X. P.x) genuinum X. P. f. epilosum X. P. —

Cro.: In Sljeme ad Zágrábiam (R.).
ra. Hung. Liptó: Xagy- —
Bobrócz, Szt-Péter Vavrisó (H.). — B o s. In fi. Sana pr. Svodna
:

(B.) — f. subpilosum X. P. —
Cro.: Vino Lovcak pr. Varasdinum
(R.). —
Hung. Liptó- Szt-Péter Vavrisó (H.). — f. obscuriceps —
N. P. —Cro.: In m. Veliki Bukovnik et pr. Vrsice ad Crnilug,
Svarca pr. Karlovac (R.).
Ssp. magnauricula X. P. —
Cro.: Plesce, Jelenja draga pr.
Vrbovsko, in silva Lusié pr. Karlovac, Trsce pr. Cabar (R.j.
Ssp. melaneilema x) genuinum X. P. f. epilosum X. P. — —
I s t.: Mte v Maggiore 1200 m. (G.) —
Cro.: Strieljana pr. Ogulin,
Parg ad Cabar, Vucinic selo, Vukmanic (R.). Hung. Liptó: in —
v. Rackova pr. Pribilina (H.) f. subpilosum X. P. Ist. Mte —
Maggiore (G.) —
Cro.: Peénik et «Rok vojarne» pr. Ogulin, Yuk-
manic (R.). f. —
marginatum X. P. —
Hung. Liptó: «Biela
skala» pr. X.-Bobroc (Hó. f. —
brevifolium X. P. Cro.: Pet- —
rova Gora, Tomasnica pr. Karlovac (R.).
Ssp. mélán ocalathium Rehm. —
Hung. Szepes Ad lacum :

«Zöld tó» Tátráé (H.).

H. Schultesii F. Sch. =
auricula X pilosella.
Ssp. leptolepium X. P. (aff ). — Cro.: Sokolovic Brdo pr.
Samobor (R.).

Ssp. pseudauriculiforme Zahn f. striatum X. P. Cro.: —

«Strieljana» pr. Ogulin (R.).
H. Heuffelii J anka (H. oreades Heüff. nec Fries H. Heuffelii ;

et oreades X. P. H. Herculis Boris.).

;

Ssp. austrocroaticum Rossi et Zahn 1909. Caulis e. 16 cm.

altus tenuis densissime fioccosus, basi tantum sparsissime pilosus,
eglandulosus. Fólia radicalia numerosa, exteriora spathulata rotun-
data, média lanceolato-spatbulata aeutiuseula apice interdum sub-
plicata, interiora elongata (ad h totius caulis longa) lanceolata v.
lineari-lanceolata aeutiuseula v. acuta, in margine dense floc- +
cosa, subtus disperse, séd in nervo mediano modice v. dense floc-
cosa, in parte superiore +
effloccosa, in nervo mediano disperse modi-
eeve floccosa, exteriora subtloccosa, omnia in parte superiore sat
—
dense v. modice setosa (3 5 mm.), subtus disperse rigidiusculeque
pilosa, praecipue in margine basin versus modice setosa (3 5 mm.);
caulinum 1 lineari-lanceolatum, subtus modice, in nervo dorsali
margineque densissime, in parte superiore in nervo mediano modice
floccosum in superiore caulis tertia parte bractea lineáris inserta.
:

Inflorescentia subcymosa, rami primarii 3, acladium c. 4 mm.,

ordines axium 2( 3), —
capitula c. 5; involucrum 6 65 mm. 1. —
cylindricum basi rotundatum, obseure canum, sat dense pilosum.
pilis albidis basi atris, squamae augustae acutiusculae densissime
fioccosae vix marginatae, praecipue apicem versus disperse glandu-
losae; pedunculi subtenues, subclense pilosi, pilis basi atris, dense
fioccosi, eglandulosi. Bracteae subulatae, sat longae, obscurae, pilis
basi obscuris rigidis, glandulis solitariis floccisque subdensis obsitae.
Cro. Velebit: In ingó Buljma pr. m. Viserujna d. 28. VII.
1901 (iám deflorat.) lég. Rossi. Ab H. Heuffelii typico praecipue
squamis apice disperse glandulosis difiért. Rosulae nondum floren-
tes etiam ab A. de Degen in liac statione nuper inventae sunt.
H. aurantiacum L.
Ssp. aurantiacum N. P. brevipilum X. P.
f. —
Bs.: Lopata
pl. pr. Kresovo 950 m. (Blau 1868). —
f. fuscifiorum X. P.
Ibidem (B.).
Ssp. carpathicola X. P. H u n g. Hont In m. Rovna pr. Sajó-:

réde (K.) Liptó: in m. Sivy vrh pr. Xagy-Bobrócz 1600 m. (H.).

;

Ssp. kajanense X. P Hung. Hont: In m. Rovna (K.).

Ssp. porphyranthes X. P. f. brevipilum N. P. g. Liptó — Hun :

Sivy vrh pr. Nagy-Bobrócz (H.). —

H. aurantiacum quod a Schl. et
Vukot., FI. Croat. p. 891, in alpibus Sveto brdo et Visocica et in
pratis montanis circa Cabar et Delnice indicatum est, e Croatia
adhuc non vidi.
H. pratense Tausch.
Ssp. centrobosnicum Maly et Zahn (e grege Brevipilum X.
P.). — Caulis 20 — 40 cm. altus tenuis v. gracilis, superne dense
v. densissime glandulosus et pilis apice dilutis basi atris ad 1 mm.
longis dispersis v. modice numerosis obsitus simul subfloccosus,
deorsum usque infra médium deminute floccosus glandulosusque,
séd subdensius, basi violacea dense diluteque pilosus ( 1 mm.).
Fólia dilute viridia, utrinque brevissime subpilosa v. supra glab-
rescentia, subtus disperse minuteque, in nervo dorsali basin versus
dense piloso, modice fioccosa, supra eftloccosa et nervo mediano
albido praedita, laté lanceolata, basin versus sensim angustata,
+ (saepe denticulata, caulina 2 — 3, glandulis nonnullis
distincte)
parvis Inflorescentia umbellato-paniculata (5
obsitci. )
10 20-cephala, — —
ramis subconfertis, inferiore interdum remoto acladimn 3 7 mm. ;
—
1., involucrum parvum ovato-cylindricum, 6 mm. tantum longum
, ,

viridi-atrum, squamis subangustis subacutis v. acutis obscuris +

intense viridi-marginatis disperse v. submodice pilosis (pilis apice
,

dilutis, 1 ),
mm
modice glandulosis basin versus disperse floccosis.
,

Pedunculi subcani densissime glandulosi epilosi. Bracteae dilutae

v. Stolones tenues subterranei v. epigaei filiformes
albo-virides.
violacei ,
parvis remotis obsiti, saepe haud evoluti. Interdum
foliis
caulis secundarius evolutus. Flores stylique lutei.
Bs.: In pratis infra Bara pr. Pale 855 m. (Maly).
V áriát: 8) auriculiceps M. et Z., capitulis epilosis, squamis
acutiusculis. Ibidem.—
(

—
H. spathophyllo N. P. haud dissimile.
H. pratense Tsch., a Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 894, in
turfosis ad Toplikam, Varasdinum, Zabnik indicatum, sine dubio
 : : j:

280

ad hanc speciem spectat. Statio Verpolje di Sebenico fortasse

H. cymoso adscribendum est. —
H. pratense var. 3 (pratensi-cymosum
est H. cymosi ssp. pulveratum [Kalnikj.
H. stoloniflorum W. Kit. — aurantiacum X pilosella.
Ssp. Schurianum N. P. — Hu n g. Hont In m. : Rovna pr.
Sajóréde (K.). — Ibidem etiam transitus stoloniflorum X pilosella,
fioribus luteis.
H. stoloniflorum Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 890, pro
maxima parte ad H. brachiatum Bértl, pertinet.
H. pyrrhanthes X. P. =
aurantiacum X auricula.
Ssp. laevisquamum N. P. —
Hung. Hont: In m. Rovna (K.).
Ssp. chrysochroum N. P. — Ibidem (ív.).

H. flagellare Willd. =
pratense— pilosella. [H. stoloni-
florum Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 890, pro minima parte].
Ssp. flagellare f. normale N. P. In locis herbidis, ad vias —
hinc inde in comitatu Crisiense (Schlosser !).
H. cymosum L. [H. cymosum et esti éri, H. pratense p. p. X
Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 892 et 894],
Ssp. cymosum N. P. x) genuinum 1. normale a) astolonum X.
P. —Hun g. Hont Slobodna et Rostatia pr. Bakabánya (K.).
:
—
f. setosum X. P. —
Hung. Borsod Nagy-Kmáresa pr. Tapolcza :

(Budai).
Ssp. gnaphalophorum X. P. —
Dal m. Biokovo pl. Sveti : :

Juro 1500 m. (Janchen). —

Here.: Mala Corsnica (Bucalovic).
Ssp. laxiflorum Vukot. —
Cro. In m. Rudilizac, Radova-
poljana, Ozeblin, Brusni, Udbina, in m. Malovan et Visocica (R.).
Ssp. pulveratum X P. —
Cro Ivalnik (Vukotinovic, sub :

—
nm. epratense cymosum » aglomerato — cymosumn et «sabinum»),
,

in m. Krémén (R.).
Ssp. sabinumSEB. et M. —
Dalm. Véli Kabao (Bierb.) —
Here.: Plasa pl. (R.), Sleme pl. (Prodáx). Bs.: Jajee (Blau). —
Ssp. samoboricum X. P. — Cro.: In m. Brusni ad Udbina (R.).
Ssp. cymigerum Rchb. f. ,3) reptans N. P. H u n g. Hont —
Smikos (K.).
Ssp. xanthophyllum Vukot. —
Cro.: In m. Visevica (Vuko-
tinovic), in alpe Krémén pr. Udbina (R). Here.: Mala Cvrs- —
nica (Bucalovic), in m. «Starigrad» v. Lipovac pr. Sarajevo (M.). —
Bs.: Presliea pl.: Lapov dl 1200 m. (M.), Trebevic 1360 m. (B.).
Ssp. viridans X. P. —
Bs.: Románja pl.: Jávorén dl
1300 in., Varda pl. pr. Rudo: Prevje; Igman Crni vrh pr. Zrka-
rica ;
Ozren pl. Karica caire, Xebesina
: Luké pr. Kasidol. :
;

—
Here Presliea pl.: Lapov dl et in iugo Prebolje 1165 m. Mali
:
;

Iván in prato Lica 1 100 m. (M.).

:

H. canum X. P. = cymosum X pilosella.

Ssp. cymosella X. P. — Hun g. Hont : Smikos et Ohuskovskie
pr. Bakabánya (K.).
 :

281

Ssp. canum fi) hirticanum 1. epilosum

N. P. N. P. Cro. —
Yukmanic Kozjaca et Luscic pr. Karlovac (R.).
et in silvis
Ssp. pseudarenicola Zahn (arenicola N. P., nec Gödét). —
Cro.: In colle Dubovac et in silva Kozjaca pr. Karlovac (R.).
H. rubellum Zahn = cymosum — aurantiacum.
Ssp. Pehmanni N. P.— Hung. Hont: In m. Rovna pr.
Sajóréde (K.).
Ssp. Managettianum Maly. Bs.: Preslica — pl. : supra
Krstina vrela 1300 m. et pr. Dzepska 1250 m. (M.).
H. eöhioides Lumn., a Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 892, in
collibus apricis et in incultismontium Zagrabiensium et in illis
ad Samobor, Pliesivica et Sv. Ana pod Tnrnom, in comitatu Flu-
minensi circa Mrzla-vodica et Lökve indicatum. adhuc e Croatia
haud vidi.
H. setigerum Tausch {? H. echioides $) seíigerum Schl. et
Vukot., FI. Croat. p. 892) adhuc e Croatia non vidi.
H. bifurcum M. Bieb. (H. echioides y cinereum Schl. et Vukot.
1. c.) [«hinc inde cum H. echioides »] a cl. N. P. I. p. 512 in una
subspecie e Croatia descriptum est.
H. fallax illd. W =
cymosum echioides. —
Ssp. granense N. P. —
Hung. Borsod: Ernd (Budai).
H. Pavichii 0 Heuff. (H. Fussianum Schur H. gracittimum ;

Schl. et Vukot. Rád 1871 p. 76; H. aurieula v. y) Pavicii Schl.

et Vukot., FI. Croat. p. 891. [«videtur esse forma hybrida H. Auri-
culae L. et H. florentini All. aut H. praealti Vili.", 1. c].
Ssp. astolonum Vük. f. angustifolium N. P. Cro.: Klan- —
ina (Hirc), Laudonovgaj in Krbava (R.). — Bs.: Luké pr. Kasi-
dol 1200 m. 7 in fauce «S. Marina» pr. Rudo (M.), Trebevic (B.). -
f. latifolium N. P. —
Crnilug (R.).
Ssp. agronomon G. Beck. —
Here.: Bjelopolje pr. Mostar
(M.) — Bs.: In m. Gorica pr. Sarajevo (B.) f. gracittimum—
Ság. - Bs.: Miljevici pr. Sarajevo, Pale (M.).
Ssp. minutifloccum Maly et Zahn. —
Habitu et characteribus
H. pseudohololeiontis, séd invol ueris, ped uncul is caulibusqice distincte
fioccosis foliis in parte aversa v. in nervo dorsali tantum disperse
fioccosis.
,

—
Bs.: In fauce «S. Marina» pr. Rudo (M.). Formáé —
intermediae pseudoholóleion —
minutifloccum ibidem.
Ssp. Fussianum N. P. —
Bs.: Vardiste (Bucalovic).
Ssp. minutiflorum N. P. —
He r c. Cvrsnica pl. Petralj : :

(Bucalovic).
Ssp. pseudohololeion Zahn (hololeion N. P., nec Maxim.) —
Bs.: In m. Glog ad Han na Hresi 1100 m., Igman: Hrastnicki
stan, Románja pl. Zecici, Megjegja in fl. Drina in fauce «S. Marina»
:

pr. Rudo, Vardiste 500 m. (M.), Trebevic, Miljaéka. Mokro (Blau).

;

—
/'. ziljevanum Ob. —
Here.: Cvrsnica pl.: Petralj (Bucalovic).

0 A Dre A. Pavich in m. Papuk in Slavonia inventuni.

 e : : :

282

H. florentinum All. (H. piloselloides p. p. et praealtum p. p.

Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 893).
Ssp. cylindriceps N. P. —
Ist. S. Francesco, Vela Uéka
300—1000 m. (G.). —
Dalm.: Pitomi vrh ad oecid. m. Dinara
11 —
1200 m. (Janchen), Zelenica — Castelnuovo, in insulis Lagosta
(G.) et Lesina (Boccich). Cro. —
In m. Trsat; Kavaliri pr.
Prezid (R.).
Ssp. florentiniforme N. P. — Ist.: Pikulic- Segnavica 20() m.
(Ga Fiume: Drenova 300 m. (Janchen).
Ssp. Utóval N. P. —
Ist.: Lovrana (G.)
Ssp. Michelii Tsh. —
Cro.: In pratis ad Vuéinié (R.).
Ssp. obscurum Rchb. —
C r o. Novigrad pr. Karlovac. Parg
:

et Trsce pr. Cabar, Delniee, Vrbovsko, Priboj in m. Kapela (R.).

Ssp. turcicum N. P. —
Albánia: Ochrida 5—700 m.
(Dimonie). — Mac
ed. Thessalonich 500 1200 (Dimonie). — m
Ssp. sub florentinum N. P. —
Cro.: Lökve (R.). Cattaro
(Vierhapper) —
Verosimiliter - —
H. praealtum y fallax Schl.
et Vukot., FI. Croat. p. 893.
H. piloselloides var. y [«H. fuscum»] Schl. et Vukot.. FI. Croat
p. 893, est aut ssp. cylindriceps aut ssp. florentini forma [in m.
Visocica].
H. Bauhini Schult. (H. piloselloides 'í, praealtum 'p et glav-
cescens Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 893, 894).
Ssp. Bauhini N. P. —
Dalm.: Lesina (Buccich). Cro.: —
Kozji vrh pr. Prezid (R.).
Ssp. Besserianum N. P. — Cro.: In m
Vugles ad Ravnagora,
pr. Vrsice ad Crnilug (R.) — f. calvicaule N. P. —
Cro: Klanéina
pr. Bakar (Hirc).
Ssp. cattarense N. P. Dal m. Orjen, Cattaro (Vierhapper).
:

Ssp. cymanthum X. P. —
Here.: Bjelopolje pr. Mostar (M.).
Ssp. adenocymum N. P. f. normálé Rohl. et Zahn. Cro.: —
Kupicki vrh pr. Gerovo, Molinarijev gaj pr. Udbina, Susanj, Ostarija,
Stirovaa pr. Allan, Anici pr. Krasno, Koz jak ad lacus Plitvicenses,
in m. Krémén (R ). —
Here.: Preslica pl.: Krstina vrela 1300
m. (M.). — Bs Pale (M.).
:
—
Mont.: Lóvéén (Bierbach). f. —
pilosiceps Rohl. et Zahn. —
Cro.: Kozji vrh ad Prezid, Velika
Basaca, Pilipov Kuk in m. Ljubicko Brdo pr. Ostarija, Anici pr.
Krasno (R.). — Bs.: Xebesina pr. Stubina 1100 m. (XI.).

Ssp. erythrophyllum Vukot. —

Cro.: In silva Maximir pr.
Zágrábiam (Vukotinovic), in silva Jasikovac pr. Gospíc, pr. Mekinjar
in Krbava (R.).

effusum N. P.
Ssp. —
Cro.: Topusko, Takalica pr. Ostarija
(R.). —
Hun g.: Borsod-Diósgyr (H.).
Ssp. empodistum N. P. —
Cro.: Kozji vrh pr. Prezid (R.).
Ssp. fii fferm N. P. —
C r o. Ad Trsce pr. Cabar, in silva
:

Cmrok et in m. Sv. Jakov pr. Zágrábiam, in m. Tesnjak pr. Hras-

toviea, in silva Straznik pr. Samobor, in m. Sv. Gora pr. Sosice
 : :

288

in silvaJasikovac pr. Gospic, Pavlovac pr. Slunj, Mekinjar in

Krbava, Svica pr. Otocae (R ). Bs.: — Pr. Kabos (Prodán.) —
Mont.: Djinova Brdo (Bierbach).
Ssp. fastigiatum (Tsch) N. P. C r o. ad Zágrábiam — :

(Schlosser), ad arcem Medvedgrad, Slaniol, pr. Samobor, Restovo

pr. Sosice. Seliste inter Dreznik et Slunj, Vukmanic, Smercevci pr.
Allan, Bacic Kuk pr. Ostarija, Anici [Krasno] (R.), Bunjevac sub
m. Malovan (Janchen). —
Bs.: Megjegja ad fl. Drina (M.).
— Verosimiliter cum //. praealti var. (3) Bauhini Schl. et Vukot.,
Fl. Croat. p. 893, congruit.
Ssp. hispidissimum Reh.m. 2. calvicaule N. P. — Cr oa t i a
(Sc.hlosser, sine stat. exacta).
Ssp. heothinum N. P. — Bs.: Igman pl. Zrkarica
: Luké :

pr. Kasidol, in fauce Miljaéka (M.). — Here.: Mali Iván: in prato

Lica 1100 m. (M.).
Ssp. margincde X. P. —
Cro. In m. Sladovaca (R.) et ad
ped. m. Kiza pr. Ostarija (D.), Velinac supra Carlopago (R.), in
m. Milkovica Krug pr. Sugarska— Duliba (D.). Bs.: Hoticina —
-

pr. Pod Vitéz, Igman pl. Zrkarica, Ozren pl. Nebesina et Karica
: :

caire (M.). —
Hung. Alsó-Fehér Csombord (Kocsis). :

Ssp. megalomastix X. P. —
Cro.: Növi in ütt. Croat. (R.).
Ssp. magyaricum N. P. Cro Kameniti stol pr. Zágrábiam
:

et in silva Maximir
(Vukotinovic)
(R.), Vei. Kozjak pr. Allan,
Kuterevo, Proscansko adlacus Plitvicenses (R.).
;

— Bs.: Románja
pl.: dl 1300 m., Varda pl. pr. Rudo: Prevje, ad Hoticina
Javren
pr. Pod
Vitéz, in iugo Iván 800 m., Ozren pl. Karica caire (M.), :

Pale 850 m., Gradina pr. Vardiste, in fauce Miljacka pr. Sarajevo,
Mali Iván: 1100 m. (M.).
in prato Lica Here. Preslica pl.: —
Lapov dl 1200 1260 m, Dzepska pl. 1280 m.,
m., supra Klanici
in iugo Preholje 1165 m. (M.). —
Mont.: Lovcen (Bierbach).
Ssp. nigrisetum X. P. —
Cro.: In silva Straznik pr. Samobor;
Meralovica ad Krasno [Velebitj (R.).
Ssp. substoloniferum X. P. —
Cro.: In m. Vrazi Vrtec pr.
Prezid, Velinac et Trubaja supra Carlopago (Kocsis), Mali Hálán
(L.), in m. Vratnik, Sveto Brdo, Metla, Alaginac ad Ostarija,
Ostarija —
Sugarska-Duliba, in prato Bunjevacka pojana pr. Radu
1000 m. (R., L.). —
Dalm. Perkovic— Slivno, in insula Lissa
—
310 m., Cattaro Krstac. in insula Curzola (G.), in m. Lovcen
(Bierbach). —
Bs.: Románja pl.: Javren dl 1300 m, Trebevic,
Bjela stiena 1100 m., Luké pr. Kasidol (M.). Here.: Preslica —
pl. Lapov dl et supra Krstina vrela 1300 m. (M.).
:

Ssp. pseudosparsifiorum Zahn. Bs.: Ad Kabos (Prodán).

Ssp thaumasioides N. P. —
Cro.: Kalvarija pr. Karlovac,
in m. A’razi \'rtec pr. Prezid, pr. Vukmanic (R.). ed.: — Mac
Thessalonich 500 1200 — m. (Dimoxie).
Ssp. transgressum X. P. —
Cro.: Petrova gora, in silva
Straznik pr. Samobor, in collibus pr. Slunj (R,).
 :

28 í

Ssp. thaumasium N. P. —
Cro. pr. Maradin et in silva
Ivozjaéa pr. Karlovae, in montibus Kapela ad Modrus, Viéibaba
pi'. Ostarija (R.).

Ssp. melanocymum Maly et Zahn. Caulis ad 50 cm. altus

crassiusculus, epilosus, superne tantum subfloccosus, apice tantum
pilis glandulisque brevibus. Fólia laté lanceolata. glaucescentia,
rigidiuscula, basi tantum disperse pilosa, in nervo dorsali parcis-
sime floccosa. caulina c. 3, in bracteas foliolaceas in margine
glandulosas transeuntia. Inflorescentia cymosa subconferta, acladio
—
ad 10 mm., ramis ad 15, capitulis 30 35. Involucrum 5 mm. 1..
cylindrico-ovatum, squamis sublatiusculis acutiusculis v. obtusi-
usculis subatris, interioribus parum diiute marginatis, sparsim,
basin versus subdensius íloccosis modice glandulosis, disperse
pilosis. Kami subcanescentes, pilis glandulisque solitariis obsiti.
Flores saturate Stolones valde elongati tenuissimi subfioccosi
lutei.
disperse pilosi, foliis submagnis subtus v. in nervo dorsali tantum
subfloccosis obsiti, haud raro ramosi.
Bs.: In fauce Paljanska Miljacka pr. Sarajevo 16. VI.
1907 lég. K. Maly
H Bodewigianum Zahn = Pavichii-cymosum.
Ssp. Bodewigianum Z. — 18-35 cm. altus tenuis v.
Caulis
gracilis, superne sat dense, fere usque ad basin disperse v. sub-
modice minuteque íloccosus, breviter disperseque subsetoso-pilosus
(0-5 —
1 mm.), superne disperse, usque infra médium sparsim
glandulosus, subtiliter striatus, rigidiusculus. Fólia rosularia saepe
subnumerosa, saturate viridia, rigidiuscula, lanceolata, exteriora
minora lanceolato-spathulata obtusiuscula. interiora acuminata, acuta
saepe subplicata, in margine saepe subdenticulata, supra glabra v.
(praecipue marginem versus) sparsim brevissimeque pilosa, effloc-
cosa v. marginem versus diperse íioccosa, subtus fere glabra, in
nervo dorsali parcefloccosa v. in tota parte aversa minute sub-
tloccosa, in nervo dorsali subdensius fioccoso simul pariter ac in
margine basin versus subrigidiuscule subpilosa, caulina 2—4 lan-
ceolata v. angustiora, basi fere aequilata sessilia, subtus distinctius
floccosa, supra ptarcefloccosa. eglandulosa. Inflorescentia sublaxe
umbellata, acladio 3 —
8 mm. longo, ramis primariis 4—
7, inferiore
tantum subremoto v. omnibus dense confertis, ordinibus axium
—
3—4, capitulis 9—25. Inovlucrum parvum, 5 5,5 mm. 1. subovato-
cylindricum obscurum, squamis subatris v. viridi-atris viridi-sub-
marginatis, sublatiusculis acutiusculis, subtloccosis (in margine
effioccosis) basi subcinereis, disperse breviterque pilosis (pilis apice
dilutis), mediocriter glandulosis. Pedunculi cani, sparsim pilosi
subeglandulosi v. disperse glandulosi. Bracteae atrovirides diiute
viridi-marginatae. Flores saturate lutei, dentes ligularum apice
interdum subrubescentes, Stylus concolor.
Bs.: Luké pr. Kasidol c. 1200 m. 21. YI 1908 inter parentes
lég. I\. Maly. —
Habitu H. Pavichii séd differt foliis latioribus in
,
 :

285

margine saepe subdenticulatis subtus +

subfloccosis süpra parce-
fioccosis, intlorescentia umbellata subconglomerata, involucris caulo-
matibusque + floccosis modice glandulosis etc.
H. brachiatum Bértl. =
florentinum (v. Bauhini) < pilo-
sella. [H. bifurcum Schl. et Vukot. FI. Croat. p. 890].
Ssp. brachiatiforme N. P. —
Bs.: Gradina et Bara pr. Pale
835 m., in iugo Iván 800 m., Tarin in fi. Bioa (M.) —
Here.:
Sleme pl. (Prodán), Preslica pl.: Lapovdol et in iugo Preholje
1165 m., Ozren pl.: Nebesina et Karica caire (M.). —
Cro. in
m. Vratnik, Opatovnia pr. Topusko (R.), in m. Ruzanski vrh supra
Allan 1500 m. (D., L.).
Ssp. brachiatum N. P. var. subbrachiatum N. P. Cro.: —
In silva Maximir ad Zágrábiam (Vukotinovic sub nm. abifurcumy ),
Toplista et Crisium (Schlosser).
Ssp. abbreviatum N. P. —
Cro.: Maradin pr. Karlovac (R.).
Ssp. Kizae Rossi et Zahn (e grege Subtile N P.). Caulis
tenuis sat dense floccosus breviterque pilosus, supra médium
tenuiter glandulosus, ad 15 cm. altus. Acladium ^ £ —
totius caulis
1., capitula 2. Fólia lanceolata acutiuscula v. acuta, subtus modice
v. dense fioccosa, caulinum (0—1 parvum). Involucrum 7 mm.
longum gracile ovatum, squamae angustae acutae subatrae, in
dorso disperse floccosae, interiores dilute marginatae, in margine
eíloccosae, modice glandulosae pilosaeque. Pedunculi subpilosi,
sat dense tenuiterque glandulosi, cani. Stolones subelongati tenues,
foliis parvis obsiti, sat dense pilosi floecosique.
Cro.: In m. Kiza pr. Ostarija (R.).
Ssp. dicranocaule V üköt. —
Cro.: Tomasnica pr. Karlovac.
Tuskanec: Svabice (Vukotinovic sub nm. «pilosella x praeaUurny>).
Ssp. obscureUum Maly et Zahn. —
Caulis ad 30 cm altus
gracilis sparsim pilosus, usque ad basin +
floccosus. Fólia rosularia
exteriora lanceolato-spathulata obtusiuscula, interiora lanceolata
acutiuscula v. acuta, supra subsetoso-subpilosa efloccosa, subtus
dense fioccosa v. canoviridia, caulina 1—2. Inflorescentia altefur-
cata, acladio 2 —8 cm. longo, ramis primariis 2 —
3 valde remotis
1— 3 cephalis, capitula 2 —
6. Involucrum ad 7 mm. 1. eylindrico-
ovatum denique depressum basi truncatum, viridi atrum, squamae
subangustae acutae obseurae +
viridi-marginatae, in dorso sub-
floccosae. dense glandulosae epilosae. Pedunculi obseure cani, sat
dense v. dense glandulosi epilosi. Flores lutei, apice subrubescen-
tes. Stolones elongati, foliis parvis v. subelongatis instructi, dense
fioccosi sat dense pilosi, apice saepe floriferi.
Bs.: Luké pr. Kasidol (M.).
Ad H. brachiatum Bért. sine dubio H. stuloniflormi Schl. et
Vukot., FI. Croat. p. 890, [Croat. austr.] pro maxima parte partinet.
H. tephrocephalum N. P. =
Bauhini 7> macranthum.
Ssp. canipedicellum Maly et Zahn. Caulis ad 30 cm. altus
dense floccosus sparsissime pilosus tenuis, acladio 20 30 mm. —
 : :

286

longo, ramis pritnariis 4 remotis, ordinibus axium 3 4, capitiilis —

e. 12. Fólia radicalia spathulata obtusa v. oblongo-lanceolata,
glanca, supra submodice setosa (4 mm.), subtus dense floccosa,
caulina 2 subtus dense floccosa. Involucrum 6 mm.
longum,
squamae latiusculae, subvirescentes
marginatae, parce-
dilutius
floccosae, epilosae. modice v. subdense glandulosae, glandulis basi
atris. Pedunculi subepilosi albido-cani, apice tantum minutissime
glandulosi. Flores hitei apice subrubescentes. Stolones tenues elon-
gati canotomentosi pilosi. +
Bs.: Bogoviéi ad merid. m. Románja pl. (M.).
H. leptophyton N. P. = Bauhini > pilosella.
Huc fortasse
pei'tinet H. bifurcum var. auriculaefolium
Sc.hl. et Vukot., FI. Croat. p. 890 [ad margines agrorum campi
Podravani].
Ssp. leptosoma X. P. — Cro.
m. Alaginac pr. Ostarija (r.).
In
Ssp. anocladum N. P. — Cro.:
Kalnik (Vukotinovic).
Ssp. strictipedicellum Maly et Zahn. Caulis ad 25 cm. altus
tenuis, modice fioccosus sparsim disperseve glandulosus subepilosus.
Fólia lanceolata v. anguste lanceolata obtusiuscula v. acuta. dilute
viridia, supra disperse modiceve pilosa, subtus dense floccosa
subcanoviridia, exteriora saepius purpureo-colorata, caulina 1 2( 3) — —
lineari-lanceolata v. linearia. Inflorescentia laxissime paniculata
subsuprafastigiata, acladium 10 -20 mm. 1., rami 2 3( 4), infe- — —
riores remoti, ordines axium 3, capitula (3 )5 10( 12). Invo- — — —
lucrum sat parvum 6 mm. 1. ovato-cylindricum subobscurum sub-
fioccosum sat dense glandulosum epilosum. squamis subangustis
subacutis viridi-submarginatis, in margine efloccosis. Pedunculi
superne dense fioccosi minute subdenseque glandulosi. epilosi.
Flores lutei, exteriores extus +
intense rubro-striati. Stolones sub-
elongati subfioccosi, foliis anguste lanceolatis sat longis obsiti apice
interdum floriferi, saepe fiorendi tempore abbreviati.
Here.: In prato Lica 1100 m. in m. Mali Iván 28. VI. 1908
lég. K. Maly.
Ad H. leptophyton N. P. verosimiliter H. praealto-bifurcum
Vukot. Rád. XXXIV. p. 127 pertinet.
H. venetianum X. P. = florentinum — pilosella.
Ssp. aridum Freyn. — Iiisula Lissa Dalin atiae (G.).
Huc pertinet verosimiliter H. furcatum Schl. et Vukot., FI.
Croat. p. 890 [Sebenico, Spalato].
H a riaticum X. = florentinum > pilosella.
P.
Ssp. adriaiieum X. P.— Cro.: m. Posták — Dalm.
in (R.).
lusiila Lissa et Curzola [versus Lombarda] (Baumgart.nerj.
(G.)

Ssp. praealtifolium N. P. — Dal m. Insula Lagosta Hin : :

(G.) — Sine dubio haec cum H. Rackii Vukot., Rád XXXIX

ssp.
p.204 — 205 (Fuzine: in pratis mont. supra Lié-polje, quo ascenditur
ad «Javorje») omnino congruit et a cl. X. P. falso interpretata est.
 :

287

H. umbelliferum X. P. =- Bauhini cymosum. —

Ssp. umbelliferum a) genuinum N. P. C r o. In silva — .

Kozjaca pr. Karlovac (R.) —

Hiig.: Borsod: Ernd (Budai);
Tapolcza; Nagy-Kmárcsa (Budai); Hont: Bakabánya: Slobodna
(K.). — ’j) subumbelliferum N. P. —
Mont.: Romanova Livada
(Bierbach).
Ssp. setulosum N. P. —
Cro. Kalvarija pr. Karlovac (R.).
Ssp. lasiocaulon X. P. —
g. Heves.HunCsaba (Budai). :

Ssp. Neiíreichii f. normale X. P. n g. Hont— Hu

Baka- :

bánya: Slobodna (K.). —

F. pilosius X. P. - - Ibidem.
Ssp. Preslicae Maly et Zahw —
Caulis 40 55 cm. altus —
tenuis v. gracilis, superne dense fioccosus, fere semper epilosus et
modiee glanclulosus basin versus subfloccosus sparsim glandulosus,
,

a medio ad basin magis magisque, hasi disperse v. modiee et

rigide pilosus. Fólia radicalia lanceolata, exteriora obtusiuscula
saepe purpureo-colorata, reliqua sensim acutiora, viridia parum
glaucescentia, saepe sublutescentia, supra modiee rigideque pilosa,
subtus parcefioccosa v. sat dense fioccosa et in nervo mediano modiee
v. subdensius pilosa (pili ubique 2,5 -4 mm. 1.), caulina 3—4
anguste v. lineari-laneeolata, supra sub-, subtus sat dense fioccosa.
in margine sparsim glandulosa. Inflorescentia laxe umbellata sub-
suprafastigiata, rami ad 8 tenues sat dense glandulosi fere semper
epilosi, onmes dense conferti v. inferiores 1 2 — +
remoti, capitula
—
15 35, acladium ad 12 mm. pedunculi obseure cani sat dense
1 ;

subminuteque glandulosi pleramque apice sparsim pilosi involuera ;

ovato-cylindrica 5—6 mm. longa obseura modiee fioccosa, sat

dense glandulosa sparsim disperseve pilosa (1 mm.), squamis acutis,
interioribus viridi-submarginatis. Flores saturate lutei. Stolones
elongati tenues sat dense floccosi piiosique, foliis parvis anguste
lanceolatis obsiti, subnumerosi. Rbizoma saepe 2 3-caule. —
Here Preslica pl.: Lapovdol c. 1200 m. (Maly).
:

Involucris caulomatibusque sat dense glandulosis sparsim +

pilosis v. subepilosis insigne.
H. auriculoides Láng =
Bauhini-echioides
Ssp. pannonicum a) genuinum 1. longisetum X. P. - Hung.
Hont: Snikov pr. Bakabánya (K.). —
p) brevisetum X. P.
Hung. Brassó: in m. Schuller pr. Coronam (D.). Cro.: Lau- —
donov gaj in Krbava (R,).
Ssp. parvicapitulum X. P. — D al m. : Insula Lesina (Bucchich).

B. Eiihieracia.
H. porrifolium L.
Ssp. porrifolium a) genuinum
5. nudiceps X. P. Cro.: —
In saxosis prov. Likanae rupestribus Farkasic et Vilena-draga
in
(Schlosser !). E loco Vrebacka staza et Paklenica adkuc non vidi
(cfr. Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 901). Fortasse partim ad H.
iupleuroides spectans.
 : : 5

288

H. bupleuroides Gmel. (H porrifolium Schl. et Vük., FI.

Croat. p. 901 p. p.).
Ssp. bupleuroides 2. latisquamum N. P. — Hung. Liptó:
Sokol 1250, Podhrágy (H.) Abauj Szádell
: (H.).
Ssp. ealanihodiiforme Deg. et Zahn.
;

C r o. Ad lacus — :

Plitivicenses Milanovac; in m. Ljubicko brdo pr. Ostarija (R.).

:

Inflorescentia indeterminata, acladio ad 4 cm. 1., ramis 3 —

monocephalis, inferioribus saepe foliis longis linearibus v. subulatis
obsitis.Fólia in margine nervoque dorsali subpilosa. Involucrum
glandulis longis, pilis valde solitariis fioecisque subnullis praeditum.
Stylus obseurus.
Ssp. scabriceps X. P. —
C r o. Vélik. Risnjak (Hirc, sub nm.
:

«glaucum illyricum »/ «Po pecinah na Bleku» (Vukotinovic, sub

nm. «saxatíle»).
Ssp. Schenkii Griseb. a) genuinum 1. normale X. P. Hung. —
Abauj : in Szádell, Xagy-Fátra: Tlsta 1400 m., Turócz: Blatnica
v.
(H.). — Cro. In m. Ruzanski vrh supra Allan 1400 m. (D). in
m. Malovan 1600 m. (L.). —
Ist. Luki vrh et Vela Uéka 11 1350 —
m. in Mte Maggiore (G.). —
Here.: In fance Rakitnica pr. Dubo-
cani 400 m. (M.). —
fi) glabri fóliám 1. normale b) calviceps X. P.
— Hung. Liptó: In v. Vratna, Podhrágy (H.).
H. glaucum All.; Schl. et Vukot, FI. Croat. 902 p. p.
Ssp. amaurodes X. P. —
Cro.: In m. Malovan 1400 m. (L.)
et Sveto brdo (R.).
Ssp. isaricum X. P. x) genuinum 1. normale X. P. Cro.: —
Bukovnik pr. Ogulin, Kuzelj, Delnice, Gustilaz in v. Brodska,
Dolina, Skrobotnic et Gasparic in v. 11. Kupa, Zamost pr. Plesce,
ad fontem fi. Cabranska, ad Tropeti et Parg pr. Cabar, Milanov
vrh pr. Prezid (R.), in m. Malovan (Janchen).
Ssp. nipholepium f)r
trichocephalum X. P. Ist.: Poljane- —
Lovrana 220 m., in fauce Vranja 2 300 m., Mte Maggiore: Mala —
Ucka 720 m., Veprinac— refugium 1350 m. (G.).
Ssp. tenerum X. P. —
a) verum Z.. involueris epilosis. —
Cro.: Sveto brdo 1700 m. (L.), in saxosis v. Pociteljski draga
700 m. (L.), in v. Raducka draga et Bunavacka draga retro Raduc
600 m. (R,. D.), Stirovacka poljana supra Medak (R.). b) sparsi- —
pilum Zahn, involueris pilis solitariis obsitis. Cro: Sveto brdo —
1700 m. (L.). —
c) stylosum Zahn, ligulis abbreviatis tubulosis,
stylis longe exsertis. —
Cro.: Sveto brdo et in v. Bunavaíka
draga supra Raduc (R.).
H. villosum L. Sehloss. et Vukot, FI. Croat 900 p. p.
;

Ssp. villosum X. P. y.) genuinum 1. normale a) verum N. P.

— Cro.: Ruzanski vrh et Plisivica 1400 m. supra Allan (D., L.).
C arnia In m. Krainer Schneeberg: Xova Grasina 1450 1500 m. —
—
:

(Vierhapper). f. —
ealvescens a) normale X. P. Cro.: Mali
Rajinac supra Krasno (R.). —
Hung. Liptó: Sokol 1500 m.,
Sivy vrh pr. Xagy-Bobróc 17 —
1750 m. (H.) b) angustius X. P. ;
—
 : : ;

C Malovan, Ljubicko brdo (R.).

r o. amplexissimum N. P. —
H.
;

e) pilocephalum
villos.
f.

Schl. et Vük., FI. Croat. p. 901. —

C r o. In alpe Visoica, in m. Posták (R.j, Velebit (Schlosser).
:
—
f. invólucratum Rochel. —
Cro. Satorina, Baanj, Malovan, Sveto
brdo, Klek pr. Ogulin (R.), Stirovac, Laginac (D., L.). Hung. —
Hont Gyömbér pr. Breznobánya (K.). — f. stenobasis N. P.
:
—
Cro.: Badanj, Sveto brdo (R.), Risnjak (Hirc). f. steneilema —
X. P. —
Cro.: Pavelié Kuk inter Ostarija et Sugarska-Duliba (D.).
— Bs.: Bjela stiena in m. Trebevic (M.).

H. villosum 3) váldepilosum Schloss.

Ssp. viTlosissivnum Xaeg.
et Vük., FI. Croat. 901. normale X. P. — Bs.: Treskavica
f. —
pl. 1650 —
1880 m. (Blau). — f. stenobasis X. P. C r o. Ljubicko — :

hrdo (f. cqlvescens ), in m. Sladovaéa, Alaginac (R.), in m. Siljevo-

brdo pr. Sugarska-Duliba (D.). Hung. Brassó in m. Sehuller — :

pr. Coronam (D. ).

Ssp. glaucifrons X. P. — Bs.: Románja pl. (M.).

H. villosiceps N. P. (
H . villosum var. depressum Vük., Rád
jug. Acad. XLI p. 35 — 36).
Ssp. villosiceps N. P. 1. normale X. P. — Carnia: Xova —
Grasina in m. Krainer Scbneeberg 1450 1500 m. (Vierhapper). —
- Cro.: Plisivica pl. pr. Korenica, in m. Sladovaca, Alaginac et
Iviza pr. Ostarija, Sveto brdo (R.). —
Here.: Plasa pl. (Prodán).
— Albánia: in m. Korab 12 1500 m. (Dimonie). —2 calves- — .

cens X. P. —
C r o. Velebit (Schlosser), Jávoraik vrh supra Medak
:

1600 m. (L ), Malovan 1600 m. (L.), Alaginac, Badanj, Visocica^

Kozjak pr. Allan (R.). —
3. tubvdosum Zahn, floribus tubulosis. -
Cro.: in alpe Viserujna et Visoéica, Mali Rajnac supra Krasno
(R ). —Bs.: Gola Jahorina (M ). —
4. eriophylloides Zahn. foliis
lanceolatis saepe valde undulatis, apiculato-dentatis pilis in tota
planta numerosissimis capitulis 1 3. —
Cro.: in m. Badanj — ;

—
;

(R.). 5. strigosum Zahx, ubique dense albo- et strigoso-pilo-

sum. —
Cro.: Alancic pr. Allan (R.).
—
Cro.: In m. Ruzanski vrh 1400
Ssp. villosifolium N. P.
m. (D., Smrcevci (R.) supra Allan. Spikanovae Solila pr.
L.) et
Raduö (R.). — f. tubulosum Deg et Z. Cro.: Inter Stirovac et —
Badanj [Babin vrh?] 1400 m. (L.), Babino jezero ad m. Malovan,
Stirovac ka poljana supra Medak (R.).
Ssp. sericotrichum X. P. 1. normale X. P. Cro Inter — — :

Malovan et Sveto brdo 1600 m. (L.), Klek pr. Ogulin [forma capi-
tulis 1 — 3] (Stur).
H. glabratum Hoppé =
villosum-glaucum H. villos. glab~ ;

ratum Vük., FI. Croat. 901.

Sc.hl. et
Ssp. glabratiforme Murr. Cro.: Malovan (Stur, R.). —
Ssp. glabratum (Hoppé) X. P. —
Here. Plasa pl. (M., Prodán).
Ad H. glabratum Hoppé pertinet etiam H. incisum Vukot.
Rád XXXIX p. 302—203 e m. Bitoraj Croatiae.
 : ;

290

H. scorzonerifolium Yill. =
villosum-bupleuroides.
Ssp. ftexuosum \Y. Kit. H. villos. y) flexuosum Schl. et Vük.,
:

FI. Croat. p. 901. —Cro. Stirovac et Yiserujna supra Medak

1600 m. (L.), Ljubicko brdo, Alaginac, Kiza et Bacic kuk 1600 m.
pr. Ostarija (R., D.), Ruzanski vrh 1400 m. et Kozjak ad Allan
(D., R.), Babin vrh inter Stirovac et Badanj, Babin jezero ad m.
Malovan (L. R.); Trovrha pr. Ploéa, Velinac supra Karlopago <R.).
Ssp. scorzonerifolium Vili.. 1. normale X. P. Hung. —
Scepes: Barlangliget Bélái Havasok (H.).
:

Ssp. polybracteum X. P. —
Cro.: In m. Ruzanski vrh supra
.-Hlan 1400 m. (D., L.), Pilipov kuk in m. Ljubicko brdo, in v.
Kozja draga pr. Udbina R (
.).

H. pallidum Biv. var. lasiopliyllum Koch, a Schl. et Yukot.,

FI. Croat. pr. 896, in rupibus ad viam Luisianam ad Zdihovo et
Severin et in m. Osturec ad Samobor indicatum, adhuc non vidi.
Statio posterior mihi dubia est.
H. silvaticum L.
Ssp. pleiophylloqenes Zahn (H. cordifol ium, relardans et um-
bricola Vukot. in sched); H. pseudomurorum Schur Eil 391 et.
in sched! —Bs.: Mali Iván in fagetis 1100 m., Luké pr. Kasidol,
Ozren pl.: Karica caire, Igman: ad Hrastnicki stan (M.). Cro.: —
Maradni. Savorski, Karlovac Kalvarija et in silva Kozjaca, Slunj
:

ad fi. Slunjiea, Mladje pr. Gerovo, in m. Kozji vrh pr. Prezid. ad

fi. vabranka et pr. Yrlii ad Cabar, in m. Veliki Bukovnik pr.
Crnilug, Yla'nove draga et in m. Lovnik pr. Samobor, Delnice,
Kom. Moravice, Josane in Krbava, in m. Nikolino brdo pr. Topusko
(R.i; in silvis Cmrok. Maximir et Tuskanec pr. Zágrábiam (f serrati-
folium Yukot., föl. grosse multidentatis) (Vukotinovic) Stirovacka
poljana supra Medak (R ). —
f. cordifolium Schl. et Yukot. 1. c. p.
;

898. foliis eximie cordato-ovatis. —

Sv. Ana pod Túrnom (Vukot.).
H. vulgatum f. retardans Yuk., Rád. jug. Acad. LYII p. 100,
est forma aestivalis liuius subspeciei.
Ssp. bifidiforme Zahx. —
Albánia: in montibus Jablanica,
sol. calc. 7—1200 m. (Dimonie). —
Cro.: in m. Kiza et inter
Ostarija et Sugarska-Duliba (D.). —
B o s. Sarajevo-.Mokro (Blau).
:

— f. albescens Zahx, involucris pedunculisque dense floecosi epilosis

subdense v. modice glandulosis. —
Albánia: in montib. -labla-
nica 7—1200 m., sol calc. (Dimonie). f. —
elegantidens Zahx; föl.
ovatis graciliter multidentatis basi truncatis v. leviter cordatis
stylis luteis. —
Bosn.: Románja pl.: Mjedenik stiena (M.). —
f. obscuriceps Zahn. involucris viridi-atris sparsim floccosis.
Hung. Liptó In v. Rakova pr. Pribilina (D.).
: Cro.: In m. —
Metla ad Ostarija (R.), capitulis maioribus lenge glandulosis.
Ssp. semisilvaticum Zahn. g. Liptó— Hun
Hlubokov pr- :

—
Xagy-Bobróc 950 1000 m. (H.) —
Cro.: In v. Kozja draga pr.
Udbina, in m. Metla et pr. Oitarija, in alpe Badanj, Spikanovac-
Solila supra Raduc, Ljubicko brdo, ad 6. Dobra pr. Yrbovsko (R ).
 :

291

f. ovalifolioides Zahn, föl. laté ovatis, denticulatis basi subdentatis,

tenuibus, supra epilosis capitulis maioribus subeffloccosis.
;
—
C r o. In alpe Rudilizac pr. Udbina, in m. Metla (R.).
:

Ssp. luteobrunneum Zahn. Caulis c. 40 cm. altus gracilis,

superne sat dense fioccosus subeglandulosus epilosusque, basi di-
sperse pilosus et violaceus, laxissime squarroso-paniculatus 7 12 —
eephalus, acladio 12—20 mm. longo, ramis e. 4 subremotis, ordi-
nibus axium 3. Fólia radicalia nutnerosa magna, ovata, apiee
rotundata v. obtusiuscula. basi truncata rarius subcordata v. in-
aequeliter breviterque in petiolum decurrentia, denticnlata v. laté
et saepe grosse dentata, dentibus apice lenge glanduliformibus,
dilnte viridia, supra disperse breviterque pilosa v. fere glabra
sublueida, subtus pallidiora et molliter breviterque, in margine
nervoque dorsali densius pilosa, in petiolo sublongo basi violaceo
leviter albo-villosa caulinum 0
;
—
1 saepe parvum. Invoiucrum 9 11 —
mm. 1., ovatum, obscure cinereum. squamis subangustis acutiusculis
v. acutis, obscure viridibus, disperse sparsimve pilosis, modice
glandulosis, praeeipue in margine usque ad apicem +
dense fioccosis
et anguste albido-marginatis. Pedunculi (ramique) obscure cani, sat
—
dense glandulosi, plerumque epilosi, 2 3 bracteis dilutis obsitk
Flores subaureo-lutei, stj^lis luteobrunneis.
Cro. In v. Pociteljska draga 600 m. (L.), Sugarska-Duliba
et versus Ostarija (D.). —
Forma föl. ovato-cordatis et föl. oblongis
grosse dentatis: Hung. Liptó: In v. Rackova pr. Pribilina (D.).
Ssp. geniile Jord. tH. sphaerophyllum Schl. et Vukot., FI.
Croat. 898). —
Cro.: Stirovac 1200 m. (L.), in alpe Krémén,
Ostarija, Ponor, Pilipov Kuk in m. Ljubicko brdo; ad lacus Plit-
vicenses: Kozjak; Jelovac pr. Krasno, Kalvarija pr. Karlovae, in
silva Vrhi pr. Cabar, pr. Lökve (R.). —
Hung.: Hont: Slobotna
pr. Bakabánya (K.) —
f. silvivagum Jord. (Kochianum Sc.h.-Bip.).
— Hung.: Liptó: in v. Kvacsányi völgy (D.). —
Cro.: Ad Kom.
Moravice, Zamost pr. Plesce (R.), Vratno pr. Kalnik (Schlosser
sub nm
« sphaerophyllum »). Bs..: Bjelasnica (Blau). —
i.micro-
psilon Jord. —
B o s. Ad Kabos (Prodán).
: —
f. pathol capitulis
,

parvis: in m. Metla pr. LTdbina in Krbava (R.).

Ssp. oegocladum Jord. —
Hung. Hont: Wairab pr. Baka-
bánya (K.), forma föl. caulinis ad 3 grosse dentatis.
Ssp. medianum Griseb. —
Cro.: In silva Jasikovac pr.
Gospic (R.).
Ssp. exotericum Jord. —
Cro.: In silva Jasikovac pr. Gospic
(R.) Risnjak (Schlosser, sub nm. «latifolium Vukot.»).
;

Ssp. oblongum Jord. —

Cro.: Bunavac ad ped. m. Malovan,
in m. Mrzin, in m. Sveta Gora pr. Sosice, pr. Gerovo (R,).
Ssp. silvularum Jord. —
Cro.: In m. Metla pr. Ostarija,
in m. Kozjak pr. Allan, in m. Dragomalj pr. Delnice, in m. Japucnik
pr. Sosice, in m. Kupicki vrh pr. Gerovo, in m. Kozji vrli pr.
Prezid, in m. Lovnik, Zagari (R.). —
f. macrodon Sudre Jelenska:

20
 6

draga pr. Vrbovsko (R.). — Huc pertinet H. murorwn f. altifóliám

V uk. Rád 41, 43.
Ssp. glaucinum -Jord. — Cro. : in silvis montium pr. Zág-
rábiam (Schlosser).
H. vulgatum F«. ;
Schloss et Yukot., FI. Croat. p. 900.
argillaceum Jord.
Ssp. —
Cro Fuzine (Vukotinovic). : —
Hung. Liptó: «Sokol» pr. Xagy-Bobróc 900 — 950 m. (H.). f. —
chlorophyllum Jord. —
Cro.: In m. Blata et Djedovac pr. Sosice
(R.); in m. Bitoraj ad Fuzine 1200 m. (L)

Ssp. aurulenti forme

Dér. et Zahn. - Cro.: Pr. Zagari,
Bunavac ad Malovan (R.) in ni. Malovan 1200 m.. Bunjevacka
ped. m. :

Pojana supra Radué 1000 m., in v. Starigradski pút supra Medak

(L j
—
Bs.: Ad Kabos (Prodán).
Ssp. festinum Jord. —
Cro Ad Gasparic in v. ft. Kupa, :

in m. Bukovje pr. Cabar (R.).

Ssp Jaccardi Zahn var. deductum Sudre. Cro.: ín silva —
—
.

Vrhi pr. Cabar (R.). f. latebrosum Jord. (deltoideum Yukot. in

sched. et Rád jug. Acad. LYII p. 99.): in silva Maximir ad Zág-
rábiam (Yukotinovic).
Ssp. valderamosum Zahn. Caulis ad 60 cm. altus superne
modice tloccosus et breviter subpilosus, basin violaceam versus
deminute tloccosus et densius molliterque pilosus, eglandulosus.
plerumque hypophyllopodus, intense striatus, erectus gracilis. Fólia
radicalia florendi tempore emarcida v. interdum unum evolutum.
caulinis inferioribus simile; caulina 3—6 remota plerumque sub-
magna, pallide vei sublutescenti- vei subcanescenti-viridia, mol-
lia vei +
papyracea, supra disperse breviterque pilosa \ el sub-
glabra sublucida, subtus pallidiora molliter breviterque subpilosa,
in margine sat dense breviterque pilosa et -P grosse dentata.
3-4 dentibus maioribus laté triangularibus et nonnullis minoribus
munita, inferiora sat longe v. brevius subalato-petiolata oblongo-
lanceolata ad 18:5 cm. longa, utrinque 4- breviter attenuata, ima
obtusiuscula subtus saepe +
violacea, média basi longius attenuata
subsessilia longius acuminata, superiora sensim minora angustiora.
lanceolata, subtus subfloecosa in bracteas lineari-lanceolatas v.
lineares transeuntia. Iníiorescentia iml de ramosa suprafastigiata laxe
paniculata, acladio ad 30 mm. longo, ramis primariis (1 — —
)2
valde remotis erectis inferioribus valde elongatis apice ramulosis:
,

ordinibus —
axium 3— 4( 5); capitulis (2 — )10 —30. Involucrum
7 5
-
—
9 mm. longum denique laté depressum basi truncatum. subob-
scurum, squamis sublatiusculis v. subangustis, breviter svbpilosi.-.
subglandidosis, basi parce íloccosis, exterioribus obtusiusculis, reli-
quis acutiusculis v. acutis, anguste dilutius marginatis. Pedunculi
subtenues, strieti cani, breviter tenuiterque subpilosi subglandv-
,

losigue, bracteis paucis sublongis obscuris dilute marginatis obsiti.

Flores subaurei, Stylus obscurus, achaenia atra.
 :: —

293

In m. Trebevic 1090 m. (M., Blau), Románja pl., Ozren

Cro.
pl.: Han na Hresi 1100 m. (Maly).
Ivarica caire, sub m. Glog pr.
H. fluminense A. Kern bifidum =
glaucum. —
Ssp. fluminense A. Kern. Cro.: — —
In m. Malovan 1200 m.
(D.), Banskih vrata pr. Zakalj (Hirc). —
Ubi(jue inter H. isaricum
N. P. et H. bifidum intermedium.
H. bifidum Kit. silvaticum = glaucum. (H. murorum
Schl. et Vukot., Fi. Croat. 899 p. p. II. caesium var. maculatum
;

Vukot. Rád XXXIII. p. 20.

Ssp. sivyense Zahn. Caulis ad 35 cm., gracilis, flexuosus, minu-
tissime parce fioccosus, plemmque hasi tantum sparsim piJosus, +
maculatus, laxe squarroso-paniculatus, acladio ad 16 mm. I., ramis
1—3 subremotis; capitulis 2—7. Fólia subcoriacea dilute viridia,
petiolis sat longis violaceis modice pilosis, ovalia rotundata trun-
cata vei oblonga aeutiuseula basi cito in petiolum angustata v.
intima lanceolata utrinque attenuata acuta, omnia subsiiiuato-
dentata, supra indistincte maculata glabra vei sparsim breviterque
pilosa. in margine nervoque dorsali breviter subpilosa, primo aspectu
glabra, caulinum 6 —
1 breviter petiolatum lanceolatum basi den-
tatum in nervo dorsali snbfloccosnm. lnvolucrum 10 mm. I., denique
laté depressnm, obscnre cinereum, squamis exterioribus angusti-
oribus obtusiusculis, interioribus latiusculis acuminatis acutis, +
onmibus obcuris fere immarginatis sat dense tloccosis, pilis rigidi-
usculis brevibus obscuris sparsis v. dispersis obsitis, eglandulosis.
Pedunculi sat dense v. dense floccosi haad canotomentosi, interdum
disperse tantum floccosi obscuri superne pilis rigidis brevibus
, ,

subpilosi, eglandulosi. Bracteae obscurae v. viridi-atrae. Flores hitéi,

Stylus subobscurus.
Hung. Liptó: Sivy vrb pr. Nagy-Bobroc 16 1650 m. (H) —
Cro.: in m. Klek (R.).-Floceis in caulomatibus valde diminutis
insigne.
bifidum Kit.
Ss]). —
Istria: Mala Ucka in Mte Maggiore
(Gr.). — Mali Hálán 900 m, in m. Ruzanski vrh 1400 m.,
Cro.:
Plisivica supra Allan 1400 m. (L.), in m. Straznik pr. Samobor,
Pouor ad Ostarija, in m. Sladovaca, Bacic Kuk 1300 m. et Alaginac
pr. Ostarija (R.). —
Bs.: Debelo brdo 900 m. in m. Trebevic,
Gradina pr. Pale, Gola Jakorina, in dolina Ráz pr. Dobiam (XI.).
— Here. Sleme pl. (Prodán). —
Hung. Liptó: Hlubokor 950
1000 m. pr. Xagy-Bobroc (H.), Kvacsányi völgy 700 m. (Lányi)
—
;

in m. Schuller pr. Coronam in com. Brassó (D.) f. alpesire Z.,

capitulis 2—3. —
Cro.: Kozjak pr. Allan (R.), in m. -Javornik
vrh supra Medak et in m. Pavelic Kuk inter Ostarija et Sugarska-
Duliba D. ( ). —
Here.: Plasa pl. (Prodán). f. —
multifloccum Z.,
involucro dense, caule usque ad basin floccoso, foliis coriaceis
subtus subtloccosis. —
Cro.: Velnac supra Carlopago (R,). f. —
subfloecosum Z., involucro parce v. subtloccoso. Hung. Árva: — r

Kralovan (Ha. —
f. angustissimum Z., squamis angustissimis acu-

20 *
 : »:

tissimis parcefloccosis (fólia plemmque maeulata). Hung. Liptó

Kvacsányi völgy 700 m. (Lányi). —
subtrachselianum Z., foliis
f.

et habitu fere ut in H. Trachseliano. —

In m. Malovan 1000 m. (L.).
Ssp. caesiifiorum Almq. //. silvatic. f. poliocephalum Vukot.,
(

Rád jug. Acad LVII p. 100; H. pallescens Hirc in sehed.). —

Cro. Ruzanski vrh. 1400 m. (D, L.), Alaginac (D.), Spikanovac-
Solila supra Raduc, Visibaba pr. Allan, in m. Rudilizac et in v.
Kozja draga pr.v Udbina, ad lacus Plitvicenses Milanovac ad ti. :
;

Cabranka pr. Cabar, in m. Klek (R.), ad Zágrábiam (Schlosser),

Gornji Ivanee versus Britram pr. Sused (Vukotinovic, sub nm.
«poUocephalum» ), in v. Fecnik pr. Ogulin (R.), Lica: Kobiljaka
(Hirc). —
Bs.: Románja pl. (M.). —
Here.: Plasa pl. (Prodán),
Konjiea (Blau). Cár ni a: In m. Schneeberg (Gr.). Hung. —
Liptó: Sivy vrh et Ostro pr. Xagy-Bobróc 16 —
1700 m. (H.); Brassó :

in m. Schuller pr. Coronam (D.). —

f. alpigenum Zahn. Cro.: —
In m. Metla, Malovan, Alaginac, Stiro vacka poljana supra Medak
(R). — Here.: Konjiea (Blau).
Ssp. pseudopraecox Zahn. —
Cro.: Parg ad Cabar, Visibaba
ad Ostarija, Mali Rajnac supra Krasno (R.). —
Here. Plasa pl.,
Cvrsnica pl. (Prodán).
Ssp. incisifolium Zahn. —
Cro.: In m. Mrzin, Spikanovac-
Solila et Bunavacka draga supra Raduc (R.), Malovan (L.). — Here.:
Plasa pl. (M.). f.—humiliforme Zahn, caule humili, habitu et
foliorum figura ut in H. humili. —Cro.: Kozjak pr. Allan (R.).
— f. alpesire Z., capitulis 2 3. — — In m. Malovan 1200 m. (L.).
Ssp. aureoluteuvn Deg. et Zahn. —
Cro.: Plisivica ad Kore-
nica, Mladje pr. Gerovo (R.).
Ssp. eriopodoides Zahn. —
I s t. S. Francesco ad ped. Mt.
:

Maggiore 300 m. (G.).

Ssp. cardiobasis Zahn. —
Cro.: Prezid, Milanovac ad lacus
Plitvicenses, Spikanovac-Solila supra Raduc, Malovan, Bunavac, in
m. Jávoraik pr. Medak 1300 m., Lubenovacka vrata pr. Allan,
pr. Hálán, in m. Metla ad Ostarija (R., L.). H u n g. Liptó Hlu- :

bokov pr. Nagy-Bobrócz 950 1000 m. (H.). — —

f. alpesire Zahn.

capitulis 2—3. —
Cro.: Babin jezero ad ped. m. Malovan. (R.).
— 1'.maioriceps Z., capitulis maioribus subet'rtoccosis. In m. —
Metla ad Ostarija (R.).
Ssp. pluridentatum Zahn. —
Bs.: Románja pl., in fauce
Rakitniea infra Dubocani, Bjela stiena in m. Trebevic (M.).
H. dentatum Hoppé =
silvaticum — villosum
Ssp. subruncinatum X. P. —
f. subpilosum Zahn, pilis ubique

deminutis. —
Hung. Liptó: «Sokol» pr. Xagy-Bobróez 1200 m. (H.).
Ssp. aechmetes v. carpathicola X. P. —
Hung. Liptó: « Sokol
pr. Xagy-Bobróez 1200 m. (H.).
Ssp. s ubr uncinati forme Rossi et Zahn
caule ad 40 cm. alto ;

I —2 cephalo modice piloso radicalibus paucis petio-

viridi ;
foliis
Jatis oblongis mollibus, longe in petiolum attenuatis supra glabris ,
 : : ;
;

295

glaucescenti-viriclibus, + sinuato- grosse et apiculato-dentatis ,

in
margine petioloque modice pilosis (3,5 —5
mm.), praemagnis eau- ,

linis 3—4 magnis, inferioribus basi attenuatis subpetiolatis ovato-

lanceolatis dentatis, superioribus sessilibus ovato-lanceolatis dem
tatis; acladio 5 —
7 cm. longo; pedunculis crassiusculis v. gracilibus
involucro. c. 16 mm. longo semigloboso crasso; squamis latius-
culis longe acuminatis acutis disperse floccosis sat dense pilosis
parcissime glandnlosis atro-viridibus, interioribus subviridi margi-
nális; ligulis luteis haud ciliatis, stylo obscuro.
C r o. in m. Alaginac pr. Ostarija (Rossi.)
:

Ssp. coloratifólium Zahn; canle 12—30 cm. alto 1 4 cephalo —

modice v. sat dense piloso, plernmque usque ad basin subfloccoso,
basi saepe violaceo; foliis radicalibus plerumque subnumerosis
breviter longeve alato-petiolatis oblongo-lanceolatis papyraceis
mucronatis, in petiolum sensim et saepe longe attenuatis, supra
glabris et inconspicue v. intense brunneo-maculatis, glaucescenti-
viridibus, irregulariter v. subsinuato-, haud raro subimdulato-et
apiculato-dentatis, in margine nervoque dorsali parcefloccoso et
in petiolo sat dense, in parte aversa disperse pilosis (3 5 mm.), —
exterioribus spathulatis obtusis glabrioribus caulinis 3 5 cito v.;
—
subsensim decrescentibus, inferioribus basi angustata sessilibus
oblongo-lanceolatis, superioribus ovato-lanceolatis, utrinque, séd
basi brevius angustatis sessilibus, in nervo dorsali subfioccosis
acladio 2—6 cm. longo; ramis 0 —
3 subremotis nionocephalis
pedunculis gracilibus v. crassiusculis canis sat dense pilosis invo- ;

lucris 13 — 15 mm. iongis semiglobosis denique laté ventricosis

albo-villosis squamis angustis acutissimis atroviridibus densissime
;

pilosis effloccosis parcissime glandulosis; ligulis dilute luteis, stylo

concolore; bracteis 2 —
3 linearibus subfoliolaceis.
Bs.: ni. Vlasic pr. Travnik (Brandis).
In
Foliissaepissime intense maculatis supra glabris dentatis
insigne. Verosimiliter inter H. villosuni et H. bifidum hybridum,
séd H. dentato adscribendum (ob squamas acutissimas efloccosas,
in H. Neilreichii + dense tloccosas).
H. Neilreichii A. Kern. bifidum =
villosum. —
Ssp. visocicense Deg. et Zahn. —
Cro. Stirovac 1600 m. (L.),
Siljevo-brdo pr. Sugarska-Duliba (foliis interduni submaculatis),
Alaginac (D.), Kozjak pr. Allan, Badanj, Visoéica, Ljubicko brdo
(R.). — Here.: Plasa pl. (Prodán).
Raniis ad 3, ordinibus axium ad 3, capitulis ad 6.
H. incisum Hoppé = silvaticum > villosum,
Ssp. ovale Murr. — Carnia: Nova Grasina in m. Schnee-
berg 1450 — 1500
m. (Janchen, G.).
Ssp. tephrockdorum Zahn. —
Cro. Alaginac (R.).
H. pallescens W. Kit. bifidum =
villosum. >
Ssp. TrachseUanum Chris Cro.: Pavelic Kuk
1
'. — inter
 : :

Ostarija et Sugarska-Duliba D ), Bunavacka draga supra Raduc,

(
.

in m. Visibaba ad Allan (R.).

Ssp. pallescens W. Kit. Schl. et Vük., FI. Croat. p. 900. —
Cro in alpe Badanj R. ), Ruzanski vrh 1400
: (
;

(D.. L.). A m —
Schl. et Vukot in m. Klek, Kapela, in alpe Plisivica, Visoeica et
Badanj indicatum.
H. psammogenes Zahn bifidum =
incisum —
Ssp. oreitm A.-T. —
Dalin. Biokovo pl.: Kuzanik 1500 m.
(Janchen); Cro.: Plisivica ad Korenica (R.).
Ssp. psammogenes Zahn a) genuinum Z. Cro.: Malovan —
1200 m. (ti.), in alpe Ozeblin ad Udbina, Alaginac, Ljubieko brdo
(R.). Hung. Liptó: in v. Rackova pr. Pribilina, involucris sub-
eglandnlosis (D.). —
f. obscuriceps Z. Cro.: Stirovac 1600 m.,—
Malovan 1200 m. (L. ). f. alpesire Z. — Here. Plasa (Pkohá.n). pl.
Ssp. monobrachion Deg. et Zahn. — Cro.: Alaginac, Baci
knk 1300 m. et Sladovaca pr. Ostarija (D., R. Ruzanski vrh supra ),

Allan 1400 m. (D., L.), Badanj, Pilipov kuk in m. Ljubieko brdo,

in alpe Rudilizac ad Udbina (R.). f. maculatum Z. —
Cro.: in —
m. Milkovica Krug pr. Sugarska-Duliba (D.).
H. Dollineri Sch. Bie. =
vulgatum •< glaucum.
Ssp. eriopodum A. Kern. — Cro.: In saxosis montium
Ivancica, Klek et Velebit (Schlosser !)
— Statio exacta vacat.
H. caesium Fr. vulgatum= silvaticum —
glaucum.
Ssp. glauciceps Deg. et Zahn. —
Cro.: Mali Hálán 9C0 m.
(L.), in m. Metla ad Udbina in Ivrbava (R,).

Ssp. caesium Fr. —

Hun g. Liptó In rup. supra Liptó-Ujvár (K.).
:

Ssp. calcigenum Rehm. —

Hung. Liptó: Nagy-Bobroc (H.).
Ssp. delnicense Rossi et Zahn. Caulis 45— 7u cm., gracilis v.
crassus striatus, usiiue ad basin sub-, superne dense tioccosus,
,

eglandulosus, superne disperse breviterque, inferne moilliter subposus

(3— 4 mm.), +
colorafus —
acladium 15 20 mm. 1, rami 3 7 veddé
; —
remoti saepe ex omni ala orti v. superiores tantum evoluti, ordines
,

axium 3, rarissime ad 4, capitula 4 7 ( — —

subnumerosa Fólia >.

rosularia 3—7, exteriora oblonga minora acutiuscula, sequentia

—
maiora (ad 10 17 cm. I.) breviter alato-petiolata, oblongo v. laté
lanceolata (v. intima lanceolata), utrinque aequaliter attenuata,
breviter v. longe acuminata, serrato-dentata v. grosse serrato-dentata,
pluridentata, utrinque modice, in margine nervoque dorsali sat
dense rigidiusculeque pilosa, subtus subfloccosa et violacea v. pur-
purén. in nervo dorsali dense tloccosa; caulina 3 4(— 5) remota —
lanceolata v. angustiora, inferiora breviter alato-petiolata, superiora
supra + calvescentia, subtus densius fioccosa. Involucrum 9 10 mm. —
I. ovatum obseurum, squamis subangustis v. sublatiusculis acuti-
usculis v. aeutis, modice v. subdense floccosis subpilosis subglcm- , ,

dulosis. Pedunculi obseure cani disperse glandulosi. Flores lutei,

Stylus obseurus.
Cro.: In m. Dragomalj ad Delnice 15. VII 1893 lég. Rossi.
 297

H. transsilvanicum Heuff.
Ssp. transsilvanicum Heuff. —
var. leptocephalum Schl. et Vük.,
FI. Croat. p. 897. Cro —
in silva Kraljicin, ad Medvedgrad
:

etc pr. Zágrábiam, in v silva Sokolovic brdo et in m. Palacnik pr.

Samobor (R.), Veliki Crnec pr. Rude, Kalnik (Vukotinovic). var. —
genuinum. —
Bs.: in fauce Paljanska Miljaéka, Jahorina potok
pr. Pale (M.). — f. largidens Maly et Z., foliis irregulariter grosse
et laté dentatis: in fauce Paljanska Miljacka (M.).
H. trebevicianum K. Maly = transsilvanicum bifidum.
Ssp. caesiopictum Vukot. in sched. ovalifolium ;
H. silvaticum f.

Vük., Rád jug. Acad. XLI p. 43—44. Fólia rosularia exteriora

ovalia petiolata minora, interiora longe petiolata ovata v. ovato-
vel óblongo-lanceolata, obtusa vei acuminata, exteriora denticulata,
interiora dentata vei grosse dentata, utrinque modice vél sub-
dense pilosa pilis in parte superiore rigidiusculis, in nervo dorsali
,

densis, petioli subpilosi caulina 2, imum profunde insertum bre-

;

viter petiolatum oblongo-lanceolatum, apiculato- et serrato-

dentatum, in nervo dorsali petiologue subvillosum, summum lanceo-
latum v. lineari-lanceolatum basi saepe grosse dentatum. Caulis
ad 35 cm. altus, superne sub-, inferne sat dense pilosus, usque ad
hasin subdense fioccosus eglandulosus, gracilis v. crassiusculus,
,

acladio ad 30 mm. 1., ramis 2 —

3 remotis, ordinibus axium 2—3,
capitulis 2 —
5; involucrum 10 11,5 —
m. 1. crasse ovatum obscure m
canum, squamis latiusculis acutiusculis et acutis sat dense pilosis
modice v. subdense floccosis disperse glandulosis. Pedunculi cani
subpilosi disperse glandulosi. Stylus obscurus.
C r o. Kalnik (Schlosser), Mali Ostrc in Rudo-Samobor
:

(Vukotinovic).
Habitu H. bifidi, séd foliis H. transsilvanicum in mentem
revocantibus.
Ssp. subpleiophyllum Zahn. —
C r o Gerovo, ad lacus Plit- :

vicenses Kozjak (R.).

:
—
Here.: Plasa pl. (Prodán). Bs.: —
Hrastnica ad fl. Zeljeznica (Blau).
Ssp. obliquifidum Rohl. et Zahn. C r o. In v. Kozja draga — :

pr. Udbina (R.). —

D a 1 m. Crkvice ad ped. Orjen (Bierbach).
: m
Ssp. trebevicianum (Maly et Z. Bs.: in v. Krupa pr. —
Pazaric (Blau), Kucatine inter Pavlovac et Kasidol 1350 m., in
pineto ad ped. m. Jahorina pl. pr. Kasidol (Maly). f. alpesire, —
capitulis paucis (2—5): Trebevic 1600 m. (M.).
Ssp. glaucinoides Zahn. —
Bs.: Inter Visegrad et Dobrun
(M.). —
f. subovalifolioides, föl. ovális v. ellipticis subintegerrimis
basi tantum subdentatis. —
B o s. In m. Simino brdo pr. Sarajevo (M.).
:

H. praecurrens Vukot. =
transsilvanicum - silvaticum.
Ssp. leptocephaloides Zahn, H. transsilvanico proximum, foliis
H. transsilvanici séd acute dentatis; involueris maioribus etc. —
C r o. : In silva Cmrok pr. Zágrábiam (R.). — B o s n. : Pavlovac
ad Kasidol, Pale (M.).
 : :

Ssp. subserratifolium Zahn. —

C r o. Skolovic brdo, Straznik :

et Lovnjak pr. Samobor, Delnice, Jelenska draga pr.

Plesce,
Vrbovsko, in silva Flórian brdo et in m. Sljenk pr. Zágrábiam, pr.
Zagari, Prezid, in v. ti. Kupa, Xikolino brdo pr. Topusko, in silva
Vrhi pr. Cabar (IP). —
f. crepidifrons Zahn. Bs.: in iugo —
Iván 900 m. Ozren pl.: Karica caire (M.).
;

Ssp. odorans Borb. —

C r o. pr. Severin (R)., f. dentata
:

in silva Kameniti stol pr. Zágrábiam (R.).

:

f. subsilvularum —
Zahn, tol. magnis, ovatis, irregulariter grosse dentatis, caulinis
saepe grosse inciso-dentatis in silva Kozjaca pr. Karlovac (R.).
:

Ssp. praecurrens Vukot. —

C r o. Kalnik (SchlosserI, in :

silvis Cmrok etc. et ad arcem Medvedgrad pr. Zágrábiam, Zagari,

in m. Közi vrh pr. Prezid, in silva Kozjaca pr. Karlovac (R.). —
Here.: Preslica pl Krstina vrela 120( m. (M.).
: Bs.: Radeta > —
ad Luké pr. Kasidol 1200 m., in pinetis ad ped. m. Jahorina pl.
pr. Kasidol, Jahorina potok pr. Pale (M.).
Ssp. lancifolium Vukot —
H. silvatic. lancifolium Vük.,
;

Rád jug. Acad. XXX1I1. p. 18; H. cladophorum Vük., Hier. Croat.

p. 13. — Cro. in silv. Maximir et TiPkanec versus Predrizje
pr. Zágrábiam (Vukotinovic).
Ssp. subdicranocaule Zahn; H. dicranocaule Vukot. apud Rossi
in schetl., nec N. P. //. vulgatum Fr. f. dicranocaule Vukot., Rád.
jug. Acad. XLI. p. 42.
;

—
Cro.: in silv. Cmrok et Tuskanec pr.
Zágrábiam et in arcé Medvedgrad (R.) in silvula Jasikovac pr. ;

Gospic (V UK. c.).

1.

A Vukotinovic 1. c. cum H. bifurco et brachiato comparatum.

Nmén « dicranocaule » a Vukotinovic et Xaegeli-Peter etiam H.
brachiati subspeciei adtributum est.
Ssp. miJcidinkae Zahn. — Bs.: Ozren pl. : Karica caire.
Trebevic 1100 m. (M.).
Ssp. platyrhombum Rossi et Zahn. Fólia rosularia exteriora
ovalia v. oblonga, minora, subtus saepe violacea, reliqua longe
petiolata submagna laté ovato-lanceolata utrinque cito, apicem versus
1

sublongius angustata, acuta, tenuia, mollia, a medio ad hasin den-

tata v. grosse dentata, viridia, subtus paulo pallidiora, utrinque
pilosa, supi'a brevissime disperseque, in margine subdense pilosa
(2 mm.), in nervo dorsali petioloque moll issime pilosa 3—4 mm.;
canlina 1 — 2, imum petiolatum laté rhomboideo-lanceolatum acutum
dentatum, petiolo subvilloso, summum subtus subfloccosum. Caulis
30—40 cm., gracilis v. tenuis, dense molliterque pilosus, sursum
deminute breviusque pilosus, séd dense minuteque ítoccosus. Inílo-
rescentia paniculata, ramis capitnlisque paucis, pedunculi graciles
v. tenues densissime floccosi subepilosi breviter snbglandulosi;
involucrum 8,5— 9,5 mm. 1., ocato-cylindricum squamis e basi ,

sublatiuscula acuminatis acutiusculis obseure v. dilute viridibus

valde dilute marginatis sat dense glandulosis epilosis basin versus ,

parcefloccosis. Flores dilute lutei, Stylus subobseurus.

 :

299

C r o. In silva Cmrok
: pr. Zágrábiam (R.).

H. jablonicense Wol. = transsilvauicum vulgatum.

B o s n. Pr. Tarcin ad
: fl. Bioca 64-5 m., in fagetis ad ingm
Iván 900 m. (M.).
H. pannosum Boiss.
Ssp. pannosum
a) genuinum N. P. —
Albánia: In m. Korab
12 — 2000 m. (Dimonie).
H. Waldsteinii Tausch.
Ssp. lanifolium N. P. H. eriopkyllum Vukot., Hierac. Croat.
p. 14, non Link. (Sine dubio
;

=
H. lanatum W. Kit. -= H. Wald-
steinii Tsc.h. =
fí. Schlosseri Schlosser in sebed nec Rchb. Fil.). !
!,

— — —
Cro. Strirovac Badanj 14 1500 m., in m. Siljevo brdo pr.
Sugarska-Duliba, in monte Iviza (D.), in m. Kozja vrata supra
Jablanac 1400 m, (LA, Takalica pr. Ostarija, Malovan, Sveto brdo,
in m. Krémén, in m. Plisivica, in alpe Tro vrh ad Ploca (R.), ad
Trnovac provinciáé Likanae (Schlosser, sub nm. «Schlosseri
Rchb. fil.»).
H. lanatum Sc.hl. et Vukot., Fl. Croat. 895, ex alpibus PlieSi-
vica et Yisoéica, meo sensn forma praecedentis ssp., foliis sub-
integerrimis sursum magis sensim decrescentibus est.
Ssp. bioJcovoense Deg. et Zahn (H. Schlosseri Rchb il.). i
—
Cro.: Ljubicko brdo pr. Ostarija et in alpe Badanj (R.).
Ssp. plumtdosum A. Kern. a) genuinum Z. Here.: In —
fauce Narenta: Prenj —
Karaula (M.). —
Bs.: supra Lipniki pr.
Gaéko et inter Gaéko et Kljino (Blau, Reiser), Gradina pr. Var-
diste 700 m. (M.). —
Dalin.: Orjen et Mont.: Lóvéén (Adamovic).
Ssp. thapsiforme Uechtr. —
Here.: Gacko polje (Blau).
Ssp. suborieni Zahn. Here.: in fauce Rakitnica pr. Dub-
cani 400 m. (M.).
Ssp. sublanifolium Zahn f. pilosiceps Z. Dal m. Cattaro- — :

Krstac 6—
700 m. (Janchen), Mosor pl.: Ljubicna 1000 m. (Janchen).
— Mont.: Lóvéén (Adamovic). — —
Bs.: in dolina «Raz» pr.
Dobrun (M.).

H. gymnocephalum Griseb.
Ssp. anastrum Deg.
Zahn. et —
Cro In m. Malovan 1000 m. :

(Stur 1862, sub nm.

«lanatum»), Stirovac (L.).
Ssp. gymnocephalum Griseb. a) genuinum Z. Bs.: Bje-
lasnica pl.: Vlahinja 1800 m. (M.). —
Dal m. Orjen (Adamovic). :
—
Albánia: In m. Korab 10Ü0 2000 m. (Dimonie). — p) Orieni —
A. Kern. —
Orjen (Adamovic).
H. Dimoniei Zahn.
Rhizoma crassum obliquum, apice vaginis veteribus latis
atrobrunneis foliorum emarcidorum obtectum. Caulis hypophyllo-
podus, crassiusculus, superne dense floccosus et obseurior, usque
infra médium subfloecosus, inferne viridis, ubique sat dense v.
dense, inferne plerumque densissime molliterque pilosus, pilis albis
sericeis valde erispis subplumosis apice flagellatis 3—5 mm. Ion-
 .

gis, distincte striatus. Fólia inferiora ad 6 plerumque +

dense
conferta fere rosulam formantia, oblongo-lanceolata, ad 12: 2,8 cm.
longa, obtusiuscula v. acutiuscula, breviter mucronata, apice inter-
dum subplicata, supra médium latissima, deorsum longe sensim
angustata, ima saepe minora, latissime alato-subpetiolata v. pariter
ac sequentia basi angustata sessilia, basi laté vaginantia; supra
fólia conferta 2 — 3 fólia caulina valde remota et cito deminuta
inserta sunt. inferius lanceolatum, secundum anguste lanceola-
tum v. pariter ac summum bracteiforme omnia sublutescenti-
;

viridia subcrassiuscula integerrima v. remote denticulata, utrinque

breviter pilosa, pilis densissimis distincte plumosis, séd color viri-
dis foliorum distinctissime translucens, in margine et praecipue in
nervo dorsali paulo longius albo-pellita, ima minora saepe multo
minus pilosa, caulina superiora saepe supra glabrescentia. Infio-
rescentia alté v. profundius furcata, acladiimi 2 8 cm. longum,
rami primarii 1 — 2 valde remoti monocephali crassiusculi densis-
sime floccosi apice albotomentosi, pilis canescentibus basi atris,
curvatis, crispis, 2 4 mm. longis subdensis v. densis, sub invo-
lucro obscurioribus obsiti; bracteae c. 2 parvae subfoliolaceae
dense pilosae, capitula 2-3. Involucrum ad 14- mm. longum semi-
globosum obscure canescens, squamis sublatiusculis v. subangustis
acuminatis acutis dense fioccosis densissime pilosis, pilis basi atris
apice canescentibus v. subobscuris; glandulae nbique nulláé. Flores
hitei, ligulae apice glabrae v. subpapillosae, Stylus luteus; achaenia?
Albánia: in montibus Korab, sol. calc. 15—2000 m., Iul.
1908 lég. Dimonie!
Species valde singularis! Habitu et pilositate H. gymnocephali,
capitulis ut in H. pilifero pedunculis tomentosis, squamis dense
fioccosis. — ,

Pili in involucro ad 4 mm. longi subdenticulati. haud

plumosi; involucrum + obscurum. Xervus medianus in foliorum
parte superiore albidus.
H. Pichleri A. Kern. = gyrrnocephalum >» pannosum.
H. gymnocephalo omnino simile, séd capitula ut in H. pannoso.
Caulomata effloccosa, eglandulosa, epilosa v. pilis sparsis obsita.
—
Albánia: In montibus Korab 12 1500 m. (Dimonie).
H. Adamovicii Ság. et ZAHN. = gymnocephalum — pannosum.
Mont.: Mali Bostur in m. Lovcen (Bierbacii); in alpinis m.
Orjen (Adamovic).
H. Janchenii Zahn - anastrura villosum.
Cro. In m. Malovan 1000 m. (D.).
H. Scheppigianum Freyn = gymnocephalum -scorzoneri-
folium.
Ssp. stirovacense Deg. et Zahn = anastrum—flexuosum. —
Cro.: Stirovac supra Medak (L.), in alpe Badanj (R.).
Ssp. v olujakense Zahn. — Bs.: Bjela.snica pl.: in deeli vi-
taié boreali m. \ lahinja in rupium fissuris 1800 m. (M.) Vokjak
;
:

Marcelov dl (0. Reiser).

 : — :

801

H Vandasii Freyn pannosum =

silvaticum. <
Vandasii Freyn.
Ssp. —
Albánia: in montibus Korab
12 — 1500 m. (Dimonie).
Ssp. pelliculatiforme Zahn. Caulis ad 30 cm. altus subtenuis
subflexuosus modice albopilosus, pilis crispis mollibus basi tantnm
obscurioribus, 2,5 v. caulis basin versus acl 5 mm. longis, usque
ad basin sparsim minuteque floccosus et disperse glandulosus „
phyllopodus et eriopodus rhizomate crassiusculo. Fólia radicalia
,

numerosa breviter petiolis basi laté vaginantibus,

alata-petiolata,
dense longeque albo-pellitis oblongo-lanceolata acutiuscula, v. elon-
,

gata lanceolata utrimque sensim attenuata acuta in petiolum +

longe decurrentia, dilute viridia v. sublutescentia, rigidiuscula,
dentata v. irregulariter et +
grosse dentata, supra rigide v. sub-
sefoso-subpüosa v. glabrescentia, marginem versus subpilosa, subtus
sat dense molliterque pilosa (2,5 — 5 mm.), in mar giné minute spar-
simque glanduloso et in nervo dorsali subvillosa, novella dense albo-
sericea pili ubique breviter dentati haud semiplumosi foliuni ;

caulinum 1 lineari-lanceolatum v. lineare saepe valde elongatum.

in nervo dorsali parcefloccosum. lnfloreseentia alté v. profundius
furcata, acladium i —k totius caulis longum, rami 1 2 valde —
remoti erecti 1 —
3 cephali, capitula (1 )2 5. Involucrum ad — —
12 mm. longum ovatum denique subventricosum subobscurum,
squamis viridi-atris e basi sublatiuscula acuminatis acutis, pilis
subnumerosis mollibus dilutis basi atris ad 2 mm. longis, fioccis
dispersis et glandulis modice numerosis obsitis, interioribus viridi-
marginatis, exterioribus angustioribus brevioribus sublaxis mimargi-
natis. Pedunculi subobscuri dense floccosi vix tomentosi, pilis basi
atris subpilosi, glandulis modice numerosis saepe longioribus inter-
mixtis obsiti, deorsum virescentes leviter sulcato-striati, bracteis
2— 3 linearibus v. subulatis obsiti. Flores lutei, ligulae apice brevi-
ter subciliatae, stylus obscurus, achaenia atro-brunnea.
Albánia: In montibus Jablanica 9 - 1200 m. (Dimonie, JuL
1903).
H. pallido Biv. comparandum, caule valde eriopodo insigne.
H. humile Jacq. (H. brachicaule Schl. et Vukot.] FI. Croat. 897.)
Ssp. sarajecense G. Beck. —
C r o. In m. Posták, Alaginac :

(R.) Bacic Kuk 1300 m., Ruzanski vrh 1400 m., inter Ostarija et
?

Sugarska-Duliba (D.), Konjevaéa pr. Ostarija (R.). Dalin.: In —

m. Tulove greda supra Podprag (L.), Biokovo pl.: Sveti Juro:
Culica 14 1450 m. (Janchen).
H. amplexicauie L.
Ssp. petraeum Hocpe (Berardianum A.-T.). — Cro. Babin
jezero ad ped. m. Malovan (R.), in rupibus alvei Sijaset supra
Raduc 900 m. (L.), in v. Pocitelj ska draga (L.).
H. alpinum L.
Ssp. alpinum L. — Hung. Liptó : Sivy vrh 17 — 1750 m. pr.
X.-Bobrócz (H).
 —

Ssp. melanocephalum Tsch. —

H u n g. Liptó Ad lacum :

Csorbaénsem (H.). —
f. stylosum: Hung. Hont: Breznóbánya :.In
m. Gyömbér (K.j.
Ssp. cálendulifiorum Backh —
Hung. Liptó: In v. Kvacsanyi
völgy (K.), Banikov vrh— Rasztoka pr. N.-Bobrócz 1400 m. (H.).
H. nigrescens Willd. alpinum= silvaticum. >
Ssp. decipiens Tsch. —
Hung. Liptó Inter Banikov vrh et
—
Rasztoka 16 1700 m. (H.).
:

Ssp. nigrescens Willd. —

Ibidem (H.).
H
atratum Fr. = alpinum — silvaticum.
Ssp. atratum Fr. — Hung. Hont: In m. Rovna pr. Sajó-
lacum Csorbaénsem et lacum «Békás tó»,
réde (K.); Liptó: inter
inter Banikov vrh et Rasztoka 1400 m. et ad «Hlubokov» 950
1000 m. pr. Nagy-Bobrócz (H.).
H. pietroszense Deci. et Zahn =
alpinum >> bifidum.
Ssp. bifidifolium Deg. et Z. — H un g. Brassó: In m. Schuller
pr. Coronam (D.).
H rauzense Murr = alpinum— bifidum.
Ssp. farinifloccum Deg. Z. — Hung.
et Brassó: In m.
Schuller pr. Coronam (D.).
Ssp. rauzense Murr. — Hung. Liptó : In m. Sivy vrh pr.
Nagy-Bobrócz 17—1750 m. (H.).
Ssp. bifidellum Zahn. —
Hung. Liptó: Inter Banikov vrh et
Rasztoka pr. Nagy-Bobroc 16 1700 m. (H.). —
H. prenanthoides Yill. (Huc pertinet meo sensu H. rigidum
£) lanceolaium Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 904).
Ssp. bupleurifolium Tsch. — Hung. Szepes : Barlangliget:
Bélái Havasok (H.).
Ssp. lanceolatum Vill. — Bs.: Crni vrh in m. Igman pl. (M.).
H. integrifolium Lángé = prenanthoides > silvaticum.
Ssp. integrifoliumLángé x) genuinum Zahn (typ. !). C r o. — :

In m. Trovrha ad Ploca (R.).

H. calophyllum UECHTR.=prenanthoides gymnocephalum. —
Ssp. calophyllum Uechtr. —
D a lm.: Inter iugum et cacumen
in m. Orjen (Vierhapper).
Ssp. hercegovinicum Freyn. —
Here. In m. Svitavac pr. cas-
:

tellum Konjsko 1500 m., distr. Trebinje (Vandas).

H. Arpadianum Zahn (prenanthoides = silvaticum)— <
amplexicaule).
Cro:In m. Trovrha ad Ploca in consortio H. integrifolii
typiei Lángé (R.), in alpe Sveto brdo (R.).
H. laevigatum Willd. (H. rigidum Schl. et Yuk., FI. Croat
p. 904.) circa Crisium, Rado-boj, Zágrábiam et in Croatia australi
indicatum adhuc non vidi.
H. ramosum W. Kit. =
laevigatum bifidum. —
Ssp. ramosum W. K. — Hung. Szepes: Barlangliget: «Yörüs-
agyag» (D.)
 : : :

H. Knafii Celak. laevigatum vulgatum. — —

Ssp. Knafii Celak. =
Bs. Luké pr. Kasidol 1200 m. (M.).
H. umbellatum L. Schl. et Vukot., FI. Croat. p. 903.
Ssp. brevifolioides Zahn. Bs.: In m. Siljevina pr. Han —
na Hresi 1150 m., inter Taréin et Han Kazic 645 m. (M .), Sara-
jevo (Blau), Trebevic (M.) —
Cro. Mardin, Kaivarija et Kozjaca
ad Karlovac, in v. Ljeskova draga ])r. Popina (R.) Here.: —
Podorozac (M.) —
Huc pertinet sine dubio H. brevifolium Vük.,.
Rád jug. Acad. XLI. p. 215 — 216, ad Zágrábiam lectum.
Ssp. umbellatum L. genuinum Griseb.
a) f. normale Z. —
B o s. : Kozara pl. pr. Igman pl., Bunovacka, in fi. Bosna
Prijedor,
avd Zepce, in fi. Sana ad Svodna (Blau). Cro.: Karlovac,.—
Cabar —
latifolium Z. v
(R.) —
Cro.: In silva Luksic etc. ad Kar-
/’.

lovac, m. Bukovje ad Cabar, ad Zagari (R.), in silva Maxi-

in
mir ete. ad Zágrábiam (Vukotinovic), Ogulin, Nikolino brdo ad
Topusko (R.) —
var. monticola Jord. Ist. Vela Uéka Mala — —
Uéka 950 ni. in Mte Maggiore (G.).
Ssp. subvirgatum Zahn (virgatum Peter). Cro.: Dubovac, —
Stative et Bori ad Karlovac, pr Vrginmost (R.).
H. crocatum Fries umbellatum prenanthoides = —
Ssp. valdefrondosum Maly et Zahx. Caulis ad 130 cm. altus
crassus lignosus multistriatus viridis, usque ad basin leviter +
lanuginosus et parcefloccosus v. partim glabratus, aphyllopodus.
Fólia caulina 40—50 aequaliter instruda, subeonformia, sursum
,

valde sensim decrescentia, inferiora lanceolata ad 16:3 cm. longa

utrimque attenuata sat longe acuminata, basin versus minus atte-
nuata saepe basi sublata sessilia subsemiamplexicaidici média latius. ,

lanceolata, basin versus parum attenuata v. aequilata semiam-

plexicaulia apicem versus longe attenuata, superiora basi aequi-
,

lata v. ovata semiamplexicaulia, omnia aeuta saturate v. sublutes-

centi-viridia subglaucescentia, supra fere glabra sublueida v.
(praecipue inferiora) marginem versus pilis brevibus adspersa,
subtus pallide viridia subreticidato-venosa. in nervis pilis brevis-
simis dispersis obsita, margine remote denticulata v. + dentata.
in
simul sub])ilosa (0,5 mm) et parcefioccosa, interdum subrevoluta ,

in summa tertia parte integerrima, ima triplicinervia, superiora

subtus distincte v. modice fioccosa. Intlorescentia umbellato-pani •

culata acladium ad 25 mm. 1., rami ad 16 subtenues, summi

,

3 —5 umbellati, inferiores remoti, ex axillis foliorum caulinorum

orti, vei omnes remoti, infimi saepe aborti, sublongi oblique erecti sub-
stricti sat dense floccosi, foliis parvis et pilis brevibus dispersis basi
incrassatis obsiti. ordines axium 4, capitula 25 — 40 v. compluria.
Involucrum 10-11 mm 1. ovatum basi rotundatum denique latius
depressum, viridi-atrum, squamis -f- atro-viridibus dilute viridi-
marginatis sublatiusculis subirregulariter imbricatis obtusis v.
acutiusculis, disperse, submodice floccosis, pilis sparsis bre-
basi
vissimis et glandidis submodice numerosis obsitis. Pedunculi cani
 ::

disperse brevissimeque pilosi sparsim glandulosi, apice paulum

incrassati et bracteis 3 —
5 parvis in squamas decreseentibus
muniti, canofloceosi, tenues. ad 3 cm longi Flores aurei, Stylus
obseurus, ligulae apice glabrae; achaenia atrobrunnea.
Bs.: In m. Trebevic 1340 m, 7. IX. lég. K. Maly, et in
fauce Miljacka in conspectu pagi Starigrad, 15. VIII. lég. Maly.
,3) subvaldefrondosum Maly et Zaiix. Foliis caulinis c.
.25 -50 lanceolatis ,
inferioribus 14:2,5 cm. longis, mediis e basi
ovata elongato-lanceolatis longe acuminatis, omnibus saturate viri-
dibus subglaucescentibus, supra glabris obscure viridibus sub- ,

rigidis, integerrimis v. denticulatis, mediis interdum utrinque unó

dente maiore munitis. Involucrum c. 10 L, squamis obtusis v. mm
oblusiusculis subatris obscure viridi-marginatis submodice floccosis.
sparsim glandulosis, epilosis. Pedunculi canescenti-virides eglan- +
dulosi. Reliqua prioris. —
In m. Trebevic 1340m. IX. lég Maly.
II. umbellaü ssp. brevifolioidi, magis afftne quam H. valdefrondosum.

H. sabaudum L. (II. boreale Schloss. et Vukot., FI. Croat.

p. 903 p. p.).

Ssp. vagum Jord. H. : boreale v. y) silvestre Schl. et Vük.,

FI. Croat. p. 904. C r o. — : Ad Zagari, Bst pr. Karlovac, Skro-
botnik, Ogulin, Slunj (R )
— Hung. Borsod: Gyár. Tatárávoz pr.
Diós-Gyr (Budai), Diós-Gyr jH ). — /'. glabratum '/., fere omnino
glabrum: In m. Bukovje ad Cabar (R.).

Ssp. quercetorum Jord. — Cro. In silva Kozjaca ad Kar-

lovac, Bori (R.), Mali Hálán 800 m.
halanense Zahn, (L.). — f.
caule humili 2-5 cephalo, foliis caulinis maioribus ovato-lan-
ceolatis, in caulis medio v. profundius dense confertis, reliquis
sursum citissime decreseentibus parvis, capitulis viridi-atris epi-
losis eglandulosis, squamis distincte imbricatis quam in typo an-
gustioribus. —
Ibidem.
Ssp. sublactucaceum Zahn. —
Bs. Ad pontéin fi. Mokranjska :

Miljacka infra Stari Han Bulog 700 m (M.).

H. dolosum Bura. et Gre.mi.i sabaudum-umbellatum. =
Croat.: in silvis submontanis (Schlosser!) Statio exacta —
vacat.
H. racemosum W. Kit.
Ssp. racemosum W. K Ist. —
S. Francesco etc., Mala
Ucka, Kucac 7—800 m (G.) —
Cro.: Skrobotnik in ti. Kupa, in
m. Bukovje ad Cabar, Sveti Rok, in m Kuk ad Medak (R,). —
Hung. Borsod: Diósgyr (H.). f. abrupti —
fóliám \’i:k. H. boreale ;

v. ,3) croat icum Schl. et Vukot., Fi. Croat. p. 904, non \Y. Kit. -
Cro.: Ostarija. in silvis Maximir et Cm rok ad Zágrábiam (R.) —
f. defoliatum Vük.; H. barbat. f. defoliatum Vük. Rád L VII. p. 100,
caule pseudo-phyllopodo depresso oligocephalo, foliis caulinis inferi-
oribus dense confertis, superioribus 3 —
4 abrupte decreseentibus. —
 : :

305

C r o. ín v. Starigradski-put supra Medak 700 m., Mali Hálán

800 m.
:

(L.) — f.
subbarbatum Z.. transitus racemosum-barbatum. —
Here.: In v. fl. Narenta Preni-Karaula, foliis grosse pluriden-
:

tatis (M.).
Ssp. barbatum Tsch. I s t. —
S. Francesco-Sas 550 m., Kucac
—
:

inMte Maggiore 420 m (G.). —

Cro. In m. Kuk ad Medak (R.)
Bs.: in fagetis pr. iugum Iván 900—960 m., Zvekosa pl. pr.
Priepe-Bizolje, Kresevo, Prenj Alexein, Prenj —
Jablanica (M.). - —
Albánia: In montibus Korab 15 1800 m. ( Dimonie ). Dalin.:— —
Iusula Lássa (G.) evolutum Z. —
Ad Zágrábiam (Vukotinovjc). — —
calvescens Z.; foliis calvescentibus Here.: Podporim Ruiste : —
f.
(M.) —
f. Aschersonianum Uecht. Here.: Jablaniea-Prenj. - —
Bs.: In ingó Iván (Blau! Maly). dinaricurn Fries, Epicr. —
106; Vakot., Rád. XXXIII p. 13— 14.
f.
C r o a t i a Ad vetustam — :

areem Grebengrad (SchlosserI, a cl. Fries 1. c. «Grubengrad in

Hungaria» falso denominatam. Vidi specimina originalia.
Ssp. italieum Fr. — Bo s. : In ingó Iván 900 — 960 m.. Here.:
Podporim — Ruiste 560—1100 m Borbás,
(M.). — var. eriostaehyum
foliis grosse multidentatis Jajce
: Bs.:
Sveti Iván —Sklopovic :

in fauee Vrbas (M). Herz. in v. fl. Narenta: Prenj— Alexein

lián (M.). — ;

Cro.: Medak, Viserujna (Borbás!).

Ssp. erinitum Sibth. — Here.; Podporim- Ruiste 560 — 1100 m-
(M.) — Bs.: Svrakova potok ad merid. urbis Banjaluka (Blau).
H. neoprenanthes A.-T. = racemosum — prenanthoides
Zahn. — Here.: In declivitatibus saxosis m. Pórim prope cas-
tellum Ruiste ad Mostar (Vendas). — unica adbuc in penin- Statio
sula Balcanica detecta.
H. latifolium r = racemosum — umbellatum. (H. sabau-
Si
dum Schl. et Vukot., Fl. Croat. p. 905).
Ssp. latifolium Spr. (II. latifolium et racemosum ovalifolium
Vukot. in sebed.). —
Cro.: In silvis Kameniti stol, Tuskanec,
Maximir, Cmok et. pr. «Sumak» ad Zágrábiam (Vukotinovic R.),
Grizane in litt. Croat., Stative pr. Karlovac, Skrobotnik in v. fl.
Kupa (R.), Predrizje (Vukot). —
Bs.: Busovaea, in betuleto (Blau),
in fauee Vrbas pr. Jajce: Sv. Iván - Sklopovic (M.). Here.: In —
v. Tresanica pr. Konjica (Blau), Dragocaj pr. Brdjani (M.). Ist. — :

Veprinac (L.), Abbázia— fontéin Vrutki, in fauee Vranja 200 ad m

ped. m. Maggiore (G.). —
var. congestifolium Vukot.; II. racc-
mosum $ congestum Schl. et Vük., Fl. Croat. p. 902. Sumák —
pr. Predrizje (Vukot.) Tuskanec pr. Zágrábiam (Schlosser).
Ssp. Malyi Cáröli G. Schneid. — Bs.: Trebevic, in pinetis
ad Bara Pale (M.).
pr.
Ssp. Hellwegeri Zahn. — Ist.: Petniíki vrh 550 650 m., —
—
Abbázia lka (G.). Bs.: — Da Riva pr.Sarajevo, in v. Miljacka
.570 m. (M.).
Ssp. brevifolium Tsch. : H. sabaudum 6) brevifolium Schl. et
 — :

Vukot., FI. sabaudum Vük., Rád jud. Acad. XXXIX.

Croat. p. 905;
p. 211 — 213Zágrábiam Krizevci, Kalnik et Koprivnica lég.
[pr.
Vük]. —
Cro. Ad Növi, Grizane et Bakar in litt. Croat. (R.).
:

Here: Narenta: Jablaniea Prenj Karaula, Zvekosa pl. pr. — —

Bigolje —
Pricepe (MA —
Bs.: In ingó Iván 900 m. (M.). Ist. —
—
Cesara S. Antonio, Draga di Moscenice (G.).
H. melanothyrsum Maly et Zahn latifolium prenan- = —
thoides Z.

Ssp. melanothyrsum (H. inuloides G. Schxeid. in sched.) Caulis

crassus lignosus ad 100 cm. altus ubique sat deuse pilosus. Fólia
caulina ad 30 v. compluria, inferiora longe angustata semiam-
plexicaulia oblongo-lanceolata elongata ad 15:3 cm longa v.
angustiora, média parum angustata semiamplexicaulia latiora brevi-
ora, summa e basi subeordato-ovata sensim acuminata, omnia sub-
eoriacea sublutescenti-viridia, subtus pallidiora haud reticulato-
venosa, in margine sat dense breviterque pilosa saepe subrevoluto-
dentata, utrimque 1 3 dentibus maioi'ibus rnunita, caulina média
saepe grosse dentata, inferiora supra disperse breviterque pilosa,
reliqua in margine nervoque dorsali sat dense, subtus disperse
pilosa, omnia acuminata, inferiora acutiuscula, reliqua acuta. in
summa tertia parte integerrima, lnflorescentia apice interdum um-
bellata, deorsum paniculata usque ad caulis médium descendens,
rumi ad 16 saepe valde elongati oblique erecti stricti, foliolis sub-
numerosis saepe subdentatis obsiti, apice ramulosi, ordines axium
—
4 5 capitula ad 60 v. compluria, acladium 2, 5 4 cm. Involucrum
,
—
crasse ovatum c. 10 mm. longum, subatrum, subeffloccosum, sat
dense minuteque glandulosum, disperse breviterque pilosum, glan-
dulis nonnullis longioribus praeditum squamae sublatiusculae :

obtusiusculae viridi-atrae subimmarginatae, exteriores angustiores,

in 3—5 bracteas parvas decrescentes. Pedunculi cani sparsim
breviterque pilosi et glandulis dispersis minutissimis obsiti. Flores
dilute lutei, stylps subater, ligulae glabrae, achaenia rubro- +
brunnea, alveoli longe dentati. Flór. initio Oct. —
Variat 1. caulomatibus modice v. sat dense pilosis (1 — 2,5
mm.), simul foliis omnibus lanceolatis vei laté-, mediis elliptico-
lanceolatis: f. subhirsutum 2. foliis oblongis v. mediis ovato-!au-
;

ceolatis, caule hirsuto, inflorescentia densius conferta ramis brevio-

ribus subbrevifolium.
f.

—
:

H. pseudocorymboso
Habitu et characteribus sabaudum =
prenanthoides —
umbellatum V a 1 e s i a e omnino simile.
Bs.: Trebevic, 11— 1200 m., in silva novella (K. Maly).
H. foliosum W. Kit. ;
Schl. et Vük., FI. Croat p. 905 ad
Ljubelj pr. Toplika, Borovka etc. indicatum, adhuc e Croatia
haud vidi.

H. stupposum Rchb. fii,. ;

H. glaucum Schl. et Vukot., FI.

Croat. p. 902. pp.

 : : — :

307

stupposum N. P.
Ssp. Cro. Brusane Ostarija (D.). — — —
D a 1 Insula Lissa. inter Clissa et Salona, in m. Ivozjak pr.
m.
—
:

Spalato (G.); —
f. calvieaule N. P. D a 1 m. Vermac 150 m. :

(Vierhapper). —
Mont.: Rjeka, Monastir (Bierbach).
Ssp. nivisquamum Deg. et Zahx. — C r o. : In m. Milkovica-
Ivrug pr. Sugarska-Duliba (D.), Ljubicko brdo pr. Ostarija (K.).
H. Cernagorae Zahx = stupposum > racemosum.
C r o. : Inter Jablanac et Allan (L.).

H. Tommasinii Rchb. fil. = stupposum-raeemosum.

Ssp. setosissimum
X. P. ad — Bs.: Sarajevo (Prodán),
arcem Starigrad Sarajevo (Blau, sub. nm. <<H. stupposum v.
pr.
bosniacum Aschers. ined.»). Trebevic, Gerdolj pr. Sarajevo, Han
na Hresi 1180 m., in fauce Miljaka et Moscanica (XI.). Here.: —
Podporim 560 m. (M.).
Ssp. Tommasinii X. P. x) genuinum Zahx, squamis obscuris
disperse, in margine modice floccosis viridi-marginatis, disperse
pilosis glandulosisque. —
Dalm. In m. Tulove greda supra
Podprag 1000 m. (L.), Cattaro (G.),inter Castelnuovo et Savina
(M.). — Here.: Podorozac pr. Konjica 365 m., in v. Xarenta
Alexein kan — Prenj— Karaula, in fauce Rakitnica pr. Dubocani
—
Konjica, Pribilje Visocica 1000 m. (M.). Bs.: In fauce Vrbas —
pr. Jajce 320 m. Sklopovi (M.). :
,3)
grabovicense Maly et Zahx, —
squamis viridibus vei obscure viridibus laté viridi-marginatis, basi
tantum sparsim floccosis, disperse pilosis subglandulosis. Here.:
—
Jablanica— Prenj Grabovica, in m. Zvekosa pl. pr. Priéepe—
Bigolje (XI.).

Haec subspecies maximé mutabilis est. Fólia saepe ovalia

ferehaud setosa, denticulata, iuniora tantum in parte superiore
margineque + longe setosa involucra minora v. maiora, squamis
;

±_ obscuris v. viridibus subepilosis v. subeffloccosis v. subpilosis,

modice floccosis, sparsim v. modice glandulosis, acutiusculis v.
obtusioribus caulis plerumque pseudop'nyllopodus, foliis superio-
:

ribus cito decrescentibus +

remotis, infimis dense confertis.

H. Bjeluschae Zahx Tommasinii silvaticum.

Maly et = —
Ssp. Bjeluschae M. et. Z Rhizoma crassum. vaginis veteribus
foliorum destructorum squamosum. Caulis 20—40 cm. altus sub-
tenuis, viridis v. inferne subviolaceus, subpilosus pilis subrigidi- ,

usculis basin versus longioribus strictis ad 5 mm. longis

caulis
obsitus, superne disperse minutissimeque glandulosus denseque
ttoccosus, usque ad médium deminute floccosus, phyllopodus Ar .

hvpophyllopodus. Fólia basalia c. 5 sat magna breviter subalato-

petiolata, petiolis subtus -Fintense violaceis exteriora minora elliptica ,

obtusiuscula v. elliptico-lanceolata acutiuscula, reliqua elliptico- a*.

oblongo - lanceolata acuta, omnia dilute viridia subpapyracea,
utrimque aequaliter v. basin versus longius attenuta mucronata,
21
 ;

supra glabra sparsim breviterque pilosa, subglaucescentia sub-

v.

lucida, subtus saepe subviolacea disperseque pilosa, in

pallidiora
margine sat dense rigidiusculeque pilosa (2 3,5 mm.) et apicu- —
lato- denticulata vei subsinuato-denticulata, rarius subdentata.
bine inde una v. altéra glandula minuta praedita, in nervo dór sáli
violaceo et in petiolis pilis strictis patentibns albis subnumerosis
ad 5 mm. longis obtecta caulina 4 —7 eito decrescentia, inferius
;

iám sat parvum oblongo-laneeolatum utrimque attenuatum saepe

brevissime petiolatum acutum, reliqua sensim v. subcito minora
angustiora longius acuminata apiculato-denticulata basin versus
lenge albo-barbata, summa 3 —
4 lineari-lanceolata v. linearia, in
bracteas subulatas virides barbulatas subtus paree floccosas de-
crescentia, subtus effloccosa. Inflorescentia laxissime squarroso-pani-
culata, rami 3( -7) remoti arcuati —
2 pliciter ramulosi, inferiores
1

saepissime aborti, acladium ad 20 mm. longum, capitula 3—10

(v. compluria). Involucrum 10 mm. 1., cylindrico-ovatum basi rotun-
datum, denique ventricoso-depressum, viridi-atrum. squamis latiuscu-
lis acuminatis subacutis atro-viridibus +
viridi-marginatis, praecipue
in margine subfloccosis, dense sublongeque glandulosis epilosis. ,

irregulariter imbricatis, exterioribus brevioribus angustioribus, in

bracteas subulatas virides subglandulosas decrescentibus. Pedunculi
subtenues dense tloccosi, minutissime subglandulosi, epilosi, cano-
virides, bracteis 2 —
3 sublongis paediti. Flores saturate lutei.
stylus subeoneolor, denique leviter brunneo-ater achaenia brun-
neo-atra.
Bs.: rup. fissuris ad Bjelusa potok pr. Vardiste ad
In
occident. pagi Budovniste 490 m. (M.); Here.: in rupestr. —
supra Jablanica versus stationem Prenj, in dolina «Kaz» pr.
Dobrun (M.).
Ssp. barathronMaly et /aha. Caulis ad 50 cm., supra médium
subfloccosus, apice subglandulosus, ubique pilis albis flexuosis
patentibus teuuiter setosis 4-8 mm. longis modice v. subdense
pilosus, basi violacens. phyllopodus. Fólia glaucescenti-viridia papy-
racea, supra disperse setosa (3 —
5 mm.), in margine apieulato-den-
tata et sat derue rigideque pilosa (3 - G mm.), binc inde una v.
altéra glandula obsita, radicalia c. 2 longe peliolata ovato-lanceo
lata sat magna, apicem versus brevius, basin versus longe subsen-
simque in petiolum attenuata caulina c. G, inferiora oblougo-
,

lanceolata alato-petiolata, média breviter petiolata, summa basi

angustata sessilia in bracteas subcito decrescentia subtus parce-
Jtoccosa. Inflorescentia laxe paniculata oligocephala, ramis inferiori-
bus remotis 1 —
3 cephalis, acladio e. 10 mm. longo; capitula 3

10 v. compluria. Involucrum ad 10 mm. longum ovato-cylindricwn ,

squamis sublatiusculis acutiusculis dense glandulosis epilosis, in

margine basin versus parcefloccosis. Pedunculi densissime tloccosi.
dense glandulosi epilosi. Flores dilute lutei, stylus subluteus :

achaenia brunneo-atra.
 309

Bs.: In fauce Mokranjska pr. Sarajevo 16. VII. (K. Maly).

H. plumulosiforme G. Schneid. =
Tommasinii Wald- —
steinii.
Ssp. plumulosiforme G. Schn. —
Bs.: Trebevic (Blau), in
fauce Lapisnica et Bistiicki pofok, Zlatistija pr. Sarajevo 640 m.,
in m. Siljevina pr. Han na Hresi 1150 m. (M.). Here.: in —
fauce Narenta Prenj
: —
Karaula, in fauce Rakitnica infra Dubocani
400 m. (M.). —Mont.: Pressekija (Bierbach).
H. Guglerianum Zahn — plumulosiforme — silvaticum.
Ssp. Lengyelii Zahn. Fólia radicalia omnia rotundato-obtusa
v. obtusiuscula, in margine glandulis solitariis obsita, exteriora
ovata, interiora oblonga submagna, saturate viridia subtus pallidiora,
brevius longiusve petiolata, abrupte v. subeito in petiolum con-
tracta, nervo dorsali brunnescenti. Rhizoma crassum, superne vagi-
nis veteribus foliorum emarcidorum obtectum. Caulis ad 30 cm.
altus gracilis 1( —
2) foliis plerumque parvis obsitus, fere usque
ad basin fioccosus, dense breviterque pilosus (1 — 2 mm.), usque
infra médium sparsim glandulosus. Inflorescentia et involucra
dense glandulosa. Squamae subangustae acutiusculae v. acutae
obseurae páram marginatae dense glandulosae parcefloccosae apice
barbulatae, in caulis capitulo terminali tantum pilis dispersis sub-
sericeis praeditae. Flores et styli lutei, achaenia brunneo-atra.
A ssp. H. Gugleriano typico recedit foliis apiculato-ser- :

rato-dentaticulatis vei repando- et serrato-subdentatis pilis in caule :

—
minus numerosis 1 2 mm. tantum longis, in foliorum parte supe-
riore subsetosis numerosis curvatis ad 3 mm. longis, in margine
nervoque dorsali densis (1—2,5— 3 mm. 1.), in petiolis subdensis-
siinis ad 4 mm. longis albis.

Cro. litt. — In rupestrib. m. Koz ja Vrata supra Jablanac

1400 m. (Lengyel).
Ssp. Guglerianum Zahn. —
Mont.: Cettinje (Janchen).
H. sparsiflorum (Friv.) Fries.
Ssp. subsparsifiorum Deg. et Zahn. —
B o s. In m. Zec 2000 m. :

(Blau.)
? Ssp. sparsiflorum (Friv. Fr.) —
In m. Ottómat pr. Jajce
(Blau). — Involucrum glandulosum epilosum, caulis et pedunculi
epilosi subeglandulosi, fólia radicalia lanceolata, in margine disperse
longeque pilosa, caulinac. 5, caulis monocephalus (?) An propria —
subsp. ?
H. retyezatense Deg. et Zahn =
sparsiflorum bifidum. —
Ssp. sparsulum Deg. et Zahn —
Cro.: In alpe Visoéica (R.).
H. Naegelianum Ránc.
Ssp. Naegelianum Ran. —
Albánia: In montibus Jabla-
nica, sol. calc., 15 —
2000 m. (Dimonie).

2t*
 . :

310

Vorarbeiten zu einer Monographie dér europáischen

Aconitum- Arten
Az európai Aconitum-fajok monográfiájának elmunkálatán

Irta
Dr * <i:i -v,,r ( ’J ula -
: j

V: Sectio Lycoctonum.
Conspectus specierum.
1. Sepala purpureolilacina, coerulea violaceave ... ... ... 2
S. flava vei albescentia ... ... ... 6
8. caesia, lurida, sordide flavescentia-coerulescentiave
Hybridae ... ... ... ... . .. ... ... ... ... 18
2. Inflorescentia molliter patentim villosa, pilis simplicibus
glandulosisque : A. Lycoctonum s. 1. ... .. ... 3
Inflorescentiae pilis reversis crispulis (raro patentibus,
séd eglandulosis) : A. moldavicum s. 1. ... ... ... ... 4
3. Fólia consistentia tenuia, orbicularia, partitionibus dila-
tatis marginibus invicem se attingentibus sibique ineum-
bentibus, sinu +
clauso. Racemus siniplex vei subsimplex.
Cassis breviter conicocylindracea, linea basali paulo
altior. Nectaria calcare arcuato-subspirali, stipite tenui
erectiusculo vei apice parum inclinato. Scandinavia.
A. Lycoctonum L.
Fólia duriora, ambitu magis reniformia, partitionibus
angustioribus disiunctis. Inflorescentia ramosa. Cassis
elongata, linea basali sesquialtior et ultra. Nectaria
calcare spiraliter convoluto. stipite superne quasi baculi
modo-rectangule inclinato. Rossia.
A. exc.elsum Reichb.
4. Caule elato, foliis amplis magnis, inflorescentia ramosa
racemo terminali laxiusculo, pedunculis inferioribus lon-
gioribus. In reg. collina et montana Carpathorum.
A. moldavicum Hacq.
Caule humili simplici, racemo denso, foliis paucis, pe-
dunculis flóré brevioribus, omnibus circ. aequilongis. In
reg. subalpina Carpathorum Orientalium.
A. Hosteanum Schur.
5. Caulis gracilis, strictus, parce foliosus foliis parvis. infimis :

9— 10 cm. latis et longis, utrinque pilosis, partitionibus

leviter incisis. grosse serratis racemus angustus. elon- ;

gatus, densus, simplex vei parce ramosus; pedunculi

abbreviati; flores parvi casside 12 14 mm. alta. an- —
gusta. Rossia.
A. lasiostomum Reichb.
Flores maiores vei plantae aliae characteris ... ... ... 6
 311

6. Caulis cum iníiorescentia foliis florumque sepalis dense

patentim villosus; fólia ampla, crebre anguste laciniata;
racemus terminális simplex vei hasi ramosus, densus, an-
gustus pedunculis abbreviatis.Flores parvi casside 15—
;

18 mm. alta nectariis tenuibus, leviter arcuatis Pyrenaei.

;

A. pyrenaieum L.
Inflorescentia crispule pilosavel,si villosa. fólia non angus-
telaciniata, inflorescentiae forma nectariaque aliena ... 7
7. Planta elata, valde ramosa, ramis elongatis divergen-
tibus, fólia dnra (siccata quasi eoriacea), nervis in pagina
inferiore valde prominentibus, magna, profunde et squar-
roso partita, laciniis longe prodnctis casside ampla, di- ;

latata. superne laté rotundata, in rostrum declivi fronté

fere recta. Italia centr. et merid. Hisp., Africa bor.
A. neapolitanum Ten.
Plantae aliae characteris ... ... ... ... 8
8. Fólia anguste laciniata, racemus subsimplex, inflore-
scentia, plerumque etiam fólia sepalaque dense ad-
presse pilosa ... ... ... ... ... ... ... ... ... 9
Fólia latius partita vei inflorescentia magis ramosa .4.
Vulparia s. I. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 11
9. Planta plerumque humilis, fólia orbiculata, partitionibus
amplis, crebre dissectis, laciniis linearibus approximatis,
ultimis haud protractis racemus simplex, breviusculus,
;

densus, efoliatus, pedunculis abbrevatis, flóré brevio-

ribus. ltaliae, Austriae et Helvetiae Alpes confinae.
A. ranunculifolium Reichb.
Plantae altiores-elatae fólia non adeo crebre dissecta,
;

laciniis elongatis acuminatis divergentibus, ultimis +

protractis ; ... ... 10
inflorescentia elongata, perfoliata...
10. Altissimum, 1 m. non valde
et ultra, foliorum laciniae
elongatae, filamenta glabra, calcar spiraliter incurvum.
BaUcan. A. Wagnert Degen.
Non adeo elatum, foliorum laciniae valde elongatae,
filamenta pilosa, calcar areuatum. Hispánia Gallia ,

merid. et centr.
A. fallax Gren. Godr.
11. Leiosoma. Inflorescentia cum pedunculis glabra.
A. pauciflorum Hst.
Camptotricha. Infl. cum pedunculis crispule et reverse
pilosa ... ... ... 12
Orthotricha. laxe hirsuta. Planta humilis, subsimplex;
Infl.
foliis cum petiolis inferne sparse hirsutis, cassis pube-
rula, carpella glabra.
A. Thalianum Wallr.
Lasiotricha. Inflorescentia cum pedunculis sepalisque
villosa ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 16
 Adenotricha. lnfl. villosa, sepala, bracteolae. peduncu-
lorum pars superior. ve] etiam gerraina pilis simplieibus
glandulosisqiie praedita ... ... ... ... ... ... ... 17
12. Fólia tenuia, ampla profunde partita partitionibus ;
basi
longe cuneatis, eum laeiniis valde elongatis, angustis,
longe aeuminatis, squarroso-divergentibus infiorescentia ;

ramosa, brevissime dense crispule pilosa. .1. Vulparia-

i a n unculifoli um : Tírói.
A. platanifollunx Dkg. f.t Gáy.
Fólia latius partita laciniataque ... ... 13
13. Planta lnimilis, 1 —
2 pedalis, caule debili paucifolio foliis :

ambitu reniformibus partitionibus parce laciniatoincisis

grosse serratisve, facie +
glabris racemus simplex, pau-
;

ciflorus, laxus; carpella paulo turgida. Gallia.

A. gracilescens Gáy.
Plantae altiores infiorescentia crebre ramosa vei pluri-
:

fiora... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 14
14. Planta elata valde ramosa. ramis elongatis divergen-
tibus fólia ambitu magis reniformia. profunde partita,
;

partitionibus versus basin longe cuneato-angustatis di-

siunctis subangustis, superne incisis crebre serratis, ra-
cemus terminális elongatus. densus. pedunculis flóré bre-
vioribus. Itália borealis.
.4. laxiflorum DC.

Infiorescentia non adeo divergenti-ramosa vei racemus

terminális non adeo densus, pedunculis inferioribus lon-
gioribus. ... ... ... ... 15

15. Planta variae altitudinis, fólia plerumque latepartita,

grosse serrata, fiores pure flavescentes. Európa cenir.
A. Vulparia Reichb.
Planta gracilis foliis crebre laciniato-serratis, parcius
pilosa; fiores albescentes vei in colorem pallide flavum
abeuntes. Croatia : Velebit.
A. croaticum Deg. et Gáy.
16. Infiorescentia cum pedunculis sepalisque (praesertim
iuvenilibus) villosa, carpella glabra. Alpes.
A. puberidum Sér.
Infiorescentia cum pedunculis sepalis fructibusque vil-
losa. Carpathi orientales.
.1. lasianthum Keichh.
17. Germina glabra: fiores magni casside ampla dilatata
superne laté rotundata. Planta robusta. Montenegró.
A. PantocseJcianum Deg. et Bald.
Germina pilis simplieibus glandulosisque villosa; casside
angustiore rostra producto fioribusque minoribus planta :

graciiior, foliis saepe tenuiter laciniatoincisis carpellisque

angustis. Alpes. .4. penninum Sér.
 :. ;

18. Flores initio pallide flavescentes in colorem caesio-lila-

cinura abeunt; cassis puberula. A. Vulparia molda- X
vicum. A. triste Fisch.
Flores sordide flavescentes, lnridi vei coerulescentes.
Cassis villosa vei hirsuta. A. lasianthum X moldavicum.
A. Bciumgartenianum Simk.

Ti adat us spec ierum

1. A. Lycoctonum.
L. Spec. pl. ed. 1753, 532 (excl. syn. et locis extrascandi-
I,

navicis) et L. herb. Fi. Suec. 1826 p. 339 quoad pl. scand.

Wahlenb.
Rf.ichb., 111. Acon. tab. LII.
;

—
A. septentrionale Koelle Spic. Acon.
1788 22; De. Syst. Nat. I, 1818, 370 excl. var. p. A. Lycoctonum —
var. septentrionale Sér. Mus. helv. I, 1823, 136 prop. De nomen- —
clatura cfr. Gáyer i. Alig. Bot. Zeitschr. 1909, p. 111 2. —
Caule elato foliis amplis, circuitu orbicularibus, consistentia
tenuibus, laté palmato-partitis, partitionibus versus apicem trifidis,
crebre laciniato-serratis, marginibus invicem se attingentibus sibique
incumbentibus, sinu clausa vei perangustata (inde fólia a Linnaeo
peltata dicuntur), cum petiolis plerumque utrinque, praecipue autem
superne et margine pilosis. Inflorescentiae racemo elongato, simplici
vei inferne racemulis paucis paueifloris fulcrato, tota cum pedun-
culis patentim molliter villosa glandulosaque. Pedímculi arcuato-
adseendentes. Flores purpureo-lilacini, sepalis pubescentibus. Cassis
breviter conicocylindracea, e basi lata, acute rostrata, subito angu-
stata, 18 —21 mm. alta, 3 —
6 mm. lata. basi 14 17 mm. longa. Nec- —
taria calcare arcuato-subspirali, stipite tenui rectiusculo vei apice
paululum inclinato. Filamenta et germina glabra.
Suecia: Angermanland, Sollestea (H. Fries - D), Ite (Koehler
- D), Hjersien (Tanson D). — —
Norvégia Ltirdal Gadefoss (Bae-
nitz — D), Bodö (Lanemark —
D), Kongsvold (Kretzer K). —
«Flores —
sec. Wahlenb. —
in summo septentrione magis coe-
rulescentes, raro albescentes (p fioribus álból utescentibus Wahlenb.,
fi. lapp. n. 275, ti. suec. 1. c.), vix unquam tam lutescentes, quam
in meridionalibus montanis exterioribus.»
2. A. excelsum
Rgic.hb. 111. Acon. t. Lili. — A. Lycoctonum septentrionale
var.
Sér. Mus. helv. I, 1823., 136 pro p. — A. Lycoctonum excelsum v.

Gürke Eur. t. II, 439.

Pl.
Pilositas praecedentis, flores purpureo-violacei v. coerulescentes,
filamenta et carpella glabra. Differt a praecedente habitu elatiori
magis ramosa, foliis maioribus durioribus, ambitu magis reniformibus
sinu + aperta. partitionibus magis angustis, non incumbentibus, séd
disiuuctis, serraturis angustis, acuminatis, praecipue ultimo elongato.
Cassis elata, linea basali circa sesquialtior et ultra 20 25 mm. alta, —
—
5—6 mm. lata, basi 13 15 mm. longa. Xectaria calcare spiraliter
contorto stipite snperne quasi baculiformi usque rectangule inclinato.
 :

Rossia Mosqua, in mte passerino (loe. eláss. —

Herb. Reichb. !),
Petropolis, Ljisi (Goráin —
D), Perm, Iljinskoje (Teplouchow D). —
A. rubicundum Fisch. ap. Sér. Mus. helv. I. 1823, 135 teste
spécim, auth. in herb Reichb. (e Davuria !) pilositate inflorescentiae,
foliorum cassidisque forma -4. excelso convenit, a quo floribus ru-
bicundis luteo-variegatis (Sér.) et carpellis patentim glanduloso-
villosis dignoscitur. Huc pertinere videtur -4. baicalense Stev. ap.
Sér. 1. e. p. 136 pro synon. var. septentrionalis. —
*4. laeve Royle

(Himalaya) habitu, pilositate, foliorum cassidisque forma A. Lycoctono

L. propius iám nectarii forma evidenter diserepat.
3. moldavicum.
A.
Hacquet Reise d. d. Ivarp. I. 1790 p. 169, tab. VII.; Simk.
Érd. 1886, 62; Auct. hung. recentiores.
fi. —
A. Lycoctonum % coe-
ruleum Wahlenb. FI. Carp. 181 J, 163. —
A. septentrionale Baumg.
En. Transs. II. 1816, 98; Bess. Galiz. n. 633; Auct. vet. plur. -
A. septentrionale fí carpathicum sive A. carpathicum De. Syst. Xat.
I, 1818, 370 ex syn., non ex diagn.; Gürke Pl. Eur. t. III, 441. —
A. rubicundum et A. moldavicum Reichb. 111. Ac. t. 56 et in textu
ad t. 57 FI. germ. exc. 737. —
A. transsüvanicum Lerchenf. ex
;

Schur Yerh. Sieb. Ver. X, 165. —

A. thyraicum et A. fállacinum
Blocki Alig. Bot. Zeitschr. 1895,59,117. —
A. australe Reichb. Üb.
Acon. 1819, 71 nmén solum, ap. Baumg. Alant. 51 deser. forma =
carpellis adpresse pilosis, cui synonymo pertinent A. septentrionale
:

Baumg. En. 1. c. quoad locum, A. Jacquinianum Hst FI. Austr. II,

68 (juoad pl. carp. teste spécim, auth., A- moldavicum Heuff. Bánát.
12, -4. rubicundum Borb. Kárp. Egyl. Évk. A’, 1886, 247 (264),
ÖBZ. 1886, 318, Ság. Schneid. FI. Centralkarp. 1891, 45, non Fisch. —
Caule elato, foliis circuitu orbicularibus-reniformibusve, laté
palmato partitis, partitionibus versus apicem tritidis, +
crebre ser-
ratis, serraturis angustis acuminatis, in nervis paginae inferioris et
margine fere semper pilosis, ceteris partibus glabris vei parce pilosis :

inflorescentia ramosa cum pedunculis pilis reversis erispulis vestita.

ramis arcuatoadscentibus erectopatentibusve. pedunculis erectopa-
tentibus vei sigmoideis; floribus purpureolilacinis vei (.4. thyraicum
Blocki) magis coeruleis sepalis puberulis pilis erispulis vei paulo
;

glabrescentibus, casside conieocylindracea. fundo laté cylindrico

superne saepe ampliato, fronté in rostrum prominentem, apicede-
flexum declivi, linea basali fere recta vei parum incurvata vulgo :

15— —
20 mm. alta, 5 8 mm. lata, lin. bas. 10—15 mm. longa. Xec-
taria stipite erecto, calcare semicirculari —
spirali. Filamenta et
germina glabra vei posteriora pilosa (.4. australe Reichb.).
Carpathorum tractus (Hungária, Galicia, Bucovina, Románia).
I)e locis natalibus cfr. Gáyer Acon. Lycoct. Hung., Grecescu Consp.
14. Romániáé, Zapalowicz Consp. fi. Galiciae.
Typus A. moldavici sec. iconem Hacquetii fólia habét anguste
serrata, var. igitur dissectifolium Zap. Consp. fl. Gál. erit. II. 1908,
 — — ::
:

315

212 plantae typicae synonymon. Difiért autem a t}'po f. obtusiden-

tatum Simk. in herb. partitionibus foliorum minus incisis grosse et
obtuse serratis comit. Mármaros Huszt (Vágner
: :
—
S), com. Huny ad :

Vajda-Hunyad (Simonkai), com. Krassó-Szörény in valle Becsosnica

:

supra Zokolvár (Simokkai) f.

—
fallacinum Blocki 1. c. inttorescentiae
ramis magis erectiuseulis Bartatow prope Leopolim (Blocki i. Bae-
:

kitz herb. eur.; Wol. fi. pol. exs. n. 608) f.

—
stenanilium Gáy.
1. c. 297 inflorescentiae ramis elongatis tenuibus arcuato-adscen-
dentibus. racemo laxo, casside conicocylindracea elongata. in frontem
declivi, 24 — 28 mm. alta, fundo 5 mm. lato. aperturae plerumque
prosus versae diametrum 12 —
13 mm. In silvis humidis com. Csik.
:

Csomád-hegy supra Tusnád, Borszék (Degex), com. Krassó-Szörény :

Marilla (Czako D). — —

f. austrále Reichb. carpellis adpresse pilosis
magis regiones superiores montium inbabitat et in Transsilvania
frequentissimum versus Carpatbos occidentales sensim sensimque
rarius ibi demum omnino plantae t}r picae locum cedit. f. flavi-
pilum n. f. sepalis iuvenilibus villosis in flóré evoluto laxe patentim
pilosis, germinibus pilis longis flavis villosis com. Mármaros, Repede
:

Pietrosa (Paxtocsek W).— —

Simonkaianum Gáy. 1. c. 297 in-
florescentia patentim villosa (cassis puberula, fructus adpresse pilosi)
Beszterce (Sqhott pl. transs. n.355 —
B). A. septentrionale Blocki
Magy. Bot. L. 1908, 282 e ditione leopoliensi indicatum verosimi-
liter in A. Simonkaianum cedit vei formám ei affinem sistit.
Monstrositatem A. moldavici in solo pingui enatam refert var.
grandi fiorum Schur Enum. Transs. 32 casside maxima altissima,
cuius pulcherrima specimina in herb. Baumg. vidi (specimina in borto
Baumgartekii culta), —
var. autem glabriusculum eiusdem auctoris
ex citato exsiccato (A. austrále Baumg. herb.) typicam plantam sistit
pilositate in statu sicco primo aspectu minus conspicua.
4. A. Hosteanum.
Schur Verb. Sieb. Ver. IV, 1853, 49: ibid. X, 1859, 161 (Hos-
tianum); Enum. Transs. 1866, 31.
Difiért a praecedente caule humili 1 —
D/2 pedali, racemo
simplici denso pedunculis abbreviaíis, floribus magnis obscure vio-
laceis, casside vulgo 20—22 mm. alta, 8 mm. lata, lin. bas. 13 15 —
mm longa, foliis circuitu rotundatis vei magis reniformibus paucis
(basalibus I —
2, caulinis
1 —
3) ample partitis partitionibus margine
sibiinvicem incumbentibus crebre laciniatoserratis.
Régió subalpind Carpathorum orientalium. De locis nat. cfr.
Gáyer 1. c., Zapalowicz 1. c.
Typus A. Hosteani babét infiorescentiam crispule et reverse
pilosam fructusque pilosos (cfr. descr. auctoris), contra f. A. patent i-
pilum Gáy. M. B. L. 1906, 233: ib. 1907, 300*) caule et inflore-

*) Prof. Pax sagt iu den Grundz. Pfl. Karp. II, 1908, S. 80 irrtümlicli,
ich hatte A. pateniipilum als Spezies von A. Hosiianum abgetrennt. Gleich
eingangs mainer citierteu Arbeit (M. B. L., 1807. S. 286) stelitr wörtbch über-
setzt :vich unterscheide fiir Vngarn 5 Stammarten (A. Vulp., croat ., lasianth.,
3 l(i

scentia patentim villosa cassideque pilis patentibus hirta dignoseitur.

0 varia pilosa vei glabra. — Fólia plantae typieae ceterum anguste
serrata serraturis +
acuminatis, /. A. Borbásii m. autem fólia habét
partitionibus leviter incisis, parce serratis, serraturis grossis obtusis,
foliorum basalium dissecationem nonnunquam adeo reductam ser-
raturis adeo grossis ut fólia Hepaticae transsilvanicae in mentem
revocat. Com. Krassó-Szörény in alpe Szarkó (Borbás
: Herb. Borb.). —
A. lasiostomum
5.
Reichb. 111. Acon. tab. 49. —
A. pedlidum Reichb. 1. c. tab. 50;
Petunnikow Ser. bot. fasc. XIII, pag. 51 Rapaics Syst. Ac. p. 37. —
—
;

A. orientále Gürke Pl. Eur. t. II p. 440 pro p. non Mill.

Caulis gracilis, stricié erectus, ad 1 m. altus: inflore-
seentia erispule pilosus, foliis paucis. cito deerescentibus, parvis,
infimis 9 —
10 cm. latis et longis, in utraque pagina dense breviter
pilosis ambitu rotundatis reniformibusve, partitionibus latis. parce
incisis serratisque. Inflorescentia racemus terminális elongatus, an-
gustus, densus vei racemulis lateralibus densis fulcratus pedun- :

culis abbreviatis, erectopatentibus, flóré brevioribus, floribus parvis,

sepalis pallide flavis ochroleucisve, casside conicylindracea, in ros-
trum declivi, 12—14 mm. alta, 3 5 mm. lata, basi 9 12 mm. —
longa, erispule puberula.
Rossia: Prov. Tambow, Wjasowo (Herb. fl. ross. ab Acad.
Petrop. ed. n. 205, lég. Schirajewsky —
W, K), Prov. Rjasan,
Iliassov'o (Petunnikow —
D, W, K).
A. pallidum Reichb. ex loco uatali certe huc pertinet. An
etiam fabula hanc speciem demonstret, mihi valde dubium videtur.
Reichenbach specimen ex semine rossico educatum delineavit, se-
mine in horticultura forsitan cum alieno semine confuso. Ceterum
qua ex causa Petunnikow Rapaics nmén A. pallidi pro A. la-
et
siostomo proponunt, quum A.
lasiostomum prius editum erat et fa-
bula veram plantam in Rossia vulgatam demonstrat, non liquet. —
Difiért a typo f. A. velutinum Reichb. 111. Acon. in syn. ac. n. 57
et in textu ad t. 49 pro var. vei f. A. lasiostomi caule dense :

patentim villoso. pilis versus inflorescentiam deerescentibus, in inflo-

rescentia erispulis reversis, casside praeter pilos erispulos etiam
pilis longioribus patentibus praedita, rostro magis prominente.
Rjasan (Petunnikow D). —
6. A. pyrenaicum
L. Spec. pl. ed. I, 1753, 532 quoad pl. pyren. ;
Lám. Knc. I,

utóid., Hst), dérén grösserer Teli aber nicht monomorph ist. sondern inmeh-
rcre systematisch einander aequivalente und innerhalb des Areales dér Spezies
nuch eine geirisse geographische Selbststándigkeit aufireisende Rassen zerfallt '.
Nirgends steht, dass ich die systematiBchen Einlieiten, in welche ieh diese Spezies
zerlegte, und welche von S. 289 an einzeln eingehend hehandelt werden, fiir
Arten ansehe, sió werden wiederholt ausdrtlcklich (S. 296, 300) als Itasson be-
zeiehnet. Die Anwendung dór binaren Nomenklatur fiir die Unterabteilungen dér
Spezies aber ist die Befolgung eines methodÍ8ch<‘n Prinzipes.
 6-

317

1783, 33; DC. Syst. Nat. I, 1818, 368; Sér. Mus. heív. I, 1823,
133 pro var.; Gürke Pl. Elír. II, 438 pro p. Reichb. Icones fi. ;

germ. IV, 1840, p. 21, t. 78 —

non Reichb. III. Ac. t. 48, FI. germ.
exc. p. 737 et Hst FI. Austr. II, 69, quae A. ranuneulifolium =
Reichb., —
nec A. pyrenaicum Grtsb. Iter n. 1 13 et Auct transsilv.
vet., quod =
A. lasianthum Reichb. —
A. Lamarckii Reichb. 111.
Acon. t. 55.
Canle cum inflorescentia foliis florümque sepalis dense pa-
tentim villosa, foliis infimis longe petiolatis, amplis, ambitu orbicu-
laribus, profunde crebre et
partitis, partitionibus angaste laciniatis
incisisve e hasi laté, cnneata valde dilatatis sibique invicera in-
cumbentibus, sensim decrescentibus, foliis íloralibus brevissime pe-
tiolatis, crebre dissectis sensim in bracteas lineares pedunculis
aequilongos transeuntibus inflorescentia igitur basi plerumque per-
;

foliata, racemo terminali elongato, denso, simplici vei basi ramoso,

pedunculis erectiusculis erectopatentibusve abbreviatis, flóré bre-
vioribus; floribus luteis, casside conicocylindracea, fundo plerumque
augustata, supra rostrum saepe constricto, 15 18 mm. alta, 3— —
—
mm. lata, basi 11 13 mm. longa; nectariis tenuibus, calcare leviter
arcuato (rarissime spiraliter contorto); filamentis glabris; ovariis
villosis vei (A. Lamarkii Reichb.) glabris, carpellis ca. 6 mm. latis,
20 mm. longis, stylo 3 — 4 mm. longo coronatis.
Pyrenaei: Esquierry (Endbess —
W; Delauna.y G), Héas —
(Billot fi. gall. germ. n. 1602 —
G; Bordere, Schultz herb. norm.
n. 808 — G, W), m. Laurenti (Endress unió itin. W). —
7. A. neapolitanum
Tenore FI. Nap. IV, 1830,327; Syll. 1831,262 A. atlan . —
tieum Coss. Bull. Soc. bot. Fr. XXII, 1875, 51.
Caule altissimo, 1 m. et ultra, cum inflorescentia, pilis bre-
vissimis adpressis copiosis vestiio, crebre ramoso, ramis elongatis
divergentibus racemulos 4 —
10 floros ferentibus; foliis infimis longe
petiolatis, ambitu magis reniformibus, ca. 25 cm. latis, 18 — 20 cm.
longis, sinu magis aperta, consistentia quasi subcoriaceis nervis ;

in pagina inferiore valde prominentibus, profund epartitis, parti-

tione média tere ad basim insecante, omnibus angustatis diver-
gentibus profunde tripartitis anguste laciniatisque laciniis acumi-
natis elongatis longe productis item divergentibus foliis in utraque ;

t'acie + pilosis, sensim decrescentibus in racemo terminali bracteas

lineares pedunculis aequilongas paulo longioresve formantibus;
racemo terminali longiusculo pedunculis erectopatentibus cassidem
subaequantibus sepalis fiavis dense crispule pilosis, rarius (A.
;

atlanticum Coss.) villosis casside laté conicacylindraeea ampla

;

dilatata, superne laté rotundata, iu rostrum declivi, linea basali

recta, vulgo ca. 17 mm. alta, medio 7 —
8 mm. lata, linea basali
12 mm. longa; filamentis glabris; nectariis stipite valido praeditis,
calcare subspirali. Germinibus glabris vei (in A. atlantico) villosis.
 —

Italia: Aprutii, M. Morrone (Porta et Rigó it. ital. II, n.

51 — G, D; Groves — D),Orfenta Magellae (Rigó — D), Calabria,
S. Donato mte Pellegrino (Rigó it. ital. IV, 1898, n.
i. 495 b —
D). Hispánia: Sierra de Gredos pr. Navarredonda (Bourgeau
pl. d’físp. n. 2355 W). — —
Africa bor : Algérie A atlanticum
Co-s. !
— Hb. Borb.).
( .

8.A. ranunculifolium
Reichb. Icones fi. germ. IV p. 22, tab. 81, Gáy. M. Bot. L.
1907, 120. —
A. pyrenaicum Reichb. III. Aeon. t. 48, FI. germ.
exc. 737. Hst FI. Austr. II, 69.
Caule plerumque humili, ca. 2 pedali, rigido, cum infiores-
centia dense breviter piloso, pilis crispulis reversis; foliis consi-
stentia duriusculis, sinu clausa, ambitu rotundatis, profunde partitis,
partitione média ceteris rnulto profundiore, omnibus e basi cuneato-
angustata dilatatis sibique invicem incumbentibus, profunde et crebre
laciniatis, laciniis linearibus, apice aeutis vei breviter acuminatis
approximatis, praeeipue ultima lraud elongata, fólia igitur rnagis
eompacta, plerumque utrinque dense breviter pilosa ; inílorescentia
implici, rarius inferne racemulis lateralibus ereetiusculis fulcrata,
ensa. peduneulis flóré fere duplo brevioribus, florum colore flavo,
eassidis fundo laté cylindrico, amplo rotundato, in rostrum declivi
vei supra rostrum conspicue sinuata, linea basali recta, vulgo 20—22
— —
mm. alta, 7 9 mm. lata, basi 11 13 mm. longa: filamentis glabris.
Cassis in tvpo breviter puberulus germina glabra, in f. A. dasy-
:

tricho Deg. et Gáy. M. Bot. L. 1907, 119 fiores laxe hirsuti, fructus
villosi.
Tirol: Ampezzo, Toblinger Riedl pr. Landro (Degen), Latemar
(Degen), Fassatlial i. alpe Contrin (Ried —
H), Virgen (Gander K); —
Italia: Venetia, m. Baldo (Rigó —
D), Torri dél Benaco (Rigó G); —
Hélvetia: Ct. Tessin, m. Generoso (Degen); Karinthia: Steinjager
pr. Lusehari (G. Beck —
föl. supra gl., subtus parce pil., cet. typ.)
A. ranunculifolium, Reichb. var. dolomiticum Evers Verh. z.
b. Ges. Wien XLYI, 1896, 72 sec. auetorem foliis circnitu fere reni-
formibus latius partitis laciniis brevioribus approximatis neque squar-
rosis dignoscitur: Lienz (Almbacher Bergwiese), Rovereto, Becca
dél Bondone. —
A. pyrenaicum Ho.vr e monte della Grappa Italiae
et e monte Loibl Carnioliae indicatum sepalis glanduloso-pilosis
describitür. — Mihi ignotae.
9. A. Wagner!
Degen Oest. Bot. Zeitschr. 1900, p. 242.
Altissimum, 1 m. et ultra, caule stricto, crebre piloso, pilis in
parte inferiore nonnunquam nragis distantibus, superne et in inflo-
rescentia adpressis crispulis; foliis amplis, utrinque, praeeipue
subtus jiilosis. profunde partitis, partitionibus e basi longe cuneata
dilatatis sibi invicem incumbentibus, profunde laciniatis serratisque,
laciniis e basi latiore, longe acuminatis latitudine, pluries longio-
ri bús, sinu foliorum subaperta; inflorcscentiae racemo elongato,
 : ;

3lí>

simplici vei hasi racemulo seriori fulcrato, interné laxo, bracteis

tripartitis incisisve flóré longiorilms fulcrato, bracteis ceteris lineari-
lanceolatis linearibusve, pedunculis longiorilms pedunculi flóré bre- ;

viores, bracteolis elongatis, linearilms praediti flores flavi, sepalis ;

crispule puberulis,casside conicocylindracea, superne saepe am-

pliata, ca. 16 — 20 mm. alta, 5—7 mm. lata, basi 11 - 13 mm. longa;
nectarii calcare spiraliter incurvo; filamentis carpellisque glabris.
Bulgária: M. Muss-Alla i. Rhodope centi*. (Wagner D, spec. —
auth. !), Kalofer-Balkan i. m. Iumrukcal (C. K. Schneiu. it. balc. 19' >7
n. 767 — D) -Serbia: Balkan (Iovanovic
;
W.). —
Huius spéciéi formám sistit A. stenotomum Borb. Term. Fiiz.
XVI, 1893, 44 partitionibus foliorum angustioribus, laciniis magis
elongatis et pilositate creberrima. Serbia Pirot (Nicic Hb. Borb. —
spec. auth !)

10. A . fallax.
(íren. Godr. FI. Fr. I, 1847, 50 pro var. A. Lyeoctoni. -
et.
A. Lycoctonum var. Lamarckii Rouy-Fouc FI. Fr. I, 1893, 138;
Gürke Pl. Eur. tóm. II, 438 non Reichb. —A. neapolitanum var. —
giganteum Rapaics Syst. Ac. 39 pro p. —
A. ranunculifolium Fritsch
Verb. zool. bot. Ges. Wien. 1894, 133 pro p. A. hispanieúm m. —
in sched.
Caule 5-10 dm. alto, st.ricto, cum inflorescentia crispule piloso :

fólia infima longe petiolata, circuitu magis reniformia, ca. 11 16 —

cm. lata, 8 —
10 cm. longa, profunde partita, partitione média ceteris
multo profundiore, omnibus e basi cuneata angustata, dilatatis tri-
partitis profunde laciniatisque laciniis angustis elongatis longe acu-
rainatis, latitudine multoties longioribus, divergentibus, plerumque
utrinque crispule pilosis, sinu aperta sensim decrescentibus, flora-
;

libus brevissime petiolatis, crebre dissectis, sensim in bracteas li-

beares pedunculis longiores transeuntibus, inflorescentia igitur in
parte inferiore perfoliata, plerumque simpliciter racemosa vei ra-
cemulo seriori paucifloro erectiusculo fulcrata, elongata, basi laxi-
uscula pedunculis tempore florendi floribus subaequilongis brevio-
;

i-ibusve, inferioribus serius magis elongatis, erectiusculis erectopa-

tentibusve bracteolis elongatis praeditis, floribus flavis sepalis
crispule puberulis, casside conicocylindracea, rostro valde evoluto
producto, ca. 17 mm. alta, 5 —
6 mm. lata, basi 12 15 mm. longa; —
filamentis pilosis; nectarii calcare arcuato, neque spiraliter contorto
germinibus glabris, inferioribus saepius 4 quinis. —
Hispánia: Sierra Nevada (Boissier, Willkomm W), ibid. ad —
fi. Jenil sub m. Alcazaba (Huter Porta Rigó it. hisp. 1879 W), —
in valle Monachil (H. P. R. it. hisp. III, 1891, 469 D) Bananco, —
de Benalcaza (Bourgeau —
G); Francé: Pyrenaei, Gavarnie (Rof-
fadier — G), Mt. Canigou (Nou— G), Hyéres (Jordán G), Ribiers, —
mt. Rognouse (Reverchon — G).
A. fallax habitu, foliorum inflorescentiaeque forma, filamentis
pilosis et nectariis arcuatis insignem speciem sistit. Differt ab A.
 : : ;

320

pyrenaico L. pilositate parciore crispula, neque villosa, foliorum

forma, racemo simplici laxiore, filamentisque pilosis, ab A. ranun-
culifolio Reichb. inflorescentia laxiore perfoliata, eassidis forma,
foliorum laeiniis magis divergentibus, non adeo approximatis, lila-
mentis pilosis et calcare arcuato, ab A. Wagnert Degex autem
eaule humiliore, foliorum laeiniis longioribus, filamentis pilosis et
calcare arcuato dignoscitur.
11. A. Vulparia.
Reichb. 111. Acon. 1827, tab. 56 58 excl. A. moldavico et —
tristi Simk. FI. Transsilv. erit. 1886, 61; G. Beck FI. NÖ. 402 et
;

Auct. recentiores. —
A. Lycoetonum Ivoelle Spic. Ac. 1788 p. 21
Jacq. FI. Austr. tab. 880: DC. Syst. Nat. 1, 1818, 369; Sér. Mus.
belv. I, 1823, 132 sq. pro p. Koch Syn. FI. Germ. ed. I, 1837,
;

25: ed. III, 1857, 22 et Auct. eur. vet. plurimis, pro p. minre ex
syn. etiam L.
Gaule elato, foliis circuitu orbicularibus reniformibusve, laté —
palmato partitis, partitionibus superne trifidis. grosse serratis; in
nervis paginae inferioris et margine fere semper pilosis, ceteris
partibus glabris vei pilosis; inflorescentia ramosa cum pedunculis
pilis brevibus erispulis vestita, ramis arcuato adseendentibus erec-
topatentibusve, racemo terminali latiusculo, pedunculis erectopaten-
tibus vei sigmoideis floribus tlavis, sepalis erispule puberulis, cas-
:

side conicocylindracea, fundo laté cylindrico, superne saepe ampliato

rostrto, vulgo 15 —
20, mm. alta, 5 8 mm. lata, linea bas. 10— 15 —
mm. longa nectarii stipite erecto, calcare semicircular-ispirali
;

filamentis glabris; ovariis saepius glabris, in A.galactono Reichb.

adpresse pilosis.
Species characteristica Európáé centrális e Gallia per Alpium
tractu ad Transsilvaniam, a Germania média ad Bosniam divulgata.
Francé Mt. Lozére (Jordán —
G). Gevrey-Chambertin (Magnier
ti. sel. 770 —
G), Brezon (Bourgeau pl. sav. 15 G), Chambois —
(Jordán —
G), Hohneck (Biei.ot, Martin G) Bavaria: Woeris- — ;

hofen (Gáyer); Salzburg: Nassfeld (Grosser- H), Lofer (Haver:

versus A. penninum nitens), Salzburg (Kerner fi. exs. austrohung.
2538); Moravia: Polau (Müller —
H); Austria sup.: Kirchberg
(Ganglbauer —
GB. A. galactonum), Windischgarsten (Ried
;
H — ;

A. galactonum); Garinthia: Heiligenblut (Hoppé D); Stiria: Enn- —

seck (Hayek); Hoch-Znöde (G. Beck: A. galactonum), Ojstriea;
Sannthaler Alpen (Hayek); Austria inf. et Hungária: cfr. Magy.
Bot. Lapok, 1907, 289 — 90; Bosnia: Stolac (Curéic GB.), Troglav, —
Dinara pl. (G. Beck), Ylasic (Franjic — GB.; G. Beck), Stozer (G.
Beck), Treskavica pl. (Fiala — GB.), Bjelasnica pl. (Fiala GB.:—
f. versus A. pauciflorum).
Váriát.
1. habitu
y.) Phthora Reichb. 1. e. t. 56 = forma collina, statura humi-
liore, floribus minoribus, casside 15 — 17 mm. alta. Eadem locis
 : :: :

321

apricosis enata caule rigidiore = A. myoctonum Reichb. 111. Ac. 1. 1.

51, si fólia angustius partita acute serrata, A. monauense Schmidt
ap. Reichb. 1. c., si fólia laté partita, obtuse serrata.
,3)
Cynodonum Reichb. t. 57 : forma subsimplex racemo elon-
gato grandifloro.
y) Tragoctonum Reichb. t. 58 (grandifloncm Sér. 1. c. 184)
— forma in silvis montanis praealpinisve proveniens, elatum, 1 m. et
ultra, grandiflorum, foliis His locis caulis
amplis, crebrius incisis.
saepe altissimus, fólia amplissima evadunt, bracteae foliaceae pe-
dunculos floresque inferiores evidenter superant A. Luparia Reichb. :

t. 58 fig. a, cuius pulcherrima specimina ex alpibus Bihariensibus

vidi. Locis humidis, secus rivulos alpinos sepala raro albescentia :

var. umbraticola Schur Verb. nat. Ver. Brünn, XV, 1876, 65 e —

ditione Brünn Stiria Hebalm bei Stainz (Troyer
;
: H.) —
TI. quoacl indumentum carpellorum
Carpella in typo glabra, in A. galactono Reichb. 1. c. in
/’.

textu ad t. 56. Gáy. M, B. L. 1907, 289 adpresse pilosa, in f. A.

adenocarpo Gáy. 1. c. 290 praeter pilos simplices longiores pilis
glandulosis abunde vestita. A. galactonum adhuc ex Hungária,
Stiria, Austria sup. et inf. indicatum hinc inde omnino typi locum
tenet, e. g. in montibus Pilisiensibus Hungáriáé. A. adenocarpum
in alpe Sehneeberg Austriae inferioris provenit.
III. quoad indumentum sepalorum
Typus habét sepala crispule pilosa, f. hirtisepalum m. (A. pu-
bescens Hoppé herb. —
non al.) sepalis iuvenilibus villosulis, adultis
hirsutis dignoscitur. Carinthia: Pasterze (Hoppé — D) Carniolia
Crna prst (G.Beck). — adenosepalum
f. m. sepalis hirsutis, casside
praeter pilos simplices praecipue versus rostrum pilis brevioribus
glandulosis vestito. In montosis Salisburgi (Hoppé D). —
Formám gravioris momenti sistit
f. glabriftorum De. (Syst. Nat. I, 1818, 369;
A. Lyooct. |í Clu-
sianum Wallr. sebed. erit. 1822,250: A. Ihelyphonum Reichb. 111.
Ac. t. 54 pro p. A. rectum Bernh. ex De. et Reichb. 1. c. A. Lyc.
; ;

var. cynodonum Rouy-Fouc. FI. Fr. I, 138 pro p.) caule elato, ad
1 m. alto, gracili, crebre ramoso, ramis valde elongatis tenuibus
erectiuseulis, inferne eum petiolis foliorumque pagina inferiore prae-
sertim secus nervos laxe liirtulo, pilis apicem versus decrescentibus,
in inflorescentia pedunculisque reversis erispulis foliis anguste
—
;

partitis; casside elongata, ca. 22 mm. longa, 4 5 mm. lata, apicem

versus angustata vei magis aequilata, nec superne conspicue di-
latata, parce puberula, demum calvescente calvaque. Vallée du
Rhin entre Wissembourg, Lauterbourg et Candel (Schultz herb. norm.
413 pro p. —
D. S.).
f. Éichteri Gáy. 1. c. 290. Transsilvania M. Fenes. :

Spécién insequentes subtiles species sive species A. Vulpariae

vicarias sistunt pro maiore parte in terminibus areae geographicae
A. Vulpariae dispositas.
 :

12. A. croaticum Dkg. et Gáy. M. Bot. L., 1906,232; 19u7,

293. Croatia, Vei ebit. —
f. velebiticum Degen ibid. 294.
13. A. platanifolium Dkg et Gáy. M. Bot. L., 1907, 118.
Tirol meríti.: Latemar (Degen), Kerschbaumer Alp. (G Beck).
14. A laxiflorum.
De. Syst. Nat. I, 1818, 369 pro var. A. Lycoctoni, exdiagn.,
syn. et loe. nat. —
A. meloetonmn Reichb. Übers., 1819, 65 nmén
solum; Gürke Pl. Elír. tóm. II, 438.
Caule elato, 7 dm. et ultra, superne et in inflorescentia dense
erispule piloso; foliis ambitu magis reniformibus, prof unde partit is,
partitionibus basin versus longe euneato angustatis, disiunctis tri-
partitis. crebre serratis, serraturis acutis vei aeuminatis parvis la-
titudine paulo longioribus, utrinque pilosis inflorescentia valde
;

ramosa, elongata, ramis elongatis divergentibus, racemo terminali

denso, peduneulis flóré brevioribus. Cassis ut in A. Vulparia, sepalis
brevissime puberulis, germinibus glabris.
Italia borealis. In m. Resegone di Lecco (Degen).
15. A. gracilescens.
Syn. A. Lycoctonum var. myoctonum Rouy-Fouc. FI. Francé,
—
:

I, 138 non Reichb. 111. Ac. t. 51, quod caule rigido, crebre ramoso
etc. diserepat et A. Yulpariae formám in apricis enatam sistit.
Caule humili, 1 —
2 ped., debili cum inflorescentia erispule
]>iloso, paucifolio, foliis intimis ambitu reniformibus partitionibus
disiunctis, paree incisis serratisque, serraturis paucis grossis, facie
+ glabris, margine pilosis : racemo simplici vei racemulo debili
serotino fulcrato, paucifloro, laxo casside ut in A. Vulparia car-
;
:

pellis paulo turgidis, 8—10 mm. longis, 4 —

5 mm. latis. dum carptlla
A. Vulpariae inter 10 et 20 ram. longitudine variant.
Francé: Poitiers, Mezeaux (Rel. Maill. 32 G), Meurthe,—
Pont á Mousson (Salle —
G), Villard d’Arénne (Reverchon G). —
16. A. pauciflorum.
—
Hst FI. Austr. II, 1831, 70. A. Vulparia var. pauciflorum
G. Beck FI. NÖ. 402.
Caulisglaber, fólia utrinque cum petiolis glabra, margine fantom
breviter pilosa. Pedunculi glabri. Flores dilute virescenti flaves-.
centes, sepalis omnino glabris vei margine tantum leviter ciliatis.
Ceterum cum A. Vulparia convenit.
Austria inf.: Pottenstein, Anninger (G. Beck), Bosnia Igman
(G. Beck), Trebevic (Maly —
GB.). Specimen e Bjelasnica pl. (Fiai.a --
GB.) inter A. pauciflorum et A. galactonum médium tenet.
A. parvifolium Hst 1. c. 70 e Carniolia (ager labacensis)
A. paueiflori specimen magis ramosum sistere videtur.
17. A. Thalianum.
Wallr. Sched. érit. 1822, 250 pro var. Lycoctoni. A.TIte- —
lyphonum Reichb. Übers. p. 73. —
A. Thelyphonum Reichb. 111. Acon.
54 pro p. —
A. Arctophonum Reichb.; Gáy. M. B. L. 1907,291. —
A. Lycoctonum var. cynoctonum Rouy-Fouc. FI. Fr. I, 138 pro p.
 ::

323

Inflorescentia laxe hirsuta. Caule huipli, debili, racemo sim-

plici paueifloro laxo, rarius racemo serotino debili fulcrato cum
foliisparvis cimiitu rotundatis +
parce hirsuto. Cassis puberula
ut in A. Vulparia, germina glabra. —
In pratis humidis.
Austria inf., Albl. (G. Beck), —
Vallée du Rhin entre Wissem-
bourg, Lauterbourg et Candel (F. Schultz herb. norm. 413 pro
P-— D).
18. A. lasianthum.
Reichb. Icones I V, 1840, p. 21 t. 79 pro var. A. Vulpariae
a) Phthorae. —
A. lasianthum Simk. En fl. Transs. crit. 61 cum
syn.; Gáy. 1. c. 292. —
A. pyrenaicum Grisb. Iter n. 113 et Aliét,
transs. vet. — non L.
Caulis, inflorescentia, flores lutei fructusque patenter villosi
Simonkai 1. c. —-Ceterum cum A. Vulparia convenit ;
foliis utrinque
pilosis villosisve.
Carpathi orientales : Transsilvania, Románia.
In herb. Mus. Caes. Vindobonae specimen ad est in Carnio-
liae silvis a Feriantschitsch lectum, quod ab A. lasiantho tantum
foliis superne glabris, inferne parce pilosis, pilositateque inflores-
centiae non pure patentim villosa, séd et crispula dignoscitur.
Sepala fructusque dense villosa. Ipse autem in herb. specimen as-
servo {Htes Alpes Manteyer : Jordán), quod inflorescentia sepalis
.

ovariisque villosis excellit et tantum villo non adeo densissimo,

ut in A. lasiantho normali esse sólet, ab ill dignoscitur.
19. A. puberulum
Sér. Mus. helv. I, 1823, 134 pro var. A. Lycoctoni; Gáv.
L c. 291.
Inflorescentia floresque patenter villosi, fructus glabri. Ce-
terum ut A. Vulparia foliis utrinque pilosis.
Alpes. Francé: Alpes de Savóié (Jordán G), Alta Sabaudia, —
Sommier (Bouchard —
G), Mt. Brezon (Jordán G); Moravia —
Gossau bei Iglau (F. Schwarzel —
W), Iglavathal (W. Reichardt —
W) Austria inf. : Schneeberg (Gáyer) Stiria : Cilii, Mrzlica (Hayek).
;

—
;

Carpathi. Hungária : Com. Szepes, Javorina (Krzisch B).

20 A. penninum
Sér. Mus. helv. I, 1823, 134 pro var. A. Lycoctoni. — A.
Beckianum Gáy. M. Bot. L 1907, 291.
Caule usque 1 m. alto superne et in inflorescentia patentim
villoso sepala (praesertim iuvenilia), bracteolae, pedunculorum pars
;

superior et ovaria praeter pilos simplices pilis glandulosis brevibus

vestita: cassis conicocylindracea ampliata supra rostrum valde
evolutum conspicue sinuata, 15 —
20 mm. alta, basi 12 14 mm. —
longa. Fólia ut in A. Vulparia latepartita, grosse serrata, vei (J.
Beckianum) partionibus amplis crebre serratis, serraturis elongatis,
angustis acuminatis. Carpella saepe angustata, 3 x / 2 4 mm. lata, —
16—18 mm. longa.
Francé: Htes Alpes, La Gráve (Reverchon, Jordán — G), St.

22
 : :;
;:

324

Yiran (Jordán —
G); Basses Alpes, Mt. Congé (Reverchon G) —
Alpes marit., St. Martin d’Entrannes (Reverchon G); Brianpon, á —
Xévache (Reverchon —
G); Helvetia: Yalais, Grand St. Bemard
(F. 0. Wolf —
S); Stiria: Gösting (Hayek fl. stir. exs. 622), Sann-
thal, Schladminger Ramsau (Hayek), Kramerin (G. Beck); Salzburg
Gastein (G. Beck); Austria inf. et sup.: cfr. M. B. L. 1907, 292;
Bohemia: Deutschbrod (F. Schwarzl \V). —
21. A. Pantocsekianum
Deg. et Bald. Ö. B. Z., 1900, p. 241.
Caule elato robusto, infiorescentia dense villosa. Floribus
magnis, sepalis crispule puberulis pilis glandulosis parcis inter-
mixtis, his etiam in pedunculis hinc inde provenientibus, casside
— —
magna dilatata 18 23 mm. alta, 8 11 mm. lata, basi 15 17 mm. —
longa. Ovaria glabra, fólia ut in A. Vulparia.
Montenegró M. Balj pr. Andrijevica (Baldacci It. alb. n.
251 — D. spec. autb !)
Hybridae :
22. A. triste
Fisch. in Reichb. FI. Germ. exc. 1832, 737: in Reichb. 111.
Acon. t. 57 fig. e anonyma. — A. Vulparia X moldavicum Gáy.
M. B. L. 1907, 300. — —
In Carpathis. f. A. Granuae Gáy. 1. c. 301
Zólyom-Brezó.
23. A. Baumgartenianum
Term. fz. 1886, 179. Erdély fi. 61 cum syn.
Simk. A. la- —
sianthum X moldavicum Gáy. 1. c. 301. —
In Carpathis austroorien-
talibus. — Cl. prof. Simonkai in herb. distinguit /. luridum, floribus
:

luridis; lutescens nmgis lutescentibus f. coerulescens, magis

—
, ;

coerulescentibus. f. quasilasianthum Gáy. 1. c. 302: Királykö.

Index.
Aconitum acuminatum Reichb. S3 — 85 (196 —
198); aeutum Reichb.
7 (120), 50 (163), 5i (167), 73 (186), 74 (187), 77 (190); adenocarpum Gáy. 104;
adenosepalum Gáy. 104; adriaticum Gáy. 16 (129), 17 (130). 48 (161), 49(162);
albieans Hst 70 (183); alDitlorum Reichb. 89 (202) —
Ser. 41 (154); album
;

Ait. 83 (201); alpinum Scliur. 13 (126); amoenum Reichb. 52 (165); amplexum

Sér. 52 (165); angustifolium Hernh. 7 (120 16 (129), 60 (173), 70 (183). 72
—
,

(185); Hort., Willd. 42 (155); angustilobum Sér. 88 (201); Authora L. 2

115), 11 (124) sq. Anthora
; X
romanicum 11 (124); anthoraefolium Sér. 70
(183); Arctophonum Reichb. 106; atlanticum Coss. 100, 101; atrovirens 1)C. 12
(125), 14 (127); australe Reichb. 97, 98; autumuale Reichb. 7 (120), 56 (169)
baicalense Srev. 97; balcanicum Vol. 90 (203); Bauhini Reichb. 16 1 29), 1

21 (134), 42 (155), 57—59 (170—172), 61—64 (174 177) —Baumgartenianum

;

Simk. 96. 107; Baumgartenii Schur 52 (165); Beckianum Gáy. 107; Bern-
hardianum G. Beck 87 (200); —
Reichb. 7 (120), 52 (165); Wallr. 89(202);
bicolor DG. 43 (156); —
Scliult. 79 (192), 80 (193); —
Sér. 41 (154); Boissieri
Gáy. 66 — 68 (179-181); Borbásii Gáy. 99; bosuiacum G. Beck 92 (205);brac-
teolosum DC. 56(169); bracteosum 52(165); brevigaleatum Reichb. fii. 90 (203);
bucovinensc Zap. 9 (122), 16 (129), 30 (143), 53 (166), 55 (168): Burnati Gáy.
lti (129), 28 dili; callibotryon Reichb. 42 (155), 50 —54 (163—167), 8-2 (195)
—
;

calvum Gáy. 92 (205); Cammarum Jncq. 89 (202); L. 19 —

27 (132 — 140),
 325

44 78 i191i, 86 (199);
(157), Wulf. 6 119), 78 (191 i; Cammarum Koelle- — 1

X
anum 77 (190 Cammarum Stoerckianum 54 (167); camptotrichum Gáy. 89
1 ; X
(202 ; canescens Schleich. 41 (154); capsiriense Jeanb. et Timb. Lagr. 16 129i,
1

58 (171), 62—66 (175—179), 68 (181); carniolieum Gáy. 42 (155), 71 184);

earpathicum DC. 97: centrale Timb. Laffr. 64 (177), 65 178) cernuum Baurn?. (

52 (165); Hst 91 (204); — Reiehb. 90 (203); Wulf. 6 (119), 35—37 — — ;

(148—150), 85 (199); cernuum Koelleanum 3/ (Í50>; Clairviileanum Briigg. X —

85 (198); Cinsianum Reiehb. 54 (167 Wallr. 105 eoeruleum Blocki. Hoelzl
— —
; ;

14 (127) Sér. 88 (201) ; Wahlbg. 97 eoerulescens Simk. 107 collinum ;

—
; ;

Le Grand 57 (170); Schur 13 (126), 14 (127); commutatum Reiehb. 52 ,165);

compactum Reiehb. 16 129) 20 (133i. 31 144 40—43 153 156), 60 I73i. 1
;
1 —
69 (182); eonfertiflorum DC. 14 (127'. 15 (128); corsieum Gáy. 16 (129), 6S
(181), 69 (182) croatieum Deg. et Gáy. 96. 105 Cynoctonum Reiehb. 104 :
; ;
—
Ruy-Fouc. 105. 106; dasycarpum Schur. 93 (206); dasytrichum Deg. et Gáy.
101; decorum Reiehb. 82 (195): Degeni Gáy. 92 (205); delphinense Gáy. 16
(129), 29 G42), 5S (171), 61 (174), 68 18 1 denudatum Gáy. 43 (156); diaboli- (
' ;

cum Gáy. 92 (205); disseetifolium Zap. 98; divergens Panc. 16 (129). 27 140).
29 (142), 62 (175), 67 (180); dolomitieum Evers 102; Kern. 32 G45), 35 G48), —
41 (154); dumetorum Gáy. 57 (170i; elatum Sál. 56 il69>; eminens Koeh 4r4
(157), 46 (159); engadinense Brtlgg. 93 (206); eriostemum DC. 81 (194); eulo-
(190)
phum Reiehb. 12 (125): —
Sér. 2 (115), 12 (125); eustachyum Reiehb. 37 150);
exaltatum Reiehb. 74 (187), 76 (189), 81 194', 82 (195); excelsum Reiehb. 5 )

(118), 93, 97; fallacinum Bloeki 97, 98; faílax Gren. Godr. 95, 102, 103;
íirmum Reiehb. 16 (129), 19 (132), 31 (144), 50—56 (163-169), 60 173), 77
80 (193);,
—
Roch. 50 (163), 51 (164) flavipilum Gáy. 98; íiexicaule ;

Hoppé et Horn. 90 (203), 91 (204); formosum Reiehb. 16 (129), 17 130), 1

30 (143), 34 (147), 35 (148). 38-41 (151 154); Funkii Reiehb. 39 (152); —

Fnukianum Reiehb. 7 (120), 15 (128), 39 (152), 42 (155); galactonum
Reiehb. 103. 104; geraniifolium Hst 7 (120). 47 (160); germanicum Saut.
(191)
90 (203); giganteum Rapaies 102; gigas Lév. et Van. 5 (118): glabri-
riorum DC. 5 (118), 105; Reiehb. 12 (125): glabriuseulum Schur 9S gracile — ;

Reiehb. 82 195), 87—89 (200 202); gracile eallibotryon 81 (194); graciles- — X

—
1

eeus Gáy. 95. 105; grandiflorum Reiehb. 12 (125); Sehur 98; Sér. 12 —
(125). 88 (201), 104; Granuae Gáy. 107; grossidens Gáy. 91, 92 (204. 205):
grossum Sér. 2 (115); Halleri Reiehb. 61 (174); hamatum Reiehb. 74 (187 78
82 (195); hebegynum DC. 20 (133), 92 '205); hemisphaerieum G. Beck
—
,

44 (157); hians Hst 87 (200); Reiehb. 39 (152), 54 (167); hirtisepalum Gáy.

104; hispanicum Gáy. 10 (123), 102; Hoppeanum Reiehb. 7 (120 37 (150): ,

Hosteanum Sehur 94, 99; huniilius Fries 44 (157); hungaricum Reg. 50 (163';
hunyadense Degen 15 (128), 55 (168); illinitum Schleich. 89 (202); inelinatum
Sér. 2 1 15 12 (125); intermedium DC. 78 (191), 81 (194); italicum Tratt. 10
1,

(203); Jacquini Reiehb. 12 (125); Jaequinianum Hst 97; Janehen et Watzl —

48 (161); judenbergense G. Beek 89 (202); Reiehb. 76. 77 (189, 190), S7-90 -
—
200 203); judenbergense neoinontanum 76 189) judenbergense X
tauricum 1
; X
54 (167); Koehleri Reiehb. 52 (165); Koelleanum Reiehb. 31 144), 33. 34 ,143, (

147), 37 150). 53 166 laetum Reiehb. 52 (165), 91 (204); laeve Royle 97;
1

—
) ;

l.amarckii Reiehb. 4— 6 (117 119), 100; Rouy-Foue. 102; lasianthum Reiehb. —

96, 100. 106; lasianthum moldavicum 96, 107; lasiocarpum Reiehb. 93 (206); X
lasiostomum Reiehb. 13 (126), 94, 99, 100; latemarense Deg. et Gáy. 16 (129),
30 (143), 38 (151); latifolium Reiehb. 15 (178); latisectum Sér. 15 128) latola-
—
1
;

ciniatum Baumg. 90 (203); laxiflorum DC. 95, 105; Schleich. 41 (154), 42

(155 laxum Reiehb. 72 (185); leiogynum Reiehb. 93 (206i; leiophvllum Gáy.
1 ;

64 177) leiostemon Gáy. 48 (161); leptophyllum Reiehb. 93 (206); leucanthum

1
;

Reiehb. 88 (201 Linnaeanum Gáy. 16 129), 19 21 (132—134'. 24—27 '137— 140

; 1 — .

—
1

43, 44 (156. 157); Lobelianum Hst 58. 59 (171, 172); Reiehb. 7 (120). 16,
17 (129, 130), 19 (132), 21 (134), 58-64 (171—177), 69 (182); Rouy-Foue. —
63 (176), 68 181 Luparia Reiehb. 104; luridum Simk. 107; lnsitanicum Rouy
1
*
;

16 129), 66 (179), 68 (18D

<
luteseens Simk. 107; Lycoctonum Koelle et Auet.
103; —
L. 4, 5 (117, 118), 10 (123), 93, 96; Lyneaeannm Clus., Reiehb. 90
;

2o*
 ;;

320

(203); macranthum Reichb. 89 (202); macrostachys Sér. 52 (165); maeulatum

41 (154): Matthioli Reiehb. 91 (204); meloctonuin Reichb. 105; Meyeri Reichb.
45 (158), 47 (160); microphyllum Gaud. 15 (128), 41, 42 (154, 155); micro-
phyllumX rostratum 42 (155), 75 (188); Míeliebhoferi Reichb. 83 (196); mixtum
Reichb. 88 (201); moldavicum Hacq. 93, 94, 97, 98; molle Reichb. 7 (120), 83,
84 (196, 197); monauense Schm. 104; mosquense Reg. 50 (163); multiftdum
Koch 7 (120), 42 (154); —
Reichb. 41 (154), 52 (165); —
Schleich. 91 (204);
myoctonum Reiehb. 104; —Rouy-Fouc. 105; nanum Baumg. 33, 34 (146, 147 ).

41 (154), 53 (166); —
Hoppé 31 (144); Napelloides Swartz 44 (157); Napellus
Auct. Cors. 69 ( 82) ; —Fries 44 (157); —
Hst 44 (157); L. 19 27 — —
—
1

(132—140), 44 (157), 78 (191), 86 (199); 'Moench 56 (169); Störck 23 (136), —

78 (191); — Wahlbg. 44 (157); -
Wulf. 6 (119), 33 (146), 34(147); N'apellus X
—
Cammaroidea 73, 74 (186 187), sq. Napellus ; X
paniculatum 6 (119), 29 (142 ,

36 (149), 78, 79 (191, 192), 84, 85 (197, 198); Napellus Toxicoidea 73. 74 X
(186, 187); Napellus
— X
variegatum 7 (120), 78 (191), 81 (194); nasutum Reichb.
88 (201); Fisch. 89 (202); neapolitanum Ten. 94, 100, 101; nemorosum M.
Bieb. 14 (127), 15 (128); neomontanum Wahlbg. 78 (191); Willd. 24 (137), —
78(191); — Wulf. 6 (119), 16-19 (129—132), 34 (147), 42 (155), 44—50 (157—160),
57 (170), 60 (173), 77 (190) nitidum Schleich. 89 202) neubergenso DS. 20 (133),
1

— —
;

—
;

44 (157); Reichb. 44, 45 (157, 158) Rouy-F’ouc. 57 (170);

;
Sér. 44 (157)
nevadense Üchtr. 16 (129), 29 (142), 63 (176), 67, 68 (180, 181); obtusidentatum
Simk. 98: obtusifolium Hst 87, 88 (200, 201); oecidentale Timb. Lagr. 16
(129), 31 (144), 43 (156), 68 (181); orientale Giirke 99; Timb. Lagr. 63, 64 —
(176, 177); orthotrichum Gáy. 55, 56 (168, 169); Pallasii Reichb. 15 (128);
pallidiflorum Sér. 88 (201); pallidum Reichb. 4, 5 (117, 118), 99, 100; palma-
tifldum Reichb. 7 (120), 50, 51 (163, 164), 54 (167), 73 (186), 80 (193); palmatum
Don 6 (119); —
Nakai 4 (117), 6 (119); paniculatum Hst 87 (200); Lám. —
7 (120), 35, 36 (148, 149), 76 (189), 90—92 (203—205); Reichb. 93 (206); -
panieulatuu Xcompactum 84 (197); paniculatum X
exaltatum 75, 76 (188, 189);
paniculatum X spec. napelloidea 83 (196); Pantocsekianum Deg. et Bald. 96,
107; parvifolium Hst 106; parviflorum Hst 32 (145), 35 (118), 41 (154);
pátens Gáy. 34 (147); patentipilum Gáy. 99; patulum Rouy-Fouc. 13 (126);
pauciflorum Hst 95, 106; —
Sér. 88 (201); penninum Sér. 96, 107 perincisum ;

Gáy. 91 (204) petiolulatum Reichb. 79 (192) Phthora Reichb. 104 pilosiusculum

; ; ;

Sér. 93 (206); platanifolium Deg. et Gáy. 95, 105; plicatum Reichb. 52 (165);
pseudocammarum Reichb. 89 (202) —
Schleich. 89 (202) psilocarpum Gáy.
;

64 (177); puberulum Sér. 96, 106; pubescens DC. 43 (156); Hoppé 104;
;

— —
Moench 42 (155), 45, 46 (158, 159); —
Reichb. 42 (155); Sehur 12 (125); —
— Sér. 79 (192); purpureum Hst 47, (160): pygmaeum Yest 31,32(144,145);
pyramidale Reichb. 7 (120), 16, 17 (129. 130), 56, 57 (169, 170); Rouy-Fouc. —
56 (169); pyrenaicum Grisb. 100, 106; —
Hst 100—102; L. 5.6(118, 119), —
10 (123), 94, 100, 103; —
Reichb. 100, 101; quasilasianthum Gáy. 107;
ramosum Sér. 61 (174); ranunculifolium Reichb. 5(118), 94, 100—103: reetum
Bernh. 105; retyezátense Gáy. 92 (205); rhynchanthum Reiclib. 88 (201);
Richteri Gáy. 105; rigidum Reichb. 50—52 (163—165). 56 (169); románjaim
Wol. 16 (129), 18 (131), 49, 50 (162. 163), 53 (166); rostratum Bernh. 20 (133),
76 (189), 87 (200), 89 (202); rotuudifolium Kar. et Kir. 14 (127); rubicundum
Borb., Fisch.. Reichb. 97; —
rubellum Sér. 41 (154): saxonicum Rupr. 88
(201); Schleicheri Reichb. 41 (154); Eclmeebergense Gáy 74 (187), 76 (189);
Bchurii G. Beck 92 (205); septeutrionale Baumg. 97: —
Blocki 98; — Koelle
5 (118), 96v;
— Sér. 96,97; Simonkaiauum Gáy. 98; Skerisorae Gáy. 52 (165),
80 (193); Sostaricianum Fritsch 16, 17 (129, 130), 29 (142), 49 (162) ;
speciosum
Ottó 82 (195); spicatum Sér. 31 (144); stenanthum Gáy. 98; stenotonnim Boib.
1G2 sterilé Thom. 93 (196); Stoerkianum Reichb. 20 (133), 23—27 i36 — 1 40),
;
(

74 (187), 77-82 (190—195); strictum Bernh. 7 (120), 16 (129), 47 (160), sq.

subalpinum Rapaics 92 (205); sursumglabrum Gáy. 64 (177); Széchenyiauum
Gáy. 14 (127); Tátráé Borb. 50. 51 (163, 164); —
Pánt. 51 (164); taurericum
Reichb. 31, 32 (144, 145), 34. 35 (147, 148), 58 (166); tauricum Wulf. 16—20
(129—133), 22 (135). 30—38 (143—151), 41 (154), 43 (159), 53 (166), 60 (173);
 ;
;

327

— Rocli. 50, 51 (163, 164); tauricum X judenbergense

72 (185), 77 (190);
tenuifolium Hst 70 (183); — tenuisectum Schur 14 (127);
Reichb. 13 (126);
Thalianum Wallr. 5 (118), 95, 106; rhelyphonum Reichb. 4 (117), 105, 106;
thyraicum Blocki 97, 98 toxicum Reichb. 92 (205) Tragoctomim Reichb. 104
; ;

transsilvanicum Lerchení. 97 trichocaiis Borb. 88 (201) triste Fisch. 96, 107

; ;

tuberosum Hst 87, 83 (200, 201); typicum G. Beck 45 ( 58); umbraticola

Schur 104; valesiacum Gáy. 84 (197); variegatum L. 20(133), 60 (173), 86 88 —
(199—201); —
Wulf. 6 (1Í9), 90 (203); variegatum Stoerckianum Reichb. X
81 (194); velebiticum Degen 105; velutinum Reichb. 13 (126), 100; venustum
Reichb. 42 (155); versicolor Stev. 14 ( 27), 15 (128); virgatum Reichb. 42 (155),
1

—
74 76 (187 -189); vitosanum Gáy. 90 (203); vulgore DC. 20 (133), 40 (153);
— Ser. 11 (124); Vulparia Reichb. 95, 103—105; Vulparia moldavicuin 96, X
107 Wagneri Degen 95, 102, 103 Wiídeuowii Reichb. 57 (170); Willemetianum
; ;

Del. 43 (156); Willkommii Gáy. 67, 68 (180, 181); Zahlbruckneri Gáy. 9 (122),
16—18 (129—131), 30 (143), 71, 72 (184, 185); Zenoniae Wol. 11 (121).

Ueber den systematischen Wert des Colchicum panno-

nicum Griseb. und Schenck.
A Colchicum pannonicum Gris. et Schenck systematikai ér-
tékérl.")
Dr Karl
* 1)on,i » (Prag), .
Irta •
j

Mit 1 Tafel. — 1 táblával.

lm Herbste 1907 sammelte ich int böhmischen Elbtale Col-

chicum autumnale- Formen, welche nach dér Diagnose mit dem
C. pannonicum Griseb. und Schenk zu übereinstimmen sehienen.
Nun fand ich aber in den Prager Herbarien kein authentisches
C. pannonicum vor und habé ich mich daher -gn Herrn Dr. A. von
Degen gewendet, welcher mir in seiner gewohnten Liebens-
würdigkeit sein ganzes, sehr umfangreiches Matériái von C. autum-
nale pannonicum und ihrer Verwandten zuschickte und gleich
einige treffende Bemerkungen zuftigte. Indessen habé ich an ver-
schiedenen Standorten Hunderte von C. autumnale untersucht, unt
die Variationen dér einzelnen Merkmale und ihre Breite festzu-
stellen, wozu mir auch das mir von meinen Freunden zugesandte
frische Matéria!, sowie die in unserem Garten kultivierten Pflanzen
dienten.
Die Resuitate dieser Untersuchungen (unter Berücksichtigung
des mir züganglichen Herbarmateriales) stimmen vollkommen damit
überein, was mir seiner Zeit Herr Dr. von Degen schriftlich iiber
das C. pannonicum mitgeteilt hat. Er schreibt:
«Bei uns werden allé grossbliitigen C. autumnale- For-
men, dérén innere Perigonabsclmitte im Verhaltnis zu den

*) Szerz ebben a czikkében a Colchicum pannonicum-ra, vonatkozó vizsgá-

lataival foglalkozik,melynek eredményekép arra a következtetésre jnt, hogy a
C. pannonicum csupán egy olyan nagyvirágú alakja a C. autumnale-nak, mely-
nek lepelsallangjai 5 cm. -esek vagy még hosszabbak. A C. pannonicum 8 a többi
alakok latin diagnosisai a német szövegben találhatók.
 ;

iiusseren bedeutend kürzer erscbeinen, als C. pannonicum

betrachtet; so musste denn nicbt nur die südostungarische,
sondeni auch ein grosser Teil dér mittelungarischen Pflanzen
(Pilisberg etc.) für pannon icum gehalten werden. Allé iibrigen.
von den Autoren angegebenen Ünterscheidungsmerkmale, wie
die Fönn dér Abschnitte, die Zahl ihrer Nerven (13— 17),
die Fönn dér Xarbe, Breite dér Bliitter. habén uns im Stiche
gelassen.»
«Die Grösse dér Bliiten unserer Pflanze hat mich be-
sonders überrascht, als ich vor Jahren in dér Schweiz ein
kleinblütiges Colchicum sannnelte, welches rair Dr. Bernoulli
für das echte C. autumnale e rklarte. Xachdem ich aber seither
ziemlich viel C. autumnale in verschiedenen Landern gesehen
habé, íinde ich diesen Unterschied doch nicht so gross. Schon
in Tirol und Karatén wachsen grösserbllitige Herbstzeitlosen
die Ptianze Graubiindens scheint eher ein Extrém von Klein-
blütigkeit zu sein. Selbst in Unterengadin sieht mán schon
grössere Blüten.»
«lch möchte heute dér Ansicht Baker’s (Synops. of
Colchic. 1879, p. 429) beipfiichten, dér das C. pannonicum
«(Pa r kixson )» Griszb. und Scu. (Pabkjnson’s gleichlautender
Xame bezieht sich nach seiner Abbild. im Theatr. p. 155
tig. 1 merkwürdigerweise auf die von Grlsebach u. Schenck
!

um So viel spiiter beschriebene Ptianze!) als «lar.» (meiner

Auffassung nach Farm) des C. autumnale anführt und nur
die relativen Merkmale «habitu robustiore, cormo majoré, foliis
paullo latioribus, íloribus saepe numerosioribus» gelten liisst.»
Demgegenüber fiihren Aschersox und Graebner (Syn. III.
[1905] 24) das C. pannonicum als eine Unterart des C. autumnale an.
Es soll sich von diesem besonders durch die lanzettlichen , meist
bis etwa 3 bis íiber 5 cm. breiten Bliitter, die lánglich-elliptischen
bis selmái elliptischen, bis fást 5 cm. lángén Perigonabschnitte,
durch die Tcürzeren Staubblütter durch den im Vergleiche ztnn Peri-
,

gon viel kürzeren oberwarts meder deutlich hornförmig verschmal ér-

tén, spitzen Griffel unterscheiden.
Die Autoren sagen weiter (S. 25), dass es eine sehr kritische
Pflanze sei, die auf den ersten Bliek den Eindruck einer eigenen
Art maeht ihr Verbreitungsgebiet soll die Balkanhalbinsel, Kroatien.
;

Ungarn und Siebenbürgen sein.

Wenn wir die einzelnen Unterschiede des C. autumnale und
pannonicum naher verfolgen, so erkennen wir bald, dass die Mehr-
zahl derselben in die Variationsbreite oder die individuelle Varia-
don dieser Art gehört und dass von einer Trennung des C. pan-
nonicum gar keine Kede sein kann. So verhalt es sich in erster
Keihe mit dér Breite und Fönn dér Bliitter. Bei 0. autumnale
sollen dieselben liinglich-lanzettlieh und im allgemeinen schmaler,
bei C. pannonicum lanzettlich und breiter sein. Nun sah ich aber
einerseits sehr sckmalbliittrige Formen des echten G. pannonicum
und andererseits sehr breitblattrige Formen des typischen C. autum-
nale. Es geschieht manchmal, dass diese Art, die gewühnlich auf
feuchten Wiesen wáchst, in l'euchte bis sehr nasse Haine (stellen-
weise auch in Briiche) gelangt und daselbst dann in dér Regei
ungemein grosse und breite Blatter erzeugt. Auf dieses Merkmal
kann alsó kein grosses Gewicht gelegt werden.
Auch die Zakl dér Bliiten ist nicht konstant. Bei C. autum-
nale sowie bei C. pannonicum treten Formen auf, die 1 —
2 Bliiten
tragen, aber auch vielblütige Formen mit 6 —
7 und mehr Bliiten.

Eine solche vielblütige Fönn des typischen G. autumnale (die

aber wohl keiner besonderen Benennung wert ist), ist das C. autum-
nale a. polyanthum Schur. Enumer. Pl. Transs. 678 (1866) (Aschers.
und Gr. 1. c. 24, C. aut. polyanthos Clus.). Opiz erwahnt (Seznam
32 [1852]) eine dreiblütige Form als C. aut. e. triflorum Opiz.
Ascherson und Graebner sagen zwar richtig, dass die Blüten
bei dem C. pannonicum meist zu 1 —
2 stehen, ich habé aber auch
—
Formen mit 3 3 Bliiten gesehen, ja eine von Czetz gesammelte,
die 7 Blüten aufwies.
Was die Perigonabschnitte anbelangt, so ist ihre Form keines-
wegs für eine von den beiden Formen konstant. lm allgemeinen
sind die Abschnitte des C. pannonicum mehr elliptisch oder liing-
lich elliptisch, stumpf und breiter (c. 11 —
18 mm.). Es kommen
aber besonders in dér Breite dér Perigonabschnitte solche Varia-
tionen vor, dass dieses Merkmal zu diagnostischen Zwecken bei-
nahe unbrauchbar ist. Wenn aber Ascherson und Graebner (1. c.
25) von dem C. pannonicum sagen, dass es in dér Tracht durch
die Schmalheit dér Perigonabschnitte ausgezeichnet sei, so kann
ich dieser Auffassung nach dér Revision eines sehr umfangreichen
Materiales (darunter auch mehrere Exemplare von dem Original-
Standort: in monte «Verfu Suskuluj » ad thermas Herculis, lég.
A. oe Degen!) auf keinen Fali beipflichten, da ich das Gegenteil
vorfinde.
Bei dér nach dér Grösse dér Blüten zum C. pannonicum
gehörenden Form aus Montenegró, welche wir in unserem Garten
kultivieren, sah ich aus einer und derselben Knolle Blüten mit
sehr breiten und auffallend schmalen Perigonabschnitte n hervor-
spriessen. Auf einem und demselben Standorte variiert z- B. die
Breite zwischen 6 und 20 mm.!
Bei dem grossblütigen C. autumnale welches bei Motoly
,

unweit von Prag wachst, messen die breitesten Perigonabschnitte

iiber 15 mm., die sehmalsten nur 4 mm.

Auch das Lángenverhaltnis dér inneren und ausseren Peri-

gonabschnitte ist sehr ungleich und bietet uns keinen verlasslichen
Anhaltspunkt, So ünden wir z. B. an den Pflanzen von Motoly,
 4

830

dass die dineren Abschnitte bald bedeutend kürzer als die iius-
seren, bald wiederum mit diesen fást gleiehlang sind.
Noch unkonstanter die Liinge dér Staubblátter und des
ist
Griffels. Hierin findet absolut kein konstantes Unterscheidungs-
sit'li

merkmal, auch nicht in dér Form des Griffels, welcher bei dem
C. autumnale an dér Bpitze stark verdickt und stumpf sein sóik

Auf diese Weise bleibt von allén Merkmalen nur die Grösse
dér Blüten und die Robustitat (diese ist allerdings nur relativ 1)
für C. pannonicum übrig. Ich kann auch nicht anders, als das
C. pannonicum als eine grossblütige Form des C. autumnale zu
erkliiren, bei welcher die áusseren Perigonabschnitte 5 cm und
dariiber láng sind.
lm folgenden gebe ich eine kurze Uebersicht dér wichtigsten
Formen des C. autumnale:
1. f. typicum.
Habitu graciliore, floribus minoribus, perianthii laciniis c. 3 — 1
/*
cm longis, ellipticis, oblongis usque lanceolatis.
Diese kleinblütige Form ist in ihrer typischen Ausbildung
ausserst charakteristisch und von den grossblütigen, robusten For-
men sehr abweichend. Sehr schön ausgepriigt kommt sie z. B. auf
mehreren Standorten Bulgariens (lierb. Velenovsky!) vor, aber auch
in Montenegró, in Ungarn (anscheinend seltener), hantig in den
Alpen (Schweiz, Tirol, Karnten), in Böhmen (besonders in submon-
tanen Lagen, z. B. im Brdygebirge) etc.
Diese Form ist aber durch zahlreiche Uebergangsformen mit
dem C. pannonicum verbunden und kann daher, obzwar
die Ex-
tremformen so sehr abweichen, nicht als eine gute Varietat ange
führt werden.
Die genauere Verbreitung ist noch zu verfolgen.
2. f. pannonicum.
C. pannonicum Griseb. u. Schenk im Wiegm. Arch. I. 359 (1852).
C. multifiorum Schur. Enum. pl. Transs. 678 (1866).
C. autumnale L. var. pannonicum Baker Syn. of Colchic. 429 (1879).
C. autumnale L. subspe. C. pannonicum Aschers. und Graebn. Svn.
III. 24 (1905).
Habitu robustiore, floribus majoribus, perianthii laciniis c.
5 — 5V 2 cm longis, ellipticis usque obovato-ellipticis apice magis
obtusis.
Besonders im siidöstlichen Yerbreitungsgebiete dér Art
heimisch, so auf dér Balkanhalbinsel (Bulgarien, Montenegró, Her-
cegovina), Siebenbiirgen, Ungarn, aber auch in Böhmen, so beson-
ders im wiirmeren Teilen (Umgebung Prag's, Elbtal) nicht selten.
G. von Bec.k führt in seiner « Flóra Bosne, Hercegovine i
Novopazarskog Sandzaka» s. 64 (1903) C. autumnale f. pannoni-
cum an. Wir habén ihn aber oben nicht da
zitiert, sich diese
Form durch die kürzeren inneren Perigonabschnitte und die bis
 : :

4 cm breiten Blatter unterseheiden soll, wogegen unsere f. pcinno -

nicum nur durch die Grösse dér Bliiten eh arakter isiért ist.
Die Verbreitung dieser Form ist wahrscheinlich viel grösser,
als bisher vermutét wurde.
3.transsilvanicum.
f.

C. transsilvanicum Schur Enum. Pl. Transs. 679 (1866).

C. latifolium Schur. Verh. Sieb. Ver. 1859 p. 2ü4.
Robustum, foliis magnis latisque, floribus speeiosis maximis.
perigonii laciniis externis 6 usque fere 7 cm longis.
Banatus in pratis versus pagum Jeselnicza prope Orsóvá
ad Danubium inferiorem, lég. Janka Octobri 1870.
Transsilvania inter Deós et Szamosujvár, lég. -Janka 1855.
Diese Form ist ausserordentlich charakteristisch und durch
die grossen Bliiten sehr zierlich. Sie ist meist vielblütig, besitzt
auffallend grosse Knollen Die Perigonabschnitte sind bei dér
Pflanze Siebenblirgens beinahe gleichlang und breiter (bis 18 mm),
bei dér Pflanze aus dem Bánát schmaler (kaum 1 0 breit) und mm
dabei die inneren deutlicb kürzer als die ausseren. Die Pflanzen
von beiden Standorten besitzen sehr kurze Griffek
4. f. bulgaricum.
C. bulgaricum Velenovsky Oester. Bot. Zeitschr. 1901.
Flóré unico vei paucis, perigonii laciniis laté obovato-ellip-
ticis (externis 47a — 5x3 cm, internis 4x2 cm) apice obtuse ro-
tundatis.
Bulgária : prope Ponaguriste lég. Skorpil autumno 1900 (berb.
Velenovsky !).
Das Originalexemplar Velenovsky’s ist in dér Tat so auffal-
lend und von den gewöhnlichen Formen des C. autumnale voll-
koínmen abweichend, dass es wobl jeder fül* eine selbststandige
Spezies haltén wiirde. Es ahnelt, wie Velenovsky (1. c)ganz tref-
fend bemerkt, auffallend den Gartentulpen. Es finden sich aber
schon in Bulgarien Formen vor, welche den Uebergang zu dér f.
pannonicum übermitteln. Ziemlich gut bewahrt den Typus noch
die Pflanze von Bata-Baua, dérén breite verkehrt-eiförmig-ellip-
tische Perigonabschnitte gleich auffallen. Die Pflanzen, die Tosev
bei Caribrod und Urumov bei Cerni Vit unweit von Tetweni sam-
melte, niihern sich aber schon sehr dér f. pannonicum. Die letz-
tere Pflanze steht schon dér f. pannonicum naher als dér typischen
f. bulgaricum.

5. f. pátens
Aschers. und Graebn. 1. c. 24.
C. pátens F. Schultz Flóra IX. 132 (1826).
Stylis divaricatis elongatis, perianthii laciniis patentibus.
Diese Form ist mir uubekannt. Xach dér
Originalbeschrei-
bung besitzt sie breite verkehrt ei-lanzettförmige Perigonabschnitte.
welche «gleieh nach dem Aufblühen sperrig auseinander stehen».
Auch «die Stigmata stehen sperrig auseinander, sind fadenförmig
 : : ; -

und ragén weit über die Staubfiiden, zuweilen sogar über die
Blumenkrone hervor». Ausserdem sollen die Biatter langlich-ellip-
tisch, stumpf, an den Rándern schwach wellenförmig sein.
Die Grösse dér Bliiten wird aber leider nicht angegeben.
Nach den Frühjahrspflanzen vverden besonders folgende 2
Formen unterschieden
6. f. elatius Simonkai in sebed.
Scapo fructifero valde elato (saepe tere bipalmari).
Zerstreut.
7. f. giganteum.

Domin Vierter Beitrag 59 (1905).

Scapo us([ue plus quam 2 dm alto eapsulas usque 0 gerenti,
foliis robustis 40—65 mm latis, capsulis usque super 5 cm longis.
Nordostböhmen.
Durch
die Blütenfarbe ist ausgezeichnet
albiflorum.
8. f.

Oeiz Seznam 32 (1852).

Floribus albis.
Böhmen, England (lég. Dothie
Selten, so z. B. in als C. au
iumnále var. album etc. )

Als abnorme Formen sind zu neümen

9. f. vernum.
Reichenb. Icon. X. 3 (1848), Aschers. und Graebn. 1. c. 24.
€. vernum Schrank Baier. FI. I. 631 (1789).
C. vernale Hoffm. Deutseh. FI. ed. 1. I. 174 (1791).
Foliis floribusque coaetaneis vernifloris, floribus parvis, peri-
anthii laciniis angustis.
Eine nicht seltene Form, wohl aber durch Kiima- u. Stand-
ortsverhaltnisse hervorgerufen. Die Bliiten sind bei dieser Form
sehr kiéin, die Perigonabsehnitte auffallend schmal und neigen zr
Vergrünung.
Eine schöne vergrünte Form ist die
10. f. m. speciosissimum
Bubela Oester. Bot. Zeitschr. XXXIV. (1884) 426.
Formavernalis }>eríanthii phyllis valde elongatis angustis
viridibus excellens.
Eine sehr schöne und auffallende Form, dérén Perigonab-
schnitte bis 13 cm lángé schmale griine Biatter darstellen.
Zerstreut, nicht haufig.
Hieher gebört wahrscheinlich auch das C. autumnale y. viridi-
Jlorum Opiz Seznam 32 (1852).

Schliesslich will ich noch auf eine Sache aufmerksam ma-

chen. In den Diagnosen (vrgl. Aschers. und Graebn. 1. c. 23)
z. B.
wird bei dem C. autumnale gewöhnlich angegeben, dass die Peri-
gonabsebnitte von deutlich geschlanij elten Nerven durchzogen sind.
In dér Tat verhalt es sich aber anders: an lebenden Pflanzen sind
 338

diese Xerven stets gerade und erst durch das Trocknen werden
sie geschlángelt. In seltenen Fallen ist diese Schlángelung aucli
im getrockneten Stádium nur sehr schwach, ausnahmsweise aber
auch ausserordentlich auffallend.

Erklarung dér Taíel III.

Fig. 1. C. autumnale f. typicum (Nat. Gr.).

Fig. 2. C. autumnale f. pannonicum (Nat. Gr.).
Fig. 3. C. autumnale f. transsilvanicum (Nat. Gr ).

Fig. 4. C autumnale f. bnlgarieum (Nat. Gr.).

Két új Centaurea-keverékfaj Horvátországból.

Centaureae duoe hybridae novae e Croatia.

Au4ore'
Wa ^,ier (Arad).
j

1 táblával. — Mit 1 Tafel.

Centaurea Rossiana Calcitrapa

(C. X
deusta) Wagn. et Deg.
Planta humilis, a basi ramosissima, caulibus angulatis, doccoso-
puberulis. Foliis imis florendi tempore emarcidis, caulinis supe-
rioribus anguste lanceolatis, acutis apice mueronatis, supra glabri-
usculis, subtus papillosis vei, pilis articulatis obsitis, evidenter tri-
nerviis, hinc inde basi lobo vei lobis nonnullis auetis. Capitula
solitam, ramulos 1-5 cm. longos terminantia, circiter 2 cm. longa,
7 mm. diám. Involucri squamae pali ide virescentes appendices ;

squamarum intimarum seariosae, rotundatae, margine lacerae, medio

spinula parva plerumque molli terminatae, squamae ceterae spina
longiori pungente terminatae, spinarum basis membranaeea, margó
autem + regül ariter fimbriata. Spina magis erecta, pro more tenuis
et in squamis mediis c. 1 cm. longa. Flosculi rosei, extimi radiántes.
Fructus ?
Habitat ad vias pr. Növi in ütre croatico ubi die 7. X. a.
1891 detexit Flóráé Croatiae scrutator meritissimus Ludovicus Rossi.
A Centaurea Rossiana min- Centaurea Rossiana steht in
den tekintetben a két jelzett jeder Beziehung in dér Mitte
tfaj között a középen áll. Az zwischen den zwei Stammel-
alacsony sokágú termet, a na- tern. \"on Calcitrapa L. hat
C.
gyobb, egyszer levél, a fész- sie den niedrigen, reichiistigen.
kek hosszúkás alakja, a pikke- sparrigen Wuchs, die grösseren,
lyek tövisei stb. a C. Calcitrapa 1
einfachen Blattéi die liingeren ,

L.-re vallanak. A hosszabb ágak, Köpfchen und die Stacheln dér

az aránylag kevesebb számú Anthodialschuppen, von C. deu-
fészek, fleg a fészek pikke- sta aber die liingeren Aeste,
lyek hártyái, a lágyabb, vékony, spárlicheren Köpfchen iusbe-
fölfelé mered tövisek, a bels sondere aber die hiiutige Be-
hártyák középs fekete v. sö- randung dér Schuppenanháng-
 .

334

tétbarna foltja a C. deusta -ra sel, die weicheren, dünnen,

mutatnak. nach obeu gerichteten Stacheln,
die dunkelbraunen Flecke in
Mitte dér inneren, end-
dér
aber die háutige Beran-
lich
dung sammtlicher Sclmppen-
anhangsel.
Centaurea croatica Wagn. et Deg. (C. Fritsehii Hav. f. spi-
nig éra X Jacea L .)
Perennis, 40—50 cm. alta. Fólia basilaria breviter petiolata,
1 2 pinnatifida, supra glabriuscula, subtus papilloso-puberula.
caulina sessilia, pinnatifida, superiora minus partita. Caules í — 7-
cephali, capitula globosa, c. 2 cm. diám., involucri squamae vi-
rides, séd appendicibus fere omnino tectae. Appendices atrae. mar-
gine brunneae, exteriores pectinato-ciliatae, parte membranaeea
minre; pars membranaeea interiorum maior, cilis magis condu-
entibus, tamen etiam appendices squamarum intimarum irregula-
riter et subtiliter fimbriatae. Flosculi dilute purpuréi, marginales
radiantes. Fructus. .

Habitat in Croatia meridionali. Ad Mladje pone Gerovo d.

20. VI. 1893 detexit L. Rossi.
A Centaurea croatica kétség- Centaurea croatica ist zwei-
telenül a C. Fritsehii Hay. és a fellos ein Bastard zwischen C.
C. Jacea L. hybridje. A Rossi- Fritsehii Hay. und C. Jacea L.
tól gyjtött két példa termeté- An den zwei von Rossi gesam-
ben és levélzetében inkább a C. melten Exemplaren dominieren
Fritsehii uralkodik, de különö- zwar im Wuchs und im Zu-
sen a pikkelyfüggelékek nagy schnitte dér Blatter die Merk-
hártyáiban és' a rojtok sza- + male dér ersteren Art doch ist
;

bálytalanságában szembetün- dér Einfiuss dér C. Jacea in dér

leg érvényesül a C. Jacea ha- Ausbildung dér grossen hauti-
tása. Nem téveszthet össze gen Berandung dér Schuppen-
semmiféle eddig leírt keverék- anhangsel und in dér Unregel-
fajjal. A BiíüGGER-tl feltétele- miissigkeit dér Ph-ansen unver-
sen C. Jacea X
Scabiosa néven kennbar. Sie ist mit keinem
publikált combinatióval sem. bisher beschriebenen Bastard
A küls függelékek apró tövise — auch mit dem von Brügger
arra enged következtetni, hogy mit Vorbehalt als Jacea X Sca-
nem is a C. Fritsehii t- hiosa bezeichneten nicht zu—
alakja, hanem a Hayek-íI spi- verwechseln. Die kurze Stachel-
nig éra névvel megkülönbözte- spitze an dér Spitze dér iiusse-
tett tövises pikkely alak sze- ren Anhiingsel liisst vermutén,
repelt a Centaurea croatica ki- dass bei dem Zustandebringen
fejlesztésében. dieses Bastardes nicht die ty-
pische C. Fritsehii, sondern die
von Hayek als spinig éra be-
schriebene Form beteiligt war.
 335

Explicatio Tabulae IV.

1. Ramus Centaureae Rossianae Wagn. et Deg. a, b, c, d, e, squamae

anthodii ab intirais (a) —
ad ex extimas, omnes anctae.
2. Ramus Centaureae croaticae Wagn. et Deg. /’, g, h, i, k squama anthodii
ab intimi (a) — ad extimas (omnes auctae).

Apró közlemények. — Ivleine Mitteilungen.

Néhány ritkább növény Neue Standorte einiger sel-
újabb termhelye Budapest tenerer Pflanzen in dér Um-
környékén. gebung von Budapest.
Folyó évi május hó 22-én Dr. Am 22. Mai 1. J. botanisier-
Degen és Dr. Kümmerle urak- ten wir mit Dr. v. Degen und
kal Szent-Iván környékén bo- Dr. Kümmerle in dér Umge-
tanizáltam. A
Nagy-Szénáshegy bung von Szent-Iván. Auf den
északnyugati folytatását képez nordwestl. Abhángen des Ber-
lejtkön (Kis -Szénáshegy), me- ges «Nagy Szénás » welche von
lyek már messzirl sárgállottak Massen des dórt wachsenden
a Linum dolomiticum Borb., Linum dolomiticum Borb. He-
Helianthemum canum (L.) Bmg. lianthem. canum (L.) Bmg. u.
s az Alyssum tortuosum W. K. Alyssum tortuosum W. K. gelb
rengeteg tömegétl, egyéb kö- gefarbt erschienen, fanden wir
zönséges növények mellett Go- nebst gewöhnlicheren Pflanzen
ronilla vaginalis Lám.. Pólygala Coronilla vaginalis Lám Poly- .

balatonensis Borb., Thálictrum gala balatonensis Borb., Thalic-

balatonense Borb., Onosma Vi- trum balatonense Borb., Onosma
sianii Clem. társaságában a Visianii Clem. auch Daphne
Daphne Cneorum L.-t gyjt- Cneorum L.
kettiik. Da dér eine Standort diesel*
A kamaraerdi s budakeszii Pflanze im Kamaraerd durch
lelhely a Csiki-hegyek mel-
s Wegbau vernichtet worden ist,
lett, ahol Seymann tavalyi köz- ist dies nebst den von Seymann
lése szerint tömegesen terem, veröffentlichten gegenwartig
a negyedik legközelebbi elfor- dér vierte in dér nachsten Um-
dulási helye Budapest vidékén. gebung von Budapest. An bu-
Az erds csúcson még feltnt schigen Stellen unter dér Spitze
egy erteljes Sorbus semiincisa fiel auch ein schön entwickel-
Borb. bokor. A Szénáshegy tes Exemplar von Sorbus semi-
alatti gerinczeken még a Carex incisa Borb. auf. Auf den Grá-
ericetorum Pole. is elkerült, fén unter dem Xagy-Szénás-
melyet Dr. Degen már 1905- Berg wurde auch Carex erice-
ben fedezett fel e hegyen. torum Poll. wiedergefunden,
welche Dr. v. Degen i. J. 1905
hier entdeckt hat.
A Pilis-Csaba felé húzódó In dem sich gégén Pilis-
erds völgyben, melynek Aqui- Csaba hinabziehenden waldi-
 : :

336

Carduus glau-
legia vulgáris és gén Tál, (lessen seltenste Ptlan-
cus Baumg. a f
nevezetességei, zen Aquilegia vulgáris u. Car-
elég bven terem a Carex pal- duus glaucus sind, war auch
lescens L. s a Vinca minor L. Carex pallescens L. u. Vinca
minor L. nicht selten.
Egy héttel késbb (29-én) Eine Woche spáter (am 29-
egy, Dk. Vierhapper úr veze- ten) habén wir mit einer unter
tésével, Wienbl lerándult ki- Führung des Herrn Dr. Yier-
sebb társasággal botanizáltunk happer aus Wien eingetroffe-
a Csepelszigeten. A Duna mo- nen Gesellschaft von Botani-
csaras helyein ekkor Lathyrus kern auf dér Csepel-Insel bo-
palustris L. és Carex Pseudo- tanisiert. An feuchten
Stellen
eyperus L. társaságában Orchis am Ufer wurde in Gesellschaft
inearnata L.-t, Csepel homokos von Lathyrus palustris L. und
onnan még nem
terein pedig az Carex Pseudocyperus L. Orchis
közölt Vinca herbacea W. Iv.-t inearnata L.; im lockeren Sande
gyjtöttük. dér Hügel aber die von hier
noch nicht erwahute Vinca her-
bacea W. K. gesammelt.
Bromus reptans íBorb.) Bromus reptans (Borb. bei i

Fiume mellett. Fiume.

A Karszt, Kapela
liburniai Diese Rasse ist für die sub-
s a Velebitnekez a jellemz alpine Region des liburn. Ivar-
füve az alhavasi tájakon szo- stes, des Kapela u. des Yele-
kott elfordulni, míg a littora- bit charakteristisch (sie wáchst
lis régiókban a Bromus erectus dórt meist unter Krummholz),
csoport más, többnyire szrös, wahrend in den tieferen Lagen
alakjai találhatók. Annál fel- andere meist behaarte Formen
tnbb a Reina völgyében dér Gruppé Bromus erectus vor-
Zakalj körül (kb. 50 m. a ten- herrschen. Das Yorkommen im
ger színe felett) való elfordu- Recina Tale bei Zakalj (c. 50
lása, a hová valószínleg a M. o. d. M.) ist alsó auf faliig;
víz hozta le a magasabb hegy- die Pflanze dürfte daher von
ségekbl. Itt a f. glabrus Degen den höheren Bergen herabge-
(Gramina Hungarica no. 224). schwemmt worden sein. Sie
alakjában terem, melyet eddig wáchst hier in dér Form glab-
csak a Sneznik törpe feny- rus Dkg. (Gram. Hung. No. 224)
bokrai között szedtek. welche bisher nur im Krumm-
holze des Berges Sneznik ge-
sammelt worden ist.
Dr. Lengyel.
Dicranum scoparium (L.) Hedw. var. nigrescens Gyrffy
in Rév. Bryol. 35. (1908) année p. 40.
mint utólagosan látom, nem kann, wie ich mich nachtriiglich
tarthat számot a prioritásra, iiberzeuge, die Prioritat nicht
mivel csak most olvasom L. habén, weil Herr L. Loeske in
Loeske egyik czikkében einer seiner Abhandlungen
 : :

337

«Bryologisehe Beobachtungen aus den Algauer Alpen von Loeske

und 0 sterw a l d » Mitgeteilt von L. Loeske in Verhan dlun gén des
.

Botan. Vereins dér Provinz Brandenburg IL. Jahrgang, 1907 p. 41.

hogy : sagt
Holler erwaknt in «Nacbtrag zr Moosflora dér Ostrachalpen eine
f.
atrata Holler» von Dicranum scoparium «Unterscheidet
sich von dér Normalpfianze durch eine ziemlic-h gleichmássige
Schwarzung aller Teile» . . .»

így tehát a Dicr. scoparium íSo ist alsó dér Xame dieser
eme alakja, neve és synony- Form von Dicr. scoparium und
monai lesznek : seine Synonyme
Forma atrata Holler in «Nachtrag zr Moosflora dér Ostrach-
alpen» —
XXXI. Bericht des Xaturw. Vereins für Schwaben und
Neuburg 1894.
syn. forma nigrescens 0. Jaap in Loe-ke Moosflora des Harzes p.
146.
var. nigrescens Gyrffy in Rév. Bryol. 35. a. p. 40. Dr. Gyrffy
Delphinium oxysepalum Borb. et Pax.
a Magas-Tátra «Hawran- kommt im «Hawran-Tal» (Do-
völgy»-ében (=Dolina potoku lina potoku Hawrani) dér Ho-
Hawrani), a mely a '.<Hawran» hen-Tatra, welches Tál zwi-
és «Nowy Wierch» közt terül sehen dem Hawran und Nowy
el, — bven vegetál. E völgy- Wierch liegt, reichlich vor. lm
nek alsó részében, a Hawran unteren Teil dieses Tales auf dér
EENy-i nyúlványa Ny-i olda- westlichen Lehne des NNW-li-
«Hawran Niznica» szikla-
lán, a chen Hawran-Auslaufers, unter
fala alatt elterül köves helye- den Felsen des «Hawran Niz-
—
ken kb. 1500 1600 m. magas- nia» fand ich mehrere, ea
ságban több (15 20) olyan — 15—20 Stöcke, dérén Bltiten
tövet láttam éppen teljes virág- ganz weiss waren. Dieser
zásban, a melyeknek e o r ól- Standort liegt circa 1500 —
lá j a fehér! A kedveztlen
: 1600 M. ii. d. M. Ungünstiges
idjárás meggátolt abban, hogy Wetter verhinderte mich dieses
körülményesebben átkutathas- Tál genau zu durchsuchen. Nor-
sam e völgyet. Normális — males D. oxysepalum wáchst
Delph. oxysepalum-ok elég b- übrigens auch an folgenden
ven vegetálnak a Nagy-Muran Standorten Gr. Murán, auf den
:

ÉÉK-i sziklafalán is, továbbá NNW-lichen Felsenwiinden,

igen szép példákat láttam a «Zagodra Jagnieca» des Murán
«Jagnieca Zagroda» részen, a endlich im Ta le « Miedzy scian} » .
T

N.-Muran tetejére való felmene- Dr. Gyó'rffy.

telemkor, a mely zergeváltó
egyetlenegy fel járást képez a
tetre. Szép példákban n
e növény a N. Murán alatti
< Miedzy seiany» völgyben is.
 : ;

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése,

Referate über ungarische botan. Arbeiten.
Gugler Wilhelm Die Centaureen des ungarischen Natio-
:

nal-Museums. —
Vorarbeiten zu einer Monographie dér Gattung
Centaurea und dér ihr náchst verwandten Genera. In Annales his- :

torico-naturales Musei nationalis Hungarici VI. Budapest 15. Juli

19o8. Pag. 15 —
297 mit 1. Tafel.
Szerz a budapesti Nemzeti Verfasser hat die Flocken-
.Muzeum Centaureáit sorolja blumen des ungarischen Natio-
tel Nymán: Conspectus fiorae nal Museums revidiert u. diese
Europaeae czíiu mvének sor- in dér Reihenfolge des Nyman-
számai szerint és a hol szük- schenConspectus aufgezáhlt.Wo
ségesnek találja meg-megáll, er es nötig íindet, fügt er kri-
hogy a kérdéses fajt a beveze- tische Bemerkungen hinzu, teil-
tésben kifejtett és különösen a weise um seiner in dér Einlei-
növények megnevezése terén tung vorgeführten nomenklato-
táplált fölfogása értelmében rischen Auffassung gerecht zu
tisztázza, helyét a rendszerben werden, teils aber um die Haupt-
kijelölje és fbb ismertetjegyeit Ivennzeichen dér Pflanze zu
összefoglalhassa. summieren und ihren Platz im
System festzustellen.
Munkája két frészbl áll. Sein Werk besteht aus zwei
Az részben fölsorolja Európa
I. Teilen. lm I-ten Teil zahlt er
Centaureáit, a II. részben a die europaeischen Centaureen
többi földrész fajait. Mindenik auf, im II-ten die dér anderen
részben elbb a tfajokat. azután Erdteile. In jedem behandelt er
a keverékfajokat, végre a rokon- an erster Stelie die Arten, dann
nemeket tárgyalja. A függelék- die Bastarde, endlich die ver-
ben a KrrAiBEL-féle herbárium wandten Gattungen. Im Anhang
Centaureáit sorolja fel hasonló macht er uns mit dem Herbá-
rendben. rium Kitaibel's bekannt. wobei
er auch die schon obenerwáhnte
Reihenfolge einhált.
Újonnan Írja le a következ Neu beschrieben werden fol-
keverékfajokat gende Bastarde:
Cent. Filarszl'yi Tenoreana Wíllk. X dissecta Ten.)
(

« Adeana banatica Roch. X austriaca W.)

(

« pseudo-Rhenana {Rhenana Bon. X arenaria M. B.)

Wagneri dacén L. X indurata Janka'.
(

Ezeken felül számos kisebb Ausser diesen fiihrt er zahl-

jelentség alakot nevez meg, reiche neue Formen an von ver-
melyek közül talán a legérde- schiedenem graduellen Werte
kesebb a C. nigrescens W. unter diesen ist vielleichtP^ewf/o-
alakkörébe tartozó C. jPseudo- Candodei, eine Form dér C.
Candollei. Gugler mvének min- nigrescens W., die interessan-
 339

den sorából kiórzik a rendkívüli teste. Aus jeder Zeile seines um-
szorgalom és kitartás, melylyel fangreichen Werkes fült mán
a Magyar Nemzeti Múzeum den lobenswerten Fleiss heraus,
gazdag gyjteményeit, úgyszin- mit welchem er die reichen
tén az ország és a külföld más Sammlungen des ungar. Natio-
herbáriumainak anyagát tanul- naimuseums, wie auch andere
mányozta és a melylyel a sok Herbarien im In- und Auslande
évi nehéz munka legértékesebb studierte und die wertvollsten
eredményeit összefoglalva be- Resultate seiner mehrjahrigen
mutatni igyekezett. Még érté- mühseligen Arbeit uns vorzu-
kesebb volna a szerz munkája, führen bestrebt ist. Sein Bach
ha nem vezérelte volna a tollát hiitte noch viel an Wert ge-
bizonyos ellenszenv azok iránt, wonnen, wenn dér Autor eine
a kik a nomenclatura és a gewisse Antipathie gégén sol
systematikai egységek értéke- che Forscher niedergerungen
lése terén más véleményen hiitte, die in nomenklatorischer
vannak. Hinsicht und in ihren Ansich-
ten bezüglich dér Bewertung
systematischer Einheiten ande-
rer Meinung sind.
A név elvégre is csak arra Namen sind doch nur darum
való, hogy az olvasó lelkében gemacht, um einen Begriff zu
bizonyos képzetet megújítson. erwecken. Mit je einfachern
Minél egyszerbb eszközökkel Mitteln wir dies erreichen kön-
tudjuk ezt megcselekedni, annál nen, um so besser ist eine Me-
értékesebb a módszerünk a thode für die Praxis. Namen
gyakorlati alkalmazásában. A von zwei gedruckten Linien,
nehézkes, szinte a diagnózist die sozusagen eine knappé
tartalmazó, sokszor két nyom- Diagnose vorstellen, sind jedeu-
tatott sorra terjed nevek már falls unzweckmiissig und kaum
a név eredeti czéljaival sem vereinbar mit dem ursprüngli-
egyeztethetk össze. Az a gyak- chen Zwecke eines Pflanzen-
ran, gúnyosan idézett osztrák namens. Die so oft apostro-
iskola pedig csak más lapra phierte österreichische Schule
tereli phylogenetikai speku-
a verweist doch nur die phylo-
lácziót. A név csak a fenti genetischen Spekulationen auf
czélt szolgálja nála, egészen ein anderes Blatt; für solche
helyesen, mert hiszen a név ist aber dér Name gewiss nicht
nem arra való, hogy benne a die richtige Stelle ohnc directe
;

fejldésmenet fokozatait feltün- Beweise sind aber auch allé

tessük, pláne bizonyítékok nél- phylogenetischen Erkliirungen
kül. mi a legjobb esetben is nur subjective Suppositionen
csak az illet kutatónak a dér einzelnen Forscher, die zu-
sajátos, egyéni suppositiójfa. meist dér positiven Beweise
entbehren.
Kár, hogy a helyett, hogy Schade, dass dér Verfasser
fölsorolná az egyes látott nvé- von einigen auf fallen dérén Fiil-
23
340

nyék termhelyét, mely körül- len oder Curiositáten abgese-

mény mvének növénygeogra- hen nicht auch die Verbrei-
fiai értéket is kölcsönözne, súlyt tung dér einzelnen Arten, die
fektet a látott példák számára, Fundorte dér gesehenen Exem-
pedig e szám igazán kevés plare veröffentlieht hat, und statt
embert érdekelhet. dessen ein grösseres Gewicht
auf die Angabe dér Zahl dér
gesehenen Bögen legt.
Sok név használatba vétele
uj Die Einführung vieler neuer
teljesen indokolatlan, de külö- Namen ist unbegründet. ganz
nösen érthetetlen az úgyneve- unverstándlich ist aber, dass d.
zett állandósult keverékfajnak Verfasser constant gewordene
és az ugyanazon két tfaj közt und neu entstandene Bastarde
állítólag újonnan keletkezett derselben Stammeltern unter-
fajvegyüléknek a megkülönböz- scheidet und solche mit ver-
tetése és külön névvel való schiedenen Namen belegt. So
megnevezése. A Cent. arenaria ist z. B. dér constant ge-
M. B. és micranthos Gmel. állan- wordene Bastard von C. are-
dósult hybridje pld. a Tauscheri naria M. B. und C. micranthos
Kern; az állítólag újonnan ki- Gmel. C. Tauscheri Kern. und
:

alakult korcs pedig a C. Hun- wird in die I. Gruppé alsó zu

garica Gugler. Hogyan lehessen den echten Arten eingereiht;
a kettt egymástól megkülön- dér neue Bastard zwischen den
böztetni, azt el se képzelhetem. namiichen Eltern wurde C.
Hungarica benannt und in die
zweite Gruppé, alsó zu den
Bastarden eingereiht. Wie diese
von einander zu unterscheiden
sind. ist mir ratselhaft.
A részletekben sok esetben In dér Umgrenzung mancher
más a véleményem, de mint- Arten, wie auch in vielen De-
hogy a közel jövben Magyar- tail-Fragen ist Referent an de-
ország összes Centaureáit ismer- rei’ Meinung als dér Verfasser.

tet müvem jelenik meg, ezekre Da aber Referent selbst in kür-

e rövidreferedámban nem ter- zester Frist ein Werk iiber die
jeszkedhetem ki. ungarischen Flockenblumen
veröffentlichen wird, so sollen
diese spáíer ausführlich behan-
delt weraen.
Gugler mvében minden- Gugler’s Abhandlung enthált
esetre sok értékes megfigyelés jedent'alls viele sehr wertvolle
foglaltatik és a mikor a Nem- Beobachtungen. Durch die Re-
zeti Muzeum Centaurea-gyúj- vision dér Sammlungen des
teménveit revideálta, az anyag ungar. Nationalmuseums —
nagy részét lelkiismeretesen durch welche diese jedenfalls
meghatározta csak elismerésre
: an Wert gewonnen habén
érdemes munkát végzett, nagy- und durch die grosse Miibe,
 341

bán emelte revíziójával a gyj- mit welcher er viel Matéria!

temények értékét és rászolgált sorgfaltig bestimmt u. viele
arra, hogy a Magy. Nemzeti Irrtümer richtig gestellt hat,
Múzeum növ. osztálya a dol- hat sich dér Verl'asser jeden-
gozatát kinyomatta. fallsVerdienste erworben, wel-
che das Opfer, welches die
Direction dér botan. Abteilung
gebracht hat, als sie die umfang-
reiche Abhandlung drucken
liess, wert waren. J. Wagner.
Róna Jenó' : Emlékezés Nendtvich Tamás-i’óI. (Erinnerung an
Tiiomas Nendtvich.) Botan. Közi. lik 1909: 61 —
64, Mitt. für das
Ausland: (7)— (8). Mit Portrait.
Kegyeletes megemlékezés és Biographie und pietiitsvolle
életrajz Nendtvich Tamás-tóI, Erinnerung an Th. Nendtvich,
aki Pécs környéke flórájának dér sich um die Erforschung
kikutatásával szerzett érdeme- dér Flóra von Pécs und U inge-
ket. bung Verdienste erworben hat.
Bernátsky Jen Iris-tanulmányok.
: (Iris-Studien.) U. o. p.
64- 82, Mitt. f. das Ausland (8) (15).
: —
Szerz mintaszeren beható Verf. hat die heimische I
morphologiai vizsgálat alá ve- arenaria u. 1. subbarbata sowie
tette a hazai 1. arenaria-t és 1. ihre auslandischen Verwandten
subbarbata-t valamint ezeknek
,
in mustergiltiger Weise einer
külföldi rokonait abból a czélból, eingehenden morphologischen
hogy az idevonatkozó irodalom Prüfung unterzogen, um in An-
egymástól eltér felfogásaival betrachtder divergierenden An-
szemben azoknak systematikai sichten, welche wir in dér ein-
értékét pontosan megállapítsa. schliigigen Literatur finden. den
systematischen Wert dieser
Arten genau festzustellen.
Vizsgálatainak eredménye- Die wichtigsten Resultate
kép kiderült, hogy a tordai I. dieser Studie sind, dass die bei
flavissima törlend hazánk fló- Torda angegebene I. flavissima
rájából, mert az itt gyjtött aus dér ungar. Flóra zu strei-
példányok teljesen egyeznek az chen ist, da die dórt vorkom-
alföldi I. arenaria-xa\, ellenben mende Pflanze von dér sibiri-
határozottan eltérnek a szibé- schen I. flavissima Páll. ent-
riai I. flavissima PALL.-tól. schieden verschieden ist und zu
Az 1. subbarbata az 1. spuria- I. arenaria gehört :
— I. subbar-

val szemben a levélképletek, a bata ist gegenüber I. spuri a im

virág és termés, st a termet Blatt, Bliite, Frucht, Wuchs u.
és növényföldrajzi elterjedés geogr. Verbreitung verschieden
alapján faji önállósággal bir, u. ist als selbststandige Art aufzu-
ugyanígy a külföldi I. notha fassen ebenso auch die ausliindi-
és I. halophila. sclie I. notha und 1. halophila

23 *
 : :

Prodán Gy. :Adatok a Bükk és elhegyeinek dórájához.

(Beitriige zrFlóra des Biikk-Gebirges.) U. o. p. 103
— 117, Mitt. —
f. das Ausl. (32] (33). Lásd (vergl.) M. B. L. VIII. 1909. p.
Moesz Gusztáv: Néhány bevándorolt és behurezolt növé-
nyünk (Einige eingewanderte und eingeschleppte Pflanzen Un-
garns). U. o. p. 136 —
147, Mitt. f. das Ausl. (38) —
(43). Lásd (vgl.)
M. B. L. 1908, 311. old.
Az i. h. található adatokon Ausser den im Referat er-
kivül felemlítend : wáhnten Angaben hervorzuhe-
ben noch
Matricaria suaveolens (Pursh.) Buchen. (bei) Bakonybél, Herend.
Pápa-Teszér (Filarszky et Iyümmerle), Románbogsán (Seymanm:
Amarantus albus L. (bei) Sepsiszentgyörgy, Brassó és (und) Réty-
Eresztevény. L.
Rapaics R. Az Aquilegia-genusz. De genere Aquilegia —
Botanikai Közlemények 1909 p. 7-136, (32)— (38).
Szerz megkísérli, hogy a versucht eine seinen
Verf.
czimben megjelölt nemzetség Anschauungen entsprechende
fajairól az nézetének megfe- S} stematischeUebersicht dieser
r

lel áttekintést nyújtson. Mint- Gattung zu gébén. Es scheint

hogy sem elegend herbarium- ihm aber (wie er dies in dér
anyag (mint elszavában maga Einleitung selbst zugiebt) weder
is megjegyzi), sem a szükséges ausreichendes Matériái noch
irodalmi források nem állottak genügende Literatur zu Ver-
rendelkezésére, ezért szerz a fügung gestanden zu sein
nemzetség megfelel monogra- nur so ist es erkliirlich, dass
pliiája helyzeti csupán lehetet- ganz unmögliche Zusammen-
len összevetések, el nem hihet werfungen, unglaubliche Stand-
elfordulási adatok, és teljesen ortsangaben und vollkommen
alaptalan új elnevezések (pl. az unbegriindete Xeubenennungen
A. pyrenaica DC. nevét egészen (z. B. wird A.pyrenaica DCganz
jogtalanul A. beata RAP.-ra vál- ungerechtfertigt in A. beata
toztatja) összeállítását nyújtja. Rap. umgetauft) vorgenommen
werden. D.
Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1908. évi állapotá-
ról — —
Budapest 1909. 8°. p. 1 256.
Bericht iiber den Bestand des Ungarischen National Mu-
seums im Jahre 1908. — Budapest 1909. 8°. p. 1 256. —
Dr. Filarszky Nándor jelen- Di F. Filarszky’s Bericht
-

tése a növénytár-ról. 1. c. p. über die botanische Abtei-

106-116. lung p. 106 116.
Az osztály gyarapodása a Dér Zuwachs dér botanischen
következ volt: a I. Növény- Abteilung ist folgender: I. das
g y ü j t e m é n y (h e r b ariu m) Herbárium durch Kauf mit
vétel útján: 4438, csere útján: 4438 St., durch Tausch mit
1217, ajándékozás útján: 1463, 1217 St., durch Geschenk mit
gyjtés útján: 1802 számmal, 1463 durch Sammluug mit
St.,

vagyis összesen 8920 herba- : 1802 zusammen mit 8920

St.,
riumi* példánnyal gyarapodott. Stück. Ausserdem gelang das
Azonkívül a tár birtokába került Dri. FANTA-ische Herbar (4371
a Dr. FANTA-féle gyjtemény Species) in den Besitz dér Ab-
(437 1 faj) is. —
II. Szemlél- teilung; II. die Schausamm-
tet gyjtemény vétel lung durch Kauf mit 80 St.,
útján csere útján
80, 135, : durch Tausch mit 135 St., durch
ajándékozás útján 224 szám- Geschenk mit 224 St., durch
mal, más gyjteménybl való Übergabe von anderen Samm-
áthelyezéssel 51. gyjtés útján:
: lungen mit 51, durch Sammlung
281 számmal; összesen tehát mit 281 St., zusammen alsó mit
771 számmal. —
Alii. Bota- 77 1 Stück die III. F a c h b i b-
;

nikai szakkönyvtár vétel liothek durch Kauf mit 193

útján : 193 kötettel, 234 füzet- Bánden, 234 Heften, 4 Karten,
tel, 4 vagyis 431
térképpel, zusammen mit 431 St. und mit
darabbal, s 9413 czédulával 9413 Etiquetten des Clark'schcn
Clark Card indexébl. Csere Card-Index durch Tausch mit
;

útján 58 kötettel, 54 füzettel,

: 58 Bánden, 54 Heften, alsó mit
tehát 112 darabbal. Ajándéko- 112 St.. durch Geschenk mit
zás útján 56 kötettel, 109 füzet- 56 Bánden, 109 Heften. zusam-
tel vagyis 165 db-bal. A könyv- men mit 165 St. Dér ganze Zu-
tári gyarapodás tehát 307 : wachs dér Bibliothek ist 307 :

kötet, 397 füzet és 4 térkép Bánde, 397 Hefte, 4 Karten,

s 9413 czédula. IV. Egyéb 9413 Etiquetten IV. Andere ;

gyjtemények és egyéb Sammlungen u. Zuwáchse

gya apodá
r s ok 532 számot zusammen 532 St.
tesznek ki.
Az osztály évi javadalmá- Das Budget dér Abteilung
ból kiutalványoztatott 14826 : betrug: 14826 K 21 H.
K 21 f.
A könyvtárból kölcsön ada- Ausgeliehen wurden 145
tanulmányozásra 145 m, a
tott : Werke und 1767 Expl. Herbar-
növénygyjteménybl 1767 lap. pfianzen. Gy.

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über auslándische botan. Arbeiten.
A. Scherffel: Asterococcus n. g. superbus (Cienk.
88.
Scherffel und dessen
angebliche Beziehungen zu Eremos :
phaera. —
(Mit 3 Texfiguren) —
Berichte dér Deutschen Bota-
nischen Gesellsehaft. Jahrg. 1908, Bnd XXVI a. Heft 10 p. 762 — 771.
—90 Einiges zr Kenntnis von Schizochlamys gela-
:

tinosa A. Br. —
(Mit Tafel XIII.) —
Ebenda, p. 783—795.
A legalsóbbrend növényi Dér Inhalt dér zwei neueren
szervezeteknek kikutatása körül Abhandlungen des Verfassers,
szerzett kiváló érdemei révén dér sich mit seinen gründlichen
 :

Síí

mindnyájunk ismerte szerz Untersuchungen dér niedersten

fenti újabb, két rendbeli dol- Pflanzenorganismen grosse Ver-
gozatának tartalma a követ- dienste eworben hat, ist —
kez : folgender
88. A felállított új Asterococ- 88. Die zum neu aufge-
cws-nemzetségbe tartozó eme stellten Genus gehörende Alge
moszat már régente ismeretes, ist schon lángé bekannt, Cien-
Cienkowski írta le Pleurococ-: kowski hat sie beschrieben und
cus superbus Cienk. néven. als Pleurococcus superbus Cienk.
Scherffel szerint lehetséges, abgebildet. Es ist nach Scherf-
hogy ide tartozik Guuvinski fel möglich, dafi Gutwinski’s
Gloeocystis maxima-ja. Raben- Gloeocystis maxima hierher ge-
horst a Pleurococcus superbus hört. NachRabenhorst ware
Cienk.-í identificálja a Gloeocys- Pleurococcus superbus Cienk.
tis ampla KüTZ.-val és így ter- mit Gloeocystis ampla Kütz.
jedt el a literaturában is, de identisch, diese Ansicht ist auch
helytelenül, mert a sejtek nagy- in dér Literatur allgemein ver-
ságában lényeges a különbség. breitet, jedoch falsch, weil in
Szintúgy helytelenül teszi Cho- dér Grösse dér Zellen wesent-
dat az Asterococcus- 1 az Eremos- liclie Unterschiede sind. Auch
phaera viridis df. By fejl- Chodat stellt den Asterococcus
dési körébe. G. S. West pedig irrtümlich zu dem Entwicke-
mint Gloeocystis infusionum lungskreis dér Eremosphaera
(Schrank) W. et. G. S. West viridis de By; G. S. West be-
jelöli s a Chlorococcum infusio- zeichnet ihm als Gloeocystis in-
num (Schrank) Meneghim alá fusionum (Schrank) W. et G. S.
veszi mint syn.-át. Scherffel West, welche er als Synonym
szembeállítja a sejtek alakja, mit Chlorococcum infusionum
nagyságbeli méretei, a mindig (Schrank) Meneghini betrach-
jelenlev nyálkahüvely ala- tet. Scherffel stellt die Unter-
kúlása alapján az Asterococcus schiede fest, welche in dér
és Chlorococcum infusionum Porm und Grösse dér Zellen,
közötti lényeges különbséget. dér stets vorhandenen Gallert-
De különösen jellemz a chro- hülle zwischen Asterococcus und
matophoron kialakulása az As- Chlorococcum bestehen. Die cha-
terococcus- nál, sajátságos csil- raeteristischeste Eigenschaft ist
la gal a k ú centrális hely- aber die Gestaltung dér Chro-
zet pyrenoidon-nal, melyet matophoren bei Asterococcus ,

szerz részletesen és leír welche immer eigentümlich

lerajzol (Fig. 1. és 2.); ismer- sternartig ist; das Sternchro-
teti behatóan a contractilis va- matophor besitzt ein Central
cuolum, a stigma alakulását gelegenes Pyrenoid, welches
s somatoplasma peripherialis Verfasser auf Fig. I. 2. dar-
részén elhelyezett granulumo- stelt und ausführlich beschreibt
kat. Ezután adja szerz az ebenso wie die contractile Va-
Asterococcus superbus össze- kuole. das Stigma, und die Gra-
foglaló leírását. Rajzó-spóra- nula, welche sich an dér Pe-
 345

képzést szerz nem látott, csak ripherie des Somatoplasma’s

ClEXKOWSKY. Sc.HERFFEL SZei'íllt entwickeln. Dann gibt dér
valószín, hogy a Chodat le- Yerf. eine zusammenfassende
rajzolta s Erem osphaer «- h oz tar- Beschreibung von Asterococcus
tozónak nyilvánított rajzók az superbus. Die Schwarmerbil-
Msó°m:-oeej<.s-hoz tartoznak. Ezek dung, welcbe von Cienkowski
alapján aGloeocysüs infusio- bescbrieben wurde, sah dér Verf.
num W. et G. S. West (Scherffel nicbt. Nach Scherffel ist es
Asterococcus superbus-á a Clilo-
)
sebr warscbeinlicb, dass die von
rococcum infusionum (Schrank) Chodat abgebildeten Schwar-
Meneghini-voI n e m
indentifi- mer, die nach ihm zu Eremos-
cálható; szintúgy kimutatja a —
phaera gebören nicbtsanderes
szerz, hogy az Eremosphaera sind, als die des Asterococcus.
viridis de Bv-szel semmi szín Auf diesem Grund kaDn mán
alatt sem azonosítható. A
Tetra- Gloeocystis infusionum W. et G.
sporinea-k közé tartozó eme S. West (Scherffel’s Astero-
szervezetet az Eremosphaera coccus superbus) nichtmit Chloro-
viridis- szel együtt szerz a coccum infusionum (Schrank.)
Magas-Tátra alján, Rókusz fe- Meneghini identifizieren ebenso
;

lett a «Lersch- Villa » közelében unrichtig ist es den Asterococcus

gyjtötte. mit Eremosphaera viridis de By
zusammenzufassen. Dieser
Asterococcus welcher zu den Te-
,

trasporineen gehört, wurde vöm

Verfasser in dér Náhe dér
«Lersch-Villa» ober Rókusz, am
Fusse dér Hben -Tátra mit Ere-
mosphaera viridis gesammelt.
90. A könnyen felismerhet 90. —Die systematische Stel-
s jól jellemzett tulajdonságú — lung dér Gattung Sehizochlamys,
t. i. hogy a sejtfalak szabá- welcher durch das regelmassig
lyosan esnek szét darabokra, stattfindende Zersprengtwerden
amelyek továbbra is a sejt dér Zellmembran und das Lie-
körül maradnak —
Schizoch- genbleiben dér Membranstücke
lamys nemzetség rendszertani in dér Umgebung dér Zellen
helye még nincs teljesen tisz- gut cbaracterisiert ist, ist bis-
tázva, ezt a kérdést oldja meg ber noch nicbt vollkommen klar
más fejldéstörténeti momentu- gestellt werden. Diese Frage
mokkal kapcsolatosan a szerz nebst entwickelungsgeschicbt-
ama anyagon megejtett vizs- lichen Momenten kiárt dér Verf.
gálatain, melyet a Magas-Tátra auf. Das Untersuchungsmate-
alján, Rókusz felett a Lersch- rial fand dér Verf. in einem
Yilla közelében gyjtött volt. kleinen Tiimpel des moorigen,
A bomogeneus nyálkahüvelybe sumpfigen Terrains ober Ro-
zárt sejt kerekded, egyik kusz, in dér Nahe dér Lerseb-
pólusán gyengén beborpadó s Villa am Fusse dér Hohen-
a sejt-test nem símúl teljesen Tátra. Die in homogene Gál-
 l ;

346

a sejtfalhoz hozzá mozaik-

;
lerte eingelagerten Zellen sind
szerben összeálló chromato- rundlich, an einen Pol-Scherffel
phoron- lapocskái peripherialis nennt ihn den vorderen stets —
helyzet csészéhez hasonlók a ; ein wenig abgeplattet, dér Zell-
sejtmag mellett keményít- leib ist von einer oder allén
hüvely nélküli, csupasz pyre- Seiten von dér Membrán zu-
noidon van. A teljesen kifej- rückgezogen die peripher ge-
;

ldött sejt belaposodó pólusán lagerten Cliromatophoren be-

2 lassan pulsáló contractilis va- stében aus zahlreichen, mosaik-
cuolum lelhet ; stigma nem artig zusammengefligten Plátt-
található. Minden sejt lapos chen neben dem Zellkern be-
pólusán rendkívül vékony finom, findet sich ein nacktes Pyre-
hosszú, hullámosán görbült és noid, welches nie eine Stárke-
homogeneus fonalak (oldalsó hülle besitzt. Am vorderen Pol
nézetben 5—10) találhatók, dér völlig entwickelten Zelle
amelyek legtöbbre 200 y. hosz- sind zwei langsam ])ulsierende
szúak, de egy némelyike csak Yakuolen, wáhrend die ent-
1 —
lV2 -szer múlja felül a sejt wickelte Zelle kein Stigma be-
átmérjét, ezeknek vége bunkó- sitzt. Vöm abgeplatteten Pol
szer (Fig. 2). A hüvely fels dér Zellen entspringen sehr
részén 4 kis pórus található, dünne, lángé, bogenförmig ge-
amelyeket egyetlenegy rajzó- krümmte homogene Fádén (in
nak 4 cihája átereszt helyeiül Seitenansicht 5 —
10), die mei-
kell tekintenünk. A hüvely szét- stens 200 u láng sind einige
hasadása után mindegyik quad- kürzere sind auch darunter
ratuniTa 1 —
1, csúcsi részen dérén Lángé 1 l/
—
2 Zelldurch-

elhelyezett pórus jut. A fonalak messer betrágt. Die kurzen

Scherffel szerint a Tetraspora Fádchen endigen mit Ivöpfchen
és Apiocystis pseudociliáival (Fig. 2.) Am oberen Teil dér
homologusak volnának. A Hiiíle sind 4 kleine Porén «die
sejttartalomnak valószínleg als die Durchlasstellen dér vier
simultaneus oszlása útján 2, 4 Cilién des einstigen Schwár-
vagy 8 rajzó képzdik, de úgy mers angesehen werden mtis-
látszik eljön succedaneus osz- sen». Nach Zerspalten dér Hülle
lás is. Aszerint, hogy hány erhált eine jede dér vier Spalt-
rajzó fejldik, ezek kisebbek stiicke am Ende einen Pórus.
és nagyobbak, de ivari külön- Diese Fádén sind nach Verf.
bözségekre mutató jelensége- den Pseudocilien von Tetraspora
ket pld. copulatiót szerz nem und Apiocystis als homolog
észlelt. zu betrachten. Die Schwármer
werden wahrscheinlieh durch
simultane Teilung des Inhaltes
zu 2, 4 oder 8 aus einer Zelle
gebildet, doch scheint auch suk-
zedane Teilung vorzukommen.
Je nach dér Zahl dér Schwármer
sind diese kleiner und grösser
 ;

einen Geschlechtsunterschied
zeigende Erscheinung z. B. Co-
pulationsakt konnte dér Yerf.
niclit beobachten.
A szívós Schizochlamys nyál- In den záhen Gallerten ist
kában a rajzók mozgása igen die Bewegung dér Schwármer
nagy fokban korlátozott, szabad erschwert, im freien Wasser
vízben azonban gyorsan mozog- schwimmen sie rascher. Jeden-
nak. Mindenesetre a rajzók falls sind es die Schwármer,
útján népesíti be ez a moszatfaj welche die ausgedehnte Yer-
elfordulási termhelyét. Prae- breitung dér Alge an einem
paratumban a rajzó nem messze Standort besorgen. lm Prae-
keletkezési helyétl vegetativus parat werden die Schwármer
sejtté alakul. nicht weit vöm Orte dér Ent-
stelmng zu vegetativen Zellen.
«Die Zellen eines Gallertlagers von Schizochlamys werden
alsó nicht bloss durch vegetatíve Zellteilung —
wie dies bisher
allgemein angenommen wird, —
sondern in viel bedeutenderem
Masse durch Schwármerbildung vermehrt, weil diese nnt einer
Vielfachteiluug in 4, 8 Zellen verbunden ist.»
Arajzók mindegyike végén An dér Spitze eines jeden
4 egyenl hosszú ciha van, Schwármers sind 4, selten 2
egyiket elre tartják (Fig. 6) gleichlange Cilién vorhanden,
de néha csak 2 cilia van (Fig. 7). dérén eine vorwárts steht.Unter
A ciliak alatt van a 2 contrac- den Cilién sind die 2 contrac-
tilis vacuolum chromatophoron-
;
tileYakuolen ausserdem sind
;

tömeg, stigma, sejtmag, pyre- im Plasma Chromatophormas-

noidon, keményít és zsírgo- sen, Stigma, Nucleus, Pyrenoid,
golyócskák lelhetk a plazmá- Stárke und Fettkügelehen vor-
ban. Majd pontosan leírja a handen. Sodann beschreibt dér
szerz a rajzóknak átváltozását Verf. die Abánderung dér
a normális állapotba való ju- Schwármer bis zum normalen
tásig. Emetulajdonságok alap- Zustande. Auf diesen Grund
ján a Schizochlamys systema- teilt Scherffel diese Alge in
ticai helyét Scheuffel a Tetra- die Tetrasporaceen zum tetra-
sporaceak közé jelöli ki s egyik konten Typus. Auf Taf. XIII.
képviselje a tetrakonta befinden sich 16 schöne und
typusnak. Az értekezéshez instructive Figuren darges telit,
a XIII. táblán 16 világos, a welche die Versinnlichung des
szöveg könnyebb megértéséhez Gesagten ausserordentlich er-
nagy fokban hozzájáruló szép leichtern.
rajz van csatolva.
Dr. Fr. Bubák et J. E. Kabát. Mykologische Beitráge Y.
—
«Hedwigia» XLVII. Bnd, 1908, p. 354 364.) (Mit 1 Texfigur.)
E dolgozat 22 rozsdagomba Die Abhandlung enthált die
és pedig 2 ritkábban elfor-
: Beschreibung von 22 Uredineen
 : 9

dúló, 1 nóvum nmén, 1 eddig- und zwar: 2 selteneren Arten,

elé csak E.-Amerikából ismert 1 nóvum nmén, 1 bisher nur

és 18 új fajnak leírását tartal- aus X.-Amerika bekannt und

mazza, Egy közülök hazánkból 18 neue Arten. Eine stammt
ered t. i. az Uromyces Bcium- aus Ungarn, námlich l romyces
lerianus Bubák, melynek leírá- Bdumler ianus Bubák: die Be-
sához (1. c. p. 863—4) 8 szö- —
schreibung (1. c. p. 363 4) be-
vegközti —
4 uredospora-, 4 gleiten 8 Textfiguren — 4Uredo,
teleutospora — rajz (1. c. p. 4 Teleutosporen —l. c. p. 363).

363) járul. E gombát Báumler Sie wurde von J. A. Báujiler

J. A. Pozsony mellett a « Malom- bei Pozsony in dér Müldau auf
sziget)) = Müldau
részen Meli- MeUlolus albus gesammelt.
lotus albus- on gyjtötte. Gy
Dr. Josef Podpera Vysledky bryologického vyzkumu Moravy
I. :

za vök 1906- 1907. —

Zprávy Kommisse pro prirodovédecke proz-
koumani Moravy. Oddéleni botanické, cis. 4. V Brné 1907 p. 1— 82.
II. -- —
Vysledky bryoloy. vyzkumu Moravy za rok 1907
:
—
1908. U.— —
ott-Ebenda cis. 5. V. Brné 1908. p. 1—41.
Csehország mohflórájának Diese zwei die Moosflora von
érdemes kutatója fenti két. Maehren mit wiehtigen Angaben
Cseh- és Morvaország flóráját bereichernden Arbeiten miissen
nevezetes adatokkal bvít mun- wir hier besprechen, weil dér
kájáról azért kell e helyen is Verfasser auch im Grenzge-
megemlékeznünk.mivel a szerz biete dér Karpathen (Beskiden,
országunk határát képez Kár- Babia-Gora) gesammelt hat und
pátok (Beskidek. Babia-Gora) sicli seine wertvollen Abhand-
vonulatán is gyjtött.s így adatai lungen so auch auf die Moos-
hazánk mohflóráját is közelebb- flora von Ungarn beziehen. Dér
rl érdeklik. A két munka rö- Inhalt dér zwei Abhandlungen
vid tartalmát következleg vá- ist folgender (die Erklárung
zolhatjuk, elre bocsátva a ké- dér Abkürzungen, welche [in
sbbiekben használt és [ ]-be eckigen Klammern] stehen, ist
tett rövidítések magyarázatát: diese
B = Beskidek — Beskiden 0 = Olmütz
J = Jesenik R = Rajnochovice
K = Kárpátok — Karpathen T = Telc.
Z = Zd ár)
1. A bevezet rész (p. 1 — 5) I. Allgemeiner Teil (p. 1 — 5,
adja az 1906—7. években vég- gibt die Aufziihlung dér Orte)
zett gyjt-kirándulások helyei- wo dér Verfasser in den Jah-
nek megnevezését s a gyjtési ren 1906 —sammelte. p. 6
7 —
idt. p. 6 —
9 I. «A Nyugati Bes- 1. «Die Moose dér westlichen
kidek mohái» czímen értekezik Beskiden » imter diesem Titel
szerz az: 1. « Általános rész»- schildert dér Verfasser im 1.
ben a hegység körülírása, fek- «Allgemeinen Teil» die Lage.
vése, a fontosabb vízválasztók- Höhe, Wiilder des Gebirges,
 ;:: — : —

ró!, magassága és erdségei- und die wichtigeren Wasser-

nek ismertetésével; sáp. 9— 10 scheiden. p. 9 10. 2. «Auf- —
2. «A fontosabb termhelyek zahlung dér wichtigeren Stand-
ismertetésé® -ben adja a 1. «Ba- orte®. 1. «Babia-Gora» (p. 10
bia-Gora» (p. 10—15) leírását, 15), ihre Lage, die wich-
fekvését, nevesebb csúcsait s tigeren Spitzen, und die hier
az itt található mohokat. Dr. befindlichen Moose. Dér Ver-
Fax F. után az itt lelhet vi- fasser zahlt ausserdem die
rágosakat, vekbe osztva. Majd Phanerogamen naeh Prof. F.
p. 16— 19 2. «A Tescheni Bes-
: Pax in verschiedene Régiónén
kidek® ;
p. 19-24: «Ondíej- verteilt auf. p. 16 — 19. : 2.
nik-tól a Zadni hory-ig» p. ;
«Teschener Beskiden® p. 19 ;

24 -29: 4. «Radhost-csoport» 24: 3. «Von Ondvejnik bis

p. 29—34: 5. «Juhyné völgy- Zadni-hory® p. 24 29 ;
4. — :

tl Holstein » ig helyeket ismer- ((Radhost-Gruppe® p. 29 34: :

—
teti általánosságban, p. 34 35 — : «Von Juhvné-Tal bis Holstein :

3. «A geológiai aljzat hatása p. 34 —

35: 3. «Die Wirkung
a mohokra a Beskidekben» des geologischen Substrates auf
p. 36: 4. ((Hegyvidéki fajok® die Moose
den Beskiden® in
—
;

rész zárja be az általános részt, «Gebirgsarten»

p. 36: 4.

p. 36 —82: «Az új adatok átte- schliessen den allgemeinenTeil.

kintésé® -bi ki kell emelnünk p. —
36 82: «Uebersicht dér
a következ fontos adatokat neueren Daten®, hier sind fol-
gende erwiihnenswert
Aneura pinnatifida Nees.: [K], Jablunkovától nem messze a
Lomna-ba öml patakocskában. —
Cephalozia curvifolia Dicks. [R|, :

kidlt öreg jegenyefenyn. —

Sphagnum afjbie Ren. et Card. B], :
[

Ostravica felett, Frydlant-ban nedves helyen Sph. rubellum Wils.

.
:

[J.], Hoksáru-nál a hegy gerincén. —

Sj)h. rufescens (Br. germ.)
Roth: [J.j Mala Kotlina magaslatain; [B] turfás réten. Andreaea —
sparsifolia Zett. [J.j, a Studenkovi-hegy feletti sziklákon.
:
A. al- —
pestris (Thed.) Schimp. J.j, Keprnik szikláin Hoksár és Studenkovi-
—
:
|

hegy közt. Hymenostomum squarrosum Nees et Hornsch. [0] :

mellett agyagos helyen és Kroméfize kerületben. [Szerz felso- —

rolja az országokat, ahonnét e mohát közölték, hazánkat azonban
nem emliti; pedig Déva mellett és a Magas-Tátrában terem. Ref — ]

- Sportodéra palustris Hpe: [Z] Brozovoi sziklán. Rhabdmveisia —

fugax var. subdenticuJata Boulay: [J.j, Kotlina-ban. Cynodon- —
tium fallax Limpr. [J.j Svycarna alatt. —
Oreoweisia Br unton i
:

(Smith) Milde: [B| mészkövön Hutyrovon és Skalcán. Trematodon —

ambiguua (Hedw.) Hornsch. [TJ, tzeges helyeken a Zdenkovai rét
ny-i végén. — :

Leucobryum álbidum (Brid.) Lindb. B], a Radhost- :

[

gerinc magaslatain, Certova mlynán és elhegységein, Celadno és

Hamry stary közt. —
Fissidens minutulus Sullio [Bj több helyén. :
—
Ditrichum zonatum (Brid.) Limpr.: a földön, homokk hasadékban
a Babia-Gorán cca 1700 m. t. sz. f. m.-ban. Didymodon validus —
Limpr.: Tisnov felett a Kvétnic-on Trichostomum pallidisetum- mai.
 —— —
: —:

3öO

Crossidium squamigerum (Vív.) Jur. Tisnov, a Kvétuic-on mészeu. :

—
Barbula revoluta (Schrad) Brid. Mikulovai járás, a Kopeéek-en :

jura-mészen. —
Zygodon virul issimus (Dicks.) Brown var .rupestris
(Lindb.) Hartm. Brünn mellett. Állomodon rostratus (Hedw.) Schimp.:
a Puste Zléb mészfalain, permi mészen a Svratku felett. Iso- —
thecium rnyurum (Pollich) Bril>. var. longicuspis Schiffner: B
Samöanká-n. —
1. tenuinerve Ivindb. [B.] Hutyrova szikláin Sam-
| |,

cankán. —
Brachythecium salicinum Br. eur. |B|, patak partján.
:

—
—
:

Br. campestre (Bruch) Br. eur.: [0]. Br. curtum (Lindb.) Limpr. :

Celadnice völgyében Smrk Knéhyn közt Trebic-en. Amblyste- ;

—
gium irriguum (Wils.) Br. eur. var. homomaUum .Roth: B], Xagy- |

Javornik alatt Ondrejnikon. Ambl. trichopodium (Schultz) C. Hart.m.:

0.]. —
Cratoneuron filicinum [L] Loe-^ke var. fallax Hook. et Tayl. :

Freistatt. —
Plagiothecium denticulatum [L] Br. eur. var. hercynica
Jur.: Brünn. —
Isopterygium densi fóliám Lindb. [B.j, Sorátyn, kár- :

pátihomokkövön.
Újak a következk: 1

Neue sind die folgende:

Weisia viridula |LJ Hedw. var. túrfosa Podp. nov. var.: [Z]
turfás helyen lég. Kvár; Ehynchostegium hercynicum (Hpe) Limpr.
var. CrOffélana Podp. nov. var. [K] Rajnochovitz mellett homok-
kövön. — :

Plagiothecium denticulatum [L] Br. eur. var flarjellacea .

Podp. nov. var.: [B| agyagos földön.

II. A szerz e munkában f- Dér Verfasser bespricht
II.

leg Ny-i Morvaországon vég- in diesem Werk die Érgeb-

zett kutatásai eredményérl nissederim westlichen Maehren
számol be; p. 1 4 adja a he- — durchgeführten Sammel-Excur-
lyek megjelölését, ahol szerz sionen; auf p. 1 4 sind die—
gyjtött volt s p. 5 41 az új — Standorte angeführt, auf p.
adatok felsorolásá-t. Kieme- —
5 41 findet sieh die Auf-
lend nevezetesebb adatok záhlung dér neueren Daten.
Hervorzuheben sind folgende
Jungermannia Mülleri Nees: Drásovsky dombokon Ditrichum
flexicaule közt. —
Lepidozia reptans Dum. var. tenera Hüb. B Bilo i.

felett a Javorinán; elvétve Holesova mellett. Sphagnum c-entrcde — :

|

Jens. Morva-Csehsikság, [T], Kalistén tzegen, u ott a var. sub-

— Sph. mólle Sull.
:

carnea Warnst. is. Seibersdorfi tzeg és

— Sph. platyphyllum
:

«Mztvém muzi«-n. (Sull.) Warnst.: [T|.

Sph. inund atum{ Russ) Warnst. Sph. obcsum Wir.s.) Warnst T],
TJ. (

— Gymnostomum calcareum Br. germ. var.

: :
| |

Kalisté. viridula Br.

f.ur. : Morva-Krumlov. — Dichodontium fiavescens
(Diks.) Lindb.:
[K] Celadniee-völgy. —
Dicrauella Schreberi (Sc.hwartz) Schimp.
f

var. lénia (Wils.) Limpr. 0 —

Fissidens tamarindifolius (Don)
.

Brid.: [0]. —
Ceratodon purpur eus L Brid. var. Graefii Schlieph. :

—
j

] ,

Ivancic és Kounic között. Barbula brevifolia Brid.: Mohelna-n a

dihlavkou felett. —
Tortula montana (N. v. E.) Lindb. var. calva Dur.
et Ság.: Morva-Krumlov felett perm homokkövön. — Schistidium
 :

351

confertum (Funck.) Br. eur. var. obtüsifolia Br. eur. Kvétnic-on, :

mészen. —
Physcomitrium eurystomum Sendt. [0]. Pohlia Iiothii —
—
:

Correns: Brünn mellett. Bryum pseudotriquetrum Schwaegr. var.

gracilescens Schimp. Namesto közelében var. pseudoduvalii Podp.
: :

erdben, Svratkou felett, Bystric közelében.

;

Br. bimum Schreb. —

var. longicollis Warnst. Celadnice-völgyben.
: Br. alpinum Huds. —
var. carpathica Podp. Ostravice. —
Mnium affine Bland. var. in-
tegrifolia Lindb. [0].
:
:

—
Mn. cinclidioides (Blytt.) Hüb. [0]. :
—
Aulacomnium palustre var. submersa Sanio Uncov a Seibersdorfi :

tzegen. —Brachythecium populeum (Hedw.) Br. eur. var. angusti-

folia Kindb. Pfestavlki erdben. —
Rhynchostegium rusciforme
—
:

(Neck.) Br. eur. var. atlantica Brid. patakvizben. Drepanocladus

—
:

Wilsoni Schimp.: [0|. Dr. Cossoni Schimp.: Svitav- tzegen. -

Dr. revolvens (Sw.j Warnst. [J.], Kotlinova-i réten.
:
Dr. Rotcie —
(De Nt.) Warnst. var. orthophylla Milde: Svitav-i tzegen. — Pl a-
gioiheciam Roeseanum (Hpe) Br. eur. var. orthocladon Limpr. Svratce
—
:

mellett. Slereodon fertilis (Sendtn.) Lindb. A J] elhegyein. :

[

St. arcuatus Lindb. var. elata Schimp.: Namesti felett, [0].

Újak a következk: Neu sind die folgende:

I

Drepanocladus Rotae (De Nt.) Warnst. var. olomucensis

Podp. nov. var.: [0], —
Isopterygium carpathicum Podp. nov. sp.
[B], Sorstyn kárpáti homokkövön. y
M. Raciborski : Azalea pontica im Sandomierer Wald und
ikre Parasiten. Bulletin de lacad. des scienc. de Cracovie. J aillet
1909. p. 385 —
391, 2 szövegközti képpel, mit 2 Textfiguren. —
Szerza czímben megjelölt Veri. berichtet in dieser
növénynek Galiciában való rend- Abhandlung iiber die ausser-
kívül érdekes felfedezésérl ordentlich überraschende Ent-
számol be. Az Azalea pon- deckung dér im Titel genannten
tica L. (= Rhododendron f\a- Pfianze in Galizien. Dér neue
vum Don) galiciai termhelye Standort befindet sich im Drei-
délrl a Kárpátok, nyugatról eck zwischen den Karpathen
a Visztula s keletrl a San által im Süden, derWeichsel imWes-
képezett háromszögben Wola ten und dem San in Osten,
Zarczycka falvától északra van im östlichen Teil des Sando-
az egykori sandomieri s- mierer Urwaldes nördlicli von
erd keleti részében. Európából Wola Zarczycka. Azalea pon-
eddig csak Észak- Wolhyniából ticawar bisher in Európa nur
a Horyn és Owrucz között el- am den Kieferwaldern Nord-
terül erdeifeny- erdbl volt Wolhyniens zwischen Horyn und
ismeretes. A galicziai növény Owrucz bekannt. Die galizi
el voltlepve az Exobasidium seben Exemplare waren von
discoidemn Ellis nev parazita dem Parasiten Exobasidiim
gombával ez utóbbiról szerz
;
discoideum ELL. befallen, dessen
bséges morphologiai ismerte- Morphologie in dér gén. Arbeit
tést közöl. eingehend erörtert wird. L.
352

Arzneidrogen. aIs Xachschlagebuch tar den Gebrauch dér

Apotheker, Árzte, Veterinárárzte, Drogisten und Studierenden dér
Pbarmazie. Bearbeitet von Dr. Heinrich Zörnig. I. Teil 1., 2. Lie-
:

ferung. Leipzig 1909, W. Klinkhardt, 8°.

A pharmakognosiai irodalom Die pharmakognostische Li-
az utolsó évtizedben számos teratur vvurde im letzten De-
munkával gazdagodott, melyek zenium mit verschiedenen Lehr-
azonban mint egyes professo- büchern bereichert, die mehr
rok egyetemi eladásaihoz iga- oder weniger nur einen lokálén
zodó tankönyvek, inkább csak Wert besitzen, da sie für die
helyi érdekek voltak. Mint- Hörer einzelner Professoren
hogy e téren sokat nem szak- bestimmt sind. Da auf diesem
emberek is produkáltak, ezért Gebiete vieles von llnkundigen
nem egyet közülök megjelené- produziert wurde, so betrachtet
sükkor — éppenséggel nem mán auf diesem Gebiete viele
jogtalanul— némi bizalmatlan- dér neu erschienenen Bücher,
sággal fogadtak. Örvendetes ki- und oft nicht mit Unreckt, mit
vételt alkot az elttünk fekv Misstrauen. Eine erfreuliche
munka, mely valóban becses Ausnahme bildet das vorlie-
segédeszköze lesz az alkalma- gende Buch, da es den Ver-
zott növénytannak. Behatóan tretern dieser Disciplin wirklich
foglalkozik a középeurópai ál- eine wertvolle Hilfé bietet. Es
lamok officinalis drogaival, te- behandelt die in Mitteleuropa
kintettel a legújabb irodalomra, offiziellen Drogén, benützt hie-
s a gyógyszerkönyvek követel- bei die neuesten Arbeiten und
ményeire. Ismerteti azokat a beriicksichtigt die Vorschriften
módszereket, melyek segélyé- dér mitteleuropaischen Arznei-
vel a gyógynövények hatóanya- bücher. Wir tinden darin die
gának értékét meghatározhat- Vorschriften, um den Wert dér
juk, továbbá a kereskedelem- offiziellen PÜanze bestimmen
ben forgó különböz válfajait, zu können. und bei jedem Ca-
valamint a hamisításait is a pitel berücksichtigt es die Han-
drogoknak. delssorten und die Verfálschun-
Azáltal, bog}' a szerz min- gen dér besprochenen Drogé.
denütt a szakirodalom legújabb Dadurch, dass iiberall auch die
eredményeire van tekintettel s betr. Literaturangaben citiert
minden fejezet gondosan össze- und die neuesten Forschungen
állított irod. áttekintést n\ újt, berücksichtigt werden, wird
munkája nemcsak az alkalma- dieses Hilfsbuch nicht m-
zott növénytannal foglalkozók- dén Vertretern dei- angewand-
nak, orvosoknak és gyógysze- ten Botanik, den Pharmazenten
részeknek nyújt hasznos segéd- und Arzten, sondern auch dem
eszközt, hanem a tudom, nö- wissenschaftlichen, Botani kér
vénytan mvelinek is. amidn so hald er das Gebiet dér
gy ógy növényekkel f ogl a k oz -
1 Medicinalpflanzen zu betreten
nak. hat, ausgezeichnete Dienste
leisten. A. B.
 0

353

I. Julius Römer: Siebenbürgisch-sáchsische Charakterköpfe.

III. Johann Hedwig —
«Der Linné dér Moose». «Die —
Karpatben» I. Jahrg. Nr. 17. 1 Juni 1908, p. 522 531. —
II. —— Aus dem Leben eines Mikroskopikers dér Linné-
—
:

schen Zeit. Eine historische Studie. «Mi k r ok o s o s». m

Bnd II. 1908/9. Heft 7/8, 91—97. i.

Igen vonzóan, élénk színekkel Dér Verfasser schildert iu

festiszerz a tudományos bryo- diesen zwei Abhandlungen sehr
logia megalapítójának, a Mohok anziehend den Lebenslauf des
ivarszerve felfedezjének Hed- : Begründers dér wissenschaft-
wig JÁNOs-nak élete folyását, lichen Bryologie Johann Hed-
:

küzdelmes életét, több rendbeli wig’s, des Entdeckers d. Sexual-

Hedwig életére vonatkozó organe dér Moose u. berichtigt
- tévedést igazítva ki. Hedwig mehrere auf seinen Lebenslauf
J. 17: decz. 8-án született bezügliche Irrtümer. J. Hedwig
Brassó-ban; 22 éves korában ist in Brassó (Siebenbiirgen) am
került ki Leipzig-ba mint medi- 8. December 1730 geboren ;
als
cus, a hol igen nehéz viszonyok 22 jáhriger Jüngling ging er
között élt, s a szerencsés vélet- behufs Studiums dér Medicin
len segítségével szerzé csak nach Leipzig, wo er mit sehr
meg az orvostudományok doc- schwierigen Verháltnissen zu
torságát 759-ben. Elein te Chem-
1 kampfen hatte und nur durch
nitz-ben telepedett le mint einen gliicklichen Zufall das
practizáló orvos, majd Leipzigba Doctorat i. J. 1759 erwerben
költözködött, a hol 1799 febr. konnte. Zuerst praktizierte er
18-án halt meg. in Chemnitz, spáter übersiedelte
Mindvégig lendületes stylus- er nach Leipzig, wo er i. J. 1799
sal ecseteli szerz e korát am 18. Febr. starb.
messze felülmúló férfiúnak a Die Biographie ist schwung-
tudomány elbbre vitelében voll stylisiert und die grossen
szerzett kiváló, s a szerztl Verdiensíe Hedwig’s, dér seine
ügyesen kidomborított érdemeit. Zeitgenossen weit überragt hat,
Az I. értekezéshez Hedwig werden nach Gebiihr gewürdigt.
igen szép arczképe s a ((Fun- Dér I. Abh. ist ein schöncs
damentum históriáéi) munká- Portrait Hedwig’s u eine Cop'e
jából nehány rajzmásolat; a aus seinen «Fundam. históriáé »,
Il-hoz pedig Hedwig arczképe dér II. Abh. das Bild Hedwig’s
s egy facsimile (a «Sammlung und ein Facsimile (aus dér
seiner zerstreuten Beobach- ((Sammlung seiner zerstreuten
tungen» Leipzig 1793-ból) van Beobachtuugen», Leipzig 1793)
mellékelve. beigegeben. Gy.

Gyjtemények. Sammlungen.
Prodán Gyula zombori közép- Prof. J. Prodán in Zombor
iskolai tanár Boszniából,Her- wünscht seine Duplicate aus
zegovinából, Romániából, Dél- Bosnien, Herzegovina, Rumá-
mag3 arországbl
r
és Érdél \ bi nien', Siidungarn und Sieben-
származó duplumait (kb. 3 400 — biirgen (etwa 3 —4G0 Species)
faj) szabad kiválasztás utján nach freier Auswahl zum Preise
példányonként 20 fillér adja át von 20 Heller pro Exemplar
az érdekldknek. zu veráussern.

A kir. magy. Term.-tud. Társ növénytani szakosztályá-

nak 1909. október hó 13-án tartott ülése.
Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. natúr wiss
Gesellschaft am 13. Október 1909.
1. Kümmerle J. B. «A Cete- 1. J. B. Kümmerle halt einen
rach génusz új íaja« czímen Vortrag «Ueber eine neue Al t
tartott eladásában említi, hogy dér Gattung Ceterach » Dér
f. évi augusztus és szeptember Vortr. hatgelegentlich einer i. d.
havában angolországi tanul- Mon. Aug. u. Sept. 1. -). unter-
mányútja alkalmával, London- nommenen Studienreise nach
ban a British Museum botanikai England das ausserordentlich
osztályán és Kew-ban a Royal reiche Matériái an Ceterach dér
Botanic Gardens herbáriumá- botan. Abteiluiig des British
ban beható vizsgálat alá vette Museum und des Royal Bot.
ezen herbáriumoknak rendkívül Garden in Kew einer eingehen-
gazdag Ceterach anyagát. El- den Prüfung unterzogen. Wáh-
adó vizsgálatai közben a British rend dieser Studie stiess er im
Museum harasztherbáriumában Brit. Museum auf eine bislier
egy eddig még le nem írt új noch nicht beschriebene Ce-
Ceterach-fajt fedezett fel, mely- terach- Art. welche Lort Phil-
nek példáját Lort Phillips gyj- lips im Somalilande gesam-
tötte Somaliföldön. Az új faj, melt hat. Diese neue Art
bár más néven, a kew-i királyi fand er spater auch im Her-
botanikus kert herbáriumának bárium zu Kew, wo sie ausser
Ceterach fajai között is elke- den PmLLiPs’schen Exsiccaten
rült, még pedig a Phillips auch von anderen Sammlern
exsiecátán kívül még más gyj- U. ZW. VOn G. SCHWEINFURTH
tktl (Theodore Bent, G. und D. Ríva u. zw. von an-
ScHWEINFURTH, és D. RiVA) S deren Standorten (Abvssinien
más területrl is (Abyssinia és und Sokotra) vorliegt. Dieser
Sokotra). Ez a körülmény, vala- Umstand, sowie die abvveichen-
mint a feltnen ingadozó meg- den Bestimmungen nach wel-
határozások, melyek szerint az chen diese Art teils als Cete-
új faj a gyjteményekben, hol rach officinarum DC. teils aber
Ceterach officinarum DC., hol als C. cordatum (Thbg.) Desv.
pedig Ceterach cordatum (Thbg.) in den Sammlungen aufiiegt.
Desv. név alatt szerepel meg- — bestárkten die Vermutung des
ersítették eladóban azt a föl- Vortr., dass eine neue Art vor-
tevést, hogy itt valóban egy új liegt. Er wurde liierin noch be-
 355

fajjalvan dolga. De föltevését stárkt durch ihre geogr. Ver-

megersítette még a földrajzi breitung, da sicli ihre Stand-
elterjedés is, amennyiben a nö- orte (Somaliland, Abyssinien u.
vény hazája (Somaliföld, Abys- Sokotra) zwischen jene dér me-
sinia és Sokotra), a mediterra- diterránén C. officinarum und
neus Ceterach officinarum és a des süd- und mittelafrikaniscken
dél- és középafrikai C. cordatum G. cordatum einschieben. Verf.
geographiai területe közé esik. beschreibt die neue Art als
Szerz az új fajt Ceterach Ceterach Phillipsianum und be-
Phillipsianmn néven vezeti be merkt, dass sie auch eine in
az irodalomba. Ennek az új pflanzengeographischer Bezie-
fajnak szerz nagy jelentséget liung wichtige Rolle spiele, da
tulajdonít, mert ez szerinte sie einneuerer Beweis dér
egyike azoknak a növényeknek, Riehtigkeit dér ENGLERSchen
melyek igazolják Engler A.- Ansicht ist, dass das Somali-
nak azt az állítását, hogy a land und Abyssinien auf Grund
a Somaliföld és Abyssinia ilirer endemischen und charak-
jellemz és endemikus növé- teristischen Pflanzenarten ein
nyeik alapján — összetartozó und demselben pflanzengeogra-
növénygeographiai területek. phischen Gebiete angehören.
2. Simonkai Lajos eladja, 2. L. Simonkai spricht iiber
hogy alkalma nyílt az idén fel- die immergrüne Eiche, welclie A.
keresnie azt az « Örökzöld tölgy- Kállai in «Természettud.Közl.»
fán, a melyrl Dr. Kállai Ár- 1890: 106 erwáhnt und welclie
min a « Természettudományi Vortr. heuer aufzusuchen Ge-
Közlöny 1890. évi februáriusi legenheit hatte. Sie waclist in-
füzete 106-ik lapján említést mitte einer Robinienanpflan-
tesz. Ez ma a nyitra-megyei zung auf dem Gute des Gráfén
Felselefánt község erds domb- Leop. Edelsheim-Gyulay, auf
jain, Edelsheim-Gyulay Lipót den waldigen Hügeln bei Fels-
gróf birtokán, egy ákáczos ül- elefánt im Comitate Nyitra..
tetvény közepette tenyészik. Der Vortr. fand unter diesen
Simonkai megtalálta ez ((Örök- «immergrünen» Eichen dieab-
zöld fa» alatt annak lehullatott gefallenen jungen Früchte mit
kupacsos fiatal terméseit, a me- Cupula. aus welchen festzustel-
lyek kétségtelenné tették, hogy len war, dass sie zr Gruppé
az a Cserfák- hoz tartozik. dér Zerreichen geliört. Vortr.
Herbáriumi instruktivus pél- weist instructive getrocknete
dányt mutat be belle, és mi- Exemplare vor und da er sie
velhogy a tudományra új rö-
: für eine neue Art halt, benennt
viden jellegzi, valamint Am- er sie zu Ébren des Barons
hrózy István báró tiszteletére, István v. Ambrózy Quercus
:

a kinek e tanulmánya eredmé- Ambrózyana.

nyességét köszönheti, —
Quer- Das wildwaehsende Exem-
cus Ambrózyana névvel vezeti plar dieser Art ist bisher ein
be a tudományba. Unicum, doeli wurde die Art
A Quercus Ambrózyana va- vöm Hn. Báron v. Ambrózy
•2í
 : :
; : :

dón term példánya eddig uni- durch zahlreiche vöm Original

cum; de « Malanyai örökzölde- stammende immergrüne Pfropí-
sében » Ambrózy báró számos reiser vermehrt und jetzt in
oly örökzöld példányban te- seinem Garten dér Immer-
nyészti azt, a melyeket az uni- grünen in Malonya in zahlrei-
cum - bél szerzett gályákkal ol- chen Exemplaren cultiviert.
tás útján létesített, A Quercus Dieser Baum stimmt in seiner
austriaca Willd. nev Köz-cser- Rinde, in dér Blüte und Be-
fánkkal megegyezik e fa, kér- schuppung dér Cupula mit Qu.
gében. virágaiban és termése austriaca Willd. überein, unter-
kupacsának pikkelyzetében kü- : scheidet sicli aber durch das
lönbözik azonban tle abban Ueberwintern dér heurigen
hogy idei levelei áttelelnek egész Blatter, welche in grünem Zu-
a következ évi lombfakadásig stande bis zr Blattentfaltung
hogy e levelei keményebbek, des náchsten Jahres stelien
felszínükön sírnák, élük fogai bleiben, durch kleinere, dicke,
árcsúcsúak, egészben véve ki- harte, an dér Oberflache glatte
sebbek valamint abban is,
;
Blatter, in eine Pfriemenspitze
hogy a rügyeit gallérozö kor- auslaufende Blattzalme und
bácsforma pikkelyek kisebbek durch die Form dér Xeben-
és tavasztól kezdve hullatagok. blátter und dér Blattknospen
diese sind kleiner und vöm
Frühjahre an hinfiillig.
3. Tuzson János a) ((Ha- : 3. J. Tuzson spricht a) über
zánk egy új Nymphaeája» c. eine neue Nymphaea Ungarns ;

eladásában a Moesz által Rétyi als solche betrachtet Vortr. eine

Nyiren (Háromszék m.) gyjtött von Moesz in Rétyi Nyír (Comit.
tündérrózsát N. álba f. Moeszii Háromszék) gefundene Pílanze,
Tuzs. néven, mint új alakot, welche als N. alba f. Moeszii
mutatja be. Tuzson unterschieden wird.
b) Systematikai fejtegetések b) im Laufe systematischer
kapcsán ismerteti a Madaras- Erörterungen erwahnt er die
hegység és környékének neve- bemerkenswerteren Pflan zen
zetesebb növényeit. Megemlí- des Madaras Gebirges. Hervor-
tésre méltók zuheben wird
Asplenium Trichomaues X septentrionale [=A. germanicum|.
Woodsia üvensis (L.) R. Br.
Taxus baccata L. (Szklenoi völg}r ,
Madarasbegy [=Ptacsnikji.
Acorus Calamus L. (szandriki mocsár).
Epipactis microphylla (Ehrh.) Sw. (Kosztolány).
Quercus lanuginosa Lám. (Yihnyei völgy).
Alyssum Arduini Fritsch (Garamszentbenedek).
A rab is
arenosa L. f. platyphylla Tuzson.
Ribes alpinum L.
Knautia Turocensis Borr.
Minuartia frutescens (Kit.).
 357

Az utóbbira nézve megjegyzi Beziiglich dér letzteren Art

eladó, hogy ez a faj a M. fal- meint dér Vortr., dass sie von
c-ata- tói specificusan nem kü- M. falcata (Grb.) speeifiseh
lönböztethet meg. nicht zu untersclieiden sei.
A Woodsiakva vonatkozólag BezüglichWoodsia bemerkt
eladó a TI’, glabella- 1 és a TF. nach
Vortr., dass seiner Ansicht
álpina-i egy fajban foglalja TF. glabella und alpina in eine
össze, melyen belül a kett mint Art zu vereinigen sind, inner-
ssp. Boltoniana és sp. glabella halb welcher sie als ssp. Bol-
szerepel. toniana und ssp. glabella zu
c) Beszámol arról a szépen untersclieiden waren.
megtartott levél- (P55 m.), vi- c) scliliesslicli sprieht er íiber
rágzat- és termés-leletrl, me- die gut erhaltenen grossen
lyet f. é. nyár folyamán a Ju- (155 m.) Blatter u. Infloreszenz
rányia bemiflabellatu fossilis dér fossilen Palme J arány ia
pálmafajból találtak Ruszkabá- hemiflabellata, welche dér Vortr.
nyán. heuer im Sommer bei Ruszka-
Kümmerle J B. felszólaiásá- bánya gefunden hat.
ban Tuzsonnak a TFbocfatókra J. B. Kümmerle bemerkt zu
vonatkozó fejtegetéseire meg- den Ausführungen Tuzson's be-
jegyzi,hogy alkalma volt már züglich dér Woodsien, dass er
nehány éve a TF. glabella és Gelegenheit gehabt hat sicli vor
álpina rendszertani értékével einigen Jaliren eingehender mit
behatóan foglalkozni. Már ak- dér Prüfung des System Wertes
koriban és ma is arra az ered- dér TF. glabella u. alpina zu
ményre jutott, hogy A. et G. beschaftigen schon damals ist
;

Synopsis felfogása nem helyes, er zrUeberzeugung gelangt,

mert a TF. ilvensis körébe a TF. dass die Anordnung in Aschers.
alpina mint subspecies nem tar- u. Graebn. Synopsis nicht zu-
tozik. Az éles különbség ugyan- treffend ist, da TF alpina nicht
is a TF. alpina faji önállósága in den Formenkreis derTF. ilven-
mellett bizonyít szorosabb ro-
;
sis gehören kann. Die scharfen
konság van ellenben a TF. alpina Unterschiede sprechen namlich
és TF. glabella között. Utóbbira fül* die specifische Selbststiin-
vonatkozólag felszólalónak al- digkeit dér TF. alpina : eine en-
kalma voltLondonban megál- gere Verwandtschaft besteht
lapitani, hogy L. Woodsia il- hingegenzwischen W.alpinawnd
vensis-e az eredeti példa sze- glabella.Bezüglich dér letzteren
rint = TF. glabella ami külön- konnte K. an dér Hand des Origi-
ben —a ,

felszólaló szerint —a nalexemplares des LixNÉ'schen

Sp. PLANT.-ból is kitnik. Fel- Herbars in London feststellen,
szólaló különben is mindeze- dass Linné’s W oodsia ilvensis —
ket tekintetbe véve egyik dol- W. glabella ist.was übrigens auch
gozatában behatóan fog foglal- aus dem Texte dér Spec. Plan-
kozni a Woodsia-k nomencla- tarum hervorgeht. Übrigens ge-
turájával, rendszertani rokon- denkt K. mit Berücksichtigung
ságukkal és értékükkel. dieser ’Tatsachen demnachst
24 *
358

eiiieArbeit tiber die Woodsien

zu veröffentlichen, in welcber
er sich eingehend mit ihrer
Nomenelatur. systematischen
Verwandtschaft und dem Wert
ihrer Körmén bescháftigen wird.
K. L. S.

Személyi hírek. — Personalnachrichten.

Dk. Treub M. professor, a Prof. Dk. M. Treub, Direktor
buitenzorgi botan. kert (Java) des botan. Gartens in Buiten-
igazgatója nyugdíjba ment. zorg auf Java, trat in den Ruhe-
stand.
Kinevezték :Dk. Naumann Ernannt wurde : Dr. A. Xau-
A.-t, a botan. rk. tanárává a maxn zum a. o. Prof. dér Bo-
dresdeni állatorv. fiskolán; Dr. tanik a. d. tierárztlichen Hoch-
Schiller I.-t a triestei zool. ál- schule zu Dresden; Dr. I.
lomás botan. assistensét ugyan- Schiller bot. Assistent a. d.
arra a helyre reálisk. tanárrá; zool. Station in Triest z. wirkl.
Dk. WesT G. S.-t a botan. profes- Lehrer dér Naturgeschichte a. d.
sorává Birmingham-be; Gwinne k. k.Staats-Oberrealschule da-
Vaughan D. T.-t a botan. pro- selbst; Dr. G. S. West zum
fessorává a belfasti egyetemre. Prof. dér Botanik a. d. Univ.
Birmingham D. T. Gwinne;

Voughan zum Prof. dér Bota-

nik a. d. Queens-Univ. in Bel-
fast.
A Darwin-ünnepély alkalmá- Zu Ehrendoktoren dér Uni-
ból a cambridgei egyetem tisz- vers. Cambridge wurden an-
teleti doktoraiul kinevezték a lásslich dér Darwinfeier er-
kvetkezket; ChodatR,, Dar- nannt: R. Chodat, F. Darwin,
win F., Goebel Iá., Solms-Lau- K. v. Goebel, K. Gráf Solms-
bach H. gróf, Trimiriazeff C., Laubach, C. Trimiriazeff, H. v.
Vöchting H., Vries H.. Zeillek Vöchting, H. de Vries, Ch. R
Ch. R. Zeiller.
Dr. Pállá E. ez. prof.-t a Tit.-Prof. Dr. E. Pállá an
grazi egyetemre rk. prof.-á ne- d. Univ. Graz wurde z. a. o.
vezték ki. Dr. Burgerstein A. Prof. daselbst ernannt. Prof.
prof. (Wien) a kormány taná- Dr. A. Burgerstein (Wien) er-
csosi, Dr. Stoklasa I., a cseh hielt den Titel eines Regierungs-
technikai fiskola professora, az rates. Dr. I. Stoklasa Prof. a.

udv. tanácsosi czimet kapta. d. k. k. böhm. Teclm. Hoch-

scliule in Prag wurde zum
Hofrate ernannt.
Zieglek jénai rk. prof.-t a A. o. Prof. Ziegler (Jena)
botan. rendes prof.-vá hívták wurde als ord. Prof. d. Bot. an
 359

meg a hohenheimi gazdasági die landw. Akademie in Ho-

akadémiára. henheim berufen.
Dr. Dojiin K. magántanár egy Privatdozent Dr. K. Domin
évi kutató útra ment Jávába és (Prag) trat eine einjahrige
Ausztráliába. Forschungsreise nacli Java und
Australien an.
Dr. Figdor W. magántanár Privatdozent Dr. W. Figdor
(Wien) rk. tanári czimet kapott. (Wien) erhielt den Titel eines
a. o. Professors.

Meghalt. — Gestorben.

t Dr. Chyzer Kornél

ministeri tanácsos, Magyarország egészségügyének vezetje. Szül. (géb.) Bártfán
1836-bau, meghalt (gestorben) Budapesten 1909 szept. 2l-éu.
A magyar természettudo- Die ungarischen Naturfor-
mányt súlyos veszteség érte. sclier habén einen schweren
Dr. Chyzer Kornél belügymi- Verlust zu beklagen. Ministe-
nisztériumi tanácsos, Magyar- rialrat Dr. Kornél Chyzer, dér
ország egészségügyének veze- Chef des ungarischen Sanitiits-
tje, 1909 szeptember 21-én wesens ist am 21. Sept. 1909
sziyszélhiidésben meghalt. einem Schlaganfalle erlegen.
0 az orvosi tudománynak Er gehörte jenen immer sel-
ama egyre kevesbed képvise- tener werdenden Yertreten dér
li közé tartozott, kiknek meg- árztlichen Wissenschaft an, die
gyzdése szerint csak az vál- in dér Ueberzeugung, dass nur
hatik alaposan képzett jó or- derjenige ein guter Arzt sein
vossá, kinek tudása —
általános kaim, dessen Wissen weit über
természettudományi kiképzés- die Grenzen dér eigentlichen
ben gyökeredzve —
a tulajdon- árztlichen Disziplinen reichend.
képeni orvosi diseiplinák hatá- auf allgemeiner naturwissen-
rain túlterjed és még elreha- schaftlicher Bildung fusst, ihre
ladott férfikorban is arra igyek- Ivenntnisse stets und auch
szik,hogy ismereteit a hivatá- noch im vorgerückten Mannes-
sával rokon összes tudomány- alter über allé ihrem Berufe ver-
ágakra kiterjessze. wandte Gebiete zu erweitern
Úgyszólván nem találhatunk suchen. Es gab keinen Zweig dér
egy olyan ágára sem a termé- Naturwissenschaft, in welchem
szettudományoknak, melyben a er sich nicht ein weit über
megboldogúlt ne szerzett volna den Dilettantismus ragendes
messze a dilettantismus fölé Mass von Kenntnissen erworben
emelked ismereteket s e mel- lúitte einem beneidenswerten
;

lett megvolt az a ritka képes- Gedáchtnisse verdankte er die

sége, hogy az évtizedek eltt seltene Gabe, sich noch nacli
történtekre, látottakra vagy Jahrzehnten des einmal Ge-
hallottakra élesen tudott vissza- sehenen, Gehörten oder Gele-
emlékezni. senen genau zu erinnern.
360

Állattan és növénytan voltak Für Zoologie und Botanik

legkedvesebb szakmái mind-; liegte er eine besondere Vor-
két tudománnyal kés öregko- liebe; er pflegte beide Disci-
ráig foglalkozott. Különösen plinen bis zu seinem spiitesten
azonban az állattanban szerzett Altér; literarisch hat er sicli
kiváló érdemeket, számos Ma- besonders auf zoologischem Ge-
gyarország rákjairól, pókjairól, biete als Verfasser mehrerer Ar-
bogairól és halairól szóló mun- beiten über Crustaceen, Coleo-
kája révén. pteren,FischeundAraneaenUn-
garns hervorragende Verdién ste
Chyzer Kornél 1836-ban szü- erworben. Kornél Chyzer ist i.
letettBártfán. Ifjúságának egy J. 1836 in Bártfa geboren. Einen
részét Temesváron töltötte, ahol Teil seiner Jugendjahre ver-
egyik rokonánál, Fárry kano- brachte er in Temesvár, wo er
noknál (a késbbi püspöknél) ne- von einem seiner Verwandten,
velkedett. 17 éves korában jött dem Domherrn (spáteren Bi-
fel a pesti egyetemre, ahol négy schof) FÁbry erzogen wurde im ;

év múlva az orvostudományok Altér von 17 Jahren kain er an

doktorává avatták. Mint orvos- die Pester Universitat, wo er
tanhallgató elnyerte egyik bo- nacli vierjahrigem Stúdium zum
tanikai munkájával a Szaniszló Doktor dér Medicin graduiert
püspök által adományozott pá- wurde. Als Mediciner erhielt
lyád ijat. er für eine botanisehe Arbeit
einen vöm Bischof Szaniszló
gestifteten Preis.
itt kötött barátságot Linz- Hier knüpfte er Freundschaft
bauer Xavér Ferencczel, a nö- mit dem dermaligen Prof. d.
vénytan és állattan akkori Zoologie u. Botanik F. X. Linz-
egyetemi tanárával és Gönczy bauer. u. mit Paul v. Gönczy. an
Pállal, akinek magániskolájá- dessenPrivat-Erziehungsanstalt
ban, valamint a pesti reálisko- er auch eine Zeit láng ebenso
lában is egyideig a természet- wie an dér Pester Kealschule
tudományok tanára volt késbb ; als Lehrer dér Naturwissen-
a magyar Nemzeti Muzeum ál- schaft angestellt war; spiiter
lattani osztályának segédrévé wurde er zum Custosadjuncten
nevezték ki, ahonnan Bártfára an dér zoolog. Abteilung des
hívták meg városi physikusnak. ung. National Museum's er-
nannt, von wo er dann als
Physikus nach Bártfa bernien
wurde.
Asokévi sárosmegyei tartóz- Wahrend dér vielen im Sá-
kodásához fzdik bens ba- roser Comitatezugebrachten
rátsága Hazslinszky Frigyes- Jahre schloss er eine innige
sel, aki nemcsak nagy tudásá- Freundschaft mit Friedrich
nál, hanem valóban ritka egyéni Hazslinszky, einem nicht nur
jellemvonásainál fogva egy iga- durch sein Wissen. sondern
zán kiváló tanítómester volt. auch durch seltene Charakter-
 -

3G1

aki Chyzerben a növénytan eigenschaften hervorragenden

iránt még mindig szunnyadozó Gelehrten von diesem scheint
;

szeretetet ismét felébresztette. seine nochimmerschlummernde

Még bártfai tartózkodása alatt, Vorliebe fúr Botanik auf’s neue
de késbben is, midn mint erweckt worden zu sein. Wah-
zemplén-megyei physikus la- rend seines Bártfa-er Aufent
kását Sátoraljaújhelybe tette hal tes und auch spáter, al s er zum
át, rendkívüli szorgalommal Comitatsphysikus des Zemplé-
gyjtötte össze mindkét megye néi Comitats ernannt, seinen
1

flóráját ez a gazdag gyjte-

;
Wohnsitz nach Sátoralja-Uj-
mény képezte alapját folyóira- hely verlegen musste, hat er mit
tunk 1905. évfolyamában meg- ausserordentlichem Fleiss die
jelent «Adatok északi Magyar- Pflanzen beider Comitate zu-
ország, különösen Zemplénme- sammengesammelt diese reiche
;

gye és Bárt,fa sz. kir. város Sammlung bildete das Substrat

flórájához » czim publicatió- jener Abhandlung, welclie er
jának. i. J. 1905 unter dem Titel
öAdditamenta ad Flórám Hun-
gáriáé septentrionalis, imprimis
Comitatus Zemplén et liberae
regiaeque civitatis Bártfa», in
dieser Zeitschrift veröffent-
licht hat.
Gyermekeit Verriersben Genf Seine Kinder liess er in Ver-
mellett neveltette, u.-ott szokta riers beiGenf erziehen, wo er
tölteni nyári szabadságidejét is, auch seine Sommerferien zu-
ez alkalmakkor megismerkedett zubringen pflegte; bei dieser
számos schvveizi botanikussal Gelegenheit machte er auch die
s igy többek között a híres Bekanntschaft mehrererSch wei-
rhodologussal, PuGET-vel. zer Botaniker, u. A. auch die
des Rhodologen Puget.
Midn a kilenczvenes évek Als er Anfangs dér 90-er
elején a magyar egészségügyi Jahre an die Spitze des ungar.
szervezet élére került, nagy- Sanitátswesens berufen wurde,
befolyású állásában érinkezésbe kam er in Folge seiner einfluss-
jutott a hazai orvosok és gyógy- reichen Stellung mit dem gröss-
szerészek legnagyobb részével ten Teil dér ungar. Aerzfe und
tehát két olyan testület képvi- Apotheker in Berührung, mit
selivel, kik hazánkban a ter- den Vertretern zvveier Gilden,
mészettudományok fejlesztése die bei uns von jeher eine fiih-
körül mindig jelents szerepet rende Kolle in dér Förderung
játszottak. Ebben a minségében naturwiss. Forschungen ge-
nagy befolyását, melyet nem spielt habén. Er benützte seinen
annyira az általa elfoglalt ma- Einfluss, den er vielleicht we-
gas hivatali polcznak, mint in- niger seiner hohen Stelle, als
kább nyílt, megnyer characte- vielmehr seinem offenen, bie-
rének és szeretetreméltó egyé- deren Charakter und seinem
362

niségének köszönhetett, arra liebenswiirdigen Wesen zu ver-

használta fel, hogy a magyar danken hatte dazu. um die Yer-
orvosok és természetvizsgálók sammlungen dér ungarischen
gyléseit, melyeknek elnöke Aerzte u. Naturforscher, dérén
volt, újabb lendületnek indítsa. Prasident er war, zu neuem
Az ezekkel összefügg sok mun- Aufschwunge zu bringen. Allé
kát az egészségügyi téren mit dieser Angelegenheit in
való rengeteg teendi mellett is Verbindung stehenden vielen
egyforma bámulatos munka- Arbeiten erledigte er nebst
kedvvel végezte, úgyhogy va- seinen wichtigen und erfolg-
lóban találóan jegyezte meg reichen Arbeiten auf sanitarem
egyik szaktársunk, hogy azon Gebiete mit einer bewunde-
a sok helyen, melyet Chyzer rungswürdigen Arbeitslust mit
;

betöltött, senkit sem hagyott Recht hat einer unserer Collé-

maga helyett dolgozni, azon- gén behauptet, dass unter den
ban gyakran végezte a
igen vielen Stellen. die er bekleidet
mások munkáját is. hat, keine war, in weleher er
andere fúr sich arbeiten liess,
wohl aber hat er in allén fúr
andere gearbeitet.
Mélyen elszomorodott szívvel Mit demGefühl aufrichtigster
búcsúzunk e minden szépért s Trauer nehmen wir von diesem
jóért lelkesed embertl, a ki für alles Gute und Schöne be-
az élet sok kesersége és szo- geistertenManne Abschied, dér
morúsága ell mindig a mun- vor den auch ihm nicht er-
kában s a természetben való sparten Widerwartigkeiten und
gyönyörködésben keresett és Kiimmernissen des Lebens im-
talált szórakozást és mene- mer wieder in dér Arbeit und in
déket. dér Naturbetrachtung Zuflucht
und Erholung gesucht und auch
gefunden hat. D.
I)r Lixd.ner Gusztáv Nagy- Dr Gustav Limj.ner. Reichs-
szeben kerületének ország-
11. tagsabgeordneter des Nagy-
gylési képviselje, nyug. eg} e- 7
szebener II. Bezirkes, pens.
temi tanár 1909 okt. 21-én 63 Univ. Professor ist am 21. Okt.
éves korában Nagyszebenben 1909 im Altér von 63 Jahren
meghalt. in Nagyszeben gestorben.
Hazánk az elhunytban a Unser Land verliert an ihn
növényvilág egyik lelkes barát- einen beseelten Freund dér
ját vesztette el, aki kivált a Pflanzenwelt, dér sich insbeson-
kárpátok növényeinek kultivá- dere um die Kultur dér Kar-
lásában szerzett nagy érde- pathenpflanzen grosse Yer-
meket. dienste erworben hat.
Hivatalos elfoglaltsága kö- Er fand nach den Anstren-
zepette is, úgy egyetemi tanári, gungen seines Berufes als
majd késbb politikus állásában, Professor und spiiter als Poli-
szíves örömmel foglalkozott az tiker Freude und Erholung an
 363

Erdélyi Kárpátok nagyszer dér Betrachtung dér herrlichen

flórájával s még elrehaladott Pflanzenwelt dér siebenbíirgi-
öregkorában sem sajnálta a schen Karpathen, er scheute
fáradtságot, hogy benne évrl- selbst in vorgeschrittenerem
évre ott a helyszínén gyönyör- Altér keine Mühe, um sie jedes
ködhessék. Nyaralóhelyén a Jahr an rt u. Stelle wieder auf-
Keresztényszigeti - hegység zusuchen auf seinem Sommer-
;

« Tannhof » nev pontj án a « Hohe sitze «Tannhof» (1378 m) im

Rinne» üdülhely (Nagyszeben Grossauer Gebirge in dér Náhe
felett) közelében 1902-ben szép des Kurhauses auf dér Hben
havasi kertet létesített, melyben Rinne ober Nagyszeben hat er
a Szebeni, Bárczasági és Rodnai i.J. 1902 ein schönes Alpinetum

Kárpátok flórájának legfonto- angelegt in welehem die haupt-

sabb képviselit nagy gonddal sáchlichsten Vertreter dér Cibi-
ápolta. ner, Burzenlánder und Rod-
naer Karpathen mit Liebe ge-
pflegt wurden.
Felette kár, hogy az elhunyt Es zu bedauern, dass dér
ist

az számos excursioján tett Yerbliehene seine wahrendzahl-

megfigyeléseit s a havasi nö- reicher Excursionen gesammel-
vények kultúrája körül szer- ten Beobachtungen und seine
zett tapasztalatait, mely téren Erfahrungen auf dem Gebiete
neki sok olyan sikerült (pl. dér Alpenpflanzenkultur, wo
Viola alpina, Eritrichium, Pedi- ihm (z. B. Viola alpina,
vieles
cularis-fajok),amin mások hiába Eritrichium, Pedicularis-Arten)
fáradoztak, nem tette közzé, gelungen ist, um was sich
jóllehet ép e sorok Írója volt andere oft vergeblich bemühen,
az, aki tebben az irányban — trotz D rangén s von Seite
több ízben biztatta. des Schreibers dieser Zeilen -
nicht veröffentlicht hat. D.
Geheeb Adalbert, hírneves j
A. Geheeb, dér beríihmte Bryo-
bryologus, a «Revue Bryologi- loge, einer dér Hauptredakteure
que egyik fszerkesztje, aki dér «Revue Bryologique», dér
úgyszólván a világ összes bryo- sozusagen mit allén Bryologen
logusával összeköttetésben ál- dér Welt in Verbindung stand
lott, —
19C9 szept 13-án — am 13. Sept. 1909 in Königs-
Schweizban Königsfelden-ben felden bei Brugg im Altér von
Brugg mellett, 67 éves korában. 67 Jahren. A. Geheeb ist in
Született a németországi Geisa- Geisa (Weimar, Deutschland)
ban (Weimar tartományban) am 21. III. 1842 geboren; i. J.
1842 márcz. 21-én; 1867-ben 1867 wurde er hier Apotheker.
ugyanitt gyógyszerész lett, a von wo er i. J. 4897 nach
honnan 1897-ben Freiburg — Freiburg im Breisgau íiber-
im —
Breisgau-ba (Baden) köl- siedelte,wo er sich dalin nur mit
tözködött, ahol már csak stúdiu- seinen Studien beschaftigte. Zr
mainak élt. Egészsége helyre- Herstellung seiner angegriffe-
állítása végett ment ez év nen Gesundlieit ging er im Aug.
 : ; :

augusztusában Schweizba, ahol d. J. nach Schweiz, \vo er

hirtelen meghalt. plötzlich gestorben ist.
Geheeb nagyszámú, értékes Die meisten seiner vielen
publicatioja —
nehány önálló wertvollen Abhandlungen sind
munka kivételével leginkább — — ausser einigen selbststándig
különböz folyóiratokban, így erschienenen Werken in ver- —
az schiedenen Zeitschriften, und
zwar in
«Állgemeine botan. Zeitscl rift», Beih. zum Botan. Central-
blatt», «Bibliotheca botanic». «B )tan. Centralblatt», « Bulletin de
l'Herbier Boissier», «Festschrift zum 25 jáhrig. Jub. des Rhön-
clubs», «Flora» etc.,
de legfbbképpen a «Revue hauptsáchlich aberin dér «Revue
Bryologique»-ban jelent meg. Bryologique» erschienen. Er
Utóbbi folyóiratnak úgyszólván war sozusagen von dér Grün-
a lap megalapításától kezdve dung dieser Zeitschrift an einer
egyik legszorgalmasabb dol- seiner íleissigsten Mitarbeiter;
gozótársa volt. seine auf die Flóra von Ungarn
Hazánk Flóráját érdekl pub- bezügliehen Abhandlungen sind
licatioi a «Rev. Bryol.» IV. in dér «Revue Brvol.» IV.
(1877.): 41, VI. (1879.) : 81— 83- (1877) 41, u. VI. (1879) 81—83
: :

ban jelentek meg. erschienen.

Geheeb maradandó becs Geheeb hat sich durch ge-
munkásságot fejtett ki; tiszte- Avissenhafte, gediegene Arbeit
letre méltó emlékét az utókor ein ehrenvolles Denkmal in dér
számára több, az Devét visel botanischen Literatur errichtet,
moha tartja fenn. sein Andenken wird durch
mehrere Moosarten, die seinen
Namen führen. verewigt. G.
Dr. Hoffmanx 0. prof. (Ber- Prof. Dr. 0. Hoffmann (Ber-
lin) szept. 11.-én; Dr. Han-en lin) am 1 September
1 .Prof. ;

E. Cu. prof. Kjbenhavn-ben Dr. E. Ch. Hansen (Kjben-

Dr. Bolle C. havn); Dr. C. Bolle.
Kunszt János, a losonezi ta- Johann Kunszt, Cassier dér
karékpénztár pénztárosa, f. évi Losonczer Sparkasse am 28.
április hó 28-án 68 éves korá- April 1. J. im Altér von 68
ban. —
A boldogult emlékét Jahren. —
Dér Verblichene hat
a «Nógrádmegye» felvidékének sich durch Verfassung einer
Flóráján (Kanitz, Magy. Nö- «Flora dér Nógráder Comitates»
vényt.Lapok II. 1878.) czím (ersch. in Magy. Növ. Lap. II
munkája s néhány kisebb czikke 1878) und einiger kleinerer
örökítimeg az irodalomban. botan. Publicationen Verdienste
Gyjteménye az Erdélyi Mu- um un sere Wissenschaft er-
seum birtokába került. worben. Sein Herbárium ging
in den Besitz des « Erdélyi
Museum»-s iiber.
Megjelent : 1910 január hó 30-áu. — nm 30. Janner
Erschienen : 1910.

PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Magyar Botanikai Lapok . Vili évf. 1 . Tábla.

Ungarische Boíanische Blatté r. Jahrg.VIlI. Tafel I.

3 + 0 . 7 .
8 .

Del Moesz íy. GnmdV utódai Budapest

Lesquerella velebitica, Deg.
Magy. Bút. L. 1909, Nr. 5—8. sz.
Tafel II. tábla.
Gayer, Aconitum.

Aconitum Napellus Linné herb.

Magy. Bot. L. 1909, Nr. 10—12. sz.

Domin, Colchictiin.
MAGYAR BOTANIKAI LAPOK.
(ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.)

KIADJA ÉS SZERKESZTI :
— HERAUSGEBER U. REDACTEUR :

DR DEGEN ÁRPÁD

FÖMUNKATÁRS — HAUPTMIT ARBEITER :

TH AISZ LAJOS — DR GYRFFY ISTVÁN

kötet évfolyam
Bánd 1910. Jahrgang

11 TÁBLÁVAL ÉS 1 ARCZKÉPPEL — MIT 11 TAFELN UND 1 PORTRAIT.

uUiRAíO
NEW VORk
bOTANlCAL
üakübn.

BUDAPEST
PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA
1910
 -

III

A IX. kötet tartalma. — Inhalt des IX. Bandes.

I. Eredeti dolgozatok. — Original Arbeiten.

Bornmüller J. Kurze Notiz iiber das Vorkoramen von Haplophyllum patavinum

in dér Flóra von Oesterreich. —
A Haplophyllum patavinum Ausztriában
való elfordulásáról, p. 34. old.
« Einige Bemerkímgen iiber Hypericum atomarium Boiss. und eine diesem
verwandte, unbeschriebene Art H. Degenii Bornm. sp. nov. Megjegy- —
zések a H. atomarium Boiss.-rl és az ehhez rokon új fajról a H. Degenii :

Bornm. rl, p. 88. old.

« Über Scabiosa Palaestina L., neu für die Flóra Europas. Scabiosa —
Palaestina L., mint Európa Flórájának új polgára, p. 144. old.
Degen Á. f Dr. Simonkai L. —
Dr. L. Simonkai. (Arczképpel. —
Mit Portrait.),
p. 2. old.
c( Megjegyzések néhány keleti növényfajról. —
Bemerkungen über einige orient.
Püanzenarten. LIV. Leontodon Rossianus Deg. et Lengyel, p. 91. old.
Fehér J. Három Umbellifera virágbiológiája. —
Blütenbiologie dreier Umbelli-
ferenarten, p. 131. old.
Gyrffy J. Az erdélyföldi Pohlia carnea (L.) Lindbg. fll.-ról. Über die Pohlia—
carnea (L.) Lindbg. fii. aus Siebenbürgen (ketts táblával mit Doppel- —
tafel), p. 111. old.
« A Molendoa Sendtneriana (Bryol. Eur.) Limpr. újabb hazai elfordulásáról.
— über die neueren Standorte von Molenda Sendtneriana (Bryol. Eur.)
Limpr. in Ungarn, p. 194. old.
« Bryologiai adatok a Magas-Tátra Flórájához. IX. közlemény. Bryo- —
logische Beitrage zr Flóra dér Hohen-Tátra. IX. Mitteilung. Molendoa —
tenuinervis Limpr. cum spor. jun. p. 360. old.
Jávorka S. Néhány adat a magyar Flóra ismeretéhez, egyszersmind a Linum
íiavum L. európai alakkörének revisiója. —
Beitrage zr Kenntnis dér
ungarischen Flóra, nebst Revisioii dér europaeischen Vertreter des For-
menkreises des Linum flavum L. (ketts táblával —
mit Doppeltafel), p.
145 old.
Kovács B. A Carex echinata Murr. (1770) még sem más mint Carex stellulata
Good. (1794). —
C. echinata Murr. (1770) ist doch nicht anderes, als C.
stellulata Good. (1794), p. 126. old.
Kupcsok S.Kupcsok S. T. Újabb adatok Bakabánya és vidéke Rubusainak
és
ismeretéhez. —
Neuere Beitrage zr Kenntnis dér Rubi von Bakabánya
und Umgebung, p. 199. old.
Margittai A. Turócz vármegye Flórájához. —
Beitrage zr Kenntnis des Flóra
des Komitates Turócz, p. 276. old.
Moesz G. A Rétyi Nyír növényzete. —
Die Vegetation des Rétyi Nyír, p. 333. old.
Nyárády E. Gy. Nehány új adat a Pieninek Flórájához. —
Einige ueue Angaben
zr Flóra dér Pieninen, p. 377. old.
I*
IV

Péterfi M. Adatok Magyarország mohaflórájához. — Beitráge zr Kenntnis dér

Moosflora Ungarns, p. 320. old.
Prodán Gy. A Ranunculus ophioglossifolius Vill. Magyarországon, p. 60. old.
« Adatok Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia déli részének Flórájához. —
Beitráge zr Flóra von Bosnien, dér Herzegovina und Síiddalmatien, p.
93. old.
« Néhány adata Bácska Flórájához. —
Beitráge zr Flóra dér Bácska. (Co-
mitat Bács-Bodrog in Siidungarn), p. 375. old.
Rapaics R. Tényleg n-e az Aeonitum panieulatum Spanyolországban. Wáchst —
A. panieulatum wirklich in Spanien, p 60. old.
Schiffner V. Lebermoose aus l'ngarn 11. Beitrag. —
Magyarországi májmohok
II. közlemény, p. 313. old.

Servít M. Zr
Fleehtenflora Norddalmatiens. —
Adatok északi Dalmáczia zuzmó-
flórájához, p. 164. old.
Szabó Z. De Knautiis Herbarii Dris A. de Degen (5 táblával — mit 5 Tafeln),
p. 36. old.

II. Apró közlemények. — Kleine Mitteilungen.

Degen A. A Pinus Pseudopumilio (Willk.) Bec.k hazai elfordulásának egyik
régebbi adata. —
Eine áltere Angabe über das Yorkommen von P. Pseudo-
pumilio (Willk.) Beck in Ungarn, p. 63. old.
« Európa Flórájának esry új harasztfaja. —
Ein neuer Fám in Európa,
p. 375. old.
Gyrffy -I. Crocus Heuffelianus Herii. var. scepusiensis Rehm. et Woh, p. 281. old.
Hermann F. Bupleurum ranuuculoides L. auf dem Bucsecs. —
B. ranuneuloides
L. a Bucsesen, p. 280. old.

III. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate

über ungarische botan. Arbeiten.
A m. központi szlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet közle-
kir.
ményei. —
Mitt. dér k. ung. ampelol. Central-Anstalt, p. 287. old.
Az Erdélyi Muzeum-Egyesület évkönyve az 1909. évre. —
Jahrb. des Siebenb.
National-Museuins für d. J. 1909, p. 287. old.
Bartal K. Adatok Szekszárd környékének Flórájához. —
Beitr. zr Flóra dér
Umgebung von Szekszárd, p. 379. old.
Blattot T. A Syringa Josikaea elterjedéséhez. — Zr
Yerbreitung von Syr.
Josikaea, 392. old.
p.
« Adatok a molyhos tölgy elterjedéséhez. —
Beitr. zr
Verbr. von Quercus
lanug. p. 392. old.
Erdey A. Adatok a magyarországi fenyögyanták vizsgálatához. Beitr. — zr
Unters. d. ung. Fichteuharze, p. 297."old.
Fodor F. Adatok a Cephalaria- fajok histologiájának ismeréséhez. Beitr. — zr
Kenntnis d. Histologie dér Gattung Cephalaria, p. 392. old.
« Adatok Szatmár vármegye flórájához. —
Beitr. zr Flóra des Komitates
Szatmár, 396. old.
p.
Forenbacher A. Izyjesce i ekskurzijama, p. 285. old.
« Voda kao ekologijski faktor u bilnjoj geografij, p. 285. old.
Fucskó M. A Papilionatae termésfalának anat. fejldést, és bioi. ismertetése. —
Anat.. Entwicklung u. Biologie d Fruchtwand dér Papilionaten,
p. 66. old.
Gulyás A. Syringa Josikaea Jacq. fii. és S. Emodi Wall., p. 284. old.
Hirc D. Íz bilinskoga svijeta Dalmacije, p. 285. old.
Hollós L. A szarvasgombáról. —
Über die Trtlffel, p. 295. old.
« Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. —
Neue Beitr. z. Flóra d.
Umgebung von Kecskemét, p. 380. old.
 V

Hollós L. Kecskemét vidékének Puccinia-íajai. —

Die Puccinia-Arten dér Umg.
von Kecskemét, p. 381. old.
« A Magyarországban eddig észlelt Ramularia- fajok. Die in Ungarn —
bisher beobachteten Ramularia-Arten, p. 381. old.
« Új gombák Kecskemét vidékérl. — Fungi növi regionis Kecskemétiensis
VII. p. 384. old.
« Magyarországból eddig ismeretlen gombák Kecskemét vidékérl. Für —
Ungarn neue Pilze aus dér Umgebung von Kecskemét, p. 393. old.
Jelentés a Magy. Nemz. Muzeum 1909. évi állapotáról. Bericht über den Bestand
des Ungar. National-Museums im J. 1909, p 397. old.
Kerékgyártó Á. Az Eranthis hyemalis Salisb. a Jánoshegyen. Über das Vor- —
kommen von Eranthis hyem. am Jánoshegy bei Budapest, p. 396. old.
Kümmekle J. B. A Ceterach génusz új faja. —
Species nova generis Ceterach,
p. 74. old.
« Index generum, varietatum etc. novarum vei e Hungária hucusque igno-
tarum, p. 74. old.
Mágocsy-Dietz S. A növények táplálkozása. — Die Ernahrung dér Pflanzen,
p. 286. old.
Moesz G. Gombák Budapestrl és környékérl. — Pilze aus Budapest und Um-
gebung, p. 66. old.
Méhes Gy. Dr. Simonkai L., p. 397. old.
Múzeumi Füzetek. —
Natunvissentscb. Museums-Hefte, p. 7~>. old.
Nyárády E. Gy. A Magas-Tátrában fekv Menguszfalvi-völgy, Omladék-völgy,
valamint a Vadorzó-hágó magyar oldalának botan. ismertetése. Botan. —
Beschreibung des Mengsdorfer-, Trilmmer-Tales und dér ungar. Seite des
Wilderer Joches in dér Hohen-Tátra, p. 289. old.
Páter B. Két érdekes növényi rendellenesség. — Zwei interesante Missbildungen,
p. 394. old.
Prodán Gy. Adatok Bács-Bodrogmegye és környékének flórájához. Beitr. — zr
Flóra des Komitates Bács- Bodrog imd Umgebung, p. 391. old.
Radó E. Néhány lomblevél í'ényérz szervérl. Über — die Lichtsinnesorgane
einiger Laubblátter, p. 399. old.
« A növények érzékenysége. —
Über die Sensibilitat dér Pflanze, p. 379. old.
Sántha L. Adatok a budai hegység zuzmóflórájához. —
Beitr. zr Flechtenflora
dér Budapester Gebirge, p. 379. old.
Scherffel A. Raphidonema brevirostre nov. sp., egyszersmind adalék a Magas-
Tátra nivális flórájához. —
Zugleich ein Beitrag zr Schneeflora dér
Hohen-Tátra, p. 382. old.
Schilbf.rszky K. Észrevételek «Páter B. Két érdekes növényi rendellenesség))
:

ez. közleményéhez. —
Bemerkungen zu dér Mitteilung von «B. Páter,
Zwei interessante Missbildungen, p. 394. old.
Sebk S. Honismertetés. Torda és legközelebbi környékének természeti leírása. —
Vaterlandbeschreibung. Naturwiss. Beschreibung von Torda u. dér Um-
gebung, p. 399. old.
Szabó Z. Linné legritkább nyomtatványa, vonatkozásban a «Seseli elatum» nomen-
klatúrájával, p. 387. old.
« Újabb histologiai és fejldéstani megfigyelések a Knautia-génusz fajain. —
Nouvelles observations concernant l’histologie et l’développement des organes
sur les especes du genre Knautia, p. 386. old.
« A Magyar birod. Knautiáinak rendszertani áttekintése. System. Über-—
sicht dér Knautien dér Lánder dér ungar. Krone p. 380. old.
Szalóki R. Adatok Szepes vármegye flórájához. — Beitr. zr Flóra des Komi-
tates Szepes, p. 66. old.
Thaisz L. Adatok Abaúj-Torna vármegye flórájához III. Beitr. zr Flóra des —
Abaúj-Tornaer Komitats, p. 394. old.
Tuzson J. Magyarország néhány növényérl és ezek rokonságáról. De plantis —
nonnullis Hungáriáé et harum affinibus, p. 67 old.
VI

Tuzson J. A növényország phyletikai és palaeontologiai fejldéstörténetének alap-

vonalai. —
Zr phyletisch-palaeontologischen Entwicklungsgeschichte des
Pflanzenreiches, p. 282. old.
Zahn K. H. Die ungarischen Hieracien des ungar. Xational-Museuras zu Budapest,
p. 385. old.

IV. Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Refe-

rate über auslandische botan. Arbeiten.

Bernátsky J. und Janchen|E. Über í r is spurid L., I. spathulata, Lám. und I. sub-
barbata Joó, p. 401. old.
Gútvinsky R. Flóra glonów tatrzanskich. — Flóra Algarum montium Tatrenslum,
p. 298. old.
Gyrffy I. Bryologisehe Seltenheiten, p. 135. old.
Haberlandt G. Die Sinr.esorgane dér Pflanzen. p. 137. old.
Herrmann F. Einige Pflanzenfunde aus dem Siidkarpathen, p. 136. old.
Loeske L. Zr
Moosflora dér Zillertaler Alpen, p. 402. old.
Miehe H. Taschenbuch dér Botanik, p. 138. old.
Pax F. Eiu Fund altér Kulturpflanzen aus Siebenbürgen, p. 135. old.
Schullerus J. Bezieliung zwischen Coniferen u. Hydropkyten, p. 400. old.
Teyber A. Über einige interessante Pflanzen Istriens und Dalmatieus, p. 400. old.
Zahlbruckner A. Neue Fleekten V., p. 300. old.
Zörnig H. Arzneidrogen, p. 139. old.

V. Á Kir. Magy. Természettudományi Társ. növénytani

szakosztályának ülései. —
Sitzungen dér botanischen Sek-
tion dér Kön. Ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft.
p. 77., 79., 300., 301., 304., 403., 406., 408. old.

VI. Gyjtemények. — Sammlungen.

A vadon term gyógynövények gyjteménye. — Sammlung vildwaclisender
Arzneipflanzeu, p. 82. old.
Breidler J. Herbárium, p. 410. old.
Geheeb A. Herbárium, p. 410. old.
Hayek A. Flóra stiriaca exsiccata, Lief. 19—22, p. 306. old.
—
Knei cker A. Gramineae exsicc. XXIII XXVI. Cyperaceae, Juneaceae etc. exsice.,
p. 140 old.
Rf.uss A. R. Herbárium, p. 410. old.
Z AiiLBRrcKNER A.. Sohedae ad «Kyptog. exs.» editae a Mus. Palat. Vindob. XVII.
p. 81. old.
Zahn K. H. Hieracotheca europaea, p. 82. old.

VII. Megjelent. — Erschienen.

p.^83. old.

VIII. Prix De Candolle.

!

83. 'old.
 VII

IX. Személyi hírek. Personal-Nachrichten.

Bateson W. ... ... ... ... ... 306 Luerssen H. 411
Bauer E. ... ... 410 Mez C. 411
Bernátsky J.._ 411 Mises N. ... ... ... ._ 141
Berthold G. __ 410 Moesz G ... ... 141
Bessey E. A — 411 Molisch H. ... ._ 84
Brockmann-Jerosch H. 141 Moore G. Th. ... 141
CONSTANTIN J. ... ... ... ... 307 Osterhout W. J. W. ... 84
Conwentz H _ ... 410 Pechoutre M. ... ... 307
Correns K ... ... 84 Peirce G. J. 410
Czapek F 84 Peter A. ... .. 410
Durand H. ... ... ... 307 Péterfi M ... ... ...411
Durand Th. ... ... ... 307 Punnet R. C.._. 306
Farkas K ... ... 411 Raciborski M. .... 84
Flahault M. Ch ... 306 Reade J. M. 84
Fröschel P 411 Rechinger K..__ 307
Gáyer Gy. ... 307 Richter A 141
Goethart J. W. C. ... ... ... 141 Rikli M ... ... 140
Graebner P. ... ... 306 Sántha L..__ ... .. .. 411

Haberlandt G. — 84 Schenk H. 141, 306

Hanausek T. F. 140 Schinz H. ... 307

Kirkwood J. E ... ... 141 Schwendener R. ... ... ... ... ... 85
Klein Gy.___ ... 141 Stickney E. M. ... ... ... 84
Knight L. J. ... 84 Szyszylovicz J. ... ... ... 84
Kraus C — .... ... 306 Thellung A. 85
Kühn J. ... 140 Trabut M ... ... 306
Lemmermann E. ... 84 Trinchieri G ... ... 307
Levingston B. E. ... ... ... 84 Van Tieghem P. ... ... 306
Eidforss B. ... ... 307 Veit- Simon S. 307
Linsbauer K 307 Wiesner J ... 84
Lopriore C. 84 L
WlTTMAf'K ... ... 307
Lovink H. 84 WOHLTMANN ... 140

X. Meghalt. Gestorben.
Barnes Ch. R. 308 411 Mac Ovan... 308
Carruthers ... 414 Minks A 85
Debeaux J. O ... 308 Pillitz B..__ ... ... 308
Fliche P ... ... ... ... 85 Rauvenhoff N. W. P. ... 85
Gravet P. Y. F 413 Renauld F. ... 414
Greshoff M. ... ... 308 Stabler G. ... 414
Harris C. Wilson 414 Szyszylovicz J. ... ... 308
Heggelund Foslie M. ... 85 Untchj K.._. 85
Kohl G ... ... 308 Witasek J ... 414
Kühn J 413 Wright E. P. 308

XI. Corrigenda.

p. 309. old.
 ;;

Tárgymutató. — Index.
Acanthus longifolius 392. —
Acarospora glaucocarpa 165, var. percaena
176; Sehleicheri 176. — Acer obtusatum 103. —
Achillea abrotanoides 109;
Clavennae v. Visianii 109 collina 109, 335 distans 343, 397
;
lingulata 163
; ;

maxima 346; Millefolium 397; Neilreichii 377; pannonica 109; Ptarmica 313;
stricta 397 ;
tenuis 346 virescens 109. ;
—
Aconitum gracile 404 Lycoctomun ;

61; paniculatum 63—65; ranunculifolium 64; variegatum v. angustifolium 277.

— Acorus Calamus 69, 405. —
Adenostyles Kerneri 279. Adoxa Moscha- —
tellina 279. —
Aethionema banaticum 100 saxatile 100, var. Beckiana, v. ovali-
folia 100. — Agonimia tristicula f. pallens 168.
;

Agropyron littorale 97; —

repens 335, 350. —
Agrostis alba 95, 336 canina 95 rupcstris f. straminea
; ;

145; vulgáris 95. —

Agrostemma Githago 136. Aira capillaris 95. — Ajuqa —
pyramidalis 105. —
Alchemilla colorata 101 coriacea 101 flabellata 101
glaberrima 291 Hoppeana 101. —
Aldrovanda vesiculosa 338. Alectorolophus
;

—
; ;

glandulosus 107.
;

—
Alisma Baumgartenianum 338 lanceolatum 338 parnassi-
folium 338 Plantago 338.
;
—
Allium atropurpureum 403 carinatum 396
;

;
;

tlavum 97; ochroleucum 97, 346; oleraceum 336 pallens 381 pulchellum 146
saxatile 97 sphaerocephalum 97. —
Alnus barbata 26 rotundifolia 331, 348.
; ;

—
; ;

— Alopecurus utriculatus 95. Alsine bosniaca 99 Gerardi 99 linittora 99

—
;

—
;

verna 99. Alternaria nucis 66. Althaea micrautha 104, 396 officinalis ;

396 pallida 104.

;
—
Alyssum alyssoides 146, 335. 350 arenarium 375 calyci- ; ;

num 100, 146; conglobatum 146, 398; depressum 146; microcarpum 100;
saxatile var. albidum, v. alpinuin, v. Arduini 71. Amarantus albus 344. — —
Ammi május var. pilosum 104. —
Amphiloma granulosum 189. Anaptychia —
eiliaris 193. —
Anchusa Gmelini 392. —
Andropogon condensatus var. pani-
cnlatus 140 hirtus 95. —
Androsace maxima 376 penicillata 105. Androsae- —
mum
;

officináié 104. —
Anema decipiens 176 Notarisii 176. Anemone
;

—
baldensis 99 nemorosa 281, var. rosea 99 ranunculoides 281, 375. Antennaria
;

—
dioica 109, 336,
;

var. australis 109.

;

—
Anthelia Juratzkana 314, 318. —
Anthemis arvensis 109 brachycentros 109. —
Anthericum Liliago 80, 403
—
;

ramosum 97. Anthoxanthum odoratum 136, 335, 350. Anthriscus Cere- —

folium 134 trichospermus 134.
;
—
Anthurium Varoqueanum 292. Anthyllis —
affinis 285: alpestris 102; Dillenii 102; illyrica 102 ; Jacquini 102; Vulneraria
102, var. affinis 378. —
Antirrhinum május 107 Orontium 107. Apera —
Spica Venti 136. —
Apium graveolens 104. Aplozia riparia 314, 318. — ;

—
Aposeris foetida 110. —
Aquilegia dinarica 99; longisepala 378; Sternhergii
99. — Arabis alpina f. denudata 100, f. glabrescens 146 arenosa f. platyphyllina ;

71; Halleri 377, 404; hirsuta 100; muralis 100; neglecta 291 Scopoliana 100 ;
Turrita 100. —
Arbutus Unedo 105, 169, 173, 187, 188, 192. Archangelica
;

—
officináim 290. —
Arctostaphylos uva ursi 165. Aremonia agrimonoides —
101. — Arenaria bifiora 99; ciliata 291; conferta 99; gracilis 99; serpyllifolia
var. viscida 335, 350. —
Aristolochia Clematitis 98. Armeria caneseens —
105 bareensis 346. —
Arrhenaterun elatius 95. Artemisia monogyna 405 —
;

saxatilis 109. —
Arthronia punctiformis 169 radicata 169. Arthropyrenia
;
—
nnalecta 167; cinereopruinosa 167; conoidea 165, 168, f. cuprea 168; fallax 167;
 —;

IX

Fraxini 167 gemmata 168 Kelpii 167 rhypontella 167 saxicola 167. —
;

Arthrosporum accline 173.

;

— Árum maculatum
;

277. — ;

Asarum europaeum
98. — Asparagus acutifolius 97. Asperula arvensis 107 —
canescens var. ;

glabra 108 capitata 107; cynanchica 108, 335; Dörfleri 108; Hercegovina 107
;

hexaphylla 107 hirta 107 longiflora 108 pilosa 107, 108 Prodani 107
rubioides 28
;

strictissimum 28.
;

—
Asplenium flssum 95 Ruta muraria 95.
; ;

—
—
; ;

Aster alpinus 279 Bellidiastrum 109;

canus 62, 63, 392. Asterococcus ;

superbus 300. —
Astragalus alpinus 278, 279; australis 378; Cicer 03 danicus !

—
;

290; depressus 103; glycyphyllos 377; Rörneri 31; sulcatus 306. Astrantia
croatica 104; elatior 1Ó4. —
Athyrium alpesire 290; Filix femina 95, 336. -
Atropa Belladonna 106- Atropis Kínosa 405 —Peisonis 391. Aubrietia —
croatica 100. —
Aulacomnium palustre 118. Avena pratensis 375.
;

— —
Avenastrum Blavii 95, f. alpina 95. —
Bacidia abbrevians 174 abtrusa 171; accliuis 173; bacillifera 174;
;

endoleuca 174; muscorum 174; Naegelii 173; rubellá 174; sabuletorum 173;
sphaerodes 174. —
Barbarea bracteosa 100; stricta 290; vulgáris 100. Bartschia —
alpina 107,279. —
Bazzania triangularis 315, 319; tricrenata 315, 319. —
Bassia sedoides 405. —
Bellis perennis 109, 281. Berula angustifolia 62, —
63. — Berteroa incana 335; procumbens 100. — Betonica Jaquini 106. —
Betula Aschersoniana 306; pendula 324, 348. Biatora Berengeriana 172. —
Biatorella fossarum 175 ; pruinosa 175. Biatorina synothea 172. Binuclearia — —
tatrana 100. —
Biscutella alpestris 100; laevigata 100. Blackstcnia per- —
foliata 392. —
Blastenia ferruginea 187 incrustans 186 ochracea 187, f. laetea
1S7 Pollini 187; rupestris 165, 186, var. calva 187. Blastodesmia nitida
;

—
;

168.
;

—Blechnum Spicant 285. —

Blepharostoma tricbophyllum 315 318, 319. —
Blysmus compressus 377. Bonjeania hirsuta 102. — Botrychium Lunaria —
95, 338, 404. —
Botrytis einerea 289. Brachypodium silvaticum 97. — —
Bromus arvensis 96 bareensis 137 Borbásii 96 commutatus 96 erectus v.
; ; ;

australis 96; fibrosus 137, v. romanicus 137; japonicus 96; microtrichus 96;
racemiferus 96 reptans 96, f. stolonifer 96 squarrosus 96, v. megastacbys 96 ;

subsquarrosus 96.
;

—
Brunella laciniata 106. Bryum fallax 326 pallens 3-J 6, —
;

327. — Bucegia romanica 313, 317. Buda média 77; rubra 97. —
Buellia
;

—
atroalba var. athroa, v. epipolia, v. zabothica 191; Dubyanal87, 190; punetafa
v. capitata 190, var. chloropolia 190; Schaereri 190. Bunias Brucago 100 —
Bunium alpinum 104. —
Buphtalmum salicifolium 109 succisaefolium 109. ;

Bupleurum aristatum 104, var. varium 104; falcatum 104, 278: ranunculoides
280, var. orbiculare 280 rotundifolium 278 Sibthorpianum 104 tenuissimum
;

—
;

391. — Bursa apetala 406. Butomus umbellatus 345.

;

Calamagrostis laneeolata 140; purpurea 140; villosa 291. Caldesia —

parnassifolia 338. —
Calicium parietinum 168. Calla palustris 347. — Cal- —
lianthemum rutaefolium 291. Callisia repens 294. —
Callitriche verna —
340; transsilvanica 340. —
Caloplaca Agardtiiana 187; arenaria var. Lallavei
189 aurantia 189 aurantiaca v. ochroleuca, v. piacidia, v. salicina 187 cal-
; ; ;

lopisma 189; citrina 182, 188; fulgens 166, 177, 189; gilva 188, var. areolata
165, 188, v. stillicidiorum 188; granulosa 189; haematites 188; paepalostoma
187; sarcopsioides 179, 188; variábilis 187. Calycotome infesta 102. — —
Calypogeia Trichomanis 315, 319. —
Camarosporium Elaeagni 384; Kerrinae
384. —Campanula elliptica 108 hercegovina 108 glomerata 108 patula 108.
; ; ;

336; persicifolia 108, var. dasycarpa 108 pinifolia 108; polymorpha 290; pyramidalis
;

108; rapuneuloides 108, 378; Rapunculus 108, 377; Scheuclizeri 290; sibirica
108; thyrsoidea 285; Witasekiana 306. Cardamine croatica 101; Impatiens —
101; Opizii 290; pratensis 346; parviflora 62, 63, 375. Carduus acanthoides —
v. albiflorus 75, 79; candicaus 110; chrysacanthus 401; enchelaeus 110;
micropterus 400; montis-majoris 401; nutans 401, var. micropterus 401; vele-
biticus 401. —
Carex acuta 62, 63; aterrima 291; brevicollis 379; Buekii
345; capillaris 136 cariophyllea 97 Davalliana 345 distans 277 disticha345;
; ; ; ;

divulsa 126—129; echinata 126 —

131; flava 277, 345; Groodenoughii 345, var.
angustifolia 379 gracilis 345
;
hirta 277 hordeistichos 345, 396
; laevis 97, ; ;

var. balcana 97 lagopina 79 lasiocarpa 336 Leerssii 126, 129 leporina 97,
; ; ; ;
 ;;;

270, 836; Miclielii 379; muricata 377; Oederi 336, 346; ornitliopoda 97, 276;
Pairaei 126 —
131 ; pallescens 2/6; panicea 346; pilosa377; pseudocyperus 391 ;
remota b. stricta 146; rigida var. daciea 137 ; rostrata 346 ; stellulata 127-131;
teretiuscula 377; toraentosa 276; veeicaria 336; vulgáris 276. Carlina lon- —
gi fólia 279. —
Carpinus 187. 188, 192. Castanea vesca 396. Catillaria — —
athallina 173; lentieularis 173; nigroelavata 173; olivacea 173; synothea 173.
— Centaurea alba var. coneolor, var. deusta, v. pseudodeusta 110 ; aliena3o0;
alpina [j Tátráé 163; Calcitrapa 110; Fritsehii 110, 392, var. alba 110; Gau-
dini 30; glaberrima 110; Magyarii 392; micrantbos 335; mollis 378; Pancicii
300; Reichenbachioides 300; Richteriana 300; rupestris 285; Sándorii 300;
solstitialis 110; veriegata f. floccosa 110. Centaurium pulchellum 341. — —
Centunculus minimus 337, 341. Cephalanthera alba 375; rubra 97. — —
Cephalaria alpina 393 ; laevigata 108, 393 leucantha 393 transsilvauiea 393.
—
; ;

Cephalozia hicuspidata v. Lauirnersiana 315, 319. Cerastium anomalum

375; fontanurn 99; glutinosum 335; grandiflorum 99; lanigerum 99, f. Dolli-
neri 99 semidecandrum 99, 335 silvaticum 99 Tátráé 291 tomentosum v. ;
;

elongatum 99; vulgatum 99. Ceratophyilum demersum 347. — ;

Cercospora
;

—
Nigellae 385. —
Cercosporella Podospermi 385. Cerinthe minor 105. — —
Ceterach offlcinarum 95. Cetraria glauca 86. Chaenorrhinum Ascher- —
sonii 33. —
Chaerophyllum bulbosum 278; Cicutaria 404. Chamaepeuce —
stricta 1 10. — Chenopodium Wolffli 27. —
Chimaphila urabellata 278. —
Chmnaster nivalis 300, 382- 383. —
Chomiocarpon quadratum 313, 317. —
Chondrilla juncea 110. —
Chrysanthemum cinerariaefolium 109 ; corymbosum
var. subcorymbosum 109 ; Leueanthemuin 109 montanum 109. Chrysos- ;
—
plenium alternifolium 281. Cichorium Intybus 110. —
Circaea alpina 336, —
340; intermedia 404; Lutetiana 104, 340. Cirsium acaule 110; canum —
X oleraceum 75,79; Erisithales 110 oleraueum 346; palustre 344, 378; rivu-
lare 346 tataricum 78.
;
Cladium Mariscus 345. — Cladonia foliacea v.
;

—
convoluta 175; foliosa 170; fureata v. palamaea, v. pinnata 175; pityrea 175;
pyxidata 170, v. neglectum, v. pocillum 175, v. rangiformis 166, 170, var. pun-
gens 174, var. foliosa, var. muricata 175. — Cladosporium Bignoniae 66. —
Clatlirus cancellatus 406. Clematis Flamnmla 99. — Cobresia caricina 136. —
Cocklearia Tátráé 291. —
Coepophagus Echinopis 288. — Colchicum are-
narium 8, 20; autumnale 97; vernale 272. Collema aggregátum 177; chei- —
leum 177; conglomeratum 177; fulvum 178; Hildebrandii 178; Laureri 177;
multifidum 178; nigrescens 177. Collematis Schraderi 178. —
Collemodium —
Sbhraderi 178. —
Colletotrichum gloesporoides var. Hederae 82. Colutea —
ai borescens 103 orientalis 379. Coniothecium Eryngii 66. —
Coniothyrium —
Campanulao 384.
;

—
Conocephalum conicum 313, 317. Convallaria majális —
375. Convolvulus arvensis 78 Cantabrica 105 sepium 278. Coronilla —
emeroides 103 varia 103 vaginalis 103. Coronopus didymus 375.
;

—
;

—
— Corylus Avellaua 97. —
;

—
;

Coralliorhiza innata 290. Corydalis solida 281,

Cosmarium hornavanense 299 pseudocostatum 299 sublobulatum 299. —
Cotinus Coggygria 109. —
Cotoneaster integerrima 101
;

melanocarpa 404.
;

:
—
Crassula Magnolii 375. —
Crepis alpestris 110; Kitaibelii 110; praemorsa
279; ihoeadifolia 110. —
Crithmum maritimum 104. Crocus banaticus 396 —
Hcuffelianus 277, 396, var. scepusiensis 281, 282. Cuviera Caput Medusae —
32. Cuscuta monogyna 396, 397; lupuliformis 397; suaveoleus 396 -
Cycas revoluta 406. — Cyclamen europaeum 105. Cymbella Brebissoniana —
299 initans 299 tatrensis 299. —
Cynodon Dactylon 95. Cynoglossum —
—
; ;

Columnae 105; hungaricnm 392; pictum 105. Cyperus fuscus 337;

162,
longus 391. — Cystopteris alpina 95; fragilis v. cynapifolia 95: montana 285
Cystosporium juglandina 66. Cytisus hirsutus 102 nigricans 102 — ;

pannonieus var. Prodani 102 Pseudo-Kochelii 32 ratisbonensis 290, 336, 340,

; ;

396; t-upinus 396. —

Cytospora Broussonetiae 66; Lorauthi 66: Seseli 66.
Danaa aquilegifolium 160. — Dactylis glomerata 96. — Danthonia
calycina 95.— Daphne Mezareum paniculatum 281. — Delphinium Ajacis 99
99. —Dermatocarpon adriaticum 166 cartilagineum 166 cinereum 166 ; ;
;

hepaticum 166; miniatum 167, var. eomplicatum, v. papillosum 167; monstre-

 ;;;
;

XI

sum 166 rufescens 167. — Deschampsia caespitosa 95. — Desmodium gyrans

—
;

292. Dianthus atropurpureus 379

croaticus 98 deltoides 98 Freynii 98 ; ; ;

gelidus 98; giganteus 39L integer 99; intertnedius 391; marisensis 98, 335;
nodosus 98 praecox 377 psendopetraeus 99 raceinosus 98.
;

Dichelyma fal- —
catum 5, 16.
;

—
Dicranum hlyttii 135 elongatnm 402 ; Sendtneri 402.
;

;
;

—
Didymella Adonidis 66 Eryngii 66. Didymodon alpigenus 321 dentatus —
324; rubellus 325; torphaceus 118.
;

Digitális ambigua 107; laevigata 107. — ;

— Digitaria flliformis 335 sanguinalis 335. Diospyros Kaki 78. Diphra — —

tora Cesati var. olivacea 184. Diplodia macrostoma 66
;

Mespili 384. — ;
—
Diplodina Coluteae 384 juglandina 385 Taxi 385. Diplophyllum albicans —
316, 318; taxifolium 316, 318.
;

Diploschistes ocellatus 170. 187; scruposus — ;

170, 176, 187, var. albissimus, v. arenarius, var. bryophilus 170. Diplotaxis —
tenuifolia 101. —
Dipsacus laciniatus 406 pilosus 406 silvestris 406. —
Disphinctium Rehnmnni 299. Doronicum cordatum 109 hungaricum 392. — ; ;

— orycnium germanicum 102 herbaceum 102, 405. Draba elongata 101 —

lutea 335; nemorosa 335; verna 335. Dracocephalum austriacnm 381.
;

— —
Drepanophyllum Faiearia 132. Drosera anglica 305; rotundifolia 277, —
338. —
Líryas octopetata 101, 291. Dryopteris africana 378. Drypis spi- — —
nosa 98.
Echinochloa erus galli 335. Echinophora spinosa Echinops — 131. —
commutatus 396 ruthenicus 109 sphaeroceplmlus 396. Echium vulgare —
— ; ;

105. Edrajanthus caricinus 108; graminifolius f. eroaticus 109; serpylli-

folius 108. —
Elatine Alsinastrum 340, 376; ambigua 340. Elodea eana- —
densis 391 densa405. —
Elyna Bellardi 136. — Empetrum nigrum v. loiseleuri-
forme 291.
;

—
Ephedra i'ampylopoda 95. Epipactis latifolia 69 microphylla —
69 palustris 344. —
Epilobium alpinum 178 montanum 104 palnstre 346
;

rosmarinifolium 278 trigonum 278. Epipogon aphvlla 137.

; Equisetum — ; ;

—
pratense 290 silvaticum 377 Telmateja 276 variegatum 276. — Eragrostis
;

megastachya v. acutiuscula 140; poaeoides 276.

; ;

— Eranthemum Schombourghii
294. —
Eranthis byemalis 306, 391. Eremosphaera viridis — 300. Erica —
carnea 105; scoparia 170; verticillata 105. Erigeron aere 109; canadensis
336 polymorphus 109. Eriginia bulbosa 131. —
Eriophorum augustifolium —
;

337, 377; latifolium 345; vaginatum 276. Eryngium amethystimmi 104; —

campestre 340; planum 340. Erysimum caruiolieum 100; eheiranthoides —
397 hieracifolium 397. Erythraea Centaui'ium 105 —
Erythronium dens —
;

eanis 97. —
Erythrophyllum alpigenum 324 reeurvirostrum var. intermedium
325, v. viride 325. Euclidium syriacum 375. —
Eupatorium cannabinum 109.
;

—
Euphorbia amygdalina 103 angustata 28 carniolica 103 Cyparissias 335 ; ; ; ;

epithymoides 1Ó3 falcata 103 glabriflora 103 paradoxa 28 platyphylla 1U3

; ; ; ;

spinosa 103, 174; stricta 103; Wulfeni 103. Euphrasia cucullata 107; salis- —
burgensis 107, 278. Evernia Prunastri 186. —
Faiearia Rivini 132,278; sioides 132. Festuca carpatica 137 gigan- — ;

tea 96 Myurus 379 nitida 96 Panciciana 96 picta 290 pseudolaxa 137

; ; ; ; ; ;

puugens 96 rabra 96, subv. vulgáris 336 rupicola 96 rutila 391 sulcata 96
supina 96. —
;

Filago arvensis 335; montana 109. Filipendula hexapetala

;

—
; ;

101. —
Fissidens taxifolius var. muerouatus 324. Forssellia affinis 176. — —
Fragaria vesca 101, 336. Fraxinus excelsior 188, 189; Ornus 169, 171, —
188, 191. —
Freyera cynapoides 105. Fritillaria gracilis 97 Meleagris 346 —
neglecta 97. —
Frullania Cesatiana 323 dilatata var. microphylla 322. ;
;

—
Fumana procumbens 104.
Gagea lutea 281. — Galanthus nivalis 97. — Galega officinalis 103. —
Galeopsis speciosa var. versicolor f. atrocalyx 72. Galinsoga parviflora 344. —
— Galium anisophyllum 108; austriacum 108; Cruciata 108; erectum 108;
firmum 108; Kitaibelianum 162; lucidum 108; palustre 136, 336; parisiense
377 purpureum 108 retrorsum 377 silvestre 108 uliginosum 337 verum
—
; ; ; ; ;

108. Garnotia stricta var. longiseta 140. Geheebia cataractarum 316, 319. —
— Genista dalmatica 102 oligosperma 147 pubescens 102 sagittalis 102 ;

triangularis 102. —
Gentiana asclepiadea 378; dinarica 105; frigida 291; ter-
; ;

gestina 105 utrieulosa 105. Geránium columbinum 103 molle 376 palustre
;
— ; ;
 ;;;

XII

3 50; phaeum 376; Robertianum var. purpureum 103; sanguineum 103 silvati- ;

cum 103. — Geum

bulgaricum 101 iuterinedium 290 molle 101 rivale 404
—
; ; ;

urbárium 101. Gladiolus imbricatus 379. Glechoma bederaceuru 281, 336. —

Gloeosporium microstroemoides 66 Sisymbrii 66. — Globularia cordifolia
107. —
Glyceria aquatica 337 tiuitans 62, 63. — Glycyrrhiza echinata 103. —
;
;

Goodyeria repens 277. Gnaphalium Hoppeanum 109 uliginosum 337, 343. ;

— Graphis stricta v. pulverulenta, v. serpentini 170. Gyalecta croatica 171, —

177,179; geoical71; Lütkemtilleri 171 thelotremoides 171; truucigena 171.
— Gymnadenia conopsea 97, 397. Gymnogramme Jota 378. Gymno- —
;

—
mitrum eoncinnatum 314, 317, 318 coralloides 314, 317. Gyroweisia tenuis 323.
;
—
Haplophyllum patavinum 34, 35. Haplozia caespititia
liuifolium 35 —
— —
;

321; crenulata 321; Haynaldia villosa 97.

riparia 321. Hedera Helix
171. —
Hedysarum obscurum 277—279. Heleocharis acicularis 345 austriaca — ;

306 caruiolica 345 graeilis 306 ovata 336, 391 palustris 346 pauciflora
;

345, 377 uniglumis 391.

;

—
Helianthemum alpesire 377 canum405; obscurum
; ; ;

336 —
;

Helichrysum arenarium 336, 343; 4 ta| i eum 109. Heliotropium

;

—
pusillum 98 Retzdorfflanum 98. —
Helleborus multifidus 100 odorus 77, 100,
—
;

375, 402.
;

Helminthia echioides 100. Hemigraphis Decaisneana 293. —

Heracleum alpiuum 161 carpathicum 161, 162, f. alpinum 161, f. palmati-
íidum 162, f. Porcii 161, 162, f. typicum 162; flavescens 291.
;

Herniaria —
hirsuta 91. —
Hieracium aurantiacum 343; Auricula ssp. Auricula 343, ssp.
amaurelema 343, ssp. tricheilema 343; auriculoides ssp. hypochaeton 385;
atratum 291, ssp. acutissimum 385; Barthianum 386; Baubini ssp. obscuri-
bractense 344, ssp. viscidulum 2. sudeticum 314; bifidum ssp. késmárkiense
385; ssp. lobosum 385; Blyttianura ssp. atropurpureum 385; Bohatschianum
386 brachiatum ssp. stoloniparum 385 brachycomum 306 caesium ssp. farini-
; ; ;

ferum 385, S'p. markazense 385, ssp. symphytoides 385; carpathicum 294;
cinerascens ssp. vratnikense 385; cuspidatum ssp. Piersii 386; deltophyllum
ssp. dubicsanyense 386 divisum ssp. cladophorum 385, ssp. commixtum 291
;

florentinum ssp. devanum 385; Fritzei 291, ssp. foliosior 386 fuscum ssp. sub- ;

pedunculatum 385 Hoppeanum ssp. leucolepioides 385 Krasani var. crassiceps

; ;

386 laevigatum ssp peratrum, ssp. purpuricante 386, ssp. soproniense 386
;

leptophyron ssp. lugosiense 385; leucocephalum 110; liptoviense 386; napaeum

ssp. acropogon 386 nigrescens ssp. coracinum 385, ssp. parciglandulum 3S5
;

Pilosella 335, 343; pratense ssp. amaurodermum ssp. colliniforme f. brevifolium

344, ssp. silvicola 344; prenantboides ssp. crassipilum 386; ramosum ssp.
serratilanceum 386; sciadophorum ssp. borsodinum 385, ssp. brevipiliforme 385;
silvaticum ssp. arácsense 386; spatopbyllum ssp. faragense 385; stygium 291,
ssp mármarosiense 3 V 6 subsinuatum 386 sudeticum ssp. Javorkae 38ti thapsi-
; ; ;

forme 110; trebevicianum ssp. strictifldum 386; umbellatum 344; umbelliferum

ssp. auriculoidiforme 385; Velenovsk.vi s^p. neotericum 386, ssp. subcaerulatum
386, ssp. violascens 386; villosumllO: violascens 386 vulgatumssp. szokolense
385, ssp. trencsinense 385; Waldsteini 110; Wimmeri 291; Zanogucae 386.
;

—
Hierochloa odorata 375. Himantoglossum hirciaum 403. —
Hippocrepis —
eomosa 103. —
Hippuris vulgáris 347. — Holcus lanatus 336. Homogyne —
alpina 109. —
Hordeum leporinum 97, 379; inurinum intermedium 379; ji

pubescens 391. —
Hottonia palustris 337, 340. Hutschinsia brevicaulis —
100. —
Hydrocharis morsus ranae 337. Hypericum adenoearpum 89 alpi- — ;

genum 105; atomarium 88—90; barbatum 105; Degenii 88 90: delphicum —

89, 90; hirsutum 105; humifusum 337, 340; lanuginosum 89, 90; Montbreni
89; perforatum 105; supinum 89; tomentosum 89, 90; transsilvanicum 160. —
Hypochaeris maculata 110; radicata 110.
Iberis carnosa 100; serrulata 100. Ilex aquifolium 376. Impatiens — —
noli tangere. —
Inula candida 109 ; Cö'nyza 279 ensifolia 109, 279; hybrida28;
oculos Christi 109; salicina 109; spiraeifolia 109; viscosa 109. Iris angusti-
;

—
folia 402 bosniaca 97 Gueldonstedtiana 401 Pseudacorus 277, 337 sibiricr 347
; ; ; ;

spatbulata 402. f. hispanica 402; spuria 401 — 402, f. danica 402; subbarbata
—
401 402, 404, 405. —
Isopyrum thalictroides 281. Ityphallus impudicus 288. —
 :;

XIII

Jasione montana 109. Juncus acutiflorus alpinus 140; atratue — X

836 castaneus 306 conglomeratus 277, 336 effusus 62, 63, 97, 397 lampro-
;

carpus 97 Leerssii 397;

monanthus 97
;

triglumis 136. Juniperus com-

; ,
;

— ;

munis 336.
Kernera saxatilis 100. Kochia scoparia 396. —
Koeleria eriostachya —
96 splendens 96, var. pubescens f subpubescens 96, v. subcaudata 96.
;
Knautia .
—
albanica 50, var. Briquetiana 50 arnbigua var. heterotricha 46, v. midzorensis ;

53, v. pulverulenta 46; arvensis 38, v. budensis (f. jasionea, rhizophylla, tenui-
secta) 45, v. dumetorum (f. heterotoma, pseudosilvatica, rosea) 45 46, v. glandu- —
losa f. diversifolia 45, v. Kitaibelii (f. carpathica, Kossuthii, lanceolata, pubescens.
tomentella) 46, v. polymorpha (f. agrestis, glandulosa, nana, pratensis, tomentosa,
triviális) 44—46; arvensis X
integrifolia 59; atrorubens 53; Baldaccii 42;
baldensis 38, 56 bidens 41 brachytricha 50 byzantiua f. Fritsehiana, f. hetero-
; ; ;

pbylla 42 centrifrons 54 collina 50 craciunelensis 58 decalvata 56 Degeni

; ; ; ; ;

36, 39 dinarica 38, 54, 108, v. croatica 36, 55, 59, v. indivisa 55, v. insecta
;

55, v. Malyana 380, v. maerophylla 380, v. sericea 55, v. serratula 55, v.

strigosa 54 drymeia 403, v. augustata 55, v. Heuffeliana 53, v. nympharum
;

53, v pubescens 54, v. tergestina 53 flaviílora f. Kochiana et f. nitens 58 ;

Godeti 56; heliantha 58; hybrida 40; integrifolia 30, 39, 43, v. amplexicaulis
40, v. bidens 40 —
41, v. genuina 40, v. hellenica 40, v. hybrida (f. amplexi-
caulis, genuina) 40, 41, 44, v. mimica 40, v. lamprophyllos 40, v. rhodia 40, 41,
59, v. Urvillei 40, 41; intermedia 54, v. Pernhofferiana 54, 55, v.persetosa 35;
longifolia 57; longifolia X
silvatica 58: lucidifolia 37, 52, 59; macedonica
f. indivisa 52, f. lyrophylla 53; magnitica 38, 54. 56, 58, v. baldensis 56. v.
dinarica 54, v. persicina 51 montana f. heterotricha 53; midzorensis, f. Wag-
;

neri, f. lutescens 58 numidica 47 orientalis 39, v. angustifolia 39, f. integri-

; ;

fólia, í. grandis 39 persicina 39, 51 ;

purpurea 36, 43, 47, v. calabrica 48, ;

ssp. collina 48, 49, v. dalmatica 48, v. dissecta 36, 48, 49, ssp. et var. Grenieri
(f. Briquetiana et oligadena) 48, 50, v. illyrica (f. adenopoda, foliosa, indivisa,
paradoxa, praticola, saxicola), 47—49, v. meridionalis 47, 48, v. monteuegrina
44, 47 49 pterotoma 58
, ;
Resmanni v. veneta 57 rhodopensis 36, 59 rigi-
; ; ;

diuscula v. Clementi 51, 52, ssp. dalmatica v. Petteri 48, ssp. Fleischmanni v.
travnicensis 51, 52 sarajevensis 54, 55 ; silvatica 38, v. dipsacifolia (f. prae- ;

signis, semicalva, stenophylla, typica) 56, 57, v. pubescens 54, v. Sendtneri 57,
v. vogesiaca 57 sixtina 57 subcanescens v. delphinensis 56
; subscaposa var.
; ;

typica t-t v. robusta 51 Szaládensis 45 Timeroyi v. lucidifolia 52, f. multiflora

;
;

52; transalpina f. indivisa 52, f. lyrophylla 53 travnicensis 36, 51, v. Clementi ;

52, v. crassifolia 51,52; turocensis arvensis 59; Urvillei 41; velebitica 36, X
50, 59 Visianii 36, 42, 59 Wagneri 58.
; ;

Lactuca muralis 110. Lagoseris bitida 110. Lamium luteum 106; — —

maculatum 379. — Laserpitium marginatum 105 Siler 105. Lasiagrostis —
CalamagrostÍ8 95. — Lathyrus megalanthus 376
;

sativus 278 sepium 103

—
; ;

silvester 278 tuberosus var. albanicus 103 variegatus 376.

; Lecania cyrtella ;

183 dimera 183 Körberiana 184 Opuntiae 184 Eabenhorstii 183. — Lecanora
; ; ; ;

Agardhiana 181 albescensv. deminuta, v. galactina 181 angolosa 180; atra 174,
:
;

180, 182, v. pachythallina 180; calcarea v. concreta v. contorta 180: conyzaca

182 crassa 183, var. caespitosa 183 formosa 180
;
glaucocarpa 176 granulosa ; ; ;

189; gypsacea 183; iutumescens 180, var. glaucocarpa, v. ochrocarpa 180;lenti-

gera 166, 177, 183; platycarpa v. tincta 180; polytropa v. calciseda 174, 181;
pruinosa 182, v. obliterata 183 Sambuci 180, 183 saxicola v. versicolor 183 ; ;

subcircinata 182, v. subfarinosa 182; subfusca 180; subtartarea 183 sulplmrella

182, v. ragusana 182; symmetrica 182; truncigena 171. Lecidea acclinis — ;

173; anornala v. cyrtella 184 Berengeriaua 172; cyclisca 172; decipiens 172; ;

erythrophaca 172, 184; fuliginosa 172; fuscorubens 172; hyalynella 182; im-
mersa 172 lurida 172 miscella 172
; olivacea 171, 188, v. achrista, v. geo-
; ;

graphica 171; opaca 165, 172, 188; parasema 172; synothea 173 - Lejeunia
cavifolia 316, 319. —
Lemna gibba 347 minor 6, 18. Lens esculenta 136. ;
— —
Leontodon asper 92; autumnalis 335; Berinii 91; clavatus 31, 291; hispidus
 :

XIV

110; incanus 379; illyricus 110; intermedius 92; medius 290; Rossianus 91,
92; saxatilis 92, 110; tenuiflorus 92; velebiticus 92. Leontopodium alpinum —
109. —
Lepidium graminifolium 100. —
Leptogium Hildebrandii 178 lacerum ;

178; lophaceum 178; microscopicuin 178; muscicolom 176; Schraderi 178;

saturninum 178. —
Leptoraphis Quercus 168. Leptosphaeria Niessliana —
66. — Libanotis montaua 104. —
Libertella Paulowniae 385. Lichen fraxineus —
186; geoicus 170; glaucocarpus 176; muscicola 176; saturninus 178; Schraderi
178. —
Ligularia sibirica 346, 406. —
Lilium Cattaniae 97. var. sanguineo-
purpureum 97 Jankae 97, v. bosniaeum 97. —
Limosella aquatica 342. Linaria —
—
;

alpina 107 arvensis 106; dalmatica 341 342; genistifolia 342 ; grandiflora 341
;

hybrida 341 — 342 intermedia 336, 341 vulgáris 342.

;
Lindernia pyxidaria 343.
;
— —
;

Linum arboremn 158, 160; austriacum 138; Babmsae 155; Boissieri 160;
bulgarieum 158, 160; caespitosum 160; campanulatum 155, 156, 159, 163,
a) genuinum, £) lieterophyllum 155, var. liguricum 156; capitatum 103, 155,
157, 159, 163; catharticum 103 creuatum 154, 159; croceum 147, 148, 150,
;

156, 160, 398; dolomiticum 149, 150, 152, 160, 163; elegáns 149, 150, 153, 154,
158, 160, (i) elatius 158; extiaaxillare 278; flavum 103, 148 163, f. angusti- —
folium 153, f. humilior 156, (3) lanceolatum 156, f. latifolium 153; hologynuin
103; kungaricum 151—153; iboridifolium 160; liuearifoliuin 151, 156, 160, 163;
mucronatum 155; orientale 155, 159, 163, f. denticulatum 155; Pallasianum
157, 159; pampbylicum 153; pseudoelegans 153, 157, 160; rhodopeuin 158,
160; serbicum 157, 160; syriaeum 158, 160; tauricum 147—163; tenuifolium
103; thracicum 152—154, 158, 160, 163; toxicum 158 160; turcicum 152, 154. —
—
159 uninerve 148 153, 156, 160, 163 Wetschkyanum 157. ; Listera ovata —
375.
;

—
Loiseleuria procumbens 291. —
Lolium perenne 97 tenmlentum v.
macrochaeton 276. —
Lonicera nigra 291. Lophiostoma imidiosum 66. —
;

—
Loph' zia alpestris 314, 318, v. serpentini 314, 317; lycopodioides 315, 818. v.
parviflora 315, 318 quinquedentata 315, 318. Lotus gracilis 376 pilosus —
102 siliquosus 346, 405.
;

—
Luzula angustifolia 97 campestris 335 Porsteri
;

—
; ; ;

379 Forsteri X
pilosa 140. Lychnis Coronaria 98, 375 flos cuculi 62, 63.
—
— ;

Lycopodium alpinum 145; clavatum 338; Selago 95, v. recurvum 95.

;

Lycopus europaeus 336. —

Lysimachia Xummularia 105, 341; punctata 105,
341 thyrsiflora 337, 341 vulgáris 341.
; ;
—
Lythrum Hyssopifolia 344-; Salicaria
104, virgatum 104.
SViajanthemum bifolium 336. Malcolmia serbica 100.— Mallotium —
tomentosum 179. —
Malva erecta 104: moschata v. laciniata 104 Marchantia —
polymorpha 314, 317, v. aquatica 314, 317. Marrubium candidissimum 106; —
vulgare 106. —
Marsilia quadrifolia 375. — Marsupella emarginata 314, 318;
Pearsonii v. revoluta 314, 318. —
Matricaria discoidea 381. Medicago falcata —
102; lupulina 102; sativa 102. — Melampyrum
arvense 107; barbatum 107;
vulgatum 107. — Melandriuxn album 406 viscosum 405. Melica ciüata 96 —
nebrodensis 96. — Melilotus indica 136. —
;

Mentha arvensis 336; mollissima

106; Pulegium v. subtomentella 106; Wierzbickiana 392. Menyanthes trifoliata —
337, 34G. —
Metzgeria furcata v. ulvula 320. — Micropus erectus 109. —
Microthelia marmorea 167. Minuartia falcata 70 — fasciculata 405 frutescens
70; hirsuta 70; recurva 70. —
Mniobryum albicans 118; atropurpureum 118;
; ;

calcareum 118; carneum 111, 118, v. boreale 118; vexans 118. Moehringia —
diversifolia 306 trinervia 375. — Moenchia mantica 99.
;
Molendoa Horn- —
schuchiana 135; Sendtneriana 194 -198, 367; tenuinervis 360 374. Molinia — —
coerulea f. depauperarata 140, v. viridiflora f. trichocolea 140. Monotropa —
hipopitys 278, 381. Muscari botryoides 97, 396; transsilvanicum 391. —
—
Myosotis cognata 105 micrantha 335 scabra 336. Myosurus minimus 339.
;
—
Myricaria germanica 290.
;

—
Myriophyllum verticillatum 347. — Myrtus
communis 172, 181, 187, 190—192.
Nardia Breidleri 314, 316, 318, 319; scalaris 314, 318. Nardus stricta —
337, 339. — Nasturtium amphibium 100; austriacum 100; Kerneri 100, 391;
lippicense 100; silvestre 100. — Neesiella earnica 313, 317, 367. — Nepeta
Cataria 106. — Nephrodium Filix más v. Heleoptcris 95 ;
rigidum 95 ;
spinulo-
 ;

XV

süni 336. — Nephroma lusitanicum 179. — Nidularium Stella rubra 79. -

Nigritella nigra 97. — Nuphar luteurn 337. — Nymphaea alba f. Moeszii 71,
337 thermalis 28.
;

Ochrolechia pallescens 183; subtartarea 183. Oenanthe aquatica 10 í —

média 104, 376 pimpinellifolia 104 silaifolia 396. Oenothera biennis 336. — ;

— ;

Olea europaea 180, 185, 188, 189, 192. Onobrychis montana 103,5) trans-
;

—
silvanica 147 ; sativa 278. —
Ononis hircina 102, fi) spinescens 102. Onosma —
stellulatum 162; Visianii 105. —
Opegrapha atra 169; diaphora 169; Duriaei
169, 174, 181, 182; herpetica 169, v. rubellá 169; saxatilis 169; varia 169, v.
diaphora 169. —
Ophioglossum vulgatum 375, 378. Orchis coriophora 345; —
elegáns 346 incamata 346 latifolia 375 laxiflora 397 militaris lus. albiflorus
; ; ; ;

277 Morio 277 ; purpurea 375. —

Origanum hirtum 106 vulgare 106, v.
;

latebracteatum 106. —
Ornithogalum Boucheanum 375 pyrenaicum 97, 346
;

tenuifolium 97. —
Oryzopsis vireseens 145. Osyris alba 98. Oxalis — ;

—
;

Acetosella 103, 344. —

Oxytropis dinarica 103 ; Halieri 147 prenja 103. ;

Paliurus aculeatus — Pallenis spinosa

182, 183; australis 103, 173.
109. — Pandanus Veitchii 405. — Panicum miliaceum 136; pátens var. par-
vulum 140; platycaule 140; vilfoides v. campestris 140. — Pannaria leuco-
sticta 179. —
Papaver alpinum pr. Kerneri 137. Parmelia acetabulum 184; —
carporhizans l85;ciliata 186; cylisphora 185; dubia 185; exasperata 185; fuli-
ginosa 184, v. laetevirens 184 glabra 184, 186 perlata 186
;
physodes v. ; ;

platypliylla, v. vittata 184; saxatilis 185, v. contorta 185; scortea 185; subauri-
fera 184; sulcata 185;tiliacea 185, ssp. carporhizans 185; vittata 184 - Par-
meliella plumbea 178. —
Parmeliopsis ambigua 184. Paronychia Kapela 99, —
146. —Passerina annua 278. —
Pedicularis carpathica 220 Malyi 107 palustris ; ;

346 Sceptrum carolinum 346, 408 summana 290 versicolor 290 verticillata
—
;

107.
;

Pedinophyllum interruptum 315, 319. Peltigera rufescens 179; — ; ;

spuria 179. —
Peplis Portula 337, 340. Pertusaria globulifera 179; leioplaca —
180; Wulfeni 179, 180, 183, 187. Petasites Desclunanni 306. — Petractis —
elausa 170. —
Peucedanum austriacum 105 longifolium 105 Oreoselimun
105; palustre 340. —
Phaca glabra 378. Phalaris arundinacea 276. Phi- — ; ;

—
—
lonotis alpicola 326 333; calcarea 327—333; fontana 327—333, v alpina
326—333; tomentella 327 — 333. —
Phleum alpinum 276; phleoides v. Iaeve95;
pratense v. nodosum 95 tenue 95. Phlomis frutico3a 106. —
Phoma Ado- —
nidi8 66 ; ;
;

Antherici 384 Echinopis 384 herbarum 384 Neottiae 385. Phrag- ; ;

—
mites communis 345. —
Phyllosticta eampanulina 66 Gratiolae 384 robiuiae-
cola 385 Taxi 385.
;
—
Physcia adglutinosa 193 aipolia 192, v. anthelina, v. ;
; ;

cercidia!92; litliotea 193; pulverulenta 193, v. subvenusta 193 stellaris 192,

v. leptolea 192; tenella 188, 192; ulothrix 193, v. virella 193; venusta 193.
;

—
Physma omphalarioides 177. —
Phyteuma canescens 405 orbiculare 108, v. :

flexuosum 108 tetramerum 396 ; Zahlbruckneri 396.

;
Picea excelsa 297, —
409. — Picris hieracoides 110, spiuulosa 110. Pimpinella glauca 132; —
pmnila 132; Saxifraga 336. Pinguicula vulgáris 346.— Pinus nigra 184, —
186, 409; Psendopumilio 65; silvestris 409. Pirola média 162. Pistacia — —
Lentiscus 172, 174, 181, 182, 184, 189. Pisutn sativum v. microspermum —
136. — Placolecania candicans 184; Cesati v. grisea 184, v. olivacea 184. —
Pla'ynthium caesium 179; nigruin 179. Plagiochila asplenioides v. humilis —
315, 319, v. minor 315,318. —
Plantago capitata 107; graminifolia 107; lan-
ceolata 107, v. capitellata 107 major 107 média 107 sericea 107 tenuiflora
376 — Piatan thera bifolia 97.
;

—
Pleospora coronata 66 Phragmitis 385.
; ; ;

—
Pleurospermum austriacum 378. Plicariella modesta 66 —
Poa alpina 96,
;

—
v. filiformis 137, v. vivipara 96, 377; angustifolia 96; badensis 96, 137; ceni-
sia v. média 137, 290 collina 391 compressa 96 hybrida 146 nomorosa 96
; ;

pratensis 336; pumila 96; scabra 32, 405.

;

Pohíia atropurpurea 114, 119, — ;

122; earnea 110 —

122; pulchella 114, 122. Polemonium coeruleum 2! 0. — —
Polyblastiopsis meridionalis 82. — Polichidium muscicolum 176. Polycnemum —
arvense 335. —
Polygala amara 377 austriaca 346 comosa 103 nicaénsis 103; :

vulgáris 103. —
Polygonum ampliibium 346; aviculare 335
;

Bellardi 405; ;
;
 ;;;

XVI

Bistorta 344 minus 337 Persicaria 98 vivipara 98, 277. Polypodium —

Eliasii 378. —
; ;

Polystichum Braunii 145, 404 hastulatum 95 lobatum 95

;

Lonehitis 95. — Porella rivularis 322; platyphylla 322. Porina carpinea

;

— ;

188. —
Potamogeton acutifolius 338; erispus 347; gramineus 338; natans 27G,
338 pusillus 345, v. tenuissimue 347.
;
Potentilla adriatica 101 alba 340 — :

anserina f. minor 339. f. discolor 340; arenaria 335: argentea 101, v. demissa
340 australis 101, v. Zimmeteri 101 ; Baumgarteniana 391 ; Clusii 101 erecta
; ;

338; hirta v. pedata 101 incana 340 leucopolitana v. Schultzii 340 micrantha
; ; ;

101; palustris 337; reptans 101 supina 337, 340; Tommasinii 101; villosa 101,
291. — Primula Columnae 105; farinosa 346, 408, carpatica 290; Kitaibe- ;

v.
liana 105 longittora 408;officinalis 281. — Psorotrichia leprosa 76 Schaereri 1

176. — Pteridium aquilinum 95, 336. — Pteromonas nivalis 383. — Ptery-

; ;

gium subradiosum 177. — Ptilidium pulcherimum 316, 318. — Puccinia arte-

misiella 381 Carthami 381 chondrillina 381 Cyani 381 Cynodontis 381 Ju- :

—
:
; : ;

ríneae 381; Lactucarum 381; tinctoriicola 381. Pulicaria dysenterica 109,

346. —
Pulmonaria mollissima 105; officinalis 281. Pulsatilla nigricans —
375. — Puipurella cleistopetala 78. Putoria calabrica 108. Pycreus fla- — —
vcs3cns337. — Pyrenula nitidella 168.
Quercus gyroflexa 32; Haynaldiana 28; llex 168, 169, 171, 185, 187,
1 92 ;
lanuginosa 69, 300, 392, 405.
Radiola iinoides 305. Radula commutata 321, 322; complanata 316, —
320, 322; germana 321, 322; Lindbergiana 316, 320—322. Ramalina fari- —
nosa 186; 186, v. taeniaeformis 186; populina
fraxinea 186. — Ramularia
l.athyri 80, 382; Pulsatillae 80, 382. Ranunculus 80; — auricomus 375; bul-
bosus 99 ;
carinthiacus 99 cassubicus 290 Flammula 277, 337,
carinatus 347 ; ; ;

340 lateriflorus 62, 63, 77 Lingua 340 montanns 99

;
ophioglossifolius 60—
; ; ;

63, f. dentatus, f. fontanus, f. genuinus, f. intermedius, f. Revelerieri, f. typieus

62; oppositifolius 61; polyphyllus 62, 63, 391; Sardous 99; sceleratus 346;
scutatus 99 velutinus 99. Raphidium nivale 384. —
Raphidonema brevi- —
rostre 382 —
384; nivale 384.
;

Reboulia liemisphaerica 321. Reichardia — —

I
icroides 110. —
Reseda alba 101; Luteola 100; Phyteuma 101. Rhabdo- —
spora Antherici 384 ; eryngicola 66.— Rhabdoweisia crispata 323,324; fugax
v. subdenticulata 323 striata 323. Rhamnus fallax 103 ; Frangula 336.
;
— —
Ribes alpinum 277, 404, v. pallidigemmuin v. septentrionale 71; Fleischmanni
71. —
Ricasolia Cesati v. grisea 187. Riccia glauca f. major 313, 316. — —
Rinodina dalmatica 191 Bischoffi v. immersa, v. protuberans 191 controversa
; ;

191 dalmatica 191 Dubyanoides 191 exigua 191 ocellata 191 sophodes 191. ; ;

—
; ; ;

— Bobinia Pseudocacia f. cleistogama 77, 79. Roripa Kerneri 375; palns-

tris 337. —
Rosa alpiua f. adenosepala 102; arvensis f. ovata 102; eanina 102
cinerascens f. subduplicata 340 gallica 376 Herculis 147 Malyi 102 reversa
—
: ;

28. —
Rubus (vide inf.). Ruellia Deveauana 290. —
Rumex Acetoseila 98,
; ;

136, 335; arifolius 98; lingulatns 391; scutatus 98; triangularis 98. Ruscus —
aculeatus 403. —
Ruta divaricata 103 patavina 35. ;
—
Rubus abnormis 256 : acanthodermis 255 ;
affectitius 269 ;
altbaeifolius
202 ; 200, 204 ;
araabilis atnblyphyllus 230 anomalus 202 apricus 200 ; ;

asperifrons 257 ; aspreticolus 259 atroviridis 240 ; avius 202. 266 ; Bayeri ;

v. bathyodontus 252, 254; biacanthus 201, 208; bifrons 200; blechracanthus

268; bracbyacanthus 218; Budackensis 270: caesius 200, 201. v. dunensis
263 ; caesius tomentosus 263 X
callicomus 245 callitrichus 259 ; candicans ;
:

101,200; carpathicus 200, v erythrandrus 202 caudatifrons 243 compactus ; ;

258: complicatus 201, 267; concinnus 255: congestus 201; conjunctus 255:
coriifolius 244 crenatus 241 curtisepalus 203
;
Danubialis 201 decurrens ; ; ;

261 Degenianus 240

;
dejectus 269, f. lachneus 270 delectus 264
;
densise- ; ;

tosus 225 dichrous 222, diplotrichus 221

;
diversifolius 275 dolichothrix ; :

•-39; dumetorum 200; dumosus 260; Ebneri 214; episkius 206; erythro-
gynus 202 erythrostachys v. infuscatus
;
268 erythroxanthus 200, 263, ;

v. immerens 264 eucomptus 233; eudeiclus 211; eumorphus 225; exilis 223;
;

eximius 225; extensius 262; falciíer 227; farinosus 213; fastigiatus 203; fetu-
 ;
;
;

XVIi

ratus 256; firauis 201, 274; finitiraus 200, 237; flavescens 257; fonticola 233;
formosus 242 fulgens 233 galbanus 243
;
grandiflorus 202 gruntensis v.
; ; ;

acanthophyllus 202 Guentheri 200, v. ericetorum 250, v. hercynicum 250, v.

;

micranthela 251, v. raras 250, v. rugulosus 251, v. setulosus 251 harpagine- ;

tulus 223; Heckoi 231; Henrid 230; hirtus 101, 20 v. apricormn 249, v. ;

blandus 250, v. floccosus 247, v. hebetatus 249, v. lucidus 248, v. microthamnus

248, v. platyodontus 249, v. paudpilus 248, v. sinuosus 247 Hlinensis 203 ;

Idaeus 202, v. obtusifolius 202 immitis 235 inaequalis 200 incertus 201, 203 ; ; ; ;

incrassatus 239; instans 221; interpositus 201, 210; inurbanus 229; inusitatus-
262 ithytriehus 226 Katrenkensis 268 Kodruensis 201 laccosus 260 laei-
; ; ; ; ;

niosus 232; Lajtnensis 202 Lányii 275; lanatus 214; lapicidinarum 200, 220
; ;

lasiophyllus 205 laxisetus 238 leehepoeus 242

;
Lecrsii 202 Lengyelii 235 ; ; ; ;

dvescens 245 luculentus 264 luxuriosus 268 ; lyprocarpus 272

;
macarus 272, :
;

201; macradenius 261; maiacus 273; marmarcus 201, 235; manifestarius 211 ;

raegalanthus 274 melanaxus 224 melanochlamys 250

;
melanothyrsus 232 ; ; ;

mesaepolius 205; microcarpus 231; microstemon 201, 202; microtrichus 238;

minatorius 244; minax 246; minutiflorus 218; mirandus 237; mitigatus 218;
monstratus 247 mulleus 207 nemorosus 200 Nessensis 203 nutans 203
; ; ; ;

obstrusus 257 obtortus 230 oligacanthus 222

;
paratropus 213 peltasticus ; ; ;

200, 228; permollis 213; plusiadenius 265: polysperus 244; pravus 201, 266;
pseudoidaeus 203 pubescens 200, ssp. pygmadeuius 207
;
pullus 202 Radula ;
:

201, 202; rivularis 200, 201, v. albolutescens 251, v. callicarpus 253, v. doli-
diacantlius 254, v. eutricbus 253, v. glareosus 252, v. grandidentatus 253, v.
pluaabeus 252, v. speluncarum :-52; Rothensis 201; ruderalis 236 rubrista- ;

mineus 210; riulericolus 220; Rudnensis 202; Sabranskyanus 201. 208; sae-
voides 242; sacvus v. tombilis 246; Samuelis 201, 207; sanguiueus 202; Sar-
kandi 222; saxatilis 202; scaber 200, 201. v. botruosus 214, v. curtidens 217,
v. entomus 215, v. ferrugineus 217, ssp. Hontense 200, 250, v. microtypus 216,
v. mitior 215, v. oligotrichus 216, v. ramulosus 217, v. submitis 200, 202, v.
sursumnitens 216; scabriformis 262; scabrohirtus 259; sclorophyllus 221 senti- ;

eosus v. hemiaudra 201 sericofrons 202 serpens 200, 201, v. definitus 254, v.
; ;

ornithopoda 202; serpentifornüs 271; silesiacus ssp. demisstis 209; sparsiacu-

leatus 209 ; sparsipilus 202 spathiophyllus 206; spatiosus 201; speluncarum
;

201; strigatus 271; suaveolens 228; subcoactus 263; subcolliDus 202; suberec-
tus 203, v. armatus 203; submitis 202; suboxyphyllus 236; sulcatus 201, 201
symmetricus 212, v. chladnensis 212; Tatiarensis 251, 265; tephrcdes 265;
tereticaulis 200, 201, 218, v. bebaioblastus, v. longifolius v. macillus 219. v. per-
aculeatus, v. tudicularum 218 tomentosus v. Schultzii et v. tomentosissimum ;

203; transiens 271; trilobatus 257; uncinatus 229; vallicolus 201. 258; 'es-
titus 200 ;
virgultorum 273 ;
visendus 203 ;
Vranyi 225 ;
Vysokensis v. molii-
comus 260.

Sagina Linnaei 99, 277 procumbens 337. — Sagittaria sagittil'olia

337. —
Salix alba 189—191 Blyttiana 306 glabra 97: incana 97; Jácquiniana ;
;

291; Láppá 290; phylicit'olia 291; purpurea v. oppositifolia 97; repens 345;
rosmarinifolia 337. Salsola Káli 336; Soda 391. — Salvia glutinosa 136; —
nutans 396; officiualis 106; splendens 293; verticillata 106. Sambucus nigra —
66. —Sanguisorba polygama 102. Sanicula europaea 104. Satureja — —
Acinos 335 alpina 106 croatica 106 cuneifolia 106
; hungarica 106
; Juliana ; ; ;

106 karstiana 400 montana 400 ; Nepeta 106 Pulegium 162 mpestris 106
; ;

— ; ;
;

subspicata 400; variegata 106; villosa 106; vulgáris 106. Saussurea alpina
291 pygmaea 291,
;
Sauteria alpina 313, 317. —
Saxifraga adscendens 101. —
277 Aizoon var. orientalis 101 androsacea 291 bryoides 291 carpathica 291
:
; ; ;

ooriophylla 101; glabella 101; Kerneri 101; lasiophylla 101; moschata 291;
prenja 101; tridactylites 375; Wulfeniana 291 Scabiosa bidens 41; —
hybrida 40; Icucocephala 108, 145; maritiraa 108; micrantha 144; micro-
cephala 144,145; Palaestina 144, 145; Pbrygia 144, 145 polytricha 145 rotata ; ;

144, 145 setulosa 144, 145 ; silenifolia 108. Scandix pecten Veueris 278. - —
;

Scbistostega osmundacea 325. Schizochlamys gelatinosa 300. Scbizo- — —

II
 ;.

XVIII

phyllum alneum 82. — Schoenoplectus

mucronatus 337 scta- lacustris 387
ceus 346 supinus 337, — Schoenus nigricans
Scilla autumnalis 345, 375.
;

— ;

77. — ;

Scirpus alpinus 31 Michelianus 391, 396 silvaticus 346. Scleranthus —

annuus 99, 335 diehotomus 340 neglectus 137.
;

Scolopendrium vulgare
;

—
95. —Scolymus hispanicus 110.
;

Scopolia carniolica 404.

;

Scorzonera — —
hispanica var. glastifolia 110; rosea 110. Scrophularia alata 347; bosniaca —
107 canina 107 Ehrliarti 278 laciniata 107. Scutellaria alpina 105 —
;

altissima 105, 403

;

galericulata 336. Secale cereale 136.

;

Secoliga geoica — —
;

171; gyalectoides 171.

;

—
Sedum acre 101; album 101; anopetalum 101;
atratum 101, 272; boloniense 101, 335; carpaticum 291; Ccpaca 101; deserti-
hungaricum 31 glaucum 101 magellanso 101. Selaginella helvetica 69, —
404. — ;

Sempervirum assimile 397, 404 montanum 147, 397 Simonkaianum

;

11, 24. —
Senecio Doronicum 109; fluviatilis 343 hieracifolius 31; neraorosus
; ;

109 rupestris 109 umbrosus 163 vernalis 392 Visianianus 109.

; ;
Septoria; ;
;

—
capselliaecola 384 cristati 385 euphorbiaecola 384 Ligustri 66 Matricámé ;

384; polygalaecola 385; seirpicola 3S5

;

Schoeni 385; Seseli 385.

;

Seseli
;

—
annuurn 278; elatius 387; elatum 387 — 391; glaucum 66 Gouani 388 — 391.
;

;
—
Sesleria auctumnalis 96; barcensis 345; coerulans 96 cylindrica 96; tenuifolia
— —
;

95, f. leptophylla 96. Setaria viridis 99, 335. Silaus Uochelii +05
virescens 104. —
Silene acaulis 98 alpina 146 Armeria 336, 340 compacta ; ; ;

340; graminea 98; Hayekiana 306; Lercbcnfeldiana 146; livida 98; marginata
98 Otites 335 Saxifraga 98, var. macrocarpa 98 Sendtneri 98 Tenorcana
98
;

venosa 98.
;

—
Sisymbrium strictissimum 66. Sium erectum 346
;

—
;

Falcaria 132; latifolium 340. —

Soldanella alpina 105; pirolaefolia 105. —
Solidago alpestris 290. Sonchus glaucescens 110. — Sorbus Ária 10 1; —
torminalis 405. —
Sparganium erectum 338; minimum 338; simplex 338. —
Spartium junceum 102. Spergularia rubra 337, 391. — Sphaeropsis —
Mespili 384. —
Sphagnum compactum 82 Girgensohuii 338 inundatum 337
v. fuscescens 338, v. virescens 338 subbicolor v. virescens 337. Spiraea
; ;

—
cana 110; Clmmacdrys 397; ulinifolia 397. Spirodela polyrrhiza 3 15.
;

— —
Sphaerella Muscari 385. —
Sporonema rameale v. crassispora 66. Stachys —
annua 106, 397; arvensis 397: dinarica 106; palustris 106; subcrenata 106. —
Statice cancellata 105. —
Staurastrum basichondroi'des 299; Csorbáé 299. —
Staurothele caesia 165 succedens 166. Stellaria graminea 99. 336, 396 —
nemorum 404; uliginosa 396, 404.
;

Stereocaulon tomentosum 82. — Stipa —

Tirsa 391 polyclada 140. Streptopus amplexifolius 285. — Struthiopteris —
germanica 404.
;

—
Suaeda salsa 391. Succisa inflexa 396. Sweertia — —
alpestris 296 perennis 278, 346.
;
Symphytum molle 405 tuberosum 105. — ;
—
Syringa Emodi 285 Josikaea 285, 392 villosa 285. ; ;

Tamus communis 403. — Taphrina rhizophora 66. — Taraxacum lae-

vigatum 110. —
Taxus baccata 95, 404. Terfezia 296. Teucrium montanum — —
105, 278; Polium 105. —
Thalictrum nigricans 339 poucedauií'olium 339; sim-
plex 339. —
Thelotrema gyalectoides 171. Thesium divaricatum 98; Parnassi — ;

98. —
Thladiantha dubia 343. — Thlaspi alpesire 290 arvense 136 praecox
100. — Thymelaea Passerina 104. — Thymus balcanus 100; collinus 106, 335, v.
; ;

subhirsutus 375; effusus 106; Kerneri 106, v. epitrichus 106; marginatus 162;
Marschallianus 106; montanus 106, 336; subcitratus 106. Thyrea pulvinata —
176. —
Tilia Braunii 29; Haynaldiana 29; Jurányiana 28; morifolia 31. —
Tofieldia calyculata 97. Tomasiella artlionioides 168. — Toninia aromatica —
174; candida 174; coeruleonigricans 179; tabacinum 174. Torilis arvensis —
105. —
Tor tula virescens 395, f. microphylla 325. Tragopogon balcanus 110. —
- Trapa natans 347. —
Trichera budensis 32 intermedia 32 macedonica 54. —
Trentepohlia malleiformis 299. Trifolium angulatum 375 arvense 335 dal- — ; ;

; ;

raaticum 102 fllit'orme 77 incarnatum 277, 375, 378; laevigatum 376; Miche-
;

lianum 102 montanum 102; noricum 102; ochroleucum 102, 272; ornithopodioides
376; pallidum 376; parviflorum 77 pátens 102; perpusillum 29 pratense 336, ; ;

v. pilosum 102 reclinatum 77 ; repens 102 striatum 77, 376 subterraneum

376. — ;

Triglochin maritimum 345 palustre 344. Trigonella gladiata 5, ;

;

— ;
 XIX

16. — Trinia dioica 104 glanca 132 Jacquiniana 132 lougipes 104 vulgáris
— Trisetum fuscum 291 ruacrotrichum 137 purpurascens 25. — Triticum
; ; ; ;

132.
sativum 136. — Tropaeolum május 399. — Tuber aestivum 296
; ;

melanospo ;

rum 296. — Tunica obcordata 98 Saxifraga 98.

Ulmus scabra 97. — Uromyces
;

Fischeri 66. — Usnea hirta 186. —

Ustilago Holostei 66. —
Utricnlaria Bremii 346 vulgáris 337, 343.
Vaccinium Myrtillus 105, 340; Vitis Idaea 105, 340. Valeriána mon-
;

—
tana 108 ofüeinalis 108, 304, 394 sambucifolia 379, v. siÉiplicifolia 290 tripte-
ris 108. — ;

Valerianella Morisonii 279 olitoria 279.

;

Venturia Antherici 384. — ;

—
—
;

Veratrum album 381; Lobelianum 277. Verbascum australe 336; austriacum

336; Blattaria 106; floccosum 106, 392; lanatum 106; nigrum 278; pulveru-
lentum 392; rubiginisum 162; sinuatum 106. Verbéna officinalis 105. - —
Vermicularia Dematium 66. —
Vermiculariella Drabae 66. Veronica aphylla —
106; Bachofeni 162; bácsensis30; Chamaedrys 106; elatior 343; Jacquini 106;
latifolia 106; offlcinalis 106, 336, 375; scutellata 278, 337,343; serpyllifolia 337,
378; spieata 106 verna 335. ;
—
Verrucaria calciseda 165; coerulea 164; dolo-
mitica 165; Dufourei 165; fuscella 165; lecideoides 165; limitata 165; marmo-
rea 164, v. Hofmanni 82, v. rosea 164; maura 166; nigrescens 165; rupestris
165; viridula 165. —
Vesicaria graeca 100. Vicia Cracca 103; Ervilia 136; —
Gerardi 103 grandiflora 103 sepium 103 serratifolia 80, 375 varia 103. :
—
;

Vincetoxícum Hirundinaria 105.

;

—
Viola biflora 104; silvestris 104; tricolor
;

104; Zoysii 104. —

Vitex Agnus Castus 105.
Xanthium americanum 73 canadense 73 chinense 73 ; cuneatum 73 ; ; ;

divergens 74 echinatum 73, 74 glabratum 73 italicum 73, 74

; ;
macrocarpum ; ;

73, 74; orientale 72 -74, f. Morettii 74; pennsylvanicum 73; riparium 73, 74;
spinosum 344. —
Xanthoria parietina var. ectanea 189, v. isidiella 190, v. reti-
rugosa 190. —
Xeranthemum annuum 109.
 :

MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. L1BRAS

NEW YC
(UNGARISCBE BOTARISCHE BLATTÉ R.)
ÜOTANK
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fömunkatársak : — Hauptmltarbeiter: üaKDE
Dr. D EGEN ÁRPÁD. THAISZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

Bízó rn ányban: — In Coin m i s s i o n

Németországban : — Für Dentschland :
|
Francziaországban : — Für Frankreich :

Bei Hax Weg-nél Bei Páni Klincksieck-nél

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. Paris, 3, Rue Corneille.

TV kötet JQJA évíolyam. Rii/Je nacf —

január február M0- /0 •)

lAi Bánd lvIU. Jahrgang. O uu C0 \) l Jánner — Feber n 1/ üt u b>

Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kivánatos.
Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
§ 15 des in
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 1/2. szám tartalma. — Inhalt dér 1/2. Nummer. — Eredeti közle-

mények. — Originalaufsatze — Dr. Degen Á., f Dr. Simonkai Lajos. — Dr.
Ludwig Simonkai (Arczképpel. — Mit Portrait.),
p. 2. old. J. — Bornmüller.
Kurze Notiz über das Vorkommen von Haplophyllum patavinum (L.) Juss. in
dér Flóra von Oesterreiehs. —
A Haplophyllum patavinum Ausztriában való
elfordulásáról, p. 34. old. —
Dr. Z. Szabó, De Knautiis Herbarii Dris A. de
Degen. (Öt táblával. —
Mit 5 Tafeln.), p. 36. old. Prodán Gy., A Ranun- —
culus ophioglossifolius VilT. Magyarországon, p. 60. old. Dr. Rapaics R., —
Tényleg n-e az Aconitum paniculatum Spanyolországban ? Wáchst A. pani- —
culatum wirklich in Spanien p. 60. old. Apró közlemények.
"? Kleine Mit- — —
teilungen. Dr. Degen Á., A Pinus Pseudopumilio (Wilík.) Beck hazai el-
fordulásának egyik régebbi adata. —
Eine áltere Angabe über das Vorkommen
dér P. Pseudopumilio in Ungarn, p. 65. old Hazai botanikai dolgozatok is- —
mertetése. —
Referate über ungarische botanisclie Arbeiten. F u c s k ó M., —
A Papilionatae termésfalának anatómiai, fejldéstani és biológiai ismertetése.
— Anatomie, Entwicklung und Biologie d. Fruchtwand d. Papilionatae, p. 66.
old. — - Moesz G., Gombák Budapestrl és környékérl. —
Pilze aus Budapest
und Umgebung, p. 66. old. —
Szalóki R., Adatok Szepes vármegye fllórájá-
hoz. — Beitráge zr Flóra des Komitats Szepes, p. 66. old. — Thaisz L.,
Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához II. Beitráge zr Flóra des Abauj —
Tornaer Komitates H, p. 67. old. —
Tuzson J., Magyarország néhány növé-
nyérl és ezek rokonságáról. —
De plantis nonnullis Hungáriáé et harum
affinibus, p. 67. old. —
Kümmerle J. B., A Ceteraeh génusz új faja. —
Species nova generis Ceteraeh, p. 74. old. — Index generum, varietatum etc.
novarum vei e Hungária hucusque iguotarum etc., p. 74. old. - Múzeumi füze-
tek. —Naturwissenschaftliche Museums-Hefte, p. 75. old. A K. M. Term- —
tud. Társ. növénytani szakosztályának 1909 nov. 10-én, decz. 9-én, 1910 jan.
12-én tartott ülése. —
Sitzung dér botan. Sektion dér k. ungar. naturwiss.
Gesellschaft am am 9. Dez. 1909, am 12. Janner 1910, p.
10. Nov. 1909,
77. old. —
Gyjtemények. —
Sammlungen, p. 81. old. Megjelent. Er- — —
1910
schienen, p. 83. old. —
Prix De Candolle. p. 83. old. Személyi hírek. — —
Personalnaclirichten, p. 84. old. Meghalt. - —
Gestorben, p. 85. old.
- Mellékelve — beigelegt Tafel 1 — V. tábla és egy arezkép — und 1 Portrait.
6 1
2

t Dr. Simonkai Lajos.

(Arezképpel.)

Irta: l)r. I)eg:cn Árpád.*)

Dr. Simonkai Lajos egyetemi magántanár ez év január havá-
nak napján hirtelen halállal elköltözött az élk sorából. Szív-
2.
szélhüdés gyorsan és fájdalom nélkül vetett véget életének.
Simonkai Lajossal az utolsót kisértük temetbe ama néhány
szakférfiú közül, akik az utóbbi négy évtizedben hazánkban oly
nagy érdemeket szereztek a növényrendszertan és a növény föld-
rajz mvelése terén.
Borbás, Simonkai, Hazslinszky, Janka és Kanitz voltak ennek
az iránynak csekélyszámú képviseli és igy, ha mellzzük az
autodidakta Jankát s az inkább historiographicus irányánál fogva
jelents Kajutzot, azt látjuk, hogy ezeknek a fiskoláinkon elha-
nyagolt disciplináknak mvelése és tovafejlesztése minálunk majd-
nem tisztán középiskolai tanárok kezeibe volt letéve, úgyhogy
e testület egyik legkiválóbb képviseljének elhúnyta alkalmából
nem mulaszthatjuk el, hogy a magyar középiskolai tanárság ezen
a téren való elévülhetetlen érdemeinek az elismerés pálmáját ne
nyújtsuk. Csak mély becsülés tölthet el bennünket a testület érde-
mes munkás tagjai iránt, akik többnyire kedveztlen anyagi vi-
szonyok között és gyakran a vidéken távol a tudományos köz-
pontoktól lelkes kitartással élnek tudományos tanulmányaiknak,
akik kénytelenek szkös jövedelmükbl a -szükséges segédeszkö-
zök beszerzési árát megtakarítani, az excursiók költségeit család-
juktól elvonni, akik azokat az órákat, melyeket mások nyugalom-
nak és üdülésnek szentelnek, megfeszített szellemi és testi mun-
kában töltik el anélkül, hogy a legcsekélyebb anyagi elismerés-
ben volna részök, st gyakran még az erkölcsi elismerés lehet-
ségérl is eleve le kellett mondaniok. Ezek a tudomány igazi
bajnokai, csak ilyen áldozatrakész, a tudománynak önzetlenül él
férfiaktól várható annak tovafejlesztése; ilyenek mentették meg
nálunk is az említett tudományágaknak mvelését, ezeknek a
férfiaknak utolsóját ragadta el most tlünk a sors, immár menthe-
tetlenül.
Emellett az általános, culturális viszonyok, melyek között e
férfiak mködtek, sem voltak kedvezk egy olyan tudomány-
ágnak, mely a praktikus élettel oly csekély vonatkozásban áll,
mint a növénytannak «nem alkalmazott » része. A magyar nem-
zet fejldésében épen egy nagy politikai válságon esett át, mely-
ben az absolutistikus kormányforma helyébe alkotmányos modem
kormányzat került, mely végre a nemzetünkben szunnyadó erk
szabadabb kibontakozását lehetvé tette.
*) A német eredetibl fordította Dr. Lengyel Géza.
 3

Jöhetnek ugyan ismét férfiak, megáldva a természettl ha-

sonló képességekkel, hogy jelentsei alkothassanak, de azt a milieu-t,
melyben az említettek mködtek, többé nem fogják feltalálni azokkal ;

a nehézségekkel, melyeket nekik kellett legyzniük, nem fognak ismét

találkozni; az általános eulturális viszonyok óriási léptekkel ha-
ladtak elre, s igy egyrészt sok tekintetben könnyebb munkájuk
lesz, de másrészt egészen más feladatok is fognak eléjük tárulni.
Simonkai korának els feladata volt hazánk Flórájának
kikutatása, melynek keresztülvitele alapját képezi a modern
növényföldrajzi és kutatásoknak. Ezt a munkát,
flóratörténeti
mely temérdek pontos egyes észleletekbl áll, nagyban és egész-
ben sikeresen keresztül is vitték, úgyhogy utánuk már alig akadt
felfedezni való, s pótlások is ezen a téren már csak csekél}’
számban várhatók.
Hivatalos központja ezeknek a disciplináknak nem volt nálunk;
az ország egyetlen nagyobbszabású systematikai könyvtára a
kalocsai érsek magántulajdona volt a Nemzeti Muzeum már
;

tekintélyes gyjteményei, melyeket önálló növényt, osztályban

1870-ben választottak el a természetrajzi osztálytól, csak részben
voltak hozzáférhetk, mert csupán egy részük volt rendezve. S jól-
lehet ilyen körülmények között munkáikhoz az anyagot fleg ma-
guknak összegyüjteniök, a tudomán\ os segédeszközöket
kellett
T

pedig a sajátjukból beszerezniük, mégis ezek a férfiak érdemes,

sok tekintetben alapvet munkákat tudtak létrehozni.
Közülök, kikhez szívesen számítom az irodalomban ugyan
kevésbbé tevékeny, de tudásban méltó társukat Lojka Hugót,
aki oly szívesen közölte minden hozzáfordulóval gazdag tapaszta-
latait, kett volt Eperjesen Hazslinszky Frigyes tanítványa: Sim-
kovics (akkor még ez volt Simoxkai neve) és Lojka. Hazslinszky-
nak megvolt az a kiváló képessége, hog\ minden tanítványában,
r

akiben a természettudományok iránt való érdekldésnek csak a

szunnyadó szikráját is felfedezte, azt csakhamar lobogó tzzé
fejlesztette. Hazslinszky egyike volt a tudományosan legképzet-
tebbeknek azok között, akik az korában a természettudományok-
nak középiskolai oktatásával foglalkoztak, akin mint minden —
izében nemes, önzetlen, szeretetreméltó jellemen minden tanít-—
ványa odaadó tisztelettel csüngött. Meg volt ezeken kívül még az
a tehetsége is, hogy tanítványait még akkor is, ha azok már
kinttek az iskola padjából, tartósan magához tudta fzni; ez a
képesség, a nagy eszmék feltalálói és kialakítói mellett a kiváló
jellem tanítómestereknek is sajátsága szokott lenni. Az a
benyomás, amit tanításai az ifjú kedélyekre gyakoroltak, soknál
oly hatással volt, hogyha más pályát is választottak, szívesen
tértek vissza a botanikához üdülés és szórakozás czéljából igazi ;

kedvencz tanítványai azonban azok voltak, akik a növénytant

hivatásos tanulmányuknak választották ezekkel állandó össze-
;

köttetést tartott fenn; valamennyien mint felettük álló mestert

1
*
4

tisztelték, aki alapos ismereteivel gyakran volt segítségükre. Azt

hiszem nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy Hazslinszky mködé-
sének derekán a növényrendszertani disciplinák mvelésének
centruma nem egyetemeinken, hanem az eperjesi evang. collegium-
ban keresend.
Ebbe a milieube lépett be Simkovics 1866-ban, mint léves
s már természettl eleveneszíi ifjú.
Simkovics Lajos született 1851 január 9-én Nyíregyházán, mint
Simkovics Dániel és Eleonoka (szül. Fábri) fia. Elemi iskoláit s a
gymnasium alsó négy osztályát szülvárosában végezte el. Fels
gymnasiumi tanulmányai folyamán lett alkalma tehát a kiváló mester
tanításait magába szívni, itt ébredt fel benne elször a növénytan
mvelése iránt való hajlandóság, még pedig csakhamar oly mér-
tékben, hogy azt élethivatásul választotta. Az érettségi vizsgálat
letevése után Hazslinszky ajánlóleveleivel ellátva kereste fel a
pesti egyetemet, ahol a növénytanban Jurányi Lajos tanít-
ványa lett.

A egyetemen ebben az idben a

pesti —Sadler halálával
kezdd —
hosszú tespedés után a növénytan mvelése, követve a
Németországban meghonosodott módszert, mely a növénytani oktatás-
nak a hallgatóság szükségleteinek megfelel kettéosztását figyelmen
kívül hagyta, egészen a physiologusok kezébe került. Jurányi
professor adott ugyan el systematikát is, csakhogy ez nem volt
az szakmája, s így nem tudta hallgatóit ez iránt a tárgy iránt
felmelegíteni.
Simkovics azonban felhasználta az alkalmat, hog} növényphysio-
7

logiai és anatómiai ismereteket szerezzen, de mégis szívesebben

foglalkozott systematikai tanulmányokkal. Jurányi csakhamar fel-
ismerte Simkovics képességeit és a növénytan iránt való szerete-
tét, úgyhogy már harmadéves hallgató korában (Borbás Vincze
utódjaként) a növénytani tanszék assistensévé neveztette ki ;
ezt
az állását 1872 deczember 1-tl kezddleg megtartotta egészen
1875 október 1-ig, amikor a nagyváradi reáliskola tanárává ne-
vezték ki.

Simkovics a pesti egyetemen való tartózkodása alatt minden

rendelkezésére álló órát, mely tanulmányai közepette szabadon
maradt, arra használta fel, hogy botanikai ismereteit kibvítse.
Ennek a czélnak szolgálatában állottak a fváros környékére tett
számtalan excursiói, többnyire Borbás társaságában, akihez akkor
még bens barátság fzte. A gyjtött anyagot pontosan meghatá-
rozták s ez képezte az alapját annak a sok fontos adatnak, mely-
lyel ez a két kutató Budapest és környéke növénytani ismereté-
hez hozzájárult.
Ebben az idben Simkovics bryologiával is behatóan foglal-
kozott, úgy hog}7 1872 nyarán már mint bryologus vett részt a
Hazslinszky-íI vezetett, hat botanikusból álló társaság arad-, hunyad-
megyei és bánsági utazásán. Simkovics ez alkalommal abban a
 5

szerencsés helyzetben volt, hogy a Retyezát — ezután is még

hosszú ideig tökéletesen ki* nem —
bryologiai kincseinek
kutatott
nagy részét elsnek gyjthette így többek
;
között fedezte fel
ekkor a Zenoga tó mentén az északi Dichélyma falcatum Myr- 1.
Kutatásainak eredményei els publicatiójában vannak letéve.
1873-ban a Magy. Tud. Akadémia támogatásával négy na-
gyobb utazást tett hazánk nyugati, illetve délnyugati részébe, az
elst Borbás társaságában. A Balaton környékét, a Bakonyt s
Baranyamegyét kutatta át, melynek eredményeit 2. publicatiójában
tette közzé. Ez az értekezése egész sorát tartalmazza a növény-
geographiailag fontos adatoknak. Minthogy Simkovics nem gondos-
kodott publicatióinak megfelel külföldi referátumairól, némely
becses dolgozatának tartalmát egészen a legújabb idkig nem
vették figyelembe. így ez alkalommal fedezte fel többek között a
Villány mellett lev Harsányhegyen a Trigonella gladiatát, mely-
nek hazánk bels részében való elfordulása rendkívül feltn.*)
A Bánságnak és Retyezátnak pompás flórája ismételten
visszavonzotta ezekre a vidékekre, úgy hogy 1874-ben a Magy.
Tud. Akadémia nagylelk támogatásával —
többnyire barátjának,
BoRBÁs-nak társaságában —
öt Ízben kereshette fel. Utazásainak
eredményeit 16. publicatiójában hozta nyilvánosságra, mely még ma
is egyik legfontosabb forrását teszi a tárgyalt vidékek flórájának.
Sajnos, hogy BoRBÁs-nak ugyanezen terület floristicus viszonyait
tárgyaló közleménye a két, mindezideig legjobb egyetértésben
együttmköd, buzgó flóristánk között kenyértörésre vitte a dolgot,
mely Simkovics egjr ezikkével (Ö. B. Z. Í875. p. 133) kezddik és
30 éven át húzódik egészen Borbás haláláig. Harmincz esztend
harcza után nem minden bens megindulás nélkül fogadta e so-
rok írója Borbás halálakor SiMOVKAi-nak azt a megbízatását, hogy
nevében —a kiengeszteldés jeléül —
Borbás ravatalára egy
koszorút helyezzen el. Nem hallgathatjuk el itt, hogy az ellentét
alapját Borbás vetette meg egy nem eléggé megfontolt értekezé-
sével, melyre azután egy újabb czikkel (Ö. B. Z. 1875 208) még :

rá is tetézett, úgy hogy ezáltal Janka ViKTOR-ral is konfliktusba

keveredett, a hazai tudományosság kimondhatatlan kárára, mert
e három kiváló férfiú egyesülve sokkal értékesebb szolgálatokat
tudott volna tenni, anélkül, hogy szellemi erejüket örökös polé-
miákra fecsérelték volna.
SiMKovics-ot, miután 1874-ben középiskolai tanári oklevelet szer-
zett és 1874/75-ben egyéves önkéntesi kötelezettségének a 32. cs.
és kir. gyalogezrednél eleget tett, 1875 október elsején a nagy-
váradi freáliskola tanárává nevezték ki. Új lakóhelyén fiatalos
munkakedvének egész erejével vetette magát neki a város bota
uikailag rendkívül érdekes környéke, különösen azonban a Sebes-

*) Nemrégiben Kocsis István, a magvizsg. állomás praeparatora Fiume

felett is megtalálta.
6

Körös völgye s a Bihar-hegység flórája tanulmányozásának. Tanul-

mányainak eredményét számos munkája (6., 22.. 29., 87. publ.) mutatja,
de tanúskodnak ezek egyszersmind alapos tudásáról is, mellyel
a számtalan excursión összehordott an 3 agot kritikus szemmel fel-
r

dolgozta. Ilyen munkák nagy szorgalmat és sok munkaidt igé-

nyelnek nem is egyszer történt meg, hogy a napfelkelte még ott
;

találta munkaasztalánál, mely mellett az éjét könyveinek és nö-

vényeinek társaságában átvirrasztotta.
Egy évre állásának elfoglalása után nül vette Rozváxy
V iLMÁ-t, aki több gyermekkel ajándékozta meg, akik közül csak
egy leány Erzsébet (férj. Kolb Rezs-né) és két fiú
: Sándor és
:

Kálmán maradt életben. Felesége, akit 1893-ban veszített el, szelid.

nemes lelkület, férjének az megfeszített munkássága közepette
áldozatkész, st bizonyos tekintetben támogató hitvestársa volt,
aki azt lehet mondani, hogy a mindennapi élet összes aprócsepr
gondjait magára vette, hogy így férje munkálkodásának zavarta-
lan órákat biztosíthasson.
1877-ben Simkovics-oí a budapesti egyetemen phil. doctorrá
avatták, 3 évvel késbben pedig a pancsovai freáliskolához
helyezték át. Itt is szorgalmasan botanizált s az összegyjtött
anyagból a vidék flóráját dolgozta fel. Itt fedezte fel az ö rend-
kívül éles szeme hazánk flórájának egy addig ismeretlen nemzet-
ségét, a II 'olff'ia arrhiza (L.) Wimm.-í, hazánknak ezt a legkisebb
virágos növényét melyet egy víztartóban Lemna minor gyökeréhez
tapadva talált Pancsován. ügy tudjuk, hogy ezt a felfedezést eddig
még nem publikálta.
Egy évvel késbb (1881) Aradra helyezték át. Evvel kezdd-
tek egyszersmind a legszorgosabb munka évei. Nemcsak a megye
flórájának tüzetes kutatásával foglalkozott, hanem itt kezdte el
— a Kir. Magy. Természettudományi Társulatnak megbizásából —
Erdély flórájának kritikai feldolgozását (48. publ.), mely munká-
ját kell a legjelentsebb müvének tekintenünk. Erdély flórájának
elmunkálatai természetesen sok utazással jártak a feldolgozandó
területen, de e mellett a hangyaszorgalmú tudósnak ahhoz is volt
ideje, hogy foglalkozzék a Magy. Tud. Akadémia által 1890-ben
kiadott « Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei» (86. publ.) czímü monogra-
phiájának elmunkálataival, mely még mai na]) is legáttekintbb
munka errl a tárgyról. Az erdélyi flórára vonatkozó tanulmányok
czéljából az 1883/4. iskolaévben Hayxald Lajos érsek közbenjárá-
sára 6 hónapi szabadságot nyert, melyet Bécsben töltött el, hogy
az udvari múzeum s az egyetem, valamint Kerned és Halácsy
magánherbariumának átnézésével nagy munkájához anyagot gyjt-
sön. Munkájának egyik fczélja épen a ScHUR-tól Erdélybl leírt
számos fajnak, melyeknek origináléi különböz herbáriumokban
vannak szétszórva, kritikai revisiója volt. Dr. Schur Ferdináxd,
aki Erdély flórájának kikutatásában többet fáradott, mint talán
összes elzi és utódjai együttvéve, akinek munkája valóban bizarr
bizarr keveréke csodálatra méltóan éles megfigyeléseknek és téve-
déseknek, értékes kutatásoknak és n
vény földrajzi szempontból
lehetetlen adatoknak, herbáriumát, —
mely munkájának számos
talányos részéhez a kulcsot szolgáltatja, —
több ízben felosztotta
és eladta. Az egyik herbáriumot Skofitz Dr. A. közvetítésével
ÜppoLZER-nek Dr. (a késbbi híres astronomusnak) adta el, aki
azonban nemsokára felhagyott botan. tanulmányaival és tekinté-
lyes herbáriumát a wieni botan. kertnek ajándékozta. Tíz fascicu-
lust azonban barátjának Dr. Halácsy E.-nek ajándékozott, akinek
herbáriumát Simkovics ép ezek miatt a ScHUR-féle originálék miatt
tanulmányozta át behatóan. A Schur herbárium egyik részét a
botan. kert tovább ajándékozta Japánnak; egy másik Sc.HUR-féle
herbárium a lembergi egyetemé, melyet Simkovics szintén áttanul-
mányozott, azonban Schur legnagyobb és tulajdonképeni herbá-
riuma (kb. 20000 faj.) Cosson E. birtokába Párisba került. A bécsi
és lembergi herbáriumokon kívül Simkovics használta még a
BAUMGARTEN-herbariumot is, mely akkor Nagy Szebenben volt
továbbá majd az összes nagyobb hazai herbáriumokat, melyeket
az 1887*)-ben megjelent munkája elszavában névleg is felsorol.
Simonkai a ScnuR-féle fajok revisiójánál nagy tudással és a
legszigorúbb tudományos kritikával járt Sok kétes ScHUR-féle el.

faj de valamennyi neki sem

tisztázását köszönhetjük Sím ónk ai nak :

sikerült, úgy hogy némely kritikus nemzetségnél ma is kénytele-

nek vagyunk Schur munkájára visszatérni.
Mindenesetre azonban SiMONKAi-nak Erdély flórájáról írt mun-
kája a magyar botan. irodalom legtökéletesebb és legjelentsebb
flóramunkája.
Az 1888. évben egyebek között megjelent «Magyarország és
környékének Zanótjai» (65. publ.), egyike a legbecsesebb és a
meghatározásoknál nélkülözhetetlen munkáknak, melyeket a Gytisus
nemzetségrl írtak.
Bécsi tartózkodásának hatása, az osztrák fváros legjelent-
sebb botanikusaival való érintkezés, különösen azonban Kerner által
reá gyakorolt nagy hatás, késbbi munkáiban félre nem ismerhet
Már elbb is buzgó követje volt a Kerner -féle tanításoknak, kivált
a fajfelfogásban és a kritikus systematikai és nomenclaturai kér-
dések megoldásának Kerner által bevezetett módszerében, most
pedig evvel a kiváló tudóssal való személyes érintkezés varázsa
ISiMONKAi-t csak megersítette abban a véleményében, hogy a
Kerner által kifejezett nézetek, az általa leszögezett elvek a leg-
helyesebbek és leglogikusabbak. Kerner hatása már meglátszott
ott is,' hogy kezdett nagyobb súlyt fektetni a nvén ygeographiai
megfigyelésekre is.

*) A czímlap szerint a munka 1886-ban jelent meg, a K. M. Term.-tud.

Társ. titkárának elszava 1887 j üli szerznek elszava pedig 1S85
as 10-röl, a
október 2-rl van keltezve. Valóban azonban az els példányok (Sijik. kézipél-
dányának sajátkez bejegyzése szerint) 1887 jalius 25-én kerültek forgalomba.
 -

A wieni botanikusok között az említetteken és Dk. Heimerl

A.-n kívül személyesen kivált Braun H. mérnökhöz (most városi
tanácsos) vonzódott. Közös érdekldés Flóránknak némely kritikus
nemzetsége iránt (Kosa Thymus Mentha Galium, Tilia), mezek-
, , ,

ben Braun alapvet vizsgálatokat végzett, hozta össze a két

férfiút, sajnos azonban, hogy az egykoron szoros barátság, mely-
tl tudományos téren csak üdvösét várhattunk, nem volt tartós.
Simonkai BuAUN-nak az Tilia monographiá járói tárgyilagos han-
gon írt, — s mint minden elfogulatlan ember beláthatja — jóaka-
ratú ismertetését zokon vette és evvel a barátság kettétört.
Simkovics, aki Haynald biborosérsek biztatására már koráb-
ban az ág. evang. hitrl a róni. katholikusra tért át, 1886 már-
czius 9-én, tehát még fmvének megjelenése eltt, nevét
«SiMONKAi»-ra változtatta. Ennek a névváltozásnak szükségességét
Janka Victor barátjához intézett egyik levelében (1886. IV. 3.) a
következkép okolja meg:
«Erdély flórájáról szóló enumeratióm nag\ obb
T

mely e nemben azt hiszem az els magyar nv'elv és ma-

m lesz,

gyar szellem m. Nem akartam, hogy a magyar tudomá-

nyos irodalom e terméke idegen hangzású, «ics-vics» vég
zetü név alatt jelenjen meg; mert hát én magyarnak szület-
tem, az is vagyok és egyéb nem is lehetek. Ez az oka annak,
hogy nevemet, melynek eredetét sem tudom, magyaros vég-
zetre változtattam, hadd lássa mindenki, hogy én magyar-
nak érzem magamat.»
1891-ben Simonkai-1 a budapesti VII. kér. áll. fgymnasium
tanárává nevezték ki, ahol az 1908. évben bekövetkezett nyugdíja-
zásáig mködött. Budapesti tartózkodásának második évében a
tud. -egy etemen magántanári képesítést nyert a növény földrajzból.
Ugyanebben az évben (1893) jelent meg nagy munkája: Arad
vármegye és Arad város természetrajzi leírása (106. publ.), mely-
ben a jelzett területnek úgy flóráját, mint faunáját alaposan fel-
dolgozta.
1892 ben vesztette el els feleségét; egy évvel késbb nül
vette sógornjét Rozvány Etelkát, aki egész lényében, a férjérl
való szorgos gondoskodásban teljesen boldogult nvérére hasonlí-
tott; épgy igyekezett is férjét megszabadítani az élet minden-
napi apró-csepr gondjaitól s a nagyrabecsült férfiúval szemben
az odaadó hségnek és tiszteletnek ép oly megindító példáját
nyújtotta, mint nvére.
Fvárosunk környékének változatos flórája természetesen
újból felkeltette Simonkai gyjtszenvedélyét. A város terjeszke-
dése folytán sok mindent megváltozva talált azon a helyen, ahol
;

mint egyetemi hallgató gazdag zsákmányt gyjtött Colchicum

arenarmmból és más jellemz homoki növényekbl, most a központi
pályaudvar állott számos érdekes növénynek termhelyét a kultúra
;

elpusztította, úgy hogy azokat nagyobb távolságokban ismét fel

 9

kellett keresni. Már budapesti tartózkodásának els éveiben is

bens barátságot kötött e sorok írójával, mely a kölcsönös tisz-
teleten alapult és a melyet a félreértésnek még árnyéka sem zavarta
meg sohasem. Tudományos titkaik nem voltak a két barátnak egy-
más eltt, ama tartózkodás nélkül, mely sokszor a bizalmatlanság-
nak a csiráját szokta magába rejteni, együttesen beszélték meg szá-
mos munkájukat. Kritikus kérdések gyakran a kés éjszakáig
tartották együtt ket, mindkettjük hasznára és okulására.
A magyar botanikusok közül jó barátság fzte még Janka
VicTOR-hoz, Lojka Huoó-hoz, Dr. Pantocsek JózsEF-hez és Flatt
KÁROLY-hoz. Haynald biborosérsek egvideig kegyeiben részesítette,
késbb azonban ezt megvonta tle.
Pestmegye flóráján kívül az utóbbi években nagy érdekl-
dést tanúsított Fiume és környékének flórája iránt, melyet —
több
nyíre néhány tanítványának társaságában — számtalan excursión
keresett fel.

1891-ben megbízást nyert egy magyar dendrologia írására

a K. M. Term.-tud. Társulattól, melyet késbb a földmivelésügyi
m. kir. ministerium anyagilag is támogatott. Ehhez a munkájához
az utóbbi években nagyszabású elmunkálatokat végzett, hazánk
nagyobb kertjeit, így többek között Ambrózy István báró gazdag malo-
nyai arborétumát, behatóan áttanulmányozta, úgyhogy nagyon tekin-
télyes anyagot hordott össze. Sajnos ebbl a munkájából csak a
Gymnospermák és Egyszikek kéziratát fejezhette be, a többi
vadon növ
és kultivált fás növényeinkbl csak eg^yes nemzetségek
(Rhanmus Bibés, Acer) vázlatai jelentek meg nyomtatásban, míg
,

másokról kézirati jegyzetek maradtak fenn.

1907-ben Simonkai-í a pozsonyi Orvos és Természettudományi
Egyesület levelez tagjául, 1908-ban pedig a K. M. Term.-tud.
Társulat választmányi tagjául választotta. Ez volt az összes küls
jele az elismerésnek, mely életében osztályrészéül jutott. Simonkai-
nak igénytelen lénye ilyesmi iránt azonban kevésbbé volt érzé-
ken}T
. a kitüntetést ép úgy nem kereste, mint a hogy sohasem
törekedett az akadémikus pályán való elhaladásra sem.
SnioNKAi jelentségét, mint búvár elssorban kitartásának,
concentrált munkássághoz való hatalmas akaraterejének, fáradt-
hatatlan szorgalmának és alaposságának köszönheti, mind olyan
tulajdonságok, melyek ami kiimánk alatt vajmi ritkáknak mond-
hatók. 0 —mint már elbb említettük — lényegben a Kerner
féle iskola hatása alatt állott, melynek egyes tételeit azonban,
mint pl. a fajoknak hybridisatio útján való keletkezését, az id
már elhalványította, úgyhogy érvényességüket már a bécsi iskola
is ersen háttérbe szorította. A növény földrajzban azt a nézetet
vallotta, hogy sok (u. n. plasticus) faj, különösen a virágos növé-
nyeknél, bizonyos korlátolt terjedés területtel bír, melyen túl közel
rokon, hasonló, u. n. «vicariáló» — vagy mint szerette nevezni
«subtilis» —
fajok helyettesítik; ennek a tanításnak már Darwin s
utána Kerner és niások is valamivel mérsékeltebi) alakban szin-
tén hivei voltak Ez a nézet gyakran arra indította, hogy ilyen
fajok elterjedésében éles határokat vonjon, még olyan esetekben
is, amikor ezt morphologiai különbségek nem ersítették meg
eléggé.
A növénytani irodalom ijeszt növekedése, a publicatiok
úgyszólván át nem tekinthet tömege csakhamar azt a meggyz-
dést érlelte meg hogy az ö helyzetében, melyben a
SnviONKAi-ban,
legmunkásabb a tudományos centrumoktól távol kellett
éveit
eltöltenie, csak úgy alkothat érdemlegeset, ha munkakörét korlá-
tozza. Ennek megvolt az elnye, de egyszersmind hátránya is.
Kétségtelenül elnyös volt, hogy az képességeit és nagy szorgal-
mát egy szigorúan határolt területre: a Magyar Flórára összpon-
tosította,de megvolt egyszersmind az a hátránya is, hogy gyak-
ran nem tudott ellenállni a kisértésnek, hogy az aránylag kis
területen szerzett észleleteket általánosítsa pedig csak némileg
;

szélesebb kör könnyen meggyzhette volna öt arról,

áttekintés is
hogy épen az általa müveit tudományszakban a tapasztalás által
nyert tények csak e legnagyobb óvatossággal általánosíthatók.
így konczentrálta tehát egész munkaerejét hazánk flórájának
kikutatására s minden ezen túlhaladó kérdés csak abbau az eset-
ben tudta érdekldését felkelteni, ha az a hazai viszonyokkal némi
tekintetben vonatkozásban állott.
Anélkül, hogy a politikai életben bármikép is résztvett volna,
Simonkai testestl-lelkestl igazi patrióta volt és ennek az izzó
hazaszeretetének rovására írhatjuk némely túlzását, melynek kivált
növényföldrajzi téren adott kifejezést. Magyarország sajátságos,
hegységektl övezett fekvése, melyben azonban különböz flóra-
területek találkoznak össze, azt a gondolatot ébresztette fel benne,
hogy az a terület, melyet hazánk a térképen befed, egy önálló flóra-
megyét. tehát egy zárt növény föld rajzi egységet alkot, mely nézet-
nek ellenében azonban súlyos érvek emelkednek. Ezen a területen
belül megkülönböztetett egy-egy borealis-mikrothermás és egy
mesothermás-mediterraneus flórabirodalmat az elsbe sorozta a
;

Karszt, Szlavónia, az Alduna vidékének, a Keleti Kárpátoknak,

a Magyar Alföldnek flórajárását, továbbá a nóri, saquád flórajárást,
valamint a Fátra és Tátra flórajárását, az utóbbiba a quarnerói
s a dalmát «flórajárás»-t, ami valójában körülbelül a Kerner-
féle «Gau»-nak felel meg. Kerner pontusi flóravidékét Simonkai
tehát mellzte, illetve felosztotta, mert véleménye szerint Kerner
pontusi területe hazánkban csak regionális beosztásnak felel meg.
Simonkai kitn tanító volt. Ékelve hivatásának szeretetétl,
nagyon jól tudott alkalmazkodni tanítványainak gondolatmeneté-
hez és felfogóképességéhez eladása világos, szabatos és érthet
;

volt s meg volt arról gyzdve, hogy a tanítás eredménye attól

függ, sikerül-e a tanítványok érdekldését a tanítási id egész
tartama alatt szakadatlanul megtartani szerette eladását ötletek-
;
 11

kel és adomákkal fszerezni, amivel annak élénkségét és világos-

ságát nagyban elmozdította.
Jeles és elterjedt tankönyvei is bizonyságot tesznek amellett,
hogy Simonkai jó paedagogus volt; könyvei jól érthetk, vilá-
gosak, szépen illusztráltak s a hazai viszonyainkhoz alkalmazko-
dók; szakértelemmel és kedvvel irta azokat s nem is egy tanít-
ványában szintén kedvet ébresztettek a tudománnyal való beható
foglalkozás iránt. Elitél véleményét azokkal szemben, amiket
ezen a téren manapság produkálnak, amidn oly szerzktl jelen-
nek meg tankönyvek, akik segítség nélkül még egy meghatáro-
zást sem tudnának végezni, a legélesebb szavakkal tudta kifeje-
zésre juttatni.
S most végül néhány szót Simonkai-toI, mint emberi öl.
Kis termete, arányos izomzatú teste, s bár korán szült, de
azért fiatalosan szellemtl sugárzó, sötét szemei
friss tekintete,
élénken élnek emlékezetünkben, mint ötletes, temperamentumos,
mindig hangosan beszél társunké, akinek ders kedélye sok kel-
lemes órát szerzett nekünk. Egész lénye át volt hatva a magyar-
ságra oly jellemz gavallérosságtól, aki semmiféle szolgálatot
sem tudott barátjától megtagadni és kész volt mindenét, amije
csak volt, — vagy ami a botanikusnál evvel egyre megy —egyet-
len herbariumi példányát is megosztani, ha avval egy barátjá-
nak örömet tudott szerezni. Jóllehet épenséggel nem volt vagyo-
nos, mégis azokat a szerény támogatásokat, melyeket botanikai
utazásaira kapott, gyakran megosztotta valamelyik kedvencz
tanítványával, akit útjára saját költségén magával vitt. Botanikai
excursióin még elrehaladott korában is fáradhatatlan volt, neki
egy ösvény sem volt rossz, egy szikla sem volt meredek vagy
veszélyes, ha egy érdekes növényt pillantott meg, st kész volt
érte sansgéne a mély vízbe is begázolni. Éles szeme közmondás-
sz er volt közöttünk; tudtuk jól, hog3 azon a területen, melyet
T

egyszer átkutatott, többé nem igen akad felfedezni való, gyakran

azonban fáradtságos és ismételt utánjárást kívánt, hogy újból
feltalálhassuk azt, amit az kutató pillantása csak egyetlen át-
utazásakor is felfedezett. Öröme és elragadtatása valamely érde-
kesebb növény megtalálásakor nem ismert határokat, s ha ez
elbb sikerült másoknak, akkor ellenállhatatlan kényszer hajtotta,
hogy a növényt eredeti termhelyén maga is megfigyelhesse; a
legközelebbi napokban csakhamar felkerekedett, hogy a nvén y
termhelyét személyesen felkeresse, még ha az nagyobb és költsé-
gesebb utazásba is került.
feltnt neki egy alkalommal egy — e sorok írójától muta-
tott —ígyCsikmegyének messzefekv szikiáin elforduló új Semper-
vivum (mely azóta az ö nevét viseli) s ime nemsokára beállított
a szerzhöz egyenesen a vasútról jövet, még nedvesen a Csiki
Havasokban ért estl, örömmel húzva el zsebébl a Semper-
12

vivum nehány rosettáját. Hasonló esetek nem egyszer fordultak

el az évek folyamán.
Simonkai a közel 40 évre terjed gyjt tevékenységével a
magyar növényeknek egyik leggazdagabb gyjteményét állította
össze. Ez a gyjtemény a leggondosabb tisztaságban és rendben van
tartva*), úgy hogy egyike a legértékesebb magyar gyjtemények-
nek. s amelyet a megboldogult régebben csere útján külföldi növé-
nyekkel is gyarapítóit. Evek során át munkatársa volt a Kernek
által kiadott «Flora Exsiccata Austro-Hungarica» ezímü vállalat-
nak, melyet értékes s gyakran kritikai megvilágításokkal kisért
adatokkal támogatott. A
bécsi egyetemtl erre a czélra adott
támogatás képessé tette t
néhány költséges utazásra is így ennek
:

köszönhetjük a Biharhegység alapos átkutatását.

Gyjteményét még életében 12.000 koronáért eladta a Ma-
gyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának, úgy hogy most
a legméltóbb helyre került, mely öt hazánkban megilletheti. Dupli-
catumaiból egy szép sorozat a magy. kir. mezgazdasági múzeum
birtokában van.
SiMONKAi-nak szokása volt egyes kritikus nemzetségeket
ismételt revisio alá vetni s minden észleletét apró jegyzetek alap-
jában a herbárium példányok mellé tenni. Ezáltal herbáriuma,
melyben tehát egész sora foglaltatik a nem publicált kéziratok-
nak, még nagyobb értékre tett szert.
Tanítványai között nagy népszerségnek örvendett és figyel-
mes tiszteletben részesült, úgy hogy nála ismétldött mesterének,
HAzsuNszKY-nek példája. Miként Hazslinszky, úgy is azokat a
tanítványokat, kikben kedvet és szeretetet látott a növénytan
iránt, magához vonta s velük barátilag érintkezett. így kedvesebb
tanítványai voltak Wagner János tanár (Arad), Karkovány Ákos
tanár, Dr. Szabó Zoltán magántanár, Dr. Jávorka Sándor. Dr. Len-
gyel Géza, Dr. Rapaics Raymdnd, Dr. Gayer Gyula (Komárom).
Dr. Méhes Gyula tanár, Lengyel Béla és Smoquina Antal (Fiume),
Czakó Elemér. Seymann Vilmos és Szombathy Kálmán és még
többen, akik közül egyesek késbb más életpályát is választottak.
Rendkívül kritikus elme volt. aki gyorsan felfogta és meg-
értette a dolgok lényegét egyenes, szinte jellem, aki véleményét
;

mindenkivel szemben nyíltan kimondotta, esküdt ellensége volt a

semmitmondó bbeszédségeknek s a phrasisokba burkolt üres-
ségeknek. amilyenek, sajnos, ami irodalmunkban is elfordulnak,
ami ellen mindig kész volt szóval és tollal sorompóba lépni.
Simonkai egyike volt legkitnbb növényismerinknek, aki
nagy éleselméjségével számos kritikus kérdést oldott meg vilá-

*) Herbáriumában a rovarok ellen való conserválásra jó eredménnyel

használta a petróleumot, mellyel a megszárított növényeket beeesetelte. késbb
pedig evvel a folyadékkal csak a papirost, melyen a növény fekfidt, nedvesí-
tette be egy kissé. Ez az eljárás könnyedségénél, olcsóságánál és egyszerségénél
fogva nagyobb ügyeimet érdemel.
 !

13

gosan és meggyzen, egyike volt hazánk Flórája legszorgalma-

sabb és legtehetségesebb kutatóinak, akinek alapvet munkákat
köszönhetünk.
Örök tisztelet és becsülés emlékének

í Dr. LudAvig’ Simonkai.

(Mit Portrait.)

Von I)x*. A. von Degen.

Am 2. Januar d. J. ist Professor Dr Ludwig Simonkai in

Budapest eines plötzlichen Todes gestorben. Fin Schlaganfall hat
seinem Leben ein rasches und schmerzloses Ende bereitet.
Mit ihm habén wir den letzten dér wenigen Mánner zu Grabe
getragen, die in den vergangenen vier Decennien die Píiege dér
botanisch-systematiscken und pflanzengeographischen Disciplin in
unserem Lande erhalten habén.
Borbás, Simonkai, Hazslinszky, Janka und Kanitz waren die
wenigen Vertreter dieser Richtungen und wenn mán von dem
doch nur in historiographischer Beziehung bedeutenderen Kanitz
und dem Autodidakten Janka absieht, so war die Pfiege und
Weiterentwicklung dieser auf unseren Hochschulen vernachlássigten
Disciplinen bei uns fást alléin in die Hánde einiger Mittelsckul-
lehrer niedergelegt, so dass wir gelegentlich des Nachrufes an
einen dér tüchtigsten Vertreter dieses Standes nicht umhin kön-
nen, die ausserordentliehen Verdienste des ungarischen Mi ttel -
schullehrerstandes in dieser Beziehung nach Gebühr hervorzuheben.
Es erftillt uns tiefe Achtung vor diesem Standé, dér Vertreter
besall und nocli besitzt, die sicli zumeist unter ungünstigen
materiellen Verháltnissen und zumeist auch feni von den wissen-
schaftlichen Centren in die Provinz verbannt, in uneigennützig-
ster Weise dem wissenschaftlichen Stúdium hingeben, die sich
die notwendigsten Hilfsmittel von ilirem karglichen Gehalte ab-
sparen, die Kosten dér Excursionen ikren Familien entziehen
müssen, die Stunden, die andere dér Rulie und Erholung gönnen,
dér angestrengtesten geistigen und körperlichen Arbeit widmen
und dabei selbst die Hoffnung auf materiellen, oft aber auch nur
auf moralische Anerkennung von vorneherein aufgeben müssen.
Das sind die wahren Vertreter dér Wissenschaft nur von solchen
;

opferwilligen, dér Pfiege dér Wissenschaft uneigenniitzig ergebe-

nen Mánnern ist ein Fortschritt zu erwarten und nur solche habén
auch bei uns diesen Wissenschaftszweig gerettet, dér sonst dem
Verfalle preisgegeben worden ware.
Dabei waren die allgemeinen culturellen Verháltnisse, unter
welchen diese Manner gewirkt habén dér Pfiege eines mit den
praktischen Erfordernissen des Lebens in so geringer Beziehung
14

stehenden Wissenschaftszweiges, wie es eben dér «nicht ange-

\vandte» Teil dér Botanik ist, wenig giinstig. Die ungarische Na-
tion batte eben wieder eine Krise in ihrem Etwicklungsgange
durchgemacht die dikasteriale Verwaltung batte soeben erst einer
;

modernen den Platz raumen mlissen, welcbe endlich eine freiere

Entfaltung dér in dieser Nation steckenden Krafte ermöglichte.
Es mögen wieder Miinner kommen, die von Natúr aus mit ühnli-
cben Fiibigkeiten begabt, Bedeutendes leisten werden das Milieu,
:

in welchem die genannten gewirkt habén, werden sie nicht wie-

der antreffen den Scbwierigkeiten, welclie diese zu überwinden
;

hatten, werden sie nicht wieder begegnen ;

die allgemeine Cultur
hat eben mit Riesenschritten alles Versáumte nachgeholt, sie wer-
den alsó in vieler Beziehung leichtere Arbeit habén, andererseits
aber auch wieder ganz anderen Aufgaben gegentiberstehen. Damals
galt es vor allém die Erforschung dér Landesflora zu Ende zu t'ühren,
dérén Durchführung erst die Grundinge zu modernen pflanzen-
geographischen und florengeschichtlichen Speculationen abgiebt;
eine Arbeit, die sich aus vielen tausenden genauen Einzelbeobach-
tungen zusammensetzt und sich deshalb auch nicht abkürzen lasst.
Diese habén sie bis auf wenige noch nacli ihnen entdeckte und
noch zu erwartende Nachzügler im Grossen u. Ganzén durchgeführt.
Ein officielles Centrum für systematische Botanik gab es
damals bei uns nicht; die einzige ihrer Reichhaltigkeit wegen in
Betracht kommende systematiseh-botanische Bibliothek unseres
Landes befand sich damals im Privatbesitz des Erzbischofes von
Kalocsa, die immerhin reichen botanischen Sammlungen des
Nation almuseums wurden erst 1870 als eigene Abteilung von
dér naturwissenschaftlichen Abteilung gesondert und waren nur
zum Teil zuganglich (zum Teil ungeordnet) das Matériái zu den
;

Arbeiten musste alsó durch eigene Kraft berbeigeschafft, die wis-

senschaftlichen Hilfsmittel mühselig aus Eigenem erworben wer-
den, und trotzdem waren es tüchtige, ja in vielen Beziehungen
grundlegende Arbeiten, welche uns dieseMánner geliefert habén.
Von diesen Mannern, zu welchen ich gerne auch den lite-
rarisch weniger tatigen, aber ihnen an Wissen ebenbiirtigen Licheno-
logen Hugó Lojka rechnen möchte, dér seine reiche Erfahrungen
so bereitwillig allén mitgeteilt hat, welche ihrer bedurften, waren
zwei, Lojka und Simkovics (wie Simonkai damals noch hiess)
Schüler Frjedrich von Hazslinszky’s in Eperies.
Das war nun ein Mann, dér die Gabe hatte, die Werte,
die er in seinen Schülern erkannte, zr Entwicklung zu bringen,
ein Verdienst, das ihn weit iiber den Geist seiner Zeit heraus-
gehoben hat.
Hazslinszky, einer dér wissenschaftlich gebildetsten Miinner,
die zr dér Zeit den naturwissenschaftlichen Unterricht in unse-
ren Mittelschulen geleitet habén, hatte neben seinen hervor-
ragenden persönlichen Eigenschaften, seinem edlen, uneigenniitzigen
 15

und liebenswürdigen Charakter ausserdem nocli die Gabe, seine

Schiiler, auch wenn sie dér Schule entwachsen waren, dauernd
an sich zu fesseln, eine Gabe, die nebst dem Ausdenken oder Ausge-
stalten von Gedanken grosser schöpferischer Tragweite, oft auch die
Eigenschaft inhaltsreicher Mánner, insbesondere Lehrer zu sein
pflegt. Allé seine Schüller kingen in aufricktigster Verekrung an
ihm; dér Eindruck, den seine Lehren auf die jugendlichen Ge-
mliter ausübte, habén viele seiner Schiller bewogen, die Botanik
zr Erkolung und Zerstreuung zu pflegen, auch wenn sie spáter
einen anderen Beruf gewahlt hatten seine Lieblingsschüler aber,
;

welche diese Wissensckaft zum Berufsstudiuin gewahlt hatten,

blieben mit ihm stets in V erbindung sie schatzten ihn als tiber-
;

legenen Meister, dér mit seinen gründlichen Kenntnissen

ihnen
stets hilfreichzr Seite stand. Ich glaube nicht zu übertreiben,
wenn ich behaupte, dass zu Hazslinszky’s Blütezeit das Centrum
dér Pflege botanischer Disciplinen nicht an unseren Universitaten,
sondern am evangelischen Collegium zu Eperies zu suchen war.
In dieses Milieu kam Simkovics im Jahre 1866 als 15-jahriger,
von Natúr aus aufgeweckter Jüngling. Er war am 9. Januar
1851 in Nyíregyháza als Sohn dér Eheleute Dániel und Eleonore
Simkovics, géb. Fábri geboren und liatte die Elementarschulen
und die 4 unteren Gvmnasialklassen schon vorher in seiner Vater-
stadt besucht.
Wahrend dér Absolvierung des Obergymnasiums hatte er
alsó Gelegenheit, die Lehren des ausgezeichneten Meisters in sich
aufzunehmen hier erwachte auch seine Vorliebe für die Botanik
;

so zwar, dass er sich entschloss, diese Wissensckaft zum Lebens-

berufe zu wiihlen. Nach bestandener Abiturientenpriifung bezog er
mit Empfehlungen Hazslinszky's versehen, die philosophische Fa-
cultat dér Pester Universitat, wo er in Botanik Schiller Ludwig
Jurányi ’s wurde.
An dér Pester Universitat war nach langem Stillstande dér
Pflege dér Botanik, welche seit dem Tode Josef Sadler’s an-
dauerte, die botanische Lehrkanzel, einer von Deutschland herüber-
gebrachten Mode folgend, welche dér Notwendigkeit einer den
Bedürfnissen dér Hörer entsprechenden Zweiteilung des botani-
schen Unterrichtes keine Rechnung trug, vollstandig in die Hande
dér Physiologen übergegangen. Prof. Jurányi las zwar auch üher
Systematik, docli war dies nicht sein Fach und so konnte er seine
Schiller für diese Disciplin auch nicht erwiirmen.
Simkovics liess die Gelegenheit nicht vorübergehen, sich auch
auf dem Gebiete dér Pflanzenphysiologie und Anatomie Kennt-
nisse zu erwerben, dabei trieb er aber auch fleissig Systematik.
Prof. Jurányi erkannte bald die seltene Begabung und die Liebe
seines Schülers zr Botanik und schlug ihn schon als drittjáhri-
•gen Hörer zr Ernennung zum Assistenten an dér botanischen
Lehrkanzel (als Nachfolger V. v. Borbás's) vor, welche Stelle er
16

vöm 1. Dez. 1872 bis zu seiner a ni 1. Okt. 1875 erfolgten Er-

nennung zum Lehrer an dér Realschule in Nagyvárad inne hatte.
Simkovics hat wáhrend seiner Pester Studienzeit jede Stunde,
die ilim seine íibrigen Studien frei liessen, dazu benützt, um seine
botanischen Kenntnisse zu erweitern. Zu diesem Zweeke wurden
zahlreiche Exeursionen in die Umgebung dér Hauptstadt zumeist
in Gesellschaft Vincenz v. Borbás's unternoramen, mit welchem
ihn damals noch Bande aufrichtiger Freundschaft verknüpften. Die
Ausbeute wurde sorgfiiltig bestimmt und bildete das Matéria!
zu den wichtigen Beitriigen, welche uns diese zwei Forscker zr
Kenntnis dér Flóra von Pest und Umgebung geliefert habén.
Zu dieser Zeit bescháftigte sich Simkovics auch eingehend
mit Bryologie, so dass er im Sommer 1872 schon als Biwo-
loge an dér von Prof. Hazslinszky geleiteten von 6 Botanikern
unternommenen botanischen Forsehungsreise in das Arader,
Hunvader Comitat und in das Bánát teilnehmen konnte. Simko-
vits hatte dabei das Gliick, einen grófién Teil dér übrigens noch
lángé nicht vollstándig ausgebeuteten bryologischen Schatze des
Retyezátgebirges als erster beheben zu können; er entdeckte bei
dieser Gelegenheit u. a. auch das auf Steinen im Zenoga-See
vorkommende nordische Dichehjma falcatum Myr. Die Resultate
seiner Forschungen sind in seiner 1. Publication niedergelegt.
Im Jahre 1873 unternahm er mit Untersttitzung dér ungarischen
Akademie vier grössere Reisen in die westlichen resp. stidwest-
lichen Teile unseres Landes die erste in Begleitung Borbás’s.
;

Es wurden die Umgebungen des Plattensee’s, die Gebirge des

Baranyaer Comitates und dér Bakonyerwald besucht. Die Ergeb-
nisse sind in seiner 2. Publication niedergelegt, welche eine
Füllé von pflanzengeographisch wichtigen Angaben enthalt. Da
Simkovics nicht für auslandische Referate über seine Publicationen
sorgte, blieb dér Inlialt so maneher seiner wertvollen Veröffent-
lichungen selbst bis in die jüngste Zeit unberücksichtigt. So hat
Simkovics gelegentlich dieser Reise u. A. auch die TrigoneUa
gladiata Stev. auf dem Harsányhegy bei Villány entdeckt, dérén
Vorkommen im continentalen Teile unseres Eandes ziemlich auf-
fallend ist *)
Die herrliche Flóra des Banates und des Retyezátgebirges
zog ihn aber bald wieder in diese Gegenden, welche er im Laufe
des Jahres 1874 Dank einer Unterstützung dér ungar. Akademie
zumeist in Gesellschaft seines Freundes v. Borbás fünfmal be-
suchen konnte. Die Ergebnisse dieser Reisen sind in mustergil-
tiger Weise in seiner 16. u. 17. Publication veröffentlicht worden,
welche auch heute noch als eine dér wichtigsten Quellenwerke für
die Flóra dieser Gebiete gilt.

*) Sie wurde von den Praeparator unsorer Anstalt Stefan Kocsis uin-
liingst auch oherhalb Fiume entdeckt.
 Léidéi gab eine Yeröffentlichung Borbás’s über die floristi-
1

schen Verháltnisse desselben Gebietes Yeranlassung zr Ent-

zweiung dér bis dahin in bester Eintracht arbeitenden zwei
tüchtigsten Floristen unseres Landes, welche mit einem Artikel
Simkovics’s in dér Oesterr. Bot, Zeitschrift (1875 p, 133) beginnt
und 30 Jahre láng bis zum Tode Borbás’s andauern sollte.
Und nicbt ohne innere Bewegung konnte dér Verfasser
dieser Zeilen den Auftrag des Yerstorbenen ausführen am Sarge
Borbás’s als Zeichen dér Versöhnung einen Kranz niederzulegen.
Wir wollen hier nicht verhehlen, dass dér Zwietracht eine
unüberlegte Handlung Borbás’s zu Grunde lag, was er (Ö. B. Z.
1875 208) aucli freimütig zugab, eine Handlung, wegen weleher
:

er sich auch mit V. v. Janka entzweit hatte, zum unersetzlichen

Sehaden dér Wissensckaft, weleher diese Mánner in gemeinschaft-
licher Arbeit weit wertvollere Dienste geleistet hatten.
Nachdem Simkovics i. J, 1874 das Mittelschulprofessoren-
examen abgelegt und i. J. 1874/5. sein Freiwilligenjahr bei dem
k. u. k. 32. Infanterie-Regiment abgedient hatte, wurde er am
l. Okt. 1875 zum Professor an dér Oberrealsehule in Nagyvárad

ernannt. Mit dem ganzen Eifei seiner jugendlichen Arbeitskraft

warf er sich hier auf das Stúdium dér botanisch sehr interessan-
ten Umgebung dieser Stadt, insbesondere aber dér Flóra des
Tales dér Sebes-Krös und des Bihar- Gebirges. Mehrere Arbei-
ten (Publ. Nr. 22, 29, 87) zeugen von dem Erfolg, dér seine
Studien begleitete, besonders aber von dér áussersten Gewissen-
haftigkeit, mit weleher er die Bearbeitung des wáhrend unzahli-
ger Excursionen zusammengebrachten Materiales durcht'ührte.
Solche Arbeiten erfordern grossen Fleiss und viel Arbeitszeit. und
gar mancher Sonnenaufgang hat ihn noch beim Arbeitstische
getroffen, an welchem er die Xacht in Gesellschaft seiner Biicher
und Pflanzen durchwacht hatte.
Ein Jahr nacli dem Antritte seiner Stellung heiratete er
Wilhelmixe Rozvány, die ihm mehrere Kinder schenkte, von
welchen aber nur eine Tochter, Elisabeth (an Herrn Rudolf Kolb
verheiratet) und zwei Söline : Sándor und Kálmán am Leben
geblieben sind. Seine Frau, die er i. J. 1893 verlor, war von
sanftem, edlem Gemíite, eine stets opferwillige, ihren Maiin bei
seinen anstrengenden Arbeiten in jeder Beziehung unterstiitzende
Lebensgefáhrtin, die sozusagen sammtliche kleinen Sorgen des
alltaglichen Lebens auf sich nalim, um ihm zu ungestörten Arbeits-
stunden zu verhelfen.
lm Jahre 1877 wurde Simkovics an dér Pester Universitát
zum Doktor dér Philosophie promoviert. Drei Jahre spater wurde
er an die Oberschule nach Pancsova nach Siidungarn versetzt. Auch
hier wurde fleissig botanisiert; das zusammengebrachte Matériái
wurde dann zu einer Flóra des Gebietes (Publ. 31.) verarbeitet.
Hier entdeckte sein ausserordentlich scharfer Blick auch eine für
18

unsere Flóra neue Gattung: Wolffia arrhiza (L.) Wimm., die kleinste
Phanerogame unseres Landes, welche er bi Pancsova zusammen
mit L. minor und z. T. an dieso angeklebt fand. Soviel ich weiss,
ist dieser Fund nock niclit verüffentlicht worden.
Ein Jahr spáter (1881) wurde er an die Oberrealsehule nacb
Arad versetzt. Es folgt.en nun Jahre dér angestrengtesten Arbeit.
Er bescliiiftigte sicli nielit nur intensiv mit dér Comitatsflora,
sondern er begann kiér auck — einem von dér kön. ungar. natur-
wissenschaftlichen Gesellsckaft erlialtenen Auftrage Folge leistend
— mit dér Bearbeitung dér siebenbíirgischen Flóra (Publ. 48.),
welche als sein bedeutendstes Werk bezeichnet werden muss.
Die Vorarbeiten zu diesem Werke erforderten mekrere Reisen
in diesen Teil unseres Landes; nebenbei vollendete er auck die
Vorarbeiten zu seiner von dér ungarischen Akademie dér Wissen-
scliaften i. J. 1890 kerausgegebenen Monographie dér ungarischen
Eichen und Eickenwálder (Publ. 86.), bis zum keutigen Tagé das
übersichtliehste Werk über diesen Gegenstand. lm Interessé sei-
ner siebenbürgischen Flóra erhielt er durck Vermittlung des
Erzbischofes Ludwig Haynald im Studienjahr 1883/4 einen liin-
geren Urlaub. den er in Wien zubrachte, wo er in den grossen
Sammlungen des Hofmuseums, dér Universitát, dér Privatherbare
Dr. E. von Halácsv's und Prof. Dr. A. v. Kerner’s Matériái für
sein Werk sammelte. Dieses Werk erforderte eben in erster
Linie eme kritiscke Revision dér vielen von Schur aufgestellten
und für Siebenbürgen angegebenen Arten, dérén Originale in
mehreren Herbarien zerstreut sind.
Dr. Ferdinand Schur, dér in dér Erforschung dér sieben-
bürgischen Flóra wolil mehr geleistet katte, als allé seine Vor-
ganger und Xaclifolger zusammengenommen, dessen Werk aber
eine so bizarre Misclumg von bewunderungswürdig sckarfer Be-
obachtuiig und Irrtümern, von intensivster Forscliung und aus
pflanzengeograpkiscken Gründen uumöglicken Angaben darstellt,
katte sein Herbar, welckes den Schlüssel zu den vielen Riitseln
seines Werkés entkielt, zu wiederkolten Malen geteilt und ver-
kauft. Ein Herbar wurde durck Vermittlung Dr. A. Skofitz’s von
Dr. Oppolzer (dem spater berükmt gewordenen Astronomen)
gekauft, dér aber seine botaniscken Studien bald wieder aufgab
und sein ansehnlickes Herbar dem bot. Garten in Wien schenkte.
Zelin Fascikel aber erhielt sein Freund Dr. E. v. Halácsv, dessen
Herbar Sijikovics eben im Interessé dieser ScHumscken Originale
eifrig studierte. Dér übrige Teil des ScujjR’scken Herbars soll
vöm Wiener botan. Garten nach Japan weiter versckenkt worden
sein;
ein zweites ScnuR’sckes Herbar besitzt die Universitát in
Lemberg, dieses wurde von Simkovics auck durchstudiert das ;

grösste und eigentliche Herbar Schur’s aber (c. 20.000 Spec.) ist
in den Besitz E. Cosson’s nack Paris gelangt.
Ausser den Wiener und Lemberger Herbarien beniitzte
 19

Simkovics auch das BAUMGARTEN sche Herbai welches sich damals

1

in Nagyszeben befand, und fasí samtliche grössere ungarischen

Herbarien, welche in dér Einleitung seines im Jalire 1887*)
erschienenen Werkes ip. IV u. V) namentlich angeführt sind.
Simonkai isi bei dér Revision dér ScHUR’schen Angaben mit
grösster Gewissenhaftigkeit und strengster wissenschaftliclier Kri-
tik vorgegangen. Viele zweifelhafte ScnuRsehe Arién verdanken
ihm die Klarung; alles isi aber auch ihm nicht gelungen, und
so sind wir bei manchen kritischen Gattungen auch nocli heute
gezwungen, auf das ScnuR’sche Werk zui-iickzugreifen.
Immerhin isi das Simonkai ’sche Werk über die siebenbiir-
gische Flóra das wertvollste und bedeutendste Florenwerk, wel-
ches die ungarische Literatur aufweisen kanu,
lm Jahre 1888 erschien nebst anderen Arbeiten auch eine
monographisclie Uebersicht dér Cytisus - Arten Ungarns und dér
angrenzenden Gebiete (Publ. 65.) eine dér wichtigsten und bei
Bestimmungen unentbelirlichsten Arbeiten über diese schwierige
Gattung.
Dér Einfluss des Wiener Aufenthaltes, dér Umgang mit den
bedeutendsten Forschern dér österreichischen Hauptstadt, insbe-
sondere aber dér grosse Einfluss, den Anton v. Kerner auf ihn
ausgeübt hat, ist in seinen spateren Werken unverkennbar.
War er schon früher ein eifriger Anhanger dér Kerner seken
Leliren, insbesondere aber seiner Ansichten über den Begriff dér
naturwissenscbaftlichen Art und dér von Kerner eingefübrten
Methode dér Entwirrung kritischer, systematischer und nomencla-
torischer Fragen, so wurde er durch den persönlichen Verkehr
mit diesem Forscher in seiner Ansicht, dass die von Kerner
ausgesprochenen Ideen, die von ihm festgelegten Prineipien die
richtigsten, die logischesten seien, nur bestarkt.
Unter dem Einttusse dér Kerner schen Lehren begann er auch
ein grösseres Gewicht auf pflanzengeographische Beobachtungen
zu legem
Unter den Wiener Botanikern fühlte er sich ausser von den
genannten und Dr. Anton Heimerl noch besonders von dér Per-
sönlichkeit des Ingenieurs und nunmehrigen Stadtrates Heinrich
Braun angezogen. Gleiches Interessé an den kritischesten Gattun-
gen unserer Flóra wie Rosa, Thymus, Mentha Galium lilia, in , ,

welchen H. Braun als Autoritat gilt, führte die zwei Manner zu-
sammen; leider war aber die damals geschlossene Freundschaft,
welcher wir so manehes Erspriessliche verdanken, nicht von
Dauer. Simonkai nahm eine von Braun in durchaus saehlicher

*) Nacli elein Titelblatt ist das Werk 1S86 erschienen ; das Begleitsclirei-
ben des Secretars dér k. ung. naturwiss. Gesellschaft tragt das Dátum 10. Juli
1887, die Einleitung aber ist vöm 2 Okt. 1885 datiert. Tatsachlich sind die
ersten Exemplare (nach eigenhiiudiger Eintragung in sein Handexemplar) am
25. Juli 1887 ausgegebeu worden.
20

Weise geschriebene und wie jeder Unbefangene leicbt selbst ur-

teilen kann, von Wohlwollen durchdrungene Besprechung seiner
TiVta-Monographie (Publ.64.) (Oest. Bot. Zeit. 1888. 138) iibel und
darob ging die Fmmdschat't in Brtiche.
Simkovics, dér unter dem Einflus3e des Cardinals Haynald
schon früher mitsamt seiner Familie vöm evangelischen zum
katliolisehen Glauben übergetreten war, iinderte am 9. Márz 1886.
alsó noch vor dem Erscheinen seines Hauptwerkes, seinen Namen
in «SlM0NKAI».
Fr begiündete die Notwendigkeit dieses Namensanderung in
einem an seinen Freund Yictor v. Janka (3. IV. 1886) gerieliteteu
Brief mit Folgendem:
«Meine Enumeration dér siebenbürgischen Píianzen
wird ein grösseres Werk, ich glaube (las erste, welches in
ungarischer Sprache und im ungarisehen Geiste verfasst
worden ist. Ich wollte nicht, dass dieses Product dér un-
garischen Literatur unter einem fremd klingenden auf «ics»
endigendem Namen erscheine weil ich eben als Ungar ge-
boren, auch meiner Gesinnung nach ein Ungar bin, und auch
nichts an deres werden kann. Das ist die Ursache, dass ich
meinen Namen, dessen Ursprung ich gar nicht kenne, in
einen ungariscn klingenden geiindert habé es möge jeder-
mann sehen, dass ich mich als Ungar fühle. ..»
lm Jahre 1891 vvurde Slmonkai an das kön. staatl. Obergvm-
nasium des VII. Bezirkes in Budapest versetzt, an welchem er
bis zu seiner i. J. 1908 erfolgten Pensionierung gewirkt hat. lm
zweiten Jahre seines Budapester Aufenthaltes habilitierte er sich
an dér Universitat für Pflanzengeographie. In demselben Jahre
(1893) erschien sein Werk «Die naturwissenschaftliche Beschrei-
bung von Arad und des Arader Comitates» (Publ 106.) als ein Teil
einer Monographie des Arader Comitates, in welchem er sowohl
die Flóra als auch die Fauna des Comitates bearbeitet hat.
lm Jahre 1892 verlor er seine Gattin; ein Jahr spater hei-
ratete er dann seine Schwagerin Etelka Rozvány, welclie in
ihrem Wesen ihrer Schwester vollkommen glich ebenso wie diese
;

befreite sie ihn mit peinlichster Sorgfalt von den kleinlichen Sor-
gen des alltaglichen Lebens und ebenso wie diese bot sie ein
rührendes Beispiel hingebender Treue und Verehrung für den so
hochgeschatzten Mann.
Die abwechslungsreiche Flóra dér Umgebung unserer Haupt-
stadt fachte Simonkai's Sammeleifer von neuem an. Er fand liier
zwar vieles durch die Ausdehnung dér Stadt veriindert; an dér
Stel le, wo er noch als Student reiche Ausbeute an Colchicum are-
narium und anderen charakteristischen Sandpflanzen fand, stand
dér neue Centralbahnhof ;
viele interessante Standorte waren in
dér nachsten Umgebung dér Stadt dér Cultur gewichen und so
galt es min solche in grösserer Entfernung wieder zu entdecken.
 21

Sclion in den ersten Jaliren seines Budapester Aufenthaltes

schloss er enge Freundsehaft mit dem Schreiber dieses Nachrufes,
welclie, auf gegenseitige Hochachtung gegründet, niemals auch
nieht durch einen Schatten eines Missverstándnisses getrübt wurde.
Die zwei Freunde hatten keine wissenschaftlichen Geheimnisse
vor einander, es gab keine Rückhalte, die so ott den Keim des
Misstrauens in sich bergen; viele Arbeiten wurden gemeinschaftlich
durekbesproehen kritisclie Faragén hielten sie oft bis in die spá-
;

ten Nachtstunden beisamen zum Nutzen und Belehrung beider.

Von den ungarisehen Botanikern sehlossen ihn Bande auf-
richtiger Freundsehaft noch an V. v. -Janka, Hugó Lojka, Karl
v. Flatt und Dr. Josef Pantocsek. Cardinal Haynald schenkte
ilirn eine Zeit láng seine Gunst, die ihm aber bald wieder entzogen

wurde.
Abgesehen von dér Flóra des Pester Comitates hatte ihn in den
letzten Jahren ein besonderes Interessé für die Flóra von Fiume
und Umgebung erfasst, wohin er zahlreiche Excursionen zumeist
in Gesellschaft einiger Schüler unternahm.
lm Jahre 1891 erhielt er von dér kön. ung. naturwissen-
schaftlichen Gesellschaft den Auftrag, eine ungarisebe Dendro-
logie zu schreiben, welche spáter auch noch von k. ung. Acker-
bauministerium materied unterstützt wurde. Zu diesem Werke
hat er in den letzten Jahren umfassende Vorarbeiten unternom-
men es wurden diegrösseren Giirten unseres Landes, so das Ar-
;

borétum in Selmeczbánya, dér Park des Flrzherzogs Josef August

in Nagy-Tapolcsány und Fiume, des Gráfén Zichy in Vendrd,
des Gráfén Eszterházy in Pápa, des Gráfén FIrddy in Vép, des
Gráfén Festetich in Keszthely, dér landw. Akademie in Magyar-
óvár und des Giardino Publico in Fiume (alles i. J. 1898), ins-
besondere aber das reichhaltige Arborétum des Barons István v.
Ambrózy in Malonya (i. -J. 1909) eiDgehend studiert und ein be-
deutendes Matériái zusammengebracht. Leider konnte er von die-
sem Werke nur einen Teil, die Gymnospermen umfassend, im
Manuscript fertig stellen von den übrigen bei uns wildwachsen-
;

den und cultivierten Holzgewáchsen liegen von einzelnen Gattun-

gen ( Rhamnus fíibes, Acer im Druck erschienene Skizzen, von
,
i

einigen anderen aber nur handschriftliche Notizen und Entwiirfe vor.

Im Jahre 1907 wurde Si.monkai vöm Pozsonyer Véréin für
Natúr- und Heilkunde zum correspondierendem Mitgliede, i. -J.
1908 aber von dér königl. ung. naturw. Gesellschaft zum Aus-
sehuss-Mitgliede erwahlt. Das war so alles, was ihm als áusseres
Zeichen dér Anerkennung zukam doch war er bei seinem ansprueh-
;

losen ÁVesen auf solche wenig erpicht. er suchte sie ebensowenig

als er auch ein Vorwartskommen auf dér akademischen Laufbalm
niemals anstrebte das hiezu nötige Marktgesckrei war ihm aus
;

dér Seele zuwider.

Simonkai verdankt seine Bedeutung als Forscher in erster
 ;

22

Linie seiner Ausdauer, seiner starken Willenskraft zu concen-

trierter Arbeit, seinem unermiidlichen Fleiss und seiner Gründ-
lichkeit, alles Eigenschaften, welehe unter unseren klimatischen
Verháltnissen recht selten sind. Er stand — wie bereits erwahnt
im Wesentlichen unter dem Einflusse dér KERNEH’schen Schule,
dérén einzelne Thesen er aber, z. B. jene über die Entstehung
neuer Arten durch Hybridisation, noch zu Zeiten verfocht, als
dérén die Wiener Schule bereits Giltigkeit stark eingeschrankt hatte.
Auf pflanzengeographischem Gel)iete vertrat er die Ansicht, das seine
grosse Anzahl dér sog. «plastisehen» phanerogamen Pflanzenarten
nur einen beschrankten Verbreitungsbezirk bewohnen, jenseits
welckem sie durch nahe verwandte, áhnliche, sog. vieariierende
— oder wie er sie nannte — «subtile» Arten vertreten werden
eine Lehre, welcher nach Darwin aueh Kernek u. A., jedocli in
etwas beschránkterem Maasstabe gehuldigt habén. Diese Ansiclit
bewog ihn ott auch bei solchen Arten scharfe Verbreitungsgren-
zen zu ziehen, \vo sie von morphologisehen Unterschieden nicht
hinreichend bestatigt waren.
Das erschreckende Anwacbsen dér botanischen Literatur,
dér fást uniihersehbare Schwall von Publicationen, die gelesen
werden wollen, brachte ihn hald zr Erkenntnis, dass er in seiner
Lage, dér zut'olge er seine besten Arbeitsjahre fern von wissen-
sehaftlichen Centren verbringen musste, nur daun Erspriessli-
ches werde leisten können, wenn er sein Arbeitsgebiet beschriinke.
Es hatte dies seine Vorteile, aber auch seineNachteile. Dér Vorteil
war, dass er sein Talent und seinen Fleiss auf ein streng ura-
grenztes Gebiet, auf das Gebiet dér ungarischen Flóra concen-
trieren konnte; dér Nachteil aber war, dass er oft dér Versuchung
nicht widerstehen konnte, die auf einem verhaltnismassig kleinen
Gebiete gesammelten Erfahrungen zu verallgemeinern, wahrend
ihn ein etwas weiterer Blick leicht tiberzeugt hatte. dass gerade
in dem von ihm gepfiegten Wissenschaftszweig bei Verallge-
meinerung dér durch Erfahrung gewonnenen Tatsachen die grösste
Vorsicht geboten ist.
So concentrierte er seine ganze Arbeitskraft auf die Erfor-
schung dér heimatlichen Flóra und alles darüber Hinausreichende
hatte für ihn nur dann ein Interessé, wenn es mit heimatlichen
Verháltnissen in irgend welcher Beziehung stand.
Ohne jemals an politischem Getriebe teilzunehmen, war er
Patriot mit Leib und Seele und dieser intensiven Vaterlandsliebe
sind auch einige Uebertreibungen zuzuschreiben, welehe er auf
pfianzengeographischem Gebiete begangen hat.
Die eigentiimliche, von Gebirgen umgrenzte Lage Ungarns,
in welehem verschiedene Florengebiete zusammentreften. drangte
ihm die Idee auf, dass die Flache, welehe dieses Land auf dér Land-
karte bedeckt, ein eigenes Florencomitat, alsó gewissermassen
eine in sich abgeschlossene pflanzengeographische Einheit bilde,
 ’

28

wogegen doch gewichtige Einwünde erhoben werden können.

Innerhalb dieses Gebietes unterschied er ein boreal-mikrothermes ;

und ein mesothermes mediterranes Florenreich, im ersteren eine

«Florengegend» des Karstes, Slavoniens, des unteren Donaulaufes,
dér Ostkarpaten, des ung. Tieflandes, ferner eine norische, qua-
dische Florengegend und eine Florengegend dér Tatra und Fatra,
in letzterem aber eine quarneriscbe und eine dalmatiniscbe «Flo-
rengegend», welcher Begriff sicli im wesentlicben mit dem Ker-
NER’schen «Gau» deckt.
Das pontische Gebiet Kernek s erscbeint alsó bei Simonkai
aufgelöst; er war dér Ansicht, dass dieses in unserem Lande
nur einer regionaren Einteilung entspreclie.
Simonkai war ein vortrefflicher Lebrer. Von Liebe zu seinem
Berut'e erfiillt, konnte er sicli dem Gedankengang und dem Auf-
fassungsvermögen seiner Schiller vorzüglich anpassen. Sein Ver-
trag war klar, prácis und eindringlich, er war sicli dessen be-
wusst, dass dér Erfolg des Unterrichtes in erster Linie davon
abbángt, ob es gelingt, das Interessé dér Schiller wahrend dér
Unterrichtszeit ununterbrocben t'estzubalten
;
er liebte seine
Vertragé durch Einfleebten von Scherzen und Gescbicbtchen zu
würzen, was ibm zu einer grossen Beliebrheit verhalf.
Er war auch einer unserer Lebrer, die die Belehrung aus
dér Schulstube binausgeführt und in die freie Natúr ver-
pflanzt babén.
Auch in seinen vorzüglichen und weit verbreiteten Lehr-
büchern gab er den Beweis, dass er ein tüchtiger Paedagoge
war; sie sind leicht verstándlicb, klar, gut illustriert und was
das wichtigste ist: mit Sachkenntnis gescbrieben, dabei aber an
unsere ungarischen Verbaltnisse angepasst sie waren mit Lust
;

und Verstándnis geschrieben und habén bei mancbem Schiller

Lust zr eingehenderen Bescbaftigung mit dieser Wissenschaft
erweckt. Seinem Unwillen über das, was in dieser Beziebung
heute ott produciert wird, in dem Lebrbiicher von Verfassern er-
scheinen, die vielleicbt niemals eine einwandsfreie Determination
zustande gebracht babén, konnte er mit den söharfsten Worten
zum Ausdrucke bringen.
Und zum Scblusse nocb einige Worte über Simonkai als
Mensch.
Klein von Statur, von ebenmiissigem muskulösem Körperbau,
früh ergraut, aber mit jugendlich írischem Antlitz und geistsprü-
henden dunklen Augen, lebt er in unserer Erinnerung als liebens-
wiirdiger, temperamentvoller, immer laut sprechender Gesell-
schafter fórt, dessen beiterem Gemtite wir viele ergötzliche Stan-
dén zu verdanken batten.
Seine Spracbweise war immer lebendig; jeder Saclie wusste
•er eine interressante Seite abgewinnen, wodurch er seine
Gesellschaft stets zu fesseln verstand. Er war von einer den
24

Ungarn eliarakterisierenden Noblesse dér Gesinnung, dér niemals

einem Freund einen Dienst abschliigt und dér im Standé ist, sein
letztes Hab und Gut —oder was bei dem Botaniker auf das-
selbe herauskommt sein einziges Herbarexemplar zu teilen,
wenn er damit einem Freund einen Gefallen erweisen konnte.
Obzwar er nicht vermögend war, teilte er aueh die sparlichen
Unterstützungen, die er hie und da zum Zwecke botanischer
Forschungsreisen erhielt, fást immer mit einem seiner Lieblings-
schüler, den er auf seine Kosién mitnahm. Bei botanischen Ex-
cursionen war er selbst im vorgerückterem Altér unermüdlich;
kein Pfad war ikm zu schlecht, kein Felsen zu steil oder zu
gefáhrlich, wenn es galt eine interessante Ptianze herabzuholen.
Sein Scharfblick war bei uns spriehwörtlich wir wussten allé,
;

dass es auf Gebieten, die er durchforsclit hatte, nichts mebr zu

entdeeken gab. oft aber genug Miibe und wiederholte Begehung
kostete, um alles das aufzufinden, was sein Forscberblick bei
einmaligem Durchstreifen entdeckt hatte.
Seine Begeisterung iiber einen interessanteren Fund kannte
keine Grenzen, und wenn ihn andere gemaeht habén, so hatte
dies fást stets zr Folge, dass er von einem unwiderstehlichen
Drange erfasst, die Ptianze an ihrem Standorte selbst zu beobach-
ten, in den náchsten Tagén aufbrach, um sie aufzusuchen, wobei er
auch weite und kostspielige Reisen nicht scheute.
So holté er sich ein ihm vöm Verf. gezeigtes neues Sempervivum.
weleher nunmehr seinen Namen (Simonkaianum) trágt, von den
weit entlegenen Kalkklippen des Csiker Comitates und kam, noch
im Gebirge von Regen durclinásst, von dér Bahn schnurstracks
wieder zum Verfasser und holté aus seiner Tasche ein ige
lebende Rosetten dieses seltenen Gewáchses hervor. Mehr konnte
er bei dem Unwetter, das ihn im Gebirge überrascht hatte, nicht
holen. Aehnlicnes wiederholte sich im Laufe dér Jahre öfters.
Wáhrend seiner nahezu 40 jahrigen Sammeltátigkeit hatte
Simonkai eine dér reichhaltigsten Sammlungen ungarischer Pfian-
zen zusammengebracht. Diese Sammlung hielt er in peinlichster
Ordnung und Sauberkeit *) so dass sie eine dér wertvollsten
ungarischen Sammlung darstellt, welche er Anfangs auch durch
Tauscli mit auslándischen Pflanzen bereichert hatte. Er war
viele Jahre hindurch Mitarbeiter dér von Kerxer herausgegebenen
Flóra exsiccata Austro-Hungarica, die er durch wertvolle, oft
von kritischen Erörterungen begleitete Beitriige bereicherte. Die
Unterstiitzung, welche er zu diesent Zwecke von dér Wiener
Universitat erhielt, ermöglichte ihm so manche kostspieligere

*) Er bediente si(;h zr Bowahrung des Herbars gégén Insecteu mit

gutem Erfolge des Petroleunis, mit welchem er die getrockneten Pttanzen.
spiiter aber nur den Bogén bepinselte, auf welchem die Ptianze lag. Dieses-
Verfahren verdient bei seiner Einfachheit und Zuverlüssigkeit eine grössere-
Beachtung.
 25

Reise so ist einer solchen auch die eingehendere Erforschung des

;

Bihar-gebirges zu verdanken. Er hat seine Sammlung schon bei Leb-

zeiten dér botanischen Abteilung des ungarischen National-Museum
um 12000 Kronen verkauft, so dass sie nun an die würdigste
Stelle gelangt, welche ihr unser Land bieten kann. Eine schöne
Auswahl seiner Duplicate besitzt das Kön. ung. Landwirtsehaft-
liche Museum in Budapest.
Simonkai hatte die Gepflogenheit, kritische Gattungen einer
wiederholten Revision zu unterziehen und allé seine Beobachtun-
gen in Form von Notizen seinen Herbarexemplaren beizulegen.
Hierdurch erhált sein Herbai welches zugleich eine reiche Samm-
-

lung unveröffentlichter Manuscripte enthiilt, einen besonderen

Wert.
Unter seinen Schülern erfreute er sich einer grossen Popula-
ritat und aufrichtiger Hochachtung; er folgte dem Beispiele sei-
nes Meisters Hazslinszky so wie diesel zog er allé Schüler, bei
:
-

welchen er Lust und Liebe zr Botanik entdeckte, an sieh heran

und verkehrte mit ihnen freundschaftlich. Solehe Lieblingsschüler
waren Prof. Jciiann Wagner in Arad, Docent Dr. Zoltán v. Szabó,.
Prof. Akusius Karkovány, Emerich v. Czakó, Mittelschul-Prof.
Jul. Méhes, Dr. Géza Lengyel, Dr. Alexander Jávorka und Kál-
mán v. Szombathy in Budapest, Dr. Julius Gayer in Komárom,
Antonio Smoquina und Bél^ Lengyel in Fiume, Wilhelm Sey-
mann in Orsóvá, von welchen einige spáter allerdings andere
Berufe gewáhlt habén.
Er war ein ausserardentlich kritischer Geist, dér das Wesen
dér Dinge rasch zu erfassen verstand, ein aufrichtiger, gerader
Charakter, dér seine Meinung jedermann gegeniiber offen aus-
sprach, er war ein geschworener Feind von Strebertum, nichts-
sagender Vielschreiberei und in Phrasen gehiillter Leerheiten,
wie sie leider auch in unserer Literatur vorkommen, gégén wel-
cher er stets béréit war, mit Wort und Feder ins Féld zu ziehen.
Simonkai war einer unserer tüchtigsten Pflanzenkenner, dér
mit grossem Scharfsinne eine Anzahl kritischer Fragen klar und
iiberzeugend gelöst hat er war einer dér begabtesten und fieis-
:

sigsten Erforscher unserer Landesflora, dem wir grundlegende

Arbeiten zu verdanken habén.
Éhre seinem Andenken!
 —

26

Dr. Simonkai Lajos irodalmi mködése*)

Die Publicationen Dr. Ludwig Simonkai’s.
1. **)
Részletes jelentés a magyar-erdélyországi határhegyek
s a Retyezátra tett társas kiránduláson gyjtött Máj- és Lomb-
mohokról. (Die gelegentlich dér Excursion aut' das Retyezát-
Gebirge gesammelten Lanb- u. Leber-Moose.) Math. és Természettud.
Közi. X. 5 (1873), p. 65 75. —
2. Adatok Magyarhon edényes növényeihez. 1. c. XI. 5.
(1874). (Beitr. zr Kenntniss dér Gefásspflanzen von Ungarn.)
3. Bemerkungen zu Dk. Borbás’s Bericht. Ö. B. Z. XXV.
p. 133 —
135 (1875).
4. Kriesch János « Természetrajz vezérfonala » II. növény- —
tani — részének átdolgozásai. Simonkai els átdolgozásában a
IV. kiadás jelent meg (1876), ezt követte az V., VI. és végül
1888-ban a MI. javított kiadás. (Bearbeitungen des II. botan. — •

Teiles Kriesch’s «Leitfaden dér Naturgeschichte» (IV ATI. Aufl.)

5. A lombosmohok jellemzése. (Charakterisierung dér Laub-
moose) Nagyváradi ('Természettudományi Szemle» I. (1876) p.
236—43, 252—59, 268—75, 281-89.
6. Tavaszi séták Nagyvárad környékén. (Frühlingsexcursionen

In dér Umgebung von Nagyvárad.) 1. c. I. (1876) p. 313 — 19,

329—35.
7. A sejtrl. (Über die Zelle.) 1. c. I. (1876), p. 378—380.
Literaturbericht über «Yictor v. Janka Adatok Magyar-
8. :

hon délkeleti flórájához.® («Beitriige zr FI. von Südost-Ungarn».)

Ö. B. Z. XXVI. (1876),' p. 158 160. —
9. Kriesch János a ((Természetrajz elemei® II. növény- —
tani —részének átdolgozásai a MII. kiadástól (1877) kezdve a
XV-ig (1887). Bearbeitungen des II. botan. —
Teiles Kriesch’s —
«Elemente dér Naturgeschichte® [Neue Auflagen VIII. (1877) XV. —
1887)].
10. Descriptiones plantarum novarum. (Új növények leírása.)
Természetr. Fz. I. (1877), p. 103 —
105, 168 — 170, 237 — 241.
11. Füvészeti jegyzetek Budapest és környékének növény-
zetérl. (Floristische Notizen zr FI. von Budapest und Umgebung.)
Magy. Növényt. Lapok I. (1877) p. 125 145. —
12. A Tokaj-Hegyalja nehány növényérl. (Über einige Pflan-
zen des Tokaj-Hegyalja-Gebirgszuges.) 1. c. I. (1877). p. 165— 167.

*) Bid. Simonkai hátrahagyott jegyzetei alapján összeállította : Dr. Len-

gyel Géza
**) Simonkai tulajdonképeni els dolgozatának kézirata, mely azonban
nyomtatásban nem jelent meg, Dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyet, tanár úr
magánkönyvtárában van címe a következ
;
A Jánoshogyeu 1872-ben talált
:

növények rendszeres átnézete. (System. Übersicht über die auf dem Johannis-
berg bei Budapest im Jahre 1872 gesammelten Pflanzen.) Összeállította (zusam-
mengestellt) Simkovics Lajos, a tanárképezde rendes tagja. Tartalmaz (enthált)
:

352 speciest.
 13. Megjegyzések Dr. Borbás czikkére. (Bemerkungen zu den
Artikel Dr. Borbás's) Középisk. Tanáregy. Közi. X. (1877), p. 543.
14. A növények sajátos élettüneményeirl. (Über die eigen-
tümlichen Lebenserscheinungen dér Pflanzen.) Nagyváradi ((Ter-
mészettud. Szemle» II. (1877), p. 177 181. —
15. Descriptiones plantarum novarum. Ö. B. Z. XXVII.
(1877), p. 158—160.
16. Bánsági és hunyadmegyei utazásom 1874-ben. (Meine
Reise in das Bánát und in das Hnnyader Komitat.) Math. és Ter-
mészettud. Közi. XV. 16. (1878).
17. Néhány bánsági növényrl. (Über einige Pflanzen des
Banates.) Természetrajzi Fz. II. 32 36.
(1878), p. —
18. Nehány középmagyarországi növényrl. (Über einige
mittelung. Pflanzen.) 1. c. II. (1878), p. 148 153. —
19. Alnus barbata C. A. Mey. Eperjes vidékérl. (A. barb.
aus dér Umgebung von Eperjes.) M. Növényt. Lapok II. (1878), p. 59.
20. Három a magyar flórára új Viola. (Drei neue TToZa-Arten
aus dér Flóra von Ungarn.) 1. c. II. (1878), p. 86.
21. Adatok Kolozsvár és Torda vidékének flórájához. (Beitr.
z. Flóra dér Umgebung von Kolozsvár und Torda.) 1. c. II. (1878),

p. 145—153.
22. Nagyvárad és a Sebes-Krös felsbb vidéke. (Nagyvárad
und das obere Gebiet des Flusses Sebes-Krös.) Math. és Terin. -tud.
Közi. XVI. 2. (1879).
Budapest környékének mohflórája. (Die Moosflora dér
23.
Umgebung von Budapest.) M. Növényt. Lapok III. (1879), p. 1 9. —
24. Pótadatok Kolozsvár és Torda vidékének flórájához.
(Erganzungen zr Flóra dér Umgebung von Kolozsvár u. Torda.)
1. c. III.(1879), p. 49-53.
25. Florisztikai adatok. (Floristische Beitráge.) 1. c. (1879),
p. 89—91.
26. Válasz Dr. BoRBÁs-nak: «Bánsági és hunyadmegyei
utazásom» birálatára. (Erwiderung auf die Kritik Borbás’s über
«Meine Reise in das Bánát und in das Hnnyader Komitat») Kö-
zépisk. Tanáregy. Közi. XII. (1879), p. 274 279. —
27. Az ember skoráról. (Über die Urgeschichte des Men-
schen) —
«Bihar» napilap (Nagyvárad) 1879. évi 43, 44, 45.
számaiban.
28. Chenopodium Wolffii. —
M. Orv. és Termv. Munkálatai
—
1879 (1880), p. 354 355. cum. tab.
29. Kirándulásaim a Bihar- s az Iskola-hegységekbe. (Meine
Excursionen in das Bihar-Gebirge und auf den Schuller.) Termr.
Fz. V. (1881), p. 43—56.
Munkatársa a Kerner, Sehedae ad Flórám Exs. Austr.-
30.
— —
Hung.-nak II IX. (1887 1902.) [Mitarbeiter.j
31. Pancsova vidékének növényzete. (Flóra dér Umgebung
von Pancsova.) M. Növényt. Lap. VI. (1882), p. 17 21, 49 —53. —
 —

28

32. Az Aranyos vidékérl. — Lcsei «Album» 1882, p. 173

185. — [Középisk. tankönyvek olvasmányai közé is felvették.)
(Aus dér Umgebung des Aran.yostales.)
33. Növényhatározó. (Pfianzenbestimmungsbuch.) I. Kiadás:
Budapest 1882, II. kiad.: 1895, III. kiad.: 1902.
34. Világoson kikelet els napján. (Am ersten Frühjahrstage
auf den Világos.) «Alföld» napilapban (Arad) 1882 márez. 25.
35. Correspondenz Euphorbia paradoxa Scuurt. und E.
:

angustata (Rchb). Ö. B. Z. XXXII. (1882), p. 208.

36. Inula hybrida Baumg. M. Növényt. Lap. VII. (1883), p.
1 — 6, 42 — 45.
Quercus Haynaldiana
37. n. sp. s egyszersmind az összes
eddig ismert hazai tölgyfajaink. (Q. H. und die siimtlichen ung.
Eichenarten.) 1. c. VII. (1883), p. 63 — 71, cum. tab. (Autorref. in
Érd. Lap. 1883, p. 769.)*)
38. Válasz I)r. BoRBÁs-nak: Növényhatározóm bírálatára.
(Erwiderung auf die Kritik Borbás’s über mein PflanzeDbestim-
mungsbuch.) Középisk. Tanáregy. Közi. XVI. (1883), p. 442—445.
39. Über Kosa reversa II'. K. Ö. B. Z. XXXIII. (1883), —
p. 105-108.
40. Correspondenz: Über Michael Fuss. — 1. c. XXXIII.
(1883), p. 168.
41. Correspondenz: Über Innia hybrida Baumg. und Rosu
reversa. 1. c. XXXIII.
203. (1883), p.
42. Egy teljesen raagyarföldi növényrl. (Über eine ende-
mische ung. Pfianze.) (Xymphaea thermalis.) Term.-tud. Köz. XV.
(1883), p. 340—345. (Megjelent az Ungarische Revueben is.)
43. Asperula strictissima Schur A. rubioides Schur és. ! !

Erdély flórájának Galium fajai. (Und die Galium- Arten dér Flóra von
Transsylvanien.) M. Növényt. Lap. VIII. (1884), p. 109 — 125.
44. Arad város és megyéje flórájának fbb vonásai. (Die
Hauptcharakterziige dér Flóra dér Stadt Arad und des Komitates
Arad.) Term. -rajzi Fz. IX. (1885) p. 1 49. —
45. Koch Synopsisának nehány téves helye. (Einige irrtümliehe
Stellen dér KocH’schen Synopsis.) M. Növényt. L. IX. (1885). p.
17—23.
46. (1. Beck « Flóra von Hernstein» ismertetése. (Referat.) 1. c.
IX. (1885). p. 43—45.
47. Munkatársa Mitarbeiter) a Schultz: Herbárium normale-
(

nek (1885 etc.)

48. Erdély edényes növényeinek helyesbített foglalata. Enu-
meratio flóráé transsylvanicae vasculosae critica. Budapest. —
1886, 8°, 678-j-L. p.

*) Néhány példány folioalakban jelent meg. (Ist in wenigen Exemplaren

auch an Folio-Format erseliienen.)
 29

49. Erdély dórájának néhány új faja. (Einige neue Arten

aus Transsylvanien.) Termi*. Fiiz. X. (1886) p. 179 184. —
50. A Bucsecsen gyjtött növényekrl. (Éber die auf den
Bucsecs gesammelten Pdanzen.) M. Növényt. L. X. (1886), p.
151 -155.
51. Kérelem hazánk erdészeihez. (Bitté an die Förster Un-
garns.) Érd. Lapok. XXV. (1886), p. 565—572.
52. Pusztulás fenyegeti a Mómahegysé°- tündérforrását. (Es
droht Gefahr dér Feenquelle des Móma-Gebirgszuges.) Alföld,
1886 márcz. 17.
53. Aranyág rejtett kincsei. (Die versteckten Schatze von
Aranyág.) 1. c. 1886 junius 27.
54. A növényország hasznos világpolgárai (Die niitzlichen
Weltbürger des Pdanzenreiches.) 1. c. 1886 julius 6.
55. Fásítással javítsuk légkörünket, éghajlatunkat. (Ver-
hessem wir unsere Atmosphare und unser Kiima durch Aufforstung.)
1. c. 1886 okt. 28.
56. A Kukojszás. 1. c. 1886 decz. 25.
57. Tilia Brounii n. sp. Ö. B. Z XXXVI. (1886), p. 398 9. —
58. A Tilia Haynaldiana Simk. s tízszirmú Hársfáink. (T. H.
und unsere zehnkronblüttrigen Linden.) M. Növt. Lap. XI. (1887)
p. 1 — 4.

Aradmegye három érdekessége. (Drei interessante Pdan-

59.
zen des Komitates Arad.) 1. c. XI. (1887), p. 146—149.
60. Új alakok hazai tölgyfajaink között. (Neue Formen unter
unseren Eichenarten.) Érd. Lap. XXVI. (1887), p. 30- 47.
61. A magyar tölgyfák fajai és azok jellemvonásai. (Die
ungarische Eichenarten u. ihre Charakteristik.) 1. c. XXVI. (1887),
p. 282- 296, 411—418.

62. Erdély növényvilága (Die Pdanzenwelt von Transsyl-

vanien.) Alföld, 1887 decz. 25.
63. Replik auf die Recension Borbás’s Ö. B. Z. XXXVII.
(1887), p. 369.
64. Hazánk és a földkerekség Hársfajainak bíráló átnézete.
(Revisio Tiliarum Hungaricarum atque orbis terrarum.) Math. és
Term.-tud. Közi. XXII. 7. (1888), p. 271 352, cum 2 tab. —
65. Magyarország és környékének Zanótjai. (Cytisi Hungáriáé,
terrarumque finitimarum.) 1. c. XXII. (1888), p. 355 381. —
66. Boissjer Supplementuma s a magyar dóra. (Das Supple-
mentum Bojssier’s u. die Flóra von Ungarn.) Terin.--rajzi Füzetek
XI. (1888), p. 156—158, 212-214.
Fiume dórája. (Flóra von Fiume.) M. Növénvt. Lap. XII.
67.
(1888), p. 1—28.
68. Válasz Dr. BoRBÁs-nak: Elemi növénytanom bírálatára.
(Erwiderung auf die Kritik Borrás’s über meine «Elem. dér Bo-
tanik.w) Középisk. Tanáregyl. Közi. XXI. (1888), p. 626 8. —
 a

69. Az Abies gémisznak és fajainak magyar nevei. (Die

ung. Namen dér Gattung u. d. Arten von Abies.) Érd. Lapok XXVIL
(1888), p. 160—105.
70. A magvar erdk hársai. (Die Linden dér ung. \Yálder.>
1.e. XXVI. (1888), p. 214—222.

71. Jurányi Hársfa (Tilia Jurányiana) mint díszfa. {Ti

Tar. als Zierbaum.) Kertész. Lap. (1888), 145—146.
72. Aradmegve madárvilága. (Die Vogelwelt des Komitates
Arad.) Kölcsey-Egyesület Évk. (Arad.) 1888, p. 147 190. —
73. Védekezzünk a kolumbácsi legyek ellen. (Schützen wir
uns gégén die Kolumbaeser Fiiege.) Házi Közlöny (Arad) I. (1888),
p. 153 — 4.
74. Aradmegye erdeinek sorsa, fontossága. (Das Schicksal u.
die Bedeutung dér Walder des Komitates Arad.) Alföld 1888 jan. 1.
75. Készlet « Aradmegye madárvilágából)) (Ein Fragment aus
dér des Kom. Arad.») 1. e. 1888 ápr. 1.
« Vogelwelt
Kolumbácsi légy raja Aradon. 1. c. 1888 máj. 23. (Ein
76.
Schwarm von Kolumbaeser Fliegen in Arad.)
77. Aradmegye tölgyesei s azok fontosságai. 1. c. 1888 dec. 29.
(Die Eichenwálder des Komit. Arad u. ihre Bedeutung.)
78. Yeronica Bácsensis und Beitráge zr Flóra von Zokolvár.
— Ö._B. Z. XXXVIII. (1888), p. 107.
79. Bemerkungen zr Flóra von Ungarn. c. XXXVIII. — l.

(1888), p. 221—25, 300-303, 341-45, 374—75, 408—11.

80. Újdonságok hazánk flórájából. (Xovitáten aus dér Flóra
von Ungarn.) Term.-rajzi Fz. XII. (1889), p. 157 163. —
Melyik a kárttév moly és kártételei ellen hogyan véde-
81.
kezzünk? Házi Közi. II. (1889), p. 69 70. —
(Welches ist die —
schádigeude Motte u. wie schiitzen wir uns gégén ihre Schádi-
gungen ?)
82. A búza két veszedelmes ellensége. (Zwei gefáhrliche
Feinde des Weizens.) Házi Közi. II. (1889). p. 360 362. —
83. Egy kitiin könyv. —
Alföld 1889 dec. 28. (Ein vorzüg-
liches Buch.)
84. Bemerkungen zr Flóra von Ungarn. Ö. B. Z. XXXIX.
(1889), p. 13—
U, 54—55, 137 140. —
85. Centaurea Gaudini Boiss. et Reüt. — 1. c. XXXIX.
(1889), p. 38.
86. Hazánk tölgy fajai
és tölgyerdei. Quercus et Querceta
Hungáriáé. —
Tud. Akad. Budapest 1890, 4°, 40 p., X. tab.
M.
87. Nagyváradnak és vidékének növényvilága. (Flóra von
Nagyvárad u. Umgebung.) In Bunyitav, Nagyvárad természetrajza
(1890), p. 47-134.
Kirándulók zsebkönyve.
88 —
Ismertetés. (Referat über das
«Tasehenbuch für Touristen.») Középisk. Tanáregvl. Közi. XXIV.
(1890), p. 147—150.
 3t

89. Változnak az idk és minden megváltozik velk. Alföld

1890 jan. 29. — (Die Zeiten ándern sich und alles ándert sick
mit ihnen.)
90. Nagyvárad flórája. (Flóra v. Nagyvárad.) Aradi Közlöny,
1890 jan. 17, 18.
91. Atermészet ébredése. 1. c. 1890 ápr. 6. (Das Erwaehen
dér Natúr.)
92. Természettudományi mveltségünk és annak érdekei.
(Unsere naturw. Kultur und ihre interessen.) 1. c. 1890 ápr. 11, 12.
93. Bemerkungen zr Flóra von Ungarn. Ö. B. Z. XL. —
(1890) : Trifolium perpusillum et Sedum deserti-hungarici,
p. 333—4.
94. Berichte über die floristiscke Durchforsebung von Ost-
Ungarn. — 1. c. 1890, p. 207—209, 423 — 425.
95.Növény földrajzi vonások hazánk flórájának jellemzésé-
hez. — (Pflanzengeogr. Skizzen zr Charakterisierung dér ungar.
Flóra.) Math. és Termtud. Közi. XXIV. (1891), p. 587 629. —
96. Magyar dendrologia. —
Ungarische Dendrologie.) Term-
tud. Közi. XXIII. (1891), p. 162.
97. Újabb mozgalmak és eszmék hazánk flórája terén. —
(Neue Bewegungen u. Ideen auí dem Gebiete dér ungar. Flóra.)
M. Orv. és Termvizsg. Mnk. XXV. (1891), p. 425—429.
98. Részlet városunk és megyénk növényvilágából. — (Frag-
mente aus dér Pflanzenwelt dér Stadt Az aradi
u. des Kom. Árad.)
áll.freálisk. értesítje 1 890/9 1-röl. 1891, p. 1 30.—
99. Berichte über die floristische Durchforschung von Ost-
Ungarn. —
Ö. B. Z. XLI. (1891), p. 182—184, 424—426.
100. A
kései tölgy. —
(Die spate Eiche.) Term.-tud. Közi.
1892, p. 215, 393.
101. Helyesbítések a magyar flórában. 1. c. 1892, p. 51.
(Berichtigungen in dér Flóra von Ungarn.)
102. Hazánk flórájának némely érdekessége. 1. c. 1892, p.
386—387. (Einige interessante Arten aus dér Flóra von Ungarn.) .

103. Leontodon clavatus Ság. et Schx. és Scirpas alpinus Schl.

— Termtud. Közi. Pótf. 1892, p. 176—179.
104. Astragales Römeri Si.mk. és Tilia móri fólia Simk. 1. c.
1892, p. 138 - 142.
105. Havas vidékeink növényvilágából. (Aus dér Pflanzen-
welt unserer Hoehgebirge.) A Termtud. Társ. Emlékk. 1892, p.
669—681.
106. Aradvármegye és Arad sz. kir. város monográfiája. —
Aradvármegye és Arad sz. kir. város növényvilága. 1893, 4°,
ÁL -|- 426, X. tab. — Aradvármegye és Arad sz. kir. város állat-
világa. 4°. VI. -)- 134. (Flóra und Fauna dér Stadt und des Komi-
tates Arad.) 1893.
107. Senecio hieracifolius L. Term.-tud. Közi. 1893, p. 48.
32

108. Tátravidéki Hieracium. (Ein Hieracium aus dem Tátra-

Gebiete.) 1. c. 1893, p. 439.
109. Hazánk flórájának Tricherái. (Die Trichera- Avten aus
dér Flóra von Ungarn.) 1. c. 1893, p. 605 — 606 : in Bot. Centralbl.
LYII., p. 99 —
100. unter d.-Titel «Berichtigung z. FL-v. Ungarn.*
110. Két Trichera (T. intermed ia és T. budensis) megkülön-
böztetése (Die Unterscheidung zweier Trieliera- Arten) T. T. K.
1894, p. 158.
111. A növénytan iskolakönyve. (Lehrbuch dér Botanik.)
Budapest, 1895, 8°, 192 p.
112. A Diploxylon csoportbeli fenyink. (Unsere Föhren aus
dér Gruppé Diploxylon .) T. T. K. 1895, p. 163.
113. Megjegyzések némely növénytani közlésekre. (Bemer-
kungen über eiuige botan. Mitteilungen.) 1. c. p. 274.
114. Fagyérz és fagyálló fenyink. 1. c. p. 328. (Unsere
frostliarten u. frostempfindlichen Xadelhölzer.)
115. Az árvalányhaj fajai, fajtái. (Die Arten u. Varietaten
dér Gattung Stipa.) T. T. K. Pótf. 1895, p. 42.
116. Adatok hazánk növényzetének ismeretéhez. (Beitriige z.
Ivenntniss dér Flóra von Ungarn.) Term.-tud. Közi. 1897, p. 433.
117. Cuviera Caput Medusae. 1. c. Pótf. 1897, p. 230.
118. Cytisus Pseado- ftochelii. 1. e. p. 232.
119. Zwei pyren. Pflanzenspecies in unseren siidl. Karpathen.
Bot. Centralbl. 72, p. 392.
120. A hazánkban term szilfafélékrl. (Die Ulmus- Arten von
Ungarn.) 1. n c. 1898, p. 49.
121. shonos és termesztett szilfáink fajai. — (Unsere vvild-
wachsenden u. kultivierten Rüster- Arten.) Érd. Lapok 1898, p.
159—179.
122. Kutatások fás növényzetünk terén. (Forschungen auf'
den Gebiete unserer Holzgewachse.) Term.-tud. Közi. 1899, p. 158.
123. A Kit. társnevei. (Die Synonyme dér P.
Poa scabra
scabra.) — 1900, p. 364.
1. c.

124. Adatok a zsályahybridek ismeretéhez. (Beitriige zr —

Kenntniss dér Sálvia- Bastarde.) 1. c. Pótf. 1900, p. 259 268. —
125. Kirándulásom a Risnyákra. (Meine Excursion auf den
Berg Risnyak.) Magy. Bot. Lapok 1903, p. 23-29.
126. Három Silene-fai ügve. (Die Angelegenheit dreier Silene-
Arten.) 1 c. 201 205. —
127. A Xonnea génusz fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban.
(Die Arten, Unterarten u. Formen dér Gattung Xonnea in Ungarn.)
Növényt. Közi. 1903, p. 15 21. — —
128. Újabb adatok Budapest növényzetének ismeretéhez.
(Neuere Beitr. zr Kenntnis d. FI. von Budapest.) 1. c. p. 169 170. —
129. A Gindár-tölgy (Quercus gyroflexa Simk.) Kert. La- —
pok 1903, p. 379.
130. Pótlék Budapest és környéke növényzetének ismereté-
 33

hez. (Erganzungen zr Kenntniss elér FI. von Budapest u. d. Um-

gebuDg.) M. B. L. 1904. p. 1 — 7.

131. Idei vasmegyei kirándulásom eredményei. (Die Resul-

tate meiner heurigen botan. Excursion im Komitate Vas.) 1. c. p.
246—250.
Fiume és környékének télszaki növényzete.
132. (Die Ve- —
getation von Fiume im Winter.) Növi Közi. 1904, p. 60—64.
133. A magyar királyság területén honos Pulmonáriák fajai
és fontosabb életjelensógei. —
(Die im Königreick Ungarn einheim.
Arten d. Gattung Pulmonaria u. ihre wichtigeren Lebenserschei-
nungen.) Xövt. Közi. 1904, p. 100 — 115.
Chaenorrhinum Aschersonii.
134. Eine die Umgebung —
dér nördlickeren Adria pflanzengeografisek charakterisierende Rasse.
— Festsckrift zu P. Aschersons 70sten Geburtstage. Berlin 1904,
p. 231—239.
135. Magyarország Kökörcsinéi. (
Pulsatillae regni Hungarici.)
Magy. Bot. Lap. 1906, p. 169 — 182.
136. Kétnapi kirándulásaim fbb eredménymi Pozsony vidé-
kén. (Die Bauptergebnisse einer 2-tiigigen Excursion in die Um-
gebung von P.) 1. c. p. 306 308. —
137. Pozsony vidéke flórájához. (Zr Flóra d. Pozsonyer Um-
gebung.) 1. c. p, 308—9.
138. A kralováni láp flórájához. (Zr FI. des Kralovaner
Moores.) 1. c. p. 309.

139. Stirpes nonnullae novae Flóráé regni Hnngarici 1. c. p.

376—378.
140. Hazai Owoéwm-fajaink. (Species Hungaricae g. Onosma.)
Ismertetés. (Referat.) 1. c. 381—387.
141. Éghajlati növényváltozatok. (Klimatische Pflanzenvaria-
tionen.) Xövt. Közi. 1906, p. 146—148.
142. Stirpes nonnullae novae Flóráé regni Hungarici. Magy.
Bot. Lap. 1907, p. 13—17.
143. Fiume környékének nehány érdekes Euphorbia-faja.
(Über einige interressante Euphorbia- Arten dér Fiumaner Flóra.)
1. c. 1907, p. 85 — 86.
Adatok Pozsony város és vidéke flórájához. (Beitr. zr
144.
FI. dér Stadt Pozsony u. Umgebung.) 1. c. p. 139 143, cum. tab. —
145. Nehány észrevétel Vilma és Homonna vidékének flórá-
jához. (Einige Bemerkungen zr Flóra dér Umgebung von V. und
H.) c. p. 229—239.
1.

146. Apró közlemények Magyarország flórájához. (Adnotatio-

nes parvulae ad Flórám Hungáriáé.) 1. c. 1907, p. 310 11. —
147. Magyarország korongpárvirágai. ( Biscutellae regni Hun-
garici.) Xövt. Közi. 1907, p. 19—21, Beibl. 5—6.
3
 148. A magyar királyság kultivált, valamint shonos Benge-
bokrai. (Species Rhamnorum in regno Hungarico spontanearum
cultarumque.) 1. c. p. 39 — 58; Beibl. 11 — 12.

149. N
vény földrajzi vázlatok hazánk flórája körébl. (Pflanzen-
geographisehe Skizzen aus dér heimischen Flóra.) M. Orv. és
Term.-vizsg. Mnk. 1907, p. 243 47. —
Revisio nomenclaturae Nymphaeacearum
150. in Hungária
spontanearum. M. B. L. 1908, p. 128 132. —
151. Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos terü-
letek shonos, valamint kultivált Acereineh foglalata. (Consp. Ace-
rum in Hung. terrisque Balkáni septentrionalis Hungáriáé adjacen-
tibus, spontaneorum et cultorum.) Növt. Közi. 1908, p. 141 182, —
Beibl. 29—30,
152. Apró közlemények Magyarország flórájához. (Adnota-
tiones parvulae ad FI. Hungáriáé.) Magy. Bot. Lap. 1909, p. 38 39. —
153. Hazánk és az Adria északkeleti mellékének shonos,
valamint honosított Ribes - fajai és azok fajváltozatai. (Synopsis
specierum generis Ribes in Hungária inque ditione Adriáé sep-
tentrionali-orientalis —
spontanearum cultarumque. Botan. Közi.
1909, p. 2—26, (2) — (3).

154. Örökzöld tölgyfa (Immergrüne Eiche): Q. Ambrózy^na.

Magy. Bot. Lap. 1909: 355—356. (Autorreferat.)

Kurze Notiz über das Vorkommen von Haplophyllum *

patavinum (L.) Juss. in dér Flóra Oesterreichs.

A Haplophyllum patavinum Ausztriában való elfordulásáról.

Bornmüller (Weimar).
Irt'i" \

In dér 1-ten Auflage von Fritsch’s «Excursionsflora von Oester-

reich» (1897) Seite 355 wurde Haplophyllum patavinum (L.) Juss.
(bezw. Ruta patavina L.) aus Istrien angeführt, in dér jüngst
erschienenen 2-ten Auflage (1909) dieses vortrefflichen Werkes
finden wir dagegen diese Rutacee zuniichst gestrichen, dann aber
im Nachtrag, als in K r a i n vorkommend, von neuem aufgenommen.
Es ist da vielleicht angebracht, hierüber einiges zr Aufklárung
mitzuteilen. Haplophyllum patavinum scheint innerhalb dér Gren-
zen des Florengebietes dér KocH’schen Synopsis, bezw. dér Fritsch-
schen Excursionsflora, nur selten, vielleicht auch nur ein einziges
Mai gesammelt zu sein denn Koch’s Synopsis 2-te Auflage (1843)
;

Seite 159 führt als einzigen Standort an «zw. Parenzo 1 und )

’) «Pavenzo» ist offenbar nur ein Schreib- oder Uruekversehen

 »

35

Fon tané (Tommasini)», wenn auch diese Angabe in dér von

Wohlfahrt bearbeiteten Auflage dér Synopsis Seite 146
3-ten
(1892) in etwas abgeanderter Form wiederkehrt —
namlieh «in
Istrien, z. B. zw. Parenzo und Fontane (Tommasini)» —
und maii
daraus schliessen könnte, dass diese Art spater auch anderwarts
in Istrien beobachtet sei. Letzteres seheint sich keinesfalls zu
bestiitigen, ja mán war vielmehr geneigt, an dér Richtigkeit dér
ToMMAsiNi-schen Angabe Zweifel zu hegen. So führt Pospischal’s
Flóra des österreichischen Kiistenlandes, ein Werk, das doch das
Gebiet von Parenzo mit umfasst, Haplophyllum patavinum über-
haupt nicht an und, wie mir Herr Professor Dr. K. Fritsch freund-
lichst mittelt, ebenso wenig allé anderen neueren Werke über
istrianische Flóra. Dies gab dem Autor dér «Excursionsflora»
Yeranlassung, bei Abfassung dér 2-ten Auflage seine «Iiuta pata-
vina» aus dér Flóra wiederum zu streichen.
Ich bin in dér angenehmen Lage, dieser interessanten Rutacee
das ihr strittig gemachte Bürgerrecht nicht nur für Istrien
wieder zuzusprechen, sondern ihr die gleichen Privilegien für
K r a i n einzuraumen.
Was den ersten Fali betrifft, so hegen im Herbai- Haussknecht
(Weimar) guterhaltene Belegstücke (gégén 12 Individuen) vöm
Standorte in Istrien vor, gesammelt —
zwar ohne Angabe des
Jahres — von Tommasini selbst, aber die Etiketté tragt Tommasini’s
Schriftzüge und lautet:
« Haplophyllum patavinum Reich.
auf Hiigeln bei Parenzo in Istrien (selten). Juni. Tommasini. »
Die Exemplare gehören dér breitblattrigen Form an, welche
Reichenbach auf Tat'el CL VIII. Fig. 4817 als eigentliches H. pata-
vinum Juss. abbildet (weshalb Tommasini als Autor auch nicht
Jussieu sondern Reichenbach 2 ) nennt). Die Örtlichkeit « Fontane
wird auf dér Schede alsó nicht erwahnt, doch da dieses Dorf nur
—
etwa 6 7 Kilométer siidlich von Parenzo liegt, so ist es wahr-
scheinlich, dass nur eine Fundstelle vorliegt.
Betreffs des oben erwahnten Vorkommens des Haplophyllum
in Krain dürften folgende naheren Ausklinfte, die ich Herrn
Prof. Fritsch bereits brieflich machte (daher die Xotiz im Naehtrag
dér Exc. -Flóra) erwünscht sein. Die Fundstelle liegt in nordwest-
licher Richtung von dér Adelsberger Grotte und zwar unweit
(nördlich) dér im Karstland isoliert liegenden kleinen Kapelle St.
Andra (nordwestlich vöm Dorfe Gross-Otok). Im Juni vorigen
Jahres (1908) hatte ich, aus Aegypten heimkehrend und in Adels-
berg eine kurze Rast zu einer Excursion benutzend, Gelegenheit,
2
)
Fig. 4816 dér gleichen Rkichenb <.cH-schen Tafel stellt bekanntlicli nur
die schmalbliittrige Form dér gleichen Spezies (II. patavinum) dar und hat
nach Nymán (consp. FI. Eur. p. 142) mit H. linifolium Juss., als solche sie von
Rkichenbach bezeichnet wird, nichts géméin.
•

a
36

an jener Stelle dieses Haplophyllum in reicher Zahl gerade in

voller Blüte aufzufinden. Zweifelsohne ist diese schöne Art im
Krainer Karstland weiter verbreitet und nur zufálligerweise solange
unbeachtet geblieben.

A
ezímben nevezett növényfajnak Ausztria területén való
biztos elfordulására hoz fel adatokat, u. ni. Parenzo (Istria.
szedte Tommasini) és Adelsberg mellett (Krajnában), ahol a czikk
szerzje 1908-ban maga gyjtötte. Az isztriai elfordulását újabban
kétségbe vonták.

De Knautiis Herbarii Dris A. de Degen.

Auct. Dr. Z. Szabó (Budapest).

(5 táblával. — Mit 5 Tafel)

A Knautia nemzetséggel való Wahrend meiner monographi-

monographicus foglalkozásom- sehen Studien iiber die Gattung
hoz Degen Árpád dr. egyet, Knautia hat mir das wertvolle
m. tanár úr herbáriuma igen und reiche Matériái des Her-
becses és b
anyagot szolgál- bar's Db. Árpád von Degen’s
tatott. Különösen nagyfontos- wesentliche Dienste geleistet.
ságú a keleti mediterrán és a Besonders lehrreich war für
Balkánfélsziget fajainak gazdag mich die reiche Aufsammlung
anyaga, amely nélkül a nemzet- an Ostmediterranen und an Ar-
ség fajairól és elterjedésérl ten dér Balkanhalbinsel, ohne
helyes képet nem nyerhetnék. welche ich kein richtiges Bild
Több új alak, st új faj került über die Gliederung und Yer-
ki abból a gazdag anyagból, breitung dér einzelnen Arten
amelyet Degen éveken át a gevvonnen hiitte. Mehrere neue
Yelebit bércein gyjtött, ilyen Formen, selbst neue Arten sind
a Knautia purpur ea var. dis- aus dem reichen Matéria! her-
secta Borb. Knautia velebitica
;
vorgegangen, welches Degen im
m., Knautia dinariea var. croa- Laufe mehrerer Jahre auf den
tica m., Lengyel Géza dr. gyj- Höhen des Yelebitgebirges zu-
tésébl a Knautia purpurén sammengebracht hat, solche
var. ülyrica f. pratieola m., sind Kn. purpurén var. d isseota
:

új adat ezenkívül Magyar- Borb. Knautia velebitica m.,

;

ország flórájához a Knautia Kn. dinariea var. croatica m. ;

travnicensis Beck., igen érde- aus den Aufsammlungen Dr.

kes új hybridalak a Knautia Géza Lengyf.l’s aber Kn. pur- :

rhodopensis m. Gazdag gyjtése purea var. illyrica f. pratieola

van DEGEN-nek az új Knautia ai.,neu für die Flóra unseres
Visianii ai. dalmácziai fajból, Landes ist Knautia travnicensis
valamint a Degen felfedezte Beck ein interessanter neuer
;

Knautia Degenii Borb. fajból. Bastard ist Knautia rodopen-

 37

A most felszínre került Knautia sis m. Dr. v. Degen hat von

lueidifolia (Senn. Pau) m. szin- dér neuen dalmatinischen K.
tén igen gazdagon van képvi- Visianii m. reichliches Matériái
selve gyjteményében. gesammelt auch liegt von dér
;

von ihm entdeckten K. Degenii

Borb. reiches Matériái vor. Die
jetzt an das Licht gezogene Kn.
lueidifolia(Senn. et Pau) ist
auch reichlich vertreten.
« Monographie dér Gattung Von den erwahnten neuen
Knautia» c. dissertatióm (’Eng- Formen stammt die Mehrzahl
ler’s botan. Jahrbücher Bd. aus einer Zeit, welche dem Er-
XXXVI. 1905. p. 389—442. a scheinen meiner Dissertation
következkben «Monogr.» «Monographie dér Gattung
rövidítéssel jelezve) és «Index Knautia® (im Engler’s botan.
criticus specierum atque Syno- Jahrbücher Bd. XXXVI. 1905.
nymorum generis Knautia (L.) p. 389 —
442. —
im Folgenden
Coult» c. értekezésem (Beiblatt Kurz als «Monogr.» citiert) und
zu den Botan. Jakrbíichern Nr. meinem «Index criticus speci-
89. Bd. XXXVIII. 1907. Heft erum atque synonymorum gene-
4/5, p. 1 — 31. a következk- risKnautia (L.) Coult. (im Bei-
ben «Index » rövidítéssel jelezve) blattz. d. Botan. Jahrb. No. 89

megjelenése utáni idbl szár- Bd. XXXVIII. 1907. Heft 4/5.

mazik ez említett új alakok p. 1 —
31. —
im Folgenden kurz
nagy része, úgy hogy ezeket als «Index» citiert) folgte, so
azok megírásánál tekintetbe dass ich sie bei dér Verfassung
nem vehettem. Éppen ezért né- dieser früheren Arbeiten noch
mely változtatást kellett tennem nicht beriicksichtigen konnte.
az említett értekezésekben kö- Ich nmss deshalb auch einige
zölt rendszeren, az egyes fajok, Aenderungen an dem in den er-
változatok stb. körvonalán. Fel- wáhnten Arbeiten veröffentlich-
fogásom változását, a Knautiák ten System und an dér Umgren-
ismeretének haladását és mé- zungeinzelner Artenvornehmen.
lyebbedését Degen herbáriumán Ausser dem Herbárium Degen,
kívül még Burnat, Formánek, verdanke ich eine Aenderung
a wieni egyetem, sarajevói einiger meiner früheren Ansich-
múzeum, Chabert herbáriuma ten, eine V ermehrung und Ver-
is nagyban elsegítette; ezeket tiefung meiner Kenntnisse iiber
mind említett munkáim meg- diese Gattung auch noch dem
jelenése után tanulmányoztam. Herbárium Burnat, Formánek,
jenem des botan. Institutes dér
Wiener Universitat, des Landes-
museums in Sarajevo und dem
Herbárium Chabert; allé diese
wurden erst nach dem Erschei-
nen meiner erwahnten Arbeiten
durchstudiert.
 :

Jelentsebb változáson a Knau- Eine eingreifendere Aende-

tia integrifolia, Knautia pur- rung hat meine Auffassung über
purén és a Knautia magni fi cá- Knautia integrifolia. K. purpu-
réivaló felfogásom ment át. rén und magnifica erfahren. Bei
Elbbi kettnek bels rendszer- den zwei ersteren musste ich die
tani tagozódását voltam kény- Gliederung dér Formen inner-
telen az újabb kutatások alap- halb dér Art auf Grund meiner
ján megváltoztatni, a Knautia neueren Studien ándern. inner-
magni fica pedig több fajra halb des Formenkreises dér K.
bomlott szét, mint Knautia magnifica aber musste ich
persicina Kern., Knautia bal- mehrere Arten wie K. persicina
densis Kern., Knautia dinarica Kern., K. baldensis Kern. K.
Murb. és Knautia magnifica dinarica Murb. und K. magni fica
Boiss. Még más fajjal is tör- Boiss. anerkennen. Auch bei
tént kisebb-nagyobb változtatás, einigen anderen Arten musste
mint a Knautia arvensis és K. ich kleinere-grössere Aende-
silvatica (~p lanci fólia ) varietá- rungen vornehmen, so z. B.
sainak és formáinak értékelésé- bei dér Bewertung dér Varié-
vel, nemkülönben az egész tatén und Formen von K. ar-
nemzetiség rendszertani beosz- vensis, silvatica (-j- lancifolia ),
tásával ez utóbbiak részletes
;
sehliesslich aber auch die sys-
ismertetése és beható tárgya- tematische Einteilung dér gan-
lása azonban már nem tarto- zen Gattung abándern eine :

zik jelen dolgozat keretébe, ausführliche Besprechung und

mert e hetyen csupán Dégen eingehendere Begründung die-
Árpád dr. egyet, m.-tanár úr sel- Aenderungen wiirde aber
herbáriumának gazdag Knautia den Rahmen dieser Arbeit
anyagát óhajtom ismertetni, íibersteigen, in welcher ich
szinte köszönetéin jeléül azért, einzig und alléin das Ma-
hogy értékes gyjteményét tériái des Herbars Dr. v.
tanulmányozás czéljából nékem Dec-en’s besprechen will als
többször is, hosszabb idre át- Zeichen meines aufrichtigen
engedni szíves volt. Dankes dafür. dass er mir
seine wertvolle Sammlung zum
Zwecke meiner Studien iiber-
lassen hat.
Jelen dolgozatomban az egyes lm Folgenden habé ich nur
fajok nevét és au torát adom die Namen und die Autoren
csak. irodalmi idézet és syno- dér einzelnen Arten angeführt
nymok felsorolása csak egy- das Citieren von Literatur-
két helyen volt szükséges, a quellen und Synonyme wir
többi helyen utalok mindig nur an wenigen Stellen n-
« Index etc.» c. munkám meg- iig; an den iibrigen habé ich
felel lapjára, ahol a további immer auf die betreffenden
adatok találhatók meg. Angaben in meinem « Index

etc.» hingewiesen, \vo Aus-

fiihrlicheres zu finden ist.
 :

39

Knautia (L.) Coult.

1. Knautia orientalis L. (Index p. 2. no. 1.).

f.
grandis Vél. (Index p. 2. no. lx pro var.).
1. In colle Teke Tepe ad Trnovo Sej mén (Stribrny !

1901. VI.).
2. Wutades in Pindo tymphaeo (P. Sintenis, Iter thessalicum
1896. no. 512.).
3. In coll. ad. ped. Mte Rhodope (Bierbach, 1903. VII. snb
var. augusti fólia).
4. Biúgaria in dumetosis prope Slivno (J. Wagner, iter
orient. secund. 1893.).
f.
Integra Vél. (Index p. 2. no. 1,8 pro var.).
1. In colle Teke Tepe ad Trnovo Sejmen (Stribrny ! 1901. VII.).
2. Wutades in Pindo tymphaeo (Sintenis, iter thess. 1896.
no. 512.).
3. Bulgária,Emine Balkan, in dumetosis pr. pag. Monastirkiöj
(Joh.Wagner, It. or. sec. 1893. jul. 6.).
4. Auf den Bergen ober Brussa (1873, Pichler).
5. Macedónia (Frivaldszky).
6. Thracia: Tekir Dagh, Jenikeui ad Propontidem, in rupe-
stribus (Degen, Iter orient. 1890. jun. 20.).
7. Agrapha: in prat. in Oropedio Xeuropolis reg. infer. Pindi
alt 3500' 1895. jun. 25. sol. sckistoso (De Heldreich, Herb.
Graec. norm. no. 848.).
2. Knautia Degeni Borb. (Index p. 3. no. 2.).

1. Thracia, in agri Bj^zantini pratis versus Pontúm pr. Kila

(Degen, Iter orient. 1890. jun. 4.).
Jegyzet: Érdekes liybrid eredet faj a Kn. orientalis és
Kn. integrifolia között.
Bemer kung: Eine interessante Art hybrider Ursprung
zwischen Kn. orientalis und Kn. integrifolia.

3. Knautia integrifolia (L.) Bertoloni (Index p. 3. no. 3.).

Megjegyzés: Elz mun- Bemer kung: In meinen

kaimban (Monogr. p. 435, Index angef. friiheren Arbeiten habé
a. 2 —
3) a Knautia integrifolia ich im Formenkreise dér K.
íu.)Bért. alakkörét másnem integrifolia (L.) Bért. eine an-
beosztásban tárgyaltam, mint dere Éinteilung veröffentlicht
most, midn különösen a Balkán als jetzt, wo mir ein reicheres
A s Kisázsia területérl bsé- Matériái insbes. von dér Balkan-
gesebb anyag állott rendelkezé- halbinsel und aus Kleinasien
semre. Éppen ezért álljon itt zu Gebote stand. Ich schalte
^gy rövid kulcs újabb felfogá- deshalb hier einen Schlüssel
som szerint- ein, welcher in Kürze meine
neuere Auffassung darstellen
soll
40

Dispositio varietatum.
A) Calyx brevissime denticulatus. Involucelli corona dentibus
calyce brevioribus ad angulas versus accrescentibus pluri-
dentata ... ... ... ... ... ... var. a) hybrida.
a) fólia omnia indvisa, integerrima vei serrata ... f. 1., genuina.
b) fólia omnia vei p. parte pinnatipartita .../’. amplexicaulis.
Bj Calyx dentatus, dentibus arrectis et nonnullis in aristas
pilosiusculas elongatis.
1. involucelli corona dentibus calyce brevioribus vei aequi-
longis ad angulas versus accrescentibus pluridentata.
a) fólia hirsuta vei subhirsuta. capitulum mediocre, multiflorum,
involucri foliola pilosiuscula, pedunculus pilosus
a) caulis robustus, foliosus, ramosus, fólia subintegra
(= Kn. byzantina var. hellenica Szabó, Index p. 4.)
var. h) hellenica.
fi) caulis aphyllus, fólia fere omnia rosulantia, lyrata
var. c) mirnica.
b) fólia glabriuscula, subnitentia, capitulum parvulum. invo-
lucri foliola puberula, incana, ciliata, pedunculus pilosus
puberulusque.
a) caulis robustus, foliosus, fólia lyrata. glabrata
var. (I) Urvillei.
,3) caulis scapiformis, fólia integra, glabra. nitentia
var. e) l amprophyllas.
2. involucelli dentibus angularibus ceteris obsoletis
corona
calyce longioribus expresse bicornuta
y.) capitulum multiflorum, valde radians, fólia integra,
elliptica, crenata vei pinnatipartita. laciniis plerumque
ovoideis, caulis hirsutus, pedunculus pilosus et glan4u-
losus —
... ... ... — ... —
var. f) rhodia.
,0) capitulum pauciflorum, minus radians. fólia integra,
lanceolata, dentata vei pinnatipartita, laciniis lanceolatis,
caulis tactu seabriusculus, tenuissime pubescens, pedun-
culus puberulus glandulosusque ... var. <j) bideus.
:

var. hybrida (Allioxe) m. —

Synouym. Scabiosa hybrida Allkxne,
:

Auctuarium (1789) p. 9. —
Knautia hybrida Coulter, Mem.
Dips. (1824) p. 24.; Boissier, FI. Or. III. p. 126. p. p. —
Knautia integrifólia var. genuina -j- var. amplexicaulis Szabó,
Index p. 3. —
Bég. mediterranea occidentalis.
f. 1. genuina K. Kocn. (Index p. 3. var. a).
1. Iter Aprutio ann. 1905. In pascuis et inter Segetes Salle
et Casamanico calc. m. 500 —
1000 (Rigó).
2. Porto-Vecchio, paturages (Kralik, Pl. eorses n. 626. 1849.).
3. Moissons prés de Pisa, Toscana (Savi, in Schultz et Winter.
herb. norm. Cent. 1. no. 64.).
4. In dumosis ad Thessalonicam (Adamovic 1903).
5. Sadovo, Bulgária (Stribrny 1894).
 41

6. Orlov Kfs, Montenegró (Bierbach).

7. Crvenigrm bei Ljubaski, Saatránder, Herzegovina (Fiala
1890. VII.).
8. In ripis Narentae fluminis snpra Konjicam, Herzegovina
(Degen 1886. 14. VII.).
9. Insula Thasos (Sintenis et Bornmüller, Iter turcicnm 1891.
no. 521.).
f.
2.amplexicaulis (L.) Borb. —
(Index p. 3. no. 3y pro var.)
1. Macedónia, in mont. Agostos prope Vodenam (rec. Kindl
com. 0. Bierbach, 1900. jun.).
2. Macedónia in m. «Demir Hissar» pr. Drama (Abd-Ur-
Rahman-Nadji. 1894. jun.).
3. Bulgária, Sadovo (Stribrny).
Rumelia: Bellova (Plantae Rumeliae orientalis exsiccatae
4.
cur. Dre de Degen a. 1892. a J. Wagner lectae).
5. Montenegró Dobrosko Selo (Novakovic 1886).
:

6. Dalmatia in monte Mossor ad Spalato, (Degen 1905. VII.).

var. Urvillei (Coult.) Borb. —
Synonym Knautia Urvillei Coulter :
,

Mém. Dips. p. 41. (1823); Borbás, Revisio Knautiarum (1904)

p. 85. —
(Index p. 3. no. 3. var. y. amplexicaulis pro parte.).
— Graécia:
1. InsuJa Jura. Gyáros veterum (Chr. Leonis, Flóra Sporadum.
curant. Th. de Heldreich et E. de Halácsy 1896).
2. Spórádén Insel Jura (Reiser 1894).
3. In m. Parnethis reg. média in Saxosis prope Panagia-
cliston (De Heldreich, FI. Attica, 1889).
4. Attique, collines arides prés d'Athénes, Lycabette (Th. de
Heldreich no. 3276. 1893).
5. In m. Lycabetto (Heldreich in Baenitz, Herb. Europ.
1883. sine no.).
var. rhodia m. var. nova. Tab. I. — Syn. Knautia bidens Boissier,
FI. orient. III. 127. p. p.
p. Rhodos: —
1. Champs incultes prés Rbodes et Bastida (E. Bourgeau
P de T He de Rhodos
l. 1870. no. 81. pro Kn. bidente Boiss).
2. Rhodos (Plantae a Th. Pichler in insula Ivarpatos et Lycia
auspice W. Barbey lectae no. 337, 1883).
3. Insel Rhodos auf den altén Basteimauern dér Stadt Rhodus
(Pichler, 1889.).
4. Lydia, Smyrna in collibus pr. «Kokarialii et Giöstepe»
(Bornmüller Lydiae et Cariae pl. exsicc. 1906
: n. 9600
sub. Knautia bidente (Sibth.) Boiss.).
var. bidens (Sibth et Sm.) m. — Synonym : Scabiosa bidens Sibth.
et Sm. FI. graec. prodr. I. (1806) p. 80. — Asia minor :

1. In collibus ad Chaire pr. Adalia (Bourgeau Plantae Lyciae :

1860).
2. Giosna, Lehmboden 1000 m. (W. Siehe’s Botan. Reise nach
Ciliden 1895, no. 18.).
Í2

3. Palaestina, Galilaea in saxosis ad Nazareth, solo calc.

(Bornmüller, Iter syriacum 1897).
4. Caria in decliv. merid. mont. Samsun-dagh, Mykale, supra
:

«Priene» (Bornmüller Lydiae et Cariae pl. exsicc. 1906).

:

4. Knautia byzantina Fritsch. — (Index p. 4. no. 3.).

/'. Fritschiana Szb. (Index p. 4. pro var. a).

1. Bithynia, in reg. infer. m. Olympi supra Brossa in valle
Gögdere 200 m. s. m. (Bornmüller, Iter anatolicum ter-
tium 1899 no. 4607).
f. heterophylla Szb. (Index p. 4. pro var. ,3).
2. Constantinople, Champs argilleux entre Jédikoulé et Mak-
rikeng (Aznavour 1892).
5. Knautia Visianii m. spee. nov. Tab. II.

Planta annua vei biennis, plerumque orgyalis (usque 250 rn.

alta) rarius fere subscaposa (20 —
25 cm. alta.). Radix per-
pendicularis, crassiuscula, laete brunnea. Caulis erectus,
teres, canaliculatus, fistulosus, perramosus, virgatus, foli-
osus. Internodia praecipue elongata, inferiora setis rigi-
dis patentibus bulbillis insidentibus tecta, internodia
superiora subpilosa, pedunculus pilis brevioribus longiori-
busque copiose ruberulus glandulosusque. Fólia fere omnia
pinnatipartita, basilaria rosulantia, lobis obovatis, abro-
tundatis vei subacuminatis, grosse crenatis vei ineisis,
lobo terminali maximo fólia omnia copiose pilosa
;
caulina ;

(in planta orgyali usque 30—35 cm. longa, 10 cm. lata)

basi connata, pinnatipartita ; inferiora lobis laté ovatis. abro-
tundatis, grosse crenatis. in petiolum perlongum alatum
hirtumque decurrentia: superiora sessilia, basi dilatata,
amplectentia, lobis angustioribus lanceolatis, grosse cre-
natis, acuminatis, pilosiusculis, margine subciliatis. Foliola
involucrie basi ovata lanceolata, +
cuspidata. pilosiuscula.
margine ciliata, nervis distincte 7—9 striata. Capitulum
e minoribus, pauciflorum, radiatum. Corolla laete violaceo-
purpurea, quadrifida, lobis angustioribus (6—8 mm. long.
2— 2'5 mm. lat.) Achenium ellypsoideum (cca 4 mm. long.
P5 mm. lat.) pilis brevioribus pilosiusculum, corona den-
ticulis brevissimis acutis ad angulas versus accrescentibus
denticulata. Calyx subpedicellatus, patelliformis, pilosius-
culus, 8 —
10 aristatus, aristis (cca 3 mm. longis) pilosiusculis.
Flórét a mense Junio ad Augustum (?) —
Hab itat in de-
clivibus dumetosis reg. infer. sinus «Bocche di Cattaro»
Dalmatiae.
Ezt a nevezetes és igen ér- Ich habé diese merkwürdige
dekes fajt úgy Degen, mint a und sehr interessante Art so-
wieni egyetem herbáriumában, wohl im Herb. Degen als auch im
valamint Burnat herbariumá- Herbárium Burnat (sub. Kn.Bal-
 ;

43

bán (sub Kn. Baldaccii Szabó daccii Szabó in sched.) und im

in sched.) tanulmányozhattam. Wiener Universitátsherbar stu-
Mindegyik herbáriumban uj dieren können. Es ist dies eine
kelet növény ez, melyhez ha- neu entdeckte Pflanze; Aelm-
sonlót a régi gyjtésekben egyál- liches habé ich in álteren Samm-
talában nem találhattam. Leg- lungen nicht vorfinden können.
elször Vierhapper gyjtötte Sie wurde zuerst i. J. 1902 von
(Eichenwiildehen, Cattaro, Ver- Vierhapper in einem Eichen-
mac-Rücken ca 450 m. 1902.) wáldchen am Vermac-Rücken
utána Ivindt (Castelnuovo, Ze- bei Cattaro, ca 450 M. gesam-
lenika 1905. V. 25), majd melt; spater 25. V. 1905 f and
Briquet (Entre Zelenika et Cas- sie Ivindt zwischen Zelenika
telnuovo, Bocche di Cattaro, und Castelnuovo in dér Bocche
1905. V. 27), utána Degen az die Cattaro im selben Jahre
;

alább felsorolt termhelyeken. (27. V.) auch Briouet an der-

Degen után mégegyszer Vier- selben Stelle. Degen hat sie
happer szedte ugyanott e nö- an den weiter untén angeführ-
vényt 1907-ben. A leggazda- ten Stellen gesammelt; nach
gabb anyagot Degen hozta, ihm hat sie 1907 Vierhapper
amely anyag nyomán már biz- wieder mitgebracht.Das reichste
tos Ítéletet alkothattam a sokáig Matéria! hat Degen gesammelt
kétségben hagyó növény fell. erst nach Stúdium dieses voll-
Eddigelé csak a Bocche di stándigen Materiales konnte ich
Cattaro az, ahonnan a növény mir ein Urteil über diese lángé
ismeretes, de úgylátszik, ott Zeit zweifelhafte Pflanze bilden.
buja elterjedésnek örvend. A im Bereicheder
Sie ist bishernur
növényen feltnik els pilla- Bocche gefunden worden dórt ;

natra a szokatlan hatalmas scheint sie aber üppig zu ge-

termet, az óriási levelek. A deihen. Das auffallendste an die-
levelek alakjáról, a gyökér egy- sel Pflanze ist zunáchst ihr un-
-

éves voltáról a Knautia, in- gewöhnlich stattlicher Wuchs

tegrifolia jut eszünkbe. A ter- und ihre riesigen Blátter. Die
més, a csésze a Knautia pur- Form dér letzteren sowie die
pureaé. Mintegy középalakot einjáhrige Wurzel erinnert an
alkot a két különálló sub- K. integrifolia ,
hingegen ist
genusba tartozó faj között. Ezt die Form dér Frucht und des
a feltevést támogatja az a kö- Ivelches die dér K. purpurea: sie
rülmény is, hogy a növény stellt alsó gewissermassen ein
nem minden egyes példáján Bindeglied zwischen diesen zwei
egyforma a gyökér. Némelyiken verschiedenen Untergattungen
a kétéves duráció csalhatatlan angehörenden Arten dar. Diese
nyomai is meglátszanak, st Annahme bekráftigt auch dér
egy példányt már többévesnek Umstand, dass die Wurzel nicht
js tarthatnék, ami minden- an allén Exemplaren gleichför-
esetre a perennis Kn. purpurea mig bescliaffen ist. Bei einigen
felé való közeledést jelenti s sind Spuren dér Zweijáhrigkeit
feltn hasonlóságot mutat a unverkennbar vorhanden, bei
 :;

44

Knautia purpurea var. mon- einem faiul ich sogar eine Wur-
tenegrina Beck felé (lásd ott), zel. welche sogar tr mehrjahrig
doggal következtethetek arra, gehalten werden könnte, was
hogy a Knautia Visianii a einer Annáherung an die pe-
Knautia integrifolia var. hyb- renne K. purpurea andeutet
rida f. amplexicaulis és Knautia sie weisx übrigens auch viele
purpurea var. montenegrina áhnliche Ziige mit dér var. mon-
keresztezdésébl keletkezett, tenegrina Beck diesel Art auf -

tökéletesen életrevalónak bizo- (siehe dieselbe). Ich glaube mit

nyult hybrid növény, amely Recht darauf sehliessen zu d r-
úgy lehet termöhetyérl szülit ien. dass sie einer Kreuzung dér
kiszorította,bár azok még K. int egri fólia var. hybrida f.
nem onnan elfordulnak.
távol amplexicaulis mit K. purpurea
Degen herbáriumába lev szá- \ ar. montenegrina'üivT)&§e\n ver-
mos példány lelhelye a követ- dankt. sich dann als lebensfahig
kez : erwiesen und vielleicht ihre
Stammeltern von ihren Stand-
orten verdrangt hat, obschon
diese nicht weit entfernt noeh
anzutreffen sind. lm Herbai De-
-

gen liegen zahlreiche Exemplare

von folgenden Standorten vor
1. Dalmácia, Bocche di Cattaro, in dumetosis semper-
vlrentibus prope Savina (190b. VI. 11. lég. Degen).
2. Dalmácia, Bocche di Cattaro, in dumetosis semper-
virentibus supra pag. Zelenika (1906. VI. 12. lég. Degen).

6 Knautia arvensis (L.) Coult. — (Index p. 7 no 6.)

rar polymorpha (Schmidt) Szabó.

. — (Index p. 8.)

/'. pratensis (Schmidt) Szabó, Index, p. 8.

1. Gallia centr. Aveyron, Pont de Salars in pratis (1903,
Simon).
2. Gallia centr. Aveyron. Pont de Salars vallé du Viaus
(E. Simon, Soc. Rochelaise 1897 no 4098.)
3. Prairies á Dalon (Ariége) (1900, Gilhot).
4. In praeruptis pr. p. Flins Rhaetiae (Degen 1893).
5. Austria, Radegund, Waldwiesen (1900, Steffek).
6. Austria, Vindobona, in pratis. solo argillaceo cca 200 mi.
(Wolosczak, in FI. Exs. Austro-Hungar. no 2271. I).
7. Galícia: Po miejscach travviastychi miedzach (18)4,
Dybowski, Flóra pólón, exsicc. 639).
8. Stiria In pratis fertil, pr. Sekkau cca 850 m. (Pernhoffer,
:

in Flóra Exs. Austro Hungar. 2271 no II).

9. Stiria, in umbrosis silvis pr. Seckau (Pernhoffer 1. c.
no 2271 III.)

Hungária: Com. Temes: Karlsdorf (Degen 1887): 11.

10).
Svinica et Drenkova (Degen); 12. Li]iótmezö pr. Budapest
 ;

45

(Kichter L. 1900); 13. ízbég (Degen); 14. Comit. Szepes,

Piennini ad Smerdzonka et Szczavnicza
Dunajec pr.
(Degen 1905) 15. Hammersdorf Transsilvaniae (Barth
;

1406) 16. Breznóbánya (Szartórisz 1906); 17. Comit. Hunyad,

:

Retyezát Kolczvári völgy (Degen 1907) 18. Melegvölg}' pr. ;

Kolozsvár (Butujás 908.) 19. Borsod, Pereces (Hl yák 1908.)

;

Rossia 20, Nikolskoje prov. Saratow distr. Petrovsk (lég.

:

Fomin 1897., Hort. bot. Jurjev.); 21. Korotni prov. Kásán,

distr. Kosmudemiensh (Busch).

f. tomentosa Wimmer Grabovsky. (Index p. 8.)

et
Hungária 1. Jeselnica et Ogradina (Degen 189 >). 2. Inter
segetes pr. Orsóvá (Degen 1897). 3. Pilishegy, Comit. Pest.
(Degen 1900).
f.
agrestis (Schmidt) Szabó. (Index p. 9.)
Hungária 1. Máramaros (1868, Láng), 2. Sviniea et Drenkova
(Degen 1887). 3. Abrudbánya (Degen 1903). 4. Breznó
bánya (Szartórisz 1906)
Rossia 5. Karakatsch bei Sudak (Wetschky Reise naeh dér
:

Krím, Juni 1898).

f. Index p. 9.
triviális (Schmidt) Szabó.
1. Hungária, Borsod Pereces 908. (Hulják).
f.
glandulosa Froel. (Index p. 9 — 10. var. glandulosa f.
diversifolia Baumg.).
1. Basses Alpes. Col. Saint Michel. Cant. d’Annot.-Bois (El.
Reverchon, Pl. de Francé 1885. no 43. pro Kn. collina Req.).
2. Rumelia in lapidosis supra pag. Stanimaka. (Plánt, rumel.
orient. exs. cur. dr. Degen a. 1892. a J. Wagner lectae.)

f. nana Szabó, Index p. 10.

1. Hungária, Piaira- Strucu, comit. Torda- Aranyos (Degen).
var. budensis (Slmk.) Szabó (Index p. 10).

f. jasionea (Borb.) Szb.

Hungária Háromhatárheg}' (Degen), 2. Zugliget, 3. Keszt-
1.

hely Hévíz, 4. ad Veszprém (Borbás), 5. Csepel, 6.

ad
Pilis (Degen), 7. Gyenes ad Keszthely loc. eláss. Knautia
Szaládensis (Wierzb.) fide Borbás.

f.
tenuisecta (Borb.) Szb.
Hungária, Pótharasztja pr. Monor (Degen).
rhizophylla (Borb.) Szb.
/’.

Hungária, Pilis ad Pilis-Szent-Kereszt (Degen).

var. dumetorum (Heuff.) Slmk. Erdély edényes Flórája, Enum.
Transsilv. (1886) p. 294. non Krasan. — (Index p. 16. n. 13.
pro spécié.)
f.rosea (Baumg.) Borb.
Hungária, 1. Arad ad Gurahoncz (Simonkai, iu Flóra exs.
Austro-Hung. no 2279), 2. Csombord, Com. Alsó-Fehér
46

(Kocsis.), 3. Herkulesfiird Kosiee (Degen), 4. Nagy-Nyárad

Cm. Baranya (Janka), 5. Kasova, Erdély (Janka), 6. Brassó
Törcsvár (Degen).
f. pseudosüvatica Borb.
Hungária, Pecsenecska ad Herkulesfiird (Degen 1895,).
f.heterotoma Borb.
Hungária, in coll. Csúcsa, (Barth 1891).
var. Kitaibelii (Schult.) Szabó. (Index, p. 11.)

f.carpatica (Fisch.) Borb.

Hungária, 1. Comit. Poson., Inter segetes ad pag. Schenkivitz
et ad silvarum margines ad Ivuchel (Konyha) prope Modern
(Degen), 2. Fenyháza, in mte Klak Liptó (Kocsis), 3. Vedzer,
Znióváralja (Wagner), 4. Urvölgy (Borbás), 5. Breznóbánya,
Laznadolina (Sa.m. Kupcok), 6. Comit. Árva, Inter Zubro-
chlava et Slanica (Degen),
Austria inferior 7. Hamburg (Aüst.).

f.pubescens (Kit.) Ság. Schn.

Hungária, Comit. Árva inter Zubrochlava et Slanica (Degen).
f. lanceólata (Hol.) Szb.
Hugaria, 1. Com. Árva, inter Zubrochlava et Slanica (Degen),
2. Turócz, prope Vedzer (Wagner), 3. Bosaca, Trencsén
(Holuby in Flóra Exsicc. Austro-Hung. no 2272. 1), 4. Chocs,
Comit. Liptó (Pantocsek, in exs. cit. no 2272. II).
f.Kossuthii (Pánt.) Borb.
Hungária, 1. Gánócz (Borbás), 2. Urvölgy (Borbás), 3. Árva
Polhora (Degen),, 4. Klak, Fenyháza (Kocsis, exempl.
orgyale), 5. Com. Árva. Inter Zubrochlava et Slanica (Degen).

f. tomentella m. nov. forma. —

Planta robusta, ramosa,
intemodia inferiora pube breve densior albescente-tomen-
tella, superiora pube breve pilisque longioribus intermixtis
scabra, subglandulosa, pedunculus hirsutus, glandulosus.
Fólia inferiora subtus +
cinerastentia. suhtomentella.
Hungária, Comit. Pest: in silvis vallis «Buchbriindel-Graben»
prope Pilis-Csaba (Kocsis 1909. VI. 13.)
Formáé in var. polymorpham transeuntes proveniunt ubique,
e. gr. in Comit. Árva, in deeliv. prope Árva Polhora
(Degen).
7. Knautia ambigua (Friv.) Boiss et Orph. —
(Index p. 11. no. 7).
var. heterotricJia Formánek, Dritter Beitrag zr Flóra von Serbien
und Bulgarien, Verh. naturf. Ver. Brünn. XXXÁ’I. (1908) p.
00. — Synonym Knautia ambigua e, pulverulenta Borb.
:

Revis. Knaut. 1904. p. 58. —

Knautia ambigua var. & pul-
verulenta Szabó, Monogr. p. 437, Index p. 12.
1. Rumelia, Sadovo, (Stribrny 1897).

2. Bulgária, Sliven (Schneider, It. balc. 1907).

8. Knautia numidica (Deb. et Reverch.) Szabó. — (Index p. 12. no 8.)
1. Kabylie Mont Magriis sur le calcaire 1600 m. (E. Rever-
chon, Plantes d’Algerie 1898. p. 382).
9. Knautia purpurea (Vill.) Borb. — (Index p. 13. no 10.)

A Knautia purpurea alak- Die Klarung und die nun fol-

körének tisztázása és jelen gende Darsteílung des Formen-
rendszerezése jórészt a medi- kreises dér K. purpurea ist das
terrán területen újabban gyj- Resultat eines eingehenden Stu-
tött anyag feldolgozásának diums des hauptsachlich im Me-
eredménye. Burnat herbáriuma diterrangebiete in neuerer Zeit
a nyugati, Decen-ó a keleti gesammelten Materiales. Das
mediterrán alakjait foglalja Herbárium Burnat enthalt die
magában. Utóbbi a Knautia- west-, jenes Degen’s die ost-
ban különösen gazdag Velebit mediterranen Formen. lm letz-
hegységbl igen gazdag anya- teren íindet sich hauptsachlich
got tartalmaz, amely az újabb ein ausgiebiges von dem in dieser
gyjtésekkel gyarapodva igen Beziehung sehrreichen Velebit-
fontos és eddig nélkülözött gebirge stammendes Matéria!,
alapot adott a Knautia pur- welches, mit neueren Aufsamm-
purea részletesebb tanulmányo- lungen erganzt, ein wichtiges
zására.A faj rendszere sok- und bisher entbehrtes Substrat
ban eltér az eddigi munkáim- zum Detailstudium dieser Grup-
ban követett beosztástól, úgy pé abgiebt. Da die Einteilung dér
hogy ezúttal kénytelen vagyok untergeordneten Einheiten in
errl egy rövid áttekintést vieler Beziehung von meiner
nyújtani. früheren abweicht, gebe ich hier
eine kurze Uebersicht.

Dispositio varietatum.
A) Calyx 8 — 10 aristatus, fólia lyrata vei pinnatipartita, rarius
indivisa, lacinia ovato-lanceolata, vei lanceolata, terminális
+ major, rhomboidea.
1. Fólia hispida, subhirsuta vei glabriuscula, caulis virescens,
hirtus
a) Fólia membrán acea rarius firmiora, pube breve pul-
veruleuta, molliter subhirsuta, rarius glabriuscula, oblongo
lanceolata, pinnatipartita, laciniarum terminális non multo
major, pedunculus glandulosus var. a. meridionalis.
b) Fólia pilis rigidioribus tecta, copiose hispida vei glab-
rata, lacinia obovato-oblonga, obtusa vei subacuta.
a) Fólia lyrata, rarius integra, firmiora rarius membranacea,
laciniarum terminális maxima, rhomboidea. Pedunculus
eglandulosus vei glandulosus .... var. b. illyrica.
fi)Fólia pectinato pinnatipartita, membranacea, lacinia lan-
ceolata, terminális non multo major, omnia lanceolata,
acuminata, pedunculus perglandulosus
var. c. montenegrina.
 )

2. Caulis et fólia +
griseo-caneseentia vei pilis longis sub-
tomentosa, pedunculus glandulosus vei eglandulosus.
a) Fólia elongato laneeolata, pinnatifida, laciniis elongatis,
linearibus, obtusis vei subacutis, terminális lineari laneeolata,
indumento breviore et pilis patulis longioribus dense obtecta,
subtomentosa ... .„ ... ... ... var. d. Grenieri.
b) Fólia anguste elongato laneeolata, remoto laciniata,
laciniis elongatis, lanceolatis, terminális longe attenuato-
lanceolata, cuspidata, indumento hirsuto subtomentosa,
griseo canescentia ... ... var. e. calabrica.
B) Calyx 12 16 aristatus, fólia pinnatifida, laciniis lanceolatis,
terminális ceteris +
aequalis, rarius major, laneeolata vei
lineáris,
aj Fólia subcoriacea, oblongo lanceolatis obtusis
laciniis
4—5 mm. latis, pedunculus
eglandulosus +
var. /. dissecta.
b) Fólia membranacea. pectinato pinnatifida, lacinia angus-
tissime laneeolata 1— 15 mm. lata, pedunc. glandulosus
(= Knautia rigidiuscula subsp. II. dahnatica var. Petteri
(Beck) Szabó, Index, p. 26.) ... ... var. (/. dahnatica.
*

var. merid fonal t\s Briq. —

{Knautia purpur ea Subsp. I. collina
var. meridíonalis Szabó, Index p. 13.)
7.

Area geogr. Reg. mediterr. occid. Hispánia borealis Gallia

: :

meridionalis Italia borealis.

var. illyrica (Beck) Szb. —
{Kn. purpurea Subsp. I. collina var.
,

y illyrica -j- var. (3 foliosa Szabó, Index p. 14.)

Area geogr. Reg. mediterr. média Helvetia merid.. Carniolia,
:

Carinthia, Illyria.

Dispositio formarum.
I. Fólia pilis rigidioribus vestita. inferiora rosulantia, cum
petiolo subtus pilis longioribus subhirsuta, omnia fermiora
+ subcoriacea.
1. Fólia rosulae subhirsuta
a Fólia lyrata
a) Pedunculus eglandulosus ... ... f. typica Beck.
3) Pedunculus glandulosus
Caulis subseaposus, aphyllus f. adenopoda Borb.
OO
Caulis foliosus, planta robusta f. foliosa Freyn.
b) Fólia omnia integra ... f.
indivisa Vis.
2. Fólia rosulae hirsuta, subtus albide tomentella, petiolus
barbatus, planta plerumque scaposa
a) fólia lyrata f.
saxicola m.
b) fólia integra ... f.
paradoxa m.
 49

II. Fólia praecipue caulina glabrata, lucidantia, membranacea

f.
praticola m.
*

f. adenopoda Borbás in sched. herb. Vindob. (Knautia pur-

purén var. illyrica, f. montenegrina Szabó, Index p. 14.
pro max. parte.)
1. Fiume, in deci. inter S. XicoloetDolcié (Degen 15. VI. 1902).
2. Carniolia, In pratis apricis St. Peter, 700 m. sm. solo
calcareo (Halácsy et Wettstein in FI. exs. Austro-Hungarica
no 2274. I).
3. Istria, in umbraticis silvae imperialis (Ivaiserwald) jnxta
viam ferream Polam 80 m. sm. sol.
pr. calc. (Pichi.er in Flóra
exs. Austro Hungariea no 2274 II).
/'. saxicóla m. nov. forma.
1. Dalmatia, in monte Mossor bei Spalato (1868, Pichler).
2. Croatia, Növi, in valle Vinodol (Szabó 1907).

f. paradoxa m. nov. forma. (f. indivisa Szabó in sched. pr. p.)

1. Helvetia merid. Canton Tessin. In pratis pr. Lugano
(Degen 1894).
2. Croatia, Velebit, snbMugho in m. Vaganski Vrh, supra
Raduc 1500 m. (Degen 1906).
alt. c.

3. Krtinic ad pedem alpis Krémén (Rossi 1908, ex herb. Rossi).

4. In alpe Krémén (1896 Rossi ex herb. Rossi).

f. foliosa(Freyn) —
(Szabó, Index p. 14).
1. Carinthia, St. Georgen, am Langsee (1901 Degen).
2. Fiume, in lapidosis graminosis supra St. Catharinam
(Degen 1902 VI.).
f. praticola m. nov. forma.
3. Croatia, Kamenjak (Lengyel 1906).
var . montenegrina (Beck.) ai. —
Kn. (Triókéra) illyrica forma
2. K. (Trichera) montenegrina Beck in Ann. nathist. Hofm.
IX. (1894) p. 351. p. max. parte.
Area geogr. Montenegró, Albánia.
1. In pratis Jussa Rapsa distr. Hoti, Albánia (Antonio Bal-
dacci, 1900, Iter albanicum septimum, no. 26).
2. Montenegró, Romanova Livada (Bierbach 1908 V.).
3. Montenegró, Dobrosko Selo (Novakovic. 1886 VII.).
var. dissecta Borbás, Revisio Knautiarum (1904) p. 54.
(Knautia purpur ea subsp. collina var. meridionalis Szabó,
Index p. 14. et in sebed, in herb. nat. mus. Budapest, Herb.
Berlin, Wien Hofmus. etc. quoad exempl. croat. velebitica.)
Area geogr. Illyria: Velebit.
1. Croatia, in pratis montanis inter Jelenje et Lasac (Degen 1904).
2. Dalmatia, Velebit, In lapid. alvei «Velika Paklenica» supe-
rioris supra Starigrad (Degen 1906).
3. Croatia litoralis, In m. Velnac supra Carlopago (Degen 1905).
4
50

4. Croatia, Yelebit, In saxosis inter Brusane et Ostarija

(Degen 1906).
5. Croatia, Velebit, In lapidosis m. Ljubicko Brdo, pr. Ostarija
(Degen 1906).
6. Croatia. Y'elebit, In pratis siccis pr. Sugarska Duliba
1000 m. (Degen 1907).
7. Croatia. Velebit, In monte Sladikovac ad Ostarijam 1200 m.
(Degen 1907).
8. Croatia, Yelebit, In lapid. m. Krug pr. Sugarska Duliba
1200 m. (Degen 1907).
9. Croatia, Yel. in gramin. m. Alaginac pr. Ostarijam (Deg. 1908).
var. Grenieri Briq. (Knautia purpwea subsp. II. Grenieri,
Szabó, Index p. 14).
Area geogr. Reg. medit. oceid. Hispánia borealis, Gallia
:

meridionalis et Italia borealis.

f.
Briquetiana Szabó —
(Index p. 14. pro var. x).
1. Prairies de la Roche des Arnands. Hautes Alpes, Francé,
(R. Neyra 1882).
2. Vaucluse (Feraud 1856).
3. Hispánia. Serrania de Cuenca (Gandoger 1898).
/'. oligadena Briq. —(Index p. 14. pro var. ,3).
1. Arredores de Miranda de Duoro: Villar Secco (Mariz,
FI. lusitanica exsicc. no 484. 1888).
2. Chateau-Queyras (Htes Alpes: coteaux secs, sous les
pilis, broussailles, 8. oct. 1 883 Arvet, abb. Perret. abb.
;

Faure, Soc. dauphinoise, 1884 no 4126 sub Kn. collina).

10. Knautia albanica Briq. —
(Index p. 29. no 30. pro parte
= Kn. albanica var. x Briquetiana Szabó.)
1. Albánia, in prat. Koritz distr. Kuci (Baldacci, Iter albaiv
sept. no 331).
11. Knautia brachytricha Briq. —
(Index p. 30. no 32.)
1. Seiseralpe (Behrendsen 1900).
-Síid- Tirol,
2. Seiseralpe, Bozen (Missbach 1897).
12. Knautia velebitica m. nov. spec. Tab. nostr. III.
Perennis, radix perpendicularis, multiceps caulis teres, jiarce ;

ramosus, internodia inferiora pilis longioribus mollissimis

retrorsum dense albide vestita, superiora molliter eanes-
cente pilosa, peduneulus pilosus et puberulus, eglandulosus.
Fólia integra vei pro parte lyrata, elongato cuspidata. canes-
centia, molliter subvillosa, petiolus albide tomentellus;
involucri foliola elongata, acuminata. margine ciliata. Capi-
—
tulum permagnum (2*5 3 5 cm. diám.) roseum (?), valde
radiatum. Corolla quadrifida, lobis linearibus, abrotundatis.
Achenium cvlindrico —
ellipticum, apice contraetum.pilosum.
Calix cupuliformis 8 —
14 aristatus. glaber.
Area geogr. Croatia, Yelebit.
 —
51

1. Croatia, Yelebit in praeruptis inter Mali Hálán et Sveti

Rok (Degen 1905).
2. Croatia merid. Smederovo Polje inter jugum Begovac et
pagnm Gracac (Degen 1905).
13. Knautia persicina Kerner, in sched. ad FI. exs. Austro-
Hungarieam, VI. (1893) p. 99. (
—
Knautia magnifica var.
persicina Szabó, Mongr. p. 442., Index p. 30).
1. Yenetia ad radic. mont. Campobruno pr. Revolto «Malera»
etc. solo calc. 1000—1500 m. (Rigó 1886).
2. Ad confines Tiroliae austr. et Yenetiae. In pasc. «Malera»
—
mont. Lessinensium 1600 1700 m. sol. calc. (Rigó in FI.
exs. Austro-Hung. no 2275).
3. Italia bor. In decliv. m. Campione supra pag. Ballabio
(Degen 1893).
4. Italia bor. In lapid. reg. alp. mont. Campione versus Man-
dello (Degen 1894).
14. Knautia subscaposa Boiss. et Reut. — (Index p. 14. no 11.

var. typica Szabó. (Index p. 15.)

Hispánia: 1. Le Pozo, lieux arides et calcaires, 1500 m.
(Reverchon, Plantes d'Espagne 1905).
2. Prov. de Yalenee, Sierra de Sacane a la Salada, pelouses
roekeuses. sur le calcaire jurassique 1800 m. rare (El.
Reverchon, Plantes d'Espagne 1891. no 672).
3. Le Pozo, lieux arides et calcaires, 1500 m. (El. Reverchon
Plantes d’Espagne 1905. no 672).
4. Regnum Granatense, Sierra de Alfacar 1300 m. (Htek,
Porta et Rigó ex itin. hispan. 1879. no 1162).
var . rbusta Szabó (Index p. 15).
Hispánia: 1. Regnum Granatense, Sierra Xevada, in pasc.
fertil. cca. San Geronimo, solo calc. 2100 m (Porta et
Rigó iter IY. Hispan. 1895. no 235).
2. Barranco dél Rio Segura 1000 m (Reverchon 1906).

15. Knautia travnicensis Bec.k. —

(Knautia rigidiuscula Subsp.
Fleischmanni var. travnicensis -j- Subsp. dalmatica var.
CJementii Szabó, Index p. 26. sens. lat.)

Varietatum dispositio nova.

A) Calyx 8 aristatus, aristis incrassatis. Fólia integra lance-
olata vei lyrata, lyrato pinnatifida, laciniarum terminális
maxima, multo maior, latior, rhombea, acuminata,
ceteris
laciniae laterales lanceolatae acuminatae vei obtusae 3 10 —
mm. latae. Capitulum május —
var. a) crassifoMa
B) Calyx 10 —
16 aristatus, aristis capillaribus. Fólia integr,
vei remoto-pinnatifida, lacinia terminális ceteris non multo
longior, angustissime lineáris (2 3 mm. lat.) longe-attenuato
cuspidata. laciniae laterales angustissimae (1 2. mm. lat.)—
52

lineares, elongato-attenuato cuspidatae, incisae. Capitulum

minus (= Knautia
rigidiuscula subsp. II. dabnatica var.
,ö. Clementi (Beck) Szabó, Index p. 26.) var. b) Clementii.
var. crassifolia nm. nov. (Index p. 26. pro Knautia rigidiuscul
subsp. I. Meischmanni var. iravnicensis (Bf.ck) Szabó sensu.
sricte).
1. Bosnia: Kajabasa Vlasic (Bbandis 1905).
2. Kajabasa Travnik (Bkaxdts, in Schultz Herb. norm. cent
26. no 2548).
3. Hercegovina Zlatar prope Konyica (Degen* 1886).
:

4. Velebit, Malovan supra Radué (Degen 1906. 1600 1700 m.). —

5. Croatia In rupestribus m. Plisivica pr. Korenicam 600 m.
:

(Degen 1905).
16. Knautia lucidifolia (Senn. et Pau) m. —
Synonym. Knautia :

,
Timeroyi var. lucidifolia Senn. et Pau nmén nud. in
sebed, exsic. F. Sennen, Plantes d’Espagne no. 287 Knautia ;

Timeroyi forma multifiora nmén nudlim in F. Sennen,

Plantes d'Espagne no. 444. Tab. nostr. IV.
Perennis Radix verticalis, multiceps. Caulis erectus,
: +
nudus. Internodia inferiora abbreviata, glabra, lucida,
superiora glabra vei subpilosiuscula ; pedunculus subpilosus,
subpuberulus, dense glandulosus. Fólia plerumque subro-
sulantia. Innovationis fólia inferiora subintegra, crenata vei
lyrato incisa, cetera pectinato —
pinnatipartita, coriacea,
nitida, glabra vei pilosiuscula, petiolis albeseente hirtis,
laciniis ellipticis vei ovato-ellipticis, obtusiusculis. Fólia
basalia coriacea, lucida, ubique glaberrima vei pilis bre-
vissimis tantum ciliolata, pectinato- pinnatipartita, in peti-
olum elongatum distincte alatum attenuata, laciniis lanceolatis
vei ovato lanceolatis subacuminatis vei abrotundatis. Fólia
caulina (1—2 pár) connata. amplexicaulia, pinnatifida, laciniis
angustis, linearibus, acuminatis, glaberrimis. Foliola invo-
lucri lanceolata, glabra margine pectinato ciliata. Capi-
tolum mediocre vei e minoribus, radiatum corolla violacea
;

(?). Achenium cylindricum.subpilosum.Calyx subpedieellatus,

patelliformis, 8 aristatus, aristis 2 5 —3 mm. longis.

1. Hispánia, Var le Tarlida bois au Coudon (Albert etc. cog-

nomen difficile ad legendum).

2. Hispánia, Catalogne, Pont de Molins, friches (Sennen 1907.
exs. cit. no. 444).
3. Hispánia, Figueras falus herbeux (Sennen 1907. exs. cit.

no. 287).
17. Knautia macedonica Grisebach. (Index p. — 15. no 12.)
/. indivisa Vis. et Pan.
—
Index p. 15. no 12. pro var. a.)

1. Bulgária, Sevlievo (Neitscheff).

2. Albánia, Dobija Voda pr. Üsküb (Bierbach 1900).
3. Albánia, Üsküb (Dieck 1893).

\
 53

4. Serbia, Klissura bei Sv. Petka (Reiser 1899.)

5. Serbia, In promontor. Suba planina (Pancíc 1888).

f.
lyrophylla Pancíc. —
(Index p. 15. no 12 pro var. (3).
1. Bulgária Sevlievo (Neitscheff).
2. Bulgária Dobruscha (Janka 1872. Kn. atrorubens jka).
3. Bulgária, Sliven (Schneideb It. balé. 1907. no. 423).
4. Albánia, in silv. ad Köprülü (Bierbach 1904).
5. Tureia, in collibus inter Xevrekop et Kornitza ad pedem
m. Perimdagh, Maced. orient (Janka iter tre. 1871).
6. Románia, in prat. et dumet. Vultureanea (1895, Quis?).
7. Serbia, In saxosis mont. ad Pirot (Bierbach 1903.).

18. Knautia transalpina (Christ) Briq. — Index p. 16. n. 14.)

Italia borealis. 1. In régióné subalp. mtis «Grigna meridio-
nalis» supra Mandello (Degen 1894).
2. In reg. pumilionis m. «Grigna Meridionalis» supra Lecco,
2000 m. (Degen 1893.).
3. Ballabio val Sassina. lac. di Como, (Gyspebger 1894. pro
Kn. sylvatica var. pubescens Maly.)
19. Knautia montana (MB) DC. — (Index p. 17. n. 15.)
/. heterotricha Boiss. —
(Index p. 17. n. 15. pro var. (3.)

1. Ural, Krassnonfinsk (Teplouchkhoff).

20. Knautia drymeia Heuff. — (Index p. 18. no. 16 ).

var. Heuffeliana Szabó. (Index p. 18. var. x.).

Hungária: 1. Gyenes-Keszthely, comit. Zala (Degen 1893).

2. Pécs comit. Baranya (Borbás 1894).
3 Zokolvár, Bécosnicza (Simonkai 1886).
4. Pozson}7 Gemserberg (Degen 1881).
.

5. Orsóvá m. Olymp. (Degen 1895).

6. Herkulesfürd Csernavölgy (1895, Degen).
7. Mehadia (Heuffel exempl. autk).
8. Lúgos (1856).
Croatia: 9. Plitvica Stefánia út (Richter 1896).
10. Comit. Lika-Krbava. In nemor. int. Citluk et Divoselo
(Degen 1909).
11. Yelebit, in dumet. ad ped. mont Sveto Brdo, pr. Sv. Rok.
(Degen 1907).
Austria 12. Xemvaldegg (Woloszczak, in Flóra exsiccata
:

Austro-Hungarica 2277. I.).

var. nympharum (Boiss et Hf.ldr.) Borb. —
(Index p. 18. no. 16. (3.)
1. Rkodope prope Bellova (Wagner 1892).

2. Bulgária Yitosa ad Sofia (Pichler 1890).

3. Albánia, Badicka Karasitza (Dieck 1893).

Albánia, Üsküb (Bierbach).

4.
Thessalia. Hajós Dionj'sios, Olymp. (Orphanides 1857).
5.
var. férgest ina (Beck.) Szabó (Index p. 19.).
1. Triest, Boscbetto (Steürer 1896).
54

var. pubescens (Gremli). Synonym

Knautia silvaiica var.
,\i.

—
:

pubescens Gremli Neue ,

Schw. III. 10. (1883.)
Beitr. FI.
Knautia (Tricheraj centrifrons Bokbás Revis. Knaut. p. 18.
no. 2. (1904).
Helvetia: 1. In dumet. m. S. Primo supra Bellagio ad lac.
Larium (Degen 1893).
2. Canton Tessin, ad cacum. m. Generoso sápra Capolago
alt. 1800 m. (Degen 1894. Kn. centrifrons Borbás).
21. Knautia intermedia Pernh. Wettst.
et < Kn. —
intermedia
var. x. Pernhofferiana Szabó. Index p. 19. n. 17. var. a.)
1. Croatia, Risnják s. Lasaé. 1300 m. (Degen).
2. Croatia. Sneznik s. Lasaé. 1500 m. (Dege.n).
22. Knautia sarajevensis (Begk.) Szabó — (Index p. 19. n. 18.)
1. Sarajevo, in silv. subalp. m. Trebovic 1180 m. (Sagorski
1903).
23. Knautia dinarica (Murb.) Mali in Magy. Bot. Lap. VII.
(1908.) p. 233. — (Syn. Knautia magnifica var. 3 dinarica
Szabó, Index p. 30. n. 31. [3.)
— Kn. magnifica Aut. non
Boiss.
A Velebit és a Dinari hegy- DiesecharakteristisehePflanze
vidék, de az északi Balkán des Velebit- und Dinaraberg-
hegyvidékének is eme jellemz zuges und dér nordbalkanischen
növénye csak most volt helyesen Gebirge konnte erst jetzt richtig
felismerhet és megkülönböz- erkannt und unterschieden wer-
tethet, amidn Degen velebiti, den, naeh dem die Sammlun-
Maly boszniai és a wieni egye- gen Degen’s auf dem Velebit,
temi herbárium újabb boszniai Maly’s auf den bosnischen
s hercegovinál gyjtései a faj Gebirgen und die neueren bosn.
elterjedését és változatait ki- und hercegov. Aufsammlungen
derítették. Hat változat külön- des Wiener Universitatsherbars
böztethet meg a Knautia dina- die geographische Verbreitung
rica alakkörében.amelyek közül und Gliederung
dieser Art
a var. strigosa Murbeck növé- klargelegt habén. In ihrem
nyének felel meg sensu stricte, Formenkreis sind sechs Varie-
de az általa adott nevet taten zu unterseheiden, von
a faj gyjt nevének kell welchen die var. strigosa m. s.

megtartanunk; a többi va- str. dér Pflanze Murbek’s ént-

rietas közül e helyen csak spricht aber dér Murbeck’sghe
;

azzal a hárommal foglalkozom, Name muss für die Art ver-

amely Degen herbáriumában wendet werden von den übri-
;

megvan. gen 5 Varietaten bespreche ich

hier nur die drei, welche im
Herb. Degen vertreten sind.
A) Internodia inferiora setis flavescentibus rigidis dense
strigosa. pedunculus et internodia superiora dense glandulosa.
cár. strigosa.
 : .;

00

B) Internodia inferiora pilis subrigidis vei mollioribus villosa

a) Fólia caulina dense hirsuta, pedunculus et internodia
superiora dense glandnlosa.
a) Fólia caulina elliptico lanceolata var. sericea
P) Fólia caulina elongato, anguste lanceolata
var. serratula.
b) Fólia caulina pilis longioribus disseminatis adpressis
vestita, pedunculus eglandulosus .... var. croatica.
var. sericea m. nov. var.
Internodia irfferiora pilis longioribus mollioribusque albes-
centibus dense villosa et pube breve albescente canescentia,
superiora pube breve. pilis longioribus et glandulis stipi-
tatis scabra, pedunculus pube breve scaber, glandulosus
et pilis longioribus mollioribusque villosus. Fólia rosularum
sterilium elongato-lanceolata, petiolata (cum petiolo usque
19 cm. longa, 13 cm. lata.) setis maioribus adpressis
rigidioribusque albescente dense substrigoso hirsuta; caulina
lanceolata, inferiora in petiolum laté alatum attenuata,
superiora dilatato basi sessilia (usque 8 cm. longa, 3 5 cm.
lata) amplectentia, supra pilis longioribus rigidioribus dense
sericeo-vestita, infra subpilosa. Capitulum mediocre, 2— 2 5
cm. diám. involucri foliola lanceolata, pilis longioribus
subvillosa, margine ciliata et glandulosa.
Bosnia: 1. Trebevic: Niichst dem Studeno brdo cca 1350 m.
(Maly 1905).
2. Voralpine Wiesen am Trebovic bei Sarajevo cca 1350 m.
(Maly 1905).
Albánia: 3. Crni vrh planina, Pepeljak (Bierbach 1900).
var.
43) serratula (Borb.) m. —
Knautia magnifica c) Kn. dinarica
b) serratula Borb. Revis Knaut. (1904) p. 44.
44)
1. Bosnia, in m. Vlaska grolami (Brandis in F.Scholtz herb.norm.
nov. ser. Cent. 29 no 2838 sub Trichera macedonica 1890). ,

Jegyzet. A bosniai Vlaska, Bemerkung. Die von Brandis

vagy Vlasic hegyen gyjtött auf dem Vlaska oder Vlasic in
BRANnis-féle növény Borbás BosniengesammelteRfianzefigu-
idézett munkájában még a kö- riert indér citierten Arbeit Bor-
vetkez nevek alatt szerepel bás's noch unter folgenden Na-
Knautia drymeia a) angustata men: Knautia drymeia a) angus-
(p.17 —
18); Kn. dinarica (p. tata (p. 17 —
18); Kn. dinarica
;
b) serratula44); c) (p. (p.43); b) serratula (p. 44) ; c) in-
insecta (p. 44) d) indivisa (p.
;
secta (p. 44) ; d) indivisa (p. 44)
Knautia sarajevensis (p. 17).
;
Knautia sarajevensis (p. 17).
var. croatica m. nov. var. — Knautia intermedia var. persetosa
(.

Borb. 1. c. p. 19 pro parte. — Knautia intermedia var. Pernhoffe-

riana et var. persetosa Szabó in sched. quoad exmpl. velebitica.)
Internodia inferiora pilis longioribus, mollioribus albescenti*
56

busque dense villosa, internodia superiora indumento breve

copiose vestita, non scabra, pilis mollioribiis disseminatis sub-
villosa, cum pedunculo eglandulosa, Fólia rosularum sterilium
iuniora elongato anguste lanceolata, longe petiolata, (cum
petiolo 20 cm. longa, 3 cm. lata) integra vei subserrata,
pilis longioribus mollioribusque subvillosa. caulina anguste
lanceolata, inferiora in petiolum subsinuato attenuata, supe-
riora angustata, dialatato basi sessilia, pilis longioribus
mollioribusque disseminatis adpresse tecta, infra copiose
pilosa vei subglabra, integra vei serrata. Gapitulum mediocre
—
25 35 cm. diám. Involucri foliola anguste lanceolata,
margine ciliata, eglandulosa. —
Tab. nostr. V.
Croatia, Velebit í. In lapidosis umbrosis mont. «Goli Vrh»
supra Brusane alt. c. 1400 m. {Degen 1906).
2. In lapidosis subalpinis m. Badanj supra Medak 1600 m.
(Degen 1906).
3. In dumet. subalp. m. Visocica supra Poéitelj alt. 1100 m.
(Degen 1906.)
4. Segestin supra Medak 1600 m. (Degen !).
5. —
Malovan supra Raduc 1600 1700 m. (Degen, Lengyel !)
6. In alpe Ozeblin ad Udbina in, alpe Rudilisac, Krémén (ex
herb. Rossi !).
7. Starigradski Pút supra Medak, alt. c.
In silvis vallis
1000 m. (Degen 1909 !).
8. Inter Mugkos m. Vaganski Yrh supra Medak alt. c. 1600 m.
(Degen Ív 09 !).
9. In silvis prope Ostarijam alt. c. 1000 m. (Degen 1909).
24. Knautia baldensis Kern. —
(Index p. 30. pro Kn. magnafiea-
var. y. baldensis).
1. Tirolia austr. Val di Ledro, in pasc. alpin. solo calcareo
1800—2000 m. m. (loc. classic. Kn. Baldensis Kern.)
s.

(Porta in FI. exs. Austro-Hung. no. 2280 sub Kn. magni-

fica Boiss.)
2. Tirolia Val di Ledro in pasc. alpin. solo calc.
austr.
1800 — 2000
m. (Porta).
3. Venetia in pasc. gramm, supra rupes vallis Frigidae Baldi
m. prov. Veronae solo calcareo 15 1700 m. (Rigó 1878); —
(vide Kn. decalvata Borr. Revis. p. 42.)
25. Knautia subcanescens var. delphinensis Briq. (Index p.2< ».n. 19.)
1. Lautaret (H. Alpes) prairies humides (7. aut. 1894. Pellat).

2. Melezet- (H. Alpes) 1800 m. (Brachet).

26. Knautia Godeti Reut. —
(Index p. 27. n. 27.)
1. Suisse, Jura neuchatelois prairies des Briolliers. prés la
:

Brévine alt. 1060 m. (Gillot 1890).

27. Knautia silvatica Duby. —
(Index p. 20. n. 20.)
var. dipsacifotia (Hst) Gödét. —
(Index p. 21. var. a).
f. typica Beck. —
(Index ]). 21. var. a f. 1.)
 Hungária: 1. Dömörkapu (Simonkai), 2. Malomviz (Barth),
3. Torda-Aranyos, 4. Piaira Strucu, 5. Fels-Vidra. 6.

Zólyom-Brezó (Borbás).
7. in dumet. prope Flins, Raetiae (Degen 1893).

f.
praesignis Beck. — (Index p. 22. var. (í.)

Hungária: 1. Dömörkapu (Simonkai), 2. Gagyeri völgy (Hulják),

3. Blatnica (Hulják).
f.
semicalva Borb. — (Index p. 22. var. ih)
Hungária : Zólyom-Brezó (Borbás) Galícia Skole (Blogki
1 . : :

1899), Wysocka m. Piennini (Woloszczak in FI. pólón,

exsicc. no. 63G; 1892).

f.
stenophyVa Borb. —
(Index p. 22.)
1. Tirol in monte Padaster ad Trins in valle Gscknitz 2000
m. (Degen).
2. Carinthia, Hochstadl supra Pirkach 1800 m. (Jabornegg).
3—4. Flóra Exs. Austro-Hung. no. 2276. (I. Tirol, Trins
Gschnitzthal, Kerner; II. Lunz 1000 m. Woloszczak.)
var. Sendtneri (Brügg.) Wohlf. (Index p. 22. var. e.).
1. Pont de Nant valle de l’avancon Sur Bex; Vaud. 1300
m. (Wilczek 1905).
var vogesiaea Rouy. (Index p. 24., sub. Kn. lancifolia var
.

vogesiac-a).
1. Vogezen, Hocheneck (Degen 1908).
28. Knautia Ressmanni (Paciier et Jaborn.) Briq.
var vénét a
. (Beck.) Szabó. — (Index p. 26 no. 24.)
Carinthia. 1. In valle Canalense supra Pontafel 500 m.
(Jabornegg].
2. In pinetis mont Guck. pr. Malborgeth (Jabornegg).
3. Leopoldskireken in vall. (Jabornegg).
4. Malborgethgraben bei Malborgeth (Preissmann).
Venetia. 5. Cimolais, Val di Zelline (Huter in FI. Exs. Austr.
—Hung. 2273. I).
29. Knautia Sixtina Briq. (Index p. 27 n. 28.)
1. Pents du Plench du Cantal (Charbonnet).
2. Pents du Romil du Cantal (Fouré).
30 Knautia longifolia (W. et ív.) Koch. (Index p. 27. var. a.)
.

Hungária 1. Bálán bánva, Öcsém teteje Comit. Csík (Degen).

:

2. Balánbánya, Öcsém (Csató).

3. Dealu Plesiu, Kinpulunyag, Comit. Hunyad (Degen).
4. In pratis subalp. m. Craciunel ad Rodnam (Degen).
Tirol: 5. Karerpass 1700 m. (Degen). 6. Seekofel pr. Neu-
Prags (Degen). 7. Pusztertal (Pichler). 8. Taischnitz (Pichler).
9. Pustaria m. Crucis (Huter, in FI. Exs. Austr. -Hung. no.
2281). 10. St. Martino di Castrozza (Degen). 11. Tristen et
Wissbach (Tieffer). 12. Heiligenblut (Hoppé!).
5s

31. Knautia midzorensis Formanek, in Deutsche Botan. Monatsehr.

(1898) p. 19.; Verh. Naturf. Ver.Briinn XXXVI. 1898.
p. 61. Synonym: Knautia Wagneri Bhiq. sens. lat. Szabó,
Index p. 27. n. 26. Kn. ambigua var. midzorensis Szabó,
Index p. 12. Vidi exemplum authenthicum in Herb. For-
manek. = K. magnifica aut. balcan. non Boiss.
f. Wagneri (Bkiq.) Szabó. (Kn. Wagneri Briq. (1902.) sens.
stricié, corolla purpureo-violacea vei purpurea).
Serbia: 1. Suva planina prope Nisch (Petrovic in F. Schultz,
herb. norm. nov. ser. Cent. 22 n. 2197).
2. Suha planina (Panci sub. Kn. robusta).
3. Midzur (Adamovic).
Bulgária: 4. In mont. Khodopes centr. valle Maritzae (Wag-
ner, iter Bulgar. 1892).
í>. Balkan supr. Kalofer (Wagner iter orient. secund. cur.
Dr. A. de Degen 1893 no. 74).
6. Haemi pr. Kalofer (Janka, sub. Kn. heliantha Janka),
7. Rila planina in pratis alpinis saxosis ad Sucho Jesero c.
1600 m. (lég. Schneider et Bergmann in exs. Schneider:
Iter balcanicum 1907 no. 965).
8. Kalofer Balkan, in m. Jumrukcad in pratis alpinis 1800 m.
(Schneider et Bergmann, in Schneider Iter balcanicum 1907
:

n. 768).
Rumelia 9. Bellova (Wagner in Plantae Rumeliae orientalis
:

exs. Degen no. 71. 1892).

f. lutescens Panic. —
(Index p. 30. pro Kn. magnifica var. e.)
=
Knautia midzorensis Formanek sensu strictissime, corolla
ambigua, lutea.
I. Serbia, Vranja (Adamovic 1893).
32. Knautia flaviflora Borb. —
(Index p. 28 n. 29.)
f. Kochiana Szabó, Index p. 29 pro var.
1. Armenia turcica, Sipikordagh 5000’ in pratis (Sintenis,
iter orientale 1889 no. 1087).

f. nitens Freyn et Sintenis. —

(Index p. 29 pro var.)
1 . Pontus, Sumila in pratis subalpinis (Sintenis, Iter orientale
1889 n. 1567).

Stirpes hybridae.
1. Knautia craciunelensis Porc. < Knautia hngifolia X silvatica)
Index p. 31 no. 3.
Hungária, in cacum. m. Craciunel ad Rodnam (Degen 1902!).
2. Knautia pterotoma Borb. (Knautia turocensis arvensis) X
Knautia lancifolia e, pterotoma Borb. Revis. Knautia p. 35;
Knautia turocensis var. ,3, pterotoma (Borb.) Szabó, Index
p. 24 no. 22.
Hungária, comit, Turóc in m. Tlsta ad Blatnieam (Borbás!).
 .

59

3. Knautia rhodopensis nov. hybr. (Knautia arvensis X integri-

folia).Herb. habitu Kn. integrifoliae.
Radix multiceps (Kn. arvensis) caulis adscendens, perramosus,
;

virgatus, subcanescente hirtus. Fólia basilaria pp. pinnati-

partita (modo Kn. arvensis). caulina indivisa, anguste lan-
eeolata, Pedunculus gracile -virgatus, glandulosus (Knautia
integrifoliae). Capitula parva (6 13 mm. diám., ut illa —
Kn. integrifoliae) lilacina. Fructus apice denticulatus (ut
ille Kn. integrifoliae var hybridae). Calix 8 12 aristatus —
Kn. arvensi).
(ut ille
In reg. med. m. Rhodopes centr. supra pag. Stanimak íjun.
1892 lég. Wagner curante Degen).

Képmagyarázat. — Tafelerklárung.
Tab. I. Knautia integrifolia var. rhodia nov. var.
Fig.1. Az egész növénv habitus képe. — Habitusbild.
Fig. 2. Szárlevél. — Stengelblatt.
Fig. 3. Alsó tlevél. —
Grundstándiges Blatt.
Fig. 4. Termés
és csésze. —
Fruoht und Keleh.
Fig. 5. Sugárzó virág. —
Randstándige Bltlte.
Fig. 6. Középs, kevésbé sugárzó virág. Mittlere Bltlte. —
Tab. II. Knautia Visianii nov. spec.
Fig. 1. A növény része a gyökérrel és tökelevelekkel.
alsó Dér —
untere Teil dér Pflanze mit Wurzel und grundstandigen Blattéra.
Fig. 2. A növény esúcsi része a virágzatokkal. Dér obere Teil dér —
Pflanze mit dem Blütenstand.
Fig. 3. Tlevél alakja. —
Blattzuschnitt dér grundstandigen Blátter.
Fig. 4. Fels szárlevél alakja. —
Blattzuschnitt dér Stengelblátter.
Fig. 5. Involucrum levél. —
Involucralblatt.
Fig. 6. Sugárzó virág. —
Randstándige Bltlte.
Fig. 7. Középs, kevésbé sugárzó virág. —
Mittlere, weniger strahlende
Bltite.
Fig. 8. Csésze. —
Kelch.
Fig. 9. Termés. —
Frucht.
Fig. 10. A termés koronája ersebben nagyítva. — Fruchtkrone, stárker
vergrössert.
Tab. III. Knautia velebitica nov. spee.
Fig. 1. A növény alsó része a rhizomával. — Dér uutere Teil dér Pflanze
mit dem Rhizom.
Fig. 2. A növény fels része a virágzattal. — Dér obere Teil dér Pflanze
mit dem Blütenstand.
Fig. 3., — 4., — 5. Különböz levélszabások. — Blattzuschnitt-Formen
Fig. 6. Involucrum levél. — Involucralblatt.
Fig. 7. Sugárzó virág. — Strahlende Blüte.
Fig. 8. Csésze.— Kelch.
Fig. 9. Termés. — Frucht.
Tab. IV. Knautia lucidifolia (Senn. Pau) m. nov. spec.
Fig. 1. A növény alsó része tlevelekkel. — Dér untere Teil dér Pflanze
mit den grundstandigen Blattéra.
Fig. 2. A növény fels része virágzattal. — Dér obere Teil dér Pflanze
mit dem Blütenstand.
60

Fig. 3. Alsó száiievél. —

Unteres Stengelblatt.
Fig. 4. Tlevél. —
Grundstandiges Blatt.
Fig. 5. Sugárzó virág. — Strahlende Blüte.
Fig. 6. Termés és csésze. — Frucht und Kelch.
Tab. V. Knautia dinarica var. croatica nov. var.
Fig. 1. A növény alsó része a virágzó ág felhajlásával. — Dér uutere
Teil dér Pflanze mit emporstrebenden blütenden Stengel.
Fig. 2. A sterilis levélrózsa. —
Sterilé Blattrosette.
Fig. 3. A virágzó ág fels része. —
Oberer Teil einer Blütenstandastes.
Fig. 4. Sugárzó virág. —
Strahlende Blüte.
Fig. 5. Termés és csésze. — Frucht und Kelch.

A Ranunculus ophioglossifolius Vili. Magyarországon.

Prédán Gyula (Zombor).
Vilii (

1909. május 15-én régóta tervezett kirándulást valósítottam

meg, midnfölkerestem a Zombortól körülbelül 15 km.-re fekv
bezdáni mocsaras szikes legelket. Kirándulásomnak eredménye
hazánknak egy ritka növénye: a R. ophioglossifolius Vill., melyet
a Kígyós és Tulipános mocsaras szikes legelkön találtam.
A kirándulásról haza érve, jobb könyv hiányában Cserf.y
Növényhatározóját böngésztem, mennek a 274. lapján olvastam,
hogy a R. ophioglossifolius hazánkban szórványosan a rónaság
mocsaraiban, a pannoniai flóra- járásban fordul el. így e növény-
nek akkor nagyobb jelentséget nem tulajdonítottam.
Szokásomhoz híven a bezdáni kirándulás eredményét Dr.
Dkgen A. tanár úrral közöltem, aki soraimra azt válaszolta «bez-
dáni adatai érdekesek)).
Ez év junius és julius havának egyik részét Pesten töltöttem.
Ez id alatt meglátogattam Dr. Df.gex Á. tarár inat s i :
.

mám nviltnövény fell tle személyesen kéidezsk

e * i

kérésemre gazdag herbáriumából a R. ophioglossifoliust készsége-

sen meg is mutatta, a midn tüstént ráismertem bezdáni növé-
nyemre.
Pesti tartózkodásom alatt szabad idmet a Magyar Nemzeti
Múzeum növénytani osztályában töltöttem, s ez osztály gazdag
irodalmi és lierbariumi készletének felhasználásával a R. ophio-
glossifolius - ra vonatkozó tudnivalókat a következkben foglalom
össze.
Mint typikus mediterraneus faj a következ földközi-tenger-
melléki világrészekben, illetleg országokban otthonos.
Ázsiában Kis-Ázsiában, Kaukázusban. Taurus vidékén és
:

Szíriában ismeretes.
Afrikában Algériában, Marokkóban és a Kanári szigeteken
:

terjedt el.

Részletes adataink Európából vannak. Halácsy (Conspect. FI.

 !;

dl

Graecae 19. Görögországból és Korfu szigetérl említi. Rouy et

1.)

Foucaud (FI. de Francé 83. 1.) Törökországból, de Grisebach

(Spicilegium Flóráé rumelicae et bithynicae) nem tesz róla említést.
Velenovsky (FI. Búig. 11. 1.) Bulgáriában, Sadova környékén
találta. G. Beck Szerbiából és Herczegovinából (Boszniából ?) említi.
Az utóbbi helyen «An feuchten Stellen bei Vuia luka, circa 1300
m. magasságban gyjtötte. (Die Vegetation dér Erde IV. 95. 1.
>

Flóra v. Südbosnien u. d. angrenz. Hercegovina 340. 1.)

Innen Dalmáczián át (Vis. fl. dalm. 1291 in fossis locisque
aquosis circa Boccagnazzo, Dernis, Trau, Salona et Gravosa) a
magyar-horvát tengerparton s a Liká-ban (Kümmerle V'elebit tövé-
:

ben 1909 !) Fiúmén (Noé), Isztrián át az olasz tengerpart mellékéig

jutott (Pospichal: FI. des Oesterreichischen Küstenlandes 86. 1. ;

Koch: Synopsis FI. Germanicae et Helveticae 15. 1.; Reichenbach:

Flóra excursiora 725 1.).
A. B. ophioglossifolius Isztriától nyugatra és délnyugatra
majdnem megszakítás nélkül követhet a többi földközi-tenger-
melléki országokban és szigeteken is, Fiori e Paoletti (FI. Anali-
tica d’Italia Vol. I. 506. 1.) Olaszország több pontjáról említik, vala-
mint Szicziliából is. Villars faját tudvalevleg legelször a Dau-
phiné-bl írta le (Hist. Pl. de Dauph. III. 1789. 731. tab. XLIX),
Rouy et Foucaud (FI. de Francé 83. 1.) Franczia-Spanyolországból
és Malta szigetérl említik.
A mediterraneus flóraterületbl kiindulva Európa oceanikus
éghajlatú részén felhatolt Gotland szigetére is (Xym. Consp. p. 14.).
A B. ophioglossifolius Vill. hazai elfordulására nézve csak igen
szórványosan és részben kétes adattal rendelkezünk.
Hazánkból Horvátországból Schlosser és Vukotinovió (FI. eroa-
tica 164) említik «In fossis ad vias in Moslavina inter Pofok et Dollija
Vlachinicka in campo Pasavano circa Topolovae et Preloscica,»
;

A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának herbá-

riumában a K. ophioglossifolius- ból 2 példány van, az egyiket
Vukotinovic gy jtötte «ln uliginosis et fossis ad viam versus Potok
in Moslavina in Croatia» !A másikat Noé találta Fiume környékén
A tulajdonképeni Magyarországra nézve csak egy biztos
adatunk van. Kitaibel az els, aki a R. ophioglossifolius t B.
o ppositi folius alatt Szatmár és Biliarmegyébl közölte és leírta (M. N.
M. Kitaibel eredeti kézirata !). Késbb Janka KiTAiBEL-nek B. opposi-
tifolius-át, mely a M. N. M. növénytani osztályának herbáriumában
4833. sz. alatt van, B. ophioglossifolius- ra javította és ezt NEiLREic:H-el
közölte is (Aufz, Nachtrrige und Verbesserungen, 68. 1.1.
;

Kétes adatunk van Erdélybl. Schur szerint (En. Pl. Trans.

15. 1.) Lerchenfeld gyjteményében elfordul. Minden közelebbi
adat e példányra nézve hiányzik.
Fuss (Fl. Trans. exeurs. 25. 1.). kérdésünkre «absque loco
natali. E patria non vidi»-vel felel.
Simonkai Enumeratiójában nem említi.
 Mindezek Rouv-t és FoucAUD-t a franczia Flóra auctorait nem
akadályozták meg abban, hogy mvükben (FI. de Francé 84. 1.)
a R. ophioglossifolius-t Schuh adatára támaszkodva «Transylvaniá»-
ból ne közöljék.
Mivel e növényt Lerchenfeld óta Erdélyben senki sem találta,
így a R. ophioglossifolius Erdély flórájából törlend.
A felsorolt termhelyi adatokból kitnik, hogy a A', ophio-
glossifolius elterjedésének legészakibb pontja Európában Gotland
szigetén és legdélibb határa Afrikában a Kanári szigeteken van.
Feltn, hogy Francziaországból Belgiumot, Hollandiát és Német-
országot megkerülve Gotlandba jutott. Valószínleg ezekben az
országokban is megvolt, de a folyók szabályozásával és a csator-
názással eltnt. Pl növény említett lelhelyei nagyobbára métyen
fekv mocsaras helyeken vannak, csak G. Beck (FI. Südb. II.
340. 1.) gyjtötte «Yucia-luka»-n 1300 m. a tenger színe fölött, ami
eddig a legnagyobb magasság, ahová a R. ophioglossifolius eljutott.
G. Bec.k (Die Yegetation dér Erde IY. 174. 1.) a R. ophioglossi-
folius-t a mediterraneus flóra mocsári szövetkezetének tagjai közé
sorolja, ennek növény formációjával ami növényünk is nagyban
megegyezik.
A bezdáni mocsaras helyeken a következ növények társa-
ságában találtam Ranunculus polyphyllus, R. lateriflorus Myosu-
:
,

rus minimus Carex acuta Glyceria fiuitans. Berula angustifólia,

, ,

Cardamine parvifora, Lychnis flos cuculi Juncus effusus stb.

,

Mivel a R. lateriflorus és Myosurus minimus jelenléte a talaj-

nak több vagy kevesebb sótartalmát jelzik, mivel továbbá a
kipusztult R. ophioglossifolius helyét sszel az Aster canus lepi
el. ezekbl úgy látszik, hogy nálunk a R. ophioglossifolius a sótar-

talmú mocsaras területeket kedveli.

A különböz éghajlati és talaj viszonyok folytán a R. ophio-
glossifolius is átalakuláson ment át. Rouy és Foucaud (Flóré de
Francé 83. 1.) négy alakját különböztetik meg: v.) genuinus (3) ,

intermedius,',’) dentatus,^) fontanus. Phesl, Fiori és Paoletti (Flóra

Analitica d’Italia Vol. I. 500. 1.) a négy alakot háromra redukál-
ják: a) typicus Isztriában, (3) fontanus Presl. Sziczilia és Korzika
szigetén, y) Revelieri (Borb.) Korzika szigetén terjedt el. A mi növé-
nyünk legjobban megfelel az Isztriában is elforduló typicus
- genuinus Rouy és FoucAun-nak, melyet Fiori és Paoletti (1.
c.) következképen jellemeznek «Pianta annua a füsti eretti.
Acheni granuloso-scabri o piú raro quasi lisci.»
Végül e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Degen
Árpád, Dr. Filarszky Nándor, Dr. Simonkai Lajos egyetemi magán-
tanár uraknak és Dr. Iyümmerle J. Béla urnák, Magyar Nemzeti
Múzeum segédrének, hogy figyelmemet e növényre felhívni és e
növényre vonatkozó irodalmi és herbáriumi anyagokat rendelkezé-
semre bocsátani szívesek voltak.
 !

63

Verf. berichtet in diesem Artikel über die Entdeckung des

Ranunculus ophioglossifolius Yill. in den Sümpfen bei Bezdán
(Comit. Bács-Bodrog), wo er diese in Ungarn höchst seltene Pflanze
von welcher wir aus dem eigentliehen Ungarn nur die sicheren
von Kitaibel kerstammenden Angaben aus den Comitaten Bihar
und Szatmár kennen, in Gesellschaft von R. polyphyllus, R.
lateriflorus, Myosurus winimus, Garex acuta, Glyceria fiuitans,
Berula ang üst ifólia Cardamine parvi/lora, Lychnis Flos cuculi
, ,

Juncus effusus etc. gefunden hat. Den Standort bedeckt im Herbst

Aster canus ,
diese Pflanze scheint alsó bei uns einen Natronhal-
tigen Bódén zu bewohnen.
Kitaibel hat sie in seinem Manuscripten (Bel. Kit. p. 89) als R.
opjpositifolius angeführt, die richtige dann auch von Neilreich ver-
öffentlichte Bestimmung stammt von V. v. Janka her (Ygl. Neilk.
Aufz. Nachtr. 1870: 68). Die siebenbürgiscke Angabe Schur’s (Enuru.
15) und Fuss’s stützt sich auf ein im Herb. Lerchenfeld ohne
Standortsangabe liegendes Exemplar, ist alsó höchst zweifelhaft.
Dagegen kommt diese Art in Croatien (Moslavina, Lika, Fiume)
sicher vor.

Tényleg n-e az Aconitum paniculatum

Spanyolországban ?
Wachst Aconitum paniculatum wirklich in Spanien ?

Voií
^ >r * ^a l
,a ’ cs Raymuml (Kolozsvár).
' (

A M. B. L. V. (1906) évfo- In M. B. L. V. (1906) p. 133

lyamának 133. oldalán írja el- gibt Herr Gáyer an, dass Aco-
ször Gáyer úr, hogy az Aco- nitum paniculatum auch in
nitum paniculatum Spanyolor- Spanien heimisch sein soll. Da
szágban is honos. Minthogy az ich mich mit dér Gattung
Aconitum génusszal magam is Aconitum seit langer Zeit be-
sokáig és bven foglalkoztam, scháftige, jedoch vöm Vorkom-
mindazonáltal ennek a növény- men dér genannten
Eisenhut-
nek spanyolországi elfordulá- art in Spanien weder
in Her-
sáról sem a herbáriumokban, barien, noch in dér Literatur
sem az irodalomban semmiféle die kleinste Spur fand. über-
adatra nem akadtam, ez az raschte mich diese Angabe
állítás fölöttébb meglepett. Hi- sekr. Spanien war doch nicht
szen Spanyolországban nem- nur A. paniculatum sondern ,

csak az A. paniculatum-ot, ha- bisker die ganze Subsection

nem az egész Cammarum szub- Cammarum fremd!
szekcziót nem ismerte eddig
senki
Azóta tisztáztam ezt az ügyet Seitdem habé ich mir die
 ! !

s az Erdélyi M. Nemzeti Mú- ganze Sache klar gelegt und im

zeum herbáriumában a spa- Herbar des Erdélyi Magyar
nyol Aconitum paniculatum té- Nemzeti Museums den unter-
vedését kijavítottam. Es akkor laufenen Fehler des spani-
azt hittem, hogy Gáyer úr schen Aconitum paniculatum
majd csak visszavonja téves berichtigt. Und ich war damals
adatát idvel. Sajnos, ennek dér Meinung, dass Herr Gáyer
éppen az ellenkezje történt: seine falsche Angabe mit dér
Gátér úr másodszor is közzé- Zeit zurücknehmen wird. Lei-
teszi téves adatát (M. B. L. VIII. der geschah dies nicht, son-
(1909) 204). Ezek alapján jo- dern das Gegenteil Herr Gáyer
:

gosnak tartom adataimat erre veröffentlicht seine irrige An-

a kérdésre vonatkozólag közzé- gabe das zweite Mai (M. B.
tenni. L. Vili. 1909, 204). Demnach
sehe ich mich berechtigt meine
Data über diese Frage zr
Öffentlichkeit zu bringen.
Gáyer adata az A. panicu- Nach dér Angabe Gáyer’s
latum spanyolországi elfordu- ist dér spanische Fundort von
lásáról a következ: «Sierra A. paniculatum: «Sierra de Gre-
de Gredos pr. Xavarredonda : dos pr. Xavarredonda: Bour-
Bourgeau pl. hisp- exs. 2355 geau pl. hisp. exs. 2355 pro
pro A. Lycodonon. S ténj -— 7
A. Lycodonon. —
Und wirk-
leg az említett herbáriumban lich fand ich im oben genann-
ráakadtam a növényre; de — ten Herbar die Pflanze aber ;
—
rögtön feltnt, hogyan lehet az es fiel schon mir im ersten
A. paniculatum-ot A. lycocto- Augenblick auf, dass mán doch
mm-nak gondolni Tovább ku- ! A. paniculatum nicht so ein-
tattam s ekkor egy Lycocto- fach «pro A. Lycodonon hal-
rmm-féle sisakvirág került tén könne. Ich suchte weiter
elém, amely cédulája szerint und so kam mir dann eine
mint A. paniculatum Tirolból lycodonoide Eisenhutart vor
származik meine Augen die nach ihrem
Zettel als A. paniculatum aus
Tirol stammen soll.
Gáyer úr igaznak tart-
ezt Herr Gáyer nahm alles das
ván, az utóbbi növényt A. fúr richtig an und nannte diese
ranunculifolium- nak nevezte, letzte Pflanze A. ranunculi-
amely faj szerinte tiroli ende- folium, — eine Art, die nach
mizmus den Angaben Gáyer’s in Tirol
endemisch sein soll!
Én ehhez a véleményhez — Leider kann ich dieser Mei-
sajnos —nem járulhatok hozzá. nung nicht beistimmen. Ich
Önkéntelenül is be kell lát- muss namlich unwillkürlich ein-
nom, hogy a herbáriumi beosz- sehen, dass die Zettel beider ge-
táskor a két növény cédulája nannten I fiamén beim Einord-
felcseréldött s így jutott aztán nen d. Herbars vencechselt wur-
 !

az A. paniculatum Spanyol- den, clennnur so konnte A.pani-

szádba* culatum nach Spanien kommen .*
A herbáriumban a tévedést leli habé die irrige Angabe
kiigazítottam az A. pániéul a-
: im Herbárium berichtigt: A.
tum így visszatért Tirolba, paniculatum kehrte alsó nach
ahol bven található s a má- Tirol zurück, wo es háufig vor-
sik növény (amely szerin-
is kommt und auch die andere
tem A. neapolitanum) hozzá- Pflanze (die ieh fiir A. neapoli-
jutott legjobb hazájához, tud- tanum halté) hat ihre eigent-
niillik Spanyolországhoz és
;
liche Heimat, niimlich Spanien,
ezzel az ügy el lenne intézve gefunden und so wáre die
— csak azt nem értem még
;

ganze Saehe auch erledigt —

meg, hogy hogyan lehet egy ieh verstehe aber noch immer
spanyol növényt olyan fajhoz nicht , wie mán eine spanische
tartozónak meghatározni, amely Pflanze fiir eine Art erklaren
fajról ugyanakkor azt írjuk, kaim vorüber mán zu
,
(terseiben
hogy az tivoli enclem izmus ! Zeit angibt, (láss sie in Tirol
endemisch sein soll! !

Apró közlemények. — Kleine Mitteiluogen.

A Pinus Pseudopumilio (Willk.) Beck hazai elfordulásá-
nak egyik régebbi adata.
Eine áltere Angabe über das Vorkommen dér Pinus
Pseudopumilio (Willk.) Beck in Ungarn.
A Magy. Bot. Lap. VI. év- lm Jahrgang VI dieser Zeit-
folyamának 122. lapján ezt a schrift (p. 122.)habé ieh diese
fenyt, mint hazánk flórájának Föhre als neu für die Flóra von
új polgárát közöltem. Mostaná- Ungarn angefiilirt. Xun macht
ban tett azonban figyelmessé mich College Dr. Alex. Jávorka
Dr. Jávorka Sándor szaktárs darauf aufmerksam, dass sie
úr arra, hogy azt már J. A. schon von J. A. Knapp in einem
Knapp is közzétette a Pax Referate über F. Pax’s Grundz.
«Grundzüge dér Pflanzenver- dér Pflanzenverbreitung in den
breitung in den Karpathen» Karpathen (Deutsche Bot. Mo-
czímú munkájáról írt referátu- natschr. XVI 1898. p. 195.) von
mában (Deutsche Bot. Monat- den Bory-Sümpfen dér Árva
schr. XVI. 1898: 195.) az árva- angegeben ist, wo sie zuerst
megyei Bory-fellápról, ahol azt Raciborski gefunden hat. Dies
Raciborski találta legelször. zr Richtigstellung.
Ennyit óhajtottam megemlíteni
az igazság kedvéért. Degen.
* Ha egyébként Gáyer úr az idézett BouuGEAu-fele növényt másutt is
megnézte volna, talán is rájöhetett volna erre
* Wenn tibrigens Herr Gáyer sicli die Miibe genommen hátte, die citirte
HouRGKAu'sehe Pflanze in einem anderen Herbar anzuschen, hátte er diese Tat-
sache vielleieht aueh selbst entdccken können.
 : —

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése.

Referaten über ungar. botan. Arbeiten.
Fucskó Mihály A Papilionatae termésfalának anatómiai,
:

fejldéstani és biológiai ismertetése. (Anatomie, Entwicklung

und Biologie dér Fruchtwand dér Papilionatae.) Botan. Közi. MII.
1009 p. 155- 212 u. (45) — (56). —
Vgl. Ung. B. Bl. 1909 p. 262—65.
Moesz Gusztáv: Gombák Budapestrl és környékérl.
(Pilze aus Budapest und Umgebung.) Bot. Köziem. MII. 1909 p.
— —
212 237 und (56) (59). Egy lith. táblával. —
Mit 1 lith. Tafel.
Nagyon értékes adalék ha- Ein sehr wertvoller Beitrag
zánk gombáinak ismeretéhez. zr Ivenntnis dér Pilzflora un-
A M. B. L. 1909, 261. lapján seres Landes. Neu für Ungarn
közölteken kívül új adatok Ma- sind nebst den in Ung. B. Bl.
gyarország flórájára 1909 p. 261 angeführten nocli.
Taphrina rhizophora Joh., Plicariella modesta (Karst.) Lixn.,
Lophiostoma imidiosum (Desm.) Ces. et De.xot., Leptosphaeria Xiess-
liana Rbh., Pleospora coronata Niessl, l stilago Holostei I)e Bary,
Uromyces Fischeri Eduardi Magn., Vermicularia Dematium (Pers.)
Fr. var. Fennica Karst., Cystospora juglandina Sacc., Uiplodia
macrostoma Lév., Septoria Ligustri (Desm.) Kic.kx. Rhabdospora
eryngicola Oud. et Sacc., Cladosporium Bignoniae Scuw.
Uj fajok: — Neu beschrieben werden:
Alternaria nucis (Budapest in superfic. endoearpii Tagi. reg.).
Coniothecium Eryngii (Budapest. Eryng. camp.).
Cryptosporium Seselis (Budapest. Ses. glanc.).
Cytospora Broussonefiae (Budapest).
« Loranthi (Budapest).
« Seselis (Svábhegy).
Didymella Adonidis (Szt. Iván).
« Eryngii (Szt. Iván).
Gloeosporiuvi microstromioides (Budapest, Catalpa bignon.).
« Sisymbrii (Budapest, Sis. strictissim uw).
Phoma Adonidis (Szt. Iván, Adonis vernalis).
PhyUosticta campanulina (Budapest, Camp. persicifolia).
Sporonema rameale Desm.
var. crassispora (Budapest, Sambucus nigra).
Vermicidariella Drabae (Budapest, Draba lasiocarpa).
Az uj fajok legnagyobb ré- Dér grösste Teil dér neuen
szét igen szépen tünteti fel a Arten auf dér beigegebener
ist

mellékelt tábla. Tafel sehr schön abgebildet.

D.
Szalóki Róbert: Adatok Szepes vármegye flórájához. (Bei-
trágezr Flóra des Komitats Szepes.) Bot. Közi. MII. 1909 p. 238
—
241 u. (60) (62). —
Vgl. das Referat U. B. Bl. 1909 p. 261—62.
 67

Minthogy a szerz is fel- \Yir fügén unserem Keferate

ismeri annak az adatnak he- dér
iiber diese Arbeit beztiglich
lyességét, hogy ScHERFEL AüRÉL von Aurél Scherfel herstam-
a Ledum palustre-t a Nagy- menden Angabe iiber das Yor-
Tarpatak völgyében gyjtötte, kommen von Ledum palusire
ref. sem tartja feleslegesnek, im Grossen Kohlbachtale, \vo
ha ezt az adatot megersíti, diese Pflanze in neuerer Zeit
mivel ott ujabban senki sem nicht gefunden worden ist.
gyjtötte. A felkai múzeumban noch hinzu, dass im Herbárium
rzött Scherfel-herbariumban Scherfel’s (im Felkaer Mu-
ugyanis valóban van egy pél- seum) tatsáchlich ein Exemplar
dány ebbl a völgybl, szintúgy aus diesem Tale vorliegt aus- ;

egy másik ugyancsak Seherfel serdem liegt aber dórt auch

gyjtésébl a Csorbai-tó melll, ein Exemplar vöm Csorbaer
mely lelhely úgy látszik még See ebenfalls von Scherfel
nincsen kipublikálva. Ez a gesammelt vor, was ein noch
Tátravidéken meglehets ritka nicht veröffentlichter Standort
növény sokkal közönségesebb diesel in dér Tatra seltenen
-

az árvamegyei Bory-fellápon. Pflanze sein diirfte. Umso gé-

den Bory-
méinél ist-
sie in
Hochmooren des Arvaer Comi-
tates. Degen.
Thaisz L.: Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához II.
(Beitráge zr Flóra des Abauj-Tornaer Komitates II.) Botan. Közi.
Vili. 1910 p. 247—257. —
Ygl. Ung. B. Bl. 1909 p. 266 67. —
Tuzson Magyarország néhány növényérl és ezek
J. :

rokonságáról. (De plantis nonnullis Hungáriáé et harum (sic !)

affinibus. Botan. Közi. Vili. 1910 o. 257—285 und (65) (74). —

Szerz fenti czím alatt a Besprechung einiger vöm
magyar flóra néhány általa Verf. náher untersuchten Arten
közelebbrl megvizsgált faját dér ungarischen Flóra (Ygl.
tárgyalja ö. M. B. L. 1909
(v. —
U. B. Bl. 1909 p. 356 57) auf
p.3o6— 357, 1910 p. 110-112) Grund dér Befunde in 3 unga-
három magyarországi herbá- rischen Herbarien, leider aber
rium alapján, sajnos azonban oline Berücksiehtigung dér üb-
anélkül, hogy az idevonatkozó rigen liter. Angaben.
irodalmi adatokat tekintetbe
venné.
Ennek megvan ugyan az az Dies hat zwar den Yorteil,
elnye, hogy ily módon revi- dass mán hier mit revidierten
deált példányokhoz juthatunk, Exemplaren rechnen kann, aber
de megvan egyszersmind az a den doch bei weitem grösseren
sokkal nagyobb hátránya is, Xachteil, dass aus solchen Ar-
hogy az ilyen munkákban a beiten die geographische Ver-
tárgyalt fajoknak hazai föld- breitung dér betr. Arten in
rajzi elterjedése éppenséggel unserem Lande durchaus nicht
nincs tökéletesen feltüntetve. ersichtlich ist.

5*
 ;

68

Minthogy a szerz néhány Da sich dér Yerf. mit eini-

olyan fajjal foglalkozik, melyet gen Arten befasst, welche aucli
a Ref. is némileg behatóbban dér Ref. etwas eingehender
tanulmányozott és ekkor lénye- studiert hat und dabei zu \ve-
gesen eltér eredményekre ju- sentlich abweichenden Resulta-
tott, legyen szabad ezen alka- ten gelangt ist, so mögen diese
lommal azokat nyilvánosságra hier veröffentlicht werden, wo-
hozni. E mellett azonban hang- bei aber ausdrücklich bemerkt
súlyozzuk. hogy távol itt a werden dass es dem Ref.
soll,
referenstl az a szándék, hogy férné steht, durch Yeröffent-
ezeknek a tisztán tárgyilagos lichung dieser rein sachlichen
dolgoknak nyilvánosságra ho- Hinweise eine Polemik herauf-
zatalával polémiát idézzen el, besehwören zu wollen, oder
vagy hogy a szerz érdemeit, das Verdienst des Yerfassers.
mellyel néhány kritikus kér- einigen kritischen Fragen niiher
dés tisztázásához hozzájárult, getreten zu sein, zu schmalern
kisebbítse a szabad vélemény-
;
sie entspringt dem Recht dér
nyilvánítás jogából fakadnak freien Meinungsausserung und
ezek a sorok, melyeknek tisz- verfolgt alléin den Zweck, ei-
tán csak az a czéljuk, hogy nige Irrtümer richtig zu stellen.
néhány tévedést helyreigazít-
sanak.
Woodsia Uvensis (L.) R. Brt.-t Woodsia Uvensis (L.) B. Br.
(nem «Bab.», mint szerz, úgy nicht «Bab.» wie dér Yerf.,
látszik, a nemzetség eredeti le- schreibt !) wird in eine Subsp.
írásának ismerete nélkül írja !) raji dala und Subsp. alpina zer-
subsp. rufidula-ra, és subsp. legt, von ersterer wird eine
alpina-va, tagolja;
a rufidulá- n Forrn graeilis mitmelír spitzeu
:

bell egy forma yracilis- 1 in- und eine Form Hazslinszkyi

:

kább hegyes s egy forma Hazs- mit mehr stumpfen Fiedern, wie
linszkyi-t inkább tompa levél- sie ja meist unter einander
szárnyakkal különböztet meg, waehsend gefunden werden,
melyek együtt ugyanazon a untersehieden.
lelhelyen is elfordulnak.
A subsp. alpina- hoz, melynek Zr Subspec. alpina (Bolt.),
typusa a mi systematikai né- dérén Type den unseresErach-
zetünk szerint felesleges «Bolto- tens vollkommen überflüssigen
niana Tuzsojo) nevet kapja, mint Xamen Boltoniana Tuzson» er-
varietast a 1T. ylabella R. Bm-t halt, wird als Yarietát IP. yla-
hozzávonja. Ez ellen a felfogás bella R. Bh. gezogen. Dieser
ellenmi sem tudnánk semmi Auffassung könnten keine ge-
nyomosabb alapot sem felhozni, wichtigeren Grlinde entgegen-
mert teljesen egyezik a ref. gestellt werden ; sie stimnit
nézetével is, csak azt akarjuk auch mit dér Ansicht des Ref.
megjegyezni, hogy ez a fel- überein, nur darf sie keinen
fogás nem tarthat igényt az Anspruch auf Originalitát er-
eredetiségre, mert már egy fél heben. da sie schon vor einem
évszázaddal elbb Th. Moore, halben Jahrhundert von Th.
egyike a legkiválóbb haraszt- Moore, eiifem dér vortrefflich-
ismerknek, is kifejezte. sten Farnkenner, ausgesproehen
worden ist.
A W. glabella geogr. elter- Bei Angabe dér geogr. Ver-
jedésénél szerz ennek a nö- breitung dér V. glabella hat dér
I

vénynek ázsiai elfordulását Verf. das Yorkommen dersel-

elnézte. ben in Asien iibersehen.
A
Seloginella helvetica-ni vo- Bezüglich des bei Selaginélla
natkozólag ref. megjegyezheti, helvetica Yorgebraehten möehte
hogy bár a szerz által fel- Ref. bemerken, dass dér vöm
fedezett zsarnóczai lelhely biz- Verf. bei Zsarnócza entdeckte
tosan nem a legdélebbre el- Standort gewiss nicht dér am
nyomuló a magyar alföld felé, südlichsten gégén das unga-
mégis nem hallgathatja el, hogy rische Tiefland vorgerückte ist,
ennek a kérdésnek megítélésé- möehte aber auch nicht ver-
nél tekintetbe kell azt is venni, schweigen, dass die Beurtei-
hogy a S.helvetica könnyen szét- lung dieser Frage einige Yor-
hurczolódik és megtelepszik a sieht erfordert, da diese Pfianze
parkok gyepeiben és más al- leicht verschleppt wird und
kalmas helyeken. Ilyen körül- sich in Parkrasen u. a. geeig-
ménynek tulajdonítandó pél- netenStellen ansiedelt. Solchen
dául ennek a növénynek a po- Zufállenmag die Pfianze ihr
zsonyi Dunaligetekben való el- Yorkommen in den Donau-
fordulása, ahol tényleg a par- aueu bei Pozsony, wo sie in
kok gyepeiben található. Parkrasen vorkommt und in
anderen Parks verdanken.
Az Acorus Calamus- nál, me- Bei Acorus Calamus den dér
,

lyet szerz Alsó-Hámorról kö- Vert. bei Alsó-Hámor gefunden ,

zöl, nagyon szembeötl a faj hat. macht sich die ünzulang-

hazai geogr. elterjedésére vo- liclikeit dér Angaben iiber die
natkozólag közölt adatok fogya- geogr. Verbreitung dieser Art
tékossága. in Ungarn besonders stark be-
merkbar.
Az Epipactis microphylla- 1 Epipactis microphylla Ehr.
szerz mint subspeciest az E. wird als Subspec. zu E. lati-
latifolia (L.) Mill. alá teszi, folia (L.) Mill. gezogen, ein Yor-
mely eljárásával még a be- gehen, welches selbst bei den
skatulyázási rendszer híveinél Anhángern des Einschachte-
is némi feltnést kelthet. Itt lungsprincipes einiges Aufse-
is hiányosak az elterjedési hen erregen dürfte. Auch hier
adatok. sind die Yerbreitungsangaben
unzulanglich.
Quercus lanuyinosa Lam.-i Quercus lanuyinosa Lám. fand
szerz a vihnyei völgy jobb- dér Verf. auf dem rechten Ab-
oldali lejtjén találta s úgy véli, hang des Yihnye-er Tales und
hogy evvel a faj egyik leg- meint einen dér nördlichsten
70

északibb termhelyét fedezte Standorte dieser Art entdeckt

fel. Kétségtelenül a legésza- zu habén. Er gehört allerdings
kabbiak közé tartozik, csak- zu den nördlicheren, doch nur
hogy Magyarországban, st itt in Ungarn, und selbst hier ist
is, ez a faj már hosszabb ideje diese Art schon seit langem
az irodalomban még északabbi von noch nördlicheren Stand-
helyekrl is ismeretes. orten in dér Literatur ver-
zeichnet.
(Minuartia Alsine frutescens Minuartia fAlsine) frutescens
(Kit.)") és M. hirsuta (M. B.), und M. hirsuta (M. B.)
(Kit.)*)
mint subspeciesek az M. recurva werden als Subspecies dér M.
(All.) alá soroztainak, M. fal- recurva (All.) untergestellt, M.
cata GRSR.-t azonban szerz falcata Grb. aber als Form zu
mint formát, az M. hirsuta- hoz M hirsuta gezogen. Diese Ein-
vonja. Ezt a beosztást ref. teilung hült dér Ref. für un-
tévesnek tartja. richtig.
M. recurva és M. frutescens
határozottan faji értékek, M. M. recurva und M. frutescens
falc-ataazonban az utóbbival umfassen vollwertige Arten
azonos (Kerner, Borbás és De- gruppén M. falcata ist mit
;

gen) avagy hozzá rendkívül letzterer identiseh (Kern. Borb.

közel áll (Simonkai). und Ref.) oder ab.er ihr ausserst
M.
hirsuta eg\' keleti, vál- nahe stehend (Slmk.).
tozékony, sok helyütt azonban M. hirsuta ist eine oestliche.
geographiailag is átnyúló faj, vicariierende, vielerorts aber
mely esetleg az M. frutescens doch auch geographisch iiber-
alá tehet. Úgy látszik, hogy greifende Sippe, welcher M.
az ugyancsak ebbe a csoportba frutescens eventuell untergeord-
tartozó és az M. frutescens- hez net werden könnte. Die ebenfalls
nagyon közel álló M. catar- in diese Gruppé gehörende und
ractarum Janka valamint dér M. frutescens sehr nahe ste-
ennek a csoportnak az összes hende M. catarractarum (Janka)
többi déli és keletiformakörei und dér ganze übrige südliche
ismeretleneknek látszanak lenni und östliche Formenkreis die-
a szerz eltt. A szerz által ser Gruppé scheint dem Verf.
közölt diagnosisok némileg fel- unbekannt zu sein. Die vöm
tn tulajdonságokról tesznek Verf. veröffentlichten Diagno-
említést így pl. a M. recurva
; sen gébén ganz auffallende
«capsulis completisn semini-,
Eigenschaften an, z. B. bei
bus .... costis minimis. A M. M. recurva «capsulis completiss ,
recurva magvai elmosódottan seminibus .... costis minimis.
chagrinosak, hátukon egy Die Samen dér A. recurva sind
gyenge barázda fut végig, verwischt chagriniert. über den

*) A mint ismeretes, alapos okok szólnék ennek a nemzetségnek az

Alsine névvel Minuartia helyett) való megjelölése ellen
(

') Bekanntlich sprechen triftige Grtlnde gégén die Anwendung des Xamens

Alsine (statt Minuartia) zr Bezei(dinung dieser Gattung.

 71

melyeknek széleit «crista» és RückenláufteiueseichteFurche,

nem costa névvel szokták je- die Ránder derselben pflegen
lölni, «capsulis completis)) azon- «Cristae» aber nicht «Costae»
ban valamennyinek van. genannt werden. «Complete
Kapseln» habén wohl allé.
Szerz a Nympliaea alba-nak Als « Forma* Moeszii wird
egy alakját írja le forma
új eine Form dér Nymphaea abba
Moeszii névvel, mely a typus- unterschieden, welche sich vöm
tól a rügyek, továbbá a csésze- Typus durch die Form und
levelek és szirmok alakjában Dimensionen dér Knospe, dér
és méreteiben tér el. Kelch- und Blumenblátter un-
terscheiden soll.
Alyssum saxatile L.-t szerz Alyssum saxatile L. wird in
három varietasra tagolja a ;
3 «Varietaten» zerlegt ;
dér
íypust a mi felfogásunk sze- Typus erhált den unseres
rint felesleges avar. albidum» Erachtens überflüssigen Na-
névvel jelöli, (var. 2. alpinum men « Var. albidum » ( Var. 2
Hal., var. 3. ArdvÁni Fritsch.) ist alpinum Hal. Var. 3 Arduini
Frit.'Ch)
A szerz által adott diagno- In dér vöm Verf. gegebenen
sisnak az a része, hogy az Diagnose des A. saxatile ist
A. saxatile «sepalis petaloideis» die Angabe «sepalis petaloi-
és « lóéul 1 —
4-spermi» kissé
i deis» —
und «loculi i á-spermi»
feltn. befremdend.
Petaloideus csészelevelei egy Petaloide Kelchblátter hat
Crucifera-nak sincsenek, a be- keine Crucifere und die Schöt-
czkerekeszek pedig ebben a chenfácher habén in dieser
csoportban állandóan 2, nem Gruppé constant zwei und nicht
pedig 1 —4 magkezdeményt tar- 1 —
4 Samenanlagen.
talmaznak.
Az Arab is arenosa egyik le- Eine breitblátterige verkah-
kopaszodó széleslevel alakját lende Form von Arabis arenosa
(valószinleg árnyékforma) /’. (anscheinend eine Schattenform)
platyphyllina néven különböz- wird als f. platyphyllina unter-
teti meg. schieden.
Ribes alpinum-oi septentrio- Ribes alpinum wird in Var.
nale Tuzson és paliul iyemmum septentrionale und Var. pallidi-
Simk. varietásokra osztja fel a yemmum Siaik. zerlegt, zu wel-
szerz az utóbbihoz tévesen
; cher fálschlich R. Fleischmanni
idézi synonymonúl 1\. Fleisch- Rchb. als Synonym citiert wird.
manni Rchb.-oí A Reichenbach- Die REicHENBACHSche Pflanze
féle növénynek másmilyen hat anders geformte u. beklei-
alakú és iudumentumú levelei dete Blátter.
vannak.
A Robin i a Fseudacacia f. Robinia Fseudacacia f. cleisto-
deistoyama kérdését szerz is- gama wird abermals bespro-
mételten megbeszéli és meg- chen und die Möglichkeit, dass
 :

említi azt, hogy a bibe késbbi mán an eine Fremdbestáubung

helyzetében az idegen beporzás dér Narbe denken könne, nun-
lehetségére is lehetne gondolni. mehr zugegeben. Die vöm Vert’,
A szerz által felemlített ama angeftihrte Tatsache, dass die
tény, hogy ennek a monstruosi- Fruchtwand dieser Monstruo-
tásnak termésfala lényeges kü- sitát eingreifende anatom. Un-
lönbségeket mutat, ref. véle- terschiede aufweist, kann hier
ménye szerint nem szolgálhat nach Ansicht des Kef. nicht
bizonyítékául egy forma felállí- als Grund zum Festhalten einer
tásának st még inkább azt
; Form herangezogen werden
bizonyítja, hogy ez a növény sie beweist vielmehr, dass diese
nemcsak betegesen alakult virá- Pfianze nicht nur morbid ent-
gokat, hanem —
miként azt már artete Blüten. sondern wie —
Simonkai is említette hasonló — schon Simonkai hervorgehoben
terméseket is hoz létre. hat —auch solche Früchte
hervorbringt.
Gcdeopsis speciosa var. versi -
Als Galeopsis speciosa var.
f. atroccdyx néven szerz versicolor f. atrocalyx wird eine
color
egy olyan formát ír be, mely Form unterschieden welche
a typustól, mint «calyces atro- sichvöm Typus durch «ealyces
purpurei» különbözne. Ilyen atropurpurpurei» unterscheiden
alakok, melyeket mint is- — soll. Solche Formen hat be-
meretes — már Schur is meg- kanntlich Schur als «subalpina»
különböztetett, usubalpinav né- beschrieben, sie sind aber nicht
ven, fenn nem tarthatók, mint- haltbar, da die Kelche
sich
hogy ennek a fajnak csészéi bei dieser Art nach dem Blii-
a virágzás után megpirosod- hen rten, und auch an ein und
nak. mint a hogy egy és ugyan- demselben Individuum griine
azon egyénen zöld és sötét- und dunkelrote, ja auch ge-
piros, st olykor tarkaszín scheckte Kelche auftreten kön-
csészék is léphetnek fel, amire nen, auf was schon Porsch in
munkájában már Porsch is fel- seiner Arbeit aufmerksam ge-
hívta a figyelmet. macht hat.
—
A 273 277. oldalon szerz Auf p. 273^277 wird dér
részletesen tárgyalja a Xan- Verwandschaftskreis des Xan-
thium orientale rokonsági körét thium orientale L. besprochen
és nézeteinek megfelelen cso- und den Anschauungen des
portosítja. Itt tnik fel leg- Vert. gemiiss gruppiert. Hierbei
jobban, hogy szerz az ide- falit zunáchst auf, dass dér
vágó irodalmat, így Dk. Can- Vert. die einschlágige Literatur,
dolle, Aschehson, kivált azon- so die wiehtigen Ausführungen
ban THELLUNG-nak e csoport- De Candolle ;
s und Ascher-
alapvet munkáját, st
ról írt son’s, insbesondere aber die
r
magát a A orientale eredeti
. grundlegende Arbeit Thelluxg's
forrását is nem veszi figye- über diesen Formenkreis, nicht
lembe. beriicksichtigt.
A A", orientale els forrása Die erste Quelle des A'.
 :; ,,
;

nem —
mint a szerz véli — orientale ist nicht — wie dér
Linné fil. Dec. tab. 17 (szerz Verf. meint — Linné fil. Dec.
ennek a táblának évszámát is Tab. 17. (vöm Verf. wird auch
hibásan idézi 1762-rl !), hanem die Jakreszahl dieser Tafel
L. páter Spec. pl. ed. II. (1763) unrichtig mit 1762 angegeben
1400. sondern L. páter Spec. pl. ed.
II. (1763): 1400.

Hogya szerz által az Dass die vöm Verf. zu sei-

A', orientale-jához idézett kép nem A. orientale citierte Ab-
(Botan. Közi. p. 275. icon. 3.) bildung (Bot. Közi. p. 275.
a LiNNÉ-féle fajt ábrázolná, ha- icon. 3) die LiNNÉ’sche Art
tározottan tagadnunk kell, a darstelle, ist ganz unmöglich.
mirl ennek az ábrának a mán vergleiche nur diese Figur
L. fil. által közölt képpel való mit dér Abbildung bei L. fil.
összehasonlításakor meg lehet Thellung hat in seinen ge-
gyzdni. Thelluxg az nagy wissenhaft durchgeführten Ar-
tudással készült munkáiban beiten (Vierteljahrschr. d. Xa-
(Vierteljahrschr. dér Naturf.- turf. Ges. Zürich LII. 1907 :

Ges. Zürich L1I. 1907 468 és : 468 und Verh. d. Brand. Bot.
Verh. d. Brand. Bot. Ver. Ver. 1908 137 u. f.) überzeu-
:

1908 137 és a k.) meggy-

: gend nachgewiesen, dass es
zen kimutatta, hogy ebben sich in diesem Formenkreis
az alakkörben két teljes érték um zwei vollwertige Arten,
faj, nevezetesen a A', orientale namlich um A. orientale L.
L. (a X. canadense Miül., A'. (mit den Synony mén A. cana-
macrocarpum I). C., A", cuv.e- dense Mill., A. macrocarpum
atum Moench synony monok- DC., A. cuneatum Moench etc.)
kal) és A. echinatum Mukk. und A. echinatum Mukk. (mit
(a X. americanum Walt., A'. den Synony mén A. america-
:

italicum Moketti, X. pensylvu- num Walt., A. italicum Mo-

nicum Wallr., X. riparium rett., A. pensyl vanicu m Wall r .

Lasch, chinense Mill. stb.

A', X. riparium Lasch, A. chinense
synonymonokkal) fordul el Mill. etc.) handelt: dem ge-
ennek ellenében tehát mindaz, genüber ist wohl alles, was
amit szerz a «var.» cana- dér Verf. über die neuere Un-
dense glabratum, echinatum,
,
terscheidung einer «T'«r.» ca-
italicum ,
riparium stb. meg- nadense, glabratum. echinatum.
különböztetésérl szól, elesik, italicum. riparium etc. anführt
szintúgy a A', orientale és X. hinfiillig. ebenso wie das Zu-
echinatum egy fajba való sammenfassen von A. orientale
összefoglalása is aligha fog;
und echinatum in eine Art
valaki beleegyezni abba, hogy es wird doch niemanden ein-
ezt a két fajt, mint egy és fallen, diese zwei als Varie-
ugyanazon fajnak varietását taten einer und derselben Art
lássa. zu betrachten.
A X. riparium Lasch (nem Die Identitat von A. ripa-
Lasche. mint szerz az Index rium Lasch (nicht Lasche, wie
 - )

Kew. után hibásan írja) azo- dér Verf. dem Index Kew.
nosságát a A. echinatum (ita nachschreibt) mit A', echinatum
licum)- mai már Ascherson ré- (italicum) hat Ascherson schon
gebben kimutatta, a riparium liingst nachgewiesen, die zr
megkülönböztetésére említett Unterseheidung des riparium
alapok pedig ép olyan kevéssé vorgebrachten Gründe sind
állják meg helyüket mint azok, ebenso wenig stiehhaltig, wie
melyekre egy « var. divergens » jene, auf welche eine « Var. di-
van alapítva, s hogy a szerz vergens » gegründet wird dass ;

ezekkel a növényekkel maga übrigens über diese Pflanzen

sem volt egészen tisztába, dér Verf. selbstnicht int Klaren
mutatja az is, hogy egy és war, beweist,dass das Exemplar
ugyanazon exsiccatum-gyjte- ein und desselben Exsiecaten-
mény példáját (Herb. Flór. Köss. werkes (Herb. Flór. Ross. lég.
lég. Kupffer) idézi ketthöz is, Kupfferízu beiden citiert wird
melyben mindenki azonnal a X. — wahrend doch jedermann.
echinatum (italicum)-ot ismeri in demselben sofort A. echina-
fel, mely név alatt meg is tum (italicum erkennt, unter
határozták és kiadták. welehem letzteren Xamen die
Pflanze auch richtig bestimmt
herausgegeben worden ist.
Felötlik az is a munká- Es falit in diesem Abschnitte
nak ebben a részben, hog\ a dér Arbeit auf. dass dér Stand-
«\Yartheufer» (vagyis a War- ortsname «\Varthefer» (d. i.
the partja) helynév mint gyjt- Ufer dér Warthe) für einen
nek neve szerepel. Sammlernamen gehalten wird.
Szerz szerint a Fiúméból Xach Verf. ist das von Fiu-
közölt A’, orientale (Schlosser, me angegebene A. orientale
Staub; ezek A. maerocarpum ,
(Schlosser, Staub : diese habén
illetve italicum néven adták ki: zwar nur X. maerocarpum resp.
Ref.) valószínleg =
X. i'ali- italicum angegeben Ref.) wahr- :

cum (azaz echinatum Murr.). scheinlich =

A. italicum (d. i.
Ref. ezt az revideált
általa echinatum Mukk ).

Schlosser- és Hí k< -féle példá- Ref. kann dies nach deu

nyok alapján egész biztosan von ihm revidierten Schlosser-
megállapíthatja és ebben a te- sehen und Hmc’-schen Exern-
kintetben Ascherson, Xeilreich plaren sicher behaupten, und
és Staub véleményét meger- in dieser Beziehung die Ansieht
sítheti.Ezt a fajt, melynek Ascherson’s, Neilreich’s und
megjelölésére szerz a vélemé- Staub’s bestiitigen. Dieselbe
nyünk szerint nem szükséges Art, welche Bezeiehnung «A'.
«A. orientale L. var. italicum orientale L. var. italicum (Mór.)
(Moh.) Trzs. f.l Morettii Trzso.\» Tuzson F. 1. Morettii Tuzso.\»
nevet alkalmazza, Magyarország erhiilt,wird nunmehr auch für
bels részébl (O-Becse, Bács- den continentalen Teil Ungarn s
Bodrogm. lég. Kovács) is köz- (Ó-Becse, Comit. Bács-Bodrog,
zéteszi. lég. Kovács) nachgewiesen.
 :

75 -

Végiil a Carduus acanthoid es Nach einer lángeren Erörte-

var. albiflorum Schur, — mely- rung über Carduus acanihoides
nek két formáját különbözteti és var. albiflorus Schur, von wel-
nevezi meg
ezekrl azt a véle-
s chem 2 Formen unterschieden
ményét hogy itt
nyilvánítja, und benannt werden, und von
elemi fajokkal van dolgunk s így welcher dér Verf. die Vermu-
nem veszi tekintetbe, hogy gyak- tung ausspricht, dass hier eine
ran a talaj chemiai összeállása «elementare Art» vorliegt wobei
hozza létre a virágok színválto- freilich libersehen wird, dass
zásait, —
hosszasabb tárgyalása oft die chemische Zusammense-
után foglalkozik a hybridus tzung des Substrates Farben-
Cirsium canum X
oleraceum anderungen dér Bliite hervor-
alakjaival oly módon, hogy egy bringen kann, —
bespricht Verf.
réten próbálja ezeknek a Men- die Formen dér Bastardes Cir-
DEL-féle törvények szerint való sium canum X oleraceum und
viselkedését, vagyis az egyes will auf einer Wiese das Men-
sajátságok domináns vagy re- deln, resp. die Dominanz und
cessivus voltát megfigyelni Recessivitat dér einzelnen Merk-
szerz tehát a szabad termé- male beobachtet habén, er will
szetben egymás mellett akarta alles in freier Natúr «neben-
látni azt, a mit tenyésztési kí- einander gesehen habén, was
sérletek esetében csak egymás bei Culturversuchen nur nach-
után, fokozatosan lehetne meg- einander gesehen werden kann».
figyelni)).
Ref. véleménye szerint az Nach Ansicht des Ref. kön-
ilyen — a természetes elfor- nen aus solchen Beobachtun-
dulási helyen, hol a többnyire gen auf dem natürlichen Stand-
számtalan visszakeresztezdés orte. wo die meist zahlreichen
ezeket a viszonyokat teljesen Rückkreuzungen diese Verhált-
elhalványítja, végzett meg- — nisse vollkommen verwischeiy
figyelésekbl hasonló következ- solche Folgerungen niemals
tetéseket nem lehet levonni, már gezogen werden, da ja aueh
azért sem, mert ahol ével nö- in Falién, wo es sich um pe-
vények szerepelnek, ezek nem rennierende Pflanzen handelt,
szlikségképen egyenlkoruak. diese durchaus nicht allé gleich-
altrig sein miissen. Degen.
Kümmerle J. B. : A Ceterach génusz uj faja (Species nova
generis Ceterach).
Ugyanitt (Ebenda) p. 286 — 290. Lásd (Vgl.) U. B. Bl. 1909..
p. 354 — 55.
Kümmerle J. B. : Index generum, varietatum etc. novarum
vei e Hungária hucusque ignotarum etc.
Ugyanitt. Ebenda. p. 291 316. —
Ez az Index összefoglalását Dieser Index verfolgt den
óhajtja nyújtani a magyar és Zweck als Nachschlagewerk
külföldi irodalomban magyar zu den Publicationen unga-
növényekrl közzétett publica- rischer und ausliindischer Au-
tióknak. toren íiber ungarische Pflan-
zen zu dienen.
Az 1908. évrl szóló közle- Dér vorliegende 1. Teil be-
mény megmutatja, hogy szerz weist, dass dér Yerf. mit Ge-
tudással és nagy szorgalommal wissenhaftigkeit und einem
törekedett arra, hogy ebben a grossen Aufwand von Fleiss
tekintetben használhatót nyújt- daran gegangen ist, um in die-
sel Beziehung Brauchbares zu
1
son.
liefern.
Az a gondolat, hogy idn- Jedenfalls ist dér Gedanke,
ként ilyen resumé adassék von Zeit zu Zeit ein solches
ki, mindenesetre szerencsésnek Resumé zu liefern ein sehr
mondható és úgy a hazai, mint glücklicher und dürfte sowohl
a külföldi szaktársak körében bei in- als auch bei auslándi-
csak elismerésre számíthat. schen Fachgenossen lebhaften
Anklang finden.
A munka Dalmáczia,
felöleli Die Arb it erstreckt sich
Bosznia és Herczegovina fló- auch auf die Flóra von Dal-
ráját is. matien, Bosnien und dér Her-
cegovina. D.

Múzeumi Füzetek (Natúr ássenschaftliche Museums-Hefte)

í. kötet (Bánd) 1. és 2. füzet (H út) 190fj. Kolozsvár.

Ezen czímen jelennek meg Filter diesem Titel erschei-

az Erdélyi Muzeum-egylet ter- nen von min an die naturwis-
mészettudományi publicatiói. A seoschaftlichen Publicationen
periodicusan megjelen folyó- des siebenbürgischen Museal-
iratnak, mely évenként legalább vereines. Diese periodisch er-
12 ívet fog tartalmazni, elfize- scheinende Zeitschrift, soll jahr-
tési ára 8 korona. A közlemé- lich wenigstens 12 Bogén um-
nyek magyar és német nyelven fassen dér Abonnementspreis
;

jelennek meg. betragt 8 Kronen.

Az els és második füzet, Die Publicationen erscheinen
melybe a szerkeszt. Dr.Apáthy in ung. und deutscher Sprache.
István írt eszmékben és gon- Das vorliegenden Doppel-Heft
dolatokban gazdag elszót (csak enthiilt ausser dér gedankenrei-
sajnálható, hogy nem jelent chen Yorrede des Redacteurs
meg németül is), növénytani, Dr. István Apáthy's (welche léi-
állattani és geológiai czikkeket déi* nicht in’ s Deutsche über-
tartalmaz. setzt worden ist!) Artikel bo-
tanischen.zoologischen und geo-
logischen Inhaltes. Ueber die
ersteren habén wir bereits auf
p. 387 des Y. Jahrganges un-
serer Zeitschrift referiert. D.
 ; :

77

A Kir. Magy. Term.-tud. Társ. növénytani szakosztályá-

1.
nak 1909. nov. 10-én tartott ülése.
Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. naturwiss.
Gesellschaft am 10. Nov. 1909.
Prodán Gyula « Adatok 1. Dr J. Tuzson legt ciné
Bács-Bodrogmegye környéké- Arbeit Julius Prodáns «Bei-
nek flórájához)) ezím dol- tráge zr Flóra des Komita-
gozatát Dk. Tuzson J. terjeszti tes Bács-Bodrog und Um-
el. Kiemelend: gebungo vor. Hervorzuheben
sind
2. Scilla autumnalis L. [Apatin].
Buda média (L.) Dum. [Palicsi, Fehér és Ludas tavak környéke].
Trifolium reclinatum W. K., T. filiforme D. C., T. parvi-
fiorum Ehrh., T. striatum (L.) [(zwvischen) Bezdán, Monostorszeg
és Bácskertes között].
Ranunculus iateriflorus D. C. (U. o.-ebenda.).
Helleborus odorus \V. K. [Alsókabol, Futták, Bezdán (Bács-
Bodrog-m.), Erdd, Kamenica (Szerém-m.)í.
Sántha László « Adatok 2. L. Sántha hielt einen
a budai hegység zuzmóflórá- «Beitráge zr Kenntniss dér
jának ismeretéhez*) czímmel Flechtenflora des Ofner Ge-
a 3.flóra oekologiai méltatása birges» beti telten Vortrag, in
után fleg Lojka Huoó-nak a welchem er die oekologischen
bécsi Naturh. Hofmuseum-ban Verhaltnisse des Gebietes be-
lev gyjteménye, továbbá a spricht und auf Grund des
budapesti egyetemi növényt, im Besitze des k.k. Hofmuseums
intézet herbáriuma, valamint in Wien befindlichen Herbárium
saját gyjtései alapján állítja Lojka’s,des Herb. dér lmda-
össze enumeratióját, melyben pester Univers. und seiner eige-
az eddig ismert 55 fajjal szem- nen Aufnahmen die bisher auf
ben 142 fajt és 32 fajváltozatot diesem Gebiete beobachteten
találunk. Flechten zusammenstellt (142
Arten und 32 Yarietaten gegen-
iiber den bisher angegebenen
55 Arten).
Dr. Szabó Zoltán a) 3. Dr. Z. v. Szabó spricht
Magyarország Knautia-fajait a) Über die Knautia Arten
ismerteti, tekintettel a génusz Ungarns mit Rücksicht auf
rendszerére ihre system. Anordnung.
b) bemutatja a Schulzeria b) legt den bisher nur aus
rinudosa Bresad. nev gomba- Norwegen bekannten Pilz Schul-
fajt, mely eddig csak Norvégiá- zeria rimulosa Bres. vor, als
ból volt ismeretes és eladó welchen er einen aus Csonik
egy Csónikból (Vasmegye) be- (Comit. \ as) eingesandten Pilz
küldött példányt határozott meg bestimmt hat.
ilyeténképen.
78

4. Dr. Schilberszky Károly 4. Dr. K. Schilberszky legt

bemutatja a Diospyros Kaki venvachsene Früchte von Diot-
két összentt termését. pyros Kaki vor.

A deczember 9-én tartott ülés. — Sitzung am 9. Dezember.

1. Dr. Bernátsky Jen «A 1 . Dr. Eug. Bernátsky spricht
Margitsziget növényzete és «Die Vegetation dér Mar-
iiber
a növénykert ügye» czímü garetheninsel und die Ange-
eladásában foglalkozik a szi- legenheitdesbotan.Gartens».
get fás növényzetének mai álla- Dér Vortr. sehildert den heuti-
potával és eladja azokat az gen Zustand dér Baumvegeta-
indító okokat, melyek szerinte tion dieser Insel und weist auf
a szigetet a botanikus kert die Gründe wegen welcher
Ilin,

•odatelepítésére alkalmatlannak diese Insel den Zwecken eines

mondják. A szakosztáty liosz- botan.Gartensnichtentsprechen
szabb vita után egyhangúlag dürfte. Nach liingerer Debatte
ugyanerre az álláspontra helyez- beschliesst die botan.Section sich
kedett. dieser Ansicht anzuschliessen.
2. Fehér Jen a Convul- 2. Eugen Fehér bespricht
vulus arvensis virágbiológiái eingehend «Die Blütenbiolo-
jelenségeinek vázo-
részletes gischen Verháltnisse des Con-
lása kapcsán bemutat
olyan vulvulus arvensis » und legt
virágokat is, melyek beporzó si Blüten vor, in welchen die
módja a kleistogamiára emlé- Bestaubung an kleistogame Yor-
keztet. Ezekben az esetekben gange erinnert. Bei diesen blei-
ugyanis jóllehet a párta normá- ben die Blumenkronen trotz-
lisan kifejldik, sallangjai mégis dem sie normál entwickelt
szorosan zárva maradnak, úgy sind. fest geschlossen. so dass
hogy a beporzás szerz szerint die Belegung dér Xarben auf
autogamicus módon megy végbe. autogamischen Wege erfolgt.
Ezt a jelenséget szerz mecha- Dér Vortr. bezeichnet diese
nokleistogamia névvel jelöli. Erscheinung als «Mechano-
kleistogamie».
Dr. Lengyel Géza felszóla- Dr. Lengyel weist darauf
lásában rámutat arra, hogy ezt hin, dass diese Erscheinung.
a jelenséget, mely nagyon távol welche mit Kleistogamie nichts
áll az igazi kleistogamiától, már zu schaffen hat, schon liingst be-
régóta ismerjük az irodalomból. kannt sei, er beruft sich hier-
Így Ule a Purpurella cleisto- bei auf die BeobachtungenÜLE’s
petala nev Melastomatomata- bei dér Melasfomacee Purparella
ceán, Müller a Nidularium cleistopetala und Müller’s bei
Stella rubra nev Bromeliaceán dér BromeUacee Kidularium
észlelt és írt le hasonló jelen- Stella rubra , \vo ahnliche \’or-
séget, melyet a virágbiologu- konnnnisse constatiert worden
sok kleistopetalia, illetve kleist- sind, welche vonBlütenbiologen
anthia névvel jelöltek meg és als Kleistopetalie resp. Kleist-
 79

így uj terminus technicus alko- anthie bezeichnet worden sind.

tása teljesen felesleges. so 3. dass dér vorgeschlagene
neue Terminus technicus voll-
kommen überfiüssig ist.
3. Dr. Gombocz Endre Dr. Andr. Gombocz spricht
«Növényanatomiai termino- iiber »Die Entwicklung un-
lógiánk fejló'dése» czímmel serer pflanzenanatomischen
értekezik. Tei’minologie)).
4. Dr. Tuzson János «A ma- 4. Dr. Joh. Tuzson spricht
gyar flóra néhány növényé- «Über einige Pflanzen dér
rl') czímmel egyik régebbi el- ungarischen Flóra » und er-
adásának kiegészítéseké}) el- wahnt, dass die aus Samen des
adja, hogy a Carduus acan- Carduus acanthoides var. aibi-
vonatkozó
thoides albiflorus-ra floruserzogenen Pflanzen allé
kulturakisérletek csupa piros rote Blüten trugen. und dass
utódot eredményeztek. A Cir- die aus den Samen des Bas-
sium tataricum elnevezés alatt tardes Cirsium tataricum (ca-
szerepl C. canum X
oleraceum num X oleraceum) gezogenen
egyazon egyénjének magvaiból Pflanzen allé abweichende Merk-
származó utódok eltér charac- male aufwiesen. so dass hier
teríiek voltak, úgyhogy eladó nach Ansicht des Vortr. eine
szerint a binominalis elnevezés- binominale Benennung nicht
nek nincsen értelme. am Platze ist.
A Bobinia Pseudacacia klei- Beziigl. Bobinia Pseudacacia
stogamiájának ügyében eladó fcleistogama polemisiert dér
Harms-szuI polemizálva, annak Vortr. mit Harms und
meint.
a nézetének ad vele szemben dass hier kein pathologischer
kifejezést, hogy nem patholo- Fali, sondern habituelle Ivlei-
gicus esettel, hanem liabi- stogamie vorliege.
tualis kleistogamiával állunk
jelen esetben szemben s tagadja
a jelenség esetleges pathologi-
kus indító okát.

Az 1910. január 12-én tartott ülés. — Sitzung am 12.

Jánner 1910.
1. Fodor Ferencz «A Ce- 1. F. Fodor spricht «Über die

phalaria-génusz anatómiája anatom. Verháltnisse und die

és fejldéstana)) ezímen szá- Entwicklungsgeschichte dér
mol be 3 Cephalaria- fajon vég- Gattung CephalariaD auí
zett beható leiró anatómiai Grund eingehender Untersu-
melyek kapcsán
vizsgálatairól, chungen, welche er an 3 Ce-
megemlékezik fejldéstani meg- phalaria Arten durchgeführthat.
figyeléseirl is.

2. Dr. Hollós László : a) 2. Dr. Lad. Hollós sendet

Újabb adatok Kecskemét 3 Arheiten ein a) Neuere Bei-
 : : :

so

flórájához)) czimü értekezésé- tráge zr Flóra von Kecske-

ben 8 egészen új adatot sorol mét (hervorzuheben sind An~
fel a czímben megjelölt terü- thericum Liliago und Vicia
letrl, melyek közül az An- serratifolia).
thericum Liliago L. és Vicia
serratifolia Jacq. érdemesek
elssorban a megemlítésre.
b) « Kecskemét vidékének b) «Die Puccinia Arten dér
Puccinia-fajai»-ban megálla- Umgebung von Kecskemét))
pítja. hogy Sydovv nagy mun- in welcher dér Verf. erwahnt.
kájában nem kevesebb, mint dass in dem grossen Sydow-
30 olyan faj nincsen hazánk- schen Werke nicht weniger als
ból felemlítve, amit Hollós 30 Arten aus Ungarn nicht an-
maga gyjtött. Ezeket is be- geführt sind. welche dér Verf.
számítva. összesen 66 fajt hier gesammelt hat. Diese ein-
publikál Kecskéimét környéké- gerechnet hat dér Verf. insge-
rl. Dolgozata végén felsorolja samt 66 Arten bei Kecskemét
a hazai Puccin ía-irodalmat. gefunden. Ziun Schlusse wird
die ungar. Puccini a-lÁiw&Xm
zusammengestellt.
Magyarország eddig ész-
c) « c) «Die in Ungarn bisher
lelt Ramularia fajai.» Össze- beobachteten Ramularia Ar-
sen 72 faj fordul el hazánk ten ». Es sind aus Ungarn bis-
területén, melyekbl 46 Kecs- her 72 Arten bekannt, von wel-
kemét vidékén is található. Az chen 46 auch bei Kecskemét
innen már szerznek régebbi vorkommen. Zu den vöm Verf.
munkáiban leírt új fajokhoz bisher unterschiedenen Arten
ezúttal még kett sorakozik, kommen noch als neue Arten
úgymint
Ramularia Lathyri Holl. és (und) R. Pulsatillae Holl.

Hollós távol létében érteke- Diese 3 Arbeiten wurden

zéseit Dk. Tüzson J. terjesz- von Dr. J. Tuzson vorgelegt.
tette a szakosztály elé.
3.Rapaics Rajmund
Dr. 3. Dr. Z. v. Szaró legt eiue
tanulmá-
« Törzsfejldéstani Arbeit Rajm. Rapaics s
Dr.
nyok a Ranunculus-génusz «Phylogenetische Studien an
levelein» czím dolgozatát Dr. den Bláttern dér Gattung
Szabó Z. terjeszti el. Ranunculus» vor.
Szerz a levelek phyletikus Dér Verf. unterscheidet in
fejldése szempontjából hat Bezug auf phyletische Entwick-
typust állít fel: 1. mint leg- lung 6 Typen 1. als ursprüng-
:

sibb alak, egyszer lándsás lichste Form die ungeteilte lan-

levél : 2. fülalakú ; 3. kissé osz- zettliche Blattform ;
2. dieohr-
tott ;
4. szeldelt levél ;
ö. fona- förmige; 3. die etwas geteilte:
lasán sallangos vizi levél; 6. 4. die eingeschnittene ; 5. die
vizi úszólevél. Az egyes rokon- in fadenförmige Zipfel geteilte
 ;:

81

sági körökben a következ Form dér flutenden Blátter

typusok fordulnak el Epirotes : 6. die Schwimmblatt-Form. In
1—4. Ranunculastrum 1 — 4, einzelnen Verwandtsehaftskrei-
Hypolepium 3 4, Thora 2 — — 3. sen kommeri folgende Typen
Batrachium 5 — 6. vor: Epirotes 1--4. Ranuncu-
lastrum 1 —4, 'Hypolepium 3 4, —
—
Thora 2 3, Batrachium 5—6.
Vizsgálatai alapján a követ- Auf Grund seiner Unter-
kez általános érdek tételeket suchungen zieht er folgende
vonta le á) A Ranuneulus-
: Schlüsse: a) bei einzelnen Yer-
génusz egyes rokonsági körei- wandtschaftskreisen dér Gat-
ben a levelek határozott sor- tung Ranunculus treten die
rendben jelennek meg egymás- Blattformen in einer bestimm-
után a phyletikus növekedés ten Reihenfolge nacheinander
során, b) Az egyes rokonsági demphyletischenEntwicklungs-
körök ebbl a szempontból jel- gang entsprechend auf; b) die
lemezhetk levélzetük a fej-
s einzelnen Yerwandtschafts-
ldési sorba beosztható, c) A kreise sind auf Grund dessen
levélzet homologiája alapján charakterisierbar und ihr Laub-
az illet rokonsági kör viszony- werk kann in die Entwicklungs-
lagos kora megállapítható, d) reihe eingeteilt werden c) auf ;

Az egyes fajok egymásutánja Grund dér Homologie des Laub-

a levélszabás alapján megha- werkes ist das relatíve Altér
tározható. e) Az u. n. hetero- des Yerw.-Kreises festzustel-
phylliának eredete nem az ac- len d) die Reihenfolge dér ein-
;

tivus és passivus közvetlen zelnen Arten ist auf Grund des

alkalmazkodásban keresend, Blattzuschnittes feststellbar
még kevésbbé a mutatióban. e) Die sog. Heterophyllie ist
hanem a levélzet phyletikus nicht durch active u. passive
növekedésében.* directe Anpassung bedingt.noch
weniger aber durch Mutation,
sondern durch das phyletische
Wachstum dér Blatter. *
4. Dr. Szabó Zoltán ismerteti 4. Dr. Z. v. Szabó bespricht
Dr PillitzBennek « Veszprém das Werk Dr. Ben. Pillitz's
vármegye növényzete') ez. « Flóra des Komitates Vesz-
munkáját. prém.') L

Gyjtemények. — Sammlungen.
Dr. Zahlbruckner
A. Schedae ad «Kryptogama - exsiccatas»
:

Museo Palatino Vindoboniensi. Cent. XVI I.

editae a
Magyarországi adatok a kö- Auf Ungarn bezügliche An-
vetkezk :
gaben sind folgende :

* Véleményünk szeriut ez a, tétel még bizonyításra vár. (Szerk.) — Dicse

Satz erscheint uns noeh dér Beweise zu bedürfen. (Red.)

6
 :

82

Fungi: 1604. Schizophyllum alneum Schröt. : ad truncos

arborum ])rope Budapest, lég. A. Mágocsy-Dietz. — 1265. Colleto-
trichum gloeosporioüles Sacc. var. Hederae Passer ad fólia He- :

derae Helieis in horto urbis Budapest lég. A. de Degen. L c h e- — i

nes: 1643. Terrucaria (sect. Euverrucaria) marmorea Ara. var.

Hoffmanni Arn. ad saxa calcarea in valle «Skurinjatal» prope
:

Fiume lég. I. Schuler. —

1646. Polyblastiopsis meridionalis A. Zahl.
nov. spec. ad ramulos Fraxini Ornus in valle «Skurinjatal»
prope Fiume lég. J. Schuler. —
1648. Graphis ( sectio Eugraphis)
seripia Ach. ad corticem Carpini duinensis in valle «Skurinja-
:

tal» prope Fiume lég. J. Schuler. —

1655. Stereoeaulon tomento-
sum E. Fries: ad terram prope Iglófiired lég. N. Filarszky. —
Musci: 1674. Sphagnum compactum De Cand. var. imbricata
Warnst. Magas-Tátra, ad ripas lacus «Kpataki tó* (Steinbachsee),
:

solo granitico. lég. Gyrffy.

Zahn C. H. értékes «Hiera- Von C. H. Zahn’s wertvoller
ciotheca euvopaea» vállalatá- Hieraciotkeca europaea ist
nak megjelent az V. centuriája die V. Centurie(110 Nummern)
(110 számmal). Ára 40 M. Meg- erschienen. Preis 40 Mark. Sie
rendelhet a kiadónál, Karls- ist beim Herausgeber (Karls-
ruke, Waldstrasse 40b. ruhe, Waldstr. 40 b.) erháltlich
A vadon term gyógyító Sammlung wild wachsen-
növények gyjteménye. Ki- der Arzneipflanzen, heraus-
adja : a kolozsvári m. kir. ál- gegeben von dér K. ung. Sa
lami vetmagvizsg. állomás. Ösz- mencontroll- Stat i on in Kolozs-
szegyiijtötte Butujás Gyula ál- vár (gesammelt vöm Assistenten
lomási segéd. Túl. Butujás).
Megjelent (erschienen) : 1908; tartalmaz (enthált 53
Kolozsvár,
számot (Nummer).
A hazánkban vadon elfor- Diese Sammlung dürfte allén,
duló gyógynövények herbárium die sich fiir die Kultur u.
alakban való kiadásával a gaz- Sammeln wildwaehsender Arz-
dáknak hasznos szolgálatot tesz neipflanzen interressieren, \ve-
az intézet, mely czélját, mint a sentliche Dienste leisten ; sie
gyjtemény már megjelent els bildet ein wichtiges Hilfsmittel
sorozatából látjuk, el is fogj a érni. in dér anerkennungswerten
A kolozsvári vetömagvizs- Action, welche die genannte
gáló állomás, mely a gyógy- Anstalt zum Zweckeder För-
növények ügyének felkarolása s derung dieses Erwerb-Zweiges
azok nagyban való kultiválása bei uns eingeleitet hat, v;obei
terén már jelents érdemeket das Erkennen dér riehtigen
szerzett, e munka kiadásával Pflanze ja die wich- tigste Rolle
nagyban el fogja mozdítani a spielt.
gyógynövények ismeretétés így
a gazdák figyel méta gyógynövé-
nyek kultiválása mellett a vadon
termkre is rá fogja irányítani.
 83

Megjelent. — Erschienen.
Megjelent a wieni botan. cse- Erschienen ist dér Jahres-
reegylet (I. Dörfler, Wien III., Katalog des Wiener botanischen
Barichgasse 36.) 1909/10. évi Tauschvereines (I. Dörfler Wien
katalógusa, az Association pyré- III. Barichgasse 36) pro 1909
néenne XX. katalógusa az — 1910; die Liste générale des
1909/10. évre (L. Giraudias, doubles dér Association pyré-
Orléans, 2. rue de l'Arche de néenne XX. année 1909 1910 —
Noé), s a lundi botan. egyesü- (L. Giraudias, Orléans, 2. rue
let 1909. évi katalógusa (Ottó de l'Arche de Noé), dér Kata-
R. .Holmberg Lund) mind a ;
log dér Lunds Botan iska Fö-
három egyaránt gazdag tarta- rening 1909 (Ottó R. Holmberg,
lommal. Lund), allé drei mit reichem
Inkáit.
Megjelent a nürnbergi bo- Erschienen ist die Offerten-
tan. csereegylet (Kaulfuss J. Liste des Nürnberger Bota-
8., Nürnberg, Schweinau) 1910. nischen Tauschvereines (J. S.
évi katalógusa 2 részben (I. Kaulfuss, Nürnberg. Schweinau)
cryptogamae, II. Cryptogamae pro 1910 in 2 Teilen (Cryp-
vasc. és Phanerogamae). A ka- togamae und Crypt. vaséul, u.
talógus nagyszámú ritka és ér- Phanerogamae). Die Listen ent-
dekes növényt tartalmaz ;
ki- kalten eine grosse Zahl in-
válóan gazdag exotikus mo- teressanter und seltener Pflan-
hokban. zen,insbesonderevon exotischen
Moosen.

Prix Decandoile.
A <( physique et
Sódété de Die aSociété de physique el
d'histoire naturelle de Génévé » d'histoire naturelle deGénévé »
500 franknyi dijat tzött ki hat einen Preis von 500 frcs
valamelyik növény család vagy für die beste nock nicht ver-
nemzetségeddig mégnem publi- öffentlichte Monographie einer
kált monographiájának jutal- Pflanzenfamilie, oder Gattung
mazására. ausgeschrieben.
A kéziratot, mely latin, fran- Das Manuscript, welches in
czia, német, angol vagy olasz lateinischer,französischer, deut-
nyelv lehet, 1911. jan. 15-ig scher, englischer oder italie-
kell a társaság elnökének (Gé- nischer Sprache verfasst sein
névé, Athenée) benyújtani. kann, muss bis 15. Jan. 1911
bei dem Prasidenten dér Ge-
sellschaft (Génévé, Atkénée)
eingereicht werden.
A társaság reméli, hogy a Die Gesellschaft hofft dem
jutalmazott munka kiadási jo- preisgekrönten Werke die Publi-
gát a «Memoires» (4°) ré- cation in ihren «Memoires»
szére biztosíthatja. (in 4°) zusichern zu können.
6*
 : ; ;;

81

Személyi hírek. — Personalnachrichten.

Kinevezték Ernannt vvurde:

Lovink H.-t. Hollandia mez- H. Lovink, Generál-Direktor
gazdasági ffelügyeljét a bui- d. Landvvirtschaft in Holland
tenzorgi (Java) botanikus kert z. Direktor des botan. Gartens
igazgatójává Dr. Levingston
; in Buitenzorg; Dr. B. E. Le-
B. E.-t a baltimorei Johns Hop- vingston z. Prof. d. Bot. an d.
kins- egyetemre, Osterhout W. Johns Hopkins University in
J. V.-t a cambridgei (Mass.) Baltimore W. J. V. Osterhout
;

Harward-egyetemre, Stickney z. Prof. d. Bot. a. d. Hanvard

E. M.-t a granvillei Denison- University in Cambridge, Mass.
egyetemre a botan. profes- E. M. Stickney z. o. Prof. d.
soraivá Dr. Szyszylovicz J.-t,
;
Bot. a. d. Denison University
az anat. és physiol. magán- in Granville; Dr. J. Szyszy-
tanárát a lembergi egyetemen, lovicz, Privatdozent f. Anat.
ugyanoda rk. tanárrá Lopriore ;
und Physiol. a. d. Univ. Lem-
C. -t a modenai mezgazdasági berg. z. a. o. Prof.-C. Lopriore

kísérleti állomás igazgatójává. z. Direktor des Instituts «R.

Stazione Sperimentale Agraria»
in Modena.
Lemmermann E.-t (Bremen) a E. Lemmermann in Bremen
münsteri egyetem tiszt. phil. w. v. dér Univ. Münster zum
doktorrá promoveálta. Doctor phil. hon. causa pro-
moviert.
Kinevezték: Dr. Molisch H. Ernannt vvurde: Prof. Dr.
prof.-tDr. Wiesner prof. utód- H. Molisch zum Nachfolger
jául a wieni egyetem növény- des in den Ruhestand getre-
physiologiai intézete igazgató- tenen Hofrates Prof. Dr. J.
jának; Dr. Raciborski M.-t Wiesner zum Yorstande des
(Dublany) a növénytan ny. r. pflanzenphysiol. Institutes d.
tanárává a lembergi egyetemre Wiener Univ.; Prof. Dr. M.
Dr. Czafek F.-t a prágai né- Raciborski (Dublany) zum ord.
met egyetemre a növényanat. Prof. d. Botan. a. d. Univers.
és physiol. prof.-ává ;
Knight Lemberg; Prof. Dr. Czapek
L. a növénytan rk. prof.-
J.-t (Czernovvitz) zum Prof. dér
ává Clemson College-ben (Dél- Anat. und Physiol. d. Pflanzen
Carolina) Reade J. M.-t a
;
au d. deutsch. Univ. in Prag
floridai egyetemen a növény- L. J. Knight z. a. o. Prof. d.
tan ny. r. tanárává Dr. Cor- ;
Botan. an dem Clemson Col-
rens K.-t a münsteri egyetemre lege (Süd-Carolina) Dr. J. M.
;

ny. r. tanárrá. Reade z. Prof. d. Botan. a. d.

Univers. of Florida Prof. K.
;

Correns z. Prof. d. Botan. an

d. Univ. in Münster i. W.
Dr. Haberlandt G. grazi Prof. Dr. Haberlandt (Graz)
professor udv. tanácsosi czimet vvurde dér Hot'ratstitel erliehen
 85

kapott; ugyancsak öt meghív- ausserdem ist er an die Ber-

ták a berlini egyetemre a nyu- liner Universitat als Nach-
galomba VOnult ScHWEN DENER folger des in den Ruhestand
utódjául. getretenen Professors Schwen-
dener berufen werden.
Dr. Thellung A. a zürichi Dr. A. Thellung hat sich
egyetemen a növénytanból ma- an dér Univ. Zürich f. Botanik
gántanári képesítést nyert. habilitiert.

Meghalt. Gestorben.
Dr. Minks A., kiváló liche- Dr, A. Minks, hervorragen-
nologus, 1908. deczember 5-ón der Lichenologe, am
5. Dez.
Stettinben, 63 éves korában. 1908 in Stettin, 63 J, alt G. ;

Fliche P., az «Ecole nationale Fliche, Prof. a. d. École na-

des Eaux et Foréts» (Nancy) tionale des Eaux et Foréts in
tanára. Nancy.
M. Heggelund Foslie kiváló M. Heggelund Foslie, be-
algologus, a trondheimi királyi rühmter Algologe, Direktor d.
norvég tudom, társulat nö- botan. Museums dér königl.
vényt. múzeumának igazgatója, norv. Wissensch. Gesellsch. in
1909. november 9-én Trond- Trondheim. am 9. Nov. 1909,
hei inban, 5-í éves korában. im Altér v. 51 J. alt.
Dr. Rauvenhoff N. W. P. a Am Ende Dezember 1909 d.
növényt, nyugalm. professora Emer.- Prof essor dér Botanik in
1909. deczember végén Ut- Utrecht Da. N, W. P. Rauven-
rechtben. hoff.
Untchj Károly cs. és kir. Karl Untchj, k. u. k. Ma-
haditeng. fvegyész, aki Isztria rine-Oberchemiker, verdient um
és Fiume flórájának felkutatá- die Erforschung dér Flóra v.
sában szerzett jelents érde- Istrien und Fiume, in Graz am
meket, 1909. nov. 3-án Graz- 3. Nov. 1909, im Altér v. 57 J.
ban 57 éves korában.

Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz.

Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, bog}- kézirataikban
minden latin növénynevet egyszer minden szerz nevét
,
s egyálta-
lában a személyneveket kétszer aláhúzni szíveskedjenek.
A szerkesztség.

Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ihren

Manuscripten die lateinischen Pflanzennamen einmal die Autoren- ,

Namen aber zweimal zu unterstreichen. Die Reclaction.

 :

88

A budapesti m. kir. állami Von dem im Verlage dér

vetmagvizsgáló állomás kiadá- kön. ung. Samenkontrol-Station
sában megjelen in Budapest unter dem Titel

Gramina hungarica
erscheinenden Exsiccaten-Wer-
czím gyjteménybl megje-
kes ist nunmehr auch Bánd
lent a IV., V. és VI. kötet
IV, V und VI (á 50 Num-
egyenkint 50 számmal); kívá-
mern) erschienen. Prospekt und
natra prospektust és tartalom-
Inhaltsverzeiclmiss sind ' beim
jegyzéket küld a nevezett in- genannten Institute (II. Bez.,
tézet (II. kér., Kis Rókus-utcza Kleine Rocbusgasse 1 /b) er-
1

1 1/b). lüiltlicb.

Ara : a herbarium-kiadásnak Preis : dér Herbarausgabe im

belföldön 10 kor. — flll. Inlande 10 Kron. — Hell.
külföldön 12 kor. 50 flll. Auslande 12 Kron. 50 Hell.
(csomagonkint) (pro Fascikel)

a konyvalaku kiadásnak dér gebundenen Ausgabe im

belföldön 30 kor. — flll. Inlande 30 Kron. — Hell.
külföldön 35 kor. — flll. Auslande 35 Kron. — Hell.

(kötetenkint, (pro Bánd,

a szállítási költségen kívül.) au^er den Transportspesen.)

Az elfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön

11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére
(Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.)
küldeni.
Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für
das Ausland 1 1 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an
den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI.,
Városligeti fasor 20/b.) zu adressieren.

Megjelent : 1910 április hó 28-án. — Erschienen : am 28. April 1910.

PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

 e :

MAGYAR BOTANIKAI LAPOK.

(ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.)
W V
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fömunkatársak : — Hauptmltarbeiter:

Dr.DEGEN ÁRPÁD. THAISZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

Bizo m ánytoan: — In Com m s s o n i i
Németországban — Für Deutschland
: Francziaországban — Für Frankreich
: I
: :

Bei Max Wes-nél |

Bei Páni Klineksieck-nél
Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. j
Paris, 3, Rne Corneille.

B u dap s1^ÍE1ÍFnM/4JÍ
Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-
országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kivánatos.
Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
$ 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 3 4. szám tartalma. — Inhalt dér 3/4. Nummer. — Eredeti közle-

mények. — Oriqinál-Aufsatze. — Ború ni fillér J., Einige Bemerkungen tiber
Hypericum atomarium Boiss. und eine diesem verwandte, unbeschi’iebene Art:
H. Degenii Bornm spee. nov. —
Megjegyzések a H. atomarium Boiss.-rl és az
ehhez rokon új fajról a H. Degenii Bornm. sp. nov.-ról, p. 88. old.
: Dr. —
Degen Á., Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über —
einige orientalische Pflauzenarten. LIV. Leontodon Rossiauus Degen et Lengyel,
p. 91. old. — Pro dán Gy., Adatok Bosznia, Herezegovina és Dalmáczia déli
részének flórájához. — Beitrage zr Flóra von Bosnien. dér Herzegovina und
Süddalmatien, p. 93. old. — Györffy I., Az érdél yföldi Pohlia earnea (L.)

Lindbg. fll.-ról. — Über die Pohlia earnea (L.) Lindbg. fii. aus Siebenb (ingen,
(ketts táblával. — mit Doppeltafel), p. 111. old. — Kovács B., A Carex
eehinata Murr. (1770) még sem
más, mint C. stellulata Good. (1794.) — ist doch
nichts anderes, als C. stellulata Good. (1794.), p. 126 old. Fehér — J., Három
Umbellifera virágbiológiája. — Blütenbiologie dreier Umbelliferenarten, p. 131.
old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über anslan-
diselie botan. Árbelien. — I. Györffy, Bryologische Seltenheiten, p. 135. old.
— F. Pax, Ein Fund altér Kulturpflanzen aus Siebenbíirgen, p. 135. old. —
F. Herrmann, Einige Pflanzenfunde aus den Sdkarpathen, p. 136. old. —
G. Haberlandt, Die Sinnesorgane dér Pflanzen, p. 137. old. H. M i e h e, —
Taschenbueh dér Botanik, p. 138. old. H. Zörnig, Arzneidrogen, p. 139. —
old. — Gyjtemények. — Sammlungen. p. 140. old. — Személyi hírek. —
Personalnachrichten, p. 140. old.

Mellékelve — beigelegt Tafel Nr. VI— VII. sz. tábla.

8
 t

88

Einige Bemerkungen über Hypericum atomarium Boiss.

und eine diesem verwandte, unbeschriebene Art:
Hypericum Degenii Bornm. spec. nov.
Megjegyzések a Hypericum atomarium Boiss. -rl és az ehhez
rokon új fajról a H. Degenii Bornm. spec. nov.-ról.
:

.1. Bornmüller (Weimar).

|

Auf einem i. J. 1906 nach Lydien und Cárién unternomme-

nen botanischen Ausfluge, mit dem ich hauptsacblich bezweckte,
tunlichst viel dér von Boissier daselbst entdeckten, von dórt zuerst
beschriebenen Arten lebend beobachten zu können, sammelte ich
an verschiedenen Pliitzen, so z. B. am Siidrand des Golfes von
Smvrna (exsicc. n° 9221), im Mesogisgebirge oberhalb Tire (exsicc.
n° 9219) und in Cárién am Mykalegebirge (exsicc. n° 9220) eine
Hypericum- Art, die völlig mit dér in Boissier Flór. Orient. (I, 808)
gegebenen Beschreibung des H. atomarium Boiss. und auch mit
Boissier's Originalen diesel' Species vöm Sipylos bei Magnesia,
alsó des gleichen Gebietes, iibereinstimmte, die aber ganz wesent-
liche Unterscbiede gegenüber jener Pflanze zeigt, welche mir von
früher lier aus dem Balkan als H. atomarium bekannt war. Die
echte Pflanze dieses Namens, alsó die asiatische, besitzt 1 a n g-
1 i c h e, s t u m p f e, s c h w a r z g e f 1 e c k t e Kelchabschnitte, dérén
Rand mit kurzgestielten schwarzen Drüsen besetzt ist. wáh-
rend bei dér Pflanze Serbiens und Bulgariens die Kelchabschnitte
1 i n e a r-1 anzettlich und s p i t z, an dér Oberflache aber n i c h
schwarzpunktiert sind, und am Rand, wie zerschlitzt sagezahnig,
langgestielte schwarze Drüsen tragen. Diese gleichen lang-
gestielten Drüsenziihne finden sich bei letzterer ebenso an den
linear-lanzettlichen Bracteen und Hochblattern vor, an dérén Basis
diese Stieldriisen meist knaulig-gedrangt stehen. Zu beachten ist
ferner, dass beide Pflanzen auch im Blütenstand von einander ab-
weichen, dass die Cymenzweige nicht wie beim echten H. ato-
marium Boiss. aufwarts gerichtet sind, sondern kandeiaberartig
abstehen, auch in den untersten Teilen völlig kalil und glanzend
sind und hier nur sehr kleine Hochblatter auf weisen schliesslich,
dass die Blüten dunkler gefiirbt und — ;

wenigstens an üppigen
Exemplaren — grösser sind und so ca 3 cm im Durchmesser
zeigen.
So oft auch schon dieses serbisch-bulgarische «-H. atomarium »
vor Reisenden und Floristen des Landes gesammelt und in die

9 Die Ergelmisse dieser Reise sind in «Florula Lydiaev in Heft XXIV

d. Mitt.cl. Thtiring. Bot. Vereins (1908) veröffentlicht.
 89

meisten Herbarien gelangt ist —auch in dér Kultur befmdet sieh

die Pflanze seit langer Zeit vor 1 ) —
so nimmt es doch Wunder,
dass diese Yerschiedenheit bisher imbeachtet oder doch unver-
öffentlicht blieb denn das Einzige, was ich darüber ermitteln konnte,
;

ist eine nicht publizierte Notiz Haussknecht’s, welcher seinem

Exemplar dér von Wagner bei Stanimaka in Bulgarien gesam-
melten Pflanze beibemerkte «glandulis longius (stipitatis) et sepalis
:

mnito longioribus acutatis difiért ».

Dass noch irgend eine andere bekannte Art in Betrackt zu
ziehen ware, sckeint mir ausgescblossen. H. Delphicum Boiss. et
Heldr. besitzt wenig Aehnlichkeit und das dem H. atomarium Boiss.
nahe verwandte H. lanuginosum Lám., das dér Flóra Palestinas und
Syriens angehört, hat kurze, stumpfe, eiförmige oder eilangliche
Kelchabschnitte mit kurzen Drüsenzahnen und nicht schwarz
punktierten Flachen, ist alsó nur in letzter Beziehung mit dér Bal-
kanpflanze tibereinstimmend 2 ). H. tomentosum L eine Art westli-
,

cherer Gebiete, hat lanzettliche, spitze Kelchabschnitte mit kurzen

Drüsenzahnen und ist an allén Teilen (auch an den Kelchen) filzig
behaart. H. supinum Vis. Illustr. hat langliche, abgestumpfte Kelch-
blátter diese sind schwarzgefleckt und am Rand kurzzahnig-drüsig.
;

Boissier (in Flór. Or. suppl. p. 129) stellt den VisiANi-schen Namen
soweit die Pflanze Anatoliens, d. h. die daselbst beschriebene
Pflanze in Betracnt kommt, zu den Svnonymen seines H. atoma-
rium Boiss, 3 ) wahrend nattirlich das Zitát Clus. Hisp. 428 (1601)
zu H. tomentosum L. gehört. H. adenoearpum Mi rb. (= H. Mont-
bretii Spach.), in dér Tracht, Blatt und Infloreszenz dér Balkan-
pflanze («H. atomarium y>) ebenfalls ahnelnd, ist völlig kahl es ;

ist in Samen und Frucht völhg verschieden und zr Unterabtei-

lung Drosocarpia gehörig.
Da sich somit unsere, wohl zuerst von Pancic irrig als H.
atomarium Boiss. bestimmte Pflanze Serbiens und Bulgariens als
eine unbeschriebene Art herausstellt, die sich erheblicher von H.
atomarium Boiss. unterscheidet als beispielsweise dieses von dem
allgemein als Art anerkannten H. lanuginosum Lám., so gestatte
ich mir dieselbe mit einem eigenen Namen zu belegen. Ich widme
sie Herrn Dr. A. von Degen, dem um die botanische Erforschung
des Balkan hochverdienten und gewiss besten Kenner dér südost-

>) Die aus dem Botanischeu Garten Belgrads stammenden, z. B. auch nach

Zöschen (Dr. Dieck) gelangten Kulturpflanzen rtibren von einem von mir 19. VII.
1887 bei Banja uuweit Vranja (in Süd-Serbien) gesammelten Exemplare her.
2
)
Dass (lbrigens auch Herr Professor Dr. Velenov8ky ein nicht völliges
Übereinstimmen seines H. atomarium mit dér BoissiER-schen Beschreibung be-
merkt hat, geht aus einer Bemerkung in Flór. Búig. p. 105 hervor, namlich
dass die Kelchabschnitte 1 i n e a r e s und «albo-striatae n e c nigro-puncia-
t a e» bezeichnet werden.
3
)
H
atomarium Boiss. Diagn. I, 8 p. 114 (1849) hatte somit dem
alteren H. supinum Vis. Illustr. p. 17 (1841) zu weichen, da auf H. supinum
Clus. des .Jahres 1601 nicht Eiicksicht zu nehmen ist.

8*
 ;

90

europáischen Flóra ihm bin ich auch für einige untén angeführte
;

Standortsnotizen aus seinem reiehen Herbare Dank schuldig.

Hypericum Degenii Boknm., totum praeter inflorescentiam
glabram brevissime tomentosum subeanescens caulibus compluri- ;

bus, teretibus, a hasi adscendentibus, saepissime elatis (40 50 —

cm usque altis), subsimplicibus, inferne foliosis, superne foliis
remotiusculis obsitis; foliis ovatis vei ovato-oblongis vei oblongis,
integerrimis, obtusis, basi cordato-amplexicaulibus, dense pellucido-
punctatis, viridibus, subtus pallidioribus paniculae foliis rameis
;

parvis, anguste lanceolatis et longissime stipitato-glanduloso-dentatis,

ad basin saepe glandulis longistipitatis glomerato-congestis pani- ;

culae amplae vei late-ovatae ramis patentibus, longiusculis, subnu-

dis, cymis 3 — 11-floris, bracteis lineari-lanceolatis longistipitato-
glandulosis; calycis glabri corolla duplo brevioris laciniis lineari-
lanceolatis (6—7 mm
longis, 1 mm
latis), immaculatis, albo-striatis
(non nigro-punctatis), margine lacero-dentatis et longistipitato-nigri-
glandulosis corolla 3 cm usque diametrico chrysantha nec nigro-
;

punctata nec margine fimbriata; capsula ovata, acuminata (6 mm

longa, 3—4 mm
lata), longitudinaliter vittata, vittis parallelis;
seminibus oblongis lineato-foveolatis.
Patria Serbia australis Vranja (lég. Panic, 1881, in herb.
:

de Degen); ibidem prope Banja (lég. Bornm. 19. VII. 1887., in

herb. Bornm.); ibidem ad Markovo-Kale (lég. Adamovic VI. 1893,
in herb. Hausskn. !); Prokuplje (lég. Paníic 1885, in herb. de Degen).
Bulgária; ad Stanimaka (lég. Wagner 1892, in herb. Hausskn.!,
herb. de Degen; lég., Pichler 1890 et Sterrny 1894, in herb. de
Degen); Backovo (lég. Pichler 1890, in herb. de Degen; lég.
Stíbrny 15 VII. 1893, in herb. Hausskn.!).

A szerz ezen czikkben kimutatja, hogy a balkáni Hyperi-

cum atomarium-niik tartott növény a valódi kisázsiai H. atoma-
rium Boiss.-tl, melyet Smyrna vidékén, a Mesogis hegység-
ben s Cariában gyjtött, több lényeges bélyegében eltér. Neve-
zetesen az ázsiai H. atomarium csészelevele hosszúkás, tompavég
s fekete pettyes szélén rövidnyelü fekete mirigyektl rojtos, míg a
;

Szerbiában és Bolgárországban elforduló növény csészelevele szá-

lasán lándzsás, hegyes, nem pettyes s szélén hosszúnyel fekete
mirigyek láthatók ugyanilyenek vannak a bracteáin is. A két
;

növény a virágzatban is eltér egymástól. A H. atomarium bogerm-

jének ágai egyenesen állanak, a balkáni növéiw ágai pedig Ívesen
hajlanak felfelé; alsó részükben is teljesen kopaszok, fénylk s
itt csak igen apró felleveleket viselnek; virágja is nagyobb és
sötétebb sárga.
Ezek szerint a balkáni növény új s a rokon H. delphicum
B. H., H. lanuginosum Lám. és a H. tomentosum L.-tl még inkább
eltér faj, melj’et H. Degenii Bornm. néven ír le.
 91

Megjegyzések nehány keleti növényfajról.

Bexnerkungen über einige orientalische Pflanzenarten.

;
Dr. Degen Árpád, Budapest.

LIV. Leontodon Rossianus Degen et Lengyel.

E sectione Apargia C. H. Schultz in Koch Synopsis Ed. III. :

360. — Radice simplici verticali fusca vestigiis foliorum emarci-

—
dorum tecta; mono- vei pluri- (2 3) caulis. Caulibus mono-
cephalis, rarissime ramosis, bicephalis, fólia pariim superantibus.
pleramque aphyllis, séd hinc-inde etiam unifoliis, folio tunc caeteris
angustiore, caeterum sqnamas nonnullas gerentibus, ,glabriusculis
vei sparsissime pilis nonnullis apice furcatis inspersis, versus api-
cem glabris vei scabridis, sub capitulo parum incrassatis, bracteas
paucas lieari-lanceolatas gerentibus. Foliis ambitu lanceola-
tis, plus-minus profunde runcinato-dentatis, dentibus acuminatis
plerumque antrorsum curvatis, sensim in petiolum angustatis,
utrinque sparse, séd subtus inprimis ad nervum medianum densius,
pilis furcatis obsitis. Anthodii sub flóré sat tenui conici, glabri
vei basi parce pilosi, sub fructu magis dilatati, squamis lanceoia-
tis, acutiusculis, ab exterioribus ad interiora longitudine sensim
auctis, dorso margineque glabris séd margine versus apicem tenuis-
sime puberulis (pilis stellatis omnino carentibus). Coroüis sulphu-
reis, apice acute quinquedentatis acheniis badiis, pappo paullo
;

brevioribus, exterioribus paullo curvatis, interioribus rectis, ornni-

bus longitudinaliter striatis et minutissime scrobiculatis, apicem
versus scabriuseulis pappi radiis basin versus paullo dilatatis,
;

exterioribus paucis multo brevioribus, setosis, sequentibus setosis,

pilis paucis longioribus immixtis plumosis.
Planta spithamea, rupifraga; capifula fructifera ad 14 mm.
diám. achenia 6 mm. longa pappus 7 mm. longus.
; ;

Habitat in rupium ad cacumen m. Crnopac supra

íissuris
Gracac (Croatia meridionalis) una cum Aquilegia Kitciibelii Schott,
alt. c. 1300 m. (Rossi, Degen); in rupium íissuris alvei Velika
Paklenica supra Starigrad [Dalmatia] (Degen et Lengyel), in rupium
íissuris m. Viserujna (Velebit) supra Starigrad [Dalmatia], in alt.
c. 1500 —
1600 m. (Degen et Lengyel).
Planta habitu L. Berinii (Bartl in Flóra III. 1820 345 sub :

Apargia) Roth Mant. III. 1830:1129, a quo foliis viridibus sub-

lucidis, profunde et argute dentatis, nec cano subtomentosis, indu-
mento totius plantae asperrimo (e pilis furcatis, longioribus, nec
brevissimis adpressis constante), praecipue autem anthodii squamis
extus facie glabris nec pilis furcatis brevissimis canescentibus,
acheniis pappoque brevioribus difiért.
 i

92

A (Ten). Rchb. indumento et acheniis brevioribus,

L. saxatil
pappo minus
dense plumoso, squamis dorso glabris difiért. In
L. saxatili achenia pappum longitudine superant, in L. Rossiano
achenia pappo paullo breviora sünt.
A L. intermedio H. P. R. in Ö. B. Z. 1907:116 ( L asj)er G. .

Rigó Iter ital. IV. 1898. No. 308 non al.) difiért indumento e pilis
stellatis sparsis constante, foliis igitur viridibus, nec indumento
denso, molli canescentibus, foliorum dentibus longioribus, arcuatim
sursum curvatis, anthodii squamis margine et dorso glabris, nec
pectinato albo-ciliatis et dorso pilis nonnullis longioribus, albidis
obsitis, acheniis apicem versus minus pilososcabris.
Proxime affine L. tenuifloro (Gaud.) Rchb., a quo difiért habitu
nano, pube omnium partium brevissima, foliis sat profunde run-
cinato dentatis, capitulis minoribus, anthodii squamis latioribus,
brevioribus, brevius acuminatis pappo 7, nec 10 —
11 mm. longo,
acheniis minute scrobiculatis, brevioribus 6, nec 8 longis.mm
Ebben a szép és úgy látszik Wir widmen diese schöne
endemikus délvelebiti fajban, und — wie es scheint im—
mely nehezen hozzáférhet he- südlichem Teile des Velebit-
lyeken, a legmere'dekebb szik- gebirges endemisehe Art, wel-
lafalak repedéseiben kénsárga che an ihren sehwer zugang-
nagy virágfészkekkel diszített lichen Standorten inden Ritzen
pompás nagy sötétzöld bok- dér steilsten Felsen priichtige
rocskáival már messzirl fel- grosse dunkelgrüne mit schwe-
ötlik. a Velebitflóra fáradhatat- felgelben grossen Blüten ge-
lan kutatójának Rossi Lajos schmiickte dichte Rosetten b-
károly városi honvédszázados- det, dem unermüdlic'nen Er-
nak nevét örökítjük meg, aki forscher dér Velebitflóra Herrn
azt mint arról herbáriumá- Hauptmann Ljudevit Rossi in
nak az 1909. évben való átné- Karlovac, dér sie, wie wir uns
zésekor meggyzdhettünk gelegentlich Durchsicht sei-
els ízben találta a Crnopac- nes Herbars im J. 1909 über-
hegyen Graéac felett 1896-ban. zeugen konnten, zuerst auf
Dr Degen ugyancsak a Cr-
1
den Berg Crnopac ober Gracac
nopac meredek sziklafalain i. J. 1 896 entdeckt hat. Dr. v.
gyjtötte 1905-ben, kéziratban Degen íand sie dann i. J.
mint új fajt le is írta és ba- 1905. ebenfalls auf den steilen
rátainak L. velebiticus néven Felsen des Crnopac und be-
osztotta szét. Az 1906. évben schiáeb sie (im Mscr.) als neue
Dr. Degen és Dr. Lengyel Art, welche er auch an Freunde
együtt gyjtötték a Velika unterdem Namen L. velebiticus
Paklenica nev hatalmas szik- vertein hat. lmJahre 19(»6
lahasadék felett lev sziklá- sammelte sie Dr. v. Degen und
kon, végül Dr Lengyel 1908-ban Dr. Géza Lengyel auf den Fel-
felfedezett egy nagyon kiadós sen ober dér Paklenica-Schlucht
lelhelyet a Viserujna-csúcsnak in Dalmatien, endlich aber ent-
a Buljma-hágó felé néz szik- deckte i. J. 1908 Dr. Lengyel
 93

lás oldalán, mely pontot 1909-ben aufden Abstiirzen dér Viserujna

Dk. Degen és Dr. Lengyel is- gégén den Bnljma-Pass einen
mét felkereste. sehr ergiebigen Standort.der i.J.
A.VlSIANI-HERBARIUM átllé- 1909 wieder aufgesucht wurde.
zésekor Dr. Degen talált eg}r Bei Durchsicht des Herb.
igazi L. Berinii (Bartl.) Roth Visiani fand ich ein Exemplar
példányt «in Dalmatia, lég. des eehten L. Berinii (Bartl.
Visianim jelzéssel. Sajnos azon- Roth «in Dalmatia» lég. Vi-
ban, hogy hiányzott a lelhely siani. Leider fehlt die genaue
pontosabb megjelölése. Standortsangabe.

Adatok Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia déli részének

flórájához.
Beitráge zr Flóra von Bosnien, dér Herzegovina und von
Süddalmatien.
Jul. Prodán (Zombor).

Az alábbiakban az 1907., lm Nachfolgenden veröffent-

1908., 1909. években Boszniá- liche ich die Ergebnisse meiner
ban, Herczegovinában és Dal- in den 1907, 1908 und 1909
J.
máczia déli részében tett ki- in Bosnien, dér Herzegovina u.
rándulásaim eredményét köz- in den südlichen Teilen Dal-
löm. A fenti tartományoknak matiens durchgefiihrten Excur-
következ helyeit jártam be. sionen. Es wurden in diesen
1. Els utam (1907. jul. 1 10) — Lándern folgende Orte aufge-
alkalmával Boszniában Sara- sucht: 1. wahrend meiner er-
jevo környékén (Trebevic, Stu- sten Reise (1 —
10. Juli 1907)
deuo, Dragulac, Ostrog hegye- die Umgebung von Sarajevo
ken) és Ilidze fürdn, Hercze- (Trebevic, Studeno, Dragulac,
govinában Plasa planinán, Dal- Ostrog-Gebirge) und Ilidze, die
mácziában Ragusa környékén Plasa Planina in dér Herze-
és az Ombla völgyében bota- govina, Ragusa und das Ombla-
nizáltam. 2. Második utamon Tal in Dalmatien; 2. wahrend
(1908. jul. 7 —
17.) a herczego- meiner zweiten Reise (7—17.
vinai Plasa-, Sleme-, Drinaéa- Juli 19081 das v Plasa-, Sleme-,
és Cvrsnica planinákat láto- Drinaa-, und Cvrsnica-Gebirg
gattam meg. 3. Harmadik
uta- in dér Herzegovina; 3. wah-
mat (1909. jul. 22 —
30) a Prenj rend meiner dritten Reise aber
planinára és Jablanica község (22—30. Alig. 1909) die Prenj
környékére tettem. Planina und die Umgebung von
Jablanica in dér Herzegovina,
Ezenkívül többször kirándul- Ausserdem besuchte ich zu
tam hazánk határához közelebb wiederholten Malen die unserer
es boszniai részekre Dervent Landesgrenze naherliegenden
(város) és a Száva melletti Teile Bosniens, so die Umge-
Kobas (község)környékére.Hogy bung von Dervent und von
 ;

ezen enumeratio napvilágot lá- Kobas an dér Savé. Dass diese

tott, azt Dr. Degen Árpád egyet, Enumeration veröffentlicht wer-
m.-tanár úrnak köszönhetem, den konnte, verdanke ich Herrn
aki a gyjtött növényeknek de- Privatdocenten Dr. A. v. Degex,
terminálását készségesen el- dér die Determination dér ge-
vállalta. miért fogadja e helyen sammelten Pfianzen bereitwil-
is hálás köszönetemet. Továbbá ligst iibernommen hat-, weshalb
hálás köszönettel tartozom ich ihm auch an dieser Stelle
Hackel Ede tanár úrnak, aki meinen aufrichtigsten Dank
egypár kritikus graminea deter- ausspreche. Ferner bin ich
minálásával kötelezett le. Herrn Prof. Ed. Hackel für die
gütige Revision einiger Gra-
mineen zu Danke verpflichtet.
Czikkem értékét minden- Dér Vergleich meiner Re-
esetre emelte volna adataim- sultate mit den in dér Litera-
nak a megjelent irodalmi tur bereits veröffentlichten An-
adatokkal való egybevetése gaben hátte meiner Aufzáhlung
a nevezetesebb adatoknál ki gewiss zum Vorteile gereicht,
lehetett volna emelnem, hogy es hátte mich ein solcher in
mennyiben fontosak és újak den Stand gesetzt, einzelne An-
ezek az országra nézve, stb. gaben bezüglich ihrer Wichtig-
Ámde Bosznia és Herczego- keit oder Neuheit hervorzuhe-
vina botanikai irodalma újab- ben. Dodi ist botanische
die
ban nagyon megszaporodott és Literatur über Bosnien-Herze-
különböz folyóiratokban van govina in neuerer Zeit sehr
szétszórva, ami miatt ez hosz- stark angewachsen und in ver-
szabb utánjárást és tanulmá- schiedenen Zeitschriften zer-
nyozást igényelt volna, errl streut, dér Vergleich hatte alsó
mondanom, hogy
tehát le kellett viel Zeit und Mühe beanspruclit
czikkem megjelenését ne kés- weshalb ich dieses Vorhaben,
leltessem. Különben is kétes, um das Erscheinen meiner Ar-
hogy az említett irodalom tanul- beit nicht zu yerzögern, auf-
mányozásából merített haszon geben musste. Übrigens ist es
arányban állt volna-e a rá fordí- auch nicht sicher, ob dér hier-
tott idvel és fáradsággal. Ezért durch erreichte Vorteil die Zeit
arra szorítkoztam, hogy az ál- und Mühe aufgewogen hatte,
talam megállapított adatokat welche ich dazu verwendet
egyszeren felsoroljam ; azok, hátte. Ich habé mich des-
akik Bosznia és Herczegovina lialb darauf beschránkt, die
flórája iránt érdekldnek, hamar von mir ermittelten Angaoen
meg fogják találni benne mind- einfach aufzuzáhlen; allé die-
azt, ami érdekes és fontos. jenigen. die sich für die Flóra
von Bosnien und dér Herzego-
vina interessieren, werden ge-
wiss ohne Mühe alles heraus-
finden. was darin Interessantes
und Wichtiges enthalten ist.
 95

Embryophyta asiphonagama.
Cystopteris fragilis (L.) Bernh. v. cynapiifolia Koch. Átmeneti alak
a C. álpina felé., B.*) Trebevic. H. Plasa planina.
Nephrodium Filix más (L.) Rich., B. Kobas. H. Plasa planina.
N. Filix más (L.) Rich. v. Heleopteris Milde, B. Kobas.
N. rigidum (Hoffm.) Desv., H. Cvrsnica planina.
Polystichum lobatum (Huds.) Presl., B. Kobas. H. Plasa. Prenj planina.
P. hastulatum (Ten.), B. Kobas.
P. Lonchitis (L.) Roth., H. Plasa planina
Asplenium fissum Kit., H. Plasa planina.
A. Ruta muraria L., B. Trebevic.
Scolopendrium vulgare Sm., H. Plasa planina.
Athyrium Filix fernina (L.) Roth., H. Plasa planina.
Ceterach officinarum Willd., B. Trebevic.
Pteridium aquilinum (L.) Kuhn., B. Kobas.
Botrychium Lunaria (L.) Sw. H. Prenj planina.
Lycopodium Selago L., H. Drinaca.
L. Selago L. v. recurvum Kit. H. Drinaca.

Embryophyta siphonogama.
Taxus baccata L., H. Cvrsnica planina.
Juniperus communis L., H. Plasa. Prenj planina.
Ephedra campylopoda C. A. Mey. D. In valle Ombla.
Phleum pratense L. v. nodosum Auct., B. Kobas.
Ph. álpinum L., H. Drinaca et Prenj planina.
Pb. phleoides (L.i Simk. v. laeve (M. B.) B. Trebevic.
Ph. tenue Schrad., H. Jablanica.
Alopecurus utriculatus Pers., B. Kobas.
Agrostis canina L., B. Kobas.
A. vulgáris With., B. Kobas, Dervent.
A. álba L., B. Trebevic,
Lasiagrostis Calamagrostis (L.) Lk., B. Trebevic. H. Plasa planina.
Aira capillaris Hst B. Kobas.
,

Deschampsia caespitosa (L.) Beauv., B. Dervent.

Irisetum purpurascens DC., B. Trebevic.
Avenastrum Blavii (Aschers. et Janka) Aschers., B. Trebevic. Ilidze.
A. Blavii (Aschers. et Janka) Aschers. f. alpinum Beck, H. Plasa,
Drinaa, Cvrsnica, Prenj planina.
Arrhenatherum elatius (L.) M. et I\ H. Jablanica.,

Danthonia calycina (Vill.) Reichb., B. Trebevic.

Cynodon Dactylon (L.) Pers., D. Ragusa.
Andropogon hirtus L., D. Ragusa.
Sesleria tenuifolia Schrad., H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj
planina.

*) Rövidítések (Abkíirzungen) : B = Bosznia, D = Dalmátia, H — Her-

zegovina.
 ;

S. ienuifólia Schrad. f. leptophylla Beck., H. Plasa planina.

fi. coerulans Friv., H. Plasa planina.
S. cylindrica DC., H. Plasa planina. A Plasa planinán olyan ala-
kokat is gyjtöttem, melyek átmenetet képeznek a S. robusta
Sch. N. K. felé (Dr. Degen).
fi. auctumncdis (Scop.) Kern., H. Jablanica.

Koeleria splendens Presl. B. Trebevic. H. Plasa. Drinaca. Prenj

planina. A Plasán és Drinacán gyjtöttek a K. eriostachya- hoz
közelednek (Dr Degen).
K. splendens Presl. v. subcaudata Aschers. et Graebn., H. Prenj
planina.
K. splendens Presl. v. pubescens Do.mi.x. f. subpubescens Kohl.,
H. Plasa planina.
Melica ciliata L., D. Ragusa.
M. nebrodensis Parl., H. Plasa.
Dactylis glomerata L., H. Jablanica.
Poa compressa L., B. Del' vént. H. Plasa planina.
P. alpina L., H. Plasa, Drinaca, Cvrsnica, Prenj planina.
P. alpina L. v. vivipara L., H. Plasa planina. Itt olyan alakokat
is gyjtöttem, melyek a P. pumila HosT-hoz közelednek
(Dr. Degen).
P. alpina L. II. filiformis Aschers. et Graebn., H. Drinaca planina.
P. badensis Haenke., B. Trebevic.
P. angustifolia L., H. Plasa planina.
P. nemoralis L., B. Trebevic. H. Prenj planina.
Festuca rubra L., B. Trebevic.
F. supina Schur, H. Plasa planina.
F. sulcata Hack., H. Plasa planina.
F. rupicola Heuff., B. Trebevic.
F. Panciciana (Hack)., H. Plasa planina az erdrégió felett.
F. nitida Kit., H. Plasa. Drinaéa. Cvrsnica. Prenj planina a törpe
feny régiójában.
F. pungens Kit., H. Plasa-, Drinaca-, Cvrsnica-, Prenj planina.
F. gigantea (L.) Vill., H. Jablanica.
Bromus erectus Huds. v. australis Grieseb., H. Plasa planina.
B. Borbásii (Hack.), H. Plasa. Prenj planina.
B. reptans Borb., H. Plasa. Prenj planina.
B. reptans Borb. f. stolonifer Borb. H. Plasa planina.
B. microtrichus Borb., B. Trebevic. H. plasa planina.
B. racemiferus Borb., H. Jablanica.
B. arvensis. L B. Kobas.
,

B. squarrosus L., H. Jablanica. Mostar.

B. squarrosus L. v.megastachyus Borb., H. Jablanica.
B. subsquarrosus Borb. (Közeledik a typikus B. japonicus THBG.-hez
szálka kissé kifelé hajlik. Dr Degen), B. Dervent.
B. japonicus Thbg., H. Jablanica.
B. commutatus Schrad., B. Dervent.
 97

Brachypódium silvaticum (Huds.) R. et Sch., H. Jablanica.

Lolium perenne L., B. Kobas.
Haynaldia villosa (L.) Schur., B. Kobas. H. Jablanica
Agropyrum litorale (Hst) Dum., D. Ragusa.
Hordeum leporinum Lk.. D. Ragusa.
Carex leporina L.,H. Plasa planina.
C. earyophyllea Lat., B. Trebevic. H. Plasa planina.
C. ornithopoda Willd var. elongata Leyb., v H. Plasa planina.
C. laevis Kit., H. Plasa, Sleme. Drinaa, Cvrsnica planina.
C. laevis Kit. v. balcanica Deg., H. Plasa planina.
Juncus lamprocarpus Ehrh., B. Kobas.
J. monanthos Jacq., H. Drinaa. cvrsnica planina.
Luzula angustifolia (Wulf.) Garcke, B. Kobas.
lofieldia ealyeulata (L.) Wahlbg H. Plasa planina.
,

Veratrum album L., B. Trebevic.

Colchicum autumnale L., H. Cvrsnica.
Anthericum ramosum L., H. Plasa planina.
Allium sphaerocephalum L.. D. Ragusa.
A. saxatile M. B„ H. Plasa planina.
A. ochroleucum W. et K., H. Plasa planina.
A. flavum L., H. Plasa planina,
Lilium Martagon L., B. Trebevic.
L. Cattaniae Vis., H. Plasa planina.
L. Cattaniae Vis. v. sanguineopurpureum Beck, H. Plasa planina.
L. Janlcae Kern., H. Cvrsnica planina: a menház és Jelenak
közötti utón.
L. Janlcae Kern. v. bosniacum Beck, H. Cvrsnica planina a menház
:

és Jelenak közötti utón.

Fritillaria gracilis (Ebel)., H. Plasa planina « Quelle®.
F. negleeta Parl., H. Plasa planina. Sleme.
Erytlironium dens canis L., H. Plasa planina,
Ornithogalum pyrenaicum L., B. Trebevic. H. Plasa planina,
O. tenuifolium Guss., H. Plasa planina.
Muscari botryoides (L.) Mill., H. Plasa planina.
Asparagus acutifolius L., D. Ragusa «Ombla».
Galanthus nivális L., H. Plasa planina.
ír is bosniaca Beck, B. Kobas.
Gymnadenia conopsea (L.) R. Br. B. Trebevic. H. Plasa planina.
Platanthera bifolia (L.) Rich. B. Kobas.
Nigritella nigra (L) Rchb., B. Trebevic.
Cephalanthera rabra (L.) Rica., H. Plasa planina.
Salix glabra Scop., H. Plasa planina, a menháztól a köralaku völgy
feneke felé tartva a baloldali sziklákon.
S. purpurea L. v. oppositifolia Hst, B. llidze.
8. incana Schrank, H. Jablanica,
Corylus Avellana L., H. Plasa planina.
Ulmus scabra Mill., D. Ragusa.
98

Thesium Parnassi DC.. H. Drinaca, a törpefeny régióban.

Th. divaricatum Jan, H. Mostar.
Osyris álba L.. D. Ragusa,
Arisiolochia Clematitis L., B. Dervent.
Asarum europaeum L., H. Plasa planina, Cvrsnica.
Rumex Acetosella L., H. Jablanica.
R. scutatus L., H. Plasa planina.
R. arifolius All., B. Trebevic.
R. triangularis DC., H. Cvrsnica.
Pólygonum viviparum L., H. Drinaca. Prenj planina.
P. Persicaria L., B. Kobas.
Silene aeaulis L.. H. Cvrsnica planina,
S. venosa (Gilib.) Aschers., B. Kobas.
S. marginata (Kit.), H. Plasa. Cvrsnica. Prenj planina.
<9. Tenoreana Collá. D. Ragusa «Ombla».
8. Sendlneri Boiss., B. Trebevic.
8. Saxifraga L., H. Prenj planina.
8. Saxifraga L. v. macrocarpa Beck, H. Prenj planina.
8. graminea Vis., H. Prenj tetején.
S. livida Willd., B. Trebevic.
Lychnis Coronaria (L.) Desz. H. Jablanica.
Heliosperma pusillum (W. et K.) f. piloso-viscidum Yis., H. Plasa,
Sleme. Drinaca, Cvrsnica, Prenj planina.
H. Retzdorffianum Maly, H. Jablanica, szikla repedésekben.
Drypis spinosa L., H. Plasa planina.
Tunica saxifraga (L.) Scop., H. Plasa planina. Prenj. D. Ragusa,
T. obcordata M. et R., H. Jablanica. D. Ragusa.
Dianthus compaclus Kit., B. Trebevic.
T). racemosus Vis., D. Ragusa «Ombla».
D. nodosus Tsch., H. Plasa planina.
D. marisensis Simk. H. Plasa planina,
D. croaticus Borb., B. Trebevic. H. Plasa. Prenj planina.
D. deltoides L., B. Trebevic.
D. Freynii Vandas, H. Drinaca. Cvrsnica. Prenj planina.
Degen dr. úr közlése szerint Nach Mitteilung Dr. De-
ez a faj határozottan nagyon gen’s steht diese Art jedenfalls
közeli rokonságban van az er- dem siebenbíirgischen B. geli-
délyi D. gelidus- szál, melytl dus S. X. K. sehr nahe, unter-
azonban a csúcs felé nem széle- scheidet sich aber durch die
sed levelében, a csésze-erek gégén die Spitze nicht ver-
kisebb számában, kevésbbé ki- breiterten Blattéi*, gei‘ingere
hegyezett s alig hártyás szél Zahl dér Kelchnerven, weniger
csészefogában, rövidebb szál- láng zugespitzte, kaum beran-
kás s hirtelenebbl a szálkába dete Kelchziihne. weniger láng
keskenyed csészepikkelyében begrannte und rascher in den
tér el. Grannenteil verjlingte Ivelch-
schuppen.
 -:

99

D. integer Vis., H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj planina.

D. pseudo-petraeus Borb., B. Trebevic.
Stellaria graminea L., B. Kobas.
Cerastium fontanum Baumg., B. Kobas. Sarajevo «Trebevic».
C. vulgatum L., H. Plasa planina.
C. semidecandrum L., B. Kobas.
C. grandiflorum W. et K., H. Plasa. Prenj planina.
C. tomentosum Auct. v. elongatum Pánt., H. Plasa planina.
C. silvaticum W. et K., B. Kobas.
C. lanigerum Clem., B. Trebevic. H. Plasa. Prenj v planina.
C. lanigerum Clem. f. Dollineri Beck, H. Plasa, Cvrsnica. Drinaca
planina.
Moenchia mantica (L.) Bartl., B. Dervent.
Sagina Linnaei Presl, H. Plasa planina.
Alsine bosniaca G. Beck, B. Trebevic.
A. liniflora L. fii, H. Plasa planina.
A. verna (L.) Wahl., H. Plasa. Prenj planina.
A. Gerardi (Willd.) M. et I\., H. Plasa planina.
Arenaria conferta Boiss. H. Prenj planina,
az Ida menház felett a csúcs- Auf den begrasten Partieen
hoz (Prenj) vezet útnak be- des Weges, welcher von dér
gyepesedett részein (ca 2000 m.). Ida-Schutzhíitte zum Prenj
Ennek a növény földrajzi elter- Gipfel fiihrt, in einer Hbe von
jedése Thessaliai Olympus,
: ca 2000 m. Geogr. Verbreitung
Pindus és Albánia. Herczego- Thessal. Olymp, Pindus u. Al-
vinából eddig nem ismeretes. banien. Neu für die Herzegovina
Ausztria és Magyarország flórá- und für die Monarchie.
jára uj.
A. gracilis W. et K., H. Plasa planina.
A. biflora L., H. Plasa planina. Az alpesi növénytl hegyezett
csésze sallangjában eltér. (Mit spitzeren Sepalen).
Buda rubra (L.) Dum., B. Kobas.
Paronychia Kapela (Hacq.) Kern., H. Plasa, Drinaca. Cvrsnica. Prenj
planina.
Herniaria hirsuta L., B. Trebevic.
Scleranthus annuus L., B. Sarajevo környékén.
Aquilegia Sternbergii Haenke, H.v Plasa planina.
A. dinariea G. Beck, H. Plasa. Cvrsnica. Prenj planina.
Delphinium paniculatum Hst, D. Ragusa.
I). Ajacis
L., H. Jablanica.v
Anemone baldensis L., H. Cvrsnica planina.
A. nemorosa L. v. rosea Peterm., H. Plasa planina.
Clematis Flammula L., D. Ragusa.
Banunculus scutatus W. et K., H. Plasa. Prenj planina.
B. velutinus Ten., B. Derventi réteken.
B. bulbosus L., B. Dervent, Sarajevo «Trebevic». H. Plasa planina.
B. sardous Cr., B. Ilidze.
100

R. montanus Willd., H. Plasa. Cvrsniea. Prenj planina.

R. carinthiacus Hoppé. H. Drinaéa. Plasav planina.
Thalictrvm aquilegifolium L.. H. Plasa. Cvrsniea planina.
Th. elatum Murr., B. Trebevic.
Th. minus L.. B. Trebevic.
Th. velebiticum Deg. ined. H. Plasa. Cvrsniea planina.
Th. lucidum L., B. Kobas.
Hdléborus multifidus Yis., H. Drinaca. Cvrsniea planina.
H. odorus W. et K., B. Sarajevo «Ostrog'>.
Lepidium graminifolium L., D. Ragnsa.
Biscutella alpestris W. et K.. H. Plasa. Prenj planina. Az utóbbi
hetyen olyan alakok is találhatók, melyek a B. glábrescens
ScHUR-hoz közelednek.
Tberis serrulata Vis., H. Sleme.
I. carnosa W. et K., H. Prenj planina (ca 2000 m.).

Aethionema banaticum Janka, B. Trebevic.

Ae. saxatile (L.) R. Br., H. Plasa planina.
Ae. saxatile (L.) R. Br. v. ovcdifólium Beck FI. von Südb. 10. 117
non DC. =var. Beckianum Degen in herb., H. Prenj planina
(ea 2000 m.).
Ihlaspi praecox Wulf., B. Trebevic. H. Prenj planina (ea 2000 m.).
Kernera saxatilis (L.) Reichenb., H. Plasa planina.
Diplotaxis tenuifolia (L.) DC., H. Jablanica.
Barbaraea vulgáris R. Br., B. Kobas.
B. bracteosa Guss., H. Cvrsniea planina.
Nasturtium silvestre (L.) R. Br., B. Ilidze.
N. amphibium (L.) R. Br., B. Kobas.
N. austriacum Cr., B. Kobas.
N. lippizense (Wulf.) Reichenb., H. Plasa. Prenj planina.
Cardamine croatica Sch. N. K., H. Plasa Prenj planina. Sleme.
C. impatiens L., B. Kobas.
Hutschinsia brevicaidis Hoppé, H. Drinaca. Cvrsniea planina.
Draba elongata Hst, H. Plasa planina.
Aubretia croatica Sch. X. K., H. Drinaéa. Cvrsniea. Prenj planina.
Arabis lurrita L., B. Ilidze.
A. alpina L. f. denudata Beck, H. Plasa. Drinaéa planina.
A. hirsuta (L.) Scop., B. Sarajevo «Studeno brdo».
A. muralis Bértl., H. Plasa planina.
A. Scopoliana Boiss., H Plasa planina.
Erysimum carniolicum Doll., B. Trebevic.
Alyssum calyeinum L., B. Trebevic.
A. microcarpum Vis., H. Prenj planina (ca 2000 m.).
Berteroa procttmbens Port., H. Jablanica, kerítések mellett.
Vesicaria graeca Reut., H. Plasa planina « Quelle ».
Málcolmia serbica Panc., B. Trebevic «Ostrog».
Bumas Erucago L., D. Ragusa.
Reseda luteola L., D. Ragusa.
 101

R. abba L., D. Ragusa.

R. Phyteuma L., H. Jablanica.
Sedum Cepaea L., B. Kobas.
S. ylaucum W. et K., B. Sarajevo «Dragulac».
S. atratum L., H. Plasa. Prenj planina.
8. album L., H. Plasa. Prenj planina.
S. acre L., B. Kobas. Ilidze. H. Drinaéa.
S. boloniense Lois., B. Kobas. Sarajevo «Dragulac» H. Prenj planina.
S. magellense Ten., H. Plasa planina.
8, anopetalum DC., B. Sarajevo «Dragulac». H. Plasa. Prenj planina.
Saxifraga Aizoon Jacq. v. orientalis Engl., B. Sarajevo «Ostrov».
H. Drinaéa, Prenj planina.
8. Kerneri Adamovic, H. Plasa, Prenj planina,
S. coriophylla Griseb., H. Drinaca. Prenj planina.
8. glabella Bért., H. Drinaca planina.
S. prenja Beck, H. Drinaca planina,
8. adscendens L., B. Sarajevo «Ostrov». H. Plasa, Drinaéa planina.
8. lasiophylla Sch. N. K., B. Trebevic. H. Plasa. Cvrsnica, Prenj
planina,
Cotoneaster integerrima Med., B. Trebevic. H. Prenj planina.
Sorbus Ária (L.) Cr., H. Plasa planina.
Rubus candicans Weihe, B. Kobas. H. Jablanica.
R. hirtus W. et K., B. Kobas.
Fragaria vesca L., H. Plasa planina «Quelle».
Potentilla reptans L., B. Kobas.
P. Tommasiniana Schultz, H. Plasa planina.
P. argentea L., B. Kobas.
P. hirta L. v. pedata (Willd.) Koch., B. Trebevic. D. Ragusa.
P. adriatica Murb., H. Mostar.
P. auslrális Kras., H. Plasa planina.
P. australis Kras. v. Zimmeteri Borb., H. Prenj planina.
P. vlosa (Cr.) Zimri., H. Plasa planina.
P. micrantha Raji., B. Kobas.
P. Clusiana Jacq., H. Drinaca. Cvrsnica. Prenj planina.
Geuvi urbanum L., B. Kobas. H. Jablanica.
G. molle Vis. et PaaA, B. Trebevic.
G. bulgaricum Pan., H. Plasa «Quelle».
Dryas octopetala L., H. Drinaéa planina.
Spiraea cana W. et K., H. Prenj planina erdeiben a fels pihen
szikláin.
Filipendula hexapetala Gilib., B. Kobas. Sarajevo «Trebevic».
Alchimilla álpina L., H. Plasa planina.
A. Hoppeana Reichenb., H. Prenj planina.
A. coriacea Buser, H. Plasa planina.
A. colorata Buser, H. Plasa planina.
A. fiabellata Buser, H. Plasa planina. Cvrsnica planina.
Aremonia agrimonioides (L.) Neck., B. Trebevic.
102

Sanguisorba polygamci (W. et K.) Garcke, B. Trebevic. H. Jablanica.

Rosa arvensis Huds. f.
ovata (Lej.),B. Kobas.
R. prostrata DC., B. Dervent.
R. canina L., B. Dervent.
R. álpina L. f. adenosepala Borb., H. Plasa planina.
R. Matyi Kern., H. Prenj planina (eirca 2000 m.)
Genista triangularis Willd., B. Kobas.
G. sagiltalis L., B. Sarajevo «Ostrog».
G. pubescens Láng, B. Kobas.
6. dalmatica Rathl., H. Prenj planina. D. Ragusa.
Cytisus procumbens (W. et K.) Spr., B. Trebevic.
Cytisus pannonicus Simk. v. Prodani Deg.
A typo difiért indumento caulis petiolorumque longissimo,
patulo. Foliola supra glabra.
B. Kobas község felett emelked hegyek erdeinek tisztásain.
(Waldrodungen dér Gebirge ober dem Dorf Kobas.)
C. nigricans L., B. Kobas.
C. hirsutus L., B.Kobas.
Calycotome infesta Guss., D. Ragusa,
Spartium junceum L., D. Ragusa.
Ononis hircina Jacq., B. Kobaá.
0. hircina Jacq. (S. spinescens Led., B. Kobas.
Anthyllis Jacquini Kern., H. Sleme planina.
A. Vulneraria L., B. Sarajevo «Studeno».
A. alpestris Kit., H. Plasa. Prenj planina.
A. Dillenii Schult. H. Drinaca planina.
,4. illyrica Beck, B. Sarajevo «Dragulac». H. Jablanica.
7 rifolium noricum Wulf., H. Drinaca planina.
T. j)ratense L. v. pilosum Heuff. H. Plasa. Prenj planina.
T. ochroleucum L., B. Sarajevo környékén.
T. dálmaticum Vis., B. Ilidze. H. Jablanica.
T. montanum L., B. Trebevic.
T. repens L., B. Kobas. H. Plasa, Cvrsnica. Prenj planina (circa
2000 m.)
T. Michelianum Savi, B. Derventi elöntött réteken fzfák árnyéká-
ban sr gyepet alkot. (Wiesen im Inund. Gebiete, unter
Weiden. Bildet dichte Rasen.)
T.pátens Schreb., B. Ilidze.
Medicago sativa L, H. Mostar.
M. falcata L., B. Ilidze.
,1/. lapulina L., B. Ilidze.
Dorycniuvi germanicum (Gremli) Rouy, B. Sarajevo «Dragulac».
H. uvrsnica planina.
D. herbaceum Vill., B. Sarajevo «Dragulac».
Bonjeania hirsuta (L.) Reichb., D. Ragusa.
Lotus ])ilosus Jord., H. Plasa Planina.
 103

Galega officinalis L., B. Kobas.

Glycyrrhiza echinata L., B. Kobas.
Colutea arborescens L., D. Ragusa.
Astragalus depressus L., H. Plasa planina a menház eltt.
A. Cicer L.. B. Kobas.
Oxytropis prenja Beck, H. Drinaéa, Üvrsnica planina.
O. dinarica Murb., H. Plasa. Prenj planina.
CoroniUa emeroides Boiss. et Sprun., H. -Jablanica. D. Ragusa.
C. varia L., B. Ilidze.
C. vaginalis Lám., H. Plasa planina.
Hippocrepis comosa L., H. Plasa planina.
Onobrychis montana DC., H. Prenj planina (circa 2000 m.)
Vicia varia Hst, D. Ragusa.
V. Gerardi Vill., H. plasa planina.
V. Cracca L., H. Plasa planina. Prenj planina.
V. sepium L., H. Cvrsnica planina.

V. grandiflora Scop., H. Jablanica.

Lathyrus tuberosus L. v. albanicus Deg. H. Plasa planina.
L. sepium Scop., H. Prenj planina (circa 2000 m.)
Geránium columbinum L., B. Sarajevo «Drogulac».
G. Robertianum L. v. purpureum Vill., B. Sarajevo «Ostrov».
G. silvaticum L., H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica planina.
G. sanguineum L., B. Trebovic.
Oxalis Aeetosella L., H. Cvrsnica planina.
Linum catharticum L., B. Kobas. H. Jablanica.
L. flavum L., B. Trebevic.
L. capitatum Kit., B. Trebevic. H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj
planina.
L. tenuifolium L., B. Trebevic. D. Ragusa.
L. hologynum Reichb., B. Trebevic.
Ruta divaricata Ten., H. Prenj planina sziklás erdeiben.
Polygala comosa Schkuhr, B. Sarajevo «Dragulac».
P. vulgáris L., H. Plasa planina.
P. nicaeensis Risso, H. Prenj planina.
Euphorbia epythymoides L., D. Ragusa.
E. platyphylla L., H. Plasa planina.
E. stricta Jacq. B. Kobas.
E. spinosa Wulfen, H. Mostar.
E. glabrifiora Panc., H. Prenj planina.
E. carniolica Jacq., H. Plasa planina.
E. amygdaloides L., B. Sarajevo. H. Plasa. Prenj planina.
E. Wulfeni Hoppé, D. Ragusa «Ombla».
E. falcata L., H. Mostar. Jablanica.
Acer obtusatum W. et K., H. Plasa. Prenj planina.
Rhamnus fallax Boiss., H. Plasa planina.
Paliurus australis Gartn., H. Mostar.
9
104

Malva moschata L. v. laciniata Vis., B. Trebevic.

M. erecta Presl, D. Ragusa.
Altliaea micrantha Wiesb., B. Kobas.
A. pallida W. et K., D. Ragusa.
Hypericum perforatum L., B. Kobas. H. -Jablanica.
H. hirsutum L., B. Kobas. H. Plasa planina.
H. barbatum Jacq., B. Kobas.
H. alpigenum Kit., H. Plasa planina.
Androsaemum Kobas falu felett emelked hegyek
officinale L., B.
erdeiben. Hypericum barbatum társaságában.
Fumana procwnbens (Dum.) Gr. et Godr., B. Sarajevo «Dragulac».
Viola biflora L., H. Plasa planina.
F. tricolor L., B.Trebevic. H. Prenj planina (2000 m.)
V. Zoysii Wulf., H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica planina.
V. silvestris Lám., B. Trebevic.
Thymélaea Passerina (L.) Coss. H. -Jablanica.
Lythrum Salicaria L., B. Kobas.
L. virgatum L., B. Kobas.
Circaea lutetiana L., B. Kobas.
Epilobium montanum L., B. Kobas H. Plasa. Prenj planina.
Sanicula europaea L., H. Plasa planina.
Astrantia croatica Tommas., H. Plasa planina.
A. elatior Friv. B. Trebevic.
Eryngium amethystinum L. Gravosa.
Apium graveolens L., D. Ragusa.
Trinia dioica (L.) H. Plasa planina.
T. longipes Borb., H. Plasa planina.
Bunium alpinum W. et K.,H. Plasa planina.
Ammi május L. v. pilosum. Oaule, foliis, involucro et inflores-
centiae ramis sparse albo-pilosis (Dr. Degen.) D. Ragusa és
Gravosa között.
Bupleurum falcatum L. B. Sarajevo «Dragulac».
B. aristatum Bartl., H. Mostar.
B. aristatum Bartl. v. varium B. Sarajevo «Studeno».
B. Sibthorpianum Koch, H. Plasa. Prenj planina.
Oenanthe aquatica (L.) Lám., B. Kobas.
Oe. média Grieseb., B. Kobas.
Oe. pimpinelloides L., B. Kobas.
Crithmum maritimum L., D. Ragusa.
Athamanta Haynaldi Borb. et Uechtr., H. Plasa planina.
Libanotis montana Cr., H. Plasa. Prenj planina.
Silaus virescens Griseb., B. Trebevic.
Peucedanum longifolium W. et K., D. Ragusa.
P. austriacum (Jacq.) Koch, B. Sarajevo «Dragulac».
P. Oreoselinum (L.) Mnch., H. Jablanica.
 105

Laserpitium Siler L., H. Plasa planina «Quelle».

L. marginatum W. et K., H. Plasa planina «Quelle».
Torilis arvensis (Huds.) Gren., D. Ragusa.
Freyera cynapoides (Guss.) Griseb., H. Drinaca. Cvrsnica planina.
Arbutus L'nedo L., D. Ragusa.
Arctostaphylos Uva-ursi (L.) Spr., B. Trebevic.
Yaccinium Vitis idaea L., H. Drinaca planina.
Y. Myrtillus L., H. Cvrsnica planina.
Cálluna vulgáris (L.) Salisb., B. Kobas.
Erica carnea L., H. Plasa planina.
E. verticillata Forsk., D. Ragusa.
Primula Columnae Ten., B. Sarajevo «Dragulac.» H. Plasa planina,
P. Kitaibeliana Schott, H. Plasa. Drinaéa, Cvrsnica. Prenj planina.
Androsace pemcillata Sch. N. K., H. ugyanott.
Soldanella alpina L., H. Plasa planina.
8. pyrolaefolia Sch. N. K., H. Plasa planina.
Lysimachia Nummulana L. v. v. longepedunculata B. Kobas.
L. punctata L., H. Plasa planina.
Cyclamen europaeum L. H. Plasa. Prenj planina.
Statice cancellata Bernh., D. Ragusa.
Armeria canescens Hst, H. Drinaca, Cvrsnica. Prenj planina.
Erythraea Centaurium (L.) Pers., B. Kobas.
Gentiana utriculosa L., B. Trebevic.
G. dinarica Beck, H. Plasa. ovrsnica planina.
G. tergestina Beck, H. Plasa. Cvrsnica. Prenj planina,
Yincetoxicum Hirundinaria Med., H. Plasa planina.
Convolvulus Cantabrica L., D. Ragusa.
Cynoglossum pidúm Ait., H. Plasa planina.
C. Columnae Ten., H. Prenj planina.

Symphytum tuberosum H. Plasa. Prenj planina.

L.,
Pulmonaria mollissima Kern, B. Kobas.
Myosotis cognata Schott, H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj planina.
Onosma stellulatum W. et K., H. Plasa planina.
Gerinthe alpina Kit., H. Drinaéa planina.
C. minor L., B. Ilidze.
Echium vulgare L., B. Ilidze.
Verbéna officinalis L., D. Ragusa.
Vitex Agnus Castus L., D. Ragusa.
Ajuga pyramidalis L., H. Plasa planina. Sleme.
Teucrium Polium L., D. Ragusa.
T. montanum L., H. Plasa. Prenj planina.
T. Chamaedrys L., B. Sarajevo «Dragulac».
T. Arduini L., H. Plasa. Prenj planina.
Scutellaria alpina L., H. Sleme.
8. altissima L., H. Plasa planina.

9*
Nepeta Cataria L., H. Prenj planina.
Marrubium candidissimum L., H. Mostar.
M. vulgare L., H. Prenj planina.
Brunella laciniata L., B. Kobas.
Phlomis fruticosa L., D. Ragusa.
Lamium luteum (Huds.) Krock., H. Plasa planina.
Betonica Jacquini Gren. et Godr., H. Cvrsnica.
Stachys palustris L., B. Kobas.
S. annua L., B. Kobas.
8. subcrenata Vis., B. Trebevic. H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj
planina.
S. dinarica Murb., H. Plasa planina.
Sálvia officinalis L., H. Prenj. D. Ragusa.
S. verticillata L., B. Kobas.
Satureja vulgáris (L.) Fritsch, B. Sarajevo «Dragulac».
S. villosa (Pers.) Simk., B. Ilidze.
8. álpina Scheele, H. Plasa planina. Sleme.
(L.)
S. htmgarica (Simk.) J. Wagner, B. Sarajevo «Dragulac».
8. Nepeta (L.) Briqu., D. Ragusa.

S. cunei fólia Ten., D. Ragusa «Ombla».

S. Juliana L., H. Mostar.
8. croatica (Pers.) Briqu., H. Plasa planina.
S. rupestris Wulf., H. Plasa planina.
Hst,
8. variégat a H. Prenj planina.
Origanum vulgare L., H. Mostar. Jablanica.
0. vulgare L. f. latebracteatum Beck, H. Prenj planina.
0. hirtum Vogl., D. Ragusa.
r
ih. acicularis W. et K., H. Plasa planina «Quelle». Prenj planina.
Th. Marschallianus Willd., B. Trebevic.
Th. collinus M. B., B. Trebevic.
111. effusus Hst, B. Sarajevo «Dragulac».

Th. subcitratus Schreb., B. Trebevic. Ilidze. H. Prenj planina.

Th. montanus W. et K., B. Kobas. Trebevic. H. Plasa planina.
Th. Kerneri Borb., B. Trebevic. H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica
planina.
Th. Kerneri Borb. v. epitrichus Borb., Plasa Sleme. Drinaca planina.
Th. balcanus Borb., H. Sleme.
Mentha Pulegium L. v. subtomentella H. Braun, B. Ilidze. D. Ragusa.
,

V. mollissima Borkh., B. Kobas.

Atropa Belladonna L., B. Kobas.
Verbascum Blattaria L., B. Koba§.
V. lanatum Schrad., H. Cvrsnica. Prenj planina.
V. floceosum W. et K., B. Ilidze.
F. sinuatum L., D. Ragusa.
Linaria arvensis (L.) Desf., H. Jablonica.
 107

L. alpina (L.) Mill., H. Cvrsnica. Drinaéa planina.

Antirrhinum május L., D. Ragusa.
A. Orontium L., H. Jablanica.
Scrophularia canina L., B. Sarajevo. H. Jablanica.
8. laciniata W. et K. v. Pantocsekii Griseb., H. Plasa. Cvrsnica
planina.
S. bosniaca Beck, H. Prenj planina erdeiben.
Veronica aphylla L., H. Cvrsnica. Drinaéa planina.
V. Cliamaedrys L., H. Plasa planina.
V. latifolia L., H. Plasa planina.

V. officinalis L., B. Kobas. H. Plasa planina.

V. Jacquini Baumg., B. Trebevic.
V. spicata L., B. Kobas.
Digitális ambigua Murr., B. Trebevic.
D. laevigata W.
et K., H. Plasa planina.
Mélampyrum arvense L., B. Ilidze.
M. vulgatum Pers., B. Kobas.
M. barbatum W. et K., H. Prenj planina.
Euphrasia cucullata Whlbg., B. Kobas.
E. salisburgensis Fnk., B. Ilidze.
Bartschia alpina L., H. Plasa planina.
Alectorolophus glandulosus (Simk.) Sterneck, B. Trebevic.
Pedicularis verticillata L., B. Trebevic.
P. Mályi Janka. f. fallax G. Beck, H. Plasa. Prenj planina.
Glóbularia cordifolia L., B. Trebevic.
Plantago graminifolia Kern., B. Sarajevo «Dragulac».
P. montana Huds., H. Plasa. Drinaca. Cvrsnica. Prenj planina.
P. lanceolata L., B. Trebevic.
P. lanceolata L. v. capitellata Koch, B. Ilidze.
P. capitata Hoppé, H. Plasa planina.
P. sericeaW. et K., H. Prenj planina.
P. média L., B. Ilidze.
P. major L., H. Plasa planina.
Asperula arvensis L., B. Ilidze.
A. Hercegovina Deg., H. Plasa planina,
Asperula Hercegovina Deg. v. Prodani Deg.
A typo differt caule, foliis (latioribus), bracteis et corollis
hirsutis.
Ab A. pilosa (Beck) differt corollis hirsutis.
Ez az új alak az Asperula hexaphylla All. név alatt össze-
foglalható alakkörnek egy érdekes tagja. Ez az alakkör fel-

öleli az 1. A. hexaphylla All. (Piemont). 2. A. hirta Ram.

(Pyreneusok). 3. A. capitata Kit. (Déli Kárpátok). 4. A. Her-
cegovina Deg. (Hercegovina). 5. A. pilosa (Beck) (Hercego-
»

108

vina). 6. ji. Prodani Deg. (Hercegovina). 7. A. Dörfieri Wettst.

(Albánia) alakokat, melyek egy tfaj szétforgácsol ásából ered-
hettek.
H. Plasa planina. A menháztól a félköralakú völgy- feneke
felé tartva, a baloldali meredek sziklákon. — In dér Náhe
des Schutzhauses an steilen Felsen gégén die Sohle eines
halbkreisförmigen Tales.
A. pilosa (Beck), H. Plasa planina.
A. longiflora W. et K., H. Plasa planina. Mostar.
A cynanchica L., B. Ilidáe.
A. canescens Vis. v. glafr-a Koch, D. Ragusa.
Galium Cruciata (L.) Scop., B. Kobas.
G. verurn (L.) Scop., B. Trebevic.
G. purpureum L., B. Sarajevo «Dragulac». H. Plasa planina.
G. erectum Huds., B. Kobas. H. Prenj planina.
G. lucidum, All., B. Sarajevo «Dragulac». H. Plasa planina.
G. firmum Tausch, D. Ragusa.
G. süvestre Poll., H. Plasa planina.
G. austriacwn Jacq., H. Plasa planina. Sleme.
G. anisophyllum Vill., H. Drinaca. Prenj planina.
Putoria calábrica Pers., D. Ragusa.
Valeriána officinalis L.. H. Plasa planina.
V. tripteris L., H. Cvrsnica planina.
V. montana H. Plasa planina.
L.,
Gephalaria leucaniha Schrad., D. Ragusa.
Knautia dinarica (Murb.) Janch., B. Kobas.
Scabiosa silenifolia W. et K., H. Prenj planina (circa 2000 m.).
S. marit ima L., D. Ragusa.
S. leucophylla Borb., B. Kobas. Sarajevo és Jablanica között a
vasút mentén. Sleme.
Campamda sibirica L., H. Jablanica.
C. glomerata L., H. Cvrsnica.
C. elliptica Kit., H. Cvrsnica planina.
C. pinifolia Uechtr., B. Sarajevo «Dragulac».
C. persicifolia L., B. Trebevic.
C. persicifolia L. v. dasycarpa Kit., B. Kobas.
C. Hercegovina Degen et Fiala, H. Prenj planina.
C. patula L., B. Kobas.
C. Papunculus L., B. Ilidze.
C. rapunculoides L., H. Prenj planina.
G. pyramidalis L., D. Ragusa.
Phyteuma orbiculare L., H. Plasa. Drinaa planina.
Ph. orbiculare L. v. flexuosiwi R. Schultz., H. Plasa. Drinaéa planina.
Edrajanthus caricinus Sch. N. K., H. Sleme, Drinaca planina.
E. serpyllifolius (Vis.) DC., H. Plasa planina.
 109

E. graminifolius f.
croaticus (Kern), H. Plasa planina.
(L.)
Jasione montana B. Kobas.
L.,
Eapatorium cannabinum L., B. Kobas. H. Jablanica.
Adenostyles glabra (Mill.) D. C., H. Plasa planina.
Bellis perennis L., B. Kobas.
Aster Bellidiastruvi (L.) Scop., H. Plasa planina.
Erigeron polymorphus Scop., H, Drinaca. ovrsnica. Prenj planina.
E. acre L., B. Sarajevo «Dragulac».
Micropus erectus L., B, Ilidze.
Filago montana L., B. Trebevic.
Antennaria dioica (L.) Gártn., B. Trebevic. H. Drinaéa.
v. australis Griseb., Cvrsnica planina.

Leontopodium alpinum Cass., H. Plasa planina.

Gnaphalium Hoppeanum Ivoch, H. Drinaca.
Helichrysum italicum (Roth) Guss., H. Mostar.
Inula ensi fólia L., B. Trebevic.
I. spiraeifolia L., B. Trebevic. Dragulac.
I. salicina L., B. Trebevic. Kobas.
1. Oculus Christi L., H. Jablanica.
I. candida L., H. Mostar.
1. viscosa L., H. Mostar.
Pallenis spinosa (L.) Cass., D. Ragusa.
Pulicaria dysenterica (L.) Gártn., B. Kobas.
P. uliginosa Stev., D. Ragusa.
Buphthalmum salicifolium L., H. Plasa planina.
B. succisaefolium Reichb., B. Kobas.
Anthemis arvensis L., B. Trebevic.
A. brachycentros Gay, H. Mostar.
Achillea abrot.anoides Vis., H. Plasa. Drinaéa planina.
A. Clavennae L. v. Visianii Beck, H. Plasa. Drinaéa planina.
A. virescens Fenzl, H. Plasa planina.
A. collina Becker, B. Kobas.
A. pannonica Scheele, H. plasa planina.
Chrysanthemum cinerariaefolium Trev., H. Prenj planina.
Ch. montanum L.. B. Trebevic. H. Plasa. Prenj planina.
Ch. Leucanthevium L., B. Ilidze.
Ch. corymbosum L. v. subcorymbosum Schur, H. Prenj planina.
Artemisia saxatilis W. et K., H. Plasa planina.
Romogyne alpina (L.) Cass., H. Drinaca planina.
Doronicum cordatum (Wulf.) Schultz, H. Plasa. Drinaca planina.
Senecio rupestris W.
et K., H, Plasa «Quelle».
8. ncmorensis H. Plasa «Quelle».
L,,
S. Doronicum L,, H. Sleme.
S. Visianianus Papaf., H. Plasa planina.
Echinops ruthenicus MB., H. Prenj planina.
Xeranthemum annuum L„ H. Jablanica.
110

Amphoricarpus Neumayeri Vis., H. Plasa. Prenj planina.

Carduus encheleus (Achers. et Ht.), H. Plasa planina.
C. eandicans W. et K., H. Sleme.
Cirsium Erisithales (L.) Scop., H. Plasa planina.
C. acaule (L.) All., B. Sara j ev «Ostrov».
Chamaepeuce stricta (Ten.), H. Plasa planina.
Centaurea Cálcitrapa L., B. Kobas.
C. solstitialis L., D. Gravosa.
C. alba L. v. deusta Ten., B. Trebevic.
C. alba L. v. concolor DC., H. Jablanica.
C. alba L. f. pseudodeuda Hayek, Wagner János tanár úr meg-
határozása. H. Jablanica.
G. variegata Lám. f. fioccosa Schloss. et Vük., H. Plasa. Drinaca.
Cvrsnica. Prenj planina.
C. glaberrima Tausch., H. Iván. Jablanica.
C. Fritschii Hayek, H. Iván. Jablanica.
C. Fritschii Hayek var. alba Wagner, H. Iván. Jablanica.
Cichorium Intybus L.. D. Ragusa. Jablanica.
Scolymus hispanicus L.. H. Mostar.
Aposeris foetida (L.) Cass., B. llidze.
Cb'epis alpestris (Jacq.) Tausch, B. Trebevic.
C. rhoeadifolia MB., B. llidze.
C. Kitaibelii Froel., H. Plasa. Prenj planina.
Picris hieracioides L., B. llidze.
P. spinidosa Bértl., H. -Jablanica.
Reichardia picroides (L.) Roth., D. Ragusa.
Kiér adum leucocephalum Vük,, B. Trebevic. llidze.
PL. Waldsteini Tausch., B. Trebevic.
H. villosum L., H. Plasa planina.
p[. thapsiforme Uechtr., H. Prenj planina.

Hypochaeris radicata L., B. llidze.

H. maculata L,, B. Trebevic.
Lagoseris bifida Vis., B. Trebevic.
Leontodon hispidus L., B. Trebevic.
L. saxatilis (Ten)., B. Trebevic. H. Plasa. Prenj planina.
L. illyricus Maly in Z. B. G. LIV. (1904) S. 271., H. Drinaca
a törpe-fenyk alatt (sub Mugho).
Hélminthia echioides Grtn., D. Ragusa.
Taraxacum laevigatum DC., H. Plasa planina.
Chondrilla juncea L., D. Ragusa.
Lactuca muralis L.. B. Kobas.
Sonchus glaucescens Jord., D. Ragusa.
Iragopogon balcanicus Velen., B. Sarajevo «Dragulac, Ostrov.»
Scorzonera rosea W. et K., H. Plasa. Prenj planina.
S. hispanica L. v. glasti fólia (Willd.) B. Trebevic.
 :

111

Az erdélyföldi Pohlia carnea (L.) Lmdb. fil.-ról.

Irta : Györffy István (Lcse).

Ketts táblán 18 eredeti rajzzal.

A Mniobryum nemzetség 13 faja közül 5 Európában is talál-

ható, melyek közt 1 endemicus faj is van *) e fajoknak egyik ;

gyakrabban elforduló tagja a Mniobryum carneum (L.) Limpr,

helyesebben Pohlia carnea (L.) Lindb. fil. 2 ) E moha hazánk terü-
:

letén is sok helyrl ismeretes, 3 ) hogy mégis megemlékezem róla

részletesebben, teszem azért, mert anatómiai alakulása igen tanul-
ságos s az irodalmi adatokkal —
legalább az erdélyföldi növény —
nem mindenben egyez tulajdonságú.
Vizsgálat tárgyául szolgált az Aranyos völgyébe, még 1902-ben
Péterfi Marion i. t. barátom társaságában tett kirándulás alkal-
mával Topánfalva mellett, Szohodol falú határában a «Podur»-
—
fenyvesben, kb. 550 560 m. t. sz. f. m.-ban, kis mennyiségben
(1902. V. 9-én) gyjtött anyag, melyet felülvizsgálásra és meg-
határozásra kiküldöttem volt Wilhelm Mönkemeyer, egyetemi kert-
inspector úrnak Leipzig-ba, aki a legnagyobb szivességgel volt
segítségemre, amiért e helyen is ismételten legbensbb hálás köszö-
netét mondok neki. Hálás köszönettel adózom Dr. Victor Ferdinand
Brotherus helsingforsi professor úrnak is azért a lekötelez nagy
szivességért, hogy gazdag herbáriumából részemre másnem össze-
hasonlító anyagot rendelkezésemre bocsátani kegyes volt.
Erdélyi növényünket a következ tulajdonságok jellemzik

Mesophyton.
a) Ivaros nemzedék v. gametophyton. 4
)

Szár. 1 — P5
cm. magas szárán alul fejldnek csak ki
idsebb állapotban szemecskés, rücskös felület rhizoídon-ok, —
a szár maga egészben a microscopium alatt cseresznyepiros-színú ;

elszórtan apró ágai vannak. Érdekesen alakult anatómiai szerke-

zetét k. m. (keresztmetszet)-ben a VI. tábla 1. rajza tünteti fel. A szál-
kor vonala nagyjában bekerekített ötszegletes a kívül borító epider-
;

malis sejtek (1) meglehetsen conformusok, általában a radius

irányában lapítottak, négy- vagy ötszegletesek, középvastagfalúak
A levegvel érintkez sejtfalrészlet középvastagságú. Alatta,
nagyjában parenehymaticus sejtek alkotta ú. n. hypoderma (2)
található, mely helyenkint 2, másutt 3 4, néha
5 —
6 soros is; —
sejtjei 5 —
6 szegletesek, középvastagfalúak, intercellularis üreg
nélkül egymáshoz szorosan símúlók s így ers, hatalmas küls
köpeny eget alkotnak. Úgy az epi-, mint a hypodermalis sejtek
sejtfala pirosba hajló barnásszín. A különösen a szegleteknél

9 Jegyzeteket lásd a czikk végén.

 : : :: :

112

ersebben fejlett —
apróbb sejtek alkotta hypodermis alatt —
vékonyfalú sejtek alkotta kéregparenehyma következik (3), mely
körülzárja a vízvezetésre szolgáló vezet nyalábot.

I. táblázat. Tabelle I.

Szélessége Magassága
0 001 mm = 1 ;x

Breite Höhe

háti-
9—18 p 13-22 p
Dorsal-

liasi-
-c3
g,
C.
9—13 p 9—18 p
7; Ventral-

CQ kísér-
— ©
H oq 4-9 p 4-9 p
Begleiter-
> *
kitölt-
© ^
Cá CQ
© 4—18 p 4—18 p ^ O
PU11- 'Z1 í->

N® 3 2
levéllemez Lamina- 13-36 p 13-36 'o
p 4_> CQ
’3
. S ©
© rz
szegély- ©
9 p 9 p CQ 2
Band- © .2
CQ

epi- és hypodermalis- 13-18 p 9-18 p

Epi- u. Hypodermal- *) 22 p, *) 36 p *) 22 p

bp c3 s
s kéreg- 22—40 a
22—31 p 45 © ^
Rinden- u., *) 54 p
S I
5 2
vezetnyaláb- 4 -9 p 4 —9 a
Leitbündel- *) 13 p *) 13 a

Hosszmetszetben a szár Szélessége : j

Hosszúsága :

Lángsschnitt des Stengels Breite : !

Lángé

epidermalis-
18 a 198 u
Epidermal-

kéreg- sejtjei 13-22 p 157 p

Rinden- Zellen 36 p. 229—247 p

vezetuyaláb- 4—10 p circa

Leitbündel- *) 13 — 15 p 70— 110 p

Eme axialis nyalábnak körvonala élesen elválik a környez

parenchymától, jól elkülönült a víztisztaszínü, igen vékonyfalú
 0 —
113

radiális irány bau megnyúlt és egyben elhelyezked sejtektl,

amelyeknek az axialis nyalábbal érintkez sejtfalrészletei ívesen
a centrum felé görbülnek, s így élesen elkülönítik a tengelyfonál =
axialis nyaláb sejtjeit. A vezet nyaláb sejtjei víztisztaszínek és
igen vékony falúak, egészen üresek roppant aprók, polygonalisak
;

s meglehetsen egyenl nagyságúak ) sejtfaluk hullámosán gyengén

5
;

meggörbült s ott, ahol 3 sejt összetalálkozik, azon a helyen a

sarok-részleteken kissé collenchymaticusan megvastagodott. Hossz-
metszetben prosenchymaticusan nyúltak a vezet nyaláb sejtjei;
néha plasmamaradványt is lehet a sejtekben, apró kisebb rögöcskék
alakjában látni. A szárnak k. m.-ben látható sejtjei méretét 1. az
I. táblázatban. Az ersen és typusosan kifejldött vezetnyaláb
—
HABERLANDT-tal szólva : «egyszer tengely nyaláb » 6), amely nem
más, mint kezdetleges hadroma, —
bizonyítja, hogy e növény
vízben bvelked substratumon élt.
Levél. A szár alsó részén lev levelek kisebbek, mint a feljebb
esk, leghosszabbak az üstöklevelek, mindannyian linealis-lánd-
zsásak, a csúcs felé egyenletesen keskenyedk (VII. tábla 2 rajz) a ;

bels, perichaetialis levelek kisebbek (VII. tábla 3. rajz), de hasonló

alakúak. A margó egész hosszában gyengén visszahajló. A levelek,
—
egész pontosan számítva, 3 120 3-215 mm. hosszúak, néha 3-5
-

mm.-nyi is akad az üstök-levelek között, a bels levelek 2 340 mm.

hosszúak. Szélességük alúl 0’429 —
585 mm. -
középen 0"273
;

0-390 mm., néha 0’585 mm. s a levél fels harmadában 0'078 0-117
;
—
mm., néha 0"195 mm. A levelek töve, alsó része mindig pirosas színe-
zet. A leírások 7 ) szerint a Folnlia carnea-nál: «Blattzellen sehr
locker und dünnwandig», amit Neuruppin-ból ered példákon á )
magam is láttam, úgy, ahogy G. Roth vázlatos rajza feltünteti. 9 )
Az erdélyföldi példák sejthálózata azonban eltér viszonyt mutat
és pedig a levéllemez-sejtek laza hálózatot egyáltalában
nem képeznek, hanem tömör, ers, sr hálózatot;
a sejtek mindnyájan prosenchymaticusan megnyúltak, egynémelyike
4, másik 5 —6 szegletes, de nem merev egyenes fallal kapcsolódnak
a sejtek egymáshoz, hanem gyenge-ívesen meggörbülve. A levél
alsó részén leghosszabbak a sejtek s legrövidebbek a levél csúcsán,
de még ott is 135—180 u hosszúság mellett mindössze csak
18—22 a szélességitek A levéllemez-sejtek méreteire vonatkozólag
!

1. a II. táblázatot. A szegélysejtek keskenyebbek mint a lamina-

sejtek, így hosszabbaknak tnnek fel, mint a lamina-sejtek, holott
valóban azokat nem múlják felül. A szegélysejtek (Randzelle)-nek
a csúcs felé es vége —a levél fels részén —
hirtelen kiugrik,
kijebb áll (VI. tábla 4., 5. rajz 1), ez okozza a levelek gyengén való
fogazottságát. A levél csúcsát (VI. tábla 6. rajz) egy sejt alkotja,
amely megnyúltan ovális alakú; sejtfala körköresen nem egyen-
letes vastagságú, hanem a csúcson kúpszerleg kiszökken annyira,
hogy még a csúcssejt oldalfalai 2 vastagságúak, addig a csúcsi
<j.

részen a rétegzetes sejtfal vastagsága —

vagyis e kis kúpszer
 :

Ili

kiemelkedés magassága 7 u.-t tesz ki e helyen különben a — ;

cuticula valamivel vastagabb. Levél-ér a csúcstól 3—4 sejt

is
távolságnyira végzdik (VI- VII. tábla 2 5. ábra). Különben pedig az —
egész levél-ér sárga szín, ahol vékonyabb, tehát a csúcs felé
zöldbehajló sárga piros! legalább az — sohasem —
erdélyföldi növénynél.
Az erdélyföldi Pohlia carnea levele alakja igen hasonló,
rajz után ítélve : a
—
Warxstorf 10 ) szerint legközelebbi rokonának
— a P. atropurpurea (Wahlenb.) Lindb. FiL.-nak leveléhez, X1 ) st
a levelek csúcsrészlete egészben megegyez tulajdonságú. 12 ) Egt’
Norvégiában gyjtött 13 ) s általán igen ritka Pohlia pulcheíla (Hedw.)

II. táblázat. Tabelle II.

Szélessége Hosszúsága Jegyzet

Breite Lángé Anmerkuug
Felületi nagyság
In Oberfláchenansicht Átlag Többnyire Átlag Többnyire
Durch- Meistens Dureh- Meistens
schnittlich sclinittlich 3 |
135 u, 157 p.,
alsó JZ
22 ? 13 p. 180-202 n 180 ji, 202 p,
im unteren s 225 p. 2 o
ci
lemez-sejtjeinek —
-5 ca 114 jx, 157 ix,
középs 13 jX
Blattlaminazellen

im mittleren
s?

u ,2
22 [i
*)18pu — *)2Z(i
157-180 u. 102 )x, ISO ix,

ci 180 (x, *)216 vl

c o
S 5 ©
-x. r
vél

fels
’©
135 a,
SS 2 2
le ír* 157 jx,
22 18—22 p. 135-157 (i ' 5 ”7*
^
a im oberen ISO jx _ ’© *©
7~. f; (fl

O ©
K —
szegély-
2
O —
sejtjeinek 9—13 157—162 u, 225 ix

Levél-
Randzelle i th 5
5 ©
lemez
csúcs-sejtjeinek —
13 jx 67 9
Spitzenzelle

Lindb.14
)
példáinak levelei hálózata, amint alkalmam volt meggy-
zdni, teljesen olyan viszonyokat tüntet fel, mint amilyen az erdély-
földi keskenysejtek alkotta — amiért C. Müller joggal osztja e
mohát a Stenodictyon csoportba — laminájú növényünk. Ezt a
hasonlóságot azonban csak a KAURix-gyjtötte példákon láttam,
mert már a Brotherus professor úr szívessége útján rendelkezé-
semre bocsátott helsinglorsi példák (lég. S. 0. Lindberg, com.
Brotherus) szélesebb levelek is, erteljesebb is a levél-eríik. mel}'
soknál a csúcssejtig nyúló.
Mint általában ismeretes, a levél-ér szerkezetének k. m.-i.
képe itt is egy és ugyanaz, nem változik a különböz magasságban,
leszámítva egyes magától értetd dolgokat. A levelek laminája
általában minden részen egyréteg (tábla, 7—11. rajz, 1), a levél-
 115

lemez-sejtek egyenl nagyságúak, mindössze a levél margója felé

kisebbek valamivel az egymással érintkez sejtfalak síkot alkotnak,
;

az athmosphaeraval érintkezk, mint rendesen, itt is kidombo-

rodók. A szegély-sejtek (Randzelle) majdnem gömbidomúak. A levél
ere elég ersen fejlettnek mondható, amennyiben még a levél fels
részletében is ersen kidomborodik a levél fonáka alsó színe felé.
A vezet eret a levél színe fell, ú. n. hasi-sejtek 16 ) (2) és —
fonáka fell borító —
ú. n. háti-sejtek 16 ) (3) egy réteget alkotnak
s pedig úgy, hogy a levél színe felé es epidermis sejtjei vala-
mivel kisebbek, mint a fonák felé nézk; 4 5-szegletesek s a —
levegvel érintkez részük boltosán kidomborodó. Az epidermistl
részben közrefogottan és alatta találjuk a kitölt-sejteknek helyenkint
2, ritkábban 3 sort alkotó koszorúját.

A kitölt-sejtek 17
)
közép vastagfalúak és sárgásbarna színek,
nem egyenl, hanem nagyobb nagyságnak találhatók,
kisebb és
mindannyian parenchymaticusok k. m.-ben, mert különben közép-
hosszasan megnyúlt, röviden prosenchymatieusak, tompa s nem —
hegyes — végek (VII. tábla 4., 5. rajz, 2).
A kitölt sejtek közepén, —
a levél tövén, alsó és fels részén
— a kisér-sejteknek apró sejtek 18 ) alkotta jellemz csoportját
látjuk. A vízvezetés eme primitivus elemei itt is igen vékonyfalúak,
színtelenek, így hamar szembeötlk; sejtfaluk gyenge hullámosán
meggörbült. A levél tövén (tábla 7. rajz), valamint az alsó részén
(VII. tábla 8. rajz) 6 —7 kisér-sejt fejldik ki, a levél középs részébl
készített k. m.-en (VI. táblád. rajz) már nemcsak kisebb, de kevesebb
számú is található; a levél fels részletén (VI. tábla 10., 11. rajz)
kisér-sejtek már nincsenek, csakis az epidermistl közrefogott
kitölt-sejtek alkotják a levél erét, amelyek a csúcs felé fokoza-
tosan kevesbednek, míg végül csak egyetlen egy sejt alkotja a
levél erét (VII. tábla 4., 5. rajz). Az egyes sejtek méreteire vonat-
kozólag 1. az I. táblázatot.

b) Ivartalan nemzedék v. sporophyton. 19

)

Séta. A szár tetejébe sülyesztett s e t a-t (= Fuss, = bulbus)

hosszasan kúpos, így a körülvev v a g i n u 1 a hosszasan-cjdindricus
alakú; a vaginulát az egynéhány és vékonyfalú sejtbl álló para-
physisek veszik körül, amely sejtfonalak (VII. tábla 12. rajz) 9 13 u. —
szélesek s 157—160 u. hosszúságúak.
—
A vaginulából kiemelked, 9 15 mm. hosszú, vastag, veresl
sárgaszín, balra csavarodott séta tetején megvastagodott s kam-
pósan meggörbült (VII. tábla 15. rajz). De nemcsak éppen a csúcs
részletén, hanem egyáltalán felfelé egyenletesen vastagodó a séta,
mint azt a k. m.-i képek mutatják. A toknyél alsó részletébl készí-
tett k; m.-en (VII. tábla 13. rajz) egyréteg, hellyel-közzel 2 réteg —
epidermist (1) látunk kívül, amelyeknek sejtjei majdnem teljes
gömbölyek, vastagfalúak, alatta a kéregparenchyma (2) sokszeg-
 :

116

letes, irányában körülbelül egyenl dimensiót

a tér kiterjedése 3
mutató sejtjeit s ezeken belül az axialis nyalábnak jellemz,
(3) találjuk. A séta fels részébl készített k. m.-et
vékonyfalú sejtjeit
mutatja a VI. tábla 14. rajza. Erteljesebb, nagyobb szilárdságú
2—3 soros vastagfalú sejtréteg teszi a séta küls szövetét, t. i.

az epi- (1) s az alatta lev hypodermis (2), amelyen belül szintén

kéregparenchyma (3), közepén az axialis nyaláb (4) foglal helyet.
A
séta k. m.-én látható sejtek méreteire vonatkozólag 1. III.
táblázatot.

III. táblázat. Tabelle III.

A séta k. m.-i képén látható

liuerschnitt dér Séta

kéregparen- vezetö-
epidermalis- hypodermalis- chyma- nyaláb-
Epidermal- Hypodermal- Rindeaparen- r.eitbüudel-
chym-

sejtjeinek — Zellen

szélessége
váltakozik
6-11 pL 6 — 13 ;x, 18 vl. 27—36 p 4 —9 p
Breite

magassága abwechselnd
9-11 a,
1
Höhe 13 [i
9-13 pi, 18 pL, 27- — 40 p, 45 p zL

szélessége
9 p — 31 p —
Breite legtöbbször

magassága meistens
Höhe 11 p
— 31 p —

Sporogonium. A lefelé csüng, vagy oldalra álló tok igen

jellemz alakú; az urna rövid, széles, szája alatt összekeskenyed,
collaris része a séta fels részébe átmen így az egész tok bögre — -

alakú. Alakjuk pontos helyett többet mond a vázlat is

leírása
néhány jellemz alakot a VII. tábla 15. rajza tüntet fel. 20 ) A sötét
barna szín tok falazatának sejtjei a collum részen száraz állapotban
igen jellemz képet nyújtanak (VII. tábla 17. rajz); t. i. ersen hullá-
mosán ide-oda görbülnek a sejtfalak s amint összeroppannak a
sejtek, sokszor 3—4 águakká, karunkká válnak; a sarkoknál
collenchvmatice megvastagodott a sejtfal. 21 )
A tok collumán igen kevés számú stoma fejldik ki 22 j, a
stomák alástilyesztettek (VI. tábla 16. rajza), úgyhogy ha a stomát
környez epidermalis sejteket állítjuk be élesen, a stomák körvonala
éppen csak hogy eldereng. Még pontosabban szólva: az élesen
beállított, a stomát környez epidermalis sejtek és az élesen beál-
lított stoma közötti mélység különbség 3 u.-t tesz ki.
 ; ;

117

A stoma körvonala majdnem —

széliében inkább kiterjesz-
kedve — köralakú. A melléksejtek 31 a szélesek, a 2 melléksejt
:

együttesen : 64 y. széles, hosszuk 4-9’5 y.

: a közrefogott keskeny,
lekerekített vég bedugaszolt 23 ) centrális hasíték szélessége 1\3 u, :

hossza: 5
A
f*.

tok szája szélét 3 — 4 soros lapos, téglaalakú sejtek alkotják

(VII. tábla 18. rajz 1), amelyeken alul az ampkithecium parenchy-
maticus epidermalis sejtjei (2) következnek. A peristomium küls
és bels fogai fél tok hosszúságnyira nyúlnak ki; a küls fogak
szegélyezettek (VII. tábla 18. rajz 3); fels beállításnál látható jól a
zegzugban haladó linea commissuralis Langslinie. =
A bels peristomium következ alakulási!. A membrana basila-
ris = körhártya (Péterfi) tekintélyes fejlettség (VII. tábla 18. rajz,
4),a bels peristomialis fogakkal egyenl magasságú, halványsárga
szín, szintén szemecskés felület, 23 27 30 sejtemeletbl álló — —
s függleges vastagabb falakkal magasságban is tagozott a bels
peristomialis fogaknak és ciháknak megfelelleg.
Az irodalom szerint a Pohlia carnea- nak endostomiumá-nál
cfFortsiitzeweit klaffend, Wimpern (meist 2) voll standig und
knotig», 24 )
«Membran des inneren Peristoms von halber Zahnhöhe
mit gefensterten bis klaffenden Fortsátzen und meist je 2 voll-
stándigen, papillösen, knotigen Wimpern» 25 ); «Fortsatze weit klaf-
fend, 2—3, vollstandig, schwach knotig» 26); «Endostom gelblich,
Grundhaut fást glatt, die breit fensterartig durchbrochenen oder
klaffenden Fortsatze, sowie die schwach knotigen Wimpern (2) von
Zahnlange» 27 ), hogy éppen néhányat idézzek s ugyanily módon
tüntetik fel a rajzok is. 28 )
Erdélyföldi növényünk processusai (VII. tábla 18. rajz, 5) külön-
váltak, összeköttetésben nem állanak egymással, büt3 kös, egyes r

sejtek harántfala ersebb megvastagodása következtében tagrész-

letekre osztott; 1 —
1 ilyen vastagabb falrészlet, bütyök közt 1—2
sejt található,néha el is ágaznak e vastagabb részletek, bütykök
különben mindig s mindnyája ersen szemecskézett felület, nem-
különben az egész processus felülete. 2 bütyök közé es sejt
vagy sejtek oldalfala ívesen befelé görbül. A processusok tövktl
felfelé egyenletesen vékonyodók, csúcsuk finom fonálszer. Egy-
egy pár processus közt csak egy cilia található (7), amely egyen-
letes vékony, finom fonálszer, csak kevésszámú vastagabb haránt-
sejtfal, bütyök található rajta, az is alsó részén, teteje megszakítás
nélkül egyenletes vékony. Itt is szemecskés felület az egész cilia,
a bütykök azonban erteljesebben. A 2—2 processus közt hetyet
foglaló egy cilia sem fejldik ki mindig, néha csak az alapi része
látható (6) csupán.
Mindeme tulajdonságok érdemessé tették erdélyföldi növé-
nyünket, hogy róluk bvebben megemlékeztünk légyen.
írtam Hazslinszky Frigyes születése XCI. évforduló napján.
:
 ;

118

Mniobryum carneum (L.) Limpr., Mn. atropurpureum (Wahlenb.) Hág.,

')

Mn- vexans Limpr., Mn. albicans (Wahlenb.) Limpr., Mn, calcareum (Warnst.)
Limpr. Fil. Mn. calcareum (Warnst.) Limpr. Fii., endemicus faj (Cfr. Nat. Pflanzen-
—
fam. I. 3. Lief. 218 p. 552 4.) Roth G. szerint (Die europ. Laubmoose II. (11)05) p. 37)
talán =
Mn. carneum var. boreale Kaurin a Mn. calcareum (Warnst.);

LniPR.-ot, a Mn. albicans egyik varietasa után emliti «nem láttam» (p. 38.) meg-:

jegyzéssel s írja: «Mn. calcareum Warnst» (sic!). Limfricht Fil. felfogása szerint
a Mn. calcareum «Wohl nur eine schmalblátterige Form von Mniobryum albicans »
(Rabenhort's Krypt. —
FI. II. Anti. IV. Bnd, III. Abt. p. 733), ellenben az éles-
szem Loeske felfogása szerint «Mn. calcareum kann nicht mit albicans ver-
:

einigt werden» [Bryologisches vöm Harze und aus anderen Gebieten. Sep.- —
Abdr. aus dem Abhandlungen des Botanischen Vereins des Provinz Brandenburg
XLV11. (1905.) p. 329], A Mn. calcareum Európa endemicus faja, amennyiben
csak Olaszországból —
Valié della Tavoia Blevio mellett — ismeretes (Miscellen
aus dér europáischen Moosflora. Von C. Warnstorf. Sep. —
Abdr. aus —
(cBeiheft No. 1 zr «Allg. Bot. Zeitschr.» Herausg. v. Kneucker. No. 718, Jahrg.
1899. p. 3).

Lindbf.rg összehasonlító tanulmánya alapján e mohát a Pohlia nem-

2
)

zetségbe osztja több más Mniobryum fajjal egyetemben s a Mn. albicans kivé-
telével —
a Mn. calcareum-ot késbb írták le —
a többit a Pohlia nemzet-
ségbe osztja. (Cf. «Om Pohlia pulchella (Hedw.), P. carnea (L.) oeh nágra med
dem sammanblandade former» Af Harald Lindberg. Med en tafla Aeta socic- —
tatis pro fauna et flóra Fennica. Tóm XVI., no. 2, Helsingfors 1899.

3 Eddig ismert termhelyei

)
Horvátország
: Zagreb környékén (Kling-
:

graeff in «Linnaea» XXXI. Bnd. p. 46) Dunántúli rész: Rába-Szt.-Mihály

;

Vas megye) mellett, Gosztony-nál (Förstf.r in Z. B. G. XXX. 1880. p. 240 n.

141 ;
Förstek adatát átveszi Borbás in Geographia atque enum. plánt comit.
Castriferrei in Hung., Szombathely 1887 —
8. p. 148, n. 31.); Baranyamegyében
a harsány i hegy e—i tövénél gyjt. Simkovics (Hazsl. Magy. bírod, mohíl. 175);
Kis-Alföld: Viszoka szikláin (Bolla in Verh. Presb. V. (1860 61.) p. 37. —
n. 30.), Pozsony m. (Kornhubf.r in Verh. Presb. IX. (1866.) p. 108 Baumlf.r ;

in Ö. B. Z. XXXIV. (1884) Jahrg. p. 49 Nemes-Podhrágy m. Budisova és

;

Resetarovec (Holuby in Letopis Matice Slovenskej R. Vili. Sv. II. 1871. p. 23

n. 61. —Matouschek in Verh. Presb. 1901. évf. p. 48); agyar- Felsm
ország: Eperjes m. Kálváiiahegy |Hazslinszky in Z. B. G. V. (1855.) Bnd
;

p. 771. Verh. Presb. II. (1857.) Jahrg. p. 6 Akad. Közlemények IV. (1865 66).
;
—
k. p. 439 és Magyar birod. mohfl. p. 175. A Verh. Presb. és Z. B. G. most
idézett helyein közli még Szepes-Olaszi, Slubica melll, ahol Kalchbrf.nnf.r
gyjtötte késbbi munkájában azonban Hazslinszky a slubicai mohát Webera
;

pulchella Hedw. név alatt említi 1. Akad. Közi. IV. (1865 66) p. 439 és Magy. —
birod. mohfl. p. 174.] a Magas-Tátra területén csak a galicziai oldalról ismert
;

(Rehmann in Z. B. G. XV. (1865.) p. 471; Chalubinski Enum. musc. frond.

Tatrensium p. 84. n. 196); Erdélyföldön: közelebbi megnevezés nélkül
(Baumgarten Enum. p. 207. n. 2527). Hosszúaszó m. gyjt. Barth (Fuss in
Archív d. Ver. für siebenb. Landesk. Bnd XIV. d. n. F. H. II. p. 102. n. 1260)
Déva és Dumbravica m. (Póterfi in A Hunyadm. tört. és rég. társ. XIV. évk.
p. 99 n. 189) Élesd, Rév, Kristyór in., Körösbánya és Baldovin közt [Péterfi
;

in Akad. Közi. XXX. (1908.) k. 3. sz. p. 47. n. 228],

4
)
P. J. Lotsy szerint =r «x-Generation» (C. K. Sch.neidf.r’s Illustr. Handw.
d.Bot. Leipzig 1905. p. 78. et sqti.); «vizinemzedék» « Wassergeneration» (v.
Wettstein és iskolája).
5
A vezet-tengelynyaláb dimensiója és a kisebb-nagyobb sejtek elhelye-
)

zése tekintetében egészen oly viszonyokat tüntet fel, mint hogy épp’ példát —
említsek a következ mohok Dulymodon lophaceus (Brid) Jur. (Jahrb. f. w.
:

Botanik VI. Bnd Taf. XXIII. Fig. 26 a) Webera polymorpha (II. et H.) Lindr.
;

(u.-ott, Taf. XXV. Fig. 1 a) Aulacomnium palustre (L.) Schwagr. (u.-ott, Taf.
;

XXVI., Fig. 75 a) etc. etc., amelyek szintén hydrophilusak.

 ;

119

6
)
Beitr. zr Anatomie und Physiologie dér Laubmoose Sep. Abdr. — —
aus Pringsiieim’s Jahrbüchern für wissenschaftliclie Botanik, Bnd XVII. Heft 3.
Berlin 18S6. p. 376 et squ.
!
Limpricht apud Rabenhorst’s Krypt. FI. II. Aufl. IV. Bnd, II. Abt.
)
Cf.
p. 275, Roth, Die europáischer Laubmoose, Leipzig II. Bnd 1905. p. 36
G.
Brotherus, Bryeae in Natürliclien Pílanzeníamilien I. T. 3. Abt. 218. Lief.
Leipzig 1903. p. 552 Kryptogamenflora dér Mark Brandenburg, Laubmoose von
;

C. Warnstorf, II. Bnd, Leipzig 1906 p. 448.

8
)
Brandenburg, Neuruppin in Thongruben von Freskow. Mai 1876. lég.
C. Warnstorf.
9
)
G. Roth 1. c., II. Bnd Taf. IV. Fig. 4. a, b.

10
)
Warnstorf in Verhandl. d. Botan. Vereins dér Provinz Brandenburg
XLII. (1900) Jabrg. p. 202 sub nomine Webera atropurpurea (Wahlenb.)
Lindb. Fil.
“) Acta soc. pro f. et fi. Fenn. XVI. No. 2, Tab., Fig. 3., 8. Csak —
egész mellékesen jegyzem meg, hogy ezzel azonban nem téveszthet össze,
mert míg a többek közt a P. atropurpurea-nak phaneroporus, növényünknek
cryptoporus (!) stomaja van.
12 Fig.
)
u. o. 5., 9.
13
)
Norwegen : im Sande des Flusses Sjordola im Opdal.— Jun. 883. lég.
Kaurin.
14
)
«On Pohlia pulchella (Hedw.), P. carnea (L.) och nágra med dem
sammanblandade former.» Med en Tafla. Acta societatis pro fauna et flóra
Feunica. T. XVI., no. 2, Helsingtors 1899, p. 6—7, 10 — 11).
15 P. G. Lorentz. Grundlinien zu einer vergleichenden Anatomie dér
)

Laubmoose. Abdr. a. d. Jahrb. f. wiss. Bot. VI. 1867. p. 20. Syn. Bauchzellen =
cellulae ventrales (Lorentz).
16
)
Lorentz 1. c. p. 23. Syn. Dorsal-, Rückenzellen = cellulae dorsales
(Lorentz).
17
)
= Fiillzellen, cellulae intercalares (Lorentz), «hypoderme» (Morin).
ie
)
= Begleiter, comites (Lorentz), sténocystes (Morin).
19
)
—2 x-generatio (Lotsy) ;
légbeli nemzedék = Luftgeneration (v. Wett-
steiu és iskolája).
30
)
Szükségesnek tartottam lerajzolni e tokokat, mert a különböz aucto
rok rajzainál vagy a tok alakját, vagy a tok collaris részének a sétába való
átmeneteiét nem egészen úgy tüntetik fel, amint azt én pld. az erdélyföldi
növényen tapasztaltam.
Limpricht in Rabenhorst’s Krypt. FI. II. Aufl. IV. Bnd. II. Abt. p. 276-
Fig. 273 a G. Roth Die europ. Laubm. II. Bnd. Taf. IV. Fig.
;
4. c. d. ;
Krypt-
d. Mark Brandenb. Die Laubmoose II. Bnd p. 450 Fig. 6e).
31
)
Eme tulajdonságokat Limpricht a felállított Mniobryuyn- nemzetség
egyik jellemzjének mondja (1. c. II. Bnd p. 273).
32
)
Limpricht ketts és hármas stomákról is tesz említést (1. c. II. p. 276..
23
) Errl Limpricht és más auctorok nem tesznek említést.
34 Limpricht 277.
) 1. c. II. p.
a5
) G. Roth 1. c. II. Bnd p. 37.
Mint nemzetségbeli characteristicumot mondja Brotherus
36
)
in NatürI
Pflanzenfam. I. T. 3. Abt. 2.18 Lief. p. 552.
") Kryptogamenft. dér Mark Brandenburg. Die Laubmoose II. Bnd p. 449.
38
)
Limpricht 1. c. II. Bnd p. 276, Fig. 273 b G. Roth 1. c, II. Bnd,
;
Taf.
I. Fig. 4. h. — mely a var. borealis KAURiN-ra vonatkozik.

10
 :

120

Über Pohlia carnea (L.) Lindb. fii. aus Siebenbürgen.

(Mit 18 Abbildungen auf einer Doppeltafel.)

Von : István Györífy (Lcse.)

Von den 13 Arten dér Gattung Mniobryum kommen 5 auch

in Európa darunter auch eine endemisehe Art; 1 ) einehaufiger
vor,
vorkommende Art ist Mniobryum carneum (L.) Limpr., riehtiger
Pohlia carnea (L.) Lindb. fil. 2 ) Dieses Moos ist auch aus Ungarn
von vielen Orten bekannt; 3 ) dennoch will ich mick damit aus-
flihrlicher befassen, weil sein anatomischer Bau sehr lehrreich ist
und seine Eigenschaften wenigstens bei dér siebenbiirgischen
Pflanze —
nicht in allém mit den in dér Literatur angegebenen
Daten übereinstimmen.
Das Untersuchungsmaterial sammelte ich bei einem nocli
im Jahre 1902 mit mernem lieben Freunde Márton Péterfi in
das Aranyos Tál unternommenen Ausflug, bei Topánfalva, in dér
Gegend des Dorfes Szohodol im «Podur»-Wald, ca 550—560 M.
ü. d. M., in geringer Menge; dieses Matériái sandte ich Herrn
Wilhelm Mönkemeyer, kgl. Garteninspector in Leipzig zr Revi-
sion und Determination, dér mir mit dér grössten Gefiilligkeit Hilfe
leistete, wofür ich ihm auch hier meinen besten Dank ausspreche.
Grössten Dank schulde ich auch dem Herrn Professor Dr. Victor
Ferdinand Brotherus in Helsingfors für seine Gefiilligkeit, mit
welcher er mir Vergleichs-Material aus seiner reichen Sammlung
zr Verfügung stellte.
Unsere siebenbtirgiscke Pflanze charakterisieren folgende
Eigenschaften
Mesopliyton.
a) Geschlechtliche Generation oder Gametophyton. 4 )

Stengel. Dér 1 — P5
cm. hohe Stengel ist nur am unteren
Teil mit Rhizo'íden verseken, welche im filteren Stádium gekörnelt,
warzig sind dér Stengel ist, unter dem Mikroskop gesehen, kirsch-
;

rot, hie und da mit kleinen Sprossen verseken. Seinen interessan-

ten anatomischen Bau stellt Fig. 1 auf Tafel ÁT. im Querscknitt
dar. Dér Umriss des Stengels ist abgerundet fünfeckig; die ilm
von aussen bedeckenden Epidermis-Zellen (1) sind conform, in
radialer Richtung abgeplattet, vier- oder fünfeckig, mittelclick-
wandig gleichfalls mittelmássig dick ist dér mit dér Aussemvelt
;

in Berührung stehende Zellwandteil. Unter diesem befindet sich

das meist aus parenckymatischen Zellen gebildete s. g. Hypo-
derm (2), welches stellenweise 2, oder 3 4, hie und da auch —
—
5 6 reihig ist die Zellen sind 5
;
—
6 eckig, mitteldickwandig,
ohne Intercellularraume dicht aneinander geschmiegt, so eine feste,
maehtige aussere Hlille bildend. Sowohl die epi- wie die hypoder-

>) Die Anmerkungen vergl. im ung. Texte.

 ; ;:

121

malen Zellen habén rötlichbraune Zellwande. Unter dem besonders

in den Ecken stárker entwickelten —
aus kleineren Zellen gebil-
deten —
Hypoderm finden wir das dünnwandige Rinden-
parenchym (3), welches das zr Wasserleitung dienende Leit-
bündel umschliesst.
Dieses Leitbündel kann mán von den umgebenden durcli-
sichtigen. sehr dünwanndigen, in radialer Richtung gestreckten und
angeordneten Zellen des Rindenparenchyms scharf unterscheiden
die mit dem Leitbündel in Berührung stehenden Zellwandteile sind
gégén das Centrum convex gebogen und bilden so eine auffallende
Grenzlinie dér Leitbündelzellen. Die Zellen des Leitbündels sind
durchsichtig und sehr diinnwandig, ganz leer; sehr kiéin, poly-
gonal und ziemlich gleich gross 5 ) ihre Zellwande sind ein wenig
wellig gebogen und an Berührangspunkten von drei Zellen ein
wenig collenchvmatisck verdickt. lm Langschnitt sind die Leit-
bündelzellen prosenchymatisch gestreckt: manchmal enthalten sie
Plasmareste. Die Massangaben dér im Querschnitt des Stengels
sichtbaren Zellen stellt Tabelle I. dar. Das stark und typisch ent-
wickelte Leitbündel —
nach Habeklaxdt: «einfache Leitbiindel», 6 )
welches nichts anderes als primitives Hadrom ist beweist, dass —
diese Pflanze auf wasserreichem Substrat lebt.
Blatt. Die am unteren Teil des Stengels befindlichen Bliitter
sind kleiner als die oberen, am liingsten sind die Schopfblatter
allé sind lineal-lanzettlich, gégén die Spitze verschmiüert (Tafel VII.
Fig. 2 .) ; die inneren Perichaetialblátter sind kleiner (Taf. Fig. 3.) ML
aber ahnlich geformt. DerRand
ist dér ganzen Lángé
nach schwach zuriickgebogen. Die Blattéi sind genau 1

gemessen 3.120—3.215 Mm. láng: manchmal kommen unter den

Sckopfblattern auch 35 Mm. lángé vor die inneren Bliitter sind ;

2‘340 Mm. láng. Ihre Breite betragt untén 0'429— 0'585 Mm., in
:

dér Elitté 0 273— 0 390 Mm., manchmal 0'585 Mm. im oberen

:
;

Drittel des Blattes 0 078

-

—
0‘117 Mm., manchmal 0'19ö Mm. Die
Blattbasis ist irniner rötlich gefiirbt. Xach den Beschreibun-
gen 7
sind bei Pohlia carnea die «Blattzellen sehr locker
)

w
und d ii n n a n d i go was ich an den aus Neuruppin stammenden
,

Exemplaren 8) auch selbst beobachten konnte, so wie es auch die

,

schematische Abbildung von G. Roth darstellt. 9 ) Bei den sieben-

biirgischen Exemplaren weist aber das Zellnetz andere A'erhiilt-
nisse auf und zwar bilden die Blattlaminazellen überhaupt kein
lockeres. sondern ein dichtes, compactes Xetz; allé Zellen sind
prosenchymatisch gestreckt, manche 4-, andere 6-eckig; die 5—
Zellen grenzen nicht mit steifer, gerader, sondern mit schwach-
bogenförmig gekrümmter Zellwand aneinander. unteren Teil Am
des Blattes sind sie am liingsten. an dér Blattspitze am kiirzesten,
aber auch hier sind sie bei 135—180 y. Liinge blos 18 22 y. —
breit Auf die Massangaben dér Blattlaminazellen bezieht sich
!

Tabelle II. Die Randzellen sind schmaler als die Laminazellen

10 *
 n ;

und erscheinen deshalb aucb langer als diese, in Wirklichkeit sind

sie jedoch n i c h t langer. Das gégén die Spitze gelegene Ende dér
Randzellen ragt am oberen Teil des Blattes heraus (Taf. VI VII. —
Fig. 4., o., 1.), wodurch die Blátter schwach geziihnt erscheinen.
Die Spitze des Blattes (Taf. VI. Fig. 6.) bildet eine Zelle, welche
gestreckt óval ist ihre Zellwand ist nicht iiberall gleich dick,
;

sondern an dér Spitze kegelförmig verdickt, so dass, wahrend die

Dicke dér Seitenwiinde 2 a betriigt, die Zellwanddicke an dér
Spitze diesel* kleinen kegelförmigen Verdickung 7 u. betriigt hier ;

ist iibrigens aucb die Cuticula etwas dicker. Das Leitbiindel

—
endigt 3 4 Zellen weit vor dér Spitze (Taf. VI VII. Fig. 2—5.) —
Übrigens ist dér ganze Blattnerv g e 1 b, gégén die Spitze, wo er
dünner wird, grünlichgelb —
niemals rt! .

Die Blattform dér siebenbiirgischen Pohlia carnea ahnelt dér

Abbildung nacb den Blattéra von P. atropurpurea (Wahlenb.)
Lindb. fii. 11 ), nach Warnstorf 10 ) ihrer niicbsten Verwandten; die
Spitzenteile dér Blattéi* sind sogar ganz iibereinstimmend. 12 ) Bei
einem in Norvégén gesammelten 13 ) Exemplar dér seltenen Pohlia
pulchella (Hedw.) Lindb. 14 ) fand ich bezüglich des Blattnetzes ganz
dieselben Verhaltnisse, wie bei unserer siebenbiirgischen Pflanze;
auch bei diesel* ist die Lamina aus schmalen Zellen gebildet,
wesbalb C. Müller dieses Moos mit Recht in die Gruppé Steno-
dictyon reibt. Dies sah ich aber bloss bei den von Kaurin gesam-
melten Exemplaren die Blattéi* dér mii* von Herrn Professor
;

Brotherus zr Vorfügung gestellten Helsingforser Exemplare lég.

S. 0. Lindberg com. Brotherus sind breiter und habén auch einen
kraftigeren Blattnerv, welcher bei vielen bis zr Scheitelzelle
reicht.
Das Quersehnittsbild des Blattnervs ist aucb hier in ver-
scbiedenen Höhen ein und dasselbe, abgesehen von einigen selbst-
verstandlichen Verschiedenbeiten. Die Blattlamina ist im allge-
meinen in jedem Teil einschichtig (Taf. VI. Fig. 7 — 11, 1), die Blatt-
laminazellen sind gleich gross, bloss gégén den Rand etwas kleiner
die aneinander grenzenden Zellwiinde sind gerade, die mit dér Ath-
mosphaere in Beriihrung stehenden wie gewöhnlich gewölbt. Die
Randzellen sind beinane kugelförmig. Dér Blattnerv ist ziemlich
stark entwickelt, er wölbt sich auch noch im oberen Blatteil
stark gégén die Blattunterseite empor. Die das Leitbiindel gégén
die Blattoberseite bedeckenden s. g. Bauchzelle 16
) (2), und die
s. g. R
c k e n z e 1 1 e n ls ) (3) an dér Unterseite bilden eine Schichte
ti

und zwar sind erstere etwas kleiner als letztere; sie sind 4-5-
eckig; dér mit dér Aussenwelt in Beriihrung stehende Teil ist
gewölbt. Untéi* dér Epidermis und von derselben teils umgeben
bnden wir den stellenweise aus 2, seltener aus 3 Reihen gebilde-
ten Kranz dér F ii 1 z e 1 1 e n 17 ). Diese sind mitteldickwandig und
1

gelblicbbraun, ungleich, bald grösser, bald kleiner, im Querschnitt

allé parenchymatisch, sonst mittelmassig gestreckt, kurz prosen-
 ;

123

eh ymatisch ihr Ende ist stumpf und nicht spitz (Taf. VII. Fig. 4.,

5., 2).
;

Inmitten der Füllzellen befindet sich im unteren und —

mittleren Teil des Blattes —
eine charakteristische Gruppé kleiner
Zellen die B e g 1 e i t e r ia ). Diese priinitiven Elemente der Wasser-
:

leitung sind hier sehr dünnwandig, deshalb leicht auffallend ihre :

Zellwiinde sind schwach wellig gebogen. An der Basis (Taf. VI.

Fig. 7.) und am unteren Teil des Blattes (Taf. VII. Fig. 8.) sind
(5 —
7 Bég lei tér entwickelt, am Querscknitt aus dem mittleren
Teil des Blattes (Taf. VII. Fig. 9.) sind sie nicht nur kleiner, sondern
auck sehon weniger zahlreich; im oberen Teil des Blattes (Taf.
VI. Fig. 10., 11.) sind sehon keine Begleiter mehr vorhanden; kiér
besteht der Blattnerv bloss aus den von der Epidermis umgebenen
Füllzellen (Taf. VII. Fig. 4., 5.). —
Die Massangaben der ein-
zelnen Zellen siehe auf Tabelle I.

b) Ungeschlechtliche Generation o. Sporophyt. 19 )

Séta. — Der in das Ende des Stengels eingesenkte Fuss
ist langlich kegelförmig, weskalb die umgebende Vaginula lang-
lich-cylindrisch ist die Vaginula umgeben die aus einigen, dünn-
wandigen Zellen bestehenden Paraphysen (Taf. VII. Fig. 12.), welche
9 — 13 \j. breit und 157—160
láng sind.
Die der Vaginula erhebende, 9—15 mm. lángé,
sich aus
dicke, rötlichgelbe, nach links gedrehte Séta ist am Ende verdiekt
und hackig gekrümmt (Taf. VII. Fig. 15.). Überhaupt verdiekt sich
die Séta nicht nur an ihrer Spitze, sondern allmahlig gégén ihr
oberes Ende, wie dies die Quérschnittsbilder zeigen. Quer- Am
schnitt aus dem unteren Teil der Séta (Taf. VII. Fig. 13) finden wir
eine einschichtige, stellenweise 2-schichtige Epidermis (1 ), dérén
Zellen beinahe ganz kugelig, dickwandig sind unter dieser befin- ;

den sich die vieleckigen, in allén 3 Richtungen ziemlich gleiche

Dimension aufweisenden Zellen des Rindenparemchyms (2) und
innerhalb diesem die charakteristischen, dünnwandigen Zellen des
Leitbündels (3). Einen aus dem oberen Teil der Séta verfertigten
Querschnitt stellt Fig. 14 auf Taf. VII. dar. Hier bildet eine kraftigere
2— 3 reihige, dickwandige Zellschicht das iiussere Gewebe der
Séta, namlich das Epi- (1) und unter dieser das Hypoderm (2),
innerhalb dessen sich gleichfalls Rindenparenchym (3) und in der
Mitte das Leitbíindel (4) befindet.
Die auf die Zellen des Setaquerscknittes bezüglichen Mass-
angaben siehe auf Tabelle III.
Sporogonium. —
Die herabhangende oder seitwarts stehende
Kapsel ist sehr charakteristisch geformt unter der kurzen, breiten
;

Mündung verengt sich die Urne der Halsteil geht in die Séta über,
;

so wird die ganze Kapsel napfförmig. Besser wie jede Beschrei-

bung versinnlicht uns ihre Form die Abbildung; Fig. 15 auf Taf. VII.
auf weleher einige charakteristische Formen dargestellt sind. 20 )
Die Wandzellen der dunklen, braunen Kapsel zeigen am Hals im
 ;;

124

trockenen Zustand ein sehr charakteristisches Bild (Taf. VII. Fig.

17); die Zellwande sind namlich stark wellig hin- und kergebo-
gen und infoige des Zusammenschmmpfens dér Zellen oft 3 4- —
armig; in den Beken ist die Zellwand collencbymatisch verdickt. 21 )
Am Hals dér Kapsel sind sehr wenig Spaltöffnungen ent-
wiekelt. 22 ) welche vertieft (Taf. VI. Fig. 16) sind, und zwar be-
triigtdér Unterschied zwischen dem Niveau dér Spaltöffnung und
dér umgebenden Epidermiszellen genau 3 u. Die Spaltöffnungen
sind beinahe kreisförmig. Die Nebenzellen sind 31 u. breit, beide
zusammen 64 u. breit, ihre Lángé betragt 495 y .
;
die Central-
spalte welche schmal und an den Enden abgerundet ist,
23 ist P3
) y.

breit, 5 y. láng.
Den Rand dér Kapselmündung bilden 3 4 Reihen flacher, —
ziegelförmiger Zellen (Taf. VII. Fig. 18, 1), unter welchen sich die
parenchymatischen, epidermalen Zellen (2) des Amphitheciums
befinden. Die inneren und ausseren Ziiline des Peristoms ragén
um die Hiilfte dér Kapsel heraus die ausseren Ziihne sind geriin-
;

dert und bestehen aus 24—26 (nach den Literaturangaben 25—30)

Lamellen sie sind dunkel-röthlichbraun, dicht kömig (Taf. VII.
;

Fig. 13, 3); bei oberer Einstellung kann maii die im Zickzack
laufende Langslinie =
linea comnmsuralis gut sehen. inneren Am
Peristom ist die membrana basilaris stark entwickelt (Taf. VII. Fig.
18, 4), sie ist mit den inneren Peristomzahnen gleiek koch, licktgelb,
gleichfalls gekörnelt, besteht aus 23—27 —
30 Zellschichten und ist
auch durch senkrechte, dickere Wande den inneren Peristomziih-
nen und Cilién entsprechend gegliedert.
Nach den Literaturangaben sind beim Endostomium von
Polilia carnea die « Fortsatze weit klaffend, Wimpern (meist 2)
vollstandig und knotig» 24 ); «Membran des inneren Peristoms von
halber Zahnhöhe mit gefensterten bis klaffenden PVrtsatzen und
meist je 2 vollstandigen, papillösen, knotigen Wimpern» 25 ); «Fort-
siitze weit klaffend, 2—3, vollstandig, schwach knotig» 26 ). «Endo-
stom gelblich, Grundhaut fást glatt, die breit fensterartig durch-
brochenen oder klaffenden Fortsatze. sowie die schwach knotigen
Wimpern (2) von Zahnlange» 27 ) —
um einige Autoren zu citieren
ebenso stellen es auch die bez. Abbildungen dar. 28 )
Bei un serei* siebenbtirgischen Pflanze sind die Fortsatze (Taf.
VII. Fig. 18, 5) gesondert, nicht miteinander verbunden, knotig,
infoige dér starkeren Verdickung dér Querwiinde einiger Zellen
gegliedert zwischen je einem Knoten befinden sich 1
; 2 Zellen —
diese verdickten Teile verzweigen sich auch übrigens sind sie
;

immer allé stark kömig, ebenso wie die ganze Oberflache dér
Fortsiitze; die Seitenwande dér zwischen zwei Knoten gelegenen
Zelle oder Zellen sind nach innen gebogen. Die Fortsiitze ver-
schmalern sich von ihrer Basis an gégén die Spitze gleichmassig
die Spitze ist fein fadenartig. Zwischen je 2 Fortsatzen befindet
sich nur e i n e Cilié (7), welche gleiciimössig dünn, fein fádén-
 ;

125

förmig ist; auí diesel’ finden wir etwas dickere Querwande und
Knoten, dock nur am unteren Teil ikr oberer Teil ist ununter-
;

brochen gleichmassig dünn. Auch hier ist die ganze Oberflache

dér Cilié gekörnelt, die Knoten sind aber kraftiger. Auch diese
zwischen je 2 Fortsatzen stehende Cilié ist nicht immer entwickelt,
manchmal ist nur i h r b a s a 1 e r Teil < 6) a u s g e b i 1 d e t.

Dér abweichenden Eigenschaften wegen hielt ich es für

notwendig unsere siebenbiirgische Pflanze ausfiihrlicher zu be-
schreiben.
Geschrieben an dér XCI. : Jahreswende des Geburtstages
von Friedrich Hazslinszky.

A VI— VII. tábla rajzainak magyarázata. — Erklárung dér Figuren auí

Taíel VI— VII.
Általában minden levél k. m.-nél, tehát a 7—11. rajznál 1 larnina- —
sejtek, 2 =
hasi (ventralis)-, 3 =
háti (dorsalis)- vagy epidermalis sejtek.
Bei jedem Blattquerschnitt, alsó bei Fig. 7 11 sind 1 —
Laminazellen, =
=
2 Bauehzellen-, 3 —
Rüekenzellen- oder Epidermalzellen.
- 1. rajz. Szár k. m. Az ötszögletes szárat kívül borító epidermis 1 —
alatt hypodermis =
2, ezen belül kéregparenehyma 3 látható középen az = ;

axialis nyaláb, a primitivus hadroma elemek találhatók. 100 / t .

=
Fig. 1. Stengelquerschnitt unter dér den fünfeckigen Stengel umge-
:

benden Epidermis =
1 befindet sich die Hypodermis =
2, innerlialb dieser das
Rindenparenchym —
3, in dér ZVIitte das Leitbündel, die primitíven Hadrora-
elemente. 100 /,.
—
2. rajz. Szár fels részén lev levél a visszahajló margót vastagabb
;

vonal tünteti fel. Levél csak csúcsán gyengén fogas. Sárgászöld levélér ersen
fejlett. — 13
/,-
= Fig.
2. Blatt vöm oberen Teil des Stengels den zurückgebogenen Raud
;

bezeichnet die dickere Linie. Das Blatt ist nur an dér Spitze schwach gezalmt.
Dér gelblichgrtlne Blattnerv ist stark entwickelt. 13j1 .

—
3. rajz. Bels perichaetialis levél. 13/1
— .

Fig. 3. Inneres Pericliaetiumblatt. 13 /,.

—
4, 5. rajz. A levél csúcsrészlete a keskeny, hosszú szegély-
;

sejtekéi a level csúcsa felé es végén való kidudorodása okozza a levél

fürészességét levéllemezsejtek =
3, még a csúcsrészen levk 4 is hosszasan =
=
;

megnyúltak; 2 vezetnyaláb sejtjei a csúcs alatt végzdök,

=
Fig. 4, 5. Blattspitze die schmalen, lángén R a n d z e 1 1 e n
; 1 =
ragén am oberen Ende des Blattes heraus und bilden so die Zahne Blattla-
minazellen == 3, auch die an dér Spitze befindliehen 4 sind láng gestreckt — ;

t?=Zellen des Leitbündels, endigen unter dér Spitze. 100l l .

—
6. rajz. A levél csúcsát alkotó sejt. 35 %.
=
Fig. 6. Die Spitze des Blattes bildende Zelle. 350 /i.
—
7. rajz. K. m. a levél tövébl 4 —
kitölt sejtek, melyek a kezdet-
;

leges hadroma elemeket, a kisér sejteket zárják közbe. 100 /j.

=
Fig. 7. Querschnitt aus dér Blattbasis 4 Füllzellen, welclie die
: =
primitíven Hadromelemente, die Begleiter einschliessen. 10 °j l
—
.

8. rajz. K. m. a levél alsó részébl; margó visszagörbül. 100 /j.

=
Fig. 8. Querschnitt aus dem unteren Blatteil Rand zurückgebogen. m
—
.
; /1
9. rajz K. m. a levél középs részébl; margó visszahajló. 100
=
Fig. 9. Querschnitt aus dem mittleren Blatteil Rand umgebogen.
/,.
100

—
10. és 11. rajz. K. m. a levél fels harmadából; kisér sejtek már
/,.;

nem találhatók, a levél erét csak kitölt sejtek alkotják, ‘“o/j.

 .

126

: Fig. 10. és 11. Querschnitt aus dóm oberen Blatteil : Begleiter nieht
mehr vorhanden Blattnerv besteht blos aus Füllzellen. 100 /,.
— 12.
;

rajz. A vaginula alján lev parapliysisek egyike. 20#

= Fig. 12. Paraphyse vöm Grunde dér Vaginula. *>•/,.
/i.

— Séta alsó részének k. m.-e; 1 = epidermis

13. rajz. = 2 kéreg-
parenchyma; 3 = vezetnyaláb. 100
/1 .
;

— Fig. Querschnitt aus dem unteren Setateil 1 — Epidermis 2 —

13.
Eindenparenchym; 3 = Leitbündel.
; ;

100

— K. m. a toknyél fels részébl 1 — epidermis 2 — hypo-

14. rajz.
/,.

dermis; 3 = kéregparenchyma 4 = axialis nyaláb

; ;

sejtjei. l0a l í .

— Fig Querschnitt aus dem oberen Setateil;

14. = Epidermis; 2 =
;

/
Hypodermis; 3 — Eindenparenchym 4— Zellen des Leitbündels. 100

— rajz. Erdélyföldi növény bögre alakú tokjai.

15.
;

10
/,

— Fig. l. Napfförmige Kapseln dér siebenbürgischen Pflanze. /,.

10
/,.
— A
tok collaris részén csekély számban található, alásülyesztett
16. rajz.
stomák egyike a tok epidermalis sejtjei éles beállítás mellett rajzolva, a
;

stomának épp, hogy eldereng a körvonala, azért pontozva rajzoltam. 1S0 /,.
=
Fig. 16. Eme dér am Halsteil in geringer Zahl vorhandenen, vertieften
Stomata die Epidermiszellen dér Kapsel sind bei scharfer Einstellung gezeichnet,
;

wobei die Linien dér Spaltöffnung nur schwaeh sichtbar sind, weshalb ich sie
punktiert gezeichnet habé. 120 ft .

—
17. rajz. Hullámos falú sejtek a tok nyaki része felett száraz álla-
potban. 120 /,-
—
Fig. 17. Zellen mit welligen Wiinden aus dem Teil ober dem Kapsel-
hals im trockenen Zustande. 120 /,.
—
18. rajz. Peristomium / =
a tok szája peremét alkotó lapos sejtek;
= =
2 tok fala sejtjei; 3 küls peristomium foga 4 körhártya (membrana —
basilaris) = proeessusok 6 = csökevényes ciíia = jól fejlett
5 ;
;

7" cilia. 1#0

/,.
= Fig. 18. Peristom. 1 = flache Zellen des Mtindungsrandes dér Kapsel
; ;

sátze ; 6 — Peristomzahn 4 = Grundhaut 5 = Fort-

2— Kapsehvandzellen 3 — áussercr
= rudimentare
;

Cilié ; 7 gut entwickelte

;

Cilié.
;

Közlemény a kolozsvári Ferencz József-tudományegyetem nö-

vénytani intézetébl. —
Mitteilungen des botanischen Insti-
tutes dér Franz Josef’s-Universitát in Kolozsvár.
A Carex echinata Murr. (1770)
még sem más. mint C. stellulata Good. (1794.) — ist doch
nichts anderes als C. stellulata Good. (1794).

kovács Béla (Kolozsvár).

Von'- 1

Ascherson és Graebner: Syn. II. köt. 55. lapján a követ-

kezket olvassuk: «Kük. (br.) teiltuns mit, dass nach Clarké, dér
ein Original-Exemplar dér C. echinata (Murr. Prodr. FI. Gött. 76
[1670]) sah, diese Pflanze nicht tvie bisher allgemein angenommen
wurde, mit dieser Art, sondern mit C. divulsa zusammenfallt. Um
Verwirrung zu vermeiden, kehren wir zu dem so bezeichnenden
Namen C. stellulata zurück, obwohl dér iiltere Xame C. Leérsíi
sein \vürde.»
Ugyanezt, azzal a változtatással, hogy a C. echinata MuRR.-t
a C. Pairaei F. ScHULTz-al mondja egyenlnek, közzé tette Küke.x-
thal az Alig. Bot. Zeitsch. 1905 évf. 46 lapján is a következ
 127

megjegyzések kíséretében: «Die Originalexemplare Hegen im

British Museum und tragen den handschriftliclien Vermerk
Murray’s «Hercynia in pratis udis prope Gottingam crebro reperi
:

1770.» — Es sind armblütige Spécim ina von C. Pairaei F. Schultz,

die Inflorescenz aus 5 (nicht, wie Murray schreibt, aus 3) Aerclien
zusammengesetzt, somit dér Name C. Pairaei dem alteren C.echi-
nata Murr. weichen muss.» És Kükenthal itt közölt nézetét már
több botanikus elfogadta. Ascherson és Graeb. a C. echinata
helyett a C. stellulata-t emelik érvényre, Hegi és Dunzinger az
«Illustr. FI. v. Mitt. Eur.» czimíi munkájok 14. füzete 67. lapján
a muricatae csoportban ismertetik a C. echinata-t mint olyant,
melynek synonymonja a C. Pairaei F. Schultz.
Kükenthal föntartja nézetét a Carexek- rl irt, a folyó (1909)
év folyamán megjelent nagy monográfiájában (Engler: Pflanzen-
reich, 38. füzet (1909) 160., 161. lapján) is, ahol jegyzet alatt a
következ sorok vannak «Autores fere omnes ante cl. Clarké
:

C. echinatam Murray cum C. stellulata Good. confuderunt

Hocce vestigium persecutus in herbario societatis Linnaeanae tria
specimina inveni a cl. Murray manu propria nomine C. echinatae
inseripta et in pratis udis Hercyniae prope Gottingam lecta, quae
absque dubio cum C. Pairaei F. Schultz omnino congruunU.
Véleményünk szerint azonban Kükenthal álláspontja elfogad-
hatatlan és igy csak zavart okoz a nomenklatúrában.
A C. echinata Murr. eddigi értelmének megváltoztatására
nem lehet egyedül dönt erej körülmény az, hogy most, Murray
megnevezése után 150 év múlva, a sajátkez Írásával ellátott
névlapocskája mellett milyen növény fekszik a British-Museumban.
Hiszen növény és névlapocska nincsenek egymással összenve.
Ezek egymásmellettisége bizonyító erej, elfogadható alap csak
akkor lehetne, ha ezt az eredeti diagnosis az idézeteivel együtt,
melyek között jelen esetben különösen lényeges egy ábrára való
hivatkozás, szintén támogatná.
Minden szakember kevés fáradsággal meggyzdhetik arról,
hogy a jelen esetben Kükenthal nézetét a régi szakirodalom
homlokegyenest megcáfolja. Határozottan megállapítható, hogy a
Carex echinata Murr. eredeti névlapocska olyan Carex-fa,) mellé
tartozik, a melyiknek kalászkáin az alsó virágok porzósak s a
felsk termések, a melyik tehát nem is tartozik C. Pairaei
sectiojába,
Murray ugyanis azt a növényt nevezte el 1770-ben a Prod-
romus Stirpium Gott. 76. lapján echinata-nak, melyet Haller irt
le meg 1768-ban a «Hist. stirp. indig. Helv.» czimü mun-
s jelölt
kája kötete 187. lapján az 1366. sz. alatt. A Murr. könyvében
II.

ezt találjuk: « Carex echinata Mim s Cár. spicis ternis echinatis ,

glumis lanceolatis capsulae mucrone simplici Hall. Hist. n. 1S66.

,

Oed. I)an. T. 284.» Haller idézett mvében pedig szóról-szóra

ugyanez a diagnosis olvasható, végén ugyancsak az Oeder ábrá-
 ,

128

jára való hivatkozással igy «Icon. Oederi t. 284». S ha most

:

megnézzük az Oeder 1767-ben megjelent Flóra Danica képes

munkájának 284-ik tábláját, azt látjuk, hogy az ábra nem egyéb,
mint egy 3 kalászkáju Cár ex, melynek a legfelsbb kalászkája
félreismerhetetlenül porzós virágú s lándzsás polyvájú, a
alul
külön lerajzolt gyümölcse
pedig Clonge mucronatis, simpliciv.
Tehát ez az ábra teljesen megfelel a Haleer szerzetté diagnosisnak,
a melyet még tökéletlennek, hiányosnak sem mondhatunk, mert
hiszen hosszú 8 soros részletes leirás következik utána, melybl
a következket emeljük ki: « Satis similis prioris n. 1365...
Spicae in summo caule non supra trés, quatorve distinctae, tamen
proximae, pauciflorae florum fere quinque. Glumae fiorales lan-
,

ceolatae, pallentes. . . Maturae rigent, capsulis patulis, longe

mucronatis, simplici, non bifxdo mucrone ,
qua nóta & paucis
spicis, atque molliori habitu distat a 1365.» Az 1365. sz. alatti
Carex- faj részletes leírásában pedig Haller ki is emeli a követ-
kez lényeges bélyeget: «Spica suprema inferne mascula (a) &
gracilisn és vonal alatt «(a) etiam aliae Gmelin», mely utóbbi
:

megjegyzés Haller részérl LiNNÉ-nek a C. muricata-röl adott

diagnózisára, illetleg az ezt kiegészít egyik idézetére vonatkozik.
S ha mindezekhez hozzávesszük azt is, hogy a Murray által
C. echinata-nak elnevezett, Haller által 1366. sz. alatt leirt
Carex- faj elfordulási helye Haller szerint mve
«In Hercynicis :

paludibus & passim in Helvetia» ugyanaz, a mit Murray eredeti

névlapocskája a British-Museumban jelez, s ha még tekintetbe
vesszük azt is, hogy Goodenough is a C. stellulata- nál mvének
[Transact. Linn. Soc. Vol. H. (1794)] 144-ik oldalán több idézet —
között — ugyanazokra a forrásokra is utal, melyekre Murray, akkor
mindezek után azt hisszük semmi kétség sem férhet a C. echinata
Murray név értelméhez. Murray azzal, hogy Prodromus-ában
] 770-ben egy leírásra, Haller 1366. sz. növényére és egy ábrára is, az

Oeder 284. táblájára hivatkozott, teljesen világosan és határozottan

megjelölte, hogy melyik Carea>fajnak adta a C. echinata nevet.
Ezt meg nem másithatja a Murray eredeti névlapoeskájának
emberek, laboránsok gyarlóságain és tévedésein múló térben
egymás mellé kerülése más Careíc-fajokkal. Legalább annyit el
kell ismernünk, hogy Murray és Haller az 5 kalászt szintén
5-nek látták volna s nem 3-nak, ha az k
C. ec/Hnafa-juknak
csakugyan többnyire 5 s nem 3 kalászkája lett volna.
A szakirodalom tehát teljesen ellene szól Ivükenthal ama
nézetének, hogy a Murray C. echinata-]a nem volna egyéb, mint
szegényes virágú C. Pairaei F. Schultz. Ellenkezleg, a C. echinata
Murr. nem is tartozik a C. Pairaei-vél egy sectioba a muricatae ;

csoportból már 1768-ban kiemelte Haller. Újra rektifikálandó ennél-

fogva a botanikai nomenklatúra érvényre emelend a Carex
:

Pairaei F. Schultz és ismét a C. echinata Murr. synonymonjai közé

sorozandó a C stellulata Good.
.
 »

129

In Ascherson und Graebn. Syn. II. B. 25. Seite lesen

:

wir folgendes: «Kük. (br.) teilt uns mit, dass nach Clarké, dér
ein Original-Exemplar dér C. echinata (Murr. Prod. FI. Gött 76
[1770]) sah, diese Pflanze nicht wie bisher allgemein angenommen
wurde, mit dieser Art, sondern mit C. divulsa zusammenfállt.
Um Verwirrung zu vermeiden, kehren wir zu dem so bezeich-
nenden Namen C. stellulata zurück, obwohl dér altere Name C.Leersii
sein würde.»
Dieselbe Bemerkung, mit dem Zusatze, dass C. echinata mit
C. Pairaei F. Schultz identiscli sei, teilt Kükenthal in dér Alig. Bot.
Zeitschr. 1903 40. S. mit und fügt die folgenden Ausführungen
hierzu «Die Original - Exemplare liegen im British Museum
:

und tragen den handscbriftliclien Vermerk Murray’s: «Hercynia

in pratis udis prope Gottingam erebro reperi 1770.» Es sind
armblütige Specimina von C. Pairaei F. Schultz die Inflorescenz ;

ist aus 5 (nicht wie Murray scbreibt aus 3) Áhrchen zusammen-

gesetzt, somit dér Name C. Pairaei dem álteren C. echinata
weicben muss.»
Diese Aneicht habén schon mehrere Botaniker angenommen.
Asehers. und Graebn. bringen, wie bereits erwalmt, statt C. echi-
nata C. stellulata zr Gél tun g. Hegi und Dunzinger ftthren in
ihrer «íllustr. FI. von Mitt. Eur.» (14 Heft, Seite 67) C. echinata
in dér Gruppé dér «Muricatae» und als ihr Synonym C. Pairaei F.
Schultz auf.
Kükenthal bleibt seiner Ansicht auch in dér im lauíenden
Jahre (1909) erschienenen Monographie (Engler, Pflanzenreich 38.
Heft, Seite 160 u. 161)treu, wo als Bemerkung folgendes zu lesen ist.
«Autores fere omnes ante cl. Clarké C. echinatam Murray cum
C. stellulata Good confuderunt Hocce vestigium persecutus in
. . .

herbario societatis Linnaeanae tria specimina inveni a cl. Murray

manu propria nomine C. echinatae inscripta et in pratis udis
Hercyniae prope Gottingam lecta, quae absque dubio cum C.
Pairaei F. Schultz omnino congruunt .

Nach unserer Ansicht ist a bér dér Standpunkt Kükenthal’s

unhaltbar und geeignet in dér Nomenclatur Verwirrung zu
verursachen. Dass beute, 150 Jahre nach dér Benennung dér
Pflanze in einer englischen Sammlung neben dér Orinigaletiquette
des Autors eine andere Pflanze liegt, ist noch kein Grund, den
Namen C. echinata auf eine andere Pflanze zu übertragen. Herbar-
pflanzen sind mit ihren Etiquetten nicht verwachsen ihr Zu- ;

sammentreffen hat nur dann eine Beweiskraít, wenn sie durch

die Originaldiagnose und die Citate, unter welchen im gegebenen
Falle ganz besonders eine citierte Abbildung eine wichtige Rolle
spielt, bekriiftigt wird.
Jeder Fachmann kann sich nun davon überzeugen, dass in
vorliegendem Falle die Ansicht Kükenthal’s durch die Original-
quellen vollstandig widerlegt wird. Es ist sicher festzustellen,
 :

130

dass die ursprüngliche Etiquette dér C. eehinata Murr. bei einem

Carex-Exemplar gelegen habén muss, dessen Áhrclien im unteren
Teile mannliche, im oberen aber weibliche Blüten trug, welche
alsó gar nicht in die Section gehört, welcher C. Pairaei zuge-
záhlt wird.
Murray nannte «C. echinata» in seinem Werke (Prodr.
stirp. Gott. 177076) jene Pflanze, welche Haller in den «Hist.
p.
stirp. indig. Helv. (1768) II. p. 187 » beschrieb und unter dér
Num. 1366 anführte. In Murray’s Werk finden wir folgendes
« Carex eehinata Mim s. Cár. spisis ternis echinatis, gluniis lanceo-

latis capsvlae mucrone Hall. Hist. n. 1366. Oed. Dán.

simplici.
T. 284. » In Haller’s Werk können
wir wörtlich dieselbe Diagnose
lesen gleichfalls mit Berufung auf die Abbildung Oeder’s «Icon.
Oederi t. 284.» Und wenn wir jetzt die 284-te Tafel in Oeders 1767
erschienen Werke «Flora Danica» ansehen, so finden wir, dass
die Figur eine 3 Ahrchen tragende Segge darstellt, dérén oberes
Áhrchen im unteren Teile unverkennbar mannliche und von
lanzettförmige Spelzen gestützte Blüten tragt und dérén gesondert
gezeichnete Frucht tatsachlich «longe mucronata, simplex» ist.
Dieíe Tafel entspricht alsó vollkommen dér Diagnose von Haller,
welche wir weder für unvollstandig, noch fehlerhaft bezeichnen
diirfen ;
denn es folgt ihr noch eine, 8 Zeilen lángé Beschreibung,
aus welcher wir folgendes herausheben wollen « Satis similis
:

prioris n. 1365 Spicae in summo caule non supra trés qua-

. . .

torve, distinctae, tamen proximae, pauciflorae. florum fere quinque.

Glumae lanceolatae pallentes. Maturae rigent, capsulis
florales
patulis, longe mucronatis, simplici non bifido mucrone, qua nóta
,

& paucis spicis atque molliori habitu distat a 1365 »

,

In seiner unter 1365 vorfindbaren ausfiihrlichen Beschrei-

bung hebt nun Haller auch noch die folgenden wesentlichen
Merkmale hervor: «spica suprema inferne mascula eí gracilis»
und sub linea «etiam aliae Gmelin», welche Bemerkung sich auf
eine von Linné gegebene Diagnose dér C. muricata beziehungsw.
auf ein diese erganzendes Citat bezieht.
Und wenn wir zu allém noch dazu nehmen, dass dér rt
des Vorkommens nach Haller «In Hercynicis paludibus & passim
in Helvetia* derselbe ist, welchen Murray auf dér ursprünglichen
Etiquette angemerkt hat und wenn wir dann noch in Betracht
ziehen, dass auch Goodenough zu seiner C. stellulata auf dér 144.
Seite seiner Abhandlung [Transact. Linn. Soc. Vol. II. (1794)]
unter melireren Zitaten auch dieselben citirt, welche Murray in
seinem Prodromus bei C. eehinata anfiihrt, so kann überhaupt kein
Zweifel iiber die Bedeutung dér C. eehinata bestehen.
Murray hat dadurch, dass er sich auf eine Beschreibung
(Hall. Hist. n. 1366) und auf eine Tafel (Oeder. FJ. Dán. t. 284)
berufen hat, ganz klar und deutlich bezeichnet, welcher Carex-
art er den Namen «C. eehinata » gegeben hat und daran kann
 131

dér Umstand nichts áudern. dass vielleicht durch eine Ver-

wechselung von Seite eines Laboratorium-Dieners, oder Unvor-
sichtigkeit eines Herbarbesuchers die Etiquette vertauscht worden
ist. Wir müssen doch wenigstens soviel voraussetzen, dass Murray

und Haller 5 Áhrchen angegeben haltén und nicht 3, wenn ihre

C. echinata zumeist 5 und nicht 3 Áhrchen gehabt hatte.
Die Originalquellen widersprechen alsó vollstándig dér An-
sicht Kükenthal’s, dass Mürray’s C. echinata nichts anders sei,
als eine armbliitigeC. Pairaei F. Schultz. lm Gegenteil, gehört
C. echinata Murr. gar nicht in die Gruppé dér C. Pairaei Hal- ;

ler hat sie schon im Jahre 1768 aus dér Gruppé dér Muricatae
herausgehoben.
Hieraus folgt, dass die Nomenclatur dieser Arten wieder
richtig gestellt werden muss; dér Name C. Pairaei F. Schultz
ist wieder zr Geltung zu bringen und C. steUulata wiederum als
Synonym zu C.4 echinata zu ziehen.

Három Umbellifera virágbiológiája.

)
Blütenbiologie dreier Umbelliferenarten.
(Budapest.)
Von •

Talán egyetlen növénycsaládról sem írtak annyit és annyifélét

virágbiológiai szempontból, mint az ernyösokrl. Kerner 1) a Hac-
quetia-n, Eryngium-on Aethusa- n Astrantia- n, Caucalis- on, Pachy-
,

pleurum-on, Scandix- on, Targenia-n protogyniát észlelt. Ezt azon-

ban Kirchner 2 ) vizsgálatai megczátolták, más virágbiologusok
(Sprengel, Schülz, Müller H„ Henslow, Knuth) pedig a Kirchner
által megállapított proterandriát ersítették meg. Vaunak azonban
Umbelliferák melyek ez alól kivételt képeznek, a mit Kirchner is
,

elismert, miután A. T. Foerste, Trelease, Ch. Robertsohn ide

vonatkozó dolgozatait megismerte, melyek különösen az Eriginia
hulhosci és egyéb amerikai ernysökkel foglalkoztak. St az Echi-
nophora spinosán Kirchner is protogyniát talált. Warnstorf 3 ) a
szerint, a mint a himnös hím és no-virágok az ernyn eloszla-
,

nak, három csoportra osztja az Umbelliférákat. Hasonló kísérletet

tesznek Schulz és Drude 6 ) is.
)

Az a három ernys, mellyel jelen dolgozatomban foglalko-

zom, az irodalomban vagy egyáltalán nem, vagy nagyon hiányo-
san van virágbiologiailag feldolgozva, és a magyar botanikai iro-
dalomban az els ezirányú munka, mely a látogató rovarok név-
sorával látott napvilágot.

q Pflanzenleben II. 321. o.

3
Die Blüten d. Umbelliferen. Stuttgait 1890.
3 Bot. v. Brand. 38 köt.
)
4
) Beitr. II. 90. o. Knuth : Hb. d. Bliitenbiol. II, 1. 459. o.
5
)
Engl. Prantl. N. Pfm, III. 8. 89. o.
 : :

132

Az egyik a 1 rínia glanca (L.) Dum., melynek látogatói eddigelé

ismeretlenek voltak. A második a Falcaria vulgáris Bernh.. melynek
virágszerkezetét és pgyéb biológiai viszonyait Schulz és Warnstorp
már ismertették, a magam megfigyelései azonban ezektl eltérk
látogatói név szerint szintén nem voltak megállapítva. Végre a
harmadik növény az Anthriscus trichospermus Schult., melynek
égy a virágbiológiája, mint a látogatói az irodalomra nézve új
adatnak tekintendk. Mind a három növény 1903. óta volt meg-
figyelésem alatt.
I. Trinia glauca (L.) Dum. (vulgáris D. C. T. Jacquiniana =
Endl. =
Pimpineüa glauca L. P. pumila Jacqu.) =
Általában kétlaki. Henslow*) és Schulz 7 ) többféle kétlakú-
ságot talált rajta, különösen androclioeciát. Schulz még gynomonoe-
ciát is észlelt. Én egyszer monoeciát is találtam a Kis-Sváb-
hegyen Budán. Legszorgalmasabb látogatói legyek, de sok Hyme-
noptera is látogatja. Látogatóit a Hármashatár-hegyen Budapest
mellett figyeltem meg ezek a következk ;

Coleoptera: Scarabaeidae : Cetonia aurata L. többször.

Cantharidinae : Cantharis fusca L. gyakran. Alleculidae:
Omophlus betulae Herbst. gyakran. Mylabridae: Mylabris
nigricornis Panz. nagyon gyakran.
Hymenoptera: Apidae : Anthrena parvula K. elég gyak.
Ichneumonidae Ophion curvinervis Ihoms. gyakran és még
:

két Ichneumonida sp.? gyakran. Tenthredinidae : Athalia

glabricollis Thoms. gyakran. Tenthredo bicincta L. gyakran.
T. instabilis Klug gyakran. T. histrio Ivlug. gyak. Ten-
thredopsis neglecta Lep. 9 gyak. Pompilidae Salius fuscus :

Fabr. egy-két esetben.

Diptera: Muscidae Chrysotoxum festivum L. <3 igen gyak.
:

Calliphora vomitoria L. igen gyak. Lucilia caesar L.c? igen

gyak .Onesia sepulcralis Meig. igen gyakran. Echinomyia sp. ?
gyakran. Sarcopliaga atropos Meig. elég gyak. Sarcophaga
sp. ? Anthomyia sp. ? néhányszor. Aricia incanaW ed elég \ ..

gyakran.
Valamennyi látogató typusos Umbellifera látogató.
II. Falcaria vulgáris Bernh. (F. Pivini Hst. F. sioides =
Aschers. —
SiumFálcaria L. =
Drepanophyllum Falcaria Desv.)
Schulz 8 ) szerint e növény andromonoecicus, ersen proteran-
dricus hímns virágokkal; az ernyk elssorban hímns viráguak.
másodsorban egy-három középen álló hímvirágot hordanak és
harmadsorban a késn nyíló ernyk csupa hímvirágokkal bírnak.
Warnstorf9 ) vizsgálatai kis eltéréssel megersítik a fenti adato-
kat, s látogatókul a fajok megnevezése nélkül bogarakat és legye-

6 Or. of. fi. str. 227. o.

)
7
)
Beitr. II. 90. és 189. Rnuth : Hb. d. Bliitenbiol. II. 1. 175.
s
) Boitr. II. 190. o.
8
)
Knuth : Hb. d. Bb. II. 1. 475. o.
 : :

133

két említ.Én e növényt Budapest mellett a Kis-Svábhegyen,

Rókushegyen, Kelenföldön, továbbá Ny ergesuj falun (Esztergomm.)
tanulmányoztam. Látogatói a következk
Coleoptera: Coccinellidae :Coccinélla 10-punctata L.
többször, C. 7-punctata L. néhányszor. Adonia variegata
Goeze. néhányszor. Ghrysomelidae : Cryptocephalus flavipes
P. elég gyakran. Coptocephala Scopolina L. gyakran. Myla-
bridae : Mylabris nigricornis Panz. elég gyakran. Morde-
lidae : Anaspis sp. ? Cantharidinae : Pagonyéba fulva Scop.
gyakran. Alleculidae: Podonta nigra Fabr. Oedemeridae
Oedemera favescens L., valamennyi gyakori látogató.
Hymenoptera: Apidae Apis niellifica L. néhányszor.
:

Anthrena lucens Gmh. $ elég gyak. A. Schavella K. 9 gyak-

ran. Halictus longulus K. 9 gyakran. Halictus sp. ? Osmia
melanogaster Spin. d" gy akran. Ve.spidae:
7
Vespa silvestris
Scop. <f néhányszor. Odynerus parietum L. többször. Spé-
ciddé : Cerceris arenaria L. cf többször. Heterogynidae :
liphia femorata L. 9 néhányszor. Myrmosa melanocepliala
Fabr. cf néhányszor. Pompilidae Salius fuscus Fabr. egy-
:

szer. Braconiclae : Braeon castrator Fabr. gyakran. Ten-

thredinidae: Athalia glabricoUis Thems. elég gyakran. A.
spinarum L. elég gyakran.
D i p t e r a Muscidae : Sarcophaga carnaria L. <$ gyak. S. hae-
:

morrhoidalis Meig. c? gyak. Cnephalia bucepha Meig. 3 gyak.

Phasia crassipennis F. var. rubra Girsch. elég gyakran.
Ph. cr. var. strigata Girsch. elég gyakran. Ph. cr. var.
strigata : micans Girsch. elég gyakran. Oxiphora trimacu-
lata F. cf néhányszor. Lucilia sericata Meig. rf gyakran.
Echinomyia ferma Zell. $ néhányszor. Oliviera laterális
Fabr. 9 többször. Onesia sepulcralis Meig. 9 igen gyak-
ran. Pollenia vespillo Fabr. $ gyakran. P. rudis Fabr. 9
gyakran. Clista foeda Meig. 9 gyak. Xysta grandis Egg. d"
gyakran. Gymnosoma rotundatum L. cf gyakran. Pachigaster
ater Panz. elég gyakran. Mrnphora quadrifaseiata Meig. 9
elég gyakran. Tachinaria sp. ? Sarcophaga sp ? és Antho-
myia sp.? Syrphidae : Eristalis tenax L. 9, cf igen gyakran.
E. aeneus Scop. cf igen gyakran. E. arbustorum L. 9,cf
igen gyakran. Melithreptus str igatus Meig. gyakran. M.
dispar Lw. cf gyakran. Syritta pipiens L. 9 gyakran. Helo-
phylus floreus L. cf néhányszor. H. trivittatus Fabr. 9
néhányszor. Merd, on abeirans Egg. egy-két esetben. Syr-
p>hus pirastri L. cf gyakran. Bombylidae Lomatia Sabaea
:

Fabr. <f néhányszor. Stratiomydae : Lasiopa villosa Fabr.

néhányszor. Chrysomia melanpogon Zell. cf 9 elég gyak-
,

ran. Conopidae : Myopa occulta MEiG.cf gyakran. Occemyia

distincta Meig. cf gyakran. Mycetophyllidae : Sciara Thomae
L. 9 2 abanidae: Tabanus fulvus Meig. cf néhányszor.
 :

Lepidoptera: Lycenidae : Chrysophanus Thersamon Esp. 9

elég gyakran. Lycena Corydon Poda és L. Aegon W, V.
néhányszor.
Ezeken kívül a Nobii minor nev poloskát és egy reczés-
szárnyu rovart is láttam a virágokon.
III. Anthriscus trichospermus Schult.
Közeli rokona az A. cerefolium HoFF.-nak virágbiologiailag ;

azonban még egyikük sincs feldolgozva. Az A. trichospermus

Schult. virágai 3 —
4 sugarú ernykben állanak, hímnsek és er-
sen proterandricusak. Az erny közepén lev virágok termi ter-
mést nem hoznak, de porzói normálisak s ezért e virágokat hím
virágoknak tekinthetjük, a növényt magát pedig andromonoecicus-
nak. A virágok fehér pártája sugárzó, a porzók introrsok. A term
két bibeszála egymástól elhajlik s a stylopodium közepén áll.
A virágok szabadon fekv méze és az egész növény szaga nagy
mennyiség legyet és hárty ásszá rny út vonz, melyek szorgalmasan
végzik a megporzást. Vizsgálataimat Budapesten a Gellérthegyen,
Nagy-Svábhegyen és Istenhegyen végeztem. Látogatói ezek
Coleoptera: Coccinellidae : Coccinella 10-pundata L. elég
gyakran. Adonia variegata Goeze. elég gyakran. Haly-
zia conglobata III. elég gyakran. Cantharidinae : Cantharis
fusca L. gyakran. Elateridae : Athous haemorrhoidalis F.
Mordelidae : Anaspis sp. ? Mylabridae Mylabris nigriccrnis
:

Panz. gyakran. Nitidulidae: Meligethes brassicae Scop.

gyakran. Chrysomelidae : Longitarsus niger Koch. elég
gyakran.
Hymenoptera: Apidae: Apis 9 elég gyak-
mellifica L.
ran. Anthrena chrysosceles Ichneumonidae
K. gyakran.
sp. ? Tenthredinidae Emphitus didymus Kl. <$ gyak-
:

ran. lenthredopsis hungarica Tischl. 9 gyakran. T. tarsata

Fabr. 9 gyakran. T. neglecta Lep. 9 elég gyakran. Ptero-
mus ribesii Scop. elég ritkán. Chrysididae : Chrysis dichroa
Dhl^. c? elég ritka,
D p t e r a Muscidae : Chrysotoxum intermedium Meig. d" igen
i :

gyakran. Alophora pusilla AIeig. d igen gyakran. Onesia

sepulcralis Meig. d" igen gyakran. Bamhaueria goniaeformis
Meig. 9 Igen gyakran. Plcitistoma pubescens Lw. igen
gyakran. CalUphora vomitoria L. <3 igen g3'akran. Syrphidae :
ilehthreptus str igatus Staeg. <3 gyakran. Syrphus bifas-
ciatus Fabr. 9 gyakran. Bibionidae: Bibio hortulans L. 9
gyakran. Empidae : Pachimeria femorata Fabr. d igen gyak- 1

ran. Empis maculata F. <$ igen gyakran. Bombylidae : Bom-

bylius major L. igen gyakran, de megporzást nem végez.
A rovarokat a Nemzeti Múzeum állattárának szaktudósai vol-
tak szívesek meghatározni, miért fogadják e helyen köszönetemet,
különösen Dr. Mocsáry Sándor és I)r. Kertész Kálmán urak. Meg-
 ;

135

'boldogult Abaf-Aigner Lajos a lepkéket határozta meg, illetve

ellenrizte.

Behandelt die Blütenbiologie dér im Texte erwáhnten drei

Arten ;
die Namen dér beobachteten Insecten, welcke die Bliiten
diesel* Arten bei Budapest besucht habén, sind aus dem ungar.
Texte ersichtlich. (Red.)

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über auslándischen botan. Arbeiten.
István Gyó'rffy Bryologische Seltenheiten. (Mit Tafel V.)
:
—
«Hedwigia» XLIX. Jahrg. p. 101 105. —
Leirása és ismertetése a Mo- Dér Verf. beschreibt das En-
Xendoa Hornschuchiana (Fuxck.) dorhizoi'don von MolendoaHorn-
Lindb. endorhizoi'don- jának. me- schuchiana (Fuxck.) Lindb. ab,
lyet szerz a gössnitz-i vízesésnél welches er an dem von J.
J. BREiDLER-gyiijtötte anyagon Breidler beim Gössnitzfall ge-
végzett vizsgálata alkalmával sammelten Exemplare fand.
fedezett fel. Az endorhizoi'don Das Endorhizoi'don ist mehr-
többsejt, el nem ágazó, a setat zellig und nicht verzweigt
(bulbus) végébl nyomul be az dringt zwischen die Zellen
ivaros nemzedékbe haustorium- dér geschlechtlichen Generation
ként mködve. —
A II. rész am Ende des «Fuss»-es be-
a Dicranum Blyitii Schimp. ginnend ein. die Rolle eines
olyan egyénének leírását tar- Haustoriums spielend. lm —
talmazza, amelynél az elágazó II. Teil beschreibt dér Verf. ein
sétán 2 tok fejldött ki. melyet Exemplar von Dicranum Blyttii
szerz a Magas-Tátra Mengusz- Schimp., bei welchem die Séta
falvi-v ölgyébe nyíló mellék- verzweigt ist an beiden Zwei- ;

völgyben az «Omladék völgy »-

: gen sitzen reife Sporogonien.
ben gyjtött cca 1900 m t. sz. Diese Exempl. fand dér Verf. im
f. m.-ban. E 2 mohára vonat- «Trümmer-Tale», einem Seiten-
kozik az V. tábla 5 ábrája. Tale des Mengsdorfer-Tales
in dér Hohen-Tatra in Ungarn
cca 1900 m. ü. d. M. 5 Figuren
auf Tafel V. erlautern diese
Abhandlung. y.

F. Pax : Ein Fund alté * Kulturpflanzen aus Sieben-

bürgen. Untéi* Mitwirkung voi Frl. Kathe Hoffmann. (Engler,
Botan. Jahrblicher 44, 1909: 12 '

— 136.)
A Xagyszeben— Szentágotai Gelegentlich des Baues dér
vasút építése közben Holcz- Eisenbahnlinie Xagyszeben
mány állomástól nem messze Szentágota wurde unweit dér
egy római korú hatalmas agyag- Station Holczmány ein aus dér
edényt találtak, mely körülbelül Römerzeit stammendes grosses
u
 : ;

136

negyedrészéig különféle termé- Tongefiiss gefunden, welches

sekkel és magvakkal volt meg- allerlei Friichte und Samen, zum
telve. Az agyagedény tartalmá- grössten Teil Culturpflanzen-
nak javarésze kultúrnövények samen und zumeist in dér fül*
magvai voltak, még pedig több- praehistorische Samen charak-
nyire a praehistoricus idkre teristischen kleineren Form ent-
jellemz apróbb magvú ala- hielt. Solche sind: Secale Cere-
kokban. ( Secale Cereale, Tri- ale,Triticum sativum Panicum
.

ticum sativum, Panicum milia- miliaceum Vicia Ervilia Lens

, ,

ceum Vicia Ervilia Lens

, ,
escu- esculenta v. microsperma Pisum ,

lenta v. microsperma Pistim ,

sativum v. mierospermum. Nicht
sativum v. mierospermum.) Nem uninteressant sind auch die íibri-
kevésbbé fontosak a lelet többi gen Samen des Fundes:
növényei
Pinus silvestris apró elszei idett darabkái (kleine verkohlte
Stiickchen), Apera Spica venti Anthoxanthum odoratum, Rumex
,

Acetosella, Agrostemma Githago Ihlaspi arvense, Melilotus indicus.

,

Vicia Cracca és hirsuta Linum austriacum var., Salvia glutinosa,

,

Galium palustre magvai, illetve termései

köztük olyanok, melyek ilyen denn es befinden sich unter

régi leletekbl egyáltalában nem diesen solche, welche aus Fun-
vagy csak nagyon kevéssé isme- den so hohen Alters nicht oder
retesek. Az Agrostemma Githago nur sparlich bekannt geworden
magvak úgy a holczmányi, mint sind. Die Samen dér Kornrade
a már régebben ismertetett len- sowohl desHolczmányer Fundes
gyeli leletben kisebbek a recens als auch jene des schon früher
magvakénál, úgy hogy minden bekannt gewordenen Fundes bei
valószínség szerint egy kis- Lengyeli sind kleiner als die
magvú formához tartoznak. Kz dér recenten Art und gehören zu
annál felötlbb, mert a Roben- einer kleinsamigen Form, was
hausenben (Schweiz) talált neo- umso bemerkenswerter ist, als
lithkorú magvak a mai normális die Radensamen des Robenhau-
nagyságot mutatják. sener Fundes (Neolith) in ihrer
;

Grösse von normalen Raden-

samen nicht abweichen. L.

F. Hermann : Einige Pflanzenfunde aus den Südkarpathen-

(Abh. des Botan. Ver. dér Provinz Brandenburg LI., 1909: 55 58)- —
Szerz
a múlt évi július és Der Verf. záhlt in diesem
augusztus havában a Déli Kár- Artikel die wahrend einer im
pátokba tett excursióinak érde- Juli v. J. in den Südkarpathen
kesebb eredményeit sorolja fel. durchgeführten Excursion ent-
Legérdekesebb adata kétség- deckten wichtigeren Funde auf.
kívül a Cobresia caricina Willd., Dér interessanteste Fund ist
melyet az Elyna Bellardi ( All.) jedenfalls Cobresia caricina
Degland, Carex capillaris L., Willd. welche dér Verf. in
Juncus triglumis L. és Scle- Gesellschaft von Elyna Bellardi,
 :

137

ranthus negledus Roch. társa- Carex capillaris, Juncus trig-

ságában gyjtött a Bucsecs lumis und Scleranthus negledus
Buksoi és La Omu nev csúcsai auf dem Bucsecs und zwar zwi-
között. Hermann felfedezésével schen den Gipfeln Buksoi und
ennek a növénynek erdélyi el- Omu gesammelt hat. Durch die-
fordulása véglegesen meg van sen Fund vvird die von Schur
ersítve, mert LERCHENFELD-nek nach einein LERCHENFELD’-schen
Schur által közzétett adatát Exemplar veröffentlichte, etwas
mostanáig kétesnek tartották. zweifelhafte Angabe bestátigt,
und das Vorkommen dieser Art
Új alakként iratik le a Jepi- in unserem Lande sichergestellt.
völgy fels részén gyjtött Eine im Jepi-Tal gefundene
Bromus fibrosus Hack. var. Eo- zwischen Bromus fibrosus Hack.
manicus mely szerinte közép-
,
und B. Barcensis Simk. stekende
állást foglal el a B. Barcensis Form wird als var. Eomanicus
Simk. s a B. fibrosus között. neu beschrieben. In dér Náhe
Ennek j
alaknak közelében
az derselben wucbs auch Trisetum
gyjtötte szerz a Trisetum macrotrichum Hack., welche Art
macrotrichum HACK.-t is, melyet bisher vöm Bucsecs nieht be-
a Bucsecsrl nem ismertünk. kannt war.
Érdekesebb adatok még: Weitere interessante Angaben
sind noch
Poa Cenisia All. v. média A. et G. (Cárjiacsúcs a Pareng-
csoportban), B. alpina L. v. flliformis A. et G. (U. o.j, P. badensis
Haenke (Rozsnyói Várhegy), Carex rigida Good. var. dacica (Heuff.),
Ivückenth. (Cárjiacscs), Epipogon aphyllus (Sinaja, nagy tömegben),
Papaver alpmum L. pr. Kerneri Hayek (Királyk).
Szerznek a Festuca car- Festuca carpathica Dietr.
pathica Dietr. két lelhelyének fand dér Verf. am Ursprung
(a Bárcza patak forrásvidéke des Burzenbaches und im ober-
s a Jepivölgy legfelsbb része sten Teile des Jepi-Tales doch ;

a Bucsecsen) közlése kapcsán ist diese Art entgegen dér Mei-

teft ama megjegyzését, hogy nung des Verf. für die Süd-Ivar-
ez a f a déli Kárpátokból még pathen nicht neu,da die dórt vor-
nem volna ismeretes, tévesnek kommende etwas abweichende
kell minsítenünk, mert a Gra- Form : F. pseudolaxa Sc.hur
mina Hungar. exs. no. 196. a schon in dem Exsiccatenwerke
Királyk «Krepatura» nev Gramina hungarica (No 196)
szakadékából F. pseudolaxa vöm Berg Királyk ausgegeben
Schur. néven, mely az elznek worden ist.

csak egy formája, már régeb- L. et D.

ben kiadta.
Dr. G. Haberlandt, Die Sinnesorgane dér Pflanzen.
Sonderabdruck aus dér vierten Auflage dér Physiologischen Pflan-
zenanatomie. 8°, 64, mit 33 Abbildungen im Text. Leipzig, Engel-
mann 1909.
n*
138

Elismeréssel kell adóznunk Es war ein anerkennungswer-

úgy a kiadónak, mint a szerz- tes Unternehmen, aus dér vier-
nek azért az elhatározásukért, ten Aufiage von Haberlandt’s
hogy Haberlandt «Physiologi- «Physiologischer Pflanzenana-
sche Pflan zen atomié » czím tomie» den im Titel genannten
alapvet munká jának most meg- Abschnitt, welcher ein weit über
jelent negyedik kiadásából a die Fachkreise hinausreichende
czímben megjelölt részt önálló Interessé beansprucht und ein
alakban is közrebocsátják. A solches auch finden wird, als
tudományos növénytan újabb selbstiindigen Teil herauszu-
irányai között kétségkívül nem- geben. Die Lehre von den Sin-
csak egyik legfontosabb, hanem nesorganen dér Pftanze ist unter
legérdekesebb kérdés is a nö- den neueren Lehren dér wissen-
vények érzék-szerveinek tana. schaftl. Botanik zweifellos nicht
Szerz azokat a nagyszámú nur die wichtigste sondern auch
vizsgálatokat, melyeket az die interes'santeste. Dér Verf.
utóbbi években maga és sok hat die zahlreichen Untersuchun-
más kutató e téren produkált, gen, welche auf diesem Gebiete
egy könnyen áttekinthet kerek in den letzten Jaliren teils von
egészben foglalta össze, mely ihm aber von ande-
selbst, teils
már alakjánál fogva is nagyon rer durchgeführt worden sind,
alkalmas arra, hogy a legszé- in ein leicht íibersichtliches,
lesebb körben elterjedhessen és abgerundetes Ganzé zusammen-
így egyszersmind hivatva van gefasst, welches in dieser
arra, hogy nemcsak a természet- Fönn sehr geeignet ist, in den
tudományok iránt érdekld weitesten Kreisen bekannt zu
nagyközönség, hanem a szak- werden. L.
emberek zártabb körében is
élénk érdekldést keltsen.

Dr. H. Miehe: Taschenbuch dér Botanik. Dr. Werner

Klinkhardt’s Kolleghefte. Heft 3. Erster Teil und zweiter Teil 8°,
240, mit 357. Textfiguren.
Praktikus gondolatnak tart- Ein Hilfsbuch, wie uns sol-
juk ilyen segédkönyvek össze- che aus dér zoolog. Literatur
állítását, melyhez hasonlókat schon liingst bekannt sind, und
az állattani irodalomból már die sich ausserordentlich be-
régóta ismerünk. A fiskolákon wáhrt habén. Es wird in erster
növénytani tanulmányokkal fog- Linie Hochschülern bei botani-
lalkozóknak jó szolgálatot fog schen Studien gute Dienste
tenni nemcsak azért, mivel az leisten nichtnur dadurch, (láss
eladásokon megkíméli ket a es sie von vielem ermüdenden
fárasztó jegyzéstl, hanem mi- Notieren befreien wird, sondern
vel a növénytani gyakorlatokon auch dadurch, dass es ein vor-
és a vizsgálatokra való készü- zügliches Repetitorium zu theo-
lésnél igen jól használhatják. retischen und praktisehen Prii-
Tömör összefoglaló stylusban fungen darstellt. Es behandelt
 ;

139

tárgyalja a morphologia, ana- in gedrángtestem Stile die wich-

tómia, physiologia és systema- tigsten Ergebnisse dér Mor-
tika legfontosabb eredményeit phologie, Anatomie, Physiologie
(úgyszólván «Schlagwort» -j ait), und Systematik. sozusagen die
melyeket számos szemléltet «Schlagwörter» dieser Discip-
rajz világít meg. A 2 kötet linen, welche durch zahlreiche
technikai kiállítása olyan, hogy Abbildungen erláutert werden.
bven enged teret bejegyzé- Die Einrichtung des II. Teiles
sekre a könyv használóinak. Az ermöglieht das Eintragen von
ügyesen összeállított repertó- Notizen im Buche selbst. Wir
riumot mindenkinek melegen können dieses handliche Buch
ajánlhatjuk. jede miaun auf das beste emp-
fehlen. • L
Dr. H. Zömig, Arzneidrogen. 3. x
Lieferung (M. 5 25), / 3 Lfr.
cmpl. (M. br. 15 75 Deb.
-

M. 17.). Leipzig 1910. Dr. Werner

Klinkhardt.
Elbbi számunkban már is- Wir besprachen schon die
mertettük Dr. H. ZöBNiG-nek, erste Lieferung dieses Werkes.
Dr. W. Klinkhardt (Leipzig; Mit dér jetzt erschienenen drit-
kiadásában megjelent «Arz- ten Lieferung ist dér erste Teil
neidrogen» czím alapos mun- dieses Werkes beendet. Derselbe
kájának els és második füze- behandelt die in Deutschland,
tét, melyekkel együtt a most Oesterreich und in dér Schweiz
megjelent harmadik füzet egy offizinellen Drogén. In dér
teljes egészet s a nagyszabású dritten Lieferung werden in
munka els Ez
kötetét alkotja. alphabetischer Reihenfolge die
a rész a Németországban, Ausz- Wurzeldrogen fortgesetzt, aus-
triában és Schweizben hivatalos serdem aber auch die Blú-
drogokat alphabetikus sorrend- zomé, Samen und Knollen be-
ben tárgyalja a harmadik füzet
;
sprochen und dér botanische
speciálisán a gyökerekbl, rhi- Teil beendet. Diesem folgen
zomákból, gumókból és magvak- die wenigen Drogén des Tier-
ból nyert drogokat ismerteti, reiches, bei denen das Matériái
minden sajátságukra kiterjesz- gerade so übersichtlich geord-
kedleg. Ezzel egyszersmind net ist, wie im botanischen Teile,
befejezvén az els kötet növény- so dass eine leichte Orientierung
tani részét, rátér az állatvilág- in dér grossen Menge des Stof-
ból nyert drogokra, melyeknek fes möglich ist und mán sich
anyagát épeD olyan szemlélte- darin rasch zurechtfinden kann
ten tárja elénk, mint azt már a den Schluss bildet ein Inhalts-
növénytani részben is láttuk úgy, verzeichniss und ein Register.
hogy a közölt adatok nagy szá- Wir erhielten mit diesem Werke
mában való tájékozódás minden ein wertvolles mittelgrosses
nehézség nélkül könnyen elér- Handbuch, welches als Nach-
het. Kimerít tartalomjegyzék schlagebuch den Vertretern dér
tökéletesíti végén Zörnig mun- angewandten Botanik wichtige
 :

140

kajának els kötetét, mellyel Dienste leisten wird. Es ist nur

olyan becses kézikönyv birto- zu bedauern, dass dem Werke
kába jutunk, mely az alkal- keine Illustrationen beigegeben
mazott növénytannal foglalko- sind,vvelche bei Drogenunter-
zók körében értékes szolgálato- suchungen immer eine M'illkom-
kat van hivatva teljesíteni. mene Beigabe sind.
Csak sajnálhatjuk, hogy a mun- A. B.
kát illustratiók nem díszítik,
melyek pedig annak használ-
hatóságát nagyban elmozdí-
tották volna.

Gyjtemények. — Sammlungen.
A. Kneucker: Gramineae exsiccatae XXIII XXVI. fasc., —
Cyperaccae (excl. Carices), Restionaceae, Centrolepidaceae et
Juncaceae exsiccatae VII. fasc. Bemerkungen zu den Gram.
exs., resp. Cyper. exs., als Separatabdruck aus «Allg. Botan. Zeit-
schrift» Jahrg. 1908. u. 1909.

Érdekesebbek : |
Hervorzuheben sind
Stipa polyclada Hack., Andropogon condensatus H. B. K. var. pani-
culatus (Knuth) Hackel forma Panicum vilfoides Trln. var. cam-
,

pestre Döll, P. pátens L. var. parvulum Warburg, P. platycaule

Hack. et Stugk., Garnotia stricta Brogn. var. longiseta Hack., Cala-
mogrostis purpurea Trin. forma C. lanceolatae et purpureae formáé,
,

Molinia coeridea Moech. f. depauperata (Lindl.). A. et G., v. viridi-

flora Lejeune, f. trichocolea F. Roem, Eragrostis megastachya Lk.
var. acutiuscula Hack., Juncus acutiflorus X alpinus Luzula For- ,

steri x pilosa etc.

A gyjtemény rendkívül gaz- Die Sammlung ist ausser-
dag ritka és érdekes amerikai ordentlichreich in interessanten
fajokban. und seltenen amerikanischen
Arten.

Személyi hírek. — Personalnachrichten.

Prof. Wohltmaxx-í a nyu- Prof. Wohltmann wurde als
galomba vonult Prof. Kühx Nachfolger des in den Ruhe-
helyébe a haliéi egyetem mez- stand getretenen Prof. Julius
gazdasági tanszékének igaz- Kühx zum Direktor des landw.
gatójává nevezték ki. Dr. Ha- Instituts dér Univ. Halle er-
xausek T. F. (Krems a. d. D.) nannt. Dr. T. F. Haxausek in
kormánytanácsosi czímet ka- Krems a. d. Donau erh. d. Titel
pott; Dr. Rikli M.-t a zürichi Regierungsrat. Ernannt : Dr. M
botan. muzeum rét s rnegye- Rikli Conservator am botan.
 ;:

temi magántanárt czímz. pro- Museum und Privatdozent am

fessorrá, Dr. Goethart J. W. eidgen. Polytecbnicum in Zürich
C.-t a Rijks-herbarium igazga- z. titul. Professor. Dr. J. W. C.

tójává s a leideni egyetemen Goethart zum Director des

a növényrendszertan eladójává Rijks-Herbarium und z. Lektor
nevezték ki. d. system. Botanik a. Univ. d.
Leiden.
A kolozsvári tud. egyetem Julius Klein, Professor des
math. és természettud. kara Josepb-Polytecbnicum’s in Bu-
Klein Gyulá-í, a budapesti dapest wurde von dér math.-
József -megyetem nv. r. taná- naturwiss. Fakultat d. Franz
rát tiszteletbeli doktorrá vá- Joseph-Univ. in Kolozsvár zum
lasztotta. aDoctor honoris causa» ge-
wahlt.
A K. m. term.-tud Társulat Dr. G. Moesz und Prof. Dr.
Dr. Moesz GuszTÁv-ot és Prof. A. Richter wurden z. Aus-
Dr. Richter Aladár-í választ- schuss-Mitgliedern dér kön.ung.
mányi tagjaiul, a növénytani naturwiss. Gesellschaft, Prof.
szakosztály pedig Prof. Dr. Dr Julius Klein wurde zum
Klein Gyulá-í elnökévé vá- Vorsitzenden d. botan. Sektion
lasztotta. gewiihlt.
Kinevezték: Prof. Dr. Schenk Ernannt wurde Prof. Dr.
:

H.-t titkos kormánytanácsossá H. Schenk zum Geheimen Re-,

Dr. Moore G. Tb.-t a Washing- gierungsrat Dr G. Th. Moore
;

ton-egyetemen a physiologia zum Prof. d. Pflanzenpbysiol.

és az alkalmazott növénytan und angew. Botanik an dér
professorává, valamint a ((Mis- Washington University und f.
souri Botanical Garden» (St. Pflanzenphysiologie am Mis-
Louis) pbysiologusává ;
Dr. souri Botanical Garden in St.
Kirkwood J. E.-t az erdészeti Louis Dr. J. E. Kirkwood z.
;

növénytan professorává Mis- Prof. dér Forstbotanik an dér

soula (Montana U. S. A.) egye- Univ. zu Missoula (Montana
temére. U. S. A.).
Magántanári képesítést nyert Habilitiert hat sicli Dr. H.
Dr. Brockmann-Jerosch a zü- Brockmann-Jerosch an. d. Univ.
richi egyetemen systematiká- Zürich für system. Botanik u.
ból és növényföldrajzból Dr. ;
Pflanzengeographie Dr. H. ;

Mises H. a berlini tec-hn. f- Mises an dér tecbn. Hochschule

iskolán a növénytanból. in Berlin für Botanik.

Tisztelt munkatársainkat felkérjük, bog} 7

a korrektúrákkal
minden alkalommal kézirataikat is küldjék vissza.
A szerkesztséi/.

Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter uns

mit dér Correctur in jedem Falle auch ihre Manuscripte zurück
zu senden. Die Redaction.
H2

A budapesti m. kir. állami Von dem im Yerlage dér

vetmagvizsgáló állomás kiadá- kön. ung. Samenkontrol-Station

sában megjelen: in Budapest unter dem Titel

Magyarfüvek gyjteménye Gramina hungarica

erseheinenden Exsiecaten-Wer-
czím gyjteménybl megje-
kes ist nunmehr auch Bánd
lent a IV., V. és VI. kötet
IV, V und AT (á 50 Num-
egyenkint 50 számmal) kívá-
;
rnern) erscbienen. Prospekt und
natra prospektust és tartalom-
Inhaltsverzeichniss sind beim
jegyzéket küld a nevezett in- genannten Institute (II. Bez.,
tézet (II. kér., Kis Rókus-utcza Kleine Rochusgasse 11/b) er-
11/b). haltlich.

Ára : a herbarium-kiadásnak Preis : dér Herbarausgabe im

belföldön 10 kor. — fill. Inlande 10 Kron. — Hell.

külföldön 12 kor. 50 fill. Auslande 12 Kron. 50 Hell.
(csomagoukint) (pro Fascikel)

a könyvalaku kiadásnak dér gebundenen Ausgabe im

belföldön 30 kor. — fill. Inlande 30 Kron. — Hell.

külföldön 35 kor. — fill. Auslande 35 Kron. — Hell.

(kötetenkint, (pro Bánd,

a szállítási költségen kívül.) ausser deu Transportspesen.)

Az elfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön

11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére
(Dr. Deoen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.)
küldeni.
Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für
das Ausland 1 1 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an
den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI.,
Városligeti fasor 20/b.) zu adressieren.

Megjelent : 1910 május hó 28-án. — Erschienen : am 28. Mai 1910.

PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. JRARY
(UNGARISCHE BOTANISCHE BLATTÉ R.j NEW YORK
ttOTANICAL.
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fomunkatársak : — Hauptmltarbeiter: ÜaKOEN.
Dr. DEGEN ÁRPÁD. THA1SZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

Bizo m á n y a n t> : In C o i n m i s s i on :

Németországban : — Für Deutschland : Francziaországban : — Für Frankreich :

Bei )Ia.v Weg-nél Bei Paul Klincksieck-nél

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. Paris, 3, Rue Corneille.

kötet évfolyam. DniJanAcf május— szept.

K Bánd
JQJA
Avlu. Jahrgang. DUUü.|JCöl Mai— September
VJO. R /Q
v/U 07
o'<
t

3C* Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kivánatos.
Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
§ 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 5 9. szám tartalma. —
Inhalt dér 5 9. Nummer. Eredeti közle- —
mények. — Original-Aufsatze. —
Boriim ül ler J., Über Scabiosa Palaestina
L., neu f(lr die Flóra Europas, —
(mint Európa Flórájának uj polgára), p. 144. old.
— J á v o r k a Sándor dr., Nehány adat a magyar Flóra ismeretéhez, egyszers-
mind a Linum flavum L. európai alakkörének revisiója. Beitráge zr Kenntniss —
dér ungarischen Flóra nebst Revision dér europaeischen Vertreter des Formen-
kreises des Linum flavum L., p. 145. old. —
Mir. Servít, Zr Flechtenflora
Norddalmatiens. —
Adatok északi Dalmátia zuzmóflórájához, p. 164. old. —
Györffy István dr., A Molendoa Sendtneriana (Bryol. eur.) Limpr. újabb
hazai elfordulásáról. —
Über die neueren Standorte von Molendoa Sendtneriana
(Bryol. eur.) Limpr. in Ungarn, p. 194. old. —
Kapcsok Samu és Dr. Kúp-
osok S. T., Újabb adatok Bakabánya és vidéke Rubusainak ismeretéhez. —
Neuere Beitráge zr Kenutnis dér Rubi von Bakabáuya und Umgebung, p. 199.
old. — Margittal Antal, Adatok Turóczvármegye flórájához Beitráge —
zr Kenntniss dér Flóra des Komitates Turócz, p. 276. old. Apró közlemények —
— Kleiw Mitteilungen. —
F. Hermáim, Bupleurum ranunculoides L. auf
dem Buesecs. —
B. ranunculoides a Bucsecsen, p. 280. old. Györffy I., —
Crocus Heuffeliauus Herb. var. scepusiensis Relim. et Wol., p. 281. old. Hazai —
botanikai dolgozatok ismertetése. — Refcrate über ungarische botanische Arbeiten.
— Tz són J., A növényország phyíetikai és palaeontologiai fejldéstörténeté-
nek alapvonalai. — Zr
phyletisch palaontologischen Entwicklungsgeschichte
des Pflanzenreiches, p. 282. old. —
Gulyás Antal, Syringa Josikaea Jacq.
ül. és a Syringa Emodi Wall., p. 284. old. —
H i r c, Dragutin, íz bilinskoga
svijeta Dalmacije, p. 285. old —
A. Forenbacher, Voda kao ekologijski
faktor u biljnoj geograflj, p. 285. old. A. — Porenbache
r, Izvjesce o ekskur
zijama, p. 285 old. — M
á g o c s y- D i e t z S., A növények táplálkozása. —
Die Ernáhrung dér Pflanzen, p. 286. old. —
Az Erdélyi Muzeum-Egyesület
évkönyve az 1909. évre. —
Jahrbuch des Siebenbiirgischen National-Museums
für das Jahr 1999. p. 287 old. —
A m. kir. központi szlészeti kísérleti állomás
és ampelológiai intézet közleményei. —
Mitteilungen dér kön. ung. ampelolo-
wtft
gischen Central- Anstalt, p. 287. old. —
N y á r á d y E. Gy., A Magas-Tátrában
fekv Menguszfalvi-völgy, Omladék-völgy, valamint a Vadorzóhágó magyar
oldalának botanikai ismertetése. —
Botanische Beschreibung des Mengsdorfer-,
i 12
í*

nnT
144

Trllmmer-Tales und dér ungar. Seite des Wilderer Joches in dér Holton Tátra,
p. 289. old. — Radó E., Néhány lomblevél fényérzö szervérl. Über die —
Lichtsinnesorgane einiger Laubhlátter, p. 292. old. —
Hollós L., A szarvas-
gombáról. — Über die Trtiffel, p. 295. old. —
Erdey A., Adatok a magyar-
országi fenygyanták vizsgálatához. —
Beitriige zr Untersuehung ungariseher
Fichtenharze, p. 297. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. —
Referate über auslandische botan. Árbelien . —
R. G ú t w i n s k i. Flóra glonów
tatrzanskich — Flóra Alg truin montium Tatrensium, p. 298. old. A Z a h 1- —
b r u c k n e r, Neue Flechten V., p. 300. old. —
.1 K. M. Term -tud. társulat

növénytani szakosztályának ülései. —

Sitzungen dér botan. Srkfion dér k.
ungar. natúr tviss. Gesellschaft, p. 300. old. —
Gyjtemények. Sammlungen, —
p. 306. old. -- Személyi hírek. —
Personalnachrichten, p. 306. old. Megha't. —
— Gestorben, p. 308 old. — Gorrigenda, p. 309. old.
Mellékelve — beigelegt Tafel Nr. VIII— IX. sz. tábla.

Über Scabiosa Palaestina L., neu für die Flóra Europas.

Scabiosa palaestina L., mint Európa flórájának új polgára.
ta
íí f .1. Borimiiiller (Weimar).

J. Dörfler sanimelte am 1. Juli 1893 bei Allchar in Mace-

(tonien eine Scabiosa dér Section Asterocephalas ,
die er in seinem
Exiccatenwerke «Iter Turcicum secundum 1893» unter No. 200
als Se. micrantha Dsf. ausgab. In «Degen und Dörfler, Beitr. z.
Flóra Albaniens und Macedoniens, Ergebnisse einer von J. Dörfler
i. J. 1893 unternommenen Reise» (in Denkschr. Akad. Wiss. Wien.
Bánd LXIV, S. 725) fiden wir dagegen diese Pflanze als Se.
rotata MB. angeführt. Meines Erachtens ist mit dieser Namens-
iinderung noch nicht das Reehte getroffen, denn S. rotata MB.,
die iibrigens in den meisten Fallen schon viel ansehnlichere Köpf-
—
chen (von 3 3-5 cm. Durchmesser) aufweist, besitzt rötliche kurze
Blüten, die allé von ziemlich gleicher Gestalt («flores subaequales
rubellosv, alsó nicht «plus minus radiantes») sind und dalier von
den Hüllbláttern überragt w érdén. Dieser Unterschied, gegenüber
dér nahverwandten Se. Palaestina L. tritt namentlich an dér
lebenden Pflanze sehr deutlich hervor; mán wird alsdann schwer-
lich beide Arten mit einander verwechseln. Da Dörfler’s Pflanze
auch in den Merkmalen des Samens von Se. rotata MB. a fve ölis
profundis costis sulcatis tubo vix longioribus » abweicht, d. h. bei
ihr die Foveolen langer als dér kurze Tubus sind (auch bei den
meisten Exemplaren dér von Boissier als Se. Palaestina L. aner-
kannten Exsiccaten sind diese stets nur wenig liinger, als dér
Tubus !), nicht «sub vei duplo longioribus », so ist mán genötigt. diese
vermeintliche a Se. rotata MB.» ebenfalls in den Formenkreis dér
sehr polymorphen Se. Palaestina L. zu verweisen. Daselbst ist sie
am ehesten mit dér auch geographiscli náchstliegenden Rasse
Se. setulosa Fisch. et Mey. (= Se. Phrygia Boiss. Diagn. Balansa ;

exsicc. no. 1166; rig. R, welche Boissier in Flór. Or. Ili, 145 als
var. Se. Palaestina L. S. microcephala Boiss. bezeiehnet, zu ver-
 145

einigen.Eine kleine Abweichung, dass clie Blütenfarbe bei dér

macedonischen Pflanze gelb und nicht bláulich ist, ist gerade bei
dieser diesbezüglich sehr variabilen Se. Palaestina L. ziemlich
gegenstandlos, bemerkenswerter ist dagegen die stárkere Beklei-
dung (mit lángén abstehenden Haaren), die sich über allé Teile
dér Pflanze, besonders auch auf den Köpfchenstiel erstreckt. Mán
wird sie daher als eigene Varietat, bezw. Form apolytricha
Bornm.» bezeichnen können. Specifischen Wert dieser Form bei-
zumessen, ist keinesfalls angebracht, da mán ahnlich stark behaarte
Formen auch bei y. calocephcda Boiss. (vergl. z. B. meine Exsicca-
ten aus Kurdistan a. 1893) beobacliten kann.

A czikk szerzje reámutat arra, hogy az a Scabiosa, melyet

Dörfler 1893-ban Allchar mellett Macedóniában gyjtött s a mely
Degen és Dörfler idézett mvében Scabiosa rotata M. B. néven
lett közzé téve, nem ez, hanem a Scabiosa Palaestina L. S. micro-
cephala Boiss. Flór. III ;
145 (Se. setulosa F. et M., Se. Phrygia
Boiss. Diagn.), mely e szerint Európa flórájának új polgára.

Nehány adat a magyar Flóra ismeretéhez, egyszer-

smind a Linum flavum L. európai alak körének revisiója.
Beitrage zr Kenntnis dér ungarischen Flóra nebst Revision
dér europaeischen Vertreter des Formenkreises des Linum
flavum L.
Irta :
Jávorba Sándor dr.
Von :
|

A következkben több évi, In Folgenden veröffentliche

nagyobbrészt saját gyjtésem ich die interessanteren Resul-
nehány érdekesebb eredményét tate einer mehrjahrigen Sam-
óhajtom közrebocsátani. A fel- meltátigkeit, insbesondere mei-
sorolt növények a Magyar ner eigenen Aufnahmen. Die
Nemzeti Múzeum növénytani angeführten Pflanzen beíinden
osztályának herbáriumában sich im Herbar des ungari-
vannak elhelyezve; a hol a schen Nationalmuseums wo ;

gyjt neve nincs külön föl- kein Sammler genannt wird,

említve, saját gyjtéseimbl stammt die Pflanze aus meiner
származik. eigenen Aufsammlung.
Pólystichum Braunii (Spenn.)Fée. Comit. Hunyad: Uj-Gredistye
infra opp. Szászváros in monte Strázsa infra p. Lupény.
;

Lycopodium alpinum L. C. Hunyad in monte Surian mon- :

tium Kudzsiri-hegység m. Strázsa infra p. Lupény sol. granitico.

; ;

Ayrostis rupestris All. f. straminea (Schur) A. et G. C.

Hunyad in alpe calc. «Jorgován köve» alp. Retyezát.
:

Oryzopsis virescens (Trin.) Beck in m. Vértope ad p. Uj-

gredistye infra opp. Szászváros, sol. calc.
12 *
 : :

Pua hybrida Gaud. Ujgredistye infra opp. Szászváros.

Carex remota L b) stricta Madauss. comit. Pest in eacumine :

m. Pilishegy supra p. Hutaszentlélek.

Allium pulchellum Don in m. Vértope ad p. Ujgredistye.
Silene alpina (Lám.) Heg. et Heer Comit. Túróé: in fissuris
rup. ealc. convallis «Gágy éri- völgy » ad. p. Blatnica (700 m.): in
monte Roszudec (1400 m. alt.)
Silene Lerchenfeldiana Baumg. Comit. Hunyad in : fissuris
rup. conv. « Szurdok » infra opp. Petrozsény (alt. 500 m.).
Arabis alpina L. b. glabrescens Borb. C. Árva in m. Roszudec. :

Alyssum edentulum W. et K. Comit. Hunyad: in rup. calc.

montis Plesiu et conv. Szkoku Szkorota alp. Retyezát (alt. 1400 in.).
Alyssum conglobatum Filarszky et Jávorka.
E sectione Psilonema Boiss. (FI. or. I. p. 235); annuum.
dense glomeratum conglobato-depressumque caule multicipite, laté
corymboso, caulibus 3 — ,

15, procumbentibus depressisve brevibus.

dense compactis, ramosis, ramis in corymbum floriferum brevem
abeuntibus, adpresse et minute stellato-pilosis. dense foliatis
foliis lineari-oblongo-spatkulatis, obtusiuseulis vei acutis, + viridi-
bus, superioribus inflorescentiam etiam sub fructu superantibus vei
aeqn antibus infiorescentia brevis 4 15-flora —
etiam fructifera
,

compacta sepalis oblongis, apice patenti-barbulatis, persistentibus,

:

petalis initio pallide oehroleucis vei albis, sublinearibus, emargi- +

natis, superne pilosiusculis, filamentis subulatis edentulis, glan-
dulis valvariis subulatis, siliculis orbicularibus convexis, margine
planiusculis, pilis stellatis minutis adpresse obtectis, apice sube-
marginatis fere decussatis, stigmate brevissimo e marginatura vix
,

vei non excedente ornatis, usque 3 mm. longis et latis, semine

anguste marginato.
A spécié proxima, A. alyssoide (— A. calycinó) differt caule
humili, perramoso, depresso (liabitu primo intuitu Paronychiae
—
Kapelae simili) cum corymbis 2 5 cm. longo et lato, foliis viri- +
dibus densis, apicem conmbi floriferi et fructiferi adaequantibus
vei superantibus; corymbo fructifero brevi denso, pauci-(4 >5 —
floro, fere globoso, siliculis apice minutius, quam in A. alyssoide
emarginatis, fere decussatis. Crescit haec species vei si mavis
proles A. alyssoidis —
cui nullum transitum loco classico con-
spicere poteramus —
abunde in consortio A. alyssoidis in virgultis
cacuminis montis Xagy-Szénáshegy ad pag. Pilisszentivány, comit.
Pest, sol. dolomitico, altid. ca 500 m. s. m. Légit. Dr. X. Filarszky
et Dr. J. B. Kümmerle 9. VI. 1909.
Systematikai helyzetét, az Die system atische Stellung.
A. alyssoides- hez való viszo- insbesondere aber das Ver-
nyát késbbi évek megfigye- háltnis zu A. alyssoides sollen
lései fogják pontosabban el- spátere Beobachtungen klaren.
dönteni. Az A. (Psilonema) Alit A. (Psilonema) calycinum
calycinum c. depressum (Schur, c. depressum (Schur, En. p.
 ; ; — -

147

En. p. 62.) részben hiányos, kann diese Pflanze wegen

62.)
részben nem egyez leírása dér teils ungeniigenden, teils
miatt nem tartozhatik ide. aber widerspreclienden Be-
A többi, esetleg itt számba- schreibung nicht identifiziert
veket AO/ss^m-fajokkal, mint werden. Auch kann sie mit
az A campestre, A. coll in um- anderen etwa in Betracht kom-
csoport, többszörösen nagyobb menden Arten aus dér Gruppé
és berzedtebb csillagszreivel, des A. campestre und A. col
szélesebb leveleivel, hosszabb linum wegen dér vielmal grös-
bibéivel, függelékes porzószá- seren und abstehenden Stern-
laival, termetével stb., semmi haare, breiteren Blátter, lán-
közelebbi vonatkozásba nem geren Griffel, dér Anhángsel dér
hozható. Staubfáden dér letzteren in
keine náhere Beziehung ge-
braclit werden.
Sempervivum montanum L. Comit. Bars in convalle « Weiss-
:

baclio ad opp. Körmöczbánya.

Rosa Herculis Bohb. C. Hunyad supra opp. Petrozsény.
:

Genista oligospervia Andrae. C. Hunyad in rup. «In Bordi»

:

alp. Pareng.
Onobrychis montana DC. b. transsilvanica Simk. C. Máramaros :

in rup. calc. montis «CiarcanuL> ad p. Borsa; hoc ioco primum

a cl. A. Ade anno 1903. 30/VII. lecta (Herb. Degenianum) in ;

monte Székelykö ad opp. Toroczkó, légit St. Kocsis VII 9. 1906.

(Herb. Degenianum).
Oxytropis Halleri Bge. ni. Ciarcanul ad p. Borsa.
Linum croceum Jávorka nov. subsp. L. taurici Willd.
E grege Linorum flaviflororum glabrum, rhizomate gracili, ramoso,
+ elongato, 4- horizontaliter repente, e collo et e lateribus caules
solitarios, rarius plures, partim floriferos, partim rosulas steriles
sat elongatas proferente; caulibus mediocribus (2 —3 dm. longis)
erectis vei ascendentibus, angulatis, laxe foliatis, foliis 10 20, —
superne in inflorescentiam dichasiali-cymosam (2 ) 8 — —
12-floram
basi foltosam contractam abeuntibus foliis laete viridibus margine
;

tenuiter cartilagineis basi biglandulosis trinerviis, nonnunquam

basi tenuiter 5-nerviis, nervis lateralibus multo debilioribus illis ;

rosularum sterilium obovato lanceolatis (2—4 cm 6— 10 mm),

X
acutis vei obtusiusculis in petiolum anguste alatum sensim abeun-
,

tibus, illis caulium fertilium infimis iám emarcidis, paulo minoribus,

oblongo obovatis, mediis oblongo lanceolatis (2 4 X cm 4 10 mm) —
sessilibus, medio latissimis ad hasim sensim angustatis apice ,

acutis vei subacuminatis, superioribus lanceolatis, in parte inferiore

latissimis, exacte acuminatis (2 — —
3 cm X 3 5 mm), foliis su-
premis mediis aequilongis el suhaequilongis bracteis inferioribus
foliaceis conformibus, supremis sublinearibus vei subulatis glan- +
duloso serrulatis internodiis inflorescentiae superioribus abbreviatis
;
:

sepalis atroviridibus subaequilatis et subaequilongis, e basi ovato-

lanceolata in apicem +
subulatam sensirn longe acuminatis, mar-
gine hyalinis, sat dense glanduloso-serrulatis petala basin versus ;

primum cohaerentia, saturate aurantiaca, acuta in parte dimidia ,

vei parum infra dimidiam partém latissima, in unguem brevem

purpureo-striatum abeuntia, —
praecociora 2 2 cm longa, postea
florentia (superiora) minora ;
íilamenta calyci aequilonga germen ;

ovatum, capsula matúra ? . . .

Habitat in rupestribus herbidis er fruticosis convallis «8zkoku

Szkorota« alpium Retyezát (comit. Huny ad) ad fontes fluvii Oláh-
Zsil, altid. 1500 m. s. m., solo calc. légi exemplaria plura
;

14 VII. 1909.
Difiért ab omnibus speciebus affinibus (a L. flavo, taurico
uninervi ,
etc.) petalis aurantiacis, croceisve, acutis, dimidio fere
latissimis, calyce atroviridi, foliis latioribus viridibus, inflores-
centia saepius parviflora, loco natali subalpino. tamquam si vis
subspeciem vicariam subalpinam L. uninervis formans.
E speciebus propinquis L. fiavum rhizomate verticali +
breviore et crassiore, caulibus pluribus plerumque e collo unico
rarius pluribus, caules steriles rarius edentibus, erectis, elatis
foliis eaulinis (adhuc virentibus) 20- 30, densioribus, glaucescen-
tibus, exacte 3—5 nerviis, minus acutis, mediis et superioribus
basi latioribus, +
rotundatis vei arcuato angustatis semiamplexi-
caulibus, superioribus plerumque duplo usque tripl quam inferiores )

brevioribus, inflorescentia multiflora, calyce laete viridi, corolla

dilute flava, petalis antice rotundato-obovatis apice 4- rotundatis
rarius apiculatis difiért.
L. uninerve Roch. difiért foliis pro more angustioribus, corolla
tiava veirarius dilute citrina. petalis obovato rotundatis, calyce
laete viridi, inflorescentia pro more pluriflora. Formáé tamen ad
L. croceum vergentes, foliis latioribus in silvis elatioribus ad
Thermas Herculis et in convalle Kazán proveniunt.
tauncum Willd. babét rhizoma + verticale omnino cras-
L.
sius,ramosum, fólia + glauca angustiora saepe acutiora, inflores-
centiam plerumque tertiam caulis partém formantem, laxam (inter-
nodia nam inflorescentiae etiam superiora pro portioné longiora
habét), corollam pallide luteam. petala obovato rotundata, rarius
apiculata.
L. serbicum Rodp. (sec. diagn.) statura humili. foliis exacte
mucronato-acuminatis, caule pauei-, etiam basi foliato. corolla tu-
bulosa difiért.
PoDPErtA -J. a Verhandlungen J. Podpera. hat in den Verh.

d. Zool.-bot. Gesellschaft LII. d. zool. bot. Ges. LII. (19(>2j

Bd. (1902.) 635—643 lapján a S. 635 — 643 eine sehr wertvolle
L. fiavum - mai rokon fajoknak systematische Bearbeitung dér
igen értékes systematikai fel- mit L. fiavum verwandten Arten
dolgozását adja. melyhez saját veröffentlicht, zu welcher ich
 :

megfigyeléseim alapján, leg- nach eigenen Studien wenigstens

alább a Magyarországra vonat- bezüglich dér in Ungarn vor-
kozó részéhez, a következket kommenden Formen Folgendes
fzhetem zu bemerken habé.
Felsorolásábólkimaradt a Aus seiner Bearbeitung felüt
Budapest környékén növ L. das bei Budapest vorkommende
dolomiticum Borb., a Görög- L. dolomiticum Borb., eine mit
országban és Dalmácziában ho- dem griechischen und dalma-
nos L. elegáns- szál rokon faj, tinischen L. elegáns verwandte
melynek systematikai helyzetét Art, dérén systematische Stel-
és irodalmát alább nyújtom. lung und Literatur ich im Fol-
genden erörtern werde.
A L. ( fiavum var.) uninerve Podpera hat keine authen-
RocH.-nek eredeti, RocHEL-féle tisehen, von Rochel stammenden
példányát nem látván Podpera, Exemplare des L. (fiavum var.)
Reichexbach képe (Icon fi. germ. uninerve Roch. gesehen nach ;

vol. VI., CCCXLI., fig.

tab. dér REicHENBACHSchen Abbil-
5175 ,3) alapján, mely kép azon- dung (Icon. FI germ. vol. VI.
ban szintén a L. tauricum tab. CCCXLI, fig. 5175 ,3), welche
rokonságára utal, a L. fiavum doch eine Verwandtschaft mit
keskenyebb level formájának L. tauricum erkennen lásst, halt
veszi. Rochel L. uninerve -je ér L. uninerve für eine schma-
azonban különálló, a magyar lerblattrigeForm des L. fiavum.
Bánságot (fkép a herkules- Doch istRochel’s L. uninerve
fürdi Domugled-hegyet) jel- eine selbstandige, das unga-
lemz, azonkívül Romániában rische Bánát (insbesondere den
és Bulgáriában is elforduló Berg Domugled bei Herkules-
s aL. tauricum-hoz tartozó, bad) bewohnende, aber auch in
attól csak subtilis különbségek- Rumanien und Serbien vor-
ben eltér kisebb faj, amint azt kommende, dem L. tauricum
Borbás is több ízben ésWiLLDE- verwandte kleinere Art, welche
kow eredeti példányának alap- von letzterem allerdings nur
ján [Borb. in Math. Term. Közi. durch sübtileMerkmale geschie-
XV. (1878) 363., Engler’s Bot. den ist, wie dies Borbás zu
Jahrb. V. (1881) 316—7, Ter- v iederholten Malen, u. z\v. auf
Közlöny (1897) 208—9]
mészetit. Grund von Autopsie desWiLLDE-
kimutatta s számos herbáriumi Now’schen Original Exemplares
példányban ki is adta. A Bor- (vgl. die Citate im ung. Text)
bás által szintén L. tauricum- nachgewiesen hat er hat unter
;

nak határozott Pötzleindorfi diesem Namen auch zahlreiche

(Nieder - Österreich) példányt Herbarexemplare verteílt. Die
nem láthattam, de mivel Borb. Pflanze von Pötzleindorf in Nie-
is a L. fiavum- hoz közeled derösterreich, welche Borbás
alaknak tartja, azt hiszem, ebenfalls als L. tauricum oe-
inkább a L. fiavum keskenyebb stimmt hat, habé ich nicht ge-
és gyérebb level alakjának sehen da sie aber Borbás fül-
;

vehet, bár a L. uninerve nyu- ei ne sich dem L. fiavum nii-

150

gat felé való terjedésének egyik hernde Form halt, glaube ich,
végpontját is jelentheti. dass sie eine schmalblattrige
und spárlicher bebliitterte Form
des L. ftavum darstellen dürfte,
obsehon es nicht ausgeschlossen
ist, dass es sich um einen am

Aveitesten nach Westen vorge-

schobenen Standort des L.
uninerve handeln kann.
A L. tauricum Willd., mely- L. tauricum Willd., dessen
nek elterjedési köre a szoro- Verbreitungsbezirk sich auf das
san vett Tauriára, a Kaukázus eigentliche Taurien. den Fuss
aljára és Ruméliára terjed, sze- des Kaukasus und auf R umelien
rintem dereszöld színén és beschrankt, weist ausser dér
hosszabb virágzati internodiu- bláulichgrünen Farbe dér Blat-
main kívül a fás rhizoma szer- téi’ und den lángeren Inflores-

kezetében is —
bár nem tel- cenz-Internodien aucli in dér
jesen állandó —
eltérést mutat Bescliaffenheit des verholzten
a bánsági L. uninerve- ti. Bor- Rhizomes —
wenn aucli nicht
bás a Természetid. Közlöny immer constante —
Abweichun-
(1897) 208 —
9. lapján már szin- gen gegenüber dem Banater
tén ennek a véleményének ad L. uninerve auf. Diese Ansicht
kifejezést. A L. tauricum rhi- hat schon Borbás (Terin. tud.
zomája ugyanis, hasonlóan a Közi. 1897:208 -9) veröffent-
L. elegáns több keleti faj
és licht. Wáhrend námlich das
sai. dolomiticum-éhoz is, meg- R hízom des L. tauricum ebenso
lehetsen függleges irányból wie jenes des L. elegáns sowie
ágazik szét többszörösen, rész- mehrerer anderer orientalischer
ben virágzó, részben pedig Arten und auch jenes des L.
medd levélrózsás szárakat vi- dolomilicum sich aus vertikaler
sel ágakra, míg a L. uninerve Richtung mehrfach teils in
(és a L. croceum) rendesen vas- blühende, teils aber in nur Laub-
tagabb tbl többé-kevésb'oé blátter Rosetten) tragende Aeste
(

vízszintesnyúlánk kúszó rhi- verzweigt, treibt L. uninerve

zoma-ágakat bocsát, mezeknek (und L.croceum ) aus einem dicke-
csúcsából és oldalából is egyen- ren Stanime mehr oder weniger
ként vagy többesével nnek a horizontal kriechende schlanke
részben virágzó, részben rövid Rhizom - Yerzweigungen. aus
medd szárak. dérén Spitze und auch Achseln
Úgy a L. tauricum mint a ,
einzelneodermelirere teils Blii-
L. uninerve úgyszintén a L.
,
ten tragende, teils aber auch kür-
ftavum is keskenyebb vagy szé- zere sterilé Blattrosetten tra-
lesebb levelekkel fordulhat el. gende iátengel emporwachsen.
Schmalere oder breitere Bliitter
kommen sowolil bei L. tauricum
und uninerve als auch bei L.
ftavum vor.
 ;

151

ABesszarábiában, Ukrajna- Das in Bessarabien, in dér

ós Podoliában növ Linum Ukraine und in Podolien vor-
melyet Reichexbach (FI. excurs. kommende Linum
welches ,

p. 835 —
6) úgyszintén Besser Reichenb. 835 — 6) und
(FI. exc.
(Emun. p. 44.) is mint L. tau- Besser (En. 44) als L. tauricum
ricumot ív le, szintén meg- beschrieben habén, kann mán
különböztethet a L. tauricum -
vöm L. tauricum auck unter-
tól; mert szára itt állandóan scheiden: denn diese Pflanze
magasabb, nyúlánk, úgy t-, hat constant höhere, schlankere
mint a szárlevelei hosszú kes- Stengel; ihre Grund- und Laub-
keny nyélbe keskenyedk, fels blátter verjüngern sieh an dér
szárlevelei pedig lassan és Basis in einen lángén, schmalen
hosszan kihegyezettek, virág- Blattstiel die oberen Stengel-
;

zatának internodiumai aránylag blatter sind allmahlig láng zu-

még hosszabbak, mint a L. gespitzt ; die Inflorescenz-lnter-
tauricum-é\. Ez a növény nodien sind verhaltnismássig
önálló néven elször Lindemann noch lánger als bei L. tauricum.
FI. chersonensis-ében (Vol. I. Diese Pflanze wurde zuerst von
p. 102.) szerepel L. (flavum a.) Lindemann (Flóra Chers. 1 102) :

linearifolium Lindm. név alatt. mit einem Namen L. (flavum :

L. hungaricum Podp. faji a) linearifolium Lindem. belegt.

bélyegei fkép a csésze alak- Die Unterscheidungsmerkmale
jára vannak alapítva. Azonban des L. hungaricum Podp. be-
a L. flavum alakkörén belül ruhen hauptsachlich auf dér
a csészelevelek alakjukban igen Fönn des Kelches. Doch sind
változók. Még ugyanazon a nö- die Sepalen innerhalb des For-
vényen lev csészelevelek is menkreises des L. flavum sehr
aerostichon sorrendjükben, vala- veránderlich. Selbst an ein und
mi int a virágzás és termésérés derselben Pflanze ist die Lángé
stádiuma szerint, de igen gyak- u. dér Grad dér Verjüngung gé-
ran még a fejlettség és hely- gén die Spitze je nach dér
zetük szerint egymásnak meg- Reihenfolge im Akrostichon
felel csészelevelek is, hosszú- und je nach dem Stádium dér
ságukban, kihegyzettségiikben, Blüte oder dér Frucht selbst
bizonyos határok közt változ- oft bei den dem Grad dér Ent-
nak. Legszélesebb, tojásdad wicklung und dér Lage nach
csészeleveleket (l.VIII. táblán 1. einander entsprechenden Sepa-
ábra, a baloldalt álló csésze- len innerhalb gewisser Grenzen
levelet) találtam —egyes kes- Schwankungen unterworfen.
kenyebb csészelevelú példá- Sehr breite, eiförmige Se-
nyok mellett —számos term- palen (vgl. die Sepalen links
helyrl származó példányokon auf F. 1 dér Tafel VIII.) sah ich
(Eperjes, Brassó, Buda, a morva- an Exemplaren von zahlreichen
országi Leitmeritz, a steier- Standorten (Eperjes, Brassó,
országi Graz melll, úgyszintén Buda. Leitmeritz, Graz, und an
egyes kultivált példányokon) einzelnen cult. Exemplaren), wo
fokozatosan keskenyed, többé- sie zusainmen mit solehen mit
 : :

152

kevésbbé tinóm csúcsba kihe- schmáleren Sepalen wuchsen

gyezett, az érett toknál vala- allmahlig versclimalerte, in eine
mennyivel hosszabb csésze- mehr oder weniger feine Spitze
leveleket találni azután a L. zugespitzte Sepalen, welche
fia vám egész elterjedési köré- etwas liinger als die reife Kapsel
ben a másik, legkeskenyebb,
;
sind, findet mán schliesslieh
legfinomabb csúcsba végzd im ganzen Verbreitungsbezirk
csészelevel széls alakot (lásd des L. ftavum. Das andere Ex-
idézett ábrán a jobboldalt álló trém mit den sehmalsten, am
csészelevelet) láttam, szintén az feiusten zugespitzten Sepalen
egyes közepes szélességek és (vgl. a. a. 0. die rechts abgeb.
kihegyzettségiiek mellett, Báziás Sepalen) habé ich nebst mittel-
melll és a Domugled hegyrl breiten und mittelmassig zuge-
származó (Wierzbicki exsicc. spitzten von Báziás und vöm
pro. p., in herb. mus. nat. Berg Domugled (WiERZB.exsicc.
hung.) példányokon valószín-
; pro. p., in herb. mus. nat.
leg errl az utóbbi, Wierz- hung.) in Südostungarngesehen,
Bic.Ki-tl ered példányról vette Podpera hat warscheinlich naeh
Podpbra a L. hungaricum le- den letzteren von Wierzbicki
írását, mely azonban szerintem stammenden Exemplaren die
a fiavmn- tói nem külön-
L. Beschreibung dér L. hungari-
böztethet meg; a L. hungari- cum entworfen, welches meiner
cum többi faji bélyege is mind a Ansicht naeh von L. ftavum
L. ftavum alakkörét is jellemzi nicht zu unterscheiden ist aucn :

a levélerek száma a L. ftavum- die übrigen angeführten Unter-

nál 3 —
5 között változik, ter- scheidungsmerkmale charak-
méscsészéjének levelei pedig az terisieren nur den Formenkreis
érett toknál valamivel hosz- des L. ftavum so schwankt die
;

szabbak, az arány itt is inga- Zahl dér Blattnerven bei L.

dozó, de semmiesetre sem oly ftavum zwischen 3 und 5, die
nagy, mint a L. thracicum és L. Sepalen des Fruchtkelches sind
turcicum- nál, melyeknél a ter- etwas liinger als die reife Kap-
méscsésze hosszan termés hosz- sel das Verhiiltnis schwankt
:

szához képest már jóval (más- auch hier, ist aber niemals so
félszer) nagyobb. bedeutend wie beim L.thracicum
oder L. turcicum ’oei welchen,

die Lángé des Fruchtkelches

die Liinge dér Kapsel bedeutend
1
(1 -mal) übertrifft.
2

Podpera cikkében a fajok Podpera hat

in seiner Ariiéit
felosztásának alapját a rhizoma die Arten auf Grund dér Be-
alkotása képezi. Úgy hiszem schaffenheit des Rhizomes ein-
azonban, hogy a rhizoma igen geteilt. Ich glaube aber, dass
sok esetben nem mutatja azo- das Rhizom in sehr vielen Fiil-
kat az éles elkülönüléseket, hogy len nicht so scharfe Besonder-
a fajokat csak azok alapján heiten zeigt, dass mán die Ar-
lehetne csoportosítani. így pl. ten nur auf Grund dieses Merk-
 153

medd levélrózsákat a L.flavum males gruppieren könnte. So

és thracicum- nál is, bár rit- fiúdét mán B. sterilé Rosetten
z.

kábban, találhatni a második ;

— wenn auch seltener —bei
csoportot jellemzi a tálló levél- L. flavum und thracicum ;
die
rózsa, míg a medd
levélrózsák zweite Gruppé charakterisiert
itt hiányzanak. Az ebben a cso- die grundstandige Blattrosette.
portban tárgyalt L. elegáns és wahrend bei dieser die sterilen
L. pseudoelegans úgyszintén
,
Laubtriebe fehlen. Nun findet
az idevonható L. dolomiticum maii aber an dem in diese
is azonban rendesen mindig Gruppé gereihten L. elegáns
bírnak ilyen medd levélrózsák- und L. pseudoelegans, so wie an
kal is. dem ebenfalls hierher gehören-
den L. dolomiticum regelmássig
solche sterilé Blattrosetten.
adom végül a sárga virágú
Itt lm Folgenden gebe ich nun
Linum- aink rendszertani cso- eine systematische Uebersicht
portosítását, vonatkozásban a unserer gelbblühenden Linum-
szomszédos területek rokon Arten, bei welcher auch die
fajaival. verwandten Arten dér benach-
barten Gebiete berücksichtigt
worden sind.
I. Iníiorescentia multiflora (flores in caulibus robustioribus
20—30 — 50), caules erecti elati, (2
— —4
longi, foliis caulinis
-)3 dm
(adhuc virentibus) 10—20 30, saepius —
exacte 3 5- nervibus, —
+ glauco-viridibus superioribus sesqui vei duplo usque triplo quarn-
inferiores brevioribus, basi vix vei parum angustata, sessilibus et
semiamplexicaulibus. Rhizoma +
verticale vei obliquum, crassum.
plerumque simplex, collo caules plures floriferos, rarius etiani caudi-
culas steriles proferens.
1. Linum flavum L. Sp. pl. 279. ( L flavum et hungaricum
—
.

Podp. Verh. zool.-bot. Ges. LII. (1902) p. 635 6). Rhizoma caules
steriles raro proferens, fólia illoram obovato-lanceolata, acuta fólia ;

caulina infima iám emarcida, inferiora +

obovata, in petiolum
brevem angustata, subacuminata, superiora obovato-oblonga vei
angustiora, acuminata, basi lente angustata sessilia: sepala 7 9 —
mm, longa, lanceolata vei (plerumque interiora et fructificantia)
anguste ovata, in cacumen +
filiforme breve contracta, capsula
globosa breviter rostrata, paulum (usque ad tertiam suae longitudinis
partém) longiora, margine +
hyalina etbrevissime laxeque glanduloso-
denticulata petala 2—2-5 cm longa, in parte superiore tertia latissima,
;

apice +
rotundata, rarius brevissime apiculata vei subemarginata.
Occurrit foliis latioribus ( 16 latis) — mm
f. latifolium Beck =
FI. v. Xied.-Oest p. 566, et angustioribus (—3—8 latis) f. mm =
angustifolium Jávorka (— var. uninerve Podp. 1. c. p. 636, non Roch.)
Distributio geograpbica: Germania, Austria, Hungária (e locis
permultis, in herbariis diversis plurima visa), Rossia centrális et
 ;

meridionalis, Románia, Serbia, Bosnia, Hercegovina, Montenegró,

Bulgária, Albánia. Tab. VIII. fig 1, 9 et 13.
2. L. thracicum Gkiskb. ÍSpicil. fl. rum. I. p. 115. pro var.
L. pavi; Degen in Oest. bot. Z (1893.) p. 55.; Podp. 1. c. p. 637.
Poliis caulium sterilium obovatis vei anguste spathulatis, in peti-
olum sat longum angustatis, acufiusculis, foliis infímis destitutis,
inferioribus et mediis in petiolum brevem sensim angustatis. +
acuminatis, in parte tertia superiore latissimis (3—4 cm 6 mm), X —
superioribus basi vix angustatis semiamplexicaulibus saepe vix
2 -3 mm. latis, omnibus plerumque exacte 3-nerviis inflores- ;

centia in parte caulis tertia vei dimidia (rarius quarta) superiore

sepalis 8 —
10 mm. longis, e basi anguste ovata vei anguste lan-
ceolata sensim in acumen tere filiforme angustatis, capsula glo-
—
bosa ( 5 mm) breviter rostrata sesqui, usque subduplo longioribus,
margine glanduloso-ciliato-denticulatis, denticulis illis L. flavi
parum longioribus et densioribus petala apice rotundata, pallide ;

lutea vei eitrina.

Distr. geogr. Thracia Philippopolis, Sadovo,
: : Stanimaka,
Kostenec, Papazli exemplaria plura visa in herbario musei nat.
;

lmngarici, musei palat. vindobonensi et herb. Degeniano; exem-

plaria in Macedónia in monte Corthiati (lég. Orphanides sub L. ele-
gante no. 828., herb. mus. palat. vindob.) et a Frivaluszky sine
loco natali (herb. mus. nat. hung.) lecta huc referunt. Tab. MII.
fig. 2 et 14.
3. L. turcicum Podp., 637. caulibus angulis seabride-
1. c. p.

puberulis, foliis angustum abeuntibus, exacte

iníimis in petiolum
acuminatis, 1 —
2 cm latis, obovatis, inflorescentia saepe in tertia
caulis parte laxa divaricata, floribus saepe paucioribus, sepalis
9-11 mm. longis, e basi anguste ianceolata sensim acuminatis.
capsula longius rostrata (—7 mm
longa) sesquilongioribus, mar-
gine ciliolato-denticulatis.
Distr. geogr.: Turcia: Thessalia, m. Olympus ad Lithochori,
Hagios Dionysios (exemplaria plura visa in herb. mus. nat. hung.,
palat. vindob., Degeniano).
4. L. crenatum Podp. 1. c. p. 637. sec. diagn.: caulibus a
dimidio fere in cymam panieulatam divisis, foliis mediis lineari-
lanceolatis, omnibus uninerviis, sepalis lanceolato-linearibus, fere
subulatis capsulam duplo superantibus, petalis crenato-dentatis
etc. Bulgária merid.: Haskovo.
II. Inflorescentia plerumque 10— 20-flora (raro etiam 5 7- —
flora), caules pro more humiliores, 1-2 dm alti, (fruetiferi etiam
longiores), foliis caulinis 5—
10— -15, 1 ( 3 5) nerviis, nervi late- —
rales, si adsunt, subtus minus quam medius prominentes fólia ;

superiora inferioribus saepius subaequilonga rbizoma caules steriles ;

rosulantes saepissime proferens.

a) Inflorescentia valde divaricata, saepius dimidiam caulis
partém obtinens, ramis inflorescentiae crassiusculis exacte angu- +
 ;
;

155

latis, elongatis, corolla plerumque aurantiaca ;

rhizoma collo ramo-
sum, caudiculos steriles rarius proferens.
L. orientale Boiss. ==L.mucronatum Bértl., L. Balansae
5. (

Boiss. confer Bornmüller in Verh. zool.-bot. Ges. (1898) p. 567

;
8.) —
Foliis caulinis superioribus et mediis bracteantibusque sessilibus
semiamplexicaulibus, exacte acuminatis infimis abbreviatis minimis
sepalis 7 —
12 mm. longis, e basi anguste vei lineari-lanceolatis,
sensim acuminatis, margine glanduloso-ciliolatis, postea divari-
catis, corolla aurantiaca etc, Planta valde variábilis, caule humi
liore etaltiore, inflorescentia pauci- vei pluriflora, foliis 1— 5 nerviis,
corolla calyce duplo usque quadruplo longiore etc. Huc pertinet
etiam L. pamphylicum Boiss. in FI. or. I. p. 856., Heldreich exsicc
sec. specimen Heldreicbii (in herb. mus. palat. vindob.); sepalis
usque 13 mm. longis, foliis infimis adhuc viridibus, illis caulium
sterilium latioribus a typo difiért. L. orientale f. denticulatum
Jávorlca habét fólia superiora +
irregulariter argute-denticulata
(Syria: ad Aleppo [Kotschy, 1841. no. 98.; C. Haussknecht, iter
syriaco-armeniacum 1865.]; Palaestina [Pinard 1846], Jerusalem
[E. Boissier, 1846], (Specimina onmia in herb. mus.- palat. Vindob.,
sub. L. flavo.)
Distrib. geogr. Asia minor, Armenia, Syria, Palaestina.
:

Mesopotamia, Assyria, Kurdistania (sec. specimina visa). Tab.VIII.

fig. 3 et 15.
[3) Inflorescentia +
contracta vei capitata, fólia basalia adhuc
virescentia, iis superioribus plerumque majora, rosulantia.

6. L. capitatum Kit. in Schult. Oest. FI. I. p. 528 serrulatum

(

Bértl.) rhizomate repente graeili + stolonoso foliis acutis, viridi- :

bus. margine cartilagineo-cinctis, inflorescentia compacta, 5 -12

flóra,pedunculis brevibus, bracteis latioribus, saepe cum föl. supre-
mis exacte ciliolatis sepalis ovatis, vei anguste ovatis atris, corolla
intense iutea vei pallide aurantiaca etc.
Distrib. Geogr. : specimina visa ex Italia média et australi
(Aprutii, Calabria, saepius apice
foliis +
rotundatis) Croatia,
inf. ;

Dalmatia, Bosnia, Hercegovina, Serbia, Montenegró, Albánia; spe-

cimina e Bulgária non vidi. Tab. VIII. fig. 5 et 19.
7. L eampanulatum L. rhizomate obliquo ramoso, foliis +
glaucoviridibus, basalibus lineari-oblongo-spathulatis usque spathu-
latis subacumiuatis, in petiolum abrupte arcuato-angustatis, caulinis
lineari-oblongis, sepalis 8 —
12 mm. longis, e basi anguste lanceolatis
sensim acuminatis, capsula rostrata (rostro capsula subaequilongo)
— mm
6 7 longa, parum longioribus petalis oblongis, in unguem
longiusculum sensim angustatis, 2'4— 3‘4 cm. longis, subacutis,
subaurantiacis. Occurrit foliis angustis, inflorescentia saepe 3 5-
flora (f. a. genuinum Rouv et Foucaud, Flóré de Francé IV. p.
62) et foliis latioribus, basalibus spathulatis (f. ,8) heterophyllum
Houy et Foucaud 1. c.).
 ; ;

Distr. geogr. Hispánia, Gallia merid., Alpes maritimi. Liguria

:

(cum var. ligurica Podp.). Tab. VIII. dg. 6. et 10.

y) Indorescentia + contracta, ramis indorescentiae lateralibus
2 — multifloris, 2—4 cm longis ;
fólia basaliaiám emarcida, minora
rhizoma + ramosum, caules etiam steriles rosulantes semper pro-
ferens.
8. L. tauricum Willd. Enum. p. 839., Willd. herb. 6230. No.
23. Planta +
glanca rhizoma
;
+
verticale vei obliquum, saepius
suffrutescens fólia caulium sterilium spathulato-oblonga, acutius-
;

cula vei subacuminata, in petiolum sat longum angustata ( 2 cm —

longa), caulina inferiora anguste oblongo-spathulata, acuta, in +
petiolum latum angustata, (1—3 cm longa), superiora anguste
lanceolata vei linearia, in petiolum angustata, acuminata indores- :

centia caulis tertiam (raro dimidiam vei quartam) partém obtinens,

laxa, (internodia nam indorescentiae tructifera etiam superiora
I 2 cm. longa); bracteae lineari subulatae, saepe margine calloso-
ciliolatae; sepala 6 8 — mm
longa, parce glanduloso-denticulata,
e basi + lanceolata in acumen íiliforme sensim protracta, capsulam
fructiferam globosam breviter rostratam (cum rostro —4 longam) mm
paulo, usque sesquilongo-superantia, petala obovata, in unguem
attenuata, apice rotundata vei subapiculata, pallide dava (15— 2 3
cm. longa).
Distrib. geogr. Tauria, Transcaucasia, Bulgária (Hmen. lég.
Milde ex Herb. Polák Degeniano); Rumelia (in herb. mus.
in herb.
palat. Vindob. sine loco natali, sub L. campanulato) huc refert
specimen ad L. uninerve (Rocii.) vergens, prope Rahovo ab -1. K.
Ukumoff lectum, in herb. Degeniano). Tab. VIII. dg. 4 et 16.
8/b. L. linearifolium Llxdm. FI. chersonn. 1881. I. p. 102 pro
var. L. flavi). Caulis saepius usque 2 5 dm altus, fólia rosularum
-

sterilium anguste spathulata ( - 3 mm

lata ) in petiolum longum con-
tracta, fólia praesertim superiora sensim acuminata, in petiolum +
longum sensim angustata (2—4 lata), mm
indorescentia laxa,
pauciflora, petala rarius subacuta.
Distrib. geogr. Rossia merid. Prov. Cherson, Odessa (lég.
: :

Láng et exempl. plura in herb. mus. mit. hung. et palat.

Szovits,
Vindob.), Ucrainia (lég. Tschf.rniajew, herb. mus. palat. Vindob.);
specimen in prov. Ivursk prope Toplinka (herb. flóráé rossicae No.
1461, sub nm. L. flavo f. humiliore ) lecta ad L. tauricum accedit;
an L. ftavmn var ,3) lanceólatum Lindm. I. c. ? Tab. VIII. dg. 17.
8 (*. ]j. uninerve Rocn. in Reise j). 62. (1838) et in schedis pro
var. L. flavi Rchb. Icon. d. germ. VI. dg. 5175
: Heüffel Enum. p.
41 —2: Borb. in Math. Térni. Közi XÁ'. (78) 363, Engl. Bot. Jabrb.
V. (1884) 346, Természettud. Közi. (1897) 208—9; non Podp. 1. c.
636. +
vil idé foliis, tenuioribus; rhizoma +
horizontale, saepius longe
repens stolonosum tenuius, foliis rosularum sterilium et inferiori-
bus caulinis +obtusis vei subacutis, superioribus et bracteantibus
sublinearibus vei anguste linearibus acuminatis; sepalis viridibus.
e basi +
lanceolatá saepius acuminatissimis petala obovata, apice- :

rotuudata vei apiculata ( 2 5 cm longa) calyce duplo triplove —

longiora, flava vei citrina; inflorescentia caulium minorum etiam
5 — 6-flora, internodiis superioribus parum brevioribus.
Occurrit foliis angustioribus (—3 — 4 mm latis) et föl. latiori-
bus (1 cm latis).

Distr. geogr. : Banatus Hungáriáé : Lúgos, Mehádia, Herkules-

fiird, in m. Domugled abunde, Orsóvá, vallis Kazán (Exemplaria
permulta in herb. mus. nat. hung, mus. palat. Vindob., herb. Dege-
niano); Románia: Cámpolung. Tab. VIII. fig. 18.
8 d. L. croceum Jávorka n. ssp. + viride rhizoma + horizou- ;

t ale, lenge repens, caulibus pauci- (2—20) floris, inflorescentiae

ramis infimis 15— 3 cm
tenuibus, illis caulium ste-
longis; foliis
rilium et caulinis obovato-spathulatis, in petiolum
inferioribus
longiorem attenuatis, acutis vei obtusiusculis, 6 + 7 min latis; —
superioribus acutis vei acuminatis, ad basin angustatis; sepalis
atroviridibus, nigricantibus, petalis intense croceis vei aurantiacis,
obovatis, acutis, in unguem attenuatis.
Distr. geogr. : Hungária : comit. Hunjad : Alpes Retyezát,.
1600 m. alt. s. m. Tab. VIII. fig. 10 et 18.
III. Inflorescentia pauciflora (floribus 1 —5 [—9]), caules (3—)
10 — 20 cm. alti ;
rami inflorescentiae laterales pro more — U— 1
l cm
longi (fructiferae cm), 1 2 rarius
3-flori; fólia 1 —3
caulina — —
(superiora saltem) oblongo-linearia (1 3 lata, o 13 longa), — mm — mm
—
plerumque pauciora (3 10), uninervia; rhizoma prostratum, ramosum,
saepius rosulas steriles saepe caespitosas proferens.
9. 1. c. p. 641. sec. diagn. (=L. capitatum
L. serbicum Podp.
Pan. Flóra 193, non Kit.) humile (
Srbije p.1 dm), foliis ses- ;
—
silibus exacte mucronato-acuminatis, ad basin caulis aggregatis,
superioribus minoribus, basi parum dilatata semi-amplexicaulibus,
sepalis longioribus margine sat dense ciliolatis.
Distr. geogr : Serbia : specimina visa e caeumine m. Stol, lég.
:

Pancic, sub Íj. capitato (herb. mus. palat. Vindob., mus. nat. hung.).
10. L. Pallasianum Schult. (= Wetschkyanum Fiek.) caespi-
tosum, dense cinereo-velutinum, rhizoma suffrutescens etc.
Distr. geogr.: Tauria.
11. L. pseudoelegans Podp. 1. c. p. 639. sec. diagn.: dense
caespitosum ramosum föl. rosularibus spathulatis vei oblongo-
;

spathulatis, rotundato-obtusis; rosulae steriles destitutae. Distr. geogr.:

Bulgária : Sumen.
Nóta. Planta in herb. Degeniano a F. Milde prope Sumen
sub nm.
L. taurici lecta et ex herb. K. Polák oriunda habét cau-
lem elatum, 10— 15-florum, flores remotos, fólia caulina 4—5 mm.
lata, rhizoma etiam rosulas steriles graciles proferens certe ad
;

L. tauricum pert inét.

 12. L. dolomiticum Borb., Természetid. Közi. (1897) p. 208.
confer etiam: Simk. in Növ. közi. (1903) p. 170, üege.n, Magy. Bot.
L. II. (1903) p. 350 +
dense caespitosum rhizoma superne valde
;

ramosnm, ramis +
prorepentibus crassiusculis, cortiee saepius +
ruguloso, caules graciles 5 —
10-foliatos et rosulas steriles saepius
densas proferentibus. Fólia glaucoviridia, radicalia emareida +
oblongo-spathulata, illa rosularum sterilium oblongo-spathulata
sensim, saepius recta linea in petiolum alatum angustata, acutius-
cula ( —25 cm. longa); fólia caulina inferiora oblongo-spathulata,
superiora oblongo-linearia, acuminata, 2 —
4 mm. lata; inflorescentia
2-4 ( —
7) -flóra compacta, sepalis e basi anguste ovata exacte
acuminatis, obscure viridibus capsula breviter rostrata vix longiori-
bus, 6 7 — mm longis, margine denticulato-glanduloso-ciliolatis,
corolla intense lutea triplo-quadruplove brevioribus.
Distr. geogr. Hungária, comit. Pest., in declivibus saxosis
:

dolomiticis m. Egyesk et Nagyszénás hegy supra p. Szentiván}',

copiose, ca. 300 m. alt. s. m. Tab. VIII. fig. 7, 12 et 20.
L. elegáns Sprun. in Boiss. Diagn. (= L. eampanulatum
13.
Vis., L.) Rhizoma suffrutescens, ramosum
non caules laxe caes :

pitosi, 5 —
10, usque 20 cm alti; fólia radicalia majora, rosulantia
et rosularum sterilium obovato-spathulata, in petiolum brevem
abrupte angustata, apice plerumque rotundata, 5 15 longa. — mm
caulina superiora lineari-oblonga, acuminata; sepala 7 8 — mm
longa, e basi +
lanceolata sensim acuminata; capsula breviter
rostrata junioré duplo-, matúra usque sesquilongiora.
L. elegáns (3 elatius Halácsy Consp. fi. graec. I. p. 257. habé'
caules 1 (
—
2) dm altos, fólia majora saepe acutiuscula. Huc refe-
runt etiam specimina, L. thracico vergentia ab A. Baldacci (Iter
albanicum (epiroticum) tertium 1895. no 127. sub. L. flavo) in jugis
Strungula, Kakarditza, Bresani et a J. Dörfler (Iter turcicum
secimdum 1893. no 108, sub L. flavo) in Macedónia centrali ad
Allchar lecta (herb. Degen.).
Graecia, Turcia Constantinopolis (1. Aznavour,
Distr. geogr. : :

herb. Degen): Dalmatia, pro L. elegante secundum specimina ad

,

Ragusam, supra Mai fi et Cannosa lecta, primum a Borbás [in

Ö. B. Z. (1888) 395—6] et Bornmüller [ibidem (1889) 333 4] salutata. —
Huc refert etiam L. iberidifolium Auch. in monte Athos (1. Th.
Pichler, Adamovi in herb. Degen. Janka, in herb. mus. nat hung.)
;

foliis caulinis etiam superioribus

obl.-spathulatis apice rotunda- +
tis, saepe subrecurvis, caule pumilo, et L. Boissieri Aschers. et Sínt.
(inSintenis, Iter trojanum No. 742, Boiss. FI. or. suppl. p. 137) in
—
m. Ida Troadis lectum, caulibus pumilis (1 2 cm), unifloris. Tál).
VIII. fig. 8 et 21.
IV. Inflorescentia remoti flóra laxa etc., huc referunt: L.bul-
garicnm Podp., rhodopewn Vél., syriacum Boiss. etc.; caule fruti-
coso recedunt L. toxicum Boiss., arboreum L. etc.
;
 ;

159

Clavis analytica specierum insuper pertractatarum :

la. Plantae herbaeeae vei vix suffrutescentes, inflorescentia cymosa

sat densiflora ... ... ... ... ... ... 2
lb. Plantae infra arborescentes, inflorescentia infra dichotoma,
laxi- et remotiflora vei pauciflora ... ... ... ... ... 17
2a. Inflorescentia multiflora (plerumque 25— 40-flora); caules
—
usque 3 4 dm. alti rhizoma +
verticale et simplex, collo
;

polycephalo, caules steriles raro emittens ... ... 3

2b. Inflorescentia 1 — 20-flora (raro pluriflora); caules humiliores;
rhizoma saepius ramosum, saepe stolonoso repens ... 6
3a. Petala crenato-dentata, sepala lineari-lanceolata, subu-
fere
lata, fólia uninervia ... ... ... ... ... L. erenatum.

3b. Petala + integerrima, sepala latiora, fólia —

exacte 3-( 5 7) —
nervia ... ... ... ... ... ... ... ... ... 4
4a. Sepala capsulam maturam vix superantia, 7 9 longa; — mm
caulina numerosa (15
fólia 30). 05 — —
P5 cm. lata, superiora
basi dilatata, inferioribus duplo, usque triplo breviora, inflo-
rescentia quartam vei quintam caulis partém aequans :L.flavum.
4b. Sepala capsula matúra saltem sesquilongiora, 8 10 longa; — mm
inflorescentia (praecipue fructifera) dimidiam vei férfiam
caulis partém aequans, divaricata ... .... ... ... 5
5a. Fólia caulina plerumque angusta, vix 5—6 mm lata. Sepala
margine exacte ciliolata. Capsula matúra 5 mm longa
L. thracicum
5b. Fólia caulina plerumque obovata 1 2 cm lata, capsula —
longius rostrata (7 mm
longa) ... ... ... ... L. turcicum
6a. Planta tota dense velutino-puberula, cinerascensX. Pallasianum
6b. Planta glaberrima, rarius angulis caulium et nervis foliorum
scabridis ... ... ... ... ... ... ... 7
7a. Flores fere umbellato-capitati
sepala ovata, atroviridia
;

planta + exacte cartilagineo-cincta, basi caulium

viridis. fólia
rosulantia, majora, caulina medio latissima ... L. capitatum.
7b. Flores in cymam laxiorem dispositi, sepala anguste ovata
usque lineari-lanceolata, fólia plerumque supra médium
latissima ... ... ... ... ... ... ... ... 8
8a. Petala 25 —
3’5 cm longa, oblonga, in unguem longiusculum
sensim angustata, corolla +
tubulosa, aurantiaca. Sepala 8—12
mm longa, e basi anguste lanceolata sensim angustata, capsula
longe rostrata, 7 mm
longa ... „. ... L. campanulatum
8b. Petala breviora, corolla brevius tubulosa, capsula breve ros-
trata, 5 —
6 mm. longa ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 9
9a. Fólia exacte acuminata, mucronulata, supra médium latis-
sima, +
trinervia, obovata, basin versus sensim angustata;
rami inflorescentiae divaricati, crassiusculi, sepala anguste
lanceolata. 8 —
12 mm. longa, corolla aurantiaca. L. orientale.
^3
 9b. Fólia acuta vei obtusiusciüa, nec mueronata, sepala breviora 10
10a. Infiorescentia (5 )10 — —
20-flora, ramis inflorescentiae exterio-
ribus plurifloris elongatis (1—4 cm. longis) .. ... 11

10b. Infloreseentia 1 7( — —
9)-tlora. ramis inflorescentiae brevibus,
1 —3 floris; caules 3 — 15( — 20)
cm. alti, fólia eaulina brevia,
Vg— cm.
1 longa, superiora saepius oblonga ... ... ... ... 14
1 la. Fólia sublinearia, basin versus sensim angustata, 2 4 mm. —
lata, intima longe petiolata; caulis saepe elongatus, inflores-
centia remotiflora ... ... ... _. ... L. linearifolium.
11b. Fólia latiora (usque 1 cm. lata), intima breviter petiolata 12
12a. Fólia + glaucescentia, infima acuta, rhizoma + verticale,
ramosum ... ... ... ... ... L. tauricum.
12b. Fólia +
viridia, tenuiora, intima saepius obtusiuscula vei
rotundata, rhizoma plerumque subrepens stolonosum ... 13

13a, Petala apice rotundata vei rarius apiculata, flava vei intense
citrina, sepala viridia ... ... ... ... L. uninerve.
13b. Petala apice acuta, crocea, sepala atroviridia L. croceum.
14a. Fólia eaulina mucronulato acuminata, versus basin caulis
aggregata, superiora basi dilatata sessilia semiamplexicaulia,
inferiora basin versus vix angustata .. ... L. serbieum.
14b. Fólia caulium sterilium et basalia in petiolum (saepe latum)
angustata, non mucronulata ... ... ... ... ... ... ... ... 15
15a. Rosulae steriles destitutae; planta dense caespitosa
L. pseudoelegans.
15b. Rosulae steriles adsunt ... ... ... ... 16
16a. Sepala capsulam non vei vix superantia ; fólia basalia et illa
caulium sterilium anguste oblongo-spathulata. in petiolum
alatum sensim angustata... ... ... ... ... ... L. dolomiticum.
16b. Sepala capsulam evidenter superantia: fólia basalia et rosu-
lantia spathulata. +
abrupte in petiolum attenuata
L. elegáns (iberidifolium, Boissieri).
17a, Fólia intima imbricato-condensata minima
L. sulphurenm et cariense.
17b. Fólia intima majora +
emarcida vei destituta ... ... ... 18
18a. Fólia inferiora sempervirentia, magna.
L. arboreuni et caespitosum.
18b. Fólia infima minora, decidua, annotina ... 19 —
19a. Infloreseentia 1 —3 flóra ... ... ... ... ... ... ... L. toxieum.
19b. Infloreseentia pluriflora dichotome-laxiflora
L. bulgaricum, rhodopeum et syriacum.

Hgpericum transsilvanicum Celak. Comit. Hunyad : in pratis

montanis ad p. Lunkány infra opp. Szászváros.

Danaa aquilegifólia All. Comit. Esztergom : in dumetis silva-

tieisque montis Dobogók supra pag. Dömös.
 161

Elször Dn. Filarszky Nán- Hier hat es zuerst Herr

dor magyar nemzeti múzeumi Dr. Ferdinand Filárszky, Ab-
osztályigazgató gyjtötte itt teilungsdirector des ung. Nat.
1902. aug. 17-én, a következ Museums am Aug. 1902.
17.
években pedig ismételten mások entdeckt; in den darauffolgenden
is szedték. Ezt az igen érdekes Jahren ist es aber auch von
középtenger-melléki növényt az anderen zu wiederholten Malen
ország területérl elször Ki- gesammelt worden. Diese sehr
taibel közli a Szerémségbl, interessante circummediterrane
Karlóca melll (Additam. p. Pflanze hat zuerst Kitaibel
158 ), de itt késbb Rochel és (Addit. 158.) vöm Gebiete unse-
Wolny már nem találta. Azután res Landes und zw. aus Syr-
Janka közli a Math. Terin. Közi. mien bei Karlovic veröffentlicht;
XII. (1874) 163. lapján a Bán- doch wurde sie hier spáter von
ságból Plavisevica melll, majd Rochel und Wolny nicht wieder
legújabban Dr. Degen Árpád gefunden. Janka hat sie bei
a Természettudományi Közi. Plavisevicza im Bánát (Math.
Pótf. (1896) 37. lapján Orsová- Terin. Közi. XII. (1874) p. 163),
ról. A most közölt adattal a neuerdings aber Dr. A. von
növény elterjedési köre nálunk Degen bei Orsóvá (Term. Tud.
a Duna mentét követve Közi. pótf. (1896) p. 37) gefun-
észak felé tágult. den. Durch die nunmehr ver-
öffentlichte Angabe erweitert
sich dér Verbreitungsbezirk
dieser Pflanze —
dem Donau-
laufe folgend —
betrachtlich
gégén Norden.
Heradeum carpaticu.m Porc. En. p. 25 pro forma H. alpini ;
*

Slmic. Érd. fi. p. 267.

Ezen. leginkább a máramaros- Bei dieser hauptsáehlich auf
rodnai bavasvidék területére das Maramaros-Rodnaer Hoch-
szorítkozó, fajnak igen szép gebirg beschránkten Pflanze
alaksorozatát lehet megállapí- liisst sicli beziiglich des Blatt-
tanunk a levél alakját illetleg. zuschnittes eme hübsehe For-
Porcius diagnosisa nyomán a menreihe unterscheiden. Xach
majdnem tövig tenyeresen be- dér Originaldiagnose Porcius’s
vagdalt level alakot kell ven- müssen wir die Form mit
nünk typusnak. Pax F. a beinahe bis zum Grunde hand-
«Grundz. d. Pflanzenverbr. in förmigeingeschnittenenBláttern
d. Karpathen» ez. munkájában für den Typus haltén. F. Pax
(II. Theil p. 70. [1908.]) az ép- (Grundz. d. Pfl. Verbr. i. d.
level, csak kisebb hegyes Karp. II. p. 70) hat die Form
karélyokkal biró alakot var. mit ungeteilten, nur mit klei-
alpinum-n ak (= //. olpinum neren spitzen Lappchen ver-
Baumg., Porc., non L.) a félig- sehenen Blattéra (= TI. olpinum
meddig ép v. alig karélyos Bauaig., Porc:, non L.) als var.
level alakot pedig var. Porcii- alpinum ,
die Form mit halb-
13 *
 ;

162

nak nevezi el. Magara a Cisia és wegs ganzrandigen oder kaum

« Yalea putredu# közti gerincen, lapj)igen Bliittern als var. Porcii
az Ünk-tól északra, kb. 1600 unterschieden. leli habé auf
m. magasságban egy meglehe- dem Grat zwischen dér Alpe
tsen magas alakját gyjtöttem, Cisia und dem Tál «Valea pu-
melynek tlevelei majdnem tö- tredu» (nördlich vöm Ünk)
vig,bels tlevele és szárlevelei bei Rodna in einer Höhe von
pedig egészen tövig vannak etwa 1600 m. eine ziemlich
tenyeresen hasogatva, st még hochwiichsige Form dieser Art
az oldalszeletek is 2 3 ha- — gesammelt, bei dér die Grund
sábnak: ugyanilyen alakot lát- blattéi fást bis zum Grunde und
-

tam Dr. Degen Árpád herbá- auch die innersten Grundblátter

riumában is. A Heracleum car- und Stengelblátter fást bis zum
paticum faji alakkörének széls Grunde handförmig geteilt sind
alakjai e szerint: f. Porcii Pax einzelne Seitensegmente sind
1. c. : « foliis integris vei leviter ausserdem noch in 2 3 Zipfel—
lobulatis, basalibus ambitu fere gespalten. Eine solche Form
rotundatis)) ;
f. typica a Porcius habé ich auch im Herbárium
1. c. «foliis sectis, segmentis Dr. v. Degen’s gesehen. Die
basi attenuato lanceolato-acutis extremen Formen des Formen-
fere ut fólia Ranunculi aconiti- kreises von H. carpaticum glie-
folii» descripta, et f. pálmát i- dern sicli alsó in: f. Porcii
fidum Jávorka, foliis (praeser- Pax a. a. 0. (vgl. Diagnose
tim caulinis) profunde, usque im ung. Texte) f. typica und
ad hasin palmatifidis, segmentis f. palmatifidum m. (foliis-prae-
profunde 2— 3-fidis,lobis iterum sertim caulinis-profunde, usque
leviter lobatis. ad basin palmatifidis, segmen-
tis profunde 2 —
3-fidis, lobis
iterum leviter lobatis).
Pirola média Sw. Comit. Turócz: in valle «Gágyer» ad p. Blatnica.
Cyclamen europaeum L. Comit. Turócz: copiosissime in dumetis
supra pag. Raksa.
Onosma Yisianii Clem. Comit Gömör: in rup. calc. supra
opp. Pelscz.
Cynoglossum Hungáriáim Simk. Comit. Esztergom: in arenosis
ad. Dorog, versus p. Kesztölcz.
Satureja Pulegium (Roc.h.) J. Wagn. Comit. Hunyad : in con-
valle Szurdok infra opp. Petrozsény\
Thymus marginatus A. Kern. Comit. Hunyad: in convalle
«Szkoku Szkorota» alp. Retyezát.
Yerbascum rubiginosum W. et (
K
austriacum X phoeniceum).
C. Vas: in silva « Sitkéi erd# ad p. Ostviasszonyfa. lég. N. Fi-
l vrszky, G. Moesz et J. B. Kümmerle. (9. VI. 1909).
Galium Kitaibelianum Schult. Comit. Hunyad in convalle :

Szurdok infra opp. Petrozsény et in convalle «Uj-Gredistye- völgye#

infra opp. Szászváros.
 163

Achillea lingulata W. et K. Comit. Hunyacl: in rup. «In Bordí»

alp. Pareng.
Senecio umbrosus W. et K. Comit. Bars in valle «Zólyom- :

völgy» ad opp. Körmöczbánya.

Centaurea álpina Gaud. 3 Tátráé (Borb.) Comit. Tnrócz: in
rup. calc. montis Osztri vrch ad p. Blatnica. (altid. 1200 m. s. m.)

A VII — VIII. tábla magyarázata. — Tafelerklárung (zu Taf. VII — VIII.

1 — 8. ábra. Különböz itt tárgyalt Fig. 1 —
8 Abbildung dér Sepalen
Linum fajok csészelevelei és érett
- und reifen Früchte dér im vorlier-
termése. Középen a termés, két ol- gehenden Aufsatze behandelten Lein-
dalt a csészelevelek széls alakjai. arten in dér Mitte die Frucht an
;

(Természetes helyzetében a csésze- beiden Seiten die extremeu Formen

levelek ívesen simulnak a termés dér Sepalen (in dér natürlichen Lage
oldalához, miáltal viszonylagos hosz- schmiegen sich die Sepalen dér Frucht
szuk a terméshez képest valamivel an, wodurch ihre relatíve Lángé zr
megrövidül.) Kétszeres nagyság. Frucht etwas verkürzt erscheint).
Vergrösserung zweifach.
1. ábra L. tlavum ábra L.
5. capitatum
2 . L. thracicum 6.
« L. campanulatum
3. L. orientale 7. « L. dolomiticum
4. L. tauricum 8 «. L. elegáns
9. L flavutn szirma. Természetes nagyság. — Blumenblatt, nat.
Grösse.
10. ábra L. croeeum szirma. Természetes nagyság. Blumenblatt, nat.
Grösse.
11. ábra L. campanulatum szirma. Természetes nagyság. Blumenblatt,
nat. Grösse.
- 12. ábra L. dolomiticum szirma. Természetes nagyság. — Blumenblatt,
nat. Grösse.
13. ábra a a L. flavum fels (oberes), b alsó és tölevele (unteres u.
grundstandiges Blatt). Terra, nagys. (Nat. Grösse.)
14. ábra a a L. thracicum fels (oberes), b a középs és alsó (mittleres
und unteres) c a tlevele (a medd levélrózsákon) (Grundstandiges Blatt einer
Blattrosette.)
15. ábra a a L. orientale felsbb (oberes), h az alsóbb (unteres), c a
legalsóbb, pikkelyszerü levele (unterstes schuppenförmiges Blatt), d a denti-
ndatum fels levele (oberes Blatt).
ábra a a L. tauricum fels (oberes), b alsó (unteres), c tlevele
16.
(grundstandiges Blatt).
17. ábra a a L. linearifolium fels (oberes), b alsó (unteres) c tölevele
(grundstandiges Blatt).
18. ábra a a L. uninerve (és croeeum) fels (oberes), b alsó (unteres),
<•tölevele (grundstandiges Blatt).
19. ábra a a L. capitatum felsbb (oberes), b a tlevele (grundstan-
diges Blatt).
20. ábra a a L dolomiticum legfelsbb (oberstes), b, c, alsó szárlevele
(unteres Stengelblatt), d tlevele (grundstandiges Blatt.)
21. ábra a, b, d a L. elegáns fels (obpres), c, e alsó szárlevele (untere
Stengelblatter), f, g tólevele (grundstandiges Blatt).
164

Zr Flechtenflora Norddalmatiens.
(Adatok északi Dalmátia zuzmóflórájához.*)

Servít.
Von |

Ein für wissenschaftliche Bestrebungen wahrhaft glánzendes

Verstiindnis seitens meiner militárischen Vorgesetzten, namentlieh
meines Schulkommandanten, Hemi Hauptmann Napóleon und dér
Herrn Instruktionsoffiziere, Oberleutnant Bonaventura, Oberleutnant
von Formentini und Oberleutnant Perel, ermöglichte es mir, in
Rahmen dér genauen Erfüllung des militárischen Dienstes, wáhrend
dér Ableistung meiner Dienstpflicht als Einjahrig Freiwilliger mieh
im J. 1907/1908 mit dem Stúdium dér Flechten des nördlichsten
Teiles Dalmatiens befassen zu können. Auf diese Weise wurde
das Matériái zu dér vorliegenden Arbeit zustande gebracht, welche
die strikte Zusammenfassung dér Ergebnisse meiner zahlreichen,
in dem erwahnten Gebiete unternommenen Exkursionen enthalt.
Ich erfülle nur eine angenehme Pflicht, vvenn ich den obgenannten
Herren meinen herzlichsten und ergebensten Dank für ihre gütige
Förderung ausspreche.
Ebenso zolle ich Herrn Dr. A. Zahlbruckner, k. u. k. Kustos
und Leiter dér botanischen Abteilung des k. u. k. naturhistorischen
Hofmuseums, dessen verdienstvollen, gnmdliegenden Abhandlungen
über dfe balkanisehe, speziell dalmatinische Flechtenflora mir als
unentbehrliche Studien- und Orientierungsbehelfe gedient habén,
dafür, dass er mit grosser Zuvorkommenheit so gíitig war, einen
Teil des diesel' Arbeit zugrunde liegenden Materials durchzusehen,
meinen verbindlichsten Dank.

Verrucariaceae.

Verrucaria marmorea Scop.

Auf sonnigen, grösstenteils ausgetrockneten Kalkfelsen auf
dér Anhöhe Vrsevo, 180 m. bei Bibinje, Casa rossa, Bokanjac.
lm Karstterrain zwischen Musap stan und Barievic. B u k o v c a- i

gebirge: verbreitet in dér Umgebung dér Höhle Przun.

Var. rosea (Mass.) Zahlbr.
Auf Kalksteinen bei Petranovic nachst Polesnik. e V 1 eb i t-

ge b. : an Kalkfelswanden in dér Vei. Paklenica, 800 m.

Verrucaria coerulea (Rom.) D. C.

*) A szerz czikkében felsorolja az önkéntes katonai szolgálati éve

alatt Zara vidékén s a Velebiten gyjtött zuzmókat. (Szerk.)
 165

Auf Kalksteinblöcken bei Baricevi zwischen Bokanjac und

Murvica in Gesellschaft mit Acarospora glaucocarpa Galoplaea ,

gilva var. areolata und Lecidea opaca.

Verrucaria calciseda D. C.
Eine dér hauflgsten Flechten Norddalmatiens.
Be/üglich des Substrates kommt sie normál auf mehr weni-
ger zersetztem Kalkstein vor, seltener auf intaktéin Gestein.
Verrucaria Dufourei D. C.
V e 1 e b i t g e b. in dér Schlucht Vei. Paklenica, auf Kalkstein.
:

Verrucaria limitata Krmplh.

Bokanjacko Blato, auf aus dem Bódén hervorrangenden
Kalksteinblöcken. Podestrane oberhalb Castel Venier, 170 m.
Bukó vica: in dér Schlucht unterhalb dér Höhle Przun. Vele-
bit: in dér Schlucht Vei. Paklenica, 600 m, an Kalkfelsenwanden.
Bei unseren Lokalitaten wáchst V. limitata gewöhnlich in
Gesellschaft mit V. calciseda Arthopyrenia conoidea und Blastenia
,

rupestris an nicht zu liarten Kalksteinfelsen mit bestimmter, kon-

stanter Feuchtigkeit, wo sie rundliche bdecken bildet.
Verrucaria rupestris Schrad.
In ganzem Gebiete haufig.
Verrucaria dolomitica (Mass.) Körb.
Auf mehr weniger intaktéin Kalkstein in ganzem Gebiet
zerstreut. lm Velebitgebirge grösstenteils alléin grosse Flachen
mit ihren Peritheeiuinmündungen punktierend.
Verrucaria nigrescens Pers.
Diese haufigste Verrucaria-avt kommt in verschiedenen Formen
au! Kalkstein vor, ohne Riieksicht ob er noch intakt oder in ver-
schiedenem Grade zersetzt ist. Namentlich auf ausgetrockneten,
dér Sonne ausgesetzten Steinen ist diese Flechte sehr auífallig.
durch ihre dunkle Thallusfarbe mit dem weisslichen Farbenton
dér Unterlage kontrastierend.
Verrucaria viriduia Ach.
In dér Niederung bei Zara auf Kaik- und Sandstein ver-
breitet, ferner selu hiiuíig auf Ka-lktuff in dem Bukovica-
gebirge, mit Vorliebe in Unebenheiten des Substrates. Ebenso
wachst sie nicht selten auf dem Mörtel dér in Norddalmatien so
zahlreichen Ruinen und zerfallenen Hlitten.
Verrucaria fuscella (Türn.) Körb.
A’ e e b i t
1 : auf Kalkstein dér steilen Felsenwande dér Schlucht
Vei. Paklenica, 400 m.
Verrucaria lecideoides (Mass.) Körb.
V e 1 e b i t auf Kalkstein bei Knezevic, ca 800 m. abs. Hbe.
:

Staurothele caesia Arn. Flóra 1858, p. 251 ;

Krber, Parerga
lichenol. 1865, p. 337.
Auf Kalksteinen auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel
Venier. B u k o v i c a :in dér grossen Schlucht unterhalb dér
Höhle Przun.
166

Die Flechten von beiden Standorten vollkommen übereinstim-

mend mit 9 — —
15 a breiten, 25 38 a lángén, leicht gebraunten
—
Sporen und 2-4 2‘8 p. breiten Hymenialgonidien.
Staurothele succedens (Rehm.) Arn. Tyrol XXI. p. 149.
Auf kleinen, auf dem Beden liegenden Kalksteinchen zwischen
Sv. Jelena und dér Kote 21 an dér Strasse Zara-Curkovic.
—
Sporen fást farblos, 10 12 u. breit, 20—26 u láng, Hyme-
nialgonidien 3 u. im Durchmesser.

Dermatocarpaceae.

Dermatocarpon cartilagineum (Körb.) Zahlrr.

Auf dem Erdboden zwischen Moos mit Caloplaca fulgens,
Lecanora lentigera und Cladonia rangiformis.
Auf dér Anhöhe Kriz, ca 100 m. und auf dér Malpaga, 120
m. Jaruga bei Razance. Velebit: bei Knezevic, ca 700 m.
Dermatocarpon cinereum Th. Fries.
Auf dem Erdboden in Weingarten bei Sveta .Jelena zwischen
Zara und Bibinje.
Diese Art wurde für eine «alpine» Flechte gehalten; doch
auch die dalmatinischen Standorte sprechen nicht dafiir. Die ange-
fiihrte Lokalitat betindet sich 4 m oberhalb des Meerspiegels, die-
jenige auf dem Arbe 100 m.
Dermatocarpon monstrosum (Mass.) Wainio.
Auf Kalksteinen zwischen den Koten Malpaga und Kriz
100 m. Auf Kalksteinblöcken an dér Strasse bei Islam Latinski
naclist Possedaria. Velebit: in dér Schlucht Vei. Paklenica.
Dermatocarpon adriaticum Zahlbr.
Podestrane bei Castel Venier, in einem Wasserrisse in den
Straudfelsen am Maré della Montagna.
Diese Flechte, welche kleine, schwárzliche Flecken an kon-
stant von halbsalzigem Wasser íiberrieselten Kalkfelsen Iliidet,
stellteine unauffalligere Form dieser hochinteresanten Art vor,
mit sehr diinnem Thallus und kleineren Apothezien. Die habi-
tuelle Áhnlichkeit mit Verrucaria maura abgesehen von halb-
,

eingesenkten Perithezien, tritt deutlich vor.

Dermatocarpon rufescens Th. Fries.
Zwischen Malpaga und Kriz, ca 120 m., an Kalkfelsen.
Bukó vica: unterhalb dér Höhle Przun bei Karin.
Dermatocarpon hepaticum Th. Fries.
An geeigneten Stellen in ganzem Gebiet verbreitet. Xiichst
Zara bei Bellafusa, Sveta Jelena, oberhalb Bibinje ca 50 m.,
Ploca, Kriz 100 m. Bei dér Torrete Kenesa, bei Sekanovic und
auf dér Anhöhe Maiak, Kote 47 zwischen Ljubac mid Razance.
Eine dér wichtigsten Arten dér Flechtenformationen des
nackten Erdbodens und speziell nach eingetretenem Regen eine
 167

recht auffallende Flechte, welche stellenweise ganze Flachen,

namentlich bei Bibinje und San Cassiano bedeckt.
Dermatocarpon miniatum (L.) Mann.
Vei ebit: an Ivalksteinfelsen bei Knezevic, ca 700 ra.
Var. papillosum Múle. Arg.
V e 1 e b i t an Ivalkfelsen bei Knezevic, ca 700 m.
:

Var. complicatum (Sw.) Th. Fries.

Vei ebit: in dér Schlueht Vei. Paklenica, an Kalkstein-
wanden. ca 400 m.
Agonimia tristicula f. pallens Zahlbr.
Über Moosen bei Bariéevic, ca 50 m. und an Strand zwi-
schen Razance und Castel Venier.

Pyrennlaceae.

Microthelia marmorata (Hep.) Ivörb

Ve e b i t in dér Schlueht Vei. Paklenica, an Ivalkfelsen, 400 m.
I :

Arthopyrenia analepta Ach.

An verschiedenen Laubbáumen und Strauchern in ganzem
Gebiet verbreitet. lm Vei ebit an Esehen.
Arthopyrenia fallax Nyl.
An glatter Rinde von Carpinus unterhalb dér Gradina bei
Possedaria. Vei ebit: an Esehen auf dem Berge Prag, 700 m.
Arthopyrenia Fraxini Mass.
Velebit: Wie es scheint zieralich verbreitet an Eschen-
rinde. Gesammelt auf (len Bergen Prag und Ivapela. Bukovica:
bei Lonéar an Esehen,
Arthopyrenia cinereopruinosa Schaer.
Nordabhang dér Anhöhe Tustica bei Porto Cassiano, 80 m.
Velebit: an Elschen auf dem Berg Ivapela und bei Knezevic.
lm Velebit ist diese Art ziemlich auffállig an ca 1 cm.
dicken Eschenásten, wo sie weissliche Flecken auf dér von
sehwarzen Hypothalluslinien verschiedener Flechten zierlich durch-
kreuzten Rindenoberflache bildet.
Arthopyrenia rhypontella Kernst.
Velebit: auf dem Berg Ivapela, 1000 m., an Esehen.
Arthopyrenia saxicola Mass.
Velebit: an Kalksteinwanden in dér Schlueht Vei. Pak-
lenica, ca 300 m.
Arthopyrenia Kelpii Ivörber, Parerga lichenol. 1865 p. 387.
Am Strandé bei Albanese, nlichst Zara.
— —
Sporen zweiteilig, 3 7 a breit, 13 15 y. láng. Diese sehr
interessante Flechte kommt hier am Strandé auf kleinen, abge-
rundeten Kalksteinchen vor, welche sie mit ihrem dunklem, algen-
ahnlichem Thallus fleckenförmig überzieht und ist namentlich
wahrend dér Fiút durch das Ivolorit unter dem Wasser auffallend.
 :

16S

Arthopyrenia gemmata (Ach.) Mull.

Au altén Eichen bei Baricevic zwischen Bokanjac und Mur-
vica, íerner bei Sveti Petar östlicb von Bibinje. Bukovica:
an Eichen bei Radeka Stan, Loncar und bei Obrovazzo.
Arthopyrenia conoidea (Fr.) Oliv.
An schattigen Ivalkfelsen bei Sekanovic und auf Sandsteinen
dér Steinriegel zwischen Stani und dem Reservoir östlich von Zara.
f. cuprea (Mass.) Zahlbr.

Malpaga 110 m., Kalkfelsen in dér Xahe des katholischen

Friedhofes bei Zara, ferner auf d('r Anhöhe zwischen Stani und
Ploca. Auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Venier, ebenso auf
Ivalkstein.
Lepthomphis quercus (Beltr.) Körb.
Yrsevo, östlich von dér Tustica bei Cassiano, 200 ni., an
Eichen.
Porina carpinea (Pers.) Zahlbr.
Baricevic bei Bokanjac, an Eichen.
Es ist auffallend, wie sclnvach die Gattung Porina in Xord-
dalniatien vertreten ist. D r. Zahlbr uckner fiihrt in seinen
Vorarbeiten aus Dalmatáén, u. zw. ausschliesslieh aus dem
südlichen Teiledes Landes, nicht weniger als sechs Arten, darunter
eine neue an, wogegen wir in unserem Gebiete nur eine Spezies
konstatieren konnten.
Blastodesmia nitida Mas?.
Bukovica: an Eschen bei Loncar, 300 m. V e e b i t 1

wahrscheinlich weit verbreitet. Haufig an Eschen auf den Bergen

Prag und Kapela.
Pyrenula nitidella (Flk.) Müll. Arg.
Kozmatac bei San Cassiano, an Quercus l/ex, ca. 30 m.

Trypetlieliaceae.

Tomasellia arthonioides Mass.

Tustica bei San Cassiano, an Eschen und Arbutus Unedo.
Bukovica: an Eschen bei Lonar, 300 m. V e 1 e b i t haufig an :

Eschen bei Knézevic und auf dem Prag.

Die Leitart dér Flechtengesellschaften an jüngerer Eschen-
rinde. Xamentlich die Xordseite dér 2-5 cm. dicken Esclien-
stamme und Aste ist fást immer ganzlich mit unregelmássigen
Stromen punktiert und durch den Hypothallus zierlich. netzförmig
bezeichnet.

Caliciaceae.

Calicium parietinum Ach. Vet. Ak. Handl. p. 260.

An Ölbaumen bei San Cassiano, an trocknem, hartem Öl-
baumholz.
 ;

169

Artlioniaceae.

Arthonia radiata (Pers.) Th. Fries.

Auf dér Anhöhe Tustiea bei San Cassiano, an Arbutus
Unedo und an Eschen bei Ivozmatac auf Rinde von Quercus
;

Uex. Zwischen den Kapellenruinen Sv. Martin und Sv. Petar, an

Fraxinus Ornus. Am Bach unterhalb dér Gradina bei Possedaria
an Eschen und Carpinus sp., am Bache Iírnesa zwischen Poljica
und Razance an Cotinus Coggygria. ferner auf dér Anhöhe Podestrane
bei Castel Venier, an Eschen. B u k o v i c a an Eschen bei
:

Lonéar.
Arthonia punctiformis Ach.
Nordabhang dér Tustiea, an Quercus Uex Brunnen Svrda
;

südlich von Babin Dub, an Kirschenstammen, Draznica auf dér

Köte 67 oberhalb Punta Amica, an Eichen und bei Baricevic
nordöstlich von Bokanjac an Mandelbáumen. Köte 57 zwischen
Bokanjacko blato und Polako, an Eichen. Bukó vica: bei
Brisevo und Obrovazzo. V e 1 e b i t an Eschen in dér Schlucht
:

Vei. Paklenica.

Gfraphidaceae.

Opegrapha Duriaei Mont.

Sekanovic bei Razance, an Kalktuffelsen, ca. 25 m. abs. Hbe.
Opegrapha saxatilis DC.
An sehattigen Kalkfelsen in dér naheren Umgebung Zara's,
recht hantig: Malpaga, Kriz, Bibinje, Albanese, Bokanjac etc,
Seltener auf Mörtel, so in einer Hüttenruine zwischen Bokanjac
und Kozin und in dér Nake des katholischen Friedhofes bei Zara.
Bukovica: nicht selten auf Kaik, auf Sandstein in dér Schlucht
unterhalb dér Höhle Pfzun.
Opegrapha herpetica Ach. Methodus lichenum (1803) p. 23.
— Opegrapha herpetica var. rubellá Schaer. Enumeratio (1850)
p. 155.
Krnesa potok zwischen Poljica und Razance, an Stammchen
von Cotinus Coggygria.
Opegrapha atra Pers.
Barié évié zwischen Bokanjac und Murvica, an Eichen
Podestrane bei Castel Venier, an Eschen und am Bach unterhalb
dér Gradina westlich von Possedaria, an Maulbeerbaumen. e 1 e- V
b i t an Eschen bei Skulinovac und auf dem Prag.
:

Opegrapha varia Pers.

Ivozmatac bei San Cassiano, auf Rinde von Quercus Ilex.
—
Pycnoconidien 0 4 0'6 p. breit, 3-4 y.. láng.
-

Opegrapha diaphora Nyl. Pyr. Or. (1891) p. 40 Hue, Addenda

(1886) p. 243, nr. 1530. — ;

Opegrapha varia var. diaphora Ach.

Synopsis (1814) p. 77.
 : :

170

An Eichen in dér Middé Draznica auf dér Kte 67 bei

Zara, an Eschen auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Yenier
und an altén Eichenstammen bei dér Kapelle Sv. Petar, 100 m.
Graphis seripia var. pulverulenta Ach.
Bukovica: an Eschen bei Karin 30 m. und bei Loncar
120 m.
Var. serpentini Ach.
V e 1 e b t an Buchen unterhalb Prag, 650 m.
i :

Diploscliistaceae.

Diploschistes seruposus (L.) Norm.

Anhöhen oberlialb Casa possa bei Zara.
Var. albissimus (Ac.h.) Zahlbr.
Auf Terra rossa bei Zunic niichst Castel Venier und auf
lebmigem Beden in einera Hain zwischen Poljica und Ivöte 81
Ljubac, mit Acarospora Schleicheri.
Var. arenarius (Ach.) Zahlbr.
Auf dér Erde zwischen Belafusa und Kote 67 bei Zara.
Var. bryophilus (Ach.) Zahlbr.
Vielfach auf dem Nordabhang dér Anhöhe Tustica bei San
Cassiano, 50—100 m.; bei Curkovic und in dér Jaruga bei
Razance.
Var. parasiticus (Hoffm.) Zahlbr.
Auf dem Erdboden auf Thallus primarius von Cladonia
foliosa in dér Formádon von Erica scoparia bei dér Kapelle Sv.
Petar und ebenso in dér Niike des katholischen Friedhofes bei
Zara. Ohne jede Spur von eigenem Thallus, nur mit Apothezien,
bloss den Podetien von Cladonia rangiformis aufsitzend zwischen
Belafusa und Kote 67. V el ebit: Auf Lagerschuppen von Cla-
donia pyxidata bei Knezevic, 800 m.
Diploschistes oceüatus (Vill.) Norm.
Auf Kalksteinen bei Stani und Curkovic in dér Nahe von
Zara. Bukovica: Draéina bei Karin, an Kalkfelsen. V e 1 e b i t
an senkrechten Kalkfelsenwanden unterhalb des Gipfels des
Berges Prag. circa 900 m. hoch und iihiilich in dér Schlucht
Vei. Paklenica.

Gryalectaceae.

Petractis clausa (Hoffm.) Arn.

Malpaga, 110 m., auf Kalksteinen; oberhalb Bibinje, 50 m.,
Kalksteingerölle. Am háufigsten auf kleinen, teilweise im Bódén
steckenden Ivalksteinchen bei Bokanjac und Bokanjako blato.
Bukovica: im Bach unterhalb dér Höhle Przun. Velebit an
Kalkfelswanden bei Knezevic, 900 m.
 171

Gyaleda geoica El Fries, Lichenographia eur. ref. (1831)

p. 196. — Lidién yeoicus Wahl. in Vet. Ak. Handl. 1806, p.142.
— Secoliga geoica Körb. Parerga licbenol. (1865) p. 111.
Velebit: auf dér Erde bei Knézevic, 800 m. abs. Hbe.
— —
Sporen 6 8 y. breit, 15 20 y. láng.
Gyaleda thelotremoides Blomb. Forss. Enum. Scand. p. 101.
— Thdotrema gyalectoides Mass. Rieerche (1852) p. 142. Seco- —
liga gyalectoides Körb. Parerga lichenol. (1865) p. 110.
Velebit: an glatten Kalkfelsenwanden oberhalb dér Schlucht
Vei. Paklenica, ca. 400 m. abs. Höhe.
— —
Sporen bis achtteilig, 4‘5 65 y. breit, 38 45 u. láng. Habi-
tuell kommt diese schöne Flechte dér von Dr. Zahlbruckner be-
•schriebenen Gyaleda Lütkemülleri A. Zahlbr. sehr nahe, doch sind
die anatomischen Merkmale beider Arten sehr verschieden.
Gyaleda croatica Schul. et Zahlbr.
Kozmatac bei San Cassiano, 20 in., an Quercus llex. In
grösserer Menge in dér Mulde Draznica anf dér Kte 67, ferner
bei Baricevic zwischen Bokanjac und Murvica an Eichen nnd
Stammchen von Hedera Helix. Bukoviea: bei Radeka stan,
300 m. abs. Höhe, an Eichen.
Mit Rücksicht auf den Mangel von bejahrten Baumen ist
diese interessante Flechtenart in dér Tieflage dér engeren Um-
gebung Zárás verhaltnismassig ziemlich verbreitet, kommt überall
dórt vor, wo altere Eichenstamme in Schatten und Feuchtigkeit
wachsen. Gyaleda croatica würde entschieden zu den haufigsten
baumbewohnenden Krustenflechten Norddalmatiens gehören, wenn
entsprechende Lokalitaten in diesen, grösstenteils baumlosen
Gegenden nicht so selten waren.
Gyaleda truncigena Hepp. FI. Eur. Nr. 27. Lecanora trun- —
cigena Nyl. Scand. (1860) p. 190. — Bacidia abtrusa Körb.
Systema (1855) p. 187.
An Eichen bei Baricevic nordöstlich von Bokanjac, ca. 50 m.

Lecideaceae.

Lecidea olivacea (Hoffm.) Arn.

In dér Niederung und im Gebirge ziemlich haufig, auf Rinde
altér Laubbaume.
Var. achrista (Somrf.) Arn.
Tustica, an Garpinus sp., Quercus llex und Juniperus Oxy-
cedrus. Kozmatac bei San Cassiano, an Rinde von Quercus llex.
Baricevic zwischen Bokanjac und Murvica, an Eichen und auf dér
Anhöhe Podestrane bei Castel Venier an Ostrya.
Var. geographica Bagl.
An Eichen bei Baricevic. An Rinde von Fraxinus Ornus
zwischen den Kapellenruinen Sv. Petar und Sv. Martin.
172

Lecidea parasema Ach.

Auf Jer Anhöhe Sv. Cyprian östlich von Zara, 100 m.. an
Öl bitumen. An Eiehen bei Bariéevic, auf Rinde von Myrtus com-
munis auf dér Anhöhe Matak. Vei ebit: haufig an Eschen bei
Knézevic, 600— 1000 m., in dér Schlucht Vei. Paklenica 500 m.
und auf dem Passiibergang bei Mali Hálán, 900 m.
Lecidea erythrophaea Flk.
Karúban stidöstlieh von Zara, ca. 2 m. abs. Höhe, am Stanim-
grunde von Pistacia Lentiscus.
Tjecidea immersa Iyürb.
Auf Kalksteinen, an Kalkfelsen und Ruinenmörtel haufig in
dér Niederung Draznica, Sv. Martin (103 m.), Casa rossa, Malpaga,
Kriz, Bokanjacko blato, Kozin, Matak, Sekanovic, Radovin und
Latinski Islam. Bük ovié a: Oldjak, Krusevo, Höhle Przun und
Dupori.
Lecidea cyclisca (Mass.) Nyl.
Bukó vica: an Kalkfelsen unterhalb dér Höhle Przun.
Lecidea Berengeriana Tn. Fries, Lidién. Scand. (1871) p.
433. — Biatora Berengeriana Mass. Ricerehe (1852) p. 128. —
Lecidea miscella Srurft. Suppl. FI. Lapp. (1826) p. 158.
V e 1 e b i t iiber Moosen bei Knezevic, 950 m. abs. Höhe.
:

Sporen 5—7 \j. breit, 16 —20 g. láng.

Lecidea fuscorubens Nyl.
In einer Verschneidung des westlichen Abhanges dér Anhöhe
Tustica bei San Cassiano, 100 m., auf Kalkstein. Auf Sandstein
an dem Krnesa pofok bei Razance. Podestrane bei C astel Venier,
Kote 180, auf zersetztem Kalkstein.
Die Flechten von den zwei Standorten, wo sie auf intaktéra,
hartem Kalkstein wachsen, besitzen .eine sehr mangelhaft ent-
wickelte Kruste, wogegen diejenigen von Sandstein ara Bache
Krnesa einen normalen Thallus zeigen.
Lecidea fülig inosa Th. Fries.
In einer Mulde auf dér Kote 67 nordwestlich von Zara. auf
Polyporus sp. an einer altén Eiche.
Lecidea decipiens Ach.
Auf dér Erde in dér Niederung nicht selten, namentlich
haufig in den Gestrüppformationen bei Bibinje. Auf Terra rossa
dér Anhöhen Kriz 130—150 m., zwischen Malpaga und Kriz,
Ploöa Kote 81, bei Curkovic, Belafusa, Sveta -Jelena, ferner auf
dér Anhöhe Matak bei Razance, bei Zunic zwischen Castel Venier
und Possedaria. Bukó vica: oberhalb dér Felswande bei
Dupori.
Lecidea lurida (Sw.) Ach.
In dér Schlucht Krivaca unterhalb dér Anhöhe Tustica auf
Kalkstein. An Kalkfelsen zwischen den Koten Kriz und Malpaga,
120 ni. Bei Casa rossa, Spada, bei Bokanjac und Belafusa und
auf dér Kote 67 nordwestlich von Zara. Bukovica: auf dem
 173

Berge Orljak, 500 m. und in dér Schlucht unterhalb dér Hölie

Przun.
Lecidea opaca (Duf.) El. Fries.
Auf Sandsteinblöcken bei Baricevic zwischen Bokanjac und
Murvica.
Catillaria olivacea (El. Fries.) Zahlbr.
Malpaga, 120 in.; Nordabhang dér Tustiea, 100 m.;
zwischen
Sveta Jelena und Kote 21 bei Zara, bei Bokanjac. Bukovica:
unterhalb dér Höhle Przun.
Catillaria nigroclavata (Nyl.) Zahlbr.
Nordabhang dér Tustiea, 80 m., an Stammchen von Arbutus-
Unedo. In dér Mulde Draznica auf dér Kote 07 bei Zara, an
alteren Eichen. Hantig in den Hainen bei Baricevic, an Eichen
und Escken, ferner auf dér Anhöhe Kote 57 zwischen dem peri-
odischen See Bokanjaíko blato und Jurlina.
Catillaria synothea Th. Fries, Lichenogr. Scand. (1871 p.
577. — Lecidea synothea Ach. Vet. Ak. Handl. 1808, p. 236.
Biatorina synothea Körb. Parerga lichenol. (1865) p. 381.
Bukovica: Koncár, an abgerindeten Eichenstammen.
Catillaria lenticularis (Ach.) Th. Fries.
Verbreitet in dér Umgebung von Zara, sonst selten. Ober-
halb Santa Amica, an Ivalkfelsen in dér Nahe des katholischen
Friedhofes, Ruine gegeniiber den Militarschiesstatten, am Strand
bei Albanese, Igliöa stan südlich von Babin Dub, ferner bei
Sekanovic, auf dér Anhöhe Matak bei Razance. Bukovica: bei
dem Meierliofe Visic Radeka auf Kalkstein.
Catillaria athallina (Hep.) Helb.
Anhöhe Malpaga, östlich von Zara, 100 m., auf Kalkstein.
Bacidia acelinis Zahlbr. in Engler, Die nat. Pflanzenf.
Flechten, 1905, p. 135. — Arthrosporum accline Körb. Systema Lidi.
Gerni. 1855) p. 270. — Lecidea acelinis Nyl. Scand (1860) p. 219.
Baricevic zwischen Bokanjac und Murvica, an Apfelbaumen.
Crnacke Grobnice, Kote 78 bei Zemunik, an Stammchen von
Paliurus aculeatns. Haufiger auf dér Kote 57 zwischen dem
periodischen See Bokanjacko blato und Jurlina, an Rinde jíingerer
Eichen.
Charakteristische Art fiir glatte Rinde nicht zu dicker Aeste
dér Eichenstraucher, wo sie grösstenteils zusammen mit dér
habituell ahnliehen Catillaria nigroclavaia zu wachsen pflegt.
Bacidia Naegelii (Hep.) Zahlbr.
Am Baehe unterhalb dér Gradina bei Possedaria an Stammen
von Mór us und Carpinus. An Eichen auf dér Anhöhe Podastrane
bei Castel Venier.
Bacidia sabuletorum (Flk.) Zahi.br.
Nordabhang dér Tustiea bei San Cassiano Anhöhe zwischen
;

Stani und Musapstan, bei Baricevic, Sekanovic, Krnesa potok und

Jaruga bei Poljica. Überall auf Moos.
174

Bucidia sphaeroides (Dicks.) Th. Fries.

Schattige Felsenwiinde in dér Náhe des katholischen Fried-
hofs bei Zara, auf dér Anhöhe Sv. Cyprian und zwischen Stani
und Musapstan. Auf Moos. B u k o v i c a : auf Moosen in Felsen-
ritzen unterhalb dér Höhle Przun.
Bacidia rubellá (Ehr.) Mass.
An altén Eiclien in dér Mulde Draznica auf dér Köte 67
bei Zara und bei Baricevic zwischen Bokanjac und Murvica.
An Stammchen von Pistacia Lentiscus bei Karaban, in Gesell-
schaft mit Lecidea erythrophaea. V e e b i t an Buciién auf dem
1 :

Berg Prag, ca. 700 m.

Bacidia endoleuca (Nyl.) Kickx.
Auf Rinde von Erica scoparia bei Kozmatac.
Bacidia abrevians Th. Fries Lichenogr. Scand. (1871) p.
362. — Bacidia bacillifera Nyl. Lidi. Scand. (1860) p. 210. —
Bacidia bacillifera var. abrevians Nyl. in Flóra 1869, p. 413.
Auf holzigen Teilen von Euphorbia spinosa in verlassenen
Weingarten zwischen dér Kapellenruine Sveta Jelena und dér
Köte 21 an dér Strasse Zara— Curkovic.
Sporen 10—3 [7.
—
breit, 16 21 p. láng.
Bacidia muscorum (Sw.) Arn.
Auf Moosen an Kalkfelsen dér Anliöhen südöstlich von
Zara; Kriz ca 120 m., in dér Náhe dér Ivapelle Sv. Petar ca.
100 m. hoch und auf dem Nordabhang dér Tustica bei San
Cassiano.
Toninia coeruleonigricans (Lightf.) Th. Fries.
Auf dér Erde in dér Niederung recht háufig, in höheren
Lagen seltener. In den B u k o v i c a- und Velebitgebirge
nicht gefunden.
Toninia candida (Web.) Tii. Fries.
In Felsenrissen bei Casa rossa und auf dér Anhöhe zwischen
Malpaga und Kriz. Bukovica: an Kalkfelsen an dér Zrmanja
bei Obrovazzo.
Toninia tabacinum (Ren.) Zahlbr.
An Kalktuffelsen bei Sekanovic zwischen Poljica und Razance.
Gemeinschaftlich mit Opegrapha Duriaei Lecanora atra und
,

Lecanora polytropa var. calciseda.

Toninia aromatica (Sm.) Mass.
Auf Kaik- und Sandstein nicht selten in ganzem Gebiet mit
Ausnahme von Velebit.

Cladoniaceae.

Gladonia rangiformis var. pungens (Ach.) Wainio.

Nordabhang dér Tustica bei San Cassiano, zwischen Moosen
in dér Ericaformation bei dér Kapellenruine Sveti Petar östlich
von Bibinje. lm Hain zwischen Poljica und Ljubac.
 175

Var. foliosa (Flk.) Wainio.

Nordabhang dér Tustica und in dér Nahe dér Ruine Sveta
Jelen a.
Var. muricata (Del.) Arn.
Casa rossa und Albanese bei Zara.
Cladonia furcata var. palamaea (Ach.) Nyl.
In dér Umgebung Zara’s in dér Nahe des Friedhofes, bei
Curkovic, Bibinje und C'eraria, grösstenteils in verlassenen Wein-
garten zwischen Gras und Moosen. Bukovica: Bei Dupori am
Strandé des Maré di Karin.
Var. pinnata (Floerk.) Wainio.
Vele bit: bei Knezevic oberkalb dér Schlucht Vei. Pakle-
nica, 700 m.
Cladonia pyxidata var. neglecta (Floerk.) Mass.
lm Olivenliain bei San Cassiano, zwischen Poljica und
Razance, auf dér Anhöhe Maiak. Auf dem Nordabhang dér
Tustica.
Var. pocillum (Ach.) Flot.
lm Table Lokva östlich von dér Anhöhe Tustica, auf dem
Kriz und in dér Nahe dér Kapelle Sveti Petar. Bukovica: in
dér tiefen Schlucht unterhalb dér Höhle Przun.
Cladonia pityrea (Floerk.) El. Fries.
V e 1 e b i t bei Knezevic an Basis dér Föhrenstamme und auf
:

humusreichem Erdboden.
Cladonia foliacea var. convoluta (Lám.) Wainio.
Eine dér auffallendsten Flechten dér Niederung, so nament-
lich in Zara’s Umgebung sehr haufig, vorzugsweise auf den mit
kleineren Kalksteinchen bestreuten Flachen dér Terra rossa.
Bukovica: in dér Schlucht unterhalb dér Höhle Przun.

Acarosporaceae.

Biatorella fossarum Th. Fries.

Auf kalkhaltiger und humusreicher Erde in dér engeren
—
Umgebung Zara's auf dér Anhöhe Kriz Malpaga auf angepflo-
genem Humus in grösseren Felsenrissen, ferner an einer Erdböschung
in dér Draga Iglica stan östlich von Bibinje und auf dem Bódén
;

zwischen Moosen auf dér Kote 105 bei Bokanjac. Auf dér Erde
einer Einfriedung bei Zunic zwischen Possedaria und Castel
Venier.
Biatorella pruinosa (Sm.) Mudd.
Sehr haufig im ganzen Gebiet, mit Vorliebe auf kleinen
Kalksteinchen, welche auf feuchterem Bódén liegen. so namentlich
in verlassenen Weingarten, seltener auf kompaktén Kalkfelsen
oder Sandstein.
14
 Acarospora glaucocarpa Körb. Parerga lichenol. (1865) p. 57.
— Lichen glaucocarpus Wahl. in Vet. Ac. Handl. 1806, p. 143. -
Lecanora glaucocarpa Ach. Univ. (1810) p. 410.
Var. percaena Körb. 1. c.
Auf Sandstein bei Barievic zwischen Bokanjac und Murvica.
Acarospora Schleicheri Mass.
Auf dér Terra rossa im Hain zwischen Poljica und Ljubac.
Auf dér Kruste von Diploschistes scruposus auf emer lehmigen
Anhöhe zwischen Radovin und Castel Venier.

Ephebaceae.

Polychidium muscicolum Gray, Nat. Arr. I. p. 402. Lichen —

muscicola Sw. N. Act. Ups. IV. (1784) p. 248. Leptogium —
muscicola El. Fries, Summ. Vég. (1846) p. 122; Nyl. Synopsis
(1858) p. 421.
Zwischen Moosen an schattigen Kalkfelsen beim katholischen
Friedhofe bei Zara. Steril.

Pyrenopsidaceae.

Forssellia affinis (Mass.) Zahlbr.

Auf stark zersetzten Kalksteinchen bei Casa rossa, östlich
von Zara,
Synalissa ramulosa (Hoffm.) El. Fries.
Sehr hiiufig in Felsenrissen bei Casa rossa; auf Kalkstein-
blöcken bei Bariéevic zwischen Bokanjac und Murvica; Malpaga,
110 m. oberhalb Bibinje. Am
Strand zwischen Razance und
Castel Venier.
Psorotichia murorum Mass.
Bukovica: an Kalkfelsen unterhalb dér Höhle Przun.
Psorotichia Schaereri (Mass.) Arn.
Auf klemen Kalksteinchen oberhalb Bibinje. Bukovica:
an Mauermörtel bei Visic Radeka.
Psorotichia leprosa Anzi, Analecta (1868) p. 5.
Auf Sandstein auf dér Anhöhe zwischen Stani und Mu-
sapstan.
Anema decipiens (Mass.) Forss.
Bukovica: an Kalkfelsen im Zrmanjatale bei Obrovazzo.
Anema Notarisii (Mass.) Forss.
An Kalkfelsenwanden bei Sekanovic nürdlich von Poljica.
Ve1eb i t dér Schlucht Vei. Paklenica.
: in
Thyrea pulvinata (Schaer.) Mass.
B u k o v i c a an Felsen bei Obrovazzo.
:
 177

Lichinaceae.

Pterygium subradiosum Nyl.

An Kalkfelsen und auf kleineren Kalksteinen an dér Strasse
Albanese— Bibinje und oberhalb Punta Amica. In dér Jaruga bei
Sekanovic zwischen Poljica und Razance.

Collemaceae.

Physma omphalarioides (Anzi) Arn.

An einer altén Eiche auf dér Anhöhe Draznica, Kote 67 bei
Zara. In zieralicli grosser Menge an einem Baume und reichlieh
fruchtend.
Bezüglich dieser Art gilt dasselbe, was über die Verbreitung
dér Gyalecta croatica gesagt wurde. Nur fást ganzlicher Mangel an
Eichen mit altér, verwitterter Rinde bedingt, dass diese merk-
würdige Fleehte in unserem Gebiet nur auf diesem einzigen
Standorte gefunden wurde.
Collema conglomeratum Hoffm.
Bukoviea: an Eichen bei Obrovazzo und in dér Nahe
des Meierhofes Radeka stan.
Collema aggregátum (Ágh.) Nyl.
An altén Eichen bei dér Kapelle Sveti Petar östlich von
Bibinje und in einer Mulde auf dér Anhöhe Draznica, Kote 67
bei Zara, in Gesellschaft mit Physma omphalarioides.
Collema nigrescens (Leers.) Wainio.
Bukoviea: an Eichen bei Lonéar. V e e b t reichlieh
I i :

fruchtend bei Knezevic oberhalb dér Schlueht Vei. Paklenica,

800 m., und auf dem Berge Prag nördlich von Obrovazzo, 700 m.
Collema Laureri (Fw.) Nyl.
Auf dem Berg Vrsevo, östlich von San Cassiano, 200 m.
In dér Nahe des katholischen Friedhofes bei Zara. Bei Sekanovic
zwischen Poljica und Razance. Bukoviea: auf dem Berge
Orljak.
Collema cheileum Ac.h.
Auf dér Anhöhe Ploa, Kote 81 und unweit des katholischen
Friedhofes bei Zara, an Sandstein und Mörtel. Lekanovic zwischen
Poljica und Razance, auf Kalktuff. Bukoviea: bei Obrovazzo
und in dér Nahe dér Höhle Przun.
Collema pidposum Ach.
Wie überall in Südeuropa und namentlich auf Kalksubstrat
auch in Norddalmatien in dér Niederung recht haufig, speziell
auf dem lehmigen Bódén in Weingarten und auf den Anhöhen
mit kahlen Erdflachen, wo diese Fleehte in Gesellschaft von
Lecanora lentigera Caloplaca fulgens und einzelnen Cladomen
,

charakteristische Flechtenformationen bildet.

14 *
 :

178

Collema furvum Ach.

Ve 1 e b i t zwischen Moos an Kalkfelsen bei Knezevic,
:

800 m.
Collema multifidum (Scop.) Schaer.
An sonnigen Kalkfelsen in Zara’s Umgebung stellenweise
Malpaga, Kriz, Crnacke Grobnice, Lokva. Auf dér Anhöhe Maiak
üstlich von Kap Matak.
Leptogium lacerum (Sw.) Gray.
Verbreitet auf dér Anhöhe Tustica, ferner bei Bariéevic.
Krnesa pofok bei Razance. Velebit: bei Knezevic, oberhalb
dér Schíucht Vei. Paklenica, 700 m. und auf dera Berg Prag
nördlich von Obrovazzo, 700 m.
Leptogium lophaeum (Ac.h.) Xyl.
V e e b t an Buchen auf dem Berg Prag im Velebit,
1 i :

700 m.
Leptogium microscopicum Nyl.
Auf Kalksteinen bei Casa rossa östlieh von Zara, ca. 40 m.
abs. Höhe. Steril.
Leptogium Schraderi Xyl. Synopsis (1858) p. 133; Jatta,
Sylloge (1900) p. 18. —
Lichen Schraderi Berh. Journ. Bot. 1799,
p. 22. —
Coüematis Schraderi Ach. Univ. (1810) p. 658. — Colle-
modium Schraderi Xyl. ex Crombil, Grevillea XV. 1886, p. 12 ;

Crombil, Monograph (1894) p. 62.

An sonnigen, ausgetrockneten Kalkfelsen in Zara’s Um-
gebung, oberhalb Punta Amica, 50 m., bei Bokanjac und auf dér
Anhöhe zwischen Kriz und Malpaga, llOm. Bukovica: in dér
Schíucht unterhalb dér Höhle Przun.
Steril, nur bei dér Höhle Przun mit einigen Apothezien mit
schlecht entwickelten, 9 —
11 g breiten, 23 — 28 g lángén Sporen.
Leptogium saturninum Xyl. Synopsis (1858) p. 127. —
Lichen saturninus Dicks, Crypt. II. (1790) p. 21. — Mcdlotium
tomentosum Körb. Parerga lichenol. (1865) p. 425.
Velebit: an Buchen bei Knezevic, 700 m. hoch.
Leptogium Hildenbrandii Xyl. Synopsis (1858) p. 127. —
Collema Hildenbrandii (Garov.) Körb. Systema Lieh. Germ. (1855)
p. 417.
Velebit: an maehtigen Buchen bei Knezevic oberhalb dér
Schíucht Vei. Paklenica, 600 m. abs. Höhe und auf dem Berge
Prag nördlich von Obrovazzo, 800 m.

Paimariaceae.

Parmeliella plumbea var. myriocarpa (Del.) Zahlbr.

Velebit: auf dem Berge Prag, 700 m., an Ahornen und
bei Knezevic unterhalb des Berges Vei. Malovan, 900 m., an
Buchen.
 — :

179

Placynthium nigrum (Huds.) Cray.

Verbreitet, namentlicb hantig auf den in Zersetzung befind-
liehen Kalksteincben. An dér Strasse Zara —
Bibinje, in dér Nahe
dér Kapéllenruine Sveti Martin Ivote 103, bei dera katholisehen
Priedhofe bei Zara, auf den Anhöhen Malpaga, Kriz, bei Bokanjac
und Barievic. An Kalkfelsen bei Sekanovic, Matak, Poljica und
Razance. Bük ovié a: auf Sandstein in dér tiefen Schlucht
unterhalb dér Höhle Przun. V e 1 e b i t auf Kalksteinwanden in
:

dér Schlucht Vei. Paklenica.

Placynthium caesium (Duf.) Harm.
Ve le bit: an glatten Kalkfelsenwánden in dér Schlucht Vei.
Paklenica, 400 m.
Pannaria leucostida Tuck.
An altén Eichenstammen bei dem Méierhof Bariéevic zwischeu
Bokanjac und Murvica gemeinsam mit Gyalecta croatica, Caloplaca
sarcopisoides und anderen charakteristischen Flechten.

Stictaceae.

Lobaria pulmonaria (L.) Hoffm.

V e 1 e b i t in waldreicheren Teilen des Gebirges, wahr-
:

scheinlich ziemlich verbreitet. Bei Knezevic unterhalb Vei. Malovan

und auf dem Berge Prag, an Buchen.

Peltigeraceae.

Nephroma lusitanicum Schaer.

Podestrane bei Castel Venier, 100 m. an Esclien schön
fruchtend.
Peltigera rufescens (Sm.) Hoffm.
B u k o v i c a Dragomir Bunar.
:

Peltigera spuria D. C. (1803) p. 283.

Auf Felsenrisse auskleidendem Lehm, in den Felsen zwischen
Malpaga und Kriz, südöstlich von Zara, ca 100 m abs. Höhe.
Reichhch fruchtend, mit stark bereiftem Thallus.

Pertusariaceae.

Pertusaria globulifera (Turn.) Nyl.

An altén Feigenbiiumen bei Bibinje siidlich von Zara, ca
5 m abs. Höhe. B u k o v i c a
: an Eschen bei Loncar. V e 1 e b i t
ziemlich hantig an Buchen unterhalb des Vaganski Vrh, 700
1000 m.
Pertusaria Wulfeni (D. C.) El. Fries.
 :

180

Ölbaumhain bei San Cassiano, in grosser Menge an Rinde

und Holz uralter Báume. V e 1 e b i t an Buchen bei Knezevic
:

unterhalb des Yaganski Vrh, 800 m hoch.

Pertusaria leioplaca (Ágh.) Schaer.
An Olea europaea im Hain bei San Cassiano mit Pertusaria
Wulfeni ferner an altén Eichen bei Bariíevic zwischen Bokanjac
,

und Murvica. Bukovica: an Buciién bei Obrovazzo. Y e 1 e b i t

auf dér Anliöhe Kapela, ca 40(> m, an Buchen.

Lecanoraceae.

Lecanora calcarea var. consorta (Flk.) Nyl.

Auf Kalkstein Felsen auf dér Yelika Glava südlich von
:

Zara und auf dér Kote 67, Draznica nordvestlich von Zara. Auf
dér Anhöhe Matak zwischen Poljica und Razance. Auf Sandstein
dér Turska Gromila, auf kleinen Steinchen bei Sveta Jelena nachst
Bibinje. Bukovica: verbreitet auf Sandstein des Felsens auf
dem Krusevo.
Eigentiimlicli ist die Erscbeinung dass diese Flechte selten
in naherer Nachbarschaft mit anderen Arten zu finden ist. Grössten-
teils wachsen die Schüppchen getrennt auf dem Gestein. wogegen
die folgende Varietát im Gegenteil mit Yorliebe die am meisten
von Flechten beseízten Kalksteinflachen bevorzugt, wo ein Thallus
eng an den anderen grenzt. ohne Zwischenraume, ebenso wie sich
auch die Thallusfeldchen aneinander fiigen.
Var. concreta Schaer.
Sehr verbreitet, fást ausschliesslieh auf Kalkstein, namentlich
im Strandgebiet südlich von Zara recht hiiufig. Lokva bei Tustica,
zwischen Malpaga und Kriz, zwischen Sveta Jelena und Strasse
—
Zara Curkovic, Anhöhe oberhalb Casa rossa, zwischen Musapstan
und Bokanjac, bei Barievic. auf dem Podestrane bei C’astel Yeuier.
Bukovica: Obrovazzo und Höhle Przun. Vei ebit: bei Kne-
zevic unterhalb des Berges Sveto Brdo.
Lecanora platycarpa var. tincta Steiaer.
Auf hartem Kalkstein. Felsen auf dér Malpaga und Kriá
südöstlich von Zara, 110 m; bei Sveti Martin 103 m. An Felsen
in dér Lokva östlich von dér Tusticaanhöhe bei San Cassiano.
Podestrane bei Castel Venier, 110 m. Bukovica: auf dem
Krusevo, ca 300 m abs. Hbe.
Bezüglich des Yorkommens herrschen iihnliche Verhaltnisse
wie bei L. calcarea var. concreta.
Lecanora farmosa (Flk.) Nyl.
Auf harten Kalksteinen, namentlich in feuchten'n massig
beschatteten Felsenpartien. Felsen in dér Nahe des katholischen
Friedhofes bei Zara. lm Karstterrain zwischen Musapstan und
Baricevic. Bukovica: Krusevo und Felsenwiinden bei Dupori.
 ;

181

Ve 1 eb i t : haufig und in ausgepriigt verrucariaahnlichen Formen

bei Knezevic, —
700 800 m und in dér Schlucht Velika Paklenica.
Lecanora viridescens (Mass.) Stur.
Grösstenteils auf kleinen, auf dem Bódén liegenden Kalk-
steinchen, so oberhalb Bibinje, bei Casa rossa, Bokanjacko blato
bei Zara. Bukovica: auf den Felsen bei Dupori.
Lecanora atra (Huds.) Ach.
An senkrechten Kalkfelsenwanden am Bache Krnesa zwischen
Poljica und Razance in Gesellschaft mit Opegrapha Duriaei.
Var. pachythallina Th. Fries, Lichenogr. Scand. (1871) p. 238.
An Kalkfelsen zwischen Sekanovic und Poljica.
Lecanora subfusca Nyl.
Eine dér haufigsten Krustenflechten, hauptsachlich an Öl-
baumen. Casa rossa, Sv. Cyprian, Anhöhe zwischen Stani- und
Musapstan, Bokanjac und Bibinje bei Zara. Ebenso ziemlich haufig
an Eichen, so bei Baricevic, hier auch an Eschen, auf dér Kote 67
Draznice, zwischen Belafusa und Kozin, bei Sveti Petar auf dem
Abhauge des Kriz. An Ölbaumen im altén Kain bei San Cassiano.
Bei Karaban an Pistacia Lentiscus Anhöhe Matak bei Razance,
ca 90 m, an Eichen; Podestrane bei Castel Venier, Kote 180.
Bukovica: ebenso verbreitet Kozmatac, Radeka Stan, bei Dupori.
:

bei Obrovazzo. Velebit: auf dem Prag, ca 700 und auf dér m
Kapela 800 m, an Buchen.
Lecanora intumescens Körb.
An Carpinus in einem Karsttrichter dér Anhöhe Podestrane,
ca 170 m, bei Castel Venier. Matak, Kote 48 zwischen Ljubac und
Razance an Myrtus communis. Bukovica: an Eschen und Buchen
bei Obrovazzo, Ivulinovac, auf dem Krusevo. Velebit: haufig bei
Knezevic unterlialb des Berges Sveto Brdo, an Buchen.
Var. ochrocarpa Zahi.br.
Bukovica: an Eichen bei Radeka Stan am Maré di Karin,
ca 320 m
abs. Höhe.
Var. glaucorafa Körb. Systema Lich. Germ. (1855) p. 143.
Velebit: Mali Hatan, 1000 m, an Buchen.
Lecanora angulosa Ach. Lich. Univ. (1810) p. 364 Nyl. in ;

Flóra 1872, p. 250.

An Éichenasten in einem feuchten, schattigen Karsttrichter
dér Podestrane oberhalb Castel Venier, 170 m.
Thallus fást rein weiss, Apothezien stark weisslich bereift.
Lecanora Hageni Ach.
Bukovica: an abgerindeten Eichen bei Lonéar.
Lecanora sambuci (Pers.) Nyl.
lm ganzen Tieflande stark verbreitet, namentlich an jün-
geren, circa 1 —
3 cm in Durchmesser habenden Éichenasten so ;

recht haufig auf den mit Eichengebüsch bevachsenen Anhöhen

zwischen Bokanjac und Poljica und ebenso zwischen Babin
Dub und Zemunik. Auf anderen Rinden seltener. Sveti Petar- und
 3

182

Sveti Martin-Kirchenruine siidöstlich von Zara an Eschen, iihnlick

bei Baricevic.An Paliurus aculeatus im Karstterrain Crnacke Grob-
nice an Pistacia Lentiscus bei Bibinje und an Carpinus am Bach
;

unterhalb dér Gradina westlich von Possedaria.

Lecanora Agardhiana Ach.
Scheint im Gebiete ziemlich háufig vorzukommen. An Kalk-
felsen umweit des katholischen Friedhofes bei Zara. Auf Mörtel
und Steinen einer Hüttenruie zwischen Bokanjac und Kozin. Auf
Kalksteinen bei Bokanjacko blato und auf dér Podestrane bei
Castel Venier, ferner an Kalkfelsen in dér Lokva bei dér Tustica.
Lecanora albescens var. deminuta (Stenh.) Th. Fries.
Halbzerfallenes Haus an dér Strasse Babin Dub Zemunik,
mit Caloplaca citrina. Bukovica: an Sandsteinfelsen unterhalb
dér Höhle Przun.
Var. galactina (Ach.) Th. Fries.
Ploa, Kote 81, auf Kalkstein.
Lecanora polytropa var. calciseda Zahlbr.
Krnesa potok zwischen Poljica und Razance. an senkrechteu
Kalkfelsen in Gesellschaft mit Lecanora atra und Opegrapha I) áriáéi.
Lecanora symmictera Nyl. in Flóra 1872, p. 249.
Anhöhe Tustica bei San Cassiano an 1 cm dicken Ásten
von Juniperus Oxycedrus, ca 100 m
hoch.
Lecanora conizaca (Ach.) Nyl.
Juniperus Oxycedrus auf dem Xordabhange dér Tustica bei
San Cassiano, 110 m abs. Höhe.
Apothezien bleibend flach, briiunlickgelb, mit 35 —8 u.
-

breiten, 10 —13 y lángén, gekriimmten Sporen.

Lecanora subcircinata Nyl.
Ploía, Köte 81 bei Zara, an Kalkfelsen. Podestrane bei Castel
Yenier, 150 m und an dem Krnesa potok zwischen Poljica und
Razance.
Im Tieflande grösstenteils nur in kleinen Proben, im Gebirge
dagegeu gut entwickelt, im Velebit in grosse Strecken bedecken-
den Überzügen mit fást krustenartigem Charakter, nur an dér
Kólón ienperipberie eftiguriert.
Var. subfarinosa Nyl. ex Lám}'', Bull. Soc, bot. Fr. 1878, p. 405.
An Kalksteinfelsen in dér Lokva östlich von dem Höhenzug
Tustica bei San Cassiano, 80 m
abs. Höhe. Bei Sekanovic zwischen
Poljica und Razance.
Lecanora sulphurella (Körb.) Zahlbr.
Auf Kalksteinen, scheinbar nicht zu selten. An Felsen in dér
Nahe des katholischen Friedhofes bei Zara, in dér Draga auf dér
Anhöhe Malpaga und auf Kalksteinblöcken bei Sekanovic. Buko-
vica: Visic Radeka.
Einzelne Flechten, namentlich von dem letztgenanuten
Standorte, nahern sich mehr weniger dér var. ragusana Zahlbr.
Lecanora pruinosa Chaub.
 183

—
Auf Kalkstein am Wege Zara Casa rossa.
Var. obliterata Zaiilbr.
An elér Ruine Sveti Martin. Ivote 103, östlich von Bibinje.
Lecanora saxicola var. versicolor (Pers.) Th. Fries.
Podestrane bei Castel Venier, 150 m, an Kalksteinen B u k o-
:

vica: in dér Schlucht unterhalb dér Höhle Przun, auf Kaik.

Lecanora lentigera (Web.) Ac.h.
In grosser Menge auf dér Anhöhe Kriz, 150 m, auf Terra
rossa zwischen Moos. Auf Moos dér schattigen Kalksteinwanden
des Felsens beim katkolischen Friedhof bei Zara.
Lecanora crassa (Huds.) Ach.
Casa rossa, oberhalb Bibinje, Malpaga, Draga und Draznice
bei Zara. Podestrane bei Castel Venier, 140 m und Jaruga bei
Razance. B u k o v i e a an den Felsen bei Dupori am Maré di Karin.
:

Var. caespitosa Schaer. Spic. p. 432 Mass. Ricerche p. 19.

;

Bukovica: unterhalb dér Höhle Przun.

Lecanora gypsacea Ach.
Sveti Petar auf dem Abliange des Kriz bei Bibinje, auf
Kalksteinblöcken, 100 m hoch. Baricevic nördlich von Bokanjac,
auf Sandstein. Petranovic bei Polesnik, auf Kalkstein. Mehrfach
bei Sekanovic zwischen Poljica und Razance, an Kalkfelsen, teil-
weise auf Kalktuff. Bukovica: auf Kalkfelsen bei Visic Radeka,
in dér Nahe dér Höhle Przun und bei Obrovazzo.
Verhaltnismassig haufig vorkommend, aber sehr selten mit
gut entwickeltem Thallus und ebenso selten mit Apothezien.
—
Ockrolechia subtcirtarea (Nyl.) Lecanora subtartarea Nyl.
in Flóra 1882, p. 550; Pyr. Or. p. 21.
V e 1 e b i t Knezevic unterhalb des Sveto Brdo, ca 800 m.
:

hoch, an Rinde altér Eschen in Gesellschaft mit Pertusaria Wulfeni.

Ockrolechia pallescens (L.) Mass.
Vei ebit: bei Knezevic, 850 m., an altén Buchen.
Lecania dimera (Nyl.) Oliv.
An Eschen zwischen den Kapellenruinen Sveti Petar und
Sveti Martin südlich von Babin Dub. lm Karstterrain Crnaöke
Grobnice östlich von Zara, an Stamchen von Paliurus aculeatus.
Auf dér Köte 57 zwischen Bokanjacko blato und Polako an Eichen
und an Salix álba unterhalb dér Gradina westlich von Possedaria.
Lecania cyrtella Th. Fries, Lichenogr. Scand. (1871) p.
294.— Lecidea anomála var. cyrtella Ach. Synopsis (1814) p. 397.
Am Strand bei Bibinje südöstlich von Zara, an Stammchen
von Pistacia Lentiscus in Gesellschaft von Lecanora Sambuci und
Lecidea hyalinella.
Lecania Babenhorstii (Hepp.) Arn.
Alté Mauern an dem Wege Zara- Casa rossa. Auf Mörtel dér
Ruinen Sveti Martin, Ivote 103 und einer Hütte gegentiber dér
Militar-Schiesstatte. Bukovica: auf Kalkstein und Kalktuff in
dér Nahe dér Höhle Przun und auf Mörtel bei Obrovazzo.
184

Lecania Körberiana Lajim. in Körb. Parerga lichenol. (1865)

p. 68. —
Lecania Opuntiae Bagl. Com. Soc. cr. I. p. 438.
Bariéevic nordöstlich von Bokanjae, an altén Eichen und
Mandelbaumen. Bei Karaban am Strandé südlich von Zara, ara
Grunde dér Stammchen von Pistacia Lentiscus, mit Leddea ery-
throplmca.
Placolecania candicans (El. Fries.) Zahlbr.
An sonnigen Kalkfelsen im Tale Lokva östlich von dér
Anhöhe Tustica, 70 m. Bei Bariéevié an Sandsteinblöcken im
feuchten, scbattigen Hain. An Kalksteinblöcken und Felsen bei
Sekanovic zwischen Poljica und Razance.
Placolecania Cesati var. grisea (Bagl. Com. Soc. cr. it. (1862)
I. p. 121.) —Ricasolia Cesati var. grisea Jatta. Monographia
Lich. Ital. Mer. (1889) p. 141.
In dér Lokva östlich von dér Anhöhe Tustica mit dér vori-
gen Art.
Var. olivacea (Bagl. 1. c.). — Diphratora Cesati c. olicacea
Jatta, Sylloge (1900) p. 263.
Bukovina: an Kalkfelsen in dér Schlucht unterhalb dér
Höhle Przun.

Parmeliaceae.

Parmeliopsis ambigua (Ach.) Xyl.

Velebit:
Hantig an Rinde altér Stamme von Pinus nigra
bei Knezevic unterhalb des Sveto Brdo, 900 m.
Steril, Soredienbildung mangelhaft.
Parmelia physodes var. platyphylla Ach. Meth. (1803) p. 251.
Velebit: bei Knezevic, ca 900 m., an altén Stámraen von
Pinus nigra.
Parmelia vittata Xyl. in Flóra 1875, p. 106. —
Parmelia
physodes var. vittata Ach. Meth. (1803) p. 251.
Xordabhang dér Tustica bei San Cassiano, ca 100 m., an
Tniper us Oxy cédrus.
Parmelia acetabulum (Xeck.) Duby.
Baricevic bei Bokanjae, an Eichen Podestrane bei Castel
Venier, ca 110 m., an Eschen. Bukovica: bei Lonéar, an Eschen.
Parmelia fuliginosa Xyl.
Tustica bei San Cassino, an Juniperus Oxycedrus, ca 100 m.
Var. laetevirens Xyl.
Velebit: an Pinus nigra bei Knezevic, ca 900 m., mell rf ach.
Parmelia subaurifera Xyl.
Xordabhang dér Tustica, an Juniperus Oxycedrus. Baricevic
zwischen Bokanjae und Murvica, an Eichen und Mandelbaumen,
ebenso auch bei Zara. Podestrane bei Castel Venier, ca 100 m.,
an Eichen.
Parmelia glabra Xyl.
 185

charakteristischesten Flechten für das Velebit-

Eme dér
g e bg i rsie sehr haufig und immer in grosser Menge an
e, wo
Stammen und Ásten dér Eschen und Buciién in beiden besuchten
Teilen wachst. Ausserdem in dér angrenzenden B u k o v i c a an
Eichen bei Radeka Stan am Maré di Karin und an Eiclien und
Eschen auf dér dem Velebitsgebirge gegenüberliegenden Anhöhe
Podestrane bei Maré della Montagna. lm Velebit haufig frucht-
tragend.
Parmelia exasperata (Ach.) Nyl.
Velebit: an Buchen und Arbern bei Knezevic oberhalb
dér Schlucht Vei. Paklenica, ca 900 1000 m. —
Parmelia dubia (Wulf.) Schaer.
Bei Nona, ca 5 m. abs. Höhe, an altén Ölbaumstammen und
almlich bei Obrovazzo in dér Bukovica. Velebit: unterhalb
des Vei. Malovan an altér Rinde von vieljalirigen Stammen dér
Pinus nigra.
Parmelia scortea Ach.
An Olea europaea im Hain bei San Cassiano. An altén Eichen
bei Baricevic.
Parmelia tiliacea (Hoffm.) Ach.
Velebit: Kapelaanhöhe, ca 900 m., an Buchen. Fruchtend.
Parmelia carporhizans Tayl. in Hook. Journ. Bot. VI. 1847,
p. 163. —
Parmelia tiliacea subsp. carporhizans Cromb. Grevillea,
XV. 1887, p. 75.
An Eichen auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Venier.
Velebit: an Buchen und Eschen bei Knezevic oberhalb dér
Schlucht Vei. Paklenica.
Parmelia saxatilis (L.) Ach.
An Juniperus Oxy cédrus auf dem Nordabhange dér Tustica
bei Porto Cassiano. Draznice, Kote 67 bei Zara, an Eichen.
Velebit: an Buchen bei Knezevic, 700 m.
Var. contorta (Bory.) Zahlbr.
Velebit: unterhalb des Gipfels Prags, ca 800 m., an
Buchen.
Parmelia sulcata Tayl.
Auf dér Anhöhe zwischen Stani und Musapstan, nordöstlich
von Zara, an Mandelbaumen. ferner an Eichen bei Baricevic.
Velebit: an Buchen auf dem Prag, 700 m.
Parmelia cylisphora (Ach.) Wainio.
An Eichen bei Bariéevic nördlich von Bokanjac. An Quercus
llex bei Kozmatac niichst San Cassiano. An Eichen auf dér
Anhöhe Podestrane bei Castel Venier. Bukovica: an Eichen
und Eschen auf dem Berge Loncar, auf dem Krusevo, bei Drago-
mir Bunar. Velebit: auf dem Prag 700 m. und bei Knezevic
750 m., an Buchen.
Diese Art gelangt alléin von allén hier aufgezahlten Parme-
lien in unserem Gebiete zu normáléi' Thallusentwickelung, höch-
186

stens mit Ausnahme von P. glabra welche in Velebitgebirge

,

recht ansehnliche Rosetten zu bilden pflegt. Sonst bleibt die regel-

miissige radiale Thallusentwicklung grösstenteils aus, indem
infoige von Mangel an Feuchtigkeit diese Rosetten auf einzelne,
wenige, unregelmassige Lappén reduziert werden.
Parmelia perlata (Ach.) Nyl.
An altén Eichen in dér Draznica, Kote 67 und iihnlich bei
Baricevic nachst Zara.
Parmelia ciliata Nyl.
B u k o v i c a Radeka stan und bei Dracina am Maré di
:

Karin. Eichen.
Cetraria glanca (L.) Ach.
Vei ebit: Knezevic unterhalb des Berges Sveto Brdo, an
Pinus nigra.

Usneaceae.

Evernia prunastri Ach.

(L.)
An Juniperus Oxy cédrus auf dem Xordabhange dér Tustica.
Podestrane bei Castel Venier, ca 120 m., an Eichen. Bukovica:
an Eichen bei Loníav.
Überall in stark verkümmerten, kleinen und unregelmassig
verzweigten Stiicken, grösstenteils Rosetten anderer Flechten
durchwachsend.
Ramalina fraxinea. Ach. Lich. Univ. (1810) p. 602. —Lidién
fraxineus Linn. Spec. Plánt. (1753) p. 1146.
Vei ebit: unterhalb des Vei. Malovan, ca 800 m., an Eschen.
In ziemlich gut entwickelten Stiicken, dér var. taeniaeformis
entsprechend, ohne Apothecien.
Ramalina populina (Ehrh.) Wainio.
V e e b t in normál gut entwickelten Formen an Buciién
l i :

bei Knezevic, reichlich fruchtend, in Gesel lschaft mit dér vorigen Art.
Ramalina farinacea (L.) Ach.
An Eichen bei Baricevic. V e 1 e b i t an Eschen auf dem
:

Berge Mali Hálán, ca 1000 m.

Usnea hirta. Hoffm.
Tustica bei San Cassiano, an Juniperus Oxycedrus 100 m. ,

Caloplacaceae.

Blastenia incrustans (O. C.) Zahlml

Steinriegel bei Radovin, auf Kalkstein.
Blastenia rupestris (Scop.) Zahlbr.
Auf Sandstein- und Kalksteinblöcken bei Bariéevic an Kalk-
;

steinen in einem Steinriegel bei dér Ruine Iglic stan stidlich

Babin Dub. Bukovica: auf Sandstein bei Obrovazzo.
 187

Var. calva (Deks.).

Auf Kalkstein Draga, Kote 67 bei Zara, Nordabhang dér
:

Tustica bei San Cassiano. Bukovica: in dér Schlucht unterhalb

dér Höhle Przun.
Blastenia ferruginea (Huds.) Arn.
An Juniperus Oxycedrus aur dér Anhöhe Tustica. Quercus
Ilex bei Kozmatac östlick von San Cassiano. An Stammen bejahr-
ter Oelbaume bei Sv. Cyprian östlich von Zara. An Eiehen auf
dér Anhöhe Matak bei Razance. Bukovica: nicht selten an
Eschen bei Loncar und auf Rinde altér Föhren und Buchen bei
Knezevic, ca 900 m.
Blastenia Potlinii Mass.
Nicht selten an uralten Stammen von Olea europaea im Hain
bei San Cassiano mit Blastenia ferruginea und Pertusaria Widfeni
und nnweit davon auf dér Anhöhe Tustica auf Rinde von Arbutus
Unedo. Alté Eiehen in einer Mulde auf dér Anhöhe Draznica,
Kote 67 bei Zara. Auf dér Anhöhe Matak bei Razance an Myrtus
communis 4-5 m. Bukovica: an Asten von Carpinus duinensis
,

bei Obrovazzo.
Blastenia ochracea (Schaer.) Zahlbr.
Auf Kalksteinblöcken oberhalb Punsa Amica und auf dér
Tustica bei Zara. Bukovica: auf dem Vrsevo. Vele bit: in
dér Schlucht Vei. Paklenica, ca 450 m.
f lactea (Mass.) Zahlbr.
.

Bukovica: Vrsevo an Kalkstein in Gesellschaft mit dér

Stammform und mit Buellia Dubyana.
Caloplaca paepalostoma (Anzi.) Jatta.
Auf Kalkstein dér Turska Gromila und bei Bokanjac.
Caloplaca Agardhiana (Mass.) Flagey.
Eine dér hauíigsten und charakteristischesten Flechten dieser
Gruppé für wenig zersetzte Kalksteine. Nur ausnahmsweise
harte,
siedelt sich Art auf anderem Gestein, alsó auf Sandstein
diese
an. Siidlich von Zara kommt sie an Steinriegeln, auf Steinen am
Strandé, Zisterneneinfassungen bei Albanese vor, ferner bei Bibinje,
Karaban, Sveta Jelena, ebenso auf den Anhöhen, so auf dér Mal-
paga und auf dem Kriz. Auf den Felsen in Nahe des katholischen
Friedhofes, bei Stani, kiér in Gesellschaft mit Diploschistes ocel-
latus, im Karstterrain zwischen Musapstan und Barievié. Bei
Sekanovic und auf den Strandfelsen zwischen Razance und Castei
Venier. Bukovica: bei Obrovazzo und in dér Umgebung dér
Höhle Przun. V
e 1eb i t in dér tiefen Schlucht Vei. Paklenica
:

und unterhalb des Sveto Brdo, ca 900 m.

Caloplaca variábilis (Pers.) Th. Fries.
Auf Kalksteinen bei dér Wegzweigung Kote 21 östlich von
Zara. Bukovica: in dér Schlucht unterhalb dér Höhle Przun,
an überrieselten Kalktuffelsen.
Caloplaca aurantiaea var. salicina (Schrad.) Zahlbr.
188

An Olea europaea auf dér Anhöhe zwischen Stani und

Musapstan östlich von Zara und an Eichen in dér Mulde Draí-
nica, Kote 67. V e 1 e b i t
: Eschen unterhalb des Berges Prag.
700 m. abs. Höhe.
Var. oehroleuca (Mass.) Zahlhr.
Auf kalkhaltigem Sandstein dér Ruine Sveti Martin, 103 in.,
östlich von Bibin je.
Var. piacidia (Mass.) Stur.
Auf Kalksteinblöcken zwischen Sveta Jelena und Strasse
—
Zara Curkovic.
Caloplaca pyracea (Ach.) Th. Fries.
^n Laubbaumen und auf Kalkstein hiiutig.
Caloplaca sarcopisioides (Ivrb.) Zahlbr.
Auf Rinde altér Eichen bei Baricevic zwischen Bokanjac
und Murvica.
Höchst unauffállig auf rissiger, abgewitterter Rinde wachsend
mit Physcia tenella und Lecidea olivacea.
Caloplaca gilva (Hoffm.) Zahlbr.
Nicht selten auf Rinde von Laubbaumen. Auf dér Tustica, 100 m.,
a n Arbutus Unedo. Zwischen den Kapellenruinen Sveti Martin
und Sv. Petar, an Fraxinus Ornus. An Eichen- und Mandel-
baumen bei Baricevic, zwischen Bokanjac und Murvica. Auf dér
Anliöhe Köte 57 nördlieh Bokanjac. an Eichen. An Stammen von
Salix alba unterhalb dér Gradina bei Possedaria und an Eschen
auf dér Podc-strane bei Castel Venier, ca. 120 m. Bukovica:
an Fraxinus excelsior und Carpinus duinensis bei Loncar uud
Obro/azzo. Vele bit: an Buchen, Eschen und Halbstrauchern
bei Knezevic, oberhalb dér Schlucht Vei. Paklenica, 700—900 ni.
Var. stiüicidiorum Mass.
V e 1 e b i t auf Moos bei Knezevic, ca. 900 m. hoch.
:

Var. areolata Zahlbr.

Auf dér Anhöhe Kriz und bei Bokanjac in dér Nalie von
Zara, an Kalksteinen, ebenso auf dér Anhöhe Podestrane bei
Castel Venier. Baricevic nordöstlich von Bokanjac, auf Sandstein-
blöcken.
Ausgezeichnete Forni, welclie vielleicht a Is selbstiindige
Spezies bestehen könnte. Die Apothezien bekommen haufig im
Altér eine dunklere Farbe.
Caloplaca citrina (Hoffm.) Th. Fries.
An altén Mauern einer zerfallenden Hiitte zwischen Bokanjac
und Kozin, in Weingarten gegenüber den Militar-Schiesstatten
und an dér Strasse zwischen Babin Dub und Zemunik.
Caloplaca haematites (Chaub.) Hellb.
Hiiutig im ganzen Gebiet, namentlich in dér Xiederung, eine
sehr charakteristische Flechte für glatte Laubholzrinden. Auf
Stiimmchen von Arbutus Unedo auf dér Tustica bei San Cassiano.
100 m., auf Rinde von Fraxinus Ornus zwischen den Kapellen
 ;

189

Sveti Martin und Sv. Petar an Pistacia Lentiscus bei Karaban

;

an Salix ólba unterhalb dér Gradina, westlich von Possedaria, an

Olea europaea bei Sveti Cyprian bei Zara, an Fraxinus excelsior
bei Baricevic und auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Venier.
schliessiich an Eichen bei Bokanjac und an Mandelbaumen bei
Polako. Bukovica: an Eschen bei Loncar. V
e 1 e b i t an Buchen
:

oberhalb dér Scblucht Vei. Paklenica, ca. 1000 m.

Caloplaca arenaria var. Lallavei (Clem.) Zahlbr.
Schön entwiekelt auf Sandstein bei Baricevic, auf dér Anhöhe
zwisehen Stani und Musapstan, ferner an dem Bache Krnesa bei
Sekanovic. Auf Kalkstein bei dér Ruine Iglica stan, südlieh von
Babin JDub und in den Karsttrichtern auf dér Anhöhe Podestrane
bei Castel Venier.
Caloplaca fulgens (Sw.) Zahlbr.
Umgeíning Zárás verbreitet sonst im Gebiete seltener
In dér ;

Auf dem Kriz und zwisehen Kriz und Malpaga, ca. 100 m. hoeh,
ferner bei Ploca, Casa rossa, zwisehen Belafusa und dér Kote 67.
An dér Jaruga bei Razance. Vei ebit: bei Knézevic oberhalb
dér Schlucht Vei. Paklenica, 600 m.
Caloplaca granulosa Mull. Princ. lich. Gén. 1862, p. 40. —
Amphiloma granulosum Müll. Arg. Mém. Soc. Phys. et Hist. nat.
Genév. XVI. 1862, p. 380. —
Lecanora granulosa Nyl. ex Lamy,
Bull. Soc. Bot. Fr. XXX. 1883, p. 373.
Auf harten, trockenen Kalksteinen bei Bokanjac und in dér
Niike des periodischen Sees Bokanjacko blato. Auf einem Felsen
bei dem katholischen Friedhof bei Zara.
Caloplaca callopisma (Ach.) Th. Fries.
Tustica bei San Cassiano, ca. 100 m. zwisehen Sveta Jelena
und Kote 21 an dér Strasse Zara — Curkovic arn Wege zwisehen
;

Zara und Casa rossa bei Bokanjac, Bokanjaéko blato, Curkovic

;

und Baricevic. Bukovica: Obrovazzo, Orljak 450 m„ Krusevo

und in dér Schlucht unterhalb dér Höhle Przun.
Eine dér auffallendsteii Flechten des Gebietes, grösstenteils
steril.
Caloplaca aurantia (Pers.) Stnr.
Hantig am Meeresstrande bei Albanese und Bibinje. Auf
Kalksteinen dér Steinriegel zwisehen Zara und Casa rossa mit
Caloplaca callopisma. Auf Felsen zwisehen Malpaga und Kriz,
120 m. Bei Sekanovic nördlich von Poljica und an Strandfelsen
zwisehen Razance und Castel Venier. Bukovica: Visic Radeka
und Höhle Przun.

Theloschistaceae.

Xanthoria parietina var. ectanea (Ach.) Th. Fries.

lm ganzen Gebiet ziemlich verbreitet, grösstenteils aber,
ahnlich wie allé Blattflechten, mit sehr defekt entwickeltem
 3

190

Thallus. Hiiufig an Stámmen und Ásten dér Eichen, an Eschen

zwischen den Kapellen Sveti Martin und Sv. Petar, auf Rinde dér
Mandelbáume zwischen Stani und Musapstan, an Arbutus Unedo
auf dér Tustica, an Salix ólba unterhalb dér Gradina bei Posse-
daria, ferner auch auf altér Rinde von Ölbaumen nicht selten, an
Kirschenstámmen etc. Vei ebit: auf dem Berge Prag, ca. 800 m.
hoch, an Buciién.
Var. retirugosa Stnr. et Zahlbr.
Eine ziemlich konstante, steinbewohnende Abiinderung. Bei
Albanese auf Kalksteinen am Meeresstrande, ebenso bei Castel
Venier. An Felsen zwischen Malpaga und Ivriz, 120 m. abs. Höhe
und in dem Tale Lokva östlich von San Cassiano. Auf dem Berge
Vrsevo, 200 m.
Var. isidiella Zahlbr.
An Kalksteinen bei dem Bokanjako blato und in dem Tale
Lokva,

Buelliaceae.

Buellia punctata (Flk.) Körb.

Auf dér Rinde von Kirschbáumen zwischen den Ivapellen-
ruinen Sv. Petar und Sv. Martin östlich von Bibinje. Bukó vica:
bei Bonca r an Eschen.
Var. Chloropolia (Fries El.) Ivörb. Synopsis Lich. Germ. (1855)
p. 229.
Auf abgerindeten Ásten von Juniperus Oxycedrus bei
Casa rossa.
Var. capitata Bagl. Lich. Lig. 1857, p. 424.
Auf Rinde von Juniperus Oxycedrus in náherer Umgebung
Zárás, so bei Casa rossa, bei Bibinje und hantig bei Bokanjac.
Auf Rinde von Myrtus communis auf dér Anhöhe Matak zwischen
Razance und Poljica.
Thallus dér Flechten von allén erwahnten Standorten sehr
diinn, hiiufig gánzlich verschwindend. Apothezien fást dauernd
flach oder konkav.
Buellia Schaereri DNrs.
An
trockenem, abgerindetem Holz altér Eichenstiimme bei
Baricevic nordöstlich von Bokanjac.
Die Paraphysen oben fást kohlig, Sporen 3 — -
3 «. breit,
9 — 11 y láng.
Buellia Dubyana (Hepp.) Körb.
Auf Kalkfelsen Sveta bei Jelena südlich von Zara, 4 m.
hoch. Ve 1an Kalkfelsen
e b i t : in dér Schlucht Vei. Paklenica,
ca. 300 m. abs. Höhe.
Buellia atroalba var. epipolia (Ach.) Th. Fries.
Auf Kalkstein auf dér Anhöhe oberhalb Casa rossa bei Zara
und auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Venier. Bukó vica:
 191

auf Kaik unterhalb dér Höhle Przun und auf Sandstein des Berges
Krusevo. V e 1 e b i t auf Kalkfelsen bei Knezevic oberhalb dér
:

Schlueht Vei. Paklenica, 700 m.

Var. athroa (Ach.) Th. Fries.
Quercus Iiex bei Kozmatac náehst San Cassiano, an altén
Eichen bei Bariéevic nördlich von Bokanjac, auf Rinde von
Fraxinus Ornus zwischen den Kapellenruinen Sv. Martin und
Sv. Petar. An Salix abba am Baebe unterhalb dér Gradnia bei
Possedaria.
Var. zabothica (Köre.) Th. Fries.
An Buciién auf dér Anhöke Podestrane bei Castel Venier,
120 m.
Rinodina dalmatica Zahlbr.
An abgerindeten Stammen dér Ölbaume bei San Cassiano
am Meeresstrande. V e 1 e b i t an Föhren unterhalb bei Sveto :

Brdo, 900 m.
Rinodina soghodes (Ach.) Th. Fries.
Ve an Eichenasten bei Knezevic oberhalb dér Schlueht
1 eb i t :

Vei. Paklenica, ca. 700 m.

Rinodina exigua (Ach.) Th. Fries.
Auf Rinde und Ásten von Eichen bei Baricevic und auf
Rinde von Juniperus Oxycedrus bei Casa rossa nordöstlich
von Zara.
Rinodina controversa Mass. Ricerche 1852, p. 16.
Auf Kalksteinen auf dér Kote 155, Ivriz oberhalb Bibinje
und an kalkhaltendem Sandstein bei Barievic nordöstlich von
Bokanjac.
Rinodina ocellata (Hoffm.) Arn.
Vrsevo von San Cassiano, auf Kalksteinen 200 m.
östlich
lioch. Vei ebit: bei Knzevic, 900 m. abs. Höhe.
Rinodina Bischofii var. protuberans Körb. Parerga lichenol.
(1885) p. 75.
Bukov i ca : auf Ivalkstein in dér Schlueht unterhalb dér
Höhle Przun.
Var. immersa Körb.
Anhöhe oberhalb Casa rossa bei Zara, auf Ivalksteineken.
Auf Kalksteinblöcken bei dér Ruine Iglica stan siidlich von Babin
Dub und in dér Niihe des periodischen Sees Bokanjacko blato.
lm Karstterrain zwischen Musapstan und Baricevic und auf dér
Anhöhe Turska Gromila nordwestlich von Bokanjac. An Kalkfelsen
zwischen den Koten Kriz und Malpaga.
Rinodina Dubyanoides Hepp.
Auf Kalksteinen im Karstterrain nordwestlich von Musapstan.
Buk ov i c a : unterhalb dér Höhle Przun.
15
11*2

Pliysciaceae.

Physcia stellaris (L.) Nyl.

Selten in gut entwickelten Stücken, arn scliönsten noch im
Yelebitgebirge Knezevic und unterhalb des Berges
bei
Prag. An Juniperus Oxy cédrus zwischen Bokanjac und Kozin
und auf Rinde altér Eiclien auf dér Anhöhe zwischen Matak und
Razance.
Yar. leptalea (Aon.) Nyl.
Ziemlich hantig in verschiedenen Formen. welche entweder
dér P. stellaris oder P. tenella sich nahern. Auf Eichenrinde auf
dér Anhöhe Turska Gromila westlich von Murvica und auf dér
Kote 57 bei Polako, ferner an Eichen und Mandelbaumen bei
Baricevic zwischen Bokanjac und Murvica. An Olea europaea auf
dér Anhöhe Sveti Cyprian und zwischen Stani und Musapstan
östlich von Zara. Bukovica: an Eschen bei Lonéar südlich
von Obrovazzo. Vei ebit: an Buchen unterhalb des Veliki Malo-
van, 900 m. und Prag. 600 m.
Physcia tenella (Scop.) Nyl.
Auf Felsen in dér Lokva östlich dér Anhöhe Tustica. An
Eichen auf dér Anhöhe Kote 67 nordwestlich von Zara und bei
Petranovic nachst Polesnik. Auf Quercus llex bei Kozmatac östlich
von San Cassiano an Olea europaea im Hain am Strandé bei
;

San Cassiano und auf dér Anhöhe Sveti Cyprian östlich von
Zara. Mandelbaume auf dér Anhöhe zwischen Stani und Musapstan
bei Zara ;
auf Myrtus communis auf dér Kote 47 zwischen Ljubac
und Razance; auf Arbutus Unedo auf dem Xordabhange dér
Tustica bei San Cassiano. Bukovica: an Kalkfelsen in dér
Schlucht unterhalb dér Hölile Przun und an Carpinus duinensis
bei Obrovazzo. Y el ebit: ziemlich liiiufig an Laubbaumen in
beiden besuchten Teilen.
Physcia aipólia (Ach.) Nyl.
In dér Tieflage nicht beobachtet, dafiir scheint diese Art
im Gebirge nicht selten vorzukommen. Bukovica: an Eichen
bei dem Meierhof Radeka stan. Vei ebit: an Buchen unterhalb
des Praggipfels und auf dem Berge Mali Hálán, ca. 950 m.
An Eschen auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Yenier, 140 m.,
gegenüber des Velebitgebirges.
Yar. anthelina (Ach.) Crombie, Grevillea, 1887, p. 78.
Auf dér Kote michst Ljubac, auf Rinde von Myrtus com-
munis. An Salix alha am Bache unterhalb dér Gradina bei
Possedaria.
Yar. cercidia (Ach.) Nyl. ex Lam} Bull. Soc. Bot. Fr. 1878,
r
,

p. 384.
An Eichen bei Baricevic nordöstlich von Bokanjac und auf
dér Anhöhe Podestrane, ca. 150 m., bei Castel Yenier. Bukó-
 :

193

v i ca : bei Obrovazzo und in dér Nahe des Maierhofes Radeka

stan. Vei ebit: haufig.
Physcia púlverulenta (Hoffm.) Nyl.
Vorzugsweise im Gebirge. Bei Zara nur an Eichen bei
Baricevic und auf dér Anhöhe Podestrane bei Castel Venier.
Bukó vica: an Eschen auf dem Kosmac imd an Eichen bei
Obrovazzo. V e e b i t wahrscheinlich iiberall in grösseren Höhen
1 :

haufig, hauptsachlich an Buehen Prag 700 m., Kapela, Mali :

Hálán ca. 1000 m., bei Knezevic 900 m., hier auch auf Moos
übersiedelnd.
Var. subvenusta Nyl.
An
Eichen an dér Strasse nachst Petranovic bei Polesnik.
Bukovica: auf einer Anhöhe bei Lonéar ca. 450 m. V e 1 e b i t
an Buehen bei Knezevic oberhalb dér Schlucht Vei. Paklenica,
ca. 1000 m.
Physcia venusta (Ach.) Nyl.
Vele bit: an Buehen bei Knezevic, 1000 m. hoch.
Physcia ulothrix (Ach.) Nyl. in Flóra 1875, p. 360.
An Eichen und Eschen auf Myrtus communis
bei Baricevic ;

auf dér Kote 47 zwischen Ljubac und Razanee an Eschen auf ;

dér Anhöhe Podestrane oberhalb Castel Venier und an Weiden-

stammen am Bach westlich von Possedaria. Bukovica: an
Eschen bei Loncar. V e 1 e b i t an Buehen bei Knezevic oberhalb
;

dér Schlucht Vei. Paklenica.

Mit Ausnahme dér Flechte von Podestrane, die als Typus
zu deuten ist, gehören allé unsere Spezimens zr var. virella
(Ach.) Cromb. Grevillea XV. p. 78.
Physcia adglutinata (Floerk.) Nyl. Flóra 1862, p. 355.
Auf Rinde von Juniperus Oxycedrus bei Casa rossa östlich
von Zara. An altén Eichen bei Baricevic und auf dér Anhöhe
Kote 47 zwischen Ljubac und Razanee. Bukovica: an Carpinus
sp. bei Obrovazzo.
Physcia lithotea (Ac:h.) Nyl. Flóra 1877, p. 354.
Auf kalkhaltigen Sandsteinblöeken im Hain bei Baricevic
zwischen Bokanjac und Murvica.
Anaptychia ciliaris (L.) Mass.
An Eichen bei Baricevic. Bukovica: an Eichen in dér
Nahe des Radeka stan. V el ebit: auf dem Berg Prag und bei
Knezevic, ca. 900 m. hocb.

15 *
194

A Molendoa Sendtneriana (Bryol. eur.) Limpr. újabb

hazai elfordulásáról.
Über die neueren Standorte von Molendoa Sendtneriana
(Bi’yol. eur.) Limpr. in Ungarn.

(lyörffy István dr. (Lcse).

Vu'n

A Molendoa Lindb. nemzetség monographiai kísérlete meg-

írásával már régibb id óta foglalkozva, természetesen felkerestem
a nálunk is elforduló Molendoa Sendtneriana ('Bryoi.. eur.) Limpr.
hazai termhelyeit. E szép moha tudvalevleg eddigelé csak a
Magas-Tátrából ismeretes. Eddig ismert termhelyeiül a Bélái
mészhavasoknak következ pontjai jelölhetk ki a Xowy barlang- :

jánál és Podspady mellett a «Javorinkawand»-on gyjtötte Limp-

richt 1 ); a Murán nagy barlangjában és a Murán «Jagnieea
Zagroda» részén Chalubinski 2 ) gyjtötte. Végül F. Kern nem
messze Jávor ina- tol 3 ) s a Murán nagy barlangjánál 4 ) szedte.
A Chalubinski, Kern és Limpricht gyjtötte növények több
példányban fordultak meg a kezem között.
Felkerestem a Xagy-Muran-t, annak «nagy barlang »-j át,
ahol, amint F. Kern úr írta nékem miként az —
régi tátrai
látogatása idején «Der Eingang zr grossen Höhle des Murán ist
ganz 'damit ausgepolstert .», úgy most .is gyönyör szép képet
.

nyújt e hatalmas barlang szája, amint a M. Sendtneriana gyepjei

ellepik a mészszikla hasadékait s megörvendeztetik a bryologus
szemét. Itt 1909 jul. 30-án a «Kryptogamae exsiccatae,
editae a Museo Palatino Vindobonensi» gyjteményes vállalat
részére is begyjthettem e szép mohát s még a saját herbáriumom
részére is maradt elegend példa —
anélkül, hogy begyjtésem
észrevehet nyomot hagyott volna hátra s anélkül, hogy kipusz-
títással fenyegettem volna hazánk Flórája eme érdekes és ritka
tagját. Sok gyepet c. frct. gyjtöttem. A barlang körülbelül
1500 m. t. sz. f. ni. -bán van.
Gyjtöttem a Nagy-Muran «Jagnieca Zagroda» részén is,
akkor, amidn a Nagy-M uran-v& az egyetlenegy helyen felvezet
zerge-váltón, felmentem; kb. 16 —
1700 m. t. sz. f. m. 1909. jul.
30-án igen szép, sterilis gyepekben.

') Die Laubmoose Deutsehl., Oesterr. und dér Schweiz. Leipzig 1890.
I. Alit. pag. 250.
-j Enumeratio musconun frondosorum Tatrensium. Warszawa 1886.
p. 10. n. 15.
3
)
Limpricht apud Rabenh. Krypt. FI. IV. B., I. Abt. p. 250.
4
)
Matouschek in Magyar Botanikai Lapok II. (1903.) évf. p. 159.
 ! —
195

Újabb gyjtésem alapján, mint új termhelyeket, a követ-

kezket említhetem meg:
AJ Bélái mészliavasok Jávorinál része:
1. A Kis-Murun sziklafalán, egy kisebbszer mészbarlang
hasadékaiban sterilisen. 1909. VII. 30. Circa 1400 m. t. sz. f.

nr-ban.
2. A Nayy-Muran nagy barlangjától a N.-Muran és Nowy
közti nyeregre való felmenetel közben itt-ott kisebb stér. gyepek-
ben. Circa 1500—1700 m.
B) Bélái m észhavasok Bélái része:
3. A Greiner keleti oldalán, sziklarepedésekben. Circa
1600—1800 m. Subst. muran-mész. Kis mennyiségben és sterilisen.
1906. VIII. 4.
4. A Stierberg alján kbell 1600 — 1800 m. t. sz. f. m.-ban
1906. VII. 13., 1909 VII. 19.
5. A Stierberg «Vaskapu» («Skalne Wrata»-Eisernes Tor)
részén bven és többször, így
c. frct. 1906. VII. 13, 1909. VII. 19.
:

1603 m t. sz. f. m. Subst. mész.

6. Drechslerkcius chen- ben tömött, mély, de sterilis gyepekben
cca. 14—1500 t. m
sz. f. m. 1906. VII. 26.
Társnövénye legtöbbször a Hymenostylium curvivostre var.
scabrci Lindb., amellyel igen gyakran teljesen összeszövdött
gyepet alkot.
Eme felsorolt termhelyek mindnyája a F. Pax kiváló mun-
kájában 9 «Die nördlichen Zentralkarpathen» néven megkülönböz-
tetett Flóra-járáson 2 ) belül vannak.
De a M. - T á t r a területén kívül is megtaláltam
a Molendoa Sendtner iana-t.
És pedig:
7. Az Alacsony -Tátra területéhez tartozó Hernád-áttö-
rés 3 )-énélSzepesmegyében a Hernád jobbparti vizének a Béla- :

patalc- nak közel a Hernád- ba való torkolatánál, a patak balpartján

— a katonai térképen «Certovy Sihoc»-nak jelzett hegyhez —
tartozó mész-szikla hasadékában sterilisen. elég bven 1909. IX.
9-én 4 és pedig mindössze 500 m t. sz. f. m.-ban
)
!

E termhely már azért is fontos jelentség, mivel ezek

alapján másutt is keresnünk kell e mohát, de meg különös neve-
zetességet kölcsönöz ennek a termhelynek ama körülmény, hogy

9 Grundzüge dér Pflanzenverbreitung in den Karpathen. II. Bnd., Leipzig

1908. p. 160.
2
)
F. Pax professor térképén az Árva, Vág, Hernád, Poprád és Dunajec
határolta 1-gyel s veressel jelzett területe.
sEz alkalommal gyjtött moháimról máskor fogok megemlékezni.
)

4E terület a Pax professor megkülönböztette «Das Gölluitz-Braniszkó-

)

gebirge» ;
—
térképen v e r e s sel s 9-czel van jelezve.
 ;

196

míg e mohának pld. a Magas-Tátrában 1000 m. t. sz. f. m.-ban

van a legmélyebben fekv termhelye t. i. —
«Javorinától nem
messze » gyjtötte F. Kern, addig a He — áttörésé-nél mád
éppen felével kisebb: 500 m t. sz. f. m.-ban terem.
A Molendoa Sendtneriana-nak igen sok, különböz európai,
ázsiai vidékeken gyjtött példáját volt már alkalmam vizsgálni
eme exsiccatumok s az irodalom alapján edd igeié a t. sz. f.
legmélyebben fekv termhely Schweiz- bán volt Bern kantonban :

Meir ingen mellett: « Aarschlucht» 610 m t. sz. f. m. gyjtötte

Dk. P. Culmann x ).
Fentiek szerint azonban a Molendoa Sendtneriana függ-
leges elterjedési vonalának legmélyebb pontja
ezek után a H e r n á d áttörésénél 500 m magasság-
ban van.

A He mád áttörésénél gyjtött Mól. Sendtneriana-mk

1
—példányát az Erdélyi Nemzeti Mazeum (Kolozsvár), a Magyar
1
Nemzeti Mazeum (Budapest) növénytári osztálya s Dr. Degen
Árpád r
privatus gyjteményébe helyeztem el.

Hálásan köszöntm Kégel Árpád urat. Hohenlohe herceg

jávorinál jószágigazgatóját, hogy a X. Murán bejárására engedélyt
és vezett adni szíveskedett.

Sebn langerer Zeit mit einer Monographie dér (iattung

seit
Molendoa bescháftigt, suehte ich allé ungarische Stand-
Lindb.
orte dér Molendoa Sendtneriana (Bryol. eur.) Li.mpr. auf. Dieses
schöne Alpenmoos ist in Ungarn nur aus dem Gebiete dér Hohen
Tátra bekannt, und zwar von folgenden Stellen dér Belaer Kalk-
alpen: an dér Höhle von Nowy bei Podspady an dér «Javorinka-
,

wand» lég. Limpricht 2 ); in dér grossen Höhle des Murán und am

«Zagroda Jagnieca» sammelte es T. Chalubinski. Endlich sam-
melte es F. Kern unweit von Javorina und bei dér grossen
Höhle des Murán.
Die von Chalubinski, Kern und Limpricht gesammelten
Pflanzen halié ich in mehreren Exemplaren untersucht.
Ich selbst suehte die grosse Höhle des Murán auf. wo auch
noch jetzt «der Eingang zr grossen Höhle des Murán damit
ganz ausgepolstert ist», wie mir Herr F. Kern schrieb.

) Cf. P. Culmann in «Revue Bryologique» XXXII. (1905.) a. No. 4. p. 76.

— E. Bauer : Muaei europaei exsiccati Flóra Helvetica. No. 71.
2
)
Die Citate vgl. im ungarischen Texte.
 a : e : :

197

Es ist ein herrlicher Anbliek, die Felsenritzen des ganzen

Höhleneinganges mit diesem seltenen und schönen Moose bewaehsen
zu sehen; ich sammelte es hier am 30. Juli 1909 in 60 Exem-
plaren für die «Kryptogamae exsiccatae editae a Museo
Palatino Vindobonensi® ein und es blieben auch noch für mein
Herbar genug Exemplare übrig, obne dass dadurch dér Standort
dieses Mooses gefahrdet worden ware. Viele Rasen sammelte ich
mit Früchten. Diese Höhle liegt cca 1500 M. ti. d. M. Ich sam-
melte es auch beim «Zagroda Jagnieca®, als ich auf dem Gem-
sensteig, dem einzigen Aufstieg, zum Gipfel des Murán kletterte,
cca 1600 —
1700 M. ii. d. M. 30. VII. 1909 in sehr schönen aber
sterilen Rasen.
Nach meinen neueren Aufsammlungen erwahne ieh noch
folgende neue Standorte dér Molendoa Sendtnerianü, in Ungarn
A) Javorinaer T e i 1 dér B e 1 aer Ka 1 k 1 p n
4.
1. Am
Kalkfelsen des KI. Murán, in Felsenritzen einer
kleinen Höhle, steril. 30. VII. 1909. Cca 1400 M. ti. d. M.
2. Zwischen dér grossen Höhle des Gr. Murans und dem
Sattel, welcher zwischen dem Gr. Murán und dem Nowy liegt.
Ételien weise in kleineren, sterilen Rasen. Cca 1500—1700 M. ti.
d. M. 30. VII. 1909.

B) Be 1 aé r Te i 1 dér B e ae r K a1k a1p e n

1

3. An dér östlichen Lehne des Greiners in Felsenritzen.

Circa 1600 — 1800 M. ü. d. M. in kleiner Menge und steril.
VIII. 1906.
4. Am unteren Teil des Stierberges. Cca 1600 — 1800 M.
ti. d. M. 13. VII. 1909.
1906., 19. VII.
5. Beim «Eisernen Tor» (Skalne Wrota) des Stierberges
reichlich und c. fret. mehrmals, so 13. VII. 1906. — 19. VII. 19C9.
1603 M. ü. d. M.
lm Drechslerhauschen- Tál, in compacten
6. aber sterilen
Rasen. Cca 14—1500 M. ü. d. M. 26. VII. 1906.
Molendoa Sendtneriana wachst zumeist in Gesellschaft von
Hymenostylium curvirostre var. £) scabra Lindb., mit welchem sie
oft ganz durchwebt ist.

Allé bisher erwahnte Standorten hegen im Gebiete, welches

nach dem hervorragenden und für uns so wichtigen Werke von
Prof F. Pax x zu den «Nördlichen Zentralkarpathen® 2 gehören.
) )

‘) Grundzüge tler Pflanzenverbreitung in den Karpathen. II. Bnd., Leipzig

1908, p. 160.
2
)
Auf dér Karte des Herrn Prof. F. Pax mit No. 1 und mit roter Farbe
bézeichnet.
198

leh fand aber 2

Molendoa Sendtneriana auch ausserhalb
dieses Gebietes und zwar im Gebiete dér Niederen Tatra *),
beim Durchbruche d e s H e r n á d f 1 u s s e s im Com.
S z e p e s. Dieser interessante Standért befindet sich in dér Nahe dér
Miindung des Béla-Baches auf den Felsen, welche gégén das linké
Ufer des Béla-Baches abstiirzen und welche nac.h dér Spezial-
Karte zum « Certovy Sihoc» gelleren. Hier wáchst Molendoa
)

Sendtneriana reichlich aber steril. leli sammelte sie am 9. Sept.

1909, 500 31. ü. (I. 31.!
Dieser Standort ist darum von grosser Wichtigkeit, weil
maii darauf schliessen kann, dass dieses Moos auch an anderen
Stellen gefunden werden kann dér Standort ist aber auch des-
:

halb von Interessé, weil er dér tiefste bisher bei uns bekannt
gewordene Standort dieses Mooses ist die tiefste Stelle, wo es
;

Kern in dér Hben Tátra unweit von Javorina gefunden hat,

liegt bei 1000 M. ü. d. M. alsó doppelt so hoch.
;

Xach den zahlreichen europaischen und asiatischen Exem-

plaren, welche ich untersucht habé und nach den eingesehenen
Literaturquellen liegt dér bisher bekannt gewordene tiefste Standort
dér Molendoa Sendtneriana in dér Aarschlucht nachst Meiringen
in dér Schweiz (Kanton Bern), wo es P. Culmann 9 ) in einer Höhe
von 610 M. ü. d. M. gesammelt hat.
Dér Standort bei (lem Hernád-Durchbruche in dér Höhe von
500 M. ist alsó iiberhaupt dér tiefste bisher bekannt gewordene
dieses Mooses.

Von den beim Durchbrucli des Hernádflusses gesammelten

Exemplaren sandte ich je 1 Ex. folgenden Herbarien: Ungari-
sebes National-Museum (Budapest), Siebenbürgi-
s ch e s National-Museum (Kolozsvár) und Privatherbar des
Herrn Dr. A. von Degen.

Ich sage auch hier dem Herrn Á. Kégel, Güterdirector des

Fürstens Hohenlohe in Javorina meinen herziichen Dank, dass er
nur die Erlaubnis und einen Führer zum Besueh des Murans gab.

i) Von den bei dieser Gelegenhoít gesammelten Moosen werde ieh bei
anderer Gelegenheit berichten.
-) Auf dér Karte des Herrn Prof. F. Pax geliört diese Stelle zu dóm
« Göllnitz Braniszkoer Gebirge», ist mit No. 9 und mit roter Farbe bezeichnet.
 199

Újabb adatok Bakabánya és vidéke Rubusainak isme-

retéhez.

Neuere Beitráge zr Kenntniss dér Rubi von Bakabánya

und Umgebung.
'
Kapcsok Samu (Bakabánya) és Dr. med. Kúposok S. T. (Kiszács).
^Von

Bakabánya és vidéke, az utóbbi években tett kutatásaink

után Ifoí&Ms-formákban oly gazdag, bog}' párját ritkítja
Ítélve
talán egész Európában. Bakabánya valóban kimeríthetlen bányája
a ituÓM.s-oknak. Az általunk leírt sok új forma úgy magyaráz-
ható, hogy itt elttünk botanikus sohasem fordult meg és azok a
vidékek, ahol batologusok jártak, pl. Pozsony (Dr. Sabransky),
Trencsén-Xemes-Podhrágy (Holuby) és Kassa (Borbás) igen messze
esnek területünktl. Részben ugyan Hont vármegye északi részé-
nek Rubusai kapcsolatosak a pozsony- és trencsénmegyei szed-
rekkel, de vidékünkön számos, nagyobbára benszülött, igen külö-
nös új formái vannak e nemzetségnek, melyek nagyon nehezen
hasonlíthatók össze a Dr. Fockk által, Ascherson és Grabner
« Synopsis dér Mitteleuropáischen Flórái -jában ismertetett és a
nyugatmagyarországi Dr. Sabransky és Holuby által gyjtött és
leírtszedrekkel. Magyarország Rubusainak systemába való fogla-
lására ezért már éget szükség volna, ámbár amint Borbás —
a —
Magy. Bot. Lapok 1903. évi 11 12. számában kiadott czikké-
ben mondja —
« nagyon bajos a hazai szeder fa jók nagy változatos-

ságát áttekinteni s a systematika bilincseibe foglalni .» De nem

idegenkedett az eszmétl, st gondolt arra, hogy késbben syste-
matizálja szedreinket, mert a fentebb említett czikkében más
helyen azt olvashatjuk, hogy « Azért az ismert csoportok eltéréseit
egyelre részenként bocsátom nyilvánosságra.'^ Mi tehát az elbbivel
és ezzel a czikkiinkkel a systematizálás szerény kezdetét bátor-
kodunk megkisérelni. Hogy heKesen Ítéltük, soroztuk-e Rubu-
sainkat az illet csoportokba, azt az erre hivatott szakember van
hivatva megállapítani.
A Babus nemzetséget sokan lenézik, nem tartván érdemes-
nek vele foglalkozni. Még bid. Borbás is hozzánk intézett leve-
leiben oda nyilatkozott, hogy nem nevezheti meg mindegyiket
külön névvel, mert nagyon sok alak volna. Igv számos sárgás
mirigyszrös (ochroseti) szedret egyszeren az Ochroseti- körbe
sorozott; már pedig az Ochroseti általános elnevezés és az ebbe a
körbe tartozó alakok nagyon eltérnek egymástól. A Borbás által
leírt Babus- ok nagyobb részébl alig kapott valaki s így a kül-
földi batologusok a hazai formákat helytelenül osztják be egyik
vagy másik specieshez, ami gyakran nagyon helytelen eredményt
200

ad. Magyarország Rubus- ait a külföldi botanikusok nem ismerik,

amit az is bizonyít, hogy több hazai Rubus- szál megesett, 4 —5
botanikusnál lévén meghatározás végett, mindegyikük más és más
néven keresztelte el. Leghelyesebben jár el Dk. Sabransky úr,
aki kritikusRubus- ról nem mond határozott Ítéletet, hanem
csupán melyik csoportba tartozik. Így írja a hozzánk inté-
jelzi,

zett 1907. márczius 20-án kelt levelében « Ueber Ikre sonstigen

:

liubi kann ich mich nicht aussprechen da ich über dieselben kein
,

sicheres Urteil habé. Brombeeren sind überhaupt nach blossen Her-

barstücken oft enorm schwer zu beurteilen. Gerade die Mittelformen
hybriden Vrsprunges, ivelche in dér Gattung Rubus so charakte-
nstisch sind. sie entziehen sich dér Beurteüung des Fernstehenden
und sind sicher nur am Standorte zu erlcennen. Audi da nicht
immer leichtln
Négy nyáron át tehát Dk. Focke és Dk. Sabransky tanácsa
szerint a helyszínén vizsgáltuk és hasonlítottuk össze az új fajokat,
alakokat és hybridákat. Behatóbb betekintés, élesebb látás és
tanulmányozás az eltéréseket jobban feltüntette és bizonyos helyes
útra terelte, Rubus-oivdí jellemzését végül systematikai helyüknek
megközelít, st biztos meghatározását eredményezte. És ezt annál
könnyebben tehettük meg, mivel a Dk. Sabransky úr által revi-
deált és determinált Rubus- ok ftypusaival és alakjaival való
összehasonlítás munkánkat nagyban megkönnyítette
Bakabánya környékén leggyakoriabbak a következk : R
candicans Whe., R. sulcatus Vest., R. bifrons Vest., R to ments us
Borkh. és keverékei, R. caesius L., Rubus hirtus W. K., R. nerno-
rosus Hayne =
R. dumetorum Whe. Kevésbbé gyakoriak: R. kia-
dnia W he.,
t
Hal.
R. inaequalis =
R. carpaticus Borb. et Sabr.,
R scaber Whe., R. tereticaulis P. I. M., II. vestitus \Y. et X.,
R. apricus Wimm., II. pubescens W., R. rivularis P. J. M. et W’to.
és változatai, R. Guentheri W\ et X., R. serpens Whe.
Bakabányát és általában Hont vármegyét, mint a Rubus- ok
délibb termhelyeit kell felfognunk; ezt bizonyítja az a tény,
hogy ezen a vidéken a Radulae és a Glandulosi sectióba tartozó
Rubus- ok száma szemben a kevésbbé mirigyes szedrekkel arány-
talanul nagy. Ami pedig az Adenophori Vestiti stb. sectióba tar-
,

tozó szedreket illeti, azok majdnem mind új formák. Az említett

Radulae Knehleriani (Hystrices), Glandulosi sectiók között igen
,

sok átmeneti forma is van. Ilyen különösen a R. scaber Whe.,

mely nálunk a szép subsp. Hontensis Kpk. et Sabr. és II. sub-
mitis Kpk. alakjában fordul el; s a II. tereticaulis P. J. M. (Ra-
dulae) és R. hirtus
T
W
K., R. Guentheri R. serpens, R. rivularis
. ,

(Glandulosi) között levk. Továbbá pld. R. hirtus és scaber között:

R. erythroxanthus Kpk., R. finitirnus Kpk., R. boiruosus Kpk.,
R. lapicidinarum Kpk. stb.; a R. Guentheri és scaber között
levkre jellemz, hogy többnyire gynodynamák és « sty purpu-
1 i

rascentes» legalább is az aljukon; ilyen a R. peltasticus Kpk.,

 :

201

R. macarus Kpk. és a szép B. amabilis Kpk. és B. ravus Kpk. is.

R. rivularis P. J. M. et Wtg. és a B. scaber között B. spelun-
:

carum Kpk. stb. B. serpens és scaber között B. marmarcus Kpk.,

;
:

B. scaber Whe. és ennek sbspe. B. tereticaulis P. J. M. B. hirtus ;

W. K, és általában a Glandulosi sectióba tartozó szedrek nagyon

el vannak terjedve s így ezek és a többi sectióba tartozó szedrek
között a hybridák száma is rendkívül nagy. Kivált B. sidcatus
Fesú-vel való keverékek tnnek ki, ezek között a B. Badula
Whe. X B. sidcatus Vest.-ve 1 a legérdekesebb.
Focke dr., Asch. és Grábn. Synopsis dér Mitteleuropaischen
Flórája- bán B. Badula Whe. keverékeit csak B. caesius L.-vel
engedi meg, így írván az 565. lapon uAndere Kreuzungen des
:

B. Badula sind zweifelhaft.v Vizsgálataink folyamán azonban

sikerült megállapítanunk a B. sulcatus Vest. keveredését a B. Badula
WHE.-vel, melyet B. biacanthus Kpk. név alatt adunk ki. Éppen
oly kitn keverék B. bifrons X Badula Kpk. = B. SabransTcyanus
Ivpk. Ezek után következnek: B. scaber X sulcatus Kpk. B.=
Samuelis Sabr. (kiválóan szép az autor szerint !), B. immitis X sulcatus
Kpk. = B. interpositus Kpk. Érdekes újdonság B. nemorosus X
:

sidcatus Kpk. =B .firmus Ivpk. B. Guentheri X

sulcatus Ivpk.
=
;

=r B. vallicolus Ivpk.; B. hirtus X

sulcatus Kpk. B. compli-
catus Kpk. B. candicans X sulcatus
;
=B. incertus Hal.
Elfordul olyan hely is Bakabánya mellett a czigányok lakta
«Prielozok» nev dombon, hol Asch. et Graebn. « Synopsis »-ában
lev mindegyik sectiónak van képviselje, mondhatni egy rakáson.
Nagy körültekintés kell vizsgálatukhoz, úgy hogy mindig az illet
szeder szomszédjait is szedni kell, mert csak így lehet az illet
kritikus szedret meghatározni. Ebbl látható az is, miért nem
tudott boldogulni sok külföldi botanikus a mi szedreinkkel, úgy
hogy csak megközelítleg tudták ezeket a puszta herbariumanyag
alapján meghatározni. Megeshetik ugyan, hogy egyben-másban mi
is tévedünk, de munkánkkal csak kezdetét óhajtottuk kijelölni a.
késbbi tökéletesebb vizsgálatoknak.
így már két év után a Magv. Bot. Lapok 1907. évi 8 -10.
számában megjelent czikktinkben foglalt egynéhány Rubus meg-
nevezését és jellemzését helyesbítenünk kell a következkben
3. B. Yestii Focke Sudre szerint «.variatio nova pulchra »,
ennélfogva var. grossidentata IvPK.-nak nevezzük.
21. B.congestus Ivpk. sem nem B. thelybatos \
toment. Sabr.,
sem B. candicans Xtomentosus Borb., hanem B. carpaticus X
tomentosus Ivpk. Spec. nov. hybr.
36. B. senticosus Ivoehl. var. hemiandra Sabr. kimarad, mert
az egyik B. spatiosus Ivpk. = B. carpaticus X tomentosus Ivpk.,
a másik B. microstemon Hal. et Ivpk.
49. B. danubialis BonB.-t szintén kihagyjuk, valamint B.
Bothensis Ivpk.-í és B. Kodruensis SiMK.-t is, mert jobban meg-
vizsgálván helyszínén a növényt, meggyzdtünk, hogy az a kö-
zelben elterjedt R. Bayeri és tomentosus keveréke, mert nem
messze az úttól, a szülk közelében n, s így R. avius IvPK.-nak
neveztük meg.
60. R. pullus Kpk. nem R. Bayeri X plusiacanthus Bonn.,
hanem R. Guentheri (R. longistylis f. innocens BoBB.)-nak a ke-
veréke. Spec. nov. hybr.
83. R. sanguineus =
R. Guentheri Xtoment. Kpk.
85. R. serpens W. var. acanthophyllus Kpk. nem R. serpen .->•

WnE.-nek, hanem R. bifrons X

hirtus mik =R. gruntensis Kpk.-
nak a variatiója, tehát R. gruntensis Kpk. var. acanthophyllus Kpk.
89. R, grandifrons Borb. (Determ. Borbás !) nem R. caesius
X sulcatus- nak a keveréke, hanem R. Bayeri Focke var. bathyo-
dontos Kpk.
92. R. submitis Kpk. =
R. scaber Whe. sbsp submitis Kpk.
95. R. subcollinus Kpk. —
R. tereticaulis X
tomentosus Kpk.
97. R. serieofrons Kpk. =
R. dumetorum X
tomentosus Kpk.,
mert R. althaeifolius Hst. maga R. caesius X
tomentosus-nak a
keveréke. R. serieofrons Kpk., tehát Spec. nov. hybr. !

99. R. Lajtnensis Kpk. =

R. nemorosus Xtomentosus Kpk.
Spec. n. h.
106. R. Rudnensis Kpk. = R. caesius X carpaticus Kpk.
S/>. nov. hybr.
Az els czikkünkben elfelejtettük megemlíteni azt, hogy
néhány szedernek nemcsak Borbás és Halácsy egyedüli autorai,
mert ezek az általunk gyjtött Rubusokat csak megnevezték, a
leírások tlünk erednek. Ilyen a R. sparsipilus Borb. et Kpk..
R. carpaticus Sark. var. erythrandrus Hal. et Kpk., R. erythro-
gynus Hal. et Kpk., R. microstemon Hal. et Ivpk.
További kutatásunk és gyjtésnknek eredménye a következ:

Mibgenera, sectiones, species, formáé et liybritlae.

I. Subgenus: Cylactis.
1. Rubus saxatilis L Sp. pl. — 1753. Whe et Xees Rub.
Germ. p. 39. t. 9. Koch Svn. ed. 2. 234. Nyma a Consp. 222. In
monte «Sitno», «Tanad» Hegvbányae et «Na hole» in fruticetis.

II. Subgenus: Idneobatus.

2. R. Idaeus L. v obtusifolius Willd. Béri. Baumz. 2. Aufl.

409. (1811). R. idaeus —

anomalus Arrii. Rub. Suec. 14. (1839).
Focke Syn. Rub. Germ. 100. R. Leesii Babot, in Steele Handb. 60
(1847). Nymán Consp. 215.
Légi prope Bakabányam ad viarn <>Kopanka» diétám, cum
R. idaeo vulgari. Frutex unicus radicosus. Cum exemplari ab Ernesto
Kaufmann in Nürnberg commutato omnino convenit, séd turiones
et caules florentes breviter tomentosi.
 -

203

III. Subgenus 1. JEubatus B. Móriféri.

:

Suberecti.

R. suberectus Anders. In Transact. Lilin. Soc. XI. (1815).

3.
208. c. Focke Syn. Rub. Gerra. p. 104. Rogers Handb. Brit.
ic.

Rnb. p. 21. Nymán Consp. 215. Suppl. 106. R. Nessensis W. Hall.

Transact. Edinbg. III. (1794). 20. R. fastigiatus W. et N, Rub.
Germ. 16. t. 1. (1822) z. T. R. nutans Vest, Syll. pl. nov. Ratisb.
Pflz. Russ. R. IV. 66 (1845). R. pseudoidaeus P. I. M. B. Z. XLI.
(1858) 129. non Lej. R. suberectus And .var. armatus Neum.
Habitat prope Sajóréde (Redova) com. Gömör, frequentissi-
mus ad domos, sepes, in frutetis, ad rivos. In Hungária locus
secundus, quia plantam hanc prius Du. Sabransky ad Posonium
invenit.

2. Rhamniíolii.

3. Candicantes.

4. R. incertus Hal. =
(R. candicans X sulcatus). In Yer-
handl. d. zool. bot. Gesellsch. Wien 1885, p. 658!
Ad Bakabányam in collibus Lajtna, Nadmesto, Stupy.

4. Tomentosi
5. R. tomentosus Borkh. v. Schultzii Rip. In P. J. Müller
Pollichia XVI — XVII.
289 (1859). Nymán Consp. 218.
Bakabányae in valle Grunt ad viam.
6. R. tomentosus Borkh. var. tomentosissimus Kpk.
Turiones, caulis florens, petioli et foliola supra subtusque
dense molliter tomentosa, canescentia, sericea.
7. R. visendus Kpk. (R. hirtus multisetosus tomentosus). X
Vid. Sabransky.
Turiones e basi arcuata scandentes, in fruticetis suberecti,
nutantes, teretiusculi vei superne obtusangulati, sulcati, subpruinosi.
rufescentes, aculeis e basi dilatata subulatis, compressis, sparsis,
minoribus gracilibus, debilibus singularibus, glandulis, stipitatis
inaequalibus, aeiculis longioribus sparsis pilisque raris instructi.
Petioli pilosi, supra plani aculeis reclinatis glandulisque humilio-
ribus obsiti stipulae parvae, lineares. Fólia pleraque ternata,
;

(pnato-pedatis nonnullis intermixtis, supra obscure viridia pilis

stellatis adpressis raris, subtus tomento brevi albida, canescentia
que humilius irregulariter subduplicato serrata. Foliola termina-
lia petiolis suis 3—4 plo longioribus e basi cordata ovata, cuspi-
data omnia manifeste petiolulata, Rami floriferi angulati, sulcati,
foliis ternatis, pilis longioribus, aculeis raris reclinatis, aeiculis
longis, setisque glandulíferis crebris inaequalibus armati. Inflores-
 e ;;

centin elongatae, paniculatae, thyrsoideaeque inferne interruptae,

axillaris, medio foliiferae, ramuli pedunculique villoso-laxeto-
mentosi, 1 —3 flori, aculeis, aciculis glandulisque
rectiusculis,
stipitatis inaequalibus eonfertis Bracteae lineari-lan-
instructi.
ceolatae. Calyces cano virides toraentosi, parce aciculati et glan-
dulosi, sepalis post anthesin erectis. Flores mediocres petala alba. ;

ovato-rotundata. Fructus non evolnti in umbra. Germina glabra.

Provenit prope Bakabányam in fniticetis ad «Jakubovo-
Uhliste» sub monte «Hrubv vrch » frutex radicosus.
=
;

8. R. Hlinensis Kpk. Spee. nov. hvbr. B. bifrons Xtomeu-

tosus v. Lloydianus Kpk.
Turiones validi, angulati, sulcati, glabri, epminosi, nigroviri-
des, aculeis multiformibus, pilis et glandulis stipitatis sparsissimis
exasperati; aculei majores basi atropurpurei, apice siraminei. Fólia
ternata; petioli supra canaliculati, pilosi, aculeis falcatis, aciculis
rectiusculis, glandulisque stipitatis sparsis armati; stipulae lineari
lanceolatae, ad axillam adnatae foliola coriacea, irregulariter acute
;

inciso serrata, supra obscure viridia, glabra, subtus tomento den-

siore albida; foliolorum orma variábilis; termincde rhombeum vei
obovatum, acutum; luteralia regulariter biloba vei bipartita, bre-
vissime petiolulata tere sessilia. Bami floriferi elongati, angulati,
sulcati, pilosi, foliis ternatis, aculeis curvatis glandulisque vestiti
infiorescentia elongata, paniculata, dense foliosa ramuli et pedun-;

culi tenues, erectopatentes inferne cymosopartiti. canotomentosi,

dense aciculati et glandulosi; bracteae t'oliosae, trifidae. lanceola-
tae. Flores mediocres, suaveolentes. Calyces cinereo-tomentosi,
inermes, glandulosi; sepala reflexa petala lutescenti-albida
;
sta- ;

mina stylos superantia. Fructus steriles.

Légi in colle «Hlina» ad viam in pagum Nádas ducentem.
Frutex parvus unicus.
9. R. curtisepalus Kpk. =
B. carpaticus X tomentosus Kpk.
Turiones procumbentes, prostrati, teretiusculi subangulatique.
rufeseentes, epilosi, in locis umbrosis virentes, aculeis debilibus,
aciculis glandulisque stipitatis inaequalibus muniti. Fólia ternata
et quinato-pedata petioli pilosuli, supra
;
plani, aculeis reclinatis,
glandulisque rarissimis instructi stipulae parvae, filit’ormes. Foliola
;

coriacea, nonnulla supra pilis stellatis adpressis raris, alia glabres-

centia, nitidula, saturate viridia, subtus tomento breviore canes-
centia, omnia irregulariter grosse serrata, evidenter petiolulata;
terminálé petiolulo suo 3—4 plo longius, anguste ellipticum vei
ovoideum, cuspidatum lateralia bilobata iníima breviter petiolu-
;
:

lata. Barni floriferi pilosi, angulati, foliis ternatis, aculeis sparsis

reclinatis vei rectiusculis, glandulisque stipitatis medioeribus
instructi. Inflorescentiae elongatae, inferne interruptae, axillaris,
foliiferae, ramuli inferiores cymoso-partiti 3 —
5 flori cum pedicel-
lis canotomentosi, superne densius paniculatae, racemiformes
ramuli simplices 1 —
2 flori, aciculati glandulosique. Calyces cano-
 205

tomentosi, inaciculati, glandulis tomentum vix superantibus colo-

rati sepala post anthesim rettexa, parva, curta. Flores albi, medio-
;

cres, petala ovata ;

stamina post flórén dum rubentia, stylos supe-
rantia, germina glabra; fructus debiles.
Provenit in caeduo «Tatiar» et in valle «Stampoch» ad mar
ginem frutetorum. Frutex radicatus.
10. R. mesaepolius Kpk. ( R
Güntheri X tomentosus). Vid.
.

Sabraxsky.
Turiones prostrati, procumbentes, e basi arcuata scandentes,
obtusangulati, teretiusculi, sulcati, pruinosi, aculeis debilibus inae-
qualibus, e basi dilatata subnlatis, setis, glandulisque stipitatis
inaequalibus, pilisqne vestiti. Fólia ternata, quinato pedatis inter-
mixtis stipulae longae, lineares petioli aculeolis reclinatis, pilis
; ;

glandulisque obsiti. Foliola omnia petiolulata, inaequaliter gi’osse

serrata, mucronata, coriacea, glabrescentia, supra obscure viridia,
pilis appressis stellulatis sparsis, subtus tomento densiori albican-
tia; intennedium e basi cordata vei obtruncata obovatum, rhom
—
beum, saepe subcordato-emarginatum, proprio petiolulod 3 plo lon-
gius cuspidatum. Rami floriferi angulati, sulcati, foliis ternatis, quina-
tis nonnullis intermixtis dense pilosi, aculeis raris inaequalibus
reclinatis glandulisque stipitatis densioribus instructi Inflorescentiae
densae, racemosae angustioris, basi interruptae, axillaris, ad médium
foiiiferae ramuli adscendentes, villoso-tomentosi, inferiores supra
médium cymosopartiti 3 — multiflori, superiores ad basim partiti,
pedicellis subfasciculatis villoso-tomentosis, aculeis parvis subulatis
et glandulosis stipitatis confertis atrorubentibus muniti. Bracteae
lineari-lanceolatae, inferiores bifidae. Flores mediocres petala alba
;

obovata, nnguiculata. Gályces cinereo-tomentosi interdum echinati,

glandulosi, sepalis post anthesim erectis. Germina glabra. Fructus
debiles.
Crescit prope Bakabányam in silva caedua sub mente «Ta
tiar». Frutex radicosus.
11. R. lasiophyllus Kpk. Spec. nov. hybr. - R. carpaticus
X tomentosus var. cinereus Kpk.
Turiones e basi arcuata scandentes, nutantes, quinquangu-
lati, obtusangulatique, sparse aculeati, aeiculati, rarissime setosi
et glandulis stipitatis obsiti, fere epilosi aculei subaequales parvi
;

vei mediocres, e basi dilatata subulati, reclinati, ad angulos dispositi.

Fólia majori parte ternata, singularia tantnm quinato-pedata petiolo;

supra piano, leviter canaliculatoque, piloso, rare aculeato et glan-

duloso; stipulis lineari-lanceolatis, filiformibusque glanduloso-cilia-
tis. Foliola omnia petiolulata, inaequaliter grosse serrata, supra
obscure viridia, molliter pubescentia; foliolorum figura variábilis;
terminálé e basi cordata vei obtruncata laté ovatum, rhomboi-
—
denmve, proprio petiolulo 4 5 plo longius, acutum; lateralia in
ternatis saepe biloba vei bipartita, breviter petiolulata; infima in
foliis quinatis petiolo brevi. Rami floriferi elongati, angulati, sül-
20ü

cati, pilosi, interdum setoso-glandulosi, aculeis reclinatis rariori-

bus armati ;
foliis ternatis, foliolis obovatis, orbicularibus ellipsoi-
deisque. Inflorescentiae inferne ioterruptae, axillaris, ad basim foli-
osae, ramuli patentes, sii])erne racemose cymoso-partiti. Ramuli
pedunculiqiie villoso-tomentosi, aculeis rectiusculis longioribus tenui-
bus glandulisque stipitatis raris instructi. Bracteae lineari lancec-
latae, inferiores trifidae. Flores inediocres petala alba, ovata. bre-
;

viter unguiculata Calyces cinereo-tomentosi, eglandulosi, inacicu-

lati, post florendum reflexi. Fructus debiliter evoluti germina ;

glabra.
Habitat prope Bakabányam in valle trans <^Muskovskie»
prope prata «Brnkovka» in fruticetis ad viam montanam. Frutex
radicosus.
12. R. episkius Kpk. ( R. carpaticus X
tomentosus ? Kpk. Tu-
riones procumbentes, in fruticetis scandentes, nutantes, teretes,
pruinosi, pilosi, glandulis, stipitatis, aciculis inaequalibus setaceis
crebris aculeisque tenuibus subulatis, reclinatis, flavescenti-atroru-
bentibus muniti. Fólia ternata, longe petiolata jietioli canaliculati,
;

pilis densioribus humilioribus, aculeolis reclinatis glandulisque sti-

pitatis inaequalibus vestiti stipulae parvae lineares. Foliola omnia
;

petiolulata, inaequaliter grosse serrata, biserrata crenataque

supra
obscure appresse pilosa, subtus tomento brevi pubescenter
viridia,
canescentia; mtermedium proprio petiolulo 4 5 plo longius; late-—
ralia ovato-ellipsoidea, longius Kami floriferi foliis
petiolulata.
ternatis, supremis integris suffulti, hirsuti, aculeis tenuibus reclinatis,
setis glanduliferis longis inaequalibus instructi. Inflorescentiae inferne
interruptae, axillaris, cymosae, terminális laxae racemosae, medio
foliosae ramuli erecto patentes, inferiores multiflori, superiores
triflori bracteae lineari-lanceolatae, saepe trifidae. Ramuli pedun-
;

culique hirsuti, aciculis reclinatis setisque glanduliferis rarioribus

obsiti ;
calyces cano-tomentosi, hirsuti, aciculis et glandulis stipi-
tatis,margine rarissimis obsiti; in florendo patentes, post anthe-
sim reflexi. Flores minores; petala alba ovatolanceolata stamina :

stylos superantia. Fructus non evoluti.

Crescit prope Bakabányam ad pratum «Kasanka» in mar-
gine silvae, frutex unicus.
13. R. spatiosus Kpk. (R. carpaticus X tomentosus KckJ
luriones teretiusculi, obtusangulati, sulcati, subpruinosi, pilis ra-
rissimis, aculeis majoribus e basi dilatata subulatis, reclinatis,
rarioribus, subaequaíibus, setis glanduliferis, glandulisque stipitatis
copiosioribus armati. Fólia quinato-pedata digitataque ternatis in-
mixtis petiolo supra evidenter canaliculato, piloso, aculeato, longe
;

glanduloso; stipulis lineari-lanceolatis. Foliola coriacea, irregula-

riter grosse serrata, mucronulata, supra viridia, glabra, subtus
tomento brevi densiore virenter albicantia terminálé e basi sul)-
;

cordata obtruneataque subcordato laté ovatum, obovatum rhomboi

deumve cuspidatum; lateralia in ternatis semper biloba vei bipar-
 ;;

207

tita, manifeste petiolulata, obovato-elliptica ;

infima in quinatis fere
sessilia. Bami fioriferi elongati, angulati, hirsuti, setoso-
sulcati,
glandulosi, foliis ternatis aculeis recurvis muniti. Infiorescentia
elongata, in férné interrupta, axillaris ramulis cymosopartitis, su-
perne thyrsoidea, densior, multiflora, pedicellis subfasciculatis
pedunculi villoso-tomentosi, aculeis subulatis recurvis, glandulisque
stipitatis inaequalibus confertis instructi; bradeae lineares. Flores
mediocres ;
calyces cinereo-tomentosi, inaculeati, breviter glandu-
losi, glandulis atrorubentibus seprála post anthesim reflexa petala
; ;

alba, ovata, unguiculata, apicc emarginata; stamina stylos viren-

tes superantia. Fructus steriles.
Habitat prope Bakabányam in caeduo «Muskovskie» loco
aprico ad viam montanam «Krásna cesta». Frutex diffusus.

5. Diseoloi’es.

14. R. pubescens W. sbsp. no v. pygmadenius Kpk. Turiones

suberecti vei. arcuato-scandentes, nntantes, validi, angulati, sul-
cati, epruinosi, prilosi, aculeis sparsis validis rectiuseulis vei cur-
vatis, basi pilosis, foliis quinatis, glandulisque sessilibus nigres-
centibus inspersi. Foliola irregulariter grosse subsimpliciter serrata
angustata. supra obscure viridia, glabra, subtus albo-tomentosa
terminálé basi (obtruncatum, vulgo ovatum, acuminatum) lateralia ;

angustata, elliptica, acuminata, infima brevissime petiolulata, cus-

pidata. Bami fiorentes villosi et sparse aculeati, foliis ternatis,
quinatisque inmixtis muniti; infiorescentia elongata, composita,
interrupta, basi foliosa, ramulis inferne cymoso-partitis, superne
racemiformis ramuli et pedunculi tomentosi, hic et inde glandu-
;

losi, sparsim aculeati. Calyces inermes, cinereo-tomentosi, glandu-

lis sessilibus sparsissime inspersi sepala reflexa. Flores albi,
;

androdynami petala ovata. Fructus debiles ovaria glabra.

; ;

Provenit Bakabányae in valle «Hampoch» retro aquáeduc-

tum ad semitam prope rivulum. Frutex unicus radicosus.
15. R. mulleus Kpk. B. candicans X
carpaticus Kpk. Spec.
Turiones crassi, pentagoni, sulcati, pilosi, atrovirides, subpriunosi,
aculeis validis rarioribus e basi dilatata compressa subulatis, recli-
natis, ad angulos dispositis, purpurascentibus, aciculis sparsissi-
mis, glandulisque biunilibus raris instructi. Fólia quinatopedata,
ternatis inmixtis foliola supra saturate viridia, glabra, irregulari
;

tér simpliciter, serrata, subtus tomento brevi candicantia; termi-

nálé basi obtruncat-a obovatum, longius acuminatum infima fere ;

sessilia. Bami fioriferi elongati, foliis ternatis ;

inflorescentiae am-
plae, effusae ramuli divarieati, infra cymoso-partiti, cum pedun-
culis tenuibus elongatis tomentosi, aculeati, glandulosique ;
bradeae
Calyces cinereo tomentosi, sparse
trifidae, lanceolatae, foliiformes.
aciculati et glandulosi; sepala post anthesim reflexa; flores gran-

16
208

(les androdynami petala rosea laté ovata, emarginata

: ,
stamina :

purpur ascentia. Fructus debiles, ovaria glabra.

Creseit Baka bányáé prope domos in sepibus «pri prievoze».
Prutex diffusus.
16. R. Sabranskyanus Kpk. Spec, nov. hybr. = R. bifro?is
X R adnia, Kpk.
Turiones crassi, obtusangulati, sulcati, atrorubentes, pruinosi,
patenter aculeis validis, e basi dilatata subulatis. rectis vei,
pilósi,
parum reclinatis atropurpurascentibus, apice stramineis armati.
Fólia quinata magis pedata quam digitata, ternatis inmixtis pe- ;

tioli supra plani; stipulae lineares. Foliola coriacea, supra obseure

viridia, glabrata, pilosula, inaequaliter grosse serrata, longe mucro-
nulata, subtus tomento molli velutino pilosa, mieantia, canescentia;
terminálé suborbiculare, laté ovatum, basi obtruncatum, proprio
petiolulo 2 —
3-plo longius, acuminatum. Rami florentes longi. to-
mentosi, foliis ternatis quinatisque nonnullis, aculeis longis recli-
natis, apieem versus etiam glandulis sessilibus sparsis inspersi;
inflorescentia inferne stricta, ramulis patentibus 2 3 floris. race-
miformis, foliosa, foliolis subtus canescenti-tomentosis. argutius
serratis pedunculi caulis florentis vestiti bracteae longae ad basin
;
;

ramulorum triíidae, filiformes, ad basin pedunculorum lineari lan-

ceolatae, villosae et glandulosae. Flores majores androdynami;
petala rosea ovata; sepala cano-tomentosa, acieulis singularibus et
,

glandulis tomentum baud superantibus obsita, post anthesim reflexa.

Fructus completi; germina glabra.
Habitat Bakabányae in colle «Prielozok» retro domusculas
zingarorum. Prutex unicus radicosus.
17. R. biacanthus Kpk. (R. Radula X sulcatus KpkJ Sp.
nov. hybr.
Turiones validi, arcuato-scandentes, procumbentes, pentagoni,
sulcati, nigrescentes, parce pilosi, aculeis validis, basi dilatata
compressis, lanceolatis, rectis vei parum reclinatis, ad angulos dis-
positis, glandulisque humilibus sparsis instructi. Fólia quinato-pe-
data; petiolo supra, canaliculato, aculeis falcatis et glandulis sti-
pitatis rarissimis munito; stipulis lineari lanceolatis; foliola gran-
dia, longe petiolulata, supra obseure viridia, glabra, subsimpliciter
grosse serrata, subtus cano-pubescentia vei virentia terminálé dup-
;

licis fere petioluli proprii longitudinis laté ovatum. basi obtrunca-

tum, acuminatum. Rami flóriféri elongati, patenter pilosi. foliis
ternatis, aculeis reclinatis vei falcatis, glandulisque stipitatis lon-
gioribus vestiti. Inflorescentiae strictae, inferne foliosae ramuli
erecto-patentes, cymoso-partiti, tomentosi, glandulosi et aculeati;
bracteae inferne trifidae, lineari-lanceolatae. Flores mediocres,
androdynami; petala rosea. ovata, emarginata; sepala canotomen-
tosa, inaciculata, glandulis sessilibus inspersa. reflexa. Fructus
debiles; ovaria glabra.
 : ;

209

Crescit Bakabánvae in colle «Prielozok» retro domusculas

zingarorum. Frutex diffusus radicatus superradula, alius debilis
supersiücatus.
18. R
sparsiaculeatus Kpk. (R. bifrons süesiacus Sabr.) X
Spec. nov. hybr.
Turione.s prostrati e basi arcuata scandentes, angulati, spar-
sissime hic et inde pilosi, aculeis validis e basi dilatata, brevi,
compressa angustatis, rectiusculis vei reclinatis, sparsis, ad ango-
los dispositis. Fólia qninato digitata, nonnulla ternata pedata,
petiolo acnleis reclinatis vei falcatis armato, piloso, supra piano
stipulis linearibus, ciliatis, margine singulariter glandulosis. Foliola
inaequaliter grosse serrata, dentibus mucronatis, supra obscure viridia,
glabra, subtus tomento canescenti, molli pallide viridia; terminálé pe-
tiolulo suo 2 —
3 plo longius e basi subcordata laté ovatum. subeorda-
tumve acutum ;
lateralia manifeste petiolulata, in ternatis saepe biloba,
iníima brevissime petiolulata. Rami floriferi pilosi, eglandulosi,
foliis ternatis, aculeis reclinatis armati. Inflorescentia elongata, in-
tenie interrupta axillaris, superne conferta, thyrsoidea ad médium
toliosa; ramuli et pedunculi erecto patentes, tomentoso-hirti, spar-
sim aculeati, glandulis stipitatis paucissimis sessilibus, tomentum
non superantibus vestiti. Sepala ciuereo-tomentosa. albo marginata,
in flóré et fructu reflexa flores majores, petala rosea ovata
;
sta- ;

mina stylos superantia. Fructus incompleti germina glabra. ;

Provenit in valle supra cauponam «Steinback)> ad viam ca-

vam in margine silvae et prati. Frutex unicus radicosus.

6. Silvatici.

silesiacus Wimm. subsp. nova demissus Kpk.

19. R.
Turiones arcuato-suberecti, nutantes, obtusanguli, saepe sul-
cati. patenter pilosi, villosi, glandulis raris, aculeis ad angulos
dispositis subaequalibus, validioribus, e basi dilatata lanceolatis
reclinatis armati. Fólia quinato-pedata, petiolo supra piano, aculeis
falcatis vei uncinatis raribus instructo; süpulae parvae, lineares,
ciliatae, glandulis singulis coloratae. Foliola onmia petiolulata,
duplicato serrata, supra obscure viridia, glabra, subtus tomento-
viridi appresso, canescenter pubescentia, pallidiora; terminálé pe-
tiolulo proprio 2 —
3 plo longius, e basi truncata laté ovatum, acu-
minatum lateralia obovata, rhomboideaque infima breviter peti-
; ;

olulata, elliptica. Rami floriferi longi, pilis longioribus patentibus,

aculeis longis reclinatis instructi. Inflorescentia laxa, infei'ne inter-
rupta, axillaris, racemigera, superne medio toliosa. subcorymbosa,
pauciflora. Ramuli et pedunculi parce pilosi, aculeati, hic et
inde glandulosi. Flores mediocres petala alba calvces cinereo-
: ;

tomentosi hirti sepala in flóré et fructu reflexa stamina stylos

; ;

superantia germina glabra.

;

16 *
 ;

210

Habitat prope Bakabányam ad viam montanam «Kopanka»

diétám. Frutex unicus.
20. R. interpositus Kpk. (R. immitis X sulcatus Kpk.) Sp.
nov. hybr.
Turiones in dumetis scandentes, validi, pentagoni, subprui-
nosi, parce pilosi, purpurascentes, aculeis robustis, reclinatis, parce
curvatis, basi purpurascentibus, apice stramiueis, glandulisque
singulis vestiti. Fólia quinato-pedata petioli supra plani, pilis pa-
;

tentibus, aculeis falcatis glandulisque stipitatis hic et inde inspersi

stipulae filifomes margine glandulosae foliola omnia manifeste
;

petiolulata, irregulariter subduplicato aeute serrata, undulato

crenata et mucronata, supra viridia, glabrescentia, subtus palli-
diora tere glaucescentia, mollius pubeseentia; terminálé petiolulo
suo 2— 3-plo longius, e basi cordata laté ovatum, erenatum, acumi-
natum. llami floriferi elongati, foliis ternatis, pilis patentibus lon-
gis, aculeis falcatis, glandulisque singulis hic et inde tantum
obsiti : infíorescentia longa, laxa, foliosa, interrupta, apicem versus
racemiformis subcorymbosa ramvli et pedunculi elongati, tenues,
;

villoso-tomentosi, aculeati et sparsissime glandulosi. Calyces cinereo-

tomentosi, sepala reflexa. Flores majores, androdynami petala ;

alba. Fructus parvi, ovaria pilosa.

Crescit ad Bakabányam in caeduo «Muskovskie» ad viam
«Krásna cesta» cum R. immite, R. spatioso etc. Frutex unicus.
Planta elegáns, rarissima!

7. Vestiti.

21. R. rubristamineus Kpk. (R. bifrons X vestitus Kpk.)

Sp. nov. hybr\
Turiones procumbentes vei arcuatim scandentes, subpruinosi,
teretiusculi, apicem versus subtus angulati sulcatique, pilis minu-
tis obducti, fuscati, glandulis stipitatis inaequalibus, setis glan-
duliferis aculeisque basi dilatatis, subulatis, tenuibus muniti. Fólia
ternata ])edata, quinataque digitata, coriacea, petioli supra plani,
pilosi, glandulosi et rarius aculeati stipulae parvae lineares.
;

Foliola omnia petiolulata, margine undulato crispa, inaequaliter

serrata, mucronata, supra sparse pilosa, obscure viridia, subtus
tomento pilisque longioribus mollia, velutino-cano-virentia, cine-
rascentia, micantia ;
terminálé e basi cordata suborbiculare, vei
laté —
ovatum, proprio petiolulo 3 4- plo longius, acuminatum late- ;

ralici manifeste petiolulata, infima digitata, breviter petiolulata.

Ramorum floriferorum fólia ternata, supra glabrescentia, aculei
rhachidlis longi, graciles, reclinati; rhachis teretiuscula, parce
pilosa et rare glandulosa, setosa. Inflorescentiae abbreviatae, inter-
ruptae, laxae ramüli axillares, cymoso-partiti, superne erecto-
patentes, pauciflori cum pedunculis cano-tomentosi, aculeis recli-
 ! ;;

211

natis tenuibus, setis glanduliferis, glandulisque stipitatis inaequa-

libus crebrioribus instructi; bracteae bifidae, lineari-lanceolatae.
Flores majores; calyces viridicano tomentosi, glandulis humilio-
ribus inspersi; sepala longelaciniata in flóré patentia, post floren-
dum reflexa, denique erecta petala ovata, emarginata, rosea
;

stamina rosea stylos virentes superantia. Fructus debi liter evoluti;

germina glabra.
Habitat in valle Grunt ad Bakabánvam eontra fontem «Bu-
dacka» trans rivulum in frutetis ad semitam. Frutex unicus radi-
COSllS.
22. R. eudeielus IxrK. (F. candicans X vestitus Kpk. Spec.
nov. hybr
Turiones procumbentes, dumetis scandentes,
prostrati,
in
angulati, sulcati, virides. tomento cancescenti obducti,
epruinosi,
aculeis reclinatis difformibus raris, glandulisque stipitatis inaequa-
libus humilioribus sparsioribus muniti. Fólia ternata, quinatis non-
nullis inmixtis; petioli supra plani, pilosi, aculeis subuliformibus,
aciculis glandulisque inaequalibus inspersi; stipulae parvae fili-
formes. Foliola petiolis canaliculatis mediocria, supra obscure viri-
dia, sparsissime adpresse pilosa, tere glabra, subtus tomento molli
canescentia, irregulariter grosse serrata; terminálé petiolulo suo
—
3 4 plo longius e basi subcordata 1 d te ovatum, obovatum rhom-
boideumve longius acuminatum lateralia manifeste petiolulata,
;

saepe bilobata, rhomboidea, aeuminata. Fami fi ri féri angulati sul-

cati, foliis ternatis, tomento brevi aculeis inaequalibus reclinatis,
setis que glanduliferis instructi. Infiorescentia abbreviata, basi tan-
tum foliosa, inferne interrupta, axillaris, ramulis cymoso-partitis
1 —2 floris, superne racemiformis pauciflora, aperte decrescens;
pedunculi tenues tomentosi, aculeis reclinatis glandulisque inaequa-
libus crebrioribus obsiti ;
bracteae lineari-lanceolatae. Flores albi
etpala longe ovata emarginata; stamina stylos longe superantia.
Calyces cano-virides, tomentosi, aciculis glandulisque tomentum
superantibus sparsissimis colorati, post florendum reflexi. Fructus
evoluti; germina glabra.
Crescit ad Bakabányam in valle «Grunt» trans rivum ad
transitum in hortum Herkonis. Frutex unicus radicosus.
23. R. manifestarius Kpk. (F. Kmetii X
vestitus Kpk.).
Turiones teretiusculi, sulcati, pruinosi, hirsuti, aculeis tenui-
bus, longis, raris, glandulisque inaequalibus crebrioribus rubenti-
bus muniti. Fólia quinato pedata, ternatis inmixtis; foliola irre-
gulariter minute serrata, supra saturate viridia, pilosa, subtus
parce pallidiora, tomento pilisque longioribus mollia, micantia;
terminálé basi cordatum, longe ovatum et cum lateralibus et infi-
mis longe sensim acuminatum. Infiorescentia pauciflora racemosa,
ad médium foliosa, axis pedunculique villosi, aculeati et densius
glandulosi. Calyces ciuereo tomentosi, villosi, fere inermes, glandu-
lis purpurascentibus X
humilibus colorati. Flores sat parvi petala \
 ;

212

alba emarginata; stamina stylis ad basin purpurascentibus aequi-

longa vei breviora; ovaria glabra.
Provenit in valle «Grunt» retro Budackam in sepibus prope
R. vestitum et R. Kmetii Kpk. Frntex unicus non radicosus.
24. R. symmetiúcus Kpk. (F. Guentheri X t'estitus Kpk. Spec.
nov. hybr !
luriones prostrati, procumbentes vei arcuato scandentes,
pruinosi, pilis patentibus hlrsuti, teretiusculi subangulatique, acu-
leis majoribus reclinatis, rectiusculisque e basi dilatata subulatis,
tenuibus; minoribus gracilibus, glandulisque stipitatis inaequalibus
humilioribus horridi. Fólia ternata et quinata petioli supra plani ;

stipulae lineari lanceolatae foliola grandia, coriacea, marginibus

;

obversim sese tegentia, irregulariter duplicato incise serrata,

crenatidentata, mucronata, supra obscure viridia. sparse pilosa,
subtus tomento mollissimo canescentia intermedium laté ovatum. ;

subcordatum, suborbiculareque, longius acuminatum, proprio petio-

lulo 3—
4 plo longius; lateralia petiolis canalieulatis brevius petio
1 bilobata. Fami floriferi angulati, suleati, foliis ternatis, pilis,
illata,
aculeis gracilibus, glandulisque vestiti inftorescentiae ad médium
;

foliosae, basi interruptae, superne racemosae ramuli pedunculique

canotomentosi, hirti, aciculis tenuibus sparsis glandulisque stipi-
tatis atrorubentibus onusti. Calyces extenie canovirides. aciculis
glandulisque humilibus colorati. Flores mediocres; petala alba
ovata: stamina stylis breviora aut aequilonga: sepala post anthe-
sim erecta, fructus evolutos amplectantia. Germina glabra.
Habitat in valle Grunt sub tudiculis (pod «Stupy») ad margi-
nem prati Farbákiani. Frutex diffusus.
25. R. symmetricus Kpk. var. Chladnensis Kpk.
Turiones validi.atrorubentes, nonnulli subteretes,
pruinosi,
alii subangulati, striato-sulcati vix pilosi, sparsius inaequaliter
glandulosi, aciculato-exasperati, acnleis subaequalibus, in parte
superiore ad angulos dispositis, e basi dilatata, compressa reclinatis
muniti. Fólia amplissima quinata magis pedata quam digitata;
foliola supra obscure viridia, sparsissime pilosa, glabrescentia.
subsimpliciter minute serrata, marginibus sese saepe tegentia,
subtus tomento pilisque longioribus mollia velutino viridi-glau-
cescentia et micantia terminálé suborbiculare vei laté, latissi-
;

meque ovatum, basi subcordatum vei cordatum, sensim acumina-

tm infima breviter petiolulata, ovato-elipsoidea. Fami florentes
;

foliis ternatis, foliolis apicem versus magis canescentibus, subve-

nosulis, argute serratis instructi; aculei rhachidis longi, graciles
reclinati sete glandulifere longiores et crebriores. Inftorescentia
;

interrupta, ad médium foliosa, racemosa, apice subcorymbosa.

pauciflora; ramuli pedunculique tomentosi, glandulosi et aculeo-
lati bracteae filiformes. Flores mediocres androdynami
;
petala ;

alba ovata; styli purpurascentes calyces cinereo-tomentosi, aciculis

;
 ! !

21.3

sparsissimis et glandulis brevioribus atrorubentibus colorati; sepala

post anthesin erecta frnctui applicata ovaria parce pilosa.
;

Abundat Bakabányae in colié «Chladná» ad sepes. Frutex

radicosus diffusus
26. R. paratropus Kpk. (R. candicans X hír t us — sinuosus
Kpk.) Spec. nov. hyhr
procumbentes vei arcuato scandentes, pruinosi,
Turiones
angulati. fusco-rubentes, cinerascentes, pilis tomentum superanti-
bus aculeis rectiuseulis, majoribus, sparsis, debilibus, ad angulos
dispositis, glandulisque stipitatis inaequalibus raris vestiti. Fólia
ternata et nonnulla quinata; petioli supra canaliculati stipulae ;

parvae lineares. Fólia irregülariter grosse serrata; supra satu-

rate viridia, glabrata. subtus tomento tenui albicanti-micantia;
dentes foliolorum glanduloso ciliati. mucronati; intermedium basi
obtruncaíum, ellipticum, laté obovatumve; lateralia breviter petio-
lulata. Ramorum floriferorum angulatorum. sulcatomm foüa ter-
nata. foliola supra parce pilosa, aculei parvuli, tenues, rectiusculi
vei parce reclinati Inflorescentia abbreviata, racemiformis, efoliosa,
pauciflora; ramuli et pedtmculi tenues canotomentosi. aciculis
glandulisque stipitatis crebrioribus instructi. Calyces cinereo-tomen-
tosi, glandulis sparsis tomentum vix superantibus, atropurpureis
colorati. Flores parvi, petala alba; stamina stylos superantia sepala ;

post anthesin reflexa. Fructus mediocriter evoluti. Germina apicem

versus pilosula.
Provenit ad Bakabányam in valle Grunt retro Budackam in
praticulo Sovkiano. Frutex unicus radicosus.
27. R. permollis Kpk. (R. bifrons X scaber Kpk.) Spec. nov.
hybr.
Turiones
caesio-pruinosi, fusco-atri, teretuisculi, subtomen-
tosi, aculeisdebilibus sparsis, basi atropurpurascentibus, apice
stramineis, setis glandulit'eris raris, glandulisque stipitatis brevio-
ribus instructi. Fólia ternata; petioli supia parce canaliculati;
stipulae parvae lineares; foliola supra pilis longis obcreta, obscure
viridia, subduplicato grosse serrata, subtus tomento molli velu-
tino canesceutia, micantia ;
terminálé petiolulo suo 4— 5 plo lon-
gius basi subcordatum, obovatum, longius acuminatum lateralia ;

sublobata, breviter petiolulata. Kami fioriferi tomento brevi obducti,

foliis ternatis subtus magis canescentibus, aculeis curtis sparsis,
glandulisque kumilioribus muniti; inflorescentia inferne interrupta,
axillaris, medio foliosa, superne abbreviata, racemosa, pauciflora;
pedunculi breves canotomentosi, sparse aculeati et glandulosi;
sepala post anthesin erecta flores mediocres androdynami petala
; ;

alba ovata, emarginata. Fructus debiles; ovaria glabra.

Crescit prope Bakabányam ad lapicidinas «Zlatá studnicka»
in aprico. Frutex parvus.
28. R. farinosus Kpk. Sp. nov.
 ;;

21 i

Tarione tereli pruinoso, fuscato, dense villoso-tomentoso, aculeis

parvis parce reclinatis, glandulisque stipitatis humilioribus, vil-
lám non superantibus vestito. Fólia ternata, supra pilis longis
sparsis glabrescentia, coriacea, obseure viridia, simpliciter minute
serrata, subtus pallidiora, raagis pubescentia, reticulato-venosa ;
foliolo terminali e basi fere obtmncata obovata, latius ovatoque
abruptim acurainato. Inflorescentia laxa. ramulosa. paucittora
pedunculis canotomentosis longis, glandulis atrorubentibus, humi-
libus, fere sessilibus, aeuleolisque parvulis rarissimis inspersis
sepalis erectis canotomentosis et glandulosis floribus mediocribus;

androdynamis petalis ovatis emarginatis germinibus glabris.

; :

Provenit Bakabányae ad viam montanam ad «Krizny buk»

ducentem. Frutex parvus unicus.
29. R. lanatus Kpk. Sp. nov.
luriones teretiusculi subangulatique, fuscopruinosi. tomen-
toso-villosi, aculeolis parvulis gracilibus sparsis, glandulisque vil-
lum vix superantibus crebris onusti. Fólia ternata foliola coriacea, ;

vieta, sulcata, supra obseure viridia, glabrata, irregulariter grosse

serrata; subtus tomento molli velutino canescenti- viridia, micantia;
médium basi subeordatum, suborbiculare, laté ovatum. longius
sensim acuminatum. Kami florentes horizontaliter villosi, glandu-
losi et sparse aculeolati, villo rhachidis diametro breviore: inflo-
rescentia laxa, basi foliosa. superne racemoso-cymosiformis pau-
ciflora pedunculi breves, more caulis florentis vestiti sepala
;
:

villoso-tomentosa, dense glandulosa, inaciculata, post anthesin

erecta. Flores parvi petala alba, ovata, emarginata stamina stylis
; ;

rubentibus breviora vei aequilonga. Ovaria pilosa.

Habitat prope Bakabányam in caeduis montis «Tatiar». Frutex
unicus.

8. Radulae.

30. R Ebneri Kern. Nov. Pl. spec. III. 46 (1871). Rub.

Germ. 390. Nymán Consp. 221. Suppl. 108.
z. T.
Ad Bakabányam in colle «Lajtna» in sepibus ;
nunc frutex
fere totaliter exstirpatus.
31. R scaber W. et N. var. botruosus Kpk.
Turiones in dumetis scandentes, nutantes, teretiusculi. eprui-
setulis glandulisque brevibus rarioribus exa-
nosi, virides, pilosi.
sperati, parvis e basi dilatata reclinatis vei uncinato
aculeis
recurvis armati. Fólia ternata, nonnulla subquinata vei quinato-
pedata intermixta; petiolo supra piano densius piloso. aculeis
subulatis tenuibus glandulisque stipitatis instructo; stipulae folio-
rum infernorum foliosae, supernorum lineares: foliola subcoriacea
rugulosa, supra viridia sparse longepilosa irregulariter biserrata :

terminálé petiolulo proprio 2 —

3 plo longius e basi subeordata
truncataque laté ovatum rhomboideumve, cuspidatum, longius acumi-
 ;;

215 -

naturn, caudatumque ;
lateralia ovata,ovato elliptica infima bre-
:

viter petiolulata ovatoelliptica, nonnulla lobata. Kami fíoriferi

striati, angulati. pilis densis curtis, aculeis réclinatis rectiusculisque
flavescentibus instructi. Inflorescentia inferne interrupta, axillaris,
cymosa, medio foliosa, superne subcorymbosa. JRamuli et pedunculi
tomentoso-hirti. glandulis brevioribus stipitatis inaequalibus. aculeis
rectuisculis vei parce réclinatis tenuibus instructi bracteae longae
;

lineares, infernae trifidae, longe glanduliferae. Sepala

ciliatae et
tomento cano-virentia, aciculis flavescentibus et glandulis stipitatis
raris vestita, acuminata, post anthesin erecta. fructus amplectantia.
Flores parvi; petala alba; stamina in annulum disposita stylis
purpurascentibus breviora germina parce puberula.
;

Crescit ad Bakabányam supra «Biela baua» ad rivulum

siccum in frutetis. Frutex radicosus.
32. Rubus scaber W. et N. var. mitior Kpk.
Turiones procumbentes. teretiusculi. subpruinosi, pilosi, setulis
glandulisque brevibus. aculeis parvis raris réclinatis armati. Fólia
ternata subquinato-pedatis inmixtis; foliola coriacea. utrinque
viridia, supra et sustus pilis sparsissimis, glabrescentia terminálé
;

basi obtruncatum, ovatum, obovatum, ellipsoideumve proprio petio-

lulo 2 — 3 plo longius, longe caudato-acuminatum lateralia mani-
;

feste petiolulata, longe acuminata. Fiami fiorentes elongati. foliis

ternatis, pilis brevibus, aculeolis parvis sparsis, glandulisque humi-
lioribus inaequalibus instructi. Inftorescentiae compositae ram üli int'e-
riores axillares racemosi ceteri breviores pauciflori. ereeto-patuli
cum pedunculis tomentoso-puberuli, glandulis stipitatis aeuleisque
acicularibus sparsis muniti bracteae lineari lanceolatae. Flores
;

minores petala alba ovatolanceolata

;
stamina stylos superantia
;

sepala breviter acuminata viridi-cano-tomentosa, glandulis inae-

qualibus, aciculisque tenuibus sparsissimis vestita, post anthesin
erecta. Germina glabra.
Provenit ad Bakabám^am sub ruderibus «Biela baua». Fru-
tex unicus radicosus.
33. R. scaber W. et N. var. entomus Ivpk.
Turiones procumbentes vele basi arcuata scandentes, pruinosi,
teretiusculi subangulatique, sulcati. aculeis validioribus e basi
dilatata subulatis minoribusque gracilibus sparsioribus. pilis, lon-
gioribus, seticulis et glandulis stipitatis eonfertis muniti. Fólia
quinato-pedata, ternatis inmixtis; petiolo supra piano kirsuto,
aculeis réclinatis glandulisque armato. Foliola omnia petiolulata,
irregulariter minute serrata, supra obseure viridia rare striguloso-
pilosa, subtus pilis appressis in nervis dispositis glaucescentia
terminálé petiolulo suo 4 —
5 plo longius e basi subeordata obova-
tum, rhomboideumve, longe acuminatum lateralia manifeste petio-
:

lulata. elliptico-rhomboidea longe acuminata infima breviter petio-

;

lulata, ellipsoidea. cuspidata. Fiami fíoriferi angulati, sulcati, hirsuti,

aculeis falcatis glandulisque stipitatis inaequalibus instructi. Fnfío-
 ;

216

rescentiae basi interruptae, axillaris, apicem versus recemiformis

ramuli divaricati, infra médium
cymoso-partiti, superne erecto
patentes 1—3 ílori; pedunculi tomentoso-hirti, aculeis aciculosis,
glandulisque crebris onusti. Bractea? lineari- láncolatáé flores ;

mediocres. petala, alba staminain annulum, disposita stylos virentes

;

superantia. Calyces viridi-caui albomarginati, aciculis sparsis glan -

dulisque purpurascentibus obsiti; sepala post anthesim erecta.
Fructua mediocriter evoluti germina glabra.
;

C réseit ad Bakabányam pago «Uhliská» prope Hepiská

in
ad semitam inmargine Frutex radicosus.
silvae.
34. R. scaber W. et N. var. microtypus Kpk.
Turiones tenuxes caesio-pruinosi, fuacoatri, subtus angulati,
suleati, glabri, setulis glandulisque stipitatis brevibus, aculeis par-
vis gracilibus reclinatis inaequalibus armati. Fólia coriacea, ter-
nata supra glabra, obseure viridia, subtus glaucescenti-virentia,
pubescentia, omnia simpliciter minute serrata, mucronata; foliolo
terminali subeordato. obovato, cuspidato laterálibus brevissime
;

petiolulatis vei sessilibus, Inflorescenlia elongata, laxa. foliosa,

axillaris, superne thyrsoidea cum pedunculis calycibusque cano-
tomentosis, glandulis atrorubentibus, aculeis aciculisque instructa.
Flores albi minores gynodynami; styli ad basin purpurascentes
sepala post anthesin erecta, fructus evolutos amplectantia ger- :

mina glabra.
Provenit in eaeduo aprico prope viam ex Uhliská in Vy so-
kam ducentem. Frutex parvus.
35 R. scaber W. et N. var. oliyotrichus Kpk.
Turiones scandentes, teretiusculi vei subangulati, pariim
purpurascentes, glabriusculi, aculeis raris reclinatis, setis glanduli-
feris glandulisque humilioribus sparsis instructi. Fólia ternata;
foliola grandia supra saturate viridia. pilis raris glabrescentia.
subtus pallidiora magis pubescentia médium subeordatum, longius
;

obovatum, satis acuminatum. Fami florentes longi, foliolis mediis

obovatis more turionis vestiti; laxa, longe
infiorescentia longa,
ramulosa cymosiformis, medio foliosa; pedunculi
tenues longi,
viridi-cano-tomentosi, aciculati et glandulosi sepala aciculis
;

rarissimis et glandulis brevibus sparse inspersa, post anthesin

erecta fructui ajiplicata. Flores mediocres androdynami petala ;

dii ute rosea. 0 varia glabra.

Habitat Bakabányae in valle «Grunt» ad fabricam eoriariam
ad rivulum. Frutex radicosus diffusus
36. R. scaber W. et X. var. sursumnitens Kpk
Turiones teretes, pruinosi. epilosi, aculeis reclinatis, validio-
ribus sparsis, minoribus gracilibus raris glandulisque inaequalibus
vestiti Fólia ternata foliola grandia, obversim se tegentia, acumine
;

longiori imposite rotundata, inaequaliter grosse serrata, sursum

nitentia, obseure pilosa, glabrescentia, subtus pallidiora glauces-
centia; médium basi cardatum, laté o^atum rotundatum, acumi-
 217

natum. Fami fioriferi elongati, foliis ternatis, subtus glaucescen-

tibus, aculeis sparsis longis, pilis glandulisque instructi inflo- ;

reseentia foliosa, inferne interrupta, laxa, superne compactior

racemosa, pedunculis canotomentosis, aculeatis et glandulosis.
Sepala cano-viridia, tomentosa, aciculis sparsissimis, glandulisque
brevibus parcis colorata. Flores mediocres petala alba styli ; ;

staminibus longiores. Fructus evoluti germina glabra. ;

Crescit prope Bakabányam ad cuniculum «Katrenka», sinistra.

Frutex radicosus.
37. R. scaber W. et N. var. ferrugineus Ivpk.
Twriones tereres, pruinosi, sparsepilosi, glabreseentes, aculeis
debilibus raris, glandulisque humilibus sparsis inspersi. Fólia ter-
nata et nonnulla quinato-pedata, supra viridia, pilis raris strigu-
losis, glabrescentia. subtus glaucescentia, omnia irregulariter ser-
rata; terminálé basi vix cordatum, laté ovatum, caudato acumi-
natum. Inflorescentia brevis, laxa, ad médium foliosa; pedunculis
appresse cano-tomentosis parce aciculatis et atrorubenter glandu-
losis sepalis erectis
;
petalis albis ovato-lanceolatis
;
staminibus ;

stylos superantibus ovariis pilosis.

;

Provenit Bakabányae in colle «Lajtna» in sepibus frutex ;

unicus.
scaber W. et X. var. ramulosus Kok.
38. R.
Turiones teretes, pruinosi. sparse pilosi et aeuleati séd den-
sius glandulosi; glandulae stipitatae sparsiores et breviores. Fólia
ternata foliola fere simpliciter minute et pláne serrata, supra
;

atroviridia, sparsissime pilosa, glabrescentia, subtus glaucescenti-

viridia, in nervis tantum, parce pilosula médium basi fere ;

obtruncatum, obovatum, acuminatum, petiolulo proprio 4 plo lon-

gius; lateralia breviter petiolulata, lobatiformia. Fami fioriferi
elongati, hirti, aculeis sparsis, foliis ternatis, foliolis obovato ellip-
ticis, glandulisque inaequalibus crebris nigro-rubris instructi.
Inflorescentia laxa, ad médium foliosa, ramulosissima, inferne
interrupta, axillaris, superne thyrsoidea; ramuli et pedunculi
elongati, cymoso-partiti, erectopatentes, atrorubentes, tomentosi,
aeuleati et dense glandulosi. Calgces canotomentosi, aciculis tenuibus
et glandulis nigro-purpurascentibus obsiti sepala erecta, fructus ;

amplectantia. Flores mediocres androdynami; petala alba; styli

purpurascentes. Ovaria glabra.
Habitat prope Bakabányam in valle «Maiiíiková» ad viam
relict.tm. Frutex radicosus.
Planta haec inter R. Giintheri et R. scabrum posita, atrata,
glandulis stipitatis longioribus vergens ad R. Guentheri.
39. R. scaber W. et N. var. curtidens Kok.
Turiones teretes, virides, pruinosi, breviter kirsuti, aculeis
sparsis e basi dialatata subulatis, reclinatis, glandulisque brevibus
instructi. Fólia ternata foliola irregulariter minute serrata, curti-
;

dentata, supra obseure viridia, glabrata, subtus pallidiora magis

pubescentia médium, basi subcordatum, obovatum, longius acumi-
;

natum, proprio petiolulo 4 plo longius. Inflorescentia ad basim

tantum foliosa, patenter rumosa, laxa, pauciflora, glandulis rubro-
brunneis ramuli et pedunculi eum calycibus canotomentosi, parce
;

aculeati et glandulosi. Flores majores, androdynami; petala alba;

styli ruoentes sepala reflexa. Fructus medioeriter evoluti ovaria
; ;

glabra.
Crescit ad Magaslak ad viam ex Ubliská in Vysokám dueen-
tem. Frutex parvus.
40. R. tereticaulis P. M. f. typ. Flóra XLI. (1858). 173.
I.

Boulay in Rouy u. Camus

Francé VI. 1 9. B. brachyacanthos.
FI. 1

PrtOGEL. 8. Bér. B. V. Landshut 26. 1882. B. mitigatus P. I. M.

in Boul. Ronces Vosges Nro 60. p. 79 (1867). B. minutiflorus
Wirtg. Herb. Rub. Rhen. ed. 2. Nro. 104. (1861).
Bakabányae in valle Grunt prope rudera ad euniculum
«Sarkandistolna». Frutex diffusus.
41. R. tereticaulis P. 1. M. var. tudicularurn Kpk.
luriones teretiuseuli, subangulati, pruinosi, atro-fuscati, sparse
pilosi.aculeati et glandulosi. Fólia ternata foliola irregulariter ;

duplicato acute serrata, mueronata, supra atroviridia. pilis raris

glabrescentia subtus obseure viridia, magis breviter pubescentia;
—
médium petiolulo suo 4 5 plo longius ovatum, laté obovatum,
rotundatum, subcordatum. acuminatum. Bami fiorentes elongati,
pilosi, foliis ternatis, terminalibus rotundatis, obovatis. aculeis raris,
glandulisque instructi inflorescentia foliosa, axillaris, superne
;

abbreviata racemosa, pauciflora; pedunculi breves canotomentosi,

aciculati et glandulosi. Sepala reflexa: flores parvi androdynami:
petala alba ovato-lanceolata styli basi rubentes. Fructus evoluti;
;

germina glabra.
Bakabányae in valle «Grunt» supra tudiculas ad B. atrovi-
ridem Kpk. Frutex unicus.
42. R. tereticaulis P. I. M. var. peraculeatus Kpk
Turiones validi, teretes, subpruinosi, aculeis
virides, pilosi,
rectis inaequalibus crebris, setisque glanduliferis horridi.
aciculis
Fólia grandia. magis ternata, subquinatis nonnullis immixtis;
petioli supra plani, pilosi, aculeis rectis glandulisque onusti sti- :

pulae lineares foliola utrinque nitida. sparsissime pilosa. obseure

;

viridia, oblonga, irregulariter minute serrata, undulato-crispa ter- ;

minálé basi subcordatum, laté ovatum, longe caudato-acuminatum.

Bami fiori féri elongati, foliis ternatis magis nitentibus, pilis paten-
tibus, aculeisglandulisque instructi inflorescentia foliosa, laxa,
;

interrupta, superne abbreviata racemosa, pauciflora; pedunculi

breviores more caulis florentis vestiti. Calyces cano-tomentosi,
glandulis et aciculis crebris exaspsrati sepala erecta; flores ;
albi
androdynami. Fructus evoluti ovaria glabra. ;

Provenit Bakabányae sub ruderibus «Biela baiía» eum aliis.

Frutex radicosis.
 ;

2 19

43. R. tereticaulis P. I. M. var. longifolius Kpk.

Turiones teretiusculi subangulatique, pilosi, aeuleis gracilibus

reclinatis, glandulis humilibus pilisque patentibus vestiti. Fólia
ternata, quinato-pedatis inmixtis foliola
;
supra obscure viridia,
rarissime pilosa, irregulariter crenate serrata, subtus pallidiora
admodum glaucescentia, in nervis pilosula terminálé anguste ellip-
;

ticum, longum, elliptico-obovatum, longius acuminatum ; lateralia

breviter petiolulata. longa, angusto-elliptiea, acuminata infima
;

brevissime petiolulata, angusta, elliptica. Inflorescentia laxa intenie

interrupta, superne racemosa, pauciflora, basi foliosa; ramuii
pedunculique tomentosi, sparse aculeati et glandulis humilibus
inspersi. Calyces cinereo-tomentosi, inaciculati, glandulis brevibus
tomentum vix superantibus colorati; sepala post anthesin reflexa.
Flores albi ;
petala angusta ovata lanceolata stamina stylis in
;

columnam coalitis ad basin purpuraseentibus aequilonga. Fructus

,

in umbra parvi; germina glabra.

Habitat in valle Grunt supra «Sarkandistolnam» ad rivum
prope R. elegantem. Frutex unicus radicosus.
44. R. tereticaulis P. I. M. var. bebaioblastus Kpk. Var. nm
Turiones validi, subteretes, angulati sulcatique, pruinosi, acu-
leis minoribus sparsis reclinatis, aciculis, pilis densioribuset setis
glanduliferis inaequalibus armati. Fólia grandia, ternata, subqui-
natis nonnullis intermixtis petioli parce canaliculati, hirti, aculeati
;

et glandulosi; stipulae (lesunt. Foliola supra saturate viridia, pilis

patentibus longis, nitida ;
subtus pallidiora tomento cano-viridi
micantia, omnia irregulariter grosse duplicato serrata; terminálé
basi cordatum, laté ovatum, acuminatum. Fami ftoriferi hirti, angu-
lati, sulcati, t'oliis ternatis subtus canescentibus, aciculis sparsis,
glandulisque brevibus vestiti; inflorescentia laxa, angusta, race-
—
mosa, pedunculis brevibus 1 2 floris canotomentosis, aciculatis
et glandulosis. Flores parvi androdynami; petala alba ovata caly- ;

ces canotomentosi, inaciculati et sparsius glandulosi; sepala post

anthesin erecta fructus parvos amplectantia germina pilosa.
;

Provenit Pakabányae sub lapicidinis ad fontem «Zlatá stud-

niéka» Frutex radicosus.
45. R. tereticaulis P. 1. M. var. macellus Kpk.
luriones teretiusculi, atrorubentes, aeuleis parvis, aciculis
sparsis tenuibus, dense pilosi et breviter glandulosi. Fólia ter-
nata; foliola coriacea, utrinque viridia, supra pilis raris glabres-
•centia, subtus magis pubescentia, irregulariter grosse serrata
médiumé basi vix cordata laté ovatum. longius acuminatum late- ;

ralia breviter petiolulata. Fami fiorentes teretiusculi, glabri, toliis

ternatis, aeuleis sparsis glandulisque brevibus instructi inflores-
;

centia ad médium foliosa, interrupta, axillaris, superne racemosa

pedunculi canotomentosi, sparse aculeati et glandulosi; sepala
viridi-cano-tomentosa inermia, glandulis tomentum superantibus
colorata, ]>ost florendum erecta, Flores mediocres; petala alba
220

ovata, emarginata; styli staminibus paulo longiores; germina parce

pilosa.
Crescit ad Bakabánvam in eaeduo sub monte «Tatiar» : t'ru-

te\ nnicns parvus.

46. R. lapicidinarum Kpk. (R. hirlwf X
lipopogon Sabr.)
Spec. nov. hybr.
Turiones procumbentes, e basi arcuata seandentes, nutantes,
teretes, virides, rarissime pilosi et sparsissime glandulosi, aculeis
parvis e basi dilatata subulatis, parce reclinatis muniti. Fólia
omnia ternata petioli supra plani, pilosi, rare glanduloso-setosi et
;

sparsissime aeuleolati; siipulae parvae filiformes. Foliola coriacea,

irregulariter simpliciter grosse serrata, supra obscure viridia, niten-
tia, pilis strigulosis appressis rarissimis. subtus pallidiora in ner-
vis tantum rare pilosa, glabrescentia terminálé cordato-late ova-
;

tum, longius acuminatum, caudatum, proprio petiolulo canalicu-

lato 3 —
4 plo longius; laterália manifeste petiolulata, cordato-
ovata, longius acuminata. Rarni florentes densius pilosi, pubescen-
tes, glandulis stipitatis aculeisque raris, foliis ternatis, irregulari-
ter simplieáter grosse serratis. Infiorescentia multiflora, inferne
interrupta, axillaris, cymosa, superne racemosa, basi et medio foli-
osa; ramuli et pedunculi hirsuti, aciculis flavescentibus et glan-
dulis stipitatis inaequalibus rubentibus vestiti bracteae lineari-lan-
;

ceolatae, longe glandulosae. ciliatae. Flores grandes petala alba.

;

longe ovata, emarginata: calyces extus subvirides canomarginati,

tomentoso-hirti, post florendum patentes demum fruetus evolutos
amplectantes. Germina glabra.
Habitat prope Bakabánvam ad lapieidinas «pri zlatej stud-
nicke» frutex unicus.
;

47. R. rudericolus Kpk.

Turiones sat validi, teretiusculi subangulatique, pruinosi,
infuseati. aculeis parce reclinatis, subulatis, purpureo-stramineis,
pilis raris. aciculis gracilibus, glandulisque inaequalibus rari-
oribus instructi. Fólia ternata petioli supra plani, pilis longis
;

patentibus, aculeis setisque glanduliferis vestiti. Foliola coriacea,

supra obscure viridia, sparse pilosa, glabrescentia, subtus canes-
centi-pubescentia, juniora fere albicantia dentibus irregulariter ser-
ratis, cuspidata, longe acuminataque terminálé 4 plicis fere petio-
;

luli proprii longitudinis eordato ovatum, ovato-rbombeumve. Rumi

/lóri féri horizontaliter pilosi, aculeati atque glandulosi inftores-

:

centia medio foliosa, foliolis subtus canescenti subtomentosis albi-

cantibus, argutius serratis pedunculis inferioribus trifidis, sunimis
;

monanthis, tomento cano, aciculis glandulisque stipitatis brevibus

inspersis. Sepala post anthesin erecta aciculis sparsis glandulisque
stipitatis inaequalibus colorata flores parvi gynodynami
: petala ;

alba ovata; fruetus evoluti ovaria pubescentia.

;

Provenit Bakabányae sub ruderibus «Biela bana» cum aliis.

Frutex unicus.
 ;;

221

48 R. instans Kpk.
Turiones validi, obtusangulati, nigro-purpurascentes, aculeis
subaequalibus validis, mediocribus parvisque e basi dilatata subu-
latis, rectiusculis vei parce reclinatis, setis glandulisque stipitatis
creberrimis instantes. Fólia ternata, quinatis nonnullis inmixtis
petiolo supra piano, glanduloso, aculeis reclinatis densis munito
stipulis linearibus lanceolatis ;
foliola omnia petiolulata, crassiora,
coriacea, sulcata, irregulariter minute et argute serrata, utrinque
saturate viridia, rarissime pilosa, glabrescentia terminálé 3 —4
;

plicis petioli sui longitudinis basi subcordatum, ovatum brevius

acuninatum. Rami floriferi elongati, pilosi, glandulosi aculeatique,
aculeis parvis reclinatis foliisque ternatis instructi inflorescentiae
;

laxae inferne interruptae, axillaris, ad médium foliosae superne race-

mosae ramuli erecto patentes, pauciflori, pedunculi canotomentosi,
glandulis aciculisque densioribus armati bracteae lineari-lanceo-
;

latae, inferiores trifidae. Flores mediocres gynodynami; sepala

canotomentosa, virentia, glandulis aciculisque horrida, post anthe-
sin reflexa vei patentia; petala alba; stvli virentes. Fructus ev-
luti;
germina glabra.
Crescit in aprico caeduo prope viam ex Uhliská in Vysokám
ducentem. Frutex radicosus.
49. Rubus diplotrichus Kpk. Inter R. hirtum et scabrum.
Turiones obtusanguli, sulcati, pruinosi, atrovirides, pilosi,
aculeis validis reclinatis. immixtis minoribus gracilibus, glandu-
lisque stipitatis inaequalibus crebris onusti. Fólia quinato-pedata
vei ternata petiolo supra canaliculato
;
stipulis linearibus
;
foliola ;

simpliciter minute serrata, supra obseure viridia. glabrescentia,

subtus mollia, glaucescentia pubescentia terminálé basi subcorda-
;

tum, laté ovatum, longius obovatum cum latéra libus obovatis,

ellipsoideisve longe caudato-aeuminatum infima brevissime petio-
;

lulata, elliptica cuspidata. Inflorescentia ad médium íoliosa, sparse

aculeata, racemosa, pauciflora; ramuli et pedunculi cano-tomen-
tosi, sparse aculeati et glandulosi. Calyces cinereo-tomentosi fere
inermes, glandulis humilibus atropurpureis colorati sepala erecta, ;

fructus amplectantia. Flores parvi androdynami; petala alba ovata.

Germina glabra.
Habitat ad Magaslak ad viam ex Uhliská in Vysokám ducen-
tem. Frutex radicosus.
50. R. sclerophyllus Kpk.
Turiones teretiusculi, glaucopruinosi, atrorubentes, kirsuti,
aculeis sparsioribus, tenuibus, inmixtis parvis, raris, glandulisque
inaequalibus magis brevioribus armati. jFo/m ternata coria-
;

cea, supra saturate viridia, rare longepilosa, subtus glauco-viridia,

tomento molli pilisque in nervis micantia, omnia irregulariter minute
duplicato-serrata, manifeste petiolulata. Inflorescentia laxa, ad
médium foliosa, racemosa, foliis simplicibus supra pilis in glan-
dulas stipitatas commutatis pedunculis canotomentosis, glandulo-
;
 ;;

sis et parce aculeatis, séd aculeis stramineis seyalis erectis iner-

:

mibus, viridi-cano-tomentosis, glandulis humilioribus atrorubenti-

bus densis obsitis petalis albis floribus minoribus gynodvnamis.
; ;

Fructibus evolutis ovariis pilosis.

;

Provenit ad Magaslak (Vysoká) prope viam montanam ex

Uhliská ducentem in caeduo aprico cum aliis raultis.
Hanta liaee ad circulum Ruborum inter R. hirtum et scab-
riira pertinet.
51. R. dichrous K[>k. (R. bifrons X
scaber Kpk.?).
Turiones teretiuseuli, pruinosi, fusco-atri, hirsuti, aculeis recli-
natis parvis raris glandulisque pilos vix superantibus instructi.
Fólia ternata; foliola irregulariter grosse serrata, longius muero-
nata, supra atroviridia, nitentia, pilis sparsis glabrescentia, sub-
tus pallidiora. densius pubescentia médium petiolulo suo 3 5 plo
; —
longius subcordatum ovatum obovatumve, acuminatum. Inflorescen-
iia laxa, inferne axillaris, superne racemiforrais, ad médium foli-
osa, patenter ramosa, saepe multiflora; peduneuli cum calycibus
cinereo-tomentosi, sparse aculcati et glandulosi. Flores majores,
androdynami petala ovata cum staminibus dilute rosea
;
styli ;

virentes ovaria glabra.

;

Provenit prope Magaslak ad viam ex Uhliská in Vysokám

ducentem. Frutex radicosus.
52. R. oligacanthus Kpk.
Turiones
in frutetis scandentes, teretes. pruinosi, breviter
hirti,aculeis debilibus paucis rectis, glandulisque rarioribus obsiti.
Fólia crassiuscula ternata: foliola supra saturate viridia, glabre-
scentia, subtus pallidiora, molliter pubescentia, irregulariter grosse
serrata: terminálé basi subcordatum obtruncatumve, laté ovatum,
rotundatum, longe caudato-acuminatum. Fami florentes hirti, elon-
gati, foliis ternatis, foliolis omnibus usque ad basin inflorescentiae
supra pilis in glandulas stipitatas commutatis supremis subtus
canescentibus, aculeis et glandulis instructi. Inflorescentia race-
mosa, pauciflora ramuli pedunculique tomentosi aculeati et dense
;

glandulosi. Calyces cano-tomentosi, hirti, aciculati et glandulis

brevibus colorati; sepala erecta flores mediocres gynodynami
:

petala alba ovata styli rubentes. Fructus evoluti

;
ovaria glabra.
;

Habitat Bakabányae ad cuniculum «Katrenka». Frutex

radicosus.
53. R. Sarkandi Kpk. (R. candicans X
tereticaidis Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones suberecti, scandentes, nutantes, pruinosi atroru-
beutes, teretes, apicem versus obtusangulati, sulcati, pilosi, aculeis
longioribus rectiusculis subulatis, aciculis, setis glanduliferis glan-
dulisque stipitatis inaequalibus sparsibus muniti. Fólia ternata,
quinato-pedatis singulis intermixtis; petiolo supra piano, piloso,
aculeis gracilibus reclinatis glandulisque stipitatis sparsis instructi
stipulae parvae lineares. Foliola subcoriacea, irregulariter grosse
 ;

223

serrata, subcrenata, dentibus mucrouatis, pilisque strigulosis longis

densioribus appressis obsita. supra obscure viridia subtus palli-
diora, tomento brevi moili appresso canescenti viridia terminálé ;

e basi cordata laté ovatum, subcordatum rhomboideumve acumi-

natum, cuneatum, proprio petiolulo 4—5 —
plolongius; lateralia
-

saepe bilobata,brevissime petiolulata. Rami floriferi elongati,

foliis ternatis grandibus obsiti, angulati, sulcati, pilosi, aculeis rectius-
culis glandulisque stipitatis inaequalibus sparsioribus armati.
Inflorescentiae brevis racemiformis, paniculatae, confertae, basi
solum foliiferae ramuli pedunculique breves tomentosi 1—2 flori,
aculeis rectiusculis flaventi-purpuraseentibus, tomentum super-
antibus glandulisque stipitatis raris. Flores majores: petata rosea
laté ovata unguieulata stamina stylos superantia. Calyces cinereo-
;

tomentosi albicantes sepala aciculis raris glandulisque purpu-

;

rascentibus tomentum superantibus obsita, post. anthesin reflexa.

Fructus parum evoluti germina glabra.
;

Crescit prope Bakabányam in valle Grunt ad cuniculum

«Sarkandistolna», a quo nmén aecepit. Frutex unicus.
54. R. exilis Kpk. (R. candicans X Guentheri Kpk?)
Turiones obtusangulati, sulcati, virides, epruinosi, glabri,
aculeis validis e basi dilatata compressa subulatis rarioribus,
glandulisque stipitatis sparsissime obsiti. Fb/ú? ternata vei quinata
magis pedata quam digitata foliola irregulariter grosse serrata,
;

lenge mucronata, supra glabrescentia, viridia, subtus tomento

molli albicanti-viridia terminálé proprio petiolulo 2
;
3 plolongius —
basi subcordatum vei obtruncatum, obovato-rotundatum, aeumi-
natum. Rami floriferi elongati, pilosi, sparse aculeati et magis
glandulosi; inflorescentiae laxae interné interruptae axillaris
ramuli cymoso partiti, saepe multiflori, superne thyrsoideae cum
])edunculis tenuibus cano-tomentosi, densius glandulosi et sparse
aculeati. Calyces cinereo-tomentosi, sepalis denique erectis iner-
mibus, glandulis humilibus tomentum superantibus atrorubentibus
coloratis; flores mediocres androdvnami petala rosea ;
ovata, ,

emarginata; styli purpurascentes. Fructus incompleti; ov iria apice

pilosa.
Habitat prope tudiculas in valle Grunt ad Bakabányam in
declivi. Frutex unicus.
55. R.harpaginetulus Kpk.
Turiones teretiusculi. apicemversus obtusangulati, pruinosi,
purpurascentes, glabri. aculeis rectis, parce reclinatisque e basi
dilatata compressis, immixtis aculeis minoribus glandulisque spar-
sis. Fólia ternata, soriacea, vieta, supra glabrescentia, subtus rare
pilosa, utrinque flavescenti-viridia medio basi subcordato, laté
;

ovato, obovatoque, cuspidato lateralibus breviter petiolulatis aut

;

tere sessilibus. Rami fiorentes pilosi, rare glandulosi et aculeolati

inflorescentiae laxae interné interruptae ramuli cymoso-partiti,
superne racemiformis pauciflori; pedunculis tenuibus, brevibus.
17
 ;;

224

canotoméntosis, glandulosis et aculeolatis aculeis apiee stramineis

;

sepalis viridi-cano-tomentosis et pilosis, aculeatis et glandulosis

floribus majoribus androdynamis petalis albis, ovatis, emarginatis.
;

Ovariis glabris.
Provenit Bakabányae in caeduo sub monte «Tatiar». — Affinis
R. falcifero Kpk. Frutex parvus.
56. R. melanaxus Kpk. (R. Guentheri tereticaulis Kpk.) X
Spec. nov. hybr.
Turiones pruinosi, teretiusculi, apicem versus angulati ob-
tusangulatique, sparsissime pilosi, aculeis tenuibus rectiusculis
sparsis, glandulisque stipitatis inaequalibus brevioribus armati.
Fólia majori parte ternata quinatis nonnullis immixtis péti öli ;

supra plani subcanaliculatique, pilis densioribus, aculeis, aciculis

et glandulis onusti; stipulae longae lineari-lanceolatae. Foliola
supra glabrescentia, viridia, subtus molliter pubescentia, paululo
pallidiora, omnia irregulariter grosse biserrata; médium petiolulo
proprio 5 —
6 plo longius cordato-ovatum sensim acuminatum.
Romi floriferi elongati, foliis ternatis, aculeis sparsis reclinatis
glandulisque nigrescentibus instructi; inflorescentia medio foliosa,
inferne interrupta, superne thyrsoidea, subcorymbosa foliola in- ;

ílorescentiae suprema pilis in glandulas stipitatas eommutatis

inspersa pedunculi tenues more caulis florentis vestiti; sepalis
;

post anthesin erectis dense nigro-rubentibus viridi-cano-tomen-

tosis: flores mediocres gynodynami petala alba, ovato-elliptica,
;

longiora, emarginata; styli purpurascentes. Fructus non evol-

vuntur.
Crescit Bakabányae in colle «Nad mestom» in via relicta
cava montana in margine silvae. Frutex radicosus.
57. R. amabilis Kpk. (R. Guentheri X saevus var terribilis
Kpk.) Spec. nov. hybr. pulchra !

Turiones procumbentes, teretiusculi, pruinosi, fuscopurpurei,

pilis patentibus longis, aculeis tenuibus, setis glandulisque stipi-
tatis inaequalibus densissimis horridi. Fólia omnia ternata, qui-
natis paucis inmixtis; petioli supra plani fuscoatri habitu turi-
onum ;
stipulae parvae Foliola crassiuscula,
filiformes. omnia
petiolulata, irregulariter serrata mucronata, supra pilis
grosse
sparsis appressis obcreta, nitidula, subtus pallidiora densius
pilosa; terminálé e basi subcordata laté ovatum, suborbiculare,
grande, proprio petiolulo 2 —
3 plo longius sensim longe acumi-
natum, caudatum; lateralia modiocriter petiolulata; infima in
quinatis digitata fere
sessilia. Rami floriferi angulati, sulcati,
foliis ternatis, aculeis longis tenuibus reclinatis copioribus, glan-
dulisque stipitatis instructi. Inflorescentia laxa interrupta axillaris
apicem versus racemiformis pauciflora ramuli pedunculique cano-
;

tomentosi, aculeis longis glandulisque vestiti; bracteae lineari-

lanceolatae. Calyces canotomentosi, aciculis glandulisque atroru-
bcntibus colorati. Flores majores; petala alba ovata emarginata;
 ! ;

styli pnrpureo-sanguinei staminibus longiores. Sepala in flóré

patentia denique erecta. Fructus pariim evoluti germina cano-
;

pubescentia.
C-rescit Bakabányae ad pagum Uhliská in apricis silvae
«Buéina». Frutex unicus.
58. R. densisetosus Kpk. (R. apricus X
Guentheri f. typ.
Kpk.) Spec. nov. hybr.
Turiones procumbentes teretiusculi in apricis subpruinosi,
atrorubentes, epilosi, aculeis robustioribus reclinatis e basi dila-
tata subulatis, glandulis stipitatis, aciculis partim glandulit'eris
instructi. Fólia ternata et quinato-pedata petioli supra plani
;

süpulae lineares. Foliola grandia, utrinque viridia, subcoriacea,

sápra pilis sparsis strigulosis, subtus appresse rarius pilosa, omnia
perfecte petiolulata terminálé petiolulo proprio 3—4 plo longius
;

e basi obtruncata obovatum, ellipsoideum rhomboideumve acu-

minatum. Rami fioriferi minute aculeati, sparsissime pilosi et
glandulosi, t’oliis ternatis obsiti. Inflorescentiae laxae, basi tantum
foliosae, interruptae, axillaris ramuli distantes cymosi, superne
racemiformis pauciflora; ramuli pedunculique tomentosi, aculeis
longis tenuibus, aciculis setisque glanduliferis inaequalibus obsiti.
Calyces cano-tomentosi, aciculis glandulisque stipitatis densissimis
horridi sepala in flóré patentia, post florendum erenta, fructus
;

amplectantia. Flores mediocres petala alba ovata stamina stylis

; ;

breviora: germina parce puberula.

Habitat Bakabányae in valle Grunt, sub tudiculis ad rivulum
cum R. Gruntensi et R. serpentit'ormi, R. Guentheri f. typ. Frutex
unicus radicosus.
59. R. eximius Kpk. Intel’ R. hirtum et scabrum
Turiones teretiusculi, pruinosi atropurpurei, pilosi, aculeis
parvis debilibus sparsissirnis, glandulisque stipitatis rubro-brunneis
brevibus armati. Fólia ternata, quinatis inmixtis; foliola nitidula
subsimpliciter grosse serrata, mucronata, supra rare longepilosa,
obscure viridia, subtus palli dióra, in nervis tantum parcissime
pilosa; terminálé basi obtruncatum, ovatum, obovatum, acuminatum.
Inflorescentia laxa, interrupía axillaris, ad médium foliosa, apicem
versusracemoso-cymosa; 7jecíiíucM^ cum caule flondo cano-tomentosi,
aculeis longioribus falcatis glandulisque atropurpureis instructi.
Calyces cinereo-tomentosi, glandulis humilioribus colorati; sepala
erecta. Flores mediocres gynodynami petala alba ;
styli purpur- ;

ascentes ovaria glabra.

;

Provenit prope Magaslak in caeduo aprico prope viam ex

Uhliská in Vysokám ducentem. Frutex parvus.
60. R. Vranyi Kpk. (R. thyrsoideus X
scaber Kpk.) Spec.
nov. hybr. elegáns ! R. eumorphus Kpk. et Sabr. in litt. (R. bifrons
X scaber Sabr.)
Turiones arcuato-scandeníes, obtusangulati, sulcati, glabri,
aculeis sparsis validis e basi dilatata compressa lanceolatis,

17 *
 4
;;;

rectiuseulis vei paululum reclinatis ad angulos dispositis, setis

glanduliferis humilibus solitariis hic et inde obsiti. Fólia ternata
vei quinato-digitata petiolo supra suleato, aculeis eurvatis falca-
;

tisque, pilis rarissimis glandulisque stipitatis solitariis instructi;

stipulae alté adnatae lineares. Foliola sat grandia, angustiora
lataque, irregulariter duplicato-crenato-serrata, sinuata, supra
saturate viridia, pilis solitariis sparsissimis inspersa vei glabrata,
subtus tomento molli tenui albicantia vei adulta subvirentia
terminálé e basi subcordata laté ovatum, ellipticum, proprio
petiolulo 5 — 6 plo longius, sensim acuminatum; latéval ia breviter
petiolulata, saepe bilobata infhna in quinatis brevisime petiolulata
;

digitata. Ramorum fiorentium fólia ternata, supra sparse pilosa;

rhachidis sulcatae angulatae aculei rari reclinati falcatique pilis :

instructae et apicem versus brevi-glandulosae. Inflorescentiae

elongatae thyrsoideae interdum racemosae ramuli subaequales vei
cymoso-triflori vei 1 —
2 flori erecto-patentes, tomentosi, longe
aculeati. Flores mediocres; petala pulchre rosea ovata sensim in
unguem attenuata; stamina stylos superantia. Calyces cinereo-
tomentosi, sparse aciculati, glandulis tomentum superantibus sparsis
inspersi; sepala post anthesin reflexa. Fructus debiliter evoluti
ovaria glabra.
Crescit Bakabányae prope «Sarkandiátolna»-m in foeulo car-
bonario prope parentes. Frutex unicus.
61. R. ithytrichus Kpk (R. hirtus-amoenus X teret ieaidis
Kpk.) Spec nov. hybr.
Turiones procumbentes, e basi arcuata scandentes, teretes,
pruinosi, densius pilosi. aculeis subaequalibus validis e basi dila-
tata compressa subulatis reclinatis glandulisque stipitatis inaequa-
libus crebris instructi. Fólia ternata et quinato-pedata petiolo ;

supra piano, hirsuto et glanduloso, aculeis subaequalibus reclinatis

armato; stipulis filiformibus. Foliola omnia manifeste petiolulata,
irregulariter minute serrata, mucronulata, supra saturate viridia,
pilis strigulosis, rarissimis, glabrescentia, subtus glaucescentia,
pilis brevissimis adpressis vestita terminálé e basi subcordata
;

laté ovatum vei rhomboideum, cuspidatum, proprio petiolulo 2 —

plo longius; lateralia mediocriter, infima brevissime petiolulata.
Ramorum fioriferorum fólia ternata; inftorescentia elongata, laxa,
interrupta, cymoso-partita ramuli et pedunculi elongati, tenues,
;

tomentosi, aculeis tenuibus longis. aciculis glandulisque inaequali-

bus muniti ;
bradeae lineari-lanceolatae. Flores j)arvi calyces ;

viridi-cano tomentosi. aciculis glandulisque atrorubentibus vestiti

sepala parva post florendum reflexa; petala angusta longe ovato-
lanceolata rosea; stamina stylos purpurascentes superantia.
Drupeolae glabrae. Fructus incompleti.
Bakabányae : in declivimontis supra «Sarkandi§tolna»-üi
supra fossam majorom Frutex radieans.
 ;

62. Rubus Samuelis Sabr. ined. (R. scaberXsulcatus Sabr.)

Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi, validi, atrati, pminosi, sulcati, rare
pilosi, aculeis robustis e hasi dilatata compiessa lanceolato-subu-
latis sparsis rectiusculis vei reclinatis, minoribus bumillimis gra-
cilibus sparsissimis, glandulisque stipitatis raris inaequalibus, majori
parte brevioribus armati. Fólia ternata pedata nonnullis tantum
subquinato digitális immixtis yetiolo supra piano piloso, aculeis
;

reclinatis curvatis glandulisque stipitatis obsiti stipulis lineari

,

lanceolatis margine glanduloso ciliatis. Foliola coriacea plana ampla

inaequaliter grosse serrata dentibus longe mucronatis, utrinque
obseure viridia, supra pilis strigulosis sparsissimis obcreta, gla-
brescentia, subtus appresse pilosa; intermedium e basi truncata
obovatum, ovatum rhomboideumve, proprio petiolulo 3 4 plo longius —
sensim acuminatum; lateralia bene peiiolulata obovata ellipsoidea
bilobata longius acuminata; hifi, ma ellipsoidea breviter petiolulata
cuspidata. Rami fiorentes elongati t'oliis ternatis, aculeis, aculeo-
lisque rectiusculis sparsissimis, pilis brevibus glandulisque stipita-
tis raris vestiti. Paniculae basi interruptae axillaris saepe elongatae
racemosae, basi tantum foliosae ramuli et pedunculi 2 3 íiori —
erecto patentes, tomentoso-hirti, aculeolis gladulisque instructi.
Flores mediocres; petala anguste ovata emarginata rosea. in un-
guem attenuata; stamina stylos superantia. Catyces viridi-cano-
tomentosi albo marginati; sepala post antbesin patentia in fructu
reflexa glandulis tomentum superantibus atrorubentibus aciculisque
singularibus colorati. Fructus e carpellis apicem versus tabescentibus
compositi mediocriter evoluti.
Bakabányae; ad cuniculum «Katrenka». Frutex diffusus.
Clariss. Dns Dr. Sabransky plantam hanc mirabili-pulchram Samu-
eli Dri Kupok, medico empirico in Kiszács, Hungária, conbota-
nico ardenti dedicavit.
63. R. falcifer Kpk. ÍR. bifrons X
Guentheri ? Kpk.).
Turiones validiores, teretiusculi, atrorubentes, fusco-pruincsi,
densius pilosi aculeis robustioribus reclinatis falcatis flave.scenti-
purpurascentibus, aciculis setisque glanduliferis inaequalibus crebris
m uniti. Fólia quinato-pedata et ternata petiolis supra planis, birtis,
;

aculeis falcatis sparsis, aciculis et glandulis stipitatis inaequalibus

inspersi; slipulae parvae filiformes. Foliola irregulariter grosse
serrata vei biseirata coriacea, supra obseure viridia, pilis strigu-
losis rarissimis, subtus tomento brevi appresso canescentia reticu-
lata terminálé petiolulo proprio 2-3 plo longius, e basi obtrun-
;

cata laté ovatum, ovoideum rbomboideumque, longius acuminatum

lateralia manifeste petiolulata, ovato elliptica, nonnulla lobata. Rami
fioriferi elongati, birti, aculeis falcatis validis aciculis et setis
glanduliferis raribus foliisque ternatis instructi. Infiorescentia basi
interrupta axillaris multiflora subthyrsoidea, cymosa sursum coarc-
tata racemosa apicem versus subcorymbosa. Ramuli pedunculique
 :

228

aculeolis densioribus, aciculis flaventibus setisque glanduliferis

onusti. Flores mediocres; petala alba ovata emarginata styli viri- ;

des staminibus sine aniheris tripla longiores post florendum sepala

;

interna styli germinaque purpurascentia. Calyx extus canimargi-

natus subviridis rarissime acieulatus et glandulis tomentum supe-
rantibus atropurpureis vestitus; sepala lorgius acuminata margine
glandulosa post anthesin reflexa. Fructus mediocriter evoluti
ovaria glabra.
Provenit Bakabányae in silva caedua sub raonte «Tatiar»..
Frutex radicosus. Verget ad R. curvacanthum Kpk. et R. acan-
thophyllum Kpk
64 R. suaveolens Kpk. [R. Bayeri X
nemorosas Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones superne teretiuseuli majori parte autóm angulati,
striati,pruinosi pilosi aciculis validis e basi dilatata subulatis reclina-
tilsongis, basi atropurpureis apice flavescentibus glandulisque stipi-
tatis inaequalibus vestiti. Fólia ternata vei quinato-pedata; petioli
supra plani pilosi, aculeis tenuibus reclinatis rectiusculis, glandu-
lisque obsiti stipulae longae ciliatae, lineares. Foliola subcoriacea
:

grandia lata marginibus obversim sese tegentia, supra obscure

viridia pilis sparsis longis appressis, subtus miolliter densius pubes-
centia pallidiora, omnia irregulariter duplicato serrata, dentibus
longe mucronatis, subcrenata: terminálé proprio petiolulo 3 4 plo —
longius laté ovatum. basi cordatum longius caudato-acuminatum
lateralia brevius petiolulata in ternatis bilobata longe acuminata;
infima breviter petiolulata obovata ellipsoideaque. Rami floriferi
elongati sulcati, foliis grandibus ternatis, pilis patentibus, aculeis
longis sparsioribus glandulisque stipitatis instructi. Inflorescentiae
foliosae inferne laxae interruptae superne racemiformis panicu-
latae subcorymbosaeque rarnuli axillares cymoso-partiti, 2 3 flori —
cum pedicellis et calycibus canotomentosi, aciculati, purpureo-
glandulosi; foliola inflorescentiae suprema pilis in glandulas stipi-
tates commutatis inspersa. Flores grandes iis R. nemorosi similes
suaveolentes petala alba laté ovata emarginata: stamina stylos
;

longe superantia; sepala interné ad basin purpurascentia longe

laciniata in ílore reflexa postea fruetui applicata. Germina glabra.
Habitat Bakabányae in valle Grunt in
: ripa rivi prope
«Cigánska studnicka». Frutex radicosus.
65. R. peltasticus Kpk. (R. Guentheri var. micranthela X
scaber Kpk.) Spec. nov. hybr.
Turiones teretiuseuli virides epruinosi aculeis inaequalibus
pariim reclinatis, setis glanduliferis pilisque muniti aculei ma- :

jores lanceolato-subulati pilosi. Fólia ternata; petioli supra parce

canaliculati stipulae parvae íiliformes. Foliola grandia irregula-
;

riter grosse non profunde serrata, dentibus mucronatis, supra

obscure viridia. sparsius pilosa, subtus pallidiora, appresse in ner-
vis pubescentia terminálé e basi subeordata laté ovatum acumi-
;
 ;

229

natum proprio petiolulo 3 —

4 plo longius. Rami floriferi longis
molliter dense pilosi foliis ternatis, subfloralibus integris cordatis
vei lobatis, aculeis longis reclinatis glaDdulisque stipitatis inae-
qualibus crebrioribus vestiti. Paniculae compositae ramiili inferiores
axillares cymosi 5 flori, ceteri breviores paueiflori erecto-patuli
pedieelli divaricati tomentoso-hirti, aculeis tenuibus reclinatis glan-
dulisque inaequalibus atropurpureis longis instructi. Bracteae line-
ares lanceolatae, filiformesque. Flores raediocres petala alba ;

ovato-lanceolata styli rubentes staminihus duplo longiores. Calyces

;

viridi- cano-tomentosi, aciculis glandulisque crebris atropurpureis

armati sepala in flóré reflexa patentia denique fructus amplectan-
tia. Fructus evoluti; drupeolae glabrae.
Crescit, Bakabányae: sub via «Kopanka» prope «Zlámany
most» ad rivulum. Frutex, radicosus.
66. R inurbanus Kpk. (R. rivularis X tereticaulis Kpk.)
Sp. nov. hybr.
Turiones teretes, fuscopruinosi, aculeis subuliformibus, pilis
sparsis patentibus longis glandulisque stipitatis rarissimis brevi-
bus vestiti. Fólia majora ternata, quinatis pedatis et digitatis
nonnullis intermixtis; petioli supra plani, pilis densioribus, aculeis
rectiuseulis tenuibus raris glandulisque stipitatis longis sparsis
instructi ;
stipulae lineares. Foliola irregulariter duplicato-serrata,
suberenata mucronata, supra saturate viridia, sparse longe pilosa,
subtus pallidiora carescenti-pubescentia médium petiolulo suo
;

4—5 plo longius laté ovatum, basi subeordatum longe acuminatum

caudatum; lateralia breviter petiolulata longe acuminata. Rami
floriferi elongati. foliis ternatis aculeis validis reclinatis rectius-
culisque, pilis patentibus glandulisque inaequalibus obsiti. Páni cula
elongata stricta racemiformis usque ad apicem foliosa. Pedieelli
elongati tenues tomentoso-hirti aculeis curvatis longis tenuibus
glandulisque crebris instructi. Calyces canotomentosi dense acicu-
lati et atropurpureo-glandulosi. Flores mediocres petala alba; ;

stamina stylos superantia. Sepala post anthesin erecta fructus

evolutos amplectantia. Carpidia pilosa
Provenit Bakabányae: prope «Sarkandi-stolna»-m in foculo
carbonario. Frutices radicosi.
67. R. uncinatus Kpk. (R. pulchellus X scaber Kpk.). Spec.
nov. hybr.
Turiones teretiusculi angulatique pruinosi, epilosi, aculeis
validis longis reclinatis curvatisque, aciculis tenuibus glandulis-
que stipitatis sparsioribus instructi. Fólia ternata omnia manifeste
petiolulata; petioli supra plani aculeis recurvis glandulisque ins-
persi; stipulae alté adnatae foli formes. Foliola crassiuscula irre-
gulariter et subsimpliciter minute serrata, supra pilis sparsissimis
glabriuscula obseure viridia, subtus glaucescentia rare appresse
pilosa; intermedium e basi subeordata laté ovatum ellipticumve,
proprio petiolulo 3-plo longius longe acuminatum caudatum. Rami
230

fiorentes angulati sulcati t'oliis ternatis aeuleis rectiusculis curva-

tisque, glandulis stipitatis inaequalibus armati. Inoflorescentiae laxae
coinpositae basi tantum í’oliosae ramuli inferiores axillares triflori,
supsriores racemiformes pauciflori cum pedicellis canotomentosi.
aeuleis longis eclinatis glandulisque crebris horridi; fólia fioralia
1

suprema pilis in glandulas stipitatas commutatis inspersa. Flores

parvi androdynami petala alba. Sepala eanotomentosa aciculis
;

et glandulis horrentia post anthesin erecta fruetus pariim evolutos

amplectantia. Germina glabra.
Bakabányae: sub ruderibus «Biela bana». Frutex radicosus.
68. R. Henrid Kpk. ( R. scaber sbsp. Hont érts is X vesiitus
Kuk.) Spec. nov. hybr.
luriones teretes in umbra tenues pruinosi glabra ti, setulis
glandulisque brevibus, aeuleis minoribus tennibus reclinatis spar-
sioribus exasperati. Fólia ampla quinato digitata ternatis immixtis:
foliola grandia irregulariter biserrata undulato-crenata longe mu-
cronata, supra obseure viridia glabrescentia, subtus pallidiora molli-
ter pubescentia, micantia obversim sese tegentia terminálé proprio
;

petiolulo 3 — 4 plo longius basi cordata laté ovatum vei suborbi-

culare longius sensim acuminatum infima breviter petiolulata,
;

nonnulla sessilia. 1íami fioriferi elongati dense pilosi, foliis ternatis

amplis rotundatis, aeuleis sparsis reclinatis glandulisque humilibus
obsiti. Infiorescentia abbreviata basi tantum foliosa, intenie inter-
rupta axillaris superne pauciflora racemosa subcorymbosa bracteae :

lineares. Ramuli et pedunculi canotomentosi sparsissime aciculati

et glandulosi. Flores majores androdynami staminibus in annulum
dispositis; petala ovato-elliptica spatbulata, dilute rosea. Calyces
cinereo-tomentosi, aciculis singulis, glandulisque sparsioribus tómén -
tm vix superantibus colorati, sepala post anthesim erecta fruetus
mediocriter evolutos amplectantia. Ovaria pilosa.
Habitat Bakabányae: in valle «Grunt» ad rivum supra striam
inter parentes. Frutex unicus radicosus.
69. R. amblyphyllus Kpk. (R. tereticaulis X vestitus Km.)
Spec. nov. hybr.
Turiones validi teretiusculi vei obtusangulati viridi-pruinosi
glabrescentes aeuleis robustise basi dilatata compressa subulatis
reclinatis sparsioribus, minoribus gracilibus brevibus glandulisque
stipitatis inaequalibus raris armati. Fólia quinata magis pedata
quam, digitata, ampla; petioli supta plani vei parce canaliculati
rarius pilosi aculeati et glandulosi stipulae filiformes. Foliola
;

grandia obversim sese tegentia, supra obseure viridia, parce pilosa

irregulariter subbiserrata mucronata, subtus canescenti viridia,
pallidiora, tomento molli velutino micantia: terminálé basi corda-
tum laté ovatum rotundatum cum lateralibus longe caudato-acu-
minatum, petiolulo suo 2 plo longius; infima breviter petiolulata.
Rami fiorentes elongati foliis ternatis, pilis, aeuleis glandulisque
raris vestiti; panicula basi foliosa laxa ramuli s longioribus trifi-
 231

dis erectopatentibus cymoso-partitis racemiforrais ramuli et ;

pedunculi cano tomentosi, parce pilosi, aculeati et glandulosi. Ca-

lyces canotomentosi glandulis humilioribus sparsis atrombentibus
aciculisque singulis inspersi sepala erecta flores majoros andro-
;
;

dynami petala alba ovato elliptiea emarginata. Fructus mediocres

; ;

germina glabra.
Crescit Bakabányae sub tudiculis margine prati Farbakiani.
Frutex radicosus dissipatus.
70. R microcarpus Kpk.
Turiones subangulati pruinosi purpuraseentes glabrati, aculcis
raedioeribus basi purpurascentibus apice stramineis rarioribus,
aciculis sparsissimis glandulisque +
brevioribus exasperati. Fólia
ternata et quioata pedata; foliola utrinque viridia supra densius
pilosa, subtus tomento molli pubescentia, omnia ir regül ariter incise
acute serrata et longe mueronata; terminálé basi subcordata fere
obtruncata laté obovatum longe caudato-acuminatum infima bre- ;

viter petiolulata. Rami fiorentes foliis ternatis, breviter pilosuli,

aculeis longis rectis glandulisque armati. Inflorementia ad médium
foliosa elongata racemosa pedunculis ad apicem trifidis, summis
tantum monanthis brevibus more caulis florentis Sepala vestitis.
canescenti-tomentosa parce aciculata et glandulosa erecta; flores
parvi androdvnami petala alba. Fructus parvi graciles carpidia
; ;

glabra.
Bakabánya: in valle Grunt sub tudiculis in margine prati
Farbakiani. Frutex mediocris.
71. R. Heckoi Kpk. (R. nemorosus X tereticaulis KpkJ. Spec.
nov. hybr.
Turiones subteretes obtusangulatique, pruinosi, sparsissime
pilosi aculeis rectiusculis vei reclinatis violaeeis subulatis glandu-
lisijue humilibus instructi. Fólia ternata, rarissime
stipitatis raris
digitato-quinata ;
supra plani tenuissime pilosi aculeati et
petioli
sparsim glandulosi stipulae filiformes foliola grandia, marginibus
; ;

sese tegentia, vieta sulcata supra obscure viridia inaequaliter

grosse et saepe inciso-serrata mucronulata, pilis strigulosis spar-
sissimis iuspersa, glabrescentia, subtus pallidiora fere glaucescentia,
tomento molli velutino mieantia; terminálé petiolulo proprio 3- 4
plo longius cordato-ovatum vei ovato- rhombeum acutum; latéra! ia
breviter petiolulata subsessilia saepe biloba. Rami floriferi angu-
lati sulcati, ]dlosi, foliis ternatis aculeis rectiusculis glandulisque
brevioribus raris vestiti. Inflorescentia abbreviata interrupta axillaris,
basi solum foliosa, superne tbyrsoidea pauciflora; ramuli pedun-
culique tomentoso-villosi, glandulosi, aculeis rectis vei aduncis
muniti; braeteae linearilanceolatae. Flores mediocres; petala alba;
stamina stylos rubentes aequantia, vei superantia. Calyces cano-
virides aciculis glandulisque brevibus colorati sepala in flóré ;

reflexa postea fructus evolutos amplectantia ovaria glabra vei

;

pilos singulos gerenda.

 ;

Crescit ad Bakabánvam in valle Grunt «za Budackou» in

sepibus horti Herkonis prope R. eudeielum Kpk. Frutex radicosus.
72. R. vietus Kpk. (R. tereticaulis X tomentosus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones teretiusculi obtusangulatique sulcati, rubentes prui-
nosi, epilosi, aculeis subulatis tenuibus parce reclinatis,
longis
glandulis stipitatis inaequalibus setisque glanduliferis longis onusti.
Fólia omnia ternata; petioli supra plani, sparsissime pilosi aculeati
et setosoglandulosi stipulae alté adnatae lineares. Fo/iola coriacea
;

vieta, omnia manifeste petiolulata, inaequaliter grosse serrata

crispata, supra flaveseenti-viridia, glabrescentia. pilis rarissimis
striguloso-setaceis inspersa, subtus tomento brevi appresso cano-
v ireseentia; terminálé e basi subcordatalate ovatum subrotundatumve,.
proprio petiolulo 3 —4 plo longius, acuminatum; lateralia breviter
petiolulata cuspidata. Rami floriferi subangulati sulcati, hirsuti,
foliis ternatis, aculeis rectiusculis reclinatisque, setis glanduliferis
crebris muniti. lnflorescentia elongata laxa, ad médium foliosa
am])la effusa; ramuli et pedunculi elongati tenues 1 —
3 dóri tomen-
tosi, aculeis aciculisque tenuibus longis crebris rectiusculis setis
glanduliferis horridi. Flores mediocres: petala alba ovato-elliptica
emarginata stamina stylos superantia
;
sepala tomentoso-hirta
:

cinerascentia aciculis singulis glandulisque humilibus inaequalibus

vestita post dorendum reflexa. Fructus non evolvuntur.
Habitat Bakabányae in declivi collis «Xadmestom» in mar-
gine silvae loco ruderali. Frutices diffusi.
73. R. laciniosus Kpk
Turiones teretiusculi, pruinosi, pilosi, aculeis majoribus sparsis
rectiusculis vei reclinatis glandulisque stipitatis brevioribus onusti.
Fólia ternata et quinata: foliola subsimpliciter grosse dentata,
supra glabrescentia, obscure viridia subtus canescenti-pubescentia
terminálé laté ovatum, rotundatum, obovatum, cuspidatum; lateralia
obovata, in ternatis lobata vei bilobata; infima ellipsoidea breviter
petiolulata. Jnflorescentia efoliosa, abbreviata, racemiformis cum
rhaehide sparse aculeata, patentéi* ramosa; pedunculi cum caly-
cibus canotomentosi aculeati et glandulosi; sepala erecta. Flores
mediocres gynodynami; petala alba: stamina in annulum disposita;
ovaria glabra.
Crescit ad Bakabányam «pod Stupy» in margine frutetorum
prati Farbákiani. Frutex radicosus.
74. R. melanothyrsus Kpk. (R. Guentheri X
scaber Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones teretes apicem versus subangulati sulcati pruinosi
fuscati epilosi, aculeis majoribus tenuibus gracilibus, setis glandu-
liferis et glandulis stipitatis inaequalibus exasperati. Fólia majori
parte ternata et non nulla quinata pedata petioli supra canaliculati,
;

aculeis reclinatis pilis patentibus glandulisque vestiti; stipulae

longae dliformes. Foliola coriacea, supra saturate viridia, pilis
 ;

233

strigulosis sparsis obsita, irregulariter grosse serrata, subtus palli-

diora,tomento appresso virentia; terminálé quadruplo fere petio-
lulo longius basi subcordatum ovatum obovatumve acuminatum.
Axis floralis foliis ternatis et nonnullis quinatis subangulata sulcata
pilosa, sparsissimis aculeis parvis et glandulis. Inflorescentiae ter-
minális inferne flexuosae foliiferae interruptae ramuli erectopatentes
inferiores saepe multiflori, superiores pauciflori .Ramuli, pedunculi
calvcesque tomento-appresso canescentes aculeis, aciculis glandu-
lis(|ue stipitatis nigrorubentibus instructi. Flores parvi; petala
alba; stamina in circulum unicum disposita antheris destructa.
stylis atrorubentibus valde breviora. Germina nigra glabra; fructus
debiles.
Provenit prope Bakabányam in silva caedua «Tatiar». Frutex
unicus radicosus.
75. R. fulgens Kpk
Turim.es teretes prninosi purpurascentes epilosi, aculeis
majoribus parce reclinatis, minoribus rectiusculis sparsis glandu-
lisque inaequalibus raris armati. Fólia ternata grandia; foliola
elongata subsimplicer grosse dentata, mucronata, supra nitidula,
saturate viridia, glabrescentia, subtus pallidiora glabra in nervis
tantum pilis sparsissimis obcreta; médium basi obtruneatum vei
subcordatum longe ovatum, longius acuminatum. Panicida elongata
laxa, t'oliosa, ramosa apice racemiformis ramuli et pedunculi
;

elongati tenues cum caule florendo villoso-canotomentosi, sparse

aculeati et glandulosi. Sepala inermia cinereo tomentosa glandulis
brevioribus rubentibus sparsis colorata post anthesin erecta. Flores
majores androdynami; petala alba; styli purpurascentes. Fructus
evoluti drupeolae glabrae.
;

Crescit Bakabányae «pod Stupy» prope rivulum cum aliis.

Frutex radicosus.
76. R. eucamptus Kpk. (R. carpjaticus Xtereticaulis ?) S'pec.
nov. hybr.
Turiones teretiusculi subangulatique fere epilosi atrati, aculeis
aequalibus parce reclinatis, setis glanduliferis rarissimis inaequa-
libus armati. Fólia ternata et quinata pedata digitataque; petioli
supra canaliculati stipulae parvae lineares. Foliola coriacea supra
;

obscure viridia, pilis longis sparsis appressis, subtus pallidiora

densius pubescentia irregulariter grosse serrata subcrenata termi- :

nálé proprio petiolulo sulcato 5—6 plo longius ovoideo-ellipticum

obovatum acuminatum; lateralia manifeste petiolulata elliptica;
infima digitata fere sessilia. Ramorum fioriferorum fólia ternata
rhacbis pilosa aculeis validis glandulisque raris munita. Inflores-
centiae strictae longae ad médium foliosae ramuli erectopatentes
cymoso-partiti pilosi. glandulis et aculeolis subulatis curvatis
instructi bracteae lineari-lanceolatae. Calyces cinereo-tomentosi
;

glandulosi ad basim setosi flores albi

; stamina stylos superantia.
;

Fructus non evolvuntur.

 :

Provenit Bakabányae in declivi «Piesky» prope semitam ad

pratum «Kasanka» ducentem. Frutex parvus.
77. R. roscidus Kpk. (R. incultus X scaber Kpk.). Spec. nov.
hybr.
Turiones validi pentagoni obtusati sulcati caesio-pruinosi paree
pilosi, aculeis rectiusculis vei pariim reclinatis tenuioribus sparsis
ad angulos dispositis, glandulisque stipitatis brevioribus instrueti.
Fólia ternata et quinata pedata; petioli supra plani epilosi longius
glandulosi et sparsissime aculeolati; stipulae parvae lineares. Foliola
ampla, irregulariter subsimpliciter grosse serrata, utrinque saturate
vilidia, supra sparse pilosa, subtus in nervis tantum breviter
sparsissime pilosa, glabrescentia; terminálé petiolulo suo 2 plo
longius basi cordatum, laté ovatum longius acuminatum. Rami
fonferi elongati, foliis ternatis pilis interné sparsis apieem versus
villosis, aculeisraris setisque glandiúiferis longioribus exasperati
inftorescentiae elongatae ad médium foliosae laxae interné inter-
ruptae ramuli cymosopartiti multiflori, superne abbreviatae race-
mosae 2—3 bori. Ramuli et pedunculi viridicano tomentosi hirsuti,
densius aciculati et glandulosi. Calyces cano-tomentosi glandulis
tantum brevioribus atropurpuraseentibus inspersi; sepala erecta.
Flores mediocres androdynami; petala alba. Fructus evoluti:
germina glabra.
Abundat prope Bakabányam sub lapicidinis « pri Zlatej stud-
nicke». Frutices diffusi.
78. R. fonticola Kpk (R. Ilay éri X vestitus Ivpk.). Spec.
nov. liybr.
Turiones validi subangulati sulcati, pruinosi nigrorubentes,
glabrati, aciculis, aculeis validioribus reclinatis glandulisque stipi-
tatis raris brevioribus nigropurpurascentibus exasperati. Fólia
crassa teinata subquinatis nonnullis immixtis; jietiolo supra piano
more turionum vestito; stiptdis lineari-lanceolatis alté adnatis.
Foliola ampla marginibus sese tegentia irregulariter subduplicato
serrata mucronata. supra atroviridia, glabrescentia, subtus pallidiora
tomento molli pubescentia micantia; terminálé petiolulo suo 3 plo
longius cordatum laté ovatum vei obovatum suborbiculare caudato-
acuminatum. Rami fiorentes longi pilosi glandulosi et aculeati, foliis
ternatis; infloreseentia elongata laxa ad basin foliosa racemiformis
pauciflora; ramuli peduncidique elongati termes cano-tomentosi,
aculeis reclinatis sparsis, glandulisque stipitatis humilioribus nigro-
purpurascentibus instrueti. Calyces canotomentosi aciculis ralis
glandulisijue subaequalibus inspersi; sepala erecta. Flores minores
gynodynami; petala aiba ovato-elliptica angusta. Fructus tere
steriles : carpidia glabra.
Abundat Bakabányae in sepibus ad rivum prope fontem
«Cigánska studnicka» in valle Grunt. Affimi R. suaveolenti Kpk.
Frutices diffusi radicosi.
 ! :
:

235

79. R. Lengyelii Kpk. (R. candicansX&uentheri Kpk.). Sp.

nov. hybr.
Turiones validi subangulati pentagoni sulcati pruinosi atro-
purpurascentés, pilis humilibus, aciculis, aculeis inaequalibus glan-
dulisque stipitatis sparsioribus „instrueti aculei majores e hasi
:

dilatata subulati reclinati basi atropurpurei apice straminei. Fólia

(juinato pedata ternatis nonnullis intermixtis; petioli supra leviter
canaliculati. rare pilosi, aculeati et sparse glandulosi; stipulae
parvae lineares .Foliola longiora irregulariter subduplicato grosse
serrata, supra saturate viridia, glabra, subtus tomento tenui albi-
eantia terminálé e basi subeordata oblongum obovatum sensim
;

longius acuminatum: lateralia angustiora ovato-elliptica infima

;

breviter petiolulata. Rami floriferi elongati validi, foliis ternatis

pilis glandulis aculeisque reclinatis sparsis muniti; inflorescentia
interné foliosa interrupta axillaris, superne thyrsoidea pauciflora
pedicelli breves eanotomentosi crebrius aciculati et glandulosi.
Calyces cinereo-tomentosi aciculis et glandulis brevioribus raris
obsiti; sepala patentia vei erecta. Flores mediocres gvnodynami;
petala alba ovata; styli ad basin rubentes. Fruetus debiles; ovaria
pilosa.
Crescit Bakabányae in colle «Prielozok» retro domos in
fruticetis prope parentes. Frutex radicosus.
80. R immitis Kpk.
Turiones supra teretiusculi subtus
obtusangulati, sulcati,
pruinosi, birti, aculeis validioribus reclinatis inaequalibus glandu-
lisque crebrioribus brevioribus instrueti. Fólia ternata et quinata
pedata; petiolo supra canaliculato, stipulis parvis linearibus foliola :

grandia inaequaliter minutius serrata, supra saturate viridia, par-

cissime pilosa, glabrata, subtus pallidiora tomento nudli pubescentia
terminálé e basi subeordata laté ovatum acuminatum. Rami floriferi
tomentosi, aculeis rarioribus, setis glanduliferis longioribus, glandu-
lisque stipitatis +
humilioribus, foliis ternatis et quinatis armati.
inflorescentia abbreviata interrupta racemosa basi foliosa pedmi- :

culi breves modo rhachidis vestiti. Calyces cinereo-tomentosi

aciculati et glandulis crebris inspersi; sepala erecta. Flores
mediocres androdynami: petala alba. Fruetus evoluti; drupeolae
pilosae.
Habitat ad Bakabányam in frutetis caedui «Muskovskie» ad
viam montanam «Ivrásna cesta» ad R. spatiosum Kpk. Frutex
radicosus. Inter R. hirtum et scabrum
81. R marmarcus Kpk. (R. serpens v. lividusX tereticavlis
Kpk.). Spec. nov. hybr.
Turiones teretes subpruinosi parce pilosi aculeis debilibus
rarioribus reclinatis, minoribus gracilibus tenuibus, aciculis raris-
simis glandulisque stipitatis inaequalibus armati. Fólia omnia
ternata, petiolo supra piano, stipulis linearibus, filiformibus foliola ;

coriacea supra obseure viridia, nitida, pilis longis et in acicvJos

236

comrnatatis tecta subtus pallidioria, parce glaucescentia, j)ilis mollibus

,

densis appressis tecta, omnia irregulariter grosse serrata; terminálé.

e basi cordata pulchre ovatum petiolo proprio 3—4 plo longius
acutura acuminatumve ;
lateralia cordato-ovata rhomboidea eus-
pidata acuminata, manifeste petiolulata. Rami floriferi elongati
angulati sulcati sparse aculeati pilosi et glandulosi, foliis ternatis.
Inflorescentia inferne interrupta axillaris superne racemiformis ad
basin foliosa; foliolorum floralium pili in séta glandulifera commu-
tati; ramuli et pedunculi tomentosi aculeis reclinatis flavescenti-
rubentibus glandulisque stipitatis atrorubentibus creberrimis instructi.
Flores mediocres albi; stamina stylos superantia. Calyces eano-
virides tomentosi, aciculis raris glandulisque copiosis atropurpureis
obsiti, post florendum erecti. Fructus vix evolvuntur ;
ovaria glabra.
Abundat prope Bakabányam retro «Biela bana»-m sub cuni-
culo «Katrenka» ad rivulum siccum. Frutices dissipati.
82. R. ruderalis Kpk. (R. bifrons X super- Gueniheri ? Kpiy).
Turiones teretes pruinosi rufescentes aculeis inaequalibus,
setis glanduliferis pilisque rarissimis instructi. Aculei majores
e basi parce dilatata subulati longi reclinati. minores similes
graciliores, glandulae stipitatae. Fólia omnia ternata; petioli supra
plani densius pilosi aculeis glandulisque crebris exasperati; slipu-
lae üneares. Foliola omnia manifeste petiolulata, coriacea, viduata,
inaequaliter grosse serrata, supra viridia, nitida. glabrescentia,
subtus pallidiora parce pilosa; terminálé petiolulo suo 3-4 plo
longius e basi cordata laté ovatum longe acuminatum; lateralia
evidenter petiolulata obovato ellipsoidea longe acuminata. Rumi
floriferi elongati foliis ternatis instructi hirsuti glandulosi aculea-
tique, aculei majores longi partim reetiusculi partim adunci falcati,
setae glandulifera longissimae inaequales. Inflorescentia Iaxa medi-
ocris thyrsoidea usque ad apicem foliosa foliis superioribus simplici-
bus integris inferioribus bilobatis pilis in aculeos commutatis purpur-
ascentibus testis. Ramuli pedunculique tomentoso-hirti glandulosi-
que, aculeis longis curvatis armati. Calyces canovirides tomentosi
aciculis densis glandulisque stipitatis creberrimis purpurascentibus
korrentes; sepala post anthesin erecta fructus evolutos amplectantia.
Flores majores albi carpellis glabris.
;

Habitat haud procul a Bakabánya in ruderibus projje cuni-

culum «Biela bán a > sinistra. Frutices dift'usi.
83. R. suboxyphyllus Kpk. (R. rivularis v. plumbeus X tere-
ticaulis KpkX Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi subangulati pruinosi pilosi aculeis recti-
usculis reclinatisque validis, setis glanduliferis inaequalibus spar-
sioribus vestiti. Fólia ternata raro quinata pedata; peíio/i supra
plani pilis longioribus, aculeis glandulisque raribus instructi; sti-
pulae filiformes alté adnatae. Foliola grosse et inaequaliter serrata,
crenato-subsinuosa, supra obscure viridia pilis longis strigulosis
raribus obsita, subtus glaucescentia etiam sparse pilosa ; terminálé
 !

237

laté ovatum ellipticum rhomboideumve 4 —

5 plo fere petiolulo longius,
basi truncatum subcordatumque, longius acuminatum eaudatum;
lateralia manifeste. infima, breviter petiolulata. Axis floralis elon-
gata, teretiuscula, foliiá ternatis, aculeis curvatis, pilis glandulisque
sparsioribüs inaequalibus obsita. Paniculae arnplae ramuli divaricati
infra médium cymoso-partiti eum pedunculis tenuibus elongatis
tomentosi aculeati et glandulosi; bracteae lanceolatae, infernae
bifidae. Flores parvi; petala angusta ovato-lanceolata stamina
;

stylis aequilonga Sepala parva angusta canotomentosa aeieulis

raris glandulisque brevibus colorata, post anthesin reflexa. Germina
glabra mediocriter evoluta.
Crescit ad Bakabányam in valle Grunt supra «Sarkandi-
stolna»-m sub fossa superiori cum aliis. Frutex radicosus.
84 R. mirandus Kpk. (R. hirtus X scaber Sabr. in litt.).
Turiones nonnulli teretiusculi alii obtusangulati, sulcati sub-
pruinosi obscuro-virides, pilis raris, aculeis debilibus inaequalibus
gracilibus tenuibus subulatis reclinatis, setis glanduliferis sparsis-
simis glandulisque stipitatis humilibus inspersi. Fólia ternata
4— 5-nata, petiolis supra planis, stipulis nonnullis linearibus aliis
lineari-laneeolatis fere foliosis longis ciliatis glandulosis fohola ;

subeoriacea, supra obscure viridia sparse pilosa subtus paulo

pallidiora retieulata, ternata irregulariter grosse serrata, quinata
grande crenati-dentata, fissá, inaequaliter biserrata, profunde
sinuosa: terminálé in ternatis e basi subcordata ovato-eílipsoideum
longius acuminatum lateralia
;
manifeste petiolulata obovato-
ellipsoidea, bilobata bipartitaque acuminata; in quinatis terminálé
e basi subcordata obovatum, obovato-ellipticum, nonnulla ab-
normiter profunde sinuosa, caudato retroflexa; lateralia obo-
vato-lanceolata, subobovata-ellipsoidea longissime sensim acu-
minata. acuminibus nonnullis antrorsum aliis retroflexis, fere sub-
sinuata; infima brevissime petiolulata obovato-lanceolata vei rhom-
boidea acuminata. Rami floriferi elongati angulati sulcati, foliis
ternatis ut foliola turionalia irregulariter serratis, nonnullis bilo
batis, pilis, aculeis, aeieulis et glandulis raris vestiti. Inflorescentia
elongata laxa subracemosa; ramuli pedunculique elongati erecto-
patentes 1 —3 fiori, tomentoso-hirti, aculeis subulatis tenuibus
glandulisque stipitatis obsiti. Calyces viridi-cano-tomentosi, acicu-
lis raris glandulisque atrorubentibus sepala post anthesin ereeta.
;

Flores parvi, androdynami petala alba angusta ovato-lanceolata.

;

Fructus steriles.
Provenit Bakabányae in ripa rivuli prope «Biela banaw-m.
Frutex parvus debilis. Planta de facto foliis abnormibus miranda
85. R. finitimus Kpk. ( R hirtus X scaber Sabr. in litt.).
.

Turiones subteretes subpruinosi, pilis brevibus rarissimis. acu-

leis inaequalibus gracilibus tenuibus reclinatis setisque glanduli-
feris inaequalibus inspersi. Fólia ternata; petioli plani hirsuti,
aculeis tenuibus glandulisque stipitatis obcreti; stipulae lineares.
23S

Foliola coriacea supra obscure viridia sparse longe pilosa, subtus

virenti-canescentia, tomento brevi appresso micantia. omnia mani-
feste petiolulata inaequaliter serrata mueronata: terminálé petio-
lulo suo 3 —
4 plo longius e basi cordata laté ovatum ellipsoide
umve, longe acuminatum; lateralia obovata, ovato-elliptica, longe
acuminata. Rhachis aculeis subvalidis longis reelinatis, villo brevi
glandulisque stipitatis rarioribus foliisque ternatis instructa. Pani-
culae laxae elongatae, foliis simplicibus, interruptae ramuli paten-
tes ad médium cymoso-partiti, ultra médium racemosae l 2—3 —
flori, tomentoso-hirti. aculeis longioribus, aciculis tenuibus et seti-

culis glanduliferis vestiti bracteae lineari lanceolatae margine cili-

;

ato-glandulosae, bi-tritidae hirtae. Calyces canotomentosi, aciculis

rarissimis glandulisque tomentum superantibus sparsis, post anthe-
sim fructus amplectantes erecti. Flores albi mediocres; petala an-
gusta ovata: stamina stylos superantia, Fructus evoluti: drupae
glabrae.
Bakabánya in colle «Lajtna» supra templum ad viam cavam
superiorem in virgultis cum aliis.

9. Apiculati.

86. R. laxisetus Kpk (R. bifrons X silesiacus cár. Tabanimon-

tanus Kpk.) Spec. nov hybr.
Turiones subteretes, obtusangulatique mediocriter pruinosi,
pilosi, aculeis validis reelinatis, setisque glanduliferis rarissimis
muniti. Fólia quinato-pedata ternataque petioli supra plani pilosi,
;

sparsissime glanduloso-setosi, aciculati, aculeis reelinatis rugulosis.

Foliola coriacea, irregulariter duplicatoincise-serrata, dentibus
mucronatis, supra obscure viridia, glabra, omnia subtus tomento,
densiore albicantia terminálé subeordato -ovatum proprio petiolulo
—
;

2 3 plo longius sensim acuminatum; lateralia ovato-elliptica

rhomboidea manifeste petiolulata infima breviter petiolulata acu-
;

minata lateralia in ternatis saepe biloba. Infiorescentia brevis

;

congestior foliosa parciflora racemosa subcorymbosa. Kami floren-

tes abbreviati elongatiijue angulati sulcari, pilis longioribus den-
sius et aculeis longioribus, aciculis et setis glanduliferis rarissimis
inspersi: fólia inflorescenfiae omnia fernata deníibus acutis acu-
minafis irregularibus, suberenata. Ramuli pedicellique breves 2—3
flori tomentoso-hirti bracteae hirsutae, inferiores 2
;
3 fidae. Sepala —
sub anthesi patentia, post anthesin reflexa eanotomentosa sparsis-
sime aciculata et glandulis raris tomentum superantibus obsita,
Flores minores; petala dilute rosea ovato-rotundata stamina stylis ;

aequilonga Fructus incompleti: carpellis glabris.

Crescit Bakabánvae in declivibus collis «I\iebes» retro bal-
nearium ad semitam inter fruticeta. Frutices diffusi.
87. Rubus obtortus Kpk.
 ;
:

239

Turiones angulati saepe sulcati, parce pilosi, sparsissime setoso-

glandulosi, nigrorubentes aculeis validis aequali bús falcatis ad angu-
;

los dispositis densioribus muniti. Fólia ternataet quinata pedata pe- :

tiolo aculeis falcatis, sparse glanduloso pilosoque; stipulae lanceolatae :

foliola subsimplicitergrosse serrata, longe mucronata. supra obscure

viridia. glabrata, subtus tomento brevi canescenti-viridia terminálé ;

basi subcordatum obtruncatum ovatum cuspidatum; laterália

vei
rotundata, brevissime petiolulata fere sessilia. Fami fóriféri foliis
ternatis parce pilosi et glandulosi: inflorescentia composita vei thvr-
soidea. basi i'oliosa pauciflora ramuli et pedunculi breves canotomen-
:

tosi cum calycibus cinereis basi tantum aciculatis, glandulis stipitatis

nigropurpureis sessilibus coloratis sepala reflexa. Flores mediocres
;

androdynami petala alba. Fructus debiles ovaria pilosa.

; ;

Provenit Bakabányae retro «Sarkandistolna»-m in declivi cum

aliis. Frutex parvus.

88. R. microtrichus Kpk.

Turiones teretiusculi, subangulati sulcati, subpruinosi par-
cissime pilosi, rare aculeati et sparse glandulosi. Fólia ternata
foliola supra obscure viridia, pilosa, subtus pallidiora magis pubes-
centia, omnia subsimpliciter serrata mucronata undulato-crispata
médium basi subcordatum. obovato-rotundatum vei obtruncatum
obovatum, longe caudato-acuminatum. Fhachis parce pilosa, glab-
rescens rare aculeolata et glandulosa; panicula laxa ad médium
i'oliosa racemoso-subcorymbosa pedicelli cum calycibus canotomen-
;

tosi, sparse aculeati et glandulosi: sepala erecta. Flores mediocres

androdynami; petala alba, laté ovata; germina pilosa. Fructus
mediocres.
Bakabányae: in colle «Prielozok» retro domos ad semitam.
Frutex radicosus.
89. R. incrassatus Kpk. (F. pubescens X. Guentheri Kpk.
sp. n. hybr.).
Turiones crassi pentagoni sulcati glabri, aculeis validis raris
reclinatis. curvatis glandulisque sparsissimis hic et inde inspersi.
Fólia quinata digitata; foliola angustiora supra glabra, satura te
viridia, subtus tomento tenui albicantia; terminálé e basi sub-
cordata ovatum, cuspidatum. Amis foralis longa aculeis glan-
dulisque singularibus obsita panicula elongaía thyrsoidea. superne
;

racemosa ad médium Famuli

et pedunculi tomento tenui
foliósa.
obducti, aculeati et Calyces cinereo-tomentosi fere
glandulosi.
eglandulosi; sepala reflexa. Flores majores androdynami; petala
alba laté ovata. Carpidia pilosa; fructus mediocriter evoluti.
Bakabányae: in colle «Prielozok» retro domos prope semitam.
Frutex radicosus.
90. R. dolichotrix Kpk. (F. carpaticus X
senticosus Kpk.)
Sp. nov. hybr.
Turiones angulati, sulcati, faciebus concavis, sparsissime
pilosi, setis glanduliferis brevibus inaequalibus raris glandulisque
18
 ::

240

immixtis, aculeis subulatis conformibus reclinatis vei aduncis ad

angolos dispositis armati. Fólia omnia quinato-pedata ;
foliola
orunia manifeste petiolulata, inaequaliter serrata, supra obscure
viridia, glabreseentia, subtus canescentia pallide viridia; terminálé
petiolulo suo 3 —6 plo longius subcordatum laté ovatum acumi-
natum: lateralia rhomboidea medioeriter, infima breviter petiolulata.
Kami floriferi elongati sulcati, pilis longis patentibus hirsuti, l'oliis
teruatis, aculeis falcatis glandulisque stipitatis singulis pilos
non superantibus instrucli. Inporescentiae compositae elongatae
basi tantum foliosae ramuli et pedunculi tenues canotomentosi
hirti, sparse aculeati et glandulosi: bracteae bi-et trifidae lineari-
lanceolatae. Flores mediocres, petala alba laté ovata suborbicularia.
Calyces canotomentosi sparsissime aciculati et glandulis sessili-
bus vei tomentum superantibus inspersi; sepala reflexa. Fructus
non evolvuntur.
Bakabányae-prope R. senticosum in fruticetis loco «za Chlad-
nou» dicto. Frutex unicus.

10. Koehleriani.

91. R. Degenianus Kpk. Spec. nova.

Turiones procumbentes prostrati, teretiusculi, vei subangulati.
sulcati, caesio-pruinosi, vix pilosi, aculeis inaequalibus setisque
glanduliferis crebris mixtis horridi aculei majores validi longi
;

e basi dilatata subulati, reclinati, curvati, minores graciliores elon-

gati, tenues. Fólia ternata et quinata magis pedata. quam digitata
petioli supra parce canaliculati, rarius aculeati et glandulosi
stipulae lineari lanceolatae; foliola irregulariter dense serrata.
tenuiter mucronata, marginibus obversim sese tegentia, supra
obscure viridia, longe pilosa, subtus pallidiora glauco-virentia, den-
sius pubescentia terminálé petiolo suo aculeis densis instructo
;

4—5 plo longius cordatum, laté ovatum vei, suborbiculare, acu-

minatum. Rami floriferi elongati. foliis ternatis, foliolis obovato-
,

rotundatis, longe acuminatis subtus magis glaucescentibus, pilis

sparsis, aculeis reclinatis glandulisque stipitatis muniti. Inflores-
centia elongata, basi t'oliosa inferne interrupta, axillaris, superne,
racemiformis, apice subcorymbosa. Ramuli et pediceüi elongati,
canotomentosi, aculeis stramineis crebemmis glandulisque atro-
purpureis exasperati. Calyces canotomentosi aciculis densissimis
et glandulis horrentes: sepala erecta fructus evolutos amplantantia.
Flores majores gynodynami petala alba laté ovata, obovata emar-
:

ginata: styli virentes stamina in annulum disposita. Ovaria glabra.

;

Habitat in valle Grunt in colle contra tudiculus Bakabányae.

Frutex radieosus prostratus.
92. R. atroviridis Kpk. (R. bifrons X tercticaulis var. tu-
dicularum Ivpk./ Spec. nov. hybr.
 2

241

Turiones terctes pruinosi, epilosi, nigropurpurascentes, aculeis

inaequalibus, setis glanduliferis et glandulis stipitatis muniti; aculei
majores pariim curvati, minores et minimi graciles rectiusculi.
Fólia ternata quinatis inmixtis foliola inaequaliter minutius serrata,
;

supra atroviridia longe pilosa, subtus pallidiora canescenti-pubes-

centia terminálé basi
;
cordatum, laté obovatum, rotundatum,
proprio petiolulo 3 4 plo —
longius, acuminatum lateralia in ter- ;

natis lobata, bilobata bipartitaque brevius petiolulata, acuminata.

Axis floralis longa, parce breviter pilosa, foliis ternatis, aculeis,
aciculis que glandiúiferis rarioribus instructa
setis panicula ;

laxa, interrupta, superne abbreviata racemiformis usque ad

médium íoliosa fólia paniculae suprema integra trilobata pedicelli
; ;

canotomentosi aculeis gracilibus sparsis et glandulis humilibus

sparsioribus bracteae lineari-lanceolatae bi- et trifidae.
vestiti:
Calyces sepala in flóré reflexa denique fructui
canotomentosi;
applicata, aciculis et glandulis atrorubentibus colorata. Ftores
mediocres albi, androdynami. Fructus evolvuntur; drupeolae glabrae.
Bakabányae, supra tudiculas in declivi infra in dumetis.
Frutex radicosus.
93. R. crenatus Kpk. (B. apricus X scaber-brachyadenius
Kkp.) Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi subangulatique, virides pruinosi, patenter
pilosi, aculeis e basi dilatata subulatis flaventibus, mediocris basi
tuberculatis rectiusculis, setis rectiusculis glandulisque crebris
instructi. Fólia quinato-pedata atque digitata, alia ternata lobata
supra obscurius viridia sparse appresse pilosa, subtus pallidiora
pilis appressis raris, simpliciter vei duplicato-serrata, crenata;
stipulae parvae glanduliferae ciliatae petiolus supra planus pilis
;

densioribus, aculeis subulatis rarioribus reclinatis, setulis glandu-

lisque pilos superantibus armatus; foholum terminálé petiolulo suo
1— plo longius cordato-ovatum rhomboideumve curvato acumi-
natum lateralia manifeste petiolulata, subcordato-ovata rhomboi-
;

di'aipic acuminata; infima breviter petiolulata ovato-elliptica.

Bami flór i féri elongati foliis ternatis et saepe quinatis pulchre
crenatis aculeis, setis glanduliferis pilisque patentibus densioribus
vestiti. Infloresceniiae intenie foliosae subthyrsoideae ramuli
inferiores distantes cymosi, superiores conferti, omnes laxius
patenter hirsuti, aciüeolati, inaequaliter setosi et glandulosi. Calyx
extus canescens, aciculis seticulis et glandulis stipitatis purpuras-
centibus inaequalibus borridus sepala post antbesin erecta fructus
;

ovolutos amplectantia. Flores albi androdynami, petala obovata

in unguem attenuata; germina glabra.

Provenit prope Bakabányam in valle Grunt retro «Stupy»

trans rivulum in consortio R. brachvadenii Kpk. Frutex radicosus.
Clariss. Dr. Sabransky plantam banc ad R. apricum
numerát.
18 *
242

94. R. formosus Kpk. ( R. bifrons X rivularis v. elegáns Kck.)

Spec. nov. hybr.
Turiones validi subangulati pentagonique, sulcati, glabri,
pruinosi, aculeis inaequalibus subulatis rectiusculis vei reclinatis
purpurastentibus apice stramineis crebris, minoribus graeilibus
rectiusculis, glandulisque sti pitatis rarioribus onusti. Fólia ternata
et <|uinato pedata :
irregulariter subduplicafo-serrata supra
foliola
saturate viridia densioribus micantibus, subtus pallidiora,
pilis
tomento molli velutino-micantia glancescenti-virentia terminálé ;

basi subcordatum laté ovatum, obovatuiu ellipsoideumve proprio

petiolulo, dense armato, 3 — 4 plo longius acuminatum. Ax is flór olts
elongata, foliis ternatis, pilis sparsis, aculeis reclinatis curvatisque
crebris glandulisque armata pániéula ad médium foliosa elongata
;

laxa racemiformis pedicelli tenues viridi-tomentosi, glandulosi et

;

aculeolis creberrimis horridi. Calyces viridi-canotomentosi aciculis

et glandulis sparsioribus humilibus colorati; sepala erecta. Flores
mediocres androdynami petala alba, ovato-elliptica emarginata.
;

Fructus debile evoluti :

germina glabra.
Crescit Bakabányae supra «Sarkandistolua»-m ad rivulum cum
R. riv. v. elegante Kpk. Frutex radicosus.
95. R. lechepoeus Kpk. [F. Guentheri saevus var. terri-X
bilis Kpk.) Spec. nov. hybr.
Turiones obtusangulati teretiusculique subpruinosi aculeis
inaequalibus rectiusculis tenuibus densis horrentes, aciculis setisque
glanduliferis confertis pilisque sparsioribus patentibus obcreti.
Fólia nonnulla quinato- pedata et digitata, lateralia in ternatis tere
bilobata vei bipartita manifeste petiolulata; petioli supra plani,
pilis, aculeolis inaequalibus glandulisque stipitatis dense obsiti;
stipulae parvae lineares. Foliola subcoriacea supra obscure viridia,
pilis raris strigulosis, subtus tomento brevi appresso canescenter
viridia, irregulariter grosse sinuosa mucronata biserrata, subcrenata;
terminálé proprio petiolulo 3 —
4 plo longius e basi cordata, laté
ovatum, acuturn acuminatumve lateralia longius, infima breviter
;

petiolulata. Kami floriferi hirsuti, elongati angulati sulcati, foliis

ternatis, aculeis rarioribus reclinatis rectiusculisque setis glan-
duliferis obsiti. Inflorescentia longa laxa axillaris, inferne foliosa
racemiformis, apicem versus subcorymbosa. Ramuli et peduncidi
patentes tomentoso hirti aciculis glandulisque stipitatis instructi
1— 3 flori; bracteae longae, margine glanduloso-ciliatae, lineari lan-
ceolatae. Flores albi, petala ovata stamina stylis purpuraseen-
:

tibus breviora sepala, tomentoso-hirta, aciculis raris glandulisque

;

rubentibus inspersa post antbesin erecta. Fructus debiles; ovaria

glabra.
Provenit ad pagum TJhliská in pineto aprico «Buéina» dicto
prope parentes. Frutex unicus.
96. R. saevoides Kpk. et Sabr. ( R
hirtus X saevus Sabr.)
Spec. nov. hybr.
 243

Tmiones angulati parce pilosi, aculeis raajoribus

sulcati
subulatis réclinatis, minoribus
gracilibus rectiusculis rarioribus
glandulisque stipitatis sparsioribus muniti. Fólia ternata majuis
cula: petiolo supra piano piloso, aculeis recurvatis et glanduls-
stipitatis instmcti; stipulis lineari-ffimceolatis. Foliola irregularitre
grosse serrata, crenata, supra saturate viridia sparse pilosa, subtus
pallidiora pubesceutia terminalee basi subcordata laté ovatum
;

—
obovatumve, proprio petiolulo 3 4 plo longius, cuspidatum; late-
ralia breviter petiolulata lobata. Aris floralis elongata aculeis
longis rectiusculis reclinatis setis que glanduliferis onusta pániéul a ;

basi foliosa, inferne interrupta axillaris, superne racemiformis

subcoryrnbosa pedicelli cum calycibus viridi-tomentosi, elongati
;

tenues, aciculis et setis glanduliferis longis exasperati sepala ;

post anthesin erecta, Flores majores albi, stamina stylis aequi-

longa. Fructus miseri drupeolae glabrae.
;

Habitat in valle supra cauponam «Steinbach». Frutex radi-

cosus.
97. R. galbanus Kpk.
Tar ionos terelés, obtusangulati. sulcati, duri, pruinosi, pilis
patentibus aculeis inaequalibus crebris subulatis reclinatis, graci-
libus rectiusculis stramineis, setis que glanduliferis korridi. Fólia
ternata et quinato pedata petioli more turionis vestiti
;
stipulae ;

parvae lineares foliola ampla, supra saturate viridia pilis raris

;

strigulosis obsita, subtus parce pallidiora in nervis tantum sparsissime

pilosa onmia subsimpliciter serrata terminálé petiolulo suo 3 5-
;
;
—
plo longiuse basi cordata laté ovatum abrupte acuminatum. Axis
floralis longa horizontaliter villosa, foliis ternatis, aculeis rectius-
culis densioribus, glandulisque stipitatis instrueta. Panicula laxa,
elongata, saepe tota foliosa, racemiformis, pauciflora; pedunculi
more caulis florentis vestiti, tenues; bracteae lineari lanceolatae.
Calyces viridi-canotomentosi, villosi, aciculis densissimis flaventi-
stramineis glandulisque creberrimis exasperati; sepala erecta.
Flores mediocres, petala alba; stamina stylis aequilonga. Carpidia
glabra.
Bakabányae: «Nadmestom» in sepibus. Frutex unicus.
Planta haec inter K. rivularem et scabrum pertinere videtur.
98. R. caudatifrons Kpk.
Twriones validi íeretes süfeingulatique, pruinosi atrorubentes,
glabrescentes, aculeis, aciculis setisque glanduliferis uigroruben-
tibus vestiti. Fólia ternata; foliola inaequaliter duplicato serrata,
longe mucronata, supra viridia, glabrescentia, subtus pallidiora
tomento brevi canescenti- viridia terminálé basi fere obtruncatum,
;

latius obovatum caudato acuminatum. JRami floriferi villosi, foliis

ternatis, aculeis reclinatis glandulisque stipitatis obsiti; inflores-
centia abbreviata compacta racemosa; pedunculi breves cano-
tomentosi cum calycibus glandulis nigrorubeutibus aculeolisque
crebrioribus exasperati sepala erecta. Flores grandes petala alba
:
;
244

laté ovata; stamina stylis paulo breviora vei aequilonga. Fructus

evoluti; drupeolae glabrae.
Bakabánya: in valle Grunt ad semitam retro bortum Her-
konis in dumetis. Frutex radicosus.
99. R. minatorius Kpk. (R. apricus X vestitus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones subteretes apice angulati sulcati pruinosi atropur-
purascentes, glabrati, aculeis longis inaequalibus tenuioribus crebris
setisque glanduliferis subaequalibus onusti. Fólia ternata; petioli
pilosi glandulosi et aculeolati; stipulae mixtae: föl ii formes, lanceo-
latae et lineares alté adnatae: foliola subcoriacea, inaequaliter acute
serrata longius raucronata, supra obseure viridia sparse pilosa,
subtus pallidiora, tomento molli micantia: médium basi fere
obtruncatum, laté ovatum, rotundatum, eaudato-acuminatum. Axis
floralis horizontaliler villosa, aculeis reclinatis densioribus, setis
glanduliferis glandulisque stipitatis longis armata panicula elon- :

gata interrupta axillaris ad médium foliosa, superne raeemosa.

Pedicélli canotomentosi, aculeis longis tenuibus ereberrimis selisque
glanduliferis horridi. Calyces canotomentosi, aciculis glandulisque
atrorubentibus muniti; sepala post antbesin erecta. Flores majoros
androdynami; petala alba angusta, long<* elliptica. emarginata.
Fructus evoluti: carpidia glabra.
Bakabányae: in valle Grunt prope tudiculos in margine
prati Farbakiani cum R. symmetro Kpk. et aliis. Frutex radicosus
diffusus.
100. R polysperus Kpk. (
R. apricus X Guentheri Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones teretiuseuli
duri virentes epruinosi, aculeis inae-
qualibus glanduliferis pilisque rarissimis instructi. Fólia
setis
grandia ternata nonnullis quinatis; foliola omnia petiolulata, supra
obseure viridia pilis longis sparsis appressis, subtus pallidiora
pubescentia, inaequaliter et grosso serrata; intermedium petiolulo
suo 5 -6 plo longius laté ovatum rotundatum, rhomboideumve
basi subeordatum acuminatum. Rumi f/oriferi elongati, foliis ter-
natis, pilisglandulosis aculeisque obsiti: inflorescentia laxa abbreviata
basi tantum foliosa ramulis inferioribus erecto-patentibus 3 fioris,
superioribus approximatis 1 —
2 floris; foliola inflorescentiae supra
pilis in séta glandulifera commutatis obsite pedunculi densius pilosi
:

glandulosique aculeis reclinatis crebris acicularibus bracteae :

lineari-lanceolatae. Calyces canovirides tomentosi glandulis stipi-

tatis aciculisque ereberrimis horrentes; laciniis in fructu erectis.
Flores mediocres androdynami albi. Drupae glabrae.
Bakabányae in valle Grunt «pod Stupy» ad semitam in
frutetis. Frutex unicus.
101. R. coriifolius Kpk. (R. bifrons X pidchellus Kpk). Spec.
nov. hybr.
 215

Turiones teretes, pruinosi, supra fusco-purpurei, sparsissime

pilosi, aculeis validis longis aequalibus subulatis reclinatis eurva-
tisque, aciculis tenuibus rectiusculis glanduliferis in aequalibus
rauniti. Fólia ternata petioli supra plani, aculeati, rare pilosi et
;

glandulosi; stipulae alté adnatae flliformes foliola coriacea, grosse

;

et inaequaliter serrata, dentibus mucronatis, supra obscure viridia,

glabrescentia, nitida, subtus glaucescentia, pallidiora, densius pilosa ;

terminálé proprio petiolulo 3— 4-plo longius e basi cordata laté

ovatum, subcordatum longius acuminatura. Rami florentes teretius-
euli, parce pilosi, aculeis falcatis, aciculis, setis glanduliferis glan-
dulisque stipitatis raris armati. Infiorescentia mediocris foliosa
basi interrupta superne pauciflora thyrsoidea. Ramuli pedunculique
canotomentosi, aculeis falcatis, aciculis, setis glanduliferis atro-
purpureis etiam cum calycibus horridi. Flores mediocres andrody-
nami; petala alba; sepala post anthesin erecta fructus evolutos
amplectantia. Ovaria parce puberula.
Habitat ad Bakabányam prope «Biela bana»-m in ruderibus
una cum R. pulchello Hol. Frutex radicosus.
102. R. callicomus Kpk. ÍR. hirtus var. apricorum X scaber
I\pk.). Spec. nov. hybr.
Turiones teretes, hirsuti, pruinosi, aculeis validis basi atro-
rubentibus apice flaventibus longis reclinatis falcatisque, minoribus
gracilioribus tenuibus longis, setis glanduliferis glandulisque sti-
pitatis inaequalibus onusti; petioli supra plani, hirsuti longe acu-
leati et dense glandulosi; foliola coriacea irregulariter grosse ser-
rata, laté dentata mucronata, utrinque flavo-viridia, supra nitidula
glabrescentia, subtus sparsissime pilosa. Rhachis florifera longa
hirsuta, foliis ternatis, aculeis et aciculis longis glandulisque vestita.
Taniculae axillaris elongatae amplae effusae ramuli divaricati
cymoso — partiti erectopatentes, inferne pluri — superne pauci-
flori; infiorescentia tota usque ad apicem foliosa; foliola interfio-
ralia pilis in glandulas stipitatas atrorubentes commutatis conspicue
inspersa. Pedicelli tenues tomentosi hirsuti, aciculis longis crebris
glandulisque densis muniti. Calyces viridi-eanotomentosi, longe
íaciniati, aciculis glandulisque creberrimis horridi; sepala reflexa
serius fructus maturantes amplectantia. Flores majores albi
androdynami. Germina glabra.
Crescit Bakabányae in ruderibus sub cuniculo «Katrenka».
Frutex dissipatus.
103. R. livescens Kpk.
Turiones teretiusculi atrorubentes, pruinosi, pilosi aculeis
parum reclinatis tenuibus crebris, aciculis setis glanduliferisque
exasperati. Fólia quinato-pedata ternatis nonnullis immixtis petiolus
:

more turionis vestitus stipulae lineari lanceolatae. Foliola supra

;

viridia glabrata, subtus magis in nervis pubescentia et glauces-

centia; terminálé e basi vix cordata laté ovatum acuminatum. Axis
f orális longa, foliis ternatis; panicula interrupta laxa superne
 i : ;;
:

racemiformis pauciflora; pedunculi canotomentosi aculeis tenuibus

longis rectis glandulisque obsiti. Calyces viridi-canotomentosi aci-
culis, glandulisque atrorubentibus instructi; sepala reflexa; fiores
majores androdynami petala dilute rosea ovato elliptiea emarginata.
;

Drupeolae glabrae.
Crescit Bakabányae supra cuniculura «Sarkaudi-stolíia» ad
R. laccosum Kpk. Frutex radicosus.
104. R. minax Kpk. Sp. nov.
Turiones teretiuseuli sulcati, pruinosi, violaceo-purpurascentes,
aculeis validis e hasi dilatata compressa, subulatis, recurvis longis :

minoribus gracilibus inmixtis, setisque glanduliferis creberrimis

miuaces. Fólia ternata petioli supra plani, aculeis falcatis glandulisque
:

stipitatis longis crebris horrentes; stipulae flliformes; folióla

minora irregulariter duplicato minute serrata, subcrenata, supra
obscure viridia, glabrata, subtus pallidiora, reticulato venosa magis
—
pubescentia; médium petiolulo suo 3 4-plo longius basi subcor-
datum, laté obovatum, rotun dátum, acuminatum lateralia brevius
;

petioliüata, lobata aut bilobata. Kami floriferi horizontaliter villosi.

abbreviati, foliis ternatis rotundatis parvis, aculeis falcatis crebris
glandulisque stipitatis atrorubentibus exasperati. lnfiorescentio laxa
ad médium fokosa, abbreviata, apice racemosa; vámul et j teáim-
éul i breves, pauciflori, canotomentosi, aculeolis sparsis glandulisque
inspersi. Calyces cinereo-tomentosi fere inermes, rubro-glandulosi
sepala patentia vei erecta. Fiores mediocres albi, androdynami
styli purpurascentes. Fructus parvi, maturi nigropurpurei germina
glabra,
Crescit ad Magaslak in margine aprici caedui prope viam ex
Uhliská in Vysokám ducentem. Frutices diífusi.
105. R. saevus Hol. var. terribilis Kpk.
Turiones crassi, pentagoni, obtusangulati, sulcati. pruinosi,
purpurascentes, glabri, aculeis validis e basi dilatata compressa
subulatis longis reclinatis crebris, minoribus inaequalibus rectius-
culis densioribus, setis et glandulis sparsioribus onusti. Fólia 3—5-
nata; petioli canaliculati atque plani; stipulae lineares; foliola
coriacea, mediocria, inaequaliter duplicato serrata, undulato-crenata,
longe mucronata, supra saturate viridia, glabrata, subtus tomento
brevi canescenti-viridia terminálé basi subcordatum vei obtrunca-
:

tum, obovatum longius acuminatum. Axis floralis elougatu. angu-

lata, sulcata, apicem versus pilosa, aculeis inaequalibus crebris,
setis et glandulis stipitatis densioribus horrida. Panicula ad apicem
fere fokosa, laxa, intenie axillaris superne racemoso-cymosiformis
bracteae bi- et trikdae. Pedicelli et calyces eanotomentoso-villosi,
aculeis, aciculis tenuibus glandulisque instructi. Fiores mediocres
petala atba ovata: stamina stylos vix superantia, sepala retlexa.
Carpidia glabra
Habitat Bakabányae ad piateam externam « 1 ’hliská* in prato
«Buéina» aprici pineti. Frutex radicosus.
 ;
:
:

Plantam hanc clariss. Dr. Sabransky simpliciter pro R. saevo

Hol. determinavit, séd ab exemplari mihi ab autore misso valde dis-
crepat, úti descriptio nostra ostendet.
106. R. monstratus Kpk. (K. apricus X tereticaulis Kpk.).
Spec. nov. hybr.
Turiones validi virides, epruinosi, teretiusculi, aeuleis inae-
qualibus páram reclinatis, stramineis, minoribus gracilibus tenuibus,
pilis longis raris, setis glanduliferis crebris asperi. Fólia grandia
quinata magis pedata quam digitata, ternatis immixtis péti öli lon- :

gissimi supra plani, pilosi, aculeolati et glandulosi stipulae lineares.

;

Fi i óla subsimpliciter grosse s errata, mucronata, supra obscure viridia,

pilis strigulosis longis obsita, subtus pallidiora magis pubescentia:
terminálé petiolulo suo 3-plo longus basi tere obtruncatum, laté ovatum,
ovato-ellipsoideum, aeuminatum. Kami floriferi hirsuto-villosi. foliis
ternatis, aeuleis rectiuseulis longis tenuibus crebris, glandulisque
stipitatis, muniíi infloreseentia basi foliosa. laxa racemoso-cymosi-
;

formis; ramuli et pedunculi tenues elongati, erecto-patuli canoto-

mentosi creberrime longe aculeati et glandulosi. Calyces eanoto-
mentosi, aciculis glandulisque atropurpureis obereti; sepala post
anthesim erecta fructus debiles amplectantia. Flores majores an-
drodynami petala alba angusta elliptica styli ad basin purpuras-
;
:

centes drupeo/ae glabrae.

;

Provenit Bakabányae in valle «Grunt» prope tudiculas in

margine prati Farbakiani. Frutex radicosus.

11. Glandulosi.

107. R. hirtus W. K. var. sinuosus Kpk.

Turiones teretes hirti aeuleis debilibus tenuibus sparsis, aci-
culis glandulisque vestiti. Fólia quinato pedata foliola supra viridia
:

pilosa subtus pallidiora densius moliter pilosa, inaequaliter serrata

pulchre crenato-sinuosa terminálé laté ovatum, obovatumve proprio
:

petiolulo 3 — 4 plo longius sensim longe aeuminatum caudatum

latéval ia difformia rbomboidea longa, longe caudato-acuminata
infima angustiora ellipsoidea acuminata. Axis flóra! is foliis ternatis
subquinatisque bipartitis bilobatis crenato-sinuosis pániddá abbre- :

viata basi tantum foliosa racemosa conferta. Pedicelli breves majori

parte uniflori cum calycibus cauescenter tomentosi, aciculis glan-
dulisque rarioribus obsiti sepala post antbesin erecto-patentia
;

petala alba ovaria glabra.

:

Bakabányae ad rivulum, prope pontem sub lapicidinis «Zlatá»

studnicka. Frutex unicus simplex.
108. R. hirtus W. K. var. fioccosus Kpk.
Turiones teretiusculi subpruinosi hirtissimi aeuleis longis, acicu-
lis setisque glanduliferis copiosissimis. Fólia ternata pedata vei
quinata igitata foliola coriacea, saepe crenata, supra nitidula viridia,
:
248

pilosa, subtus molliter densiuspubescentia médium petiolulo siio-

:

3 —4 ovatum, rhomboideum ellipsoideumve longius

plo longius laté
acuminatum lateralia obavato-elliptica angustiora lenge acuminata.
;

Rhachis ekmgata, tomentoso-hirta, minute sulcata panicula medio- ;

cris raedio foliifera seperne condensata. Pedímculi hirsuti aculeis

setiformibus longis, setis glanduliferis densis vestiti. Calyees
tomentosi setosi et glandulosi; sepala parva post florendum eri-
gentia. Flores parvi albi; stamina stylis breviora. Fructus minute
evoluti germina glabra.
;

Bakabán,yae in dumetis «Muskovskie». Frutex radieosus.

109. R. hirtus W. K. var. microthamnus Kpk.
Turiones teretiusculi, pilosi, pruinosi atropurpurei, aculeis
debilibus sparsis glandulisque stipitatis sparsioribus luimilibus
instructi. Fólia ternata; foliola coriacea supra obseure viridia suttus
palulullum palidiora utrinque nitidula et sparsissime ])ilosa; médium
subcordatum, laté ovatum, cuspidatum. Kami floriferi sparse pilosi,
debiliter aculeati et glandulosi inflorescentia abbreviata laxa, basi
;

tantum t'oliosa thyrsoidea, pauciflora. Pedunculi tenues tomentosi

aciculis gracilibus seticulisque glanduliferis atrorubentibus densius
obsiti. Fólia inflorescentiae supra pilis in glandulas stipitatas com-
mutatis inspersa. Flores mediocres albi androdynami. Sepala eano-
tomentosa glandulis atrorubentibus aciculisque colorata, fructui
applicata. Fructus debiles: carpidia glabra.
Crescit, Bakabányae, ad Uhliská in silva prope viam in
Vysokám ducentem. Frutex parvus humilis.
110. R hirtus W. K. var. paucipilus Kpk.
Turiones teretes fuscopurpurei rarissime pilosi glabrescentes,
aculeis reclinatis validioribus sparsis, minoribus brevioribús, aci-
culis setisque glanduliferis inaequalibus rarioribus muniti. Fólia
ternata petióli canaliculati, parce ])ilosi glandulosique aculeis sparsis
;

longioribus glandulisque numerosis instructi; stipulis minimis

filiformibus. Foliola coriacea supra nitidula, utrinque viridia, sparse
pilosa: médium petiolulo suo 3 plo longius laté ovatum. ellipsoi-
deum rhomboideumve longius acuminatum. Rhachis elongata pilosa,
foliis ternatis, aculeis longis raris, aciculis tenuibus setisque glan-
duliferis creberrimis onusta; panicula foliosa apicem versus race-
mosa laxior; pedicelli tomentosi aciculis glandulisque stipitatis
vestiti. Flores mediocres albi styli ad basin purpurescentes sta-
:

minibus breviores. Calyees canotomentosi aciculis moliibus glandu-

lisque atrorubentibus colorati sepala erecta ovaria glabra.
; ;

Provenit supra cauponam «Steinbach» in valle ad marginem ru- i

tetorum. Frutex diffusus.

111. R hirtus W. K. var. lucidus Kpk.
Turiones crassiusculi teretes epruinosi, aculeis rarioribus,
aciculis, setis glanduliferis pilisque sparsis instructi. Fólia ternata
nonnullis quinatis pedatis; petiolis hirsutis, aculeis reclinatis raris
glandulisque stipitatis obsitis stipulae lineari lanceolatae. Foliola
;
 ;

coriaeea utrinque viridia et niticla, supra pilis strigulosis sparsis,

subtus praecipue in nervis rare pilosa, simpliciter minutius ser-
rata: médium petiolulo proprio 2 —
3 plo longius laté ovatum,
suborbiculare, rhomboideumve cuspidatum. Axis floralis birta foliis
ternatis, aculeis, tenuibus sparsis glandulisque stipitatis munitis
panicula foliosa ramulis erectopatentibus cyntoso 2 — 3 floris hir-
sutissimis, aciculatis et dense glandulosis, apice raeemiformis;
bracteae longae bifidae lineari lanceolatae. Petala alba; styli pur-
purascentes staminibus aequilongi vei breviores sepala longe
;

laciniata cano-viridia acieulis crebris tenuissimis glandulisque

purpurascentibus inspersa, post anthesin erecta fructus evolutos
amplectantia Drupae glabrae.
Bakabányae in silva caedua sub monte «Tatiai'». Frutex
radicosus.
112. R. hirtus W. K. var hebetatus Kpk.
Turiones teretes, subpruinosi, hirti, aculeis debilibus rectius-
culis, setis glandulisque instructi. Fólia ternata petiolis birsutis,
aculeis tenuibus sparsis glandulisque stipitatis inaequalibus stipu- ;

lis filiformibus. Foliola crassiuscula, supra obscure viridia rarius

longe pilosa, subtus tomento densiori intense glaucescentia ; médi-
um lateovatum rhomboideumve cuspidatum, proprio petiolulo 4 5 —
plo longius. Ramorum floriferorum fólia ternata, supremis integris
subtus intense glaucescentibus : inflorescentia laxa raeemiformis,
subcorymbosa, bracteae bi- et trifidae lineares. Ramuli et pedunculi
tomento appresso canescentes, acieulis glandulisque stipitatis atro-
rubentibus crebris onusti. Calyces canovirides tomentosi, acieulis
gracilibus glandulisque raris tomentum superantibus colorati sepala ;

erecta. Flores albi androdynami. Carpidia glabra.

Bakabányae supra cuniculum «Sarkandistoliía» cum aliis.
Frutex radicosus.
113. R. hirtus W. K. var. platyodontus Kpk.
Turiones teretes subpruinosi pilosi sparse aculeati .et glan-
dulosi. Fólia quinato-pedata et nonnulla ternata: foliola grandia
grosse et obtuse serrata, laté dentata, mucronata, supra obscure
viridia sparse pilosa, subtus pallidiora molliter pubescentia; ter-
minálé basi subeordatum, laté et oblonge ovatum. longius caudato-
acuminatum. Panicula laxa, elongata, basi foliosa racemoso-cymo-
siformis; pedieelli canotomentosi hirti, acieulis tenuibus sparsis
glandulisque crebrioribus instructi. Sepala viridi-canotomentosa,
aciculata et glandulosa post florendum erecta. Flores minores albi
androdynami. Drupeolae glabrae.
Crescit Bakabányae ad viam «Kopanka». Frutex radicatus.
114. R. hirtus W. R var. apricorum Kpk.
Turiones teretes, fuscopruinosi, epilosi, aculeis majoribus
reclinatis, setis glanduliferis inaequalibus densis instructi. Fólia
ternata; petioli supra plani, aculeis, setis glandulisque stipitatis
crebris muniti; stipulae filiformes. Foliola coriaeea inaequaliter
25d

grosse serrata, subcrenata, supra obscure viridia pilis strigulosis

sparsis; subtus pallidiora pubescentia; inter médium obtruncatum
laté ovatum, rhomboideumve, acuminatum. Axis flórái is elongata,
foliis ternatis, aculeis falcatis, aciculis rectiusculis, glandulisque
rai'ioribus;
pániddá foliosa laxa racemiformis pili foliolorum in
;

glandulas stipitatas commutati; pedunculi cum calycibus canoto-

mentosi aculeis falcatis, aciculis et glandulis crebris vestiti. Flores
albi androdynami. Sepala j>ost anthesim patentia, serius fructus
amplectantia. Carpidia glabra.
Provenit prope Bakabányam sub ruderibus «Biela bana».
Frutex unicus radicosus.
Habitus turionum plantae lnijus Kubo aprico similis; glandulae
stipitates longae eam ad R. hirtum collocant.
115. R. hirtus W. K. var. blandus Kpk.
Turiones teretiusculi, subangulati sulcatique, caesio-pruinosi,
aculeis majoribus basi atrorubentibus apice stramineis glandulisque
nigropurpureis crebris horridi. Foliolis turionum ternis quinatisque
nonnullis inmixtis, supra obscure viridibus, rare longe pilosis,
subtus pallidioribus magis pubescentibus reticulatis terminali laté
:

ovato, cordato, acuminato. Inflorescentia intenie laxior axillaris,

superne densior racemosa, aculcata et dense glandulosa. Calyces
fere inermes canotomentosi sepala erecta flores albi androdynami.
; :

Germina pilosa.
Habitat prope Magaslak ad viam. ex Uhliská in Vysokám
ducentem. Frutex radicosus.
116. R. Guentheri W. N. var. ravus Kpk.
Turiones teretes pruinosi, rarissime pilosi, glabrescentes,
aculeis inaequalibus sparsis, aciculis glandulisque raris +
brevibus
instructi. Fólia ternata seu ([uinato pedata foliolis mediocribus;
terminálé e basi cordata laté ovatum, rotundatum, acuminatum.
supra viride rare longepilosum, subtus pallidius dense pubescens,
pilis micantibus incanescens, proprio petiolulo 3—4 plo longius;
lateralia longe petiolulata. Paniculae longae laxae ad apicem
racemoso-cymosae ramuli erecti patentesque 13
flori aculeis
raris setisque glanduliferis atrorubentibus longis muniti pedunculi
:

elongati tenues bracteis alté adnatis singularibus canotomentosi

dense aciculati et glandulosi. Flores albi calycibus viridi canoto-
mentosis echinatis, post florendum erectis stamimibusque stylis
viridibus brevioribus. Ovariis glabris.
Bakabányae in colié «Prielozok > Frutex mediocris.
in sepibus.
Secundum opinionem Dms Sabranskyi planta liaec est forma
média inter R. melanochlomys Prog. et var. Harcynieum G. Br. ;
monet autem calycibus dense canotomentosis etiam R. scabrum
sbsp. Hontensem Sabr. et Kpk. in mentem vocare.
117. R. Guentheri W. N. var. ericetorum Kpk.
Turiones teretes, pruinosi, purpurascentes, aculeis raris atro-
rubentibus, glandulisque inaequalibus obsiti. Foliis ternatis nonnullis
tantum quinato pedatis foliolis coriaceis utrinque viridibus supra
;

nitidis, glabratis,subtus molliter pubescentibns micantibus medio :

subcordato laté ovato, longius acuminato. Bami floriferi folts

ternatis suborbieularibús, obovatiformibus, aculeis et glandulis
sparsioribus instructi infiorescentia abbreviata, apice subcorymboae
;

pauciflora pedunculis cinerco-tomentosis, glaDdulis aculeolisqsu

;

nigropurpurascentibus vestiti. Calyces cinereo-tomentosi, sparse

aculeati et glandulosi; sepala erecta. Flores albi gynodynami vei
staminibus stylis aequilongis drupeolae pilosulae.
;

Bakabányae in lapidosis «Nadmestom». Frutex unicus.

:

118. R. Guentheri W. et N. var. micranthela Kpk. et Sabr.

Turiones teretiusculi virides, rare pilosi, aculeis majoribus
í ectis veiparce reclinatis, minoribus tenuibus glandulisque spar-
sioribus muniti. Fólia ternata et quinata magis pedata quam digi-
tata; foliola utrinque viridia grosse et fere simpliciter serrata,
supra sparse pilosa subtus pubescentia, Panicida laxa, ad médium
foliosa, in férné axi Haris, apicem versus thyrsoidea. Flores conspicue
minores ac in typo; petala alba; ovaria glabra.
Provenit ad viarn inontanam ex Uhliská in Vysokám ducentem
cum R. compacto Ivpk. Frutex prostratus.
119. R.Guentheri W. et N. var. rugulosus Kpk.
Turiones teretiusculi, sulcati, atrorubentes, pruinosi, sparse
pilosi, aculeis majoribus reclinatis vei falcatis rarioribus, setis
glanduliferis longis glandulisque stipitatis inaequalibus muniti.
Fólia ternata; foliolis supra obscure viridibus parvis glabratis,
subtus pallidioribus in nervis tantum parce pubéscentibus medio :

basi vix cordata obovato, obovato-elliptica, acuminato foliola :

caulis floridi ternata obovata. Infiorescentia ad médium foliosa

superne racemosa pedunculis appresse cano-tomentosis, aculeis
falcatis glandulisque atrorubentibus. Drupae pilosulae.
Habitat ad Magaslak sub via in aprico caeduo. Frutex radieosus.
120. R. Guentheri W. et N. var. setulosus Kpic.
Turiones teretiusculi subangulatique, sulcati, pruincsi, purpu-
rascentes, hirti, aculeis validis curvafis sparsioribus longis, glan-
dulisque stipitatis nigropurpureis inaequalibus instructi. Fólia
ternata et quinato- pedata foliola coriacea, supra obscure viridia
;

giabrescentia, subtus glaucescenti viridia, tomento molli pubes-

centia ;médium subcordatum, laté ovatum, longe acuminatum.
Infiorescentia cymoso-racemilormis ramuli et pedunculi elongati
;

canotomentosi, aculeis setis glanduliferis crebris onusti; sepala

canotomentosa. aciculis glandulisque stipitatis nigro-purpurascen-
tibus exasperata, post anthesin erecta. Flores mediocres albi styli ;

staminibus aequilongi vei longiores. Germina glabra. v

Crescit ad Bakabányam in caeduis sub monte «Tatiar» cum
B. Tatiarensi Kpk. Frutex parvus.
121. R. rivularis P. I. M. et Wtg. var. albolutescens Ivpk.
 ;

Turiones teretiusculi, sulcati, pruinosi, rufescentes,- sparse

i>i longius aculeati et glandulosi. Fólia ternata; foliola utrinque
losi,
flavescenti-viridia, supra pilosa subtus pubescentia subsimpliciter
serrata médium basi subcordatum, laté ovatum, obovatuin, acu-
:

minatum. Rhachis villosa, foliis ternatis obovatis crenatis sinuosisque,

subtus glaucescenti-virentibus, aculeis longis sparsioribus glandu-
lisque instructa. Panicula interrupta laxa superne racemiformis,
pedunculis 2—3 fidis, tenuibus villosis aciculatis et glandulosis.
Calyces viridi-eanotomentosi, villosi dense aciculati et glandulosi;
sepala erecta. h'lores minores androdynami petcda albolutescentia.
;

Fructus in umbra non evoluntur.

colle «Vajrab» ad cameram Babnae in
Bakabányae: sub
fruticetis.Frutex radicosus.
122. R. rivularis P. J. M. et Wtg. var. plumbeus Kpk. et Sabr.
Turiones sat validi teretiusculi, glabri, aculeis mediocribus,
setis aequalibus rectis vei parce reclinatis glandulisque singula-
ribus tantum instrueti. Fólia ternata foliolis crassis supra viridibus
;

glabrescentibus, subtus glabris intense glaucescentibus terminali ;

basi cordato, laté ovato, rotundato, acuminato. Axis floralis elon-

gata, densius aculeata et glandulosa. Inflorescentia ramulosa,
foliosa, axillaris, dense aculeata et glandulosa; sepala erecta dense
aciculata et glandulosa; petala alba; ovaria glabra.
Provenit Bakabányae retro cuniculum «Sarkandistolna» in
declivi. Frutex unicus.
123. R. rivularis P. J. M. et Wtg. speluncarum Kpk.
Turiones teretes, subpruinosi, hirti, aculeis longis subulatis,
pariim reclinatis rectiusculisque et setis glanduliferis onusti. Fólia
ternata lobata, quinato-pedatis inmixtis, superne pilosa, obseure
viridia, subtus pallidiora pilis longioribus et densioribus erectis
serratura aequalis simplex minuta: médium foliolum cordatum,
laté ovatum, ellipsoideumve acuminatum; lateralia angustiora
ovato-elliptica longe petiolulata. Kami floriferi elongati, aculeis
longis rectiusculis parum reclinatis crebris glandulisque stipitatis
instrueti, hirti, foliis ternatis laté ovális crebris glandulisque sti-
pitatis instrueti, hirti, foliis ternatis laté ovatis quinatisque non-
nulis inmixtis. Inflorescentiae mutabilis laxae, foliosae inferne
axillaris superne racemosa subcorymbosae ramuli et pedunculi
tomentoso-hirti, aculeolis aciculis glandulisque stipitatis inaequali-
bus vestiti. Flores mediocres petalis angustis lanceolatis roseis,
sepalisque viridi-canotomentosis post anthesin erectis; stamina
stylis virentibus breviora. Fructus incompleti; germina glabra.
Crescit prape Bakabányam in frutetis vallis «Hampoch» ad
speluncam. Frutices dissipati.
124. R. rivularis P. J. M
et Wtg. var c/lareosus Kpk.
Turiones teretes fere epilosi glandulis stipitatis, aciculis lari-
oribus aculeisque copiosis reclinatis inaequalibus muniti. Fólia
ternata; petioli supra plani; stipulae alté adnatae longae lineares;
 ;;;

p53

foliola inaequaliter et grosse serrata, supra viridia pilis raris,

subtus pallidiora densius pubescentia terminálé cordatum, ovatum,
;

longe acumineatum, Axis fi orális elongata, pilis appressis, aculeis

reclinatis, aciculis glandulisque stipitatis clensi oribus instructi
pauiculae elongatae intermptae racemoso-subcorymbosae ramuli
patentes pauciflori cum pedunculis longis, glandulis acicusque
creberrimis liorridis sepala canotomentosa setis et glandulis stipi-
;

tatis rubentibus obsita post florendum erecta; petala dilute rosea

ovato lanncolata; stamina stylos virentes longesuperantia. Carpidia
glabra.
Bakabányae: in valle « Grunt » prcpe fontem «Budacka» ad
ri vilin in glareosis frutetis. Prutex radieosus.
125. R. rivularis P. J. M. et Wtg. var. grandidentatus Kpií.
T-uriones teretiuseuli subangulatique rufescentes, pruinosi, acu-
leis validis lanceolato-subulatis reclinatis, minoribus brevioribus,
pilis sparsissirais, setis que glanduliferis inaequalibus vestiti. Fólia
ternata vei quinato-pedata foliola longa coriacea, irregulariter
;

grosse serrata graudidentata, mucronata, supra obscure viridia,

rare longe pilosa, subtus pallidiora sparsissime pilosa; terminálé
petiolulo suo 2 —3 plo longius longe ovatoellipticum, acuminatum
laieralia saepe bilobata. Axis floralis elongata, snleata, pilis, acu-
leis rarioribus setis glanduliferisque armata; infiorescentiae elon-
gatae foliosae laxae thyrsoideae pedicelli longi cum calycibus ap-
presse íomentosi, aculeis, setis glandulisque longis armati. Folio-
lorum floralium supernorum pili in glandulas stipiíatas evidenter
conspicuas commutati; bracteae bifidae lanceolatae. Sepala erecta
flores mediocres petala alba ovatolanceolata stamina stylos longe
; ;

superantia. Pructus evoluti drupae glabrac.

;

Crescit haud procul a Bakabánya sub ruderibus «Biela bana«

ad rivulum siccum in dumetis. Prutex radicatus.
126. R. rivularis P. J. M. et Wtg. var. eutrichus Kpk.
Turiones teretiuseuli, pruinosi. pilosi, aculeis parvis reclina-
tis, aciculis tenuibus sparsissimis glandulisque raris obereti. Fólia,

ternata; foliola grandia longa suberenata, mucronata, supra satu-

rate viridia pilis sparsis strigulosis, subtus pallidiora glaucescentia
etiam rare pilosa médium obtruncate-late ovatum, subeordatum
;

longe acuminatum. Bhachis florifera elongata, foliis grandibus terna-

tis;
paniculae elongatae mediocris laxae foliosae ramuli patentes
pauciflori bracteae trifidae
;
pedicelli elongati tenues tomentoso-
;

pilosi, aciculis longis tenuibus flaventibus glandulisque stipitatis

crebris muniti. Calyces canotomentosi, aciculati et rubroglandulosi.
Flores mediocres, petala alba stamina stylis purpurascentibus
;

breviora. Sepala post antkesim erecta, fructus amplectantia. Ger-

mina glabra.
Habitat in valle «Steinbach» in margine silvae. Frutex minus.
127. R. rivularis P. J. M. et Wtg. var. callicarpus Ivpk.
 ;;

Turiones teretes sulcati, pruinosi, atronibentes, aculeis vali-

dis longis,aciculis setis glanduliferisque atropurpureis armati.
Fólia ternata vei quinato-pedata foliola coriacea irregulariter et
;

grosse incise serrata, lenge mucronata, utrinque viridia, supra

glabrescentia, subtus praecipue in nervis pubescentia; terminálé
subcordatum, regulavitel- laté ovatum, caudato-acuminatum. Inflo-
rescentia foliosa, laxa interrupta, eymoso-racemiformis pedunculi;

elongati tenues canotomentosi, aeuleati et longesetoso-glandulosi.

Pili foliolorum floralium superiorum in glandulas stipitatas conimu-
tati. Calyces cano-tomentosi. aciculis glandulisque atrorubentibus
horrentes; sepala erecta. Flores parvi gynodynami albi: styli ad
basin purpurascentes. 0 varia pilosa.
Provenit Bakabányae in caeduo montis «Tatiar». Frutex
parvus.
128. R. rivularis P. J. M. et Wtg. var. dolichacanthus Ki>k.
Turiones crassi, obtusanguli, virides, glaucescentes. glabri,
aculeis, aciculis, setisque glanduliferis longissirais raris exasperati.
Fólia ternata; foliola laete viridia, vieta, sulcata, supra subtusque
glabrescentia, subsimiliter grosse serrata: médium subcordatum,
laté ovatum cuspidatum. Fami florentes pilosi, foliis ternatis subtus
tere glaucescentibus ;
inflorescentia laxa racemiformis pedunculi
;

tenues abbreviati, canotomentosi, cum calycibus, villosis aeuleati

et abunde purpurascenter glandulosi. Flores mediocres androdynami
albi; styli post antkesin rubentes; sepala erecta. Fructus mediocres ;

carpidia glabra.
Habitat Bakabányae in caeduo sub monte «Tatiar». Frutex
unicus.
129. R. Bayeri Focke f. bathyodontus Kpk.
Turiones crassi, teretes, pilosi, aculeis debilibus tenuibus
raris, glandulisque sparsis instructi; foliis ternatis grandibus
foliolis laté dentatis, supra et subtus viridibus, glabrescentibus
terminali cordato, latissime ovato, rotundato, cuspidato. Infores-
centia foliosa, laxa, interrupta, superne raeemoso-cymosiformis
pedieelli canotomentosi, villosi, aeuleati et glanduloso setosi. Calyces
viridi-canotomentosi, villosi et densissime glandulosi. Flores albi,
gynodynami. Fructus incompleti drupeolae glabrae.
;

Bakabányae in valle «Grunt» retro Hudackam ad viara.

Frutex unicus.
130. R. serpens W. f. dejinitus Kpk.
Turiones teretiusculi, sulcati, pilosi, sparse aeuleati et glan-
dulosi. Fólia ternata singulis tantum subquinatis; foliolis supra
saturate viridibus, sparse pilosis, subtus pallidioribus, molliter
densius pubescenti-micantibus medio cordato laté obovato, rotun-
;

dato proprio petiolulo 4 --5 plo longiore, acuminato. Axis floralis

elongata, foliolis ternatis superne subtus magis glaucescentibus,
aculeis, pilis, glandulisque instructa; panicula brevis racemosa ad
médium foliosa; pedunculi tomentoso-hirsuti, aciculis crebris stra-
 !

255

mineis, glandulisque cum calycibus dense onusti. Flores majores

androdynami petala ;
alba. Fructus debiles germina parce pilosa.
;

Bakabányae in colle «Prielozok» retro domos in sepibus et

frutetis. Frutices radicosi.
131. R. acanthodermis Kpk.
Turiones teretes, pruinosi, purpurascentes, villosissimi, aculeis
majoribus reclinatis rarioribus, glandulisque stipitatis humiliori- +
bus vestiti. Fólia ternata foliola simpliciter serrata, mucronata,
;

supra saturate viridia, pilis longis densis patentibus obcreta; pili

partim in séta glandulifera commutati; subtus canescenti viridia,
densius molliter pubescentia; omnia longe petiolulata; médium
proprio petiolulo 2 —
3 plo longius, cordatum pulchre laté ovatum,
acuminatum. Inflorescentia ad médium foliosa inferne interrupta
axillaris, superne thyrsoidea. Foliola caulis floridi et fioralia pilis
in séta glandulifera commutatis densis; pedunculi elongati cum
calycibus cano-tomentosi, aculeis, aciculis et setis glanduliferis
crebris horridi; sepala erecta fructui applicata. Flores mediocres
androdynami ; petala alba stvli purpurascentes. Drupeolae pilosae.
;

C'rescit Bakabányae in valle «Malinková> ad viam montanam

relictam. Frutex diffusus radicosus. Planta inter R. hirtum ct
scabrum
132. R. conjunctus Kpk. (R. apricus X hirtus Sabr.) Spec.
nov. hybr.
Turiones obtusangulati, pruinosi, laxe pilosi, aculeis
teretes,
iraris subulatis longis reclinatis, aciculis
glandulisque inaequalibus
instructi. Fólia ternata; petioli supra canaliculati stipulis longis ;

linearibus fimbriatis; foliola supra viridia pilis raris in aciculos

commutatis, subtus pallidiora, tomento brevi molli micantia; ter-
minálé cordatum laté ovatum vei rhomboideum acuminatum, proprio
petiolulo 3 —
4 plo longius. Paniculae parvae racemose-subcorym-
bosae ramuli 1—3 flori aculeolis reclinatis rectiusculisque flaves-
centibus longis, aciculis sparsis et glandulis stipitatis inaequalibus
cum pedicellis rare pilosi. Fólia ramorum floriferorum, etiam pilis in
aciculos commutatis tecta. Sepala post anthesin fructui applicata
cano-viridi-tomentosa aciculis confertis horrida petala alba stamina, ;

stylos virides superantia; ovaria glabra.

Bakabányae: in valle «Hampock<> ad aquaeductum. Frutex
diffusus.
133. R. concinnus Kpk.
Turiones teretiusculi, glaucopruinosi, purpurascentes, spar-
sissime pilosi, aculeis longis tenuibus reclinatis, setis glandulisque
stipitatis crebris exasperati. Fólia ternata foliola vieta, sulcata,
;

coriacea, irregulariter serrata, dentibus longe mucronatis, supra

saturate viridia, parce pilosa, subtus pallidiora canescenti-viridia,
magis pubescentia; médium subcordatum, laté ovatum, obovato-
ellipticum, cuspidatum, vei acuminatum. Inflorescentia abbreviata,
laxa racemiformis ramuli et pedunculi cano-tomentosi, parce
;

19
 ! ;

256

aculeati et glandulosi sepala canotomentosa erecta vei patentia.

;

Flores mediocres androdynami: petala alba; ovaria pilosa.

Bakabányae in valle «Malinková» ad viam relictam. Frutex
unicus.
Ad plantas inter B. hirtum et scubrum
134. R. feturatus Kpk.
Turiones teretiusculi, pruinosi, atrofusci, sparse pilosi, aculeis
majoribus raris et minoribus immixtis glandulisque humilioribus
muniti. Fólia ternata; foliola utrinque viridia, supra glabrescentia,
subtus praeeipue in nervis paree pubescentia; terminálé basi sub-
cordatum obovatum vei rhomboideum, cuspidatum lateralia lobata, ;

breviter petiolulata. Inflorescentia inferne axillaris, superne raeemi-

formis, laxa; ramuli et pedunculi eanotomentosi. sparse aculeati
glandulosi. Flores mediocres androdynami petala dilute rosea
:

styli purpurascentes sepala viridi-canotomentosa, inermia glan-

; ,

dulis rubrobrunneis humilioribus inspersa. Ovaria glabra.

Crescit ad Magaslak in aprico caeduo sub viam ex Uhliská
in Vysokám ducentem.
Planta pertinens in circulum inter B. hirtum et scabrum.
135. R. abnormis Kpk.
Turiones teretiusculi, subpruinosi, hirsuti, aculeis validioribus
longis reclinatis rarioribus, setis glanduliferis inaequalibus creberri-
mis armati. Fólia ternata; foliola supra obscure viridia, coriacea,
nitidula, subtus pallidiora tomento appresso molli virescentia, acute
mucronata; médium petiolulo suo 2—3 plo longius subcordatum
obtruncatumque laté ovatum obovatumve longius caudato-acumi-
natum. Axis floralis foliis ternatis, aculeis longis reclinatis, aciculis
tenuibus glandulisque stipitatis instrueti. Pániéul ae mediocris vei
elongatae superne racemosae ramuli inferiores adscendentes race-
mosi, intermedii 2 —
3 flori, omnes cum pedicellis breviter tómén tusi
glandulis stipitatis inaequalibus, aculeolis sparsis vestiti. Petala
alba anguste ovata; stamina stylos superantia: sepala in flóré
patentia post fiorendum reflexa. Fructus mediocriter evoluti: ear-
pidia pilosa.
Bakabányae supra Sarkandistolna-m in ripa prope rivulum.
Frutex radicosus.
B. ineultus X
tereticaulis esse videtur.
136. R. trilobatus Kpk. (B. hrachytrichus hirtus Kpk.). X
8p>ec. nov. hybr.
Turiones teretes hirsuti, pruinosi, aculeis debilibus, setis
glandulisque crebris onusti. Fólia ternata; foliolis supra obscure
viridibus, pilis appressis raris longis, subtus pallidioribus tomento
molli subvelutino micantibus terminálé petiolulo 4
;
5 plo longius —
subcordatum, ovatum, rhomboideumve, acuminatum; lateralia
laté
breviter petiolulata, saepe bilobata, breviter cuspidata. Bhachis
florifera elongata, teretiuscula hirsuta, aculeis sparsis, aciculis
longis glandulisque stipitatis crebris instructa. Panicula interrupta,
 ;
::

laxa, ramulosa etiam in ramulis tota abunde foliosa; fóliás bifolio-

latis, medio et apicem versus autem trüobatis obsita pili folio- ;

lorum inflorescentiae in séta commntati; ramuli omnes cymoso-

partiti laxifiori. Ramuli, pedunculi calycesque tomento appresso
canescentes, aculeolis, setis mollibus glanduliferis muniti. Flores
medioeres albi androdynami sepala post anthesin fructus amplec-
;

tantia. Fructus mediocriter evoluti; drupae glabrae.

Provenit haud procul a Bakabánya ad viam «Kopanka»,
Predny kamenny járok. Affinis R, brachytricho Sabr. Frutex
diffusus.
137. R. flavescens Kpk.
Turiones teretiusculi vei subangulati, pruinosi, villosi, sparse
aculeati et glandulosi. Fólia ternata nonnullis quinatis foliola coria-
;

cea, subduplicato minute serrata, supra flavescenti-viridia lucida.

glabrescentia, subtus sparsissime pubescentia et glaucescentia
terminálé cordatum, laté rotundato-ovatums. ovatum, sensim acumi-
natum lateralia lobata aut bilobata. Inflorescentia laxa, pauciflora
;

apicem versus racemosa; pedicelli tenues canotomentosi, aculeis

longis rectis glandulisque stipitatis crebris rubro-brunneis exas-
perati. Calyces viridi-canotomentosi, aciculis sparsis glandulisque
brevioribus obcreti; sepala erecta. Flores minores androdynami;
petala alba. 0 varia glabra.
Habitat prope Bakabányam in caeduo sub monte «Tatiar»
cum 77. falcifero Kpk. Frutex parvulus.
138. R. obstrusus Kpk.
Turiones teretiusculi angulatique, pruinosi, nigrovirentes, acu-
leis, aciculis longis glandulisque atrorubentibus instructi. Fólia
quinata ternatis inmixtis ;
foliola supra obscure viridia, parce
pilosa, subtus glaucescenti-virentia, molliter magis pubescentia
terminálé basi subcordatum laté ovatum, sensim acuminatum. Axis
fioralis elongata, foliis ternatis, pilis, aculeis reclinatis glandulisque
munita: panicula laxa, interrupta superne racemiformis foliola ;

inflorescentiae suprema glandulas stipitatas commutatis secta

pilis in
pedunculi elongati tenues canotomentosi more axis floralis vestiti.
Calyces canotomentosi, aciculis et glandulis rubrobrunneis obsiti;
sepala erecta. Flores medioeres androdynami petala alba ovaria
; ;

glabra.
Bakabányae: in colle «Prielozok» ad viam in consortio R.
senticosi. Frutex radicosus.
139. R. asperifrons Kpk. (B. hirtus X metallicolus Kpk.).
Spec. nov. hybr.
Turiones teretes subpruinosi, hirtissimi, aculeis validioribus
subuliformibus reelinatis rarioribus, aciculis longis tenuibus setis-
que glanduliferis crebei-rimis inaequalibus onusti. Fólia omnia
ternata stipulae alté adnatae tiliformes glanduloso-ciliatae. Foliola
;

grandia, supra obscure viridia pilis strigulosis rarissimis, subtus

appresse pilosa glaucescentia, irregulariter et pulehre grosse ser-
19 *
 s
;:

258

rata, dentibus longe mucronatis; médium basi subcordatum, laté

ovatum, sensim acuminatum, proprio petiolulo 3 4 plo longius. —
Rami pori féri elongati, hirtissimi foliis ternatis, aculeis longis
tenuibus reclinatis curvatisque, aciculis glandulisque stipitatis
densis muniti. Inpor escentiae inferne interruptae axillaris foliosae
apicem versus thyrsoideae ramuli cymoso-partiti, erecti 1 2
flori; hracteae longae lanceolatae eopiosae, foliiformes pedunculi ;

longiores hirti. longe aciculati et glandulosi. Flores grandes

petala alba ovata emarginata; styli ad basin rubentes staminibus
breviores. Calyces canotomentosi aciculis longis glandulisque
crebris horridi sepala post anthesim erecta fructus mediocriter
:

evolutos amplectantia. Germina glabra.

Bakabányae ad fundum vallis Chorvat-dolina in margine
dumetorum loco «Potkanka» dicto, vicinus R. metallicoli Borb.
Frutex radicosus.
140. R. compactus Kpk .(R.hirtus var. erythradenusXGuen-
theri var. micranthela Kpk. et Sabr.) Spec. nov. hybr.
Turiones teretes apicem versus obtusangulati, pruinosi, fus-
coatri, tomento molli hirti, aculeis debilibus sparsis reclinatis parvis
subulatis, glandulisque stipitatis humilibus vestiti. Fólia ternata:
petioli supra plani, dense hirsuti, sparse aculeati glandulosique
stipulae filiformes. Foliola omnia petiolulata longa, crassa, sub-
coriacea, irregulariter et grosse simpliciter serrata, crenata sinua-
taque, subtus pallidiora, tomento viridicano micantia; médium e
hasi obtruncata subcordataque oblonge ovatum ellipticumve longius
—
acuminatum, pro-prio petiolulo 5 6 plo longius. Romi ponferi
elongati angulati profunde striati, tomento densissimo, aculeis par-
vulis sparsis glandulisque humilibus densis atrorubentibus obsiti;
inporescentia densa compacta racemosa, basi tantum foliosa et
parce interrupta axillaris; ramulis pedunculisque canotomentosi
brevibus habitu ramorum florentium. Calyces canovirides aciculati
glandulisque atrorubentibus eolorati; sepala post anthesin refiexa
sub fructu patentia fiores minores albi styli post anthesin atro-
:
;

rubentes stamina longe superantes. Drupeolae glabrae.

Provenit ad viam ex Uhliská in Vysokám ducentem in mar-
gine silvae prope parentes. Frutex mediocris.
Facies totae plantae nigrocana!
141. R. vallicolus Kpk. (R. Guentheri X
sulcatus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones erassiusculi fuscopruinosi, villosi, sparse aculeati
et glandulosi.Fólia ternata: foliola vieta, sulcata, subcoriacea
utrinque saturate viridia, supra pilis raris glabrescentia subtus ;

magis pubescentia; terminálé cordatum, rotundatum et laté ovatum,

proprio petiolulo 3 —
4 plo longius caudato acuminatum. Rami pori-
feri villosi foliis ternatis subtus pallidioribus instructi; inpores-
centia abbreviata medio foliosa pauciflora racemosa apice cymosi-
formis; ramuli et pedunculi tenues, breves cum calycibus canoto-
 ;;

259

mediocres gynodynami
mentosi,villosi, aciculati et glandulosi. Plores
albi ;
sepala Fruetus mediocriter evoluti carpidia glabra.
erecta. ;

Bakabányae: in valle «Chorvát-dolina» ad margins dumetorum.

Frutex radicosus.
142. R. scabrohirtus Kpk. et Sabr.
Turiones teretiusculi obtusangulatique, hirti, pruinosi, aculeis
subuíatis, acieulis glanduiisque stipitatis inaequalibus crebris
omisti. Fólia ternata; foliola coriacea, minute serrata supra ob-
scure viridia pilis longis raris, subtus glaucescenti-pubescentia ;

médium subcordatum oblonge ovatum aeuminatum, proprio peti-

olulo 3 —
4 plo longius. Axis floralis canotomentosa, villosa, dense
glandulosa et aculeolata panicula ad médium foliosa racemi-
;

formis; pedicelli inferoe trifidi superne monantbi canotomentosi

cum ealyeibus viridi-tomentosis acieulis et glandulis stipitatis
exasperati. Sepala post flóréi) dum erecta fructui applicata; flores
albi ;
germina pilosula.
Provenit prope Bakabáuyam ad viam «Kopanka» in dumetis.
Frutex unicus.
143. R. aspreticolus Kpk. Inter B. hirtum et B. scabrum.
Turiones teretes, pruinosi, pilosi, densius aculeati et glandu-
1<jsí ;
aculei majores curvati, minores rectiusculi. Fólia quinata
magis pedata quam digitata, ternatis nonnullis tantum intermixtis
foliola coriacea sulcata, angustata, minute subsimpliciter pláne
serrata, supra obscure viridia, sparsissime pilosa, subtus glauce-
scenti-pubescentia; terminálé oblonge ovatum, obovatumv. obovato-
ellipticum, longe aeuminatum lateralia angustata longius obovata,
;

in ternatis bilobata infima ellipsoidea cuspidata. Inflorescentia

;

elongata iaxa ad médium foliosa, ramulis erectopatentibus pauci-

floris, superne thyrsoidea pedunculi cum ealyeibus canotomentosi
;

densius aculeati et setoso-glandulosi sepala erecta. Flores majo-

;

res androdynami petala alba ovato-elliptica. Fruetus debiles

;

ovaria glabra.
Provenit ad Magaslak ad viam ex Uhfiská in Vysokám
.

ducentem. Frutex radicosus.

144. R. callitrichus Kpk. (B. lipopogon X serpens Kpk.)
Spec. nov, hybr.
Turiones teretiusculi epruinosi aculeis validtiusculis difformi-
bus, setis glanduiisque stipitatis rarioribus inaequalibus obsiti. Fólia
ternata vei quinato-pedata, petiolo supra piano glanduloso-piloso
aculeis reclinatis instructo; stipulis íiliformibus. Foliola omnia
petiolulata, crassa, supra saturate viridia pilis longis raris, subtus
pallidiora pilis raris brevibus vestita terminálé petiolulo suo
;

3— 4 plo longius obtruncatum laté obovatum, ellipsoideum rhom-

boideumve longe aeuminatum. Bhachis florida elongata tomen-
toso-hirta glandulosa aciculataque, aculeis parvis reclinatis
foliisque ternatis instructa. Paniculae laxae elongatae abbreviatae
efoliosae ramuli inferiores erectopatentes 3 flori, superiores uni-
260

flori pedunculi tomentoso-hirsuti, aculeis raris glandulisque longis

;

armati; bracteae breves lanceolatae. Calyces eanotomentosi aciculis

flaventibus debilibus raris glandulisque tomentum vix superantibus
fere inconspicuis colorati. Flores mediocres androdynami albi.
Fructus in umbra steriles.
Bakabányae ad donium Pauli Ciglan sub colle «Lajtna».
Frutex radicosus.
145. R. dumosus Kpk.
Turiones
subangulati, sulcati, rubentes pruinosi, glabrati
aculeis validis subulatis reclinatis, crebris, aciculis glandulisque
stipitatis sparsissimis inspersi. Fólia ternata subquinatis nonnullis
immixtis; foliola minoria coriacea, subsimpliciter minute
vieta,
serrata, supra laete viridia glabrescentia, subtus pallidiora cane-
scentia, glaucescentia, tomento molli velutino denso, reticulato
venosa; terminálé obtruncatum, ovatum, longius acuminatum. Bami
fioriferi pilosi, glandulosi et aculeati foliis ternatis infiorescentia
;

satis densitlora abbreviata racemosa; pedunculi breves cum caly-

cibus eanotomentosi, aciculati et glandulis atropurpureis obsiti;
sepala erecta ílores albi minores androdynami fructus mediocriter
; ;

evoluti; drupae glabrae.

Provenit Bakabányae in silva caedua sub monte «Tatiar».
Frutex unicus.
146. R. laccosus Kpk.
Turiones angulati sulcati, atrovirides, hirti, aculeis validiori-
bus subulatis ad angulos dispositis. minoribus gracilibus sparsis,
aciculis longis tenuibus raris setis que glanduliferis inaequalibus
muniti. Fólia ternata pedata, supra atroviridia sparsissime strigu-
loso-pilosa laccose nitentia, subtus pallidiora sparse appresse
longepilosa; foliola grandissima grosse crenato-serrata obversim
sese marginibus tegentia; terminálé petiolulo proprio 4 —
5 plo
longius basi subeordatum, laté ovatum rhomboideumve, breviter
cuspidatum lateralia brevissime petiolulata cuspidata. Axis flórái is
;

angulatae profunde sulcatae et kirtae fólia ternata, aeulei acicu-

lique sparsi longi reclinati, glandulae stipitates crebriores. Fanicidae
foliosae elongatae interruptae apice thyrsoideae ramuli cymoso
partiti pedunculi tenues aculeolis aciculis setisque glanduliferis
;

crebris instructi. hirtissimi bracteae longae lineari-lanceolatae.

;

Sepmla cinereo-tomentosa aciculis longis numerosis, glandulisque

humilibus tomentum vix superantibus rarioribus inspersa, post
anthesin fructus evolutos amplectantia. Flores mediocres albi ;

stamina stylis virentibus aequilonga vei breviora. Carpidia glabra.

Crescit prope Bakabányam iu valle Gnmt ad «Sarkandi-
stolna»-m cum aliis. Frutex haud diffusus.
147. R. Vysokensis Kpk. var. mollicomus Kpk.
Turiones tenues teretiusculi subangulatique, epilosi, pruinosi.
aculeis tenuibus sparsioribus et glandulis stipitatis rarioribus
inspersi. Fólia ternata; foliola supra obseure viridia, rare pilosa,
 ;

261

subtus tomento molli densiore albida pilosa terminálé basi sub-

;

cordatum, ovatum, obovatum cum lateralibus angustatis, elongatis

ellipsoideis lenge caudato-acuminatum. Rhachidis fólia ternata;
foliolis angustatis apicem versus magis albicantibus, mediis rhom-
beo obovatis. Flores parvi albi stamina stylos parum superantia
;

vei iis aequilonga caiyces aciculati et sparse glandulosi, glandulis

;

tomentum, vix superantibus sepala erecta. Fructus mediocres;

;

drupeolae pilosae.
Habitat Bakabányae in caeduo sub monte atiar frutex
;

unicus.
148. R. decurrens Kpk. ínter R. rivularem et scabrum.
Turiones teretiusculi obtusangulatique, dense hirti, sparsius
aeuleati glandulis brevibus. Fólia ternata et quinato-pedata
foliola grandiora, vieta, irregulariter crenato-serrata, sinuosa, supra
sparsius pilosa, subtus molliter dense pubescentia, micant.ia;
terminálé cordatum, subeordatum, laté ovatum, apicem versus
attenuatum cum lateralibus longissime caudato-acuminatum, margine
crenato-sinuosum. Rami floriferi foliis ternatis grossissime dentatis
sinuose serratis, aculeis sparsis glandulisque brevibus armati.
Inflorescentia elongata laxa racemiformis, pedunculis cano-tomen-
tosis, densius aculeatis et glandulosis. Caiyces cinereo-tomentosi
aciculis flaventibus glandulisque purpuraseentibus vestiti; sepala
erecta. Flores albi androdynami styü virentes. Fructus mediocres
;

germina glabra.
Bakabányae in colle «Prielozok». Frutex radicosus. Planta
elegáns !

149. R. macradenius Kpk.

Turiones teretiusculi subangulatique, epilosi, subpruinosi,
aculeis flaventibus basi dilatata subulatis longis sparsis ad angu-
los dispositis aciculis gracilioribus setisque glanduliferis rarioribus
instructi. Fólia omnia fere quinata; foliola irregulariter serrata
mucronata supra molliter pilosa, obseure viridia, subtus viridi-
canescenter pubescentia; terminálé proprio petiolulo 4 5 plo —
longius obtruncatum, longe ovato-ellipticum, acuminatum lateralia
;

manifeste petiolulata, obovato-elliptica rhomboideaque, in ternatis

saepe biloba; infima brevissime petiolulata obovato-elliptica, acu-
minata. Axis floralis elongata angulata sulcataque foliis ternatis,
aculeis longis reelinatis sparsis, aciculis tenuibus, pilis patentibus,
setis flaventibus glandulisque stipitatis longis nmnita. Panicnlae
inferne interruptae axillaris superne densioris thyrsoideae, basi
tantum foliosae ramuli et pedunculi longe hirsuti, aciculis tenui-
bus et glandulis longis crebris obereti. Caiyces viridi-cano-tomen-
tosi hirtissimi, aciculis et setis glanduliferis íiavescentibus tenuis-
simis, glandulisque subtilibus exasperati; sepala post apthesin
erecta fructus mediocriter evolutos amplectantia. Flores majores;
petala dilute rosea ovata unguiculata; stamina stylis aequilonga
vei breviora. Ovaria glabra.
 Habitat in valle «Stampoch» in aprica via relicta. Frutex
radicosus.
150. R. inusitatus Kpk. (B. Guentheri pulchellus Ki k.) X
Spec. nov. hybr.
Turiones pruinosi, teretes, pilosi aculeis debilibus, setis
glandulisque crebris vestiti. Fólia ternata: stipulae alté adnatae
lineares ;
foliola supra saturate viridia pilifera, subtus glauce-
scentia, molliter dense pilosa micantia; intermedium truneatum,
laté ovatum rotundatum, saepe subcordato-emarginatum, acumi-
natum, petiolulo suo 3—4 plo longius. Bamorumfioriferorum pilo-
sorum fólia ternata, supremis trilobatis inftorescentia laxa inter-
:

rupta thyrsoidea, pauciflora ramuli et pedunculi calyeesque

;

tomento-appresso canescentes, aciculis inaequalibus nigro-purpu-

rascentibus, glandulis stipitatis aculeisque setaceis sparsis muniti.
Flores parvi albi androdynami styli post florendum purpu-
;

rascentes sepala erecta. Fructus evoluti

;
carpidia glabra. ;

Bakabányae: ad cuniculum «Biela bana». Frutex mediocris.

151. R. scabriformis Kpk. (B. dasyacanthus scáber Kpk.) X
Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi, pruinosi, hirti, aculeis reclinatis parvi s
sparsis, aciculis tenuibus glandulisque stipitatis humilibus rariori-
bus vestiti. Fólia ternata; petiolo supra piano aculeis raris recli-
natis setisque glanduliferis densioribus instructo ;
stipulae longae
lineares; foliola coriacea, supra saturate viridia, appresse longe
pilosa, subtus pilis densioribus glaucescenti viridia; terminálé
petiolulo suo 3-plo longius, laté ellipticum, longe caudato-acumi-
natum; lateralia manifeste petiolulata longe acuminata. Ax is f orá-
lis elongata, foliis ternatis, aculeis longis reclinatis glandulisque
crebris onusta paniculae longae strictae inferne foliosae ramuli
;

ereeto-patentes cymoso-partiti, glandulis, aculeis longis subulatis

rectiusculis curvatisque exasperati bracteae lineari lanceolatae.
;

Flores grandes petala alba ovata emarginata stamina stylos ad

; ;

basin rubentes longe superantia. Calyces cinereo-tomentosi glan-

dulis stipitatis atrorubentibus aciculisque horridi, sepala post
anthr.sin erecta. Fructus evoluti; drupae glabrae.
Habitat haud procula Bakabánya loco «Predny kamenny
jarok» d. sub via «Kopanka» ad fontéin. Frutex unicus radicosus.
152. R. extensus Kpk. (B. carpaticus X hirtus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones teretiusculi apicem versus angulati sulcati, pruinosi
fuscati glabrescentes aculeis minoribus subulatis glandulisque
stipitatis humilioribus inaequalibus instrueti. Fólia ternata et
quinato-pedata digitataque; petioli supra plani, nonnulli canali-
culati, hirsuti aculeis reclinatis falcatisque et glandulis sparsis
obsiti; stipulae parvae filiformes. Foliola irregulariter et grosse
serrata supra saturate viridia, sparse pilosa, subtus pallidiora,
parce canescentia, densius pilosa terminálé ;
proprio petiolulo
 ;

26a

3—4 plo longius laté ellipticum obovatumve longius acuminatum;

lateraliasaepe biloba ellipsoidea brevissime petiolulata, acuminata.
Bhachis elongata angulata sulcata foliis ternatis, aculeis minori-
bus parvisque tenuibus reclinatis glandulisque stipitatis densiori-
bus inspersa panieula elongata laxa interrupta superne racemi-
;

formis ramuli et pedunculi elongati cum calycibus canoto-

;

mentosi, aciculis rectis curvatisque et glandulis humilioribus

colorati sepala in flóré et post florendum reflexa denique fructus
;

mediocriter evolutos amplectantia. Flores mediocres petala ;

alba stamina stylos superantia vei iis aequilonga, Ovaria glabra.

;

Crescit ad Bakabányam in prato montano «Kasanka» dicto

in margine silvae et Muskovskie-Kiebes ad viarn « Krásna cesta».
153. R. subcoactus Kpk. (E. hirtus-sinuosus X tereticaidis
Kpk.) Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi subpruinosi dense pilosi aculeis minori-
bus gracilibus sparsis setisque glanduliferis inaequalibus mnniti.
Fólia ternata; folt óla lata supra saturate viridia pilis longis stri-
gulosis patentibus, subtus pallidiora dense pilosa marginibus sese
obversim tegentia terminálé ;
cordatum laté ovatum proprio
petiolulo 4 —
5 plo longius, acuminatum. Axis floralis elongata
teretiuscula foliis ternatis, aculeis sparsis curvatis, pilis glandu-
lisque vestita infiorescentiae inferne interruptae superne race-
;

mosae ramuli cymoso- parti ti cum pedunculis tomentosi, glandulosi

et aculeati. Calyces canotomentosi aciculis raris glandulisque
sparsioribus humilibus colorati sepala post florendum erecta fructus
;

amplectantia. Flores minores albi androdynami. Fructus evoluti

germina glabra.
Habitat sub monte Tatiar ab «Zlatá studnicka» in silva
aprica. Frutex diffusus.
154. R. erythroxanthus Kpk.
luriones teretiusculi pruinosi, pilosi aculeis debilibus subu-
latis reclinatis, setulis inaequalibus glandulisque brevibus exaspe-
rati. Fólia ternata foliola subcoriacea supra viridia, sparse longe
;

pilosa, subtus pallidiora pilis raribus adpressis intermedium

;

petiolulo suo 4—5 longius obtruncatum ovatum, subcordatum,

rhomboideum, acuminatum. Infiorescentiae compositae ramuli
inferiores axillares racemosi, ceteri breviores pauciflori erecto-
patuli cum petiolis tomentoso-puberuli glandulis inaequalibus
brevius stipitatis, aculeis acicularibus armati. Foliola infiorescentiae
pilis in aciculos commutatis inspersa bracteae lanceolatae longe
;

ciliatae. Flores mediocres petala alba

;
stamina stylos rubentes
;

longe superantia. Calyces viridi-canotomentosi, aciculis longis

glandulisque brevioribus colorati sepala denique erecta fructus
;

amplectantia carpidia glabra.

;

Provenit haud procula Bakabánya ad viarn Kopanka prope

«Predny kamenny jarok» ad sinistram. Frutex unicus,
Planta baec inter Ii. hirtum et scabrum pertinere videtur.
 ;

264

155. R.erythroxanthus Kpk. var. immerens Kpk.

Turiones teretiusculi subangulatique, pruinosi, villosi aculeis
majoribus sparsis glandulisque + humilibus crebris onusti. Fólia
ternata vei quinata pedato-digitata foliola crassiora coriacea
;

subsimpliciter planius serrata, marginibus sese tegentia. utrinque

viridia, supra pilosa nitidula, subtus tomento longiori molli pube-
seentia et micantia; terminálé cum lateralibus basi subeordatum,
laté ovatum, orbiculare, euspidatum infhna brevissime petiolulata
;

ovata. Panicula thyrsoidea pauciflora, apice subcorymbosa. Pedicelli

canotomentosi, aculeis rectis glandulisque stipitatis instructi.
C'alyces viridi-eanotomentosi villosi. aciculis glandulisque densis
exasperati; sepala erecta, Flores parvuli albi styli ad basin pur-
;

p urascentes staminibus paulo longiores. Drupae glabrae.

Crescit Bakabányae in «Predny kamenny jarok» sub via
Kopanka, Frutex diffusus.
156. R. delectus Kpk. (B. bifrons X
rivularis var. spelun-
carum Kpk.) Spec. nt. hybr.
Turiones validi glaucopruinosi, atrofusci, hirti aculeis atro-
rubentibus rectiusculis, aciculis. setis glanduliferis crebris arraati.
Fólia quinata magis pedata quam digitata, ternatis singulis inferne
et apicem versus inmixtis. Foliola grandia, vieta, supra saturate
viridia longepilosa, subtus palli dióra tomento molli micantia
terminálé subeordatum laté ovatum sinuosum longius acuminatum.
Rnmi floriferi angulati sulcati. foliis ternatis margine crenatis,
aculeis curvatis longis et glandulis crebris onusti; infiorescentia
foliosa interrupta axillaris superne racemosa; pedunculi breves
more caulis florentis vestiti. Sepala canotomentosa aciculis et
glandulis creberrimis horrida; flores parvi gynodynami; pe'ala
rosea ovata ovaria glabra.
;

Bakabányae in valle «Hampoch» prope speluncam cum

R. speluncam m Kpk.
157. R luculentus Kpk. Transitus inter B. rivularem et
seabruvn.
Turiones teretes atrati aculeis minoribus reclinatis, aciculis,
setis glanduliferis longisglandulisque stipitatis inaequalibus horridi.
Fólia crassiora ternata petioli supra plani stipulae alté adnatae
; ;

parvae filiformes; foliola utrinque obseure atroviridia, supra et

subtus sparse pilosa terminálé subeordatum, laté obovatum, longe
;

acuminatum. Bami florentes horizontaliter villosi glandulosi atque

aculeolati. Panicula medio foliosa laxa racemiformis foliolis subtus
pallidioribus ;
pedicelli tenues aciculis densioribus glandulisque
crebris instructi. Calyces viridi-eanotomentosi aciculis longis glan-
dulisque atrorubentibus inspersi sepala parva postanthesin erecta
;

fructibus parvis applicata. Flores parvi albi androdynami. Ovaria

a)uce parce pilosula.
Crescit Bakabányae sub lapicidinis prope «Zlatá studnika»-m.
Frutex parvus.
 :;
.

158. R. Tatiarensis Kpk.

Turiones teretiusculi subangulatique rubentes, pruinosi, hir-
suti, aculeis majoribus raris subulatis reclinatis, aciculis longis
setisque glanduliferis inaequalibus creberrimis tecti. Fólia ternata,
petiolo supra piano dense glanduloso-setoso et sparse aeuleato
stipulis parvis linearibús. Foliola minute simpliciter serata, coriacea,
supra obscure viridia, fere glabra, nitida, subtus pallidiora pubes-
centia; médium propriopetiolulo 3 —
4 plo longius subcordatum
vei obtruncatum, laté ovatum rotundatumque cuspidatum lateralia ;

breviter petiolulata obovata ellipsoideaque. Axis f orális elongata.

angulata, sulcata, pilosa aciculis tenuissimis glandulisque stipitatis
longis copiosis et foliis ternatis armata ; panicula mediocris inferne
foliifera interrupta superne plerumque densa racemosa; fólia flórái ia
suprema simplicia supra glandulis stipitatis conspicuis inspersa.
Eamuli et peduncúli eano-tomentosi, aciculis glandulisque stipitatis
occulti. Calyces viridi-cano-tomentosi, setoso-glandulosi sepala ;

post anthesin erecta fructus amplectantia petala alba; stamina

;

stvlos superantia. Fructus completi drupeolae glabrae.

;

Crescit Bakabányae in declivi montis «Tatiar». Frutex

mediocris. Planta haec ad E. mucidum Kpk. vergens pertinet inter
E. hirtum et seabrum.
159. R. plusiadenius Kpk. (E. bifrons X Tatíarensis Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi vei apicem versus subangulati, fusco-
purpurei, pilosi, aculeis validis reclinatis curvatisque atropurpureis
apicem versus flaventibus, minoribus gracilibus, setis glanduli-
ferisque crebris onusti. Fólia ternata; petioli supra plani aculeis
sparsis reclinatis glandulisque densis instructi; stipulae parvae
filiformes ;
foliola coriacea, supra nitida, irregulariter minute ser-
rata, pilis longis sparsissimis glabrescentia, obscure
strigulosis
viridia, subtus tomento brevi canescentia; médium petiolulo 3—4
plo longius obtruncatum obovatum, ellipsoideum rhomboideumve
sensim acuminatum. Bami floriferi mediocres vei elongati angulati
foliis ternatis, pilis, aculeis, aciculis setis glanduliferis que densis
muniti. Inflorescentia inferne interrupta laxa patula superne tkyr
soidea paueiflora; ramuli divaricati axillares cymosopartiti pedun- ;

culi canotomentosi aciculis reclinatis longis setisque glanduliferis

exasperati. Calyces canotomentosi aciculis glandulisque stipitatis
creberrimis atropurpureis horrentes sepala erecta, Flores majoros
;

albi: stamina stvlos basi rubentes superantia, Fructus evolvuntur

germina apice parce puberula.
Provenit Bakabányae in silva caedua declivis montis « T atiar»
Frutex mediocris unicus.
160. R. tephrodes Kpk. (E. hirtus v. iodes nemorosus X
Kpk.) Spec. nov. hybr.
Turiones teretiusculi obtusangulatique, liirti, aculeis majoribus
sparsis tenuibus rectiusculis vei reclinatis, setis glanduliferis
266

longis glandulisque stipitatis inae(|ualibus rarioribus vestiti. Fólia

ternata et quinato-pedata etiam digitata petioli plani habitu turio-
;

num stipulae filiformes. Fóliola grandia irregulariter grosse ser-

:

rata, crenata mucronata, supra obscure vilidia, glabrescentia,

subtus tomento densiori canescenter viridia. marginibus obversim
sese tegentia terminálé basi subcordatum, laté ovatum proprio
:

petiolulo 3—4 plo longius, acuminatum; latéval ia in ternatis saepe

biloba, breviter petiolulata infima ovato-elliptica brevissime petio-
:

lulata fere sessilia. Kami floriferi elongati angulati striati, hirti,

ternatis quinatisque nonnullis intermixtis, aculeis raris tenui-
foliis
bns glandulisque instructi. Inflorescentia laxa interrupta superne
racemiformis paniculata. Bamuli pedunculique elongati eanotomen-
tosi birti. acieulis rectis tenuibus sparsissimis glandulisque stipi-
tatis densis obereti braeteae longae lineari-lanceolatae. Calyces
:

atroviridi-cano-tomentosi acieulis flaventibus rarissimis glandu-

lisque atrorubentibus colorati. Flores grandiores: petala alba
r
oblonga emarginata stamina st\ los basi purpurascentes longe
:

superantia. Sepala longe laciniata in flóré patentia. postea reflexa

denique erecta fructus satis evolutos amplectantia. Drupeolae
glabrae.
Bakabányae in valle «Grunt» retro Budacka-m ad rivulum
sub horto Moickiano. Frutices radicosi diffusi.
161. R. pravus Kpk. (B. superhirtus X bifrons Sabr. in /itt:
B. bifrons X pulchellus Kpk.)
Turiones teretes, pruinosi, aculeis validis, pilis, setis glandu-
lisque vestiti. Aculei majores e basi parum dilatata longe subulati,
reclinati, in apricis atrorubentes flaventes, minores setacei, aci-
culae glanduliferae inaequales crebrae, pili densiores. Fólia omnia
ternata petioli aculeis aculeolisque reclinatis, pilis, setis glanduli-
:

feris crebrioribus instructi; stipulae filiformes. Foliola omi ia petio-

lulata. irregulariter minute serrata, supra nitentia. obscure viridia,
fere glabra, subtus pallidiora densius pubescentia terminálé trun- :

catum. subcordatum. laté ovatum obovatum rhomboideumve proprio

petiolulo 3 —
4 plo longius, cuspidatum. Bhachidis sulcatae hirtae
sparse aculeatae et densius glandulosae fólia ternata. média bipar-
tita bilobata. suprema integra paniculae basi interruptae axillaris
:

foliiferae, terminális racemiformis ramuli et pedunculi erecto

patentes triflori braeteae lineares. Calyces viridi-canotomentosi,
:

setis mollibus glandulisque stipitatis densis nigrorubentibus colo-

rati sepala in flóré patentia, post florendum erecta. Flores majores,
:

petala alba obovata emarginata: stamina stylos purpurascentes

superantia. Fructus non evolvuntur.
Provenit Bakabányae in ruderibus «Biela bana» ad cuni-
culum. Frutex radicosus.
162. R. avius Kpk. (B. Bayeri X tomentosus Kpk). B. =
Botensis Kpk. in exsiccatis. B. danubialis Borb. et Sabr.. (Bobbás
in itteris.) />’. Kodruensis Si.mk., ex Sabransky in litteris.
1
 :

267

Turiones angulati, pruinosi, rare pilosi, sparsim glandulosi,

aculeis raris inaequalibus rectis reclinatisque, inmixtis multo
minoribus rectis aciculisque minimis glanduliferis. Petioli ramique
fiorentes similiter restiti Fólia ternata seu quinato-pedata
foliola supra parce pilosa, subtus tomento canescenti micantia
terminálé proprio petiolulo 4 plo longius cordato-ovatum, iate
rotundatum. Inflorescentia elongata e ramulis patentibus multi-
floris composita cymoso-racemiformis ;
pedicelli aciculis longis
densius obsiti. Sepala
luteolis et glandulis stipitatis inaequalibus
dense eanotomentosa, seticulis parcis glandulisque rubentibus
obcreta, post anthesin erecta. Flores majores androdynami petala ;

alba ovata longa, Fruetus incompleti.

Bakabányae in valle Grunt ab viam ad semitam in pratum
Farbákianum, retro domos. Frutex radicosus
163. R. complicatus Kpk. (R. hirtus X sulcatus Ivpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones prostrati robusti, epruinosi, sparsissime pilosi, acu-
leis inaequalibus armati.
reclinatis, curvatis setisque glanduliferis
Fólia ternata vei quinata digitata; stipulae lineares glandulosae:
petioli supra plani aculeati et glandulosi; foliola irregulariter ser-
rata, acute mucronata, marginibus sese tegentia, supra obscure
viridia, rare pilosa, glabrescentia, subtus pallidiora in nervis
sparsissime pilosa, glabrata; terminálé petiolulo suo 5 6 plo —
longius subcordatum ovatum longius acuminatum; infima fere
sessilia. Axis f/oralis glabrata, apicem versus tantum pilosa, sparse
aculeata et glandulosa panicula abbreviata composita, laxa pauci-
;

flora. Ramuli pedunculi elongati tenues densius aculeati et

et
glandulosi, viridi-tomentosi. Calyces cano-virentes tomentosi, aci-
culis raris et glandulis obsiti sepala erecta
;
flores mediocres
;

albi androdynami. Fruetus mediocriter evoluti: germina glabra.

Bakabányae in colle «Prielozok» sub ruderibus. Frutex
unicus mediocris.
164. R. Katrenkensis Kpk. (R. Guentheri X scaber Kpk.)?).
Turiones teretes pruinosi. hirti, aculeis, aciculis rarioribus
glandulistiue stipitatis inaequalibus copiosis onusti. Fólia omnia
ternata, petiolis petiolulisque supra planis pilosis glandulosis,
aculeisque reclinatis longis muniti; stipulis parvis filiformibus.
Foliola coriacea, viridia supra nitidula molliter appresse pilosa,
•subtus pallidiora dense breviter appresse pilosa, irregulariter et
grosse serrata dentibus mucronatis; médium e basi subeordata
laté ovatum rhomboideumve sensim acuminatum, proprio petiolulo
3— 4 plo longius; lateralia evidenter breviter petiolulata obovato-
elliptica, acuminata. Rami floriferi elongati foliis ternatis, aculeis
reclinatis rarioribus, aciculis tenuibus longis, glandulisque stipi-
tatis inaequalibus dense instructi, hirti. Inflorescentia elongata
multiflora inferne axillaris cymosa apicem versbus thyrsoidea sub-
corymbosa ramulis longiusculis patentibus cymose partitis, tota
 :

268

foliosa ;
fólia flórái ia aciculos commutatis inspersa
pilis in
ramuli cum pedicellis pertextim
tomentoso-hirti, acieulis glandu-
1is<£ue longis crebris instructi. Calyces viridicani pilis longis, aei-
culis tenuissimis glandulisque atropurpurascentibus horridi. post
anthesin fructas amplectantes. Flores mediocres, petalis laté ovatis
albis; styli atrorubentes stamina superantes. Ovaria glabra.
Habitat Bakabánvae ad cuniculum «Katrenka». Affinis Rubo
Samueli Sabr. Frutex radieosus diffusus.
165. R. luxuriosus Kpk. (R. hirtus var. iodes X bifrons
Ki'k). Spec. nov. hybr.
Turiones subangulati sulcati, fuscopruinosi, tomentoso-dense-
hirti, aeuleis validis reclinatis inferne purpureis apiee stramineis
setisque inaequalibus glanduliferis onusti. Fólia quinata magis
pedata quam digitata, ternatis inmixtis; petiolo supra piano villo-
sissiino: stipulis linearibus; foliola subcoriacea supra viridia, stri-
guloso-pilosa, subtus pallidiora molliter magis densius pubescentia
micantia argute serrata, longius mucronata, longe caudato-acumi-
nata: terminálé basi obtruneatum, subcordatum, laté ovatum, obo-
vatum, rotundatum. Axis floralis villosissima, breve glandulosa
atque aeuleolata panicula laxa interrupta inferne foliosa pedun-
; :

culis inferioribns trifidis supremis monanthis :ramuli el pedicelli

canotomentosi longe aciculati et glandulosi; sepala post anthesin
erecta fructus evolutos ampleetantia acieulis longis et glandulis
rubentibus exasperata. Flores grandiores albi androdvnami. Car-
pidia pilosa.
Bakabánvae in valle Grunt ad rivulum cum Ft. hirto-iode
Boulay, R. bifronde, R. Guentheri etc. Frutex unicus radieosus.
166. R. blechracanthus Kpk. (R. rivularis X tereticaulis ,

Kpk.) Spec. nov. hybr.

Turiones teretes, pilosi. pruinosi. aeuleis debilibus reclinatis
minoribus gracilibus setis glanduliferis inaeqm libustecti. Foliis
ternatis et quinato-pedatis supra pilosis saturate viridibus subtus palli-
dioribus glaucescenti-virescentibus, pilis fere inconspieuis glabres-
centibus; terminált basi subeordata laté ovato, acuminato. Rumi
florifcri horizontaliter hirsuti foliis ternatis, aeuleis longis glan-
dulisque stipitatis creberrimis onusti; inflorescentiae amplae, effusae,
foliosae inferne axillaris ramuli divaricati cymoso-partiti superne
trifidi cum pedunculis elongatis tomentosi aculeati et dense glan-
dulosi. Sepala erecta canotomentosa, aciculata et atropurpurea-
glandulosa. Floi'es parvi albi androdvnami. Fructus evi úti drupae,
;

glabrae.
Bakabányae supra «Stupy» prope R. crenatum et R. scabrum
var. brachyadenium Kpk. Frutex parvus.
167. R. erythrostachys Sabr. var. infuscatus Kpk.
Turiones teretes, apicem versus subangulati, fuscopruinosi,
aeuleis majoribus raris subulatis, acieulis sparsis longioribus,
glandulisque stipitatis majori parte brevioribus crebris exasperati.
 :

269

Fólia ternata; foliola supra obscure viridia, glabrescentia, subtus

pallidiora densius pubescentia, omnia simpliciter minute serrata
mucronulata terminálé basi subcordatum ellipsoideo-obovafum
;

abruptim acuminatum. Rhachis elongata foliis ternatis. foliolis

obovatis, aculeis tenuibus longis setisque glanduliferis on lista.
Panicula foliosa axillaris abbreviata, raeemosa; ramuli pediceU ique
viridi-canotomentosi cum calycibus aciculati et atrorubenter glan-
dulosi. Sepala post antbesin erecta fructui applicata. Flores parvi
androdynami; petala alba ovato lanceolata emarginata. Ovaria glabra.
Bakabányae in valle «Chorvát-dolina» ad marginem silvae
vicinus R. vallicoli Kpk. Frutices diffnsi. Planta média inter R.
hirtum et scabrum pulchra.
168. R affictitius Kpk.
Turiones teretes, pruinosi, hirti, aculeis debilibus sparsis,
acicuüs, setis glanduliferis erebris onusti. Fólia ternata et quinato-
pedata crassa, supra saturate viridia, rare pilosa, subtus palli-
diora magis pubescentia; terminálé e basi vix cordata amplum,
laté ovatum et caudato-acuminatum. Kami floriferi elongati, hirti,
foliis ternatis longe acuminatis, aculeolis glandulisque brevioribus
vestiti; inflorescentia elongata cymoso-racemosa. compressa pedun-
calis apresse canotomentosis, densius aciculatis et glandulosis.
Calyces viridi-canotomentosi. aciculati et rubroglandulosi sepala :

erecta, Flores mediocres albi stamina stylos superantia vei iis

;

aequilonga, Carpidia glabra.

Habitat in ditione Bakabányae prope lapicidinas «Zlatá stud-
nicka». Frutex radicosus.
Planta haec pulchra forma inter média inter R. hirtum et
scabrum.
169. R. dejectus Kpk. (R. bifrons X Guentheri f. micran-
thela Kpk.)
Turiones teretes pruinosi, aculeis longis sparsioribus recli-
natis basi atropurpureis apice flaventibus, setis glanduliferis longis
pilisque longioribus instructi. Fólia ternata stipulae lineares
;

petioli plani aculeolis reclinatis, glandulis stipitatis pilisípie longio-

ribus vestiti. Foliola supra obscure viridia pilis strigulosis raris,
subtus pallidiora tomento brevi denso mollia; médium subcordatum
ovatum, ovo- et rhomboideum, proprio petiolulo 2 3 plo lon- —
gius, longe acuminatum; laterália manifeste petiolulata rhomboidea
acuminata petiolulis canaliculatis paniculae interruptae axillaris
;

racemosae flexuosae et foliiferae ramuli erecto-patentes 3 öflori; —

bracteae Hneari-lanceolatae pedieelli tomentosi canescentes, acu-
;

leolis, aeiculis, setis glanduliferis inaequalibus creberrimis armati.

Cah’ces canotomentosi, aeiculis glandulisque atrorubentibus densis
exasperati; sepala reflexa, Flores mediocres albi androdynami.
Germina glabra.
Provenit Bakabányae in ruderibus sub cuniculo «Katrenka».
Frutex dissipatus.
 170. R. dejectus Kpk. f. lachneus Ki>k.
Turiones teretiusculi atro-pruinosi, aculeis validis raris basi
atrorubentibus apice flavescentibus, glandulis creberrimis, pilisque
densis tecti. Fólia quinato-pedata ternatis nonnullis immixtis petioli ;

subcanaliculati ;
stipulae lineares. Foliola irregulariter simpliciter
minute serrata supra pilis longis densioribus subtus j)allidiora
tomento dense molli appresso velutina; terminálé cordatum, laté
ovatum, acuminatum. Axis floralis fólia ternata inferiosa quinata.
inflorescentiae ramuli hirti, aciculistenuibus glandulisque
longis
crebris vestiti. Sepala post anthesin ereeta. Flores parvi albi; styli
staminibus longiores. Fraetus subevoluti. Carpidia glabra.
Crescit Bakabányae in valle «Struhárna». Frutex unicus
parvus.
171. R. Budackensis Kpk. (R. hirtus X
vestitus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Turiones teretes pruinosi, pilosi, glandulis stipitatis humilibus
inaequalibus atropurpureis aculeisque tenuibus gracilibus nigro-
rubentibus recurvis. Fólia ternata foliola longa laete viridia undu-
:

lato-erispa, mucronata, supra pilis sparsis restita; subtus pallídiora

glaueescentia, tomento molli velutino micantia, terminálé obovatum
ellipticum, obtruncatum vei subcordatum, proprio petiolulo 6 plo
longius, caudato-acuminatum.Rami floriferi elongati teretifisculi,
foliis ternatis, patentibus, aculeis aduncis sparsis glandu-
pilis
lisque stipitatis armati. Inflorescentiae elongatae laxae subcymosae
ramuli pauciflori cum pedicellis tenue eanotomentosi, aculeis
reclinatis, setis glanduliferisque rubro-violaceis instructi bracteae :

lineari lanceolatae, inferiores trifidae. Catyc esangusti, viridi-cano-

tomentosi, aciculis raris glandulisque humilibus colorati sepala ;

ereeta fructus amplectantia. Flores mediocres petala dilute rosea

:

ovaia; stamina stylos superantia. Germina glabra.

Bakabányae in valle Grunt prope fontem «Budaéka» trans
rivum in margine dmnetorum. Frutices diffusi.
172. R strigatus Kpk. (R. incultus X tereticaulis Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones obtusangulati, teretiusculi, subpruinosi, sulcati. hir-
suti, aculeis robustioribus raris reclinatis, minoribus gracilibus,
aciculis glandulisque stipitatis sparsis muniti. Fólia ampla quinato-
l>edata ternataque: petioli parce canaliculati, hirti, aculeis recli-
natis solitariis setisque glanduliferis obsiti; bracteae parvae
lineares. Foliola omnia petiolulata margine undulato-crispa muc-
ronata supra obseure viridia, nitida. tenuiter apjjresse pilosa, subtus
tomento mollissimo virenter glaucescenti-plumbea terminálé basi ;

subcordatum laté ovatum, obovatum, rotundatum, longius acumi-

natum; lateralia in ternatis saepe bipartitav. biloba acuminata. Axis
floralis fólia grandia ternata quinatis immixtis, grosse crenato-
serrata; rhachis hirsuta, angulata, sulcata aculeis gracilibus seti-
formibus reclinatis glandulisque stipitatis creberrimis instructa.
 ; ;;

271

Panicula hasi tantum foliosa elongata multiflora subthyrsoidea

ramuli ped unculique longiores erecto-patentes 3 flori, tomeutoso-
hirti, aciculistenuibus, setis glanduliferis glandulisque stipitatis
obcreti. Calyces viridi-canotomentosi aciculis glandulisque muniti
sepala acuminata erecta. Flores mediocres albi androdynami.
Fructus evoluti; ovaria pilosa.
Bakabányae in valle Grunt supra «Stupy« ad rivulum, vici
nitate P. brachyadenii Ivpk. Frutex radicosus.
173. R. transiens Kpk. (E. hirtus X Upopogon Kpk.) Sp.
nov. hybr.
Turiones teretiusculi subangulatique sulcati, epruinosi, raris-
sime pilosi, glandulis, aciculis aculeisque debilibus inaequalibus
muniti. Fólia grandia ternata ;
petioli hirti, aciculati et glandulosi
stipulae parvae lineares foliola supra obscure viridia pilis longio-
;

ribus strigulosis subtus breviter pubescentia; terminálé proprio

petiolulo 5 —
6 plo longius cordatum, subcordatum, laté ovatum
acutum acuminatumve, lateralia brevius petiolulata cordato-obovata
saepe bilobata. Ehachis elongata angulata sulcata foliis ternis, bre
viter pilosa, parce aculeata et glandulosa; infloreseentiae abbrevi-
atae laxae pauciflorae racemiformi-paniculatae, basi tantum foliosae
ramuli et pedunculi tomentoso-hirti glandulis confertis brevibus
nonnullis longioribus aculeisque setaceis instructi; bracteae longae
lineari-íanceolatae, inferiores trifidae. Sepala virentia tomentosa
angustiora erecta. Flores majores albi, androdynami. Drupae
glabrae.
Bakabányae in valle Grunt retro domos in virgultis ad rivu-
lum. Frutex radicosus.
174. R. serpentiformis Kpk. (R. apricus X serpens Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones serpentes teretiusculi, virides epruinosi hirsuti acu-
leis majoribus rarioribus aciculis tenuibus flaventibus glandulisque
stipitatis longis inaequalibus armati. Fólia ternata; foliola iuaequaliter
minute serrata utrinque viridia, pilis sparsis appressis inspersa
terminálé petiolulo suo 3 —
4 plo longius obovatum ellipsoideum
rhomboideumve acuminatum; lateralia brevius petiolulata saepe
obversim sese tegentia. Axis floralis longa, tomentosokirta, rarius
aculeata et glandulosa. Panicula interrupta brevior racemosa,
basi tantum foliosa; foliola infloreseentiae supra pilis in aculeis
commutatis flaventibus tecta; pedicelli viridi-cani tomentosi glandulis
stipitatis aciculisque longis exasperati; bracteae longae lineares.
Sepala virentia aciculis longis creberrimis glandulisque tenuissimis
flaventibus instructa, post florendum fructus debiliter evolutos
amplectantia. Flores grandes petala angusta, oblonge ovata, alba
; ;

stamina stylos virentes longe superantia. Germina glabra.

Bakabányae sub prato Farbakiano inferiori '.<pod Stupy«
ad rivulum. Frutex radicosus.
20
 175. R. lyprocarpus Kpk. (B. serpens X tereticaidis Kpk.)
Spec. nov. hybr.
Turiones teretes, hirsuti, subpruinosi, fuscorufescentes aculeis
minoribus reclinatis rarioribus, glandulis stipitatis setisque glandu-
liferis muniti. Fólia ternata pedata petiolis supra planis tomentoso-
;

hirtis, aculeolis gracilibus et glandulis

stipitatis inaequalibus,
stipulisque parvis iinearibus instructis. Fofiola grandia, supra obs-
eure viridia pilis longis sparsis strigulosis, subtus pallidiora, rarius
in nervis pilosa irregulariter et grosse serrata mucronata subere-
nata, saepe sinuosa; terminálé petiolulo suo 2—3 plo longius
cordato-lateovatum sensim longius acuminatum lateralia bi-et ;

triloba vei bipartita cordato-ovata rhomboideaque longius acurai-

nata. Bhachis elongata hirta, foliis ternatis, aculeis sparsis recli-
natis aciculis setiscpie glanduliferis vestita. Inflorescentiae elonga-
tae, basi tantum foliosae interruptae axillaris, superne racemosae
subcorymbosae ramuli erecto-patentes cymosopartitique pedun- ;

culi tomentoso-hirti, aculeis tenuibus longis reclinatis curvatis

glandulisque stipitatis inaequaiibus elongatis vestiti. Calyces cano-
tomentosi hirti, dense aciculati et glandulosi post anthesin et in
fructu erecti. Flores minores albi androdynami. Fructus incom-
pleti: germina gtabra.
Habitat Bakabányae in valle Grunt prope «Sarkandistolna«-m
in fagetis. Frutex radicosus.
176. R. macarus Kpk. (B. rivulans X scaber Kpk.) Spec.
nov. hybr.
Tmiones teretiusculi sulcati epruinosi, glabri, aculeis sparsis
tenuioribus, glandulisque stipitatis et setis glanduliferis variabili-
bus. Fólia grandia majori parte ternata quinato pedatis nonnullis
immixtis; foliola subcoriaeea supra obscure viridia pilis strigulosis
rarissimistecta, subtus pallidiora sparsissime pilosa. saepe sinuose
serrata, crenata. dentibus mucronatis terminálé basi cordatum laté
;

ovatum rhomboideumve, proprio petiolulo 2 3 plo longius, acunii- —

natum. Bami floriferi elongati, foliis ternatis, pilis sparsis paten-
tibus, aculeis reclinatis acicularibus glandulisque instructi. Pani-
cula elongata laxa interrupta apicem versus thyrsoidea, foliosa;
ramuli pedunculique elongati tenues 1 —
2 flori tomento brevi.
aciculis tenuibus rectiusculis glandulisque inaequalibus armati.
Sepala cano-viridia tomentoso-hirta aciculis et glandulis longis
densioribus obcreta, post florendum erecta. Petala alba ovato-
lanceolata, Stamina stylis rubentibus breviora. Fructus evolvuntur:
ovaria glabra.
Crescit in ditione Bakabányae ad «Zlámany most« prope
rivulum. Frutex radicosus.
 ;

12. Corylifolii.

177. R. caesius L. dunensis Noeldeke? Abh. N. Ver. Bremen.

III. 139. (1872.)
Turiones, rami florentes et petioli foliorum breviter molliter
et dense tomentosi.
Provenit Bakabányae ad tudiculas «Stupy.» Frutex dissipatus.
178. R. caesius L. X tomentosus Borkh. forma nova.
Poliolis rotundatis habitu molli verget ad R. Yrabélyianum
;

Kern. et R. sericofrondem Kpk.

Ipse légi Bakabányae ad arva «Kozicov» in virgultis colli-
nis. Frutex radicosus efl'usus.
179. R. virgultorum P. J. M. r. magnifiea Kpk.
Turiones angulati, canaliculati, pruinosi, glabri, aculeis vali-
dioribus numerosis reclinatis, setiuscülis que glanduliferis hic et inde
armati. Fólia ternata; petioli manifeste canaliculati, rarissime
pilosi, aeuleati et glandulosi stipulae lanceolatae filiformes. Foliola
;

utrinque laete viridia, supra pilis raristecta, subtus tomento molli

virescentia subsericea, omnia irregulariter grosse serrata, undulato-
crenata, obversim sese tegentia; terminálé petiolulo proprio 1—10
plo longius cordato-late ovatum vei ovatorhombeum, acuminatum
lateralia tere sessilia bilobata vei bipartita. cuspidata. Axis florális
elongata foliis ternatis undulato-crispatis, aculeis reclinatis, pilis
longioribus raris glandulisque stipitatis instructa. Inflorescentiae
interruptae, laxae racemiformis pauciflorae apicem, versus panicu-
latae ramuli inferiores axillares adscendentes, saepe corymboso-
pauciflori, supra basim partit! cum peduncul istomento brevi obducti,
aeuleati et glandulosi, multi longiores 1 3 flori. Flores grandissimi
-
;

-
petala initio dilute rosea serius alba 2 cm. longa l 50 cm. lata
ovata; stamina stylis virescentibus aequilonga. Sepala tomento
brevi canoviridia, albo marginata magna, longa laciniata, acumi-
nata, basi aciculata, glandulis sessilibus rarissimis inspersa post
anthesin erecta. Fructus debiliter evoluti. Drupeolae glabiae.
Crescit Bakabanyae in valle <>Grunt» retro Budaekam ad
rivum sub horto Moikiano in vicinitate R. tephrodis Kpk. Frutex
diffusus.
180. R. malacus Kpk. (R. caesius X tomentosus Sabr.)
Mihi potius R. caesius X nemorosus esse videtur.
Turiones teretiuseuli, angulati, subangulati, sulcati subcaesio-
pruinosi acu!eis|reclinatis mediocribus raris, aculeolis singulis, pilis
et glandulis stipitatis sparsissimis parvulis instructi. Fólia omnia
ternata; petioli longi supra canaliculati, pilosi, aculeis sparsissimis
et glandulis singulistecti ;sf/pu£ae]anceolatae foliiformes. Foliola gran-
dia, lata, margine sese obversim tegentia, supra obseure viridia,
molliter dense pilosula, subtus tomento mollissimo sericeo virid-
canéscentia, micantia; terminálé petiolulo proprio 5—6 plo longius
subeordatum, obovato-cordiforme, suborbiculare irregulariter serra-
20 *
274

tm, subcrenatum parce cuspidatum, vei, obtusatum lateralia bilolo-

;

liata deformia. Rhachis elongata, sulcata, rare aculeata, longepilosa,

fere eglandulosa, foliis ternatis. Inflorescentia axillaris paniculata,
efoliosa, paucissimiflora. Flores mediocres, petala alba laté ovata.
Calyces canotomentosi basi aciculis nonnullis, glandulis tenuibus
parvis tomentum vix superantibus vestiti post florendum erecti
contracti. Fructus incompleti debiles. Ovaria glabra.
Provenit ad pagum Felsalmás ad viam in sepibus prope
horrea. Frutices radicosi dissipati.
181. R. firmus Kpk. (R. nemorosus X sulcatus Kpk.) Spec.
nov. hybr.
T
ariones obtusangulati, leviter sulcati, glabri, subpruinosi,
rufescentes; aculei eonformes ad angulos dispositi mediocres rari.
Fólia quinato-digitata coriacea, supra obscure viridia, subtus to-
mento mollissimo velutino canescenti-micantia inaequaliter sub-
crenato-serrata petioli supra canaliculati pilosi aculeatique, stipulae
;

lineari lanceolatae vei ovatae ; foliolum terminálé triplicis tere

petioluli proprii longitudinis cordato-ovatum, acuminatum; lateralia
breviter petiolulata; infima sessilia; omnia marginibus sese obver-
sim tegentia. Rumi fioriferi angulati, sulcati, pubescentes, foliis
ternatis quinatisque nonnullis intermixtis; infiorescentia mediocris
inferne foliosa interrupta racemoso-subcymosa, pauciflora. Ramuli
pedunculique tomentoso-hirti, subinermes glandulis in tomento
sessilibus raris inspersi. Flores majores, petala alba; stamina sty-
los superantia. Calyces canotomentosi, inermes, gandulis sessilibus
nigrescentibus obsiti, sepala reflexa. Fructus debiles; carpidia,
glabra.
Crescit ad Bakabányam loco «Stupy» et «Xadmestom«. Fru-
tices dissipati radicosi.
182. R, megalanthus Kpk. (R. bifrons X
caesius Sabk.)
Turiones angulati, caesiopruinosi, hic et inde pilis, glandu-
lis stipitatis singularibus, aculeisque humilioribus raris reclinatis
armati. Fólia omnia quinato-pedata digitataque ;
superne
péti ol is
sulcatis, sparse aculeatis et eglandulosis
pilosis, foliola supra ;

obscure viridia, parce pilosa vei glabriuscula, subtus pallidiora

canescentia, mollissime tomentosa sericeo-micantia terminálé petio-
;

lulo suo 4 -5 plo longius basi cordatum, laté ovatum, subcorda-

tumve cuspidatum lateralia ovato-rotundata, manifeste petiolulata
;
;

infima sessilia. Axis floralis elongata, pilosa, aculeis pluribus re-

clinatis rectiusculis, aciculis rectis singulis et glandulis stipitatis
humilibus s])arsis munitus. Inflorescentiae interruptae axillaris,
superne abbreviatae racemiformis paniculataeque ramuli et pedun-
culi tomentoso-hirti, aculeati et glandulosi. CaWces canovirides
tomentosi, inermes glandulis sessilibus obsiti: sepala post floren-
dum ereeta fructus incompletos amplectantia. Flores majores albi
androdynami. Ovaria glabra.
 275

Bakabányae ad viam «Potkanka» quam vicinus R. pseudoi-

dei Lej. occupat et in sepibus «Smikos» Fructices radicosi diffusi.
183. R. diversipilus Kpk. (R. nemorosus X epipsilos Ivpk.)
Turiones angulati, sulcati, pruinosi, bic et inde glandulosi
pilosique, aculeis conformibus gracilibus e basi brevi compressa
angustatis rectiusculis vei parce reclinatis mirniti. Fólia gran-
dia quinato-pedata digitataque petioli supra plani longepilosi,
;

et sparsim breviter aculeati ;

stipulae lanceolatae. Foliola inaequa-
liter duplicato serrata, supra obseure viridia, pilosa, subtus molli-
ter canescenti-pubescentia, pallidiora, micantia terminálé e basi
;

obtruncata laté óva tm, acuminatum, proprio petiolulo canaliculato

—
5 6 plo longius laterália breviter petiolulata infima sessilia. Rami
;
;

floriferi elongati, angulati, sulcati aculeis raris glandulisque singu-

laribus sparsissimis inspersi; inflorescentiae foliosae interruptae
apice subcorymbosae ramuli pedicellique tomentosi, sparse aculeati
et glandulosi; bracteae lanceolatae. Sepala extérne cano-virentia
glandulis tomentum non superantibus colorata, post anthesin paten-
tja vei erecta ;
petala alba vei dilute rosea emarginata, laté ovata,
rotundata; stamina stylos superantia. Fructus imperfecti germina
!
;

glabra,
Bakabányae in valle «Chorvát dolina» prope cuniculum
«Georgistolna» ad cameram Prandorfii. Frutex mediocris.
181. R. Lányii Kpk. (R. caesius X saxatilis Kpk.)
Turiones procumbentes, repentes, teretes, ramosi, pruinosi,
purpurascentes, glabriusculi vei parce breviter pilosi, aculeis gra-
cilibus parvis reclinatis vei curvatis, glandulisque stipitatis luimi-
libus sparsis instructi. Fólia ternata ;
petioli supra canaliculati
breviter pilosi, sparsissime aciculati et glandulosi; stipulae ad
hasin petioli ortae lanceolatae, apicem versus attenuatae, acumi-
natae. Foliola tenuia, irregulariter grosse et saepe inciso-serrata,
crenata, sinuosa, supra saturate viridia glabrata, subtus pallidiora
in nervis pilosula terminálé petiolatum, basi obtruncatum, atte-
;

nuatum ovoideiun vei ovato-rhombeum acutum; laterália brevissime

petiolulata interdum bilobata. Rami floriferi ereeti, breves, pubes-
centes foliis ternatis et sine aculeis glandulis stipitatis singulis
vestiti. Infiorescentia abbreviata subcorymbosa pauciflora; ramuli
et pedunculi tenues pubescentes et sparse glandulosi. Calyx
canoviridis, pilosiusculus et glandulis stipitatis tenuissimis raris
coloratus sepala ad basin rotundata, apice lanceolata, laciniata
:

in Hre reflexa. Flores minores, petala alba; stamina stylos longe

superantia.
Provenit in Cottu Árva in saxis ad vias inter pagos Kralo-
ván et Parnica in valle Árvavölgy. Légit Belius Lányi, magister
scholae puellarum superioris Szegedinus.
2/6

Adatok Turóczvármegye flórájához.

Beitráge zr Kenntnis dér Flóra des Komitates Turócz.

!
Margittal Antal. (Znióváralja.)

1904. óta tanulmányoztam a Kis-Fátra turóczmegyei részének

flóráját.Öt év alatt számtalan botanikai kirándulást végeztem a
Kis-Fátra és a megye különböz részeibe s ezen id alatt vagy
700 fajt gyjtöttem. Gyjtésem eredményeit összehasonlítottam
Wagner János kartársam «Turócz vármegye edénves növényei))
ez. munkájában felsorolt adatokkal s eme összehasonlításból szár-
maznak az alább felsorolt adataim, melyek részint az illet helyekre
nézve, részint pedig az egész megyére nézve újak. Adataim között
vannak olyanok is, a mel3 ek az eddigi kétes fajok elfordulását
r

is megersítik.
Equisetum Telmateja Ehrh. A Szlováni-völgyben, a kénes forrás
körül. Uj adat.
Equisetum variegatum ScHLEir.H.Znióváralja mellett
a Studinec patak
mentén. Uj adat.
Potamogeton natans L. Znióváralján a Hastavakban. Uj adat.
Potamogeton pusillus L. Znióváralja mellett, a Vedzser tóba öml
csermelyben.
Triglochin palustre L. Tótpróna, Kelemenfalva és Rákó-Pribócz
körül.
Phalaris arundinacea L, Turóczszentmárton és Znióváralja kör-
nyékén, árkok mentén. Uj adat.
Phleum alpinum L. Nemcsak a Kis-Kriván hegycsoportban terem,
hanem a Veterna-Hola 1000 m.-nél magasabb helyein is
közönséges.
Eraqrosits noaeoides Beauv. A Jankova tetején. Znióváralja mel-
lett. Uj adat.
Lolium temulentum var. a macrochaeton A. Br. Dubova környékén,
lenföldeken. Uj adat.
Eriophorum vaginatum L. Bohatech és Wagner a Kis-Kriván hegy-
csoportról említik, terem azonban a Velka-Lukán és a Min-
csolon is, a Veterna-Holában.
Carex leporina L. A Mincsol és a Velka-Luka csúcsokon, a Veterna-
Holában.
Carex vulgáris Fries. Uj termhetye Valcsa és Rákó-Pribócz.
Carex tomentosa L. Gyéren Znióváralján, a Szlováni völgybe vezet
út mentén és a Gajdeli hágón. Uj adat.
Carex ornithopoda Willd. A Yriczkói-völgyben árnyékos helyeken.
Uj adat,
Carex pallescens L. Wagner János Budisról említi, a Velka- n
Luka alatt, Valcsán is.
 —
277

Carex fiává L, A Valcsai-völgyben, a Velka-Luka alatt.

Carex distans L, N Znióváralj a mellett, a Vedzser tónál, Abrahám-
falván és a Vriczkó i-völgy ben.
Carex fúrta L. A Gagyeri-völgyben, a Blatnicza patak mentén
és a Vriczkói-völgyben.
Árum maculaium L, Gyéren terem a Jankó va oldalán, Znióváralj a
mellett és a Szlováni-völgyben.
Juneus conglomeratus Turóczszentmárton és Rákó-Pribócz között
L,
Szucsány környékén. Uj adat.
a vasúti árokban,
Veratrum Lobelianum Bernh. Znióvár alján, a Jankován és Vriczkó
mellett, a Klakon. Uj adat.
Cólchicum vernale Hoffm. Znióváralj a körüli réteken. Ritka. Uj adat.
Croous Heuffélianus Herb. A Velka-Lukán seregesen n
1400
1500 m. magasságban s május vége felé virít.
Iris Pseudacorus L. Turóczszentmárton és Ruttka között a vasúti
árokban. Uj adat.
Orchis militaris L. (lusus aibifiorus Asch.) Csak Lezsiacho mellett,
az erd szélén találtam néhány példányt. Uj adat.
Orchis Morio L. Biztosan elfordul a megyében és pedig a Valcsa
patak és a Szlován patak körüli réteken.
Goodyera repens R. Br. Znióváralj a mellett, a Jankova keleti és
északi oldalán gyéren.
Polygonum viviparum L. A Kis-Kriván csúcson bven 1700 m.
magasságban.
tSagina Linnaei Presl. A Klakon, Vriczkó mellett.
Aconiturn variegatum L. var. angustilobum Sér. A Várhegyen
Znióváralja mellett.
Ranuncidus Flammida L. Nedves réteken Turóczszentmárton és
Rákó-Pribócz között.
Drosera rotundifoha L. A Kis-Kriván alatti réteken Túrán fölött
seregesen terem
Sedum atratum L. A Koncsita nyugati lejtjén, körülbelül 1 600 m.
magasságban, egy különálló sziklán tömegesen terem. Uj adat.
Saxifraga adscendens L. A Kis-Kriván csúcs és a Koncsita közti
hegygerinczen szálankint.
Ribes alpinum L A Klak (Vriczkó mellett) északnyugati lejtjén
néhány bokor tenyészik.
Trifoúum incarnatum L, Szlován és Znióváralja körül. Uj adat.
Trifolium ochroleucum L. A dubovai erd szélén elterül réteken
gyéren. Uj adat.
Hedysarum obscurum L. Vitkay a Stochról az Astragalus alpinus
L et említi, Wagner János azonban elfordulását kétségesnek
tartotta, amennyiben a Stochon nem találta meg, 1909 julius
22-én megmásztam a Stochot és az egész Kriván-csoportot,
hogy az Astragalus alpinus L, elfordulását eldöntsem. Azon-
ban nem találtam más. ehhez némileg hasonló pillangós virágú
növényt, mint a Hedysarum obscurum L.-t s valószínnek
278

tartom, hogy Vitkay is tévedett s az Astragalus cApinus

L.-je szintén Hedysarum obscurum L. Terema Stochou és a
Kis-Kriván csúcs keleti lejtjén 1500 m. magasságban. Uj
adat.
Onobrychis sativa Lám. Abrahámfalva, Pribócz és Turóczszent-
márton körül.
Lathyrus silvester L. A Szlováni-völgyben a kénes forrás körül.
Lathyrus sativus L. Znióváralján. Valcsán. Turóczszentmárton s
a megye más helyein is elvadultan terem a vetések között.
Uj adat.
Linum extraaxülare Kit. A Koncsita nyugati lejtjén gyéren.
Passerina annua Wickstr. Gyéren Znióváralján a Kálvária alatt.
Uj adat.
Epilobium rosmarinifolium Hánki-. Turóczszentmárton és Rákó-
Pribócz között, a vasúti árokban. Uj adat.
Epilobium trigonum Schrank. A Belli patak mentén, a Kriván-
Fátra hegycsoportban. Uj adat.
Epilobium alpinum L. A Belli patak eredeténél, a Kriván-Fátrá-
ban, 1500 m. átlagos magasságban. Uj adat.
Bupleurum rotundifolium L. Biztosan elfordul a megyében. Valcsán,
Znióváralján és Larán körül, a vetések között n.
Bupleurum falc atum L. Znióváralján, a Várhegyen és Szlován körül,
a Vricza partján.
Seseli annuum Ehrh. Znióváralján, a Várhegyen és a Hohlersteinon.
Scandix Pederi veneris L. A znióváraljai állomás körül, vetések
között. Uj adat.
Chaerophyllum bulbosum L. Znióváralján, kertekben, kerítések
körül.
Falcaria Rivini Hst. Az egész megyében szétszórtan a veté- n
sek mesgyéin. Tömegesebben Abrahámfalva, Valcsa és Turócz-
vármegye körül. Uj adat.
Chimaphila umbellata Nutt. Znióváralján, a Horkiban.
Monotropa Hypopitys L. Znióváralja körül, árnyékos erdkben,
gyéren.
Sweertia perennis L. A Gagyeri- völgy ben, Blatnicza mellett.
Convulvus sepium L. Ruttka és a Sztrecsényi-szoros között. Znió-
váralján, a Vricza partján.
Teucrium montanum L. Fábry a Nagy-Fátrából említi, elfordul
a Kis-Fátrában és pedig Znióváralján. a Várhegyen és
is,

Vriczkó mellett, a Hohlersteinon.

Verbascum niqrum L. Znióváralja körül mindenütt.
Scrophularia Ehrharti Stev. Znióváralja mellett, a Vedzser tó kör-
nyékén terem. Uj adat.
Veronica scutellata L. Dubova körül nedves, mocsaras réteken. Uj
adat.
Euphrasia salisburgensis Fnk. A Hohlersteinon, Vriczkó mellett.
Bartschia alpina L. Vitkay a Stochról, Borbás a Tisztáról, Wagner
a Kis-Kriván magasabb csúcsairól említi. Terem a Klakon
is, Vriczkó mellett.
Adoxa moschatéllina L. A Szlováni-völgyben, a kénes forrás körül,
a Valcsai -völgy északi hegyei között és kazánban a Szteklács-
féle kertben bven.
Yalerianella olitoria (L.) Poll. Wagner a Vedzser tó környékérl
említi. Terem még Znióváralján is, az intézeti és más ker-
tekben.
Yalerianella Morisonii Spreng. Znióváralja, Ábrahámfalva, Yalcsa
és Turóczszentmárton körül, a vetések között bven.
Adenostyles Kerneri Simk. Wagner a Nagv-Fátrából említi. Na
Kis-Fátrában is a Klakon, Vriczkó mellett.
Aster alpinus L. Eddig a Tisztáról és a Gagyeri-völgybl emlí-
tették. AKis-Kriván hegycsoporton is megtaláltam a Kon-
csita és a Kis-Kriván-csúcs közti nyergen, 1500 m. átlagos
magasságban.
Innia Conyza DC. Znióváralján, a Vricza partján és a Vedzser -

völgyben. Uj adat.
Inul a ensifolia L. Wagner egyedül Tisztán szedte. N Znióváralján
a Studineczen is.
Carlina longifolia Reichenb. A Vedzseri- völgyben, Znióváralja mellett.
Uj adat.
Crepis praemorsa Tausch. A Várhegyen és a Jankován, Znióváralja
mellett.
Ez alkalomból hálás köszönetét mondok Dr. Degen Árpád,
Db. Gayer Gyula és Wagner János uraknak, a kik adataimnak
meghatározását és revideálását a legnag}mbb készséggel vállalták el.

Vert. zahlt in diesem Verzeichnisse die Ergebnisse zahl-

reicher wahrend dér Jahre 1904 —1909 in die versehiedensten
Teile des Komitates insbesondere in dem Turóczer Teil dér Klei-
nen Fátra durchgefiihrter Excursionen auf. Die einzelnen Standorte
sind aus dem ungar. Texte verstándlich bezüglich des von Yitkay
;

für den Berg Stoch angegebenen Astragalus alpinus L. erwahnt

dér Verf., dass er gelegentlich speziell dem Aufsuchen dieser Art
gewidmeter Excursionen sowohl auf dem Stoch. als auch auf dem
Ostabhang des Kleinen Krivan von halbwegs ahnlichen Papil-
ionaceen nur Hedysarum obscurum L. gefunden habé, dass es alsó
höchst wahrscheinlich ist, dass Vitkay diese Pflanze für Astr.
alpinus gehalten hat.
 g -

Apró közlemények. — Kleine Mitteiluugm

Bupleurum ranunculoides Bupleurum ranunculoides
L. auf dem Bucsecs. a Bucsecsen.
Bei einem Besuche des Bu- A múlt év augusztus havá-
csees ara 9. und 10. August nak 9. és 10. napján felkeresve
1909 fand ich auf dér Hoch- a Bucsecset, a Caraiman
fen-
ebene Caraiman im kurzen síkon alacsony
pázsit között
Grase ein kleines Bupleurum ,
eg}’ kis Bupleurumot találtam,
das ich nicht sicher unter- melyet systematikailag sehogy
zubringen vermochte. Herr sem tudtam biztosan elhelyezni.
Dr. A. v. Degen, an den ich Dr. Degen A. úr, akihez ebben
m ich deshalb ura Hat wandte, az ügyben tanácsért fordultam,
teilte mir gütigst mit, dass es azt közölte velem, hogy a kér-
sich um B. ranunculoides var. déses növény B. ranunculoi-
:

orbiculatum Borb. Ö. B. Z. des var. orbiculatum Borb.

1891. S. 421) handle und dass (Ö. B.1891:421) és hogy
Z.
die Pflanze mit dér aus dér a származó példá-
Tátrából
Tatra gut übereinstimme. Dér nyokkal jól megegyezik. A le-
Fund sei insofern von Bedeu- letnek annyiban van jelent-
tung, als diese Art seit Bau.m- sége, mivel Baumgarten óta
gakten’s Zeit nicht wieder- senki sem gyjtötte.
gefunden zu sein scheine.
Ich benutze diese Gelegen- Ezt az alkalmat felhaszná-
heit, um einen Irrtum in meiner lom arra is. hogy a Verh. d.
Xotiz in den Verhandlungen botan. Ver. d. Prov. Brandenb.
des botanischen Yereins dér LI. 56. oldalon közölt czik-
Provinz Brandenburg LI. S. 50. kem egyik tévedését helyre-
zu berichtigen. Ich habé dórt die igazítsam. Itt ugyanis annak
Yermutung ausgeschprochen, a nézetemnek adtam kifejezést,
dass Trisetum maerotrichum hogy a Trisetum maerotrichum
Hackel mit T. rufescens (Panó.) Hack. a T. rufescens (PANC.)-al
identisch sei. Diese Vermutun azonos volna. Ez a vélemény
hat sich nicht bestiitigt. T. azonban nem ersítdött meg.
rufescens gehört vielmehr, wie T. rufescensugyanis sokkal
Herr A. v. Degen mir
Dr. inkább tartozik a T. flavescens
freundlichst schriebt und wie P. B.-hez, amint Dk. Degen
ich mich nach einer Probe úr volt szives közölni velem
vöm Originalstandorte (A'lasina s a mint arról az eredeti lel-
See), die ich seiner Giite ver- helyrl (Masina-tó) származó
danke, selbst íiberzeugen példányon —
szintén Dr. Degen
konnte, zu T. flavescens P. B. úr elzékenységébl — magam
is meggyzdhettem.

F. Hermann.
 : : »

281

Crocus Heuffelianus Herb. var. scepusiensis Rehmann

et Woloszczak.
Lcse környékének bryophy- Die Moose dér Umgebung
tonjait bár már összejegyezte von Lcse (Com. Szepes-Zips)
Dr. Szurák János ), mégis igen hat zwar scbon Herr Dr. J.
1

háládatos feladat, amint eddig Szurák 1 zusammengestellt, )

látom, az itteni mohák egybe- doch glaube icb, dass es doch

gyjtése s további kutatása. Ez noch lolinend ist, weiter nach
a czél vezérelt, amikor 1910. IV. diesen Pflanzen zu forscben.
17-én ellátogattam a «Zwan- Mit diesem Gedanken ging
z g e r g r u n d»-ba, hogy egy-
i icb am 17. IV. 1910 in den
ben a vidékünknek csak ezen «Z w a n z i
gergr un d un-
az egy helyén term Galanthus weit von Lcse, um meinen
nivalis- 1 is felkeresve, tanít- Schülern nebenbei aucb den
ványaimnak megmutathassam. nur bier wacbsenden Galan-
A «Z wanziger g r u n d» ele- thus nivalis zu zeigen. lm vor-
jén cserjés, bozótos helyen a deren Teil des «Zwanzige r-
tavaszi közönséges növények grundes» waren die ersten
Frühlingspflanzen
Primula 2 elatior var. carpathica lsopyrum thalictroi'des, Gle-
) ,

choma hederacea, Corydulis solida, Anemone nemorosa A. ranun - ,

culoides Bellis perennis, Gagea lutea, Chrysosplenium alternifo-

,

Uum, Daphne Mezereum Pulmonaria officinalis etc.

,

százainak és százainak virágzó in vollster Blüte und unter Cory-

tömege mellett a mogyoró- és lus und Betula-Ge büscb vege-
nyírfa srk alját seregesen tierten massenhaft die Croci.
lepte el a Crocus.
Mivel a szepesi Crocus- ra vo- Weil mir noch die Meinungs-
natkozó nézetbeli eltérés 3 élénk )
verscbiedenheiten bezüglieh des
emlékezetemben volt, mindjárt Zipser Crocus noch lebbaft in
ott a helyszínén igen sok Erinnerung sind, untersuchte
példányt megvizsgáltam azon icb d o r t am S t a n d o r t e

M Szurák János: Adatok Északmagyarország mohaflorájához — Növényt.

Közi. VII. k. 1908. 3. f. p. 87-115, (17) — (18).

‘) -I. Szukák: Beit ragé zr

Kenntnis dér Moosílora des nördlichen Un-
garus. — Beiblatt zu den «Növ. Közl.» Bánd VII. 1908. H. 3. p. (17)— (18),
87—115.
2
)
Vidékünkön ugyanebben az idben virít a Primula officinalis Jaco.
csakhogy ez igen ritka, mindössze Lcsei
ürod felé s a «D ö r n e r-ni é h é s»-
nél gyjtöttem.
2
)
Gleichzeitig blüht auch die Primula officinalis Jacq., welcheaberinuu-
serer Gegend sehr selten vorkommt ich fand sie nur an zwei Standorten: gégén
;

Lc8eföred und beim «D ö r n e r’s c h e n B i e n e n h a u s».

3 Du Pir.AKszKv N. a N öv. Közi, IV. k. 1905. 3. f. p. 119; Dr Degkn
)

Á. a Magy. Botan. Lapok V. évf. 1906. 2/4. sz. p. 121.

a Dr. N. Filarszicy in Beiblatt zu den N ö v. Közi. Bánd IV. 1905. St
)

3. p. (63); Dr. Á. von Degkn in U n g. Bot. Blatté r Jahrg. V. 1906. p. 1 IS-

282

frissiben és minden m e g- s e b r v i e 1 e Crocus ,

und i c b
vizsgáltam példának a fand bei jedem Exe m-
leple torkában ott talál- p 1 a r d i e k e i n e n wasser-
1

tam a víztisztaszín kis he 1 1 e n Trichome i m Pe-

trichomákat; így ezek ri g o n s c b 1 u n d sie gebören
;

mindnyája : Crocus Heuffelia- alsó allé zu Crocus Heuffeli-

nus Herb. var. scepusiensis 1 ) anus Herb. var. scepusiensis
Rehmann et WoLoszczAK-nak Rehmann et W'oloszczak.
bizonyosodott.
Dr. Gyrffy.

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése,

Referaten über ungar. botan. Arbeiten.
Tuzson J. A növényország phyletikai és palaeontologiai
fejldéstörténetének alapvonalai. Akad. Értesít 1909. (Érsekien
in etwas verandertes Form u. d. Titel «Zur phyletisch palaonto-
logischen Entwieklungsgeschiehte des Pflanzenreiches» in Engler’s
Bot. Jabrb. Bd. 45. Heft 5. 1909.
Szerz megkísérli a növény- Versuch, phylogene-
einen
ország phylogeneticus törzs- tischen Stammbaum
dér Pflan-
fáját (a német szövegben gra- zen (in dér deutschen Abhand-
phieus módszerrel is) össze- lung aucb graphisch) darzu-
állítani. stellen.
A növényeket « Protophyta-» Die Pflanzen werden in
(archaieum,praecambrium,cam- « Protophytci'i) (Archaicum. Prae-
brium), « Palaeophytav (silur, cambrium, Cambrium), « Pniaeo-
devon, carbon), « S'lesophyta* 2
)
phytar> (Silur, Devon, Carbon),
(perm, trias, jura) és « Koino- «3Lesophytar>*) (Perm, Trias,
phytai> (kréta, harmadkor és Jura) und«A5zriiop/fyóz»(Kreide,
negvedkor) csoportokra osztja Térti ár, Quartár) eingeteilt.
fel.'

*) Bid. Boriús tanár in Természettu d. K

ö z 1 ö n y XXXVI. Jahrg.
1904. Jún. 418. f. p. 412. az auctorok elhagyásával csak Crocus scepusiensis- 1 ír.
M Weil. Prof. Bonois selireibt in Terin, t u d. Közlöny Bánd XXXVI.
1904. H. 418 p. 412 nur ohne Autorcitat Crocus scepusiensis.
:

a Ez a terminus nincs épen jól megválasztva, minthogy a «.\Iesophyta«

)

kifejezés a növényeknek egy más szempontból való csoportosításánál már al-

kalmazásban van, úgy hogy legjobb volna a már szokásos terminusokat nö- (<>

vények az archeolithicus, palaelithicus, mesolithicus, stb. korokból») megtartani.

a
)
Dieser Terminus liess sich wohl nicht gut umgohen da aber dér ;

Ausdruck «Mesophyta» schon zr Bezeicbnung einer anderen Kategorie dér

Ptlanzen in Verwendung steht, so wáre es doch besser die üblichen Termini
«Pfl. dér Archeolithischen, Palaeolithischen, Mesolithischen etc. Epoche« beizu-
behalten.
 ;

Az ellen a mód ellen, ahogy Gegen die Art u. Weise,

szerz a növények törzsfáját wie sich dér Verf. den Stamm-
összeállítja, megfontolásra ér- baum dér Pflanzen vorstellt,
demes gondolatok merülhetnek liessen sich gewichtige Be-
fel, melyek legjobban az denken vorbringen, welche sich
graphieus ábrázolásánál tn- wohl am besten an dér Hand
nek fel, ahol a vonalak ers seiner graphischen Darstellung
convergentiája arra enged kö- ergeben, dérén starke Conver-
vetkeztetni, hogy szerz a mo- genzen darauf schliessen las-
nophyleticus leszármazásnak sen, dass dér Verf. Anhanger
híve. Az alsóbb leszármazási einer monophyletischen Abstam-
vonalaknak többszörös keresz- mung ist. Aus den mehrfachen

tezdésébl arra lehet kö- Kreuzungen dér un térén Ab-

vetkeztetni, hogy az osztályok- stammungslinien liesse sich
nak mai elrendezése nem felel dér Schluss ziehen, dass die
meg mindig a leszármazásnak heutige Anordnung dér Abtei-
egyáltalában e téren minden lungen dér Abstammung nicht
csak többé-kevésbbé merész entspricht; allerdings beruht
sejtelmen alapszik. ja alles das auf mehr oder
weniger ragé Vermutung.
A iProtophytáfo olyan ro-
< > Die aProtophytenv sollcn
konsági körökbl állanak, me- aus Ver wan dts chaf tsgruppe n
lyek a mai Phytomrcodina ,
bestanden habén, welche den
Baderia és Flagellata phylu- heutigen Phytosarcodinen Bae- ,

mokhoz állottak közel. terien und Flagellaten nahe

gestanden sind.
Már ezt a véleményt is — Sclion diese Vermutung ent-
nézetünk szerint — nem támo- behrt unserer Ansicht nach
gatják biztos alapok ; st nem dér sickeren Begründung sie ;

is nagyon valósziniinek,
látszik ist nicht einmal wahrscheinlich,
mert ennek a kategóriának da die Pflanzen dieser Kate-
növényei minden valószinüség gorie höehst wahrscheinlich
szerint az éllények közös törzs- einen Ast des Stammbaumes
fájának alkotják egyik ágát, dér Lebewesen darstellen, dér
mely részint az állat-, részint sich zum Teil zum Pflanzen
pedig a növényvilágra ágazott - zum Teil aber zum Tier-
szét és amelynek si typusai egy reiche verzweigt hat und des-
tovább nem fejld fágban sen ursprüngliche Typen an
egészen kihaltak s csupán az einem sich nicht weiter ver-
oldalágakban folytatódtak. zweigendem Hauptarte gánzlich
ausgestorben sind und sich
nur durcli Seitenáste fortge-
setzt habén.
Az a sejtelem, hogy a Schi- Wodurch die Vermutung.
zophyceae a praecambriumban dass sich die Schizophyceae
egyenesen a Schizomycetes a ,
gerade im Praecambrium von
Dinoflagellatae ugyanazon pe- den Schizomycetes die Dino-
,
 ;

28i

riodusban a Flagéllatae, a llryo- flagéllatae sich in derselben

phyta a cambriumban a Chloro- Periode von den Flagéllatae ,

p%müe-phylumból ága- ,
stb. die Bryophyta sich im Cam-
zott ki, még bizonyítékok tá- brium von dér Chlorophyceae
mogatására szorul. Ilyen kö- etc. abgezweigt habén, be-
vetkeztetésekre a két biológiai gründet sein soll, ist uns nicht
tudományban való mai isme- recht erklarlich. Zu solchen
reteink szerint még nem jut- Vermutungen eben
reichen
hatunk ;
ellenben a növény- unsere heutigen Kenntnisse in
világ monophyleticus leszár- den angezogenen zwei Dis-
maztatásával szemben már ma ziplinen durchaus nicht aus
is sok és fontos bizonyítékot dermonophyletischen Ableitung
lehet felhozni. des Pflanzenreiches iiberhaupt
könnten schon heute viele und
gewichtige Argumente ent-
gegengestellt werden.
Hogy a komplikáltabb szer- Dass die Abteilung kompli-
vezeteknek egyszerüebbekbl zierterer Organismen von ein-
való levezetése egymagában facheren alléin keine sichere
semmi biztos támpontot sem Anhaltspunkte für Phylogenie
tud nyújtani a phylogenesisnek abgibt und dass insbesondere
ée liogv különösen az alsóbb unter den niedrigen Organismen
organismusok között olyan auch abgeleitete Formen exis-
leszármaztatott alakok is exis- tieren.diesiehdurchihreLebens-
tálnak, melyek életmódjuk weise véréi nfachen können, ist
folytán egyszerbbekké vál- ja allgemein bekannt es ist das
;

hatnak, már
általánosan is- eine Folge dér Lamarck'schen
meretes ez csak következ-
;
Theorie ;
Folgerungen, welche
ménye a Lamarck-féle theo- ohne Hücksicht auf diese ge-
riának olyan következtetések,
;
zogeu werden, führen oft zu
melyeket erre való tekintet unheilvollen Irrtümern. Doch
nélkül vonnak le, gyakran té- sind wir heute noch viel zu
vedésekre vezethetnek. Ma azon- weit davon entfernt, um die
ban mindenesetre még nagyon Endresultate dieser zwei Ur-
messze vagyunk attól, hogy a sachen sicher unterscheiden
növények származástanának und auseinanderhalten zu kön-
végeredményeit levonhassuk, nen, so lángé wie aber dies
míg azonban ezt nem tehetjük, nicht vermögen, gehören die
addig a törzsfák csak a képzelet Stammbáume in das Reich dér
világába fognak tartozni. Phantasie. D.

Gulyás Antal Syringa Josikaea Jacqu. fii. és a Syringa

:

Emodi Wall. Múzeumi Füzetek, II (1907) Kolozsvár, (ersch. 1909

38 p. u. 3 Tafeln.
Szerz részletesen foglalko- Verf. bespricht eingehend die
zik a S. Josikaea felfedezésé- Geschiehte dér Entdeckung, die
vei. népies neveivel, gyógy- volkstiimlichen Namen,Verwen-
 ;

2S5

czélokra való használatával, dung als Heilmittel, Blütenhio-

virágbiológiájával, morphol. és logie, morpkolog. u. anatom.
anat. viszonyaival, valamint a Verháltnisse dér 8. Josikaea ,

czímben megnevezett két faj ferner die pflanzengeogr. Verbr.

növény földrajzi elterjedésével dér beiden im Titel genannten
végül megczáfolja Franchett- Arten zum Schlusse wird die
;

nek a 2 faj azonosságára vo- von Franchet behauptetelden-

natkozó véleményét, illetve meg- titát dér beiden Arten wider-
ersíti FLATT-nak ezt a már legt resp. die schon früher von
régebben kifejezett nézetét. A Flatt erfolgte Widerlegung
8. -Josikaea szerinte (a ref. né- bekráftigt. S. Josikaea sckeint
zetének is megfelel leg) sokkal (auch dem Referentenjviel náher
közelebb áll a S. villosa Vahl- mit 8 villosa Vahl als mit 8
. .

hoz, mint &S. Emodi-laoz, annál Emodi verwandt zu sein, umso-

is inkább, mivel Magyarország- mehr, als in Ungarn nebst ganz
ban az egészen kopasz példá- ka'alen Exemplaren (z. B. die
nyok mellett (pl. Máramaros- dér Máramaros) auch solche mit
megyében) olyanok is elfordul- unterseits auch an dér Blatt-
nak, melyeknek levelei szrös fláche behaarten Bláttern(Comit.
fonáknak. (Torda-Aranyos me- Torda-Aranyos) vorkommen.
gyében.) D.

Hirc, Dragutin íz bilinskoga svijeta Dalmacije.

: I. Dub-
rovnik iokolina. «Glasnik hrv. narav. drustva» 1909.
Ragusa és környékének n- Behandelt die Vege tation von
vényzetével foglalkozik. Ragusa und Umgebung.

Forenbacher, Dr. Aurél: Voda kao ekologijski faktor u

biljnoj geografij,
«Glasnik hrv. prirodosl. drustva» XXII. 1910.
Foglalkozik a víznek, mint Behandelt das Wasser als
oekologiai faktornak szerepé- oekologischen Faktor in dér
vei a növénygeographiában. Pflanzengeographie.

Dr. Aurél Forenbacher. Izvjesce o ekskurzijama.

«Glasnik hrv. prirod. drustva» XXL 1909.
Ismertetése Zagreb környé- Bericht über die in dér Umge-
kére és a «Gorski Kotar»-ba bung von Zagreb und imMontan-
tett botan. excursióknak. bezirk Kroatiens durchgeführte
botan. Exeursionen.
Kiemelendk : Hervorzuheben sind :

Cystopteris montana (Lökve), Bfeehnum Spicant (Vrh Kos-

tajnovica), Streptopus amplexifolius (Golubinjak bei Lökve), An-
thyllis affinis (Rebro), Campanula thyrsoidea (Rudarska Draga),
Centaurea rupestris (Liéko Polje). D.
 — . -

2S6

Dr. Mágocsy-Dietz Sándor : Dr. Mágócsy-Dietz : Die Er-

A növények táplálkozása te- náhrung dér Pflanzen. mit
hintettél a gazdasági növényekre. Bér ücksichtigúny auf die land-
wirlschaftl ichen Pfianze n
Budapest. 1909. Kiadja a Kir. Magy. Természettudományi
Társulat. 8° XIII +
71(3. p. (Herausgegeben v. d. K. ung. natur-
avíss. Gesellsehaft.) 415 képpel. (Mit 415 Abbildungen im Texte).

Valóban hálára érdemes vál- Es war ein dankenswertes

lalkozás volt a szerznek el- Unternehmen die öffentlichen
adásait egy ilyen összefoglaló Vorlesungen des Verf. über
munkában nyilvánosságra hoz- dieses Thema
Form eines
in
ni, melynek hiányát már ersen zusammenfassenden Werkes zu
éreztük. A terjedelmes könyv veröffentlichen, dessen Mangei
nálunk úgyszólván pótolni van in unserer Literatur schon leb-
hivatva JosT-nak ismert mun- haft empfunden wurde. Es er-
káját (Vorlesungen iiber Pflan- setzt bei uns sozusagen den
zenphysiologie) s nagy tudás- einschlágen Text von Jost’s vor-
sal és tanulságos módon fog- trefflichem Werk (Vorlesungen
lalja össze az idevonatkozó über Pflanzenphysiologie) und
vizsgálatok eddigi legfontosabb fasst die wichtigsten Ergebnisse
eredményeit. Éppen ama sok- dér bisher veröffentlichten Un-
féle érdek folytán, melyek a tersuchungen gewissenhaft und
munkában tárgyalt kérdések- lehrreichzusammen. Es diirfte
hez hazánkban fzdik, remél- bei den vielfachen Interessen,
het, hogy csakhamar egy nagy welche sich eben in unserem
olvasóközönség körében fog el- Lande an diese Frage knüpfen,
terjedni. Gazdagon van illusz- bald einen grossen Leserkreis
trálva s a legkiválóbb szak- finden. Das Werk ist reichlieh
munkákból átvett illustratiók illustriertund enthalt nebst den
mellett, számos jól sikerült aus den besten Werken übernom-
eredeti képet is találunk. menen Textillustrationen auch
A munka a következ fe- viele Originalabbildungen. Das
jezetekre oszlik: A növények Werk hat folgeuden Inhalt:
tápláléka (p. 31—70). A ter- Náhrstoffe dér Pflanzen (p. 31
mtalaj 70 108). Az ol-
(p. — — 70). Náhr-Boden (p.70— 108).
dott táplálék felvétele (p.109 Absorption dér aufgelösten
155). A
víz szállítása (p. 157 Xáhrstoffe(p. 109-155). DieLei-
216). A növények párolgása tung des Wassers (p. 157 216). —
(p. 217 — 297). A szén assimi- Transpiration dér Pflanzen (p.
lálása (p. 299 371). A nitro-— —
217 297). Assimilation dér C
gén ium és a hamualkotórészek (p. 299 —
371). Assimilation des
assimilálása (p. 373 429). Az — X und dér Aschenbestandteile
assimilált anyagok szállítása (p. 373
—
429). Die Leitung und
és felhasználása (p. 431 — 477). Verwertung dér Assimilaten
A növények lélekzése. Az er- (p. 43 1-477), Athmung dér Pflan-
jedés (p. 479 — 520). A hetero- zen und die Gáhrung (p. 479 —
 —
;

287

trophicus növények táplálko- 520). Die Ernáhrung dér lietero-

zása. A saprophytonok (p. 521 — trophen Píianzen. Saprophyten
560). A húsemészt és az (p. 521 —
560), Verdauung dér
élsköd növények (p. 561 Pflanzen Parasitische Pflanzen
;

623). Az együttélés (p. 625— (p. 561 —

623), Symbiose (p.
672). Az anyagcsere jelentsége —
625 672). Die Wichtigkeit und
és eredménye. Az energia át- Ergebnisse des Stoffwechsels.
alakulása (p. 673 — 682). Index Transformation dér Energie
(p, 683 — 716). (p.673 — 682).Index p.683 — 7 16.)
Gy.

Az Erdélyi Muzeum-Egyesület évkönyve az 1909. évre.

Kolozsvár 1 910.8°.p.l —
1 18. Jahrbuch des Siebenbürgischen-National-

Museums für das Jahr 1909.

Dr. Richter Aladár Jelen- : Dr. Richter s Bericht über
tés a Növénytárról. —
U.-ott die ootanische Abteilunq p.
p. 64 —73. 64—73.
A növénytár az 1909. évben Bericht über den Fortgang
rendezte a Virágosakat ABC des Ordnens dér Sammlungen
szerint s pedig a Kétszíkleve- insbesondere des Herbars, d es-
lüeket, amelyek 888 genusba sen Phanerogamenteil zr Zeit
.8598 fajhoz tartoznak s 57500 888 Gattungen mit 8598 Arten
lapot tesznek ki. A tár gyj- auf 57500 Spannblattern enthalt.
teménye fenti évben 861 ge- Dér Zuwachs d. J. 1909 betriigt
nus — 5440 herb. példával sza- 5440 Exemplare, jener dér
porodott. —A Botanikus Mú- Schausammlungen eine Holz- :

zeum három szekrényt kitev sammlung in 3 Schránken, eine

íagyüjteménynyel, egy nagy Algensammhing, V egetatious-
forgóval, mely az Adria algáit gruppen u. Formol-Praeparate.
üvegezett táblákba foglalva tün- Das Personal hat 53 Sammel-
teti fel, több dalmáciai, monte- excursionen durchgeführt. Zwei
baldó-i szárított növénynyel beigelegte Tafeln stellen eine
növényzeti csoport-képpel s for- Abbildung dér Adria - Algen-
malinás-praeparatummal gya- sammlung und Pinus Mughus-
rapodott. Az intézet 53 ízben Bestiinde vöm Monté Baldo dar.
tett gyjt kirándulást. A je- — Gy.
lentéshez csatolt 2 kép az :

Adria algáit tartalmazó nagy

forgó s a Monte-Baldo-ról ered
Pinus Mughus phot. felvétele
után készült kép.

A m. kir. központi szlészeti kisérleti állomás, ampe-

lológiai intézet közleményei. Szerkeszti Csíkmádéfalvi Istvánffi
:

Gyula dr.Mitteilungen dér kön. ung. ampelologischen

Central- Anstalt. Redigiert von Prof. Dr. Gy. von Istvánffi de Csík-
:

21
 :

2Sd

Mádf.falva. Bánd III. kötet, Heft. 1. füzet p. 1 — 54., c. tab I III.,

1903; H. 2. f. p. 55 — 165. c., tab. IV— XII., 1903; H. 3. f. p.

167— 182., c. tab. 1905; H.
XIII., 4. t. p. 183 355— c. tab.
XIV — XXI. 1905. Budapest. 8°. — ,

Az I. füzetben Istvánffi pro- Das I. Heft enthalt die Ab-

fessor «K é t u j s z 1 k á r o- handlung Prof. von Istvánffi
s í t ó hazánkba n» czímen über «Zwei neue Wein-
értekezik az Ithyphallus impu- rebenschadlinge in U n-
dicus (L.) Fries gombáról, mint garn» u. z\v. Ithyphallus im-
szl-károsítóról ismerteti el-
;
pudicus (L.) Fr., welcher die
fordulását, fejldési idejét, ho- Wurzeln des Weinstockes an-
gyan, mily alakban jelentkezik greift sie
;
enthalt wichtige
s támadja meg és pusztítja el Studien ti bér die Art u. Weise
a gyökeret, tkét részletes ;
des Auftretens, die Zeit dér Ent-
tanulmány tárgyává teszi a wicklung, die Entwicklung des
terméstest fejldését s a gomba Fruchtkörpers und die Art dér
ellen való védekezést. A II. rész Schadigung durch diesen Pilz,
a Coepophagus echinops atka sowie dér Bekámpfung dieses
fellépését, pusztítását tartal- Schiidlings. Dér zweite Schiid-
mazza. ling ist Coepophagus echinops ,

iiber dessen Auftreten u. Be-

kampfung eingehende Studien
gemaeht wurden.
A füzetben Dk. Gáspár
II. Das II. Heft enthiilt die Ab-
J ÁNos-nak «Amerikai s z ö 1 - handlung Dr. J. Gáspár s «C h e-
vesszk chemiai vizs- m i s c h e Untersuchung
gálata)) czím rendkívül be- dér amerikanisehen
ható tanulmányát tartalmazza. Wein stöcke».
A III. füzet ismét Istvánffi Das III. Heft enthalt die Ab-
professor czikkét tartalmazza handlung Prof. v. Istvánffi’s
« A szl Phyllosticta ((UeberdiePhyllosticta-
betegségérl*, melyben Krankheit dér e n- W i

ismerteti e betegség fellépését, rebe», welche ausser Anga-

elterjedését. Összeállítja a Vitis- ben über das Auftreten u. Ver-
taj okon vegetáló Phyllosticták breitung dieser Krankheit, ihre
táblázatos áttekintését. Leírja Symptome u. Vorbeugungs-Mit-
a bántalom képét s adja a tel auch eine tabellarische
védekezés módját. Uebersicht aller auf Yitis vor-
kommenden Phyllosticta - Arten
enthalt.
A
IV. füzet ugyancsak Ist- Das 4. Heft enthiilt die Er-
vánffi professor széleskör gebnisse einer eingehenden
vizsgálatainak eredményét tar- Studie Prof. v. Istvánffi’s
talmazza, melynek czíme (Mikrobiologische
«Mikrobiologiai és fejl- u n d entwickelungsg e-
dé s t a n vizsgálatok a
i schichtliche Untersu-
szl szürke-rothadá- cliungen b e r die Bot ry-
ti
 : ; * :

289

sár ól (BotrjGis cinere a t i s-K r a n khe i t dér W e i n-

— Sc 1 e r o t n i a). A munka 2
i rebe», welche auf das sich
részbl áll, az I. részben az physiologische und mikrobiolo-
élettani, mikrobiológiai, a II. gisclie Verhalten dieses Pilzes,
részben — különösen a scle- u. Entwicklung dér Sklerotien
rotiumok képzdésére vonat- beziehen. Dér Verf. studierte
kozó —fejldéstani vizsgála- eingehend das Verhalten dér
tok eredményét tartalmazza. Sporen, die Dauer ihrer
Beható alapos kisérlet és vizs- Keimung, die Einflüsse, welche
gálat tárgyává teszi a spórákat, Austrocknen, Temperatur und
a kicsirázási i d -re vonatko- verschiedene Flüssigkeiten auf
zólag; mi módon befolyásolják die Sporen keim inig ausüben
különböz viszonyok (szárítás, und beschreibt eine neues
hideg, kül. folyadékok) a spó- Schutzverfahren gégén diese
rák csírázását; ismerteti szerz Krankheit. Zum Scklusse wer-
az új védekezési modot. A II. den die Studien über die Ent-
rész a Botrytis cinerea fejl- wiklungsgeschichte dieses Pil-
déséhez ad igen fontos vizsgá- zes —
alles Ergebnisse zahl-
lati eredményeket. reicher mühevoller LT ntersu-
chungen — zusammengefasst.
Az összes értekezésekkiváló Allé diese Abhandlungen sind
szépen illusztráltak; sok tábla ganz vorziiglich illustriert
pedig valóban mvészi kivitel, viele Tafeln geradezu küust-
melyek Istvánffi professor és lerisch ausgeführt; sie lo-
Molnár Gyula mvészetét di- bén die Meisterhand Prof. v.
csérik. Gy. Istvánffi s und Gy. Molnár’s.
Nyárády Erasmus Gyula E. Gy. Nyárády: Botanische
A Magas-Tátrában fekv' Beschreibung des Mengsdor-
Menguszfalvi-völgy, Omladék fer-. Trümmer-Tales und dér
völgy,valamint a Vadorzó- ungarischen Seite des Wil-
hágó magyar oldalának bo- derer Joches in dér Hohen
tanikai ismertetése. — (3 ere- Tatra. —
(Mit 3 rig. Photogr.
deti felvétellel és 1 térképváz- Aufnahme u. 1 Karte). — Sep.
lattal.) — Klilönnyomás a Abdr. aus dem Programm dér
késmárki áll. polg. fin- és fels Késmárkéi staatl. Knabeubiir-
-

kereskedelmi iskola 1909 10. ger- und hölieren Handels-

évi értesítjébl, p. 1 — 38. — 8°. schule vöm Jahre 1909 10. p.
1—38. —8°
Szerz feldolgozta a czímben Dér Verf. beriehtet über die
megemlített völgyekbe tett szá- Ergebnisse seiner Excursioneu.
mos kirándulásának eredmé- welche erzu wiederholten Malen
nyeit, melyek azért mondhatók in die oben genannten Taler
fontosnak, mivel ezeket a he- unternommen hat die Resul-
lyeket eddig csak kevés bota- tate sind wichtig,weil diese Ge-
nikus kereste fel. Sok fontos genden bisher nur von weni-
adat származik a lengyel bo- gen Botanikern aufgesucht wor-
tanikustól Kotula B.-tl, aki- den sind. Viele wichrige *Anga-
2i
 : : : :

nek munkáját, szerz szerint, ben rühren vöm polnischen

nem részesítik nálunk olyan Botaniker B. Kotula her, des-
figyelemben, mint az megérde- sen Werk nach Ansicht des
melné. Vert', noch nicht die Beachtung
erlangt hat, die es verdient.
Az irodalmi adatok felsoro- Nach Anführung dér in dér
lása után a vidék ismertetése Literatur vor findlichen A ngaben
következik, kezdve a Mengusz- wird die Gegend(p. 1 8) des un- —
falvi-völgy alsó részével, Men- teren Mengsdorr'er-Tales, von
guszfalu és Sztola falvaktól fel- den Dörfern Mengesdorf u. Szto-
felé egészen aHinco- ésKrupa- la bergeinwiirts bis zu dem Zu-
patakok összefoglalásáig. Fi- sammenfiuss des Hinco- und
gyelemre méltó, hogy Sztola Ivrupa-Baches geschildert. Er-
községtl felfelé a Picea excel- wáhnenswert ist, dass Prunus
sa övéig hatol fel (tehát körül- Padus ober Sztola bis in die
belül 900 m. magasságig — Region dér Picea excelsa (alsó
Ref.) a Prunus Padus. Részle- bis cca. 900 M. Meeres-Höhe-
tesen sorolja fel a szerz a Ref.) heraufdringt. Danii záhlt
vasúttól egész Sztolá-ig (p. dér Verf. die von dér Eisenbahn
10 — 13) termnövényeket, majd station bis Sztola (p. 10— 13),
Sztolá-tól a Krupa patakig tel- von Sztola bis zum Krupa-Bach
hetket (p. 13 16). Eme ada- (p. 13 — 16) wachsenden Pflan-
tok közül megemlítésre méltók: zen auf. Erwáhnenswert sind
von diesen Pflanzen folgende:
Panunculus cassubicus Thlaspi alpesire L., Barbarea stricta
L.,
Andrz., Myricaria germanica, Cytisus ratisbonensis Schaeff., Astra-
galus danicus Retz, Geum intermedium Ehr., Valeriána sam-
bucifolia Mik. v. simplicifolia Kab., Pólemonium eoeruleum L.,
Primula far inasa w. cárpathica Grb. u. Sch., Corálliorhiza, Equise-
tum pratense Ehr.
Áttér ezután sz. a Mengusz- Danii bespricht dér Verf. den
falvi-völgy fels részének: az oberen Teil des Mengsdorfer-
Omladék- völgy Flórájának is- Tales und das Trümmer-Tal.
mertetésére. Az Oml ad ékvölgy- Liings des Eissee Baches wur-
be a Jeges-patak mentén ha- den folgende interessantere
ladva fel a sz. felemlítette nö- Pflanzen beobaehtet
vények közül kiemelendk
Archangelica officinái is Solidago alpestris, Pedicularis asum-
,

mana L» (wohl carpathica Andrae: Ref.), Festuca picta Athyr. ,

alpesire etc.
A Jegestó tófalán s a Jegestó An dér Seewand des Eis-
körül gyjtöttek közül meg- Sees, und am Ufer des Eis-
említendk Sees fand er u. A.
Pedicularis versicolor Salix Lapponum Campanida Scheuch-
, ,

zeri (wohl: polymorpha Wit. Ref.), Cardamine Opizii Sweertia

:
,

alpesfl is Poa cenisia var. média (Schur), Leontodon medius (Hst.)

,
 : : :

291

Simk. (L. clavatus Ság. Sc.hn.) Arabis neglecta Gentiana frigida , ,

Saxifraga carpathica moschata, bryoides androsacea.

, ,

Felsorolja sz. ama növénye- Dann zahlt dér Vert. jene

ket is, melyeket Kotula közöl Pflanzen auf, welche Kotula
e völgybl, de amelyeket ausdem Trümmer-Tal angege-
nem gyjtött. Közli a Dr. Degen ben, dann jene Pflanzen, welche
Árpád itt gyjtötte növényeket hier Herr Dr. Á. von Degen
is (p. 23) amelyeket sem Kotula, (p. 23) gesammelt hat, und
sem szerz nem látott. Ezek welche weder Kotula noch
közül nevezetesebbek a dér Vert. sah. Von dieseu sind
die interessanteren
Hieracium divisum Jord. commixtum Jord., H. carpa-
ssp.
thicum stggium Uechtr., Fritzei Sz., Alchimitta glaberrima
Bess.,
(fissá), Salix Jacquiniana Calamagrostis villosa, Cárex aterrima.
,

Áttér végül sz. a Poprádi- Dann folgt eine Liste dér

tótól felfelé es Menguszfalvi- von dem Popper-See aufwarts
völgyre s a Hincó-tó környé- und um den Hincen-Seen wach-
kére, melynek érdemesebb n- senden, Pflanzen, von welchen
vén vei : wir hervorheben
Sedum carpathicum Heracleum fiavescens, Lonicera nigr a
, ,

Hierac. carpathicum, Wimmeri, atratum stygium Saussurea pyg- , ,

maea Salix phylicifolia Carex lagopina Trisetum fuscum Juni-

, , , ,

perus intermed i a.
A Vadorzó hágó mentén el- Gégén das Wilderer Joch
fordulnak : wurden u. A beobachtet:
Callianth.rutaefolium Arenaria ciliata (wohl: multicaidis
,

Wulf. Ref.) Cerastium latrae Borb., Empetrum nigr. var. loise-

:

leuriforme Borb. (auf welche sich die s. z. von Borb. briefl. mit-
geteilte Angabe über das Vorkommen von Loiseleuria in dér Tatra
I)ezieht), Dryas Saxifraga Wulfeniana, Saussurea álpina, (von wel-
,

cher dér Verf. treffend bemerkt, dass sie in dér Tatra zumeist
durch die var. macrophylla vertreten wird), Cochlearia Tátráé ,

Potentilla villosa und eine Anzahl dér schönsten Tatrapflanzen.

A Omladék-völgybl kimutat Dér Verf. weist aus dem
szerz 167, a Menguszfalvi völgy- Trümmer-Tal 167, aus dem
nek a Poprádi-tó és Vadorzó Mengsdorfer-Tal, vöm Popper-
hágó magyar oldala közé es See bis zum oberen, ungarischen
részérl 192 fajt, ami által a Teil des Wilderer Joches 192
granit-Tátra leggazdagabb fló- Arten nach. So besitzt un tér
rája völgyévé vált a Mengusz- allén Tálern dér Hohen-Tatra
falvi-völgy szerz dicséretre dér Mengsdorfer Tál wohl die
méltó kutatása révén. reichste Flóra.
Az értekezéshez a szerznek Zu diesel' Abhandlung sind
saját, 3 igen jól sikerült növény 3 ganz vorzüglich geluno'ene
fényképfelvétele s egy térkép- phot. Pflanzen-Auvnahmen und
vázlata van mellékelve. 1 Karte beigelegt.
D. et Gy.
 Radó Endre Nehány lomb-
: E. Radó : Über die Licht-
levél fényérz szervérl. sinnesorgane einiger Laub-
10 szövegközti képpel. — blátter. Mit 10 Text íig.

Botan. Közi. 1910: 41 — 52,

(2)-(4).
Ismerteti szerz a fényérz Dér Yerf. bespricht die 4
szerveknek Haberlandt felállí- Typen dér Lichtsinnesorgane,
totta négy typusát s ezt általá- welche G. Haberlandt aufge-
nosítandó, eddig még meg nem stellt hat; um diese Forschun-
vizsgált, plagiotropicus lomb- gen zu erweitern \v urden viele
levelek megfigyelését tzte ki in dieser Beziehuug noch nicht
anyag min-
célul, s a vizsgált gepriifte plagiotrope Laubbhit-
denikóvel Haberlandt lencse- ter untersucht; an allén wur-
kísérletét végrehajtotta. A leg- de dér HABERLANDT’sche Lin-
több szerz vizsgálta levél a senversuch durchgeführt. Die
Haberlandt-féle II. -ik typusba vöm Yerf. untersuchten Bliitter
tartozott. Különösen alkalmas gehören grösstenteils zu dem
a fény irányának a percipia- II. HABERLANDTSchen Typus.
lására a papi Ilaris epidermis s Dér Perzeption dér Richtung
szerz 16 növényt sorol fel, des Lichtes entspricbt beson-
amelyek ép olyan viszonyokat ders die papillöse Epidermis;
tüntetnek fel, mint a Haber- dér Yerf. zalilt lö Pflanzen auf,
landt vizsgálta Anthurium welche dieselben Verhaltnisse
Waror-queanum s a Ruellia zeigen, wie z. B. Anthurium
Deveauana. Úgy a domború, Warocqueanum u. Ruellia De-
mint a papillaris epidermis veauana. Das uicht wird sowohl
sejtnél az egész küls sejtfal bei convexer als bei papillöser
coneentrálja a fényt. Ama typus- Epidermis durch die ganze
hoz, amelynél a küls falnak Aussenwand dér Zelle perci-
csak a centrális része concen- piert. Zu jenem Typus, bei
trálja a fényt, tartozik a Des- dóm nur dér centrale Teil dér
modium gyrans. melyet sz. Aussenwand das Licht perci-
megvizsgált. Az epidermalis- piert, gehört Desmodium yyrans.
sejtek kúpszerüleg kiemelked- Die Mitte dér Aachen Aussen-
nek s a fényt annyira ersen wand ist konisch ausgewölbt
törik, hogy a focus a sejt lu- und bricht das Licht so stark,
menje felé, de a hátsó falon belül dass dér Focus gégén das Zell-
esik. Ugyanilyen alkotási! sejtek lumen, jedoch v o r die hintere
borítják a levél fonákát is, bár Zellwand fiillt. Aehnlich ge-
a fonákon levk nem egészen baute Zellen bedecken die Un-
ugyanolyan szerkezetek. Ilyen terseite des Blattes :sie sind
localis sej tfal- megvastagodást aber doch etwas abweichend.
látott sz. az Euonymus nana- n, Solche locale Zellwand-Yer-
amely megvastagodás a sejtfal dickungen sah dér Verf. bei
cutinizált rétege localis meg- Euonymus nana welche Yer-
,

vastagodása. E lencsék a levél dickungen die cutinisierte

széle felé srbben, a levél Schichte dér Aussenwand her-
 : 1

293

közepe felé ritkábban fordul- vorbringt. Diese Linsen treten

nak el az epidermalis sejteken. hauüger gégén den Rand dér
Blátter, seltener gégén die Mitte
zu auf.
Haberlandt és Seefried után Aus den Untersuchungen
tudjuk, hogy fény érz szervek Haberlandt’s und Seefkied’s
a trichomák vissza fejldésébl ist es bekannt, dass die Licht-
is keletkeznek úgy, hogy a sinnesorgane auch im Wege dér
megmaradó csúcsi sejt, mint Rückbildung aus Trichomen
fényt gyjt, szr talpi
a entstehen können, in welchem
sejtje, mint érz sejt szere- Palié die zurückbleibende Schei-
pel.Ilyen kúpalakú fénygyjt tel-Zelle die Rolle des Licht-
sejteket ír sz. a következknél Sammlers, die Basal-Zelle
aber die Rolle einer s e n s i b e n I

Ze e spielt. Solche konische,

1 1

lichtkonzentrierende Zellen be-

schreibt dér Verf. bei folgen-
den Pflanzen :

Salvia splendens. Egyes epi- Salvia splendens. Auf einigen

dermalis sejten kis egyenes, Epidermiszellen sitzt einekleine,
hegyes kúpalakú sejt ül. A kúp gerade kegelförmige Zelle. Die
csúcsa 35° az alatta lev epi-
: Zellwándeder unter diesen lie-
dermalis sejttel érintkez fala genden Epidermiszellen sind
igen vékony. Ilyen sejtek a sehr dünn. Solche Zellen sind
levél fonákán is lelhetk. Ugyan- auch auf dér Unterseite vor-
ilyen szervek jellemzik a Hemi- handen. Bei Hemigraphis De-
graphis Decaisneana-i ahol el- ,
caisneana sind solche Zellen
szórva lelni egyes ilyen fény- sparlich entwickelt. Dér basale
érz szervet, csakhogy itt az Teil dér Lichtsinnesorgane be
érz (basalis)-rész 2 —4 nagy steht hier aus 2—4 sensiblen,
sejtbl áll, s ezeken ül a csú- hervorgewölbten Zellen, auf
csánál 36°-os kúp sejt. A kúp welchen in einem Winkel
sejt fels része egyenes falu, von 36° die kegelförmige, licht-
majd alján hirtelen kiszélesedve, konzentrierende Zelle sitzt. Die
homorúan simul hozzá a ki- konzen trierte Lichtstr ah len
1

domborodó érz-sejtekre. A con- fallen auf die inneren Ecken

centrált fény az érz sejtek dér sensiblen Zellen; um das
bels sarkára esik, s hogy a Lidit perzipieren zu können,
fényt helyesen percipiálják, müssen sieunbedingtzusammen
feltétlenül össze kell a perci- functionieren. Bei Eranthemum
pialó sejteknek mködni. Az igneum sitzt auf 3 5 grossen —
Eranthemum igneum levélszine basalen (sensiblen) Zellen eine
fényérz szerve : 3 —5 nagy, kuppelförmige Zelle, auf dérén
basalis sejten egy kupola alakú Wölbung eine kleine, spitzige,
sejt, s ennek tetejében egy kis, konische, lichtkonzentrierende
alapján szétlapuló, egyenes kúp Scheitelzelle aufsitzt. Dér Lin-
sejt van. A fény iránya perci- senversuch zeigt, dass das Licht
294

piálásában különösen a 2 fels von den 2 obereu Zellen per-

sejt vesz részt, de az alsó zipiert wird ;
aber auch die
többsejt érzsejtcsoport is fény- unteren sensiblen (basalen) Zel-
érzékeny. A levél fonákán módo- len sind lichtempfindlich. An
sult szrképletekbl egész soro- dér Unterseite des Blattes be-
zat állítható össze, mely sorozat finden síeli abweichend gebaute
végsejtje olyan, mint a levél- lichtempfindliche Trichome, von
szinén lev fényérz szerv. A welchen mán eine ganze Reihe
levél fonákán a talaku sejtek- zusammenstellen könnte und
nek fala elfásodott, s pedig dérén letztes Glied gerade so
minél kisebbek, annál kevésbé ; ein Sinnesorgan ist, wie das auf
a levélszinén nincsenek elfá- dér Oberseite entwickelte. Die
sodva, anyaga valószínleg pec- Wande dér nadelförmigen Zel len
tina-tartalmu cellulosa. Az welche sich an dér Unterseite
Eranthemum Sehombourghii- nél entwickeln, sind verholzt: je
papillák tetejében hegyes kúp- kleiner die Zellen sind, desto
sejt ül; ennél tehát a pa- weniger; an dér Oberseite sind
pi ílaris epidermális-sejtek és aber die Zellwiinde dér Licht-
fénygyjt és érzsejtbl sinnesorgane nicht verholzt: sie
álló — fényérzékeny
localis bestehen aus Cellulose, welche
szervek fordulnak el. A levél wahrscheinlich auch Pectin-
papillái vizzel borítva nem fun- Stoffe enthiilt. Eranthemum
gálnak, csupán a kiemelked Sehombourghii. An
dér Spitze
szr. Callisia repens - nél ott, ahol einiger Papidén sitzteinespitzige
4 nagy epid. sejtösszetalálkozik, kegeltörmige lichtkonzentrie-
ül rajtuk s emelkedik ki felé- rende Zelle. Hier
sind alsó
vel egy gömbalaku sejt, amely- papillöse E])idermiszellen und
nek tetejében hosszú trichoma- locale Lichtsinnesorgane vor-
képlet ül. Itt a fénygyjt csak handen. Wenn die Papidén von
a felével kiemelked gömbsejt. Wasser benetzt sind, fungiert
Ugyanilyen szerkezet, de ki- nur das locale Lichtsinnes-
sebb sejtekbl álló fényérz organ. Callisia repens. An dér
szerv fejldik ki a fonákon is. Berührungstellen von 4 grossen
így a szin és fonák egyenl Epidermiszeden sind kleine. ku-
viselkedés, s tényleg a levél gelförmige Zellen eingeschaltet,
dorsoventralitása alig jut ki- auf dérén S])itze ein langes
fejezésre. Szerz nem elégedett Triehom sitzt. Das Licht kon-
meg a Haberlandt és Seefried zentriert hier nur die kugelför-
idevonatkozó magyarázatával, mige Zelle. Ebenso beschaffene
hanem kísérletet tett, a Detmer Lichtsinnesorgane sind auch
practicumában leírt (Das kleine auf dér Unterseite vorhanden,
pflanzenphys. Practicum p. 228) nur sind sie etwas kleiner. Die
heliotropicus kamara segélyé- Ober- und Unterseite ist alsó
vel. Az egy oldalra néz leve- gleicligebaut, und tatsachlich
lek f o n á k á t fordítá sz. a kommt hier dér dorsiventrale
heliotropicus kamara nyílása Bau dér Blatter kaum zr
felé, úgy, hogy 60°-ot zárt be a Geltung. Dér Yerf. begnügte
 295

bees fénysugár s a levelek síkja. sieh mit den Erklárungen Ha-

24 óra nnilva elhagyták a levelek berlandt’s und Seefried’s nickt,
elbbeni állásukat s harmad- sondern er machte auch Yer-
nap úgy helyezkedtek el a meg- suche in dér DETMERsehen he-
világított levelek, hogy mer- liotropischen Ivammer. Er stellte
legesen esett fonákukra a fény die Unterseite dér gleichgestell-
súgy is maradtak annak jeléül, ten Blátter gégén die Öffnung
hogy a fonák is fényérzékeny, dér Káin mer so ein, dass das
s «ha a szinét helyzeténél fogva einfallende Lidit mit dér Blatt-
már nem képes a fényadta fláche einen Winkel von 60°
állandó helyzetbe hozni, úgy bildete. Nach Verlauf von 24
- lóvén a levél mesophylluma Stunden varén die Blátter nicht
majdnem homogeneus az — mehr in derselben Lage, und
assimilatiora nézve még min- am dritten Tag n almién die
dig elnyösebb lesz, ha a fonáka Blátter sclion eine Stellung ein
jut a kedvez megvilágításba.)) bei welcher die Lichtstrahlen
die Blattunterseite untereinem
rechten Winkel trafén, sie ver-
kliében in dieser Lage zum Zei-
chen, dass ihre Unterseite auch
lichtemptindlich ist. Dér Yerf.
versucht die Lichtempfindlich-
keit dér Blattunterseite folgen-
derweise zu erkláren «Wenn
:

das Blatt dér Callisia repens-

nicht imstande ist, seine Ober-
íláche in eine gíinstige Belich-
tungslage zu bringen, so ist es
für die Assimilation nocii immer
vorteilhafter, wenn die Unter-
seite des homogén gebauten
Blattesstárker beleuchtet wird».
A szöveg közé nyomott 10 10 gute Textíiguren erláutern
csinos rajz a szövegnek köny- das Ausgefiihrte.
nyebb megértését nagyban el Gy.
segíti.

Dr Hollós László A szarvas-

: Dr. L Hollós: Übei die
gombáról. A szarvasgomba Trüffel. Die Gesehiehte dér
története. 21 képpel. Trüffel. Mit 21. Fig.
«Pótfüzetek« a Természettudományi Közlönyhöz. Jahrg.
1910. évf. No. 1. sz. (XCVII. Pótfüzet) p. 1 —
14.
Ismerteti szerz a szarvas- Dér Verfasser erklárt den
gomba neve eredését; felsorolja, Ursprung des Names Trüffel
miféle gombákat ismernek az und záhlt jene Pilze auf, welche
emberek «szarvasgomba)) né- unter diesem Namen bekannt
296

ven, s más néven is

miféle sind. Er ftihrt die Angabeu dér
ismerték még. Ismerteti a altén Literatur: Heilige Schrift,
szarvasgombára vonatkozó régi Plinius Sec., Juvenalis, VIar-
irodalmat, a Szentírás, Plinius Apicius an und erwahnt
tialis,
Sec., Juvenalis, Martialis, Api- dass dér Name « tuber « von
cius ide vonatkozó passusait Athaeneus, Dioscorides, Pl u-
idézi s felemlíti szerz, hogy tarchos, Theophrastus, an den
a «t u b e r»-t Athenaeus, Dios- vöm Verf. zitierten Stellen er-
corides, Plutarchos, Theo- wahnt wird. Die altén Römer,
phrastus az helyeken
idézte scheinen Tuber melanosporum
említik. A rómaiak a
régi Vitt. noch nicht gekannt zu
Tuber melanosporum ViTT.-ot habén. Wahrscheinlich ist es
úgylátszik nem ismerték. Való aber, dass sie Tuber aestivum
színén a Tuber aestivum schon verwendet habén. Die tú-
Wnr.-ot már használták. Az liéra des Alterthums stammten
ó-korban fogyasztott tuber-ek hauptsachlich aus Afrika und
legnagyobb része Afrikából és Hellas, aber diese Pilze ge-
Görögországból eredt s nem is hörten nicht zr Gattung
Tuber hanem 7 erfezia-nemzet-
,
Tuber sondern zu Terfezia.
,

ségbe tartozó gomba volt. In Európa begann mán die

Európában a szarvasgomba Triiffeln erst im XVI. Jahr-
használata csak a XVI. év- hundert zu benützen und zwar
százban tnt fel s pedig Fran- in FYankreich.Der Verf. wieder-
cziaországban. Ismerteti szerz holt hier das Mahrchen, wel-
a legjobb szarvasgomba honá- ches in Perigord unter dem
ban : Perigord vidékén elter- Volk verbreitet ist. Danii be-
jedt mesét, mely e gomba spricht er die alteren Ansichten
eredetére vonatkozik. Megem- iiberdas Entstehen dér Trüffel,
líti, hogy milyen régi nézetek die FRANK’sche Mykorrhiza-
voltak a szarvasgomba kelet- Theorie, die Symbiose dér
kezésére von atkozólag a Fr an k- ;
Trüffel mit den Wurzeln dér
féle mykorrhiza-elméletet, a Biiume, die Entwicklung des
szarvasgombáknak a fák gyö- Tuber aestivum Vitt. nach
kerével való szoros összefüg- R, Hesse und die Entwicklung
gését, a Tuber aestivum Vitt. dér Ascosporen des Tuber
fejldését Hesse R. után, a T. melanosporum Vitt. nach E.
melanosporum ascosporájának Boulanger und L. Matruchet.
csírázását E. Boulanger és L.
Matruchet kísérletei alapján.
Végi a szarvasgomba-tele- Danii beschreibt dér V'erf.
pek (truffiére) rövid leírását kurz die «Truffiéren».
adja.
A czikkhez tartozik 21 jól Die Ariiéit ist mit 21 gut
sikerült kép. gelungenen Textíiguren illus-
triert.
Gy-
 297

Erdey Aladár Adatok a magyarországi fenygyanták

:

vizsgálatához. (Beitráge zr Untersuchung ungarischer Fichten-

harze.) Budapest, 1910, Stephaneum-nyomda, 8°. 18. Gyógy- —
szerészdoktori értekezés. (Pharm. Iuaug. Diss.)

Szerz a hazai Picea ex- Vert', hat das an zahlreichen

celsa- nak számos helyen gyj- Orten Ungarns gesammelte
tött gyantáját beható vizsgálat Fichtenharz beziiglich seiner
alá a fizikai (fajsúly,
vetette physikaíisclien (spécit. Ge-
forrás- és olvadáspont, oldó- wicht, Siede- und Schmelz-
dási viszonyok, polarisatio és punkt, Löslichkeitsverhaltnisse,
refractio) és chemiai (savszám, Polarisation und Breclmngs-
elszappanosítási szám és ester- index) und chemischen (Saure-
szám) állandók szempontjából. grad. Verseifungszahl, Ester-
Vizsgálatainak eredményét zahl) Constanten unterzogen,
a hazai fenyk fajaira és azok Das Ergebnis haltén vvir
elterjedésére vonatkozó ada- trotz einiger Mangel dér Ar-
tainak tökéletlensége mellett is beit bezüglich Angaben íiber
— nagyon figyelemre méltónak die Arten und Verbreitungs-
találjuk, a mennyiben kimu- verhaltnisse dér einheimischen
tatja, hogy a hazai P. excelsa Nadelhölzer beachtenswert,
a belle nyert gyanta olaj- da dér Vert, nachweist dass
tartalma, valamint olajának das Harz dér ungarischen
minsége és mennyisége foly- Fichte sowold in Bezug auf
tán gyantázásra nagyon al- Ölgehalt, als auch in Bezug
kalmas. Annál feltnbb ez az auf Quantitat und Qualitatdes-
eredmény, mert míg Tschirch selben dér Ausbeutung wert
vizsgálatai szerint az orosz- ist. Dieses Resultat ist umso
országi s a jurái P. excelsa auffallender, als nach den Un-
ilyen irányban nem vált be, tersuchungen Tschirch’s die
addig a hazai P. excelsa - ból russischeund jurassische Fichte
nyert terpentinolaj minsége in dieserBeziehung zurücksteht.
szerz vizsgálatai szerint nem- Nach Untersuchung des Vert.
csak felveheti a versenyt a kann die ungarische in Bezug
külföldi —
Pm/ís-fajokból ké- auf Qualitat des aus ihr gewon-
szült — productumokkal. ha- nenen Terpentinöles nicht nur
nem bizonyos tekintetekben mit auslándischen —aus Pi-
felül is múlja azokat. íiiis-Artengewonneuen Pro-—
ducten in Wettbewerb treten
sondern sie kann diese in gewis-
ser Beziehungsogarüberti’effen.

L.
 —

29S

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate über die auslándischen botan. Arbeiten.

R. Gutwinski Flóra glonów tatrzanskich

: Flóra Alga-
rum montium Tatrensium. Extráit du Bulletin de l'Académie
des Sciences de Cracovie. Classe des Sciences mathématiques et
naturelles. Avril1909. Cracovie. p. 415 o60. —
A szerznek latiné írott ránk Dieses für uns ausserordent-
nézve fontos és nagybecs licli wiclitige (lateinisek ge-
munkája két részre oszlik a ;
schriebene) Werk besteht aus
Pars I. adja «A) De situ et 2 Teilen. lm ersten «De situ
natura montium Tatrensium» et natura montium Tatrensium))
—
(415 419) a Magas-Tátra geo- (p. 415 — 419) betitelten Ab-
grapbiai viszonyait, folyóinak scknitt werden die geographi-
és tavainak t. sz. f. m.-át, átla- schen Yerháltnisse dér Hben
gos hmérsékletét s szinét. «B) Tatra, die Gewasser, die
Qui viri docti quosque libros Seen,ihre Seehöhe, Temperatur
de algis mont. Tatr. adhuc und Farbe, in dem «Qui viri
scripserint atque quae loca ipse docti quosque libros de algis
legens pervestigav.erim. » (p. mont. Tatr. adhuc scripserint
419 427) részben az érdemes atque quae loca ipse legens
szerz ismerteti az irodalmat, pervestigaverim» (p 419 427) —
melybl kitnik, hogy a Tátra betitelten Abschnitt záhlt dér
algaíi órájához legelször Káli ;h- Yerfasser die Literaturquellen
brenner K. szolgáltatott ada- auf, aus welehen ersichtlich
tokat. Majd felsorolja ama ist, dass die ersten Algen-
35 völgyet és helyet, ahol Angaben aus dér Flóra dér
maga a szerz gyjtött eme ;
Hohen-Tatra von Kalchbrenner
összeállításból kitnik, hogy herstammen. Danii zahlt dér
fleg az északi, a lengyel Tátra Yerf. jene 35 Tiiler und
képezte a szerznek kutatási Orte auf, vvo er selbst gesam-
területét, p. 424 — 427. <tC) melt hat: dér grössere Teil
Quaestio de flóra algarum mon- dieser Orte liegt in dér nörd-
tium Tatrensium summatim pro- lichen (Galizischen) Tátra. Auf
ponitur» részben összeállítja a p. 424—427. im Abschnitte:
lelhelyek szerint, hogy mennyi «Quaestio de flóra algarum
species ismeretes, majd fel- montium Tatrensium summatim
sorolja név szerint ama algá- proponitur» ziihlt dér Yerf. die
kat, amelyek mezei (700
a bisher bekannten Arten nach
1122 m.), erdei (11 22 —
1561 ni.), den Standorten auf, dann na-
a subalpinus (1561 —
1789 m.) mentlich jene Algen, welche
övökben, s amelyek csak forrá- in dér \Yiesen-(700m —
1122 m).
sokban és tavakban fordúlnak Wald- (1122—1561 m.'. sub-
el. A szerz táblázatos össze- alpinen (1561—1789 m.) Re-
állításából kitnik, hogy a Ma- gion und die, welche nur in
gas-Tátrában az algák 129 ge- Quellén und in Seen vorkom-
 ;::

nusban 625 species-szel, illet- mén. Aus elér tabellarischen Zu-

leg 827 species és varietas-szal sammenstellung gelit hervor,
vannak képviselve. Galicia más dass die Algen in dér Tatra
részével való összehasonlító mit 129 Gattungen, mit 625
táblázat fejezi be az els részt. Arten, (ind. Variét: 827) vertre-
ten sind. Danrt vergleiclit dér
Verf. die Zahl dér Algen mit
jener anderer Gegenden Gali-
ziens.
A II. rész: « Algáé
praecep- Dér II. Teil führt den Titel
tis artis ordinantur» adja a « Algáé praeceptis artis ordi-
systematicus felsorolást. A leírt nantur.»
új fajok a következk: Neue Arten sind folgende
18. Trentepohlia malleiformis n o v. s p e c. tab. VII., fig.^ 4.
[(in cortice Piceae ad Zakopane) p 433] 65. Disphinctium Reh-
;

manii nov. spec. Tab. VII., fig. 13 [(Zakopane, prope collem

Koziniec locis humidis graminosis aquis deíluentibus irroratis) p.
449]; 123. Cosucarium Hornavanense nov. spec. Tab. VIII., fig.
28 [(in lacu Zielony staw Gasienicowy et locis muscosis aquis
defluentibus irroratis in declivitate Poporowa Cyrhla) p. 461]; 133.
C. pseudocostat tan nov. spec. Tab. VIII., fig. 32. [(’Hala Gasie-
nicowa ad lacum Czarny staw) p. 463]; 139. C. sublobulatum
nov. spec. Tab. VIII., fig. 34 [(in lacu Morskie Oko ad saxa
submersa) p. 464]; 148. C. staurastriforme nov. spec. Tab. VIII.,
fig. 27 [(Gasienicowy, Zielony staw, Morskie Oko etc.) p. 466]
177. Staurastrum Csorbáé nov. spec. Tab. VIII., fig. 44 ((in lacu
Csorba) p. 471]; 191. St. basichondroides nov. spec. Tab. VIII.,
fig. 48 [(in rivulis vallis Ciemnoszmreczynszka) p. 474]; 115.
Cymbella tatrensis nov. spec. Tab. VIII., fig. 51 [(prope lacum
Capowka) p. 500]; 116. C. Brebissoniana nov. spec. Tab. VIII.,
fig. 52 [(Morskie Oko) p. 501]; 117. C. initans nov. spec. Tab.
VIII., fig. 53 [(Smrecynski staw) p. 501].
Ezeken kívül még 13 új vane- Ausserdem beschreibt dér
tast, 13 új formát különböztet Verf. noch 13 neue Varietáten
meg. und 14 neue Formen. Diese
A szerz nagy érték cikké- wertvolle Abhandluno; enthált
hez 2 ketts táblán 55 eredeti 2 Doppel-Tafeln mit 55 rig.
rajz van mellékelve. Abbildungen.
Bizonyára csak véletlenül
kerülte ki a nagyérdem szer-
znek figyelmét IScherffel Ala-
dár algologiai munkái, ame-
lyeknek legtöbbje tátrai adatot Etwas befremdend ist das
is tartalmaz. Uebersehen dér Aurél Scherf-
Scherffel Aladár neves ada- FEL’schen algologischen Ab-
tai, amelyeket Gutwinski nem handhmgen, insbesondere sei-
említ fel, a következk: ner Ausführungen über:
 1 :

300

Binuclearia tatrana Wittr. [Scherffel in Növ. Közi. I.

(1902), p. 107 1 1 —
Chionaster nivalis (Bohlin) Wille [Scherffel
J
:

in Növ. Közi. II. (1903), p. 1991; Sehizochlamys gelatinosa A. Br.

|
Scherffel in Bér. d. D e u t s c h. B o t a n. G e s e 1 1 s c h. 1908.
XXVI. a, H. 10. p. 783]: Eremosphaera viridis De By Astero-
coccus superbus Scherffel [Scherffel in Bér. d. Deutsch.
Bot. Gesellsch. 1908. XXVI. a, H. 19. p. 769]. Gy.

Dr. A. Zahlbruckner : Neue Flechten V. Ann. Mycol. VII.

1909. No. 5.

Kilenez új zuzmófajnak, ill. Besckreibung neun neuer

varietasnak leírása, melyek kö- Flechtenarten resp. Varietáten.
zül egyik Horvátországból szár- daruntere einer neuen Art aus
mazik : Croatien
Bacidia (sect. Weitenwebera) fi uminensis Schcl. et Zahlbr.
Fiume felett Rastocinenél Vöm Grunde altér Eichen in
ids tölgyfák törzsén. dér Localitát «Rastoéine« ober
Fiume. D

A Kir. Magy. Term.-tud Társ. növénytani szakosztályá-

nak 1910 február hó 9-én tartott ülése.
Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. naturwiss.
Gesellschaft am 9. Febr. 1910.

1. Tuzson János elterjeszti 1. Tuzson legte zwei

Joh.
Blattny Tibor: a) » Adatok a Arbeiten Blattny’s a)
Tib.
Syringa Josikaea elterjedé- «Beitráge zr Kenntnis dér
séhez)), b) Adatok a Quercus Verbreitung v. Syringa Josi-
lanuginosa elterjedéséhez') kaea « und b) «Beitráge zr
ez. dolgozatát, melyek a neve- Kenntnis dér Verbr. von
zett növényeknek fleg függ- Quercus lanuginosa» vor. wel-
leges irányban való elterjedésé- che sich haupsáehlick auf die
hez nyújtanak érdekes adatokat. vertikale Verbreitung dér gén.
Al tén beziehen.
Bernátsky Jen felszólalá- Eug. Bernátsky bemerkt hier
sában a Quercus lanuginosa ,
zu, dass die Verbreitung von
valamint a változatai és hvbrid- Qu. lanuginosa, ihrer Abarten
jei elterjedését a substratum- und Bastarde hauptsachlich
mal hozza összefüggésbe, mert vöm Substrate abhángt, vveil die
a tfaj Qu. lanuginosa szerinte Stammart eben entschieden
határozott meszetkedvel nö- eine Kalksubstrat bevorzugende
vény. Pflanze ist.
 : »::

301

2. Tuzson János bemutatja 2. Joh. Tuzson legt eine

Wagner János «Új Centaurea- Arbeit Joh. Wagner s: Über
fajkeverékek» czim munká- neue Centaurea-Bastarde
ját. A négy új keverékfaj : vor. Diese sind
Centaurea Richteriana
(C. álpina spinulosa) x
Szerbia :

C. Pancicii (C. calvescens X

alba ssp. concolor): Szerbia; C. Sándor ii
(C. Rhenana X
ólba ssp. deusta): termhely (Standort) ? C. aliena ;

(C. spinoso-ciliata X
ólba ssp. concolor ): termhely (Standort)?
Wagner kétségét fejezi ki a Wagner bezveifelt die Rieh-
Verseczrl Bernátsky által em- tigkeit der Bestimmung dér
lített C. reichenbachioides helyes von Bernátsky bei Versecz
meghatározásán. angegebenen Centaureareichen-
bachioides Schur.
Tuzson János felszólalásában Joh. Tuzson bemángelt das
kifogásolja, hogy szerz két új Vorgehen des Yerf.,dass er zwei
keverékfajt ír le 1 — 2 oly pél- neue Bastarde auf Grund von
dány alapján, melyeknek term- l— 2 Exemplaren beschreibt.
helye ismeretlen.*) dérén Standorte nicht bekannt
sind.*)
3. Scherffel Aladár: « Rhaph- 3. Guszt. Moesz legt eine
idcnema brevirostr-e nov. sp. Arbeit Aurél Scherffel’s über
egyúttal adalék Magas-Tátra ni- «Raphidonema brevirostre
váiis flórájához czímú dolgozatát nov. sp. zugleich ein Beitrag
Moesz Gusztáv terjeszti el. zr nivalen Flóra dér Hohen
Tátra » vor.

A márczius hó 9-én tartott ülés. — Sitzung am 9. Márz 1910.

I. Fucskó Mihály ((Virág- 1. M. Fucskó spricht «Ueber

biológiáimegfigyelések a blütenbiologische Beobach-

Campanulákon» czímmel érte- tungenan CampanulaArten.»
kezik. A Campanulák porzóinak Die Geschleclitsreife dér An-
érése a virág kinyílását jóval tlieren tritt bei Glockenblummen
megelzi; evvel kapcsolatban áll viel früher ein als die Eröffnung
az a jelenség, hogy az antherák dér Bliite, in Folge dessen wird
felnyilása után a pollen a bibe- dér Pollen nach dem Platzen
szál szrös pollengyjtjére té- dér Antheren auf den haarigen
tetik át. Pollensammler des Griffels
übertragen.
A Kirchner felállította 3 Dér Verf. bespricht sodann
virágzási periódus közül az eingehend die erste dér drei
elsvel (a bimbóérés) foglal- von Kirchner aufgestellten

*) Ezen ugyan nem múlik a fajvegyülék existenziája. — Für die Exis-

tenz solcher Bastarde ist dies gewiss nir-ht von Belang (Red.) !
 :

802

kozik behatóan az eladó. Sze- Blütenperioden, d. i. die Knos-

rinte abimbó fejldése folya- penperiode. Nach Vortr. sind
mán 3 szakasz különböztethet wáhrend dér Knospenentwick-
meg; az els a leghosszabb s lung 3 Phasen zu unterschei-
magában foglalja az antherák, den, dérén erste die langste
a bibeszál, majd végül különö- ist und die Zeit des Haupt-
sen a párta tangentiális növe- wachstumes dér Antheren,
kedését. A második periódus Griff el, und des tangentialen
az antherák felnyitása s a pol- WachstumesderCorolleumfasst;
len áttétele, a harmadik a bibe- wahrend dér zweiten Phase öff-
szál alapjának gyors növeke- nen sich die Antheren und es
dése, a mi a bibeszálra préselt erfolgt die Übertragung des
pollent felemeli, miközben az Pollens, wahrend dér dritten
antherák elszáradnak s a virág erfolgt rasch eine Streckung
teljesen kinyílik. des basalen Teiles des Griffels,
wodurch dér auf den Griffel
gepresste Pollen gehoben wird ;

die Antheren vertrocknen und

die Blüte öffnet sich.
A pollen áttételéhez szük- Dér zr Übertragung des
séges nyomást a bimbó pártá- Pollens nötige Druck wird durch
ján lev hosszirányú betürem- die Langsfaltungen dér Corolle
lések idézik el, mely körül- in dér Knospe verursacht, was
mény ugyan már régóta isme- zwar sclion langst bekannt ist;
retes, de hiányzott mégis a docli stand bisher dér experi-
kísérleti alapon való megvilágí- mentelle Nachweis aus und so
tása és így igazi mibenlété- war das Wesentliche dieser
nek ismerete. Ennek a hiány- Erscheinung erst in das rich
nak pótlására szerz a követ- tige Licht zu stellen. Um dies
kez eredményekrl számol be zu erreichen, teilt dér Vortr.
A bimbónyomás a párta egyen- das Ergebnis seiner Beobach-
ltlen tangentialis növekedésé- tungen mit. Dér Knospendruek
bl származó turgor okozta wird durch eine durch Turgor
feszültség révén j létre. A
' verursachte Spannung hervor-
tangentiális növekedés maxi- gerufen, welche das ungleich-
muma a bels epidermisen van, mássige tangentiale Wachstum
a minimuma a külsn. A kísér- dér Corolle verursacht. Das
letek azt mutatják, hogy a Maximum des tangentialen
tangentiális feszültség s így a Wachstumes betidet sich an
bimbónyomás az egész fiatal dér inneren Epidermis, das Mi-
bimbón alig számottev, de nimum an dér iiusseren. Expe-
innen fokozatosan növekedik rimente beweisen. dass die tan-
és maximumra az antherák fel- gentiale Spannung und somit
nyitásakor emelkedik. A virág dér Knospendruek an ganz
kinyilási folyamatában a geot- jungen Kuospen sehr gering
ropismusnak is van irányító ist, von da an aber graduell
szerepe, amennyiben a bimbó zunimmt und das Maximum
 303

befelé néz oldalán a feszültség zr Zeit des Platzens dér An-

csökkenése folytán a nyiladozó theren erreicht. Bei dem Pro-
bimbó zygomorph lesz s a suga- cess dér Eröffnung dér Blíite
ras szerkezetet csak a teljes spielt dér Geotropismus auch
kinyíláskor veszi fel újból. ein richtende Rolle, indem die
Spannung an dér nach abwarts
gerichteten Seite dér Ivnospe
abnimmt und in Folge dessen
die aufbliihende Knospe zygo-
morph wird und ihre actino-
morphe Form erst wieder beim
vollstiindigen Aufblühen an-
nimmt.
Alegelterjedtebb s feltét- Die verbreitetsten und unbe-
lenül legitimus látogatók a dingt legitimen Besucher sind
Megachyla- fajok, melyek a bibe- die Megachyla - Arten, welche
szálat használják út gyanánt. den Griffel als Weg benützen.
Az Apis mellifica már nem Die Bienen besuchen nicht allé
minden Campanulát látogat, Glockenblumen, sondern nur
hanem csak azokat a fajokat, jene Arten, bei welchen sie
melyeken a pártán mászva den Honig an dér Corolle wei-
vagy közvetlen berepülve köze- terkriechend oder unmittelbar
lítheti meg a mézet. anfliegend erreichen können.
Végül foglalkozik a neetari- Zum Schlusse wird dér
umnak és a pollennek az es- Schutz des Pollens und des
vel szemben való védekezés Nectarium gégén den Regen
módjaival. besprochen.

2.Fehér Jen « Pártanélküli 2. Eug. Fehér bespricht

s egyéb rendellenességet «Blumenblattlose und andere
mutató szarkaláb virágok » Abweichungen aufweisende
czím dolgozatát adja el. Az Ritterspornblüten». Aus dem
Istenhegyen (Budapest mellett) Umstand, dass dér Vortr. auf
talált oly példányokból, melyek- dem Berg Istenhegy bei Buda-
nél a párta 4 levélre hasadt pest Exemplare gefunden hat,
s egy —még eddig ismeretlen bei welchen die Blumenkrone
csökevény is pártalevéllé aus 4 gesonderten Blattéra be-
alakult, azt következteti, hogy stand, in welcher sich aber
a Delphinium corollája 5 levél- ausserdem noch aus einem
bl alakult, nem pedig 4 vagy bisher unbekannten Rudimente
2-bl, mint mások származtat- auch ein 5. Blatt entwickelt
ták. Talált ezenkívül peloriás hat, schliesst er darauf, dass
és egészen elsatnyult, vissza- sich die Blumenkrone des
fejldött pártája virágokat. 5 Ritterspornes aus 5, nicht
esztendei megfigyelései alatt e aber aus 4 oder 2 Blattéra ent-
helyen látott elször látogató wickelt, wie das bisher ange-
rovarokat. A rendellenességek nommen worden ist. Dér Vortr.
22
 )

304

okául az illegitimus látogatók- hat ausserdem Pelorien und

hoz való alkalmazkodást tekinti. Bliiten mit ver-
vollstándig
kümmerten Blumenkronen be-
obachtet. Wahrend 5 jáhriger
Beobachtung hat dér Vortr.
an dem genannten Standorte
zuerst blütenbesuehende Insek-
ten beobacntet. Als Ursache
dér Ánomaiien nimmt er ille-
gitime Besucher an.
3. Szabó Zoltán Rapaics 3. Z. v. Szabó legt drei Ar-
Raymund-nak három dolgoza- beiten R. Rapaics’s vor, u. z\v.
tát terjeszti el, úgymint:
a) A Ranunculus génusz rendszere. (Systema Ranunculi
generis
b) Magyarország Ranunc ilusai. (Ranunculi Hungarici.)
c) A Delphinium-génusz növényföldrajza. (Distributio
geographica Delphinii generis.)
4 Szabó Zoltán bemutatja 4. Z. v. Szabó legt ein im
Linné Spec. Plánt. ed. 1 olyan Besitze dér Bibliothek des Bot.
példányát, melyben a 89 90 — Institutes dér Universitát in
s a 259—260 lapok kétszer Budapest befindliches Exemplar
vannak meg. von Linné’s Spec. Plánt. edit.
I. vor, in welchem beide Texte

dér Blátter 89—90 und 259-

260 enthalten sind.
5. Gombócz Endre bemutatja 5. Andreas Gombócz legt
«Graumann Sándor, Magyar das Werk Alex. Graumann’s
n vény nevek szótára« czímü « Wörterbuch ungarischer Pflan-
müvét, mely a múlt év folya- zennamen« vor, welcher v. J.
mán jelent meg Erfurtban s in Erfurt erschienen ist und
magyar, német és latin növény- die Pflanzennamen in ungari-
neveket tartalmaz. scher, deutscher und lateini-
scher Sprache enthalt.

Az 1910 április 13-án tartott ülés. — Sitzung aml3. April 1910.

1. Páter Béla részérl «Két 1. K. Schilberszky legt eine

érdekes rendellenesség«-et Arbeit Béla Páter’s über «Zwei

mutat be Schilberszky K. Az interessante Anomalien« vor.
egyik a Valeriána officinalis Die eine bezieht sich auf ein
olyan példánya, melynél a szár Expl. von Valeriána officinalis ,

törpe maradt, tövén összecsa- dérén Stengel kurz geblieben

varodott, felfúvódott, bell üres, und am Grunde zusammenge-
sem levél, sem virág nem kép- dreht, aufgebláht und innen
zdött rendesen. hoki war; weder Blátter noch
Blüten habén sich normál ent-
wi ekeit.
 305

Szerz kényszercsavarodás- Dér Verf. hált die Erschei-

nak mondja a jelenséget s a nung für eine Zwangsdrehung
rendellenes táplálkozással, a welcbe durch abnorme Ernáh-
talaj sovány voltával hozza rung, und sterilen Bódén verur-
okozati összefüggésbe. sacht worden ist.
A második bemutatott rend- Die zweite betrifft zwei
ellenesség két csavarszeren schraubenförmig zusammenge-
összefonódott petrezselemgyö- drehte Petersilienwurzeln.
kér.
2. Hollós L. « Magyaror- 2. Joh. Tuzson legt eine Ar-
szágból ismeretlen gombák beit L. über «Aus
Hollós s
Kecskemét vidékérl « czím Ungarn unbekannte Pilze
dolgozatát Tuzson J. terjeszti aus dér Umgebung von Kecs-
el. Szerz hosszú évek során kemét)) vor. Dér Verf. hat
át foglalkozott Kecskemét kör- sich viele Jahre hindurch mit
nyékének gombáival s összesen dér Erforschung dér Pilzflora
1926 fajt határozott meg onnan. dér Umgebung von Kecskemét
Ezek között 300 új faj és vál- befasst und zusammen 1926
tozat van, melyeknek leírásai Arten von dórt nachgewiesen.
fleg az Annales Mus. Nat. Unter diesen befinden sich 300
Hung.-ban jelentek meg. Ennek neue Arten u. Abarten, dérén
a számnak majdnem a fele Diagnosen z. gr. T. in den
(959 faj) a «Fungi imperfecti» Annales Musei Nat. Hungarici
csoportba tartozik. Mostani dol- erschienen sind. Fást die Hálfte
gozatában 402 olyan gombafajt dieser Pilze (959 Arten) gehö-
találunk, melyek eddig hazánk- ren zu den Fungi imperfecti.
ból ismeretlenek voltak. In dér vorgelegten Arbeit
werden 402 Arten namhaft
gemacht, welche bisher aus
Ungarn nicht bekannt waren.
3. Nyárády E. Gyula «A 3. J. B. Kümmerle legt eine
Bory mocsarak flórája» czím Arbeit J. E. Nyárády's «Ueber
értekezését Kümmerle J. B. adja die Flóra dér Bory-Sümpfe»
el. Szerz átkutatta az egész vor. Dér Verf. hat dieses aus-
nagy kiterjedés fellápot, nem- gedehnte Hochmoor Nordun-
csak a magyar, hanem a gali- garns u. zw. auch den galizi-
cziai részt is. Részletesen is- schen Anteil durchforscht, die
merteti eddigi kutatásainak vorgelegte Arbeit berichtet iiber
több eredményeit, jelen mun- die Resultate dér bisherigen
káját azonban még csak egy Forschungen sie ist aber mii-
;

késbbi flóramunka eltanul- éin Vorbericht zu einer spáte-

mányának tekinti. ren ausführlicheren floristi-
schen Arbeit.
Kiemelendk Hervorzuheben sind
Drosera anglica L. és
Radióla linoides Roth.
22 *
 : - : —

306

4. Kerékgyártó Árpád «Az 4. Á. Kerékgyártó spriclit

Eranthis jánoshegyi elfor- «Über das Vorkommen von
dulása” czíramel megemléke- Eranthis am Johannisberg»
zik az általa tavaly onnan und erwáhnt, dass sich diese
közölt növénynek újabb tova- Pflanze an dem v. J. entdeck-
terjedésérl. ten Standort seither weiter
verbreitet hat.
Ennek kapcsán Jávorka Aiex. Jávorka fügt hiezu,
Sándor bemutat egy ertelje- dass er Eranthis hiemalis vor
sen kifejldött tereléses Eran- kurzem im Herkályer Wald
í/m-példányt, melyet nehány bei Komárom sehr iippig ent-
in
nappal korábban a herkályi wickelten Exemplaren entdeckt
erdben (Komárom mellett) habé. L.
gyjtött.

Gyjtemények. — Sammlungen.
Dr. Hayek A. Flóra sti-
: Dr. Aug. v. Hayek Flóra :

riaca exsiccatából megjelent stiriaca exsiccata ist die 19

a 19 — 22 sorozat (901 —
1100. 22 Lieferung (No. 901 1100) —
szám.) Mint ritkább és érde- erschienen. Von seltenen u.
kesebb fajokat, a következket interessanten Arten heben wir
emelhetjük ki hervor
Heleocharis austriaca Hayek, H. gracilis Hayek, Juncus cas-
taneus Sm., X Betula Aschersoniana Hayek (pendula X tomentosa),
X Salix Blyttiana And. (hastata X nigricans), Moehringia diversi-
folia Dole., SileneHayekiana H. M., Astragalus sidcatus L., Cam-
panula WitaseJciana Vierh., X Petasites Deschmanni Kern., Hiera-
cium hrachycomum N. P.

Személyi hírek. — Personalnachricbten.

Prof. Bateson W.-t a John Prof. W. Bateson wurcle
Innes Hortic. Inst. igazgatójává, zum Direktor dér John Innes
R. C. PuNNET-t Bateson utód- Hortic. Inst., R.C. Punnet wurde
jául a eambridge-i egyetemre zum Prof. d. Biologie an dér
a biológia professorává, Dr. Univ. Cambridge als Xachfolger
Graebner Pái, custost profes- W. Bateson’s ernannt. Kustos
sorrá, Kraus C. (München) és Dr. P. Graebner wurde zum
Schenk H. (Darmstadt) pro- Prof. ernannt. Prof. C. Kraus
fessorokat titkos udvari taná- (München) und Prof. Dr. H.
csossá nevezték ki. Schenk (Darmstadt) w. zum
Geheimen Hofráten ernannt.
Van Tieghem P.-t a becsület- P. Van Tieghem wurde z.
rend parancsnokává, Flahault Commandeur, M. Ch. Flahault
M. G H.-t és Trabut M.-t tiszt- u. M. Trabut z. Offizier, J.
 307

jeivé, Const antin J.-t és Pe- Constantin u. M. Pechoutre z.

choutre M.-t lovagjaivá nevez- Ritter dér Ehrenlegion ernannt.
ték ki.
Prof. Dr. Wittmagk L. titkos Geli. Regierungsrat Prof. Dr.
kormánytanácsost az 1910. ápr. L. Wittmack Berlin ist für
in
1-tl 1912 április 1-ig terjed die Zeit vöm
April 1910 bis
1
idre a berlini mezgazdasági 1 April 1912 z. Rektor dér
fiskola rektorává választották. landwirt. Hochschule in Berlin
gewahlt worden.
Dr. Rechinger K.-t a wieni Dr. K. Rechinger wurde z.
cs. és kir. udv. term.-rajzi mú- Kustos-Adjunkten an dér botan.
zeum növénytani osztályának Abt, des k. u. k. naturh. Hof-
segédrévé nevezték ki. museums in Wien ernannt.
Dr. Gáyer Gyulát az Aca- Dr. Julius Gáyer wurde von
démie internationale de Geo- dér Akadémie internationale
graphie Botanique (Le Mans) de Géographie Botanique in Le
tagjává választotta. Mans zum Mitgliede ernannt.
Kinevezték Dr. Lidforss B.
: Ernannt Privatdozent Dr. B.
:

magántanárt a botan. profes- Lidforss zum Prof. dér Botan.

sorává az uppsalai egyetemre an dér Univ. UppsalajDu. G.
Dr. Trinchieri G.-t a napoli-i Trinchieri Assistent am kgl.
kir. botan. intézet assistensét botan. Institut in Napoli zum
egyetemi magántanárrá. Privatdozenten.

A belga tudom. Akadémia a Die Acad. royale de Belgique

Laurent-dijat (Etdé de la flóré verlieh den Prix Emilé Laurent
ou des productions végétales Hn. Th. Durand, Direktor des
du Congo) Durand Th.-nak, a bot. Gartens in Bruxelles und
bruxelles-i áll. botan. kert igaz- seiner Tochter Heléne Durand
gatójának és leányának Durand für das von ihnen ausgegebene
Heléne k. a.-nak adományozta Werk: «Svlloge Flóráé Con-
«Sylloge Flóráé Congolanae» golanae.»
ez. munkájukért.
Dr. Linsbauer K. magán- Privatdozent Dr. K. Linsbauer
tanárt a czernovitzi egyetemre wurde z. ausserord. Prof. d.
kinevezték a növénytan rk. Botanik u. Director des botan.
tanárává s a botan. kert és Gartens u. Institutes dér Univ.
intézet igazgatójává. Czernowitz ernannt.
Dr. Schinz H.-t, a botanica Dr. H. Schinz Prof. d. Botanik
professorát a zürichi egyetemen, an d. Univ. Zürich w. z. Direk-
az Acad. intern, de Géographie tor dér Acad. intern, de Géo-
botan. (Le Mans) igazgatójává graphie botan. in Le Mans f. das
választották az 1910. év tar- Jahr 1910 gewahlt.
tamára.
Dr. 8.Veit-Simon a berlini Habilitiert Dr. S. Veit-Simon
:

teclm. fiskolán magántanári an d. tech. Hochschule in Berlin.

képesítést nyert.
 1 ;

30

Meghalt. Gestorben.

Dr. Pillitz Ben Veszprém Ben Pillitz, em. Phy-

Dr.
vármegye nyug. tisztiforvosa sikus des Veszpréméi Comi- 1

1910. junius havában 85 éves tates im Juni 1910. im Altér

korában. von 85 Jahren. Mit ilirn ver-
Vele elvesztette a magyar liert dér ungarische Aerztestand
orvosi kar egyik kiváló tagját, eines ihrer angesehensten Mit-
akinek nagy tudása, tiszta jel- glieder, dessen umfassendes
leme és nemes gondolkodás- Wissen, reiner Charakter und
módja a mködési körén is edles Herz ihm eine weit iiber
messze túlterjed figyelmet és die Grenze seines Wirkungs-
tiszteletet biztosított. Kreises reichende Achtung
und Hochschatzung verschafft
hat.
Hivatásos tudományán kívül Ausser seiner Berufswissen-
nagy szakavatottsággal foglal- schaft hat er síeli intensiv mit
kozott héber nyelvi és növényta- dem Stúdium dér hebraisehen
ni tanulmányokkal ;
Veszprém- Spracbe und dér Botanik be-
megye flórájáról írt munkája, fasst ; sein Werk iiber die
évtizedek beható stúdiumának Flóra des Veszpréméi Comi- 1

gyümölcse, csak néhány héttel tates, die Frucht eines jahr-

halála eltt jelent meg. zelinte lángén, gewissenhaften
Studiums, ist erst vor einigen
Wochen erschienen. D.
Du. Greshoff M., a haarlemi Dr. M. Greshoff, Direktor
Colonialmuseum igazg. 1909. des Kolonial-Museums in Haar-
deczember 8-án Holmes G.
;
lem. am 8. Dezember 1909;
bryologus (Stroud, Gloucester- dér Bryologe G. Holmes (Stroud.
s Ilire); Dr. Szyszylovicz Ignácz Gloucestershire) Dr. J. Ritter:

lovag, a lembergi mezgazda- von Szyszylovicz, Direktor dér

sági növénytani kísérleti állo- Agrikulturbotan. Versuchsta-
más igazgatója, Lembergben tion in Lemberg am 17.
1910. február 17-én; Prof. Dr. Feber d. J. Prof. Dr. G. Kohl
;

Kohl G., a «Beihefte zr Bot. Herausgeber dér «Beihefte z.

Centralblatt® kiadója. Leipzig- Botan. Centralblatt» in Leip-
ben f. é. január 29-én 54 éves zig 29. Janner d. J. im Altér
korában. von 54 Jahren.
Prof. Dr. Wright E. P. (Dub- Professor Dr. E. P. Wright
lin) 76 éves korában Prof. ;
(Dublin) im Altér von 76 Jah-
Dr. Barnes Ch. R. (Chicago) ren Prof. Dr. Ch. R. Barnes
;

51 éves korában Prof. Dr.

;
(Chicago) in Altér von 51 J.
Mac Ovan Uitenhageben (Cap- Prof. Dr. Mac Owan in Uiten-
föld). liage (Capkolonie).
Jean Ódon Debeaux 1910. Jean Ódon Debeaux am 20.
február 20-án Toulouse-ban II.1910. in Toulouse im Altér
84 év^es korában. von 84 J.
 309

Dr. Krell A., a növényt, és Dér emeritierte Prof. dér

állati,nyug. professora a prá- Botanik und Zoologie an d.
gai techn. fiskolán, 86 éves deutschen techn. Hoehsch. in
korában Jaborvegg M. báró, a
;
Prag, Dr. A. Krell, im Altér
klagenfurti tartományi múzeum vor 86 J.; Márkus Freih. von
vezetje f. é. május hó 6-án. Jabornegg, Leiter des land-
schaftlichen botan. Gartens in
Klagenfurt, am 6. Mai d. J.

Corrigenda.

A M. B. L. VIII. k. 1909. In M. B. L. Jahrg. 1909 Bnd

évf. 97. oldalán, felülrl a 15. VIII. p. 97 von oben in dér
sorban e. h. Nagyszeben olv. Zeile 15 statt Nagyszeben lies :

Nagysebes. N agy sebzés.

A M. B. L. 1910. évf. 77 ol- In M. B. L. Jahrg. 1910. p.
dalán, alulról az 5. sorban e. h. 77 von untén in dér Zeile 5
Norvégia olv. Vinkovce (Szla- statt Norwegen lies : Vinkovce
vónia). (Slavonien).

Tisztelt munkatársainkat felkérjük, hogy a korrektúrákkal

minden alkalommal kézirataikat is küldjék vissza.

A szerkesztség.

Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter uns

mit dér Correctur in jedem Falle auch ihre Manuscripte zuriick

zu senden. Die Redaction.

Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz.

Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, hogy kézirataikban
minden latin növénynevet egyszer, minden szerz nevét s egyálta-
lában a személyneveket kétszer aláhúzni szíveskedjenek.
A szerkesztség.

Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ihren

Manuscripten die lateinischen Pfianzennamen einmal ,

die Autoren-

Namen aber zweimal zu unterstreichen. Die Redaction.

310

A budapesti m. kir. állami Von dem im Verlage dér

vetmagvizsgáló állomás kiadá- kön. ung. Samenkontrol-Station
sában megjelen: in Budapest unter dem Titel

Magyarfüvek gyjteménye Gramina hungarica

erseheinenden Exsiccaten-Wer-
czím gyjteménybl megje-
kes nunmehr auch Bánd
ist
lent a IV., V. és VI. kötet
IV, V
und ÁT (á 50 Num-
egyenkint 50 számmal); kívá-
mern) erscbienen. Prospekt und
natra prospektust és tartalom-
Inhaltsverzeichniss sind beim
jegyzéket küld a nevezett in-
genannten Institute (II. Bez.,
tézet (11. kér., Kis Rókus-utcza Kleine Rochusgasse 11/b) er-
U/b). haltlich.

Ára : a herbariu in-kiadásnak Preis : dér Herbarausgabe im

belföldön 10 kor. — fill. Inlande 10 Kron. — Hell.

külföldön 12 kor. 50 fill. Auslande 12 Kron. 50 Hell.

(csomagonkint) (pro Faseikel)

a könyvalaku kiadásnak dér gebundenen Ansgabe im

belföldön 30 kor. fill. Inlande 30 Kron. — Hell.
külföldön 35 kor. fill. Auslande 35 Kron. — Hell.

(kötetenkint. (pro Bánd,

a szállítási költség en kívül.) ausser den Transportspesen.

fffff ffffff¥f¥¥ff¥ffW
Az elfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön
11 kor. 44 fill.) s a lap kiadójának czímére
kéziratokat kérjük
(Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20, 'b. sz. a.) 1

küldeni.
Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für
das Ausland 11 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitien wir an
den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, ÁT.,
Áuírosligeti fasor 2f b.) zu adressieren.»

Megjelent : lalO október hó 7-én. — Erscbienen : am 7. Október 1910.

PAELAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. UTTRARV
NEW YORK
(UNGARISCHE B0TAN1SCHE BLÁTTER.t BOTANlCAs.
üarden.
Kiadja és szerkeszti: — Herausgeber u. Redakteur: Fömunkatársak : — Hauptmltarbeiter:

Dr. DEGEN ÁRPÁD. THAISZ LAJOS. Dr. GYRFFY ISTVÁN.

Bizo m á n y b a n — In C o in rn : i s s i o n:
Németországban : — Für Dentschland : Francziaországban : — Für Frankreich :

Bei M»x Weg-nél Bei Paul Klinchsieck-nél

Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. Paris, 3, Rue Corneille.

TV kötet JQJO évfolyam. Rii/Janot októb.— decz. M0- J/l /JO 07

1A. Bánd Jahrgang. D Ud 0ö lli Oktob.— Dez. 11 = IU/ IZi, b£.

Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német-

országban a szerzi jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s
Flórákba való felvételük azonban kívánatos.
Nachdruck dér in dieserZeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh
Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten.
§ 15 des in
Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht.

A 10/12. szám tartalma. — Inhalt dér 10/12. Nummer. Eredeti —

közlemények. — Origvnal-Aufsdtze. — V. S c h i ff n e r, Lebermoose aus Ungarn
II. — Magyarországi májmohok II., p. 313. old. — Péter fi M., Adatok Ma-
gyarország mohaílórájához. — Beitráge zr Keimtnis dér Moosflora Ungams, p.

320. old. — Moesz G., A Rétyi Ny’ növényzete. — Die Vegetation des Rétyi
Nyír, p. 333. old. — Gyr ff
y I., Bryologiai adatok a Magas-Tátra flórájához
IX. — Bryologische Beitráge zr Flóra dér Hohen-Tatra IX. (ketts táblával —
mit Doppeltafel), p. 360. old. — Prodán Gy., Néhány adat a Bácska flórájához.
— zr Flóra
Beitráge dér Bácska (Komitat Bács-Bodrog in Südungarn), p. 375.
old. — Nyárády E. Gy., Nehány új adat a Pieninek flórájához. — Einige neue
Angaben zr Flóra dér Pieninen, p. 377. old. — Apró közlemények. — Kleine
Mitteilungen. — Degen A., Európa flórájának egy új harasztfaja. — Ein neuer
Farn in Európa, p. 378. old. — Hazai botanikai dolgozatok
Re- ismertetése. —
ferate iiber ungarische botanische Adatok a budai
Arbeiten. — Sáutha L.,

hegység zuzmóflórájának ismeretéhez. Beitráge zr Flechtenflora des Buda- —

pestéi Gebirges, p. 379. old.
-
—
Bar tál K„ Adatok Szekszárd környékének
flórájához. — Beitráge zr Flóra dér Umgebung von Szekszárd, p. 379. old. —
Szabó Z„ A Magyer birodalom Knautiáinak rendszertani áttekintése. —- Syste-
matische Übersicht dér Knautien dér Lánder dér ungar. Krone, p. 380. old. —
Hollós L., Kecskemét vidékének Flórájához.
Újabb adatok Neue Beitráge —
zr Flóra dér Umgebung von Kecskemét, p. 380. old. Kecskemét vidékének —
Puccinia- fajai. —
Die Puccínia-Arten dér Umgebung von Kecskemét, p. 381. old.
— A Magyarországban eddig észlelt Ramularia-fajok. Die in Ungarn bisher —
beobachteten Ramularia-Arten, p. 381. old. Scherffel A., Raphidonema bre- —
virostre nov. sp. egyúttal adalék a Magas-Tátra nivális flórájához, ( — zugleich
ein Beitrag zr Schneeflora dér Hohen-Tatra), p. 382. old. L. Új — Hollós
191# gombák Kecskemét vidékérl VII. — Fungi növi regionis Kecskemétiensis VII

4
2
23

DFC
312

p. 384. old. — Zalin H. Die ungar. Hieracien des ung. National-Museunis zu

Budapest, p. 385. old. — Szabó Z., Újabb histologiai és fejldéstani megfigye-
lések a Knautia géuusz fajain. — Nouvelles observations coneernant l'histologie
et le développement des organes sur les espéces du genro Knautia, p. 386. old.
Linné legritkább nyomtatványa, vonatkozásban a «Seseli elatum» nomenklatú-
rájával. — Das seltenste literarische Product Linné’s mit Bezug auf die Nomen-
klatur von Seseli elatum, p. 387. old. — Prodán Gy., Adatok Bács-Bodrog-
megye flórájához. — Beitráge zr Flóra des Komitates Bács-Bodrog, p. 391. old.
— Blattny T, A Syringa Josikaea Jacq. elterjedéséhez. — Zr Yerbreitung
von Syr. Josikaea Jacq., p. 392. old. — Adatok a molyhos tölgy elterjedéséhez.
— Beitrag zr Yerbreitung von Quercus lanug., p. 392. old. — Fodor F., Ada-
tok a Cephalaria-fajok histologiájának ismeréséhez. — Beitrag zr Kenntnis dér
Histologie dér Gattung Cephalaria, p. 392. old. — Hollós L., Magyarország-
ból eddig ismeretlen gombák Kecskemét vidékérl. Für Ungarn bisher unbe- —
kannte Pilze aus d. Uragebung von Kecskemét, p. 393. old. ThaiszL. Ada- —
tok Abaúj-Torna vármegye flórájához. — Beitr. zr Flóra des Komitates Abauj-
Torna, p. 394. old. — Páter B., Két érdekes növényi rendellenesség. — Zvvei
interessante Missbildungen, p. 394. old. — Schilberszky K., Észrevételek
«Páter B., Két érdekes növényi rendellenesség)) ez. közleményéhez. Berner-
kungen zu dér Mitt. «B. Páter, Zwei interess. Missbildungen». p. 394. old. —
Kerékgyártó A., Eranthis hyemalis Salisb. a Jánoshegyen. — Éber das Yor-
konimen von Eranthis hyem. auf dem Jánoshegy bei Budapest, p. 396. old. —
Fodor F., Adatok Szatmár vármegye flórájához. Beitr. zr Flóra des Ko- —
mitates Szatmár, p. 396. old. — Méhes Gy. dr., Dr. Simonkai Lajos, ]). 397.
old. — Jelentés a Magy. Nemz. Muzeum 1909. évi állapotáról. - Berieht
iiber den Bestand des Ungar. Nat. Museums i. J. 1909, p. 397. old. — K adó E.,

A növények érzékenysége. — Éber die Sensibilitát d. Pfianzen, p. 399. old. -

Sebk S.. Honismertetés. Torda és legközelebbi környékének természeti leirása.
— Yaterlandsbeschreibung. Naturw. Besehreibung von Torda u. Umgebung, p.

399. old. — J. Schullerus, Beziehung zwischen Coniferen u. Hydrophyten.

p. 400. old. —
í Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate iiber aus-
landiselie botan. Arbeiten. — A. Tey
Über einige interessante Pfianzen be r,

Istriens und Dalmatiens, p. 400. old. J. Bernátsky und E. Janchen, —

Über Iris spuria L„ 1. spathulata Lám. und I. subbarbata Joó, p. 401. old. —
L. Loeske, Zim Moosflora dér Zillertaler Alpen. p. 402. old. A K. M. Term- —
tud. társulat növénytani szakosztályának 1910 május 11-én tartott ülése. -
Sitzung dér botan. Sektion dér ungar. naturwiss. Gesellschaft
k. am 11. Mai
1910, p. 403. old. — Az 1910 juuius 8-án tartott ülés. Sitzung — am 8. Jani
1910, p. 406 old. — Az 1910 október 12-én tartott ülés. — Sitzung am 12.
Október 1910, p. 408. old. — Gyjtemények. — Sammlungen, p. 410. old. —
Személyi hírek. — Personalnachrichten, p. 410. old. — Meghalt. — Gestorben,
p. 411. old.

Mellékelve a X — XI. sz. tábla, a IX. kötet (1910. évfolyam) czimlapja és

tartalomjegyzéke. — Beigelegt Tafel Nr. X — XI, Titelblatt u. Register
zum Bánd IX íJahrg 1910).
 Lebermoose aus Ungarn.
II. Beitrag.

Von Prof. I)r. Yictor Scliiffner (Wien).

Herr Dr. I. Gyrffy hat mir im heurigen Jahre abermals

einige von ihm in Ungarn, besonclers in dér íohen -Tátra gesam- 1

melte Lebermoose zr Bearbeitung zugesandt, die ich gewissen-

haft durchgesehen habé. Seinem Wunsche gemáss publiciere icb
hier die Resultate meiner Bestimmungen als Fortsetzung eines
klemen Beitrages « Lebermoose aus Ungarn und Siebenbürgen»
:

in «Magyar Botan. Lapok» 1909, No. 1 4 p. 24 33. — —

1. L
Riccia glanca —
f. major Lidnb. In dér Gégén d von
Lcse* am «Galgenberge» auf Karpathensandstein ea 700 m.
1909. X. 1. (Gyrffy).
2. Sauteria alpina (Nees et Bisch.) Mont. Hohe Tátra: Belaér
Ivalkalpen, im oberen Teile des Rotbaumgrund-Tales, beim «Eiser-
nen-Tor» Kaik. ca 1550m, c. ír. 1909. VII. 19. (Gyrffy).
;

3. Neesiella carnica (Mass.) Schiffn. — - Belaér Ivalkalpen,

beim «Eisernen Tor». 1909. VII. 19.
Bem.
Dieser Standort wurde schon in dér oben citierten
Scbrift in Magy. Bot. Lapok p. 24 angefiirt. Herr Dr. Gyrffy
Besucb des Standortes mit: «Diese
teilt iiber seinen neuerlicben
Pflanze wurde dórt, wo sie im vorigen Jahre vegetierte, vöm
Gras ganz verdrángt, so dass ieh nur sehr wenige Exemplare
gefunden habe.»
4. Conocephalum conicum (L) Dum. Comit. Szepes Durch- — :

bruch des Hernád-Flusses bei dér Jesuiten-Miihle, Kaik. ca 600 m

1909. IX. 9. (Gyrffy). —
Hohe Tátra: Javorinaer Ivalkalpen,
zwiscben Pod-Muran und KI. Murán im Ficlitenwalde ca 11 — ;

1200 m. 1909. VII. 30. (Gyrffy).

5. Bucegia romanica Radian. —
Hohe Tátra Belaer Ivalk- :

alpen an dér X. Ö. gégén das Novy-Tal liegenden Lehne des

Grossen Murán, Kaik. 15—1700 m. Reicblich und c. ír. mát.
1909. VII. 31. (Gyrffy). —
Hohe Tátra Belaér Ivalkalpen, am :

«Greiner» (= Strzystarska Wirch), Kaik. ca 17 1300 m c. ír. —

1909. VII. 23. (Gyrffy).
6. Chomiocarpon quadratus (Scop.) Lindb. Comit. Szepes — :

Durcbruch des Hernád-Flusses bei dér Jesuiten-Mühle, Kaik. ca

600 m 1909. IX. 9. Gyrffy. —
Hohe Tátra: Gegend von Bar-
langliget, bei dér «Lersch-Villa» und «Síisse Flecken», 790 und
800 m c. ír. 1909. VIII. 14. (Gyrffy). Hohe Tátra: Belaér —
*) Aus dér Gegend von Lcse teilt Szurák nur den Typus mit (cf. ((Növény-
tani Közlemények)) VII. 1908. p. 98.)

23 *
314

Kalkalpen im unteren Teil des Hawran-Tales, Kaik.

; 15—1600 m
1909. VII. 31. (Gyrffy).
7. Marchantia polymorpha L. — Hohe Tátra: Javorinaér
Kalkalpen an dér südlicken Lehne des Gr. Murán, zwischen dér
;

«Grossen Höhle» und dem Sattel, Kaik. 15—1700 m. s 1909. VII.

30. (Gyrffy). — Comit. Szepes: Durchbruck des Hernád-Flusses
ara Ufer des Béla-Baches ca 600 m. E i n e Fór m, w e 1 c h e
dér var. aquatica Nees nahe komm t, c. 1909. IX. 9. (Gyrffy).

8. Metzgeria pubescens (Schramk) Raddi. — Comit. Szepes :

Durchbruch des Hernád-Flusses bei dér Jesuiten-Mühle und ara

Ufer des Béla-Baches, Kaik. ca 600 m. 1909. IX. 9. (Gyrffy).
9. Gymnomitrium coralloides Nees. — Hohe Tátra Késmár-
:

kéi Griinersee-Tal, bei den Wasserfállen des Grossen Papyrus-

1

Tales, Gránit, 16 —
1700 m. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).
10. Gymnomitrium concinnatum (Lightf.) Corua — derselbe
Standort, wie No. 9, gemeinsam mit Lopkozia alpestris var. ser-
pentina und Marsupella emarginata.
11. Marsupella emarginata (Ehr.) Dum. — Standort dér vori-
gen No. und mit dieser im selben Rasen. — Hohe Tátra: Kés-
márkéi Grünersee-Tal «Deutsche Leiter», Gránit. 16 1700 m.
1

—
1909. VIII. 6. (Gyrffy).
12. Marsupella Pearsonii Schiffn. — Var. revoluta Schiffn.
Hohe Tátra Késmárkéi Griinersee-Tal, bei den Wasserfállen
:
1

des Gr. Papyrus-Tales und «Deutsche Leiter». Gránit. 16 — 1700

m. 1909. VIII. 17. und 6. (Gyrffy).
B e m. Diese Pflanzen stimmen in den Details sekr gut
iiberein mit dér in meinen «Hep. eur. exs.» ausgegebenen No. 346
(mán vgl. auch die «Krit. Bem.» dazu). Diese Form scheint in
den Gebirgen Mittel-Europas ziemlich verbreitet zu sein.
13. Mar dia Breidleri (Limp.) Lindb. — Hohe Tátra: Am Ufer
des Késmárkéi Griinen-Sees, Granit-Detritus. 1551 m. 1909. VIII.
1

6. (Gyrffy).
Bem. Dér Naehweis dieser Pflanze in dér Hohen Tátra ist
sehr interessant. Die Pflanze wáchst hier in sehr schöner vege-
tativer Entwicklung (cf Pflanzen fand ich reichlich), gemeinsam
mit Anthelia Juratzkana.
14. Mardia scalaris (Schrad.) Gray, — Hohe Tátra : lm
Weisswassertale des Kesmarker Grünen-Sees, Gránit ca 1300-
1400 m. Eine sehr robuste Form. 1909. VIII. 6. (Gyrffy).
15. Aplozia riparia (Tagl.) Dum. — Comit. Szepes: Durch-
bruch des Hernád-Flusses, am Ufer des Béla-Baches, Kaik. ca
700 m. 1909. IX. 9. (Gyrffy).
16. Lophozia alpestris (Schleich.) Evans. Var. serpentina
Nees. Hohe Tátra: Kesmarker Griinersee-Tal, bei den Wasser-
f allén des Grossen Papyrus-Tales, Gránit. 16 1700 m. Gemein-
sam mit Marsupella emarginata und Gymnomitrium concinnatum.
1909. VIII. 17. (Gyrffy).
 315

17. Lophozia lycopodioides (Wallr.) Cogn. —

Hohe Tátra
Belaér Kalkalpen, im Hawran-Tale, zwischen Hawran und Novy,
Kaik. ca 16 —
1600 m. 1909. VII. 31. (Gyrffy).
18. Lopliozia lycopodioides var. parvi fólia Schffn. —
Hohe
Tátra: Késmárkéi’ Grünersee-Tal, «Kressebruunen», Gránit; 1213
m. 1909. VII. 26. (Gyrffy).
B e m. Ist eine interessante Form dieser Varietát m t i

durchwegs stumpfen Blattlappen (nie aufgesetzte

Spitzchen!)und zahlreichen rten Keimkor nem
in dér G p f e k n o s p e.
i l

19. Lophozia quinquedentata (Hds.) Copk. - Hohe Tátra

Kesmarker Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des Grossen
Papyrus-Tales, Gránit. 16 —
1700 m. Mit Bleparostlioma tricho-
phyttum gemeinsam. 1909 VIII. 17. (Gyrffy).
20. Plagiochila asplenioides (L) Dum. —Var. minor Lidnr.
Comit. Szepes Durchbruch des Hernád-Flusses, arn Ufer des
—
:

—
Béla-Baches, Kaik. 700 800 m. 1909. 9. (Gyrffy). Hohe
Tátra: Javorinaér Kalkalpen, zwischen Pod-Muran und KI. Murán
—
im Fichtenwalde. 11 1200 m. 1909. VII. 30 (Gyrffy).
21. Plagiochila asplenioides var. humilis Nees. —
Hohe Tátra :

Kesmarker Grünersee-Tal, bei den Wasserfiillen des Grossen

—
Papyrus-Tales, Gránit. 16 700 m. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).
22. Pedinophyllum interruptum (Nees) Schffn. —Comit.
Szepes: Durchbruch des Hernád-Flusses, am Ufer des Béla-
Baches, Kaik. c. 700 m
c. per. 1909. IX. 9. (Gyrffy).

23. Cephalozia bicuspidata (L.) Dum. —Var. Lammersiana

(Hben p. sp.) —Hohe Tátra: lm Weisswassertale des Kesmai-
ker Grünen Sees, Gránit. 1300 —
1400 m. Gemeinsam mit Kardia
sccilaris. 1909. VIII. 6. (Gyrffy).
24. Bazzania triangularis (Schleich.) Lindb. —
Hohe Tátra :

Kesmarker Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des « Grossen

Papyrus® Tales, Gránit, ca 1600 m. 1909. IX. 20. (Gyrffy).
25. Bazzania tricrenata (Wahlenb.) Pears. —
Hohe Tátra
Kesmarker Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des «Grossen
Papyrus»-Tales, Gránit, ca 16—1700 m. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).
B e m. Es ist interessant, dass an diesem Standorte B. tri-
crenata und B. triangularis vorkommen. Bei uns in Mitteleuropa
sind diese beiden Formen nicht so scharf geschieden, wie diese
auf den britischen Inseln dér Fali zu sein scheint.
26. Calypogeia Trichomanis (L) Corda. —Var. Xeesiana
Mass. et Carest. —
Hohe Tátra In dér Gegend von Barlang-
:

liget am Ufer des Schwarzbaches. 790 m. Mit Dicranella hetero-

malla. 1909. VIII. 5. (Gyrffy).
27. Blepharostoma trichophyllum (L) Dum. — Hohe Tátra
Kesmarker Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des « Grossen
Papyrus»-Tales, Gránit. 16 —
1700 m
.Mit Lophozia quinquedentata.
1909. VIII. 17. (Gyrffy).
 :

816

28. Anthelia Juratzkana

(Limp.) Trevis. Tátra Hbe : Am
Ufer (les Kesmarker Griinen Sees, Granit-Detritus. 1551 m. Mit
Kardia Breidleri gemeinsam. 1909. VIII. 0. (Gyrffy).
29. Ptilidium pulcherrimum (Web.) Hampe. Hbe Tátra —
In dér Gegend von Barlangliget, am Ufer des Schwarzbaches.
790 m. 1909. VIII. 5. (Gyrffy). Hbe Tátra: Kesmarker
Grünersee-Tal. im «Weisswassertal», Gránit, ea 1800 m. 1909.
VII. 26. (Gyrffy).
30. Diplophy llum albicans (L.) Dum. Hbe Tátra lm — :

Weisswassertale des Kesmarker Griinen Sees, Gránit, ca 1200 m.

1909. VIII. 6. (Gy rffy). t

31. Diplophyllum taxiiolium (W ahlenb.) Dum. Hbe Tátra: —

Kesmarker Grünersee-Tal, «Deutscbe Leiter», Gránit. 16 — 1700 m.
1909. VIII. 6. (Gyrffy). Hbe Tatra: Kesmarker Griinersee-
Tal, bei den Wasserfállen des cGrossen Papyrus»-Tales, Gránit.
16 —
1700 m. 1909. VIII. 6 (Gyrffy').
32. liadula Lindbergiana Gott. —
Hohe Tátra Kesmarker :

Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des «Grossen Papyrus-Tales»,

Gránit. 16 —
1700 m. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).
Bem. In den vegetatíven Organen ist R. Lindbergiana
kaum von R. complanata zu unterscheiden. Die pseudo-lateralen
9 Inflor., die meistens vorhanden sind, lassen aber R. Lindb. sofort
erkennen.
Lejeunea cavifolia (Ehr.) Lindb.
33. Hohe Tátra: Kes- —
marker Grünersee-Tal, bei den Wasserfállen des «Grossen
Papyrus-Tales», Gránit. 16 —
1700 m. Sebr eigentümliche Form,
aufreclit und dicht in ca 5 cm hohen Rasen von Geheebia cata-
raetarum. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).

Magyarországi májmohok.
II. közlemény.

Irta : I)r. Scliiffner Viktor professor (Wien).

Dr. Gyrffy I. ez évben is küldött részemre májmohokat

feldolgozásra, amelyeket Magyarországban, különösen a Magas-
Tátrában gyjtött volt s amelyeket lelkiismeretesen átvizsgáltam
volt. Óhajtásának megfelelleg meghatározásaim eredményét, mint
a « Magyar Botanikai Lapok » 1909. No. 1/i p. 24—33 ((Magyar-
országi májmohok» czímmel megjelent kis czikk folytatását, e
helyen közlöm.

1. Riccia glanca L. — f. major Lndb. — Lcse környékén*) az

*) Lcse környékérl Szukák J. csuk a talakot közli (cf. « Növénytani

Közlemények)) VII. 1908. p. 98.)
 317

«Akasztófa-hegyen», kárpáti homokkövén. 700 t. sz. f. m. m

1909 X. 1. (Gyó'effy).
2. Sauteria alpina (Nees et Bisch.) Mont. Magas-Tátra, —
Bélái Mészhavasok, a «Rotbaumgrund» völgy fels részén a
«Yaskapu» részen. Mész. Körülbelül 1550 m. t. sz. f. m. c. frct.
1909. VII. 19. (Gyrffy).
3. Neesiella carnica (Mahs.) Schffn. — Magas-Tátra. Bélái
Mészhavasok. «Yaskapu». 1909. VII. 19.
Megjegyzés. E termhelyet a a g y. Botan. Lapok M
id. helyén p. 24. már közöltem. De. Gyrffy e termhelynek
újabb felkeresése alkalmából a következket közli «E növényt :

ott, ahol az elébbeni évben vegetált, a f

annyira elnyomta, hogy
csak igen kevés példányt találtam.))
4. Conocephalum conicum (L.) Dum. — Szepes vármegye,
Hernád-áttörés, a Jezsuiták-malmánál. Mész kb. 400 ;
t. sz. f. m
m. 1909. IX. 9. (Gyrffy). Magas-Tátra, Jávoránál Mészhavasok,
a Pcd Murán és Kis Murán közt, fenyvesben; kb. 11 1200 — m
t. sz. f. m. 1909. VII. 30. (Gyrf y).
5. Bucegia romanim Radjan. —
Magas-Tátra, Bélái Mészhava-
sok, a Xagy-Murannak a Novy-völgy felé tekint oldalán mészszikla-
falakon. Kb. 15—1700 t. m
sz. f. m. Bven és érett termések-
kel. 1909. VII. 31. (Gyrffy). — Magas-Tátra, Bélái Mészhava-
sok, a «Greiner» (= Strzystarka Wierch)-en. Mész kb. 17 1800;
—
m c. frct. 1909. VII. 23. (Gyrffy).

(3. Chomiocarpon quadratus (Scop.) Lindb. Szepes vár- —

megye, Hernád-áttörés, a Jezsuiták-malmánál mész, kb. 600 m
1909. IX. 9. (Gyrffy). — ;

Magas-Tátra, Barlangliget környéke, a

Lersch-villánál a «Mézes hely»-en; 79' m és 800 m c. frct. 1909.
»

Vili. 14. (Gyrffy). —

Magas-Tátra, Bélái Mészhavasok, a Haw-
ran-völgy alsó részén; mész, 15 — 1600 m t. sz. f. m. 1909. VII.
31. (Gyrffy).
7. Marchantia pólymorpha (L.) —
Magas-Tátra, Javorinai
Mészhavasok; a Xagy-Muran déli sziklafalán, a Nagy barlang és
a nyereg közt. Mész. 15 - 1700 m t. sz. f. m. <$ 1909. VII. 30.
(Gyrffy) —
Szepes vármegye: Hernád-áttöres, a Béla-patak
partján. Kb. 7()0 m. A var. aqaatica XEES-hez közel álló
alak, c. frct. 1909. IX. 9. (Gyrffy).
8. Metzgeria pubescens (Schrank) Raddi. —
Szepes vármegye,
Hernád-áttörés, a Béla-patak partján. Kb. 600 m. Mészen. 1909.
IX. 9. (Gyrffy).
9. Gymnomitrium coralloides Nees. —
Magas-Tátra, Kés-
márki Zöld tó, a Nagy Papyrus- völgy vízeséseinél. Gránit, 16
1700 mt. sz. f. m. 1909. Vili. 17. (Gyrffy).

10. Gymnomitrium concinnatum (Lightf.) Corda. — Ugyan-

ott, ahol 9. Lophozia alpestris var. serpentinci és
terem. Marsu-
pella emarginata társaságában.
318

11. Marsupella emarginata (Ehr.) Du.m. — Késmárki Zöld-

tónál a 10. számúak társaságában. — Magas-Tátra, K. Zöldtó,
« Német-létra ,
Gránit. 16 — 1700 m t. sz. f. m. 1909. VIII. 6.
(Gyrffy).
12. Marsupella Pearsonii Schffn. var. revoluta Schffn. —
Magas-Tátra. Késmárki Zöldtó-völgy, a Nagy Papyrus-völgy víz-
eséseinél és a «Deutsche Leiter» részen. Gránit, 16 1700 m t. —
sz. f. m. 1909. VIII. 6 és 17. (Gyrffy).
Megjegyzés. E növény minden részletében igen jól meg-
egyezik azzal, amelyet a «Hep. eur. exs.»-mban No. 346 alatt
kiadtam (összehasonlítandó a ((Kritikai megjegyzésekkel is). Ez
az alak Közép-Europa hegységeiben úgy látszik eléggé elterjedt.
13. Nardia Breidleri (Limp.) Lindb. —
Magas-Tátra, a Kés-
márki Zöldtó partján, Gránittörmelék. 1551 m t. sz. f. m. 1909.
VIII. 6. (Gyrffy).
Megjegyzés. Eme növénynek a Magas-Tátrában való
kimutatása igen érdekes. A növény itt igen szép vegetativus fej-
ldésit (c? növényeket bven találtam), Anthelia Juratzkana társa-
ságában.
14. Nardia scalaris (Schrad.) Gray. Magas-Tátra, a K.—
Zöldtó Fehérvíz-völgyében. Gránit, 13 1400 —
t. sz. f. m. Igen m
erteljes alak. 1909. VIII. 6. (Gyrffy).
15. Aplozia riparia (Tayl.) Dum. —
Szepes vármegye Her- :

nád-áttörés, a Béla-patak partján. Mész. Kb. 700 1909. IX. 9. m

(Gyrffy).
16. Lophozia alpestris (Schleich. Evans. var. serpenlina —
Xees. —
Magas-Tátra, Késmárki Zöldtó, a Nagy Papyrus-völgy
vízeséseinél. Gránit. 16—1700 m t. sz. t. m. Marsupella emar-
ginata és Ggmnomitrium concinnatum- mai együtt. 1909. VIII. 17.
(Gyrffy).
17. Lophozia lycopodioides (Waelr.) Cogn. -- Magas-Tátra,
Bélái Mészhavasok, a Hawran-völgyben. Mész, kb. 15 1600 m. —
1909. VII. 31. (Gyrffy).
18. Lophozia lycomd io'ides var. parvifolia Schffn. Magas- —
Tátra. Késmárki Zöldtó «Kressebrunnen». Gránit. 1213 m. 1910.
VII. 26. (Gyrffy).
Megjegyzés. E varietasnak igen érdekes alakja, amely-
nek levélkarélyai mindvégig tompák (sohasem
csúcsosak!) és a tetr ügyben számos, veres csíra-
r ii k é k ülnek.
gve c s
19. Lophozia guinquedentata (Hd.'-.) Cogn. Magas-Tátra, —
Késmárki Zöldtó-völgy, a Nagy Papyrus-völgy vízeséseinél. Gránit.
16 —
1700 m t. sz. f. m. Blepharostoma trichophyllum- mai együtt.
1909. VIII. 17. (Gyrffy).
20. Plagiochüa asplenio/des (L.) Dum. var. minor Lndnb. —
Szepes vármegye: Hernád-áttÖrés, a Béla-patak partján. Mész,
700—800 m 1909. IX. 9. (Gyrffy). —
Magas-Tátra. Javorinai
 319

Mészhavasok, Poci Murán és Kis-Muran közt fenyvesben. 11

1200 m. 1909. VII. 30. (Gyrffy).
21. Plagiochila asplenio'ides var. humilis Nees. — Magas-
Tatra, Késmárki Zöldtó völgc'e, a Nagy Papyrusvölgy vízeséseinél.
Gránit, 16 —
1700 m t. sz. f. m. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).
22. Pedinophyllum interruptum (Nees) Schiffn. — Szepes
vármegye, Hernád-áttörés, a Béla-patak partján. Mész, kb. 700
m c. per. 1909. IX. 9. (Gyrffy).

23. Cephalozia bicuspidata (L.) Dum. var. Lammersiana (Hben

p. sp.) —Magas-Tátra, a Késmárki Zöldtó Fehérvíz-völgyében.
Gránit, 13—1400 m t. sz. f. m. Nardia scalaris- szál együtt. 1909.

Vili. 6. (Gyrffy).
Bazzania triangularis (Schleich.) Lindb.
24. —
Magas-Tátra.
Késmárki Zöldtó-völgye, a Nagy Papyrusvölgy vízeséseinél.
Gránit, kb. 1600 m. 1909. IX. 20. (Gyrffy).
25. Bazzania tricrenata (Wahlenb.) Pears. —
Magas-Tátra,
Késmárki Zöldtó-völgye a Nagy Papyrusvölgy vízeséseinél. Gránit,
kb. 16 4700 m t. sz. f. m. 1909. VIII. 17 (Gyrffy)
Megjegyzés. Igen érdekes dolog, hogy e termhelyen
úgy a B. tricrenata mint a B. triangularis elfordul. Nálunk
,

Közép-Europában e két alak annyira élesen nem különbözik egy-

mástól, miként, úgy látszik, a britt-szigeteken term növényeknél
megállapítható.
26. Calypogeia Trichomanis (L.) Corda. var. Neesiana Máss.
et Carest. Magas-Tátra, Barlangliget környékén, a Schwarz-
bach partján. 790 m t. sz. f. m. Dicranélla hetemmalla-xd\ együtt.

1909. VIII. 5. (Gyrffy).

27. Bleparostoma trichophyllum (L.) Dum. — Magas-Tátra.
Késmárki Zöldtó, a Nagy Papyrusvölgy vízeséseinél. Gránit, 16
1700 mt. sz. f. m. Lophozia quinquedentata-xal. 1909. VIII. 17.
(Gyrffy),
28. Anthelia JuratzTcana (Limp.) Trevis. —
Magas-Tátra, Kés-
márki Zöldtó partján. Gránit-törmelék. 1551 m t. sz. f. m. Kardia
Breidleri-xel együtt. 1909. VIII. 6. (Gyrffy).
29. Ptüidium pulcherrimum (Web.) Hampe. —
Magas-Tátra.
Barlangliget környékén, a Schwarzbaeh-partján. 700 m t. sz. f.
m. 1909. VIII. 5. (Gyrffy). — Magas-Tátra a Késmárki Zöldtó
Fehérvíz völgyében. Gránit, kb. 1300 m t. sz. f. m. 1909. VII. 26.
(Gy'rffy).
30. Diplophylluni albicans (L.) Dum. — Magas-Tátra, a Kés-
márki Zöldtó Fehérvíz völgyében. Gránit, kb. 1200 m t. sz. f. m.
1909. VIII. 6. (Gyrffy').
31. Diplophylluni taxifolium (Wahlenb.) Dum. — Magas-
Tátra, Késmárki Zöldtó-völgye. ((Deutsche Leiter». Gránit, 16—
1700 m t. sz. f. m. 1909. VIII. 6. (Gyrffy'). —Magas-Tátra,
Késmárki Zöldtó völgye, a Nagy Papyrus-völgy vízeséseinél. Gránit,
16 —1700 t.msz. f. m. 1909. VIII. 17. (Gy'rffy).
320

32. Radula Lindbergiana Gorr. Magas-Tátra, Késmárki

Zöldtó, a Nagy Papvmsvülgy vízeséseinél. Gránit, 10- 1700 m
t. sz. 1. m. 19 >9. VIII 17. (Gyrffv).
Megjegyzés. A vegetativus szervekben alig különböztet-
het a Radula Lindbergiana a R. complanata-tó \ azonban rögtön :

felismerhetvé teszik a Radula Lindbergiana-t a pse-

udo-lateralis $ infloreseenti a-k.
33. Lejeunea cavifolia (Ehr.) Lindb. Magas-Tátra, Kés- —
márki Zöldtóvölgy, a Nagy Papyrusvölgy vízeséseinél. Gránit,
16 — 1700 m t. sz. f. m. Igen sajátságos alak, gyepe
felfelé álló, sr
és k b. 5 cm m a g a s, Geheebia catarac-
tarum- mai együtt n. 1909. VIII. 17. (Gyrffy).

Adatok Magyarország mohaflórájához.

Beitráge zr Kenntnis dér Moosflora Ungarns.
steril Márton.
Von •

Közlemény a kolozsvári Ferencz József m. kir. tud. -egyet, növénytani inté-

zetébl. Igazgató Dr. Richter Aladár egyet. ny. r. tanár.
:

Mitteilung aus dem botanisehen Institute dér k. ung. Franz Josef Uni-
versitát zu Kolozsvár. Director Dr. Aladár Richter o ö. Univ. Professer.
:

A következ adatok nagyrészt lm Folgenden erstatte ich

azoknak akirándulásoknak ed- einen Berieht iiber die bemer-
dig kiválogatott eredményei, me- kenswerteren Resultate meh-
lyeket Dk. Richter Aladár nö- rererExcursionen,welchehaupt-
vénytani intézeti igazgató úr sáchlich durch eine vöm Herrn
támogatásával hazánk délkeleti Dr. Aladár Richter, Director
részeinek különböz helyeire des botan. Institutes. gewáhrte
tehettem. Köszönettel adózom Unterstützung ermöglicht und
e helyen is Richter professor in verschiedene Gegenden des
úrnak a nyújtott segítségért südöstlichenTeiles unseres Lan-
s támogatásért. des durchgeführt wurden. Ks
drángt mich, auch an dieser
Stel le Herrn Prof. Richter für
die Förderung und Unterstüt-
zung meiner Studien meinen
Dank auszusprechen.
Metzgeria furcata var. ulvula Nees Naturgesch. eur. Leberm.
III.(1838) 489; Hazsl. Magy. birod. mohfl. (1885.) 32 ;K. Mülleu
Leberm. 1 ) I. 348. c. ic.
Szedtem Déva körül S z á- Gesammelt auf Baumstümp-
raz almás mellett erdben fen bei Déva, imWalde nachst
fatörzseken. Szárazaimé s.
‘) Rabknhokst’s Kryptogainenfl. ete. Bd. VI.: Die Lebermoose.
 Tömött sr
szöszképú gye- Dieses Moos wachst in

pecskékben n. Telepe igen apró, filzförmigen Riischen. Dér Thal-

sok szélen- vagy alúlál ló nyelv- lus sehr kiéin mit vielen
ist

alakú sarjadzással. A sarjak rand- oder grundstándigen

eretlenek. Szrözete gyér, leg- Sprösschen versehen. Die
többször egészen hiányzik. Az Sprösschen sind nervenlos; die
eret borító epidermis-sejtek Behaarung gering, meist voll-
száma (-f- metszetben) felül 2, kommen fehlend. Die Zald dér
alul 2 -3, ritkán 4. die Nerven deckenden Epider-
Hazslinszky csak a Tátrából miszellen ist im Querschnitte
említi, 2 ugyanonnan közli Szy-
)
oben 2, untén 2—3, selten 4.
SZYLOWIC.Z 3
)
ÍS. Hazlinszky erwáhnt es aus
dér Tátra, 3 wo es auch Szy-
)

szylowicz 3 ) angiebt.
Haplozia crenulata Sm. ;
1 zsl. op. eit. 61 (sub Jwigerm.).
Csúcsa mellett a Szil r- Szurdokthale náchst
lm
dukvölgyben agyagos par- Csúcsa mit schön entwickel-
tokon igen szépen fejlett perian- tem Perianth.
th hunokkal.
Haplozia riparia Tayl. ;
;sl. op. cit. 63 (sub Jungerm.).
Meszes talajon a Révi- n Auf Kalksubstrat im R é v-er
szorosban Biharvármegyé- Durchbruch, Comitat Bihar.
ben.
Eleinte Hapl. caespititia Lin- Ich liielt diese Ptlanze vorerst
denb. kissé eltér alakjának fúr eine abweiehende Form von
tartottam, de Loitlesberger H. caespititia Lindenb.; sie ge-
közlése szerint minden kétségen hört aber nach gef Mitteilung
kívül a TAYLOR-féle fajhoz tar- Loitlesberger’s zweifellos zu
tozik. dér TAYLOR’schen Art.
Radula Lindbergiana Gottsche in Hartm. Handb. scand. FI.
(1864) 98. —
R. commutata Gottsche et R. germana Jack in Flóra
(188o) no. 23 et 25.
Szedtem a P areng havas Auf Gneissfelsen im D i 1 ma
D ma Bad
i 1 e i nev részének B genannten Teile des
a d e i

gneiss-szikláin körülbelül 2000 Parenggebirges circa 2000 M.

m. t. sz. f. magasságban. U. o. ü. d. M. zusammen mit Rebou-
véle együtt a Reboulia n lia hemisphaerica dérén Vor- ,

hemisphaerica melynek ilyen ,

kommen in solcher Höhe auch
jelentékeny magasságban való erwahnenswert ist.

elfordulása szintén feljegy-

zésre méltó.
Szemre igen hasonló a szerte Diese Art ist bei oberfliich-
közönséges és néha sziklán is licher Betrachtung dér hie und

2
) Hazslinszky : A magyar birodalom mohíiórája (1885) 32.
3
)
Szyszylowicz : Hepatic;ae Tatrenses (1884) 79.
 a :

822

vegetáló Radula complanata- da auch auf Felsen vorkom-

hoz, de élesen különbözik tle menden R. complanata sehr
virágzati viszonyaival. Amíg ahnlich aber von ihr durch
ugyanis a R. complanata egy- die Blütenverháltnisse scharf
laki, illetleg paroicus virágzatú verschieden. Wahrend niimlich
s körülmény révén majdnem
e R. complanaia einhiiusig, resp.
mindig terméses példákban paroecisch ist, ist R. Linden-
szedhet, addig a R. Lind- bergiana zweihausig, daher
bergiana kétlaki s így termése auch Früchte sehr selten. Die
is igen ritka. Aparengi példák Exemplare vöm Pareng sind
nagyrészt 9 ,
csupán egy kis z. gr. T. ö, nur ein Baselien
gyepecske s.
Az antheridiumok az ágak Die Antheridien stehen zahl-
végen állanak, számosak, burok- reich au dér Spitze dér Zweige
leveleikkel együtt 4 8 mm. — sie bilden mit ihren Hüllbliit-
hosszú kalászforma androe- tern 4—8 mm. lángé aehren-
ciumot alkotnak. förmige Androecien.
Hazslinszky munkájában ez Hazslinszky hat diese Art in
a faj még csak névrl sincs sein Werk gar nicht aufgenom-
említve, jóllehet Szyszylowicz 4 ) men, obwohl sie Szyszylowicz *)
a Tátrából két név alatt is untéi’ 2 Xamen. einmal als R.
említi, egyszer mint R. com- commutata einmal aber als R.
mutata- 1, másszor mint R. ger- germana aus dér Tatra anfiihrt.
mana-t. Az idevágó irodalom Xach den einschliigigen Litera-
tanúsága szerint mind a két turangaben gehören beide zu
név a R. Lindbergiana-hoz R. Lindbergiana.
tartozik.
Loitlesberger a Déli Kár- Loitlesberger 6 ) giebt diese
pátok oláhországi oldaláról em- Art von dér rumanischen Seite
líti. 5 dér Síidkarpathen an.
)

Poréli a rivularis Xees. Hazsl.

:sl. op. cit. 40 (sub Madotheca).
Rodna mellett a V a e 1 lm V a e a V n u u bei
1 i 1 i

V n u u i-völgyben nedves
i 1 Rodna auf feuchten Schiefer-
palasziklákon. Az innen való felsen. Die von hier stammen-
példák habitusukban igen ha- den Exemplare gleichen habi-
sonlók a P. platyphylla- hoz. de tuell dér P. platyphylla, gehören
a levélfiilecskék alakja miatt aber wegen dér Form dér Blatt-
biztosan ide tartoznak. öhrchen sicher zu P. rivularis.
Frullania dilatata var. micr
icrophylla Xt ees Xaturgesch. eur-
Leberm. III. (1838) 219.
Laza gyepekben Kolozs- n Wiichst in lockerem Kasén
vármeg3 ében r
Tre falú mel- am Eingange dér Höhle Kház
lett a Kház nev barlang auf Sandstein niichst dem Dóri
szájánál homokkövön. Tiire im Comitate Kolozs.
4
)
Op. cit. 17—18.
Annáién d. kk. natnrhist. Hofmus. (1898) 196.
 323

Gyepje laza, zöld ágai mesz- ;

Die Rasen sind locker, grün
szeállók levelei gyéren állanak,
;
die Zweige spreitzend Blattéi* ;

aprók. A fiilecskék a száron entfernt,kiéin. Die Oehrchen

és az idsebb ágakon sisak- sind am Stengel und an al té-
formájúak, a fiatalabb ágakon rén Zweigen helmförmig, an
azonban kigöngyöldöttek. Ez letztere Eigensehaft erinnert
az utóbbi jellemvonás igen élén- lebhaft an Fr. Cesatiana De
ken emlékeztet a Fr. Cesatiana Nt., bei welcher allé Oehr-
De NoT.-ra, amelynél átlag min- chen so beschaffen sind. Das
den fiilecske ilyen. A türei pél- Periantli dér Exemplare von
dák perianthiuma semmiben Tre weicht von jenem des
sem különbözik a talakétól. Typus nicht ab.
Hazslinszky erwahnt es nicht;
Hazslinszky nem említi Szy- ;
Szyszylowicz 6 giebt es abervon
)

szylowicz 6 ) azonban a Tátra mehreren Stellen dér Tátra an.

több helyérl közli.
Gyroiveisia tenuis Schrad.
Mészksziklákon Rév körül Auf Kalfelsen um Rév im
Biharmegyében. Comitate Bihar.
Rhabdoweisia crispata Brid. Musc. rec. II. 1 (1798) 73
j

sub Weisia; Weisia denticulata Brid. spec. musc. I. (1806)

108. Rhabdoweisia denticulata Br. eur. et auct. plur. Rh. cris-
; ;

pata Loeske in Hedwigia 1909) 19. f

Szedtem R odna mellett a Gesammelt bei R o d n a im

Va 1 e a V i nu 1 u i- völgy pala- Va ea
1 V
i n u 1 u i auf feuch-
szikláin. ten Schieferfelsen.
A példák teljesen megegyez- Die Exemplare stimmen voll-
nek Limpricht 7
)
leírásával és kommen mit dér von Limpricht 7 )

rajzával. Teljesen egyezk úgy gegebenen Beschreibung und

a levél csúcsának, mint a peri- Abbildung iiberein. Sowohl die
stomium fogainak rajzai. Egye- Form dér Blattspitzen als auch
dül maga a levél csúcsának die Peristomzahne entsprechen
fogazottsága nem irányadó e diesen vollkommen. Die Ziik-
faj felismerésénél, mert a Rh. nung dér Blattspitzen ist fúr
striata Schrad. (= Rh. fugax die Erkenntnis
dieser Art
Hedw. var. subdenticulata Bou- nicht massgebend, weil die
lay) levelének csúcsa is foga- Blattspitzen auch bei Rh. stri-
zott. Ellenben igen jellemz a ata Schrad. (Rh. fugax Hedw.
nagyobb termés mellett a Bri- var. subdenticulata Bül.) ge-
DEL-féle fajra a peristomium zahnt sind. Dagegen ist nebst
fogainak alkotása, amennyiben dér grösseren Frucht die Be-
ezek végig, tehát alul is sza- schaffenheit. dér Peristomzahne
badok, szélesek s laposak, nem fül* die BuiDEL’sche Art cha-
fonálformájúak s fels izeik rakteristisch, da sie bis zum
6 Op. cit. 13.
)
7
)
K. G. Limi'richt : Die Laubmoose, in Rabenh. Kryptfl. I. 275.
324

felületükön egymást derékszög Grunde frei, breit und flack.

alatt metsz
vonalakból álló nicht fadenförmig sind, und ikre
hálózatos rajzot mutatnak, tehát oberen Glieder an ihrer Ober-
nem simák. fliiche im reehtem Win-
eine
kel sichkreuzende netzförmige
Zeichnung aufweisen, alsó nicht
glatt sind.
A
Rh. crispata ritka moha. Rh. crispata ist ein seltenes
Tudomásom szerint csak Barth Moos. Meines Wissens hat es
gyjtötte Hosszú aszó mel- bei uns nur Barth 8
)
bei Hosz-
lett 8
). szúaszó gefunden.
Fissidens taxifolius var. mucronatus Limpr. Laubm. I. 454.
(f o. lux u r ians !)

Szedtem a kolozsvári i- K Auf dem K i r á 1 yd o m 1) bei

r á1y do m b o n, ahol gyeppar- Kolozsvár an Rándern von
tok szélein n. Grasabiingen.
Nagyobb termet, mint a t- Die Var. ist grösser als die
alak. Szára 3 6 cm hosszú, — Stammform; die Stengel sind
levelei is hosszabbak, erük er- 3—0 cm. láng. auch die Blat-
sebben kifutó. Legfelt- téi- sind lánger; dér Mittelnerv

nbb bélyege a levelek láuft starker aus. Das auf-

lemezének hullámos- fallendste Merkmal ist
sága. A példák mind 9 -virá- abe r dieWelligkeit dér
gúnk, androeciumokat nem bír- Blattspreite. Allé Exem-
tam találni; tehát ez a faj, plare sind weiblich, Androecien
melyet Schimper és Juratzka konnte ich keine finden; diese
nyomán Hazslinszky 9
)
is egy- Art welche naeh Schimper und
lakinak tart, amint azt Lim- Juratzka auch Hazslinszky 9 )

pricht is helyesen sejteti k é t- : fúr einháusig halt, ist alsó wie

laki. 10 ) schon Li.mpricht richtig geahnt
zweihdusig i0
hat, .
)

Erythrophyllum alpigena Vént. in Rév. bryol. (1879) 53 sub

JHdymodonte Didymodon alpigenus Limpr. Laubm. 1. 547.; D.
;

dentatus Jur. in sebed.; Erythrophyllum alpigena Loeske in Hed-

wigia (1907) 175.
R o d n a mellett a Va 1 ea Auf feuchten Schieferfel-
Y inul u i-völgy nedves pala- sen im V a e a V i n u 1 u i bei
l

szikláin gyjtöttem R o d n a.
Ersen fogazott vég levelei Eine an ikren stark geziihn-
és révén, melynek
kupakja ten Blattspitzen und an ihrem
sejtjei spirálisán, ferde sorok- Deekel, dessen Zellen in sehie-
ban futnak, könnyen felismer- fen Reihen spiralförmig herab-
het faj. Ugyanott az E. recurvi- laufen, leicht kenntliche Art.

*) V. ö. Rév. bryol. (1879) 81.

») Op. cit. 106.
10 V. ö. különben: Waknstorf, Kryptfl. Braudenb.
)
II. (1904) 179.
 325

rostrum Hedw. (= Didymodon Ebendort habé ich auch E. re

rubéllus Hoffm.) var. interme- curvirostrum Hedw. {—Didymo-
clium-ot is szedtem. A levelek don rubéllus Hoffm.) var. inter-
vége ennél a változatnál is medium gesammelt. Die Blatt-
fogazott ugyan egy kissé, de spitzen sind zwar auch bei die-
a kupak sejtsorai egyenesek. sel- Var. etwas gezahnt, doch

A VENTURi-féle faj nagyobb sind die Zeilreihen des Deckels

termet, tokja is hosszabb s gerade. Die VENTURi-sche Art
vaskosabb. A levélsejtek még ist grösser an Wuchs, auch die
a levél alja felé is szemölcsö Kapsel ist langer und dicker.
sek, holott e részen az E. re Die Blattzellen sind auch gégén
curvirostrum alakjainál a sze- den Blattgrund papillös, wah-
mölcsök hiányzanak. rend bei den Formen von E.
recurvirostrum die Papillen an
diesen Stellen fehlen.
Eryihrophyllum recurvirostrum var. viride Schlieph. in sched.

N Déva mellett a Réz- Bei Déva auf Chloritfelsen

b á n y a-patak völgyének ár- des Rézbánya-Bach Tales. Aus-
nyékos ehloritpala-szikláin. ser dér grünlichen Farbe unter-
Zöldes színén kívül hosszabb scheidet sich die V ar. auch
és keskenyebb tokjával is külön- noch durch eine lángere und
bözik a talaktól. Különben schmalere Kapsel. Sie ist aber
alig egyéb, mint fo. eiiolata. sonst kaum etwas anderes als
eine forma etiolata.

lortula virescens De Nt. (T. pulvinata Jur.)

Kolozsvár környékén, ha Ist in dér Umgebung von
nem is közönséges, de gyakori. Kolozsvár wenn auch nicht
Régi zsindely tetkön majdnem géméin, doch liaufig. Auf altén
mindig megtalálhatni. Fatörzsek Schindeldáchern ist sie fást
alján n a botanikus kertben überall anzutreffen. Sie wáchst
s a H ó j a nev erdben.Utóbbi am Grunde von Baumstámmen
helyen régi már elkorhadt ter- im botan. Garten undim Walde
mését is láttam. Legtöbbnyire Hója. An letzterem Orte habé
mint fo. microphylla Warxst. 11 ) ich auch eine verweste Frucht
fordul el. gefunden. Zumeist in dér Form
microphylla Warxst. 11 j
Schistostega osmundacea Dicks.
Árnyékos gyepes partokon An schattigen rasigen Ufern
Csúcsa mellett a Szúrd u k- im Szil r d u k-Tale bei C s u-
völgyben. Sterilis. cs a.

Bryam paJlens var. fallax Milde in Bryoth. eur. no. 242

(1859) pro sp.

) Op. cit. 274.

826

Szedtem Csúcsa körül Ko- Gesammelt im Csúcsa im

lozsmegyében. Comitate Kolozs.
A Bryum fallax Milde a B. fallax unterscheidet sich
Bryum pallens Sw.-tól csupán von B. pallens nur in dér Be-
csak endostomiumának szer- schaffenheit des Endostomiums,
kezetében üt el annyiban, hogy dessen Cilién bei ersterem un-
cihái tökéletlenek. E jellem- vollkommen sind. Dieses Merk-
vonást a csúcsai példák ter- mal zeigen auch die Früchte
mésén is jól így láthatni s dér Exemplare von Csúcsa sehr
azok kétségen kívül a Milde- gut, so dass sie zweifellos zr
fóle faj körébe tartoznak, me- Milde’ schen Art gehörenyvelche
lyet már Jüratzka is a Br. aber schon Jüratzka nur für
pallens puszta változatának tar- eine Yarietiit des B. pallens
tott. Ez a változat hazánkból gehalten hat. Sie ist aus unse-
alig ismert. Chalubinsky 12 ), rem Lande kaum bekannt. Cha-
a Tátrából említi.ScHUR adata 13 ) lubinsky 12 ) ervviihiit sie aus
metyet Hazslinszky is ismétel 11 ), dér Tátra. Die ScHUR’sche An-
Heufler szerint 15 a Br. pal- ),
gabe 13 )welche auch Hazslinszky
lens-re nem vonatkozik. wiederholt 14 bezieht sich nach
)

Heufler 1S ) auf B. pallens.

Philonotis alpicola Jur. in sched. : Lorentz, Moosst. (1864)
170; Limpr. Laubm. II. 573.
Ez a faj, jóllehet sem Hazs- Diese Art ist, obwohl sie we-
einszky, sem Chalubinski 16 ) nem der Hazslinsky noch Chalu-
említik, már régi polgára hazánk binsky 16 ) erwahnt, ein altér
flórájának. St bennünket annál Biirger unserer Flóra. Sie in-
közelebbrl érdekel, mert Jü- teressiert uns sogar niíher, weil
ratzka éppen tátrai példákban ja Jüratzka gerade in Exem-
ismerte föl új faját. plaren aus dér Tátra seine neue
Valószínnek tartom, hogy Art erkannt hat Ich halté es
a HAzsLiNszKY-nál 17 ) és Chalu- für wahrscheinlich, dass die
BiNSKY-nál 18) említett Ph. fon- von Hazsl. 17 ) und Chalub. 18)
tana var. alpina legalább rész- ,
erwahnte var. alpina wenig-
ben, szinte ide tartozik. stens z. T. hierher gehört.
Limpricht 19
Tátra több
), a Limpricht 19 hat sie von mehre-
)

helyérl újabban Dr.

közli; ren Stellen dér Tátra veröffent-
Gyrffy István bará tom, a Tátra ücht; neuerdings ist sie daselbst

12
)
Chalubinski: Euum. ínusc. frond. Tatrens. (1886) 89.
ls
)
Schuu. Enum. pl. Transs. (1886) 847 no. 4274.
:

14 Op
)
cit. 176.
16 st. bot. Zeitschr. (1886) 291.
)
16
)
Chalubinski mindössze ennyit ír róla «Ph. alpicola Jur. in litt. Auf
:

nassem Bódén des Chocholower Thales im Tatragebirge (Kalk).» a Ph. fontana

synonymoujai közt munkája 101. lapján.
17
)
Op. eit. p. 194.
15 Op. cit. 101.
) p.
19 Op.
)
cit. II. p. 574.
 327

bryologusa is szedte ott 20 ). í

auch von unserem Bryologen
Erdélybl azonban ez ideig nem meinem Freunde Dr. Gyrffy
ismeretes. Példáim R o d n a
.volt gesammelt worden (mn dl. Hit-
vidékérl valók, ahol ez a faj ted.) Siebenb. war sie aber
Aus
a V a 1 e a V i n u 1 u i-völgyben bisher nicht bekannt. Heine
nedves forrásos helyen n. Az Exemplare stammen aus dér Um-
erdélyi elfordulás nemcsak gebung von R o d n a, wo diese Art
alacsony tengerszín feletti ma- im Tale a1e a V V
i n u 1 u i an

gasságával tnik föl 21 ), hanem feuehten, quelligen Orten vor-

azért is említést érdemel, mert kommt. Dér siebenbíirgische
itt ez a faj nem meszes (Lim- Standort zeichnet sich nicht nur
pricht a meszes talajon való durch geringe Höhe ü. d. M. 21 )
elfordulást az i. h. ismételten aus, sondern auch dadurch, dass
hangsúlyozza), hanem palás diese Art hier nicht auf Kalk-
talajon n. 22 )
substrat (Lijipricht hebt das
Vorkommen auf Kaik a. a. 0.
wiederholt hervor) sondern
auf Schieferunterlage
wachst. 22 )

Limpricht leírása a Juratzka Die LiMPRicHT’sche Beschrei-

originális példájának alapján bung ist auf Grund dér Origi-
készülvén, a MoLENDo-féle Ph. nale Juratzka’s verfasst wor-
tomentella-t csak bizonyos fenn- den er zieht Ph. tomentella
;

tartással vonja a Juratzka fajá- Hol. nur mitYorbehalt zu dieser

hoz, amennyiben megjegyzi, hogy Art, indem er erwáhnt, dass
a kett v a 1 ó s z i n ii 1 e g nem sie loahrscheinlich nicht ver-
különbözik egymástól fajilag schieden sind und möglieher-
s talán az egyik a másiknak weise die eine nur eine Form
csak alakja. dér anderen darstellt.
Roth ezzel szemben elvá- Roth unterscheidet liingegen
lasztja a kettt. Az európai allé beide ;
er beschreibt in
lombosmohokról szóló munkájá- seinem Werke íiber europ. Laub-
ban a Ph. tomentella-X külön írja moose Ph. tomentella und unter-
le s attól elkülöníti a Juratzka- scheidet von dieser die Ju-
féle fajt, melyet inkább a Ph. RATZKA’sche Art, welclie er dem
fontana alakkörébe tartozónak Formenkreis dér Ph. fontana
vél, míg a Molendo faja sze- zuweist, wáhrend nach ihm die
rinte legrokonabb a Ph.calcarea- HoLENDo’sche Art dér Ph. cal-
val. 23 ) carea zunáchst verwandt sein
soll 23 ).
Roth szerint tehát két fajjal Nach Roth hatten wir es
volna dolgunk. Ha azonban alsó mit zwei Arten zu tun.
figyelmesen összehasonlítjuk a Wenn wir aber die von Roth
t0 Szíves magánközlés.
)
21 Jjoeske szerint sem havasi faj. Hedwigia (1906) 111.
)
22 Hasonló elfordulást Loeske is említ. Hedwigia (1906.) 205.
)
M )
V. ö. Roth. Die eur. Laubm. II. (1904) 239 240. —
24
328

Ph. tomentella RoiH-közölte le- gegebene Diagnose dér Ph,

írását, mely magától Molendo- tomentella welche nacli Mo-
,

tól származó eredeti példák EENno'schen Originalen entwor-

alapján készült, a Ph. alpi coki fen worden ist, aufmerksam
LiMPRiCHT-féle, ugyancsak ere- mit dér Li.MPRicHT’scken, nach
deti példákon, a Juratzka ori- Originalexemplaren dér Ph. al-
ginális példáin felépül leírásá- picola Jur. anget'ertigten Diag-
val, a két faj leírása közt különb- nose vergleichen, so finden wir
séget nem találunk. Akadunk zwischen beiden keinen Unter-
ugyan a Roth leírásában néhány , schied. Wir finden in dér Roth’-
jelentéktelen részletre, mely a sehen Diagnose zwar Details,
LniPRicHT-ében hiányzik vagy w elche bei LiMPRicHTfehlen oder
némileg másképen hangzik, de anders lauten; doch beeintrachti-
ezek a részletek a két leírás gen diese die sozusagen voll-
mondhatni teljes megegyezését, kommene Uebereinstimmung
azonosságát nem érintik. dér zwei Beschreibungen in
keiner Weise.
A Ph. alpicola rövidre fogott, In dér kurz gefassten, notiz-
jegyzetszer leírásában Roth förmigen Beschreibung dér
kiemeli, hogy ennél a fajnál a Ph. alpicola hebt Roth liervor,
Ph. tomentella-x al ellentétben dass bei diesel’ Art im Gegen-
az androecium buroklevelei satze zu Ph. tomentella die
tompább hegvek, a szárleve- Spitze dér Hüllblatter des An-
lek széle nincs annyira vissza- droeciums stumpfer und dér
hajolva és hogy a levélsejtek Rand dér Stengelblátterweniger
szabad falain a fels végen is zuriickgebogen sei und dass
vannak szemölcsök. Ezért gon- an den freien Wanden dér
dolja ezt a fajt a Ph. fontana- Blattzellen auch am oberenEnde
hoz közel állónak. Papillen Er glaubt
auftreten.
deshalb, dass diese Art dér
Ph. fontana zunachst stehe.
Loeske, aki már régebben Loeske dér sich seit langerer
foglalkozik különösen az euró Zeit eingehend und kritisch mit
pai Philonotis-ok tüzetes és kri- dem Stúdium insbesondere dér
tikus tanulmányozásával, egyik europaeischen Philonotis- Arten
idevágó tanulmányában arra az befasst, kommt in einer seiner
eredményre jut, hogy a Ju- diesbeziiglichen Studien zu dem
ratzka és Molendo fajai közt Resultat, dass zwischen dér
különbség nincs 24). E felfogást Juratzka’s chen und Molendo-
magam oszthatom, annál is
is schen Art kein Unterschied
inkább, mert a rodnai Philono- besteht 24 ). Diesel' Auffassung
tis meghatározása alkalmából muss ich mich auch anschlies-
a rendelkezésemre állott ide- sen, umsomelir. als ich gelegent-
vágó anyagot átvizsgálva, az licli dér Determination dér
Erdélyi Nemzeti Muzeum her- Rodnaer Philonotis das ein-

34
)
Hedwigia (1906) 108.
 329

báriumában lév authentikus, schlagige Matéria! untersucht

magától JuRATZKÁ-tól annak de- habé und das im Herbárium des
terminált Ph. alpticola-példá- Siebenb. Museums befindliche,
kat 25 ) teljesen megegyezknek von Juratzka selbst determi-
találtam a Db. Richter Aladár nierte Exemplar von Ph. alpi-
herbáriumának Tirolból szár- cola 26 )
mit einem aus Tirol
mazó szintén bizonyos és hite- stammenden, sicheren und
les Ph. tomentella-\v&\ 2e ). Ami glaubwürdigen Exemplar dér
különbség van —
mert hiszen Ph. tomentella des Herbars Dr.
ugyanazon gyep individuumai is Al. Richter’s congruent ge-
különbözk bizonyos fokig — funden habé 26
). Was an Un-
az lényegtelen s egyáltalán nem terschieden werden
ermittelt
alkalmas arra, hogy összetar- konnte — einem gewis-
bis zu
tozó alakok egész sorát, vagyis sen Grad weichen ja selbst
fajokat egymástól megkülön- Individuen eines und desselben
böztessünk. Rasens von einander ab ist —
belanglos und keineswegs ge-
eignet um Reihen zusammen-
gehöriger Formen d. i. Arten
zu unterscheiden.
Vizsgálataim rendén teljesen lm Laufe meiner Unter-
meggyzdtem úgy az androe- suchungen habé ich midi iiber-
eiumok buroklevelei hegyének, zeugt, dass die auf die Form
valamint a szárlevelek alakjára dér Spitze des Hüllblátter des
épített különbségek hasznavehe- Androeciums und die Form dér
tetlenségérl. De telj es megegye- Etengelbliitter gegründeten Un-
zést találtam az endostomialis terschiede unbrauchbar sind.
fogak basilaris hártyájának Auch habé ich eine vollkom-
lyukgatottsága tekintetében is. mene Uebereinstimmung in dér
A Ph. tomentella LoRENTZ-féle Lochung dér basilaren Mem-
leirásában 27 ) kiemelt « Fólia brán dér Endostomzahne con-
difformia altéra breviora, laté
: statieren können. Die von Lo-
ovata — altéra longiora e basi
,
rentz in dér Beschreibung dér
ovata longe lanceolata ...» mely Ph. tomentolla hervorgehobe-
Loeske szerint oikologiai alkal- nen 27 ) Unterschiede im Blatt
mazkodásra vezethet vissza, (vgl. das Citat im ung. Texte),
egészen így és ilyen okból welche nach Loeske auf eine
ereden a Ph. alpicola- nál is oekologische Anpassung zu-
feltalálható. Ilyen kétféle levelet rückzuführen sind, sind ebenso
mutatnak a rodnai példák is. und aus gleichen Gründen auch
A szárak csapadékos, nedves bei Ph. alpicola vorzufinden.
idben ntt részei szélesebb, Solche zweiförmige Blátter

2£
j Ph. fontana. Praegratten, 1857. Steiner, A jelzés Heufler kezétl való.
Juratzka saját kéz ti lég javította ki a faj nevét « alpicola Jur. Mspt.»-ra,
26
)
Tirol. Berlinerhütte, 10. VII. 1902. lég. Zschacke. Loeske maga is idézi
e lelhelyet és példát. —
V. ö. Hedwigia (1909) 42.
27
)
Lorentz Moosst. (1864.) 170.
:

24 *
380

laposszél és tompaliegy, la- weisen auch die Rodnaer Exem-

zább szövet és alig kifutó er plare auf. Die in einer regne-
leveleket viselnek, váltakozva rischen, nassen Periode ge-
a száraz idben ntt keskenyebb wachsenen Stengelteile tragen
és hosszabb, visszahajlott szél, breitere, flachrandige, stumpf-
ersen kifutó er és tömöttebb spitzige Blátter von lockererem
szövet levelek zónájával. Eze- Gewebe und mit kaurn aus-
ket a hygro- és xerophyton- laufenden Nerven mit diesen
;

jelleg leveleket válta- wechseln wieder bei trocknerer

kozó és egymást követ Zeit gevvachsene schmálere,
zónákban nemcsak a Ph. lángere, mit zurüekgebogenem
alpicola de a Ph.fontana szá-
,
Rand versehene Blátter mit
rain is f e 1 1 a 1 á 1 li a t n i. El- dichterem Gewebe und stark
lenben az endostomium basi- auslaufenden Nerven ab. Solche
laris hártyájának lyukgatott- einen hygrophytischen resp.
sága a Ph. fontana- példákon xerophytischen Charakter auf-
nem. vagy ritkán lelhet fel. E weisende Blátter kann mán
bél}'eg tehát inkább a Ph. al- in abwechselnden Zonen nicht
picola sajátja mint ityent emeli
;
nur bei Ph. alpicola sondern
,

ki Limpricht is. 29 ) auch an den Stengeln von Ph.

fontana antreffen. Dagegen ist
eine Durchlöcherung dér Ba-
silarmembran des Endostoms
bei Ph. fontana nicht oder nur
selten zu finden. Das ist alsó
melír ein dér Ph. alpicola eige-
nes Merkmal, wie dies schon
Limpricht 29 hervorgehoben hat.
)

A Philonotis- fajok
éppen úgy, Die Philonotis- Arten sind
mint a Sphagnum- ok, tíryum- ok, ebenso wie jene dér Gattungen
Brachythecium-k Hypnum- ok ,
Sphaynum, Bryum Bracliythe-
,

stb. fajai nem

élesen körül- cium und Hypnum keine scharf
határolt systematikai egységek, umgrenzten systematische Ein-
hanem lassú és fokozatos soro- heiten, sondern nur allmáhlig in
zatok csupán, melyeknek tagjai einander gleitende Reihen, bei
egymásba olvadnak s a melyek- dérén einzelnen Gliedern es oft
rl néha majdnem lehetetlen unmöglieh ist festzustellen, zu
eldönteni azt, hogy tk. melyik welcher Art sie gehören. End-
fajhoz is tartoznak. Egy ilyen glieder einer solchen Reihe
sorozat két végét jelöli egy- bilden Ph. fontana einerseits
részt a Ph. fontana , másrészt und Ph. alpicola anderseits,
a Ph. alpicola melynek helyes ,
dérén richtiger Name nach
neve Loeske szerint Ph. tomen- : Loeske Ph. tomentélla Mól. ist.
tella Mól. A két vég közé es ! Die sich zwischen diese End-

28 Hedwigia (1906) 109.

)
29 Op.
) eit. II. 574.
 331

sorozat tagjai bélyegeik nyo- glieder einschiebenden Formen

mán részben az egyik, részben gehören teils zr einen, teils
a másik fajhoz tartoznak, rész- zr anderen Art, teils aber
ben pedig teljesen középen nehmen sie eine Mittelstellung
állanak. Hogy a Ph. alpicola ,
ein. Dass Ph. alpicola resp.
illetleg tomentella a fennebb em- tomentella ein Endglied dér
lítettem sorozat egyik végs oben erwáhnten Reihe reprasen-
tagja, azt nem csak a Ph.fontana tiert. beweisen nicht nur die
fennebb érintett kétféle levelíi- bereits erwáhnten zweiförmi-
sége, hanem egyéb körülmény gen Blattéi* dér Ph. fontana
is bizonjutja. Megnyilatkozik sondern auch andere Gründe.
t.i. az egyazon sorozatba való So beweist die Zugehörigkeit
tartozás abban is, hogy az zu derselben Reihe auch dér
egyiknek tulajdonított bels Umstand, dass eine Eigentiim-
szerkezetbeli sajátosság a má- lichkeit dér inneren Structur
siknál is feltalálható. így pl. dér einen Art auch bei dér
LimpriCht szerint 30 ) a Ph. fon- anderen vorzufinden ist. So ist
tana szárában a stereoma-réteg z. B. nach Limpricht 30 ) im
gyöngébb s lassan meg\r át a Stengel von Ph. fontana die
bélszövetbe, melynek legküls Stereomschichte schwacher und
sejtjei tehát úgy a bélszövet, geht allmahlig in das Mark-
mint a stereoma sejtjeinek gewebe íiber, dessen ausserste
jellemét mutatják. A Ph. alpi- Zellen den Charakter sowohl
cola illetleg tomentella stereo-
,
von Stereomzellen als auch
mája ellenben hirtelen, minden von Markgewebe an sich tragen.
átmenet nélkül különödik el a Hingegen differenziert sich bei
bél szövetétl. A stereoma e Ph. alpicola resp. tomentella das
vázolt differentiálódása tény- Stereom plötzlich und ohne
leg igen jellemz anatómiai Uebergang vöm Markgewebe.
bélyeg lenne e két faj elválasz- Diese Differenzierung des Ste-
tására. Erre azonban éppen reoms ware nun tatsachlich ein
nem alkalmas, mert az oiko- sehr charakteristisches Merk-
logiai viszonyok változásában mal zr Unterscheidung dér
gyökeredz kétféle levélalakkal zwei Arten, ist aber trotzdem
van a legszorosabb összefüggés- hierzu nicht geeignet, weil es zu
ben. Úgy a Ph. fontana- nál, dér durch die Verschiedenheit
valamint a sorozat másik végé- dér oikologischen Verhaltnisse
nél a Ph. alpicola, illetleg bedingten Zweiförmigkeit dér
tomentella- nál a nedves idben Blattéi* in engster Beziehung
fejldött és ntt szárrészek a steht. Sowohl bei Ph. fontana
hygrophyton-jellegii leveleknek als auch bei Ph. tomentella am
megfelel ugyancsak ilyen jel- anderen Ende dér Reihe zeigen
leg átmenetes-stereomát a szá- ,
die dem hygrophytischen Cha-
raz idben ntt részek ellenben rakter dér Blattéi* entsprechen-
az élesen határolt xeroplryton- den Stengelteile das ebenfalls

3a Op. cit. II. 567. et 573.

)
332

jelleg stereomát mutatják. A diesem Charakter entsprechende

levelek alakjából és szerkeze- Uebergangs-Stereom.die in einer
tébl tehát a legnagyobb hatá- trockenen Periode gewachsenen
rozottsággal következtethetni az Teile hingegen das xerophy-
azokat visel szárrész anató- tische, scharf abgegranzte Ste-
miai szerkezetére. A stereoma- reom. Aus dér Form und Be-
bélyeg is ingadozó tehát s a schaffenheit dér Blatter lásst
sorozat két végs tagjának sich alsó mit grösster Sicher-
megkülönböztetésére teljes fok- heit auf die anatomische Struc-
ban alkalmatlan. tur des betreffenden Stengel-
teiles folgern es ist alsó auch
;

das Merkmal des Stereoms ein

schwankendes und zr Unter-
scheidung dér Endglieder dieser
Keibe volkommen ungeeignet.
Ezek után nyilvánvaló, hogy Aus allén dem ergibt sich,
a faji bélyegeket teljes mér- dass die Artenmerkmale in
tékben csakis a sorozat két |
vollem Maasse nur an den bei-
végs tagjához tartozó példák den Endgliedern dér Reihe
mutatják. A közbees alakok angetroffen, die Mittelformen
pedig csak az apróbb-nagyobb aber nur nach einer gewissen
bélyegek bizonyos summája Summe dér grösseren oder
után oszthatók be a sorozatba, kleineren Merkmale dér Reihe
angeschlossen werden können.
A rodnai anyag maga sem Auch das Rodnaer Matéria!
egységes. Vannak példák, me- ist nicht einheitlich. Es ent-
lyek habitusukat tekintve töké- hiilt Exemplare, welche habi-
letesen megfelelnek a Ph. alpi - tuell vollkommen dér Ph. to-
cola, illetve Ph. tomentella- nak, mentella entsprechen, hingegen
de ezekkel szemben vannak aber auch Exemplare, welche
robustusabb termetek is, me- zwischen —
Ph. fontana alpi-
lyek a Ph. fontana— alpicola 31 ), cola resp. Ph. fontana —
tomen-
illetve a Ph. fontana —tomen-
,

tella 31 ) stehen. Diese habén nicht

tella alaksorozatot jelölik, abba nur einen dickeren Stengel
valók. Ezeknek nemcsak száruk und umfangreichere, beblatterte
vastagabb, levelestl vaskosabb, Stiimmchen, sondern auch eine
hanem tokjukis nagyobb, szemre grössere Kapsel, die dér Ph.
nézve egészen Ph. fontana- fontana ausserlich ganz iihnlich
szerü, azonban peristomiumuk sind; doch ist die Basilar-
basilaris hártyája lyukgatott s membran des Endostoms durch-
leveleik is hasonlók a Ph. al- löchert und die Bliitter jenen
picola Jur. leveleihez. Viszont dér Ph. alpicola Jur. ahnlich.

ai
)
Loeske azt ajánlja, hogy a közbees alakokat a sorozat két végs
fajának kötjellel összekötött neveivel jelöljük. A második név a sorozat azon
végét jelenti, melyhez a közbees alak közelebb áll. —
Loeske empfiehlt Mittel-
formen durch zwei mit einem Bindestrieli verbundene Namen auszudrücken.
Die Mittelforin steht dann dér letzteren Art náher. (Hedwigia 1906 205.).
:
 333

találtam szárakat, melyeken a Dann babé icli auch Stámmchen

levelek lemeze aláfelé barázdás. gefunden, dérén Blátter unter-
E bélyeg még közelebbrl utal seits etwas gefurcht waren. Die-
a Ph. fontana-ra, amellyel a ses Merkmal weist noch mehr
Ph. alpicola, illetleg Ph. to- auf Ph. fontana hin, mit vvel-
mentélla igen közeli rokonság- cher Ph. alpicola resp. tomentella
ban van. Ezen utóbbi alakok a sehr nabe verwandt ist. Letztere
—
Ph. alpicola fontana-nak felel- Formen entsprechen dér For-
nek meg. —
mel Ph. alpicola fontana.

A Rétyi Nyír növényzete.

Irta : Dr. Moesz Gusztáv.

1905-ben voltam elször a Rétyi Nyírben. Számos tavacskája

és érdekes növényzete a következ években is odacsalt. Legutol-
jára 1909-ben voltam ott Dr. Filarszky N. társaságában. A me-
denczék szárazak voltak, a szántóföldek ismét mélyebben kerültek
a Nyír belseje felé. A kultúrának ez a terjeszkedése, mely az
stermészet rovására történt, arra birt, hogy siessek megfigye-
léseim leírásával.
A Rétyi Nyír —
hozzáértve a Komollói Nyírt is Három- —
székmegyében, Sepsiszentgyörgytl körülbelül 11 km. távolságban,
a Feketeügy balpartján terül el. A Szépmez síkságának ama
legkeskenyebb részén van, hol a Bálványos fell délre húzódó
Bodoki hegység a Csukás fell leereszked elhegyekhez a leg-
közelebb jut.
A síkság azon részének, mely a Feketeügy jobb oldalán
terül el, átlagos tengerfeletti magassága 540 m. míg a Nyír
;

átlagos magassága 527 m. Innen magyarázható, hogy míg a jobb-

oldali területen szárazabb szántók, addig a baloldali síkságon
jobbára kaszálók, nedves rétek és tavacskák vannak. A két part
közötti különbséget rikítóbbá teszi az a két dombhát, (Kbánya-
tet 552 m. és a Dobojka 573 m.) melyek a Feketéiig}7 jobb
oldalán Réty és Komolló községek fölött emelkednek. A Dobojka
oldalában skori kultúrának cserépmaradványaira is akadunk.
A Nyír területe kb. 5 km 2 Talaja világos szín finom homok.
.

A homok jelenléte e területen igen meglep, mert nagy távolság-

ban nincs másutt. E homok legnagyobb részben kötött, helyenként
azonban teljesen laza «suhogó fövény». Eredetileg futóhomok
lehetett, melyet a szél buczkákba hordott. A buczkák közötti
mélyedésekbe, medenczékbe víz gylik össze, úgy, hogy csapa-
dékosabb tél után 100-nál is több, kisebb-nagyobb tavacska
található. Essebb idben a tavak vize egymással sok helyütt közle-
kedik, annyira, hogy a Nyírben alig lehet járni. Szárazabb idben
•ellenben a legtöbb tó fenékig szárad. S éppen ezeknek a kiszáradt
 ;

334

medenczéknek a nyirkos talaján találjuk a legérdekesebb növé-

nyek szövetkezetét. Nemes Hermann úrtól, de másoktól is hallottam,
hogy régebben, amikor a medenczék vizét nem vezették le és
amikor a medenczék tavaszszal, az áradó Feketeügy vizével meg-
teltek, a Nyír vízbsége nagyobb volt. Jelenleg kizárólag a csapadék
táplálja a medenczéket.
A Nyír erdterület. A medenczék partjait égerfa, Alnus
rotundi fólia Mill., a buczkákat nyírfa, Betulapendula Roth fásítja be.
Baumgarten közöl néhány növényt a Rétyi Nyír közelébl
(Telek község melll), de a Nyír területén nem járt. És elkerülte
ezt a helyet valamennyi botanikus, mintha csakugyan olyan sivár
vidék volna, mint amilyennek a Székelyföld jeles leírója Orrán
Balázs 1 ismerte: «A Feketeügyön túl kezddik Háromszéknek
Saharája, a rétyi nyír . közel egy négyszögmértföld kiterjedés
. .

homoksivatag, hol a humust nélkülöz földben csak beteges nyír-

fák tenyésznek sívár homokbuczkák közt, melyeket a Nemere ide
s tova hord, minden évben alakít, változtat s fel-felkapva gyakran
utazókat, legel nyájakat temet oda kietlen sötét ölében. A hullám-
zatos mozgó talajban mély üregeket vésett a zúgó fergeteg s ott
az egybegyúlt s lefolyással nem bíró víz búzhödt tavakat alakít,
melyekbl békák —e kietlen táj egyetlen állandó lakói bal- —
jóslatú lihegése ésvákogása hallszik ki.»
Ezzel szemben a valóság az, hogy sík területen alig akadunk
kedvesebb helyre, mint a Rétyi Nyir. Ismerik is a Nyír szelid
szépségeit a szentgyörgyiek, kik gyakrabban rándulnak ide ki
a vadászemberek, kiket a vízimadarak vonzanak, és hogy meg-
ismerjék a botanikusok is, az lesz következ soraimnak a czélja.
Növényzetének jellegét els sorban a terület vízbsége és a
homokos talaj, másodsorban a közeli hegyek erdségei és az évi
középhmérséklet szabják meg. Hogy a Rétyi Nyír homokjában
nem találjuk meg az Alföld homoki növényeit, annak bizonyára
az évi alacsonyabb hmérséklet és az évi nagyobb csapadék-
mennyiség az oka, mely viszont a nagyobb tengerfeletti magas-
ságból és a nagyobb hegyek közelségébl könnyen magyarázható.
Hogy a meteorologiai viszonyok mennyire különböznek a Rétyi
Nyíren és a Nagy Alföldön, azt a következ adatok tanúsítják.
Sepsiszentgyörgyön az évi középhmérséklet, tíz évi átlagból szá-
mítva: 7'97° C., míg Szegeden: 1083° C. Sepsiszentgyörgyön az
összes hónapokban hvösebb az éghajlat, mint Szegeden. Csapadék
tekintetében Sepsiszentgyörgyön a téli, tavaszi és szi hónapok
szárazabbak, mint Szegeden, de a nyári hónapok jóval csapadé-
kosabbak és éppen ezért a tíz évi átlag is nagyobb. Sepsiszent-
györgyön 605‘3 mm.; Szegeden pedig csak 558T mm. 2

1
Orbán B. A Székelyföld leírása. Pest. 1869. 3. kötet.
:

2 Endrey Elemér úrnak, az ógyallai orsz. meteorologiai obszervatórium

asszisztensének, ezen adatok szíves közléséért, ez úton is köszönetemet fejezem ki.
 335 .

Növényzetét a következ növényszövetkezetek alkotják

a napsütötte száraz homok,
1.

az árnyékos száraz homok,

2.
3. a nyirkos homok és
4. a víz növényzete.
A Nyír körül még a következ növényszövetkezetek vannak r
5. a kaszálók,
6. a szántók,
7. a folyópart és
8. a parlagterületek növényei.
E növényszövetkezetek kimerít tárgyalásába nem bocsát-
kozom, csak arra törekszem, hogy a Rétyi Nyír növényzetérl
általános képet nyújtsak, hogy a késbb kiemelend érdekesebb
növények elfordulási körülményeit világosabban megítélhessük.
1. A napsütötte száraz homok növényzete tavasszal sárgás-
zöld, nyár elején piros és késbb fehéres színt nyer.
Májusban ugyanis a Cerastium glutinosum Fr. és a Cerastium
semidecandrum L. borítják a földet. Ezek adják a terület sárgás-
zöld színét. Közöttük elvegyülve él a Myosotis micrantha Páll.,
a Veronica verna L. és a Scleranthus annuús L. törpe alakja.
Mindannyi nagy mennyiségben. A Draba verna L. ekkor már el-
virágzott. A Draba nemorosa L. gyakoribb a Draba lutea GiLiB.-nél.
Az Alyssum alyssoides L, kezd virágozni. A Luzula campestris
(L.) DC. és az Anthoxanthum odoratum L. gyakoriak.

Júniusban a Thymus collinus M. B. veszi át a vezetszere-

pet, úgy, hogy az a terület, mely még nemrégen a Cerastium- tói
sárgászöld volt, most piros színt ölt. Nagyobb mennyiségben
virágzanak ekkor még a következk: Bumex Acetosella L., Silene
Otites (L.) Wib. Arenaria serpyllifolia L. var. viscida Lois., Dian-
thus Marisensis Simk., Achillea collina Becker, Sediim boloniense
Lois., Agropyron repens (L.) Beauv.

Júliusban a száraz homok növényzete szürkés-fehér színt

nyer és ezt megtartja az sz végéig. E szín legnagjobb részt a
Filago arvensis L.-tl származik. A Berteroa incana (L.) DC., a
Hieracium Filosella L. és az Aspemda cynanchica L. is hozzá-
járulnak a szürkés színhatás elidézéséhez. A szürke terület
barnás foltjain a Trifolium arvense L. és zöld szigetein a Poten-
tilla arenaria Borkii. és az Euphorbia Cyparissias L. láthatók.

A száraz homokon feltnen sok a lecsepiilt

napsütötte
növény. Az elbbiek egy részén kívül példának említhetem a
következket Polycnemum arvense L., Polygonum aviculare L.,
:

Leontodon autumnális L., Digitaria fUiformis Ivoel., D. sangui-

nalis (L.) Echinochloa Crus-galli (L.) R. et Sch., Setaria
Scop.,
Sok, különben egyenes termet növény a
viridis (L.) R. et Sc.h.
homokon hajlandóságot mutat arra, hogy a talajhoz simuljon.
Ilyenek a Centaurea micranthos Gjiel., Satureia Acinos (L.) Scheele.,
:
 :

336

Erigeron canadensis L., Silene Armeria L. és a Linaria inter-

media Schur.
A teljesen sívár,homokot, amint azt a Nyír egyik
laza
helyén alkalmam volt 3 éven át megfigyelnem, a következ
növények népesítették be elsknek: Silene Armeria L., Erigeron
canadensis L.. Oenothera biennis L., Silene Otites (L.) Wib., Satureia
Acinos (L.) Scheele Linaria dalmatica (L.) Baumg., Verbascum
;

austriacum Schott és zuzmók. Javarészben magasra növ kórós

növények. Mindannyi nagy mennyiségben lepte el a területet.
A Rétyi Nyír napsütötte homokjának érdekesebb, bár nem
általánosan elterjedt növényei a Helichrysum arenarium (L.) DC.,
:

Linaria hybrida Schur, Salsola Káli L. Utóbbi csak igen elvétve

található a Nyírben. Háromszékmegve más helyérl, Brassó- és
Csíkmegyékbl nem ismeretes. Megemlítésre érdemes, hogy egy
helyen, laza homokon, az Allium oleraceum L. igen nagy mennyi-
ségben szaporodott el.
2. Az árnyékos de azért száraz homoknak is meg van a
,

maga külön növényzete. Mély árnyékot csak a kis fenyvesben

találunk, egyebütt elég világosságot bocsátanak a nyírfák a föld
sziliére. Száraz talajra pedig mindenütt a buczkák tetején találunk.
E buczkák csak 1 —3 méternyire emelkednek a medenczék fölé.
Növényzetének jellemzbb tagjai a következk Cytisus ratisbo- :

nensis Schaeff., Helianthemum obscurum Pers., Yeronica offici-

nái is L., Majanthemum bifolium (L.) Sch.m., Potentilla erecta (L.)
Hampe, Antennaria dioica (L.) Gartn., Campanula patula L., Fra-
garia vesca L., Stellaria graminea L., Pimpinella Saxifraga L.,
Trifolium pratense L., Thymus montanus W. et K., Gleclioma
hederaceumh Festuca rabra L. subv. vulgáris Hackel, Juniperus
.,

communis L., Pteridium aquilinum (L.) Kuhn., Xephrodium spinu-

losum (Mull.) Strempel, Athyrium filix femina (L.) Roth.
3. A buczkák lábánál a nyír helyébe az éger (Alnus rotundi-
folia Mill.) lép. Ez jelzi a nedvesebb talajt. Az éger megn fává,
de megmarad cserjének is. Srbb
elfordulása és dúsabb lombja
nagyobb árnyékot vet a talajra, mint a nyírfa. Társaságában, de
csak gyéren, van Rhamnus Frangula L, mely kis cserjénél nem
n magasabbra. Az égerfa árnyékában találjuk a következket
Circaea alpina L szinte kivétel nélkül az égerfa tövében Mentha
, ;

arvensis L., Lycopus europaeus L., Scutellaria gálericulata L., igen

bven Myosotis scabra Simk., Galium palustre L., Holcus lanatus
;

L.. Carex leporina L.

A medenczék szélén a Cyperaceák és a Juncus- félék veszik
át a vezetést. Mivel a medenczék vize nem állandó, hanem hol
teljesen betölti a medenczét, hol teljesen elapad, azért jól meg-
különböztethet parti növényzetrl sem szólhatunk. A nedves
talajt kedvel növények a víz visszavonulásával a medencze
közepéig is eljutnak. Mégis nag3'jából a következ sorrend álla-
pítható meg: A medenczék partján a nedves homokban kisebb
 337

növények vannak, ezektl befelé következnek a Juncus conglo-

meratus L, sötétzöld zsombékjai, végre a Carex vesicaria L,
elevenzöld zsombékjai, melyek sekélyebb medenczékben annak
közepéig terjednek. Az elbb említett kisebb növények társaságát
a következk alkotják Carex Oederi Retz, Heleocharis ovata
:

(Roth) R. Br., Pycreus fiavescens (L.) Reichb., Poa pratensis L.,

Agrostis alba L., a Nyír uralkodó pázsitja, Veronica scutellata L.,
Veronica Ranunculus Flammula L., Potentilla
serpyllifolia L.,
supina L., Potentilla (L.) Scop., Galium uliginosum L.,
palustris
Hypericum humifusum L., Polygonum minus Huds., Peplis Por-
tála L., Poripa palustris (Leyss.) Bess., Sagina procumbens L.,
Spergularia rubra (L.) Presl, Lysimachia thyrsiflora L,, Gnapha-
lium uliginosum L.
A kiszikkadt medenczék talaján apró növénykék vernek
gyökeret. Közöttük találjuk a Lindernia Pyxidaria ALL.-t és az
Elatine ambigua WiGHT.-et.
4. A víz növényzetét több figyelemre méltó faj elfordulása
teszi érdekessé. Nevezetesen Aldrovanda vesiculosa L., Sparga-
:

nium minimum Fr., Sclioenoplectus mucronatus (L.) Pállá., Carex

lasiocarpa Ehrh., Caldesia parnassifolia (Bassi) Parl., Nymphaea
alba (L.) f. Moeszii Tuzs., Menyanthes trifoliata L., Hottonia
palustris L,, Sphagnum inundatum (Russ.l Warnst.
A vízben él és a nedves talajt kedvel növények egy része
a Nyír területén nincs egyenletesen elterjedve. Némely medenczé-
ben a Glyceria aquatica (L.) Wahlbg., magas füve, másikban a
Carex vesicaria L. zsombékjai uralkodnak. Némely tóban bven
van a Menyanthes trifoliata L., másikban inkább a Potentilla
palustris (L.) Scop. díszük. Hasonló elfordulásuk van a követ-
kezknek Sclioenoplectus lacustris (L.) Pállá
: S. mucronatus (L.)
;

Pállá; Carex lasiocarpa Ehrh.; Sagittaria sagitti fólia L. Hydro- ;

charis Morsus ranae L. Eriophorum angustifolium Roth Nuphar

; ;

luteum (L.) Sibth. et Sm., Lysimachia thyrsiflora L., ütricularia

vulgáris L.
Kisebb foltokban jelennek meg a következk Sclioenoplectus :

supinus (L.) Pállá., Cyperus fuscus L., Juncus atratus Krock.,

Iris Pseudacorus L., Salix rosmarini fólia L., Nardus stricta L.,
Centunculus minimus L., Drosera rotundifolia L.

A Rétyi Nyír és közvetlen környékérl 533 faj magvas-

növényt, 7 faj haraszt és zsurlófélét és 2 faj tzegmohát jegyez-
tem fel.
Mindezek közül csak a következket emelem ki:
Sphagnum subbicolor Hampe var. virescens Russ. A tavak
körül vastag, párnás gyepeket alkot.
Sphagnum inundatum Russ. Az egyik nagy medenczét tel-
jesen ellepte, azt ingoványnyá tette. Mindkét tzegmoha meg-
határozását Péterfi M.-nek köszönöm, ki az utóbbi moháról, a
338

következ érdekes adatokat is közölte velem «A küldött anyag

:

két formából áll: 1. var. virescens (Schlieph.) Roth és 2. var.

fuscescens. Az els inkább az utóbbi inkább <$ individiumokból
való. A Sph. inundatum hazánkból még nincs publikálva. Elször
a Páringon szedtem. Találtam a Szt. Anna-tó melll származó
Sph. Girgensohnii gyepjében is. Ismerem továbbá a Biharból és
a Tátrából)).
Botrychium Lunaria(L.) S\v. A nyírfák árnyékában, igen ritka.
Lycopodium clavatum L. Helyenként bven.
Sparganium minimum Fries, typicum Asch. et Gr. Több
medenczében és árokban, helyenként bven. Alsó levelei 20 30 cm. —
hosszúak, 3 —4 mm. szélesek, a víz színén úsznak. Ezt a növényt,
metyet hazánk területének csak néhány pontjáról ismerünk,
Erdélyben csak négy helyen találták, nevezetesen Kolozsvárt
:

(Janka! Landoz), Rodnán, hegyi tóban (Czetz! Porcius), a Kukoj-

száson (Schur) és Naszódon (Porcius). A Sparganium simplex
Huds. jóval gyakoribb, mint a S. erecium L.
A Potamogetonok közül leggjmkoribb a P. natans L. és a
P. gramineus L. Ritkább : a P. acutifolius Link.
A nagyon gyakori Alisma Plantago L. mellett ritkább jelenség
a Caldesia parnassifolia (Bassi)_ Parl. Csak egyetlenegy medenczé-
nek iszapos partján találtam. Úgy látszik, e növénynek, jelenleg,
egyedüli biztosan tudott hazai termhelye a Rétyi Nyír. Wierzbicki
említi ugyan a Hanyságból és Kitaibel Eszék melll, de ezekrl az el-
fordulásokról már Neilreich (Aufzahl. 1866, p. 45) is azt mondja,
hogy innen, a mocsarak kiszárításával valószínleg kipusztult.
Azóta senki sem adott hírt itteni elfordulásáról. Ugyanezt mond-
hatjuk a lonjamezi elfordulásról is, honnan Schlosser és Vuko-
tinovic közölték. Kitaibel herbáriumában nincs Caldesia parnassi-
folia. Amit Kitaibel Alisma pár nassifóliának nevezett el, nem
más, mint az Alisma Plantagomk fiatal, virágnélküli példánya.
Termhelyet nem írt melléje. Újabb adat a Simonkaió, ki 1890-ben
(Magy. Orv. Term. Mnk. XXV. p. 428) jelenti, hogy e növényt
a Balaton partján, a Badaeson}^ lábánál megtalálta. De már a
következ évben írja Borbás « Kerestem, de nem
: találtam, ha
volt, elpusztult.)) (Földr. Közi. 1891. p. 468 és Borbás: Balaton
flór. p. 322.) Simonkai herbáriumában hiába kerestem ezt a Cal-
desiát. Helyette Alisma Plantagot találtam, melynek vignettáját
Simonkai a következ írással látta el « Alisma lanceolatum With
=
:

(1796). Adsunt formáé morbosae :A. parnassifolium Simk. Ak.

Közi. — nec Alior. Hab. ad lacum Balaton, sub monte Badacsony,
locis cottus Zala, spongiosis.1873. aug. 18.»
Szép Rezslevélben arról értesített, hogy a Balaton környé-
kén nem talált CaldeAát.
Erdélybl különben Schur (Emim. p. 630) közli, még pedig
Baumgartex herbáriuma nyomán, a Mezség tavaiból el is nevezte ;

var. Baumgartenianum ScauR-nak. Simonkai (Erdély p. 509}

 339

ScHUR-nak ezt az adatát az Misma Plantagova* vonatkoztatja,

nézetem szerint megokolatlanul.
Nardus stricta L. Elfordulása a Rétyi Nyír homokján,
520—530 m. magasságban, meglep. Brassó vidékén általában
jóval nagyobb magasságban j el, bár Römer Gyula arról érte-
sített engem, hogy a Nardus strictát megtalálta a Barcaságon is
a «Staffen» legeln, melynek magassága 530 m.
A Nyír érdekes Cyperaceáit más helyen már felsoroltam*
Silene Armeria L. Helyenként bven, úgy hogy pirosra festi
a területet. Ez a növény, mely Brassó körül csakis a napsütötte
mészsziklás hegyoldalakon terem és amelynek elfordulását
Simonkai is (Érd. p. 125) a következ szavakkal jellemzi «napos :

sziklás hegyoldalakon)), a Nyíren más viszonyok között él. A laza

homok azonban, nem lehet kedve ellenére, különben nem szapo-
rodott volna úgy el. Ilyen elfordulást már Baumgarten is meg-
figy elt, ki a Silene compada-vó\ írja
7
«in locis arenosis siccisque
:

ad S. Csik inferiorem, ibidem prope Tusnád». Simonkai (Érd. p. 125)

helyesen jár el, amikor Baumgarten Silene compacta-]áX S. Arme -
ria- nak veszi. A Nemz. Muz. herbáriumában lev S. compacta,
melyet Wierzbicki Oraviczán gyjtött, S. Armeria- nak bizonyult.
Scleranthus dichotomus Schur. Napos laza homokon, helyen-
ként bven. Simonkai (Érd. p. 148) azt írja róla, hogy «calycibus :

post anthesina etiam plus-minus apertis, nec clausis». Schur

(Emim. p. 225) ellenben «calycis laciniis fructiferis clausis».
:

Myosurus minimus L. Némely kiszikkadt medencze talaján.

Baumgarten Brassóból közli. Itt azonban már nem akadtam rá.
Ranunculus F/ammula L. a Nyír legközönségesebb Ranun-
culusa mely a medenczék körül nagy mennyiségben él. (A R.
,

Linyua L. hiányzik a Nyírben.)

A Thalictrum génuszból három fajt figyeltem meg. Thalic-
Irum simplex L. az észak felé es kis fenyvesben, Tli. peucedani-
folium Griseb. és Th. nigricans Scop. Utóbbi kett a Nyír déli
határán.
Tároséra rotundifolia L. Némely medencze szélén, gymkran a
Sphagnum-gyepekben. Legközelebbi termheh'e a Ivukojszás lápja,
Tusnádfürd fölött.
Aldrovanda vesiculosa L. A róla szóló munkám megjelenése
óta (Annales Mus. Nat. Hung. V. 1907. p. 324 399) még két —
medenczében akadtam rá.
Potentilla supina L. A Nyír igen gyakori növénye, mely
némely kiszikkadt medenczének talaját nagy mennyiségben borítja.
A P. anserina L.-nek kisebb alakja, a minor Schranck él a Nyír-
ben. Levele csak 5 cm. hosszú, vagy még rövidebb a levélkék ;

—
száma pedig egy-egv oldalon csak 7 8. A községben és a község
körül ellenben a discolor Wallr. alak terjedt el. A napsütötte

* Növényt. Közi. (1908) p. 182 — 191.

340

lazább homok közönséges Potentillái P. argentea L. var. demissa

:

Lehm., földre csepült ágakkal; P. leucopolitana P. J. Müller

var. Schidtzii Th. Wolf és a P. incana G. M. Sch. Április hónap-
ban itt-ott pirosló virágú is akad. Árnyékosabb helyen gyakori a
P. ereda (L.) Hampe, jóval ritkább a P. alba L. A medenczékben
elég bven találjuk a P. palustris (L.) Scop.-ot, mel}' Erdélyben
csak kevés helyen él. Legközelebbi termhelye a Kukojszás.
Rosa cinerascens Dum. var. subduplicata Borb. Gyéren.
Dn. Degen Á. határozása.
Gytisus ratisbonensis Schaeff. Árnyékosabb helyen, száraz
homokon elég közönséges. Termete apró, a földön hever. Erdély-
ben való elfordulását Sdioxkai (Erdély flór. p. 174.) kétesnek
jelzi. Schur Brassóból közli, ott azonban nem akadtam reá.
Geránium palustre L. Árokparton, bokros helyen, gyéren.
Gallitriche verna Kütz. Gyéren. Mivel termése hosszabb mint
széles és összenyomott, azért nem egyeztethet össze a G. trans-
silvanica ScHUR-val.
Hypericum humifusum L. a medenczék partján, nyirkos
talajon elég közönséges. Simonkai (Érd. flór. p. 1 5G) szerint «köve-
cses szántókon és füves, szikár hegy lejtkön » él. Schur Fels-
tömösrl említi, ott azonban nem akadtam reá.
Elüt iné Álsinastrum L. Némely medencze vizében. A ki-
szikkadt medenczék talaján, mint 1 —
10 cm. nagy növényke
tovább él. Baumgarten Háromszékmegyének Telek és Kézdiszent-
iván községeibl közli. Nálánál gyakoribb az E. ambigua Wight,
mely a kiszikkadt medenczék talaján helyenként bven terem.
(M. Bot. Lapok VII. p. 2 —
35.)
Peplis Portula L. Brassó-, Háromszék- és Csikmegyékbl
még nem ismertük. A Nyír nedves talaján, á rnyékosabb helyen
bven terem. Megtaláltam a Szent Anna-tó partján és Brassó
közelében, a noai sétaút mentén, árokban.
A Lythrum Hyssopifolia L.-rl azért emlékezem meg, mert
várakozásom ellenére a Nyírben nem akadtam reá. A Nyír köze-
lében azonban, a Feketeügy homokos-kavicsos partján, bár igen
elvétve, elfordul. Brassómegyében, a szászhermányi lápon szintén
nincs. A L. virgatum L. sincs meg a Nyírben s a L. Salicaria L.
s csak gyéren j el.
Circaea álpina L. Az égerfák és cserjék tövében elég közön-
séges, annál feltnbb, hogy a C. lutetiana L. hiányzik a Nyírben.
Eryngium planum L. A Nyír körül, a szántók szóién. Az E.
cdmpestre L-t nem láttam sehol a vidéken.
Sium Idtifolium L. A Nyír területén ugyan nincs, de közelben,
a Feketeügy holtágaiban Uzonig megtalálható.
Peucedanum palustre (L.) Mnch. Gyéren.
Yaccinium Yitis idaea L. A Nyír n}'ugati szélén. Feltn
a P. Myrtillus L. hiánya.
Hottonia palustris L. Ezt a vízinövényt, mely különben az
 341

erdélyi megyékben ritka, a Nyír keleti szélén egy vízzel telt

árokban nagymennyiségben találtam. Itt-ott a medenczékben is van.
A Lysimacítia génuszt a Nyírben négy faj képviseli. Nevezetesen:
a L. Nummularia L., L. vulgáris L., L. punctata L., és a L.
thyrsifiora L. A L. vulgáris némely egyéneinek átellenes levelei
voltak. A L. punctata a Nyírnek inkább árnyékosabb helyén, de
mindig szárazabb homoktalaján él, elég bven.
A L. thyrsifiora hazánk legritkább növényei közé tartozik.
Teljes bizonyossággal csakis az árvamegyei mocsarakból és a
Tusnádfiird fölött elterül Kukojszás lápról ismertük. A magy.
Nemz. Muzeum herbáriumában csak egyetlen hazai termhelyrl
van meg, nevezetesen «Fogaras, in paludosis turfosis. Wolff.»
:

Ez az adat nincs meg Simonkai mvében. A Nyírben meglehet-

sen nagy mennyiségben van elterjedve. Május utolsó hetében és
junius els felében van java virágzásban.
Centunculus minimus L. Árnyékosabb helyen, nyirkos homo-
kon, helyenként sok. A háromszékmegyei Telek községbl Baum-
GARTEN közli.
Centaurium pulchellum (S\v.) Drucf. A Nyír területén nincs
és a Feketeügy partján is csak szórványosan fordul el.
Menyanihes trifoliata L. A medenczék némelyikében bven,
május közepe táján virágzik.
Linaria intermedia Schur. Napos, laza homokon is bven.
Két alakja él a Nyírben. Az egyik levelei keskenyek (1—2 mm.),
felállók, sokszor majdnem a szárhoz simulok a másik alak levelei
;

szélesebbek (4 mm.), rendesen elállók, st gyakran lehajlók.

Linaria dalmatica (L.) Mill. Napos homokon elég bven.
Sarkantyúja hosszú. Degen A. hívta fel figyelmemet arra az érde-
kes körülményre, hogy a L. d álmát ica-wok tulajdonképen két
alakja van: az egyik sarkantyúja hosszú, a másiké rövid. Úgy az
irodalom adatai, mint Degen herbáriumának példányai igazolják ezt
a megfigyelést. E. D. Chavannes [Mon. Antirrh. (1833.) p. 126.] a L.
dalmaticáról többek közt ezt mondja: «corolla lutea calcare recto,
;

ea multo breviori». A Tabula synopticában is ezt írja: «corolla

breve calcarata®.
A L. dalmaticáhos hasonló a szintén nagy pártás L. grandi-
flóra Desf., errl azonban Chavannes, a Tabula synopticában azt
mondja, hogy «flores dense spicati, seu pyramidatb és a 126.
;

oldalon «floribus approximatis».

Ezek szerint a Rétyi N}r ír, és általában Brassó vidékének
Linaria dalmaticáira, melyek mind hosszú sarkantyúsak, nem
illenek Chavannes leirásai.
Edward’s Botanical Registerben, [Vol. XX. (1835.) tab. 1683.]
hosszú sarkantyúval ábrázolták. Reichenbach (Plantae criticae V.
p. 23., fig. 629.) a L. dalmaticáról ezt mondja: « calcare recto
corollam aequante». A rajzban ellenben a sarkantyú rövidebb a
pártánál.
 :

342

Visiani (FI. Dalmatica, II. p. 165) kifogást tesz Reichenbach

elbb idézett rajzának hsége ellen «In icone cl. Rchb. color
:

tlorum minus bene pingitur flavo-virens, et calcar crassum et coni-

cum, nec subulatum, (piaié est revera».
Pedig csakugyan van olyan Linaria dalmatica is, melynek
sarkantyúja vastag és kúpos.
A kép virágjának sárgászöld színe ellenben méltán kifogá-
solható. Dalmácziában megvan mind a két alak. A hosszú sar-
kantyús alak sarkantyúja olyan hosszú, mint a párta, a rövid
sarkan tyús alak sarkantyúja a párta hosszának csak mintegy
1 —
2
1
/ 4 része. A S. Giovanni di Cattaro-nál STUDNiczKÁ-tól gyjtött
L. dalmatica virágja 27 mm. hosszú sarkantyúja 7 mm. hosszú.
;

(Herb. Degen.) Egy ugyanonnan származó másik példánynál a

virág hossza: 18—22 mm., sarkantyúja 10 mm. (Herb. Mus. Nat.
Hung.). A Cattaronál Th. PicHLER-tl gyjtött L. dalmatica virágja
20 mm. és sarkantyúja 7 mm. hosszú.
Brassó vidékén vannak kisebb és nagyobb virágú L. dahna-
ticák de sarkantyújok mindig hosszú, körülbelül oly hosszú, mint
,

a párta. Igen sok anyagot láttam, részint a magam, részint

Kurimay M. gyjtése révén, és számos virág megnézése után a
következ méretekhez jutottam
Nagy virágnál: a párta hossza: 19—24 mm.
a sarkantyú hossza: 17 —
22 «

Akadtak olyan virágok is, melyek sarkantyúja hosszabb volt

a pártánál. (Párta: 19, sarkantyú 22 mm. hosszú.)
Kis virágnál: a párta hossza: 12 20 mm. —
a sarkantyú hossza: 11 14 « —
Chavannes, aki Linné herbáriumának L. dalmaticá- ját látta,
azt mondja, hogy az tökéletesen egyezik azokkal a példányokkal,
amelyek Tournefort és Vaillant herbáriumában vannak. Újabb
kérdés, hosszú, vagy rövid sarkantyúsak-e Tournefort és Vail-
lant példányai ?
Hálás feladat volna a L. dalmaticá-val és közelebbi rokonsá-
gával tüzetesebben foglalkozni.
Linaria hybrida Schur. Napos homokon elég gyakori. Nagy
virága a L. dalmaticá-va, emlékeztet, levele ellenben keskeny,
inkább a L. vidgaris-éhez hasonló. Sc.hur a L. vulgáris és a L.
dalmatica esetleg a L. genistifolia valamilyen hybridjónek tartja.
,

Mivel a Rétyi Nyírben és közelében L. genistifolia egyáltalában

nincs, azért ha hybridrl volna szó, csakis a L. intermedia és a
L. dalmatica jöhetnek számba. Sc.hur leírásából kitnik, hogy
L. hybridá- jának magja lapos. («Seminibus duplo majoribus ac
L. vulgáris, utrinque rugosis».) Mivel a Rétyi Nyír eme Linariá-já-
nak magja háromél ékhez hasonló, tehát L dalmatica jelleg, ezért
ezt a Linariá- 1 csakis kérdjellel ellátva nevezem L. hybridá- nak.
Limosella aquaticá L. Kiszikkadt tó fenekén. A Nyírben ritka.
 343

Háromszókmegyébl, Telek és Szt. Iván községekbl, Baumgarten

már közli.
Lindernia Pyxidaria All. A medenczék szélén és a kiszik-
kadt tavak talaján bven. Virágját mindig csukva találtam, úgy-
látszik csakis kleistogam módon porzódik meg. Ezt a ritkább
növényt Schur közli Kézdivásárhelyrl.
A Nyír 13 Veronica faja közül, melyek mindannyian a
közönségesebbek közé tartoznak, csak kettt emelek ki.
Veronica scutellatd L. A Nyír legközönségesebb növényeinek
egyike. Gyjtöttem a prázsmári vizes réteken is, de ott csak gyéren
van, és a Szt- Anna tó partján, ahol nagyobb mennyiségben terem.
Veronica élatior Ehrh. A Béldipatak partján, gyéren.
Utricularia vulgáris L. Gyakori.
Thladiantha dubia Bge. Réty községben, Nemes Hermann
kertjében elvadulva. A rétyiek «Berde pityókája»-nak neve-
zik, mert egy Berde nevezet ember hozta elször a községbe.
Mivel csak porzós virágja van, azért termést nem hoz és csakis
gumóival szaporodik, még pedig ersen. Ráakadtam különben
Brassó közelében is a Noa telep egyik kertjében, hol szintén igen
buján tenyészett.
Gnaphalium uliginosum L. A Nyír legközönségesebb növé-
nyeinek egyike.
Helichrysum arenarium (L.) D. C. Erdélybl csakis Baumgarten
említi, hat hetyrl. Azóta senki sem találta, vagy legalább is nem
közölte. Schur (En.p. 320) ugyan azt mondja, hogy szórványosan
az egész terület napos halmain elfordul, de termhelyet nem
említ és Simonkai sem találta, sem Schur herbáriumában, sem az
él természetben. Barth sem gyjtötte. A Nyírben való elfordu-
lása mindenesetre meglep.
Achillea Ptarmica L. A Nyír déli szélén, vizenys réteken,
az égerbokrok közt.
Achillea distans W. et K. Az ersebben beárnyékozott helyen
gyéren.
Senecio fiuviatilis Wallr. A Feketeügy partján.
Cirsium palustre L. A Nyírerdben.
Hieracium. A Magy. Nemz. Múz. magyarföldi Hieraciumait
— sígy a rétyi nyírieket is —
Zahn átrevideálta. (Annales Mus.
Nat. Hung. Vili. 1910. p. 33 —
106.) Ennek a revizióna'í a fel-
használásával közlöm a Rétyi Nyír összes Hieraciumait, melyek
száma meglehetsen csekély.
H. Pilosella L.
H. auricula L. ssp. auricula N. P.
« ssp. amaureilema N. P.
« ssp. tricheilema N. P.
H. aurantiacuni L. ssp. aurantiacum N. P.

25
 ;

34 '

H. pratense Tausgh ssp. colliniforme N. P.

« f. brevipilum N. P.
« ssp. silvicola Fries.
H. Bauhini Schult. ssp. obscuribractense N. P.
« ssp. viscidulum 2. sudeticum N. P.
H. umbellatum L.

hogy a Rétyi Nyír flórájáról

Összefoglalásul, abból a czélból,
tisztább képet nyerjünk, felemlítem, hogy a Nyír és környékén
összeszámolt 540 edény es növény közül mintegy 130 ruderális.
Ezek majdnem kizárólag a Nyír területét határoló szántók, utak
és mezkrl valók. Csakis a Nyír területén tehát, mintegy 410
faj számolható össze. Ezek közül 20 a vízben, 130 pedig nedves
talajon él. Vagyis a Rétyi Nyír növényeinek 36\5 százaléka a
nedves talajhoz, illetleg a vízhez van kötve.
A nyílt és a beárnyékozott területen a növényzet a követ-
kez arány szerint oszlik meg: 80% esik a naposabb, 20% az
árnyékosabb területre.
A fajok zöme középeurópai. Mediterrán növény csak kett
honosodott meg a Nyírben a Silene Armeria és a Linaria dal-
—
:

matica. Pontusi növény van 10 12: boreális ugyanannyi.

Az Elüt iné ambigua Wight pedig Keletindiában és a maláj i

szigeteken otthonos. Keletindiában él az Aldrovanda vesiculosa és

a Lindernia Pyxidaria is.
A történelmi idben bevándorolt,
illetleg behurczolt növények
a következk: A
Nyír területén az Erigeron canadensis és az
Oenothera biennis; a Nyír közelében: Galinsoga parviflóra, Xan-
thium spinosum és az Amarantus albus.
A magasabb
tájakról leszállt növények a következk Xardus :

Polygonum Bistorta utóbbi kett a Nyír déli szélén gyéren

slricta, ,

Yaccinium Vitis idaea és az Achillea distans.

Mint feltn jelenséget említhetem, hogy nehány faj —
melyek elfordulását a Nyíren elvárnék teljesen hiányzik. —
Ilyenek a Triglochin palustre, Epipactis palustris, Oxalis Aceto-
:

.seíia , Impatiens Noli tangere, Lythrum Hgssopifolia és a Pirola- félék.

A Lemna, Myriophyllum, Ceratophyllum-f élék, valamint a
Phragmites és a Typha is inkább csak a Nyíren kívül es árkok-
ban és holtágakban találhatók.
Igen szegém esen van képviselve az Orchisok családja.
r

A Rétyi Nyír mocsári növényzete a Büdös lápjainak növény-

zetével egyezik meg legjobban ellenben a brassómegyei mocsarak
;

és lápok növényzetével, nevezetesen a nagyobb kiterjedés szász-

hermányi lápéval, melynek tengerfeletti magassága egyezik a
Rétyi Nyír magasságával, alig mutat hasonlatosságot. Ennek
bebizonyítására szolgáljanak a következ csoportosítások:
 345

I. Növények, melyek megvannak a Rétyi Nyírben, de nincse-

nek meg a szászhermányi lápon
(Zárójelbe tettem az illet növény egyéb elfordulását a
Barczaságon. *-gal jelöltem azokat, melyek megvannak a Büdös
lápjaiban is.)
1.* Sparganium minimum Fr., 2. S. simplex Huns. (Brassó :

Fortyogó), 3. Potamogeton gramineus L., 4. P. acutifolius Lk.,

5. Caldesia parnassifolia (Bassi) Parl., 6. Hydrocharis morsus
ranae L., 7. Sáioenoplectus mucronatus (L.) Pállá, 8. 8. supinus
(L.) Pállá, 9. S. lacustris (L.) Pállá (Brassó : Fortyogó). 10. Heleo
charis acicularis (L.) R. Br., 11. Pl. carniolica Koc:h, 12. H ovata
(Roth' R. Br. 13.* Eriophorum angustifolium Roth, 1-1. Carex
disticha Huns., 15. C. Buekii Wimm. (Botfalu), 16* C. Goode-
noughii Gay. 17.* G. vesicaria L. (Brassó: Fortyogó), 18.* C. lasio-
carpa Ehrh., 19.* Juncus atratus Krock., 20. Orális coriophora L.,
21.* Salix repens L., 22. Polygonum amphibium L. (Brassó : For-
tyogó: Árapatak), 23.* P. minus Huds., 24. Spergularia rubra L.) (

Presl, 25. Nympliaea ólba L., 26. Nuphar luteum (L.) Sibth. et
Sm., 27 * Myosurus minimus L., 28. B. Flammida L., 29*. Drosera
rotundi fólia L., 30. Aldrovanda vesiculosa L. (Brassó: Fortyogó),
31* Pót ént illa palustris (L.) Scop., 32. Elatine Alsinastrum L.,
33. E. ambigua Wight, 34. Peplis Poriula L. (Brassó), 35. Hotto-
nia palustris L., 36.* Lysimachia tliyrsiflora L., 37. Limosella
aquatica L., 38. Lindernia Pyxidaria All., 39. Galium uliginosum
L., 40.* Cirsium palustre (L.) Scop. (Brassó Tömös, Noa.)
:

Az itt felsorolt 40 növény közi 12 az irodalom adatai

szerint meg van a Büdös lápjaiban is. Valószin, hogy e csoport-
ból még több is él a Kukojszáson.
Éles ellentétet árul el a Rétyi Nyír és a szászhermányi láp
növényzete között a Sphagnum melynek a szászhermányi lápon
,

nyomát sem találjuk, viszont a Rétyi Nyíren és a Büdös lápjai-

ban elterjedt.

II. Növények, melyek megvannak a szászhermányi lápon, de

hiányzanak a Rétyi Nyírben
1. Potamogeton pusillus L., 2.* Trigloáiin maritimum L.
3.* T. palustre L. (Prázsmár, Tömös-szoros), 4. Butomus umbel-
latus L. (Prázsmár, Brassó, Arapatak), 5. Sesleria barcensis Slmk.
(Botfalu nedves rétjein igen bven). 6. Phragmites communis
Trin. (Brassó). 7.* Sáioenus nigricans L., 8 Cladium Mariscus
(L.) R. Br., 9. Heleocliaris pauciflora (Lightf.) Lk. (Tömös-szoros),
10.* Eriophorum latifolium Hoppé (Brassó), 11. Carex Davalliana
Sm. (Botfalu), 12. C. gracilis Curt. (Brassó, Botfalu), 13. C. hor-
deisticlios Vill., 14. C. flava L. (Prázsmár, Brassó), 15.* C. distans
L. (Prázsmár, Brassó), 16. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleiden.
(Rjier levélbeli közlése. Magam csak a brassói Fortyogó mocsár-
25 *
316

bán találtam.) 17. Fritillaria Méleagris L. (Ugyancsak Römer

levélbeli közlése szerint. Magam csak a botfalusi nedves rétekrl
ismerem, ahol nagy mennyiségben terem). 18. Ornithogalum jiyre-
naicum L. (Ismerem Brassó vidékének több pontjáról is Felleg- :

vár, Póstarét, noai sétaút mentén, Pojána, a Goricza-hegy oldalán,

és Prázsmáron), 19. Orchis elegáns Heuff. foliis maculatis, 20.*
Ü. incarnata L., 21. Epipactis palustris (L.) Cr. (Brassó, Tömös),
22. Allium ochroleucum W. Ivjt. (Ennek, a különben sziklás helyen
él Allium- nak a láp nedves talaján való megjelenése nagyon fel-
tn.) 28. Ranunculus Lingua L. (Römer levélbeli közlése szerint.
Magam Prázsmárról és Brassóból ismerem.) 81. Cardamine pra-
tensis L. (Brassó, Botfalu), 25. Lotus siquosus L., 26. Polygala
austriaca Cr. (A botfalusi nedves réteken is bven.) 27. Sium
erectum Huds., 28. Primula farinosa L., bven, 29. Armeria bar-
censis Simk. A láp iszapjában valóságos zsombékot alkot. Megn
70 cm. magasra is. 80. Sweertia perennis L. (Römer találta.)
81. Centaurium pulchellum (Sw.) Druce, 32. Pedicularis Sceptrum-
Carolinum L., 33. Pinguicula vulgáris L. 34.* Ulricularia Bremii
Heer, 35.* Ligularia sibirica (L.) Cass., 36. Achillea teuuis Se huh,
37. A. maxima Heuff., 38. Pulicaria dysenterica (L.) Cray,
39. Girsium oleraceum (L.) Scop., 40. C. rivulare (Jacqu.) All.

III. A Rétyi Nyír és a szászhermányi láp közös növényei:

1. Sparganium erectum L. (Prázsmár, Brassó), 2. Potamogeton
natans L. (Römer a szászhermányi láp szélén, az Olt folyónál
találta. Meg van a brassói Fortyogó mocsárban is), 3. Alisma
Plantago L. (Brassó Fortyogó, Tömös-szoros), 4. Sagittaria sagitti-
:

folia L. (A Rétyi Nyírben igen elterjedt, a szászhermányi lápon

csak az Olt közelében van, ahol Römer találta.) 5. Pycreus flaves-
cens (L.) Rchb., 6. Cyperus fuscus L. (A szászhermányi lápon
bvebben, mint a Nyírben. Ezenkívül a brassói Fortyogóban és a
Tömös-szorosban), 7. Schoenoplectus setaceus (L.) Pállá (Mindkét
helyen gyéren legbvebben a Tömös szorosban), 8. Scirpus sil-
;

vaticus L. (Römer a szászhermányi láp erdejében gyjtötte),

9. Heleocharis palustris (L.) R. Br. (Prázsmár, Brassó), 10. Carex
panicea L. (A szászhermányi lápon gyakoribb, mint a Nyírben.
Prázsmár. Botfalu), 11. C. Oederi Retz. (Prázsmár), 12. C. rostrata
Stores (Brassó: Rakodó-völgy, Noa), 13. Ranunculus sceleratus
L. (Brassó), 14. Potentilla supina L. (A szászhermányi lápon igen
gyéren, a Nyírben bségesen. Ezenkívül Brassóban és a Tömös
szorosban). 15. Callitriche verna L. (Mindkét helyen gyéren a :

szászhermányi lápon Römer találta: a brassói Fortyogóban is él),

16. Epilobium palustre L. (Prázsmár), 17. Peucedanum palustre
(L.) Mnch. (A szászhermányi lápon Römer találta), 18. Menyanthes
trifoliata L., 19. ScuteHaria galerieulata L. (A Nyírben igen elter-
jedt, a szászhermányi lápon csak a «Schneidersland» rétjén, ahol
 347

Rmer találta), 20. Scrophularia alata Gilib. (Prázsmár), 21. Vero-

nica elatior Ehrh., 22. V. seutellata L. (A Nyírben igen elterjedt.
A szászhermányi lápon csak helyenként. Rmer levólbeli közlése.
Elfoi'dnl a prázsmári nedves réteken is), 23. Pedicularis pálus-
tris L. (Prázsmár, Brassó: Pojána), 24. Utricularia vulgari; L.
(Brassó), 25. Gáliam pálmáé L. (Prázsmár, Tömös szoros, Brassó),
26. Gnaphalium uliginosum L. (A Nyírben igen elterjedt, ellenben
a szászhermányi lápon gyérebben fordul el (Rmer.)

IV. Azok a növények, melyek a Barczaság más vizenyó's

helyein élnek, de sem a Rétyi Nyírben, sem a szászhermányi
lápon nem fór dúlnak el :

1. Potcimogeton erispus L. (Prázsmáron folyó vízben, a brassói

Fortyogóban álló vízben. Rmer levelében Brassóból közli. Mellé-

kesen megjegyzem, hogy Tusnádfiird mellett, az Olt sebes vizé-
ben is él); 2. P. pusillus L. var. Unuissimus M. et K. (Brassó:
Fortyogó); 3. Iris sibirica L. (A botfalusi nedves réteken',
4. Letnna gibba L. (Brassó: Fortyogó), 5. Geratophyllum demer-
sum L. (Brassó Fortyogó), 6. Myriophyllum v értic illatúm L.
:

(Brassó: Fortyogó); 7. Hippuris vulgáris L. (Prázsmár; egy árok-

ban álló vízi és folyóvízi— fluviatilis —
alakja), 8. Trapa natans
L. (Árapatak: az Olt melléki mocsarakban), 9. Banunculus curi-
natus (Schur) Freyn. (Botfalu mellett, árokban.) 10. Calla palusiris
L. (Bven Prázsmár mellett, ahol Rmer találta).

Die Vegetation des Rétyi Nyir.

Von Dr. (!. Moesz.

lm Jahre 1905 besuehte ich zutn erstenmal das Rétyi |Nyir

(Comitat Háromszék, Ostungarn). Seitdem habén mich seine zahl-
reichen kleinen Teiche und seine interessante Vegetation auch in
den folgenden Jaliren wieder hingezogen zuletzt habé ich es im
;

Jahre 1909 mit Herrn Dr. N. Filarszky besucht. Die Becken

waren zr Zeit meines letzten Besuches ausgetrocknet, die Ácker
erstreckten sieh tíefer gégén die Mitte des Nyir; da ich alsó mit
Bedauern constatieren muss, dass anch hier die Kultur auf Ko-
sién dér ursprüDglichen Vegetation vordringt, will ich mit dér Veröf-
fentlichung meiner bisherigen Beobachtungen nicht lánger zuriick-
halten.
Das Rétyi Nyir dehnt sich —
das Komollóer Nyir auch inbe-
griffen — im Com. Háromszék ungefahr 1 1 km. weit von Szepsi-
szentgyörgy beginnend am linken Ufer des Feketeügy, aus. Es
befindet sich in dem engsten Teile dér Szépmezer JEbene, vvo
sich das von Bálványos gégén Süden sich hinziehende Bodokerge-
r
birge den \ orbergen des Csukás nahert.
 Dér am rechten Feketeügyufer befindliche Teil dieser
Ebene liegt durehsehnittlich 540 m., ii. d. M.; das Rétyi Nyír dage-
gen 527 m. Die tiefere Lage des letzteren erkliirt, dass wáhrend
am rechten Ufer síeli trockeneres Ackerland erstreckt, am linken
Ufer nasse Wiesen und kleine Teiche vorkommen. Dér Höhen-
unterschied zwischen beiden Ufern erscheint noch durch zvvei
Hügelrücken (Kbányatet 552 m.. und Dobojka 573 m.) auffal-
lender, die sich oberhalb dér Ortsckaften Réty und Komolló am
rechten Feketeügyufer erheben.
Das Gebiet des Rétyi Nyír bedeckt einen Fláchenraum von
beiláufig 5 km 3 ein lichter, feiner Sand bildet bei weitem die
;

Hauptmasse des Bodens. Das Vorkommen des San des in diesem

Gebiet ist sehr überraschend, weil er sonst weit und breit nir-
gends zu fiúdén ist. Dieser Sand ist grösstenteils gebunden, stel-
lenweise ist er aber vollstándig locker. Urspriinglich diirfte er
Flugsand sein, dér vöm Winde zu Sandlúigeln zusammengetragen
worden ist.

Die Miden zwischen den Sandhügeln sind mit Wasser aus-

gefüllt, so nach einem an Niederschlagen reichen
dass sich
Winter über hundert kleinere oder grössere Teiche bilden. Zr Zeit
láng andauernder Regen kommuniziert an vielen Stellen das
Wasser dieser Teiche und dann ist das Rét} Nyir unpassierbar.
i

Bei trockenem Wetter verschwinden die meisteu Teiche und auf

dem feuchten Bódén dér ausgetroekneten Miden eutwickelt sich
dann eine höchst interessante Vegetaíion. Von Herrn H. Nemes,
sowie auch von andereu habé ich vernommen. dass früher, als
diese Teiche noch nicht entwassert und die Becken im
Frühling vöm Wasser des austretenden Feketeügy au gefiillt
waren, das Gebiet des Rétyi Nyir noch wasserreicher war.
Derzeit stammt das Wasser dér Becken ausschliesslich von Nieder-
schlagen.
Das Rétyi Nyir stellt ein Waldgebiet dar, in welchem die Ufer
dér Teiche mit Alnus rt midifólia Mii.l. und die Sandhtigel mit
Bet ula pendula Roth. bedeckt sind.
Aus dér Nahe des Rétyi Nyir hat Baumgarten einige Pflan-
zen veröffentlicht, doch hat er dórt selbst niemals botanisiert;
auch habén die übrigen Botaniker dieses Gebiet gemieden, als ob
es wirklich so amiseiig ware, wie es dér vorzügliche Historiker
des Széklerlandes B. Orbám geschildert hat. Dem gegenüber
kann mán entsehieden behaupten, dass in dieser Ebene kaum ein
anmutigerer Ortzu finden ist. Die Schönheiten des Rétyi Nyir sind
den Einwohnern von Szentgvörgy, von denen es oft besucht wird,
wohl bekannt, sowie auch den Jagern, welche die Wasservögel hier-
her locken damit alsó dieses Gebiet auch den Botanikern nicht
;

unbekannt habé ich mir die Aufgabe gestellt, seine Vege-

bleibe,
tation im Folgenden zu schildern.
Den Vegetations-Charakter des' Rétyi^Nyir bestimmen in
erster Reihe dér Wasserreichtum und dér sandige Bódén dieses
Gebietes, in zweiter Reihe die Nahe dér Walder dér umliegen-
den Berge und die jahrliche Mitteltemperatur. Das Fehlen dér
Sandpflanzen dér ungarischen Tiefebene auf dem Sandboden des
Rétyi Nyir findet warscheinlich seine Erklarung in dér niedrigen
Temperatur und in dér grösseren Menge dér Niederschlage, was
sich wieder aus dér grösseren Seehöhe und aus dér Nahe höherer
Gebirge leieht erklaren lasst. Ein Vergleicb dér meteorologisehen
Verhiiltnisse des Rétyi Nyir mit jenen dér grossen ungarischen
Tiefebene liess die folgenden Unterschiede erkennen. Die jáhr-
liche Mitteltemperatur betragt (aus zehnjáhrigem Durchschnitte
berechnet) in Sepsziszentgyörgy 7’97° C wahrend sie in Szeged
,

1083° C. erreicht. Sepsiszentgyörgy besitzt das ganze Jahr hin-

durch eine niedrigere Temperatur als Szeged. Bezüglich dér
Niederscbliige macht sich hier auch ein Unterschied geítend. Die
Winter-, Frühling- und Herbstmonate sind in Sepsiszentgyörgy
trockener als in Szeged, dagegen sind die Sommermonate viel
reicher an Niederschlagen und darum ist auch dér zehnjahrige
Durchschnitt höher; in Sepsiszentgyörgy 605’3 mm; in Szeged
558T mm*
Die Vegetation des Rétyi Nyir setzt sich aus Pflanzen-
vereinen des
1. sonnigen, trockenen Sandes,

2. schattigen Sandes,
3. feuchten Sandes und
4. des Wassers zusammen.
In dér Nahe des Rétyi Nyir lassen sich noch die Ptlanzen-
vereine
5. dér Wiesen,
6. des Ackerlandes,
7. dér Auen
8. und des nicht kultivierten Gelandes unterscheiden.
In eine ausführliche Schilderung dér Pflanzenvereine lasse
icli mich nicht ein ich beabsiehtige nur ein allgemeines Bild dér
;

Vegetation des Rétyi Nyir zu gébén, damit maii die Umstánde

des Vorkommens dér nachfolgend zu besprechenden interessan-
teren Pflanzen klar beurteilen kann.
1. Die Vegetation des sonnigen, trockenen Sandes erscheint
im Frühling als eine gelblich-grüne, anfangs Sommer als eine
rote, spater als eine weissliche Decke.
lm Mai ist dér Bódén mit Cerastium glutinosum Fr. und
Cerastium semidecandrum L. iiberdeckt, die dér Pfianzendecke
diese gelblich-grüne Farbe verleihen. Zwischen diesen findet sich
in grosser Anzahl Myosotis micrantha Páll., Veroniea verna L.

* Herrn Elemek Endkkv, Assistent am meteorolog. Observatorium zu ÓgyaLla

(Com. Komárom) sage ich für die freundliche Mitteilung dieser Angaben meineu
besten Dauk.
350

und Zwergform von Scleranthus annuus L., Draba verna L.

die
ist schon verblüht. Draba nemorosa L. ist mehr
zu dieser Zeit
verbreitet als Draba lutea Gilib. Alyssum alyssoides L. ist im
Blühen begriffen. Luzula campestris (L.) D. C. und Anthoxanthum
odoratum L. finden sich liáufig.
lmJuni tritt Ihymus collinus M. B. tonangebend auf, so
dass jenes Gebiet, welches friiher von Cerastium gelblich-grün
geschmückt war, jetzt in roter Farbe prangt. Zu dieser Zeit blühen
noch in grösserer Anzahl die auf Seite 335 des ung. Textes ange-
führten Arten.
lm dli erscheint die Vegetation des trockenen Sandes im
grau-weisslicken Kleide und behalt diese Farbe, die hauptsáchtlich
von Filac/o arvensis L. stammt, bis Ende Herbst. Berteroa incana
(L.) D. C. Hieracium Pilosella L. und Aspenda cynanchica L.
tragen aucli zr graulichen Farbe dieses Gelandes bei. Die brau-
nen Flecken in dér graulichen Decke stammen dann von Trifoliiim
arvense L. kér, und an den grünen Stellen zeigen sich Potentilla
arenaria Borkh. und Euphorbia Cyparissias L.
In auffallend grosser Anzahl finden sich an den trockenen,
sandigen Flachen auf den Bódén hingestreckte Pflanzen. Die Yege-
tation dieser Flachen setzt sich ausser einem Teil dér vorstehend
aufgeführten Arten noch aus Polycnemum arvense, Pólygonum ari-
culare und anderen auf Seite 335 des Ung. Textes angeführten Arten
zusammen. Yiele Pflanzen, die sonst aufrecht wachsen, zeigen
liier eine Neigung zum hingestreckten Wuchse so : Centaurea
micranthos, Satureia Acinos, Erigeron canadensis, Silene Armeria
u. Linaria intermedia.
Dér sterilé, lockere Sand wird, wie ich das drei Jahre láng
zu beobachten Gelegenheit hatte, zuerst von : Silene Armeria ,

Erigeron canadensis Oenothera biennis Silene Otites. Satureia

, ,

Acinos Linaria dalmatica, Verbascum austriacum und Flechten

,

besiedelt. Es sind das grösstenteils hochwüchsige Kriiuter-Arten,

die das Gebiet massenhaft bedecken.
Die Vegetation dér trockenen, sandigen Flachen weist fol-
gende interessante, jedoch niclit allgemein verbreitete Arten auf:
Helichrysum arenarium, Linaria hybrida u. Salsola Káli. Die letzt-
genannte Pflanze komnit im Rétyi Nyír nur selten vor Sie ist
von anderen Stellen des Com. Háromszék, sowie dér Com. Brassó
und Csik nicht bekannt. Es ist auch bemerkenswert. dass sicb an
einer Stelle im lockeren Sande Allium oleraceum L. massenhaft
vermehrt hat.
2. Die schattigen jedoch trockenen Sandfiüchen bekerbergen
,

auch eine eigentiimliche Vegetation. Dichten Schatten bietet nur

dér kleine Nadelholzwald; an anderen Stellen ist dér Bódén dér
Besonnung nicht gánzlich entzogen Auf trockenem Sandboden
dér sich kiér überall am Scheiteí dér Sandhügel. die 1—3 m. iiber
 351

die Becken ragén befindet, treffen wir die auf Seite 336 des
ung. Textes angeführten Arten.
3. Am Fusse dér Sandhügel nimmt die Stelle dér Birke die
Erié {Almos rotundifolia Mill.) ein, die auf einen nassen Búdén
deutet und entweder zum Baum heranwachst, oder nur strauch-
artig gedeikt Ihr háufigeres Vorkonnnen und diehtes Laub gibt
einen tieferen Schatten als die Birke. Mit dér Erié findet sicli
vergesellschaftet Rhamnus Frangula L., aber nur als kleiner
Strauch und sparlich. lm Schatten dér Erién trifft mán Cireaea
:

álpina fást ausnahmslos nur um Baumstamme, Ment ha arvensú,

Lycopus europaeus Scutellaria galericulata Myosotis scabra Gálium
, , ,

palustre Holcus lanatus u. Carex leporina.

Am Rande dér Becken treten die Cyperaceae und Juncaceae
vorherrschend auf. Da das Wasser dér Becken nicht bestándig
ist, sondern diese bald vollkommen ausgefüllt sind, bald ganzlich

austrocknen, kann von einer gut unterscheidbaren Auflora keine

Rede sein. Jene Pflanzen die einen nassen Bódén bevorzugen,
dringen nach dem Verschwinden des Wassers sogar bis zr Mitte
dér Becken vor. lm grossen lasst síeli jedoch folgende Reihen-
folge feststellen: Dér feuchte Sandboden dér Beckenufer bedeckt
sich mit kleineren Pflanzen, nacli einwárts erscheinen die ver-
sumpften Stellen von Juncus conglomeratus L. dunkelgrün bekranzt
und noch weiter nach einwárts tritt dann Carex vesicaria L. auf,
dérén freudiggrüue Rasen aucli Rasenpölster (Zsombék-Formation)
bilden und in seichteren Becken bis zr Mitte vordringen. Die
vorhererwiihnte Gesellscliaft dér kleinen Pflanzen setzt sich aus
den auf Seite 337 des ung. Textes angeführten Arten zusammen.
Dér trockengelegte Bódén dér Becken ist mit kleinen Pflanzen
iiberzogen. Zwischen diesen finden sich Lindernia Pyxidaria und
Elatine ambigua Wight.
4. Die Vegetation des Wassers bietet durch das Yorkom mén
mehrerer bemerkenswerter Arten Interessantes. Xamentlich sind
Aldrovanda vesiculosa, Sparganium minimum Schoenoplechos mu-
,

cronatus Carex laúoearpa Caldesia parnassifolia. Xym/phaea alba f.

, ,

Moeszii, Menyanthes trifoliata. Hottonia und Sphagnum inundatum

hervorzuheben.
Die Wasserpflanzen und ein Teil dér am feuchten Bódén
lebenden Pflanzen sind im Gebiete des Rótyi Nyír nicht gleich-
massig verbreitet. In einem Becken ist Glyceria aquatica (L.)
Wahlbg. vorherrschend, in einem anderen wieder ist die Zsombék-
Formation von Carex vesicaria L. tonangebend. In manchen Becken
hat sich in grosser Anzahl Menyanthes trifoliata L. angesiedelt,
im anderen prangt dagegen Fotentilla pálustris (L.) Scop. Áhn-
liches Vorkonnnen zeigen Schoenoplectus lacustris, u. mucronatus,
Carex lasiocarpa, Sagittaria Hydrocharis Eriophorum angustifolium
, ,

Niop>har luteum, Lysimachia thyrsiflora, Utricularia vulgáris.

Ivleine Flecken bilden Schoenoplectus sápi mos Cyperus fioscus.
:
,
 ; *
:

352

Juneus atratus, Iris Pseudacorus, Sálix rosmarinifolia, Nardus,

Gentunculus minimus u. Drosera rotundifolia.

lm Rétyi Nyír und seiner unmittelbaren Nahe habé ich 533

Phanerogame, 7 Gefásskryptogamen und 2 Sphagnum Arién
beobachtet.
Von allén diesen will ich hier nur die Folgenden hervorheben
Sphagnum subbicolor Hampe var. virescens Kuss. bildet um
die Teiche dicke Rasen.
Sphagnum inundatum Kuss. tiberzog vollstandig das eine
Becken, das e3 zum Moor umgestaltet hat. Die Bestimmung
dieser beiden Moosen verdanke ich Herrn M. Péterfi, dér mir
bezüglich dér letzteren Ari FolgendeS mitteilte «Das mir zuge- :

schiekte Matériái besteht aus zwei Formen 1. var. virescens

:

(Schlieph.) Roth und 2. var. fuscescens die erste Var. mit über-
;

wiegend 9 Individuen, die zweite mit <$. Sphagnum inundatum

ist aus Ungarn noch nicht veröffentlicht worden. Zuerst sammelte
ich dieses Torfmoos im Paringgebirge (Ostungarn). leli fand diese
Art auch in den nachst dem Szentanna-See (Ostungarn) gesam-
melten Rasen von Sphagnum Girgensohnii weiters ist sie mir
noch aus dem Bihargebirge und dér Tátra bekannt.»
Botrychium Lunaria (L.) Sw. lm Schatten dér Birken sehr
selten.
Lycopodium davatum L. Stellenweise háufig.
Sparganium minimum Fries. typiciim Asch. et Gr. In meh-
reren Becken und Graben. stellenweise háufig. Die unteren Blat-
téi- sind 20—30 cm. láng, 3—4 mm. breit, und schwimmen ai
dér Oberfiáche des Wassers, Diese Ptlanze, die in Ungarn nur von
wenigen Stellen bekannt ist, wurde in Siebenbürgen nur an vier
Stellen beobachtet, u. zvv. bei Kolozsvár (Janka! Landoz), in einem
Bergteiche bei Rodna (Czetz! Porcius), Kukojszás (Schur) und
Naszód (Porcius).
Sparganium simplex Huds. viel haufiger als S. erectum L.
ist
Von den Potamogeton Arten íinden sich haufiger P. natan
L und P. gramineus L. seltener P. acutifolius Link.
:

Alisma Plantago L. kommt háufig vor.

Caldesia parnassifolia (Bassi) Parl. seltener. Ich fand letz-
tere nur am schlammigen Ufer eines einzigen Beckens. Es scheint
alsó das Rétyi Nyír dér eiuzige sichere Standort, dieser Pflanze
in Ungarn zu sein. Wierzbicki erwáhnt diese Pflanze aus den
Sümpfen Hanság (Westungarn) und Kitaibel von Eszék doch :

bemerkt schon Neilreich über diese Angaben (Aufzáhl. 1866, p.

45), dass die Btandorte infoige Entsumpfung dieser Gebiete
wahrscheinlich verloren gegangen sind. Seit dieser Zeit wurde diese
Ptlanze an diesen Stellen aucli nicht wiedergefunden. Das gleiche
kaim auch über das Vorkommen im Lonjskopolje behauptet wer-
den, von wo sie Schlosser und Vukotinovic veröffentlicht habén.
 353

Caldesia parnassifolia betindet sich nicht in Kitaibels Herbai*.

Die von Kitaibel als Alisma parnassifolia bezeiehnete Pflanze
ist ein iunges, steriles Exemplar von Alisma Plantago oline
Standortsangabe. In 1890 berichtet Simonkai (Magy. Orv. Terin.
Mnk. XXV. p. 428.), dass er diese Pflanze am Strandé des
Balatonsees, am Fusse des Badacsonvberges traf. Docli schreibt
Borbás sehon im íolgenden Jahre «Ich suchte sie vergeblich;
:

falls sie hier vorgekommen ware, ist sie seither zu Grunde ge-
gangen». lm Simonkais Herbai* suchte ich vergebens naeh diesel*
Caldesia. Ich fand statt ihrer Alisma Plantago dérén Etiquette mit
,

folgender Bemerkung versehen war: « Alisma lanceolatum With.

(1796.) Adsunt formáé morbosae —
A. parnassifolium Simk. Akad.
:

Közi. — nec Alior. Hab. ad lacum Balaton, sub monte Badacsony,

locis cottus Zala, spongiosis. 1873. aug. 18. » Lant einer brieflichen
Mitteilung hat R. Szép diese Pflanze in dér Umgebung des
Balatonsees auch nicht beobachtet. Aus Siebenbiirgen wurde sie
von Schur verzeichnet (Enum. p. 630.) u. zw. naeh Baumgartens
Herbai* aus den Teichen dér Ebene Mezöség er bezeiehnete sie ;

als var. Baumgartenianum Schur. Die Angabe von Schur bezieht

sich naeh Simonkai (meiner Ansicht naeh ist dies unbegründet) auf
Alisma Plantago.
Das Vorkommen von Nardus stricta L. ist im Sande des
—
Rétyi Nyír in einer Höhe von 520 530 m. iiberraschend. In dér
Umgebung von Brassó kommt sie im Allgemeinen viel höher vor,
obzwar Römer
mii* mitgeteilt hat, das er sie in dér Ebene Barcza-
ság an dér Weide C'Staffen» gefunden habé.
Die interessanten Cyperaceaen habé ich sehon an anderer
Stelle aufgezahlt. 1 )
Silene Armeria L. findet sich stellenweise so hantig, dass sie
das Terrain rt farbt. Diese Pflanze, die in dér Umgebung von
Brassó nur an den sonnigen Abhangen dér Kalkberge wachst
und dérén Vorkommen Simonkai folgenderweise charakterisiert
«an sonnigen felsigen Abhangen - gedeiht im Rétyi Nyir untéi*
ganz anderen Verhaltnissen. Ahnliches Vorkommen hat sehon
auch Baumgarten beobachtet; er schreibt iiber seine «S. compacta a
in locis arenosis siccisque ad S. Csik inferiorem; ibidem propé
Tusnád.« Simonkai halt die BAUMGARTEN-sche S. compacta mit Recht
fiir S. Armeria. Die im Herbai* des Ung. Nationalmuseums befindliche
S. compacta die Wiercbicki bei Oravicza gesammelt hat, erwies
,

sich ebenfalls als S. Armeria.

Scleranthus dichotomus Schur kommt am sonnigen, lockeren
Sande stellenweise haufig vor. Über diese Pflanze sagt Simonkai :

«calycibus post anthesim etiam plus-minus apertis, nec clausis«

Schur (Em. p. 225) dagegen «calycis laciniis fructiferis clausis*.
Myosurus minimus L. Am Bódén einiger trockengelegter

‘) Növényt. Közi. (I‘.i08) p. 182 — 191.

 ;

304

Becken. Von Baumgarten aus Brassó angegeben mir ist sie dórt ;

entgangen.
Ranunculus Flammula L. Eine dér im K ét v i Nyír allgemein
verbreileten Hahnenfuss-Arten : kommt ura die Beeken massen-
liaft vor. (R. Lingua L. fehlt im Rétyi Nyir.)
lm Rétyi Nyir beobachtete ich drei Arten dér Gattung
Thalictrum : Th. simplex L. in dera gégén Norden liegenden klei-
nen Nadelbolzwalde, Th. peucedanifolium Gr seb. und Th. nigri-
cans Scop. an dér südlichen Grenze des Rétyi Nyir.
Drosera rotundifolia L. kommt am Rande mancher Becken,
oft in Sphagvum- Rasen, vor. Ihr nachster Fundort ist dér Sumpf
Kukojszás, oberhalb des Bades Tusnád.
Aldrovanda vesiculosa L. Seit dem Erscheinen meiner Arbeit
iiber diese Ptianze (Annales Mus. Nat. Hung. V. 1907. p. 324 —
399) habé ich sie auch noch in zwei anderen Becken angetroffen.
PotentiUa supinn L trifft mán im Rétyi Nyir hantig, sie
bedeckt den Bódén mancher trockengelegter Becken in grosser
Anzahl. Hier gedeiht auch PotentiUa minor Schrank, die kleinere Form
dér P. anserina L. Ilire Blattéi* sind nur 5 cm. láng, oder noch
kiirzer, die Zahl dér Bláttchen ist je an einer Seite nur 7 8. —
In dér Ortschaft Réty und ilirer Umgebung hat sieh die Form:
discolor Wallr. breit gemacht. Am sonnigen, lockeren Sandboden
sind allgemein verbreitet: Potent. argentea var. demissa. Lehm.,
P. leucopolitana var. Schultzii Th. Wolf und P. ineana G. M. Sch.
Im April finden sich von letzterer hie und da auch Exemplare
mit rötlichen Blüten. An schattigen Stellen ist P. erecta |L.) Hampe
haufig, dagegen kommt P. alba L. viel seltener vor. In den Becken
findet sich ziemlich haufig P. palustris (L.) Scop., die in Sieben-
biirgen nur an wenigen Stellen wáchst. Ihr nachster Standort ist
Kukojszás.
Rosa cinerascens Du.m. var. subd uplieata Borb. Selten. Bestimmt
von A. von Degen.
Cytisus ratisbonensis Schaeff. An schattigen Stellen, am
trockenen Sande ziemlich géméin. Die Ptianze ist hier kleinvvüchsig
die Zweige sind am Bódén niedergestreckt. Von Simonkai wird
sein Yorkommen in Siebenbtirgen als zweifelhaft bezeichnet. Schur
fiilirt ihn von Brassó auf, von mir wurde er hier nicht gefunden.
Geránium palustre L. An Grabenufer, buschigen Stellen,
selten.
Cállitriche verna Kütz. Da Fruclit lángéi als breit und
1

ilire
zusammengedríickt ist, kann sie mit C. transsilvanica Schur. nicht
identifiziert werden.
Hypericum humifusum L. An den Ufern dér Becken, auf
feuchtem Bódén ziemlich géméin. Naeh Simonkai gedeiht sie an
steinigen Áckern. grasigen, ódén Bergabhángen. Von Schur wird
sie aus Felstömös verzeichnet, doch fand ich sie dórt nicht.
Elatine Alsinastrum L. Im Vasser mehrerer Becken. Auf
dem ausgetrockneten Bódén dér Becken wird sie nur 1 10 cm. —
gross. Von Baumgartex ist sie aus den Ortsckaften Felek und
Kézdiszentiván aufgeführt. E. ambigua Wight. kommt am Bódén
dér ausgetrockneten Becken stellenweise hantig vor. (Magv. Bot.
Lap. VII. p. 2—35.)
Peplis Portula L. Bisher aus den Comitaten Brassó, Három-
szék und Csik niclit bekannt. Sie tindet sich hantig an feuchten,
schattigen Stellen des Rétyi Nyir. Von mir wurde sie am Ufer
des Szentanna-Sees und nüchst Brassó im Graben neben den Noaer
Spazierweg angetroffen.
Lythrum Hyssopifolia L. mein Erwarten,
fand ich wider
im Rétyi Nyir niclit. Dagegen dér Nahe des Rétyi
tritt es in
Nyir am sandig-steinigen Ufer des Feketeíigy vereinzelt auf. Im
Szászhermányer Moor (Com. Brassó) kommt es auch niclit vor.
L. virgatum L. felüt im Rétyi Nyir und L. Salicaria L. kommt
nur vereinzelt vor.
Circaea álpina L am Stammgrunde dér Erién und Striiucher
ziemlich géméin; auffallend ist das Fehlen von C. lutetiana L.
Eryngium planum L. In dér Umgebung des Rétyi Nyir, am
Rande dér Ácker. E. campestre L. wurde von mir in dér Umge-
bung des Rétyi Nyir nicht beobachtet.
Sium latifolium L. kommt im Gebiete des Rétyi Nyir nicht
vor, tindet sich aber in den tótén Armen des Feketeügy bis Uzon.
Peuceclanum palustre (L.) Mxch. Vereinzelt.
Vaccinium Vitis idaea L. Am
westlichen Rande des Rétyi
Nyir. Das Fehlen von V. Myrtillus L. ist auffallend.
Hottonia palustris L. Diese Pflanze, die io Siebenbürgen selten
ist, wurde von mir am östlichen Rande des Rétyi Nyir in cinen
mit Wasser gefiillten Graben in grosser Anzahl gefunden. Ver-
einzelt kommt sie auch in den Becken vor.
Die Gattung Lysimachia ist im Rétyi Nyír durch L. Nummularia ,

vulgáris, punctata u. thyrsiflora vertreten. Einige Exemplare von

L. vulgáris L. besassen gegenstandige Blátter. L. punctata L.
gedeiht lieber an schattigeren Stellen, jedoch immer auf trockenem
Sandboden. Sie ist hantig.
L. thyrsiflora L. ist in Ungarn eine dér seltensten Pflanzen
und ist nur aus den Árvaer Stimpfen und aus dem Kukojszás-
Sumpf nachst Tusnádbad sicher bekannt gewesen. Im Herbai- des
Ung. Nationalmuseums befindet sich diese Pflanze nur von einem
einheimischen Standorte. u. zw. « Fogaras, in paludosis
: turfosis.
Wolff». Diese Angabe ist von Si.monkai nicht citiert. lm Rétyi
Nyir ist diese Pflanze ziemlich verbreitet. Ende Mai und in dér
ersten Halfte Juni ist sie im schönsten Blütenschmucke.
Centunculus minimus L. An schattigen Stellen, im feuchten
Sandboden stellenweise biiufig. Von Baujigarten wurde sie aus
dér Ortschaft Telek verzeichnet.
3ü6

Centaurium pulchellum (Sw.) Druce. Kommt im Gebiet des

Rétyi Nyír nicht vor am Feketeügyufer tritt sie nur vereinzelt auf.
;

Menyanthes trifoliala L In manchen Becken hiiutig. Blüte-

zeit Mitte Mai.
Linaria intermed, ia Schur ist auch im sonnigen, lockeren
Sande nicht selten. Im Rétyi Nyir gedeihen zwei Formen. Die Blátter
dér einen Form sind schmal (1—2 mm.) aufgerichtet, oft sich
dem Stengel fást anschmiegend die zweite Form besitzt breitere
;

(4 mm.), in dér Regei abstehende und oft herabhangende Blattéi

-
.

Linaria dalmatica (L.) Mill. ist im sonnigen Sande verbreitet;

ihre Blumenkronen tragen hier einen lángén Sporn. Durch A. von
Degen wurde ich darauf aufmerksam geroaeht, dass L. dalmatica
eigentlich zwei Formen umfasst eine mit langem, die andere
;

mit kurzem Sporn. Diese Beobaehtung ist sowobl durch Literatur-

angaben, wie auch durch die Exemplare des DEGEx’schen Herbars
bekraftigt. Ed. Chavannes (Moh. Antirrh. 1833. p. 12(5.) bemerkt
iiber L. dalmatica u. a. «corolla lutea. calcare recto, ea multo
brevioria in dér tab. synopt aber: «eorolla breve calcarata».
Dér L. dalmatica gleicht die ebenfalls grossbliitige L. grandi-
flóra Desf., iiber welche Art aber Chavannes in dér Tabula synop-
tica folgendes schrieb: «ítores dense spicati, seu pyramidati» und
p. 126: «ftoiibus approximatis».
Die Beschreibungen von Chavannes beziehen sich demnach
nicht auf die Linaria dalmatica des Rétyi Xyir, sowie auch im
AUgemeinen nicht auf die in dér Umgebung von Brassó vor-
kommende Pflanze, welche sámmtlich langspornig sind.
In Edward’s Botanical Register (Vol. XX., 1835. tab. 1683.)
ist die Pflanze mit langem Sporn abgebildet. Reichenbach (Plantae
eriticae V. p. 23. fig. 629.) sagt iiber L. dalmatica-. « calcare recto
corollam aequante». Auf dér Abbildung ist dagegen dér Sporn
kürzer als die Ivrone.
Visiani (FI. Dalm II. p. 165.) findet an dér genannten Abbil-
dung von Reichenbach Folgendes auszustellen «in icone cl. Rchb.
:

color florum minus bene pingitur flavovirens, et calcar erassum

et conicum. nec subulatum, quale est revera». Und doch kommen
Formen dér L. dalmatica vor, dérén Sporn dick und kegelförmig
ist. Dagegen kaim mán mit Recht gégén die gelblich-griine Farbe

dér Blüten-Abbildung Einwendungen machen. InDalmatien kommen

beide Formen vor. Dér Sporn dér langspornigen Form ist von
dér Lángé dér Krone, dér Sporn dér kurzspornigen Form hingegen
betragt nur etwa 1/2 —
V* dér Kronenlange. Die Bliite dér von
Studniczka bei Giovanni di Cattaro gesammelten Pflanze ist 27 mm.
láng; dér Sporn 7 mm. (Herb. Degen). Die Lángé dér Bliite eines
am selben Standorte gesammelten Exemplares betragt 18 22 mm., —
die Lángé des Spornes 10 mm. (Herb. Mus. Nat. Hung.) Die Bliite
dér niichst Cattaro von Tu. Pichler gesammelten L. dalmatica
ist 20 mm., dér Sporn 7 mm. láng.
 357

In dér Umgebung von Brassó koramen Exemplare mit klei-

neren und grösseren Bliiten vor; doch sind die Sporne immer
láng, ungefahr von dér Lángé dér Krone. Ich habé ein reiches
Matériái durchgepriift, welclies teils aus meiner Sammlung, teils
aus dér von Kurimay stammt; zablreiche Messungen dér Bltiten
ergaben folgende Resultate.
Bei grossen Bliiten: die Lángé dér Krone: 19 — 24 mm.
« « des Spornes 17 — 22 «

lelifand auch solche Bliiten, dérén Sporne langer als die Krone
waren. (Krone 19, Sporn 22 mm. láng.)
Bei kleinen Bliiten: die Lángé dér Krone: 12 —
20 mm.
« « des Spornes 10 14 « —
Chavannes, dem die L. dalmatiea aus dem LiNNÉ’schen Her-
bai’ bekannt war, behauptet, dass diese Pflanze vollstandig mit
den Exemplaren iibereinstimmt, die sich in den Herbarien von Tour-
nefort und Vaillant beíinden. Es ist nun die Frage, ob die Exem-
plare von Tournefort und Vaillant knrz oder langspornig sind.
Es wáre eine dankbare Aufgabe diese Frage zu lösen, überhaupt
den Formenkreis dér L. dalmatiea und dérén nachsten Verwand-
ten zu klaren.
? Linaria hybrida Schur. lm sonnigen Sande ziemlieh liiiufig.
Ilire grossen Bliiten erinnern an jene dér L. dalmatiea; die Blatter
sind aber schmal und gleieken mehr jenen dér L. vulgáris. Schur
Ideit seine Pflanze für einen Bastard dér L. vulgáris mit L. dal-
matica eventuell mit L. genistifolia. Er bemerkt aber, dass er
,

diese Vermutung nicht motivieren könne. Nachdem im Rétyi Nyir

und seiner Umgebung L. genistifolia nicht vorkommt, können,
wenn es sich um eine Hybride handeln sollte, nur L. intermedia
und L. dalmatiea in Betracht kommen. Aus dér Beschreibung
Schor’s («seminibus duplo majoribus ac L. vulgáris utrinque rugo-
,

sis») geht hervor, dass dér Samen seiner L. hybrida flach ist.
Nachdem aber dér Same dér Pflanze aus dem Rétyi Nyir keil-
förmig dreikantig ist, alsó jenem dér L. dalmatiea gleiclit, habé
ich diese Linaria nur mit Fragezeiehen als Linaria hybrida
angeführt.
Limosella aquatica L. Am Bódén eines ausgetrockneten
Teiches. lm Rétyi Nyir ist diese Pflanze selten. Von Baumgarten
ist sie aus den Ortschaften Felek und Szentiván (Com. Három-
szék) angegeben.
Lindernia Pyxidaria All. An den Randern dér Becken und
am Bódén dér ausgetrockneten Teiche ziemlieh verbreitet. Ihre
Bliiten fand ich immer geschlossen ;
die Bestaubung scheint alsó
nur mit eigenem Pollen zu erfolgen. Diese seltenere Pflanze fiihrt
Schur aus Kézdivásárhely an.
Von den 13 Arten dér Gattung Veronica welche dórt vor-
,

kommen und die samtlich géméin sind, führe ich hier nur zwei auf
 Veromca scutellata L. Eine dér gemeinsten Pflanzen im
Rétyi Nyir. Ich fand sie noch auf den nassen Wiesen von Prázs-
már, wo sie selten ist, und in grösserer Anzahl am Ufer des
Szentannasee’s.
Yeronica elatior Ehrh. Ara Ufer des Béldipatak, selten.
Utricularia vulgáris L. Haufig.
Thladiantha dubia Bge. Verwildert ira Garten des Herrn
H. Nemes in dér Ortschaft Rety. Nachdem sie hier nur mit mann-
lichen Bliiten vorkommt, bringt sie keine Früchte, sondern ver-
mehrt sicli (stark) vermittelst ihrer Knollen. Ich traf sie auch in
dér Umgebung von Brassó, in einem Garten nachst Xoa an,
\vo sie ebenfal Is üppig gedeiht.
Gnaphalium uliginosum L. Eine dér gemeinsten Pflanzen im
Rétyi Nyir.
Helichrysum arenarium (L.) DC. Aus Siebenbiirgen erwahnt
Baumgarten diese Pflanze von sechs Standorten; sonst wurde sie
hier bisher von Xiemandem gefunden, zumindest nieht publiziert.
Schur bemerkt zwar, dass sie vereinzelt an sonnigen Hiigeln des
ganzen Gebietes vorkommt, doch gibt er keine Standorte an von ;

Simon kai wurde sie weder im ScHUR’schen Herbar, noch in diesem

Gebiete angetroffen. Barth sammelte sie auch nieht. Ihr Vor-
kommen im Rétyi Nyir ist alsó ziemlich íiberraschend.
Achillea Ptarmica L. Am siidlichen Rande des Rétyi Nyir,
an nassen Wiesen inmitten Erlengebüsches.
Achillea distans W. et K. kommt an schattigeren Stellen
vereinzelt vor.
Senecio fluviaiilis Wallr. Am Feketeügyufer.
Cirsium palustre L. Im Nyirwalde.
Hieracium. Die ungarischen Hieracien des Nat. Museums,
— mit diesen auch jene von Rétyi Nyir — wurden von H. Zahn
revidiert. (Die ung. Hieracien des Ung. Nat. Museums zu Buda-
T

pest, zugleich \ Beitrag zr Kenntniss dér Hieracien Ungarns

.

und dér Balkanlander. Annales Mus. Nat. Hungarici VIII. 1910

p. 34—10,). Nach dieser Revision fiihre ich auf Seite 343 des
ungar Textes die Hieracien des Rétyi Nyir, dérén Zalil ziemlich
kiéin ist, auf

Um ein klares Bild dér Vegetation des Rétyi Nyir zu gébén,

erwahne ich noch, dass von den in dér Umgebung des Rétyi Nyir
gefundenen 540 Arten, etwa 130 ruderale Pflanzen sind. Diese
bewolinen fást ausschliesslich die das Gebiet des Rétyi Nyir um-
grenzenden Brachfelder, Strassen und Aecker. Ausschliesslich aus
dem Gebiete des Rétyi Nyir kimen ungefahr 410 Arten nach-
ge wiesen werden, von weíchen 20 im Wasser, 130 aber auf
leuchtem Bódén vorkommen, d. h. 36 5% dér Pflanzen des Rétyi
Nyir ist an feuchtes Substrat bezw. an das Wasser gebunden.
Die Pflanzen dér besonnten Stellen stehen im frenden Ver-
 359

háltnis zu jenen dér schattigen Orte: sonniges Gebiet: 80%?

sehattiges Gebiet: 20°/„.
Die Mehrzahl dér Arten ist mitteleuropáisch. Mediterráné
Pflanzen babén sicb nur zwei eingebürgert Silene Armeria und
:

Linaria dalmatica.
Elatine ambigua Wight. ist in Ostasien und auf den Malay-
ischen Inseln heimisch. In Ostasien lebt von den angeführten noch
Aldrovanda vesiculosa und Lindernia Pyxidaria.
In historischer Zeit sind folgende Arten eingewandert
beziehungsweise eingesehleppt worden Erigeron canadensis Oeno-
:
,

thera biennis Galinsoga parviflora Xanthium spinosum und Ama-

, ,

rantus albus.
Von den höheren Régiónén sind herabgestiegen : Nardus,
Polygonum Bistorta ,
Vaccin. Vitis idaea u. Achillea distans.
Als auffallende Erscheinung ist das Feblen einiger Arten zu
erwahnen. dérén Vorkommen im Rétyi Nyír zu erwarten wáre
und welche ich auf Seite 344 des ung. Textes angeftibrt babé.
Die Familie dér Orchidaceae ist spárlich vertreten.
Die Sumpfvegetation des Rétyi Nyir stimmt am meisten
mit jener des Büdös überein, dagegen weist sie kaum eine Ábn-
lichkeit mit dér Vegetation dér Siimpfe und Moore des Com.
Brassó auf, namentlicb nicht mit dér Vegetation des Szászhermányer
Moores, dessen Seehöhe mit dér des Rétyi Nyir gleich ist. Dies
beweisen die Gruppierungen, welche ich im ungariscben Texte
zusammengestellt habé, wo sub
I. Pflanzen angeführt werden, die den Rétyi Nyir bewohnen,
dagegen im Szászhermányer Moor feblen:
(In Klammern befindet sicb das sonstige Vorkommen dér
betreffenden Pflanze in dér Ebene Bárczaság. Mit * sind jene
Pflanzen bezeichnet, die aucb in den Sümpfen des Büdös
vorkommen.)
Von den hier aufgeführten 40 Pflanzen kommen lant den
Literaturangaben aucb in den Biidössümpfen 12 vor. Wahrseheinlicb
gedeihen aus diesel* Gruppé noch mehrere im Sumpfe Kukojszás.
Dér grosse Unterschied in dér Vegetation des Rétyi
Nyir und des Szászhermányer Moor, macbt sich scbon im Auf-
treten dér Torfmoose geltend, die im Szászhermányer Moor nicht
vorzufinden sind.
Sub II. habé ich p. 345 Pflanzen angeführt, die im Szász-
hermányer Moor vorkommen, doch im Rétyi Nyir feblen.
Sub III. (p. 346) die gemeinsamen Pflanzen des Rétyi Nyir
und des Szászhermányer Moores.
Sub IV. (p. 347) diejenige Pflanzen, welche andere nasse
Stellen dér Bárczaság-Ebene bewohnen, jedoch weder im Rétyi
Nyir noch im Szászhermányer Moor vorkommen.

2G
360

Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórájához.

Irta : Györffv István (Lcse).
IX. közlemény.

(X— XI. táblán 27 eredeti rajzzal.)

Molendoa tenuinervis Limpr. cum. spor. jun.

A Molendoa tenuinervis Limpr. egyike a legritkább mohok-
nak, amelynek még nem régen csak egyetlenegy termhelye
is
volt ismeretes, t. i. a hírneves bryologus J. Breidler által fel-
:

fedezett hely: «Im Bretterwandkopf bei Windischmatrei in Tirol

ca 2500 M.» 4 ) — Igen sok utánjárással s csak nagy nehezen
tudtam eme ritka növény pár szálacskájához jutni részben Dr. G.
Roth út (Laubach) szívessége révén, részben L. Loeske (Berlin)
úr szíves utánjárása által 2 akiknek jóságát megköszönni sza-
),

vakkal alig tudom. Feldolgoztam az eredeti növényen kívül

ugyancsak Dr. G. Roth úr szíves megküldése révén a H. N.
Dixon «Gemmi-Pass»-nál gyjtötte 3 ) növénjd is, valamint a Dr.
P. Culmann úr (Paris) útján ama növényeket, amelyeket maga
gyjtött 4 ) s amelyeknek termése volt. Azonkívül magam is meg-
találtam egy rosszúl meghatározott gyep közt a Wieni k. k.
nalurhistorisches Hofmuseum igen értékes gyjteményében a tenui-
nervis- 1, úgy, hogy a J/o/e?trfoa-fajokról szóló monographiai kísér-
letemben 4 termhelyrl ered példányt vizsgálhattam meg. Késbb
Dr. Degen Árpád úr (Budapest) birtokába jutva a hírneves bid.
K. G. Limpricht —
reánk bryologusokra oly rendkívül értékes —
moha-gyjteménye, hozzájutottam kedves szerkesztmnek általá-
ban ismert elzékeny szolgálatkészsége folytán a J. BitEiDLER-féle
eredeti kis, tenuinervis- g yepekhez.
Ezek a növények 5) igen érdekes sorozatot tntetnek fel,
amelyeknek összehasonlító anatómiájáról, rokonsági kapcsolatáról
a munkámban fogok majd részletesen megemlékezni.
A fent nevezett urak mindegyikének külön-külön e helyen
is szinte, hálás köszönetét mondok a munkámban való szíves
támogatásért.

Most e moha elkerült az oty sok moha-ritkaságot már

eddig is felmutató Magas-Tátra területérl, amely terület még
bizonyára sok ritkaságot rejteget magábau, s amely területen az
utóbbi években magamnak is több, majd e lap oldalán történ
publicálás idején, bizonyára nagy meglepetésként és érdekes ada-
túl szolgáló mohát sikerit felfedeznem, amelyek még jobban
felfogják szöktetni e hegység botanikai értékét.
A Magas-Tátrának legújabb nevezetességét képez eme
növényét a következ tulajdonságok jellemzik.

*) Jegyzeteket lásd a czikk végén.

 361

A) Anatómiai szerkezete.
a) Ivaros nemzedék.

Gyepe tömött, eléggé összetartó, közepén 3 cm. mélység,

szélén i cm. mély. G} ep felül 3 mm. magasságban sötétzöld-szín,
r

felületén annyira sötétzöld, hogy kissé füstösbe hajló. Egyébként

a gyep sötétsárga színezet. A szár elágazó, amelyen sok 9
perichaetialis kurta-ág ül, görcsössé téve a szárat. Levelek szá-
raz állapotban egyenesen felfelé állók csakis a legfels zöld ;

levelek begörbedezk. 6 ) Jellemzi a szárat és levelet részletesebben

Szár. Elágazó szára törékeny, melynek k. m. (= kereszt
metszetbe legtöbbször lekerekítetten háromszegletes, igen gyakran
I. táblázat. Tabelle I.

Molendi>a tenuinervis
Adnotatio
K. m.-ben — lm Quersehnitt

a®
S -5 *6 [x —9 a, 13 a — 18 u ©
1^
co epidermalis- ©
© ri
&
bfi Epidémiái- ©
S ©
6 ;x — 9 — 13 tx jx
•
©
® í

*18 a
£
}

© 1
® ©• w
Uj
*9 a— *13 UL © 2
Tj kéreg-
CS3
rá
So
Ph
ÍC
—
18 a 22 a, 27 JJ.‘— 31 (X -2
l
©
Rinden- %2 *9 |x *13 [x

1
© | w 18 ;x — 31 [x IS2

Q ®
S vezetnyaláb- —1 *© P-H
2 a —4 —6 — 9 p. (X tx 6 |
CO
©
GO c3
© -u ©
4*>
£
o Leitbündel-
1 3 2 a —4 —6 tx [x— 9 [x
©
N -Q
©
5?

.sU
_ +_ _©

A szár átmérje
202 — 225 3) S ^
;x (x, 247 ;x
*
Durchmesser des Stengels *270 a
<5

köralakú s nagy ritkán négyszegletes. Kívül egyréteg epidermis

borítja, amelynek sejtjei radiális irányban kissé lapítottak, ovális-,
ellipticus-alakúak, középszeren megvastagodott sejtfalúak. Az
egyréteg epidermisen belül a parenchymaticus sejtekbl álló
kéregrész foglal helyet, amely közepén közre fogja a pár, apró
és vékonyfalú színtelen sejtekbl álló vezetnyalábot. Az egyes
sejtek méreteire vonatkozólag lásd az I. táblázatot.
Szár-levél. A vaskapui növény szár-levelei száraz állapotban
26 *
 -

362

a fels zöld levelek kivételével mereven felfelé állók, nem —

görbülnek be, legfeljebb gyenge kis hajladozást tüntetnek fel;
ellenben a fels, zöld szár-levelek szárazon begörbülnek a levél
—
színe felé (X XI. tábla 1. rajz). Él állapotban, vagy megnedve-
sítetten az összes szár-levelek szerteszét berzedk. A szár-levelek
meglehetsen conformusak; hosszas t o j á s d a d aljból lánd-
zsásan hegyesednek ki a csúcs felé egyenletesen legna- ;

gyobb szélességük a levél alján van tehát (X XÍ. tábla 2—-8. rajz). —
A levél széle egy, vagy más oldalon gyengén vissza hajló,
de mindig ép, kisebbszerü fogacskákat nem leltem rajtuk
Levélér
(X. tábla 10. rajz). a csúcs alatt, attól nem
messze végzd. A levél méreteire vonatkozólag lásd a II.

táblázatot.
II. táblázat. Tabelle II.

’©
© alján ») 340 p— 357 p, 374 p — 391 p
Adnotatio
SJ
© w untén 476 a— 510 p,
* 527 p
g ©
® -g közepén lr.
"©
p— 255 p— 289
1

204 u © X
levele
© mitten
'©
b£)
© S © ©
VJ ©
m csúcsán
2.
2 102 p— 136 p— 170 p
S!
co
oben *5 (

£ ©
’> 1.36 mm 1.95 mm ©
2
U hosszasága 1.61 cc 2.04 « 00
o NJ
fi
Lángé des Blattes 1.70 « *2.55 «
• l-H

fi 1.78 « ©
tí
©
-4-3

in
alján
— 85 ®
ce © 68 p u. 102 p, *1 19 p
o i untén © ©
'Ö N
“ £ 1 ©
fi
© m
közepén
o dós 68 p — 85 p — 102 p
"in
*
s
iierves

mitten ©
•g © e
’© © _ ©
•0; w csúcsán x ©
40 u — 51 p
-2 oben

A
levélsejtek felületi képét illetleg megemlíthetjük a követ-
kezket. A
levél alján (X. tábla 10. rajz) a levélsejtek átlátszók,
az organicus tengellyel párhuzamosan megnyúlók különösen a
levélér mentén, annak két oldalán; legtöbbször négyszegletesek,
középvastagfalúak és sírnák. A levél közepén (X. tábla 11. rajz)
az ersen kifejldött papillák miatt már alig átlátszók 7 ) a levél
sejtek, 3—4 — 5-szegletesek széliében inkább elnyúlok, vastagabb-
faiúak. A levél fels részletén (X. tábla 12. rajz) vegyes alakúság
uralkodó, 3 —
4-szegletes sejtek mellett kerekdedek is elég gyako-
riak, szintén papillákkal fedettek, miért is alig átlátszók. A levél-
sejtek méreteit lásd a III. táblázaton.
A levél anatómiai alakúlása a következ.
 363

Általában a levéllemez egyréteg szokott lenni (X. tábla

13 — 17, 19. rajz, 1\ elvétve találunk olyan k. m.-et, ahol a levél-
lemezsejtek két réteget alkotnak (X. tábla 18. rajz, <5-, -9-gel jel-
zett helyeken), s hozzá még úgy, hogy 2—2 sejt szélességben
kétréteg a íamina! A levéllemezsejtek fala középvastagságú,
három-, négyszegletesek legnagyobbrészt, néha kerekdedek. A levél
alsó részén a lamina-sejtek széliében helyezkednek el nagyobbik
—
átmérjükkel (X. tábla 13 15. rajz), míg a levél fels részén a
levéllemez-sejtek nagyobbik átmérje függleges helyzet (X. tábla
19. rajz).

III. táblázat. Tabelle III.

Levélsejtek nagysága felületükön Hosszaság Szélesség Ad-

mérve —
Gi'össe dér Blattlainina-
Lángé Breite not tio
zellen von oben gesehen

*27
alsó részén 13 a — 18 u. ~ ’rfí

40 a -45 a a
untere Teil 49 u. — 58 jj-
20 ;j.— 22 u. rz.
~ —© ©
!F
CD
*4 u.
középs részén
!
Blattéi

9 a— 13 m 13 t>.
18 tj.
számok

esetek
'

18 (i
22 a.
lezeiclineteu

selteneren

t-i
mittlere Teil
s: dér *22 V lzott

©
c5 *9 a
fels részén 9 u— 13 [j.
11 ix— 13 JX
lé
b "'Z

* ~
18 18 u
obere Teil p. '
<5 -2
*27 u

Szegélysejtek rendesen egyesével fejldnek ki, csak ritka

esetben többesével, így a X--XI. tábla 19. rajzán ama esetet tn-
tettem fel, amelyet csak egyszer figyeltem meg, t. i. 3 szegély-
sejt jut kifejldésre az egyik lamina-félen.
A levéllemez-sejteket borító papillák különösen a levél fels
és középs harmadában jutnak ers kifejldésre. A levél alján
lev sejtek mert itt még nem fejldnek ki papillák,
átlátszók,
amint aztm.-i képeken is látni (X. tábla 13
a k. 15. rajz). —
A levél középs (X. tábla 16. rajz) és fels harmadában (X. tábla
17 — 19. rajz) sok papilla borítja a lamina-sejteket. Ezek a papil-
lák sokszor igen szép szabályosan fejldnek ki, amint azt a X.
tábla 21. rajza pontosan ábrázolja. A papillák kettesével-hárma-
sával ülnek a sejtek színén és fonákán és olyan ers kidomboro-
dásokat, apró halmocskákat alkotnak, hogy magasságuk 2'7 u. 4- u. —
közt is váltakozik!
A levélér k. m.-i képénél a következ tulajdonságok figyel-
hetk meg. A levél legfels részén (X. tábla 20. rajz) teljesen
homogeneus, polyedricus-sejtek alkotják az egész levéleret.
A levél fels harmadában is homogeneus a levélér (X. tábla 19.
rajz); a levél közepe felé többször már a Haberlandt 8 ) megkü-
 — —

364

lönböztette levéltypus II. csoportjába tartozó mohák erének jelleg-

zetes k. képe tnik szemünkbe (X. tábla
m.-i 17. rajz), máskor
meg a fels stereoma köteg hiányzik (X. tábla 18. rajz). A szár-
levél középs részletének k. m.-énél (X. tábla 16. rajz) a fels
háncsköteg megvan, hanem nagyon gyengén fejlett, mindössze
csak egynéhány A
szárlevél alsó része k. m.-énél
sejt alkotja,
(X. tábla 14 —
a fels háncsköteg hiányzik a legtöbb
15. rajz)
esetben elvétve jut kifejldésre (X. tábla 13. rajz, 4).
:

A levélér általában a levél színe felé alig kidomborodó, leg-

több esetben csak sík; a fonák felé ellenben már kidomborodik.
A levélérnek fels, a levél színe felé es epidermalis sejtjei rend-
szerint nagyobbak, mint a fonák felé es, alsó epidermis sejtjei.
A levél k. m.-énél látható sejtek méreteit a IV. táblázaton
írtam össze.

IV. táblázat. Tabelle IV.

Szélessége Magassága
K. ni.-ben — lm Querschnitt Adnotatio
Breite Höhe

hasi 9 |i — 11 u *4
© T3
CC Ventral- 13 a 6 ;ji
9 |i
"C
00
o
‘Z=r háti- © ^ *
<3 © 4 'JL 6 u 2 'x —4 u.
cZ cZ — Dorsal- - ©
CC ©
0 vezet parenchyma- 11 jl—13 a
11 .1
— 13 a
© Deuter- 15 u.
© ?.
> |
1

s f= ©
i
Stereoma- - 1
2 a— 4 a 2 a—4 u
i

C cd ©
4- C
*© — 13 a a— 13 © zz
levéllemez- -4-3 11 a 11 (i

> © * -
© Lamina © 15 a 15 ;x 18 a — ©
CD

cZ szegély- *
•
s
9 u 9 a
©
Ralid- <—

Perichaetialis szár levelei. A szár oldalán kis perichaetialis

szárak vagy egyesével (X. tábla 25. rajz), vagy párosával (X. tábla
24. rajz) ülnek. Általában úgy tapasztaltam, hogy a szár alsó
részén eg3 esével, a szár fels részén kettesével helyet foglaló
r

perichaetialis szárak találhatók. A perichaetialis szár levelei tojás-

dad-ellipticusak az alsók sokja lekerekített csúcsú (X. tábla 22.
;

rajz), ellenben a felsk, vagyis a belsk csúcsban végzdök

(X. tábla 24—25. rajz). Levélerük sokkal gyengébben fejlett, mint
a szárleveleké; mindig a csúcs alatt 2 4 sejt végzdök —
—
távolságban (X. tábla 22 23. rajz). A perichaetialis levelek széle
sima, nem fogas; úgyszintén sima, alig valami kis fogazott-
 865

ságot mutat a legfels perichaetialis levél csúesi részlete is

(X. tábla 23. rajz).
A perichaetialis leveleken papillák nem fejldnek ki, ezért a
levélsejtek felületi képen, teljesen átlátszók a sejtek a perichaetialis ;

levelek alján leghosszabbak, felfelé mind rövidülnek, 4 5 6-szegle- ——

tesek. Legkurtább sejtek találhatók a perichaetialis levelek fels
részén. Egyebekben a sejtek felületi méretét lásd az V. táblázaton.
V. táblázat. Tabelle V.

Hosszaság Szélesség
kön mérve —
Grösse dér Blatt-
Lángé Breite
Adnota'io
laniinazellen von oben gesehen
1

alsó részén 22 a— 27 a CD h-
1
30 u.
— 36 (j. 13 |x — 15 [x
c3 c3
|

unterer Teil 40 *45y. GO

CS3 :

(J.
^O - f

s o
Ö
középs részén 18 y — 22 jx 9 (X — 11 (X
<©

13 jx— 15[x
• CD -

mittlerer Teil 27 [x
*18 1

Aá tS3 '
p. 1

-G ©
1

rr
1

’ cn
© *
Oh *6
fels részén
(x
9 [x— 11 p S =5
ö 9 u 13— ;x bcg S
18 u. © .W
oberer Teil 13 ;x
*22 y. < '

A perichaetialis a következ. A legküls,

levelek hossza
tehát a legalsó levelek 0306
perichaetialis hosszúságúak, mm
0’221 0’255 mm
szélességitek a feljebb levk O'ölO hosz- mm
mm —
;

szúak s 0’255 0-289 mm

szélesek; a belsk hossza: 0 595
-

mm — 0’680 mm —
0"765 mm, szélességük 0’260 0 290 mm. : mm — -

A perichaetialis leveleken belül leljük a vékonyfalú, színtelen

sejtekbl álló paraphysiseket (X. tábla 26. rajz), amelyeknek hossza
306 j.s szélességük mindössze 7 u.
A
paraphysisek közt ül az
b) Ivartalan nemzedék,

amelynek csak küls

leírását adhatom, mivel csak egyet-
lenegy, fiatal fejletlen sporophytont leltem a vizsgálati anyagom
között, amelyet a X. tábla 27. rajzán láthatni.
Nedves állapotban a még fejletlen sporophyton méretei a
következk: calyptra hossza: 2'720 mm, szélessége alul: 0 374 -

mm, közepén: 0238 mm; a séta hossza: 4 100 mm, szélessége -

felül a calyptra szegélye alatt: 119 g, közepén 136 g, sálul is 119a; :

a vaginula: l 360
-
mm
hosszúságú, felül: 204 y. széles, középen,
ahol legersebben kidomborodik 340 y. széles. :

A sporophyton még annyira fiatal, hogy az epigona 9 ) alsó

részletének maradványa még egész szépen rajta ül manchette
módjára a vaginula fels részén (X. tábla 27. rajz).
366

A perichaetialis szárak tövében több rhizoídon ered.

A Culmann úr gyjtötte és a vaskapui terméses termi-
nél vis példány közötti különbözeirl monographiai kísérletemben
emlékezem meg.

B) Oikologiai tényezk.
A növényünk kialakításában szerepl biológiai médiumok
közül a fény alakító hatása megnyilatkozik növényünknél ama
jellegek hiányában, amelyek a napnak kitett helyeken él mohák-
nál lelhetk, t. i. nem látjuk kifejldve a hyalinus végszröket,
nem látjuk elszáradva a legfels leveleket, amelyek véd takaró-
ként borulnának a többi zöld levél felé. 10 ) Vagyis növényünkre a
nap directc sokáig nem süt. De viszont növényünk typicus nem
skiophilus 11 mert viszont a skiophilia - ra jellemz tulajdon-
1

ságokat nem leljük meg növényünknél. A Vaskapu ama része,

ahol e moha terem, t. i. a déli sziklafalon egy kisebb barlang-
szer mélyedésben, e tulajdonságoknak megfelel viszonyokat
tüntet fel. H. A
temperatura szélsségei ellenében, hog}' növé-
nyünknek védekezni kell, bizonyítják az eléggé vastag sejtfalak,
maga a tömött s a fent sötétzöld színezet gyep-képzés, mely a
nagy hveszteségtl kíméli meg egyrészt a növényt a beálló
hideg idjárás alkalmával, másrészt a sötétszín segélyével hama-
rább absorbeálja a hsugarakat viszont, hogy hosszú ideig tartó
;

nagy melegeknek kitéve nincsen e moha. bizonyítja, hogy nagyobb

vízveszteség esetén a levelek begörbülésével is tud már hat-
hatósan védekezni a kiszáradás veszélye ellen.
Víz. Növényünknek alakulata, t. i. a gyepképzés által az
egyes egyének között lev capillarisok, maguknak a leveleknek
capillaris terei, továbbá a leveleknek nagyfokú papilla-képzése
mind a csapadék alakjában reá jutó víznek megkötésére, ott-
tartására irányul. A vastag sejtfal is amellett bizonyít egyrészt,
hogy növényünk a vízben nem dúskálkodik.
A. A." Sapehin 12 ) szerint a papillák a fény visszaverésére
valók volnának, K. Goebel 13 ) ellenben vízfelfogó szerveknek tekinti.
Monographiai kísérletemben e dologra vonatkozóan részletesen
kiterjeszkedem.
Substratnm. A substratum szintén dönt factor mohánkra,
amennyiben kifejezetten calcophilus moha
Á bioticus factorok növényünknél nem jönnek számba.

A Molendoa tenuinervis magas-tátrai termhelye Bélái Mész- :

havasok, a Stieroerg «Vaskapu» (Eisernes Tor) részén, a «Drechsler-

háuschen» felé néz mész-sziklafalaknak egyik kisebbszer üre-
gében. 14 ) Gyjtöttem 1909. VII. 19. 1G03 m. t. sz. f. m.-ban.
Substratum Choc-dolomit. 16 )
:
 367

Az esetlegesen e mohával foglalkozni akarók részére, hogy

hozzáférhetvé tegyem e növényt 1 —
1 Mól. tenuinervis példányt
küldöttem az irányomban tanúsított jó indnlatot legalább, hogy
részben viszonozhassam, a következ nyilvános gyjtemény részére
Erdélyi Nemzeti Muzeum (Kolozsvár), K. k. naturhis-
torisches Hofmuseum (Wien), Magyar Nemzeti
Múzeum (Budapest) növény tári osztálya; továbbá a következ
magán-gyjtemény tulajdonosainak Dr. Paul Culmann (Paris),
:

Dr. Degen Árpád (Budapest), Leopold Loeske (Berlin), Péterfi

Márton (Kolozsvár), Dr. Gg. Roth (Laubach).
írtam: Lcsén, Dr. Demeter Károly halálának XX. évfor-
duló napján.
Ijimpricht in Rabenhorst’s Krypt. FI. II. Aufl. IV. Bnd., I. Abt. p. 252.
*)

L. Loeske úr magához J. Brkidler úrhoz «trotz seines hohen Altéra

3
)

und Krankheit» fordult s a tle kapott pár szálat a francus bryologus Sebille
és köztem osztotta meg (in litt. ad me).
a
)
Dixon Notes on Mosses from the Bernese Oberland.
:
— Revue Bryo-
logique, 34 e année 1904. No. 4. p. 59.
>) P. Culmann Nouvelles contributions á la flóré bryologique de l’Ober-
:

land Bernois. —
Revue Bryologique 36 e année 1909. No. 4. p. 93 94.—
5
)
Szóval a tenuinervis- nek összes eddigelé ismeretes termhelyérl
ered példákat megvizsgálhattam.
*) A vaskapui növény küls megjelenése után is felismerhet, annyira
emlékeztet a más helyrl ered és vizsgáltam tenuinervis-e kre, csak a merev-
sége és «derb»-volta az, ami mindjárt feltnik. Ezért én a vaskapui növényt
monographiai kisérletemben fo. solida néven meg is különböztetem. Igen érde-
kes és jellemz, hogy a vaskapui tenuinervis- hez egy nagyon hasonló Sendt-
neriana-X gyjtöttem ugyanott, amelyet szintén külön névvel jelöltem meg
munkámban s amely növényeknek felületes szemlélésen két növény
azonossága feletti hitet ersíti meg az emberben. A Mól. Sendtneriana nak
többféle alakját lehet a Vaskapu-nál gyjteni. A termhely közelében van a
Magas-Tatra egyik nevezetességének a Neesiella carnica (Mass.) ScHPFK.-nak
lelhelye (vide V. Schiffner in M. B. L. Vili. 1909. p. 29).
’) Rajzomon ama oknál fogva, hogy a levélsejtek alakját jól feltüntet-
hessem, a papillákat nem —
rajzoltam oda (11 12. ábránál !) tehát itt ;

a levélsejteknek középs
beállításában látható képe van rögzítve.
8 Beitráge zr Anatomie und Physiologie dér Laubmoose.
)
—
Sep. Abdr.
aus Pringsheim s Jahrbtiehern für wissenschaftliche Botnnik, Bnd. XVII. Heft 3.
Berlin 1886 p. 370.
9
;
F. Hy in Annales des Sciences naturelles, s. VI. Bot. t. XVIII. 1884.
p. 109.
10
)
Cf. M a g y. Bot. Lapok VII. 1908. p. 168 adnotatio 67. Bulletin
;

du Jardin Impérial Botanique de St. Petersbourgh. 1907. p. 84.

“) Vagy: photophobos 1. Th. Herzog, Die Laubmoose Badens, in Bulletin
de l’Herbier Boissier, 2“e série Törne V. (1905) No. 9 p. 874.
13
)
I. Die Moose dér trockenen Kalksteine dér Umgebungen von Odessa. —
Bull. du Jard. Imp. Botan de St. Petersbourg Törne VII. livr. 2. 1907. p. 84.
la Dr. K. Goebel
) : —
Organograpbie dér Pflanzen. Jena 1898 1901 p. 363.
14
)
Egészen mellékesen jegyzem meg. hogy ugyanezeken a sziklafalakon
többször gyönyörködtem az oly kedves és szép madárkában a Tichodroma
muraria-kbaa, amint pillangó módjára, könnyedén szétnyítogatva szárnyukat,
kúsztak fel, le a kékes mész-sziklafalakon. Egy fészekhelyet is tudok.
5 >
Cf. Die Geologie des Tátragebirgps. Auszug aus Prof. Dr. V. Uhlig’s
)

Werke. Von Prof. Fr. Dénes. —

Jahrb. d. Ung. Karpathenvereines. XXIX.
Jahrg. 1902. p. 64.
368

Bryologische Beitráge zr Flóra dér Hohen Tátra

Von István Györffy (Lcse).
IX. Mitteilung.

(Mit 27 Orig.-Abbildungen auf Tafel X— XI.).

Dér eigentliche Zweck dieser Mitteilung ist tiber die
Entdeckung dér M. tenuinervis in dér Hoken-Tátra diesem
an Moosen so iiberreichen Gebirge, dessen Schiitze aber noch
immer niclit vollstandig erschöpft sind, Bericht zu erstatten und
eine möglichst genaue Beschreibung dér Tátra - Exemplare zu
liefern. Ich beginne mit dér:
Molendoa tenuinervis Limpr. cum. spor. jun.
Molendoa tenuinervis ist eines dér seltensten Moose, welclie
nocb vor nicht langer Zeit nur von einem einzigen Standorte
bekannt war: von Bretterwandkopf bei Windiscbmatrei in Tirol
cca 2ö00 M 1 ), wo es dér bekannte Bryologe Herr Johann Breidler
entdeckt bat. Nacb vieler Miibe gelang es mir durch Giite dér
Herren Dr. G. Roth (Laubacb) und L. Loeske (Berlin) 2 ein )

Pröbeben vöm Original-Exemplar zu erlialten. Herr Dr. G. Roth

sandte mir ausserdem ein kleines Pröbeben einer am Gemmi-
Pass 3 von Herrn H. N. Dixox gesammelten Pflanze
)
auch Herr ;

Dr. P. Culmann (Paris) war so gut, mir die von ihm gesammel-
ten 4 tenuinervis- Exemplare zr Untersucbung zu iiberlassen. Unter
)

dem reichen Matériái des k. k. naturbist. Hofmuseums in Wien

erkannte ieb in einem unricbtig bestimmten Exemplare die tenui-
nervis so war ieb dann in dér Lage gelegentlich meiner mono-
graphiseben Studie über die Gattung Molendoa Exemplare von 4
Standorten untersuehen zu können.
Als spater das für uns Bryologen so wichtige und wert-
volle Herbárium weil. K. G. Limpricht’s in den Besitz des Herrn
Dr. A. von Degen gelangte, war ieb zufolge dér bekannten Lie-
benswiirdigkeit des nunmehrigen Besitzers in dér Lage aucb das
LiMPRicHT’sche Original-Exemplar untersucben zu können.
Allén diesen Herren spreche ich aucb kiér meinen berz-
lichsten Dank aus.
Diese untersuehten M. tenuinervis Exemplare von den ange-
flihrten 4 Standorten 5 bilden eine interessante Reihe, mit dérén
)

vergleichender Anatomie und Verwandschaftskreis ich micb erst

Die Citate sind z. T. im ungarischen Texte zu vergleichen.

J
)

Herr L. Loeskk schrieb dem Herru J. Breioi.er «trotz seines hohen

’)

Alters und Krankheit» nach Graz und die von ihm erhaltenen wenigen
Stámmcheu, teilte er zwischen dem französischeu Bryologen Sebille und mir (in
litt. ad me).
3 cfr.
) •*) ‘),

So sind mir alsó die M.

5
)
femm/erm-Exemplare von allén bisher
bekannten Standorten vorgelegen.
 3tí9

in meiner spáter zu veröffentliclienden monographischen Studie

bescháftigen werde.
M. tenuinervis habé ich unlángst auch in dér Hohen Tátra,
welclie so viele interessante Moose besitzt entdeckt
Den neuen. vielleicht seltensten Bürger dér Hben Tátra
eh arakter isiért folgendes :

A) Anatomisclie Struktur.
a) Geschlechtliche Generation.

Die Rasen sind compact, ziemlich fest zusammenkángend

in dér Mitte 3 cm, am Rande 1 cm tief. Die obersten 3 sind mm
griin, von oben geseken so dunkel, wie wenn sie geráuchert
wáren. Dér übrige Teil dér Rasen ist dunkelgelb. Die Stámmchen
sind verzweigt und es sitzen auf ihnen viele Q Perichaetien tra-
gende Zweige. Die Blatter sind im trockenen Zustande aufrecht
stebend, nur die oberen, griinen Blatter sind eingekriimmt. 6 )

Stengel. Die verzweigten Stengel sind zerbrecblich sie sind :

im Querschnitt abgerundet, dreieckig, oft aucb rund, sebr selten

viereckig. Von aussen ist dér Stengel mit einer einschichtigen
Epidermis bedeckt, dérén ovale und elliptische Zellen in radialer
Richtung abgeplattet sind; die Zelhvánde sind mittelmassig ver-
dickt. Unter dér Epidermis liegt das Rindenparenchvm. welcbes
in seiner Mitte den Centralstrang umscbliesst. Die Zellen des Cen-
tralstranges sind kiéin und diinmvandig. Die Dimensionen dér
einzelnen Gewebe vgl. auf Tabelle I. im ungariscben Texte.
Die Steng elblatter steben —
ausser den oberen, griinen
im trockenen Zustande aufrecht, sie sind böcbstens ein wenig hin
und her gebogen. Die oberen, griinen Blatter aber krümmen sich
ein (Taf. X. Fig. 1.). In feucktem Zustande steben allé Blatter
ab. Allé Blatter sind gleichförmig a u s langer
; ovaler
Basis lanzettlich zugespitzt. Gégén die Spitze verjün-
gen sie sich allmahlig. Die grösste Breite befindet sich an dér
Blattbasis (Taf. X. Fig. 2 —
8). Dér Blattrand ist a n einer
Seite seb w a eh umgebogen, nie gezábnt (Taf. X. Fig.
10); die Blattrippe endigt vor dér Spitze. Die Blatt -
dimensionen vgl. auf Tabelle II.

6
)
Dér Habitus dér M. tenuinervis von dér Hohen- Tátra ist so charak-
teristisch. dass mán dieser Pflanze, wenn mán schon einige tenuinerms-
in
Rasen gesehen hat, sofort diese Art erkeunt. Nur sind die Rasen d e r b e r,
als z. B. die BRiauLEu’schen Exemplare. In meinem monographisclien Versuch
unterscheide ich die Tátra-Pflanze als f. solida. Eine interessante Form von
M. Sendtneriana habé ich auch an dér Steile gesammelt. wo die tenuinervis
wuchs, diese ist habituell dér M. tenuinervis selír áhnlich. aber nur habituell
und im trockenen Zustande. Hier beim «Eisernen Tor» sammelte ieh übrigens
mehrere Formen dér M. Sendtneriana. Ganz in dér Nahe des Standortes von
tenuinervis wachst auch das seltene Lebermoos Neesiella earnica (Mass.)
Síhff.n. (S. U n g. Botan. Blatter, Ja hrg. VIII. (1909), p. 42.)
 : -

370

Die Fláchenansichti dér Blattlaminazellen ist folgende Am :

unteren Teile des Blattes (Taf. X. Fig. 10) sind die Blattlamina-
zellen durchsichtig, in dér Richtung dér organischen Axe des
Blattes verlángert. hauptsachlich jene Zellen, welche an dér
inneren Seite dér Blatthálften, alsó neben dem Blattnerv gelagert
sind; sie sind grösstenteils viereckig, mittelmassig dickwan-
dig und glatt. In dér Mitte des Blattes (Taf. X. Fig. 11) sind die
Blattlaminazellen wegen dér zahlreich entwickelten Papillen kaum
durchsichtig 7 ); die Zellen sind 3—4 5-eckig, dér langere —
Durchmesser liegt meistens in dér Breite sie sind dickwandig.
;

Am oberen Teil des Blattes (Taf. X Fig. 12) sind die Zellen viel-
gestaltig, mán sieht 3— í-eckige und runde; sie sind mit Papillen
dicht bedeckt und in Folge dessen kaum durchsichtig. Die Dimen-
sionen dér Blattlaminazellen vgl. auf Tabeile III. im ungarischen
Texte
Dér anatomische Bau dér Blátter ist folgender:
Die Blattlamina ist meistens einsehichtig (Taf. X., XI. Fig.
13 — 17, 19, 7); nur sehr selten fand ich Querschnitte, an wel-
chen die Blattlamina stellenweise zweischiehtig ist, wie z. B. auf
dér Taf. XI. Fig. 18, 8, 9, wo es auffallt, dass dieser Teil dér
Blattlamina in dér Breite zweier Zellen zweischiehtig ist. Die
Blattlaminazellen sind mittelmassig dickwandig, meistens 3-4-
eckig, mitunter aber auch rundlich. Sie sind am unteren Teil des
Blattes breiter als hoch (X. Taf. Fig. 13 15), am oberen Teil —
des Blattes hingegen höher als breit (Taf. X. Fig. 19.)
Die Randzellen sind meistens einzeln entwickelt, nur selten
zu mehreren wie auf Taf. X. Fig. 19 3 Randzellen, fand ich ;

nur ein einziges Mai.

Die Papillen entwickeln sich am mittleren, hauptsachlich
aber am oberen Teil des Blattes. Am unteren Teil des Blattes
sind die wegen Mangel dér Papillen nocli durchsichtig,
Zellen
wie es die Querschnitte zeigen (Taf. X. Fig. 13 15). Am mitt- —
leren (Taf. X. Fig. 16) und oberen Teil (Fig. 17 19) ént —
wickeln sich zahlreiche Papillen, was mán am deutlichsten an
Querschnitten sehen kann. Die Papillen sind zumeist sehr regei
massig entwickelt (Taf. XI. Fig. 21); hier sitzen 2 3 Papillen auf —
emer Zelle und zwar auf beiden Oberflaehen. Einige Papillen
erreichen bei guter Entwicklung die Höhe von 2'7 u.-4u..
An den Querschnitten dér Blattnerven bemerkt mán folgende
Struktur
Am
obersten Teil des Blattes besteht dér ganze Blattnerv
aus homogénen, polyedrischen Zellen (Taf. X. Fig. 20.) Hier bildet
die Blattlaminahalfte nur eine Zelle.

7
)
lm darzustellen, habé ich die
die Gestalt dér Blattlaminazellen gut
Zellen bei mittlerer Binstellung so blieben die Papillen
gezeichnet ;

am oberen und mittleren Teil des Blattes. (Taf. X. Fig. 11 12) weg.—
 Dér Blattnerv ist auch im oberen Drittel des Blattes homogén
(Tat'.X. Fig. 19); in dér Mitte des Blattes zeigt schon dér Blatt-
nerv die charakteristische Strnktnr (Tar. X. Fig. 17), welche die
HABERLANDT’sche 8 II. Gruppé charakterisiert ott felüt das obere
)
:

Stereomband (Tat. X. Fig. 18). In dér Mitte des Blattes ist das
obere Stereomband des Blattnervs entwickelt, aber so schwach,
dass es nur aus einigen Zellen besteht (Tat. X. Fig. 16). Am
unteren Teil des Blattes felüt das obere Stereomband beim Blatt-
—
nerv (Tat. X Fig. 14 15) oder es ist nur sekr selten entwickelt
(Taf. X. Fig. 13, 4).
Dér Blattnerv ist im Querscknitte gégén die obere Seite
des Blattes kaum gewölbt, zumeist flach; gégén die untere Seite
des Blattes ist er aber stark hervorgewölbt. Die oberen Epidermal-
Zellen sind grösser als die unteren.
Die Dimensionen dér Blattnerv-Zellen vgl. aul Tabelle IV.
des ungarischen Textes.
Die Perichaetialblatter. Auf dem Stengel sitzen die Pericbae-
tial-Stengelcben einzeln (Taf. XI. Fig. 25), oder parweise (Taf. X.
Fig. 24). Ich fand, dass sie im allgemeinen am unteren Teil des
Stengels einzeln, am oberen Teil aber paarweise vorkommen. Die
Perichaetialblatter sind oval-elliptisch die Spitze dér meisten
;

unteren Perichaetialblatter (Taf. Fig. 22) ist abgerundet, wáhrend

die oberen und die innersten spitzig sind (Taf. X. Fig. 24 25). Dér —
Blattnerv ist schwach entwickelt, immer 2—4 Zelle weit dér
Spitze endigend (Taf. X. Fig. 22—23). Dér Blattrand ist
glatt, niemals geziihnt; ebenso glatt und nickt gezahnt
ist dér obere Teil dér innersten Perichaetialblatter, nur selten
weist er einige kleine Zahnchen auf (Taf. XI. Fig. 23). Die Papil-
len fehlen ganz, darum sind die Blattzellen ganz durchsichtig.
Die Blattzellen dér Perichaetialblatter sind am unteren Teile am
langsten, nach oben werden sie immer kürzer; sie sind 3— 4— 5-
eckig. Die kiirzesten Zellen finden wir am oberen Teil dér
Perichaetialblattter. Die Dimensionen dér Zellen dér Perichaetial-
blatter vgl. auf Tabelle V. des ungarischen Textes.
Die untersten Perichaetialblatter sind 0*306 mm
láng, 0221
mm — 0255 mm breit; die mittleren: 0510 mm láng, 0 255 mm —
:

< 289 mm breit die innersten, dass heisst die obersten 0 595 mm
>
; :

0’680 mm — 0’765 mm láng und 0’260 mm— 0*290 mm breit.

Innerhalb dér Perichaetialblatter sitzen die aus dünnwan-
digen, wasserhellen Zellen bestehenden Paraphysen (Taf. XI. Fig.
26) welche 306 y. láng und nur 7 y. breit sind.
Zwischen den Paraphysen sitzt die

b) Ungeschlechtliche Generálion.
von welcher ich nur die ausseren Teile beschreiben kaim, weil
ich zwischen den Rasen, nur ein einzigen junges Sporophvten fand,
welches ich auf Taf. XI. Fig. 27 abgezeiclmet habé.
 ;;:

872

Die Maasse dieses ganz jungen Sporophytens sind folgende

Die Calyptra ist 2720 mm
láng, untén 0374 mm, in dér Mitte
0238 mm breit die Séta 4 100 mm láng, oben unter dem Rande
;
:
-

dér Calyptra 119 p-, in dér Mitte 136 jx und untén 119 a breit;
Vaginula: '360 mm láng, oben 204 a in dér Mitte, wo sie am
I

breitesten ist, 340 g breit.

Dér Sporophyt ist noch ganz jung, so dass dér untere Teil
dér Epigona 9 ) noch auf dér Vaginula manchettenartig sitzt (Tat.
XI. Bg. 27).
Am Grunde des Perichaetial-Stengels entwickeln sich viele
Kiziden.
Die Ergebnisse eines Vergleiches des CuLMANN'schen Exem-
plares mit dem aus dér Tátra stammenden vverde ich spáter
in nieinem «Versuclie» mitteilen.

li) Oikologisclie Faktorén.

Den Einfluss dér oikologischen Faktorén kann ich im fol-
genden schildern.
Licht. Dass unsere Rflanze dem Lichte direkt nicht ausge-
setzt ist, zeigt das Felilen derjenigen Organe, welche sich bei
den Moosen entwickeln, welche an sonnigen Stellen wachsen
namentlich fehlen bei dér Tátra- Pfianze die hyalinen Endhaare;
die oberen Blátter vertrockuen nicht, um als gute Decke gégén
die Sonnenstrahlen zu dienen 10 und so die unteren griinen Blátter
)

zu schiitzen. Unsere Pfianze ist auch kein typisches skiophiles

Moos 11 ), denn die Eigenschaften, welche die Skiopliilen charak-
terisieren, fehlen bei M. tenuinervis vöm Eisernen Tor. An dér
Stelle wo M. tenuinervis vorkommt, námlich in einer kleinen
Höhle, an den siidlichen Kalkfelswánden des Eisernen Törés, fin-
den wir die dem oben Erwáhnten entsprechenden Verháltnisse.
Warme. Dass unsere Pfianze sich gégén Temperaturextreme
schiitzen muss, zeigen die Merkmale. dass die Zellwánde genug
dick. die Rasen compakt und oben dunkelfárbig sind, welche
Eigenschaften als gute Schutzeinrichtungen gégén Wármeverlust,
dienen. Dass M. tenuinervis vöm Eisernen Tor dér Insolation
nicht sehr ausgesetzt ist, zeigt, dass sie sich gégén den Wasser-
verlust, gégén starke Transpiration ganz sicher nur durch Ein-
kriimmung dér oberen Blátter schiitzen kann.
1 Vasser. Die Beschaffenheit dieses Mooses weist auf die
Tendenz hin Niederschlagswasser in mehrfacher Weise festzuhalten
die Capillarráume am unteren Teil dér Blátter und die Capillar-
gánge zwischen den einzelnen Individuen, die grosse Menge dér
Papidon beweisen, dass die Pfianze unter klimatischen Verhált
nissen lebt, wo sie das Wasser festhalten und zwischen den
Kasén conservieren muss. Dass die Zellwánde dick sind, zeigt,
dass die Pfianze kehien Ueberfluss an Wasser erhált.
 373

die Papillen zum Zerstreuen

Nach A. A. Sapehin 12 dienen
)

dér Lichstrablen, nach Prof. K. Goebel 13 dagegen zum Festhalten )

des Wassers. In meinem «Versuch» werde ich diese Auffassun-

gen ausführlicher besprechen. Substrat. Das Substrat stellt auch
einen entscheidenden Faktor dar, denn unseres Moos kommt n u r auf
Kalkunterlage vor, undzwar ist diese beim Eisernen-Tor
Choé-Dolomit.
Die biotischen Faktorén spielen hier keine Rolle.

Dér Standort dér Molendoa tenuinervis ist in dér Hohen-

Tátra: Belaér Kalkalpen beim «Eisernen-Tor» (Skalne Wrota), am
Stierberg (Bujaczy Wierch), an den steilen Kalkfelsen, welche
nach S, alsó gégén das Drechslerhauschen abfallen, in einer
kleinen Höhle. 14 ) Ich sammelte es 1909. 19. VII. Ifi03 M. ü. d. M. 15 )

Ich sandte je ein kleines Belegexemplar an folgende Her-

barien teils um die Gefálligkeit dér mich bei meinen Studien
unterstiitzenden Herren zu erwiedern, teils um dieses seltene
Moos jedem Bryologen zugiinglich zu machen Dl*. Paül Culmann :

(Paris), Dr. Árpád von Degen (Budapest), Leopold Loeske (Berlin),

Márton Péterfi (Kolozsvár), Dr. Gg. Roth (Laubach) und fol-
gende Museen: K. k. naturhistorisches Hofmuseum
(Wien), Siebenbürgisches National- (Kolozs- Museum
vár), Ungarisches-National-Museum (Budapest).
Lcse, am XX. Todestag Dr. K. Demeter’s.

A X-XI. tábla magyarázata. — Erk) áruiig elér Tatéi X— XI.

Minden levél k. in. (= keresztmetszet)-nél, tehát a 19. rajzoknál 13 —
1 = lamiuasejtek, 2 = hasi sejtek (cellulae ventrales, fels epidermis), 3 háti =
sejtek (alsó epidermis, cell. dorsales), 4 = fels stereomaköteg, 5 —vezet
parenchyma-sejtek (duees), 6 — alsó stereoma, 7 — szegélysejtek. Az összes
ábra vaskapui példány után készült.
Bei jedem Blattquerschnitt, alsó bei den Figuren 13—19: l Blatt- =
laminazellen, ö =
obere Epidermis, Ventral-Zellen, 3 untere Epidermis, Dor- —
sal-Zellen, ^r=oberes Stereom (Bast)-Band, 5 Leitparencliymzellen, Deuter, =
6 —unteres Stereom (Bast)-Baud, 7 Randzellen. —
Allé Figuren bezielien sich —
auf die vöm Eisernen-Tor dér Hohen-Tátra stammende

Molendoa tenuinervis Limpr.

-ábra. Az egész növénynek
1. a fels részlete, a hol a levelek még
zöldek; száraz állapotban. 1 ®/1 .

— Fig. Obere Teil dér ganzen Pflanze, an welchem

1. die griinen Blatter
sitzen. Die Pflauze im troekenen Zustande. 16

— 2—9. ábra. Száriévelek nedves állapotban.

.
/t
ie
.
/t
= Fig. 2 — 9. Stengelblatter in feuchten Zustande. 16
/1
.

Ganz nebenbei bemerke ich, dass ich beim Eisernen Tor mehrmals
14
)

die wunderschönen Mauerláufer [Tichodroma muraria gesehen habé. Ich

kenne auch ihr Nest
15 cfr.
) p.
 .

374

—
10. ábra. A szárlevél alsó részén lev levélsejtek felületi képe. l3S /,.
=
Fig. 10. Oberfiáchenansicht dér Blattlaminazellen aus dem untoren
Teil-Blattes. 13i l í .

ábra. Levélsejtek felületi képe a szárlevél középs részletén.

II.
(A levélsejteket boritó, ellep papillák ábrázolását azért hagytam el, hogy a
levélsejtek alakja zavartalanul látható legyen). I35 /i-
=
Fig. 11. Oberfiáchenansicht dér Blattlaminazellen aus dem mittleren
Teil des Blattes. (Die Papillen zeicbnete ich nicht um die Gestalt dér Zellen
besser darzustellen. Das Bild zeigt die Zellen bei mittlerer Einstellung). ft
m .

—
12. ábra. Levélsöjtek felületi képe a szárlevél föls részén. (A papil-
lákat itt se rajzoltam a fenti ok miatt). 135

— /,.
Fig. 12. Oberfiáchenansicht dér Blattlamina- Zellen aus dem oberen
Teil des Blattes. (Die Papillen fclilen auch hier aus demselben Grunde). 133 j.
—
13. ábra. K. m. a szárlevél alsó részébl. A fels stereoma gyengén
fejlett. 135
/,.
= Fig. 13. Querschnitt aus dem unteren Teil des Blattes. Oberes Ste-
reomband schwach entwickelt.
ist »»*/,.
— szárlevél alsó részébl. A fels stereoma
14—15. ábra. K. m. a
kifejldésre egyáltalában nem jut. 133/i .

—
Fig. 14—15. Querschnitte aus dem unteren Teil des Blattes. Oberes
Bánd dér Bastzellen fehlt gánzlich. 135/,
—
16 —
17. ábra. K. m. a szárlevél középs részletébl. Levéllemezsejtek
ers fejldés papillákkal fedettek. 13i/ i .

- Fig. 16—17. Querschnitte aus dem mittleren Teil des Blattes. Die
Blattlaminazellen sind mit Papillen dieht bedeckt. 1S5 /,.
—18. ábra. K. m. a szárlevél fels harmadából. Fels stereoma hiány-
zik, a levéllemez a 8 és 9-el jelzett heyeken kétréteg. Lemezsejtek ersen
fejlett papillákkal fedettek. *»®/ 1 .

=Fig. 18. Querschnitt aus dem oberen D fittel des Blattes. Oberes Bánd
dér Bastzellen fehlt ganz Blattlamina an den, mit 8 .9 bezeichneten Stellen
; ,

zweischichtig. Blattlamina-Zellen mit Papillen dieht bedeckt. 135/ t .

19. ábra. K. m. a szárlevel fels harmadából. Levélér homogeneus-szer-

kezet. Levélszegélyt több sejt alkotja. iail 3 .

=Fig. 19. Querschnitt aus dem oberen Drittel des Blattes. Blattnerv
aus homogénen Zellen gebildet. Blattrand aus mehreren Zellen bestehend. I36/,
—20. ábra. K. m. a szárlevél csúcsából. Homogeneus szerkezet. 136 / t .

—Fig. 20. Querschnitt aus dér Blattspitze. Homogene Struktur. 135 j.

—21. ábra. K. m. a levéllemez szélébl ersebb nagyítás mellett.
A typikus kifejldésü papillák kettesével-hármasával ülnek a sejteken. A sejtek
üregében nagy chloroplasiisok láthatók, a 20 /,.
=Fig. 21. Querschnitt aus dem Randteil des Blattes. Auf den Zellen
sitzen 2 —3 typisch ausgebildete Papillen. lm Lumen dér Laminazellen grosse
Chloroplasten. 320 /,.
—22. ábra. Küls perichaetialis levél csúcs-részlete. 1 levélér. ***/,. =
=Fig. 22. Spitze eines unteren Perichaetial-Blattes. 1 Blattnerv. 116 =
—23. ábra. Bels perichaetialis levél csúcsi része. 1 levélér. 3,il t = .

=Fig. 23. Spitze eines inneren Perichaetial-Blattes. 1 —

Blattnerv. 315 /,.
—24 - 25. ábra A szár oldalán helyet foglaló s az archegoniumokat
magukba záró perichaetialis-szárak egészben lerajzolva. 13/,.
=Fig. 24 —
25. Perichaetial-Stengel, welcher die Archegonieu birgt. 18 j.
—26. ábra. Az archegoniumok körül lelhet paraphysisek. 70 ,.
=Fig. 26. Die um die Archegonieu sitzenden Paraphysen. 70 /,.
—27. ábra. Fiatal sporophyton. 1 —
calyptra, 2 séta, 3 =
vaginula. 1C =
—Fig. 27. Junger Sporophyt. 1 —
Calyptra, Séta, 3 2=
Vaginula, =
auf dérén Spitze noch dér Rest dér Epigona, als manchetteuförmiges Gebilde
sichtbar ist. 13 L.
 375

Nehány adat Bácska Flórájához.

Beitráge zr Flóra dér Bácska (Comitat Bács-Bodrog in

Südungarn.)

Prodán Gyula (Zombor.)

^Von •
(

Marsilia quadri fólia L. Kiszáradt mocsarakban. Dernye, a vasúti

állomással szemben lev erd mocsaraiban az Elatine Alsi-
nastrum L. társaságában.
Ophioglossuvi vulgatum L. Nedves helyeken az ujgombosi vasúti
állomással szemben, Listera ovata (L.) R. Br. társaságában.
Ritka.
Hierochloa odorata (L.) Whlbg. Homokos mezkön. Ludaspuszta
közelében.
Avena pratensis L. Legelkön. Bács, Bácsordas, Bogyán.
Schoenus ferrugineus L. Zombor utczáin és lvanácska-bara mellett.
Orv ithogalum Boucheanum (Kunth) Aschers. Bácsordason a vasút
mentén.
Convallaria wiajalis L. Futtaki alsó erdben.
Orchis purpurea Huds. Erdkben Apatin, Bácsordas, Bács, Dernye,
Bogyán, Dunacséb, Alsókabol.
0. latifolia L. Mocsarak szélén. Vajszka, Bácsujlak.
Cephalanthera alba (Cr.) Simk. Dernyei erdben.
Listera ovata (L.) R. Br. Újgomboson, a vasúti állomással szemben.
Lychnis Coronaria L. Erdkben és azok szélein. Bácsordas, Dernye,
Bogyán, Bács, Dunacséb.
Cerastium anomalum W. et K. Szikeseken. Regcze, rszállás,
Gádor. Bezdán, Zombor, Apatin, Bácsordas, Dernye. Bogyán,
Bács, Dunacséb Ófutak és Alsókabol szikes erdtisztásain.
:

Moehringia trinervia (L.) Clairv. Bogyáni erdben.

Helleborus odorus W. et K. Ugyanott.
_

Anemove ranunculoides L. Ofutakon az alsóerdben.

Pulsatilla nigricans (Störck) Fritsch. Bácsordas homokhalmain.
Banunculus auricomus L. Dernyei erdben.
Coronopus didymus (L.) Sm. Mezei utakon és szikeseken. Regöcze,
rszállás, Gádor, Bezdán, Zombor, Apatin, Bácsordas, Dernye,
Bogyán, Ófutak, Kátyi, Alsó- és Felskabol; Bácsér (lég.
Miháliic).
Boripa Bemeri Menyh. Szikeseken. Ugyanott.
Cardamine parviflora L. Mocsarak szélein Bogyán erdejében.
Alyssum arenarium L. Homokos mezkön Ludas-pusztán.
Euclidium syriacum (L.) R. Br. Utak és vetések szélén. Regöcze,
rszállás, Gádor, Pacsér, Zombor, Alsókabol
Crassula Magnolii De:. (Syn. Sedum deserti-hungarici Simk.
:
376

Aradm. fl.) Szikes legelkön. Alsókaboli tölgyerd tisztásain,

különösen sok van a zárda mögötti legelkön. Chottek-puszta

és Apatin.
Saxifraga iridactylites L. Homokos mezkön. Ludaspuszta.
Rosa gallica L. Erdk szélén, Bogyán, Dernye, Szond.
Trifolium ornithopodioides (L.) Sm. Szikesek nedves részein. Bezdán,
Apatin, Bácsordás, Dernye, Bács, Bogyán, Alsókabol faluk
erdeinek szikes tisztásain. Chottekpusztán és Kátyin.
T. pallidum W. et K. Szikes legelkön, de inkább azok szélein.
Ugyanott.
V. striatum L. Ugyanott.
T. incarnatum L. Vasúti töltéseken. Bácsordás, Dernye. Bács,
Palánka, Újvidék és Zombor között több helyen. Behurczolt
növény.
T. laevigatum Poir. Szikes legelkön és azok szélein. Bezdán,
Apatin, Bácsordás, Dernye, Bács, Bogyán, Alsókabol faluk
erdeinek tisztásain. Chottek-pusztán és Kátyin.
T. angulatum W. et K. Ugyanott.
T. subterranevm L. Legelkön. Alsókaboli erd tisztásainak szélén,
itt gyakran a szikesre is átmeg}
7
Chottek- pusztai legelkön
.

bven.
Lotus gracilis W. et K. Kissé szikes legelkön. Apatin, Bácsordás
Dernye, Bács, Bog\mn faluk erdeinek tisztásain.
Vicia serratifolia Jacq. Utak mentén. Apatin és Bácsszentiván
között.
Lathyrus megalanthus Steudel. Dernyei erd szélén.
L. variegatus (Ten.) Gren. et Godr. Bogyáni erdben.
Geránium phaeum L. Overbász kivágott erdejében.
G. molle L. Szikes legelk szélén. Regöcze, rszállás, Gádor, Zom-
bor, Bezdán, Apatin, Bácsordás, Bács, Dernye, Bogyán,
Palánka, Chottek-puszta, Kátyi, Alsó- és Felskabol.
Elatine Alsinastrum L. Kiszáradt mocsarakban. Dernye a vasúti
állomással szemben lev erd mocsaraiban.
llex aquifolium L. Vaskapui vasúti állomás közelében lev erd-
ben bven. Bogyán erdejében szintén megvan. E területre
a szomszédos Dráva és Száva közérl jutott a madarak
révén, melyek csonthéjas termését terjesztik. Hazánkból
Arad m., Zimbró környékérl ismeretes.
Oenanthe média Griseb. Mocsarak szélén. Zombor, Apatin, Bezdán,
Dernye, Bogyán.
Thymus collinus L. v. subhirsutus Borb. Homokos halmokon.
Palics és Ludas-puszta.
Veronica officinalis L. Bács erdeiben.
Androsace maxima L. Utak mellett és vetésekben. Vaskapui állo-
más
és Zomborban több helyen.
Plánt ago tenuiflora W. et K. Szikeseken. Regöcze. Orszállás, Gádor,
 377

Bezdán, Zombor. Apatin, Bácsordas, Bács, Dernye, Bogyán,

Palánka, Chottek-puszta, Kátyi, Alsó- és- Felskabol.
Gáliam parisiense L. Legelkön. Apatin.
G. retrorsum DC. Legelkön. Apatin. Bácsordas, Bács, Dernye,
Bogyán, Vajszka, Palánka.
Campamda Eapuncidus L. Erdtisztásokon és legelkön. Ugyanott.
Achillea Xeilreichii Kern. (lég. Mihauk) Utak mellett. Pacsér.

Nehány uj adat a Pieninek flórájához.

Einige neue Angaben zur Flóra dér Pieninen

*
T rtít
E. Gyula (Késmárk).
Von -

A Pieninek kedves hegységében többször megfordulva* és

ott botanizálva több érdekes adatra bukkantam, melyeket az
irodalomban felemlítve nem találok. A Pieninek flóráját összefog-
lalóan legutóbb Dr. Filarszky Nándor irta meg.** É tanul-
mányozásával karöltve kutattam e hegységben, s adataimat pótlás-
m
képen a következkben adom közre.***
Equisetum silvaticum L. A Dunajecz szorosban, az út mentén.
Eriophorum angustifolium Roth. «Richters Wieschen» nev
rétecskén a fürd közelében.
Blysmus cornpressus
(L.) Panz. Alsólénicz (Sublechnic) mellett
a Saure-Wiesen.
Heleocharis pauciflora (Lgtf.) Link. Saure-Wiese-n Alsólénicz
mellett.
Carex pilosa Scop. A Dunajec szorosa kezdeténél, de fennt
a Klastromerdben a felvezet mezei út közelében, ott a hol ez
hirtelen jobbra felfelé kanyarodik, az úttól nem messze egy
sziklafal alatt. Láttam még bennt a Dunajec áttörésében is.
Carex muricata L. A Koronahegyen.
Carex teretiuscula Good. Saure-Wiese Alsólénicz mellett.
Pm álpina var. vivipara L. A Koronahegyen.
Arabis Halleri L. A Koronahegyen.
Helianthemum alpesire (Jacq.) Dun. A Koronahegy homlok-
zatán bven található.
Pulyyála amara L. Klastromerdben és a Dunajecz szorosában
az út mentén.
Dionthus praecox Kit. A Koronahegyen.
Astragalus glycyphyllos L. A Korona hegyen.

* A Pieninekben botanizáltam 1903 szept. 12-én, 1906. jun. 2. és 3-án.

:
;

1907. jun. 16. 1908 május 17-én

és 1908. október 3-án.
** Lásd Magy. kárp. Egy. évk. XXV. évf. (1898.).
:

*** A Pieninek
flórájának kiegészítését lásd még M. B. L. VI. (1907.) p. 132.
:

27 *
 Anthyllis vulneraria L. var. affinis (Britt.) Wohlf. A Korona-
hegyen.
Astragalus australis (L.) Lám. var. glábra (Clarion.)
A Koronahegy csúcsán.
Trifolium incarnatum L. Mint jövevény gyakran észlelhet
az újonnan épült út töltésein.
Pleurospermum austriacum (L.) Hoff.m. A Klastromerdben.
Cirsium palustre (L.) Scop. A Dunajecz szorosában és a
Richter-Wieschen rétecskén a fürd közelében ;
itt azonban az
idézett munkában közölt Ophioglossum vulgatum L.-t. nem tudtam
megtalálni.
Centaurea mollis W. K. Dunajec szorosában, az útment, én.
( ampanula rapunculoides L. Dunajecz szorosában.
Gentinna asclepiadea L. Koronahegyen.
Aquilegia longisepala Zimm. A Koronahegyen.
Veronica serpyllifoliah. A Koronahegyen.

Apró közlemények. — Kleine Mitteiluugen.

Európa flórájának egy uj Ein neuer Farn in Európa.
harasztfaja.
A SENNEN-féle spanyol exsic- Die Besitzer dér Sennen’-
cata 907. sz. alatt Polypodium schen spanischen Exsiccaten
Eliasii Senn. et Pau néven durfte es interessieren, dali dér
adott ki egy harasztfajt, mely s. No. 907 unter dem Namen
Dr. Christ H. vizsgálatai sze- Polypodium Eliasii Senn. et
rint = Eryopteris africana Pau ausgegebene Farn sich
(Desr.)C. CHRisTENS.Ind. Fii. 251. naehUntersuchungen des Herrn
( Gymnogramme Iota Schlecht). Dr. H. Christ in Basel als
Dryopteris africana (Desu.) C.
Christens. Ind. Fii.251. {Gymno-
gramme lota Schlecht.) ent-
puppt hat.*)
Európa flórájának ezt az új neue Bürger dér euro-
Diesel*
polgárát Frere Éliás fedezte paeischen Flóra wurde vöm
fel Cobreces mellett (Spanyol- Frere Éliás bei Cobreces (Prov.
ország, Santander-tartomány), Santandez) in Spanien an dér
ahol a cantabriai hegylánc végs Stelle, wo die cantabrische Ge-
nyúlványai a tengerbe sza- birgskette ihre letzten Ausláufer
kadnak. in den Óceán versenkt, ént •

deckt. Degen.

*) Sennen. Unó nouvelle fougöre pour l’Europe. Bull. de l'aead. intern,

de bot. 1010 : 94.
 379

Hazai botanikai dolgozatok ismertetése,

Referate über ungarische botan. Arbeiten.
Sántha László, Adatok a budai hegység zuzmóflórájának
ismeretéhez. (Beitráge zr Flechtenflora des Budapestéi Gebir-
1

ges). Botan. Közlemények —

1910.: 1 33. V. ö. (vergl.) Magv. Bot.
Lapok 1910. : 77.
A budai hegységbl eddig Zusammenfassung dér bisher
ismeretes zuzmók összefogla- aus dem Ofner Gebirg bekannt
lása Sándor, Simonkai, Tomek gewordenen Fleehten auf Grund
és a szerz, de fleg azonban dér Aufsammlungen Sándor’s,
Lojka gyjtései alapján. Fel- Simonkai’s, Tomek’s, des Verf u.
tn, hogy Zala IsTvÁN-nak az A., hauptsáchlich aber Lojka’s.
ugyanebben a folyóiratban Auffallenderweise werden die
(VII.: 19 — 21) megjelent ada- Angaben J. Zala’s (Növt. Közi.
tait nem veszi figyelembe. VII.: 19 — 21) vollstándig iiber-
gangen. L.
Bartal Kornél : Adatok Szekszárd környékének flórájá-
hoz. (Beitr. zr Flóra dér Umgebung von Szekszárd). U. o.
(Ebenda): 33—40.
Szerz összefoglalja Szek- Zusammenfassung dér Er-
szárd környékére tett botani- gebnisse mehrerer, in dér Um-
kai excursióinak eredményeit. gebung von Szekszárd durch-
Kiemelendk : geführten botan. Excursionen.
Hervorzuheben sind
Festuca My urus
Hordeum leporinum Lk. (nach den mit-
L.,
geteilten Bemerkungen wohl H. murinum 3. intermedium Beck:
Ref.), Cár ex Goodenoughii var. angustifolia A. G., C. Michelii
Hst, Luzida Forsteri D. C., Gladiólus imbricatus L., Colutea
orientalis Mill. (ssp.), Valeriána sambuci fólia Mik.
A Carex brevicollis D. C. Die Angabe von Carex bre m
(egy nádas szélén, ahol ez a vicollisD. C. (am Rand eines
faj sohasem fordul el), Bian- Röhrichtes, wo diese Art nie-
thús atropurpureus All., La- mals wackst), Dianthus atro-
mium maculatum L. és «Leon- purpureus All., Lamium ma-
todon incanus L.»-re vonatkozó cidat um L. und « Leontodon
adatok minden bizonnyal téves incanus L.» dürfte auf irr-
meghatározáson alapszanak. tümlicher Bestimmung ruhen.
Feltnnek találjuk, hogy Auffallend erscheint in dér
szerz az irodalmi áttekintés- Literaturübersieht das giinz-
ben teljesen mellzi az erre a liche Ignorieren dér bisher
vidékre vonatkozó eddig meg- wichtigsten Werke für dieses
jelent két legfontosabb mun- Gebiet Menyhárth’s Flóra von
:

kát,nevezetesen MENYHÁRTH-ét Kalocsa und Hegyi’s über die

Kalocsa flórájáról és Hegyi dol- Flóra dieses Ivomitates.
gozatát a vármegye flórájáról. D.
 : : ;

380

Szabó Z., A Magyar birodalom Knautiáinak rendszertani

áttekintése. (System. Übersicht dér Ivnautien dér Lánder dér
ungarischen Krone). U. o. (Ebenda): 67— 99, (7)— (18). 4 képpel. —
Mit 4 Abbildungen.
Szerz az «Engler, Botan. Verf.hat seine friiheren
Jahrbiicher» s az e lapok ha- in «Exgler’s Bot. Jahrb »
sábjain megjelent korábbi mun- und a. a. 0. erschienenen Ar-
kálatai s újabb vizsgálatai beiten über diese Gattung durch
alapján részletesen tárgyalja neuere 8tudien ergánzt und in
a Magyar birodalom (egyszers- Bezug auf die ungarischen,
mind Dalmátia s az annektált dalmatinisehen und bosn.-her-
tartományok) injait, alfajait, zegowinischen Arten, Unter-
változatait és alakjait, min- arten. Varietáten und Formen
degyiket bséges magyarnyelv vervollkommnet. Dér ungarische
leirással kísérve. Munkájának Teil dér Arbeit ist in Folge
magyar része szerkezeténél dér darin veröffentlichten aus-
fogva kitünen alkalmas tinau- führliehen Beschreibungen sehr
iiá-vak meghatározására, amit geeignet, unsere Knautien si-
még jobban elsegít a német cher bestünmen zu können
szöveg végén található latin- dér zum Schlusse des deutschen
nyelv kulcs. Dolgozatát a ti. Textes gegebene lateinische
svatica var. lancifolia és var. Schlüssel ermöglicht dics auch
pocutica ti. longifolia K. di-
, ,
den unserer Landessprache
narica var. strigosa és var. unkundigen. Die 4 gelungenen
Malyana sikerült habitusképe, Abbildungen stellen ti. silva-
valamint több részletes elem- tica var. lancifolia und var.
zés képe díszíti. pocutica ti. dinár ica var. atri-
,

gosa und var. Malyana nebst.

Details dar.
A fennt jelzett területrl a Es werden aus dem Gebiete
következ fajokat állapítja meg: folgende Arten angeführt
.1 ti. integrifolia (L.) Bért., 2. ti. Visianii Szabó, 3. ti. ma-
cedonica Gris. (idközben kiveszett —
bereits wieder verschwunden),
4. ti. arvensis CL.) Coult., 5 ti. purpurea (Yill). Borb., 6 K.velebitica
.

Szabó, 7. ti. albanica Briq., 8. ti. travnicensis (Beck) Szabó, 9. ti.

silvatica Duby, 10. ti. longifolia (W. K.) Koch, 11. ti. Drymeia
Heuff., 12. K. jntermedia Pernh. et Wettst., 13. ti. dinár ica
(Murb.) Jaxch. [Új változatai —
Neue Varietáten var. strigosa, var. :

Malyana var. macrophylla], 14. ti. sarajevensis (Beck) Szabó. L.

,

Dr. Hollós László, Újabb adatok Kecskemét vidékének

flórájához. (Neue Beitr. zr Flóra dér Umgebung von Kecs-
kemét). U. o. (Ebenda): 100 101. —
A M. B. L. 1910: 80 olda- den auf S. 80 del-
Ausser
ién említetteken kívül, még Jahrgs. 1910 dicsér Zeitschr.
kiemelendk: erwahnten Arten sind noch
hervorzuheben
 381

Veratrum album L., Allium pallens L., Matricaria discoidea

D. C., Dracocephalum austriacum L., Monotropa hypopitys L. L.

Dr. Hollós László : Kecs- Dr. L Hollós : Die Pueci-

kemét vidékének Puccinia- nia-Arten dér Umgebung
fajai. von Kecskemét.
«Botanikai Közlemények Bánd IX. k., Jahrg. 1910. évf.
H. 2. f. p. 101 — 109; (19).

Ismerteti szerz a hazánkra Dér Verf. bespricht die auf

vonatkozó teljesPuccinia- iro- Ungarn bezügliche Puccinia-
dalmat, amelyhez adatokat Literatur, dérén Daten l'olgende
szolgáltattak a következ szer- Verfasser lieferten
zk munkái
BaumlerJ. A., Dr. Borbás V., G. Bresadola, Dr. Fr. Bubák,
Greschik V., Hazslinszky Fr., Ivalchbrenner K., Dr. Moesz G.,
Dr. Richter A., St. Schulzer von Müggenburg, H. et P. Sydow.
Az irodalom és szerz gyj- Aufziihlung von 66 Puccinia-
teménye adatait összefoglalva, Arten aus dér Umgebung von
hazánkban 171 Puccinia- faj, Kecskemét (aus ganz Ungarn
s ebbl 66 faj Kecskemét vi- sind bisher 171 Arten bekannt).
dékén is terem. In Sydow’s Monographia Ure-
Felsorolja szerz a Kecs- dinearum sind folgende vöm
kemét vidékén term 66 Puc- Verf. bei Kecskemét entdeck-
cinia- fajt termhelyükkel e- ten Arten aus Ungarn nicht
gyütt. SyDow-ék munkájában erwahnt
(Monographia Uredinearum.Vol.
I. Lipsiae 1904) hazánkból nin-

csenek megemlítve a szerz ál-

tal Kecskeméten gyjtött Puc-
cinia- k közül a következk:
P. artemisieUa Sydow K. (= Kecskemét) «Szikra»; P. Car-
thami (Hutzelm.) Cda K., «Szikra» vasútállomás mellett, de is-
:

meretes hazánk 4 más helyérl; P. Cyani (Schleich.) Pass. Ko- :

háry-Szent-Lörinc, Nagy-Körös P. chondrillina Bubák et Sydow

;
:

K., Ballószög, csak X.-Podhrágy melll ismeretes P. Jurineae ;

Cooke K., Nyír, Nagy-Krös (Nagyerd) P. Lactucarum Sydow

:
;
:

K., Nyír,Koháry-Szent Lrinc, Nagy-Krös (Nagyerd) P. tinc- ;

toriicola P. Magn. K., Nyír; P. Cynodontis Desm.

: K., Pálfája, :

Nyír. Hazánkban csak Baumler és Bubák szedték. Gy.

Dr. Hollós László A Ma- : Dr. L. Hollós Die in Un :

gyarországban eddig észlelt garn bisher beobachteten

Ramularia-fajok. Ramularia- Arten.
Ugyanott — Ebenda, p. 109—116, (19) — (20)
Szerz ismerteti a Ramu- Verf. bespricht die Ge-
laria nemzetséghez tartozó fa- schichte dér Ramularia- For-
jok hazánkból való kikuta- schung in unserem Lande, und
 - :

382

tájának történetét és felsorolja zahlt die von ihm in dér Um-

a Kecskemét vidékén észlelt gebung von Kecskemét beo-
46 fajt, amelyek közül 29 bachteten 46 Arten (darunter
ismeretlen volt Magyarország- 29 neu für Ungarn) auf. Neu
ból. Leírt új fajok: beschrieben werden
Ramularia Lathyri n. sp. (in foliis vivis Lathyri hirsuti
prope Kecskemét lég. Hollós); Ram. Pulsatillae n. sp. (in foliis
subvivis Pulsatillae nigricantis j rope Kecskemét lég. Hollós).
A II. részében fel-
dolgozat lm II. Teil erwahnt dér
említi szerz, hogy a felsorolt. Vert'., dass ausser den in dér
Kecskemét vidékén található Umgebung von Kecskemét be-
46 Ramularia - fajon kívül ha- flndliehen Ramularia - A rten,
zánkból 25 olyan faj van is- noch 25 solche sind, welche
mertetve, melyet Kecskemét in Kecskemét niclit gefunden
vidékén a szerz nem talált. wurden, aber in anderen Ge-
Ehhez szerz még 1 adatot genden Ungarns vorkommen.
fz, így Magyarországból össze- Zusammen wachsen in Ungarn
sen 72 Ramularia - faj isme- 72 Ramularia- Arten.
retes. Gy-
Scherffel A. Raphidonema
: A. Scherffel : Raphidonema
brevirostre nov. spec., egy- brevirostre nov. spec. zu- ;

úttal adalék a Magas-Tátra gleich ein Beitrag zr

nivalis flórájához. Schneeflora dér Hohen-Tátra.
Ugyanott — Ebenda, p. 11 6-123, (20) — (22).
Bevezetésként felsorolja a Nachdem dér Yerf. die Ver-
szerz a nivalis Hóra tagjai- dienste G. Lagerheim’s, V.
v.
nak jegyzékét megállapító bú- B. Wittrock’ s und R. Chodat's
várok K. Chodat, G. de Láger
: um die Erforschung dér Flóra
heim, V. B Wittrock nevét. des Schnees kurz bespricht,
A Magas-Tátra havát rend- erwahnt er, dass die Schnee-
szeresen még nem vizsgálták, flora dér hohen Tátra, von den
csak Rostafinski közölt ada- Angaben Rostafinski’s abge-
tokat. Az irodalomban van szó sehen. eigentlich noch nicht
« vörös lió»-ról, de mivel ennek systematisch erforscht sei. In
kifejldéséhez örökös hómezk dér Literatur finden wir zwar
szükségesek, s mivel ilyenek Angaben íiber das Vorkommen
a Tátrában nincsenek s mivel von rtem Schnee da sieh;

sem szak botanikus, sem más aber ein solcher nur auf peren-
bizalmat érdeml észlel még nierenden Schneefeldern findet,
nem látta, nem léteznek kell andererseits aber die Beobach-
tekintenünk. Örökös hó hiányá- tung nicht von Fachmannern
ben is van azonban a Tátrá- stammt, kann mán sie füglich
ban typicus nivalis flóra kép- übergehen. TrotzFehlens peren-
viselje. így már régebben ki- nierender Schneefelder finden
mutatta szerz a Xöv. Közi- sich doch in dér hohen Tátra
ben a Chionaster nivalis (Boh- einige typische Vertreter dér
 383

un) WlLLE-t (cf. M. B. L. III. Schneeflora ein. Dér Veri.

1904 362). A nivalis flóra is-
: hat schon vor Jahren in den
meretéhez szolgáltat szerz ada- Növ. Közi. Chionaster nivalis
tokat jelen munkájában ama (Bohlin) Wille mitgeteilt (cf.
anyagon végzett vizsgálata M. B. L. 1904: 362);
III. mm
alapján, amelyet Gyrffy I. zahlt er Algen auf,
einige
küldött, s amelyet utóbbi a welche er in einer von J.
késmárki Zöld-tó felett, a Nagy- Gyrffy bei den Wasserfállen
papyrusvölgy vízeséseinél des Grossen Papyrustales ge-
lev hómez fekete havából sammelten Schneeprobe ge-
gyjtött. Scherffel e hó-pró- funden hat diese sind
;
Chio- :

bában ismét megtalálta a naster nivalis (Bohlin) Wille,

Chionaster nivalis (Bohlin) Pteromonas nivalis (Schuttlew)
Wille, továbbá a Pteromonas Chodat, welche Chodat auf
nivalis (Schuttlew) Chodat al- dem Mont-Blanc im schwarzen
gát, melyet Chodat a Mont- Schnee entdeckt hat zahlreieh ;

Blane fekete havában fedezett war aber eine neue Algenart:

fel. Leggyakoribb volt e hó- Raphidonema brevirostre ver-
próbában a Raphidonema bre- treten.Diese Alge tritt in ge-
virostre nov. spec. E moszat raden oder schwach bogen-
szabadon álló, egyenes v. gyen- förmig gekriimmten, aus 4 (sel-
gén ívesen meggörbl, 4 ten 8 — 16) Zellen gebildeten
(néha 8, 16) sejtbl álló; kurzen Fádén auf, dérén End-
2 végs sejtje hegyes. A sejt- zellen kurz zugespitzt siud.
fonál. hosszaságban való meg- Die Zellen dér Fádén kimen
maradás mellett, több sejtre sich ohne in die Lángé zu
tagolódik s ilyenkor a haránt- wachsen, teilen, wodurch 8 - 16
falaknak megfelel övben be- zellige Fádén entstehen. Oft
füzdik a fonál s némileg spalten sich die Querwánde an
gyöngysorhoz válik hasonlóvá. dér Peripherie, wodurch sie
Ez a tény a sejtekre való szét- ein perlschnurförmiges Aus-
esés hajlandóságára mutat, sehen gewinnen die Zellen;

amely inkább csak a kedvezt- können sich (pathologisch '?)

len életkörülmények következ- auch von einander loslösen.
tében állott el. A rendes sza- Die normale Vermehrung ge-
porodási mód a fragmentatio schieht durch Zerfall dér Fá-
a sejtfonál geometriai közép- dén in dér Vitte; Schwármer-
pontján lev harántfal ketté- bildung konnte nicht beobachtet
hasad s a 2 egymással érint- werden. Die Zellwánde und
kezésben volt sejtfala legöm- Chroiuatophoren werden ein-
bölyödik s 2 egyenl részre gehend beschrieben Pyrenoide ;

esik szét; de az ilyen sejt konnten nicht beobachtet

vége sohasem mutatja a ha- werden, ebensowenig Zellkerne
sadási végén a fulánkszer in den lebenden Zellen. Neben
kihegyezést. Részletesen ismer- den besebriebenen Fádén fan-
teti szerz a sejtfalakat, a den sich noch zweizellige ra-
chromatophoronokat. Pyrenoi- phidiumartige Gebilde, welche
 :

384

dönt sohasem észlelt. Sejtmag der Verf. mit Vorbehalt für

él sejtben nem vehet észre. Schwarmsporenkeimlinge hált.
Elég gyakran volt jelen a ren- Sodann bespricht dér Verf.
des fonálalakokon kívül orsó- die andere Árt dieser Gattung,
alakú. sarló módjára meggör- das Raphidonema wíVö/cLagerh.
bült fonál, melynek mindkét wobei dér Verf. die Ansicht v.
vége hegybe fut ki. Ezek a Lageheim’s vertritt, dér die
fonalak a sejtek tartalmánál Gattung Raphidonema aufrecht
fogva igen valószínleg a Ra- erhalten und dér Familie dér
phidonema brevirostre fejldési Ulotrichaceae zuweisen will.
körébe tartoznak s azt gya- Zum Schlusse widerspricht er
nítja szerz, hogy «ez a Ra- Chodat, dér Raphidonema ni-
phidium-szerü alak a Raphido- vale für identisch mit Raphi-
nema brevirostre- nek zoosporá- dium nivale Chod. hált. Erste-
ból keletkezett csirája» (p. 120). res ist typisch mehrzellig, letz-
Összefoglalásként adja e mo- teres typisch einzellig. Endlich
szat diagnosisát (p. 121), is- wird noch dér Irrtum West’s
merteti a testvér faj át a Ra- : besprochen, dér Raphidonema
phidonema nivale Lagerheim-í. nivale trotz dér von Lagerheim
A Raphidonema nemzetséget beschriebenenen Chromatopho-
sz. fentartandonak és az Ulo- ren für einen Pilz hielt.
tlirichaceák közé tartozónak Gy.
tartja. Végül felemlíti Chodat
tévedését, amikor a Raphido-
nema nivale-t azonosnak mondja
a Raphidium nivale-v al s ,

West abbeli helytelen állí-

tását, miszerint a Raphidonema
nivale gomba volna.

Dr. Hollós L. Uj gombák Kecskemét vidékérl

: VII. —
Fungi növi regionis Kecskemétiensis VII.
vol. VIII. 1910 p. 1
Annales Musei nation. hungarici 10. —
A következ új Beschreibung
fajok leírá- folgender neuer
sát. tartalmazza: Arten resp. Fonnen
Phoro.a herbarum W est. forma Antherici Rhabdospora Anthe-
,

rici Venturia Antherici (auf A. Liliago), Coniothyrium Campamdae

,

(aut G. glomerata), Septoria capselliaecola (auf Capsella Barsa

pastoris), Diplodina Coluteae (auf abgest. Ásten v. Colul, arbores-
cens), Phoma Eckinopis (auf abgest. Stengeln v. E. ruthenicus),
Camarosporium Elaeagni (auf abgest. Asten v. E. angustif.), Sep-
toria euphorbiaecola (auf lebenden Blattéra v. E. procera), Phyllo-
stida Gratiolae (auf welken Blattéra v. Grat. officinalis), Diplo-
dina jaglandina (auf abgest. Ásten v. Juglans regia), Camaro-
sporium Kerrinae (auf abgest. Asten v. K. japonica), Septoria
Matricariae (auf welken Blattéra v. Matric. discoidea), Diplodia
Mespili u. Sphaeropsis Mespili (erstere auf abgestorb. Ásten. letz-
 385

tere auf vertrockn. Früchten v. Mesp. germanica) Sphaerella

Muscari (auf abgest. Stengeln v. Musc. comosum), Phoma Neottiae,
Pleospora Neottiae (auf abgest. Stengeln resp. Sehuppen von Neottia
Nidus avis), Cercospora Nigellae (auf welken Blattern v. Nig.
arvensis), Libertella Paulovniae (auf abgest. Zweigen v. Paul impe-
rialis), Pleospora Phragmitis) auf verwesenden Halmen v. Phragm.
communis), Cercosporella Podospermi (auf welken Blattern v.
Podosp. dacquinianum), Septoria poíygalaecola (auf verw. Blattern
von Polygala romosa ), Phyllosticta robiniaecola (auf abgefallenen
Bliiten v. Bob. Pseudacacia), Septoria Schoeni (auf Halmen v. Schoenus
nigricans), Septoria scirpicola (auf Halmen v. Scirp. Holoschoenus),
Septoria Seseli (auf welken Blattern v. Seseli glancain), Diplodina
Taxi u. Phyllosticta Taxi (auf abgest. Zweigen resp. absterbenden
Blattern v, Taxus baccata). Septoria cristati (Blatter v. Triticum
cristatum). D.

K. H. Zahn Die ungarischen Hieracien des ungarischen

:

National-Museums zu Budapest.
Ann. Mus. nat. hung. VIII. 1940 p. 34 — 106.
A Nemzeti Muzeum Hiera- Revision dér Hieracien des
eiwm-ainak revisiója, mely szá- gén. Museums nebst kritischen
mos kritikai megjegyzést tar- Bemerkungen zu einigen Arten.
talmaz egyes fajokra nézve. Neu beschrieben •

Új alakok:
Hieracium Hoppeanmn ssp. leucolepioid.es Deg. et Zahn (Ver-
secz, Oravicza, Budapest). H. fuscurn Vill. ssp. sabpeduncu-
latum Z. dSemenik), H. Blyttianum Fr. ssp. acropurpureum Z.
(Bihar Géb.), H. pratense ssp. amaurodermum Z. (Trencsén
Holuby), H. spathophyllum N. P. ssp. fgragense Z (Faragó Janka), :

H. sciadophorum ssp. borsodimnn Z. (O-Massa, Bükk: Jávorka) et

ssp. brevipiliforme Z. (Illavia Wjerzb.) H. ftorentinum ssp. deva-
:

n/crn Z. (Déva: Hazslinszky), H. brachiatum ssp. stoloniparum Z.

(S. -Újfalu: Márton), H. leptophyton N. P. ssp. lugosiense Z. (Lúgos:
Heuffel), H. umbelliferum N. P. ssp. auriculoidiforme Z. (Eger):
Vrabélyi), H. auricidoides Láng ssp, hypochaeton Z. (Nagymaros
Filarszky), H. silvaticum L. ssp. arácsense Z. (Arács Kümmerle), :

H. divisum Jord. ssp cladophor um Vukot. (Zagreb Vük.', H. vid- :

gatum Fr. ssp. szokolense Z. (Szokola, Kom. Pest: Haynald) u. ssp.

trencsinense Z. (Nemes- Podhrágv Holuby), //. bifidum ssp. kés-
:

márkiense Z. (Késmárk Hazslinszky) u. ssp. lobosum Z. (Murány

: :

Kümmerle), H. cinerascens Jord. ssp. vratnikense Z. (Vratnik

Kümmerle), H. caesium Fr. ssp. fariniferum Z. (Fels-Vidra:
Simk.) u. ssp. markazense Z. (Nagy-Galya: Jávorka) u. ssp. sym-
phytoides Z. (Alsó-Hámor: Budai), H. trebevicianum K. Maly ssp.
strictifdum Z. (Radna- Borberek: Kümmerle), H. nigrescens W. ssp.
eoracinum Z. (Bihar-Gebirge Kümmerle) u. ssp. parciglandülum Z.
:

(Korongyis Czetz), H. atratum Fr. ssp. acutissimum Z. (Koron-

:
 — — :

886

g.yis : Czetz), H. liptoviense Borb. (Csorba-See : Borbás), H. Krasani

Wal. ssp. crassiceps Z. (Nagy-Pietrosz Filarszky et Jávorka), :

H. napaeum Z. (Bull atal: B^rth) ssp. acropogon Z (Bucsecs: Fil.

et Moesz), H- prenanthoides Vill. ssp. crassipilum Z. (Korongyis
Czetz), H. Fritzei Sz. ssp. foliosior Z. (Retyezát Lojka), H. sude- :

ticum Sternb. ssp. Jávorkae Z. (Retyezát, Pált in a Jávorka), u. ssp. :

mar amar osiense Z. (Stanuluj verticu u. Nagy-Pietrosz Fil. et :

Jávorka), H. subsinuatum Borb. (Csorbató: Borb.), H. laevigatum

W. ssp. peratrum Borb. (Csorba Borb.), ssp. purpuricaule Z. ;

(Körmöczbánya Jávorka) et ssp. sopronien.se Z.

: Fels-Pulya i

Gombocz), H. ramosum W. K. ssp. serratilanceum Z. (O-Radna

Porcius), H. déltophyllum A. T. ssp. dubicsanyense Z. (Dubicsáuy
Budai), H. Barthianum Borb. (raeemosum 5> transsylvanieum ?)
(Sebeshely: Barth), //. cuspidatum Jord. ssp. Piersii Z. (Kszeg:
Piers), H. Bohcitschianum Z. (sparsiflorum-pallidum) (Treskovae ad
Szvinica Bohatsch), H. Zanogucae Z. (sparsifl -transsylvanieum)
:

(Retyezát Borb.), H
Velenovskyi Freyn ssp. neotericum Z. (Ünk
—
: :

Haynald) u. ssp. violascens Borb. (Croatia in m. Samar: Borb.)

Das von Zahn in M. B. L. 1907 p. 222 für H. violascens gehaltene
Hieracium wird von diesem als ssp. subcaerulatum Deg. u. Z.
getrennt.
Zum Sehlusse vverden noch einige interessantere Arten aus
Österreich, Bulgarien, Serbien und Maeedonien angeführt.
Szerz munkája egyike a Die Arbeit ist ein wichtiger
legfontosabbaknak és legbecse- und wertvoller Beitrag zr
sebbeknek, melyek hazánk Hie- Ivenntnis dér Hieracien- Flóra
racium- aira vonatkoznak. unseres Landes. D.

Szabó Zoltán Újabb histologiai és fejldéstani meg-

:

figyelések a Knautia génusz fajain. (Két tábla rajzzal.) (Xou-

velles observations concernant l’histologie et le développement
des organes sur les espéces du genre Knautia. [Avec 2 Planches.])
«Botanikai Közlemények)), IX. k. 1910. évf. 3. f. p. 132
148, (25) — (41).

Szerz ezikkébenszövettani Dér Verf. teilt in dieser Ab-

és fejldéstani újabb vizsgála- handluug die Hauptergebnisse
tainak fbb eredményeit adja seiner auf diese Gattung be-
közre. 1. «Az involucrum le- zügl. histologischen und ent-
velei és a vaczok» részben a wickelungsgeschichtlichen Un-
3 algenus ( Lychnoidea Triche- ,
tersuchungen mit. Dér 1. Teil
ranthes Trichera- 1) megkülön-
,
über: «Die Involucral-Blatter
böztet küls s bels bélyegek- und das Receptaculum» ent-
—
rl (p. 133 135); 2. «A virág- halt die Merkmale, durch welche
zat)) (p. 135) a virágkezdetek sich die 3 Snbgenera Lychnoi-
megjelenési módjáról; 3. «A dea Tricherantes, Trichera un-
virágkezdemények» (p. 135
,

terscheiden (p. 133 —

135); im
1 42) részben a virág egyes 2. Teil über den «Blütenstand»
 387

alkotó részeinek fejldésével (p.135) wird die Art und Weise

4. «A termés» (p. 142 143); — des Erscheinens dér Blüten-
az 5. «gyökértenyészkúp» (p. anlagen im 3. Teil über die
—
;

143 — 145) kialakulásával; vé- «Blütenanlage» (p. 135 142),

gül a 6. a szár béldiaphragmá-ja aber die Entwicklung dér ein-
jelenlétének kimutatásával (Kn. zelnen Teile dér Blüten be-
orientalis, drymeia macedonica-
,
sprochen dér 4. Teil behan-
;

nál) foglalkozik Szerz érté- delt «Die Frucht» (p. 142

kes vizsgálati eredményeinek 143); dér 5. Teil «Das Urme-
egyike-másika a Van Tieghem ristem dér Wurzel» (p. 143—
ily irányú, de késbben szóvá 145). lm 6. Teil wird über das
tett vizsgálati eredményével is Auftreten von Mark-Diaphrag-
beigazolódott ezenkívül még
;
men bei K. orientalis drymeia ,

sok új eredményt is sikerült ki- u. macedonica berichtet. Einige

mutatni. Résül taté dieser wertvollen und
interessanten Studie bestáti-
gen die Untersucliungen Van
Tiegbem's (Ann. d. Se. nat. X.
1909. Ser. 9 148—200) über:

diesen Gegenstand, ausserdem

wurden aber mehrere neue Re-
sultate gewonnen.
Dolgozatának eredményeit Das Ausgeführte erláutern
két táblán foglalt számos szép zwei Tafeln mit zahlreichen
rajz szemlélteti. A bevezetés- schönen Zeichnungen. In dér
ben megemlíti szerz, hogy Einleitung stellt uns dér Verf.
erre a gónuszra vonatkozó ta- ein zusammenfassendes Werk
nulmányairól eg}^ nagyobb ösz- über seine diese Gattung be-
szefoglaló munka fog meg- treffenden Studien in Aussieht.
jelenni. Gy-

Szabó Z., Linné legritkább nyomtatványa, vonatkozásban

a « Seseli elatumn nomenklatúrájával. (Das seltenste literarische
Product Linné’s mit Bezug auf die Nomenclatur von Seseli elatum .)
Botan. Közi. IX. (1910) No. 3 159—163. :

Szerz Linné « Species Plan- Dér Verf. bespricht auf Grund

tarum» els kiadásának egy eines Exemplares dér Spec.
olyan példánya kapcsán, mely- plánt. ed. I. in welchem
89 p.
—
—
ben a 89 90 és a 259 60 — 90 und —
259 60 doppelt und
oldal kétszer van meg, foglal- mit dem abweichenden Texte
kozik a « Seseli elatum X.» no- enthalten ist, die Nomenclatur
menklatúrájával. A legtöbb Sp. von Seseli elatum L. Bekannt-
pl.-ban a 259 —
60. oldal szö- lich ist in den meisten Exem-
vege megváltoztatott alakban plaren dieses Werkes das Blatt
forog közkézen, melytl az ere- 259—60 durch ein neu ein-
deti többek között abban is el- gefügtes substitu iert, von diesem
tér, hogy ebben a « Seseli elatiu$y> Text dér urspriingliche u. a.
888

diagnosisa is foglaltatik. Tudva- auch darin abweicht, dafi in

levleg a legtöbb systematikai letzterem die Diagnose eines
munka úgy a «S. elatius L. Sp. Seseli elatius enthalten ist. Die
pl. ed. 1 (régi nynmás)pag. 260», meisten system. Werke wen-
mint a «S. elaturn L. Sp. pl. ed. den den Namen S. elatius L.
2. pag. 375» neveket nyomós Sp. pl. ed. I. urspr- Text p. 260
okokból (species mixta) nem resp. S. elatum L. Sp. pl. ed. II
használja, hanem a S. elatum p. 375 aus schwerwiegenden
Auct. helyett a S. Gouani Koch Griinden (species mixta) nicht
név van alkalmazásban. Szerz an; so kam statt S. elatum
felhívja a figyelmet egy har- Auct. dér Name S. Gouani
madik S. elatum L.-re, mely a Koch in Verwendung. Dér
Mantissa (1771): 357 oldalán Verf. weist nach, daB L. noch
jelent meg, s melynek diagno- an einer dritten Stelle, u. zw. in
sisa megfelel a Seseli Gouani- seiner Mantissa (1771) p. 357
nak s így szerz szerint a prio- ein Seseli elatum beschrieben
ritás alapján annak helyébe lép. hat, welches dem S. Gouani
entspricht, alsó vor letzterem
Namen Prioritát hat.
Szerz — mint érdekes biblio- Verf. erwáhnt bei dieser Ge-
graphiai jelenséget —
azt is legenheit auch das iuteressante
felemlíti, hogy a Junk által bibliographische Curiosum, dali
nemrégiben kiadott facsimile die von dér Firma Junk un-
véletlenül éppen egy olyan lángst ausgegebene Facsimile-
Sp. pl. példány
után készült, Ausgabe dér Species pl. ed.
melynek 89—90 és 259 60 — I. zufálligerweise nach einem
oldala az eredeti, tehát Linné Exemplar angefertigt worden
által megsemmisítésre Ítélt, szö- ist, in welchem die Blátter
veget tartalmazza. 89 — 90 und 259 — 60 im ur-
sprünglichen, alsó von Linné
zr Vernichtung bestimmten
Texte enthalten waren.
Ezekhez a következtetések- Zu diesen Ausführungen
hez Ref. a következ meg- möchte dér Ref. folgendes be-
jegyzéseket fiizi. A Seseli ela- merken. Auch die Diagnose
tum- nak a L. Mantissa 1. c.-ban des Seseli elatum bei L. Mant.
közzétett diagnosisa sem felel 1. c. entspricht nicht vollkom-

meg tökéletesen a Seseli Gouani men dem S. Gouani Koch,

KocH-nak, melynek világossárga welches hellgelbe Bliiten und
virágjai és csupasz termései (wenigstens die illyrische
vannak (mint azt az illyrieus Pflanze) Früchte hat,
glatte
flóravidék példányain lehet kon- wáhrend L. seinem S. elatum
statálni), míg L. az S. elatum-iX iceisse Bliiten und «semina tu-
fehér virágúnak és mint «se- berculata» zuschreibt. Auch
mina tuberculata»-t írja le. kaim sich das vöd Linné anerster
A LiNNÉ-tl els helyen idé- Stelle angeführte Citat Vaill.
zett citátumot «Vaill. paris 54» «paris 54» unmöglich auf S.
 389

sem lehet a S. Gouani-YSL vo- Gouani beziehen, da diese Art

natkoztatni, mert ez a faj Fon- bei Fontainebleau, wo sie Vail-
tainebleau mellett, a honnan lant angiebt, nicht vorkommt.
Vaillant közli, nem fordul el. Das habén übrigens die fran-
Ezt a franczia auctorok már zösischen Autoren schon langst
régebben észrevették (v. ö. pél- bemerkt (vgl. z. B. Rouy FI.
dául Rouy FI. de Fr. 7 271) : de Fr. 7 271), welche auch
:

és még abban az esetben, ha im Falle dafi sie (wie auch

— mint pl. Rouy —
a 8. elatum Rouy) den Namen 8. elatum L.
nevet alkalmazzák is, a Vail- anwenden, das Vaillant' sche
LANT-féle citátumot kizárják. Citat ausschliessen.
Minthogy azonban Linné a Da sich aber Linné in sei-
Mantissa-ban a Gouan által ner Mant. a. a.0. auch auf die
Montpellier-nél gyjtött nö- von Gouan bei Montpellier
vényre is hivatkozik, követ- gesammelte Pflanze beruft,
kezik, hogy a S. elatum L. Mant. welche 8. Gouani ist, ergiebt
szintén species mixta melynek,
sich, dab 8. elatum L. Mant.
interpretálásával els sorban auch eine Species mixta ist,
a leírást (mely tehát a 8. bei dérén Interpretation in er-
Gouani-v al nem egyezik), má- ster Linie die Beschreibung
sodsorban pedig a citátumot (welche alsó auf S. Gouani
kell tekintetbe venni, melyek- nicht zutrifft), in zweiter Linie
nek elseje szintén nem illik a die Citate, dérén erstes auf
8. Gouani-ro,. S. Gouani auch nicht passt, in
Betracht zu ziehen waren.
A LiNNÉ-féle herbárium sem Auch das LiNNÉ’sche Herbar.
nyújt (mint arról Ref. szemé- liefert uns (wie sich dér Ref.
lyesen meggyzdött) semmi überzeugen konnte) kehien si-
biztos, megdönthetetlen bizo- cheren, unumstösslichenBeweis,
ny itékot arra nézve, hogy a dass Linné unter 8. elatum nur
S. elatum-on a S. Gouani-t das 8. Gouani verstanden habé.
értette. Ott nevezetesen 2 pél- Es liegen dórt unter dem Namen
dány található a Seseli elatum 8. elatum 2 Exemplare; das erste
név mellett; az egyiket Linné ist von Linné selbst als elatum
maga jelölte meg elatum «Ard.» «Ard.» bezeichnet (das Exem-
névvel(a példány tehát Arduino- plar stammt alsó von Arduino)
tól származik) ez a példány egy
;
und besteht aus einem Blatt
levélbl és egy fels, termést- und einem oberen, fruchtenden
visel szárrészbl áll. A levél Stengelteil. Die Zipfel des erste-
sallangjai szálasak, nagyon ren sind lineal sehr láng, etwa
hosszúk, kb. kétszer hosszab- doppelt langer als jene des 8.
bak, mint a 8. Gouani-é; a Gouani die Früehte so láng
:

termések oly hosszúak, mint a als die Pedicelli es sieht un-

;

kocsánykák s a mi 8 Gouani- nk-

. serem 8. Gouani áhnlich (Dolde
hoz hasonlónak látszik (erny 6-strahlig, Döldchen 8-blütig,
6-sugarú, ernycske 8-virágú, Involucrum 1-blattrig, Involu-
gallér 1-level, gallérka szá- cellum lanzettlich-pfriemlich),
 :

390

laslándsás), csakhogy - mint hat aber, wie erwáhnt, doppelt

említettük —
levélsallangjai so lángé Blattzipfel. Das zweite
kétszer ol\' hosszúak. A má- als « Seseli elatum H. U.» (Hor-
sodik Seseli elatum H. U.»
«. tus Upsal.) bezeichnete Exem-
(Hortus Upsal.) névvel jelölt plar ist wahrsch. cultiviert; es
példány valószínleg kultivált, sieht dem ersten iihnlich, ist
az elbbihez hasonló, csakhogy aber viel üppiger entwickelt
sokkal bujábban fejldött és und hat so breite Blattzipfel,
olyan széles levélsallangjai van- wie wir sie bei S. Gouani nicht
nak, a milyeneket a S. Gouani- sehen. Ob diese 2 Exemplare
nál nem lehet látni. Hogy ez a tatsachlich zu S. Gouani ge-
két példány valóban a Seseli hören, würde sich nur durch
Gouani-hoz tartozik-e, ezt csak eine mikroskopische Untersu-
a termések microscopicus vizs- chung dér Früchte feststellen
gálatával lehetne biztosan meg- lassen; die Blattform spricht
állapítani; a levélalak nem bír nicht dafür. Und noch etwas.
ily fontossággal. És még va- Ein echtes Seseli Gouani
lamit. liegt im Herbar Linné von
Egy valódi Seseli Gouani Gouan als caule fili-
uSeseli
van GouAN-tól Linné herbáriu- formi divaricatoi bezeichnet, >

mában, mint «Seseli caule fili- wozu Linné folgendes geschrie-

forrni divaricator> jelölve, mely- ben hat «cum Seseli glauco
:

hez Linné a következket irta licet nam semper pumilo».

«cum Seseli glauco licet nam Wenn alsó Linné unter S. ela-
semper pumilo.» Ha tehát Linné tum S. Gouani verstanden hat,
S. elatum-on a S. Gouani-t ér- warum hat er diese Pflanze
tette, miért nem jelölte ezt a nicht in seinem Herbar als S.
növényt herbáriumában S. ela- elatum bezeichnet?
tum- névvel '? Die Erklárung gibt Gouan
A megoldást megadja Gouan 111. p. 16, wo er anführt, dass

111. p. i6. ahol elmondja, hogy er S. Gouani an Linné gesandt

a S. Gouani-t LiNNÉ-nek el- und von ihm als Antwort er-
küldte s a következ választ halten habé : « Seseli tuum est
nyerte: « Seseli tuum est Seseli Seseli elatum meum; séd mea
elatum meum séd mea in horto
;
in horto alius, quam
descripsi
alius, quam descripsi in Spec. in Spec. Plánt, vei variat loco,
Plánt, vei variat loco, vei forte vei forte alia. Séd proxima
alia. Séd proxima Species, fo- Species, foliis multo latioribus
liis multo latioribus et cras- et crassioribus similis». (L.
sioribus similis.» (L. Epist. Febr. Epist. Febr. 20. a. 1769).
20. a, 1769). Aus diesem gelit hervor, dass
Ebbl az következik, hogy Linné vor 1769 den Namen
Linné 1769 eltt a Seseli elatum ,
S. elatum auch auf andere ahn-
nevet más hasonló növényekre liclie Pflanzen angewendet hat
is alkalmazta és maga volt az, und selbst i. J. 1771, alsó
aki 177 1-ben, tehát miután már nachdem er den Namen S.
a Seseli elatum nevet a Gouan- elatum auf die GouAN’sche
 391

félenövényre átvitte, ennek a Pflanze übertragen hatte, die

névnek egyértelmségét a Eindeutigkeit dieses Xamens
V AiLLANT-féle citátum hozzá- durch das V AiLLANT’sche Zitát
adásával ismét összezavarta. wieder verwischt hat.
Ref. az ennyire összekuszált Ref. halt in so verwickelten
esetekben csak két megoldást Fallen nur zwei Lösungen
tart lehetségesnek. Vagy meg- möglicli. Entwe.der wird dér
tartjuk a S. elatum L. nevet Name S. elatum L. beibehalten
ezzel a megjegyzéssel «ex mit dér Bemerkung «ex Gou.
Gouan 1. c. exclusis Hornon, et 1. c. exclusis Hornon, et Syn.»
Syn.» («nom á bequilles»), vagy («nom á béquilles»), oder, was
pedig, hogy a S. elatum L. régi sicli wegen einer mögliclien
értelmében való feltámasztása Wiederauferstehung des S. ela-
helyett egy biztosabb alapra tum L. im urspr. Sinne auf eine
való helyezkedés kedvéért, sicherere Basis stiitzt,es wird dér
hagyjuk el a 8. elatum- ot mint Name S. elatum L. als Spec
«species mixta»-t (ex ipsis ver- mixta (ex ipsis verbis Linnaei)
bis Linnaei) és használjuk a fallen gelassen, und dér von
KocH-tól adott Seseli Gouani Koch gegebene Name Seseli
elnevezést. Gouani weitergefiihrt. D.
Prodán Gy., Adatok Bács-Bodrogmegye és környékének
flórájához. (Beitrage zr Flóra des Komitates Bács-Bodrog und
—
Umgebung). Botan. Közi. IX (1910): 149 158, (41). [Mit deutschem
Resumé],
A Magy. Bot. Lap. 1910. év- Ausser den auf Seite 77 des
folyamának 77. oldalán emlí- Jahrgangs dieser Zeitschr. er-
tetteken kívül még kieme- wáhnten Arten sind noch her-
lendk : vorzuheben
Marsit la quadrifdia L. [Gombos], Elodea canadensis R. et M.
[Zombor], Stipa tirsa Stev. [inter Kamenic et Venác], Poa collina
Schur [Zombor Atropis Peisonis G. Beck [Gádor], Festuca rutila
j,

(Hack.) [Apatin], H. pubescens Guss. [Szabadka, Zombor, etc.],

Gyperus longus L. [Illk], Scirpus Michelianus L. [Újvidék, Palánka,
stb.], Heleocharis uniglumis (Lk.) Schult. [Zombor, Gádor, Gombos],
H. ovata Roth [Gádor], Carex pseudocyperus L. [Ferenezcsatorna í,

C. BueJcii Wimm. [Inter Kamenic et Venác], Muscari transsilvani-

cum Schur [Palics, Újvidék], Rumex lingulatus Schur [Apatin],
Suaeda saha (L.) Páll. [Palics, Gádor], Salsola Soda L. [Inter
Gádor et Orszállás], Dianthus intermedius Boiss. [Zombor, Kamenic],
D. giganteus D’Urv. [Titel], Spergularia rubra (L.) Presl (Zombor,
Madaras], Eranthis hyemalis Salisb. [Erdd, copiosissime ad Oriovác],
Ranunculus polyphyllus W. K., Nasturtium Kerneri Menyh.
[Zombor, Bezdán], Potentilla Baumgartemana Schur [Kamenic,
Karlóca], nagyszámú érdekes -Kosa-faj és alak Kupcsok S. meg-
határozásával (eine Anzahl von S. Kupcsok bestimmter interes-
santer Rosen ), ferner Bupleurum tenuissimum L. [Zombor, Sza-
badka, Bezdán, etc.], Androsace maxima L. [Zombor, Szabadka,
28
392

etc.], Blackstonia perfoliatci (L.) Huds. [Zombor], Cynoglossum hun-

garicum Simk. [Karlóca). Anchusa Gmelini Ledeb. [Inter Regcze
et Madaras], Mentha Wierzbickiana Opiz, Yerbascum pvlverulentum
Yill. [Erdd, Gombos] (wohl fioccosum W. K. Ref.), Aeanthus
!,

longifólius Hst? [Kamenic], Aster canus W. K. [Bezdán, Bács-

kertes, etc.], Doronicum hungaricum Rchb. [ibidem], Senecio vernalis
\Y. K. [ibidem], Centaurea Magyarii \Yagn. [Zombor], C. Fritschii
Hay. [Illk, Kamenic, Venac].
Szerz tartalmas czikke ha- Dér inhaltsreiche Artikel ent-
tározottan elmozdítja hazánk halt wichtige Beitráge z. Kennt-
déli része flórájának ismeretét. nis dér Flóra dieser südlichen
Teile unseres Landes. L.
Blattny T., A Syringa Josikaea Jacq. elterjedéséhez.
Zr Verbreitung von Syr. Josik.) U. o. (ebenda): 163, (51).
Szerz vizsgálataiból kitnik, Dér Yerf. weist nacli, dass
hogy a Syringa Josikaea leg- sich dér tiefste bisher beobaeh-
alacsonyabb termhelye 305 m. tete Standort dér Syr. Josikaea
a Lyutta völgyében Sóhátnál bei 305 M. im Lyutta-Tal bei
van, míg a legmagasabb 926 m. Sóhát, dér liöchste aber bei
a Biharhegységben található 926 M. im Bihargebirge bei
Szkerisora határában a «Riu Skerisora im «Riu albu» Tál
albu» völgyben. befindet.
Blattny T., Adatok a molyhos tölgy
( Quercus lanuginosaj
elterjedéséhez. (Beitr. zr Yerbreitung von Quercus lanug.) U. o.
(ebenda): 240—241, (51).
A Q. lanuginosá - nak hazánk- Dér Verf. hat Qu. lanagi-
ban legészakibb termhelyéül nosa in Ungarn am nördlichsten
szerz a «Mala Magurá»-t ész- auf dér «Mala Magura» NW.
leltePrivigyétl északnyugatra. von Privigye beobachtet [Es
[Sárosmegyébl is van adat, gibt aucli Angaben aus dem
mel\r e szerint valamivel még Com. Sáros, welche von einem
északabbi elfordulás. Ref.]. noch nördlicheren Vorkommen
Legmagasabbra hazánkban a bezeugen. Ref.] Am höchsten
Biikkh egységben jut (784 m.),
fel steigt dieser Baum bei uns im
míg Horvátországban a maxi- Bükkgebirge (784 M.), wáhrend
mum 1130 m.-nélvan. Mindkét er in Kroatien bis 1130 M.
helyen azonban már csak el- vordringt.In solchen Hönen
törpült példányok találhatók. wurden an beiden Orteu nur
mehr verkrüppelte Exemplare
beobachtet. L.
Fodor F., Adatok a
Cephalaria-fajok histologiájának
ismeréséhez. (Beitr. zr Kenntnis dér Histologie dér Gattung
Cephalaria). U. o. (ebenda): 171 —
197, (45)— (46), 7 szöveg- —
képpel —mit 7 Textfiguren.
Szerz az idevonatkozó iro- Verf. beschreibt nach Be-
dalom ismertetése után rész- sprechung dér einschlagigen
 393

letesen leírja a Cephalaria Literatur eingehend die histo-

transsilvanica Schrad., C. leu- logischen Verháltnisse von
cantha Schrad., C. laevigata Cephalaria transsilvanica leu- ,

W. K. és C. alpina Schrad. cantha, laevigata und alpina.

szöveti szerkezetét. Die Ergebnisse sind kurz fol-
Vizsgálatainakeredményét gende. Die Blattstructur ist je
a következkben foglalhatjuk nach den verschiedenen Arten
össze. A levélszerkezet az eine abweichende, u. zwar ent-
egyes fajok szerint változik és weder eine bifaciale (C. alpina)
pedig bifacialis (C. alpina) vagy oder eine isolaterale. Die Sto-
szerkezet. Az epi-
isolateralis mata sind zumeist nach dem
dermis szájnyílásai többnyire a Cruciferen-Typus Solereder’s
SoLEREDER-féle Crueifera-typus gebaut.Speziell charakteristisch
szerint vannak alkotva. Kiváló- ist für jede Art die Anordnung
lag jellemz az egyes fajokra a dér Gewebe des Blattstieles.
levélnyél szöveteinek elrende- An den alteren Stengelgliedern
zdése. Az idsebb szártago- bildet sich aueh bei den an-
kon, még az egyéves fajoknál nuellen Arten Korkgewebe aus
is paraszövet képzdik: a C. im Inneren dér alteren Teile
transsilvanica ids szárának des Stengels von C. transsil-
belsejében a bél elpusztult vanica regenerieren sich die
sejtjei regenerálódnak s ezek zu Grunde gegangenen Mark-
gyors és szabálytalan osztó- zellen und erfüllen den Hohl-
dással betömik a szár üregét. raum durch rasche und un-
Ilyen intumescentia a C. trans- regelmássige Teilung. Eine
silvanica szárának más szöve- solche Intumeszenz wurde auch
teiben is elfordul. Bonnier sze- an anderen Geweben dieser
rint a nectarium a Scabiosá- knál Art beobachtet. Nach Bonnier
az involucellum bels felületén befindet sich das Nectarium
van elhelyezve, szerz ezt a bei Scahiosa an dér Innenfláche
képletet a Cephalariá- knál a des Involucellums dér Verf.
;

párta csövében találta meg e ;

fand dieses Gebilde bei den
szerint a Cephalariá- k necta- Cephalarien in dér Blumen-
riuma nuptiaiis. Végül szerz kronenröhre es ist alsó nuptial.
;

a reproductivus szervek (porzó, Zum Schlusse bespricht dér

term, magkezdemény és ter- Verf. die anatom. Verh. dér
més) anatómiáját tárgyalja. Reproductionsorgane. L.

Hollós L., Magyarországból eddig ismeretlen gombák

Kecskemét vidékérl. (Für Ungai•n bisher unbekannte Pilze aus
dér Umgebung von Kecskemét). U. (ebenda) 198—221, (47)— (48).
i i. :

Szerz, aki hangyaszorga- Dér Verf., dér mit einem

lommal foglalkozik Kecskemét wahren Bienenfleiss die Pilze
környéke gombáinak felkutatá- dér Umgebung von Kecske-
sával, eddig 1926 fajt állapí- mét zusammengesammelt hat,
tott meg errl a vidékrl. Ezek- konnte von hier bisher 1926
nek nagy része (959) « Fungi Arten konstatieren dér grösste ;

28 *
 :

394

imperfecti-a csoportba tartozik, Teil (959) gehört zr Gruppé

melynek 2 rendjébl (Sphaero- dér «jFungi imperfecti » aus
psidales és Mélanconiales) jelen dérén 2 Familien (Sphaero-
dolgozatában 402 olyan fajt psidáles u. Melanconiales) in dér
sorol fel, melyek Magyarország vorliegenden Arbeit 402 Arten
egész területérl eddig isme- angeführt werden, welche für
retlenek voltak. Hogy ilyen das ganze Gebiet dér ungari-
nagy mennyiség hazánkból sclien Flóra neu sind. Dass so
eddig nem ismert aFungus viele (.dmperfedin alléin in dér
imperfectusv) került el Kecs- Umgebung von Kecskemét ge-
kemét vidékérl, azt szerz t'unden wurden. erklart derVerf.
annak tulajdonítja, hogy a daraus, dass die filteren Auto-
régebbi auctorok — mint Hazs- ren wie Hazslinszky, Iyalch-
LINSZKY, KaLCHBRENNER, ScHUL- brenner u. Schulzer diesen teils
zer —részint nem méltatták keine Beachtung geschenkt.
kell figyelemre, részint pedig teils aber sicli nur ungern mit
nem is szívesen foglalkoztak ihnen bescbaftigt habén.
velk. Durch die intens. Forschung
Szerz beható kutatásai foly- des Verf. ist nun die Umgebung
tán Kecskemét vidéke Euró- von Kecskemét zu einer dér
pának mykologiai szempontból in mykologischer Beziehung
egyik legalaposabban ismert ambesten bekannten Gegenden
területévé vált. Europas geworden. L.

Thaisz L., Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához.

(Beitr. zr
Flóra des Komitates Abauj-Torna. U. o. (ebenda)
222—235, (48) -(49).
V. ö. (vergl.) Magy. Bot. Lap. 1910, p. old.

Páter B., Két érdekes növényi rendellenesség. (Zwei

interessante Missbildungen). U. o. (ebenda): 231 235, (49; — — (50).
V. ö. (vergl.) Magy. Bot. Lap. 1910, p. 304—305. old.
Schilberszky K., Észrevételek «Páter B., Két érdekes
növényi rendellenesség)) czím közleményéhez. (Bemerkungen zu
dér Mitteilung «B. Páter, zwei interessante Missbildungen#). U. o.
(ebenda): 235 — 240, (49) (50).
—
Páter a fentebbi czikkében Prof. Páter glaubt die Ur-
a Valeriána ojf.- ról közölt sache dér in seinem oben cit.
kényszercsavarodás (spirális) Aufsatze beschriebenen Abnor-
magyarázatát a kedveztlen mitáten im Falle dér Zwangs-
táplálkozási viszonyokban véli drehung bei Valeriána aufun-
megtalálni. Schilberszky ezt a giinstige Ernáhruugsverhalt-
magyarázatot nem tartja el- nisse zurückführen zu müssen
fogadhatónak, mert ilyen rend- Dér Verf. halt diese Erklárung
ellenességek gyakran a legbú- für nicht zutreffend, da Abnor-
jább példánvokon fordulnak el mitaten oft an den am üppigst
(pl. Taraxacum ,
T aleriana stb.); ernáhrten Individuen (z. B.
nézete szerint a spiralismus, Taraxacum Valeriána etc.) zu
,
 395

szintúgy a fasciatio is önálló beobachten sind. Nach ihm ist

szervezetbeli aberratio, mely- Spiralismus wie Fas-
ebenso
nek eredetét az ontogeneticus ciation eine selbststandige. im
fejldésben nyilvánuló indivi- Organismus begríindete Aber-
duális szövetalakulásban lehet ration, dérén Ürsprung schon
megtalálni. an dér gelegentlich dér onto-
genetisclien Entwicklung zu
Tagé tretenden Ausbildung dér
Gewebe zu erkennen ist.
A 2 csavarmenetesen össze- Das Zustandekommen dér spi-
fonódott és a végén gyökér- rálig zusammengedrehten u. an
kontyot visel petrezselyem- ihrem Ende einen Wurzelschopf
gyökér keletkezését Páter a tragenden Petersilienwurzel
gyökér növekedését irányitó will Páter mit den Wirkungen
erkkel hozza összefüggésbe, dér Kráfte erklaren, welche die
melyek közül az egyik: a posi- Richtung d. Wui zelwachstumes
tivus geotropismus, a gyökeret beeinflussen, von welchen die
függleges, a másik er pedig eine dér positve Geotropismus
:

vízszintes irányú, tehát a vas- die Wurzel in senkrechter, die

tagodást czélzó növekedésre andere aber in wagrechter Rich-
serkentette. Minthogy a gyö- tung, alsó dér Dicke nach wach-
kerek egymásban akadályra ta- sen lásst. Da die Wurzeln sich in
láltak,nem növekedhettek nor- ihrem Wachstume behinderten,
mális módon, hanem —
miként konnten sie die normale Wach-
bizonyos földfeletti szárak a stumsrichtung nicht einhalten,
karóra — egymásra csava- sondern sie wanden sich um ein-
rodtak: ezt a csavarmenetes ander wie gewisse oberirdische
irányt Páter a 2 irány (hossz- Stengel um ihre Stiitze. Páter
és vastagságbeli irány) ered- sieht darin die Resultante dér
jének tekinti. zwei in dér Langs- und Quer-
Richtung wirkenden Krafte.
Schilberszky ebben az eset- Dér Verf. sieht aber auch
ben is els sorban egyéni haj- in diesem Falle in erster Linie
lamot (inclinatio) lát és így eine individuelle Inclination
szerinte a fgyökér csavaros nach ihm spielen bei dér Ver-
elgörbíilésében els sorban phy- krümmung dér Hauptwurzel in
siologiai okok játszanak közre, erster Linie physiologische Ur-
természetesen a vegetat.io fo- sachen eine Rolle, im Laufe dér
lyamán fellép mechanikai Entwicklung treten dann auch
okokkal kapcsolatosan. Két f mechanische hinzu er glaubt ;

körülményben véli feltalálni das Zustandekommen dieser

ennek az eltér alakulásnak Abnormitát auf zwei Hauptur-
okát, úgymint 1. az érintke- sachen zurückführen zu können
zési inger hatásában, 2. a gyö- u. zw. 1. auf Wirkungen des
:

kércsúcs sérülését követ reac- Contactreizes, 2. auf eine Re-

tióban. action, welche Verletzungen dér
Wurzelspitze auslösen. L.
 : : :

396

Kerékgyártó Á., Az Eranthis hyemalis Salisb. a János-

hegyen. (Über das Vorkoramen von Eranthis hyem. auf dem
Jánoshegy bei Budapest). U. o. (ebenda): 241 242, (52). —
V. ö. (vergl.) Magy. Bot. Lap. 1910, 360.
Fodor Fei’encz: Adatok Szatmár vármegye flórájához.
(Beitrágez. Flóra des Szatmárer Comitates.) Egyet. Természettud.

Szövetség 1908/9. évkönyve. Budapest 1909.

Fleg Divéky FERENeznek Enthált hauptsachlich Anga-
1866/68. években összeállított ben aus dem i. J. 1^66 68 —
herbáriumából tartalmaz ada- angelegten Herbar. Franz Di-
tokat, mely most már a szat- véky’s, welches sich jetzt im
mári fgymnasium birtokában Besitze des Szatmárer Ober-
van. gymnasiums bebndet.
Divéky Ferencz aránylag rö- Franz Divéky hat binnen
vid id alatt tekintélyes gyj- kurzer Zeit eine ansebnliche
teményt szedett össze, melyek Sammlung zusammengebracht,
fontos adatokat tartalmaznak welche wichtige Beitráge zr
a megye flórájára. Divéky tra- Comitatsflora enthált; er hat
gikus véget ért; egy botanikai ein tragisches Ende gefunden;
excursio alkalmával érte utói dér Tód hat ilm wahrend einer
a halál 1869. husvétkor a nagy- botanisehen Excursion in die
bányai hegyekben, a hol egy Xagybánya-er Berge eredt, wo
forrásnál gyjtmappája mel- er zu Ostern 1869 an einer
lett holtan találták. Quelle neben seiner Sammel-
mappe tótaufgefunden wurde.
Kiemelendk : Hervorzuheben sind
Scirpus Michelianus (bei Kömör), Carex hordeistichos (Kaplouy),
Allium carinatum (Avas), Muscari botryoüles (Nagy Károly), Crorus
Heuffelianus (Nagyerd bei Szatmár), C. banaiicus (Xordabh. des
Bükk-Berges), Castanea vescci (waldbildend bei Xagybánya u. Fels-
bánya, dann zerstreut gégén das Avas-Gebirge), Kochia scopuria
(Tivadar a. d. Theifl), Cuscuta monogyna (Szamos-Miindung), C.
suaveolens (Szatmár), Salvia nutans (Szatmár) Succisa infiexci
(Theifíufer)und Oenanthe silaifólia (Pálfalva).
A szerz közremködése foly- Durch Vermittlung des Yer-
tán alkalmunk volt néüány, ne- fassers habén wir einige uns
künk kéteseknek látszó, adatot zweifelhaft erscheinende Anga-
megvizsgálni; szerz beleegye- ben überprüfen können die ;

zésével ez alkalommal a kö- Correcturen mögen mit seiner

vetkez correetiokat tesszük Zustimmung kiér angeführt
közzé werden
Echinops sphaerocephalus (p. 19)von Kvár
commutatus = E.
•Túr. — Althaea officinalis (p. 12) micrantha
v. Szatmár = A.
Wiesb. —
Ehyteuma Zahlbruckneri Vest. (p. 17) v. Köveshegy
bei Felsfalu =
Eh. tetramerum Schur. —
Cytisus supinus (p. 10}
v. Szatmár =
C. ratisbonensis Schaeff. —
SteUaria uliginosa (p. 8)
 397

v. Olákmedgyes = S. graminea L. — Sempervivum montanum

(p. 10) v. Szatmár=Schott, Achillea stricta (p. 18)
S. assimile —
v. Kvár A. Millefolium L. und A. distans W. K.
- Stachys —
arvensis (p. 15) v. Pálfalva S. annua L. =
Orchis laxifiora —
(p. 5) v. Pálfalva =
Gymnadenia conopea (L.) Juncus Leersii —
(p. 5) v. Sárköz =
J. effusus L. —
Spiraea chamaedry fólia (p. 10)
—
-

v. Kvár =
S. ulmifolia Scop. Erysimum hieracifolium (p. 9)
Pálfalva =
E. cheiranthoides L.
Egyes adatokat még ezek Einige dér angeführten An-
után is kétségbe kell vonnunk gaben bleiben uns auch ferner-
így pl. a 14. oldalon említett hin zweifelhaft, so z. B. die
Cuseuta monogyna valószínleg auf p. 14 angeführte Cuseuta
nem más mint C. lupuliformis monogyna von dér Szamos-
Krock., mert tudomásunk sze- Mündung, welche wahrschein-
rint az igazi C. monogyna csak lich nickts an deres als C. lu-
hazánk legdélibb részében(Szvi- puliformis Krock. sein díirfte,
nicza-Orsova) fordul el. da unseres Wissens die echte
Midenesetre el kell azonban C. monogyna in unserem Lande
ismernünk szerz érdemét, a ki nur den siidliehsten Teilen
in
fontos adalékot szolgáltatott (Svinicza - Orsóvá) vorkommt
Szatmármegye flórájához. Immerhin mlissen wir das Ver-
dienst d. Verf. anerkennen, dass
er uns wichtige Beitráge zr
Ivenntnis dér Flóra dieses Comi-
tates geliefert hat. D. et L.
Dr. Dr. Simonkai Lajos.
Méhes Gyula : Klny. a buda-
pesti VII. kér. (Barcsay-utcza)-i áll. fgymn. 1909/10. évi érte-
sítjébl. Budapest 1910, p. 1 32. 8°. —
Sep.-Abdr. aus dem —
Programm des Budapestéi' Staats-Gymnasiums im VII. Bezirk
(Barcsay-Gasse) für das J. 1909/10. Budapest 1910, p. 1—32. 8°.
Elénk színekkel, eleven sty- Eine im sckwungvollem Styl
lussal megírt, sikerült életrajz, geschriebene Biographie, aus
melynek minden sorából az dérén jede Zeile ekrfurckts-
igaz tisztelet, nagyrabecsülés volle Liebe und Hochacktung
és szeretet csillog ki. Az élet für den Verstorbenen diktiert
rajz elején Simonkai arczképe hat. Die Biographie bringt auch
látható. óin Portrait Simonkai’s. Gy.
Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1909.évi állapotáról.
Budapest 1910. 8°. p. 1—306. (Bericht íiber den Bestand des
Ungarischen National-Museums i. J. 1909.)
Dr. Fílarszky Nándor jelen- Dr. Filarszky’s VIL Be- :

tése a : VII. Növénytár-iól. vidít über die botanische Abtei-

1. c. p. 104—116. lung. 1—c. p. 104—106.
.

A
növénytár gyarapodása ez Dér Zuwachs dér Abteilung
évben a következ /. Növény- : war in diesem Jahre dér fol-
gyjtemény (herbárium) vétel gende I. Das Herbárium ver-
:
 : :;:
:

398

útján: 4006 számmal, csere mebrte sich durch Kauf um

útján 616 számmal, ajándé- 4006 St., durch Tausch um:
kozás útján 3562 számmal,
: 616 St., durch Gesehenke um :

gyjtés útján 2366 fajjal, ösz-

: 3562 St., durch Sammlung um :

szesen tehát: 10.550 herbá- 2366 St., zusammen um: 10.550

riumi példánynyal szaporodott. Herbarexemplaren. 11. Ilié
II. Szemléltet gy jtemény vétel Schausammlung durch Kauf
útján 75 számmal, csere útján
;
: um 75 St., durch Tausch um
:

140 számmal, ajándékozás út- 140 St., durch Gesehenke um:

ján 140 számmal, áthelyezés
: 140 St., durch Übergabe von
útján 71 számmal, összesen anderen Sammlungen um: 71
tehát 404 számmal. A 111. Bo-
: Stück. zusammen um 404 St. :

tanikai szakkönyvtár vétel út- III. Die Bibliofilek durch Kauf

ján 446 darabbal s 9634 czé-
: um 446 St., und um 9634
:

dulával a Clark Card indexé- Etiquetten des Clark’schen

bl; csere útján: 78 darabbal, Card-Index, durch Tausch um :

ajándékozás útján: 149 darab- 78 St., durch Gesehenke um:

bal. Összesen 693 darabbal. 1 49 St., zusammen um 693 St.
:

A könyvtár törzslajstroma el- das Inventar dér Bibliothek

érte a 8773. leltári számot. erreicht nunmehr die Zalai 8773.
IV. Egyéb gyjtemények és IV. Andere Sammlungen und
egyéb gyarapodások kitesznek Zuwáchse zusammen 335 St.
335 számot. Az osztály évi Das Budget dér Abteilung
javadalmából kiutalványozta- betrug 15.873 K 53 h.
tott: 15.873 K 53 f. Zu wissenschaftlichen Stu-
Tanulmányozásra kikölcsö- dien wurden 132 Werke und
nöztetett 132
növény.
m és 3829 lap 3829 Herbarpflanzen ausge-
liehen.
A jelentést a múzeumi tiszt- Den Schluss des Berichtes
viselk irodalmi munkásságá- bildet Liste dér Publika-
die
nak jegyzéke rekeszti be. tionen dér Angestellten.
A
jelentéshez tartozik az Diesem Bericht liegt eine
5. mellékleten két új virágos Farben-Tafel bei, welche die
növényt ábrázoló szines tábla Abbildung zweier neuer Arten
Alyssum conglobaium Filarszky Alyssum conglobaium Filarszky
et Jávorka, Linum croceum (£• Jávorka und Linum croceum

Jávorka (v. ö. M. B. L. 1910: Jávorka (vgl. Ung. Bot. Bl.

145). 1910 145 n. f.) enthiilt.
:

Ugyancsak e jelentésben lel- Dér Bericht enthiilt auch den

jük a p. 188 — 207 Dr. Küm- Reisebericht des Custos adj.
merle Jen Béla múzeumi se- Dr. Kümmerle über seine
J. B.
gédr jelentését luxemburgi, Studienreise nach Luxemburg,
angolországi, írországi, skóciai England, Irland, Schottland und
és németországi tanulmány útjá- Deutschland, welehe er i. J.
ról, melyben beszámol 1909. évi 1909 gemacht hat, wobei die
elssorban botanikai múzeumo- naturwissenschaftlichen, haupt-
kat, kerteket, könyvtárakat, her- sáchlich aber die botanischen
 399

báriumokat s általában termé- Anstalten, Vuseen, Giirten, Bi-

szettudományos intézeteket il- bliotheken u. Herbarien einge-
let beható tanulmányozásának hend studiert und in muster-
eredményérl. giltiger Weise beschrieben wer-
den. __
Gy.
Radó Endre A növények E. Radó : Über die Sen-
—
:

érzékenysége. Klny. a nyíregy- sibilitat dér Pflanze. Sep.

házi ág. h. ev. fgymnasium — Ab aus den 45. Programm
dr.
45-ik értesítjébl. 1908 9, — des evang. Obergymnasiums
p. 1—24.— 8°. zu Nyíregyháza vöm Jahre
Nagy vonásokkal ismerteti 1908-9, p." 1—24—8°.
a növény- és állatvilág közti Verf. in grossen
schildert
különbséget, a melyet a régibb Zügen Unterschiede zwi-
die
búvárok megállapítottak, és a schen Pflanzen und Tieren die ;

sejt percipiálásra alkalmas ré- Teile dér Zellen, welche zr

szét. Végig kíséri a Tropaeo- Perzeption fáhig sind, sodann
lum május fejldését s a fejl- bespricht er den Entwicklungs-
désével kapcsolatban megma- gang des Tropaeolum május ,

gyarázza a gravitatio, a geo-, wobei Geo-, Ortho-, Helio- und

ortho-, helio-, plagiotropismus Plagiotropismus erklart wird.
mibenlétét. Részletes tárgyalás Eingehend bespricht er die
alá veszi, a levélnek mely perzipierenden Teile derBlatter,
része szerez tudomást a fény die Haberlandt sche «ocella». '

irányáról, a Haberlandt - féle den Thermo- u. Chemotropis-

«ocellum»-okat, majd a thermo- mus ;
dann werden mehrere
és chemotropismust, végül a ta- Beispiele für das Tastgefiihl
pintásra vonatkozólag hoz fel angeführt.
szerz több példát. Gy-
Sebk Samu : Honismertetés. Torda és legközelebbi kör-
nyékének természeti leírása. —
Klny. a tordai áll. fgymnasium
1909/10. évi értesítjébl. (S. Sebk Vaterlandsbeschreibung. :

Naturwissenschaftliehe Beschreibung von Torda u. Umgebung.

Sep.-Abdr. aus dem Programm des Tordaer Staats-Gvmnasiums
für das J. 1909/10.) Torda 1910, p. 1—49. 8°.

A VI. fejezetben (p. —

29 49) lm VI. Kap. (p. 29 49) zahlt —
a « Mvelt helyek» (p. 30—34), dér Verf. einige Pflanzen dér
«Tordai rétek» (p. —
34 39), Culturstellen (p. 30 34), dér —
« Berek» (39— 42) Keresztes « VTesen (p. 34 39), dér Haine —
mez» (p. 42—43), «Mezségi (p. 39—42), dér V'iese «Ke-
rétek» (p. 44 — «Torda-hasa-
46), resztes» (p. 42— 43), derWiese
dék» (p. 47),46 — «Túri-hasa- «Mezség» (p. 44 — 46), derTor-
—
dék (p. 47 49) részekrl egy daer-(p.46 — 47),TurerSchlucht
pár növényt névszerint felso- (p. 47 — 49)) auf Dér Verf. selbst
.

rol. Szerz maga is csak el- halt seine Abhandlung nur für
leges munkát végznek tartja eine vorláufige (cf. p. 49). Die
czikkét (cf. p. 49). A felsorolt Namen dér enumerierten weni-
400

növények neve sok helyütt igen gén Pflanzen sind nicht selten
hibásan van nyomva, a nmén- fehlerhaft gedruckt; die Xo-
clatura is sajátos sok esetben. menelatur ist oft auch sehr
eigenartig. Gy.
Schullerus
Josef Beziehung zwischen Coniíeren und
:

Hydrophyten. Verh. u. Mitteil. des siebenb. Ver. für Naturwiss.

L1X. 1909, p. 105 192. —
Szerz a czímben megjelölt Verf. erstreckt sich im Rah-
tárgy keretében rövid, de át- men des im Titel gegebenen
tekinthet összefoglalásban ki- Themas auf eine kurze, aber
terjeszkedik a növényvilág fej- übersichtliche Zusammenfas-
ldésére. sung dér Entwicklung dér
Pflanzenwelt. D.

Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése.

Referate iiber die auslandischen botan. Arbeiten.
A. Teyber. Über einige interessante Pflanzen Istriens
und Dalmatiens. (Ö. B. Z. 1910, Alig., p. 308 — 310.)
Érdemesnek tartjuk meg- Wir haltén es für notwendig
emlékezni errl a kis czikkröl, über ölesen klemen Ariikéi ein
mert olyan növényekkel foglal- Referat liier einzuschalten, da
kozik, melyek szoros vonat- er sich auf Pflanzen bezieht,
kozásban állanak a magyar és welche in enger Beziehungen
horvát tengerpart flórájával. zr Flóra des ungarischen und
kroatischen Litorales stehen.
1 . Szerz a Monté Maggiore- 1. Dér Verf. beschreibt einen

rl s más helyrl a Satureja Bastard zwischen Satureia

montana L. és S. subspicata Vis. montana L. u. S. subspicata
között egy keverékfajt ír le: a Vis. (S. Karstiana Justin sol.
S. Karstiana JusTiN-t, mely a nm.), welcher zwischen den
két telivér faj között foglal Éltem die Mitte halt und von
helyett s töltik fleg a szár diesen haupsachlich in derForm
alakjával és szrözetével kü- u. Behaarung des Stengels ab-
lömböztethet meg. Gondosabb weicht. Eine intensivere Xacii-
keresés útján oly helyeken, a forschung an unseren Küsten-
hol a S. montana és subspicata abhángen, wo beide Eltern oft
együtt fordul el, valószínleg zusammentreffen, dürfte diesen
a mi tengerpartunkon is meg Bastard auch für unser Land
lehetne találni ezt az érdekes nachweisen.
középalakot.
2. Kimutatja, hogy a Car- 2. Weist er nacli, dass Car-
duus micropterus (Ború.) Teyb. duus micropterus (Borb.) Teyb.
Dalmatiára és Isztriára (s mi durch ganz Dalmatien u. Istrien
hozzátehetjük, hogy a magyar (wir können hinzufiigen auch
 401

és horvát tengerpartra is) jel- im kroatisclien u. ungar. Lite-

lemz földrajzi faj, s ép ez rate) eine den C. nutans sub-
okból a Borbás által a C. nu- stituierende charakteristische
tans varietasaként leírt alakot geogr. Art ist; Borbás hatte
faji rangra emeli. Gyakran té- sie als Varietát unterschieden,
vesztettek össze az olasz ha- nun wird sie zr Art erhoben.
vasi C. clirysacanthus Ten. val. Sie wurde oft irrtümlich mit
dem italienisclien (alpinen) C.
clirysacanthus Tea. identificiert.
3. A Carduus velebiticus 3. Carduus velebiticus Bop.b.
BoRB.-t közli Isztriából a M. wird nun auch vöm Mte Mag-
Maggiore-ról. a hol Ginzberger giore (lég. Ginzberger u. Wo-
és Woloszczak gyjtötte. loszczak) nachgewiesen.
Ugyanezen a helyen Wo-
4. 4. Prof. Woloszczak hat hier
loszczak megtalálta az elbbi auch den Bastard zwischen
két faj hybridumát is, melyet den vorliergehenden Arten ent-
szerz C. montis majoris Teyb. deckt, dér als C. montis majoris
néven ír le. Teyb. beschrieben wird. L.

J. Bernátsky und E. Janchen. Über Iris spuria L I. spa- ,

thulata Lám. und J. subbarbata Joó. Mit 3 Textabbildungen.

(0. B. Z. 1910, Sept., p. 335—343.)
Szerzk érdekes nomencla- lm Laufe einer interessanten
turai és systematikai fejtege- nomenklatorischen u. systema-
téseik elején rámutatnak a szá- tischen Ausführung weisen die
mos modern —
kivált franczia Verf auf dem Irrtum ln, den
és német —
munkába becsúszott melirere moderné, insbes. fran-
ama tévedésre, hogy az I. sub- zösische u. deutsche Autoren be-
barbata az 1. Guéldenstaedtiana gehen, indem sie Iris subbarbata
alakkörébe tartozna, holott in- dem Formenkreisder I.Guelden-
tensivus kékszin virágja vilá- staedtiana zuweisen, wáhrend
gosan mutatja az I. spuria doch die intensiv blauen Blii-
rokonságát, mint azt már töb- ten entschieden für eine nahe
bek között Stapf, Beck és szá- Verwandtschaft mit I. spuria
mos magyar auctor is tisz- sprechen, wie dies ja u. A.
tázta. schon Stapf, Beck u. mehrere
Beható herbariumi vizsgála- ungar. Autoren behauptet habén.
taik azt eredményezték, hogy Eingehende Herbarstudien
az összes magyarországi, ausz- führten die Verf. nun zr
triai, németországi és dániai Ueberzeugung, dass sámtliche
példányok egy fajhoz tartoznak ungarischen, oesterreichischen,
es jól egyeznek Joó-nak az deutsehen u. danischen Exem-
I. subbarbata-ra, vonatkozó le- plare, welche z. gr. T. als
írásával s az erdélyi sóstavak I. spuria gingen, zu einer ein-
vidékérl származó originale- zigen Art gehören, welche nach
ival. Eszerint a jelzett egész dér Beschreibung u. den von den
területen csak egy faj fordul siebenbürgischen Salzseen her-
el ebbl a rokonsági körbl, stammenden rig. Exemplaren
melyet jól meg lehet külömböz- dér Joó’schen I. subbarbata ent-
tetni a francziaországi 1. spu- spricht. Auf dem ganzen be-
n'á-tól. zeichneten Gebiet wáchst alsó
L. Sp. pl. ed. 1 39 az : nur eine Art, welche von dér
1. spuria leírásánál termhelyül französischen I. spuria gut un-
«in Germaniae pratis»-t jelöli terscheidbar ist. Linné führt
meg. A Sp. pl., valamint L. als Standort seiner 1. spuria
régebbi mvei, továbbá Royen «in Germaniae pratis» an seine ;

és Bauhly citátumai ennél a Citate sowie jene Royen’s u.

fajnál mind 1. anguslifólia Bauhin’s weisen aber auf I.
CLusius-ra (Rar. pl. hist. [18n l], angustifolia Clus. (Rar. pl. hist.
pag. 228) mennek vissza, aki 228), eine Pflanze. die Clusius
id. mvében egy rajnavidéki, aus dér Rheingegend, aus dem
két wieni medenczei s egy Wiener Becken u. aus Ungarn
magyar termhelyet említ fel. anführt. Aus diesem Umstande
Ezek alapján szerzk arra a schliessen nun die Verf darauf,
következtetésre jutottak, hogy dass dér Name 1. spuria L.
az I. spuria L. név az I. sub- von rechtswegen auf I. subbar-
bnrbatá-X illeti, jóhehet L. az bala Joó zu übertragen sei,
rövid diagnosisában a küls obzwar L. in seiner kurzen
peiigonlevelek sárga hosszlé- Diagnose die gelben Lángs-
czét nem is említi s így diagno- wülste dér áusseren Perigon-
sisa úgy a közép- mint a dél- zipfel nicht erwáhnt, weshalb
európai növényre egyaránt rá seine Diagnose eigentlich auch
illik. A franczia I. spurin most auf die südeuropaische Pflanze
már szerzk vizsgálatai alapján passt. die französische 1. spu-
az I. spathulata Lám. nevet ria aber den Xamen I. spathu-
kapja. A két fajnak eg 3 -egy r
lata Lám. zu führen habé. Zwei
eltérése I. xpuria f. danica és abweichende Formen werden
1. spathulata
f. hispanica név- als spuria f. danica u. I. spa-
I.

vel jelöltetik. thulata f. hispanica beschrieben.

L.

Leopold Loeske: Zr Moosflora dér Zillertaler Alpen.

«Hedwigia» XLIX. Bánd p. 1 — 53.
Loeske e czikkében, p. 21 Redakteur L. Loeske p. 21
hivatkozik a Gyrffy tárgyalta bespricht in dieser Arbeit u. A.
(in Növ. Közi. VII. 1908. 1. f.) er- auch das siebenbürgische «Z>A
délyi «Dicranum Sendtneri-»-ve cranum Sendtneri * welches
is. a mely a kapott próba után = Györffi in
,

Növ. Közi. VII. 1908

Dicranum elongatum nak - bizo- 1. f. mitgeteilt hat, und wel-
nyult. ches nach seiner Bestimmung
nichts anderes ist, als Dicr.
elongatum. Gy.
 403 -

A Kir. Magy. Term.-tud. Társ. növénytani szakosztályá-

nak 1910. május 11-én tartott ülése.

Sitzung dér botan. Section dér k. ungar. naturwiss.

Gesellschaft am 11. Mai 1910.
1. Hollós László « Adatok 1. Joh. Tuzson legt eine
Tolna vármegye flórájához)) Arbeit L. Hollós’s «Beitráge
ez. dolgazatát Tuzson zr Flóra des Tolnaer Ko-
J. ter-
jeszti el. Hollós 734 fajt mitates» vor. Dér Verfasser
gyjtött, köztük 281 olyant, hat dórt 734 Arten gesammelt
melyekrl az irodalom (Meny- unter welchen sich 281 be-
hárth, Kiss, Bartal) nem em- finden, welcber weder Meny-
lékezik meg; Hollós adatai sze- hárth, Kiss, noch Bartal von
rint eddig összesen 1054 virá- dórt erwáhnen. alles in allém
gos növény ismeretes a vár- sindbisher 1054 Blíitenpflanzen
megyébl. aus diesem Komitate bekannt.
Kiemelendk Hervorzubeben sind
Anthericum Liliago L. (Szekszárd), Allium atropurpureurn
W. K. (Csatári erd Szegszárd mellett), Ruseus aculeatus L.
(Szekszárd), Tamus communis L. (Bati erd), Himantoglossum
hírein um (L.) [Bati erd], Scutellaria ultissima L. (Csatári erd
Szekszárd Knautia Drymeia Heuff. (Szekszárd vidéke),
mellett),
Hélleborus odorus W. K. (Szekszárd, Szálka, Belacz, Csatári erd,
Mórágy, stb.).
2. Thaisz Lajos « Adatok 2. Alex. Mágocsy-Dietz legt
Abauj-Torna vármegye flórá- eine Arbeit L. Thaisz’s «Bei-
jához)) czínni Ill-ik közlemé- tráge zr Flóra des Komi-
nyét Mágocsy-Djetz S. terjeszti tates Abauj-Torna III. » vor.
el. A szerz mostani közle- welehe einen Bericht iiber die
ményében folytatólagosan szá- Ergebnisse dér v. J. 1909
mol be Abauj-Torna várme- durchgeführten Forschungen
gyében az 1909-ik évben vég- enthált. Diese sind nunmehr
zett kutatásairól. Tanulmányai so weit gediehen, dass ausser
immár ann} irar
elhaladtak, floristischen Angaben auch
hogy ezúttal már nem csupán wichtige pflanzengeographische
a nyersadatok felsorolására Ergebnisse aufgenommen wer-
szorítkozik, hanem érdekes den konnten; so werden fül-
növénygeografiai eredmények- emé Anzahl Arten die Yer-
rl is beszámol. így számos breitungsgrenzen im genannten
növénynek Abauj-Torna vár- Komitate festgestellt, es wurde
megyét érint elterjedési ha- festgestellt, dass sich im Szá-
tárát állapíttotta meg. Kiderí- deller und Ajer Tál eine Ke-
tette továbbá, hogy a szádeli gionsverwerfung feststellen
és áji völgyekben régió-alá- lasst, auf welehe es zurückzu-
vetdés fordul el ez az oka ;
führen ist, dass die Flóra diesel*
annak, hogy e völgyek flórája 2 Taler so viele Anklánge an
 :

404

havasira emlékeztet. Múlt évben die alpine Flóra aufweist. Dér

a szerz a vármegye számos Yerf. hat im J. 1009 zahlreiche
oly pontját kutatta át, ahol Orte des Komitates durch-
eltte botanikus még sohasem forscht, welche bisher von kei-
járt. így fedezte fel a megye nem Botaniker besucht worden
tornai részébe es Vaskapu sind. Bei Gelegenheit
dieser
völgyében a Taxu.s baecata wurde im Tornaer Teile des
eddig még ismeretlen term- Vaskapu Tales ein neuer Stand-
helyét Bodókváraljáról a Kö-
; rt von Taxus baccata ent-
zép-Magyarországban alig is- deckt, bei Bodókvár aber die
meretes Cotoneaster melano- aus Mittelungarn kaum bekannte
carpát, a csobádi szikes rétek- Cotoneaster melanocarpa, auf
rl Közép-Magyarországban ki- den natronhaltigen Triften bei
pusztuló félben lév Iris sub- Csobád aber die in Mittelungarn
barbátát publikál. Tanulmá- stets seltener werdende Iris
nyainak további eredménye- subbarbata. Als weiteres Re-
ként megemlítjük, hogy a szerz sultat ergeben sich etwa 200
ezúttal is vagy 200 adattal neue Angaben für die Flóra
gazdagította Abauj-Torna vár- dieses Komitates. Hervorzu-
megye flórájának irodalmát. heben sind folgende pflanzen-
A felsorolt újabb adatok közül geographisch bemerkenswer-
növénygeographiai vagy egyéb tere Angaben: Die südliche
szempontokból a következk Grenze ihrerVerbreitung im Ko-
érdemelnek említést: Abauj- mitate erreichen Stéllaria uligi-
Torna vármegye területére es nosa u. nemorum Chaerophyl-
,

déli határukat a következ nö- lum Cicutaria u. Geum rivale

vények érik el: Stéllaria uligi- auf dem Berg Jahodna bei
nosa és nemorum, Chaerophyl- Kassa, Selaginella helvetica ,

lum cicutaria és Geum rivale Scopolia carn., Bibés alpinum

a Kassa fölötti Jahodna hegyen; u. Polystichum Braunü bei
a Selaginella helvetica, Scopolia Kassahámor, Arabis Háttéri
carniolica Bibes alpinum és
,
bei dem Bade Stoosz, etwa
Polystichum Braunü Kassa- 23—30 Arten des Szádeller
hámornál az Arabis Háttéri
; u. Ájer Tales gehen nicht wei-
Stószfürdnél; az áji és szádeli ter nach Síiden, Botrychium
völgyekben az onnan publikál- Lunaria u. Aconitum gracile
tak közül vagy 20 30 faj a — ;
nicht über den Szarvashegy
Falucska fölötti Szarvashegyen bei Falucska,
a Botrychium lunaria és Aco-
nitum gracile.
Délkeleti határukat érik el Ihre südöstliche Grenze er-
a Circaea intermedia és Stru- reichen Circaea intermedia und
thiopteris germanica stb. Kassa- Struthiopteris bei Kassahámor
hámornál és a Bodva-völgy und am Oberlaufe des Bodva-
fels szakaszán. Tales die Nordgrenze im Ko-
;

Északi határukat érik el a mitate erreichen folgende Pflan-

vármegye területén részben zen des Tieflandes resp. dér um-
 405

alföldi, részben az Alföldet grenzenden niedrigeren Berge

környez alacsonyabb hegy- ihre Nordgrenze Artemisia
:

vidékrl származó következ monogyna Atropis limosa, Lo-

,

elemek Artemisia monogyna

: tus siliquosus, Symphytum
Atropis limosa Lotus siliquosus,
,
molle Iris suhbarbata und 1Me-
,

Symphytum molle, Iris subbar- landryum viscosum etc. im

bata és Melandryum viscosum materen Teile des Hernád-
stb. a Hernádvölgy alsó sza- Tales Bassia sedoides Poly-
; ,

kaszán Bassia sedoides, Poly-

;
gonum Bellardi, Poa scabra etc.
gonum Bellardi, Boa scabra stb. im unteren Teile des Tokaj-
a tokaj -eperjesi hegyláncz al- Eperjeser Bergzuges; Helian-
sóbb szakaszán Helianthemum ;
themum canum, Phyteuma ca-
canum Phyteuma canescens
,
nescens, Dorycnium herbaceum,
Dorycnium herbaceum, Onosma- Onosma- Arten und Quercus
fajok és Quercus lanuginosa lanuginosa auf dem Schloss-
a tornai Várhegyen Minuartia ;
berge bei Torna; Minuartia
fasciculata Sempervivum assi-
,
fasciculata ,
Sempervivum assi-
mile, Sorbus torminalis és m- mile, Sorbus torminalis u. Silaus
laus Bochelii az Alsóhegyen Bochelii auf dem Alsóhegy bei
Komjáti utóbbi növény
fölött, Romját; letztere Art dringtvon
kelet fell halad erre észak- Osten gégén Nordwesten vor.
nyugati irányban.
Miután szerz tanulmányait Die Studien des Verf. sind
még korántsem fejezte be, nicht abgeschlossen, das Vor-
ezúttal tulajdonképen csak sze- liegende ist nur ein Fragment
melvényeket ad egy késbb eines spáter zu verfassenden
megírandó növénygeographiai pflanzengeograíischen Werkes.
munkájából. (Autorref.)
3.Mágocsy-Dietz S.« Adatok 3. Alex. Mágócsy-Dietz hált
a gyökéi’ ismeretéhez)) ez. einen Vortrag: «Beitrágezur
eladásában elssorban össze- Kenntnis dér grünen Wur-
foglalja a zöld gyökerekrl zelii)), in welchem er vorerst
(epiphyton Orchideák vizi nö- ,
die Hauptergebnisse dér ein-
vények stb.) szóló eddigi iro- schlágigen Literatur über die
dalmat. Megemlékezik ezután Wurzeln dér epiphytischen
saját észleleteirl s bemutatja Orchideen, Wasserpflanzen etc.
az Acorus Calamus Pandanus ,
zusammenfasst, sodann seine
Veitek ii és az Elodea densa eigenen Beobachtungen über
zöld gyökereit. Ezek a lélekzés die Wurzeln von Acorus Cala-
biztosítására alakultak s úgy- mus, Pandanus Veitchii und
szólván a pneumathodák mód- Elodea densa mitteilt, Diese
jára szerepelnek. A Pandanus és Wurzeln sind zr Sicherung
Saccharum vízben szabadon álló dér Athmung adaptiert und
ersebb gyökerein nagy szám- funktionieren sozusagen als
ban fejldnek járulékos szellz- Pneumathoden. An stárkeren
tet gyökerek, melyek negativus Wurzeln freistehende Exem-
geotropismust mutatnak. plare von Pandanus und Sach-
106

charurn bilden sich im Wasser

zahlreiéhe Adventivwurzeln r
welche dér Durchlüftung dienen.
Sie weisen einen negativen
Geotropismus auf.
4.Schweitzer József « Ada- 4. Josef Schweitzer spric.ht
tok a Dipsacus-génusz ana- über die «anatomischen und
tómiai és fejldéstani isme- entwicklungsgeschichtlichen
retéhez)) ez. dolgozatát adja Verháltnisse dér Gattung
el, melyben a D. silvestris Dipsacus.» Seine Untersu-
laciniatus és pilosus-i aj okkal chungen beziehen sieh auf D.
foglalkozik. silvestris laciniatus und pilo-
,

sus. L. et Th.

Az 1910. évi junius hó 8-án tartott ülés. — Sitzung am

8. Juni 1910.
1 . Péterfi Márton «A Tor- 1. Gust. Moesz legt eine
tella squarrosa Brid. elfor- Arbeit Martin Péterfi s «Über
dulása Magyarországon» ez. das Vorkommen dér Tortella
dolgozatát Moesz G. terjeszti. squarrosa Brid. in Ungarn».
Az illet mohát Szabó Kálmán Dieses Moos wurde von Koló-
gyjtötte Kecskemét mellett a nián Szabó auf dér Bugaezi-
«Bugaczi pusztán ». Puszta bei Kecskemét ent-
2. Fehér Jen bemutat a) deckt.
10 porzójú sziromtalan Capsel- 2. Eug. Fehér legt a) Cap -
lákat (Bursa apetála), b) olyan sellen mit 10 Staubfaden oline
Melandryum album növénye- Blumenblátter ( Bursa apetala),
ket, melyeknek négykarélyú b) Melandryum album- Exem-
sziromleveleik vannak. A pél- plare mit vierspaltigen Blumen-
dányokat eladó Buda környé- bláttern vor. Beide wurden bei
kén gyjtötte. Buda gesammelt.
3. Szabó Z. a) ismerteti 3. Z. v. Szabó bespricht den
(cPillitz B. Veszprémmegye «II. Teil dér Flóra des Vesz-
flórája II. rész» czím mun- préméi’ Komitates» von B.
kát; b) megemlékezik egy Pillitz und spricht sodann
—
60 65 éves Cycas revoluta über ein 60—65 Jahre altes
növényrl, mely a budapesti Exemplar von Cycas revoluta ,

botan. kertben az idei tavasz welches heuer im Frühjahre

folyamán virított. im hies. botan. Garten geblüht
4. Kümmerle J. B. bemu- hat.
tatja Magyarország gombáinak 4. J. B. Kümmerle legt einen
egy új polgárát, a mediter- neuen Bürger dér ungar. Flóra,
raneus elterjedés Clathrus den mediterránén Clathrus cau-
cancellatus TouRN.-t, melyet cellatus Tourn. vor, welchen F.
Dobi Ascn F.Zengg vidékén gvj- Dobiasch bei Senj (Zengg) ge-
tött. funden hat.
 407

5. Doby Géza «Az oxidá- 5. Géza v. Doby sprach

zokról» tartott eladásában «Über die Oxydasen», indem
az utóbbi éveknek e tárgyra er die diesbezüglichen Ergeb-
vonatkozó kutatásait foglalta nisse dér letzteren Jahre zu-
össze, különösen kiemelve az sammenfasste und den heutigen
oxidázok jelentségét a lassú Stand unserer Kenntnisse über
égésnél. Röviden megemlítette diese Enzyme schilderte. Xach-
az oxidázoknak Chodat és dem er die Hypothese Chodat’s
Bach feltételezte szerkezetét und Bach’s über die Zusammen-
(peroxidáz és oxigenáz), majd setzung dér Oxydasen (Oxy-
mai felosztásukat s azután át- genase und Peroxydase), sowie
tért biológiai jelentségükre. ihre Einteilung kurz erwahnte,
Az alkohol-, aldebyd-, acid- és wandte er sich dér physiolo-
purinoxydázok hatása oly egy- gischen Bedeutung dieser En-
szer, hogy szerepük a lassú zyme zu. Die Rolle dér Alko-
égésnél magyarázatra nem szo- hol-, Aldehyd- und Acidoxy-
rul. Annál homályosabb a feno- dasen und dér Purinoxydasen
lázok és a tirozináz jelent- im Tierkörper sind bei den
sége, holott általános elterje- physiologischen Oxydations-
désüknél fogva fel kell tételez- vorgángen in Hinsicht auf die
nünk, hogy fontosak. A növé- bezüglichen chemischen Reak-
nyeknél e szerepet szépen tionen ganz klar. Die bisher
magyarázza Palladix elmélete, unverstándliche Bedeutung dér
mely szerint a plazma, mint a Phenolasen und Tyrosinasen
növények vére a fenolázok, ist durch die Arbeiten und die
tirozinázok, továbbá más enzi- Hypothese Palladixs dem Ver-
mek és bizonyos kromogének stándnis viel naher gerückt;
közvetítésével intézi a növények gemass dieser Hypothese sind
lélekzését ez elmélet nemcsak
; es eben diese Oxydasen, die
a növényi szineknek, hanem in Gemeinschaft mit anderen
egy csomó enzimnek, a glii- Enzymen und durch Vermitt-
kozidoknak jelentségét ma- lung gewisser Chromogene die
gyarázza és sok példával bi- physiologischen Oxydationsvor-
zonyítja. Az oxidázok hatása gange in den Pflanzen bewir-
azonban érvényesülhet más- ken und zwar unter dér Leitung
ként is, lehet pl. véd (tej- des Plasmas, des «Blutes dér
nedvekben, gyantákban stb.), Pflanzen ». An dér Hand dieser
máskor káros így állítólag
;
Hypothese verstehen wir die
növényi betegségeket okozhat- Bedeutung einer Anzahl von
nak, amely feltevést azonban Phanomenen, die wir bisher
eladó eddigi saját vizsgálatai nur konstatieren. aber nicht
nem igazolják. Az állatoknál erkláren konnten. Die Oxydasen
az oxidázok — a pnrinoxidázok sind jedoch auch in anderer
kivételével — a lassú égésben Hinsicht wichtig ;
so spielen
csak alárendelt jelentségek, sie z. B. eine schiitzende Rolle
azonban annál fontosabbak az (inden Milchsáften. Harzen etc.),
eddigi vizsgálatok szerint a andererseits sollen sie durch
29
408

megtermékenyítésnél, továbbá übermassige Wirkung auck

toxinpusztító hatásuk követ- Pflanzenkranklieiten verursa-
keztében betegségeknél. chen können, was jedoch Vor-
tragender wáhrend seine bis-
herigen Untersuchungen nicht
bestatigen konnte. Bei dér At-
mung dér Tiere scheint die
Rolle dér Oxydasen mit —
Ausnahme dér Purinoxydasen
— eine untergeordnete zu sein,
bingegen ist sie —
nach neueren
Untersuchungen —
bei den Vor-
gangen dér Entwickelungs-
erregung, sowie als Schutz-
mittel gégén Krankheiten umso
wichtiger. (Autor.)
L. et D.

Az október hó 12-én tartott ülés. — Sitzung am

12. Október.
1. Tuzson J. az 1910. évi 1. J. Tuzson referiert über
bruxellesi nemzetközi bot. kon- den Yerlauf des Brüsseler in-
gresszus lefolyását ismerteti. ternat. botanischen Kongresses.
2. Römer Gy. «A Primula 2. G. Moesz legt eine Arbeit
farinosa elfordulása az erdé- Julius Römer’s: Ueber das
lyi fenföldön» ez. dolgozatát Vorkommen dér « Vr innia fari-
Yoesz G. terjeszti el. Szerz nosa im Siebenbiirgischen Hoch-
irodalmi és herbariumi vizsgá- lande» vor. Dér Verf. weist
latai alapján konstatálja, hogy auf Grund seiner Literatur- u.
a P. farmosa Erdélybl a leg- Herbarstudien nach, dass das
újabb idkig biztosan megálla- Vorkommen dieser Art in Sie-
pítva nem volt, mert arra az benbürgen bis in die jüngste
eredményre jutott, hogy a ma- nachgewiesen
Zeit nicht sicher
gasabb hegyvidékbl közölt ada- war; er namlich zu dem
ist
tok [Resinár(ScHUR),Szurul, Bu- Resultate gekommen, dass die
csecs (Baumg.)] P. longiflora - ra Augaben aus dem höheren Ge-
vonatkozik. Brassó környékén birge (Resinar: Schur, Szurul,
való botanizálásai alkalmával Bucsecs Baumg.) sich auf P.
:

azonban megtalálta a «Szász- longiflora beziehen.Gelegentlich

hermányi láp»-on, a hol nagy seiner Excursionen in dér Um-
tömegben és feltn nagy pél- gebung von Brassó entdeckte
dányokban fordul el Ligula- er sie aber auf dem Szász-
ria sibirica Sweertia perennis,
,
hermányer Moor, wo sie in
Pedicularis Sceptrum carolinum grosser Menge und in auffal-
stb. társaságában. Ugyanitt ész- lend grossen Exemplaren in
lelt fehér virágú alakokat és Gesellschaft von Ligularia si-
phyllodiát is. Brassómegye tehát birica, Sweertia perennis, Pedi-
az egyedüli biztos elfordulási cularis Se. Carol. etc. vorkommt.
helye Erdélyben a P. farmosá- Ebenda wurden weissblütende
nak. melyet Szászhermányon Formen und Phvllodien be-
kívül még Vidombák és Prázs- obachtet. Die einzigen siche-
már mellett is megtalált. ren Standorte dieser Pflanze
liegen allé im Comitate Brassó,
wo er sie ausser bei Szász-
hermány aush bei Yidombák
und Prázsmár gefunden hat.*)
3. Gabnay F. «A kátrány 3. F. Gabnay spricht über:
mérgez hatása a cambi- «Die giftige Wirkung des Thee-
umra» ez. bemutat egyes fa- res auf das Cambium» und de-
törzsöket, melyek világosan monstriert einzelneHolzstriinke,
szemléltetik, hogy a rovarkár an welchen die schadigende
ellen alkalmazni
szokot kát- Wirkung dér Theerringe, wel-
ránygyr pusztító hatással che zr Verhütung von Rau-
van a cambiumra s így az penschaden angebracht wurden,
egész faszövetre. auf das Cambinm und weiter-
hin auf das ganze Holzgewebe
deutlich zu erkennnn ist.
4. Bernátsky J. « Adatok a 4. J. Bernátsky halt einen
biológia elméletéhez I.» czím- Vortrag: «Beitrage zurTheorie
mel egy hosszabb tanulmánya dér Biologie I.» in welchem er
els fejezeteként a modern ter- die modernen naturphilosophi-
mészet-filozófiai és általános schen und allgemeinen biolo-
biológiai eszméket ismerteti. gischen Theorien bespricht.
5. Augustin B. «A magyar- 5. B. Augustin spricht über
országi fenygyanta vizsgá- «Die Untersuchung ungarischer
lata)) czímen eladja, hogy Harze». Eer Vortr. hat das Harz
a nyugatmagyarországi Pinus dér westungarischen Pinus sil-
silvestris és az ott kultivált vestris und dér dórt cultivierten
P. nigra gyantáját fizikai és P nigra einer physikalischen
kémiai vizsgálat alá véve úgy u. chemischen Priifung unter-
találta, hogy általában egyezik zogen, welclie ergab, dass die-
a külföldi (franczia) gyanta, ses im Allgemeinen mit dem
illetve terpentinolaj sajátságai- auslandischen (französischen)
val, de messze mögötte marad Harz, resp. Terpentinöl über-
az Erdélyi Picea excelsa - bi einstimmt, jedoch weit hinter
nyert terpentinolajnak. dem Terpentinöl zurückbleibt,
welches aus siebenbürgischer
Picea excelsa gewonnen wird.
6. Schilberszky K. bemutat 6. K. Schilberszky legt eine
egy körtetermést diaphysissel Birne mit Diaphyse und eine

In Simonkai’s Enum. Flór. Transs. wird diese Art sclion von Honigberg
eben auf Grund eines RöMER’schen Exemplares angegeben (Red.) !

29 *
410

s egy olyan paprikát, melynek eine Paprikafrucht vor, an dé-

héján bell apró paprikák lát- rén innerer Fruchtwand sich
hatók, mivel a magkezdemé- kleine Früchte gebildet habén,
nyek helyén termlevelek ke- da an Stelle dér Samenanla-
letkeztek. gen sich Fruchtblátter gebildet
hatten.
7. A
szakosztáty elhatározza, 7. Zum Schlusse beschliesst
hogy hold. Simonkai L. em- die Section, dass die zr
Erin-
lékére egybegylt összeget egy nerung an L. Simonkai gesam-
irodalmi alapítvány létesítésére melte Summe znr Gründung
fordítja. einer literar. Stiftung verwen-
det werde. L.

Gyjtemények. — Sammlungen.
Johann Breidler értékes Johann Breidler hat sein
moha gyjteményét a grazi Moosherbarium geschenkweise
«Joanneum», orsz. mzeum nö- dér botanischen Abteilung des
vénytani osztályának ajándé- Landesmuseums «Joanneum»
kozta. in Graz überlassen.
A. Geheeb herbáriumát még Das Herbárium A. Geheeb
Geeheb életében egy ismeret- hat ein Freiburger Natúr- und
len freiburgi természet- és m- Kunstfreund fiir 23.000 Mark
barát 23.000 márkáért meg- gekauft und dem Berliner Bo-
vette s ajándékként a Berlini tanischen Museum geschenkt.
botanikus mzeumnak adta. Prof. Dr. Aug. R. von Reuss
Prof. Dr. Aug. R. von Reuss hat das Herbárium seines Va-
atyjának herbáriumát a wieni ters dér Universitát Wien ge-
egyetemnek ajándékozta. schenkt.

Személyi hírek. — Personalnachrichten.

Prof. Dr. Conwentz H.-t ki- Prof. Dr. H. Conwentz wurde
nevezték titkos kormányt.-á és zum Leiter dér «staatlichen
a «természeti emlékek állami Stelle fiir Naturdenkmáler» u.
központ»-jának vezetjévé. zum geh. Regierungsrat er-
nannt.
Kinevezték Dr. Peirce G. J.-t Ernannt wurde: Dr. G. J.
a Stanford-egyetemen a phy- Peirce zum Prof. d. Pfl.-Physiol.
siologia professorává; Dr. Ber- an dér Standford University
thold G.-t és Dr. Peter A.-t, a (Cal., U. S. A.); Dr. G. Bf.r-
göttingeni egyetemen a növény- thold Direktor des pflphysiol.
tan professorait, titkos kor- Inst. an dér Univ. Göttingen
mánytanácsossá ;
Dr. Bauer zum geh. Regierungsrat Dr. E. ;

E.-t, a perlini eg 3 etem magán-

r
Baur Privatdoz. an d. Univ.
 411

tanárát, professorrá; Dr. Bes- Berlin z. Professor; Dr. E. A.

sey E.-t, a növényt, profes- Bessey z. Prof. d Bot. am

sorává a Michigan College-ben Michigan College; Dr. J. E.
Dr. Ivirkwood J. E.-t, a növény- Kirkwood z. Prof. d. Bot. und
tan s az erdészet tanárává a Forstwirtsehaft an d. Univ.
montanai egyetemen; Dr. Frö- Montana; Dr. A. Peter, Prof.
schel P.-t a mykologia taná- d. Bot. an d. Universitat Göt-

rává a müncheni erdészeti aka- tingen zum geh. Regiem ngsrat;

démián. Dr. P. Fröschel zum Prof. d.
Mykologie an d. Forstakad. in
Míinden.
Prof.Dr. Mez C. elfogadván Prof. Dr. C. Mez in Halle
a königsbergi egyetem meg- hat den Ruf nach Ivönigsberg
hívását a nyugalomba lépett als Nachfolger des in den Ruhe-
Prof. Dr. Luerssen helyébe, stand tretenden Prof. Dr. Lu-
kinevezték oda professorrá és erssen angenommen und ist
a botanicus kert igazgatójává. zum Prof. u. Direktor des bot.
Gartens daselbst ernannt wor-
den.
Az Erdélyi Muzeum Egylet Dér siebenbürgische Museal-
Péterfi Márton-í a növénytár- verein hat Mart. Péterfi zum
hoz segédrré, Farkas Kálmán-í Custos-Adjuncten, Kálmán Far-
pedig hosszú éveken át kifejtett kas aber zr Belohnung seiner
munkássága jutalmául, fprae- Jahre hindurch geleisteten
paratorrá választotta. Dienste zum Oberpraeparator
gewahlt.
Dr. Bernátsky JEN-t ki- Bernátsky wurde zum
Dr. J.
nevezték a m. kir. ampeloló- Sántha
Abteilungsleiter, Dr. L.
giai intézet osztályvezetjévé, aber zum Assistenten an dér
Dr. Sántha LAszLó-t pedig k.ung. ampelologischen Anstalt
ugyanoda assistenssé. ernannt.

Meghalt. — Gestorben.
Charles Reid Barnes dr., Dr. Charles Reid Barnes
a növénypbysiologia-nak pro- o. Professor dér Pflanzen-
ö.

fessora Chicago egyetemén, Physiologie an dér Universitat

hírneves bryologus, hirtelen és in Chicago, namhafter Bryologe,
váratlanul meghalt 52 esztends ist im 52-ten Lebensjahre, am
korában Chicagóban 1910/11. 24./II. 1910 in Chicago ge-
24-én. Ch. R. Barnes 1858 storben. Er ist in Madison am
szept. 7-én született Madison- 7.Sept. 1858 geboren i. J. 1877 ;

ban (Indiana). 1877-ben avatta wurde er am Collegium in

doctorrá a hannover-i colle Hannover promoviert von 1880 ;

;
—
gium 1880 1887-ig instruc- bis 1887 war er Instruktor und
tor és professor volt a termé- Professor an dér Purdue Uni-
412

szettudományokból Purdue Uni- versity zu Lafayette, Indiana,

versity at Lafayette Indiana- spater an dér Universitát in
ban, majd Wisconsin egyetemén Wisconsin. Von hier wurde er
nyerte el a professori kathedrát, 1898 nach Chicago berufen. Mit
ahol 1898-ig volt, ahonnét a J. M. Coulter war er von 1883
chicagói egyetem növényphy sio- an Herausgeber dér «Tbe Bo-
logiai tanszékére hívatott meg. tanical Gazette», in welcher er
A «The Botanical Gazette»-nek mehrere wichtige Abhandluu-
-John Merle Coulter chicagói gen veröffentlicht hat. Unliingst
egyetemi prot'essor társával begann er unter dem Titel
együtt volt a kiadója, mely «Bryological Papers»eine Reihe
fontos tisztét Ch. R. Barnes von entvvicklungsgeschichtli-
1883 óta viselte, s amely folyó- chen Mitteilungen zu publizie-
írásba idközönként maga is ren, dérén I. Teil sich auf die
több értékes czikket írt és Entwicklung dér Luftkammer
fontos fejldéstani vizsgálato- (Botan. Gazette 44 197 : —213,
kat tett közé. Csak nemrégiben Sept. 1907), dér II. Teil auf die
indította meg «Bryological Entwicklung dér Rezeptakeln
Papers» ez. nagyérték czikk- von Marchantia (Botan. Gaz.
sorozatát, sajnos csak az I— II. 46: 401—409, Dec. 1908) be-
rész jelent meg eddig, amely- zieht, und welche er mit Prof.
nek I. része a levegkamarák W. J. G. Land zusammen ge-
fejldésével (Botan. Gazette schrieben hat. — Er war einer
44: 197—213, Sept. 1907), II. dér Verfasser dér vortreff-
része a Marchantia recepta- lichen Werke:
culumának fejldésével (Botan.
Gazette 46 401 : —
409. Dec.
1908) foglalkozott, s amelyet
W. J. G. Land professoral
együtt írt volt. — 0 volt a
híres «Handbook of Plánt Dis-
section» 1886-ban megjelen
botan. könyvnek egyik szerzje.
Nevezetes két botanikai kézi
könyve még:
«Handbook of Plánt Dissection» 1886, « Plánt life considered
with special reference to form and, function 1898.

A baltimorei « Botanical So- Endlich einer dér Gríinder,

ciety ofAmerica» társaságnak spater Sekretar und Prásident
egyik alapítója, majd titkára dér «Botanical Societyof Ame-
és elnöke éppúgy, mint az rica)) zu Baltimore und dér
«American Association forthe ((American Association fór the
Advancement of Science» tár- Advancement of Science ».
saságnak. Wegen seiner hervorragen-
Személyes vonzó tulajdon- den persönlichen Eigenschaften
ságai miatt is az amerikai bo- war er nicht nur in amerika-
 413

tanikus körök, tudománya miatt nischen, sondern auch in euro-

mi másföldiek csak annál job- páischen botanischen Kreisen
ban fájlaljuk e neves férfiú sehr beliebt. Sein Tód ist ein
kidltét. grosser Verlust für die Wissen-
schaft. Gy.
Kühn Gyula titkos tanácsos, Geheimrat Julius Kühn, em.
a hallei egyetemen a mez- Prof. dér Landwirtschaft a. d.
gazdaság nyug. professora, az Univers. in Halle, dér Nestor
alkalmazott növénytannal fog- dér Vertreter dér «angewand-
lalkozó tudósok nestora, április ten» Botanik, ist am 14. Apr.
14-én 85 éves korában meg- 1. J. im Altér von 85 Jahren
halt. gestorben.
KüHN-nek érdemei, a mez- Kühn hat sich um die Ent-
gazdasági tudományoknak mai wicklung dér landwirtschaftl.
magaslatra kifejlesztése körül, Wissenschaften und ihren Aus-
elévülhetetlenek a hallei egye-
;
bau bis zu ihrer heutigen Höhe
tem mezgazdasági tanszéké- unvergangliche Verdienste er-
nek, melynek 37 éven át állott worben; sein Werk hat den
élén, világhírt szerzett. Ivühn Weltruf des landwirtschaftli-
nemcsak az elméletek terén chen Lehrstuhles an dér Univ.
dolgozott, hanem valóságos in Halle, den er 37 Jahre
gyakorlati mezgazda volt s hindurch inne hatte, begriindet.
így a gyakorlat tapasztalatát Dem gllicklichen Umstande,
és követelményeit be tudta dass er nicht nur Theoretiker,
vinni a tudományba is. Ily irá- sondern auch praktischer Land-
nyú mködésén kívül neve jól wirt war, ist es zu verdanken.
ismert volt az általános nö- dass er so viele praktische Er-
vénytan terén is, a hol a phy- falirungen und Erfordernisse
siologiát és különösen a patho- dér wissenschaftlichen Behand-
logiát mvelte rendkívül nagy lung zutuhren konnte. Ausser
sikerrel. Munkásságában egyre seinen auf diesem Gebiete er-
gyengül egészsége sem tudta worbenen Verdiensten hat er
visszatartani, úgy hogy a szó sich durch ausserordentlich
legszorosabb érteimében is csu- erfolgreiche Forschungen auf
pán halála napja hozta meg dem Gebiete dér Pflanzenphy-
neki az els nyugalmat. siologie und Pathologie auch als
Botaniker einen glánzenden Na-
men gemacht.
Seiner rastlosen Arbeit konnte
selbst die mit vorrückendem
Altér eintredende Kranklichkeit
keinen Einhalt tun dér Tag
:

seines Todes war im vollsten

Sinne des Wortes sein erster
Ruhetag. L.
P. J.Gravet, a hírneves
F. P. J. F. Gravet dér nam-
belga bryologus 80 éves korá- hafte belgische Bryologe im
414

bán még 1907 dec.-ben, de Altér von 80 Jahren (noch im

halálhíre csak most lett ismere- Dec. 1907, die Nachricht sei-
tessé. Nagyszámú, alapos tanul- nes Todes drang aber erst jetzt
mányainak eredményét több- in die Öffentlichkeit). Seine
nyire a Revue Bryologique- wertvollen Abhandlungen sind
ban adta közre, amelynek ala- zumeist in dér Revue Biyolo-
pításától kezdve (1-re année gique erschienen, welcher er
1874 p. 5.—) igen szorgalmas seit dér Griindung dieser Zeit-
munkatársa volt. Fmunkája a schrift als fleissiger Mitarbei-
« Flóra bryologique de la Bel- ter angehört. Seine Hauptwerk
gique» Bruxelles 1872, a mely- ist die « Flóra bryologique de
nek csak az I. kötete, a Pleuro-
: la Belgique» Bruxelles 1872.
carpi jelent meg. Sphagnoteca 1. vol. 8° 149 p. (Mousses pleu-

belgica- ján kívül DELOQUE-kal rocarpes). Ausser seiner Sphag-

együtt az Ardenne-k moháit is notheca belgica gab er mit
kiadta. Nagyérték herbáriuma Deloque aucli die Moose dér
hír szerint a bruxellesi botani- Ardennen aus. Sein kostbares
kus kert tulajdonába került. Herbar sell in dem Besitz des
botanischen Gartens in Bru-
xelles gelangt sein
G. Stabler bryologus 1910 Stabler (Bryloge) am
G.
jan. 4-én Levens, Miluthorpe- 4.Jánner 1910 in Levens, Milu-
ben, Nagybrittaniában, 71 éves thorpe in England, im Altér
korában. A tudomány rnívelé- von 71 Jahren. Sein Name
sében szerzett érdemeit több, wird durch mehrere Leber-
nevét visel májmoha-faj fogja moos-Arten verewigt. g.
állandó emlékezetben tartani.
C. Wilson Harris licheuolo- C. Wilson Harris (Licheno-
gus 1910 május hó 3-án Lake- loge) am 3. Mai 1910 iu Lake-
wood-ban (New-Jerse} ). 7
wood (Neu-Jersey).
Renauld F. bryologus Páris- Dér Brvologe F. Renald in
ban Carruthers J. B. mykolo-
;
Paris, dér Mykologe J. B. Car-
gus Trinidadban julius 17-én ruthers in Trinidad am 17. Juli,
41 éves korában. 41 J. alt.
Witasek Johanna, kinek neve Frl. Johanna Witasek, be-
fleg a Campanulá król
és a kannt durch ihre system. Ar-
Calceolariákvól systemati-
írt beiten über die Gattungen Cam-
kai munkái révén vált ismere- panula u. Calceolaria ,
in Wien
tessé, Wienben julius hó 5-én. am 5. Juli.

Megjelent: 1910 deczeraber hú 7-én. — Erschienen: am 7. Dezomber 1910.

DALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Magy. Bot. L. 1910, Nr. 1. sz. Tafel II. tábla.

dél. Aut. Knautia Visianii nov. spec.

Magy. Bot. L. 1910, Nr. 1. sz. Tafel III. tábla.

dél. Aut. Knautia velebitica nov. epeo.

 Magy. Bot. L. 1910, Nr. 1. Tafel IV. tábla.

dél. Aut. Knautia lucidifolia (Senn. et Pau) in.

Magy. Bot. L. 1910, Nr. 1. sz. Tafel V. tábla.

Knautia dinarica var. croatica nov. var.

KL“n. B&| ^ Jal 1X ' <
19l0> évf No
' - 10 - 12 '
Tat). X— XI.

Ad nat. delin. Györffy.

 New York Botanical Garden Librai

3 5185 00331 447

CoLihri
Made ín Italy

02-1 1 STD

3 032919 990020
www.colibrisystem.com