2011 0001 533 ErdeszetiRovartan

Erdészeti rovartan
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Erdészeti rovartan
Publication date 2014
Szerzői jog © 2014 Agroinform Kiadó
Szerzői jog © 2014 Educatio

Tartalom
I. A) BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 1
1. Az erdészeti rovartan fogalma, tárgyköre ............................................................................. 3
2. Az erdészeti rovartan története .............................................................................................. 4
3. Az erdészeti rovartan kiváló magyar művelői ....................................................................... 6
II. B) ÁLTALÁNOS RÉSZ .............................................................................................................. 10
4. 1. A rovarok testfelépítése (eidonómia & anatómia) és élettana (fiziológia) ...................... 13
1. 1.1. A rovarok kültakarója ......................................................................................... 13
1.1. 1.1.1. A kutikula (= prokutikula + epikutikula) ............................................ 13
1.2. 1.1.2. A vedlés vagy ecdysis ......................................................................... 15
1.3. 1.1.3. Különleges epidermisz képződmények ............................................... 16
2. 1.2. A trachearendszer ............................................................................................... 17
3. 1.3. A fej és függelékei .............................................................................................. 19
3.1. 1.3.1. A szájszervek ...................................................................................... 22
4. 1.4. A tor (thorax) és függelékei ................................................................................ 25
4.1. 1.4.1. A tor felépítése .................................................................................... 26
4.2. 1.4.2. A rovarláb ........................................................................................... 26
4.3. 1.4.3. A rovar szárnya ................................................................................... 27
5. 1.5. Az izomrendszer ................................................................................................. 30
6. 1.6. A potroh .............................................................................................................. 31
7. 1.7. Az idegrendszer .................................................................................................. 33
7.1. 1.7.1. A központi idegrendszer ..................................................................... 33
7.2. 1.7.2. A periférikus idegrendszer ................................................................. 36
7.3. 1.7.2.1. Érzőszőrök (tricha, -ae v. trichia, -ae), hallószervek és a Johnston-féle
szerv ..................................................................................................................... 36
7.4. 1.7.2.2. A fény érzékelése ............................................................................. 36
8. 1.8. A zsírtestek ......................................................................................................... 38
9. 1.9. A keringési rendszer ........................................................................................... 39
10. 1.10. Az emésztőrendszer ........................................................................................ 40
10.1. 1.10.1. Az emésztőrendszer funkciója és felépítése .................................... 40
10.2. 1.10.2. A xylophag rovarok emésztésbiológiája ......................................... 42
11. 1.11. A kiválasztó rendszer ...................................................................................... 43
12. 1.12. A rovarok hormonrendszere és a metamorfózis ............................................. 44
12.1. 1.12.1 A metamorfózis típusai .................................................................... 44
12.2. 1.12.2. A metamorfózis szabályozása ......................................................... 45
13. 1.13. A belső ivarszervek ......................................................................................... 46
14. 1.14. A rovarok fejlődése és szapordása ................................................................. 46
14.1. 1.14.1. A pete (tojás) ................................................................................... 46
14.2. 1.14.2. Lárva és báb típusok ........................................................................ 47
14.3. 1.14.3. A rovarok imaginal élete és a szaporodás ....................................... 48
5. 2. A rovarok és környezetük kapcsolata (ökológia) ............................................................ 50
1. 2.1. Autökológia ........................................................................................................ 50
1.1. 2.1.1. A hőmérséklet ..................................................................................... 50
1.2. 2.1.2. A fény .................................................................................................. 52
1.3. 2.1.3. A víz, a talaj és más abiotikus tényezők .............................................. 53
6. 3. Ökológiai interakciók erdei rovarok részvételével .......................................................... 56
1. 3.1 FAJON BELÜLI interakciók ............................................................................... 56
1.1. 3.1.1. Intraspecifikus kompetíció .................................................................. 56
1.2. 3.1.2. Vizuális kommunikáció ...................................................................... 56
1.3. 3.1.3. A faj egyedei közötti kommunikáció feromonokkal ........................... 57
2. 3.2. FAJOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK ................................................................ 58
2.1. 3.2.1. Az interakciók csoportosítása .............................................................. 58
2.2. 3.2.2. Mutualizmus ........................................................................................ 59
2.3. 3.2.3. Kommenzalizmus ................................................................................ 61
2.4. 3.2.4. Antagonizmus ..................................................................................... 62
2.5. 3.2.5. Interspecifikus kompetíció .................................................................. 66
7. 4. Interakciók herbivor rovarok és tápnövényük között ...................................................... 67
iii
Erdészeti rovartan
1. 4.1 HERBIVOR ROVAROK HATÁSAI A TÁPNÖVÉNYRE ............................... 67

1.1. 4.1.1. Hatások a tápnövény növekedésére ..................................................... 67
1.2. 4.1.2 Hatások a tápnövény reprodukciójára .................................................. 67
1.3. 4.1.3 Herbivor rovarok okozta fapusztulás ................................................... 68
1.4. 4.1.4. Rovarok, mint növényi kórokozók vektorai ........................................ 68
2. 4.2. A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSE A HERBIVOR ROVAROK ELLEN .......... 69
2.1. 4.2.1. A védekezési módok csoportosítása .................................................... 69
2.2. 4.2.2. Fizikai védelem ................................................................................... 69
2.3. 4.2.3. Kémiai védelem .................................................................................. 69
2.4. 4.2.4. Megszökés ........................................................................................... 71
2.5. 4.2.5. Szövetek és szervek feláldozása .......................................................... 71
2.6. 4.2.6. Védelem mutualista kapcsolatok révén ............................................... 72
3. 4.3. A ROVAROK VÁLASZAI A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSÉRE ................... 72
4. 4.4. A HERBIVOROK VIZUÁLIS ALKALMAZKODÁSA A TÁPNÖVÉNYHEZ 73
5. 4.5. A TÁPNÖVÉNYT MANIPULÁLÓ HERBIVOR ROVAROK ....................... 74
6. 4.6. AZ INTRASPECIFIKUS TÁPNÖVÉNY PREFERENCIA EGYES OKAI ...... 74
7. 4.7. KOEVOLÚCIÓ VAGY KÖVETő EVOLÚCIÓ ................................................ 75
8. 5. Egyes antropogén tényezők hatása az erdei rovarokra .................................................... 76
1. 5.1. VÉLETLEN BEHURCOLÁS ............................................................................ 76
2. 5.2. SZÁNDÉKOS BETELEPÍTÉS .......................................................................... 77
3. 5.3. VÍZRENDEZÉS, TERMőHELY ÁTALAKÍTÁS ............................................. 77
4. 5.4. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS ........................................................................... 78
5. 5.5. MEGSZÜNTETő NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK ............................ 78
6. 5.6. ERDőGAZDÁLKODÁS, ERDőMŰVELÉSI MÓDOK .................................... 79
9. 6. Élettársulástan – színökológia ......................................................................................... 80
1. 6.1. BIOCÖNÓZIS .................................................................................................... 80
1.1. 6.1.1. Ökofaunisztika .................................................................................... 80
1.2. 6.1.2. Produkcióbiológia ............................................................................... 80
1.3. 6.1.3. Szinfiziológia ...................................................................................... 81
2. 6.2. A BIOTÓP ÉS AZ ÁLLATTÁRSULÁS ........................................................... 82
2.1. 6.2.1. Az állatársulás kategóriái .................................................................... 82
2.2. 6.2.2. Az állattársulások elemzése ................................................................ 82
3. 6.3. A ROVAROK NÉPESSÉGÉNEK MOZGÁSA – GRADOLÓGIA ................. 83
10. 7. A rovarok (Insecta) rendszertani helye az ízeltlábú (Arthropoda) törzsben .................. 86
1. 7.1. INSECTA (HEXAPODA) – ROVAROK .......................................................... 86
1.1. 7.1.1. A rovarok rendszere ............................................................................ 88
III. C) RÉSZLETES RÉSZ. Az egyes rovarrendek rendszeres áttekintése, törzsfejlődéstani
csoportosításban ................................................................................................................................ 91
11. Rend: PROTURA - Félrovarok (Hajnalrovarok) .............................................................. 93
12. Rend: Diplura – lábaspotrohúak ........................................................................................ 94
13. Rend: COLLEMBOLA (színes 167.) - Ugróvillások ........................................................ 95
14. Rend: ARCHAEOGNATHA - Pattanó sertefarkúak ....................................................... 98
15. Rend: ZYGENTOMA – Pikkelykék ................................................................................. 99
16. Rend: Ephemeroptera – Kérészek ................................................................................... 100
17. Rend: Odonata – Szitakötők ............................................................................................ 102
1. Alrend: Zygoptera – egyenlőszárnyúak .................................................................. 102
2. Alrend: Anisoptera – egyenlőtlenszárnyúak ............................................................ 102
18. Rend: Plecoptera – Álkérészek ....................................................................................... 104
19. Rend: Dermaptera – Fülbemászók ................................................................................. 105
20. Rend: Mantodea – Fogólábúak ....................................................................................... 106
21. Rend: Blattariae (Blattodea) Csótányok .......................................................................... 107
22. Rend: ORTHOPTERA EGYENESSZÁRNYÚAK ........................................................ 109
1. Alrend: ENSIFERA ................................................................................................ 115
2. Alrend: CAELIFERA ............................................................................................. 122
23. Rend: Psocoptera – Portetvek ......................................................................................... 130
1. 1. alrend: Trogiomorpha ......................................................................................... 130
2. 2. alrend: Troctomorpha .......................................................................................... 130
3. 3. alrend: Psocomorpha: ......................................................................................... 130
24. Rend: Mallophaga – Rágótetvek ..................................................................................... 132
1. 1. alrend: Amblycera .............................................................................................. 132
iv
Erdészeti rovartan
2. 2. alrend: Ischnocera ............................................................................................... 132

25. Rend: Isoptera – Termeszek ............................................................................................ 133
26. Rend: Siphunculata (ANOPLURA) Vérszívó tetvek ...................................................... 135
27. Rend: PHYSOPODA (THYSANOPTERA) – TRIPSZEK (HÓLYAGOSLÁBÚAK) ... 137
28. Rend: HETEROPTERA – POLOSKÁK ........................................................................ 139
29. Rend: HOMOPTERA .................................................................................................... 146
1. Alrend: AUCHENORHYNCHA – KABÓCÁK ..................................................... 146
2. Alrend: STERNORRHYNCHANÖVÉNYTETVEK ............................................... 150
30. Rend: RAPHIDIOPTERA - Tevenyakú fátyolkák .......................................................... 187
31. Rend: NEUROPTERA - recésszárnyúak (síkszárnyúak) ............................................... 188
32. Rend: COLEOPTERA – Bogarak ................................................................................... 196
33. Rend: Strepsiptera Legyezőszárnyúak ............................................................................ 295
34. Rend: MECOPTERA - Csőrös rovarok (Skorpiófátyolkák) ........................................... 296
35. Rend: Siphonaptera (Syn: Aphaniptera, Suctoria) – Bolhák ........................................... 297
36. Rend: DIPTERA – Kétszárnyúak ................................................................................... 299
1. Alrend: NEMATOCERA ........................................................................................ 300
2. Alrend: BRACHYCERA ........................................................................................ 305
37. Rend: TRICHOPTERA – Tegzesek ................................................................................ 313
38. Rend: LEPKÉK – LEPIDOPTERA ................................................................................ 314
39. Rend: HYMENOPTERA – Hártyásszárnyúak ............................................................... 449
1. Alrend: SYMPHITA NÖVÉNYEVŐ DARAZSAK (LEVÉLDARÁZS ALKATÚAK) 449
2. Alrend: TOJÓKÉSZÜLÉKESEK(színes: 83., 84.) ................................................. 456
3. Alrend: Aculeata – Fullánkosok ............................................................................. 462
40. Rend: ARANEAE – Pókok ............................................................................................ 471
41. Rend: ORIBATIDA – Páncélosatkák ............................................................................. 479
A. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 480
v
I. rész - A) BEVEZETÉS

Tartalom
1. Az erdészeti rovartan fogalma, tárgyköre ....................................................................................... 3
2. Az erdészeti rovartan története ....................................................................................................... 4
3. Az erdészeti rovartan kiváló magyar művelői ................................................................................ 6
2
1. fejezet - Az erdészeti rovartan
fogalma, tárgyköre
Az erdészeti rovartan az erdőkben és az erdők közelében élő rovarok leírásával, életmódjával, elterjedésével,
esetleges kártételével és hasznával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy az erdő a legmagasabban szervezett
növénytársulás és ismerve a rovarvilág rendkívüli fajgazdagságát, az erdészeti rovartan c. könyv több mint
félezer fajra vonatkozóan közöl ismereteket, az izeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül, a rovarok (Insecta) és a
pókszabásúak (Arachnoidea) osztályából. Az általános rész a rovarok külső és belső alaktanát (morfológia,
anatómia), élettanát (fiziológia) és a környezetükkel kialakított kapcsolatrendszerüket (ökológia) tárgyalja,
kiemelve a fajok erdőgazdasági jelentőségét. A fajok részletes tárgyalása során különös hangsúlyt kaptak a
jellemzően erdei rovarcsoportok (Cerambycidae, Scolydidae stb.). Ugyancsak részletesen tárgyaltak a
faanyagvédelmi szempontból is jelentőséggel bíró fajok (Lymexilonidae, Lyctidae, Anobiidae stb.).
A fajlisták összeálításánál nem az volt az elsődleges cél, hogy az esetlegesen, bizonyos körülmények között kárt
okozó fajokat ismertessük, hanem az, hogy az erdei életközösségeknek a rovarok világából kikerülő
legjellemzőbb képviselőit bemutassuk. Az erdei növények fitofág rovaregyütteseiben sokkal nagyobb szerepet
játszanak a „szürke eminenciások‖, az ismeretek hiányában „közönbösnek‖ nevezett fajok, mint a kisszámú,
tömegszaporodásra hajlamos, és ekkor kárt is okozó ún. „kártevő fajok‖. Maga a „kártevő‖ fogalom egyébként
mesterségesen és önző módon kialakított, és csak az ember szempontjából előnyös kategória. A fenyőtűt rágó
kendermagbogár kiváló fácáneledel, a gyökéren élő pajor a vaddisznó csemegéje, a hangyák kifejezetten
kedvelik a hajtásokon szívogató tetükolóniákat és a leveleket rágó hernyók nélkül az énekesmadarak fiókái
elpusztulnak.
Az erdészeti rovartan nem álathatározó, az egyes fajoknak csak a legjellemzőbb morfológiai bélyegeit ismerteti.
Ugyanakkor törekszik arra, hogy a fitofág fajok élettevékenysége által kiváltott növényi reakciókat (gubacsok,
deformációk, növekedési rendellenességek, elszíneződések stb.) minél pontosabban bemutassa. Nagyon sok faj
rágásképe annyira jellemző, hogy magát a fajt is pontosan meg lehet ebből határozni (Scolytidae). Ilyen
esetekben természetesen egyszerű határozókulcsok is helyet kaptak a könyvben.
Az erdészeti rovartan alapvető törekvése, hogy valamennyi hazai forrás – a Soproni Egyetem, a valamikori
Erdővédelmi Állomások, a 37 éve üzemelő Erdővédelmi-Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer, az Erdészeti
Tudományos Intézet, az Országos Erdészeti Egyesület és természetesen a témakörrel foglalkozó más
intézmények, mindekelőtt az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete – adataira támaszkodva rendszertani
sorrendben bemutassa az erdészetileg fontos rovarokat.
3
története
A rovarok megfigyelése és a velük való foglalatosság gyakorlatilag egyidős az emberi civilizációval. Elegendő a
Bibliára utalni, ahol az ószövetségi próféták könyveiben részletes leírás található a sáskajárásokról, de állítólag a
régi görögök nemcsak keménységük miatt készítették az ekét szilfából és tölgyből, hanem mert a farontó
bogaraknak is jobban ellenálltak. A kínaiak az ősi időkben már foglalkoztak a selyemhernyó tenyésztésével és a
méhek mézgyűjtő tevékenysége is nagyon régen ismert és kihasznált képesség.
Az erdészeti rovartan alapjait Ratzeburg, neves eberswaldei főiskolai tanár teremtette meg. Die Forstinsekten
(Erdei rovarok) c. háromkötetes könyve 1837–44 között jelent meg és 1841-ben napvilágot látott
DieWaldverderber und ihre Feinde (Erdei kártevők és ellenségeik) című alapmukája. Ugyancsak ő írta a
szintén 3-kötetes Ichneumoniden derForstinsekten (Eredi rovarok fürkészei) c. könyvet is (1844–52). Hartig
foglalkozott az erdészetileg fontos rovarcsaládok leírásával. Nördlinger Forstschutz (Erdővédelem) c. könyve
gyakorlatilag erdészeti rovartan. Altum Forstzoologie (Erdészeti állattan) c. munkájának két kötete az erdészeti
rovarokkal foglalkozik. További meghatározó alapmunkák: Judeich-Nitsche: Lehrbuch der
mitteleuropäischen Forstinsektenkunde (Középeurópai erdészeti rovartan) és Nüsslin-Rhumbler:
Forstinsektenkunde (Erdészeti rovartan). Escherich ötkötetes munkája a DieForstinsekten Mitteleuropas
(Középeurópai erdei rovarok) (1914–42) részletesen feldolgozza a faunaterület erdei rovarait és teljes irodalmi
áttekintést is ad a témáról.
A vázlatos felsorolás alapján is látható, hogy az erdészeti rovartan szakirodalma német nyelven rendkívül
gazdag. Ennek logikus magyarázata a Németországban lezajlott ipari forradalom és az ennek kapcsán
megváltozott erdőkép. Az őshonos lombos fafajokat az iparosítás miatt jórészt letarolták és helyükre
nagykiterjedésű egykorú, azonos fafajú, nagyrészt fenyő monokulturákat telepítettek. Ráadásul nem fordítottak
megfelelő figyelmet a termőhelyi adottságokra és az erdőművelési rendszabályokra sem. Tömegesen léptek fel a
legkülönbözőbb káros rovarok, amelyeknek megismerése elengedhetetlen feladattá vált.
Magyarországon az 1852. évi erdőtörvény, amelyet az 1858. január elsején keltezett nyílt császári parancs
léptetett életbe, már foglalkozik a hernyóirtás törvényesítésével. 1846-ban jelent meg Reisinger János orvos,
biológus, a pesti egyetem tanárának Állattan című könyve, amelyben már az erdőkben károsító hernyókról és az
ellenük való védekezésről is lehet olvasni.
Az erdészeti rovartan központja Selmecbányán, az Erdészeti Főiskola Állattani Tanszékén volt. Itt látott
napvilágot 1878-ban Fekete LajosErdészeti Rovartan cimű könyve, az első magyar nyelven írott erdészeti
rovartan. A 344 oldalas könyv tudományos alapossággal megírt munka volt, tartalmazta a hasznos és káros
rovarok leírását és az utóbbiak elleni védekezési lehetőségeket is. Téglás KárolyErdővédelemtan című
egyetemi tankönyve 1893-ban jelent meg, ugyancsak Selmecbányán. A könyv túlnyomó részben az erdei
rovarokkal foglalkozik, gyakorlatilag rovartan.
Az erdővédelmi és ezen belül a rovartani kutatások történetében nevezetes dátum 1897. Ekkor rendelték el a
földművelésügyi miniszter 12.650 sz. rendeletében a „magyar királyi erdészeti kísérleti állomások‖ felállítását.
A két évvel később, 1899-ben Vadas Jenő által megindított Erdészeti Kísérletek hasábjain rendszeresen
napvilágot láttak rovartani munkák is: Az apácalepkén végzett bakterioloógiai vizsgálatokról Vollnhofer Pál
számolt be, Matusovits Péter a cserebogarak rajzásviszonyait elemezte, Vadas Jenő pedig a sávos tölgybogár
(Coraebus bifasciatus) biológiáját és erdőgazdasági jelentőségét vizsgálta.
Az I. világháború után az erdészeti felsőoktatás és a kutatás is Selmecbányáról Sopronba költözött. Az

Erdőmérnöki Főiskola tanárai szorosan együttműködtek a kutatóintézettel. A rovartan jeles képviselője Kelle
Artur volt, ő vezette az Erdővédelemtani Tanszéket. Elévülhetetlen érdeme, hogy a kényszerű költözés során a
szakmai gyűjteményeket a lehető legteljesebb formában és biztonságban juttatta el Sopronba, és további jelentős
fejlesztéseket is végzett. Többek között részletesen foglalkozott a tölgygolyva tetű (Lachnus roboris)
életmódjával.
1949-ban megalakult az Erdészeti Tudományos Intézet. A korszak kiemelkedő entomológusa Győrfi János
professzor volt. Nevéhez fűződik 29 új rovarfaj felfedezése és leírása, 149 tudományos dolgozat és könyv
megírása, amelyek közül kiemelést érdemel az 1957-ben megjelent Erdészeti Rovartan és az 1963-ban
4
Az erdészeti rovartan története
napvilágot látott Erdővédelemtan. Ez a két könyv a mai napig az erdészeti rovartan és erdővédelemtan
legfontosabb és legrészletesebb feldolgozása.
Az 50-es években Apt Ödön részletesen foglalkozott az erdőgazdaságokban komoly károkat okozó cserebogarak
életmódjával, rajzás- és elterjedési viszonyaival illetve az ellenük való védekezés lehetőségével. 1956-ban az
Országos Erdészeti Főigazgatóság 24/1956 sz. rendeletével 3 erdővédelmi állomást állított fel: Sopron, Eger,
Budakeszi. Ezek az állomások később beolvadtak az 1949-ben megalkult Erdészeti Tudományos Intézetbe. A
rovartani kutatások közül említésre méltó Vicze Ernő tevékenysége, aki a Balaninus-fajokkal foglalkozott, a
tölgyek makktermésével kapcsolatban. Az önálló Erdővédelmi és Vadgazdálkodási Osztály 1960-ban történt
megalakulása után az első feladatok közé tartozott az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálat Rendszer felállítása.
A fénycsapdahálózat kiépítése Jermy Tibor javaslatára 1958-ban kezdődött, először mezőgazdasági vonalon. Az
erdészeti hálózat kiépítését döntően befolyásolta, hogy Szontagh Pál részletesen ismertette a gyürüsszövő
(Malacosoma neustria) 1955–56. évi nagy gradációját. Az első erdővédelmi fénycsapdákat 1961-ben állították
fel Tallós Pál vezetésével. 1962-ben már 13 erdészeti csapda működött az országban. 1963-ban az Országos
Erdészeti Főigazgatóság és a Természettudományi Múzeum közösen létrehozták a Növényvédelmi
Identifikációs Csoportot, a TTM Állattárában. A csoport hivatalosan 1964 januárjától működött, vezetője
Kovács Lajos múzeológus volt. Tallós Pál 1968-ban orvosi műhiba következtében bekövetkezett halála után a
téma vezetője Szontagh Pál lett. 1968-tól a mezőgazdasági és az erdészeti részleg különvált. Az erdővédelmi
részleg Kovács Lajos 1971-ben bekövetkezett halála után Budakeszire, a Budavidéki Állami Erdő- és
Vadgazdaság központjába költözött. A gyűjtött anyagot Vicze Máté István és Kozma Béláné dolgozták fel. A
fénycsapdák száma ekkor már 25 volt. 1976-ban a csoportot a Gödöllői Arborétumban helyezték el, a téma
vezetője Leskó Katalin lett, a feldolgozást pedig Aranyos Andrea, Szilágyi Ágnes és Szabóky Csaba végzik. A
csoport 1997-ben Budapestre költözött. A fénycsapdák által gyűjtött anyag a gyakorlati eredményeken túl
(erdővédelmi prognózis) igen nagy tudományos jelentőséggel bír. Lehetőséget nyújt faunisztikai, migrációs,
ökológiai, taxonómiai stb. vizsgálatokra is. Az első erdővédelmi prognózis 1961-ben jelent meg, a faunára
nézve pedig 23 új lepkefajt írtak le a fénycsapdák anyagából.
A Soproni Egyetem Erdő- és Faanyagvédelmi Intézetében Varga Ferenc, Tráser György és Lakatos Ferenc
oktatói és kutatói tevékenysége garancia a nagy elődök tevékenységének folytatására. Varga Ferenc a tölgy
nagylepkékkel, mindenekelőtt a gyapjaspillével (Lymantriadispar) foglalkozott részletesen. Tráser György
entomológus, elismert szakértője az ugróvillás (Collembola) rovaroknak, Lakatos Ferenc pedig a szúfajokkal
(Scolytidae) foglalkozik. A Tanszéken 1977-ben megindult az erdővédelmi szakmérnök képzés is.
Az erdészeti rovartan fejlődése szorosan összefüggött az ország erdeinek egészségi állapotával, illetve a
különböző kampány-jellegű erdőtelepítési, állomány átalakítási, fafaj-honosítási irányzatokkal. A nyárak és
fűzek rovartani problémáival Szontagh Pál foglalkozott részletesen. Tóth József a homoki fenyvesekben
kialakuló kárláncolatokat vizsgálta. Gyakorlati tapasztalataikat a két kiadást is megért Erdővédelmi Útmútató
című könyvekben adták közre (1977 és 1988). Szontagh Pál tollából 1990-ben jelent meg A nyárak és füzek
növényvédelme, értékes rovartani megfigyelésekkel és adatokkal. Halmágyi Levente részletesen foglalkozott a
lucfenyőörv pajzstetvekkel (Physokermes spp.). Az 1980-95 közötti rendkívül aszályos időszak sok új rovartani
problémát vetett fel. Csóka György részletesen foglalkozott a lombfogyasztó lepkék táplálkozásbiológiájával és
behatóan vizsgálta a gubacsképző ízeltlábúakat. Eredményeit népszerű szakkönyvekben teszi közzé:
Lepkehernyók (1995), Gubacsok (1997).
5
kiváló magyar művelői
Fekete Lajos (1837–1916)
1837. június 18-án született Tordán. Apja orvos volt. Középiskoláit Tordán és a kolozsvári unitárius
gimnáziumban végezte. Tanulmányait az Erdészeti Akadémián 1856–59 között folytatta Selmecbányán.
Szakmai munkásságát a kolozsvári kincstári jószágigazgatóság erdőkerületében kezdte mint gyakornok, mialatt
1862-ben erdészeti államvizsgát tett. A selmeci Erdészeti Akadémián 1867-ben helyettes segédtanári és
erdőgyakornoki beosztást kapott. Mint segédtanár 1868–72 között nemzetgazdaságtant, pénzügytant,
erdőértékszámítástant, állattant, rovartant, talajtant és éghajlattant tanított. Ő lett az Erdészeti Akadémia titkára,
1869-ben. Erdészeti rovartan című munkája 1878-ban jelent meg, és ugyanebben az évben nevezték ki rendes
tanárrá is. Rendkívüli tudásának megfelelően különböző tárgyakat adott elő, és az erdészeti tudományok
különböző területein alkotott maradandót. Írt erdészeti növénytant, talajtant, növényrendszertant és
növényföldrajzot, erdőértékszámítástant és erdőbecsléstant. A közügyekben végzett tevékenységéért 1896-ban
kitüntették a III. osztályú vaskorona renddel. Az 1897/98-as és az 1899/900-as tanévekben az akadémia
igazgatói, egyben az erdészet szakfőnöki tisztségét töltötte be. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagja lett. Alapító és választmányi tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek. 39 évi aktív szolgálat
után vonult nyugdíjba. Ezen hosszú idő alatt 14 szaktárgyat oktatott és 172 publikációja jelent meg. 1916. június
29-én, 80 éves korában halt meg Selmecbányán, ott is temették el. Az Akadémia 1930-ban szobrot állított
emlékére.
Téglás Károly
(1864–1916)
1864. március 15-én született a háromszéki Sepsiszentgyörgyön. Középiskoláit Déván a főreáliskolában

végezte, majd 1882–85-ig a selmecbányai Erdészeti Akadémián tanult. Szakmai gyakorlatát a zsarnócai és
bustyaházi erdőhivataloknál kezdte. Ötévi gyakorlati idő és a katonai szolgálat után az Akadémia növénytani
tanszékére osztották be, mint tanársegéd. Erdővédelemtan című könyve 1893-ban jelent meg. A könyv néhány
abiotikus kárforma tárgyalását leszámítva tulajdonképpen erdészeti rovartan. Az Akadémia után Topánfalvára,
majd a brassói erdőfelügyelőségre és később az állami erdőhivatal élére került. 1903-ban az Akadémia
erdőhasználati tanszékére hívják, ahol négy évig oktat. Ezután a Földművelésügyi Minisztérium kötelékébe lép,
és miniszteri tanácsosi rangot kap. A kormány a háborúban elpusztult kárpáti községek ujjáépítése érdekében
indított akció vezetésével bízza meg. Munkája elismeréseként Lipót-renddel tüntették ki. 1916. június 30-án halt
meg.
Kelle Artúr
(1882–1945)
1882. július 18-án született az erdélyi Perjámoson. Elemi iskoláit szülőfalujában és Szegeden végezte. Szegeden
járt középiskolába is. 1900-ban Selmecbányán az Erdészeti Akadémián tanul. Szakmai munkáját, mint
gyakornok a lipótújvári főerdőhivatalnál kezdte. 1908-ban tett államvizsgát. Lipótújváron működött az ottani
Erdőőri Szakiskola szervezetében az a kísérleti állomás, melynek központja Selmecen volt. Kelle Artúr az
állomás aszisztenseként dolgozott. 1912-ben Selmecbányára hívják, ahol mint tanársegéd kezdte el az
erdővédelemtan oktatását. A kényszerű soproni költözésből aktívan kivette részét. Sopronban 1922-ben önálló
erdővédelemtani tanszéket alapítottak, melynek vezetését, Vadas Jenő halála után, Kelle Artúrra bízták. 1933-
ban a Növényélet és Kórtani Tanszék beolvadt a Kelle által vezetett tanszékbe, igy az egész erdővédelem egy
szervezeti egységbe került. 1939-ben az Akadémia dékánjává választották. Kidolgozta az erdővédelem
oktatásának komplex programját. Egész munkásságára jellemző az ökológiai szemlélet. Nagy jelentőséget
tulajdonított a megelőzésnek és az egyes kárláncolatokban mindig az elsődleges okot kereste. Részletesen
foglalkozott a tölgygolyvát okozó tetűfajjal (Lachnus roboris) és a holland betegségnek is nevezett szilfavésszel.
Az erdővédelem alapelveit világosan megfogalmazott pontokba foglalta. Aránylag kevés tanulmánya jelent
meg, de a leírtak a mai napig helytállóak. 1945. január 8-án halt meg, családja nem volt. Az ágfalvi temetőben
nyugszik.
Győrfi János
6
Az erdészeti rovartan kiváló magyar
művelői
(1905–1966)
1905. március 13-án született Keszthelyen. Szülei uradalmi alkalmazottak voltak. Elemi és középiskoláit
Keszthelyen végezte, majd Sopronban 1929-ben megszerzi erdőmérnöki oklevelét. A Főiskolán marad Kelle
Artúr mellett, mint tanársegéd. 1943-ban kapott megbízást a Nemzeti Múzeumtól rovartani kutatások végzésére.
1944-ben egyetemi magántanár, majd Kelle halála után 1945-ben az Erdővédelemtani Tanszék vezetője. Sorra
jelentek meg publikációi. Kedvenc területe a fürkészdarazsak jelentőségének vizsgálata. A fürkészdarazsakról
írt dolgozatával Budapest székesfőváros díját nyerte el. 1951-ben meglehetősen viharos körülmények között
elhagyta a katedrát és az Erdészeti Tudományos Intézetbe került, ahol haláláig dolgozott. Győrfi János
életművét 29 új rovarfaj felfedezése és leírása, 149 tudományos dolgozat és könyv fémjelzi. Két legjelentősebb
műve az Erdészeti rovartan (1957) és az Erdővédelemtan (1963). E könyvek összefoglalói egész tudásának,
tapasztalatainak és a mai napig a hazai erdővédelmi ismeretek alapvető forrásaként szolgálnak. Ő fektette le a
biológiai erdővédelem alapjait. Részletesen foglalkozott a fürkészdarazsakkal (Ichneumonidae). Nevelési
kísérleteivel több mint 300 fürkészdarázs gazdaállatát határozta meg, feldolgozta az ország fürkészdarázs
faunáját. Részletesen leírta a Soproni és Kőszegi hegységek rovarvilágát. Faunisztikai vizsgálatai alapján arra a
meggyőződésre jutott, hogy a károsítókat a maguk egyediségében nem lehet vizsgálni és megérteni. Csak akkor
jutunk eredményre, ha az illető fajt az élőhely összes többi fajával (növényfajával is!) kapcsolatban vizsgáljuk.
Ezzel megalapozta a korszerű ökológiai szemléletet. 1960-ban a Finn Rovartani Társaság tagjai sorába
választotta. 1951-ben az erdőmérnöki kar dékánja – a kar professzorainak egyhangú javaslata alapján – Kossuth-
díjra jelölte. 1954-ben megszerezte a biológiai tudományok doktora címet. 1966. okóber 9-én halt meg
Sopronban.
Tallós Pál
(1931–1968)
A tragikus hirtelenséggel és fiatalon elhunyt biológust – teljes joggal – a botanikai szakkönyvek is a

tudományág jeles képviselői közé sorolják, hiszen Tallós Pál mindkét területen (botanika és rovartan)
maradandót alkotott. 1931. március 26-án Pozsonyban született. Iskoláit a csallóközi Somorján és Pápán
végezte. Erdőmérnöki oklevelét Sopronban szerezte meg. Már egyetemista évei alatt széles körű zoológiai
megfigyeléseket végzett, Győrfi János profeszszor mellett. Gyakorlati munkáját a bakonybéli és ugodi
erdészetetekben kezdte, majd 1958-ban az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója lett Sárváron. Gyakorlati évei
alatt is rendszeresen végzett botanikai, elsősorban cönológiai vizsgálatokat, nevét egy általa felfedezett
növényfaj is őrzi. Florisztikai téren jelentős a Magyarországra nézve új fajok leírása. A rovartan, közelebbről a
lepidopterológa iránti fogékonysága is korán megmutatkozott. Felismerte, hogy minden növénytársuláshoz
tartozik bizonyos lepkefauna. A fenyőfői és őrségi erdőtársulások faunisztikai feltárása fűződik a nevéhez. Ő
kezdte szervezni az erdészeti fénycsapdahálózatot, és az első prognózis füzeteket is ő készítette. Ez a téma lett
volna kandidátusi értekezése is, de a korai halál ebben meggátolta. 37 évesen, 1968. január 25-én hunyt el.
7
művelői
A rovarok fő testtájait a külső váz tagolódása határozza meg (An = antenna, csáp, Ka = összetett szem, C = fej,
caput, T = tor, thorax (pro-, meso-, metathorax), A = abdomen, potroh, Te = tergit, hátlemez, Ce = cerkusz, As
= anus, after, Go = gonopophyzis, tojócső, Su = subgenital lemez, Sti = stigma, Ste = sternit, haslemez, Cx =
coxa, csípő, Tr = trochanter, tompor, Fm = femur, comb, Ti = tibia, lábszár, Ta = tarsus, lábfőízek, Pra =
praetarsus, karomíz. Ma = mandibula, rágó, Max = maxilla, állkapocs, Lb = labium, alsó ajak, Lbt =
ajaktapogató, palpus labialis, Hh = nyak, cervix, collum, Oc = ocella, pontszem, Cl = clypeus, fejpajzs, Lr =
8
művelői
labrum, felsőajak. Un = ungues, karom, Ar = arolium, tapadópárna, Ep = euplantulae, talplapok. (Jacobs,

1988)
9
II. rész - B) ÁLTALÁNOS RÉSZ

Tartalom
4. 1. A rovarok testfelépítése (eidonómia & anatómia) és élettana (fiziológia) ................................ 13
1. 1.1. A rovarok kültakarója .................................................................................................. 13
1.1. 1.1.1. A kutikula (= prokutikula + epikutikula) ...................................................... 13
1.2. 1.1.2. A vedlés vagy ecdysis ................................................................................... 15
1.3. 1.1.3. Különleges epidermisz képződmények ......................................................... 16
2. 1.2. A trachearendszer ......................................................................................................... 17
3. 1.3. A fej és függelékei ....................................................................................................... 19
3.1. 1.3.1. A szájszervek ................................................................................................ 22
4. 1.4. A tor (thorax) és függelékei ......................................................................................... 25
4.1. 1.4.1. A tor felépítése .............................................................................................. 26
4.2. 1.4.2. A rovarláb ..................................................................................................... 26
4.3. 1.4.3. A rovar szárnya ............................................................................................. 27
5. 1.5. Az izomrendszer ........................................................................................................... 30
6. 1.6. A potroh ....................................................................................................................... 31
7. 1.7. Az idegrendszer ............................................................................................................ 33
7.1. 1.7.1. A központi idegrendszer ............................................................................... 33
7.2. 1.7.2. A periférikus idegrendszer ........................................................................... 36
7.3. 1.7.2.1. Érzőszőrök (tricha, -ae v. trichia, -ae), hallószervek és a Johnston-féle szerv
36
7.4. 1.7.2.2. A fény érzékelése ....................................................................................... 36
8. 1.8. A zsírtestek ................................................................................................................... 38
9. 1.9. A keringési rendszer ..................................................................................................... 39
10. 1.10. Az emésztőrendszer ................................................................................................. 40
10.1. 1.10.1. Az emésztőrendszer funkciója és felépítése .............................................. 40
10.2. 1.10.2. A xylophag rovarok emésztésbiológiája ................................................... 42
11. 1.11. A kiválasztó rendszer ............................................................................................... 43
12. 1.12. A rovarok hormonrendszere és a metamorfózis ....................................................... 44
12.1. 1.12.1 A metamorfózis típusai .............................................................................. 44
12.2. 1.12.2. A metamorfózis szabályozása ................................................................... 45
13. 1.13. A belső ivarszervek .................................................................................................. 46
14. 1.14. A rovarok fejlődése és szapordása .......................................................................... 46
14.1. 1.14.1. A pete (tojás) ............................................................................................ 46
14.2. 1.14.2. Lárva és báb típusok ................................................................................. 47
14.3. 1.14.3. A rovarok imaginal élete és a szaporodás ................................................. 48
5. 2. A rovarok és környezetük kapcsolata (ökológia) ...................................................................... 50
1. 2.1. Autökológia .................................................................................................................. 50
1.1. 2.1.1. A hőmérséklet ............................................................................................... 50
1.2. 2.1.2. A fény ........................................................................................................... 52
1.3. 2.1.3. A víz, a talaj és más abiotikus tényezők ....................................................... 53
6. 3. Ökológiai interakciók erdei rovarok részvételével ................................................................... 56
1. 3.1 FAJON BELÜLI interakciók ........................................................................................ 56
1.1. 3.1.1. Intraspecifikus kompetíció ............................................................................ 56
1.2. 3.1.2. Vizuális kommunikáció ................................................................................ 56
1.3. 3.1.3. A faj egyedei közötti kommunikáció feromonokkal ..................................... 57
2. 3.2. FAJOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK .......................................................................... 58
2.1. 3.2.1. Az interakciók csoportosítása ....................................................................... 58
2.2. 3.2.2. Mutualizmus ................................................................................................. 59
2.3. 3.2.3. Kommenzalizmus ......................................................................................... 61
2.4. 3.2.4. Antagonizmus ............................................................................................... 62
2.5. 3.2.5. Interspecifikus kompetíció ............................................................................ 66
7. 4. Interakciók herbivor rovarok és tápnövényük között ............................................................... 67
1. 4.1 HERBIVOR ROVAROK HATÁSAI A TÁPNÖVÉNYRE ........................................ 67
1.1. 4.1.1. Hatások a tápnövény növekedésére .............................................................. 67
1.2. 4.1.2 Hatások a tápnövény reprodukciójára ............................................................ 67
1.3. 4.1.3 Herbivor rovarok okozta fapusztulás ............................................................. 68
1.4. 4.1.4. Rovarok, mint növényi kórokozók vektorai ................................................. 68
11
B) ÁLTALÁNOS RÉSZ
2. 4.2. A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSE A HERBIVOR ROVAROK ELLEN .................... 69

2.1. 4.2.1. A védekezési módok csoportosítása ............................................................. 69
2.2. 4.2.2. Fizikai védelem ............................................................................................. 69
2.3. 4.2.3. Kémiai védelem ............................................................................................ 69
2.4. 4.2.4. Megszökés .................................................................................................... 71
2.5. 4.2.5. Szövetek és szervek feláldozása ................................................................... 71
2.6. 4.2.6. Védelem mutualista kapcsolatok révén ........................................................ 72
3. 4.3. A ROVAROK VÁLASZAI A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSÉRE ............................. 72
4. 4.4. A HERBIVOROK VIZUÁLIS ALKALMAZKODÁSA A TÁPNÖVÉNYHEZ ........ 73
5. 4.5. A TÁPNÖVÉNYT MANIPULÁLÓ HERBIVOR ROVAROK ................................. 74
6. 4.6. AZ INTRASPECIFIKUS TÁPNÖVÉNY PREFERENCIA EGYES OKAI ............... 74
7. 4.7. KOEVOLÚCIÓ VAGY KÖVETő EVOLÚCIÓ ......................................................... 75
8. 5. Egyes antropogén tényezők hatása az erdei rovarokra ............................................................. 76
1. 5.1. VÉLETLEN BEHURCOLÁS ...................................................................................... 76
2. 5.2. SZÁNDÉKOS BETELEPÍTÉS .................................................................................... 77
3. 5.3. VÍZRENDEZÉS, TERMőHELY ÁTALAKÍTÁS ....................................................... 77
4. 5.4. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS ..................................................................................... 78
5. 5.5. MEGSZÜNTETő NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK ..................................... 78
6. 5.6. ERDőGAZDÁLKODÁS, ERDőMŰVELÉSI MÓDOK .............................................. 79
9. 6. Élettársulástan – színökológia .................................................................................................. 80
1. 6.1. BIOCÖNÓZIS ............................................................................................................. 80
1.1. 6.1.1. Ökofaunisztika .............................................................................................. 80
1.2. 6.1.2. Produkcióbiológia ......................................................................................... 80
1.3. 6.1.3. Szinfiziológia ................................................................................................ 81
2. 6.2. A BIOTÓP ÉS AZ ÁLLATTÁRSULÁS ..................................................................... 82
2.1. 6.2.1. Az állatársulás kategóriái .............................................................................. 82
2.2. 6.2.2. Az állattársulások elemzése .......................................................................... 82
3. 6.3. A ROVAROK NÉPESSÉGÉNEK MOZGÁSA – GRADOLÓGIA ........................... 83
10. 7. A rovarok (Insecta) rendszertani helye az ízeltlábú (Arthropoda) törzsben ........................... 86
1. 7.1. INSECTA (HEXAPODA) – ROVAROK .................................................................... 86
1.1. 7.1.1. A rovarok rendszere ...................................................................................... 88
12
4. fejezet - 1. A rovarok testfelépítése
(eidonómia & anatómia) és élettana
(fiziológia)
1. 1.1. A rovarok kültakarója
Az állatok testét borító és a testüregüket bélelő sejtsort epithel sejteknek nevezzük. Ezek és függelékeik képezik
a kültakarót, vagy integumentumot (= epidermisz). A rovarok epidermiszsejtjeinek jellegzetessége, hogy kifelé
egy vékony, látszólag élettelen (nem sejtes szerkezetű) réteget, kutikulát választanak ki. Kutikulát más ízelt
testű állatcsoportnál, pl. a gyűrűsférgeknél (Annelida) is találunk, de ennek fő összetevőit csak fehérjék alkotják,
míg a rovarok esetében a fehérjék mellett kitinmolekulák (N-tartalmú szénhidrát) is vannak a kutikulában.
Kétségtelen, hogy a rovarok feltűnő sajátosságaikat éppen egyedi kutikulaszerkezetük révén érik el. A
szarvasbogár erős „páncélja‖, a tipolyok valószerűtlenül vékony, hosszú lába, a különleges formájú
lepkehernyók mimikrizáló formája, a lepkeszárnyak színpompája, egyaránt a kutikula különleges
módosulásának eredménye.
Az említett tulajdonságok (forma, szín, struktúra stb.) mellett az ízeltlábúaknál – és sajátosan a rovaroknál – a
kültakaró elsődleges funkciója, hogy meghatározza az állatok külső vázát (exoscelet).
1.1. 1.1.1. A kutikula (= prokutikula + epikutikula)

A kültakarót a rovaroknál – mint ahogyan a Metazoa állatoknál ismert – ektodermális eredetű epidermisz (külső
bőr) képezi. Ennek fő alkotója az egyrétegű epithel sejtsor, ami a nagyon vékony, (0,2–0,5 mikron)
alapmembránon nyugszik, és a külvilág felé változó vastagságú kutikulát (cuticula) választ ki. A rovarok
epidermisze így sajátosan a kutikula alatt van; ezért szokás azt hypodermisz (alsó bőr) néven nevezni.
A kutikula feltűnő tulajdonságai:
• nagy húzó-és nyomószilárdság (mechanikus védelem)
• jelentős ellenállóképesség a reakcióképes vegyületekkel szemben (kémiai stabilitás)
• alacsony víz – és gáz – áteresztőképesség, ami hatékonyan védi a rovarokat a kiszáradástól (izoláció).
A kutikulának a rovaroknál két fő típusa van:
• a hajlékony, rugalmas membrán
• a viszonylag erős, „páncélozott‖ lemezek; a szkleritek.
A membránok főleg a szkleritek közötti ízesülést segítik, így téve lehetővé az egyébként merev testrészek
mozgását. Fordított a helyzet a rovarlárváknál, ahol a szkleritek csak a fejtokon és néhány testrészen találhatók;
míg a test nagy részét a vékony, elasztikus membrán borítja.
A kutikula két nagy egységre különül el: a belső, viszonylag vastag prokutikuláraés a külső, vékony
epikutikulára.
A prokutikula:
A prokutikula legjelentősebb alkotórésze az elasztikus, nagy húzószilárdságú – kémiailag a gombák sejtfalában

található funginnal azonos – kitin. A kitin nitrogéntartalmú poliszacharid, melynek hosszú láncmolekulái
acetilglykozamin egységekből épülnek fel. A láncmolekulák nagyobb egységeket képezve ún. micellává állnak
össze. Ha a micellák párhuzamosan rendeződnek, akkor kettős fénytörésű, rendezett képet adnak a polarizált
fényű mikroszkóp látómezejében. A prokutikulában a rendezett (kettős fénytörésű) és a rendezetlen zónájú
rétegek váltogatják egymást, ezáltal sajátos lamellált szerkezetű kutikulát képeznek.
13
1. A rovarok testfelépítése
(fiziológia)
A kültakaró szerkezete: 1= epikutikula, 2= exokutikula, 3= endokutikula, 4= epidermisz (Remane, 1989)
A kutikula keménységét azonban mégsem a kitinmolekulák láncai, hanem a prokutikulában található fehérjék
eredményezik. Az itt előforduló (legalább 5 különböző) fehérjéket eredetileg – egységesen – arthropodinnak
nevezték el, mivel centrifugálással nem választhatók szét. Enzimatikusan két fő megjelenési formájuk van:
• az egyik a „cserzetlen‖, forró vízben oldható tanninhoz nem kötődő típus
• a másik a „cserzett‖, forró vízben nem oldható, tanninhoz kötődő típus, melynek színe jellegzetesen
sárgásbarna.
Ennek, a szklerotinnnak nevezett formának a jellegzetessége, hogy a fehérjeláncokat enzimatikusan képzett

„chinon-hidak‖‖ hálózzák be. Mivel a „cserzett‖ állapot elsősorban a prokutikula külső szintjében fordul elő,
ezért maga a prokutikula is két részre tagolódik:
• külső, „cserzett‖ exokutikulára és a
• belső, „cserzetlen‖ endokutikulára.
Ha a szklerotin réteg különösen vastag (a kutikulavastagság 30–50%-át eléri), akkor szkleritről,

kutikulapáncélról beszélünk. A szkleritek keménysége nem a kitinizáltságtól függ, hanem a fehérjétől! A lágy
kutikula kitintartalma általában magas (ca. 60%) és fehérjetartalma alacsony, míg a kemény kutikila
kitintartalma alacsony (25–35%) és protein (szklerotin) tartalma magas!
A kitin hosszú láncmolekulái acetilglykozamin molekulákból épülnek fel (Eidmann, 1970)
Az epikutikula:
14
(fiziológia)
A prokutikulát kívülről az igen vékony (0,3–0,4 mikron) epikutikula fedi, ami sosem tartalmaz kitint és
általában három – négy; csak elektronmikroszkóppal, vagy kémiailag elkülöníthető rétegből áll. Ezek felépítése
– belülről kifelé – a következő lehet:
• a sűrű réteg: homogén, csak elektronmikroszkóppal kimutatható réteg; sokszor hiányzik, összetétele nem
ismert.
• a kutikulin réteg: mindig kimutatható, erősen fénytörő réteg; savakra ellenálló; lipoproteid molekulákból és
a borostyánszínű kutikulinból (a szklerotinhoz hasonló, de magas zsírtartalmú vegyület) áll.
• a polyphenol réteg: sokszor a rovarok sötét színét okozó nagyon vékony réteg.
• viaszréteg: a vízvesztés elleni tulajdonképpeni védettséget a rovaroknál ez, a paraffinból, észterekből és

zsírsavakból álló réteg határozza meg; jelenléte ezért nagyon fontos.
• cementréteg: ez a réteg nem „valódi‖ kutikulaképződmény, hanem mirigyváladékok eredménye, ami vékony
pórusokon át ömlik a felszínre; emiatt vastagsága nem egyenletes. A viaszréteget védi, ami szintén megnöveli
jelentőségét.
A= az új epikutikula kialakult, a régi endokutikula felszívódása meg éppen kezdődik. B= a régi endokutikula
abszorpciója csaknem befejeződött.
(a = régi kutikula, b = új kutikula, c = vedlési gél, d = bőrmirigy) (Eidmann, 1970)
1.2. 1.1.2. A vedlés vagy ecdysis

A kutikula – ahogy arról már volt szó – nem teljesen élettelen! A prokutikulát ugyanis vékony póruscsatornák
hálózzák be, melyek a hypodermis sejtek protoplazmatikus nyúlványaiként érik el az epikutikulát.
Ennek jelentősége különösen a vedlés folyamatában tűnik ki. Az ízeltlábúak – így a rovarok – kutikulája
ugyanis nem nyújtható tetszőlegesen, hanem azt a rovarok fejlődési fázisainak megfelelően időről-időre egy új,
nagyobb bőrrel kell pótolni. A régi, levedlett bőr az exuvium, a vedlés maga az ecdysis. A folyamat
hormonálisan szabályozott, a vedlési hormon az ecdyson. Mivel a vedlés a kutikulaképződmények egészére
kiterjed, a megújulás érint minden ektodermális eredetű képződményt – így a trachearendszert, valamint az elő-
és az utóbélt is. A vedlés a rovarok körében általában csak a lárvastádiumra korlátozódik, míg az ivarérett
(imago) alakok már nem vedlenek tovább. Kivételt jelentenek az „Apterygota‖ rovarcsoportok és a kérészek –
ez utóbbinál a már repülni tudó praeadult stádium még egyszer vedlik. A vedlés folyamatában több, időrendileg
többé- kevésbé jól elkülöníthető szakasz figyelhető meg.
A vedlés szakaszai:
15
(fiziológia)
1. Sejtosztódás és apolyzis: A régi kutikula alatt a hypodermiszsejtek miotikusan osztódnak, de a megnőtt
felületű új bőrréteg csak „összegyűrődve‖ fér el a régi alatt. Ezzel egyidőben megkezdődik a hypodermiszsejtek
elválása a kutikulától (apolyzis). Az itt keletkezett vedlési rést (exuviális rés) inaktív vedlési gél tölti ki.
2. Az új kutikulinréteg képződése és a vedlési gél aktiválódása: Az apolyzissel egyidőben az

epidermiszsejtek között, az alaplemezzel (basalmembran) kapcsolatban álló önociták erősen megnagyobbodnak
és sok, lipoproteidet tartalmazó üreg (vakuola) képződik bennük. Az apolyzis után közvetlenül új kutikulin réteg
jelenik meg a hypodermiszsejtek felületén, miközben az üregek összezsugorodnak – ezért feltételezik, hogy a
kutikulin réteg az önocitákból képződik.
3. A kutikulinréteg alatt azonnal megjelenik az epikutikula belső rétege (sűrű réteg) is. Amint ez a folyamat
befejeződik, a hypodermiszsejtekből kiinduló vékony, 36 Å (Åugström) átmérőjű póruscsatornákon át olyan
anyagok érik el az inaktív vedlési gélt, melyek aktiválják a benne lévő proteináz és kitináz enzimeket; míg a gél
maga vedlési folyadékká alakul. A régi bőrben az aktivált enzimek „felemésztik‖ az endokutikulát, ugyanakkor
annak szklerotizált része (exokutikula és epikutikula) érintetlen marad.
4. Az új prokutikula képzése, a polyphenol és viaszréteg kiválasztása:
A kutikulinréteg alatt az epidermiszsejtek ezután az új prokutikula réteget szintetitálják, jórészt a

póruscsatornákon át reszorbeált építőelemekből (aminosavak, acetylglykozamin), melyek a régi endokutikulából
származnak. Eközben megmarad a kapcsolat a finom póruscsatornákon át a hypodermiszsejtek és a
kutikulinréteg között. Ez lehetővé teszi az új rétegek kiválasztását a hosszú csatornák felett.
5. A tényleges vedlés (exdysis) előtt a vedlési folyadék felszívódik(reszorpció), a póruscsatornákon át pedig

kiömlik a viszréteg. Eközben a rovar nagy mennyiségű levegőt vagy vizet nyel (vizi rovarok lárvái) és egy
előre meghatározott (elvékonyodott) helyen – általában a tor hátlemezeinél (vedlési varrat) – felreped a levedlő
bőr; az új lárvastádium, vagy az imágó pedig kibújik az exuviumból. A vedlés után a rovar még több levegőt
„nyel le‖ és lehetőleg gyorsan kifeszíti az új kutikulát. Az adult rovarok szárnyát a haemolympha nyomása teríti
szét. Közvetlenül a vedlés után a bőrmirigyekből a cementréteg kerül a viaszréteg fölé.
6. A kutikula megkeményedését a központi idegrendszer által kiválasztott és a vérkeringésbe juttatott bursicon

hormon váltja ki, miáltal a prokutikulában bekövetkezik a „cserzésnek‖ nevezett enzymatikus folyamat és így a
szklerotizáció.
A hypodermiszsejtek még egy ideig a „cserzés‖ után is képzik a kutikulát, de mivel ez cserzetlen, lágy
állapotban marad – elkülönülve az exokutikulától – már az endokutikulát alkotja.
1.3. 1.1.3. Különleges epidermisz képződmények

Az epidermiszsejtek többsége a kutikulát választja ki, mégis vannak olyanok, melyek az osztódás során szőr,
vagy pikkely képzésére módosulnak. Ha a sejtkinövés keresztmetszete köralakú, akkor szőrszálról (seta), ha
keresztmetszete lapos, akkor pikkelyről beszélünk.
Más epidermiszsejteknél az alapfunkció – a kutikula kiválasztása – redukálódik, helyette más szekréciós funkció
erősödik meg: így mirigysejtek képződnek. Ezek rendszerint nagyobbak, „hasasabbak‖ mint a szokásos
fedősejtek. Lehetnek egysejtű bőrmirigyek vagy nagyobb, többsejtű mirigyek, közös kivezető nyílással.
A rovartest bizonyos területein – pl. a szelvények határain – az epidermiszen besüllyedések keletkeznek, melyek
kifelé mint varratok, befelé mint lécek, phragmata-k ismerhetők fel. Ezek az erősebben szklerotizált területek
általában az izomkötegek megtapadását szolgálják.
16
(fiziológia)
A szörszál (macrotrichia, vagy setae) és az integumentum metszete: Alv = alveolus, Bm = bazális membrán, Br
= bazális gyűrű, Trz = trichogén sejt, Mbz = membrán- vagy tormogén sejt, Uh = microtrichia, nem valódi
szőrök, Eh = valódi szőr. (Eidmann, 1970)
2. 1.2. A trachearendszer
A rovaroknál – hasonlóan a többi primer szárazföldi ízeltlábúhoz, pl. a százlábúakhoz, ikerszelvényesekhez – a
kopoltyúlégzés helyett új típusú légzőszerv, a trachearendszer alakult ki a szárazföld meghódításakor. A
legegyszerűbb esetben ez az epidermisz betüremkedése révén fogható fel, ami az evolúciós fejlődés során egy
kiterjedt, elágazó csőrendszerré fejlődött, hogy az oxigént közvetlenül vezesse el a sejtekig.
A légzőcsöveket tracheának, a végső elágazásokban tracheolának nevezzük. A felszínen nyíló

(légzőmyílások)stigmák előterét egy szűrőapparátus és egy zárószerkezet szabályozza, hogy a „rendszerbe‖ csak
tiszta, O2 – dús levegő jusson, illetve a túlzott vízvesztés – a transpiráció révén – elkerülhető legyen. A trachea
ágak fala epidermális eredetüknek megfelelően megakadályozza a csövek elzáródását; így a levegő folyamatos
diffúziója biztosított.
Az alapfelépítés szerint nem található stigma a fejen és az előtoron, valamint a hátsó ivarszelvényen és az utolsó
testszelvényen (terminalia). A teljes stigmapár összege tehát 2 pár tori és 8 pár potrohnyílásból áll.
A stigmák mögött a tracheatörzsek általában 3 irányban ágaznak el:
• egy háti (dorsal) ágra: a háti edény (vérkeringés) felé
• egy közép ágra (median): a bélcsatornához
• végül egy ventral ágra (ventral = a hasoldalhoz tartozó): az idegrendszer irányában.
Ez a rendszer a torszelvényeken a lábtracheák révén; a középtoron pedig a fej irányában is elágazva tovább
„bonyolódik‖. Hasonlóan összetett a tracheatörzsek elágazása a 8. potrohszelvénynél, mivel ott az e mögötti
szelvényeket is el kell látni levegővel. A szárnyas rovaroknál (Pterygota) a szárnyakhoz külön tracheaágak
vezetnek.
17
(fiziológia)
A tracheastigma keresztmetszete. A = tipikus stigma atriummal és „varsával‖. „m‖ = záróizmok, a szaggatott

vonal a tracheafal spirális vastagodását jelzi. B = ősi stigma atrium nélkül. C = stigma, atrium „szájjal‖.
(Eidmann, 1970)
A szelvényenkénti páros tracheaágak azáltal válnak rendszerré (funkcionális egységgé), hogy a szelvényeket
hosszában, mindkét oldalon egy-egy trachea törzs kapcsolja össze. Ez egyben lehetőséget nyújt a stigmapárok
redukciójához. Azok a rovarok, amelyeknél 10-nél kevesebb stigmapár van: a hemipneusztikus; ahol pedig
egyáltalán nincs: az apneusztikus csoportot alkotják. Ez utóbbi eset főleg vízi rovarok lárváinál és bőrlégzéssel
(= gázcsere a kutikulán keresztül) élő rovaroknál (pl. Collembola) fordul elő. A stigmapárok „redukciójáról‖
azért beszélhetünk, mert embrionálisan ezeknél a csoportoknál is megtalálható mind a 10 stigmapár.
A trachea rendszer keresztmetszete. A= potroh alapséma, B= tor alapséma, C= komplikált elágazás typus a
potrohban (Eidmann, 1970)
A szúnyoglárváknak különleges a helyzete (= metapneusztikus típus), mert egyetlen stigmapár van a potroh
végén, ahonnét kiindulva egy-egy trachea törzs húzódik végig a lárvák testén. (Ez magyarázza a szúnyoglárvák
(Culicidae) jellegzetes testtartását, ahogy a vízfelszínt potrohuk végével érintve rendszeresen feljönnek
levegőért.)
A stigmák általában a hát és haslemezek között, az oldallemezeken, ritkábban magán a hát-illetve haslemezeken
találhatók.
Az élősködő (parazitoid) lárvák légzése hasonló a vízi rovarokéhoz. Tracheanyílásuk:
• vagy egyáltalán nincs
• vagy metapneusztikus: ha a légzőnyílás a test végében van
18
(fiziológia)
• illetve amphipneusztikus: ha a test elején és végén egyaránt van lehetőség levegő felvételére a légtérből (pl. a
torok- és orrbagócsok – Oestridae esetében).
Sok gyomorbagócs és sok fürkészlégy (Gasterophilidae és Tachinidae lárva) az O2 szükségletüket a

gazdaszervezet bélcsatornájában lenyelt levegőbuborékokból fedezik, azonban parazitoid (parazita) lárvák
között kifejezetten előfordul az „anoxibiozis” (levegőtlenhez alkalmazkodás)képessége is.
3. 1.3. A fej és függelékei

A legtöbb rovar számára a fej – hasonlóan a gerincesekhez – a táplálékfelvétel, a legfontosabb érzékszervek és
az agy, az asszociációs tevékenység központja. A rovarok élettevékenysége mégsem kötődik annyira szorosan a
fejhez, ahogy azt több, részben vagy teljesen fejetlen (acephala) légylárva bizonyítja.
A fej legfontosabb érzékszerve a szem. A szaglás, főleg a csáp érzőszerveivel, az ízérzékelés a szájszervekkel és
a szájüreggel kapcsolatos. Az áramlás érzékelése, a homlokon és a csáp tövében lévő mechanoreceptor-
szőrszálak-kal (Johnston-féle szerv) történik. Tipikus hallószerv soha nincs a rovarok fején. Ha ilyen szerv van,
akkor az vagy a toron, a potrohon, vagy az első lábszáron található. Mindemellett a Johnston-féle szerv a
szúnyogoknál és valószínűleg más rovaroknál is a hang érzékelését is szolgálja.
Hasonlóan a gerincesekhez a rovarok agyát egy erős fejtok védi – itt persze az izmok tapadása a fejtokon belül
van. A fejtok több részből áll, melyek határait kívülről varratok jelzik. Belül ezek erősen szklerotizált léceknek
felelnek meg, melyek az embrionális ektoderma betüremkedéseiből képződtek, a nevük egységesen „tentorium‖.
Funkciójuk nem csak a fejtok szilárdságának fokozása, hanem az izmok megtapadási helyéül is szolgálnak –
különösen a szájszervek izomzata és a garatnál a nyelést biztosító izmok számára fontosak. A fejtok belsejébe
2–2 tentorium kar nyúlik be, melyek a pharynx és a garat alatti dúc között a tentoriumtestben egyesülnek. A
fejtok különböző területeit jelző varratok nem teszik lehetővé a fej eredeti szelvényezettségének felismerését,
illetve ez csak a maxilla- és a labialszelvény közötti postoccipital-varratnál kifejezett. A szegmensekre
következtetni lehet viszont az idegrendszer és az embrionális fejlődés alapján. Eszerint a fejen 6 szelvényt + az
acront lehet elkülöníteni (táblázat).
Szelvény Ganglion Végtag
Acron (prostomium) Archicerebrum –
látókommisszurral
I.= Prosocephalon 1. Prosocerebrum –
=1. praeantennalis metamer prosocerebral
kommisszurral (komm.)
II. Deutocephalon 2. Deutocerebrum
Antennaszelvény deutocerebralkomm csáp (antenna)
III. Tritocephalon 3.=Tritocerebrum
Interkalarszelvény tritocerebral komm. –
IV. Mandibuláris szelvény 4.=Mandibuláris rágó (mandibula)
ganglionpár
mandibula komm.
V. Maxilla szelvény 5.=Maxilla állkapocs (1. maxilla)
19
(fiziológia)
ganglionpár
maxilla komm.
VI. Labial szelvény 6.= Labial alsóajak
ganglionpár (labium = 2. maxilla)
labial komm.
Az acront és az elő három szelvényt ―procephalon‖, az utoló három szelvényt ―gnathocephalon‖ (gnathos =
állkapocshoz tartozó) néven foglalják össze.
A fej varratokkal határolt részei a szájnyílástól indulva, a fejtető felé: labrum (felső ajak), clypeus (fejpajzs),
frons (homlok), vertex (fejtető), occiput (tarkó), gena, postgena, subgena (arc), labium (alsóajak), maxilla
(állkapocs), mandibula (rágó). A kapcsolat a nyakhoz (cervix) a nyakszirti lyukkal (occipital lyuk) történik.
Ennek ventrális oldala eredetileg membránszerű, másodlagosan mégis sokszor szklerotizált.
Csáp típusok: A= fonalas, B= fűrészes, C= egyoldalúan fésűs, D= kétoldalúan fésűs,) (E= egy bunkós ízzel, F=
több bunkós ízzel, G= lemezes, H= szabálytalanul fésűs, I= villás csáp) (Eidmann, 1970)
A fejtok nyakszirti lyukja alapján a rovarok feje 3 típusba sorolható: a) pantotrem: ha a fej egy nagy occipital
lyukkal csaknem nyak nélkül szélesen ízesül a torhoz. (Sok lárva és sok poloska tartozik ide.) b) acrotrem: az
elszűkülő nyakszirti lyuk vékony nyakkal kapcsolódik a torhoz. (Sok bogár, szitakötők.) c) mesotrem: hasonlít a
b típushoz, de az occ. lyuk ott dorsalishoz közelíthető, itt az elszűkülő nyílás medial helyzetű. (Sok
hártyásszárnyú és legyek tartoznak ide.)
20
(fiziológia)
Az ostorcsáp alapi ízei a Johnston-féle szervvel. (gh= membrán, ck=kutikula, sc= scapus, ped= pedicellus, fl=
flagellum, jo= Johnston-féle szerv, jn= idegsejtek, an= csápidegek) (Eidmann, 1970)
A fej meghatározó, feltűnő függeléke a csáp. A csáp a rovaroknál csak a hajnalrovarok (Protura) esetében
hiányzik, az összes többi csoportnál többé-kevésbé jól fejlett. Két alaptípusa van:
a) az ízelt csáp: ez az ősibb, csak a Collembola és Diplura (ugróvillás és lábaspotrohú) csoportok jellemzője. Az
utolsó csápíz kivételével itt minden íznek önálló izomzata van. (Érdekes, hogy ezek a rovarok azáltal is
különböznek a többi csoporttól, hogy belső (entognath) szájszervük van.)
b) az ostor csáp a rovarok túlnyomó többségére jellemző csápforma, ekkor a csáp két részből áll: a bazális
nyélből (scapus), amit a pedicellus, majd több vagy kevesebb számú ostoríz követ. Az ostorantennában csak a
scapus-nak van önálló izomzata. Ennek izomnyalábjai mozgatják a pedicellust és az ostort egyaránt. A rovarok
jellegzetes érzékszerve a Johnston – féle szerv a pedicellusban van. Ennek a változó számú szenzillát
(idegsejteket burkoló üreges csapocska) tartalmazó szervnek sokrétű funkciója van: szabályozza a repülés
sebességét és irányát; megelőzi pl. a keringőbogarak (Gyrinidae) összeütközését, szabályozza a vízipoloskák
testtartását úszás közben (Notonectidae) és hallószerv a szúnyogok hímjeinél (Culicidae). Az ostorcsáp minden
ectognath rovarra jellemző, de a különböző rovarcsoportokban igen nagy a morfológiai változatossága.
A rovarok fejtartása: A= ortognath, B= prognath, C= hypognath (Eidmann, 1970)
21
(fiziológia)
A rágó típusú szájszerv „dicondyla mandibula‖ típusa és a rágót mozgató izomnyalábok. (Eidmann, 1970)
3.1. 1.3.1. A szájszervek

A szájszervek elsősorban a táplálék felvételét, vizsgálását és feldolgozását szolgálják. Felépítésük, a felső ajak
kivételével páros végtagok módosulásaként fogható fel. A szájnyílást körülfogja az ún. praeoralis tér. Az ehhez
tartozó, kívülről látható szervek: rágók (mandibula), állkapcsok (maxilla), felső ajak (labrum) és alsó ajak
(labium); emellett még van egy kívülről nem látható páratlan képződmény, a hypopharynx. Ez két részre osztja
a szájnyílás előtti teret: egy elülső cibariumnak nevezett üregre, melynek „tetején‖ a szájnyílás van, valamint
egy hátsó salivariumra, melybe a nyálmirigyek nyílnak. A felső ajkat, mely a fejpajzzsal szoros kapcsolatban áll
– clypeolabrum néven szokás jelölni – nem végtagképződmény.
Annak megfelelően, hogy a szájszervek a fejtokkal, illetve a test hossztengelyével milyen szöget zárnak be,
megkülönböztetünk prognath (pl. futóbogarak), orthognath (pl. sáskák többsége) és hypognath (pl. kabócák)
fejtartást. Ezek a típusok egy-egy rovarcsaládon belül is változhatnak.
A kívülről látható szájszerveket ektognath (ektotroph) típusnak nevezzük, szemben a „Apterygota”-k három
csoportjával (Collembola, Protura, Diplura), itt a fejtok arcrésze (genae) ugyanis oly módon megnagyobbodott,
hogy oldalról elfedi a szájszerveket. A látszólag a fej belsejébe húzódott szájszerveket entognath (entotroph)
típusnak mondjuk. A fejlettebb Apterygota-k („Thysanura”) és minden Pterygota szájszerve ektognath.
A konyhai csótány álkapcsa A: c= cardo, st= stipes, lc= lacinia, ga= galea, pm= palpus maxillaris. B: a maxilla
izomzata. (Eidmann, 1970)
Orthopteroid labium (A) összevetése egy középen összenőtt maxillával (B). c= cardo, ga= galea, gl= glossa,
lbn= labial varrat, lc= lacinia, pf= palpifer, pg= palpiger, plg= paraglossa, pl= palpus labialis, pm= palpus
maxillaris, pmt= postmentum, prmt= praementum, st= stipes. (Eidmann, 1970)
A mandibula ízesülése a fejtokhoz a rovaroknál két típust képez. Az ősibb Apterygota rendeknél és az
Archaeognatha csoportnál ez egyetlen ponton történik, ezért ez a monocondyla, csoport, míg a Zygentomata és
22
(fiziológia)
az összes Pterygota rendnél a mandibula kettő ízesülési ponton kapcsolódik a fejtokhoz (itt a subgena-hoz),
ezért ezek a dicondylia típust képezik. Itt a mandibulákhoz kívülről és belüről (két ponton) egyaránt erős
izomnyalábok kapcsolódhatnak, amik lehetővé teszik annak erőteljes mozgatását, és ezzel együtt a rágófelület
kiképzését.
Az állkapocs (maxilla), felépítésében nagy hasonlóságot mutat az ősi ízeltlábúak hasadt lábával. Tagolódásában
a fő részeket a coxopodit módosulásai (cardo, stipes, galea, lacina) alkotják. Az állkapcsi tapogató (palpus
maxillaris) valószínűleg a telopoditból képződhetett. A maxilla fő részei a fejtoktól indulva: cardo (sarokíz),
stipes (nyél) ehhez kapcsolódik a palpus max. kívülről, e mellett pedig a galea (külső karéj=lobus externus) és a
lacinia (belső karéj = lobus internus) következik.
Az alsó ajak (vagy labium) az utolsó fejszelvény végtagjaiból fejlődhetett ki. A két coxopodit összeolvadásával
(ventral, medial) lapszerű alsó ajak jött létre, melynek ízei könyen azonosíthatók a maxilla megfelelő ízeivel. A
labium tagolódása a következő: submentum (áltő), praementum, ehhez kapcsolódnak a palpus labialis, majd a
glossa (nyelv) és a paraglossa.
A különböző rovarcsoportoknál a szájszervek az eltérő életmódnak megfelelően jelentősen módosultak. Az

„alaptípushoz‖ közelállónak tekintjük az előzőekben ismertetett rágó szájszervet, míg a többit ebből, részeinek
módosulásával vezethetjük le. Az „alaptípushoz‖ közelállónak kell tekintenünk a futóbogarak rágó-nyaló és a
darazsak harapó-rágó-nyaló szájszervét. Sokkal erősebben megváltozott a méhek nyaló-szívó és a lepkék szívó
szájszerve.
A darazsak rágó-harapó-nyaló szájszervében a mandibula még erőteljes, alkalmas a fa (fakéreg) összerágására

– amit a fészeképítéshez használnak – de a zsákmányállatok megragadására és összemorzsolására is, amivel a
lárváikat táplálják. A maxilla és a labium egy membránnal összeolvadva egy zsákszerű üreget képez, ami
megnyúlva alkalmas a felszíni folyadék felszívására. A méheknél a rágók már csak a viaszsejtek falának
formázására alkalmasak. Az erősen megnyúlt „labial-maxilla komplex” itt egy szívócsövet képez a galeából és
az ajaktapogatókból, amelyek az ugyancsak megnyúlt nyelvet (glossa) fogják közre. Ez alkalmas a nektár
felszívására, amit egy garatpumpa tesz hatékonnyá.
A lepkék pödörnyelvének kialakulása, különböző fejlettségű fajoknál. A= Micropteryx, E= Sphinx, c= cardo,

st= stipes, ga= galea, pm= palp. maxillaris. (Eidmann, 1970)
A lepkék tisztán szívó szájszervében a mandibula, az állkapcsi tapogatók, az állkapocs belső karéja (lacinia), a
hypopharynx és az alsó ajak többé-kevésbé erőteljesen redukálódott. Az ajaktapogató (palpus labialis) ezzel
szemben jól fejlett, a galea (alsó ajak külső karéja) pedig igen erősen megnagyobbodott, a két galea fél alkotja a
tényleges szívócsövet, ami nyugalmi helyzetben felpödörve a fej alatt van. Kinyújtását sok apró izom végzi a
galeában, de összetekeredése „automatikusan‖ történik, a szívócső rugalmassága alapján.
23
(fiziológia)
A lepkék szívó szájszervének tipikus formája. (Vx= vertex, Fr= frons, Cl= clypeus, Md= mandibula, An=
összetett szem, pi= pilifer, pl= palpus labialis, pm= palpus maxillaris, Ep= epipharynx, ga= galea, Lbr= labrum)
(Eidmann, 1970)
A kétszárnyúak(Diptera) szúró-szívó szájszerve a folyékony táplálék felvételére szolgál. Elsősorban a

nőstények szájszerve fejlett. A labium puha, megnyúlt, csúcsán (distal) lapszerű páros labellával és egy középső
(median), páratlan ligulával. A labium az elején végighúzódó „horonyban‖ 6 szúrósertét fog össze, melyek a 2
mandibulából, a 2 maxillából, a hypopharynxból és a felső ajakból állnak. A sebbe vezetett nyál
(véralvadásgátló) a hypopharynxon át jut a sebbe. A táplálék felszívása a felső ajak (labrum) hátsó felén lévő
horonyban történik. Ebből a típusból vezethető le néhány Cyclorrapha (kerek bábrésű légy) szívó szájszerve. A
megnyúlt szájmező – rajta az állkapcsi tapogatóval – itt a rostrumot alkotja, amihez az alsó ajak alapi része
(haustellum) kapcsolódik, ennek csúcsán (distal) a párnaszerűen megduzzadt két labellával, melyeken
párhuzamosan egymás mellett húzódnak a pszeudotracheának nevezett hosszúkás nyílások (csövecskék),
melyek kapillárisan szívják fel a folyékony táplálékot a felső ajak hátsó oldalán lévő táplálékszívó csövéig. A
nyálcsatorna itt is a hypopharynxban van, de a mandibula és a maxilla erősen redukálódott. A böglyök és más
szúró-szívó legyek szájszerve másodlagosan ebből a típusból vezethető le. Ebben az esetben a haustellum
(labium proximális része) megnyúlt és kemény, a labellák kicsik, de fogazottak. A seb ejtésénél ezek vágják át
az epidermiszt.
Szúnyog (Culicidae) és légy (Musca domestica) szájszerve (A–C). (Eidmann, 1970)
A főleg növényi nedvekkel táplálkozó Hemiptera rovarok (poloskák, kabócák) szájszervénél a fej elülső része
erősen megnyúlt, a clypeus és a felső ajak egyesülésével. A labium lágybőrű, ízelt, a szúrósertéket fogja össze
egy „kötegbe‖. A sebbe a 2 mandibula, 2 maxilla és köztük egy rövid hypopharynx (a nyálvezetékkel) hatol be.
A táplálék felszívása a maxillák által (lacinia) képzett csőben történik. A sertéket a fejtokból (tentorium) induló
24
(fiziológia)
izomkötegek felváltva mozgatva szúrják át az epidermiszen. Először a mandibula serték, majd a maxilla serték
hatolnak a sebbe.
Poloska (Aradus sp.) szájszerve. Pcl= postclypeus, acl= anteclypeus, lbr=labrum, LB= labium, lmx= lamina
maxillaris, lmd= lamina mandibularis, sb= szúróserték, so= érzékszerv. (Eidmann, 1970)
A levéltetveknél, pajzstetveknél és más rokon csoportoknál (Homoptera) a szúróserték sokkal hosszabbak mint
a labiumból képzett cső, ezért a serteköteg itt egy sajátos, a labium alapjánál a fejtokban, esetenként a
prothoraxig visszahúzódott táskába (crumena) föltekerve található. Ezek a fajok az úgynevezett phloem szívók,
melyek szívócsöveiket a sejtközötti járatokon vezetik el a phloem csövekig, és azokat közvetlenül megcsapolva
az asszimilációs termékeket szívják. Ezzel szemben a sejtroncsolók közvetlenül áttörik a sejtfalat és kiszívják a
citoplazmát. (Phloem szívók pl. a levéltetvek, sejtroncsolók pl. a tripszek.)
A szájszervek módosulása a változatos életformáknak megfelelően egészen sokféle lehet. Ilyen különleges
képződményeket találunk pl. a szitakötő lárvák, csíkbogár lárvák és a recésszárnyúak (Neuroptera) lárváinak
esetében.
A szitakötőknél (Anisoptera) a lárvák alsó ajka, a postmentum és a praementum erősen megnyúlt, nyugalmi
helyzetben „összehajtott‖, míg támadáskor előre csapva messze kinyújtható. A „maszk‖ csúcsán a palpus
maxillaris módosult a zsákmány megragadására. A Ditiscidae(csíkbogár) lárvák hegyes mandibulája erősen
megnyúlt, rajta egy kis barázda van, ami alkalmas arra, hogy az emésztőnedveket az áldozatba vezesse, majd
felszívja a feloldott táplálékot (extraintestinalis emésztés). A többi szájszerv erősen redukálódott. A szájnyílás
elöl zárt, csak oldalt, a mandibulák tövénél nyitott.
Hasonlóan zárt a szájnyílás a recésszárnyúak lárváinál (pl. hangyaleső), de a szívócsövet itt a hosszú,
egymásnak illeszkedő mandibula és maxilla képezi. A szájszervek redukciója különböző mértéket érhet el úgy
az imago, mint a lárva alakoknál. Imago (adult) formáknál a redukált szájszervű, táplálékfelvételre képtelen
állatok általában rövid életűek (pl. kérészek, pödörnyelv nélküli nagy lepkék pl. Lasiocampidae). A
légylárváknál (Diptera) ismertek a „fejetlen‖ (acephala) formák, melyeknél a szájszervekből csak egy pár,
vertikálisan mozgó szájhorog (mandibula) maradt meg, a fejtokba húzva.
4. 1.4. A tor (thorax) és függelékei

A rovarok mozgása legfőképpen a torhoz kapcsolódik, így ezt egyfajta „lokomotiós centrumnak‖ tekinthetjük.
Felépítésében három szelvényre (metamer) tagolódik. Ezek az elő, közép és utótor (pro-, mezo-, metathorax),
melyekhez egy-egy lábpár és a szárnyas (apterygota) rovarok adultjainak többségénél a mezo- és metathoraxhoz
egy-egy szárnypár is kapcsolódik. E két utóbbi szelvényt, mivel felépítésükben eltérnek a prothoraxtól,
„pterothorax‖ néven szokás említeni. A tor és a potroh határa általában jól elkülöníthető, mégis a
hártyásszárnyúaknál (pl. darazsak, hangyák) „első ránézésre‖ ez félrevezető. A híres „darázsderék‖ ugyanis nem
a tor és a potroh, hanem az első és második potrohszelvény között képződik. Ennél a csoprortnál így látszólag
eggyel több, a „negyedik‖ ál-torszelvény (propodeum) is részt vesz a tor „kialakításában‖.
25
(fiziológia)
A tor és a potroh ízesülése az Óriás fenyődarázs (Urocerus gigas) (A) és egy Pepsis (B) (Pompilidae) fajnál. I–
II–III tor-, 1–2–3 potrohszelvények
(Eidmann, 1970)
4.1. 1.4.1. A tor felépítése

A torszelvények eredeti felépítése (primer struktúrája) – a potrohhoz hasonlóan – a legtöbb rovarnál már nem
látható, mivel azok másodlagosan tovább tagolódtak. Olyan ősi rovaroknál, mint a lábaspotrohúak (Diplura)
mégis jól áll. Ezek a hát (tergit) a mell (sternit) és a két oldallemez (pleurit, tb. sz. pleura). A szárnyas rovarok
adult egyedeinél különösen gyakori, hogy a robosztus pterothorax szelvényeken az oldallemezek membrános
területeit erősen szklerotizált lemezek (pleuritok) váltják fel, amelyek a szárnyak ízesüléséhez stabil támasztó
felületeket nyújtanak. Ebben a folyamatban a csípők (pontosan a subcoxa) szklerotizációja a meghatározó,
miközben az elveszíti a mozgékonyságát, de a sternummal összenőve megerősítí a torszelvényt. A szkleritek
határai nem esnek egybe a szelvények határaival, hanem azon előre túlnyúlnak, viszont hátrafelé előbb
„befejeződnek‖. Erre azért van „szükség‖, mert a szelvényhatárok a tor hosszirányú izomnyalábjainak a tapadási
pontjai és itt különösen erősen szklerotizáltak. Az izmok tapadási helyén az epidermiszsejteken újjszerű
függelékek képződnek, ami a felületet 20–40-szeresére növeli és biztosítja az izmok kapcsolódását az
integumentumhoz. Az epidermisz sejtjeihez itt gyakran még kitinszálak, az ún. tonofibrillák kapcsolódnak, ami
a kutikula és az epidermisz kapcsolatát erősíti.
4.2. 1.4.2. A rovarláb

A rovarláb phylogenetikai eredetével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy ez felfogható
úgy, mint az oldallemez (pleura) hengeres, tagolt kitüremkedése, az azonban nem biztos, hogy ez a Myriapoda-
k egy ágú lábával (Uniramia) vagy a rákok és a kihalt Trilobita-k kétágú („biramia‖) végtagjaival homológ
kéződmény-e.
Mindenesetre a rovarok szájszerveinek (maxilla és labium) kétágú kiképzése az utóbbi feltételezést

valószínűsíti. A rovarláb tipikus tagolódása a mai formájában az erdetileg két ízű arthropodiumból alakulhatott
ki egy köztes típuson át. Erre utaló formákat figyelhetünk meg sok holometabol rovarlárva torlábain.
26
(fiziológia)
A rovarláb sematikus felépítése: tg= tergit, st= sternit, fth= pleura, scx= subcoxa, fe= femur, ti= tibia, ta= tarsus,
pr= praetarsus (Eidmann, 1970)
Az eredetileg két ízből, a coxopoditból és a telepoditból köztes „állomásként‖ a coxa, trochanterofemur,

tibiotarsus és praetarsus differenciálódhatott, majd ebből a ma ismert 5-ös tagolódású rovarláb.
A rovar láb alaptípusának a járóláb felel meg, ami a testből kiindulva öt részre tagolódik. Ezek a: csípő (coxa),
tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia) és lábfőízek (tarsus), az utolsó a praetarsus – végén a
karommal (unguis), mely nem számít külön íznek. A tarsus az „alapsémában‖ 5 tarsalia-ra tagolódik, de
gyakran találunk rovart 2–3–4-ízű tarsusszal. A láb részeinek izomzata mindig a testhez közeli (proximal) ízből
indul ki, vagyis a tibiáé a femurból, a tarsus a tibiából vagy még távolabbról.
A járólábak eredetileg mindhárom párban azonos felépítésűek voltak és a szilárd aljzaton a tibia csúcsával, az
egész tarsusszal és a praetarsusszal érintették a talajt. A lépéseknél mindig három ponton támaszkodik a rovar,
mégpedig az egyik középső lábon és a túloldali első és hátsó lábon, miközben a többivel előre lép.
A különböző életmódnak, életfeltételeknek megfelelően az egyes rovarcsoportoknál, fajoknál a lábak az eltérő

funkcióknak megfelelően alkalmazkodott, módosult a járólábhoz képest. Ilyen módosulások pl. az ugróláb, fogó
láb, ásó láb, kapaszkodó láb, gyűjtő láb, tisztító láb stb.
4.3. 1.4.3. A rovar szárnya

A torszelvények eredeti struktúrája, a sternum és a pleurum jelentős részben azért módosult, hogy a lábak a
csípők (coxae) kiindulásának, ízesülésének biztos alapot nyújtsanak. Hasonlóan módosult a hátlemez, a tergum
is – amit a torszelvényeken „notum‖-nak neveznek (pro-, meso-, és metanotum) – erősen szklerotizált lemezekre
tagolódik, mivel azok a szárnyakat mozgató hosszizmok tapadási helyeit nyújtják. A szárnyakat hordozó
hátlemezeken a varratok alapján elkülöníthető a szárnyat kiképző „alinotum‖ és a mögötte lévő „postnotum‖. Az
alinotumon gyakori a „V‖ varrat, ami elválasztja a „scutum‖-ot a mögötte lévő „scutellum‖-tól. E két lemez
oldalsó kitüremkedése hozza létre a szárnyat.
A rovarszárny – az alinotum kitüremkedése – tövében szklerotizált lapocskák (pterale) vannak, ezek az

oldallemez egy nyúlványára, a fulcrum-ra támaszkodnak, létrehozva így a szárnyízület primer struktúráját.
A szárnyfüggelékek kialakulása már a korai embrionális fejlődés során megindul, ennek formája alapján két
nagy csoportra oszthatjuk a rovarokat. A hemimetabol rovarok lárváinál a szárnykezdemény már látható a korai
lárvastádiumtól kezdődően(= exopterygota), míg a holometabol fejlődésű rovaroknál a szárnykezdemény a
lárvastádium során végig a test belsejében marad és csak a báb stádiumban jelenik meg elkülönülve a test
felületén(= endopterygota).
A szárnyízület keretmetszete: pl= pleura plfg= pleurális szárnyízület, a1-a2= pterale, ofl, ufl= szárnylemez, sc=
scutum. (Eidmann, 1970)
27
(fiziológia)
A szárny erezete: Co= costa, Sc= subcosta, M= media, Cu= cubitus, An= anal mező, ju= jugalis mező.
(Eidmann, 1970)
A szárny tövénél (axillaria) található kisebb szkleritekből kiindulva tracheákkal átjárt, üreges erek húzódnak
végig a szárnyon, ami a szárny tagolódását meghatározva jó alapot nyújt az osztályozáshoz.
A szárny elülső szegélyén a humerusból kiinduló szegélyér (costa), mögötte az 1. és 2. Pterale-ból kiinduló
subcosta, és a radius (ez többször elágazhat és sugársejtet is képezhet), majd a középlapokból (1,2) eredő media,
cubitus és postcubitus erek következnek (a media a leggyakrabban elágazó ér, a cubitus csak az ősibb formáknál
sokágú, a postcubitus pedig a cubitus egy izolált ágaként értelmezhető). A 3. Pterale lapocskából erednek a
végső vagy anal erek, melyek a vannus (analis) mezőt alkotják. Végezetül – ha egyáltalán van – a jugal erek
illetve a jugalis mező (plica jugalis) zárják le a szárnyerezetet. Ez az „alapséma‖ a különböző rovarcsoportoknál
erősen módosulhat, főleg redukció révén.
A szárnyerek alapján elsődlegesen két mezőt különíthetünk el, ezek a costalis-és az anal-mező. A Plaecoptera
csoportba tartozó szitakötők (Odonata) és a kérészek (Ephemeroptera) esetében csak ez a két mező található
meg. Az anal-mező még gyengén fejlett náluk és a szárnyukat nem tudják a hátukra fektetni hártafelé. Ezzel
szemben a Neoptera csoport szárnyában megjelenik egy újabb szárnyízület, illetve a neala-nak nevezett jugal-
mező, ami lehetővé teszi a szárnyak hátrahajtását a rovar testére. Ekkor a szárny két vonal (redő) mentén
összehajtható: az egyik redőt a „plica basalis‖ (az 1. és a 2. középlemez között) és a „plica vannalis‖ (a
postcubitus és az anal erek között), a második redőt a plica jugalis (az anal- és a jugal erek között) képezi. A
kezdetlegesebb neoptera csoportnál (Polyneoptera) az analmező többé-kevésbé erősen redukálódott, ezzel
szemben a neala erősen fejlett. A neoptera két másik, fejlettebb csoportjánál (Paraneoptera és Oligoneoptera) a
neala másodlagosan redukálódott. Különlegesen látszik ez a nappali lepkéknél, melyek a szárnyukat nem tudják
a hátukra fektetni.
A szárnyak mozgatásáról, az indirekt és direkt szárnyizomzatról még lesz szó az izomzat leírásakor.
28
(fiziológia)
A torszelvények izomzata. A= hosszmetszet, B= a szárnyakhoz kapcsolódó izmok oldalnézete. (Eidmann, 1970)
A repülést szolgáló antagonista izomnyalábok közül a háti hosszizomzat a jól repülő, indirekt szárnymozgató
rovaroknál különösen erősen fejlett. Összehúzódásakor az alinotum feldomborodik, miáltal a szárnyak lefelé
mozdulnak el. Ezzel ellentétben a tergo-sternal izmok összehúzódása az alinotum-ot lefelé húzza és a szárnyak
felfelé mozdulnak el. A közvetlen szárnymozgató izmok ekkor gyengén fejlettek és nem nyújtanak elég erőt a
szárnycsapásokhoz, de fontos funkciójuk van azok kormányzásában, a szárnyállás beállításában.
Kivételt jelentenek a szitakötők, melyek a szárnyakat közvetlen izmokkal mozgatják, itt a hosszanti hátizmok
másodlagosan redukálódtak, helyettük a sterno-pleural izmok végzik a szárnyak süllyesztését.
A szárnyak színkronizációja általában jellemző a rovarokra. A szitakötők itt is kivételt jelentenek, ugyanis az
első és hátsó szárnypár alternáló mozgásra képes, amit a hosszú potroh egyensúlyoz ki.
A fejlettebb pterygotáknál megfigyelhető egy tendencia a „funkcionális kétszárnyúságra‖, ami azt jelenti, hogy
repülés közben a szárnyakat egy kapcsolószerkezet tartja össze, így az első és hátsó pár szárny mechanikusan
„egy szárnyként‖ funkcionál. Ezek a kapcsolószerkezetek általában különböző horgok, serték, karéjok, amint ez
pl. a lepkéknél (jugum, frenulum) vagy a darazsaknál látható. Repülés közben általában az első pár szárnyé a
döntő szerep, míg a hátsó többé-kevésbé redukálódik. Kivétel pl. a bogarak (Coleoptera), ahol az első szárny a
repülésre többé-kevésbé alkalmatlan, szklerotizált fedővé változott. Más csoportoknál (pl. legyek, szúnyogok) a
hátsó pár szárny annyira redukálódott, hogy a repülésben már nem vesz részt.
A repülés sebessége, a szárny formája és a szárnymozgás frekvenciája 1/s között szoros összefüggés van.
Rovar Szárny- Frekvenci Sebesség
forma km/h
Méh keskeny 180–300 9–14
Házi légy keskeny 100–200 7–8
Szúnyog nagyon 450–600 ?
29
(fiziológia)
keskeny
Káposzta- széles 9–12 7–9
lepke
Fenyő szender keskeny 72–85 54
5. 1.5. Az izomrendszer
A rovarok „sikere‖ az erdei ökoszisztémákban jelentős mértékben gyors reakcióik (= izommozgás) révén
nyilvánul meg.
Az izmok mezodermális eredetű, összehúzódó szövetek. Eredetük az embrionális cölómára vezethető vissza. A
rovarok külső vázával szoros kapcsolatban álló izomzat a vázizomzat, a béllel és a Malpighi-edénnyel,
ivarszervvel összefüggő pedig a zsigeri- vagy viscerális izomzat. Ez utóbbi rostjai szabályosan elrendezett
hossz-, vagy gyűrűalakú, illetve hálózatos bevonatot képeznek a bélcsatorna és a belső szervek körül. A
vázizomzat az integumentum különböző területeinek elmozdulását szabályozza, miközben a különböző
szkleritekhez csatlakozik. Mikroszkópi preparátumokon mindkét típus „harántcsíkolt‖ fénytörési képet ad. A
rovarok és a gerincesek izomszövete közötti lényeges különbség nem a felépítésben, hanem az O 2 ellátásban áll.
A rovaroknál ezt nem a vér, hanem közvetlenül a tracheák szállítják a sejtekhez. Az izomszövet hierarchikus
felépítésű: minden izom különböző számú izomrostból épül fel. A rostokat mioblasztok (myoblast) alkotják. Ez
olyan sejtek csoportja, melyek elveszítették sejtjeik elkülönült határát és egységes, sokmagvú plasmódiummá
differenciálódtak. A mioblasztok plazmája a szarkoplazma, külső határuk a szarkolemma. Bennük sok
glykogénszemcse és különösen nagy mitokondriumok (ún. szarkoszómák) találhatók, melynek magyarázata az
izomsejtek fokozott energiaigénye. A tényleges összehúzódó egységek, a miofibrillák helye ugyancsak a
szarkoplazma. A harántcsíkolt képet az eredményezi, hogy egy izomrost fibrillái egyazon helyen azonos
elemekből épülnek fel és fénytörésük különbözik a mellettük lévő pont elemeitől. Mikroszkóp alatt minden
esetben megkülönböztethető egy egyszerűen (izotrop: I), és egy kettősen fénytörő (anizotrop: A) sáv. Ez a
mintázat tovább komplikálódik egy, az I-zónában található sűrűbb vonallal (Z-vonal) és az A-zónát megszakító
H-zóna által. Egy izomfibrilla összehúzódó egysége egy Z vonaltól a következő Z vonalig tart. A „Z–Z‖
fibrillaszakasz neve szarkomer és kb. 2,5 µ hosszúságú. Benne egymás fölé rendezve
fehérjemolekulák helyezkednek el. Az I-zónában a vékonyabb actin molekulák a Z vonaltól kezdődően
fésűszerűen ágaznak ki mindkét irányba. Nem töltik azonban ki teljesen a Z–Z távolságot, hanem egy kis
szakaszon hiányoznak, ami az A-sávon belül a H-sávnak felel meg. Az actin molekulák közé a vastagabb
myozin molekulák nyúlnak be, melyek hosszúsága megfelel az A-sáv szélességének.
Az izomszövet „építő eleme‖ a szarkomer
(Remane 1989)
Az izomrost tényleges összehúzódását – a kontrakciót – általában idegimpulzus váltja ki. Ekkor az actin
molekulák becsúsznak a myozin molekulák közé, így végeredményben az izomköteg 50%-kal is megrövidülhet,
ha ezt további „trükkök‖ (járulékos redők, spirálok képzése) segítik. Az izmok nyugalmi hosszának újbóli
elérése passzívan, antagonisztikus izmok összehúzódása útján szabályozott. A zsigeri izomzat kontrakcióját
hormonális és autonom folyamatok is kiválthatják. Bizonyos vegyületek (pl. noradrenalin) csak a zsigeri
izomzat összehúzódását váltják ki, míg a vázizomzat ezekre nem reagál. Ennek kontrakciója csak idegi
szabályozás alatt áll. Az idegsejtek és a szarkomerek között az ingerület átadását L-glutamat molekulák
közvetítik. A gerincesek izomzatával ellentétben a rovarok izomzatában nem terjed át szarkomerről szarkomerre
30
(fiziológia)
az izomban keletkezett potenciál, vagyis nem lehetséges, hogy egy izomrost összehúzódását egyetlen pont
ingerlése kiváltsa. Az ízeltlábúak izomsejtjei csaknem kivétel nélkül mindig két axonnal (idegsejttel) állnak
kapcsolatban, melyekből az egyik a gyors, a másik a lassú izomkontrakciót szabályozza. Az axonok nagyszámú
synapszist (ún. véglapocskát) képeznek az izomroston. Ha egy idegimpulzus elér egy véglapocskát, akkor a
synapszishólyagból egy L-glutamat molekula válik szabaddá. Ez a szarkolemmán át egy feszültséget vált ki, ami
a közeli izomrostok összehúzódását eredményezi. Az izomrostok szinkron mozgásához ezért nagy számú (sűrű)
synapszis eloszlásra van szükség a szarkolemmákon. A gyors neuronok ingerlése után „postsynaptikus‖
feszültség keletkezik, ami a rövid, erős összehúzódást eredményezi.
Ha azonban másodpercenként több mint 20 ingerület éri az izomrostot, akkor tartósan összehúzódás (tetanus)
következik be. A „gyors‖ axonokkal szemben, – melyek teljes reakciót váltanak ki – a „lassú‖ axonok által
kiváltott ingerület szukcesszíven növeli az izomsejtekben a potenciált és az összehúzódás erőssége az
ingerületek összegződéseképpen adódik. Ennek a jelenségnek a magyarázata abban rejlik, hogy az ízeltlábúak
izomnyalábjai csak kevés izomrostot tartalmaznak, ezért a lassú, pontos mozdulatokat nem tudnák kiváltani a
gerincesekhez hasonlóan, ahol ehhez nagyszámú, egyes rostok kontrakciójára van szükség.
A rovarok izomzatára általában jellemző, hogy bár minden izomrosthoz kapcsolódik egy „gyors‖ axon
beidegződése, a „lassú‖ axonok mégis csak mintegy 40%-át érik el a rostoknak.
Sokat vitatott kérdés a rovarokizomereje. Bár számos rovar képes nagyobb és nehezebb tárgyakat szállítani,
mint saját maga, mégis ennek a magyarázata nem az izomerőben rejlik. A megoldást erre a szokatlan (a
gerincesek körében szokatlan) teljesítményre az adja, hogy míg az izomerő az izomnyaláb keresztmetszetével,
addig a test tömeg a térfogattal arányos. Ennek megfelelően minél kisebb egy test, a relatív izomerő annál
nagyobb lesz. Ha egy hangyát felnagyíthatnánk akkorára, mint egy Brachiosaurus (kb. 12 m magas és 50–80
tonnás dinoszaurus), akkor már saját súlya alatt is összeroskadna. Pontosan kifejezve, a tömeg/cm2 (felemelt
súly/izomköteg keresztmetszete) alapjában nem különbözik a rovarok és a gerincesek esetében, kb. 3–7 kp/cm2.
Kivételt jelentenek pl. a sáskák ugróizmai, amelyek 20 kp/cm2 teljesítményre és 180 m/s2 gyorsulásra is
képesek.
Különleges mechanizmus mozgatja a rovarok többségének a szárnyát. A szitakötők kivételével – ahol direkt
szárnymozgató izmok szabályozzák a szárnyak mozgását – a többi csoport indirekt, a tor lemezeinek
rugalmasságát kihasználó szárnymozgató izmokkal éri el a nagyfrekvenciájú oszcilláló szárnyrezgést. Ez az ún.
„klick – mechanizmus‖ azon alapszik, hogy az izmok összehúzódása során, egy kritikus pontnál hirtelen
megszűnik az ellenállás, az izom ellazul, miközben az antagonista izomnyaláb hirtelen összehúzódva
kihasználja a torlemezek mechanikus, elasztikus sajátosságait és a gyorsan oszcilláló kontrakciók nyomán
magas szárny frekvencia alakul ki. Szúnyogoknál ez az érték kb. 600/sec rezgést is elérhet.
6. 1.6. A potroh
A potroh funkciója a rovarok életfolyamatában igen sokrétű. Ez a központja az emésztésnek, a kiválasztásnak, a
vérkeringésnek, az ion-és ozmoregulációnak, valamint a szaporodásnak.
Az „alapséma‖ szerint 11 valódi szelvényből, valamint a telsonból áll. A telson a 11. szelvényt alkotó 3 farfedő
lemezt (1 dorsal epiproctum, 2 ventral paraprocti) követő periproctum, ami 3 kis lemezből állhat (lamina
analis). Több csoportnál ez redukálódhat, pl. a Collembola fajoknál max. 6 potrohszelvény, számos rovarnál
pedig csak 9–10 vagy még kevesebb szelvény látható, de ezeknél embrionálisan megtalálható még a teljes
szelvényszám. A redukció az egyedfejlődés (ontogenezis) során következik be.
Az ivarnyílások a 8–9 szelvényeken találhatók, ennek megfelelően a potroh szelvényeit csoportosíthatjuk mint:
1–7. szelvények a praegenital szelvények
8–9. a genital szelvények
10–11. a terminalia vagy postgenital szelvények
A praegenital szelvényeken rendszerint nincsenek végtagok (kivétel: Ellipura, Diplura), a tergum és a sternum
egyszerű, a pleuron redukálódott. Ez utóbbin csak a stigmák szegélye, a serték és a szőrszálak alapja
szklerotizált. A pleuralmembrán néha szabadon látható (pl. lárvák), de sokszor a tergit eltakarja, mivel ráborul a
sternit-pleurit alsó határára (adult rovarok többségénél). A 7 praegenital szelvény sokszor nem látható tisztán, pl.
31
(fiziológia)
Hymenoptera csoportnál (méhek, hangyák, darazsak) az 1 potrohszelvény összeolvad a torral, a legyeknél,
szúnyogoknál az 1+2. potrohszelvény, a futóbogaraknál az 1–3. szelvény olvad össze.
A potroh az „alapséma‖ szerint 11 szelvényből és a telsonból áll (Protura). (Eidmann, 1970)
Végtagokat a potrohon az említett „Apterygota‖ csoportokon kívül csak a lárvákon találunk.
Ilyenek pl. a kérészek (Ephemeroptera) mozgatható kopoltyú lapjai és a lepkehernyók állábai. Ez utóbbiak
membránszerű coxopoditok, szklerotizált véglappal, melyen karomszerű serték láthatók. Az ősibbnek számító
formáknál ez a horogkoszorú zárt (pedes coronati), a fejlettebb lepkecsoportoknál pedig nyitott (pedes
semicoronati). Ez utóbbi kapocslábak „előnye‖, hogy a karomserték recés aljzaton kinyitva, a kapaszkodást
szolgálják, míg sima aljzaton „behajtva‖, a láb vége tapadókoronggá alakul át.
Több rovarcsoportnál (pl. csótányok, „Thysanura‖) találunk a 11. szelvényen egy páros, sokszor tagolatlan
függeléket, ami nem a helyváltoztatást, hanem az érzékelést szolgálja, vagy fogóapparátusként működik. (pl.
fülbemászók). Ez a cercus vagy farfüggelék, helyzete dorsalis.
Nem végtagképződmény a végfonal (filum caudale), ami némely rovarnál, pl. a kérészeknél a cerkuszok között,
a 11. szelvényből eredő, sok ízből álló nyúlványt a lárváknál pedig kopoltyú lapot képez.
A postgenitalis szelvények sokszor összeolvadtak vagy részben redukálódtak: a 11. legtöbbször hiányzik, a 10. a
9.-kel szokott összeolvadni.
A potroh legfeltűnőbb végtagjai a nőstény genital szelvényén található külső ivarszervek, a gonopoda-k. Mivel
ezek a szaporodást szolgáló „gonopoda‖-k legtöbbször csupán tagolatlan kinövések (apophysis), a
„gonopophysis‖ kifejezést helyesebb használni.
Sok nőstény rovar esetében a 8.+9. szelvény gonopophysis-ait valva(-ae)-nak nevezik, mivel egy csőszerű
tojásrakó apparátust, az ovipositor-t képezik. Az ovipositor ősi formája az orthopteroid tojócső, ami a
szöcskékre jellemző. (Ennek egy „kezdeti stádiuma‖ már a sertefarkúaknál (Machilis) is megtalálható.) A
tipikus orthopteroid tojócső 6 valvulából (3 valva párból) áll. Ezt a szitakötőknél, poloskáknál és a
hártyásszárnyúaknál találjuk meg, a szöcskék mellett. A tücsköknél a második valva pár redukálódott, és ott a
tojócső másodlagosan leegyszerűsödve csak 4 valva-ból, az 1. és a 3. valva párból áll. A fürkészdarazsak
feltűnően hosszú tojócsövénél a 3. valva pár védőhüvely a két másik körül és nem hatol bele a tojásrakás
anyagába.
A: Lombszöcske potroha: c =cerci, ov = ovipositor , B: Orthopteroida tojócső keresztmetszete: V = valvula, C:

Fadarázs tojócsöve keresztmetszete
(Eidmann, 1970)
A tojócső egy különleges módosulása a méhek, darazsak fullánkja, mivel ez már nem a szaporodást, hanem a
védekezést szolgálja. A tojás itt a fullánk alatti résen hagyja el a nőstény testét. (A hímeknek nincs fullánkjuk!)
32
(fiziológia)
A hímek 9. potrohszelvényén (a ventrális oldalon) található külső párzószervek az ovipositorral ellentétben nem
tekinthetők módosult végtagoknak. Ősi formájában, a kérészeknél ez még egy páros képződmény a 10.
szelvényen. Az összes többi pterygota rovarnál a herékből (testicules) induló ivarvezeték (vasa deferentia) nem
nyílik közvetlenül a szabadba, hanem egy közös hímivarvezetékbe, a ductus ejaculatorius-ban egyesülnek a 9.
szelvényben.
7. 1.7. Az idegrendszer
Az idegrendszert gyors ingerületvezetésre, integrációra és koordinációra képes szövetek alkotják, amelyek révén
a rovarok környezetüket felismerik, reakcióikat összehangolják. Ennek a rendszernek a legfontosabb eleme
(„építőköve‖) az idegsejt v. neuron.
A neuronok a neuroblastokból képződnek. A neuronok sajátos sejtek, melyek egy sejttestből és különböző
számú nyúlványból állnak. A „nyúlványok‖ száma és helyzete alapján az idegsejtek lehetnek: monopoláris,
bipoláris és multipoláris típusúak. A bipoláris sejtnél egy dendrit és egy axon kapcsolódik a sejttesthez. A
neuron jellegzetes képessége, hogy a sejttestben elektromos potenciált (ún. generátorpotenciált) tud fejleszteni
majd ezt ún. akciópotenciállá („idegimpulzussá‖) átváltoztatni és az axonokon továbbvezetni. A
vezetőképességhez szükséges izolációt különleges, az axonokat körülvevő gliasejtek biztosítják. A neuronok
közötti kontaktust és az elektromos impulzusok átadását a synapsisok szolgálják.
Azokat a neuronokat, melyek az ingerek felvételére specializálódtak, érzőneuronoknak, ill. receptorsejteknek

hívják. Ezek általában bipolárisak. Az inger felvételére a dendrit szolgál. Az izomrostok impulzusátadására,
továbbadására a monopoláris neuronok szolgálnak, ezek a motorikus neuronok. Azok a neuronok, amelyek a
periférikus érzőneuronok és a központi idegrendszer motorikus neuronjai között létesítenek kapcsolatot, az
asszociációs neuronok. Felépítésük szerint mono- vagy multipoláris típusúak lehetnek.
Az idegrendszer anatómiailag központi és periférikus részre tagolódik.
7.1. 1.7.1. A központi idegrendszer

Felépítése a rovaroknál (hasonlóan az összes Arthropoda csoporthoz) két párhuzamos, a fejtől a hasi oldalon
hátrafelé húzódó, szelvényenként rendezett ganglionláncból áll. A ganglionokat egymás között hosszirányban a
konnektívumok, keresztirányban a kommisszúrák kötik össze. A ganglionokat a neuronok, főleg a sejttestek, a
konnektívumokat és a kommisszúrákat az axonok képezik.
A rovarok agya a fejben a garat felett található és többé-kevébé kifejezetten három részből áll: protocerebrum,
deuterocerebrum és tritocerebrum. Ez a három rész legalább egy-egy testszelvény ganglionpárjának felel meg,
ezért legalább egy kommisszúrát tartalmaznak.
A protocerebrum (előagy) képezi az agy fő ganglion tömegét. Két hemiszférára oszlik, ezek között a
parsintercerebralis húzódik. Biztosan nem csak egy szelvény ganglionpárját fogja össze. Tartalmazza az acron
(archicerebrum) és (talán) egy csáp előtti (praeantennalis) szelvény ganglionpárját is. Oldalt a lobi optici, a látó
lapok, középen az ocellákhoz (homlokszemek) vezető nyúlványok és az ún. gombatestek (közöttük van a pars
intercerebralis) találhatók.
33
(fiziológia)
A rovar agy felépítése: os= ocella nyél, Pc= protocerebrum, pi= pars intercerebralis, pl= protocerebral lobus, lo=
lobus opticus, Dc= deutocerebrum, oe= oesophagus, lof= lobus olfactorius, na= antenna ideg, Tc=
tritocerebrum, Gs= garat alatti dúc, Gm, Gmx, Gl= mandibula-, maxilla, labium ganglion, I. Th= torganglion.
(Eidmann, 1970)
A protocerebrum metszete a differenciált gombatesttel: cp= corpora pedunculata. (Eidmann, 1970)
A gombatestek (corpora pedunculata) nevüket a gomba alakú idegsejt csoportról kapták. Az összesűrűsödő
(glomeruli) axonok a „gomba‖ nyelét, a neuronok a kalyxot (kehely) képezik. A gombatestek a rovarok
legfontosabb asszociációs és integrációs központját adják, ezért társas rovaroknál (méhek) a legfejlettebbek.
A pars intercerebralis a középvonaltól (medial) jobbra-balra egy-egy neuroszekréciós sejtcsoportot, a median

neuroszekréciós sejteket tartalmazza. Ezek nagyon fontosak a rovarok hormonrendszerének működésében. A
neuroszekréciós sejtek axonjai hátrafelé kapcsolatban állnak a corpora cardiaca (egyes szám: corpus
cardiacum) és a corpora allata (e.sz: corpus allatum) nevű belsőelválasztású mirigyekkel. A median
neuroszekréciós sejtekhez hasonlóan a gombatestektől oldalt, kifelé fekvő neuroszekréciós sejtek csoportja
képezi a laterális neuroszekréciós sejteket. Ezek axonjai ugyancsak kapcsolatban állnak a corpora cardiaca és a
corpora allata belsőelválasztású mirigyekkel és ugyancsak termelnek neurohormonokat.
A deuterocerebrum (középagy) az antennához kapcsolódó funkciók központja. A motorikus neuronok mellett

érző neuronok (az antenna szaglólapjaihoz vezető idegek) is találhatók itt.
34
(fiziológia)
A tritocerebrum (hátsó agy) egy fontos öszszekötő központ az idegrendszeren belül, a garat feletti és a garat
alatti dúcok között. Másrészt a homlokkonnektívval a frontalgangliont éri el, ahonnan a felső ajak kapja a
beidegződést. A frontal ganglion a sympatikus idengrendszer, a stomatogastrikus idegrendszer (zsigeri,
visceralis) része.
A garat alatti dúc (suboesophageal ganglion) három ganglionpárból egyesült: a mandibuláris, a maxilláris és a
labiális ganglionból. A szájszervek beidegződése innét indul ki.
A központi idegrendszer meghatározó része az agyon és a garat alatti dúcon kívül a hasdúclánc, vagyis a hasi
ganglionpárok. A hasdúclánc két egységre, a tor- és a potrohganglionokra tagolódik.
A tor ganglionjai 3, viszonylag nagy párból állnak, melyek a lábak és a szárnyak beidegzését végzik. Ezek a
ganglionok más szelvények ganglionjaival bizonyos fokig összolvadhatnak, pl. az első torganglion a garatalatti
dúccal, vagy az első potrohganglionnal a 3. torganglion, de akár mindhárom torganglion is egyesülhet a
különböző rovarcsoportoknál. A potroh ganglionpárjai „alapesetben‖ hét kisebb és egy nagyobb párból állnak.
A 7 első pár kisebb a torganglionoknál, mert sem végtagok, sem szárnyak beidegzése nem kapcsolódik
működésükhöz. A 8. pár nagyobb, mert a következő (9–11) szelvények neuronjait is tartalmazza.
A zsigeri vagy szimpatikus idegrendszer (stomatogastruláris idegrendszer) a bélfunkciók és az ivarszervek

összehangolt működését irányítja. Két egységből, a dorsalis és a ventrális részből áll. Utóbbi a hasdúcláncokhoz,
előbbi az agyhoz kapcsolódik a frontalkonnektív által. A frontalganglion mellett ide tartozik a
hypocerebralganglion és egy vagy két ventricular ganglionpár is. Utóbbiak helye az előgyomorban, a
proventriculusban van. A szájüreg ízérzékelő receptorait és a nyálmirigyeket a nervus procurrens kapcsolja
össze a zsigeri idegrendszerrel.
A hasdúclánc alatt a potrohban végighúzódik egy páratlan idegnek nevezett idegtörzs (ventrális sympathikus
idegrendszer), ami a stigmák beidegzését végzi. A 8. potrohganglion után a caudal ideg (farok ideg) elágazó
rendszere kapcsolódik hozzá. Ez szabályozza a hátsó bélszakasz és az ivarszervek működését.
A neuroendokrin rendszer olyan idegsejteket (neuroszekréciós sejteket) tartalmaz, melyek a mirigysejtekhez

hasonlóan szekrétumjaikat a vérbe tudják juttatni, vagy axonjaikon át az alakos testekbe (corpora cardiaca, c.
allata) juttatják és ezek funkcióját szabályozzák.
A neurohormonok hatásspektruma széles körű, különösen fontos a vedlés folyamatában. Helyük az agy
különböző területein, elsősorban az előagy pars intercerebralis részében, de a garat alatti dúcban és a
hasdúcláncokban is lehet. Számuk a különböző rovarcsoportokban változó. Működésüket a „hormonrendszer‖
fejezet tárgyalja részletesen.
35
(fiziológia)
A hasdúclánc idegrendszer típusai, különböző rovarcsoportoknál, a koncentráció eltérő fokozatai szerint: A=
feltételezett alapséma, B= Tabanus bovinus, C= Sarcophaga sp. D= Pentatomidae. (Eidmann, 1970)
7.2. 1.7.2. A periférikus idegrendszer

A periférikus idegrendszert a központi idegrendszer axonjai alkotják, melyek az izmokhoz, mirigyekhez
vezetnek és azok reakcióit szabályozzák. De ide tartoznak az érzékszervek, illetve ezek centripetális (az agyhoz
vezető) axonjai. A központi idegrendszer neuronjaival ellentétben, melyek a korai embrionális szakaszban, az
ektoderma alá süllyedő neuroblasztokból származnak, az érzőszervek neuronjai később, ektodermális sejtekből
képződnek. A rovarok legtöbb érzékszerve egyszerű érzőszőrök (sensillum trichodeum) módosulásából
vezethető le. Minden érzékszerv tartalmaz egy-vagy több érzősejtet. Ezek mindig ún. primer érzősejtek, mert
olyan neuronok, melyek inger érzékelésére, transzformációjára és az ingerület vezetésére (a központi
idegrendszerhez) egyaránt képesek.
A legfontosabb érzékszervek az érzőszőrök, a halló- és vibrációt érzékelő sejtek (scolopale) és a fényérzékelő

sejtek.
7.3. 1.7.2.1. Érzőszőrök (tricha, -ae v. trichia, -ae), hallószervek és

a Johnston-féle szerv
Különböző jellegű ingerek érzékelésére szolgáló üreges szőrök. Megkülönböztetnek mechanoreceptorokat,
nedvesség érzékelő és kemoreceptorokat. Utóbbiak lehetnek ízérzékelő, vagy kontakt receptorok, ill. szagló,
vagy olfactor szenzillák.
A kontakt érzőszőrökben két üreg van, az egyik egy dendrittel áll kapcsolatban és a szőrszál csúcsán lévő kis
póruson át veszi fel a közvetlen kapcsolatot a külvilággal. A másik üreg a trichogén tormogénsinus, a tormogén
sejttel áll kapcsolatban. A kontakt receptorok általában mechanoreceptorokkal kombinálódnak, vagyis a szőrszál
tövében egy, a nyújtásra, hajlításra, nyomásra érzékeny membrán is kapcsolódik az idegsejtekhez.
A szagérzékelő sejtek (organum olfactus) szőrszálai csak egy üreget tartalmaznak, melyhez több dendrit
kapcsolódik, melyek sok póruson át kapcsolódnak a külvilághoz. Az illatanyag érzékelése a póruson át a
dendrithez jutó molekula révén történik. Az olfactoriális szenzillák általában a rovar csápján találhatók nagy
számban, de az ajaktapogatón (palpus labiális) is előfordulnak, hasonlóan a kontaktmechanoreceptorokhoz, de
ezek nem csak a szájrégióban, hanem a tarsus ízein is lehetnek, vagyis sok rovar az ízeket a lábával érzi!
A hallószervek (organum chordotonalium) a vibrációt, hangokat lemezekkel, vagy hártyákkal érzékelő sejtek
összességéből állnak. A dobhártyás hallószervek (tympanum) típusánál a hallónyílást egy hártya fedi el, ami a
hanghullámokat érzékeli. Ez gyakran kapcsolódik egy hólyagszerűen kiszélesedő tracheafallal. Ilyen szervet
találunk a sáskák (Caelifera) és bizonyos lepkecsaládok (Geometridae, Pyralidae) első potrohszelvényén. A
kabócáknál (Auchenorhyncha) a második potrohszelvényen, a szöcskéknél (Ensifera) egy hasíték alakú hasonló
szerv a lábszárban van (scolopodium).
A Johnston-féle szerv a csáp tövében idegsejteket burkoló üreges csapocskákból áll és elsősorban a csáp
helyzetét regisztrálja, de ha a hangok hatására is rezgésbe jön, akkor hallószervként is funkcionálhat.
7.4. 1.7.2.2. A fény érzékelése

A fény érzékelésének legegyszerűbb formája a bőrön át történik. A lisztbogarak lárvái és a csótányok akkor is
elkerülik a fényt, ha látásukban akadályozottak. Ez nyilvánvalóan a bőrben, a testfelületen szétszórt (diffúz)
fényérzékelésre utal. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezhetnek bizonyos lepkehernyók is, melyek
testhelyzetüket, aktivitásukat megváltoztatják a fény hatására, szemek nélkül is. A fény érzékelésének speciális
szervei, a szemek a rovaroknál két formában jelennek meg:
1. az egyszerű vagy pontszemek lehetnek laterális, vagy dorsalis helyzetüek (stemmata, ill. ocellák ).
A stemmaták főleg a lárváknál és báboknál fordulnak elő, általában csoportokba rendezettek (lepkehernyóknál 6
mindkét oldalon). Fényerősségük igen nagy, a színeket érzékelik és alkalmasak az egyszerű formák
felismerésére, pl. a függőleges sziluettet megkülönböztetik a hernyók a vízszintes formáktól.
36
(fiziológia)
A homlokszemek vagy ocellák dorsalis helyzetüek, számuk legfeljebb három, csak az adult rovarokon fordulnak
elő. A képlátásra nem alkalmasak, de a fény intenzitásának igen kis ingadozását is érzékelik.
2. Az összetett szemek (oculus compositus)
Az adult rovarok legfontosabb fotoreceptora az összetett vagy facettás szem. Néhány tucattól 30000-ig terjedő
ommatidium alkotja. Ezek száma genetikailag meghatározott, ahogy azt a Drosophila mutánsok bizonyítják. A
fej két oldalán kidomborodó kerekded, vagy hosszúkás szemfolt általában összefüggő, néhány esetben azonban
megosztott. A keringőbogaraknál (Gyrinus) a szem egy része a légtérben, a másik fele a vízben lát és a két
szemfél teljesen elválik egymástól. A kérészek hímjeinél (pl Cloëon) az úgynevezett turbán szem teljesen befedi
a fejtetőt, ahol az sötétebb, mint a laterális, appoziciós szerkezetű szemek. A lisztecskéknél (Aleyroida) az
osztott szemeknél az alsók nagyobb ommatidiumokból állnak, mint a felsők. A szitakötőknél a szemek nem
osztottak, de a felül (dorsal) levő ommatidiumok szintén nagyobbak, mint az alul (lateral) levők.
Az ommatidium sejtek kötege, melyek külső (disztális) végét az optikai apparátus: a lencse (cornea) és a
kristálytest (kristálykúp v. konus) képzi. A kristálytest 4 sejtből áll. Ezeket két, általában pigmentált sejt, a
primer pigmentsejtek fogják körül. Ezek eredetileg pigment nélküliek, distalis helyzetűek a kristálykúphoz
viszonyítva, és kiválasztják a lencsét, majd „befelé vándorolva‖ foglalják el a kristálytest körüli helyzetüket. A
pigment is ezután alakul ki. Az optikai apparátus alatt a retinula, az ideghártya sejtjei találhatók. Számuk
általában 8 és egy tengely, a rhabdom körül rendeződnek. A tényleges fényérzékelő egység az axiális struktúrát
képező rhabdom, mely fény hatására elektromos potenciált gerjeszt. Minden retinula sejt egy rhabdomert,
vagyis a rhabdom egy részét, vagy szektorát képezi. A retinula sejtek primer neuronok, axonjaik az agyba
vezetnek. A retinula körül az ún. másodlagos pigmentsejtek második csoportja húzódik. Számuk általában 12,
színük piros, sárga, vagy barna és nincs kapcsolatuk a neuronokkal.
Az összetett szem szerkezete: ak= szem tok, ct= kutikula, fa= ommatidiumok felülete, kr= kristálykúp, p=
pigmentréteg, rl= retinula. (Eidmann, 1970)
Az ommatidiumok morfológiai felépítésük alapján kétfélék (appozíciós és szuperpozíciós) lehetnek. A két

csoport eltérő szemszerkezete eltérő ökológiai viszonyok között élő fajokat tipizál.
Az appozíciós szem a nappali rovarok jellegzetessége. A nagy fényerősségnek megfelelően a rhabdom itt a
proximális basal membrántól a kristálytestig terjed. A fényerősség változása általában nem változtatja meg a
pigmenteloszlást a retinulában és a másodlagos pigmentsejtekben. Kivételt jelent néhány sáska és nappali lepke,
ahol a tipikus appozíciós szem ellenére pigmenteltolódás figyelhető meg a retinulában.
A szuperpozíciós szem az éjszakai és alkonyati rovarok jellegzetessége. Itt a rhabdom az ommatidiumokban

viszonylag rövid, csak mintegy a harmadát tölti ki a basal membrán és a kristálytestek közötti távolságnak (a
proximális oldalon). Ha a rovar a fényből a sötétbe kerül, akkor feltűnő pigmenteltolódás figyelhető meg a
másodlagos pigmentsejtekben, az oppozíciós ommatidiumokban. Ekkor a sötétben a másodlagos pigmentsejtek
összehúzódnak a kristálykúp köré. Ez a sötét adaptáció hatékonyan megnöveli a szemek fényerősségét, mivel
egy rhabdomot több lencse (cornea) fénye is elér. Világosban ennek ellentetje játszódik le, amikor a
pigmentsejtek megnyúlnak, úgy, hogy a rhabdomot csak a lencsén át, az axiális irányból jövő fénysugár éri el,
míg az oldalirányúakat a szekunder pigmentsejtek elnyelik.
37
(fiziológia)
Az appozíciós (A) és a szuperpozíciós (B) szem felépítése: A-F= objektumok, p= pigment, Rh= rhabdom, c=
kristálykúp, Da= alkonyati, He= világos adaptáció.
(Eidmann, 1970)A rovarok színlátásáról a legtöbbet a méhek vizsgálata nyomán tudunk. V. Frisch (1973-ban
Nobel-díjat kapott K. Lorenz-zel és N. Tinnbergen-nel közösen, az állatok magatartásának kutatásáért) méhekkel
végzett kísérletei óta más rovarrendeknél is igazolták a színlátást, így valószínű, hogy minden rovar látja a
színeket. A rövidhullámú tartományban sokkal szélesebb spektrumban érzékelik a színeket, mint az ember
szeme. Ezt bizonyítja, hogy az ember számára sötét UV-lámpák az éjjeli rovarok nagy tömegét vonzzák a
„fénycsapdákba‖. A hosszú hullámhosszú (pl. vörös) fénytartományban a rovarok színlátása pl. a nappali
lepkéknél és a futóbogaraknál, húslegyeknél nagyjából megfelel az emberi szem érzékenységének, míg más
rovarok a 650 nm hullámtartomány felett nem érzékelik a fényt. Ezért a sötétben mozgó rovarok megfigyelése a
vörös fényben zavartalan.
Az összetett szem időbeni feloldóképessége függ a hőmérséklettől, az ingerelt felület nagyságától és az inger
intenzitásától. A lassan mozgó rovarok ommatidiumaiban a rhabdomerek 1/10–1/50 sec. után ingerelhetők újra.
Ezek a rovarok azt a fényforrást, ami egy másodperc alatt több mint ötvenszer villan fel, már folyamatos
fénynek érzékelik. Ezzel szemben a gyorsan repülő szitakötők, legyek és hártyásszárnyúak esetében az időbeni
feloldóképesség sokkal gyorsabb. A méhek esetében ez kb másodpercenkénti 300 felvillanás megismerését teszi
lehetővé. E képesség hiányában a virágos rét felett 5–9 m/sec sebességel repülő méh nem tudná különválasztani
a virágok kontúrját a háttérből, éppúgy ahogyan erre az ember sem képes.
8. 1.8. A zsírtestek
A rovarok zsírtestei a legfeltűnőbbek a holometabol rovarok lárváinál, ahol a test tömegének 60–65%-át is
elérhetik. Ez a tartalék fedezi a táplálék felvétele nélkül élő báb stádium energiaszükségletét és hatékony „start
tőkét‖ biztosít az imágó élettevékenységéhez. Amíg a lárvák nem érnek el egy bizonyos zsírszintet, addig a
bábulás is elmarad.
A zsírtestek általában laza szövetlapokból állnak, amit a basalmembrán határol. Embrionálisan a mezodermális
eredetű szervekkel együtt a coelomazsák falából keletkeznek, annak feldarabolódásával.
A zsírtestet alkotó sejtek alakja a fiatal lárvákban még többé-kevésbé szögletes, melyben zárványok és vakuolák
nincsenek. A lárvák fejlődésével egyidőben a sejtekben zsírvakuolák keletkeznek és glikogén (állati keményítő)
halmozódik fel a sejtmag körüli szemcsés zónában. Idővel a sejthatárok is feloldódnak, a bábulás előtti
stádiumban a sejt nagy granulái mellett a sejtmag hártyája is nehezen felismerhetővé válik.
A báb stádiumban a sejt tartalékanyagai a vérbe kerülnek, de a sejtek megmaradnak, csak néhány esetben pl. a
legyeknél esnek szét teljesen a lárvakori zsírtestek. Ekkor az imágó új zsírtesteket képez a vérsejtekből
(haemocyta-k), ami a két sejttípus közeli kapcsolatára utal. A zsírtest elsődleges funkciója a tápanyagok
raktározása, melyeket a vérből vesz fel és „szükség szerint‖ újra a vérnek ad át. Összehasonlítva a gerincesek
életműködését a rovarokéval, az anyagcserefolyamatokban a zsírtesteknek hasonló szerepük van az emlősök
májához. Ezen túl a zsírtestekben telepednek meg a szimbionta szervezetek. A mycetocyta-nak nevezett,
szimbiontákat tartalmazó zsírtestekben a levéltetveknél élesztőgombákhoz, a csótányoknál sugárgombákhoz
38
(fiziológia)
tartozó mikroorganizmusok élnek, amelyek vitaminokat, esszenciális aminosavakat szintetizálnak. A csótányok
zsírtesteiben ezen túl speciális urát sejtek vannak, melyekben ammónia tartalmú vegyületek (húgysavak)
raktározódnak. Ebben az esetben a zsírtesteknek kiválasztó (exkréciós) funkciójuk is van. Ezek a vegyületek
ugyanis a nitrogén anyagforgalom melléktermékei és a vérből kerülnek a zsírtestekbe.
A zsírtestek sokoldalú funkciói közé tartozik a szervezet méregtelenítése is. Az ipari területeken ismert
melanisztikus formák a fenol vegyületek méregtelenítése és sötét pigmentek szintetizálása révén jönnek létre.
Bizonyos rovarok (Lampyris) fényt keltő képessége módosult zsírsejtekre vezethető viszsza. Ezekben a
sejtekben az itt szintetizált, luciferinnek nevezett anyag a luciferáz enzim hatására oxidálódik, de hőtermelés
helyett fény keletkezik a folyamatban.
9. 1.9. A keringési rendszer

A keringési rendszernek a rovaroknál – hasonlóan az állatvilág más csoportjaihoz – nagyon sokrétű élettani és
részben tisztán fizikai funkciója van. Utóbbira példa a vedlés során az exuvium felrepesztése, a szárnyak
kifeszítése, vagy a tojások lerakása, ahol mindig a kontraktil, izomerővel működő zónák nyomóereje adódik át a
vér (haemolympha) révén az izom nélküli területekre. A vérkeringésnek ezen túl is általános pufferoló
képessége van, ami megakadályozza az ozmotikus nyomás túl nagy különbségeit az egyes testrészek között. A
vér elsődleges funkciója mégis a tápanyagok, elektrolitok és hormonok elosztása, a szekrétumokat termelő
szövetek termékeinek felvétele és átadása más szövetek részére.
A rovarok vére – a legtöbb állattal szemben – nem vesz részt a szervezet gázcseréjében. Ezért hiányzik az
oxigént és szén-dioxidot megkötő vérpigment, a haemolympha színe sárgásfehér. Kivétel az árvaszúnyog lárvák
piros testfolyadéka, amely tartalmaz haemoglobint.
A haemolympha a folyadékban szállított ionok mellett oldott formában proteinokat (1–6%), cukrot és lipideket
tartalmaz. A holometabol rovarok vére ezen kívül viszonylag sok szabad aminosavat is tartalmaz. A rovarok
vérének ozmotikus nyomása jelentősen magasabb, mint az emlősöké. A haemolympha a levegőn oxidálódik,
miközben melamin pigment képződik és a színe sötétre változik.
A rovarok belső szervei, a háti edény feltüntetésével. Ennek a potrohban lévő része a szív, a torban lévő része az
aorta: a= aorta, h= szív. A potroh keresztmetszete: A dorsalis (dd) és a ventrális diaphragma (vd) három szintre
tagolja a rovarok testét: rg= háti edény, bm= hasdúc, md= középbél, oe= önociták, vf és pf= visceralis és
parietális zsirtestek. (Eidmann, 1970)
A vér mezodermális „szövet‖ jellegét a sejtes alkotórészek, a vérsejtek vagy haemocytak bizonytják. Ezek
funkciója a szervezetbe került idegen testek eliminálása: a patogének fagocitózisa, a parazitoidok izolálása.
(Más jellegű, de a szervezet védekezésével kapcsolatos jelenség az ún. reflexvérzés, amikor a rovarok a
szkleritek közötti membránon át haemolymphát préselnek ki a testükből. Ez mérget tartalmaz és elriasztja a
ragadozókat. pl. Meloë, Leptinotarsa lárva.)
A haemocyták szerepe a sebek elzárásában, a koagulációban hasonló az emlősök vérsejtjeinek funkciójához. A

haemocyták többsége a szövetek felületén, a testüregekben nyugszik és csak részben kapcsolódnak be az
áramlásba, de ez rovarcsoportonként változó. Tücsköknél pl. 30 000 vérsejt van 1 mm3 vérben. A vérsejtek
száma mitózissal sokszorozódik és kb. 30 különböző típusuk ismert. A haemocyták mellett a vérben még nagy,
ovális, erősen megfesthető sejtmagvú, acidophil plazmájú sejtek, az önocitoidák is előfordulnak, de ezek eredete
és funkciója bizonytalan.
39
(fiziológia)
A rovarok keringési rendszere nyitott, ami azt jelenti, hogy a vér a belső szervek körül szabadon kering. A
tényleges véredényt csak a dorsalis helyzetű szív és az aorta képezi. A keringés iránya alapesetben hátulról
előre, az agy felé irányul, ahol szabadon ömlik a testüregekbe a vér. Az erősen redukált véredényrendszer
valószínűleg egy eredetileg zárt edényrendszerből alakult ki a háti edény megőrzésével és a többi ág
„elvesztésével‖. Erre utaló jelek, hogy a Myriapoda-k kezdetlegesebb csoportjainál a véredényrendszer még
nem redukálódott ilyen erősen. A szelvényenként gyűrű alakban futó oldalágak maradványai ott még jól
felfedezhetők, de a csótányoknál (Blattodea) is vannak ilyen fejletlen artéria szakaszok.
A keringési rendszer erős redukciója az elsődlegesen szárazföldi, tracheata rovaroknál minden bizonnyal azzal
függ össze, hogy a vér elveszítette jelentőségét a szervezet gázcseréjének folyamatában.
A háti edénynek a potrohban lévő szakasza a szív vagy myocard. Az edény fala a szívben kontraktil: diastole-
fázisban kitágul, ekkor a haemolympha a sokkamrás szívbe áramlik a hasítékszerű nyílásokon, az ostiákon át. A
systole-fázisban az összehúzódó szívkamrák előre préselik a vért. A szív kontrakcióját az ún. szárny-izmok (alar
izmok) biztosítják, melyek rostjai a szívhez kötődnek. Beidegződésüket a szív mellett futó páros idegpályák és
ezek autonom ganglionjai végzik. A háti edény torban levő része az aorta.
A vér keringését a testben két horizontális helyzetű memrán, a dorsalis és a ventralis diaphragma (utóbbi nincs
minden esetben kifejlődve) segíti. Ezek révén a testüreg három szintre tagolódik, melyekben a haemolympha
áramlását a diaphragmák összehúzódása biztosítja. A lábakhoz, a csápba és a szárnyakba a vért pulzáló
ampullák préselik be ill. szívják vissza.
A jól repülő rovarok a haemolympha tér redukciójával a keringési sebességet képesek növelni, így a
szárnyizmok energiaellátása optimális szintet ér el. (A testüreg kiterjedését a trachearendszer légzsákjai
befolyásolják.) Más rovarok a vérkeringéssel érintett részek csökkentésével (potroh kizárásával) a
testhőmérsékletet képesek szabályozni és viszonylag korán repülni (pl. Bombus).
10. 1.10. Az emésztőrendszer

Az emésztőrendszer a táplálék felvételével és felaprításával, tárolásával, feldolgozásával, valamint a
kiválasztással kapcsolatos szervek összessége.
A táplálék felvételével kapcsolatos szájszervek felépítéséről már volt szó a fej ismertetésénél.
10.1. 1.10.1. Az emésztőrendszer funkciója és felépítése

Az emésztés első fázisa funkcionálisan a nyálhoz kötődik. A nyálmirigyek és a nyál szerepe a táplálék
előkészítése, a szájszervek és a táplálék megnedvesítése. A nyál enzimjei részben már megkezdik a táplálék
lebontását is (extrakorporalis emésztés). A vérszívó rovaroknál a nyál emellett mindig tartalmaz véralvadásgátló
anyagokat. A nyálmirigy sokszor módosul: a társas Hymenoptera rovaroknál tápláló folyadékot termelő
miriggyé; sok lepkehenyónál selyemszálat termelő miriggyé alakul.
A szájüregből a táplálék útja a nyelőcsövön, az előgyomron, a középbélen és az utóbélen át halad a rovar

emésztőrendszerében.
A nyelőcső (oesophagus) elülső, elkeskenyedő, izmos része a garat (pharynx), amely a táplálék lenyelését
szolgálja. A nyelőcső általában egy szűk cső, melynek falát erős izmok veszik körül, hossz és gyűrű alakban is
(pl. Vespa). A nyelőcső néhány rovarcsoportnál begyet (ingluvies) képez, ami lehet egyszerű kiöblösödés, de a
legyeknél és némely lepkénél egy, a potrohig húzódó, vakon végződő zsák, ami a nyelőcsővel csak egy kis
nyíláson érintkezik. A begyben csak addig raktározódik a táplálék, amíg azt a középbél át nem veszi. A társas
rovaroknál (Hymenoptera) a begy tartalmát a boly tagjainak át tudják adni, pl. a méhek „mézgyomra‖ a
kaptárban maradt egyedeket is táplálja. A kétszárnyúaknál a vér és más, fehérjében gazdag táplálék közvetlenül
a középbélbe jut, míg a cukortartalmú anyagok először a begyben tárolódnak, ahol a nyál enzimei előemésztik.
Azt, hogy a folyadék a begybe vagy a középbélbe jut-e, a legyeknél a cukortartalom határozza meg. 1% alatt a
felvett anyag a középbélbe jut, de 5%-os cukortartalom felett minden táplálék a begybe jut. Bizonyos rovarok a
középbél emésztő enzimjeit a begybe juttatják, így az emésztés már ott megindul, egyes bogaraknál pedig főleg
ott történik (extraintestinalis emésztés).
A nyelőcső a rovarok többségénél a rágógyomorban (proventriculus) végződik. Ez viszonylag nagy, erős, izmos
szerv. Elsődleges funkciója, hogy szabályozza a táplálék bejutását az előbélből a középbélbe, vagyis
megakadályozza, hogy a középbél tartalma keveredjen az előbélben lévő táplálékkal. A rágógyomor varsaszerű
40
(fiziológia)
zárószerkezete arra is szolgál, hogy szabályozza a középbélbe jutó táplálékszemcsék nagyságát. Pl. a
szúbogaraknál (Ipidae) erős szklerotin fogakat találunk az izomgyűrűvel körülvett rágógyomorban ( = ezért
rágógyomor a proventriculus), ami tovább aprítja a táplálékot. A „varsa‖ szőrszálakból áll, ami csak a finom
nagyságú táplálékrészecskéket engedi át a középbélbe.
Az emésztésnek és a táplálék abszorpciójának központja a középső bélszakasz (mesenteron). Az elő- és

utóbéllel (stomodaeum és proctodaeum) szemben, melyek ektodermális eredetűek, így rajtuk kutikula bevontat
van, a középbél mezodermalis (= középső csíralemezből származó) eredetű. Kívülről ezt a bélszakaszt is
izomkötegek fogják körül, rajta esetenként több szakasz különíthető el. Különösen az első szakaszon
kiöblösödések, zsákok (caeca) találhatók, melyek a megnagyobbodott felületen enzimeket termelő módosult
sejteket tartalmaznak és nagy reszorbeáló felületet nyújtanak, de a szimbionta szervezetek megtelepedését is
lehetővé teszik. Az átmeneti szakasz az előbél és a középbél között a cardia, a középbél hátsó része a pylorus. A
középbél epithel, viszonylag egységes, hengeres sejtekből áll, melyek az egyes bélszakaszokon különböző
mértékben differenciálódhatnak. Az emésztőenzimek (apokrin, merokrin, holokrin) kiválasztásának ritmusa
(szekréciós ritmus) hormonális szabályozás alatt áll, de elsődlegesen a táplálék jelenléte, a bélcsatorna teltsége a
kiváltó inger.
A táplálékmolekulák felszívása (abszorpció) az epithel sejtek apikális végén képződött mikrovillus-ok (parányi
ujjszerű citoplazmanyúlványok) óriási felületén történik meg.
Sok rovarban, különösen az „egyoldalú‖ táplálékforrást használó, vagy nehezen emészthető anyaggal táplálkozó
(pl. xylophag) rovarok esetében a bélcsatornában az emésztést szimbionta szervezetek segítik. Ezek vitaminokat
és esszenciális aminosavakat termelnek, élesztőgombákhoz vagy sugárgombákhoz tartozó mikroorganizmusok.
A bélcsatorna tagolódásának legegyszerűbb esete (Collembola): m= száj, vd= előbél, ca= valvula cardica, md=
középbél, pv= valvula pylorica, hd= végbél. A bélcsatorna differenciáltabb tagolódása a konyhai csótánynál
(Blatta orientalis). A bélcsatorna sematikus felépítése: Vd-, Md-, Hd= elő-, közép- és végbél, m= száj, ph=
pharynx, oe= oesophagus, igl= ingluvies, begy, pv= proventriculus, ap= caecum, mg= Malpighi-edények, vp=
valvula pylorica, vc= valvula cardiaca, il= ileum, cn= colon, rct= rectum, rp= rectalis szemölcsök, a= after.
(Eidmann, 1970)
A középbélben élő szimbionták különböző formában telepedhetnek meg:
1. Szabadon a bélüregben, főleg a caecumban. Pl. Trypetidae, Lygaeidae,Pentatomidae, Reduviidae.
2. Sajátos sejtekben (= mycetocyták), melyek időről időre a bélüregbe bocsátják a szimbionta szervezeteket. A
mycetocyták helye lehet szétszórt a bélfalban (pl. Cerambycida lárváknál), vagy csoportosulhat bizonyos
területekre „táskákban‖ (pl. Anobiidae lárvák, Pupipara imágók).
41
(fiziológia)
3. A mycetocyták szervszerűen összetömörült képződményében, a mycetomákban, amelyek a bélfalban vannak.
(Pl. Siphunculata, Anoplura, Camponotus, Formicidae).
Kivételesen egyes rovaroknál a mycetocyták és a mycetomák a középbélen kívül, a Malpighi-edényekben

(Curculionidae, Chrysomelidae), vagy a zsírtestekben (Blattodea,Homoptera – Formica rufa, egyes bogarak) is
előfordulhatnak.
A peritrophikus membrán
Amíg az elő- és az utóbél epitéljét kutikula borítja és a vedlésben is részt vesz, ez hiányzik a középbélen.
Helyette a legtöbb rovarnál egy kitintartalmú membrán, a peritrophikus membrán védi az epithel sejteket. Ennek
felépítése, összetétele megegyezik az endokutikula szerkezetével. Képzése általában a rágógyomorban történik.
Funkciója feltehetően az, hogy megvédje az epithel sejteket a szilárd részecskéktől. Erre utal az, hogy a csak
folyékony táplálékot fogyasztó rovaroknál általában hiányzik (pl. Hemiptera, Lepidoptera, vérszívó Diptera
fajoknál).
Különleges a Carabidae fajok emésztőnedve, amit az összerágott zsákmányállatra öklendeznek, ez ugyanis

tartalmazza az ilyenkor teljesen feloldódó középbél epithel sejtréteget, amit szabályosan (minden 48 órában) a
regenerációs „fészkekből‖ kiindulva pótolni kell.
A peritrophikus membrán ezen túl „ultraszűrőként‖ is funkcionál, miközben a nagyobb kolloidális részeket
visszatartja, de az emésztőenzimeket átengedi.
Az utóbél
Az utóbél (proctodaeum) a kiválasztás és az ürülékképzés helye. Első szakasza az ileum, itt van a rovarok
exkréciós szerve – ami megfelel a gerincesek veséjének – a Malpighi-edények. Ezek előtt, de a Malpighi-
edények torkolatánál található a pylorus, ami megakadályozza a béltartalom, különösen a kiválasztó szervek
termékeinek visszaáramlását a középbélbe. Az utóbél első szakaszát az ileumot v. vékonybelet különösen a fát
evő fajoknál egy kiszélesedő szakasz, a colon v. vastagbél követi, amiben szimbionta szervezetek élnek és a fa
emésztését segítik. Különösen vastag ez gyökérfogyasztó lárváknál, pl. májusi cserebogár.
A szárazföldi rovaroknál a víz és a létfon-tosságú ionok visszanyerése az ürülékből (faeces) meglehetősen

fontos. Ennek színhelye az utóbél ampullaszerűen kiszélesedő harmadik (utolsó) szakasza, a rectum, ahol a
rectal-papillákon át történik a víz reszorpciója, sokszor olyan erősen, hogy a faeces teljesen száraz. A
levéltetvek és más phloem-szívó rovarok viszont vizes ürüléket választanak ki, mivel a növény szállítónyalábjait
(phloem) megcsapolva bőségesen hozzájutnak a magas cukortartalmú növényi nedvekhez. A kiválasztott vizes,
cukros (fotoszintézis terméke!) ürülék a mézharmat, amit a hangyák, méhek és darazsak gyűjtenek össze az
erdőben.
A növényevő rovarok deficitje nem a vízben, hanem a Na+ ionokban jelentkezik, ezért a rectumban ennek
reszorpciója is fontos.
10.2. 1.10.2. A xylophag rovarok emésztésbiológiája

A Föld biomasszájában a legnagyobb bőségben kínált táplálékforrás a cellulóz. Ennek ellenére csak kifejezetten
kevés rovar képes ezt megemészteni. A xylophag (fatestet fogyasztó) rovarok többsége szimbionta szervezetek
nélkül képtelen a cellulózt lebontani, mivel emésztőnedveiből hiányzik a celluláz enzim. (Ennek okát
valószínűleg a kedvezőtlen C:N arányban, a N limitáló hatásában kereshetjük.) A rovarok „enzimspektruma‖ és
táplálkozásbiológiája között nagyon szoros kapcsolat van.
A fa összetételét és az alkotóit lebontó enzimeket a táblázat foglalja össze.
Összetevő Részaránya Enzim
a fában
cellulóz 40–62% celluláz
lignin 18–38% –
42
(fiziológia)
pentozán 6–23% hemicelluláz
hexozán (glükóz) 2–14%
keményítő 0–6% amiláz
protein 1–2% proteináz
A fát fogyasztó rovaroknak ennek megfelelően ezeket vagy ezek közül néhányat kell tartalmaznia a
bélcsatornájukban. Néhány rovarcsoport táplálkozásbiológiája és enzimei a következőek:
Lyctidae – szijácsbogarak: celluláz enzimjük nincs, ezért lárváik a fa szijács részére korlátozódnak, ahol
viszonylag sok a keményítő.
Cerambycidae – cincérek: a Hylotrupes baiulus-nak van celluláz enzime, ezért bár a szijácsot preferálja,
mégsem függ a fa keményítőtartalmától. A limitáló tényező a házi cincérnél a fa proteintartalma. A lárvák
fejlődése 3–7 évig tart a fa korától függően. A legtöbb cincérnek nincs celluláz enzime, ezért csak a
kambiumban és a szijácsban fejlődik a lárvájuk.
Scolytidae – szúbogarak: A szúbogarak köztt megkülönböztetjük a fatestben költőket és a háncsban költőket. A

fatestben költők tipikus gomba „termelők‖, nem a fát, hanem a járatok falán termő kerekded gombatesteket
fogyasztják. A gombaspórákat az imágó a testfelületén viszi a kikelés helyéről az új járatba. A háncs-szúk
járataikat a kéreg alatt készítik, ezek hosszabbak mint a fatestben fejlődőké, mert közvetlen a
keményítőtartalomtól függ fejlődésük. Általában igaz, hogy a szúk nem tudnak cellulázt termelni, de az Ips
acuminatus-nál mégis találtak celluláz enzimet.
Siricidae – fadarazsak: Az Urocerus gigas lárvája gombával fertőzött fával táplálkozik. A gombaspórát a
nőstény a tojással együtt juttatja a fatestbe.
Cossidae – farontó lepkék: a Cossus cossus óriási hernyója nagyon nagy mennyiségű fát fogyaszt, de fejlődése
csak a cukortartalomtól függ, pedig bélcsatornájában vannak cellulózbontó baktériumok. Ha a lárva táplálékát a
2,3% cukortartalmú nyárfa képezi, akkor a fejlődése 3 évig tart, de ha mesterségesen répán nevelik, akkor egy
év alatt kifejlődik.
A phloem-szívó rovarok szűrőgyomra
A kabócáknál és sok pajzstetűnél az utóbél egy szakasza előre hajolva közvetlen kapcsolatba kerül a középbél
elülső szakaszával. Az érintkezési helyen van az ún. szűrőgyomor, ami lehetővé teszi, hogy a táplálékkal felvett
fölös víz közvetlenül az utóbélbe jusson. Mivel ezek a rovarok növényi nedvekkel – a phloemben szállított
asszimilációs termékkel – táplálkoznak, nagy előny, ha nem kell a teljes mennyiséget a tápcsatorna teljes
hosszán végigvezetni.
11. 1.11. A kiválasztó rendszer

Az exkréciós rendszer funkciója, hogy a vérből a „felesleges‖ anyagokat eliminálja, miközben a szervezet
számára szükséges anyagokat vissza kell tartani. Ez a folyamat biztosítja a rovar szervezetének a konstans belső
miliőt. Az anyagcserefolyamatok összességében, a kiválasztásban több szerv is részt vesz, de a Pterygota
rovarok körében a Malpighi-edények (vasa Malpighii) és a rectum a legfontosabb.
A Malpighi-edények általában hosszú, vékony, vakon végződő csövek, melyek a véráramban szabadon
fekszenek. Számuk változó: Collembola: hiányoznak, Coccidea: kettő, Diptera: négy, Coleoptera, Lepidoptera:
hat, Ephemeroptera: kb. 100, Apis mellifica (Hymenoptera): kb. 150. Felépítésük hasonló a középbélhez, de az
izomzatuk csak laza izomrost hálózatból áll. Az edények falát alkotó sejtek felületét distalisan itt is mikrovilli-
bevonat növeli meg. Eredete ektodermális, mégsem tartalmaz kutikulát. A vastagbélbe nyíló szájnál néha
ampullaszerűen kitágul, esetleg több szájadék összeolvadhat, vagy maga a cső is elágazhat. Egyes rovaroknál a
Malpighi-edények alsó része szolgál az ionok reszorpciójára.
Az anyagcserefolyamatok melléktermékeit a vérből az edények sejtjei a falon át felvéve (a kis molekulákat

passzív, a nagy molekulákat specifikus mechanizmussal), sok vízzel és ionokkal együtt híg primer urin
43
(fiziológia)
formájában átadják az edényüregbe. A végső termék a nitrogén metabolizmusban a rovaroknál a madarakhoz,
hüllőkhöz hasonlóan a vízben nem oldódó fehér húgysav (acid urique). A Malpighi-edények ezért főleg
húgysavat és kalcium-karbonát kristályokat tartalmaznak. A primer urinból a víz reszorpciója a szükséges
ionokkal együtt a rectumban történik, ahol a rectal papillák megnőtt felülete ezt lehetővé teszi. A növényevő
(phytophaga) rovaroknál a K+ ion feleslegben, a Na+ ion viszont szűkösen van, ezért azt reszorbeálni, a
káliumot eliminálni kell. Azoknál a rovaroknál, melyek csak száraz táplálékot vesznek fel, (pl. lisztbogár,
készletmolyok hernyói, házi cincér lárvája), a víz reszorpciója annyira tökéletes, hogy a faeces teljesen száraz. A
vízmolekulák transzportja itt aktívan, energia felhasználásával az ozmotikus nyomás ellenében történik. Egyes
rovaroknál (pl. Lepisma) ez a rendszer annyira hatékony, hogy képesek levegőt felvenni a rectumba és abból a
vízpárát reszorbeálni.
12. 1.12. A rovarok hormonrendszere és a

metamorfózis
A rovarok tanulmányozásakor a legfeltűnőbb jelenség amit megfigyelhetünk, hogy fejlődésük szakaszos.
Míg testsúlyuk többé-kevésbé folyamatosan növekszik, testméreteik, testformájuk, különösen az erősebben

szklerotizált részek ugrásszerűen gyarapodnak, mindig egy vedlés után. A vedlések gyakorisága és a
testfelépítés változása alapján a rovarok jól elkülöníthető csoportokba sorolhatók.
12.1. 1.12.1 A metamorfózis típusai

Anamer fejlődésűek a rovarok között, – ha egyáltalán a rovarok közé soroljuk – a hajnalrovarok (Protura),
melyeknél a tojásból kibújó lárva szelvényszáma még kevesebb, mint ami az ivarérett (adult) formán
megfigyelhető. A teljes szelvényszámot a vedlések során, fokozatosan érik el.
Holomer típusba tartozik a Protura kivételével az összes rovarrend, mivel a szelvényszám a postembrionális
fejlődés során nem változik. Két fő csoportba oszthatók fejlődési típusaik szerint:
A) Ametabol (Epimetabol) fejlődésűnek mondjuk az „Apterygota‖ csoportba tartozó rovarokat, mivel a

fejlődés nagyobb morfológiai változások nélkül játszódik le, a vedlések száma és a testméret gyarapodása pedig
az ivarérettség után is folytatódik.
B) Metabolia – (Metamorfózis)a fejlődése a szárnyas (Pterygota) rovaroknak, melyek feltűnő tulajdonsága,

hogy a lárvák (= juvenil stádium) testfelépítésben, sokszor ökológiájukban is jelentősen eltérnek az ivarérett (=
adult stádium) alaktól. A morfológiai változás folyamata a juvenil alakból az imágó (adult) formáig az
átalakulás, vagy metamorfózis.
A metamorfózis formáit újabb két nagy típusban foglalhatjuk össze:
1. Hemimetabol rovarok azok, melyeknél a változások viszonylag egyszerűek, a tojásból kibúvó lárvák
meglehetősen hasonlítanak az adult formához, csak a szárnykezdemény hiányzik átmeneteileg, de már ekkor a
―szokásos‖ hatlábú rovarok formáját mutatják. A szárnykezdemények folyamatosan növekszenek minden
lárvastádiummal (nympha), szabadon, látható formában (exopterygota). Az utolsó vedlésnél, az ún. imaginális
vedlésnél a szárny eléri teljes méretét. Az ivarérett imágó nem vedlik tovább.
2. Holometabol rovarok csoportjába tartoznak azok, melyek lárvái egészen eltérnek az adult formától és a
szárnykezdeményeik nem látszanak a testfelületen (endopterygota). Az imágó stádiumot nem „lépésenként‖,
folyamatosan, hanem a lárvakori vedléseket követő nyugalmi szakasszal, a báb stádiummal, illetve bábvedléssel
érik el. A tényleges imaginalvedlés a bábban játszódik le.
A két fő csoporton belül az egyes rovarrendek sajátos fejlődési típusát, illetve ezek megnevezését az alábbi
felsorolás foglalja össze. (Az egyes típusok jellemző sajátosságát a példaként említett rovarrend leírása
tartalmazza, a rendszeres fejezetben.) (A különböző rovartani irodalomban ettől eltérő elnevezéseket is találunk,
itt W. Jacobs 1975: Systematische Zoologie: Insecten. VEB G. Fischer Jena összeállítását követjük):
44
(fiziológia)
Az egyedfejlődés fázisai egy tripsz (neometabolia) és egy csótány (heterometabolia) esetében. (E= tojás, L1–
L6= lárvák, P= pronympha, N= nympha, I= imágó) (Eidmann, 1970)
12.2. 1.12.2. A metamorfózis szabályozása

A metamorfózis szabályozása az agy neuroszekréciós sejtjei és az alakos testek útján történik. Ennek folyamatát
több kísérlettel lehet szemlélteni:
1. kísérlet:
Ha egy lepkehernyó testét lekötjük a tor előtt, akkor csak az első rész vedlik, a lekötött rész mögött nincs vedlés.
2. kísérlet:
Ha a lepkehernyó agyát kiemelve a lekötött részbe ültetik, a vedlés a hátsó részben is bekövetkezik.
3. kísérlet:
A lekötött potrohba a prothorax belsőelválasztású mirigyét átültetjük, a vedlés újra bekövetkezik a lekötött
részen.
A kísérletekből az látszik, hogy a vedléshez szükséges hormonokat az agy termeli, de a prothoraxban is van egy
mirigy, ami vedlési hormont termel. (Az adult stádiumban, a prothorax mirigy csökevényes, így a vedlés sem
következik be.)
További kísérletekkel – egy fiatalabb és egy idősebb, imaginalvedlés előtt álló poloska vérkeringésének
összekapcsolásával (= parabiózis) – tisztázódott, hogy a lárvák vérében van egy hormon, ami meghatározza,
hogy a vedlés lárva vedlés legyen, míg ennek hiányában (nympha esetében) imaginal vedlés következik.
Szövettani vizsgálatok meghatározták, hogy a corpora allata lárva korban viszonylag nagy, míg a bábban és az
imágóban kicsi (inaktív). A corpora allata által termelt hormon ezért a juvenil hormon, melynek jelenléte a
lárva vedlést indukálja, hiányában pedig imaginal vedlés következik be.
A prothorax mirigy vedlési hormonja (v.h.) és a corpora allata által termelt juvenil hormon (j.h.) együttesen az
alábbi hatást váltja ki a hemimetabol, illetve holometabol rovarok esetében.
Különböző szövettani, kémiai eljárásokkal tisztázható, hogy a corpora allata a corpora cardiaca-n át (via c.c.)
összeköttésben áll a neuroszekréciós sejtekkel, melyek neuroszekrétumokat választanak ki, melyek az axonokon
át a corpora cardiaca-hoz, majd innét a corpora allata-ba jutnak, így annak aktivitását stimulálják, vagy
blokkolják.
A neuroszekréciós sejtek így nemcsak a vedlési mirigyek aktivitását, hanem a vedlés típusát is meg tudják
határozni. A neuroszekréciós sejtek végső soron az agy irányítása alatt állnak. Ennek stimulálását pedig részint a
külvilág (pl. napszakok hossza), részint endogén tényezők (pl : a táplálék mennyisége, fehérje tartalma)
határozzák meg.
45
(fiziológia)
A corpora cardiaca és a c. allata nemcsak a központi idegrendszerrel és a neuroszekréciós sejtekkel áll
közvetlen kapcsolatban, hanem a sympatikus idegrendszerrel is. Ezáltal egy „bensőséges‖ összefüggés van a
rovarok központi idegrendszere, a sympatikus idegrendszer és a hormonrendszer között. Ebben a kapcsolatban a
neuroszekréciós rendszernek nyilvánvalóan fontos közvetítő szerepe van a rendszerek között.
A neuroszekréciós rendszer, a neurohormonok nem csak a hormontermelő mirigyekre hatnak, hanem

szabályozzák – általában a corpora cardiaca-n át – a rovarok szívritmusát, a gyomormozgást, a
fehérjeemésztést a középbélben és a Malpighi-edények kiválasztó tevékenységét.
A neurohormonok közvetlen hatását, – amikor a hormonok a központi idegrendszer ganglionjaiból szabaddá

válnak – a bursicon nevű hormon példázza. A bursicon a vedlés után az új kutikula megszilárdulását – a
„cserzést‖– váltja ki, megindítja a kutikulaprotein szklerotizálását az exokutikulában. A szabályozás itt a
központi idegrendszer periférikus érzőneuronjain át történik. A talajban kikelt és a felszínre mászó légy a
szárnyait akkor „pumpálja fel‖ vérrel, ha a felszínen a kontakt érzőreceptorokat már nem éri inger. A bursicon
kiválasztása csak ezután történik.
Sajátos neurohormon a diapauza hormon, melyet pl: a selyemlepkénél a fotoperiódus tartamától függően a garat
alatti dúc választ ki és hatására bekövetkezik a peték, ill. az embrió nyugalmi stádiuma, ami általában az
áttelelést szolgálja.
13. 1.13. A belső ivarszervek

A hímeknél a belső ivarszervek páros herékből (testes), az ivarvezetékből (vasa deferentes) és a járulékos
mirigyekből állnak. E két utóbbi szerv egyesülve képezi a ductus ejaculatorius-t, ami végül az ejakulációs
apparátusban, az aedeagus-ban végződik. Mivel a ductus ejaulatorius fala sokszor mirigyváladékokat is termel,
ezt „páratlan mirigy‖-nek is nevezik. Ez képezi sok rovarnál az ún. spermatophora-t (=spermahordozó), mivel
sok rovar az ivarsejteket nem adja át közvetlenül a nősténynek, hanem spermatophorába „csomagolja‖. Ez jól
látható mikroszkóppal a Collembola-k udvarlási szertartásánál, amikor a hím a spermatophorát egy kis nyélen az
aljzatra ragasztja, és a nőstényt úgy próbálja irányítani a csápjával, testtartásával, fordulataival, hogy az felvegye
az aljzatról a spermatophorát. A spermatophora elterjedt a legtöbb rovarrendnél: a lepkék (Lepidoptera)
esetében a spermatophora a bursa copulatrix-ban „képződik‖ a kopuláció során, majd az ivarsejtek innen jutnak
később a petevezetékbe. A járulékos mirigyek (akcesszórikus mirigyek) termékei az ondófolyadék összetevői.
A nőstények belső ivarszerve a petefészekből (ovarium), a petevezetékből (oviduct) és az ivarnyílásból áll.

Ehhez még járulékos mirigyek, illetve a párzó és peterakó nyílás különválása járulhat. A petefészek páros
elrendeződésű, mindegyik néhány vagy nagyon sok ovariola-t (a peték képződési helyét jelentő „csövek‖)
egyesít. Az ovariolák száma lepkéknél 4, elevenszülő levéltetveknél 1, a házi méh királynőnél 160–180.
Minden ovariumban az ovariolák az ún. kalyxban egyesülve oviduct-ot (petevezeték) képeznek. A páros
ovariumnak megfelelően a két oviduct hamarosan egy közös oviduct-ban egyesül. Az ivarnyílás helyzete nagyon
egyszerű és igen komplikált is lehet a különböző rovarcsoportoknál. Az oviduct gyakran egy uterus-ban kibővül
és az ún. vagina-ban végződik, amibe járulékos mirigyek torkollanak. Ezek váladéka a petéket az aljzathoz,
egymáshoz ragasztja. Az oviduct-ba gyakran még 1–2 vakon végződő tömlő (zsákocska) nyílik, melyek
funkciója a hímivarsejtek tárolása. Ez a spermatheca vagy receptaculum seminis, mely egészen komplex
felépítésű lehet. Sajátos a magasabb fejlettségű lepkék párzószerve, ahol egy másodlagos nyílás, a kopulációs
nyílás (ditrysia), illetve a mögötte levő táska, a bursa copulatrix fogadja be a spermatophora-t. A hímivarsejtek
innen egy külön járaton át érik el a receptaculum seminis-t, melynek mirigyváladéka kémiailag immobilizálja
vagy vonzza azokat.
14. 1.14. A rovarok fejlődése és szapordása

14.1. 1.14.1. A pete (tojás)
A pete (tojás) egy olyan sejt, melyből osztódással embrió fejlődik ki. A rovarok petéje általában az ún.
centrallecithalis tojás, melyre jellemző, hogy a sejtmag centralis helyzetű, körülötte az udvar, majd a periplazma
található. A hátsó pólusnál a tartalék tápanyagot képező deuteroplazma és a pólusplazma van. A sejtplazmák
hálózatos szerkezetűek (reticuloplasma). A tojás sejtet általában egy tojáshéj (chorion) védi. A védelem
mechanikai jellegű (ragadozók ellen), valamint véd a kiszáradástól. Sokszor higroszkópikus (a vízpárát felveszi
a levegőből) és lehetővé teszi a gázcserét (légzés). A tojás elülső pólusán a mikropyle nyújt lehetőséget a
megtermékenyítésre. A tojásból a kibúvás helyét gyakran egy varrat előre jelzi.
46
(fiziológia)
A megtermékenyített petében az osztódó sejtmagok korai szakaszában, mielőtt azok a tojásperifériából a
periplazmába vándorolnának, néhány sejtmag a hátsó pólusplazmába jut. Ezek a magok nem osztódnak tovább,
hanem a pólussejteket képezik. Később ezek lesznek az őscsírasejtek, melyek a gonádokba (ivarszervek)
beépülnek, szemben a szomatikus sejtekkel, melyek egy része az embriót felépíti.
A rovarpeték barázdálódására a periplazma szuperficiális osztódása jellemző, ami az egyrétegű, sejtes

blastoderma kialakulását eredményezi a chorion mentén. Ennek ventrális vonalán megindul a csíralemezek
(ektoderma, mezoderma és entoderma) elkülönülése, az embrióburok (amnion és serosa), valamint a neuroblast
és a coeloma különválása. Ez a csíralemez szegmentálódásával, az előbél és az utóbél invaginációjával, vagyis
az embrió belső, majd külső, látható organizációjával jár együtt.
Az embrionális lárva stádium három fokozaton megy át:
• korai stádium = protopod lárva, a potroh ekkor még szelvényezetlen, végtagkezdemények csak a fej
szelvényein.
• középső stádium = polypod lárva, a potroh már szelvényezett, minden szelvényen van végtagkezdemény.
• végső stádium = hexapod lárva, a potroh végtagkezdeményei redukálódtak = apod abdomen.
14.2. 1.14.2. Lárva és báb típusok

A posztembrionális lárvák típusai rendkívül változatosak a rovarok életmódjának megfelelően.
A hemimetabol lárvák kezdettől (petéből való kibúvás) fogva hasonlítanak az imágóhoz (pl. Blattodea,
Orthoptera, Heteroptera, Homoptera). Egyes esetekben sajátos lárvakori szervek (pl. a kérészlárváknál a
kopoltyúlapok a potrohon) találhatók, de a hasonlóság így is felfedezhető az imágó és a lárva között.
A holometabol lárváknak két nagy csoportja van:
1. oligomer lárvák (bizonyos endoparazita fürkészdarazsak korai lárvái) esetében a potroh még szelvényezetlen.
2.eumer lárváknál az egész test szelvényezett. Itt újabb három típus különíthető el:
2.1 polypoda lárvák: végtagok vannak a toron és a potrohon is. Pl. Lepidoptera és Hymenoptera (részben) fajok
eruciform (hernyószerű) lárvái és Megaloptera lárvák.
2.2 oligopoda lárvák: csak a toron vannak végtagok. Pl. Campodeoida lárvák, pajorok, drótférgek, ászkaszerű
lárvák stb.
2.3 apoda lárvák: a végtagok teljesen redukálódtak, esetenként a fej is. Ha fej van, eucephala lárváról (pl.
méhek, szúbogarak), ha nincs, acephala lárváról (legyek lárvája: nyű) beszélünk.
A báb (pupa vagy chrysalis) a holometabol rovarok lárváinak nyugalmi – átalakuló – stádiuma az utolsó, a
kifejlett (imágó) stádiumba vezető vedlés előtt. A báb nem táplálkozik, a szárnyak és a végtagok szabadon
vannak, de többé-kevésbé szorosan a testhez tapadnak. Az utolsó lárvastádium röviddel a bábulás előtt már
hasonlóvá válik a bábhoz. Ez a semipupa vagy propupa. A báb gyakran a lárva által elkészített szövedékben,
gubóban (kokon) található.
A báb típusok az alábbiak:
1. pupa dectica: a mandibula szklerotizált, mozgatható, a bábgubó átrágására alkalmas. A test végtagjai
szabadok. Pl. Trichoptera,Neuroptera, Megaloptera, Mecoptera, Micropterygidae (ősmolyok).
2. pupa adectica: a mandibula nem mozgatható, nem szklerotizált a báb stádiumban. Három altípus sorolható
ide:
2.1 pupa exarata libera: szabad báb, a végtagok bár a testhez simulnak, de azzal nincsenek összenőve. Pl. a
bogarak és a legtöbb hártyásszárnyú bábjai.
2.2 pupa exarata coarctata: tonna báb, hasonló az előzőhöz, de az utolsó lárvabőr pupariummá szklerotizálódik
és ebben képződik a pupa libera. Pl. legyek fejlettebb csoportja – Cyclorrhapha.
47
(fiziológia)
2.3 pupa obtecta: múmia báb, a testfüggelékek a törzshöz szorosan hozzátapadnak. Pl. Nematocera, Brachycera,
Lepidoptera és néhány bogár faj.
Lárva típusok:A= protopod, B és C= polypod, D-F= oligopod lárvatípusok: D= campodeoid, E= elateroid, F=

melolontoid, G= apoda, eucephala (Scolytidae), H= apoda, acephala (Muscidae). (Eidmann, 1970)
Báb típusok: A= pupa dectica (Trichoptera), B–D= pupa adectica: B= pupa exarat, C= pupa coarctata, D= pupa
obtecta. (Eidmann, 1970)
14.3. 1.14.3. A rovarok imaginal élete és a szaporodás

A bábból való kibúvás (holometabol-), az adult vedlés (hemimetabol fejlődésű rovarok) után kezdődik a rovarok
imaginal életszakasza. (Imaginal = a teljesen kifejlett rovart, az imágót érintő. Adultus = kifejlett, ivarérett.)
Ennek az életszakasznak a legfontosabb élettevékenysége a szaporodás. A rovarok szaporodása kivétel nélkül
ivaros (sexual), mivel az új egyed kifejlődése a női gamétából történik. Az imágó szakasz a lárva életkorához
viszonyítva nagyon változó. Az Észak-Amerikában élő Magicicada septemdecim (tizenhét éves kabóca) lárvája
17 évig fejlődik, az Afrikában elterjedt csecselégy (Glossina) 8–10 naponta egy bábulásra kész, mozgékony
lárvát szül (pupipara). Az ivaros szaporodásnak két fő típusa van:
1. Bisexualis szaporodás
Az erdei rovarok többsége két különnemű egyedek alkotta populációkból áll. A zygotából a hímek és a
nőstények kifejlődése különböző genetikai mechanizmusok alapján különül el. Az ivarmeghatározásnak 3 típusa
ismert.
a) az XO-mechanizmus (x-nulla): ez jellemző a rovarrendek többségére. Álta lában a hímek XO heterogaméták,

a nőstények XX homogaméták, kivétel a Lepidoptera és néhány Trichoptera, melyeknél a nőstények
heterogametikusak.
b) az XY-mechanizmus: sok Orthoptera, a Heteroptera-ktöbbsége, a Coleoptera és a Diptera rend tartozik ebbe

a csoportba. (A Drosophilamelanogaster, a genetikai kutatások „háziállata‖ is ebbe a csoportba tartozik!). A
him itt XY, a nőstény XX kromoszómájú.
48
(fiziológia)
c) haplo/diplo-mechanizmus: a Hymenoptera rend jellegzetessége, hogy a hímek megtermékenyítetlen petéből
kelnek ki. A hím egyedek tehát haploidok, míg a nőstények diploidok.
2. Monosexualis vagy parthenogenetikus szaporodás
Bizonyos fajoknál vagy populációknál csak nőstények ismertek, melyek megtermékenyítés nélküli petéből
kelnek ki. A parthenogenetikus formák az area északi határán gyakoribbak, mint délen. (Számos Collembola faj
Skandináviában parthenogenetikus, nálunk és a mediterrán régióban bisexualis szaporodású.)
A parthenogenetikus szaporodásnak négy típusa ismert:
a) thelytokia (görög thelys = nőstény, hotokos = szülés szavakból): nőnemű egyedek létrejötte a
megtermékenyítetlen tojásokból. A leggyakoribb parthenogenetikus forma. Pl. a levéltetvek nyári alakjai, vagy a
botsáska (Carasius morosus).
b) arrhenotokia: a megtermékenyítetlen tojásokból hímek (arrhen) kelnek ki. Pl. méheknél a herék.
c) deuterotokia v. amphitokia (deuteros = második, amphibios = kettős életű): a megtermékenyítetlen tojásokból

hímek és nőstények kelnek ki. Ez a formája a parthenogenetikus szaporodásnak a gubacsdarazsaknál
(Cynipidae) és a levéltetveknél (Homoptera) fordul elő. Ezeknek a rovaroknak a szaporodásában általában
generációváltakozást és gazdanövénycserét is találunk. A nemzedékváltakozásnak azt a formáját, amikor egy
bisexualis generációt több parthenogenetikus generáció követ, heterogoniának nevezzük.
d) paedogenezis (paidos = gyerek, genesis = teremtés, nemzés): a parthenogenetikus szaporodás különleges

formája, amikor neoténiás lárvák szaporodnak (neoten = a fejlődés egy korai szakaszban leáll, melyen ivaréretté
válik a kifejlettségét még el nem érő állat). Gubacsszúnyogoknál (Heteropeza, Miastor) és néhány bogárnál
fordul elő.
49
5. fejezet - 2. A rovarok és
környezetük kapcsolata (ökológia)
Egy tavaszi erdő valósággal zsong az élőlények sokaságától. Ennek ellenére nem nehéz elképzelni egy fát, egy
területet állatok – rovarok – nélkül. Fordítva viszont: csaknem elképzelhetetlen egy rovar környezete nélkül. A
rovarok testfelépítésének részletei pontos kapcsolatról tanúskodnak az állat és környezetének jellegzetességeiről.
Az ásólábak, úszólábak, pollen gyűjtőlábak, fogólábak, a szájszervek változatos felépítése mind egyfajta
specializációt, megegyezést mutat a rovar és környezete között. Az ökológiának – mint tudománynak – a tárgya
az, hogy tanulmányozza a kölcsönhatásokat az élőlények és környezetük minden viszonylatában, élő és élettelen,
fajon belüli és fajok közötti hatásokat egyaránt. A görög „oikos” szót ebben ez értelemben Ernst Heinrich
Haeckelhasználta először 1866-ban, ezért e tudományág kialakulását az ő nevéhez kapcsolják. Ahhoz, hogy egy
organizmus, egy populáció egy bizonyos környezetben megéljen, szaporodjon, a kedvező környezeti tényezőket
ki kell használnia és a számára kedvezőtlen tényezőket el kell viselnie, vagy ki kell tudnia „kerülni‖. Minden faj
számára meghatározó a környezeti ellenállás, ezért egyik faj sem tud „mindenütt megélni‖, hanem csak
meghatározott, jellegzetes feltételek mellett fordul elő. A faj számára „tolerálható‖ környezetet, élőhelyet
habitatnak nevezzük. Ennek fizikai és biotikus sajátosságai, valamint a faj örökletes tulajdonságai között
evolúciós, „történelmi‖ összefüggés van.
1. 2.1. Autökológia
Az ökológiának az a része, mely egyedeket, populációkat, ezek ökofiziológiáját, etológiáját,
populációdinamikáját tanulmányozza – rendszerint csak néhány kísérleti fajjal – az autökológia. (Az
alábbiakban – az értelmezés pontosítása végett – egy hiteles definíciót olvashatunk: “autecology: The ecology of
individual organisms and populations, including physiological ecology, animal behaviour, and
populationdynamics. Usually only one or two species are studied.”M. Allaby, 1996: The Concise Oxford
Dictionary of Ecology. Oxford Paperback Reference. Oxford University Press. Oxford, New York. p. 35)
Autökológiai fogalmak:
Elterjedési terület: A rovarfajok ritkán kozmopoliták, vagy ubikvisták, melyek mindenütt előfordulnának,
hanem egy bizonyos területen, földrajzi régióban élnek. Az area kiterjedését makroklimatikus tényezők, biotikus
hatások és geográfiai korlátok határozzák meg. Esetenként meghatározó lehet egy véletlen esemény, pl. Észak-
Amerikából Európába „hurcolták‖ a Hyphantria cunea-t, Európából Észak-Amerikába került a Lymantria
dispar.
Abiotikus tényezők és potenciális area: A klimatikus tényezők (hőmérséklet, nedvesség, csapadék,

napsugárzás, légmozgás) limitálják, meghatározzák az egyes fejlődési stádiumok túlélési arányát. Más fizikai
tényezők, pl. talaj, kémhatás, radiáció stb. hasonlóan fontosak.
Mortalitás: A különböző korlátozó faktorok függvényében ábrázolhatjuk a halálozási v. mortalitási diagramot.

A legcsekélyebb halálozási zóna adja a vitális tartományon belül a vitális optimumot. Ez a különböző fejlődési
stádiumokra nézve (pete, lárva, imágó) jelentősen eltérhet.
Abiotikus tényezők:
Egy erdő életközösségét a klíma, a talaj, a kitettség és a hidrológiai viszonyok elsődlegesen meghatározzák.
Miután egy területen kialakul egy erdő, a biocönózis messzemenően módosítja az előbbi abiotikus tényezőket,
így a mikroklimatikus változatok széles spektruma változatos rovarvilágnak nyújt megtelepedést.
1.1. 2.1.1. A hőmérséklet

A léghőmérséklet az erdőben mindig kiegyensúlyozottabb, mint a szabad területek felett. Napfelkelte után a
koronaszintben gyorsabban felmelegszik a levegő, mint a talaj felett.Az erdőben éjjel két hideg réteg mérhető,
az egyik a talaj közelében, ahová a nehéz, hideg levegő lesüllyed, a másik a koronaszintben, ahol a levelek
párologtatása nyomán folyamatosan magasabb a légnedvesség.
A rovarok az ún. változó testhőmérsékletű, poikilotherm állatok közé tartoznak, mivel nyugalomban testük
hőmérséklete megegyezik a környezetük hőmérsékletével, ezért szokás ezt a csoportot ectotherm-nek is nevezni,
50
2. A rovarok és környezetük
kapcsolata (ökológia)
szemben a homoiotherm (endotherm, állandó testhőmérsékletű) állatok csoportjával. Egy szűk határon belül
mégis képesek saját hőmérsékletük szabályozására (pl. napozással, aljzat választással stb.).
A rovarok hőérzékelő receptorai a csápban vannak, egyes fajoknál a cercusban is. A gyötrő szúnyognál (Aedes
aegypti) a csáp csúcsán egy kis gödör van, ebben két csapszerű szenzilla: az egyik a meleget, a másik a hideget
érzékeli. Az agy felé küldött impulzusok száma így mindig az egyik szenzilla révén a hőmérséklettől függ.
A rovaroknál a hőháztartás szabályozása elsősorban a párologtatással (evaporáció) történik. Alacsony

hőmérsékleten az evaporáció nagyon csekély, ezért a rovar hőmérséklete mindig magasabb, mint a környezeté.
Magas hőmérsékleten ez fordított, a nagy evaporáció néhány fokkal lehűti a testet.
A hőnyerésnek két formája lehet: vagy a környezetétől veszi fel a meleget a rovar pl. az optimális beesési szög
(a testhelyzet) és az aljzat megválasztása révén (thermoklinotaxis), vagy metabolizmus, izommunka
(szárnyrezegtetés) révén. Csökkenő hőmérsékletnél a rovarok mindig veszítenek az aktivitásukból, végül hideg
merevségbe esnek, de az életműködések itt még nem állnak le. Ha tovább csökken a hőmérséklet, a rovar
testhőmérséklete is arányosan csökken, míg egy ponton hirtelen emelkedik, ez a „szuper fagypont‖, amikor a
rovar testében jégkristályok jelennek meg. Ha ez tovább folytatódik, irreverzibilis károsodások, majd a
fagyhalál következik be – mégis vannak rovarok, melyek a jégkristályok képződését károsodás nélkül elviselik.
Az adaptációnak, az évszaknak és a kondíciónak (a táplálékfelvétel ebből a szempontból hátrányos, mert a
bélcsatorna tartalma is megfagyhat) nagy befolyása van a hidegérzékenységre. Az adaptációt jól érzékelteti,
hogyha csótányokat 30 °C melegből 2–3 °C hidegbe teszünk – ott hideg merevségbe esnek; míg 15 °C-os
melegből átrakva ugyanott – még aktívak maradnak. Hasonló adaptációs folyamat észlelhető a felső
hőmérséklet tartománynál, a hőmerevség és hőhalál esetében. 30 °C-on nevelt Tenebrio lárvák 42 °C-on érik el
a hőtűrés felső határát. De ha 24 órán át 37 °C-on „kondicionálják‖ a lárvákat, akkor csak 44 °C-on következik
be a hőhalál. A rovarok hőtűrésében a felső határ nagyon változó. A házilégy esetében 45–46 °C, de vannak
szúnyoglárvák, melyek hőforrásokban fejlődnek és 50 °C-on is aktívak. A sajtlégy (Piophila casei) 52 °C-on 1
órát bír ki, a gyorsfolyású patakokban élő kérészlárvák pedig már 21 °C-os vízben elpusztulnak.
A magas hőmérséklet által bekövetkezett halált a rovaroknál részint a fehérjék szerkezetének módosulása,
részint az anyagcserefolyamatok megváltozása (bizonyos anyagok szintetizálása gyorsabban történik, mint az
elimináció) okozza. Pl. a Calliphora haemolymphájában 39 °C-on a foszfor és az adenil-pirofoszfát dúsul fel.
Ebben a folyamatban a rovar cuticula – az epicuticula viaszrétege – is megsérülhet, pedig ez a rovarok számára
létfontosságú a párologtatás és a kiszáradás elleni védelem szempontjából. A hőmérséklet növelésekor minden
fajnál van egy karakterisztikus hőmérséklet, amikor a transzspirációs ráta hirtelen „megugrik‖. Ezt a „kritikus
hőmérsékletnek‖ nevezett értéket a fajok többsége a hőhalál „szintjén‖ éri el, míg más fajok még aktívak
maradnak, pl. Periplaneta americana 30 °C-ot, a káposztalepke (Pieris brassicae) bábja 59 °C-ot is elvisel. Azt,
hogy ebben a folyamatban a viaszrétegnek nagy szerepe van, az Agriotes lárvák esete mutatja. Ha a drótférgeket
talajból gyűjtötték, tehát összekarcolt viaszréteggel vonták be a kísérletbe, akkor sokkal gyorsabban elérték a
kritikus hőmérsékletet, mint a talaj nélkül nevelt, védett viaszrétegű egyedek.
A hőmérséklet két szélső értéke között (fagy- és hőhalál) húzódik a vitális tartomány, mely fajról fajra, de egy
fajon belül a fejlődési stádiumtól függően is erősen változó érték. Az eurytherm rovarok vitális tartománya nagy
hőmérséklet-intervallumot fog át, ennek ellentettje a stenotherm típus. A vitális tartományon belül, a hideg- és
hőmerevség között találjuk az aktivitási tartományt (kb. 0 °C –45 °C). Ha a rovaroknak választási lehetőséget
nyújtunk (pl. az aljzat melegítésével az egyik, hűtésével a másik oldalon), akkor az ún. „hőmérséklet orgona‖
alakul ki, miközben az állatok többsége az optimális, vagy preferált tartományban gyűlik össze és a szélső
tartományokban egyre kevesebb marad. Ez a preferált tartomány az ektoparazita fajoknál megegyezik a
gazdaszervezet testhőmérsékletével.
A hőmérséklet emelkedésével a rovarok aktivitása is emelkedik egy értékig, majd értelemszerűen megszűnik.
Ha ezt a folyamatot ábrázoljuk egy grafikonon, akkor az ún. aktivitási görbét kapjuk, melynek csúcsa általában a
preferált hőmérséklet érték felett van. Tipikusan hőmérsékletfüggő tevékenységek a táplálkozás, a repülés és a
rajzás. A májusi cserebogár rajzásával pl. akkor számolhatunk, ha az esti hőmérséklet legalább 15 °C-ot ér el, a
betűző szú a 16–18 °C léghőmérsékletű napokon jelenik meg először, ha a talajhőmérséklet legalább 12 °C-ra
emelkedik.
Az aktivitáshoz hasonlóan a rovarok fejlődésének gyorsasága is erősen függ a hőmérséklettől. Az optimális

hőmérsékleten a fejlődés a leggyorsabb és a mortalitás a legalacsonyabb. Ha meghatározzuk a fejlődés
időtartamát (D) egy bizonyos rovar meghatározott fejlődési stádiumában (pl. a báb kikelési idejét), akkor az idő
és a hőmérséklet függvényében ábrázolva az ún. fejlődési hiperbolát kapjuk. Ha az X tengelyen a fejlődési idő
reciprokát (1/D) adjuk meg, akkor hiperbola helyett egyenest kapunk. Ennek metszéspontja az Y tengellyel azt a
51
hőmérsékleti értéket adja meg, ami a fejlődési nullpontot (T o) jelenti, vagyis ez alatt megáll a rovar
élettevékenysége. Elméletileg két nevelési kísérlet (pl. 15 °C-on és 25 °C-on) elegendő az egyenes
megrajzolásához, ez mégis pontatlan értéket ad a T o meghatározásához.
A természetben a rovarok egyedfejlődése érthetően nem állandó hőmérsékleten történik. A kifejlődés számára
csak a To feletti értékek hatásosak. A fejlődés időtartama (D) és a hatásos hőmérséklet (T–To) szorzata egy
állandót (k) ad, mely jellemző minden rovar fejlődéséhez szükséges hőösszegre (Blunck, 1914 in:
Schwerdtfeger, 1963):
D (T–To) = k
Az apácalepke (Lymantria monacha) esetében To = 8,4 °C, k = 130 ± 2 fok-nap, vagyis:
D (T–8,4) = 130 ±2
Ez a képlet a fejlődési hiperbola egy másik értelmezése. A „T‖ értéke a gyakorlatban a napi átlaghőmérséklettel
azonos, és a fejlődés gyorsaságának, a generációk számának becslésére, a prognózisra alkalmas:
k 1 T–To
D = T–To D = k
A fejlődési hiperbola pontosabb kifejezésére több további képlet is ismert (Schwerdtfeger, 1963).
A szabadtéri és laboratóriumi megfigyelések jól szemléltetik, hogy a poikilotherm állatoknál – ha a generációk

száma genetikailag nem determinált – a melegebb években a fejlődési idő rövidülése több generációt
eredményezhet. Az Ips typographus a magasabb hegyvidéken évente egy nemzedékkel szaporodik (Harz-
hegység), alacsonyabb területeken évente 2 (3) generációval (Sopron). A májusi cserebogár (Melolontha
melolontha) Közép-Európában általában 4 év alatt fejlődik ki, de melegebb helyeken 3 év a fejlődési ideje. A
Stauropus fagi és az Orgya antiqua Közép-Európa északi részén évente 1 generációval, déli részén 2
generációval fejlődik.
A hőmérséklet és a fejlődés időtartama közötti összefüggés végső soron a rovarfajok földrajzi elterjedésének
határát határozza meg.
1.2. 2.1.2. A fény

A rovarok által érzékelt fény terjedelme, a Napból érkező elektromágneses hullámok tartományában a 0,4 µ-tól
kb. 750 nm-ig tart. A fény ökológiai hatása a fény hullámhosszán (minőség) túl annak időtartamától és
mennyiségétől, periodicitásától függ. A fény hatását a rovarok aktivitására – elsősorban a repülésre –, nehéz
különválasztani más ökológiai tényezőktől. Pl. a szúnyogok tipikus alkonyati „támadásai‖, minden bizonnyal a
levegő naplemente után gyarapodó páratartalmával magyarázhatók. A nappali lepkék, cincérek és díszbogarak
kötődése a napfényes erdei tisztásokhoz, bizonyára az ezzel együtt járó magasabb hőmérséklethez is
kapcsolódik. Más rovarok, mint az alkonyatkor, éjjel aktív nagy termetű futóbogarak pl. Carabus coriaceus,
valószínüleg a zsákmányállataik, a földigilszták, csigák aktivitását, illetve ezek relatív magas légnedvesség
igényét követik, ezért esős, borús délutánokon is megjelennek az erdei utakon. Sok lepkének, légynek,
szúnyognak a rajzása, a bábból való kibúvása meghatározott napszakhoz, meghatározott fény-viszonyhoz
kötődik. A lárvák többsége kifejezetten negatív fototaxist mutat, de sok lepkehernyó fiatalon, – pl: a kikelés után
– a pozitív fototaxis segítségével „találja meg‖ a fák koronáját. Miután megtalálták a leveleket, más magatartást
meghatározó mechanizmusok kerülnek érvénybe, így elkerülik azt, hogy veszélyesen feltűnővé váljanak a fák
csúcsán.
A fény hatása a rovarok szaporodására különböző úton nyilvánul meg:
• az erős napfény közvetlen kiválthatja a rovarok párkereső, peterakó aktivitását. Sok rovar, ha sötétben tartják
őket, nem petézik.
• a központi idegrendszer, a neurohormonális rendszer működése által. A nemzedékváltakozásukról ismert

levéltetveknél a hosszúnappalos megvilágítás (több mint 15–16 óra) időtartama alatt csak parthogenetikusan,
eleven (vivipar) utódot hoznak létre, míg a rövid megvilágítású periódusban megjelennek a sexupara és
52
sexuales nemzedékek, melyek tojással (ovipar) szaporodnak. A nappali lepkéknél a Nymphalidae család
tagjainál (pl. Inachis io, Aglais urticae) a peteérés csak a hosszú nappalos megvilágításban következik be.
Ezért ezek a lepkék (pl. a citromlepkéhez hasonlóan) adult stádiumban telelnek át, így tavasszal elsőnek
jelennek meg az erdei nyiladékokban, hogy kihasználják a hosszabbodó napszakot. A revír képző lepkéknél
(Satyridae) a hímek a legjobban megvilágított, napsütéses erdőszegélyeket őrzik mindaddig, míg egy nőstény
be nem települ a revírjükbe, ami követi az „őrjárataikat‖, kifejezve így készségét a násztáncra.
A fotoperiódus és a diapauza
Diapauza alatt a rovarok valamely fejlődési stádiumában bekövetkező, hosszabb időtartamú nyugalmi szakaszt
értjük. Megvilágítására példaként állíthatjuk a nappalok hosszúsága és a petefészek érése ill. „blokkolása‖
közötti kapcsolatot. A fejlődés megszakadását a diapauza bekövetkezésekor láthatóan nem közvetlen, külső
hatások váltják ki, mint például a hőmérséklet lesüllyedése a fejlődési nullpont (T o) alá. Ez utóbbi, közvetlenül a
kedvezőtlen környezeti hatás révén kiváltott nyugalmi állapot a dormancia – esetünkben, a hőmérséklet
lesüllyedésével előidézett típusa a quiescencia, melynek jellemzője – a diapauzával szemben –, hogy a
hőmérséklet újbóli emelkedésével megszakítható. Erre sokszor találunk példát télen, a lakásokba, az ablaktáblák
közé húzódó és ott áttelelő katicabogarak és fátyolkák esetében, melyek a napsütésben tél közepén is
„felélednek‖. Ezzel szemben ezeknek az állatoknak a petefészke továbbra is inaktív állapotban – diapauzában –
marad, és csak akkor reagál a kedvező hőmérsékletre, ha előtte hosszabb ideig alacsony hőmérsékleten volt. A
quieszcenciával szemben a valódi diapauza nem szakítható meg a kedvező környezeti feltételekkel. Egyes
fajoknál mégis egyfajta átmenet figyelhető meg a dormancia és a diapauza között. A valódi diapauza jellemzője,
hogy a rovar anyagcsere folyamatai drasztikusan átalakulnak, a testfolyadéka pedig feldúsul alkoholtermészetű
vegyületekkel (glycerin) melyek a fagytolarenciát erősen megnövelik.
A diapauza eszerint egy biológiai mechanizmus, ami lehetővé teszi a rovarok számára, hogy a kedvezőtlen
környezeti feltételeket – a mérsékelt égövben elsősorban a téli hideget – átvészeljék.
Az évente csak egy generációval szaporodó (=monovoltin) rovarok többségénél a diapauza valamely fejlődési
stádiumban genetikailag meghatározott. Ez az obligát diapauza a környezeti tényezőktől függetlenül
bekövetkezik, a megfelelő fejlődési stádium elérésekor. Ezzel szemben a fakultatív diapauza főlega bivoltin és
polyvoltin (=évente két, v. több generációval szaporodó) rovarok köréből ismert. A nyugalmi állapot kiváltása
az obligát diapauza esetében – a kvieszcenciával (quiescenc) szemben – nem a diapauza állapot alatt következik
be, hanem egy korábbi, ezt megelőző stádium indukálja azt. Ezt követően a diapauza obligát, nem „vonható
viszsza‖ a kedvező kondiciójú környezettel. A diapauza kiváltásának legfontosabb szabályozója, a napszakok
hosszúságának a változása. Általában a nappalok rövidülése a megfelelő kulcsinger a nyugalmi állapot
indukálására és ez megakadályozza, hogy a mi éghajlatunkon viszonylag gyakori meleg őszben új fejlődési
stádiumok kezdődjenek, melyek védtelenek a téllel szemben.
A fotoperiódus kritikus értékei (pl. az, hogy a diapauzát a 16 vagy 17 óránál rövidebb nappalok váltják-e ki),
nem csak fajonként, hanem egy fajon belül, annak földrajzi rasszai között is változó. Ebben a vonatkozásban a
fény intenzitásának gyakorlatilag nincs jelentősége. Meghatározó kulcsingernek a megvilágítás hosszúsága
tűnik. Az alkonyati, kb. 5 lux fényerő önmagában elegenedő ahhoz, hogy megfelelő időtartamban világítva,
megakadályozza a rövid nappalokra jellemző reakciókat. Ugyanakkor a rövidnapszakos megvilágítás már
viszonylag gyorsan, 10–20 nap után kiváltja a diapauzát.
1.3. 2.1.3. A víz, a talaj és más abiotikus tényezők

A szárazföldi (terresztrikus) élet jellemzője a viszonylag bőséges táplálék kínálat és a kevés víz. A kiszáradás a
rovarok esetében fontos környezeti veszélyforrás. A környezet víztartalmának ingadozását az euryhygro fajok
viszonylag széles tartományban tolerálják, a stenohygro fajok ezzel szemben csak egy szűk tartományban
maradnak élve. Tipikus euryhygro stádium a pete, míg stenohygro az L1 stádium sok faj esetében.
Az erdő árnyékos mezoklímája általában a stenohygro fajok megtelepedését segíti. A levélfogyasztó és aknázó
fajok, a phloem szívókhoz hasonlóan, a transpirációs veszteségeket a gazdanövény rovására könnyen képesek
pótolni, de ettől a forrástól elszakítva gyorsan kiszáradnak. A kiszáradás elleni védelmet szolgálja sok rovarnál a
petecsomók betakarása egy habos, megszilárduló váladékkal, vagy azok besülylyesztése a növény belsejébe,
illetve a talajba.
A talaj, illetve ennek viszonylag vékony, humuszos rétege, az erdő élővilágának legváltozatosabb – a fajok
sokféleségét és egyedszámát tekintve – legdiverzebb egysége. Ennek oka, hogy a fotoszintézisben termelt
szerves anyag (= netto primer produkció) – hacsak nem viszik ki mesterségesen az erdőből – előbb vagy utóbb
53
teljes egészében a talajba jut. Ott megkezdődik ennek lebontása, mineralizálizációja, ami végső soron az erdei
ökoszisztémák folyamatos fennmaradását biztosítja. A talajt ezért hiba lenne csupán ásványi anyagok és szerves
törmelékek keverékének felfogni, hiszen ezt a dinamikus folyamatot, a szerves anyag lebontását, a humusz
képződését, jelentős mértékben a talajlakó állatok, a talajfauna biztosítja.
A tipikus talajlakókkal (euedaphon) szemben – melyek legtöbbször rejtve maradnak előttünk, mivel teljes
életciklusuk a talajban játszódik le – a felszínen és a lombkoronában mozgó fajok (epigaio és atmobius tagjai)
csak egy-egy fejlődési ciklusukban, pete, lárva, báb, vagy inaktív áttelelő stádiumban kapcsolódnak a
talajélethez.
Autoökológiai szempontból a talajban megtelepedő fajoknak fontos a talaj szemcsenagysága, víztartalma,

pórustérfogatának aránya, széndioxid-, mész- és humusz tartalma, valamint pH-értéke. A talajéletet
meghatározó fizikai és kémiai tényezők alig választhatók külön egymástól. A komplex kapcsolatok egysége –
beleértve az adott termőhelyen álló növénytársulást – az ami meghatározza a talajhoz kapcsolódó fajok
megtelepedését.
A talajfelszín szilárd, laza, fedett, vagy nyílt jellege meghatározza a talajba petéző fajok „sikerét‖. Az erdei és
májusi cserebogár peterakásra a gyér vegetációjú tisztásokat, szegélyeket választja, ahol az árnyék nem takarja
folyamatosan a talajt, ugyanakkor a teljesen nyílt, csupasz foltokban a lárva nem találna táplálékot, és könnyen
kiszáradhatna.
A talaj szintezettségének megfelelően a talajlakók többsége is csak bizonyos rétegekben telepszik meg. A
bársonylégy (Bibio sp.) lárvák a felső, humuszos rétegben, a Melolontha spp. lárvái főleg a minerális szintekben
fejlődnek.
A talaj mélysége limitáló lehet a fagyérzékeny fajok megtelepedésénél, például a májusi cserebogár pajorja
általában 30–60 cm mélyre húzódik télen, különben megfagyna.
Hasonlóan, a talaj fizikai szerkezete is meghatározó a fajok megtelepedésében. Pl. a cserebogárpajor a talajban
előrehaladáskor a rágóival és a lábai segítségével egy kis üreget készít maga előtt, míg a kiásott földet maga
mögött felhalmozza. Így folyamatosan egy kis „kapszulában‖ tartózkodik. Ez csak meghatározott talajszerkezet
mellett marad intakt, a laza homok beomlik, míg az agyagban túlságosan energiaigényes lenne a földalatti
előrehaladásnak ez a módja. Ezért a cserebogárpajor a laza, de összetapadó szemcséjű talajban tud kifejlődni.
A talaj levegőtartalma a pórustérfogattal és közvetve a víztartalommal függ össze. Ha az áradások, heves

esőzések alatt a víz kiszorítja a levegőt a talajból, az oxigénszegény időszakot a talajfauna tagjai eltérő módon
vészelik át. Az érzékenység nagyban függ a fejlődési stádiumtól. A téli diapauza alatt meglehetősen ellenállóak,
míg a tavaszi ébredés után érzékenyebbek a rovarok, illetve lárváik. Az oxigénhiányt a talajban a CO 2 telítődés
is előidézheti, ami közvetlenül toxikus hatású. Képződése a talajban ősszel és tavasszal a legnagyobb, amikor
nagy páratartalom és magas hőmérséklet mellett a szervesanyag mikorbiális lebomlása a leggyorsabb. A talaj
feszínén élő Collembola fajok (Orchesella villosa és Tomocerus vulgaris) már 1–2%-os CO2 koncentráció
mellett erősen károsodnak, míg a mélyebb szintekben (5–10 cm) élő Onychiurus armatus 35%-os terhelést is
elvisel. (Ruppel, 1953 in: Schwerdtfeger 1963) Ez arra utal, hogy a talaj CO2 tartalma a talaj belsejéből nehezen
távozik el (a ventilláció alacsony szintű), ezért az itt élő állatoknak ellenállóbbaknak kell lenniük ezzel a
tényezővel szemben. Érdekes, hogy a CO2 alacsony koncentrációban kifejezetten attraktív a Collembola-k
számára. Ezért a csírázó magvak közelében mindig nagyobb számban találhatók, mint attól távolabb.
A talaj humusztartalma szoros kapcsolatban áll az avarbontó (detritovor) szervezetekkel. Az erdőtalajban a

rovarok közül a Collembola, Riplura, Coleoptera és Diptera rendekbe tartozó fajok a leghatékonyabbak ebben a
folyamatban. Tevékenységükkel szorosan kapcsolódnak más lebontó szervezetekhez, így a Lumbricidae,
Enchytraeidae, Isopoda, Myriapoda, Oribatidae és Nematoda taxonok tagjaihoz. A táplálékot képező
szervesanyag így több állatcsoport bélcsatornáján is áthalad. A Diplopoda ürüléket a Collembola-k, atkák újra
fogyasztják. Végül a nagyértékű humuszrészecskék meghatározóan hozzájárulnak a talajstruktúra
kialakításához, illetve befolyásolják a talaj vízháztartását.
A talaj pH-értéke térben és időben bizonyos ingadozással váltakozik. Értékét befolyásolhatja a szervesanyag
lebomlási folyamata, de egy szűk körzetben, pl: a gyökerek közelsége, vagy a fatörzsről lefolyó esővíz is
megváltoztatja a H+-ion koncentrációt. Ennek a rovarokra gyakorolt közvetlen hatását nehéz megítélni, mert
úgy látszik, hogy más tényezők – mint pl. a talaj víztartalma – erősebben befolyásolják a rovarok habitat
választását, mint a pH-érték. Hasonlóan a pH-hoz, a talaj mésztartalma sem közvetlenül, hanem a talajstruktúra
és a talajkémia megváltoztatása révén fejti ki hatását a faunára. Kivétel itt mégis van. Azok a fajok, melyek
54
közvetlenül beépítik a kalciumot a testükbe (Gastropoda, Isopoda és Diplopoda fajok) csak a meszes talajokon
fodulhatnak elő.
Újabban nagyon sok kísérlet foglalkozik a meszezés lehetséges alkalmazásával, az erdei ökoszisztémákban
széles körben tapasztalható talajsavanyosodás ellenszereként. A pH-érték megváltozása láthatóan fajspecifikus
reakciókat vált ki a talajfauna minden csoportjánál, ezért általános érvénnyel nem lehet megitélni a meszezés
hatását a fauna szempontjából. A fajspektrum és az abundancia értékek változása az erdei életközösségekben
mindig több tényezőtől függ és ebben a termőhely változását érintő tényezők a meghatározók. (Pa Huang 1986,
Weber 1991, Ammer 1994)
55
6. fejezet - 3. Ökológiai interakciók
erdei rovarok részvételével
1. 3.1 FAJON BELÜLI interakciók
Az egy fajhoz tarozó egyedek között is igen sok interakció állhat fent, melyek alapvető mértékben
befolyásolhatják a faj sikerességét, nemritkán pedig a fennmaradását. A fajon belüli interakciók közül itt csak
néhány jelentősebb, illetve érdekesebb példát emelünk ki.
1.1. 3.1.1. Intraspecifikus kompetíció

Fajon belül is létezik a különböző forrásokért való versengés. A forrás, amiért a faj egyedei versengenek,
rovarok esetében leggyakrabban a táplálék. Táplálékért folyó kompetícióról természetesen csak akkor
beszélhetünk, ha a táplálékforrás limitált. Egy rovar túlélési esélyei, és az általa létrehozott utódok száma
nagyban függ attól, hogy a rendelkezésre álló táplálékot hány fajtársával kellett megosztania. Ha egy adott
forrást túl sok rovar kénytelen használni, az túlélésükre, utódaik számára egyaránt negatív hatással van.
Bizonyos fajoknál (pl. Lymantria dispar) az erősen kompetitív viszonyok között kifejlődő nemzedék ivararánya
is eltolódik a hímek javára (Dempster 1983). Ezeket az összefüggéseket denzitásfüggő negatív visszacsatolásnak
nevezzük (denzitásfüggő túlélés, fekunditás, ivararány).
A Bupalus piniarius bábjainak mérete például nagyban függ attól, hogy a lárvák milyen denzitásban
nevelkedtek. Ha a lárvadenzitás magas volt, a bábméret alacsony lesz, ez pedig egyidejűleg azt is jelenti, hogy a
bábokból kikelő nőstények kevesebb tojást raknak (Klomp 1966, 1968). Az Andricus conglomeratus nevű
gubacsdarázs gubacsmérete, és a benne kifejlődő darazsak mérete nagyban függ attól, hogy egy tápnövényen
hány gubacs található. Ha a tápnövényül szolgáló kocsányos tölgy csemetén csak egy gubacs fejlődik, akkor
annak mérete 5–6-szor nagyobb, mint akkor, ha egy csemetén 10 gubacs fejlődik. A nagyobb gubacs, azon túl,
hogy nagyobb darázs fejlődik ki benne (mely több petét is fog rakni), hatásosabb védelmet is nyújt a
gubacsdarázs természetes ellenségei (rágcsálók, parazitoidok) ellen (Csóka 1997, Csóka & al. 1997).
Anderbrant & al. (1985) az Ips typographus esetében tanulmányozták az intraspecifikus kompetíció hatásait.
Luc rönköket vizsgáltak, melyeken 100 cm2-enként 0,5–32 nőstény készített anyajáratokat. Magas denzitásnál
az utódok lényegesen kisebbek lettek, és a nőstények sokkal kevesebb petét raktak. További érdekes
következmény, hogy a hímek feromontermelő képessége lényegesen lecsökkent, így a tápnövény tömeges
kolonizációja kevésbé sikeresen valósulhatott meg (lásd aggregációs feromon).
Az intraspecifikus kompetíció ezeken a visszacsatolásokon keresztül szabályozza a populációt. Ha a táplálékért

folyó fajon belüli versengés erős, a rovarok túlélési rátája, és utódaik száma csökken. Ezáltal csökken a
populáció népessége, mely állandó nagyságú táplálékforrást feltételezve a kompetíció csökkenését is jelenti. Ez
pedig ismételten utat nyit a túlélési, illetve szaporodási ráta emelkedésének.
Megjegyzendő, hogy a rovaroknak számos eszközük is van az interspecifikus kompetíció csökkentésére. Ilyen
célokat szolgálnak például az antiaggregációs és a gazdajelölő feromonok (lásd később). A magas denzitású
gyapjaslepke populációkból sokkal gyakrabban és nagyobb számban terjednek szét selyemszál és a szél
segítségével a fiatal hernyók, mint alacsony denzitás esetén (Leonard 1974), ezzel pedig a megnövekedett
interspecifikus kompetíció elől is menekülnek. Hasonlóan magyarázható az is, hogy sok levéltetű populációnál a
denzitás növekedésével növekszik a szárnyas egyedek (alatae vagy alatus) aránya, melyek távozásukkal
egyrészt elmenekülnek a kompetíció elől, másrészt pedig csökkentik is azt (Dixon 1985). Több gubacsokozó
levéldarázs petéző nőstényei a sebből kiáramló vegyületek alapján felismerik azokat a rügyeket, melyeket
fajtársaik készítettek petéik számára. Ezekbe a rügyekbe nem petéznek, így elkerülhetik, hogy egy limitált
forráson túl sok lárvának kelljen osztoznia (Craig & al. 1988).
1.2. 3.1.2. Vizuális kommunikáció

Legismertebb példája a méhek tánca, melylyel fajtársaiknak jelzik az általuk megtalált táplálékforrás
elhelyezkedését és értékét. A háziméheknél két alapvető táncforma létezik, az egyik közeli táplálékforrást jelez,
de annak irányára nem utal. A másik távolabbi pollenforrásra utal, de ez esetben annak távolságára és
irányszögére is lehet következtetni a táncból. A táplálkozó korban lévő dolgozók szentelnek figyelmet az
56
3. Ökológiai interakciók erdei
rovarok részvételével
információt tánccal közvetítő egyedre, annak csápját is megérintik, így további információkat nyernek a
pollenforrás milyenségére vonatkozóan (Allaby 1991). Ezen információk birtokában a többi dolgozó akár több
km-re lévő táplálékforrást is képes megtalálni.
A vizuális kommunikáció másik közismert példája a szentjánosbogarak (Lampyridae) fénykibocsátása, melynek

fő célja a nemek egymásra találásának elősegítése. A világítószerv a potroh utolsó szelvényén van. Mindkét
nem, sőt a lárvák is képesek fénykibocsátásra. A nőstények lárvaszerűek, repülni nem képesek. Így a hímek az
egy adott helyről leadott fényjelzések segítségével találják meg a nőstényeket.
1.3. 3.1.3. A faj egyedei közötti kommunikáció feromonokkal

A feromon az állat (esetünkben rovar) által előállított, és környezetbe kibocsátott vegyület, mely ugyanazon faj
más egyedeiben fiziológiai, illetve viselkedésbeli válaszreakciókat vált ki. A feromonok célja a faj egyedei
közötti kommunikáció, jelzések átadása. Rendeltetésük szerint a feromonok többfélék lehetnek, közülük a
legjelentősebbeket az alábbiakban ismertetjük.
Ivari feromonok
Az ivari feromonok fő funkciója, hogy a nemek egymásra találását elősegítse, ezáltal a megtermékenyítést
biztosítsa. A párosodásra képes nőstény a fajra jellemző időszakban, specifikus vegyületet bocsát ki, melyet a
hím csápon található receptoraival érzékel, ezáltal útbaigazítást kap a nőstény elhelyezkedéséről. Ivari
feromonokat igen sok rovarcsoportnál találunk. Ma már nagyon sok erdészeti jelentőségű rovarfaj esetében
meghatározták e vegyületek kémiai összetételét, és szintetizálni is tudják azokat. A teljesség igénye nélkül
néhány, melyeknél az ivari feromonok szerkezete ismert, illetve azok szintetikus előállítása megoldott:
Lymantria dispar, Neodiprion sertifer, Operophtera brumata, Panolis flammea, Rhyacionia buoliana, Stilpnotia
salicis, Zeireaphera diniana. Ezek a szintetikus feromonok széles körben alkalmazhatók egyes erdei rovarfajok
elleni integrált védekezésben. Egyrészt kiválóan alkalmasak populációk monitoring jellegű vizsgálatára (Ambrus
& Csóka 1992, Anderbrant 1998, Baltensweiler 1998, Grodzki 1998, Turcani 1998), illetve speciális megelőző
védekezési technológiák alapjai is lehetnek. E technológiák alapvetően kétfélék: tömegcsapdázás, illetve a
párzás megzavarása. A tömegcsapdázás alapgondolata olyan mennyiségben befogni a hímeket, hogy az a
megtermékenyített nőstények arányát, ezáltal pedig az utódnemzedék kártételét csökkentse. A „párzás
megzavarás‖ lényege, hogy a mesterségesen, magas koncentrációban kijuttatott szintetikus feromon megzavarja
a nemek természetes feromonokra alapozott egymásra találását (Coulson & Witter 1984, Reardon & al 1998,
Anderbrant 1993, Anderbrant & al 1998). Általában mindkettő módszert a rovarok alacsony populációdenzitása
mellett lehet sikerrel alkalmazni.
Aggregációs feromon
Elsősorban a szúfajokra jellemző feromon fajta. Funkciója, hogy a fajtársakat a megtámadott tápnövényhez
irányítsa, és a tápnövényen való tömeges megtelepedést biztosítsa. A tömeges kolonizáció azért lényeges, mert
így könnyebb közömbösíteni a növény rovarok elleni védekezési mechanizmusait. Egy Dendroctonus szúfaj
esetében például a tápnövényre elsőként érkező nőstény bocsátja ki a feromont. A feromon hatására hímek és
nőstények megszállják a fát. Az újonnan érkező nőstények maguk is bocsátanak ki aggregációs feromont. A
feromon összetétele, ezáltal jelzéstartalma időben változó, egyrészt a megtelepedett szúk denzitása, illetve az
ivararány függvényében (Payne & Coulson 1985). Egyes fajoknál az aggregációs feromonnak a tömeges
megtelepedés biztosításán túl az optimális ivararány beállítása a funkciója. Amikor a tápnövényt már megfelelő
számú szú kolonizálta, a feromon összetételében olyan változások állnak be, hogy az a későbbiekben már
antiaggregációs feromonként funkcionál.
Az aggregációs feromonok jól használhatók számos szúfaj populációinak monitoring jellegű vizsgálatára, illetve
tömeges csapdázással kártételeik mérséklésére is (Dimitri & al 1992, Lakatos 1992, 1997, Weslien 1992).
Ösvényjelző feromonok
Az „ösvényjelző feromonok‖ funkciójukban hasonlítanak az aggregációs feromonokhoz, fő feladatuk, hogy a

fajtársak számára követendő útvonalat jelöljenek ki. Talán legismertebb ilyen eset, amikor a hangyák megjelölik
vonulási útvonalaikat, hogy ezzel könnyítsék fajtársaik haladását (Berryman 1986). Henson (1965)
megfigyelése szerint a megfelelő táplálékot talált Neodiprion sertifer álhernyók feromonjaikkal megjelölik saját
útvonalukat, hogy ezzel fajtársaik táplálékhoz jutását megkönnyítsék. Hasonló jelenség áll fenn számos lepkefaj,
mint például a Thaumetopoea processionea, Eriogaster lanestris és az Iphiclides podalirius hernyóinál is
(Fitzgerald 1993). Az eddig ismert legkifinomultabb ösvényjelzéses rendszert a Malacosoma nem fajainál
57
találták. A hernyók kijelölik a fészkük és táplálkozási helyük közötti útvonalat. A feromont a potrohuk végén
választják ki, és megjelölik vele az ágakat, ha azokat korábban még nem jelölte meg fajtársuk. A feromont az
állkapcsi tapogatókkal detektálják (Fitzgerald & Edgerly 1982). Érdekesség, hogy a nem egyes fajai reagálnak a
nembe tartozó más fajok jelölésére is. A nálunk honos Malacosoma neustria például követi az Észak-
Amerikában honos fajok útvonal-jelöléseit is (Peterson 1988).
Toborzó feromonok
Ha a hangya dolgozó olyan zsákmányra talál, melyet egyedül nem képes szállítani, fajtársait feromonok
segítségével mozgósítja. Így kérnek segítséget például a Leptothorax és a Solenopsis nembe tartozó hangyák. Az
utóbbiaknál az ismételt feromonkibocsátások száma a zsákmány nagyságával van összefüggésben. Ha nagyobb
a zsákmány, akkor a „hírvivő‖ többször bocsát ki feromont, ezzel több fajtársát készteti a csatlakozásra (Krebs
& Davies 1981).
Antiaggregációs feromonok
Célja, hogy a fajtársaknak jelezze, hogy az adott tápnövényt már optimális mértékben kolonizálták, további
megtelepedés már kedvezőtlen lenne az utódok túlélése szempontjából. Az antiaggregációs feromon tehát az
intraspecifikus kompetíció csökkentését szolgálja (Berryman 1986). Az antiaggregációs feromonok
felhasználhatók a szúk elleni biokémiai védekezésben ott, ahol nagy mennyiségben van költésre alkalmas
tápnövény (pl. széltörött állomány). Payne & Richerson (1979) vizsgálatai szerint egyes fákon az
antiaggregációs feromonnal való kezelés a szújáratok számát 92%-kal, a lerakott peték számát pedig 82%-kal
csökkentette.
Gazdajelölő feromonok
Számos parazitoid faj feromonjával jelöli meg az általa parazitált gazdát. Ezzel a szuperparazitizmus
gyakoriságát csökkenti, azaz utódainak túlélési esélyét javítja (Berryman 1986).
Riadó feromonok
Számos levéltetű faj szükség esetén ―riadó feromont‖ bocsát ki, ezzel figyelmezteti társait a veszélyre (Nault &
al 1976 – lásd még a hangya-levéltetű mutualizmusnál). A riadó feromon használata számos más, társas
életmódot folytató rovarcsoportnál (hangyák, méhek, darazsak) ismert. A hangyáknál zavarás esetén a dolgozók
képesek ilyen feromont kibocsátani, melynek segítségével mozgósítani képesek fajtársaikat. A jelzést érzékelő
hangyák a jelzés-kibocsátás helye felé veszik az irányt, hogy bajbajutott társukon segítsenek.
Fejlődészabályozó feromonok
A társas életmódot folytató (méhek, hangyák, darazsak) rovaroknál speciális feromonok szabályozzák, hogy a
fejlődő utódok melyik kaszthoz tartozzanak (Berryman 1986).
2. 3.2. FAJOK KÖZÖTTI INTERAKCIÓK

2.1. 3.2.1. Az interakciók csoportosítása
A fajok közötti interakciókat azon logikai elv alapján szokás csoportosítani, hogy azok milyen hatással vannak
az interakcióban résztvevő fajokra (A és B). Ezek a hatások lehetnek előnyösek (+), hátrányosak (–), illetve
közömbösek (0). A főbb lehetséges eseteket az alábbi táblázatban foglaljuk össze (Abrahamson 1989):
Az interakció hatása hatása
„A‖ fajra „B‖ fajra
Mutualizmus + +
Kommenzalizmus + 0
58
Antagonizmus + -
(Neutralizmus) 0 0
(Amenzalizmus) 0 -
Kompetíció - -
A zárójelbe tett interakciókkal (neutralizmus, amenzalizmus) ehelyütt részletesen nem foglalkozunk. A

neutralizmus mindkét fél számára közömbös, további elemzést nem igényel. Az amenzalizmus egyik fél
számára közömbös, a másik fél számára kedvezőtlen. Ilyen például az az eset, amikor egy nagyobb testű emlős
rátapos egy rovarra. Az interakció az előbbi számára közömbös, az utóbbinak viszont nyilvánvalóan hátrányos.
A táblázatban foglalt egyéb interakciókat az alábbiakban részletezzük. A herbivor rovarok és tápnövényeik
közötti, illetve a rovarok és az ember közötti interakciókra külön alfejezetben térünk ki.
2.2. 3.2.2. Mutualizmus

A mutualizmus olyan ökológiai interakció, mely mindkét résztvevő faj számára előnyös. A mutualista kapcsolat
lehet obligát, ha az a fajok számára létfontosságú, illetve fakultatív, ha a fajok fennmaradása nem függ
közvetlenül a mutualista kapcsolat lététől, illetve hiányától. A mutualizmus, mint interakció lehet szimmetrikus,
mely mindkét fél számára obligát vagy fakultatív, illetve lehet asszimmetrikus, mely az egyik félnek obligát, a
másiknak fakultatív. A mutualizmussal gyakorlatilag azonos jelentéstartalmú a szimbiózis, vagy szimbionta
kapcsolat. Korábban szimbiózisként két különböző faj szoros együttélését definiálták, függetlenül attól, hogy az
egyik faj számára az kifejezetten előnytelen is lehet. Így például ide sorolták a gazda-parazita viszonyt is.
Napjainkban a „szimbiózis‖ kifejezést már inkább csak a kölcsönösen előnyős, tehát mutualista kapcsolatokra
alkalmazzák. E fejezetben a „szimbiózis‖ kifejezést kizárólag ebben az értelemben használjuk. A rovarok és
más fajok közötti mutualista kapcsolatok az erdei ökoszisztémákban igen elterjedtek, és számottevő
jelentőséggel bírnak, ugyanakkor nagyrészt még feltáratlanok. Price (1997) becslése szerint a Nagy-
Britanniában honos rovaroknak mintegy 45%-a (közel 10 000 faj) él valamiféle mutualista kapcsolatban,
túlnyomó részük az emésztést elősegítő endoszimbionta mikroorganizmusokkal. A mutualista kapcsolatoknak
esetenként számottevő szerepe lehet a növények herbivor rovarok elleni védelmében is. Az ilyen jellegű
kapcsolatokról a növények és herbivor rovaraik interakcióinak tárgyalásánál külön is szólunk. A következőkben
az erdei rovarokat érintő mutualista kapcsolatok néhány tipikus példáját tekintjük át.
Növények rovarok általi beporzása
Az egyik legismertebb, és leginkább tanulmányozott mutualista kapcsolat a növények rovarok általi beporzása.
A rovar maga, vagy utódai számára elsősorban értékes táplálékot, nektárt és pollent nyer a beporzás során, de
egyes fajok búvóhelyként is használják a virágokat, mások pedig itt nevelik utódaikat. Ellentételezésként pedig
a rovar a növény távolabbi fajtársairól szállít virágport, ezzel biztosítva a növény megtermékenyítését.
Számos rovarrendben (Coleoptera, Lepidoptera, Diptera) találhatók beporzást végző rovarok, de legnagyobb
jelentőséggel kétségtelenül a Hymenoptera rendbe tartozó méhalkatúak (Apoidea) bírnak.
A virágok igen sokféle módon csábítják magukhoz a beporzókat. A nappali beporzású virágoknál főként
színeknek, az éjjeli beporzásúaknál pedig inkább az illatoknak van meghatározó jelentősége (Kevan & Baker
1984). A csalogatás szélsőségesen kifinomult esete figyelhető meg a méhbangóknál (Ophrys fajok). Virágjaik
egyrészt emlékeztetnek egyes méhfajok nőstényeinek formájára, másrészt pedig az adott méhfaj ivari
feromonjával megegyező hatású vegyületet bocsátanak ki. Ezzel párosodásra késztetik a hímeket, melyek így
elvégzik a virág beporzását.
A beporzás, mint mutualizmus, az egészen lazától a szélsőségesen specializálódott obligát kapcsolatig terjedhet.
Bizonyos virágokat igen sokféle rovar beporozhat, mások viszont sajátos struktúrájuk miatt csak egészen kevés
(gyakran egyetlen) beporzó számára hozzáférhetőek. Ez a specializálódásból fakadó egymásra utaltság
esetenként olyan mértékű is lehet, hogy egyes növényfajokat a kipusztulás fenyegeti, mert megporzó rovaraik
jelentős mértékben megritkultak. A beporzó rovarok számának helyenkénti drasztikus csökkenése
leggyakrabban az inszekticidek széleskörű alkalmazásával függ össze (Goodstein 1996). Az egyes növényfajok
virágában a nektárkiválasztás napi időszaka fajra jellemző, és a beporzó rovarok aktivitásához igazodó
59
(Abrahamson 1989). A méhek által beporzott virágok nappal termelnek nektárt, míg a szenderlepkék által
beporzottak az esti órákban.
Az együtt előforduló, rovarbeporzású rokon fajok virágai általában hasonló struktúrájúak, ebből fakadóan
hasonló rovarok porozzák meg őket. Ha ezek egy időben virágzanak, akkor a beporzó rovarokért való
kompetíció lép fel közöttük, mely mindegyikük számára előnytelen. A kompetíció csökkentésének egyik
legkézenfekvőbb módja az eltérő időben való virágzás. Valószínűleg ez, a kompetíció csökkentésére való
törekvés a magyarázata annak, hogy a hasonló virágú hársak eltérő időben virágzanak. Ezzel gyakorlatilag
megosztoznak a beporzást végző rovarok szolgáltatásain. Más, rokon fajok (pl. az afrikai Acacia-k), pedig egy
napon belül osztoznak a beporzókon, oly módon, hogy pollenjüket a nap eltérő időszakaiban bocsátják ki (Stone
& al. 1996).
A rovarbeporzás ökológiai és ökonómiai jelentősége egyaránt felbecsülhetetlen. Közvetlen, illetve közvetett

módon fajok százezreinek léte függ a beporzás sikerességétől. A beporzás közvetve nem csak magának a
beporzott növénynek, hanem a terméseikből táplálkozó állatoknak is létfontosságú, tehát táplálékhálózatok
sokaságának meghatározó tényezője.
Az ember által termesztésbe vont növények jelentős hányada rovarbeporzású, így termesztésük eredményessége
nagyban múlik azon, hogy a beporzás milyen hatékonyságú. Ennek értékét számszerűsíteni igen nehéz, de
vitathatatlan, hogy a rovarbeporzás egyes növényfajok termesztésének meghatározó és mással nem
helyettesíthető eleme.
Levéltetvek és baktériumok
A levéltetvek többsége növények nedveit szívogatja. A növényi nedvek tápanyag-összetétele általában

meglehetősen kiegyenlítetlen. Cukortartalmuk igen magas, egyes szervetlen sókban és a rovarok növekedése
szempontjából elengedhetetlen egyes aminosavakban viszont szegények. E probléma megoldására sok levéltetű
magas cukortartalmú mézharmatot választ ki, a szükséges aminosavakhoz pedig endoszimbionta baktériumok
segítségével jut hozzá. Ezek a Buchnera nemhez tartozó baktériumok a levéltetvek speciális sejtjeiben, a
bakteriocitákban élnek, és nélkülözhetetlen aminosavakkal látják el a levéltetveket. A levéltetvek petefészkükön
keresztül utódjaiknak is átadják a baktériumot. A szimbiózis mindkét fél számára létfontosságú. Baktérium
nélkül a levéltetű igen lassan növekszik, nem, vagy csak alig produkál utódokat. Buchnera baktériumot pedig
csak a levéltetvekben lehet találni, azoktól elkülönítve laboratóriumban sem lehet őket tenyészteni (Stone 1998).
Hangyák és levéltetvek
A levéltetvek által kiválasztott magas cukortartalmú mézharmatot a hangyák előszeretettel fogyasztják. A

mézharmatot gyűjtő hangyák a levéltetveket védelmezik, illetve esetenként új tápnövényre szállítják. Néhány
levéltetű faj veszély esetén „riadó feromont‖ bocsát ki, ezzel figyelmeztetve fajtársait. E feromon az őket
védelmező hangyákra is hatással van, még agresszívabban védelmezik a tetveket (Nault & al. 1976). A hangyák
általi védelem hatékonysága levéltetű fajonként, illetve a levéltetű kolóniák denzitása függvényében is változik.
Bizonyos parazitoidok ellen a hangyák igen hatásosan védelmezik a tetveket, más fajok viszont a hangyák
ellenében is eredményesen parazitálják a levéltetveket. Ez a mutualista kapcsolat fakultatív, viszonylag laza,
hiszen két faj nem kötődik egymáshoz szorosan, egy hangya faj több levéltetű fajt is védelmezhet, illetve egy
levéltetű fajt is több hangya faj védelmezhet. Egyikük léte sem függ kizárólagosan a másik féltől.
A levéltetvek hangyák általi védelmezése általában kedvezőtlen hatással van a levéltetvek tápnövényére, hiszen
a hatékony védelem miatt több levéltetű táplálkozik rajta. Bizonyos esetekben azonban jelenlétük előnyös is
lehet a tápnövény számára. Az Oporinia autumnata nevű araszoló Finnországban rendszeresen jelentős
lombvesztést okoz a Betula pubescens állományokban. Azonban még az araszoló hernyók legnagyobb denzitása
mellett is maradnak az állományokban zöld szigetek, melyek a hangyabolyokat veszik körül. A hangyák
denzitása pedig igen szoros összefüggésben van a mézharmatot produkáló levéltetű kolóniák denzitásával
(Laine & Niemala 1980). Azaz azok a fák, amelyeken levéltetvek vannak az Oporinia ellen védelmet élveznek,
hiszen a mézharmatot gyűjtő hangyák megölik és elfogyasztják a hernyókat is.
Boglárkalepkék és hangyák
Erdészeti jelentősége csekély, de kifinomultsága, érdekessége miatt feltétlenül említést érdemel egyes
boglárkalepkék és a hangyák mutualista kapcsolata. A nálunk is honos nagypettyes boglárka (Maculinea arion)
olyan füves területeken fordul elő, ahol tápnövénye a kakukkfű (Thymus serpyllum) is előfordul. A hernyó
általában 3. lárvastádiumáig (a kikeléstől kb. 20 nap) ennek a virágán táplálkozik, ezt követően elhagyja a
60
tápnövényét. Amikor egy hangya rátalál a talajon kóborló hernyóra, az egy cukortartalmú váladékcseppet
választ ki a testén lévő mézmirigyből, melyet a hangya elfogyaszt. Az ezt követő összetett „jelpárbeszéd‖ után a
hangyák a bolyba szállítják a lárvát. A hernyó a bolyban fiatal hangyalárvákat fogyaszt, melyekért újabb
mézszerű váladékcseppek formájában nyújt viszonzást. Később bebábozódik, életéből mintegy 11 hónapot tölt a
bolyban, júniusban a lepke innen repül ki. A bolyban való tartózkodás időtartamára gyakorlatilag megszabadul
természetes ellenségeitől, és „ellenségmentes teret‖ foglalhat el (Lawton 1978), hiszen a hangyák rendkívül
hatékonyan védelmezik. A hangyákkal fenntartott szoros ökológiai kapcsolatot myrmecophil (hangyakedvelő)
kapcsolatnak nevezzük.
Jelen ismereteink szerint csak két hangyafaj a Myrmica scabrinoides és a M. laevonoides alkalmasak erre a
mutualizmusra. Ezek jelentős mértékű megfogyatkozásával a boglárkalepke is kipusztult, illetve a kipusztulás
szélére sodródott Európa több területén (Higgins & Riley 1983, Begon& al 1990). Ez az interakció szemléletes
példája az aszimmetrikus mutualizmusnak, ahol egyik faj (a lepke) számára obligát, a másik faj (a hangya)
számára pedig fakultatív a kapcsolat. Megjegyzendő, hogy a boglárkalepkék családjában (Lycaenidae) eléggé
gyakori a hangyákkal fenntartott mutualista kapcsolat (Baylis&Pierce 1993).
Szúk és gombák
A gyakran ambrózia bogaraknak is nevezett, Xyleborus nembe tartozó szúk ambrózia gombákkal tartanak fenn
szimbionta kapcsolatot. Ezek a gombák az élesztőgombák (Endomycetales) rendjébe tartoznak, és a szú
járataiban élnek. A gomba bontja a cellulózt, a szú, illetve lárvái pedig nem is a fát, hanem a már sokkal
könnyebben emészthető gombát fogyasztják. Az ilyen rovarokat, melyek a fába fúrva nem magát a fa szöveteit,
hanem az azt bontó gombát fogyasztják „xylomycetofág‖-nak is szokás nevezni. Azon túl, hogy könnyen
hasznosítható táplálékforrást biztosít, a gombában található bizonyos tápanyagok elengedhetetlenek a nőstény
szúk számára ahhoz, hogy reprodukciós folyamataik beinduljanak. A fatestben kifejlődött nőstény szúk, a
kirajzás előtt a járatok faláról egy speciális zsebecskébe (mycangium vagy mycetangium) gombaspórákat
gyűjtenek össze. A mycangium elhelyezkedése fajtól függő, lehet a mandibulák tövében, vagy a szárnyfedők
tövében is. Az így összegyűjtött spórákat a kirajzó nőstény viszi magával, és valósággal tenyészti is, amíg a
mycangiumban vannak. Az új tápnövény törzsébe való befurakodással egy időben a gomba megtelepszik a szú
járataiban, és bontani kezdi a fát, maga is szaporodik, táplálékforrást biztosítva ezzel a következő
szúgenerációnak. A gomba terjeszkedése tehát egyértelműen a rovarhoz kötött, ami pedig szaporodásához,
illetve utódai táplálkozásához nem nélkülözheti a gomba jelenlétét. Egymás nélkül tehát nem képesek
fennmaradni (Norris 1979).
Gyakorlatilag ugyanilyen szimbiotikus kapcsolatot tart fent a fafúróbogár (Hylecoetus dermestoides) és az

Endomyces hylecoeti nevű élesztőgomba (Haracsi 1969).
Fadarazsak és gombák
Az előző példákhoz hasonló mutualista kapcsolat áll fent az óriás fenyődarázs (Urocerus gigas) és az
Amylostereum areolatum nevű gomba között. A fadarázs tojásrakása során a gomba spóráit is bejuttatja a fába,
ezzel közreműködik a faj terjesztésében. A gomba elpusztítja és korhasztja a fát, ezzel optimális táplálékforrást
biztosít a fadarázs lárvái számára. Ilyen típusú kapcsolat egyébként más fadarázs fajok esetében is fennáll. A
teljesség kedvéért megemlítendő, hogy ennek a szimbiózisnak a fadarázs szempontjából előnytelen
vonatkozásai is vannak. Jelentős parazitái, a késpotrohú darazsak (Ibalia leuspoides és az Ibalia rufipes) éppen a
gomba jelenlétének alapján találják meg azokat a kis csatornákat, amiken keresztül a petéző fadarázs-nőstény
lerakta tojásait (Spradbery 1970). Azaz a gomba gyakorlatilag „elárulja‖ szimbionta társa hollétét.
2.3. 3.2.3. Kommenzalizmus

A kommenzalizmus olyan interakció, mely az egyik résztvevő faj számára előnyös, míg a másik számára
közömbös. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy az egyik faj úgy használja ki a másikat, hogy annak sem
haszna, sem kára nem származik abból. Ilyen kapcsolat áll fenn például a ragadozó emlősök, és a rejtekhelyük
körül, a ragadozó által hátrahagyott maradványokon táplálkozó döglegyek esetében. Hasonlóan kommenzalista
jellegű kapcsolat áll fenn a fészküket fára építő társas darazsak és a fészket hordozó fa között. Az előbbiek
számára a fa jelenléte előnyös és szükséges, míg a fa szempontjából a darázsfészek jelenléte közömbös.
Bizonyos esetekben azonban ez a kapcsolat is a laza mutualizmus felé hajolhat, hiszen esetenként a fának is
előnyös lehet, hogy a darazsak fészkük közelében csökkentik a herbivor rovarok denzitását.
Kommenzalista kapcsolat áll fenn egyes gubacsdarazsak és a gubacsaikban élő inquiline rovarok között. Ez
utóbbi fajok a gubacsdarazsak közeli rokonságába tartoznak, de maguk nem képesek gubacsot okozni, és a
61
gubacsdarázs által előidézett gubacsban felhalmozódott többlet tápanyagokat hasznosítják. Egy nagyobb méretű
faj (pl. Andricus hungaricus) gubacsában több tucat inquiline is kifejlődhet anélkül, hogy a gubacsdarazsat
negatívan befolyásolná. Ez a kommenzalista kapcsolat az inquiline faj részéről kizárólagos, más módon nem
képes fennmaradni.
Sajátos, indirekt kommenzalista kapcsolat áll fenn a fiatal tölgy fácskákat rágó vad (szarvas, őz, muflon, dám)
és egyes gubacsdarázs fajok között. A növény a vadrágást fokozott növekedési eréllyel próbálja kompenzálni. A
kompenzációs hajtások gyakran hosszabbak és gyorsabban is növekszenek. Ez pedig kifejezetten kedvező a
gubacsdarazsak számára. Ezzel magyarázható, hogy néhány gubacsdarázs faj gubacsait (pl. Andricus
conglomeratus, A. kollari) éppen az erősen vadrágott fiatal fácskákon találjuk legnagyobb tömegben. Hasonló a
helyzet Finnországban a Salix cinerea hajtásait rágó havasi nyúl (Lepus timidus) és a fűzön rügygubacsot okozó
Euura mucronata nevű levéldarázs között (Roininen & al 1994).
2.4. 3.2.4. Antagonizmus

Az antagonizmus olyan fajok közötti interakció, mely az egyik fél számára előnyös, (esetenként létfontosságú),
a másik félnek pedig hátrányos (esetenként végzetes). E fejezetben az antagonista interakcióknak 3 alapvető
formáját különítjük el, ezekről az alábbiakban adunk rövid áttekintést. Hangsúlyozni kell, hogy e kategóriák
között a határok nem húzhatók meg élesen, közöttük gyakorlatilag folyamatos átmeneti formák létezhetnek.
Predáció
A ragadozó életmódot a köznyelv általában a húsevő gerinces ragadozókkal és a ragadozó madarakkal

azonosítja. A „ragadozás‖ szinonimájaként használatos „predáció‖ kifejezés azonban ökológiai értelemben
ennél lényegesen szélesebb és összetettebb kategória. Főbb jellemzői az alábbiak:
1. a ragadozó tápláléka élőlény, a táplálékul szolgáló zsákmányt elpusztítja,
2. élete során több zsákmányt öl meg,
3. a ragadozó általában nagyobb testű, mint zsákmánya,
4. a ragadozók zsákmányukat illetően általában nem túlzottan specializálódtak, azaz zsákmányaik több fajhoz is
tartozhatnak.
Ezen jellegzetességek alapján predátornak nevezzük például a rovarevő énekesmadarakat, az egysejtű

organizmusokat fogyasztó planktonevőket, de a növények magjait fogyasztó, és azokat elpusztító állatokat is
(magpredátorok). Ez utóbbiak lehetnek többek között rovarok is.
Az erdei rovarok a predációban, mint ökológiai interakcióban ragadozóként és zsákmányként egyaránt részt
vehetnek. A rovarok számos rendjében találunk ragadozó fajokat. Közülük sok hatékonyan képes szabályozni
zsákmányának populációit, így komoly erdővédelmi jelentőséggel bír. E fejezet keretei között a teljesség igénye
nélkül csak néhány példát tekintünk át.
A szitakötők rendjének minden faja lárva és imágó stádiumában egyaránt obligát ragadozó életmódot folytat. A
lárvák vízi ízeltlábúakkal (pl. szúnyoglárvák), puhatestűekkel, esetenként halivadékkal táplálkoznak. Az imágók
zsákmányai a kisebb méretű repülő rovarok közül kerülnek ki. A nagytestű acsák (Aeschna fajok) esetenként
kisebb lepkéket is zsákmányolnak.
Az erdővédelmi szempontból legjelentősebb ragadozó rovarok a Coleoptera, a Hymenoptera, a Diptera és a

Hemiptera rendből kerülnek ki. A legismertebb ragadozó bogarak a futóbogarak (Carabidae). Az aranyos
bábrabló (Calosoma sycophanta) és a kis bábrabló (C. inquisitor) lepkehernyókat fogyaszt, közöttük számos
tömegesen fellépő, jelentős lombvesztést okozó fajt is (Lymantria dispar, Euproctis chrysorrhoea,
Thaumetopoea processionea, Dasychira pudibunda… stb.). Mint a gyapjaslepke jelentős természetes
ellenségeit, biológiai védekezési programok keretében mindkét fajt betelepítették Észak-Amerikába is.
A lepkehernyók és levéldarázs lárvák kiemelkedő jelentőségű ragadozói a hangyák. Általában erősen polifágok,
a hernyók és álhernyók mellett szinte minden más rovarcsoport egyedeit zsákmányolják. Európában mindenütt
kiemelt figyelmet szentelnek nekik, mivel nyilvánvaló, hogy igen hatékonyan képesek csökkenteni egyes
herbivor rovarok népességét (Grimalszki & Éntin 1972, 1980, Wellenstein 1980, Olofsson 1992). Erdővédelmi
szerepükről részletes ismertetésüknél is ejtünk szót.
62
A szúk igen hatékony predátorai a szúfarkasok. Egyes fajoknál a lárva 10 szúlárvát fogyaszt el kifejlődése
során, az imágó pedig 160 szúbogarat eszik meg életében (Berryman 1986).
Leggyakrabban levéltetveket zsákmányolnak a katicabogarak. Lárváik és imágóik egyaránt ragadozó életmódot

folytatnak. A közismert hétpettyes katica (Coccinella septempunctata) nősténye 10–80-as csoportokban,
összesen 350–1500 petét rak le. A lárva kifejlődése alatt a zsákmány fajától függően 300–800 levéltetvet
fogyaszt el. Az imágók naponta átlagosan 100 levéltetvet esznek meg. Áldozatukat véletlen kereséssel találják
meg (Lövei 1989). A holyvák és lágybogarak táplálékában is igen gyakoriak a levéltetvek. Ezeken túl kisebb
rovarlárvákat, petéket, illetve puhatestűeket is fogyasztanak.
Igen sok ragadozó életmódú faj található a poloskák között. A tőrös címerespoloska (Troilus luridus) például a
gyapjaslepke (Lymantria dispar), az apácalepke (Lymantria monacha) és a fenyőaraszoló (Bupalus piniarius)
hernyóit is fogyasztja (Rácz 1989).
A levéltetvek igen jelentős ragadozói a zengőlegyek lárvái is. A nőstények levelekre, tetűkolóniák közelébe
petéznek. Egy nőstény 400–1000 tojást rak. A kikelő, éjjel aktív lárvák áldozatuk testnedveit szívják ki. Ily
módon egy lárva akár 300-800 levéltetvet is elpusztíthat (Visnyovszky 1989).
Levéltetvek és pajzstetvek mellett növényevő atkákat is zsákmányolnak a fátyolkák. Egyes barna, illetve zöld
fátyolkák táplálékában kimutattak többek között szil gubacstetveket (Schizoneura ulmi) és a bükk levéltetű
(Phyllaphis fagi) egyedeit is (Szentkirályi 1989). Sajátos ragadozó életmódot folytat a közönséges hangyaleső
(Myrmeleon formicarius). Lárvája a homokban készített tölcsérszerű csapda alján fogja el a tölcsérbe tévedő
hangyákat.
Érdekességként megemlíthető, hogy a lepkék túlnyomórészt fitofág fajokat felvonultató rendjében is akad
ragadozó faj. A pajzstetűfaló bagolylepke (Calymma communimacula) lárvája pajzstetveket zsákmányol.
Egyébként számos más bagolylepkénél (pl. Orthosia fajok) megfigyelhető fakultatív ragadozó táplálkozás. Erre
általában száraz helyeken, illetve száraz időszakokban kerül sor (Csóka 1996). A nagyobb méretű tölgy
gubacsokban élő gubacsmoly (Pammene amygdalana) hernyója rendszeresen elfogyasztja a gubacsdarázs lárvát
is (Csóka 1997).
Az erdei rovarok legjelentősebb ragadozói – a már említett ragadozó rovarok mellett – a ragadozó atkák, a
pókok és a rovarevő gerincesek. Gyakorlatilag minden fitofág rovarfaj (de maguk a ragadozó rovarok is) lehet
valamilyen ragadozó zsákmánya.
A rovarevő énekesmadarak erdészeti jelentőségét már hosszú ideje felismerték. Ma már számos konkrét
vizsgálat is bizonyítja, hogy kiemelkedő jelentőséggel bírnak számos erdészeti jelentőségű rovarfaj
populációinak szabályozásában (Szontagh 1980, Török 1989, 1990). Költési időszakban a széncinegék
táplálékában 85-90%-ot tesz ki a lepkehernyók aránya. Az élőhelytől függően preferált zsákmányaik például az
Operophtera brumata, az Erannis defoliaria, a Tortrix viridana és a Panolis flammea hernyói. Egy cinegepár
naponta 300–350 hernyót is zsákmányol, ez az egy fészekalj felnevelésének időszakára nézve 7–8000 hernyót
jelent (Török 1989). Három harkályfaj (Dendrocopos major, D. medius, D. minor) fiókáinak táplálékában,
szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva a lepkehernyók aránya 47–75–85%-ot is kitehet (Török 1990). Más
harkályfajoknál kimutatták, hogy naponta közel 100 szúlárvát fogyasztanak el (Ötvös 1965).
A denevérek elsősorban az alkonyatkor és éjjel repülő rovarokat zsákmányolják. Habár az erdővédelmi

jelentőségükre vonatkozó konkrét adatközlés kevés, kiemelkedő fontosságuk vitathatatlan. Megfigyelések arra
utalnak, hogy a denevérek saját testtömegüknek mintegy 20–50%-át kitevő rovart fogyasztanak el naponta
(Topál 1989). Jelentőségükre vonatkozó közvetett, de meggyőző bizonyíték, hogy egyes épületlakó denevér
kolóniák néhány év alatt több mázsa guanót hagynak maguk után, ami pedig nem más, mint az általuk
zsákmányolt rovarok emészthetetlen, elsősorban kitinizált maradványa.
Megjegyzendő hogy számos mindenevő és növényevő állatfaj is folytathat fakultatív ragadozó táplálkozást.
Ilyen példaként említhető a vaddisznó, mely a talajban telelő rovarlárvák és bábok egyik igen jelentős
fogyasztója. Mikhelson (1986) szerint a talajban telelő Bupalus piniarius báboknak akár 90%-át is
elfogyaszthatja. Kevésbé ismert tény az is, hogy a kistestű, rovarevő gerincesek (cickányok, vakond) mellett az
erdei rágcsálók is gyakran fogyasztanak tömegesen rovarokat. Az erdei egerek (Apodemus fajok) például
esetenként a gyapjaslepke bábok legjelentősebb predátorai is lehetnek. Gschwantner & al. (1999) vizsgálatai
szerint két ausztriai helyszínen az erdei egereknek tudható be a legjelentősebb bábmortalitás.
63
A teljesség kedvéért említendő, hogy növények is lehetnek rovarok predátorai. Ezeknek számottevő erdészeti
jelentőségük ugyan nincs, de érdekességüknél fogva feltétlenül szót érdemelnek. Nálunk is előfordulnak
harmatfű (Drosera) és rence (Urticularia) fajok, melyek rovarokat fognak, és azokat táplálékként fel is
használják. Az előbbi szárazföldi, általában apró legyeket, az utóbbi vízben él, és egészen apró rákokat, illetve
rovarlárvákat fogyaszt. A rovarevő növények általában olyan területeken elterjedtek, ahol a talaj felvehető N-
ben rendkívül szegény.
Parazitizmus
A parazitizmus, mint életforma elképesztően változatos, a növény és állatvilágban egyaránt igen elterjedt. A
Földön élő fajok több mint fele, a Nagy-Britanniában regisztrált rovarfajoknak pedig 70,7%-a parazitikus, vagy
parazitoid életmódot folytat (Price 1980). A köznyelv, de még az erdészeti szaknyelv sem tesz mindenkor
egyértelmű különbséget a parazita és a parazitoid életmód között. Itt a két életformát elkülönítve tárgyaljuk,
rámutatva a köztük lévő alapvető különbségekre. A parazita életmód főbb jellemzőit az alábbiakban soroljuk fel.
Megjegyzendő, hogy a felsorolt jellemzők nem mindegyike jellemzi definíciószerűen az összes parazita
életmódot folytató élőlényt:
1. a paraziták gazdáikhoz képest általában kis termetűek,
2. többségükben igen magas fokon specializálódtak (ez a parazitoidokra is jellemző) gazdájukra több-kevesebb
negatív hatással vannak, de azt általában nem pusztítják el,
3. a paraziták többsége egész életciklusát parazitaként tölti,
4. a parazita általában élete nagy részében egyetlen gazdához kötődik, ez alól természetesen kivétel számos
ektoparazita rovar (szúnyogok, bögölyök).
A parazita és parazitoid életmód közötti jelentős különbség, hogy a parazita többnyire nem, míg a parazitoid az
esetek többségében elpusztítja gazdaállatát. A valódi parazitának nem érdeke, hogy gazdája elpusztuljon, hiszen
ez gyakran magának a parazitának a megsemmisülését is jelentené. Erre igen szemléletes példát szolgáltat egyes
fűbaglyok (Leucania spp.) és parazita atkájuk kapcsolata. Az éjszaka repülő lepke képes érzékelni a denevérek
által kibocsátott, zsákmánybemérést szolgáló ultrahangokat, és így gyakran sikerül elmenekülnie a denevér elől.
A parazita atka a lepke fülében él, és annak hallását nyilvánvalóan negatívan befolyásolja. Egy lepkének
azonban mindig csak az egyik fülében élnek parazita atkák, így a lepkének még mindig jó esélye van arra, hogy
hallása segítségével meneküljön ragadozója elől. Ha mindkét fülét parazitái foglalnák el, hallása olyan
mértékben lecsökkenne, hogy a denevér könnyű zsákmányává válna, így pedig az atkák is elpusztulnának
(Ackerman 1997).
A parazita lehet obligát, ha csak parazitaként tud létezni, illetve fakultatív, ha csak bizonyos tényezők hatására
válik parazitává. Ektoparazitáról beszélünk, ha az a gazda testfelszínén, endoparazitáról, ha a gazda testében él.
Az előbbiek közé tartoznak, például a piócák, kullancsok, a vérszívó rovarok (szúnyogok, bögölyök, egyes
tetvek), endoparaziták a fonalférgek, galandférgek, orsóférgek, mételyek, bagócslárvák… stb.
Számos erdészeti jelentőségű rovarnak vannak igen hatékony fonálféreg parazitái. Az Új Zélandra behurcolt
Sirex noctilio nevű fadarázs tömegszaporodásai parazita fonálférgének, a Deladenus siridicola nevű fajnak
köszönhetően omlottak össze. E faj életciklusában két különböző szakaszt lehet megkülönböztetni (Bedding
1984). Az egyik szakaszban a fatestet korhasztó gombákat fogyasztja. A másik szakasz akkor veszi kezdetét,
amikor a fonálféreg fadarázs lárva közelébe kerül, amikor is azt, illetve a belőle kifejlődő darázs ivarszerveit, és
petéit is parazitálja. Ezzel sterilizálja a nőstényeket, amelyek azonban peterakási kedvüket nem vesztik el, így a
fertőzést maguk terjesztik. Az ilyen, paraziták által okozott sterilitást parazitikus kasztrációnak nevezzük.
Biológiai védekezésként a fonálféreg fertőzést mesterségesen is lehetett indukálni, oly módon, hogy a fadarázs
által fertőzött törzseket fonálféreggel beoltották, és a parazita terjesztését már maguk a kirepülő fadarazsak
végezték el (Bedding & Akhurst 1974).
A fonálférgek nem csak rovaroknak, hanem növényeknek is lehetnek parazitái. Ilyen például a Bursaphelenchus
xylophilus nevű faj, melyet Észak-Amerikából Japánba behurcoltak és ott a Pinus fajok tömeges pusztulását
okozzák (Mamiya 1983). Fonálférgek jelenlétét egyébként már magyarországi erdeifenyő állományokból is
kimutatták. Növényparazita fonálférgeket találtak betegeskedő Quercus petraea és Q. robur egyedeken is. A
Bursephelenchus fraudulentus nevű fajról az is bebizonyosodott, hogy egyes kórokozók (pl. Ceratocystis
gombák) terjesztésében is szerepet játszhat (Tomiczek 1993).
64
Parazita életmódot folytatnak a rovarpatogén mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok) és a rovarpatogén

gombák is. Egyes fajaik időnként epidémia jelleggel lépnek fel, ilyenkor tömeges mortalitást idéznek elő
gazdáikban. Más csoportjaik (pl. mikrosporídiák) inkább krónikus betegségek okozói, ezzel befolyásolva
gazdáik fekunditását, kifejlődésük időtartamát. Drasztikus hatású, tömeges mortalitást okozó járványok
általában akkor jelentkeznek, amikor más tényezők (pl. táplálékhiány) fogékonnyá teszik a rovarokat, illetve
mikor gyors terjedésük lehetséges (pl. magas rovardenzitás). A rovarpatogén mikroorganizmusok terjedhetnek
horizontálisan (nemzedéken belül) és vertikálisan (nemzedékek között). Mivel gyakorlatilag passzív úton (szél,
víz, vektorok) terjednek, a rovarpopulációk szabályozásában általában csak magas populációdenzitásnál
játszanak számottevő szerepet. Egyes csoportjaik (pl. sejtmag vírusok) gazdaspektruma igen szűk, ezért
számottevő potenciállal bírnak a gazda rovarfajok elleni szelektív biológiai védekezésben.
Parazitának tekinthetjük a herbivor rovarok jelentős részét is, hiszen a korábban felsorolt tulajdonságok
túlnyomó része jellemzi őket. Táplálékszerzésük sok vonatkozásban analóg az állati parazitákéval. Gazdájuk
(tápnövényük) élő szöveteit fogyasztják, vagy annak nedveit szívják. Gazdájukat általában nem pusztítják el, de
arra negatív hatással vannak. Sok rovarfaj lárva és imágó stádiumában is egyaránt herbivorként szerzi táplálékát,
mások csak egy bizonyos életszakaszban táplálkoznak a növények parazitájaként. A növényeken parazitaként
táplálkozó rovarok, akárcsak az állati paraziták, illetve parazitoidok - közvetlen hatásukon túl -kórokozók
vektoraiként közvetve is befolyásolhatják tápnövényük sorsát (részletesen később).
Parazitoidizmus
A parazitoidizmus, bár bizonyos alapvető jellegzetességében hasonlít a parazitizmusra, attól több lényeges
vonásban el is tér. A jelentősebb különbségeket, illetve a parazitoidizmust, mint életformát az erdei
ökoszisztémákban kiemelkedő szerepet játszó parazitoid rovarokra koncentrálva tekintjük át. A parazitoidizmus
parazitizmustól eltérő főbb vonásai tehát:
1. a paraziotidok általában csak a lárvastádiumukban folytatnak ilyen életmódot, kifejlett rovarok gyakran
nektárt fogyasztanak,
2. a parazitoidok általában elpusztítják (felélik) gazdájukat, de ez nem jelenti saját pusztulásukat.
A parazitoidok kiemelkedő erdővédelmi jelentősége éppen abban az alapvető tulajdonságukban rejlik, hogy
gazdaállatukat elpusztítják, így annak populációit szabályozni képesek. Erdészeti szempontból a legjelentősebb
parazitoidok a Diptera és Hymenoptera rendből kerülnek ki. A parazitoid rovarok lehetnek generalisták és
specialisták, azaz gazdaállataik szűk, illetve tág körből kerülhetnek ki. A gazda és a parazitoid rendszertani
értelemben egyaránt lehetnek közeliek (pl. hymenoptera gazda – hymenoptera parazitoid) és távoliak (pl.
ászkarák gazda – diptera parazitoid) is. Gyakoriak az olyan fajok, amelyek más parazitoid fajokban fejlődnek ki,
ezeket másodlagos, vagy hyperparazitoidoknak nevezzük. Ez az életforma igen gyakori az általában apró
termetű fémfürkész-szerűek körében. Gyakran a parazitoidban fejlődő másodlagos parazitoid is gazdájává válik
egy másik parazitoidnak. A hyperparazitoidizmusnak ezt az esetét harmadlagosnak nevezzük. Ugyanilyen
alapon esetenként beszélhetünk akár negyedleges parazitoidról is. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a
hyperparazitoid rovar saját fajának egyedeit használja gazdaként.
A parazitoid rovarok a gazdák bármely fejlődési stádiumában fejlődhetnek, de erdészeti szempontból a tojás-,
lárva-, és bábparazitoidok a legjelentősebbek.
A valódi parazitákhoz hasonló módon lárváik fejlődhetnek a gazda testének felszínén, illetve a testben (endo-,
ektoparazitoid). A parazitoidok igen sok, alapjaiban különböző módszer segítségével juttatják petéiket a gazda
testébe, vagy testére. Leggyakoribb eset, amikor a tojásrakó nőstény tojócsöve segítségével a gazda testébe,
vagy testfelszínére helyezi a tojásokat. Ez esetenként szinte hihetetlen teljesítményt jelent, hiszen a fa belsejében
élő xylofág rovarlárvák eléréséhez esetenként 2–3 cm-es faréteget is át kell fúrni. Más fajok tojásaikat, illetve
lárváikat szabadon helyezik el, és a lárvák aktív kereséssel találják meg gazdáikat. Léteznek olyan fajok is,
melyek igen apró tojásaikat a potenciális gazda tápnövényére helyezik, és azok a tápcsatornán keresztül jutnak
annak testébe. A gazda felkutatásában egyes fajok a tápnövény által kibocsátott vegyületeket is felhasználják
segítségül.
A parazitoid a gazda testében (testfelszínén) egyesével vagy csoportosan is fejlődhet (szoliter, illetve gregár
parazitoid). Az egy gazdában kifejlődő parazitoidok száma – nyilvánvalóan – elsősorban a gazda és a parazitoid
testméretének arányától függ. Ha a parazitoid gazdájánál jóval kisebb, akkor akár 100 utódja is kifejlődhet egy
gazdában. Az ilyen eset gyakori a kistermetű gyilkosfürkészek és fémfürkészek körében. Ha a gazda és a
parazitoid testméretei hasonlóak, akkor nyilvánvalóan csak kevés (általában csak egy) parazitoid fejlődhet ki.
65
Ha egy gazdába (gazdára) nem egy, hanem több, esetenként több fajhoz tartozó parazitoid helyezte el tojásait,
szuperparazitoidizmusról beszélünk. A szuperparazitoidizmus fajon belüli, vagy fajok közötti kompetíciós
helyzetet teremt, ezért a parazitoidok számára előnytelen. E hátrányos helyzeteket elkerülendő, közülük sok
felismeri a fajtárs, illetve más faj által már megfertőzött gazdát. Bizonyos fajoknál a nőstény meg is jelöli a
gazdát, melybe tojásait rakta (lásd gazdajelölő feromonok), hogy ezzel utódai számára elősegítse a
kompetíciómentes kifejlődést.
A parazitoidok rovarpatogén kórokozók vektorai lehetnek, ezáltal az általuk közvetlenül okozott mortalitáson túl
is közreműködhetnek rovarok tömegszaporodásainak megfékezésében.
2.5. 3.2.5. Interspecifikus kompetíció

Interspecifikus (fajok közötti) kompetícióról beszélünk, ha két különböző faj egyedei versengenek valamilyen
közösen használt limitált forrásért, mely leggyakrabban a táplálék. Az alapvető probléma ugyanaz, mint amit
már az intraspecifikus (fajon belüli) kompetíció vonatkozásában felvázoltunk. Ha egy korlátozott forrást több faj
egyedei kénytelenek hasznosítani, akkor az mindkét faj számára hátrányos következményekkel (pl. alacsonyabb
túlélés, hoszszabb kifejlődési idő, kevesebb utód… stb.) jár. Az interspecifikus kompetíciónak két alapvető
fajtáját különböztetjük meg. Az egyik az exploitatív (kizsákmányoló), a másik az interferencia kompetíció. Az
előbbinél a versengő fajok nem kerülnek közvetlen fizikai kontaktusba, a közöttük lévő kompetíció a limitált
források kiaknázásán keresztül nyilvánul meg. Ilyen eset például, amikor egy fa leveleit egy időben két, vagy
több lepkefaj hernyói fogyasztják. Leegyszerűsítve, ezek mindegyike a másik faj egyedei elől is eleszi a
táplálékot. Az interferencia kompetícióban a fajok fizikailag is kontaktusba kerülnek, pl. egymást zavarják a
táplálkozásban, az utódokról való gondoskodásban… stb.
Az interspecifikus kompetíció általában aszimmetrikus. Ez azt jelenti, hogy a kompetícióból származó

hátrányok a két résztvevő fajt nem egyforma mértékben érintik.
Az interspecifikus kompetíciót a fajok a források felosztásával csökkentik. A forrásfelosztás lényege, hogy a

közös forrást hasznosító fajok (esetünkben a tölgy levelén élő lepkehernyók) térben és/vagy időben elkülönülve
használják azt. A tölgyeken igen nagy fajszámmal előforduló aknázómolyok többsége például a vegetációs
időszak későbbi részében (nyár és kora ősz) jelenik meg, amikor a májusban még tömeges lombrágó
lepkehernyók már bebábozódtak (Csóka 1994). Az egy levélen együtt előforduló aknázómolyok,
gubacsdarazsak térben osztják fel a közös forrást. Egyes fajaik a levél felszínén, mások a fonákon készítik
aknáikat, illetve okozzák gubacsaikat. Bizonyos fajok csak a levél szegélyén táplálkoznak, mások inkább csak
az érzugokban találhatók meg.
Egyetlen luc egyedet egy időben akár 3-4 szúfaj egyedei is megtámadhatnak. Ezek azonban a törzs különböző
részeit hasznosítják, az általuk preferált szakaszok között csak kis átfedés van. A Dendroctonusmicans például a
törzs talajhoz közeli, vastag kérgű (5–9 mm) szakaszán telepszik meg. Az Ips typographus a 4–6 mm-es
kéregvastagságú törzsrészt választja, a Pityogenes calcographus pedig inkább a koronában, illetve azokban az
ágakban fejlődik, ahol a kéreg vastagsága 1,6–2,9 mm között van (Grunwald 1986). Ha csak egyetlen faj van
jelen a törzsön, az lényegesen tágabb határok között hasznosíthatja a fatörzset, más fajok jelenlétében azonban
lényegesen körülhatároltabb a hasznosítható forrás. Ez a tény jól jelzi, hogy az egy adott faj által konkurensek
nélkül hasznosítható potenciális, és a más fajok jelenlétében hasznosítható aktuális lehetőségei jelentősen
különböznek.
Az interspecifikus kompetíciót csökkenti az is, hogy egyes szúfajok felismerik más fajok aggregációs
feromonját, és elkerülik azt a fát, melyet más fajok egyedei már kolonizáltak (Birch & Wood 1975, Byers &
Wood 1980).
Korábban már említést nyert, hogy kompetíció nem csak a táplálékért, hanem például a beporzó rovarokért is
folyhat. Arra vonatkozóan is láttunk példát, hogy, a növények hogyan csökkenthetik az ilyen jellegű
konkurenciából adódó hátrányokat.
66
7. fejezet - 4. Interakciók herbivor
rovarok és tápnövényük között
A herbivor rovarok és tápnövényeik közvetve és közvetlenül is rendkívül sokféle módon hatnak egymásra.
Habár e kölcsönhatás-rendszer aszimmetrikus – azaz a növények általában jelentősebb hatást gyakorolnak az
őket fogyasztó rovarokra, mint fordítva (Jermy 1976, 1986, Crawley 1983) – a rovarok is képesek jelentős
mértékben befolyásolni tápnövényeiket. A növény-rovar kölcsönhatások az utóbbi néhány évtizedben az
ökológiai kutatások egyik kiemelt területét jelentették, és jelentik még ma is. E fejezetben e rendkívül sokszínű
területről néhány, az erdészeti rovartan szempontjából fontosabb összefüggést ismertetünk.
1. 4.1 HERBIVOR ROVAROK HATÁSAI A

TÁPNÖVÉNYRE
1.1. 4.1.1. Hatások a tápnövény növekedésére
A herbivor rovarok táplálkozásuk során élő növényi szöveteket, illetve növényi nedveket fogyasztanak,
tápanyagokat vonnak el a tápnövénytől. Ezzel befolyásolhatják annak növekedését, kondícióját, szélsőséges
esetekben pedig túlélését is. Erdei lombos fák esetében általános az a tapasztalat, hogy azok képesek tolerálni és
kompenzálni a kisebb mértékű herbivor jelenlétet. A növények számos módon képesek kompenzálni a
herbivorok által elfogyasztott szöveteket. A tölgyek például másodlagos (ún. „János napi‖) hajtásaikkal pótolják
az elvesztett asszimilációs felületet. Ezek hossza Quercus robur esetében pozitív korrelációt mutat a korábban
elszenvedett defoliáció mértékével (Crawley 1983). Az ismétlődő, illetve nagyon nagy mértékű lombvesztés
azonban növekedésüket, valamint fiziológiai állapotukat is egyaránt visszaveti (Varga 1964, Varley 1978, Leskó
1986, Rubstov & Utkina 1989). A Lymantria dispar által okozott, 3–4 éven át ismétlődő lombvesztés tölgyeknél
az átmérő növekedést több, mint 50%-kal csökkenti (Varga 1964). Ugyanezen faj tarrágása Romániában 30–
40%-kal csökkentette a tölgyek vastagsági növekedését (Cazacu & Fratian 1966). Kocsányos tölgy
csemetéken az Andricus conglomeratus gubacsai jelentős mértékben csökkentik a csemeték magassági
növekedését. A csemeténkénti egy gubacs 10%-kal, két gubacs 25%-kal, 4, vagy annál több gubacs pedig 57%-
kal kisebb magassági növekedést eredményezett (Csóka & al. 1997).
A növekedésben mutatkozó visszaesés különösen tűlevelűeken jelentős, hiszen ezek kevésbé képesek az
elveszített asszimiláló felület gyors pótlására. Dendrolimus pini okozta nagyfokú tűvesztést követően Sliwa
(1975) a magassági növekedésben 60%-os, a fatérfogat növekedésben pedig 30%-os veszteséget említ.
Ugyanezen faj erőteljes rágása fiatal erdei fenyvesben az átmérő növekedést 45–50%-kal, a magassági
növekedést pedig 46–54%-kal csökkentette (Csóka 1991). Brubaker (1978) az Orgyia pseudotsugata tarrágását
követően duglaszfenyő vastagsági növekedésében 75– 90%-os csökkenést észlelt. Neodiprion sertifer rágása
után a tűvesztés mértékétől függően 10–45%-os csökkenést említenek (Kolonits 1965). Az USA Michigan
államában ugyanezen faj okozta 20, 65, 85 és 100%-os tűvesztés 18, 47, 53, illetve 71%-kal csökkentette az
átmérő növekedést (Wilson 1966). A fiatalabb fák csúcshajtásaiban, illetve csúcsrügyeiben élő rovarok (pl.
Rhyacionia buoliana, Pissodes strobi) fák magassági növekedését vetik vissza, ezzel pedig a megtámadott
faegyedek kompetíciós képességét is jelentősen csökkentik.
1.2. 4.1.2 Hatások a tápnövény reprodukciójára

A virágokat, termést, magokat fogyasztó rovarok nagymértékben befolyásolhatják a tápnövény reprodukciós
lehetőségeit. Tölgyeken számos gubacsdarázs (pl. Andricus quercuscalicis, Callyrhitis spp.), a
makkormányosok (Curculio spp.), több lepkefaj (Laspeyresia amplana, L. splendana) akár 95–98%-ban, fenyők
esetében a magdarazsak (Megastigmus pinus, M. spermotrophus) és lepkehernyók (Cydia conicolana, C.
strobilella) képesek hasonló mértékben csökkenteni a továbbszaporodásra alkalmas magok mennyiségét. A
rügygubacsokat okozó rovarok a generatív rügyek elpusztításával befolyásolják a tápnövény reprodukciós
képességét. Sacchi & al (1988) tanulmánya szerint az Euura lasiolepis nevű levéldarázs a Salix lasiolepis
generatív rügyeinek 43%-át pusztította el. A reprodukciós potenciált nem csupán a magokat fogyasztó, hanem a
lombfogyasztó rovarok is csökkenthetik. Kocsányos tölgyön már kis mértékű (8–12%) lombvesztés is
jelentősen, akár 60–80%-kal is csökkentheti a makktermést (Crawley 1985).
67
4. Interakciók herbivor rovarok és
tápnövényük között
1.3. 4.1.3 Herbivor rovarok okozta fapusztulás

Mint azt már korábban leszögeztük, a herbivoria alapvetően parazitikus jellegű táplálkozási forma, azaz a
herbivor rovarok általában nem pusztítják el tápnövényeiket. Ha azonban hatásuk különösen erős, illetve
ismétlődő, akkor esetenként számottevő mortalitást is okozhatnak. A cserebogarak gyökereken táplálkozó lárvái
lágyszárú növényeket, de nem ritkán csemetéket, fiatal fákat is elpusztíthatnak. Tömeges fellépésük esetén –
különösen szélsőségesen rossz termőhelyen – a lombfogyasztó rovarok is előidézhetnek fapusztulást. Jelentős –
helyenként 60–70%-os – famortalitást okozott például az Észak-Amerikába behurcolt Lymantria dispar is
Quercus állományokban (Herrick & al. 1979). Gyakrabban jelentkezik mortalitás a
fenyők esetében, hiszen egy tarrágás (100%-os tűvesztés) során a tűlevelűek – néhány faj kivételével – nem csak
egy, hanem esetenként akár 6–7 évjárat tűit is elveszítik (Sliwa 1975, Csóka 1991).
Az Észak-Amerikába behurcolt eurázsiai Adelges piceae szipókáján keresztül toxikus vegyületet juttat a
tápnövénybe, ezzel mortalitást okoz az észak-amerikai Abies fajok körében (Berryman 1986). A Tsuga fajokon
hasonló módon okoz fapusztulást az Ázsiából behurcolt Adelges tsugae (Shields & al. 1998).
A legdrámaibb tápnövény pusztulást minden bizonnyal a fenyőfélék szíjácsában élő szúfélék (Scolytidae)
okozzák, melyek általában csak legyengült faegyedeket támadnak meg. Ha azonban bizonyos környezeti
feltételek (pl. hoszszantartó aszály, széltörés, hótörés) optimális körülményeket teremtenek számukra,
robbanásszerű tömegszaporodásra képesek, ennek során pedig már az egészséges fákat is megtámadják, és el is
pusztítják. A lombfogyasztó rovarok hatása esetenként akár pozitív is lehet a tápnövény növekedésére. A fák
lombozata ugyanis a rovarok szervezetén keresztülhaladva könnyebben felvehető tápanyaggá válik, mely nem
halmozódik fel az avartakaróban, hanem gyorsabban visszakerül a növényekbe (Klock & Wickman 1978, Szabó
& al 1983).
1.4. 4.1.4. Rovarok, mint növényi kórokozók vektorai

A fentebb vázlatosan ismertetett közvetlen hatások mellett a rovarok igen jelentős közvetett hatásokat is
gyakorolhatnak tápnövényükre. A leggyakoribb, és legjelentősebb közvetett hatások akkor lépnek fel, ha a
rovarok a tápnövény kórokozóit szállítják. A mutualista kapcsolatokat tárgyaló fejezetnél már tettünk említést
egyes szúfajok és fadarazsak, illetve az általuk szállított gombákról. Ezekben az esetekben nem is magának a
rovarnak a táplálkozása van drasztikus hatással a növényre, hanem az általa terjesztett kórokozónak. Ugyanez a
helyzet a szilfavészt okozó Ceratocystis ulmi nevű gombával, és az őt szállító szil szíjácsszúkkal (Scolytus
scolytus, S. multistriatus). Az, hogy a szilek Európában és Észak-Amerikában erősen megritkultak, elsősorban
ennek a kórokozónak tulajdonítható. A kifejlett bogarak az ágakon folytatnak táplálkozó rágást, eközben
fertőzik meg a tápnövényt. Ezt követően a törzsrész kérge alá rakják tojásaikat, utódaik itt fejlődnek. A
kórokozó hatására megbetegedő, később pusztuló fa optimális körülményeket biztosít a lárvák kifejlődéséhez. A
szú és a gomba mutualista kapcsolatban vannak. A rovar terjeszti a kórokozót, az pedig olyan mértékben
legyengíti a fát, hogy már nem tud a rovar ellen védekezni. A szúlárvák a kórokozó közreműködése nélkül
valószínűleg nem tudnák tolerálni a fa védekezési reakcióit (Berryman 1986).
A fenti példával nagyban egyező tartalmú az Ips typographus, és az általa terjesztett, kékülést okozó gomba, a
Ceratocystis polonicum kapcsolata (Raffa & Berryman 1983, Christiansen
& Berryman 1995).
Hasonló kapcsolat áll fent a Pinus fajok pusztulását is okozó Bursaphelenchus xylophilus nevű fonálféreg és az
őt terjesztő Monochamus cincérek között. A cincér szárnyfedője alatt hordozza a fonálférget és azt a
tojásrakáskor új tápnövényre juttatja. A fonálféreg a gyantacsatornákon át jut a fa belsejébe, amely igen gyorsan
elpusztul, így a körülmények optimálissá válnak a benne fejlődő cincérlárvák számára (Berryman 1986).
Ma már az is tudott, hogy a bükk kéregrák (Nectria ditissima) terjesztésében a bükk gyapjastetű (Cryptococcus
fagisuga) játssza a fő szerepet (Pagony 1993, Houston 1999). Ebben az esetben a rovar és a kórokozó közötti
mutualista kapcsolatra még nem derült fény.
A levéltetvek, és az egyéb szipókás rovarok leggyakrabban vírusokat terjesztenek (Kennedy 1951). A szilek
szíjácsnekrózisát okozó vírust hordozza például a szilkabóca (Ribautiana ulmi). Egyes vírusok teljességgel az
őket terjesztő rovarokra utaltak, ezért elterjedési területük is megegyezik a rovar areájával.
68
2. 4.2. A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSE A HERBIVOR

ROVAROK ELLEN
2.1. 4.2.1. A védekezési módok csoportosítása
A növények herbivor rovarok elleni védekezése igen sokrétű, és sokféleképpen is csoportosítható. E fejezetben
csak a legjelentősebb, illetve különlegességük okán kiemelt védekezési módokat tárgyaljuk. Az ismertetendő
főbb kategóriák az alábbiak:
fizikai védelem
kémiai védelem
– konstitutív védelem
– indukált védelem
megszökés
– térben
– időben
szövetek és szervek feláldozása
védelem mutualista kapcsolatok révén
2.2. 4.2.2. Fizikai védelem

A fizikai védelem eszköztára a különféle felszíni képletekből (sörték, szőrök, tüskék), viaszos és ragadós
bevonatokból áll. A tüskék gyakran megakadályozzák, hogy a rovar hozzáférjen a táplálékhoz. A gesztenye
termésének tüskézettsége például jelentős fajon belüli változatosságot mutat. Egyaránt ismerünk sűrűbb és
ritkább tüskézetű változatokat is. A sűrű tüskézetű fajtákon az átlagos gesztenyeormányos (Curculio elephas)
fertőzöttség csupán 16% a ritka tüskéjű változaton regisztrálthoz képest (Bürgés 1972, Bürgés & Gál 1981).
A szőrös, viaszos és ragadós növény felszínt a herbivor rovarok általában nem kedvelik, mert az egyrészt
nehezíti mozgásukat, másrészt rosszabb minőségű táplálékot jelent számukra. Érdekes megjegyezni, hogy a
levelek szőrözöttsége esetenként nem csak a herbivorokra, hanem egyes természetes ellenségeikre is hat. A levél
sűrű szőrözöttsége a kistestű parazitoidokat akadályozza mozgásukban, így a gazdakeresés hatékonyságát
csökkenti (Price & al 1980).
A zsurlók – melyeket régen edények súrolására használtak – szövetei például a bennük felhalmozott szilícium
miatt olyan kemények, hogy a herbivor rovarok számára gyakorlatilag fogyaszthatatlanok.
A levelek keménysége (mely jelentős fajon belüli változatosságot mutat) önmagában is jelentős védelmet
jelenthet a herbivor rovarok ellen. Minden olyan tényező tehát, mely a levél keménységét csökkenti, egyben a
herbivorok elleni védettséget is redukálja. Magaskőrisnél például a gyökérsérülések hatására csökken a levelek
keménysége, ez pedig a kőris gömbormányos (Stereonychus fraxini) kártételének növekedését eredményezi
(Foggo & al 1994).
Borhidi (1969) szerint a Quercus petraeassp. dalechampii és a ssp.polycarpa jelentősen eltérő herbivor
fogékonyságot mutat. Ennek okát abban látja, hogy az előbbinek finom textúrájú, viszonylag puha, míg az
utóbbinak erős kutikulájú, bőrnemű, kemény levelei vannak.
2.3. 4.2.3. Kémiai védelem

Konstitutív (beépített) védelem
A növények kémiai védekezésének két fő formája ismert. Konstitutív, illetve indukált védelem. A konstitutív
védelem lényege, hogy a növény eredendően tartalmazhat számos olyan vegyületet, melyek a rajta táplálkozó
69
rovarra kedvezőtlenül, esetenként mérgezőleg hatnak (tannin, terpének, lignin, alkaloidok stb.). A luckéreg
lignintartalma például jelentős fajon belüli változatosságot mutat. A Dendroctonus micans szú lárvái a
magasabb lignintartalmú faegyedeken lényegesen kisebbek, mortalitási rátájuk magasabb, belőlük kisebb
peteprodukciójú nőstények kelnek ki (Speight 1989).
A fenyőtűk gyantatartalma jelentősen eltérő az egyes erdeifenyő klónoknál. A magasabb gyantatartalmú

klónokon a fiatal Neodiprion sertifer lárvák túlélése csökken (Larson & al. 1986).
A lombfogyasztók elleni konstitutív védelem egyik legfontosabb tényezője a tannin-tartalom. A tannin

jelentősen csökkenti a növényi szövetekben található fehérjék emészthetőségét, ezáltal lassítja a rovar
kifejlődését, és csökkenti a kifejlődő nőstények peteproduktumát (Feeny 1968). A ligninhez hasonlóan a tannin-
tartalom is jelentős fajon belüli változatosságot mutat a tölgyek esetében. A jellemzően magasabb tannin-szintű
egyedek tehát viszonylagos védettséget élveznek az alacsonyabb tannin-szintűekhez képest. A tannin-tartalom
ezen túl jelentős szezonális változást is mutat. A fiatal levelekben kevesebb a tannin, víztartalmuk és N-
tartalmuk pedig nagyobb. Ez optimális táplálékforrást biztosít a lombfogyasztó rovaroknak. Ennek tudható be,
hogy a tavaszi, nyár eleji időszakban pl. a tölgyeken sokkal fajgazdagabb, és tömegesebb lombfogyasztó
rovaregyüttes táplálkozik, mint a későbbi időszakban, amikor már az idősebb levelek dominálnak (Feeny 1968,
1989). Faeth (1985) felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a herbivor együttes fajszámának és
abundanciájának változása nem kizárólag a tannin-, és N-tartalom változásának tudható be, azt számos más
tényező is befolyásolja.
A fenyőknél a tannin mellett a terpének játszanak jelentős szerepet a herbivorok elleni védelemben. A
duglaszfenyő tűiben például a terpének azok a kémiai összetevők, melyek legnagyobb hatással vannak a
rügyben élő egy sodrómoly faj (Choristoneura occidentalis) hernyóinak növekedésére, túlélésére (Cates & al.
1983).
Igen sok növényfaj kémiai összetevőinél fogva a herbivor rovarok túlnyomó többségére riasztó, vagy éppen
mérgező (pl. Euphorbiaspp.,Aristolochiaclematitis stb.), ezeket csak kisszámú, hozzájuk adaptálódott szigorúan
specialista faj képes fogyasztani.
Indukált kémiai védelem
Indukáltnak, vagy fakultatívnak nevezzük a védekezésnek azt a formáját, melynek során a herbivor rágása indít
be a növényben bizonyos kémiai változásokat, melyek végeredményben kedvezőtlenül hatnak magára rovarra.
Az indukált védekezés lehet gyors (esetenként akár néhány órán belüli), mely már a reakciót kiváltó rovarra is
hatással van, illetve késleltetett, mely csak a következő nemzedékre, illetve a növényen későbbi időszakban
táplálkozó más rovarokra gyakorol számottevő hatást.
A rövid távú indukált védekezésre igen szemléletes példát szolgáltat a Salix viminalis. Leveleiben már a sebzést
követő 24 órában megkétszereződik a proteináz inhibitorok koncentrációja. Ezek a vegyületek a rovarok
fehérjebontó enzimeinek (proteinázok) működését gátolják, azaz a levél emészthetőségét csökkentik.
A hosszú távú indukált védekezésre vonatkozó legkorábbi megfigyeléseket Benz (1974), valamint Baltensweiler
& al (1977) tették. Azt találták, hogy a Zeiraphera diniana nevű
sodrómoly által lerágott vörösfenyő újrahajtott tűinek N-tartalma sokkal alacsonyabb, több nehezen emészthető
rostot tartalmaznak, a tűket gyakran gyantás bevonat fedi. A következő nemzedék hernyói, melyek kénytelenek
ezeket a tűket fogyasztani, sokkal lassabban növekszenek, a kifejlődő nőstények termékenysége sokkal kisebb
lesz. A Lymantria dispar bábsúlya, a hernyók túlélése és a kifejlődött nőstények termékenysége egyaránt
csökkent, amikor olyan fák leveleivel táplálták, melyek a megelőző két évben számottevő lombvesztést
szenvedtek (Wallner & Walton 1979).
Az Epirrita autumnata nevű araszoló hernyói lassabban fejlődnek korábban károsított Betula pubescens
levelekkel táplálva, mintha érintetlen leveleket fogyasztanak. Ennek oka hogy a megrágott levelekben
megnövekszik a bizonyos, számukra negatív hatású fenol származékok koncentrációja (Niemela & al. 1979,
Tuomi et al. 1984). Edwards & Wratten (1983) szerint ezek a változások nem csak a
megrágott, hanem az őket körülvevő érintetlen levelekben is jelentkeznek. A defoliáció után újrahajtott levelek
N-tartalma még a lombrágást követő évben is jóval alacsonyabb, fenol-tartalma pedig magasabb. Ezek a
kedvezőtlen változások 70%-kal csökkentették a rajtuk táplálkozó araszoló életképes utódainak számát
(Haukioja & al 1985).
70
A már említett terpéneknek ugyancsak jelentős szerepük van a szúk (Scolytidae) elleni védekezésben is. Ha a
szú egészséges fán próbál megtelepedni, az gyantafolyással tömíti el a befurakodási nyílást. A gyanta némelyik
terpén összetevője pedig erősen toxikus egyes szúfajokra (Speight & Wainhouse 1989). Egyébként éppen
ezt a reakciót használják ki a Pinus fajokon, gyantagyűjtés céljából ejtett mesterséges sebzésekkel.
Az indukált védekezés sem jellemző egységesen minden fafajra, illetve egy adott fafaj sem indukál egyformán
védekezést minden rajta táplálkozó rovarcsoport ellen. Az indukált védekezés megléte, avagy hiánya jelentősen
befolyásolhatja a növényen táplálkozó fitofág fajok populációdinamikáját. Az erdeifenyőn például nem sikerült
számottevő, hosszú távú indukált védekezést kimutatni a tűfogyasztó rovarok ellen (Niemela et al. 1984,
Neuvonen & Niemela 1989). Ez lehet az oka annak, hogy a rajta élő levéldarazsak (Neodiprion sertifer és
Diprion pini) több egymást követő évben, ugyanazon helyen is okozhatnak jelentős tűvesztést, és
tömegszaporodásaik akár igen rövid időn belül is követhetik egymást. Ezzel szemben a Betula pubescens-en –
melynél erőteljes, hosszú hatású indukált védekezés figyelhető meg – az Epirrita autumnata nevű araszoló lepke
tömegszaporodásai legfeljebb 2–3 évig tartanak, és 9–10 éves időközönként ismétlődnek (Haukioja & al
1985, Neuvonen & Niemela 1989).
Meglepő módon tölgyeken, a defoliáció következtében megnövekedett tannin-tartalom esetenként pozitívan is

hathat a herbivor rovarra. Hunter & Schultz (1993) kísérletileg bizonyították, hogy a
Quercus rubra megrágott leveleiben megnövekedett tannin szint gátolja a Lymantria dispar sejtmag-poliéder
vírusának hatását, ezzel pedig számottevően csökkenti az általa okozott hernyó-mortalitást. Hasonló jellegű
összefüggésről számol be Appel & Schultz (1994). A gyapjaslepke ellen alkalmazott Bacillus thuringiensis alapú
készítmények hatását jelentősen csökkenti a levelek magas tannintartalma, azaz a tannin antibiotikumként hat a
rovarpatogén kórokozóra. Érdekességként megjegyezhető, hogy a magas tannin-tartalmú növényi szövetek
antibiotikus hatását az ókori és középkori orvostudomány is felhasználta. Észak-Amerikában és Európában nyílt
sebekre félbevágott, magas csersavtartalmú gubacsokat helyeztek, ezek jelentősen meggyorsították a
sebgyógyulást. A gubacsok egyrészt a magas tannin-tartalomból fakadó szövetösszehúzó hatásuk révén
csillapították a vérzést, másrészt pedig a kórokozók elpusztításával fertőtlenítették a sebeket.
2.4. 4.2.4. Megszökés

Megszökés térben
A térbeni megszökésre a legkézenfekvőbb példákat a szárnyas repítőkészülékkel rendelkező magú fajok

szolgáltatják (pl. juharok, szilek, fenyők stb.). Több vizsgálat is igazolja, hogy repítőkészüléke segítségével az
anyanövénytől távolabb került utód túlélési kilátásai lényegesen jobbak, mert kisebb eséllyel kerül szembe az
anyanövény körül feldúsult herbivor rovarok támadásával.
Megszökés időben
Az időbeni megszökésre igen szemléletes példát szolgáltat a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) és a
kocsányos tölgy (Quercus robur) egy sajátos interakciója. A rovar számára optimális, ha a rügyfakadás és a kis
hernyók kikelése pontosan egybeesik. Ez esetben a hernyók rögtön kikelésükkor optimális minőségű és bőséges
táplálékhoz jutnak. Ebből fakadóan a faj a koránfakadó egyedeket preferálja (Crawley & Aktheruzzaman 1988,
Hunter 1992). Számottevő defoliációt követő évben azonban a tölgy 7–10 nappal is késlelteti a lombfakadást,
jelentős mértékben megzavarva ezzel a hernyók számára létfontosságú szinkronizációt. Defoliációt követő
késleltetett rügyfakadást figyeltek meg Betula pubescens esetében (Tuomi & al 1989).
Az időbeni megszökés másik példája a herbivor által indukált korai lombhullás. Preszler & Price (1993)
kimutatták, hogy a magas denzitású levélaknázó (Phyllonorycter spp.) populáció korai lombhullást vált ki a
Salix lasiolepis-nál. Ez pedig jelentős mértékben csökkenti az aknázó túlélését, mivel a levelek így korábban
lehullanak, mint ahogy a lárvák befejezték volna fejlődésüket.
2.5. 4.2.5. Szövetek és szervek feláldozása

Számos növényfaj szöveteinek, illetve esetenként szerveinek feláldozásával védekezik bizonyos herbivor
rovarok ellen. A szövetek feláldozását hyperszenzitív reakciónak is szokás nevezni. Lényege, hogy a növény a
táplálkozó herbivor körüli szövetekben olyan folyamatokat indít be, melynek végeredményeként a szövet
elpusztul, így a lárva kifejlődése is meghiúsul. Ezt a védekezési módot a növény és rovar közötti
versenyfutásként is felfoghatjuk. A növény érdeke elpusztítani saját szöveteinek egy részét mielőtt a rovar
kifejlődhetne. A rovar törekvése pedig a kifejlődés, mielőtt az elpusztult szövetek azt lehetetlenné tennék.
Nyilvánvaló, hogy ez a védekezési mód csak olyan rovarok ellen lehet hatásos, melyek lárva korukban nem
71
képesek helyüket változtatni. Ilyenek például a gubacsokozó és levélaknázó rovarok. Cornelissen & Fernandes
(1999) kísérletileg igazolták, hogy egyes növényfajok „emlékeznek‖ a rajtuk fejlődő gubacsszúnyogokra, illetve
az ellenük alkalmazható hyperszenzitív védekezés lehetőségére. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy egy
adott növényegyeden az egymás után közvetkező években növekszik azoknak a gubacsoknak aránya, melyek
ellen a növény védekezési reakciót indít.
Hasonló mechanizmuson nyugszik a szervek feláldozásán alapuló védekezés is. Itt ismét megemlíthető az
időbeni megszökésnél már bemutatott, levélaknázók által kiváltott korai lombhullás. Ehhez alapjaiban hasonló a
kocsányos tölgy fiatal makk-kezdemények elhullatása is. A nyár elején lehullott makk-kezdemények többsége
általában valamely makkban fejlődő rovar (pl. Andricus quercuscalicis) által fertőzött. A tölgy ugyan feláldozza
makk-kezdeményeit, ezzel azonban azt is megakadályozza, hogy azokban a rovarok kifejlődhessenek. Fontos
megjegyezni, hogy a szövetek, és a szervek feláldozásával járó védekezés is jelentős fajon belüli változatosságot
mutat. Egyes egyedeknél igen hatékonyan működik, míg másoknál számottevő hatása nincs.
2.6. 4.2.6. Védelem mutualista kapcsolatok révén

Számos esetben mutualista kapcsolatok is segíthetik a növények herbivorok elleni védelmét. Rendkívül érdekes,
a leveleit fogyasztó gyűrűslepke (Malacosoma americanum) elleni védekezési mód figyelhető meg például az
Észak-Amerikában őshonos, de hozzánk is betelepített Prunus serotina esetében. A védekezés a növény-hangya
mutualista (mindkét fél számára előnyös) kapcsolaton alapszik. A fa virágzatában külön szervek vannak, melyek
funkciója, hogy extra mennyiségű nektárt termeljenek. E nektáron táplálkoznak a Formica obscuripes, illetve
más hangyafajok egyedei (Tilman 1978). A növény biztosította nektár táplálék mellett a lombozaton táplálkozó
Malacosoma hernyókat is fogyasztják. Kb. 3 héttel a rügyfakadás után, amikor a hernyók már olyan nagyok,
hogy a hangyák nem tudják őket eredményesen zsákmányolni, a nektár produkció is abbamarad. A cseresznye
és meggyfajok levélnyelén található szemölcsök eredeti funkciója szintén a nektár kiválasztása, és ezzel a
herbivorok elleni védelmet biztosító hangyák jutalmazása. Hangyák herbivorok elleni védő szerepét egyébként
tölgyeken és más fafajokon is megfigyelték (Skinner & Whittaker 1981).
Nem kevésbé kifinomult kapcsolat segíti a tölgyeket egyes lombfogyasztó lepkehernyók elleni védekezésben. A
megrágott levelekből kiáramló vegyületeket bizonyos fürkészlegyek (pl. Blepharipa, Cotesia fajok) felismerik,
így eligazítást kapnak arra vonatkozóan, hogy gazdaállataikat hol találhatják meg. Bizonyos esetekben nem is a
sebzett szövetekből kiáramló vegyületek, hanem a növény által, speciálisan erre a célra kibocsátott szaganyagok
tájékoztatják a parazitoidokat és predátorokat. Ezeket a vegyületeket infokemikáliáknak is szokás nevezni
(Steinberg & al. 1993).
A predátor és parazitoid rovarokkal fenntartott mutualista kapcsolatok mellett egyes endophyta gombák is
hozzájárulhatnak a herbivor rovarok elleni védelemhez, oly módon, hogy az általuk termelt egyes vegyületek a
rovarokra toxikusak. Butin (1992) szerint a kocsányos tölgy levelében élő endophyta gombák (pl. Gloeosporium
quercinum) jelentős mortalitást okoznak a levélen gubacsot okozó egyes rovarokban (pl. Neuroterus
numismalis). Hasonló jelenséget észlelt Sieber & Hugentobler (1987) a bükk levelén fejlődő gubacsszúnyogok
és az Apiognomonia errabunda nevű levélgomba között. Wilson & Carrol (1997) szerint egyes
gubacsdarázs fajok elkerülik a levélnek azon részeit, ahol endophyta gombák vannak jelen, azaz a gombák
lokálisan védelmet nyújtanak ellenük. A duglaszfenyő tűiben élő Rhabdocline parkeri nevű gomba a fiatal tűiket
fertőző Contarinia gubacsszúnyogoknál okoz számottevő mortalitást (Caroll 1986).
3. 4.3. A ROVAROK VÁLASZAI A TÁPNÖVÉNY

VÉDEKEZÉSÉRE
A herbivor rovarok természetesen számos módon képesek csökkenteni a növények védekezéséből fakadó
hátrányos következményeket. A legtöbb rovar a levélnek például csak azon részeit fogyasztja el, melyekben
alacsonyabb a nehezen emészthető lignin-, és tannin-tartalom. Ezt a célt szolgálja például az egyes fajok (pl.
Haltica quercetorum, Caliroa levéldarazsak) által jellemzően folytatott hámozó és kivázasító táplálkozási
forma.
Korábban már említést nyert, hogy a magas gyanta-tartalom kedvezőtlenül hat a fiatal Neodiprion álhernyók
túlélésére. Ennek kivédésére egyes Neodiprion fajoknál a lárvák először a tű alaphoz közli részénél átrágják a fő
gyantacsatornát, és csak akkor kezdenek el táplálkozni, amikor már jelentős mennyiségű gyanta kifolyt a tűből.
Egyes olyan fajoknál, melyek nem tojás alakban telelnek, a peterakó nőstény teszi meg ugyanezt. Ezzel utódai
számára jobb táplálékforrást biztosít (McCullogh & Wagner 1993).
72
Számos más levéldarázs lárva és lepkehernyó esetében is ismert jelenség, hogy táplálkozásuk során először a
levél főerét rágják el, ezzel gyakorlatilag megszakítva a védekezést szolgáló anyagok áramlásának útvonalát. A
Pyralidae és Ctenuchidae családba tartozó több lepkefajról ismert, hogy hernyói a már kifejlett levelekből sátrat
szőnek a frissen bomló rügyek köré, ezáltal azokat elzárják a fénytől. Ennek eredményeként a levelek fejlődésük
során nem keményednek meg, illetve tannin tartalmuk alacsonyabb marad (Sagers 1992). Ez pedig a hernyók
számára lényegesen kedvezőbb táplálékforrást eredményez. A ―klimatizált búvóhely‖ kialakításán túl minden
bizonnyal ugyanezen célt is szolgálják az eszelények és a sodrómolyok levélsodratai, illetve a számos lepkefajra
jellemző hernyófészkek.
A csoportos táplálkozás egyik célja szintén a növényi védekezés negatív hatásainak csökkentése. A csoportosan
táplálkozó lárvák, egy-egy levelet, tűt, vagy hajtást gyorsabban elfogyasztanak, ezáltal tovább vándorolhatnak,
mielőtt még az indukált védekezés igazán hatékonnyá válna.
A polifág fajok nyilvánvalóan többféle vegyület méregtelenítésére kell, hogy képesek legyenek, a specialisták
ugyanakkor sokkal tökéletesebben méregtelenítik tápnövényük vegyületeit. Számos rovarfaj saját céljaira
hasznosítja tápnövénye mérgező anyagait. A mérgező tápnövényen élő fajok közül sokan szervezetükben
halmozzák fel azokat, így maguk is mérgezővé válnak ragadozóik számára. E fajok általában feltűnő
színezetűek és mintázatúak, így ragadozóik (pl. madarak) könnyen megtanulják, hogy ezek rossz ízűek, illetve
mérgezőek. A hazai Lepidoptera faunában ilyen jellegű példát szolgáltatnak többek között a kutyatej szender
(Celerio euphorbiae), a farkasalma lepke (Zerynthia polyxenia), valamint az ökörfarkkórókon élő csuklyás
bagolylepkék (Cuculliaspp.). A mérgező rovarok egymáshoz hasonló színét és mintázatát „Müller-féle‖
mimikrinek nevezzük. A mérgező rovarokhoz való hasonlóságból egyébként nem mérgező rovarok is hasznot
húzhatnak. Ragadozóik megjelenésük alapján mérgezőnek vélik, így kerülik őket. Ez a jelenség a „Batesian
mimikri‖. Szemléletes példát szolgáltat e jelenségre az őszi kékesbagoly (Diloba caeruleocephala) kökényen és
galagonyán élő hernyója, mely rendkívüli módon hasonlít a Cucullia verbasci mérgező hernyójára, bár maga
nem mérgező (Csóka 1996). Ez az utánzás természetesen csak akkor működhet, ha a valóban mérgező fajok, és
az őket utánzók együtt fordulnak elő, és az utánzók kevesebben vannak. Ha ugyanis többen lennének az
utánzók, akkor a madarak nagyobb eséllyel találkoznának velük, és így nem rögzülne bennük a mérgező
tulajdonsághoz kötődő megjelenés képe.
4. 4.4. A HERBIVOROK VIZUÁLIS

ALKALMAZKODÁSA A TÁPNÖVÉNYHEZ
A herbivor rovarok természetes ellenségeik elleni védekezésükben a tápnövény adta lehetőségeket fentebb
említetteken túl, más módon is kiaknázzák. Erre leglátványosabb példákat a lepkehernyók szolgáltatják. A
legtöbb lepkehernyó legjelentősebb predátorai a rovarevő énekesmadarak. Ezek vizuális keresők, azaz
zsákmányukat látásuk segítségével találják meg. A tápnövény által kínált háttérbe való „beolvadás‖ az ezek elől
való elrejtőzést szolgálja. Ennek tudható be például, hogy a fenyőkön táplálkozó lepkehernyók számottevő része
(Panolis flammea, Bupalus piniarius, Semiothisa liturata, stb.) hosszanti zöld csíkokat visel a testén. A
kökényen és galagonyán élő Ephesia fulminea nevű bagolylepke hernyóinak színe egyrészt megegyezik a hajtás
színével, testfelületükön paraszemölcsre emlékeztető képletek találhatók, valamint hátukon olyan tövisszerű
képletet viselnek, mely megtévesztésig hasonlít a tápnövény töviseire. Az égeren és nyíren élő sarlósszövő
(Drepana lacertinaria) hernyói színezetükben és formájukban is egyaránt a tápnövény elszáradt virágaira
emlékeztetnek. A nyárfaszender (Lathoe populi) hernyói sárgászöldek, ha törékeny fűzön, vagy más zöldes
levelű tápnövényen táplálkoznak, és szinte teljesen fehérek, ha fehér nyáron fejlődnek. A polifág tollascsápú
araszoló (Colotois pennaria) hernyói is különböző színezettel alkalmazkodnak a különböző tápnövényekhez.
Sötét szürkésbarnák ha tölgyeken táplálkoznak, illetve világosabb sárgásbarnák, ha a nyárak világosabb
hajtásain vannak (Csóka 1991). Az eddig ismert legmeghökkentőbb „rejtőző-adaptációt‖ minden bizonnyal a
kétnemzedékes észak-amerikai Nemoria arizonaria nevű araszoló lepke hernyóinak tulajdoníthatjuk. A faj
tavaszi nemzedékének hernyói tölgy hím virágokon élnek, színezetükben és testfelszínükkel is erre
hasonlítanak. A második nemzedék (mely hím virágokat már nem találhat) ezzel szemben színezetben és
formában is eltérő módon már águtánzó (Greene 1989).
Szintén a rovarevő madarak elleni védekezést szolgálja egyes lepkehernyók speciális táplálkozási módja. A
madarak nem csak közvetlenül a hernyókat keresik, hanem az őket eláruló rágásnyomokat is felhasználják a
táplálék felkutatásában. A szőrös, madarak által nem kedvelt hernyók (pl. medvelepkék hernyói) a levél
felszínén és szegélyén egyaránt táplálkoznak, mindenütt feltűnő, rendszertelenül összerágott
levélmaradványokat hagynak maguk után. A madarak által kedvelt, csupasz, nagytestű hernyók (pl.
púposszövők) közül sokan eltérő módon táplálkoznak. Ezek a levelek szegélyét rágják körül. Ez sokkal kevésbé
73
feltűnő, hiszen a körberágott levél tulajdonképpen csak méretében tér el az érintetlen levéltől, így nem szolgáltat
információt a rovar után kutató madárnak. Egyes, éjszaka táplálkozó fajok napkelte előtt tőben elrágják az
általuk fogyasztott levél nyelét, ami a földre hullik, és így nem szolgáltat áruló nyomot a hernyó hollétére
vonatkozóan (Heinrich 1993).
5. 4.5. A TÁPNÖVÉNYT MANIPULÁLÓ HERBIVOR

ROVAROK
A herbivor rovarok számos módon képesek tápnövényüket manipulálni annak érdekében, hogy a tápnövény,
illetve a környezet kínálta lehetőségeket optimálisan hasznosítsák, illetve ezek negatív hatásait minimalizálják.
Korábban már említettük, hogy számos rovarfaj sodratokat készít, ezáltal egyrészt búvóhelyet nyer, másrészt
pedig a táplálék minőségét is képes befolyásolni. Ugyancsak említettük, hogy egyes rovarfajok miként
manipulálják tápnövényüket, hogy annak védekezését gyengítsék.
A tápnövény manipulálásának legkifinomultabb módját a gubacsokozó rovarok végzik. Ezek képesek

tápnövényüket rendellenes növekedésre késztetni, melynek eredményeképpen a növény egy speciális
képződményt, a gubacsot hozza létre. A gubacs a rovar számára egyrészt tápanyagforrás, melyben képes a
tápanyagok szintjét a maga számára optimális szinten tartani (Hartley & Lawton 1992), másrészt pedig
búvóhely, mely megvédi a kiszáradástól, a hőmérséklet szélsőségeitől, (Fernandes & Price 1991), valamint a
természetes ellenségektől is (Askew 1961, Cornell 1983, Price & Pschorn–Walcher 1988). A tölgyeken fejlődő,
gubacsdarazsak által okozott gubacsok tannin-tartalma igen magas (ezeket a múlt században a bőrcserzéshez
nélkülözhetetlen csersav kinyerése céljából kiterjedten gyűjtötték). Ez a magas csersavtartalom számottevő
védettséget biztosít a gubacsokozó rovarra patogén kórokozókkal (gombák, vírusok, baktériumok) szemben
(Taper & Case 1987).
A tölgyek hím virágzatán gubacsot képező fajok képesek az egyébként igen rövid életű virág élettartamát
számottevően meghosszabbítani. A Quercus cerris-en élő Andricus aestivalis a hím virágokat a szokásos 2–3
héten túl még akár 6–8 hétig is életben tarthatja, hogy biztosítsa ezzel saját kifejlődésének feltételeit (Csóka
1997).
6. 4.6. AZ INTRASPECIFIKUS TÁPNÖVÉNY

PREFERENCIA EGYES OKAI
A növényevő rovarok (még a polifágok is) nem csupán az egyes növényfajokat, hanem egy adott növényfaj
egyedeit is különböző mértékben preferálják. Ezen fajon belüli különbségek okai lehetnek a tápnövény
fenológiája, fizikai és kémiai sajátságai, kora, kondíciója, stb.
Az egyes fafajokra jellemző, eltérő rügyfakadási idő is jelentősen befolyásolja a faegyeden táplálkozó herbivor
rovarok denzitását. A koránfakadó kocsányos tölgyeken például szignifikánsan magasabb az Eriocrania
subpurpurella nevű aknázómoly (Crawley és Aktheruzzaman 1988), a Tortrix viridana és az Operophtera
brumata (Hunter 1992) valamint a Neuroterus aprilinus nevű gubacsdarázs (Csóka 1993) és a tölgy földibolha
(Haltica quercetorum) denzitása (Hirka & Csóka 1996, Csóka & Hirka
1997). Ezzel szemben a későnfakadó egyedeket preferálják a Phylloxera quercus nevű törpetetű (Crawley és
Aktheruzzaman 1988, Hirka & Csóka 1996, Csóka & Hirka 1997) valamint a Neuroterus quercusbaccarum és a
N. numismalis nevű gubacsdarazsak (Crawley & Aktheruzzaman 1988). A Populus tremuloides koránfakadó
egyedein lényegesen magasabb a Choristoneura conflictana és a C. rosaceana sodrómoly-hernyók denzitása,
mint a későnfakadókon (Witter & Waisanen 1978).
A fenyő bagolylepke (Panolis flammea) nőstényei képesek felmérni a fenyőtűkben lévő egyes terpének
koncentrációit, illetve bizonyos terpén fajták egymáshoz viszonyított arányait, melyek még azonos helyen álló,
azonos fajú faegyedek között is nagy változatosságot mutatnak. Mindezek alapján választják ki az utódaik
számára megfelelő, illetve optimális tápnövény egyedeket (Leather 1987).
A tápnövény kondícióját, fiziológiai állapotát illetően legismertebb a „növényi stressz‖ hipotézis. Ennek
lényege, hogy a fitofág rovarok a stressz által sújtott növényeket támadják meg gyakrabban, mely nem képes
ellenük hatékonyan védekezni. E rendkívül kézenfekvő következtetést számos terepi megfigyelés, tapasztalat
támasztja alá. A fenyőkön élő szúk legnagyobb gyakorisággal a legyengült, sínylődő fákat támadják meg
74
(Berryman 1986, Speight & Wainhouse 1989). Így a Tomicus piniperda szúk is a gyengélkedő Pinus sylvestris
egyedeket támadják meg, illetve azokat a fákat, melyeken már megtalálhatók fajtársaik befurakodási nyílásai
(Schroeder 1987). Az Asphondylia genuszba tartozó gubacslégy gubacsainak denzitása szignifikánsan magasabb
a tápnövény vízhiányban szenvedő egyedein, mint a normális vízellátásúakon (Waring & Price 1990). Egy
Észak-Amerikában honos fenyődarázs fajról (Neodiprion fulviceps) kísérletileg bebizonyították, hogy tojásrakó
nőstényei képesek kiválasztani a vízhiányban szenvedő Pinus ponderosa egyedeket, és tojásrakásuk során
ezeket preferálják (Tisdale & Wagner 1991). Mindezekkel egybehangzó tény az is, hogy az erdei rovarok
legjelentősebb tömegszaporodásai szinte mindig hosszabb aszályos periódus után következnek be (Wellington
1954, Mattson & Haack 1987, Csóka 1995). Larsson (1989) azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a rovarok
populációdinamikáját az aszály igen sok módon, de nem csak a tápnövény legyengítésén keresztül befolyásolja.
Áttekinti azokat a manipulatív kísérleteket, melyek során azt vizsgálták, hogy a mesterségesen létrehozott
stressz-állapot (vízhiány, ózon, légszennyezés... stb.) hogyan hat a rovarok túlélésére, a kifejlődött egyedek
méretére, termékenységére. Meglepő módon azt tapasztalta, hogy a tápnövény stressz állapota csak igen ritkán
hat pozitívan a herbivor rovarokra, esetenként pedig negatív hatása is lehet (Watt 1986, Mitterböck &
Führer 1988).
A fajon belüli tápnövény preferencia másik jelentős – a növényi stressz hipotézissel ellentétes értelmű –
hipotézise az „életerős növény‖ hipotézis. Lényege, hogy egyes herbivorok a vitális, jó növekedésű növény
egyedeket kedvelik, mert ezek képesek biztosítani számukra a megfelelő minőségű, és mennyiségű tápanyagot.
A rügygubacsot okozó Euura mucronata nevű levéldarázs például a rekettyefűz (Salix cinerea) legjobb
növekedésű, hosszú hajtásain gyakoribb (Price & al 1987, Price 1991, Roininen 1991). Szintén
tápnövényének (Rosa spp.) gyorsan növő, vitális hajtásait preferálja a Diplolepis spinosa nevű gubacsdarázs is
(Caouette & Price 1989). Az ellentétes hipotéziseket külön-külön alátámasztó eredmények arra engednek
következtetni, hogy általános érvényű, uniformizált magyarázatot nem lehet adni, mivel a különféle
rovarcsoportok eltérő módon reagálnak a tápnövény fiziológiai kondíciójára.
7. 4.7. KOEVOLÚCIÓ VAGY KÖVETő EVOLÚCIÓ

Nyilvánvaló, hogy a fitofág rovarok és tápnövényeik közötti kölcsönhatások evolúciós távlatokban is igen
komoly jelentőséggel bírnak. Ebben a vonatkozásban két alapjaiban eltérő hipotézist szükséges röviden
ismertetni, nevezetesen a koevolúció és a követő evolúció hipotézisét. A koevolúció kifejezést Ehrlich & Raven
(1964) vezették be egy lepkékkel és tápnövényeikkel foglalkozó cikkben. A hipotézis az ökológia és az
evolúciós kutatások egyik igen nagy hatású elméletévé vált, és napjainkban igen széles körben alkalmazzák.
Lényege, hogy a növények és a herbivor rovarok egymásra reciprok, szimmetrikus szelekciós kölcsönhatást
gyakorolnak. Azaz nem csak a növények hatnak számottevő mértékben a növényevő rovarok evolúciójára,
hanem ez a hatás a fordított irányban is ugyanolyan mértékű. Igen sokan koevolúciós jelenségnek tartják a
növények herbivorok elleni kémiai védekezését, mely eszerint herbivor rovarok ellen kialakított evolúciós
válasz. A koevolúció ezen formáját diffúz koevolúciónak nevezik, mivel nem csak kettő, hanem több faj van
egymással evolúciós kölcsönhatásban, azaz nem egy faj, hanem egy herbivor fajcsoport (pl. lombrágó rovarok)
képez szelekciós nyomást a védekező anyagok felhalmozódása irányában (Futuyama & Slatkin 1983).
Emellett további igen sok növény-rovar interakciót magyaráztak és magyaráznak a koevolúciós hipotézisre
támaszkodva. A koevolúciós elmélettel szemben álló követő (vagy szekvenciális) evolúció hipotézisét Jermy
(1976, 1984, 1986) vázolta fel. Ennek lényege, hogy a növényevő rovarok evolúciója csak követi a növények
evolúcióját, anélkül, hogy azt számottevő módon befolyásolná. Az evolúciós kölcsönhatások tehát
asszimetrikusak. A hipotézis kezdetben erős ellenkezést váltott ki, de ma már egyre több támogatója is akad. A
követő evolúciót alátámasztó, ezzel a koevolúció széles elterjedtségét megkérdőjelező néhány szempont: Nem
mutatható ki korreláció a növények és a rajtuk élő rovarok evolúciós kora között. Az ősi páfrányokon egyaránt
élnek ősi és fiatal rovarfajok (Hendrix 1980). A diffúz koevolúció elméletének megalapozottságát gyengíti az a
tény, hogy az egyik fitofág faj ellen hatásos növényi védekező anyagok mások ellen teljesen hatástalanok,
esetenként pedig még serkentőek is lehetnek (Schoonhoven & Jermy 1977).
Már a fentiek is rávilágítanak arra, hogy a szigorú definíciónak maradéktalanul megfelelő koevolúciós példák
(reciprok, vagy szimmetrikus evolúció) lényegesen ritkábbak, mint ahogyan azt korábban hitték, illetve, hogy a
növény-herbivor kölcsönhatások evolúciós kihatásai túlnyomó részben aszimmetrikusak (Jermy 1976, 1984,
1986, Thomson 1982, Crawley 1983 Strong & al. 1984, Abrahamson 1989).
75
8. fejezet - 5. Egyes antropogén
tényezők hatása az erdei rovarokra
Az előzőekben már bemutatott fajok közötti interakciókon túl antropogén tényezők is igen jelentős hatást
gyakorolnak az erdei rovarok elterjedésére, populációdinamikájára, ezeken keresztül pedig ökológiai és
ökonómiai jelentőségére is. E fejezetben a rendkívül sok, és nagy jelentőségű antropogén hatás közül néhány
kiemelt példát mutatunk be.
1. 5.1. VÉLETLEN BEHURCOLÁS

Az országok és kontinensek közötti egyre nagyobb volumenű kereskedelmi, és utasforgalom egyik jelentős
negatív mellékterméke a rovarok véletlenszerű behurcolása. A véletlenszerűen behurcolt rovarok közül számos
kifejezetten drasztikus hatással van „új hazája‖ vegetációjára. Egyes vélemények szerint a biológiai
környezetszennyezés (növények és állatok behurcolása) ökológiai és ökonómiai értelemben is nagyobb
jelentőségű, mint a technikai környezetszennyezés.
A behurcolt rovarfajok veszélyessége általában abban rejlik, hogy az újonnan meghódított területeken jó ideig
természetes ellenségeik hatékony kontrollja nélkül tudnak terjeszkedni, illetve szaporodni. A behurcolt, és
megtelepülő rovar ideiglenesen „megszökik‖ természetes ellenségei elől. Az új területen honos természetes
ellenségek csak bizonyos idő elteltével válnak képessé arra, hogy az „új faj‖ populációit szabályozzák. Erre
szolgáltat példát az Európába nagy valószínűséggel szándékosan betelepített, és már Magyarországon is elterjedt
Cameraria ohridella esete. Gyors elterjedésének és számottevő kártételének tápnövénye (Aesculus
hippocastanum) tömegességén kívül az az oka, hogy a megtelepedést követő években parazitoidjai csak igen kis
arányú mortalitást okoztak populációiban. Sok esetben nem is maga a behurcolt rovar, hanem az általa
terjesztett, vele mutualista kapcsolatban élő kórokozó okoz ökológiai katasztrófát. Erre szolgáltatnak példát az
Új Zélandra behurcolt fadarazsak és az általuk terjesztett szimbionta gombák, melyek a gombához nem
adaptálódott fenyők tömeges pusztulását okozták.
Erdészeti jelentőségű rovarokat leggyakrabban tápnövényükkel együtt hurcolnak be. Az Európából Amerikába
tartó telepesek a 16–17. századtól kezdve vitték magukkal megszokott növényeiket (dísznövények, gyümölcsfák
stb.). Ezekkel együtt meghonosítottak a növényeken élő bizonyos rovarfajokat is.
A tápnövényükkel, az akáccal együtt kerültek be Európába a Parectopa robiniella, és a Phyllonorycter

robiniella nevű aknázómolyok. Az előbbi a 70-es években már jelen volt Olaszországban (Szőcs 1977),
Magyarországot az egykori Jugoszlávián keresztül, délnyugati irányból, 1983-ban érte el (Bakó & Seprős
1987). A Phyllonorycter-t 1983-ban, Svájcban (Basel) észlelték először, 1991-ben Ausztriában is megtalálták
(Huemer 1993). Magyarországon 1996-ban jelent meg, első aknáit Mosonmagyaróvár mellett találták meg
(Szabóky & Csóka 1997). Mára már mindkettő az egész országban elterjedt, közönséges faj, helyenként már
jelentős károkat is okoznak. Robbanásszerű terjeszkedésük fő oka az a tény, hogy az akác Magyarországon a
legelterjedtebb fafaj, erdeinknek közel 20%-át akácosok teszik ki.
Szintén Észak-Amerikából, minden bizonynyal tápnövényével együtt hurcolták be Európába az Argyresthia

thuiella nevű molyt. Hernyója a Thuja occidentalis és a Chamaecyparis lawsoniana tűleveleiben aknáz. Első
európai észlelési adata 1971-ből, Hollandiából származik. Ezt követően feltűnt Belgiumban, Németországban,
Svájcban, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában is. Nálunk először Zalaegerszeg mellett, 1997. nyarán
észlelték (Szeőke & Gál 1999).
Az Észak-Amerikából Európába való behurcolás egyik jelentős esete a burgonyabogár mellett, az amerikai fehér
medvelepke (Hyphantria cunea). A csepeli szabadkikötő környékén, 1940 augusztusában gyűjtötték először,
ezért valószínűsíthető, hogy valamilyen szállítmánnyal együtt ide hozták be őshazájából (Issekutz 1946). Azóta
sugárirányban elterjedt, és egész Közép-Európában megtalálható, gyümölcsfák és egyes erdei lombos fafajok
jelentős kártevőjévé vált. Érdekességként megjegyzendő, hogy az erdei fafajok közül a 18. század második
felében, szintén Észak-Amerikából betelepített zöld juhart (Acer negundo) kedveli.
A véletlen behurcolás másik igen jelentős módja a fakereskedelem. A kontinensek között szállított
nagymennyiségű faanyag szinte kikerülhetetlenül tartalmaz xylofág rovarokat is, melyek esetenként sikeresen
megtelepszenek, és megfelelő tápnövény tömeges jelenléte esetén robbanásszerűen elszaporodnak. A xylofág
rovarok behurcolása szempontjából további jelentős veszélyforrás a nagyméretű gépek csomagolására használt
76
5. Egyes antropogén tényezők hatása
az erdei rovarokra
faanyag. Ez általában viszonylag friss, gyakran csak részben kérgezett puhafa (pl. nyár). Minden bizonnyal ilyen
szállítmányok révén jutott be Ázsiából Észak-Amerikába az Anoplophora glabripennis nevű cincérfaj, mely már
az USA több nagyvárosában a sorfaként ültetett nyárak létét veszélyezteti.
A Magyarországon is honos fajok közül Észak-Amerikában nagy jelentőségre tett szert többek között a
Lymantria dispar, az Operophtera brumata, az Euproctis chrysorrhoea, a Tomicus piniperda és a Neodiprion
sertifer is.
A behurcolások gyakorisága nagy mértékben növekedett az elmúlt 100 évben, mivel erre az időszakra tehető a
kontinensek közötti gyors és rendszeres teherforgalom kialakulása. Az Amerika felfedezése óta eltelt 5
évszázadban mintegy 2000 rovarfaj telepedett meg a kontinensen. A behurcolt fajok a faunának kb. 2%-át, a
jelentős károkat okozó fajoknak pedig 40%-át teszik ki (Niemela & Mattson 1996). Érdekes
aszimmetria, hogy ennek csak töredéke azoknak a fajoknak a száma, melyek Észak-Amerikából származnak és
az európai erdőkben számottevő jelentőségre tettek szert. Az aránytalanság magyarázata több okban rejlik.
Európában egyrészt már korán megkezdték az erdőirtást, így a Nyugat-Európába behurcolt fajok
fragmentálódott erdőterületeken keresztül, tehát csak lassan tudtak terjeszkedni. Ezzel szemben Észak-
Amerikában, különösen annak nyugati partvidékén még mindig igen jelentős az erdőborítás, mely kedvező a
betelepedő fajok gyorsabb terjedéséhez. A másik alapvető ok földtörténeti vonatkozású. Az európai flóra és
fauna az utóbbi 3 millió évben, elsősorban a jégkorszakok miatt, meglehetősen gyakran volt kénytelen
refúgiumokba visszahúzódni. Ennek következtében sokkal inkább versenyképességre, kolonizációs képességre
szelektálódott, mint a sokkal stabilabb körülmények között evolválódó észak-amerikai flóra és fauna. Európában
például sokkal magasabb a parthenogenetikus úton szaporodó rovarfajok száma. Ez a szaporodási stratégia
pedig éppen az alacsony denzitású populációk (pl. behurcolást követően) esetén lehet különösen sikeres.
További jelentős szempont, hogy Európában a lombhullató erdők öve északabbra fekszik, mint Észak-
Amerikába. Ez azzal jár, hogy az északabbról délebbre kerülő rovar fotoperiódusával jobban tud alkalmazkodni
az új areára jellemző nappalhosszhoz, mint fordított esetben (Niemela & Mattson 1996).
2. 5.2. SZÁNDÉKOS BETELEPÍTÉS

A példákkal illusztrált véletlenszerű behurcolások mellett számos esetben akaratlagos betelepítés is
megváltoztathatja egyes rovarfajok elterjedését. Ennek leggyakoribb esetei a behurcolt fitofág fajok elleni
biológiai védekezési programok keretében történő parazitoid betelepítések. Erre erdészeti vonatkozásban
legismertebb példa a gyapjaslepke természetes ellenségeinek USA-ba való megtelepítése. A század első felében
Magyarországon is működtek úgynevezett „parazitoid laboratóriumok‖, melyek célja az volt, hogy tömegesen
produkálják, és „exportálják‖ a biológiai védekezés szempontjából jelentőséggel bíró parazitoid fajokat.
Szükséges azonban megjegyezni, hogy a hasznos rovarok szándékos betelepítését is igen alapos vizsgálatoknak
kell megelőznie, hiszen ezek hiányában a honos rovarfaunára gyakorolt hatás nem látható előre.
Máig sem ismert módon és céllal telepítették be Macedóniából Ausztriába a fentebb már említett vadgesztenye
molyt (Cameraria ohridella). 1989-ben Linz mellett észlelték először, 10 év alatt igen jelentős terjeszkedést
mutatott. A fajt 1986-ban, Macedóniában, az Ohridi tó közelében gyűjtött példányokról írták le.
Valószínűsíthető, hogy ide is szándékos betelepítés révén került.
Lepketenyésztők, valószínűleg Olaszországban honosították meg az igen dekoratív tölgy selyemlepkét

(Antheraea yamamai), mely északi irányban terjeszkedik, és már a Dunántúl nagyobb részén megtalálható.
3. 5.3. VÍZRENDEZÉS, TERMőHELY ÁTALAKÍTÁS

A nem kellően átgondolt vízrendezések számos rovarfaj elszaporodásához kedvező környezeti feltételeket
teremtettek. A síkvidéki kocsányos tölgyesek lecsapolása egyrészt a tölgyek számára kedvezőtlen termőhelyi
változásokat idézett elő, másrészt a számos rovarfaj populációit korlátozó tavaszi belvizeket szüntette meg.
Példaként a Curculio makkormányosok említhetők meg, melyek lárvaként, 20– 30cm-es mélységben a talajban
telelnek. A tavaszi belvizek, illetve elöntések jelentős mortalitást okoznak a telelő lárvákban, ezek híján viszont
egyre gyakoribbá, és egyre erősebbé válnak kártételeik (Csóka 1997). Hasonló jellegű probléma jelentkezett
egyes ártéri nemesnyárasokban is a Duna elterelését követően. A nyárak törzsének talajközeli részében rágó
üvegszárnyú lepke (Aegeria apiformis) hernyóinak túlélési aránya jelentősen megnövekszik a tavaszi elöntések
elmaradásával. Ennek tudható be, hogy a folyó elterelését követő három évben a károsított törzsek aránya
ugrásszerűen megnövekedett.
77
az erdei rovarokra
4. 5.4. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS
Gyakorta hangoztatott vélemény, hogy a környezetszennyezés a fák ellenálló képességének csökkentésén
keresztül, pozitívan hat a herbivor rovarok elszaporodására. Habár számos bizonyító erejű példa támasztja alá
ezt az állítást is, valójában a kép ennél lényegesen árnyaltabb. A környezetszennyezés rovarokra gyakorolt
hatásai meglehetősen összetettek, egyaránt lehetnek pozitívak, negatívak és közömbösek. A tisztánlátást tovább
nehezíti, hogy általában igen nehezen választhatók szét a tápnövényre, a herbivor rovarra, illetve annak
természetes ellenségeire gyakorolt hatások.
A légszennyezés által legyengített faegyedek bizonyos esetekben sokkal inkább ki vannak téve egyes rovarfajok
támadásának. A kéndioxid szennyezés például legyengíti a luc szúk ellen való védekezését, így elősegíti
tömegszaporodásaik kialakulását. Hasonló összefüggést feltételeznek a Zeiraphera diniana esetében is, mivel
tömegszaporodásai a légszennyezéssel sújtott területekre koncentrálódnak (Führer 1995). Ugyanez a szennyező
anyag pedig egyes rovarfajok esetében kimutathatóan javítja a tápnövény hasznosíthatóságát (Alstad & al
1982). A Cephalcia abietis és a Pristiphora abietina esetében ilyen jellegű hatásról számol be Führer (1995). A
fákon élő herbivor rovarok többsége kísérleti körülmények között pozitívan reagált a megnövekedett SO és SO 2
szintre (Whittaker 1994, Watt & al. 1998). Ezzel szemben legtöbbjük negatívan reagál
a megemelkedett CO2 szintre, mert az csökkenti a növények felvehető N-tartalmát (Roth & Lindroth 1994,
Williams & al 1994, Watt & al. 1998).
A tápnövényben felhalmozódó szennyeződések gyakran negatív hatásúak a herbivor rovarokra. Führer (1985),
valamint Mitterböck & Führer (1988) vizsgálatai szerint a luc tűk fluorid tartalmával pozitív korrelációt mutat a
velük táplált Lymantria monacha hernyók mortalitása. A táplálékban jelenlévő nehézfémek jelentős mértékben
csökkentik a Panolis flammea és a Bupalus piniarius átlagos bábtömegét (Heliövaara & Vaisanen 1993).
Megnövekedett nehézfém koncentráció mellett a Diprion pini lárvái lassabban fejlődnek, a bábmortalitás pedig
megnövekszik (Heliövaara & Vaisanen 1990).
Heliövaara & al. (1992) kísérleti körülmények között azt találták, hogy a szimulált
savas csapadék növeli a Neodiprion sertifer telelő tojásainak túlélési rátáját. Neuvonen & al. (1990) a fenyőtűket
ugyanilyen módon kezelték, és a kezelt tűkkel Neodiprion lárvákat tápláltak, de nem tapasztaltak számottevő
változásokat a táplálékminőségben. A mesterséges savas esővel kezelt parcellákon viszont alacsonyabb volt a
ragadozó ízeltlábúak (pókok, futóbogarak… stb.) denzitása (Heliövaara & Vaisanen 1993). Mások is
rámutatnak, hogy az entomofág ízeltlábúak gyakran érzékenyebbek aszennyező anyagokra, mint a herbivor
rovarok (Koricheva & al. 1995).
Az ipari eredetű légszennyezés a predáción keresztül is gyakorolhat szelekciós nyomást egyes rovarfajokra. Erre
vonatkozó legismertebb példa a szürke pettyesaraszoló (Biston betularius) ipari melanizmusa. E faj tipikus
formája (világosszürke alapon sötétebb pettyek) domináns volt Manchester környékén, a múlt század közepén.
Sötét változatát ekkor még kifejezetten ritkának tartották. A század végére a sötét forma vált dominánssá. A
változást azzal magyarázták, hogy a jelentős ipari eredetű légszennyezés miatt a fák törzséről eltűntek a zuzmók,
és a madarak így már a sötétebb háttérbe kevésbé beolvadó tipikus formát zsákmányolták nagyobb arányban. Ez
a szelektív predáció pedig néhány évtized alatt a két forma közötti dominancia viszony alapvető megváltozását
eredményezte (Kettlewell 1955). Ezt a tetszetős hipotézist Kettlewell (1956) kísérleti úton is alátámasztotta.
5. 5.5. MEGSZÜNTETő NÖVÉNYVÉDELMI

TECHNOLÓGIÁK
Az inszekticidek alkalmazása sok esetben csak rövid távon csökkenti a rovarok népességét, hosszabb távon
pedig éppen a kárterületek, illetve a tömegszaporodások gyakoriságának növekedését eredményezi. Glowacka
(1994) szerint a szintetikus piretroidok kiterjedt alkalmazása miatt Lengyelországban a fenyőtűfogyasztó
nagylepkék (Lymantria monacha, Panolis flammea, Bupalus piniarius, Dendrolimus pini) kárterületei
növekszenek, tömegszaporodásaik pedig gyakrabban jelentkeznek. Ennek magyarázata az, hogy a fitofág
rovarok fékentartásában kiemelkedő szerepet játszó predátor és parazitoid rovarok jóval érzékenyebbek egyes
inszekticidekre, populációk lassabban regenerálódnak, mint a herbivor rovarok. A másik ok pedig minden
bizonnyal az, hogy a rovarpopulációkban igen gyorsan kiszelektálódnak, és dominánssá válnak az egyes
inszekticidekkel szemben rezisztens egyedek. Valószínűleg hasonló okokkal magyarázható az a tény is, hogy a
60-as évek eleje óta az aranyfarú pille (Euproctis chrysorrhoea) magyarországi éves kártételi területei stabilan
növekvő trendet mutatnak.
78
az erdei rovarokra
De Bach (1974) szerint a peszticidek alkalmazása gyakran maga hoz létre kártevőket, általa olyan fajok
nyerhetnek jelentőséget, melyek korábban nem játszottak számottevő szerepet.
6. 5.6. ERDőGAZDÁLKODÁS, ERDőMŰVELÉSI

MÓDOK
Az intenzív fatermesztést szolgáló monokultúra jellegű ültetvények kiválóan alkalmasak rovarok tömeges
elszaporodására. Gibson & Jones (1977) szerint a monokultúra jellegű gazdálkodás a rovarok okozta károk
legjelentősebb kiváltó oka. Az elegyetlen, egykorú erdőkben a táplálék megtalálása lényegesen egyszerűbb,
ugyanakkor az ilyen erdőállományok a természetes szabályzást végző szervezetek (parazitoidok, predátorok,
kórokozók) szempontjából kedvezőtlenebbek. A strukturálisan összetett erdőállományok mindig több predátor
és parazita és parazitoid szervezetet tartanak el (Crawley 1983). Kacharzyk & Wiackowski (1986) szerint a
Panolis flammea, a Dendrolimus pini és a Bupalus piniarius hernyók átlagos parazitáltsága elegyes erdőkben 2–
3x magasabb, mint monokultúra jellegű állományokban. Magyarországon az utóbbi három évtizedben
megháromszorozódott az erdeifenyvesek területe. Ezek jelentős része elegyetlen, egykorú monokultúra jellegű
állomány. Ez a tény már önmagában is magyarázza a Neodiprion sertifer éves kártételi területeinek növekvő
trendjét (Csóka 1997).
Amíg egyes fajok számára az intenzív fatermesztés a tömeges elszaporodás lehetőségét jelenti, más fajok
esetében pedig jelentősen beszűkíti a létfeltételeket. Az erdőművelés mai gyakorlata által nem preferált pionír
elegyfajok (pl. rezgőnyár, nyír, kecskefűz) és cserjék (bengék, mogyoró, bokorfüzek… stb.) számos monofág
rovarfajnak jelentik kizárólagos tápnövényét. Ezek eltűnésével, illetve visszaszorulásával számos rajtuk élő,
gyakran védett ritka faj is visszaszorulóban van. Jó példát szolgáltat erre a rezgőnyáron élő védett nagy
nyárfalepke (Limenitis populi), vagy a kecskefűzön élő védett cincérfajok (pl. Saperda similis, Rusticoclytus
pantherinus)
Az intenzíven kezelt erdőkből ugyancsak hiányzik az elpusztult, korhadó faanyag, mely pedig fajok ezreinek
mással nem pótolható létfeltétele. Kezeletlen erdőkben az elpusztult fa mennyisége hektáronként 50–200 m3,
míg a jelenleg elterjedt vágásos üzemmódban csupán 1–5 m3 (Albrecht 1991). Ez pedig azt jelenti, hogy az
elpusztult fában élő rovarok számára alig van meg a szaporodás lehetősége. Különös jelentőséggel bírnak ebből
a szempontból a lassan lebomló kemény lombos fák (tölgyek, bükk, szilek), melyek a legnagyobb fajgazdagságú
faunát tartják el. Megjegyzendő, hogy ezek hiányában nem csak a ritka xylofág rovarok (pl. szarvasbogár,
orrszarvúbogár) populációi hanyatlanak, hanem a belőlük élő specialista predátor és parazitoid szervezetek is
(pl. óriás tőrösdarázs).
Az alkalmazott fakitermelési technológiák is igen jelentősen befolyásolják a rovaregyüttesek faji összetételét, és

abundancia viszonyait. Tarvágások után a fajszám és a biomassza is egyaránt csökken (Atlegrim & Sjöberg
1995, 1996). Ennek közvetett, de nem elhanyagolható következménye az, hogy a rovarevő madarak
táplálékbázisa jelentős mértékben beszűkül. A szálaló vágással kezelt állományokban ilyen változásokat nem
észleltek.
79
9. fejezet - 6. Élettársulástan –
színökológia
Az előző fejezetekben bemutatott autökológiai ismeretek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az élő
világban csak úgy vizsgálhatunk egy-egy élőlényt (növény- vagy állatfajt), hogy nem csupán a kérdéses fajt,
hanem a vele közösségben élő és kölcsönös egymásrahatásban levő más fajokat, növény- és állattársulásokat is
tekintetbe vesszük. Az élettársulástani (szinökológiai) vizsgálatok alapvetően az élővilág két területére terjednek
ki: a növény- és állatvilágra. Az alapképlet a következő: a növényvilág által fotoszintetikus úton megtermelt
energiabázison felépül az azt felhasználó, lebontó állatvilág. Az élettársulások legfontosabb kapcsolatrendszere
maga az energiaáramlás. Az állatvilág társulásainak elemzésével a zoocönológia, a növényvilágéval a
fitocönológia foglalkozik. Az ökológia kiemelkedő hazai képviselője, Szelényi Gusztáv (1982) megfogalmazása
szerint az állatársulástan „nemcsak azt kérdezi, mi van együtt, hanem azt is: mit csinál a megfogott (megfigyelt)
állat, és hogyan viszonyul a többi ugyanott élő állathoz.”
1. 6.1. BIOCÖNÓZIS
A biocönózis (élettársulás) fogalmát először Möbius határozta meg, 1877-ben. Ez az alapegysége minden
szinökológiai vizsgálatnak. Mai ismereteink szerint „a biocönózis növényi és állati szervezetekből keletkező
társulás, amely szerves vegyületeket termelő növényi szervezetek köré épül fel, egymással közösségben élő
szerkezeti elemelkből áll és a bioszféra egy meghatározott térségében arculatilag egységesen alakul ki”
(Szelényi 1982). Az egyes biocönózisok olyan szerkezeti elemekből állnak, amelyek minden élettársulásban
felismerhetők, legfeljebb faji összetételük más és más. A biocönózisokban bonyolult energiaáramlási
folyamatok mentén táplálékláncok alakulnak ki. Ezeknek a táplálékláncoknak a primér elemei az
energiatermelésre egyedül képes növények (fotoszintézis), majd következnek a különböző táplálék- és
energiaigényű további élő szervezetek (növényevők, állati fehérjét igénylők, stb.). Az élettársulásokban
kialakuló bonyolult táplálékláncok feltárása az alábbi három kutatási szinten lehetséges:
1. Ökofaunisztika
2. Produkcióbiológia
3. Szinfiziológia
1.1. 6.1.1. Ökofaunisztika

Tulajdonképpen egy állatleltárról van szó, amely a vizsgált növénytársulás meghatározott részére vonatkozik.
Az egyes növénytársulásokat sokszor jellegzetes ún. „karakterfajok‖ alapján lehet jellemezni. A fito- és
zoocönológia ezen a szinten áll a legközelebb egymáshoz (még az alkalmazott karakterisztikák is hasonlóak). A
megtalált és rendszertani csoportokba sorolt fajokból általában faunalisták születnek, amelyek természetesen
sohasem teljesek, és semmit nem árulnak el az egyes fajok kapcsolatrendszeréről. Sőt olyan állatfajok is a
leltárba kerülhetnek, amelyeknek semmi közük nincs a vizsgált növénytársuláshoz, hanem csupán vándorlásuk
során, véletlenül kerülnek a gyűjteménybe. Az ökofaunisztikai vizsgálatok eredménye tehát általában egy- vagy
több rovaregyüttes, amelyeket különböző arányszámok (pl. súly, darabszám) szerint elemeznek.
1.2. 6.1.2. Produkcióbiológia

A vizsgálatok ebben az esetben arra irányulnak, hogy egy meghatározott területi egységen belül megállapítsák
az ott keletkezett szervesanyag mennyiséget. Minden életközöségben alapvetően három működési szint
különíthető el:
1. Producens (termelő) növényi szervezetek, amelyek nagymennyiségű szerves anyagot produkálnak,
2. Konszumens (fogyasztó) szervezetek, amelyek a növényi tápanyagokra vannak utalva,
3. Reducens (lebontó) szervezetek, a szerves hulladék eltakarítására.
80
6. Élettársulástan – színökológia
A későbbi vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy még a szerves maradványok eltakarítása sem nevezhető
redukciónak, hanem ez is bizonyos szintű lebontás, a még bennük levő energia hasznosítása. Éppen ezért
produkcióbiológiai szempontból csak két csoport különíthető el az élővilágban: termelők (producens) és
felhasználók (transzferens). Ez utóbiak képtelenek szerves anyag előállítására (heterotróf szervezetek). A
termelők túlnyomó része viszont klorofillt tartalmazó zöld növény (autotróf szervezetek). A táplálékláncokban
minden „szemnek‖ megvan a maga fontos szerepe: az energia tulajdonképpen végighalad a láncon, miközben
egyre távolabb kerül keletkezési helyétől. Ezzel arányosan egyre inkább ismét alkalmassá válik arra, hogy a zöld
növények a Nap energiájának bevonásával felépítsék testüket. Mindezek alapján érthető a Jermy (1958) által
megfogalmazott biocönotikai minimum törvény, amely érvényesül minden biocönózisban: „a biocönózisokban
nem lehetséges szerves anyagok irreverzibilis felhalmozódása‖. Másszóval a biocönózisokban a szabad energia
a minimumon van, ami egyben lehetővé teszi az anyag folyamatos körforgását, magát az életet. Az
élettársulások működését Jermy (1958) az alábbiak szerint foglalja össze: „A maximális fotoszintézisre és a
szabad energia minimumon tartására vezető tendencia biztosítja a biocönózis élettevékenységének az adott
viszonyok között lehetséges maximális intenzitását”
1.3. 6.1.3. Szinfiziológia

A produkcióbiológiával kapcsolatban már említett hármas biocönózis tagolás (producens-konszumens-
reducens), a heterotróf szervezetek sokféle és bonyolult energiafelvételére való tekintettel feltétlenül további
finomításokat igényel. Az egyes életközösségekben 5 táplálkozásbiológiai életforma csoportot lehet
elkülöníteni. Ezek az életforma csoportok minden optimális körülmények között kialakult biocönózis
szerkezetében felismerhetők. Szelényi (1955):
1. Producens (termelő) elemek. Ide tartozik minden fotoszintetizáló növény, amely élő és elhalt állapotában is
biztosítja a további életforma csoportok energiaszükségletét.
2. Korrumpens elemek (elsődleges fogyasztók). Ezek a fajok élő növényi anyagokra tartanak igényt. Ide tartozik
valamennyi növényi kártevő, élő növényeken megtelepedő gomba, baktérium stb.
3. Obstans elemek (másodlagos fogyasztók). Ide azok a növényi és állati szervezetek sorolhatók, amelyek élő
állati fehérjére vannak rászorulva. Ezek az élősködő, ragadozó állatok és pl. az állatok megbetegedését okozó
baktériumok.
4. Interkaláris elemek (eltakarítók). Ide tartoznak az elhalt, élettelen növényi és állati tetemeken élő szervezetek.
5. Szusztinens elemek (fenntartók). Azokra a növényi és állati szervezetkre kell gondolnunk, amelyek
élettevékenységükkel biztosítják más élőlények fennmaradását (pl. szimbionta fajok).
A tölgyerdő fái (Quercus robur) termelik a nagytömegű energiadús tölgylevelet (producens), amelyet lerágnak a
gyapjaslepke (Lymantria dispar) hernyói, mint elsődleges fogyasztók (korrumpens). A gyapjaslepke gradációk
során törvényszerűen elszaporodnak a ragadozó fajok, mint pl. az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) és
pusztítják a hernyókat (obstans). A lerágott és így nedvkeringésben megrekedt majd elpusztult tölgyfák anyagán
tömegesen jelennek meg a taplógombák, mondjuk a labirinttapló (Daedela quercina), és vöröskorhasztásával
bontja a faanyagot (interkaláris). Mindezek mellett a szarvas tölgyszú (Xyleborus monographus) is jelen van a
tölgyfában. Ennek a fajnak a fennmaradását azonban csak a szújáratok falán megtelpedett Ambrosia-gombák
teszik lehetővé (szusztinens).
A vázolt szerkezet természetesen az ember által létrehozott vagy többé-kevésbé befolyásolt élettársulásokban
(mező-, kert- és erdőgazdasági kultúrkban) is felismerhető. Ilyenkor azonban a legtöbb esetben az egyes
szerkezeti elemekben torzulások következnek be, pl. elszaporodnak a korrumpens elemek, ebben az esetben
kártevők, az interkaláris elemek viszont hiányozhatnak, hiszen csak nagyon kis mennyiségben vannak jelen
elhalt növények. Elegendő itt a nagykiterjedésű németalföldi fenyvesítésre, az egykorú és egy fafajú
monokultúrákra és az azokban kialakult szú (Scolytidae) gradációkra gondolni. Az emberi tevékenység által
megváltoztatott élettársulásokban éppen ezen kedvezőtlen jelenségek miatt gyakran felmerül a kérdés: van-e, és
ha igen milyen arányokkal jellemezhető ―egyensúly‖ (horribile dictu: „biológiai egyensúly‖) Ezt a kérdést senki
nem tudja megválaszolni, az egyensúly nem kritériuma a bicönózisnak. A zavartalan működés szempontjából
lényegtelen, hogy az egyes fajok milyen mennyiségben és egyedsűrűségben vannak jelen. Ugyanakkor
elengedhetetlenül fontos, hogy legyenek jelen az egyes életforma csoportok, a biocönózis egyes szerkezeti
elemei, és tevékenyen vegyenek részt az energiaáramlás folyamatában.
81
2. 6.2. A BIOTÓP ÉS AZ ÁLLATTÁRSULÁS

Teljesen nyilvánvaló, hogy az élettársulások (biocönózisok) az őket körülvevő vízi vagy szárazföldi térbe
ágyazottan alakulnak ki. Ez az élettér (biotóp) kell, hogy rendelkezzen a megfelelő energiaforrásokkal, tehát az
állatvilág számára elengedhetetlen a növénytakaró. A biotóp lényeges része az abiotikus tényezők sokasága is,
mint pl. a talaj, az élettelen kőzet, a klimatikus adottságok, a víz, stb. Sőt a biotóp elsősorban az abiotikus
tényezőkön keresztül hat a biocönózisra. A bitóp tehát „az élettársulás (biocönózis) tartós kialakulására
alkalmas olyan vízi vagy szárazföldi tér, amely rendelkezik az ehhez nélkülözhetetlenül szükséges
energiaforrásokkal” (Szelényi 1982).
2.1. 6.2.1. Az állatársulás kategóriái

Egy bizonyos növénytársulásban jelenlevő állatok összessége több állatársuláshoz tartozó egyedek együttes
jelenléte csupán, nem pedig maga az állattársulás. A „rendteremtés‖ eszközei az állattársulási kategórák,
amelyek az igénybevett energiaforrás terjedelme alapján lehetőséget nyújtanak az állattársulások
szétválasztására.
1. Gazdaközösség (catena). Az állatársulások legkisebb egysége. Egy közvetlen fogyasztó (korrumpens)

populációból és az ehhez csatlakozó másodlagos fogyasztók (obstans) populációiból álló közösség. Ilyen pl. az
erdeifenyő kérge alatt élő hatfogú szú (Ips sexdentatus) és a szújáratokban a szú álcáira vadászó hangyaalakú
tarkabogár (Thanasimus formicarius) populációk közössége.
2. Tápnövényközösség (catenarium). Az azonos növényi energiaforrást használó gazdaközösségek együttese.

Ide már nemcsak korrumpens és obstans, hanem szusztinens (fenntartó) elemek is tartozhatnak, sőt
előfordulhatnak interkaláris (eltakarító) elemek is. Az erdeifenyő kérge alatt más szúfajok (nagy fenyőháncsszú
– Blastophagus piniperda), cincérfajok (Cerambycidae) stb. is élnek, és az elhaló fenyőtörzseken korhasztó
gombák jelennek meg, pl. gyökérrontó tapló (Heterobasidionannosum). Tekintve, hogy a rendelkezésre álló
növényi energiaforrás (pl. a fenyőfa) évtizedekig is rendelkezésre áll, ebben a tápnövényközösségben
fokozatosan változó fajspektrumok lelhetők fel. A kéregminőség, a parásodás függvényében pl. újabb és újabb
szú- és cincérfajok jelenhetnek meg.
3. Élőhelyközösség (presocium). Ebben az esetben már figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy ugyanazon az
élőhelyen különböző energiaforrások (növényfajok) állnak rendelkezésre, illetve hogy sok korrumpens elem
polifág, tehát pl. a vizsgált fenyőerdőben nem csak erdeifenyő, hanem lombos fafajok is előfordulnak, rajtuk
mondjuk a téli araszolók hernyói rágnak (Geometridae), és a talajban fejlődő erdei cserebogár (Melolontha
hippocastani) pajorjai válogatás nélkül minden fa gyökerét károsítják.
4. Csúcstársulás (szuperszocion). A legmagasabb rendű állattársulási kategória, amelybe már a gerincesek is

beletartoznak, amely fajok vagy korrumpens (pl. a szarvas és az őz), vagy obstans (mint a róka és a bagoly)
elemek.
A bemutatott 4 kategória bármelyikével állunk is szemben, a vizsgálatok, elemzések sohasem a fajokkal

találkoznak, még csak nem is az egyedekkel, hanem egy ezeknél kisebb szerkezeti elemmel. A tavaszi erdőben
az araszolóknak (Geometridae) csak a hernyóival, a cserebogarak (Melolontha spp.) mondjuk másodéves
pajorjaival és a gyapjaslepke (Lymantria dispar) petecsomóival találkozunk. Mint látható, az egyedi élet mindig
csak egy-egy szakaszával van jelen, amely képviseli az egyedet, és egyben a legkisebb eleme minden biológiai
rendszernek. Ezt nevezzük „egyedképviselet‖-nek (szemaforont). A teljes egyedi élet megismerése az egymás
után következő szemaforontok megismerése útján lehetséges.
2.2. 6.2.2. Az állattársulások elemzése

Az állattársulások mennyiségi és minőségi tekintetben rendkívüli változatosságot mutatnak. A feltárás során
meg kell határozni a populációk között fennálló kapcsolatokat (szinfiziológiai spektrum), a zoocönózis minőségi
jellemzőit (faji spektrum) és az egyedszám viszonyokat (mennyiségi spektrum).
1.Minőségi karakterisztikák. A fajok pontos meghatározását jelenti. A fajmeghatározások során legtöbbször

nyilvánvalóvá válik, hogy ugyanaz a faj, pontosabban annak populációi, különböző állattársulásokban is
előfordulhatnak. Az egyes zoocönózisok közötti „rokonságot‖ fajazonosság-nak nevezzük, melynek két formája
lehetséges: Közvetlen, amikor ugyanaz a faj különböző növényeken lép fel, mint korrumpens elem: a nyár
gyapjaslepke (Stilpnotia salicis) előfordulása nemesnyár ültetvényben és füzesekben. Közvetett fajazonosságról
82
akkor beszélhetünk amikor a növényeket fogyasztó fajok különbözők, de a hozzájuk csatlakozó obstans elemek
(szekunder fogyasztók) azonosak. A Glyptapanteles liparidis gyilkosfürkész faj nem csak a gyapjaslepke
(Lymantria dispar) hanem az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a bükk gyapjaslepke (Dasychyra
pudibuda), a rozsdabarna kisszövő (Orgya antiqua) és még más lepkefajok hernyóit is parazitálja.
2. Mennyiségi karakterisztikák. Az egyedszámmal kapcsolatos mérőszámok.
Abundacia: abszolút számadat a vizsgált populáció egyedszámáról. A mérőszámot mindig meghatározott számú
energiaforráshoz (növényegyed vagy zsákmányállat) kell viszonyítani.
Dominancia: Relatív mérőszám, amely azt fejezi ki, hogy a vizsgált populáció egyedszáma hogyan aránylik a
társulás valamennyi, hozzá viszonyítható populációjának egyedszámaihoz. A dominancia, a számszerű
előfordulási arányszám azonban nem mindig (sőt általában nem) tükrözi az illető populáció minőségi szerepét a
társulásban. Ezt a szerepet további két mennyiségi karakterisztikával lehet kifejezni.
Korrumpencia fok: Kifejezi azt a hatást, amelyet az elsődleges fogyasztó, mint korrumpens populáció gyakorol
az állattársulás kialakulására, összetételére. Mászóval az energiaforrás igénybevételének mértékét kifejező érték,
hiszen egy tarra rágott fán a tarrágást okozó (pl. erdeifenyőn a fenyőpohók – Denrolimus pini) faj, „eleszi‖ az
energiát minden további fenyőtűt rágó populáció (pl. a fésüs fenyődarazsak – Diprionidae) elől. A számarányok
alapján a korrumpencia foknak 3 fokozata ismert:
Regresszív korrumpencia fok: az energiaforrás kevesebb mint 50%-át veszi igénybe,
Progresszív korrumpencia fok: meghaladja az 50%-ot,
Destruktív korrumpencia fok: megközelíti a 100%-ot.
Obstancia fok: Az a létszámcsökkentő hatás, amelyet a vizsgált populáció a gazdaállat populációjára gyakorol.
Ragadozó és fürkész fajok esetében használatos mérőszám, amelynek van egy empirikus és egy gradológiai
változata. Az empirikus obstancia fok a vizsgált populáció egy szemaforontjára vonatkozik (pl. a bábok
parazitáltsága). A gradológiai obstancia fok pedig a vizsgált populáció teljes nemzedékére gyakorolt hatás. Nem
mindegy ugyanis, hogy pl. az említett bábparazitizmus egy olyan nemzedéknél jelentkezik, amelynél nem volt
peteparazitizmus, vagy ott, ahol a tojások fele már elpusztult. Ez utóbbi esetben ugyanaz az érték egészen más
hatással lesz az egész nemzedékre.
3. 6.3. A ROVAROK NÉPESSÉGÉNEK MOZGÁSA –

GRADOLÓGIA
Az erdővédelmi gyakorlatban számos példát ismerünk, amikor egyes rovarfajok tömegesen elszaporodnak, és
ebben az esetben nagyon komoly károkat okoznak, nem egy esetben pedig az erdőállományok létét
veszélyeztetik. A 37 éve folyamatosan üzemelő Erdővédelmi Figyelő- Jelzőszolgálati Rendszer adataiból ismert
pl. hogy 1994-ben Magyarországon még soha nem látott mértékű gyapjaslepke (Lymantria dispar) gradáció
zajlott le, amikor 34 326 hektáron volt rágás, és a károsított terület 2/3-án erős mértékű, sokhelyütt tarrágás volt
tapasztalható. Az európai erdők legnagyobb rovargradációját az apácalepke (Lymantria monacha) okozta.
Lengyelországban 1978-ban 20 000 hektáron történt repülőgépes permetezés, de a kulmináció idején, l981-ben
már 124 merevszárnyú repülőgép és 12 helikopter, összesen 38 napon át kényszerült védekezésre. Ebben az
évben 1 millió 736 ezer hektár erdőt ( Az összes mai magyar erdőterület sem sokkal több!) kezeltek.
Ugyanekkor Oroszországban és Németországban is komoly rágások történtek. Egyes területeken fánként 20 000
darab hernyót is számoltak! A szúfajok (Scolytidae) németalföldi nagy gradációi ismertek, különösen a nagy
széldöntések és hónyomások utáni években, de pl. csak a Soproni hegység lucosaiban 1994-ben 18 500 m3 esett
áldozatul elsősorban a betűzőszú (Ips typographus) támadásának (Lakatos 1955). A kártevők népességének
mozgását, tömeges elszaporodását, a populációk változásait a gardológia törvényeinek ismeretében előre
kiszámíthatjuk, nyomon követhetjük, egyben megteremtve ezzel a növényvédelmi előrejelzés (prognózis)
lehetőségét is.
A fajok egy bizonyos területegységen előforduló egyedszáma az egyedsűrűség, ami két ellentétes hatáscsoport
eredőjeként alakul ki, nevezetesen: a szaporodóképesség és a környezeti hatásokkal szembeni ellenállás
(biotikus potenciál) és a környezet ellenálása (Jermy 1982).
1. Tojásszám – az egy nőstény által létrehozott utódok száma.
83
2. A nemek aránya – A biotikus potenciált mindaddig növeli a nőstények emelkedő száma, amig
megtermékenyítésük biztosított.
3. Életképesség – Az egy nőstény utódai közül kifejlődő, ivarérett, további szaporodásra képes egyedek aránya.
Százalékban fejezzük ki.
Az egyedszám növekedésének kiszámítása során a következő adatokra van szükség:
f=nőstények száma
m=hímek száma
i=szexuálindex =
e=tojásszám
c=nemzedékek száma
Az egyedszám növekedése =
F = (i x e)c = x e
A fésüs fenyődarázs (Diprion pini) évente 2 nemzedékkel szaporodik és a nőstények átlagosan 90 petét raknak
le. 1:1-es hím:nőstény arányt véve figyelembe, matematikailag egyetlen nőstény egy év alatt 2025 utódot hoz
létre:
F=
Ez az elméleti szám azonban a természetben sohasem fordul elő, hiszen számtalan korlátozó tényező fejti ki
hatását, melynek eredményeképpen általában az előző évivel azonos népesség él a területen. A teljes
nemzedékre eső mortalitást is ki lehet fejezni számképlettel, ez az ún. Zwölfer-féle egyenlet:
A Diprion pini példájánál maradva kiszámítható, hogy a környezet ellenálása (W) értéke: 97,7%. Ez azt jelenti,
hogy változatlan marad az egyedsűrűség, ha a lerakott petéknek csak 2,3%-ából fejlődik darázs. A nemzedéken
belüli egyedszám változásokat intraciklusos változásnak nevezzük. Az egyedsűrűség változása azonban az
egymást követő nemzedékekben egy hosszú periódusú hullámzó mozgást is mutat. A nemzedékeken felüli
változásokat hiperciklusos egyedsűrűség változásnak nevezzük. Ezeknek a változásoknak a nyomon követésére
kiválóan alkalmas a fénycsapda (a pozitív fototaxisú fajoknál). Ugyanazon a helyen, ugyanolyan környezeti
feltételek mellett és az év azonos időszakában gyűjtött adatok bátran összevethetők, és kiszámolható az ún.
reprodukciós koefficiens, vagy szaporodási hányados (V).
Képletben kifejezve:
ahol P1= az előző év azonos fenológiai szakaszában, P2 = a jelen év ugyanazon fenológiai szakaszában mért
egyedsűrűség. Ha az V értéke = 1, akkor nem változik az egyedsűrűség, ha V < 1, akkor csökken, ha V > 1,
akkor növekszik az egyedsűrűség. Amennyiben több egymást követő generáció esetében a V értéke
rendszeresen nagyobb mint 1, akkor gradáció kialakulása várható. A gradációk lefolyásának is megvannak a
törvényszerűségei. Általában egy emelkedő, majd csökkenő hiperbolikus görbével jellemezhető.
A túlnépesedés (gradáció) fázisai:
1. Bevezető (akkreszcens) szakasz = progradáció
2. Tetőzés (kulminációs) szakasz, amely két részre bontható:
2/a. Kitörés (erupció)
2/b. Összeomlás (krizis)
3. Befejező (dekreszcens) szakasz=retrogradáció.
A bevezető szakasz előtt és a befejező szakasz után a fajnak csak az ún. törzsállománya van jelen, ezt az
időszakot a lappangás idejének nevezik (latencia). A gradáció bevezető szakaszában jellemző az illető faj
84
szigetszerű elszaporodása, magas a peteszám és kevés a természetes ellenség, az egyedek jó kondícióban

vannak. A gyapjaspille (Lymantria dispar) esetében pl. egyértelműen növekednek a petecsomók, és nagyobb az
egészséges peték aránya is. A kitörés idején általában nagyobb összefüggő területen egyszerre nagy tömegben
van jelen a faj, ekkor következnek a tarrágások. A kitörést látványos gyorsasággal követi általában az
összeomlás, amikor a populáció jelentősen legyengül, elszaporodnak a járványos betegségek, vírusos,
baktériumos fertőzések, csökken a peteszám és az egyedsűrűség. Gyakran egyetlen generáció élete alatt is
végbemegy az összeomlás, de egy éven belül általában mindig bekövetkezik. Az összeomlást gyakran a
táplálékhiány idézi elő. Az apácalepke (Lymantria monacha) 1981–83. évi lengyelországi gradációjának
összeomlásakor sok tarrarágott erdő messziről bűzlött a táplálékhiány miatt elpusztult hernyók tömegétől.
Amikor már minden tűt lerágtak egy fán, tömegesen vonultak le a törzseken és általában a törzsek lábánál
pusztultak halomra. Egy rosszul kivitelezett erdővédelmi beavatkozás (pl. permetezés) egyébként
megakadályozhatja a gradáció összeomlását, illetve a kulmináció szakaszát akár több évre is elnyújthatja.
A gradációnak, illetve az egyes fajok populációdinamikájának természetesen abiotikus befolyásoló tényezői is

vannak, amelyek tulajdonképpen a tömeges elszaporodás földrajzi behatárolását jelentik. A vizsgált faj
ökológiai igényeinek ismeretében meg lehet határozni, hogy hol és mikor van meg a lehetősége gradáció
kialakulásának. A két legnagyobb befolyással bíró környezeti faktort szokás alapul venni, ezek a hőmérséklet és
a csapadék, pontosabban a nedvességtartalom. Ezekből kiszámítható az ún. hidrotermikus koefficiens (Ht)
értéke, a követke-ző képlettel:
A képletben R = azon hónapok csapadéköszege, amelyekben az átlaghőmérséklet meghaladja az illető faj

biológiai nullpontját. T = havi középhőmérséklet ugyanezekben a hónapokban, t = az illető faj biológiai
nullpontja. Sok faj esetében a csapadék adatok helyett a relatív páratartalom adatokkal is lehet számolni.
85
10. fejezet - 7. A rovarok (Insecta)
rendszertani helye az ízeltlábú
(Arthropoda) törzsben
Az ízeltlábuak az ősszájuak (Protostomia) csoportjának legfejlettebb törzse. Feltünő sajátosságuk, a test
szelvényezettsége, pontosabban a szelvények egyesülése funkcionális csoportokba: „tagmata‖-ba. A tagmata-k
és a szelvények száma a rovarok esetében állandó: 6 fej, 3 tor, 11 potroh szelvénnyel.
Az ízeltlábuak rendszertani felosztása, a törzsfejlődéstani összefüggések feltárása még nem megállapodott. Az

itt követett áttekintés célja, hogy a rovarok helyzetét érzékeltesse a rokon csoportok körében. (Az idézőjel a
„Myriapoda‖ osztálynál arra utal, hogy ez a taxon nem monophyletikus csoport, itt csak típus értéke van.
Használata az áttekintést teszi könnyebbé!)
phylum: Arthropoda
subphylum classis subclassis
Chelicerata – csáprágások több osztály pl. Araneae – pókok
Crustacea – rákok több osztály több alosztály
Tracheata – légcsövesek „Myriapoda‖
Diplopoda – ikerszelvényesek
Chilopoda – százlábúak
Pauropoda – villás-csápúak
Symphyla – szövőcsévések
Insecta
(Hexapoda)
Diplura – lábaspotrohúak
Protura – félrovarok
Collembola – ugróvillások
Archaeognatha – pattanó
sertefarkúak
Zygentoma – pikkelykék
Pterygota – szárnyasrovarok
1. 7.1. INSECTA (HEXAPODA) – ROVAROK

86
7. A rovarok (Insecta) rendszertani
helye az ízeltlábú (Arthropoda)
törzsben
A rovarok osztálya csak egy az állatvilág mintegy 70 – 100 osztályának (ez szerzőnként változik), mégis az
állatfajok több mint 3/4-ét foglalja magába.
Monophyletikus beosztásukat az alábbi bélyegek adják:
– A test fejre és törzsre tagolódik. Utóbbin a tor 3 szegmense (pro-, meso- és metathorax) főleg a
helyváltoztatással kapcsolatos funkciókat végzik el. Ezt követi a potroh 11 szelvénye és a telson (véglemez). A
potroh a vegetatív és reproduktív funkciók központja.
– Végtagjaik típikus kifejlődéssel csak a toron találhatók. Csökevényes végtagok lehetnek az 1.–9. és a 11.
potrohszelvényeken, de ezek legfeljebb 2 ízből állnak.
További jellegzetességük, hogy:
– csak egy pár csápjuk van, (a rákoknak kettő).
– trachearendszerrel lélegeznek, (a rákok kopoltyúval).
– a szárnyak képződése csak a meso- és metathorax-on figyelhető meg.
A ma ismert rovarfajok száma 1 000 000 körül becsülhető. A trópusok állatvilágának hiányos ismerete miatt a
tényleges fajszám ennél sokkal magasabb lehet. A becsült adatok megoszlanak a 2 és a 10 millió számú rovar
között.
A rovarrendek – (az első öt taxon általában alosztály rangján szerepel a rendszertani beosztásokban) –
áttekintését a táblázat foglalja össze. (Az adatok sok esetben becsült értékek!)
A ma ismert rovarok becsült fajszáma a világon, Európában és hazánkban
Rovarcsoport Világ Európa Magyar

megnevezése
Diplura – lábaspotrohúak 500 70 16
Protura – hajnalrovarok 270 81 10
Collembola – ugróvillások 3 500 1 000 400
Archaeognatha – 300 80 40
sertefarkúak
Zygentoma – pikkelykék 300 20 4
Ephemeroptera – kérészek 2 000 232 50
Odonata –szitakötők 4 700 130 90
Plecoptera – álkérészek 1 800 390 80
Embioptera – 800 5 –
takácsrovarok
Dermaptera – fülbemászók 1 300 41 10
Isoptera – termeszek 2000 4 –
Mantodea – fogólábuak 1800 23 1
87
törzsben
Orthoptera – 15100 850 120

egyenesszárnyúak
Psocoptera – portetvek 2600 150 100
Mallophaga – rágó tetvek 3300 1200 120
Siphunculata – vérszívó 400 50 20

tetvek
Thysanoptera – tripszek 4400 500 100
Heteroptera – poloskák 40000 1500 700
Auchenorrhyncha – 35000 1000 400

kabócák
Sternorrhyncha – levéltetű 7200 2000 600

alkatúak
Megaloptera – vízi 250 6 3

fátyolkák
Raphidioptera – tevenyakú 160 67 11

fátyolka
Neuroptera – 4000 230 100

recésszárnyúak
Coleoptera – bogarak 350000 25000 10000
Strepsiptera – 500 26 6
legyezőszárnyúak
Mecoptera – csőrös 350 20 8

rovarok
Siphonaptera – bolhák 1600 150 70
Diptera – legyek 85000 15000 10000
Trichoptera – tegzesek 5350 900 250
Lepidoptera – lepkék 150000 7000 4000
Hymenoptera – 100000 15000 10000

hártyásszárnyúak
Összesen: 830 480 72 600 37327
1.1. 7.1.1. A rovarok rendszere

Az alábbiakban ismertetett beosztás alapvetően, – (jelentősebb eltérésekkel, csak a hagyományos „Apterygota‖
körben) – Hennig, 1986 rendszerét követi. Rendszerének a lényege, hogy a phylogenetikus összefüggések
következetes felismerése egyedül a ma élő (recens) fajok tanulmányozása alapján is lehetségessé válik, ha
88
törzsben
pontosan különbséget tudunk tenni a rovarok ősi, relatív elsődleges (plesiomorph) és származtatott, új
(apomorph) tulajdonságai között.
Classis: INSECTA (Hexapoda)
Az első három alosztály „entognatha‖ (entotropha) néven egy típusba (nem monophyletikus taxonba!)
összefoglalható, mivel szájszervük a fejtokba húzódott, működés közben kívülről csak a csúcsa látszik. Primer
(elsődlegesen) szárnyatlan formák tartoznak ide, potrohukon végtagfüggelékeket találunk. Összetett szemeik
redukálódtak, csak pontszemek (ommata) találhatók a fej két oldalán, de sokszor ez is hiányzik. Csápjaik – ha
van – ún. ízelt antennák, ahol mindegyik ízben külön vannak izomkötegek. Általában a csoport mindegyik
képviselőjén a redukálódás különböző jegyei látszanak.
1. subclassis: Diplura – lábaspotrohuak
2. subclassis: Protura – félrovarok
3. subclassis: Collembola – ugróvillások
Az összes további taxon az ún. „ectognatha‖ típusba tartozik, mivel szájszerveik szabadon, a fejtokon kívül
láthatók. Csak az erősen átalakult, módosult formáknál, pl. a szúró–szívó szájszerszerveknél süllyed a fejtokba a
mandibula. Az összetett szem általában kifejlett, csápjaik ostorcsápok.
4. subclassis: Archaeognatha – pattanó
sertefarkúak
Elsődlegesen szárnyatlanok, potrohukon még végtagcsökevények találhatók. Ezzel közel állnak az entognatha
csoporthoz, mellyel korábban „Apterygota‖ néven összefoglalták ezt és a következő alosztályt. A mandibula
„monocondyla‖ típusú, vagyis a fejtokhoz egy bütyökkel ízesül.
5. subclassis: Zygentoma – pikkelykék
Nagyon hasonlóak az előző alosztályhoz. A korábbi „Apterygota‖ csoport legfejlettebb tagja, a mandibula két
bütyökkel ízesül a fejtokhoz (dicondyla). Ebben a sajátosságában megegyezik a szárnyas rovarokkal
(Pterygota). Korábban a pikkelykéket egyesítették a pattanókkal, „Thysanura‖ néven. Ezt, a részben még ma is
elterjedten használt taxont, azonban a mandibula eltérő szerkezete miatt nem tekintjük monophyletikus
csoportnak.
6. subclassis: Pterygota– szárnyas rovarok
Szárnyas vagy (másodlagosan!) szárnyatlanrovarok. Potrohukon végtagcsökevények csak a lárvákon

fordulhatnak elő.
6.1. „Palaeoptera‖
Nem monophyletikus csoport! (Az idézőjel a továbbiakban ezt jelzi.) A neala (speciális szárnyízület) nem
fejlődött ki, ezért szárnyukat nem tudják a hátukra fektetni. Szárnyerezetük hálózatos, szájszerveik rágó típusú,
csápjaik rövidek, serteszerűek. Fejlődésük hemimetabol, lárváik mindig vízben élnek.
ordo: Ephemeroptera – kérészek
ordo: Odonata – szitakötők
6.2. Neoptera
Szárnyukon neala van (vagy másodlagosan redukálódott), nyugalmi helyzetben ezért az a rovar hátára
fektethető.
6.2.1. „Polyneoptera‖
A neala (speciális szárnyízület) a hátsó szárnyon általában nagy, dúsan erezett. Szájszerveik rágó típusú,
lábfőízeik száma 5–3. Cerkuszuk van, általában sok ízből áll. Fejlődésük hemimetabólia.
89
törzsben
ordo: Plecoptera – álkérészek
ordo: Dermaptera – fülbemászók
ordo: Blattodea – csótányok
ordo: Isoptera – termeszek
ordo: Mantodea – fogólábuak
ordo: Orthoptera – egyenesszárnyuak
6.2.2. Paraneoptera
A neala redukálódott, csak 1–2 eret tartalmaz, szájszervük módosult, rágó vagy szúró– szívó. A tarsus 1–3 ízű,
a cerkusz hiányzik, fejlődésük hemimetabol.
ordo: Psocoptera – portetvek
ordo: Mallophaga – rágó tetvek
ordo: Siphunculata – vérszívó tetvek
ordo: Thysanoptera – tripszek
ordo: Heteroptera – poloskák
ordo: Auchenorrhyncha – kabócák
ordo: Sternorrhyncha – növényi tetvek
6.2.3. Holometabola (=Oligoneoptera)
A rovarok legnépesebb csoportja. Szájszervük részben rágó, részben módosult, szívó– nyaló vagy szúró–szívó.
A tarsus általában 5 ízű, a neala redukálódott, cercus-uk hiányzik, fejlődésük holometabol.
ordo: Megaloptera – vízi fátyolkák
ordo: Raphidioptera – tevenyaku fátyolkák
ordo: Neuroptera (= Planipennia) –
recésszárnyúak
ordo: Coleoptera – bogarak
ordo: Strepsiptera – legyezőszárnyúak
ordo: Mecoptera – skorpió legyek
ordo: Siphonaptera – bolhák
ordo: Diptera – kétszárnyúak
ordo: Trichoptera – tegzesek
ordo: Lepidoptera – lepkék
ordo: Hymenoptera – hártyásszárnyúak
90
III. rész - C) RÉSZLETES RÉSZ. Az
egyes rovarrendek rendszeres
áttekintése, törzsfejlődéstani
csoportosításban

Tartalom
11. Rend: PROTURA - Félrovarok (Hajnalrovarok) ........................................................................ 93
12. Rend: Diplura – lábaspotrohúak ................................................................................................. 94
13. Rend: COLLEMBOLA (színes 167.) - Ugróvillások ................................................................. 95
14. Rend: ARCHAEOGNATHA - Pattanó sertefarkúak ................................................................. 98
15. Rend: ZYGENTOMA – Pikkelykék ........................................................................................... 99
16. Rend: Ephemeroptera – Kérészek ............................................................................................. 100
17. Rend: Odonata – Szitakötők ..................................................................................................... 102
1. Alrend: Zygoptera – egyenlőszárnyúak ........................................................................... 102
2. Alrend: Anisoptera – egyenlőtlenszárnyúak ..................................................................... 102
18. Rend: Plecoptera – Álkérészek ................................................................................................. 104
19. Rend: Dermaptera – Fülbemászók ........................................................................................... 105
20. Rend: Mantodea – Fogólábúak ................................................................................................. 106
21. Rend: Blattariae (Blattodea) Csótányok ................................................................................... 107
22. Rend: ORTHOPTERA EGYENESSZÁRNYÚAK .................................................................. 109
1. Alrend: ENSIFERA ......................................................................................................... 115
2. Alrend: CAELIFERA ....................................................................................................... 122
23. Rend: Psocoptera – Portetvek ................................................................................................... 130
1. 1. alrend: Trogiomorpha ................................................................................................... 130
2. 2. alrend: Troctomorpha .................................................................................................... 130
3. 3. alrend: Psocomorpha: ................................................................................................... 130
24. Rend: Mallophaga – Rágótetvek ............................................................................................... 132
1. 1. alrend: Amblycera ........................................................................................................ 132
2. 2. alrend: Ischnocera ........................................................................................................ 132
25. Rend: Isoptera – Termeszek ..................................................................................................... 133
26. Rend: Siphunculata (ANOPLURA) Vérszívó tetvek ................................................................ 135
27. Rend: PHYSOPODA (THYSANOPTERA) – TRIPSZEK (HÓLYAGOSLÁBÚAK) ............ 137
28. Rend: HETEROPTERA – POLOSKÁK ................................................................................. 139
29. Rend: HOMOPTERA .............................................................................................................. 146
1. Alrend: AUCHENORHYNCHA – KABÓCÁK ............................................................... 146
2. Alrend: STERNORRHYNCHANÖVÉNYTETVEK ......................................................... 150
30. Rend: RAPHIDIOPTERA - Tevenyakú fátyolkák ................................................................... 187
31. Rend: NEUROPTERA - recésszárnyúak (síkszárnyúak) ........................................................ 188
32. Rend: COLEOPTERA – Bogarak ............................................................................................ 196
33. Rend: Strepsiptera Legyezőszárnyúak ...................................................................................... 295
34. Rend: MECOPTERA - Csőrös rovarok (Skorpiófátyolkák) ..................................................... 296
35. Rend: Siphonaptera (Syn: Aphaniptera, Suctoria) – Bolhák .................................................... 297
36. Rend: DIPTERA – Kétszárnyúak ............................................................................................. 299
1. Alrend: NEMATOCERA .................................................................................................. 300
2. Alrend: BRACHYCERA ................................................................................................. 305
37. Rend: TRICHOPTERA – Tegzesek ......................................................................................... 313
38. Rend: LEPKÉK – LEPIDOPTERA .......................................................................................... 314
39. Rend: HYMENOPTERA – Hártyásszárnyúak ........................................................................ 449
1. Alrend: SYMPHITA NÖVÉNYEVŐ DARAZSAK (LEVÉLDARÁZS ALKATÚAK) . 449
2. Alrend: TOJÓKÉSZÜLÉKESEK(színes: 83., 84.) ........................................................... 456
3. Alrend: Aculeata – Fullánkosok ....................................................................................... 462
40. Rend: ARANEAE – Pókok ..................................................................................................... 471
41. Rend: ORIBATIDA – Páncélosatkák ...................................................................................... 479
92
11. fejezet - Rend: PROTURA -
Félrovarok (Hajnalrovarok)
Egészen kicsi, 0,6–2,5 mm nagyságú, színtelen rovarok. Entognath (látható) szájszervük szúró–szívó jellegű.
Rágóik, állkapcsuk parányi tövisszerű. A csápok és szemeik hiányoznak. Elsődlegesen szárnyatlanok. A
lábakon a tarsus egy ízű, esetleg az első lábon lehet két ízű. A csáp szerepét is ez veszi át, így haladáskor csak a
2. és a 3. lábpáron lépdelnek (hasonlóan a Mantis-hoz), ami meglehetősen ritka a rovarok körében. A potroh 12
látható ízből áll, de az utolsó három teleszkópszerűen visszahúzható. A 8. potrohszelvényen védekezést szolgáló
mirigy, az 1–3 szelvényen pedig végtagcsökevények találhatók, ebből az 1.–2. kétízű. Külső ivarszerveik
párosak, mindkét nemnél hasonlóak.
Idegrendszerük 6 potroh ganglionpárból áll, trachearendszerük nagyon egyszerű, csak 2 stigma pár van a toron,
vagy teljesen hiányzik. Szaporodásuk kevéssé ismert. Posztembrionális fejlődésük anamorfózis, epimetabólia: a
praelárva és az első lárvastádium szelvényszáma a potrohon még csak 9, a második stádiumé 10, a harmadiké és
a praeimágóé már teljes, 12 szelvényű.
Ökológiájuk csaknem ismeretlen. Előfordulásuk láthatóan a talajnedvesség, a humusztartalom és a

gyökérmykorrhiza határozza meg. Egészséges tölgy erdőkben feltűnően gyakoribbak, mint a száradó, pusztuló
állományokban. Abundanciájuk néhány száztól, mintegy 100 000 példányig terjedhet egy négyzetméternyi
erdőtalajban. Táplálékukat valószínűleg a gomba hifák kiszívása képezi.
Félrovarok (Protura, Acerentomidae) (Eidmann, 1970)
Az egész világon elterjedtek, nálunk mindenütt megtalálhatók az üde erdőtalajokban.
A világon ismert mintegy 200 fajból alig több, mint egy tucatnyi élhet hazánkban, de ezek pontos előfrodulása
még nem ismert.
Fontosabb családjaik: Acerentomidae, Eosentomidae és Protentomidae.
A csoport magyar neve: „hajnalrovarok‖ arra utal, hogy ősi jellegükkel a rovarok fejlődéstörténetének hajnalát
szimbolizálják. A mai álláspont szerint mégis inkább egy fejlődéstörténeti oldalágat, mint a rovarok kiindulási
alapját képezik.
93
12. fejezet - Rend: Diplura –
lábaspotrohúak
Általában kicsi, 6 mm-nél nem nagyobb, megnyúlt, karcsú, fehér vagy sárgásfehér, szárnyatlan rovarok.
Szájszervük kívülről látható. Csápjuk sok ízű (ízelt antenna), gyakran hoszszabb, mint a test. Szemeik
hiányoznak, a tarsus egy ízű, két karommal. Elsődlegesen szárnyatlanok. A potroh 10 látható ízből áll, a cercus
általában sok ízű, hosszabb mint a test, vagy erősen szklerotizált, rövid, fogószerű. A potroh elülső szelvényein
csípőhólyagok és végtagmaradványok (stylus) találhatók. Ivarnyílásuk a 8. potrohszelvény sternitjén van, a
külső ivarszervek hiányoznak.
Lábaspotrohúak (Diplura: Campodea sp. és Heterojapyx sp.) (Eidmann, 1970)
Idegrendszerük kevésbé koncentrált, 7–8 potroh ganglionpárból áll. A trachea rendszerükből általában 3 tor és 7
potroh stigmapár látható. A hosszanti trachea törzseket nem kötik össze harántirányú ágak.
Embrionális fejlődésükre a pete szuperficiális barázdálódása a jellemző. Postembrionális fejlődésük

epimetabolia, már az első lárvastádiumnak teljes a szelvényszáma. A vedlések száma határozatlan, az
ivarérettség elérése után is folytatódik. Szaporodáskor a hím nyeles spermatofórát ragaszt az aljzatra, amit a
nőstény felvesz. A tojásokat kis csoportokban összeragasztva (kb. 20 egy csomagban) földi üregekbe helyezi el,
egy kis nyélre felfüggesztve. A Japyx nősténye a tojásokat és a fiatal lárvákat egy ideig őrzi.
Ökológiájuk kevéssé ismert. Az erdő avartakarójában, a felső talajszintben viszonylag gyakoriak, különösen a
bükkösökben. Egy liter humuszos földben 20–50 példány található. Főleg üledék és gomba evők, a Japyx
ragadozó, carnivor. Elterjedésük főleg a meleg és mérsékelt éghajlati zónára esik.
Rendszerük két rendre tagolódik, nálunk 1–1 családjuk él néhány fajjal, pl.
A Carnpodea staphylinusWestw. kb. 3 mm, csápja és cerkusza is testhosszúságú. Zavarásra, veszélyben a

cerkuszát leveti (= autoromia), majd ezt képes regenerálni. A vedlések után a lárvák fontos tápláléka a levedlett
bőr. Korhadó fatörzsek, nedves, lebomló avar alatt találjuk.
A Metajapyx leruthi Silv. a Japygidae család egyetlen hazai képviselője. Cerkusza rövid, fogószerű, a
fülbemászókéhoz hasonló. Ha egy ugróvillást sikerül beszorítania egy kis üregbe, akkor zsákmányát ezzel fogja
meg, majd potrohát előregörbítve a szájához tartja áldozatát. Táplálékát az ugróvillások mellett Campodea-k és
rovarlárvák képezik. Melegkedvelő, nálunk sehol sem gyakori, de kövek alatt, az erdőtalaj felső szintjében, az
avar között találkozhatunk 1–1 példányával.
94
13. fejezet - Rend: COLLEMBOLA
(színes 167.) - Ugróvillások
Parányi, (0,2–2 mm) ritkábban 5 mm, egészen kivételesen 7–8 mm-ig is megnövő, változatos színű és mintázatú
rovarok.
Szájszervük entognath, részben rágó, részben szúró-szívó rendszerű. Csápjuk csak 4 ízből áll, de ezek
másodlagos tagolódásával az ízek száma megsokszorozódhat. A mélyen a talajban élő, fehér színű, fajoknak
nincs szeme. A felszínen élő színes, jól pigmentált fajoknak maximálisan 8–8 egyszerű pontszeme van, de a két
szélsőség között minden átmenet megtalálható. A csáp töve és a szemfolt között, egy sajátos, postantennális
szerv található. Ennek funkciója valószínűleg a légnedvesség érzékelése. Eredete feltételezhetően homológ a
százlábúaknál (Chilopoda) ismert, Tömösváry Ödönről (1870–72 Selmecbányán tanult hajdani erdőmérnök,
zoológus) elnevezett Tömösváry-féle szervvel.
A prothorax gyengén fejlett, csak néhány csoportnál hordoz sertéket. Elsődlegesen szárnyatlanok. A lábak
hasonló felépítésűek mindhárom torszelvényen, a tibiotarsus egy karomban (unguis) végződik, alatta az
empodium (=alsó karom) található, de ez sok formánál redukálódott.
A potroh legfeljebb 6 szelvényből áll, néhány taxonnál (Folsomia) az utolsó 3 szelvény összeolvadt. A potroh 3
végtagpár nyomát hordozza a ventrális oldalon. Az első szelvényen a a hasi tömlő (=ventral tubus) a 3.
szelvényen a retinaculum (=akasztó szerkezet) a 4.-en az ugróvilla vagy furca található. Ez három részből áll: a
páratlan manubriumból, ami villásan elágazik a két dens-re, amik a karomba, vagy mucro-ba végződnek. Az
ubróvillát a retinaculum tartja nyugalmi helyzetben, de ugrás előtt az erős izomnyalábokkal megfeszített
ugróvillát hirtelen „kiakasztja‖, így az aljzathoz csapódva, előre lendíti az állatot. Az ugróvilla a talaj belsejében
élő fajoknál a felismerhetetlenségig redukálódott. Cerkuszuk nincs.
Idegrendszerük erősen koncentrálódott, a Malpighi-edények hiányoznak. Trachea rendszerük fejletlen,

légzésükre a bőrlégzés a jellemző. A pete először totálisan és aquálisan barázdálódik, majd szuperficiális
osztódásba megy át. Postembrionálisan 5–7 lárvastádiumon át érik el ivarérettségüket. A lárvák nagyon
hasonlóak az imágóhoz, fejlődésük ametabólia. Az imágó még többször vedlik, miközben általában sötétebb
színű lesz. Eközben kisebb morfológiai, biológiai változásokon is áteshet, a környezeti tényezők (évszakok,
hőmérséklet, nedvesség) változásával. Ez a jelenség a cyclomorphózis és az epitokia.
Ugróvillások (Collembola): I–II–III= torszelvények, 1–6= potrohszelvények, a= after, g= ivarnyílás, h=

retinaculum, vt= ventral tubus. F= furca, m= manubrium, d= dens, mu= mucro. (Eidmann, 1970)
Párzáskor a hímek nyeles spermatophorákat ragasztanak az aljzatra, amit a nőstény felvesz az ivarnyílásával.
Egyes fajok eközben szabályos udvarlási szertartást, „táncot‖ követnek.
Ökológiai igényeik szerint a nagy légnedvességű termőhelyekhez kötődnek. 83%-os relatív páratartalom alatt
általában nem szaporodnak. Egy üde erdőállomány minden liternyi földjében kb 1000–1500 ugróvillás élhet.
Táplálékukat főleg növényi maradványok, mikroorganizmusok és mikroszkópikus gombák képezik. Az
erdőavar lebontásában, a humuszképzésben, az ikerszelvényesek (Diplopoda) és az atkák (Acari) mellett
meghatározó a tevékenységük az erdei ökoszisztémákban.
Általában csak a felső 5–10 cm-es talajréteget és a lágyszárú növények szintjét népesítik be. A talajlakó fajoknál
szezonálisan vertikális vándorlást figyelhetünk meg, a hőmérséklet és páratartalom függvényében. A télen is
aktív fajok alkalmanként a hó tetején is megjelenhetnek. A Hypogastura socialis pl. egy-egy alkalommal sötétre
„festheti‖ a havat, mert igen nagy tömegben képes elszaporodni tél végén, kora tavasszal.
95
Rend: COLLEMBOLA (színes 167.)
- Ugróvillások
Az ugróvillások a sarkoktól az egyenlítőig minden klímaövet benépesítenek. Hazánkban mintegy 400 faj
előfordulása várható.
Rendszerük régebben két alrendet (Arthropleona = megnyúlt testű ugróvillások és Symphypleona = gömbölyű
testű ugróvillások) foglalt magába. Újabban egyre elfogadottabb, hogy a Collembola alosztályt öt rendre
tagolják:
1. a) A test megnyúlt, az egyes testszelvények határai jól láthatók....2.
b) A test, különösen a potroh gömbszerű, a testszelvények határai a toron és az első négy potrohszelvényen
összeolvadtak..... 4.
2. a) Az első torszelvény jól látható, rajta kis serték vannak. ...3.
b) Az első torszelvényen soha nincsenek serték, sokszor a második szelvény elfedi. (Entomobryomorpha)
3. a) Az ugróvilla hosszú, visszahajtva túlér a 3. lábpáron, alakja „fogószerű‖, hajlott. (Metaxypleona)
b) Az ugróvilla rövidebb, ágai (=dens) egyenesek, vagy egyáltalán nincs furca (=ugróvilla) (Poduromorpha)
4. a) A csáp rövidebb mint a fej, a szem hiányzik (a hazai fajoknál) (Neelipleona)
b) A csáp hosszabb, vagy olyan hosszú, mint a fej, a szemek általában kevésbé redukálódtak. (Symphypleona)
A hazai fajok mintegy 20 csalába sorolhatók. Néhány jellegzetes, gyakori faj, melyekkel az erdőkben is
találkozhatunk a következő:
Hypogastura sociali Uzel
1,8 mm, sötétkék, a karom rövid, egyenes. A tibiotarsus csúcsán 1–1 hosszú, bunkósodó, „gombban‖ végződő
szőrszál van (400x nagyítás!). A dens dorsalis oldalán 7 erős serte és több nagy, fogszerű kutikula kinövés
látható. A VI. potrohszelvényen az analis tüskék egyenesek, az ezeket hordó papillákkal együtt kb. olyan
hosszúak, mint az empodium fele. Ez a faj nálunk meglehetősen gyakori sík és hegyvidéki erdőkben egyaránt.
Tipikus téli–tavaszi ugróvillás. Nyáron ritka, és morfológiailag eltér a téli alaktól (= cyclomorfizmus).
Bilobella aurantiaca Caroli
2,5 mm, narancssárga. A fej mindkét oldalán csak 2+2 pontszemük van. A VI. potrohszelvényt az V. felülről
teljesen elfedi. Feltűnő színéről még szabad szemmel is viszonylag könynyű felismerni, de a faj pontos
meghatározásához a serték szisztematikus eloszlását (= chaetotaxy) kell tanulmányozni. Avarban, korhadó fák
alatt találhatók.
Protaphorura armatus Tullberg
Az igen népes Onychiuridae családból csak ezt a fajt említjük meg. 1,8 mm, fehér, szemei, ugróvillája hiányzik.
A pontos meghatározáshoz az ún. pseudocella-k (=a kutikulán található pórusok) helyzete és pontos száma,
valamint a chaetotaxy ismerete nélkülözhetetlen. Euryök, holarktikus faj, száraz talajokban is előfordul.
Orchesella flavescens Bourlet
Az igen népes Entomobryidae család gyakori képviselője. 5 mm-t is elérő, sárga-világosbarna rajzolatú faj. A
csáp 1. és 2. íze megkettőződött, így 6 ízre tagolódik. Az üde erdők avarszintjének tipikus lakója. Felismerése
karakterisztikus pigment mintázata alapján lehetséges.
Tomocerus flavescens Tullberg
A Tomoceridae család jellemzője, hogy a IV. csápíz másodlagosan nagyon sok rövid ízre tagolódott. A mucro
igen hosszú, egyenes, sok serte borítja. 6,5 mm-re is megnövő, az üde erdőkben igen gyakori faj. Testét
pikkelyek borítják. Főleg korhadó fák alatt, az avarban találjuk. Pontos meghatározásához. a korom fogait és a
dens tüskéit kell megvizsgálni.
Sphyrotheca lublocki Tullberg
96
Rend: COLLEMBOLA (színes 167.)
- Ugróvillások
2 mm nagyságú, narancssárga, feketéslilán márványozott faj. (Sminthurididae) Különös ismertetője, hogy a

hátán a nagy serték hengeresek, tompán levágottak, felületük érdes. (300x nagyítás!) A második torszelvényen
1–1 „szarv-szerű‖ kinövés könyíti meg a felismerést. A hegyvidéki erdők avarszintjének tipikus lakója.
97
14. fejezet - Rend:
ARCHAEOGNATHA - Pattanó
sertefarkúak
Kicsi, vagy közepes nagyságú rovarok, méretük a csápok és a cerkusz nélkül az 1,5 cm-t ritkán haladja meg.
Megnyúlt, „fél-hengeres‖ testüket pikkelyek borítják, színezetük barnás szürke, sötétebb mintákkal. Szájszervük
ectognath, rágó típusú. A mandibula egyetlen „bütyökkel‖ ízesül a fejtokhoz. Az állkapcsi tapogató (palpus
maxillaris) hosszú, 7 ízből áll, az ajaktapogató (p. labialis) 3 ízű. Csápja sok ízű „ostor antenna‖. Összetett
szemei nagyok, helyzetük a fej középvonalához közel esik, az ocellák száma 3. Szárnyuk nincs, de a hátlemez
laterális nyúlványa (paranota) mindhárom torszelvényen fejlett. A lábak járólábak, a tarsus 3 ízű, 2 karommal.
A potroh 11 látható szelvényből és a telson-ból áll. Ezen hosszú, sok ízű cerkusz és terminal filamentum van. A
potroh 1–7 (9) szelvényén ősi jellegként, végtagcsökevények: csípőhólyagok és stylusok láthatók. A
nőstényeknek 4 gonophysis-ből összetett, orthopteroida típusú tojócsöve van. Idegrendszerük alig
koncentrálódott, a potrohban 8 ganglionpár húzódik. A trachea rendszerük 2 tor és 7 potroh stigmával nyílik a
kutikulán. A Malpighi-edények száma 12–20.
A párzási „ceremónia‖ során a hím sajátos, félkör alakban görbített testartással körültáncolja a nőstényt,
miközben úgy irányítja azt, hogy az ivarnyílásával felvegye a hím által egy kifeszített vékony fonálra függeszett
spermacseppeket. Postembrionális fejlődésük epimetabólia. Az adult stádiumot kb. 8 vedlés után érik el, de a
vedlések száma ez után is folytatódik. Ökológiájuk kevésbé ismert, sok faj közöttük petrofil (a kőzetekhez
kötődnek) ezért főleg hegyvidéken, sziklák között gyakoriak. Táplálékukat üledék, algák és zuzmók képezhetik.
A pikkelyek mintázata jó rejtőző színt biztosít az egyébként éjjel aktív fajoknak. A cerkusszal és a végfonallal
erőteljes ugrásra képesek.
Nálunk egy család (Machilidae) néhány faja ismert, pl. Machilis dudichiStach, Machilis bokoriStach, M.
(Lepismachilis ) notataStach, utóbbi viszonylag gyakori az Alföldön és hegyvidéken, mohával benőtt sziklákon,
fatörzseken. A pattanó sertefarkúak meghatározása főleg a gonophysis és a potrohszelvények függelékei,
valamint a comb sertézettsége és a rágó szájszerv részei alapján történik, az összetett szem színezettsége sokszor
fajspecifikus bélyeg.
98
15. fejezet - Rend: ZYGENTOMA –
Pikkelykék
Az Archaeognata-hoz hasonló, megnyúlt testű, orsó alakú rovarok. Testméretük a csápok és a cerkusz nélkül a
10 mm-t ritkán haladja meg. Kutikulájukat ezüst csillogású pikkelyek fedik. Szájszervük ectognath, rágó típusú.
A mandibula 2 bütyökkel ízesül a fejtokhoz, hasonlóan a Pterygota rovarokhoz. Az állkapcsi tapogató 5, az
ajaktapogató 4 ízű. A csápjuk sok ízű, fonalszerű. Az összetett szemeket sokszor csak néhány ommatidium
alkotja, a homlokszemek (ocelli) hiányoznak. A három torszelvény azonos felépítésű (az Archaeognata-nál az
első szelvény keskenyebb, mint a meso- és metathorax). Mellékhátlemez mindhárom szelvényen van. A tarsus
általában 3 ízű, 2 karommal. Stylus-ok és csípőhólyagok változó számban, csak a potrohon vannak. A potroh 11
ízű, a telson hosszú, sokízű cerkusszal, a terminal filamentum olyan hosszú, mint a cerkusz (a pattanó
sertefarkúaknál hosszabb). A nősténynek a tojócsöve ízelt.
Pattanók és pikkelykék: A és B= Archaeognatha, C= Zygentoma. (Eidmann, 1970)
Az idegrendszer alig koncentrálódott, a potrohganglionok száma 8. A trachearendszer 2 pár tor és 8 pár potroh
stigmából áll. A Malpighi edények száma 4–8. A spermatophora átadása kifeszített fonalak alatt, a pattanókhoz
hasonló násztánccal történik. Fejlődésük az Archaeognata-hoz hasonlóan epimetabolia.
Melegkedvelő, gyors mozgású (futó), alkonyatban, sötétben aktív állatok. Dél-európai, trópusi elterjdésű fajok,
nálunk főleg a házakban élnek. Készletkártevők, az élelmiszert, szárított gyümölcsöt, lisztet fogyasztják, de a
bőr és különösen a papír megrágásával okozhatnak kárt. Különösen „fájó‖, hogy a levéltárak, múzeumok
pincéiben pótolhatatlan értékű feljegyzéseket, könyveket tehetnek tönkre.
A szabadban élő fajok hangyafészkekben, barlangokban vagy kőzetrepedésekben (lösz) élnek. A hazai fajok két
családba tartoznak.
Az Atelura formicariaHeyd. 6 mm nagyságú, fémesen csillogó pikkelyke. Hangyafészkekben találjuk, ahol az

egymást tápláló hangyák között „csen‖ a táplálékból, vagy a szerves hulladékból él.
Az ezüst halacskának nevezett Lepisma saccharinaLinné, 10–11 mm.Melegkedvelő, nálunk csak a házakban
marad meg, ahol mindenevő.
Hasonló az előző fajhoz a Thermobia domesticaPack, de pikkelyei fekete-sárga mintázatúak. Mivel optimális
hőmérséklete kb. 38 °C, különösen a pékségekben elterjedt.
99
16. fejezet - Rend: Ephemeroptera –
Kérészek
Ebbe az ősi rendbe törékeny testű, finom felépítésű, többnyire nem túlságosan erőteljes röptű rovarok tartoznak.
Két pár szárnyuk van, melyek közül az elülső pár jóval fejlettebb a hátulsónál, esetenként a hátsó szárny
redukálódott is. Lárváik vízben élnek, mégpedig túlnyomórészt jó oxigénellátottságú folyóvizekben.
Légcseréjüket a potrohszelvényeken lévő tracheakopoltyúkkal végzik. Táplálékuk javarészt korhadó szerves
törmelék, bevonat, kevés a ragadozó faj. A lárvális fejlődés egyes fajoknál több évet vesz igénybe, mások egy
év alatt több generációt is létrehozhatnak. A lárvák többszöri vedlés után, átváltozással alakulnak át szárnyas
imágóvá, melyet azonban – a fajok többségénél – megelőz még egy köztes állapot, a szubimágó stádium. Ennek
vannak ugyan már szárnyai, de még nem ivarérett, és további vedléssel nyeri el szaporodásra képes fejlődési
állapotát. Ez a fejlődésmenet a hazai rovarok között kivételesnek számít. A kifejlett imágó már nem táplálkozik,
csak a lárva által felhalmozott tartalék tápanyagot éli fel. Ebből adódóan nem is hosszú az élettartama
(kérészéletű), többnyire az átváltozást követően néhány napon belül párzik, majd lerakja tojásait és hamarosan
elpusztul. Egyes fajok nagy tömegben fejlődnek és egyszerre rajzanak, amikor „folyamvirágzás‖ tanúi lehetünk.
Sajnos a vízszennyezések és a vízfolyások szabályozása miatt egyre kisebb mértékűek ezek a tömeges rajzások
és egyre kevesebb helyen tapasztalhatóak.
Az erdészeti gyakorlatban csekély a jelentőségük a kérészeknek és nem is túl gyakran kerülnek szem elé.
Azonban a folyóvizek életközösségei, a hegyvidéki patakoktól a síkvidéki folyamokig elképzelhetetlenek a
kérészek, kérészlárvák nélkül. Igen szűk a köre azoknak a rovaroknak, rovarlárváknak, melyek a rohanó vízűű
hegyi patakokat választják élőhelyül, a kérészek pedig éppen itt a legfajgazdagabbak.
A kérészek lárvái kopoltyúikat a potrohszelvényeken viselik, ezek különféle lemezek, fonalak és bojtok
lehetnek. Jellemzőjük még a hosszú, fonálszerű vagy tollas fartoldalék, melyből egy genus (Epeorus)
kivételével hármat viselnek. Az Epeorusoknak csak kettő van, azonban könnyen elválaszthatók lemezes
kopoltyúik alapján az álkérészektől. A lárvák alapvetően három tipusba sorolhatók. Lehetnek:
– sodráskedvelők
– úszó kérészek
– ásó típusú lárvák
A sodráskedvelő fajok a gyors folyású patakok és folyók lakói, testük hát–has irányban erősen lapított, fejük is
lapos. A köveken való életmódhoz, táplálkozáshoz és gyors – esetenként oldalazó – mozgáshoz alkalmazkodtak.
Az úszó kérészek teste hengeres, ügyesen úsznak és másznak is az aljzaton, mérsékelten gyors és gyors sodrú
vizekben valamint állóvizekben egyaránt megtalálhatók, aljzaton és növényeken élnek.
Az ásó típusú lárvák életüket az aljzatban, a finom iszapban töltik. Patakokban, folyókban, kivételesen
állóvizekben is élnek.
100
Rend: Ephemeroptera – Kérészek
Tiszavirág (Palingenia longicauda) hímje. (Újhelyi, 1959)
Tiszavirág – Palingenia longicauda Olivier
Legnagyobb termetű (5–6 cm-es szárnyfesztávolságú) és talán legismertebb hazai kérészünk. Folyóvizek alsó
szakaszának jellegzetes, tömeges faja volt valaha, mára, a vízminőség és az áramlási viszonyok kedvezőtlenné
válásával elterjedése a Tisza vízrendszerére korlátozódott, rajzásának – a Tisza virágzásának – tömegessége
pedig messze elmarad a régebben leírtakétól. A nőstény szubimágó állapot nélkül fejlődik ki, a hím szárnyas
állapotban is vedlik még egyszer. A rajzás nagyja pár óra alatt lezajlik, de előtte és utána néhány napig lehet
még imágókkal találkozni. Lárvája az aljzatban fejlődik, mintegy három éven át. (Horgászok kedvelt csalija,
markoló géppel gyűjtötték a szakadó partok anyagából.)
Tarka kérész – Ephemera vulgata Linné
Jellegzetes, sötétbarna foltokkal tarkított szárnyú, 3–4 cm szárnyfesztávolságú kérészünk. Lassabb áramló
vizekben országszerte megtalálható az imágó a nyári hónapokban. Hegy- és dombvidéki patakjainkban inkább a
hozzá igen hasonló, csak potrohszelvényeinek mintázata alapján elkülöníthető Dán kérész – Ephemera
danicaMüllerváltja fel. Mindkét faj lárvája ásó típusú.
101
17. fejezet - Rend: Odonata –
Szitakötők
A szitakötőknek szintén két pár szárnyuk van, melyek hossza nagyjából megegyezik. Méretbeli különbség – ha
van – csak a szárnyak szélességében, öblösségében tapasztalható. Fejlődésmenetük sok tekintetben hasonlít a
kérészekéhez, azonban tapasztalhatók jelentős különbségek is. A nagyobb szitakötők már megjelenésükkel,
röptükkel is elárulják, hogy nem kérészéletű, tűnékeny, légies rovarokkal van dolgunk, hanem igazi légi
kalózokkal.
Hazai szitakötőink alapvetően két csoportba, az egyenlőszárnyúak (Zygoptera) és az egyenlőtlenszárnyúak

(Anisoptera) alrendjébe tartoznak. Az előbbiek általában kisebb termetű, gyengébb felépítésű fajok, melyek
szárnyaikat nyugalmi helyzetben többnyire összezárva tartják, az utóbbiak erőteljesebbek, nyugalomban
kiterjesztve tartják szárnyaikat.
A vízben fejlődő lárvák maguk is ragadozók, minden, náluk kisebb zsákmányállatot megtámadnak, legyen az
másik rovarlárva, békaporonty, vagy halivadék. Légcseréjüket a vízben oldott oxigénből végzik, mégpedig a
kisszitakötők (Zygoptera alrend) lárvái a potrohvégükön lévő, három, hosszúkás levél alakú kopoltyúlemezzel, a
nagy szitakötők (Anisoptera alrend) lárvái pedig az utóbél falával. Az utóbbiak szabályos légzőmozgát
végeznek potrohukkal, beszívják, majd kipréselik a vizet, melyet hirtelen kifecskendezve, szükség esetén
(rakétaelven) a gyors helyváltoztatáshoz is fel tudnak használni. Jellegzetes lárvális szervük még az álarc, mely
az alsó ajakból kialakult fogóeszköz. Ez a kis „harapófogó‖ a fej elé kinyújtva a megközelített zsákmány
megragadására szolgál. Nagyobb fajoknál jó 1 cm-es, csuklós nyele van, a végén pedig nyitható-csukható fogak
vagy fogas lemezek ülnek. Általában ami a csipeszek közé kerül, abból eledel lesz. A lárvák életük során
mintegy kilenc alkalommal vedlenek, az utolsó vedléshez kiülnek a partra, vagy valami kiemelkedő
vízinövényre, ahol az átváltozás lezajlik. A lárvabőr felszakad, kipréseli magát rajta az imágó és potrohával
levegőt pumpálva a szárnyerekbe, kifeszíti szárnyait. A kifejlett rovar kezdetben gyengén repül, amig teljesen
meg nem szilárdul kitin váza, azonban néhány napon belül repülési képességének teljes birtokába jut. Közvetlen
szárnymozgató izmai – a rovarok többségétől eltérően – egyedi, független mozgást tesznek lehetővé, ettől
repülése és manőverező képessége kiváló. A levegőben szerzi meg többnyire egyéb repülő rovarokból álló
táplálékát. A hímek többsége a vizeknél a szaporodásra alkalmas helyeken territóriumot foglal, ahol várja az
ivarérett nőstényeket. Párzás után az általa megtermékenyített petesejtek lerakását általában valamilyen módon
biztosítja a hím – őrzi a nőstényt, vagy tandemben maradnak még egy ideig – azonban idővel elválnak. A
nőstény később másik hím territoriumába érve azzal is párosodhat, ami az egész bonyolult territoriális
viselkedés alapját képezi.
A szitakötőkkel az erdészeti gyakorlat során nem túl gyakran találkozunk. Lárváik azonban ott vannak a
legkülönfélébb erdei tavakban, tócsákban, forrásokban, lápokon és patakokban, az imágók jelentős része pedig
táplálékszerző repülését a vizektől távol, gyakran erdős helyeken végzi. Magyarországon mintegy 65 fajuk él.
Erdős területeken a következő fajokkal találkozhatunk leginkább:
1. Alrend: Zygoptera – egyenlőszárnyúak

Kisasszony szitakötő – Calopteryx virgo Linné
Hegyvidéki patakokban fejlődik ez a pompás, színesszárnyú szitakötő. A hím teste és szárnyai fémfényű kékek,
a nőstény barnás bronzszínű. Erdei tisztásokon és a lárvális élőhelyen, patakok mentén figyelhetők meg. (Ennél
a fajnál sokkal gyakoribb a Sávos szitakötő – Calopteryx splendens Harrismely a vízfolyások alsóbb
szakaszain országszerte elterjedt.)
2. Alrend: Anisoptera – egyenlőtlenszárnyúak

Hegyi szitakötő
Cordulegaster bidentata Selys
Kétcsíkos hegyi szitakötő (színes 169.)
102
Rend: Odonata – Szitakötők
Cordulegaster heros Theischinger
Hegy- és dombvidéki patakokon, forráslápokon fordul elő ez a két pompás, fekete, sárga mintázatú,
nagytermetű szitakötőnk. Lárvális fejlődésük nálunk a leghosszabb, elérheti az öt évet is. Mindkét faj védett,
IUCN Vörös Listán is van. Az erdei patakok vízgyűjtőjén végzett erdészeti munkák és a patakok árnyaló
állományának letermelése, valamint a vízfolyások jellegének megváltoztatása a fő veszélyeztető tényezők. A
Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Programban szerepel mindkettö.
Sebes acsa – Aeshna cyaneaMüller
Tipikusan erdei pocsolyák, kisebb tavak lakója, hegy- és dobvidékeinken fordul elő. A hím fekete alapon kék és
zöld foltokkal tarkított, a nőstény sötétbarna alapon zöld mintázatot visel.
Erdei szitakötő (színes 168.)
Ophiogomphus cecilia Fourcroy
A folyami szitakötők (Gomphidae család) egyik jellegzetes képviselője, sárgászöld alapszínén fekete mintát
visel. Tiszta, gyors folyóvizekben fejlődik, az imágó életének jelentős részét a vizektől távol, erdős vidéken
tölti. A vízminőség romlásával szemben különösen érzékeny faj. Védett, IUCN Vörös Listás, a Berni
Egyezményben és az EU Habitats Directive-ben is szereplő faj, populációszintű vizsgálata a Nemzeti
Biodiverzitás-monitorozó Programban is helyt kapott.
Sebes acsa (Aeschna cyanea) hímje.(Steimann, 1968)
103
18. fejezet - Rend: Plecoptera –
Álkérészek
Az álkérészek túlnyomórészt hegyi patakok és más folyóvizek lakói. Lárvális életüket a gyors sodrú vízben
töltik, oxigénigényük igen magas. Bojtos kopoltyúik a torszelvényeken találhatók. Ragadozó életmódot
folytatnak, előszeretettel fogyasztják a hasonló élettérben élő, köveken tartózkodó kérészlárvákat. Két vékony,
fonalas fartoldalékot (cercus) viselnek, lábaik hosszúak és a végtagízek hosszú szőrrojtokkal fedettek.
Fejlődésük a szitakötőkhöz (Odonata) és kérészekhez (Emphemeroptera) hasonló átváltozás. Nyugalmi állapot

nélkül alakulnak át szárazföldi, ivarérett rovarokká. A nagyobb fajok viszonylag erősebben kitinizált lárvabőrei
(exuviumai) – a szitakötőkéhez hasonlóan – hoszszabb ideig megmaradnak az átváltozáshoz használt aljzaton.
(Leginkább hidak pillérein találkozunk velük.)
Az imágók két pár szárnya nagyjából egyforma hosszúságú, de a hátsó szárnyak jól láthatóan szélesebbek.
Nyugalomban a potroh hátoldalán, egymás fölé redőzve viselik. Az álkérészek röpülés tekintetében messze
elmaradnak még a kérészek mögött is, teljesen hiányzik belőlük azok könnyedsége, ugyanakkor erőteljesnek
sem mondható, kitartónak még kevésbé. Viszont a másik két csoporttal szemben ügyesen mozognak,
futkároznak a patakparton, köveken, ágakon, fatörzseken. Hegyvidékeken, hegyi patakok környékén, nyirkos
erdőkben fordulnak elő leggyakrabban.
Erdészeti jelentőségük elhanyagolható, szemünk elé is többnyire csak kifejezett keresés után kerülnek.
Magyarországon mintegy 120 faj előfordulásával lehet számolni.
Leggyakoribbak a Nemouridae családba tartozó, apró termetű fajok, melyekről többnyire csak a megfogásuk
esetén derül ki, hogy valójában álkérészek. Az imágók fartoldaléka redukálódott, színük többnyire füstös.
Ismertebbek a hegyvidéki patakok környékén előbukkanó, nagyobb termetű, 4–5 cm-es szárnyfesztávolságú,
látványos Perla fajok. Szárnyuk átlátszó vagy enyhén füstös, sötéten erezett. Néhány jellegzetes faj:
Burmeister álkérész
Perla burmeisteriana Claassen (17–26 mm)
Hatalmas álkérész
Perla marginata Panzer (16–26 mm)
Közönséges álkérész
Nemoura cinerea Retzius (6–7 mm)
Hatalmas álkérész (Perla marginata) hímje. (Steimann, 1968)
104
19. fejezet - Rend: Dermaptera –
Fülbemászók
Közepes, vagy kicsi, lapított testű rovarok. Szájszervük rágó típusú, a szájnyílás helyzete prognath. Csápjuk
fonalszerű, sok ízű. Összetett szemeik fejlettek, ocelláik hiányoznak. A pronotum erősen fejlett, „bogárszerű‖.
Az első pár szárny mindíg megrövidült, erősen szklerotizált, erezet nélküli. A hátsó szárny nagy, az anal mező
az előtte levő rész rovására erősen megnagyobbodott, membránszerű, erezete nagyon sajátos, egyenes lefutású
erekből áll. Nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtott, csúcsa az első szárnya alól kilátszik. Lábai
járólábak, a tarsus 3 ízű. A potroh 11 szelvényű, megnyúlt, a hátlemezek és haslemezek cikk-cakk alakúan fedik
egymást, az oldallemezek nem látszanak. A cerkusz erősen szklerotizált, egy ízű, párzáskor és a szárny
kibontásakor fogószerkezetként működik. A „primitív‖ fajok lárváinál a cerkusz még tagolt. A nemek közötti
ivari dimorfizmus a cerkusz nagyságában, alakjában látható. A nősténynek nincs tojócsöve.
Hasdúclánc idegrendszerük 3 tori és 6 pár abdominális ganglionból áll. A Malpighi-edények száma általában 8–
10.
A nőstények 20–90 tojást raknak, de ovovipar, sőt vivipar fajok is ismertek körükből (Hemimerinea). Az
ivadékgondozás bizonyos mértéke figyelhető meg a Formiculaauricularia esetében: a nősténykb. 50 tojást rak
le kis földi üregekbe és folyamatosan ellenőrzi, forgatja azokat a kikelésükig. Ennek hiányában a tojások
tönkremennek, bepenészednek.
Fejlődésük paurometabolia. Az adult vedlés általában 4 imágószerű lárvastádium után következik.
Feltűnően reagálnak érintésre (thigmotaxis) főleg alkonyatkor aktívak és rosszul repülnek (kivéve:
Labiduridae). Táplálékukat részben növényi anyagok, fiatal hajtások, valamint elhalt állati maradványok és
kisebb élő rovarok képezik. A levéltetvek, pajzstetvek fogyasztásával jelentősek lehetnek a biológiai
védekezésben. Másrészről a virágok, csíranövények és a gyümölcsök megrágásával kisebb kárt okozhatnak.
Három alrendjükből csak a Forficulinae alrend három családja gyakoribb nálunk.
A Labidura ripariaPallas 26 mm-ig nő meg, a homokos fövenybe ásott függőleges lakócsövekben él, ragadozó.
A kis fülbemászó – Labia minorLinné mintegy 5 mm, nappal is aktív, jól repül. Komposzthalmokban telel át.
A közönséges fülbemászó – Forficula auriculariaLinné 16 mm, főleg a kertekben, tömegszaporodása esetén

feltűnő lehet, tápláléka elsősorban növényi, de a levéltetveket is pusztítja.
Viszonylag ritkább a sárga szárnyfoltjáról felismerhető, nagyobb Anechura bipunctata 17 mm. Melegkedvelő
faj, ivadékgondozása, a lárvák táplálása ismert. Az előző fajokkal szemben nem tud repülni az erdei
fülbemászóChelidurella acanthopygiaGené (13 mm) és az Apterygida mediaHGB. (11 mm). Fák kérge alatt,
bokrokon találhatók, ragadozók és mindenevők.
Közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) (Schwenke, 1972)
105
20. fejezet - Rend: Mantodea –
Fogólábúak
Egyetlen apomorph bélyegük van: az első pár láb ragadozó lábbá módosult. Valószínüleg ezzel függ össze több
jellegzetességük: a prothorax megnyúlása és a fej nagy mozgékonysága is.
Különösen a trópusokon elterjedtek, ott 16 cm-re is megnőhetnek. Nálunk egy fajuk él, a közismert imádkozó
sáska, vagy ájtatos manó. Színezetük zöldes, vagy barna, a fej mozgékony, orthognath, a szájszervük rágó
típusú. A csápj fonalszerű, sok ízből áll, összetett szemeik feltünően nagyok. Pontszemeik száma 3. A prothorax
erősen megnyúlt, néha levélszerűen kiszélesedik (trópusi fajok). Az első pár láb a prothorax distalis végéhez
közelebb ered. Szárnyaik jól fejlettek, az első szárny tető szerűen borul a testre, gyengén szklerotizált, jól látható
erezettel. A hátsó szárny hyalin, a neala jól fejlett, nyugalomban összehajtogatott. Első lába fogólábbá alakult
(tibiofemoral fogószerkezet), közép és hátsó lába hosszú, vékony járóláb. Csípői hosszúak (hasadt csípők), a
tarsus 5 ízű. A potrohon 10 szelvény látszik, a cerkusz rövid, több ízű. A nőstény rövid tojócsövét a haslemez
eltakarja. A kopuláció során előfordul, hogy a hímet a nőstény a fejétől kezdve megeszi, de ez a spermatophora
átadását nem híúsítja meg, mivel azt a folyamatot a potroh ganglionjai irányítják. A peték lerakása habszerű
gumóban történik, amit fákon, köveken, de főleg a füszálakon találhatjuk késő nyáron, ősszel. A gubó burkolatát
az ivarszervek járulékos mirigyei szolgálják, benne 100–300 pete van, (egy nőstény több petegubót is lerak).
Fejlődésük monometabólia (paurometabolia), a pete telel át. A Mantis 5–6 lárvastádium után éri el
ivarérettségét. A lárvák és az imágók is magányosak, ragadozók. A rovarokat lesből kapják el és első lábaikkal
tartják fogva míg elfogyasztják. Viszonylag rossz repülők. Kifejezetten melegkedvelők, nappal aktívak. Első
lábaikon gyakran riasztó szemfoltok, a trópusi fajoknál bizarr képződmények láthatók. A trópusokon és a
szubtrópusokon mindenütt élnek, Európában csak egy faj ismert.
Ájtatos manó (Mantis religiosa) párzás közben és a petecsomóval (Jacobs, 1988)
Imádkozó sáska – Mantis religiosa LINNÉ
Nálunk elterjedt a meleg száraz kaszálókon, erdei vágásterületeken sík és dombvidéken egyaránt. Táplálékát
főleg sáskák, szöcskék képezik. Áttelelő petecsomóit gyakran felbontja a széncinege.
106
21. fejezet - Rend: Blattariae
(Blattodea) Csótányok
Ezt a rendet alig lehet sajátos, apomorph bélyegekkel elkülöníteni a termeszektől és az ájtatos manóktól, de
minden ősi bélyegük megvan, ami az Isoptera jellemzésénél hiányzik, pl. az oothek.
Külső megjelenésük és látszólag eltérő testfelépítésük ellenére a csótányok közel állnak a fogólábuakhoz. Ezt
igazolja, hogy a petéket mindkét csoport kisebb csomagba összeragasztva, tojástartóban (oothek-ban) rakja le.
A csótányok sárgásbarna, fekete színű, kicsi, vagy közepes nagyságú rovarok. A trópusokon 90 mm nagyra
növő fajok is élnek. Testük erősen lapított, fejüket a pajzsszerűen megnagyobbodott előhát (pronotum) jórészt
elfedi. A szájszervük rágó típusú, hypognath helyzetű. A csápjuk hosszú, sok ízből álló, serte szerű. Összetett
szemeik nagyok, az ocellák helyét sokszor csak világos foltok („ablakok‖) jelzik a homlokon. A nagy előhát
ellenére az első torszelvény gyengén fejlett. A szárnyak csak ritkán hiányoznak, a hímeknél és a nőstényeknél
gyakran eltérően fejlettek (ivari dimorfizmus). Az első pár fedőszerűen szklerotizált, de a hálózatos erezet jól
látható maradt. A neala mindkét szárnyon jól fejlett, az első szárnyon egy erősen görbült ér határolja. A hátsó
szárnyak hártyásak, dúsan erezettek. A lábak hosszú járólábak, a tarsus 5 ízű. A coxa „hasadt‖: egy hosszirányú
mélyedés két részre osztja a csípőket.
A potroh 10 szelvényű, a hímeknél 9, a nőstényeknél 7 látható. A cerkusz rövid, sok ízű. A nőstények tojócsöve
redukált, kívülről nem látható. A tojástartó befogadására az ivarnyílásnál nagy kamra képződött.
Idegrendszerük koncentrált: a potroh első három ganglionpárja összeolvadt a metathorax ganglionpárjával. A

Malpighi-edények száma sok (80–100).
A nemek egymásra találását a nőstény szárnya alatt lévő kutikuláris illatanyagok segítik. A spermatophora
átadását a hímek kifejezett „udvarlási szertartása‖ előzi meg. A petéket az ivarjárat járulékos mirigyeinek
váladékával összeragasztva, 15–30-as csomagokban a nőstények hosszú ideig magukkal hordozzák, az
ivarnyílás kibővült tasakjában.
Fejlődésük paurometabolia, a lárvák az imágóhoz nagyon hasonlítanak. A hőmérséklettől függően, 5–12 vedlés
után érik el az adult stádiumot. Az imágó hosszú életű, kifejezetten melegkedvelő (thermophil). A fényt kerülik,
főleg alkonyatban és este aktívak. Érdekes módon a pohárcsapdákkal (Barber – csapdák) alig gyűjthetők, pedig
a száraz erdők avarszintjében meglehetősen gyakoriak. Ügyesen futnak, de rosszul repülnek. Mindenevők, de
főleg növényi maradványokkal táplálkoznak.
Fő elterjedési területük a trópusok, – (itt vannak fával táplálkozó csótányok is, melyek bélcsatornájában a
termeszekhez hasonlóan, cellulózbontó szimbionta baktériumok és ostorosok élnek) – a mérsékelt övben több
domicol (=lakóházakban megtelepedett, a szabadban nem élő), kozmopolita faj ismert.
Rendszerezésük 4 alrendet különít el, melyből itt kettőt említünk meg:
alrend: Blattoidea – A hímek szubgenitális haslemeze szimmetrikus, 2 stylus-t hord. A comb (femur) a középső
és a hátsó lábakon általában töviseket hord. Egy családjuk van:
Blattidae – Nagyobb (>19mm), csak a házakban élő fajok tartoznak ide. Ismertebb a konyhai sváb – Blatta
orientalis Linné, ami 19–30 mm nagyságú, színe a gesztenyebarnától a feketepirosig változó. Régebben a
pékségek tipikus „lakója‖ volt. A hímek szárnya nem éri el a potroh végét, a nőstényeké kis lapocskává
redukálódott.
alrend: Epilamproidea – A hímek szubgenitális lemezén nincs, vagy csak egy 1 stylus van. Két család tartozik
ide:
Blattellidae – A combok alsó oldalán több tövis van, csak épületekben élnek. Ide tartozik pl. a német csótány –
Blattella germanica (Linné) 10–13 mm, kozmopolita, a nyakpajzson (pronotum) 2 hosszú sötét sáv húzódik, a
szárnyfedőkön nincs sötét haránt folt. Hasonló, de jóval ritkább, az ugyancsak konyhában élő Supella
supellectilum Serville, ennek nyakpajzsa egyszínű, a szárnyfedőn pedig sötét harántsáv húzódik.
107
Rend: Blattariae (Blattodea)
Csótányok
Német csótány (Blattella germanica) friss lárva és kifejlett hím. (Eidmann, 1970)
Ectobiidae – A combok alsó oldalán csak 1–2 tövis van. Kissebbek mint 17 mm, szabadban élnek. Több tipikus
erdei faj tartozik ide, pl:
Foltos avarcsótány
Phyllodromica maculata Schreber
6–7 mm, a szárnyfedők erősen szklerotizáltak, az erezet gyengén fejlett, a hátsó szárny redukálódott. Az első
szárnyon sötét, feketésbarna folt van. (A hasonló P. punctata szárnya pontozott.) Erdők avarjában gyakori.
A következő három Ectobius fajra jellemző, hogy a szárnyfedők gyengébben szklerotizáltak, az erezet jól
látható. (Az első szárnyon az analis ér mélyített.) A hátsó szárny a hímeknél jól fejlett (jól repülnek), a
nőstényeknél gyakran megrövidült. A szárnycsúcs a hímeknél a potroh csúcsát túléri, a nőstényeknél rövidebb.
Fekete erdeicsótány
Ectobius silvestris poda
9–14 mm, az előhát a közepén a sötét folt szegélye határozott, trapéz alakú. Főleg a középhegységi erdők
avarszintjében található, de nem gyakori.
Lapp erdeicsótány
Ectobius lapponicus Linné
7–11 mm, a pronotum-on a sötét folt határai elmosódottak. A szárnyak csúcsa eléri a potroh végét. Az erdők
gyepszintjében, avarban gyakori.
Sárgatorú erdeicsótány
Ectobius erythronotus Burr
8–11 mm, az előhát egyszínű, barnás, vagy vörösessárga. Hasonlít egy világosabb lapp erdeicsótányhoz, de a
hímeknél a szárnyon nincs sötét folt a sugárér mentén, a nőstényeknél pedig nincs világos harántsáv a szemek
között. Nálunk rendszerint megtalálható az erdők avarszintjében.
108
22. fejezet - Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
ERDEI ÖKOSZISZTÉMÁKBAN ELŐFORDULÓ ORTHOPTERA FAJOK MAGYARORSZÁGON
Az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) Európában, s így a Kárpát-medencében is, az erdei ökoszisztémákban

általában alárendelt szerepet játszanak. A zárt erdőhöz kötött fajok száma viszonylag kevés (táblázat), azonban
az irtásokon, irtásréteken, ligetes erdőkben, csemetekertekben és az erdőszéleken az egyenesszárnyú rovarok
száma (is) megemelkedik – bár távolról sem éri el a pusztai élőhelyen élők faj- és egyed-számát. Az
egyenesszárnyú rovarok által okozott kisebb-nagyobb kártételek is főleg a pusztai területeken, illetve az ezekkel
szomszédos mezőgazdasági területeken jelentkezhetnek.
Az táblázatban mindazon fajokat feltüntettük, amelyek szorosabb vagy lazább, kapcsolatban vannak az
erdőkkel, erdőszélekkel, vágásokkal és cserjésekkel. A vegetáció-típus megnevezésénél követtük a Vörös
Könyvben (Borhidi és Sánta 1999) használtakat, míg azegyes fajoknak amegadott vegetáció-típus(ok)- hoz való
kötődését a „hűség‖ négy fokozatával jelöltük. Ezek szerint 4= kizárólagosan erdei, 3= túlnyomóan erdei, 2=
erdei és erdő-mentes területeken egyaránt előforduló, 1= erdőben csak esetlegesen, ritkán előforduló fajokat
jelent. Az „Élőhely‖ rovatban csak az itt tárgyalt erdőtípusokban szereplő élőhelyi előfordulást jelöljük. A
„Megjegyzés‖ rovatban utalunk a magassági szint és az előfordulás kapcsolatára. Az üresen hagyott rovat az
illető faj tengerszint feletti magasság iránti közömbösségét, általános előfordulását jelzi. Ugyanezen rovatban
jelöljük a Magyarországon „védett‖ kategóriájú, valamint ritka (R), állatföldrajzi vonatkozásban kiemelkedően
értékes fajokat is.
Az erőteljes rágó szájrészeken és a két pár háztető-szerűen elhelyezkedő hártyás szárnyon kívül elsősorban a
megnyúlt, vastag combú hátsó ugró láb jellemzi a rendet. A szárnyak számos faj esetében rövidültek, sőt csupán
rövid pikkelyek alakjában jelentkeznek, s jóformán csak a hangadásban van szerepük.
A fajok többségénél a lárvák április–júniusban kelnek, lényegileg csak a szárnyak és ivarszervek hiányával,
illetve kezdetlegességével különböznek a kifejlettektől; két-három hónap alatt kifejlődnek és általában csak a
vegetációs periódus végéig élnek.
Viszonylagos kis fajszámuk ellenére, nagyságuk és gyakoriságuk folytán fontos alkotórészét képezik a rovar-
együtteseknek. Számos faj feltűnő hangjával is felhívja magára a figyelmet.
A korábbi erdészeti rovartani irodalomban Győrfi (1957), valamint Schwenke (1972) tárgyalja összefoglalóan az
egyenesszárnyú rovarokat, míg a kárpát-medencei vonatkozású, mezőgazdasági jelentőségű orthopteroid
rovarokról szóló ismereteket – a hazai szakirodalomban legrészletesebben – Nagy (1988) könyvrészlete
tartalmazza, felemlítve az erdészeti vonatkozásokat is. Valamennyi földrész bármin is károsító egyenesszárnyú
rovarait Zacher (1949) tárgyalja legrészletesebben.
A hazai fajok határozására a Móczár-féle Állathatározó használható (Nagy 1984).
FAJ VEGETÁCIÓ ÉLŐHELY HŰSÉG MEGJEGYZÉS

TÍPUS
Phaneroptera falcata Lomboserdő, Tisztás, erdőszél 2

erdőszegélyek,
Zöld repülőszöcske vágásnövényzet
Phaneroptera nana Xeroterm Napos erdőszél 2 Sík és dombvidéki

lomboserdő
Pontozott
repülőszöcske és erdőszegélyek
Isophya kraussii Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 3 Domb és hegyvidéki
109
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Erdei tarsza
Isophya brevipennis Lomb- és tűlevelű Tisztás, erdőszél 3 Domb és hegyvidéki,

erdők, cserjések, ―védett‖ R
Rövidszárnyú tarsza vágások, erdőszélek
Isophya m. stysi Mezoterm Tisztás, erdőszél, 3 ―Védett‖ R

lomboserdő vágás
Stys-tarszája
Isophya modesta DK-európai molyhos Tisztás, ritkás cserjés 2 Domb és

tölgyesek hegyvidéki,‖védett‖
Szerény tarsza R
Barbitistes Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 3 Dombvidéki

serricauda
Málnaszöcske
Barbitistes Lombos és tű-levelű Tisztás, erdőszél, 3 Domb és hegyvidéki

constrictus erdők vágás, újulat
Északi
málnaszöcske
Leptophyes Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 3 Dombvidéki

punctatissima
Rőthátú
virágszöcske
Leptophyes Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 2

albovittata
Közönséges
virágszöcske
Leptophyes boscii Mezoterm lombos Tisztás, erdőszél 4 Domb és hegyvidéki

erdők
Bosc-virágszöcskéje
Leptophyes Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 2 R

discoidalis
Korongos
virágszöcske
Poecilimon fussi Lomblevelű erdők Erdőszél 2 Dombvidéki, R
Fuss-pókszöcskéje
Poecilimon schmidtii Mezoterm lombos Erdőszél, tisztás, 3 Főként hegyvidéki,

erdők ritkás erdő R
Schmidt-
pókszöcskéje
Poecilimon Mezoterm lombos Tisztás 2 ―Védett‖, R
110
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
intermedius erdők
Ritka pókszöcske
Meconema Lomblevelű erdők Zárt erdő, erdőszél, 4

thalassinum tisztás
Doboló szöcske
Conocephalus Láperdők és Mezohigroterm 2

discolor lápcserjések,
Tisztás, erdőszél
Kis kúpfejűszöcske Mezoterm lombos
erdők
Ruspolia nitidula Láperdők, Folyóparti füzesek, 2 Sík- és dombvi-

lápcserjések,
Nagy kúpfejűszöcske Mezoterm lombos Mezohigroterm déki
erdők erdőszél
Tettigonia Lomblevelű erdők Ritkás erdő, erdőszél 2

viridissima
Zöld lombszöcske
Tettigonia cantans Lombos és tűlevelű Ritkás erdő, tisztás, 3 Hegyvidéki

erdők cserjés
Éneklő lombszöcske
Tesselana vittata Cserjés, lomblevelű Xeroterm tisztás 1

erdők
Csíkos rétiszöcske
Bicolorana bicolor Lomblevelű erdők Tisztások mezoterm 1-2

rétje
Halványzöld
rétiszöcske
Roeseliana roeselii Lomblevelű erdők Tisztások mezo- 1-2

higroterm rétje
Roesel-rétiszöcskéje
Pholidoptera aptera Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 3 Hegyvidéki
Nagy avarszöcske
Pholidopt. Lomblevelű erdők Tisztás, erdőszél 2 Hegyvidéki,

transsylvanica
―védett‖, R
Erdélyi avarszöcske
Pholidoptera fallax Lomblevelű erdők Xeroterm erdőszél, 1

tisztás,
Galléros
avarszöcske
Pholidoptera Lomblevelű erdők, Ritkás erdő, erdő- 3

griseoaptera
cserjések szél, vágás
111
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Szürke avarszöcske
Pachytrachis gracilis Lomblevelű erdők, Erdőszél, tisztás 2 Domb- és hegyvidéki

cserjések
Karcsú szöcske
Rhacocleis Lomblevelű erdők Karsztbokor-erdő 3 Domb- és hegyvidéki

germanica tisztások
Német szöcske
Ephippiger Lomblevelű erdők, Erdőszél, cserje- 2

ephippiger bozót
cserjések
Nyerges szöcske
Gryllus campestris Lomblevelű erdők, Tisztás, erdőszél 1
Mezei tücsök cserjések
Modicogryllus Lomblevelű erdők, Xeroterm-tisztás 1 Sík és dombvidéki

frontalis
cserjések
Homlokjegyes
tücsök
Nemobius sylvestris Lomblevelű erdők Erdőszél, ritkás erdő 3 R
Erdei tücsök
Myrmecophilus Lomblevelű erdők Tisztás 3 Hangyabolyok-ban

acervorum
Hangyász tücsök
Oecanthus pellucens Lomblevelű erdők, Erdőszél, 2

gyomvegetáció
Pirregő tücsök cserjések
Podisma pedestris, Lomblevelű erdők, Kopáros tisztás 3 Hegyvidéki,
Tarka hegyisáska cserjések ―védett‖, R
Odontopodisma Lombos erdők, Nedves erdőszél, 2 Sík és dombvidé-

schmidtii vágásnövényzet, ártéri szedres
cserjések ki, R
Schmidt-
hegyisáskája
Odontopodisma Lomberdő, cserjések Nedves erdőszél, 2-3 Sík- és

rubripes tisztások, láprét dombvidéki―Védett‖,
R
Erdélyi hegyisáska
Odontopodisma Cserjések, Szedres bozótok 2-3 Dombvidéki, R

decipiens vágásnövényzet,
erdőszegélyek
Olajzöld hegyisáska
112
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Miramella alpina Lomb- és tűlevelű Vágások, szedres 2-3 Hegyvidéki, R

erdők tisztások, újulatok
Alpesi sáska
Pseudopodisma Lomblevelű erdők, Bozótos tisztás, 2-3 Hegyvidéki

nagyi, cserjések, ritkás erdő, erdőszél,
vágásnövényzet újulat
Nagy-hegyisáskája
Calliptamus italicus Lomblevelű erdők Száraz tisztás 1 Sík és domb-vidéki
Olasz sáska
Paracaloptenus Lomblevelű erdők Cserjés tisztások 3 Domb- és hegy-

caloptenoides
vidéki,‖védett‖, R
Álolasz sáska
Psophus stridulus Lomblevelű erdők Száraz hegyi 1 Hegyvidéki

tisztások
Kerepelő sáska
Oedipoda Lomblevelű erdők Száraz tisztások, 1 Sik- és domb-vidéki

caerulescens sziklagyepek
Kékszárnyú sáska
Aiolopus strepens Xeroterm tölgyes Ritkás erdő, tisztások 3 Dombvidéki,
Barna áttelelő sáska ―védett‖, R
Chrysochraon dispar Lomblevelű erdők, Mezo-higro- 2

cserjések
Aranyos sáska term tisztások
Euthystira Lomblevelű erdők, Tisztások, ritkás 3

brachyptera cserjések erdők
Smaragdzöld sáska
Stenobothrus Lomblevelű erdők Száraz tisztások 1

crassipes
Szárnyatlan
rétisáska
Stenobothrus Lomblevelű erdők Xero-mezofil 1-2

lineatus tisztások
Jajgató rétisáska
Omocestus ventralis Lomblevelű erdők Xero-mezoterm 1-2 Sík- és domb-vidéki

tisztások
Vöröshasú
tarlósáska
Glyptobothrus Lomblevelű erdők Tisztások, ritkás 2 Sík- és domb-vidéki

apricarius erdők, erdőszél
113
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Szélesszárnyú
tarlósáska
Glyptobothrus Lomblevelű erdők Kopáros erdőszél és 2-3 Domb- és hegy-

vagans tisztás vidéki
Bolygó tarlósáska
Glyptob.. biguttulus Lomblevelű erdők Napos tisztások, 2-3 Domb- és hegy-

hedickei erdőszél vidéki
Zengő tarlósáska
Glyptobothrus Lomblevelű erdők Xeroterm tisztások, 1-2 Sík- és domb-

brunneus kopár foltok
vidéki
Közönséges
tarlósáska
Chortippus Lomblevelű erdők Xero-higroterm Sík- és dombvidéki

albomarginatus tisztások
Csínos rétisáska
Chortippus dorsatus Lomblevelű erdők Mezoterm tisztások 1-3
Hátas rétisáska
Chortippus Lomblevelű erdők , Mezo-higroterm 2

parallelus tisztások, erdőszél
cserjések, vágások
Közönséges
rétisáska
Gomphocerippus Lomblevelű erdők Ritkás erdők, 3-4

rufus tisztások, erdőszélek
Erdei
bunkóscsápúsáska
Arcyptera fusca Lomblevelű erdők Hegyi tisztások 2-3 Hegyvidéki,

―védett‖, R
Szép hegyisáska
Tetrix subulata Lomblevelű erdők Nedves talajú, ritkás 2

erdők, vágások,
Közönséges tisztások
tövishátúsáska
Tetratetrix Lomblevelű erdők Tisztások, vágások, 2-3 Domb- és hegyvidéki

bipunctata cserjések
Kétpettyes
tövishátúsáska
Tetratetrix Lomblevelű erdők Tisztások, vágások, 2

tenuicornis cserjések
114
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Vékonycsápú
tövishátúsáska
Tetrix bolivari Lomblevelű erdők Tisztások 2 R
Bolivar-
tövishátúsáskája
1. Alrend: ENSIFERA
TOJÓCSÖVES EGYENESSZÁRNYÚAK
A tojócsövesek (Ensifera) alrendjébe tartozó fajok csápja hosszú, sok-ízű tojócsöve feltűnő, általában hosszú;
cirpelésüket a két felsőszárny (elytra) ritmusos összedörzsölésével idézik elő; hallószervük (dobhártyájuk) az
elülső lábszár felső felén van. A lábfej (tarsus) 4-ízű, a potroh-függelék (cercus) tagolatlan. Ide tartozik a
szöcskék (Tettigonioidea) és a tücskök (Grylloidea) családja. Magyarországon, 44, illetve 10 fajjal.
Család: SZÖCSKÉK – Fam: Tettigonioidea
Nagy, vagy legalább közepes testnagyságú rovarok. A test oldalról összenyomott. A fajok zömének fő színe
zöld, gyakran feketés, barnás, sárgás foltokkal, azonban sohasem teljesen feketék. Táplálékuk alcsaládonként
eltérő; vannak teljesen növényevők, vegyes táplálkozásúak, sőt teljesen állati táplálékon élő ragadozók;
esetenként kannibálok.
A rövid, késpenge-szerűen lapos tojócsövű fajok különböző növényi részekbe petéznek, míg a hosszabb
tojócsövesek a talajba rakják – egyenként, vagy csomókban – tojásaikat, amelyekből 1–2 (–3–4) áttelelés után
kelnek ki a lárvák. A Kárpát-medencében csak kevés kártevő van közöttük, többségük gazdaságilag közömbös.
Több ragadozó faj levéltetű fogyasztásával némileg hasznosnak is tekinthető.
Rőthátú virágszöcske (színes 195.)
Leptophyes punctatissima Bosc
Leírása : Zöld, vörhenyes háttal; 10–17 mm, lapos, széles késpengeszerű tojócsöve 7–8 mm.
Elterjedés, életmód: Európa nyugati felében elterjedt. Buda és Pécs körzetében gyakori, más hazailelőhelyről
alig ismeretes. Feltehető, hogy elhurcolással terjedőben van. Az említett helyeken, ritkás erdőkben,
erdőszéleken, aljnövényzeten, alacsonyabb bokrokon tartózkodik; kétszikű növényeken (pl. málna, vadrózsa,
hóbogyó, Solidago) táplálkozik, helyét alig változtatja. Termesztett rózsán okozott kártételéről németországi
tudósítások vannak (Zacher 1949). Fajrokonai: a Sárgászöld virágszöcske(L. boscii Brunner) a Dunántúl
erdeiben, szedres erdőtisztásain fordul elő; az Isztriai Karsztról említik kártételét (Schwenke 1972). A
Közönséges virágszöcske(Leptophyes albovittataKollar) legkevésbé kötődik erdős területekhez, bár üde
növényzetű erdei tisztásokon is gyakran található. Mindhárom faj lassú mozgású, jobbára helyhez kötött
életmódú, növényevő szöcske.
Málnaszöcske
Barbitistes serricauda Fabricius
Változatos színű, a hím különösen tarka színű lehet; 15–25 mm; egyenes alsó szélű tojócsöve 8–10 mm. A
Dunántúlon erdőkben, bokros területeken található, fiatal lárva korban az aljnövényzeten is, az imágók főképpen
a lombkoronában. Táplálkozásáról alig van hazai adat.
Társfajai: az Északi málnaszöcske(B. constrictus Brunner) – hazánkban az Északi Középhegységből ismeretes

– Kelet-Németországban, Lengyelországban (Nolte 1939), valamint a hazánktól csak délebbre előforduló
Ocskay-málnaszöcskéje(Barbitistes ocskayi Charpentier) – a Balkán északi részén esetenként tölgycsemetén,
sőt fenyőn is károsított (Zacher 1949). Hazánkból eddig nem ismeretes Barbitistes szöcskék okozta károsítás.
115
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Fogasfarkú szöcske (színes 198.)
Polysarcus denticauda Charpentier
Syn.: Orphania (Odontura) denticaudaCharpentier
Leírása: Testhossza 24–42 mm, a tojócső 16–27 mm, a végén fogazott szélű. Szárnya rövid , a tor alól alig
látszik ki (... ábra). A terhes nőstény a legsúlyosabb hazai egyenesszárnyú rovaraink közé tartozik. Színe igen
változatos lehet. Általában zöld. De tömegesebb fellépte (gradáció) esetén tarka, sötét színű egyedek is
megjelennek.
Elterjedés, életmód: Elterjedt Közép- és Dél-Európában. A Kárpát-medencében inkább hegyvidéki faj. A síkon
igen szórványos, azonban az Alpok keleti előterében (Vas, Zala m.) gyakoribb, sőt esetenként tömeges
előfordulású kártevő (Nagy 1988).
Kétszikű növényekkel táplálkozik; igen polifág, de lomblevelű fán való károsítását csak Isztriában jegyezték fel.
Mivel nem repül, kártétele elsősorban a réteken front-szerűen terjed. A talajba petézik; petéi évekig is
diapauzában maradhatnak, ezért tömeges megjelenése utáni évben nem feltétlenül lesz gyakori. Korai, márciusi
kelésű és májusban, júniusban már fejletté válik. Hegyvidéken azonban fejlődése elhúzódik. A hím éles hangon
cirpel. Nyugat-magyarországi lényegesebb gradációját legutóbb 1948-ban jegyezték fel, és akkor – mezotherm
réteken – maximálisan 35 egyedet is számoltak négyzetméterenként.
Erdei tarsza (színes 196.)
Isophya kraussii Brunner
Syn.: I. pyrenaea Serville,
I. camptoxypha Fieber
Leírása: Pikkely-szerű, lerövidült szárnyakkal, röpképtelen, 16–23 mm hosszúságú szöcske, 9–12 mm

tojócsővel.
Elterjedés, életmód: Hegy és dombvdéki erdeinkben általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori. Élőhelyei a
ritkás, változatos aljnövényzetű tölgy, gyertyán és bükkerdő, különösen a kisebb-nagyobb tisztások,
erdőszegélyek. A talajban áttelelő petéből márciusban kel, május–júniusra kifejlődik. Alacsonyabb bokrokon és
az aljnövényzeten tartózkodik, számos kétszikű növénnyel táplálkozhatik. A Kárpát-medencében eddig nem
merült fel ellene panasz. Schwenke (1972), illetve Zacher (1949) is mindössze egy régebbi közlésre hivatkozik,
amely szerint Bulgáriában a kocsányos tölgyön okozott korai kárt a rügyek, illetve a lombozat lerágásával.
Társfajai közül a Kárpáti tarsza(I. brevipennisBrunner) Nyugat-Magyarországon és a Mecsekben, Stys-

tarszája (I. modestior stysiÈejhan) főleg Északkelet-Magyarországon fordul elő – igen szórványosan – üde
növényzetű erdők kisebb-nagyobb tisztásain és ligetes foltjain. Mindkettő kárpát-medencei endemizmus és a
hazai „védett‖ rovarok kategóriájába tartoznak. Életmódjuk, szerepük nagyrészt megegyezik az Erdei tarszáéval.
Hernyó-gradációk alkalmával alkalmazott vegyszeres védekezés igen káros lehet e rovarokra (is).
116
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
A Pontozott repülőszöcske (Phaneroptera nana) levéllemezbe süllyesztett tojásai (Foto: Nagy)
Zöld repülőszöcske
Phaneroptera falcata Poda
Leírása:Teljesen zöld, hosszú szárnyakkal, 14–20 mm, a nőstény 4,5–5,5 mm-es széles, lapos, késpengeszerű
tojócsővel. Nagyságban, színezetben jelentősen megegyezik társfajával, a Pontozott repülőszöcskével.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában elterjedt; a Kárpát-medencében – a magasabb hegyek

kivételével – eléggé általános, de sohasem tömeges. Jó röpülő képessége folytán a legkülönbözőbb élőhelyekre
is eljut: a kertektől kezdve a dúsabb növényzetű réteken keresztül folyóparti ligetekig, erdőszélekig, erdei
tisztásokig, fiatalosokig, irtásokig is eljut, de a zárt erdőségben már nem találjuk.
Tojásait a körtefa levelébe is süllyesztheti. A későn (május–júniusban) és egyenetlenül kelő lárvák a

gyepszintben fejlődnek, míg az imágók már a bokrokra, alacsonyabb fákra is felrepülnek. Kétszikű növényekkel
táplálkoznak (pl. málna, szeder, rózsa stb. leveleivel és virágrészeivel), azonban hazai kártételéről eddig nem
tudunk.
Társfaja, a Pontozott repülőszöcske(színes 204.) (Phaneroptera nanaFieber, syn.: Ph. quadripunctata

Brunner) délibb jellegű faj, a Kárpát-medencénél északabbra már nem fordul elő. Külföldön mindkét
Phaneroptera faj kisebb kártételét figyelték meg (pl. dohányon, körtén, almán,szőlőn, Zacher (1949). Dél-
Magyarországon a fiatal napraforgó levelén észlelték rágását (Horvát Zoltán szóbeli közlése; Nagy 1988).
Ł$k47
Phaneroptera repülőszöcske rágásképe málna levélen (Foto: Nagy)
Zöld lombszöcske (színes 203.)
Tettigonia viridissima Linneaus
Syn: Locusta viridissimaLinneaus
117
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Leírása: Nagytermetű rovaraink közé tartozik, 28–35 mm testhosszú, tojócsöve 30 mm-nél rövidebb;
társfajának, a ritkább Farkos lombszöcskének(Tettigonia caudata Charpentier) ennél hosszabb a tojócsöve.
Elterjedés, életmód: Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori, de sohasem tömeges. Jó repülő képessége
folytán különböző típusú élőhelyekre is eljut. A talajba rakott petékből kikelt lárvák réteken, irtásréteken élnek,
de később a nagy lárvák és különösen az imágók, bozótokra, fákra is feljutnak. A zöld lombszöcske éles hangú
cirpelését parkokban, kertségekben és ritkásabb erdőkben egyaránt hallhatjuk. Elvétve fényre is repül.
Hegységeinkben inkább már az Éneklő lombszöcske(színes 210.)(Tettigonia cantans Fuessly) váltja fel. A
Zöld és Farkos lombszöcske külföldi, mezőgazdasági növényeken okozott kisebb, szórványos kártételeiről
Zacher (1949) és Nagy (1988) ad összefoglalást. Zöld növényt és kisebb rovarokat egyaránt esznek (Nagy 1952)
Kis kúpfejűszöcske
Conocephalus discolor Thunberg
Syn.: Conocephalus fuscusFabricius
Leírása: Karcsú, hosszú testű, hosszú szárnyú és hosszú, egyenes tojócsövű; 12–20 mm. Zöld, háta barna,
barnásfekete.
Elterjedés, életmód: Európai; a Kárpát-medencében általánosan elterjedt lápréti, mocsárréti élőhelyeken. Ezek
szomszédságában erdőszélen, tisztásokon, vágásokban szórványosan előfordul, azonban erdei ökoszisztémákban
csak alárendelt szerepű, nem gyakori. Vegyes táplálkozású; gyepszintben, magas-gyepszintben tartózkodik;
gyengén repül.
Társfaja: a Sarlós kúpfejűszöcske(Conocephalus dorsalis Latreille) főként folyómenti magaskórós

növényzetben, galériaerdő széleken. Hasonló életmódú; szárnya rövid, tojócsöve rövidebb, hajlott. Jó röpülő
képessége folytán alkalomszerűen a Nagy kúpfejűszöcske(Ruspolia nitidula Scopoli) is eljut erdőszélekre,
tisztásokra, de láperdők és lápcserjések nyíltabb, tisztásos helyei megfelelőbbek számára.
Doboló szöcske
Meconema thalassinum Degeer
Társnév: Néma szöcske
Syn: Meconema varium Fabricius
Leírása: Halványzöld, fejlett szárnyú, túlnyomóan lomberdei szöcske; testhossza 12–15, tojócsöve enyhén
hajlott, 9–11mm.
Elterjedés, életmód: Sík és hegyvidéki erdeinkben egyaránt elterjedt, de soha sem tömeges. Erdő közeli
kertekben is előfordul, közepesen repül, néha fényhez lakásba is berepül. Lédús növényi részek, gyümölcsök
mellett apróbb rovarokat (pl. levéltetvek) is fogyaszt. Cirpelés helyett a levélen doboló lábaival ad némi hangot.
Bokrokon, főleg a fák lombkoronájában él. Tojásait is fakéregbe, gubacsokba süllyeszti. A nőstények gyakorta
tojásrakás közben pusztulnak el, fagynak meg október-végén, novemberben.
Szemölcsevő szöcske (színes 201.)
Decticus verrucivorus Linneaus
Társnév: Szemölcsrágó szöcske
Leírása: Egyik legnagyobb termetű szöcskénk, 22–44 mm, a nőstény enyhén hajlott tojócsöve 19–24 mm.
Elterjedés, életmód: Nyílt élőhelyek (főképpen dús füves rétek) hangos cirpelésű szöcskéje. Erdőségekbe nem
hatol, legfeljebb nagyobb erdőtisztásokon fordul elő, síkon, hegyvidéken egyaránt. Zöld növények mellett
rovarokat is fogyaszt (Nagy 1950). Régebbi, bizonytalan németországi adatok vannak csemetekerti fenyőn
okozott kártételéről. A Dinári Karsztvidéken (Görz) is megfigyelték erdészeti károsítását (Schwenke 1972).
Magyarországról nincs erdei károsítási adat.
118
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Kisebb termetű rokonfajai (Roesel-szöcskéje, Halványzöld rétiszöcske) dús növényzetű erdei tisztásokon,
erdőszéleken ugyancsak előfordulnak, különösen a jobban repülni képes, hosszú-szárnyú változatai (Roeseliana
roeseliiHagenbach f. diluta Charpentier; Bicolorana bicolorPhilippi f. sieboldi Fischer.)
Nagy avarszöcske (színes 200.)
Pholidoptera aptera Fabricius
Leírása : Nagytermetű (20–25 mm), barna, barna-fekete, gyors mozgású, túlnyomóan ragadozó életmódú
szöcske.
Elterjedés, életmód: Ritkás erdőkben, bozótos területeken rejtetten él; a hím hangos cirpelése jobban elárulja
jelenlétét. Általában csak 400 m fölött fordul elő.
Az Aggteleki hegységben és a Zemplénben inkább társfaja, az erőteljesebb termetű Erdélyi avarszöcske(színes

199.) (Erdélyi kurtaszárnyú szöcske) Ph. transsylvanica Fischer helyettesíti. Hazánkban a védett állatok
kategóriájába tartozik.
Sokkal gyakoribb – síkon, hegyvidéken egyaránt – a kisebb termetű, hasonló élőhelyű és életmódú
Szürkeavarszöcske(Pholidoptera griseoapteraDegeer). Lárva korában a csalán (Urtica dioica) és a fekete
peszterce (színes 197.)(Ballota nigra) levelét különösen kedveli.
A Fekete-Körös menti keményfa ligetek tisztásaincsak legújabban került elő a Bujkáló

avarszöcske(Pholidoptera littoralisFieber), nyilvánvalóan Erdély közelségének köszönhetően. (Nagy és
szövényi 1999). Erdőszéli hernyójárások leküzdésére alkalmazott vegyszeres kezelés ezen ritka és részben védett
fajokat is nagymértékben károsíthatja.
Német szöcske
Rhacocleis germanica Herrich-Schaeffer
Leírása: Szürke-barna, szárnyatlan, gyors mozgású, inkább ragadozó szöcske, 15–20 mm testhosszúságú.
Elterjedés, életmód: Karsztbokor erdők tisztásain, szórványosan fordul elő.
Termetben, színezetben, mozgásban hozzá hasonló az ugyancsak nem túl gyakori Karcsú szöcske(Pachytrachis
gracilis Brunner). Változatos növényzetű, bozótos erdőszélek, erdőtisztások állata. Valószínűen ugyancsak
túlnyomóan ragadozó. Mindkét faj észak-mediterrán elterjedésű, a Kárpát-medencénél északabbra már nem
fordulnak elő, ezért állatföldrajzilag értékes elemei a hazai rovarvilágnak.
Nyerges szöcske (színes 202.)
Ephippiger ephippiger Fiebig
Syn.: Ephippigera vitiumServille
Tora nyeregszerű, rövid szárnya boltozatosan domború, testhossza 22–30 mm. Éles hangú, kettős tagú cirpelése
éjjel-nappal elárulja tartózkodási helyét, amely túlnyomóan száraz, bokros lejtőkön, napos erdőszéleken
található; zárt erdőből hiányzik. Kétszikű növényekkel és apróbb rovarokkal táplálkozik
Üvegházi szöcske
Tachycines asynamorus Adel
Társnév: Japán szöcske
Syn: Diestrammena japonicaDe haan
Márványozottan szürke-barna, erősen domború hátú, 17–20 mm; a nőstény gyengén hajlott tőrszerűen hegyes
tojócsővel. Kozmopolita; hazánkban szinte kizárólag csak üvegházban fordul elő, de az utóbbi időkben szinte
teljesen eltűnt, valószínűen a megszaporodott inszekticides kezeléseknek köszönhetően. Vegyes táplálkozású;
kárt az üvegházi hajtatott növények (különösen a tulipán) megrágásával okoz. Üvegházi körülmények között
folyamatosan szaporodhat. Hazánkban nincs köze az erdei ökoszisztémákhoz.
119
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Család: Tücsökfélék
Fam.: Grylloidea
Hengeres testű. kevés kivétellel túlnyomóan fekete rovarok. Tojócsövük hengeres, rendszerint megvastagodott
„fúróheggyel‖. Többségük a talajon, vagy a talajban tartózkodik. Vegyes (állati, növényi) eredetű táplálékot,
szerves hulladékot egyaránt fogyasztanak. A fajok többsége lárva alakban telel. Pungur (1891) monografiája,
noha régi, de ma is jól használható a kárpát-medencei tücskök életmódját illetően.
Fekete tücsök
Melanogryllus desertus Pallas
Társnév: Pusztai tücsök
Syn: Gryllus melasCharpentier
Leírása : Teljesen fekete, csak a háromszögben elhelyezkedő pontszemek sárgásak. A test rövid szőrzettel
fedett; testhossza 12–17, tojócsöve 10–13 mm. A szárnyak nem érik el a potroh csúcsát.
Elterjedés, életmód: Dél-európai; az egész Kárpát-medencében elterjedt az alföldeken, alacsonyabban fekvő

medencékben és a dombsági övezetben. Agrárterületeinken is gyakori, néha kártevő mértékben is elszaporodik
(Jablonowski 1910, Nagy 1988). Az imágó áprilistól augusztusig található; lárvaként telel. A talaj-göröngyök
között, repedésekben, növényi maradványok alatt húzódik meg, állandó lyuk-lakást nem készít.
Száraz évjáratok különösen kedvezők tömegesen elszaporodására; a legtöbb hazai kártételt a szőlőben és a
cukorrépában észlelték A talaj felszínéhez közeli leveleken kívül különösen a talajbeli növényrészeket (répatest,
gyökerek) rágja, azonban tavasszal a szőlőrügyekre, dohány-palántára, kelő kukoricára is káros lehet. Bokros-
erdős területek már nem tartoznak habitatjai közé, azonban szárazabb erdőszéleken, csemetekertekben
előfordulhat.
Mezei tücsök
Gryllus campestris Linneaus
Leírása: Csupasz testű, fekete, csak hátsó combtöve piros; testhossza 18–26, tojócsöve 12–15 mm. Szárnya a
potroh végéig ér, tövén elmosódottan sárgásfehér.
Elterjedés, életmód : Az egész Kárpát-medencében otthonos; a hegyvidékre is felhatol. Meleg lejtőkön,

agrárterületen csak zavartalanabb növényi kultúrákban, árokpartokon országosan gyakori. Jellegzetes cirpelése
áprilistól kezdve egész nyáron hallható. A tojások diapauza nélkül kelnek, a lárvák egész nyáron át láthatók, s a
nagy lárvák telelnek át. Fejletten állandó lyuk-lakást váj a talajba, míg a kisebb lárvák talaj-göröngyök alatt,
repedésekben húzzák meg magukat.
Növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Egy régi feljegyzés szerint Bihar megyében lúc- és
jegenyefenyő-csemetéken való károsítása is előfordult (Anonim 1895). Ausztriában nyírfa magvetés, a korábbi
Csehszlovákiában bükk és tölgy csemeték, Németországban tölgy és bükk csiranövények károsítását említik
(Zacher 1949, Schwenke 1972). Magyarországon kártevő mértékben ritkán szaporodik el.
Bordói tücsök
Tartarogryllus burdigalensis Laterielle
Syn: Eumodicogryllus bordigalensis Laterielle
Leírása: Szőrös, szürkésbarna, elmosódott sárgás, vöröses foltokkal, 12–15 mm.
Elterjedés, életmód: Észak-mediterrán elterjedésű; hazánk jellegzetes alföldi állata. Száraz, meleg parlagokon,
szikes pusztán (de vasúti pályatestek mentén is) található; helyenként gyakori, de a zárt erdőt kerüli.
Hosszúszárnyú alakja fényre repül; valószínűen ennek tulajdonítható, hogy nyáron településeken is előfordul.
Csak külföldi szórványos adatok említik kisebb kártételeit (Zacher 1949).
120
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Társfaja, a Homlokjegyes tücsök(Modicogryllus frontalis Fieber) fekete, csak homlokán látható egy fehéres
harántsáv. Szórványos előfordulású, zárt erdős vidéken aligha található, de szárazabb erdőtisztásokon
előfordulhat. Ausztriából vált ismertté cukorrépán való károsítása (Zacher 1949).
A Házi tücsök(Acheta domesticus Linneaus) sárgásbarna, fejlett szárnyakkal. Kozmopolita elterjedésű. Jó

repülő képessége folytán erdőtisztáson álló házba is eljuthat (Nagy 1991), de erdei rovarként nem jöhet
számításba. Melegebb égöv alatt – ahol már lakásokon kívül is előfordul – némi mezőgazdasági kárt is okozhat
(Zacher 1949).
Pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) tojásrakási nyomai szőlővesszőn (Foto: Nagy)
Pirregő tücsök (színes 208.)
Oecanthus pellucens Scopoli
Társnevei: őszike, őszi féreg, őszi trücsök, gyűjts-bogár
Leírása : Okkeres szürke, a hím széles, sík felső szárnnyal, a nőstény szárnyai a testhez simulók, testhossza 13–
15, tojócsöve 6–7 mm.
Elterjedés, életmód: Meleg bokros-bozótos lejtők, szőlős területek gyakori állata. A többi tücsökfajtól eltérően
magasabb aljnövényzeten, bokrokon tartózkodik. A Kárpát-medencétől északabbra már csak szigetszerű
előfordulású a szőlőtermő vidékeken. Zárt erdőben nem él, azonban napos tisztásokon, erdőszéleken általános
előfordulású, amelyet elsősorban jellegzetes alkonyati, éjjeli pirregő hangja árul el. Vegyes táplálékú,
virágrészeket, érőfélben lévő gyümölcsöt és kisebb rovarokat is fogyaszt. Félkemény növényi szárakba rakja
tojásait, de ezzel legfeljebb a szaporításra szánt szőlő-venyigét károsítja (Horváth 1884,Nagy 1988).
Hangyásztücsök
Myrmecophila acervorum Panzer
121
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
A legkisebb magyarországi egyenesszárnyú rovar, gesztenyebarna, zömök, 2,5–3,5 mm. Főleg dombsági erdők
tisztásain, hangyabolyokban él; szinte kizárólagos táplálékát a hangyák nyalogatása képezi. Aprósága, rejtett
életmódja miatt ritkán kerül látóterünkbe.
Erdei tücsök – Nemobius sylvestris Bosc
Nevében is utal az erdőre, azonban magyarországi előfordulásáról (pl. Sopron !) csak igen régi adat van (Pungur
1891). Jelenlegi előfordulása azonban egyáltalában nem kizárt, mert pl. a közeli Bécsi-erdőben, tölgyesekben,
bükkösökben egyaránt gyakori, Nyugat-Európában elterjedt. Sötétbarna, 10–11 mm, az avarszintben élő fürge
mozgású tücsök.
Lótücsök — Gryllotalpa gryllotalpa Linneaus
Társnevei: vakondtücsök, lótetű, lóféreg, lóbogár
Syn.: Gryllotalpa vulgaris Linneaus
Leírása: Hosszú, hengeres testű; bársonyos barna szőrzettel borított, fejletten 33–50 mm. Különös
jellegzetessége a talajbeli furkálásra kiválóan módosult, ásó-karmokkal ellátott elülső láb. Tojócsöve nincs. Elég
jól repül.
Elterjedés, életmód: Kozmopolita; feltehetően Magyarország egész területén előfordul, de különösen a jó

vízellátású, homokos öntés-talajokon gyakori, ahol a felszín közeli turkálásos alagútjai árulják el az egyébként
főleg éjjel tevékenykedő rovart. Telelésre szívesen húzódik trágyadombok, komposzt-tepek közelébe. Az
ingerelt lótücsök védekezésül sötét, ragacsos folyadékot fecskendez ki.
A talajban tapasztott tyúktojás nagyságú üregbe 120–250 tojást rak; a lárvák hazánkban két év alatt válnak
fejletté. Vegyes táplálkozású, mégis többnyire ragadozó (Daday 1878). Kártétele elsősorban – akár üvegházban,
akár szabadban – a palánták, csemeték talajszint alatti részének elrágása útján keletkezik, mivel táplálékának
megszerzése végett felszín alatti furatai behálózzák az élőhelyét.
Esetenkénti elszaporodásának törvényszerűségei nem nagyon ismertek. Erdőszéli tömeges rajzásukat – az

akkori Szepes megyében – már Dezső (1877) is megfigyelte. Számos kártételt jelentettek csemetekertekből, (pl.
luc- és jegenyefenyőn, Bihar megyében melegágyakból 1886–1889 között, amikor rendszeres kártételi
megfigyelő hálózat működött csaknem az egész Kárpát-medencére kiterjedően (Anonim 1891, 1892, 1894,
1895). A károsítás észlelhető zöldséges kertekben, szőlőben, de különösen fóliasátor alatt. A természetes
ellenségei közül a gólyát, bakcsót, vörös vércsét, sőt a rókát és a macskát is említhetjük (Nagy 1988). Az ellene
való védekezésre számos kiskerti és nagyüzemi módszer ismeretes.
2. Alrend: CAELIFERA
Tojókampósok (Sáskák)
Közepes, vagy nagytermetű egyenesszárnyú rovarok. Csápjuk a test fél-hosszánál rövidebb. Nincs jól látható
tojócsövük; tojásaikat négyes-osztatú, karomszerű tojókampókkal juttatják a talajba. A fajok egy része
jellegzetes cirpelő hangot hallat, amelyet a hátsó comb belső felületén lévő kitin csap-sor és a felső szárny
(elytra) egy kiemelkedő erének összedörzsölésével állítanak elő. Dobhártyájuk a potrohtő két oldalán
helyezkedik el. A hazai fajok kevés kivételtől eltekintve tojás alakban telelnek. A növényi kultúrák legnagyobb
pusztítói is ide tartoznak, így pl. Európában a keleti vándorsáska (lásd alább). Hazánkban a sáska-féléknek 64
faja ismeretes.
Család: SÁSKÁK – Fam:Acridoidea
Az alrend jellemzésénél elmondottak tökéletesen illenek e családra.
Tarka hegyisáska
Podisma pedestris Linneaus
Vörösbarna-sárga-fekete testű; hátsó lábszára kékes; 15–30 mm. Szárnya csökevényes. Európában túlnyomóan
hegyvidéken él. Magyarországon igen ritka, csak legmagasabb hegyeink köves, kopáros helyein találhatók
122
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
elszigetelt, kis populációi. Oroszországból kártételét említik tölgyről, hársról, nyírfáról és nyárfáról (Harz 1960,
Schwenke 1972).
Alpesi sáska (színes 206.)
Miramella alpina Kollar
Leírása: Zöld-fekete tarka; a hátsó lábszár barna, tövén feketés, a hátsó comb alsó széle vörös, csökevényes
elytrája a potroh közepéig ér; testhossza 18–25 mm.
Elterjedés, életmód: Európa hegyvidékein, főleg az Alpokban és körzetében él, több alfajjal. Magyarországon
csak az Alpokaljáról (főleg a Kőszegi-hegységből) ismeretes (Szövényi és Nagy 1999). Hozzánk legközelebb
Ausztriából említik régebbi kártételeit, tölgyön, bükkön, szelíd gesztenyén és égeren (Schwenke 1972).
Korlátozott kiterjedésű isztriai gradációjáról Us (1960) részletesen tudósít, ahol a bükkön kívül tölgyön, szelíd
gesztenyén és fenyőkön (Piceaexcelsa, Pinus silvestris) károsított. Ugyanott a következő évben (1959) nem
találta a „Miramella alpina Koll. var. collina Br.W.‖ egyetlen példányát sem.
Nagy-hegyisáskája (színes 209.)
Pseudopodisma nagyi Galvagni & Fontana
Syn.: Pseudopodisma fieberi Scudder
Leírása: Élénkzöld, vagy sárgás-zöld, a fej és tor oldalán fekete csíkkal. A hátsó lábszár sárgásbarna. Az elytra
keskeny, pikkely formájú, vörös színű.
Elterjedés, életmód: Magyarországi endemizmus. Az Északi-Középhegységben fordul elő 500–600 m fölött.

Közeli rokon fajai (alfajai ) Észak-Olaszországtól a Balkánon át a Kárpátaljáig találhatók. Mezofil hegyi
réteken, irtásokon, újulatokon, ritkás-ligetes erdőkben helyenként gyakori. Kétszikű növényeken polifág, de a
gyertyánt, mogyorót, bükköt különösen kedveli, e növényeken jelentkezhet rágása hegyi csemetekertekben.
Eddig nem ismeretes hazai kártétele.
Olajzöld hegyisáska
Odontopodisma decipiens Ramme
Syn: Podisma mendaxFrivaldszky
Leírása : Zöld, összetett szemétől a torhát oldalán húzódó sáv fekete. Csökevényes, pikkelyszerű elytrája és a
nőstény karcsú tojócsöve vöröses; 14–23 mm. Hátsó lábszára kékeszöld.
Elterjedés, életmód : Észak-balkáni; Magyarországon a Mecsekben és a Villányi-hegységben gyakoribb, más

dunántúli helyeken (Tapolca, Simontornya, Szekszárd, Sopron) szórványos, sőt ritka. Erdőszéleken, tisztásokon,
szedres-bozótokban fordul elő. Kétszikű növényeken polifág; különösen kedveli a csalánt, szedret, mogyorót,
gyertyánt. Lencseszerű tojáslepényeit nem a talajba, hanem növényi maradványokra ragasztja.
Társfajai: O. schmidtii Fieber – hazánkban délnyugaton – az O. rubripes – hazánkban észak-keleten – az O.

decipienshez hasonló kinézetűek, egymástól nehezen megkülönböztethetők. Ezért a régebbi előfordulási adatok
óvatosan kezelendők, illetve ellenőrzésre szorulnak. Egy régebbi tudósítás (az O. schmidtii-vel kapcsolatban)
magyarországi Orsova, Mehádia) erdészeti kártételi esetet említ (Künstler 1864, idézi Schwenke 1972).
Olasz sáska – Calliptamus italicus Linneaus
Társneve: olasz beszke, fehérgalléros sáska
Syn.: Caloptenus italicusLinneaus
Leírása: Szalmasárga, de a világos, vagy sötétbarna foltok teljesen beboríthatják. Torháta lapos; hátsó lábszára
meggyvörös. Hátsó szárnya átlátszóan rózsás színű. Erős ivari kétalakúság; a hím 15–23, a nőstény 23–35 mm.
Az első stádiumú lárva tora fehéres („fehérgalléros‖ sáska).
Elterjedés, életmód: Mediterráni; a Kárpát-medencében síkon, hegyen elterjedt, de erdős-bokros helyeken

ritkább, erdőbe nem hatol. Közönséges, esetenként kártevő mértékben is előfordul (Nagy 1988). Túlnyomóan
123
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
kétszikű növényeken élő, polifág táplálkozású. Erdészetileg nem jelentős, bár csemetekertben is mutatkozhat.
Régebben gyakrabban károsított; utóbb 1964-ben volt kelet-magyarországi gradációja (Nagy, Bánk és Nagy
1965, 1988). Ennek is – a madarakon, különösen a gólyákon kívül – főleg a „sáskavész‖, egy gombás epidémia
(Entomophthora grylli) vetett véget.
Társfaja: a Homoki olaszsáska (Calliptamus barbarus Costa) csak nyílt gyepű homok-pusztákon fordul elő,
gyakran igen népes rajokban. Az olasz sáska kisebb, de hasonló szí-nezetű kiadása. Hazánkban a „védett‖
rovarok közé tartozik.
A Marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus) elterjedési áreája(Uvarov, 1977 és Nagy, 1990 után)
A Marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus) gradációs éveinek eloszlása és a meglepett helységek száma a
Kárpát-medencében (alsó fekete oszlopok = Duna–Tisza köze) (Nagy, 1990)
Marokkói sáska (színes 207.)
Dociostaurus maroccanus Thunberg
Társnevei: keresztes sáska, marokkói
vándorsáska
Syn: Stauronotus maroccanausThunberg
124
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Leírása: Szalmasárga, okkersárga, barna foltokkal, A hátsó szárny átlátszó. A hátsó lábszár sárgás, vagy
vörösessárga. A torháton X-alakú világos rajzolat van.
Elterjedés, életmód: Főképpen a Mediterrán lakója. Kárpát-medencei előfordulása areájának északi sávjába
esik. Magyarországon 1888-ban jelentkezett első ízben; ettől kezdve számos gradációját jegyezték fel, azonban
az utóbbi fél évszázad alatt csaknem teljesen eltűnt, de 1993-ban a Duna–Tisza-közén ismét tömegesen
jelentkezett (Nagy 1993). Túlnyomóan a szikes puszta állata, de jó repülő képessége folytán elvétve más
élőhelyekre is elvetődik (Nagy 1964), azonban erdei ökoszisztémákkal csak kevés érintkezési pontja van (pl.
csemetekert, tömegszaporodás esetén).
Polifág növényevő; az egy- és kétszikűeket egyaránt fogyasztja és különösen tömeges elszaporodása esetén
kevésbé válogat. (pl. akácot, fűzet is megrágja), bár fenyőerdőben való károsítását csak Dél-Franciaországból
említik (Schwenke 1972). Az áttelelő petékből májusban kel és júniusra már a kifejlett imágók rajokba
tömörülve repkednek. Tömegszaporodásban (gradációs fázis) lévő egyedei alak- és élettanilag is különböznek a
magánosan (solitaria fázis) élő egyedektől.
Közel-Keleten, Közép-Ázsiában gyakori tömegszaporodása. Magyarországi jelentkezésévelkapcsolatos súlyos

problémák vezettek arra is, hogy a korábbi Phylloxera Kísérleti Állomást feladatkörének kiszélesítésével
átalakították Magyar Kir. Állami Rovartani Állomássá (a mai MTA Növényvédelmi Kutató Intéztet jogelődje.
Nagy 1992).
Társfaja, a Rövidnyakú sáska (Dociostaurus brevicollis Eversmann) a marokkói sáska kisebbített kiadása, de
elytrája nem ér túl a hátsó comb csúcsán. A nyílt puszták elterjedt állata, gyakorta vegyült a marokkói sáska
vagy más tömegesebben jelentkező sáskák csapataiba.
Szép hegyisáska – Arcyptera fusca Pallas
Társneve: Feketetérdű sáska
Syn: Stethophyma fuscaPallas
Leírása: Sárgán-feketén tarkált; az elytra kiszélesedett elülső mezőkkel. A nőstény szárnya lerövidült.A hátsó
lábszár piros. Testhossza 23–40 mm.
Elterjedés, életmód: Areája Eurázsia nagy részére kiterjed; Magyarországon kimondottan hegyvidéki, 600–700
m fölötti réteken, legelőkön, nagyobb erdei tisztásokon él. A hím jellegzetes, erős hangjával tűnik ki. Európában
csupán a Bécsi-erdőből (lombos fákon és fenyőn egyaránt) és a Dinári Karsztvidékről (Görz) jegyezték föl
erdészeti kártételét (Schwenke 1972). Hazánkban ritkuló, „védett‖ faj.
Rokon faja, a Hangos hegyisáska (színes 205.) (Stauroderus scalarisFischer de Waldheim) hazánkban
ugyancsak hegyvidéki. A hím jellegzetes, hangos cirpeléssel hívja föl magára a figyelmet; 600–700 m fölötti,
napos hegyi rétek állata.
Közönséges rétisáska
Chortippus parallelus Zetterstedt
Társnevei: réti lovancz, réti sáska
Syn.: Chortippus longicornisLaterielle, Stenobothrus pratorum Fieber
Leírása: Igen változatos színű; többnyire zöld, de lehet csíkozott, szürke, barna, ritkábban: lilás is. Szárnyai
rövidültek, különösen a nőstényé. Testhossza 13–23 mm.
Elterjedés, életmód: Eurázsiai elterjedésű, sőt Észak-Amerikába is behurcolták. Magyarországon a

leggyakoribb sáskák közé tartozik. Mezofil, mezo-higrofil réteken különösen gyakori, de előfordul dúsabb
legelőkön, erdei tisztásokon (itt a f. macroptera gyakoribb), parlagokon, sőt elhanyagoltabb városi parkokban is.
Túlnyomóan fűevő. Kisebb kártételeiről vannak hazai tudósítások is (Nagy 1988), az erdei ökoszisztémákban
csak alárendelt jelentőségű.
Társfajai: a Csinos rétisáska (Chortippus albomarginatusDegeer) főképpen szikes pusztákon, a Rövidszárnyú

rétisáska(Euchortippus declivusBrisout de Barneville) réteken, dúsabb legelőkön, a Közönséges
125
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
tarlósáska(Glyptobothrus brunneus Thunberg) száraz legelőkön, parlagokon gyakori, de behatol

elhanyagoltabb városi parkokba is, a Zengő tarlósáska(Glyptobothrus biguttulus hedickei)Ramme napos domb
és hegyvidéki erdőszéleken, tisztásokon válhat gyakorivá és késő őszig hallható hangja révén feltűnővé is. A
Szőke tarlósáska(Dirshius petraeusBrisout de Barneville) a gyérfüvű szikes legelőkön és homokpusztákon élő
apró termetű sáska. Valamivel nagyobb rokonfaja a Barna tarlósáska(Dirshius haemorrhoidalis Charpentier)
németországi duglászfenyő csemetéken károsított (Schwenke 1972).
Zengő tarlósáska (Glyptobothrus biguttulus hedickei) hímje (Foto: Nagy)
Erdei bunkóscsápúsáska
Gomphocerippus rufus Linneaus
Társneve: Sötétbarna bunkóscsápúsáska
Syn.: Gomphocerus rufusLinnaeus
Leírása: Egyszínű barna, szürkésbarna; a torhát oldal-lécei középen behajlók. Csápja bunkóban végződik.
Testhossza 14–24 mm.
Elterjedés, élőhely : Eurázsia nagy részében elterjedt; Magyarországon is gyakori, ritkás erdőkben, irtásokon,
tisztásokon rendszeresen előfordul; a nyílt növényzetű helyeket kerüli.
Társfaja, a Kis bunkócsápúsáska (Myrmeleotettix /Gomphocerus/ maculatusThunberg) száraz, gyér

növényzetű élőhelyeken otthonos. Erdeifenyő és akác csiranövényen való károsítását Németországból említik
(Schwenke 1972).
Keleti vándorsáska
Locusta migratoria Linneaus
Társnevei: vándorsáska, hamvas sáska, európai vándorsáska
Syn.: Pachytylus migratorius Linnaeus,
126
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
P. cinarescens Fabricius, P. danicusLinnaeus
Leírása: Legnagyobb termetű hazai sáska (29–52 mm). Zöld, vagy barna, zöldesszürke (magános fázis), esetleg
olajbarna (csoportosodó fázis); hosszú (34–54 mm) szárnyakkal. A fázisok között testarányokban is jelentkezik
különbség. A magános fázisú egyed tora púpos, a csoportosaké lapos.
Elterjedés, életmód: Eurázsiától Ausztráliáig elterjedt (több alfaj alakjában). Kedvelt élőhelyei a nagy tavak,
folyótorkolatokat övező, náddal is átjárt homokos padokon van, ahonnan tömegszaporodása idején más, számára
kedvezőtlenebb területekre is kirajzik. Jól repül. Korábbi évszázadok folyamán Európa nagy részén otthonos
volt, azonban mára erősen visszaszorult, feltehetően a művelt területek kiterjedésének, a folyó-lecsapolásoknak
köszönhetően. Magyarországról 100–120 éve szorult ki, bár kisebb rajai még 1923–1924-ben is jelentkeztek
Kelet-Magyarországon (Kadocsa 1952). Szórványos egyedei azonban még ma is fel-feltűnnek főképpen az
ország keleti felében.
Táplálékában polifág, bár elsősorban a fű-féléket kedveli. A nádat még a házak nádtetőin is megrágja.
Tömegszaporodása esetén bokrokat és fákat is lekopaszít. Évszázadokkal korábban Európa-szerte rettegett
kártevő, nyomában nagy gazdasági károk, sőt éhínség, s ezzel kapcsolatos járványok léptek fel.
A Keleti vándorsáskán kívül a többi földrészeknek is megvan a maga, gyakorta pusztítóhatású vándorsáskája.
Leghirhedtebb a Sivatagi vándorsáska(Schistocerca gregaria ForskÅl), amely Észak-Afrikától Indiáig
jelentkezhet pusztító rajokban és évszázadok óta a legnagyobb területen mutatkozó kártevő rovar, a Bibliában
emlegetett sáskajárások is e fajra vonatkoznak.
Szalagos sáska – Oedaleus decorus Germar
Syn: Oedaleus (Pachytylus ) nigrofasciatus FIEBER
Leírása: Zöld, vagy sárgabarna alapon kiterjedt sötét foltozottsággal. Torán világos X-folt van; hátsó lábszára
túlnyomóan piros. Hátsó szárnyán feltűnő füstös-feketés harántsáv van. Testhossza 18–38 mm; a szélsőséges
értékek főként az ivari dimorfizmusnak köszönhetők.
Elterjedés, életmód: A Palearktikum déli felében fordul elő; Magyarország pusztai élőhelyein, kopáros
domboldalakon található. Erdei ökoszisztémákhoz nem kapcsolódik. Esetleges kisebb károsításai is
agrárterületeken jelentkeztek (Nagy 1988).
Rokon fajai: a Kékszárnyú sáska (Oedipoda caerulescens Linneaus) az előző fajhoz hasonlóan kopár
területeken otthonos, gyakran települések parlag területein is megtelepszik. A Szerecsen sáska(Celes variabilis
Pallas) ugyancsak kopár, pusztai élőhelyek lakója. Hazánkban „védett‖ állat. Szórványos kártételeiket csak
agrárterületről emlitik (Nagy 1988). A Kerepelő sáska(Psophus stridulusLinneaus) hazákban kizárólagosan
hegyvidéki. Kisebb kártételeit (réteken, legelőkön) főleg Erdélyből jegyezték föl (Emich és Jablonowski 1899).
A hím feltűnő „kerepelő‖ hangját röptében hallatja.
127
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Közönséges tövishátúsáska (Tetrix subulata) nőstény imágója (Foto: Nagy)
Család: Tövishátú sáskák
Fam: Tetrigidae
Apró termetű, (kb. 10 mm körüli) sötét színezetű, szemölcsös testfelületű sáskák; toruk gyakran a testnél is
hosszabb, hegyes nyúlványban végződik, elytrájuk, gyakran alsó szárnyuk is csökevényes. Hangadó,
hallószervük nincs. Lárva, vagy imágó alakban telelnek. Magyarországon kb. 5 fajuk ismeretes.
Közönséges tövishátúsáska
Tetrix subulata Linneaus
Társneve: Tüskés sáska
Syn: Acrydium subulatum Linnaeus
Leírása : Igen változatos színezetű, mert a többnyire szürke, barna példányok mellett okkersárga, fekete,
csíkozott és foltos példányok is vannak. Testhossza 7–10 mm. Hosszú tori nyúlványa ritkán csak a test végéig
ér.
Elterjedés, életmód: Eurázsia nagy részén elterjedt. Magyarországon is közönséges, főképpen nedves réteken.
Nedves talajú ritkás erdőkben is előfordul, mégpedig a gyérebb növényzetű tisztásokon, vágásokban. Bár Ragge
(1965) főként alga és moha-evőnek tartja, régebbi, németországi adatok vannak fiatal tölgy, bükk és erdeifenyő
csemete károsításairól (Schwenke 1972).
Rokon faja, a Kétpettyes tövishátú sáska(Tetratetrix bipunctata Linneaus) tora háztető-szerűen kiemelkedik
(9–12 mm), főleg hegyvidéki. Németországi adatok vannak a fiatal duglasz és erdeifenyő csemetéken való
rágásáról (Schwenke 1972).
128
Rend: ORTHOPTERA
EGYENESSZÁRNYÚAK
Család: Ásósáskák – Fam: Tridactylidae
Lótücsökre emlékeztető, de igen apró (kb. 5 mm), talajbeli mozgásra módosult testű rovarok, nagy ugró
képességgel, de repülni és úszni is tudnak. Kizárólag nedves vízpartokon élnek, ahol az iszapos homok felületi
rétegében aknáznak. Feltehetően az iszap szerves anyagaival táplálkoznak. Korábban a tücskök közé sorolták
őket. Magyarországon 2 fajuk él.
Tarka ásósáska
Tridactylus variegatus Laterielle
Társneve: Ásósáska, kis lótücsök, retye
Syn: Xya variegataLaterielle
Túlnyomóan fényes-fekete, barnás-fekete, némi fémes fénnyel, sárgásfehér foltozottsággal. Testhossza 5–6 mm.
Álló és folyóvizeink növényzettől mentes, iszapos-homokos partján általánosan elterjedt, de nehezen
észrevehető állata. Kis erdei (ásott) tó partján is észleltük (pl. Bugacon), noha az erdei ökoszisztémához nem sok
köze van.
Portetvek (Psocoptera: Ectopsocus sp.) A lerakott tojások fölé szőtt laza hálóban (Jacobs, 1988)
129
23. fejezet - Rend: Psocoptera –
Portetvek
Kicsi, vagy nagyon kicsi (1–5 mm) állatok. Elnevezésük az előfordulási helyükre, kevésbé a „tetűszerű‖
kinézésükre utal. Ortognath fejállásuk sajátossága az erőteljesen előre domborodó fejpajzs (postclypeus). Rágó
szájszervük „egyedi alkotású‖, amennyiben az erőteljes mandibula mellett az állkapocs belső karéja (lacina)
vésőszerű és a fej egy epidermisz mélyedésébe (zsákba) visszahúzódott. Ez a „szerkezet‖ és a „lapátszerű‖
galea (külső karéj) lehetővé teszi a mandibulának az algák, zuzmók, gombafonalak „lekaparását‖ és felvételét
az aljzatról.
A csáp hosszú, fonalszerű, 13–50 ízű. Az összetett szemek és a 3 ocella ritkán hiányzik, szárnyatlan fajoknál
hiányozhat. A prothorax változó, sokszor egy különleges, előrenyúló mesothorax kinövés teljesen eltakarja. A
szárny, ha van, jellegzetesen redukált, „Y‖ alakban elágazó erekkel, membránszerű.
A neala hiányzik. Az első szárnyon a nodusnál egy „tartó horog‖ van. Ez a nyugalmi helyzetben háztetőszerűen
a potrohra fektetett szárnyakat összefogja. Lábaik járólábak, ritkán a hátsó pár ugróláb. A tarsus 2–3 ízű, a
lárváknál mindig 2 ízű. A potroh 9 szelvényből áll, a cercus hiányzik.
Idegrendszerük koncentrált, minden potrohganglion összeolvadt a metathorax ganglionnal. A Malpighi-edények

száma 4.
A nemek találkozása a táplálkozó, szaporodóhelyeken történik. A spermatophora átadását a hím udvarlási

szertartása előzi meg. Sajátos módon hívja fel a nőstény „figyelmét‖ a Trogiumpulsatorium hímje, miközben
potrohát ütemesen az aljzathoz „csapkodja‖. A jellegzetes, halk nesz az emberi fül számára is hallható (= latin
név: pulsatorium). A petéket egyenként vagy kis csoportokban (6–8), gyakran szövedékkel vagy ürülékkel
„álcázva‖ helyezik az aljzatra. Áttelelés általában pete alakban. Szaporodásukban a parthenogenezis is
előfordulhat. Fejlődésük parametabolia. Az imágóhoz hasonló lárvák 5–6 vedlés után érik el az adult állapotot.
A szárnykezdemény már a második lárvastádiumtól kezdve látható (=exopterygota).
Melegkedvelő, főleg száraz habitatokhoz kötődő csoport. A szabadban madárfészkekben, fakéreg zuzmó
bevonatában, sziklafalakon és az avarban találhatók. Több fajuk domicol, melyek károsak lehetnek a raktározott
élelmiszerek, herbáriumok, rovargyűjtemények megrágásával. Elterjedésük főleg a meleg régiókban jelentős, de
nálunk is kb. 100 faj előfordulása várható, a most ismert 50 fajjal szemben. Rendszerük 3 alrendet foglal össze.
1. 1. alrend: Trogiomorpha
Az ajaktapogató 2 ízű, a prothorax felülről látható, a csáp 22–50, a tarsus 3 ízű. Trogiidae család: A szárny
redukálódott, gyakran házakban élnek, pl. Trogium pulsatorium Linné. A középső potrohszelvényeken
háromszög alakú sötét foltokból 1–1-sor húzódik. A csáp 27–29 ízű.
Madárfészkekben (mezei veréb, feketerigó, vörös vércse, tövisszúró gébics) gyakori a Lepinotus
reticulatusEnderlein nevű faj.
2. 2. alrend: Troctomorpha
A prothorax felülről látható, a csáp 11–17 ízű, sokszor másodlagosan tovább tagolt. A tarsus 3, az ajaktapogató
2-ízű. Lapos, szárnyatlan állatok. Az alrend 8 családjából nálunk 1 képviselői élnek.
Liposcelidae: A csáp 15 ízű, a hátsó comb megvastagodott. Sok nidicol faj tartozik ide, pl. a Liposcelis
bostrychophilusBadonnel előfordulása ismert mókus, erdei egér, veréb, gerle, rozsdafarkú, széncinege, vetési
varjú, tövisszúró gébics, erdei pinty, rigó, fecske stb. fészekből.
3. 3. alrend: Psocomorpha:
Az ajaktapogató 1 ízű, a prothorax redukálódott, a csáp legfeljebb 13 ízű, sosem tagolt másodlagosan. A tarsus
2–3 ízű. Ez a legnépesebb alrend, a fajok háromnegyedét foglalja magába. Változatos élőhelyeken: avarban,
fakérgen, kövek alatt, leveleken élő fajok tartoznak ide, pl. Caecilus (a szárny sötét mintázattal) leveleken,
130
Rend: Psocoptera – Portetvek
Elipsocus, Pseudopsocus főleg fakérgen. A Lachesilla pedicularia Linné igen elterjedt, részben fészeklakó,
részben a szabadban. Hasonlóan gyakori a Psocacerastis gibbosus Shulz 5–7 mm nagyságú, a szárnyak
fesztávolsága 11–16 mm.
Rágótetvek (Mallophaga): A és B: Galamb tolltetű (Columbicola columbae) és rágásnyoma C: Kutya szőrtetű

(Trichodectes canis) (Jacobs, 1988)
131
24. fejezet - Rend: Mallophaga –
Rágótetvek
Valószínűleg minden madárfajnak van egy – esetleg több – rágótetű faja, ezeknek fő táplálékát ugyanis a tollak,
másrészt az emlősök szőre képzi.
Igen kicsi (1–3 mm) fajok tartoznak ide. Fejtartásuk orthognath, szájszervük rágó típusú, de a mandibula
asszimmetrikus, a maxilla redukálódott. A csáp nagyon rövid, 3–5 ízű, a hímeknél gyakran fogószervként is
funkcionál. A szemek részben redukálódtak vagy hiányoznak, ocelláik soha nincsenek.
A prothorax keskenyebb, mint a fej, mindig elkülönült, a meso-és metathorax összeolvadhat. Szárnyak mindig
hiányoznak. A lábaik erős kapaszkodólábak, a tibián gyakran 1 „hüvelykujj‖-szerű kinövéssel, ami az 1–2 ízű
tarsussal együtt a kapaszkodást szolgálja. A madarakon élősködő fajoknál 2, az emlősökön élőknél 1 karom van.
A potroh 9–10 szelvényű, erősen lapított, a cerci hiányzik. Idegrendszerük erősen koncentrálódott, minden
potrohganglion összeolvadt a metathoraxganglionjával. Csak 4 Malpighi-edényük van. A toll és az állati szőr
keratintartalmának emésztését, esszenciális vitaminok előállítását a hypodermisz alatt elhelyezkedő mycetocyta-
k szimbionta baktériumai segítik.
Szaporodásuk a gazdaszervezethez kötődik, mivel a meghatározó annak mikroklímája, ezért egész éven át több
nemzedékük lehet. Paurometabol fejlődésük során 3 lárvastádium után, 2–5 hét alatt érik el ivarérettségüket.
A tojásokon sokszor sajátos ragasztó struktúra van, ami a tollon, illetve a szőrszálakon a megtapadást biztosítja.
Kivétel nélkül ectoparazita fajok tartoznak ide, melyek táplálékát bőrrészecskék, toll és szőrszálak képezik.
Általában gazdaspecialisták és egy gazdán belül is csak meghatározott testtájra, területre korlátozódik
tevékenységük, ezért 1 gazda egyidejűleg több parazita fajnak is megtelepedést nyújthat. Jelenlétük a
gazdaszervezet számára főleg kondícióromlást, soványodást eredményez, de nem okozza annak elhullását.
Főleg madarakon, kevésbé emlősökön élő fajok tartoznak ide.
Rendszerük 3 alrendre épül, melyből nálunk kettő képviselői élnek:
1. 1. alrend: Amblycera
A szájnyílás ventrális helyzetű, a csápok nagyon rövidek, a palpus maxillaris 2–4 ízű. A tarsus 2 egyforma
felépítésű karomban végződik. Főleg madárparazita, elterjedt fajok tartoznak ide, pl.
Myrsidea – énekes madarakon, Trinoton – récéken, Menopon – a tyúkféléken.
2. 2. alrend: Ischnocera
A szájnyílás ventrális helyzetű, a csáp rövidebb, az álkapcsi tapogató hiányzik. Két családjuk fajgazdag:
Trichodectidae – emlősökön élő fajok, a tarsus egy nagy karomban végződik. Pl. Trichodectes – kutyaféléken,
Stachiella – menyétféléken, Felicola – macskaféléken, Cervicola – szarvasféléken, Bovicola – teheneken és
lovon élősködik.
Philopteridae – a tarsus 2 egyenlőtlen karomban végződik, főleg madarakon találhatók. Pl. Philopterus – énekes
madarakon, Anatoecus – kacsákon, Goniodes – tyúkféléken, Degeeriella – ragadozó madarokon, Columbicola –
galambon fejlődik.
132
25. fejezet - Rend: Isoptera –
Termeszek
A „fehér hangyáknak‖ is nevezett termeszek kicsi vagy közepes nagyságú rovarok, melyeknél a királynők akár
14 cm nagyra is megnőhetnek. Hasonlóságuk a hangyákhoz csak államalkotásukban és a kifejezett
polymorfizmusban nyilvánul meg, míg fejlődéstörténetileg a csótányokhoz és a fogólábúakhoz állnak közelebb.
A termeszeknél a dolgozók és a katonák kasztja gyengén pigmentált, fehéres színűek, csak a szaporodóképes
állatok sötétek. Szájszervük rágó, a katonáknál erősen megnagyobbodott (hypertrofikus). Csápjuk egyszerű, 9–
30 ízű, fonalas. Az összetett szem a dolgozóknál és a katonáknál általában hiányzik, csak a kirajzó formáknál
fejlett. A fejen a Nasuti fajok katonáinál ragacsos anyagot kiválasztó homlokmirigy van, amivel a támadóikat
„lespriccelik‖. A prothorax nagy, a hímek és nőstények szárnyukat a nászrepülés után levetik. A szárnyak
azonos felépítésűek, erezetük részben redukálódott, a neala csak az ősibbnek tekintett Masotermes fajoknál
fejlett. Lábaik járólábak, a coxa nagy (hasadt csípő), a tarsus 3–5 ízű. A potroh 10 szelvényű, a cerkusz rövid,
kevés ízű. A nőstényeknek nincs tojócsöve, a szelvények közötti membrán erősen kinyújtható. Hasdúclánc
idegrendszerük 3 tori és 6 potroh ganglionpárból áll. A Malpighi-edények száma kevés (4–8). Az ősibbnek
tekintett fajok bélcsatornájának hátsó, kiszélesedő szakaszában szimbionta ostorosok és baktériumok telepednek
meg, ami a facellulóz lebontását segíti.
A párzást az ivarérett állatok kirajzása (éjjel) és násztánca előzi meg, de kopuláció csak az új boly első üregében
történik. A peték lerakása általában egyenként, a Mastotermes fajoknál oothek-ban történik.
Termes faj (Isoptera rend) (Schwenke, 1972)
Fejlődésük paurometabolia, az adult vedlésig 6–8 lárvastádium vezet el.A nemek, a kasztok differenciálódása a
fejlettebb formáknál már az L2 stádiumban, az ősibb fajoknál később, egy ún. omnipotens pseudergat („hamis
dolgozó‖) formából, feromonok hatására történik. A pseudergat formák gentikailag úgy hímmé, mint nősténnyé
egyaránt kialakulhatnak.
A termeszek legismertebb jellegzetessége a „termesz vár‖, vagyis a földből, fakartonból épített nagy bolyok. A
Bellicositermes építménye 3 m-t is elérhet, és néhány millió egyedet foglalhat magába. Ezek a nagy várak 90
évig is lakottak lehetnek. A dolgozók 10, a királynők 15 évet élhetnek. A főleg éjszaka aktív állatok táplálékát
növényi anyagok, fa (szimbionták), a magasabb rendű fajoknál gombatenyészetek képezik.
Elterjedésük főleg trópusi, szubtrópusi területeket ölel fel, de faanyaggal északra pl. Hamburgba is behurcolták,
ahol a kikötők nagy raktáraiban átmenetileg megtelepedhetnek. Gazdasági jelentőségük óriási, különösen a
meleg égövi országokban, ahol a beépített faanyag legfontosabb fogyasztói a termeszek. Másrészről a talaj
átforgatásával, szellőztetésével hasznos a tevékenységük a szavannákon.
Rendszerezésük 6 családra épül, melyeket ökológiailag (nem törzsfejlődéstanilag) két csoportra oszthatunk:
A: „alacsonyabb rendű‖ termeszek
Bélcsatornájukban szimbionta ostorosok (Flagellata) élnek.
Sok fát fogyasztó, fában költő faj tartozik ide, pl. Kalotermes sp. A mediterrán régióban.
133
Rend: Isoptera – Termeszek
B: „magasabb rendű‖ termeszek
Bélcsatornájukban nincsenek ostorosok, de baktériumok, csillósok és amőbák segítik a tápanyag feldolgozását.

Mindenevők.
A termeszek 3/4-e a Termitidae családba tartozik. Gombatenyésztőképességükről és óriás földváraikról

ismertek, pl. a Bellicositermes és Nasutitermes fajok.
Vérszívó tetvek (Siphunculata): Ruhatetű imágó (Pediculus humanus) és tetű tojások: 1= lapostetű, 2= fejtetű,
3= ruhatetű. (Jacobs, 1988)
134
26. fejezet - Rend: Siphunculata
(ANOPLURA) Vérszívó tetvek
A vérszívó tetvek a rágó tetvektől nem választhatók el élesen, sem a táplálék jellege sem a test felépítése
alapján. pl. a Piagetiella (Mallophaga, Menopodiae) a pelikán torokzacskóján a tollak között aktív vérszívással
táplálkozik. Hasonlóan a Mallophaga 3. alrendjébe tartozó elefánt tetű (Haematomyzus) megnyúlt, csőszerű
szájkúpjával alaktanilag is átmenetet képez a két csoport között. Korábban a két rendet „Phthiraptera‖ = állati
tetvek néven összefoglalták, a mai felfogásban viszont megalapozottnak tűnik a két rend külön választása,
elsősorban a szájszervek alakulása és a torszelvények jellegzetessége alapján.
A vérszívótetvek szájszerve sajátos szúró-szívó típusú: a maxillából és a mandibulából szúrótüskék ill. szívócső
képződött és az egész szúró-szívó szerkezet a szájüregbe visszahúzódott. A fej prognath helyzetű, a megnyúlt
szájnyílás körül egy horogkoszorú biztosítja a a biztonságos megtapadást a gazdán. A csáp rövid, 3–5 ízű, a
szemek redukálódtak, legfeljebb 1–2 ommatidium marad az összetett szemekből, az ocellák mindig hiányoznak.
A prothorax szélesebb a fejnél, a meso- és metathorax-szal összeolvadt. A szárnyak mindig hiányoznak. A
lábak erős fogólábak, a kapaszkodást szolgálják. A tarsus egy ízű, erőteljes karommal. A tibián egy hüvelykujj-
szerű kinövés segíti a megtapadást a gazdaszervezet bundájában. A potrohon 5–9 látható szelvény van, a cerci
hiányzik. Idegrendszerük a Mallophaga-hoz hasonlóan koncentrálódott. A szimbionta mycetocyta-k vagy a
középbél epitel sejtjeiben vannak bezárva, vagy egy gyűrűt képeznek a bélepitél és az izomzat között.
Szaporodásuk nem kötődik az évszakokhoz. Egész éven át több generációval sokasodhatnak. A fejtetű pl. egy
hónap alatt kb. 350 petét rakhat. A tojásokat a gazda szőrére ragasztják.
Fejlődésük paurometabolia. Gyors egyedfejlődésük a gazdaszervezet optimális hőmérsékletétől függ. A

Pediculus-nak 37 °C-on 2–3 hét alatt egy-egy új nemzedéke „nő fel‖, míg a téli álmot alvó gazdákon a vérszívó
tetvek fejlődése is leáll.
Obligat ektoparaziták, de nem minden emlős csoportnak van vérszívó tetve. Hiányoznak pl. a denevéreken, más
rendekben pedig csak meghatározott családokon élősködnek. Előfordulnak a kutyaféléken, de hiányoznak a
medvéken, menyétféléken és a macskaféléken. Elterjedésük a gazdaállatokat követve világszerte kiterjedt.
Gazdasági jelentőségük a betegségek terjesztésével óriási, úgy humán-, mint állategészségügyi vonatkozásban.
A történelem nagy háborúit rendszerint a vérszívó tetvek által terjesztett tifusz járványok kísérik illetve „fejezik
be‖.
Rendszerük mintegy tucatnyi családot tartalmaz, melyeket két csoportba lehet osztani a szemek megléte vagy
hiánya alapján. A Közép-Európában élő kb. 25 faj hét családba tartozik. Gyakoribb képviselőik:
Pediculus humanus Linné (Pediculidae) két alfaja ismert, a P.h. humanus L., a ruhatetű és a P.h. capitisDe
Geer, a fejtetű. 2,5–4 mm, lábaik közelítően azonosak, rövidek, karmaik nem vastagodtak meg. A fejtetű
valamivel kisebb a ruhatetűnél, főleg a fejen élősködik, petéit a hajszálakra ragasztja. A ruhatetű a testen és
főleg ruházatban (fehérnemű) található, ahová a petéit is rakja. Tömeges elszaporodásakor veszélyes a
betegségek, pl. a kiütéses tifusz terjesztésével (kórokozó a Rickettsia prowazeki, mely főleg vakarózás közben a
tetvek ürülékével jut a bőr kis sebeibe).
A Haematopinidae család fajainál a lábak hasonlóak, de megnyúltak, a karmok vastagok. Az ide tartozó
Haematopinus fajok 2–6 mm nagyságúak, előfordulásuk fajspecifikus: Disznótetű – Haematopinus suis LINNÉ
a sertésen, a a H. apri Goureau a vaddisznón, a nagy marhatetű – H. eurysternus Nitzsch a tehénen, a
szamártetű – H. asini Linné a szamáron és a lovon él.
Az összes többi fajnál a lábak eltérőek, legalább az első pár gyengébb mint a következők.
Lapostetű – Phthirus pubis Linné
1–2 mm, a test zömök, széles, a potroh szegélyén kúp alakú nyúlványok vannak. Az ember szőrzetében él.
A kutyatetű – Linognathus setosus Olfers 1,5–1,6 mm, középső és hátsó lábai csak gyengén karolók, a fej
negyedével hosszabb a szélességénél, a potroh szelvényei (dorsal) sertékkel viszonylag gazdagon borítottak.
135
Rend: Siphunculata (ANOPLURA)
Vérszívó tetvek
Sertékkel viszonylag gyéren borított a szarvason és őzön élő Cervophthirius burmeisteri Fahrenh és C. capreoli
Freund potroha. Mókuson él a 0,8–0,9 mm Enderleinellus nitzschiBurmeister, üreginyúlon a Haemodipsus
ventricosusDenny, mezei nyúlon a H. lyriocephalus Burmeister, (2–2,5 mm).
136
27. fejezet - Rend: PHYSOPODA
(THYSANOPTERA) – TRIPSZEK
(HÓLYAGOSLÁBÚAK)
Apró, 1–2 mm nagyságú fajok. Testük alakja hosszúkás, hengeres. Fejük hosszúkás, alul kúpszerűen megnyúlt.
Szúró-szívó szájszerveikkel a növényeket szívogatják. Csápjaik előre állók. A tor első szelvénye külön
mozgatható az egybeforrott közép- és utótortól. A lábfejek végén tapadó lapocskák találhatók, amelyek
nyugalmi állapotban összehúzódnak. A felülettel történő érintkezéskor viszont megnövekednek, sőt a lábszár
végén levő mirigy váladékának köszönhetően a tapadóképesség még fokozódik. Korábban azt gondolták, hogy a
megnagyobbodást a testnedvek beáramlása okozza, és ezért nevezték a rendet hólyagoslábúaknak. Tekintve,
hogy nincs testnedv beáramlás, a hólyagoslábúak elnevezés helytelen. A tripszeknek hártyás szárnyaik vannak,
amelyek – főleg a hátulsó részen – hosszú pillaszőröket viselnek. Innen a másik elnevezés: serteszárnyúak,
pillaszárnyúak.
Ivaros módon és szűznemzéssel is szaporodnak. Petéiket vagy a növények felülétére rakják (tójócső nélküli
fajok –Tubulifera alrend), vagy besüllyesztik a levéllemezbe (tojócsöves fajok – Terebrantia alrend). Fejlődésük
holometabólia. Évente általában több nemzedékkel szaporodnak, de vannak egynemzedékes fajok is.
A tripszek elsősorban a mezőgazdaságban és a dísznövény termesztésben ismertek, hiszen jónéhány közülük

komoly kártevő. Néhány gyakori faj:
Borsótripsz Kakothrips pisivorus Westwood
Lucernatripsz Odontothrips confusus Priesner
Lentripsz Thrips lini Ladureau
Búzatripsz Haplothrips tritici Kurdjumov
Nyugati virágtripsz Frankliniella accidentalis Pergande
Dohánytripsz Thrips tabaci Lindeman
Szegfűtripsz Taeniothrips dianthi Priesner
Gladiolusz tripsz Taeniothrips simplex Morison
Pirosfarú üvegházi tripsz Heliothrips haemorrhoidalis Bouché
Eredeti elterjedési területe Amerika trópusi vidéke, ahonnan Magyarországra is behurcolták. 1890-től ismert
hazánkban. A mérsékelt égöv alatt csak üvegházi körülmények között él, itt azonban komoly károkat okozhat.
Szívása nyomán a leveleken ezüstfehér foltok keletkeznek, ürüléke a fonákon fekete.
Erdészeti szempotból néhány faj érdemel említést:
Vörösfenyőtripsz
Taeniothrips laricivorus
Kratochvill & Farsky
Mindössze 1,2 mm nagyságú faj, a hím naracssárga, fekete szárnyerekkel és szemekkel, a nőstény sötétbarna,
fekete. Az áttelelő nőstények elsősorban a vörösfenyő csúcsi részére rakják petéiket, de abban az évben még egy
nyári nemzedék is kifejlődhet. A megtelepedés a következő tünetek alapján ismerhető fel: tűsárgulás,
gyantacseppecskék megjelenése, a tűk torzulása, majd másodlagos gombafertőzés következtében tűhullás.
Tömeges elszaporodáskor a fiatal, még be nem fásodott hajtások is elszíneződnek és el is halhatnak. Tipikusan
elsődleges károsító faj, ráadásul a vörösfenyő legintenzívebb fejlődési szakaszában, a vegetációs idő első
137
Rend: PHYSOPODA
(THYSANOPTERA) – TRIPSZEK
(HÓLYAGOSLÁBÚAK)
felében támad. A japán vörösfenyő (Larix leptolepis) rezisztens a fajjal szemben (Schwenke, 1972). A
Taeniothrips piniUzel rokon faj az Abies, Pinus és Picea fajokon fordul elő.
Vörösfenyőtripsz (Taeniothrips laricivorus) nőstény (Schwenke, 1972)
Fagyaltripsz
Dendrothrips ornatus Jablonowski
Szabad szemmel alig látható, 0.7–0.8 mm nagyságú faj. Lapított testű, csápja vékony és hosszú, szárnyfedői a
testhosszt meghaladják. Elülső szárnyán 2 sötét csík látható. Az álca sárga színű. Mint a latin név is utal rá,
fásszárú növényeken fordul elő, mindenekelőtt a fagyal, hárs, orgona és éger levelein. Szívásának
következménye a leveleken megjelenő ezüstös foltok, amelyek az egész levelet ellephetik. A megtámadott
levelek pöndörödnek, idő előtt lehullanak.
138
28. fejezet - Rend: HETEROPTERA –
POLOSKÁK
Lapos testű, 2–40 mm nagyságú rovarok, testük rendszerint hát-hasi irányban lapított. Fejük többé-kevésbé
háromszög alakú, az alábbi részekre tagolódik: fejtető, homlok, pofák, pajzs, szemek, egyes csoportoknál
pontszemek, csápok, szipóka. A tor hátoldalán az előhát és a pajzs található, hasi oldalán az elő-, közép- és
utómell. Rendszerint az utómellen helyezkednek el a bűzmirigyek. Az elülső pár szárny a félfedő, amely két
részből áll, a kitinesebb fedőből és a vékonyabb hártyából. A fedő pajzs melleti része a pászta, a hártyával
határos a függelék. Hátulsó pár szárnyuk hártyás, repülésre alkalmas, a szegélysejt és a horog jellemző bélyeg.
A teljes szárnyú alakok mellett egyes csoportokban rövidszárnyú és szárnyatlan formák is gyakoriak. A három
pár láb rendszerint járó, de lehet rabló-, ugró- és úszóláb is. A lábfej ízeinek száma általában három, de lehet
kettő, vagy egy is.
Poloska (Heteroptera rend) testrészei elülnézetben (Jermy–Balázs, 1988)
A potroh szelvényeinek száma tíz, az utolsó az ivarszelvény. A hát- és a haslemezek találkozásának

elvékonyodott része a perem. A légzőnyílások rendszerint a haslemezeken helyezkednek el.
A poloskák közvetlen átalakulással, öt, esetleg négy lárvastádiumon át érik el a kifejlett állapotot. Petéiket a
növényekre, vagy a növényi szövetek közé rakják. A negyedik és az ötödik stádiumú lárva a nimfa.
139
Rend: HETEROPTERA –
POLOSKÁK
A legtöbb faj szárazföldön él, növényi nedveket szívogatnak, vagy ragadozók, de lehetnek vérszívók, gomba- és
algafogyasztók is. A vízi és vízparti fajok ragadozók. Magyarországról mintegy 800 fajukat írták le (Benedek
1988, Móczár 1969, Rácz 1989, Wagner 1952, 1970/1971, 1973,1975).
Erdészeti szempontból a szárazföldi fajok lehetnek jelentősek. A legtöbb faj imágó alakban telel avarban,
fűcsomók, növények gyökerei között, fakéreg és kövek alatt. A pete alakban telelő fajok petéiket növényi
szövetekbe rakják. Az imágók tavasszal kisebb vagy nagyobb távolságra vándorolnak a telelőhely és az élőhely
között.
Kártételüket az imágók és a lárvák is a növények szívogatásával okozzák. Roncsolás, valamint a nyálukban

található enzimek hatására szövetelhalások keletkeznek. A tünetek a vegetatív és a generatív részeken is
megjelenhetnek. A kártétel eredménye levél- és hajtáskárosodás, a bimbók, virágok és magkezdemények
elhalása, a magvak csírázóképességének csökkenése.
Erdőterületeken totális kárt rendszerint nem okoznak. Egyes fajok tömeges megjelenésük esetén
hozzájárulhatnak az erdőpusztulások kialakulásához.
Vegyszeres védekezésre kártételük megelőzésére általában nincs szükség. Szelektív védekezési eljárások
kidolgozása segíthet tömegesebb előfordulásuk esetén.
Természetes ellenségeiknek (parányfürkészek, fémfürkészek, gyilkosfürkészek, tolvajpoloskák, katicabogark,

rablópoloskák, pókok, madarak) egyedszámuk gyérítésében lehet szerepe.
A ragadozó poloskák a levéltetvek, a takácsatkák, a hernyók és más rovarok különböző fejlődési alakjainak
egyedszámát csökkenthetik.
Az erdészetil rovartan szempontjából fontosabb poloskacsaládok rendszertani beosztása az alábbi:
Címerespoloska alkatúak – Pentatomoidea
Címerespoloskák – Pentatomidae család
Karimáspoloska alkatúak – Coreoidea
Karimáspoloskák – Coreidae család
Üvegpoloskák – Rhopalidae család
Verőköltőpoloska alkatúak – Pyrrhocoroidea
Verőköltő poloskák – Pyrrhocoridae család
Bodobács alkatúak – Lygeoidea
Bodobácsok – Lygaeidae család
Kéregpoloska alkatúak – Aradoidea
Kéregpoloskák – Aradidae család
Csipkéspoloska alkatúak – Tingoidea
Csipkéspoloskák – Tingidae család
Gyilkospoloska alkatúak – Reduvioidea
Gyilkospoloskák – Reduviidae család
Tolvajpoloskák – Nabidae család
Mezeipoloska alkatúak – Cimicoidea
Virágpoloskák – Anthocoridae család
140
POLOSKÁK
Mezeipoloskák – Miridae család
Család: CÍMERESPOLOSKÁK
Fam: Pentatomidae
Közepes termetű, ovális alakú poloskák. Fejük háromszög alakú, csápjuk 4 ízű. Előhátuk trapéz alakú, pajzsuk
potrohuk felét takarja. A félfedők és a hártya szabadok. Lábfejük 2, vagy 3 ízű.A fajok többsége növényeken él
(Halászfy 1959).
Bogyómászó poloska
Dolycoris baccarum Linné
10 mm hosszú, tojás alakú, szürkésbarna poloska, a fedő lilás árnyalatú. A test hasoldala, a lábak és a perem az
oldalszélek mentén feketén pontozott. Polifág, a generatív részeket előnyben részesíti.Tavasszal fiatal fákon
gyülekeznek, és a rügyeket, leveleket szívogatják. Fiatal csertölgyön, nyírfán és tölgy fajokon is megtalálhatók
(Benedek l967). Díszcserjéken és bogyósgyümölcsűeken is gyakori (szeder), ahol a kellemetlen „poloskaízt‖
okozza. Egy nemzedékes, a fiatal imágók júliusban jelennek meg.
Bencepoloska – Rhaphigaster nebulosaPoda
Társnevei: nagy szürke címerespoloska, téli poloska, büdös Bence, büdös Banka, bűzös Margit, büdös Margó,
templombogár
14–16 mm, tojásalakú, szürkésbarna poloska. A 2. haslemezén található tövisnyúlvány az elülső csípőkig ér.
Kártételét külföldön mogyorón figyelték meg (Otten l956). Hazánkban eddig nem károsított. Két nemzedéke
van, teleléskor tömegesen fordul elő épületekben.
Vöröslábú címerespoloska
Pentatoma rufipes Linné
Társnevei: vörhenyeslábú poloska, piroslábú címerespoloska
Syn: Tropicornis rufipes Linné
Leírása: 14–16 mm, bronzbarna poloska. Az előhát elülső szöglete hegyes, a vállcsúcs hegye tövisszerű. Az
előhát és a pajzs közepén hosszanti csík fut. A hártya jóval túlnyúlik a potroh végén. A középmellen ék alakú
kiemelkedés, a második haslemezen rövid tövisnyúlvány van.
Elterjedés, életmód : Hazánkban mindenhol megtalálható, parkokban, ligetekben, hegyvidéken gyakoribb.

Otten (1956) gyümölcskártevőként említi. Tápnövényei: gyertyán, lucfenyő, korai juhar, tölgy és hárs fajok,
valamint lágyszárú növények. Jelentősége és szerepe ellentmondásos, Jablonowszki (l918) szerint elsősorban
ragadozó életmódot folytat. A Mecsekben az l990-es évek közepén tömeges előfordulása következtében (Leskó,
személyes közlés) bükk erdőben a levelek és hajtások részleges barnulását figyelték meg szívogatása
következtében.
Család: KARIMÁSPOLOSKÁK
Fam: Coreidae
Nagyobb termetű barnás poloskák. Fejük hosszúkás, keskenyebb az előhátnál. Pontszemeik vannak. Csápjuk 4
ízű. A hártyán rendszerint egyetlen harántérből sok hátrafelé futó ér ered. Lábfejük 3 ízű. Növényevők, főleg
terméseken szívogatnak (Vásárhelyi 1983).
Boróka karimáspoloska
Gonocerus juniperi Herrich -Schäffer
9–13 mm hosszú, megnyúlt fejű poloska. A csáp 2. és 3. íze a végén ellaposodik. A pászta sárga néhány fekete
ponttal. Termő boróka fajokon él, a termést szívogatja. Imágó alakban telel. Helyenként tömegesebben is
előfordulhat, kártételét nem mutatták ki.
141
POLOSKÁK
Család: ÜVEGPOLOSKÁK
Fam: Rhopalidae
Rendszerint közepes termetű poloskák. Pontszemeik vannak. A hártya sűrűn, párhuzamosan erezett. Növényi
nedveket fogyasztanak, soktápnövényűek (Vásárhelyi 1983)
Piros karimáspoloska
Corizus hyoscyami Linné
8–10 mm hosszú. Feje széles. Fekete, vörös rajzolatú poloska. Közönséges faj. Száraz, napos területeken él.
Tápnövényei: boróka, kocsányos tölgy, gyertyán, mogyoró, kecskefűz és lágyszárú növények Kifejletten telel át.
Kártételéről nincsenek adatok.
Család: VERŐKÖLTŐ POLOSKÁK
Fam: Pyrrhocoridae
Közepes termetű, tojásdad alakú poloskák. Csápjuk 4 ízű. Előhátuk trapéz alakú, elülső részén fényes
harántirányú kiemelkedéssel. Fedőjük gyakran megrövidült, ekkor a hártya hiányzik, vagy csak keskeny csíkban
látható. Növényevők, főleg a generatív részeken szívogatnak. Kifejlett alakban telelnek át.
Verőköltő poloska
Pyrrhocoris apterus Linné
Társnevei: verőköltő bodobács, verőköltő, csonkaszárnyú bodobács, sutaszárnyú bodobács, suszterbogár,

bodobács, boda, boda bácsi, botbonák, böde bácsi, bödecske, büdös panna, halálfő, istenbogárkája, katonabogár,
katóféreg, köviverő, misemondó bogár, misebogár, napféreg, tűzi poloska, szabóbogár, vörösbogár
Syn: Cymex apterusLinné, Lygaeus apterusLinné, Platynotus apterusLinné, Astemma apterusLinné, Pyrrhocoris
calmariensisFallén.
10–12 mm hosszú. Teste vörös, fekete rajzolatú. Teljesszárnyú és rövidszárnyú példányai is előfordulnak.
Alapszíne a sárgától a vörösig terjedhet, fekete foltjainak alakja és mérete változó. Közönséges faj.
Legfontosabb tápnövénye a hárs, amelynek termését szívogatja. A kifejlettek és a lárvák vegyesen is előfordulva
százasával mászkálhatnak idősebb hársfa törzsén. Fehér színű petéit a nőstény kéregrepedésekbe, avarba,
mohába rakja. A lárvák nyár elején jelennek meg. Imágó alakban telel. Hársmagon könnyen tenyészthető,
laboratóriumi tesztállat (Benedek 1988)
Család: BODOBÁCSOK – Fam: Lygaeidae
2–10 mm hosszú poloskák. Főleg talajon élnek, kisebb részük jelenik meg növények szárain, levelein. Gyakran
csoportosulnak.
Platánbodobács – Arocatus longiceps Stal
6 mm hosszú, sárgáspiros színű poloska. Kondorosy és Szeöke (l998) 1995-től figyelte meg magyarországi
előfordulását. Juharlevelű és keleti platán kéregrepedéseiben egyéb poloskafajok társaságában találták meg.
Reiderné (l998, szóbeli közlés) Budapesten és környékén tömegesen figyelte meg platán fajokon. Eredeti
élőhelyén a vadgesztenye is tápnövénye. Déleurópai faj. Nálunk egy nemzedéke van, imágó alakban telel. A
platánfa fiatal hajtásait szívogatja. Tömeges magyarországi fellépése miatt mindenképpen figyelmet érdemel.
Család: KÉREGPOLOSKÁK
Fam: Aradidae
Rendszerint kisebb termetű poloskák. Testük lapított. Csápjuk 4 ízű, pontszemeik nincsenek. Szárnyaik
redukálódhatnak, de a nőstények lehetnek rövidszárnyúak, a hímek pedig keskenyszárnyúak. Lábaik rövidek,
lábfejük 2 ízű. A hazai fajok – egy kivételével – rendszerint gombafonalakon szívogatnak, ezért a gombafajok
élőhelyének megfelelő fafajokhoz kötöttek. Rendszerint nagyobb csoportokban élnek (Vásárhelyi 1978).
142
POLOSKÁK
Kis kéregpoloska
Aradus cinnamomeus Panzer
Leírása: 2,5–5 mm hosszú, lapos testű, vörösbarna színű poloska. Fején dudorok vannak, a fejpajzsa előre
meghosszabbodott. Előhátán 4 taraj található, a középsők párhuzamosak, a szélsők hátrafelé széttartóak. Pajzsa
nyújtott háromszög alakú, enyhén homorú, széle ívelt. Szipókája a középmellig ér. Csápja hengeres. A nőstény
lehet rövid- és teljesszárnyú, a hím keskenyszárnyú.
Elterjedés, életmód: Az egyetlen kártevő Aradus faj. Gazdanövényei: feketefenyő, erdeifenyő, lucfenyő,
vörösfenyő és boróka. Főleg az északi országokban okoz hatalmas pusztításokat, de hazánkban is észlelték
kártételét. Főleg meleg időben a 15-–40 éves fákat támadja meg. A peterakás időpontja április végétől júniusig
tart. A teljesszárnyú alak sem repül. Egy nőstény 15–30 petét rak le, színük sárga, később megbarnulnak. A
fiatal lárvák vörös színűek, 20 napos kortól szívogatnak. Az imágók és a lárvák is károsítanak, a 2–3 éves
tűleveleket szívogatják, amelyek elsárgulnak, majd lehullanak. A fák kopaszodása belülről kezdődik. Fejlődése
2 éves. A talajban, vagy a fakéreg repedéseiben telel az elváló kéreg alatt. Először a lárvák és a nőstények
vonulnak telelőre október hónapban, majd a hímek is novemberben, ekkor a levegő hőmérséklete 8–10 °C
(Vásárhelyi 1978)
Család: CSIPKÉSPOLOSKÁK
Fam: Tingidae
Kis méretű, ovális alakú poloskák. Nevüket előtoruk és elülső szárnypárjuk csipkeszerű mintázatáról kapták.
Fejük rövid, pontszemeik nincsenek. Csápjuk 4 ízű. Fejükön rendszerint tövisek vannak. Az előtor nagy, rajta
hólyagszerű kiemelkedés, a nyakhólyag található. Növényi nedveket fogyasztanak, a levelek fonákán
szívogatnak (Vásárhelyi 1978).
Platán csipkéspoloska (színes 170., 171.)
Corythuca ciliata Say
Leírása: 3–4 mm hosszú, a kifejlett poloska világos színű. Csápja hosszú ritkán álló szőrökkel. A nyakhólyag
körtealakú, előrefelé túlnyúlik a fejen. A szárny közép- és oldalmezői hólyagszerűen felmagasodnak.
Testfelületén helyenként rövid sörték találhatók.
Elterjedés, életmód: A nőstény a 0,5 mm hosszú sárgásfehér petéit 3–8-as csoportokban a levél fonákára, főleg
levélér zugokba rakja le. A sötétbarna lárva 5 vedlés után éri el a kifejlett állapotot. Európába l964-ben
hurcolták be Észak-Amerikából, 1976-ban találták meg először Somogy megyében (Jasinka, Bozsits 1977).
Azóta fokozatosan terjedt tovább észak felé. Főleg a települések belterületén, parkokban tenyészik tömegesen.
Legelterjedtebb tápnövénye a nyugati platán, de valamennyi platánfajon károsít, a kőrisfán is előfordul. A
kifejlett egyedek nagy csoportokban telelnek át fakéreg alatt. Tavasszal 8 Co levegőhőmérséklet elérésekor
jönnek elő, s lombfakadáskor elérik a fiatal leveleket. A nőstények május elejétől csoportosan helyezik el
petéiket a levelek fonákára. Két nemzedéke van, az új imágók július közepétől reprodukció képesek. A második
nemzedék a népesebb, levelenként több száz példány is előfordulhat. Október végétől vonulnak telelőre.
Melegkedvelő rovar, ezért a legsúlyosabb kártétele meleg és száraz években alakulhat ki. Kártétele
következtében a levélen sárga elszíneződés keletkezik. A foltok összefolyhatnak, s az egész levél elszáradhat. A
fonákon szívogató kártevő fekete ürüléke itt megtalálható. Súlyos kártétel esetén a platánfák felkopaszodnak
időelőtti lombhullást okozva (Rácz 1998).
Körte csipkéspoloska
Stephanitis pyri Fabricius
Syn.: Tingis pyri Fabricius
2,8–3,3 mm hosszú, világos színű poloska, testén barna foltokkal, amely H-alakú mintázatot alkot. A
nyakhólyag magas, hátrafelé szélesedő. Fején öt tövis van. Melegkedvelő faj, amely főleg gyümölcsfákon
károsít (Rácz 1998), de megtalálható a galagonya- és a berkenyefajokon is (Balás 1938, Rácz 1984, Rácz, Balás
1996). Kártétele következtében a levél felületén sárgás foltok jelennek meg. A fonákon találhatók meg a kártevő
különböző fejlődési alakjai és azok ürüléke. Faiskolákban is károsíthat. Kifejlett alakban telel át
kéregrepedésekben, alkalmi búvóhelyeken.
143
POLOSKÁK
Család: GYILKOSPOLOSKÁK(színes 222.)
Fam: Reduviidae
Változatos megjelenésű poloskák. Szipókájuk 3, csápjuk általában 4 ízű, amely ív alakban hajlott, s az elülső
csípők előtt barázdában végződik. Egyéb bélyegek tekintetében igen különbözőek. A legtöbb faj napsütötte,
száraz helyeken tartózkodik. Ragadozó állatok, ezért hasznosak. A család egyik jelentősebb képviselője a
gyilkospoloska (Rhinocoris iracundus Poda). Testének alapszíne vörös, fekete, sárgásfehér, illetve fehér
rajzolatokkal, foltokkal, gyűrűkkel. 12–17,5 mm. Pusztafüves lejtők, karsztosodó területek, középhegységi
erdők száraz tisztásain gyakran virágokon lesi áldozatait. Lárva alakban telel, egy nemzedékes, az imágók
május–augusztusban fordulnak elő. Különböző rovarokkal táplálkozik (Benedek 1969).
Család: TOLVAJPOLOSKÁK – Fam: Nabidae
Rendszerint megnyúlt testű poloskák. Szipókájuk 4 ízű, nem simul a hasoldalhoz, az elülső és a középső csípő
között végződik. Fejük hosszúkás, előhátuk trapéz, pajzsuk háromszög alakú. Elülső és középső combjuk
vastagabb a hátulsónál. Különböző szárnyú alakjai ismeretesek. Elsősorban füves területeken, de fákon is élnek.
A kifejlettek és a lárvák is ragadozók, különböző rovarokat zsákmányolnak (Benedek 1969).
Nagy tolvajpoloska (színes 224.)
Himacerus apterus Fabricius
9–10 mm hosszú, sötétbarna alapszínű, finoman szőrözött poloska. Az első csápíze hoszszabb a fejénél, a
második hosszabb az előhátnál. A rövidszárnyú alakja a gyakoribb. Hazánkban mindenhol előfordul, de a
középhegységekben a leggyakoribb. Erdei állat, lomberdők, ligetes helyek lakója. Ezekben a biotópokban szinte
minden fafajon előfordul, az erdészeti kártevők fogyasztója. Tojás alakban telel, a kifejlett példányok jűliustól
szeptember végéig találhatók meg. Évente egy nemzedéke van (Rácz 1984, 1989).
Foltoslábú tolvajpoloska
Nabis rugosus Linné
Réti tolvajpoloska – Nabis brevisScholtz
5,5–7 mm hosszú, ovális potrohú ragadozó poloskák, színük világosbarna. Erdei fajok, domb- és hegyvidéken
gyakoriak. Ligetekben, erdőtelepítésekben, ritkás erdőkben fordulnak elő. Elsősorban levéltetveket
fogyasztanak, de más rovarokkal is táplálkozhatnak (Rácz 1984, 1989).
Család: VIRÁGPOLOSKÁK
Fam: Anthocoridae
5 mm-nél kisebb poloskák, fejük és toruk rendszerint fekete színű. Elülső szárnyuk sárgás, barnás, vagy zöldes.
Fejük a csápok között csőrszerűen megnyúlt. Ragadozók, atkák és levéltetvek gyérítésével hasznot hajtanak.
Lágyszárú és fás növényeken egyaránt megtalálhatók (Pericard 1972, Rácz 1984, 1989). A legfontosabb fajok:
Anthocoris nemorum Linné
Anthocoris nemoralis Fabricius
Orius niger Wolff
Orius majusculus Reuter
Orius minutus Linné
Család: MEZEIPOLOSKÁK – Fam: Miridae
2–15 mm hosszú, igen változó alakú és színű poloskák. A családra legjellemzőbb bélyegek a fedők függeléke és
a hártya két alapsejtje. Pontszemeik nincsenek, ezért vakpoloskáknak is nevezik őket. Leginkább
teljesszárnyúak, de rövidszárnyú példányok is lehetnek. Fajon belül is előfordulhat dimorfizmus. A
nőstényeknek tojócsövük van. Sokszor a szakember számára sem könnyű a fajok elkülönítése, ekkor a hímek
144
POLOSKÁK
párzószerve az egyetlen meghatározó bélyeg. A hazai poloskafajok több mint egyharmada ebbe a családba
tartozik. Igen fontos mezőgazdasági kártevők vannak közöttük, de elég sok a ragadozó fajok száma is. Erdészeti
jelentőségük kisebb, de nem elhanyagolható. A tárgyalt fajokon kívül erdőterületeken igen sok más faj fordul
elő rendszeresen, amelyek ragadozók és növényevők is lehetnek (Benedek 1988, Rácz 1984). Főleg a ragadozó
fajok kártevőket gyérítő szerepe említésreméltó.
Mogyoró mezeipoloska
Pantilius tunicatus Fabricius
9–10 mm hosszú, ovális, matt, zöld, vagy barna színű poloska. Az előtor és a fedőszárnyak feketén pontozottak.
Főleg mogyorón él, de előfordul égeren és nyíren is. Kártételét mogyoró ültetvényben hazánkban is észlelték.
Az imágó augusztustól novemberig gyűjthető, pete alakban telel.
Sarlóscsápú mezeipoloska
Harpocera thoracica Fallén
6–6,8 mm hosszú ovális poloska. Igen jellegzetes bélyeg a hímek második csápízének kinövése. Színe
sárgásbarna, a nőstény rendszerint világosabb a hímnél. A feje fekete, középen hosszanti világos csíkkal. Tölgy
erdőkben él. Pete alakban telel. Május végétől június végéig rajzik. Tömeges elszaporodása már előfordult
hazánkban, ennek ellenére kártételét nem jelezték (Rácz 1984). Wagner (1973) szerint apró rovarokkal
táplálkozik.
Vöröses mezeipoloska (színes 226., 227.)
Deraeocoris ruber Linné
6,5–7,5 mm hosszú poloska. Nyakgyűrűje fényes, testfelülete intenzíven pontozott. Csápján hosszú fekete
szőrök találhatók. Színe változatos, a pirostól a feketéig előfordulhat. A hímek rendszerint sötétebbek. Pete
alakban telel, két nemzedéke van évente. Nagyon sok növényfajon megtalálható, rovarokkal táplálkozik (Rácz
1989).
Nagy mezeipoloska
Deraeocoris trifasciatus Linné
10–12 mm hosszú, testfelülete fényes, alapszíne vörös, a fejen, az előtoron és a fedőszárnyakon fekete foltok
találhatók. Lábszárain két világos gyűrű van. Egy nemzedékes, pete alakban telel, májustól júliusig rajzik.
Lomblevelű fákon főleg levéltetvekkel és levélbolhákkal táplálkozik (RÁCZ 1989).
Sárgás mezeipoloska
Deraeocoris lutescens Schilling
3,8–4,6 mm hosszú, sárgásbarna színű, ovális, fényes poloska. Pajzsa nem pontozott, két sötétbarna folttal.
Évente egy nemzedéke van, imágó alakban telel, lárvái május–júniusban találhatók meg. Főleg lomblevelü
fákon apró rovarokkal táplálkozik (Rácz 1989).
Gyümölcsfapoloska
Atractotomus mali Meyer-Dür
3–3,6 mm hosszú, fekete-feketésbarna poloska. Második csápíze fekete, orsóalakúan megvastagodott.

Különböző lomblevelű fákon levéltetvekkel és egyéb apró rovarokkal táplálkozik, de kártételét is megfigyelték.
Hazánkban eddig csak ragadozóként ismerjük. Pete alakban telel, az imágók júniustól augusztusig rajzanak
(Rácz 1988, 1989).
145
29. fejezet - Rend: HOMOPTERA
EGYENLŐSZÁRNYÚ ROVAROK
Kizárólag növényi nedvekkel táplálkozó fajok tartoznak ide. Általában 2 pár hártyás szárnyuk van. Alakjuk
különböző, de nagyságuk a 15 mm-t csak ritkán haladja meg. Szívó szájszerveik az alsó és felső ajakból képzett
hüvelyből és ebben négy sörtéből állnak. A sörtékből képzett két cső egyikében a nyálka kerül a sebbe, a
másikban a testnedvek felszívása történik. A szipóka egyébként a fej alsó részén ered. Figyelmet érdemlő – és
növényvédelmi szempontból nem elhanyagolható – jellemzőjük, hogy különböző vírusokat terjesztenek. Az
egész világon elterjedtek, faunaterületünkön mintegy 800 fajuk ismert. Ide tartoznak a kabócák és a
növénytetvek, ezeken belül a levélbolhák, liszteskék, levéltetvek és pajzstetvek.
1. Alrend: AUCHENORHYNCHA – KABÓCÁK

A kabócák főleg apró, legtöbbször 1 cm-nél kisebb, négyszárnyú, többnyire erős testalkatú és erősen kitinizált
szipókás rovarok. Fejük nagy és harántosan álló, amely az erősen kifejlett torhoz szorosan csatlakozik.
Szipókájuk 3 ízű, jól fejlett. Csápjuk rövid, a szem előtt ízül, két-három nagyobb tőízzel és sörtealakú ostorral.
Lábaik erősek, a hátulsók ugrólábbá alakultak át. Lábfőik három ízüek, és két karmúak. Potrohuk zömök,
amelyet nyugalomkor a szárnyak háztetőszerűen takarnak. A fejen, az előtoron és a középtoron gyakoriak a
különös kinövések. Epimorfózisssal vagy hemimetamorfózissal szaporodnak, a fiatal lárvák hasonlítanak az
imágókhoz, amelyekké négyszeres vedléssel alakulnak. Általában melegkedvelők, ezért nagyobb részük száraz,
napos réteken, legelőkön él, de sok fajuk tanyázik a cserjéken és a fákon is. Esetleges kártételük az alábbiakban
nyilvánulhat meg:
1. közvetlenül a növényi nedveket szívogatják.
2. A szívásnyomok kambiumsérülések és (különösen kosárkötő fűztelepeken) műszaki károk.
3. Petézésük során az ún. „tojólemezzel‖ hoszszanti hasitékot készítenek a vesszőkön, a hajtásvégek elhalnak.
4. Vírus- és mikoplazma terjesztők. Főleg a kistermetű fajoknál jelentős ez a kártétel.
Orosz András szerint hazánkban mintegy 600 fajuk él.
Család: RECÉSKABÓCÁK – Fam: Ciixidae
4–10 mm nagyságú, többnyire fekete fejű és torú kabócák. Keskeny, hosszú, nyúlt szárnyuk átlátszó, vagy
gyengén sárgás, foltok nélküli, vagy sötét foltokkal. Legtöbbször lombos fákon, ritkábban réteken, cserjéken
élnek.
Fűzfa recéskabóca – Myndus mutivus Germar
Syn: Flata musivaGermar
Az imágók lába fekete, feje és előháta sárga szegéllyel, a homlokán éles sárga tarajjal. Füzesekben gyakori.
Sárgalábú recéskabóca
Hyalesthes obsoletus Signoret
Syn: Liorhinus albolimbatusKirschbaum
Az előző fajhoz hasonló, napos helyeken nyírfákon nem ritka. Alapszíne fekete, homlokán taraj. 4,5–5,5 mm
nagyságú. A hátsó combokon 2 tüske van, a lábak jórésze sárga színű. A sztolbur néven ismert mikoplazmás
betegség vektoraként részt vesz a betegség terjesztésében, burgonyán és paradicsomon (Kuroli 1970).
Család: ÉNEKESKABÓCÁK
Fam: Cycadidae
146
Rend: HOMOPTERA
Ebbe a családba tartoznak a nagytestű kabócák. Ugrani nem tudnak. A hím első potrohszelvényén hangadó
szerv van, amellyel erősen cirpel. Cirpelni csak erős napsütésben szoktak. Álcáik a talajban élnek, elülső lábaik
ásólábbá alakultak. Gyökereken fejlődnek. Átalakulásuk hemimetamorfózis. Szárnyuk kifejlődése az utolsó
nyugalmi állapotban történik. Pontszemeik a fejtetőn háromszög alakban rendeződnek el. Megvastagodott első
combjaikon erős tövis található. A kifejlett rovarok a lombfák koronájában tartózkodnak.
Mannakabóca – Cicada orniLinné
Syn: Tettigonia punctataFabricius, Macroprotopus oleaeCosta
Leírás: Testét fekete alapon sárga foltok díszítik, 23–28 mm nagy. A szárnyak átlátszók, erezetük jól látható.
Hazánkban, főleg az ország déli részein kőriseken elég gyakori.
Elterjedés, életmód: Elsősorban a Mediterráneumban gyakori, északi elterjedési határa húzódik a Kárpát-
medencében. Győrfi (1957) szerint szúrása következtében a kőris cukortartalmú nedve kifolyik, a levegőn
megkeményedik. Ez adja a mannát. Petézése során felsérti a hajtások kérgét. Tölgyön és nyárakon is
megfigyelték.
Óriás énekeskabóca (színes 172.)
Tibicina haematodes Scopoli
Syn: Cicada haematodesScopli, C. helveolaGermar,Tettigonia sanguinea Fabricius
Leírás: Legnagyobb kabócafajunk. Kifeszített szárnyainak szélessége eléri a 85–102 mm-t. Hossza 25–38 mm.
Alapszíne fekete, de a potroh egyes részei vörösek. Combjain tüskék vannak.
Elterjedés, életmód: Elsősorban a Mediterráneumban gyakori, északi elterjedésének határa húzódik a Kárpát-
medencében. A lombfák koronájában tartózkodik. Sokfelé előfordul, de nem gyakori. Az 1980-as aszályos évek
második felében a Mecsek hegységben jelentős mértékben elszaporodott. A Kárászi erdészet területén idős, zárt
bükkösökben fülsértő éneke volt hallható. A törzsek 1 folyóméterén 2–4 levedlett álcabőrt számoltunk.
Tölgyekről, kőrisről és Acer tataricum-ról is leírták. A másodéves hajtásokba méterenként akár 50 petét is
rakhat, az ilyen hajtások elszáradnak és letöredeznek. Álcái a taljban, gyökerekben fejlődnek.
Család: TAJTÉKOSKABÓCÁK
Fam: Cercopidae
0,5–1,0 cm nagyságú, kékesfekete, vörös vagy sárgásbarna rajzolatú, feltünő külsejű kabócák. A 3. lábszáruk
külső oldalán 1–3 tüske van, a végét pedig tüskék koszorúzzák. Álcáik növények szárán, fák levelein levő
habos, hólyagos felfújt, „kakukknyálnak‖ nevezett burokban fejlődnek, s azt csak az imágó hagyja el. Innen az
elnevezés. A burok a kiszáradástól védi az álcákat. Réteken, cserjéken, fákon élnek.
Vérehullató kabóca
Cercopis vulnerata Geoffroy
Társneve: Vérfoltos kabóca, Sarlós vérpettyes kabóca
Syn: C. sanguineaFourcroy, Triecphora
vulnerata Melichar
Vérpettyes kabóca
Cercopis sanguinolenta Scopoli
Syn: Cicada sanguinolentaScopoli,
Cercopis machata Germar, C. distinguenda Kirschbaum
Leírásuk: Egymáshoz nagyon hasonló fajok. A kifejlett imágók kékesfekete színűek, elülső szárnyukon
vérvörös foltokkal, haránsávokkal. 8-11 mm nagyságúak.
147
Rend: HOMOPTERA
Elterjedésük, életmódjuk: Magyarországon mindenütt megtalálhatók. Gazdanövényeik közé tartoznak a

nemesnyárak, a faalakú fehérfűzek és a tölgyek is, de más lombfákon is gyakoriak. Az imágók rajzási ideje
május elejétől augusztus végéig tart. Sáringer (1966) évente egy nemzedéket említ. Az imágó a friss
hajtásvégeket szúrásszerűen szívja. A megszúrt hajtásvégek elhervadnak. Álcáik tápnövényeik hajtásrészein,
törzsén élnek és nyálkás váladékkal vonják be magukat. Fejlődésük folyamán a hajtások, vagy a fiatal, sima
kérgű törzsek kérgét foltosan megrágják. Kosárkötő fűztelepeken káros lehet (Szontagh 1990). Győrfi (1957) a
kanadai nyárakról említi.
Égerfakabóca – Aphrophora alniFall
Társnév: Éger tajtékos kabóca
Syn: Cicada cinctaThunberg, Cercopis alniFallén
Leírás: 8–10 mm nagyságú kabóca. Sárga, sárgásbarna, szürkésbana, feketén pontozott. A pontokban
szőrszálak. A fejtetőn és az előtoron taréj húzódik.
Elterjedés, életmód: Európában és egészen Kelet-Ázsiáig elterjedt. Magyarországon közönséges, leggyakoribb

kabócafajunknak tartjuk (Sáringer 1966). Tápnövényei elsősorban Salix, Populus, és Alnus fafajok, de
megfigyelték Betula, Carpinus, Quercus, Tilia, Acer, Viburnum és Rosa, valamint lágyszárú fajokon is. Évente
egy nemzedékkel szaporodik. Fűztelepeken okozhat kárt, amikor az imágók szívása következtében a vesszőkön
keresztirányban megvastagodások keletkeznek, ezeknél a vessző könnyen törik. Különösen azokon a vesszőkön
jellemző a törés, melyeket a vegetációs idő vége felé hántolnak (Szalay-Marzsó 1964).
Nagy fűzfa tajtékoskabóca
Aphrophora salicina Goeze
Társnév: Fűz tajtékos kabóca
Syn: Cicada salicinaGoeze, Aphrophora lacrymansEversmann, A. grisea Haupt, A. salicisFallén
Leírása: A fűz-tajtékoskabóca előhátának elülső szegélye egyenes vagy jelentéktelenül hajlott. Szürkés-sárgától
őzbarnáig terjed, 8–11 mm. A szárnyakon halvány összefolyó foltok.
Elterjedés, életmód: Magyarországon nedves termőhelyeken mindenütt elterjedt. Tápnövényei különböző

lombfák, az éger és a füzek. Megfigyeléseink szerint (Szontagh-Tóth 1986) a faalakú fehérfűz klónok kedvelt
gazdanövényei közé tartoznak. Szontagh megfigyelése szerint fehérfüzeken tömegszaporodásra hajlamos.
Gyakran együtt él az égarfakabócával. 1994-97 között tiszamenti idős bédai füzesekben gradációik alkalmával
tarrágás szerű erős mértékű levél- és hajtáskárosodást okoztak. Az idős füzesekben a kabócák a hajtásokon,
ágelágazódásoknál, rügyeknél elhelyezkedő tajtékszerű (kakukknyál) képződményben pete vagy álca alakban
telelnek át. A tavasszal, május–júniusban előbújó kifejlett imágók a rügyeket, levelek szárát és a vékony
oldalhajtások tő körüli részén a kérget hámozásszerűen rágják-szúrják. Az ilyen hajtások, levelek elszáradnak,
elhalnak. Tarrágáshoz hasonló képet mutatnak. Esetenként az alvórügyekből ismételten keletkező új hajtások
jellegzetes bokros képződményt alkotnak a fákon. Május–júniusban az imágók fő rajzási idején az alsóbb
ágakon és az aljnövényzet levelein tömegesen fordulnak elő a levedlett álcabőrök. A fákról szinte esőszerűen
permetez a tajték.
A kabócáknak a vékony hajtásokon és a levelek tövénél végzett rágása, szívása torz, fejletlen levélképződést,
levél-, rügy-elhalást, végül a hajtás különböző hosszúságú (15–40 cm) részének elszáradását is okozza.
Kosárfonó fűztelepeken, fehérfűz csemetéken, suhángokon hasonlóan károsak.
Változó tajtékos kabóca
Philaenus spurimanus Linné
Társnév: Tajtékzó kabóca, Kakukknyálas
kabóca
Syn: Cicada spumarinaLinné, Jermy és Balázs (1989) szerint 52 szinonim név ismert.
148
Rend: HOMOPTERA
Leírása: 5–6 mm nagyságú faj. Nagyon sok színváltozata ismert, sárga, vörös, feketebarna, szürke, stb. Fején
két kis fekete folt. Szárny-fedőin hosszanti sötétebb csíkozás. Álcái zöldes színűek.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt, közönséges faj. Nagyon sok tápnövénye ismert,
erősen polifág. Réteken, lágyszárúakon él, de a fűztelepekre, fűz állományokba is előszeretettel telepszik be.
Reichart (1962) Tiszaszentimréről említ károkat, Szalay-Marzsó (1964) szerint ugyanakkor sokkal kevésbé
káros, mint az Aphrophora fajok.
A tajtékoskabócák közé tartozik a Haematoloma dorsatum nevű faj, melynek említését indokolja, hogy a Pinus-
fajok tűin szívogat és okoz vörösödést. Dél-Európai országokból rendszeresen érkezik jelentés kártételéről, de
Németországban is megtalálták már (Moraal 1996). Megjelenése várható. A frissen kifejlődő fenyőtűkön
szívogat, ahol kezdetben barna keresztcsíkok jelennek meg, majd később az egész tű megbarnul. Évente egy
nemzedékkel szaporodik.
Család: PÚPOSKABÓCÁK
Fam: Membracidae
Előtorukon púpszerű, hátrafelé irányuló kinövések vannak, amelyek a potroh közepéig érnek. Zömöktestű
állatok.
Szarvas kabóca – Centrotus cornutusLinné
Tárnév: szarvas tüskekabóca
Syn: Cicada cornutaLinné
Leírása: Az imágó előhátán kétoldalt hátrafelé irányuló, három élű hegyes szarv van. Színe fekete, sűrűn
pontozott, 8–10 mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt előfordul. Bokrokon, bozótokon, csemetéken található. A

fiatal hajtások nedvét szívogatja. Szúrása következtében a szövetek elsárgulnak és elhalnak. Tápnövényei közé
tartoznak megfigyeléseink szerint a tölgyek és a nemesnyárak is, de Reichart (1962) mogyoróról, égerről és
fűzekről is említi. Csemetekertekben, telepítésekben nemesnyár csemetéken szintén előfordul.
Amerikai bivalykabóca
Stictocephala bisonia Kopp et Yonke
Syn: Ceresa bubalusFabricius
Leírása: Imágója a szarvaskabócához hasonló, előháta kétoldalán hátrafelé irányuló éles, hegyes szarvval. Zöld
színe a hasonló fajoktól jól megkülönbözteti. 8–13 mm. Felülnézetben keskeny háromszög alakú.
Elterjedés, életmód: Észak kivételével egész Európában elterjedt. Eredeti hazája Észak-Amerika, ahonnan
ebben az évszázadban hurcolták Európába. Európában először éppen a Kárpát-medencében találta meg Győrffy
Jenő, 1912-ben, Kevevára községben (Horváth 1912). Polifág faj. Megfigyeléseink szerint imágója fiatal tölgy
és nemesnyár hajtásokon okozhatja szívásával ágak, hajtások elhalását. Szőlőkártevőként ismert. A szilfavészt
okozó Ceratostomella ulmi nevű gomba vektora lehet!
Család: MEZEI KABÓCÁK
Fam: Cicadellidae
Az idetartozó legtöbb faj apró, jelentéktelen külsejű. Feltűnően hosszú, négyszögletes 3. lábszárukról könnyen
felismerhetők.
Fekete kabóca – Penthimia nigraGoeze
Syn: Cicada nigraGoeze, és még nagyon sok szinoním név ismert
149
Rend: HOMOPTERA
Imágója egyszínű, fényes kékesfekete, 5,5 mm nagyságú. Magyarországon mindenütt igen közönséges. Fiatal
nyír, tölgy, nyár és fehérfüzeken található. Csemetekertekben nyár, fűz csemetéken és suhángokon néha kárt
okozhat (Reichart 1962).
További említésre méltó kabócafajok a következők:
Kétfoltos kabóca Idiocerus populi Linné – nyár, fűzön
Nyárfakabóca Rhytidodus decimusquartus Schrank
Méregzöld kabóca Cicadella viridis Linné – polifág
Fakabóca Alebra albostriella Fallén – tölgyek, nyír
Nyírfakabóca Platymetopius undatus De Geer – nyírfán
Rózsakabóca Edwardsiana rosae Linné -rózsán
2. Alrend: STERNORRHYNCHANÖVÉNYTETVEK
Valamennyi ide tartozó faj növényeken szívogat. Apró, szúró-szívó szájszervvel rendelkező rovarok, gyengén
kitinizált kültakaróval. Szárnyaik mindenkor egyneműek. Sok kártevő faj tartozik az alrendbe: Levélbolhák
(Psylloidea), Liszteskék (Aleyrodoidea), Levéltetvek (Aphidoidae) és a Pajzstetvek (Coccoidea).
Osztag: Psylloidea (Syn: Psyllina, Psyllidea)Levélbolhák
A levélbolhák kicsi, 1–4 mm nagyságú, barnás, vagy zöldes színű, ugrani jól tudó, növényi nedvekkel
táplálkozó rovarok. Külső megjelenésükben átmenetet képeznek a kabócák és a levéltetvek között. A kabócáktól
jól megkülönböztethetők a hosszú csápjuk alapján: a csáp két nagyobb alapízből és 8 rövidebb íz alkotta
ostorból áll. A levéltetvektől elkülöníthetők az ugró láb alapján. Morfológiai jegyeik megegyeznek a
Sternorrhyncha általános bélyegeivel. A fej hypognath, az elülső részén, a fejtető és a homlok határán gyakran 2
kúp alakú homloknyulvány van. A pontszemek száma 3, az összetett szemek fejlettek. A szipóka láthatóan a
melső csípők mögött, a sternumon ered. Szájszervük a homoptera típusnak megfelelő. A szúróserték a szájüreg
táska szerű mélyedésébe (crumena) visszahúzhatók. A hyalin, ritkán bőrszerű szárnyakat nyugalmi helyzetben a
testre háztetőszerűen ráfektetik. A szárnyak erezete jellegzetes: a sugár (r), a közép (m) és a cubitus (cu) erek
tövükön összenőttek, majd „Y‖ alakban elágazva érik el a szárny szegélyét. Repülés közben a kisebb hátsó
szárny a szegélyén lévő horgokkal az első párhoz kapcsolódik. Csak kisebb szakaszokat repülnek, de egyes
fajok áttelelésre gazdanövényt váltanak, így nagyobb távolságokat tesznek meg. A hátsó lábak ugrólábak, a
comb mégis gyengén fejlett, mert az ugróizmok a testből kiindulva a combgyűrűhöz (trochanter) kapcsolódnak.
A tarsus 2 ízű, a karmok alatt talp látható. A lárvákon és a nőstényeken gyakran viaszbevonat képződik. A
viaszmirigyek a potroh végén, az after körül nyílnak. A potroh első és második szelvénye többé – kevésbé
redukálódott és elkeskenyedő átmenetet képez a tor felé. A nőstények tojócsöve a 9. szelvény gonopofiziseiből
képződött és a 10. szelvény két pikkely szerű redője fedi el. Szűrőgyomruk a kabócáékhoz hasonló.
Intracelluláris szimbionta mikroorganizmusaik általában a bélcsatorna alatt, sárgás színű zsírszövetben,
mycetosomákban vannak. A szimbionták átadása az utód nemzedéknek, a tojással történik, még az ováriumon
belül. A tojásokon hoszabb-rövidebb fonalszerű függelék van, ami általában a tápnövénybe süllyedve, azok
megtapadását segíti az epidermiszen.
Fejlődésük paurometabolia, 5 lárvastádiumok közül az első mozgékony, a továbbiak többé-kevésbé helytülők.

A szárnykezdemény a 3. stádiumtól kezdődően jelentős. Évente általában egy generációval szaporodnak, kivétel
pl. a levélsodró levélbolha (Psyllopsis fraxini Linné). Áttelelés általában imágó alakban az avarban, vagy
kéregcserepek között, ritkábban pete, vagy lárva stádiumban történik.
A Közép-Európában élő mintegy 100 fajból erdészeti jelentősége csak néhánynak ismert, ezek három családba
(vagy alcsaládba) tartoznak:
Aphalaridae – Jellemzője, hogy az első szárnyban az erek főága csak két felé ágazik el, a csápok alatt a
homlokkúp hiányzik. A fej rövid, a szemekkel együtt olyan széles, vagy szélesebb mint a tor. Az első szárny
bőrszerű, vagy hártyás. Ismertebb erdészeti fajok:
Levélsodró levélbolha
150
Rend: HOMOPTERA
Phyllopsis fraxini Linné
2–3 mm, színe feketés. A kőris (Fraxinus excelsior) monophag fogyasztója. A lárvák szívása nyomán a fiatal
levelek szegélye felhólyagosodik és visszapödrődik. Tömeges fellépése esetén a gubacsszerűen összetekeredett
levelek, esetleg maga a hajtás is elszáradhat. Évente két nemzedékkel szaporodik. Az első júniusra, a második
augusztusra fejlődik ki. Az imágók a levélnyélen találhatók (phloem szívók), de láthatóan nem okoznak
elváltozást a hajtáson. Az augusztusi generáció a csúcsrügyekre rakja a piszkosfehér, áttelelő tojásokat.
Növényvédelmi problémát csak a csemetekertekben, erdősítésekben okozhat tömeges elszaporodása.
Az előző fajhoz hasonló, de sárgás – zöld színű, átlátszó szárnyú Rhinicola acerisLinné lárvái juharféléken
fejlődnek, áttelelni nyitvatermőkre, pl. tiszafára húzódnak.
Psallidae – Jellemzője, hogy a szárnyerekben a fő törzs kétfelé ágazik el (r és m+cu), de a fejen a csápok alatt a
homlokkúp nagy, előreugró.
A kertészetben jelentős Psylla fajok: alma levélbolhaP. mali Schmidberger, nagy körte levélbolhaP.
pyrisugaFörster – melyek főleg alma és körte fajokon károsítanak, alkalmanként megtelepedhetnek az erdőben
tölgy, kőris és fűz fajokon is, de jelentősebb kárt láthatóan nem okoznak. Áttelelésük pete alakban történik.
Égeren viszonylag gyakori a Psylla alniSchmidberger, de jelentősége sehol sem számottevő.
Triozidae – Jellemzője, hogy az első szárnyon a főér egy pontból három ágra oszlik (r, m és cu). A fejen a
homlokkúp előreugró. A fej a szemekkel együtt szélesebb az előtornál. A szárnyuk többé-kevésbé hegyesedő.
Áttelelésük mindig imágó alakban történik.
Jelentősebb „erdészeti‖ fajok nincsenek e családban, de a csalánon közönséges, 3–3,8 mm nagyságú,

sárgásbarna Trioza urticaeLinné esetenként megtelepedhet a szileken és galagonyákon. Utóbbi levelén
gubacsszerű torzulást okoz.
Osztag: ALEYRODOIDEA
Liszteskék, MOLYTETVEK, POLOSKAMOLYOK
Apró, fehér molyokra emlékeztető rovarok. A nőstény és a hím imágónak 2 pár szárnya és erős szipókája van. A
szárnyakat lisztszerű viaszpor fedi. A szárnyak erezete egyszerű, legtöbbször csak 1–2 hosszanti ér van rajtuk. A
combok vékonyak, a lábfejek 2 ízűek. Az imágó szerinti határozásuk nem teljesen megoldott, ezért a
meghatározásra a bölcsőt (pupáriumot) használják. Csak mikroszkópi preparátum alapján lehet meghatározni.
Az 1. fokozatú lárvák keresik a megtelepedésre alkalmas helyet, ahol végleg megtelepednek és helyhez kötött
lárvává alakulnak. A lárva ovális, háti és hasi pajzsból álló tokot, úgynevezett bölcsőt (pupárium) készít, és
ebben fejezi be fejlődését. A bölcsőt a tél beállta előtt vastag viaszréteg vonja be. A nemzedékszám a hazai
fajoknál általában egy. Telelésük nimfa- (bölcsőben) és imágóalakban történik. A liszteskék az árnyékos,
páradús helyeket kedvelik, de veteményes kertekben, erdőkben és gyümölcsösökben is megjelennek. Nagyobb
kárt csak egy-két fajuk okoz. Több fajról is ismert, hogy vírusterjesztő, ezzel jelentős közvetett kárt is tehetnek
(Kozár, 1989)
Egyedsűrűségüket jelentősen csökkentik a természetes ellenségeik, a különböző parazitoidok: pl. az Encarsia

(Trichaporus) formosa Gahan, továbbá ragadozók és gombák is, mint az Aschersonia aleyrodes Webber vagy a
Cladosporium-fajok stb.
Nálunk szabadföldön igen ritkán kerül sor a liszteskék elleni védekezésre. Üvegházakban azonban gyakran kell
védekezni az üvegházi liszteske ellen (Trialeurodes vaporariorum Westwood).
Mintegy 16 faj él a Kárpát-medencében, de csak néhány fajuk szokott jelentős egyedsűrűséget elérni. Főképpen
erdei fákon élnek, de több faj él a lágyszárú növényeken, köztük termesztett növényeken is.
A liszteske fajok közül szabadföldön leggyakoribb a közönséges liszteske (Aleyrodes proletella, Linné), amely
mindenütt és egész évben nagy tömegben fordul elő, különösen a vérehulló fecskefüvön, de a káposztán is
fellép, és néha előfordul az üvegházakban is. Több liszteske faj bölcsői nagyszámban találhatók ősszel a
különböző juhar fajok levelein is. Az utóbbi években néhány helyen erős fertőzést okozott a rózsákon
parkokban a rózsa liszteske (Bulgaleurodes cotesii Maskell). Az elmúlt évtizedben Amerikából hazánkba került
151
Rend: HOMOPTERA
a szamóca liszteske (Trialeurodes packardi Morill), amely néhány helyen szabadföldön üzemi és házikerti
szamócásokban erős fertőzést okozott. Az elmúlt években megjelent hazánkban veszélyes, karantén listán
szereplő dohányliszteske (Bemisia tabaci Gennadius), amely egyelőre csak üvegházakban fordul elő.
Kerti liszteske – Aleurochiton aceris Modeer
Syn: A. complanatus Baerensprung
Ősszel gyakoriak a fehér viasszal borított pupáriumai az Acer platanoides leveleinek fonákán. Kárt nem okoz,
de a lehullott száraz levelek a szembetűnő fehér pupáriumok miatt gyakran kerülnek a szakértők kezébe a
szaktanácsot kérőktől. A hasonló mezei liszteske (A. acerinus Haupt) csak az Acer campestre-n, viszont az A.
pseudoplatani Visnya csak az Acer pseudoplatanus-on él.
Foltos liszteske
Asterobemisia carpini Koch
Syn: A. avellanae Signoret
Soktápnövényű faj, előfordul szedren, rózsán, gyertyánon, hárson, szilen, akácon, tölgyön, iszalagon, juharon
stb. Nagyobb egyedsűrűséget ritkán ér el.
Szelídgesztenye liszteske
Pealius quercus Signoret
Soktápnövényű faj, előfordul gyertyánon, szelídgesztenyén, bükkön, tölgyön, és szedren is. Alacsony
egyedszámban fordul elő.
Csöves liszteske
Siphoninus phillyreae Haliday
Gyakran fordul elő, néha jelentős számban a galagonya, borostyán, és kőris leveleinek fonákán. Az erdei
növények mellett almán és körtén is észlelték. Behurcolták Kaliforniába és ott az elmúlt években jelentős
kártevővé vált.
A levéltetvek (Aphidoidea) testtájai a zöld őszibarack levélteteű szárnyas nőstényén bemutatva (Jermy-Balázs,
1989)
Osztag:APHIDIOIDEA(Syn: APHIDINA) LEVÉLTETVEK
152
Rend: HOMOPTERA
Az ide tartozó rovarokat a szájszerv speciális alkotása fűzi össze, amely a szúró-szívó típusba tartozik és csakis
folyékony táplálék felvételére alkalmas. Míg a Heteroptera rendbe tartozó poloskák első szárnypárja
keményebb, a Homoptera rendbe tartozók mindkét szárnypárja egynemű, vékony és hártyaszerű. A szárnyak
elhelyezkedése is eltér a poloskákétól, amennyiben a szárnyak az alsó élükkel a potroh oldalához támasztva
helyezkednek el és a rovar testét meredek háztetőhöz hasonló módon fedik (kivétel a Phylloxeridae család, ahol
a szárnyak vízszintesen helyezkednek el).
Valamennyi Homoptera növényi nedvekkel táplálkozik, a szipókájuk – eltérően a poloskákétól – nem a fej
elülső részén, hanem a hasoldalon ered.
A levéltetvek körében két alapvető formát figyelhetünk meg: a kifejlett, szaporódóképes egyedek (imágók) vagy
szárnyatlanok, vagy szárnyasak. A szárnyak megléte vagy hiánya az egész testalkatra kihat. Az áttelelő tojásokat
rakó ivaros nőstények általában szárnyatlanok. A hímek legtöbb esetben (gazdanövénycserés fajok) szárnyasak,
másoknál szárnyatlanok: egyeseknél, (pl. a nyírfán élő Symidobius oblongusVon der Heyden esetében)
szárnykezdeményes imágók is előfordulnak. A szárnyatlan nőstények testalakja többnyire hosszúkás, tojásdad,
hátoldaluk domború. A rovartest ismert hármas tagozódása: fej, tor, potroh a szárnyatlanokon bár megvan, de
nem válnak el egymástól az egyes részek mindíg éles határokkal. A szárnyatlanok kültakarója rendszerint
vékony, puha kitinből álló. Néha az egyes szelvényeken erősebb kitinréteg jelenik meg, amely a potroh
hátoldalán összeolvadva egységes, erősebb foltot képezhet.
A levéltetvek színe függ a kitinbe lerakódó melaninréteg vastagságától, vagy a testfolyadék színétől, így színük
a világos sárgászöldtől a pirosig, vagy éppen a feketéig változhat. A fekete melaninréteg több fajon változatos
rajzolatokat hozhat létre, ahol az izomtapadási helyek kissé bemélyedő foltokként, vagy csíkokként jelennek
meg. A levéltetű testszínét végül jelentősen befolyásolhatja a bőr ráncolt vagy síma finomszerkezete és sok
esetben a még sztereomikroszkóppal sem látható apró mirigyekből eredő hamvasság, egyes esetekben erősebb
viaszpelyhek vagy viaszfonalak jelennek meg, pl. az almafa vértetűn (Triosoma lanigerum Hausmann.) vagy a
bükk gyapjastetűn (Phyllaphis fagi Linné.). A szárnyatlan formák végtagjai, csápok, potrohcsövek és a
farkocska gyakran erősen pigmentálódnak.
A szárnyas alakok a két pár szárnyon kívül számos jellemvonásban különbözhetnek szárnyatlan fajtestvéreiktől,
amennyiben a testtájak jobban elhatárolódnak és különösen a tor erősebben pigmentált, a legtöbbször fekete. A
fej nem olvad össze a torral, hanem mozgathatóan azzal ízesül. A tortól jól elkülönülő potroh rendszerint szintén
jellegzetes rajzolatokat, foltokat, keresztpántokat visel. Az egyes testtájak bemutatásakor ezeket részletesebben
tárgyaljuk.
Testtájak
A fej és függelékei . A levéltetvek fején a szemek, csápok és a szipóka fontos felismerési bélyegek. Valamennyi
fajnál a jól mozgatható, fontos érzékszerveket viselő csápok a fej homloki részén erednek, egyes esetekben (pl.
Myzus persicaeSulzer) jellegzetes homlokdudoron. A csápízek száma családokként 3 és 6 között változó, az
ősanyáknak rendszerint 5 csápíze van. Az utolsó előtti és utolsó csápíz rendszerint 1–1 köralakú, kis
szőrkoszorúval körülvett érzőgödröt visel, ezeket a többi ízeken található, egyszerűbb alkotású érzőgödröktől
való megkülönböztetésül elsődleges, vagy fő érzőgödröknek (rhinarium, sensorium) nevezzük. Az utolsó
csápízt a főérzőgödör rendszerint két részre, alapízre és a megnyúlt ostorízre (csápostorra) osztja. Az utóbbi
hossza és az alapízhez viszonyított aránya a leírásokban gyakran szerepel. A kisebb érzőgödrök a 3. és 4.
csápízen találhatók, főleg a 3. ízen (ábra: III). Számuk és elrendezésük a levéltetvek leírásában és
elkülönítésében gyakran szerepel, a legtöbb leírás a határértékeket tünteti fel. Különösen sok az érzőgödör a
szárnyas egyedeken, főként a szárnyas hímeken, ahol számuk a 60-at is meghaladhatja. Szerepük minden
valószínűség szerint az illatok felvételében, a tápnövény és az ivaros nőstény/ek/ megtalálásában rejlik.
A két első (alapi) csápíz rövid, bélyeget nem visel és a leírásokban sem szerepel. A szemek mindíg
megtalálhatók, többé-kevésbé fejlettek, vak forma még a rejtett, gubacslakó vagy gyökérlakó formák között sem
fordul elő. A szárnyatlan alakokon rendszerint számos pontszemből összetett domború szemeket találhatunk, a
szárnyasokon az elemi, összetett szem mellett három különálló pontszem jelenhet meg; ezek közül egyik a
homlok közepén, kettő a fej két oldalán ül. A levéltetvek látása és (a sárga szín közismert vonzereje alapján
következtetve) a színlátása igen jó.
A szipóka négy ízből öszszetett hüvelyből és a központi üregében mozgathatóan elhelyezkedő 4 szúrósörtéből
áll. Ezek közül a két belső sörte szorosan egymáshoz illeszkedik és ezeket mintegy burkolja a másik kettő. A két
belső szúrósörte lapos belső felületén két hosszanti horonyszerű bemélyedés fut, amelyek a szoros illeszkedés
révén kettős csövet alkotnak. Ezek közül az alsó, kisebb átmérőjű a levéltetű nyálának a növénybe
153
Rend: HOMOPTERA
szivattyúzására, a felső 0,01 mm átmérőjű a növényi nedv felszívására szolgál (Müller 1955). A szipókát az
állatok nyugalmi állapotban a hasoldalon hátrahajtva viselik; egyes kéreglakó fajok (pl. Stomaphis) szipókája a
testhossz többszörösét is elérheti.
A tor és függelékei. A tor a többi rovaréhoz hasonlóan 3 alapszelvényre, az elő-, közép- és utótorra osztható.
Ezek a szárnyatlan egyedeknél kívülről legfeljebb harántbarázdával elosztott egységes testet alkotnak, a
szárnyas egyedeknél jól látható a háromszögletű előtor, az erős repülőizmokat tartalmazó középtor és az utótor.
Ezek határait egyébként a kétoldalt elhelyezkedő légzőnyílások (stigmák) is jelzik. A lábak (számuk minden
esetben 6) viszonylag hosszúak és csípő (coxa), tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia) és lábfej
(tarsus) részekre különülnek el. A lábfej rendszerint 2 ízből áll: az első íz háromszögletű és a nemzetségre, fajra
jellemző számú sörtét viselhet, míg a második, hosszabb íz kettős karomban végződik. Egyes csoportokban a
lábfej részlegesen vagy teljesen visszafejlődhet (Hormaphidina). Az ivaros nőstényeken (különösen az
Aphididae családban) figyelemre méltó a hátsó lábszár megvastagodása és hogy rajta nagyszámú gödörke
található. Ezek nem érzékszervek (mint a csáp esetében), hanem a hímek odacsalogatására szolgáló feromonokat
termelő mirigyek kijáratai. A hártyás szárnyak ugyancsak a tor függelékei, átlátszóak és csak néhány
nemzetségben viselnek sötétebb rajzolatot. A hátsó szárnypár rendszerint kisebb, egyszerűbb erezetű és elülső
szélének a peremén található kis karomszerű képlet segítségével az állat maga kapcsolja a repülés megkezdése
előtt az elülső szárny felhajló, hátsó pereméhez. Az elülső szárnyak erezete meglehetősen egyszerű (ezért a
fajleírásokban csak kisebb szerephez jut). Az elülső széle mentén hosszában végigfutó ér mellett sok esetben
erősebben színezett folt tűnik elő (pterostigma=szárnyjegy), amelyből a szárny lekerekített csúcsához kifutó ér
(sector radii) indul ki. Ez az ér az Adelgidae és Phylloxeridae családokban hiányzik. A következő elágazás a
középér (media) az előbb említett két családban egyszerű, a többi családban egyszer vagy kétszer elágazó. A két
további (a középérrel párhuzamos ér) (cubitus I. és II.) egyszerű és nem ágazik el. A hátsó szárny erezete
egyszerűbb és a hosszanti érhez csak 1, vagy 2 ferdén hátrafutó ér mutatkozik.
Szárnyatlan és szárnyas levéltetvek (Acyrtosiphon pisum) (Foto: Szalay-Marzsó)
A potroh és függelékei Jóval több, az elkülönítésben használt bélyeget tartalmaz a potroh. Ezen 9 szelvény
ismerhető fel, közülük az 1–7. szelvényen a hátoldalon 1–1 légzőnyílás (stigma) van, amelyek kézinagyítóval
rendszerint csak bemélyedő gödröcskéknek látszanak. Az Aphididae család tagjain ezeken kívül többé-kevésbé
szembetűnő oldaldudorok, szemölcsök is találhatók. Igen fontos az állatok elkülönítésében a kifejlett egyedek
(imágók) testvége: az utolsó szelvény ugyanis egy felső és egy alsó lemezből áll. Az alsó, a végbélnyílástól a
154
Rend: HOMOPTERA
hasoldal felé elhelyezkedő (analis) lemez rendszerint egységes és a rajta jellegzetes sertekoszorútól eltekintve
kevés a bélyeg (bár egyes családokban középen bevágott páros lebenyt alkot), sokkal jellegzetesebb és
változatosabb kialakulású a felső lemez, amelyik az utolsó lárvastádiumban még tompa kúp alakú, az utolsó
vedlés után azonban felveszi a nemzetségre, illetve fajra jellemző kúp-, háromszög-, nyelv-, ujj-, vagy éppen
gombszerűen befűzött alakot. Ebben a megjelenésében kapta e képződmény a farkocska (cauda) nevet, miután a
test középvonalában elhelyezkedő lemez emlékeztet a gerincesek farkára.
Az 5. szelvény hátoldalán, a hátsó szegélyen (látszólag sokszor a 6. szelvényen) helyezkednek el a

meghatározás során rendkívül fontos páros potrohcsövek (sipho), amelyeknek az állatok védekezési
reakciójában jut szerep. A potrohcsövek végükön kis fedéllel záródó csőszerű képződmények és egyes
családokban hiányozhatnak (Adelgidae, Phylloxeridae), vagy csak egészen csökevényes formában jelennek meg
(Lachnidae, Thelaxidae, Pemphigidae). A többi csoportban a potrohcsövek alakja a kúptól a hengerig, a
kancsószerűen duzzadt formától a vulkáni kráterekre emlékeztető szemölcsökig változik. A levéltetvek a
potrohcsöveket rendszerint párhuzamosan vagy összetartóan viselik, nyugtalanítva oldalirányban szétmeresztik,
az említett védekezési reakció során a potrohcsövek fedele felnyílik és végükön viaszra emlékeztető, hamar
megszilárduló anyag cseppecskéje jelenik meg. Ez tartalmazhat rovarriasztó anyagot, de Weber (1930) szerint a
támadó ragadozó, vagy parazitoid szájszerveit összeragasztja és a tisztogatásukkal eltöltött idő alatt a levéltetű
elmenekül. A védekezési reakció nem következik be a „barát‖ hangyák közeledésére, vagy csápjuk érintésére. A
potrohcsövek tehát nem állanak az emésztéssel kapcsolatban (a cukortartalmú ürülék, mézharmat a
végbélnyílásból ered).
A levéltetvek biológiai alakjai
Az előző általános ismertetésben még meg kellett elégednünk a „szárnyas‖ és „szárnyatlan‖ megjelölésekkel,
ezek azonban nem fedik a levéltetvek körében uralkodó változatosságot. Az ivari kétalakúság a rovarok körében
gyakori jelenség (gondoljunk a szarvasbogár nagytestű hímje és a jóval kisebb nősténye közötti különbségre, az
ivari kétalakúság ismert példáira). A levéltetvek között azonban a külső megjelenésen kívül fontos egyéb
különbségek is vannak, amelyek ismerete nélkül a további fejezetek nehezen érthetők; ezért egyes főbb típusát
élettani szerepük szerint is be kell mutatnunk.
Ősanya (Fundatrix). Igen ritka kivételtől eltekintve szárnyatlan, szűznemző nőstény; a tavaszi nemzedék
megalapítója, elindítója. Az áttelelő tojásból kel ki és teljes fejlettségét három lárvastádium után (három
vedléssel) éri el. Csápízeinek száma renszerint 5. Utódainak száma (50–70 lárva) általában meghaladja a többi
nemzedékét. Ezektől mind alaktanilag (szín, testnagyság), mind biológiailag különbözik, amennyiben jóval
inkább a faj fő gazdanö-vényéhez kötött, egyes fajoknál egyedül csak az ősanya képes a növényi gubacs
előidézésére.
Ősanya leánynemzedékei (fundatrigén alakok). Szárnyatlan, a további nemzedékekben (az ősanya „unokái,
dédunokái‖) nagyrészt szárnyatlan szűznemző nőstények. Egyesek kifejlődésük után elhagyják a fő
gazdanövényt (emigráns alakok) és a faj egyéb gazdanövényein további nemzedékek sorát indítják el. Kivételes
esetben nemzedéksoruk az eredeti gazdanövényen fennmarad.
Nyári gazdanövényen élő alakok (alienicolae). Az előbbi bekezdésben említett (szárnyas) emigránsok utódai.
Az első nemzedékük rendszerint szárnyatlan, de a nyár közepe felé egyre több szárnyas alak keletkezik. Ezek a
szűznemző nőstények újabb nyári tápnövényeket keresnek fel és azokon további telepeket létesítenek.
Ivaros alakokat szülő nőstények (sexupar, gynopar, andropar). A nyár végén fellépő, az előző nemzedékektől
morfológiailag kevéssé különböző szárnyas nőstények. Három fő típúsuk ismeretes:
a) Hímet és ivaros nőstényt szülő alak (sexupar). Ez a típus inkább csak a Pemphigidae, Chermesidae,
Phylloxeridae családokban és néhány nem gazdanövényváltós Aphididae fajnál fordul elő;
b) Csupán ivaros nőstényt szülő alak (gynopar), amelynek biológiai „feladata‖ a fő gazdanövényfajra való
visszatérés és azon ivaros nőstények létrehozása:
c) Csupán hímeket szülő nőstény (andropar), amely még a nyári tápnövényen keletkezik, de utódai, a szárnyas
hímek az előző (b) pontban említett gynopar nőstényekhez hasonlóan a téli gazdanövényre szállnak át.
155
Rend: HOMOPTERA
Répa levéltetű (Aphis fabae) áttelelt tojásai és az azokból kelt ősanya lárvája kecskerágó rügyön (Foto: Szalay-
Marzsó)
156
Rend: HOMOPTERA
Maculolachnus rosae áttelelő tojásai vadrózsa ágán. (Foto: Reichart)
Ivaros, tojást rakó nőstény (ovipar). Szárnyatlan, az előző szűznemzéses nemzedékek tagjaitól ivarszervével
és a legtöbb fajnál a 3. lábpáron megjelenő nagyszámú gödörkével különbözik. A tojásszám meglehetősen
alacsony, így pl. az Aphididae családban nőstényenként 6–8, ezeket a nőstény rügyek tövében, vagy
kéregrepedésekben rejti el. A Pemphigidae és Phylloxeridae család ivaros nőstényei igen aprók és testüket az
egyetlen tojásuk szinte teljesen kitölti.
Hím alak. Az Aphididae család gazdanövényváltós fajainál a hím szárnyas és a tenyészidő vége felé a nyári
gazdanövényen jelenik meg. A téli gazdanövényre visszerepülve megtermékenyíti ivaros partnerét, az ovipar
nőstényt. A szárnyas hím a többi nemzedék szárnyas nőstényeihez hasonló alakú, de jóval karcsúbb és azoktól
ivarszerve és igen sok érzőgödröt viselő csápja alapján különbözik. Az egygazdás, tehát gazdanövényt nem
váltó fajoknál a hím szárnyatlan lehet.
Schizaphis graminum szárnyatlan nősténye elevenszülés közben és Rhopalosiphum maidis lárvái árpalevélen
(Foto: Szalay-Marzsó)
Tojás (ovum). Rendszerint apró, 0,5–0,8 mm hosszú, tojásdad képződmény, amelynek színe a lerakás
pillanatában rendszerint fényes világoszöld, vagy sárga, néhány órán belül megfeketedő. Egyeseken finom,
sokszögletű terekből álló rece tűnik elő. A tojások – mint említettük – a rügyek tövén vagy a kéregrepedésekben
telelnek át.
Lárva. Természetesen nem önálló biológiai egység, de fontos átmeneti alak. A szűznemzéses nőstény szülte
lárvák az első vedlésük előtt fontos megkülönböztető bélyegeket viselhetnek, amelyeket a későbbi
stádiumokban már nem láthatunk. A kifejlett alakhoz (imágó) minden stádiumban egyre inkább hasonlító
lárvákat rendszerint a kevesebb csápíz és a genitális lemez hiánya különbözteti meg a kifejlettektől. A szárnyas
alakká fejlődő lárva már az utolsó két stádiumban nagyobb társainál és szárnykezdeményeket visel. Ez utóbbiak
(nimfa) a vírusátvitelben szerepet játszó szárnyasok rajzásának előrejelzésére szolgálnak.
A levéltetvek biológiai alakjainak ismertetésével kapcsolatban felmerül néhány egyéb alapfogalom értelmezése.
Ezek a könnyebb megértés érdekében az alábbiakban foglalhatók össze:
Elevenszülés levéltetveknél. Tulajdonképpen az ivadékgondozás érdekes, speciális fajtája, ahol a tojás már a
nőstény petefészkében fejlődésnek indul és a kifejlett embrió az embrionális burkot felrepesztve testvéggel előre
elhagyja az anya testét. A lárva rögtön mozgásképes és rövidesen „lehorgonyoz‖ a szipókájával az anyja mellett.
Szűznemzés. A megtermékenyítés nélkül barázdálódásnak, embrionális fejlődésnek induló petesejt korántsem

ritka jelenség a rovarvilágban. Az Aphididae családban a szűznemzés olyan formájával állunk szemben, ahol a
157
Rend: HOMOPTERA
megtermékenyítetlen petesejtből újból csak nőstények fejlődnek több nemzedéken át, majd bizonyos belső és
külső tényezők hatására a szűznemzéses nőstények ivaros szaporodású nőstényeket és hímeket hoznak létre.
Teljes (holociklusos) szaporodásmód. Az előző bekezdésben említett jelenség, amikor a szűznemzéses sor
megszakad és közbülső láncszemként ivaros szaporodás iktatódik be. Terméke, az áttelelő tojás tartalmazza
mind a nőstény, mind a hím genetikai anyagát és a következő tavasszal újabb szűznemzéses sor indul.
Részleges (anholociklikus) szaporodásmód. A szűznemzéses és ivaros szaporodásmódnál jóval egyszerűbb

szaporodásmód, ahol a faj szűznemzéses nőstényei „végtelen‖ nemzedéksort hoznak létre. Természetesen ritka a
mérsékelt égövi országokban, ahol a tél a rovarvilágra is nyugalmi periódust kényszerít, de gyakori a trópusokon
és a különlegesen enyhe telű országokban.
Tápnövénycsere. Téli, vagy fő gazdanövénynek általában azt a rendszerint fásodó, többéves növényt nevezzük,
amelyen a levéltetűfaj rendszeresen áttelel tojás formájában és amely táplálékot nyújt az ősanyának,
leánynemzedékeinek, valamint az őszi ivaros nemzedéknek egyaránt. Ezzel szemben szabályosan ismétlődik,
hogy a téli tápnövény leveleinek az elöregedésével és a nappalhosszúság változásával egyidőben a faj, a
szárnyas egyedei révén a gazdanövényváltós faj nyári, rendszerint lágyszárú növényekre települ át, majd ősszel
az előbbire visszatér.
A tápnövénycserés levéltetvek jellegzetes képviselőjének tekinthetjük a zöld őszibarack levéltetűt (Myzus

persicaeSulzer), amely a növényi vírusbetegségek átvitelével az egyik legveszedelmesebb kártevőnknek
bizonyult. Az áttelelő tojásokat az őszibarackfa ágain találhatjuk a rügyek tövében, ezekből az ősanya lárvák
kelése megfigyeléseink szerint (Törökbálint) március elején bekövetkezik. Egyéb fákra, sőt az őszibarackkal
rokon Prunus- fajokra esetleg lerakott tojásokból kelt állatok elpusztulnak, azonban a kajszibarack, vagy a
díszfaként néhol telepített kései meggy (Prunus serotina) alkalmas az ősanya és leánynemzedékei életben
tartására (Gersdorf 1959). Ugyanez a helyzet a megfigyeléseink szerint az ördögcérnán (Lycium halimifolium)
áttelelt tojásokból kifejlődött ősanyákkal, amelyek a növényeken gubacsalakú torzulást is létrehoznak. Az
ősanyalárvák a hideggel szemben meglehetősen ellenállóak. Megfigyeléseink szerint teljes fejlettségüket április
első hetében érik el. Az első utódnemzedék megjelenését (1962, Keszthely) április 10-én észleltük. Az első
szárnyas emigránsok megjelenésére nézve eltérnek a vélemények, mert Heinze (1953) szerint csak a harmadik
leánynemzedékben tűnnek fel, míg Rönneback (1950) már az első két leánynemzedékben talált kis számban
szárnyasokat. Keszthelyi megfigyeléseinkben (1963) május 9-én tapasztaltuk nagyszámú szárnyas egyed
megjelenését és május 15-én tömeges elrajzásukat. Az elrajzás azzal is kapcsolatos, hogy az állatok elvesztik a
fő gazdanövény iránti érdeklődésüket és azt még éhezés esetén sem fogadják el táplálékul (Müller 1966).
A szárnyas nőstények a tavaszi időszakban a legkülönfélébb tápnövényeken telepszenek meg. Amennyire

„igényes‖ az ősanya a táplálék iránt, más szavakkal amennyire szűk a tápnövényköre, olyan változatos az
emigránsok által kedvelt tápnövények köre és fajgazdagsága. A májusban szétrepülő állatok a legkülönfélébb
növényeken vetik meg a lábukat, számuk 400 felett van (Börner–Heinze 1957). Elszaporodásukat burgonyán,
dohányon, tulipánon és számos vadon termő és gyomként kezelt növényen jegyeztük fel, így aggófüvön
(Senecio vulgaris), papsajton (Malva neglecta), apró csalánon (Urtica urens), libatopon (Chenopodium album)
és csattanó maszlagon (Datura stramonium). Június folyamán ezeken a növényeken a levéltetvek számának
folyamatos emelkedése tapasztalható, amely csúcspontját általában július első dekádjában éri el.
Szárnyas egyedek keletkezését a telepekben a nyári tápnövényeken soha nem tapasztaltuk június 15-e előtt.
Szeptember végétől azonban olyan szárnyas nőstények tűntek fel a telepeken, amelyeket nem lehetett lágyszárú
növényeken letelepedésre bírni, de amelyek az őszibarack levelén azonnal megszülték 9–12 lárvájukat; ezek, az
előző nemzedék világoszöld színétől eltérően rózsaszínűek voltak és gynopar nőstényeknek bizonyultak.
Utódaikat, amelyek viszonylag gyors fejlődés után felvették az ivaros nőstényekre jellemző bélyegeket (kissé
megnyúlt test, duzzadt hátsó lábszár), október közepétől nagyszámú szárnyas hím kereste fel. A párzás
legtöbbször nem az őszibarack levelein, hanem a hajtásokon, a jövő évi rügyek közelében történt, ahová az
ivaros nőstények átvándorlása október végén megindult. A párzási időszak végeztével a leveleiket jórészt
elvesztett őszibarackfákon a levéltetvek jelenlétét a csillogóan fekete apró tojások jelezték a rügyek tövében. A
hímek rajzását a kedvezőtlen időjárás (hosszan tartó eső) zavarhatja, így a levéltetvekre nézve kedvező nyár
után is kevés lehet a telelésnek induló tojások száma.
Teljes szaporodásmód, gazdanövénycsere nélkül. Ha az előbbi fajjal szemben a közönséges káposzta-

levéltetű (Brevicoryne brassicae Linné) biológiáját vizsgáljuk a teljes szaporodási ciklus ellenére sem találunk
gazdanövénycserét. A különböző keresztesvirágúakon, így a káposztán élő világoszöld, szürke viaszporral
borított levéltetvek a káposztatorzsákon áttelelt fekete ősanyák utódai. A leánynemzedékek termékenysége igen
nagy: 75 lárva nőstényenként (Müller 1955), ez magyarázza a telepek gyors terjedését. Májusban szárnyas
158
Rend: HOMOPTERA
egyedek is keletkeznek, amelyek újabb keresztesvirágúakat keresnek fel. A nemzedékek általában 11 naponként
követik egymást, a nyár folyamán azonban a nőstények termékenysége erősen lecsökken. Az utolsó
szűznemzéses nemzedék legnagyobbrészt szárnyatlan, ezek szeptember folyamán elkezdik az ivaros nőstények,
később a hímek szülését, ez esetben tehát sexuparákkal állunk szemben. A hőmérséklet a sexuparák aktivitását
erősen befolyásolja, főként ha az ősz korán beköszönt és hűvös. Ilyenkor a hímek száma aránytalanul alacsony
lesz az ivaros nőstényekéhez képest.
A levéltetvek táplálkozásmódja, kártétele
Szívás. A levéltetű táplálkozásának megindulásához az állat a szipóka végén található érzőszőrök és

idegvégződések útján a növény minősége felől tájékozódik. A beszúrásra alkalmas helyen azután a szúrósörték
váltakozó előrenyomásával azokat a növényi sejt közötti járatok mentén egyre mélyebbre juttatja. A vékony
sörtéket eleinte még a szipóka ürege alkotta hüvely, később a levéltetű nyálából képződött megszilárduló
csatorna támasztja meg. A nyál egyben pektinbontó enzimjei révén a szúrósörték előrehaladását is megkönnyíti.
A kettős csatornájú szipóka alsó, szűkebb üregén át a levéltetű nyálát izmok segítségével a növénybe préseli,
ugyanakkor a párhuzamos tágabb csatornán át a növényi nedv egyrészt a kapilláris erő, másrészt a szívóizmok
segítségével mozog ellenkező irányba, azaz a gyomorba. A szállítószöveteket „megcsapoló‖ levéltetvek
esetében a növény nyomása a kapilláris erőhöz hozzájárul és szinte a levéltetűbe préseli a folyadékot, amint ezt
Mittler (1957) speciális kísérlete kimutatta: A szívás közben elaltatott (narkotizált) levéltetvek szipókáját
amputálta és a szövetbe mélyedő csonka szipóka végén rövidesen a növény nedve gyöngyözött ki.
A szállítóedényeken szívogató levéltetvek Börner és Heinze (1957) szerint a kevésbé specializált, tehát ősibbnek
tekinthető formába tartoznak. A szívás közben az állat (valószínűleg a garatban elhelyezett ízlelőszerve
segítségével) a szipóka menetét állandóan ellenőrzi és ha helytelen irányba halad, a szipókát visszahúzza és új
irányba indítja. A szívás folyamata alatt a sejtek érdekes módon nem degenerálódnak, a szövet a későbbiek
során is csak kevés változást mutat még akkor is, ha előzőleg levéltetvektől sűrűn ellepett növényrész került
mikroszkópi vizsgálatra.
Az előző típussal szemben fejlettebb alkalmazkodási fokot jelent a levéltorzulásokat, gubacsokat alkotó fajok
„közvetett‖ nedvszívása, amikor a levéltetű nyálának ozmotikus hatása érvényesül. A szívócsatorna mentén
fekvő sejtek falának áteresztő képessége megváltozik és a kisebb molekulasúlyú fehérjék, szénhidrátok
átvándorolnak rajta (Börner, Heinze 1957). Az ozmotikus hatás a szívás környékének az elszíneződését okozza,
a nyál hatására a növényi színtestek kifehérednek, de a sejtek csak később halnak el. A gubacsképző tetvek
esetében különösen az ősanya nyála gyakorol erős ingert a növény szöveteire: erős szövetburjánzás és az
asszimiliációs termékek felhalmozódása áll elő. Egyes szerzők a növényeken torzulásokat előidéző növekedési
hormon, az indol-ecetsav jelenlétét állapították meg a levéltetvek nyálmirigyében, ahova az mint anyagcsere –
melléktermék kerülhetett (Nysterakis 1948).
Emésztés, mézharmattermelés. A levéltetvek szervezetébe került anyagok sorsát illetően Mittler (1953),
Kennedy és Mittler (1953) vizsgálatai szolgáltattak adatokat. A levéltetvek számára szükséges vegyületek nagy
része a háncsszövet nedvében egyszerű formában (aminosavak, egyszerű cukrok) van jelen, tehát az összetett
vegyületek lebontására, a tulajdonképpeni emésztésre a levéltetveknek kevéssé van szükségük. A cukrok közül a
levéltetvek (Auclair 1963) az egyszerű és kettős cukrot tudják felhasználni, a magasabb polimerizációs fokú
szénhidrátokat, pl. a keményítőt a belük olyan lassan bontja le, hogy táplálékként nem jön számításba. A kis
molekulasúlyú szénhidrátokat fajtól függő mértékben képesek lebontani (pl az almafa vértetű enzimaktivitása
nagyobb, mint a zöld almafa-levéletűé). A trehalózt a nyálmirigyek váladéka, a turanóz, melibióz, melecitóz és
raffinóz cukrokat a bél enzimjei bontják le. A zöld almafa-levéltetű (Aphis pomi Degeer) melibióz és raffinóz
lebontására nem képes, mert nem rendelkezik az alfa-galaktozidáz enzimmel. Figyelembe kell vennünk, hogy a
levéltetvek a sajátos táplálkozásmódjuk során jóval több táplálékot vesznek magukhoz, mint amit
megemésztenek. Ezt a „pazarlást‖ az a körülmény indokolja, hogy a szervezetüknek a sok cukrot, de viszonylag
kevés aminosavat tartalmazó növénynedvből éppen az utóbbiakat kell kiszűrni, a cukor nagy része veszendőbe
megy. A növénytől elvont, de utána felhasználatlanul a környezetre szétfecskendezett cukortartalmú ürülék
mennyiségéről némi fogalmat nyerhetünk, ha nyár derekán a parkok sétányait szegélyező juharfák alatt
sétálunk; a Chaitophoridae családba tartozó levéltetvek ürüléke a kövezetet sötétre színezi, mintha nem régen
öntözték volna. A leveleket is beborító fényes, ragadós bevonat (népies nevén „mézharmat‖) nemcsak méhek,
hangyák, darazsak légióit vonzza a levéltetvektől sínylődő növényre, hanem kiváló táptalajt képez a
„korompenész‖ gombák, pl. Apiosporium fajok számára.
Közvetlen kártétel – gubacsképzés. A levéltetvek táplálkozása nem választható el a növényen okozott

elváltozások kérdésétől. Kártételről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a növény valóban tartós torzulást,
deformációt szenved. A kártétel olyan növényeken, amelyek nem rendelkeznek kellő regenerálóképességgel, a
159
Rend: HOMOPTERA
levéltetvek szívása idején vagy csak jóval azok eltünte után, jelentkezhet korai lombhullásban, hajtások,
ágvégek száradásában, a gyümölcsök lehullásában. A gubacsosodás okozta nedvkeringési zavarok különösen
száraz időben vezethetnek a gubacs feletti szár- és ágrészek elhalásához, pl. a fekete őszibaracktetű
(Brachycaudusprunicola ssp.schwartzi Börner.) szívása következtében torzult őszibarack ágvégeken. A
növedékveszteség bizonyos fokig kiegyenlítődhet a tenyészidő folyamán; a leveleken okozott gubacsok
jelentősége pedig csak akkor növekszik, ha a károsítás már az asszimilációs felületet veszélyezteti. Különösen
fontosak a növény számára a gyökérszövetek, elég, ha az almafa-vértetű (Eriosoma lanigerum Hausman) vagy
a hasonlóképpen hírhedtté vált szőlőgyökértetű (Viteus vitifolii Fitch) kártételére hivatkozunk. A
gubacsképzésre nem minden faj képes, sőt még a fajon belül is eltérőek egyes nemzedékek képességei. A
gubacsképzők legtöbbje az Eriosomatidae, Adelgidae és Phylloxeridae családokba tartozik; az Aphididae család
egyes tagjai képesek ugyan a levélsodrásra, vagy a hajtásvégek torzítására, de erősebb szövetburjánzásokat
ritkán okoznak. A legtöbb esetben az ősanya a gubacsképző, szívása nyomán mintegy a növény védekezési
reakciójaképpen szöveburjánzás keletkezik, amelynek üregében vagy üregeiben a leánynemzedéke vagy annak
utódai kifejlődhetnek.
Közvetett kártétel, vírusbetegségek terjesztése. Teljesen más természetű, de következményeiben a növényre

nézve talán veszedelmesebb a másodlagos, közvetett kártétel, amelyet a levéltetvek a növények
vírusbetegségeinek átvitelével okoznak. Egyes amerikai kutatók – már 1910 táján – összefüggésbe hozták az
Aphis gossypiiGlover levéltetű jelenlétét az uborka- és dinnyehervadással. A perdöntő bizonyítékot a hollandiai
burgonyaleromlás és a Myzus persicaeSulz levéltetű tevékenységének összefüggéseire Quanjer (1939)
szolgáltatta (Börner–Heinze1957). A felfedezések a növényvírusok tanulmányozásának nagy lendületet adtak az
elmúlt évtizedekben és fény derült a levéltetvek fontos szerepére igen sok vírusbetegség terjesztésében. A
vírusok átvitelének folyamata egy szívókártevő esetében első pillanatra igen egyszerűnek tűnik; a vírusfertőzött
növénynedvvel táplálkozó levéltetű továbbrepülve, „szennyezett‖ szájszervével a fertőzést az egészségesekre
továbbviszi. A közelebbi vizsgálatkor azonban kiderült, hogy egyes levéltetű-fajok vírusátvivő képességében
igen nagy különbségek rejlenek és az átvitelt több tényező befolyásolja, pl. a szívási idő hossza, a fertőzöttről az
egészségesre jutásig eltelt idő, a levéltetvek előzetes éheztetése stb. A világszerte több ezerre tehető vizsgálatok
eredményeit Maramorosch (1963) kitűnő összefoglaló munkája nyomán ismertetjük.
A levéltetvek vírusterjesztése két alapvető típusba sorolható: az egyik, régebben „nemperzisztens‖ vagy
mechanikai átvitelnek nevezett típus esetében a levéltetvek a növényen a vírust vagy percek alatt felveszik és a
fertőzést nyomban tovább is adhatják; ezt a képességüket azonban rövid idő (20–30 perc) alatt elvesztik. A
másik, kevésbé gyakori esetben a vírus felvételéhez nem elegendő néhány percnyi szívásidő, a vírus felvétele
után az illető levéltetű még néhány órán át nem fertőzőképes. Ez idő eltelte után azonban a vizsgált egészséges
növényben a szúrás nyomán a vírus megjelenik. Ezt a régebben „perzisztensnek‖ nevezett átviteli módot az állat
azután élete végéig megőrzi.
Az elsőnek említett típusnál, amelyet újabban a szipókával terjedő vírusátvitelnek neveznek (az angol nyelvű
szakirodalomban stylet-borne) bebizonyosodott, hogy a levéltetű szívása valóban csak a legfelső, bőrszövet
alatti sejtrétegre terjed ki és a hosszabb szívásidő nemhogy elősegítené, de éppen csökkenti az átvitel
hatékonyságát! A jelenlegi felfogás szerint a levéltetű szívását a szúrósörték behatolásakor a megtámasztásukra
szolgáló nyál leadása előzi meg, a sörték éppen az így keletkezett rugalmas cső belsejében helyezkednek el. Ez a
nyálréteg akadályozná meg az elmélet szerint a vírus felvételét hosszabb szívásidő esetén, de a rövid, felületi
szívások során nyál leadására még nem kerül sor. A vírusrészecskék megtapadására a szúrósörték végének recéi
is alkalmasak, amelyek egyes fajoknál eltérően jelennek meg – ez szolgálhat magyarázatul egyes fajok
kiemelkedő vagy gyenge vírusátvivő képességére. A szipóka végébe visszahúzott szúrósörtéken szállított vírus
gyors inaktiválódásában (egyes esetekben már néhány perc elég a fertőzőképesség elvesztésére) az ultraibolya
sugárzás és a nyálban levő gátló anyagok működése játszhat szerepet. Azt a tényt, hogy a vírusok valóban a
szipóka legvégén maradnak fenn, Bradley (1964) szellemes kísérletei igazolták, a szipóka legvégére irányított
ultraibolya sugárzás, vagy formalinos kezelés útján.
Bonyolultabb a helyzet a másik említett típusnál, amelyet újabban „cirkulatív‖, vagy „propagatív‖
vírusátvitelnek is neveznek. Így a kevésbé közönséges vírusok átvitele folyik, ezért alig tucatnyi a valóban
gondosan tanulmányozott vírusok száma. Ide tartozik a burgonya leromlásában hírhedtté vált burgonya-
levélsodródás vírusa. A vírus és az átvivő szervezet között a kapcsolat jóval bensőségesebb, mint az előző
típusban: a lappangási idő alatt a felvett vírus a bélfalon áthatolva megjelenik a testüregben keringő
testfolyadékban, onnan eljut a nyál-mirigyekbe, majd e több órás szakasz után válik az állat átvivőképessé. A
vírus a szó legszorosabb értelmében az átvívő szervezet részévé válik, attól vedléssel sem tud szabadulni.
A kétféle vírusátviteli módot szem előtt tartva kétségtelen, hogy a szárnyas egyedek távolsági repülése nem
jelent túlságos veszélyt a szipókával terjedő, gyorsan inaktiválódó vírusok (pl. a mozaikvírusok legtöbbje)
160
Rend: HOMOPTERA
átvitele szempontjából, ugyanakkor veszélyes a cirkulatív vírusok terjesztése miatt, hiszen a lappangási idő
eltelik az átvívő állat légi útja folyamán és a levéltetű a növényzetre leszállva a vírust azonnal terjesztheti.
Ugyanakkor, amikor a levéltetű rövid próbaszívások után többször ismét helyet változtat, a szipókával terjedő
vírusok átvitele válik igen kézenfekvővé.
A levéltetvek főbb rendszertani egységeinek jellemzése
A jelenleg leginkább elfogadott rendszer szerint az Európában élő levéltetű fajokat 8 családba osztjuk (Müller,
1955, Börner–Heinze 1957).
Család: KÉREGTETVEK – Fam: Lachnidae
Rendszerint meglehetősen nagytestű állatok (testhossz a kifejlett nőstényeknél 5–7 mm), amelyek lombos fák,
cserjék és tűlevelűek törzsén vagy fészkesvirágzatúak vagy boglárkafélék gyökerein szívogatnak (Trama,
Potrama fajok). Ez utóbbi két nemzetség tagjai világosak, a Lachnidae család egyéb tagjai rendszerint
szürkésbarnák és hangyáktól látogatottak. A legtöbb Lachnida viszonylag kisszámú tápnövényhez kötött és nem
gazdacserés. A kifejlett alakok csápja 6 izből áll, az utolsó izen ostornyúlvány nem különül el. A fejtetőn
rendszerint hosszanti taraj található. A szemek a Protrama és Trama nemzetségben csökevényesek (csak néhány
pontszemből összetettek), amely valószínűleg gyökérlakó, föld alatti életmódjukkal kapcsolatos. A többi
családtól eltérően a karmok melletti sörték igen rövidek, további jellemvonásuk a kúp vagy gomba alakú
potrohcsövük, amelyet szőrkoszorú vesz körül. A farkocska alig kiemelkedő, legömbölyített. A legtöbb faj
erősen szőrös, egyeseken viaszportól eredő hamvasság látható, amely rajzolatot képez; erősebb viaszbevonat
azonban nem keletkezik. Egyes, fűzön élő fajoknak (pl. Tuberolignus salignusGmelin) a hátoldalán viszonylag
nagy, hátrafelé irányuló, tompa hegyű púpja van. A tölgy- kéregtetű vagy tölgy-golyvatetű (Lachnus roboris
Linné) szívása nyomán a fiatal ágak kérgén borsó nagyságú duzzanatok keletkeznek.
Sörtés juhar levéltetű (Periphyllus testudinaceus) nyári nyugvólárváinak telepe juharlevél fonákán (Foto:
Szalay-Marzsó)
Család: SÖRTÉSTETVEK
Fam: Chaitophoridae
161
Rend: HOMOPTERA
Többnyire szőrös, közepes testnagyságú (2–3 mm hosszú) fajok, amelyek juhar, nyár vagy fűzfajok levelén,
hajtásain élnek (ezeknél a kifejlett alakok csápja 6 izü), vagy fűféléken fordulnak elő (ezek 5 csápízűek). Az
utóbbiak alakja rendszerint hosszúkás (pl. Atheroides, Laingia nemzetségek), a lombos fákon élők teste viszont
kerek, lapított. A legtöbb lombos fán élő fajt a hangyák igen nagy előszeretettel látogatják. A fajok
tápnövényköre rendszerint igen szűk és a fajok legtöbbje nem gazdacserés. Az utolsó csápizen jól fejlett
ostornyúlvány különül el. A potrohszelvényeken szemölcsszerű oldaldudorok nem találhatók, a potrohcsövek
igen rövidek, henger- vagy kúp alakúak és harántlécekkel mezőkre osztottak. A karomsörték gyakran lapítottak,
a farkocska gomb alakú, a tövi részén befűzött. Egyes fajoknál nyári nyugvólárva található (a juhar-sörtéstetű -
Periphyllus acerisLinné) lapított sörtékkel „keretezett‖ nyugvólárvái a levélerek sarkaiban kis csoportokban
vészelik át a nyarat és szeptemberben sexupar alakokká fejlődnek). A hegyes, enyhén hajló hosszú sörtékkel
borított Periphyllus testudinaceusFernie nyugvólárvák ugyancsak szeptemberben folytatják fejlődésüket; ez
utóbbiak a levelek fonákán egyesével helyezkednek el.
Család: DÍSZTETVEK – Fam: Callaphididae
Az igen változatos alakú és rajzolatú fajokat magába foglaló család tagjainak közös jellemzője, hogy a lábak
finom tüskékkel borítottak. A legtöbb faj rendszerint egygazdás, lomblevelű fák levelein, vagy
pillangósvirágúakon él. Az utóbbiakon előforduló Therioaphis nemzetség fajai rövid ugrásokra is képesek, ez
egyébként egyedülálló tulajdonságuk a levéltetvek csoportjában. A 6. csápizen jól fejlett ostornyúlvány különül
el. A potrohcsövek mögött a test gyakran kihegyesedő. A potrohcsövek alkotása a csoporton belül igen
változatos, a pórusszerűen fejletlenektől a hossszú, hengeres alakig. A farkocska lekerekített, vagy gombszerű, a
tövénél befűzött. Egyes fajok ivaros nőstényeinek hasoldalán viaszmirigy van, amelynek váladéka az áttelelő
tojások beburkolására szolgál. A család az elnevezését a testet és szárnyakat a legtöbb esetben díszítő változatos
rajzolatról kapta (pl. a diólevelek színén élő tarka dió levéltetű(színes 164.) – Callaphis juglandisGoeze), de
előfordulnak alig színezett fajok is (pl. az ugyancsak a dióleveleken, de azok fonákán élő sárga dió levéltetű –
Chromaphis juglandicolaKaltenbach). Hangyák csak néhány idetartozó fajt látogatnak.
Család: VALÓDI LEVÉLTETVEK
Fam: Aphididae
A legnagyobb fajszámú család, amelybe a gyümölcsösben, házikertben károsító fajok zöme tartozik. Az
egygazdás, vagy szűk tápnövénykörű fajok mellett megtalálhatók ebben a csoportban az igen sok
gazdanövényen táplálkozó fajok is. A legtöbb faj a zárvatermő növényeken él, a tűlevelűeken a családot csak
egyetlen nemzetség (Elatobium) képviseli. A gazdanövényváltás során egyes fajok a tenyészidő egy részét a
föld alatt, gyökereken, vagy lágyszárú növények gyökérnyakán töltik. Az Aphididae családba tartozik a legtöbb
veszedelmes vírusátvivő faj is. A csáp 6 ízű (ritkábban 5 ízű), jól elkülönült ostornyúlvánnyal, a szem sok
pontszemből összetett. A potrohon gyakran találhatók oldalszemölcsök vagy oldaldudorok. A potrohcsövek
rendszerint hoszszabbak a szélességüknél, gyakran igen hoszszúak, vagy kancsószerűen kiszélesedők. A
farkocska a legtöbbször háromszögletű, nyelv, vagy ujj alakú, bár igen rövid, lekerekített farkocska is előfordul,
pl. a Pterocomma nemzetség esetében. A családba tartozó fajokon gyakran jelenik meg viaszbevonat, azonban
rendszerint csak hamvasságot, vagy „deres‖ külsőt kölcsönöz rövid pelyhek formájában ( pl. fekete répa-
levéltetű – Aphis fabaeScopoli, ellentétben a csillógóan fekete AphiscraccivoraKochbükkönylevéltetű fajjal).
A család legtöbb faját hangyák látogatják.
Család: TARKÓLEMEZES LEVÉLTETVEK – Fam: Thelaxidae
A családra jellemző bélyeg a fej és tor összeolvadása egységes tarkólemezzé (csak az Anoeciinae alcsaládban
található elválasztó barázda) ezáltal úgy tűnik, mintha a szem a fej közepén helyezkedne el. Az Anoecia
nemzetség kivételével a szárnyatlan alakoknak három pontszemből összetett szemük van. Gazdanövényváltás
csak az Anoecia nemzetségben tapasztalható (som és fűfélék között), a többi faj lombos fákon, vagy
tűlevelüeken egygazdás. Egyes fajok viaszbevonattal rendelkeznek, pl. a Mindarus fajok. A farkocska általában
igen rövid, a csáp 3–6 izből áll, az ostornyúlvány a csápvégen rendszerint igen rövid. A család kertészeti
jelentősége csekély, kártevő képviselői legfeljebb csak parkfákon fordulnak elő (Glyphina betulaeKaltenbach
vagy a Hormaphidula betulaeMordwilko és Mansakiabetulina Horvath, az utóbbi kettő szárnyatlan alakjai
inkább pajzstetvekhez hasonlóak).
Család: GUBACSTETVEK
Fam: Eriosomatidae (Pemphigidae)
162
Rend: HOMOPTERA
Az ide tartozó fajok legtöbbje rendszeresen gazdanövényt vált. Az ősanya és az első nemzedékek a lombos fák
(nyár, szil) levélzetén élnek feltűnő gubacsban: a nyár folyamán a fajok egyéb fák, cserjék, lágyszárúak és
egyszikűek gyökerére telepszenek át. Egyes fajoknál az ivaros alakok a fejlődés folyamán valószínűleg eltűntek
és a szaporodás kizárólag szűznemzés útján folyik. A rövid csápok az ősanyáknál 4–5 ízből állanak, a többi alak
6 ízű csápján igen rövid az ostornyúlvány. A szárnyas egyedek normális összetett szemétől eltérően a
szárnyatlanok rendszerint csak 3 pontszemből összetett ommatidiumot viselnek. A családot az eddig tárgyalt
családoktól megkülönbözteti, hogy a hímek és ivaros nőstények szipókája csökevényes, a táplálék felvételére
képtelenek. A legtöbb esetben viaszbevonat jelenik meg a család fajainak testén, amely a rovart teljesen elfedő
hosszú viaszfonalakból álló bundává növekszik, pl. az almafa-vértetű(Eriosoma lanigerumHausmann)
esetében. A gyümölcs- illetve zöldségkártevők közül az almafán károsító vértetűn kívül a saláta gyökerén
előforduló nyárlevélnyél gubacstetű vagy saláta gyökértetű – Pemphigus bursariusLinné és a sárgarépán élő
sárgarépagyökértetű – Pemphigusdauci Goureau fajokat említjük.
163
Rend: HOMOPTERA
Almafa-vértetű (Eriosoma lanigerum) viasz gyapjúszálakkal borított telepe
Család: FENYŐTETVEK
Fam: Adelgidae (Chermesidae)
Az előző családokkal szemben a fenyőtetvek és a törpetetvek családjainak valamennyi faja tojásrakással

szaporodik; míg az előző családokban az évi nemzedékciklus folyamán rendszerint csak egyszer fordul elő, a
164
Rend: HOMOPTERA
többi forma elevenszüléssel jön létre. A család képviselői kizárólag a tűlevelűeken fordulnak elő. A szaporodás
gazdanövény váltással egydőben történik, amikor az ősanyák a lucfenyőről jól ismert, ananász gyümölcsére
emlékeztető 1–2 cm hosszú gubacsot létrehozzák, vagy egyetlen gazdanövényen folyik le, kizárólag
szűznemzéssel. A családot megkülönbözteti a következőtől (Phylloxeridae) az is, hogy a hímek és az ivaros
nőtények szipókával rendelkeznek. A család tagjai általában apró termetűek (1 mm) potrohcső nélküliek és a
csáp 3 ízből áll. A szárnyatlanok szeme 3 pontszemből összetett ommatidium, a legtöbb faj testét fonalas
viaszbevonat borítja. Erdészeti szempontból jelentősek, kertészeti szempontból inkább parkfákon érdemelnek
említést.
Phylloxera coccinea nőstényei tölgylevél fonákán. Példa a Phylloxeridae család tojások útján történő
szaporodására (Foto: Szalay-Marzsó)
Család: TÖRPETETVEK
Fam: Phylloxeridae
Az igen apró (testhosszúság 1 mm alatt), viaszbevonattal nem rendelkező rovarok lombos fák gyökerén, kérgén
vagy levelén élnek. Valamennyi fejlődési alak tojásrakásssal szaporodik. Egyes fajok gubacsképzők, pl. a szőlő-
gyökértetű (Viteus vitifoliiFitch). Ez utóbbi kivételével, ahol a gazdacserére emlékeztető folyamat zajlik le a
gyökér- és levéllakó nemzedékek váltakozásával, gazdacsere nem fordul elő. Az állatok bele vakon
(végbélnyílás nélkül) végződik, potrohcső nem jelenik meg. Az ivaros alakok szipóka nélküliek, táplálkozásra
képtelenek. A szárnyatlan alakoknak 3 pontszemből összett szeme van. A tölgyfákon élő fajok levélszéli
gubacsot, illetve a levéllemezen intenzív, sárga elhalásos foltokat okoznak. A csoport gazdaságilag
legjelentősebb képviselője kétségkívül az egész szőlőtermesztést átalakító szőlő-gyökértetű.
Az erdei- és parkfákon élő levéltetvekről
Az erdei- és parkfáinkon, valamint a dísznövényként telepített fákon számos gazdanövénycserés, vagy a

gazdanövényéhez valamennyi nemzedékében ragaszkodó levéltetű faj él. Egyesek ezek közül a tápnövényük
hírhedt kártevői, mások érdekes kártételi típusuk, testnagyságuk, gubacsképzésük vagy a hangyákkal való
kapcsolatuk miatt érdemelnek figyelmet.
165
Rend: HOMOPTERA
a) Lombos fák
A feketenyár (Populus nigra) fiatal hajtásain az Allarctaphis nasonoviMordwilko. (Chaitophoridae)

világosbarna egyedei telepszenek meg. A kifejlett szárnyatlan nőstények hátoldala barnára pigmentált; az ősszel
megjelenő szárnyas hímek csaknem feketék. A rezgőnyár (Populus tremula) és a szürkenyár (Populus
canescens) hajtásai a barna testű, testvégükön sötétbarnára pigmentált nyárfa sörtéstetű (Chaitophorus
betulinusvan der Goot) egyedei károsítják. Mindkét említett fajt a hangyák élénken látogatják.
Feltűnő a nyárlevélszegély gubacstetű – Thecabius affinis Kaltenbach. (Pemphigidae) gubacsainak

jelentkezése a feketenyár (Populus nigra) lombján, amelyet szokatlan módon nem az ősanyák, hanem annak
leánynemzedékei okoznak. A jóval korábban megjelenő ősanya szívása előzőleg egy kis táskagubacs
keletkezését indítja meg egy fiatal levél szélén; a zöldes-kék színű, fehér viaszporral borított ősanya szűk
gubacsát elhagyó leánynemzedék a hajtás csúcsán újabb fiatal levelekre települ, amelyek a levél középere
mentén össszehajolva jóval nagyobb táskagubaccsá alakulnak. A teljes fundatrigén nemzedék szárnyas alakokká
fejlődik és a szárnyas, elevenszülő emigránsok júniusban boglárka (Ranunculus) fajokra migrálnak, a növények
szárainak tövén alkotva telepeket.
Nyárlevélnyél gubacstetű (Pemphigus bursairus) gubacsa feketenyár levélnyélen (Foto: Szalay-Marzsó)
Nem kell soká keresni a feketenyár telepeken, de különösen a jegenyenyár (Populus italica, régebbi nevén P.
pyramidalis) lombozatán, míg az ember a Pemphigus fajok gubacsait megtalálja. A fiatal levélnyeleken
keletkező spirálisan tekert gubacsokat a kései nyárlevél gubacstetű (színes 161.) (Pemphigus
spirothecaePasserini) vagy a P. protospirae Lichtenstein ősanyái okozzák, amelyek a törzshöz közeli, erősebb
ágakon áttelelt tojásokból keltek ki. A fiatal ősanya szívására a levélnyél derékszögben meghajlik, majd a
természetes növekedés hatására az eredeti irányban nő tovább; a levélnyél ilyenformán egy spirális torzulást
szenved, amely a levélnyélen kis üreget zár be és a széleinél szorosan összezár. Az ősanya leánynemzedéke
szárnyatlan, ennek utódai azonban szárnyas, vagy szárnyatlan alakok, amelyek augusztus elejétől kezdve
fokozatosan elhagyják az elöregedő, kinyíló gubacsot. Ez a faj a továbbiakban is a nyárfán marad, a hasonló
fejlődésű nyárlevélnyél gubacstetű (Pemphigus bursariusLinné) azonban tápnövénycserés. A P. bursarius
ősanyája azonban nem spirális gubacsot okoz a levélnyélen, hanem szájadékával a levélnyél hosszára keresztben
álló zacskógubacsot, amely az ősanyát és a fundatrugén nemzedéket egyaránt júliusig zárva tartja. Ekkor a
szájadék magától kinyílik és a szárnyas fundatrigének a szabadba repülnek. A több héten át tartó folyamat során
a szárnyasok tejnedvet tartalmazó fészkesvirágzatú növényekre, így a csorbóka (Sonchus), bojtorján-saláta
166
Rend: HOMOPTERA
(Lampsana), cikória vagy katáng (Cichorium) és termesztett saláta növényekre települnek és a gyökereken kárt
is okoznak. A nyárfán hasonló alkotású gubacsokban egy rokon faj, a P. pyryformisBörner is él, amelynek
tápnövényköre jórészt ismeretlen. Mindkét faj azonban a nyári tápnövények gyökerén telel át és a szárnyasok
viszonylag késői nyárközépi elrajzásából következtetve lehet, hogy a fejlődési ciklus mindkét fajnál kétéves.
Végül, az ugyancsak a fekete- és jegenyenyáron előforduló Pemphiguspopuli nigraeSchrank fajt említjük,

amelynél a fiatal fundatrix a kiszemelt levél fonákán, a főér közelében kezdi meg a szívását; a keletkező,
orsóalakú (1–2 cm hosszú és 0,7 cm magas) kemény gubacs magába zárja a zöldesszürke, viaszporos nőstényt.
Ennek utódai valamennyien szárnyasokká fejlődnek és július közepén fészkesvirágzatúakra repülnek
(Compositae). A penészvirág (Filago) és gyopár (Gnaphalium) fajok virágzatán és virágzati tengelyén szívogató
levéltetvek telepei a szőrözött növényeken fehér viasz-szálacskáik folytán nem feltűnőek. Hasonló levélfonáki
gubacsokban az ugyancsak hasonló életmódú sárgarépagyökértetű (Pemphigus dauciGoureau) piros
fundatrixai élnek, amelyek hasonlóan szárnyas utódai a sárgarépára (Daucus carota) repülnek át és annak
gyökerén alkotnak telepeket.
A levéltetveket a nyárfán a Pterocomma nemzetség tagjai képviselik. A világosszürke, mintegy 4 mm hosszú

állatok mind a fekete- mind a jegenyenyár kétéves ágain és törzsén helyezkednek el. A lapostestű állatokat
rejtőszínük és enyhe viaszborításuk szinte tökéletesen álcázná, ha az élénk hangyalátogatás nem hívná fel a
figyelmet jelenlétükre. A Pterocomma fajok nem váltanak más tápnövényre, a szárnyas hímek ősszel jelennek
meg.
A nyárkéregtetű (Phloeomyzus passeriniiSignoret) a nyárak kérgén a kéregrepedésekben fehér viaszos

bevonatot képez. Az 1973. évi országos nyárfelmérés során csaknem minden nyárállományban megtaláltuk
(Szontagh és Tóth 1988)
A széles- és keskenylevelű fűzfajtákat a Lachnidae, Chaitophoridae és Aphididae számos képviselője keresi

fel. A Lachnidákat a nagytestű (4–5 mm), sötétbarna nagy fűz kéregtetű (Tuberolachnus salignusGmelin
képviseli, amelyek potrohuk hátoldalán kemény, sötétbarna kitinpúpot viselnek. A kétéves ágakat ellepő állatok
biológiája sok rejtélyt tartalmaz, amennyiben nem képeznek ivaros alakokat, áttelelő tojásokat és telelőhelyük is
ismeretlen.
Nagy fűz kéregtetű (Tuberolachnus salignus) szárnyatlan virginogén nőstényei (Foto: Szalay-Marzsó)
167
Rend: HOMOPTERA
A Chaitophoridae családot fűzön a javarészt szárnyatlanokból álló Pseudomicrella vitellinaeSchrank és

Pseudomicrella salicetiSchrank képviseli, az Aphididae családot a világos- és sötétézöld testű, gömbölyded zöld
fűz levéltetű (Aphis farinosa Gmelin) képviseli, amelynek ivaros alakjai a legtöbb egyéb levéltetű fajjal
ellentétben éppen a nyár közepén lépnek fel. Az ugyancsak fűzön megjelenő Cavariella fajokat a hosszúkás
testalak és a farkocska felett kifejlődő, hátrafelé nyuló potrohnyúlvány jellemzi, amelynek hossza a farkocskáét
is elérheti. Az érdekesen „kétfarkú‖ levéltetvek potrohcsöve a külső harmadában duzzadt. A telepek tavasszal és
koranyáron a hajtásvégeken élnek, majd a keletkező szárnyas egyedek ernyősvirágúakra, így több
kultúrnövényre (murokrépa, kapor, édeskömény, kömény) repülnek át. A zöldszínű nyári állatokkal ellentétben
az ősszel ismét fűzön található ivaros nőstények barnásvörösek.
Nyírfákon (Betula verrucosa, B. pubescens) a kétéves ágakon a Symydobius oblongusVon der Helyden
nagytestű (4 mm) barna, a hátoldalon sötétbarna keresztcsíkokkal díszített egyedei találhatók élénk
hangyalátogatástól körülvéve. Az ivaros alakok viszonylag későn lépnek fel.
A Callaphididae családba tartoznak az Euceraphis punctipettisZetterstedt egyedei is, amelyek a levelek fonákán
elszórtan élnek. Ezek valamennyi nyári alakja szárnyas, színük zöld és potrohvégükön sötétzöld keresztcsíkokat
viselnek. A kifejlett alakok a lárvákkal ellentétben a fejen és a toron viaszpelyheket viselnek és a legkisebb
nyugtalanításra leejtik magukat a levelekről. A nyírfák legkisebb lakója a Calaphis tuberculataHeyden, amely
halványsárga alapszínén kívül a toron, potrohon barnásvörös keresztpántokat és szabálytalanul elszórt,
tompazöld foltokat visel, amelyekből egy-egy szőrszál áll ki.
Ugyancsak a nyírfák lakója a Thelaxidae családba tartozó Glyphinabetulae Kaltenbach, amelynek kifejlett
alakja sem éri el a 2 mm-es testnagyságot. A zöld testet sötétzöld keresztcsíkok díszítik, a szemek 3
pontszemből állnak. Ugyancsak a Thelaxidae család tagjai a HormaphidulabetulaeMordwilko. és a Mansakia
betulinaHorváth is, amelyek teste lapos, a pajzstetvekéhez hasonló. Mindkét faj szűznemzéssel marad fenn, az
áttelelés fiatal lárva alakjában történik (Hiemalis).
A bükkfákon(Fagus silvatica) a Lachnidae családba tartozó Schizodryobius pallipesHartig barna, 4 mm-es

nagyságú egyedei élnek, amelyek jelenlétét az őket látogató hangyák mozgása árulja el. A nyáron a bükkfa
gyökereire is levándorló faj szívására duzzanatok keletkeznek, amelyek felett a fa elhalhat, ezért tevékenysége
figyelmet érdemel. Jóval szembetűnőbb a bükk gyapjastetű, a Pallaphididae családba tartozó bükk levéltetű
(Phyllaphis fagi Linné) fellépte az erdő hűvösebb, árnyékosabb részein. A fehér viaszfonalakkal borított állatok
hátoldalán a viaszmirigyek kijáratai a viaszbundájuktól megfosztott állatokon párhuzamosan lefutó pontsorokat
képeznek. A késő tavaszszal keletkező nagyszámú szárnyas egyeddel ellentétben, a nyár közepén a faj
termékenysége alábbhagy, míg ősszel ismét elszaporodik. Az éves szaporodási ciklust októberben a szárnyatlan
nőstények és a karcsútestű hímek megjelenése zárja le; hangyák nem látogatják, de a méhek május–júniusban
intenzíven gyűjik a ki-választott mézharmatot.
168
Rend: HOMOPTERA
Bükk gyapjastetű (Phyllaphis fagi) szárnyatlan nőstényei bükklevél fonákán (Foto: Szalay-Marzsó)
A tölgyön élő levéltetvek szintén a Lachnidae, Callaphididae, Thelaxidae és Phylloxeridae családokból

kerülnek ki. A Lachnidae családot a kocsányos- és kocsánytalan tölgy (Quercus robur és Q. petraea) fiatal
ágain élő tölgygolyva tetű (színes 162.) (Lachnus roborisLinné) sötétbarna, kerek testű, mintegy 5 mm
testhosszúságú egyedei képviselik, amelyeket a hangyák élénken látogatnak. A két- és többéves ágakon inkább a
SchizodryobiuslongirostrisMordwilko faj él, amelynek szárnyas nőstényei szárnyukon széles barna csíkot
viselnek. A harmadik a legnagyobb hazai levéltetűnek – inkább kéregtetűnek – számító Stomaphis
quercusLinné, amely kéreglemezektől eltakarva a tölgyfák alsó részén, a földtől számított mintegy 1,50 m
magasságig él, jelenlétét a buzgó hangyalátogatás árulja el. A kéreglemezek óvatos eltávolítása után előtűnnek
az addig teljesen elfedett kéregtetvek csokoládébarna, 7 mm testhosszúságú egyedei, amelyek menekülését a
fába mélyesztett szipókájuk lehetetlenné teszi. A csipesszel való begyűjtésük során a szipóka hegye rendszerint
leszakad. Ép példány csak úgy gyűjthető, ha a gyűjtő megvárja, hogy az állat a szipókáját saját maga húzza ki;
ez a körülvevő, „segítségnyújtó‖ hangyák csápbíztatása hatására néhány percen belül meg is történik. A
gyalogolva menekülő kéregtetű a testhosszúsága mintegy kétszeresét kitevő szipókát maga után húzva sajátos
látványt nyújt. Érdekes, hogy a hosszú szipókájú Stomaphisquercus Linné hímje szájszerv nélküli.
A tölgylevelek fonákán gyakran fordulnak elő a Callaphididae családba tartozó fajok karcsú sárga vagy
sötétzöld egyedei, így a Tuberculoidesannulatus Hartig és Tuberculatus quercusKaltenbach elszórtan élő
szárnyas nőstényei.
A Thelaxidae családot a tölgy sarjhajtások csúcsán megjelenő, azokon népes telepeket alkotó Thelaxes (Vacuna)
dryophilaSchrank képviseli. A hangyáktól élénken látogatott faj kifejlett egyedei zöld alapszínét egy világos
hosszanti sáv díszíti a hátoldalon.
Végül meg kell említenünk a tölgyleveleken okozott élénksárga szívásfoltok folytán jellegzetes kártételt,
amelyet a Phylloxera fajok idéztek elő. A levélfonákokon tartózkodó, igen apró (1 mm alatti) szárnyatlan
nőstények kizárólag tojások útján szaporodnak. Az ősszel fellépő szárnyasok sexuparák. Magyarországon a
csertölgyön (Quercus cerris) lépett fel tömegesen a Phylloxera quercinaFerrari, életmódját Varga (1993)
vizsgálta.
A szileken(Ulmus spp.) élő levéltetvek tápnövénycserések és a Pemphigidae család Schizoneurinae alcsaládba

tartoznak. A nagy szillevélgubacstetű (Schizoneura lanuginosaHartig) a szilfán, különösen a cserjetermetű
169
Rend: HOMOPTERA
fiatal növényeken sokszor gyermekököl nagyságú, zárt gubacsokat okoz, amelyben a kékesfekete, 3,5 mm
nagyságú finom viaszporral borított ősanyák élnek. Június végén a gubacsok maguktól felszakadnak és az
ősanyák leánynemzedékének szárnyas tagjai kirepülnek. A szárnyasok a körtefák gyökerén alapítanak telepeket,
a narancssárga gyökérlakók között szeptemberben újabb, ezúttal sexupara szárnyasok lépnek fel, amelyek újból
szilekre repülnek. Ugyancsak a szilen keletkeznek a Schizoneurinae alcsaládba tartozó levélszegély gubacstetű
(Schizoneurina ulmiLinné) gubacsai, amelyek a levél széle felől, a főérrel párhuzamosan besodródó
levéllemezből állnak. A gubacs egyszerre több ősanyát is tartalmazhat, amelyek zöld színűek, potrohcsöveik
hiányzanak és testüket sűrű viaszbevonat fedi. Utódaik június folyamán a gubacsot elhagyják és a ribiszkefajok
(Ribes sanguineum, R. aureum., R. uva-crispa) gyökerére települnek át. A szilfajok ezenkívül gyakran viselik
leveleik színén a szillevéllemez gubacstetű (Byrsocrypta ulmiLinné) símafalú, nyeles gubacsait. A sokszor
babszem nagyságú gubacsban fejlődő szürkészöld ősanya potrohcső nélküli és gyenge viaszpor bevonatot visel.
A gubacs június végén és júliusban az alsó harmadában felreped és a szárnyas fundatrigén nemzedékhez tartozó
egyedek kirepülnek. Ezek gömbölyű testű, fehér viaszporral borított utódai fűfélék gyökerein élnek. A kukorica
gyökerén sem ritka.
Levélszegély gubacstetű ( Schizoneura ulmi ) gubacsai szilen (Foto: Szalay-Marzsó)
170
Rend: HOMOPTERA
Szillevéllemez gubacstetű (Byrsocrypta ulmi) nyeles gubacsa szillevélen (Foto: Szalay-Marzsó)
Az akácon (Robinia pseudoacacaia) a nedvdús új hajtásokon és virágtengelyeken júniusban egy hangyáktól

élénken látogatott fekete levéltetű faj él, amelynek lárváit kékesszínű viaszpor borítja. A faj a Pergandeidae
robiniaeMacch., amely pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) növényeken is előfordul. A faj érdekessége,
hogy ősszel nem jelennek meg az ivaros formák, így az áttelelő tojások sem. Németországban a rendszeresen
előforduló faj valószínűleg déli, melegebb éghajlatú vidékek-ről települ be újra és újra (Müller, 1955).
A juharokon (Acer spp.) a Chaitophoridae család Periphyllini alcsaládjába tartozó levéltetvek fellépése
jellemző. Itt a leggyakoribb faj a sörtés juhar levéltetű (Periphyllus villosusHartig), amelynek hangyáktól
élénken látogatott telepei a különböző juharfajok levélfonákán lépnek fel. A faj érdekessége, hogy a nyár meleg
hónapjait júliustól első lárvastádiumban megrekedő fejlődésű nyugvólárvák formájában vészeli át, amelyek
fejlődése a megszokott levéltetű-alakra szeptember közepén folytatódik. Ezek utódai a szárnyatlan sexuparák,
amelyek az ivaros nőstényeknek adnak életet. Az apró, szorosan a levélfonákához tapadó lárvákat szőrbunda
borítja és a lárvacsoportok lepkék tojáscsomóira hasonlítanak. A rokon PeriphyllustempliHartig nyugvólárvái
ugyancsak a juharlevelek fonákán az érzugokban, de egyesével találhatók. A szabad szemmel apró zöld
lemezkéknek tűnő lárvák érdekessége, hogy a testet körülvevő oldalszőreik lapos levélkékké alakultak; ilyenek
a fejen és a lábak külsején is megtalálhatók. Ugyancsak a juharlevelek fonákán találhatók a Drepanosiphum
acerinusWalker és Drepanosiphon platanoidesSchrank viszonylag nagy (4 mm), karcsú testű, szárnyas alakjai.
A népes telepeket hangyák nem látogatják, az általuk ürített mézharmat a kövezetet, járdát fényes bevonat
formájában borítja. A levéltetvek színe zöld, vagy sárga és valamennyi nemzedék (az ivaros nőstény is!)
szárnyas.
A hársak (Tilia spp.) leggyakoribb levéltetve a levelek fonákán elszórtan élő, sárga alapszínű Eucallipterus
tiliaeLinné (Callaphididae). A szárnyukon barna foltokat viselő, testük oldalán a fejtől végighúzódó kétoldali
sávval díszített állatok mézharmata miatt a hársfákon fekete korompenész gombabevonat keletkezik.
b) Tűlevelűek
A Lachnidae család tagjai a tűlevelűeken mutatják a legnagyobb változatosságot; fajaik többnyire a Cinarinae
alcsaládhoz tartoznak és – a tiszafa kivételével – a gazdanövényükhöz szorosan kötődnek. A hosszútűs
171
Rend: HOMOPTERA
fenyőkön a Protolachnus és Schizolachnus fajok élnek. Az előbbiek karcsú testalkatúak, az utóbbiak

gömbölydedek, valamennyien hangyalátogatás nélküliek. A többi Cinarinae faj a fiatalabb, vagy idősebb
vékony ágak kérgén szívogat és sok hangyát vonz. Az Aphididae családot az ElatobiumabietinumWalker faj
képviseli, amely főképp lucfenyőn és egyéb Picea fajokon fordul elő. Az egyébként nem gyakori faj károsítása
szembetűnő, mert a szivására a tűlevelek sokszor megsárgulnak és idő előtt lehullanak. A hangyalátogatás
hiányzik ennél a fajnál, ugyanúgy, mint a Thelaxidae családhoz tartozó Mindarus obliquusCholkowskij
esetében, amely főleg jegenyefenyő fajokon károsít. Ugyancsak jegenyefenyőn fordul elő a jegenyefenyő
hajtástetű (Mindarus abietinusKoch). Az Abies és Picea fajok gyökerén gyakran találjuk Pemphigidae fajok
szűznemző nőstényeit, amelyek ősanyái nyár (Populus), lonc (Lonicera) és kőris (Fraxinus) lombozatán élnek.
Sárga lucgubacstetű (Sacchiphantes abietis) ősanya képezte gubacs metszete a gubacslakó alak lárváival
(cellares) (Foto: Szalay-Marzsó)
172
Rend: HOMOPTERA
Sárga lucgubacstetű (Sacchiphantes abietis) gubacslakó lárvái az elöregedett gubacsot elhagyják és a lucfenyő
tűleveleken szárnyasokká alakulnak. A leveleken a levedlett lárvabőrők láthatók. (Foto: Szalay-Marzsó)
A 80-as 90-es években egyre több helyen találtuk meg a szitkatetű (Liosomaphis abietiunumWalker) egyedeit.
Mindenekelőtt az ezüstfenyőn (Picea pungens) okoz gondot szívá-sával. A tetű könnyen felismerhető tűzpiros
nagy, dülledt szemeiről. A tűk szívása nyomán kivázasodnak.
A fenyőtetvek (Adelgidae = Chermesidae) kizárólag tűlevelüeken élnek. Az apró termetű, gyakran jelentős
viasz-pehely bevonattal ellátott állatok ősanyái Picea fajokon élnek és nem tojás- hanem lárvaalakban telelnek
át. A mellékgazdát vörösfenyő (Larix), duglászfenyő (Pseudotsuga), vagy Pinus fajok képezik. Sok faj esetében
ún. parallelsorokat találunk, ahol a holociklusos forma mellett fennmaradnak szűznemzéses nemzedéksorok,
amelyek a fő gazdanövényre, vagy a mellékgazdára szorítkoznak. Ha a fejlődés holociklikus, az két évet vesz
igénybe és az áttelelő alak a gubacslakó lárva, amelyet éppen ezért sokszor „hiemalis‖-nak is neveznek (Müller
1955). A sárga lucgubacstetű (Sacchiphantes abietisLinné) kétéves fejlődési ciklusa a következőképpen zajlik
le: az ősanya szívására a lucfenyő (Picea) fiatal hajtásain duzzadt, csökevényes tűlevelekből álló hosszúkás
képződmény keletkezik, amely felett az eredeti hajtástengely növekedése rendszerint folytatódik. A
megvastagodott, csökevényes tűk tövénél kis üregek maradnak, amelyekbe az ősanya utódai (cellares)
lárvakorukban behúzódnak és áttelelnek. Áttelelés után a következő júliusban az elöregedett gubacsot a lárvák
elhagyják, szárnyas alakká vedlenek és a vörösfenyőre (Larix) repülnek, amelynek levelein tojásaikat lerakják.
Telepeik a vörösfenyő lombozatán a fehér viaszbolyhok révén könnyen észrevehetők. Az utódaik két típushoz
tartoznak: az egyik típus lárvái fejlődésüket felfüggesztik, majd a vörösfenyőn táplálkozva a következő évben
folytatják. A másik típus egyedei azonban kikelésük után a fejlődésüket folytatják és szárnyas nőstényekké
alakulva a lucfenyőre visszarepülnek. Az ivaros nőstény a párosodás után elhelyezi egyetlen (!) tojását,
amelyből még szeptember folyamán kikel az ősanyalárva. Ez lesz majd a szívásával a lucfenyőn a következő
gubacslakó nemzedék szállásteremtője. A kikelő ősanyalárva könnyen felismerhető viaszpelyheiről. Nem repül
azonban minden kikelő, kifejlődött gubacslakó egyed a vörösfenyőre, hanem „otthon‖ marad a lucfenyőn és
szűznemzés útján tojásokat rak. A kikelő lárvák a rügyeken ősanya módjára viselkednek és szívásukkal a lucon
az előbbiekhez mindenben hasonló gubacsokat okoznak; elnevezésük „pseudofundatrix‖, miután nem ivaros
szaporodásból erednek. A zöld lucgubacstetű (színes 165.) (Sacchiphantes viridisRatzeburg) fejlődése még
bonyolultabb. A lucon keletkező és már júliusban felnyíló gubacsokból a szárnyas nőstények a vörösfenyőre
(Larix) repülnek és ott a tűkön elhelyezik petéiket. A kikelő lárvaalak a kéregrepedésekben áttelel (hiemosistens
alak) és tavasszal folytatja szívását. Az utódok szárnyas nőstények lesznek, amelyek ismét a lucfenyőre
repülnek. Ezek szexuparák, mert – eltérően az eddigi szűznemzéses formáktól – az általuk lerakott petékből
173
Rend: HOMOPTERA
ivaros alakok (szárnyatlan apró hímek és nőstények) kelnek ki. Ezeknek a párzása után a lerakott petékből
kelnek ki az ősanyák, melyek tavasszal megkezdik a gubacsképzést. A Saccihiphantes fajokkal Gergácz (1969)
foglalkozott részletesen. A gubacsok karácsonyfa telepeken komoly gondot, esztétikai hibát jelentenek, ellenük
védekezni kell.
Sárga lucgubacstetű (Sacchiphantes abietis) (Foto: Szalay-Marzsó)
Egy másik, ugyancsak a lucon élő faj a toboztetű (Adelges laricisVallot) amelynek világoszöld-sárgászöld
gubacsai főleg a hajtáscsúcsokon találhatók. A tűlevelek a szívás következtében húsos pikkelyekké alakulnak,
amelyek alatt a cellares kamrái vannak. Az előző fajhoz hasonlóan itt is a vörösfenyő (Larix) szerepel
melléktápnövényként, azonban a párhuzamos virginogén nemzedéksorok fennmaradnak mind a lucon, mind a
vörösfenyőn. Az utóbbira átkerülő szárnyasok utódai nem lesznek valamennyien a lucra visszatelepülő
sexuparák, hanem egy további, virginogén, ezúttal szárnyatlan nemzedék (ezek nyári alakok lévén: aestivalis) a
vörösfenyőn maradnak és ott táplálkoznak. A viaszfonalakkal gazdagon borított szárnyatlan levéltetvek
szívásának hatására a vörösfenyő puha tűlevelei térdszerűen meghajlanak és a Sacchiphantes abietis kártételénél
lényegesen nagyobb kár keletkezik. A gubacsképzés kezdetekor a két faj ősanyái könnyen
megkülönböztethetők, mert a Sacchiphantes abietis ősanya gazdag viaszbundájával szemben az Adelges laricis
csak elszórtan álló, merev viaszpálcikákkal borított.
Az Észak-Amerika nyugati feléből származó Pseudotsuga taxifoliaLamb. (P. douglasiiCarr.) Európába

telepítésekor átkerült egy gubacstetű is, az eredetileg ugyancsak Észak-amerikai elterjedésű Gilletteella
cooleyiGillette, amely eredeti hazájában tápnövénycserét folytat a duglászfenyő és a helybéli luc-fajok (Picea
pungens, P. sitchensis, P. engelmanni) között. Ezek közül számunkra az ezüstfenyő mint fontos dísznövény a
legfontosabb. A német leírások szerint (Müller 1955) Németországban a Gilletteella fajnak csak a virginogén
nemzedéksora ismeretes, a fundatrix gubacsa csak igen ritkán található a fent említett Picea fajokon, amelyek
Németországban csak parkokban fodulnak elő. A fehér viaszbundát viselő kéregtetvek Németországban
kizárólag a duglászfenyő tűlevelein élnek, azokon sárgulást és korai levélhullást okozva. A faj fundatrigén
szárnyas nőstényei révén folyamatos terjedésben van, ahol a tápnövénye megtalálható, kártételével számolni
lehet.
Az erdeifenyő gyapjastetű (Pineus piniMacquart) a Pinus silvestris mellett előfordul a P. mugo, P. banksiana,
P. contorta, P. strobus és P.cembra fenyőfajokon is. A kéregpikkelyek alatt áttelelt külünböző lárvastádiumok
általában március–áprilisra adult példányokká válnak és lerakják petéiket. A kikelő fiatal lárvák a fenyők friss
hajtásain, kibomló tűin szívogatva gyorsan fejlődnek. A nyári generációból szárnyas szexuparák képződnek,
174
Rend: HOMOPTERA
amelyek a lucfenyőre vándorolnak, ott tojásokat raknak és itt gubacsképzés is történik. A gubacsok
hosszúkásak, kissé görbültek, zöld tűhegyekkel. A simafenyő gyapjastetű (Eopineus strobusHartig) látványos
fehér viaszbevonatot képez a simafenyő törzsén, sok esetben azt teljesen elborítja. Észak-Amerikából a
gazdanövényével együtt behurcolt faj. Abies fajokon a jegenyefenyő hajtástetű (Dreyfusia
nordmannianaeEckstein) és a jegenyefenyő kéregtetű (Dreyfusia piceaeRatzeburg) érdemelnek említést.
Elnevezésük-nek megfelelően a hajtásokon (nordmannianae) illetve a kérgen (piceae) találhatók. A hajtástetű
szívása következtében a tűk lefelé görbülnek, a hajtások rövidek maradnak, esetleg csúcsszáradás is
bekövetkezhet. A kéregtetű a törzset és az ágakat fehér viaszgyapjúval vonja be.
Osztag: COCCOIDEA– PAJZSTETVEK
A növényi kártevők egyik jellegzetes csoportja a pajzstetvek. Szívó szájszervvel rendelkeznek, és valamennyi
fajuk élő növényeken szívogat. A fajok többsége külsőleg annyira elváltozott, hogy a felületes szemlélő nem is
gondolná, hogy rovarral áll szemben. Három nagyobb csoportjuk gyakori: Viaszos pajzstetvek: állandó a 3 pár
láb és a test szelvényezettsége. Teknős pajzstetvek: a nőstény erősen kidomborodó hátoldala megkeményedik,
és védő borítót képez a peték felett. Kagylós pajzstetvek: az állatok testét viaszból készült, gyakran kagyló
alakú pajzs borítja, amely könnyen leemelhető. Az egész osztag erről a családról kapta a nevét, bár a többi
családban a szó szoros értelmében vett pajzs nincs. A pajzstetvek váltivarúak, de sok faj képes szűznemzéssel is
szaporodni. A peteprodukciójuk változó, 6000-et vagy többet is elérhet. Nemzedékszámuk eltérő, sok esetben a
hőmérséklettől függően változik. Több fajnál a nemzedékszám nem tisztázott. Elsősorban gyümölcsfélék, erdei
növények és dísznövények kártevői. A növények nedveit szívogatják, amivel azok gyengülését és végső esetben
pusztulását is okozhatják. A közvetlen kártételük mellett jelentős közvetett kárt is okozhatnak, amely egyes
fajok erős mézharmat kiválasztásával, másrészt több faj vírusterjesztő képességével kapcsolatos.
A pajzstetűfajok vándorlása csak igen lassú terjeszkedést tenne lehetővé, mivel a nőstények szárnyatlanok, és a
fajok túlnyomó többségénél csak az L1 stádiumú lárvák képesek aktív helyváltoztatásra. A hímek repülnek
ugyan, de rövid élettartamuk (néhány nap) korlátot szab terjeszkedésüknek, és a faj tovább terjedésében
nőstények nélkül nincs szerepük. Sokkal jelentősebb szerepe van a pajzstetveknél a passzív terjeszkedésnek. A
terjedés fő módjai közé tartozik a tápnövényekkel való széthurcolás, a lárvák elsodrása a szél által, átvitel
madarak és rovarok útján. E módok közül az utóbbiakat az ember lényegesen befolyásolni nem képes.
Legnagyobb jelentőségű a növényi szaporítóanyagok általi terjesztés, ennek révén a tömeges pajzstetűfajok pár
év alatt megvethetik lábukat a távoli földrészeken. Így történhetett, hogy a kaliforniai pajzstetű 50–60 év alatt
Kínából indulva az USA-n keresztül, Európán át a volt szovjet Közép-Ázsiáig körülért a Földön. Ezt a terjedési
módot azonban az ember képes befolyásolni. A jelenlegi szigorú karantén rendszabályok mellett az ember által
passzívan terjedő kártevők hasonló széthurcolása alig fordulhat elő. Hazánkban az eddig ismert szabadföldön
élő fajok száma 160 felett van, és további 25 faj él szobai és üvegházi dísznövényeken. A ténylegesen
előforduló fajok száma azonban feltehetően jelentősen meghaladja a 200-at. Bár minden pajzstetű növényt
szívogat és ezzel kárt okoz, ennek ellenére azon fajok száma, amelyek alkalmanként tömegesen szaporodnak el
és kártevőknek nevezhetők, csak mintegy 70–80. Ezért az erdészetileg jelentős vagy lágyszárúakon, fűféléken
élő, közel rokon pajzstetűfajok közül csak a leggyakoribb és legjellegzetesebb fajokat említjük meg a
rendszertani teljesség kedvéért.
Hazánk pajzstetű faunájára vonatkozó adatokat Kosztarab és Kozár (1978) foglalta össze határozókönyvében. A
Közép-Európában élő pajzstetűfajokról az újabb ismereteket részletesen Kosztarab és Kozár (1988) tárgyalják.
A kártevő fajokra vonatkozó adatokat Kozár (1989) ismerteti. Az erdészeti pajzstetű fajok tápnövény
kapcsolatairól Kozár és Kosztarab (1980) készített elemzést.
A katicabogarak (Coccinellidae) imágói és lárvái állandó pusztítói valamennyi fajnak és a fémfürkészekhez

(Chalcidoidea) tartozó belső és külső élősködők lárvái szintén. A ragadozók és a parazitoidok a pajzstetűfajok
többségénél fontos egyedszám korlátozók. Behurcolt pajzstetvek ellen a természetes ellenségek betelepítésével
több esetben eredményesen sikerült védekezni. Példa erre az eper-pajzstetű (Pseudaulacaspis
pentagonaTargioni-Tozzetti) visszaszorítása hazánkban. Nagy lehetőségek rejlenek a komplex védekezési
rendszerek alkalmazásában. A kémiai védekezések számának csökkentése lehetőséget nyújt a parazitoidok és a
ragadozók hatékonyabb munkájára.
Család: VIASZOS PAJZSTETVEK
Fam: Pseudococcidae
Ovális alakúak, testük szelvényezettsége jól látható. Előfordulnak a növények gyökerein, szárán, ágain, levelén
és levélhüvelyében is. A testüket porszerű viaszréteg borítja, ami később laza, vattaszerű viaszzsákká alakul,
175
Rend: HOMOPTERA
amelybe a nőstények petéiket rakják. A lárvák és a fiatal nőstények általában helyváltoztatók, míg a kifejlett
nőstény a növényhez rögzíti magát. Május–június hónapokban a fehér vattacsomóhoz hasonló viaszzsákok jól
szembetűnnek. Hazánk viaszos pajzstetű faunája keveset kutatott terület, sok faunánkra új faj előfordulása
várható. Jelentős kártevő kevés van közöttük, inkább potenciális veszélyt jelentenek. A család fajai
vírusterjesztők.
Viaszos akác-pajzstetű
Heliococcus bohemicus Sˇulc
A nőstény teste rózsaszínű, 3,5 mm hosszú és 2,0 mm széles. A fehér és sárga akác, tölgy ágain és törzsén él.
Kátételét eddig csak szőlőn észlelték.
Lucfenyő-vándorpajzstetű
Paroudablis piceae Löw
Külsőleg a többi viaszos pajzstetűre hasonlít. Csak Picea fajokon él. A lucfenyő állományaink többségében
megtalálható. Néha jelentős egyedszámban fordul elő, különösen parkokban.
Juhar-pajzstetű
Phenacoccus aceris Signoret
Társneve: zsákos vándorpajzstetű
A nőstény 4 mm hosszú és 2,5 mm széles, zöldessárga. Európában általánosan elterjedt. Hazánkban, bár kevés
lelőhelyadata ismert, megfigyeléseink szerint általánosan elterjedt, elsősorban parkokban ér el magasabb
egyedszámot. Kedvelt tápnövényei a juharfélék (Acerspp.), a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), a szilva,
a szőlő, az alma, a ribiszke stb. Tavasszal az áttelelt 2. stádiumú lárvákból kifejlődnek az imágók, amelyek a fák
repedéseibe húzódnak, viaszzsákot választanak ki, amelyben megkezdik a peterakást. Júliustól jelennek meg a
fiatal lárvák, amelyek őszig a leveleken táplálkoznak, majd vedlenek, és az ágakon fehér viaszgubó alatt
telelnek. Védekezésre ellene nincs szükség. Egyedsűrűségét hatékonyan csökkentik a természetes ellenségei.
Család: TÜSKÉS PAJZSTETVEK
Fam: Eriococcidae
A családot sokáig a viaszos pajzstetvekhez sorolták. Azoktól a testen különböző rendszerben elhelyezkedő
nagyszámú tüske alapján különíthető el. Az elkülönítés a külső morfológiai bélyegek alapján nehézkes. Talán
annyi különbség van, hogy a viaszos pajzstetveket borító petezsák lazább, hófehér, míg e fajokon krémszínű és
tömör, határozottan nemezszerű. Hazánk tüskés pajzstetű faunája hiányosan ismert. Nagy jelentőségű kártevő
nincs köztük, inkább potenciális kártevők.
Tüskés szilfa-pajzstetű
Gossparia spuria Modeer
Társnevei: szil gyapjaspajzstetű, viaszos
szilfapajzstetű, szilfapajzstetű
Syn: Coccus ulmi Linné, Eriococcus spurius Modeer
A nőstény 3 mm hosszú és 1,5 mm széles, sötétvörös színű tányérszerű viaszképződményen ül, amely testének
szegélyét körülfogja, ezért felül a nőstény háta szabad. A szilfa ágain a paralécek között helyezkedik el
füzérszerűen. Európában általánosan elterjedt. Hazánkban is mindenütt megtalálható parkokban, erdőszéleken.
Kőris-pajzstetű – Pseudochermes fraxini Kaltenbach
Társnevei: kőris gyapjaspajzstetű, viaszos kőrispajzstetű
Syn: Fonscolombea fraxini Cockerell
176
Rend: HOMOPTERA
A nőstény ovális alakú, 0,5 mm széles és 0,75 mm hosszú, narancsvörös színű. Európában általánosan elterjedt,
hazánkban is gyakori. Kőrisfajokon él, de berkenye és orgona fajokról is vannak adatok. Elsősorban erdészeti
kártevő, de városi parkok és utcai sorfák is erősen szenvednek a kártételétől. Lárvaalakban telel, évente 1
nemzedéke fejlődik ki.
Család: BÜKK-GYAPJASPAJZSTETVEK Fam: Cryptococcidae
Apró,1 mm körüli nagyságú, gyapjúszerű viaszszálakkal borított testű pajzstetvek. Fásszárú növények
kéregrepedéseiben élnek. Mint kártevők csak bükkről ismertek.
Bükk-pajzstetű
Cryptococcus fagisuga Lindinger
Társnév: bükk gyapjaspajzstetű
Syn: Cryptococcus fagi Baerensprung
A nőstények oválisak, 0,5–0,8 mm átmérőjűek, a bükkfa törzsének és ágainak repedéseiben élnek. Európában
általánosan elterjedt, hazánkban is gyakori. Elsősorban erdészeti kártevő, de előfordul a városi parkok bükkfáin
is. Jelentőségét fokozza, hogy elősegíti a kéregrákot okozó gombák terjedését.
Család: HIMLŐS PAJZSTETVEK
Fam: Asterolecaniidae
Testük általában ovális, elasztikus felszínű. A nőstényt zöldes színű, félig átlátszó, hártyaszerű bevonat takarja.
A szívogatás hatására a fák kérgén kráterszerű kidudorodások képződnek amelynek közepén helyezkedik el a
pajzstetű. Elsősorban fás szárú növényeken élnek. A fajok többsége tölgykártevő.
Tölgy-himlőspajzstetű
Asterodiaspis variolosa Ratzeburg
A nőstény 1,7–2,2 mm átmérőjű, zöldes, átlátszó viaszréteg fedi. A pajzstetűt körülvevő fakéreg-kidudorodás
kráterszerű. Európa déli részén általános. Hazánkban parkokban, tölgyerdőkben gyakori. Oligofág faj, csak
tölgyféléket károsít. A tölgy ágain helyezkedik el, de a fiatalabb fák törzsén is megtelepszik. A nem megfelelő
körülmények között élő tölgyet igen erősen károsítja. Több Asterodiaspis-faj is előfordul tölgyeseinkben,
amelyek csak mikroszkopikus bélyegek alapján különíthetők el.
Család: TÖLGY-KÉREGPAJZSTETVEK Fam: Kermesidae
Gömb alakú, borsószerű pajzstetvek, amelyek csak kis felületen érintkeznek a növénnyel. A pajzs feketés színű,
esetleg szembetűnő sötét sávokkal, kemény kültakaróval. Tölgykártevők.
Tölgy-kéregpajzstetű (színes 212.)
Kermes quercus Linné
Társnév: tölgy borsó-pajzstetű
Syn: Kermococcus quercus Linné
A nőstény 4–6 mm átmérőjű, gömb alakú, teste keresztirányú sötét csíkozással, néha a csíkozás összeolvad, és a
pajzs sötét színt vesz fel. Európában általánosan elterjedt. Lárvaalakban telel. Egy nemzedéke van. Elsősorban
erdészeti kártevő, de városi parkokban is előfordul. A múlt század végén jelentős gradációjáról számoltak be.
Időnként azóta is tömegesen szaporodik el, különösen a nem megfelelő helyre telepített tölgyesekben.
Család: TEKNŐS PAJZSTETVEK
Fam: Coccidae
177
Rend: HOMOPTERA
A nőstény alakja változékony, lehet ovális, hosszúkás vagy kör alakú. A lapos testű fajoktól a majdnem gömb
alakig mindenféle előfordul. A nőstény teste lehet elasztikus vagy egészen kemény. A nőstény megkeményedő
teste (külön pajzs nincs!) alá rakja a petéit. Egyes nemek jelentősen eltérnek a közismert teknőspajzstetvektől.
Egyik jelentős és szembetűnő csoport a gyapjas teknőspajzstetvek, ahol a nőstény teste alatt fehér viaszzsák
képződik, ami a nőstényt felemeli. A másik csoportnál a peterakó nőstény fehér viaszzsákot készít, amely a
testét is beborítja (tarack-teknőspajzstetű). Sok veszélyes kártevő tartozik e családba, amelyek elsősorban fás
szárú növényeket károsítanak, mint az akác-pajzstetű, szilva-pajzstetű stb. A fajok többsége tömeges
elszaporodásra hajlamos, és az elmúlt évtizedek során több gradációjuk is lezajlott. Az egyedsűrűségüket a
természetes ellenségeik jelentősen lecsökkentik.
Hárs-teknőspajzstetű
Eulecanium tiliae Linné
Társneve: Juhar – pajzstetű
Syn: Physokermes coryli Lindinger, Eulecanium coryli Linné, E. mali Schrank, Lecanium aceris Bouché
A nőstény 6,5 mm hosszú, 6 mm széles és 5 mm magas. Az elpusztult nőstény színe sötétbarna. A

populációkban mindig nagyszámú hím található. Az országban több helyen is előkerült parkokban, erdőkben.
Gyakori tápnövénye a vadgesztenye, a hárs, szil és az alma is. Évente 1 nemzedéke van, és L 2 alakban telel.
Erősen parazitált.
Kétpúpú pajzstetű
Palaeolecanium bituberculatum Targioni–Tozzetti
Társnév: nagy almafa-pajzstetű
Syn: Eulecanium bituberculatum Targioni–Tozzetti, E. costatum Lindinger, Lecanium bituberculatum

Targioni–Tozzetti
A nőstény 5–8 mm hosszú és 4–6 mm széles, magassága 2,5 mm. A pajzs legmagasabb pontján a középvonaltól
kétoldalt 2 pár kiemelkedés (púp) látható, az elülső pár mindig jól szembetűnő. A nőstény színe szürkésbarna,
világosabb, keresztirányú sávokkal. A középvonal mentén kiemelkedő él húzódik végig a háton. Azon ritka
pajzstetűfajok közé tartozik, amelyeket szabad szemmel is elég nagy biztonsággal lehet meghatározni. Az északi
féltekén általánosan elterjedt Hazánkból lelőhelyadatok kis számban ismertek. Saját vizsgálataink szerint
természetes biocönózisokban, házikerti és szórvány gyümölcsösökben található. Tápnövényei között első helyen
szerepel a galagonya, majd az alma, a körte, a dió, és a szilva. A nőstények a vékonyabb ágakon helyezkednek
el, a lárvák a leveleken szívogatnak. Egyedsűrűségét a természetes ellenségei jó hatékonysággal gyérítik.
Akác pajzstetű – Parthenolecanium corni Bouché
Társnevei: közönséges teknőspajzstetű,
kerek teknős pajzstetű, akáctetű, akácgránát,
gránátbogár, pajzsbogár.
Syn: Coccus xylostei Lindinger, Eulecanium corni Bouché, Lecanium corni Bouché,
L. robiniarum Douglas.
Leírása: A kifejlett nőstény ovális, barna színű, közepesen kipúposodó, 3–7 mm hosszú, 2–4 mm széles, 2–4
mm magas. Az elpusztult nőstények sötétsárga vagy sötétbarna színűek, felül fénylő, nem mindig jól látható
éllel, amely mellett egy sor bemélyedő pont látható. A bemélyedések nagysága csökken a testszegély felé. A faj
döntő bélyegei (mint a legtöbb pajzstetű fajnál) mikroszkopikusak: a csápok 7 tagúak, leghosszabb a 4. tag. A
lábak vékonyak, a karmokon fogacska található. A légzőnyílások nem nagyok, a légzőnyílásbarázdában 30–50
ötsejtű mirigy és a barázda végén 3 vastag tüske van. A középső tüske hosszabb és enyhén hajlott.
A hímek pajzsa megnyúlt, ovális, 2 mm hosszú és 1 mm széles. 3 páratlan és 4 oldalsó páros lapból áll. Az első
lapok a növény felületéhez vannak ragasztva, a hátulsók könnyen felemelhetők és a kifejlett hím itt bújik ki
hátrafelé. A pajzs felületén fehér viaszrögök láthatók, meghatározott rendszerben. A kifejlett hím lilásbarna, 2
178
Rend: HOMOPTERA
mm hosszú. A csápok 10 tagúak, nagyszámú szőrszállal. Egy pár szárnya van, amely átlátszó, rózsaszínű,
irizáló. A szemek száma 3 pár. A párzószerv 0,5 mm hosszú.
A pete mattfehér színű. Az érett peték rózsaszínűek. A lárvák hossza 0,3 mm-től 0,5 mm-ig változik. A színe
világossárgából áttetszőbe megy át.
Elterjedés, életmód: A P. corni valamennyi földrészen előfordul. Európában a távoli Észak kivételével minden
országban megtalálható. Erős fertőzések általában a mérsékelt égövben alakulnak ki. Ez a terület az őshazájának
is tekinthető. Hazánkban erre a fajra vonatkozóan rendelkezünk legbővebb lelőhelylistával, az országban
általánosan elterjedt. A múlt század végén volt az első ismert hazai tömegszaporodása, amikor az alföldi
akácosokat pusztulással fenyegette.
A közönséges teknőspajzstetű polifág kártevő. Tápnövényeinek száma valószínűleg több százra tehető.
Hazánkban 81 tápnövényről sikerült gyűjteni. A gyümölcsfélék közül erősen fertőzi és károsítja a szilvát, a
szőlőt, az őszibarackot, a ribiszkét, gyengébben a cseresznyét, az almát, a körtét, a mandulát. A haszonfák közül
erősen fertőzi a fehér akácot és a hársat. Sok lágyszárú növényen is észlelték, mint kukorica, répa, bab,
burgonya, napraforgó, kender stb. A lágyszárúakon való fellépése a század elején és a múlt század végi
tömegszaporodások idején volt megfigyelhető.
A nőstények és a hímek a vékonyabb ágakat lepik el néha teljesen, a kikelő lárvák pedig a levelekre
vándorolnak, és ott szívogatva károsítanak. Táplálkozásuk során mézharmatot választanak ki, amellyel
szennyezik a növény levélzetét és termését is. A mézharmaton megjelenik a korompenész (Apiosporium
salicinum) és sötét micéliumaival szövi be a növényt. Az erősen fertőzött növény a nyár második felére poros,
sötétszürke színt ölt. A korompenész miatt gyengül a fotoszintézis, ennek következtében csökken a
hajtásnövekedés és a termés. Az erősen károsított növények levelei idő előtt lehullanak, ami a fák további
legyengülését okozza. Ez vezetett hazánkban is az akácosok pusztulásához a múlt század végén. Az utóbbi
évtizedekben a jelentősége csökkent, bár házikerti területeinken általánosan jelen van és károsít, de
katasztrofális károkat nem okoz.
Hazánkban évente 1 nemzedéke van, de megfigyeltek 2 nemzedékű populációt is az ország déli részén. A
Fekete-tenger partján fehér akácon 3 nemzedék is kifejlődik. L2 alakban telel a 2–3 éves ágakon. Tavasszal
május hónapban kifejlődik, és 30 nap múlva megkezdődik a peték lerakása. Egy nőstény peteprodukciója 4000,
míg fehér akácon 5000 felett is lehet. A petézés 4–15 napig tart és 20–40 nap embrionális fejlődés után
megkezdődik a lárvakelés és a lárvák a leveleken kezdenek táplálkozni. Az L1 stádium 2–2,5 hónapig tart,
ezután megtörténik a vedlés. Az L2-es lárva viszonylag rövid ideig táplálkozik, majd a 2–3 éves ágakra és a
törzsre vándorol, ahol telel.
A P. corni 2. stádiumú lárváit május elejéig lehet észlelni. Ekkor megtörténik a vedlés, és megjelennek az
imágók. Az élő nőstények 1 hónapig figyelhetők meg. Május közepén a nőstények teste alatt megjelennek az
első peték, amelyek június második feléig találhatók.
Nagyszámú parazitoid, ragadozó gyéríti, de gombabetegségei is ismeretek. Gradációi mintegy 11 évenként

következnek be.
A faj aktív migrációja csak a fán figyelhető meg. Passzívan azonban rovarok, madarak és a szél segítségével
rövid idő alatt nagy távolságra eljuthat.
Tölgy-teknőspajzstetű
Parthenolecanium rufulum Cockerell
Syn: Eulecanium pulchrum King
A nőstény 6 mm hosszú és 4 mm széles. Elkülöníthető a P. corni-tól szabad szemmel is, azzal, hogy a test
legmagasabb pontja nem a középpontban van, hanem a középpont és a hátulsó testszegély között (a pontos
beazonosításhoz azonban mikroszkópi vizsgálat is szükséges). Hazánkban általánosan elterjedt. Jelentős
tölgykártevő, de előfordul még szelídgesztenyén is. Jelentős kártétele fiatal tölgyeken figyelhető meg. Az utóbbi
években egyre gyakrabban szaporodott el tömegesen az ország különböző részein. Évente 1 nemzedéke van, L 2
alakban telel.
Kis lucfenyő-pajzstetű (színes 211.)
179
Rend: HOMOPTERA
Physokermes hemicryphus Dalman
Társnév: kis örvös fenyő-pajzstetű
Syn: Physokermes piceae Schrank (részben)
A nőstény világosbarna színű, 3 mm átmérőjű, borsószerű. Hazánkban parkokban lucfenyőn általánosan

előfordul. A nőstények az egyéves hajtáselágazásokban a pikkelyek alatt helyezkednek el, ezért jelenléte és
esetleges kártétele kevésbé szembetűnő, mint a nagyobb testű Physokermes fajoké. Általában szűznemzéssel
szaporodik, de néha vannak hímek is. A petéket a nőstény testburkán belül lehet megtalálni. A lárvák a
fenyőtűkön szívogatnak, majd az L2-es alakok az ágelágazásokba húzódnak telelésre. Évente 1 nemzedéke van.
Örvös fenyő-pajzstetű
Physokermes inopinatus Danzig et Kozár
Társnevei: nagy örvös fenyő-pajzstetű, örvös pajzstetű
A faj 1973-ban került leírásra Magyarországról. A nőstény a P. piceae fajhoz hasonló morfológiailag és
biológiailag is. 6 mm körüli átmérőjű, világosbarna, elsősorban az ágelágazásokban helyezkedik el, ahol
örvszerű gyűrűt alkot, de előfordul az ágakon is a tűk között. Az előző fajtól könnyen és jól elkülöníthető a
légzőnyílásbarázdában található 2 tüske alapján (L1 és L2 alakoknál). A fajt hazánkban a Balaton környékén és
Budapesten észlelték. Újabban előkerült Nógrád megyében és Ausztriában is. A Balaton környékén tömegesen
szaporodott el lucfenyőn és később ezüstfenyőn is, bár ezen kis számban. A lucfenyőt igen erősen károsította. A
fák növekedésükben visszamaradtak, jelentősen csökkent az évi hajtásnövekedés és a tűk hossza is. A fertőzött
fák tűit koromharmat borította, így azok díszítő értéke jelentősen csökkent.
Évente 1 nemzedéke van, L2 alakban telel a tűlevelek alsó oldalán. A hímek tavasszal fejlődésüket a tűkön
fejezik be, míg a nőstény lárvák az ágelágazásokba vándorolnak, és ott alakulnak imágóvá. Az imágók
kifejlődése és a megtermékenyítés áprilisban történik. Május végén, június elején kezdődik a peterakás. A
nőstény a petéket a teste által kialakított belső üregbe rakja. A nőstények peteprodukciója több ezer is lehet. A
peték lila színűek. A lárvák június végén, július elején jelennek meg, és a tűkre vándorolnak, amelyeken
megtelepedve szívogatnak, s áttelelnek. Gyakran szükség van ellene védekezésre is a parkokban.
Nagy lucfenyő-pajzstetű
Physokermes piceae Schrank
Társnevei: lucfenyőörv-pajzstetű, nagy örvös fenyő-pajzstetű
A nőstény világosbarna színű, 6 mm átmérőjű, borsószerű. Hazánkból kevés lelőhelyadata áll a

rendelkezésünkre. Lucfenyőn károsít. A nőstény az ágelágazásokban helyezkedik el. A hímek a tűkön májusra
fejlődnek ki, átlátszó üvegszerű pajzs alatt. A július–augusztusban megjelenő lárvák a tűkön szívogatnak, mint
az előző faj. L2 alakban telel, évente 1 nemzedéke van. Védekezés ritkán szükséges ellene.
A Physokermes fajokról tudni kell, hogy a nagy mennyiségben kibocsátott mézharmatuk Európa egyes részein
fontos mézforrást is jelent, ezért a méhészek és erdészek érdekei ütközhetnek.
Gyapjas pajzstetű – Pulvinaria betulae Linné
Társnév: táskás pajzstetű
Syn: Coccus betulaeLinné, C. carpini Linné, Pulvinaria vitisLinné
A nőstény 5-7 mm hosszú, sötétbarna, ráncos, majdnem kerek alakú, apró, szürke dudorokkal. A nőstény fehér,
erősen kidudorodó, felül sima, 8 mm hosszú petezsákot bocsát ki maga alól. Hazánkban általánosan előfordul.
Fontosabb tápnövényei közé tartozik az éger, a szőlő, a ribiszke, az alma, a körte, a dió, a vadgesztenye stb. Kárt
ritkán okoz, de szembetűnő voltával gyakran kerül a figyelem előterébe. A nőstények telelnek, majd május
második felében jelenik meg a nőstények alatt a fehér petezsák, amely mind nagyobb méreteket ölt és a nőstény
testének többszöröse lesz. A lárvák kifejlődésükig a leveleken szívogatnak.
Szilva-pajzstetű
180
Rend: HOMOPTERA
Sphaerolecanium prunastri Fonscolombe
Társnév: őszibarack-teknőspajzstetű
Syn: Coccus prunastri Fonscolombe, Eulecanium piligerum Leonardi, Lecanium rotundum Signoret
Leírás: A nőstény 3 mm átmérőjű, kerek, erősen kidomborodó. A pajzs színe sötétbarna, feketébe hajló, fénylő,
apró benyomott pontokkal. A nőstény csápjai 6-8 tagúak, a lábak rövidek. A hátoldalon a serték egy hosszanti
sávot alkotnak. A légzőnyílás barázdáiban található 3 tüske tompa. A hím pajzsa ovális, fénytelen, szabálytalan
alakú viaszrögökkel és egy keresztirányú varrattal. Hossza 1,5 mm és 0,9 mm széles. A hím sötétvörös színű,
keményebb és sötétebb tori résszel. A testhossza 1,8 mm. A feje felül szélesebb, mint a hossza, szív alakú. A
test hálózatos rajzolatú. 6 pár szeme van. A csápjai 10 tagúak. A hátulsó szárnyai hiányoznak. A lárvák a
lerakott petékben már kifejlettek, és azonnal előjönnek. A lárvák hossza 0,4 mm. 3 lárvastádiuma van. A 3.
stádium eddigi ismereteink szerint ritka a pajzstetveknél.
Elterjedés, életmód: Európában általánosan elterjedt, de ismert Kínában, Japánban és az USA-ban is.
Hazánkban is általánosan elterjedt. Egyedsűrűsége a házikertek és az üzemi gyümölcsösök kivételével általában
alacsony szintű, erdőszéleken gyakran tömeges a kökény bokrokon. Régebbi nagyobb hazai gradációjáról nincs
tudomásunk.
Oligofág kártevő. Rosaceae-fajokon károsít, ezen belül elsősorban a csonthéjas növényeken. Magyar nevével
ellentétben hazánkban leginkább őszibarackosokban fordul elő, és ott éri el a legmagasabb egyedsűrűséget.
Erősen károsíthatja a szilvát és a kökényt. Fellép még kajszi-, cseresznye-, meggy-, mandula-, birs-, alma- és
körtefákon is. A nőstények és a lárvák is az ágakon élnek és károsítanak. A lárváknak ez a sajátossága eltér a
többi teknőspajzstetűétől, amelyek lárvái a leveleken károsítanak.
L2 alakban telel a fák törzsén és ágain, rejtett helyeken. Május elejére kifejlődnek az imágók és megkezdődik a
megtermékenyítés. Egy nőstény peteprodukciója a 3000-t is elérheti. A lárvakelés július elején kezdődik. A
lárvák a nyár végén vedlenek először, és megjelennek a 2. fokozatú lárvák. Évente 1 nemzedéke van. A hasznos
rovarok jelentősen csökkentik e kártevő egyedsűrűségét.
Család: KAGYLÓS PAJZSTETVEK
Fam: Diaspididae
A nőstény testét könnyen leemelhető pajzs fedi. A pajzs kör, ovális, hosszúkás, körte vagy hosszú elnyúló alakú
lehet. Színe változó: lehet fehér, szürke, fekete, barna, rózsaszín. A nőstény teste a pajzs alakjának megfelelő,
testszíne lehet fehér, citromsárga, piros. A test utolsó szelvényei összeforrtak és pigidium-ot alkotnak.
Elsősorban a növények föld feletti részein károsítanak, különösen a fás szárúakon. Sok, igen veszélyes károsító
tartozik ide, mint a kaliforniai pajzstetű, a piros körte-pajzstetű stb. Hazánkban gyümölcsféléken, erdei
növényeken, szobanövényeken és dísznövényeken okoznak kárt. A fajok többségének egyedsűrűsége ritkán ér
el magasabb értéket, természetes ellenségeik hatékonyan működnek, míg más fajok, mint a kaliforniai pajzstetű,
a piros körte-pajzstetű, eper pajzstetű általában nagy egyedszámban fordulnak elő, és a parazitoidok csak kis
mértékben gyérítik.
Rózsa-pajzstetű - Aulacaspis rosae Bouché
Társnév: rózsafa-pajzstetű
Syn: Aspidiotus rosae Bouché, Chermes rosae Boisduval, Chionaspis rosae Gőthe, Coccus rosae Nördlinger,
Diaspis rosae Signoret
A nőstény pajzsa kerek vagy ovális, átmérője 2–3 mm. A nőstény teste málna színű, hoszszúkás. A hím pajzsa
hosszúkás, 1 mm hosszú, fehér, 2 hosszanti lécszerű dudorral a hátán. Az egész világon elterjedt faj. Hazánkban
is gyűjtötték az ország minden részén. Elsősorban a rózsát károsítja, gyakran a vadrózsatövek pusztulását
okozva. Megfigyelték a károsítását málnán, szedren és aranyribiszkén is. Évente 1 nemzedéke van. Telelése
feltehetően pete- és imágóalakban is történhet. Gyakran erősen parazitált.
Boróka-pajzstetű
Carulaspis juniperi Bouché
181
Rend: HOMOPTERA
Syn: Aspidiotus visci Lőw, Coccus visci Schrank, Diaspis fallax Hecker
A nőstény pajzsa kör alakú, fehér,1–1,5 mm átmérőjű, a teste narancssárga színű. A hím pajzsa hosszúkás,
fehér, 2 lécszerű kiemelkedéssel, a hossza 0,8–0,9 mm. Dél-európai elterjedésű, hazánkban is gyakori.
Tápnövényei: Thuja, Juniperus, Chamaecyparis, Taxus. Parkokban, kertekben, vadon élő borókán mindenütt
megtalálható. Örökzöld telepítésekben néha igen erősen elszaporodik, a lomb hullását és a növény száradását
okozza. Évente 1 nemzedéke van, a nőstény telel át. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit célszerű
megsemmisíteni. Kémiai úton a kirajzó lárvák ellen lehet védekezni június–július hónapokban.
Fűzfa-pajzstetű – Chionaspis salicis Linné
Társnév: fűz-kagylópajzstetű
Syn: Aspidiotus salicis Bouché, A. alni Henchel, A. populi Bärensprung, Chionaspis aceris Signoret, C. fraxini
Signoret, Mytilaspis salicetti Targioni–Tozzetti
A nőstény pajzsa 2–3 mm hosszú, körte alakú, fehér színű, a teste borvörös. A hím pajzsa hosszúkás, fehér, 2
hosszanti kiemelkedő vonallal, a hossza 1 mm. Európában általánosan elterjedt, hazánkban is gyakori.
Petealakban telel. Évente 1 nemzedéke van. A növények törzsén, ágain, levelein él. A lárvakelés április végén,
májusban, a peterakás augusztus végén kezdődik; egy nőstény 24–120 petét rak. Gyak-ran erősen parazitált.
Polifág kártevő, erdei növények mellett a ribiszkét, és a köszmétét is erősen károsíthatja. Hazánkban kőris, som,
éger, juhar, nyár, fűz, berkenye, áfonya, fajokon gyűjtötték. A védekezés ritkán indokolt, ha még-is szükségessé
válna, célszerű az erősen fertő-zött növények, növényi részek megsemmisítése.
Piros körte-pajzstetű
Epidiaspis leperii Signoret
Társnév: piros alma-pajzstetű
Syn: Aspidiotus piricolaDelGuercio, Diaspis betulae Thiem, D. fallax Horváth, D. leperii Signoret, Epidiaspis
betulae Lindinger,
E. piricola Fernald
Leírás: A nőstény pajzsa kerek, 1–1,5 mm átmérőjű, fehéresszürke, alig észrevehető excentrikus körökkel. A
teste ovális, és eltérően az egyéb kagylópajzstetveinktől borvörös színű. A pigidiumon egy pár karéj található,
amely enyhén fogazott. A két karéj alapja összeér, 8 pár vastag, meggörbülő serte szegélyezi. A hím pajzsa
hosszúkás, majdnem párhuzamos élekkel, a pajzs középvonalában 1 hosszanti barázda húzódik végig. A pajzs
0,6–0,7 mm hosszú. A hím, eltérően a pajzstetűfajok többségének hímjeitől, szárnyatlan. Pete: rózsaszínű, 0,2–
0,3 mm hosszú. Lárva: a kerek, 0,5 mm átmérőjű lárvapajzsok a nőstények közelében, gyakrabban annak pajzsa
alatt találhatók, így a pajzsréteg mind vastagabb lesz.
Elterjedés, életmód: Mediterrán eredetű faj. Dél- és Közép-Európában, a volt Szovjetunió déli részén ismert.
Előfordul Észak- és Dél-Amerikában, valamint Észak-Afrikában is. Általánosan elterjedt kártevő. Az országban
a fertőzöttségben jelentős eltérés nincs az egyes tájak között, bár az Alföldön valamivel gyengébb a fertőzés.
Tápnövények. Leggyakrabban körtén, szilván, almán fordul elő, de megtalálható dión, ribiszkén, vadgesztenyén,
galagonyán is, továbbá egy sor más növénycsalád fajain. A körte az egyetlen olyan gyümölcsfaj, amelyen nem a
kaliforniai pajzstetű fertőzés a legmagasabb, azt megelőzi az E. leperii-é. Ez nemcsak a fertőzöttség
gyakoriságában, hanem a mértékében is megnyilvánul.
A növények törzsén és ágain telepszik meg. Szívogatása következtében a növényi szövetek növekedése megáll,
és a fertőzött ágon horpadások keletkeznek, az ágak deformálódnak és könynyen letörhetnek. További károsítás
az ágak és a 10–20 éves fák pusztulását okozhatja.
A megtermékenyített nőstény telel. Tavaszszal május végén kezdődik a peterakás, amely 2 hónapig is
elhúzódhat. A peteprodukció 20–90 között változik. A lárvák 6 nap múlva kelnek ki a petékből, és a nőstény
közelében vagy annak pajzsa alatt telepednek meg. A kártétel fokozódása viszont részleges kéregelhalást okoz,
ami a lárvákat új, élő kéregrészek felkeresésére ösztönzi. Az l. lárvastádium 1 hónapig tart, amelyet a 20–30
napig tartó 2. lárvastádium követ. A hímek és a nőstények megjelenése június végén, augusztus elején
figyelhető meg. A hímek rajzása 20-30 napig tart.
182
Rend: HOMOPTERA
Parazitáltsága általában rendkívül alacsony, ami magyarázza a gyakori magas egyedszámát.
Jelentős károkat okoz különösen körtén, szilván és almán is gyakori. Inszekticidek iránt érzékeny pajzstetűfaj.
Rendszeresen kezelt területeken nem képes fennmaradni.
Közönséges kagylópajzstetű (színes 213.)
Lepidosaphes ulmi Linné
Társnév: kagylós alma-pajzstetű, kagylós pajzstetű, kommapajzstetű
Syn: Mytilaspis pomorum Signoret, Mytilococcus ulmi Linné
Leírás: A nőstény pajzsa 2,5–5 mm hosszú, hátulsó vége felé kiszélesedő, barna vagy sötétbarna színű, alakja
az írásjelül használt vesszőre hasonlít. Teste a pajzs alatt fehér színű. A hím pajzsa hasonlít a nőstényére, csak
kisebb.
Elterjedés és életmód: Az egész világon elterjedt a trópusok kivételével. Az egész országban elterjedt.
Parkokban, erdőszéleken és szórványgyümölcsösökben gyakori. Erős fertőzés galagonyán, almán, fűzön,
nyáron, akácon, orgonán és hárson fordul elő. Helyenként ágak és fiatal növények teljes pusztulása is
megfigyelhető. Elsősorban a fák törzsén és ágain fordul elő, de néha a gyümölcsökön és a leveleken is.
Évente 1 nemzedéke van, petealakban telel a pajzsok alatt. Tavasszal az alma virágzása után, május második
felében megkezdődik a petékből a lárvák kelése. A lárvák fejlődése augusztusra fejeződik be, amikor
megjelennek a nőstények. Ezek 1 hónapi fejlődés után rakják le petéiket a pajzs alá. Egy pajzs alatt 100 körüli,
daraszerű pete található. A fajnál szűznemzéses és váltivarú szaporodás is előfordul. Gyakran erősen parazitált.
Fehér fenyő-pajzstetű
Leucaspis pusilla Lőw
Syn: Aulacaspis pusilla Leonardi, Leucaspis leonardi Coleman, L. perezii Green
A nőstény 2–3 mm hosszú, fehéresszürke színű, hosszúkás, körte alakú. A teste barna pupáriumban helyezkedik
el. A faj dél-európai elterjedésű. Hazánkban általánosan elterjedt. Feketefenyőn (Pinus nigra) a kártétele
következtében a hajtások hossza 2,5-3-szor kisebb mint a nem fertőzötteké. A károsított tűk hossza is 1/3-a az
egészségesekének.
Két nemzedéke figyelhető meg. L2 alakban telel. Két, hozzá közel álló fajjal (L. piniés L. loewi) együtt fordul
elő, amelyektől csak mikroszkopikus bélyegek alapján különíthető el. Védekezni ellene a legyengült, erősen
fertőzött fák megsemmisítésével lehet. Egyéb beavatkozás ritkán indokolt.
Fenyőrontó pajzstetű
Nuculaspis abietis Schrank
Syn: Dynaspidiotus abietis Schrank
A nőstény pajzsa ovális, 2 mm átmérőjű, sötétszürke színű. Európában gyakori faj. Hazánkban is több helyen
észlelték Picea- Abies és Pinus fajokon. Elsősorban parkokban fordul elő. L2 alakban telel, évente 1 nemzedéke
van.
Eper-pajzstetű
Pseudaulacaspis pentagona Targioni-Tozzetti
Társnév: japán(i) pajzstetű
Syn: Aulacaspis pentagona Newstead,
Diaspis pentagona Targioni–Tozzetti, Sasakiaspis pentagona Kuwana
183
Rend: HOMOPTERA
A nőstény pajzsa 2,0–2,5 mm átméröjű, fehéres színű, ovális alakú, excentrikus körökkel. A testének színe
sárga. A hím pajzsa 1 mm hosszú, fehér, 3 hosszanti éllel. Az egész világon elterjedt. Hazánk nagy részén jelen
van. Polifág faj, tápnövényei közül az eperfa, japánakác, dió, orgona és az őszibarack az, amelyek vastagabb
ágain leggyakrabban előfordul, de gyakori a törzsön is. Évente 2 nemzedéke van, a kifejlett nőstény telel át.
Hazánkban a betelepített Prospaltella berlesei Howard parazitoid időnként és helyenként jelentősen korlátozza
az egyedsűrűségét. Újabban a városi parkok fáinak legjelentősebb kártevő pajzstetű faja lett.
Sárga alma-pajzstetű
Quadraspidiotus ostreaeformis Curtis
Syn: Aspidiotus hippocastani Signoret,
A. ostreaeformis Curtis, A. liliae Bouché, Diaspidiotus ostreaeformis Curtls
Leírás: A nőstény pajzsa ovális alakú, 2 mm átmérőjű, sötétszürke színű. A pajzson lévő excentrikus körök
közepén elhelyezkedő lárvabőr sárgás színű. A pajzs alatt a nőstény színe citromsárga. A hímpajzs hosszúkás-
ovális, 1–1,5 mm hosszú és sötétszürke színű.
Elterjedés és életmód: Egész Európában ismert, a volt Szovjetunió déli területein egészen a Távol-Keletig
megtalálható. Ismert kártevő Észak- és Dél-Amerikában is, valamint Ausztráliában, ahová Európából hurcolták
be. Hazánkban általánosan elterjedt kártevő. Soktápnövényű faj, 18 családhoz tartozó növényfajon károsít,
illetve él. Leggyakrabban szilván, körtén, almán és cseresznyén fordul elő. Erdei növényeink közül igen gyakori
galagonyán és hárson. A fák törzsén, ágakon és ritkán a gyümölcsökön fordul elő, gyakran ágszáradást okoz.
Különösen fiatal növényekre veszélyes.
Az L2 stádiumú lárvaalakban telel. Április végén, május elején jelennek meg az imágók. A petézés június elején
kezdődik és 2 hónapnál hosszabb időre is elhúzódhat. A lárvák a petékből 1–2 nap alatt kikelnek, és a nőstény
pajzsa közelében hamarosan megtelepednek. Parazitoidjai az egyedsűrűségét általában alacsony szinten tartják.
Kaliforniai pajzstetű
Quadraspidiotus perniciosus Comstock
Társnév: kínai pajzstetű, San José pajzstetű
Syn: Aspidiotus fusca Maskell, A. perniciosus Comsstock, Comstockaspis perniciosaMacGillivray, Diaspidiotus

perniciosus Comstock
Leírás: A nőstény pajzsa kör alakú, 1,7–2,1 mm átmérőjű. A színe általában sötétszürke. A pajzs átmérője
növényenként változik. A nőstény teste a pajzs alatt lapos, kerek, citromsárga színű. A faj megbízhatóan a
nőstény mikroszkopikus preparátuma alapján azonosítható. A legszembetűnőbb mikroszkopikus bélyeg,
amelynek segítségével a rokon fajok többségétől könnyen elkülöníthető, az ivarnyílás körüli mirigyek hiánya. A
hím pajzsa hosszúkás, ovális, 0,8–1,0 mm hosszú, a lárvabőr a pajzs elülső részében helyezkedik el. A hím
narancssárga színű,1 pár szárnnyal, 10 tagú csáppal. Az előtoron sötét, téglalap alakú, keresztirányú sáv látható.
A párzókészülék hossza megegyezik a potroh hosszával.
A kaliforniai pajzstetű utódait elevenen szüli. Az L1 stádium 3 szakaszra osztható. A rajzó lárvák, amelyek
lábakkal és csápokkal rendelkeznek, citromsárga színűek, ovális alakúak és 0,2–0,3 mm hosszúak. Az előjövetel
után a lárvák hamarosan letelepednek, egyidejűleg fehér viaszszálakból laza pajzsot szőnek, ez a fehérpajzsos
állapot, amely néhány napig tart. Majd a lárva a pajzsot továbbfejlesztve kialakítja a feketepajzsot, amely alatt
áttelel.
Az L2 alaknál kezdődik a szabad szemmel is látható ivari differenciálódás. A nőstény L2 kerek, míg a hím
hosszúkás. A nősténynél az L2 állapot után már az imágó következik. A hímnél még az L2 stádium után a
pronimfa- és nimfaállapot figyelhető meg, amelyet gyakran előbáb, báb-, illetve „álbáb‖-állapotnak is neveznek.
A nimfa állapot utáni vedlés során megjelenik a szárnyas hím.
Elterjedése, életmódja: Hazája a Távol-Kelet, ahonnan a múlt század közepét követően behurcolták
Kaliforniába. Húsz év alatt az USA nyugati részei mellett a keleti partokat is meghódította. Először 1928-ban
észlelték Európában, Magyarországon Szeged és Kámon területén. Ezt követően Európában gyorsan elterjedt.
Ma már Európában általánosan elterjedt az északi területek kivételével. Jelenléte ma már a világ valamennyi
184
Rend: HOMOPTERA
részén kimutatott. Hazánkban az egyes országrészek között jelentős az eltérés az előfordulásában. A hűvösebb
hegyvidéki körzetekben kevésbé jelentős.
A kártevő rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkezik, 80 botanikai családhoz tartozó több mint 700
növényfajról gyűjtötték. Eddig hazánkban több mint 60 fajról mutatták ki. A legkülönbözőbb fás és lágyszárú
növényeken fordul elő, mint kártevő elsősorban almán, körtén, ribiszkén, szilván, cseresznyén, meggyen,
egresen, őszibarackon. A dísznövények és a vadon élő növények közül gyakori rózsán, galagonyán, kökényen és
berkenyén. A fertőzött fákon a kérget teljesen beborítják az élő és elpusztult tetvek pajzsai. A szívogatás
következtében a fák növekedésükben jelentősen visszamaradnak, csökken és szakaszossá válik a termésképzés,
ezt egyes ágak, majd az egész fa pusztulása követi. A szívogatás helyén a gyümölcsökön, a leveleken és a
kérgen piros foltok („lázfolt‖, „lázkiütés‖) képződnek. A fertőzés és a kártétel növényfajonként és fajtánként
változik. Az alma, a ribiszke igen erősen fertőződik, míg a kajszibarack és a meggy gyengébben.
Rendszertelenül kezelt üzemi és házikertek erősen fertőzöttek.
Évente nálunk 2 nemzedéke van. Meleg években ősszel megfigyelhető a 3. imágónemzedék kifejlődése is,
amely azonban pusztulásra van ítélve. A faj nemzedékszáma változó, Szlovákia egyes területein 1 nemzedékű, a
volt Szovjetunió déli részein 4 nemzedék is kifejlődik
A hímek és a nőstények teljes kifejlődéséhez 20–25 nap elegendő. A kifejlett hímek élettartama néhány órától
1–2 napig tart. A megtermékenyítést 20–35 napos embrionális fejlődés követi, majd mintegy 2 hónapig tart a
lárvaszülés. A kártevő hazánkban L1 alakban telel át, fekete pajzs alatt. Termékenysége Európában 100 lárva
körül van. A lárvák eljővetele folyamatos.
A hímek rajzása április végén, május elején kezdődik, az almavirágzás végén. A 2. nemzedékű hímek rajzása
július elején szokott kezdődni. Az 1. nemzedékű lárvák előjövetele május végén szokott megindulni. A 2.
nemzedékű lárvák előjövetele augusztus elején kezdődik. A lárvák megtelepedésre törzset, leveleket és
gyümölcsöket egyaránt választanak.
A tájékozódásban a nőstény által kibocsátott feromon szolgál útmutatóul, de a színlátásnak is fontos szerepe
lehet, a hímek aktívan repülnek a fehér szín irányába.
Európában viszonylag kevés a természetes ellensége és a meglévők is kevéssé hatékonyak, bár megfigyelhető a
természetes ellenségek tevékenységének fokozódása, így az egyedsűrűsége az utóbbi évtizedekben csökkent.
Az intenzív üzemekben, bár drágán és sokszori permetezéssel de a pajzstetűkérdés megoldható. Igen fontos a
fertőzésmentes szaporítóanyag. Eredményes a télvégi lemosó permetezés alkalmazása. A tél végi kezelések
mellett elterjedtek a lárvák elleni nyári védekezések is. Ajánlják a hímek elleni védekezést is. A fertőzés
visszaszorításával a permetezések száma csökkenthető. A kaliforniai pajzstetű megjelenését követően
megkezdődött a Prospaltella perniciosi Tower parazitoid betelepítése Európába, amelynek hatékonysága
fokozódó mértékű.
Fekete tölgy-pajzstetű
Targionia vitis Signoret
Syn: Aspidiotus vitis Signoret
A nőstény pajzsa 2 mm átmérőjű, szabálytalan ovális alakú, sötétszürke vagy fekete. A pajzs excentrikus
körökkel borított, a középpontja erősen kiemelkedő, így kúp alakot vesz fel. A nőstény teste körte alakú, ibolya
színű.
Dél-európai faj. Eddig hazánkban csak néhány helyről gyűjtötték, főként karsztbokros területekről. Elsősorban
tölgykártevő. Fiatal csemeték pusztulását is okozhatja. Szőlőn is észlelték a károsítását. Az erősen fertőzött fák
megsemmisítésével célszerű a fertőzési gócok felszámolása.
Kecskerágó-pajzstetű
Unaspis euonymi Comstock
Társnév: keecskerágó-kagylóspajzstetű
Syn: Chionaspis euonymi Comstock
185
Rend: HOMOPTERA
A nőstény pajzsa 2 mm hosszú, körte alakú, barnás, rózsásbarna színű, a teste narancssárga. Dél-Európában
elterjedt faj, hazánkban mind több helyen lép fel parkokban az Euonymus bokrokon, de erdőszéleken is
előfordul a vadonélő kecskerágó fajokon. Az utóbbi években igen erősen pusztítja a bokrokat, különösen városi
utcákon, parkokban és tereken. A nőstény telel át, évente 2 nemzedéke van. Az erősen fertőzött bokrokat
célszerű megsemmisíteni.
186
30. fejezet - Rend: RAPHIDIOPTERA -
Tevenyakú fátyolkák
A tevenyakú fátyolkák nevüket onnan kapták, hogy előtoruk jellegzetesen erősen megnyúlt és henger alakú,
amelyet nyugalmi állapotban ferdén felfelé tartanak. Fejük lapos, kissé kiszélesedő a csőszerű előtorhoz képest.
Két pár hálózatos erezetű szárnyuk többnyire átlátszó, az elülső szárnyak hossza 6–19 mm. Az imágók testének
alapszíne sötétbarna vagy fekete, amelyet a toron és a potrohon világosabb sárgás és kékes színű foltmintázatok
tarkítanak. A fejtetőn található három pontszem megléte vagy hiánya a hazánkban előforduló két családjuk, a
Raphidiidae és Inocelliidae elkülönítésére szolgál. Az imágók határozásában a genitáliákon kívül a szárnyerezet
alakulása, a szárnyjegy színezete és osztottsága, egyes foltok megléte vagy hiánya egyaránt fontos lehet. A
nőstények általában valamivel nagyobbak a hímeknél és 5–7 mm hosszú tojócsövet viselnek.
Lárváik kifejlett állapotban 12–16 mm hoszszúak, megnyúlt testük hát-hasi irányban lapított, előtoruk az
imágóékhoz hasonlóan megnyújtott. Testszínük sárgás vagy sötétbarna.
A jellemző élőhelyeik erdők, erdőszéli bozótosok, cserjés, ligetes területek, patakparti magaskórós társulások.
Az imágók többnyire nappal aktívak és rendszerint áprilistól július végéig rajzanak. A nőstények tojásaikat 10–
50-es csomókban fakéreg repedésekbe, korhadékokba, avarba rakják le, ahol a lárvák két évig fejlődnek. Az
imágók és a lárvák is ragadozók, levéltetvekkel, pajzstetvekkel, kis hernyókkal és egyéb apró testű, puha
rovarral táplálkoznak. Megfigyelték, hogy egyes tevenyakú fajok lárvái a járatokba behatolva szúbogarakat
ragadoznak. Európában a kimutatott fajaik száma 70 körül van, amelyből eddig hazánkban 13 faj került elő.
Részletes taxonómiai, biogeográfiai, ökológiai ismereteket a renddel kapcsolatosan Aspöck és mtsi (1991)
foglalták össze. Magyar nyelven Szentkirályi (1989a) mutatta be a csoport növényvédelmi jelentőségét.
Erdővédelmi szempontból 4–5 tömegesebben előforduló, a Raphidiidae családba tartozó faj lehet jelentős.
Család: tevenyakúak (színes 231.,232.)
Fam: Raphidiidae
Sárgalábú tevenyakú
Dichrostigma flavipes Stein
A hazai erdők egyik leggyakoribb közönséges tevenyakú fátyolkája. Sötétbarna testét oldalról hamvas-kék és
krém-sárga foltok tarkítják. Az elülső szárnyak hossza 8–15 mm. Meleg erdőkben, erdőszéleken bozótosokban,
csalánosokban májustól júliusig gyakori. Lárvái avarban, korhadékban ragadoznak.
187
31. fejezet - Rend: NEUROPTERA -
recésszárnyúak (síkszárnyúak)
A recésszárnyúak rendjébe az apró méretűektől a nagyméretűkig fordulnak elő rovarok. Két pár szárnyuk van,
amelyek közül az elülső pár hossza – családtól és fajtól függően – 1,5–80 mm között változhat. Elnevezésük
onnan ered, hogy szárnyaik igen gazdagok hosszanti és haránt-erekben, amelyek egy sűrű sejtekből álló, fátyolra
emlékeztető hálózatot képeznek. Ezzel kapcsolatos a fátyolka elnevezésük is. A szárnyak hosszúkásak, ovális
alakúak, végük gyakran lekerekített. Nyugalmi állapotban jellegzetesen tetőszerűen, a testhez símulóan tartják
azokat.
Egyaránt előfordulnak közöttük vízi és szárazföldi életmódot folytatók. A többségüknél az imágók és a lárvák is
ragadozók. Erdészeti szempontból kártételt is okozó rovarok, atkák, esetenként lepketojások, kicsiny hernyók
fogyasztásával hozzájárulnak azok populációinak természetes szabályzásához. A recésszárnyúak rendjébe
számos család tartozik, különösen a trópikus és szubtrópikus területeken. Itt csak a hazai erdőkben előforduló
családokat tárgyaljuk röviden. Ragadozó tevékenységük révén a Hemerobiidae, Chrysopidae és
Coniopterygidae családok a legjelentősebbek az erdők életközösségeiben. Több fajuk esztétikai értékük,
ritkaságuk miatt védett Európa számos országában. Európában eddig több mint 200 fajuk ismert, ezekből
Magyarországon mintegy 130 fajt mutattak ki (Sziráki és mtsi, 1992), azonban egyes családok fajszáma
várhatóan bővülni fog még.
A Neuroptera rend képviselőinek határozása elsősorban az ivarszervek vizsgálatán alapul, azonban a kulcsoknál
olyan bélyegek is szerepelnek, mint a testen és szárnyakon lévő foltok alakulása, a szárnyak erezete, a
flagellumok felépítése és színezete, vagy a karmok formája. A határozással és életmódjukkal kapcsolatos
összefoglaló munka Aspöck és mtsi (1980) tollából született, a Chrysopidák biológiáját Canard és mtsi (1984)
mutatták be, a Neuropterák ökológiáját pedig New (1989) részletes tanulmánya mutatja be. A hazai fátyolkák
szezonális dinamikájával, közösség-szerkezeti vizsgálatával foglalkozott Szentkirályi (1984, 1992, 1997, 1998).
A fátyolkák életmódjával, ökológiai szerepükkel kapcsolatban bővebb információk találhatók magyar nyelven
Szentkirályi (1989b) munkájában. A hazai neuropterológiai szakirodalom részletes bibliográfiáját és
kutatástörténetét Ábrahám és Papp (1994) tekintette át.
Család: LISZTES FÁTYOLKÁK
Fam: Coniopterygidae
Apró termetű, 2–4 mm testnagyságú, 1,8– 5 mm szárnyhosszúságú rovarok. Elnevezésüket onnan kapták, hogy
egész testfelületük, a szárnyakat is beleértve, letörölhető, kicsiny, fehérszínű viaszlemezekkel borított. Egyes
fajaik esetében a hátulsó szárny pár erősen csökevényes. A szárnyak alakja ovális, végük lekerített, erezetük
redukált, egyszerű. Lárváik orsó alakúak, lapítottak, testszínük sárgás-barnás vagy rózsaszínű. Három
lárvastádiumuk van.
Hazánkban eddig több mint húsz fajt mutattak ki (Sziráki és mtsi, 1992). Európában mintegy negyven fajuk
ismert (Aspöck és mtsi, 1980). Az imágók és lárvák is ragadozók, elsősorban atkákat fogyasztanak, de kisebb
méretű levéltetű vagy pajzstetű lárvákat is zsákmányolhatnak. Az atkákból elfogyasztott napi mennyiség az
imágóknál 30–40, míg a lárváknál 15–35 példány lehet. Egyes fajok erdőkben tömegesen felszaporodhatnak. Az
imágók rajzása áprilistól októberig tart, fénycsapdával vagy ragasztós csapdával gyűjthetők. Általában évente
két nemzedékkel szaporodnak.
Néhány fontosabb hazai fajuk, amelyek tölgyesekben fordulnak elő (Sziráki, 1994): Conwentzia psociformis
Curtis, lisztes fátyolka (Semidalis aleyrodiformis Stephens), Coniopteryx haematica Mac Lachlan, C. lentiae
Aspöck & Aspöck, C. esbenpeterseni Tjeder.
Család: VÍZIFÁTYOLKÁK –Fam: Osmylidae
A középnagyságú recésszárnyúak közé tartoznak. Az elülső szárnyak hossza 15–30 mm. A szárnyak sűrűn
erezettek, üvegesen átlátszóak, viszonylag szélesek. A nőstények tojásaikat vízinövények leveleire vagy kövekre
rakják le. A lárvák szemiakvatikusak, részben vízben, részben szárazföldön, a vízparton mozognak, ahol apró
rovarokra vadásznak. Az imágók szintén ragadozók, apró rovarokkal, például levéltetvekkel, mézharmattal is
188
Rend: NEUROPTERA -
táplálkoznak. Gyengén repülnek. Vizek mellett gyakran nagy populáció sűrűséggel fordulnak elő. Európában,
így Magyarországon is egy fajjal képviseltetik magukat.
Vízifátyolka – Osmylus fulvicephalus Scopoli
20–26 mm szárnyhosszúságú faj. Az elülső szárnyakat barnás-feketés foltok elszórtan tarkítják. Hazánkban
főként erdei folyóvizek mellett fordul elő. Lárvái valószínűleg vízi rovarokkal (pl. Chironomidae) táplálkoznak.
Hegyvidéki erdők patakparti növényzetén gyakran nagyszámú imágóval találkozhatunk. Évente egy generációja
fejlődik ki.
Család: SZIVACSLEGYEK – Fam: Sisyridae
Nagyon kicsi recésszárnyú rovarok tartoznak e csoportba. Az imágók elülső szárnyai 3,5–10 mm hosszúak.
Küllemileg a kisebb méretű barna fátyolkákhoz hasonulhatnak. A szárnyak oválisak, többnyire folt nélküliek. A
testszínük sötétebb szürkés-barnás. Élőhelyük álló és lassan folyó vizeknél találhatók. Lárváik édesvízi
szivacsokon ragadozó életmódot folytatnak imágóik. Vizek mellett gyakran tömegesen rajzanak, amelyek apró
rovarokkal és mézharmattal táplálkozhatnak.
Hazánkban négy fajuk él (Sziráki és mtsi, 1992). Leggyakoribb fajuk, amely az erdészeti fénycsapdák
fogásaiban gyakran előfordul a Sysira fuscataFabricius. Lárvái tömeges szaporodása esetén jelentős haltáplálék
lehet.
Család: FOGÓLÁBÚ FÁTYOLKÁK
Fam: Mantispidae
Közepes nagyságú recésszárnyúak, amelyeknek elülső szárnyhossza 5–25 mm között változhat. Szárnyaik
foltmentesek, átlátszóak. Testszínük és szárnyerezetük sárgásbarna, a toron sötétbarna foltokkal tarkítottak.
Előtoruk erősen megnyúlt, hengeres, a tevenyakú fátyolkákra emlékeztető. A tor fej felőli vége kiszélesedő, és
itt ízesül az első pár végtag, amely olyan speciális fogólábbá alakult, amely az imádkozó sáskáknál ismeretes. E
fogólábat az imágók ugyanúgy lesből történő ragadozásra használják, mint az említett sáskák. Melegkedvelő
rovarok, hazánkból két fajuk ismeretes: fogólábú fátyolka (Mantispa styriacaPoda) és Mantispa perlaPallas.
A középhegységi déli peremvidék meleg tölgyeseiben, karsztbokor erdőkben, a Duna– Tisza-közének ültetett,
xerotherm Pinus állományaiban fordulnak elő. Lárváik fejlődése pókok gubóihoz kötött (pl. Lycosidae),
amelyben a tojásokat fogyasztják el.
Család: BARNA FÁTYOLKÁK (színes 229.)
Fam: Hemerobiidae
Apróbb termetű, 3–8 mm szárnytávolságú recésszárnyú rovarokból áll ez a család. Nevük arra utal, hogy
alapszínük sárgás-barnás, drappos, szürkés-feketés. A szárnyuk ovális, csak részben átlátszó, az ereken és a
lemezen gyakran apróbb, sötétebb pontok, foltok találhatók, amelyek a fajra jellemzők lehetnek. Tojásaik
oválisak, 0,5–1,5 mm hosszúak, krémszínűek. A lárvák elnyújtott orsó alakúak, testfelszínükről a szőrök, a
tuberkulumok hiányzanak. Testük sárgásbarnától, a szürkén keresztül a lilás rózsaszínűig változhat, fajtól
függően. A lárvák állkapcsai egy pár előrehajló, enyhén befelé görbült, hegyes tőrszerű „foggá‖ nőttek össze,
amelynek belsejében csatornák húzódnak. Kivétel nélkül ragadozók, és a lárvák e speciális szájszervükkel
nyársalják fel, majd kiszívják az apróbb, puha testű rovarokból, rovartojásokból, atkákból álló zsákmányukat.
Az imágók is kivétel nélkül ragadozók, de nektárt és mézharmatot is fogyasztanak. A lárvák és imágók

zsákmányállatai általában megegyeznek, elsősorban a Homoptera rend képviselőiből, atkákból kerülnek ki.
Egyes nemzetségek fajai inkább a levéltetvekre specializálódtak, úgynevezett afidofágok (Wesmaelius,
Hemerobiusspp.), míg mások a pajzstetveket vagy az atkákat kedvelik (pl. Sympherobiusspp.).
A legtöbb barna fátyolka a fás erdei élőhelyeket részesíti előnyben, ahol egyes fajok nagy egyedszámmal
fordulnak elő. Ragadozó tevékenységük révén a zöld fátyolkákkal együtt erdővédelmi szempontból a
legfontosabb recésszárnyúaknak számítanak. A fajok egy része inkább egyes lombhullató fákhoz, mások pedig
határozottan a tűlevelű fafajokhoz kötődnek szorosabban (lásd a táblázatot). Más, inkább generalista barna
fátyolkák a fafajok tekintetében nem mutatnak preferenciát. A barna fátyolkák többsége a lombkorona szintben
él, mások a gyepszinthez kötődnek. Az imágók éjjel aktív rovarok, amelyek fénycsapdával jól gyűjthetők. A
hazai erdészeti fénycsapda hálózat sokban hozzájárult a fátyolka együttesek és szezonális dinamikájuk
189
Rend: NEUROPTERA -
megismeréséhez. Az imágók kora tavasztól késő őszig aktívak, a fő rajzási időszakuk július közepétől
szeptember végéig tart. Fajtól függően évi 1–5 nemzedékük fejlődik ki. Ragadozási hatékonyságukra jellemző,
hogy napi átlagban lárváik 20–30 levéltetvet vagy 30–50 atkát, az imágók pedig akár 200–300 levéltetvet is
képesek elfogyasztani. A barna fátyolkák jól alkalmazkodtak az alacsony hőmérséklethez, így még késő ősszel,
4–5 oC esetén is képesek ragadozni. Európából több mint 50 fajukat ismerjük, amelyek közül hazánkban eddig
37-et mutattak ki (Sziráki és mtsi, 1992).
Közönséges törpefátyolka (színes 223., 228.)
Hemerobius humulinus Linné
Az erdőkben az egyik leggyakoribb barna fátyolka, amely helyenként tömegesen fordul elő. Elülső szárnyainak
hossza 5–8 mm. Teste és szárnyai sárgásbarna színűek, bizonyos erek találkozásánál jellegzetes fekete
foltocskák találhatók.
Lárvája 7–8 mm, keskeny orsó formájú, krémsárga, hátoldalán két oldalsó hosszanti barnásvörös csík húzódik.
A fénycsapdás gyűjtések alapján áprilistól novemberig aktívak az imágók. Évente 3-5 nemzedéke fejlődhet ki az
erdőkben. Alföldi és hegyvidéki tölgyerdeink, bükköseink jellemző fátyolkája.
Erdei törpefátyolka
Hemerobius nitidulus Fabricius
Elülső szárnyainak hossza 6–8 mm. A szárnyak egyszínűek, sárgásbarnák, folt nélküliek, a hosszanti erek
sötéten pontozottak. A homlok barna színű. Kifejezetten Pinus erdők lakója, kedveli a száraz-meleg klímájú
élőhelyeket. Magyarországon, a hegyvidéken és az alföldi régióban is, telepített fenyvesekben mindenütt
megtalálható.
Wesmaelius subnebulosus Stephens
A nagyobb méretű barna fátyolkák közé tartozik. Elülső szárnyának hossza 8–10 mm. Az elnyújtott szárnyak
sötétszürke erezetűek, foltokkal tarkítottak. A lárváik sötétbarnák, vörös-szürkés foltokkal. Testhosszuk 7–9
mm. Elsősorban afidofágok. Megfigyelték, hogy bükkösökben a Phyllaphis fagi-t ragadozta. Mind lombhullató,
mind tűlevelű erdőkben egyaránt előfordul.
Család: ZÖLD FÁTYOLKÁK
Fam: Chrysopidae
Erdővédelmi szempontból a zöld fátyolkák családja a barna fátyolkákon kívül a másik legfontosabb
recésszárnyú csoport. Nevüket onnan nyerték, hogy az imágók teste és szárnyának erezete a fajok többségében
fűzöld színű. A két pár szárnyuk elnyújtott ovális alakú, az átlagos hosszuk 10–18 mm. Az imágók teste 10–12
mm. A fej két oldalán elhelyezkedő nagy összetett szemük aranyos-zölden vagy bronzosan csillog. A fejtetőn
eredő csápok vékonyak, hosszúak, a táplálék kitapogatására is szolgálnak. A fejen és a toron több faj esetében
jellegzetes fekete, esetleg vörhenyes foltokat találunk.
Tojásaikat a nőstények nagyon sajátos módon rakják le. Egy 8–12 mm-es vékony szálat húznak potrohukkal, és
a megdermedő nyélszerű képződmény végén helyezik el ovális, 1–2 mm-es, többnyire zöld színű tojásaikat. A
tojásokat egyes fajok nőstényei nem egyesével, hanem lazább-szorosabb csoportokban helyezik el. Lárváik a
barna fátyolkáékhoz hasonlók, három fejlődési stádiumuk van. Testük azonban nem csupasz, hanem
tuberkulumokkal és szőrökkel borított. A mandibulák és maxillák itt is egy sarló alakú szúró-szívó, csatornát
képező szájszervvé alakultak. Az összes faj lárvája ragadozó életmódot folytat. A zsákmányállataik, ugyanúgy,
mint a barna fátyolkák esetében, főként levéltetvek, pajzstetvek, levélbolhák, liszteskék, atkák, rovartojások,
fiatal apró hernyók közül kerülnek ki.
Az imágók között csak a Chrysopa nem fajai ragadozók. A többi Chrysopidae faj imágói számára a fő
táplálékforrás a pollen, nektár, mézharmat. A hemerobiidák életmódjánál bemutatott jellemzők a chrysopidákra
is érvényesek. Egyes fafajok iránti preferencia ezek esetében is kimutatható (lásd a táblázatot). A chrysopidák
többsége éjjel aktív, így fénycsapdákkal jól gyűjthetők. Magyarországon eddig mintegy 30 fajt sikerült
kimutatni (Sziráki és mtsi, 1992).
Közönséges fátyolka (színes 230., 233.)
190
Rend: NEUROPTERA -
Chrysoperla carnea Stephens
Kisebb termetű chrysopida, szárnyainak hossza 10–13 mm. Ovális szárnyai fűzöldek, erősen szőrözöttek. Az
erezet által alkotott háromszögletű, úgynevezett intramedián sejt megléte jól elkülöníti más fajoktól. Imágó
alakban telel át, a téli időszakban színe sárgás-barnára változik. Kéreg alatt, faodvakban, kamrákban,
lakásokban gyakran tömegesen telel át. Eurytop és élőhely-generalista faj, mindenféle erdőtípusban
megtalálható egész szezon folyamán.
Évi 3–4 generációja van hazánkban. Újabban kimutatták, hogy reproduktív izolációban lévő 3–4 faj
komplexumából áll, amelyek csak viselkedésük alapján különíthetők el egymástól. Lárvái a legfontosabb
polifág ragadozók egyike erdeinkben. Európában üvegházi termesztési rendszerekben biológiai védekezésre is
használják lárváit.
Család: RABLÓPILLÉK – Fam: Ascalaphidae
A rablópillék a közepes illetve a nagyobb méretű recésszárnyú rovarok közé tartoznak, amelyek szárnyhossza
11–56 mm lehet. Csápjuk hosszú, csúcsi részén jellegzetesen kiszélesedő. A test fekete színű és erősen szőrös.
A szárnyak a szitakötőkére emlékeztető, de azokénál szélesebb. Szárnylemezeik gyönyörűen fekete, sötétbarna
és élénk sárga foltokkal színezettek, ebben viszont a lepkékre hasonlítanak. Az imágók igen jó repülők,
ragadozó életmódot folytatnak. Apróbb rovarokból (pl. legyek, lepkék) álló zsákmányukat a levegőben kapják
el.
Kifejezetten meleg és fényigényes rovarok. Tojásaikat növények szárára, fűszálakra kettesével, sorokban rakják
le. A fekete színű lárvák a hangyalesőkéhez hasonlók, ragadozók, a gyepszintben kövek alatt, mohák között
lesnek zsákmányaikra. Magyarországon egy fajuk él.
Rablópille – Libelloides macaronius Scopoli
Magyarországon a legszebb védett rovarfajok egyike. Szárnyhossza 18–26 mm. Az imágók júniustól augusztus
közepéig rajzanak, azt követően csak egy-egy példánnyal találkozhatunk. A Dunántúlon és az Északi-
középhegység meleg hegytetőin, déli oldalakon található száraz gyepekben, karsztbokor erdők tisztásain, kopár
sziklás részeken található élőhelye. Az imágók a napfényes, meleg déli órákban repülnek.
Család: HANGYALESŐK
Fam: Myrmeleontidae
Többségükben nagyobb méretű recésszárnyú rovarok tartoznak e családba. Elülső szárnyuk átlátszó, hosszuk
általában 25–50 mm. Egyes fajoknál jellegzetes barna, fekete pontok, foltok tarkítják, amelyek a határozást is
segítő bélyegek közé tartoznak. Hosszú, karcsú hengeres potrohuk 20–60 mm, így küllemükben nagyon
hasonlítanak a szitakötőkhöz. Azoktól elsősorban a sűrűbb szárnyerezet, a pontszemek hiánya, a jól fejlett
csápok és a gyengébb repülési képesség különbözteti meg. A testük alapszíne feketés-szürkés, amelyet egyes
fajoknál világosabb, sárga vagy barna mintázatok tarkítanak. Többségük alkonyatkor vagy éjjel aktív, fényre jól
repülnek, így az erdészeti csapdák néhány erdőlakó fajt rendszeresen gyűjtenek. Az imágók ragadozók,
levéltetveket, legyeket, apróbb lepkéket, poloskákat, fátyolkákat zsákmányolnak repülés közben.
A csoport nevét onnan kapta, hogy a fajok egy részénél a lárvák laza szerkezetű, morzsalékos talaj felszínén
(homoktalajon, porban) 1–4 cm átmérőjű, 2–3 cm mély szabályos tölcsért építenek. Ezek alján a felszín alatt
meghúzódva a verembe belecsúszó ízeltlábú állatokat speciálisan módosult kard alakú, fogazott rágóikkal
felnyársalják, és áldozatuk testnedveit kiszívják. Leggyakoribb zsákmányaik a hangyák, erre utal nevük.
A lárvák általában két évig fejlődnek. Azimágók június elejétől szeptember közepéig rajzanak. Magyarországon
13 fajuk él (Sziráki és mtsi, 1992). Néhány fajuk rendszeresen előfordul erdőkben, ahol lárváik útbevágások és
vízmosások földpadkái alatt, fák gyökerei közötti részeken, esőtől védett finoman morzsalékos talajban élnek.
Ilyen faj a közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius Linné), Euroleon nostras Furcroy vagy a kétfoltos
hangyaleső (Megistopus flavicornisRossi). Más, homoktalajhoz kötött hangyaleső fajok (Myrmecaelurus
trigrammusPallas, pusztai hangyaleső - Acanthaclisis occitanica Villers) stb.) az alföldi homoki erdőkben
(telepített fenyvesekben, nyárosokban) tűnik fel nagyobb számban. Védelmet érdemel egy igazi erdei faj, a
párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinusFabricius), amelynek lárvái faodvak esőtől védett üregében,
a morzsalékos detrituszban élnek. Tölcsért nem építenek, apró ízeltlábúakra vadásznak. Az imágók szárnyán
jellegzetes, párducéra emlékeztető barnás foltok találhatók. Innen kapta a nevét. Speciális élőhely igénye miatt
viszonylag ritka faj.
191
Rend: NEUROPTERA -
Sárga lucgubacstetű (Sacchiphantes abietis) (Foto: Szalay-Marzsó)
Chrysopida Lombhullató fák Tűlevelűek VP HP ÖK

e
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Chrysoper A A A A A A A A A + L,C,G E
la carnea
s.l.
(Stephens)
Chrysopa + + + XT
formosa
Brauer
Chrysopa + + + + + + + + + E T
pallens
(Rambur)
Chrysopa + + + A + + + + + + E H
perla (L.)
Chrysopa + L,C T
viridana
Schneider
Chrysopa A XT
dorsalis
Burmeister
Dichochry A + + A A + + + A + L,C E T
sa prasina
(Burmeiste
r)
Dichochry + + + + + + + + H
sa ventralis
(Curtis)
Dichochry A A + + + + A + + E T
sa
flavifrons
(Brauer)
Nineta + + + + L,C E MH
flava
(Scopoli)
192
Rend: NEUROPTERA -
Nineta + + + MH
vittata
(Wesmael)
Nineta + + A L
pallida
(Schneider
)
Nineta + +
guadarram
ensis
(Pictet)
Nineta + HT
carinthiaca
(Hölzel)
Chrysotro A + + A + + H
pia ciliata
(Wesmael)
Cunctochr A + + E MH
ysa
albolineata
(Killington
)
Tjederina + + A L H
gracilis
(Schneider
)
Notochrys + + + T
a fulviceps
(Stephens)
Hypochrys + + HT
a elegans
(Burmeiste
r)
Hemerobii
dae
Wesmaeliu + + + + + + + L,C,G E
s
subnebulos
us
(Stephens)
Wesmaeliu + + + + + + + + L,C E
s nervosus
(Fabricius)
Wesmaeliu + + + L XT
193
Rend: NEUROPTERA -
s
concinnus
(Stephens)
Hemerobi A A A A A + + A + L,C,G E
us
humulinus
L.
Hemerobi A A A + A + + + L,C E MH
us micans
Olivier
Hemerobi A + + L E T
us stigma
Stephens
Hemerobi + + L XT
us
handschini
Tjeder
Hemerobi + A A + L E T
us pini
Stephens
Hemerobi A + + L XT
us nitidulus
Fabricius
Hemerobi A + + + + L,C E MH
us
lutescens
Fabricius
Hemerobi + + + C XT
us
marginatus
Stephens
Hemerobiu + L T
s gilvus
Stein
Micromus A + + G E MH
angulatus
(Stephens)
Micromus + + + + G E MH
variegatus
(Fabricius)
Symphero A + + + L T
bius
pygmaeus
(Rambur)
194
Rend: NEUROPTERA -
Symphero + + + A L,C T
bius
elegans
(Stephens)
Sympherob + + + L T
ius
klapaleki
Zelen˝
Symphero A + + L XT
bius
fuscescens
(Wallengre
n)
Drepanept + + + L E MH
eryx
phalaenoid
es (L.)
Rövidítések: A= a faj abundáns és a dominanciája a 10% -ot meghaladhatja; + = a faj előfordul az adott
fafajon/erdőben; Fafajok: 1= tölgyek, 2= bükk, 3= gyertyán, 4= nyár és fűzek, 5= hársak, 6= juhar, 7= Pinus
spp., 8= Abies, 9= Picea, 10= Larix; VP= erdőn belüli vertikális preferencia: L= lombkoronaszint, C=
cserjeszint, G= lágyszárú szint; HP= habitat minőségével kapcsolatos preferencia: T= termofil, X= xerofil, XT=
xero-termofil, MH= mezo-higrofil, H= higrofil, HT= higro-termofil; ÖK= ökológiai besorolás, E= euryök
(ubikvista).
195
32. fejezet - Rend: COLEOPTERA –
Bogarak
A bogarak a rovarvilág legnépesebb rendjét alkotják. Kereken 300.000 az ismert fajok száma, ennek 10–15%-a
Európában él, Magyarországon mintegy 10 000 faj ismert. A bogarak mindenütt megtalálhatók. A
legkülönbözőbb táplálkozási formák ismertek. A laikus nagyközönség a bogarak kifejezést általában a más
rendszertani egységekbe tartozó rovarokra is használja. Ugyanakkor a bogarak jól körülhatárolható és egységes
csoportot képeznek.
A bogarak (Coleoptera) testtájai (Móczár, 1969
A bogárszárny típusai. A:adephaga B: cantharoidea C: staphylinoidea (Schwenke, 1974)
Legfeltünőbb jellemzőjük a kitines szárnyfedő. Két pár szárnyuk van, amelyek az összenőtt közép- és utótoron
erednek. Az elülső szárnypár a kemény, kitines szárnyfedő, amely a testet általában betakarja, de vannak
rövidült szárnyfedőjű fajok is (Holyvák-Staphylinidae). A szárnyfedők felületi kiképzése és színezete rendkívül
változatos. A második szárnypár a hártyás szárnyak nyugalmi állapotban a szárnyfedők alá hajtogatva pihennek.
A hártyás szárnyakat erek feszítik ki, melyek elhelyezkedése fontos rendszertani bélyeg. Három típust
különböztetünk meg:
A) Adephaga típus: A szárny közepén négyszögletes sejt van, melyet a középső ér 1. és 2. ága közötti
haránterek zárnak közre.
B) Cantharoidea típus: A szárnyon a középső ér horog alakú, visszafutó eret visel, alatta és felette lehetnek
haránterek is.
C) Staphylinoidea típus: A szárnyon nincsenek haránterek és a négyszögletű sejt is hiányzik.
A bogarak teste három fő részből áll: fej, tor és potroh. A fejen találhatók a szemek, a sohasem hiányzó csápok
és a rágó szájszervek. Jellemző az erős és jól fejlett rágó (mandibula). A három tori szelvény egy-egy lábpárt
visel, illetve a 2. és 3. szelvény a szárnyakat. A lábak csípő-tompor-comb-lábszár-lábfejek részekre tagozódnak.
A lábfej utolsó íze karmokat visel. A potroh 10 gyűrűből áll, de az utolsók nem láthatók, a potrohba húzottak,
átalakultak. Az utolsó szabadon látható torgyűrű háti része a farfedő.
196
Rend: COLEOPTERA – Bogarak
A bogarak teljes átalakulással (holometabólia = pete-álca-báb-imágó) fejlődnek. Az álcák a táplálkozási

módozatoknak megfelelően különböző jellemző típusokba sorolhatók. Közös jellemzőjük az erősen kitinizált
fej. Két nagy csoport képezhető:
1. Campodeoid (ragadozó) típus
2. Pajor alakúak
A bábok szabad bábok (pupa libera), gyengén kitinizáltak. Éppen ezért a legtöbb faj bábbölcsőt készít.
Erdőgazdasági szempontból nagyon fontos rovarcsaládok tartoznak ide. A növényevő fajok olykor érzékeny
károkat is okozhatnak.
Osztag: FUTÓBOGÁR ALKATÚAKCaraboidea
Az ide tartozó családok közös jellemzője, hogy a 3. csípők nagyok és átjárják a potroh első haslemezét, úgy,
hogy a szelvénynek csak az oldala látszik. Az 1–3. haslemez összenőtt, csak finom varrat van a szelvények
között. A hártyás szárny Caraboidea-típusú, vagyis a középső ér fő- és mellékága között van legalább egy
harántér. A lábfejízek száma 5–5–5, csak kivételesen más. Homlokukon nincsenek pontszemek, csápjaik
többnyire fonalasak.
Alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta) (Székessy, 1958)
Család: HOMOKFUTRINKÁK (színes 217.)
Fam: Cicindelidae
Közepes nagyságú, rendkívül élénk mozgá-sú, jól repülő fajok tartoznak ide. Szemeik erősen kiugróak, félgömb
alakúak. Rágóik hoszszúak és sarló alakúak, hegyes belső fogakkal. Előtoruk keskeny, hengeres, lábaik hosszú,
feltűnően vékony futólábak. Színezetük általában fémes, sokszor zöldes (hasi oldaluk is), a fedőkön különféle
fehéres, sárgás harántfoltokkal, kifli alakú vállfolttal vagy más rajzolattal. Nappal aktív állatok, kimondottan a
meleg, napos időszakokat kedvelik. Gyakoriak a homokos erdei utakon, nyiladékokon. Jellegzetes a menekülési
viselkedésük. Zavaráskor hirtelen felröppennek, párméternyi repülés után úgy ereszkednek a talajra, hogy
fejükkel az őt zavaró irányába fordulnak, majd ez ismétlődik újból, a zavarás megszűntéig. A lárvák feje és tora
nagy, erősen kitinizált, a fej négy fiókszemmel. A potroh hátlemezei középen nem nőttek össze. A talajban
készített lakócsőben zsákmányra leső Cicindela lárva igen figyelemreméltó. A nagy fej és a tor derékszögben
hajlik a potrohához képest, így e két testtájjal lezárja a cső bejáratát. A felfelé álló rágókkal kapja el az
áldozatát. Potrohának ötödik hátlemezén két kampót vagy más toldalékot visel, amellyel testét a lakócső falához
szorítja.
Öves homokfutrinka
Cicindela hybrida Linné
12–15 mm nagyságú, bronzos, kékeszöld színű bogár, lábai rézvörösek. A szárnyfedőkön nagy kiflialakú, sárga
vállfoltok, majd egy középső harántfolt és egy újabb kiflialakú folt a végeken. Homloka a szemek között
csupasz. Sok változata ismert.
Erdei homokfutrinka
197
Cicindela silvicola Latreille
14–16 mm, az előző fajhoz hasonló, de homloka a szemek között szőrös. Szürkészöld, alul fémeszöld színű.
Szárnyfedő foltjai fehérek, világossárgák, a vállfolt osztott.
Mezei homokfutrinka
Cicindela campestris Linné
Gyakori faj, 10–16 mm-es nagysággal. Alapszíne zöld, a szárnyfedők rajzolata 6 kis foltból áll. Ismertek
sötétebb ércfényű színváltozatok és nagyon sok rajzolat szerinti változat is.
További fajok:
Parlagi homokfutrinka
Cylindera germanica Linné
Parti homokfutrinka
Cylindera arenaria Fuessly
Foltos homokfutrinka
Lophyridia lunulata Fabricius
Család: FUTÓBOGARAK(színes 220.)
Fam: Carabidae
Csápjuk fonalas, a csápízek száma 11, amelyből az első ízek csupaszok, a többiek szőrösek. A csápok a felső
állkapocs töve és a szemek között erednek. Mandibulájuk erőteljes, befelé görbülő. Egyes fajok harapásakor a
rágók 2 kg tömegű testként nehezednek egy négyzetmilliméter felületre.
Méretük, színezetük, testalkatuk igen változatos. A 2 mm-estől (pl. kétsávos partfutó), a 3–4 centiméteresig (pl.
bőrfutrinka), az egyszínű feketétől (pl. közönséges gyászfutó) a szalmasárgán át a rézvörösig (pl. rezesfutó)
mindenféle előfordul közöttük.
Emésztésük külső vagy belső. Külső emésztés esetén az állat a megragadott, roncsolt zsákmányba
emésztőnedvet bocsát, majd az elfolyósodott részeket, felszívja. Többek között a Carabus fajok táplálkoznak ily
módon. Más fajok (pl. Pterostichus oblongopunctatus) darabokat harapnak ki a prédából, lenyelik azokat, és a
bogár szervezetén belül történik az emésztés.
Eléggé jellegzetes a védekezési stratégiájuk is. Anális mirigyükből maró hatású és riasztó szagú váladékot
lövellnek ki a támadó irányába. Ez az anyag általában kis szénatomszámú szerves sav(ak) (pl. metakrilsav) vizes
oldata.
Eredetileg a futóbogarak fejlett hártyás szárnnyal rendelkeztek. A repülés volt az elsődleges terjedési mód. Az
evolúció során alakultak ki a mai formák. Az erdei fajok többségének hártyásszárnya csökevényes, de vannak
di- és polimorf, illetve makropter fajok is. Továbbá, az előző kategóriákon belül is a szárnymozgató izmok
lehetnek fejlettek vagy fejletlenek. Ennek megfelelően vannak röpképes és röpképtelen fajok, illetve fajon belül
is lehetnek röpképes és röpképtelen egyedek. A röpképes fajok egy részénél egy gén határozza meg a
röpképességet, más fajoknál több génes az öröklődés. A hártyásszárny di- és polimorfizmusát, amely
túlnyomórészt genetikai irányítás alatt áll, a környezeti feltételek befolyásolhatják. Az élőhely zavartalansága,
stabilitása a szárnyméret csökkenésének irányába hat és gátolja a szárnyizomzat kifejlődését.
A futóbogarak családjából eddig több mint 40 000 fajt írtak le. A hazánkban élő mintegy 500 faj csaknem 10
százalékát teszi ki bogárfaunánknak. Minden élőhelynek megvan a sajátos futóbogár „társulása‖. Faj- és
egyedszám tekintetében az egyes élőhelytípusok eltérnek egymástól. A zárt bükkösökben vagy fenyvesekben
csak néhány faj fordul elő, míg az erdőszegélyeken, tisztásokon, patakok partján jóval több. Azonban, minden
objektumban van egy-két faj, amelyik magas(abb) egyedszámával kiemelkedik a sorból. Ez az objektum lehet
egy pár m2-es mikrohabitat, egy erdőrészlet, vagy több kisebb-nagyobb élőhelyet magábafoglaló topográfiailag
elkülöníthető egység, de még ennél nagyobb léptékű is előfordulhat. A táblázatban a Pilis Bioszféra Rezervátum
198
(mint egy objektum) különböző pontjain elhelyezett talajcsapda sorozatokkal fogott futóbogár-anyag
feldolgozása során nyert néhány adatot illetve mutatót adtunk meg példaként.
Az erdei fajok nagyobbik része éjjel, más részük nappal aktív, de vannak szürkületi állatok is, illetve egyesek
aktivitása átfedi e kategóriákat. Aktivitásukat számos tényező befolyásolja (pl. fényintenzitás, hőmérséklet, a
talaj nedvességtartalma, növényborítottság). A legtöbb faj általában a talajfelszínen aktív, míg egyes nemek
(Dromius- és Lebia fajok) egyedei a fákon, fák kérge alatt, szújáratokban, illetve a cserjéken, bokrok levelein
mászkálnak, kutatnak zsákmány után, ahol szú-, levél- és egyéb bogárlárvákat, levéltetveket, lepkehernyókat
ragadoznak. A szezonális aktivitásuk, életmenetük igen lényeges és bonyolult kérdés, amely több oldalról
befolyásolt (pl. a zsákmányállat egyedszáma) és összefüggésben van szaporodásukkal is oly módon, hogy a
különböző korú egyedek nem egyformán és nem egy időben aktívak. Számos faj életében a repülés is fontos
szerepet játszik. Ezen állatok populációi között a géncsere ily módon biztosított. A repüléssel történő diszperzió
és migráció különösen a zavart élőhelyeken lényeges. A különböző korú és nemű egyedek repülési aktivitása
eltérő lehet. A fiatal állatok repülési hajlama erősebb, mint az időseké.
A futóbogarak kifejlődése a tojástól az imágóig általában egy évnél rövidebb időt vesz igénybe, fajonként igen
eltérő lehet. Még egy fajon belül is lehetnek különbségek az élőhelyektől, vagy geográfiai eltérésekből adódóan.
Holometaboliával fejlődnek. A nőstények fekundítása, fajtól függően, az 5–10 tojástól a többszázig terjedhet.
Egyes fajok őrzik a tojásokat, és mintegy primitív ivadékgondozást mutatnak. A lehelyezett tojásokból,
amelyeket a nőstények egyesével vagy kisebb-nagyobb csomókban raknak a talajba, a kikelő lárva három
stádiumon át, kétszeri vedléssel, jut el a bábállapothoz. A lárvák szabadon mozgó Campodeoid-alakúak, hat-hat
fiókszemmel, vízszintesen előreálló, lapított fejjel, nagy rágókkal. A fej, a tor és a hátlemezek színe általában
sárga, barna vagy fekete, egyébként piszkosfehér színű. A báb ún. szabadbáb, amelyik a lárva készítette
bábkamrában, a hátán levő kis szőrökön fekszik, előrehajtott fejjel és jól kivehetők rajta a testrészek és a
függelékek. A friss imágónak még lágy a kitinváza és színe is világosabb, mint az idősebb példányoké.
A Pilis Bioszféra Rezervátum 15 pontján, az 1982–84. években, talajcsapdázott futóbogarak listája (1%-
nál magasabb átlagos relatív gyakoriság esetén)
Fajok Átlagosrelatív gyakoriság (%) Előfordulási pontokszáma Összegyedszám

(db)
Aptinus bombarda (Illiger, 23,43 12 4156

1800)
Abax parallelepipedus (Piller 15,07 15 2250

et Mitterpacher, 1783)
Carabus scheidleri Panzer, 7,97 14 750

1799
Pterostichus melas (Creutzer, 7,94 15 635

1799)
Pterostichus melanarius 5,57 12 693

(Illiger, 1798)
Carabus convexus Fabricius, 4,60 10 121

1775
Carabus nemoralis O.F. 3,37 13 296

Müller, 1764
Pterostichus 3,26 14 520

oblongopunctatus (Fabricius,
1787)
199
Carabus ullrichi Germar, 3,25 10 225

1824
Carabus coriaceus Linnaeus, 2,52 14 217

1758
Harpalus rufipes (De Geer, 2,12 9 92

1774)
Harpalus atratus Latreille, 2,08 8 119

1804
Platyderus rufus (Duftschmid, 1,85 9 182

1812)
Carabus hortensis Linnaeus, 1,81 9 265

1758
Abax ovalis (Duftschmid, 1,55 10 286

1812)
Abax parallelus (Duftschmid, 1,23 9 214

1812)
Molops piceus (Panzer, 1793) 1,21 12 162
Platynus assimilis (Paykull, 1,20 6 194

1790)
Forrás: Kádár és Szél (1999).
A futóbogarakat általában opportunista, generalista ragadozóknak tartják, azonban a növényi táplálék

jelentősége nagyobb, mint azt korábban gondolták. Kevés az olyan fajok száma, amelyek többé-kevésbé
specialisták. Ilyenek, például,. a hazai erdőkben is honos cirpelőfutók (Cychrusspp.), amelyek szinte csak
csigákkal táplálkoznak. A keskeny nyakpajzs, az ormányszerűen megnyúlt fej, a kanálszerű tapogatók és a
hosszú rágók mind a csigaházba való beférkőzést segítik elő. Számos korábban kimondottan ragadozónak tartott
fajról kiderült, hogy fogyaszt növényi anyagokat is, mint ezt belgiumi vizsgálatok, pl. a Pterostichus
melanarius-nál igazolták. 181 db felboncolt imágóból 141-ben találtak növényi szövetmaradványokat.
Táplálkozás szempontjából három csoportot lehet körvonalazni: Az imágók nagy része karnivor (1.) (pl.
Carabusspp.), más részük vegyes táplálkozású (2.) (számos Harpalus és Amara faj), és vannak növényevők (3.)
(pl. Zabrus spp.) is. A lárvák általában karnivorok. Granivoriát, azaz magevést, egy Amara faj, továbbá a
Harpalus és az Ophonus csoportok számos fajának lárvájánál igazoltak. Egyes fajok lárvái élősködők.
Mivel a futóbogarak számára a táplálékellátottság a természetben általában szuboptimális, ezért a vegyes

táplálkozás, a polifágia valamint az opportunizmus tűnik jó stratégiának. Részben e tulajdonságaik teszik őket
alkalmassá, hogy egy lehetséges biológiai kontrolként működjenek, hiszen a zsákmány visszaszorulása esetén is
túlélnek az adott területen. Továbbá azért, mert (1) a legtöbb fajnak számos egyede több évig él, így többször is
szaporodik, (2) életciklusuk nem kötődik speciális zsákmányhoz, (3) aggregációt mutatnak, azokon a helyeken,
ahol a zsákmányból több van, (4) ez utóbbi helyeken pedig a lárvák kannibaliznusának intenzitása csökken, a
predáció válik jelentőssé.
Számos fajuk kitűnő indikátor. A különböző szennyeződésekre, zavarásokra és egyéb behatásokra (pl. talajvíz
csökkenés) érzékenyen reagálnak, így bioindikációra is felhasználható szervezetek.
A fajok többségének könnyű határozhatósága, automatikus gyűjtőmódszerekkel (pl. talajcsapdákkal,

fénycsapdákkal) való könnyű gyűjthetősége, azaz talajfelszíni és repülési aktivitásának egyszerű
nyomonkövethetősége, teszi e csoportot alkalmassá a hosszú távú monitorozásra is.
200
A futóbogarak szakirodalma több tízezerre tehető. Ezért rendhagyóan, egy-két kivételtől eltekintve, mellőztük a
hivatkozásokat. E helyen adunk meg, utólag, a teljesség igénye nélkül, néhányat, amelyekben további, bőséges
irodalom található. Életmód és ökológia területéről, pl. Thiele (1977), Luff (1987), Lövei és Sunderland (1996)
munkái, morfológia, taxonómia és determináció területéről pedig Csíki (1905–1908), Freude és mtsai (1976),
Lindroth (1985-86), Hùrka (1996) könyvei ajánlhatók.
Aranyos bábrabló
Calosoma sycophanta Linné
Leírása : Az imágó hasi oldala kék vagy kékes fekete, kissé fénylő, felül az előtora kék, szárnyfedője rézvörös-
aranyoszöld. A csápok és a lábak feketék. Nagysága 24–30 mm. Az erdők egyik legszebb bogara. Lárvája
kifejletten fekete színű.
Elterjedés, életmód : A domb- és hegyvidéki erdőket, különösen a tölgyeseket kedveli. A lárva és az imágó is
fáradhatalanul mászkál vagy futkározik a fatörzseken, ágakon, és zsákmány után kutat. Napsütéses, meleg
időben aktív és a kora délutáni órákban a legmozgékonyabb. Hártyás szárnya fejlett. Május végén, június elején
szaporodik. Ha elegendő a tápláléka, akkor fejlődési ideje igen rövid. A tojásból pár nap múlva kikelő lárva, két
hét alatt elérheti teljes fejlettségét, ekkor a talajba húzódik bábozódni. Ezt követően egy-két hét múlva bújik elő
a kifejlett bogár. Az imágók telelnek át. A tavaszt a szülői nemzedék bogarainak is mintegy 60%-a megéri.
Egyes adultok 3–4 évig is élnek. Tápláléka szinte teljes egészében lepkehernyókból és -bábokból tevődik össze.
Elsősorban a gyapjaslepke, az apácalepke, a búcsújárólepke, továbbá bagolylepkék bábját, illetve hernyóját
fogyasztja nagy mennyiségben. Az imágó közel ötven napig táplálkozik, ez mintegy négyszáz darab hernyót
jelent, mint zsákmányt, egy szezonban. A lárva élete során kb. negyven hernyót fal fel, bábból pedig 20 darabot
képes elfogyasztani, és még többet károsítani. Amerikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az 1. és a 2. stádiumú
lárva inkább a bábokat, a 3. stádiumú pedig a lárvákat fogyasztotta szívesebben. Az imágó és a lárva
mindkettője jobban preferálta a nőstény lepkebábokat.
A biológiai védekezés klasszikus példájaként emlegetik e szép bogárnak Európából az USA-ba történő
betelepítését, ahol a szintén behurcolt gyapjaslepke és aranyfarú lepkék ellen vetették be sikeresen.
Védett állat, mindenképpen kíméletet érdemel. Hernyópusztító tevékenységében nem marad el tőle a
Kis bábrabló (színes 221.) – Calosoma inquisitorLinné, amelyik erdeink gyakori, sokszor tömeges faja.
Nagysága 15–20 mm, általában bronzbarna színű.
Ragyás futrinka
Carabus cancellatus Illiger
Leírása: Az imágó teste alul fekete, felül rezeszöld vagy rézvörös. A szárnyfedőkön hat-hat kiemelkedő borda
van, amelyből három-három láncszerű. 18–25 mm hosszú.
Elterjedés, életmód : Inkább erdőszegélyeken, erdőirtásokon található nagyobb számban. Talajfelszíni

aktivitásának két periódusa van. Az első áprilistól június végéig tart, és ezen időszak a szaporodási aktivitását is
lefedi. A második augusztusban van, de ez rövidebb és kisebb csúcsú az előzőnél. Ekkor találhatók a frissen
kibújt állatok. A nőstény többször rak tojást, egy-egy alkalommal 2–14, egy idényben összesen mintegy 20–60
darabot. Teljes kifejlődése 10–13 hétig tart, ebből 8–10 hét a lárváé. Az imágók telelnek át, sokszor
csoportokban, nem ritkán kidőlt fatörzsekben. Az imágó és a lárva is elsősorban ragadozó. Minden elérhető és
általa legyűrhető zsákmányt elfogyaszt. Mint minden hazai Carabus faj, ez is védett.
Bőrfutrinka – Carabus coriaceusLinné
Legnagyobb futrinka fajunk. Nagysága elérheti a 40 mm-t is. Egyszínű fekete, a szárnyfedők bőrszerűen
ráncoltak – innen az elnevezés. Sokszor talajjal szennyezett, sáros. Gyakran található pl. talajgödrökben,
ültetőgödrökben.
Kék futrinka (színes 219.)
Carabus violaceus Linné
201
25–30 mm nagyságú, egyik leggyakoribb Carabus-fajunk. Színe ibolyakék, kék, feketéskék, és a szárnyfedők
oldalpereme ibolyavörös, aranyosvörös, zöld. Elsősorban hegy- és dombvidéken közönséges.
Lapos kékfutrinka – Carabus intricatus Linné
25-38 mm nagyságú, dekoratív faj. Hosszú szárnyfedői hátrafelé kissé kiszélesednek, laposak, rajtuk 3–3
szakadozott láncszerű borda. Színe kék. Hegyvidéken él.
Továbi gyakori Carabus-fajok:
Mezei futrinka
Carabus granulatus Linné
Ligeti futrinka
Carabus nemoralis Müller
Aranypettyes futrinka
Carabus hortensis Linné
Közönséges gyászfutó
Pterostichus melanarius Illiger
Syn: Pterostichus vulgarisLinné
Leírása: Az imágó hasi és háti oldala is egyszínű fekete, kissé fénylő. Lábai és csápjai feketék. A fedőszárnyak
barázdái mélyek, nagysága 13–19 mm.
Elterjedés, életmód: A legkülönbözőbb élőhelyeken fordul elő. A hazai erdőknek éppúgy lakója, mint a
különböző agrár kultúráknak, de nádasokban is gyakori faj. Hártyásszárnya vagy erősen csökevényes vagy
teljesen fejlett, ez utóbbiak repülni is képesek, amit a fénycsapdás fogások is mutatnak (Kádár és Szél 1995). Fő
szaporodási időszaka július második és augusztus első fele. Elsősorban a lárvák telelnek át, de a szülői
nemzedéknek is mintegy negyede megéri a következő évet. Táplálékából, pl. pókokat, atkákat, ugróvillásokat,
lepkehernyókat, Diptera lárvákat, levéltetveket, spórákat, hifát, és más bogarak lárváit azonosítottak. Több mint
38 olyan zsákmánycsoport kapcsolt a táplálkozásához, amelyik generalista táplálkozási stratégiáját igazolja.
Éjszakai rovar.
Gödörkés gyászfutó
Pterostichus oblongopunctatus Fabricius
Leírása: Az imágó felül, gyenge rézszínűen fénylő fekete, a lábszárak, a lábfejízek, és a tapogatók barnák. A
fedőszárnyakon, a 3. köztérben jól kivehető 4–4 kis gödörszerű bemélyedéssel. Nagysága 9–12 mm.
Elterjedés, életmód: Tipikus erdei avarlakó faj. Éjszaka aktív állat. Fő mozgási aktivitása április-június
hónapokra esik. Ez idő alatt produkálja a tojások java részét is. A lárva a nyári időszakban fejlődik, majd egy
maga készítette kis üregben, bábozódik. A második aktivitási csúcs időszaka augusztus–október, de jóval
kevesebb imágóval, mint az elsőben és ezek is elsősorban fiatal, újgenerációs egyedek. Az adultok hibernálnak.
Hártyás szárnya fejlett, de mivel szárnyizomzata fejletlen, ezért nem tud repülni. Egy négyzetméter területen
általában 1–2 imágó található. A lárvák száma alacsony denzításnál is 15–20 darab lehet ugyanekkora területen.
Mivel a lárvák kannibalizmusra hajlamosak, ezért nagy a lárva mortalitás e fajnál. A nőstény egy szezonban
mintegy 130–250 tojást produkál. Ebből azonban csak igen kis százalék (kb. 10–15) realizálódik, mert a
természetes talajfaunában sok ellensége van. Polifág, ragadozó állat, táplálékában többek között lepkehernyókat,
pókokat, atkákat, levéltetveket mutattak ki.
Nagy selymes futrinka (színes 218.)
Harpalus rufipes De Geer
202
Leírása: A kifejlett bogár 14–16 mm hosszú, szurokfekete színű, a lábak és a csápok sárgásvörösek.
Fedőszárnya sárga, selymes szőrökkel borított.
Elterjedés, életmód: Leginkább a sík- és dombvidéken elterjedt, de a hegyekben is előfordul. Különösen

erdőszegélyeken, réteken, irtásrészeken, ruderáliákban. Ritkás erdőkben is könnyen megtelepszik, különösen, ha
mezőgazdasági területek vannak a közelben. Éjszaka aktív állat. Hártyásszárnya jól fejlett, nagy diszperziós
képességgel rendelkezik, fényre repül. A fénycsapdás fogásokban a gyakoribbak között van. Szaporodási
időszaka viszonylag hosszú, általában július második fele – augusztus. A nőstény egyszerre 5–15 db tojást rak
le. A tojásból 14–20 nap múlva bújik ki a lárva, amelyik általában a harmadik, ritkán a második stádiumban,
telel át a talajban. A következő évben, nyár elején, a talajban bábozódik, és mintegy 2–3 hét múltán bújik ki az
imágó. A szülői generáció nagyobbik hányada a szaporodás évében elpusztul, de kb. harmada áttelel. Ezek a
példányok újabb szaporodásban vehetnek részt. Talajfelszíni aktivitásának mintázata átlagban egy május végi–
június eleji kisebb és egy nyárvégi (de már júliusban is kezdődhet) őszi nagyobb csúcsból áll. Repülési
aktivitása a két talajfelszíni csúcs közé illeszkedik. Vegyes táplálkozású állat. Az imágó nagyobb hányadban
állati, kisebb hányadban pedig növényi eredetű táplálékot fogyaszt. A lárva táplálékpreferenciája ennek
fordítottja. Növényi táplálékként elsősorban magvakat (pl. csenkesz) fogyasztanak.
Az újabb kutatások azt valószínűsítik, hogy életmenetét tekintve egy nagyon plasztikus fajról van szó, ezért
szaporodásának, fejlődésének és ökológiájának számos kérdése még egyáltalán nem lezárt.
Hantfutó – Dolichus halensis Schaller
15–20 mm nagyságú. Szurokfekete, de a szárnyfedőkőn egy hátrafelé keskenyedő hosszú, háromszög alakú folt
vörös. Növényevő faj, szántóföldeken is közönséges. Győrfi (1957) említi, hogy akác magvetésekben
rágáskárokat okozott, ami a csemeték pusztulásához vezetett.
Gabonafutrinka – Zabrus tenebrioides Goeze
Társnév: Gabonacsócsároló, ollós kukac, stb.
14–28 mm nagy, fekete, de lábai és hasi oldala barna. Jelentős mezőgazdasági kártevő. A nemző a
gabonaszemeket rágja meg, de az álca a fő károkozó. A gabonafélék leveleit vázasítja ki, „csócsárolja‖, a
levelek elszáradnak.
Család: CSÍKBOGARAK – Fam: Dytiscidae
Testük áramvonalas, felül erősebben domború, mint alul, a vízi életmódhoz alkalmazkodtak. Fejük rövid és
széles, a szemekig az előtorba visszahúzott, a csápok csupaszok. A lábszárakon és a lábfejeken hosszú
úszóserték vannak. A 3. pár lábuk egyidejű mozgatásával hajtják magukat előre. Általában egyszínű sötétbarna
vagy fekete rovarok. Testüket víztaszító, olajos hártya borítja. Az álló- és folyóvizekben egyaránt élnek. Hártyás
szárnyaik fejlettek, jól repülnek. Az imágók és a lárvák is ragadozó életmódot folytatnak. Többek között
szúnyog- és rovarlárvák, ebihalak, halivadékok vagy éppen saját fajtársaik lárvái jelentik a zsákmányt. Az
imágók emésztése belső, vagyis a zsákmányt felfalja (lásd a futóbogaraknál mondottakat!). A lárváknál a
rágókban egy kis csatorna van kiképezve, amelynek segítségével a külső emésztéshez szükséges tripszintartalmú
váladékot, a víz alatt, a prédába juttatják, majd kiszívják annak feloldott testtartalmát. A nőstények általában a
növények (ez lehet szárazföldi vagy vízi) felületére vagy annak szöveteibe rakják a tojásaikat.
Szegélyes csíkbogár
Dytiscus marginalis Linné
Egyik legnagyobb bogárfajunk, eléri a 30-35 mm-es nagyságot is. Nevének megfelelően az előtor köröskörül és
a szárnyfedők sárgán szegélyezettek, egyébként sötét olajzöld színű. Lábai és a test hasi oldala sárga. A nőstény
szárnyfedőinek eleje ráncolt.
Nagy búvárbogár
Cybister laterimarginalis Geer
Társnév: Szélesszegélyű csíkbogár
203
Nagytestű bogár, 30–35 mm mérettel. Feketészöld, hátrafelé keskenyedő sárga oldalszegéllyel. Fejpajzsa is
sárga. Halastavakban gyakori.
További gyakoribb fajok:
Foltoshasú csíkbogár
Dytiscus circumflexus Fabricius
Barázdás csíkbogár
Acilius sulcatus Linné
Osztag: CSÍBORALKATÚAK – Palpicornia
Az ide tartozó bogarak öszetartozását az alábbi bélyegek biztosítják: Csápjuk rövid, 6–9 ízű, viszont állkapcsi
tapogatóik (palpus maxillaris) mindig erősen fejlettek, lagtöbbször 4-ízűek és általában nagyobbak a csápoknál.
Erre utal régi magyar elnevezésük: tapogatócsápúak. Az állkapcsi tapogatók tulajdonképpen átveszik a csápok
szerepét. Lábfejízeinek száma: 5–5–5. Egyetlen családot sorolunk ide.
Család: CSÍBORFÉLÉK – Fam: Hydrophilidae
A fajok legnagyobb része másodlagosan vízi életmódhoz alkalmazkodott. Úszóképességük ugyanakkor gyenge.
Hasoldalukon a levegőbuborékok megtartására gyakran sűrű, bársonyszerű szőrzet látható. A csíborok időnként
a felszínre jönnek levegőért. Sajátságos módon veszik fel a levegőt: A felszín alatt hanyatt úszva, egyik
csápjukat kiemelik a vízből és a nyakpajzs szögleténél – mint valami kis csövön – levegőt vezetnek a hasi
szőrzet alá. A manővert mindkét oldalukon elvégzik. Felületük nem nedvesedik, részben a szőrzet, részben a
kiválasztott olajos váladék következtében. A kisebb fajok csak nehezen küzdik le víz alá merüléskor a felületi
feszültséget. Lábaik úszólábak, rajtuk úszósertéket viselnek. Általában ragadozó életmódot folytatnak. A vízben
élő fajok egy része a peték számára gubót készít, amely vagy szabadon úszik a vízben, vagy a nőstény a hasa
alatt cipeli.
Közönséges óriáscsíbor
Hydrophilus piceus Linné
Mint neve is mutatja, nagytestű bogár, mérete 34–50 mm. Hosszúkás tojásdad alakú, egyszínű fényes fekete,
esetleg enyhe zöldes árnyalattal. Hasa a haslemezek középvonalában tetőszerűen kiemelkedik. Az imágó jó
repülő, gyakran láthatjuk vízparti lámpák körül és a fénycsapdákban is néha tömeges. Téves az a felfogás, hogy
halastavakban az ivadék elfogyasztásával károkat okoz. Állóvizeinkben mindenütt közönséges, a Velencei-
tóban gyakori.
Osztag: HOLYVA ALKATÚAKStaphylinoidea
Az ide tartozó bogárcsaládokat az jellemzi, hogy szárnyfedőik megrövidültek, gyakran csak az első két
potrohszelvényt takarják. Ha megvan a hártyás szárny, nyugalmi állapotban a rövid szárnyfedők alá húzott,
rejtett. Legtipikusabban a névadó holyvákon (Staphylinidae) figyelhető ez meg. A fajok többsége ragadozó,
húsevő, dögevő. Álcáik ragadozó -campodeoid- típusúak. Általában nem feltünő fajok, nagyobb méretűek csak
kis számban fordulnak elő.
Család: DÖGBOGARAK – Fam: Silphidae
A család legismertebb – és részben névadó- fajai a temetőbogarak (Necrophorus spp.). Közös jellemzőjük, hogy
kisebb emlősök, madarak és csigák elhullott tetemeit elföldelik. Ez a tevékenységük ivadékgondozásukkal függ
össze. Az elásott és így más dögevők elől elrejtett tetem közelébe rakják le petéiket, a dögöt pedig
emésztőnedveikkel átitatják. A kikelő álcákat „terített asztal‖, részben már megemésztett táplálék várja. Az
álcákat egyébként az anyabogár is táplálja. A dögbogarak általában nagytestű bogarak. Valamennyi lábfejük 5-
ízű.
Közönséges temetőbogár
Necrophorus vespillo Linné
204
12–23 mm nagyságú. Alapszíne fekete, de a szárnyfedőkön két zegzugos vörösessárga sáv húzódik. A
szárnyfedők néhány potrohszelvényt szabadon hagynak. Az előtor elől szőrös. A csápbunkó utolsó 3 íze vörös.
Éjszaka aktív. Közönséges faj.
Nagy temetőbogár
Necrophorus germanicus Linné
Nagytestű, 20–30 mm nagyságú bogár. Az előző fajhoz nagyon hasonló, de csápbunkója fekete. Szárnyfedői
teljesen feketék csak a mellfedők vörösek, a szárnyfedő nem takarja be teljesen a potrohot.
Fekete temetőbogár
Necrophorus humator Fabricius
Szárnyfedői teljesen feketék, beleértve a mellfedőket is, de csápbunkója vörös.
Nagytestű, 18–25 mm nagy, közönséges faj. Nagyobb dögökön gyakori.
Nagy dögbogár – Necrodes litoralis Linné
Egyszínű fekete bogár, csak a 3 utolsó csápíz vörös. 15–25 mm nagy. Szárnyfedőin 3–3 erőteljes hosszanti
borda fut végig. Teljesen csupasz. A hím hátulsó combja erősen megvastagodott, belső élén hatalmas fogakkal,
lábszára görbült. Általában csak nagyobb dögökön található.
Négypettyes dögbogár
Xylodrepa quadripunctata Linné
11–25 mm nagyságú, ovális alakú, meglehetősen lapos bogár. Az előtor háta és a szárnyfedők szalmasárgák, de
az előtor korongja és a szárnyfedők vállain és a hátsó bütykein 1–1 fekete folt. A pajzsocska is fekete.
Tölgyerdőkben gyakori, hasznos ragadozó, elsősorban lepkehernyókra (Lymantria) vadászik.
Közönséges dögbogár – Silpha obscuraLinné
Társnév: Hosszúbordás dögbogár
Teljesen fekete, 13–17 mm nagyságú, lapostestű bogár. Szárnyfedői bordákat viselnek.
További megemlítendő fajok:
Répa-vagy fekete dögbogár
Blitophaga undata Müller Répakártevő
Vörösnyakú dögbogár
Oeceoptoma thoracicum Linné Előtora vörös
Család: HOLYVÁK – Fam: Staphylinidae
Fajokban nagyon gazdag, meglehetősen egységes testfelépítésű család. Magyarországon több mint 1200 fajukat
mutatták ki (Székessy, 1963). Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy a szárnyfedők rövidek, a mozgékony potrohot
nem takarják be teljesen, csak az első 2 potrohszelvényt fedik. Összesen 9 potrohszelvényük van. Hártyás
szárnyaik gyakran csökevényesek, visszafejlődtek, és csak mint pikkelyek láthatók a szárnyfedők alatt.
Ugyanakkor nagyon sok faj kiválóan repül. Testük párhuzamos oldalú, hosszú, erősen megnyúlt. Lábaik
futólábak, de ásólábak is előfordulnak. A legtöbb holyva nemzője és álcája is ragadozó életmódot folytat.
Nagyon változatos körülmények között fejlődhetnek. Vannak fajok, amelyek szorgalmas légypusztítók
(Aleochara spp.): a légybábban fejlődő holyváknak azonban be kell érniük a báb kínálta táplálékkal, ezért igen
eltérő testméretü példányok fejlődhetnek ki. Nagy számmal vannak fészeklakó holyvák, amelyek kisemlősök,
madarak és rovarok fészkeiben tanyáznak. Táplálékuk az egyéb betolakodókból – pl. atkákból – áll. A
fészkekben ugyanakkor védelmet is találnak. A lódarázsholyva (Velleius dilatatusFabricius) értelemszerűen
nagy biztonságban élhet. Ismertek hangyakedvelő holyvák is, amelyek hangyabolyokban élnek, sőt szoros
205
egymásra utaltságban a hangyákkal. Egyeseket a hangyák közönbösen tűrnek, másokat viszont ápolják, sőt
táplálják is! (Atemeles, Lomechusa, Zyras spp.) Cserébe a holyvák által kiválasztott váladékot nyalogatják a
hangyák. A holyvafajok meghatározása nagyon nehéz. Néhány említésre méltó faj:
Bűzös holyva – Ocypus olensMüller
Legnagyobb holyvafajunk, 22–33 mm. Fénytelen fekete. Kitolható bűzmirigyeinek váladékával riasztja el
támadóit.
Aranysujtásos holyva (színes 173.)
Staphylinus caesareus Cederhjem
A potroh hátlemezeinek két oldalán aranysárga szőrfoltok vannak. A szárnyfedők vörös szőrözettel ellátottak.
Csápja vörös, a szárnyfedők töve fekete. 17–22 mm.
Nagypettyes szemesholyva
Stenus bipunctatus Erichson
A szárnyfedők közepén 1–1 vörös folt van. Lábai feketék. A fején éles hosszanti homlokléc található. Vizes
élőhelyeken gyakori, nagysága 5–6 mm.
Ékes holyva – Abemus chloropterusPanzer
9–11 mm nagyságú, feltünő, többszínű faj. A fej és az előtor élénk zöldes ércfényű, pajzsocskája bársonyfekete,
szárnyfedői zöldek, potroha ibolyaszínű, minden hátlemezen aranysárga középvonal, mellete pedig fekete folt.
A lábak és a csápok vörösbarnák.
Kék holyva – Ocypus ophtalamicusScopoli
Fekete, de a szárnyfedők határozott kék fénnyel bírnak. Nagysága 15–23 mm.
Phloeopora, Placusa, Phloeonomus spp. Kistermetű fajok, amelyek szinte kizárólag szúbogarak járataiban,
illetve fák kérge alatt, különböző rovarjáratokban élnek.
Család: SUTABOGARAK – Fam: Histeridae
A sutabogarak teste erősen kitinizált, felületük fényes és csupasz. A szárnyfedők vége egyenesen lemetszett, a
potroh utolsó 1–2 hátszelvényét szabadon hagyják. A test általában kerekded, ovális alakú és domború. A fej az
előtor kikanyarításába illik, legtöbbször kissé behúzott. Csápjaik az első íz után térdeltek, végükön bunkósak.
Rágóik nagyok, erősek (ragadozó életmód). Az előtor háta trapéz alakú, a szárnyfedők szorosan kapcsolódnak.
Pajzsocskájuk kicsiny, vagy nem is látható. A szárnyfedőkön gyakoriak a vékony, hosszanti barázdák. A
sutabogarak és lárváik ragadozó életmódot folytatnak. Korhadó anyagokban fejlődő egyéb rovarálcákra,
nemzőkre vadásznak. Sok fajuk él a különböző szú-, cincér- és díszbogár járatokban. Kisebb emlősök és
madarak fészkeiben is gyakran megtalálhatók. Egyes fajok kifejezetten a hangyákhoz kötöttek. Nagyon sok faj
él dögön és trágyában, ahol sok légynyű fejlődik. Kifejezetten hasznos rovarok. Magyarországon 104 faj él, és
17 további előfordulása várható (Slawomir-Kaszab, 1980).
Közönséges sutabogár
Hister quadrimaculatus Linné
7–11 mm nagyságú, tojásdad alkú, fényes fekete bogár. Az előtor kétoldalt és elől is szegélyezett. Rágói
nagyok, erőteljesek. A szárnyfedők finom hosszanti barázdákkal. A szabadon látható farfedő sűrűn pontozott.
Sok változata ismert, vannak teljesen fekete példányok is, de a 4 vöröses folt is nagyon jellemző (innen az
elnevezés). Főleg marhatrágyában.
Négyfoltos sutabogár
Hister quadrinotatus Scriba
Az előző fajhoz nagyon hasonló, de kisebb: 5-8 mm. Szárnyfedőin 2–2 vörös folt van. Marhatrágyában él.
206
Dögjáró sutabogár
Margarinotus brunneus Fabricius
Syn: Hister cadaverinusHoffmann, Margarinotus impressusFabricius
4,5–7 mm-es apró, fényes fekete bogár. Csápjai barnák. Mindenütt közönséges, elsősorban dögön és
marhatrágyában található.
Lemez sutabogár – Hololepta plana Sulzer
Mint a neve is mutatja, teste teljesen lapos. Fényes fekete, párhuzamos szélű faj. Szárnyfedői nagyon rövidek,
még a farfedő előtti 2. szelvényt és a 3. szelvény szélét sem fedik be. Lábai rövidek. Nagysága 7–10 mm, de
vastagsága csak mintegy 1 mm. Elsősorban a száradó nyárfák kérge alatt található.
Hangyász sutabogár
Hetaerius ferrugineus Olivier
Egyik legapróbb fajunk, mindössze 1,3–1,6 mm. Myrmecophil-faj, azaz, kizárólag hangyabolyokban él. A
hangyák ide-oda cipelgetik a bolyban, ami a hangyász sutabogarat egyáltalán nem zavarja. Színe rozsdabarna,
ferdén álló vöröses szőrözettel.
Kéreglakó sutabogár
Platysoma frontale Paykull
Lapos sutabogár
Platysoma compressum Herbst
Hasonló, 3-5 mm nagyságú, gyakori fajok, lombosfák kérge alatt élnek.
Osztag: KÜLÖNBÖZŐ CSÁPÚ BOGARAK Diversicornia
Az elnevezés is sejteti, hogy ide olyan bogárcsaládok tartoznak, amelyek meglehetősen nehezen definiálhatók.
Egységesen csak a szárnyerezet alapján jellemezhetők, amely cantharoidea típusú, tehát a középér visszafelé
görbül. Egyszerűbben fogalmazva a Diversicornia-családokba azok a fajok tartoznak, amelyeknek rendszere
részben még nem tisztázott, illetve a morfologiailag és anatómiailag jól rendszerezett más csoportokba (Pl.
Lamellicornia, Heteromera, Rhynchophora stb.) nem sorolhatók be. A rendszertani felosztás különböző
családsorozatokat ismer, a klasszikus felosztás a következő (Kaszab, 1955, Móczár 1969):
1. Lágytestű bogarak Malacodermata 10 család
2. Hegyesmellűek Sternoxia 5 család
3. Vájtcombúak Fossipedes 3 család
4. Karimás bogarak Macrodactyla 3 család
5. Rövidmellűek Brachymera 3 család
6. Bunkóscsápú bogarak Clavicornia 18 család
7. Álszú-alkatúak Teredilia 4 család
Család: SZENTJÁNOSBOGARAK
Fam: Lampyridae
Nagy szentjánosbogár
Lampyris noctiluca Linné
207
Leírása: A hímek szárnyfedője jól fejlett, nagyságuk 10–13 mm. A nőstények röpképtelenek, erősen lapítottak,
lárvaszerűek, 9–17 mm nagyok. Színük fekete, sötétbarna. Csápjuk rövid, előtoruk elől széles ívben lekerekített,
szélei világosak. A hímek szárnyfedőin bordák vannak. Fejük az előtor alá behúzott. Az utolsó haslemezek
mindkét ivarnál világítanak – innen az egész család elnevezése. Ezek a sajátos világító szervek az állat
zsírszövetéből alakultak ki. A világító sejtek alig különböznek a zsírsejtektől. Egy fényszóró rétegben
helyezkednek el és a luciferin nevű vegyületet tartalmazzák, amely a levegő hatására oxiluciferinné alakul át.
Elterjedés, életmód: Egész Európában és Ázsia egy részén fordul elő, Magyarországon gyakori faj. A sötétség
beálltával rajzik, a hímek röpködve, a nőstények a fűszálak között mászkálva világítanak – segítve ezzel a
nemek egymásra találását. Ragadozó életmódot folytatnak, álca alakban telelnek át.
Kis szentjánosbogár
Phausis splendidula Linné
A nagy szentjánosbogárhoz hasonló, 8–10 mm nagyságú faj. A nőstények itt is szárnyatlanok, életmódjuk is
hasonló.
Család: Lágybogarak
Fam: Cantharidae
Mint a nevük is jelzi, gyengén kitinizált, lapos testű, puha állatok. Hosszú, párhuzamos szélű fajok, lábaik
hosszúak és vékonyak. Faunaterületünkön közel 100 fajuk él. 21 fajt rendszeresen fognak az erdészeti
fénycsapdák is (Tóth, 1975). Gyorsmozgásúak, ragadozó életmódot folytatnak. Nappali állatok. Álcáik
sötétszínűek, ugyancsak gyorsan mozognak. Gyakran télen is előjönnek és a havon mászkáló fekete állatokat
„hóférgeknek‖ nevezik. A Cantharis-fajok erdészetben okozott kártételéről gyakorlatilag nem beszélhetünk, de
a szakirodalom ismer néhány esetet, amikor több faj tömeges elszaporodásakor a fiatal, 5–10 éves tölgyek
hajtásait megrágták (Ratzeburg, 1837), és különböző gyümölcsfajokon is megfigyelték őket.
Mezei lágybogár – Cantharis lividaLinné
11–14 mm nagyságú, nagyon közönséges faj. Előtora egyszínű sárga, hátul erősen domború és fényes. Színezete
egyébként erősen változó, több színváltozata ismert. Vannak fekete és sárga szárnyfedelű alakok is. A
szárnyfedők gyengén fénylők, finom, lesímuló sárga szőrözettel fedettek. Májusban jelenik meg, réteken,
virágokon nagyon gyakori.
Feketéllő lágybogár
Cantharis nigricans Müller
Szárnyfedői teljesen feketék. Előtora harántos, hátul a legszélesebb, elől egyenletesen lekerekített. Előtora sárga
és a közepén fordított szív lakú foltot visel. A szárnyfedők nagyon sűrűn és finoman szőrözöttek, ezüstfényűek.
Feje elől sárga, hátul fekete. 9–12 mm nagyságú, hegy- és dombvidékeken erdőkben, tisztásokon,
erdőszegélyeken gyakori.
Közönséges lágybogár
Cantharis fusca Linné
Előtorának elején nagy, négyszögű fekete folt van. Szárnyfedői feketék, finom, lesímuló szőrözettel borítottak.
Valamennyi lába fekete. Csápjai elérik a test félhosszát. 12–17 mm nagyságú közönséges faj.
Suszterbogár – Cantharis rustica Fallén
Az előtor sárga, a közepén szív alakú fekete folttal. A combok töve sárga. A szárnyfedők feketék. Nagytermetű
faj, mérete: 11–15 mm. Bokrokon és lágyszárú növényzeten nagyon közönséges. Több színváltozata ismert.
Sötét lágybogár – Cantharis obscura Linné
Előtora fekete, csak a mellén van vékony sárga szegély. Szárnyfedői a széleken vörös színűek. 9–13 mm.
208
A Rhagonycha – fajok a lágybogarak családjának második legnépesebb nemét alkotják. Tóth (1975) feldolgozta
az erdészeti fénycsapdákba került fajokat. Eszerint a 15 Magyarországon kimutatott faj közül (Kaszab, 1955)
ötöt rendszeresen fognak a csapdák. A két leggyakoribb faj: Rh. fulva és Rh. lignosa. Mindkét faj országosan
elterjedt, de rajzásidejük kereken 2 hónapos eltérést mutat. A Rh. lignosa májusban, a Rh. fulva júliusban jelenik
meg tömegesen.
Sárga lágybogár – Rhagonycha fulva Scopoli
Társnév: Feketevégű lágybogár
Megnyúlt testű, 7–11 mm nagyságú bogár. Csápjai, lábai hosszúak és vékonyak. Szemei kiugróan nagyok.
Előtora harántos, hosszabb mint széles, előrefelé szűkülő. Szárnyfedői finoman szőrözöttek. Feje, előtora,
pajzsocskája és szárnyfedői is sárgák, de a szárnyfedők vége fekete. Alul teljesen sárga. Gyakori faj.
Kurtaszárnyú lágybogár
Malthinus flaveolus Paykull
Kistermető, mindössze 3–7 mm-es, párhuzamos oldalú faj. Feje a nagy, kiugró szemekkel együtt szélesebb az
előtornál. Halántéka hátrafelé kúpszerűen elszűkül. Szárnyfedői nem fedik be teljesen a hártyás szárnyakat.
Előtora sárga, közepén két nagy, esetleg összeolvadó fekete folttal. Feje a szemek mögött fekete. A szárnyfedők
vége világossárga, egyébként barna.
Család: BIBIRCSES BOGARAK
Fam: Malachiidae
Elnevezésük onnan ered, hogy az első potrohszelvény oldalán és az előtor első szegletében kétoldalt egy-egy
kitüremkedő bőrzsák van, amelyet az állat tetszés szerint testnedveivel megtölt, vagy belőlük azt kiszívja, és
akkor a zsák visszahúzódik. Kistermetű, lapos állatok, szárnyfedőik hátrafelé szélesedők. Ragadozó életmódot
folytatnak. Meleg- és napfénykedvelő fajok. Gyakori képviselőik:
Bibircses bogár – Malachius aeneus Linné
6–8 mm nagyságú. Szárnyfedőin nagy, nyújtott háromszög alakú, ércfényű zöld folt található.
Kétfoltos bibircsesbogár
Malachius bipustulatus Linné
5–7 mm nagyságú. Az előtoron két sárga folt van, egyébként sötét fémfényű.
Család: SZÚFARKASOK – Fam: Cleridae
Megnyúlt testű fajok, szárnyfedőiken tarka rajzolattal. Fejük széles, előtoruk hengeres és hátrafelé szűkülő.
Általában hosszú bozontos szőrözettel fedettek. Álcáik húspiros színűek. Az álcák és a nemzők is ragadozó
életmódot folytatnak (innen az elnevezés), nagyon hasznos bogarak.
Fekete szúfarkas – Tillus elongatus Linné
Társnév: Hosszútestű csőszbogár
Leírása: A hímek fényes feketék, a nőstények előtora vörös. Szemei nagyok. A csápok a 4. íztől kezdve
fogazottak. Szárnyfedőin pontsorok, egyébként felálló, fekete szőrözettel fedett. Hátrafelé kissé szélesedő,
mérete: 6–10 mm.
Elterjedés, életmód: A nemzők és az álcák is a farontó bogarakat (Buprestidae, Cerambycidae, Anobiidae,

Scolytidae) fogyasztják. Száradó, kidőlt törzseken futkároznak és a zsákmányt két első lábukkal megragadják,
felemelik, leharapják a fejét és kiszívják a testnedvet. Az álcák különösen a bükk és tölgy kérge alatt gyakoriak.
Házi facsősz – Opilo domesticus Sturm
209
Leírása: Karcsú, 7,5–12,5 mm nagyságú bogár. Feje széles, szemei nagyok, csápjai hoszszúak, a vége felé
vastagodók. Szárnyfedőin erőteljes pontsorok. Színe barna, de egy széles harántsáv a szárnyfedők tövén, egy a
közepén és a szárnyfedők vége sárga. Lábai is sárgák. Egész teste felálló szőrözettel fedett.
Elterjedés, életmód: Egész Európában a Kaukázusban és Észak-Amerikában is elterjedt. Rejtett éjszakai

életmódot folytat. Előszeretettel vadászik a házicincérre (Hylotrupes bajulus) és az álszúkra (Anobiidae).
Kísérletek is folytak a házi facsősz tömegtenyésztésére és a bilógiai faanyagvédelemben történő felhasználására
vonatkozóan, csekély eredménnyel.
Közönséges facsősz – Opilo mollis Linné
8–12 mm nagyságú bogár. Alapszíne barna, szárnyfedői sárga foltokkal. Lábai is sárgák, felálló szőrözete
szintén sárga. Hegy- és dombvidéken száradó keménylombos fafajokon, faházakban gyakori. Győrfi (1957)
megfigyelése szerint az O. mollis imágója gyakran a Pissodes notatus bábbölcsőiben is megtalálható.
Szúfarkas
Pseudoclerops mutillarius Fabricius
Társnév: Feketenyakú szúfarkas
Leírása: Zömök, nagyobb testű ragadozó bogár. Nagysága 11–15 mm. Feje harántos, előre tekintő, lapos
szemekkel. Rágói nagyok, hegyesek és erősek. Előtora széles, hátrafelé keskenyedő. Fekete szárnyfedőinek első
harmada vörös, utána fekete, a hátulsó harmadban fehér harántszalaggal. A csúcsa fehér szőrökkel fedett,
egyébként egész teste hosszan szőrös.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél Európában, Észak-Afrikában él. Magyarországon közönséges, elősorban
idősebb tölgyerdőkben. Szúbogarakra vadászó, gyorsmozgású állat. Álcáik a szúbogarak járataiban élnek és a
szúálcákkal táplálkoznak. Nagyon hasznos, szép bogárfaj.
Hangyaalakú tarkabogár
Thanasimus formicarius Linné
Társnév: Vörös nyakú szúfarkas
Leírása: Párhuzamos testű, lapos, tarka színű bogár. Feje fekete, harántos, szemei oldalt állók. Csápjai
fokozatosan vastagodók. Előtora a tövén befűzött, íves harántbarázdával. Az előtor háta és a szárnyfedők töve
vörös. A szárnyfedőkön ezután egy keskeny fekete majd egy szélesebb fehér harántszalag következik. A hátulsó
részén szélesebb fehéres sáv látható. Teste alul egyszínű vörös. Lábai feketék. Nagysága: 7–10 mm. Álcája
rózsaszínű, feje vízszintesen megnyúlt, téglalap alakú és barna. Az első tori szelvény erősen kitinizált, a 2. és 3.
tori szelvényeken pedig 2–2 kitines fog van. A test vége szintén kitinezett. Testét hosszú, gyér szőrözet fedi.
Elterjedés, életmód: Az egész palearktikumban és nálunk Magyarországon is elterjedt, gyakori faj. Az

erdészeti szakirodalom a Thanasimus-fajokat nagyon hasznosaknak tartja. Ennek a vélekedésnek minden alapja
megvan, hiszen a nemzők és az álcák is szúbogarakat ragadoznak. Ennek megfelelően különösen a
fenyőerdőkben gyakoriak. Nagyon gyorsmozgású bogarak. A megragadott szúbogarat magasan a levegőbe
emeli, leharapja a fejét és kiszívja, a potorhot pedig el is fogyasztja. Fejlődésmenete a szúfajok életéhez
igazodik. A petézés a szúk rajzásideje alatt történik, peteprodukció: 20 db (Győrfi, 1957). Petéit kisebb
csomókban a kéregpikkelyek alá helyezi. A peték köménymagra emlékeztetnek. Az egy hét múlva kikelő álcák
faliszttel táplálkoznak, de a 3. álcastádiumtól kezdve már támadják a szúálcákat. Előfordul a kannibalizmus is.
ősszel bebábozódik és báb alakban áttelel. Rendkívüli hasznosságuk ellenére nem remélhető, hogy egy-egy
szúgradációt meg tudnának fékezni. Hasonló rokon faj: Thanasimus rufipesBrahm.
Szalagos méhészbogár (színes 179.)
Trichodes apiarius Linné
Leírása: 9–15 mm nagyságú, dekoratív faj. A szárnyfadők alapszíne sárga, vöröses sárga, kék
harántszalagokkal díszítve. Felálló szőrözete barnásfekete. Nagyon sok színváltozata ismert. Szemei nagyok,
kiugrók. Csápjainak 3 utolsó íze nagy bunkót képez. Előtora hátul erősen befűzött. Lábai erőteljesek. Álcája
rózsaszínű, az utolsó potrohgyűrű elszarusodott, villás.
210
Elterjedés, életmód : Közép- és Dél-Európában egészen az Altáj hegységig fordul elő. Álcái a méhfélék
(Osmia, Megachile, Anthophora, stb.) fészkében fejlődnek, de irodalmi adatok szerint a házi méh kaptáraiban is
előfordulnak. Itt azonban csak az elhullott méheket és bábokat falják fel. Főleg a gondozatlan kaptárakban
szaporodhatnak el. Megtalálták őket a fadarazsak (Sirex) meneteiben is. Meleg- és napfénykedvelők, gyakran
láthatók fészkesvirágzatú növényeken.
Család: FARONTÓ BOGARAK
Fam: Lymexilonidae
Fafúróbogár – Hylecoetus dermestoides Linné
Társnév: Hosszúkás farágóbogár, penésztenyésztő fabogár
Leírása: Megnyúlt, hengeres testű, 6–8 mm nagyságú faj. Feje széles, csápja rövid. Az előtornak éles
oldalpereme van. Pajzsocskája közepén kiemelkedő borda látható. Lábai vékonyak. A hím feje, előtora és
szárnyfedővége fekete, a nőstény egyszínű sárgásvörös. Az álcának nincsenek szemei, fehérszínű és a nyakpajzs
kapucniszerűen kiemelkedő. Az utlosó potrohszelvény hosszú, kéthegyű csúcsban végződik.
Elterjedés, életmód: Európában, a Kaukázusban és Szibériában fordul elő. Lomberdőkben, elsősorban

bükkfában gyakori. A rajzás áprilistól júniusig várható. A petéket egyesével rakja le különböző lomb- és
fenyőfajok, de mindenekelőtt a tölgyek, a nyír és a bükk kéregrepedéseibe, tuskóiba, fekvő törzsekre. A kikelő
álcák a faanyagba furakodnak és ott hosszú (15–30 cm-es) járatokat készítenek, és tulajdonképpen ezzel
műszaki károkat okoznak. A járatok mélyen a fatestbe hatolnak. Az álca a járatokból a rágcsálékot fokozatosan
eltávolítja, méghozzá „hátramenetben‖. A járatban ugyanis nem tud megfordulni. A járatokat összehúzódva
hátrafelé is tágítja, hiszen az egyre növekvő álca csak így tudja a befurakodási nyílásig hátratolni a rágcsálékot.
A szűk bemeneti nyíláson végül a tüskeszerű potrohnyúlványával tolja ki a rágcsálékot. Az álca mindennek
ellenére nem a faanyagból él, hanem a menetek falán megtelepített Ambrozia gombából. Az Endomyces
hylecoeti nevű gombafajt még a petéző nőstény telepíti meg. A gomba kezdetben fehér, majd megfeketedik. Az
álca a gombatenyészet miatt tartja tisztán a járatot. A H. dermestoides álca alakban telel át, tavasszal bábozódik.
Évente egy nemzedékkel szaporodik.
A: Fafúró bogár (Hylecoetus dermestoides) álcája B: Hajófúró bogár (Lymexilon navale) álcája (Schwenke,
1974)
Hajófúró bogár – Lymexilon navale Linné
Társnév: Farontóbogár
Leírása: Nagyon karcsú és hosszú bogár, 7–13 mm nagy. Teste hengeres, feje fekete, gömbölyű, szemei
nagyok, a nyak befűzött. Előtora sárga, hosszú és hengeres. Pajzsocskáján kiemelkedő bordák vannak. Lábai
vékonyak és hosszúak. Szárnyfedői sárgák, de hátul a varrata, olykor a vége is, fekete. Az álca fehér, 14–15 mm
nagyra nő, hengeres, utolsó potrohlemeze felfelé hólyagszerűen megduzzadt nyúlványt visel.
Elterjedés, életmód: Nem túl gyakori, de lomberdeinkben farakásokban, széldöntött törzsekben, illetve
feldolgozott faanyagban találkozhatunk vele. Kizárólagos tápnövénye a tölgy (Quercus). Műszakilag okozhat
kárt. Az álca a járatokat nem takarítja ki, azokban nincsenek megtelepedve gombák. Nevét onnan kapta, hogy
leírója, Linné egy hajógyárban a tölgy gesztjéből készült hajóalkatrészből nagy tömegben gyűjtötte, 1746-ban.
211
Pattanóbogár (Elateridae) álcák végei. A: Lacon murinus B: Dolopius marginatusC: Selatosomus aeneus D:
Athous subfuscus (Schwenke, 1974)
Család: PATTANÓBOGARAK
Fam: Elateridae
A pattanóbogarak meglehetősen hasonló és jellegzetes alakú bogarak. Testük hosszúkás-ovális, végük felé
elkeskenyedő, has-háti irányban lapított. Az Elateridae-család egyöntetű morfológiai megjelenése más
bogárcsaládoknál nem jellemző ennyire. Elnevezésük különleges ugró képességükre utal: a hátára fordult
pattanóbogár fejét hátrafeszítí, majd hirtelen kiegyenesedve több centiméteres magasságba dobja fel magát. A
melltő nyúlványa pontosan illik a mellközép gödrébe – ezt akasztja be a bogár, majd erős izomzatával hirtelen
„katapultál‖. Erősen kitinizált fajok. Fejük előre álló, nem túl mozgékony. Csápjuk 11 ízű és fonalas, rövid.
Lábaik is rövidek és vékonyak, lábfejeízeik száma 5. Hártyás szárnyaik fejlettek. A hazai fajok 2–30 mm közötti
nagyságúak. Álcáik az ún. „drótférgek‖. Az elnevezés oka az erősen kitinizált, hosszú, drótszerű test. Az álcákat
két fő típusba lehet sorolni: 1. A test keresztmetszete kerek, a potroh vége kihegyesedő (Elater, Agriotes,
Dolopius-fajok). 2. A test keresztmetszete ovális (lapított), a potroh vége fogószerűen kimetszett (Athous,
Denticollis, Selatosomus-fajok). Vannak olyan fajok is, melyeknek álcái fehérek, puhák, potrohszelvényeik
összenyomottak (Cardiophorus-fajok). Az egész világon elterjedtek, Magyarországon mintegy 180 fajukat
mutatták ki. Növényvédelmi szempontból jelentős család, mert számos fajt – különösen a mezőgazdaság –
kártevőként tart nyilván. Nagyon sok faj mindenevő, vannak korhadéklakó, ragadozó és természetesen
növényevő fajok. A növényekkel táplálkozó drótférgek a talajban levő friss növényi részeket, magokat, szár- és
gyökérkezdeményeket, megrágják. A dugványokból meginduló szárkezdeményeket különösen kedvelik,
mindenekelőtt nemesnyár esetében. Árulkodó lehet a hiányos kelés. Csemetekertekben okozhatnak kárt. A
nemzők táplálkozása nem okoz gondot. A pattanóbogarak a talajban bábbölcsőben bábozódnak, és a nyár végén,
ősszel ki is alakul az új nemzedék. Az imágók azonban a bábbölcsőben vagy a talajban maradnak és csak
tavasszal jönnek elő. A bogarak jól repülnek, sok faj estefelé aktív, az erdészeti fénycsapdákban rendszeresen
megtalálhatók. Az egyes fajok leírásánál a testalakot nem részletezzük, tekintettel a család egyöntetű
megjelenésére.
Szegélyes pattanó
Dolopius marginatus Linné
6–8 mm nagyságú, az előtor első szegélye, a lábai és a csápok vörösek, szárnyfedőinek közepén egy-egy hosszú,
sötét sáv, egyébként világosbana. Győrfi (1963) szerint a tölgy hajtásainak megrágásával a nemző is okozhat
kárt. Álcái a talajban a gyökereket rághatja, de elpusztíthatja a Tachina-bábokat is. Ugyanakkor ellensége a
Bupalus piniarius bábjainak is, amely tevékenységük feltétlenül hasznos (Brauns, 1964). A faj országosan
elterjedt, legnagyobb tömegben az Északi Középhegységben és a Dunántúlon fordul elő, rajzáscsúcsa június
elején várható (Tóth, 1975). Schwenke (1974) szerint valamennyi erdőtípusban ez a leggyakoribb pattanóbogár
faj.
Vöröslábú gyászpattanó (színes 180.)
212
Melanotus rufipes Herbst
13–19 mm nagy, párhuzamos szélű faj. Lábai és csápjai vörösek, egyébként fekete, barnásfekete, fényes. Álcája
korhadó faanyagban, tuskók, törzsek kérge alatt él, ragadozó. Tisztán erdei állat, országosan elterjedt, nagyon
gyakori. A fénycsapdák tömegesen fogják, már április végén megjelenik és még szeptemberben is jelen van –
éles rajzáscsúcsa nincs, május második felében hosszabb ideig magas egyedszámmal van jelen (Tóth, 1975).
Dülledtszemű pattanó
Denticollis linearis Linné
Mint a neve is utal rá, szemei nagyok és kiugróak, dülledtek. Előtora vörösbarna, sötét korongfolttal,
szárnyfedői általában sárgák, de vannak sötét példányok is. Nagysága 10–13 mm. Elsősorban hegyvidéki
erdőkben gyakori.
Egérszínű pattanóbogár
Lacon murinus Linné
Syn: Brachylacon murinusLinné, Adelocara murinusLinné
12–17 mm nagyságú, közönséges faj. Alapszíne fekete, sűrűn borítva szürke, barna és fekete pikkelyekkel.
Táplálkozásmódjára vonatkozóan különböző adatok állnak rendelkezésre: Növényi és állati táplálék egyaránt
szerepel étlapján. Hazai megfigyelések alapján inkább ragadozó életmódunak ismerjük (Jermy, Balázs, 1990).
Vetési pattanóbogár – Agriotes lineatus Linné
A szárnyfedők közterecskéi váltakozva szélesebbek és lényegesen sűrűbben szőrözöttek – a bogár

hosszirányban csíkosnak látszik. Alapszíne barnásfekete, lábai rozsdavörösek. Mérete 7–10,5 mm. Az Agriotes-
fajokat a mezőgazdaság egyértelműen károsaknak tartja. Erdei jelenlétük a faunát gazdagítja. További gyakori
fajok:
Sötét pattanóbogár – Agriotes obscurusLinné
Mezei pattanóbogár
Agriotes ustulatus Schaller
Réti pattanóbogár – Agriotes sputator Linné
Kockás pattanóbogár
Prosternon tesselatum Linné
10–12 mm nagyságú, aránylag széles faj. Alapszíne fekete, de szőrözete finom, sárgásszürke és nagyon sűrű,
különböző irányokba fut össze, a szárnyfedőkön sötét harántfoltok vannak. Elsősorban erdeifenyvesekben,
erdőszegélyeken közönséges.
Szurkos pattanóbogár
Athous haemorrhoidalis Fabricius
10–14 mm-es nagyon gyakori faj. Csápjai a 4. íztől kezdve fűrészesek. Barnásfekete, szárnyfedői szurokfeketék,
potroha az oldalán vörös. Hasonló méretű, de egyöntetűen fekete, szürke szőrözettel:
Szerecsenpattanó – Athous nigerLinné
Vérvörös pattanóbogár
Elater sanguineus Linné
Szárnyfedői élénk vörösek. 12–17,5 mm. Erdőkben a tuskók, száradó fák, fekvő törzsek kérge alatt él, ragadozó
életmódot folytat. Dekoratív faj. Valamivel kisebb, ugyancsak gyakori és hasonló életmódú faj a:
213
Középfoltos pattanóbogár
Elater sanguinolentus Schrank
A piros szárnyfedők közepén hosszanti fekete folt található.
Fényes pattanóbogár
Selatosomus aeneus Linné
Syn: Corymbites aeneusLinné
Felülete csupasznak látszik. Színe fekete, nagysága 10–15 mm. Száraz, különösen homokos élőhelyeken
gyakori, lomb- és fenyőerdőkben is előfordul.
További gyakori pattanóbogár fajok:
Talpas pattanó – Synaptus filiformisFabricius
Szőrös pattanó – Limonius pilosusLinné
Díszbogár (Buprestidae) álcatípusok. A: Bupresttinae-típus B: Agrilinae-típus (Schwenke, 1974)
Család: DÍSZBOGARAK (színes 178.)
Fam: Buprestidae
A díszbogarak élénkszínű, fémfényű bogarak. Testük megnyúlt, elölről hátrafelé keskenyedő, csillogó,
tükörfényes. Nagyon keményen kitinezett testük van. Csápjuk már a negyedik íztől kezdve fűrészes. Szárnyuk
csak hosszában redőzött, ezért gyorsan szárnyra tudnak kelni. Melegkedvelők, a meleg déli órákban a
legélénkebbek. Álcáik kevés kivétellel valódi falakók. Fakéreg alatt, fák, cserjék törzsében, ágaiban élnek.
Lábatlan álcáik két nagy csoportra oszthatók: 1. Buprestinae-típus: a test hát-hasi irányban lapított, az első
torszelvény hatalmasan fejlett, korong alakú, potroha farokszerűen keskeny, a szelvények hosszabbak mint
szélesek, az utolsó potrohszelvény lekerekített. 2. Agrilinae-típus: a test párhozamos oldalú, csak az első tori
szelvény szélesebb valamivel a többinél, keresztmetszete kör alakú. Az utolsó potrohszelvényen két kitines
kinövés található. A kifejlett bogarak virágokon, száraz fákon, ölfán, fatönkön találhatók. A kirepülési nyílások
és a járatok jellegzetesek. A Buprestinae-álca meg tud fordulni járatában, bábozódás előtt ezt meg is teszi és így
a kifejlett nemző a bábágy nyílásán keresztül hagyja el a fát. Ebben az esetben tehát csak egy nyílás van,
keresztmetszete részaránytalan ellipszis, éles szögletekkel. Az Agrilinae-álca nem tud megfordulni, ezért a
kifejlett nemzőnek még tovább kell rágnia egy kirepülési nyílást, melynek keresztmetszete tompaszögű
háromszög. Ezesetben tehát két nyílás található. A díszbogarak álcái lábatlanok. A kéreg és a fatest határán
kígyózó, lapos járatokat készítenek, amelyek rétegezetten el vannak tömve a rágcsálékkal. A bábozódáshoz
mélyen a fatestbe mélyedő, kampószerű járatot rágnak. Faunaterületünkön mintegy 150 faj fordul elő.
214
Nyár karcsúdiszbogár
Agrilus suvorovi populneus Schaeffer
Leírás: Az imágó fémes zöld színű, karcsú, 6,5-9,5 mm nagyságú. Szárnyfedele a vállak mögött keskenyebb,
hátul kiszélesedett, a csúcs finoman fogazott. A hímek kisebbek, mint a nőstények. Petéje fehér, tojásdad alakú,
mintegy 1 mm hosszúságú. A kifejlett álca fehér, hossza 16 mm körüli, az utolsó potrohszelvényén két
jellegzetes, hegyes kitintüskét találunk.
Elterjedés: Magyarországon biztos megjelenését először 1972-ben Szontagh (1975) észlelte az I–214 és I–455
olasznyárakon. Azóta az ország egész területén elterjedt. A nemesnyárak mellett a fehérnyárak és a fűzek is
tápnövényei közé tartoznak. Legjobban az I–214 nyárfajtát kedveli. Hasonlóan erős mértékben támadja a
Marilandicát és az I–154-et. Valamivel kevésbé a Robustát és az OP-229-et, közepestől gyenge mértékben a
Blanc du Poitou és Triplo nyárat, alig támadja a Parvifol, Sudár, Pannonia és a Kopeczki nyárakat, legkevésbé
kedveli jelenleg a BL és a Meggylevelű nyárakat.
Életmódja: A bogarak előbújásának ideje június végétől szeptember elejéig tart. Rajzásuk júliusban, augusztus
elején a legintenzívebb. Kibújás után pár napig a gazdanövény leveleivel táplálkoznak és csak utána
párosodnak. A nőstények petéiket csomókba rakják le és fehér, a levegőn megkeményedő váladékkal borítják
be. Ezek a fatörzsön jól látható petecsomók 3–5 mm átmérőjüek, szabálytalan köralakúak. Általában a
kiválasztott fa déli, napos oldalát és a símább kérgű részeket kedveli. A frissen kibújt álcák közvetlenül a
kéregbe furakodnak. Az álcarakás helyén a kéreg felreped. Ez a jellegzetes, 3-5 cm hosszú kéregrepedés,
középtáján a szétrepedt, fehér peteburok maradvánnyal biztos jele a díszbogár fertőzésének. Az álcák nagy része
még a kibújás évében álca állapotban telel át. A következő év május–júliusában bábozódnak. Fejlődési idejük
általában egy év, de lehetséges kétéves fejlődés is.
Az álca a kéregbe és a szijácsba furakodva a kambiumot elroncsolja. Különösen kedveli a nedvkeringési

zavarokkal küzdő fákat, illetve állományokat. Az álcák rágása következtében jellegzetes sebek keletkeznek. A
sebeknek a rágás intenzitásától függően három típusát különböztethetjük meg. Hosszanti repedés: a fa
tengelyével párhuzamosan 3–6 cm hosszú. Nyílt seb: az álcarágás következtében elhalt kambiumot a fa
sebforradásszerűen körülnövi. A sebek közepén jól láthatók a szijácsba mélyedő kígyózó álcajáratok.
Hosszúsága 6–30 cm-et is elérhet. Zárt seb: A fák törzsén a kéreg 10–30 cm hosszúságú foltokban elhal,
besüpped és megrepedezik. Az elhalt kéreg alatt sebszövetekkel körülvett zegzugos álcajáratok találhatók. Egy
fán egy vagy több seb is előfordulhat a talajtól számított 20 cm-től egészen a korona tetejéig. Egymás mellett
vagy felett elhelyezkedhetnek nyílt vagy zárt sebek és hosszanti repedések is. A sebzések helyén a fa gyakran
eltörik. Az erősen megtámadott fák kiszáradnak.Eddigi megfigyeléseink szerint hazánkban tömeges elterjedése
a következő okokra vezethető vissza:
1. Telepítéskor a fák átültetésével kapcsolatos hibák, a sűrű állás, elkésett gyérítés. Nagyon kedveli az alászorult
egyedeket, a pótlásként betett sínylődő csemetéket.
2. Mechanikai sérülések, vad és rovar okozta sebzések, gyökérsérülések. Gyakran károsít együtt a
Cryptorrchynchus lapathi álcájával, és ugyancsak gyakran található a Paranthrene tabaniformis hernyója által
károsított fákon.
3. Az abiotikus tényezők közül a szárazságnak, aszálynak, jégverésnek és fagynak van fontos szerepe az
állományok, fák legyengítésével, vagy fagyrepedések, sebzések okozásával.
4. Nem megfelelő termőhelyre telepítés, talajhibák. Nálunk általában ez az oka a károsító elterjedésének.
A károsítást elősegítő tényezők közül több együtt fordul elő. Fertőzése általában független a fák átmérőjétől. Az
álcák a 2–3 éves fákat már támadják, és még 9–12 éves fákon is megtalálhatók.
Közönséges karcsúdíszbogár
Agrilus angustulus Illiger
Leírás: Az imágó bronzos zöld színű különböző árnyalatokban. Karcsú, hossza 4–7 mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt. Fő gazdanövényei közé tartozik a kocsányos és a

kocsánytalan tölgy. A kifejlett bogár június-augusztus elejéig repül. Petéit egyesével, vagy kisebb csoportokban
a törzsek símakérgű részére, esetenként kéregrepedésekbe rakja. Álcája a kéreg alatt a háncsba és a szijácsba
215
mélyedő hosszú, kígyózó menetet készít. Az álcamenetek a símakérgű fákon kidudorodva kívülről is jól
láthatók. Álcája a kéreg alatt rágva a kambiumot elroncsolja, erősebb támadás esetén fapusztulást is okozhat.
Főleg hernyórágás után legyengült, betegeskedő állományokban lép fel tömegesen. A tölgypusztulás
kárláncolatában a kórokozók terjesztésében vektorként is számba jöhet a kocsányos és kocsánytalan tölgyön
egyaránt.
Hatpettyes karcsúdíszbogár
Agrilus sexguttatus Herbst
Bronzos zöldesbarna imágója szárnyfedelén 3–3 fehér folt van. 8–10 mm. Idősebb fekete- és nemesnyárakon,
valamint különböző fűz fajokon él. Nyárfasorokban szokott elszaporodni. Hazánkban elterjedt, de nem gyakori.
Kétpettyes karcsúdíszbogár
Agrilus biguttatus Fabricius
Leírás: Az imágó szárnyfedelén 1–1 fehér folt van. Bronzos zöld színű, 9–12 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt. Fő gazdanövényei közé tartozik a kocsányos és

kocsánytalan tölgy. Idősebb tölgyesekben él. Álcamenetei vízszintesen futnak a háncsrészben. Bábágyát a
kéregben készíti. Főleg hosszantartó szárazság, lombfogyasztó rovarok rágása, vagy talajvíz csökkenés után
szokott fellépni. Szontagh megfigyelései szerint a Dél-Mátrai tölgyesekben Tortrix-fajok és téli araszolók korai
rügy- és lombrágása után rendszeresen elszaporodott. A tölgypusztulás kárláncolatában is résztvevő faj, idősebb
állományokban. 1933-ban Győrfi (1957) Lymantria dispar károsítása után tenyésztette ki tömegesen, 60 éves
kocsányos tölgyből.
Zöld karcsúdíszbogár – Agrilus viridisLinné
Társnév: csemetebogár
Leírás: Imágója egyszínű zöld, vagy kékeszöld. Szárnyfedői a vállak mögött keskenyebbek, hátul
kiszélesedettek, csúcsuk fogazott. 6–8 mm. Nagyon sok színváltozata ismert. Jellemző az álcajárat: A
vékonykérgű részeken kidudorodik a járat, amely rágcsálékkal sűrűn tömött. Nedvfolyás is bekövetkezhet,
amely megfehéredve a bükk törzsén foltot képezve biztosan utal a faj jelenlétére.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt gyakori. Gazdanövényei különböző lombfák: tölgy, bükk,
gyertyán, nyír, éger, hárs, fűz és a rezgőnyár is. Győrfi (1957) szerint 1933-ban Lymantria dispar után
szaporodott el középkorú gyertyán és tölgy sarjakban, és fapusztulást is okozott. A tölgypusztulás
kárláncolatában megfigyeléseink szerint is résztvevő, másodlagos faj.
Kék karcsúdíszbogár
Agrilus coeruleus Rossi
Imágójának fejtetője erősen boltozott, a homlok barázdált, testének felső része kék, alsó oldala fekete. 6–7 mm.
Magyarországon mindenütt elterjedt, de nem gyakori. Fő gazdanövénye a tölgy, de kedveli még a bükköt, égert
és a nyírt is.
Agrilus auricollis Kiesenwetter
Hársfa-díszbogár Ez az elnevezés az erdészeti szakirodalomban a Lampra rutilans fajnál ismert, de pl. Móczár
(1969) mindkét fajt ezzel a névvel jelöli. Életmódját tekintve a név ebben az esetben is helytálló.
7 mm nagyságú, aranyos, rezes színű, zöldes, barnászöldes szárnyfedőkkel. A hársakon (Tilia) él. A vékony, 1–
2 cm-es ágakban és a csúcshajtáson csavarmenetszerűen készíti járatait. A korábbi rágások helyén
megvastagodnak az ágak, ún. álgubacsok keletkeznek. A fertőzés feletti ágrész elhal.
Sávos tölgybogár
Coraebus bifasciatus Olivier
Társnév: Szalagos tölgyfadíszbogár
216
Leírás: A bogár aranyoszöld, vagy kékeszöld színű, szárnyfedőin 3–3 széles fehér harántsávval. 12–15 mm
hosszú.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt. Károsítása az utóbbi években mind gyakrabban
jelentkezik. Fő gazdanövénye a kocsányos és kocsánytalan tölgy, de előfordul cseren és molyhostölgyön is. A
mediterráneumban kedveli a paratölgyet. Főleg sarjerdőkben, idős, kiritkult tölgyesekben, meleg déli oldalakon
és rossz talajon álló fiatalosokban lép fel. Június–júliusban rajzik. A nőstény petéit a fiatal tölgyek
vezérhajtásaira, idősebb fák be nem árnyalt oldalágainak a végére, a májusi hajtásokra, sebhelyekre, vagy
rügyek közelébe rakja le. Álcája két évig rág. A második naptári év tavaszán gyakran 100-150 cm hosszú
menetének a végén gyűrű alakú rágást („halálgyűrű‖) készít. A halálgyűrű feletti ág, vagy törzsrész elhal és a
szél könnyen letöri. A halálgyűrű elkészítése után az álca menetét ismét felfelé vezeti 4–5 cm-re és ott
bábozódik.
Jelentősége: Az álca kártétele, a halálgyűrű, mind a vezérhajtáson, mind az oldalágakon előfordulhat. Nyár
elején a megtámadott ág elszárad, a levelek elsárgulnak. Az ellepett suhángokon csúcsszáradás lép fel, idősebb
fákon 1–2 m hosszú száraz ágak keletkeznek.
Aranypettyes díszbogár
Chrysobotris affinis Fabricius
Leírás: Alsó oldala aranyfényű, zöld szegéllyel. Háti része rézbarna. A szárnyfedők tövénél 1–1 kisebb, hátrább
2–2 nagyobb aranyfényű gödröcske van. A kifejlett bogár 10– 15 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt gyakori. Fő gazdanövényei a tölgyfélék. Álcamenete a

háncsban halad, lapos, gyengén kígyózó. Májustól augusztusig repül. Fejlődése 2 éves. Hernyórágott vagy más
ok miatt legyengült, betegeskedő fákat támad meg.
Kékes fenyődíszbogár
Phaenops cyanea Fabricius
Leírás: Egyszínű kék imágója 8-11 mm nagyságú.
Életmód: Fő gazdanövénye az erdeifenyő, de előfordul feketefenyőn, Picea és Abies fajokon is. Fenyvesekben a
leggyakoribb és a legnagyobb jelentőséggel bíró díszbogár faj. A bogár június–júliusban repül. Peterakásra az
idősebb, vagy a vastagabb kérgű fákat, törzsrészeket kedveli. Melegkedvelő, szereti a kiritkult állományokat.
Álcamenetei a kéregben haladnak, itt is bábozódik. Két évig fejlődik. Különösen kedveli a gyökérrontó
taplógomba (Heterobasidion annosum) által megtámadott állományokat. Hajlamos a tömegszaporodásra.
Fekete virágdíszbogár
Anthaxia quadripunctata Linné
Leírás: A bogár színe fekete, vagy vörös, rezes fényű. Nyakpajzsán 4 nagy és mély gödör van. Széles, lapos
alakú, 5–7 mm nagyságú. Álcájának előtori szelvénye igen széles, korong alakú, a potrohszelvények hosszabbak
mint szélesek, az utolsó potrohszelvény egyszerűen lekerekített.
Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt, a leggyakoribb díszbogarak egyike. Fő

gazdanövénye az erdei-, fekete- és a lucfenyő, de megtámadja a vörösfenyőt és a borókát is. A kifejlett bogár
június-júliusban repül. Petéit a fiatal fák vezérhajtásainak, ágainak kéregrepedéseibe rakja. Az álcamenetet a
háncs és a szijács között készíti. Menete éles szélű, rágcsálékkal eltömített, szabálytalanul kígyózva kanyargó,
5–8 cm hosszú, egyre szélesedő. A szijácsban bábozódik. A kéreg alatt rágó álca a kambiumot elroncsolja. A
megtámadott hajtásrész elhal. Lucfenyvesekben álcajáratai mind a fiatal, mind a középkorú beteg, pusztuló fák
vékony kérgű (10–15 cm átmérőjű) csúcsi részén gyakoriak. Gyakran a rézmetsző szú (Pityogenes
chalcographus) álcameneteivel együtt fordul elő. Erős mértékű fertőzés esetén a csúcshajtás, törzsrészek
elhalását, korona legyengülést és a rézmetsző szúbogárral együt fapusztulást is okozhat.
Fűzfa virágdíszbogár
Anthaxia salicis Fabricius
217
Az imágó feje, nyakpajzsa és a szárnyfedők elülső fele kék, vagy kékeszöld, a szárnyfedők hátulsó fele
biborvörös. 5-–7 mm. Gazdanövényei a fűz és a nyárfélék. Magyarországon mindenütt elterjedt. Május–
júniusban repül. Az imágók előszeretettel keresik fel a vadrózsa virágát.
Ragyogó virágdíszbogár
Anthaxia nitidula Ratzeburg
A nyakpajzs háti oldalán nincsenek gödörkék. A hím egyszínű fémzöld, a nőstény bíborvörös, zöld fedőkkel. 4–
7 mm. Magyarországon mindenütt gyakori.
Sávosnyakú virágdíszbogár
Anthaxia manca Fabricius
Az imágó nyakpajzsa fekete-arany, vagy bíborvörös, a középtől jobbra és balra 1–1 széles fekete sávval. A
szárnyfedők barna ércfényűek. 8–11 mm. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori.Gazdanövényei a szil és az
éger. Május-júniusban repül.
Közönséges virágdíszbogár
Anthaxia fulgurans Schrank
A hím egyszínű, fémfényű sötétzöld, a nőstény vörös, szárnyfedőinek közepén zöld folttal. 4–6 mm. A
szárnyfedők csúcsán nagy és mély pontok vannak. Magyarországon elterjedt és nem ritka. Gazdanövényei
különböző lombos fák.
Tarka díszbogár (színes 175., 176.)
Melanophila picta Pallas
Syn: M. decastigmaFabricius
Imágója sötét bronz színű, fénylő, szárnyfedőin 6–6 sárga folttal és 4–4 hosszanti bordával. Álcája a hazai és
nemesnyárak törzseit támadja meg, a kéreg alatt készít hosszú, kígyózó meneteket. A menetek helyén a kéreg
elhal. Megfigyeléseink szerint Magyarországon csak szórványosan fordul elő, elsősorban a kedvezőtlen
termőhelyekre telepített nyárasokban. A legyengült fákat támadja meg.
Fenyves díszbogár (színes 177.)
Chalcophora mariana Linné
Leírás: Európában a legnagyobb díszbogár faj. Az imágó utolsó csápizének két oldalán apró pórusok láthatók.
A szárnyfedők ércbarna színűek rézszínű bordákkal és behorpadásokkal. 25–30 mm.
Elterjedés: Magyarországon a Dunántúlon elterjedt, de nem gyakori. Gazdanövénye az erdei- és a feketefenyő.

A bogár június–júliusban repül, a fenyők rügyét rágja, álcája elhalt, száradó, korhadó erdei- és feketefenyő
törzsekben él.
Nyárfa díszbogár – Dicerca aeneaLinné
Az imágó teste erőteljesen boltozott, a nyakpajzsa durván, ráncosan pontozott. Szárnyfedői hátul erősen
összeszűkülnek. Ez minden Dicerca-fajra jellemző. 17–23 mm. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori.
Gazdanövényei a bükk, gyertyán, nyárak és az éger. A bogár június–júliusban repül.
Égerfa díszbogár – Dicerca alniFischer
Az imágó nyakpajzsának közepén hosszanti barázda van, szárnyfedele durván pontozott, sávolt és ráncos,
köztereiben hosszúkás tükörfoltokkal. Sötét rézvörös, a szárnyfedők vége elkeskenyedik. 16–20 mm.
Magyarországon elterjedt. Gazdanövényei az éger, bükk, gyertyán, hárs, dió és a mogyoró. A kifejlett imágó
júliusban repül.
Bükkös díszbogár
218
Dicerca berolinensis Herbst
Az imágó nyakpajzsának közepén sekély hosszanti barázda van. A szárnyfedő finoman pontozott, helyenként
sima, fénylő. Színe fémfényű vörös, vagy zöld. 20–24 mm. Hazánkban elterjedt és nem ritka. Gazdanövényei a
gyertyán, bükk és az éger. Júniustól egész őszig repül.
Hársfa díszbogár – Lampra rutilansFabricius
Társnév: Ugyanezzel a magyar névvel találkozhatunk az Agrilus auricollis faj esetében is (pl. Jermy–Balázs,
1990)
Leírás: Alapszíne ragyogó, fémfényű zöld, oldalt vörösbarna. Szárnyfedőit apró, síma foltok tarkítják. 12–15
mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon elterjedt és nem ritka. Fő gazdanövénye a hárs, de előfordul szilen és
égeren is. A bogár május végén, július elején repül. Álcamenete a szijácsban, vagy a kéregben található, egyenes
irányban halad felfelé. Bábágyát mélyen a fába mélyeszti. Kifejlődése két évig tart.
Négyfoltos díszbogár
Buprestis octoguttata Linné
Az imágó szárnyfedői zöld vagy acélkék színűek, és rajtuk 4–4 nagyobb négyszögletű és 1–1 kisebb sárga
vállfolt található. A hasi oldal feketéskék, 9–15 mm nagyságú. Magyarországon elterjedt és nem ritka.
Gazdanövénye az erdei- és a lucfenyő. 8–10 éves erdei- és lucfenyvesekben – a feljegyzések szerint – káros
lehet. Július–augusztusban repül.
Háromszögfoltos díszbogár
Buprestis novemmaculata Linné
Az imágó szárnyfedői ércfeketék, 4–4 szabálytalan sárga folttal. A homlok a szemek mellett és a nyakpajzs
oldalának széle sárga. Hasi oldala rézszínű. 14–20 mm. Magyarországon mindenütt elterjedt, levágott erdei- és
lucfenyő törzsekben szokott elszaporodni. Fatelepeken, rakodókon nem ritka. Júliusban repül.
Foltosfejű díszbogár
Buprestis haemorrhoidalis Herbst
12–20 mm nagyságú faj. Sötét rézszínű, rézbarna, a szárnyfedők csúcsa egyenesen lemetszett. A feje sárgán
foltos, az előtor első szögletében is van sárga folt. Fenyőerdőkben gyakori, Győrfi (1957) elsősorban a
jegenyefenyőről említi. Ez a faj teljes életét a faanyagban éli, ezért gyakran a beépített faanyagból,
ablakkeretből, gerendákból stb. kerül elő. Régebben „ház-károsítónak‖ is nevezték, hasonlóan néhány
cincérfajhoz.
Család: SZALONNABOGARAK
Fam: Dermestidae
Nevezik őket porváknak, vagy porvabogaraknak is. Testük hosszúkás, vagy tojás alakú. A fej a nyakpajzsba
a szemekig behúzható és lefelé irányul. A csáp rövid, bunkós, a lábak rövidek. A lábfő 5 ízű. Részben
virágokon, dögön, részben éléskamrában, lakásokban találhatók. Magyarországon mintegy 40 faj él. Tekintve
hogy a fajok jórésze terményekben, húskészítményekben, szalonnán, preparátumokban, múzeumi tárgyakban
stb. él, a kereskedelem az egész földkeregségen széthurcolta őket.
Közönséges szalonnabogár
Dermestes lardarius Linné
Az imágó szárnyfedőinek tövén széles barnássárga csík húzódik, amelyet 3–3 fekete pont tarkít. 7–9 mm.
Szürkésfehér szőrözettel fedett. Álcáját hosszú barna szőr fedi, a potroh végén pedig két hosszú végtüske van.
219
Magyarországon mindenütt nagyon gyakori. Eredeti elterjedési területe Közép-Európa, de az egész Földön
széthurcolták. Éléskamrákban, raktárakban, ahol életfeltétele biztosítva van, állandó vendég. Fürge, gyors
mozgású álcája és maga a nemző is minden nemű állati anyagot megrág: csatornaszrű, elágazó járatokat készít.
Az erdőkben a gyapjaspille petecsomóiban is gyakran találtuk.
Szűcsbogár – Attagenus pellioLinné
Fekete színű bogár, szárnyfedőjén két fehér ponttal. 4–4,5 mm nagy. Álcája hátrafelé keskenyedő, az előbbi faj
álcájához hasonló, csak szőrözete rövid, a test végén pedig nincs hosszú sörte. Lakásokban nyers és feldolgozott
bőranyag, kárpitos anyag, szőnyeg megrágásával károsít, de nagyobb kalapos gombákban is megél. A
megtámadott anyagot porszerű, csomókba összeálló masszává őrli. Magyarországon mindenütt gyakori.
Hasonló faj a Barna szűcsbogár, vagy Gyapjúbogár (Attagenus piceusOlivier).
Közönséges múzeumbogár
Anthrenus museorum Linné
Apró, félgömb alakú, tarkán szőrözött, zegzugos harántsávokal. 2–3 mm nagyságú bogár. Álcáját tüskés, fogas
szőrcsomók díszítik. Minden állati anyagot megrág. Gyűjtemények veszélyes ellensége, de lakásokban is
károsít. A múzeumbogarak egyébként a szabadban a virágokon is nagyon közönségesek. Gyakran találhatók a
Spirea-bokrokon. További gyakori fajok:
Nagy múzeumbogár
Anthrenus scropulariae Linné
Kis múzeumbogár – Anthrenus olgaeLinné
Pusztító múzeumbogár
Anthrenus verbasci Linné
Család: MÁLNABOGARAK
Fam: Byturidae
Apró, szőröstestű bogarak, lábfejeik 2. és 3. izének csúcsa alatt hártyás taplebennyel. Álcáik málnafélék
gyümölcseiben élnek. Imágóik virágokon, cserjéken találhatók.
Kis málnabogár
Byturus tomentosus Fabricius
3,9–4,3 mm nagyságú. Az imágó nyakpajzsa kevésbé harántos, szárnyfedőin pontsorok nyomai láthatók.
Szürkésfekete, szürkén vagy sárgán szőrös, csápja és lábai sárgák. Magyarországon gyakori faj. Nagyon
hasonló, de valamivel nagyobb, 4,5–5 mm-es faj:
Nagy málnabogár
Byturus fumatus Fabricius
Család: FÉNYBOGARAK
Fam: Nitidulidae
Csápjuk jól tagolt, 2–3 ízű bunkóval. A pajzsocska jól fejlett háromszög alakú. A lábfej valamennyi lábon 5 ízű.
Testük rendszerint széles, tojásdad alakú, többé kevésbé lapos. Kistermetű (1–6 mm) fajok. Legjellemzőbb és
gyakori képviselői a családnak a Meligethes-fajok. A mezőgazdaság kártevőként tartja nyilván a Repce
fénybogarat (Meligethes aeneusFabricius).
Család: KÉREGBOGARAK
Fam: Rhisophagidae
220
A csáp bunkója 1 izü, amely gombszerű és a végén gyűrűzött, de ízekre nem tagolt. Testük keskeny és
párhuzamos, megnyúlt, a szárnyfedők a potroh végét nem fedik be teljesen. Mind az imágók, mind az álcák
ragadozók. Fakéreg alatt, különböző farontó bogarak járataiban, elsősorban szújáratokban (Scolytidae) élnek,
általában bizonyos szúfajokra specializálódtak.
Kétszínű szúvadász
Rhisophagus dispar Paykull
Rozsdavörös, szárnyfedői barnásfeketék, tövük és csúcsuk vörös, nagyságuk 3–4 mm. Fenyőfélék kérge alatt
tartózkodnak. Különféle rovarokra, elsősorban szúkra vadásznak, Győrfi (1957) a Hylurgops palliatus
ellenségeként, Schwenke (1974) a Hylecoetus dermestoides tojásrablójaként említi. Hasznos. Magyarországon
elterjedt gyakori faj.
Kétpettyes szúvadász
Rhizophagus bipustulus Fabricius
Barnásfekete, 1–1 folt a szárnyfedők tövén vörös. 3–3,5 mm. Lombfák kérge alatt nagyon gyakori.
Vörös szúvadász
Rhyzophagus ferrugineus Linné
Rozsdavörös színű, a feje kissé sötétebb, 4–6,5 mm. A luc- és erdeifenyő kérge alatt él, ahol a Hylastes ater
szúfaj predátora. Magyarországon sokfelé előfordul.
Család: PENÉSZBOGARAK
Fam: Cryptophagidae
Testüket többnyire finom sárga szőrzet fedi, csak nagyon ritkán síma, szőrtelen. Testük hengeres, megnyúlt, az
5 mm-t csak kivételesen érik el. Imágóik és álcáik többnyire korhadó, penészes növényekben, gombákban, más
részük virágokon és fákon élnek. Úgy tűnik, hogy – nevüknek megfelelően – minden olyan helyen előfordulnak,
ahol penészgombák tenyésznek. Gyakoribb fajok:
Közönséges penészbogár
Cryptophagus scanicus Linné
Rőtcsápú spórabogár
Atomaria ruficornis Panzer
Törpe répabogár
Atomaria linearis Stephens
Család: GOMBABOGARAK
Fam: Mycetophagidae
A hímek elülső lábfeje 3 ízű, a középső és hátulsó 4–4 ízű. A nőstény valamennyi lábfeje 4 ízű. Testük
hosszúkás, gyengén domború, felületük finoman szőrözött. Csápjuk 11 ízű, a vége felé fokozatosan vastagodó
ízekkel, vagy bunkós. Imágóik és álcáik legtöbbje különböző fagombákban, száraz fák kérge alatt, vagy korhadó
növényi anyagok alatt találhatók. Erdeinkben gyakori fajok. Itt említjük meg a hasonló életmódodt folytató
taplószúk (Fam: Cisidae) családját. Minden fajuk nemzői és álcái is taplógombákban élnek.
Négyfoltos gombabogár
Mycetophagus quadripustulatus
221
Fekete, a fedőin 11 pontsáv és 2–2 sárgásvörös folt van. Feje, csápja, lábai rozsdavörösek, 5–6 mm.
Magyarországon idősebb erdőkben elterjedt, fagombákban gyakori.
Egyszínű gombabogár
Typhaea stercoraria Linné
Egyszínű sárgásbarna vagy rozsdaszínű, 2,5–3 mm. Magyarországon elterjedt,gyakori faj. penészes fán, rothadó
szalma alatt, istállókban, nedves magtárakban él, néha igen nagy számban elszaporodik.
Különböző katicabogár fajok imágóinak habitusa. A,B,C: Tízpettyes katicabogár (Adalia decempunctata), D,E:
Kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) F: Hétpettyes katicabogár (Cocinella septempunctata) G,H:
Tizennénypettyes füsskata (Propylea quatuordecimpunctata, I: Szerecsenkata (Chilocorus bipustulatus), J:
Négyfoltos szerecsenkata (Exochomus quadripustulatus) K: Atkász bödice (Stethorus punctillum) (Merkl,
eredeti)
Család: KATICABOGARAK
Fam: Coccinellidae
A katicabogarak imágói apró, illetve közepes termetűek. A Magyarországon előforduló fajok 0,8–10 mm
hosszúak. Ezen belül a legtöbb faj három milliméternél nagyobb és gyakran élénk mintázattal tarkított, míg
néhány nemzetség fajai kisebbek, és legtöbbször teljesen feketék (Stethorus, Scymnus).
Testük ovális, ritkán, legfeljebb háromszor hosszabb a szélességénél. Hátuk domború, hasi oldaluk lapos. A test
felülete enyhén csillogó, általában csupasz, esetleg rövid szőrökkel borított, színe az egyszínű világostól a
feketéig változhat. A négyszögletes fej gyakran részben vagy egészen az előhát alá húzódik. A csápok
fonalasak, az utolsó három-négy íz enyhén megnagyobbodva bunkót képez. Az előhát elkülönül, felülete sima,
mintázata gyakran a szárnyfedőkhöz hasonlatos. A lábak fejlett futólábak. A szárnyfedők alá hajtható hártyás
szárnyak csak ritkán csökevényesek. A sima szárnyfedők gyakran élénk színűek és foltokkal, esetleg sávokkal
tarkítottak. A mintázat számos faj esetén fajon belül is rendkívül változatos lehet.
A hímek és nőstények elkülönítése nem könynyű. A hímek általában kisebbek a nőstényeknél és fejük elülső
része világosabb színű. A csápok a hímek esetén valamivel hosszabbak, egyes fajoknál a hasi lemezek alakja is
eltérhet.
222
A tojások oválisan megnyúltak, sárga, narancssárga színűek. Általában merőlegesen állva, csoportosan
találhatók különböző növények felületén.
A lárvák hosszúkásak, gyengén kitinizált testük gyakran sötét alapon élénk színű foltokkal, szemölcsökkel és
kitin szőrökkel díszített, potrohuk hátrafelé hosszan keskenyedik. Egyes fajok lárváit fehér, viaszszerű réteg
borítja (Scymnus spp.). A fej lefelé áll, rajta három pontszem, két csáp, amely egy, kettő, vagy három ízből
állhat és fejlett háromszög alakú rágók találhatók. A járólábak általában jól fejlettek. A lárvák fejlődése során
négy lárvastádium különül el. A fejlett 3. és 4. lárva stádiumok feje és lábai kisebbek a testhez képest, előtoruk
részben erősebben kitinizált. A bábozódást egy előbáb stádium előzi meg, mely során a lárva potrohát az
aljzathoz rögzíti, mozdulatlanná válik és jellegzetes görbült pózt vesz fel.
A báb, eltérően a legtöbb bogár csoporttól, jellegzetes fedett báb. Színezete gyakran a lárvák színéhez hasonló.
Általában a növényzeten található, potrohával, vagy hasi részével a levelekhez, esetleg az ágakhoz, vagy a
törzshöz tapadva.
A katicabogarak imágói és lárvái leggyakrabban ragadozók, főként levéltetveket, pajzstetveket, egyéb

Homoptrera rovarokat, atkákat, valamint rovartojásokat fogyasztanak. Megfigyelték továbbá apróbb
Lepidoptera hernyók, Coleoptera lárvák és számos más rovar, valamint nektár és pollen fogyasztását is. Számos
prédát elfogyasztanak, de ezek tápértéke fajonként rendkívül eltérő lehet. Például az afidofág hétpettyes
katicabogár (Coccinella septempunctataLinné) fogyaszt takácsatkákat is és az akarifág atkász bödice
(Stethorus punctillumWeise) is prédálja a levéltetveket, de ezeken az alternatív táplálékokon nem tudnak
kifejlődni. Még az eltérő levéltetű fajok is rendkívül eltérő táplálékot jelenthetnek a különböző afidofág
katicabogaraknak. Ugyanakkor specialista, monofág fajokat nem ismerünk. A kártevők korlátozásában főként a
pajzstetű és az atkafogyasztó fajoknak van jelentősége, ritkán a lombkoronán előforduló levélbogár lárvák
(Melasoma spp.) számát is képesek a kártételi szint alá csökkenteni. Az afidofág fajok önmagukban csak a
levéltetvek számára szuboptimális körülmények között tudják korlátozni azokat. Optimális meteorológiai
körülmények esetén fogyasztásuk nem tudja követni a levéltetvek szaporodási ütemét, hatékonyságukat ráadásul
gyakran lerontják a levéltetvekkel mutualista kapcsolatban álló és azokat védelmező hangya fajok (Lasius
spp.,Formica spp.). Néhány katicabogár faj fungivor (gombaevő), míg mások növényevők. Ez utóbbi csoportból
csak a lucerna böde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctataLinné) tekinthető kártevőnek. A Földön eddig
körülbelül 5000 a Coccinellidae családba tartozó fajt írtak le, Magyarországon valamivel több mint 80 faj fordul
elő.
Számos faj többé – kevésbé kötődik egyes élőhelyhez, mások ebben a vonatkozásban generalistának
tekinthetők, és mindenhol előfordulnak (Coccinella septempunctata, Propylea quatuordecimpunctata), bár
bizonyos preferenciákat itt is megfigyelhetünk. Lombos erdők jellegzetes katicabogár faja a kétpettyes
katicabogár (Adalia bipunctata Linné), a tízpettyes katicabogár (Adalia decempunctata Linné), a Calvia
quatuordecimguttata, a négyfoltos szerecsenkata (Exochomus quadripustulatus Linné), a szerecsenkata
Chilocorus bipustulatusLinné), a Stethorus punctillum és a Scymnus auritus. Az Oenopia conglobata fűz és nyár
erdők lombkoronáján fordul elő nagyobb egyedszámban. Lombos erdeinkben továbbá rendkívül gyakori a 14-
pettyes füsskataPropylea quatuordecimpunctataLinné) és a Coccinella septempunctata is. Tűlevelű erdőkhöz
kötődik a szemfoltos katicabogár (Anatis ocellata Linné), a Myzia oblongoguttata, a Harmonia
quadripunctata, a Myrrha octodecimguttata, az Aphidecta obliterata, a Scymnus nigrinus és a Scymnus
suturalis. Tűlevelű erdőkben is gyakori az Exochomus quadripustulatus. Mind a lombos erdők, mind a tűlevelű
erdők esetén az erdő korának növekedésével a katica együtteseken belül előtérbe kerülnek az adott erdő
csoporthoz erősebben kötődő, jellegzetes fajok.
A Coccinellidae család taxonómiájára vonatkozóan Fürsch (1967) és Merkl (1982), az életmódjukra

vonatkozóan Hodek (1973) és Majerus (1994) ad áttekintést. Rövid összefoglalásként Klausnitzer és Klausnitzer
(1972), Lővei (1989), valamint Majerus és Kearns (1989) munkái javasolhatók.
Tízpettyes katicabogár
Adalia decempunctata Linné
Leírása: Az imágó sárgás előtorán 5–7, vörös szárnyfedőin általában 5–6 (esetenként 0–13) kerekded fekete folt
található. Mintázata, a foltok méretét és elhelyezkedését tekintve is rendkívül változatos. Sötét alapon világos,
krémsárga foltokat viselő (melanisztikus) egyedek is előfordulnak. Lárvája jellegzetes katicabogár lárva.
Elterjedése, életmódja: Áreája Európától Észak-Afrikán át Mongóliáig húzódik. Magyarországon főként

lombos erdőkben fordul elő, de tűlevelű erdőkben is gyakori. Erősen kötődik a lombkoronához és az árnyékos
223
élőhelyekhez. Az imágók avarban, növényi maradványok között telelnek magányosan. Tavasszal korán
előjönnek. Egy, esetleg két nemzedék fejlődik ki, levéltetű telepeken.
Kétpettyes katicabogár
Adalia bipunctata Linné
Leírása: Az imágó 3,5–5,5 mm hosszú, kevésbé domború. A test fekete, az előtor két oldalán fehér sáv látható.
A szárnyfedők általában vörösek, középen egy-egy fekete folttal (forma typica), de gyakran a szárnyfedő
teljesen fekete és rajta egy-egy vöröses-sárgás folt található a vállon, és egy-egy folt a varratnál (forma
quadrimaculata). A két leggyakrabban előforduló változat mellett a teljesen fekete egyedektől, a teljesen vörös
egyedekig számos mintázat előfordul, melyeknél a szárnyfedő gyakran 4–7 folttal, vagy sávokkal tarkított. A
lárvák szürkés színűek, világos sárga, ritkábban narancssárga foltokkal.
Elterjedése, életmódja: Nyugat palearktikus elterjedésű faj. Észak- és Dél-Amerikába betelepítették.

Magyarországon a leggyakoribb fajok közé tartozik. Az imágók 2–30 egyedből álló kisebb csoportokban fák
földfelszín feletti részén, a kéreg alatt, épületekben telelnek, gyakran az eredeti élőhely közelében. Már kora
tavasszal megjelennek. A melanisztikus formák tavasszal korábban jönnek elő, korábban rakják le tojásaikat,
valamint a bábok is hamarabb kelnek ki. Ugyanakkor a sötét színű egyedek aránya a napfényes élőhelyeken
csökken. Erősen kötődnek a nagyobb levéltetű telepekhez. A levéltetű fertőzöttségtől függően fásszárúakon
(inkább a vegetációs periódus elején), vagy lágyszárúakon (inkább a vegetációs periódus végén) is előfordulnak,
bár a lombkoronában gyakoribbak. Évente az időjárástól és a táplálék forrásoktól függően egy, vagy két
nemzedék fejlődik ki, esetleg egy harmadik, csonka nemzedék is megjelenhet. Késő őszig aktívak.
Hétpettyes katicabogár
Coccinella septempunctata Linné
Leírása: Hat-nyolc milliméter hosszú. Teste, lábai feketék. Szárnyfedői vörös színűek, rajtuk a pajzsocska körül
és alatt két foltból összenőtt pont, valamint a szárnyfedőkön további három-három fekete folt található. A lárva
szürkés-feketés színű, az előtoron és a potroh oldalán narancssárga foltokkal.
Elterjedése, életmódja: Palearktikus elterjedésű faj, mely az orientális régió egyes részein is előfordul. Észak-
Amerikába betelepítették. Magyarországon a leggyakoribb katicabogár, a legkülönbözőbb növénytársulásokban
nagy egyedszámban fordul elő. Évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágók telelnek, gyakran nagy
csoportokban, déli, illetve nyugati kitettségű erdők szegélyén az avarban. A nagyobb és jobb kondícióban levő
imágók az optimálisabb, a tengerszint felett magasabban fekvő telelő helyekre gyűlnek, míg a gyengébb
egyedek, illetve a síkvidéki populációk gyakran eredeti élőhelyükön telelnek. Tavasszal az imágók április végén
jelennek meg, majd szórványos migráció során, kóborolva keresik a számukra optimális sűrűségű levéltetű
telepeket. Az imágók előnyben részesítik a napos élőhelyeket és a nagy levéltetű sűrűséget. Ha a levéltetvek
száma alacsony elhagyják az adott élőhelyet. A tojásrakás májusban kezdődik. A nőstények tojásaikat
csomókba, levéltetű telepek közelébe helyezik. A peték és lárvák főleg lágyszárú növényeken találhatók, a
cserjéken, fákon gyakori C. septempunctata imágók többsége is lágyszárúakon fejlődött ki. Az új nemzedék
júliusban jelenik meg. Ilyenkor a levéltetű populációk sűrűsége általában alacsony, így az imágók a nyílt
élőhelyeket elhagyva, táplálékot keresve kóborolnak. Hazai körülmények között július közepétől–augusztus
elejéig a megfelelő zsírtartalmat felhalmozó imágók a telelő helyekre migrálnak. Ilyenkor a repülő imágók nagy
tömegben jelenhetnek meg az erdők lombkoronájában, illetve a lombkorona fölött. Számos egyed
szeptemberben és októberben is aktív. Levéltetű korlátozó szerepük, az afidofág komplex részeként, jelentős
lehet.
Tizennégypettyes füsskata
Propylea quatuordecimpunctata Linné
Leírása: Az imágó 3,5–5 mm hosszú. Sárga szárnyfedőin 7–7 fekete, szögletes folt található, melyek gyakran
összeérnek, vagy összefolynak, ilyenkor fekete alapon sárga mintás.
Elterjedése, életmódja: Az egész palearktiszban előfordul és Észak-Amerikába is betelepítették.

Magyarországon elterjedt. Opportunista faj, mely a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordul és nem kötődik
szorosan a nagy levéltetű telepekhez. A vegetációs periódus előrehaladtával lágyszárúakon valamivel gyakoribb.
Az imágók magasabban fekvő erdőkben, az avarban telelnek, de szemben a C. septempunctata egyedekkel
behúzódnak az erdők belsejébe. Tavasszal áprilisban, májusban jelennek meg. Tojásaikat levéltetű telepek
224
közelébe helyezik. Évente egy esetleg két nemzedék fejlődik. Lombos erdőkben a leggyakoribb fajok közé
tartozik.
Szerecsenkata – Chilocorus bipustulatus Linné
Leírása: Az imágó 2,5–4 mm hosszú, erősen boltozatos testű katicabogár. Színe barnás-fekete. A szárnyfedők
közepén három haránt sorba rendezett vöröses folt található, melyek összeolvadhatnak. A lárva sötét, potrohán
kitinszőrök találhatók, az első potrohszelvény piszkosfehér.
Elterjedése, életmódja: Japán kivételével az egész palearktiszban elterjedt. Kaliforniában sikeresen

meghonosodott és kísérletek történtek betelepítésére Új Zélandon, Dél-Afrikában és Chilében is. Hazánkban
elterjedt, helyenként gyakori. Erősen kötődik a fák és cserjék lombkoronájához ahol pajzstetvekkel táplálkozik.
Főként lombos fákon, ritkábban tűlevelűeken fordul elő. A fák kérge alatt, az avarban telel. Szabad földön
valószínűleg két nemzedéke fejlődik, tőlünk délebbre három sőt több nemzedéke is lehet. A vegetációs periódus
második felében az imágók száma jelentősen megnő. A száraz éghajlatot viszonylag jól viseli, mediterrán
országokban számos kártevő pajzstetű faj legfontosabb predátora.
Négyfoltos szerecsenkata
Exochomus quadripustulatus Linné
Leírása: az imágó 3–5 mm hosszú, kerekded katicabogár. Teste, előtora fekete. Szárnyfedőin a vállon és
középen egy-egy vörös folt található. A vállfolt hátrafelé kiszélesedik és görbül, a szárnyfedő közepi folt
kerekded. A lárvák 1,4–6,5 mm hosszúak, testük szürke. Minden ízen hat szemölcs található, rajtuk egy-egy
elágazó fekete szőrrel. A hosszúkás tojások a nőstények táplálékától függően sárgák, vagy narancssárgák
lehetnek.
Elterjedése, életmódja: Japán kivételével az egész palearktiszban előfordul. Magyarországon gyakori faj, mely
lombos- és tűlevelű erdők lombkoronájához kötődik.
Az imágók fák leváló kérge alatt, avarban telelnek, magányosan. Tavasszal már az első melegebb napokon
megjelennek és táplálkoznak. A tojásrakás április végén, május elején kezdődik. A lárvák és imágók főként
pajzstetveket és levéltetveket zsákmányolnak, de kiegészítő táplálékként atkákat is fogyasztanak. Az új
nemzedék imágói június végétől jelennek meg és októberig aktívak. Évente egy nemzedék fejlődik. Korai
megjelenése miatt számos pajzstetű és levéltetű fajt képes szabályozni.
Atkász bödice -– Stethorus punctillum Weise
Társnév: Atkász böde
Leírása: Az imágó apró termetű, 1,2–1,5mm hosszú. Teste fekete, a csápok, lábak és a szájszervek sárgák. A
szárnyfedőket borító sárgás szőrzet hosszában, a varrattal párhuzamosan hátra simul. Lárvája apró termetű, 3
mm-nél kisebb, jellegzetes katicabogár lárva. Feje csak részben szklerotizált.
Elterjedése, életmódja: Európában, Észak-Afrikában és Szibériában fordul elő. Amerikába behurcolták. A

növények takácsatka fertőzöttségének függvényében lágyszárú és fásszárú növényeken is előfordul. Az imágók
telelnek a talajfelszín alatt, avarban, kéregrepedésekben, az élőhelyen belül, vagy annak közelében. Évente kettő
esetleg három nemzedéke fejlődhet. Egy nemzedék kifejlődéséhez a hőmérséklettől függően két-három hét
szükséges. Egyes nőstény egyedek két évig is életben maradhatnak. Az atkász bödice tipikus atka fogyasztó faj,
főként a Tetranychidae családba tartozó atkákat fogyaszt. Nagyobb takácsatka egyedsűrűség esetén az imágók
gyorsan betelepülnek. A kártevő atkák legfontosabb predátorai közé tartozik.
Család: FALISZTBOGARAK – Fam: Lyctidae
Nevezik őket SZIJÁCSBOGARAK-nak is. Elsősorban faanyagvédelmi szempontból jelentős bogárcsalád.

Megnyúlt és párhuzamos szélű fajok, nagyságuk 2–5 mm közötti. Csápjaik 2-ízű bunkóval, a szemek előtt
erednek. Az előtor közepén hosszanti barázda látható. A szárnyfedőkön pontsorok vannak. Hazánkban 4 fajuk él
(Móczár, 1969).
Közönséges falisztbogár
Lyctus linearis Goeze
225
Társnév: szijácsbogár, parkettabogár
Syn: L. canaliculatusFabricius, L. fuscusSeidlitz
Leírása: A nemző 3–5 mm nagyságú, sárgásbarna színű, néha a feje és előtora sötétebb. A csáp vastagogó. Az
előtor közepén hosszanti bemélyedés van. A szárnyfedők közterecskéi laposak.
Elterjedés, életmód: Európán kívül előfordul a Kaukázuson túli területeken, Turkesztánban, Japánban, Észak-
Afrikában és Kanadában is. Magyarországon mindenfelé közönséges. Fő gazdanövényei a tölgyek (Quercus),
ritkábban egyéb keménylombos fafajok, mint pl. Fraxinus,Ulmus, Juglans, Robinia, stb. Kifejezetten a száradó,
lábonszáradt, rönktéren, rakodón tárolt gömb- és szelvényárú, sőt feldolgozott faanyagban él. Jelentős műszaki
károkat okozhat. Életfeltételeit már a 9–20%-os nedvességtartalmú (tehát a beépített) faanyagban is megtalálja.
A faanyag szijács részében él, a gesztet nem bántja – innen az elnevezés, és éppen ezért az I. osztályú parketta
nem tartalmazhat szijácsot. Meneteit sűrűn eltömi finom, lisztszerű rágcsálékával. A teljes szijács-részt
szétrágja, de egy vékony réteget a fa (szelvényárú) felszínén épségben hagy. Éppen ezért az okozott kár sokszor
csak a lerakott parketten megjelenő kb. 1 mm átmérőjű, kerek kirepülési nyílások megjelenésekor észlelhető. A
rajzás tavasszal, április–májusban várható, évente egy nemzedékkel szaporodik. Hasonló életmódú, de a fűzön
(Salix) is előforduló, valamivel nagyobb (4–5 mm) faj: Nagy falisztbogár – Lyctuspubescens Panzer. Trópusi
és szubtrópusi területeken él, de az import faanyaggal rendszeresen behurcolják a Barna szijácsbogarat
(LyctusbrunneusStephens). Magyarországon még nem észlelték kártételét (Gyarmati– Igmándy–Pagony 1975).
Család: CSUKLYÁSSZÚK
Fam: Bostrychidae
Megnyúlt és hengeres testű bogarak. Fejűk lefelé álló, megnyúlt, és az előtor csuklyaszerűen betakarja.
Felépítésükben nagyon hasonlítanak a szúbogarakra (Scolytidae). Valamennyi fajuk száradó vagy elszáradt
keménylombos fafajokban vagy gabonafélék magvaiban él, esetenként műszaki kárt is okozhatnak.
Piros csuklyásszú (színes 184.)
Bostrychus capucinus Linné
Társnév: Piros csuklyásbogár.
Syn: Apate capucinaFabricius, Ligniperda capucinus Herbst
7–15 mm nagyságú faj. Szárnyfedői és haslemezei vörösek, egyébként fekete. Feje megnyúlt, nyakpajzsa
boltozott, csuklyaszerű. Előtora ráspolyszerűen pontozott. A szárnyfedők vége egyenletesen legömbölyített. A
legkülönbözőbb keménylombos fafajokban, de mindenekelőtt tölgyekben található. Ugyanakkor megtaláltuk a
magasművelésű szőlőtőkékben is. A szakirodalom mint a tölgyhordók dongáinak kártevőjét említi. Csak az álca
készít kerek átmérőjű meneteket, a nemző nem fúrja a faanyagot. Csontszínű álcái a faanyagban levő
keményítővel táplálkoznak. Lényegesen kisebb, (4–8 mm-es) hasonló éltmódú fajok:
Hatfogú csuklyásszú
Sinoxylon sexdentatum Olivier
Fogas csuklyásszú
Sinoxylon perforans Schrank
Venyige csuklyásszú
Psoa viennensis Herbst Szőlővenyigében él
Gabona álszú
Rhizopertha dominica Fabricius
Polifág raktári kártevő
Család: KOPOGÓBOGARAK
226
Fam: Anobiidae
Általánosan használt az ÁLSZÚK elnevezés is. A kopogóbogár elnevezést azért kapták, mert egyes fajaik
nászidőben nyakpajzsuk elejével szaporán ütögetik a járatok falát, és ez a hang az emberi fül számára is jól
hallható. Ezeknél a fajoknál ismert a HALÁLÓRÁJA elnevezés is. A legjobban a szúbogarakra emlékeztetnek,
de fejük nem nyúlt meg ormányszerűen. Rágásuk nyomait is gyakran nevezik szúrágásnak (helytelenül).
Nagyságuk 5 mm körüli, hengeres alakúak. Álcáik 3 pár tori lábbal rendelkeznek, pajor alakúak. Az álcák jól
elkülöníthetők a szúálcáktól, hiszen azoknak nincsenek lábaik. A csápok 3 utolsó íze meghosszabbodott, esetleg
fűrészes. Színük barna, barnássárga. A legtöbb faj száraz fában, tobozban, beépített faanyagban,
taplógombákban, bútorokban él. A faszobrok, öreg bútorok esetében ők a „szúrágás‖ okozói. A család
faanyagvédelmi jelentőséggel bír.
Halálórája – Anobium pertinaxLinné
Társnév: Nagy kopogóbogár
Syn: A. punctatumDe Geer
Leírása: Az előtor kiemelkedő dudora elől benyomott. Legszélesebb a tövén, hátsó szöglete sárgán szőrös. 4,5–
5 mm nagy, sötétbarna színű.
Életmódja: Fenyő- és lombos fafajokban is megél. Fenyők közül kedveli az erdeifenyőt. Járatai a fenyőknél a
tavaszi pásztában futnak, lombos fafajokban pedig szabálytalanul. Általában az egész faanyagot összerágják, de
a színesgesztű fafajoknál a gesztet nem bántják. Rágcsálékkal tömött meneteinek átmérője 2–3 mm. A bogarak
sorozatos támadása a faanyag teljes felőrléséhez vezet. Peterakás kis csomókban a fa repedéseibe. A bábozódás
a felszínhez közeli bábbölcsőben történik. Kifejezett rajzási ideje nincs, egyszerre több nemzedék egyedei is
élnek egymás mellett. Jellegzetes kopogó hangot hallat: néhány egymás utáni koppanás után szünet, majd ismét
5–8 koppanás. Generációja l–3 éves, a körülmények függvényében. Gombásodó faanyagban pl. gyorsabban
kifejlődik. A faanyagvédelmi munkák sokszor ún. „háziasodott‖ fajnak nevezik.
Nagy kopogóbogár
Xestobium rufovillosum De Geer
Társnév: Nagy álszú (ugyanez a név szerepel
a Halálórája fajnál is)
Syn: X. tesselatumFabricius, Anobium rufovillosumDe Geer
Aránylag nagytestű faj, nagysága 5–6 mm. Kerek kirepülési nyílása 3–4 mm átmérőjű. Kizárólag
keménylombos fafajokon, elsősorban a tölgyön él. Álcamenetei hosszirányúak. Jellemzők a rágcsálékkal kevert
kb. 1 mm nagyságú lapos ürülékcsomók, amelyek a járatokat lazán töltik ki. Kis szünetekkel tarkított kopogása
jól hallható.
Kis kopogóbogár
Anobium striatum Fabricius
Társnév: Dacos kopogóbogár
Syn: A. domesticumGeoffroy, Dendrobium pertinaxLinné
3–4 mm nagyságú, felülete finoman szőrös, feketésbarna, szárnyfedői hátul meredeken lehajlók. Előnyben
részesíti a fenyőféléket, de tölgy és bükk fafajokban is él. Főleg a fedett térben levő gombásodó faanyagot
támadja. Szorgalmasan kopogtat, egymás után szünet nélkül, időnkénti megszakításokkal.
Tobozrágó kopogóbogár
Ernobius abietis Fabricius
3–4 mm nagyságú sötétbarna, fekete bogár. A nyakpajzs oldala egyenes. Teste megnyúlt, csápjai fonal alakúak.
A lucfenyő (Picea) tobozaiban fejlődik. Győrfi (1957) kinevelte a jegenyefenyő (Abies) tobozából is. A nemző
227
még a fán lerakja petéit a már majdnem megérett tobozokra. Ennek megfelelően kora tavasszal várható
repülésük. Az álca szétrágja a tobozorsót, illetve a toboz tövét, és megrágja a magokat is. A megtámadott
tobozok gyakran gyantát választanak ki. Az álca nagyon hosszú ideig, akár 1–2 évig is fejlődik a már lehullott
tobozban. Gyakran társul más, komolyabb tobozkárosító fajokhoz, (pl. Laspeyresiastrobilella).
Fekete tobozrágóálszú
Ernobius nigrinus Sturm
Erdei- és feketefenyő vékony ágaiban, hajtásaiban fejlődik, de általában a már más fajoktól megtámadott fákon.
Ilyen fajok a Myelophilus piniperda, Anthaxia quadripunctata, Hylastes, Magdalis fajok.
Kéregrágó kopogóbogár
Ernobius mollis Linné
Gyakorlatilag minden kéregben hagyott, száradó fenyőanyagon megtelepedhet. Szabálytalan meneteit a kéreg és
a szijács között készíti. A leggyakoribb Ernobius-faj, bizonyos faanyagvédelmi jelentőséggel.
Fésüscsápú kopogóbogár
Ptilinus pectinicornis Linné
Társnév: Fésüscsápú álszú
3–5 mm nagyságú, a hím csápja erősen fésüs, a nőstényé fűrészes. Színe barna. A legkülönbözőbb lombos
fafajokban, és az ezekből készült asztalosárukban fejlődnek. Meneteikben a rágcsálék erősen tömörített. A
nőstény a járatokba rakja le petéit, sokszor a hasonló méretű járatokat készítő egyéb fajok meneteibe (pl.
Anobiumspp.).
A kopogóbogarak családjába tartozik a dohányraktárakban elszaporodó Dohánybogár (Lasioderma

serricorneFabricius) és a hírhedt raktári kártevő, a Kis kenyérbogár (Stegobium paniceumLinné) is.
Osztag: FELEMÁS LÁBFEJÍZES BOGARAK
Heteromera
Valamennyi idetartozó bogár elülső és középső lábfeje 5–5, hátulsó lábfeje 4 izből áll. Ez a bélyeg jellemző erre
a hadra. Csápjuk fonál, vagy zsinór alakú, fűrészes vagy bunkós, de sohasem térdelt. Ha a csáp bunkós, akkor a
hátulsó csípők mindíg messze esnek egymástól (Kaszab, 1957).
Család: GYÁSZBOGARAK
Fam: Tenebrionidae
Többnyire fénytelen fekete, ritkán fémfényű, vagy vörösbarna bogarak. A hátulsó szárny több faj esetében
teljesen visszafejlődött, a szárnyfedők összenőttek. Fajokban gazdag család. Imágóik többnyire éjszakai állatok,
amelyek nappal kövek alatt, göröngyök között, korhadó fában, fakéreg alatt, földalatti lyukakban rejtőznek.
Egyes talajlakó fajok azonban a napfényt kedvelik. Korhadó növényi anyagokkal táplálkoznak. Vannak fajok,
amelyeknek bűzmirigyei vannak és kellemetlen szagot árasztanak. Álcáik a drótféreghez nagyon hasonlítanak,
de csak felül hengeresek, alul laposak, erősen kitinizáltak. Sok fajuk él gombákban, kéreg alatti rovarjáratokban.
Csápjuk meglehetősen hosszú.
Közönséges bűzbogár (színes 127.)
Blaps lethifera Marschal
Leírás: Szárnyfedői hátul meredeken lejtenek, farokszerűen kihúzottak, oldaluk erősen domború, rövidebb
tojásdad alakú, hátul is domború, nem lapított. Lábai hosszúak. Fekete színű, 10–17 mm nagyságú.
Elterjedés: Egész Európában előfordul. Magyarországon a leggyakoribb Blaps faj. A nem fajai egyébként
éjszakai állatok. Főleg istállókban, pincékben, de szabadban is nagy számmal található. Homokos helyeken
228
gyakori. Földalatti üregekben, pincékben, vályogházak környékén, deszkák alatt közönséges. Álcája korhadó
növényi anyagokkal táplálkozik. Humuszképző. Hasonló faj a Pohos gyászbogár – Gnaptor spinimanusPallas
Sároshátú bogár – Opatrum sabulosumLinné
Társnevei: csorva, poroshátú bogár
Syn: O. intermediumFitch, O. rugosumDe Geer, O. distinctumVilla
Leírás: Fekete, szürke, általában rátapadt földcsomókkal (innen az elnevezés) és ásólábakkal ellátott bogár.
Előtorának háta egyenletesen domború. A szárnyfedőkön fényes, csupasz, kiálló szemcsézet és bordaszerű
közterek vannak. Nem tud repülni. 7–10 mm.
Elterjedés,életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon mindenütt előforduló, nagyon gyakori faj.
Különösen a száraz, homokos helyeket kedveli. Csemetekertekben a fenyőcsemeték, nyár dugványok
megrágásával olykor érzékeny károkat okozhat (Győrfi 1957). Meglehetősen polifág állat, a csíranövények
szárát, a tenyészőcsúcsot és a szikleveleket rághatja le. Május–júniusban rajzik. Évente egy nemzedéke van, de a
populáció jó része át is telelhet, ezért „vegyeskorú‖ állományok sem ritkák. Petéit a talajba rakja. A
mezőgazdaság kártevőként tarja nyilván.
Poszogó taplóbogár – Diaperis boletiLinné
A Diaperis-fajok lomblevelű fák taplógombáiban élnek.
Leírás:Teste rövid, tojásdad alakú, gömbölyded. Fényes fekete, szárnyfedőin 4 sárga harántfolt, egyébként
finom pontsorok. Csápja vastagodó. 6–8 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faj, Magyarországon a lomblevelű fák taplógombáiban, a gomba által
bontott fában gyakori. Humuszképző.
Mélykék taplóbogár
Platydema violaceum Fabricius
Leírás: Teste rövid, tojásdad alakú, lapos, felülete fémfényű, feketés kék, esetleg vöröses. Alul szurokbarna
vagy vörös. Homloka síma. A szárnyfedők pontsorai finomak. Lábai rövidek és vékonyak. 6,0–7,5 mm
Elterjedés, életmód: Előfordul egész Európában. Magyarországon a lomblevelű fák száraz, gombás kérge alatt,
fagombákban, korhadó fatörzseken a moha alatt fordul elő. Helyenként gyakori.
Egyszínű kéregbujó
Hypophloeus unicolor Piller–Mitterpacher
Syn: H. castaneusFabricius
Leírás: Teste megnyúlt hengeres, párhuzamos szélű, felülete fényes és csupasz. Szeme erősen harántos, alul a
rágók tövéig ér. Feje alig keskenyebb, mint az előtor háta. Gesztenyebarna, előtora sokkal hosszabb, mint
amilyen széles. Szárnyfedői finoman pontozottak. 5–7 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul, Magyarországon is mindenütt közönséges. Elsősorban

lomblevelű fák száraz kérge alatt, szúbogarak járatában található. Olykor tömegesen fordul elő. Fenyőfélék
kérge alatt ritkább.
Rágványbogár – Uloma culinarisLinné
Leírás: Teste megnyúlt, párhuzamos szélű, domború. Feje kicsi, az előtor háta a tövén szegélyezett. A
szárnyfedők pontozott rovátkái erősek. Fényes vörösbarna, 10,0–11,5 mm.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faj. Faunaterületünkön elterjedt és korhadó fában, elsősorban fűz- és
nyárfában, nem ritka.
Lisztbogár – Tenebrio molitorLinné
229
Társnév: Nagy lisztbogár
Leírás: Teste megnyúlt párhuzamos szélű, mérsékelten domború. Fényes gesztenyebarna, vagy fekete,
zsírfényű. Utolsó csápize olyan hosszú, mint amilyen széles, csápízeinek száma 11. Hasa és lábai vörösek.
Nagysága 12–18 mm. A Tenebrio-fajok álcái az ún. „lisztkukacok‖. Fiatalon fehér, később világossárga,
kemény, drótféreg szerű, változatos nagyságú álcák. Egyes példányok elérhetik a 28 mm-t is (Jermy–Balázs
1990). Az álcák utolsó szelvényén két tüske látható. A lisztkukac keresett madár- és terráriumi eleség, emiatt
tenyésztik. Bábja szabad báb.
Elterjedés, életmód: Az egész földkerekségen előforduló közönséges kártevő. Lisztben, kenyérhulladékban,

raktározott anyagokban, pékségekben, lombfák kérge alatt mindenütt megtalálható. Az őrleményekben járatokat
készít, ezzel szennyezést okoz.
Kéreglakó lisztbogár
Tenebrio obscurus Fabricius
Leírás: A lisztbogárhoz nagyon hasonló, de utolsó csápize harántos, szélesebb, mint a hossza. Fénytelen fekete,
nagysága 14–18 mm.
Elterjedés, életmód: Az egész földkerekségen elterjedt, Magyarországon is nagyon közönséges. Lisztben, de

korhadó fák száraz rágcsálékában, falisztben, faodvakban is él.
Kis lisztbogarak – Tribolium spp.
2–6 mm nagyságú apró, lapostestű, párhuzamos oldalú bogarak. Lábaik rövidek és vékonyak. Magyarországról
4 fajuk ismert. Készletkártevők. Fejlődési idejük rövid, ezért raktárakban gyorsan és nagy tömegben
szaporodhatnak el. Jellegzetes képviselőjük:
Amerikai kis lisztbogár
Tribolium confusum Duvall
Társnevei: rizsbogár, tésztabogár, rizslisztbogár
Syn: T. ferrugineumNats
Kékes gyászbogár
Cylindronotus aeneus Scopoli
Társneve: Farkos bronzbogár
Syn: C. incurvusKüster
Leírás: Teste megnyúlt, tojásdad alakú, fémfényű barna. A szárnyfedők farokszerű nyúlványa hosszú, közterei
fényesek. Előtora finoman szőrözött. Csápja hosszú és vékony. 12–16 mm.
Elterjedés, életmód: Délkelet-Európai faj. Magyarországon mindenütt előfordul. Főleg a hegy- és dombvidéki
lomblevelű erdőkben, száraz, gombás fák elváló kérge alatt, fagombás ágakon, kéregrepedésekben gyakori.
Rövidszárnyú gyászbogár
Cylindronotus dermestoides Illiger
Syn: C. quisquiliusPanzer, C. picipesAllard
Leírás: Teste fekete, vagy barna, felülete ércfényű, ovális alakú, 6–11 mm. Az előtor alakja, szárnyfedőinek
skulpturája nagyon változó. Hártyás szárnya csökevényes.
Elterjedés, életmód: Kelet-európai faj, amely hazánkban is mindenütt előfordul. Fakéreg alatt, korhadó fában,
kéregrepedésekben, gombásodó, beteg fákon mindenütt megtalálható.
230
Család: GYAPJASBOGARAK
Fam: Lagriidae
Gyapjasbogár – Lagria hirta Linné
Leírás: Teste széles és lapos. Felülete sűrűn szőrös, innen az elnevezés. Előtora keskeny, szárnyfedői a váll
magasságában kétszer olyan szélesek, mint az előtor, hátrafelé még kiszélesednek, végük együttesen
lekerekített. Teste fekete, szárnyfedői szalmasárgák, vagy barnássárga színűek. Feje és előtora barna. Csápja
vastagodó és hosszú. 7–10 mm.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faj. Magyarországon mindenütt elterjedt és közönséges. Különösen az

alacsonyabb hegy- és dombvidéken, a cserjéken és az erdőszegély fáin gyakori. Álcái az avarban élnek.
Áttelelés álcaalakban. Május közepétől jelenik meg. A gyapjasbogár nagy tömegben jelenik meg az erdészeti
fénycsapdákban. Rajzáscsúcsa július 20–30 között várható. Országosan elterjedt, de elsősorban a homokos
talajokat kedveli (Kiskunság) (Tóth, 1975). Magyarországon még nem okozott kárt, de Franciaországban a Jura
hegységben egy 15 éves lucos tűit lerágta (Schwenke, 1974).
Család: ALKONYBOGARAK
Fam: Alleculidae
Kisebb termetű, hosszúcsápú bogarak. Szárnyfedőik szélesek, tövük nem szegélyezett. Valamennyi karmuk
finoman fésüs, vagy fogazott. Álcáik teste hengeres, drótféregszerű, ezért ún. „áldrótférgeknek‖ is nevezik őket.
A nemzők virágokban, korhadó és gombás fákon tartózkodnak. Élénken mozgó, jól futó és repülő fajok. Sok
közöttük alkonyatkor, vagy este repül.
Alkonybogár – Allecula morioFabricius
Leírás: Karcsú, hengeres, feketésbarna, tapogatói és lábai vöröses sárgák. Az előtor háta alig szélesebb, mint
amilyen hosszú, sűrűn pontozott. A szárnyfedők sűrűn, finoman pontozottak, nagysága 6–8 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon szórványosan sokfelé megtalálható. A hegy-
és dombvidék lomblevelű erdeiben, korhadt fákban, száraz fák kérge alatt nem ritka.
Rőtlábú kéregbogár
Hymenalia rufipes Fabricius
Leírás: Teste megnyúlt tojásdad alakú, vörösbarna színű, sűrűn szőrös. Szőrözete sárga. Feje széles, szeme
nagy. Csápja hosszú és vékony. Lábai is vékonyak. Az előtor háti oldala élesen szegélyezett, 8–9 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon a hegy- és dombvidék erdeiben elterjedt,
gyakori faj. A bogarak lomblevelű fákon, virágzó cserjéken találhatók. Éjszakai állat, nappal megbújik a fák
kéregrepedéseiben, száraz ágak elvált kérge alatt. Az erdészeti fénycsapdák adataiból tudjuk, hogy rajzáscsúcsa
július közepén várható, és a legnagyobb tömegben a Duna–Tisza közi csapdákból kerül elő (Bugac, Tompa)
(Tóth, 1975).
Vöröshátú kéregbogár (színes 130.)
Pseudocistela ceramboides Linné
Leírás: Fénytelen fekete, szárnyfedői narancsvörös színűek. Előtora kissé keskenyebb, mint a megnyúlt, ovális
szárnyfedők, előrefelé elszűkül és elöl nem szélesebb, mint a feje. Felülete lesímuló aranysárga szőrözettel
fedett. 10–12 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában és Magyarországon is elterjedt, de ritka faj. Tölgyeseinkben a fák
száraz, leváló kérge alatt, gombás ágakban, korhadékban található. Lisztkukac szerű álcája tölgy és gesztenye
korhadékban él (Kaszab, 1957).
Gyászos kéregbogár
Gonodera luperus Herbst
231
Leírás: Fényes fekete, a csápok töve, lábai és tapogatói rozsdavörösek. Csápja eléri a test félhosszát, szemei
nagyok. Szárnyfedői pontozottan rovátkoltak. Lábai vékonyak. Teste hosszú, tojásdad alakú, 6,5–9,0 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidék erdeiben,

erdőszegélyeken mindenütt gyakori. Különösen a virágzó tölgy és gesztenyefákon, kőrisen és mindenféle
cserjén néha tömegesen lép fel.
Feketehasú taplász
Mycetochara humeralis Fabricius
Syn: M. bipustulataIlliger
Leírás: Megnyúlt testű, párhuzamos szélű bogár. A szárnyfedők sárga vállfoltja a 3. köztérig benyúlik.
Szárnyfedőik potozottan rovátkoltak. Lábai sárgásbarnák. Szőrözete hosszú és barna, 4–5 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon a sárgafoltos fajok közül ez a leggyakoribb.
Lomblevelű fák korhadó törzsében, száraz fák gombás kérge alatt él. Erdészetileg közömbös, humuszképző.
Szerecsenbogár – Podonta nigritaFabricius
Leírás: Teste fényes fekete, teljesen lesímuló és nagyon finom szőrözettel fedett. 7–9 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európai faj. Magyarországon mindenütt elterjedt. Az Alföldön és az

alcsonyabb hegy- és dombvidéken, száraz, füves helyeken és virágokon nagyon gyakori. Álcája a talajban,
gyökerek között él, 2 évig fejlődik.
Közönséges pejbogár
Omophlus proteus Kirsch
Leírás: Teste megnyúlt, párhuzamos szélű. Az előtor háta nincs kétszer olyan széles, mint hosszú. Fekete,
szárnyfedői sárgásbarnák. 9–11 mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon az Alföld és a dombvidék száraz, gyepes területein, lomblevelű erdők
szegélyében a cserjéken, virágzó bokrokon és fákon mindenütt előfordul, helyenként nagyon gyakori.
Széles pejbogár
Omophlus rugosicollis Brullé
Leírás: Az előző fajhoz hasonló. Magyarországon elterjedt és gyakori, de inkább a hegy- és dombvidék
nedvesebb helyein fordul elő.
Család: KOMORKÁK – Fam: Serropalpidae
A család jellemzője, hogy az idetartozó fajok állkapcsi tapogatójának utolsó íze nagy. Száraz, korhadó és
elgombásodott fákban, fagombákban fejlődnek. Az imágók ugyanitt, vagy lombon, virágokon találhatók,
gyorsan mozgó, fürge állatok. Hártyás szárnyuk jól fejlett.
Farontó komorka
Serropalpus barbatus Schaller
Leírás: Teste hosszú, emlékeztet a pattanóbogarakra. Gesztenybarna, a testhez símuló sárga szőrözettel. Szeme
nagy, durván recézett. Csápja hosszú, tapogatói és lábai vörösek. 8–18mm. Álcája a lisztkukachoz hasonló de
nem annyira kitinizált.
Elterjedés, életmód: Magyarországon a hegyvidéki fenyőerdőkben szórványosan előfordul, de nem gyakori. A

bogár éjszaka repül, petéit gazdanövényei, a luc- és jegenyefenyő kéregrepedéseibe rakja. Schwenke (1974)
szerint előjött vörösfenyőből és tölgyből is. A kikelő álca folyton vastagodó és rágcsálékkal kitöltött menetet rág
a fában. A menetek hossza: 5–7 cm. A fatest külső részén bábozódik. A kifejlett bogár kirepülési nyílása
köralakú, átmérője 1,5–4,2 mm, a Sirex-fajok nyílásaihoz hasonló. Generációja 2 vagy 3 éves. A fakereskedők
232
gyakran elhurcolják, és a legváratlanabb helyeken jelenik meg. Erdészeti szempontból egyetlen komolyabb
kártételt említ a szakirodalaom: A Vogézekben mintegy 250 db jegenyefenyőn 80 db/törzs mennyiségben
fordult elő (Schwenke, 1974).
Fémkék komorka
Melandria caraboides Linné
Syn: M. caerulescensPetri
Leírás: Fekete, kékesen fémfényű. A szárnyfedőkön 8–10 barázda és borda található, amelyek csaknem a
szárnyfedő tövéig érnek. Szárnyfedői hátrafelé kiszélesednek és ellaposodnak. 10–15 mm, nagytestű faj.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Magyarországon a hegy- és dombvidéken is elterjedt, gyakori faj. Álcája öreg,
korhadt lombfa tuskóban fejlődik.
Kétalakú komorka
Osphya bipunctata Fabricius
Leírás: Teste megnyúlt párhuzamos, meglehetősen domború. Szárnyfedői elől durvábban pontozottak, lesímuló
sárga szőrözettel borítottak. Ivari dimorfizmust mutat, a hím hátulsó combja bunkószerűen megvastagodott. 5–
11 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt. Erdőszegélyeken,

cserjés hegyoldalakon, ligetes erdőkben virágzó tölgyfán, kőrisen, galagonyán olykor tömegesen található.
Család: MARÓKÁK – Fam: Mordellidae
Nagyon jellegzetes testalkatú bogarak. A potrohnak 5 szabadon látható hát- és haslemeze van. Az első szabadon
látható szelvény tulajdonképpen a harmadik. Az 5. hátszelvény a farfedő, amely hosszúra kihúzott, árszerűen
hegyesedő. Szárnyfedői egyenként lekerekítettek, a farfedőt nem takarják el. Fejét előre tartja, de zavaráskor
maga alá húzza, és általában ledobja magát a talajra, esetleg esés közben szárnyra kel. Szemeik nagyok és
recézettek. Csápjuk 11 ízű. Lábfejeik felemás ízűek: 5–5–4. Magyarországon mintegy 130 fajt mutattak ki
(Kaszab, 1979). Néhány jellegzetes képviselőjük:
Kúpbogár – Tomoxia biguttataGyllenhal
Szalagos maróka
Variimorda fasciata Fabricius
Fehérpettyes maróka
Hoshihananomia perlata Sulzer
Selymes tövisesbogár
Mordellistena pumila Gyllenhal
Sárgahomlokú árvabogár
Anaspis frontalis Linné
Család: HÓLYAGHÚZÓ BOGARAK
Fam: Meloidae
Puhatestű, nagytermetű bogarak (6–40 mm!). Fejüket vékony nyél köti össze az előtorral. Csápjuk általában 11-
ízű, fonal vagy zsinór alakú. Szárnyfedőik jóval szélesebbek az előtornál, a varrat vége felé gyakran szétállók.
Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik erőteljesek. Testük cantharidin nevű anyagot tartalmaz, amely a bőrre
kerülve hólyagosodást okoz (innen az elnevezés). A Lytta és Myalbris fajok teste porrá törve sebfakasztó
gyógyszerként ismert. Az emésztő rendszerbe jutva drasztikus gyomor- és bélgyulladást okoz, izgatja a
233
vízkiválasztó és ivari szerveket. A bogár testnedvében levő cantharidin volt a hatóanyaga a középkori
méregkeverők kedvenc italának az „aqua tofana‖ készítménynek. Egyes állatokra nézve hatástalan (pulyka,
túzok, béka, sün), másokra nézve mérgező (kutya, macska, récék, nyúl) (Győrfi, 1957).
A hólyaghúzó bogarak fejlődése nagyon bonyolult. Petéiket a talajba rakják. A kikelő, a későbbi álca-alakoktól
eltérő ún. triangulinus álca mozgékony, hosszú lábai vannak, végükön 3 erős karommal. A triangulinus álcák
felkapaszkodnak a virágokra és belecsimpaszkodnak az ott gyűjtögető méhfélékbe, majd a fészekbe vitetik
magukat. Itt egy friss petét tartalmazó sejtbe telepednek be. A petét megeszik, majd megvedlenek. Az L 2 álca a
mézet és a virágport eszi meg, majd ismét a talajba költözik, ahol ún. „álbábbá‖ alakul át. Az álbáb egész évben
nyugalmi állapotban marad és tavasszal újabb álcabábbá alakul. Az L2 és L3 álcák nem táplálkoznak. Végül az új
nemzedék a talajból jön elő. Egyes hólyaghúzó fajok darazsak fészkében, ismét mások a sáskák gubóiban vagy
lárváiban fejlődnek Ez utóbbiak éppen ezért nagyon hasznosak.
Nagy torzcsápú bogár (színes 129.)
Cerocoma Schreberi Fabricius
Leírás: Teste megnyúlt, felülete lapított, fémfényű zöld. Potroha vöröses sárga, a combok töve kék. Csápja,
különösen a tőiznél erősen deformált, az utolsó íz igen nagy, baltaszerű. 9–11 mm. Ivari dimorfizmust mutat,
amennyiben a hímek első lábai megvastagodtak.
Elterjedés, életmód: Magyarországon elterjedt, gyakori faj. Imágója a vadmurok virágán található. Álcáik
kaparódarazsak (Sphecidae) által a fészekbe hordott sáskákkal táplálkoznak. Hasznosak.
Hollóbogár – Epicauta rufidorsumGoeze
Leírás: Feje vörös, teste fénytelen fekete, rövid fekete szőrözettel fedett. Csápjai és lábai feketék, de a csápok
töve belül sárga, 10–19 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában elterjedt, Magyarországon az Alföld és a dombvidék lakója.

Gyakori faj, helyenként tömegesen lép fel és a burgonya, tök, répa, lucerna levelének lerágásával káros lehet.
Álcája a sáskák (Orthoptera) talajba rakott petéinek pusztításával ugyanakkor hasznos.
Kőrisbogár – Lytta vesicatoriaLinné
Társnév: spanyol légy, izgonc
Leírás: Testük megnyúlt, párhuzamos szélű. A bogár fémfényű zöld, zöldeskék, vagy gyengén aranyszínű.
Kültakarója lágy, nagysága 9–21 mm. Kellemetlen szaga messziről elárulja. Feje széles, vékony nyakkal ízesül,
a homlok közepén kis vörös folt jellemző. Előtora az első kiugró szögleteknél a legszélesebb.
Elterjedés: Dél- és Közép-Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.
Életmód: Évente egy nemzedékkel szaporodik. Petéit a maga ásta kis gödröcskékbe a talajba rakja, 30–50
darabos csomókban. Általában az olajfafélék (Oleaceae) levelein (kőris, fagyal, orgona) jelenik meg nagy
csapatokban júniusban. Álcái egy ideig a méhek fészkében fejlődnek. Régen gyógyászati célra gyűjtötték
(vizelethajtó).
Kis hólyaghúzó – Mylabris teneraGermar
Leírás: Teste fekete, szárnyfedői sárgák, fekete szalagokkal. Előtora fényes, hosszú szőrökkel ellátott. Sok
színváltozata ismert. 7–10 mm.
Elterjedés: Magyarországon a Nagyalföld és a környező dombvidék lakója. A homokos területeket kedveli.

Júniustól augusztusig a leggyakoribb.
A Nünükék (Meloe-fajok) szárnyfedői a varrat tövében egymásra borulnak, hátul szétállók. Hártyás
szárnyaiknak még csökevénye sem látszik, röpképtelenek. Potrohuk – főleg a nőstényeké – többszörösen
hosszabb a szárnyfedők-nél. Hatalmasra (40 mm!) is megnőhetnek. Faunaterületünkön 15 faj fordul elő
(Kaszab, 1956).
Közönséges nünüke
234
Meloe proscarabeus Linné
Leírás: A fej és a nyakpajzs pontozása sűrű és durva, a szárnyfedők durván ráncoltak. Szine kéklő, fényes
fekete. 12–35 mm.
Elterjedés: Csaknem egész Európában előfordul. Magyarországon a zárt erdőségek és a legmagasabb hegyek
kivételével mindenütt előfordul és közönséges. Tavasztól nyár elejéig található, tavasszal az erdőben gyakori.
Kék nünüke – Meloe violaceusMarschal
Leírás: Feje és nyakpajzsa finoman pontozott. A szárnyfedők hosszában bőrszerűen ráncoltak. Színe fémes kék,
10–33 mm.
Elterjedés: Leggyakoribb hazai fajunk. Erdőszegélyeken, erdei tisztásokon található, tavaszi fa
Pompás nünüke – Meloe variegatusDonovan
Leírás: Fején a szemek mögött hosszanti benyomás van. Testén a fémes zöld, rézvörös és bíbor szín uralkodik.
Potroha alul kékeszöld, felül minden szelvényen zöldes vagy rézvörös folt található. 15–40 mm.
Elterjedés: Európában a mediterrán faunaterületre jellemző. Magyarországon az Alföld és a dombvidék füves

térségein elterjedt, gyakori. Tavasztól nyár elejéig található.
Óriás nünüke – Meloe cicatricosusLeach
Leírás: Előtora elöl a legszélesebb. Fekete, kék fénnyel, a lábak szőrözete kék. Nagysága: 16–45 mm.
Elterjedés: Magyarországon a síkság és a dombvidék lakója. Füves területeken tavasszal gyakori.
Érdes nünüke
Meloe scabriusculus Brullé–Erichson
Leírás: Csápja vastag, teste fekete, zsírfényű, gyengén kékes fénnyel. Szárnyfedői ráncoltak. Nagysága: 6–25
mm.
Elterjedés: Közép- és Kelet-Európában fordul elő. Magyarországon a leggyakoribb faj (Kaszab, 1956).
Tavsszal az Alföldön és a dombvidéken mindenütt gyakori.
Család: BÍBORBOGARAK
Fam: Pyrochroidae
Lapos testű, puha bőrű bogarak. A nyakpajzs töve keskenyebb, mint a szárnyfedők. Fejük előre álló, csápjuk a
3. íztől kezdve erősen fogazott. Álcáik lapos testűek, rövid lábúak, jól kitinizáltak. Kis rovarok menetében élnek
a fák kérge alatt. Ragadozók. Nemzőik erdei fákon, bokrokon, virágokon találhatók. Hazánkban 3 fajuk él.
Nagy bíborbogár (színes 128.)
Pyrochroa coccinea Linné
Leírás: Feje és pajzsocskája fekete. Szárnyfedői és nyakpajzsa piros. Finom, lesímuló szőrözettel fedett. 14–16
mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon elsősorban a hegy- és dombvidék

lomberdeiben gyakori. A bogarak júniusban találhatók erdőszéleken, tisztásokon. Álcája pusztuló, elhalt
lombfák kérge alatt él és a kéreg alatti rovar álcákkal táplálkozik. Valamivel kisebb (10–14 mm) és sárgafejű faj
a
Kis bíborbogár
Pyrochroa serraticornis Scopoli.
235
Család: ÁLCINCÉREK – Fam: Oedemeridae
Karcsú testű, vékony csápú, cincérekre emlékeztető bogarak. A fajok gyengén kitinizáltak. Fejük nem szűkül el
a szemek mögött, csápjuk 11 ízű. A hímeknél a 3. pár comb olykor feltűnően megvastagodott. Lábaik egyébként
hosszúak és vékonyak. A szárnyfedőkön legalább nyomokban hosszanti barázdák láthatók. Álcáik öreg, korhadó
fákban, vagy lágyszárúak szárában fejlődnek. A nemzők fák, bokrok, cserjék virágán találhatók.
Aranyos álcincér
Chrysanthia viridissima Linné
Leírás: Teste keskeny, megnyúlt, lapos, fémfényű zöld. Előtora hosszú. Lábai sötétek. Szárnyfedői ráncosan
pontozottak, bordái gyengén kiemelkedők, 7–10 mm.
Elterjedés: Egész Európában előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidéken elterjedt, helyenként gyakori.
Álcája korhadó fák tuskóin fejlődik.
Kék álcincér Ischomera coerulea Linné
Leírás: Megnyúlt párhuzamos testű, a szárnyfedők szőrzete nagyon rövid és finom sötétszínű. színe sötétkék,
olykor zöldes, 6–10 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidék lakója. Imágója napos
erdőszegélyeken, virágzó berkenyén tömegesen található. Galagonya bokron és tölgyön is gyakori. Álcája nyár,
vadgesztenye, berkenye korhadó tuskóiban fejlődik.
Székfű álcincér
Oedemera podagrariae Linné
Leírás: Szárnyfedői hátrafelé keskenyednek, színük sárga. Nyulánk testalkatú bogár. Felületét lesimuló, dús,
sárga szőrözet fedi. Szemei nagyok, kiugrók. Csápja eléri a test félhosszát. A hím hátulsó combjai bunkószerűen
megvastagodtak. 8–13 mm.
Elterjedés, életmód: Előfordul egész Európában. Magyarországon mindenütt gyakori. Álcája korhadó lombfa
tuskóban fejlődik. Az imágók virágokon találhatók.
Zöldes álcincér – Oedemera virescensLinné
Leírás: Sötétzöld, szürkén szőrös. A szárnyfedők hátrafelé alig keskenyedők. A hímek hátsó combjai
bunkószerűen megvastagodtak. Nagysága: 8–12 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. Imágói virágokon
találhatók. Álcája korhadt tölgyfában fejlődik.
236
Lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) álcái. A: Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) B: Geotrupes faj
C: Potosia faj (Schwenke, 1974)
Osztag: LEMEZESCSÁPÚ BOGARAKLamellicornia
Az ide tarozó négy család közös jellemzője, hogy csápjuk tőíze erősen fejlett, hosszú, az ostor utolsó ízei
lemezszerűen megnyúltak, legyezőszerűen terpeszthetők, vagy merevek. Igen változatos nagyságú bogarak,
méretük 2 mm és 10 cm! között változó. Az ide tartozó négy bogárcsalád közül az egyik növényvédelmi
szempontból nagyon jelentős (Cserebogarak – Melolonthidae).
Lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) A: Szarvasbogár (Lucanus cervus) hím, B: Szarvasbogár (Lucanus

cervus) nőstény C: Orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) D: Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) E:
Rózsabogár (Potosia cuprea), F: Sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis) G: Holdszarvú bogár (Copris
lunaris), H: Rezes cserebogár (Anomala dubia), I: Erdei ganéjtúró (Geotrupes stercorosus), K: Homoki kis
cserebogár (Serica brunnea), L: Feketehasú ganéjtúró (Aphodius fimetarius) (Schwenke, 1974)
237
Család: SZARVASBOGARAK
Fam: Lucanidae
Szarvasbogár (színes 31., 32.)
Lucanus cervus Linné
A hím rágói agancsszerűen megnőttek, ezzel együtt nagysága elérheti a 10 centimétert is. Legnagyobb
bogárfajunk. A nőstény rágói normális méretűek. Általánosan elterjedt, elsősorban a tölgyerdőkben gyakori.
Fejlődése 5 éves. Bábozódni ősszel a talajtakaróba vonul, itt bábozódási üreget készít magának. Június–
júliusban jelennek meg az új nemzők, alkonyatkor repülnek.
Kis szarvasbogár (színes 156.)
Dorcus parallelepipedus Linné
17–32 mm nagyságú lapos, párhuzamos oldalú szarvasbogár faj. Színe fénytelen fekete. A hím rágói valamivel
nagyobbak mint a nőstényé. Tölgyesekben gyakori, korhadó faanyagban fejlődik. Május júniusban rajzik.
Fémes szarvasbogár
Platycerus caraboides Linné
10–15 mm nagy, felül fémfényű, alul fekete. Bükkösökben és tölgyesekben fordul elő.
Tülkös szarvasbogár (színes 133.)
Sinodendron cylindricum Linné
Nagyon jellemző a hímek fején levő felfelé álló szarv. 12–16 mm, fekete, teste hengeres. Szárnyfedői ráncoltan
pontozottak. Magasabb régiókban, tölgy- és bükkerdőkben fordul elő, május–júniusban repül.
Család: TROX-BOGARAK – Fam: Trogidae
Erősen domború, kistermetű bogarak, a szárnyfedőkön sorokba rendezett pikkelyek, merev szőrök, vagy
szőrcsomók vannak. Ritkán kerülnek szem elé, mert legtöbbjük emlősök és nagyobb madarak fészkében (pl.
gólyafészekben) él. A fényre viszont jól repülnek, fénycsapdával jól gyűjthetők. A magyarországi fajok 75%-a
megjelenik a csapdákban.
Család: GANÉJTÚRÓ BOGARAK
Fam: Scarabaeidae
Mint nevük is jelzi, valamennyi fajuk trágyalakó, a szervesanyag lebontásában van jelentős szerepük. Változatos
nagyságúak, erősen kitinezett testtel, rajta különféle kinövésekkel. Nagyon sok fajuk ismert (faunaterületünkön
141) (Endrődi, 1956).
A Geotrupes fajok 14–20 mm nagyok, szabályosan boltozott szárnyfedőkkel, fejükön nincs semmiféle kinövés.
Az erdő talaján lassan mászkálnak, gyakran láthatók. Az emlősállatok trágyacsomói alatt 10–30 cm mély
függőleges aknát ásnak, ezt teletömik trágyával, ebbe rakják petéiket, a kikelt álcák a trágyával táplálkoznak.
Minden fajuk hasznos talajjavító. Sok színváltozatuk ismert.
Nagy ganéjtúró
Geotrupes stercorarius Marsham Fémes fekete
Közönséges ganéjtúró
Geotrupes mutator Marsham Fémfényű, fekete
Erdei ganéjtúró
238
Geotrupes stercorosus Scriba Sötétkék, sűrűn barázdált
Tavaszi ganéjtúró
Geotrupes vernalis Linné Élénk fémfényű, zöld, kék, szinte simának látszik, pontozása nagyon finom.
Geotrupes spiniger Marsham Fekete, 17–27 mm.
Csajkó – Lethrus apterus Laxmann
Társnevei: nagyfejű csajkó, ollós bogár,
szőlőszabó
Syn: Lethrus cephalotes Pallas,L. podolicus Fischer,Lucanus apterus Pallas
15–22 mm nagyságú, fekete zömök bogár. Feltünők a nagy rágók, különösen a hímeknél, Fejük aránytalanul
nagy. Szárnyfedőik összenőttek, repülni nem tudnak. A mezőgazdaságban esetenként kárt okozhat. Az áttelelt
nemzők földalatti járatokat készítenek, nemenként külön-külön. A járatok akár 100 cm mélyre is lehatolnak. A
kiásott földet a talaj felszínén elteregetik. Különböző haszonnövények friss hajtásait hordják be a járatokba, azt
a nőstény „besilózza‖. A peték lerakása után a nőstény a járatokban elpusztul. Az új nemzedék a járatokban telel
át (Jermy és Balázs, 1990).
Az Aphodius nem fajai valamennyien hasznos talajjavítók. Endrődi (1956) szerint faunaterületünkön 73 faj él.
Nagy tömegben lepik el a friss állati hulladékot, a talajba lukakat fúrnak, azokat teletömik trágyával és ebbe
petéznek. Nagyságuk 1–2 cm, szabályosan boltozott szárnyfedőkkel. Gyakoribb fajok:
Aphodius fossor Linné – nagy ganéjbogár
Aphodius fimetarius Linné – feketehasú ganéjbogár
Aphodius granarius Linné – szénfekete ganéjbogár
Aphodius erraticus Linné – barnáshátú ganéjbogár
Aphodius nitidulus Fabricius
Aphodius rufipes Linné
Óriás galacsinhajtó
Scarabaeus affinis Brullé
25–30 mm nagyságú, széles, fekete, fénytelen faj. A fejpajzsán 6 db ékszerű fog nyúlik előre. Első lábszárán
kívül 4 nagy fog. A homokos talajokat részesíti előnyben. Ebbe a nembe tartozik az egyiptomiak szent állata a
Scarabaeus sacer Linné – Szent galacsinhajtó bogár. Nagyobb emlősállatok ürülékéből trágyagolyókat formál, a
megfelelő helyre gurítja és ott elássa.
Holdszarvú bogár (színes 149.)
Copris lunaris Linné
Meglehetősen nagy (15–25 mm), fényes fekete bogár, szembetűnő ivari kétalakúsággal. A hímek fejpajzsán egy
hosszú, felálló hegyes szarv található. A nőstényeknek ugyanitt egy gyengébben fejlett, középen általában
kimetszett kinövés van. A fénycsapdák adatai is igazolják a faj bizonyos ivadékgondozási tevékenységét:
Májustól szeptemberig gyűjthető, de augusztusban a nőstények hiányzanak a fogott anyagból. Ekkor készítik a
trágyagolyókat és rakják le petéiket, és ilyenkor nem repülnek (Tóth, 1975).
Család: CSEREBOGARAK(színes 159., 160.)
Fam: Melolonthidae
239
Növényvédelmi szempontból nagyon jelentős család. Változatos alakú, általában nagytestű bogarak. Az imágók
lombrágók, az álcák a talajban fejlődnek és ott a növények föld allati részeivel táplálkoznak. Az álcák pajor
alakúak, has felé görbültek és utolsó hasi (analis) szelvényük a fajra jellemző tüskesorokat, rajzolatokat mutat.
Az álcák életkorát, illetve fejlődési stádiumait az erősen kitinizált fejtok átmérője alapján lehet meghatározni.
Bábózódás is a talajban történik. A Kárpát-medencében 81 faj fordul elő (Endrődi, 1956)
Homoki kis cserebogár
Serica brunnea Linné
Társnév: barna selymesbogár
Syn: Serica fulva De geerS.fulvescens Geoffroy
Leírása: 8–10 mm nagy, hosszúkás bogár. Egész teste sárgásvörös, szárnyfedői barázdáltak, selyemfényű.
Lábai hosszúak és vékonyak. Csáplegyezője 3 ízből áll. Álcájának utolsó potrohszelvényén a harántsorban 23–
28 tüske található.
Elterjedés, életmód: Európai faj, a Kárpát-medencében elterjedt és gyakori. Tóth (1975) az erdészeti
fénycsapdahálózat Coleoptera fajainak vizsgálata során megállapította, hogy hazánkban két fő góca mutatható
ki: a Vértes– Bakony hegységekben és a Duna–Tisza közi homokon. Schwenke (1974) szerint tipikus erdészeti
rovar, kártételét lucfenyő magvetésekben és telepítésekben említi. Győrfi (1957) a lucosokban kultúrarontó
fajként ismerteti. A Tiszántúli kötött talajokon hiányzik. Rajzáscsúcsa július 10–20 között várható, de a
dunántúli és az alföldi populációk tömeges megjelenése között 3 hét eltérés is lehetséges. Fejlődése egy éves.
Bársonyos kis cserebogár
Maladera holosericea Scopoli
Társneve: selyemszőrös bogár
Syn: Serica holosericea Scopoli,Maladera chrysomeloides Schrank,M. fumosa Geoffroy
A homoki kis cserebogárhoz nagyon hasonló és csak színében eltérő faj. Bársonyos fekete, finoman barázdált,
7–8mm nagyságú. Fő elterjedési területe a Duna–Tisza köze, kedveli a homokos talajokat. Legtöbb példányt a
Tompán üzemelő fénycsapda fogja. Győrfi (1957) az erdeifenyőről említi kártételét.
Áprilisi cserebogár (színes 150.)
Rhizotrogus aequinoctialis Herbst
Társnevei: csaja, vörhenyes cserebogár, tavaszi cserebogár
Syn: Miltotrogus aequinoctialis Herbst,
R. grandicornis Ballon
Leírása: 13–20 mm hosszú, egyszínű sárgásvörös. Csáplegyezője 3 ízből áll. A fejtor és a szárnyfedők válla és
a test alsó fele is hosszú szőrökkel borított.
Elterjedés, életmód: A Kárpát-medencében elterjedt faj. Jermy és Balázs (1990) a kötöttebb talajokról, Győrfi
(1957) az alföldi homokokrólemlíti. Fejlődési idejére vonatkozóan a szakirodalmi adatok eltérőek (2–3 év). A
nemző nem táplálkozik. Nagyon korán, sokszor március végén már megjelenik, a fő rajzásidő április.
Tavaszvégi csaja
Rhizotrogus aestivus Olivier
Társnevei: tavaszvégi vörhenyes cserebogár, nyári gyökérrágó
Syn: R. bimaculatus Herbst,R.gracilis Frölich,R.inanis Brahm
240
Kisebb termetű Rhizotrogus faj, csak 12–14 mm. Sárga, sárgásvörös színű, az előtor középen és a szárnyfedők a
varrat mentén sötétebbek. Elsősorban a homokos talajokat kedveli, tömegesen gyűjthető a Kiskunságban, a
Tengelici homokon, a Nyírségben és Budapest környékén. Rajzása májusban várható.
Sárga cserebogár
Amphimallon solstitialis Linné
Társnevei: bordás sárga cserebogár, jánosbogár, júniusi bogár stb. Álcája a „szántáskukac‖
Syn: A. autumnalis Geoffroy,A. lateralis Mulsant et Rey,A. subsulcatus Faldermann
Leírása: 16–20 mm hosszú, világos szalmasárga, a szárnyfedőkön 3–3 jól fejlett borda húzódik végig.
Mindenütt gyér felálló szőrzet. Az előtoron rendszerint két sötétebb sáv vonul végig. Csápja 9 ízből áll.
Elterjedés, életmód: A Kárpát-medencében elterjedt és sokszor nagy tömegekben jelenik meg. Elsősorban a
lazább, homokos talajokat kedveli. Tömeges megjelenése június közepétől július közepéig várható. A nemzők
nem, vagy csak nagyon keveset táplálkoznak, Győrfi (1957) szerint a tűleveleket és a lombot is megrághatják.
Fő kártételük a pajorok okozta gyökérrágás. Kifejlődése 2 évig tart, mindkétszer álca alakban telel át. Egy-egy
nőstény átlagosan 40 petét rak le a talajrepedésekbe. Álcastádiumainak száma: 3. Az első és a harmadik
stádiumú álcák telenek át.
Hasonló faj: Kis sárga cserebogár – Amphimallon assimilis Herbst. Kisebb, csak 10–14 mm, a szárnyfedők
bordái gyengén fejlettek. Júliusban repül.
A májusi cserebogár törzseinek elterjedési területei A: V. törzs B: VI. törzs C: VII. törzs (Jermy–Balázs, 1990)
Májusi cserebogár (színes 155.)
Melolontha melolontha Linné
Társnevei: Cserebók, cserebüly, mezei cserebogár, vándorcserebogár
Syn: M. vulgaris Fabricius,Scarabaeus majalis Moll,Hoplosternusmelolontha Linné
A májusi cserebogár – a hasonló erdei cserebogárral együtt – talán a legkártékonyabb Coleoptera fajok a
Kárpát-medencében. Kártételük teljesen megegyező, ezért sok szakkönyv együtt is tárgyalja a két fajt. Hatalmas
szakirodalma van, a védekezési technológiák fejlesztése örökös feladata a gyakorlati növényvédelemnek.
241
Leírása: A nemző nagytestű bogár, 23–30 mm. Szárnyfedői és előtora vörösek, egyébként színe fekete.
Farfedője megnyúlt háromszög alakú, fokozatosan megy át az egyszerűen keskenyedő nyúlványba. A
szárnyfedők többé-kevésbé sűrű fehér apró szőrökkel borítottak, ezért a szőröcskék sűrűségétől függően
fehéresnek látszanak. A lábak vörösek. A potrohszelvények oldalán élesen határolt fehér háromszög alakú
szőrfoltok vannak. A peték lerakáskor csak l,5 mm nagyok, de a talajnedvesség hatására 2–3-szorosra
megduzzadnak. Álcái has felé görbült pajorok, jól fejlettek, piszkossárga színűek. Az egyes álcastádiumok
fejtok átmérői a következők:
L1 = 2,0–3,0 mm átlag: 2,7 mm
L2 = 3,5–5,0 mm átlag: 4,5 mm
L3 = 6,0–7,5 mm átlag: 6,9 mm
A pajorok analis szelvénye alapján a Melolontha nemzetség jól elkülöníthető: A haslemez utolsó harmadát
sörtemező borítja. Ebből a sörtemezőből jól láthatóan kiemelkedik két hosszanti irányú tüskesor. A sorokban a
tüskék száma 22–30. A sorok a végbélnyílás közelében kezdődnek, a végbélnyílás körül kissé kiszélesednek,
utána ismét szorosabban egymás mellett futnak. Bábja szabad báb, 25–35 mm nagy, kialakulása után
világosbarnára színeződik.
Elterjedése: Európában a mérsékelt klímájú területeken mindenütt elterjedt, így a Kárpát-medencében is.
Északon Anglia–Svédország– Norvégia déli része a felső határ, déli határai Görögország északi részén
húzódnak. Elterjedési területe kisebb mint az erdei cserebogáré. A Kárpát-medencében 7 törzse fordul elő,
ezekből három a mai Magyarország területén is megtalálható. Az I. II. III. és IV. törzsek fejlődése 4 éves és a
Kárpátokban élnek. Magyarországon az V. VI. és VII. törzsek találhatók. Az egyes törzsek határai
természetesen nem merev vonalak, térben és időben mindkét irányban eltolódhatnak, egymást részben átfedik.
A tömegszaporodás idején egy-egy törzs területe bővülhet. Vannak ún. tiszta egytörzses területek, vannak
kéttörzses vidékek és természetesen háromtörzses területek is. Az egyes törzsek elterjedését térképeken
mutatjuk be.
V. törzs: Dél-Dunántúl, a Balatontól délre, nyugaton a Marcali löszhátig, keleten pedig a Mohácsi szigettől a
Balatonig húzódó vonalig, beleértve a Mecsek hegységet és az Ormánságot is, egészen az országhatárig. A
Dunántúlon még a Pilis és Gerecse hegységekben van jeletősebb populáció. Az Északi Középhegységben
egészen a Bodrogközig, beleértve a Gödöllői dombvidéket is. Egy kisebb populáció a Hajdúságban is él. Győrfi
1957-es térképeihez viszonyítva bizonyos területi növekedés tapasztalható, mindenekelőtt a Hajdúságban (Jermy
és Balázs, 1990).
VI. törzs: Gyakorlatilag a tengelici homokot kivéve az egész Dunántúl, és kapcsolódva a Gödöllői dombság, a
Börzsöny–Cserhát és Mátra, továbbá a Hajdúság és a Nyírség. Ennél a törzsnél a legnagyobb arányú a
terjeszkedés. Győrfy (1957) csak a Nyugat-Dunántúlt, a Mecsek hegységet és a Nyírséget jelöli, a Börzsönyt–
Cserhátot–Mátrát fel sem tünteti.
VII. törzs: Ennek a törzsnek változott a legkevésbé a területe. Az 50 évvel ezelőtti adatok Győrfi (1957) és
Jermy–Balázs (1990) térképei gyakorlatilag átfedik egymást. A legkisebb elterjedésű törzs. A Balatontól délre
az országhatárig, beleértve a Mecsek hegységet is, de nyugati és keleti határai ennek a populációnak közelebb
vannak egymáshoz, mint az V. törzs esetében. Állandó populációja él a Hajdúságban–Nyírségben.
A három térképet egymásra helyezve a két- illetve háromtörzses területek jól körülhatárolhatók. Klasszikus
háromtörzses terület pl. Somogy és a Mecsek vidéke. Kéttörzses terület a Nyírség–Hajdúság és a Börzsöny–
Cserhát hegységek. Az egyes törzsek terjeszkedése napjainkban is folyik, a 90-es évek aszályos időjárása
nagyon kedvez ennek a folyamatnak. Tekintettel a faj 3 éves fejlődési ciklusára, nyilvánvaló hogy
Magyarországon valahol mindig rajzik a májusi cserebogár. A cserebogár törzsek elterjedési viszonyait
Homonnay (1970) vizsgálta részletesen.
Életmódja, jelentősége: A rajzás április legvégén, május első felében várható. A bogarak tömegesen keresik fel
az ún. „rajzófákat‖, az állományszéleket, magányosan álló fákat, kisebb facsoportokat. A hímek
mozgékonyabbak, és ezek jelennek meg először. A rajzás megindulása után egy héttel következik be az 1:1-es
ivararány. Ennek ismerete erdővédelmi szempontból fontos. A nemek szabad szemmel jól elkülöníthetők. A
hímek csáplegyezője nagyon hosszú, a nőstényeké bunkószerűen kicsi. A bogarak mozgása az alkonyati
órákban a legintenzívebb, a faj tömegesen jelenik meg a fénycsapdákban. A nemzők erőteljesen rágják a
leveleket, ún. pazarló rágással, meglehetősen nagy karélyokat hasítva ki a levelekből. Kedvenc tápnövényeik a
242
tölgyek (Quercus) de megrágják az Acer, Populus, Salix, Carpinus, Fagus, Castanea és Betula, valamint a
gyümölcsfa fajokat is. Akácon szilen és kőrisen nem jellemző. Különösen akkor érzékeny a rágáskár, amikor a
még ki sem fejlődött leveleket, a bomló rügyeket eszik meg – ez a tölgyeknél nagyon jellemző. A párosodás
után a nőstények a talajrepedésekbe vonulnak és ott lerakják petéiket. A peteprodukció elérheti a 90 darabot is.
A petéket kisebb csomókban rakják le. Többször is párosodnak, közben folytatva a lombrágást. A peték a
talajnedvesség hatására eredeti méretük többszörösére duzzadnak. A kikelő L1-es stádiumú álcák megeszik a
peteburkot, majd bomló szerves anyagokkal, humusszal táplálkoznak, később elkezdik fogyasztani a
gyökereket. Az első vedlés a kis pajorok egy részénél még a rajzás évében megtörténik, és ezek L 2-es alakban
telenek át először. A kis pajorok másik része csak a következő év tavaszán vedlik először. A második év őszére
valamennyi pajor megvedlik másodszor is, és a második telelés már L3-as stádiumban történik. A következő év
nyarának végén a nagy pajorok a talaj mélyebb rétegeibe vonulnak és ott bebábozódnak. Még ugyanebben az
évben kialakulnak az új nemzedék imágói, általában szeptember–október hónapokra, és az utolsó telet már
bogár alakban töltik. Tavasszal a bogár a felszínre ássa magát. A három magyarországi törzs rajzási évei a
következők:
V. törzs: 1992–1995–1998–2001–2004–2007– stb.
VI. törzs: 1993–1996–1999–2002–2005–2008– stb.
VII. törzs: 1994–1997–2000–2003–2006–2009– stb.
A pajorok mozgását a talajban több tényező is befolyásolja. Mindenekelőtt a nedvesség, a rendelkezésre álló
táplálék és a hőmérséklet. Télen a fagyhatár alá húzódnak. Jelentős horizontális és vertikális mozgást végeznek.
Fő kártételük a növények föld alatti részeinek megrágásában jelentkezik. Különösen az L 3-as pajorok végeznek
nagy pusztítást. Nem ritka, hogy idős fák pusztulnak el pajorrágás következtében. Az Erdővédelmi Figyelő-
Jelzőszolgálati Rendszer adatai szerint évente mintegy 3 000 hektár pajorkár, és 20 000 hektár lombrágás kár
várható. Ezek az adatok tartalmazzák az erdei cserebogár által okozott károkat is, hiszen a károkozás alapján
nem lehet szétválasztani a két fajt. Az erdőtelepítések és erdőfelújítások sikertelenségének sokszor a cserebogár
az oka. Többszöri pótlás után újraerdősítés – a költségek gyakran megsokszorozódnak.
Erdei cserebogár
Melolontha hippocastani Fabricius
Társnevei: gesztenye cserebogár, lógesztenye cserebogár, vadgesztenye bogár
A májusi cserebogárral együtt fordul elő. A két faj között Győrfi (1957) szerint sok átmeneti alak, sőt bastardok
is találhatók. Életmódjuk, kártételük egyforma.
Leírása: Valamivel kisebb mint a májusi cserebogár, 20–28 mm. Leglényegesebb morfológiai különbség a
farfedő alakjában mutatkozik. Az erdei cserebogár farfedőjének nyúlványa minden átmenet nélkül indul ki,
rövid, és a vége gombszerűen megvastagszik. Az ivari kétalakúság ugyanúgy jellemző, mint az erdei
cserebogárnál. Az egész bogár valamivel sötétebbnek és fénytelenebbnek látszik. Az álcák elkülönítése már
nem ilyen egyértelmű, nem is mindig lehetséges. Az analis szelvény tüskesorai is az előző fajhoz hasonlítanak.
Statisztikai adatok alapján a két faj álcáinak fejtokátmérő átlagadatai az alábbiak (Jermy–Balázs 1990):
Faj Fejtok átmérő mm
L1 L2 L3
Erdei cserebogár 2.5 3.9 6.2
Májusi cserebogár 2.8 4.2 6.9
Elterjedése: jóval nagyobb mint az erdei cserebogáré, még Szibériában is előfordul. Életmódja hasonló.
Rajzása néhány nappal korábban várható. Magyarországon a legtöbb helyen együtt fordul elő a két faj. Esetleges
törzseinek száma nem ismert, de az biztos, hogy a zárt erdőket kedveli. Ahol a két faj együtt fordul elő, ott a
májusi az erdőszegélyeken, az erdei mélyen az erdőterületen belül is megtalálható. Teljesen zárt, idős
állományok talajában is tömegesen él. Az ilyen erdők helyére telepített fiatalosokban sok gondot okoz.
243
Fejlődése az újabb vizsgálatok szerint hazánkban 3 éves, de a tőlünk északabbra fekvő területeken 4 éves.
Erdővédelmi jelentősége a májusi cserebogáréval azonos. Tipikus erdei rovar.
Cserebogár fajok (Melolontha spp.) farfedői: A: M. melolontha B: M. hippocastani C: M. pectoralis (Endrődi,

1956)
A két gyakori fajhoz nagyon hasonlító harmadik cserebogár faj a Kárpát-medencében:
Hosszúszőrű májusi cserebogár
Melolontha pectoralis Germar
Hegyvidéki faj, az Északi Középhegységből sok adatunk van. A nősténynek nem végződik nyúlványban a
farfedője. Szőrzete valamivel dúsabb. Jelentősége, életmódja hasonló mint a másik két fajnál.
Kalló cserebogár – Polyphylla fullo Linné
Társnevei: csapó cserebogár, arató cserebogár
Syn: P. boryi Brullé
Leírása: Legnagyobb cserebogár fajunk, 30–35 mm. Szárnyfedőinek alapszíne fekete vagy vörösbarna (ab.
marmorata), fehér pikkelyszőrökből álló foltokkal, aminek következtében az egész bogár márványhoz hasonló
rajzolatot mutat. A hím csáplegyezője nagyon nagy, 7 lemezből áll, a nőstényé 5-ízű és jóval kisebb. Pajorja is
nagy, az utolsó álcastádiumban levők elérik a 6 centimétert. Az analis szelvény haslemezén levő, párhuzamos
tüskesor rövid, egy-egy sorban 6–11 tüske van. A potroh vége erősen szőrös.
Elterjedés, életmód: Közép-európai faj, Magyarországon is gyakori. A homokos meleg talajokat kedveli, fő
elterjedési területe a Duna– Tisza közi homokhátság. A nemző és a pajor is károkat okozhat. A rajzó bogarak
megrágják a Pinus-fajok tűit, de a különféle lombos fafajok lombozatát sem kímélik. Pazarlóan rág. Gyakori a
nemesnyár ültetvényekben (Populus spp.), az akácon, tölgyeken és a gyümölcsfákon. A bogarak által okozott
lombveszteség nem jelentős. Sokkal inkább veszélyes a pajorok rágása. Az ültetvényszerű erdőkben, ún.
cellulóz nyárasokban, vagy a fekete- és erdeifenyő sorokban egymás után rághatják el a csemeték, a kis fácskák
gyökereit, a soron végighaladva az egész erdősítést tönkretehetik. Komoly károkat okozhat a szőlőben és a
gyümölcsösökben is.
Keleti cserebogár
Anoxia orientalis Kryniczky
Társneve: csíkos cserebogár, szőrös cserebogár
Leírása: 25–32 mm nagyságú cserebogár. Szárnyfedői vörösbarnák, rajtuk a fehér pikkelyszőrök hosszanti
sorokba rendeződtek, a sorok lehetnek szakadozottak is. A haslemezek oldalán nincsenek fehér háromszögletű
foltok. Az álca analis haslemezén nincsenek hosszanti sorokba rendezett tüskesorok.
Elterjedés, életmód: Kelet-mediterrán faj, hazánkban a homokos területeket kedveli, fő elterjedési területe a
Duna–Tisza köze. Fejlődési idejére vonatkozó adatok eltérőek. Járfás és Tóth (1977) szerint 3 éves. Rajzása
június közepétől várható. A bogarak elenyésző mértékben megrágják a lombozatot, a pajorok viszont a
gyökerek megrágásával jelentős károkat okozhatnak.
Pusztai cserebogár
Anoxia pilosa Fabricius
Társnév: bolyhosszőrű bogár
Syn: A. cinereaMolcsulszki
244
Feketésbarna színű, 20–25 mm nagyságú, testét szürke szőrözet fedi. A keleti cserebogárhoz hasonló. A
homokos Duna–Tisza közi talajokon gyakori. Fejlődése 3 éves (Homonnay 1976). Esteleges kártétele
(pajorrágás) a gyümölcsösökben fordul elő. Június–júliusban rajzik.
Zöld cserebogár
Anomala vitis Fabricius
Társnév: fináncbogár, nagy fináncbogár, szőlő cserebogár
Syn: Eumolpus vitisFabricius, Phytoptus vitisFabricius
Leírása: 14–18 mm nagyságú, hosszanti ovális alakú faj. Teste felülről általában egyszínű, fémes zöld, esetleg
az oldalakon sárgás beütéssel. Több színváltozata ismert. Lábai is zöldek. Az álca analis szelvényének
hasoldalán levő szimmetrikus tövis sorok hosszú, tűszerű tövisekből állnak, egymást keresztezik, számuk egy-
egy sorban 8–12.
Életmódja, jelentősége: A homokos talajokon, elsősorban a Duna–Tisza közén gyakori, de a Dunántúlról is

több helyről ismert. Fejlődési idejére vonatkozó adatok eltérőek, a szakirodalom 1–3 évet említ. Rajzása június
második felében és júliusban várható az alkonyati órákban. Mint a neve is mutatja elsősorban szőlő- és
gyümölcskártevő, de az erdei fákon is előfordul. A legtöbb cserebogár fajjal ellentétben nemcsak a pajor, hanem
a nemző is kifejezetten káros. Schwenke (1974) és Győrfi (1957) a Salix és Populus fajokról említi a lombrágást,
de megfigyelték Tilia, Robinia és Quercus fajokon is. A zöld cserebogár időnként tömegesen elszaporodik,
lombrágása ilyenkor akár tarrágás is lehet. Gradációs évek voltak: 1893 (Sajó 1893), 1942, 1951 (Reichart
1953). 1985-ben a Lábodi Erdészet területén, 1989-ben pedig a Kisalföldön rajzott tömegesen és okozott
tarrágást (Mészáros és Havasréti, 1989).
Rezes cserebogár – Anomala dubiaScopoli
Társnév: Kis fináncbogár, kis zöld cserebogár
Syn: Anomala aeneaDe Geer, A. juliiFabricius, A. oblongusFabricius
Nagyon változatos színű, 10–15 mm nagyságú bogár. Habitusa a zöld cserebogáréhoz hasonló. A törzsalak
szárnyfedői szalmasárgák, a tor sötétkék de létezik teljesen zöld, egyöntetűen kék változat és számos átmeneti
alak is. Erdészeti károkozása jelentéktelen, de a nemzők rágását megfigyelték akácon, fűzön, fekete nyáron.
Június–júliusban rajzik, a bogarak nappal is aktívak.
Kerti cserebogár
Phyllopertha horticola Linné
Társnevek: kerti lombbogár, kis rózsabogár
Syn: Ph. cyanocephalaMulsant,
Ph. viridicollis De Geer
Feje és előtora fémfényű sötétzöld, szárnyfedői barnák, sárgásbarnák, lábai fémes feketék. Nagysága 8–12 mm.
A nemzők csak keveset táplálkoznak, ezért kártételük csak nagy egyedszám mellett észlelhető. Előszeretettel
fogyasztják a virágokat is. Tölgyön, nyíren, fűzön, galagonyán és gyümölcsfákon figyelték meg. Hazánkban
mindenütt gyakori.
Szipolyok – Anisoplia spp.
Az ide tarozó fajok gyakoriak, de erdészeti jelentőségük nincs. Közös jellemzőjük, hogy a nemzők fejpajzsa
hosszan megnyúlt, csúcsa előtt befűzött és felhajló. A Kárpát-medencében 14 faj fordul elő (Endrődi 1956).
Gabonafélék kártevői. Gyakoribb fajok:
Vetési szipoly – Anisoplia segetumHerbst
Osztrák szipoly – Anisoplia austriacaHerbst
245
Keresztes szipoly – Anisoplia agricolaPoda
Gabonaszipoly
Anisoplia tempestiva Erichson
Széles szipoly – Anisoplia lataErichson
Orrszarvú bogár (színes 34., 157.)
Oryctes nasicornis Linné
24–45 mm-es, nagytestű, igen dekoratív bogár. Fényes vörösbarna, a hím fején felfelé álló, hátrahajló nagy
szarv, az előtoron pedig széles keresztirányú taraj található. A nőstény fején kis bütyök, előtorán elől kis
bemélyedés. Korhadékban, odvas fákban, komposztban, fűrészporban él. Fürésztelepek környékén gyakori.
Kifejlődése több évig tart.
Bundásbogár – Epicometis hirtaPoda
Társnevei: gubás bogár, szőrös szipoly, szőrös virágbogár, szik bogár
Syn: Cetonia hirtellaLinné, Tropinota hirtaPoda, T. hirtellaLinné, T. nigrinaMulsant,
T. subfasciata Mulsant
A 8–13 mm nagyságú bogár hosszú, felálló sárga szőrökkel fedett. A szárnyfedőkön apró fehér foltok,
nyakpajzsán hosszanti barázda. Mindenütt nagyon gyakori. Májusban jelenik meg, tömeges a keresztes- és
fészekes virágzatúak virágain, nagyon szereti a pitypang virágát.
Sokpettyes virágbogár
Oxythyrea funesta Poda
Syn: O. funerariaFourcroy, O. sticticaFabricius
A bundásbogárhoz nagyon hasonló, de előtorán nincs hosszanti borda, viszont két sorban 3–3 fehér folt
található. Szőrzete gyér, és szárnyfedőin általában több fehér folt van. Nagysága 10–14 mm. A legkülönfélébb
növények virágzatán található, a nemzők nektárral és virágporral táplálkoznak, megrágják a szirmokat.
Aranyos rózsabogár (színes 158.)
Cetonia aurata aurata Linné
Társnevei: aranyos cserebogár, aranybogár, Szent István bogár
Syn: C. nobilisSchrank
14–23 mm nagy, igen dekoratív bogár. Csillogó fényes, fémfényű zöld, aranysárga, illetve nagyon sok
színárnyalata ismert. Hazánkban elterjedt és közönséges. A szárnyfedők oldalszéle a váll mögött félkörívben
kimetszett, ami lehetővé teszi, hogy a hártyás szárnyakat itt kidugva, félig vagy teljesen zárt szárnyfedőkkel
repüljenek – ezért látszik a repülő rózsabogár ragyogó színe. Fejlődése két éves, a bogarak gyakran láthatók a
bodza nagy virágain. A meleg, napfényes időt szereti, ilyenkor nagyon aktív. Hasonló de ritkább fajok a Kárpát-
medencében a Liocola és a Potosia nemek képviselői:
Márványos virágbogár
Liocola lugubris Herbst
Rezes virágbogár – Potosia cupreaFabricius
A Cetonia, Potosia és Liocola nem fajainak álcái korhadó növényi anyagokban és hangyabolyokban fejlődnek.
Suta virágbogár – Valgus hemipterusLinné
246
7–9 mm nagy, fekete, fehér pikkelyfoltokkal. A szárnyfedők megrövidültek, nem takarják az utolsó két
potrohszelvényt. A nőstények hosszan hátranyúló tojócsőszerű nyúlványt viselnek. Lábai erőteljesek, nagyok.
Remetebogár – Osmoderma eremitaScopoli
Nagytestű (25–35 mm), egyszínű bronzbarna bogár. Feje és előtora aránytalanul kicsi. Szárnyfedői egyöntetűen
sűrűn ráncoltak, bőrszerűek. Ritka faj, álcája korhadó nyár, fűz és hársfában fejlődik. A hegyvidéki
szurdokokban fordul elő.
Feketesárga prémesbogár
Trichius fasciatus Linné
11–17 mm nagyságú feltűnő faj. Szárnyfedői feketével tarkázott sárgák, az előtor és a farfedő hosszú szőrökkel
sűrűn fedett. Nagyon sok színváltozata ismert. Virágokon elsősorban domb- és hegyvidéken közönséges.
Osztag: NÖVÉNYEVŐ BOGARAKPhytophaga
Az ide tartozó változó testnagyságú és alakú bogarak közös tulajdonsága, hogy lábfejük látszólag 4 ízű, mert a
negyedik íz rejtett, azaz az 5. tövében csak mint duzzanat, vagy gyűrű fejlődik ki. A 3. íz karélyos, kimetszett,
olykor majdnem osztott. Fejük szabadon fekszik, nem ormányszerű. Csápjaik sohasem térdesek és kifejezett
bunkót sem képeznek. Amint nevük is mutatja, kivétel nélkül növényevő fajok, a növények legkülönbözőbb
részeivel (mag, fatest, virág, pollen, levél stb.) táplálkoznak és ebből következően néha károkat is okozhatnak.
Három család tartozik ide: cincérek, levélbogarak és zsizsikek.
Család: CINCÉREK – Cerambycidae
A bogarak, sőt az egész rovarvilág látványos, nagyon dekoratív képviselői. Legtöbb fajuk a fás növényekhez
kötődik és ennek megfelelően tipikus erdei rovarok. A cincérek többnyire karcsú testű, hosszú csápú, élénk
mozgású bogarak. Fejük rézsutosan előre áll (Prioninae és Cerambycinae alcsaládok), vagy függőlegesen lefelé
irányul (Lamiinae alcsalád). Csápjaik hosszúak, nagyon gyakran a test hosszát is meghaladó méretűek, fonál
alakúak, 11–12 ízűek, ritkán fűrészesek vagy fogasak. Petéiket tojókészülék segítségével a fák kérgére,
kéreghasadékokba rakják. A legtöbb cincérálca xilofág, a fás növények kérge alatt él a fában. Tápnövényeikhez
általában nem ragaszkodnak, sok fajuk polifág. Ugyanazon az élőhelyen a legkülönbözőbb növényfajok
szolgálhatnak táplálékul. Álcáik háti-hasi irányban lapítottak, csontszínűek. Lábaik vagy nincsenek, vagy a 3 pár
tori láb erősen csökevényes. Bábjaik szabad bábok A kibújási nyílás ovális, sok esetben a kifejlett álca készíti el
a nemző számára. A legtöbb cincérfaj ciripelő hangot képes adni – innen a család magyar elnevezése. Az egész
világon elterjedtek, közel 2000 fajuk ismert. Faunaterületünkön 257 faj fordul elő (Kaszab 1971).
Erdei félcincér – Spondylis buprestoidesLinné
Leírása:Sötétbarna színű, 15–25 mm nagyságú bogár. Kevésbé hasonlít a cincérekhez, rágói nagyok és erősek,
csápja rövid, gyöngysorszerű.
Elterjedés, életmód: Az egész palearktikumban előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. A bogár

júniustól szeptemberig repül. Peterakásra az idős erdeifenyő törzseket kedveli, de kinevelték Larix, Picea és
Abies fafajokból is. Álcája halvány ibolyaszínű. Fejlődése 2 éves.
Ácscincér – Ergates faberLinné
Leírás: A legnagyobb európai cincérfaj, nagysága elérheti a 60 mm-t is. A hím vörösbarna, a nőstény inkább
feketés színű. Teste hosszú, széles és lapos. Csápja vékony, fonalszerű, a hímé valamivel hosszabb, eléri a test
hosszát. A hím előtorán két fényes folt, a nőstényé durván szemcsézett. A hím első lába sokkal erősebb mint a
többi. A szárnyfedők elől fényesek, hátrafelé fokozatosan fénytelenek, pontozottak.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten fordul elő.

Magyarországon a Dunántúlról ismert, de ott sem gyakori. Tápnövényei fenyőfélék, mindenekelőtt a Pinus
fajok, de élhet Picea, Larix és Abies fafajokban is. Hatalmas, 12 cm-re is megnövő álcája a törzsben, gyökfőben
nagy járatokat készít. Július–augusztusban az alkonyati órákban repül.
Csőszcincér (színes 151.)
247
Prionus coriarius Linné
Társneve: Hegedülő csercincér
Leírás: Feketésbarna, 24–40 mm nagyságú zömök bogár. A nyakpajzs oldalai élesek. Csápja fűrészes.Az előtor
oldalain 3 éles fog található, a középső a legnagyobb. Lábai rövidek, erősek.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a hegy- és dombvidéki lomberdőkben
gyakori. Soktápnövényű faj. Álcája a tölgy, bükk, fűz, kőris, nyír, szil, valamint a fenyők gyökerei között és
öreg törzsek, rönkök fájában él. 3 évig fejlődik. Általában csak idős, beteg fákat támad meg. A bogár júliustól
szeptemberig repül.
Diófacincér (színes 117.)
Megopis scabricornis Scopoli
Syn: Aegosoma scabricornisScopoli
Leírás: Vörösbarna, apró szürke szőrökkel fedett, fénytelen, 22–56 mm nagyságú bogár. Az előtor háti része
nem fogazott, hátulsó szögletei kihúzottak. A hím csápjai hosszabbak a testnél. Szárnyfedőin 3–4 vékony borda.
Álcája elérheti a 10 cm-es nagyságot.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában fordul elő. Magyarországon mindenütt megtalálható. A Duna–
Tisza menti ártéri idős nyárasokban és füzesekben gyakori. Tápnövényei közé tartoznak még a bükk, dió,
gyertyán, szil eper hárs és a különböző gyümölcsfák is. A bogár július–augusztusban repül, kifejlődése 3 évig
tart. Csak öreg, beteg, vagy sérült fákat támad meg. A fénycsapdák rendszeresen fogják.
Gödrösnyakú cincér
Arhopalus rusticus Linné
Syn: Cryocephalus rusticusLinné
Leirás: Fénytelen barna, karcsú testű, 15–20 mm nagyságú bogár. Csápja féltest hosszúságú, vége felé
feltűnően vékonyodik. Előtorán két hosszanti bemélyedés, gödör – innen az elnevezés. A szárnyfedők elején 2–
3 borda található.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidék őshonos és telepített
fenyveseiben jellemző, de a homoki fenyvesekben is egyre gyakoribb. Álcája a száradó, kivágott erdei-, fekete
és lucfenyőben él. Fejlődése 3–4 éves. A bogarak júliustól szeptemberig rajzanak. Az álca a beépített fában
tovább fejlődik.
Komor fenyőcincér – Asemum striatumLinné
Leírás: Egészen fekete, alul fénylő, felül fénytelen. Nyakpajzsán egy rövid középbarázda van. Szárnyfedői
olykor barnák, 2–4 bordával. 10–18 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. A bogár április végétől
augusztusig repül. Álcája főleg erdeifenyő, ritkábban a luc száraz törzseiben fejlődik. Kifejlődése 2–3 évig tart,
ezért gyakran a már beépített, vagy feldolgozott fából repül ki.
Romboló fenyőcincér
Tetropium castaneum Linné
Syn: Tetropium luridumGyllenhal
Leirás: A nyakpajzs fénylő, finoman és szórványosan pontozott. Alapszíne fekete, erősen változó színű. Feje,
szárnyfedője barna, csápja, lábai és a nyakpajzs szögletei vörössárgák. A szárnyfedők finom szőrökkel nagyon
sűrűn fedettek. A combok feltűnő módon megvastagodottak. Nagysága 9–18 mm.
Elterjedés, életmód: Európában előfordul. Magyarországon a hegyvidék fenyveseiben elterjedt, de ritka. Fő

gazdanövénye a lucfenyő. Az imágó április végétől júliusig repül. A kéreg alatt rágó álca élettanilag és
248
műszakilag is okozhat károkat. A szijácsban szabálytalan, különböző szélességű járatokat rág. A gesztbe nem
nagyon hatol be, de bábozódáshoz 2–4 cm hosszú, horogalakú járatot rág a farészben. Peteprodukció: átlagosan
80 db. Tömegszaporodásra hajlamos, 1–2 éves fejlődésű faj. Általában a nem megfelelő termőhelyre telepített,
betegeskedő állományokban lép fel. Hozzá hasonló faj még a T. fuscumFabricius, és a T. GabrieliWeise. Ez
utóbbi fajból a Mátra hegységből származó vörösfenyőből nevelve jött elő több példány is.
Tövisescincérek – Rhagium-fajok
Közös jellemzőjük a széles váll, a test félhosszát alig elérő rövid csáp, valamint az előtor két oldalán meredő,
hátrafelé hajló nagy tövis – innen az elnevezés. A bábozódás a kéreg alatt készített, 1–3 cm nagyságú,
rágcsálékból készített ovális bábkamrában történik. Magyarországon négy fajuk ismert.
Tölgy tövisescincér
Rhagium sycophanta Schrank
Syn: Harpium sycophantaSchrank
Leírás: Csápjai rövidek és vastagok, a szárnyfedő tövét alig érik el. Szárnyfedői sárgásvörösen szőrözöttek, két
széles vöröses harántcsíkkal. Előtorán oldalt nagy tüskék vannak. A szemek mögött a halánték erősen fejlett.
Teste fekete, 15–26 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt, melegkedvelő faj. Magyarországon a hegy- és dombvidéken
gyakori. A bogár május végén, júniusban rajzik. Álcája a száradó, vagy levágott lombfa, elsősorban a tölgy
kérge alatt él, de kifejlődhet nyír, éger és a gesztenye fájában is. Fészekszerű bábágyát a kéreg alatt készíti.
Fejlődése két évig tart.
Cser tövisescincér – Rhagium mordaxde Geer
Syn: Harpium mordaxde Geer
Leírás: A nyakpajzs tövében két párhuzamos él látható. Egyenletes szőrözete szürkéssárga, a szárnyfedő haránt
szalagokkal díszített. Nagysága 12–22 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon mindenütt gyakori, elsősorban a hegyvidéki
lomberdőkben. Polifág faj. Az imágó áprilistól augusztusig repül. Álcája főleg bükk, tölgy, hárs, éger kérge alatt
fejlődik. Generációja 2 éves.
Fenyves-tövisescincér (színes 125.)
Rhagium inquisitor Linné
Syn: Harpium inquisitor Linné
Leírás: Fekete, szürke rásímuló szőrözettel, csupasz fekete foltokkal és a szárnyfedőkön két haránt övvel. 10–21
mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon a leggyakoribb Rhagium faj, mindenütt elterjedt, ahol elhalt,
kéreghiányos fenyőtörzsek találhatók. Gazdanövényei az erdei-, fekete- és a lucfenyő. A bogár májustól
szeptemberig repül. Álcája csak a kéreg alatt él, de a fatestbe mélyesztett bábágyaival műszakilag káros lehet.
Finnországi adatok szerint az erdei tüzek után tömegesen elszaporodik.
Fűzcincér – Stenochorus meridianusLinné
Leírás: Karcsú, sárgásbarna szárnyfedői hátrafelé keskenyednek, lesímuló szőrözettel fedettek, sávokban más
fényűek. Nagysága 12–25 mm.
Elterjedés, életmód: Magyarországon a hegyvidéki bükkösökben több helyen előfordul, de nem gyakori. A
bogár június–júliusban repül. Álcája száradó, beteg bükk, kőris, tölgy és kecskefűz törzsében és gyökereiben
fejlődik. A bábozódás a talajban történik.
Tölgycincér – Stenocorus quercusGoeze
249
Leírás: 11–21 mm nagyságú faj. Teste teljesen fekete, de szárnyfedői a nőstényeknél egyszínű vörösek, a
hímeknél a vállak és a végek vörösbarnák.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban elterjedt. Magyarországon a hegyvidéki

tölgyesekben gyakori faj. A nemző áprilistól júliusig repül, előszeretettel tartózkodik a virágzó tölgyön,
galagonyán. Melegkedvelő faj.
Négyfoltos cserjecincér
Cortodera humeralis Schaller
Syn: Cortodera quadriguttataFabricius
Leírás: Teste nyúlánk, párhuzamos szélű, fekete szinű, a szárnyfedőkön 1–1 folt a vállbütykön és a pajzsocska
mellett sárga. 8–10 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Előfordul Közép- és Dél-Európában. Magyarországon mindenütt gyakori. A bogár május–
júniusban repül. Álcája a tölgyekben él, de a talajban bábozódik. Hozzá hasonló és elterjedésű faj a C.
holosericeaFabricius, melynek álcája a molyhostölgyben fejlődik.
Virágcincérek – Leptura és Judolia fajok. Testük a vállaknál széles és hátrafelé erősen keskenyedő, megnyúlt
háromszög alakú. Csápjaik általában a test félhosszát érik el. Szemeik kiugróan nagyok, belülről mélyen
kikanyarítottak. Lábaik erősek, hosszúak. Nagyon sok változatuk ismert. A nemzők különböző virágokon
tartózkodnak, kedvelik az ernyősvirágzatúakat. A két nemnek közel 30 faja ismert faunaterületünkön.
Vöröslábú virágcincér
Leptura rufipes Schaller
Leírás: Teste megnyúlt, feje és előtora sűrű szőrzettel fedett. Az előtor háta elől nem befűzött. Fekete, lábai
vörösek, 7–12 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Elterjedése Közép- és Dél-Európa. Magyarországon mindenütt gyakori, a hegyvidéken,

lomberdők szegélyén. A bogár május–júniusban repül. Álcája a tölgy, bükk és a nyár száraz ágaiban fejlődik.
Vörös virágcincér (színes 113.)
Leptura rubra Linné
Leírás: Előtora a háta előtt nem befűzött. Színe fekete, a hím szárnyfedője aranysárga, a nőstényé vörösbarna.
Nagysága 10–19 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon a hegyvidék lakója, de ritka. A bogarak
júliustól szeptemberig találhatók. Álcája öreg fenyőrönkökben, korhadó tuskókban él.
Barnás virágcincér – Leptura lividaFabricius
Leírás: 6,5–9 mm nagyságú. Teste fekete, szárnyfedői barnák, vöröses sárgák. A szőrözet sárgásbarna.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon elterjedt, közönséges faj. Álcája tölgyekben
fejlődik, a nemző főleg cickafarkon, illetve egyéb virágokon tartózkodik.
Változékony virágcincér
Judolia cerambyciformis Schrank
Leírás: Teste zömök, szárnyfedői hátrafelé keskenyedők, sárgásbarna foltokkal, a varrat sárga. Rajzolata
nagyon változó. Mérete 6,5–11 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a hegyvidéken gyakori. Imágója
erdőszéleken, virágokon található júniustól augusztusig. Álcáját öreg bükkrönkből neveltük.
Rajzos virágcincér – Judolia erraticaDalman
250
Leírás: Az előző fajhoz nagyon hasonló, de szárnyfedőin a varrat fekete, 7–12 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul, Magyarországon elterjedt és a lomberdőkben a leggyakoribb

cincérfajok egyike. A bogarak májustól augusztusig virágokon találhatók. Álcája lombosfák kérge alatt él, a
talajban bábozódik.
Sárgaszőrű karcsúcincér
Strangalia aurulenta Fabricius
Társnév: Sárgaszőrű szalagoscincér
Leírás: Szárnyfedői sárgák négy fekete szalaggal, csúcsuk fekete. 12–23 mm. Nagyon sok színváltozata ismert.
Elterjedés, életmód:Közép- és Dél-európai faj. Magyarországon elterjedt, a hegyvidéki lomberdőkben gyakori.

Imágója júniustól augusztusig rajzik. Álcája öreg, száraz bükk, fűz és nyárfélék rönkjeiben fejlődik. Műszakilag
káros lehet.
Feketeszőrű karcsúcincér (színes 112.)
Strangalia quadrifasciata Linné
Társnév: Feketeszőrű szalagoscincér
Leírás: Az előbbi fajhoz nagyon hasonló és elterjedésű faj.Az előtor hátát fekete szőrzet fedi.
Elterjedés, életmód: Álcája megfigyeléseink szerint főleg a fűz, nyárak öreg rönkjeiben, kiszáradt törzseiben
fejlődik. Műszakilag káros lehet.
Tarkacsápú karcsúcincér
Strangalia maculata Poda
Syn: S. armataPreyssl. S. calcarataFabricius
Leírás: 14–20 mm nagyságú, nagyon változékony cincérfaj. Csápjának ízei sárga gyűrűvel tarkítottak.
Szárnyfedői sárgák, fekete foltokkal.
Elterjedés, életmód: Egész Európában, valamint Kisázsiában is elterjedt, Magyarországon közönséges faj. Az
imágó júniustól augusztusig található meg. Különböző lombos fafajokban fejlődik.
Nagy hőscincér (színes 153.)
Cerambyx cerdo Linné
Leírás: Teste fekete, karcsú, szárnyfedői szurokbarnák és ráncolva pontozottak. Csápjai hosszabbak, mint a test.
Potroha fényes. Egyike legnagyobb hazai bogarainknak, 30–50 mm, álcája 70–80 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt és idősebb

tölgyerdőkben gyakori. Tipikus tölgyerdei rovar.A bogár június–júliusban repül. A nőstény lábon álló és még
élő tölgyfába rakja petéit. Átlagos peteprodukció 50–100 db. Az álca csak a legkeményebb, legegészségesebb
farészben készíti meneteit. A menetek végén kampó alakú bábágyban, a fatestben bábozódik. Kifejlődése 3–4
év. Az első évben mintegy 15–20 cm hosszú járat készül el, a második évben már 50–60 cm. A harmadik év
őszén bebábul, kifejlődik az új bogár, de csak tavasszal bújik elő. Alkonyatkor aktív, ilyenkor repül, napközben
az álcajáratokban húzza meg magát. A nemző sokáig él, gyakran nyalogatja a tölgyek sebzéseknél kifolyó
nedveit. A megtámadott tölgyek az álca rágását sokáig elviselik. Az álcák által összerágott törzsrész műszaki
felhasználásra alkalmatlanná válik. Műszakilag káros lehet.
Kis hőscincér – Cerambyx ScopoliiFuessly
Leírás: Az előbbi fajnál jóval kisebb, de hozzá nagyon hasonló, 18–28 mm. Tiszta fekete szinű és a szárnyfedők
végig párhuzamosak. A legkisebb és a leggyakoribb Cerambyx faj.
251
Elterjedés, életmód: Elterjedése, életmódja hasonlít a nagy hőscincéréhez. Álcája különféle lombfákban, főleg
tölgy, bükk, de gyertyán, szil, dió, nyír és gesztenye fájában is kifejlődhet. A bábkamra mélyen a fatestbe
hatoló, kampóalakú zsák, melyet el is választ a járat többi részétől. Ebben telel át a már ősszel kifejlődött bogár.
A már élettelen, de még teljesen ki nem száradt fába is bepetézik. Műszakilag káros lehet. A nemző
előszeretettel keresi fel a virágokat.
Rőt hengercincér – Obrium cantharinumLinné
Leírás: Teste karcsú, feje sokkal szélesebb, mint az előtor háta. Egyszínű vöröses sárga, 5–9 mm
nagyságú.Combjai bunkósak, csápjai hosszabbak a testnél.
Elterjedés, életmód: Majdnem az egész palearktikumban előfordul, Magyarországon mindenütt elterjedt, de

nem gyakori. A bogarak április végétől júliusig rajzanak. Álcája lombos fák, tölgy, nyár, fűz vékony, száraz
ágaiban fejlődik. Szontagh (1985) nevelései szerint élettanilag káros, a tölgypusztulás kárláncolatában résztvevő
faj.
Kosárcincér – Nathrius brevipennisMulsant
Leírás: Kistestű cincérfaj, nagysága mindössze 3–6 mm. Szárnyfedői rövidek, csak a hátsó combokig érnek.
Nem takarják be a hártyás szárnyakat. A hártyás szárnyak pedig nem hajthatók össze és ezek sem érik el a test
hosszát. Színe barna, lábai világosabbak.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában, Kisázsiában, sőt Észak- és Dél-Amerikában is él. Nálunk
elterjedt, de nem gyakori. Helyenként viszont tömegesen elszaporodik és ilyenkor a hántolatlan fűzvesszőkből
font kosarakból bújik elő. Ebben az esetben kárt is okozhat. A kosárcincérhez hasonló módon fűztelepeken,
kosárkötőknél elszaporodhat és gondokat okozhat a Kis cincér (Gracilia minuta)
Kis cincér – Gracilia minutaFabricius
Syn: G. pygmaeaFabricius
Leírás: 4–6 mm nagyságú, apró cincérfaj. Teste lapos, párhuzamos oldalú. Az előtor lényegesen hosszabb, mint
széles. Szemük teljesen osztott. Lábaik erősek, combjaik megvastagodtak. Fénytelen barna.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig és Észak-Amerikában is megtalálható. Faunaterületünkön helyenként

gyakori. A legkülönbözőbb lombos fa- és cserjefajok vékony ágaiban fejlődik. Nálunk fűztelepeken okozhat
gondot, amikor a vessszőkben fejlődő kis álcák kosárkötésre alkalmatlanná teszik azt. Érdekes kártételét említi
Győrfi (1957): Franciaországban a fából készült hordóabroncsokat furkálta össze.
Kis légycincér – Molorchus minorFabricius
Syn: Caneoptera minorLinné
Leírás: Teste karcsú, fekete, a lábai és a szárnyfedői barnák. Szárnyfedői erősen megrövidültek, hártyás
szárnyait csak részben fedik, rajtuk 1–1 vízszintes fehér csíkkal. Nagysága 6,5–15 mm.
Elterjedés, életmód. Az egész palearktikumban előfordul, Magyarországon mindenütt elterjedt. A bogarak

április végétől júliusig repülnek. Álcái rudaskorú luc- és erdeifenyő, ritkábban vörös- és jegenyefenyő törzsben,
vagy vastagabb ágakban fejlődnek, a kéreg alatt. Járatai rágcsálékkal eltömöttek. Bábozódáshoz 6 cm mélyen a
fatestbe rágja magát és horog alakú kamrát készít. Élettanilag káros lehet.
Pézsmacincér – Aromia moschataLinné
Leírás: Teste nagy (13–34 mm), széles, meglehetősen lapos, egyszínű fémszöld, vagy kékeszöld, felül csupasz.
Jellegzetes pézsma illatú. Csápja hosszabb a testénél. Szárnyfedőin tompa bordák láthatók. Álcája a 40 mm-t is
elérheti, de feltűnően kicsi feje van.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon mindenütt előfordul és főleg az ártéri
füzesekben mindenfelé megtalálható, de a Bükk hegységben is fogtunk már. Tápnövényei a fűzek, de nyírfában
is megél. A bogár májustól július végéig rajzik. A fénycsapdák időnként fogják. Álcája idősebb, vastagabb fák
törzsében, vagy fiatalabb fák ágaiban él. Visszahagyott fűztuskón esetleg elszaporodik Nagy teres üregeket rág.
252
Műszakilag, és élettanilag is káros lehet, mert egészségesnek látszó fákat is megtámad. A fertőzött ágakat a szél
általában letöri.
Havasi cincér (színes 115.)
Rosalia alpina Linné
Leírás: Hamvaskék színű, 22–36 mm nagyságú bogár. Előtorán elöl bársonyos fekete folttal, a szárnyfedőn
pedig három fekete haránt szalaggal. Igen dekoratív cincérfaj, egyik legszebb bogarunk. Csápja hosszabb a
testénél. Nagyon sok színváltoztat ismert.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európa hegyvidékein fordul elő. Magyarországon hegyvidéki bükk
erdőkben mindenütt megtalálható. Időnként gyakori. A bogarak júniustól augusztusig rajzanak. Álcája öreg,
vagy álló, beteg bükkfában él. Meleg és napfénykedvelő faj.
Házicincér (színes 119.)
Hylotrupes bajulus Linné
Syn: Tetropium bajulusLinné
Leírás: Fekete, vagy barna színű, szürkésfehér szőrözettel fedett, bizonytalan harántcsíkokkal. Nagysága 8–20
mm. Lekerekített torán két fénylő dudor van. Csápja rövid, vékony, lábai úgyszintén rövidek. A nőstények
hosszan kinyúló tojócsővel rendelkeznek.
Elterjedés, életmód: Magyarországon általánosan elterjedt. A bogár májustól júliusig rajzik. Álcája fenyő
törzsekben fejlődik, de feldolgozott, épületfának felhasznált gerendákban, lécekben, padlóban a teljesen
egészséges fában is megél. Elnevezése is arra utal, hogy gyakran a beépített faanyagból repül elő. Kifejlődése 3-
tól akár 14 évig is eltart aszerint, hogy az általa megtámadott fa mennyi nedvességet tartalmaz. Gyarmati–
Igmándy–Pagony (1975) szerint fejlődésének optimuma a faanyag 25–35 %-os nevdességtartalma és 28–30 Co-
os hőmérséklet mellett van. Egyike a legveszélyesebb műszakilag káros rovarnak. Ugyanakkor Győrfi (1957) a
soproni erdőkből említi, hogy a 30-as években bekövetkezett hótörések után tömegesen elszaporodott.
Peteprodukció 50–200 db.
Feketelábú facincér (színes 126.)
Rhopalopus clavipes Fabricius
Leírás: Egész teste fénytelen fekete, 10–23 mm. Szárnyfedői elől ráncoltak. Csápja testhosszúságú.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul, Magyarországon mindenütt elterjedt. Álcája lombos fákban
(tölgy, bükk, fűz, gesztenye és gyümölcsök) fejlődik (Szontagh, 1982). Imágója májustól júliusig, száraz fákon
található.
Juharcincér
Rhopalopus ungaricus Herbst Rhopalopus insubricus Germar
A szakirodalom mindkét fajt nevezi juharcincérnek, illetve egymás szinonímájaként is tárgyalja (Schwenke
1974, Győrfi 1957). Nagyon hasonló fajok, de mindkettő ritka. 16–29 mm nagyságú, fémeszöld, kékes színnel.
Csápjaik a test hosszát kissé meghaladják. Álcái a hegyi juhar kérge alatt fejlődnek. A korábbi erdészeti
rovartani munkákban mint juhar kártevőt említik (Rh. insubricus), ami ritkaságánál fogva természetesen téves
megállapítás.
Kék korongcincér
Callidium violaceum Linné
Leírás: Teste széles, lapos, néha hátrafelé szélesedő, fényes kék,vagy ibolyáskék szinű, szárnyfedőkkel, 8–18
mm hosszú. Előtora széles, korong alakú. Csápja rövidebb a testénél, combjai bunkósak.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon a hegyvidéki lucfenyvesekben gyakori. A

bogár májustól júliusig repül. Álcája a luc és a jegenyefenyő kérge alatt él, de megfigyelték Quercus fajokon is
253
(Győrfi 1957). A feldolgozott és beépített fában is gyakran megtalálható, ha a fát feldolgozás előtt nem
hántolták le. Nagy, teres üregeket rág. Műszakilag káros lehet.
Hasonló faj a Zöld korongcincér – Callidium aeneumDe Geer
Tűzpiros facincér (színes 126.)
Pyrrhidium sanguineum Linné
Társnév: Piros korongcincér
Leírás: Teste fekete, szárnyfedői, előtora és a potroh csúcsa téglavörös, hossza 7–12 mm. Előtorán a szőrzet
csillagalakban fut össze kétoldalt. Szárnyfedőin elől a szőrzet csíkokba fut össze.
Elterjedés, életmód: Közép-Európában fordul elő. Magyarországon a lomblevelű erdőkben mindenütt elterjedt,
gyakori faj. Tüzifával sokszor a lakásba is behurcolják. Álcája lombos fák, főleg a tölgy, bükk kérge alatt él, de
előfordul Castanea, Carpinus, Ulmus és gyümölcs fajokon is. 2 év alatt fejlődik ki. Műszakilag káros lehet.
Hernyó tarrágások után szaporodik el. Kora tavasszal repül, sőt a lakásokba behurcolt példányok már a tél végén
megjelennek.
Változékony korongcincér
Phymatodes testaceus Mulsant
Syn: Callidium testaceumLinné
Leírás: Előtora és csápja piros, a szárnyfedők sötétkékek vagy sárgák. Nagyon változékony színekben fordul
elő – innen az elnevezés. Teste lapos és hosszú, nagysága is változó, 6–17 mm. Szárnyfedői sűrűn pontozottak,
zsírfényűek.
Elterjedés, életmód: Magyarországon a lombos erdőkben elterjedt, nagyon gyakori faj. Tüzifával a lakásokba is
gyakran behurcolják. A bogár májustól augusztusig rajzik. Álcája főleg a tölgyek kérge alatt él, de gesztenye,
bükk és gyümölcs fajokon is előfordul. Győrfi (1957) szerint gyapjaslepke tarrágás után nagyon elszaporodik.
Műszakilag káros lehet. Fafeldolgozó telepeken tömeges lehet. Május–júniusban repül.
Egérszínű darázscincér (színes 124.)
Xylotrechus rusticus Linné
Syn: X. liciatusLinné
Leírás: Csápja rövid, szárnyfedele feketésbarna, 2–3 zegzugos harántcsíkkal. Előtora nagy és rajta 4 elmosódó
világos hosszanti sáv látható. Feje zömök. 9–20 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, gyakori faj. Imágója
július–augusztusban rajzik, főleg napfénynek kitett fákon. Álcája a nyár, fűz, tölgy, bükk, hárs, szil és a nyír
törzsében fejlődik, de nemesnyárakban is megtaláltuk. Főleg a száradó, beteg, hernyórágás után legyengült fákat
kedveli. Fejlődése két évig tart. Műszakilag káros lehet.
Fürge darázscincér
Xylotrechus antilope Schönherr
Leírás: Fekete, a szárnyfedőkön sárga rajzolattal és a külső csúcs szöglete éles hegyben kihúzott, nagysága 8–
14 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, gyakori faj. A bogarak
júniustól augusztusig rajzanak. Álcája kizárólag tölgyfélék törzseiben és vastagabb ágaiban él. Hernyórágás után
a tölgypusztulás kárláncolatában résztvevő faj (Szontagh 1985).
Közönséges darázscincér – Clytus arietisLinné
254
Leírás: Teste karcsú, hengeres. Feje zömök, csápjai rövidek. Csápja a vége felé vastagodó és a 6. íztől feketedő.
A szárnyfedők fénytelen feketék, az első élénksárga harántszalagja egyenes. Hossza 6,5–15 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt, Magyarországon a hegy- és dombvidéken gyakori. A bogár
májustól júniusig rajzik. Álcája a kemény lombfák, elsősorban a tölgy és a bükk kérge alatt él, de Acer,
Carpinus, Castanea, Corylus, Betula, Robinia (!), Crataegus és gyümölcs fajokon is megél. 2 évig fejlődik.
Eleinte a kéreg alatt rág, majd mélyen behatol a fatestbe. Hernyó tarrágás után elszaporodik. Műszakilag káros
lehet.
Sárgafarú darázscincér (színes 121.)
Plagionotus detritus Linné
Leírás: Teste sötétbarna, hengeres, hátrafelé keskenyedő. A szárnyfedők töve, a csápok és a lábak sárgásbarnák.
4 harántcsík a szárnyfedőn sűrű sárga szőrözettel fedett, nagysága 10–19 mm. Rajzolata nagyon változó.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Magyarországon a tölgyerdőkben mindenütt gyakori. Tüzifával
a lakásokba is behurcolják. A bogár június–júliusban rajzik farakásokon és tápnövényén, a tölgy száraz ágain,
törzsén található. Álcája a beteg és ledöntött tölgyekben készíti meneteit de bükkből és gyertyánból is
kinevelték. Hernyórágás után szaporodik el. Műszakilag káros lehet.
Bársonyos darázscincér
Plagionotus arcuatus Linné
Leírás: Teste fekete, a csápok és lábak sárgásvörösek. Testét alul, felül sárga foltok és harántsávok díszítik. 10–
12 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Európában mindenütt megtalálható. Magyarországon tölgyerdőkben elterjedt és

helyenként nagyon gyakori. Előszeretettel keresi fel a Cerambyx-fajok által „előszárított‖ faanyagot. A bogár
májustól júliusig rajzik. Mind a lábon álló, mind a döntött törzset felhasználja peterakásra. Álcája elsősorban a
tölgyben fejlődik, de más lombfákban (bükk, fűz, nyír gesztenye) is megél. Menetei mélyen a fatestbe hatolnak,
elérhetik a belet is. Bábkamrája horog alakú. Műszakilag okozhat kárt.
Lucernacincér – Plagionotus floralisPallas
A korábbi erdészeti szakirodalom ezt a fajt Virágjáró darázscincér néven említi és mint tölgyeken élő cincért
tárgyalja. A P. floralis, mint helyes magyar neve is mutatja, a lucerna gyökerében fejlődik, a fajnak erdészeti
vonatkozása nincs.
Díszes darázscincér
Chlorophorus varius O. F. Müller
Syn: Clytanthus variusO.F. Müller
Leírás: Teste fekete, sűrű sárga szőrözettel fedett. A szárnyfedőket fekete haránt csíkok díszítik. Vállain két „C‖
alakú fekete folt, 8–14 mm. Előtora golyó formájú. Csápjai és lábai barnásfeketék. Sok változta ismert.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európában fordul elő. Magyarországon a dombvidéken és az Alföldön

elterjedt, gyakori faj. A bogár júniustól augusztusig, virágokon található. Álcája különböző lombfákban él.
Fejlődése 2 év.
Vércincér – Purpuricenus kaehleriLinné
Bíborcincér – Purpuricenus budensisGötz
Egymáshoz nagyon hasonló, rendkívül dekoratív cincérfajok. Nagyságuk 10–25 mm. Testük fekete, de a
szárnyfedők téglavörösek, tűzpirosak, különféle rajzolatokkal, leggyakrabban a varrat melletti közös fekete folt
jellemző. Csápjaik a test hosszát jóval meghaladják. Melegkedvelő fajok, keménylombos fafajokban fejlődnek.
LAMIINAE alcsalád. Az ezután következő fajok mind ebbe az alcsaládba tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy
fejük merőlegesen lefelé áll.
255
Kis fenyvescincér – Monochamus sutorLinné
Leírás: Fekete, ércfényű, szárnyfedőin kisebb-nagyobb sárgásfehér szőrfoltokkal, amelyek három határozatlan
szalagot képeznek. Csápja a nőstényeknél csak kissé hosszabb a testnél, a hímek csápjai azonban a kétszeres
testhosszt is elérik. Csápjai fehéren gyűrűsek. Nagytestű, dekoratív faj, hossza 18–24 mm.
Elterjedés, életmód: Európa hegyvidékein, Észak-Európában, Ázsiában egészen Japánig fordul elő. Június–
júliusban rajzik. A bogár a beteg, vagy a frissen döntött törzseket támadja. Fő gazdanövénye a lucfenyő, de
erdeifenyőben is gyakori. Az álca eleinte a kéreg alatt rág, majd a fa belsejébe furakodik és azt össze-vissza
furkálja. Kirepülési nyílása – eltérően a cincéreknél megszokottól – majdnem szabályos kör alakú. A skandináv
államokban erdőtüzek, hótörések után tömegesen elszaporodik, és pl. Finnországban a legkomolyabb műszaki
károsítóként tartják nyilván. Generációja egy éves. Import lucfenyő hengeresfával nagyon gyakran behurcolják.
Nagy fenyvescincér
Monochamus sartor Fabricius
Syn: M. mulsantiSeidlitz, M. hybridusPetri
Az előbbi fajhoz nagyon hasonló alakú és életmódú.Magyarországon ritkább mint a Kis fenyvescincér, de
gyakran behurcolják az országba. 15–32 mm nagy.
Takácscincér – Lamia textorLinné (színes 111.)
Leírá s: Imágója zömök testű, párhuzamos szélű, 14–22 mm nagyságú. Szárnyfedői barna, molyhos szőrözettel
és helyenként szőrfoltokkal fedettek. Csápjai nem érik el a test hosszát, első ízeik megvastagodtak. Az előtor
oldalain egy-egy hegyes fog.
Elterjedés, életmód: Európában, Szibériában egészen Japánig. Hazánkban mindenütt előfordul. Tápnövényei
közé tartoznak az összes jelenleg termesztett fűzek és nyárak. A bogarak májustól július végéig rajzanak. Az
álcák a gyökfő körül, vastagabb gyökerekben, vagy a törzs alsó, talaj feletti szakszában rágnak. Fejlődése
kétéves. Életmódja nagyon hasonlit a Saperda carcharias-éhoz, de csak vastagabb, idősebb állományokban
fordul elő és inkább füzesekben. Műszakilag káros lehet. Szalay-Marzsó (1964) fűz anyatelepeken okozott
kártételéről számol be.
Gyászcincér (színes 116.)
Morimus funereus Mulsant
Leírás: 20–38 mm nagy, széles, zömök testalkatú cincér. Vállai kiugróak, szárnyfedői középtől hátrafelé
elszűkülnek. Lábai erősek, a csápok hosszabbak a testnél. Szürke színű szárnyfedőin 2–2 nagy, bársonyos fekete
folt van.
Elterjedés, életmód: Mediterrán elterjedésű faj. Hazánkban középhegységi lomberdőkben helyenként gyakori.
A bogár június–júliusban kivágott törzseken található. Álcája öreg bükk és tölgy rönkökben fejlődik.
Gyalogcincérek – Dorcadion és Neodorcadion fajok. Mint nevük is mutatja, repülni nem tudnak, hártyás
szárnyaik csökevényesek. Álcáik a talajban fejlődnek a fűgyökerek között, a nemzők a talajon mászkálnak.
Elterjedésük – éppen azért, mert nem tudnak repülni – kis területekre korlátozódik. A gyalogcincérek
legnagyobb faji gazdagságban a mediterráneumban, illetve sztyepp területeken, (pl. Kisázsiában), meleg
élőhelyeken találhatók. Magyarországon 6 Dorcadion és 1 Neodorcadion fajt mutattak ki (Kaszab 1971). Testük
zömök, szárnyfedőik megnyúlt tojásdadok. Csápjaik rövidek, vastagok. Az előtor oldalán egy-egy hegyes fog.
Lábaik erősek. Nagyságuk 15–20 mm. Említésre méltó fajok:
Fekete gyalogcincér
Dorcadion aethiops Scopoli – egyszínű fekete
Barna gyalogcincér
Dorcadion fulvum Scopoli – vörösbarna
Nyolcsávos gyalogcincér
256
Dorcadion scopoli Herbst – fekete, fehér csíkokkal
Kétsávos gyalogcincér
Dorcadion pedestre Poda – fekete, a varrat fehér
Kétsávos földicincér
Neodorcadion bilineatum Germar – fekete,
2 fehér sávval
Daliás cincér (színes 154.)
Acanthocinus aedilis Linné
Leírás: Feltűnő cincérfaj, ugyanis csápjai nagyon hosszúak. A hím csápjai a testhossz 5-szörösét is elérhetik, de
a nőstényeké is jóval túléri a testet. Maga a bogár 13–20 mm nagyságú. Világos szürkésbarna színű, szürke
molyhos szőrözettel, elmosódó harántszalagokkal. A nősténynek feltűnő tojócsöve van. A hosszú csápokról a
bábok is felismerhetők.
Elterjedés, életmód: Európában és Észak-Ázsiában él. Magyarországon elterjedt és gyakori faj. Tápnövényei
különböző fenyőfajok. Korán megjelenő cincér. Kifejlődéséhez fél év általában elegendő, de az új nemzedék
imágói a bábkamrában maradnak és csak a következő év tavaszán bújnak ki.
Gesztcincér – Liopus nebulosusLinné
Leírás: Fekete, szürke szőrökkel sűrűn fedett. A szárnyfedők a tövükön, középen és a csúcson sárgásszürkén
szőrösek, két szakadozott sötétebb keresztsávval. Csápja a testénél sokkal hosszabb és a csápízek töve vöröses
színű. Nagysága 6–9 mm.
Elterjedés, életmód. Észak- és Közép-Európában honos. Magyarországon a hegy- és dombvidék lomberdeiben

elterjedt, gyakori faj. A bogár áprilistól júliusig rajzik. Álcája minden kemény lombfában előfordul.
Álcamenetei leginkább a tölgy, bükk és gyertyán vékonyabb választékában találhatók. Kedveli a kéreg nélküli,
nedves ágakat. Bábágya a szijácsban van. Generációja 1 éves.
Szemfoltos cincér
Mesosa curculionides Linné
Leírás: A szárnyfedők hossza alig kétszerese az együttes szélességének. Lesímuló szőrökkel sűrűn fedett, 2–2
fekete bársonyos folttal, melyek sárgán szegélyezettek. Az előtorán is két nagy fekete, sárgával szegélyezett
szemfoltja van, 10–17 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód : Egész Európában elterjedt. Magyarországon gyakori faj. A bogár május–júniusban rajzik.
Álcája különböző öreg lombfák (tölgy, bükk, nyár, fűz, szil, juhar, hárs, dió stb.) száraz törzsében, a kéreg alatt
fejlődik.
Kis nyárfacincér (színes 118., 120.)
Saperda populnea Linné
Syn: S. betulinaGeoffroy, S. decempunctataDe Geer
Leírás: A bogár fekete alapszínű, a szárnyfedőkön barnás szőrözettel és többnyire 5–5 kisebb-nagyobb sárgás
szőrfolttal. A szárnyfedők vége lekerekített, a nyakpajzson három hosszirányú sárga szőrsáv húzódik. A bogár
hossza 8–15 mm. A pete fehér, gömbölyű, 0,4–0,6 mm nagyságú. A kifejlett álca sárga színű, lábatlan, 15–21
mm nagyságú, feje kicsi, barna.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt, de megtalálható Szibériában, a Csendes-óceánig és Észak-

Amerikában is. Magyarországon mindenütt elterjedt és a legtöbb nemesnyár fajtán, a rezgőnyáron és ritkán a
fűzön is megtalálható. Csak az 1–2 éves hajtást, vagy a törzseket támadja meg. Az országos fertőzöttség mértéke
nyár fiatalosokban átlagosan 6–10%, de esetenként 100 is lehet. A bogarak rajzási ideje április végétől július
257
elejéig tart. Kezdete erősen függ a tavaszi hőmérséklettől. Hideg tavasz késleltetheti a bogarak előbújását. A fő
rajzási idő május második fele. A bogarak kibújás után azonnal párosodnak és megkezdik a peterakást. A
nőstény petéit fiatal hajtásokba, a csemeték vékonyabb törzsrészébe, fák ágaiba rakja. Leggyakrabban a vékony
(2–3 cm-ig), első, vagy másodéves hajtások és törzsek sima kéregrészébe petézik. Jellemző a petéző nemzők
patkóalakú táplálkozó rágása. A petéből 10–14 nap múlva kibújó kis álca fokozatosan berágja magát a fába.
Álca alakban telel át. A bábozódási idő április elejétől június közepéig tart. Fejlődési ideje hazánkban általában
zömmel egy éves, csak kis százalékban kétéves. Általában az álcák 75–80%-a a következő év tavaszán
bábozódik és csak 20–25%-a telel át kétszer is álca alakban.
Erdészeti jelentősége : A fában élő és rágó álcája káros. Kártételét a hajtásokon, törzseken keletkezett körkörös
gubacsokról lehet felismerni. A gubacson minden esetben megtalálható a patkó alakú rágáskép. Kirepülési
nyílása szabályos köralakú. Kártétele a csemetekertekben nemesnyár csemetéken és idei, vagy 1–2 nyaras
nyártelepítésekben igen jelentős lehet.
Károsításának következményei: Gubacsok keletkeznek a törzsön és az ágakon. Rossz növekedésű törzseket

kapunk. A károsított helyen a hajtások könnyen letörnek, még a vezérhajtások is kiszáradnak, letörnek. A
megtámadott, amúgyis nedvkeringési zavarokkal küzdő fák növekedési erélye csökken, sőt erős támadás esetén
ki is pusztulnak. Végül a támadás helyén különböző kórokozók, baktériumok és gombák hatolhatnak a fába.
Az elterjedését befolyásoló tényezők: Tömeges felléptének és elterjedésének előfeltétele a fák bizonyos

legyengülése. Ezt előidézheti elsősorban a csemeték átültetésekor beállott nedvkeringési zavar, amit fokoz egy
száraz tavasz, vagy a gyökerek erősebb sérülése. Legerősebb ezért a fertőzés veszélye a csemeték kiültetésekor,
ha azokat nem vágják vissza. Szárazság, aszály, jégverés, vízelárasztás vagy hernyó okozta tarrágás után is
tömegesen jelenik meg az új telepítésű, vagy 1–2 nyaras fiatalosokban.
A S. populnea károsítása függ a fa, vagy a hajtás magasságától, átmérőjétől és a korától is. Három méternél
magasabb ágakat már nem károsít. Leggyakoribb a 2 m alatti hajtás- és törzsrészeken. 2 cm-nél vastagabb
hajtásokon csak nagyon szórványosan fordul elő, leggyakrabban az 1 cm körüli hajtásrészen található. Kor
szempontjából csak az 1–2 éves törzseket és hajtásokat támadja. Idősebb fáknál tehát csak az oldal- és fattyú
hajtásokon lép fel, itt azonban kárt nem okoz.
Az elterjedését korlátozó biotikus tényezők közül a parazitoidoknak, a madaraknak és a fa természetes

védekezésének van jelentős szerepe. A parazitoidok közül hazánkban egy fürkészlégy, a Billea inarataMeigen
ismert (Szontagh 1967). A madarak közül a harkályok pusztítják az álcákat. A fa természetes védekezése,
kalluszképződése és szövetburjánzása, továbbá a nedvkeringésben beállott változások is elpusztíthatják a
petéket és a frissen kibújt álcák egy részét. Így elpusztulhat az álcák 35–40%-a is.
Nagy nyárfacincér (színes 122.)
Saperda carcharias Linné
Társnév: Aranyporos nyárfacincér
Leírása: Az imágó fekete, testét szürkéssárga molyhos szőrzet takarja. Hossza 21–30 mm. Fején elszórtan,
nyakpajzsán sűrűbben hosszú, felálló fekete szőrök vannak. A pete hosszan megnyúlt, tojásalakú, 4,1–4,7 mm
hosszúságú. Álcája sárgásfehér, lábatlan, feje sötétbarna, az első tori szelvény hátoldalán nagy, szögletes
kitinizált folttal. A kifejlett álca 38–40 mm hosszú. Bábja szabad báb, 25–30 mm hosszú. Színe eleinte világos
sárga, közvetlen átalakulás előtt sötét sárgásbarna.
Elterjedése: Egész Európában és Ázsiában is megtaláljuk. Magyarországon mindenütt előfordul a

nyárállományokban. Általában a fák 4–5 éves korától figyelhető meg jelenléte. Esetenként a 2–3 éves nyár
fiatalosokban is megtalálható, ilyenkor az erőteljesebb növésű, vastagabb egyedeket támadja. Magyarországon
fertőzésének mértéke 5–90%-ig terjed. Csaknem minden rudaskorú és idős nyárállományban előfordul.
Minden gazdaságilag alkalmazott nyárfajtán előfordul, de a támadás intenzitása változó a fajták szerint.
Legkevésbé a fehér és szürke nyárakat (Populusalba, P. canescens) kedveli. Az egyes nemesnyár fajták között
fertőzöttség szempontjából csak csekély eltérés van.
Életmódja: A bogarak előbújása és rajzási ideje május végétől augusztus elejéig tart. A fő előbújási idő június
második fele. A bogarak nappal főleg leveleken, ritkábban a fák törzsén és a hajtásokon tartózkodnak. Rajzásuk
és repülésük naplemente után kezdődik és a teljes besötétedésig tart. A bogarak kibújás után táplálkozó rágást
végeznek és azonnal párosodnak. Párosodás után pár nappal a nőstények megkezdik a peterakást. A petéket
258
egyesével a törzs tő körüli részében rágott kis hasadékba rakják, és átlátszó folyadékkal vonják be. A peterakás
ideje május végétől augusztus végéig tart. A lerakott petékből a kis álcák 2–3 hét múlva kibújnak és azonnal a
kéreg alá furakodnak. A kéreg alatt hosszú, lapos, vagy üregszerű meneteket készítenek. Álca alakban telel át.
Az áttelelt álcák tavasszal újra kezdik a rágást és egészen őszig rágnak, amikor ismét álca alakban telelnek át. A
fejlett álca járata mélyen a fatestbe hatol, függőleges, vagy ferde irányú; vékonyabb törzsek vagy anyatövek
esetén egészen a bélben halad. A járatok legnagyobb szélessége 2,5 cm, átlagosan azonban 1–2 cm. A járatokat
hosszú, rostos rágcsálék tömi el. Általában az Aegeria apiformis hernyójával együtt fordul elő. A bábozódás
helye az álcamenet felső végén elkészített bábkamra. A bábozódás ideje április végétől augusztus elejéig tart.
Fejlődési ideje hazánkban 2 év. Az álcák kétszer telelnek át, a harmadik év tavaszán vagy nyarán bábozódnak és
bújnak ki a bogarak.
Erdészeti jelentősége: A törzsek alsó, tő körüli részében és a gyökfőben rágó álca káros. A károsított rész a
talajtól 1–1,5 m magasságig is terjedhet. Az álcarágást a fából kihulló és a tő körül található szálkás, hosszú (3–
4 mm) fűrészporszerű farostokból álló rágcsálék jelzi. A álcák rágása következtében csökken a fák életereje és
másodlagos károsítók is felléphetnek. Fiatal fák kiszáradhatnak, az idősebb fák koronája, vagy csúcsa
elszáradhat. A fa alsó, gyakran 1–1,5 m-es szakasza műszaki felhasználásra alkalmatlanná válik. A cincér
előnyben részesíti a gyengébb egyedeket, a sínylődő, beteg állományokat, de az egészséges fákat is megtámadja.
Elterjedését korlátozó tényező a vízelárasztás. A Szigetközben a Duna elterelése óta jelentősen megnőtt a
populáció. Megjelenésére és károsítására az állományok 4–5 éves korától kezdve nyárasainkban mindenütt
számíthatunk.
Létracincér (színes 114.)
Saperda scalaris Linné
Társnév: Tarka égercincér
Leírás: A szárnyfedők feketék, fekete szőrözettel borítottak, rajtuk létraszerű hosszanti zöldessárga sávval és 6
folttal. Alul sárgán szőrös, 13–20 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Közép- és Délkelet-Európai faj. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori. A bogár
májustól júliusig repül. Tápnövényei a bükk, tölgy, cseresznye, és megfigyeléseink szerint a nemesnyárak is
(Szontagh 1982). Győrfi (1957) az égert is említi. Álcája csak száraz ágakban, törzsekben fejlődik.
Vörösnyakú fűzcincér (színes 123.)
Oberea oculata Linné
Leírás: 15–21 mm nagyságú, hosszú, karcsú cincér. Nyakpajzsán két fekete petty található. A szárnyfedők
hosszan szőrözöttek, de a szőrök a mély, fekete pontokat szabadon hagyják.
Elterjedés, életmód:Hazánkban inkább az ártéri füzesekben gyakoribb, de a hegyvidéken is megtalálható.

Tápnövényei a különböző fűzfajok, így a faalakú fűzek is. Az imágók június– júliusban rajzanak. Álcája a
törzsekben, vagy a hajtásokban fejlődik. Kirepülési nyílása kerek. A megtámadott hajtásrészek letörnek.
Mogyorócincér – Oberea linearisLinné
Syn: O. cylyndricollisGrill, O. parallelaScopoli, O. regularisPoda
Leírás: 10–15 mm nagyságú, karcsú cincérfaj. Teste fekete, csupán a szárnyfedők oldalán van sárga folt és a
pajzsocska két oldalán keskeny szegélyezés. Lábai sárgák.
Elterjedés, életmód: Európában és Kisázsiában fordul elő. Magyarországon a hegy- és dombvidéken gyakori.
Tápnövényei leggyakrabban a mogyoró fajok (Corylus avellana, és C. colurna), de megél a gyertyánon,
juharon, szilen is. Az álcák a mogyoró vesszőben rágnak. Ürüléküket a néhány centiméterenként fúrt kis kerek
nyíláson kitolják, ez a vesszőkön biztos jele a fertőzésnek.
Család: LEVÉLBOGARAK(színes 136.)
Chrysomelidae
259
Fajokban igen gazdag család. A bogarak teste legtöbbször zömök, boltozott, gyakran félgömbölyű. Csápjai
rövidek, általában 11 ízűek, a test félhosszát alig érik el. Lábaik rövidek és vastagok. Egyes fajok hátulsó lábai
ugró lábak. Fejük kicsi, a szemekig a nyakpajzsba húzható. Erdészeti szempontból jelentős fajok tartoznak ide,
amelyeknek álcái és imágói is növényekkel táplálkozinak. Leggyakrabban a növények leveleit rágják – innen a
család magyar elnevezése. A leveleket gyakran teljesen kivázasítják. Évente több generációval is szaporodnak.
Az egész világon elterjedtek. Faunaterületünkön több mint 600 faj fordul elő (Kaszab 1962). A fajokat 5
alcsaládba soroljuk.
DONACIINAE – alcsalád
A cincérekre emlékeztető testalkatú fajok, a legkevésbé viselik magukon a család jellemzőt. Fejük előreálló,
előtoruk jóval keskenyebb a szárnyfedőknél, vállaik kiugrók, szárnyfedőik hátrafelé keskenyedők. Csápjaik 11
ízűek, fonalalakúak. Lábaik hosszúak, combjaik, különösen a hátulsók megvastagodtak. Jellemző képviselőik a
Sásbogarak (Donacia fajok) és a Selymes nádbogár – Plateumaris sericeaLinné. Mint nevük is jelzi, vizes
élőhelyeken, nedves réteken gyakoriak.
Vetésfehérítő bogarak (Lema spp.) Nagyon komoly gabonakárosító fajok tartoznak ide, legismertebb közülük
a Veresnyakú árpabogár vagy Vetésfehérító bogár (Lema melanopusLinné).
Spárgabogarak (Crioceris spp.) Fejük a kiugró. nagy szemek mögött befűződik. Párhuzamos szélű
szárnyfedőiken pontsorok. Válluk kiugró. Színük általában vörös, sárgásvörös, szárnyfedőiken változatos
rajzolatokkal. Nagyon sok változatuk ismert. Feltünő fajok, amelyek Asparagus, Lilium, Convallariamajalis,
Allium és Muscari lágyszárú növényfajokon élnek. 4–6 mm nagyok. Gyakoribb fajok:
Tizenkétpontos spárgabogár
Crioceris duodecimpunctata Linnné
Tizennégypontos spárgabogár
Crioceris quatuordecimpunctata Scopoli
Ötpontos spárgabogár
Crioceris quinquepunctata Scopoli
Közönséges spárgabogár
Crioceris asparagi Linné
Liliombogár – Crioceris liliiScopoli
Hagymabogár – Crioceris merdigeraLinné
Az alcsalád egyetlen erdészeti jelentőséggel bíró nemzetsége a Zeugophora genus
Sárganyakú levélaknázó
Zeugophora flavicollis marsham
Leírás: A bogár 2,5–3,5 mm hosszú, megnyúlt testű, fekete. Előtora, valamint a lábai sárgásvörösek. A kifejlett
álca csontsárga, lábatlan, lapos, 3–5 mm hosszú, alakja kissé hasonlít a cincér álcákhoz. Bábja szabad báb.
Elterjedés: Egész Európában előfordul. Magyarországon tápnövényein, a nyárakon és fűzeken mindenütt

gyakori.
Életmódja, erdészeti jelentősége: A bogarak júniustól augusztusig rajzanak. A nőstény petéit a levelekre rakja
és fekete váladékkal befedi. A petéből kibújó álca a levél epidermisze alá furakodik és rágásával nagy,
hólyagszerű aknát készít. Károsítására jellemzők a leveleken található elszáradt, sárgásbarna, nagy foltok.
Szeptemberben a fejlett álcák levetik magukat a talajra és a talajtakaróban álca állapotban telelnek át. Tavasszal
bábozódnak. Jelenlétük főleg csemetekertekben és nyárfiatalosokban káros, mert a számukra kedvező években a
levelek nagy százalékát elpusztíthatják.
260
CLYTRINAE – alcsalád
Hosszúkás, hengeres testű bogarak. Fejük nagy, az előtorba behúzott. Szemeik nagyok, csápjaik a szemek előtt
erednek. Pajzsocskájuk csúcsa a szárnyfedők varrata fölé emelkedik. Lábaik rövidek. Pajorszerű álcáik
ürülékből zsákot készítenek és potrohukat meggörbítve ebben a zsákban tartják, csak fejüket, lábaikat tartják
szabadon. Innen a fajok elnevezése.
Szőrösnyakú zsákbogár
Lachnaea longipes Fabricius
Syn: L. sexpunctataScopoli
Leírás: Teste zömök és hengeres, szárnyfedői sárga színűek 3–3 fekete folttal. Teste a csupasz szárnyfedők
kivételével bolyhosan szőrös, 10–14 mm. Lábai, különösen az elsők nagyon hosszúak, csápja rövid. Álcája
ürülékből készített zsákot hord.
Elterjedés, életmód: Egész Európában előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidék lakója. A tölgy, fűz és
a kökény levelein áprilistól mindenütt gyakori egészen július közepéig.
Fűzfa zsákhordó bogár (színes 139.)
Clytra laeviuscula Ratzeburg
Leírás: Hengeres testű, fekete, a szárnyfedele narancssárga, fényes felületű és csupasz, tojásdad alakú fekete
válfolttal és középen széles fekete szalaggal. 8–11 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faj. Magyarországon mindenütt elterjedt. Fő gazdanövénye a fűz, de

Populus, Betula, Quercus Fraxinus, Corylus fajokon is előfordul. A bogár májustól júliusig rajzik. Álcája
ürülékből készített zsákot hord, és hangyabolyokban fejlődik. Nemesített fehérfűzeken, állományokban és
csemetekertekben elszaporodhat.
Tölgy zsáklevelészek
Cyaniris affinis Illiger
Cyaniris xanthaspis Germar
Leírás: Mindkét faj teste zömök, kékesfekete színű. Az affinis combja töve sárga, 3–4,5 mm hosszú, a
xanthaspis-é fekete és 5–6 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európai fajok. Magyarországon a hegy- és dombvidéken elterjedtek és

gyakoriak. Tápnövényük a tölgy, fűz és más lombos fák is. A bogarak áprilistól június végéig találhatók
tápnövényeik levelein.
Nyolcpettyes zömökbogár
Cryptocephalus octopunctatus Scopoli
Hatpettyes zömökbogár
Cryptocephalus sexpunctatus Linné
Leírás: A Cryptocephalus nemből a Kárpát-medencében több mint 75 faj fordul elő. Hasonló fajok. testük
zömök. Két gyakori képviselőjük szárnyfedőinek alapszíne sárga, rajta 8, illetve 6 fekete folttal. 4,5–6 mm
nagyságúak.
Elterjedés, életmód: Észak- és Közép-Európai fajok. Magyarországon a hegy- és dombvidéken elterjedtek, de

nem gyakoriak. Tápnövényük elsősorban a fűz, de a tölgy, a mogyoró és a nyír is tápnövényeik közé tartozik. A
bogarak május–júniusban tápnövényük levelein, vagy virágokon találhatók.
CHRYSOMELINAE – alcsalád
261
Testük általában kerekded, erősen domború, félgömbölyű, esetleg kissé megnyúlt. Fejük a szemekig az előtorba
behúzott. Az előtor olyan széles mint a szárnyfedők töve. Álcáik szabadon élnek, legtöbbször leveleken rágnak.
Pompás levélbogár
Chrysochus asclepiadeus Pallas
Syn: Ch. pretiosusSchneider
Leírás: 8–10 mm nagyságú, feltűnő levelész. Színe sötétkék, ibolyáskék, csupasz, magas fénnyel. Teste kissé
megnyúlt, hengeres. Csápjai rövidek.
Elterjedés: Magyarországon mindenütt előfordul. Lomberdőkben, erdőszegélyeken, tisztásokon néha

csoportosan lepi el gazdanövényét a vadpaprikát (Cyanchum vincetoxicum)
Burgonyabogár (színes 140.)
Leptinotarsa decemlineata Say
Syn: L. multilineataStal, Chrysomela decemlienataSay, Doryphora decemlineata Roger
Társnév:Kolorádóbogár
Leírás: Teste széles, tojásdad, erősen boltozott, szalmasárga vagy narancsvörös, fején szabálytalan fekete
foltokkal, szárnyfedőin 10 hosszanti fekete sávval. Nagysága 5,5–11 mm. Közismert bogár.
Elterjedés, életmód: Amerikai faj, Európában behurcolással terjedt el. Mindenütt megtalálható, gyakori
károsító. Fő tápnövénye a burgonya. Jelentőségét igazolja, hogy az egyetlen rovarfaj Magyarországon,
amelynek szobrot állítottak (!) Héderváron, első hazai lelőhelyén. Magyarországra 1947-ben jutott el a faj.
Tápnövényei közé tartoznak megfigyeléseink szerint a nemesnyárak is. Alföldi nyártelepítések-ben a
nyárlevelészekhez hasonlóan rágott egyes években. Életmódja, mint a nyár levelészeknél leírtak.
Zöld mentabogár
Chrysomela herbacea Duftschmid
Syn: Ch. menthastriSuffrian
A fajokban gazdag (50 faj) nem látványos és gyakori képviselője. 6–11 mm nagyságú, tojásdad alkú,
magasfényű, ragyogó zöld, aranyoszöld színű levelész. Hazánkban mindenfelé elterjedt. Fő tápnövényei a
Mentha-fajok, de más intenzív illatú ajakosvirágú növényeken is közönséges.
Csalán levélbogár
Dlochrysa fastuosa Scopoli
Leírás: Feltünő, nagyon szép kis bogár. Nagysága 5–8 mm. Ragyogó fémfényű, zöldes árnyalattal, több
változatban fordul elő. Leggyakoribb a törzsalak, melyen a szárnyfedők varrata ibolyakék színű. Közönséges
faj, néha nagy tömegben fordul elő tápnövényein: Urtica és Lamium fajok levelein.
Törpe fűzlevelész
Plagiodera versicolor Laicharting
Syn: P. salicisPanzer
Leírás: A bogár kerekded, alul majdnem lapos, felül enyhén domború. Szárnyfedői lekerekítettek, színe
kékeszöld, olajzöld, alul feketészöld, vagy fekete. 2,5–4,5 mm hosszú. Álcája fekete, lakkszerűen fényes.
Elterjedés, életmód: Egész Európában és Szibérián át egészen Japánig elterjedt. Magyarországon

tápnövényein, a fűzön és a nyárféléken nagyon közönséges. Az áttelelő bogarak már rügyfakadáskor
megjelennek, és a bomló rügyeket lerágva megakadályozhatják az új levelek kifejlődését. A levelek felszínére
lerakott hosszúkás sárga petékből kikelő álcák kezdetben együtt rágnak, majd szétszélednek.
262
Nagy nyárlevelész (színes 135., 137.)
Melasoma populi Linné
Syn: M. JanacekiReitter
Leírás: Az imágó domború, tojásdad alakú, 10–12 mm nagyságú. Teste fekete, szárnyfedője egyszínű vörös,
zsírfényű, végén a varratszögletben egy fekete ponttal. Feje, előtora zöldeskék. A pete sárga, vagy narancsvörös,
megnyúlt ovális alakú. A kifejlett álca fehér, 13–15 mm hosszú, sorokba rendezett fekete pettyekkel és
kinövésekkel. Érintésre ezekből a szemölcsökből karbolsavra emlékeztető folyadékot választ ki. Bábja szabad
báb, mely hasonlít az álca alakjára.
Elterjedés: Egész Európában és az Atlasz hegységben elterjedt faj. Magyarországon fő gazdanövényein, a

nyárakon és a füzeken mindenütt megtalálható. Schwenke (1974) szerint az álcák a Salix fajokon nem tudnak
kifejlődni.
Életmódja: Bogár alakban telel át a fák tő körüli részén, az avar alatt, a talajban, nagyobb kéregrepedésekben
vagy sebhelyekben. Nyár anyatelepeken az anyatövek tő körüli részén, vagy az anyatövek között, az avar alatt
találjuk őket. Tavaszal az áprilisi első meleg napok hatására előbújnak, táplálkozó rágás után párosodnak, majd
lerakják petéiket. A nőstények a petéket a levelek alsó oldalaira, egy síkban 20–30 db-ot elhelyezve, csomókban
rakják le. Egy-egy nőstény ezernél is több petét rakhat. A petékből a kis álcák 1–2 hét múlva bújnak ki. Egy
ideig – az első vagy második vedlésig – közvetlenül egymás mellett rágnak, majd szétszélednek. 3–4 heti rágás
után elérik teljes nagyságukat és bebábozódnak. Bábozódáskor az álca a potroha végét a levél alsó oldalához
ragasztja, így a báb fejjel lefelé lóg. A bábnyugalom 1–2 hét. Évente több nemzedékkel szaporodik. Kedvező
körülmények között 3–4 nemzedék is megjelenhet. A bogarak októberben a talajba vonulnak áttelelésre.
Különösen 1–2 éves nyár- és fűz -fiatalosokban és anyatelepeken veszélyesek. Az ősszel a talajba bújó és ott
áttelelő bogarak az első meleg nap hatására megjelennek és lerágják a rügyeket. A fiatal fák és hajtások az
ismételt rügyrágást erősen megsínylik. Az álcák a nyár- és fűzfiatalosok megrágásával okoznak kárt A kibújt kis
álcák a leveleket először kivázasítják, később teljesen felfalják, úgy, hogy csak a levélerek maradnak meg. Az
álcák fejlődésére kedvező időjárás esetén tavasztól őszig tartó ismételt lombrágás következtében
növedékveszteség lép fel.
A nyárlevelészek elterjedési területe csaknem állandó. Tömeges elszaporodásukat általában időjárási tényezők
segítik elő. Kártételük mértéke évente változó, de jelentős lehet. Az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálati
Rendszer adati szerint éves átlagban mintegy 1500 hektáron okoznak rágáskárt.
Kis nyárlevelész
Melasoma tremulae Fabricius
Leírás: A bogár 6–9 mm nagyságú. Alakja és színe nagyon hasonló a nagy nyárlevelészéhez, de szárnyfedőinek
végén nincs fekete pont. A kis álcák eleinte csak feketék, kifejlődve fehérek, domborúak, végükön kissé
kihegyezettek lesznek, fénylő fekete szemölcsökkel. Fejük és lábuk fekete. 8–12 mm hosszúak.
Elterjedés, életmód: Európai elterjedésű faj, Magyarországon a nyárakon és a füzeken mindenütt közönséges.
Gyakran együtt fordul elő a nagy nyárlevelésszel. Életmódja és esetleges károsítása is hasonló. Valamivel
később jelenik meg mint a nagy nyárlevelész. Bábozódni gyakran a lágyszárú növényekre vonul.
Vörös fűzlevelész – Melasoma salicetiWeise
Leírás: Nagyon hasonló a kis nyárlevelészhez, de nyakpajzsának oldalai, végei íveltek. 6–9 mm hosszú.
Tápnövényei a vizek melletti nyárasok és fűzesek. Fűzeken gyakrabban lép fel.
Elterjedése, életmódja: mint a nagy nyárlevelésznél írottak. Magyarországon elterjedt, de az előző két fajnál
ritkább. A Melasoma fajok egyébként gyakran együtt fordulnak elő.
Húszfoltos fűzlevelész
Melasoma vigintipunctata Scopoli
Syn: M. miniatumAuel, M. langhofferiStiller
263
Leírás: A bogár szárnyfedői szalmasárgák, húsz nagy, hosszúkás fekete folttal. Az előtor oldalpereme is sárga.
6,5–8,5 mm nagyságú. Teste megnyúlt.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt faj. Magyarországon fő gazdanövényén, a fűzeken mindenütt
gyakori. Életmódja hasonló, mint a nagy nyárlevelészé.
Fémes fűzlevelész
Melasoma cupreum Fabricius
Leírás: Teste sötét fémfényű, szárnyfedői rézvörösek, ibolyás fénnyel. A hasi szelvények oldalai sárgák. 7–12
mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Magyarországon inkább a hegy- és dombvidéken elterjedt. Tápnövényei a fűzek.
Szegettnyakú fűzlevelész
Melasoma collaris Linné
A nyakpajzs sötétkék, széles vörös szegélylyel, a szárnyfedők sötétkékek. 6–8 mm hosszú. Magyarországon
mindenütt gyakori. Tápnövényei elsősorban a fűzek, de nyárakon is előfordul.
Nagy égerlevelész – Melasoma aeneumLinné
Leírás: Ovális, domború teste fémeszöld, vagy kék. A nyakpajzs keskenyebb, mint a szárnyfedők töve, szegélye
kétoldalt egyenes.
Elterjedés, életmód: Közép-Európai faj. Magyarországon hegyvidéken, fő tápnövényén az égeren mindenütt

gyakori. A bogár május– júniusban rajzik, petéit az éger fajok (Alnus) leveleinek alsó oldalára rakja, kisebb-
nagyobb egysíkú csomókban. Az álcák eleinte vázasítanak, majd lyukakat rágnak. A kikelő új nemzedék nemzői
együtt találhatók a még élő áttelelt nemzedékkel.
Fűzcserje levélbogár
Phyllodecta vitellinae Linné
Leirás: Az imágó megnyúlt tojásdad alakú, szárnyfedőinek szélei párhuzamosak. Teste csillogó kék, vagy
zöldeskék, 4–5 m hosszú. A kifejlett álca 3–6 mm hosszú, jellegzetes levelész álca.
Elterjedés, életmód: Európában elterjedt faj. Magyarországon a fűz és nyárfajokon mindenütt előfordul. Győrfi
(1957) szerint a Salix viminalis, S.purpurea és a S. caprea kedvenc tápnövénye. Bogár alakban telel át az
avarban, kéregrepedésekben, vagy sebhelyeken. Március végén, április elején a meleg napok hatására előbújnak
a bogarak és megkezdik rágásukat. A nőstény 10–30 petét rak a levelek alsó oldalára. Az álcák 1–2 nap múlva
kibújnak és 3–4 hétig rágnak. Évente több nemzedékkel szaporodik, Szontagh és Tóth (1977) szerint 3–4
generáció lehetséges. Az álcák hámozó rágással kivázasítják a leveleket, de a fiatal hajtások kérgét is
megrágják. Károsításuk főleg a fűz- és nyártelepeken, valamint fiatal, 1–2 éves telepítésekben veszélyes. A
következmény növedék veszteség és egyes hajtások pusztulása is lehet.
Szélesnyakú levelész
Phyllodecta laticollis Suffrian
Közönséges fűzlevelész
Phyllodecta vulgatissima Linné
A részletesebben tárgyalt fajokhoz nagyon hasonló alakú és nagyságú bogarak. Magyarországon

tápnövényeiken, a nyárakon és fűzeken mindenütt elterjedtek. Életmódjuk, kártételük megegyező.
GALERUCINAE – alcsalád
Hosszúkás tojásalakú fajok. Szemeik nagyok, kiállóak. Előtoruk négyszögletes, szélesebb mint hosszú.
Szárnyfedőik hátrafelé gyakran szélesednek, rajtuk sokszor barázdák, szabálytalan pontozás.
264
Fűz-olajosbogár
Galerucella lineola Fabricius
Leírás: Imágója hosszúkás, sárgásbarna, 5–6 mm nagy. A fejtető és a nyak, az előtor hátán egy középfolt, a
pajzsocska és a válldudor fekete. Finoman szőrös. Álcája és bábja fénylő fekete.
Elterjedés, életmód: Egész Európában és Algériában fordul elő. Hazánkban közönséges. Fő gazdanövényei a
fűzek, de megtalálható hazai és nemesnyárakon az égeren és a mogyorón is. Nemző alakban telel. Évente több
nemzedékkel szaporodik. Kosárkötő fűztelepeken okozhat kárt.
Szil-olajosbogár
Galerucella luteola O. F. Müller
Syn: G. xanthomelaneaSchrank, G. ulmiGeoffroy, G. crataegi Bach
Társnév: Szil-levélbogár
Leírás: 6–8 mm nagyságú, párhuzamos szélű levelész. Alapszíne sárga, az előtor közepét és oldalát 1–1 fekete
folt, a szárnyfedőket pedig 1–1 fekete sáv diszíti. Csápja felül fekete, alul sárga. Lábai is sárgák.
Elterjedés, életmód: Egész Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában előfordul. Behurcolták Észak-Amerikába

is, ahol komoly kártevőként tartják nyilván (Balachowsky 1963). Hazánkban közönséges. A talajban a nemző
telel át. Álcája és a nemző is a különböző szilfajok (Ulmus) leveleit rágják. Megfigyelték ugyanakkor
vadgesztenyén is, itt azonban nem tud elszaporodni. Különösen a mezei szilen nagy tömegben jelenhet meg, egy
nőstény 5–600 petét is lerak (Jermy és Balázs 1990).
Kecskefűz olajosbogár
Lochmaea capreae Linné
Leírás: Teste tojásdad alakú, fekete, felül csupasz, alul sárga szőrözettel. Hátrafelé kissé szélesedő.
Szárnyfedele barnássárga és durván pontozott. Feje fekete. Csápjai egymáshoz közel ízülnek, fonalszerűek. 4–6
mm nagyságú. Álcája a Melasoma fajok álcájához nagyon hasonló, de kisebb.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, gyakori faj.
Tápnövényei elsősorban a füzek és a nyárak, de kimutatták Betula, Carpinus és Alnus fajokról is. Az áttelelt
bogarak áprilisban jönnek elő. Több nemzedékkel szaporodik, az egyes generációk átfedik egymást. Szalay-
Marzsó (1964) 4 nemzedéket említ.
Kovábbi gyakori két polifág olajosbogár faj, melyek teste hátrafelé kiszélesedik, felületük durván pontozott,
bordákkal:
Fekete olajosbogár vagy cigánybogár(színes 138.)
Galeruca tanaceti Linné
Barna olajosbogár
Galeruca pomonae Scopoli
Feketebarna erdeifenyő levelész
Luperus pinicola Duftscmid
Leírás: 3–4.5 mm nagyságú, megnyúlt testű bogár. Teste fekete, sötétbarna. Az előtor háta barnásvörös,
combjainak vége és lábai, valamint a csápok töve sárga. Feje és előtora fényes, szárnyfedői ráncolva
pontozottak.
Elterjedés, életmód: Észak- és Közép-Európában fordul elő, Magyarországon is elterjedt. Hajlamos a

tömegszaporodásra, időnként nagy tömegekben jelenhet meg. Követi fő tápnövényeit a fenyőféléket,
mindenekelőtt a Pinus-féléket, de más fenyőkről is kimutatták. Különösen az erdeifenyőn gyakori. A bogarak a
265
tűk alsó felét alulról felfelé végigrágják de a májusi friss hajtások kérgét is megrágják. Az elsőéves tűket
szeretik. A peterakás helyéül Schwenke (1974) a talajtakarót és különböző lágyszárúakat jelöli meg, Győrfi
(1957) a fűzeket említi. A 90-es években egyre több helyről érkezett jelentés fellépéséről. A vízháztartási
zavarokal küszködő, l0–30 éves erdeifenyő ültetvényekben számítani kell megjelenésére.
Kék égerlevelész – Agelastica alniLinné
Leírás: Teste tojásdad alakú, felül fémkék, vagy sötét ibolyaszínű. Csápjai és a lábak feketék. Szárnyfedői
hátrafelé szélesedők. Felülete egyenletesen és sűrűn pontozott. 6–7 mm hosszú. Álcája fekete, szőrös.
Elterjedés, életmód: Az egész palearktikus régióban előfordul. Tápnövényei az Alnus-fajok, de olykor

előfordul Populus, Salix és Betula fajokon is. A bogár áprilistól augusztusig található. Mind a bogár, mind az
álca a levelek, hajtások megrágásával erdészetileg káros lehet. Szereti a nedves, hűvös, árnyékos biotópokat. 25
°C felett álca és bogár a levelek aljára menekülve nyugalomban marad. Megrághatja a fiatal hajtást is. Nemző
alakban telel át. Hosszú ideig tartó petézése során 6–900 petét is lerakhat (Győrfi 1957). Különböző fejlettségű
imágók és álcák együtt fordulnak elő.
HALTICINAE – alcsalád
Hátulsó lábaik erős ugrólábak, combjaik megvastagodtak. Innen az elnevezés: földibolhák. Hosszúkás tojásdad
alakú, fényes és csupasz fajok.
Fűzbolhák – Chalcoides spp.
2–4 mm nagyságú apró levélbogarak. Testük megnyúlt, fémfényűek, kék, bronz, arany, zöld, sárgás színekkel.
Fejük kicsi, szemeik kiugróak, nagyok. Csápjuk hosszú, 11 ízű. Előtoruk tövének két oldalán 1–1 mély barázda.
Nemző alakban telelnek. Tápnövényeik Salix, Populus fajok. Gyakori kéviselőik:
Rezes fűzbolha – Chalcoides plutusLatreille
Nyárfabolha – Chalcoides aureaFourcroy
Ékes fűzbolha – Chalcoides aurataMarsham
Tölgy földibolha
Haltica quercetorum Foudras
Syn: H. erucaeOlivier
Leírás: A bogár megnyúlt, tojásdad alakú, 4–5 mm hosszú. A szárnyfedők fémeszöld színűek, pontozottak, a
vállbütyök szélességében bordaszerűen kiemelkednek, a borda mellett a szegély benyomott. Álcája jellegzetes
levelész álca. A kifejlett álca fekete, 5–7 mm nagyságú. Bábja zömök, piszkossárga, fekete szemekkel és két
fekete végszarvacskával.
Elterjedés: Egész Közép- és Délkelet-Európában megtalálható levelész. Magyarországon fő gazdanövényén, a

kocsányos tölgyön mindenütt gyakori. A tölgyön kívül előfordul még égeren, mogyorón és bükkön is.
Életmód: A bogarak tavasszal, lombfakadás után bújnak elő, párosodnak, majd petéiket a levél alsó oldalára
rakják. A kis álcák kezdetben a levél alsó oldalának epidermiszét rágják, majd a levél felső oldalán levőt is
elpusztítják. A levélereket épen hagyják, ezért a rágott levél finom csipkehálóhoz hasonló. Az álcák július
elejéig rágnak, majd kifejlődve a talajtakaróban, vagy a kéregrepedésekben bábozódnak. A bábnyugalom két
hét. Az új bogarak auguszustól késő őszig rágnak. Bogár alakban telel át. Generációja egyéves. Egyes években –
különösen száraz, meleg nyári időjárás, vagy valamilyen hernyó gradációja után – országosan tömegesen
elszaporodhat. A lisztharmat fertőzés gyakran jár együtt rágásával. Az álcák által kivázasított levelek
megbarnulnak, összekunkorodnak. Mind a fiatal, mind az idős állományokat megtámadja.
Család: ZSIZSIKFÉLÉK – Fam: Bruchidae
Kis, 1,5–5 mm nagyságú, zömök testű bogarak, alakban átmenetet képeznek a Phytophaga és a Rynchophora
had között. Szárnyfedőik a farfedőt általában fedetlenül hagyják, végük lemetszett, lekerekített. Felületüket sűrű
szürkéssárga szőrzet fedi Csápjuk 11 ízű, egyszerű. A fej ormányszerűen megnyúlt, a nyakpajzs előrefelé
szűkülő, kúp, vagy harang alakú. Elülső és középső lábaik vékonyak, a hátsó lábak viszont erőteljesek,
266
megvastagodtak. Különböző növények magvaiban fejlődnek, legtöbbjük a pillangósvirágúakat részesíti

előnyben. A hüvelyeket még a szabadban megfertőzik, de kártételük csak a raktárban jelentkezik. A fajok egy
része a raktárakban is képes fertőzni. A zsizsikek legtöbbje mint raktári kártevő ismert, sok fajuk komoly
mezőgazdasági, kertészeti jelentőséggel bír. Kaszab (1967) szerint faunaterületünkön 57 faj fordul elő. Nagy a
veszélye a terményekkel történő elhurcolásnak. Erdészeti szempontból egy fajnak van jelentősége:
Zanótzsizsik – Bruchidius fasciatusOlivier
Syn: Bruchidius cistiPaykull, B. villosus Fabricius
Leírás: 2,5 mm nagyságú, szabályos tojásdad alakú, kis fekete bogár. Felületét sűrű, szürkésfehér szőrzet fedi.
Szárnyfedőin pontsorok vannak. Csápja a vége felé fokozatosan vastagodik, az első 4 csápíz vöröses színű.
Nyakpajzsa harántos, lábai feketék.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európai faj. Észak-Amerikai példányok is ismertek, de ezesetben

elképzelhető, hogy behurcolták. Magyarországon a sík- és dombvidéken mindenütt gyakori. Tápnövényei közé
tartoznak: Sarothamnus scoparius, Cytisus, Lupinus, Laburnum fajok és az akác is. Az akác magjában élő és
rágó álcák erdészetileg jelentős kárt okozhatnak. A hüvelyben egy egy magban csak egy álca fejlődik. A
kifejlődő bogár a magban telel át és tavasszal jelenik meg. Meleg, hosszú ősszel előfordul, hogy megjelenik az
új nemzedék, és ilyenkor a bogarak a talajban telelnek.
További ismertebb és mezőgazdasági, raktározási szempontból jelentős fajok:
Babzsizsik – Acanthoscelis obtectus Say
Borsózsizsik – Bruchus pisorum Linné
Lencsezsizsik – Bruchus lentis Frölich
Lóbabzsizsik – Bruchus rufimanus Boheman
Lednekzsizsik – Bruchus atomarius Linné
Osztag: ORMÁNYOS ALKATÚAKRhynchophora
Közös jellemzőjük a többé kevésbé megnyúlt fej (Anthribidae, Scolytidae, Platypodidae), amely gyakran
ormányban végződik (Attelabidae, Apionidae, Curculionidae). Csápjuk mindig bunkóban végződik.
Életmódjukban a növényevő bogarakhoz hasonlítanak (Phytophaga), csak az orrosbogarak (Anthribidae)
néhány faja él a pajzstetvekben. Erdészeti szempontból fontos bogárcsaládok tartoznak ide.
Eszelény fajok (Attelabidae) levélsodratai:A: Hajtástörő eszelény (Rhynchites coeruleus) B: Szőlő levélsodró
(Byctiscus betulae) egy levélből és C: több levélből, D-E: Mogyoró levélsodró (Apoderus coryli), F-I: Tölgy
levélsodró (Attelabus nitens) J-N: Nyírfa levélsodró (Deporaus betulae) (Endrődi, 1958)
267
Család: ESZELÉNYEK – Fam: Attelabidae
Csápjaik nem térdesek, hanem zsinórszerűek és az ormány közepén ízesülnek. Általában fényes, ércfényű fajok,
5 mm-nél nem nagyobbak. Utódaikról előrelátó módon gondoskodnak, ezért elképzelhető, hogy innen ered
elnevezésük: „eszes-lények‖ eszelények.
Nyárfa levélsodró (színes 186.)
Byctiscus populi Linné
Társnév: Nyárfaeszelény
Syn: Rhynchites populiLinné
4–6 mm nagyságú, zöldes fémfényű, csillogó kis bogár. Alul kékes fémfényű.
Egész Európában gyakori, Magyarországon közönséges. Elsősorban nyár- és fűzfajokon (Populus, Salix) fordul
elő. Mindig csak egyetlen levelet sodor össze, mégpedig úgy, hogy előtte nem rágja be a levelet, viszont a
levélnyelet megszúrja, aminek következtében a levél veszít merevségéből, könnyebben sodorható. A lecsüngő,
vékony sodratok később megfeketednek. Minden sodratba egyetlen petét helyez el.
Szőlő levélsodró – Byctiscus betulae Linné
Társnév: szőlőeszelény, szivarsodró
eszelény stb.
Syn: B. betuletiFabricius, B. violaceusScopoli, Rhynchites betulaeLinné stb.
5,5–9,5 mm nagyságú ormányosbogár, feltünő, csillogó kékes, esetleg zöldes fémfénnyel. Európában és
Magyarországon is elterjedt faj. Szőlőkártevőként tarják nyilván. Tápnövényei közé tartoznak azonban a nyárak,
bükk, nyír, éger, fűz, mogyoró, szil és különböző gyümölcsfajok is. Néha tömegesen jelenik meg, feltűnő
lombveszteséget okozva. Különösen kora tavasszal a még ki sem fejlődött leveleken érzékeny lehet a
lombveszteség. Általában több levélből készít sodratot. A sodratokban 1–6 pete található. A kifejlődött álcák a
talajba vonulnak és az új nemzedék gyakran már ősszel megjelenik.
Tölgy-levélsodró – Attelabus nitensScopoli
Syn: A. curculionidesLinné
4–7 mm nagyságú, feltűnő kis ormányos. Alapszíne fekete, de az előtor és a szárnyfedők szélesedők. Előtora a
szemek mögött hátrafelé szélesedő. A szárnyfedőkön finom pontsorok. Lábai erőteljesek. Fő gazdanövényei a
tölgyek, de megfigyelték égeren, szelídgesztenyén, fűzön és mogyorón is. A fiatal tölgylevelek végein a
levéllemez mindkét oldalról történő bevágásával rövid de széles, hordószerű sodratot készít. Alevél főere
szolgál a sodrat felső pereméül. Sodratonként 1–7 sárga petét helyez el, amelyek a lehulló levelekben telelnek
át. Bábozódás és az új nemzedék megjelenése tavasszal történik. Az A. nitens készülő levélsodrataiba gyakran
belepetézik a kakukkeszelény (ezért az elnevezés) ( Lasiorrhynchites sericeusHerbst).
Mogyoró levélsodró (színes 181.)
Apoderus coryli Linné
Társnév: mogyoróeszelény, piros tevenyakú bogár
Syn: A. coryliLinné, A. collarisScopoli,
A. avellanae Linné stb.
Halántéka a szemek mögött hátrafelé ívesen elkeskenyedik, majd vékony nyakszerűen befűzött. Szemei
kidülledtek. Előtora hátrafelé szélesedő harang alakú, elől vastagon szegélyezett. Ormánya rövid, lapított, a vége
kiszélesedik. A szárnyfedőkön durva bordaszerű pontozás látható. Alapszíne fekete, de a nyakpajzs és a
szárnyfedők vörösek. 5,5–8 mm nagy. Fő tápnövénye a mogyoró, de előfordul égeren, gyertyánon, bükkön,
268
hárson, nyíren, tölgyön, és rezgőnyáron is. A levéllemezt a főérig bevágja az egyik oldalról, majd sodratot
készít. Ebben 1–4 petét helyez el. Bábozódás a sodratban. Előfordul, hogy évente 2 nemzedéket is nevel.
Nyírfa levélsodró – Deporaus betulaeLinné
2,5–4 mm nagyságú. Szárnyfedői fényes feketék, finoman szőrözöttek. A hím harmadik combja
megvastagodott. Elsősorban nyíren készít jellemző levélsodratot, de megél gyertyánon is. A levéllemezt
kétoldalról a főérig bevágja, majd felcsavarja az egyik felét, majd erre szemben felcsavarja a másik levéldarabot
is. A levéllemez alapján épen marad két ovális kis darab. Minden sodratba 1–2 pete kerül. Bábozódás a talajban,
évente egy nemzedék várható. A bogár tavasszal jelenik meg. Hegyijuhar (Acer pseudoplatanus) árnyéklevelin
készít sodratot a hasonló Juhar levélsodró – Deporaus tristisFabricius
Szamócaeszelény
Coenorrhinus germanicus Herbst
Társnév: német eszelény, sötétkék eszelény
Syn: C. minutusThomson, C. aeneovirensMarshall, Rhynchites germanicusHerbst
Sötétkék, fémfényű, apró ormányos, nagysága 2–4 mm. Elsősorban gyümölcskártevő, de Szalay-Marzsó (1964)
adatai szerint kosárkötőfűz telepeken is gondot okozhat. A 25–30 cm-es friss hajtások végei leszáradnak, mert a
nemző ormányával körben lukakat fúr a vesszőkbe. A szúrások feletti rész elszárad. A megtámadott vesszőkön
az oldalágak veszik át a szerepet de az elágazott vesszők értéke kisebb. Salix viminalis-on 60%-os kártételt is
regisztráltak (Szalay-Marzsó, 1963). Az ormányos előfordul a Salix caprea-n is.
Az eszelényeket szokás a szúrás helye szerint is csoportosítani. Ennek megfelelően vannak fafúrók,
termésfúrók, rügy-és hajtásfúrók, levélfúrók és levélsodrók. Különösen a gyümölcstermesztésben van
jelentőségük a további gyakori fajoknak:
Pirosszárnyú eszelény
Coenorrhinus aeqatus Linné
Levélfúró eszelény
Coenorrhinus paxillus Germar
Levéléreszelény
Coenorrhinus interpunctatus Stephens
Bíborszínű eszelény
Rhynchites bacchus Linné
Körteeszelény
Rhynchites giganteus Kryniczky
Szilvaeszelény – Rhynchites cupreuaLinné
Család: CICKÁNYORMÁNYOSOK
Fam: Apionidae
A 4 mm-es nagyságot alig elérő ormányosok. Színük általában sötét. Ormányuk vékony, hengeres és hegyes,
meglehetősen hosszú, innen az elnevezés. Testük hengeres, hátrafelé szélesedő. Testükhöz mérten erős lábaik
vannak. Növényevők, legtöbbjük magokban, termésekben és rügyekben él. Jelentős kerészeti és mezőgazdasági
fajok tartoznak ide. Különösen kedvelik a pillangósvirágú növényeket. Faunaterületünkön az Apion nem 124
faját említi Győffy (1956). Erdészeti szempontból említésre méltó faj a Gyertyánmag likasztó – Apion
holosericeumOlivier
269
Család: ORMÁNYOSBOGARAK
Fam: Curculionidae
Az ormányosbogarak növényevő állatok, álcáik és a kifejlett nemzők is különböző növényi részekkel

táplálkoznak. Erdészeti szempontból fontos, nagy jelentőséggel bíró fajok tartoznak ide (pl. Hylobius, Pissodes
spp.). Közös jellemzőjük, hogy fejük ormányszerűen megnyúlt. Az ormány lehet rövid és lapos, széles, vagy
vékony, hengeres és hosszú. A rövidormányos fajok népies elnevezése „barkó‖. A rágó szájszervek az ormány
végén helyezkednek el. A csápok térdesek, a tőíz általában hosszabb a többinél, az utolsó ízek bunkót alkotnak.
A csápok részére az ormány oldalán un. csápárok húzódik, nyugalmi állapotban ebben vannak a csápok. Lábaik
jól fejlettek, erősek, de nem túl hosszúak. Karmaik jól fejlettek, lábfejízeik száma 4. Méretük változó, nagyon
sok a néhány mm-es faj, és a legnagyobbak is alig haladják meg a 20 mm-t (Liparus spp.). Álcáik lábatlanok, a
bábok szabad bábok. Egyike a legnagyobb fajszámú bogárcsaládoknak, a Kárpát-medencében is több mint 1100
faj él (Móczár, 1969). Mezőgazdasági és kertészeti szempontból is igen jelentős család.
Gyalogormányosok – Otiorrhynchus-fajok
Ormányuk rövid, felülről lapított, a csápárok az ormány hátán húzódik, tehát felülről jól látható. Kis és közepes
termetű fajok. Az erdészeti szakirodalom 14 fajukat tartja jelentősnek.
Vöröslábú gyalogormányos
Otiorrhynchus niger Fabricius
Leírása: 6,5–12 mm nagyságú, közepes méretű ormányosbogár. Lábai kivételével egyszínű fekete. A lábak a
térdek és a lábfejek kivételével vörösek. A szárnyfedőkön mély gödröcskékből álló sorok húzódnak. A hím
jóval keskenyebb mint a nőstény.
Elterjedése életmódja: Hegyvidéki faj, Közép-Európában mindenütt előfordul. Fő gazdanövénye a lucfenyő,

de egyéb fenyőkön, sőt lombfákon is megél. A nemző a petéket a talajba rakja, szereti a homokos, lazított
területeket. A peterakás több hullámban, elhúzódva egészen augusztusig tart. A kikelő álcák a luc gyökereit
rágják, mindenekelőtt a hajszálgyökereket. Bábozódás a talajban, egy símafalú kamrában. Az álcák egy része –
az időjárástól függően – áttelel. Maga a nemző is hosszú életű, nem ritka a 2–3 éves bogár sem. A nemző rágása
általában jelentéktelen, és a luc mellett lombos fafajokat is megrághat. Győrfi (1957) a juhart, berkenyét, kőrist,
gyertyánt és az égert említi, Schwenke (1974) a bükköt.
Kis szamócavincellér
Otiorrhynchus ovatus Linné
Társnév: apró gyalogormányos, szamócagyökér ormányos
Syn: O. pabulinusPanzer, O. RosaeDe Geer, O. rufipesScopoli, O. vorticosusGyllenhal
4–5 mm nagyságú, fekete, sárgás-szürkés szőrözettel. Felülete fényes, csápjai és lábai vörösbarnák. Hazánkban
elterjedt, síkvidéken is gyakori. Évente egy nemzedékel szaporodik. Álcája a lucfenyő gyökerét rághatja,
csemetekertekben, telepítésekben, a nemző pedig a csemeték kérgét sértheti meg. Bármelyik fejlődési
stádiumban áttelelhet, az álcák 20–30 cm mélyen a talajban, a nemzők az avartakaróban. Fő tápnövénye a
szamóca.
Csúcsos gyalogormányos
Otiorrhynchus sensitivus Scopoli
Syn: O. planatusHerbst
11–16 mm-es faj, ovális alakú szárnyfedőkkel, amelyek külön csúcsban végződnek. Fekete, lábai vörösbarnák,
pirosak, kivéve a combok végét. Ritka, inkább a hegyvidékek lakója. Az álcák kezdetben a lágyszárúak
hajszálgyökereivel, később a vastagabb gyökerekkel, köztük a fenyőfélék gyökereivel táplálkoznak és gyakran a
talajfelszínig elrágják azokat. A nemző a tűket és a csúcsrügyeket rágja meg. A bogár hosszú életű, szaporodási
képességét több éven át megtartja (Győrfi, 1957).
Barna gyalogormányos
270
Otiorrhynchus singularis Linné
Syn: Dorymerus picipes Fabricius
6–9 mm nagyságú, sötétbarna színű, csápja és lábai vörösek. Csápja vastag és rövid. A bogár röpképtelen
(Schwenke, 1974). Soktápnövényű faj, de mindenekelőtt a tölgyeken okozhat kárt. A friss hajtásokon a rügytől
lefelé rág, aminek következtében a hajtások elhalnak. Éjszaka rág. Gyümölcsfákon, nyíren és fenyőkön is
rághat. Jegenyefenyőről (A. alba, A nordmanniana) jelezték kártételét (Schwenke, 1974).
Sokpontos gyalogormányos
Otiorrhynchus multipunctatus Fabricius
Syn: O. irritansHerbst
7–9 mm nagy, szárnyfedői szívalakúak, szőrfoltokkal. Színe fekete. Endrődi (1961) és Győrfi (1957) szerint is
erdészeti kártevő, tápnövényei a luc, tölgy, bükk, nyír, nyár, fűz.
További gyakoribb Otiorrhynchus fajok:
Barna vincellérbogár Otiorrhynchus mastix Olivier
Hamvas vincellérbogár
Otiorrhynchus ligustici Linné
Kalló vincellérbogár Otiorrhynchus fullo Schrank
Nagy szamócavincellér
Otiorrhynchus rugosostriatus Goeze
Kendermagbogár
Peritelus familiaris Boheman
Társnév: nagy kendermagbogár, kis vincellér
Leírása: Röpképtelen faj, szárnyfedői összenőttek. Nagysága 4–6 mm, teste félgömb alakú. Szárnyfedőin a
szürke, banásszürke pikkelyszőrök csomókba rendeződtek, a bogár némileg csíkosnak látszik. Ormánya rövid,
széles, csápja térdes. Hasonlít a kendermagra – innen az elnevezés.
Elterjedés, életmód:A nem fajai a mediterráneumban élnek, Győrfi (1957) szerint tipikusan magyar bogár, mert
kártevése jóformán csak a Kárpát-medencéből ismert. A homokos talajokat kedveli, állandó gócai ismertek pl.
Nagykőrös, Debrecen, Kecskemét és Kalocsa környékén. A Dunántúl homokos talajain is előfordul (Tengelic,
Somogy). Soktápnövényű faj, erdészeti jelentőségéről Illés, (1886) tesz említést. Akácon, nyárakon, erdei- és
feketefenyőn illetve gyümölcsfákon és a szőlőn okozhat károkat. A legfrisebb erdészeti adatok Nagykőrös
környékéről származnak (Bach, 1981): A hetvenes évek végén évente mintegy 25 hektáron okozott kárt
erdeifenyő telepítésekben, ahol nem volt ritka a 20 bogár egyetlen csemetén. A talajban áttelelt bogarak kora
tavasszal jönnek elő, és elsősorban a bomló rügyeket, levélkezdeményeket, fenyőtűket lepik el tömegesen. Szűcs
és Szabó (1959) vizsgálatai szerint +14 °C alatti hőmérsékleten inaktívak. Az egymás hegyén-hátán nyüzsgő
bogarak kora hajnalban és alkonyatkor aktívak, nappal a talaj repedéseibe húzódnak. Évente egy nemzedéke
van, bogár alakban telel át. Petéiket a talajba rakják, a peterakás hosszú ideig eltart, kisebb nagyobb
megszakításokkal. Az álcák a növények hajszálgyökereivel táplálkoznak. Tömegszaporodásra hajlamos, évekre
eltűnik, de állandó gócaiban időről időre hatalmas tömegben jelenik meg.
A levélormányosok vagy másnéven levélbarkók a Phyllobius fajok.
Közepes nagyságú ormányosbogarak. Testük hosszúkás, válluk szögletesen kiugró, sűrűn pikkelyekkel
fedettek. Csápárkuk felűlről látható. A combokon sok fajnál nagy fog található. Az erdészeti szakirodalom 9
fajnak tulajdonít jelentőséget.
Közönséges levélormányos
271
Phyllobius oblongus Linné
Társnevei: barna levélbarkó, tölgylevélbarkó, hosszúkás levélrágó
Syn: Nemocius oblongusLinné, Ph. fuscusLaicharting, Ph. maliFabricius, Ph.quercusGeoffroy
3,5–6 mm nagy, fényes, feje és előtora fekete, szárnyfedői vöröses barnák. Hátoldalán hosszú, felálló gyér
szőrözettel. Combjainak élén feltűnő fogak. Szárnyfedőin pontsorok. Magyarországon mindenütt közönséges.
Soktápnövényű faj, Szontagh (1990) a nyárakról írja, Jermy és Balázs (1990) szerint pedig tölgyön és
szelidgesztenyén is előfordul. A lombozatot, bimbókat és a virágzatot is megrághatja. Nemző alakban a talajban
telel át, tömeges megjelenése márciustól várható.
Ezüstös levélormányos
Phyllobius argentatus Linné
Társnév: ezüstös levélbarkó, ezüstzöld levélormányos
Syn: Dieletus argentatusLinné
3,5–6 mm nagy. Alapszíne feketés barna, testét ezüstzöld fényes pikkelyek borítják, a pikkelyek között
helyenként hosszú, felálló szőrökkel. Combjainak élén fogak vannak. Gyakori és elterjedt faj. Sok tápnövénye
ismert, köztük a nyír, bükk, gyertyán, fenyők, valamint Jermy és Balázs (1990) szerint a kosárfűz és a luc is.
Szontagh (1990) a nyárakról említi. Bürgés és Gál (1982) a szelídgesztenyén gyakori fajként említi. Általában
más fajokkal együtt fordul elő. Egynemzedékű, a nemző telel át a talajban.
Aranyos levélormányos
Phyllobius arborator Herbst
Syn: Ph. apfelbeckiStierlin, Ph. psittacinctusGermar
6–8 mm-es méretével a nagyobb Phyllobius fajok közé tartozik. Sűrűn pikkelyekkel fedett, a pikkelyek
kerekdedek, fémes zöld csillogásúak. Lábai csápjai vörösbarnák, a combokon is vannak zöld pikkelyek.
Erdészetileg a nem legjelentősebb faja. Tápnövényei különböző lombfák, köztük a tölgy, bükk, juhar, köris, és a
nyír. Lucfenyőn is okozott már érzékeny rágáskárokat. A bogarak a leveleket a szélüktől befelé haladva
karélyosan megrágják, gyakran egészen a főérig behatolva. A talajban fejlődő álcák is okozhatnak kárt,
mégpedig a gyökerek megrágásával. A gyökereket nem rágják át, „csak‖ lekérgezik. Rágása ebben különbözik a
cserebogár pajorok rágásától.
További gyakoribb Phyllobius fajok:
Gyümölcsfa levélormányos
Phyllobius piri Linné
Nyíren, bükkön, nyárakon szilen és tölgyeken
Éger levélormányos
Phyllobius calcaratus Fabricius
Égeren, bükkön fordul elő
A lombormányosok (Polydrosus fajok) a levélormányosokhoz (Phyllobius) morfológiailag és életmód

tekintetében is nagyon hasonló ormányosbogarak. A leglényegesebb alaktani különbség az ormányon húzódó
csápárkok elhelyezkedésében van. A Polydrosus nem fajainál a csápok töve felülről nem látható, és a csápárok a
vastag ormány oldalán húzódik. Combjaikon általában nincs fog. Felületüket fémes csillogású pikkelyek
borítják. Gyakoribb fajok:
Termetes lombormányos
Polydrosus mollis Stroem
272
Syn: P. micansFabricius, P. rubensStierlin, Eudipnus mollis Stroem
6–10 mm nagy, alapszíne fekete, de a pikkelyszőrök pirosak, vagy zöldes fémes csillogásúak. Tápnövényei
között Győrfi (1957) a bükköt és a mogyorót, Szontagh (1990) a nyárakat, Schwenke (1974) ezenkívül a tölgyet,
nyírt és a fenyőket is említi.
Szegélyes ormányos
Polydrosus marginatus Stephens
Syn: Metallites marginatusStephens, Polydrosus ambiguusGyllenhal
3,5–5 mm-es, sötétbarna faj, lábai és csápjai világosabbak. Polifág, a tölgy, bükk, erdeifenyő, luc- és vörösfenyő
is tápnövénye lehet.
Aranyos lombormányos
Polydrosus cervinus Linné
Syn: Eustolus cervinusLinné
A szárnyfedőket takaró pikkelyek foltokra szakadozottak. 4–6 mm nagyságú, alapszíne fekete, pikkelyei
sárgásszürkék vagy zöldesvörösek, bronzos csillogással. Tápnövényei között szerepel a bükk, tölgyek, nyír és a
nyárak (Szontagh, 1990).
Hajtásrágó ormányos
Polydrosus atomarius Olivier
Syn: P. laricisChevrolat
4–5 mm-es faj, zöld pikkelyekkel fedett, különböző fenyőfajok tűit rághatja.
Selymes lombormányos
Polydrosus sericeus Schaller
Az 5–8 mm nagyságú, egyenletesen fémeszöld színű bogár a nem egyik leggyakoribb faja (Endrődi, 1960).
Tápnövényei különböző lombfák. Szalay-Marzsó (1964) a fűzekről, Bürgés és Gál (1982) a szelídgesztenyéről
említi.
Csipkézőbarkók, vagy csipkézőbogarak (Sitona spp.)
Elsősorban kertészeti és mezőgazdasági szempontból jelentős nemzetség. Rövid ormányuk széles és vastag,
csápjuk vékony és rövid, lábaikon és combjaikon nincsenek fogak. Felületüket pikkelyek fedik, amelyek
általában szürkék. A hazánkban kimutatott 19 faj közül a legtöbb a pillangósvirágú növények leveleit rágja meg,
és az álcák a talajban fejlődnek. Nagyságuk 3–10 mm között változik. A nemzők a friss levelek, sziklevelek
szélét karélyosan kirágják, innen a csipkézőbogár elnevezés. Erdé szeti szempontból említésre méltó fajok:
Sávos csipkézőbarkó – Sitona lineataLinné
Borsó csipkézőbogár – Sitona crinitaHerbstSzőrös csipkézőbogár
Sitona hispidula Fabricius
A Sitona fajok gyakran együtt fordulnak elő. Tóth (1997), Szontagh és Tóth (1988) az akácról említik, mint a
magvetésekben a szikleveleken rágó fajokat. Csemetekertekben okozhatnak gondot.
Csillámló ormányos
Brachyderes incanus Linné
Syn: B. lepidopterusGyllenhal
273
Magyarországon ritka, de Észak- és Középeurópában komoly erdeifenyő károsítóként tartják nyilván. 7–11 mm
nagy, fekete, sötétbarna pikkelyekkel. Ormánya olyan széles mint a feje, szemei kiugrók. Nemző alakban a
talajban telel át. Az erdeifenyő tűit jellemző módon megrágja: a tűk éléből nagy karéjokat rág ki, ezek erősebb
rágásnál egybefolynak, a tűk elgyantásodnak. A rágást követően a tűkarcgomba (Lophodemium) fertőzése
gyakori (Schwenke, 1974).
Feketejegyes ormányos
Strophosomus melanogrammus Förster
Syn: S. coryliFabricius
4–5.5 mm-es faj. Ormánya széles és lapos, szárnyfedőin serteszőrök alkotnak sorokat, pikkelyeinek színe
egyébként vöröses, sötétbarna. Szárnyfedőinek közepén hosszú fekete folt van. Tápnövényei a mogyoró, bükk,
nyír és a luc.
Kétpettyes fűzormányos
Lepyrus palustris Scopoli
Leírása: 7–12 mm hosszú, aránylag nagytermetű bogár. Ormánya hosszú és széles, az ormány hátán hosszanti
borda. A szárnyfedők közepén egy-egy fehér szőrfolt, az előtor két oldalán egy-egy fehéres hosszanti pikkelysáv
található.
Elterjedése életmódja: Európában közönséges faj, de Görögországból és az Ibériai félszigetről hiányzik

(Schwenke, 1974). Magyarország síkvidéki fűzeseiben gyakori faj, különösen a déli országrészben. Szalay-
Marzsó (1964) adatai szerint 1958-ban és 1962-ben Szigetvár, Magyarboly, Drávafok, Hercegszántó környéki
fűztelepeken tömegesen jelent meg. Fő tápnövényei a fűzek (Salix spp.), de nemesnyárakon és más lombfákon
is megtalálták. Az áttelelt bogarak a sarjadó fűzhajtásokat teljesen lerághatják, késleltetve a vesszők kihajtását.
A lerágott területről gyalogosan vonulnak a következő táplálékforráshoz. Petéiket az anyatövek köré rakják. A
kikelő álcák a talajba vonulnak és ott a gyökereken, föld alatti tőkerészen hosszanti csíkokat rágnak. Főleg a
fiatal tőkék vannak veszélyben. Az új nemzedék nemzői júliusban jelennek meg, csipkéző rágásuk már nem
okoz kárt, hiszen addigra a fűzek levélzete már kifejlődött. Hasonló és gyakran együtt előforduló faj a Pettyes
fűzormányos – Lepyrus capucinusSchaller
Nagy fenyőormányos (színes 183.)
Hylobius abietis Linné
Leírása: A nemzetség fajai nagytermetűek, a H. abietis nagysága 12–16 mm. Színe barna, vörösbarna,
feketésbarna, a szárnyfedőkön sárgás szőrfoltokkal. Előtora erősen szőrözött, rajta néhány szabálytalan
szőrfoltocska, a homlokán két pici szőrfolt. A szárnyfedők pontsorai finomak. Ormánya hosszú és hengeres.
Lassú mozgású állatok.
Elterjedése életmódja: Euroszibériai faj, de Japánban is előfordul. Európa valamennyi fenyőrégiójában nagyon
közönséges. A mesterségesen telepített fenyvesekben is megjelenik, követi tápnövényeit. Valamennyi
fenyőfajon megél, polifág faj, Magyarországon elsősorban az erdei- és lucfenyőn való előfordulása gyakori, de
megfigyelték tölgyön is! Az egész országban elterjedt.
A talajtakaróban áttelelt bogár április végén jelenik meg, amikor a léghőmérséklet eléri a 8–9 °C-ot, a rajzás
erősen függ a hőmérséklettől, általában 13–16 °C-nál kezdődik. A tömeges megjelenés ennek megfelelően
március és június között bármikor bekövetkezhet. Általában a késő délutáni, alkonyati órákban aktív. A
párosodás az egész vegetációs időben megtörténhet, a bogár ugyanis áttelel, több évig is élhet, leggyakoribb a
kétéves fejlődési ciklus. Kezdetben többnyire a hímek repülnek, később kialakul az 1:1-es ivararány. Párosodás
után a petéket friss fenyőtuskók vagy földdel érintkező részek kérge alá rakják le, általában egyesével vagy
kisebb csoportokban. Az álcák fejlődése nagyon erősen függ a hőmérséklettől: Pl. 25 °C-on egy hét is elegendő,
de hideg időben 4–5 hétre is szükség van. Az álcastádiumok száma 4–6 között változó, leggyakoribb az 5
fejlődési szakasz. A bábnyugalom is hőmérséklettől függően 12–35 nap között lehetséges. Az új nemzedék
nemzői még az ősszel, vagy csak a következő év tavaszán jelennek meg. A nagy fenyőormányos komoly
károkat okozhat.
274
A fő kártételt a bogarak táplálkozása jelenti, amikor a fiatal fenyőcsemeték gyökfőjét, kérgét foltosan, a fatestig
bemélyedően kirágják. Gyakran károsítja a friss hajtásokat is. Mindez gyantafolyással, legyengüléssel és a
csemete teljes pusztulásával járhat. A nemző rágása miatt sok erdőtelepítést, erdőfelújítást meg kell ismételni,
illetve védekezni kell a kártétel ellen. A rágás intenzitása is erősen függ a hőmérséklettől (Schwenke, l974):
Hőmérséklet °C 5 10 15 25 30
Naponta rágott
kéregfelület mm2
6,1 14,2 28,5 70,7 48,9
Az életmódból adódóan a bogarak rágását 3 időszakra lehet osztani: 1. Az új nemzedék nemzőinek rágása
ősszel, 2. Az áttelelt új és előző évi nemzedék rágása a rajzás előtt, 3. A rajzás utáni rágás nyáron, a peterakás
idején. Az álcák rágása nem okoz kárt. A H. abietis kártétele ott várható, ahol friss fenyőtuskók és fiatal
fenyőcsemeték együtt vannak jelen (tuskózatlan fenyő felújítások). Az Alföld homoki fenyveseit véghasználat
után kituskózzák, ezért itt ritkábban okoz gondot. A faj rendkívüli alkalmazkodó képességét bizonyítja, hogy
1998-ban a Lábodi Erdészet területén Mike és Lábod községhatárokban, kocsányos tölgy csemetéken okozott
kárt, a csemeték 20%-a elpusztult. Egy hótöréses erdeifenyő foltot letermeltek, de nem tuskóztak ki. A folt körül
nagyméretű tölgycsemetével erdősítettek. A bogarak a még élő, nem fásodott tölgykérget teljesen körberágták.
Kis fenyőormányos
Hylobius pinastri Gyllenhal
A nagy fenyőormányoshoz habitusában, szinezetében, mintázatában és életmódjában is nagyon hasonló faj.

Nagysága mindössze 7–10 mm. Jelentősége jóval kisebb. Elsősorban Észak-Európában elterjedt, de ott is jóval
ritkább a H. abietis-nél.
Lucfenyőormányos – Hylobius piceusDe Geer
Magashegységekben az Alpok országaiban, Észak-Amerikában és Szibériában honos, Magyarországon nagyon

ritka. Ennek megfelelően jelentősége sem nagy. A H. abietis-hez nagyon hasonló faj.
A valódi fenyőormányosok – (Magdalis spp.) nem fajai apró, 3–9 mm nagyságú, általában kék, fekete,
fémeskék, ritkán vörös fajok. Felületükön nicsenek pikkelyek, finom szemcsézettségük miatt általában nem
fényesek. Ormányuk hengeres, hosszú, az ormány közepén ízesül. Szárnyfedőiken pontsorok találhatók. A
Kárpát-medencében előforduló több mint 20 faj közül 5 fajnak van erdészeti jelentősége, amelyek elsősorban
fenyőkön élnek. A bogarak a még élő fenyőkérgű részeken, a vékony ágakon megrágják a kérget. A szúrás
helyén gyantacseppek jelennek meg. Petéiket is a kéregbe fúrt lukakba helyezik, a kikelő álcák szorosan egymás
mellett haladva, rágcsálékkal eltömött, az ágak hossztengelyével párhuzamos meneteket rágnak. Az
álcamenetek hossza több centiméter. Az álcák jellemzően hasfelé görbült ormányosbogár álcák, testüknek első
fele lényegesen vastagabb, fejük az előtorba van behúzva. A betegeskedő, nem megfelelő termőhelyre telepített
fenyő fiatalosokban jelenhetnek meg (Győrfi, 1957).
Fényescsíkú fenyőormányos
Magdalis frontalis Gyllenhal
4–6 mm nagy, sötétkék, szárnyfedői esetleg zöldeskékek, combjainak belső élén nagy fog van. Pinus-fajokon él,
a homki erdeifenyvesekben gyakori faj, Európában nemének leggyakoribb faja (Schwenke, 1974).
Ibolyaszínű fenyőormányos
Magdalis violacea Linné
3–5,5 mm-es faj, fekete, a szárnyfedők élénk kékszinűek, mattfényűek. Felületük durván pontozott,
szárnyfedőinek töve mögött árokszerű bemélyedés van. Pinus-fajokon és lucfenyőn él, elsősorban domb- és
hegyvidéken.
275
Fekete fenyőormányos
Magdalis memnonia Gyllenhal
Legnagyobb Magdalis-fajunk, nagysága eléri a 9 mm-t. Fénylő fekete, szárnyfedői erősen pontozottak.
Combjainak belső élén nagy, éles fogakkal.Tápnövényei Pinus-fajok és a lucfenyő.
Barnásvörös fenyőormányos
Magdalis rufa Germar
A többi fajtól eltérően barnásvörös. 3–5,5 mm nagy, combjainak belső élén nincsenek fogak. Homoki
fenyvesekben (Pinus), különösen a Duna–Tisza közén gyakori.
További Magdalis fajok:
Sárgacsápú gyümölcsormányos
Magdalis ruficornis Linné Gyümölcsfákon, Crataegus, Sorbus, Rosa fajokon
Meggyfaormányos
Magdalis cerasi Linné Gyümölcsfákon, Quercus, Fagus fajokon
Kékes fenyőormányos
Magdalis phlegmatica Herbst Fenyőkön.
Bányafabogár – Rhyncolus culinarisGermar
Társneve: Bányafa ormányos
3–3,5 mm nagy, barnaszínű, tompafényű, a szárnyfedők pontsorai és barázdái erőteljesek. Ormánya széles,
csápja rövid és vékony. Faanyagvédelmi jelentősége van, ugyanis a nagy nedvességtartalmú beépített
faanyagban szaporodhat el. Lomb- és fenyő faanyagban egyaránt megél, a szijácsot kedveli (Sziráki, 1970).
Varga (1976) szerint fő tápnövényei a tölgy, bükk, szil; rágása a fa hossztengelyével párhuzamos, a faanyag
felületén vékony farészt érintetlenül hagy.
Fehérfoltos fenyőbogár (színes 185.)
Pissodes notatus Fabricius
Leírása: 4,5–8,9 mm nagyságú, vörösbarna ormányosbogár. Felületét pikkelyek fedik, amelyek helyenként
jellegzetes foltokba sűrűsödnek. Az előtor hosszanti középéle erőteljes, két oldalán egy-egy fehér pikkelyfolt
van. Szárnyfedői párhuzamos oldalúak, végükön hirtelen elkeskenyedők, rajtuk narancssárga és fehér pikkelyes
foltok találhatók. A hátulsó nagy folt a varratig széles sávban folytatódik. Ormánya hosszú, a végén kissé
kiszélesedik. Álcája lábatlan, hasfelé görbült, csontszínű, feje barna. Bábja un. szabad báb, rajta a kifejlett bogár
testrészei jól felismerhetők.
Elterjedése, életmódja: Közép- Kelet- és Észak-Európában elterjedt, Magyarországon is mindenütt

közönséges, ahol tápnövénye az erdeifenyő megtalálható. Az erdeifenyő mellett egyéb Pinus-fajokon is
előfordul, nem ritka a feketefenyőn sem, de kinevelték luc- és vörösfenyőből is. Nemének leggyakoribb faja. Az
imágó repülési ideje áprilistól augusztusig tart. Rajzása, párosodása és peterakása közben gyakran rágja a
fenyők még nem parásodott kérgét, a hajtásokat és a rügyeket is. Ormányával nedvdús táplálékot keresve
mélyen belefúr az említett növényi részekbe. A peterakás a repülési idő alatt bármikor bekövetkezhet. A lerakott
peték 1–10 darabos kisebb csoportokban találhatók, elsősorban az ágörvek környékén és a gyökfőben. A
petékből 3 hét múlva kikelő álcák kezdetben a kéreggel, majd a háncsrésszel táplálkoznak. Járataik a szijácsba
mélyedve haladnak, a végükön a nagyon jellemző bábbölcsővel. A bábölcső mélyen a szijácsba süllyesztett,
szálkás rágcsálékkal körülvett ovális üreg. Sűrün egymás mellett találhatók, elsősorban az ágörvek környékén és
a gyökfőben. A lehántott kéreg alatt jól láthatók a farészből kissé kiemelkedő rágcsálékkupacok. A néhány
hónapos álcastádium után a bábnyugalom kb. egy hónapig tart. A tél beálltáig kifejlődik az új nemzedék, álca
vagy bábállapotban ritkán telel át. Fejlődése erősen függ a hőmérséklettől. A kirepülés után a kérgen szabályos
276
köralakú kirepülési nyílások láthatók. A fehérfoltos fenyőormányos fejlődése egy évig tart, de a nemzők hosszú
ideig, 2–3 évig is élhetnek.
Hazai megfigyelések szerint kultúrarontó faj (Szontagh–Tóth,1988). Jelentősége a nem megfelelő termőhelyekre
telepített fiatal, 3–10 éves erdeifenyő fiatalosokban nagy, mert itt nem ritkán komoly károkat okozhat. A
fertőzött állomány messziről felismerhető: a kérgen csillogó gyantacseppek jelennek meg az ormányosok által
fúrt lyukakon, a hajtások és a tűk pedig vörösödnek. A lombkoronában néhány ág teljesen épen marad,
haragoszöld tűkkel, ha a fertőzés nem túl erős. A nemzők kártétele egyébként jelentéktelen, a fő gondot az
álcarágás okozza. A kártétel nagyságát fokozza a szárazság, a rossz termőhely, a fák gyökereinek gombás
megbetegedése (Heterobasidionannosum, Armillaria mellea), és a gyökerek megrágása (pl. Melolonthidae
fajok). Elősegíti az elszaporodást a tisztítások után visszamaradó faanyag, amely kedvező költőhelyül szolgál a
bogaraknak. Gyakran lép fel más károsítók kisérőjeként, vagy követi őket a kárláncolat folyamán (Scolytidae,
Rhyacionia buoliana, Neodiprion sertifer, Diproin pini stb.). Előszeretettel támadja meg az abiotikus károkat
szenvedett állományokat, pl. hónyomás, avartűz után. Nagyobb kártételeket a Duna–Tisza közi erdeifenyő
telepítésekben észleltünk (Nagykőrös, Méntelek, Bugac stb.).
Erdeifenyő bogár
Pissodes piniphilus Herbst
A P. notatus-hoz nagyon hasonló faj. Valamivel kisebb, csak 4–5 mm. Vörösbarna, szárnyfedőin csak a hátsó
pikkelyfolt szembetűnő, elől nincs folt. A szárnyfedők pontsorai nagyon finomak. Életmódja is hasonló az
előbbi fajéhoz. Magyarországon lényegesen ritkább, de esetleges kártétele nem elhanyagolható. Valamennyi
Pissodes-faj erősen másodlagos, azonban a P. piniphilus áll legközelebb a primér kártevőkhöz, teljesen
egészséges fákat is sikerrel támad (Győrfi, 1957). Kártételét általában csak későn veszik észre, mert a koronában
támad, a még el nam parásodott, élő kéregrészeken. Rudaskorú állományokban lép fel. Jellemzők a rágcsálékkal
tömött, ovális, a szijácsból kiemelkedő bábágyak, amelyek a fa tengelyével párhuzamosak.
Tobozevő fenyőbogár
Pissodes validirostris Gyllenhal
Mint a neve is mutatja, különböző fenyőfajok, mindenekelőtt a Pinus-ok tobozaiban fejlődik. Nagysága 5–7,5
mm. Vörösesbarna, A szárnyfedők első pikkelyfoltja két részre osztott, a hátsó gyakran eléri a varratot. Az
áttelelő nőstények a még éretlen, zöld, egyéves tobozok felületén és a vékony kérgen táprágást végeznek, majd
kis mélyedéseket rágnak a tobozok felületén, ahová lerakják petéiket. Minden mélyedésbe egy pete kerül, egy-
egy tobozon 2–4 petéző hely fordul elő. A tobozokban kifejlődő új nemzedék kerek kirepülési nyíláson jut a
szabadba. A megtámadott tobozok tovább zöldek maradnak, hamarabb lehullanak, és nem nyílnak fel. Erősebb
kártétel a mediterráneum Pinus maritima állományaiból ismert (Schwenke, 1974).
A további két Pissodes faj Magyarországon nagyon ritka:
Öves fenyőbogár – Pissodes pini Linné Erdei és lucfenyőn él.
Lucfenyőbogár – Pissodes harcyniaeHerbst Kizárólag lucfenyőn.
Tarka égerormányos (színes 187., 188.)
Cryptorrhynchus lapathi Linné
Társneve: Tarka fűzormányos
Syn: C. albicaudisDe Geer, C. carbonariusScopoli, C. trimaculatus Panzer
Leírása: Az imágó 6–10 mm nagy, alapszíne fénytelen fekete, a szárnyfedők utolsó harmada a frissen kelt
példányoknál rózsaszín, később fehér. Ugyancsak világos pikkelyek fedik a tor oldalait és a combok egy részét.
Erősen domború, a tor és a szárnyfedők is sorokba rendeződött pikkelyekkel fedettek. A pikkelyeken kívül
pikkelyszőrökből álló pamacsok is találhatók. A hasoldalon feltűnő a középvonalban húzódó barázda, melybe az
ormányt tudja belefektetni a bogár. Az ormány valamivel hosszabb mint az előtor, erősen hajlott. Az előtor
középvonalában hosszanti léc fut. A szárnyfedők vége hirtelen elkeskenyedik. Combjainak belső élén fogak
vannak. A pete hosszúkás tojásdad, csontszínű, fehér, 1–1,2 mm hosszú. Az álca az ormányos bogarakra
jellemzőn hasfelé görbült, erősen kitinizált, barna színű fejjel, a három tori szelvényen lábcsökevényekkel.
277
Teljesen kifejlődve 10–12 mm nagy. Bábja szabadbáb, 9–10 mm hosszú, csontszínű. Közvetlenül a kikelés előtt
sötétsárga színűvé válik.
Elterjedés, életmód: A Cryptorrhynchus nem legtöbb faja a trópusokon, Főleg Dél-Amerikában él. Európában
és így faunaterületünkön is csak egyetlen faj, a C. lapathi fordul elő. Európában északi elterjedésének határa a
65. szélességi fok, délen Olaszország déli része. Az Ural hegységen túl, egészen Japánig elterjedt. Behurcolták
Észak-Amerikába is, ahol Kanadától Kaliforniáig megtalálható, és a 2000 méteres magasságokban is előfordul.
A tarka égerormányos magyarországi elterjedését és életmódját Szalay-Marzsó (1959, 1960, 1962) és Szontagh
(1990) vizsgálták részletesen. Magyarországon mindenütt jelen van, ahol tápnövényei megtalálhatók.
Tápnövényei az elterjedésnek megfelelően igen változatosak, de mindenekelőtt a fűzeket (Salix), az égert

(Alnus) és a nyárakat (Populus) szereti. Ezeknek a növénynemzetségeknek szinte valamennyi fajáról leírták már,
de gyakori a nyíren (Betula) is.
Kártétele nagyon komoly lehet. Nemesnyárasokban, nyár–fűz anyatelepeken és kosárkötő fűztelepeken

különösen veszélyes. Az imágók előbújása június végétől augusztus közepéig tart. A fő megjelenési időszak
július 10 és 25 közé tehető. Kibújás után bizonyos regenerációs rágás után párosodnak és megkezdik a
peterakást. A nemzők aktivitásának optimális hőmérséklete 25 °C (SZALAY-MARZSÓ, 1962). A bogarak a
potrohuk hátoldali rövid sörték és a szárnyfedők összedörzsölésével finom ciripelő hangot hallatnak. A
bogarakat régebben röpképtelen fajként tartották nyilván – repülésüket első ízben magyarországi megfigyelések
bizonyították. A bogarak éjszakára az avartakaróba, növények tövi részére vonulnak. Zavarásra a földre dobják
magukat, összegömbölyödnek és színezetüknek, valamint a rájuk ragadó talajszemcséknek köszönhetően szinte
észrevehetetlenek. Párosodás után egy-egy nőstény 8–12 petét rak le a még élő kéregbe rágott mélyedésekbe,
sebzések (metszések!), légzőnyílások közelébe. A nemzők intenzíven táplálkoznak, rágásukkal komoly kárt
okoznak illetve fertőzési kapukat nyitnak a kérgen. Szúrásszerű rágásukat kezdetben gombostűfej nagyságú,
világosabb peremmel körülvett barna foltok, később a vesszők megvastagodása, nyílt sebek és a hegszövet jelzi.
A megrágott növényrészek dugványozásra alkalmatlanok. A bogarak zöme (70%) (SZALAY-MARZSÓ, 1962)
még az ősszel elpusztul, de vannak áttelelő példányok is. Ezek az áttelelt bogarak már a vegetációs idő elején
károsítanak táplálkozó rágásukkal. A fűzvesszők vége gyakran letörik a tavaszi rágás következtében. A C.
lapathi nemzőjének rágása egyébként a hántolt fűzvesszőkön is meglátszik. A tavasszal lerakott petékből kikelő
álcák fejlődésükben utolérik a „derékhadat‖, az előző ősszel már kikelt társaikat. A nyáron lerakott petékből
ugyanis még az ősszel kikel az L1-es álca, de fejlődését nem folytatja, áttelel. A fejlődés márciusban folytatódik,
a járatok egyre mélyebben hatolnak a fatestbe. Az L4-es álca járata már 2–2,5 mm átmérőjű, a fatestbe mélyülő.
Az utoló L5-ös stádium kifejlődése majdnem egy hónapig tart, és a kirepülés előkészítéseként ismét a kéreg
közelében ér véget. Simafalú bábkamrát készít, a bábnyugalom 10–14 nap. A járatokat takarítónyíláson át
rendszeresen takarítja, tehát a rágcsálék a felszínen kitüremkedik. A rágcsálék durva, hosszúrostú, kisebb
csomókba összeállt.
A tarka égerormányos kártételét tehát egyrészt a nemzők felszínen történő és az álcák fatestben folytatott rágása
jelenti. Fűz anyatelepeken a nemzők rágása az egyéves vesszőkön nagyon jelentős lehet. Az álcák elsősorban
állományokban és anyatövekben okoznak kárt. A fertőzött anyatövek vesszőhozama csökken. Nemesnyár és
faalakú fűz ültetvényekben a megtámadott fácskák a fertőzés helyén gyakran letörnek, és általában fertőzési
kapu nyílik a gomba kórókoznak, mindenekelőtt a nyárkéregfekélyt okozó gomba számára (Dothichiza
populeaSacc. et Briad.). Tekintve, hogy peterakás céljából előszeretettel keresi fel a sérült farészeket, a
nyesésnek döntő szerepe lehet. Az anyatelepek korával ennek megfelelően egyre nő a fertőzés veszélye, a
rajzáskor végrehajtott nyesés pedig növeli az állományok veszélyeztetettségét. Az Erdővédelmi Figyelő-
Jelzőszolgálati Rendszer évente mintegy 250 hektár álcakárt és 160 hektár nemzőkárt jelent.
Zsuzsokfélék vagy zsúzsókok (Balaninus spp.) Jelentős magkártevő fajok tartoznak ebbe a nembe. Kis és
közepes testnagyságú fajok, a nőstények feltünően hosszú, olykor a testhoszszúságot is elérő vékony ormánnyal.
A hímek ormánya rövidebb. Álcáik különböző növények termésében fejlődnek (Quercus, Fagus, Castanea,
Corylus stb.) és a talajban bábozódnak. AKárpát-medencében előforduló 12 faj (Endrődi 1971) mindegyike
megtalálható Magyarországon.
Tölgymakkormányos
Balaninus glandium Marshall
Társneve: Tölgymakk-zsuzsok
Syn: Curculio glandiumMarshall,
278
B. turbatus Gyllenhal, B. tessellatusDesbrochers
Leírása: 4–8 mm nagyságú, szürkésbarna színű ormányosbogár, a nőstény ormánya hosszú, elérheti a 6–7 mm-t
is. Előtorán és szárnyfedőin a pikkelyszőrök enyhén különböző színei miatt a bogár márványozottnak látszik. A
varrat mentén nincs hátrahajló szőrfésű, szárnyfedőinek közterecskéi nem sokkal szélesebbek mint a barázdák.
Combjainak belső élén fogak vannak. Álcája 9–10 mm, hasfelé görbült, lábatlan, sárgásfehér színű, erősen
ráncos kukac, erős rágókkal. Bábja szabadbáb.
Elterjedés, életmód: Magyarországon gyakori és elterjedt faj. Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, a

Kaukázusban, egészen a Távol-Keletig megtalálható.
Tápnövényei elsősorban különböző tölgyfajok (Quercus) ezenkívül Fagus, Corylus, Castanea, Prunus és
Evonymus fajok. Az imágók gyakorlatilag nem okoznak kárt, táplálkozási rágásuk jelentéktelen, általában észre
sem veszik. A tavasszal előbújó bogarak a tölgyek virágain, különböző lombfák levelein (Betula, Tilia, Acer) és
esetenként gyümölcsfákon táplálkoznak (Sajó, 1899). A peterakás a termések, makkok megfúrásával történik. A
nőstény mély petecsatornát fúr ormányával a fejlődő makkba, általában közvetlenül a kupacs felett, de a
kupacson keresztül is lehetséges. A szúrás helye később is meglátszik. Az álcák okozhatnak kárt, hiszen
fejlődésük során a makkok belsejét teljesen szétrágják, ürülékük a makkban marad. Egy-egy makkban több álca
is fejlődhet. A fertőzött makkok tovább fejlődnek, de gyakran korábban lehullanak mint az egészségesek
(Győrfi, 1963). Szontagh és Tóth (1977) szerint a fertőzött makkok fénytelenek és könnyebbek mint az
egészségesek. A lehullott makkokból kerek kibújási nyíláson (amely jóval kisebbnek látszik mint maga az álca)
távoznak az álcák és a talajba vonulnak. Az áttelelés túlnyomó részt álcaalakban történik, 10–40 cm mélyen, de
nemző formájában is lehetséges. Az álca fagyérzékeny, ezért fontos a jól megválasztott mélység. Évente egy
nemzedékkel szaporodik, de gyakori az álcák 1–3 évig tartó diapauzája is. A nemzők tömeges megjelenése
július közepétől augusztus végéig várható. Fénycsapdával jól gyűjthetők (Tóth, 1975).
A tölgymakkormányos tömeges elszaporo-dása összefüggésben van a makkterméssel és a meleg, száraz

időjárással. A szakaszosan termő tölgy makktermését jelentős mértékben tönkre teheti. Különösen érzékeny a
kár makktermő állományokban. A veszteség elérheti a 70–80%-ot is. Síkvidéki, ártéri kocsányos tölgyesekben a
magas talajvíz kordában tartja a populációt. Az időszakos elöntések elmaradása és a talajvízszint süllyedése
viszont kedvez a faj elszaporodásának. A terméskárosodást rendszerint több faj együttese okozza: domináns faj
a Balaninus glandium, de gyakoriak a B.elephas, B. nucum továbbá a Laspeyresia splendana és L. amplana
lepkefajok hernyói is (Leskó, 1996–1998 – prognózisfüzetek). A bejelentett kártételi területek nagysága tükrözi
a mindenkori makktermést. 1996-ban egy jó makktermő évben a jelentett kár 8482 hektár volt, 1997-ben gyenge
makktermés mellet a kár ennek csak mintegy 40%-a: 3871 hektár.
Gesztenyeormányos (színes 182.)
Balaninus elephas Gyllenhal
Társnevei: gesztenyezsizsik, gesztenyezsuzsok, elefántzsuzsok
Syn: Curculio elephasGyllenhal, Balaninus mastosonJekel, B. propinquusDesbrocher
Leírás: 6–10 mm nagyságú ormányosbogár. A nőstény ormánya több mint háromszor olyan hosszú, mint az
előtor. Körülbelül olyan hosszú, mint maga az állat teste („elefántzsuzsok‖). Alakja szív alakúan megnyúlt.
Színe szürkésbarna. Hátsó comjain nagy fog található.
Életmód: Fő tápnövénye a szelídgesztenye (Castanea sativa), de tölgyeken (Quercus) és mogyorón (Corylus

avellana) is előfordul. A nemző táplálkozó rágását ezenkívül gyümölcsfajokon is megfigyelték. Kártételt a
termésekben fejlődő álcák okozhatnak. Az álcák mérete és száma a rendelkezésre álló tápláléktól függ:
gesztenyében nagyobbak mint a tölgymakkban, illetve ha egy termésben több is rág, a táplálék konkurencia
miatt kisebbek. Általában együtt károsít a gesztenyemollyal (Laspeyresia splendana). A gesztenyeormányos
kukacának kerek a kibújási nyílása, a moly hernyója viszont ovális nyíláson hagyja el a termést. A hernyó
ürüléke mindig szövedékes, a kukacé lisztszerű. Mediterrán szelídgesztenye termő tájakon nagyon komoly
károk fordulnak elő. Franciaországból 80%-os fertőzést is jelentettek, Olaszországban hasonló mértékű a kár.
Bürgés (1973) szerint a moly és az ormányos együttes kártétele Magyarországon 35–81% közötti. A
gesztenyeormányos jelentősége nagyobb. Schwenke (1974) szerint Spanyolországban tölgyesekben gyakori az
ún. „Melazo‖-kár. A B. elephas nemzői a makkot megfurkálják és ennek következtében nedvfolyás kezdődik,
majd a termés összefonnyad.
279
Fejlődési ciklusa egyéves, de ennél a fajnál is jellemző az álcák diapauzája. Az imágóvá alakulás a populáció
egy részénél csak a 2–3. évben következik be. A populáció zöme álca alakban a talajban telel át, de néhány %-
ban a nemző áttelelése is előfordul. Az új nemzedék tömeges megjelenése július–augusztusban várható.
Peterakás a fejlődő termésekbe fúrt lukakba történik. A gesztenyekupacs tüskézettsége erősen befolyásolja a
fertőzést, legveszélyeztettebbek a gyéren tüskézett fajták. Bürgés (1972) megállapította, hogy a sűrűn tüskézett
kupacsok esetén a peteprodukció 50%-kal is kevesebb lehet.
Mogyoróormányos – Balaninus nucumLinné
Társnevei: mogyorózsuzsok, mogyorózsizsik
Syn: Curculio nucumLinné, Balaninus galosusFabricius
Leírás: Az előző fajokhoz színében és méretében egyaránt nagyon hasonló. Lényeges különbség, hogy ormánya
jóval rövidebb, szárnyfedői pedig rövidek és háromszög alakúak. Nagysága 6–9 mm. A szárnyfedők varratán a
hátsó részen szőrfésű található.
Elterjedés, életmód: Európában, Algírban, Szíriában (Endrődi, 1971) fordul elő. A Kárpát-medencében
elterjedt, de a ritkább fajok közé tartozik. Tápnövényei az imágók táprágását tekintve különböző lombfák és
gyümölcsök (alma, körte, cseresznye, szilva, mogyoró, éger, kőris, fűz). Az álcák a mogyoró (Corylus
avellana), a tölgyek (Quercus) és a bükk (Fagus) termésében fejlődhetnek. Győrfi (1957) a dió (Juglans)
gyümölcséből is említi. A mogyoró terméskezdeményein fertőzési kaput nyitnak a rágások, ahol a Sclerotinia
coryli nevű gomba behatol és elrohasztja a termést ( Jermy és Balázs, 1990). A termésben kifejlődő álcák kerek,
2–3 mm átmérőjű nyíláson át távoznak. A lehetséges kártétel mértéke számos adat alapján 25–70% közé tehető.
Az álcák egy része a terméssel együtt a raktárba kerülhet, kártétele még ott is folytatódik.
Évente egy nemzedékkel szaporodik. A lehullot termésekből kibújó álcák a talajba furakodnak, és a talaj
minőségétől illetve a hőmérsékleti viszonyoktól függően 10–50 cm mélységben talajkamrában telelnek át. A
populáció 70–75%-a a következő év tavaszán bebábozódik és május végén, júniusban megjelenik az új
nemzedék. 20–25%-ban viszont 1–3 évig átfekszenek az álcák a talajban. Előfordul a telelés imágó alakban is,
főleg a melegebb fekvésekben. Az új nemzedék nemzői táplálkozó rágás után lerakják petéiket, elsősorban a
mogyoró friss, még nem kemény terméshéját átfurva. A korán keményedő mogyorófajták ennek következtében
kevésbé fertőzöttek (Jermy és Balázs, 1990). A bogarak melegkedvelők és nagyon félénkek: aktivitásuk erősen
függ a hőmérséklettől és zavarásra megmerevednek illetve a talajra dobják magukat.
Fűzfazsuzsóka
Balaninus salicivorus Paykull
Syn: Curculio salicivorusPaykull,
C. brassicae Fabricius
Az előbbi Balaninus fajoknál lányegesen kisebb ormányos. A nemző 2–2,5 mm nagyságú, szélestestű, alapszíne
fekete, de közterecskéin 2–3 sor fehér szőr húzódik végig, egyébként pikkelyei világosak. Tápnövényei
különböző fűz-(Salix) és nyár- (Populus) fajok, de Brassica (tarlórépa) fajokról is leírták (Endrődi, 1971).
Leggyakrabban a fűzlevelek főerén és levélnyelén okozott gubacsokban fejlődnek az álcák, de Pontania és
Namatus levéldarázs fajok gubacsaiba is belepetézik (Schwenke,1974). Telelés a gubacson kívül a talajban.
Keresztes zsuzsóka
Balaniunus crux Fabricius
Syn: Curculio crux Fabricius, C. crucifer Fuchs, C. salaicis Panzer
Kistermetű Balaninus faj, nagysága 2–2,8 mm. Alapszíne fekete. Hasoldala, az előtor két oldalán egy-egy sáv,
valamint a szárnyfedőkön egy harántsáv és még néhány apró foltocska fehéren pikkelyezett. Európában és
Magyarországon is gyakori faj. A nemző általában a Quercus, Ulmus, Prunus és Salix fajok levelein,
virágkezdeményein rág. Az álca a fűzlevélen és gallyakon különböző levéldarazsak (Pontania, Nematus,
Cryptocampus) gubacsaiban fejlődik.
Gubacslakó zsuzsóka
280
Balaninus villosus Fabricius
Syn: Curculio villosusFabricius
3–3,5 mm nagyságú, fekete alapszínű ormányos. Ormányának legalább a töve, gyakran a lábai is feketék. Fekete
szárnyfedőin világos pikkelyek, és a szárnyfedők közepénél fehéres harántsáv található. A hímek ormánya
lényegesen rövidebb mint a nőstényeké. Tápnövényei közé elsősorban a tölgyek (Quercus) tartoznak, de Alnus
és Betula fajokon is élhet. Álcái gubacsokban fejlődnek, leggyakrabban a Biorhiza pallida gubacsdarázs faj
kétivarú nemzedéke által okozott szivacsos állományú rügygubacsban.
Bimbólikasztó, rügyfúró ormányosok Anthonomus fajok
Aprótermetű, 2–5 mm nagyságú ormányosbogarak. Ormányuk hosszú, szemeik kidülledtek, minden combjuk
belső élén fogak találhatók. A nemzők elenyésző táprágása különböző lombfákon, de fenyőkön is
megfigyelhető. Álcáik rügyekben, bimbókban, magokban és termésekben fejlődnek. Elsősorban különböző
nemes- és vadgyümölcs fajokon (Prunus, Pyrus stb.), továbbá Sorbus, Crataegus, Fragaria, Rubus, de egyes
fajai fenyőkön (Pinus) élnek. Néhány fajuk gyümölcsösökben okozhat kárt:
Bimbólikasztó bogár Anthonomus pomorum Linné
Rügylikasztó bogár Anthonomus pyri Kollar
Meggyfúró ormányos Anthonomus rectirostris Linné
Málna-bimbólikasztó Anthonomus rubi Herbst
Erdészeti szempontból említésre méltó fajok:
Bimbórágó ormányos
Anthonomus varians Paykull
Felül vöröses, alul fekete, 2,5–3,5 mm nagyságú ormányos. A nemző a friss fenyőtűkkel és virágokkal,
pollennel (Pinus, Picea spp.) táplálkozik, az álcák a rügyekben fejlődnek. Peterakás a rügyekre vagy a
hímvirágokra történik, májusban. Évente egy nemzedékkel szaporodik, telelés imágó alakban. A hasonló
Anthonomus ulmiDesportes szil (Ulmus) fajok rügyeiben él.
Fenyőtűrágó ormányos
Brachonyx pineti Paykull
Syn: B.indigenaHerbst
Leírása: Keskeny, barnásvörös, 2–3 mm nagyságú faj. Ormánya sokszor fényes és fekete, csápja vékony és az
ormány közepén ered. Szárnyfedői több mint kétszer olyan hosszúak mint szélesek, sűrün pontozott,
párhuzamos pontsorokkal. A közterecskék keskenyebbek a pontoknál. Combjain nincsenek fogak. A peték
oválisak, 1,6–2 mm hosszúak, 0,6–0,7 mm szélesek. Az álcák citromsárgák, bábja aranysárga (Szontagh–Tóth,
1988).
Elterjedés, életmód : A Kárpát-medencében elterjedt európai faj. Elsősorban a silány termőhelyeken álló
erdeifenyvesekben szapordik el. Gyakori a légszennyezéssel károsított területeken (Németortszág,
Lengyelország) és sokszor együtt fordul elő a Tűhüvely gubacsléggyel (Thecodiplosisbrachyntera). A júniusban
megjelenő új nemzedék nemzői egészen szeptember elejéig megtalálhatók. Tápnövényei Pinus fajok,
mindenekelőtt az eredifenyő (P. silvestris). Táplálkozó rágást végeznek, melynek során a fenyőtűk parenchyma
sejtjeit eszik. Ezeken a helyeken kezdetben gyantafolyásos barna foltok láthatók, apró kis lukakkal. A nőstény a
petéket a tűhüvely fölött a tűpárok belső oldalára helyezi el, egyesével. A tűk tövi részébe furakodó és ott
fejlődő álcák rágása következtében a megtámadott tűpárok tövi része megvastagszik, a tűk rövidebbek lesznek,
megcsavarodnak, megsárgulnak és legvégül lehullanak. Bábozódás a kivázasított tűben. Az új nemzedék még
ősszel kikel és az avartakaróban telel át.
Bolhaormányosok – Rhynchaenus fajok
281
1–3 mm nagyságú, apró ormányosbogarak. Hátulsó combjuk erőteljesen megvastagodott ugróláb – innen az
elnevezés. Ormányuk rövid, csápjuk térdes, szemeik feltűnően nagyok. Színük sötét, általában feketék, vörösek,
sűrűn szőrözöttek. Szárnyfedőiken pontsorok húzódnak.
Bükk bolhaormányos
Rhynchaenus fagi Linné
Syn: R. lutecicornisChevrier
A nemző fekete, finom, szürke szőrözettel, csápja és lábfejei sárgásak, nagysága 2–2,5 mm. Ormánya rövid,
olyan hosszú, mint a feje. Hazánkban mindenütt elterjedt, ahol fő gazdanövénye a bükk (Fagus) megtalálható. A
bogár táplálékául szolgálhatnak ezenkívül Carpinus, Betula, Salix, Fraxinus, Alnus, Acer, Castanea és
gyümölcsfajok is. Az áttelelt imágók májustól rajzanak. Petéit a fiatal bükklevelek alsó oldalára rakja le. Álcája
kezdetben a levél szélén keskeny aknát rág, majd ezt később teresen kiszélesíti. Egy-egy ilyen akna a levél
egyharmadáig is terjedhet. Az aknában bábozódik. Az esetleges kárt az álcák okozzák, de a nemző hámozó
rágása is gyengíti a fákat. Középkorú és idős bükkösökben jellemző. Hajlamos a tömegszaporodásra akkor,
amikor az időjárási tényezők kedvezők számára: aszály és késői (májusi) fagyok (Szontagh,1989). Tömeges
rágása esetén korai lombhullás következik be, és ez szélsőséges esetben 30–50%-os növedékveszteséget is
eredményezhet (Schwenke,1974).
Tölgy bolhaormányos
Rhynchaenus quercus Linné
Syn: R. viminalisFabricius, R. roborisWesterhauser
2,5–3,5 mm nagyságú, vörösesbarna színű bogár. Sűrű szőrőzete sárgás-ezüstösen csillog, ezért az egész bogár
selyemfényűnek látszik. Előtorán hosszanti középbarázda fut végig, az ormány olyan hosszú mint az előtor.
Magyarországon elterjedt, de nem túl gyakori faj. Tápnövényei különböző tölgyfajok (Quercus). A levél
fonákára, az érzugokba lerakott petékből kikelő álcák a levél 1/3-áig terjedő nagy, hólyagos aknát rágnak.
Bábozódás az aknában. A kikelő új nemzedék imágói telenek át.
További említésre méltó fajok:
Éger bolhaormányos
Rhynchaenus testaceus Müller
Syn: R. semirufusGyllenhal,R. alniLinné, R. scutellarisFabricius
2.5–3 mm, vörös, esetleg feketés, ezüstszürke szőrzettel. Tápnövényei különböző égerfajok (Alnus).
Fűz bolhaormányos
Rhynchaenus salicis Linné
Szárnyfedőin két világos harántszalag található. Alapszőrözete fekete, csápja vörös. 2,5–3 mm. Tápnövényei
Salix, Populus és Betula fajok.
Nyár bolhaormányos
Rhynchaenus populi Fabricius
2,5–3 mm nagy, alapszíne fekete, szárnyfedőin két fehér keresztsáv, egyébként finoman szőrözött. Ormánya
vastag és rövid. Tápnövényei különböző Populus és Salix fajok.
Kőris gömbormányos
Stereonychus fraxini Degeer
282
Leírása: Az egész nemre jellemző, hogy lábukon csak egy karom van. 3 mm nagyságú gömbormányos. Barna,
de az előtor közepe és a szárnyfedők tövén egy hosszúkás folt fekete. Pikkelyei szürkék, sárgásbarnák, a
szárnyfedők hátsó részén, a fekete folt mögött gyakran összesűrűsödő fehéres pikkelyek.
Elterjedés, életmód: Európában és Kisázsiában él, hazánkban elterjedt faj. Elsősorban a sík- és dombvidékeket,
folyók ártereit kedveli, ahol fő tápnövényei a különböző kőrisfajok (Fraxinus) élnek. Ezenkívül előfordulhat
még Quercus robur és Ulmus fajokon is. Az áttelelő bogarak tavasszal a bomló rügyeket, később a kőris levelét
rágják. A levelek fonákára lerakott petékből kikelő álcák is a leveleket rágják, majd az új nemzedék nemzői is.
Az álcák átlátszó, ragadós váladékot termelnek, és ebből készítik bábkamráikat is. Ártéri kőrisfákon nagyon
gyakori a levelek teljes kivázasítása, a levelek szitaszerűen apró lukakkal vannak tele. A gemenci erdőkben a
80-as években rendszeresen tömegesen jelent meg.
Család: SZÚBOGARAK(színes 133.)
Fam: Scolytidae
Erdészeti szempontból az egyik legfontosabb bogárcsalád. A Scolytidae (=Ipidae) családhoz tartozó fajok
nemzőinek teste megnyúlt, hengeres, nagyságuk 1–8 mm között változik. Felületük sima vagy enyhén szőrökkel
borított, színük többnyire sötétbarna, fekete. Felületük, különösen a szárnyfedők végén vagy az előtoron
gyakran az egyes fajokra jellemző skulpturát mutat: ez lehet egyszerű pontozás, szemcsézettség, vagy apró
fogacskákból álló mező stb. A szárnyfedők végén gyakran van bemélyedés, amit különböző kinövések, fogak
határolnak. Lábaik rövidek, a vastag rövid combokhoz vékony, rövid lábszárak és lábfejek ízesülnek. Csápjaik
nem térdesek, bunkósak. Álcáik az ormányosbogarakéhoz hasonlóan hasfelé görbültek, lábatlanok, fehér-
csontszínűek, erősen kitinizált sötétbarna fejjel. A báb szabad báb (pupa libera), a nemző alakját jól formázza,
meglehetősen zömök. A bábból kikelt imágó nagyon sok fajnál még nem ivarérett, színe is világossárga. Az
―éretlen‖ nemző csak többheti, esetenként több hónapi rágás után kapja meg jellegzetes faji – sötétebb – színét
és válik ivaréretté. Petéik piszkosfehérek, tojás alakúak, 1 mm-nél nem nagyobbak.
A szúbogarak az egész világon mindenütt előfordulnak, összesen közel 1600 fajuk ismert. A Kárpát-
medencében 112 fajt sikerült kimutatni (Endrődi, 1959).
Szúbogarak (Scolytidae): A: Szúbogár álca B: Báb (szabad báb) C: Scolytus faj imágója D: Szúfaj szárnyerezete
E: Csáp (Endrődi, 1959)
Életmódjuk és jelentőségük: Valamennyi fejlődési alakjuk rejtetten él. A nemzők un. „anyameneteket‖
készítenek a fák kérge alatt vagy a fatestben. A párosodás vagy a szabadban vagy az anyamenetek erre a célra
kialakított részén, a „nászkamrában‖ történik. A nőstény az anyamenetek oldalára rakja petéit, sűrűn egymás
mellé. A kikelő álcák növekedésüknek megfelelően egyre szélesedő álcajáratokat készítenek. Az anyamenetek
az álcajáratokkal együtt a fajra jellemző ―rágásképet‖ alkotják. Még az is megállapítható, hogy a rágáskép álló,
vagy döntött fán készült-e A fajok ugyanis ragaszkodnak a rágáskép készítésének módjához: Az a faj amelyik
álló fán függőleges anyamenetet készít a döntött törzsön is ezt teszi, tehát az anyamenet a fa hosszirányára
merőleges, azaz 90 fokkal elfordított lesz. Sok faj esetében a rágáskép alapján pontos határozás lehetséges, erre
a célra külön határozókulcsok léteznek. A kifejlett álca a bábozódás előtt kissé kimélyített, csepp alakú
bábkamrát készít, majd ebből kerek nyíláson keresztül a szabadba repül. A kerek röplyukak mindig jól láthatók.
A befurakodás helyét azonban csak a kihulló, kezdetben vörös (kéreg) majd fehér (szijács) rágcsálék, illetve
fenyők esetében a megjelenő és beszáradó gyantacsepp árulja el. A legtöbb faj fejlődése egyéves.
A szúbogarak ún. „másodlagos‖ kártevők, habár ismertek „elsődleges‖ kárformák is, mint pl. a Myelophilus
piniperda táprágása. Általában a nedvkeringési zavarokkal küszködő fákon, sérült növényi részeken illetve a
frissen termelt faanyagon telepednek meg. Tömegszaporodásra hajlamos fajok, különösen a fenyőkre nézve
veszélyesek. Több fajuk a testükre tapadt gombafonalakat áttelepítik egyik növényről a másikra (vektorszerep).
Elszaporodásuknak nagyon kedvez a száraz, aszályos időjárás, a légköri szennyezés, a hirtelen bekövetkező
abiotikus károsodások (széltörés, hónyomás stb.) és a mechanikai sérülések okozta gyengültségi állapot. A
költőhely kiválasztásában döntő szerepe van a fafajnak, a választéknak, illetve az átmérőnek, valamint az ezzel
283
szorosan összefüggő kéregminőségnek. Minden fafajnak (fafaj-csoportnak) és minden növényi testtájnak

megvan a maga speciális szúfaja.
A szúbogarakra jellemző a rovarferomonok egy speciális csoportja, az ún. „aggregációs‖ feromonok jelenléte.
Az aggregációs feromonok különböznek a többi feromontól (pl. a szexferomonoktól): A monogám fajoknál a
nőstény, a poligám fajoknál a hím produkálja, speciális szervben keletkeznek és az ürülékkel távoznak, továbbá
mindkét nemre hatással vannak (Lakatos, 1995). Az aggregációs feromonok nemcsak a fajtársakat, hanem a
különböző rabló és parazita szervezeteket is vonzzák. A szúfajok kommunikációs rendszerét vizsgáló kutatások
nagyon sok faj aggregációs feromonját tisztázták, ma már szintetikus úton előállíthatók és a kereskedelemben
különböző márkaneveken megvásárolhatók. A feromon csapdák a kártételek elleni védekezés eszközei. A
megfelelően felállított csapdák elsősorban a rövidtávú előrejelzésben, a szignalizáció terén alkalmazhatók, de a
bogarak összefogására is alkalmasak. A szúfajok feromonjaival Magyarországon Lakatos (1995) foglalkozott
részletesen.
A kártételek elleni védekezés hagyományos módja a „fogófák‖ alkalmazása. A módszer nagy odafigyelést
igényel, mert az időben el nem távolított, a bogarak által már megszállt fogófa növeli a kártételt. Az erdőben
tárolt faanyag és a sérült törzsek, törzsrészek mind költőhelyül szolgálhatnak, növelve a tömegszaporodás
esélyét. A szúkártételek ellen ajánlható leghatékonyabb megelőző módszer a helyes termőhely választás és az
állományok rendszeres tisztán tartása. Különösen vonatkozik ez a fenyvesekre.
A magyarországi szúkárosított területek nagysága – az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer adatai

alapján – az 1993–1996 évek átlagában 4439 hektár. Lakatos (1995) adatai szerint csak lucfenyőben évi 25–30
000 m3 a veszteség. A 90-es évek elején tapasztalt aszályos időszakban jelentősen nőtt a kártétel, pl. a Soproni
hegységben 1994-ben 18 500 m3 luc esett áldozatul. Lucosainkban a két leggyakoribb és legnagyobb károkat
okozó faj:
Betűzőszú – Ips typographus Linné
Rézmetszőszú
Pityogenes chalcographus Linné
Homoki erdei- és feketefenyvesekben Tóth (1971) vizsgálatai alapján az alábbi fajok gyakoriak:
Hatfogú szú – Ips sexdentatus Boerner
Nagy fenyőháncsszú
Myelophilus piniperda Linné
Erdeifenyő fogasszú
Orthotomicus proximus Eichhoff
Négyfogu szú – Pityogenes quadridens Hartig
Orthotomicus fajok szárnyfedő végei: A: O. proximus hím B: O. proximus nőstény (Endrődi, 1959)
Ips fajok szárnyfedő végei: A: Ips typographus hím B: Ips sexdentatus hím C: Ips duplicatus hím (Endrődi,
1959)
Karcsú gyökérszú
Hylastes angustatus Hartig
284
Fekete gyökérszú – Hylastes ater Paykull
Sötét gyökérszú – Hylastes opacus Erichson
Nagy fenyőháncsszú (színes 131., 132.)
Myelophilus piniperda Linné
Társneve: Fenyőbélszú
Syn: Blastophagus piniperda Linné, Dermestes piniperda Linné, D. testaceus Fabricius, D.destruens
Wollaston,
D. major Eggers.
Leírása: A bogár 3,5–4,8 mm hosszú, fényes sötétbarna, fekete, gyér felálló szőrökkel borított. Előtora előre
erősen elkeskenyedik, feje is megnyúlt. A szárnyfedők vége boltozott. A peték mérete: 0,825 0,450 mm. A báb
világossárga, 4,11 mm átlagos hosszúságú.
Elterjedése: Palearktikus faj, nálunk ma már mindenütt elterjedt. Különösen gyakori a Nyírségben, a
Kiskunságban és Somogyban. Elsőrendű tápnövénye az erdeifenyő, de a feketefenyőn is gyakori. Egyike a
legkárosabb szúfajoknak, jelentősége a fenyőtelepítésekkel arányosan nő.
Életmódja: Évente egy nemzedékkel szaporodik. A rajzás megindulása akkor várható, ha a hőmérséklet eléri a
15 °C-ot, legkorábban, sokszor már február végén rajzó szúfajunk. Április elejére befejeződik a rajzás. A
tömeges tavaszi megjelenés tulajdonképpen az áttelelt imágók előjövetelét jelenti. Párosodás után a nőstények a
kéreg alá furakodnak, majd 5–10 mm után csepp alakú nászkamrát készítenek. Monogám faj. A nőstény kezdi el
fúrni az anyamenetet, a hím követi és megtisztítja a járatot a rágcsáléktól. Az anyamenet egykarú, enyhén S-
alakú, 9–10 cm hosszú, 2–3 mm széles, gyengén a szijácsba mélyedő. A nőstény a petéket nagyon sűrűn egymás
mellé rakja, a járat mindkét oldalára. Átlagos peteszám: 30–60 db. A petékből kb. két hét múlva kikelő álcák a
kéreg alatt rágnak. Az álcastádiumok száma 3. Az álcajáratok rágcsálékkal tömöttek. Bábozódás előtt az álca
bábbölcsőt készít úgy, hogy járatát a végén kiszélesíti és a kéreg felé ki is mélyíti. A báb fejjel a felszín felé
fordulva helyezkedik el. A bábnyugalom két hétig tart. A költőfát kerek röplyukakon keresztül hagyják el; az új
nemzedék júniusban jelenik meg.
A nagy fenyőháncsszú életének eddig leírt szakaszában a költési rágással okoz kárt. További károsítása az ún.
érési táplálkozás idején várható. A nyáron kikelt bogarak az erdeifenyő friss hajtásaiba furakodnak be, azt
belüről a bélben felfelé haladva kirágják. Ennek következtében a hajtások elszáradnak, lekonyulnak és előbb-
utóbb letörnek. Előfordul, hogy a megtámadott fenyves teljesen kiritkul, a lehullott hajtásvégek elborítják a
talajt. A bogár rendszerint többször is befurakodik ugyanabba a hajtásba, és mindig a rügy felé rág. Amikor a
befurakodás feletti rész elszárad, lejjebb új járatot indít. A járatok 2–3 cm hosszúak, a hajtások csőszerűen
kifúrtak. A nemző e tipikus elsődleges kártétele az első fagyos napon megszűnik. A nagy fenyőháncsszú
magyarországi életmódját Tóth (1971) vizsgálta részletesen. A hajtásokból telelőhelyre vonul a bogár és ekkor
ismét más módon okoz kárt: az erdeifenyő gyökfőjében készít rövid meneteket, melyekben megbújva áttelel. A
M.pipiperda tehát háromféle módon támadja a fákat, és ezért aránylag alacsony egyedszám mellett is érzékeny
károkat okozhat.
Kis fenyőháncsszú
Myelophilus minor Hartig
Társneve: Kis fenyőbélszú
Syn: Dendroctonus minor Hartig
Leírása : A nagy fenyőháncsszúhoz színben alakban és méretben nagyon hasonló. Nagysága 3,5–4,0 mm.
Előtora azonban sűrűbben és finomabban pontozott. A szárnyfedők második közterecskéi nem fekszenek
mélyebben és sörtét viselő szemcsesorokkal fedettek.
Elterjedése, életmódja : Az egész palearktikumban előfordul, a Kárpát-medencében a magasabb fekvésekben

gyakori, de pl. Somogyban is rendszeresen gyűjthető. Ritkább mint a M. piniperda. Gazdanövényei Pinus-félék,
ritkán Picea és Larix fajok is. Évente egy nemzedékkel szaporodik, de kedvező meleg időjárás esetén két
285
generáció is kifejlődhet. Rágásképe jellemző: kétkarú, vizszintes anyamenetei a szijácsba mélyednek, 6–8 cm
hosszúak, álcamenetei rövidek, 2–3 cm, az anyamenetekre merőlegesek, bábágya a szijácsba süllyesztett. Az új
nemzedék imágói a friss hajtásokat kifúrják. Ősszel az avartakaróba vonul és ott áttelel. Rajzása áprilisban
várható. A fenyőkön kékülést okozó gombafajokat vektorként intenzíven terjeszti. Az erdeifenyő vékonyabb
kérgű részein, elsősorban a koronában támad. Teljesen egészséges törzseket is sikerrel támad.
Gyökérszúk – Hylastes és Hylurgus fajok
Ennek a két nemnek a fajai a fák gyökereinek kérge alatt, a gyökfőben, a földdel érintkező részeken, illetve a
fekvő törzsek talajjal érintkező részein készítik anyameneteiket. A nemzők okozhatnak kárt, rágásuk a Hylobius
abietis rágásához hasonló.
Fekete gyökérszú – Hylastes ater Paykull
Syn: Hylesinus ater Paykull, H. chloropus Duftschmidt, H. pinicola Bedel,
H. brunneus Erichson, H. rotundicollis Reitter, H. robustus Reitter
3,5–5,0 mm nagyságú, fénylő fekete színű, előtora jelentősen megnyúlt. Pinus-fajokon él, de megfigyelték
Picea abies és Taxus baccata fákon is. Egykarú, szabálytalan anyamenetei 7–12 cm hosszúak, az álcamenetek
1–3 cm rövidek. A kifejlődött fiatal bogár táplálkozó, vagy érési rágása jelenti a kártételt. Ebben a
vonatkozásban a Hylobius abietis kártételéhez hasonlít. Az erdei- és feketefenyő fiatal csemeték gyökfőjén a
kéreg és a szijács megrágásával okoz kárt. Rágásuk következtében a csemeték elpusztulhatnak. Egynemzedékes
faj, rajzása áprilisban várható.
Karcsú gyökérszú
Hylastes angustatus Herbst
Syn: Bostrichus angustatus Herbst,
B. graphus Duftschmidt, B. opacus Thomson
2–3 mm nagyságú, fekete, a szárnyfedők feketésbarnák, fénytelen. Pinus-fajokon az előbbi fajhoz hasonló
módon okozhat kárt. Magyarországon gyakori.
Sötét gyökérszú – Hylastes opacus Erichson
Syn: H. simplex Rey, H. pannonicus Eggers
2,5-3,3 mm nagyságú, fénytelen fekete, finoman szőrözött. Lábai és a csápok vörösek. Az erdeifenyőn él, évente
2 nemzedék várható, márciusban és októberben.
Fekete lucfenyő gyökérszú
Hylastes cunicularius Erichson
Társneve: Fekete gyökérszú
Syn: H. rotundicollis Reitter, H. starki Eggers
Az előző három Hylastes fajjal ellentétben ez a Picea excelsa kártevője lehet. 3,5–4,5 mm hosszú, fekete,
mattfényű. Csápjai és lábai barnásvörösek. Anyameneteit a lucfenyő vastagabb gyökerein, gyökfőjében készíti.
Az anyamenetek a gyökérszúkra jellemzően horog alakú kezdeti kiszélesedéssel. Az új nemzedék imágói a luc
csemeték gyökfőjének megrágásával komoly kárt okozhatnak, tömeges elszaporodásukkor a csemeték
elpusztulnak. Különösen veszélyes akkor, amikor a H. abietis-sel együtt fordul elő. Ilyenkor az erdősítést
általában meg kell ismételni, vagy jelentős pótlásra van szükség.
Gyökérháncsszú
Hylurgus ligniperda Fabricius
Syn: Hylesinus ligniperda Fabricius,
286
H. elongatus Herbst, H. flavipes Panzer
Aránylag nagy szúfaj, 4,5–5,7 mm-es méretével. Kizárólag az erdeifenyőn él. Erősen szőrözött, előtora hosszú.
Színe feketés barna, lábai világosabbak. Szárnyfedői igen sűrűn és egyenletesen pontozottak. Általában elhalt,
vagy pusztuló fákon él, kárt nem okoz.
Hatfogú szú (színes 134.)
Ips sexdentatus Boerner
Syn: Dermestes sexdentatus Boerner,
D. pinastri Bechstein, D.stenographus Duftschmidt
Az erdei- és feketefenyőn leggyakoribb fajunk. Homoki fenyveseinkben a fajspektrum domináns (60%) faja.
Leírása: Nagytermetű szúfaj, hossza 5–8 mm. Szárnyfedőinek vége benyomott, mindegyiken 6 nagy fog
található, amelyek közül a negyedik a legnagyobb. Színe sötétbarna, szárnyfedőit pontsorok diszítik.
Elterjedése, életmódja: Egész Európában, kelet felé egészen Szibériáig megtalálható. Rágásképe jellemző:
Poligám faj lévén egy nagy közös nászkamrából több anyamenet is indul. Ezek hossza elérheti a másfél métert
is! Szélességük 4–5 mm, általában egyenesek, a törzs tengelyével párhuzamosak. Az álcajáratok ritkán indulnak,
rövidek, az anyamenetekre merőlegesek. A petét rakó nőstények és a bábból kikelt világossárga „juvenil‖
alakok regenerációs rágása következtében a rágáskép gyakorta összekúszálódik. Járatait a vastag, cserepes kérgű
faanyagban készíti, erdei- és feketefenyőn. A rossz termőhelyen sínylődő állományok törzseit sikerrel támadja.
Évente két nemzedékkel szaporodik: az első április végén, májusban, a második augusztusban várható. Az egyes
fejlődési alakok és generációk összekeverednek és majdnem mindig lehet találni a kéreg alatt minden fejlődési
alakot. Tóth (1985) a faj magyarországi életmódját részletesen vizsgálta. Szoros összefüggést állapított meg a
rovarfertőzés és a fenyőrönkök kékülése, barnulása között: a szúfertőzés a faanyag kékülését és barnulását
jelentősen sietteti (Tóth, 1981):
Fafaj Kékülés Barnulás
Erdeifenyő +48% +57%
Feketefenyő +15% +30%
Betűzőszú (színes 141.)
Ips typographus Linné
Syn: Dermestes typographus Linné,
D. octodentatus Paykull
Leírása: 3-6 mm nagyságú, sötétbarna bogár. Kimélyített szárnyfedővége homályos fényű, a benyomott rész
oldalain 4–4 erős fog, melyek közül a harmadik a legnagyobb. Testét gyéren álló szőrök borítják.
Életmódja, jelentősége: A lucfenyő leggyakoribb és legveszélyesebb rovarkártevője. Tö-megszaporodásra

hajlamos, komoly erdészeti kártevő. Euroszibériai faj, lucosainkban mindenütt elterjedt. Rágásképe jellemző:
rendszerint függőleges, kétkarú, ritkábban három- és többkarú anyameneteket készít. Az anyamenetek
keresztezhetik egymást, hosszuk 7–8 cm. Az álcamenetek 5–6 cm hosszúak, sűrűn futók. Magyarországon
általában két nemzedékkel szaporodik, de a nőstények rövid regenerációs rágás után ismét képesek petéket
rakni, így a testvérgenerációk is gyakoriak. A második nemzedék imágói áttelelnek és tavasszal, amikor a napi
hőmérsékleti maximum eléri a 19–20 °C-ot, megkezdődik a rajzás (Lakatos, 1995). Hatalmas tömegekben
szaporodhat el, különösen aszályos években, vagy pl. a gyökérrontó tapló (Heterobasidion annosum) által
károsított területeken. Feromon csapdákkal jól gyűjthető, tulajdonképpen ezt a védekezési és szignalizációs
módszert a gyakorlat csak a betűző szú ellen alkalmazza. Az európai nagy fenyő monokultúrák elsőszámú
ellensége. Viharkárok, hótörések után katasztrófális mértékben elszaporodik. 1994-ben a Soproni hegyvidéken
18 500 m3 lucfenyő pusztult el (Lakatos, 1995).
287
Vörösfenyő szú – Ips cembrae Heer
Syn: Bostrichus cembrae Heer,
B. subelongatus Motschulsky
Vörösfenyőn, magasabb régiókban fordul elő. A betűzőszúhoz hasonló. Rágásképe csillagalakú, az

anyamenetek hossza 5–17 cm, álcamenetei sűrűn állók.
Hétfogú fenyőszú
Ips acuminatus Gyllenhal
Társneve: kis betűzőszú
Syn: Bostrichus acuminatus Gyllenhal,
B. quadridentatus Sturm, B. iconographus Kugellan
Az erdeifenyőn él. Mindössze 2,2–3,7 mm, jelentős ivari kétalakúsággal. Szárnyfedővégei kimélyítettek,
oldalaikon fogakkal. Vékonykérgű részeken, ágakon készíti anyameneteit, amelyek többkarúak, az álcajáratok
ritkán indulnak.
Rézmetsző szú (színes 142.)
Pityogenes chalcographus Linné
Syn: Dermestes chalcographus Linné,
Ips spinosus De geer, Scolytus sexdentatus Olivier
Leírása: 1,6–2,6 mm nagyságú, fényes sötétbarna. A szárnyfedők vége erősen domború, rajta mély árok van. A
szárnyfedőárok két oldalán 1–3 erősebb (hímek) vagy gyengébb (nőstények) fog található.
Életmódja : A lucfenyő második legfontosabb szúfaja. A vékonyabb ágrészeken és a koronában, általában a

még élő, vagy kevéssé parásodott kéregrészeken telepedik meg. Rágásképe jellemző: Közös nászkamrája a
kéregbe mélyedő, az innen kiinduló 4–6 anyamenet csillag alakban helyezkedik el. Az álcamenetek egymástól
távol állnak és rövidek. Rendszerint együtt fordul elő a betűzőszúval. A betűzőszú a parásodott, vastagabb törzsi
részeken, a rézmetsző szú pedig a koronában a vékonykérgű ágakon készíti anyameneteit. Együttes támadásuk
általában fa pusztulásához vezet. A rézmetsző szú ellen is alkalmazzák a feromon csapdákat. 1944–48-ban a
Magyarországi gradáció során rudaskorú lucosokban olyan tömegben szaporodott el, hogy egyedül ez a faj az
állományok pusztulását okozta (Győrfi, 1957).
Négyfogú szú – Pityogenes quadridens Hartig
Syn: Bostrichus quadridens Hartig
Apró szúfaj, mindössze 1,7–2,2 mm. Az erdeifenyőn él, de előfordul lucfenyőn is. Rágásképe csillagalakú, a
szijácsot csak felületesen érinti.
Gödröshomlokú szú
Pityogenes trepanatus Noerdlingen
Syn: Tomicus austriacus Wachtel,
T. elongatus Lovendal
Ritka faj, de a legutóbbi vizsgálatok a Veszprém környéki kopárokra telepített feketefenyvesekben kimutatták.
A koronában az ágakon támad, gyakorlatilag „előkészíti‖ a fát az Ips sexdentatus támadásához (Hanz 1986).
Erdeifenyő fogasszú
288
Orthotomicus proximus Eichhoff
Syn: Tomicus proximus Eichhoff
3–3,8 mm nagyságú faj. Szárnyfedőinek lemetszett végén 4 hegyes fog (hímek) illetve 3 hegyes fog (nőstények)
találhatók. Magyarországon a homoki erdeifenyvesekben gyakori. Évente 2 nemzedékkel szaporodik.
Görbefogú szú
Pityokteines curvidens Germar
Társneve: jegenyefenyő szú
Syn: Bostrichus curvidens Germar,
B. psilonotus Germar, B. abietis Ziegler
A jegenyefenyő legveszélyesebb szúkártevője. 2,5–3,0 mm, feketésbarna, benyomott szárnyfedővégén nagy

fogakkal, a hímek és nőstények különbözőek. 2–4 ágú anyamenetei keresztirányúak, a rostokra merőlegesek.
Párosodási üreget nem találni. Leginkább egy fekvő H-betűre hasonlít a rágáskép. Az álcamenetek sűrűn állnak.
A jegenyefenyő törzseket először a koronában szállja meg.
Firkáló fenyőszú
Polygraphus polygraphus Linné
Syn: Dermestes polygraphus Linné,
D. pubescens Fabricius, D. griseus Eggers, D. rufipennis Kirby
2,2–2,8 mm-es apró szúfaj. A szárnyfedők közterecskéinek közepétől a végéig apró, fényes dudorszerű
szemölcsök találhatók. Apró pikkelyszőrökkel fedett, a szárnyfedő egyszerűen boltozott. Elsősorban a lucfenyőn
él, de más fenyőfajokon is előfordul. Anyamenetei 3–8-karúak, csillagalakúak, nagyobbrészt a kéregbe
mélyedtek. A táprágások miatt a rágáskép gyakran áttekinthetetlenül összekúszált. Évente 2 nemzedékkel
szaporodik. Győrfi (1957) szerint az 1945-48 közötti nagy szúkárosítás egyik főszereplője volt. A lucosokban a
koronák ritkulását, kisebb facsoportok pusztulását okozta, és előkészítette a „terepet‖ a betűzőszúnak. A teljesen
egészséges törzseket is sikerrel támadja, ilyen esetekben kifejezetten elsődleges kártevő.
Óriás fenyőháncsszú
Dendroctonus micans Kugelann
Syn: Bostrichus micans Kugelann,
B. ligniperda Gyllenhal
Legnagyobb hazai szúfajunk. 7–9 mm nagyságú, fényes, gyér elálló szőrözettel. Színe fekete vagy sötétbarna. A
szárnyfedők vége egyenletesen domború. Fő gazdanövénye a lucfenyő, ritkábban Abies, Larix és Pinus fajokon
is előfordul. Nagyon jellemző a rágásképe: A befurakodási helyet rágcsálékkal kevert gyantatölcsér jelzi.
Anyamenete 5–15 cm hosszú, rágcsálékmentes, ennek végén van a nagy, rágcsálékkal kitöltött kamraszerű
rágás. A nőstény ide rakja le csomókban a petéket. Az álcák közösen rágnak, a rágcsálékot és az ürüléket
összepréselik. Generációja egyéves. Másodlagos kártevő.
Az eddig bemutatott szúfajok fenyőkön élnek, és tulajdonképpen a család fajainak zöme is ehhez a
növénycsoporthoz kötött. Ugyanakkor számos szúfaj a lombos fafajokon és egyéb növényeken készíti
anyameneteit és okozhat esetenként kárt.
A Scolytus (Syn: Eccoptogaster) fajok kizárólag lombfákon fejlődnek, közöttük sok gyümölcsfa kártevő van.
Közös jellemzőjük, hogy oldalról nézve a potroh ferdén emelkedő és a szárnyfedők nem takarják teljesen a
potrohot.
Nagy szilszijács-szú
289
Scolytus scolytus Fabricius
Syn: Bostrichus scolytus Fabricius,
B. geoffroyi Goeze, B. destructor Olivier
3,5–4,5 mm nagyságú, sötétbarna, fekete, nagyon fényes, a szárnyfedők gesztenyebarnák. Fő gazdanövénye a

szil, de ritkán előfordul gyertyánon, kőrisen, feketenyáron, fűzön és tölgyön is. Rágásképe egykarú, 3–10 cm
hosszú anyamenetből és egymást nem keresztező, sugarasan szétágazó álcamenetekből áll. Az anyameneten
nincsenek szellőzőnyílások (más Scolytus fajoknál ez jellemző). Fasorokban, betegeskedő törzseken gyakori. A
Ceratocystis ulmi nevű gombát terjeszti (vektor). Szilfákon gyakori további két faj:
Középső szilszijács-szú
Scolytus laevis Chapuis
Kis szilszijács-szú
Scolytus multistriatus Marsham
Tölgy kéregszú (színes 146.)
Scolytus intricatus Ratzeburg
Syn: S. pygmaeus Gyllenhal, S. penicillatus Reitter, S. lenkoranus Eggers
Durván és sűrűn pontozott. Nagysága 2,5–3,5 mm, általában egyszínű fekete, nagyon sötét barna. Elsősorban
tölgyeken, de számos más lombosfán is előfordul (Carpinus, Betula, Salix, Populus, Ulmus, Aesculus).
Anyamenetei nagyon rövidek, 1–3 cm, vizszintesek, a szijácsba mélyedők. Álcajáratai felfelé és lefelé sűrűn
egymás mellett futók és tekintélyes (10–15 cm) hosszúságot is elérnek. A fiatal nemzők táplálkozó rágást
végeznek a tölgyek friss hajtásain. Az első nemzedék megjelenése május végén várható, időjárástól függően a
második generáció is kifejlődik. Ez augusztusban, szeptemberben várható. A tölgy törzsek tömeges
megszállásakor jellemző a vékonyabb választékon a kéreg vörösödése. Ezt a jelenséget a parakéreg leválása
okozza. Az álcák kártételére jellemző, hogy gradáció idején egy 10 cm átmérőjű és 10 cm hosszú
törzsszakaszon több mint 50 kibújási nyílást figyeltek meg. Az ún. „tölgypusztulás‖ folyamatában nagy
jelentősége van a tölgy kéregszúnak. Egyrészt a legyengült törzseket megszállva azokat elpusztítja, másrészt az
edényelzáródást okozó mikrogombákat (Ceratocystis spp.) terjeszti (vektorszerep).
Nyírfakéreg szú – Scolytus ratzeburgi Janson
Syn: S. destructor Ratzeburg, S. amurenis Eggers, S. sibiricus Eggers
Aránylag nagy szúfaj, mérete 5–6 mm. A hímek homlokán egy finom, a nőstényekén viszont egy erőteles
hosszanti léc található.Színe fekete, sötétbarna, fénylő. A nyírfákon él, rágásképe jellemző: Függőleges
anyamenetei hosszúak (15–20 cm) és szélesek (3–4 mm), rajtuk sok szellőzőnyílás, és a szijácsba is
bemélyedők. Az álcamenetek sűrűn állnak, hosszúak és a szijácsba mélyedők, a bábágy is a szijácsban van.
Évente egy nemzedékkel szaporodik.
Nagy gyümölcsfaszú
Scolytus mali Bechstein
Társnevei: nagy kéregszú, szilvakéreg szú
Syn: S. pruni Ratzeburg, S. castaneus Ratzeburg, S. pyri Ratzeburg, S. nitidulus Chapuis
3–4 mm nagyságú, fénylő fekete, szárnyfedői sötétbarnák. Rágásképe szabályos, anyamenete függőleges,
számos szellőzőnyílással, álcamenetei szorosan egymás mellett futnak. Gyümölcsfákon okozhat kárt,
tápnövényei a gyümölcsfákon kívül a Crataegus, Sorbus, Cotoneaster, Corylus, Ulmus fajok is.
Kis gyümölcsfaszú
Scolytus rugulosus Müller
290
Társnevei: kis kéregszú, ráncos kéregszú
Syn: Bostrichus rugulosus Müller,
B. punctatus Ratzeburg, B. mediterraneus Eggers
Magyarországon valamivel gyakoribb mint a nagy gyümölcsfaszú. A megtámadott fán apró lukak,
szellőzőnyílások vannak, táplálkozásuk során a rügyek és a levelek töveit is megrágják. Szinte valamennyi
gyümölcsfán, különösen a csonthéjasokon, valamint Betula, Alnus, Ulmus fajokon fordul elő. Anyamenetei 3
cm hosszúak, függőlegesek. A bogár 1,5–2,7 mm nagy, fénytelen, teljesen fekete, a szárnyfedők sötétbarnák.
A Xyleborus nem fajaira jellemző az ivari kétalakúság. A szúfajok jellemző habitusát általában a nőstények
őrizték meg. A hímek néha igen rövid, kerekded alakok és általában röpképtelenek. A nőstények jól repülnek,
ezért gyakrabban kerülnek szem elé. Zömmel lombfákban fejlődnek.
Púposszú – Xyleborus dispar Fabricius
Társnevei: kétalakú púposszú, egyenetlen szú
Syn: Anisandrus dispar Fabricius, Apatele dispar Fabricius, Bostrichus brevis Panzer
Leírása: A hímek kerekdedek, szárnyfedőjük rövid, az előtor elülső szegélye csúcsszerűen megnyúlt. A
nőstények előtora púpszerűen kiemelkedik. A hímek nagysága 2–3 mm, a nőstények nagyobbak, elérik a 3,8
mm-t.
Elterjedése: Európai faj, a Kárpát-medencében mindenütt közönséges.
Életmódja: Tápnövényei közé tartozik minden lombfa, esetenként Pinus, Thuja és Juniperus fajokon is
megtelepszik, de megtalálták Sambucus és Vitis féléken is (Endrődi, 1959). Rágásképe jellemző: A nőstény
először néhány cm mélyen merőlegesen befurakodik a fatestbe, majd a járatok jobbra, balra elágaznak és az
évgyűrűk mentén futnak tovább. Ezekből újabb járatok ágaznak ki, merőlegesen, rostirányban. A járatok
mindenütt egyforma vastagok. Álcajáratok nincsenek, mert az új nemzedék az anyamenetekben fejlődik és
táplálékul nem a faanyag szolgál, hanem a nőstény által a peterakáskor a járatokba megtelepíett Monilia candida
nevű gomba micéliumai. A kezdetben fehér micélium a járatokat kitölti. Később a járatok fala feketére
szineződik. A bábozódás és a kifejlett nőstények megtermékenyítése is a járatokban történik. A
megtermékenyített nőstény a járatban áttelel. Évente egy nemzedéke van. Nevelési kísérletek során mindig a
nőstények vannak túlsúlyban. Balás és Sáringer (1982) szerint az arány: 72–28% a nőstények javára.
Tömegszaporodása idején teljesen egészséges fákat is megtámad. Gyümölcsösökben károkat okozhat.
Szarvas tölgyszú
Xyleborus monographus Fabricius
Syn: Bostrichus monographus Fabricius,
B. tuberculatus Herbst
2,5–3 mm nagyságú bogár, a nőstények a nagyobbak. Az elnevezést azért kapta, mert a hímek nyakpajzsán elől
egy kis szarvacska látható. Színük vörösbarna. Faunaterületünkön gyakori, soktápnövényű faj. Keménylombos
fafajokon, főleg a tölgyeken, de előfordul Castanea, Fagus, Ulmus, Acer és Carpinus fajokon is. Meneteit a
nőstény készíti: a sugárirányú befurakodási csatorna később jobbra-balra többszörösen elágazik. A járatok egy
síkban futnak, általában csak a szijácsban, de a gesztbe is behatolhat. A petéket kis csomókban rakja le a
nőstény, a járatok végén. A járatokba Ambrosia gombát telepítenek, az álcák ezzel táplálkoznak. Elsősorban
műszaki kártevő, a döntött vagy száradó tölgyeken gyakori.
Vadgesztenyeszú
Xyleborus saxeseni Ratzeburg
Syn: Bostrichus saxeseni Ratzeburg,
B. decolor Boldieau, B. aesculi Ferrari
291
2–2,5 mm nagyságú, vörösbarna, sötétbarna színű faj. A nőstények szárnyfedői háromszor olyan hosszúak mint
szélesek. A Kárpát-medencében gyakori. Nagyon sok tápnövénye ismert, szélsőségesen polifág faj. Lombos
fafajokon és fenyőkön is előfordul. A szakirodalom több mint 50 növényfajt említ. Járatainak átmérője csupán 1
mm, általában az évgyűrűk mentén készül. Az álcák felfelé és lefelé kitágítják az anyameneteket, ezáltal a fa
belsejében szabálytalan alakú, függőleges üreg képződik.
További említésre méltó Xyleborus fajok:
Szarvas cserszú
Xyleborus dryographus Ratzeburg (tölgyeken)
Szarvas fenyőszú
Xyleborus eurygraphus Ratzeburg (fenyőn)
Nyárszú
Xyleborus cryptographus Fabricius (nyárakon)
Szarvas égerszú
Xyleborus pfeili Ratzeburg (égeren)
Varratos bükkszú
Xyloterus domesticus Linné
Társneve: nagy bükkszú
Syn: Dermestes domesticus Linné,
Apate limbata Fabricius
Leírása: 3–3,5 mm nagyságú szúfaj. Előtora rendszerint fekete, a szárnyfedők vörösbarnák, de a szárnyfedők
széle és varrata keskenyen fekete. A varrat fekete színe a szárnyfedők végén gyakran kiszélesedik. A
szárnyfedők végén hosszú szőrök vannak.
Életmódja: A Kárpát-medencében gyakori faj. Tápnövényei a Quercus, Fagus, Betula,Acer, Alnus, Tilia,
Robinia, Sorbus és Prunus fajok. Rágásképe tipikus ún. „létrajárat‖: A merőleges befurakodási járat nemsokára
2–5 felé elágazik és ezek a menetek az évgyűrűket követik. Ezekből lefelé és felfelé indulnak ki a nagyon rövid,
néhány mm hosszú álcamenetek. A varratos bükkszú is Ambrosia gombákat telepít meg járataiban. Gyakran
együtt fordul elő a Xyleborus dispar fajjal.
További két gyakori Xyloterus faj:
Sávos fenyőszú
Xyloterus lineatus Olivier (fenyőkön)
Lombfarágó szú
Xyloterus signatus Fabricius (lombfákon)
Kőrisszú (színes 147.)
Hylesinus fraxini Panzer
Társneve: pikkelyes kőrisszú
Syn: Leperesinus fraxini Panzer, L. varius Fabricius, L. melanocephalus Fabricius
2,5–3,2 mm nagyságú fekete bogár. Felülete erősen pontozott és pikkelyes, alul szürkén szőrös. Tápnövényei a
kőrisek, valamint esetenként a Juglans nigra, Syringavulgaris, Robinia pseudoacacia és a Quercus félék. A
292
kétkarú anyamenetek 6–10 cm hosszúak, a szijácsba mélyedők. Álcamenetei az anyamenetekre merőlegesen

állnak, sűrűn egymás mellett, 4 cm hosszúak. Táplálkozó rágása során a kőris fiatal, még zöld kérgét is
megrágja. A nedvkeringési zavarokkal küszködő fákat (talajvíz csökkenés) támadja meg, először a koronában,
majd egyre lejjebb készíti anyameneteit.
Nagy kőrisszú – Hylesinus crenatus Fabricius
Aránylag nagy szúfaj. 4–6 mm, teljesen fekete, fénytelen, felülete majdnem teljesen szőrtelen, alakja ovális.
Elsőrendű tápnövénye a Fraxinus excelsior és F. ornus, ritkán a Quercus fajok. Kétkarú anyamenetei feltünően
vastagok, a háncsban futnak. Gyakran a rágásképek egymás hegyén hátán találhatók.
Borókaszú – Phloeosinus aubei Perris
Syn: Hylesinus aubei Perris, H. praenotatus Gredler, H. transcaspicus Semenov,
H. schumensis Eggers
Leírása: 2–2,5 mm-es, zömöktestű faj. Barnásfekete, lábai és csápjai világosabbak.
Elterjedése, életmódja: A mediterráneumban, a Krímben, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában fordul elő.

Korábban Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozott. A 90-es évek rendkívűl aszályos és meleg
időjárása kedvezően hatott a borókaszú északi irányú elterjedésére. Egyre több helyről érkezett jelzés
kártételéről. A faj életmódjával Reiderné Saly k. és Podlussány (1994) foglalkozott részletesen. Tápnövényei a
Juniperus communis, J. excelsa, Thuja és Cupressus fajok. Veszélyességét fokozza, hogy kifejezetten elsődleges
kártétele is van! Az új nemzedék nemzői – hasonlóan a Myelophilus piniperda fajhoz – a friss hajtásokba
furakodnak, azokat csőszerűen kivázasítják. A megtámadott részek vörösödnek, lehullanak. Anyameneteit a
törzsben készíti. Monogám faj, ennek ellenére anyamenetei 3–4 karúak, ugyanis egyszerre két nőstény is él a
menetekben. Ritkán álló álcameneti végén a bábozódás a szijácsba mélyedten történik. Az áttelelés nemző
alakban történik a törzsekben készített telelő járatokban. Évente 2 nemzedéke várható.
Tujaszú (színes 143., 144.)
Phloeosinus thujae Perris
Syn: Hylesinus thujae Perris, H. juniperus Doebner, H. impressus Rey, H. serrifer Wichmann
A borókaszúhoz hasonló, de lényegesen kisebb, mindössze 1,2–1,3 mm. Gazdanövényköre és elterjedése

megegyezik a borókaszúéval, azzal gyakran együtt fordul elő. Juniperus, Thuja, Cupressus,Chamecyparis,
Sequoia és Wellingtonia fajokon mutatták ki. A 90-es évek meleg, száraz nyarai és enyhe telei kedveztek
elterjedésének és felszaporodásának. Parkokban, kertekben egyre gyakrabban okozza a díszfák pusztulását.
Életmódja a borókaszúéhoz hasonló. Elsődleges kártétele következtében a friss hajtások megvörösödnek és
lehullanak. Az ágacskák csőszerűen kirágottak. Anyamenetei a törzsön készülnek. A befurakodás után
kampószerűen kiszélesített, mélyen a szijácsban futó járatok, a bábozódás mintegy 4 cm mélyen a fában
történik. A Magyarországon ültetett két leggyakoribb Thuja faj közül a Th. occidentalis-t részesíti előnyben –
egy orientalis-sal vegyesen ültetett sövényből valamennyi occidentalis-t megtámadta és elpusztította,
Vonyarcvashegyen, 1995-ben.
Család: TÖRZSSZÚK – Fam: Platypodidae
Lombfákon élő, monogám szúfajok. Legtöbbjük a trópusokon él, Európában egyetlen faj érdemel figyelmet.
Hengeres törzsszú (színes 148.)
Platypus cylindrus Fabricius
Társneve: Hosszúlábú szú
Syn: Bostrichus cylindrus Fabricius,
B. flavicornis Kugelann, Cylindra bimaculata Duftschmidt
Hosszú, hengeres, párhozamos oldalú faj. Feje lapos, széles. A szárnyfedők mély barázdákkal, a hátsó boltozott
részen hosszú, sárga szőrzettel. Aránylag nagy fajok, hosszúk 5–6 mm. Tápnövényei elsősorban a tölgyek, de
293
Fagus, Fraxinus, Castanea, Prunus, Tilia, Ulmus és Juglans fajokon is megél. Többszörösen elágazó
anyamenetei egy síkban futnak és egy merőleges befurakodási nyílással kezdődnek, egészen a gesztig. Az
elágazások az évgyűrűk mentén futnak tovább. A további elágazások mélyen a gesztbe hatolnak. A meneteket a
nőstény készíti, a hím a rágcsálékot takarítja ki a menetekből. A hosszúrostú rágcsálék a törzs körül, kis
kupacokban elárulja a törzsszú jelenlétét. Álló és fekvő tölgytörzseket egyformán sikerrel támad, műszakilag
káros rovar. Kártétele a Xyleborus fajokéhoz hasonló.
Szúfajok rágásképei: A: Ips sexdentatus Pinus-on B: Myelophilus piniperda Pinus-on, C: Ips typographus Picea-
n D: Scolytus intricatus Quercus-on (Tóth, eredeti)
Szúfajok rágásképe Fraxinus-on: A: Hylesinus fraxini B: Hylesinus orni (Endrődi, 1959)
Legyezőszárnyú faj (Sterpsiptera) Darázskedvelő legyezőszárnyú (Xenos vesparum) (Kinzelbach-Kaszab, 1977)
294
33. fejezet - Rend: Strepsiptera
Legyezőszárnyúak
Rovarokban élő, a parazita életmódhoz alkalmazkodott rovarok. Kifejezetten ritkán talákozhatunk ezzel a
különös endoparazita rovarcsoporttal. Általában kicsi (1–4 mm), erős ivari dimorfizmussal jellemezhető
rovarok. A hímek feje orthognath, szájszerveik rágók, de gyengén fejlettek. A csápok nagyok, fésűsek, 4–7
ízűek. Az összetett szemek nagyok, az ocellák hiányoznak. Az elő- és középtor kicsi, a metathorax nagyon
nagy. Az első pár szárny a legyek billérjéhez hasonlóan redukálódott. A hátsó pár nagy, de csak néhány hosszú
eret tartalmaz, nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtott. Az első és középső lábon a coxa nagy, a
trochaneter a femur-ral összeolvadt. A hátsó lábon a coxa kicsi, a trochaenter elkülönült a femur-tól. A tarsus
2–5 ízű, a karmok általában hiányoznak. A potroh 10 szelvényű, a cerci hiányzik.
A nőstények lárvaszerűek, mindig szárnyatlanok, a fejlettebb formáknál a lábak, csápok és a szem is hiányzik, a
fej a torral tagolatlan cephalothorax-á olvadt össze. A nőstény tartósan a gazdaszervezetben él, azt nem hagyja
el, csak a testének elülső része látszik ki a gazdaszervezet két potrohszelvénye közül. Idegrendszerük
koncentrált, csak 3 tor és 1 pár potroh ganglionjuk van. A bélcsatorna erősen redukált, a hímek nem
táplálkoznak.
A nőstény nagyszámú (6000) eleven (vivipar) lárvát hoz a világra. A hipermetaboliával fejlődő csoport első
lárvastádiuma („triungulinus lárva‖) önállóan keresi fel a gazdaszervezetet és általában a potrohszelvények
között befurakszik, ahol a másodlagos lárvaalakok és a bábulás is (az utolsó lárvabőrben) lejátszódik. A báb a
potroh interszegmentális membránján átfurakodva részben a szabadba kerül. A hím elhagyja a bábbőrt, a
nőstény a legtöbb fajnál a bábbőrben marad (puparium).
Mint endoparaziták különböző rovarrendekben előfordulnak. A hím rövid életű, csak néhány óráig marad
életben, nem táplálkozik. A „stylopizált‖ rovarok (az elnevezés egy viszonylag gyakori genus – Stylops – nevére
utal) nem pusztulnak el, azonban morfológiailag megváltoznak és nem szaporodnak.
Főleg trópusi elterjedésűek. Nálunk a Stylopidae család néhány faja, főleg a hártyásszárnyúak és kabócák
parazitáiként ismert. Például: a Xenos vesparum Rossi társas darazsakban (Polistes), az Ellenchus fajok pedig
kabócákban (Delphacidae) élősködnek.
295
34. fejezet - Rend: MECOPTERA -
Csőrös rovarok (Skorpiófátyolkák)
A csőrös rovarok nevüket a fejpajzs csőrszerű nyúlványáról kapták. Szájszervük rágó-szívó, ragadozó életmódot
folytatnak. A rendbe tartozó hazai fajok közé két pár szárnnyal rendelkező, röpképes – bár nem túl erőteljes, jó
röptű – és másodlagosan szárnyatlan fajok egyaránt tartoznak. Testméretük változatos, a szárnyatlan fajok
testhossza nem éri el az öt millimétert, a szárnyas fajok 10–20 mm testhosszal és 25–35 mm
szárnyfesztávolsággal rendelkeznek. Többnyire erdős területek lakói.
Fejlődésük teljes átalakulás. Az avarba vagy növényzetre rakott petékből kikelő, hernyó jellegű lárvák
ragadozók. Többszöri vedlést követően szövedékben bábozódnak. A teljes átalakulás után kikelő imágókkal,
közülük is elsősorban a szűkebb értelemben vett skorpiófátyolkákkal gyakorta találkozhatunk erdőszéleken,
tisztásokon, réteken.
A nem túl népes rovarrend (hazai fajaik száma nem több tíznél) gyakoribb fajai közül említést érdemel a
redukált szárnyú, téli hónapokban és kora tavasszal mozgó, apró (2,7–3,3 mm) termetű Hótücsök (Borens
hyemalis Linné).
Német skorpiólégy (Panorpa germanica) (Steimenn, 1967)
Jellegzetes csoportját alkotják a csőrös rovaroknak a skorpiófátyolkák (Panorpafajok). Több fajuk is gyakori,
például a Közönséges skorpiólégy (Panorpa communis Linné)és a Német skorpiólégy (Panorpa germanica
Linné).Szárnyaikat vízszintes síkban, háromszög alakban hátracsapva tartják nyugalomban, felzavarva rövidebb
távolságra repülnek majd leülnek újra. A szárnyak átlátszóak, sötétebb foltokkal. Feltűnő, a skorpiókhoz
hasonlatos nyúlványokat viselnek potrohuk végén a hímek, ám ezek teljességgel ártalmatlanok, jelentőségük a
szaporodás folyamatában van.
296
35. fejezet - Rend: Siphonaptera (Syn:
Aphaniptera, Suctoria) – Bolhák
A bolhák melegvérűeken élősködő, vérszívó, temporális ektoparaziták. Általában kicsi (2–4 mm), erős, sima
kutikulájú fajok. A legnagyobb hazai (közép-európai) faj az óriás vagy vakond bolha (Hystrichopsylla
talpaeCurtis) A nőstény itt 5,5 mm lehet. Életmódjuk és látszólagosan eltérő testfelépítésük ellenére
feltételezhetően a Mecoptera rend közeli rokonai.
Testük feltűnően keskeny, oldalról összenyomott. A fej ortognath, szájszervük szúró-szívó. A mandibula
hiányzik, de a két lacinia (=állkapocs belső karéja) egy epipharyngiális (= a nyelőcső felső részéből származó)
szúrósertét zár közre, mely a vér felszívását is végzi. A szúrósertéket az ajaktapogatókból (palpus labialis)
képzett 4–14 ízű hüvely burkolja. Az állkapcsi tapogató (palpus maxillaris) hosszú, 4 ízű. A csáp nagyon rövid,
bunkós, egy mélyedésbe fektethető. A fej két oldalán lévő „gödör‖ a fejtetőn át egy hasítékkal (caput fractum)
összekötött. A szemek hiányoznak vagy csak mint egy pár ocella látható. A prothorax kicsi, mozgékony, rajta
gyakran egy fésűszerű kutikula képlet (ctenidium) látható, ami jó határozó bélyeg. Több fajnál hasonló
„pofafésű‖ van a fej oldalán.
A meso- és metathorax a potrohhal összeolvadt. A szárny mindig hiányzik. A lábak ugrólábak, a coxa feltűnően
nagy, a femur és a tilia kicsi a tarsus 5 ízű, a karmok erőteljesek. A potroh 10 szelvényű, az utolsón egy
érzőszőröket hordozó terület, a „pygidiális lapocska‖ található. A cerci hiányzik (hímek), nőstényeknél lehet.
Bolhák (Syphonaptera): Emberbolha (Pulex irritans) és Kutyabolha (Ctenocephalides canis) feje és szájszerve
(Jacobs, 1988)
Fejlődésük euholometabolia, a lárvák erősen sertézettek. Szájszervük rágó, szemük csökevényes, bizonyos
Nematocera (Diptera) lárvákra hasonlítanak. Általában 3 lárvastádium után bábozódnak egy, az ajakmirigy
váladékából szőtt gubóban. A báb szabadbáb (pupaexarata libera). A kopulációra közvetlenül a bábból való
kibúvás vagy a vérszívás után (előtt) a gazdaszervezeten kerül sor. A nagyszámú petét a nőstény egyenként az
aljzatra (fészek, odu, alvóhely) szórja, ahol a kikelő lárvák üledékkel és a vérszívás közben bőven ürítő (=
cseppenként vért ürítő és az aljzatra hulló) imágók ürülékével táplálkoznak. Az imágók főleg madarakon és
emlősökön élősködnek, általában polyphag táplálkozásúak, de a szaporodáshoz határozott (többé-kevésbé
fajspecifikus) gazdaállatra (fészekre) van szükségük. A hímek általában csak a vérszívás időtartamára maradnak
a gazdán (= fészekbolhák), míg a nőstények és egyes fajok, pl. denevérbolha, tartósan a gazdaszervezeten marad
297
Rend: Siphonaptera (Syn:
Aphaniptera, Suctoria) – Bolhák
(= testbolhák). Különös a helyzete a sarkiróka bolhának, melynek teljes életmenete a gazdaállat bundájában
zajlik.
Gazdasági jelentőségük a betegségek, járványok terjesztése révén kiemelkedő. Az embernél a pestist a nálunk
ma nem élő pestisbolha (Xenopsylla cheopis Rothschild), a pestis baktériummal (Pasteurella pestis) terjeszti. A
kutyabolha és a macskabolha a Dipylidium carinum nevű galandféreg köztes gazdái. A lárva a táplálékával
galandféreg petéket vesz fel és a bolhában kifejlődött lárvától (finne) fertőződnek a kutyák, miközben fogukkal
szétharapják a bolhát. A mintegy 70 közép-európai fajt 6 családban foglalják össze. A hazai Siphonaptera faunát
SZABÓ (1977) tanulmányozta részletesen. Gyakoribb fajok a következők:
Emberbolha – Pulex irritans Linné
Ctenidium sem a fejen, sem az előháton nincs. A potroh 2–7 hátlemezén csak 1 sertesor található. Az emberen
kívűl főleg rókán, borzon és a sertésen él.
Az előzőhöz hasonlóak, de a potroh tergitjein legalább 2 szelvényen, 2 sertesor van a rókán élő Ceratopsylla
glubiceps Taschenberg és a borzon élő C. trichosa Koch fajnál. A következő fajok jellemzője, hogy a előháton
és gyakran a fej is ctenidiumot hord.
A csípők belső oldalán, a hátsó lábakon töviseket találunk az üregi nyulon élő Spilopsyllus cuniculi Dale és a
kutyán, valamint a macskán élő kutyabolha (Ctenocephalides canis Curtis) és macskabolha (Ct. felis Bouché)
fajokon. Ebbe a csoportba tartozik a sünbolha (Archaepsylla erinacei Bouché) is.
Nincsenek tövisek a csípők belső oldalán pl. a patkósorrú denevéreken élősködő Nycteridopsylla és Rhinolosylla
fajoknál, valamint az összes többi, ezután következő fajnál. Ezek csoportosítása a metathorax hátsó szegélyén
található vagy hiányzó tövisek alapján történik.
A főleg kisemlősökön (cickányokon, pockokon) található a PalaeopsyllasoricisDale, a Typhloceras

popeiWagner és a Doratopsylla dasycnemaRothschild. Ezeknél vannak kutikulatövisek a tor hátulsó szegélyén.
Nincsenek ilyen tövisek az egereken, pockokon élősködő Leptopsylla és Peromyscopsylla fajoknál és a
madarakon, részben rágcsálókon élő Ceratophyllus, Paraceras és Nosopsyllus fajoknál.
298
36. fejezet - Rend: DIPTERA –
Kétszárnyúak
Az általában legyeknek, szúnyogoknak vagy ritkábban muslicáknak nevezett rovarok legjellemzőbb sajátossága,
hogy két, hártyás szárnyuk van, a második pár egyensúlyozó szervvé, ún. billérré (rezgő) alakult. Azonban főleg
egyes élősködő taxonok szárnya többé-kevésbé csökevényes, vagy teljesen hiányzik. Toruk első és harmadik
szelvényének csak a lábakat is hordozó hasi része fejlődött ki, szárnyuk a jól fejlett középtorhoz illeszkedik.
A kétszárnyúak teste (a legtöbb rovaréhoz hasonlóan) fejből, torból és potrohból áll. A fejen vannak a szemek, a
csápok és a szájszervek, a toron a szárnyak, a billérek és a lábak, a potrohon pedig a potrohfüggelékek és az
ivarszervek.
Többnyire gömb vagy félgömb alakú fejük nagy részét alkotó két összetett szemen kívül a fajok többségének
fejtetőjén három pontszem is található. Változatos felépítésű csápjuk rendszerint a tapintás és a szaglás szerve.
Ősi formája a fonalascsáp a Nematocera alrend családjaira jellemző. Csápjuk a törzsfejlődés során megrövidült,
csak három íze fejlődik ki, a többit a csápsörte képviseli. Ez utóbbi a Brachycera alrend családjait jellemzi.
Szájszervük többnyire szívó, a vérszívó és ragadozó taxonoké szúró-szívó. Számos családot ismerünk, melynek
imágói nem táplálkoznak, ezek szájszervei visszafejlődtek.
A kétszárnyúak torát a 2. szelvény erőteljes kifejlődése, valamint az 1. és a 3. szelvény elcsökevényesedése

jellemzi. Az 1. torszelvény csökevényeit néhány ősi típusú család (Tipulidae, Bibionidae) tagjainál figyelhetjük
meg, a magasabbrendű legyeknél ennek maradványát a 2. torszelvénnyel összeforrt válldudor képviseli. A 2.
torszelvény felső része a hát, ehhez csatlakoznak az oldallemezek, valamint hátul a háromszög, vagy félhold
alakú pajzsocska. A toron találhatók a helyváltoztatás szervei, a szárnyak és a lábak.
A kétszárnyúak eredetileg 11 szelvényből álló potrohának utolsó szelvényei ivarszervvé alakultak. A

törzsfejlődés során a szelvények száma fokozatosan csökkent, a magasabb rendű legyeké mindössze 4-re
redukálódott. A nőstények potroha végén többnyire farfüggelék (cercus) figyelhető meg, ivarszerveik gyakran
egymásba tolható szelvényekből álló tojócsövet alkotnak. A hímek külső ivarszerveit képező párzó szerv
(hypopygium) számos faj esetében fontos meghatározó bélyegül szolgál.
Teljes átalakulással fejlődnek. Sok fajuk petéjéből a lárva már az anyaállatban kikel, ezeket elevenszülőknek
nevezzük. Az alacsonyabb rendűek lárváinak fejlett fejük és szájszervük van, a magasabb rendűek féregszerű,
nyüvek. Lábaik nincsenek. Fejlődésükben általában 3–4 fokozatot különböztetünk meg, ennyiszer vedlenek,
majd bábbá alakulnak. Az alacsonyabb rendűekre a múmiabáb, a magasabb rendűekre a tonnabáb a jellemző.
A kétszárnyúak életmódja nagyon változatos. Az imágók csak folyékony vagy nyálukban oldódó táplálékot
tudnak felvenni. Sok fajuk táplálkozik virágnektárral, mézharmattal, fák kicsurgó nedvével, gyümölcsökkel,
trágyával. Bőven akad közöttük ragadozó vagy vérszívó, de előfordulnak kifejlett alakban már nem táplálkozók
is. Különösen sokféle a lárvák táplálkozása. Inkább csak példaként említjük, hogy akadnak közöttük vízszűrők
(Culicidae), növények leveleiben aknázók (Agromyzidae), gubacsképzők (Cecidomyiidae), magevők
(Tephritidae), gyümölcsevők (Drosophilidae), korhadékevők (Sciaridae, Tipulidae, Limoniidae), trágyaevők
(Sphaeroceridae, Sepsidae, Muscidae), dögevők (Calliphoridae, Sarcophagidae), gombákban fejlődők
(Mycetophilidae, Platypezidae), levéltetű-pusztítók (sok Syrphidae), valamint élősködők. Az utóbbiak közül a
fürkészlegyek (Tachinidae) jelentősége a legnagyobb az erdő életében.
A kétszárnyúak változatos táplálkozásmódjuk és tömeges megjelenésük miatt jelentős szerepet töltenek be a

természetben. Lárváik más rovarok mellett közreműködnek a pusztuló szerves anyagok lebontásában, ezáltal a
termőtalaj képződésében, a parazitoidok pedig a rovarok túlszaporodásának megfékezésében. Imágóik részt
vesznek a virágok megporzásában. Lárváik és imágóik más állatok (pl. énekesmadarak, békák) táplálékaként
egyaránt fontosak a vízi és a szárazföldi ökoszisztémákban. Jelentőségük szempontjából meg kell azonban
említeni, hogy a vérszívó és ürüléklátogató fajok súlyos fertőző betegségek potenciális terjesztői. A növényevő
taxonok pedig esetenként mind az erdő- mind a mezőgazdaságban komoly károkat idézhetnek elő.
A Magyarországon előforduló kétszárnyú fajok számát szerény becsléssel is mintegy 8000-re tehetjük. A
jelenleg elfogadott rendszerük szerint két alrendbe (Nematocera – Fonalascsápúak, Brachycera –
Rövidcsápúak), valamint két hadba, továbbá több családsorozatba, illetőleg csoportba tartozó mintegy 90
299
Rend: DIPTERA – Kétszárnyúak
családjukat különböztetjük meg. Ezek közül a továbbiakban csupán néhány, elsősorban erdészetileg is
jelentősebb taxon rövid ismertetésére szorítkozhatunk.
1. Alrend: NEMATOCERA
Fonalascsápú kétszárnyúak (Szúnyogalkatúak)
Ősibb típusú szúnyogszerű alakok, csápjuk rendszerint hosszú, 8–39 ízből áll, az első két íz többnyire eltérő
alakú, a csápostort alkotó többi íz általában egyforma. Tapogatójuk 4–5 ízű. Lábaik többnyire pálcikaszerűen
hosszúak, törékenyek, de akadnak közöttük rövid, vaskos lábúak, ilyenek, pl. a bársonylegyek (Bibionidae).
Család: BÁRSONYLEGYEK
Fam: Bibionidae
Kicsi és közepes, 3–12 mm nagy, inkább a légyalkatúakra emlékeztető, gyakran erősen szőrös kétszárnyúak.
Rövid csápjuk az összetett szemek alatt, a szájszegély közelében ered, a hímek szeme csaknem teljesen elborítja
a fejet. Főleg erdős területeken, jellegzetesen lógó lábakkal lomhán röpködnek. Lárváik a talajban élnek, főleg
növényi korhadékokkal táplálkoznak. Magyarországról kereken 20 fajukat ismerjük (Zilahi–Sebess 1960).
Kerti bársonylégy – Bibio hortulanus Linné
Imágója 6–9 mm nagy. A hím fekete, szőrzete részben fehér, a nőstény középháta és potroha rendszerint
sárgásvörös. A hím szárnya színtelen a nőstényé barnásszürke. III–VII. hónapokban rajzik, de általában fejlődik
egy késő őszi nemzedéke is. Lárvája mezőgazdasági kártevőként léphet fel.
Tavaszi bársonylégy – Bibio marciLinné
Imágója 6–12 mm nagy. Mindkét ivar teste és szőrzete egyaránt fekete. A hím pontszemei erősen kiemelkednek,
összetett szemei sűrűn szőrösek. A hím szárnya színtelen, a nőstényé szürkésbarna. Főleg erdős vidékeken, a
IV–VI. hónapokban országszerte nagy egyedszámban rajzik. Lárvái elsősorban korhadékkal táplálkoznak.
Család: GUBACSSZÚNYOGOK
Fam: Cecidomyiidae
A gubacsszúnyogok (gubacslegyek) kis méretű, 0,5–7 mm hosszú rovarok. Szárnyerezetük redukált, a

szárnylemezt gyakran szőrök borítják. Csápjuk fonalas. A lárvák fejtokja kicsiny, kúp alakú. Szájszervük
csökevényes, rágni nem tudnak. A gubacsszúnyogok a Diptera rend legnépesebb családját alkotják, világszerte
mintegy 4600 fajuk ismert. Az Európát is magában foglaló palaearktikus régióban eddig 2200 fajukat írták le
(Skuhrava és Skuhravy 1994). Biztosra vehető, hogy világszerte igen magas a még leíratlan fajok száma is.
Taxonómiájuk és rendszertanuk is rendkívül bonyolult, fajaikat igen gyakran szinonimizálják.
A család elnevezését a gubacsképzésre képes fajokról kapta, annak ellenére, hogy sok faja nem rendelkezik
ezzel a speciális képességgel. Életmódjukat tekintve 3 fő csoportra oszthatók: mykofágok, zoofágok, és
herbivorok. A mykofágok táplálkozásukban a gombákhoz kötődnek. A zoofágok leginkább más
gubacsszúnyogok parazitoidjai. A herbivor fajok túlnyomó része különféle növényeken képez gubacsokat,
Európában 600, Magyarországon több mint 300 ilyen faj ismert. Egyes fajaik fásszárú növények kambiumában,
illetve fatestében élnek. Fa-, és cserjefajaink szinte mindegyikén előfordul egy vagy több gubacsszúnyog faj.
Legtöbb fajuk a tölgyeken él, számottevő erdővédelmi jelentőséggel azonban csak néhány fajuk bír. Az
alábbiakban az igen fajgazdag családnak csak néhány gyakoribb, illetve erdészeti szempontból jelentősebb
herbivor faját ismertetjük.
Cserlevél gubacsszúnyog
Dryomyia circinnans Giraud
Az imágó 3–4 mm nagyságú. Egynemzedékes, monofág faj. Tápnövénye a Quercus cerris. A levél fonákján
képez korongszerű, 5–7 mm átmérőjű, 1–3 mm vastag, szőrős, korongszerű gubacsokat. A magányos, sárga
színű, 2–4 mm hosszúságú lárva ebben fejlődik, és bebábozódva itt is telel át. A levél színén gyűrűszerű perem
látszik. Ennek segítségével jól elkülöníthető a némileg hasonló gubacsot okozó fajtól (Janetia cerris), mely
esetében a levél színén hegyes, kúpszerű képződmény látszik. Cseresekben, különösen szárazabb termőhelyeken
300
mindenütt jelen van, gyakran kifejezetten tömeges. Tápnövényére gyakorolt hatásáról nincsenek számszerű
adataink, de biztos, hogy tömeges jelenléte esetében csökkenti az asszimilációs felületet, illetve számottevő
szerves anyag mennyiséget von el a fától.
Tölgylevél gubacslegyek
Macrodiplosis dryobia F. Löw és
Macrodiplosis volvens Kieffer
Mindkét faj egynemzedékes, tápnövényeik a tölgyek. Az imágók 2–3 mm nagyságúak. A M. dryobia

sárgásfehér, 2–3 mm hosszú lárvái a lehajtott levélkaréjból képzett gubacsban fejlődnek (gubacsonként 1–4). A
M. volvens hasonló méretű, de narancsszínű lárvái a levélkaréjok közötti szakaszon, felfelé sodrott gubacsban
élnek. Mindkét faj elterjedt, gyakori.
Bükklevél-gubacsszúnyog
Mikiola fagi Hartig
Társnév: bükk gubacsszúnyog
Syn: Cecidomyia fagi, Oligotrophus fagi, Hormomyia fagi
Egynemzedékes, monofág faj. Bükk levelek színén képez tojás alakú, hegyes, 6–10 mm nagyságú egykamrás
zöldes, vagy pirosodó gubacsokat. A gubacs üregében magányos lárva fejlődik.
Fűzrontó gubacsszúnyog
Helicomyia saliciperda Dufour
Társneve: fűz–gally gubacslégy
Syn: Cecidomyia saliciperda, Rabdophaga saliciperda, Dechelomyia saliciperda, Dasineura saliciperda
Egynemzedékes. A kifejlett rovar kb. 2 mm nagyságú, március–április hónapban rajzik. Magyarországi

életmódját és jelentőségét részletesebben Tóth (1976) tanulmányozta. A nőstény a tojásokat füzek simakérgű
ágrészeire rakja. A kikelő lárvák a kambiumba furakodnak, ahol külön-külön lárvakamrában helyezkednek el.
Színük narancssárga. Lárva alakban telelnek át. Az általában 10–50 cm hosszúságú megtámadott ágrész
megvastagszik, kérge leválik, így láthatóvá válnak a lárvajáratok. Felette a koronarész fejlődése megáll, elszárad
és később letörik. Az egyes fűzklónok jelentősen eltérő fogékonyságot mutatnak. Erősen fogékony pld. a Salix
albaL. „Valenca‖ klón, ellenállóbbak viszont a Salix alba L. „Béda‖, Salix alba L. „Baja‖, Salix alba L. „Novi
Sad‖ klónok (Tóth 1976). Védekezésként a fertőzött ágak levágása és elégetése javasolható.
Rozetta gubacsszúnyog
Rabdophaga rosaria H. Loew
Társnév: Fűzrózsa gubacsszúnyog
Syn: Cecidomyia rosaria, Dasineura rosaria, Dichelomyia rosaria
Az imágó 4–4,5 mm nagyságú, a lárva kifejletten hasonló hosszúságú, rózsaszínű. Elterjedt, egynemzedékes faj,
tápnövényei a füzek. A nőstény egyesével a rügyekbe rakja le tojásait. A fejlődő lárva körül a hajtásvégi levelek
megrövidülnek, összezsúfolódnak, és 20–50 mm átmérőjű, rózsaszerű képződményt alkotnak.
Fűz társas gubacslégy
Rabdophaga salicis Schrank
Syn: Cecidomyia salicis, Dasineura salicis, Dichelomyia salicis, Rabdophaga salicina
Az imágó 4,5–5 mm, a kifejlett lárva 5 mm. A nőstény csoportosan rakja le tojásait. A lárvák a fiatal hajtásokon
képződő 10–40 mm hosszúságú, 10 mm átmérőjű orsószerű gubacsban fejlődnek.
301
Málna gubacsszúnyog
Lasioptera rubi Schrank
Egynemzedékes. Az 1,5–2 mm hosszú imágók május elejétől június végéig repülnek (Kuroli és Abrahám 1998).
A friss hajtáscsúcsokra rakják le tojásaikat. A kifejletten 3–4 mm nagyságú, narancssárga lárvák a hajtás
belsejében élnek, és max. 50 mm hosszú, 15 mm vastag duzzanatot képeznek. Tápnövényei a vad és termesztett
Rubus fajok.
Tiszafa-gubacsszúnyog
Taxomyia taxi Inchbald
Egynemzedékes, két éves fejlődési ciklusú, monofág faj, tápnövénye a Taxus baccata. A kb. 3 mm nagyságú
imágók május–június hónapban rajzanak. Nagyon gyengén repülnek, és csak 1–2 napig élnek. Tojásaikat a
rügyekre rakják. Ebből fejlődik ki a 10–20 mm hosszú articsóka-szerű gubacs, mely általában 50–60
összezsúfolódott tűlevélből áll. Ennek belsejében magányos, narancssárga lárva fejlődik, mely a gubacsban
kétszer is áttelel. Kifejletten 2–3 mm hosszú. Ritkán a populáció töredéke egyetlen év alatt is kifejlődhet.
Tölgy kambium gubacslégy
Resseliella quercivora Mamaev
A gubacsszúnyogok sajátos életmódú csoportját képezik a Resseliella genus egyes fajai, melyek gubacsot nem
képeznek. A nőstények a fákon található sebzésekbe rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a kambiumba
furakodnak. Táplálkozási járataik nyomán nekrózisok keletkeznek.
Jegenyefenyő gubacslégy
Resseliella piceae Seitner
Egynemzedékes faj, elterjedése egybeesik fő tápnövénye, a jegenyefenyő elterjedésével. Több Abies fajon is
megtalálható. Az imágók 3 mm nagyságúak. A lárvák kifejletten 3–4 mm hosszúak, vörösessárga színezetűek,
egyesével, vagy kisebb csoportokban, a magokban fejlődnek. A fertőzött magok nem csíráznak ki, esetenként
akár a magtermés 75%-a is fertőződhet. A földre hullott magokban telel át, az imágók gyakran csak egy éves
átfekvés után kelnek ki.
Luctoboz gubacslégy
Kaltenbachiola strobi Winnertz
Syn: Cecidomyia strobi, Perissia strobi, Kaltenbachiella strobi, Dasineura strobi
Az imágó 3–5 mm nagyságú. A kifejletten 3–3,5 mm hosszú lárva Picea fajok, elsősorban a P. abies
tobozpikkelye tövében, a magkezdeményben fejlődik. Morfológiájában és életmódjában is hasonlatos a lucmag
gubacslégy (Plemeliella abietinaSeitner, 1908). A két fajt sokáig nem is különítették el. Mindkettő az egész
ország területén előfordul, ott ahol tápnövénye jelen van. A tobozban lévő magoknak általában 10–25%-át
fertőzik, de esetenként ennél jóval magasabb arány is előfordulhat (Ambrus 1979 ).
Vörösfenyőrügy-gubacslégy
Dasineura kellneri Henschel
Syn: Dasineura laricis
Egynemzedékes faj, tápnövényei a Larix fajok. Az imágó 3 mm nagyságú, április, május hónapban repül.
Rügyekre petézik, ezekben fejlődik a kifejletten 3–4 mm hosszúságú, sárgásvörös lárva. A fertőzött rügyek
megduzzadnak, sötétbarna pikkelyekkel és gyantával fedettek. Mindenütt elterjedt, ahol tápnövénye jelen van,
gyakran tömeges.
Tűhüvely gubacslégy
Thecodiplosis brachyntera Schwagr
302
Egynemzedékes euroszibériai faj, a Kárpát medencében mindenütt megtalálható. Fő tápnövénye a Pinus

sylvestris, de más Pinus fajokon is előfordul. Fiatal és idős faegyedeken egyaránt megtalálható. Imágója 2,5–3
mm hoszszú, a narancssárga lárva kifejletten 2,5–4 mm méretű. A nőstények a fiatal hajtások tűpárjai közé,
egyesével, vagy kisebb csoportokban rakják tojásaikat, akkor, amikor a tűk még csak 3–7 mm hosszúak (Bevan
1987). A kikelő lárvák a tűpár tövében üregeket rágnak. A tűpárok esetenként összenőnek, illetve meg is
duzzadhatnak, megsárgulnak, vagy megbarnulnak. Hosszuk jelentős mértékben elmarad az egészséges tűkétől.
A fertőzött tűpárok általában télen le is hullanak. Esetenként akár igen jelentős, 100%-hoz közeli fertőzést is
okozhat. Ez a hajtások pusztulását, a korona kiritkulását, fiatal fácskáknál pedig az egyed pusztulását is
előidézheti.
Tűlevéltörő gubacsszúnyog
Contarinia baeri Prell
Egynemzedékes, euroszibériai faj, a Kárpát medencében mindenütt elterjedt. tápnövényei a Pinus fajok,
leggyakrabban a P. sylvestris-en fordul elő. Lárvái kifejletten 2 mm hosszúságúak, citromsárgák, a tűlevél
tövénél rágnak. Ennek következményeként a tűk alsó harmadukban, gyakran már a tűhüvelynél erősen
meggörbülnek.
Család: GOMBASZÚNYOGOK
Fam: Mycetophilidae
Kicsi és közepes nagyságú, 4–8 mm-es, többnyire sárga vagy barna színű állatok. Ostorszerű csápjuk 14–15
ízből áll. Lábuk erősen tüskés, 2. és 3. csípőik feltűnően hosszúak. Elnevezésük arra utal, hogy lárváik
túlnyomórészt gombákban fejlődnek, de előfordulnak korhadékban élők is. Volt már rá példa, hogy a termesztett
csiperkében is károkat okoztak. A hazai kalapos gombákban élő legyekkel Draskovits (1974) foglalkozott.
Kutatásai során 63 gombákban fejlődő Mycetophilidae fajt mutatott ki. Közülük a közönséges gombaszúnyog
(Mycetophila fungorum De Geer) fordult elő a legnagyobb egyedszámban. Hazánkban 118 gombafajból
nevelték (Draskovits 1974).
Család: CSÍPŐ SZÚNYOGOK
Fam: Culicidae
Kicsi vagy közepes nagyságú szúnyogok, jellemző rájuk a szárnyereket borító pikkelyek és a toruknál hosszabb
szívókájuk. Lárváik kivétel nélkül sekély, (elsősorban álló – kivételesen nagyon lassan áramló) vízben
fejlődnek. Megtalálhatók mesterséges vizekben, faodvakban, esővizes hordókban stb. is. Nagyobb nyíltvizű
tavakban és folyókban a hullámzás miatt nem élnek. Állkapcsukon kefeszerű szőrzet van, melynek segítségével
a vizet gyors áramlásban tartják és az örvénylő vízből, szűrik ki az apró állati, valamint növényi szervezeteket.
A nőstény szúnyogok többnyire vérrel táplálkoznak, kevés faj él főleg növényi nedvekkel, nektárral, a peték
érleléséhez rendszerint ezeknek is szükségük van vérre. A fajok nagy része az ember és különböző emlősállatok
vérét szívja, de akadnak csak madáron vagy hidegvérű állatokon táplálkozók is. A hímek nem szívnak vért, erre
szájszervük sem alkalmas, édes növényi nedvekkel élnek.
A szúnyogok által okozott ártalom kétirányú. Több emberi és állati betegség terjesztői lehetnek. A század első
felében, hazánkban sem volt ritka az embermalária, mely az utóbbi időben szerencsére már csak nagyon ritkán
fordul elő. Annál több kellemetlenséget okoz a szúnyogcsípés, mely egyes vidékeken (vizek partján, nedvesebb
erdőkben) olyan nagy mértékű lehet, hogy nem csupán az emberi tevékenységet teszi lehetetlenné, hanem a
csípés által okozott vérveszteség főleg a fiatalabb erdei állatok legyengüléséhez, néha pusztulásához is vezethet.
A csípő szúnyogok gyakorlatilag az egész Földön elterjedtek és világszerte a jól kutatott rovarok közé tartoznak.
Eddig több mint 1800 fajukat írták le, melyek közül Magyarországon a jelenlegi ismereteink szerint 44 fordul
elő (Mihályi–Gulyás 1963).
Dalos szúnyog – Culex pipiensLinné
Imágója 4–5 mm–es, hátát csillogó aranybarna pikkelyek, barna potrohát világos harántcsíkok díszítik. Combjai
és lábszárai csúcsán világos pikkelyfoltok láthatók. Gyakori az emberi településeken is, lárvája mindenféle ház
körüli vízben, pocsolyában, esővizes hordóban stb. kifejlődik. A hím virágnektárral táplálkozik, a nőstény
vérszívó, de elsősorban madarak vérével él, az embert csak ritkán támadja. Tavasztól őszig folyamatosan
303
tenyészik, évente több nemzedéke van. A hímek késő ősszel elpusztulnak, a nőstények testükbe zsírtartalékot
halmoznak fel és épületekben, pincékben, barlangokban stb. áttelelnek.
Erdei szúnyog – Aedes cantansMeigen
A kifejlett szúnyog 5–6 mm, feketésbarna hátát aranybarna pikkelyek fedik, melyek közé kétoldalt világos
foltokat és vonalakat alkotó fehér pikkelyek keverednek. Hátulsó pár combjának elülső felszínén nincsenek sötét
pikkelyek. Hazai erdeink egyik leggyakoribb tavaszi, nyár eleji szúnyogja. Különösen láperdőkben rajzik
gyakran elviselhetetlen tömegben.
Foltos maláriaszúnyog
Anopheles maculipennis Meigen
Imágója 5–6 mm nagy, szárny erein, tapogatóján és lábain sötét pikkelyek vannak. Az erek elágazásában
összetömörülő pikkelyek miatt szárnya foltosnak látszik. Teste egyszínű sötétbarna, hátának közepén széles
szürke sáv húzódik, fején szalmaszínű pikkelypamacs található. Holarktikus szúnyog, Magyarországon
általánosan elterjedt, főleg mocsaras területeken gyakori. A nőstény padlásokon, ólakban és egyéb védett
helyeken áttelel. Tavasztól késő őszig több nemzedéke fejlődik. Elsősorban a szarvasmarha és a sertés vérével
táplálkozik, de nem ritkán megtámadja az embert is.
Gyötrő szúnyog – Aedes vexansMeigen
Imágója 4–5 mm, fejének két oldalán lapos pikkelyekből álló nagy fekete folt van. Háta egyszínű aranybarna,
fekete potrohának hátlemezeit középen elkeskenyedő fehér harántcsíkok díszítik. Lábfej ízeinek tövén a fehér
gyűrű keskeny, pontszerű. Holarktikus és orientalis elterjedésű, Magyarországon az erősen szikes területeket
leszámítva mindenütt elterjedt. Főleg a folyók áradásainak levonulása után az ártéri erdőkben jelenhet meg
szinte hihetetlenül nagy tömegekben. Évente sok nemzedéke fejlődik. A legtöbb kellemetlenséget okozó csípő
szúnyogunk.
Család: ÁRVASZÚNYOGOK
Fam: Chironomidae
Kicsi és közepes, 1–10 mm nagy, szúnyogszerű rovarok. Tavak, mocsarak partján vagy vizek közelében, főleg
nyári meleg késő délutánokon rendszerint megfigyelhetők a hím árvaszúnyogok rajzó, füstszerűen gomolygó
tömegei, minden ok nélkül riasztgatva az őket csípő szúnyognak vélő embereket. Tudni kell azonban róluk,
hogy nem csak a vérszívás nem jellemző rájuk, hanem szájszervük is csökevényes, az imágóik általában nem is
táplálkoznak. Pontszemeik hiányoznak. Első pár lábuk többé-kevésbé megnyúlt. Főleg a hím csápja erősen
szőrös (tollas). Lárváik elsősorban vízben, iszapban élnek, de előfordulnak talajban, trágyában fejlődők, sőt
levélben aknázók is. Amellett, hogy lárváik a halak és egyéb vízi szervezetek, a vízparton nagy tömegben rajzó
imágóik pedig főleg a nádi énekesmadarak táplálkozásában fontosak, szerepük van az üledék (főleg az iszap)
átszellőztetésében, a vizek tisztításában, pl. foszfor-mentesítésében is. Magyarországon kevésbé kutatott
csoport, a hazai fajok száma egyes becslések szerint elérheti akár az 1000-et is.
Balatoni árvaszúnyog
Chironomus balatonicus Dévai,
Wülker & Scholl
Imágója 9–12 mm nagy, hátának közepe halvány zöldessárga, oldala szürke, potroha sötétszürke. Első pár
feltűnően hosszú lábát pihenéskor jellegzetesen előrenyújtja. Nagyon hasonlít a közönséges árvaszúnyoghoz,
csak erős nagyítású mikroszkóppal lehet elkülöníteni. A morfológiai különbségek mellett, a kromoszómák
felépítésében, az enzimek szerkezetében, valamint életmódjában tér el. Tudományra új fajként csak a
közelmúltban írták le (Dévai et al. 1983). Mint a vizsgálatok során kiderült, lárvája a Balatonban, óriási
egyedszámban fejlődik és imágója nyár derekán roppant nagy tömegben, rajzik a tó partján. További két
közönséges faj:
Közönséges árvaszúnyog
Chironomus plumosus Linné
304
Pettyesszárnyú árvaszúnyog
Tanypus punctipennis Meigen
Család: LÓSZÚNYOGOK – Fam: Tipulidae
Elnevezésük a csípő szúnyogokéhoz képest nagy termetükre utal, de vérszívó nincs közöttük. Közepes és
nagyobb, karcsú testű, hosszú és könnyen leváló lábú szúnyogok, főleg árnyékos, nedves, párás, füves, bokros,
erdős élőhelyeken találhatók, néha nagyobb egyedszámban is. Lárváik nedves, iszapos talajban, korhadékban
fejlődnek, néhány fajuk gyökerek megrágásával kárt okozhat. Magyarország területéről eddig mintegy 80
fajukat ismerjük.
Óriás lószúnyog – Tipula maximaPoda
Egyik leghosszabb testű hazai Dipteránk, a nőstény elérheti a 35 mm-t. Teste szürke, potroha halványbarna.
Sötét tónusú szárnyát feltűnő kékes árnyalatú fehér foltok díszítik. Ha megzavarjuk csapongó repüléssel,
menekül.
Közönséges lószúnyog
Tipula oleracea Linné
Imágója 16–20 mm-es. Tisztásokon, legelőkön országszerte gyakori. Kertészeti kártevőként tartjuk számon.
Sárgafekete lószúnyog
Nephrotoma maculosa Meigen
Sárga alapszínű, feketén foltos imágója 11–15 mm, főleg hegyvidéki erdőkben, IV–VI. hónapban tömegesen
rajzik.
2. Alrend: BRACHYCERA
Rövidcsápú kétszárnyúak (Légyalkatúak)
Az alrend az általában legyeknek nevezett kétszárnyúakat foglalja magában. Csápjuk 3-ízű, csápsörtéjük a 3. íz
csúcsán vagy háti oldalán ered. Tapogatójuk többnyire 1-ízű.
Család: BÖGÖLYÖK – Fam: Tabanidae
Közepes vagy nagyobb, 6–24 mm-es, zömök testű legyek. Félgömb alakú fejük nagy, néha még a toruknál is
szélesebb. Szárnyuk hosszú és erős, többségük kitűnően repül. Csápjuk rövid, szájszervük jól fejlett, a
nőstényeké vérszívásra alkalmas. Nyűszerű, lábatlan, ragadozó lárváik vízben, iszapban, vízparti nedves
talajban, néha nyirkos korhadékban fejlődnek. A hímek virágokon táplálkoznak, a nőstények általában
vérszívók, a peték érleléséhez többnyire vérre van szükségük. Inkább a nagyobb testű emlősöket kínozzák
szúrásukkal, de nem ritkán az embert is megtámadják. Főleg a nedvesebb erdőkben dolgozó munkások
szenvedhetnek sokat májustól-augusztus végéig a zaklatásuktól. Mivel kórokozók terjesztésében is szerepük
van, jelentőségük mind ember-, mind állategészségügyi szempontból kiemelt. Magyarországon is a viszonylag
jól kutatott Diptera családok közé tartoznak, a hazai fajok száma 60-ra tehető (Majer 1987).
Esőthozó pőcsik
Haematopota pluvialis Linné
Szürkésfekete alapszínű imágója 8–12 mm-es, szárnya jellegzetes márványos rajzolatú. Egész Európában
elterjedt, Magyarországon mindenfelé közönséges. Emlősállatok és az ember vérét szívja. Különösen
agresszíven támad fülledt, meleg, párás időben, eső előtt, valamint vízparton. V–IX. hónapokban repül.
Közönséges pőcsik
Chrysops caecutiens Linné
305
A kifejlett légy 8–12 mm, alapszíne fekete, potroha részben világos, szárnya feltűnően foltos. Palearktikus
elterjedésű, Magyarországon mindenfelé megtalálható, helyenként nagyobb egyedszámban is. Lárvája nedves,
mocsaras talajban fejlődik. Az emlősállatok és az ember vérét szívja. V–IX. hónapokban rajzik.
Lóbögöly – Tabanus bromiusLinné
Imágója 14–17 mm, szürkés alapszínű, potrohának hátoldalát rendszerint vörösesbarna oldalfoltok tarkítják.
Palearktikus elterjedésű, Magyarországon egyike a leggyakoribb bögölyöknek. Főleg nedvesebb területeken,
legelőkön, réteken, erdei tisztásokon az állatokat és az embert egyaránt erőszakosan támadja. V–IX. hónapokban
repül.
Marhabögöly – Tabanus bovinusLinné
Nagytestű, 19–24 mm, sárgásbarna vagy vörösesbarna, palearktikus elterjedésű bögöly. Magyarországon
legelőkön, réteken, erdei tisztásokon sokfelé gyakori. Elsősorban a lovak, a szarvasmarhák és a sertések vérét
szívja, de nem kíméli az erdei állatokat sem. V–IX. hónapokban repül.
Család: PÖSZÖRLEGYEK
Fam: Bombyliidae
Többnyire közepes nagyságú, ritkábban apró és nagyobb testű legyek. Gyakoriak közöttük a dús szőrzetű,
bundás, poszméhekre emlékeztetők. Vannak fajok, melyek nem szállnak le a virágra, hanem előtte gyors
szárnycsapásokkal egy helyben lebegnek, közben hosszú szívókájukkal a nektárt szívogatják. Kora tavasztól
késő őszig megfigyelhetők, de minden évszakban más-más fajok repülnek. Lárváik különféle rovarokban, főleg
azok bábjában, sáskák petetokjában stb. élősködnek. A Palearktikumban mintegy 1000 fajuk fordul elő, közülük
Magyarországról eddig kereken 70-et ismerünk (Tóth 1977).
Közönséges gyászlégy
Hemipenthes morio Linné
Közepes nagyságú, 6–14 mm-es, fekete alapszínű, szőrzete is túlnyomórészt fekete. Szárnyának tövi felét sötét
folt díszíti. Lárvája lepkékben és más rovarokban élősködik.
Sárga borzaslégy – Villa hottentottaLinné
Feltűnően bundás szőrzete csaknem teljesen sárga, 11–19 mm-es. Szárnya folt nélküli, legfeljebb elülső pereme
kissé barnás. Lárvája főleg bagolylepkék parazitoidja.
Szegélyes pöszörlégy – Bombylius majorLinné
Közepes termetű, 8–14 mm-es, túlnyomórészt sárga, bundás szőrzetű pöszörlégy. Szárnyának tövi felét
nagyrészt az elülső peremre is kiterjedő barna folt díszíti. Lárvája különböző méhfélék parazitoidja. Hegyvidéki
erdőkben már kora tavasszal megfigyelhetjük, amint főleg a tüdőfű (Pulmonaria) és különböző ajakos növények
előtt gyors szárnycsapásokkal egy helyben lebegve, hosszú szívókáját a virágba nyújtja, és a nektárt szívogatja.
Család: ZENGŐLEGYEK – Fam: Syrphidae
Kicsi, közepes és nagyobb termetű, formagazdag, változatos színű, leggyakrabban fekete alapon sárgán foltos,
sokszor darazsakra, máskor méhekre emlékeztető kétszárnyúak. A többi légycsaládtól jól megkülönbözteti őket
a szárnyuk középső részén húzódó ráncszerű álér. Imágóik többnyire viráglátogatók, virágporral és nektárral
táplálkoznak (szerepük a megporzásban is jelentős), de előszeretettel fogyasztják a mézharmatot, fák kicsurgó
nedvét stb. Lárváik táplálkozásuk alapján 3 főtípusba sorolhatók: 1. ragadozók, 2. korhadékevők, 3.
növényevők. A ragadozók (zoofág) többsége hasznos levéltetű pusztító (afidofág) szervezet. A levéltetvek
mellett pusztítják a pajzstetveket, a levélbolhákat, a molytetveket, kivételesen a lepkehernyókat és levéldarázs
álhernyókat is. A Neocnemodon fajok a fenyőkárosító levéltetvek (Dreyfusia) speciális fogyasztói. A
korhadékevők (szaprofág) között egyaránt vannak különböző típusú vizekben, korhadó fákban, magas
humusztartalmú talajban stb. fejlődők. A növényevők (fitofág) lágyszárú növények szárában, levelében, kalapos
gombákban stb. élnek, kivételesen előfordulnak közöttük hagymakártevők is. Európából közel 600,
Magyarországról mintegy 350 fajukat ismerjük.
306
Ékfoltos zengőlégy
Episyrphus balteatus De Geer
Fekete alapszínű, sárga (a potroh hátlemezén többnyire kettőzött) foltokkal díszített imágója 8–10 mm. Egyike
leggyakoribb és leghasznosabb zengőlegyeinknek, szinte minden élőhelyen rendszerint nagy egyedszámban
található. Lárvája a legjelentősebb afidofág fajok közé tartozik, rövid, legfeljebb két hétig tartó élete során
átlagosan 350–400 levéltetvet is elpusztít. Kora tavasztól késő őszig több nemzedéke fejlődik, a nősténye áttelel.
Hasonló faj a Tarka darázslégy – Sphaerophoria scriptaLinné
Közönséges herelégy – Eristalis tenaxLinné
Imágója 13–15 mm, meglepően hasonlít a házi méhre (elsősorban a herére), de nagyrészt barna színe és egy pár
hártyás szárnya alapján a méhektől könnyen megkülönböztethető. Szaprofág életmódú lárvája nyűszerű, többé-
kevésbé szennyezett vizekben, iszapos pocsolyákban, gyakran trágyalében, pöcegödörben fejlődik (ezért
nevezik „pocikféreg‖-nek is), feltűnően hosszú légzőcsövét a víz fölé dugva lélegzik. A kifejlett légynek
jelentős szerepe van a virágok megporzásában, a lárvának a szennyvizek tisztításában.
Család: CSEREBOGÁRLEGYEK
Fam: Pyrgotidae
Közepes nagyságú kétszárnyúak. Pontszemeik nincsenek, 2. csápízük hosszú. Jellemző rájuk, hogy madárcsőrre
emlékeztető tojócsövük alap íze nagyon megnyúlt, hosszabb a potrohnál. Lárvájuk lemezescsápú bogarakban
élősködik. A kis fajszámú családnak hazánkban csupán egyetlen képviselője él, a 8–9 mm nagyságú
cserebogárlégy (Adapsilia coarcataWaga) (Soós 1959).
Család: FÚRÓLEGYEK – Fam: Tephritidae
Általában apró termetű, 2–6 mm nagy, de a tojócsővel együtt elérheti a 9 mm-t is. Szárnyukat többnyire foltok,
csíkok vagy sötét alapon átlátszó pettyek díszítik. A nőstények tojócsövének 1. szelvénye erősen kitines, merev,
nem húzható be a potrohba. Feltűnően gyűrűzött testű lárváik kivétel nélkül növényevők. Többségük fészkesek
virágzatában él, de vannak szárban, gyökérben és gyümölcsben fejlődők, sőt néhány fajuk gubacsképző.
Akadnak gazdasági kártevők is, legismertebb közülük a cseresznyelégy. Magyarországon eddig valamivel több,
mint 100 fajukat találták (Mihályi 1960).
Cseresznyelégy – Rhagoletis cerasiLinné
Imágója 3–4 mm nagy. Teste nagyrészt fekete, feje és pajzsocskája sárga. Hamvasszürke torán 3 fekete,
hosszanti csík látható. Szárnyát 3 széles fekete harántsáv és egy kisebb folt díszíti. Fénylő fehéres sárga lárvája
5 mm hosszú. Szalmasárga bábja a talajban telel át. Lárvája a cseresznye kukacosságát okozza, de ritkábban a
lonc (Lonicera) bogyóiban is fejlődik. A kifejlett légy V–VI. hónapokban rajzik.
Csipkebogyólégy
Rhagoletis alternata Fallén
Imágója 4–7 mm-es, sárga, szárnyán két harántsáv és egy csúcsfolt látható. Lárvája vadrózsafajok
gyümölcsében fejlődik. Évente egy nemzedéke van, bábja a talajban telel át. Magyarországon nem gyakori.
Imágója III–VIII. hónapokban rajzik.
Galagonya-gyümölcslégy
Anomoia permunda Harris
Mintegy 5 mm hosszú, sárgásfehér, nyűszerű lárvája a cseregalagonya (Crataegus oxycantha) és madárbirs

fajok (Cotoneaster tomentosa, Cotoneaster multiflora) gyümölcseiben fejlődik. Kártételéről elsősorban a
galagonya termésének drog céljára való gyűjtése szempontjából beszélhetünk.
Család: AKNÁZÓLEGYEK
Fam: Agromyzidae
307
Apró, mindössze 1–3 mm-es, többnyire sötét színű legyek. Nedves, növényzetben gazdag helyeken élnek.
Lárváik a levéllemezben vagy a szárban kanyargós aknákat rágnak, többnyire abban is bábozódnak. A
növényfaj és a jellemző rágáskép alapján meghatározható az aknát okozó faj. Erdészeti szempontból elsősorban
az ún. kambium-aknázó legyek szerepe emelhető ki. A lárvák által rágott aknák gyengítik, és kosárfonásra
alkalmatlanná tehetik a fűzfavesszőket. Kártételük különösen a nyártörzseknél lehet számottevő, mivel az aknák
a hántolt rönkök minőségének romlását idézhetik elő (Győrfi 1957). A hazai fajok számát mintegy 300-ra
becsülik.
Közönséges kambium-aknázó
Phytobia cambii Hendel
Syn: DizygomyzacambiiHendel, Dendromyzacambii Hendel
Lárvái a törzsben hosszirányú, kígyózó járatokat készítenek. Kártételük következtében a fában az évgyűrűk
irányában repedések keletkeznek.
Család: IGAZI LEGYEK – Fam: Muscidae
Kicsi, és közepes (ritkábban nagyobb), 3–13 mm-es állatok. Közéjük tartozik sok gyakori, közönséges
kétszárnyú (pl. a közismert házi légy). Második csáp ízük hosszában hasított, szívó vagy szúró-szívó
szájszervük mindig fejlett. Testük erősen sörtézett. Táplálkozásmódjuk változatos, vannak közöttük ürülékkel,
cukortartalmú anyagokkal, nektárral, gyümölcscsel stb. táplálkozók, de ismerünk ragadozót is. Néhány fajuk
vérszívó, mások a vérszívók által ejtett sebből szivárgó vért, a szem és az orr váladékát, valamint a verejtéket
nyalogatják. Hazánkból eddig 256 fajukat mutatták ki (Mihályi 1975).
Házi légy – Musca domesticaLinné
6–8 mm-es, túlnyomórészt sötétebb szürke színű, potrohának oldala többé-kevésbé sárgás. A Föld szinte minden
emberlakta vidékén elterjedt kozmopolita faj. Főleg faluhelyen hazánkban is mindenfelé gyakori, településektől
távolabb azonban csak ritkán található. Lárvája elsősorban sertéstrágyában fejlődik, de más állatok trágyájában,
mindenféle szemétben, konyhahulladékban stb. megél. Évente több nemzedéke van. Fertőző betegségek
terjesztésében is szerepe lehet.
Izzadtságlégy – Musca vitripennisMeigen
Kisebb termetű, 4–5 mm-es, fényes fekete torú légy. Homloka, arca és pofája ezüstszürkén csillog. Potroha
sárgán áttetsző, közepén keskeny hosszanti sáv húzódik. A nőstény potrohát erősen csillámló zöldesfehér
hamvasság díszíti. Lárvái marhalepényben fejlődnek. Hazánkban főleg az Alföld lakója, de hegyvidéki
legelőkön, erdei tisztásokon sem ritka. Jellegzetessége, hogy az izzadó állatot és embert egyaránt kitartóan
követi és a verejtéket szívogatja. Imágója az V–IX. hónapokban rajzik.
Szuronyos istállólégy
Stomoxys calcitrans Linné
Házi légy nagyságú (4–7 mm) és arra hasonlító kétszárnyú. Attól azonban jól megkülönbözteti messze a feje elé
nyúló, fényes fekete, tőrszerű szívókája. Arca sárgásfehéren csillog, háta és potroha sárgás-szürkén hamvas.
Előszeretettel tartózkodik az istállóban, ahol tömegesen szívja a háziállatok vérét. A háziállatokkal együtt szinte
minden földrészbe és éghajlati övbe behurcolták, gyakorlatilag kozmopolitának tekinthető.
Család: GYOMORBAGÓCSOK
Fam: Gasterophilidae
Szájszervük és tapogatójuk elcsökevényesedett, a kifejlett legyek nem táplálkoznak. Közepes, illetőleg nagy
termetű, bundás szőrzetű, méhszerű kétszárnyúak. Lárvájuk a ló és a szamár gyomrában fejlődik. Mintegy 4–5
fajuk élhet hazánkban.
Lóbagócs – Gastrophilus intestinalisDe Geer
Közepes nagyságú, a hím 12, a nőstény 15 mm-es. A kifejlett légy nem táplálkozik, a nőstény petéjét a ló
szőrére rakja, ahonnan azt az állat lenyalja, majd száján keresztül a gyomrába kerül. Az érett lárva a
308
béltartalommal ürül ki az állatból, és a talajban bebábozódik. Kozmopolita elterjedésű faj, hazánkban is gyakori,
de a kifejlett legyeket csak ritkán gyűjthetjük.
Család: FÜRKÉSZLEGYEK
Fam: Tachinidae
Többségükben kicsi vagy közepes nagyságú kétszárnyúak. A családra jellemző az ún. hypopleurális sörtesor,
valamint a párnaszerűen kidudorodó postscutellum együttes jelenléte. Többségében erősen sörtézett, gyakran
dúsan szőrös rovarok. A kifejlett legyek erdős, bokros helyeken röpködnek, édes nedvekkel, különösen ernyős
virágzatú növényeken nektárral táplálkoznak. Lárvájuk fejetlen és lábatlan nyű, mely a gazdaállat pusztulása
után többnyire a talajban alakul át tonnabábbá.
Az erdő életében a kétszárnyúak közül kétségtelenül a fürkészlegyeknek van a legnagyobb jelentősége. Érthető,
hogy a legjobban kutatott családok közé tartoznak. Az európai fajok biológiájának alapvető összefoglalása
Herting (1960) érdeme. A közép-európai taxonok határozókulcsa, elterjedésük és ökológiájuk korszerű leírása a
legutóbbi évek eredménye (Tschorsnig – Herting 1994). Magyarország fürkészlégy faunájának feldolgozását és
határozókönyvük megírását Mihályi Ferencnek köszönhetjük (MIHÁLYI 1986).
A fürkészlegyek kivétel nélkül erősen alkalmazkodott belső parazitoidok. A legtöbb fajuk a lepkehernyókat
fertőzi meg, innen ered német elnevezésük: Raupenfliegen („hernyólegyek‖). A lepkehernyókon kívül azonban
vannak fürkészlégy parazitoidjai a hártyásszárnyúaknak (elsősorban levéldarázs álhernyóknak), bogaraknak
(főleg levélbogarak lárváinak), poloskáknak, kabócáknak, lószúnyog lárváknak, sáskáknak, sőt fülbemászóknak
is.
A fürkészlegyek átörökítés biológiája a gazdaállat parazitálásának rendkívül széles skáláját mutatja. Ebből a
szempontból két alapvető főcsoportjukat különböztetjük meg:
1. A fajok többsége a gazdára petézők csoportjába tartozik. Ezek nősténye viszonylag kevés (100–200) petét
érlel. A lepkehernyók és a levéldarázs álhernyók parazitálásakor a fürkészlégy petéit a gazda szabad
testfelületére ragasztja, vagy a bőrt átszúrva a test belsejébe juttatja. A bogarak és poloskák fertőzésekor a légy a
petéit kinyújtható tojócsövével többnyire a gazdaállat szárnya alá csúsztatja.
2. A második főcsoportba tartozó fürkészlegyek a kibújásra kész lárvát tartalmazó petéiket a gazda közelébe
rakják le. A megfertőzés ez esetben úgy történik, hogy a fürkészlégy lárva vagy aktív mozgással megkeresi a
gazdát, vagy véletlenül érintkezik vele, illetve más fajoknál a táplálékkal jut a parazitoid a gazda szervezetébe.
Mivel ennél a fertőzési módnál a Tachinidae lárvák nagy része elpusztul, a termékenység jóval nagyobb, az egy
nőstény által érlelt peték száma elérheti a 4000-et is. A gazdán kívüli peterakásnak óriási előnye, hogy lehetővé
teszi éjszaka aktív vagy rejtve élő gazdák parazitálását is.
A fürkészlégy lárva a gazda szervezetébe jutva kezdi el élősködő életmódját. A fiatal lárva eleinte gyakran
csupán a gazda testnedveivel táplálkozik, és csak később fúrja be magát a szövetekbe. A gazdaállat a
parazitálást nagyon ritkán éli túl, a szervezetében fejlődő fürkészlégy lárva legtöbbször a pusztulását okozza.
Egy gazdában az esetek zömében csupán egy parazitoid fejlődik ki. Megtörténik, hogy több parazitoid kerül egy
gazdába, mint amenynyi eljuthat az érettségig. Ilyenkor túlparazitáltság (szuperparazitizmus) jön létre és a
parazitoidok között táplálkozási konkurencia alakul ki. Ugyancsak táplálkozási konkurencia esete áll fenn, ha
két különböző fajhoz tartozó parazitoid jut egy gazdába. Ilyenkor multiparazitizmusról beszélünk, mely
természetesen előfordul fürkészlégy és fürkészdarázs parazitoidok között is.
A sikeres parazitálásnak feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanilag megfelelően alkalmazkodjon a gazdához.
Ezért minden Tachinida fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitálni képes. Ezt lényegében három
faktor határozza meg:
1. Térbeni és időbeni megfelelő találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a
biotópban élnek és a fürkészlégy rajzása ideje alatt már parazitálható állapotban (pl. idősebb hernyóstádium)
vannak.
2. A parazitoid élettani (fiziológiai) alkalmazkodása a gazda szervezetéhez.
3. A peterakásnál a megfelelő gazda ösztönös kiválasztásának képessége.
309
A gazdaspecifitásnak három fontosabb típusa ismeretes. Vannak ún. obligát–monofág fajok, melyek élettani
okokból csak szűk gazdakörben fejlődhetnek. Ezek közé tartozik, pl. a kizárólag téli araszolók hernyóiban
élősködő Cyzennis albicansFallén. A második típusba tartozó preferent–monofág fajok előnyben részesítenek
egy szűk gazdakört, de számos más gazdát is sikeresen parazitálhatnak. Vannak végül nagy gazdakörrel
rendelkező polifág fajok. Az utóbbiak közé tartozó Phryxe vulgarisFallén pl. ún. mérsékelten polifág, a
Compsilura concinnataMeigen viszont erősen polifág. A polifág fajoknak rendszerint gyors a fejlődési ciklusuk
és évente két- vagy több nemzedékük van.
A fürkészlegyek a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. Elsősorban az erdőgazdaságban segítenek sokat az

ember kártevők elleni küzdelmében. Más parazitoid rovarokkal együtt nagy a szerepük a hernyógradációk
összeomlásában. A palearktikum nyugati feléből mintegy 800 Tachinidae fajt ismerünk. A hazánkból eddig
kimutatott fajok száma 426.
Fűrészhasú fürkészlégy
Compsilura concinnata Meigen
Közepes termetű, 5–9 mm-es, szürkésfekete színű, sárga tapogatójú légy. Nevét a nőstény has lemezeinek
középen húzódó, fűrészre emlékeztető fogakról kapta. Jellemző még a fajra a hajlott tüskévé alakult tojócső.
Eredetileg Európában és Ázsiában volt honos, de a gyapjaspille (Lymantria dispar ) elleni biológiai védekezés
céljából az Egyesült Államokba is sikeresen betelepítették. Egyike legpolifágabb fürkészlegyeinknek,
Európában mintegy 100 lepkefaj hernyójából és 5 levéldarázs álhernyóból nevelték ki. Nálunk mindenfelé
elterjedt, helyenként és időnként tömeges megjelenésű. Évente több nemzedéke is van, imágója V–IX.
hónapokban rajzik.
Gyapjaslepke fürkészlégy
Parasetigena silvestris Robineau-Desvoidy
Syn: Phorocera agilisRobineau-Desvoidy, Phorocera silvestrisRobineau-Desvoidy
Imágója 8–13 mm nagy, fekete alapszínű, háta sárgásszürkén hamvas, pajzsocskájának csúcsa vöröses,
tapogatója sárga. Egész Európában, Dél-Szibériában és Japánban honos. Magyarországon a hegyvidéki
tölgyesekben mindenfelé gyakori. A gyapjaspille (Lymantria dispar) gradáció idején tömegesen elszaporodik, és
nagy szerepe van a rajzás összeomlásában. Hazánkból a gyapjaspille elleni védekezés céljából 1926–1931
között eredményesen telepítették át az Egyesült Államokba. A parazitálás következtében elpusztult hernyókból a
lárva a talajra hull, a földben bábozódik és így telel át. Évente egy nemzedéke van, imágója IV–VI. hónapokban
rajzik.
Gyapjaspille bábfürkészlégy
Blepharipa pratensis Meigen
Nagyobb testű, 9–15 mm-es, fekete alapszínű, szürkén hamvas fürkészlégy. Potrohának 2–4. hátlemezén
kétoldalt vörösbarna folt látható, pajzsocskája nagyrészt vörösessárga. Eurázsia nagy részén elterjedt, a
magyarországi tölgyerdőkben főleg hernyójárásos években gyakori. A gyapjaspille ellen ezt a fajt is sikeresen
telepítették át az Egyesült Államokba. A gyapjaspille mellett fontos parazitoidja a fenyőpohók (Dendrolimus
pini) hernyójának. A nőstény apró petéit a tölgy levelére rakja, azok a hernyó táplálkozása során kerülnek be a
gazda szervezetébe. A lárva csak a hernyó bebábozódása után hagyja el áldozatát, majd a talajban bábozódik és
áttelelés után, tavasszal fejlődik ki, V–VI. hónapokban rajzik.
Gyilkos fürkészlégy – Phryxe vulgarisFallén
Közepes nagyságú, 7–9 mm-es, szürkésfekete, több-kevesebb hamvassággal. Ázsia nagy részén elterjedt,
Magyarországon főleg hegyvidékeken gyakori. Erősen polifág, elsősorban nappali lepkék, bagolylepkék és
araszolólepkék parazitoidja. Imágója az V–X. hónapokban rajzik.
Hernyóirtó fürkészlégy
Exorista larvarum Linné
310
Nagyobb testű, 9–14 mm-es légy, sárgásszürkén hamvas torát 4 széles fekete hosszanti sáv díszíti. Pajzsocskája
nagyrészt vöröses, potrohának hamvassága változó kiterjedésű. A palearktikum nagy részében elterjedt,
Magyarországon főleg a síkságon és a dombvidékeken gyakori. Az erősen polifág fajt mintegy 60 lepkefajból
nevelték ki, különösen kedveli a szövőlepkék hernyóit. Egy gazdában több lárvája is élősködhet, évente több
nemzedéke fejlődik, imágója az V–IX. hónapokban rajzik.
Közönséges fürkészlégy – Tachina feraLinné
A közepesnél valamivel nagyobb, 11–15 mm-es, sárgásbarna-vörösessárga alapszínű fürkészlégy, potroha

hátoldalán fekete középsáv húzódik. Eurázsia nagy részében megtalálható, hazánkban elsősorban a
hegyvidékeken közönséges. Polifág fürkészlégy, főleg különféle bagolylepkékben fejlődik. Egyéb gazdái közül
ismertebbek, pl. az apácalepke (Lymantria monacha), valamint a hamvasszövő (Dasychira pudibunda). Imágója
az V–X. hónapokban rajzik.
Család: ORRBAGÓCSOK – Fam: Oestridae
Arcpajzsuk keskeny, középen összeszűkül. A kifejlett legyek nem táplálkoznak. Lárváik patások orr-, garat- és
homloküregében fejlődnek. Magyarországon mindössze néhány fajuk él.
Juhbagócs – Oestrus ovisLinné
Közepes nagyságú, 10–12 mm-es zömök légy. Arcpajzsa keskenyebb az arcnál. Potrohán kis fénylő fekete
szemölcsök és feketén-szürkén csillogó foltok vannak. A nőstény petéit a birka orrába (ritkán előfordul, hogy az
ember szemébe) fecskendezi. Az érett lárvákat a gazdaállat az orrüregéből kitüsszögi. Gyakori faj, de a kifejlett
legyeket viszonylag ritkán figyelhetjük meg.
Őz garatbagócs
Cephenomyia stimulator Clark
Nősténye az anyaállat testében már kikelt lárvákat az őzek orrnyílásába fecskendezi be. A lárvák bemásznak az
állat szájába, a garatban, a szájpadon vagy a nyelv tövén telepednek meg. Kifejlődésük után az orron keresztül
hagyják el az állat testét, és a talajban bebábozódnak.
Család: BŐRBAGÓCSOK
Fam: Hypodermatidae
Általában bundás szőrzetű, dongóra emlékeztető kétszárnyúak. A kifejlett legyek nem táplálkoznak. Lárváik
patások és rágcsálók bőre alatt élősködnek. Nálunk eddig 3 fajukat találták.
Marhabagócs – Hypoderma bovisLinné
Bundás, dongószerű, 12–14 mm nagy légy. Arcpajzsa olyan széles, mint amilyen magas, sokkal szélesebb az
arcánál. Második csápíze világos, barna vagy vöröses. Torának első felét sárga, a hátulsót fekete szőrzet fedi.
Lárvája a szarvasmarha bőrében él, fejlődése közben a bőrt átlyuggatja, amivel annak értékét csökkenti.
Család: KULLANCSLEGYEK(Tetűlegyek) Fam: Hippoboscidae
A kullancslegyek a denevérlegyekkel (Nycteribidae) együtt az ún. bábtojó legyek (Muscidae pupiparae)

csoportjába tartoznak. Ezekre jellemző, hogy nem petéket raknak, hanem az anya testének elhagyását követően
hamarosan bebábozódó, kifejlett lárvákat.
A kullancslegyek kicsi és közepes, 2–9 mm-es nagy, lapos testű, erős kitinvázú kétszárnyúak. Az élősködő
életmódhoz alkalmazkodtak. Többnyire dús szőrük a gazdaállat szőrzetén vagy tollazatán való megtapadásukat
segíti elő. A repülni nem tudó fajok szemei csökevényesek. Szárnyuk gyakran visszafejlődött vagy teljesen
hiányzik. Potrohszelvényeik részben összeolvadtak. Lábaik és kapaszkodásra alkalmas karmaik erősek.
Emlősök és madarak vérszívó külső élősködői. Főleg a fiatal erdei állatok szenvednek sokat állandó
zaklatásuktól. Ha nagy tömegben lepik meg őket, végkimerülésükhöz is vezethet. Kórokozók terjesztésével
súlyos betegségek előidézői is lehetnek. Az erdőben tartózkodó embert is gyakran meglepik és a bőrön való
mászkálásukkal kellemetlen érzést okoznak. Kis család, az ismert hazai fajok száma 11 (Soós 1955).
Ló-kullancslégy – Hippobosca equinaLinné
311
A legnagyobb testű, 7–8 mm-es hazai kullancslégy. Színe többnyire sötét, torának rajzolata éles. Kerek feje jól
elkülönül a torától. Potroha szélesebb, mint amilyen hosszú, hátoldalát barnássárga harántsávok díszítik.
Hazánkban a leggyakoribb kullancslégy. Elsősorban a ló és a szarvasmarha élősködője, de ritkábban
megtámadja a kutyát, a nyulat, a szarvast és az embert is. V–IX. hónapokban rajzik.
Madár-kullancslégy
Ornithomyia avicularia Linné
Közepes termetű, 6–7 mm-es. Szemei nagyok, pontszemei megvannak. Válldudora tövisszerűen kiemelkedik,
feje kissé szélesebb, mint amilyen magas, nem különül el élesen a torától. Különböző madarakon élősködő, V–
IX. hónapokban rajzó, Magyarországon mindenfelé gyakori faj.
Szarvas-kullancslégy – Lipoptena cerviLinné
Közepes nagyságú, 5–6 mm-es teste lapos, tora ötszögletű, kicsi, széles és lapos fejét az első csípők oldalról
körülfogják. Színe szaru-sárgától világosbarnáig terjed. Összetett szemei csökevényesek, pontszemei nagyon
kicsik. Szárnyai eleinte jól fejlettek, később a tövükben leválnak, késő ősszel már csak letört szárnyú példányai
találhatók. Főleg a szarvas-félék élősködője, de gyűjtötték már vaddisznóról, borzról és vadmacskáról is.
Elsősorban erdős vidékeken a IV–X. hónapokban országszerte gyakori.
Család: DENEVÉRLEGYEK (Póklegyek) Fam: Nycteribiidae
Apró, 2–5 mm-es, pókszerű, az élősködő életmódhoz nagymértékben alkalmazkodott legyek. Kicsi fejükből
fonálszerű szívóka és két nyélszerű tapogató nyúlik előre. Szemük általában nincs, ha van, nagyon
visszafejlődött. Szárnyatlanok, de billérjük mindig fejlett. Lábaik a tor hátoldalán erednek. Első lábfejízük
feltűnően megnyúlt, karmaik erősek. A nőstény 1–1 teljesen kifejlődött lárvát szül, mely azonnal bebábozódik.
Denevérek vérszívó külső élősködői. Hazánkban eddig 10 fajukat találták (Soós 1955).
Kis denevérlégy
Nycteribia schmidlii Schiner
Teste 3 mm-es, keskeny és megnyúlt, szőrzete ritka és rövid. Szemei nincsenek. Lábszárai feltűnően szélesek,
tora hosszabb, mint széles. Európában és Észak-Afrikában honos, nálunk a leggyakoribb denevérlégy-fajnak
látszik. Ismert gazdaállatai a vízi denevér (Myotis daubentoni), a közönséges denevér (Myotis myotis), a törpe
denevér (Pipistrellus pipistrellus), és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi).
Nagy denevérlégy
Penicillidia dufourii Westwood
Ismert gazdaállatai lényegében megegyeznek a kis denevérlégyével.
312
37. fejezet - Rend: TRICHOPTERA –
Tegzesek
A tegzesek a lepkékhez rendszertanilag közelálló, bár valamelyest kezdetlegesebb rovarrendbe tartoznak. Az
imágók megjelenésben is hasonlatosak a molylepkékhez, elülső szárnyukat azonban pikkelyzet helyett szőrök
fedik, pödörnyelv még nem alakult ki (akár a kezdetlegesebb molyoknál), bábjuk szabad báb. Fejlődésük vízhez
kötött.
Teljes átalakulással fejlődnek. A vízbe szórt petékből kikelő lárvák hernyószerűek, többnyire szövedékkel
megerősített növényi részekből, korhadékból, csigahéjból, homokszemekből, vagy apró kavicsokból álló házat,
(=tegezt) építenek, melyet magukkal hurcolnak és vissza tudnak húzódni belé. Az állóvízi fajok könnyebb tegezt
készítenek maguknak, az áramló vizet, különösen patakokat kedvelő fajok viszont nehéz, kavicsokkal nehezített
házzal védekeznek az áramlás által történő elsodródás ellen. Bizonyos fajok nem készítenek tegezt, hanem az
aljzat nagyobb kövei között készített szövedékben élnek. Légcseréjüket a vízben oldott oxigénből végzik.
Táplálkozásuk vegyes, fogyaszthatnak növényi részeket, korhadó anyagokat, de ragadozók is lehetnek. A
bábozódás saját szövedékükben zajlik, a vízben.
A bábból kibújó imágók általában nem hagyják el a vizeket nagy távolságra, bár esetenként találkozhatunk
bizonyos fajokkal víztől távolabbi fénycsapdákban is. Az imágók jelentős részét a mesterséges fény vonzza,
különösen az ultraibolya közeli tartományokra érzékenyek. Egyes fajok egyszerre nagyobb tömegben lépnek fel
és a vizek fölött rajzanak, mások a parti növényzeten pihennek és kevesebbet mozognak nappal. Jellegzetes
tulajdonságuk, hogy – a lepkékkel összevetve – lábaik erősebbek, tüskékkel és tövisekkel többnyire jól el
vannak látva, jól tudnak szaladni és veszély elől elrejtőzni a növényzet között, repülésük viszont a lepkékhez
képest gyengébb, kezdetlegesebb, a nagyobb fajok hallhatóan „zörögve‖ repülnek.
Egyik legnagyobb termetű hazai fajuk a Nagy tegzes (Phryganea grandis Linné), 4 cm körüli
szárnyfesztávolságával, szürkés, mintázattal tarkított elülső szárnyával elég feltűnő látvány. Nagyobb
állóvizeink mentén, nyári estéken találkozhatunk vele, lámpák körül körözve.
Ugyancsak állóvizeknél (a Balatonnál pl. gyakran) kerülhet szemünk elé egy kisebb méretű (1,5–2 cm
szárnyfesztávolságú), halványsárga elülsőszárnyú faj, az Oecetis ochracea (Curtis), melynek csápjai akár 3–4
cm hosszan is előre nyúlhatnak. Szintén lámpák körül figyelhetők meg.
Habitusukat tekintve hasonló, igen hosszú csápú, kékes-fekete szárnyú fajokkal találkozhatunk patakok fölött
napközben, melyek egy része a Mystacides genusba tartozik. Ugyancsak folyóvizek felett röpködnek, esetenként
igen nagy számban a szövőtegzesek (Hydropsyche) közé tartozó fajok, melyek faji szinten történő
meghatározása a szakemberek számára is többnyire komoly feladatot jelent.
Összességégben a hazai, mintegy 200 körülire tehető tegzesek meghatározása – kevés kivételtől eltekintve –
elmélyült, alapos kutatómunkát és nagy gyakorlatot igényel, vizsgálatuk azonban élővizeink állapotáról értékes
információkat szolgáltathat.
313
38. fejezet - Rend: LEPKÉK –
LEPIDOPTERA
Fejük szabadon mozgatható. Csápjuk különböző hosszúságú, sokízű, alakjuk különféle. A hímek csápja
többnyire fésűs a nőstényeké fonalas. Szájszervük jellegzetes pödörnyelv, vagy szipóka, amely nyaló-szívó
készülék. A pödörnyelv az állkapocs (maxilla) jobb és baloldali külső karéjból (lobus extrema, galea) alakult. A
rágó és az állkapocs többi része, valamint az alsó ajak erősen redukálódott, az alsó ajak tapogatója jól fejlett.
Egyes fajok szívókájának végén nedvfúró készülékek vannak, amely segítségével megfúrják a gyümölcsöt. Az
evolúciósan alacsonyabb rendű családokban még megtalálható a 3–6 ízű állkapcsi tapogató, a legprimitívebb
csoportoknak még a rágásra alkalmas mandibulái is megvannak. A legfejlettebb alakokon előfordul a
pödörnyelv másodlagos csökevényessége. A fej két oldalán található a nagy félgömb alakú összetett szem. Az
összetett szemen kívül lehet két pontszemük is, ami általában a fejtetőn található.
Lepkeszárny erezet (Lepidoptera) (Szabóky, eredeti)
Torszelvényeik összeforradtak, egységes tokot alkotnak. 3 pár járólábuk van, lábfejük öt ízből áll, rajtuk
rendesen két karom van. Szárnyaik nagysága és alakja különböző, rendszerint az első pár hosszabb és rendkívül
változatos. Gyakori a hátulsó szárny megnyúlása, sok esetben farokszerű nyúlvány van rajta. A két szárnyat a
nappali lepkék és néhány család kivételével (Saturniidae, Lasiocampidae, Hesperiidae) kapcsolókészülék fogja
össze, ami kétféle lehet. A kapcsolókaréj (jugum) az elülső szárny lebenyszerű nyúlványa, ami a hátulsó szárny
elülső szegélyén lévő redőcskébe kapcsolódik. Az akasztótüske (frenulum) a hátulsó szárny elülső szegélyén
van, amely az elülső szárny hátsó szegélyén elhelyezkedő akasztóba (retinaculum) kapcsolódnak. A szárnyak
erezete egyszerű, de rendkívül változatos, a rendszerezésben fontos szerepe van. A szárny ereinek elnevezése a
felső szegély felől haladva a következő: a szegély alatti ér ( subcosta, sc), radiális vagy sugárerek ( radius, r 1–5),
314
Rend: LEPKÉK – LEPIDOPTERA
mediális, vagy középső erek (media, m1–3 ),cubitális vagy hónaljtőerek (cubitus, c1–2), belsőér (analis, an), végső
ér (axillaris, ax). A hátulsó szárny erezete eredetileg megegyezik az elülső szárnyéval, ami ma is látható a
legősibb lepkék esetében (Lepidoptera homoneura – egyező szárnyerezetű lepkék). Az esetek többségében
azonban a hátulsó szárnyon a sugárereket már csak egyetlen ér képviseli (Lepidoptera heteroneura – eltérő
szárnyerezetű lepkék). A szárny helyzete nyugalomban háromféle. A nappali lepkék a szárnyukat a hátuk felett
függőlegesen összecsapják, az araszolók vízszintesen kiterjesztik, a legtöbb lepkefaj azonban hátracsapja a
szárnyát és a teste felett tetőszerűen tartja.
Lepkehernyók és báb: A: Nagy púposszövő (Cerura vinula) B: Fenyőszender (Hyloicus pinastri) C: Kék
övesbagolylepke báb (Catocala fraxini) D: Köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) (Szabóky, eredeti)
A potroh 10 szelvényből áll, kívülről 7–8 látszik, a többi az ivarkészülék alkotásában vesz részt. A
nőstényeknek egy (Monotrysia), vagy két (Ditrysia) ivarnyílásuk van, ami a rendszerezésükben is szerepet
játszik.
Testüket többé- kevésbé fejlett szőrzet és pikkely fedi. A pikkelyek (pikkely = lepis) annyira jellemző rájuk,
hogy rendszerükben is kifejezésre jut (lepidoptera = pikkelyes szárnyúak). Ha a szárnyról a pikkelyek
hiányoznak a szárny átlátszó lesz (Sesia fajok), vagy a pikkelytelen helyen üvegablakok keletkeznek (Saturnia
fajok). Egyes esetekben a szárnyak hiányoznak vagy csökevényesek. A pikkelyek kutikuláris képződmények, és
alakjuk igen változatos, bennük egyrészt különböző pigmentek tárolódnak, amelyek változatos kémiai színeket
idéznek elő, másrészt finomabb szerkezetük (vékony lemezek, rács) a fizikai színeket (interferencia szín,
irizálás, fémes szín) okozzák. A színek egyenletes, vagy foltokra, sávokra stb. eloszlása hihetetlen
változatosságot hozott létre. Az összehasonlító vizsgálatok azonban arra mutatnak rá, hogy mindenféle mintázat
egy kezdetleges rajzolattípusra vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy a szárny világos alapszínében 7, a szárny
hossztengelyére merőleges sötét sáv húzódik. A színezet és a szárny rajzolata jellemző az egyes fajokra,
azonban fajon belül lehet ivari kétalakúság, földrajzi polimorfizmus és évszakos kétalakúság is.
Szaporodásuk általában kétivarú. Posztembrionális fejlődésük holometabolia. Lárvájuk a hernyó (eruca). Testük
13 szelvényből áll. Három pár rosszul ízelt egyforma torlábuk van. A 3–6 potrohszelvényen 1–1 pár állábuk, a
10. potrohszelvényen 1 pár far- vagy tolólábuk (pygopodium) található. Az állábak kétfélék lehetnek: a talpuk
szegélyén, vagy köröskörül serte ill. horogkoszorú (pedes coronati), vagy csak a külső szélükön vannak erős
kitinhorgok (pedes semicoronati). Ez rendszerezésükben is szerepet játszott, ennek alapján osztották fel a
lepkéket két nagy csoportra, a molylepkékre (Microlepidoptera), és a nagylepkékre (Macrolepidoptera), amit
még ma is használnak a gyakorlati életben. A lepkék felosztása azonban ennél sokkal bonyolultabb és alapos
315
elválasztásukhoz több bélyegcsoport szükséges. Vannak olyan családok, amelyek átmeneti helyet foglalnak el.
Rendszerezésükkel sokan, sokféleképpen foglalkoznak és sok család helye ma sem tisztázott ill. vita van a
rendszerezők között. Jelen munkánál OleKarsholt–Józef Razowski (1996) rendszertanát használtuk. A hernyók
2–12 vedlés után, vagy a talajban, vagy a szabadban bábozódnak. Bábjuk általában fedett (múmia) báb (pupa
obtecta). Csak a legkezdetlegesebbeknél fordul elő szabad báb (pupa libera). Gyakori a gubószövés.
Lepkeszárny (Szabóky, eredeti)
Állatföldrajzi régiók (Szabóky, eredeti)
Az imágók belső szervére jellemző, hogy nyelőcsövükhöz hosszúnyelű begy kapcsolódik, amely a folyékony
táplálék ideiglenes tárolására szolgál. Testükön szétszórva, és különösen a csápjukon számos bőrérzékszerv
található, amelyek különböző fizikai és kémiai ingerek felfogására szolgálnak. Sok lepke ciripelni képes. A hang
ingerek felfogására az utótoron és a két első potrohszelvényen tympanalis hallószervek lehetnek, vagy pedig a
két szárny tövében chordantalis szervek. Újabb kutatások kimutatták, hogy némely lepke az ultrahangot is képes
érzékelni. Az éjszakai lepkék általában kémiai kommunikáció segítségével érintkeznek (feromonok), a
nappaliak viszont elsősorban vizuálisan kommunikálnak.
A lepkék és a hernyók biológiája igen változatos. A kifejlett imágó nappali vagy éjszakai állat. Virágok
nektárjával, vagy virágporral táplálkoznak. Vannak lepkék, amelyek életük során nem vesznek fel táplálékot. A
növények beporzásában szerepet játszanak. Vannak évenként egy, két sőt háromnemzedékes (univoltin, bivoltin,
multivoltin) fajok. A hernyók főként a növények levelével táplálkoznak, de vannak farágók (xilofág), különböző
szerves anyagokkal táplálkozók, sőt ragadozók (predátorok), levél- és pajzstetvekkel táplálkozók is. Egyesek
316
állati maradványok, vagy viasz fogyasztására specializálódtak. A vízhez kevés kapcsolódik, de néhány faj
hernyója a növények víz alatti részével táplálkozik.
A nagy rendszerek 85–89 családot is tárgyalnak. Mi csak a hazánkban előforduló és erdőhöz kötődő családokkal
ill. fajokkal foglalkozunk.
Család: ARANYSZÁRNYÚ ŐSMOLYOK
Fam: Micropterigidae
Ősi típusú család. A tegzesekkel (Trichoptera) való részbeni hasonlóságukat példázza az a tény, hogy még az
1920-as években is oda sorolták őket (Comstock, 1918). Rendszertani helyük máig vitatott. A lepkéknek
működő rágó szájszervük van, ezzel őrlik meg a virágpollen szemeket. Nyelvük hiányzik. Szárnyuk
kihegyesedő. Apró termetű lepkék, a legnagyobb hazai fajuk szárnyfesztávolsága 4–12 mm között mozog.
A család főleg Közép- és Dél-Európában terjedt el, de néhány képviselője északon, pl. Finnországban is
fellelhető. A palearktikumban Japánig előfordulnak. Észak-Amerikában és Ausztráliában is él néhány faja.
Hazánkban eddig 6 faja ismert. A lepkék tavasszal, nyár elején a reggeli órákban és nappal repülnek. Több faját
sásféléken (Carex spp.), vagy a gólyahír virágain (Calthapalustris) – táplálkozásuk közben – tömegesen
figyelhetjük meg. Hernyói mohaféléken élnek. Gazdaságilag közömbös fajok.
Vörösöves ősmoly
Micropterix thunbergella Fabricius
Leírás: A lepke 9–10 mm szárnyfesztávú, tehát a nagyobb ősmoly fajokhoz tartozik. Elülső szárnya rézvörös,
rajzolata villogó aranysárga két keresztsávból és két foltból áll, mely utóbbiak a szárny elülső szegélyében
helyezkednek el. Hátulsó szárnya barnásszürke, a szegélyeken bíbor színűen villogó. Fejszőrzete rozsdasárga.
Elterjedés, életmód: Leginkább a napsütötte délelőtti órákban pillanthatjuk meg kora tavaszszal, március–
áprilisban, főleg bükk (Fagus sylvatica) és gyertyán (Carpinus betulus) törzsén. A lepkék néha tömegesen
pihennek a fatörzsön és ha megfelelő szögben éri őket a fény, csillogásuk messziről megfigyelhető. Viszonylag
éberek, az egyedek közeledtünkre felrepülnek. Hazánkban mindenütt megtalálhatók, ahol az előbb említett két
fafaj él. Valószínűleg más fák törzsére (pl. Quercus spp.) is lepihenhetnek, de ott jóval nehezebb észlelni őket.
Család: ŐSMOLYOK – Eriocraniidae
Fam: Társnév: álmoly-félék
Ősi típusú család, az előző (Micropterygidae) családtól a meglévő, de működésképtelen rágószájszervvel, a

lábszárakon már meglévő sarkantyúkkal és az erezet bizonyos redukcióival tér el.
A hernyók aknázó életmódot folytatnak. Az aknában rendszerint vékony, összegubancolódott hajszálakhoz

hasonló ürülékvonalakat hagynak maguk után. Ősszel a növényekről leereszkednek a talajra, áttelelnek és csak
tavaszszal bábozódnak.
A család fajai Európában, Indiában és Észak-Amerikában terjedtek el. A fajok szárnyfesztávolsága 10–16 mm
között mozog. Hazánkban két nemét és két faját ismerjük. Ez a szám a jövőben változni fog, mert nagyon korai
március–áprilisi repülési idejük nehezíti a fajok pontos elterjedésének felderítését. Az Eriocrania nem fajai
előszeretettel aknáznak a nyír-félék (Betula spp.) levelében. Gazdaságilag közömbösek.
Tölgyaknázó ősmoly
Mnemonica subpurpurella Haworth
Leírás: A lepke 13–16 mm szárnyfesztávolságú. Elülső szárnya csillogó világoszöldes aranyszínű, rajta nagyító
alatt apró acélkék vagy ibolyaszínű pikkelyek láthatók, de nem alakítanak határozott mintázatot. A hátulsó
szárnya barnásszürke és a rajta található pikkelyek egy része, különösen a szegélyek mentén nagy és tojás alakú.
Fejszőrzete barnásszürke.
Elterjedés, életmód: A nem a palearktikumban terjedt el. Hazánkból egy faját ismerjük, mindenütt előfordul. A
lepke nappal repül, különösen kedveli a napsütést. Az erdei utak mentén viszonylag alacsonyan – a
földfelszíntől kb. 50 cm magasan – repkedő, sárgásan megcsillanó szárnyú lepkével gyakorta találkozhatunk
317
március – áprilisban. A mesterséges fényre jól repül, ha a fényforrás a lepke biotópjában található. Hernyója
nyáron a Corylus- és Quercus-félék levelében készíti nagy, világos, sárgásbarna foltaknáit.
Család: GYÖKÉRRÁGÓ ŐSLEPKÉK
Fam: Hepialidae
Társnév: Gyökérfúró molylepkék
Csápjuk különböző alakú, de igen rövid. Szájszerveik csökevényesek. Szárnyaik megnyúltak, közel tojás
alakúak. Nagy termetű fajok is akadnak közöttük. A hazai fajok között találhatunk 60 mm-es fesztávolságú fajt
(pl. Triodia sylvina Linneaus) is, a nagy példányok a nőstények közül kerülnek ki. Szárnyaik akasztósörtével
kapcsolódnak egymáshoz, de a fajok többségénél ez a kapcsolat gyenge, ezért a repülésük nehézkes. Sajátságos
a főerek tövi ágait összekötő kereszterek léte. Hátulsó szárnyuk erezete megegyezik az elülső szárnyéval. A
szárnyrojtok igen rövidek. A mintázat és szín egy fajon belül is igen változó lehet.
A család főleg trópusi elterjedésű, hazánkból négy nemzetség hat faját ismerjük. A lepkék a kora esti órákban
(Pharmacis, Triodia spp), vagy nappal repülnek, a gyökérrágó lepke (Korscheltellus lupulina Linnaeus). Az
aranyló gyökérrágó lepke (Phymatopus hectus Linneaus) bükkfa törzsén pihenő példányaival gyakorta
találkozhatunk a nyár eleji hónapokban.
Nagy gyökérrágólepke
Hepialus humuli Linnaeus
Társnév: Komlómoly
Leírás: Ez a faj nagyon szép iskolapéldája a sexualdimorfizmusnak. A hím selymesen fehér színű, teljesen
rajzolatmentes. A nőstény elülső szárnya világos agyagsárga, mintázata világos piros. Két keresztsávból áll,
amelyből a tő felőli megszakadozik, de látható a tőtéren is néhány piros folt, melyeknek terjedelme igen változó
lehet. Hátulsó szárnya világos vörhenyesszürke.
Elterjedés, életmód: Észak- és Közép-európai, valamint Nyugat-ázsiai faj. Magyarországon a nedves, lápos
területek jellemző lakója. Repülési ideje a nyár derekára tehető. Fő tápnövénye a komló (Humuluslupulus),
melynek gyökerében él, de feljegyzések vannak egyéb tápnövényeiről is. (Leontodon-, Daucus-, Rumex-,
Spirea-fajok). A nőstények jól repülnek mesterséges fényre. Szürkületkor megfigyelhetjük a hímeket, amint a
komló körül fehér szárnyaikkal szinte világítva libegnek. Hazai kártételük nem ismert.
Család: Törpemolyok
Fam: Nepticulidae
A legapróbb termetű lepkék tartoznak ebbe a családba. 3–10 mm közötti a szárnyfesztávolságuk. Fejükön elálló
szőrözet van. Csápostoruk az elülső szárny feléig vagy 3/4-éig ér. A csáp tőízén tányérszerű képződmény
látható, ez az u.n. szemtakaró. Szárnyuk hegyes, keskeny, a rojtok hosszúak. A szárnyak mintázata egyszerű
keresztsávból, vagy 1–2 foltból áll. Gyakori az egyszínű szárny.
A törpemolyok az egész földön elterjedtek. Magyarországon 3 nemből 125 faj ismert. Földrajzi elterjedésük
még részben tisztázatlan. A lepkék nappal repülnek, levélfonákon, fatörzsön pihennek. A mesterséges fény
többnyire vonzza őket. Hernyóik kivétel nélkül aknáznak, de a bábozódás csak ritkán történik abban.
Rendszerint a növényeken kívül, vagy a talajon készítik a körte vagy tojás alakú gubót, melynek színe a
szürkétől a sárgán át a vörösig változó. Az aknák zömmel a növények levelében találhatók, de ismert olyan faj,
pl. az Ectoedemia sericopeza, amelynek 1. nemzedéke az Acer pseudoplatanus rügyeiben, a 2. nemzedék a
termésében, vagy más növények szárában él. A törpemolyok általában gazdaságilag közömbösek, de egyes
fajok gradáció alkalmával más családba tartozó fajokkal együtt esetenként jelentős kártételt tudnak okozni (pl.
Nepticula malella almán).
Bükkfakéreg-törpemoly
Ectoedemia liebwerdella Zimmermann
318
Leírás: A szárny alapszíne okkersárga, sűrű ibolyásfekete pikkelyekkel. Fejszőrzete fekete. A harántsáv
maradványa a két háromszög alakú sárga folt. Csápja barna, szemtakarója sárga.
Elterjedés, életmód: Az Ectoedemia nem csak a palearktikumban fordul elő. Európában négy faja ismert, ebből
kettő hazánkban is megtalálható. Az E. liebwerdella alkonyatkor repül, a mesterséges fény erősen vonzza. A
lepke hernyója a bükk (Fagus silvatica) kérgében aknázik, két évig. Július–augusztusban repül. Eleinte a
hernyók lábatlanok és csak az utolsó vedlési stádiumban jelenik meg a csökevényes lábpár. A gubó, bronzszínű
a kígyózó akna végén, a kéreg felett található. Az aknák rendszerint visszafordulnak és párhuzamosan
folytatódnak. Nem csak az alsó kéregrészeken, hanem magasan a koronában is találhatók aknák, ez az egyik
magyarázata, hogy a lepkét egész Európában csak két helyről nevelték. Számos helyről csak az aknája ismert,
ugyanis az sok éven át megmarad, s a helye rendszerint kalluszosodik. A fiatal aknát nagyon nehéz észrevenni.
Család: HOSSZÚCSÁPÚ MOLYOK
Fam: Adelidae (színes 102.)
Társnév: Zsákhordó aknázó lepke-félék
Evolúciós sorrendbe állítva a családokat, ettől a családtól kezdve minden lepke eltérő szárnyerezetű, a hátulsó
szárnyak erezetében bizonyos visszafejlődés tapasztalható Csápjuk igen hosszú, az elülső szegély 3–4-szeresét
is elérheti. Adott faj esetén a hím csápja 2-szer olyan hosszú lehet, mint a nőstényé. A nyelvük nem látható;
rövid; hiányzik, vagy feltekercselt. Az állkapcsi tapogató néhány esetben hiányzik. A szárnyak oválisak.
Viszonylag apró termetű fajok, 7–21 mm szárnyfesztávolsággal. Öt nemét és 39 faját ismerjük hazánkban.
Gazdasági jelentőségük nincs.
Az Adela nemenzetségen belül igen változó a csáphossz. Van olyan faj, melynél mindkét ivarnak egyforma
hosszú a csápja és itt fordul elő a család jellemzésében említett háromszoros hosszúságú csáp (Nemaphora
[Adela] degeerella Linnaeus). A hímek csápja hajszálvékony, a nőstényekét olykor pikkelyek vastagítják. A
szárnyak lekerekítettek. A szárny egyes fajokon belül is ingadozó lehet. A hím farpamacsa igen kicsi, vagy
hiányzik. A nőstény utolsó potrohszelvényén lesimult pikkelyek vannak, a tojócső csak kevéssé látszik.
A nagy fajszámú nemzetség majdnem kizárólagosan az északi féltekén fordul elő. Hazánkból 15 faj ismert
eddig.
A lepkék nappal repülnek, rendszerint virágokon pihennek. A hernyók fiatal korukban virágokban élnek, majd
később lapos zsákot készítenek és a talaj közelében táplálkoznak tovább. Tápnövényeik egyaránt lehetnek
fásszárú (Quercus, Salix stb), vagy lágyszárú (Veronica, stb) növények.
Pompás tőrösmoly
Nemaphora degeerella Linnaeus
Syn: Adela degeerella Linnaeus
Leírás: 15–21 mm fesztávolságú faj. Alapszíne piszkos aranysárga. A mintázat a szárny hosszával
párhuzamosan ibolyás sávokból áll, de a szárny 2/3-ában egy dupla sáv szakítja meg azokat. Hátulsó szárnya
ibolyásan csillogó szürkésbarna. Jellegzetes függőlegesen hullámzó röptéről és a menetszél miatt hosszan
hátrahajlott csápjáról könnyen felismerhető.
Életmód: Erdei növényeken polifág. Repülési ideje május–június.
Smaragdfényű tőrösmoly
Adela reaumurella Linnaeus
Társnév: Hosszúbajszú zöld moly; avarmoly
Syn: Adela viridellaLinnaeus
Leírás: Elülső szárnya élénk csillogó zöld, hátulsó szárnya feketés. A hím csápja kétszer olyan hosszú, mint az
elülső szárnya.
319
Életmód: Tápnövényei a Fagus- és Quercus-fajok. Repülési ideje megegyezik az előzőekben említett fajéval.
Nappal összegyűlhet akár több száz példánya is a ritkásabb erdőrészeken és jellegzetes liftező táncot lejtenek.
Család: FOLTAKNÁS MOLYOK
Fam: Tischeriidae
Társnév: Tölgyaknázó molylepkefélék
Fejük felül szőrös, arcuk sima. Nyelvük fejlett, rágóik maradványai megvannak. Csápjuk vékony, olyan hosszú,
mint az elülső szárny. Elülső és hátulsó szárnyuk megnyúlt, keskeny, hegyes.
A Tischeria genusból nyolc fajt találtak hazánkban. A lepkéket a mesterséges fény kevéssé vonzza, de ha a
biotópban világít, akkor tömegesen repül rá. Többnyire lombos fák levelében készítik foltaknáikat. A bábozódás
az aknában történik, gubóban, vagy anélkül. Szárnyfesztávolságuk 6–10mm között változik.
Tölgyaknázó sörtésmoly
Tischeria ekebladella Bjerk
Társnév: Tölgyaknázó pille, tölgyaknázó moly
Syn: Tischeria complanellaHübner
Leírás: Elülső szárnya tojássárga, tompán csillog. A szegélyeken rendszerint gyenge barna behintés látható.
Hátulsó szárnya szürke, rojtja sárgásszürke. Feje, csápja és tora sárga, szárnyainak fesztávolsága 8–10 mm.
Elterjedés, életmód: európai, észak-afrikai és kisázsiai faj. Magyarországon mindenhol előfordul. Májustól–
októberig lehet találkozni az imágóival. A nemzedékek számát nem ismerjük pontosan, de lehetséges hogy két
nemzedéke van. Hernyója Quercus-félék levelein készíti nagy fehér foltaknáit, melyek olykor az egész levelet
befedik. Egy levélen rendszerint több akna is látható. Az őszi hernyók a foltaknában telelnek át, és áprilisban
bábozódnak. 1987– 1988-ban az Ormánságban kocsányos tölgyeken tömegszaporodása volt.
Család: RUHAMOLYOK
Fam: Tineidae
Társnév: Valódi molylepke-félék
Fejük rendszerint elállóan borzas, a szőrözet rövid, olykor tarkó felől előreboruló. A hím csápja finoman, ritkán
pillás, vagy fésüfogas, a nőstényé egyszerű fonalas és rendszerint rövidebb az elülső szárny elülső szegélyénél.
Nyelvük fejletlen, gyakran hiányzik. Elülső szárnyuk megnyúlt, többnyire tompa a csúcsa. Hátulsó szárnyuk
olyan, mint az elülső, csak hegyesebb. A hímeknek farpamacsa van, a nőstények tojócsöve rendszerint messzire
kinyúlik. Az egyes fajok szárnyfesztávolsága 6–30 mm.
Hatalmas család, az egész földön elterjedt. Hazánkból 19 nemzetség 45 faját ismerjük. A lepkék éjszaka
repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Táplálékuk határozza meg élőhelyüket és elterjedésüket. A hernyók
növényi eredetű anyagokon: száraz, korhadó fában, szárított készletekben; és állati eredetű anyagokban:
szőrben, gyapjúban; zuzmókban élnek. Egyes fajok hernyói csövet, zsákot készítenek maguknak, vagy
selyemmel kibélelt járatokban mozognak.
Több faj igen komoly háztáji kártevő, mint pl. az alábbi fajok:
takácsmoly: Trichophaga tapetzella Linneaus
szűcsmoly: Tinea pellionella Linneaus
Speciális faj a dugómoly:Oinophila v-flavumHaworth – Pincében tenyésző gombákon él, de olykor a

boroshordók dugóját is megtámadja.
A ruhamoly (Tineola bisselliella Hummel) elülső szárnya teljesen rajzolatmentes, csillogó szalmasárga színű,
10–16 mm között mozog a szárnyfesztávolsága. Rendszerint a sötét, bolygatatlan helyeket kedveli, így
faliszőnyegek, faliképek mögött, vagy éppen a szekrénybe helyezett és régen mozdított ruhanemük alatt, között
320
található. Amint erősebb fény éri, igen gyorsan – rendszerint nem repülve, hanem futva – menekül a sötét zugok
felé. Az anyagokban lyukakat rág és szövedéket készít, melyben megtalálható az ürüléke.
A hangyafészek-moly (Myrmecozela ochraceellaTengström) nevéhez illően hangyafészkekben él. Szalmasárga

színű, kissé áttetsző szárnyú lepke, mintegy 15 mm szárnyfesztávolságú.
Májustól júliusig repül a fésüscsápú korhadékmoly (színes 100.) (EuplocamusanthracinalisScopoli). A 26–32

mm szárnyfesztávolságú lepke a koromfekete szárnyában levő fehér foltokkal, pöttyökkel, jellegzetes vitorlázó
röptével könnyen felismerhető. Gyakran találkozhatunk vele a ritkásabb erdőrészletekben. Hernyója taplókon,
Quercus-félék stb. korhadó fájában él.
Közönséges óriásmoly (Morophaga [boleti] choragella Denis & Schiffermüller). Elülső szárnya tompa
okkersárgás, mintázata barna, szabálytalan, elmosódott foltokból áll, középen egy V alakban megtört folt
látható. Szárny fesztávolsága 18–28 mm. Június–júliusban repül. Hernyója taplókon és Fagus-, Quercus-,
Crataegus félék korhadó fájában él.
Zsákhordó lepkék (Psychidae) zsáktípusai: A: Psyche viciella – csak keresztirányú fűszálak, B: Canephora
unicolor – fűszálak és levéldarabok, C: Taleporia tubulosa – talajszemcsék, D: Fumaria casta – csak hosszirányú
fűszálak (Szabóky, eredeti)
Család: Zsákhordó lepkék (színes 96.)
Fam: Psychidae
A hímek csápja rövid, szőrös, pillás, fésüs lehet. Az ajaktapogatók hiányoznak, vagy csökevényesek. Nyelvük
nincs. Testük rendszerint szőrös. Lábaikon sarkantyúk vannak. Szárnyaik megnyúltak, lekerekítettek, többnyire
egyszínűek (a szürke és a barna valamilyen árnyalata), kissé áttetszők. A nőstények többsége szárnyatlan –
ezeken a szemek, csápok, szájszervek és lábak is csökevényesek.
Nagy fajszámú család, az egész Földön elterjedt. Hazánkból 18 nemzetséget és 30 fajt mutattak ki. A hernyók
zuzmókon, fűféléken, ritkábban virágos növényeken élnek. Egyes fajai állati eredetű táplálékot is fogyasztanak
(pl. rovarhullák stb.) Hazai kártételükről nincs ismeretünk. A hernyók zsákot készítenek, belülről selymes
anyaggal kibélelik, kívülről pedig különböző anyagokat ragasztanak rá. Az anyagok lehetnek talajszemcsék,
levelek, fűszálak, tűlevelek s az így készített lakhely fajra jellemző, jó határozóbélyegekkel bír. A lepkék a kora
reggeli, vagy késő délutáni órákban repülnek. Szárnyfesztávolságuk 8–28 mm között változó.
Közönséges csövesmoly
Taleporia tubulosa Retzius
Syn: Talaeporia tubulosaRetzius
321
Leírás: Erdei faj, zuzmókon táplálkozik. Zsákja 14 mm hosszú, hengeres, végén az élek letompítottak. Eleje
apró szemcsékkel borított. Bükk, gyertyán fatörzseken gyakran találkozni az odakötött lelógó zsákokkal. A hím
13–18 mm szárnyfesztávolságú és csillogó barnásszürke színű. Május–júniusban repül a délelőtti órákban. A
nőstény szárnyatlan, csupasz tojócsővel.
Család: Keskenyszárnyú molyok
Fam: Gracillariidae
Társnév: Levélaknázó molyfélék
Fejét sima pikkelyek borítják. Csápja hosszú, rendszerint meghaladja az elülső szárny hosszát. Ajaktapogatói
vékonyak, hosszúak. Elülső szárnyai erősen megnyúltak, keskenyek, végükön kissé meggörbültek, 5–20 mm
között mozog a fesztávolságuk. Hátulsó szárnyai hegyes ék alakúak, nagyon hosszú rojttal.
A család az egész földön elterjedt, sok fajt ölel fel. Hazánkból 24 nemet, 115 fajt ismerünk. Újabban a
sátoraknás molyok (Lithocolletidae) családját is itt tárgyalják. Éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza
őket. Egy részük imágó alakban telel. A család egyes csoportjai csak fiatal korukban aknáznak (pl. Parornix)
más csoportjai fejlődésük végéig aknáznak (Phyllonorycter). A bábozódás rendszerint az aknában történik. Az
esetleges tömegszaporodás esetén károkat is okozhatnak (pl. Cameraria ohridella). Tápnövényeik között
éppúgy szerepelnek a lombos fák, mint a lágyszárú növények.
A tölgyhajtásmoly – SpulerinasimploniellaFischer von Rösslerstamm: Syn: Dialectica simploniella Fischer

von Rösslerstamm tölgy kérgében aknázik
Orgonamoly
Calpotilia syringella Fabricius
Syn: Gracillaria anastomosisHaworth elülső szárnya sárgás olajbarna, finom fehér pontokkal és foltokkal
márványozott. Két nemzedéke ismert hazánkból: március–április és július–augusztus. Szárnyfesztávolsága 12–
14 mm. Hernyója Syringa, Ligustrum és Fraxinus félékben él.
Platánmoly:
Phyllonorycter platani Staudinger
Társnév: Platánlevél aknázómoly
Syn: Lithocolletis plataniStaudinger
Leírás: Alapszíne világosbarna, fehér mintázattal, ezek ékekből és hossztengelyi vonalakból állnak.
Szárnyfesztávolsága 9–10 mm.
Elterjedése, életmódja: Dél-európai faj. Két nemzedéke repül, májusban és augusztusban. Hernyója a platán
leveleken készíti sátoros foltaknáit. A „gyűrött‖ levelek messziről elárulják jelenlétét. Felső és alsó aknája
egyaránt előfordul. Az imágókat a fa alatt állva, az ég felé tekintve vehetjük észre.
Bükkmoly – Phyllonorycter faginellaZeller
Társnév: Bükklevél aknázómoly
Syn: Lithocolletis faginellaZeller
Leírás: Minden bükkösünkben előfordul. Repülési ideje május–július. Színe világosbarna, melyben világos-
fehéres ékfoltok láthatók, melyek sötétbarna szegélyűek.
Elterjedés, életmódja: Európai faj. A bükkfa sima kérgén könnyű észrevenni pihenő példányait, különösen a
törzs napsütötte, világosabb oldalán. Tápnövénye a bükk, alsó aknája van.
Tölgylevél aknázómoly
Phyllonorycter roboris Zeller
322
Társnév: Tölgyaknázó sátorosmoly
Leírás: Elülső szárnyának a középtere fehér, világosbarna csak a tőtéren és a csúcsban látható. A csúcsi barna
színben az elülső szegélyen fehér ékecskék találhatók. A csúcsban fekete pont látható, ebből indul ki egy fekete
farkocska, mely a rojtban folytatódik. Szárnyfesztávolsága 7,5–9,5 mm között változik.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-európai faj. Két nemzedéke repül hazánkban, április– májusban és
júliusban. Aknája alsó. Az imágókat – különösen tavasszal – könnyű észrevenni, ilyenkor még van elég fény a
tölgyesben, mert a fatörzsek repedései között a fehérségük szinte világít.
Feketenyár sátorosmoly
Phyllonorycter populifoliella Treitschke
Syn: Lithocolletis populifoliellaTreitschke
Leírás: Elülső szárnya világos barna, szürkés árnyalattal. A felső szegényen 5, a belső szegélyen 4 fehér folt
van. Szárnyfesztávolsága 8–9,5 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Két nemzedéke van, nyáron és ősszel repül. A második nemzedék imágóként
telel pl. a kéreg alatt, de megtalálhatjuk az épületek nyílászárói között áttelelő példányaikat is. Jelenlétük
különösen tavasszal szembetűnő, ahogy az ablaküvegen tucatjával repkednek. Tápnövénye a kanadai, fekete- és
jegenyenyár, aknája alsó. Városokban ültetett nyárfákon óriási tömegben tud megjelenni.
Akáclevél aknázómoly – Phyllonorycter robiniella (Szabóky, eredeti)
Akáclevél aknázómoly (színes 56.)
Phyllonorycter robiniella Clemens
Leírás: A lepke barna színű. Elülső szárnyán, az elülső szegélyen 4, a belső szegélyen egy, a külső szöglet előtt
további egy fehér horgocska található, melyek a külső szöglet felé irányulnak, s a középsők érik el a szárny
tengelyét. A fehér horgocskákat fekete szegély kíséri. A tő bizonytalan kiterjedésű, feketésbarna, a csúcsban 1
fekete folt látható. A rojt töve fekete és az alsó harmadban megszakított. Hátulsó szárnya világosbarna, széles
rojtozattal. Feje erősen borzas. Szárnyfesztávolsága 5 mm körüli.
Elterjedés, életmód: Eredetileg észak-amerikai faj, innen behurcolva 1993-ban találták először Európában.
Jelenlegi ismert előfordulási helyei Svájc, Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország. A hernyó a Robinia
pseudo-acacia-n készíti foltaknáit. Rendszerint a fonákon látható, de ismerünk felszíni aknáit is. Az akna
ezüstfehér színű és az ellentétes oldalon a levél sárgás-barnás elszíneződése árulja el jelenlétét. Az akna helye
nagyon jellemző, sohasem fekszik a főéren, hanem a levéllemez egyik vagy másik felén található. Érdekes, hogy
323
a hernyók sok esetben többedmagukkal rágnak ugyanazon aknában. Az ürülék az akna közepén szóródik szét. A
hernyó az aknában készíti fehér gubóit és ott is bábozódik. Két nemzedéke biztosan van, de megfelelő időjárás
esetén egy részleges harmadik is kifejlődhet. A levélben telelnek a bábok.
Vadgesztenyelevél aknázómoly – Cameraria ohridella (Szabóky, eredeti)
Vadgesztenyelevél aknázómoly (színes 53., 54.)
Cameraria ohridella Deschka & Dimicˇ
Leírás: A lepke elülső szárnya aranybarna színű, benne három fehér harántsáv. A tő felőli oldalon két
keresztsáv teljes, a harmadik megszakadt. A fehér szinezetet fekete árnyék szegélyezi. A tőből egy rövid,
vékony fehér sáv indul a külsö szegély irányába, továbbá a csúcs előtt az elülső szegélyen is látható egy apró
fehér ékfolt. Rojtjában két sötét választóvonal látható. Hátulsó szárnya világosbarna. Feje borzas, csápja
fehéresen gyűrűzött. Szárnyfesztávolsága 6 mm.
Elterjedés, életmód: Erópai faj. Megjegyzendő, hogy a Cameraria nemzetség tipikusan észak-amerikai, az
ohridella a nemzetség egyetlen európai faja. Nemrég írták le a macedóniai Ohridi tó mellől (Deschka & Dimiˇc
1996). Azóta a faj nyugat, majd észak felé terjedt
tovább. Jelenleg ismert előfordulási helyei Ausztria, Olaszország, Németország, Szlovákia, Magyarország.
Hazánkban 1997-ben észlelték először.
A lepkének hazánkban 3 nemzedéke van. Tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) melynek a

levelében aknázik. Az első nemzedék petéit a fa virágzása előtt, május hónapban, a levelek felszínére rakja. A
hernyó foltaknát készít, és az érközöket rágja ki. A nemzedékek folyamatosak őszig. A hernyó a levélben
bábozódik, s így telel át. A városi vadgesztenyefák veszélyes kártevője, tömegszaporodása esetén a fa idő előtt,
augusztusban hullatja le az elszáradt leveleket, sőt másodvirágzás is előfordul.
324
Akácaknázó hólyagosmoly – Parectopa robiniella (Szabóky, eredeti)
Akácaknázó hólyagosmoly (színes 55.)
Parectopa robiniella Clemens
Leírás: Elülső szárnya fekete, kissé selymesen fénylő, az elülső szegélyen 4, a belső szegélyen 3 hófehér vonal
található. A külső szegletben, a rojt határán van egy bizonytalan kiterjedésű vékony fehér folt. A rojt
világosszürke, benne két fekete választóvonal. Hátulsó szárnya fekete. Homloka fehér, fekete lábain fehér
gyűrűk láthatók. Szárny fesztávolsága 5 mm.
Elterjedés, életmód: Észak-amerikai faj, Európába behurcolták (1970-es évek végén). Jelenlegi elterjedése:
Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia. Magyarországon 1983-ban
észlelték először. A faj Észak-Olaszországból terjedt északra és keletre, a Phyllonorycter robiniellá-val azonos
úton! A hernyó az akác (Robinia pseudoacacia) leveleiben készíti jellegzetes ujjas aknáit, mégpedig a levél
felszínén és mindig a főéren. A bábozódás az aknán kívül történik. Klimatikus viszonyoktól függően 2–3
nemzedéke fejlődik hazánkban (Bakó és Seprős 1987) Az áttelelni készülő hernyó a földre hullott leveleken
ősszel egy levél szélén fehér gubót sző, ebben telel, majd tavasszal alakul át bábbá. Magyarországon mindenfelé
elterjedt és melegebb években 100%-ban fertőzi a fákat. Vannak olyan területek, ahol az akácon csak az
akácaknázó hólyagosmoly (P. robiniella) fordul elő, de az akáclevél akázómoly (Ph. robiniella) nem, ez
valószínűleg azzal magyarázható, hogy a P. robiniella több mint tíz évvel hamarabb került Magyarországra!
325
Pókhálósmolyok aktivitása (Löfstedt, 1984 nyomán)
Család: PÓKHÁLÓS MOLYOK
Fam:Yponomeutidae
Syn: Hyponomeutidae
Ajaktapogatói kicsik és vékonyak, rendszerint lecsüngők. Legjellegzetesebb tulajdonságuk az elülső szárny

tövénél, a fonákon látható viszonylagosan nagy, elsötétült szárnyfolt, az ún. stigma. A tőtéri szárnyrészek igen
szélesek és fejlettek. Tág ökölógiai tűrőképességű fajok, az egész világon elterjedtek. Főleg a trópusokon
vannak színpompás képviselőik. Magyarországról 6 nem 20 faját ismerjük. A pókhálós moly elnevezés onnan
ered, hogy hernyóik (Yponomeuta) a fákon, cserjéken pókhálóra vagy fátyolra emlékeztető nagy hálókat szőnek,
mely messziről látható. Ez az ún. „nyári hernyófészek‖, amelyet gyakran összetévesztenek az amerikai fehér
medvelepke (H. cunea, lásd ott) hernyófészkével, de amelynél a pókhálós molyok hernyófészke mindig
korábban jelenik meg, s benne a hernyók befejezik fejlődésüket mielőtt még a Hyphantria hernyói
megjelennének. A lerágott csupasz ágvégeket, a maradék hálóval maguk mögött hagyva átvándorolnak a közeli
ágra tovább táplálkozni. Ritkán megfigyelhető olyan eset is amikor a pókhálós molyok a körülbelül 40 cm
átmérőjű fák törzsét körbeszövik oly módon, mintha selyem harisnyát húztak volna rá és a fa messziről fehér
„platán‖ külsőt mutat. Az egyes fajok hernyói közt vannak magevők, lombfogyasztók és aknázók is.
Pókhálós májusfamoly
Yponomeuta evonymellus Linneaus
Társnév: Zelnice-moly.
Syn: Hyponomeuta evonymellusLinneaus
326
Leírás: Elülső szárnya fehér és hosszában öt sorban elhelyezkedve apró, egyforma nagyságú fekete pontok
sorakoznak. A többi Yponomeuta fajon jóval kevesebb, de szinte csak nagyobb méretű pontok láthatók. Elülső
szárnya hegyes. Feje, tora fehér. Hátulsó szárnya szürke. Szárny fesztávolsága 22–26 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. A hernyók csoportosan élnek zelnicemeggy (Prunus padus), vagy
akecskerágó-fajok (Euonymus spp.) ágain. Júliusban, augusztusban repül a lepke. A tápnövény rügyire kis
kupacokba rakja le petéit. A kis hernyók áttelelnek, és tavasszal kezdik „látványos‖ tevékenységüket, a
pókhálószerű szövedékek építését, mely alatt szinte láthatatlanok. A hernyók piszkosfehér színűek, fekete
pettyekkel. A kolónia növekedése nem tart a végtelenségig, mert a hernyók csoportokra oszlanak, és különböző
ágakra másznak, és szőnek. Közösen bábozódnak, mégpedig úgy, hogy egymás mellett párhuzamosan szövik
meg gubójukat. Különös jelenséget figyeltek meg a pókhálós májusfa molyoknál, mégpedig azt, hogy vannak
olyan egyedek, amelyek nem bábozódnak be, – mint a többi – hanem tovább szövik a hálót a sérült részeket
kijavítják. Mivel a hálóval zárt területen minden levél elfogyott, úgy az „őrhernyók‖ nem tudnak táplálkozni, s
végül elgyengülve elpusztulnak. Ez egyfajta munkamegosztásnak minősül!
(„önzetlen‖ hernyó, vagy „önző gén‖).1
*Pókhálós fűzmoly
Yponomeuta rorellus Hübner
Syn: Hyponomeuta rorellus Hübner
Leírás : Elülső szárny alapszíne fehér, a szárny közepén szürke árnyék húzódik, mely a sejtben egy hosszanti
sávból áll, és kiterjed a csúcs felé is. A rajzolat 3 sor hosszanti irányú fekete pontból tevődik össze. Feje, tora
fehér. Szárnyfesztávolsága 19–22 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója fűz-féléken (Salix spp.) júliusig él. Repülési ideje
július–augusztusig tart.
A valódi pókhálós molyok (Yponomeuta) fajait nagy hasonlóságuk miatt igen nehéz száraz preparátumokból
meghatározni. Megjegyzendő, hogy a bábok specifikusan különböznek. Érdekességként megemlítendő, hogy a
legújabb feromon kutatások egyfajta megoldást kínálnak a fajok biztos szétválasztáshoz, meghatározásához.
Egyazon komponens, különböző hígítását használták fel a kísérletekben. A következő eredmény született. A
koncentráció nö-vekedésével bizonyos fajok aktivitási csúcsa nagyon szépen elválik egymástól (lásd a
táblázatot). Azon fajok melyek aktivitási csúcsa nagyon közeli, ott a napszakok választják el őket, nevezetesen
az egyik faj csak délután, a másik faj csak hajnalban repül, tehát az egyes fajok hímjei nem találkozhatnak a
másik faj nőstényeivel („kereszteződési gát‖).
Almalevél tarkamoly
Swammerdamia pyrella Villiers
Leírás: Elülső szárnya hegyes, szürke, a szárcsúcs körüli rojt rézszínben csillog. Elülső szárnyán határozatlan
körvonalú sötétszürke foltok láthatók. Nagyon szembetűnő, hogy a feje fehér. Hátulsó szárnya világos szürke. A
legkisebb hazai faj 10,5–11,5 mm szárnyfesztávú.
Elterjedés, életmód: A Swammerdamia nemzetség összes faja, így az almalevél tarkamoly elterjedése is
Európára korlátozódik. Hazánkból a nemzetségnek 6 faját ismerjük. Két nemzedéke repül májusban, és
augusztusban. Hernyója az alma, körte, meggy és szilva levelét eszi oly módon, hogy az összehúzott levelekben
az epidermiszt rágja le. A bábozódás vastag gubóban történik. A lepkék borús időben nappal a sűrű lombozat
között aktívak, fényre jól repülnek.
1
utalás Dawkins(1986) Az önző gén című könyvére.
327
Hamvas fenyőtűmoly – Cedestis gysseleniella (Szabóky, eredeti)
Hamvas fenyőtűmoly
Cedestis gysseleniella Duponchel
Leírás: Ajaktapogatója rövid, zömök, lelógó. Elülső szárnya keskeny kihegyesedő, fehéres színű. A szárny
tőterén és közepén egy-egy széles barnássárga keresztsáv látható. Feje, tora fehéres, 12–13 mm
szárnyfesztávolságú.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Hernyója tavasszal fenyőfélék tűi között fonadékban él. Repülési ideje
június–júliusig tart. A mesterséges fény vonzza.
Szürke fenyőtűmoly
Cedestis farinatella Duponchel
Leírás: Elülső szárnya világosszürke, sötét behintéssel. A szárny közepe előtt vékony sötétbarna keresztsáv van,
melyet a csúcs felől fehér vonal határol. A csúcs előtt két ellentett fehér folt van. Feje, tora fehéresszürke.
Elterjedés, életmód : Közép-európai faj. Hernyója irodalmi adatok szerint az erdeifenyő (Pinus silvestris)
tűiben él. Hazánkból újabban olyan területekről került elő, ahol a Pinus-fajok közül kizárólag a feketefenyő
(Pinus nigra) található.
Égerrügymoly
Prays curtisellus Donovan
Leírás: Feje simán szőrözött. Ajaktapogatója hosszabb, mint a feje, meredeken előreálló, vagy csúcsízével
felgörbülő. Két formája ismeretes, az egyiknél az elülső szárny alapszíne fehér, hatalmas, közel háromszögletű
sötétszürke folt van a felső szegélyen, amelynek hegye majdnem a belső szegélyig terjed. A külső szegély
szélesen sötétszürke. A másik sokkal ritkább forma egyszínű sötétszürke. Szárnyfesztávolsága 12–18 mm.
Elterjedés, életmód : Európai faj. Égererdők jellemző lepkéje. Repülési ideje a kiegyenlített ökológiai
viszonyokkal rendelkező lápvidéki égeresekben június és szeptember között folyamatos. Hernyója az éger és a
kőris leveleiben, ághegyeiben aknázik. Fényre jól repül. (Meg-említhető az a jelenség, hogy általában a nyíren
élő fajok, ha nincs nyír, az égert is fogyasztják, és az égeren lévő fajok, ha nincs éger akkor a kőrist is
megeszik.)
Pókhálós gyümölcsfamoly
328
Scythropia crataegella Linnaeus
Leírás: Elülső szárny alapszíne fehér, rozsdabarnás és szürkés behintéssel, mely legsűrűbb a csúcstérben, itt
sokszor foltot alkot. Két ferde keresztsávja van, az egyik a szárny egyharmadánál a másik a kétharmadánál. A
belső keresztsáv a tő felé, a külső a külső szöglet felé tart. Feje, tora fehéres.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje június–augusztus. Hernyója májusban Prunus-, Pyrus és
Crataegus-féléken él, de megtalálták madárbirsen (Cotoneaster), almán (Malus), cseresznyén (Cerasus) is. A
hernyó május folyamán többedmagával fiatal korában először a leveleken aknázik, majd a felszínen hámozgat,
végül a levél lemezt karéjosan rágja, s külön bábozódik, az összeszőtt levelek között. Száraz levelek között ún.
hernyófészekben telelnek.
Meggyvirágmoly
Argyresthia pruniella Clemens
Társnév: Cseresznye moly, cserenyevirágmoly
Syn: Argyresthia ephipellaFabricius
Leírás: Elülső szárny alapszíne fehér, mely a belső szegélyre korlátozódik. A mintázat egy rozsdabarna ferde
keresztsávból áll, mely az elülső szárny kétharmadától a belső szegély közepéig ér. A tőből párhuzamos barna
sáv indul a külső szöglet felé. A mintázat erőssége példányonként változó. Elülső szárnya hosszú és lándzsa
alakú, feje és tora fehér. Hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága 10–12 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje június–július. Hernyója Crataegus-, Sorbus-, Corylus-,
Prunus-, és Pyrus-félék rügyeiben él. Egy hernyó képes fél tucat rügyet elpusztítani. A mesterséges fényt
kedveli. A molylepkék között szinte egyedülálló az imágóinak pihenő testartása. Az elülső két pár lábával
kapaszkodik a harmadik párat a szárny alá rejti. A lepke homloka szinte érinti az alzatot – mintha bukfenchez
készülődne – és az összecsukott szárnya, amely a potrohon nyugszik kb. 45 fokos szöget zár be. Időnként, mint
egy „libikóka‖ hintázik előre-hátra. Ez a viselkedés az összes Argyresthia fajra jellemző. Nappal leveleken,
faágakon figyelhetjük meg. A mesterséges fényt kedveli.
Berkenyevirágmoly
Argyresthia conjugella Zeller
Leírás: Elülső szárnya sötét, ibolyás palaszürke. Az elülső szegélyen a csúcs előtt jól látható fehér horog van. A
ferde keresztsáv elmosódott de kivehető. A belső szegély sávja sárgásfehér. Szárnyfesztávolsága 13–14 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje május–június. Hernyója irodalmi adatok szerint ősszel a
madárberkenye (Sorbus aucuparia) bogyóiban él, de valószínűleg más Sorbus fajon is kifejlődik. Bábként telel.
Termesztett almán is előfordul, sőt időnként károkat is okoz.
Nyírfúró aranymoly
Argyresthia brockeella Hübner
Leírás: Elülső szárnya erősen fénylik, alapszíne fehér. Az aranybarna mintázat egy meredek tősávból és egy W-
szerű sávból áll, amelyek a elülső szegélyen 2, a szárnycsúcsban pedig 1 fehér foltot zárnak közre.
Elterjedés, életmód: Észak- és közép-európai faj. Hernyója tavasszal a nyír (Betula)-fajok rügyeiben aknázik.
Repülési ideje június–július. A mesterséges fény erősen vonzza, de zavarásra nappal is kirepül a nyírek
koronájából.
Égerbarka aranymoly
Argyresthia goedartella Linnaeus
Leírás: Hasonló az előző fajhoz, de az alapszíne nem fehér, hanem aranyló sárga. Az elülső szárny tőterén
aranybarna ferde sáv, a szárny közepén V-alakú sáv és a csúcstérben egy ferde sáv látható. A mintázat élesen
329
rajzolt. Gyakran találkozni szinte egyszínű, aranybarna színezetű egyedekkel, ezek rajzolatát, csak bizonyos
szögből lehet látni, akkor is csak halványan. Szárnyfesztávolsága 10–12 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója fiatalon az éger (Alnus)- és nyír (Betula)-félék
barkáiban, később a törzs kérge alatt él. Repülési ideje június–augusztus. Az imágók nappal aktívan repülnek a
koronában, de mesterséges fényre is nagyon jól repülnek.
Tuja aranymoly
Argyresthia thuiella Packard
Leírás: Piszkosfehér színű lepke. Feje és tora fehér. Mintázata szürkésbarna foltokból áll. Jellegzetes
Argyresthia tartásban pihen. Szárnyfesztávolsága 4–5 mm.
Elterjedés, életmód: Észak-amerikai faj. Európába behurcolták, hazánkban jelenleg is terjedőben van.
Tápnövényei a Thuja-félék, melyek ágvégein a pikkelylevelekben aknázik. A hernyó jellegzetesen a csúcs felől
kezdi az aknázást, és ennek arányában, ahogy előrehalad, úgy szárad el mögötte a növényi rész. A néhány
négyzetcentiméternyi szalmasárga folt a tuján messziről szembetűnik. A hernyó az aknában bábozódik. Három
nemzedéke is lehetséges. A lepkék nappal aktívan röpködnek a tuja ágak között májustól szeptemberig.
Család: TARKAMOLY FÉLÉK
Fam:Ypsolophidae
Gyertyánfonó tarkamoly
Ypsolophus parenthesellus Linnaeus
Leírás: Ajaktapogatója előremeredő, rajta a fején túlérő pamacs található, csúcsíze olyan hosszú, mint a
második íz, vastag szegszerű. Elülső szárnya kihegyesedő, alapszíne a világos sárgásbarnától a világos
fahéjszínűig terjed. Az elülső szegély fehéres sávja széles, a tőtől a szárny kétharmadáig terjed. Ha a fehéres sáv
vékony és vonalszerű, úgy a csúcsig ér. Hátulsó szárnyán széles ráncmező van.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Júniustól tavaszig repül, az imágó telel át. Hernyója a bükk és a gyertyán
levelét eszi. Trapéz formájú gubóban bábozódik. Mesterséges fényre jól repül.
SZAKÁLLAS MOLYOK – Glyphipterigidae
Kisebb termetű molyok 7–19 mm közötti szárnyfesztávolsággal. Zömmel a trópusokon elterjedt család, ott
rendkívül színpompás fajokkal. A hazai fajok többsége sötétbarna, esetleg fekete alapszínű, és a szárnyakon
ezüst vagy fehér horgocskák ill. néhányuknál ―szemfolt‖ látható. Ajaktapogatójuk, második ízén, alul hosszú és
durván elálló pamacsszerű szőrcsomó van innen a szakállas elnevezés. A lepkék zöme nappal repül.
Előszeretettel ülnek a fűszálakra, és a szárnyaikkal időnként legyezőszerű mozgást végeznek. Ilyenkor
megcsillannak az ezüstös foltok. Sok faj tápnövénye ismeretlen. A hernyók fűfélék magjában rágnak vagy
levelekben és hajtásokban aknáznak. A hazai legszínpompásabb, legnagyobb (18–19 mm) és egyben egyetlen
hazai védettséget élvező fajuk a budai szakállasmoly (Glyphipterix loricatellaTreitschke). sárgásbarna elülső
szárnya,fehér ékfoltokkal és ezüstös keresztszalagokkal díszített. A külső szöglet fekete háromszögű foltjában
szinte világító kékezüst pettyek láthatók. A fekete mező feletti fehéres térben vízszintes fekete, párhuzamos
vonalak fekszenek.
330
Budai szakállasmoly – Glyphipterix loricatella (Szabóky, eredeti)
Család: FEKETEMOLYOK
Fam:Ethmiidae
Az eddigönálló családként kezelt feketemolyokat újabban a díszmolyok között tárgyalják. A fajok nevüket
onnan kapták, hogy színezetükben a fekete és a fehér szín uralkodik. Magyarországról 9 fajuk ismert.
Tápnövényeik zöme a Boraginaceae családból kerül ki, melyeken laza szövedéket készítve élnek. Az északi
féltekén elterjedt fajok. Kora tavasszal már március közepén is megfigyelhetjük a korai feketemolyt(Ethmia
fumidellaWocke) amint nappal a tölgyfa törzsek repedéseiben húzódik meg. Fekete-fehér színezetével
meglehetősen jól elválik a környezetétől. Szárnyfesztávolsága 20 mm. Fényre jól repül, elterjedése kevéssé
ismert.
Korai feketemoly – Ethmia fumidella (Szabóky, eredeti)
331
Család: LAPOSMOLYOK
Fam:Depressariidae
Ha egy molylepke szárnyán a tőtér egész széles, kikerekített és kiugró, akkor a vizsgált példány a laposmolyok
(Depressariidae) közé tartozik. A laposmolyok két jelentősebb neme a Depressaria és az Agonopterix. A
potrohuk hát-hasi irányban erősen lapított, sarlóalakban felfelé hajló ajaktapogatójuk van. A lepkékre jellemző a
szürke, barna ritka esetben sárga és fehér alapszín. A hátulsó szárnyuk szélesebb, mint az elülső szárny, mely
utóbbi tőtere igen fejlett széles, lebenyszerű. Kizárólag holarktikus elterjedésű fajok, az egyenlítőtől délre nem
fordulnak elő. A csoport fajainak jelentős része ernyős virágú növényeken él. Sok fajuk imágóként telel át és így
gyakorta találkozhatunk késő ősszel vagy kora tavasszal elhalt fa kérge alatt, zsúpfedélben, rőzsekötegben
továbbá ablak, ajtó stb. résekben áttelelni készülő vagy áttelelt példányaival.
Bürökmoly
Agonopterix alstroemeriana Clerck
Leírás: Elülső szárnya hófehér alapszínű, tűhegynyi apró fekete és piros foltokkal. Hátulsó szárnya világos
szürke. Szárnyfesztávolság 20 mm.
Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. A bürök (Conium maculatum) összehúzott levelei között él. Lepkeként
telel át. Mesterséges fényre jól repül.
Ezerjófűmoly
Agonopterix furvella Treitschke
Leírás: Elülső szárnya egyszínű vörösbarna, s csupán egy élénksárga folt található a sejt végén. Ugyanilyen
élénksárga a szárny töve, a fej, tor és az ajaktapogató is.
Elterjedés, életmód: Monofág lévén areája megegyezik a nagy ezerjófű (Dictamnus albus) elterjedési
területével. Hernyója a tápnövény összeszőtt levelei között él. Június elejétől őszig repül. Ritka esetben
részleges második nemzedéke is kifejlődik (Villányi-hegység).
Család: FŰAKNÁZÓ MOLYOK
Fam:Elachistidae
Fejük simán szőrözött, vagy pikkelyezett. Összetett szemük kicsi, pontszemük hiányzik. Csápjuk 3/4 olyan
hosszú, mint az elülső szárny, a hímeké gyengén pillás, töve kissé megvastagodott. Ajaktapogatóik szétállók, ha
rövidek lecsüngők, ha hosszabbak, akkor meggörbültek, vagy felmeredők. Elülsőszárnyuk lándzsás alakú,
középrésztől kezdve erősen hegyesedő, a csúcs körüli rojtok azonban nagyon lekerekítik. Külső szögletük ennek
következtében hiányzik. Hátulsó szárnyuk 3/4 olyan széles, mint az elülső. Elülső szegélyén törés van, csúcsuk
hegyes. A lepkék apró termetűek, főleg szürkésfekete vagy fehér alapszínűek, szürke, barna vagy sárga
mintázattal. Főleg síkvidékek, füves területek, tisztások jellemző lakói. A mesterséges fény erősen vonzza őket.
Sok fajuk a szürkületi és a hajnali, kora délelőtti órákban aktív. Különösen a fehér színű fajok (pl. Elachista
argentellaClemens stb.) figyelhetők jól ily módon. Szinte világítanak a sötét fűszálakon, melyek csúcsára
előszeretettel ülnek. Rendszerint „társasak‖, egy adott területen egyszerre több példányát láthatjuk. Az egész
világon elterjedt család, legtöbb faja eddig Európából ismert. Hazánkból 4 nemzetséget és mintegy 55 fajt
ismerünk. Ez a szám a jövőben valószínűleg változni fog, mert a csoport revíziója (világ revízió) folyamatban
van. Apró termetű lepkék, a legnagyobb fajok szárnyfesztávolsága is csak alig éri el a 10 mm-t. Hernyóik 16
lábúak és aknázó életmódot folytatnak a Gramineae, Cyperaceae és Juncaceae család fajain. Az aknák alapján,
melyek hólyagszerűen fehéresen áttetszők, a határozás sok esetben nehéz, mert az teljesen kitölti a levéllemezt.
A bábozódás a szabadban történik, aknában ritkán. A fajok gazdaságilag közömbösek.
Család: ZÖLDMOLYOK
Fam:Scythrididae
Elülső- és hátulsó szárnyuk szélesen lándzsás, kihegyezett. Elülső szárnyuk vége kissé visszahajlik.
Ajaktapogatóik hosszúak, felgörbülők, hegyesek. Zömmel 10–20 mm fesztávolságú lepkék, egy hazai fajuk, a
törpe zöldmoly (Scythris siccellaZeller) nem éri el a 10 mm-t. A csoport fajai nehezen határozhatók, eddig
332
hazánkból 20 fajuk ismert. Az egész világon elterjedt a család, de a fajok zöme Európa melegebb vidékein él.
Nappal repülnek, vagy lágyszárú növények virágain és levelein ülnek. Néhány fajuk mesterséges fényre
viszonylag jól repül. Hernyóik többnyire társasan szövedékben, vagy összehúzott levelek között táplálkoznak.
Gazdaságilag közömbösek. Számos fajuk tápnövénye ismeretlen. A lepkék rendszerint fémfényűek (gyakran
zöldek) aranybarna színűek, határozott rajzolat nélkül. Néhány fajukon pöttyöket, esetleg sávokat figyelhetünk
meg. Meleg, száraz területeket kedvelő lepkék, de ismerünk hegyvidéki fajt is.
Az ércfényű zöldmoly (Scythris obscurella Scopoli)selymesen fénylő zöld lepke a legnagyobb hazai zöldmoly
– hímje 20–23 mm – a hegyvidéki rétjeinken (pl. Mátra-hegység), kaszálóinkon május hónapban egész nap igen
aktívan röpköd, a mesterséges fény vonzza.
A kétpettyes zöldmoly (Scythris mülleriMann) azon zöldmolyok közé tartozik, amelyek soha nem repülnek
fényre, csak nappal figyelhető meg, leggyakrabban a szamóca (Fragaria) virágain május hónap folyamán. A
fekete színű lepke elülső szárnyán két fehér kör alakú pötty látható. Szárnyfesztávolsága 10 mm.
Család: TÉLIMOLYOK
Fam: Chimabachidae
Télimoly – Diurnea lipsiella (Szabóky, eredeti)
Télimoly
Diurnea lipsiella Denis & Schiffermüller
Syn: Diurnea phryganella Hübner
Leírás: A hímek elülső szárnya okkerbarnás, alig látható gyenge rajzolattal – világos keresztsáv. Egy-egy sötét
pont van a sejt egyharmadában és a vége között. Hátulsó szárnya szürke. Ajaktapogatója kissé felgörbülő,
második ízét rásimuló szőrzet vastagítja. A nőstények csápja egyszerű, barnával és fehérrel gyűrűzött,
ajaktapogatója rövidebb a híménél. Elülső szárnya fehéres hamuszürke, sötétszürke pikkelybehintéssel, amely
barna pikkelyekkel keverten két keresztsávot alkot. Azon kevés lepkefajhoz tartozik, melynek nősténye
röpképtelen, csökevényes szárnyú. A nőstény csökevényes szárnya keskeny és hegyes. A lepkék 17–21 mm
szárnyfesztávúak.
Elterjedés, életmód: Európai faj, Oroszország délkeleti részéig terjedt el. Tápnövénye a tölgy. Hernyói két
összeszőtt levél között élnek. Nagyon késői rajzású, október végétől-november közepéig, – enyhe időjárás
esetén december elejéig repül. A hímek a napsütötte órákban egész nap aktívan röpködnek az erdőben, s
333
rendszerint a fatörzsekre, ágakra, esetleg avarra szállnak le pihenni. A mesterséges fény erősen vonzza. A
nőstényüket a szürkületi időszakban fatörzseken lehet a legkönnyebben észrevenni.
Tavaszimoly – Diurnea fagella hím (Szabóky, eredeti)
Tavaszimoly – Diurnea fagella csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)
Tavaszimoly
Diurnea fagella Denis & Schiffermüller
334
Társnév: Bükklevél moly
Leírás: A hím elülső szárnyának alapszíne fehér, határozatlan körvonalú feketés mintázattal, és az egész
szárnyfelületére kiterjedő sötétszürke pikkelybehintéssel. A mintázat két keresztsávból (a szárny 1/3-a és 2/3-a)
és a közöttük lévő három fekete pontból áll. Hátulsó szárnya sötétszürke egyszínű, mintázat nélküli. A
nőstények csökevényes szárnya kicsi, hasasan hegyes, színezete olyan, mint a hímé, de a pikkelycsomók kissé
felállnak a szárny síkjából. A hím 28–32 mm, a nőstény 18–22 mm szárnyfesztávú. A lepkék egyedeinek egy
része az utóbbi években a megszokott szürke szín helyett szinte teljesen fekete.
Elterjedés, életmód : Európától Kelet-Szibériáig terjedt el. Repülési ideje márciustól áprilisig, esetleg május
közepéig tart. A nőstényt is könnyű megtalálni akár nappal is a fatörzseken. Hernyója az előző fajhoz hasonlóan
két összehúzott levél között lombos fákon él, polifág. Tömeges elszaporodás esetén károkat okoz.
Család: DÍSZMOLYOK
Fam: Oecophoridae
Fejüket rendszerint előresimított szőrözet borítja, csápjuk közepes hosszúságú, tőízén néhány alcsalád fajainál
sertesort figyelhetünk meg. Ajaktapogatójuk jellegzetesen felgörbülő, sarlóalakú, vagy egyenesen előrenyújtott,
erősen szőrözött vagy pikkelyekkel borított. Elülső szárnyuk széle megnyúlt, csúcsát a rojt erősen lekerekíti.
Hátulsó szárnyuk néha szélesebb, mint az elülső. Alakja tojásdad, vagy megnyúlt ellipszis, sohasem ék- vagy
lándzsa alakú. Szárnyfesztávolságuk 8–35 mm között változik. A legszínesebb és legdíszesebb molyok közöttük
találhatók. Az egész Földön elterjedt nagy fajszámú család képviselői főleg Asztráliában és Dél-Amerikában
fordulnak elő. Hazánkból 33 nemzetségét és 105 faját ismerjük. Hernyóik különböző növényeken élnek, vagy
növényi hulladék anyaggal táplálkoznak. Zömmel éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket, de a
hárfajegyes díszmoly(Alabonia [Oecophora] staintoniellaZeller) kizárólag nappal repül tölgyesekben. A magas
hegyvidéktől a síkságokig száraz és nedves éghajlati viszonyok mellett mindenhol találhatók képviselőik.
Vastagcsápú díszmoly – Carcina quercana (Szabóky, eredeti)
Vastagcsápú díszmoly
Carcina quercana Fabricius
Leírás: A hím csápja hosszabb az elülső szárny szegélyénél. Ajaktapogatójának második íze fölfelé meredő, de
nem sarló alakú. Elülső szárnyának alapszíne világos pirosasszürke, sárgás mintázattal. A mintázat terjedelme
335
változó. A rojt élénksárga. Hátulsó szárnya fehéres, feje, vállfedői, tora, csápja és ajaktapogatója pirosasszürke.
A szárny fesztávolsága 18–21 mm.
Elterjedés, életmód: Közép-és Dél-Európa, valamint Észak-Afrika, Kis-Ázsia és Észak-Amerika az elterjedési

területe. Hazánkban annak ellenére, hogy ismert tápnövényei a Fagus-, Pyrus-, Quercus-fajok, mégis a
tölgyesek jellemző lakója. A levélfonákon szövedékben él. Repülési ideje július-augusztus. Ritkán nappal is
megpillanthatjuk az alsóbb leveleken ülő példányait. A mesterséges fényt kedveli.
Család: ZSÁKHORDÓ MOLYOK
Fam: Coleophoridae
Fejük kerek, előreálló, simán szőrözött. Csápjuk nyugalmi állapotban előrenyújtott, tőízük megvastagodott, s
néha az egész csáp hosszát elborítja. Elülső szárnyuk nyújtott, keskenyedő. A hátulsó szárny keskeny, hegyes,
lándzsa alakú, igen hosszú rojttal.
Hazánkból 4 nemzetséget és 150 fajt ismerünk (a család folyamatosan revízió alatt áll s így a kimutatott fajok
száma jelentősen változhat a közeljövőben). Legjelentősebb nem a Coleophora-nem. Legtöbb faját Dél-
Európából mutatták ki. A lepkéket a mesterséges fény erősen vonzza, sok fajuk nappal is repül.
Szárnyfesztávolságuk 5–25 mm, de zömmel apró termetű lepkék. A hernyók különleges aknázó életmódot
folytatnak. Levelekben, vagy virágmagvakban aknáznak. Levélaknájuk átlátszó, ürülékmentes foltakna,
amelynek egy részéből (epidermisz) különféleképpen megformált zsákot készítenek. A kirágott maghéjból
szintén zsákot készítenek. Életük további részét a zsákban töltik. Vedlések alkalmával vagy új zsákot
készítenek, vagy a meglévőt hosszirányban felhasítják és megtoldják. Táplálkozás közben kibújnak a zsákból
(utolsó lábpárukkal benne maradnak a zsákban és tartják azt), lyukat rágnak a levéllemez felületén, és így
aknázva rágják ki az üregeket, majd tovább haladnak. Az ürüléket a zsák hátulsó ajtaján távolítják el.
Bábozódáskor elhagyják a táplálkozási helyet és ágakra, fatörzsre felrögzítik magukat. A lepkék rendszerint
sárga és sötétbarna színűek vagy rajzolatmentesek vagy a szárny hosszában sávok láthatók. A fajok egy kis
csoportja erősen selyemfényű, zöld-bíbor színű. Tápnövényük fás és lágyszárú növények közül kerül ki. A
zsákjuk fajspecifikus, a tápnövény ismeretével együtt nagyon jó határozóbélyeget hordoz. A zsák hátulsó
nyílását két vagy három lebeny zárja le (fontos határozóbélyeg)
A zsákokat különböző csoportokra szokás osztályozni: Csőzsák, hüvelyzsák, levélzsák, lebenyes zsák,
pisztolyzsák, magzsák.
A Coleophora nembe tartozik az egyetlen igazi gubacsokozó lepkefajunk, az Augusma auratellumZeller,

melynek hernyója a madár keserűfű (Polygonum aviculare) szárában ősszel vöröses gubacsot okoz, s ebben
alakul át tavasszal bábbá. A lepke szárnyfesztávolsága 10–11 mm.
A vörösfenyőmoly (Coleophora laricellaHübner) tömeges fellépése esetén fiatal fenyőültetvényekben és

faiskolákban a tűlevelek kirágása révén jelentős pusztítást végezhet (Larix). A tűből készült csőzsákja van. A
lepke szürke színű, szárnyának fesztávolsága 9–10 mm. Hazánkban számottevő kártételéről nincs tudomásunk.
Társnevei: vörösfenyő tokosmoly, vörösfenyő aknázómoly.
A gyümölcslevél zsákosmoly (Coleophora hemerobiella Scopoli) európai faj. Csőzsákja fiatal korban görbe,
később egyenes. A lepke júliusban repül. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm. Tápnövényei Prunus-, Pyrus-, Malus-
, Crataegus-, Cotoneaster-félék. Alapszíne fehér, rajta sötétbarna, fekete pikkelybehintés.
A gyümölcsfa levélmoly (Coleophora serratella Linneaus) kerti gyümölcsfákon okoz kárt azzal, hogy
tavasszal a fiatal rügyeket rágja szét. A lepke hernyója ősszel kis aknákat rág a levelekbe, az átteleléshez pedig
gallyakra köti csőzsákját. Tavasszal rágja be magát a rügyekbe. Később a friss levelekből új zsákot készít s a
megrágott levél szélén otthagyja apró őszi zsákját. Ezután már nagy foltaknákat készít a leveleken.
Tölgyrügy zsákosmoly = tölgyrügy-molylepke (Coleophora lutipennellaZeller) Elülső szárnya világos agyag-

vagy okkersárga, a csúcs felé némi barna behintéssel, 12–14 mm szárnyfesztávolságú. Európai és kisázsiai faj.
Meleg tölgyesek jellegzetes lepkéje, június– júliusban repül. Hernyója májusig tölgyféléken él. ősszel kicsi,
sarló alakú, tavasszal pedig csőzsákja van.
Család: CSÍKOSMOLYOK
Fam: Amphisbatidae
336
Boroszlánmolyok – Anchinia spp.
Nevükhöz illően a boroszlán-féléken élnek. Kora tavasszal március-áprilisban a lilán virágzó és kellemes erős
illatot árasztó farkasboroszlánon (Daphne mezereum) két Anchinia faj él, a nagy boroszlán moly(Anchinia
daphnellaHübner) és a pirosfejű boroszlánmoly(Anchinia cristalisScopoli). Mindkét faj a virágzás utáni
hajtásokban él ill. a csúcsi leveleket összeszőve abban táplálkozik. Bábozódása levélzet alatt a száron történik.
Az összeszőtt leveleket már messziről észre lehet venni. A báb ingek sokáig meglelhetők a növényeken. A
lepkéket kikelésük után, nem sokáig, de megfigyelhetjük a boroszlánok levelén. Az A. daphnella 21–26 mm
szárnyfesztávolságú. Az elülső szárny alapszíne szürkés csontszínű, okkersárga és szürke mintázattal. Némely
példányon piros árnyalat figyelhető meg. Ajaktapogatója előremered, sárgás, kívül barnás. Feje, tora, vállfedői
sárgásak. Repülési ideje május–július.
Henyeboroszlán-moly (Anchinia laureolella Herrich-Schäffer) tápnövénye a henyeboroszlán (Daphne

cneorum). Ez a faj nagyobb tömegben az Őrségben fordul elő az ottani cneorum alfajon az arbusculoides-en. A
hernyók a virágos hajtások csúcsában táplálkoznak és itt készítenek vedlő kamrát. A bábozódás a tápnövény
szárán, vagy a szomszédos növények (pl. Calluna stb.) szárán történik. Előszeretettel fogyasztják a boroszlán
kinyílt virágait is. Az imágók a délutáni órákban aktívan röpködnek az erdeifenyő (Pinus silvestris) ágai körül.
Szárnyuk inkább szürke tónusú, némi vörössel keverve, szárnyfesztáv 15 mm.
Család: SARLÓSAJKÚ MOLYOK
Fam: Gelechiidae
Fejük simán pikkelyezett. Szemük közepes nagyságú. Csápjuk finoman pillás vagy sima. Ajaktapogatójuk
hosszú, sarló alakú, felfelé görbül. Elülső szárnyuk egyenletesen kihegyesedő, közepes szélességű.
Legjellegzetesebb a hátulsó szárny alakja. Rendszerint nem szélesebb az elülső szárnynál, hozzávetőlegesen
trapezoid alakú, felső csúcsa élesen kihúzott, hosszú, hegyes, alatta a külső szegély többé-kevésbé mélyen
kikanyarított, a szárny szinte karéjos. Hátulsó szárnyának ez az alakja egyetlen más családnál, sőt rovarrendnél
sem fordul elő. Ez a hátulsó szárnyalak is jól elkülöníti az Oecophoridae családtól.
A család az egész Földön elterjedt, és a legnagyobb fajszámú molycsalád. A trópusi vidékeken főleg a
palearktikus elterjedtségű sodrómoly–féléket (Tortricidae) helyettesíti. A fajok egy része növényekkel, egy
másik része növényi törmelékanyaggal táplálkozik. A lepkék főleg éjszaka repülnek, a mesterséges fényt a
legtöbb faj kedveli. Egyaránt megtalálhatók a síkságokon, a magashegységekben, a nedves és száraz
élőhelyeken. Rajzolati elemeik rendszerint egyszerűek, és ebből adódik a sok hasonló faj, így bizonyos
csoportok meghatározásához ivarszervi vizsgálat szükséges. Hazánkból eddig 23 faját ismerjük. Veszélyes
mezőgazdasági kártevők sorra kerül ki közülük: barackmoly (Anarsia lineatellaZeller);magtári
gabonamoly(Sitotroga cerealellaOlivier);kis vörös rügysodró(Recurvaria nanella Hübner);répamoly
(Euscrobipalpa ocellatella Boyd = Gnorimoschema ocellatellum Boyd).
A burgonyamoly(Phthorimaea [Gnorimoschema] operculella Zeller) a faunaterületünkről nem ismert.
Kozmopolita faj, a meleg égöv alatt 6–8 nemzedéke is kifejlődhet, s így komoly gondot okoz a
burgonyatermesztésben. Magyarországtól délre már észlelték.
Fenyőrágó örvösmoly
Chionodes electella Zeller
Leírás: A lepke elülső szárnya fehér alapszínben két jellegzetes feketés keresztsávval, melyek csak a ráncig
nyúlnak le. Csúcsterében némi feketés behintés látható. Hátulsó szárnya szürke. Feje, tora, ajaktapogatója
fehéres. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm.
Elterjedés, életmód: A Chionodes nem főleg az északi féltekén terjedt el, és elsősorban hegyvidéki fajok
találhatók közöttük. Közép-európai faj. Repülési ideje június–július. Tápnövényei a boróka- és más fenyőfélék,
amelyeken hernyója duzzanatokat okoz. Mesterséges fényre jól repül.
Tölgyfúró sarlósmoly
Stenolechia gemmella Linnaeus
337
Leírás: Elülső szárnyában soha nincs sárga színező elem. Alapszíne fehér. A felső szegély tövénél,
egyharmadánál, kétharmadánál egy-egy feketés barna folt van, az utóbbinál folytatásként a ráncig megszakított
vonal húzódik. A csúcs körül barnás pikkelyek sorakoznak. A ránc tövénél és végénél, valamint a csúcstér
közepén és hegyén, egy-egy fekete pont van. Rojtja fehér, három választóvonallal. Hátulsó szárnya világos
szürke. Tora világosbarna, vállfedői, feje, ajaktapogatója fehér. Szárnyfesztávolsága 9–10 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai valamint kis-ázsiai faj. Mesterséges fényre jól repül. Nappal a
tölgyfák kéregrepedéseiben pihen. Fehér színével apró volta ellenére is feltűnő. Hernyója a tölgy hajtásaiban él.
Két nemzedéke április–májusban és augusztusban repül. Megjegyzendő, hogy az elmúlt években egy új fajt
írtak le Stenolechiodes pseudogemmellus Elsner néven, melynek repülési ideje és helye, módja megegyezik a S.
gemmela első nemzedékével.
Égerlevél borzasmoly
Teleiodes proximella Hübner
Syn: Adrasteia proximellaHübner
Leírása: Elülső szárnyának alapszíne igen élénk, fehéres hamuszürkével kevert szürkésbarna. A külső fehér
keresztsáv és a tő között 10 fekete pont látható, melyeknek körben fehér udvaruk van. Feje, tora, vállfedői
hamuszürkék. Szárnyfesztávolsága 13–16 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Repülési ideje május-július. Tápnövénye az éger- és nyír-félék.
Nappal a fiatal, 15–20 cm átmérőjű törzsekről „rugdosással‖ könnyen fölzavarhatjuk a lepkéket, s ilyenkor
előszeretettel ülnek a talajra.
Nagy vörös rügysodró – Recurvaria leucatella (Szabóky, eredeti)
Nagy vörös rügysodró
Recurvaria leucatella Clerck
Leírás: Elülső szárnyának alapszíne barnásfekete, a fehér keresztsávok a tő felőli a szárny egyharmadánál
széles, a kétharmadánál kettészakadt és keskeny. A keresztsávok belső oldalán fekete foltok láthatók, felálló
pikkelyekkel. Tora, vállfedői barnák, feje és ajaktapogatója fehér.
Elterjedés, életmód: A Recurvaria-nemzetségnek Amerikában mintegy 70 képviselője él., a palaerktikumban

csak 5. Hazánkban két fajt találtak, a nagy vörös rügysodró európai faj, de Kis-Ázsiában is gyűjtötték.
Repülési ideje június-július. A hernyók ősszel a levelekben aknáznak, majd a koronában áttelelve tavasszal a
338
rügyekben élnek, később pedig az összesodort hajtásokban. Tápnövényei: Pyrus-, Prunus-, Sorbus-, Crataegus-
fajok. Mesterséges fényre jól repül. Tömegszaporodása esetén kárt okozhat.
Fenyőtű aknázómoly
Coleotechnites piceaella Kearfott
Syn: Recurvaria piceaellaKearfott
Leírás: Elülső szárnya szalmasárga színű. A külső fehér keresztsáv élesen megtört. Három feketés keresztsáv
tőfelőli végén fekete pontok láthatók szalma színű udvarral. A csúcstérben az elülső szegély és a külső szegély
mentén 6 fekete pont helyezkedik el, szintén világos udvarral. Hátulsó szárnya szürkés, a rojt töve sárgás. Feje,
ajaktapogatója világos sárga, a többi rész szalmasárga. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.
Elterjedés, életmód : Észak-amerikai faj. Európában először Németországban találták meg (1962), azóta
tovább terjedt. Magyarországon az 1970-es években figyelték meg Gödöllőn és a Balatonfelvidéken. Mára az
egész országban elterjedt. Az Epinotia nanana-hoz hasonlóan fenyőtűben aknázik. A fiatal hernyók berágják
magukat a tűbe. Telelés a kirágott tűben történik. Április-május végéig táplálkoznak. Jellemző, hogy a kirágott
tűket egymáshoz szövik és ezek a tűcsomók messziről árulkodnak jelenlétükről. Szövedékben bábozódnak.
Tápnövényeik: Picea pungens, Picea abies, Picea omorika. Az imágók a fenyőfák körül a késő délutáni
órákban aktívan röpködnek. A pihenő példányok napközben a fenyőfákon és környékén lévő fák törzsén
könnyűszerrel megfigyelhetők. Ha nincs más fa a közelben, akkor a lágyszárúakon is megtalálhatók.
Család: CSIGALEPKÉK
Fam: Limacodidae
Társnév: pajzsmoly-félék
Hernyóik teste rövid tojásdad, kicsi fejük mélyen visszahúzható. Torlábaik igen rövidek, hasi lábaik átalakultak,
hasoldaluk lapos, tapadós nyálkát bocsátanak ki, amelynek segítségével a hernyók csigaszerűen haladnak előre.
Innen a csigalepke elnevezés. Lombhullató fákon élnek, ősszel tonna alakú gubót készítenek, ebben áttelelnek, s
csupán tavasszal bábozódnak. Bábjuk a lepkéknél szokatlan „szabad báb‖, melynek szelvényei szabadon
mozgathatók, sőt a csáp-, szárny- és láb kezdemények szabadon elállnak.
A család Ázsiában, Afrikában és Asztráliában és Amerikában terjedt el. Európából két neme ismeretes.
Kagylólepke
Cochlidion limacodes Hufnagel
Leírás: Elülső szárnya gesztenyebarna. A nagy A betűhöz hasonló mintázata rozsdabarna. Igen változó
erősségű a színezet, a világos okkerbarnától a sötétbarnáig mindenféle átmenet előfordul. A nőstények
nagyobbak, és világos okkersárgák, vagy okkerbarnák. Hátulsó szárnyuk világosabb, vagy sötétebb
barnásszürke, olykor sárgás árnyalattal. Szárnyfesztávolság 18–33 mm között mozog.
Elterjedés, életmód: Európai faj, Kis-Ázsiában is előfordul. Tápnövényei a lombos fák, elsősorban a tölgy.
Repülési ideje, május végétől július közepéig tart. Mesterséges fényre nagyon jól repül.
339
Változékony csüngőlepke – Zygaena ephialtes (Szabóky, eredeti)
Család: SÜNGŐLEPKÉK
Fam: Zygaenidae
Fejük szőrös. Pontszemük is van. Ajaktapogatóik kicsik, előrenyújtottak. Nyelvük fejlett, de lehet csökevényes
is. Csápjuk bunkószerűen megvastagodott, de kihegyesedő, fogazott. Toruk, potrohuk szőrös. Szárnyaik
pikkelyesek. A pikkelyek megnyúltak és fémesen csillogóak. Szárnyerezetük teljes, A lepkék egyszínűek
(Procris spp.) vagy jellegzetes pettyekkel és csíkokkal díszítettek. (Zygaena spp.). Ez utóbbi nemnél a piros szín
a domináns. A lepkék testszőrzete olykor élénken csillogó, fémes fényű. Hernyóik vaskosak, zömökek, fejük
mélyen behúzható. Jelentős részük pillangósvirágúakat fogyaszt. A tápnövényükön jellegzetes, sárga, selymes
fényű kissé bordázott gubókban bábozódnak. Bábjuk egyes szelvényei mozgathatók. Az imágók kizárólag
nappal repülnek, de a Procris-fajok éjszaka is. Röptük jellegzetes, egyenes vonalú de gyenge, lomha.
Az egész Földön elterjedt családsorozat, az óceániai szigetvilágról és Új-Zélandról hiányzik. Hazánkból 6 nem
27 faját ismerjük. Rendszertani helyük erősen vitatott, mert egyaránt rendelkeznek ősi primitív és magasabb
fejlettségű bélyegekkel. Általános felfogás szerint mintegy összekötők a „nagylepkék‖ és „molylepkék‖ között.
Változékony csüngőlepke
Zygaena ephialtes Linneaus
Leírás: Elülső szárnya kékesen csillogó fekete. Az első és második petty piros-sárgáspiros; a harmadik,
negyedik, ötödik fehér, a hatodik igen apró és piros. Potrohgyűrűje piros. Hátulsó szárnya fekete, egyetlen fehér
pettyel. Csápja hegye fehéres. Szárnyfesztávolsága 36–40 mm. Igen sokféle aberrációja ismert, melyeknél a
pöttyök színe más lehet ill. hiányozhatnak.
Elterjedés, életmód: Európai és nyugat-ázsiai faj. Május közepétől augusztus elejéig repül. Erdőkben,
helyenként gyakori lehet, nem tévesztendő össze az ugyancsak ott repülő álcsüngő lepkével (Synthomis
phegeaLinnaeus) melynek más a szárnyalakja, foltjaik pedig mindig fehérek. Tápnövényei Lotus-félék,
Coronilla-, Trifolium- és Thymus fajok.
Család: SZITKÁROK
Fam: Aegeridae
Társnév: Üvegszárnyú lepkék
340
Syn: Sesiidae
Igen feltűnő megjelenésű, és jól körülhatárolt csoportot alkotnak. Fajaik többségének szárnya alig pikkelyes, és
különösen az elülső szárnyakon üvegszerűen átlátszó ablakok vannak. Pödörnyelvük fejlett. Nagyobbrészt
nappal repülnek, és igen sebesen. Gyakran találkozhatunk Sambucus-,Euphorbia stb. virágokon táplálkozó
egyedeivel. Lábaik erősek és hosszúak. Néhány fajuk esetén a mimikrijük döbbenetesen „élethű‖. Leginkább
valamilyen darázshoz hasonlatosak, úgy a csáp alakja, a potroh sárgán gyűrűzöttsége, mint repülésekor a
döngése. Sőt ismert olyan fajuk is amelynek „darázsdereka‖ van! Életmódjuk rejtett. Rendszerint valamilyen
lágyszárú, vagy fás szárú növény belsejében vagy gyökerében rágnak. Némely esetben jól látható duzzanatot
okoznak a gazdanövényen. Nem ritkán kétéves fejlődésűek. Hazánkból 35 fajuk ismert.
Bögölyszitkár Paranthrene tabaniformis (Szabóky, eredeti)
Bögölyszitkár (színes 61., 62.)
Paranthrene tabaniformis Rottenburg
Társnév: Üvegszárnyú nyárfalepke
Syn: Sphinx tabaniformisRottenburg,
Spihnx asiliformis Denis& Schiffermüller , Sesia serratiformis Frey
Leírás: Elülső szárnya feketésbarna, üveges folt rendszerint csak a szárnytőnél van. Hátulsó szárnya üveges,
feketésbarna szegéllyel és kereszt érrel. Teste és csápjai feketék. A potrohán sárga gyűrűk láthatók, a nőstényen
három (2., 4., 6. potrohszelvény) a hímen négy (2., 4., 6., 7. potrohszelvény). A hím farpamacsa egyszínű fekete,
a nőstényeké is fekete, de két hosszanti sárga csík látható rajta. A nőstény általában 1/4-el nagyobb a hímnél, de
a nagyság függ a hernyóként elfogyasztott táplálék menynyiségtől és a klimatikus viszonyoktól is.
Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. Hazánkban is mindenütt megtalálható. Észak-amerikai előfordulásáról is

tudunk (Szontagh, 1965). Tápnövényei a Populus-fajok közül kerülnek ki, de leginkább a nemes nyárasokban
találkozhatunk velük. Irodalmi adatok Salix-ról is említik. A fiatal hernyók kezdeti rágását csak a nagyon finom
porszerű barna, nedves rágcsálékról lehet felismerni. Később a hajtások és vékony ágak a rágási helyen
megduzzadnak, gubacsszerű dudorok keletkeznek rajtuk, melyek rendszerint féloldalasak. (Figyelni kell arra,
341
hogyha a duzzanaton patkó alakú rágásnyom van az a kis nyárfacincér rágásképe.) A hernyók további rágásukat
a „gubacstól‖ fölfelé haladva mindig a nedvkeringés irányában a bélben vagy a béllel párhuzamosan a fatestben
folytatják. A kifejlett hernyó járatának átmérője 4–8 mm és hosszúsága 4–25 cm lehet. Ha a hernyók az
anyatövekben vagy a törzsrészekben károsítanak, úgy nem keletkezik duzzanat. (Szontagh 1965). A „gubacsnál‖
később eltörik a fa. A sebzéseken át egyéb kórokozó, pl. gombák stb. könynyen behatolhatnak a fába. A
bögölyszitkár irodalmi adatok szerint kétéves fejlődésű, de ismeretes egyéves is. Az imágók időjárástól függően
április végétől július közepéig rajzanak. A délelőtti órákban kelnek ki a bábokból, és a déli órákban repülnek.
Kikelés után néhány nappal párosodnak. A nőstény a petéit rendszerint egyesével rakja a sebzések és
mechanikai sérülések helyén keletkező hegszövetbe, rovarok rágásnyomaiba, a kéregrepedésekre, de magára a
sima kéregre is. A petékből a hernyók két hét múlva kelnek ki és hamarosan berágják magukat a fába. A
hernyók járataikat rendszeresen kitakarítják, tehát ha friss ürüléket találunk a daganat mellett, abban még
biztosan rág a hernyó. A különböző stádiumban lévő hernyó telel át. Az áttelelt hernyó tavasszal még
táplálkozik, majd április–június között bebábozódik. Tipikusan az 1–3 éves nemesnyár telepítésekben okozhat
jelentős károkat. A hajtásokban rágó hernyók ellen a hajtások tőből – vagy legalább a duzzanat alatt néhány cm-
rel – történő levágásával és a fertőzött részek elégetésével lehet védekezni.
Darázslepke – Aegeria apiformis (Szabóky, eredeti)
Darázslepke (színes 59., 60.)
Aegeria apiformis Clerk
Társnév: Méh alakú üvegszárnyú lepke
Syn: Sesia apiformis Clerk
Leírás: Az imágó lódarázs nagyságú. A hím szárnyfesztáva 30 mm, a nőstényé 40 mm. Teste fekete, széles
sárga potrohgyűrűkkel. Szárnyai barnán szegélyezettek. Csak a hímnek van sárgás farpamacsa.
Elterjedés, életmód: Európában az Altáj-hegységig terjedt el, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon

mindenütt előfordul. Tápnövényei elsősorban a nyár (Populus)-fajok, ritkábban fűz (Salix), hárs (Tilia), kőris
(Fraxinus), és a nyír (Betula). A hernyó a nyárfa anyatelepeken, anyatövek gyökfőinek és a gyökér közötti
részeinek összerágásával okoz kárt. Rágása következtében az anyatövek bekorhadnak, részben elhalnak, végül
elpusztulnak (Szontagh 1965). Kétéves fejlődésű faj. Repülési ideje hosszan elnyújtott. A föld felszínéhez közel
könnyű megtalálni a röpnyílásokat. Az imágó a reggeli órákban, 7 órától kel ki. Felmászik a fatörzsre és ott
szárítkozik, ilyenkor az elülső szárnya barna, de az első repülése alkalmával a barna szőrök nagy részét elveszíti,
342
s csak a szegély környékén maradnak meg. A peték hosszúkás sötétvörösek, azokat a nős-tény fa tövébe rakja, s
az itt kikelő hernyók ellen itt lehet védekezni.
Égerfaszitkár
Paranthrene spheciformis Gerning
Leírás: Elülső szárnyának csúcsa lekerekített, hátulsó szárnyán a sejt külső határa merőlegesen áll a külső
szegélyre. Potrohának második szelvényén., vékony sárga gyűrű látható, mely oldalt az első két szelvényen
folttá vastagszik. A 4. potrohszelvényen alul vékony sárgásfehér szegély látható, mely az oldalakon
megvastagszik. Az 5. és 6. szelvényen alul sárga pikkelyek láthatók. Farpamacsa egészen kékesfekete.
Tapogatói sárgák, kívül feketék. Combjai és lábszárai kékesfeketék, utóbbiak alul sárgán foltozottak, lábfejei
sárgák. Vállfedői belül sárgán szegélyezettek. Szárnyfesztávja 24–28 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj, hazánkból is ismert. Repülési ideje májustól júliusig húzódik. Hernyója két
évig fejlődik az égerfa törzsében és ágaiban.
Család: FARONTÓ LEPKÉK
Fam: Cossidae
Társnév: Farontólepke-félék
Fejük kicsi, testük zömök, potrohuk hosszú. Csápjuk többnyire rövid. A hím csápja fogazott, vagy lemezes, a
nőstényé is, de a nyúlványok rövidebbek. Csökevényes nyelvük van. Hátulsó szárnyuk rendszerint kerek.
Az egész Földön elterjedt családból hazánkban 7 nembeli 7 fajt ismerünk. A lepkék este és éjszaka repülnek, a
mesterséges fény vonzza őket. A hernyók növények belsejében élnek, fejlődésük több évig is eltarthat. A
rágásukkal kárt okozhatnak pl. csemetekertben, fiatal ültetvényben.
Fűzfarontó lepke – Cossus cossus (Szabóky, eredeti)
Fűzfarontó lepke (színes 28., 29., 30.)
Cossus cossus Linnaeus
343
Társnév: Nagy farágó, vagy farontó
Syn: Cossus ligniperdaFabricius
Leírás: Nagy testű lepke, 60–95 mm szárnyfesztávolságú. Alapszíne barna, benne több-kevesebb fehér pikkely
látható. A mintázat barnás, feketés, apró vonalkákból áll. Fakéreg mintázatú hátulsó szárnya barnás szürke. A
gallérja sárga, a test többi része szürkés-feketés.
Elterjedés, életmód: Európai, Nyugat-ázsiai és Észak-afrikai faj. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Mesterséges fényre jól repül, június-júliusban, tölgy- és fűzfélékben él. A hernyókat rendszerint az öreg fákban
találjuk. Egészséges fát ritkán támad meg. Erdészeti és faipari jelentősége nincs.
Almafarontó lepke – Zeuzera pyrina (Szabóky, eredeti)
Almafarontó lepke (színes 25., 26., 27.)
Zeuzera pyrina Linneaus
Társnév: Kis farontó, kis farágó
Leírás: A hím csápostora erősen fogazott, az első fele kétoldalúan fésűs. A nőstény csápja egyszerű. Elülső
szárnya áttetszően fehér, rajta az érközökben kékesfekete pettyek láthatók. Hátulsó szárnyán halványabbak a
foltok. Tora fehér, rajta 6 kékesen fénylő fekete folt található. Potroha fehér, keresztsávos. Lába fehér, kékesen
csillogó gyűrűkkel.
Elterjedés, életmód: Repülési ideje júniustól augusztusig tart. A mesterséges fény erősen vonzza. Hernyója
különböző fák (Fraxinus, Ligustrum, Syringa) belsejében, vastagabb gallyaiban 2 évig fejlődik. Megtámadja az
almafát (Malus domestica) is. A fiatal fákat elpusztíthatja. Az ürülékét a fa kérgén levő nyíláson keresztül
kitolja, ezzel elárulja jelenlétét.
Család: SODRÓMOLYOK
Fam:Tortricidae
344
Nevüket onnan kapták, hogy hernyóik a leveleket hengeresre összesodorják, és benne rejtőzködve táplálkoznak.
A sodrás iránya lehet a levél főerével párhuzamos, vagy arra merőleges, más esetekben néhány levelet
összeszőnek és abban élnek, A lepkék elülső szárnya hosszúkás trapezoid alakú, számos fajuknál a csúcs
sarlósan kifelé hegyesedik.(Archips, Ancylis stb). Színezetük többnyire élénk, tarka rajzolatúak. Sok esetben
erős ivari kétalakúság figyelhető meg. Sok fajnál az elülső szárny elülső szegélyén ékfoltok sora látható
(Grapholitha, Cydia stb.). A külső szöglet fölött nagyjából négyszögletű, szalaggal keretezett ún. tükör látható
melyben változó számú vízszintes, ritkán függőleges sötét vonalka sorakozik. A fej csupasz vagy gyapjasan
pikkelyes. A csáp fonál alakú és rövid, gyakran alig ér az elülső szárny feléig. Szájszervük rendszerint fejlett, de
lehet csökevényes is. Lábaik erőteljesek, de rövidek, a lábszárukon két pár egyenlőtlen hosszú sarkantyúval.
Az imágók nappali vagy alkonyati állatok. Legtöbb fajuk szürkületben a legaktívabb. Ebben az időszakban, ha
beállunk egy fa ill. faág alá az ég felé tekintve a világos háttérben könnyen megfigyelhetjük, amint csoportosan
„táncolnak‖. Az imágók nyugalmi helyzetben háztetőszerűen összezárják a szárnyukat. Hernyóik hengeresek, és
mindkét testvégükön elkeskenyednek. Bábozódás vagy az összesodort levélben, vagy a növény kérgében,
esetleg a talaj felszínén történik, laza vagy sűrű szövedék védelmében. A fajok jelentős része egynemzedékű, de
ismeretesek kétnemzedékesek is. Az áttelelés mindenféle fejlődési alakban történhet: imágó alakban (pl.
Argyrotaenia ljungiana), pete alakban (pl. Archips rosana), hernyó alakban (pl. Choristoneura hebenstreitella),
báb alakban (Tortricodes alternella). Ismerünk gubacsban fejlődő sodrómolyokat is. A nagyon nagy fajszámú
családból 430 fajt ismerünk Magyarországon. Újabban a pirosmolyokat (Cochylidae) is a sodrómolyokon belül
tárgyalják. A legtöbb hazai kártevő molylepke ebből a családból kerül ki!
Sárga sodrómoly
Pandemis corylana Fabricius
Leírás: Elülső szárnyánanak mintázata okkersárga alapszínben barna rácsmintázatból áll. Hátulsó szárnya
szürke, a csúcs sárga. Feje fehéres világossárga. Szárnyfesztávja 8–12 mm.
Elterjedés, életmód: Európában elterjedt. Tápnövénye a tölgy, fűz, valamint a gyümölcsfák. Két nemzedéke
júniusban, és szeptemberben repül. Zöld hernyói az összesodrott levelek között májusban rágnak, és itt
bábozódnak. Mesterséges fényre aktív.
Kerti sodrómoly – Pandemis cerasana nőstény (Szabóky, eredeti)
Kerti sodrómoly
Pandemis cerasana Hübner
Társnév: Zöld rügysodrómoly, kimetszett csápú sodrómoly
345
Syn: Pandemis ribeana Hübner
Leírás: Elülső szárnya barnássárga, halvány rácsozattal. A tőtér és a középső keresztsáv, valamint az elülső
szárny rojtja sötét. Hátulsó szárnya barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 8–12 mm.
Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű, Észak-Indiában is előfordul. Polifág. Tápnövényei között lombos
fák és fenyőfák egyaránt szerepelnek. Kétgenerációs faj, májusban és június–júliusban repül. Petéit csoportosan
a levél felszínére, vagy a fenyőtűkre rakja. A hernyók fiatalon a levél fonákján élnek. Szövedéket készítenek a
főér mentén, és az alatt rágják az epidermiszt. ősszel a hernyó megsodorja a levelet és ebben vedlik. Áttelelése
hernyóként kéregrepedésekben és a rügyekben történik. Tavasszal rügyekkel táplálkoznak. Bábozódása vagy a
rágás helyén, vagy a talajban történik. Kártételét tölgyről, luc- és jegenyefenyőről ismerjük ( Schwenke 1978). A
mesterséges fényt kedveli.
Ligeti sodrómoly – Pandemis heparana (Szabóky, eredeti)
Ligeti sodrómoly
Pandemis heparana Denis & Schiffermüller
Társnév: Májszínű rügysodró
Leírás: Elülső szárnya barnássárgától a vörösesbarnáig változó, rácsozathoz hasonló mintázattal. A tőtér, a
középső keresztsáv és az elülső háromszög alakú szegélyfolt feketésbarna. A lepke májbarna benyomást kelt.
Hátulsó szárnya szürkésbarna.
Elterjedés, életmód: Palearktikus faj, Japánig elterjedt. Egész Európában megtalálható. Polifág. Tápnövényei
jelentős része fás növények: Quercus, Sorbus, Betula, Vaccinium stb. közül kerül ki. Gyümölcsfákon kártevő
mértékben léphet fel. Az előző fajhoz hasonlóan, a hernyó egy ér mentén szövedékcsövet készít. Az érközöket
hámozgatják, de a felső bőrszövetet érintetlenül hagyják. Időjárástól függően két vagy három nemzedéke
fejlődik. Május közepétől szeptember végéig szinte mindig találkozhatunk imágóival. Nappal a levélzeten pihen,
a mesterséges fény erősen vonzza.
Ékes sodrómoly
Argyrotaenia ljungiana Thunberg
Társnév: Ereifenyőmagonc sodrólepke
Syn: Argyrotaenia pulchellanaHaworth,
346
Eulia politana Haworth
Leírás: Elülső szárny ezüstszürke, a tőtér, a ferde középsáv, az elülső szegélyfolt és a belső szöglet foltja
sötétbarna. A mintázat és a színezet erőssége nagyon változó. Hátulsó szárnya ezüstösen csillogó, hamuszürke,
rojt ezüstös. Szárnyfesztávolsága 7–10 mm.
Elterjedés, életmód: Európában és Kis-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában is előfordul. Egész

Magyarországon elterjedt. Polifág. Tápnövényei között Acer, Betula, Euonymus, Genista, és Artemisia stb.
szerepel. Gyümölcsfákon károkat okoz. Hazánkban rendszerint két nemzedéke fejlődik, de kedvező időjárás
esetén egy harmadik nemzedék is kifejlődik. A hernyó vagy szövedékcsőben a levélfonákon, vagy összehúzott
levelekben táplálkozik. Egyik legkorábban repülő sodrómolyunk, már március végétől megjelenik, egész nap
aktívan röpköd, és az aljnövényzeten vagy a faágakon pihen. Petéit rügyfakadás előtt rakja a rügyekre. A
mesterséges fényt nagyon kedveli.
Mogyoró sodrómoly
Choristoneura hebenstreitella Müller
Syn: Archips sorbianaHübner
Leírás: A két ivar különböző nagyságú, a nőstény másfélszer nagyobb. Elülső szárnyának alapszíne okkersárga,
enyhén zöldes árnyalattal. Tőtere kissé sötétebb. A ferde középsáv az elülső szegély felé elkeskenyedik, gyakran
középen megszakad, és csak két foltja marad meg. Az elülső szegélyfolt jól látható, a szárny felszínén változó
erősségű hálózat látható. A hátulsó szárnyak szürkésbarnák. A szárnyfesztávolsága 11–16 mm.
Elterjedés, életmód: A palearktikumban fordul elő. Hernyója polifág, zömében fás növényeket fogyaszt:
Betula, Quercus, Ulmus, Vaccinium stb. Egynemzedékes faj. Május közepétől- június elejéig rajzik. A kis
hernyó áttelelés után rügyekben fejlődik, majd két levelet összeszőve benne táplálkozik, s a bábozódás előtt már
karéjosan rág. A mesterséges fényt kedveli. Nappal megtalálható a lombos fák levélfelszínén, és szürkületkor
aktív.
Kökényszövő sodrómoly Archips xylosteana (Szabóky, eredeti)
Kökényszövő sodrómoly (színes 103., 104.)
Archips xylosteana Linnaeus
Leírás: Elülső szárnya sárgásbarna vagy szürkésbarna. Az elülső szegély sárgás és a három folt világos
vörösbarna, fehér szalaggal határolva. A hátulsó szárny barnásszürke, sárgás rojtozattal. A szárnyfesztávolság
10–14 mm.
347
Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. Magyarországon is mindenütt előfordul. Polifág. Tápnövényei: körte,
tölgy, lonc, hárs, szeder, kecskefűz szelídgesztenye bükk, orbáncfű stb. A kis hernyók márciustól először az
ágcsúcsi rügyeket keresik fel és ebbe rágnak bele, később a fakadó leveleket fogyasztják úgy, hogy a csúcsuktól
a levél hossztengelyére merőlegesen felgöngyölik azt és abban táplálkoznak. Egynemzedékes faj, a petéit
csomókba rakja és azok fatörzseken, vastag ágakon telelnek át. Március végén kelnek ki a hernyók, és a
koronában a fakadó rügyekkel táplálkoznak, majd később a leveleken hámozgatnak és az utolsó levélsodratban
alakulnak át bábbá. Május–június hónapban rajzanak az imágók. A nőstények petéiket csomókban rakják le és
azok hosszan diapauzálnak, áttelelnek.
Cseresznye ilonca
Archips crataegana Hübner
Leírás: Az összes Archips fajhoz hasonlóan erre a fajra is jellemző az ivari kétalakúság. A nőstény minden
esetben nagyobb és más a rajzolata. A hím elülső szárnya sötét sárgásszürke, vagy lilásszürke. A mintázati
elemek sötétbarnák, így az elülső szárny szegélyfoltja, a ferde keresztsáv, a szárnytő, a belsőszegély mentén, a
kihegyesedő szárnycsúcs is. Az említett foltokat vékony fehéressárga csík szegélyezi. Hátulsó szárnya
barnásszürke. A nőstény elülső szárnyán a rajzolati elemek elmosódottak és világosabb árnyalatúak. Hátulsó
szárnya szürke. Szárnyfesztávja 10–17 mm.
Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű, Európában mindenütt megtalálható. Polifág, a tápnövényei:

szilva, körte, alma, madárberkenye, tölgy, rezgőnyár kökény, fűz, galagonya, nyír stb. Egynemzedékes. A peték
telelnek át, és márciustól kezdődően kelnek ki a hernyók, melyek először a rügyeket eszik, majd a levelek
fonákán táplálkoznak. A levélgöngyölegben bábozódnak. Májusban rajzik. A nőstények petéiket háztető-
cserépszerűen körülbelül huszonötösével rakják a fatörzsekre. A peték hosszan diapauzálnak. Az imágók
mesterséges fényre nagyon érzékenyek.
Rózsailonca – Archips rosana Linnaeus
Leírás: A hím elülső szárnya a világosbarnától a szürkésbarnáig változó. A rajzolati elemek a barnásvöröstől a
mély szürkésbarnáig terjednek. A szárnycsúcson ívesen kihegyesedő sötétbarna folt látható. A nőstény
szárnycsúcsa ívesebben hegyes. A szárnyrajzolatok gyakran elmosódottak. A mintázat keresztsávokból áll, mely
az erekkel rácsozatot alkot. A hátulsó szárnyak mindkét ivarnál szürkésbarnák, a csúcstér sárgás. Szányfesztávja
10–16 mm.
Elterjedés, életmód: Palearktikus faj, Észak-Amerikába behurcolták. Polifág, sok tápnövényű faj.
Tápnövényei: juhar, veresgyűrű som, galagonya, lucerna, komló, fagyal, tölgy, hárs stb. A fiatal hernyó először
a rügyeket, virágbimbókat rágja belülről, később a fakadó levelekkel táplálkozik, úgy, hogy több levelet
„szivarrá‖ sodor. Egynemzedékes, repülése elhúzódó, májustól júliusig tart. A petecsomók telelnek át, a
fatörzsön, vastagabb ágakon. A hernyók virágzás idején kezdenek rágni. Az imágók mesterséges fényre erősen
aktívak.
348
Dudvasodrómoly – Archips podana (Szabóky, eredeti)
Dudvasodrómoly – Archips podana Scopoli
Társnév: Csúcsosszárnyú sodrómoly
Leírás: A hím elülső szárnya az élénk világos gesztenyebarnától a vörösbarnáig változó. A belső szegély
tőfoltja, a középső ferde keresztsáv a tőtér felől fehéres sávval határolt, a külső szegély felé elmosódik. A külső
szegéllyel párhuzamosan egy sötét sáv fut, mely a külső szögletben pontokra szakadozik. A csúcs előtt még
látható egy sötét folt, mely a rojttőig ér. A rojt széle sötét. A nőstény szárnya egyszínű, és a mintázat
rácsrajzolatot képez. Szárnyfesztávja 14–20 mm közötti.
Elterjedés, életmód : Holarktikus faj. Az Archips rosana-hoz hasonlóan, polifág. Tápnövényei: mogyoró, dió,
jegenyefenyő, bükk, kőris, lonc, berkenye, áfonya, medvetalp stb. A hernyó a szövedékcső védelme alatt a
levélfonákon hámozgat. Hernyóként áttelelve virágzás előtt a rügyekben táplálkozik. Virágzás után leveleket
eszik, ezeket lazán összesodorja és a tölcsér belsejében hámozgat, majd idősebb korában a leveleket karéjozva
fogyasztja. Magyarországon két nemzedéke repül május-június, és augusztus–szeptemberben. Némi elcsúszás
van a fejlődésükben, mert egész nyáron lehet találkozni példányaival. Nappal a leveleken pihen, a mesterséges
fényre jól repül.
349
Fenyő sodrómoly – Archips oporana nőstény (Szabóky, eredeti)
Fenyő sodrómoly – Archips oporana hím (Szabóky, eredeti)
Fenyő sodrómoly – Archips oporana Linneaus
Társnév: Erdeifenyő sodrómoly, erdeifenyőtű-sodrómoly
Syn: Archips piceana Linnaeus
Leírás: A hím elülső szárnya szürkésbarna alapszínű, vörösbarna sávokkal és foltokkal. A nőstény másfélszer
nagyobb, okkersárga alapon barnán rácsozott. Gyakran szinte teljesen egyszínű kávébarna egyedek is találhatók
közöttük. Hátulsó szárnya szürkésbarna, a csúcsa sárga. A hím szárnyfesztávolsága 9–12 mm.
350
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Polifág, tápnövényei: Pinus sylvestris, Abies alba, Picea abies,
Juniperus communis, Larix decidua. A repülési idő május közepétől június közepéig tart. Mesterséges fényre jól
repül mindkét ivar. A petéket a rügy közelében a tűkre rakja egyesével. A fiatal hernyók a tűkben aknáznak. Az
idősebb hernyók a tűket csővé szövik. A hernyók telelnek át. A rágás helyén bábozódik.
Füstös sodrómoly – Parasyndemis musculana (Szabóky, eredeti)
Füstös sodrómoly
Parasyndemis musculana Hübner
Syn: Syndemis musculanaHübner
Leírás: Elülső szárnya szürkésbarna. A keresztsáv barna, a külső szöglet felé elmosódik. A mintázat erőssége
igen változó, vonalkázottnak tűnik a felület. Hátulsó szárnya barna, világos rojttal. Szárnyfesztávja 15–22 mm.
Elterjedés, életmód: A palearktikumban elterjedt, főleg Európában és Szibériában. Észak-Amerikában is

fellelhető. Tavaszi repülésű, áprilistól májusig repül, a nappali órákban aktív, és a mesterséges fényt kedveli.
Polifág. Hernyója fás növényeken táplálkozik. Fő tápnövénye a tölgy. A hernyók őszig táplálkoznak, majd
áttelelés után márciusban bábozódnak az összesodort „szivarokban‖.
Parlagi sodrómoly
Aphelia viburnana Denis & Schiffermüller
Syn: Aphelia viburniana Fabricius
Leírás: A hím elülső szárnya sárgásbarna alapon sötétebb barna, vagy rozsdabarna hullámos hosszanti
csíkokkal mintázott. A nőstény elülső szárnya az okkersárgától a világosbarnáig változó, világosabb
középmezővel. A hullámvonalak hiányozhatnak, de lehetnek jól fejlettek is. Hátulsó szárnya világosbarnától
szürkéig változó. Szárnyfesztávja 14–20 mm.
Elterjedés, életmód: Közép-Európában terjedt el. Tápnövényei Abies, Pinus, Vaccinium, Salix és lágyszárúak:
Lysimachia, Sanguisorba, Centaurea, Plantago stb. A fiatal hernyó a levelek fonákán hámozva az erek mellé
szőtt csatorna védelme alatt él, majd később selyemszállal összehúzza a levél szélét, és abban rejtőzik. A felnőtt
hernyó karéjosan rág, úgy, hogy a fő erek megmaradnak, a levelet visszahajtva benne sűrű szövedékben
bábozódik. Az imágók két nemzedéke repül, júniusban és augusztusban. Nappal nagyon aktívak. Mesterséges
fényre jól repülnek. A kis hernyók telelnek, és áprilisban már intenzíven rágnak.
351
Szalmaszínű sodrómoly
Clepsis spectrana Treitschke
Syn: Clepsis costanaFabricius
Leírás: Elülső szárnya okkersárga. A belső keresztsáv gyakran elmosódott, az elülső szegély foltja
feketésbarna. A nőstény mintázata erősen kiterjedt, de elmosódott, ezzel szemben a hím mintázata gyengén
terjed ki, de élesebb, pontokra szakadozott. A nőstény elülső szárnycsúcsa hegyesebb, mint a hímé. A nőstény
hátulsó szárnya sötétbarna, míg a hímé fehéres. Szárnyfesztávolsága 10–14 mm.
Elterjedés, életmód: Nyugat-, Közép- és Észak-Európában találták. Tápnövényei zömmel nedvesebb élőhelyek
lágyszárú növényeiből kerülnek ki: Phragmites, Iris pseudacorus, Lysimachia stb. Ribiszkéről és köszmétéről is
nevelték. Tavasszal a hernyók rügyekbe és a fakadó hajtásokba rágnak be, később a leveleket fogyasztják.
Hazánkban két nemzedéke fejlődik. Májustól augusztusig rajzik. Nappal könnyen felzavarható az
aljnövényzetből, a mesterséges fényt kedveli.
Ezüstsávos sodrómoly
Pticholoma lecheanum Linnaeus
Leírás: Elülső szárnya feketésbarna alapszínű, de okkersárga szárnypikkelyekkel sűrűn borított. A két
keresztsáv feketével határolt ólomszínű. A külső keresztsáv kis villája a csúcs felé mutat. Az ólomszín
interferál, bizonyos szögből alig látszik. A szárnytőnél bizonytalan alakú ezüstös színeződés látható. Hátulsó
szárnya feketésbarna. Szárnyfesztávja 17–20 mm között változik. A nőstény alig nagyobb.
Elterjedés, életmód: Európai faj, de megtalálható Kis-Ázsiában is. Polifág. Tápnövényei közé sorolhatók a
Populus., Fagus, Salix, Fraxinus stb. fajok. Tavasszal a fiatal hernyók a fakadó rügyeket rágják, később a hajtás
belsejét eszik, majd az összeszőtt levelek között táplálkoznak, és ott bábozódnak. Repülési ideje május második
felére esik. Nappal a leveleken pihenő példányait az árnyékos helyeken figyelhetjük meg. A mesterséges fényre
jól repül.
Aranyvessző-sodrómoly
Cnephasia virgaureana Treitschke
Leírás: Elülső szárnya fehéres alapszínű, barnásan márványozott mintázattal. Három fűrészes keresztsáv látható
rajta. Hátulsó szárnya barnás szürke. Szárnyfesztávja 10– 14 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Polifág. Tápnövényei: Fagus, Pinus silvestris,Salix-félék, és különféle
lágyszárú növények. Repülési ideje májustól augusztusig folyamatos. Petéit a friss hajtásokra rakja. A kikelő kis
hernyók a földben telelnek át. Áprilisban a rügyeken, hajtásokon aknáznak, később a leveleket összeszőve, de
mindig a hajtásvégeken táplálkoznak. Bábozódás az összeszőtt levelek között történik. Nappal az
aljnövényzetben aktívan repked. Mesterséges fényre jól repül.
Ezüstszárnyú sodrómoly
Eana argentana Clerck
Leírás: Elülső szárnya fényes ezüstfehér. Hátulsó szárnya sárgás ezüstös szürke. Szárnyfesztávja 11–13 mm. A
feje, tora fehér.
Elterjedés, életmód: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában terjedt el. Magas hegységekben 2400 m tszf.
magasságban is találták. A hernyó kizárólag a gyepszintben táplálkozik. Erdészeti szempontból azzal károsít,
hogy a fiatal lucfenyő csemetéket fogyasztja. Egynemzedékes. Június–július hónapban repül. Petéit csoportosan
rakja a lágyszárú növényekre. A kikelő hernyók a talajba húzódnak, szövedéket szőve abban áttelelnek.
Tavasszal a friss hajtásokban laza szövedéket készítenek, és úgy táplálkoznak. Az idősebb hernyók a tűleveleket
tövig lerágják. A bábozódás erős szövedékben történik. Az imágó nappal aktívan repked a hegyi réteken, s fehér
színével feltűnő. Fényre igen jól repül.
352
Tavaszi sodrómoly – Tortricodes alternella (Szabóky, eredeti)
Tavaszi sodrómoly
Tortricodes alternella Denis & Schiffermüller
Syn: Tortricodes tertricellaHübner
Leírás: Az elülső szárnya hegyes, színe világosbarna, a mintázat felszakadozott sötétbarna keresztsávokból áll.
Egyes példányoknál fehéres foltszerű behintés látható. A rajzolati elemek kiterjedése nagyon változó.
Elterjedés, életmód: Közép-, Dél- és Észak-Európában elterjedt faj. Nagyon korán, február-márciusban repül.
A napsütötte órákban a lombnélküli erdőkben feltűnő. Tápnövénye a tölgy és egyéb lombos fák, melyeken a
hernyó májustól-októberig táplálkozik. A földben gubóban bábozódik.
Aranybarna sodrómoly
Eulia ministrana Linnaeus
Leírás: Az elülső szárny alapszíne sárgásbarna, benne felhőszerű vörösbarna mintázat. Hátulsó szárnya barna.
Elterjedése, életmódja: Palearktikus elterjedésű faj, nyugaton Közép- és Észak-Európában él. Repülési ideje
májustól júliusig tart. hernyó augusztustól októberig a besodrott levelekben él. Tápnövényei lombos fák (Betula,
Alnus, Rhamnus, Corylus, Fagus, Quercus, Tilia stb.). Mesterséges fényre jól repül.
Tölgylevél sodrómoly – Aleimma loefflingiana (Szabóky, eredeti)
Tölgylevél sodrómoly
353
Aleimma loefflingiana Linnaeus
Leírás: Az elülső szárny világos sárga, mintázata barnás vöröses rácsozatból áll, két ólomszínű keresztsávval. A
szárny rácsozatának kiterjedtsége erősen változó, a teljes sárgától a sötét barnáig minden árnyalat előfordul.
Hátulsó szárnya barnás szürke. Feje, tora sárgás. Szárnyfesztávja 7–10 mm.
Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövényei a Quercus-félék, és legfontosabb közülük a Quercus
petraea, mely a Magyarországon a középhegységekre jellemző fafaj. Egynemzedékes faj, májusban repül.
Hernyója fiatalon a bomló rügyeket rágja, az idősebb hernyó a levelet lakócsővé sodorva, abban tartózkodik. A
Mátra-hegységben 1967 és 1972 között 3 évig az A. loefflingiana volt a domináns kártevő (Szontagh 1973).
Tölgyilonca – Tortrix viridana (Szabóky, eredeti)
Tölgyilonca (színes 101.)
Tortrix viridana Linnaeus
Társnév: Tölgylevél-sodró
Leírás: Az elülső szárny egyszínű világoszöld, mintázat nélkül, csak az elülső szegély mentén sárgás kissé.
Hátulsó szárnya szürkésbarna, fehér rojttal. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.
Elterjedés, életmód: Európai és kis-ázsiai faj, Észak-Afrikában is megtalálható. Tápnövényei elsősorban a

Quercus-félék közül kerülnek ki. Különböző lombos fákban is kifejlődik: Populus, Betula, Acer, Fagus. Néha
lágyszárú növényen is felnő, pl. Dyctamnus albus stb. Repülési ideje május végétől június elejéig tart. A kora
nyáron lerakott peték áttelelnek, majd március-áprilisban kelnek a hernyók, melyek rendszerint többedmagukkal
a rügyekbe rágják magukat. Érdekességként említhető, hogy egy rügyben 13 hernyót is megfigyeltek. Később a
fakadó leveleket összeszőve azokat eszik. A leveleket összesodorják, s majd később ezekben bábozódnak.
Tömegszaporodás idején bábokat találhatunk még a kéregrepedésekben és a fatörzsön is, sőt a lágyszárú
növényeken és cserjéken is. Gradációja hazánkban 4–5 évenként fordul elő, a legerősebb rágások az Északi-
középhegységben voltak. Természetes ellenségei közül legfontosabbak a ragadozó futóbogarak ( Calosoma
sycophanta, C. inquisitor stb.) A parazitoidok közül legfontosabbak a gyilkosfürkészek (Braconidae), és a
fémfürkészek (Calcididae). Ismeretes, hogy bizonyos hangyafajok (Formica spp.) is gyakran táplálkoznak a
hernyókkal. Az abiotikus tényezők közül a hideg esős időjárás és a kései fagyok az L 1 –es hernyókat
elpusztítják, ill. erősen megtizedelik. A gradáció összeomlását az éhség és a rovarpatogén gombák, vírusok
segítik elő. A Tortrix viridána-val rendszerint együtt károsít az Aleima loeflingiana és más sodrómoly-fajok, s
ezt a károsítási formát sodrómoly komplexnek is nevezhetjük. A védekezés madárodúk telepítésével, légi úton
pedig Bacillus thuringiensis-t tartalmazó biopreparátummal lehetséges.
Rozsdarácsos levélmoly
354
Croesia bergmanniana Linnaeus
Leírás: Elülső szárnya citromsárga alapon vörösbarnán rácsozott, márványozott. A szárny elülső széle és a
külső szegély vörösbarna. A szárnyon három ólomszínű keresztsáv látható, melyekhez a szárnytőnél egy
negyedik csatlakozik. A második keresztsáv mellett a külső szegély felőli oldalon egy kis sötétbarna pont
található. A hátulsó szárnyak világos szürkésbarnák. Szárnyfesztávolsága 10–17 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában, Szibériában és Észak-Amerikában megtalálható, Főleg vadon termő
rózsa-fajokon él. Ismert tápnövénye még a Rhamnus catharctica és a Frangula alnus. Az ágakon áttelelt
petékből a hernyók április–májusban kelnek ki, és az összesodort csúcslevelek között rágnak, majd ott is
bábozódnak. A lepkék június-júliusban rajzanak. Nappal könnyű észrevenni a leveleken pihenő imágókat.
Mesterséges fényre jól repülnek
Rügysodró tükrösmoly
Hedya nubiferana Haworth
Társnév: Feketeszemölcsös rügysodró
Syn: Hedya varieganaHübner
Leírás: Az elülső szárny a tövénél fahéjbarna, mely kékesszürkével márványozott. A középmezőt egy
kékesszürke keresztsáv szeli át. A szárny a külső szöglet felé fehér, szürkén vagy barnásan felhőzött, és a külső
szegély közepén egy sötét foltot alkot. A szárny kiszögellő része alatt két fekete pont van, melyet ezüstszínű sáv
határol. Hátulsó szárnya szürkésbarna.
Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű faj, Európa legnagyobb részén. Észak-Amerikába behurcolták
(Jermy, Balázs 1993). Polifág, sok tápnövényű faj. Tápnövényei között Malus, Prunus, Cerasus, Rubus,
Crataegus, Sorbus, Alnus is szerepel. A hernyó rágása hasonlít a Spilonota ocellana rágásához. Táplálkozását
azokban hamarabb fejezi be. Egynemzedékes faj, május–júniusban repül, nappal igen aktív, a fehér színével,
madárürülékhez hasonló formájával nagyon feltűnő, a leveleken pihen. Mesterséges fényre nagyon aktív.
Nyárfahajtás tükrösmoly – Gypsonoma aceriana (Szabóky, eredeti)
Nyárfahajtás tükrösmoly
Gypsonoma aceriana Duponchel
Leírás: Elülső szárnyának alapszíne sárgásfehér, barnás mintázattal. A keresztsávok élesek, a tükör jól látható.
Hátulsó szárnya barnásszürke, trapezoid alakú és a rojtban két barnás választóvonal található. A fej, a tor barna,
a potroh szürke. Szárnyfesztávolsága 7–12 mm.
355
Elterjedés, életmód: Közép-európai faj, de megtalálható Spanyolországban, Szardínián és Norvégiában is. Az

imágó június–júliusban repül, mesterséges fényre érzékeny. Hernyója Populus-fajokon él, melyek fiatal levelét
besodorva május–júniusban táplálkozik.
Fenyőkéregmoly – Cydia pactolana Zeller
Társnév: Lucfenyő-kéregsodró
Leírás: Elülső szárnya rövid és széles, olajbarna alapszínű. A szárny közepén egy fehér keresztsáv van, a külső
szegély felé kettőzött vonalakkal. A tükör ólomfényű. Az elülső szegélyen fehér horgok láthatók. A belső
szegélyen ívben, a csúcs irányába hajló kettőzött rövid fehér vonalak láthatók. A hátulsó szárny sötét barna. A
rojtok sötét szürkések, sötét választóvonallal. Szárnyfesztávja 11–15 mm.
Elterjedés, életmód: Közép-, Észak-, Kelet-Európától Szibériáig terjedt el. Tápnövénye a Piceaabies, de
előfordul a Pinus-féléken és idős Larix decidua-n is. Egy nemzedéke repül májustól-június végéig, az időjárási
viszonyoktól és a tengerszint feletti magasságtól függően. Petéit leggyakrabban az 5–10 éves lucfenyők
ágörvére, vagy annak közelébe csoportosan rakja. A kis hernyók befúrják magukat az ágörvek kérgébe és abban
2–4 cm hosszú járatokat készítenek. A hernyó jelenlétét mutatja az ágörvek fölötti csomós barnásvörös
ürülékhalom. Bábozódás az ürüléknyílás közelében történik. Fiatal fákat elpusztíthat azzal, ha a törzset
vízszintesen körberágja. A mesterséges fény jól csalogatja.
Fenyőrákmoly – Cydia coniferana Ratzeburg
Társnév: Jegenyefenyőrák sodrólepke
Leírás: Az elülső szárny sötétbarnás szürke, a szárny közepén megszakított két fehér keresztvonallal. A tükör
háromszögletű fekete vonalkákkal, halványan keretezett. A hátulsó szárny sötétbarna világos szürke rojttal,
Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövényei főleg Pinus-fajokból állnak, de a Picea abies-t, és az Abies alba-
t is fogyaszthatja. Repülési ideje májustó augusztusig tart. A hernyó a sebzéseknél fúrja be magát a fába, áttelel.
Életmódja hasonlít a sötét gyantamolyéhoz (Rhyacionia duplana). A járatok főleg a kéregben találhatók,
rendszerint más fajokkal együtt (C. pactolana, Dioryctria spp.) hatol be a fába. Komplex károsító! Nappal
felzavarható a fenyőágakról.
Fenyőhajtás tükrösmoly
Cydia conicolana Heylaerts
Leírás: Elülső szárnya sötét barnásszürke, a tőtér kékesszürke és fénylő, a külső keresztsáv hegyes szögben fut
le. A tükörben négy fekete vonal látható. Hátulsó szárny szürkésbarna, töve világosabb. Szárnyfesztávolsága
11–13 mm.
Elterjedés, életmód: Nyugat- és kelet-európai faj. A hernyó a Pinus-fajok tobozán él. A lepke május–júniusban
repül. A hernyó júliustól áprilisig a tobozban él, és abban telel át. A fertőzött toboz egy oldalra görbül, gyanta és
ürülék halmok borítják. Rajzás idején szürkületkor az ég felé nézve megpillanthatjuk az ágak körül heves táncot
lejtő imágókat. Fényre gyengén repül.
356
Tölgymakkmoly – Cydia splendana (Szabóky, eredeti)
Tölgymakkmoly – Cydia splendana Hübner
Társnév: Tölgymakk-sodró
Syn: Laspeyresia splendana Hübner
Leírás: Elülső szárnya fehéresszürkétől a barnásszürkéig változik, a töve sötétebb, a középtér világosszürke. A
tükör sárgásszürke romboid alakú, 4–6 fekete vonallal. A szárny sötét szürkésbarna, Az elülső szegélyen 6–7
fehéres ékpár helyezkedik el, melyeket a külső szöglet irányában fekete ékek választanak el egymástól. Hátulsó
szárny barnásszürke, rojtja világosabb, szárnyfesztávolsága 12–14 mm.
Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű faj, areája egybeesik a két fő tápnövénye, a tölgy és
szelídgesztenye elterjedési területével. A kis hernyó a külső héj és a mag között rövid járatot rág, majd behatol a
termés belsejébe. Ott fejlődik és az ürüléket is bent halmozza fel. (Ezzel szemben a Curculio elephas az ürüléket
kiszórja a gesztenyéből.) Ezekkel a bogárlárvákkal együtt egy termésben is fejlődhetnek (szelídgesztenyében),
míg a tölgymakkban a hernyó rendszerint elfogyasztja a kisebb termetű ormányos lárvákat (C. nucum, és a C.
glandium). A termések a földre hullanak mielőtt a hernyó befejezné a fejlődését. A hernyó szövedéket készítve a
talajban telel, majd a rajzás előtt bábozódik. A lepkék május–július hónapban repülnek. A nőstény a petéit a
termés közelében rakja le. Az imágót a mesterséges fény erősen vonzza.
357
Mogyorómoly – Cydia amplana (Szabóky, eredeti)
Mogyorómoly – Cydia amplana Hübner
Leírás: Elülső szárnya vöröses szürkésbarna, illetve fahéjbarna alapon sárgásbarna, mindkét oldalán sötéten
határolt belső szegélyfolttal díszített. A tükör határa ólomszínű, benne fekete pontok, és vonalak találhatók.
Hátulsó szárnya vöröses barna, a tő felé világosabb.
Elterjedés, életmód: Kelet-Európában és Kis-Ázsiában is előfordul. Tápnövényei: a tölgy, szelídgesztenye,

mogyoró. A fiatal hernyó a még el nem fásodott héjú termésekbe belerág, és a sziklevél kezdeményekben járatot
készít, melyet szövedék és ürülék tölt ki. A hernyó távozását a termés oldalán lévő 1,5–2 mm átmérőjű kerek
lyuk jelzi. Többnyire a tölgymakkmollyal együtt táplálkozik. Egynemzedékű, júliusban–augusztusban repül. A
mesterséges fényt kedveli.
358
Bükkmakkmoly – Cydia fagiglandana (Szabóky, eredeti)
Bükkmakkmoly
Cydia fagiglandana Zeller
Társnév: Bükkmakksodró
Syn: Laspeyresia gossanaHaworth
Leírás: Elülső szárnya hamvasszürke, finom sötét hullámos keresztvonallal. A tőtér szögben kiugrik, és
feketésbarna. A tükör sárgásbarna, fekete hosszanti vonalkákkal. A belső szegélyre egy fekete háromszög alakú
folt irányul. Hátulsó szárnya sötét barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a bükk, ritkábban a tölgy és a mogyoró termése.
Egy nemzedéke májustól júliusig repül. Petéit a magkezdeménybe rakja. A hernyó októberig a termésben él, és
azt teljesen kirágja. Hernyó alakban telel, és tavasszal a földben, vagy korhadt fában bábozódik. Jelenlétét a
lehullott és kirágott makkok jelzik. Tömeges előfordulása esetén az egész évi makktermést elfogyaszthatja.
Magfúrómoly – Pammene fasciana Linnaeus
Társnév: Mag-sodrólepke
Syn: Pammene julianaCurtis
Leírás: Elülső szárnya ólomszürke, finom sötét hullámvonallal. A tükör mellett világos folt látható, mely sötét
elmosódott vonallal kettéosztott. A tükör feketén vonalkázott, ólomszürke kerete van. A tükör előtt továbbá 3–4
fekete folt látható. Hátulsó szárny barnásszürke, a rojt fehéres. Szárnyfesztávja 10–12 mm.
Elterjedés, életmód: Közép-, és Dél-Európában terjedt el. Tápnövényei: Quercus, Fagus, Acer, Castanea. Egy
nemzedéke június–júliusban repül. Petéit általában a levelekre, ritkábban a termésre rakja. A hernyó eleinte a
levélben aknázik, később befúrja magát a termésbe, melyen laza szövedék közötti ürülékhalmok árulják el
jelenlétét. Az utolsó fejlődési stádium után elhagyja a termést, és a fatörzs mohás oldalán szövedékben áttelelés
után bábozódik áprilisban. A megrágott termések idő előtt lehullanak. A hernyók egyesével rágnak a makkban.
Mesterséges fényre jól repül.
359
Fenyőilonca – Rhyacionia buoliana (Szabóky, eredeti)
Fenyőilonca (színes: 95., 98., 99.)
Rhyacionia buoliana Denis & Schiffermüller
Syn: Evetria buoliana
Denis & Schiffermüller
Leírás: Elülső szárnya téglapiros, sárga behintéssel, 4–6 villaszerűen elágazó, ezüstösen fénylő keresztsávval.
Hátulsó szárnya szürkésbarna, világos rojttal.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Észak- és Dél-Amerikába behurcolták. Tápnövénye hazánkban a Pinus nigra
és a Pinus sylvestris. Repülési ideje május–június. Petéit a rügykoszorú környéki tűhüvelyekre rakja, s a kis
hernyó eleinte ezt fogyasztja. A tűhüvely és a rügy között alagutat sző, majd a rügybe befúrja magát. Hernyó
alakban telel a rügyben. Tavasszal a rügykoszorúban fénylő barnás szövedéket készít, és ez alatt rágja a
rügyeket, majd később a hajtásokba rágja magát. A hajtásban bábozódik, ott ahol befejezte a táplálkozást.
Kártételére jellemző, hogy a kirágott vezérhajtás letörik, vagy postakürt alakot vesz fel. Tömeges elszaporodása
esetén a csúcson egy bozontos seprő alakul ki. Természetes ellenségei közül legfontosabbak, a gyilkosfürkészek
(Braconidae), fémfürkészek (Calcididae), igazi fürkészek (Ichneumonida), és fürkészlegyek (Diptera). Az
imágók nappal a hajtáscsúcsokon ülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Feromonja ismert, Előrejelzése,
feromon- és fénycsapdákkal lehetséges.
360
Piros gyantamoly – Rhyacionia pinicolana(Szabóky, eredeti)
Piros gyantamoly
Rhyacionia pinicolana Doubleday
Syn: Evetria pinicolanaDoubleday
Leírás: A lepke nagyon hasonló a Rh. buoliána-hoz. Elülső szárnya azonban hosszabb és hegyesebb. Az
ezüstösen fénylő keresztsávok valamivel szélesebbek. Alapszíne bordóvöröses. Hátulsó szárnya világos barna.
Szárnyfesztávolsága 10–16 mm-t is elérheti.
Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövénye Magyarországon a Pinus nigra és a Pinussilvestris. A
lepke 3–4 héttel később kezd repülni, mint a buoliana. (július–augusztus). A peterakás és a fiatal lárvák
fejlődése nem ismert. A rügyekben és a hajtásban hiányzik a Rhyacionia buoliana-ra jellemző ismert szövedék.
A bábozódás a kirágott üregben történik. Mesterséges fényre jól repül.
Tarka gyantamoly – Rhyacionia pinivorana (Szabóky, eredeti)
361
Tarka gyantamoly
Rhyacionia pinivorana Lienig & Zeller
Syn: Evetria pinivorana Lienig & Zeller
Leírás: Elülső szárnya vörösesbarna, sötétebb megszakított keresztsávokkal. Hátulsó szárnya barnásszürke. A
lepke feje, tora szürkésbarna. Szárnyfesztávolsága 10–18 mm.
Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövényeként a Pinus silvestris ismert, de előkerült olyan
helyekről is, ahol csak Pinus nigra található. Repülési ideje május vége– június. Hernyója telel át. A
mellékágakon eszi a hajtás középrügyét, mégpedig úgy, hogy azt belülről teljesen kirágja. A felnőtt hernyó a
rügy hegyén a pikkelyeket lerágja, és a keletkező nyíláson szövedéket készít, majd itt bábozódik. Mesterséges
fényre, különösen a nőstények igen jól repülnek.
Sötét gyantamoly – Rhyacionia duplana (Szabóky, eredeti)
Sötét gyantamoly
Rhyacionia duplana Hübner
Társnév: Erdeifenyő-hajtásmoly,
erdeifenyőhajtás-szövőlepke
Syn: Evetria duplana Hübner
Leírás: Elülső szárnya szürkésbarna, olykor feketésbarna, négy vagy több ezüstösszürke, középen finoman
feketén pontozott egyenes keresztvonallal. A külső szegély sárgás. A csúcs hegyes és barnásan sárgás. A hátulsó
szárny barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 7-9 mm. Feje sárgásszürke.
Elterjedés, életmód: Európai elterjedésű. Tápnövénye a Pinus sylvestris. A repülési idő március végétől április
közepéig tart. Meleg években, már esetleg február végén is repül. Petéit az előző évi tűkre rakja. A kikelt
hernyó, olyan friss hajtáscsúcsra mászik, amelyen még a tű nem fejlődött ki. Többedmagával a hajtáscsúcsba
felülről rágja bele magát, a hajtást az aljáig kirágja. Augusztus végégi táplálkoznak, majd a hernyó a gyökfőn,
vagy az avarban, szövedékben bábozódik, de előfordul olyan eset, is mikor a kirágott hajtást használja e célra.
Augusztusban már a bábban kialakul a lepke, és így telel át. A megtámadott hajtások elszáradnak és lehullanak.
362
Rügyfúró gyantamoly – Blastesthia turionella (Szabóky, eredeti)
Rügyfúró gyantamoly
Blastesthia turionella Linnaeus
Társnév: Erdeifenyőrügy sodrólepke,
erdeifenyő rügymoly
Syn: Blastesthia turionana Haworth,
Evetria turionana Haworth
Leírás: Az elülső szárny a tövénél barnásszürke, a szárny felétől a külső szögletig rozsdasárga. Helyenként
ólomszínű foltok és keresztsávok találhatók az alapszínben. Hátulsó szárnya világos, a csúcs körül barna. Feje
és ajaktapogatója okkersárga. Szárnyfesztávja 10–15 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövénye a Pinus nigra és a Pinus silvestris. Április végétől május
közepéig repül. Petéit a tűk belső oldalán a villába rakja, a tűhüvelyhez közel. A kikelő hernyók a rügyek hegye
és a tűhüvely közötti részt összeszövik. Először a tűpárt fogyasztják, később a rügykoszorú oldalrügyeibe rágják
be magukat, és azt a fedőpikkelyekig kirágják. Késő őszig még 1–2 rügyet kirágnak. A felnőtt hernyó a
vezérrügyet is kirághatja. Fehér szövedékben az előbábok telelnek át. A bábozódás márciusban történik. A
mesterséges fény erősen vonzza.
363
Kormos gyantamoly – Petrova resinella (Szabóky, eredeti)
Kormos gyantamoly (színes: 93., 94.)
Petrova resinella Linnaeus
Társnév: Gyantagubacs sodró, gyantagubacs ilonca
Syn: Retinia resinellaLinnaeus
Leírás: Az elülső szárny alapszíne sötétszürke, ólomszínben fénylő keresztvonalakkal. Hátulsó szárnya
szürkésbarna. Feje barna, világos ajaktapogatóval. Szárnyfesztávja 8–12 mm.
Elterjedés, életmód: Európában terjedt el, és a tengerszint felett 1000 m magasságig hatol. Tápnövénye
Magyarországon a Pinus silvestris. Egy- és kétéves fejlődésű egyedeket ismerünk. Repülési ideje április
közepétől május elejéig tart. Petéit a rügykoszorú alatti rügyre rakja. A kis hernyók először a tűhüvelybe fúrják
magukat, és ott rágnak, ezután a hajtáscsúcsra vándorolnak, és annak felületét rágják, mégpedig közvetlenül az
új rügykoszorú tövébe. A hernyó szövedékcsövet készít, amelynek iránya az ág tengellyével 75 fokos szöget zár
be, s a kicsorduló gyantából, (mely a szövedékre ráfolyik) „gyantagubacsot‖ képez. Áttelelés után a hernyó
erősebben folytatja a rágást (kétéves fejlődésű). A gyantagubacsban több kamrát készít, ezekbe helyezi el az
ürülékét. A második év végén a középső részen szintén 75 fokos szögben elhelyezkedő bábbölcsöt készít, s a
következő tavaszon márciusban bábozódik (ez az életmód-szakasz megegyezik az egyéves fejlődésűével).
Magyarországon a hernyók többsége egyéves fejlődésű, de a Dunántúlon előfordul kétéves fejlődésű is. Figyelni
kell arra, hogy ha a második rügykoszorú alatt lévő gyantagubacsban hernyó van, akkor kétéves fejlődésűvel
van dolgunk. Mesterséges fényre alig repül.
364
Márványos gyantamoly – Gravitarmata margarotana (Szabóky, eredeti)
Márványos gyantamoly
Gravitarmata margarotana Heinemann
Leírás: Elülső szárnya ezüstös szürke alapszínű, vékony vöröses barna finom feketével szegélyezett,
megszakított keresztsávokkal. A csúcs közelében egy csillag alakú zárt kör a jellemző mintázati elem. A csúcs
vörösbarna. Hátulsó szárnya barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 9–12 mm.
Elterjedés, életmód: Eddig ismert előfordulásai Anglia, Németország, Franciaország, Lengyelország, Ukrajna
és Japán. Magyarországon 1992 óta ismerjük (Szabóky 1993), Ásotthalmon tömegesen fordul elő. Azóta
előkerült Bugacról, Kecskemétről és Tápióságról is. A lepkék április második felében repülnek. Tápnövénye
Magyarországon a Pinus silvestris és a Pinus nigra. Hernyója a hajtásokon valószínűleg együtt rág a
fenyőiloncával (Rh. buoliana), és a rügyfúró gyantamollyal (B. turionella). Mesterséges fényre kitűnően repül.
Gyantamolyok rajzási ideje (Szabóky, eredeti)
Vízparti tükrösmoly
365
Celypha lacunana Denis & Schiffermüller
Syn: Aryroploce lacunana
Leírás: Az elülső szárny olajzöld, fekete hullámvonalakkal. A szárnyközép mindkét oldalán egy-egy sárgás
ezüstösen csillogó keresztvonal van. A szegélyvonal olajzöld. A hátulsó szárnyak sötétbarnák.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Két nemzedéke május és szeptember között repül. Polifág faj.
Tápnövényei: Betula, Salix, Rubus és sok egyéb lágyszárú növény, melyek összesodrott levelei között él a
hernyó. Legjelentősebb kártételét bükk csíracsemetén okozta (Schwenke 1976). Nedvesebb helyeken repül,
nappal igen aktív, mesterséges fényre jól repül.
Nyárbarka tükrösmoly
Epinotia nisella C lerck
Leírás: Az elülső szárny mintázata és színezete rendkívül változatos, a fehéres olajszürkétől a rozsdaszínig
mindenféle átmenet megtalálható. A rajzolat finom sötét hullámvonalakból áll, a tőtér feketés. Hátulsó szárny
szürkésbarna. Szárnyfesztávolsága 12–15 mm.
Elterjedés, életmód: Közép-Európában elterjedt faj. Tápnövénye a Populus tremula és a Salix caprea, melyek
virágját és termését fogyasztja. A rügyekre csoportosan rakott peték áttelelnek. A fiatal hernyó a virágrügyekbe
rágja magát, később a virágokat, majd a terméseket fogyasztja, miközben a barkákon szövedéket készít. A
bábozódás a földön gubóban történik. Az imágók nappal a leveleken pihennek, időnként felröppennek.
Mesterséges fényre aktívan repülnek.
Nyírbarka türösmoly
Epinotia tenerana Denis & Schiffermüller
Syn: Epinotia penklerianaFischer von Röslerstamm
Leírás: Nagyon változatos színezetű és mintázatú faj. Elülső szárnya rozsdasárga, sötétbarna, vagy
feketésbarna. A szárny közepén egy nagy fehéres sárgás elkeskenyedő keresztsáv látható. A tükör rozsdasárga
és ólomszínnel keretezett. Néha az elülső szárny egyszínű rozsdasárga, csak a tükör körül marad meg az
ólomszínű keret. Hátulsó szárnya barna vagy szürkésbarna. Szárnyfesztávja 10–12 mm
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Alnus, Betula. Corylus, Quercus, Ulmus.
Egynemzedékes, júliusban, augusztusban repül. A nőstény a petéket a rügyekre rakja, rendszerint többet. Az egy
hónap múlva kikelő hernyók berágják magukat a rügyekbe, és ott telelnek át. Tavasszal virágrügyekkel
táplálkoznak, később az összeszőtt fiatal levelek között rágnak. A bábozódás a talajban történik, fehérgubóban.
366
Fenyőtűmoly Epinotia tedella (Szabóky, eredeti)
Fenyőtűmoly – Epinotia tedella Clerck
Társnév: Lucfenyő fészeksodró
Leírás: Elülső szárnya sötétbarna, ezüstös fehér összemosódó szabálytalan keresztsávokkal. Az egész szárny
mozaikosnak tűnik. Hátulsó szárnya sötétbarna, világos rojttal. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Fő tápnövénye a Picea abies, de más Picea-fajokon is felnő. Ritkán a Pinus
silvestris-t és a Larix decidua-t is fogyasztja. Repülési ideje június– július, de az időjárástól és a
tengerszintfeletti magasságtól függően előbbre, vagy későbbre tolódhat. Petéit a fenyőtűre rakja, egyesével. A
hernyó tűaknázó, a tű alján hatol be a tűbe, és a csúcs felé fogyasztja a parenchimát. A hernyó a kirágott tűket
egymáshoz szövi. Az idősebb hernyó a tűleveleket a csúcs felől kezdi rágni. A hernyó a kirágott tűket
egymáshoz szövi és az így képzett tűfészekben él, amiből az ürüléket kitolja. A hernyó szürke szövedékben, a
talajban telel át. Tavasszal a talajban bábozódik. Minden korosztályú fenyőt megtámad, és bizonyos esetekben
tarra rágja azokat. Gradációját a hideg idő és a fagyok omlasztják össze. Természetes ellenségei a fémfürkészek,
és a gyilkosfürkészek. Az imágó nappal aktívan repül a levelek között. Mesterséges fényre jól repül.
Fenyősövény tükrösmoly (színes: 106.)
Epinotia nanana Treitschke
Társnév: Törpe lucfenyősodró
Leírás: Elülső szárnya sötét szürkésbarna, vörösen csillogó, három széles világos keresztsávval. A fej
barnásszürke, arca szürkésfehér. Szárnyfesztávja 8–10 mm
Elterjedés, életmód: Közép- és Észak-Európában terjedt el. Észak-Amerikába behurcolták. Tápnövénye a

Picea abies és a Picea pungens. Május végétől júliusig repül. A petéit az előző évi tű hüvelyére rakja és
sohasem a friss az évi hajtásra. A hernyók abba a tűbe fúrnak bele, amelyiken a pete volt. A hernyó nyári és őszi
rágása nagyon csekély, de az áttelelés után a tavaszi rágás igen intenzív, a kifejlődésig 5–6 tűt is kirág.
Rendszerint a talajban bábozódik, de bábozódhat a rágás helyén, a tűk tövénél szövedékben, vagy a fenyő
gubacstetvek (Sacciphantes spp.) gubacsában. A hernyó rágása egyébként nagyon hasonló a fenyőtűszövő
lándzsásmoly (Batrachedra [Eustantonia] pinicolella Zeller) és a fenyőtű aknázómoly (Coleotechnites
piceaella) rágásképéhez. A lepkék szürkületkor a fenyőfák körül rajzanak. Mesterséges fényre jól repülnek.
Szemes tükrösmoly
Spilonota ocellana Fabricius
367
Társnév: Barna rügysodró
Leírás: Elülső szárnya sötét hamuszürke. A tőtér kékesen csillogó. A szárny csúcsa a krémsárgától a szürkés
feketéig változó. A külső szögletben egy háromszögű sötét folt található. Az ólomszürkén keretezett tükörben
két-három sötét vonal fekszik. Hátulsó szárnya világos hamuszürke. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm.
Elterjedés, életmód : Az egész paleartikumban elterjedt. Polifág, legfontosabb tápnövényei Malus, Cerasus,
Prunus, Alnus, Corylus- ritkábban Carpinus. Quercus, Sorbus, Salix. Egy nemzedéke július–augusztusban repül.
A nőstény a petéket csoportosan rakja a levélre. A kikelő hernyók augusztus–szeptemberben a terméseket és a
leveleket fogyasztják majd áttelelés után április–júniusig a rügyeket, virágokat és a fiatal leveleket rágják.
Mesterséges fényre jól repül az imágó.
Hozzá nagyon hasonló faj a vörösfenyő tükrösmoly – Spilonota laricana Heinemann, mely egy melanisztikus
nagy S. ocellana-hoz hasonló. Tápnövénye a Larix decidua. Egyébként életmódja az előbbi fajéhoz hasonló.
Család: TOLLASMOLYOK
Fam: Pterophoridae
Változó nagyságú fajok 11–34 mm közötti szárnyfesztávolsággal. Színük többnyire szürke, barnás, sárgás, de
ismerünk teljesen hófehér fajt is. A rajzolat rendszerint 1–2 keresztsávból áll. Fajra jellemző a hátulsó szárny 3.
tollán lévő pikkelycsomó nagysága, kiterjedtsége (pl. Oxyptilus). A lepkék feje kicsi, simán pikkelyezett.
Csáptőízük kicsi, csápostoruk vékony. Szemük nagy, ajaktapogatójuk különböző hosszúságú. Nyelvük fejlett. A
családra jellemzők a vékony és igen hosszú lábak, melyeken különböző sarkantyúk láthatók (ezek fontos faji
bélyegek). Potrohuk hosszú vékony. A család fajai nevüket onnan kapták, hogy a felhasított szárnyuk a
rojtozattal együtt tollhoz hasonlatosak. A család fajainak legnagyobb részére az jellemző, hogy az elülső szárny
vége a külső szegély felöl egy hasítékkal kettéosztott, a hátulsó szárny pedig két hasítékkal három részre osztott.
Egy kis csoportjuknál, nincs hasíték egyik szárnyon sem, ezek az egytollú molyok (Agdistis) Figyelem!
Ismerünk olyan tollasmolyokat melyeknél az elülső és hátulsó szárny egyformán öt hasítékkal 6–6 tollra válik
szét. Ezek a fajok szárnyfesztávolsága a 20 mm-t nem haladja meg, és egy külön családot, a soktollú molyok
(Alucitidae) családját alkotják. A tollasmolyok szárnya kapcsoló sertével illeszkedik egymáshoz. Egyes fajok
nyugalmi helyzetben szárnyaikat összesodorják, vagy összehajtogatják. Nyugalmi helyzetben a szárnyak
vízszintesen állnak és a test tengelyére merőlegesek, T alakúak. Az előbb említett egytollú molyok szárnyaikat
előbbre húzzák és kb. 120 fokos szöget zárnak be velük. A lepkék egy része nappal repül, virágokon (pl.
Alchemilla) táplálkozik, vagy a szürkületben késő délután aktív. A fajok nagy része mesterséges fényre is repül.
Az egész Földön elterjedt család, hazánkból 25 nemzetségének mintegy 50 faját ismerjük. Ez a szám
valószínűleg módosulni fog, mert jelenleg a család világrevizíója folyamatban van.
Rózsabimbó tollasmoly
Cnaemidophorus rhododactylus
Denis & Sciffermüller
Syn: Eucnaemidophorus rhododactylus
Leírás: Az elülső szárny alapszíne világos fahéjszíntől a rozsdavörös színig változó. Elülső szárnyán
elmosódott ferde keresztsáv húzódik, a hasíték mögött egy éles fehér, egyszer megtört keresztvonal látható. A
rojt töve mellett világos sáv húzódik, mely arra is kiterjed. A hátulsó szárny szürke, de a harmadik toll külső fele
fehér és egy nagy háromszögű pikkelycsomó található rajta. Lábai barnák, fehér gyűrűkkel. Szárnyfesztávolsága
25–29 mm.
Elterjedés, életmód: Európai és nyugat-ázsiai faj, de Észak-Amerikában is él. Tápnövényei a rózsa-félék,

melyek virágbimbóiban táplálkozik. Hazánkban két nemzedéke fejlődik. Hernyói tavasszal kelnek ki majd a
rózsahajtásból a rózsabimbóba rágjék bele magukat. A bimbót teljesen kiüregesítik. A lepkék a bábból május
végétől június végéig kelnek ki. A második nemzedék hajtásvégekkel és bimbókkal táplálkozik. Augusztus
végén és szeptember elején repül, s a lerakott petéik áttelelnek.
Közönséges tollasmoly
368
Emmelina monodactyla Linnaeus
Leírás: Az elülső szárny alapszíne a fahéjbarnától a vörösesszürkén át a sárgásszürkéig változó. Olykor sötét
behintés is látható rajta, mely hosszanti csíkokból áll. Mintázata egy fekete folt a tőhöz közel, és két folt a
hasíték végén ill. az első toll elülső szegélyének közepén. A második lábpárja csupasz, a sarkantyú nagy
szőrpamacsa hiányzik. Szárnyfesztávolsága 27–31 mm.
Elterjedés, életmód: Holarktikus elterjedésű faj. Repülési ideje június végétől tavaszig tart. A lepke telel át.
Késő ősszel november december hónapban is lehet találkozni T alakban pihenő példányaival kerítésen,
házfalon, fatörzsön stb. Mesterséges fényre jól repül. Tavasszal a legkorábban repülő molyok közé tartozik.
Tápnövénye a Convolvulus arvensis.
Család: FÉNYILONCÁK (színes: 97.)
Fam: Pyralidae
A legújabb elképzelés szerint (Karsholt, Razowski 1996) a Pyralidae család magában foglalja a karcsúmolyokat
(Phycitidae), fűgyökér rágó molyokat (Crambidae), galériás molyokat, (Galleriidae), vízimolyokat
(Antropidae), fényiloncákat (Pyralidae) és tűzmolyokat (Pyraustidae). Az így létrejött igen heterogén családot
nehéz általánosan jellemezni. Többnyire közepes, vagy nagytermetű lepkék. Szemük nagy, pontszemük van. A
csápok sokfélék, szőrösek, pillásak, egyoldalúan fésűsek, simák, egyenesek. Az ajaktapogatók vastagok
rásimuló szőrökkel, vagy pikkelyekkel, közepesek vagy igen hosszan előrenyúlók (Crambinae). Elülső szárnyuk
megnyúlt karcsú. A mintázat rendszerit külső- és belső keresztsávból (Phycitinae), vagy hosszanti sávokból
(Crambinae) áll. Néhány esetben a keresztsávok is hiányoznak. A Pyraustinae alcsalád tagjai aprótermetűek és
nagyon élénk színűek. Hernyóik rendszerint selymesen bélelt csőszerű járatokban élnek, néhányuk endofág
életmódot folytat. A nagy fajszámú család az egész földön elterjedt, hazánkból mintegy 300 faját ismerjük.
Aszalványmoly – Plodia interpunctella (Szabóky, eredeti)
Aszalványmoly
Plodia interpunctella Hübner
Leírás: Elülső szárnyának tőtere mintegy a szárny egyharmadáig csontsárga színű, ettől a határtól a külső
szegély rojtjáig sötét vörös, vagy csokoládébarna. Hátulsó szárnya világos szürke. Szárnyfesztávolsága 12–19
mm között változik.
Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt faj. A raktárakban és háztartásokban károsító molylepkék
legjellemzőbb képviselője. Minden szárított élelmiszert, magokat, fűszereket, csokoládét elfogyaszt. Jelenlétét
könnyű felismerni a hernyó által készített sűrű ürülékkel teli fonadék fátylakról. Szabadföldön is képes áttelelni
369
Hazánkban két esetleg három nemzedéke fejlődik ki. A szaporodás mértéke függ a rendelkezésre álló
tápanyagoktól.
Készletmoly – Ephestia elutella Hübner
Társnév: Kakaómoly
Leírás: Elülső szárnya szürkés, vagy barnás alapszínű. Mintázata sötétebb-világosabb keresztsávokból és a
szárny középterében a sejtben lévő két pontból áll. Hátulsó szárnya füstös fehér. Szárnyfesztávolsága 13–18
mm.
Elterjedés, életmód: Világszerte elterjedt raktári kártevő, de a háztartásokban is fellelhető. Felsorolni is nehéz
azoknak az őrlemények, magok szárított gyümölcsök nevét, amiben eddig már károsított. A hernyóknak nincs a
fajra jellemző rágásnyoma. A megtámadott anyagban szövedék csomókat készítenek, melybe a tápanyag
részecskéi, és az ürülék beleragad. Évente feltehetően 3 nemzedéke fejlődik.
Lisztmoly – Ephestia kuehniella Zeller
Syn: Anagasta kuehniellaZeller
Leírás: Elülső szárnyának alapszíne szürke, az erek mentén fekete behintéssel. Mintázata külső és belső
keresztsávból és a szárny középterében két fekete pettyből áll. Hátulsó szárnya áttetszően fehéres, szárnya
karcsú. Szárnyfesztávolsága 20–24 mm közötti.
Elterjedés, életmód: Egész világon elterjedt faj, Magyarországon is közönséges. A liszt és lisztből készült
termékek leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. Hernyója az őrleményekben fonadékot készít, amelyben
benne található az ürüléke. Ilyen esetre szokták mondani, hogy „megmolyosodott‖ a liszt. A hernyója a
csomagoló anyagot is átrágja. Évente rendszerint 2–3 nemzedéke fejlődik. A lepke a homályos raktárakban
nappal is repül, egyébként éjjel aktív, a mesterséges fény is vonzza. Legegyszerűbb védekezés ellene, talán a
legcélravezetőbb is, a lisztet finom lyukú szitán átszitálni.
Nagy viaszmoly
Galleria mellonella Linnaeus
Leírás: Nagy termetű molylepke. Elülső szárnyának alapszíne sötétbarna, helyenként hamvasszürke pikkelyek
fedik. Mintázata elmosódott foltokból áll. A külső szöglet homorú. Hátulsó szárnya sárgás fehér, barnán
szegélyezett. Szárnyfesztávolsága 20–35 mm.
Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt fajt a méhészkedéssel hurcolták szét. A hernyója
méhkaptárakban él, léppel táplálkozik. A hernyó a járatait selyemszállal kibéleli és a lépet össze-vissza furkálva,
elkészíti a „galériáit‖, ősszel erős szövedékben bújik el, áttelel, és tavasszal bábozódik. Hazánkban feltehetőleg
két nemzedéke fejlődik, de a repülése elnyújtott, márciustól szeptemberig tart. A lepkék éjszaka aktívak és
rendszerint a kaptárak körül röpködnek. A mesterséges fény iránt eléggé közömbösek. A kaptár tisztán
tartásával lehet a hernyók ellen védekezni.
Szénailonca – Hypsopygia costalis Fabricius
Társnév: Rózsaszín ilonca
Syn: Pyralis costalis Fabricius
Leírás: Elülső szárnyának alapszíne világos pirosas ibolyásbarna. Mintázata két hullámosan lefutó sárga
keresztsávból áll, melyek az elülső szegélyen nagy foltokká szélesednek. Szegélye és rojtja sárga. Hátulsó
szárnya világosabb pirosas, két fehéres keresztsávval. A szegély sötétebb és a rojt sárga. Szárnyfesztávolsága
13–17 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai, valamint nyugat-ázsiai faj. A szénailonca hernyója eredetileg
valószínűleg avaron élt. Raktári körülmények között a hernyó különféle őrleményekben, lucerna- és lóhere-
szénában, szárított növényi részekben él, s ezzel okozza a kárt. Évente több nemzedéke fejlődik. Az őszi
nemzedék hernyói áttelelés után tavasszal alakulnak bábbá. Mesterséges fényre jól repül az imágó. Ez az a
moly, amelyik úgy kiteríti pihenés közben a szárnyait, „mintha preparátor feszítette volna ki‖. Népies neve:
370
„önpreparáló moly‖. A potroh végét kissé felemeli a szárnysíkjából. Lakóépületekben és lépcsőházi világítás
környékén szembetűnő.
Kukoricamoly – Ostrinia nubilalis Hübner
Leírás: A hím elülső szárnya ibolyás barna, hátulsó szárnya szürkésbarna sárga zegzúgos keresztsávokkal ill.
foltokkal. A nőstény mintázata megegyezik a hímével, de a színezet sárga, elmosódott, világos barna színező
elem alig látható rajta. A lepke szárnyfesztávolsága 20–30 mm közötti.
Elterjedés, életmód: Eredetileg eurázsiai elterjedésű faj, de a kukorica és cirok termesztésével széthurcolták a
világban, így eljutott Észak-Amerikába, Új-Guineaba, Észak-Afrikába, Guatemalába (Jermy, Balázs 1992).
Rendkívül polifág lepke. Tápnövényei közül a köles (Panicum miliaceum), a kender (Cannabis sativa), az alma
(Malus domestica), a körte (Pyrus spp.), a málna (Rubus idaeus), fűzek (Salix), nyárak (Populus). A lepke
előszeretettel tartózkodik az erdei aljnövényzetben is. A kukorica szinte minden részét fogyasztja, természetesen
különböző korú hernyók teszik ezt. Közép-Európában régebben főleg egynemzedékű volt a kukoricamoly, az
utóbbi években zömmel kétnemzedékűvé vált. Az Amerikába behurcolt populáció szélesen elterjedt és
Kanadában 1, míg Mexikóban 4 nemzedékben repül. A kifejlett hernyók telelnek át, és az imágó rajzása június
közepétől július közepéig tart. A második rajzás július vége és augusztus vége közé esik. Az imágók a
mesterséges fényre nagyon jól repülnek.
Kukoricamoly Ostrinia nubilalis nőstény (Szabóky, eredeti)
Közönséges tűzmoly
Nomophila noctuella Denis & Schiffermüller
Társnév: Közönséges óriásmoly
Leírás: Elülső szárnya világos barna, kihegyesedő csúcsú. Vesefoltja sötétbarna keretű, a külső- és az elülső
szegélyen sötét pontozás figyelhető meg. Hátulsó szárnya világos szürkésbarna, a szegély keskeny sötétebb
rojtja világos fehéressárga. Szárnyfesztávolsága 28–30 mm.
Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt. Alkalomszerűen bevándorló faj. Hernyója polifág: vadon
termő és termesztett fűféléken, gabonaféléken keserűfű-féléken, lucernán fejlődik. Repülési ideje május–
371
október. Tipikus nappal repülő faj. Különösen az őszi időszakban, amikor más lepke nemigen repül, nagyon
feltűnő. Mesterséges fényt is kedveli.
Tarkamintás karcsúmoly
Acrobasis tumidella Zincken
Leírás: Elülső szárnyának tőtere élénk, a fehér keresztsáv széles és ferdén fut le a belső szegélyre. Kívülről
fekete sáv kíséri, azt pedig egy barnásvörös sáv követi. A középtér barnásszürke, két sejtvégi fekete ponttal. A
külső keresztsáv keskeny piszkosfehér, alig látható. A szegély keskeny és vörösesszürke, rojtja szürkésfehér 3
választóvonallal. Hátulsó szárnya barnásszürke, a tő felé világosabb, rojtjában éles választóvonal van.
Szárfesztávolsága 18–20 mm
Elterjedés, életmód: Európai faj. Hernyója tölgy-félék összehúzott levelei között él. Repülési ideje július–
augusztus. Mesterséges fényre jól repül.
Tölgyaknázó karcsúmoly
Phycita roborella Denis & Sciffermüller
Syn: Phycita spissicella Fabricius
Leírás: Elülső szárnyának középterén a sejtből kilépő ereken éles, rövid fekete vonalak fekszenek. Alapszíne
igen változó, barnásszürke, és ennek különböző erősségű árnyalata. A belső keresztsáv enyhén törik. A kettős
külső keresztsáv kétszer erősen megtörik. Rojtja világosszürke, három választóvonallal. Hátulsó szárnya
barnásszürke, rojtja világos két sötét választóvonallal. Szárnyfesztávolsága 23–25 mm.
Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója tölgyfélék összeszőtt levelei között él. Repülési ideje
júniustól augusztusig húzódik. Mesterséges fényre nagyon aktív.
Akácmoly – Etiella zinckenella (Szabóky, eredeti)
Akácmoly – Etiella zinckenella Treitschke
Leírás: A hím csápostorának első 5–6 ízén mély bevágás van., s a mélyedésben nagy pikkelycsomó foglal
helyet. Ajaktapogatója hosszú, csőszerűen előre nyújtott. Elülső szárnya keskeny, megnyúlt, kihegyesedő.
Elülső szárnyának alapszíne csillogó szürkésbarna. A tőteret lezáró keresztsáv fekete pikkelyei kiemelkednek a
szárny síkjából. Kívülről széles sárgávörös keresztsáv határolja, de egyik se metszi át az elülső szegély alatti,
372
fehér szegélyt, mely a csúcsig tart. Hátulsó szárnya áttetsző, világos szürkésbarna, rojtja fehéres.
Elterjedés, életmód: Eredetileg közép-és dél-európai faj, innen terjedt el a meleg és forró égövi területekre.
Hazánkban két nemzedéke május–június, és július–augusztus között repül. A kifejlett hernyók telelnek át erős
szövedékben. Meleg években kifejlődhet egy részleges harmadik nemzedéke is. A polifág hernyók különféle
pillangósok magvait fogyasztják. Az első nemzedék hernyói elsősorban lágyszárúak magját fogyasztják (a borsó
kártevője!), a második nemzedéké főleg fás növények hüvelyében fogyasztják a magvakat (elsősorban az
akácban).
Fenyőrágó karcsúmolyok – Dioryctria spp .
A hím csápostora a tőíz fölött meggörbült, az elülső öt ízen pikkelycsomók ülnek. A csápostor erősen pillás,
vagy egyoldalúan fogazott. A nőstény csápja egyszerű. Ajaktapogatója nagy, fölfelé meredő, szőrös, csúcsíze
rövid. Elülső szárnya hosszú, alig kiszélesedő, csúcsa hegyes. Kis fajszámú nem. A palearktikumban és
nearktikumban terjedt el. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket. Hernyóik
fenyőfélék tobozaiban, hajtásaiban élnek. Rendszerint másodlagos kártevők, pl. az Evetria-fajok (Tortricidae)
kártétele nyomán.
Tobozrágó karcsúmoly – Dioryctria splendidella (Szabóky, eredeti)
Tobozrágó karcsúmoly
Dioryctria splendidella Herrich-Schäffer
Társnév: gyanta fényilonca
Leírás: Elülső szárnyának alapszíne fehéres szürkével kevert feketeszürke, barna pikkelyek csak helyenként
láthatók benne. A keresztsávok fehérek, melyeket vagy határozott fekete vonal, vagy elmosódott árnyék kísér.
Legfontosabb bélyeg az, hogy a külső fehér keresztsáv lefutása a törések ellenére egyenes, nem fogazott.
Hátulsó szárnya világos szürke. A legnagyobb hazai Dioryctria faj, szárnyfesztávolsága 28–34 mm között
mozog.
Elterjedés, életmód : Közép- és dél-európai faj. Repülési ideje július–augusztus. Petéit a fenyő kérgére (Pinus,
Picea) rakja. A kikelő hernyók először a szíjácsban szabálytalan járatokat készítenek a kéreg alatt, majd
áttelelnek, és elsősorban az ágörvek közelében a sebzések és gombás fertőzések helyén élnek. A bábozódás
szövedékben történik.
373
Fenyőrágó karcsúmoly – Dioryctria abietella (Szabóky, eredeti)
Fenyőrágó karcsúmoly
Dioryctria abietella Denis & Schiffermüller
Társnév: Tobozfényilonca
Leírás: Az elülső szárny mintázata éles, a tőtéren feketés folt van. A rákövetkező vörösbarna keresztsáv
rendszerint a felső szegélyig ér. A középtéri fehér folt alá sötét árnyék húzódik. Nagyon hasonló az előző fajhoz,
de a külső keresztsáv erősen fogazott. Hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága 24–28 mm.
Elterjedés, életmód: Holarktikus faj, de a palearktikum területéről Európából, Kis- és Észak-Ázsiából ismert.
Hernyója fenyőféléken (Picea, Abies, Pinus, Larix) él. Repülési ideje júniustól szeptemberig tart. A petéiket a
fiatal tobozok csúcsára rakja. A hernyó a toboz magjait megeszi, és a tobozon ürülékcsomók mutatják jelenlétét.
Fiatal fenyőknél a vezérhajtás belsejét rágják ki, s ennek következtében azok letörnek. A hernyó október
folyamán a talajban szövedéket készít, s abban telel át. Május–júniusban a talajon bábozódik vékony ezüstszínű
gubóban.
374
Fenyőszövő karcsúmoly – Dioryctria mutatella (Szabóky, eredeti)
Fenyőszövő karcsúmoly
Dioryctria mutatella Fuchs
Leírás: Az elülső szárny mintázata erősen elmosódott, fehéresszürke és feketészürke elemek egyforma
arányban láthatók, s így a szárny egységes szürkének tűnik. Barna színezeti elem nincs a szárnyon. A család
legkisebb hazai faja, szárnyfesztávolsága 22–24 mm.
Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövénye a Pinus silvestris. Repülési ideje július augusztus. Mesterséges
fényre repül. Petéit a fenyőtűre, vagy közvetlenül mellé rakja. A fiatal hernyók a tűhüvelyt eszik. Áttelelés után
az azévi rügyeket a fedőpikkelyekig kirágják, vagy a rügy alatt 4–5 cm mélységig a hajtásban rágnak. A
bábozódás ovális szövedékben, az avarban, talajon történik.
Család: POHOSLEPKEFÉLÉK
Fam: Lasiocampidae
Közepes vagy nagy termetű éjjeli lepkék. A hímeknek hosszú és széles fésűs csápjuk van. a szem gyakran
szőrökkel fedett. Az ajaktapogató hiányzik, vagy redukálódott. A lábak erősen szőrösek. Az elülső és hátulsó
szárny középsejtje rövid és keskeny. Az m1 és m2 erek egymástól távol erednek. Az elülső szárnyon az r 1 és r3
mindig nyelezett. A hátulsó szárnyon a középsejtnél még egy melléksejt van. Szárnyukat nyugalomban
háztetőszerűen tartják. A hernyók 16 lábúak, többé-kevésbé erősen szőrösek. Többnyire lomblevelűeken,
ritkábban tűlevelűeken vagy lágyszárúakon élnek.
375
Gyűrűsszövő – Malacosoma neustria (Szabóky, eredeti)
Gyűrűsszövő (színes: 65.)
Malacosoma neustria Linnaeus
Társnév: Gyűrűslepke, gyűrűspille, gyűrűspohók
Syn: Malacosoma neustriumLinnaeus
Leírása: A szárny fesztávolsága 26–35 mm. A lepke alapszíne világos vagy sötét okkersárga. Az elülső szárny
sötét középterét 2, az alapszíntől sötétebb vagy világosabb keresztcsík fogja közre. A sötét középterűek
mintázata egy világosan szegélyezett keresztsáv. A hátulsó szárny világosabb és az elülső szárnyak halvány
rajzolata folytatódik rajta. A színezet egyedenként nagyon változó. A sötétszürke pete kissé lapított henger
alakú, középzónájában porcelánfehér színű. A lepke a petéket vékony ágakra, jellegzetes gyűrű alakú csomókba
rakja. Hernyója eleinte fekete, később nagyon színes. Testét puha szőr fedi, de az a jellegzetes szint nem takarja
el. Teste hosszanti irányban csíkozott, hátán és oldalán fehér, barna, kék csíkok váltogatják egymást. A régi
német és magyar szakirodalom „Lívre-Raupe‖ ill. „libériás‖ hernyóként említi. Az 1. és 11. szelvényen
kiemelkedő fekete foltok vannak. A feje kékesszürke. két fekete folttal tarkított. A báb feketés barna, rövid
szőrökkel fedett.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-Afrikától Dél-Skandináviáig, Ázsiában Japánig terjedt el.
Európában délen gyakoribb. Meleg és fénykedvelő ligeterdei faj. Kedvenc biotópja sövények, erdőszélek,
parkok, gyümölcsösök, kiritkult tölgyesek. Tápnövényei: Quercus, Acer, Alnus, Betula, Carpinus, Crataegus,
Poplus, Salix, Sorbus, Ulmus, Tilia, valamint a gyümölcsfák. Erdőkben a kocsányos tölgyet és a Prunus-féléket
részesíti előnyben. A lepke rajzási ideje június–július. A hímek éjjel aktívak és mesterséges fényre jól repülnek.
A nőstény keveset repül, petéit vékony ágakra gyűrű alakban rakja, elsősorban fiatal fákra és cserjékre,
tömegszaporodásakor idős fákra is (peteszám 75–400 db). Éttelelés pete alakban. A hernyók az időjárástól
függően április közepén, május elején kelnek ki. Kikelés után az ágelágazásoknál szövedéket szőnek. Utolsó
vedlésükig együtt maradnak. Nappal együttesen a fészekben tartózkodnak, éjjel indulnak táplálkozni. A fák
fakadó rügyeit és leveleit rágják, útvonalukat a fa károsított részén csillogó szövedékszálak jelzik. Esős, hűvös
376
időjárás, és vedlés idején visszatérnek a fészekbe. Az utolsó vedlés után szétszélednek, és egyesével
táplálkoznak. A bábozódás levelek között laza gubóban a fán történik. A nőstények néhány nappal később
bábozódnak, mint a hímek.
A Malacosoma neustria ökológiai valenciája széles határok között mozog. Hőmérsékletre (11,5–31,5 °C) és
páratartalomra (12–100%) kevésbé érzékeny. A kikelt hernyók 36 napig képesek éhezni (Bekir 1935).
Tömegszaporodását a meleg száraz, napos időjárás váltja ki (Szontagh, 1961).
Tömegszaporodása hazánkban az ártéri kocsányos tölgyesekben gyakori (pl. Szatmár-Beregi síkság, és a

Körösök vidéke). Gradációja hosszú ideig, 4–7 évig tart. Tömegszaporodásának évei 1955–1959.; 1969–1972.;
1981–1988. Tarrágása után másodlagos kórokozók (pl. tölgy lisztharmat), és rovarkárosítók lépnek fel, melyek a
fa gyengültségét fokozzák. A fa növedékvesztesége 70%-ot is elérhet (Leskó 1984.). Ártéri területeken magas
vízállással egybekötött tarrágás esetén a fiatal fák pusztulása is előfordul.
Tömegszaporodását korlátozó biotikus tényezők közül a ragadozó rovarok, a Hymenoptera-k, és a rovarpatogén

gombák (pl. Beauveria bassiana) és a vírusok a legfontosabbak. Populációdinamikájának alakulása
fénycsapdákkal jól nyomon követhető, és várható tömegszaporodása a fogott egyedek alapján jól előre
jelezhető.
Védekezés: legcélszerűbb a környezetkímélő szerek használata. Jól beváltak a Bacillus thuringiensist tartalmazó
spóraszuszpenziók, és a kitinszintézist gátló szerek.
Nyárfaszövő – Poecilocampa populi Linnaeus
Syn: Gastropacha populiLinnaeus
Leírás: A szárny fesztávolsága 32–40 mm. Elülső szárnya vörösesbarna, 2 sárgásfehér fűrészes keresztvonallal.
A középtér sötétbarna. Hátulsó szárnya szürke, rajta elmosódó majdnem egyenes fehéres keresztvonal van. A
pete hosszúkás, lapos, barnás-szürke színű, sötéten pettyezett. Hernyója szürke, hátán sötét, szelvényenként
megszakított feketés foltsor látható, a foltokban 4 sárgás folt van. A báb hengeres, hamuszürke gubóban
bábozódik.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában, délen Spanyolországban és

Olaszország északi részén elterjedt faj. Tápnövényei a gyümölcsfák, Quercus- Betula-, Populus-, Tilia-, Prunus-
, Crataegus-fajok. A lepke az első fagyok után október–novemberben repül. Pete alakban telel át. A hernyók
tavasszal és kora nyáron táplálkoznak. A lepke mesterséges fényforrásra jól repül, a fénycsapdák olykor nagy
egyedszámban fogják. Kártétele nem ismeretes.
377
Tölgypohók – Lasiocampa quercus hím (Szabóky, eredeti)
Tölgypohók
Lasiocampa quercus Linnaeus
Társnév: Tölgyszövő
Leírás : A lepkére ivari kétalakúság jellemző. A hím 50–60 mm szárnyfesztávolságú. A szárny alapszíne
gesztenyebarna. Az elülső szárny külső szélén élénksárga. A keresztsáv a tőtér felé élesen határolódik, a szegély
felé fokozatosan beleolvad a szárny alapszínébe. A rajzolat a hátulsó szárnyon folytatódik. Az elülső szárny
közepén feltűnő fehér folt van. A nőstény 70–80 mm szárnyfesztávolságú. A szárny alapszíne élénk okkersárga,
mintázata hasonló a híméhez. A hím csápja erősen fésűs, a nőstényé fonalas. A pete négyszögletes hasábra
emlékeztet, éle és csúcsa lekerekített, színe sárgás-barna. A kifejlett hernyó 6–8 cm hosszú, szürkés sárga sűrű
szőrzetet visel, a szelvények határán a szőrzet hiányzik, és a széles bársonyos fekete sávon két fehér pont van.
Az oldalán fekete foltokkal megszakított fehér sávot visel. A fej barna, fekete foltokkal tarkított.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt faj. Tápnövényei Quercus-,
Carpinus-, Betula-, Salix-, Alnus-, Prunus-, Rubus-fajok stb. Egynemze-dékes, július–augusztusban rajzik. A
hímek nappal repülnek, mesterséges fényre alig érzékenyek. A nőstények éjjel repülnek, fényre érzékenyek.
Petéiket egyesével vagy kis csoportokban rakják a tápnövényre. Az augusztus végén vagy szeptemberben kikelt
hernyók lomblevelekkel táplálkoznak, majd a tápnövényen áttelelnek. Tavasszal a tápnövény rügyeit, majd
levelét rágják. A táplálkozást május–júniusban fejezik be, ezután kemény gubót szőve bebábozódnak. Gyakori
faj, de kártétele az erdészetben nem ismeretes. Magyarországon kosárfűz telepeken észlelték kártételét (Szalay-
Marzsó 1964).
378
Tölgylevél pohók – Gastropacha quercifolia (Szabóky, eredeti)
Tölgylevél-pohók (színes: 107.)
Gastropacha quercifolia Linnaeus
Társnév: Tölgylevél pille, tölgypohók, rézszínű pohospille.
Leírás : A szárny fesztávolsága 65–80 mm. A szárny alapszíne világosabb vagy sötétebb vörösbarna. A
szárnyak mintázata az alapszínnél sötétebb hullámvonalakból áll. A szárnyak csipkézettek. A lepke nyugalmi
helyzetben szárnyait háztetőszerűen tartja, az elülső szárnyak alól a hátulsó szárnyak szélesen kilógnak, száraz
falevélre emlékeztet, alig lehet észrevenni. Apete lapított tojásdad, fehéres színű, gyűrűszerű zöldes rajzolattal.
A hernyó szürkésbarna, szelvényenként 2 barna vagy piros szemölcsöt visel. A 2. és 3. szelvény háti részén,
nagy kék folt van. A 11. szelvényen egy hegyes púpot visel. Ritkás szőrzete a hátán fekete, az oldalán
sárgásbarna. A báb sötétbarna, tojásdad, a kremaszter lekerekített.
Elterjedés. életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában és Ázsiában elterjedt. Tápnövénye különféle
fák és cserjék. A gyümölcsfákat és a Prunus-féléket előnyben részesíti, a Populus-, Salix-, Crataegus- és Rosa-
fajokon is gyakran előfordul. Magyarországon egy nemzedéke van, az ország déli részein meleg nyarakon
részleges második nemzedéke is előfordul. A lepke június–júliusban rajzik. A peterakás egyesével vagy kisebb
csoportokban a levél fonákján történik. A hernyók augusztustól októberig táplálkoznak, utána félig kifejlett
állapotban áttelelnek. Júniusban bábozódnak be. A lepke éjszaka aktív, mesterséges fényre jól repül.
Nyárakon, fűzeken gyakran előforduló faj a hozzá hasonló sárga pohók –Gastropacha populifoliaEsper. Elülső
szárnyai világosbarnák, 5 keresztsávval.
379
Fenyőpohók – Dendrolimus pini (Szabóky, eredeti)
Fenyőpohók (színes: 35., 36., 37., 38.)
Dendrolimus pini Linnaeus
Syn: Gastropacha piniLinnaeus
Leírás : Az ivari kétalakúság feltűnő. A hím kisebb, mint a nőstény. A tor és az elülső szárny gyakran
szürkésbarna, a potroh és a hátulsó szárnyak vörösesbarnák, de egyedenként nagyon változó színűek. Az elülső
szárnyon egy élesen határolt barna keresztsáv van, a közepe táján egy kis fehér pettyet visel. A nőstény
nagyobb, világosabb színű, a szárny rajzolata hasonló a híméhez. A pete nagy, ovális alakú, kékeszöld, később
szürkésbarna. A kifejlett hernyó barna vagy szürke alapszínű, fekete szőröket, háti és oldalszemölcsöket visel.
Jellegzetes ismertetőjele az acélkék nyakfolt a 2. és 3. szelvényen. A 4. és 10. szelvényen rombusz alakú háti
foltok, az oldalán ferde fekete sávok vannak. A báb feketésbarna, a gubó orsószerű.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetális faj. Európában és Ázsiában az Ural-hegységig terjedt el, ott
ahol kiterjedt, humuszszegény, talajvíztől független homoktalajokon álló elegyetlen erdeifenyő állományok
állnak. Tápnövényei: Közép-Európában az erdeifenyő, de ahol a klimatikus feltételek megfelelnek, ott a Pinus
nigra austriaca, Pinus halepensis, Pinus montana, Pinus maritima, Pinus strobus, Picea abies, Abiesalba
(Schwerdtfeger 1936). Magyarországon fiatal 10–15 éves erdeifenyő és feketefenyő állományban fordult elő
tömegszaporodása. (Varga 1966 Csóka et. al. 1995). A lepke június–augusztusban rajzik. A hímek napközben is
repülnek, de a tömeges rajzás az alkonyati órákban kezdődik. A nőstények nehézkesek és keveset repülnek. A
kopuláció után a nőstény a petéket a tűkre, vékony ágakra kisebb csoportokban rakja le. Az embrionális fejlődés
két hétig tart. A kikelt hernyók a kétéves tűk szélét rágják (csipkézik), majd a tűk felső 1/3-át és L3 stádiumtól
egészen a tűhüvelyig fogyasztják el. Az egyéves tűket, az új rügykezdeményeket, és fiatal hajtások kérgét, csak
az éhező hernyók fogyasztják el. A hernyók tápanyag-hasznosítása nagyon alacsony (Schwerdfeger. 1936), az
elfogyasztott táplálék 60–77%-a ürülékként hull le a talajra. A lárvastádiuok száma szabadföldi körülmények
között nem tisztázottak, de laborkörülmények között tizet figyeltek meg. Az első három lárvastádiumban a
tápanyagszükséglet nagyon alacsony ezt követően hirtelen megugrik. Késő ősszel a hernyók L 2–L3 stádiumban a
naphossztól függően a törzsön lemásznak a fáról és a gyökfő körül, karikába gömbölyödve telelnek át a talajban.
A diapauza a talaj hőmérsékletétől függően április közepe táján ér véget. A hernyó tápanyagszükséglete ekkor
megnő és tömegszaporodása esetén gyorsan tarra rágják a fákat. A kifejlett hernyó 80 mm hosszú. A hernyók
júniusban kezdenek bábozódni a tűk és az ágak között, orsóformájú piszkos barnássárga gubóban. A hernyó 7–
10 nap alatt alakul át bábbá. A bábnyugalom 1 hónapig tart.
380
Tömegszaporodása száraz, meleg, talajvízhatástól független homoktalajon álló elegyetlen fenyőállományokban

fordul elő, ahol az évi csapadékösszeg 650 mm körüli és a vegetációs időben lehullott csapadék mennyisége
nem haladja meg a 300 mm-t. Főleg abnormálisan meleg száraz időjárás váltja ki a gradációját. A gradáció
összeomlását a meleg téli időszak, és hideg május–június, valamint az esős július– augusztus segíti elő.
Kártétele leggyakrabban a 7,5–8,8 °C középhőmérsékletű területeken fordul elő. Közép-
Európában, Németországban 230 év alatt 77 tömegszaporodása fordult elő. Magyarországon 1966–1967-ben
Rajkán, 1986– 1987-ben Pakson erdeifenyő fiatalosban okozott erős rágást ill. tarrágást. Tarrágása 50–60%
növedékveszteséget és nagyarányú fapusztulást okozott. Hazánkban mindkét tömegszaporodása nagyfeszültségű
vezeték alatt álló erdeifenyő állományban zajlott le.
A fiatal hernyók fontosabb természetes ellenségei a ragadozóbogarak (Calosoma spp.), ragadozópoloskák és a

Rhaphidia lárvák. A hernyókat a parazitoid Diptera és Hymenoptera fajok pusztítják.
Előrejelzése fénycsapdák fogásai alapján, hernyószámlálással a talajban és hernyóenyvgyűrűk segítségével is

lehetséges. Német szakirodalom szerint a fa törzsétől számított egy méteres sugarú körben, fiatal állományban
(20–30 éves) 30–40 hernyó kritikus, és erős rágás várható.
Védekezésre, ma már rendelkezésre állnak környezetkímélő szerek, mint a Bacillus thuringiensis spórát
tartalmazó biopreparátumok és kitinszintézist gátló szerek.
Család: TARKASZÖVŐK
Fam: Endromididae
Széles szárnyú, erősen szőrős lepkék, épszélű szárnyakkal. Az elülső szárnyon az r2–r5 érnek közös nyele van, az
r1 szabad. A hátulsó szárnyon az sc ér egy keresztéren keresztül a középsejttel van összekötve. A tympanális
szerv a toron hiányzik. A szájszerve csökevényes. A családnak 1 nemzetsége és 1 faja van.
Nyírfa szövő – Endromis versicolora (Szabóky, eredeti)
Nyírfa szövő (színes: 108.)
Endromis versicolora Linnaeus
381
Leírás: A tor és az elülső szárnyak a hímeknél vörösesesbarnák, a nyakgallér fehér. Az elülső szárnyon a két
fekete keresztvonal között egy fekete hegyesszög alakú ék, a szárnycsús alatt 3 fehér folt van. A potroh és a
hátulsó szárny rozsdabarna, elmosódott középvonallal, és sávval. A szárny fesztávolsága 50–70 mm. A hernyó
csupasz. A 11. szelvényen hegyes púp van. Színe halványzöld, fehéres háti és oldalvonalakkal.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában, Észak-Olaszországig elterjedt. Tápnövényei: Betula,

ritkábban Carpinus, Alnus, Corylus. A lepke áprilisban repül. A hímek a bábból reggel kelnek ki és napközben
gyorsan surrogva repülnek. A hímek és a nőstények fényre jól repülnek. A nőstény a petéket a nyírfaágak végére
sorban rakja. A hernyó májustól júliusig táplálkozik, főleg alacsony ágakon A bábozódás pergamenszerű
gubóban történik, melybe talajszemcséket is belesző. A báb 1 évet átfeküdhet (ez a koratavasszal rajzó
egynemzedékű fajokra lehet jellemző).
Egyes években a hernyók az egész nyírfa koronáját lerágják, ennek ellenére érzékeny károkat nem okozott.
Család: PÁVASZEMEK
Fam:Saturniidae
Közepes, vagy nagy termetű éjjeli lepkék. Gyakran feltűnő az ivari kétalakúság. Testük többnyire zömök, vastag
és sűrű szőrzettel fedett. Pödörnyelvük nincs, vagy csökevényes. A hím csápja kétoldalasan erősen fésűs, a
nőstényeké gyengében fésűs. Szárnyaik nagyok, mindegyiken egy-egy szemfolt (pávaszem) vagy pikkelynélküli
ablakfolt van. Kapcsolókészülékük nincs. Éjjel repülő állatok. Hernyóikon nagy, csupasz vagy pedig
szemölcsökön ülő különböző alakú és nagyságú szőrök és serték vannak.
T-betűs pávaszem – Aglia tau Linnaeus
Társnév: Tarkapávaszem, t-jegyű tarkapávaszem
Leírás : A hím alapszíne vörösesbarna, a nőstényé sárgásbarna, szürke behintéssel. Mindkét pár szárnyán lévő
„pávaszem‖ kék, feketén keretezett, benne T alakú fehér folt látható. A kifejlett hernyó zöld, sárgás ferde
csíkokat visel. A 4. szelvényen egy fekete folt található. A stigmák vörösek. A hím szárnyfesztávolsága 60 mm,
a nőstényé 80 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép-és Észak-Európában bükkösökben elterjedt montán,

szubatlanti faj. Tápnövénye a bükk. A lepke áprilisban repül. A hím napsütéses órákban nyugtalanul, cikk-cakk
alakban repül a bükkfák között, a nőstény összeráncolt szárnyakkal a fa törzsének alsó részén és cserjéken
közvetlenül a talaj felett ül. A hernyók júliusban táplálkoznak. A bábozódás az avarban, laza szövedékben
történik. Hazánkban bükkösökben gyakori, fényre a hím és a nőstény is mérsékelten repül.
Nagy pávaszem (színes: 73., 74.)
Saturnia pyri Denis & Schiffermüller
Társnév: Nagy éjjeli pávaszem,
Leírás : A legnagyobb termetű lepkénk. Szárnyainak alapszíne sötétebb vagy világosabb barna, hamvas szürkés
és barnás behintéssel. Mintázata mindkét szárnypáron hullámvonalakból és négy jellegzetes „pávaszem‖ alakú
foltból áll. A szárnyak fesztávolsága 120–140 mm. Tora és potroha, valamint hátulsó szárnyának tövi része
gyapjasan szőrős. Tora sötétbarna, elülső része krémszínű. A potroh szőrzete szelvényenként sötétebb és
világosabb harántcsíkokból áll. A hím csápja erősen fésűs, a nőstényé gyengébben. A kifejlett hernyó zöldszínű,
szelvényein 6 sor kék színű szemölcsöt visel, amelyeken néhány kemény durva, a végén bunkós szőrszál
található.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép- és Dél-Európában, Észak Afrikában és Kis-Ázsiában

elterjedt faj. Tápnövénye elsősorban gyümölcsfák (szilva, cseresznye, mandula), ritkábban dió és kőris.
Előfordulása szórványos, hazánkban védetté nyilvánított faj. Univoltin. A lepkék április végén–májusban az esti
órákban repülnek. A lepke nem táplálkozik. Hernyói júniusban jelennek meg és augusztus végére befejezik
táplálkozásukat, és fehéres szürke vagy szürkésbarna erős gubóban a törzseken, vagy ágakon bábozódnak. Báb
alakban telelnek át, a bábok egy része több éven át elfekszik.
Tölgy-selyemlepke
382
Antheraea yamamai Guérin-Méneville
Társnév: Japán tölgy-selyemlepke, japán selyemlepke
Leírás : A lepke színe sárgától a sötét kávébarnáig nagyon változó. Mind a négy szárnyán feltűnő világos színű
feketével és narancssárgával keretezett „pávaszemet‖ visel. Hernyója sárgászöld, sárga szemölcsökkel és fekete
tövisekkel.
Elterjedés, életmód : Kelet-Ázsiában honos faj. Az utóbbi évtizedekben Európa több országában próbálták
értékes selyme miatt meghonosítani. Az első példányokat Magyarországon az 1960-as években észlelték
Nyugat-Dunántúlon. Jelenleg Nyugat-Dunántúlon a Balaton vonaláig, délen az Ormánságban és a Mecsek-
hegységben, Zselicségben, és Belső-Somogyban terjedt el. Tápnövényei a lombos fák, elsősorban a
kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, cser, éger, nyír, fűz és gyertyán. Egynemzedékes faj. A lepke augusztus-
szeptember közepéig repül. Életmódját még nem ismerjük. Gyakori, mesterséges fényre jól repül.
Hasonló az ugyancsak mesterségesen betelepített faj a kínai tölgy-selyemlepke(Antheraea pernyiGuérin-

Méneville) amely valószínűleg fakultatív kétnemzedékes (bivoltin) faj. A két faj imágói közel állnak
egymáshoz, biztosan csak hernyók alapján lehet a két fajt szétválasztani.
Család: SZENDERFÉLÉK
(színes: 21., 22., 23., 24.)
Fam: Sphingidae
Közepes és nagy testű, karcsú erőteljes lepkék. Potrohuk vaskos többé-kevésbé orsó alakú. Elülső szárnyuk
keskeny háromszög alakú, hátulsó szárnyuk lényegesen kisebb. Az elülső szárnyukon az a 2 és a3 erek az alapnál
összefutnak az r4 és r5 villát képeznek. Hátulsó szárnyukon egy erős akasztótüske van. Rendkívül erőteljes
repülők, táplálkozás közben nem szállnak le a virágra, hanem előtte lebegve nyújtják bele jól fejlett néha
feltűnően hosszú szipókájukat. Csápjuk rövid, nem nagy, alig fésűs, olykor a vége horgos. Hernyóik csupaszok,
henger alakúak, élénk színűek, a nyolcadik potrohszelvény hátoldalán kiemelkedő görbült nyúlványt (farszarv)
viselnek. Alkonyatkor vagy éjjel aktívak, néhány fajuk nappal repül.
Fenyőszender – Hyloicus pinastri (Szabóky, eredeti)
Fenyőszender (színes: 19., 20.)
Hyloicus pinastri Linnaeus
383
Syn: Sphinx pinastriLinnaeus
Leírás . A lepke hamuszürke színű. Az elülső szárnyon 3 nyílszerű barnásfekete vonalat és sötét elmosódott
keresztsávot visel. A szárnyak fesztávolsága 70–80 mm. A kifejlett hernyó zöld, széles vörösbarna középsávját
sárga szegély keretezi. Az oldalán egy-egy sárga hosszanti sáv fut végig. A stigmák pirosak, az utolsó
szelvényen meggörbült tüske található.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével mindenütt elterjedt.
Tápnövényei elsősorban a Pinus-félék ritkábban a Picea- és Larix-fajok. Egynemzedékes, a lepke májustól
augusztusig repül. Alkonyat után aktív, mesterséges fényre érzékeny. Petéit egyesével, ritkán kisebb
csoportokban a fenyőtűkre rakja. A kikelt hernyók az idős tűket rágják. Eleinte csipkézik a tűket, később a tű
hegyét majd azt a tűhüvelyig elfogyasztják. A 4. vedlést követően ősszel (októberben) a talajban bábozódnak.
Báb alakban telelnek át. Az áttelelő bábokat a fák tővénél az avar alatt találhatjuk meg. A lepke jó repülő,
messzire elvándorol.
A fenyőszender csak nagyon csekély mértékben hajlamos tömegszaporodásra. A hernyó nagy mennyiségű
táplálékszükséglete ellenére a károsítás majdnem mindig nagyon csekély. Nagy egyedszámban ritkán lép fel,
egy lengyelországi gradációja ismert, amikor a fák tűvesztesége 75% volt (Schwerdfeger 1933). Hazánkban
gyakori, a soproni, ásotthalmi, bugaci fénycsapdák egyes években, nagy egyedszámban fogják.
Hársfaszender – Mimas tiliae (Szabóky, eredeti)
Hársfaszender (színes: 192.)
Mimas tiliae Linnaeus
Társnév: Hársfa pávaszem
Syn: Smerinthus tiliaeLinnaeus,
Dilina tiliae Linnaeus
Leírás : A lepke színe, valamint az elülső szárny középsávjának alakja nagyon változatos. Alapszíne a zöldtől a
barnáig minden árnyalatban előfordul. Az elülső sáv szegélyén 2 beöblösödés, és egy sötétebb keresztsáv van,
amely gyakran szakadozott. A hernyó a feji részen erősen elvékonyodik. Kifejletten világos vagy sötétebb zöld,
a hátán sárgás vagy vöröses tónussal. A 4. szelvénytől az oldalon lefelé 7 vörhenyes, lefelé sárgába hajló ferde
vonalat visel, melyek gyakran hiányoznak. Az utolsó szelvényén vörösen, vagy feketén szemcsézett szarv van.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában az északi részek és Dél-Spanyolország kivételével

mindenütt elterjedt Az Alpokban 1600–2000 m-ig felhatol. A hernyó tápnövényei a Tilia-, Ulmus-, Betula-,
Prunus-, Fraxinus-, Malus-, Carpinus-fajok. Egynemzedékes, a lepke április végén jelenik meg és repülése
384
július végéig tart. Kifejezetten szürkületkor és éjjel repül. Petéit egyesével rakja a tápnövényre. A hernyónak 5
lárvastádiuma van. A bábozódás a talajban történik, ritkán kéregrepedésekben és ágvillákban. Báb alakban telel
át. A báb ritkán egy évet átfekszik.
Nyárfaszender – Laothoe populi (Szabóky, eredeti)
Nyárfaszender – Laothoe populi Linnaeus
Társnév: Nyárfa pávaszem, nyárfa esti lepkéje
Syn: Smerinthus populiLinnaeus,
Amorpha populi Linnaeus
Leírás : A lepke színe változatos, a fehéres szürkétől a rozsdabarnáig minden árnyalat előfordul. Az elülső
szárnyon sötét keresztsáv és gyakran világos holdfolt van. A hátulsó szárny tövében rozsdabarna folt látható. A
szárnyak fesztávolsága 80 mm. A hernyó 80–90 mm hosszú, színe változatos, a sárga-zöld szín minden
árnyalata előfordul, teste sárgán szemcsézett. A 4.–11. szelvény oldalán 7 sárga ferde vonal van. A „szarv‖ zöld
vagy kék.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Észak-Európa kivételével mindenütt elterjedt. A

hernyó a Populus-, Salix-, ritkábban a Fraxinus- és Betula-féléken él. Kétnemzedékes, május–június és
augusztus–szeptember hónapokban repül. Petéit egyesével rakja a tápnövény leveleire. A bábozódás
szövedékben, a talajban történik. A nyárak hernyóegyüttesének tagja.
Osztag: NAPPALI LEPKÉK
Fam: Diurna
Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a lepkék, amelyeknek csápja a hegye felé oly módon vastagszik meg,
hogy kisebb-nagyobb mértékben bunkószerűnek látszik. Az elülső és hátulsó szárny között mindennemű akasztó
vagy összekapcsoló szerkezet hiányzik. Jól fejlett pödörnyelvük van. Pontszemük nincs, erezetük szinte kivétel
nélkül teljes. A hátulsó szárnyak is mintásak, rajzolati elemei az elülső szárny mintázatának másai, vagy
összhangban vannak vele. A nappali lepkéket két csoportra osztják. A busalepkék (Hesperiidae), amelyek
csápbunkói abban térnek el a többi nappali lepkétől, hogy csúcsuk meggörbült, a hernyók Stemmatoncopoda
alkatúak, azaz lábaikon a kapaszkodótüskék koszorú alakban helyezkednek el, összeszőtt, vagy összehúzott
levelek között élnek, bábjuk többé-kevésbé laza gubóban van. A valódi bunkóscsápúak (Rhopalocera)
385
csoportjába tartozó nappali lepkék csápvége teljesen bunkó alakú, erezetükben csaknem mindig vannak nyélen
ülő erek. A hernyók Harmoncopoda alkatúak, azaz a lábon patkó alakban helyezkednek el a kapaszkodótüskék.
A hernyók majdnem mindig szabadon élnek s bábjaik nem fekszenek szövedékben, hanem különféle
növényekhez vannak fejjel felfelé hozzászőve, vagy fejjel lefelé lógatva.
Az imágók kivétel nélkül nappal repülnek. Erőteljes nyelvükkel a virágok nektárját szívogatják.
Magyarországon 8 családjuk, 90 nemük és 164 fajuk él. (Gozmány 1968).
Család: BUSALEPKÉK (színes: 48.)
Fam: Hesperiidae
Fejük nagy, homlokuk nagyon széles, a csápok egymástól távol erednek, egyenletesen vastagodnak, a végük
orsószerűen kiszélesedik, majd többé-kevésbé ismét kihegyesedik, s a csúcsuk kissé visszahajlik.
Ajaktapogatójuk nagy, ferdén előre, vagy fölfelé mered, a csúcsíz rövid, az ízeket pikkelyek és sűrű sörték
borítják. Szárnyaik zömökek, a testhez mérten rövidek. Elülső szárnyuk a csúcs felé megnyúlt háromszög, a
hátulsók megnyúlt kör alakúak. A sejt hosszú, az erek szabadok. Sok faj határozó bélyegei a fonák mintázatában
találhatók. A hernyók orsó alakúak, többnyire zöldek vagy viaszsárgák, csupaszok vagy gyengén szőrösek.
Rendszerint összeszőtt levelek között élnek. Könnyű fonadékban vékonyhéjú bábbá alakulnak (Gozmány 1968).
Zömük a trópuson él. Magyarországon 9 nem 18 faja van.
Vesszős busalepke
Hesperia comma Linnaeus
Leírás : Feje igen nagy, széles, szőrözete sűrű, és fölfelé álló, ajaktapogatója is sűrűn szőrözött, fölfelé meredő.
Csápbunkója széles, hegye apró, és erősen meggörbült horogban végződik. Teste erőteljes, zömök. Elülső
szárnya a csúcs felé megnyúlt, háromszög alakú, külső szegélye hullámosan ívelt. A hím illatcsíkja nagy, széles,
duzzadt. Hátulsó szárnya lekerekített, de a tövi része megnyúlt. Szárnyainak alapszíne rókavörös, a szegélyeket
változó szélességű szürke behintés fedi. A rajzolat foltjai nem egyszer halványabbak az alapszínnél. A hím
rajzolata vese alakú fekete, középen ólmoskéken csillogó illatcsík, és részben ezzel párhuzamos ill. a csúcsban
ferdén elhelyezkedő foltokból áll. Hátulsó szárnyán a foltok elmosódottak. Az erek a szegélytérben élesek,
feketék, a rojt hegye sárgásfehér. Elülső szárny fonákján a középtér és mindkét szárny tőtere rókavörös.
Egyebütt szürkészöld pikkelyekkel. A rajzolati elemek élesen elütnek az alapszíntől. A hím szárnyfesztávolsága
25–30 mm, a nőstényé 28–33 mm.
Elterjedés, életmód : Holarktikus elterjedésű faj. Tápnövényei a fűfélék, a hernyó ezek szálaiból készített, a
földön fekvő csőben él. A Coronilla varia leveleit is elfogyasztja. Repülési ideje július–szeptember. Nappal a
leveleken pihen, jellegzetes V alakú pihenő tartásával vagy virágokon táplálkozik, de főleg napos időben.
Nagyon gyorsan repül.
Család: PILLANGÓK
Fam: Papilionidae
Nagy fesztávolságú erőteljes szárnyú lepkék. Fejük szőrözete hosszú, szétálló, nyelvük erőteljes, hosszú, a
csápbunkó nagy, kiszélesedő. Toruk szőrös, elülső lábpáruk járásra alkalmas, fejlett. Potrohuk szőrözete ritka,
vagy teljesen hiányzik. Elülső szárnyuk háromszögletes, olykor igen magas. Hátulsó szárnyuk majdnem kerek,
vagy megnyúlt. Ez utóbbi esetben a szegélye hullámos, vagy csipkés, az m3 ér mentén farokszerű nyúlványban
végződik (kardoslepkék). A mintázat fehér alapon fekete, és vörös pettyekből ill. sárga alapon fekete csíkokból
és kék valamint vörös foltokból áll. A hernyók általában zömökek. Több nemre jellemző, hogy a fejük mögött
behúzható húsos villaalakú nyúlvány van. Bábozódáskor, a farukat az aljzathoz szövik. Az imágók nagyon
kedvelik a napfényt és a meleget. Röptük vitorlázó.
Fecskefarkú lepke
Papilio machaon Linnaeus
Leírás : Szárnyainak alapszíne sárga, rajzolatuk fekete. Elülső szárnyának széles fekete tőterén, finom sárga
pikkelyek láthatók. A sejt közepén és végén két széles fekete folt van. A csúcsterén egy fekete petty látható. A
külső szegély színe fekete hullámos, mögötte félhold alakú foltok sora látható, melyet belülről széles fekete
szalag szegélyez. Hátulsó szárnyának belső szegélye fekete, A belső szögletben nagy vörös petty van, fölötte
386
kék behintés látható. A szegélyt fekete hullámvonal kíséri. A tő felöl nagy szögletes sárga foltok sorakoznak,
melyeket széles fekete, kékkel behintett szalag határol. Az m3– ér hosszú farknyúlványban végződik.
Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. Két nemzedéke május–június és július– augusztusban repül.
Rendszerint vitorlázva és gyorsan röpködnek a napsütötte tisztásokon, domboldalakon. Az alacsonyan lévő
virágokon is táplálkoznak. A hernyók az ernyősvirágzatúakat (Umbelliferae) főleg a virágzatoteszik, s a
tápnövény szárára kötve magukat bábozódnak. Báb alakban telelnek át.
Család: FEHÉRLEPKÉK
Fam: Pieridae
Fejük kicsi, csápjuk vékony, a csápbunkó erőteljes, hosszúkás, máskor rövid, széles és lapos. Nyelvük fejlett.
Ajaktapogatójuk ferdén felfelé mered, vagy előrenyúlik. Szemük viszonylagosan nagy, csupasz, a fejtető és
arcuk szőrös. Toruk csak kevésbé széles, mint a fejük. Potrohuk keskeny. Elülső lábaik rendesek, nem
csökevényesek, alkalmasak a járásra. Elülső szárnyuk rendszerint széles, háromszög alakú, a külső szöglet
többnyire derékszögű. Az imágók alapszíne fehér, vagy sárga, rajzolatuk többnyire fekete. Főleg az elülső
szárny csúcstere, és gyakran az erek is sötétek, a külső szegélytérben is helyezkedhetnek el fekete pettyek. Több
faj hátulsó szárnyának haránterén narancsszínű szemfolt van. Több nemben a másodlagos hímivari jellegek is
megfigyelhetők. Általában közepes nagyságúak. A kéneslepkék (Colias spp.) kivételével röptük gyönge.
Hernyóik nyúlánkak, tápnövényeik főként a keresztesvirágúak és pillangósok. Rendszerint pete, vagy báb
alakban telelnek át, a citromlepke azonban imágó alakban. (Gozmány 1968)
Galagonya lepke – Aporia crataegi (Szabóky, eredeti)
Galagonyalepke – Aporia crataegi Linnaeus
Leírás : Tora erőteljes, szőrözete az oldalain felfelé simul. Elülső szárnya háromszögletes, csúcsa lekerekített.
Hátulsó szárnya kerek. A szárny felületén gyér pikkelyezés van. A pikkelyek aprók és krétafehérek, az ereken és
a külső szegélyen feketék. Hátulsó szárnyának alapszíne is fehér, az erek feketék. Fonákja is fehér, de a
szárnyak szegélye nem átlátszó. Hátulsó szárnyán szürkés behintés látható. Szárnyfesztávolsága 52–68 mm.
387
Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj, Európából, Észak-Afrikán át Észak-Ázsáig terjedt el.
Egyetlen nemzedéke június–júliusban repül. A lepkék szárnya merev, repülésük közben összecsapódva zörgő
hangot hallatnak. Szeretik a napsütötte meleg helyeket. Éjszakára bokrokon vagy fákon társasan pihennek,
messziről úgy látszik, mintha azok virágoznának. Reggel akkor kelnek szárnyra mikor a nap már rájuk süt. A
hernyók társasan élnek. Tömeges elszaporodás esetén károkat okozhatnak a kökényféléken, cseresznyén stb.,
melyek rügyeit, bimbóit, virágjait és levelét fogyasztják. Hernyó alakban telelnek át, főként galagonyán ún. „téli
hernyófészekben‖.
Hajnalpír-lepke
Antocharis cardamines Linnaeus
Társnév: Auróra-lepke
Leírás : Alapszíne fehér, A hím elülső szárnyán a csúcstér narancsvörös foltja sokszor a szárny belső harmadáig
terjed, közvetlenül a csúcsban fekete szegélye van. A sejt végén változó alakú és kiterjedésű fekete folt látható.
Hátulsó szárnyán a fonák mintázata halványan áttetszik. A szárnyak tőtere kékesfekete. A hátulsó szárny
fonákán petrezselyem zöld színű bonyolult márványos foltrendszer található. A nőstény elülső szárnyán nincs
narancsvörös szín. Szárnyfesztávolság 32–53 mm.
Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. Egy nemzedéke márciustól májusig repül. Hernyója
kékeszöld, hosszanti világos csíkokkal és fekete pontokkal. Tápnövényei Turritis-, Arabis-, Sysimbrium-, és
Cardamine-fajok. Csapongó, nem túlzottan gyors röptével igen feltűnő, különösen a hím. A napsütéses időt
kedveli. Az erdei utak és tisztások mentén található.
Család: BOGLÁRKALEPKÉK (színes: 194.)
Fam:Lycaenidae
Fejük kerek, csápjuk fekete-fehéren gyűrűzött. A csápbunkó erőteljes vagy gyenge. A csáp az elülső szárny
felső szegélyének mintegy a közepéig ér. Szemük tojás alakú. Az ajaktapogatójuk kissé ferdén felfelé mered,
hosszabb a fejüknél. Nyelvük fejlett. Toruk és potrohuk viszonylagosan nagy. A szárnyak főként a tűzlepkéknél
erőteljesek, háromszögletűek, csúcsuk lekerekített. A hátulsó szárny majdnem teljesen kerek. Viszonylag kicsik,
alapszínük vörös, kék vagy barna. A szárnyak rajzolata igen sajátos, az elülső szárnyon a sejtet 1 félhold alakú
sejtvégi folt zárja le. A hátulsó szárnyon a sejtvégi folt és a tő között 3–4 pettyből álló foltsor látható. A hernyók
zömökek, hengeresek, rövidek, ászkaszerűek. Az imágók verőfényes nappal virágos réteken, tisztásokon
találhatók. (Gozmány 1968).
Tölgyfalepke (színes: 50., 51.)
Thecla quercus Linnaeus
Leírás : A hím szárnyainak szegélye feketésbarna, a belső terük sötét acélkék, a nőstény sejtje és a belső
szegéllyel párhuzamos sáv ibolyaszínű, és ritkán 1–3 sárga foltocska is van a fekvő sáv fölött. Mindkét ivar
fonákja halvány fényesszürke, a harántvonal ép, a belső szögletben narancsvörös foltok vannak. A
faroknyúlvány finom, gyenge. Szárnyfesztávolsága 30–33 mm.
Elterjedés, életmód : Európában és Kis-Ázsiában elterjedt faj. Egy nemzedéke június-júliusban repül. Az
imágó főként a tölgy alsó ágain, hajtásain tartózkodik, rendszerint összecsukott szárnyakkal. A megzavart
példányok a koronában keresnek menedéket. A hernyó fiatal korában fehéresszürke, később sárgásbarna, hátán
háromszögekből álló, és sötét vonallal összekötött rajzolat látható, oldala zöld. Tápnövényei a tölgyfélék.
Család: Tarkalepkék
Fam: Nymphalidae
Többnyire, nagy fesztávolságú, színpompás bonyolult mintázatú nappali lepkék. Szemük nagy, ajaktapogatójuk
a szem előtt fölfelé és kissé előre mered. Nyelvük nagy, feltekercselt. Csápjuk hosszú, a bunkó változatos alakú.
Fejük sűrűn szőrös. Elülső szárnyuk magas, többnyire egyenlő oldalú háromszög alakú, a külső szegély gyakran
csipkés, olykor karéjos. A szárnyak élénk színűek. Leggyakoribb a vörösbarna alapszín, amelyet kék sárga,
fehér és fekete rajzolati elemek tarkítanak. Egyes csoportoknak jellemző a mintázatuk, az Argynnidinae alcsalád
gyöngysorszerű foltsorai, és a szegélyek ún. sapkafoltjaiból létrejött foltsora ill. a fonák gyöngyházszínű foltjai.
388
A hernyókat különösen a díszes kinövések jellemzik, húsos áltüskék, azon kívül szőrözet is fedi őket. Sok faj
hernyója társasan él, csak bábozódáskor oszlanak szét. Röptük gyors siklórepülésszerű, vagy zegzugos.
(Gozmány 1968).
Közönséges gyöngyházlepke
Issoria lathonia Linnaeus
Syn: Argynnis lathoniaLinnaeus
Leírás : Szárnyainak alapszíne halványabb sötétebb vörösbarna, a fekete pettyekből álló mintázat igen
szabályos. Hátulsó szárnyának fonákján a selymesen fénylő ezüstfoltok igen nagyok, szinte érintkeznek
egymással. Szárnyfesztávolság 42–50 mm.
Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. A Kanári szigetektől a Szaharán át Indiáig és Kínáig valamint
messze északig található. A vándorlepkék közé tartozik, de nálunk is áttelel. A közép-európai populációkat
évenként déli eredetű vándorok frissítik fel. A nyílt területeket kedveli, réteken, erdőszegélyeken, tisztásokon
található. Hazánkban 3 nemzedéke és egy részleges negyedik nemzedéke fejlődik. Az egyik legkorábban repülő
nappali lepke, márciustól októberig szinte mindig lehet látni egyedeit. Az összezárt szárnyán látható ezüst
foltokkal nagyon jól rejtőzködik. Tápnövényei az ibolya-félék főként a Viola arvensis és a Viola tricolor. A
hernyó szürkés fekete, sárgás hátvonalakkal, oldalain fekete foltsorral, és téglapiros áltüskékkel. Hernyó- vagy
báb alakban egyaránt telelhet.
Pókhálós-lepke – Araschnia levana (Szabóky, eredeti)
Pókhálós-lepke (színes: 49.)
Araschnia levana Linnaeus
Leírás : A szezonális kétalakúság, a nappali lepkék között ennél a fajnál a legszembetűnőbb. Az első nemzedék
szárnyainak alapszíne vörösesbarna, A rajzolat felaprózott sávokból áll. A csúcsterén néhány apró fehér pont
van. A hátulsó szárny szegélyét fekete félholdak és néhány kék vonalka kíséri, fonákán pókhálószerű rajzolat
figyelhető meg. Barnásvörös alapszínben a harántsávok sárgák, az erek feketék. A második nemzedék
szárnyainak alapszíne fekete, a rajzolat szaggatott vörösbarna harántsávokból és a szárny közepén széles
fehéressárga sávból áll, amely a hátulsó szárnyon folytatódik. Fonákja barnásvörös, a rajzolat fehér. A harmadik
389
nemzedék szárnyai teljesen feketék, a barna színelem teljesen eltűnik róla. Az első nemzedék lepkéi kisebbek,
mint a másodiké. Szárnyfesztávolsága 26–44 mm között változik.
Elterjedés, életmód : Közép- és Kelet-Európától Japánig elterjedt faj. Három nemzedéke április-május, június-
augusztus és augusztus-szeptember között repül. A hernyó feketésbarna, fején két tüskés szarvacska van.
Társasan él a csalán (Urtica dioica) levelén. A lepke a napfényes időszakokban repül az erdei tisztásokon,
erdőszegélyeken, patakvölgyekben. Sokszor megfigyelhető, amint a lágyszárú növények levelein kiterített
szárnyakkal pihen.
C-betűs lepke – Comma c-album Linnaeus
Syn: Polygonia c-albumLinnaeus
Leírás : Elülső szárnyán nincs fehér rajzolati elem. Hátulsó szárnyának fonákán a sejt végén ezüstfehér C-
betűhöz hasonló minta van, innen az elnevezés. Alapszíne rókavörös, a foltok sötétbarnák. A külső szegély
csipkés. Szárnyfesztávolsága 44–50 mm.
Elterjedés, életmód : Az egész palearktikumban elterjedt faj. Két nemzedéke június-július, és augusztustól
(áttelelés után) májusig repül. A legkorábban megjelenő nappali lepkék közé tartozik. Tavasszal a még
lombozatnélküli erdőkben előszeretettel pihen a földön, vagy az avaron. Később az erdőszegélyeken és erdei
tisztásokon találkozhatunk vele. Csak napsütésben aktív. Hernyója vöröses barna, háta az 5. szelvénytől végig
fehér színű. Az áltüskék fehérek. Tápnövényei: Rubus, Urtica, Humulus, Ulmus, Corylus, Lonicera, Salix.
Gyászlepke – Euvanessa antiopa Linnaeus
Syn: Vanessa antiopaLinnaeus, Nymphalis antiopaLinnaeus
Leírás : Szárnyai bársonyos feketék, vagy barnásfeketék. Nincs rajtuk szemfolt. A csipkés külső szegélye
szélesen sárga, a tő felől kis kék foltok sora kíséri. Elülső szárnyának felső szegélyén két fehér folt látható,
egyébként a szegély cirmos: fekete, fehér harántvonalak tarkítják. Fonákja sötét barnásfekete, mélyfekete
márványozottsággal, a külső szegély fehéres sárga vagy piszkos fehér. Szárnyfesztávolsága 55–78 mm.
Elterjedés, életmód : A holarktikumban elterjedt faj. Egy nemzedéke júniustól októberig repül, majd az imágó
áttelel és márciustól megjelenve májusig repül. A hernyó fekete, barna szőrözettel, áltüskéi feketék, sötétsárga
pontok a hátán rozsdavörös foltok ékesítik. A hernyó társasan él Salix-, Populus-, Ulmus- és Betula- féléken.
Patakvölgyekben kora tavasszal feltűnő jelenség a sötétbarna szárnyú lepke a sárga szegélyével. Előszeretettel
pihen a földön, köveken kiterített szárnyakkal. Az összecsukott szárnyú példányoknál jól megfigyelhető a fonák
azsúrozása.
Kis fehérsávoslepke – Neptis hylas Linnaeus
Syn: Neptis lucillaSchrank
Leírás : Alapszíne fekete némi barnás árnyalattal. Elülső szárnyán a sejtben hosszanti fehér csík húzódik, amely
a 2/3-nál megszakad. A szárnyakon végigfutó fekete sávon kívül a külső szegély mentén kis fehér foltsor vonul
végig. A fonák világos vörösesbarna, a fehér rajzolat kiterjedt. Az erek sötétek. Szárnyfesztávja 35–50 mm
között ingadozik.
Elterjedés, életmód : Palearktikus faj. Ausztriától Japánig terjedt el. Két nemzedéke május júniusban, és
júliustól augusztusig repül. Leginkább erdőszegélyekben, erdei tisztásokon, félárnyékos helyeken
találkozhatunk az imágókkal. Jellemző, hogy a faleveleken pihen, néha igen magasan a koronában, földre ritkán
ül. Jellegzetes libbenő, szaggatott repüléséről könnyű felismerni. Hernyója barna, fehér hátvonallal, a fején két
hegyes kiugrás látható. Tápnövénye a Lathyrus vernus.
Nagy színjátszólepke – Apatura iris Linnaeus
Leírás : Hátulsó szárnyának fonákán a fehér szalagon egy fehér fog látható, amely a külső szegély felé mutat.
Alapszíne feketésbarna. Az elülső szárny harántsávját szakadozott fehér foltok jelzik, a szemfoltot felül és kívül
1–1 fehéres petty határolja. Hátulsó szárnyán a keresztsáv teljes, a szemfoltot vörös gyűrű veszi körül. Csak a
hím irizál ibolyáskéken a nőstény nem. Fonákján a fehér keresztsávot kávébarna-bíborvörös csík kíséri, mely
pirosba majd szürkébe megy át. A tőtér és a belső szegély kékesszürke.
390
Elterjedés, életmód : Angliától Kis-Ázsiáig elterjedt faj. Repülési ideje júniustól augusztusig tart. A hernyó
meztelen csigához hasonló, zöld, sárga pontokkal és oldalvonalakkal, feje kékeszöld fehér vonalakkal,
„szarvacskái‖ elöl kékek. Tápnövénye a Salix caprea. Hegyvidéki folyó- és patak-völgyekben fordul elő.
Legkönnyebben a kora délelőtti órákban figyelhetők meg a patakpartok napsütötte oldalain, amint a nedvességet
szívogatják – rendszerint a rokon kis színjátszó lepke (Apatura iliaDenis & Schiffermüller) táraságában – s
ilyenkor még lusták, néha kiterítik szárnyukat, ilyenkor ibolyásan csillognak. A hőmérséklet emelkedésével
élénkebbek lesznek és később csak a lombkoronában magasan mozgó példányait pillanthatjuk meg. Röptük igen
gyors.
A szemeslepkék(Satyridae) újabban a Nymphalidae család alcsaládjaként szerepelnek.
Fejük kicsi, szemük nagy, olykor szőrös. Csápjuk karcsú, az ajaktapogató oldalról lapított. Nyelvük erőteljes és
fejlett. Elülső szárnyuk igen széles háromszög alakú, a hátulsó kerek, vagy tojásdad. A szárnyak lágyak illetve
törékenyek. A családba tartozó fajok alapszíne barna vagy sárga, csak ritkán fehér, gyakran fekete. A rajzolatra
a szegélyek mentén vagy az elülső szárny csúcsterében elhelyezkedő szemfoltok, s a hátterüket alkotó világos
harántsávok jellemzők. A hernyók lapos orsó alakúak. Fejük kerek, testük többnyire csupasz, farokvillában
végződik. Fűféléken élnek, éjszaka táplálkoznak. Az imágók zegzugos és szökdécselő repülése soha nem
egyenes vonalú (Gozmány 1968).
Erdei szemeslepke (színes: 190.)
Pararge aegeria Linnaeus
Leírás : Szárnyainak alapszíne sötét földbarna a külső szegély felé sötétedve. A pettyek tompa sárgák. A
csúcstér fehér pupillájú, fekete szemfoltját, sárga udvar veszi körül, hátulsó szárnyán a szemfoltsor három
szemfoltja mindig megvan. A szárny fonákon a sárga és zöldessárga szín uralkodik. A szemfoltok kerete
homályos és nincs udvaruk. Szárnyfesztávolsága 40–44 mm.
Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj, a Kanári-szigetektől Észak-Afrikán és Európán át a

Kaukázusig és az Ural-hegységig található. Két nemzedéke április–június és július–szeptember között repül. A
hernyó tompazöld sötét hát- és kettős sárgásfehér oldalvonallal. Tápnövényei különféle erdei füvek. (Triticum,
Poa, Brachypodium). Az imágó szinte az egész vegetációs időszakban megtalálható az erdőkben. Rendszerint a
félárnyékos helyeket kedveli, ahol a napfény némiképp beszűrődik. Röpte nyugodt, békés. Gyakran az erdei
ösvényeken pihen.
Család: PIHÉSSZÖVŐK
Fam: Thyatiridae
Közepes nagyságú lepkék. Habitusuk a bagolylepkékhez (Noctuidae) hasonlít. Csápjuk egyszerű, sörteszerű. A
tor erős, finom szőrökkel vastagon borított. A lábak rövidek és dúsan szőrösek. Elülső szárnyuk tarka, gyakran
élénk színű, hátulsó szárnyuk szürkés vagy barnás. Elülső szárnyuk hosszúkás háromszög alakú, derékszögű
csúccsal. Lárváik valódi hernyók, csupaszok, némelykor púposak, nyugalomban gyűrű alakban begörbülnek. A
tápnövényük egymáshoz szövött levelei között élnek és ott bábozódnak. A báb telel át, kivétel a
Cymatophorinadiluta. Magyarországon 4 nemzetséghez tartozó 10 faj él.
391
Bélyeges pihésszövő – Tethea or (Szabóky, eredeti)
Bélyeges pihésszövő
Tethea or Denis & Schiffermüller
Társnév: Barnaszegélyű hátszövő
Syn: Palimpsestis orDenis & Schiffermüller,
Cymatophora or Denis & Schiffermüller
Leírás : Az elülső szárnya szürke, több feketés keresztvonallal, és a csúcsban sötét ferde vonalkákkal. A kör és
a vesefolt világos és OR betűkhöz hasonló. A szárny fesztávolsága 30–35 mm. A hernyó halványzöld, feje
sárga, szájszerve fekete. Az oldalvonal fehér. Az 1. és 2. potrohszelvényen fekete pontok vannak.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a nyár és a fűz félék.
Két nemzedéke van. A lepke április-május és augusztusban repül. A nyárak és fűzek együttes károsítói közé
tartozik. A fénycsapdák nagy egyedszámban fogják, számottevő károsítása azonban nem fordult elő.
Hasonló az ugyancsak kétnemzedékes pápaszemes pihésszövő (Tethea ocularisLinnaeus). Az elülső szárnyán a

kör és a vesefolt OK betűkhöz hasonlít. Életmódja és tápnövénye az előző fajéhoz hasonló.
Rózsafoltos szövő – Thyatira batis Linnaeus
Társnév: málna bagolypille
Leírás : Feltűnő színű lepke. Az elülső szárny alapszíne szürkésbarna, mintázata fehéresen keretezett kerekded
rózsaszín foltokból áll. Hernyója fakósárga, hátán és oldalán szögletes szürke mintázatot visel. A 3. szelvényen
púp van.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunelem. Közép és Észak Európában elterjedt. Tápnövényei a Rubus-félék.
Két nemzedéke van. Az első május végén–június elején, a második augusztus–szeptemberben repül. Báb
alakban, a talajban telel át.
Fehérsávos szövő
Habrosyne pyritoides Linnaeus
392
Társnév: Achátszövő, málnaszövő
Syn: HabrosynederasaLinnaeus
Leírás : Az elülső szárny okkersárga. A szegély- és a tőtéret egy-egy egyenes, a középteret egy ferdén lefutó
harántvonal díszíti. Hernyója vörösbarna vékony sötét oldalvonallal, vörös foltokkal díszitett.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a Cratageus-, Corylus-,
Rubus-félék. A hernyók éjjel táplálkoznak, nappal elrejtőznek. A bábozódás a talajban történik. Báb alakban
telel át.
Család: SARLÓSSZÖVŐK
Fam: Drepanidae
Karcsú, kisebb testű lepkék. A szárny széles. A hímek csápja fésűs. Az ajaktapogató rövid. Az elülső szárny
külső szegélye többnyire sarlószerű, és hegyes csúcsban végződik. A hátulsó szárnyon az sc és az rr ér
közeledik, vagy azzal részben összeolvad. A nőstény gyakran nagyobb, mint a hím. A hernyó hátul
elkeskenyedik. Az anális láb hiányzik, hátul egy nyúlványt visel. Néhány tori és hátulsó potrohi szelvényen
dudorok és kinövések vannak. A fej szívformájú. Az állábak végén megrövidült kétsoros horgocskák, a talp
szélén helyezkednek el. A báb kúpalakú, többnyire fehéres behintéssel. Az alsó ajak és az elülső lábak nem
láthatók. A keresztsávok nem érintkeznek, szélesek. A kremaszter nyélszerű, a végén horogcsoport található.
Nyárfa sarlósszövő
Drepana falcataria Linnaeus
Leírás : Alapszíne a sárgásfehértől, a barnásvörösig változó sötét rajzolatokkal. A külső keresztvonal a

szárnycsúcsban érinti a szegélytér hullámvonalát. A középtéren egy sötétbarna folt látható. A hernyó zöld, ritkán
sárgás, a háta barna, a közép- és utótoron, valamint a második potrohszelvényig tüskeszerű nyúlvány található.
Elterjedés, életmód : Európában, Dél-Európa kivételével sík- domb- és hegyvidéken elterjedt. Tápnövénye a
nyír, éger olykor más lombos fa is. Kétnemzedékes, az első nemzedéke április végén–június elején, a második
július–augusztusban repül. A lepke nyír és égerlápokban napközben is könnyen megtalálható. Báb alakban telel
át. Gyakori.
Tölgy sarlósszövő
Drepana binaria Hufnagel
Leírás : A szárny színe vörösbarna, az elülső szárnyakon 2–2 feketés középponttal. A keresztvonalak világos
barnák, nem hullámosak. Az elülső szárny csúcsa kevésbé megnyúlt. A szárny fesztávolsága 26–34 mm. A
hernyó barna, hátán egy világos sötéten szegélyezett rombuszrajzolat látható. Az utóháton egy kéthegyű dudor
van.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában, Kis-Ázsiában elterjedt faj. Főként sík- és
dombvidéki meleg kiritkult tölgyesekben fordul elő. Az első nemzedéke május–június, a második, július–
augusztus hónapokban repül. A hernyó a tölgyeken él, ritkán bükkön és égeren is. A hím lepke napos időben, a
délelőtti órákban sebesen repül, mialatt a nőstények a levelek alján ülnek. A lepke az esti órákban is repül,
mesterséges fényre is érzékeny. Gyakori, olykor tömeges, de kártétele ismeretlen.
393
Bükkfa sarlósszövő – Drepana cultraria (Szabóky, eredeti)
Bükkfa sarlósszövő
Drepana cultraria Fabricius
Leírás : A lepke habitusa a tölgy sarlósszövőhöz hasonló. Az elülső szárny középterét, két világosabb
keresztvonal határolja, a középtér sötétebb. A szárny fesztávolsága 24–34 mm. Hernyója az előbbi fajéhoz
hasonló, de világosabb színű.
Elterjedés, életmód : Európában Észak- és Dél-Európa kivételével, többnyire nyirkos bükkösökben domb-és
hegyvidéken elterjedt. Oligofág faj. Tápnövénye a bükk, ritkán tölgy. Két nemzedéke van. Az első a bükk
levelek fakadásakor rajzik. Nappal a koronaszintben repül, az erdőszegélyek alacsony kinyúló ágai közt jól
észrevehető. A második nemzedéke július-augusztus hónapban repül. Ez utóbbi nemzedék példányai általában
kisebbek. A hernyók a bükk levelét rágják. Tömegszaporodásra hajlamos. Az erdészeti fénycsapdák
Farkasgyepűn, Pilismaróton tömegesen fogják. Kártétele nem ismert.
Család: ARASZOLÓ LEPKÉK
Fam: Geometridae
Az araszolók családja fajokban rendkívül gazdag, hazánkban mintegy 370 faj képviseli a családot (Kovács
1965). Testük karcsú, törékeny, csápjuk sörte alakú, a fajok nagy részének hímjeinél kettőzötten fésűs. Kis- és
közepes nagyságú lepkék, színezetük és rajzolatuk általában nem feltűnő. Nyugalomban szárnyukat oldalt
leeresztve tetőszerűen tartják. Az elülső és hátulsó szárny mintázata a fajok nagy részénél egymáshoz hasonló és
gyakran egymás folytatásának látszik. Chaetosemajuk van, potrohukon pedig tympanalis hallószerv található.
Az imágók repülése általában nem kitartó, az apróké libegésszerű. Az imágók elsősorban a virágok nedvét
szívogatják, egyes fajok a friss állati ürüléket kedvelik. A fajok nagy része alkonyatkor és este repül, a
mesterséges fény vonzza őket. A nappali fény kevésbé zavaró számukra, egyes fajok nappal is repülnek.
Nyugvó helyzetben elülső szárnyuk csak részben fedi a hátulsót. A frenulum jól fejlett, olykor redukált, pl.
Operophtera brumata L. A fajok egy részénél (pl. a téli araszolóknál) a nőstények csökevényes szárnyúak,
(hernyó állapotban terjednek). E fajok imágói nem táplálkoznak. Nevüket a hernyók járásmódjáról kapták.
Hernyóiknak a többiekkel szemben 4 pár helyett csak 1–3 pár állábuk van a potroh végén, ezért előrehaladás
394
közben hátuk ív alakban görbül, vagyis araszolva járnak. Ez alól kivételt képez az Archieriinae alcsalád,
melynek hernyói valódi hernyók, ez a család átmenetet képez a bagolylepkék és araszoló lepkék között. A
hernyók nyugalmi helyzetben sokszor száraz ágakhoz hasonlítanak, mimikriznek.
Nagy nappali-araszoló
Archiearis parthenias Linnaeus
Syn: Brephos parthenias Linnaeus
Leírás: Az elülső szárny barna, gyakran szürkésfehérrel kevert, nem feltűnő. A középvonal rövid, nem éri el az
alsó szárnyszegélyt.
Elterjedés, életmód : Közép-, és Észak-Európában, Ázsiában elterjedt faj. A lepke korán tavasszal március–
áprilisban rajzik. Napközben repül. Tápnövénye a nyír, ritkán bükk, bábként telel.
A vörhenyes nappali-araszolóArchiearis nota Hübner lepkéje hasonló az előbbihez. Tápnövénye a Populus

tremula.
A kis nappali araszoló – Archiearis puellaEsper hernyója nemes nyárfákon él. Mindhárom faj helyenkét
gyakori.
Vadgesztenye téliaraszoló – Alsophila aescularia (Szabóky, eredeti)
Vadgesztenye téliaraszoló
Alsophila aescularia
Denis & Schiffermüllerer
Syn:Anisopteryx aescularia
395
Leírás : Elülső szárnya barnásszürke, szembetűnőek a középteret közrefogó fűrészes keresztvonalak, amelyek a
középtér felé sötétszürkék, a tőtér és a szegélytér felé fehérek vagy szürkésfehérek. A szárny fesztávolsága 30–
40 mm. A hátulsó szárny piszkosszürke. A nőstény szárnya csökevényes, vörösbarna színű. Nagy farpamacsa
van, amely a peték befedésére szolgál. A pete eleinte okkersárga, később szürkésbordó, amely a rátapadó
pikkelyszőröktől feketén csíkosnak, fényesnek látszik. A hernyó feje, nyakpajzsa és teste zöld. A hátoldalán és
az oldalán vékony hosszanti vonalak húzódnak. Hasonlít a kis téli araszoló hernyójához, a különbség az, hogy a
hasi lábpár előtti szelvényen még egy csökevényes hasi lábpár látható. Kifejletten 30–32 mm. A báb a
szárnyborítók táján sötétzöld, a potroh barna.
Elterjedés, életmód : Elterjedésének centruma Közép-Európa, de Észak- és Dél-Európában is honos.

Magyarországon mindenütt előfordul (Kovács 1965). Polifág. Tápnövényei erdei lombos fák és cserjék, de
gyümölcsfákon is gyakori. A lepke márciusban rajzik. A nőstény félhold alakú petegyűrűt készít a vékony ágak
végén, amelyet a farcsutak végével borít. A hernyók eleinte a levélfonák felől lyukat rágnak a levéllemezbe,
majd a levél szélét csipkézik, később a levélerek között lyukakat rágnak. A leveleket nem szövik össze. A
hernyók négy lárvastádium után április végére, május elejére befejezik fejlődésüket, a talajban keményfalú
gubót szőnek és bebábozódnak.
A hím fényre jól repül, az erdészeti fénycsapdák nagy egyedszámban fogják. Károsítása a téli araszolókkal
együtt jelentős.
Négypettyes téliaraszoló
Alsophila quadripunctaria Esper
Társnév: Feketeszemölcsös téliaraszoló
Syn: Alsophila quadripunctata Esper, Anisopteryx aceris Duponchel
Leírás : A fajra az előzőhöz hasonló ivari kétalakúság jellemző. A hím szárnyának fesztávolsága 25–36 mm.
Elülső szárnyának alapszíne fakó okkersárga. A rajzolat szürkésbarna, többnyire homályos. A középteret
gyengén fűrészes sötétebb keresztvonal szegélyezi. Hátulsó szárnya sárgával árnyalt fehér színű. Mindkét pár
szárny fénylő, a szárny rojtjai hosszúak, a szárnylemeztől egy sötét vonal választja el. Nősténye barnásszürke, a
szárnycsonkja sötétebb. A farpamacs szürke. 7–8 mm. (Kovács1965). Hernyója zöld, vagy vörösesbarna. A hát
közepén és két oldalán finom fehér vonal fut végig. A hátán lévő bibircsek fekete alapból emelkednek ki..
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép-Európában, délnyugaton a Pireneusi-félszigeten, délen

Olaszországban, délkeleten a Balkánon terjedt el. Tápnövényei Acer-, Quercus-, Crataegus-, Prunus-fajok,
gyümölcsfák. Hazánk egész területén lomberdőkben megtalálható. Hernyója rügyfakadástól nyár elejéig, főleg
tölgyeken és juharokon él. Mint komplex károsító a többi téliaraszolóval együtt erős rágást okozhat.
396
Szürke ősziaraszoló – Epirrita dilutata (Szabóky, eredeti)
Szürke ősziaraszoló
Epirrita dilutata Denis & Schiffermüller
Syn: Oporinia nebulata Thunberg,Oporinia dilutaria Boisduval.
Leírás : A szárny fesztávolsága 18–20 mm. A szárny alapszíne piszkosfehér, sárga árnyalattal. Az elülső
szárnyon számos sötétbarnás színű keresztvonal van, amelyek fekete középpontjai mindkét oldalt gyakran sávot
képeznek. A külső keresztvonal erősen hullámos. A hátulsó szárny világosabb rajzolata elmosódott. A hernyó
zöld, hátán vörösbarna rajzolattal. Az oldalvonalak elmosódottak, vagy hiányoznak. A pete áttelel.
Elterjedés, életmód: Holarktikus faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével lomberdőkben mindenütt

előfordul. Polifág faj, de a Quercus, Acer, Betula, Ulmus fajokat részesíti előnyben. Az Operophtera brumata-
valfordul elő, mint komplex károsító. Az erdészeti fénycsapdák nagy példányszámban fogják.
Szürke téliaraszoló
Epirrita autumnata Borkhausen
Syn: Oporinia autumnataBorkhausen
Leírás : A szárny fesztávolsága 36–38 mm. A lepke fehér, szürkésfehér ezüstösen fénylő. Az elülső szárnyon
több sötétszürke és fekete keresztvonal látható. A középtér fekete pontjai gyakran sötét szalagot képeznek. A
külső keresztvonal alig hullámos, majdnem egyenes, az első szegély előtt éles szöget alkot. A hátulsó szárny
fehér. Hernyója világos zöld, gyakran vörösbarna. A szelvények közötti rész világos, a testén futó hosszanti
vonalak jól felismerhetők.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével, Szibériában, Kelet-Ázsiában a
lombos és fenyőerdőkben egyaránt előfordul. Fő gazdanövénye a Betula-, Abies- és Larix-félék, de olykor bükk,
éger és fűz is. A lepke október–december hónapokban rajzik. Petéit egyesével a rügyek közelébe rakja. A pete
397
telel át. Észak-Európában nyíresekben rendszeresen okoz tarrágást. Hazánkban a téli araszolókkal együtt lép fel.
Ismereteink szerint populációjának tömegszaporodása még nem fordult elő.
Az ide tartozó Epirrita christyiAllen életmódja hasonló, mint az előző két fajé. A téli araszolókkal együtt fordul
elő.
Kis téliaraszoló – Operophtera brumata hím (Szabóky, eredeti)
398
Kis téliaraszoló – Operophtera brumata csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)
Kis téliaraszoló (színes: 7., 8., 9., 10.)
Operophtera brumata Linnaeus
Társnév: Téli kisaraszoló
Syn: Operophtera brumata Linnaeus, Cheimatobia brumata Linnaeus
Leírás : A hím elülső szárnya sárgás vagy barnásszürke sötétebb hullámos keresztvonalakkal, amelyek közül a
szárnytő és a szárnyközép tájékán lévők láthatók jobban. Hátulsó szárnya világosszürke, majdnem fehér,
rajzolat nélküli. A szárnyak fesztávolsága 22–30 mm. A nősténynek szárnycsonkja van. Teste rövid, vaskos, a
szárnycsonkon két feketésbarna keresztsávot visel. Farpamacsa nincs. A pete lapos, ovális alakú. A frissen
lerakott pete világoszöld, később narancspiros, kikelés előtt szürke. Felülete sejtes szerkezete miatt ripacsos. A
hernyó L1 stádiumban szürkészöld színü, feje fekete. L2 stádiumban világos zöld néha kékeszöld, nyakpajzsa
sárgás zöldesszürke, a hátán és a két oldalán egy-egy fehéres hosszanti csík fut végig. A kifejlett hernyó fűzöld,
vagy almazöld színű. Oldalain 3-3 hosszanti sárgás csík fut végig, ettől a hernyó csíkosnak tűnik. A hasi lábpár
előtti szelvényen soha nincs csökevényes kis lábpár. 5 lárvastádiuma van.
Fejtok átmérők: L1: 0,24–0,30 mm, L2: 0,39–0,40 mm, L3: 0,58 –0,80 mm, L4: 0,93–1,18 mm, L5: 1,28–1,82 mm.
A báb 8–9 mm nagyságú világos barna, a potroh végén két kis kitinnyúlvánnyal.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában, Transz-kaukázusban és Kelet Ázsiában elterjedt faj.
A síkságtól a magashegységig mindenütt megtalálható.
A hernyó nagyon polifág, csaknem 100 tápnövénye ismert. Elsősorban a Salicaceae, Betulaceae, Fagaceae,
Ulmaceae, Rosaceae, Aceraceae, Tiliacea családok fajait kedveli. Előnyben részesíti a gyertyánt, tölgyet, szilt,
gyümölcsöket és a juharokat. A bükköt kevésbé kedveli. A későn fakadó kocsányos tölgyet és a csert, valamint
az akácot, égert, mogyorót, kecskerágót bodzát kerüli. A lepkék kikeléséhez rendszerint nagyobb csapadék és
megfelelő hőmérséklet szükséges, a lepke általában az első fagyok után október végén jelenik meg. A rajzás 6–8
hétig tart. Erős november eleji fagy és hótakaró esetén a rajzás szünetel, de felmelegedés után decemberben, sőt
gyakran még januárban is folytatódik. A repülés optimális hőmérséklete 5–10°C. A lepkék napközben kelnek ki,
a hímek aktivitása naplemente után kezdődik és kb. éjfélig tart. A hím lepke mesterséges fényre jól repül,
alacsony légnyomás esetén a rajzás intenzitása sokszorosára nő. A hímek a fa törzse körül repkednek, és ott
keresik fel a törzsön felfelé mászó szárnycsonkos nőstényeket. A nőstény petéit a fa koronájában általában a
rügyek közelébe, ágakra, ágelágazásokra rakja le 2–6-os csoportokba. A lerakott peték száma a gradáció
kitörésekor 150–250, a gradáció végén 100 alá csökken. A hernyók kikelése rendszerint egybeesik a lombos fák
fakadásával. A petéből kikelő hernyók eleinte a fakadó rügyeket kiodvasítják, ilyenkor teljesen berágják
magukat a rügyekbe, később a virágbimbókat, és a virágokat rágják. Lombfakadás után a levélcsomókat lazán
összeszövik, a rágás mindig összefont levelek között történik, a leveleket lyuggatják, vagy karéjosan rágják. Egy
hernyó tápanyagszükséglete 40–50 cm2 levélfelület (Mrkva 1969.). A hernyók fejlődése az időjárástól függően
25–40 nap. A kifejlett hernyók a fákról selyemszálon leereszkednek, vagy a törzsön lemásznak, és a talajban
keményfalú szövött gubóban bábozódnak be. A bábok a korona védőlombja alatt koncentrálódnak, a bábozódás
mélysége a talaj tulajdonságától és az aljnövényzettől függ, kötött talajon 2 cm, homok talajon 6 cm mélyen
(mrkva. 1969)
A kis téliaraszoló gradációja nagyon intenzív és ciklikus, és viszonylag rövid ideig tart (Schwerdtfeger 1969).
Az erdészeti fénycsapdák adatai alapján nálunk a gradációja 3–5 évig tart (Szontagh 1980). A fénycsapda adatok
szerint tömegszaporodása 9–10 évenként ismétlődik. Az araszolók okozta tarrágásokban az Operophtera
brumata domináns faj, és általában tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben szaporodik el tömegesen,
gyümölcsösökben is jelentős károkat okozhat. Tömegszaporodását a meleg száraz tavaszi időjárás segíti elő.
Hideg, esős tavaszi időjárás szaporodását gátolja, és a gradációjának összeomlását okozza (Szontagh 1980). A
biotikus tényezők közül az éhség okozta legyengülés, parazitoidok és ragadozók (predátorok), gombák, vírusok
játszanak szerepet. Magyarországon 1962-től 4 tömegszaporodási ciklusa volt. Gradációjának csúcsai 1961,
1971, 1982, 1992. A gradáció tartama 4–5 év volt.
A kis téliaraszoló ellen leghatásosabban és környezet-kímélően a Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót

tartalmazó biopreparátumokkal lehet védekezni.
Bükk téliaraszoló
399
Operophtera fagata Scharfenberg
Syn: Cheimatobia boreata Hübner
Leírás : A hímek elülső szárnya fehéres sárga, vagy fehéresszürke, gyakran homályos fűrészes
keresztvonalakkal, vagy két sötétebb keresztsávval. A szegély kettősen pontozott. A fehéres hátsó szárnyon két,
gyakran csak sejthető keresztvonal van. A nőstény 8 mm, a szárnycsonkja 5–6 mm. A fiatal hernyó
feketésszürke, később sötétzöld, csak L5 stádiumtól világos sárgászöld színű, az O. brumata-nál világosabb. A
báb fénylő, barna, a potroh vége trapéz alakú.
Elterjedés, életmód : Európai faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével mindenütt elterjedt. Elsősorban
hegyvidéken fordul elő. Fő tápnövénye a Fagus, Betula ritkábban Carpinus és Quercus fajok. Az O. brumata-
val közösen fordul elő. A hernyó egész életében egy lazán összeszőtt levélben él, és abban táplálkozik.
Hazánkban helyenként, pl. a Budai-hegységben gyakori, másutt ritka.
Tarka ősziaraszoló
Chloroclysta truncata Hufnagel
Leírás : A szárny fesztávolsága 26–34 mm. A lepke elülső szárnya változatos barnásszürke, gyakran rozsdás
barna fehér rajzolatokkal. A hátulsó szárny szürke, barnásszürke.
Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem, boreomontán faj. Hazánkban főleg hegyvidéken fordul elő, de a
Kárpátok közelében az Alföldön is megtalálható (ökológiai folyosó), a gerlai erdészeti fénycsapda néhány
példányát több alkalommal fogta. Hernyója az erdő aljnövényzetében különböző cserjéken, Rubus, Vaccinium
stb. él. A hernyó áttelel. Kétnemzedékes faj. Hegyvidéki erdőkben nálunk is gyakori. A lepke május végétől
július közepéig, valamint augusztus elejétől szeptember végéig repül.
Salátazöld araszoló
Chloroclysta siterata Hufnagel
Leírás:A lepke elülső szárnyának alapszíne mohazöld, hátulsó szárnya sötétszürke. A szárny fesztávolsága 28–
30 mm.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában lomberdőkben, gyümölcsösökben elterjedt. A

lepke nyár végén, ősz elején jelenik meg, áttelel. A hernyó nyáron főleg a tölgyön, bükkön és hárson él.
Szürkés fenyőaraszoló
Thera firmata Hübner
Syn: Cidaria firmata Hübner,
Larentia firmata Hübner
Leírás: Az elülső szárny világos vörösesszürke, foltosan hasogatott harántsávval. A tő- és a középtér világos
barna. Hátulsó szárnya világos, rajzolat nélküli. A szárny fesztávolsága 28–32 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, pinetalis faj. Elsősorban Közép- és Dél-Európában elterjedt. A
síkságtól a hegyvidékig fenyvesekben mindenütt előfordul. A lepke augusztustól november elejéig repül.
Hernyója a Juniperus- és Pinus-féléken él. Magyarországon különösen az Alföldi erdeifenyvesekben gyakori.
Változékony fenyőaraszoló
Thera variata Denis & Schiffermüller
Syn:Cidaria variata
Denis & Schiffermüller,
L arentia variata Denis &Schiffermüller
400
Leírás : A lepke elülső szárnyának alapszíne fehéresszürke. A szárny középterén barnásszürke keresztsáv van.
Hátulsó szárny szürkésfehér, rajzolatnélküli. A szárny fesztávolsága 20–32 mm. A hernyó henger alakú, háta
zöldes, hátán és oldalán szaggatott fehér vonalkákkal. A kifejlett hernyó 25 mm.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Közép- és Észak-Európában, Közép-és Kelet-Ázsiában
alfödtől hegyvidékig főként nedves hűvös területeken fiatal fenyvesekben terjed el. Kétnemzedékes faj, május-
júliusban és augusztus–szeptemberben rajzik. Tápnövénye: a Picea, Abies, Pinus és Juniperus. Magyarországon
főleg hegy- és dombvidéken gyakori, de az Alföldön is megtalálható.
A Thera fajok közül gyakori még a Thera obeliscata Hübner,szibériai faunaelem, pinetális faj. Két nemzedéke
van, a lepke május– július, és augusztus–október hónapokban repül. Tápnövényei elsősorban a Pinus félék. Az
alföldi erdeifenyvesekben gyakori. A hernyó áttelel.
A borókás tarkaaraszoló Thera juniperata Linnaeus holomediterrán faunaelem, Európában elterjedt faj. Sík és
dombvidéken száraz meleg helyeken fordul elő, elsősorban Juniperus, és Thuja féléken él.
Mogyoróaraszoló
Electrophaes corylata Thunberg
Leírás : A lepke elülső szárnyának alapszíne fehéresszürke, olajbarna behintéssel. A tőtér olajbarna, két fehér
hullámos keresztvonal szegélyezi a sötétbarna középteret. A hátulsó szárnyon egy sötét középpont és
keresztvonal látható. A szárny fesztávolsága 20–26 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével, Szibériában, Kelet-
Ázsiában lomberdőkben mindenütt elterjedt. A lepke május–július hónapban rajzik. Hernyói főként a
cserjeszintben tölgyön, hárson, nyíren, találhatók. Olykor gyakori.
Szárnyfüggelékes araszoló
Lobophora halterata Hufnagel
Leírás : Az elülső szárny alapszíne szürke, a szárny tövénél egy széles feketés keresztsáv található. A hím
hátulsó szárnya feltűnően kicsi. A szárny fesztávolsága 20–24 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. A lepke április–májusban repül. A hernyók egyenként vagy
csoportosan élnek. Fő tápnövényük a Populus tremula. A báb telel át. Hazánkban mindenütt gyakori.
Korai fűzaraszoló
Trichopteryx carpinata Borkhausen
Társneve: Fehéres karéjosaraszoló
Syn: Lobophora carpinataBorkhausen, Nothopteryx carpinataBorkhausen
Leírás : Elülső szárnya szürke sötét fűrészes kereszvonalakkal, vagy két sötét barnásszürke keresztsávval. A
szárnyak fesztávolsága 30–34 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével, Közép- és Észak-Ázsiában

meglehetősen gyakori. A lepke kora tavasszal, március–áprilisban repül. Polifág, fő tápnövényei a rezgőnyár,
nyír, fűz, gyertyán. Báb alakban telel át.
Vonalas pettyesaraszoló
Cyclophora linearia Hübner
Társneve: barna gyűrűsaraszoló
Syn: Ephrya lineariaHübner,
Cosymbia linearia Hübner
401
Leírás : A lepke okkersárga színű, a keresztvonal gyöngysorszerű vagy pontformájú, egyenes. A szárny
fesztávolsága 22–26 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Észak- és Dél-Európa kivételével gyakori. Bivoltin
faj. Az első nemzedék május–júniusban, a második július–augusztusban repül. A hernyó tápnövénye Fagus,
Quercus, Betula. Magyarországon főleg hegyvidéki bükkösökben olykor tömeges. Kártétele hazánkban nem
ismert.
Fajtársai közül hazánkban a sávos pettyesaraszoló –Cyclophora punctaria és a körös pettyesaraszoló –

Cyclophora porata Linnaeus fordul elő a leggyakrabban, mindkét faj holomediterrán faunaelem.
Kétnemzedékes fajok. Tápnövényük elsősorban a tölgy-félék, ritkábban a nyír.
Köszmétearaszoló
Abraxas grossulariata Linnaeus
Leírás : A lepke szárnyai fehérek fekete foltokkal tarkítva., amelyek egy része az elülső szárnyon két tökéletes
harántsávvá tömörül, a külső sáv belseje sárgás színű. A hátulsó szárnyak szintén fekete foltokkal borítottak. A
test fekete-sárga színű.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában és Ázsiában mindenütt elterjedt faj. Egy
nezedéke van. Tápnövénye a köszméte, a Prunus, a Corylus és az Ulmus fajok.
Sárgafoltos araszoló
Abraxas sylvata Scopoli
Syn: Calospilos sylvataScopoli
Leírás : A lepke elülső szárnya fehér, a tőtér és a középtér keresztvonala sárgás, mindkét oldalán barnásfekete
foltokkal határolt. A hátulsó szárnyon egy feketésbarna foltokból álló keresztvonal van. A szárny fesztávolsága
34–38 mm.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában Észak- és Dél-Európa kivételével nedves lomberdőkben
gyakori. A lepke május végétől augusztus elejéig repül. Tápnövényei többek között az Ulmus, Betula, Corylus
fajok. Báb alakban telel át. Sík- és dombvidéken, meleg helyeken gyakori.
Szegélyes nyárfaaraszoló
Lomaspilis marginata Linnaeus
Syn: Abraxas marginataLinnaeus
Leírás :Az elülső és a hátulsó szárnyak rajzolata azonos, sárgásfehér alapon sötétbarna hálózatból áll. A háló
rácsainak vonalai keskenyebbek, vagy szélesebbek lehetnek.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, Európában és a palearktikus Ázsiában elterjedt.

Magyarországon a legkontinentálisabb területeken a leggyakoribb. A hernyó fő tápnövényei a Populus-félék.
402
Rozsdasávos szürkearaszoló – Semiothisa liturata (Szabóky, eredeti)
Rozsdasávos szürkearaszoló
Semiothisa liturata Clerck
Syn: Macaria liturata Clerck
Leírás : A lepke kékesszürke. Az elülső szárnyon három sötét keresztvonal van. A külső keresztvonalat a
szegély felé széles vöröses keresztsáv kíséri. Az elülső szárny a csúcs alatt kissé beöblösödik, a hátulsó szárny
sarkos.
Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Elsősorban Közép- és Észak-Európában, a

Kaukázusban, valamint Dél- és Kelet-Szibériában fordul elő, síkságtól a hegyvidékig Pinus fajokon mindenütt
megtalálható. Magyarország déli részein, elsősorban az Alföldön két nemzedéke van. Az ország más részein a
második nemzedék száraz időjárás esetén is csak részleges. Repülési ideje a Dél-Alföldön április vége–július
eleje és augusztus közepe–október eleje. Az ország más területén a rajzása május elejétől augusztus elejéig tart.
Hernyója elsősorban a Pinus silvestris, néha a Pinus strobus, Picea- és Juniperus-fajokon él. A nőstény 150
petét rak le a kéregre és a tűk közé. A hernyó az erdeifenyő idős tűit rágja. A hernyónak 5 lárvastádiuma van, és
mintegy 5 hétig tart a fejlődése. A hosszú rajzás és peterakás miatt egymás mellett különböző lárvastádiumú
hernyók találhatók. A hernyók az avarban bábozódnak. A Bupalus piniarius- komplex károsítói köréhez
tartozik. Magyarországon erdeifenyő állományokban száraz években tömegesen fordul elő, de számottevő
kártételt még nem okozott.
A Semiothisa nemzettség közül hazánkban még két faj fordul elő tömegesen. A foltos szürkearaszoló –
Semiothisa notata Linnaeus hernyója nyíren, tölgyön, fűzön, égeren él, főleg hegy- és dombvidéken gyakori, de
síkvidéken is megtalálható. A közönséges szürkearaszolóSemiothisa alternariaHübner hernyója fűz-, nyír-,
bükkféléken él. Kétnemzedékes faj.
Baltaszárnyú araszoló
Plagodis dolabraria Linnaeus
403
Syn: Anagoga dolabraria Linnaeus,
Eurymene dolabraria Linnaeus
Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, sárgával behintett, számos finom barna vonalkával, amely
középtájt felül és alul feketés keresztsávvá olvad össze. Színe a szárnycsúcsnál kivilágosodik. A hátulsó szárny
sárgásfehér, a belső szögletnél lilásbarna folttal. A szárny fesztávolsága 30–32 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Ázsiában lombos erdőkben fordul elő. Elsősorban
a tölgyeken gyakori. Meleg száraz helyeken két nemzedéke van.
Említésre méltó faj még a szemcsésaraszoló – Plagodis pulveraria Linnaeus. Lombos fákon polifág. Két
nemzedéke van.
Narancsszínű csücskösaraszoló
Epione repandaria Hufnagel
Társnév: sávos barnanyakú araszoló,
narancsszínű araszoló
Syn: Epione apiciaria
Leírás : A hím okkersárga, a nőstény világos sárga alapszínű, finom pirosas vízszintes vonalkákkal. Az elülső
szárnyon a belső keresztvonal a közepén hegyes szögben megtörik, a sötét külső keresztvonal a szárnycsúcsnál
kezdődik és a hátulsó szárnyon folytatódik, a szárnyszegélyig sötét ibolyásbarna színű. A szárny fesztávolsága
24–28 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában elterjedt faj. Két nemzedéke van.
Tápnövényei a fűz, rezgőnyár, éger, nyír.
Hegyvidéken helyenként gyakori faj a vörhenyes csücskösaraszoló – Epione paralellaria Denis &
Schiffermüller Syn: EpionevespertariaFabricius. Egynemzedékes faj. Tápnövénye a nyár, nyír, fűz,és a
mogyoró.
Tölgyfa-levélaraszoló
Ennomos quercinarius Hufnagel
Társnév:nyári levélaraszoló
Leírás : Az elülső szárny fehéres, vagy barnássárga, alig hullámos szegéllyel, de a 3. radiális ér erősen kiugrik.
A középtér két sötét keresztvonallal határolt. A belső keresztvonal felső harmadában élesen megtörik. A hátulsó
szárnyon elmosódott keresztvonal található.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában lomberdőkben fordul elő. A

lepke július–szeptember hónapokban rajzik. Lombos fákon polifág. Fő tápnövénye a tölgy és a bükk.
Gyakori faj az őszi levélaraszoló –Ennomos autumnarius Werneburg. A lepke augusztus– október hónapban
repül. Lombos fákon polifág. Ahársfa-levélaraszoló –Ennomos erosarius Denis & Schiffermüller ugyancsak
lombos erdőkben gyakori, tápnövényei a Betulaceae és Fagaceae család fajai. Július–októberig rajzik.
Mindhárom faj lombos erdeinkben gyakori, jelentős lombrágást nem okoztak.
Kétfoltos holdasaraszoló
Selenia dentaria Fabricius
Társnév: kétholdú araszoló
Syn: Selenia bilunaria Esper
404
Leírás : A lepke fehéres, vagy halvány vörösesbarna. Az elülső szárny felső szegélyén három sötét folt van,
amiből két ív alakú belső, és egy majdnem egyenes keresztvonal indul ki. A csúcs alatt a szegélytéren egy belül
fehér, vörösbarna holdfolt van. A hátulsó szárnyon egy elmosódott keresztsáv található. Szárnyfesztávolsága
34–40 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Elsősorban Közép-és Észak-Európában elterjedt faj. Lombos
erdőkben gyakori. Két nemzedéke van. Repülési ideje április–május és június vége augusztus.
Gyakori még a holdas araszoló –Selenia lunularia Hübner és a négyfoltos holdasaraszoló – Selenia
tetralunaria Hufnagel. Mindkét faj bivoltin, lombos erdeinkben gyakori.
Barna csipkésaraszoló
Odontoptera bidentata Clerck
Társnév: Fogasszélű-araszoló
Syn: Gonodontis bidentata Clerck
Leírás : Az elülső szárny barnásszürke vagy sötétbarna, két kiugró foggal a csúcs alatt. Az egyszínű középteret
két fogazott feketés keresztvonal határolja. A külső keresztvonal a hátulsó szárnyon folytatódik. Mindkét szárny
középvonalán gyűrűformájú fekete folt van.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai, boreomontán faj. Európában (Dél-Európa kivételével), Közép- és Kelet-
Ázsiában elterjedt. Főleg jegenyefenyvesekben. Hernyója az Abies-félékenél. Magyarországon nem gyakori.
Tollascsápú araszoló – Colotois pennaria (Szabóky, eredeti)
Tollascsápú araszoló (színes: 2.)
Colotois pennaria Linnaeus
Társneve: fésüscsápú gyűrüsaraszoló, szőröshátúaraszoló
405
Syn: Himera pennaria Linnaeus
Leírás : A lepke vöröses okkersárga vagy okkerbarna, elszórt szürkésfekete pikkelyekkel. A középteret két
feltűnő sötétszínű keresztsáv határolja, amelyek majdnem egyenesen futnak. A szárnycsúcs hegyes. A csúcs
alatt a szegélytérben egy fekete pikkelyekből álló folt van, amelynek belseje gyakran fehér színű. Hátulsó
szárnya világosabb, elmosódott rajzolattal. A hím csápja széles, erősen pillás, a nőstényé fonalas. Dús
torszőrzetének színe megegyezik az elülső szárny színével.
A pete olajzöld, megnyúlt, ék alakú, harántirányban kissé lapított, finom harántvonalakkal. Hossza 0,9–1,0 mm,
szélessége 0,5–0,6 mm (Döring 1955)
Lárvája jellegzetes araszolóhernyó (3+1+1 pár láb). A hernyó szürkés vagy barnás, oldalán és hátán sárgás
foltsorral. Nyakpajzsa vörös. A hátán a 11. szelvényen 2 tüskeszerű képződmény van. A kifejlett hernyó 50 mm
hosszú.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Elsősorban Közép- és Dél-Európában, Örményországban,

Kis-Ázsiában elterjedt (Bergmann 1955). Magyarországon mindenüttelőfordul. Lombos fákon polifág. Fő
tápnövényei a gyertyán, kocsánytalan tölgy, hárs, nyár, nyír, fűz.
A lepke szeptember közepe táján jelenik meg, és novemberig rajzik. Napközben a sárguló fakoronában,
ritkábban a fatörzsön pihen, nem táplálkozik. A nőstény a petéket csoportosan, ritkán az egészet egy csomóba, a
fa koronájában rügyek mellé, ágakra rakja. A gradáció időszakában 80-400, átlagosan 250 petét rak le. A
hernyók rügyfakadáskor kelnek ki, és nagyon mozgékonyak, kezdettől fogva egyesével táplálkoznak. Eleinte
lyuggatják a leveleket, később az egészet elfogyasztják. Kinyújtózkodva mereven pihennek az ágakon, ilyenkor
száraz ág látszatát keltik (mimikri). A hernyók 1–2 héttel később bábozódnak, mint az Operophtera brumata. A
bábozódás a talaj felső részében történik. Tömegszaporodása tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben a
leggyakoribb. Magyarországon az Északi-Középhegységben tömeges elszaporodása rendszerint 7–10 évenként
következik be. A tollascsápú araszoló tömeges elszaporodása esetén tarrágást is okozhat. A téli araszoló csoport
egyik tagja. Általában a többi téli araszolóval együtt okoz érzékeny rágást. Egyedszáma a többi téli araszolóhoz
viszonyítva alacsonyabb, ugyanakkor meleg száraz déli, délnyugati kitettségekben domináns faj is lehet. Az
erdészeti fénycsapdák 1961–1998 között öt alkalommal fogták tömegesen. A bejelentett kártételek alapján
szintén öt alkalommal okozott érzékeny rágást a téli araszoló csoport tagjaként. 1994-ben a Börzsöny-
hegységben domináns faj volt. Az erdészeti fénycsapdák 37 éves adatsorai alapján megállapítható, hogy a
Dunántúlon és az Alföldön egyedszáma kisebb volt, mint az Északi-Középhegységben.
Természetes ellenségei a ragadozó rovarok, mint pl. a Calosoma inquisitor, Calosoma sycophanta. A hernyókat
számos Tachinidae faj parazitálja. A gradáció összeomlásában a vírusok és a baktériumok is jelentős szerepet
játszanak.
A fiatal hernyók hideg esős időjárás esetén tömegesen elpusztulnak, ami a gradáció összeomlását eredményezi.
Mesterséges fényre jól repül. Előrejelzése a fénycsapdákkal lehetséges.
Védekezés csak fiatal hernyók ellen, kitinszintézist gátló szerekkel és Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót
tartalmazó biopreparátumokkal lehetséges.
Zöldes tavaszi-araszoló
Phigalia pilosaria Denis & Schiffermüller
Társnév: zöldes gyapjashátúaraszoló
Syn: Phigalia pedaria Fabricius, Apocheima pilosarium Denis & Schiffermüller
Leírás: Elülső szárnya zöldesszürke, sötét lisztszerűen behintett pikkelyekkel, három elmosódott sötétebb
keresztvonallal, amelyek az elülső szegélynél sötét folttá vastagodnak. Az elülső szárny csúcsánál a szegély alatt
feketés folt található. A hátulsó szárny világosabb sötét keresztvonallal és középponttal. A nősténynek vöröses,
fehéresszürke nagyon rövid elülső szárnycsonkja van, lába fehéren foltos.
Elterjedés, életmód : Európában és Ázsiában lomberdőkben fordul elő. Tápnövényei a Quercus-, Carpinus-,
Ulmus-fajok és a gyümölcsfák. A lepke tavasszal, február–áprilisban repül. Napközben a fatörzsön ül. A
406
nőstény petéit a kéregrepedésekbe csoportosan rakja. A hernyók nyár elején egyesével táplálkoznak. A talajban
bábozódnak.
Borzas tavaszi-araszoló
Apocheima hispidarium Denis & Shiffermüller
Társnév: sárgacsápú szövőaraszoló
Leírás : A hím elülső szárnya fehéres szürke, barnás sárgán behintett pikkelyekkel. A szegélytér világosabb. A
belső középvonal fekete, ívesen hajlott, a külső fekete, fűrészes. A nőstény csaknem szárnyatlan barnásszürke,
rövid alig felismerhető szárnycsonkkal. A lábak gyengén szőrösek.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Szibériában elsősorban síksági és liget erdőkben
fordul elő. Lombfákon él. Tápnövényei: a Quercus, Carpinus, Ulmus és gyümölcsfák. Lomberdőkben a téli
araszolókkal együtt fordul elő.
Közönséges tavaszi araszoló – Lycia hirtaria (Szabóky, eredeti)
Közönséges tavaszi-araszoló (színes: 1.)
Lycia hirtaria Clerck
Társnév: cseresznye-araszoló
Syn: Biston hirtaria Clerck
Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, sűrű fekete pikkelyekkel borított. A középteret két feketés
keresztvonal határolja. A szegélytérben több sötét sáv húzódik. A számos keresztvonal az elülső szegélyen
megvastagodott. A hátulsó szárnyon két-három elmosódott keresztvonal található.
A hernyó hamuszürke, vagy ibolyáskék, finom fekete hosszanti vonalakkal, a hátán sárga rajzolat látható.
Elterjedés életmód: Euroszibériai faunaelem. Európában, Kis- és Kelet-Ázsiában elsősorban síkvidéki

lomberdőkben elterjedt. Tápnövényei lombos fák, többek között kőris, tölgy, éger, hárs, szil, nyír stb. Kora
tavasszal, március–áprilisban repül, napközben fatörzseken ül. Petéit kéregrepedésekbe, a fa törzsén élő zúzmók
alá csomókba (30–300 db) rakja. A hernyók lassan fejlődnek, hat lárvasádiuma van. A hernyók nyugalmi
állapotban az ágakon mereven kinyújtózva rejtőznek (fiatalon a levelek alatt). A bábozódás a talajban 3–10 cm
mélyen történik. Magyarországon síkvidéken gyakori, nagyobb mértékű lombrágása nem ismert.
407
Barnasávos tavaszi-araszoló Biston stratarius (Szabóky, eredeti)
Barnasávos tavaszi-araszoló (színes: 191.)
Biston stratarius Hufnagel
Syn:Biston strataria Hufnagel
Leírás : A lepke elülső szárnya szürkésfehér, sűrű fekete pontozással. A középtér két erősen fogazott fekete
keresztvonallal határolt, melyeket a tőtér és a szegélytér felé széles vörösesbarna keresztsáv szegélyez. A
hátulsó szárnyon 1–2 keresztvonal van. A szárny fesztávolsága 45–55 mm.
Hernyójának szívformájú feje van, teste rozsdabarna vagy hamuszürke, rajta finom szemölcsök és púpok
találhatók.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában, Észak-Afrikában, Közép- és Kelet-Ázsiában

fordul elő. Lombos fákon polifág, a tölgyet, hársat és gyümölcsfákat előnyben részesíti. A lepke március
elejétől–május elejéig rajzik. Egynemzedékes faj. Napközben a fák törzsén ül. Magyarországon gyakori.
Kártétele csak Oroszországból ismert.
Szürke pettyesaraszoló
Biston betularius Linnaeus
Társnév: nyír araszoló, potrohosaraszoló
Syn: Biston betulariaLinnaeus
Leírás : Elülső szárnya fehér, feketén sűrűn pettyezett. A keresztvonalak és a sávok feketék, gyakran
elmosódottak és megszakítottak. Színük nagyon változatos a csaknem fehértől a teljesen feketéig minden
átmenet megtalálható. Ma már leggyakoribb a fekete (melanotikus) formája, az alapforma egyre ritkábban
fordul elő. A fénycsapdákkal fogott egyedek mintegy 10%-a fehéres színű. A hernyója zöld, vagy barna, kis
púpokkal. Rajzolata változatos.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Szibériában, Kelet-Ázsiában lombos és

fenyőerdőkben egyaránt elterjedt. Polifág, fő tápnövényei a nyír, szil, fűz, berkenye, akác, kőris. Főleg fiatal
fákon él. Két nemzedéke van. Május-június és július–augusztus hónapokban rajzik. Hernyója nyáron és ősszel
408
található meg. Báb alakban telel. Kártétele Magyarországon nem ismert. Az erdészeti fénycsapdák egyes
években tömegesen fogják.
Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria hím (Szabóky, eredeti)
Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)
409
Nagy téliaraszoló (színes: 3.)
Erannis defoliaria Clerck
Társnév: téli nagy araszoló, téli nagy araszoló pille
Syn: Hibernia defoliaria Clerck
Leírás : Ivari kétalakúság jellemző rá. A hím lepke elülső szárnyának alapszíne okkersárga, barna pikkelyekkel
sűrűn behintve. A középteret két éles fekete zegzugos keresztvonal határolja. A két keresztvonal vöröses-barna,
vagy sötétbarna. A rajzolatok lehetnek nagyon erősek és egészen elmosódottak, olykor teljesen eltűnnek, és
egyszínű vörösbarnának látszanak. A szárny külső szegélyén a rojt váltakozó barna – okkersárga foltokkal
tarkított. A hátulsó szárny egyszínű fehéres-okkersárga. A szárny fesztávolsága 30–44 mm. A nőstény
szárnytalan, farpamacsa nincs. A test alapszíne hamuszürke, rajta feltűnő sárga, nagyjából négyszögletes
foltokkal. Lábai fekete foltosak. A csáp fonalas, fehér gyűrűkkel. A pete ék alakú, sima, krémsárga színű,
később rózsaszínű. A kifejlett hernyó színe és rajzolata nagyon változó. Háta barna, vöröses foltokkal, oldala
sárga, melyet éles fekete vonal választ el a hátától. Kifejletten 30–40 mm. A báb 14 mm hosszú, színe világos
barnától a sötét gesztenyebarnáig terjed. Testvégén a kremaszter a tövén rövid kúpos kitintüskével, ill. hosszabb
nyeles nyúlványa végén kettéágazó tompa foggal végződik.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, quercetalis faj. Európában, Elő-Ázsiában elterjedt. Dél-
Európában csak hegyvidéken fordul elő. Lombos fákon polifág. A tölgyet és a gyertyánt részesíti előnyben, de a
Populus-, Ulmus-, Betula-, Tilia-fajokat is szívesen fogyasztja. Megfigyeléseink szerint a Zselicségben és a
Mecsek-hegységben a gyertyán, hárs, tölgy, volt a sorrend, míg a bükköt a gradáció csúcsán is alig károsította.
A lepke késő ősszel október-decemberben rajzik. A nőstény a petéit a fa koronájában ágakra rügyek mellé rakja
le. Peteszám nőstényenként 300–400 db. A hernyók tavasszal áprilisban jelennek meg, általában néhány nappal
később, mint az Operophtera brumata hernyói. A kis hernyók selyemszálat eresztenek és a szél segítségével
messze elsodródnak, akár 1,5 km távolságra is (Reichart 1950). A kikelt hernyók egyenként táplálkoznak, és
nem szövik össze a leveleket. A fiatal hernyók a rügyeket, később a virágokat, leveleket rágják. Eleinte
lyuggatják a leveleket, később az erősebb levélereket is elfogyasztják. A hernyók pihenőállapotban vagy
kinyújtózkodnak, vagy íjformájú testhelyzetben tartják magukat az ágakon, vagy a levélnyélen. A hernyók
tápanyagszükséglete 2,5–3-szor nagyobb, mint az Operopthera brumata-é. 30–35 napi táplálkozás után a
hernyók május végén júniusban bábozódnak a talajtakaróban vagy a talajban, szövedék nélküli üregben.
Populációdinamikája elég szabályos, 10–12 évenként ismétlődik a tömegszaporodása. 1951-ben tömegesen
lépett fel és domináns faj volt (Reichart 1951). Gradációs csúcsai 1962, 1974, 1982, 1995-ben voltak. Ezekben
az években az O. brumata után a leggyakoribb faj volt. Domb- és hegyvidéken magas egyedszámban fordul elő,
míg síkvidéken egyedszáma sokkal alacsonyabb. A gradációja 3–5 évig tart.
Természetes ellenségei: a ragadozók közül fontosak a tavasszal nagy számban megjelenő bársonyatkák
(Trombidiidae), fátyolka lárvák (Chrysopa spp.), katicabogarak (Coccinella spp.) amelyek főleg a petéket és
kikelő hernyó-kat pusztítják. A hernyók legfontosabb ellenségei a ragadozó rovarok közül a Calosoma
inquisitor,Calosoma sycophanta, Xylodrepa quadripunctata és a hangyafélék (Formicidae). A hártyásszárnyúak
közül az igazi fürkészek, (Ichneumonida), gyilkosfürkészek (Braconidae) és a fürkészlegyek (Tachinidae) a
leggyakoribbak. A talajban lévő bábokat a kisemlősök fogyasztják szívesen. A gradáció utolsó szakaszában az
éhségtől legyengült hernyókat, baktériumok, vírusok és rovarpatogén gombák támadják meg. Tömeges
elszaporodásuk száraz évek után következik be (Leskó et al. 1998).
Nagymértékü lombrágása ellen a fiatal hernyók esetében kitinszintézist gátló szerekkel és Bacillusthuringiensis-
t tartalmazó spóraszuszpenzióval eredményesen lehet védekezni.
410
Aranysárga téliaraszoló – Agriopis aurantiaria (Szabóky, eredeti)
Aranysárga téliaraszoló
Agriopis aurantiaria Hübner
Társnév: aranyos téliaraszoló, sárga araszoló
Syn: Hibernia aurantiara Esper,
Erannnis aurantiaria Hübner
Leírás : Ivari kétalakúság jellemző rá. A hím elülső szárnya aranysárga vagy narancssárga, rajta kevés
elmosódott barnássárga behintéssel. Az elülső szárnyon három zegzugos keresztvonal látható, amelyek gyakran
elmosódottak, olykor hiányoznak. A hátulsó szárnya fehéressárga, közepén egy kis szürkésbarna folt van. A
nőstény vörösesbarna, szárnycsonkos, melyen két keresztvonal található. A potrohon sötétbarna foltokat visel. A
pete almazöld, felületét hosszanti tagolt barázdák borítják. A pete egyik vége kúposan kihegyesedő, a másik
vége lapított. A pete az embrionális fejlődés alkalmával megpirosodik, a hernyók kikelése előtt sötétszürke lesz.
A hernyó kifejletten 30–35 mm nagyságú változatos színezetű, sárgásbarnától-a szürkésbarnáig, hasoldala
okkersárga. A hátoldalon kétoldalt feketés hosszanti sáv látható. Az egész testfelület hosszanti irányban
márványozott, az oldalvonalak világos sárgák. A 8. potrohszelvényen gyakran két fehéres folt található. A báb
sötét gesztenyebarna, a potrohvégén a kremaszter hosszú, végén ívelten kettéágazó kihegyesedő kitintüske
látható.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában lombos erdőkben

(Magyarországon is mindenütt) elterjedt faj. Polifág, minden lombos fán és cserjén megtalálható. Tápnövényei
elsősorban a Carpinus, Quercus, Betula. Tilia, Fagus. A lepke október végétől decemberig rajzik. A szárnyas
hímek az esti órákban keresik fel a fatörzsön mászó szárnycsonkos nőstényeket. A kopuláció után a nőstény
120–200 petét rak le a fa törzsére kéregrepedésekbe. Pete alakban telel át. A hernyók áprilisban lomfakadás
idején kelnek ki. Kikelés után selyemszálakon lógnak, és a szél segítségével terjednek. Eleinte a rügyeket rágják
ki, majd a virágbimbókat, virágokat, végül a kifakadt lombleveleket rágják le. Öt lárvastádiumuk van. Általában
411
45 nap alatt fejlődnek ki. Kifejlődésük után selyemszálon leereszkednek a talajra, és ott a talajtól függően 5–6
cm mélyen üreget készítenek, amelyben néhány laza selyemszálat feszítenek ki, és ott bábozódnak.
A téliaraszoló csoport tagja, kártétele a többi araszoló hernyóval közösen jelentős, de nagyon ritkán játszik
domináns szerepet, többnyire szórványos, járulékos faj. Tömegszaporodásakor az egyedszáma általában jóval
kisebb mint az O. brumata, E. defoliaria. C. pennaria fajoké. Az edészeti fénycsapdák adatai szerint
leggyakrabban az Északi-Középhegységben fordul elő nagyobb egyedszámban. 1962-ben a makkoshotykai és
répáshutai, 1972-ben a mátraházai fénycsapda fogta nagy egyedszámban, utóbbi esetben domináns faj volt.
Populációdinamikáját 1962-től fénycsapdák segítségével követjük. Tömegszaporodása a többi téliaraszolóval
esik egybe.
Gradációja esetén természetes ellenségei ugyanazok, mint a nagy téliaraszolónál leírtak. A védekezés alapelvei
is ugyanazok.
Sárgás tavasziaraszoló – Agriopsis marginaria csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)
Sárgás tavaszi-araszoló
Agriopis marginaria Fabricius
Társnév: szegélyes téliaraszoló
Syn: Hibernia marginaria Fabricius.
Erannis marginaria Fabricius
Leírás : Erre a fajra is az ivari kétalakúság jellemző. A hím elülső szárnya sárgásvörös, sárgásszürke, apró
barnás-feketés pontocskákkal egyenletesen beszórt. A középteret két sötét keresztvonal határolja. A külső
szegély felé eső vonal a felső harmadában erősen megtörik, amelyet a szegély felé vékony sötétebb barnás, a
tőtér felé fehéres sáv kísér. A belső keresztvonal halványabb és majdnem egyenes lefutású. A szegély mentén a
rojt tövében 7 fekete pontból álló sor látható. A hátulsó szárnya fehéresszürke, a szárny közepén egy kis barnás
folttal és egy keresztvonallal. A szegély mentén a rojt tövében 7–8 fekete pont található. A szárny fesztávolsága
36–40 mm. A nőstény 9–10 mm, kiterjesztett szárnycsonkkal 10–12 mm széles. Sarló alakban hátrahajló
viszonylag nagy szárnycsonkja van. A szárnycsonkon két szélesebb zegzugos feketésbarna harántsáv található.
A kifejlett hernyó teste barnássárga, feje barna. A 4 első testszelvény háti részén fehérrel szegett vörösbarna
hosszanti sáv látható, az utolsó szelvényeken X alakú rajzolat van.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, Európában, Elő-Ázsiában lomberdőkben különösen meleg

helyeken fordul elő. Tápnövényei a különféle lombos fák, ezen belül előnyben részesíti a tölgyet, gyertyánt,
nyírt, és a nyárakat. A lepke kora tavasszal, március– április hónapokban rajzik. A hímek az esti órákban keresik
fel a szárnycsonkos nőstényeket, amelyek aztán a koronába másznak, és ott az ágakra, rügyek mellé, rügyekbe
412
rakják petéiket. A kis hernyók rügyfakadás után kelnek ki, a fakadó rügyekbe húzódnak és eleinte ott
táplálkoznak. Öt lárvastádiumuk van. Május végére, június elejére fejlődnek ki, majd a talajra ereszkedve, a talaj
minőségétől függően 5–10 cm mélyen üreget készítenek, és abban laza szövedéket képezve bábozódnak. A
hernyó elsősorban a téliaraszolókkal együtt fordul elő. Egyedszáma alacsony, inkább csak a károsító
hernyópopuláció népességét gyarapítja, és az együttes károsítás mértékét növeli. Meleg tölgyesekben sík és
dombvidéken gyakoribb.
Természetes ellenségei azonosak az előbbi két fajéval. A védekezés is megegyezik az előzőben leírtakkal.
Tölgy tavaszi araszoló – Agriopis leucophaearia (Szabóky, eredeti)
Tölgy tavaszi-araszoló
Agriopis leucophaearia
Társnév: fehér-szürke szélesszárnyú araszoló
Syn: Hibernia leucophaearia
E rannis leucophaearia
Denis & Schifermüller
Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, vagy sötétszürke, kékesszürkén pettyezett. A középtér világos. A
tőtér felé ívelt a szegélytér felé hullámos keresztvonal határolja. A hátulsó szárny fehéresszürke elmosódott
keresztvonallal. A nőstény sötétszürke nagyon rövid elülső szárnycsonkkal. A potrohon nem feltűnő kettős
pontsor található.
Elterjedés, életmód : Eroszibériai faunaelam. Európában, Elő-Ázsiában és Japánban főként meleg területeken
lombos erdőkben elterjedt faj. Tápnövényei a tölgyek, rezgőnyár, gyümölcsfák. A lepke február–márciusban
413
rajzik. A hernyó tavasszal a tölgyek levelét rágja. A talajban bábozódik, bábalakban telel át. Magyarországon az
Alföld déli részein gyakoribb, ahol tömegszaporodása esetén az Agriopis marginaria-val közösen tarrágást is
okozhat. Karcag-Apavárán 1994-ben kocsányos tölgyesben okozot tarrágást, és domináns faj volt.
Természetes ellenségei a Tachinida és különféle Hymenoptera fajok. A védekezés megegyezik a

téliaraszolóknál írtakkal.
Ékköves faaraszoló
Peribatodes rhomboidarius
Társnév: kétfoltú faaraszoló
Syn: Peribatodes gemmarius Brahm,
Boarmia gemmaria Brahm. Boarmia
rhomboidaria Denis & Schiffermüller
Leírás : A szárnyak alapszíne fehéresbarna ill. gyakran többé-kevésbé feketés (melanotikus), mintázatuk
sötétszürke keresztvonalakból és foltokból áll. Az elülső szárny külső keresztvonalán a szegély alatt nagy tompa
kiszögelés látható. Az elülső és hátulsó szárnyak mintázata hasonló. A szárny fesztávolsága 35–42 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Közép-Ázsiában lombos erdőkben gyakori. A

lepke június-augusztusban rajzik. Hernyója erősen polifág, életfeltételeit a lomkorona-, cserje, és gyepszintben
egyaránt megtalálja. Két nemzedékben rajzik, közepesen fejlett hernyóként telel át. Az erdőben inkább a
cserjeszintben él. Mindenütt gyakori, az áttelelő hernyó alkalmanként a szőlő rügyeit károsítja.
Főleg tölgyesekben gyakran előforduló fajok:
Nagy tölgyfaaraszoló (színes: 4.)
Boarmia roboraria Denis & Schiffermüller
Pettyes faaraszoló
Serraca punctinalis Scopoli
Lomb és fenyőerdőkben egyaránt előforduló polifág fajok:
Foltos faaraszoló – Alcis repandata Linnaeus
Avararaszoló – Ectropis bistortata Goeze
414
Fenyőaraszoló – Bupalus piniarius hím (Szabóky, eredeti)
415
Fenyőaraszoló – Bupalus piniarius nőstény (Szabóky, eredeti)
Fenyőaraszoló (színes: 5.)
Bupalus piniarius Linnaeus
Társnév: erdeideifenyö-araszoló, fenyőaraszoló pille
Syn: Bupalus piniaria Linnaeus
Leírás : A lepkék színezetében feltűnő az ivari kétalakúság. A hímek feketésbarnák, sárgásfehér foltokkal a
szárny fesztávolsága 30–38 mm, a csáp kettősen fésüs. A nőstény világos- és rozsdabarna színű, csápja fonalas.
A szárnyak fesztávolsága 32–40 mm. A színezet és a rajzolat mindkét nemen változatos, ami sok forma
leírásához vezetett.
A pete világoszöld, ovális felül gyengén benyomott, sima. A hernyó szürkészöld, hátán egy, oldalán egy-egy
sárgásfehér hosszanti vonal látható, amelyek a szürkészöld fejen folytatódnak. A kifejlett hernyó kb. 30 mm.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetális faj. Európában, a Kaukázusban, Dél- és Kelet-Szibériában
főleg síkvidéki fenyvesekben elterjedt faj. Tápnövénye a Pinus silvestris, de szükség esetén más fenyő-féléket is
megeszik. A lepke május–júniusban rajzik. A hímek napközben és a koraesti órákban az állomány belsejében
repülnek, a nőstények inkább az aljnövényzeten, vagy a koronában ülnek. Élőhelyét nem hagyja el. A nőstény a
korona felső részében 100–150 petét rak le 2–7-ével az előző évi tűkre. A hernyók kb. 3 hét múlva kelnek ki,
eleinte a tűk szélét rágják, mindkét oldalon. A rágás nem hatol a tű közepéig, a tűk töve érintetlen marad. A
rágás után a tűkön gyantafolyás keletkezik, ami gyorsan megszárad és kifehéredik. A rágás nyomán cakkos
tűmaradványokat lehet találni. A megrágott tűrészek megbarnulnak, de a tűk töve zöld marad. A rágást igazán
csak szeptemberben lehet észrevenni, amikor a koronák szürkülni kezdenek, majd barnásan, később vörösen
elszíneződnek. A hernyók délután és este táplálkoznak, lassan fejlődnek. Öt lárvastádiumuk van, és szeptember
végén, október elején a talajban bábozódnak. Erős rágásuk elsősorban homokon, közepes és rossz termőhelyen
álló erdeifenyő állományokban 20–70 év között fordul elő a leggyakrabban, ott ahol az évi csapadék 500–700
mm között van. Gradációjuk Németországban szubatlanti és pszeudoatlanti színezetű klímaterületeken fordul
elő. Magyarországon kártétele még nem fordult elő. A bugaci és sárvári erdészeti fénycsapdák egy-egy évben
viszonylag nagy (200–400) egyedszámban fogták. Gradációja valószínűleg az Alföld szélsőségesen
kontinentális klímája miatt nem alakult ki.
Fehér égeraraszoló
Cabera pusaria Linnaeus
Társnév: nyírfa-araszoló, hófehér égerfa-
araszoló
Syn: Deilinia pusaria Linnaeus
Leírás : A lepke szárnya fehér, gyakran finom sötét pontokkal behintett. Az elülső szárnyon három, majdnem
egyenes keresztvonal található. Szárnyfesztávolsága 26–34 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában, Elő-Ázsiában, Kelet-Ázsiában, Szibériában,

láperdőkben elterjedt faj. Tápnövénye a nyír és éger. Repülési ideje április–augusztus. Európában több helyen
kisebb mértékű kárt okozott. Hazánkban nem ritka.
A krémfehér alapszínű, sárgásbarna finom foltokkal behintett hasonló faj a pettyes fűzaraszolóCabera
exanthemata Scopoli hernyójanyíren, rezgőnyáron, égeren él.
Gyöngyházfényű zöldaraszoló
Campaea margaritata Linnaeus
Társnév: halványzöld tölgyfaraszoló, gyöngfényű zöldaraszoló
Syn: Metrocampa margaritata Linnaeus,
416
Metrocampa margaritaria
Leírás : A lepke szárnya fehéreszöld. Az elülső szárnyon a 3-as sugárér gyengén előreugrik. A középtér alig
sötétebb, két fehér keresztvonal határolja. A szárny fesztávolsága 26-46 mm.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában főként a bükkös zónában terjedt
el. Két nemzedéke van. Június- július és augusztus-október hónapokban repül. Hernyója a bükkön, gyertyánon
és tölgyön él, ritkán a nyíreken. Nálunk, főleg hegyvidéken elég gyakori.
Erdeifenyő-sávosaraszoló – Hylaea fasciaria (Szabóky, eredeti)
Erdeifenyő-sávosaraszoló (színes: 6.)
Hylaea fasciaria Linnaeus
Syn: Ellopia fasciaria Linnaeus,
Ellopia prosapiaria Linnaeus
Leírás : A lepkének két fő formája van az egyik vöröses (f. fasciaria), a másik zöldes (f. prasinaria). Az elülső
szárnyán két, a hátulsó szárnyán egy keresztvonal látható.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában, a Kaukázusban, az Uralban,

Szibériában fenyvesekben elterjedt faj. A vöröses f. fasciaria kétnemzedékes és főleg síkvidéki meleg száraz
termőhelyen álló erdeifenyvesekben él. A zöld f. prasinana inkább hegyvidéken, főként luc és jegenyefenyőn él,
egynemzedékes. Hazánkban mindkét forma megtalálható. A sárvári, bugaci és ásotthalmi fénycsapdákban a f.
fasciaria egyedszáma egyes években magas. A Bupalus piniarius-al és a Semiothisaliturata-val együtt fordul
elő. Kártétele nem ismert.
Család: PÚPOSSZÖVŐK
Fam: Notodontidae
417
A lepkék nyelve rövid, ajaktapogatója redukált. Az elülső szárny hátsó szegélyén, belül gyakran fogszerű
kiugrás „pikkelyfog‖ van. Az elülső szárny tövében egy anális cella van. A hátulsó szárnyon akasztótüske van.
Chaetosemajuk nincs, tympanalis szervek az utótoron vannak. Legtöbbjük hernyója különleges, rajtuk a
legkülönbözőbb bizarr púpok, függelékek, nyúlványok vannak. Utolsó pár potrohlábuk olykor villás függelékké
alakult. Ingerlésre védelmi állást vesznek fel. A kremaszter általában jól fejlett. Laza szövedékben, erős
gubókban vagy szabadon a talajban találhatók. Minden európai púposszövő faj lombos fákon él.
Nagy púposszövő
Cerura vinula Linnaeus
Társnév: Villásfarkú lepke, nagy villafarkú-lepke
Syn: Dicranura vinula linnaeus,
Harpyia vinula Linnaeus
Leírás : A nőstény szárnyának alapszíne világosszürke, a hímé majdnem fehér vagy sötétszürke. Az elülső
szárny mintázata gazdagabb, mint a hátulsó szárnyé. Az elülső szárnyon két mélyen cakkozott hullámvonal van.
Azelülső szárny szegélye előtt hosszanti fekete vonalkák láthatók. A mintázat nagyrészt az erek mentén fekvő
sötétebb szürke vonalakból és pontokból áll. Az egész test sűrű pehelyszerű szőrökkel borított. A szárny
fesztávolsága 55–75 mm. A hernyó 14 lábú. Potroha két villaszerű nyúlványban végződik amelyből ingerlésre
élénkpiros vagy lila színű fonalat bocsát ki. A végbélnyílás előtt két kis tüskeszerű képződmény van. A zömök
test elülső része szélesebb. A háti oldalon a 3. torszelvény felpúposodik. Az első torszelvényen két nagy sötét
folt van, ami a hernyó szemének tűnik. Feje barna, mélyen a nyakbőrbe húzódott, piros-sárga szegélye van.
Oldalai zöldek, szelvényenként kerek barna foltokkal. Hátán fehér csíkkal keretezett trapéz alakú foltot visel. A
fej mögötti nyílásból ingerlésre maró szekrétumot választ ki.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Magyarországon két nemzedéke
van. Április–március és július augusztus között rajzik. Tápnövényei a nyárak, fűzek és a nyír. Petéit a levelek
felszínére 1–3-as csoportokba rakja. A kikelt hernyók eleinte a leveleket hántolják, később a lyukrágás jellemző,
majd az egész levelet elfogyasztják. A bábozódás a törzsön, gyökfőn, és a talajban történik erős gubóban. A
nyárak törzsén a hernyók kisebb lyukat rágnak a bábozódáshoz. Fiatal fáknál ez törzssérüléseket okoz.
Jelentősége elsősorban nemesnyár telepítésekben van, itt tömegszaporodása is előfordulhat. Magyarországon
1969–70-ben volt nagyobb mértékű kártétele (Szontagh 1970). Károsítása tarrágás esetén a fák
évgyűrűszerkezetében mutatkozik meg.
Hasonló, de ritkább faj az ugyancsak nyárakon és fűzeken élő hermelin-púposszövő – Cerura erminea Esper.
Repülési ideje május–június.
418
Kis púposszövő – Furcula bifida (Szabóky, eredeti)
Kis púposszövő – Furcula bifida Brahm
Társnév: kis villásfarkú lepke
Syn: Harpyia bifidaBrahm, Harpyia
hermelina Goeze, Cerura bifida Hübner
Leírás : A lepke szárnyainak alapszíne fehér, külső szegélyén fekete pontsor található. Az elülső szárny
csúcsánál finom barna, feketén szegélyezett ékalakú folt van. A középtér barna fekete keresztvonalakkal
szegélyezett. A test barnás szőrökkel fedett. A hernyó feje nagy, a torba behúzható, a harmadik torszelvényen
púp található. Az anális szelvény villában végződik. A vörös tüskés villából két puha vörös fonal nyúlik ki. A
fiatal hernyó fekete, a kifejlett sárgászöld, vöröses oldalfoltokkal és ibolyásbarna nyakfolttal, amelyet egy
világos vonal oszt ketté, hátán egy hasonló színezetű folt található.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt faj. Tápnövényei a Populus-fajok
ritkábban a Quercus és Salix. Kétnemzedékes, repülési ideje május– június, és július–augusztus. A hernyók
júliustól szeptemberig táplálkoznak. Báb alakban telelnek át. Erős lombrágás hazánkban nem ismert. Elsősorban
fiatal nyárasokban más fajokkal együtt fordul elő.
Említésre méltó fajok még az erdei púposszövő –Furcula bicuspis Borkhausen, és a szürke púposszövő –
Furcula furcula Clerck.
Bükkfa-púposszövő (színes: 67.)
Stauropus fagi Linnaeus
Társnév: bükkfa-lepke, barna bükkfa-lepke
Leírás : A lepke alapszíne szürkésbarna, az elülső szárnyon fehéres, feketével szegélyezett cakkos
keresztvonalak láthatók. A szánycsúcstól két sorban feketével szegélyezett fehér foltsor található. A hím csápja
kétsorosan fésűs, a nősténynél a csápízek alsó oldala erősen tüskés. A test sűrű szőrökkel borított. A pete
félgömbalakú, felülről lapított. A kifejlett hernyó színe sárgától a sötétbarnáig változik, bizarr formájú, a 3–6.
szelvényeinek hátán páros dudorokkal. A báb sötétbarna, a kremaszter rövid nyélszerűen meghajlott,
háromvégű.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában mindenütt elterjedt. Tápnövénye elsősorban a bükk,
de más lombos fákon is előfordul pl, tölgy, mogyoró juhar, gyümölcsfák. Kétnemzedékes faj. Április-májusban
és július-augusztusban repül. A hernyó veszély esetén, az állábak mögötti szelvényt felhajtja, ilyenkor
poloskaszerűen néz ki (mimikri). Vastag gubóban, száraz levelek között a talajon bábozódik. Bükkösökben
gyakori faj.
Szilfa- púposszövő
Dicranura ulmi Denis & Schiffermüller
Társnév: sötét-szürke szilfa-lepke
Syn: Exaereta ulmiDenis & Schiffermüller
Leírás : Elülső szárnya sötéten foltos, hátulsó szárnya fehéres, barnán erezett. A fej és a tor szürke, a potroh
szürkésbarna. A hernyó sárgászöld-sárga, feketén szegélyezett pontokkal borított. A háti sáv világosszürke,
fekete megszakításokkal. A 4. és 11. szelvényen kis nyílszerű púpok vannak.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán-iráni faj. Nyugat-Európa középső részén, Délkelet- és Dél-Európában

fordul elő. Tápnövényei az Ulmus fajok. A lepke március–májusban repül. A hernyó június–júliusban
táplálkozik. A szilfa törzsek gyökfője közelében a talajban, talajrészekkel összeszőtt gubóban bábozódik.
Magyarországon nem túl gyakori.
419
Cserfa púposszövő – Drymonia ruficornis (Szabóky, eredeti)
Cserfa-púposszövő
Drymonia ruficornis Hufnagel
Társnév: Sötétszürke fogaspikkelyű-lepke
Syn: Drymonia chaoniaHübner
Leírás : Az elülső szárny sötét-barnásszürke, fekete holdszerű középfolttal, és a szegéllyel párhuzamos, a

középteret közrefogó két erősen fűrészes keresztvonallal.
Elterjedés, életmód : Európai faunaelem, egész Európában elterjedt, az északi részek kivételével. Délkeleten a
leggyakoribb. Tápnövényei a Quercus-fajok. A lepke április végétől május közepéig rajzik. Báb alakban telel át.
A nőstények kikelés után a fák törzsein ülnek. A párosodás kikelés után néhány órával megkezdődik, a
peterakás kisebb csoportokban, többnyire a törzsön történik. A hernyók nyár elején rágnak. Kártétele Románia
déli részein a sztyepp övezetben gyakran előfordul. Magyarországon is gyakori faj. Az erdészeti fénycsapdák
rendszeresen fogják, olykor nagyobb egyedszámban. Károsítása hazánkban nem ismert. Hasonló és gyakori faj
még a bélyeges púposszövőDrymonia dodonaea Denis & Schieffermüller (= Drymonia trimacula Esper), és a
fehér hátulsó szárnyú, augusztusban repülő tölgyfa púposszövőDrymonia querna Fabricius.
Ezüstfoltos púposszövő
Spatalia argentina Denis & Schieffermüller
Társnév: ezüstös púposszövő, ezüstös fogaspikkelyű-lepke
Leírás : A szárny alapszíne zöldes- vagy sárgásszürke. A szárny tőtér felőli barna részén egy nagy háromszög
alakú rozsdasárgán szegélyezett ezüstös folt található. Mellette néhány kisebb ezüstös és élénkebb rozsdaszínű
folt van. A hernyó, fénylő vörösesbarna színű, oldalán sárgás foltokkal. A 4. szelvényen két kúpalakú púppal, a
10. szelvényen feketén szegélyezett téglalap, a 11. szelvényen tompa horog látható.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép-, Dél- és Délkelet-Európában tölgy fajokon gyakori.
Bivoltin faj. Első nemzedéke június–júliusban, második augusztus–szeptemberben repül. Hernyója tölgyféléken
él, különösen a tuskósarjakon gyakori, és a nagy fák alsó ágain. Oroszország és Ukrajna déli részein kártétele is
előfordul. Magyarországon gyakori, de kártétele nem fordult elő.
420
Tevenyakú púposszövő
Ptilodon capucina Linnaeus
Társnév: Rozsdabarna pamat-lepke
Syn: Lophopteryx camelinaLinnaeus, Lophopteryx capucina Linnaeus
Leírás : Az elülső szárny sötét vörösesbarna, néhány vékony fekete cakkozott keresztvonallal. A hátulsó szárny
világos sárgásbarna, a külső szélén feketés folt látható. A kifejlett hernyó tengerzöld, olykor vöröses, hátán
rövid szőrökkel borított fehéres sáv húzódik. A 11. szelvényen 2 rövid piros csúcsos dudor van.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában, Dél-Európa kivételével elterjedt. Lombos
fákon polifág, előnyben részesíti a tölgyeket, de a farkasgyepüi fénycsapda bükkösben fogta nagy
egyedszámban. Bivoltin faj. Első nemzedéke április–május, a második, július–szeptemberben repül. A lepke
félgömbalakú fehér petéit kis csoportokban a levél fonákjára rakja. A fiatal hernyók eleinte csoportosan, később
egyenként táplálkoznak. A bábozódás gyenge szövedékben, a talajban a gyökfő közelében történik.
Tollas púposszövő – Ptilophora plumigera (Szabóky, eredeti)
Tollas púposszövő
Ptilophora plumigera Esper
Társnév: jávor lepke, téli púposszövő
Leírás : A szárny vékonyan pikkelyezett átlátszó. Az elülső szárny világos barnáspiros, fehéres zegzugos
keresztsávval. A hátulsó szárny világosabb, rajzolat nélküli. A hím csápja erősen fésűs. A hernyó sárgás vagy
sárgászöld, a hátán fehéren szegélyezett sötétzöld sáv fut végig. Az oldalvonalak fehérek.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában délen Észak-Olaszországig, északon Svédország

középső részéig terjedt el. Oligofág, fő tápnövénye a juharok, ritkán a bükkön és a Prunus-féléken is megél. A
lepke, késő ősszel október-decemberben rajzik, egy töredéke márciusban. A nőstény a petéket kettesével-
hármasával a rügyek közelébe rakja. A pete telel át. A hernyó május végétől augusztus elejéig rág.
Magyarországon első károsítását 1997-ben a Gödöllői-dombvidékről jelezték. 1997–1998-ban a mezei juharokat
a hernyók tarra rágták.
421
Sárgafoltos púposszövő – Phalera bucephala (Szabóky, eredeti)
Sárgafoltos púposszövő (színes: 389.)
Phalera bucephala Linnaeus
Társnév: buksifejű lepke, buksi holdfoltú-lepke
Leírás: 45–60 mm fesztávolságú erőteljes lepke. Az elülső szárny szürkéssárga, kéregszerű. A szárny csúcsán
egy nagy kör alakú sárga folt van. A középteret közrefogó hullámos keresztvonal sötétbarna és feketén
szegélyezett. A tor szürkés gyapjas, rajta sárga holdfolt látható. A test sárgás narancsszínű. A hernyó feltűnő
fekete-sárga márványozott színű. Sárga alapon harántsávokba rendezett fekete foltjai vannak. Testét puha szőr
fedi.
A báb fénylő sötétbarna. A kremaszter 2 hegyű, rajtuk 3 rövid agancsszerű képződménnyel.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Polifág, fő gazdanövényei a

Quercus-fajok, de gyakori hárson, fűzön is. Két generációja május–június, július–augusztus hónapokban repül.
Petéit a levél alsó részére rakja. Peteszám 270–380. A fiatal hernyók társasan rágnak, eleinte a levelek
epidermisz rétegét rágják, azaz vázasítják a leveleket. Az idős hernyók egyesével táplálkoznak és az egész
levelet elfogyasztják. A kifejlett hernyók a fa közelében néhány cm mélyen a talajban szövedék nélküli üregben
bábozódnak. Az áttelelés báb alakban történik. Főleg fiatal fákon károsít, olykor idősebb fákon is okozhat erős
rágást. Tömegszaporodása esetén tarrágás előfordul, ami a növedékveszteség mellett főleg a fiatal fák
pusztulását is okozhatja. Magyarországon 1963–1964-ben az Alföldön tölgy állományban nagy területeken
okozott tarrágást (Szontagh 1970). Az erdészeti fénycsapdák olykor nagy egyedszámban fogják, de károsítása
1964-óta nem fordult elő.
Molyhos tölgyesekben előfordul a nagyon hasonló, de ritka monofág magyar púposszövő – Phalera
bucephaloidesOchsenheimer.
422
Barna levélszövő – Clostera anastomosis (Szabóky, eredeti)
Barna levélszövő
Clostera anastomosis Linnaeus
Syn: Pygaera anastomosis Linnaeus
Leírás: Szárnyai barnák. Az elülső szárny a csúcsnál rozsdabarna. Az elülső szárnyon három világos, sötéten
szegélyezett keresztvonal található. A torán feltűnő feketésbarna bársonyos szőrpúpot visel. A hím csápja fésüs
a nőstényé pillás. A pete félgömb alakú, finoman pontozott. Kezdetben sárgás-szürke, később zöld vagy vörös.
Hernyója olajzöld. A hátoldalán 3 hoszszanti fekete sáv között két hosszanti narancsvörösen keretezett sárga
vonal húzódik. A háti szelvények oldalán számos fehér foltot és narancsvörös szemölcsöt, és a 4. és 11.
szelvényen 1–1 púpot visel.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Kontinentális jellegű, Közép-, Észak- és Dél-Európában

elterjedt faj. Tápnövényei elsősorban a Populus- és Salix-fajok, de más lombos fákon is, pl. szilván, galagonyán
megtalálható. Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki (Kovács 1971), rajzási ideje május közepe-június vége,
július–augusztus, és szeptember. A rajzások különösen az ország déli részein egymásba folynak, hernyói az
egész vegetációs időszak alatt megtalálhatók. A lepke a petéit csomókba a levél alsó felületére rakja, egy
nőstény mintegy 400–800 petét rak le. A kis hernyók eleinte csoportosan vázasítják a leveleket, később a
lyukrágás jellemző rájuk, az utolsó stádiumban az egész levelet elfogyasztják. A hernyók L2 és L3 stádiumban
telelnek át.
Hasonló életmódú, kétnemzedékes faj, a nyárfákon és füzeken élő rövidszárnyú levélszövő – Clostera curtula
Linnaeus, valamint a apró levélszövő – Clostera pigraHufnagel.
423
Nyárfa-púposszövő – Pheosia tremula (Szabóky, eredeti)
Nyárfa-púposszövő – Pheosia tremula Clerck
Társnév: Rezgőnyárfa fogaspikkelyű-lepke
Leírás: A lepke elülső szárnya világos sárgásbarna, sötétbarna foltokkal és sávokkal, belső szegélyén keskeny
nyílszerű foltok vannak. A hátulsó szárny sárgásfehér, a belső szegély csúcsán egy feketés folt található. Teste
vörösbarna szinű. A hernyó teste kékeszöld, ibolyás vagy vörösbarna, fénylő, sima. Hátoldalán hosszanti fehér
sáv húzódik. A 11. szelvényen piramisalakú hegyes kiemelkedés látható. A báb gesztenyebarna, a kremaszter
két kifelé hajló horogban végződik.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai fauna-elem. Európában mindenütt megtalálható. Tápnövényei a nyár- és

fűz-fajok. Kétnemzedékes faj, márciustól–júniusig és júliustól–szeptemberig repül. A hernyó júniustól–
októberig táplálkozik. Bábozódás a talajban készített üregben történik. Báb alakban telel. Hazánkban
nyárasokban gyakori, de kártétele nem ismert.
Tarajos púposszövő
Notodonta tritophus Denis & Sciffermüller
Syn: Notodonta phoebeSiebold
Leírás: Az elülső szárny sárgás szürkésbarna, a szárnytő és a szárnycsúcs feketésbarna. A hátulsó szárny
piszkosfehér. A torszőrzet feketésbarna, potroh vörösesbarna. A hernyó piszkosfehér, zöldes vagy vöröses színü.
Az 5. szelvényen egy-egy nagy a 8. szelvényen egy-egy kis piros hátrafelé hajló púpszerű képződmény látható.
A 11. szelvényen kúp alakú púpot visel. A fejtől az első púpig hosszanti vörös sáv húzódik. A báb barna, fénylő.
A kremaszteren több horog látható.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faunaelem, Európában észak és dél kivételével mindenütt megtalálható.
Tápnövényei: nyár- fűz- és nyír-fajok. A két nemzedékes faj május–júniusig és július-szeptemberig repül.
Bábozódás a talajban készített üregben történik. A nyárfák komplex károsítói közé tartozik.
Gyakori még a zegzugos púposszövő (színes: 68.) – Notodonta ziczac Linnaeus, mely a nyár- és fűz fajokon él.
Búcsújárólepkeféléket – (Thaumetopoeidae) már nem önálló családként, hanem újabban a Notodontidae

család alcsaládjaként tárgyalják.
424
Európában 3 faja él, Magyarországon csak egy faj található meg. Hernyóik társasan fészekben élnek, és egyes
fajoknál a hernyók csapatosan rendezett menetben vándorolnak. A lepke éjjel repül. A nyelvük teljesen
visszafejlődött, a szemek csupaszok, a pontszemek hiányoznak. A csáp kettősen fésűs. A tor szőrzete elálló. A
nőstény potroha végén szőrpamacs van. A hernyók hátán lévő szőrképlet rendkívül veszélyes, mert a bőrön,
nyálkahártyán nehezen múló gyulladást idéz elő. Ahol tömeges szaporodása van, ott az erdőt le kell zárni.
Tölgy búcsújáró lepke – Thaumetopoea processionea (Szabóky, eredeti)
Tölgy búcsújáró lepke (színes: 63., 64.)
Thaumetopoea processionea Linnaeus
Társnév: Búcsújárópille, tölgy búcsújáró pille
Leírás : A lepke szárnyainak fesztávolsága 25–30 mm. Elülső szárnya szürke, a sötét keresztvonalak
elmosódottak olykor hiányoznak. A hátulsó szárnyak világosabbak. Csápjuk kettősen fésűs. A tor szőrzete
elálló. A nőstény potroha végén szőrpamacs van. A pete fehéres szürke, lapított. A hernyó hosszú szőrökkel
borított. A hasi oldala zöldes világosbarna, a háti oldala szürkéskék. A hátán egy széles sötét sáv húzódik,
melyen rövid bársonyszerű, 4 részre osztott tükörfoltot visel. A báb okkersága-barna. A potroh végén két
tompán lekerekített rövid tüske található. A gubó tonnabáb formájú.
Elterjedés, életmód : Európai faunaelem. A faj Közép- és Dél Európa, Spanyolország, Szicília, Dél-
Lengyelország, a Balkáni államok, valamint Ukrajna és Oroszország délnyugati részén található. Tápnövényei a
Querus fajok. Egynemzedékes, repülési ideje július-augusztus. A lepke éjjel aktív, mesterséges fényre jól repül.
A nőstény petéit (30–300) a fa koronájába vékony 1–2 éves ágakra csomókba rakja és a potroha végén lévő
szőrökkel fedi be. A petecsomók hosszúkásak, hexagonális lap alakúak kb. 20–30 mm hosszúak és 5–8 mm
szélesek. A petecsomók általában 7 sor petéből állnak. A petecsomókat döntött fákon is nehéz megtalálni. A
fiatal hernyók narancsvörös színűek és a vegetáció kezdetén, április végén kelnek ki. Kezdettől fogva társasan
táplálkoznak, és a duzzadó, fakadó rügyeket kezdik rágni. Hat lárvastádiuma van. Az első három lárvastádium
folyamán mindig vékony lazán összeszőtt levelekben vagy ágakon gyűlnek össze anélkül, hogy szövedéket
készítenének. A 3. stádiumtól a hernyók hátoldalán rövid mérgező szőrök jelennek meg. Ezek L 3 stádiumban a
11., L4 stádiumban a 10–11., és L5–L6 stádiumban a 4.–11. szelvényen találhatók. Tipikus „fészek‖ az 5.
stádiumtól van, a törzsön ill. az ágelágazásoknál. A fészek ürülékkel van tele és 1 m hoszszú is lehet. A hernyók
eleinte a gyülekezőhelytől később, a fészektől egyesével olykor 10 m hosszú sorokban vándorolnak a táplálék
után fáról-fára. A bábozódás sűrűn egymás mellé „szorított‖ sorokban a fészekben történik.
425
Természetes ellenségei közül a ragadozó rovarok (Calosoma inquisitor, Calosoma sycophanta, Xylodrepa
quadripuncta), és parazitoidok, (Tachinidae, Braconidae, Ichneumonida) a legjelentősebbek. Magyarországon a
populációdinamikáját nem ismerjük. Az 1990– 1997 közötti időszakban hegy- és dombvidéki csereseinkben a
tömegszaporodása gyakori volt. 1994–1997 között a Zalabaksai Erdészet területén 800 ha-on károsított.
Védekezés kitinszintézist gátló szerekkel lehetséges.
Bagolylepke szárny mintázati elemei (Gozmány után)
Család: BAGOLYLEPKEFÉLÉK
(színes: 39., 40., 45.)
Fam: Noctuidae
Az európai „nagylepkék‖ legfajgazdagabb családja. Közép-Európában 660 bagolylepke faj él. Az erdő
éleközösségébe a legtöbb bagolylepke tartósan, károsítás nélkül jól beilleszkedett. Nincs olyan erdei biotóp ahol
állandóan ne lenne több bagolylepke faj. A legtöbb bagolylepke faj a tölgy és a bükk állományban, valamint
ártéri- és ligeterdőkben él. Nagy részük polifág és többnyire lombos fákon fordulnak elő, olykor lombos és
fenyő féléken egyidejűleg. Elsősorban csemetekertekben, és telepítésekben lépnek fel tömegesen mint
kimondott „kultúra rontó károsítók‖. Gazdasági jelentősége – jóllehet erdőben csak néhány faj a valóban
veszélyes – csak a monofág bagolylepke fajoknak van, ilyen pl. Nyugat-Európában a Panolis flammea.
Fajokban gazdag család, amelyet több alcsaládra osztanak. Nagyságuk az egészen aprótól a szinte óriás lepkéig
nagyon változó. Többnyire éjjel repülő állatok, kevés közöttük a nappal aktív faj. Csápjuk fonalas, serteszerű
vagy fésűs. Nyelvük többnyire jól fejlett. Chaetosemájuk nincs, tympanális szervük az utótoron van. A tor elején
a szőrzet gyapjas gallért alkot, ami a lepkéknek bagolyszerű kinézetet kölcsönöz, innen a nevük. Elülső
szárnyuk általában nem színes, és rajtuk van a jellegzetes „bagolyrajzolat‖, amely a szárnyszélen lévő
hullámvonalakból, két harántvonalból, és a köztük lévő vese, kör, és csapfoltból áll. Ezek a rajzolatok sok fajnál
hiányoznak, vagy elmosódottak, egyes fajoknál inkább a fonákon látszanak. A hátulsó szárny kisebb, néha élénk
színű és szegélysávos. Nyugalomban szárnyaikat többnyire tetőszerűen tartják. Hernyóik rendesen csupaszok,
rendszerint 16 lábúak, de vannak fajok, melyek 14 ill. 12 lábúak és ezért araszolva járnak. Általában
növényevők, többnyire a földben bábozódnak gubóban, vagy szabadban laza gubóban. Nemzedékszámuk
többnyire évente egy. Áttelelésük a fajra jellemzően elsősorban báb, de hernyó és imágó alakban is lehetséges.
Pete alakban ritkán telelnek át.
426
Mogyoróbagoly
Colocasia coryli Linnaeus
Társnév: Tölgyszövő-bagoly
Syn: Noctua coryliLinnaeus,
Demas coryli Linnaeus
Leírás : Az elülső szárny fele világosszürke a másik fele sötétszürke. A vese és a körfolt feketén keretezett. A
kereszt és a hullámvonal fekete. Hátulsó szárnya barnásszürke. Itt az m2 ér jól fejlett. A szárnyak fesztávolsága:
30–35 mm. Hernyója sápadtvörös (hússzínű), vagy világos vörösbarna, szürke szőrökkel. Hátán széles
sötétszürke sávot visel. Feje fekete. Az első szelvényen feltűnő a két előreirányuló fekete vagy vörösbarna
szőrpamacs. A 4. és 5. szelvényen egy-egy kefeszerű vörösbarnás szőrcsomó, a 11. szelvényen pedig egy hátra
irányuló szőrpamacs található. A báb fekete. A kremaszter nyélszerű, erős sörtékkel.
Elterjedés, életmód : Eurázsiai faunaelem. Egész Európában, elsősorban hegyvidéken elterjedt faj.
Tápnövényei: Corylus, Fagus, Quercus, Betula, Tilia, Acer, Ulmus, Alnus, Salix és a gyümölcsfák.
Magyarországon kétnemzedékes, április végétől június elejéig, és július–augusztusban repül. A lepke nappal a
törzseken pihen. Petéit a tápnövényre egyesével rakja. A hernyók júliustól októberig rágnak. A bábozódás a
talajban, vagy a talaj és az avar között vékony, hamuszürke gubóban történik. Báb alakban telel át. A
fénycsapdák bükkösökben fogják nagy egyedszámban, hazánkban kártétele nem fordult elő.
Nyárfa apróbagoly – Nycteola asiatica (Szabóky, eredeti)
Nyárfa-apróbagoly (színes: 41., 42.)
Nycteola asiatica Krulikovszkij
Syn:Nycteola hungarica Kovács
Leírás : Az elülső szárnyak színe hamu vagy galambszürke, olykor bársonyos árnyalattal. A tőtér világos, a
középtéren világosbarna árnyék látható, a középteret két keresztvonal fogja közre, a külső keresztvonal
zegzugos. A hullámvonal elmosódott, a tővonal szaggatott, fekete vonalkák sorából áll. A középtér világos
barna színű. A vese és a körfolt jól látható. Rajzolata gyakran elmosódott. A hátulsó szárnyak szürkésfehér,
szegélye sötétebb. A szárnyak fesztávolsága 20–23 mm (Gozmány 1970). A pete 0,2 mm nagyságú, kissé
lapított. Hernyója eleinte fehéres, később sárga, kifejletten világoszöld, testét ritkán és mereven álló fehér
szőrök borítják. Bábja világoszöld fedett báb, hátán vörösbarna sáv húzódik.
427
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Magyarországon mindenütt előfordul láptól, vizes élőhelytől száraz
tölgyesekig, homokos területekig (Gozmány 1970). Hazánkban délkeleti irányból terjedt el, ma már az egész
ország területén főleg nemesnyárasokban tömegesen fordul elő. Tápnövényei a nyárak és fűzek, elsősorban a
nemesnyárakat kedveli. Kétnemze-dékes. Első nemzedéke június júliusban, a második szeptembertől-május
elejéig repül. Imágó alakban telel át. Az erdészeti fénycsapdák adatai (pl. Kapuvár 1994) szerint egyes években
a két nemzedék rajzása átfedi egymást. A hernyók májusban és augusztusban rágnak. Kikelés után pókhálószerű
szövedékben együtt rágnak, később 2–5-ösével. Minden esetben a fák hajtáscsúcsán a fiatal zsenge levelekkel
táplálkoznak. A hernyók a rágás helyén laza, fehéres, nemezszerű, jellegzetes orsó alakú, egyik végén hegyes
gubóban bábozódnak. (Tóth, Szontagh, 1977). A vegetációs időszak második felében történő erős rágása a
hajtások beérését akadályozza, ezért fiatal telepítésekben és csemetekertekben kártétele jelentős lehet.
Tömegszaporodása általában meleg száraz években fordul elő. Tömegszaporodását gátló tényezők az esős,
hideg, nyirkos nyárvégi, ősz eleji időjárás.
Fűzfa zöldbagoly – Earias chlorana (Szabóky, eredeti)
Fűzfa-zöldbagoly – Earias chlorana Linnaeus
Társnév: Fűzfa-zöldszövő
Syn: Halias chloranaLinnaeus
Leírás : Az elülső szárny világos zöld, elülső szegélye fehér. Hátulsó szárnya lekerekített, sárgásfehér színű. A
szárnyak fesztávolsága 14–24 mm. A hernyó teste henger alakú, két végén elkeskenyedik. Fehéresszürkével
tarkázott, vonalai piszkosszürkék, márványozottnak tűnik. A 3, 4, 6, és 12. szelvényen hegyes bibircsókok
vannak. Feje világoszöld, nyaka sárgásfehér (Gozmány 1970)
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövényei a Salix-fajok. Két
nemzedéke csaknem folyamatosan április–júniusban, és július–októberben repül. Lárváinak négy stádiuma van.
A hernyók a fűzfa vesszőinek csúcsrügyeit, rügyeit, virágrügyeit és leveleit rágják. A hajtás csúcsán bajonett,
horog vagy fészek alakúan sodorják össze a leveleket, már messziről jól felismerhetők. A bábok gubóban
telelnek át.
Nyárfa – zöldbagoly
Earias vernana Fabricius
Leírás : Az elülső szárny fehéreszöld, néha finom kékeszöld árnyalatú, a felső szegélytér világosabb. Az
árnyékvonal töredezett, a külső keresztvonal felül megtört, a hullámvonal finom. A rajzolati elemek
homályosak, a rojt fehér. Hátulsó szárnya fehér. A szárnyak fesztávolsága 20–21 mm. Hernyója zöldes fehér,
szelvényein 4 apró bibircs van, hátát finom, barnásvörös pontok tarkítják. (Gozmány 1970)
428
Elterjedés életmód : Szibériai faunaelem. Közép-Európában mindenütt elterjedt. Magyarországon főleg az

Alföldön és a Dunántúlon gyakori. Két nemzedéke április–június, és július augusztus hónapban repül.
Tápnövénye a fehér- és szürkenyár. Hernyói a hajtáscsúcsokat összeszövik, és annak felszínét rágják. A rágás
helyén szövedékben bábozódik.
Nagy foltosbagoly
Minucia lunaris Denis & Schiffermüller
Társnév: fakó-szürke fabagoly, nagy foltos bagolypille
Syn: Pseudophia lunarisDenis & Schiffermüller, Minucia augurEsper
Leírás : Az elülső szárny szürkétől a barnáig sokféle árnyalatú lehet. A keresztvonala sárgás. A körfolt fekete,
pontformájú. A vesefolt barna vagy fekete. A hullámvonal barna erősen fogazott. A szegélyben fekete pontsor
van. A barnás hátulsó szárnyon homályos világosabb középvonal mögött sötétebb szegélytér van. A szárny
fesztávolsága 50–55 mm. A kifejlett hernyó vöröses- vagy szürkésbarna (kéregszínű). A három széles háti sáv
sötét, az oldalvonalak halvány barnák.
Elterjedés, életmódja : Dél-, Délkelet-, Kelet- és Közép Európában száraz meleg helyeken sík és
dombvidéken, főleg felújításokban elterjedt faj. Oligofág. Tápnövényei a tölgyek és nyárak. Egynemzedékes faj.
A lepke május közepétől június közepéig repül. Nappal a bokrokon pihen. A hernyó nappal a
kéregrepedésekben rejtőzködik. Zavarás esetén ugrásszerűen a talajra dobja magát. Laza szövedékben, száraz
levelek között, vagy a talajban bábozódik. Tömegszaporodása Dél- és Kelet-Európában fordult elő, felújító
vágásokban. Hazánkban nem túl gyakori, 1997-ben fogták nagyobb egyedszámban a fénycsapdák.
Kék övesbagolylepke – Catocala fraxini (Szabóky, eredeti)
Kék övesbagolylepke
Catocala fraxini Linnaeus
Társnév: Kéköves bagoly, Kékszalagos bagolylepke
Leírása: A lepke elülső szárnya szüreke barnásfekete zegzugos keresztsávokkal díszitett. Vesefoltja jól látható.
Hátulsó szárnya sötét feketésbarna, a szárny közepén széles világoskék keresztsáv húzódik. Mindkét szárny
fonákja világoskék, a rojtozat fehér. A szárny fesztávolsága 80–100 mm.
429
Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem. Elsősorban Közép-Európában elterjedt faj. Tápnövényei: nyár- és
fűzfajok, esetenként más lombos fákon is megél pl. kőris, tölgy stb. Egynemzedékes faj, augusztus–októberig
repül. Nappal a lepke összecsukott szárnyakkal a fatörzseken pihen. Az esti órákba az erjedő gyümölcsökön (pl.
vadkörtén) előszeretettel táplálkozik. Helyenként gyakori, kártétele nem ismeretes. Pete alakban telel át.
A rokon fajok hátulsó szárnyának alapszíne piros (pl. Catocala nuptaLinnaeus), vagy sárga (pl. Catocala
fulminea Scopoli)
Gammalepke – Autographa gamma Linnaeus
Társnév: gamma púposbagoly, gammapille, gamma bagolypille
Syn: Noctua gammaLinnaeus, Plusia gammaLinnaeus, Phytometra gammaLinnaeus
Leírás : Az elülső szárny színe változó, gyakran szürke-szürkésbarna. A középtér sötét. A keresztvonalak
kettősek, világosabbak, a külső homályos. A kör és a vesefolt gyakran ezüstösen keretezett. A szárnyközépen
egy görög (gamma) betűhöz hasonló rajzolat van. A hátulsó szárny szürkésbarna, szegélye barna. A szárnyak
fesztávolsága 50–55 mm. A hernyó 12 lábú, a fejtáján a test erősen elkeskenyedik. Színe nagyon változatos. A
hátán 6 hullámos fehér vonalat visel, a stigmák fehérek, fekete kerettel. Az oldalvonalak sárgák. A fej
barnászöld vagy halványzöld.
Elterjedés, életmód : Igazi vándorlepke. Európában semmilyen formában nem képes diapauzára. Mivel
azonban a lepkéknek a bábból való kikelés után petefészkük kifejlesztéshez nektárra van szükségül, az imágók
vándorlásra kényszerülnek. A populáció mindig ott van, ahol a természet fővirágzásban van. Minden évben
egyesével április–májusban, vagy tömegesen júniusban–júliusban éjjel-nappal vándorolnak a Mediterránumból
Európa északi részei felé, közben átkelnek az Alpok legmagasabb csúcsain, hágóin. A következő nemzedék
Észak-Európáig is eljuthat. A vándorlás irányát nem befolyásolja a szél iránya. Ősszel a vándorlás dél felé
irányul. Nálunk rendszeresen semmilyen formában nem telel át, azonban enyhe telek esetén védett helyeken
(üvegházakban stb.) néhány lepke, vagy a báb áttelelhet, az erdészeti fénycsapdák olykor már áprilisban 1–1
friss kelésű példányát fogták. Polifág faj. Erdészeti vonatkozásban tápnövényei a 2–3 éves erdeifenyő, nyír,
gyertyán, mogyoró kőris, dió, tölgy, hárs csemeték. Változó nemzedékszámú faj, hazánkban 2–3 nemzedéke is
kifejlődhet. A hernyó fejlődési ideje 30 nap. Hernyórágás az egész vegetációs időszak alatt előfordul.
Erdészetben hazánkban kártétele nem ismert. Európában 150 év óta 21 ún. „gamma év‖ volt. Főleg a
mezőgazdaságban okoz károkat, száraz meleg években.
Vetési bagolylepke – Agrotis segetum (Szabóky, eredeti)
Vetési bagolylepke
430
Agrotis segetum Denis & Schiffermüller
Társnév: vetési bagolypille, vetési földi-bagoly
Syn: Agrotis segetisHübner, Scotia segetumDenis & Schiffermüller
Leírás : A lepke nagyon változatos küllemű. Az elülső szárny világos szürkétől feketés szürkéig szinte minden
árnyalatban előfordul. A szárnyak nyugalomban vízszintesen állnak. A kör-, vese-, és csapfolt körvonalai
általában jól felismerhetők. Hátulsó szárnyai szürkésfehérek. A hím csápjai fésűsek, a nőstényeké fonalasok. A
hernyó fénytelen szürke, minden szelvényén 4 sötét pontszerű szemölcs van. Kissé araszolva mozog, mert az
első két hasi lábpár csökevényes. Hernyójának népi elnevezése „mocskos pajor‖
Elterjedés, életmód : Palaerktikus faj. Eurázsiai faunaelem. Európában Ázsiában, Afrikában egyaránt elterjedt.
Nagyon polifág. Erdészetben az 1–2 éves Pinus, Picea, Larix, Fagus, Quercus, Fraxinus, Salix csemetéket
károsíthat, a mezőgazdaságban majdnem minden kultúrnövényt. Magyarországon kétnemzedékes faj. A fejlett
hernyók telelnek át, ezek tavasszal már nem táplálkoznak. Az első rajzás május elején kezdődik és június végén
ér véget. A második nemzedék július- szeptemberben repül. A lepkék tenyészhelyük határain belül egyes
években nagy tömegben vándorolnak. Petéiket az éjszakai órákban rakják le, többnyire csiranövények
leveleinek alsó felére, és a talajon fekvő elszáradt növényi részekre. Általában a nyár végi, ősz eleji hernyó
nemzedék kártétele a nagyobb. A hernyók a talaj közelében károsítanak, repedezett talajok esetében a
repedésekben is („terricol‖ hernyó). A talajfeletti rágás a vegetációs periódusban háromféle lehet: derült időben
napközben a felső talajrétegben gyökereket, borult és esős időben a talajfelszíni növényi részeket, éjszaka a
talajon a talajfelszíni növényi részeket rágnak. A hernyó ősszel 0 °C talajhőmérsékletnél a rágást
beszünteti. Csemetekertekben elszaporodásának oka főleg a közeli elhanyagolt szántók. Aszályos években a
hernyók a szántókról a szomszédos hűvösebb nedvesebb erdőkbe vándorolnak. Különösen csapadékban szegény
tél és száraz forró nyár után alakul ki tömegszaporodásuk, ami általában 2-3 évig tart. A tömegszaporodást a
hűvös esős június, július, és a csapadékban gazdag ősz és tél korlátozza.
Erdeifenyő vetési bagolylepke – Agrotis vestigialis (Szabóky, eredeti)
Erdeifenyő vetési bagolylepke
Agrotis vestigialis Hufnagel
Társnév: Őszi földibagoly
Syn: Scotia vestigialisHufnagel,
Agrotis valligera Denis & Schiffermüller, Euxoa vestigialisHübner, Rhyacia vestigialisRottenburg
431
Leírás: Az elülső szárny színe barnától a barnásszürkéig változó. A hím világosabb, a nőstény sötétebb színű. A
csapfolt nagy, feketén keretezett, a körfolt kicsi, a vesefolt nagy. A világos hullámvonalakon belül fekete nyilak
vannak. A hernyó szürke, barna vagy zöldes. A hátán lévő vonal halvány, feketésen szegélyezett. Az
oldalvonalak világosak, sötét keretük van. A fejen X alakú rajzolat látható.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-, Közép-, Kelet- és Dél-Európában elterjedt faj, főleg
meleg laza homokos talajokon. Polifág. Tápnövényei az erdészetben elsősorban a Pinus silvestris 1-3 éves
csemetéje, valamint a Picea, Larix, több lombos fafaj csemetéje és különféle lágyszárúak. Egynemzedékes faj.
A lepke július végétől szeptemberig repül. Fő rajzási ideje augusztus vége, szeptember. Némelykor, főleg enyhe
száraz tél után a lepkék június közepétől repül. Petéit a talajra rakja. A kikelt hernyó napközben a talajban a
gyökereket 2–3 cm mélyen átharapja és a csemete szárát is megeszi, éjjel a talaj felszínén, a növény szárát, alsó
leveleit és tűit rágja. A hernyók a talajban telelnek át. Az áttelelt hernyók az időjárástól függően március–
áprilistól kezdve táplálkoznak. Általában június végétől laza gubóban, a talajban bábozódnak.
Tömeges elszaporodása főként az Dél-Alföld meleg homokos talajain fordul elő.
Felkiáltójeles bagoly
Agrotis exlamationis Linnaeus
Társnév: Pázsit földibagoly, fölkiáltójelű bagoly
Syn: Scotia exlamationisLinnaeus
Leírás : Elülső szárnya egyszínű szürke, rajzolata kontrasztos, a nőstény barna vagy feketésbarna. A vesefolt
mindig sötétebb, mint a körfolt. A csapfolt minden esetben mélyfekete, feltűnő „felkiáltójel‖. A hernyó sárga
vagy szürkésbarna matt színű, feje sárgásbarna. A háti vonalak olajbarnák. Az oldalvonalak sötétbarnák.
Minden szelvényen 4 fekete pont van.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Polifág. Az erdészetben Pinus-,
Ulmus-, Acer-fajokon és lágyszárúakon él. Két nemzedéke május végén júniusban, augusztus elején
szeptemberben repül. A peterakás a talajra elszórtan, olykor a levél vagy a tű alsó felére történik. A nőstény
600–700 petét rak. A hernyók nyáron és ősszel táplálkoznak. A nappal talajban pihenő hernyók éjszaka jönnek a
talaj felszínére és ott növényi részekkel táplálkoznak. Mindig az őszi károsításuk a nagyobb. A hernyó áttelel, és
tavasszal már nem táplálkozik. Áprilisban erős szövedékben, a talajban bábozódik. Csemetekertekben és fiatal
erdősítésekben okozhat kárt, különösen enyhe tél és száraz meleg nyár esetén.
Csíkos fésűsbagolylepke
Euxoa ob e lisca Denis & Sciffermüller
Syn: Euxoa praticolaHübner,
Euxoa declaraus Walker, Agrotis obeliscaDenis & Schiffermüller
Leírás : A lepke színezete változatos. Az elülső szárny vörösbarna, a körfolt nagy sárgásszürke. A hím hátulsó
szárnya fehér, a nőstényé szürke.
Elterjedés, életmód : Egész Európában elterjedt, Anglia és Skandinávia kivételével. Elsősorban síkvidéken,
homoktalajokon, vagy dombvidékenen fordul elő. Tápnövénye a fiatal akác (Robinia pseudoacacia), szántóföldi
és kertészeti növények. A mezőgazdaságban ritkán okoz érzékeny károkat. Egynemzedékes faj, júliustól október
elejéig repül. Hernyó alakban telel át. A hernyók akác csemetekertekben érzékeny károkat okozhatnak.
Káposzta bagolylepke
Mamestra brassicae Linnaeus
Társnév: Káposzta bagolypille
Syn: Noctua brassicae Linnaeus, Barathra albicolon Stephens, Barathra ochracea Tutt
Leírás : A lepke rajzolati eleme és mintázata nem mutat erős változékonyságot, csak a színezete. Az elülső
szárny csúcsa szürke, a vesefolt nagy, fekete. Hátulsó szárny világos szürke vagy barnásszürke. Szárny
432
fesztávolsága 38–40 mm. Hernyója szürkészöld, vagy sötét zöld, olykor piszkosszürke. Három háti vonala
világos, oldalvonala sárga. A kifejlett hernyó 40–42 mm.
Elterjedés életmód : Euroszibériai faunaelem, egész Európában elterjedt, üde nedves he-lyeken síkságtól a
hegyvidékig. 2000 m magasságig felhatol. Polifág, tápnövényei: Larix, Salix, Crataegus, de sok más lombos- és
fenyőfa is, Elsősorban csemetekertekben okozhat kárt. Az imágó napközben a fatörzsön rejtőzködik.
Magyarországon két nemzedéke május– június, július–augusztusban repül. Meleg helyeken egy részleges
harmadik nemzedéke is előjöhet. Petéit a levél fonákjára rakja. A kikelt hernyók társasan rágnak, csak a felső
epidermisz réteg marad épen (ablakos rágás). Az idősebb hernyók június közepéig egyesével táplálkoznak. A
talajban, laza szövedékben bábozódnak. Báb alakban telel át. Erdészeti jelentősége csekély.
Fehérfoltos kertibagoly
Melanchra persicariae Linnaeus
Társnév: Fekete kertibagoly
Syn: Polia persicariaeLinnaeus, Mamestra persicariaeLinnaeus
Leírás : A lepke fekete, ibolyáskék behintéssel. Vesefoltja fehér, piszkosfehér, olykor szürkésbarna.
A hernyó nagyon változatos: barnászöld, olajzöld, piszkoszöld, szürke, szürkésbarna. A háti sávok világos
sárgák. A fej zöld vagy barna. A 4., 5., és 11. szelvényen egy-egy kis dudor látható.
Életmód, elterjedés : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt, félárnyékos, árnyékos, üde, nedves
termőhelyen. Magyarországon mindenütt megtalálható. Polifág, tápnövényei: Betula-, Alnus-, Salix-, Prunus-
fajok, cserjék, valamint lágyszárú növények. Repülési ideje májustól-augusztusig tart. Petéit kis halmokba a
tápnövényre, vagy gyöngysorszerűen a szárak csúcsrészeire rakja. Hat lárvastádiuma van. A hernyó a fiatal és
idős fák leveleit rágja, és júliustól októberig táplálkozik. A talajban, báb alakban telel át.
Vörös csipkésbagoly (színes: 43., 44.)
Scoliopterix libatrix Linnaeus
Társnév: Csipkésbagoly
Leírás : Elülső szárnya barna, a tőtér és a középtér közepe ságásbarna, vagy skarlátvörös. A keresztsáv kettős és
fehér. A körfolt fehér, a vesefolt egy-két fekete ponttal hangsúlyozott. Az elülső szárny külső szegélye csipkés.
Hátulsó szárny szürke. A hernyó hosszú, sima, változatos. Utolsó stádiumában sárgás vagy sötétzöld, hátán
három sötét vonallal és sárgás oldalvonalakkal.
Elterjedés, életmód : Európában előforduló faj. Tápnövényei: nyár-és fűz-fajok Az első nemzedéke június–
júliusban, a második augusztus–októberben jelenik meg, ezek áttelelnek s a következő év májusáig repülnek.
Imágói üreges fákban, barlangokban telelnek. A hernyók csupán a zsenge fiatal leveleket eszik a
hajtáscsúcsokon, melyeket összeszőnek. A bábozódás összesodort levelek között laza szövedékben történik.
Fenyőbagoly – Panolis flammea (Szabóky, eredeti)
Fenyőbagoly (színes: 46.)
433
Panolis flammea Denis & Schiffermüller
Társnév: Erdeifenyő bagolylepke. Közönséges fenyőbagoly
Syn: Panolis griseovariegataGoeze,
Panolis piniperda Panzer
Leírás : A lepke elülső szárnyának színezete fahéjvöröstől a sárgásbarnán át a szürkésbarnáig változó. A

középteret határoló keresztvonal fűrészes, a belső szegély felé összefutó. A vesefolt a csúcs felé elnyúlik,
fehéren és sötéten keretezett. A körfolt hófehér színű kerek, vagy kissé szögletes. A hátulsó szárny sötétbarna. A
fej, tor hosszú vörösesszürke-, a potroh sárgászürke szőrökkel borított. A szárny fesztávolsága 30–35 mm. A
hernyó csupasz, három pár tori, négy pár hasi, és az utolsó szelvényen egy pár tolólába van. A kifejlett hernyó
30–40 mm. 16 lábú zöldszínű, hátán 3–5 fehér hosszanti sáv, oldalt közvetlen a lábak felett egy narancspiros sáv
húzódik. A fiatal hernyó araszolva jár.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Az egész palearktikumban elterjedt. Tápnövénye a Pinus silvestris.
Tömegszaporodása esetén azonban más Pinus-fajokat, luc- és vörös fenyőt valamint a tölgyet és a nyíreket is
megeszi. (Schwenke 1978). Elegyetlen erdeifenyő állományok veszélyes kártevője. A lepke márciustól áprilisig
repül. Petéit 1–18-asával az előző évi tű alsó részére rakja, melyeket erősen odaragaszt. A peterakás függ a
levegő hőmérsékletétől és a páratartalmától. A kikelő kis hernyók a rügyekbe fúrják magukat, és azt rágják. Az
első vedlés után az előző évi tűkkel táplálkoznak, később az új hajtásokkal is. Június–július folyamán a talajban
bábozódnak. A fenyőbagoly tömegszaporodása elsősorban Németországban okoz problémát és 1781–1923
közötti írásos feljegyzések alapján 10 éves periodicitás figyelhető meg. Mióta Németországban elegyesen
telepítik az erdeifenyveseket, a károsítás mértéke csökkent. Az első stádiumú hernyó ökológiai tűrőképessége
hőmérséklet és páratartalom tekintetében rendkívül alacsony, de végeredményben a mortalitás ebben a
stádiumban elhanyagolható, mert a hernyók a rügyek védelmében élnek. Báb állapotban a legérzékenyebb,
mivel az a talaj nedvességének változására nagyon érzékeny, – közel 10 hónapot fekszik a talajban – ha a talaj
nedvessége 100% alá süllyed (elég 4–10%-os csökkenés) a mortalitása ugrásszerűen megemelkedik.
Magyarországon rendszeresen fogják a fénycsapdák. Gyakori, de tömegszaporodása Magyarországon nem
fordult elő, mert erdeifenyveseink talaja szinte minden évben kiszárad, még az avar alatt is, ennek
következtében a bábok mortalitása magas.
Kis fésűsbagoly – Orthosia cruda(Szabóky, eredeti)
Kis fésűsbagoly
Orthosia cruda Denis & Schiffermüller
434
Társnév: Sárga-szürke koraibagoly, tavaszi bagolypille
Syn: Monima (Taeniocampa; Orthosia)
pulverulenta Esper
Leírás : A lepke igen változékony. Elülső szárnyának színe a fehéresszürkétől a szürkésbarnán keresztül a
szürkés vörösbarnáig változó. A keresztsávok pontjai sötétszürkék, hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága
20–28 mm. A hernyó sárgászöld, olajbarna vagy fahéjbarna színű. A három háti vonal sárgás, oldalvonalak
sárgák. A 11. szelvénye kiemelkedik.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövényei: Quercus, Betula,
Acer, Carpinus, Ulmus, Sorbus, Tilia, Salix, Corylus, Crataegus. Fő tápnövényei a tölgy-fajok. Egynemzedékes,
március–áprilisban repül. Éjszaka aktív, mesterséges fényre jól repül. Petéit a rügyekre rakja, a hernyók az
összeszőtt levelek között táplálkoznak május közepétől június közepéig. A téli araszoló lepkék hernyóival egy
időben és együtt található meg. A talajban laza szövedéket készítve a báb telel át. Populációdinamikája a
téliaraszolókéhoz hasonló.
Foltos fésűsbagoly – Orthosia gothica (Szabóky, eredeti)
Foltos fésűsbagoly
Orthosia gothica Linnaeus
Társnév: Barna szürke koraibagoly
Syn Monima (Taeniocampa) gothica Linnaeus
Leírás : A lepke elülső szárnya fénylő vörösesbarna. A vesefolt és a körfolt nagy, jól látható. A hátulsó szárny
barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 30–35 mm. A hernyó fehéres- vagy sárgászöld. Három oldalvonala
sárgásfehér. A pontszerű szemölcsök fehérek.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-, Nyugat- és Közép-Európa üde, félnedves termőhelyein
lomb- és fenyőállományokban terjedt el. Tápnövényei: Quercus, Tilia, Ulmus, Betula, Carpinus, Populus, Salix,
stb. Az imágó március–áprilisban repül. Éjszaka aktív. Petéit két egymás melletti négyzetalakzatban helyezi el.
A hernyó május–júniusban táplálkozik. A talajban szövedékben, báb alakban telel át. A tölgyesek és gyertyános-
tölgyesek komplex károsítói közé tartozik. A téli araszolók hernyóival együtt kárt is okozhat.
Tarka őszibagoly
435
Conistra vaccinii Linnaeus
Leírás : Elülső szárnya széles lekerekített, kissé fénylő. Szine az okkersárgától a vörösbarnán keresztül a
szürkésfeketéig igen változó. Hátulsó szárnya szürkésbarna, vöröses rojtozattal. Szárnyfesztávolsága 30–35 mm.
Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt Spanyoloszág és Portugália kivételével. Tápnövényei: Quercus,
Tilia, Acer, Ulmus, Salix, Alnus, Crataegus, Sorbus, Calluna stb. Szeptember–októbertől áttelelés után áprilisig
repül. Hernyója májustól júniusig rág. A fiatal hernyó a rügyeket és a virágokat, később a leveleket rágja. A
hernyó az utolsó stádiumban lágyszárú növényeken táplálkozik. A talajban bábozódik, fényre nagyon jól repül.
Őszibagoly – Agrochola circellaris Hufnagel
Leírás : Elülső szárnya okkersárga alapszínű, a rozsdavöröstől a szürkésbarnáig változó. A vesefolt

vörösesbarna, lekerekített. A külső hullámvonal vörösesbarna. A hátulsó szárny elülső szegélyén széles
okkersárgás sáv található. A szárny fesztávolsága 34–37 mm.
Elterjedée, életmód : Egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Salix, Populus, Quercus, Ulmus, Fagus, Betula,
Crataegus és gyümölcsfák. Repülési ideje szeptembertől novemberig tart. Kis csomóba a rügyek közé rakja a
petéit, amelyek áttelelnek. A hernyók március közepétől április végéig esznek, eleinte a virágrügyekkel,
virágokkal, terméskezdeményekkel, és a zsenge levelekkel, később pedig lágyszárú növényekkel táplálkoznak.
Tömegszaporodása esetén jelentős terméskiesés lehet. A bábozódás a tápnövényen történik.
Nyár bagolylepke – Acronicta megacephala (Szabóky, eredeti)
Nyár bagolylepke
Acronicta megacephala Fabricius
Leírás : Elülső szárnya feketésbarna, fehéres behintéssel. A vesefolt és a külső keresztvonal gyakran hiányzik.
A körfolt világos, közepén sötét folttal. A tejfehér hátulsó szárnyán az erek erősen feketések.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, Eurázsiában és egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Populus-
félék, különösen a Populus tremula, de a Salix is. A hernyó a levelekkel táplálkozik. Repülési ideje május–
szeptember. Egynemzedékes faj, időnként egy részleges vagy teljes II. nemzedékkel. Mesterséges fényre jól
repül, főleg nyárasok közelében gyakori.
436
Trapézbagoly – Cosmia trapezina (Szabóky, eredeti)
Trapézbagoly – Cosmia trapezina Linnaeus
Leírás : Elülső szárnyak színe a sárgától a szürkén át a rozsdavörösig igen változó lehet. A keresztsávokkal
határolt középtér trapéz alakú. A vesefolt hosszúkás és sötétbarna. A körfolt világos. Hátulsó szárny
barnásszürke, belső szegélye szélesen világos. Szárnyfesztávolsága 28–38 mm.
Elterjedés, életmód : Egész Európában elterjedt faj. Tápnövénye: Quercus, Fagus, Betula, Fraxinus, Acer,
Ulmus, Populus, Crateagus, Salix. A lepke júniustól szeptemberig repül. Petéje áttelel. A hernyók májustól
június végéig rügyeken, leveleken táplálkoznak. A hernyók közötti gyakori a kannibalizmus. Az avar alatt a
talajban bábozódnak. A Tortrix viridana hernyóival gyakran együtt fordul elő. Mesterséges fényre jól repül, a
fénycsapdák olykor nagy egyedszámban számban fogják.
Család: GYAPJASLEPKEFÉLÉK
Fam:Lymantriidae
Közepes vagy nagy, szőrös testű, zömök, széles szárnyú lepkék. Erős kifejezett ivari kétalakúság jellemző rájuk.
A nőstények nagyobbak, mint a hímek. Az Orgyia nemzetség nőstényei szárnytalanok. Az elülső szárnyakon az
m1 ér az m3 közelében, az r4 és az r5 az r3-ból ered. Nyelvük gyakran csökevényes vagy hiányzik. A hímek csápja
gyakran erősen fésűs, néha a nőstényeké is. Testük dúsan szőrös. A nőstény potroha végén gyakran nagy
szőrcsomó van, amelyből a petecsomó fölé védő réteget rak. Chaetosnemajuk nincs. Tympanalis szervük az
utótoron van. A hernyók 16 lábúak, hátukon szemölcs sorok találhatók, melyből szőrpamacsok állnak ki. A fej
két oldalán feltűnően nagy szemölcsök vannak. Hernyóik szőre gyakran mérgező.
437
Bükk gyapjaslepke – Elkneria pudibunda (Szabóky, eredeti)
Bükk-gyapjaslepke (színes: 18.)
Elkneria pudibunda Linnaeus
Társnév: Hamvas szövő, bükk-gyapjaspille
Syn: Dasychira pudibundaLinnaeus
Leírás : A lepke alapszíne nemcsak az ivarok között, hanem az ivaron belül is változatos. Két alaptípusa van,
egy világos szürke élénk mintázatú, és egy egyszínű sötét palaszürke. A hím szárnyainak fesztávolsága 33–45
mm, a nőstényé 40–62 mm. A tor hátsó részén egy szőrökből álló fekete folt van. Az elülső szárnyon mindkét
ivarnál két sötét keresztvonal látható. A majdnem egyenes külső hullám és a belső keresztvonal az alsó részén
megtörik, a hímeknél kettős. A hátulsó szárnya világosabb szürke sötét középfoltú, és a szegélytérben van egy
elmosódott sáv. A pete frissen zöldes szürke, később aranysárga. A fiatal hernyó zöldessárga, hosszú szőrökkel
és minden szelvényén 8 vörös bibircsókkal. A hernyó színe a vedlések során változik. A kifejlett hernyó a 4.–7.
szelvényén 4 sűrű okkersárga kefeszerű pamacsot visel. A 4.–8. szelvények találkozásánál bársonyos fekete
gyűrűk láthatók. A 11. szelvényen egy hosszú hátrafelé álló vöröses szőrpamacs van. A hernyók színe
változatos, sárga, okkersárga, fehéressárga, fehér, vörösesbarna lehet.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt, és a 40–60 szélességi fok között
honos. Polifág faj, de a bükköt előnyben részesíti. További tápnövényei: Carpinus, Ulmus, Tilia, Saix, Acer,
Quercus, Populus fajok. Az utóbbi években akácon is gyakran megfigyeltük. Szükség esetén fenyő-féléken is
megél. A kőrist és a jegenyefenyőt elkerüli. Egynemzedékes (univoltin) faj. A lepke május–júniusban repül. A
nőstény 50–300 petét rak le a fatörzs kérgére, főleg a törzs déli oldalára kb. 5 m magasságig. A hernyók kb. 3
hét múlva kelnek ki és néhány napig együtt maradnak ezek az ún. „hernyófoltok‖. Első táplálékuk a peteburok,
ezután felmásznak és szétszélednek a koronában. Szeptember végéig–október elejéig táplálkoznak, ezután a
talajtakaróban laza szövedékben bábozódnak. Gradációjuk Közép-Európában kizárólag bükkösökben fordulnak
elő. Elsősorban száraz napos, déli kitettségű bükkösökben telepszenek meg. Hazánkban különösen
bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, és nemesnyár ültetvényekben gyakori, de kártételükről nem tudunk.
Nagykiterjedésű gradációjuk Ukrajnában és Németországban gyakori és két évig tart. A gradáció összeomlását
elsősorban baktériumok és rovarpatogén gombák okozzák. Természetes ellenségei az énekes madarak, ragadozó
rovarok, valamint a Hymenoptera és Tachinida fajok.
438
A lepkék mesterséges fényre jól repülnek, éves előrejelzésük a fénycsapdákkal fogott egyedszám alapján
lehetséges.
Rozsdabarna kisszövő – Orgyia antiqua (Szabóky, eredeti)
Rozsdabarna kisszövő
Orgyia antiqua Linnaeus
Társnév: Kökényszövőlepke, kökényszövőpille
Syn: Orgyia recensHübner
Leírás : A hím szárnyának fesztávolsága 25–30 mm. Az elülső szárnya sárgás-rozsdabarna, két sötét
keresztvonallal és a külső szögletben egy fehér folttal. Hátulsó szárnya egyszínű okkerbarna. A hím csápja
erősen fésűs. A nőstény alig lepkeszerű esetlen, látszólag csak egy nagyméretű potrohból áll. Nagyon rövid
fehéres szárnycsonkot visel. A potroh szelvényei szürkén molyhosak. A pete félgömb alakú sárgásszürke, fekete
középpel. (Döhring, 1955). A fiatal hernyó fekete. a kifejlett feltűnően tarka, színes szőrpamacsok díszítik 30–
35 mm nagyságú. Alapszíne vörös, testén fekete és vörös mintázatok vannak. Hátán 4 feltűnő sárga
szőrpamacsot visel. Az elülső testszelvény mindkét oldalán 1 előreálló, az 5. szelvény mindkét oldalán egy
oldalt álló, és a 11. szelvényen hátrafelé álló hosszú sötétszürke vagy fekete pamacs van. A báb sárgásbarna a
nőstényén sötét oldalsávok láthatók.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európán kívül Szibériában, Japánban elterjedt. Dél-Amerikába
(Chile), és Észak-Amerikába (Kanada) behurcolták. Polifág, fákon, cserjéken, félcserjéken él. Lombos fák közül
leggyakrabban a tölgyeket, bükköt, gyertyánt preferálja, de gyakori a szileken és juharokon is, a fenyők közül a
luc-, jegenye- és erdeifenyőt választja szívesen. Kétnemzedékes (bivoltin) faj. Június közepétől július közepéig
ill. augusztus elejétől szeptember végéig repül. Pete alakban telel át, az első nemzedék hernyói április-májusban
kelnek ki. A fiatal hernyók a rügyeket és termés-kezdeményeket fogyasztják. Júniusban bábozódnak. A második
nemzedék hernyói július–augusztusban. rágnak. A bábozódás laza szövedékben a levelek között történik. A
hímek jól repülnek, inkább nappal aktívak. A szárnytalan nőstény a bábból való kikelés után a gubón marad és
ott kopulálnak. Gyakran magára a gubóra rakja a petéit. (Reichart 1963, Balázs, 1967). Tömegszaporodása
ritkán fordul elő, Közép-Európában. Finnországban és Svédországban lépett fel tömegesen. Magyarországon
439
tömegszaporodása erdeinkben nem fordult elő. A nőstény feromonja jól ismert és látványosan hatásos. A hímek
fényre csak elvétve repülnek.
L-betűs szövő – Arctornis l-nigrum Müller
Társnév: Fekete v-szövő
Syn: Arctornis v-nigrumFabricius
Leírás: A szárnyak fesztávolsága 42–58 mm. A lepke ezüstfehér, kékeszöld erekkel. Az elülső szárnyak
közepén egy fekete L, esetenként V alakú fekete vonal látható.
Elterjedés, életmód: Euroszibériai faunaelem, Egész Európában elterjedt. Kétnemzedé-kes faj. A lepke repülési
ideje június–július és augusztus. A hernyók késő őszig rágnak. Hernyó alakban, a talajon egyesével összeszőtt
levelekben telelnek át. Fő tápnövénye a bükk és a hárs, de a nyárfákon és fűzeken is gyakori.
Gyapjaslepke (színes: 11., 12., 13., 14.)
Lymantria dispar Linnaeus
Társnév: Gyapjaspille, gyapjas pohók
Syn: Porthesia disparLinnaeus,
Ocneria dispar Linnaeus
Leírás : Feltűnő az ivari kétalakúság. A hím szárnyainak fesztávolsága 35–50 mm, a nőstényé 50–80 mm. A
nőstény szárnyainak alapszíne világos okkersárga, az elülső szárnyon 4 barnás hullámvonal és sötétebb barna
foltok vannak. A hullámvonalak olykor elmosódottak. A hátulsó szárny mintázata elmosódott. Tora erősen
bolyhos, színe a szárnyakéval azonos. A potrohon sötétebb sárga színű vastag gyapjúréteget visel, ami a peték
befedésére szolgál. A hím sötétebb, alapszíne szürkésbarna. Teste vékony, az elülső szárny mintázata hasonlít a
nőstényéhez, de a 3. és 4. hullámvonal mindig jól látható. Csápjai szélesen fésűsek. A hátulsó szárny rajzolat
nélküli. A pete gömb alakú, csúcsi részén kissé benyomódott. A hernyó alapszíne lehet barnásfekete,
sárgásbarna, sötétszürke. Testszelvényeinek háti részén két hosszanti sorban szemölcsöket visel, amelyek az
első öt szelvényen kék, a 6.–10. szelvényen piros színűek. A kifejlett hernyó mérete: hím 40–50 mm nőstény
60–75 mm.
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, egész Európában elterjedt (Skandinávia északi részének
kivételével). Ázsia jelentős részén is megtalálható. Az európai (és amerikai) populáció nősténye nem repül, az
ázsiai populációé igen. A gyapjaslepkét 1869-ben bevitték Észak-Amerikába, ahol kiszabadulva veszélyes
kártevővé vált. Erősen polifág, Európában 270–300 tápnövényét ismerik. A Fraxinus-, Aesculus-, Rhamnus-
félék kivételével szinte minden növényt elfogyaszt. Fenyőféléken is megél, olykor az akácot is tarra rágja. A
tölgyféléket előnyben részesíti. Szívesen táplálkozik gyümölcsfákon, gyertyánokon nemes nyárakon, fűzféléken,
juharon. Olykor az erdeifenyőt is tarra rágja. Egynemzedékes (univoltin) faj, állítólag a Kaukázusban van egy
kétnemzedékes rassza, amelyet egyszer közöltek, de máig nem erősítettek meg. A lepke az időjárástól függően
július–augusztusban rajzik. A nőstény nem repül, általában a fatörzsön ül. A nőstény által kibocsátott illatanyag
(feromon) csalogatja a hímeket, melyek jellegzetes cikk-cakkban repülve közelítenek a nőstényhez. A hímek a
nappali és koraesti órákban aktívak. A kopuláció a kelés utáni napon történik. A nőstény a petéit a fa törzsének
alsó részére csomókba rakja, és a potroh végén lévő sárgásbarna nemezszőrrel fedi be, miáltal a petecsomók a fa
törzséből kiemelkedő narancssárgás színű foltoknak látszanak. Petéit a gradáció kezdetén a fák déli, délnyugati
oldalára rakja. A tömegszaporodás csúcsán a törzs felső részére és az ágak alsó felére is rak petét. A lepke a
gradáció kezdetén 500–800, a gradáció összeomlásakor 70–150 petét rak le. (Varga 1984, Leskó 1991). Az
embrionális fejlődés négy hét, az embriók a peteburok védelme alatt telelnek át, és az időjárástól függően a
hernyók április végén, május elején kelnek ki. A kikelt hernyók néhány napig a petecsomón maradnak, a
peteburkot megeszik, azután a fa koronájába másznak (fotótropizmus). A hernyók minden stádiumban tudnak
selyemfonalat szőni. A fiatal hernyók e selyemfonál, valamint hosszú szőrük, és könnyű súlyuk által a szél
segítségével terjednek. Olykor 10 km-es távolságra is „elvitorláznak‖ (Leskó 1986). Az idős hernyók a
tömegszaporodás csúcsán, táplálékhiány esetén tömegesen vándorolnak új táplálékforrás felé. A hernyónak hat
lárvastádiuma van, a hímének általában öt, a nőstényének hat.
Fejtokátmérők:
440
L1: 0,5-0,6; L2: 1,05-1,23;
L3: 1,35-2,25; L4 2,79-3,95;
L5: 4,03-499; L6 5,24-6,47 mm
A hernyók szőrei érzékeny bőrű emberek (főleg kisgyerekek) bőrén kellemetlen kiütéseket okoznak. A
bábozódás május végén, júniusban laza szövedékben a fa törzsén, ágakon összesodort levelek között történik.
Elsőként a hímek bábozódnak be a nőstények bábozódása mintegy egy héttel később kezdődik. A bábnyugalom
a két ivar között különböző, 28 °C-nál a hímek 15, a nőstények 11 nap alatt keltek ki (Mithat 1933).
A gyapjaslepke elszaporodásának okai összetettek, soktényezősek, amelyek a hernyókra és a bábokra hatnak (pl.
gyors fejlődés, csekély mortalitás, a lepkéknél a kedvező kopuláció, és peterakás). Fontos tényező a száraz,
meleg időjárás, és az ezzel együtt járó táplálék növekedése.
Tömegszaporodása leggyakrabban elegyetlen cseres-, kocsányos, cseres-kocsánytalan tölgy állományokban

fordul elő, de nyár és fűz állományokban is gyakran előfordul. Mind sarj, mind természetes úton felújított
szálerdőkben, a legkülönbözőbb termőhelyen felléphet károsítása. Tömegszaporodásának kiinduló gócai
Magyarországon elég jól ismertek. Tömegszaporodása az erdészeti fénycsapdák szerint 2–4 évig tart. A
gyapjaslepke hazánkban több, többé-kevésbé elkülönülő populációt alkot. Az elszigetelődést segíti, hogy a
nőstények röpképtelenek, a populáció terjedéséről a fiatal hernyók gondoskodnak. Populációdinamikájuk az
ország tájain különböző, ami szoros összefüggésben van az ariditási indexszel. Az Alföld északi részén, az
Északi-középhegységben és a Dunántúl nagy részén 8–10 év, az Alföld déli részein 3–5 év, Nyugat-és Dél-
Dunántúlon 10–12 év. A tömegszaporodásának csúcsán a fákat tarra rágják. A legnagyobb mértékű és területű
rágás 1964–1965 és 1994–1995 években volt, amikor 30.000 ha erdőterületen okozott erős kárt. A tarrágást az
erdők általában elviselik és csak a fák növedékveszteségében mutatkozik meg a kár. A fák teljes
regenerálódásához a tarrágást követően 3 évre van szükség (Varga 1964, Leskó 1991). Ártéri területeken a
magas vízállással egybekötött tarrágás 1965-ben az Ormánságban a kocsányos tölgyek nagyarányú
pusztulásához vezetett. (Varga–Palotás 1981). 1994-ben hosszantartó szélsőségesen száraz időjárás Gal-
gamácsánatarrágást követően a cserek pusztulását okozta. A gradáció összeomlását az éhség, és az éhség
nyomán fellépő polyédervírus okozta betegség, a ragadozó rovarok és parazitoidok tömeges fellépése segíti elő.
A ragadozó rovarok közül meleg hegy és dombvidéki területeken a Calosoma sycophanta, Calosoma inquisitor,
Xilodrepa quadripunctata, a Hymenoptera félék közül a sarlósfürkész fajok, valamint parazitoid Diptera fajok a
leggyakoribbak. (Szalay-Marzsó 1957, Leskó 1991).
A gyapjaslepke elleni védekezés ma már környezetkímélő módszerrel megoldható anélkül, hogy a gradáció
időtartamát meghosszabbítanánk, és az erdő életközösségében nagyobb kárt okoznánk. Leghatásosabbak a
Bacillusthuringiensis spóraszuszpenziot tartalmazó bioprepartátummal, és a kitin-szintézist gátló szerek
alkalmazásával történő védekezések.
A Lymantria dispar előrejelzése több módszerrel történik, részben az erdészeti fénycsapdák segítségével (a
gyapjaslepke mesterséges fényre mérsékelten repül), részben petecsomók számolásával, és feromon csapdákkal.
441
Apácalepke – Lymantria monacha (Szabóky, eredeti)
Apácalepke (színes: 110.)
Lymantria monacha Linnaeus
Társnév: apáca, fenyő-gyapjaspille
Syn: Psilura monachaLinnaeus,
Liparis monacha Linnaeus, Ocneria monachaLinnaeus
Leírás: A lepkére jellemző az ivari kétalakúság. A hím kisebb (szárnyfesztávolság 31–35 mm) a csáp erősen
fésűs szürkésbarna, a potroh halványan pirosas vagy szürke. A nőstény nagyobb (szárnyfesztávolsága 45–65
mm), a potroh élénk piros. Mindkét ivar fehér, fekete hullámvonalakkal, foltokat visel az elülső szárnyon. A
hátulsó szárny barnásszürke. A szín és a rajzolat változó. Számos szín variációja van. Napjainkban
Magyarországon a sötét, feketés szárnyú egyedek gyakoribbak. A pete gömb alakú, belapított. A fiatal hernyó
agyagsárga színű, hosszú szőrökkel, amelyet az első vedlés után elveszít. A kifejlett hernyó hátoldalán 6
hosszanti sorban álló kékesszürke, sárga és szürke szőrökkel fedett szemölcsök vannak. A 9. és 10. szelvényen 2
vörös szemölcs található. A 2. szelvénytől nagy fekete folt kezdődik, amely közép sávként folytatódik, és a 7. és
9. szelvénynél megszakad.
Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Egész Európában és Ázsiában, egészen Kelet-Ázsiáig
elterjedt. Polifág, tű és lomblevelű fákon él. Legfontosabb tápnövényei a Picea-, Pinus-, Larix-, Abies-, Fagus-
fajok. Tömegszaporodásakor a Carpinus, Betula, Quercus, Ulmus, Acer fajokon is megél. A lepke július-
augusztusban rajzik, kifejezetten éjjel aktív. Mesterséges fényre mindkét ivar repül. A nőstény a petéket
csomókba, a törzs alsó részén (2–4 m magasan) kéregrepedésekbe rakja. A nőstényenkénti peteszám 70–300
között változik. A fiatal hernyók májusban kelnek ki, a fakadó rügyeket és a leveleket rágják, eleinte
csoportosan táplálkoznak, csak később szélednek szét. 5–7 hernyóstádiuma van. A hímek 5–6 a nőstények 6–7
hernyóstádium után bábozódnak június végén július elején. A bábozódás a fa törzsén történik, tömegszaporodás
esetén a fa koronájában is. Az apácalepke tömegszaporodása elegyetlen lomberdőkben erősen gátolt,
bükkösökben a sima törzsön a peterakás, tölgyesekben a kemény levelek miatt (Wellenstein 1942). A történelmi
Magyarországon Erdélyben és a Felvidéken a lucosokban súlyos károkat okozott. Az ország jelenlegi területén
tömegszaporodása még nem fordult elő. Európában elsősorban Németországban és Lengyelországban okoz
442
ismétlődő károkat. Tarrágása, vagy a tűlevél 70–80%-os elvesztése után a lucfenyő elpusztul. Az erdeifenyő
valamivel ellenállóbb. Erős rágása után a legyengült állományokban másodlagos károsítóként megjelenhetnek a
szúfajok. Az évszázad legnagyobb mértékű apácalepke gradációja 1978–1984 között Lengyelországban és
Németország keleti részén az Odera mellett volt. A gradáció csúcsán 1982-ben 2,5 millió ha erdőterületen
védekeztek Lengyelországban. Egyes területeken fánként 20.000 hernyót is számoltak.
Természetes ellenségei közül legfontosabbak a petével táplálkozó Rhaphidia fajok (tevenyakú fátyolkák), rabló
poloskák, bábrablók, valamint a parazitoidok mint pl. a Diptera, és Hymenoptera fajok.
Előrejelzése petecsomó számlálás, és a fénycsapdák alapján lehetséges. Védekezés esetén a kitinszintézist gátló
szerek és a Bacillus thuringiensist tartalmazó spóraszuszpenzió jöhet számításba.
Aranyfarú szövő – Euproctis chrysorrhoea nőstény (Szabóky, eredeti)
Aranyfarú szövő (színes: 15., 16., 109.)
Euproctis chrysorrhoea Linnaeus
Társnév: Sárgafarú pille, aranyfarú pille
Syn: Porthesia chrysorrhoeaLinnaeus, Euproctis phaeorrhoea auct.
Leírás : A lepke szárnya fehér, az elülső szárnyon néhány fekete folttal. A gyapjas torszőrzet fehér, a potroh
egyszínű világos vörösbarna. A szárny fesztávolsága 25–35 mm. A pete barnásszürkés, oldalról lapított gömb
alakú. A hernyó kifejletten 35–40 mm. Alapszíne sötét barnásszürke. A hátán kétoldalt megszakított fehér sáv
található, közötte vöröses mintázat van. A kifejlett hernyó 9. és 10. szelvényén világító vörös szemölcs van. A
hernyó szőre mérgező, súlyos allergiás tüneteket okozhat. A báb feketésbarna szőrcsomókkal fedett. A
kremaszter hegyes, végén tüskekoszorúval.
Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, quercetalis faj. Európa nagy részén elterjedt: északon Dél-
Svédországig és Dél-Angliáig, délen és délkeleten a Földközi- és a Fekete-tengerig található meg. Az Alpokban
1200 m-ig hatol fel. A XIX. század végén Európából Észak-Amerikába behurcolták. Erősen polifág.
Tápnövénye erdészeti vonatkozásban elsősorban a kocsányos tölgy. Hegy- és dombvidéken a kocsánytalan
tölgyön is okozhat erős rágást. Kedvelt tápnövényei közé tartozik még a galagonya, kökény és a gyümölcsfák. A
443
nyíren, nyáron fűzön is előfordul. Az égert, fagyalt, kőrist, akácot minden esetben elkerüli. Az aranyfarú szövő
elsősorban fény és melegkedvelő, ligeterdei faj. Kiritkult, felmelegedett, kötött talajú kocsányos tölgyesekben
fordul elő leggyakrabban. Egynemzedékes, június–júliusban rajzik. A lepke a koraesti és éjszakai órákban aktív,
mesterséges fényre közepesen érzékeny, a nőstény keveset repül, petéit a levél fonákjára 13–22 mm hosszú, 5–7
mm széles csomókban rakja, amelyeket a potroha végén lévő barnássárga nemezszerű szőrrel borít. A peteszám
nőstényenként 100–500 között változik (Leskó 1991). A peterakás mindig a fa jól megvilágított részén történik.
A kikelt hernyók a levél felszínén társasan, legyező alakban rágnak. A rágás az L l stádiumban hámozó jellegű,
ekkor csak a levél felső epidermisz rétegét fogyasztják el. A hámozott leveleket folyamatosan összeszövik, és
abból készítik el a téli hernyófészket. Mintegy egyhónapi rágás után augusztus végén-szeptemberben a hernyók
befejezik a táplálkozást és a fészekbe vonulnak. A telelés L1–2 stádiumban a hernyófészekben, egymástól
elválasztott kis kamrácskákban történik. Tavasszal, amikor a napi középhőmérséklet eléri a 12 °C-t a hernyók
elhagyják a fészket, és napközben a felszínén „napoznak‖. A hőmérséklet emelkedésével elkezdik a
táplálkozást, a rügyeket és a kifakadó leveleket rágják 3–5-ös csoportokban. A hernyók L4 stádiumig a
fészekben vedlenek, és éjszakára, valamint hideg, esős időjárás esetén oda vonulnak vissza. Ezután végleg
elhagyják a fészket, és egyesével éjjel-nappal táplálkoznak. A bábozódás laza szövedékben a fák törzsén,
összesodort levelek között történik.
Populációdinamikája az ország egész területén egyformán alakul. Tömegszaporodását kiváltó tényezők a száraz
évek, meleg napos tavaszi és nyári időszak. Az ártéri kocsányos tölgyesekben a vízszabályozások miatt a
talajvízszint lesüllyedt, ennek következményeként az öntéstalajon álló kocsányos tölgy állományok kiritkultak
és felmelegedtek, ami az aranyfarú szövő számára kedvező feltételeket teremtett. Gradációja hosszú ideig tart,
általában 5–8 év, az Ormánságban 1978-1985, a Szatmár-Beregi síkságon 1979–1989, a Körösök vidékén 1980–
1988-ig tartott. Tömegszaporodását az esős hideg tavasz és nyár gátolja. Természetes ellenségei a ragadozó
rovarok (Calosoma sycophantha, Calosoma inquisitor), A gyilkosfürkészek (Braconidae), fémfürkészek
(Calcididae), igazi fürkészek (Ichneumonoida). Tömegszaporodásának a rovarpatogén szervezetek vetnek
véget, virusok és gombák mint pl. a Beauveria bassiana.
Az ormánsági gradáció idején megfigyeltük, hogy a gradáció első szakaszában a későnfakadó kocsányos
tölgyeken nem volt károsítás. Tarrágása után a másodlagosan fellépő rovarok és a gombák pl. tölgy lisztharmat
károsítják a legyengült fákat. Az éveken át tartó rágás nagyarányú növedékveszteséget okoz, a legyengült fák
pusztulása is előfordulhat.
Tavasszal Bacillus thuringiensis-preparátummal lehet ellene védekezni, azonban igazi jó eredményt a július
végén–augusztus elején alkalmazott kitinszintézistgátló szerekkel lehet elérni.
444
Sárgafarú lepke – Euproctis similis (Szabóky, eredeti)
Sárgafarú lepke – Euproctis similis Fuessly
Syn:Porthesia similis Fuessly
Leírás : A szárny fesztávolsága 35–40 mm. Az imágó színezete nagyon hasonlít az aranyfarú szövőhöz. Az
elülső szárnyon a foltok egészen halványak, a potrohán lévő szőrzet sokkal világosabb, és rövidebb. A pete
szürkésfehér, lapított pogácsa alakú, közepén bemélyedt. A kifejlett hernyó 35 mm, fekete, hosszú szőrökkel. A
hátán egy világos piros, a 2. szelvénytől eredő középen megszakadó hosszanti sáv van. A 4. és 11. szelvényen
feltűnő fekete szőrpamacsot visel, amelytől a hernyó púposnak tűnik, oldalán hosszanti fehér sáv látható. Az
állábaknál hosszanti sárgásvörös vonal látható. A báb sötétbarna. A kremaszteren sok finom horgocska van.
(Blaschke 1914).
Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. Délen a populáció
sűrűsége nagyobb, de csak ritkán szaporodik el tömegesen. A hernyó elsősorban a gyümölcsfákon táplálkozik.
Erdőkben a Qurcus-, Ulmus-, Tilia-, Salix-fajokon gyakori, ritkábban a Betula-, Populus-fajokon is
megtalálható. Egynemzedékes, repülési ideje június–július. A nőstény 150–270 petét rak le a levél hátoldalára.
A hernyók a 2. vedlést követően kb. szeptembertől egyesével, kéregrepedésben, vagy a talajban, szövedékben
telelnek át. A rágást tavasszal folytatják. Júniusban bábozódnak, laza világos szövedékben. Erdészeti
jelentősége nem túl nagy, néha fiatal tölgyeken és fűzeken gyakori.
Nyárfa-gyapjaslepke (színes: 17., 193.)
Leucoma salicis Linnaeus
Társnév: Nyári gyapjaslepke, fűzfaszövő,
nyárfa gyapjaspille
Syn: Stilpnotia salicisLinnaeus
Leírás : A szárnyak fesztávolsága 30–60 mm. A nőstények jóval nagyobbak a hímeknél. A hím csápja fésűs a
nőstényé fonalas. Szárnyai selymesen csillogó fehérek, rajzolata nincs. Potroha fekete, selymes fehér
pehelyszerű szőrrel borított. A pete világos zöld, erősen lapított. A kifejlett hernyó alapszíne barna. Hátán
szelvényenként két nagy fehér, vagy világos sárga, párosával egymás felé forduló foltokból álló mintázat van.
Oldalán sárga csík fut végig, alatta és felette vörös foltsort visel. A vörös szemölcsökön hosszú világosbarna
szőrök vannak. A szőrök allergiát is okozhatnak. A báb fénylő, sötétbarna vagy fekete, vékony sárga szőrökkel
fedett.
Elterjedés, életmód : Eurázsiai faj, egész Európában elterjedt, Skandinávia északi részétől a Földközi-tengerig,
Marokkótól Közép-Ázsiáig megtalálható. 1920-ban Észak-Amerikába behurcolták, ahol veszélyes kártevőként
tartják nyilván (Heddergott et al. in Sorauer és Blunk 1953). Legfontosabb gazdanövénye a nyár és a fűzfajok,
de más lombos fákon mint pl. éger, nyír, gyümölcsfák is előfordul (Győrfi 1957, Tóth-Szontagh 1977). Az
általános vélemény szerint csak sorfákon és parkfákon szaporodik el, zárt állományokban nem. Tághálózatú
nyártelepítésekben tömegszaporodása gyakori lehet. A Hanság telepített nemesnyár állományaiban 1976-1979
között volt tömeges elszaporodása. Magyarországon egy- és kétnemzedékes populációja van. A választóvonal
egybeesik a tenyészidőszak alatti hőösszeg 3200 °C izoterma vonallal, általánosságban elmondható, hogy a
Dunántúlon és az Északi-középhegységben egy, az Alföld déli részein két nemzedéke van. Az egynemzedékes
populáció június–júliusban rajzik, a hím és a nőstény is jól repül fényre. Az imágók több kilométert is repülnek.
(Nef. 1971). A nőstény átlagosan 150, de olykor 400 petét rak le a fa törzsére és a vastagabb ágakra csomókba,
petéit fényes fehér váladékkal fedi be. A petecsomók hosszúkásak, 1–2 cm hosszúak. A petéből kikelt hernyók
áttetsző fémes fényűek. A kikelt hernyó a koronába mászik és a levél alsó oldalát kezdi vázasítani. A károsított
rész bőrszövete kiszárad, erős rágás esetén mozaikszerűen néz ki a levél. A hernyók a táplálkozást rövidesen
abbahagyják és nyár végén telelő gubókat szőnek. L2 stádiumban a következő év áprilisáig a fa törzsén
kéregrepedésekben diapauzálnak. Az áttelelt hernyók a gubóban vedlenek, majd a koronába másznak, a
táplálkozást folytatják és az egész levelet megeszik. Hat hernyóstádiuma van. Laza szövedékben bábozódik. A
kétnemzedékes populáció hernyói a nyár folyamán kifejlődnek és bebábozódnak. A második nemzedék lepkéi
augusztus-szeptember folyamán rajzanak. A lerakott petékből a hernyók kikelnek és ugyancsak L 2 alakban
telelnek át. Varjas L. szóbeli közlése szerint az egynemzedékes populáción belül vannak olyan egyedek,
amelyek kétnemzedékesként viselkednek, ezt a kapuvári fénycsapda adatai is alátámasztják. A kétnemzedékes
populáció egyedei között is akadnak egynemzedékesként viselkedők. A nyárfa gyapjaslepke fejlődési ciklusa
445
még ma sem tisztázott teljesen. Populáció-dinamikája nem ismert. A tömegszaporodást kiváltó tényezők közül
Győrfi (1957) elsősorban az időjárást és az ellenségeinek hiányát tartja a legfontosabbnak. Tömegszaporodás az
erdészeti fénycsapdák alapján 2–4 évig tart. A gradáció összeomlását a hideg, esős időjárás, táplálékhiány,
valamint természetes ellenségei okozzák. Természetes ellenségei közül a gyilkosfürkészek (Trichogramma
evanescens), és fürkészlégy fajok (Zenillalibatrix;Tachina larvarum) a leggyakoribbak.
A tághálózatú nyártelepítések után kártétele gyakorivá vált, különösen az Észak-Hanságban ahol 1972–1973 és
1978–1980 között nagyarányú kártétele fordult elő.
Védekezés fiatal hernyók ellen Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót tartalmazó biopreparátummal

lehetséges.
Család: MEDVELEPKEFÉLÉK
(színes: 69., 70., 72.)
Fam: Arctiidae
Kis vagy közepes nagyságú, erős felépítésű tarka, színes mintázatú lepkék, háromszög alakú elülső- és
lekerekített széles hátulsó szárnyuk van. Szárnyukon soha nincsenek egyenes, ívelt vagy zegzugos lefutású
harántvonalak, nincs bagolyrajzolat. Világos alapon sötét, vagy sötét alapon világos foltozatu mintázatuk van.
Nappal háztetőszerűen összecsukott szárnnyal a fa törzsén ülnek, és általában éjjel repülnek. Hernyóik nagyon
szőrösek, gubóban bábozódnak.
Négypettyes zuzmószövő – Lithosia quadra hím (Szabóky, eredeti)
Négypettyes zuzmószövő
Lithosia quadra Linnaeus
Syn: Oenistis quadraLinnaeus
Leírás : A szárnyak fesztávolsága 21–26 mm. A hím elülső szárnya sárgásszürke, acélkék szegéllyel. A nőstény
sárga színű, az elülső szárny középterén két sarkos acélkék foltot visel. A hátulsó szárny halványsárga. Hernyója
feketés. Háta világosabb, két nagy és két kis szemölcsöt visel. A 2, 7, 11. szelvényen sötét folt van.
Elterjedés. életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt.
A fenyő- és lombos fákon élő zuzmókkal táplálkozik, de tömegszaporodása esetén a leveleket és tűket is
elfogyasztja, ekkor érzékeny rágást okozhat. A lepke június–augusztusban repül. A hernyó nyár végén
augusztustól táplálkozik, és áttelel.
446
Közönséges medvelepke – Arctia caja(Szabóky, eredeti)
Közönséges medvelepke
Arctia caja Linnaeus
Leírás: A lepke elülső szárnya sötét vörösesbarna, három fehéres keresztsávval, amelyek rendszerint foltokra
szakadoznak. Hátulsó szárny fahéjvörös vagy vörösessárga, 5 nagy feketéskék folttal. A lepke
szárnyfesztávolsága 55–75 mm. A hernyója változatos, nagyon hosszú barna- fekete szőrzettel, ún.
„papmacska‖ hernyó.
Elterjedése., életmódaja: Holarktikus faunaelem. Rendkívül polifág, fás- és lágyszárú növé-nyeken egyaránt
előfordul. A lepke Közép-Európában egynemzedékes, repülési ideje, július–augusztus. Kiritkult erőkben,
erdőszegélyekben mindenütt megtalálható a gyors és jellegzetesen hullámzó mozgású hernyója. A hernyó telel
át.
Amerikai fehér medvelepke (színes: 71. )
Hyphantria cunea Drury
Társnév: Amerikai fehér szövő, amerikai szövőlepke
Syn: Hyphantria budeaHübner,
Hyphantria cunea f. textor Harris, Hyphantria mutansWalker, HyphantriapunctatissimaSmidt et Abbe
Leírás: A szárny fesztávolsága a hímeknél 19–32 mm, nőstényeknél 25–34 mm. A lepke tiszta fehér, olykor az
elülső szárnyakon 4–7 sorban fekete pontokat visel, ez főként a tavaszi nemzedéknél gyakori. Hátulsó szárnyán
csak ritkán fordul elő néhány fekete pont. A potroh szelvényeken a fekete foltok láncsort alkotnak. A csápok
fehér bevonatúak selyemfényűek, a hímeké kettősen fésűs, a nőstényeké fonalas, finoman pillás. A pete
gömbölyű, finoman szemcsézett, világoszöld, később sárgás vagy ólomszínű. A hernyó sárgás árnyalatú,
zöldessárga. A hát sötétszürke, számos barnásfekete háti szemölccsel, amelyekből 1–1 hosszú fekete szőr áll ki.
Az oldalán lévő szemölcsök narancssárgák, világos szőrök állnak ki belőlük.
A báb fényes, eleinte világos sárga, később vörösbarna, majd barnásfekete. A kremaszteren 12 tüske van.
447
Elterjedés, életmód : Nearktikus faunaelem. Észak-Amerikából a 2. világháború kezdetekor valamilyen

szállítmánnyal hurcolták be hazánkba, a Csepeli Szabadkikötőbe. 1940-ben gyűjtötték először, azóta az egész
országban elterjedt. Az 1940-es és 1950-es években a szomszédos országokba is behatolt. 1955-ben
Bajorországban okozott kárt. Elterjedésének határa Ausztriában a földrajzi szélesség 14° 11´-nél húzódik.
(Kurir. 1978). A hernyók kifejezetten polifágok. Eddig több mint 250 növényen találták meg. Elsőrendű
tápnövénye az Acer negundo, Morus alba, Morus nigra, gyümölcsfák, és a Salix fajok. Másodrendű tápnövényei
az erdei fák Acer-, Aesculs-, Quercus-, Fagus-, Ulmus-, Fraxinus-, Tilia-, Platanus-, Populus-, Salix-fajok,
harmadrendű tápnövényei alkalmi növények, a legtöbb lágyszárú és fenyők. Zárt erdőállományban annyira
kedvezőtlen számára az életfeltétel, hogy nem tud megtelepedni. Útmenti fasorokon, liget és parkfákon gyakori,
tághálózatú nyárasokban is előfordul.
Magyarországon két teljes nemzedéke fejlődik ki. Az első májusban rajzik. A nőstény a petéit a levél fonákjára
rakja egy rétegben. A kis hernyók a leveleket összeszőve hámozgatják. A megtámadott levelet sűrű szövedékkel
vonják be, és az egész károsított hajtást szövedék borítja. E szövedékek (fészkek) a fák, bokrok hajtásvégeinek
csúcsán vannak és messziről szembetűnők. A hernyók eleinte csoportosan élnek újabb és újabb leveleket szőnek
a fészekhez. Később a hernyók kisebb csoportokban a leveleket lyuggatják, vagy karéjosan rágják. A kifejlett
hernyók a fa egész koronájában egyesével karéjozva rágják a leveleket. A bábozódás a fa kérge alatt, odvakban,
eresz alatt stb. történik. Társasan bábozódnak. A lárvastádium változó, a bábozódás leggyakrabban a 6.
fejlettségű stádium után történik, kedvezőtlen körülmények között a 8.-ban. A bábok július végén augusztusban
lepkévé alakulnak, és megindul a második nemzedék rajzása. A lepkék mesterséges fényre jól repülnek, és a
hajnali órákban a legaktívabbak. A második nemzedék szeptember végén– októberben (sokszor novemberig
elhúzódva) rág, majd bábbá alakulnak és így telelnek át.
Természetes ellenségeinek száma nagy, A ragadozók pete és fiatal hernyó alakjában pusztítják, fátyolkák,
katicabogarak, hangyák, fülbemászók. Az idősebb hernyók legfontosabb ellenségei a parazitoidok (Tachinidae,
Ichneumonidae, Chalcididae). A madarak szerepe is nagy.
Jelenléte hátrányos a csemetekertek közelében (karantén károsító), itt az ellene való védekezés szükséges.
Magyarország déli területein a leggyakoribb Tolna-, Somogy-, Baranya és Bács-Kiskun megye déli részein.
Az ellene való védekezés biopreparárumokkal és kitinszintézist gátló szerekkel megoldott.
448
39. fejezet - Rend: HYMENOPTERA –
Hártyásszárnyúak
A hártyásszárnyúak fejlett rovarok, testalkatuk és életmódjuk egyaránt igen változatos. Közülük kerülnek ki a
legkisebb (0,2–0,3 mm) rovarok, de találhatók közöttük kifejezetten nagytestű, 5–6 cm-es hosszúságú, illetve 10
cm-es szárnyfesztávolságú fajok is. Habár a rendhez tartoznak szárnyatlan, illetve csökevényes szárnyú fajok és
alakok, a hymenopteráknak általában két pár szárnyuk van, melyek közül a hátsó pár a kisebb. A hátulsó
szárnyak első élén kis horgocskák találhatók, melyek segítségével az első és hátsó szárny összekapcsolható.
Nyugalmi állapotban a szárnyak a potrohra borulnak. Általában jó repülők, gyors és hirtelen irányváltoztatásra
képesek. A szárnyak erezete erősen redukálódott. Egyes parazitoid fajok esetében már csak a szárnyszegélyeken
találunk ereket, illetve még ezek is visszafejlődtek.
Szájszervük nyaló, vagy rágó szájszerv az igen változatos táplálkozási formák függvényében. Lehetnek
növényevők, pollenfogyasztók, ragadozók, de a rendben széles körben elterjedt életmód az élősködés is. Több
tízezerre rúg azoknak a fajoknak száma, melyek parazitoid életmódot folytatnak. Ezek felépítése és életmódja
egyaránt a sajátos életmódnak megfelelően szélsőségesen specializálódott.
A nőstények tojócsővel rendelkeznek, egyes fajoknál ennek hossza meghaladhatja a testméretet is. Az Aculeata
alrendben a tojócső fullánkká módosult, mely méregmiriggyel áll összeköttetésben. A hártyásszárnyúak körében
gyakori a szűznemzés, mely lehet fakultatív és kizárólagos is. Számos fajuk (pl. egyes gubacsdarazsak)
nemzedékváltással szaporodik, azaz szűznemzéssel szaporodó egyivarú nemzedék és megtermékenyítés után
szaporodó kétivarú nemzedék váltják egymást.
A hártyásszárnyúak teljes átalakulással (holometabolia) fejlődnek. Lárváik többnyire jól fejlett fejjel és rágókkal
bírnak. Lehetnek lábatlan kukacok, illetve számos potrohi állábbal rendelkező álhernyók. Ez utóbbiak a
levéldarazsakra jellemzőek.
A hártyásszárnyúak többsége szoliter életmódot folytat, de vannak közöttük társas életmódú csoportok is
(hangyák, méhek, társas darazsak). Ezeknél különösen, de más csoportoknál is nagy jelentőséggel bírnak a
különféle feromonok. Ezek a legváltozatosabb funkciókat töltik be (figyelmeztetés, útvonal jelzés stb.).
A hártyásszárnyúak erdészeti szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Egyes fitofág fajaik jelentős
károkat okozhatnak az erdőkben, ugyanakkor közülük kerülnek ki azok a parazitoid fajok is, melyek sok erdei
herbivor rovar populációit igen hatékonyan szabályozzák.
A rendnek eddig több mint 140 000 faját írták le, de egyes vélemények szerint a tényleges fajszám minden
bizonnyal elérheti a 300 000-et is. A Hymenoptera taxonómia bonyolultsága már az alrendekre bontásnál
szembetűnik. Egyesek a rendet 3 alrendre bontják: Növényevő darazsak – Symphyta, Tojókészülékesek –
Tenebrantes, Fullánkosok- Aculeata (Bakonyi 1996). Mások az utóbbi két alrendet összevonva, Apocrita
alrendként említik (Thuróczy 1999). Ehelyütt a hártyásszárnyúakat 3 alrendre bontva tekintjük át, anélkül, hogy
bármelyik álláspont mellett, vagy ellen állást foglalnánk.
1. Alrend: SYMPHITA NÖVÉNYEVŐ DARAZSAK

(LEVÉLDARÁZS ALKATÚAK)
Viszonylag kevés fajból álló, ősi csoport. A hártyásszárnyúak között kezdetleges bélyegnek tekintjük azalrendre
jellemző növényevő életformát, illetve a viszonylag gazdag szárnyerezetet. A potroh teljes szélességében
kapcsolódik a torhoz, ezért ezen alrend fajaira nem jellemző a másutt tipikusnak mondható „darázsderék‖. A
többi hártyásszárnyúhoz képest rossz repülők, ennek megfelelően kevés időt töltenek a levegőben.
Tojócsövük gyakran oldalról lapított, fűrészes fogazású. Ennek segítségével kis nyílásokat vágnak petéik
számára a tápnövényük felszínébe. Más csoportoknál, mint például a fadarazsaknál a tojócső erőteljes, inkább
fúrószerű. Ez teszi lehetővé, hogy a nőstény petéit mélyen a fatörzs belsejébe helyezze el.
Lárváik némileg emlékeztetnek a lepkehernyókra, de amíg azoknak maximum 5 pár potrohi állába van, a
levéldarazsak álhernyói legalább 6 pár állábat hordoznak. Ez alól kivételt képeznek az aknázó életmódot
449
Rend: HYMENOPTERA –
folytató fajok lárvái, melyeknek nincsenek állábai, ezáltal sokkal inkább bogár lárvákra mintsem hernyókra
emlékeztetnek. A bábozódás gubóban történik, akár a talajban, akár a tápnövényhez kötődve.
Az alrend fajai a legkülönfélébb tápnövényeken találhatók meg. A magasabb rendű növények szinte minden
csoportján, a moháktól a páfrányokon, egyszikűeken keresztül a fásszárú növényekig egyaránt élnek levéldarázs
alkatúak. A fajok nagyobb része fásszárú növényeken fordul elő. A levéldarázs alkatúak által leginkább kedvelt
fásszárú családok a Saliceae, Betulaceae, Fagaceae, Rosaceae és a Pinaceae. Életmódjuk igen változatos, a
lombfogyasztók és xylofágok mellett aknázó és gubacsokozó fajok is ismertek. Habár a levéldarázs alkatúak
között találhatók kifejezetten polyfágok is, a fajok többsége oligofág vagy genusz-monofág.
Család: FELEMÁSCSÁPÚ DARAZSAK Fam: Xyelidae
A hártyásszárnyúak legősibbnek tartott családja. Apró termetű (2–7 mm), gyengén repülő rovarok. Csápjuk 3.
íze feltűnően hosszú, ehhez csatlakozik egy további, legalább 9 ízből álló, vékony, fonalszerű ostor. A lárvák
minden potrohszelvényén 1–1 pár csökevényes álláb található. A nálunk honos fajok többnyire erdeifenyő
virágján élnek.
Család: SZÖVŐDARAZSAK
Fam:Pamphiliidae
Szintén ősi család. 7–18 mm nagyságú fajok, testük lapított. Tojókészülékük igen rövid. Csápjuk 7–8 ízből áll,
viszonylag hosszú. Az álhernyóknak nincsenek potrohi állábai, a tori lábak serteszerűek. A lárvák szövedékben
élnek, illetve leveleket sodornak össze. Magyarországon 5 nem fajai fordulnak elő (Acantholyda, Cephalcia,
Caenolyda, Neurotoma, Pamphilius). A család több faja számottevő erdészeti jelentőséggel bír.
Erdeifenyő szövődarázs
Acantholyda nemoralis Thomson
Syn: Acantholyda posticalisMatsumara,
A. pinivora Enslin, Lyda stellataChristoph
11–15 mm nagyságú, csápízeinek száma 31–33. Potroha fekete, oldalán vörösessárga foltokkal. Egész
Európában és Szibériában is elterjedt. Tápnövényei a Pinus fajok, főként pedig az erdeifenyő. Május–júniusban
repül. A tojásrakó nőstény rövid hosszanti barázdát vág az idősebb tűkbe, ebbe ragasztja bele csónak alakú
tojásait. A lárvák a kelés után rágni kezdenek és szövedéket készítenek. Koehler (1957) szerint a lárvák az
idősebb és fiatalabb tűket is fogyaszthatják. A kifejlett lárva olajzöld, két hosszirányú barna sávval. A talajban,
mintegy 10 cm mélységben bábozódik és így telel át. Győrfi (1957) szerint a bábok jelentős része 1–2 évig
átfekszik. Erdészeti jelentősége nálunk csekély, de például Lengyelországban, egyes években 10 ezer hektárt
meghaladó területen okoz károkat (Kolk 1998).
Kéktestű szövődarázs
Acantholyda erythrocephala Linné
10–15 mm nagyságú, teste kékesfekete színű. A hímek feje ugyancsak kékesfekete, a nőstényeké vörösesbarna.
Áprilistól júniusig repül. Petéi henger alakúak, sárgák. Egy nőstény 30–40 petét rak le. Sorokba helyezi le őket
az előző évi hajtások tűire, a kikelő lárvák is csak az idősebb tűket fogyasztják. Szabadföldön 3–4 hét alatt
kelnek ki a lárvák. Ezek alapszíne zöld, rajtuk barna harántsávok láthatók. Tápnövényei a simafenyő (Pinus
strobus) és egyéb Pinus fajok. Európában, Nyugat-Szibériában honos. Európában az utóbbi 150 évben kb. 10
jelentősebb tömegszaporodása volt, többségében 10–40 év közötti állományokban lépett fel. Észak-Amerikába
behurcolták, ahol szintén számottevő károkat okoz.
Sárga szövődarázs
Acantholyda hyeroglyphica Christoph
Syn: Lyda campestrisLinné
12–17 mm hosszúságú, csápízeinek száma 30–37. Potroha vörösessárga, általában csak a potroh eleje és vége
fekete. Egynemzedékes. Piszkos barnászöld álhernyói szövedékcsövekben élnek, melyek tele vannak ürülékkel.
450
A fiatal tűket rágják. Tápnövénye az erdeifenyő, de simafenyőn és feketefenyőn is megtalálták (Győrfi 1957). A
10 év alatti fiatalosokat preferálja. A talajban bábozódik és itt is telel át. Nálunk helyenként, kisebb kárterülettel
lép fel, legutóbb Somogy megyében észlelték lokális kártételét (Leskó 1998).
Lucfenyő szövődarázs (színes: 80.)
Cephalcia abietis Linné
Syn: Lyda hypotrophicaHartig
11–15 mm nagyságú, csápízeinek száma 22–28. A fej és a tor fekete, helyenként sárga rajzolatokkal. Potroha
vörösessárga. Áprilistól júliusig repül. Tápnövénye a luc. A nőstény 4–12-es csoportokban, az előző évi tűkre
rakja le tojásait. Egy nőstény tojásprodukciója általában 80 és 120 között van. Az álhernyók csoportosan,
nagyméretű, zsákszerű, ürülékétől szennyezett szövedékben rágnak és csak az idősebb tűket fogyasztják. A
talajban 5–25 cm mélyen bábozódnak. Diapauzájuk akár 5 évig is eltarthat. A faj jelentősége nálunk csekély, de
az utóbbi 1–2 évtizedben tőlünk északra, Lengyelországban és Németországban számottevő károkat okozott
(Jachym, & Kosibowicz 1998, Otto 1998).
Család: HOSSZÚNYAKÚ FADARAZSAK
Fam:Xiphydridae
Fejük gömbölyű, a fej és az előtor közötti megnyúlt nyakról kapták a nevüket. Csápjuk vékony, serteszerű, a
csápízek száma 13–19. Fehér lárváik tori lábai csökevényesek. A lárvák kidöntött lombos fák törzsében, illetve
elhalt ágaiban élnek. Világszerte elterjedtek, 22 nemük és mintegy 100 fajuk ismert. Magyarországon 3 nemük
(Xiphydria, Pseudoxiphydria, Konowia) fordul elő.
Nyárfadarázs
Xiphydria longicollis Geoffroy
15–22 mm hosszúságú, csápízeinek száma 17–18. Egész Európában, így nálunk is elterjedt faj. Hegy- és
dombvidéken, valamint síkságokon egyaránt megtalálható. Lárvája nyár-, fűz-, éger-, nyír-, tölgy-, körte- és
juharfajokban, általában két évig fejlődik. A nem további gyakoribb fajai a fűzdarázs (Xiphydria
prolongataGeoffroy) és az égerfadarázs (Xiphydria camelusLinné). Az előbbi leggyakrabban Salix, Populus,
Acer, az utóbbi Alnus és Betula fajokban fejlődik ki.
Család: FADARAZSAK – Fam:Siricidae
Nagytestű rovarok, hosszuk tojócső nélkül elérheti a 45 mm-t is. Hengeres testük fekete, gyakran sárga csíkos.
Csápjuk serteszerű. Tojócsövük megnyúlt, erős, ennek segítségével a nőstény a fatestbe helyezi el tojásait. Ezzel
egyidejűleg gombaspórákat is injektál a fába. Lárváik fehérek, hengeres testűek, rajtuk csak csökevényes
torlábak vannak. Fában fejlődnek, esetenként számottevő károkat is okozhatnak. Az imágók kirepülési nyílása
szabályos kör alakú, ellentétben a cincérekével, amely általában ovális. Világszerte 11 nemük és kb. 100 fajuk
ismert, Európában 4 nemük honos (Sirex, Tremex, Urocerus, Xeris), ezek Magyarországon is előfordulnak. A
Közép-Európában honos fajok száma 10.
Óriás fenyődarázs – Urocerus gigas Linné
Syn: Sirex gigasLinné
12–40 mm hosszúságú rovar, a legnagyobb hazai fadarázs faj. Késő tavasztól októberig repül. Lárvája
fenyőkben (Pinus sylvestris, Picea abies, Larix decidua, Abies alba), ritkán lombfákban (Fraxinus, Populus), 3
év alatt fejlődik ki. A lárvák kezdetben a felszínhez közel rágnak, később mélyre fúrnak. Elsősorban hegy- és
dombvidékeken gyakori. Európában elsősorban a legyengült, pusztuló fákat támadja meg, ebből fakadóan
erdővédelmi jelentősége – akárcsak a többi fadarázsé – mérsékelt. Ausztráliában és Új Zélandon azonban –
ahová más fadarázs fajokkal együtt behurcolták – jelentősége sokkal nagyobb. A Pinus radiata ültetvényekben
igen jelentős károkat okoz. A tojásrakó nőstény egy Amylostereum areolatum nevű gombát injektál a fába, mely
a fát korhasztja, ezzel a lárva számára optimális táplálékforrást biztosítva. A fák pusztulását így nem
elsődlegesen maga a rovar okozza, hanem az általa terjesztett kórokozók.
Sötétcsápú fadarázs – Sirex noctilio Fabricius
451
Syn: Paururus noctilioFabricius
18–30 mm hosszú. Kékesfekete színű, csápja fekete. Európától Észak-Mongóliáig honos. Májustól szeptemberig
repül. Lárvája különböző fenyő fajokban, elsősorban luc- és jegenyefenyőben rág. A nőstény 200–400 tojást rak
elhalt, vagy pusztuló törzsekbe. A közelmúltban behurcolták Dél-Amerikába, ahol a fenyő ültetvényekben igen
jelentős károkat okoz.
Kék fadarázs – Sirex juvencus Linné
Társnév: Kis fadarázs
Syn: Paururus juvencusLinné
14–30 mm nagyságú. Csápízeinek száma 19–22. Teste fémes kékesfekete, feje, tora és első potrohszelvénye
fémesen csillog. Európában és Ázsiában honos. A nyári hónapokban repül. Lárvája fenyőkben fejlődik.
Sárgagyűrűs fadarázs
Tremex fusicornis Fabricius
15–40 mm hosszú, testét rövid, szürkésbarna szőrzet fedi. Szárnyai sárgán áttetszők. A nőstény potroha sárga,
fekete harántcsíkokkal. Tápnövényei a lombos fák (bükk, fekete nyár, nyír). Életmódjában és tápnövényeiben is
hasonló faj a fekete fadarázs (Tremex magusFabricius).
Család: ÁL-FADARAZSAK
Fam:Orussidae
Hengeres testű, 5–15 mm nagyságú fajok. A levéldarazsak közül egyedülálló módon élősködő életmódot
folytatnak, lombos fákban fejlődő díszbogarak és más xylofág Coleoptera fajokparazitoidjai. Világszerte 16
nemük és 75 fajuk ismert. Magyarországon 3 fajukat mutatták ki.
Család: SZALMADARAZSAK
Fam: Cephidae
Karcsú, hengeres, vagy oldalról lapított testű rovarok. Gyengén repülnek. Csápjuk fonalszerű, vagy enyhén
bunkós végű. Csápízeik száma 16–30. Lárváik fűfélék szárában, vagy cserjék ágaiban fejlődnek. Egyes fajaik
búza, árpa és rozs kultúrákban jelentős károkat okozhatnak. A feketehasúszalmadarázs (Janus
femoratusCurtis) tölgyek, a ritka szalmadarázs(J. luteipesLepeletier) pedig Larix, Populus, Viburnum fiatal
hajtásaiban fejlődik.
Család: BOTCSÁPÚ LEVÉLDARAZSAK (színes: 85.)
Fam:Argidae
A család fajai az egész világon elterjedtek. Mintegy 800 fajjal a Symphyta alrend második legnépesebb családja.
Zömök testű, nehézkesen repülő fajok. Csápjuk 3 ízből áll, ezáltal könynyen elkülöníthetők a többi
levéldarázstól. Álhernyóiknak 6–8 pár potrohi állábuk van. Lombos fák, különösen rózsa, füzek és nyárak,
esetenként tölgyek levelein táplálkoznak. A szőröscsápú levéldarázs (Arge rusticaLinné) tölgyek, a
foltosszárnyú levéldarázs (Arge melanochroaGmelin) pedig Salix fragilis levelén fejlődik ki.
Család: BUZOGÁNYOS LEVÉLDARAZSAK(színes: 86.)
Fam:Cimbicidae
Zömök, nagytestű (5–28 mm), gyorsan repülő levéldarazsak. Csápízeik száma 7, az utolsó 2–3 csápíz bunkóvá
olvadt össze, innen a család magyar elnevezése. Szemeik nagyok. A hímek rágói igen erősek, hátulsó lábuk
megvastagodott. Szabadon élő lárváiknak 8 pár potrohi állába van. Zárvatermőkön élnek. Magyarországról 7
nemük ismert. Erdővédelmi jelentősége csak néhány fajnak van.
Fekete buzogányos – Cimbex femorata Linné
452
20–28 mm nagyságú. Teste fényes fekete, de esetenként vörösbarna, vagy sárga is lehet. Európában és Ázsiában
egyaránt elterjedt. Álhernyói nyíren fejlődnek.
Óriás szőrös buzogányos
Pseudoclavellaria amerinae Linné
16–21 mm nagyságú. Feje, tora fekete, ez utóbbi fémesen csillog. A potroh hátlemezei szintén feketék.
Holarktikus faj, Magyarországon mindenütt gyakori. Az imágók április– május hónapban repülnek. A darázs a
hajtások kérgét körberágja. A rágás körül a szövetek megduzzadnak, erről a kártétel könnyen felismerhető.
Álhernyói fűz és nyár leveleken fejlődnek.
Család: FÉSŰS FENYŐDARAZSAK
Fam: Diprionidae
Zömök levéldarazsak. A nőstények csápja több, mint 9 ízből áll. A hímek csápja tollas, ez megkülönbözteti őket
az összes többi levéldarázstól. Az imágók rövid életűek. A lassan repülő nőstények szexferomon segítségével
vonzzák magukhoz a mozgékonyabb hímeket. A jelentősebb európai fajok feromonjai ma már egyébként
szintetikusan is előállíthatók és jól használhatók a fésűs fenyődarazsak populációinak monitoring jellegű
vizsgálatára (Anderbrant 1998). A nőstények tojócsövük segítségével apró „zsebecskéket‖ vágnak a tűkre és
ebbe helyezik petéiket. Egyes fajok (pld. Diprion pini) a levegőn megkeményedő váladékkal vonják be petéiket,
ezzel is védve azokat. Az egy csoportba elhelyezett peték száma, egymástól való távolságuk fajra jellemző
bélyegek. Álhernyóik fenyőfélék tűin csoportosan rágnak. 8 pár potrohi állábuk van. A bábozódó álhernyó dupla
falú gubót sző. A kirepülő darázs ennek tetején rág kerek nyílást. A kirágott rész néhány selyemszállal
összeköttetésben marad a gubóval. Az eurázsiai fajok a Neodiprion sertifer kivételével előbáb formájában
telelnek. Magyarországon 6 nemük ismert. E családba tartoznak a legnagyobb erdészeti jelentőséggel bíró fajok.
Fenyőrontó darázs (színes: 75., 76., 77.)
Neodiprion sertifer Geoffroy
Syn: Neodiprion rufusLatreille, Lophyrus rufus Ratzeburg, Diprion sertifer Geoffroy
Nagysága 6–9 mm. A nőstények barnássárgák, csápízeik száma 23. A szárnyak halványsárgák, erezetük barna.
A hímek feketék, csápízeik száma 25–26. Szárnyuk világos. Egynemzedékes, az imágók júliustól októberig
repülnek. A fenyőtűkre, gyöngyfűzér szerűen lerakott tojás alakjában telel át. A nőstények a tojásrakás során a
jobban megvilágított faegyedeket, illetve ágakat preferálják (Blümke & Anderbrant 1997), ez az
oka annak, hogy a szegélyi fák általában nagyobb mértékű tűvesztést szenvednek, mint az állomány belsejében
lévők. A feketefejű lárvák áprilisban kelnek ki és csoportosan rágnak. Táplálkozásuk a késő délutáni és éjszakai
órákra koncentrálódik (Prop 1960). Zavaráskor jellegzetes testtartást vesznek fel, fejüket „farkukat‖ felgörbítve
tartják. Tápnövényeik a Pinus fajok, főként az erdeifenyő. Nálunk leggyakrabban e fajon okoz számottevő
károkat, de például Skóciában a Pinus contorta a leginkább károsított fafaj (Bevan 1987). A lárvák általában
csak az idősebb tűket fogyasztják. A megrágott erdeifenyő messzíről felismerhető, hiszen nincs rajta másodéves
tű. Fejlődésük során általában 4 lárvastádiumon mennek keresztül. Erős szövésű gubóban, a talajban
bábozódnak. A bábok egy része 1–2 évig átfekszik. Az átfekvő bábok aránya Közép-Európa alacsonyabb
fekvésű területein alacsony (5% körüli), az Alpokban, 1800 m körüli magasasságban pedig eléri az 50%-ot is
(Pschorn-Walcher 1965). Eurázsiában honos, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon mindenütt
elterjedt, korábban inkább domb- és hegyvidéki fajnak tartották (Móczár & Zombori 1973). A
nagykiterjedésű alföldi fenyvesítések eredményeként mára már az Alföldön is mindenütt tömeges, sőt
legnagyobb tömegszaporodásai éppen a síkvidéki telepített fenyvesekben jelentkeznek. Leggyakrabban a fiatal,
5–20 éves állományokban okoznak számottevő károkat. A faj éves kártételi területei az utóbbi 3 évtizedben
növekvő trendet mutatnak. Gradációi általában száraz, tápanyagokban szegény termőhelyre telepített
monokultúrákban, különösen száraz, forró nyarak után következnek be (Larsson & Tenow 1984, Csóka
1998). Magyarországon az 1988–1997. közötti időszakban, éves átlagban 2271 ha-on jelentkezik kártétele
(Csóka 1998). A tömegszaporodások természetes összeomlásában általában a faj specifikus polyhedrosis vírusa
játssza a fő szerepet. Ezt ma már ipari méretekben is előállítják, ami a faj elleni szelektív és igen hatékony
mikrobiológiai védekezés lehetőségét jelenti.
Fésűs fenyődarázs (színes: 78., 79.)
Diprion pini Linné
453
Az imágók 8–10 mm hosszúak, csápízeik száma 19–20. Kétnemzedékes faj. Az imágók május–júniusban és
augusztus–szeptemberben repülnek. A nőstény a tűk élére, sorban rakja le petéit és a levegőn megkeményedő,
habszerű bevonattal fedi őket. Álhernyója vajszínű, feje barna. Az első nemzedék lárvái június–júliusban, a
másodiké augusztus–szeptemberben, csoportosan rágnak. Fő tápnövénye a Pinus sylvestris. Az első nemzedék a
talajban, vagy a tűkön, a második a talajban bábozódik és itt is telel át. Európa nagy részén honos, Észak-
Amerikába behurcolták. Magyarországon jelentősége lényegesen kisebb, mint a Neodiprion sertifer-é. Bár az
egész országban megtalálható, kisebb kártételeire is csak a nyugati országrészben volt eddig példa. A Diprion
nem további faja a tarka álhernyójú levéldarázs (Diprion similisHartig), mely ritkasága miatt nálunk nem bír
erdészeti jelentőséggel.
Lucfenyő levéldarázs
Gilpinia hercyniae Hartig
Az imágók 6–8 mm hosszúak, csápízeik száma 18–21. Májustól augusztusig repülnek. A hímek igen ritkák, a
szokásos ivararány kb. 1:1200 (Billany 1978). Tápnövénye a luc. A nőstények a korona felső részébe, az egy
éves tűkre rakják le tojásaikat. Ezekből kb. 10 nap után bújnak ki a kis lárvák, melyek a kikeléstől kezdve
magányosan táplálkoznak. Kifejletten 15–20 mm hosszúak, zöld színű testükön hosszanti fehér csíkok láthatók.
Szeptemberig októberig rágnak, ekkor talajra hullanak és a tűavarba másznak, ahol gubót szőnek, előbábként
ebben telelnek át. Közép- és Észak-Európában honos, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon több
helyről előkerült, de számottevő kártételéről eddig még nincs információnk.
Család: VALÓDI LEVÉLDARAZSAK
Fam: Tenthredinidae
Többnyire 8–15 mm hosszúságúak, gyakran színes rovarok, de akadnak közöttük apró, alig 3 mm-es, fekete
színű fajok is. A csápízek száma leggyakrabban 9, de lehet ennél kevesebb (7–8), illetve több is (10–16). A csáp
általában fonalszerű. A tor és a szárny általában jól fejlettek (Zombori 1982).
Az imágók nappal repülnek, gyakran láthatók, amint ernyős virágzatúakon táplálkoznak. Egyes fajok imágói
ragadozók. A valódi levéldarazsak között gyakori a parthenogenetikus szaporodás. Lárváik rendkívül változatos
táplálkozási módokat követnek. A levélrágók mellett akadnak közöttük levél- és hajtásaknázók, termésekben
fejlődők, xylofágok és gubacsképzők is. Az álhernyók igen gyakran csoportosan táplálkoznak. Tápnövényeik
szintén nagyon sokfélék, többségük azonban a fásszárú növényekhez kötődik. Többnyire a talajban, gubójukban
lárvaként telelnek át. Az alrend legnépesebb családja, világszerte mintegy 5000 faja ismert (Smith 1993). A
Kárpát-medencében hozzávetőlegesen 600 fajuk él (Zombori 1982).
Kis lucfenyő levéldarázs
Pristiphora abietina Christoph
Syn: Lygaeonematus abietinaChor
4,5–6 mm hosszú, a nőstény feketésbarna, világos foltokkal, a hím világosbarna, potroha feketésbarna. Szárnyai
viszonylag rövidek, a potroh csúcsát nem érik el. Április–májusban repül. Az imágók szinkronizáltan kelnek
(Knerer 1993). A nőstény a luc friss hajtásaira rakja le tojásait. Álhernyója csoportosan rág, színe világoszöld,
megegyezik a fiatal hajtások színével. A lárva jellegzetesen poloska szagú (Győrfi 1957). Csak a fiatal hajtások
tűit fogyasztják. A fiatal hajtásokon jelentős tűveszteséget okozhatnak, ezek a hajtások megvörösödve
lekonyulnak és el is száradnak. Első ránézésre kárképe hasonlít a kései fagyok által okozott kárképre. Az
álhernyók a talajban gubót szőnek és abban telelnek át. Egyes populációkban igen magas (67%) is lehet az
átfekvő bábok aránya (Pschorn–Walcher 1982). A meghosszabbodott diapauza – mely a levéldarazsaknál széles
körben jellemző – számottevő jelentőséggel bír a populációk túlélése szempontjából. Ez tulajdonképpen nem
más, mint a „kockázat elosztása‖ (spreading the risk) elnevezésű túlélési stratégia. Azokban az években, amikor
a populáció denzitása magas, az egyedek jelentős része hosszabb diapauzát kezd, ezzel két-három, esetleg 4
évre, előre is biztosítja a szükséges populációnagyságot, még akkor is, ha a közbenső évek valamilyen oknál
fogva nagyon kedvezőtlenek (időjárás stb.) lennének a faj számára. Másként fogalmazva, a faj néhány évre előre
képes átmenteni magát. Hasonló jelenségről tettünk említést a Neodiprion sertifer esetében is. Itt is igaz az
összefüggés, hogy a zordabb klímájú területeken rendre magasabb a meghosszabbított diapauzát folytató
egyedek aránya (Pschorn–Walcher 1982).
454
Elsősorban a fiatal állományokban, karácsonyfa telepeken okoz jelentősebb károkat. Az utóbbi évtizedben hazai
jelentősége jelentősen megnövekedett (Leskó 1997). Az Északi- Középhegységben (elsősorban a Hegyközben és
Hegyalján) évente néhány száz hektáros kártétele jelentkezik, erre – elsősorban szárazabb periódusokban – a
jövőben is számítani kell.
A nem másik jelentős faja a kétnemzedékes kis vörösfenyő-levéldarázs (Pristiphora laricisHartig). Álhernyói
a vörösfenyő fiatal hajtásain csoportosan rágnak.
Tölgy levéldarázs (színes: 82.)
Caliroa cinxia Klug
Syn: Caliroa sebetiaCosta
A kb. 5mm hosszúságú, fekete imágók júniustól augusztusig repülnek. Kétnemzedékes, de az első nemzedék
darazsai is két hullámban rajzanak. Sikeres második nemzedéket csak a korábbi hullám produkál (Schönrogge
1991). Egy nőstény átlagosan 35 körüli petét rak (Schönrogge 1991). Feltételezhető, hogy parthenogenetikus
populációi is léteznek. Tápnövényei a tölgyek, a hosszúkás csepp alakú lárvák a levelek fonákján csoportosan
hámozgatnak. Fejük vörösesbarna, testüket sárgás színű nyálkás váladék fedi. Ez a bevonat a természetes
ellenségek (pld. hangyák, parazitoidok) elleni védelmet szolgálja. Európában honos, de Zombori (1982)
Magyarországon még szórványos előfordulásúként említi. Mára már elterjedtnek mondhatjuk. Síkvidéki
kocsányos tölgyesekben helyenként már érzékelhető károkat is okoz. A nem további, nálunk is előforduló fajai a
Caliroa annulipes (Klug), a C. varipes (Klug) és a C. cerasi (Linné). Mindhárom faj előfordul erdei lombos fák
levelein. A C. cerasi a Rosaceae családba tartozó tápnövényeken gyakori, cseresznye és meggy ültetvényeken
érzékeny károkat is okozhat. A C. annulipes a leginkább polyfág, a tölgyek mellett füzeken, nyárakon, hársakon
és vadgyümölcsökön is előfordul. A fajok lárvái némi szakértelemmel elkülöníthetők, a fenológiájukban is
mutatkoznak különbségek.
Körtedarázs – Hoplocampa brevis Klug
Társnév: poloskaszagú körtedarázs, körtedarázs
Syn: Tenthredo brevisKlug
4,5–5,5 mm hosszúságú, sárgásbarna rovar, a hímek nagyon ritkák. Egynemzedékes, a nőstények április–május
hónapban repülnek és körtefélék (Pyrus domestica, P. pyraster) virágjára rakják tojásaikat. Esetenként más
gyümölcsfák virágjában, illetve termésében is kifejlődhet. A kikelő lárvák a fiatal gyümölcsökben táplálkoznak.
A lárvastádium időtartama 3–4 hét. A kifejlett lárva 8–10 mm hosszú, szenynyes fehér színű. A fertőzött körték
korán lehullanak, a 10–15 mm-es méretet általában már nem érik el. Erős fertőzése jelentős terméskiesést okoz.
A talajban bebábozódik és áttelel. Európában, a legészakibb részek kivételével elterjedt, Magyarországon
mindenütt megtalálható.
Levélsodró rózsadarázs
Blennocampa pusilla Klug
Syn: Tenhredo pusillaKlug
Az imágó 3–4,5 mm hosszú, fekete. Áprilistól augusztusig repül, valószínűleg évenként több generációja is
kifejlődhet. Tápnövényei a vad és termesztett rózsafajok. A nőstény a levelek szélére rakja tojásait. A levelek a
főér mentén lefelé besodródnak, gyakran sprilásisan meggörbülnek, csőszerű gubacsot képeznek. Lárvája zöld
színű. Európában és Szibériában is elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges, gyakran tömeges. Kisebb
rózsa egyedeken esetenként a levelek 80–90%-át is megfertőzi.
Lapátos nyír levéldarázs (színes: 81.)
Croesus septentrionalis Linné
A darázs 8–10 mm nagyságú, piros és fekete színezetű. Kétnemzedékes, az első nemzedék májusban, a második
augusztusban repül. Anőstény petéit a levélnyélre, illetve a levél fonákjára rakja. Egy-egy fán több levélre rakja
le tojásait. Fő tápnövényei az éger és a nyír, de előfordul nyárakon és mogyorón is. Álhernyói csoportosan, a
levéllemez élén júniustól szeptemberig táplálkoznak. Sorban egymást követve rágnak a levél csúcsa felé.
455
Amikor az első helyen haladó lárva eléri a levél csúcsát, visszamászik a sor végére (Heitland & Pschorn–
Walcher 1993). Naponta mintegy 17 órát töltenek táplálkozással. Kifejletten 20–25 mm hosszúak, alapszínük
sárgás, testükön fekete foltok vannak. A talajban bábozódik. Közeli rokon faja a Croesus varusVillaret és a C.
latipesVillaret. Az előbbi égeren, az utóbbi nyíren él.
Kis szil levéldarázs
Kaliofenusa ulmi Sundevall
Syn: Kaliofenusa intermediaThomson,
K. alsia MacGillivray
3–3,5 mm hosszú, fekete, csápízeinek száma 9. Egynemzedékes, április– májusban repül. Szilek levélfelszínén
készít foltaknákat. Mint a többi aknát készítő darázs esetében, a lárva a nap nagy részében táplálkozik. A
táplálkozást általában csak addig szünetelteti, amíg az aknán belül helyet változtat, illetve ürülékét csomókba
rendezi. Palaearktikus faj, Észak-Amerikába behurcolták. Nálunk mindenütt elterjedt.
Tölgy aknász levéldarázs
Profenusa pygmaea Klug
3–4 mm, fekete, lábai világosak. Egynemzedékes. Csak a nőstényeket ismerjük, ezek májusban repülnek és a
tölgyek (főként Q. robur, Q. petraea) leveleire, az érzugokba rakják petéiket. A lárvák a levelek felszínén
készítenek foltaknákat, melyek az érközökből indulnak ki. Egy levélen több akna is lehet. Európában elterjedt,
Magyarországon is bárhol megtalálható.
Nyír aknászdarázs – Messa nana Klug
Syn: Messa intercusZetterstedt, M. quercus Cameron, M. laetaEnslin
Kicsi, 4–5 mm nagyságú, egynemzedékes faj. A hímek nagyon ritkák. A nőstények a levelek élére rakják
tojásaikat, az egészen fiatal fácskákat preferálják. A lárva a nyári hónapokban a nyír levelek felszínén,
szabálytalan alakú foltaknában él. Az aknában szabálytalan elrendezésű ürülékcsomók láthatók. Az álhernyó
kisebb megszakításokkal a nap minden szakában táplálkozik, összesen közel napi 21 órát tölt el táplálkozással.
A majdnem folyamatos táplálkozás egyébként általánosan jellemző a levélaknát készítő fajokra (Heitland &
Pschorn–Walcher 1993). Valószínűsíthető, hogy a folyamatos táplálkozás lehetőségét az akna szolgáltatta
viszonylagos védettség biztosítja. Közép- és Észak-Európában, Közép-Ázsiában honos, Észak-Amerikába
behurcolták. A közeli rokon sárgavállú aknászdarázs (Messa hortulanaKlug) álhernyói a nyárak levelein
aknáznak.
Fűzlevél gubacsdarázs
Pontania proxima Lepeletier
Syn: Pontania flavipesCameron, P. gallicola Cameron, P. gallicolaStephens
A faj parthenogenetikus úton szaporodik, a hímek nagyon ritkák. A nőstény darázs a levél oldalereire rakja
tojásait. Tojásrakáshoz azokat a fajtákat, hibrideket, illetve egyedeket preferálja, melyeknél a levél felszínen
kevesebb szőr van. A lárva bab alakú, 6–8 mm hosszúságú gubacsban fejlődik, mely a levél felszínén és
fonákján egyaránt kiemelkedik. Tápnövényei a Salix alba, aurita, caprea, cinerea, fragilis, pentandra,
viminalis. A Palaearktikumban elterjedt, nálunk is gyakori. A Pontania nem fajai kizárólagosan a füzekhez
kötődnek. A nem nálunk is gyakori további két faja a Pontania viminalis (Linné), P. vesicator (Bremi–Wolf). Az
előbbi a levélfonákon okoz 5–12 mm átmérőjű, gömbölyű, szivacsos állagú gubacsot, az utóbbi szintén a
levélen képez 20–30 mm hosszúságú, vékonyfalú, hólyagszerű gubacsot.
2. Alrend: TOJÓKÉSZÜLÉKESEK(színes: 83., 84.)

Tenebrantes
A Tenebrantes alrendbe tartozó hártyásszárnyúak tojókészüléke hengeres, vékony, a test hosszát egyes fajoknál
2–3-szor is meghaladhatja. Az alrendbe tartozó fajok mérete, morfológiája és életmódja is igen változatos. A
456
fajok túlnyomó része parazitoid életmódot folytat, de vannak közöttük ragadozók és herbivorok is. A
tojókészülék a parazitikus életmód egyik fontos kelléke, ez teszi lehetővé, hogy a nőstény tojásait a gazda
szöveteibe helyezze, esetenként még akkor is, ha az a fa belsejében, 2–3 cm mélyen, rejtett életmódot folytat. A
parazitoid Hymenopterák gazdaköre széles, gazdáik igen sok rovarrendből kerülnek ki, de egyes taxonjaikra
általában bizonyos fokú (esetenként igen magas fokú) specializálódás jellemző. A Hymenoptera parazitoidokra
négy különböző tojásrakási forma jellemző (Győrfi 1957).
1. teljesen szabadon
2. a gazda mellé, illetve annak közelébe
3. a gazdára
4. a gazda testébe
Megkülönböztetünk ekto- és endoparazitoidokat aszerint, hogy a parazitoid lárva a gazda testében, vagy
testfelszínén fejlődik. A gazdában a parazitoid fejlődhet egyedül (szoliter), illetve csoportosan (gregár).
A Hymenoptera parazitoidok, az egyéb természetes ellenségekkel együtt meghatározó szerepet játszanak az

erdei herbivor rovarfajok populációinak szabályozásában. E szerepük jelentősége leginkább akkor válik
nyilvánvalóvá, amikor egy-egy rovarfajt véletlenszerűen behurcolnak olyan területekre, ahol korábban nem volt
honos, de számára megfelelő tápnövény(ek) állnak rendelkezésére. A behurcolt fajokra igen gyakran jellemző a
rendkívül gyors terjeszkedés és a kiterjedt kártétel elsősorban annak köszönhető, hogy a populációit szabályozó
természetes ellenségek nincsenek jelen az újonnan elfoglalt területen. Ezen a felismerésen alapszik a klasszikus
biológiai védekezés, melynek alapvető eleme a behurcolt herbivor faj természetes ellenségek meghonosítása az
új elterjedési területen.
Az alrend herbivor fajai közé az igen magas fokon specializálódott gubacsdarazsak tartoznak. A Tenebrantes
alrendet Magyarországon 8 családsorozat képviseli. Erdészeti vonatkozásban közülük 5 (Evanioidea,
Cynipoidea, Chalcidoidea, Proctrotrupoidea, Ichneumonidea) tarthat számot érdeklődésre.
Család: FADARÁZSÖLŐ FÜRKÉSZEK Fam: Aulacidae
A család fajai (mintegy 150) világszerte elterjedtek, xylofág bogarak és fadarazsak endoparazitoidjaiként
számottevő erdészeti jelentőséggel is bírnak. A közönséges fadarázsölő (Aulacus striatus Jurine) például a
Xiphydria fadarazsak legjelentősebb tojásparazitoidja.
Család: KÉSPOTROHÚ DARAZSAK
Fam: Ibalidae
Összesen 10 fajuk ismert (Fergusson 1986), közülük 2 (Ibalia rufipesCresson és I. leuspoidesHochenwarth)

fordul elő hazánkban. Ezek nagysága 10 mm körül van. A Siricidae családba tartozó fadarazsak
endoparazitoidjai, a fejlettebb lárvák exoparazitoidok is lehetnek. Az I. leuspoides a fadarázs embriókat, illetve
az egészen fiatal lárvákat, az I. rufipes pedig az idősebb lárvákat parazitálja. A tojásrakó nőstények ugyanazon
csatornán keresztül juttatják be tojásaikat, ahol a fadarázs nőstény is tette. Ezek megtalálásában, illetve a
tojásrakás stimulálásában a fadarázs által beinjektált szimbionta gombának (Amylostereum spp.) van szerepe
(Madden 1968, Spradbery 1970a). A parazitált fadarázs lárvák jóval kevesebbet táplálkoznak, azaz jóval
rövidebb lárvajáratokat készítenek a fatestben. A család több faját biológiai védekezési programok keretében
Ausztráliába is betelepítették, jelentősen csökkentve ezzel a behurcolt fadarazsak által fenyőültetvényekben
okozott károkat.
Család: GUBACSDARAZSAK (színes: 89., 90.)
Fam: Cynipidae
Kisméretű, rendkívül sajátos életmódú herbivor rovarok. Vannak közöttük olyan fajok, melyek önállóan nem
képesek gubacsot okozni. Ezek más gubacsdarázs fajok által okozott gubacsok szöveteiben élnek. Ezt az
életformát inquilinizmus-nak nevezzük, mely magyarra „társbérlő életmódként‖ fordítható. Képviselői például a
Synergus nem fajai. A gubacsokozó fajok túlnyomó része a tölgyekhez kötődik. Magyarországon ez 10
genuszba tartozó, mintegy 100 fajt jelent. Életmódjuk és az általuk okozott gubacs felépítése is igen változatos.
Legtöbb fajukat az okozott gubacs alapján biztonsággal meg lehet határozni. A gubacsdarazsak a tölgyek szinte
457
bármely szervén képezhetnek gubacsokat, ahol differenciálódásra képes szövetek vannak jelen (gyökér, hajtás,
rügy, levél, virágok, termés). A gubacsdarázs lárva a rendellenes differenciálódásra készteti a körülötte lévő
szöveteket, ennek végeredménye a gu-bacs, ami egyrészt védelmet, másrészt táplálékforrást is biztosít a benne
élő lárva számára.
Egyes fajoknak csak az egyivarú, másoknak pedig csak a kétivarú nemzedékét ismerjük. Számos fajról tudjuk,
hogy teljes életciklusa során egy kétivarú és egy egyivarú nemzedék váltja egymást. A nemzedékváltó fajok egy
részénél, mindkét nemzedék képes egy gazdán kifejlődni, másoknál ehhez feltétlenül szükség van két különböző
tölgyfajra. Ezek egyike minden esetben a cser (Q. cerris), a másik pedig a Quercus genus Quercus alnemének
valamely faja (Q. robur, Q. petraea, Q. pubescens). A különböző nemzedékek morfológiailag is eltérő imágói,
időnként sajátos bonyodalmat okoztak. A két különböző nemzedéket nemritkán különböző fajként írták le és
sokuk esetében csak napjainkban derül ki, hogy ezek nem különböző fajok, hanem egymásnak váltónem-
zedékei.
A tölgyeken kívül rózsákon, hegyi juharon és számos lágyszárú növényen találkozhatunk gubacsdarazsak
okozta sajátos formájú képződményekkel, a gubacsokkal.
Nagy magyar gubacsdarázs
Andricus hungaricus Hartig
Csak az egyivarú nemzedéket ismerjük, ez kisebb-nagyobb nyúlványokkal borított egy-kamrás, gömbölyű

gubacsot okoz Quercus robur rügyén. Az egyik legnagyobb gubacs, átmérője eléri a 40 mm-t is. Fala vastag,
fás. Közepén üregben található a 4–5 mm-es, gömbölyű, enyhén lapított lárvakamra, melyben a fehér színű lárva
található. A gubacsokozó fajon túl egy-egy gubacsban akár 40 inquiline egyed is kifejlődhet. A gubacsok ősszel
lehullanak és belőlük gyakran csak 3–4 év után repülnek ki a darazsak. A hosszú átfekvési idő a „kockázat
elosztása‖ elnevezésű túlélési stratégia része, melyről a levéldarazsaknál már szóltunk. Magas csersav-tartalma
(ca. 20%) miatt a múlt században kiterjedten gyűjtötték.
Suska gubacsdarázs
Andricus quercuscalicis Burgst
Társnév: Zsírosgubacs
Syn: Andricus cerriBeijerinck
A faj kétivarú nemzedéke a cser hím virágján képez 1,5–2 mm hosszúságú gubacsot. Ebből májusban
kirepülnek a darazsak és a nőstények párosodás után a kocsányos tölgy makk-kezdeményeire rakják tojásaikat.
Itt fejlődik az ismert suskagubacs, mely szabálytalan alakú, enyves, ragadós felszínű. Egy makkon akár 3–4
gubacs is kifejlődhet, de a gubacsok mindig csak 1–1 lárvát tartalmaznak. Augusztusban, az egészséges makkok
előtt a földre hullik. A gubacsban lévő egyivarú nőstények a talajon áttelelnek és tél végén, februárban repülnek
ki, tojásaikat a cser virágrügyeire rakják. Gyakori a lárvák 2–3 éves diapuzája is. A gubacsot magas csersav-
tartalma (20–33%) miatt a múlt század végén gyűjtötték. Gyakran a makktermés 90–95%-át is fertőzi különösen
olyan állományokban, melyek közelében idősebb cseres található. Természetes elterjedési területe egybeesik
azzal a területtel, ahol a cser és a kocsányos tölgy areája átfedi egymást. Mivel a csert az utóbbi 1–2
évszázadban előszeretettel ültették Nyugat-Európában parkokban és arborétumokban, megnyílt az út
északnyugati irányú terjeszkedése előtt. Ma már Írországban is megtalálható.
Osztrák gubacsdarázs (színes: 87., 88.)
Andricus kollari Hartig
Nemzedék- és gazdaváltó faj. Kétivarú nemzedéke cser rügyben, egyivarú nemzedéke tölgyek (cser kivételével)
rügyén okoz 10–30 mm átmérőjű, gömbölyű, sima felületű, egykamrás gubacsot. Általában fiatal csemetéken,
sarjhajtásokon tömeges. Esetenként olyan tömegben van jelen, hogy a csemete növekedését észrevehetően
visszafogja. Ez általában olyan helyeken fordul elő, ahol a csemetekert, illetve az erdősítés idős cseres
közelében van. Bizonyos fenológiai eltérésektől és a gubacs megjelenésétől eltekintve hasonló, nemzedék- és
gazdaváltó életmódot folytat az Andricus lignicola Hartig és az Andricus corruptrix Schldl. is.
Szivacs gubacsdarázs
458
Biorhiza pallida Olivier
Syn: Andricus terminalisFabricius, A. sieboldiHartig
Nemzedékváltó faj, de mindkét nemzedéke előfordulhat egyazon tápnövényen (Quercus robur, Q. petraea, Q.
pubescens). Az egyivarú nemzedék szabálytalan alakú, 1–2 cm nagyságú gubacsa a talajfelszínhez közeli
gyökereken található. Az ebben fejlődő egyivarú nőstények szárnyatlanok. Ezek tél végén másznak fel a fára és
a hajtásvégi rügyekre rakják le tojásaikat. Atavaszi, kétivarú gubacs szembetűnő, dió nagyságú, élénkpiros,
sokkamrás, szivacsos szövetű. Egy-egy gubacsból általában vagy csak hím, vagy csak nőstény egyedek kelnek
ki. Ez azért van, mert az egyivarú nőstények utódai egyneműek. Ha egy gubacsból hímek és nőstények is
kelnek, akkor valószínű, hogy a rügybe kettő, vagy több nőstény is lerakta petéit. Egész Európában elterjedt.
Golyó gubacsdarázs
Cynips quercusfolii Linné
Syn: Dryophanta scutellarisMayr
A kétivarú nemzedék idősebb fák kérgén, illetve az előző évi hajtások alvórügyein képez 2–4 mm hosszú,
tojásdad, egykamrás gubacsokat. Az őszi egyivarú nemzedék a levelek fonákján 15–25 mm átmérőjű,
gömbölyű, szivacsos gubacsot okoz. Színe a megvilágítási viszonyok függvényében a sárgászöldtől a
sötétpirosig változhat. A gubacs közepén fejlődik a magányos lárva. A gubacs általában a levéllel együtt hullik
le a talajra, benne már a kifejlett egyivarú nőstény telel át. Mindkét nemzedéke kifejlődhet a Quercus alnem
fajain, főként a Q. robur-t és a Q. petraea-t kedveli. Egyivarú nemzedékének gubacsa az előbbin sima felületű,
az utóbbin pedig rücskös. Egész Európában elterjedt.
Lencse gubacsdarázs (színes: 91.)
Neuroterus quercusbaccarum Linné
Syn: Dryophanta pseudodistichaKüster, Spathegaster interruptorHartig,Diplolepis flavipesFourcroy,

Diplolepis lenticularisOlivier., Cynips longipennisFabricius, Neuroterus malphigiiHartig.
Kétivarú nemzedéke április–májusban a levelek fonákján, vagy a hím virágzat tengelyén fejleszt 4–8 mm
átmérőjű, gömbölyű, egykamrás, áttetsző üvegszerű gubacsokat. Ezekből júniusban repülnek ki a darazsak. A
nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákjára, az oldalerekre rakják tojásaikat. A kikelő lárvák 4–6
mm átmérőjű, 2 mm magas, lapos, kúpszerű gubacsot okoznak. Egy-egy levélen akár 50–60 gubacs is
kifejlődhet. Augusztusban, szeptemberben a földre hullanak, az egyivarú nőstények a következő év tavaszán
repülnek ki és levél, illetve virágrügyekbe rakják le tojásaikat. Tápnövényei a Quercus alnembe tartozó tölgyek,
elsősorban a kocsányos és kocsánytalan tölgy. Egész Európában elterjedt. A Neuroterus nem másik gyakori
képviselője a selyemgomb gubacsdarázs (Neuroterus numismalisOlivier). Tápnövényei és életciklusa hasonló
az előző fajéhoz. Kétivarú nemzedéke apró levélgubacsokat okoz, egyivarú nemzedéke pedig aranysárga színű,
selymes felületű, gombszerű gubacsban fejlődik a levelek fonákján.
Juhar gubacsdarázs – Pediaspis aceris Gmelin
Syn: Pediaspis sorbiTisch, Cynips
pseudoplatani Johnson
A kétivarú nemzedék a levelek fonákján, az ereken képez 6–10 mm átmérőjű gömbölyű, vagy tojásdad
egykamrás gubacsokat. Ritkábban levélnyélen, vagy a virág kocsányán is kifejlődhet. Frissen zöldesvörös,
később megbarnul. A parazitált gubacsok alakja szabálytalan, felületük kitüremkedésekkel borított. A darazsak
júniusban repülnek ki és a megtermékenyített nőstények a talajfelszíni vékony gyökerekre rakják le tojásaikat.
Az egyivarú nemzedék 6–8 mm nagyságú, gömbölyű gubacsokat képez. Ezek többnyire csoportosan jelennek
meg, általában össze is nőnek. Tápnövénye a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), ritkábban a korai juharon
(Acer platanoides) is előfordul.
Rózsa gubacsdarázs (színes: 92.)
Diplolepis rosae Hartig
459
Ágas-bogas, merev tüskeszerű szőrökkel fedett többkamrás gubacsot képez, melynek átmérője a 6–7 cm-t is
elérheti. A gubacsban az esetek túlnyomó részében csak nőstények fejlődnek, a hímek aránya általában
kevesebb, mint 4% (Askew 1960). A darazsak májustól júniusig repülnek és megtermékenyítés nélkül rakják le
tojásaikat a bomló levélrügyekre. Egy rügybe akár 30 tojás is kerülhet. Októberre a lárvák teljesen kifejlődnek, a
gubacsban telelnek át. Áprilisban bábozódnak be. A gubacsok általában az olyan Rosa egyedeken tömegesek,
amelyek száraz termőhelyen, tápanyagokban szegény talajon tenyésznek. A Diplolepis nemnek számos további
faja képez gubacsokat a Rosa fajok különböző részein.
Szeder gubacsdarázs
Diastrophus rubi Hartig
Rubus fajok fiatal, zöld hajtásain képez hengeres, 5–12 mm átmérőjű, 10–60 mm hosszúságú gubacsot, melynek
felületén a felszínhez közeli lárvakamrák kidudorodnak. A lárvák az ovális, 2–2,5 mm átmérőjű kamrában
telelnek át, az imágók tavasszal repülnek ki.
Család: FÉMFÜRKÉSZ FÉLÉK
Fam: Chalcididae
A rendkívül népes család fajai általában igen apró termetűek. Nevüket kékes, zöldes, csillogó színezetükről
kapták. Életmódjuk rendkívül változatos. Többségük más rovarfajokban parazitoidként fejlődik, de sok közöttük
a hyperparazitoid is. Ökológiai jelentőségük rendkívül nagy, meghatározó szerepet játszanak több erdészeti
jelentőségű rovarfaj populációjának szabályozásában. Többségükben lepke és légybábokban fejlődő
endoparazitoidok. A Brachymeria intermedia például a Lymantria dispar igen jelentős parazitoidja Európában,
ezért Észak-Amerikába is betelepítették, a behurcolt gyapjaslepke elleni biológiai védekezés céljából.
Család: HENGERES FÉMFÜRKÉSZEK Fam: Eurytomidae
Világszerte 1100 fajuk ismert. Többségük parazitoidok, de herbivor fajok is vannak közöttük. A családból
többek között számos erdészeti jelentőségű lepkefaj (pl. Euproctis chrysorrhoea, Lymantria dispar), illetve
gubacsdarazsak parazitoidjai kerülnek ki.
Család: HOSSZÚFARKÚ FÉMFÜRKÉSZEK
Fam: Torymidae
A világon mintegy 1500 fajuk ismert, melyek túlnyomó része parazitoid. Ezek főként gubacsdarazsakban,
illetve gyapjaslepkék és sodrómolyok bábjaiban élősködnek. A kisebbségben lévő herbivor fajok általában
specialisták és különféle magokban élnek. Közülük több faj számottevő jelentőséggel bír. A Megastigmus
suspectus Borriespéldául a jegenyefenyő magjaiban él, néha olyan tömegesen, hogy veszélyezteti a
szaporítóanyag ellátást (Skrzypczynska 1978). Hasonló életmódot folytat és hasonló jelentőséggel bír a
duglaszfenyőhöz kötődő M. spermatrophus Wachtl.
Család:SUGARAS FÉMFÜRKÉSZEK Fam: Pteromalidae
A fémfürkész-alkatúak egyik legnagyobb családja, mely világszerte kb. 3100 leírt fajt foglal magába.
Életmódjuk, gazdakörük rendkívül változatos. Többségük elsődleges parazitoid, ezek leggyakrabban legyek,
hártyásszárnyúak, bogarak és lepkék lárváiban, bábjaiban élősködnek. Kisebb részük más parazitoid fajokban
kifejlődő hyperparazitoid. Számos fajuk a tápnövényhez fizikailag is kötődő herbivor rovarokban
(gubacsokozók, levélaknázók, xylofágok) fejlődik. Több fajuk jelentős szerepet tölthet be egyes erdészeti
jelentőségű rovarfajok populációinak szabályozásában. A Pteromalus puparum és a Psychophagus omnivorus
például számos lepkefaj bábjának gyakori és tömeges élősködője, a Xiphydriophagus meyerinckii pedig egyes
fadarazsak gyakori és igen hatékony természetes ellensége
Család: SZIVÁRVÁNY-FÉMFÜRKÉSZEK Fam:Encyrtidae
Népes család, mintegy 3000 fajjal. Nagy részük pajzstetű lárvák endoparazitoidja, de ugyancsak vannak
közöttük az Encyrtidae, a Aphelinidae és a Braconidae család fajainak hyperparazitoidjai is. A magyar erdőkben
is gyakori Copidosoma fajok különféle lepkefajok tojásainak polyembryonikus parazitoidjai, azaz egy tojásban
több lárvájuk fejlődik. A gyapjaslepke (Lymantria dispar) egyik legjelentősebb tojásparazitoidja az Ooencyrtus
kuwanae. Japánból telepítették be az USA-ba. A darázs 1 mm nagyságú, az erdei alomban telel. Tavaszszal
460
repül, a gyapjaslepke, illetve más lepkefajok tojásaiba petézik. Évente 3–4 nemzedéke is kifejlődhet, egy
generáció életciklusa kb. 20–25 napig tart (Sweetman 1958).
Család: KARCSÚ FÉMFÜRKÉSZEK
Fam:Eulophidae
A családnak mintegy 3000 ismert faja van, ezek többsége elsődleges parazitoid. Gazdáik főként az
aknázómolyok, de más rovarcsoportok is parazitálnak. Tojás, lárva és bábparazitoidok egyaránt vannak
közöttük. A család számos faja számottevő erdővédelmi szerepet játszik. Az Achrysocharella ruforum például a
fésűs fenyődarazsak egyik jelentős tojásparazitoidja, a Dahlbominusfuscipennis pedig ugyanezen család
bábjainak ektoparazitoidja. Az Eulophus és az Euplectrus nemek fajai lombfogyasztó lepkéket parazitálnak. A
Chrysocharis fajoklevélaknázókban élősködnek, az Entedon fajok pedig bogarat támadnak meg. A
Minotestatrichus ecus a Magyarországon közelmúltban elterjedt vadgesztenye moly (Cameraria ohridella)
egyik legjelentősebb parazitoidja (Thuróczy & Reider-né 1998).
Család: PETE-FÉMFÜRKÉSZEK
Fam:Trichogrammatidae
530 fajuk ismert. Mindegyikük más rovarfajok endofág tojásparazitoidjaként fejlődik. Több fajuk számottevő
erdészeti jelentőséggel bír. A sokgazdás Trichogrammaembryophagum számos erdészeti jelentőségű lepkefaj
tojásaiban fejlődik, gyakran igen magas tojásmortalitást okozva.
Család:VALÓDI FÜRKÉSZDARAZSAKFam: Ichneumonidae
Népes, 60 000 leírt fajt magába foglaló család, melyet több, mint 30 alcsaládra osztanak (Townes 1969). Lárváik
a legkülönbözőbb rovarfajok lárváiban és bábjaiban fejlődnek, de akadnak közöttük ektoparazitoidok és
ragadozók is. Többségükben specialisták, egy-egy, vagy kisszámú gazdaállathoz kötődnek, de akadnak közöttük
olyanok is, melyeknek sok gazdája ismert, illetve ezek taxonómiailag egy-mástól távol állnak.Erdészeti
jelentőségű fajaiknak még csak a felsorolására sincs lehetőség. Ehelyütt csak néhány gyakoribb fajukról ejtünk
szót. A ripacsosfürkészek (Pimplinae) alcsaládjához tartozó Gregopimpla inquisitorScopoli számos erdészeti
jelentőségű lepkefaj (Lymantria dispar, Euproctis chrysorrhoea, Malacosoma neustria, Tortrix viridana)
hernyó-jának parazitoidja. A Pimpla turionellae Linné a fenyőilonca (Rhyacionia buoliana) élősködője. Az
Itoplectis pachymerusHartig a Bupalus piniarius és a Panolis flammea egyik jelentős parazitoidja. Az óriás
fenyődarázsfürkész (Rhyssa persuariaLinné) fadarazsakban élősködik. E faj igen nagytestű, tojócsöve mintegy
40 mm. Ennek segítségével a több centiméter mélyen táplálkozó fadarázs lárvát is parazitálni tudja. A nőstény
egyesével rakja petéit a fadarázs rágta járatba, lárvája exoparazitoidként élősködik a gazda lárván (Spradbery
1970b). Az Ephialtes nem egyes fajai hasonló méretűek, ezek elsősorban cincér lárvákat parazitálnak. A
tojásrakó nőstény csápját a fához ütögetve térképezi fel az üreg elhelyezkedését és ezután kezdi el tojócsövét a
fába mélyeszteni.
A Banchinae a Campopleginae és a Cremastinae alcsaládok, akárcsak a legnagyobb fajszámú Ichneumoninae

alcsalád legtöbb faja szintén Lepidoptera lárvák és bábok élősködője, számos fajuk kiemelkedő szerepet játszik
ezek populációinak szabályozásában.
Család: GYILKOSFÜRKÉSZEK
Fam:Braconidae
Rendkívül népes család, napjainkban 40 000 fajuk ismert. A családot jelenleg 35 alcsaládra osztják. Túlnyomó
többségük elsődleges parazitoid, a hyperparazitizmus nem jellemző rájuk.
A Doryctinae alcsalád fajai a kéregben és fában táplálkozó Coleoptera fajok parazitoidjai. A Rogadinae alcsalád
Rogas és Oncophanes nemei Lepidoptera fajok – közöttük erdészeti jelentőséggel bírók – élősködői. Az
Aphidiinae alcsalád képviselői, a Praon, Tryoxis és a Protaphidius nemek fajai kivétel nélkül levéltetvek
endoparazitoidjai.
A Meteorus, a Zele és a Macrocentrus nemek fajai lepkefajok jelentős parazitoidjai, az utóbbi nem fajai főként
bagolylepkéket és sodrómolyokat parazitálnak. Erdészeti szempontból talán legismertebb az Apantales genus.
Az Apantales aterRatzeburg a sodrómolyok egyik igen jelentős élősködője, az Apantales sericeusNees pedig
egyes, gyakran tömeges araszolólepkék hatékony parazitoidja. Az A. ater nősténye egyesével rakja le tojásait a
461
sodrómoly lárva testére. Egy nőstény általában 350–700 tojást rak. Évente 2–3 nemzedéke fejlődik ki (Balázs
& Papp 1989). A Glyptapantales liparidis a Lymantria dispar egyik legjelentősebb
hártyásszárnyú parazitoidja. A nőstények kiváló hatékonysággal találják meg a fiatal Lymantria hernyókat, ezért
a faj a gazda alacsony populációdenzitásnál a legsikeresebb (Schopf & Hoch 1998). A
nőstények az 1–3. stádiumú lárvákba rakják petéiket. Ennek révén a széllel terjedő fiatal hernyók már
parazitáikat is viszik magukkal. A lárvák 3–5 nappal a tojásrakás után kelnek ki. Egy hernyóban akár 60 lárva is
kifejlődhet. A lárvastádium időtartama függ a hőmérséklettől és az egy gazdában fejlődő lárvák számától is.
Átlagos lárvaszám (20) esetén ez kb. 22–24 nap, magas lárvaszámnál (30 felett) pedig 31–32 nap (Schopf &
Hoch 1997). Így a fajnak évente 2–4 nemzedéke fejlődhet ki. A nemzedékek száma a környezeti hőmérséklet
mellett nagyban függ attól, hogy a Lymantria dispar hernyói mellett milyen más gazdák állnak rendelkezésre. A
Lymantria hernyók elhúzódó kelése és fejlődése esetén (természetes populációkban ez általános) ebben a
gazdában kifejlődhet két nemzedék. További gazdái a Dasychyrapudibunda, az Orgyia antiqa, az Euproctis
chrysorrhoea, a Macrothylacia rubi és az Arctia caja lehetnek. Az utóbbi három, hernyó alakban telelő faj nagy
valószínűséggel alkalmas arra is, hogy a parazitoid bennük lárvaként átteleljen. Ezek egyébként a Lymantria
dispar-ral együtt előfordulnak tölgyeseinkben, de fenológiájukban eltérnek attól. A kifejlett Glyptapantales
lárvák leggyakrabban a 4. lárvastádium végén hagyják el a Lymantria hernyót és mellette bebábozódnak. A
darazsak 5–7 nappal a bábozódás után kelnek ki (Schopf & Hoch 1997). Apró, fehér, bábhéjaik még a darazsak
kirepülése után is sokáig a fán maradnak.
3. Alrend: Aculeata – Fullánkosok

Közepes és nagytestű fajok. Sokuk esetében a tojócső fullánkká módosult, ami méregmirigygyel van
összeköttetésben. A fullánkot és méreganyagukat védekezésre, illetve zsákmányuk megbénítására használják.
Egyes fajaik emlősállatokra, sőt akár az emberre is jelenthetnek veszélyt. Első potrohszelvényük a torral
összeforrt, a potroh nyeles. A csápok 12 vagy 13 ízűek. Az elülső lábakon igen gyakran találunk tisztító-
felszerelést. Sok fajuk társas életmódot folytat, gyakori közöttük a fészek, illetve ivadékbölcső építés és az
ivadékgondozás. Sok fajuk imágója pollenfogyasztó, így számottevő szerepet játszhatnak növények
beporzásában. Ugyancsak jelentős a parazitoid és ragadozó fa-jok száma, ezek közül jó néhány jelentős szerepet
tölt be más rovarfajok populációnak szabályozásában.
Család: TŐRÖSDARAZSAK
Fam: Scoliidae
A legnagyobb termetű darazsak. Testük egy részét hosszú szőrök fedik. Végtagjaik viszonylag rövidek, lábaikat
erős tüskeszerű szőrök borítják, ez alkalmassá teszi őket ásásra. Szárnyereik nem érik el a szárny csúcsát. Az
imágók virágokon, elsősorban ernyősökön táplálkoznak. Lárváik lemezescsápú bogarak élősködői.
Óriás tőrösdarázs
Megascolia flavifrons Fabricius
Syn: Scolia flavifronsFabricius
A legnagyobb európai darázsfaj, hossza 20–42 mm. Teste fekete, a hátpajzs 2–3. lemezén narancssárga foltok
láthatók. Az előtort dús rozsdabarna, a test többi részét fekete szőrzet fedi. Szárnyai nagyrészt rozsdabarnák.
Júliustól augusztusig repül. Fullánkja erős, segítségével szarvasbogár és orrszarvúbogár lárvákat bénít meg,
ezekre helyezi petéit. A kikelő lárvák ektoparazitoidként élősködnek a gazdán. Fő elterjedési területe tőlünk
délre, a Mediterráneumban van. Magyarországon elsősorban az Alföldön van jelen, de mivel gazdaállatai
visszaszorulóban vannak, itt is egyre ritkább (Varga 1989). 1993. óta törvényi védettséget élvez, eszmei értéke
50 000 Ft.
Négyfoltos tőrösdarázs
Scolia quadripunctata Fabricius
A hátpajzs 2–3. lemezén négy fehéres folt látható. Az előzőnél jóval kisebb, 10–16 mm. Lárvája cserebogár,
gabonaszipoly lárvákat parazitál. Győrfi (1957) szerint a megtermékenyített nőstény a talajba fúrja magát, hogy
utódainak cserebogár lárvát találjon. A megtalált pajort megbénítja, ezután még mélyebbre ás, ahol kamrát
készít és ebben helyezi el áldozatát, amire lerakja tojásait. A lárvák 8–10 nap elteltével kelnek ki, először a
gazda testnedveit szívják, később bőre kivételével teljesen elfogyasztják.
462
Család: PÓKHANGYÁK – Fam: Mutillidae
A családnak mintegy 5000 faja ismert, ezek túlnyomó része a trópusokon él. Kültakarójuk erősen szklerotizált.
Testüket hosszú szőrzet borítja. Az ivari dimorfizmus kifejezett. A hímek lényegesen nagyobbak a
nőstényeknél, toruk tagolt, míg a nőstények torszelvényei összeforrtak. Lárváik hártyásszárnyúak parazitái.
Tipikus hazai képviselőjük az eurázsiai elterjedésű homoki pókhangya (Smicromyrme viduata), melynek lárvái
elsősorban kaparódarazsak fészkeiben élősködnek.
Család: HANGYÁK – Fam:Formicidae
A hártyásszárnyúak egyetlen családja, melynél a második (vagy a 2. és 3.) potrohszelvény a potroh többi
tagjától elkülönülve bütyök, vagy pikkelyszerű potrohnyelet képez. Az első potrohszelvény a metathorax-szal
összeolvadva, a propodeum nak nevezett áltorszelvényt képezi. A tort a hangyáknál ezért mesosoma-nak
nevezik, a potroh „megmaradt‖ része (a potrohnyél után) a gaster. Ennek alakja csepp formájú, vagy hengeres.
A hangyák szájszerve rágó típusú. Csápjuk térdesen megtört, a nyél (scapus) hosszú, az ostor (flagellum)
bunkósodó, 10–11 ízből áll. Csoportosan élnek, sajátos társulásaik, az „államok‖, melyekben
„munkamegosztás‖ figyelhető meg. A bolyokban többé-kevésbé jól elkülöníthető kasztok, morfák fedezhetők
fel. A polymorfizmus jegyei alapján legalább három típus választható szét:
– A nőstényeknél (királynők) a petefészek és a receptaculum jól fejlett, az összetett szemek viszonylag nagyok,
az ocellák nem hiányoznak. Szárnyuk csak a nászrepülés időtartamára funkcióképes, utána egy előre
meghatározott törésvonal mentén leválik, majd a robusztus szárnyizmok is fokozatosan leépülnek. A fészkekben
általában csak egy királynő van, de több fajnál néhány, vagy sok királynő lehet. A rendszerint termetes királynő
társaságában néha szárnyas törpe nyőstények (mikrogyn) is találhatók a bolyban. (Myrmica, Leptothorax és
Formica fajok.)
– A dolgozók petefészke gyengén fejlett, a receptaculum csökevényes, kivétel nélkül szárnyatlanok és általában
jelentősen kisebbek mint a királynő. Az összetett szemek, de különösen a fejtetőn lévő 3 ocella gyengébben
fejlettek. A dolgozók kasztján belül a testnagyság és a fej méretében, a rágók nagyságában további
polymorfizmus lehet. A nagyobb példányok (viszonylag rossz szóhasználattal, mert ezek is dolgozók) a
katonák. A királynő elvesztése esetén a különösen kezelt (táplált, ápolt) dolgozók némelyike képes
megtermékenyítetlen petéket érlelni, melyekből általában majd hímek kelnek ki.
– A hímek összetett szemei nagyok, az ommata-k jól fejlettek, csaknem mindig szárnyasak, méregmirigyeik
nincsenek.
A királynőnek és a dolgozóknak mindig van méregmirigyük, amihez különböző feromonokat termelő mirigyek
is kapcsolódhatnak. A fullánk csak egyes csoportok jellegzetessége (Myrmicinae, Ponerinae), de a fullánk
nélküli fajok is támadójukra „spriccelik‖ a méregmirigy váladékát, miközben sajátos testhelyzetet vesznek fel,
potrohukat a „cél‖ felé fordítva. A méregmirigy váladékában a fullánkos fajoknál nincs, a fullánk nélkülieknél
van hangyasav. (A Formica polyctena esetében ez 60%-os töménységű!) A méreggel együtt leadott feromonok
a bolyban vészreakciót, közös támadást váltanak ki. A szociális kapcsolat a táplálékforrás felkeresésében is
hatékony tényező. A táplálékot megtaláló egyed általában feromon nyomokkal jelöli a bolyhoz vezető utat, majd
sajátos magatartásformával, pl. a csápok rezegtetésével felhívja a boly többi dolgozójának a figyelmét magára és
„ételkóstolót‖ ad át a kiválasztott egyedeknek, majd együttesen visszatérnek a táplálékforráshoz a feromon
nyomokon.
A tojások fejlődését, a penészesedés megakadályozását folyamatos tisztogatással „ellenőrzik‖ a dolgozók. A

lárváknak sem lába, sem szeme nincs. Testüket membrán szerű epidermisz borítja, csak a mandibula lehet
erősebben szklerotizált. Az epidermiszen szőrszerű függelékek találhatók, melyek valószínüleg a lárvákat védik,
miközben a dolgozók ápolják, a rágóik közé fogva szállítják őket egyik kamrából a másikba, a fejlődéshez
szükséges hőmérsékletnek és páratartalomnak megfelelően. A lárvák a táplálékot általában folyékony formában
a dolgozóktól kapják. A bábozódás 4–5 vedlés után egy, a labiumnál nyíló nyálmirigy váladékéból szőtt
gubóban (hangyatojás) történik, de nem minden faj készít bábgubót.
A nemek kialakulását a peték megtermékenyítése dönti el. A steril tojásokból a hímek, a

megtermékenyítettekből nőstények fejlődhetnek. A petefészek érését egy nyálmirigy váladéka szabályozza
(lárvák táplálása útján), de bizonyos összefüggés van az évszakok és a tojások nagysága között. Nyáron a kisebb
tojásokból általában csak dolgozók fejlődnek ki, de a folyamatot a táplálék fehérjetartalma is befolyásolja
463
A hangyák jelenléte sokszor meghatározó az erdő életközösségében. Egyes Formica fajok erdővédelmi
jelentősége kiemelkedő a lombfogyasztó hernyók pusztítása révén, mások a magok terjesztésével, a levéltetvek
gondozásával, a száraz fák szétrágásával és nem utolsó sorban mint zsákmány állat „kínálat‖ (hangyatojás) út-
ján vállnak jelentőssé.
A fatörzseken fel-le vándorló hangyák általában egy levéltetű kolónia és a boly között szállítják a magas
cukortartalmú mézharmatot. Ennek érdekében védik a levél- és pajzstetveket a parazitáktól. Egyes Lasius és
Camponotus fajok kifejezetten erre a táplálékforrásra specializálódtak és levéltetveket telepítenek a fák
gyökérszférájába is.
Az új bolyok képzését a szárnyas formák kirajzása előzi meg, általában sajátos meteorológiai körülmények
mellett. A kirajzott népesség „előszeretettel‖ gyűlik össze kiemelkedő, magas terepalakulatok körül. A párzás a
nászrepülés alatt, vagy a talajon történik, ahol a nőstény hamarosan keres egy „alkalmas‖ zugot, ezt elzárja a
külvilágtól és hozzákezd a peték lerakásához. A lárvák táplálására a királynő zsirkészlete és a leépülő
szárnyizmokból nyert tartalék szolgál. Az államalapítás „önálló‖ formájával szemben, sok faj királynője más
fajhoz tartozó, önálló ivadéknevelésre képes királynője mellé társul és lárváit ezzel nevelteti fel, mindaddig, míg
utódai már tudnak gondoskodni róla. Ezután általában megöli a segédhangyák „önálló‖ királynőjét. Ez
magyarázza, hogy gyakran találhatók „kevert‖ lakójú bolyok bizonyos fajoknál, pl. Formica sanguinea a F.
fusca társaságában.
A Közép-Európában élő, mintegy 160 hangyafajból hazánkban kb. 70 faj ismert. A hazai fajokat négy
alcsaládba, vagy négy önálló családba sorolják. Az alcsaládok (családok) határozókulcsát Somfai 1959 és Seifert
1996 munkái közlik.
Néhány jellegzetesen erdei faj:
Barázdás hangya
Ponera coarctata Latreille
Leírása : 2,6–3,3 mm. Színezete a feketésbarnától a vöröses-sárgásbarnáig változó. A gaster hengeres, nem –
vagy alig hajlott. Szemeik nagyon kicsik (=dolgozó), a mandibulán több mint 8, különböző nagyságú fog van,
az apikalis fogak (1–3) a legnagyobbak. A középső és a hátsó tibián csak 1–1 fésűszerűen fogazott sarkanytyú
van. A petiolus alsó szegélyén, hátul egy hegyes függelék (ventrális irányú páros fog), elől egy kicsi pont, vagy
ablakszerű mélyedés van.
Elterjedése, életmódja: Európa déli, mediterrán, meleg klímájú területein elterjedt, ott a lakóházakban és
megtelepszik. Nálunk többfelé előfordul a száraz biotópokban, így a laza, felszakadozó erdőkben is. A bolyra
nehéz rátalálni, mert kefejezetten talajlakó, a felszinen nem építkezik. Hengeres teste alkalmassá teszi, hogy a
talajszemcsék közötti üregekben eredményesen vadásszon televényférgekre, rovarlárvákra, ugróvillásokra.
Hangya (Formicidae) alcsaládok: A: Ponerinae B: Myrmicinae C: Dolichoderinae D: Formicinae (Jacobs, 1988)
464
Bütykös hangya
Myrmica rubra Linné
Leírása: 3,5–5 mm, színe rőtsárga és barnásvörös között változik. A genus jellemzője, hogy a rágó széles,
fogazott, a hátsó lábszárak sarkantyúja hosszú, fésűszerűen szőrözött. Csápjuk 12 ízű, a hosszú csápnyél a
tövénél sajátosan hajlott. Az áltorszelvény nagy tüskéket visel. Az első nyélbütyöknek elől hosszú nyele van, a
hátsó széles, csaknem gömb alakú.
Elterjedés, életmód: Holarktikus elterjedésű faj. Ökológiai valenciája az európai Myrmica fajok között a
legszélesebb tartományú. Csak a xerotherm, vegetációmentes biotópokból hiányzik. Kifejezetten gyakori az üde
réteken és az ártéri erdőkben, ahol ez a domináns hangyafaj. A magvak, gyümölcsök mellett, elsősorban a
levéltetvek cukortartalmú ürülékét gyűjti. Bolyai igen népesek lehetnek (több mint 20 000 dolgozó és 600
királynő). A magas földfészkeket korhadó fákra, kövek alá, zsombékokra építik.
Fullánkos hangya
Myrmica ruginodis Nylander
Leírás: Nagyon hasonló az előző fajhoz, de az első nyélbütyök háta oldalnézetben széles, laposan lekerekített,
szemben a M. rubra kúp alakú, keskeny nyélbütykével.
Elterjedés, életmód: Az előző fajhoz képest a hűvösebb biotópokat népesíti be, főleg a hegyvidéki erdőkben
gyakori.
Nylander hangya
Leptothorax nylanderi Förster
Leírás: Az Európában előforduló több mint 100 Leptothorax faj meghatározása meglehetősen nehéz, csak
megfelelő összehasonlító anyag mellett megbízható. A meghatározás nehézségét szemlélteti, hogy egy Sopron
környéki gyűjtésben, egy „maréknyi‖ tölgy avarból három Leptothorax faj is előkerült egymás mellett.
Általában kis termetű fajok tartoznak ide, a L. nylanderi dolgozói 1,8–3,5 mm, sárga színű hangyák, a fej és a
gaster sötétebb. A csáp 12 ízű, a mesosoma profilját dorsal egy erősebb, vagy kevésbé feltünő mélyedés szakítja
meg a propodeum előtt. A fejtetőn a hosszanti kutikula ráncok sűrűk, kifejezettek, a harántirányúak gyengén
láthatóak. Az áltorszelvényen a tüskék egyenesek, viszonylag rövidek.
Elterjedés, életmód: Hazai elterjedése nem ismert pontosan, A nagyon hasonló fajok, pl. az 1995-ben leírt L.
slavonicus helyzetét kell tisztázni, ami feltételezhetően Kelet-Európában gyakoribb. Elsősorban a mezophil és
kissé száraz erdőtársulásokban találhatjuk, főleg a korhadó fákban, földre hullott gallyakban a fakéreg alatt. Bár
kifejezetten gyakori a tölgyesekben, mégis nehéz megtalálni a bolyt, mert a dolgozók száma egy kolóniában
csak néhány tucatnyi.
Foltos hangya
Dolichoderus quadripunctatus Linné
Leírása: 3–4 mm nagyságú, a fej és a gaster fekete, utóbbin 2–2 feltünő sárga folt van. A kutikula erős, érdesen
skulptúrált. A középhátuk (alitrunk) és az áltorszelvény (propodeum) varrata mélyen bemélyedt, utóbbin egy
erős, kiugró sarok van.
Elterjedés, életmód: Dél-európai, mediterrán faj északra az 53° szélességi kör felett nagyon ritka. Nálunk
elterjedt, sík és dombvidéken egyaránt. Kifejezetten falakó, fészkét száradt fák kérge alá, faodvakba rakja, de
maga is készít járatokat a fatestben. Főleg a tölgyet és az öreg gyümölcsfákat (dió, cseresznye) kedveli. A bo-
lyok csak néhány tucat dolgozóból állnak. Mint melegkedvelő faj, csak nappal aktív. Táplálékát a levelekre
tapadt mézharmat és kisebb ízeltlábuak képezik.
Lóhangya – Camponotus herculeanusLinné
Leírása: Egész teste fénytelen, rozsdabarna, feje és a gaster feketés barna. 5–12 mm, kifejezetten nagy hangya.
A genus jellemzője, hogy a csápnyél a homlokléc és a fejpajzs szöglete mögött ered.
465
Elterjedése, életmód: Nálunk főleg hegyvidéken él, fészkét gombásodó faanyagba építi. Különösen gyakori a
gyökérrontó tapló által megtámadott lucokban. Fészke ilyenkor 6–10 m magasságig is felhatolhat a törzs
belsejében. A népes kolóniák több faegyed között oszlanak meg, közöttük földalatti járatok teremtik meg az
összeköttetést. Táplálékát főleg levéltetvek váladéka és rovarok képezik.
Faodvasító lóhangya
Camponotus ligniperda Latreille
Az előző fajhoz nagyon hasonló: a mesosoma és a nyélpikkely vörösesbarna, a fej és a gaster feketésbarna.
Abban különbözik a C. herculeanus-tól, hogy a potrohszelvények csillogók, rajtuk csak kevés serte van.
Melegkedvelő, sík és dombvidéki faj. Fészkét a C. herculeanus-hoz hasonlóan fatörzsekben rágja ki, de a
földalatti rész is kiterjedt. Nappal és éjszaka is aktív, táplálékát növényi nedvek és kisebb ízeltlábuak képezik.
A kapushangya (Camponotus truncatus) elzárja a fészek bejáratát Fában költő hangyák járatai általában az
évgyűrűket követik. (Jacobs, 1988)
Kapushangya
Camponotus truncatus Spinola
Syn.: Colobopsis truncatusSpinola
Leírása: 3–5 mm. A homlokléc majdnem egyenes. A dolgozók eltérő alkatúak, a „kapus‖ morpha feje
szögletes, tuskó szerű. A dolgozók „kétszínűek‖: a gaster és a fejtető feketés-barna, a mesosoma vörösesbarna.
Rágóik szélesek, 5 foggal.
Elterjedés, életmód: Északra az 50° 11´-ig terjedt el. Melegkedvelő, nálunk helyenként gyakori, elsősorban a
ligetszerű, meleg lomberdőkben. Fészkét mindig a fatestben építi, ehhez kezdetben a xylophag rovarok
befurakodási helyét választja, majd kiterjedt labirintusokat készít. A keskeny bejáratot először a boly alapító
királynő, majd a „kapus‖ morpha egy példánya zárja el a fejével. Monogyn, populációi kicsik. Tápláléka
növényi és állati eredetű.
Amazon hangya
Polyergus rufescens Latreille
Leírása: 5–7 mm, pirosasbarna hangya. Rágói keskenyek, sarló alakúak, a belső élen 12 apró fogacskával, de
ezek a rágásra alkalmatlanok, csak hetékony fegyverek.
Elterjedése, életmód: Az északi területek kivételével egész Európában előfordul, de állománya csökkenőben
van. Melegkedvelő, a száraz gyepeket, felszakadozó erdőállományokat kedveli. Obligát rabszolgatartó, hegyes
rágói csak arra jók, hogy a megtámadott hangya kutikuláját könnyedén átharapja, fészküket pedig kifosszák.
Bolyaikban főleg Formica fusca és F. rufibarbis segédhangyák dolgozói vannak, ezek hiányában éhen
pusztulnának, mert önállóan nem gyűjtenek táplálékot. „Hadjáratokra‖ a meleg nyári délutánokon, több méter
hosszú, 10–20 cm széles oszlopot formálva indulnak.
Kartonépítő hangya
Lasius fuligonosus Latreille
466
Leírása: A 4–6 mm, egyszínű, fénylő fekete hanygyát könnyű felismerni, bár magát a Lasius genus-t
viszonylag nehéz különválasztani a Formica fajoktól. A két genus között a különbség az, hogy az
áltorszelvényen (propodeum) a tracheanyílás alakja a Lasius-nál majdnem kerek és oldalnézetben a hátvonal
szegélyéhez közel van. A Formica genus-nál ez elipszis alakú és a hátvonal peremétől távolabb, (lejebb) van.
Ezen kívül jól látható bélyeg, hogy a hátsó lábak csípői (coxa) a Formica-nál érintik egymást, a Lasius-nál pedig
távol esnek egymástól.
Elterjedés, életmód: Areája palaearktikus, sík és hegyvidéki faj. Hazánkban az egyik leggyakoribb faj. Fészkét
főleg a fák gyökfőjébe, a gyökerek közé építi. Az odvas fákba épített kartonfészek anyagát, az összerágott fát, a
begy cukortartalmú váladékával ragasztja össze. Ezen megtelepszik a Cladosporium myrmecophilum nevű
gomba, melynek hifái szilárd tartást adnak az egyébként vékony falú építménynek. Táplálékát főleg a
levéltetvek cukortartalmú ürülékével, alkalmanként állatok zsákmányolásával fedezi. Populációi rendkívül
népesek, polygyn kolóniáiban akár 2 000 000 dolgozó is élhet. Meleg napokon éjjel-nappal aktív. Sűrűn használt
ösvényeiket nyomferomonokkal (a végbélből származó zsirsavakkal) jelölik a boly és a levéltetű kolóniák
között.
Rabszolgahangya – Formica fusca Linné
Leírása: 4,5–7,5 mm, egyszínű fekete, a kutikula fénytelen. A pronotum csupasz, legfeljebb 1–4 rövid, felálló
sertével. A homloklécek között és a tarkón nagyon finoman, de sűrűn pontozott a kutikula.
Elterjedés, életmód: Holarktikus faj, nálunk mindenütt gyakori. Melegkedvelő, a napsütötte erdőszegélyeket
kedveli, de a zárt állományokat elkerüli. Fészkét a földbe, vagy korhadó fába építi. Kolóniái közepes
nagyságuak, polygyn: kb. 500–2000 dolgozóval és 1–15 különböző nagyságú királynővel. Tápláléka főleg állati
eredetű, részben mézharmat és csak kevéssé fitofág. Sokszor más hangyák „rabszolgájaként‖ él.
Kis vöröshangya (Formica polyctena) kasztok: szárnyas hím, királynő, dolgozó (Jacobs, 1988)
Vörös erdei hangya
Formica rufa Linné és Formica polyctenaFörster
Leírás: Bár a két faj különválasztása a legtöbb határozókulcs alapján lehetséges), hibridjeik mégis
szaporodóképes bolyokat alkotnak és helyenként gyakoriak, eszerint itt a „faj‖ fogalom csak formálisan
értelmezhető (Seifert 1996). A korábbi magyar irodalom nem különítette el a F. polyctena-t, illetve azt F. rufa –
pratensis néven tárgyalta (Somfai 1959). Az erdészeti irodalomban Györfi (1957) csak a F. rufa-t említi.
A két „faj‖ között a megkülönböztető bélyeg, hogy a fej alsó oldalán a F. polyctena estében 0–8, a F. rufa-nál
10–20 elálló serte látható, míg a pronotum-on 0–16, illetve 30–90 szörszál található. Hasonlóan az
áltorszelvényen a F. polyctena esetében kevesebb (0–14), a F. rufa esetében több (16–59) elálló szörszál
található. Mindkét faj 4–9 mm nagyságú, „kétszínű‖ hangya, vagyis a fej téglavörös, a gaster feketésbarna, de a
fejen és a mesosoma-n (= a tor és az áltorszelvény) különböző nagyságú barnás foltok lehetnek.
Elterjedés és életmód: a F. polyctena a palaearktikus régió közép-európai, ázsiai területén ismert, a F. rufa
észak- és Közép-Európán át a Kaukázusig, a Bajkál-tóig ismert. Hazánkban mindkét faj gyakori. A F.
polyctena-t a leghasznosabb erdei hangyának tartják. Polygyn fészke maximálisan 5 millió dolgozóból és 5000
királynőből állhat. A kisebb ágakból és fenyőtűkből összehordott fészek általában egy korhadó farönk fölé épül
és akár 2 méter magas is lehet. Általánosan megfigyelhető, hogy a nagy fészkek közelében kisebb „fiók‖ bolyok
épülnek, melyeket kiterjedt úthálózat köt össze. A fészkek az árnyékos helyeken kifelyzetten magasabbak, mint
467
a napsütötte területeken. Xerotherm biotópokban teljesen lapos bolyok is előfordulnak. A F. rufa bolyok
tulnyomó többsége monogyn, népessége legfeljebb 120 000 dolgozó lehet.
A vörös erdei hangya erdővédelmi jelentőségét bizonyítja, hogy a tarrágások alkalmával a bolyok körzetében
„zöld szigetek‖ formájában megmarad a fák lombja. Egy közepes nagyságú F. polyctena kolónia egy kb. 2500
m2-es területről évente kb. 6 millió zsákmányállatot gyűjt össze (Seifert 1996). Ezek többségét lepkehernyók és
levéldarazsak lárvái képezik, melyek a hazai erdők legfontosabb fitofág szervezetei.
Család: ÚTONÁLLÓ DARAZSAK
Fam:Pompilidae
A családnak világszerte mintegy 4200 faja ismert. Sok közöttük a kozmopolita, de legtöbb fajuk a trópusokon
fordul elő. Itt találhatók 9–10 cm-es nagyságú fajok is. Az imágók növényi nedvekkel táplálkoznak. Utódaik
számára pókokat fognak, ezeket megbénítják és a talajban készített üregbe, ivadékbölcsőbe hurcolják. A lárvák
általában egyesével fejlődnek a pókon.
Család: TÁRSAS
REDőSSZÁRNYÚ DARAZSAK
Fam: Vespidae
Testük zömök, a potroh első szelvényei kevésbé vékonyak. Rágó szájszervük erős. Évenként új fészket
készítenek. A fészek anyaga papírszerű, a fából kirágott apró darabkák nyállal való keverésével állítják elő. A
fészket általában fára, odvakba, esetenként építményekre függesztik, vagy a talajra, talaj közelébe rakják. ősszel
a darazsak elpusztulnak, csak a megtermékenyített fiatal nőstények telelnek át. Ragadozók, rovarokat
zsákmányolnak, de időnként gyümölcsöt is fogyasztanak. Lárváikat rovarok széttépett testével etetik.
Táplálékuk elsősorban hernyók, pókok, legyek köréből kerül ki. Egyes fajaik még a viszonylagos védettségű
levélaknázó lárvákat (aknázómolyok, levéldarazsak) is kiszedik az aknából. A családba mintegy 4000 faj
tartozik, ezek többsége a trópusokon él.
Lódarázs – Vespa crabro Linné
Nagytestű, 18–40 mm hosszúságú darázs. Tora és a fejtető részben rozsdabarna. Arca, a rágók és
potrohszalagjai élénksárgák. Feje a szemek mögött kiszélesedik. A hímek csápja jóval hosszabb a
nőstényekénél. A hímeknek nincsen fullánkja. A nőstény fullánkja rendkívül erős, méregmirigye sok és igen
hatásos mérget termel. Szúrása még felnőtt ember számára is veszélyes lehet, szélsőséges esetben akár halált is
okozhat. Éppen ezért fontos tudni, hogy a fészke közelében ingerlékeny, leginkább csak ott támad. Ha ezt
figyelembe vesszük, jelentősen csökkenthetjük az általa okozott balesetek esélyét. Lárváit lepkehernyók,
levéldarázs lárvák, legyek és más rovarok testével táplálja, ezért esetleges veszélyessége miatt sem szolgál rá az
oktalan irtásra. Fészkét leggyakrabban faodvakba építi. Az építéshez apró kéregdarabokat használ, melyeket a
hajtásokról rág le. Ezzel helyenként kisebb károkat is okozhat. A fészek építését az áttelelt nőstény kezdi meg,
ebben a nyár elején megjelenő fiatal dolgozók is részt vesznek. Európa nagyobb részén elterjedt.
Német darázs
Paravespula germanica Fabricius
11–22 mm nagyságú, fekete színű, testén sárga foltok és sávok láthatók. Kisebb rovarokat fogyaszt. A
Palaearktikum nagy részén elterjedt. Behurcolták Ausztráliába, Új-Zélandra, Dél-Afrikába, Dél-Amerikába és
Észak-Amerikába is.
Kecskedarázs – Paravespula vulgaris Linné
Társnév: Közönséges darázs
Syn: Vespa vulgaris Linné
11–19 mm hosszú, fekete alapszínű, sárga csíkokkal és mintákkal. Fészkét üregekbe, illetve más védett helyekre
építi. Ebben – akárcsak a család többi fajánál – hímek, nőstények és dolgozók is élnek. Egy fészekben akár 1000
468
egyed is fejlődhet. Az imágók ragadozók, de igen gyakran fogyasztanak gyümölcsöt is (körte, szőlő stb.).
Holarktikus faj, Magyarországon mindenütt előfordul, gyakran tömegesen jelenik meg.
Család: KAPARÓDARAZSAK
Fam: Sphecidae
Közepes méretű, 10–15 mm hosszúságú, általában fekete színű darazsak. Összetett szemeik nagyok. A
nőstények csápja 12, a hímeké legtöbbször 13 ízből áll. Toruk általában nyulánk, potrohuk ülő, vagy nyeles.
Lábaik erősek, egyes részeiket tüskék borítják. Ez nyilvánvalóan a talajban való ásást, kaparást könnyíti meg. A
világon több, mint 5000 fajuk ismert, ezek többsége a trópusokon él. Faunaterületünkön 200-at meghaladja az
ismert fajok száma (Bajári 1957). A kaparódarazsak mindegyike magányos életmódot folytat. Fészküket
homokba, vagy egyéb laza talajba kaparják. Lárváik táplálására különböző rovarokat, illetve ezek lárváit és
pókokat fognak. Ezeket nem ölik meg, hanem annak idegdúcába szúrnak, ezzel megbénítják. Általában egy
megbénított állat elegendő táplálékot szolgáltat egy lárva kifejlődéséhez. Egyes fajok (pl. a Bembex nem fajai),
az áldozatukat (főként legyek) el is pusztítják, ezért naponta friss táplálékot hordanak a lárváknak (Bajári 1957).
Mezei hernyóölő
Ammophila campestris Latreille
A nőstény 18–20 mm, a hím 13–15 mm. Fekete, de a potrohnyél hátulsó íze és a 2. és 3. potrohszelvénye vörös.
Palaearktikus faj, nálunk is honos. Főleg az alföldi homokos területeken gyakori. Májustól augusztusig repül.
Utódait levéldarazsak álhernyóival táplálja (Bajári 1957).
Homoki hernyóölő
Ammophila sabulosa Linné
Az előzőnél nagyobb termetű, 16–28 mm hosszú. A potrohnyél hosszú, fekete. A többi szelvény fokozatosan
vastagodik és válik feketévé. Lábai feketék. Májustól szeptemberig repül. Homokos, füves területeken, 4–5
helyen kapar fészket, lárváit lepkehernyókkal táplálja, melyeket szükség szerint pótol (Móczár 1990).
Zsákmányai között gyakoriak a bagolylepkék hernyói (Bajári 1957). Európa és Ázsia nagy részében elterjedt,
Magyarországon mindenütt gyakori.
Család: MŰVÉSZMÉHEK (SZABÓMÉHEK) – Fam:Megachilidae
A család több ezer fajt foglal magába, az egész világon elterjedtek. Fejük nagy, négyszögletes. Az imágók
pollenfogyasztók. Szájszervük hosszú, ezért a nagyméretű, bonyolult felépítésű virágokból is képesek kinyerni a
nektárt. Így azoknak a virágoknak a megporzására is alkalmasak, amelyeket a háziméh nem tud megporozni (pl.
lucerna). Lárváikat virágporral és nektárral táplálják, de akadnak közöttük parazitoidok is. Petéiket sajátos
felépítésű fészkekbe rakják. Ezek lehetnek levelekből készített tömör sodratok, melyeket gyakran xylofág
rovarok (pl. cincérek) járataiban készítenek el. Tipikus hazai képviselőjük az európai elterjedésű rózsa
szabóméh (Megachile centuncularisLinné). Májustól szeptemberig repül, fészkét a rózsalevelekből karéjosan
kirágott darabokból készíti el.
Család: MÉHFÉLÉK – Fam:Apidae
Leggyakrabban középnagyságúak, de akadnak közöttük nagy (18–35 mm) és kicsiny (6–8 mm)
hártyásszárnyúak is. Kevés kivételtől eltekintve testüket dús, legtöbbször hosszú szőrzet borítja, de a potrohuk
végén mindig van csupasz farmező (Móczár 1990). A nőstények csápja 12, a hímeké 13 ízből áll. Alsó ajkuk
szipókává alakult. Szájszervük hosszú, több részből álló szívónyelvvé alakult. Ez teszi lehetővé a nektár
felszürcsölését. Minden fajuk nektárral táplálkozik, utódaikat is ezzel táplálják. Virágról virágra szállva
szállítják a testükre tapadt pollent, ezzel elvégzik a virágok beporzását is, ezzel óriási ökológiai és ökonómiai
jelentőségre tesznek szert. A gyümölcsfa ültetvények (pl. alma, cseresznye), de más növények (pl. szamóca,
paradicsom, paprika, kávé) terméshozamát is alapvetően befolyásolja a beporzás milyensége. Ha valamilyen
oknál fogva (pl. kedvezőtlen időjárás a virágzás idején, kevés beporzó rovar stb.) a beporzás elmarad, vagy csak
részleges, a termésmennyiség a töredékére csökken. Ezt felismerve Nyugat-Európá-ban, de különösen az USA-
ban számtalan vállalkozás kínál minőségi beporzást szabadföldön és üvegházakban egyaránt. Ennek lényege,
hogy a beporzandó növényi kultúrákhoz megfelelő időzítéssel tömegesen szállítják a beporzó rovarokat. Ezek
leggyakrabban háziméhek, de üvegházakban gyakran alkalmazzák a dongóméheket (Bombus nem fajai) is.
469
A kakukkméhek (Coleioxys nem) táplálékparaziták, pollengyűjtésre alkalmas gyűjtőszerveik nincsenek.

Petéiket valamely más faj fészkébe helyezik, ahol lárváik más fajok (pld. Megachile és Anthophora fajok) által
gyűjtött nektárból táplálkoznak.
A méhfélék legtöbb faja magányosan él, egyes fajaik azonban családokat alkotnak. A család fajai a sarkvidékek
kivételével az egész világon elterjedtek.
Kék fadongó – Xylocopa violacea Linné
Társnév: Kék dongó
18–25 mm, nagytestű, zömök faj. Egész teste kékesen csillog, dús szőrzettel fedett. Szárnyai sötét acélkék
fényűek. Áprilistól októberig repül. Korhadt fatörzsekben, régi faépítményekben kaparja ki függőleges
ivadékbölcsőit, melyeket virágpor és nektár keverékével tölt fel lárvái számára (Móczár 1990). Az imágók
leggyakrabban az orgona, füzek, árvacsalán, nadálytő virágain láthatók. Közép-Európában és a Földközi-tenger
környékén elterjedt, Magyarországon mindenütt megtalálható. A fajt egyes szerzők a bundásméhek családjába
(Anthophoridae) sorolják.
Házi méh – Apis mellifera Linné
Társnév: Mézelő méh
Syn: Apis mellificaLinné
Családban él, mely 30–100 000 dolgozóból (csökevényes nőstény), a nyári időszakban néhány száz hímből, és
egy anyából áll. A dolgozók 12 mm, a hím, vagy here 17 mm, a méhanya 17–25 mm hosszú. Leggyakrabban a
kis termetű, szürkésfehér szalagos mintázatú dolgozókat lehet látni. 3. lábszáruk külső oldalán kosárszerű
képződmény, ennek segítségével gyűjtik és szállítják a virágport. A lábfejtő belső oldalán kefe található, ezzel
takarítják le a testükre ragadt virágport. A dolgozók fullánkja a darazsakéval, és a méhanyáéval ellentétben
horgas, így az állatok, illetve az ember bőrébe szúrva a méregmiriggyel együtt kiszakad, és a méh maga
elpusztul. A hímek zömök testűek, szemük feltűnően nagy, a fejtetőn összeér. Fullánkjuk nincs. A megnyúlt
potroháról felismerhető méhanya csak rajzáskor, nászrepüléskor hagyja el a fészket (kaptárt). A lárvák
hatszögletű viaszsejtekben fejlődnek. A háziméhek színben és viselkedésben is nagy fajon belüli változatosságot
mutatnak. A Földön szinte mindenütt tenyésztik. A méhészet közel 1000 éves hagyományokra tekinthet vissza.
A méhek beporzás révén hajtott közvetett haszna nehezen számszerűsíthető, de mindenképpen nagyságrenddel
meghaladja a közvetlen haszon (méz, viasz, stb.) nagyságát.
Földi poszméh – Bombus terrestris Linné
Társnév: Földi dongóméh, közönséges poszméh
Zömök testű, 16–25 mm hosszú. Rövid szőrzete fekete, a tor elején és a 2. hátlemezen sötétsárga, a 4–6.
lemezen fehér. A fej hosszabb mint széles. Az áttelelő nőstény márciusban kezd repülni, és egy arra alkalmas
üregben fészket készít. Sok növényfajt, elsősorban pillangósokat látogat. Ezek beporzásában fontos szerepet
játszik. Jelentőségét tovább növeli, hogy nagy testmérete révén borús időben, sőt még szemerkélő esőben is
aktív, amikor a kisebb testű fajok (pl. házi méh) már nem mozognak.
Osztály: ARACHNOIDEA – Pókszabásúak
Az ide tarozó fajok sok vonatkozásban szorosan kapcsolódnak a rovarok (INSECTA) osztályába tartozó
állatokkal. Elegendő a pókok hálóiban vergődő legyekre hivatkozni. Az atkák betegségterjesztő és gubacsképző
tevékenységük miatt pedig növényvédelmi szempontból is komoly jelentőséggel birnak. Az osztály közös
jellemzője – többek között – a 8 járóláb. A pókok (Araneae) és atkák (Acarai) mellett ide tartoznak a skorpiók
(Scorpionidea), az álskorpiók (Pseudoscorpionidea), a szálfarkúak (Palpigradi) és a kaszáspókok
(Phalangidea).
470
40. fejezet - Rend: ARANEAE – Pókok
A pókok rendjéből jelenleg majd 35000 leírt faj ismeretes. A rendbe tartozó ízeltlábú állatok meglehetősen
homogén csoportot képeznek. Ez megmutatkozik egységes testfelépítésükben, amelynek fő jellemvonásai a két
testtájra, elő- (prosoma) és utótestre (opisthosoma) való tagozódás, valamint az, hogy szelvényezettség külsőleg
egyik testtájon sem fedezhető fel. (Kivételt képez egy kis fajszámú trópusi csoport, ahol az utótesten
szelvényezettség látható, és amelyet külön, az alsórendű pókok alrendjébe (Mesothelae) sorolnak.) Az előtesten
a szájnyílás előtt található a végtag eredetű kétízű csáprágó, melynek disztális ízéből, a csípőkaromból a
méregmirigy csatornája nyílik a külvilágba. A második pár végtag szintén módosult, tapogatólábnak
(pedipalpus) hívják. Elsődleges funkciója a taktilis érzékelés, a pókok hímjei esetében azonban bonyolult
struktúrájú másodlagos párzószervvé módosult. Az előtest további négy pár végtagfüggeléke a járólábak. Az
előtesten találhatók az egyszerű szemek, amelyekből 6 vagy 8 van. Elhelyezkedésük fontos határozó bélyeg.
Az utótest hasoldalán nyílnak a külvilágba a pókok légzőszervei, a tracheatüdők, amelyekből az ősibb

családokban 2 pár van, és a tracheák, amelyek a magasabbrendű pókokban kiváltják a második pár tracheatüdőt.
Ugyancsak az utótest hasoldalán található az elsődleges ivarnyílás, amelyet a nőstényeknél, egy fajspecifikus
kitinizált struktúra, petelemez fedhet. Az utótest végén található 3 pár, olykor több ízű testfüggelék, a
szövőszemölcsök. A szövőmirigyek kivezető nyílása ezek csúcsi részén találhatók. A szövőmirigyek
fehérjetartalmú váladéka eredetileg folyékony, és csak a fonószemölcsöket elhagyva szilárdul pókfonállá. A
fonálkészítés a pókok közös sajátossága. Minden pók képes mozgása során rögzítőfonalat húzni, és az is
általános, hogy petecsomóikat a fonalak szövedékével csomagolják be (kokon), vagy hogy hosszú fonalat
használnak passzív levegőben való utazáshoz (ún. fonálröpítés, népies nevén ökörnyál). Más célokra, így a
közismert, a zsákmányejtést szolgáló pókháló építésére, vagy a lakóhely készítésére, kibélelésére csak bizonyos
pókcsaládok használják a fonalat.
A pókok lárvaalakjai csak kis mértékben térnek el a kifejlett állatoktól, ivarszerveik azonban csak az adulttá
vedléskor alakulnak ki. Ez a hazai pókfajok esetében egyben az utolsó vedlés is. Mérsékelt övön azon
pókcsaládok képviselői tudtak sikeresen elterjedni, amelyek kisebb termetűek voltak, így a viszonylag rövid
meleg, rovarokban gazdag szezon folyamán képesek voltak befejezni életciklusukat. Így a magyarországi
pókfajok túlnyomó része is 1 éves, és az ivarérett kor elérésével egyszer vagy többször szaporodhatnak.
Általában a kistermetű póklárvák, de néhány családban az ivarérett példányok sajátossága a fonálrepítés. Ez a
diszperziós mód fontos ökológiai sajátossága a pókoknak, amely a repüléshez hasonlóan nagy távolságok
megtételére, távoli élőhelyek meghódítására teszi képessé őket.
A pókok az erdei rovarok egyik leggyakoribb ragadozói. Prédapreferenciájukat tekintve polifág, generalista
ragadozókként jellemezhetők. A zsákmányejtés módját tekintve leggyakrabban lesbenálló (sit-and-wait)
stratégiát alkalmaznak. Ez a stratégia akkor előnyös, ha mozgás költsége – energiában és/vagy predációs
kockázatban mérve – nagy, a zsákmány tér-időbeli eloszlása kiszámíthatatlan és a ragadozó nem meríti ki
leshelye körül a zsákmánynépességet. Mindez a hálószövő pókokra, vagy a virágon leselkedő karolópókokra,
amelyek a térben és időben eléggé kiszámíthatatlanul mozgó repülő rovarokra vadásznak tipikusan igaz, de
újabb kutatások kiderítették, hogy számos pókcsalád, mint például a farkaspókok – amelyekről eddig
feltételezték, hogy zsákmányállataikat aktívan üldözve ejtik el – valójában idejük nagy részét szintén
lesbenállással töltik. A polifágia ellenére a pókok tényleges zsákmányspektruma sokszor eléggé szűk. Ennek
meghatározói a testméret, zsákmányejtési mód, például a háló típusa, és a pókfaj mikrohabitat asszociációja.
Azt, hogy az egyes családok, fajok az erdőn belül melyik növényzeti szintet preferálják, milyen hálót szőnek,
hogyan vadásznak, az egyes taxonok tárgyalásánál részletezzük.
Bár (az Uloboridae család tagjaitól eltekintve) minden pók rendelkezik méregmiriggyel, hazánkban emberre
veszélyes mérges pók nincs. A pókok általában az emberrel, illetve bőrével közvetlenül érintkezve sem
támadnak, ráadásul a kisebb fajok csípőkarma nem is elegendő a bőr átharapására. A véletlenül bekövetkező
pókcsípések is csak néhány fajnál (dajkapókok, búvárpók, cselőpók) váltanak ki múló bőrpírt, gyulladást.
A pókokról sajnos kevés magyarnyelvű szakirodalom áll a rendelkezésünkre. Ezek között elsőként említendők a
Loksa Imre által írt faunafüzetek (Loksa, 1969, 1972), amelyek közül az elsőben egy rövid általános bevezetés is
található. A pókok általános biológiájáról, élettanáról kitűnő összefoglalót írt Foelix (1982), ökológiájukról
pedig Wise (1993) ad áttekintést. Határozásukhoz a fent említett faunafüzeteken túl a Móczár Állathatározó
pókos fejezete (Loksa, 1984), Roberts (1995), valamint Heimer és Nentwig (1991) könyvei ajánlhatók,
rendszerüket Szinetár (1997) tárgyalja. Az erdei pókfaunáról, zoocönózisokról számos szakcikk és könyv
471
Rend: ARANEAE – Pókok
készült (Loksa, 1966, 1968, 1991; Szinetár, 1988, 1992). A hazai pókfauna teljes listáját Samu és Szinetár
(1999) adták közre.
Osztag: MYGALOMORPHAE
MADÁRPÓKOK
A pókok egyik ősi fejlődési vonalát képviselő, zömmel nagytestű, trópusi pókok tartoznak ide. Jellemzőjük,
hogy csáprágóik csípőkarma nem egymásfelé, hanem egymással párhuzamosan a függőleges síkban működik.
Ez a konstrukció a főpókok csáprágójához képest ugyanakkora prédaállat legyűréséhez sokkal nagyobb méretű
csáprágót igényel, ami az ide tartozó pókok jól megfigyelhető jellegzetessége. Több kisebb testű faj előfordul a
mérsékelt égövön is, hazánkból négy fajuk ismeretes. Erdeinkben és gyepekben is előfordulnak a talaj felszínén
elfekvő és onnan egy lyukba lenyúló szövedékhengerben lakó torzpókok (Atypusspp.). A nőstények egész
életüket a törmelékkel jól álcázott szövedékhengerben töltik, az azon átmászó rovarokat a szövedékfalon
átharapva és áthúzva ejtik el. Találkozni leginkább a feketés, barnás lilás színű párkereső hímekkel lehet, ezek a
fejtor méretét megközelítő előre kinyúló csáprágójukról, az előtestből meredeken kiemelkedő szemrégióról
felismerhetők.
Osztag: ARANEOMORPHAE – FŐPÓKOK
A nálunk élő 4 madárpókfajon túl ide tartozik a magyarországi pókfauna több mint 700 faja. E fajgazdagság az
erdőkben is megmutatkozik. Közép-Európa lomblevelű erdeiből 23 család közel 400 faját mutatták ki (Hänggi
és mtsi. 1995), míg egy amerikai izotópos vizsgálat azt találta, hogy az erdei talajszint predátorai közül 126
egyed/m2-es denzitásukkal, de biomasszájuk tekintetében is a pókok voltak a legjelentősebb ragadozó csoport
(Moulder & Riechle, 1972). A főpókok erdőben domináns családjai között számos eltérő életmódú fordul elő,
akadnak köztük hálószövők és háló nélkül vadászók, egyaránt megtalálhatók az erdő minden növényzeti
szintjében. Az alábbiakban csak néhány, az erdei ökoszisztémában jelentős és/vagy szembetűnő család és faj
kerül megemlítésre.
Család: FOJTÓPÓKOK – Fam: Dysderidae
E család jellegzetes képviselője a főpókok Haplogyne csoportja, amelynek jellegzetessége az ivarszervek

egyszerű felépítése. Szemben a többi hazai pók 8 szemével, az ide tartozó családok legtöbb fajának, így a
fojtópókoknak is csak 6 szemük van. A fojtópókok erőteljes előtesttel és csáprágókkal és egyszínű, relatíve
kicsiny, hengeres utótesttel rendelkeznek. Éjszakai vadászó életmódú pókok, nappal pergamenszerű tokban
fakéreg, avar alatt húzódnak meg. Erdeinkben a vörös rablópók (Harpactea rubicunda C. L. Koch) és a
Dysdera erythrinaWalckenaer gyakori fajok, mindkettő fejtora, úgyszintén a lábaik vörösek, az utóbbi faj
csáprágói feltűnően nagyok.
Család: TÖRPEPÓKOK – Fam: Theridiidae
Ez és az összes ezután következő család a főpókok Entelegyne csoportját képviselik, amely csoport
jellegzetessége a bonyolult struktúrájú ivarszerv és a 8 szem. A törpepókok kicsi vagy közepes termetű pókok,
gömbded gyakran feltűnően rajzolatos utótestűk van. Kusza térbeli hálót szőnek, amelyet leggyakrabban a
növényzetben, ritkábban a talajhoz közel találhatunk. Erdeinkben, de réteken is az egyik leggyakoribb fajuk a
vonalas törpepók (Enoplognatha ovataClerck). A faj színezete változatos, a sárgásfehér utótest lehet sáv
nélküli, de két vagy egy vastag egybefüggő rózsaszín hosszsávot is viselhet. A holdas törpepók (Achaearanea
lunataClerck) a fatörzsekre, alsóbb ágakra, a sápadt törpepók (Paidiscura pallensBlackwall) pedig bokrokra
építi hálóját. Ez utóbbi kokonjáról felfelé szövedékfülecskék állnak ki, ezeknél fogva a nőstény falevél alatt
kiképzett rejtekhelyen függeszti fel és őrzi. Gyakori erdei faj még a változó törpepók (Theridion variansHahn),
az öves törpepók (Theridion tinctumWalckenaer), fenyvesekben pedig a fenyő-törpepók (Theridion pinastri L.
Koch).
Család: Vitorláspókok
Fam: Linyphiidae
Fajszám és egyedszám tekintetében is a legjelentősebb erdei pókcsalád, ugyanakkor legtöbbjük kevésbé

szembetűnő, kistermetű pókok. Ha az erdei avarban 1–3 mm-es karcsú, fényesen sötét színű, esetleg finom
mintázatú, de világos lábú pókocskát találunk, akkor szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy a hazánkból eddig
kimutatott 189 nehezen határozható vitorlapókfaj egyikét találtuk meg.
472
A család a nevét a vitorlahálóról kapta, amelynek fő alkotóeleme egy sűrű vízszintes szövedék, a „vitorla‖,
amely alul-felül kevésbé feltűnő szálakkal van a növényzethez erősítve. Ezek közül a vitorla felett elhelyezkedő
kusza tartószálakat buktatószálaknak is hívják, mert a felette repülő rovarok beleütközve leesnek a vitorla
felszínére. A pók a vitorla alján fejjel lefelé könnyedén tud mozogni, a hálóra potyogó zsákmányát a szövedéken
keresztül marja meg és húzza át a táplálkozáshoz. Az erdő avarszintjén és az alacsony aljnövényzetben
leggyakoribbak az alig észrevehető vékonyságú vitorlahálót szövő Lepthyphantes nem számos fajába tartozó
vitorlapókok. A közepes termetű, világos alapszínű utótesten sötét, változatosan hullámos szélű sötét sávval
rendelkező Linyphia és Neriene nembe tartozó vitorlapókok bokrokon, magasabb aljnövényzetre építik sűrű
szövedékből készült vitorlájú hálójukat. Gyakori fajok a háromszöges vitorlapók (Linyphia triangularisClerck)
és a rácsozott vitorlapók (Neriene clathrataSundevall). Bükkfák törzsére, egymás szomszédságában építi
leheletfinom hálóját az apró tüskésszájú vitorlapók (Drapetisca socialisSundevall), ezek a kéreg
moszatbevonatán kialakuló speciális élőközösség ragadozói.
Keresztes pók faj (Araneae): Négyes keresztespók (Araneus quadratus) (Loksa, 1972)
Család: Keresztespókok
Fam: Araneidae
A keresztespókok jól ismertek az egész családra (és rokonsági körére) jellemző kerekhálóról. A kerekháló az
állati építőmesterség egyik remekműve, segítségével a pók minimális anyagfelhasználással képes akár nagytestű
és gyors repülő rovarokat is zsákmányolni. A hálót a növényzethez rögzítve, de a szabad térben feszíti ki az
állat. Fajonként változó módon a háló tulajdonosa vagy egy közeli leshelyen az odavezető jelzőfonalat figyelve,
vagy pedig a háló közepében várja prédáját. Az ide tartozó fajok közepes vagy nagy termetűek. Az erdők
cserjeszintjében talán a leggyakoribb faj az utótest hátán jól látható fehér keresztrajzolatú, tekintélyes méretűre
is megnövő koronás keresztespók (Araneus diadematusClerck). Kisebb termetű faj, pontosabban fajkomplex a
fák lombkoronaszintjében hálót szövő zöld keresztespók (Araniella cucurbitinaClerck, A.
opisthographaKulczynski). Zöldes, elmosódott címerrajzolatú utótestükről ismerhetők fel, amelyen 2–3 pár
bemélyedő fekete pont van.
Család: FARKASPÓKOK – Fam: Lycosidae
Ebbe a családba közepes és nagy termetű vadászó életmódú, gyors mozgású, jó látású pókok tartoznak. A
talajszinten mozognak, barnás színű, dúsan szőrözött testük jól beleolvad az erdei avarba. A nőstények
kokonjukat a szövőszemölcshöz rögzítve magukkal viszik, kikelés után pedig a kispókok még egy ideig az
anyjuk hátán utaznak. Tavasszal az erdőben a lépéseinktől sokszor nagy tömegben szétszaladó centiméteres
pókok nagy valószínűséggel a gyászos farkaspók fajcsoport (Pardosa lugubrisWalckenaer, P. alacris C.L.
Koch) példányai. Feketés színezetű hímjeiket jól felismerhetjük az előtest széles fehér középsávjáról. Az
előzőnél nagyobb és zömökebb a barnás színű földi farkaspók (Trochosa terricola Thorell), amely az előtest
világos középsávjában két hosszanti sötétebb foltot visel.
Család: ZUGPÓKOK – Fam: Agelenidae
A zugpókok barnás, szürkés színezetű, finoman mintázott közepes testnagyságú állatok. Jól felismerhetők arról,
hogy a hátsó szövőszemölcspár kétízű, az utótest végén jól láthatóan túlnyúlik. Felismerhetők hálóikról is,
amelyet tölcsérhálónak hívnak. Ez egy elfektetett tölcsér, a szára az állat búvóhelyéül szolgál, míg a tölcsér
szája — amelynek az alsó része akár megnagyobbodott sík platformot is formázhat — a zsákmányejtést
szolgálja. A pókok a búvóhelyről kirohanva, ezen a felszínen ejtik el zsákmányukat. Erdőkben egyik
leggyakoribb faj a kövek, farönkök között, odvakban hálót szövő, barna, foltpárokkal rajzolatos utótestű karcsú
zugpók (Histopona torpida C. L. Koch). Hasonló élőhelyeken gyakran találkozhatunk a tölcsér száját síkhálóvá
növelő erdei zugpókkal (Tegenaria silvestris L. Koch) is, amelynél a potroh középsávja rőtes színű. A közepes
473
vagy nagy termetű, és az emberi építményekbe is gyakorta beköltöző Tegenaria fajok a leghoszszabb életűek a
hazai pókok között. A nőstények jó néhány évig elélhetnek, a hímek rövidebb életűek. Ivarérésük után a hímek
nem építenek hálót, hanem kóborolva keresik a nőstényeket. Ha találnak alkalmas partnert, beköltöznek a
hálójába néhány hétre, de ezen időszak végére elpusztulnak. Ilyenkor a nőstények elfogyaszthatják őket. Az illó
tölcsérpók (Agelena labyrinthicaClerck) bokrokra szövi vastag tölcsérhálóját. A lerohant zsákmányt a pók a
tölcsér szárába visszahurcolva fogyasztja el. E fajnál a hátsó szövőszemölcspár különösen hosszú, jól látható
bélyeg.
Család: ERETNEKPÓKOK
Fam: Amaurobidae
Sötétségkedvelő, odvakban kéreg és kövek alatt hálót szövő közepes testű pókok tartoznak ide. Domb- és
hegyvidéki tölgyesekben gyakori a Coelotes inermis L. Koch, amelyet régebben a zugpókok közé soroltak, mert
azokhoz hasonlóan tölcsérszerű hálót épít. Az ablakos eretnekpók (AmaurobiusfenestralisStroem) utótestének
elülső harmadán egy sötét, világos szegélyű foltot, ablakot visel. Hálója kékesfehér színű kusza szövedék,
főként fenyvesekben kövek vagy fakéreg alatt építi.
Család: KAROLÓPÓKOK (színes: 214.)
Fam: Thomisidae
Felismerhetők arról, hogy a két első pár lábuk jóval hosszabb a hátsó két párnál. Hálót nem szőnek, hanem a
növényzeten, virágokon, talajszinten lesben állva vadásznak, hosszú első lábaikkal „átkarolva‖ áldozatukat.
Megzavarva rákszerű oldalazó mozgással menekülnek. Erdeinkben leggyakoribbak a talajszinten, avarban,
alacsony aljnövényzeten élő Xysticus és Ozyptila fajok, amely nemekbe sok egymáshoz hasonlatos faj tartozik.
Ezek élőhelyüknek megfelelően barnás-szürkés mintázatúak. A növényzeten és virágokon élő fajok
színesebbek, mint például a zöldessárga, hátán barna címerrajzolatot viselő címeres karolópók (Diaea
dorsataFabricius), amely bokrok, fák lombkoronájában gyakori. A változatos színárnyalatokban megjelenő, így
fehéres, sárgás, potrohán esetleg rózsaszínű foltokkal tarkított viráglakó karolópók (Misumena vatiaClerck),
mint neve is mutatja, erdei tisztások virágain gyakori.
Család: UGRÓPÓKOK – Fam: Salticidae
A pókok rendszerében e család került az utolsó helyre, jelezve, hogy egy levezetett, sok tekintetben fejlett,
specializált csoport. Az egész Földön ez a legfajgazdagabb pókcsalád, de diverzitásuk leginkább a trópusokon
teljesedik ki. Háló nélkül, jó látásuk segítségével vadászó, nappali életmódú pókok. A többi szemnél többszörte
nagyobb két elülső középszemükről, és a zsákmányszerzés vagy menekülés közben megfigyelhető ugró
helyváltoztatásukról jól felismerhetők. A hazai fajok inkább kis-közepes termetűek, de akadnak köztük nagyon
szép színezetűek is. Száraz avarban, kövek alatt, mohában az egyik leggyakoribb faj a recés ugrópók (Neon
reticulatusBlackwall), szürkéssárga potrohán fordított V alakú feketés sávok vannak. A tölgyesek
cserjeszintjében gyakori a zömök döcögőpók (Ballus chalybeiusWalckenaer). Az állat lábai világosak, a hímek
első lába megvastagodott, sötét színű. A fészkes ugrópók (Macaroeris nidicolensWalckenaer) fejtora
barnásvörös, a szemtájék feketén keretezett, potroha világos, barnás pontozott rajzolattal. Fenyves, de kisebb
mértékben lombhullató erdeink lombkoronájának lakója. Az apró termetű zebrapók (Salticus zebraneus C. L.
Koch) fenyvesekben fatörzsön nem ritkán megtalálható, felismerhető fekete-fehéren csíkozott potroháról. A
Salticus nem hímjei hatalmas csáprágót hordanak, ezt a nőstényekért folyatott egymásközti viadalban
használják.
Alosztály: ACARI – Atkák
A csáprágós ízeltlábúak egyik legváltozatosabb csoportja.Testnagyságuk néhány tizedmillimétertől egy-két

centiméterig változhat, de többségük 1 mm-nél kisebb és csak mikroszkóppal látható. Testük felépítése más,
mint a többi pókszabásúé. Alakjuk rendszerint kerekded és szelvényezettség – egy ősi csoportot kivéve
(Notosigmata) – nem látható rajtuk. Szelvényezetlen potrohuk a fejtorral egységes testté olvadt össze. Bizonyos
testtájak megkülönböztetése mégis szükséges. A 2. és a 3. lábpár között a hátoldalon végighúzódó (sejugalis)
barázda a testet az un. előtestre (proterosoma) és utótestre (hysterosoma) osztja. Az előtest szájszerveket
magába foglaló elülső része a gnatoszóma (capitulum), mely a csúcsszelvényből (akron), a csáprágókból és a
tapogatólábakból áll. A tapogatólábak alapízei összeforradtak és a rajtuk lévő függelékekkel együtt a felül
nyitott alsó ajkat (hypostoma) alkotják. Ebben foglalnak helyet a csáprágók. Ezeket felülről a fejtor nyúlványa, a
felső ajak (epistoma) fedi. A csáprágók 2 vagy 3 ízből állnak és az állat életmódjának és táplálkozásának
474
megfelelően ollóban, karomban vagy hosszú szúrószervként végződnek. Az előtesten a gnatoszomán kívül az
első két járólábat viselő szelvény (propodosoma) található. Az utótestet a 3. és 4. járólábpár szelvényei
(metapodosoma) és a végtag nélküli utótestrész (opistosoma) alkotják.
Kifejlett állapotban többségüknek 4 pár járólába van, ami egyes családoknál 2 párrá redukálódik (Eriophydae).
A lábfejek karmokban végződnek, de lehet tapadólebenyük is. Lábukon, de egész testükön is számos szőr
található. Ezek elhelyezkedése, megléte vagy hiánya fontos taxonómiai bélyeg.
Légzésük tracheákkal történik, de előfordul hogy hiányzanak a légcsövek.. Sok faj a kültakaróján keresztül
lélegzik. 1–4 pár stigmájuk lehet, melyek elhelyezkedése taxononként jellemző. Szívük hiányozhat, de ha van
akkor kicsi és legfeljebb 2 kamrából áll. Kiválasztószerveik a csípőmirigyek és a Malpighi-edények. Számos
mechanikai érzékszervük mellett 1–2 pár pontszemük lehet, de gyakran ezek is hiányzanak.
Váltivarú állatok, az ivari kétalakúság gyakori. Átalakulással fejlődnek, legtöbbször 4 fejlődési alakon keresztül
(lárva-proto-deuto-tritonimfa). A petéből kikelő lárvának 3 pár lába van, a nimfák viszont már 4 pár lábbal
rendelkeznek. Fejlődésmenetük sokszor nagyon bonyolult.
Minden élőhelyen előfordulnak, szárazföldön, édesvizekben, tengerekben. Táplálkozásukat tekintve lehetnek

ragadozók, növényevők, korhadék és egyéb szerves törmelékfogyasztók valamint élősködők. Vírusok,
baktériumok, protozoák, férgek köztesgazdáiként számos betegség terjesztői lehetnek. Gyakran okoznak
allergiás megbetegedéseket. Vannak köztük raktári kártevők is.
Jelenleg 80 000 ismert fajuk mintegy 800 családba és több mint 3000 nembe (Szinetár, 1996) van sorolva. Sok
ismeretlen faj előkerülése várható. A továbbiakban azon csoportok ismertetése következik, melyek erdészeti
szempontból jelentősek lehetnek.
Kullancs (Ixodes ricinus) nőstény (Babos, 1965)
Család: KULLANCSFÉLÉK – Fam: Ixodidae
Nagytestű, élősködő fajok. A nőstények vérszívás után 2 cm-es nagyságot is elérhetnek. A hímek hátoldalát
egységes kitinpajzs borítja, a nőstényeknél a pajzs csak az előtestet fedi s így a potroh tágulékony marad. A
járólábak csípőízei szorosan hozzánőttek a hasoldalhoz. Légzőnyílásaik a harmadik járóláb csípőizei mellett
vagy a negyedik csípő mögött vannak. Az első pár láb lábfejében kémiai ingerek felfogására és hőérzékelésre
alkalmas Haller-szerv található. Szájszerveik visszafelé álló horgokkal ellátott szívóormánnyá olvadtak össze. 1
lárva és 1 nimfa állapot után válnak ivaréretté. Minden fejlődési alakban csak egy alkalommal, de más-más
gazdaszervezeten szívnak vért. Kifejlett állapotban csak a nöstény vérszívó. Számos betegség közvetítői, egyes
fajok egysejtű paraziták és fonálférgek hordozói. Hazánkban 25 faj fordul elő.
Közönséges kullancs – Ixodes ricinusLinné
A hím 2,5mm a nöstény 2–4 mm, jól lakva 11 mm. Előfordulása hazánkban gyakori. Lárvái kisemlősökön,
madarakon élősködnek, a kifejlett nőstény emlősökön, főként nagyvadakon táplálkozik. Bokrokról, magas
fűszálakról kerülnek a gazdaállatra és az emberre. Hordozói lehetnek az agyhártyagyulladás vírusának, és a
Lyme-kórt okozó Borellia burgdorferi baktériumnak. Hazánkban a kullancsok mintegy 1%-a fertőzött az
agyhártyagyulladást okozó vírussal, betegséget azonban csak minden tízezredik kullancs okoz. Lényegesen
nagyobb, mintegy tízszerese az előbbinek a Lyme megbetegedések száma. Védőoltás a Lyme-kór ellen még
nincs, de időben történő gyógyszeres kezeléssel gyógyítható.
Dermacentor marginatus Schulzer
475
Hazánkban a közönséges kullancs mellett ez a faj fordul elő a leggyakrabban. Az atka háti pajzsát, lábát fehér
pigment díszíti. Élőhelye nálunk a lomboserdő. Gazdaállatai a szarvasmarha, ló, őz, szarvas, róka és a nyúl. Egy
nagyobb koratavaszi és egy kisebb, őszi hullámban jelenik meg. Terjeszti a lovak és kutyák piroplazmózisát, a
tularémiát, az agyhártygyulladást okozó vírusokat és a brucellózist. Valószínű, hogy Dermacentor faj közvetíti a
Tibola-betegséget (nyirokcsomó bántalom) okozó rickettsiákat is.
Család: ÓVANTAG FÉLÉK – Fam: Argasidae
Nagytestű atkák, testüket pajzs nélküli bőrszerű kutikula fedi. Capitulumuk lárva korban felülről látható.
Fejlődésük a kullancsokéhoz hasonló, de a nőstények több alkalommal is vért szívnak. Napközben elrejtőznek, a
gazdaálatot éjszaka keresik fel. Főként madarakon élősködnek.
Jellegzetes hazai képviselőjük a Galambóvantag (Argas reflexusLaterielle). Szúrása fájdalmas, a szúrás helye
megvörösödik. Légzési zavarokat és pulzusszám növekedést, hányást is okozhat.
Család: RAGADOZÓ ATKÁK
Fam: Phytoseiidae
Gyors mozgású ragadozók. Kistermetű (0,4 mm) sárgászöld színű atkák. Gyümölcsfák, lombosfák és bokrok
leveleinek fonákán, többnyire a főér mentén szabadon élnek. Leginkább takácsatkákkal táplálkoznak, ezért a
biológiai növényvédelemben jelentős szerephez jutnak. Rövid ideig gubacsatkákkal, ínségben gombahífákkal,
gombasprórákkal is képesek magukat fenntartani. Steiner (1994) szerint gyümölcsfákon és szőlőn levelenként
legalább 1 ragadozó atka (Typhlodromus, Amblyseius) jelenléte elegendő, hogy megakadályozza a kártevő
takácsatkák és gubacsatkák elszaporodását. A Typhlodromus pyri Schleutenhazánkban mindenütt elterjedt de
egyedsűrűsége alacsony. Külföldön mesterségesen szaporítják biológiai védekezés céljára, főként szőlő
telepítésekben. Lombos fáink takács- és gubacsatkáinak természetes ellensége.Üvegházi védekezésekben
sikerrel alkalmazzák a Phytoseiulus persimilis Atihas–Henriot nevű fajt, melynek tápláléka a lombos fáinkon is
károsító Tetranychus urticae.
Család: TAKÁCSATKAFÉLÉK
Fam: Tetranychidae
Kis termetű (0,3–0,8 mm) sárgás, zöldes, narancs vagy vörös színű, lágy bőrű atkák. Szinte kivétel nélkül
növényeken élnek, leveleken vagy fenyőtűkön szívogatnak. A megtámadott levelek és tűk sárgulás és barna
foltosodás kíséretében elpusztulhatnak. Nevüket a csáprágójukhoz csatlakozó szövőmirigyükről kapták. Két
levélér között vagy a levélerek talál-kozásánál készített közös szövedék alatt élnek. Többségük polifág.
Kertészetben, gyümölcsösökben, mezőgazdasági kultúrákban gyakran okoznak súlyos kárt. Természetes

ellenségeik katicabogarak, ragadozó atkák.
Gyümölcsfa takácsatka
Metatetranychus ulmi Koch
Társneve:piros pók
Syn: Panonychus ulmiKoch
0,5–0,7 mm nagyságú, sötétvörös színű atkafaj. Gyümölcskertészetekben okozzák a legnagyobb károkat.

Tömegesen lepik el a levelek színét és fonákát. Évi 5 nemzedéke is lehet. Gazdanövényei: vadgesztenye, éger,
szelídgesztenye, kőris, dió, akác.
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae Koch
Társnevei: kétfoltos takácsatka, vörös pók.
Nagyon sok szinonim neve ismert
476
0,3–0,5 mm nagyságú, színe zöldes barnától a pirosig változik. Rendkívül polifág faj. Évente 8–9 nemzedéke is
lehet, a nemzedékszám függ a tápnövénytől. Szaporodási feltételeit egészen szélsőséges viszonyopk között is
megtalálja. Gazdanövényei többek között: juhar, vadgesztenye, éger, kőris, platán, nyár, akác, fűz, hárs, szil.
Fenyő takácsatka
Oligonychus ununguis Jacobi
Syn.: Tetranychus unungisJacobi, Paratetranychus unungisZacher
A nőstény 0,28–0,5 mm, a hím 0,17 mm hosszú. Színe barnáspiros, sötétzöld foltokkal. Szeme piros, lábai
sárgásbarnák.
A fenyőtűk szívogatását az áttelelő petékből április–május közepén kikelt lárvák kezdik meg. Többszöri
átalakulással 11–23 nap alatt fejlődik ki az ivarérett atka. Fejlődésükhöz a száraz meleg idő kedvező. A
megtámadott tűk vörösödnek, barnulnak. A károsított tűket finom szövedékkel veszik körül. A fiatal növények
felkopaszodnak és el is pusztulhatnak. Csemetekertekben jelentős károkat okozhatnak. Gazdanövényei: Picea-
fajok, erdeifenyő, vörösfenyő mellett főként exóták.
Hárs takácsatka
Schizotetranychus tiliarum Hermann
Syn: Eotetranychus tiliarumHermann,
Acarus telarius Linné
0,3–0,4 mm hosszú, karcsú, sárgászöld színű atka. A nőstények kéregrepedésekben sűrű szövedék alatt,
kolóniákban telelnek át. Tavasszal lepik el a rügyeket és a hajtásokat, leveleket, majd ezt követően petéket
raknak a levelek fonákára, sűrű szövedék alá. Kedvező körülmények között 20 napa alatt fejlődik ki egy
nemzedék, évente általában 6 nemzedéke van. Tömeges elszaporodásának a száraz időjárás kedvez. A
megtámadott fák lombozata bronzosan csillog. A levelek a szívás helyén, majd később mindenütt
megbarnulnak, fonák oldalon piszkosak, porosak.
Család: GUBACSATKÁK – Fam: Eriophyidae
Parányi, (0,08–0,3 mm), halványsárga, erősen redukált testfelépítésű állatok. Csak a két első lábpárjuk van meg.
Testük megnyúlt, utótestük féregszerűen sűrűn gyűrűzött. Hiányzik a lélegző-, keringési és kiválasztó szervük.
Szemük nincs. Szájszervük csökevényes, tűszerű. Kifejlődési idejük rövid, így évente több nemzedékük van.
Valamennyi fajuk növényi nedvekkel táplálkozik, többnyire egyetlen növénynemen esetleg növényfajon. A
fajok egy része gubacsokat okoz, más részük szabadon él a levelek fonákán. A szabadon élő Phyllocoptes
fajokat nevezik általában levélatkáknak. Ezek a fajok a gyümölcsfák és a szőlő veszedelmes kártevői.
Gubacsokat az Eriophyes fajok okoznak, leggyakrabban a leveleken. A gubacs az áttelelt nőstény szívogatása
után keletkezik és benne fejlődnek ki tavasszal a tojásokból kikelő lárvák. Szívogatásuk következtében a
növényen a károsítóra jellemző elváltozások keletkeznek (szerveken vagy szöveteken), amit torzulások,
levélbarnulás, korai levélhullás követhet. A levélatkák hatékony természetes ellenségei a ragadozóatkák. Csóka
(1977) szerint hazánkban mintegy 250 atkafaj okoz gubacsot. Ritkán kell védekezni ellenük.
Gyertyán gubacsatka (színes: 215.)
Aceria macrotricha Nalepa
A levélerek mentén hullámos ráncosodást okoz. A kárkép herbicid hatáshoz hasonlít. Mindenütt előfordul.
Kőris virág gubacsatka
Aceria fraxinivora Nalepa
A kőris virágzatát torzítja. Eleinte zöld, majd barna, kelvirágra emlékeztető horpadozó tömeggé alakítja.
Hárs levél gubacsatka (színes: 216.)
477
Eriophyes tiliae Nalepa
A levél felső felületén kicsi, előbb zöld majd piros színű, szarv alakú kinövéseket okoz. A gubacsok nyílása a
levél fonákán van és szőrképletek fedik. Mindenütt előfordul, de védekezni ellene nem szükséges.
Dió nemezes gubacsatka
Eriophyes erineus Nalepa
Szemölcsös dió gubacsatka
Eriophyes tristriatus Nalepa
A közönséges dió (Juglans), mint egyedüli tápnövény levelein fordulnak elő. Egymáshoz nagyon hasonló fajok,
korábban egymás változatainak tartották őket. A gubacs helyén a levél kidomborodik. Idő előtti lombhullást
okoz.
Akác gubacsatka – Vasates spp.
A levelek fonákán szabadon élő faj. A kártevők a friss hajtásokon jelennek meg a legnagyobb tömegben. Az
akác friss hajtásai és levelei hamvas bevonatot kapnak tőlük. A már kifejlett levelek besodródnak és érintésre a
levélnyélről könnyen leválnak. A hajtásvégek megvastagodnak, erősen hamvasak és üvegesen törékennyé
válnak. A kárkép hasonlít a lisztharmat fertőzéshez.
Hazánkban Pagony (1979) írta le jelentősebb fertőzését (Máriabesnyő, derecskei csemetekert), ahol a fertőzés
olyan mértékű volt, hogy védekezést is igényelt.
Nyár levél gubacsatka
Phyllocoptes populi Nalepa
Szabadon él. A Populus alba és Populus tremula levelének színén mintegy 2 mm széles, barna színű
mélyedésben szabálytalan, apró kiemelkedéseket okoz. Gyakori.
478
41. fejezet - Rend: ORIBATIDA –
Páncélosatkák
Testnagyságuk és testfelépítésük változatos. Hasi oldaluk lapos, hátuk domború. Testhosszuk 0.2–1 mm közötti.
Gnatoszomájuk felülről nem látható. A kifejlett egyedek testét erős kitinpáncél fedi A páncél lehet sima vagy
szépen mintázott, gyakran jellegzetes nyúlványok, váll lebenyek találhatók rajta. Színük világostól egészen sötét
barnáig változhat. A lárvák és a nimfák testét lágy, rugalmas kültakaró borítja. Stigmáik, légcsöveik vannak, de
a páncél miatt sokszor nehezen láthatók. Az ivari kétalakúság nem jelentős.
Növényeken is élnek, de többségük talajlakó. Bomló szervesanyagban gazdag erdei talajban több ezer is
előfordulhat négyzetméterenként (Bakonyi, 1995). Egy részük növényi maradványokkal, más részük
gombahífákkal, spórákkal, moszatokkal, pollennel táplálkozik. Nagy számuknál fogva kiemelkedő jelentőségűk
van a mineralizáció és a humufikáció folyamatában. Lehetnek galandféreg köztesgazdái is (Galumna).
Fajokban gazdag rend, Balogh (1992) több mint 1000 genus 6000 leírt fajáról tesz említést.
479
A. függelék - Felhasznált irodalom
ÁBRAHÁM L. & PAPP Z. 1994. A magyarországi Neuropteroidea fauna kutatásának története. Somogyi
Múzeumok Közleményei X., Kaposvár, 159–182.
Abrahamson, W. G. 1989. Plant-animal interactions. Mc Graw-Hill.
ACKERMAN, J. 1997. Parasites Looking for a Free Lunch. National Geographic, Vol. 192, no 4: 74–90.
ALLABY, M. 1992. Zoology. Oxford – New York, Oxford University Press.
AMBRUS A. & CSÓKA GY. 1992. Density estimation and swarming studies on the wintermoth, Operophtera
brumata L. (Lep., Geometridae) by marking and using pheromone traps. Anz. Schädl. Pflanzenschutz,
Umweltschutz 65: 88–92.
Ambrus B. 1974. Cynipida-gubacsok – Cecidia cynipidarum. Fauna Hungariae 116., Akadémiai Kiadó, Bp.
AMBRUS B. 1979. Fenyőtoboz és magkártevő gubacslegyek (Diptera:Cecidomyidae). Állattani Közlemények

66: 45–55.
AMBRUS B. 1994. Gubacsszúnyogok – Cecidomyiidae. In: Jermy, T. Balázs, K. (eds.) A növényvédelmi

állattan kézikönyve 5. Akadémiai Kiadó, Bp. 29–72.
AMMER, S. MAKESCHIN F. 1994. Auswirkungen experimenteller saurer Beregnung und Kalkung auf die
Regenwurmfauna (Lumbricidae, Oligochaeta) und die Humusform in einem Fichtenbestand
(Höglwaldexperiment) Foestw. Cbl. 113. 70–85.
ANDERBRANT, O. HÖGBERG, H. HENDESTRÖM, E. & LÖFQUIST, J. 1998. Towards the Use of Pine
Sawfly Pheromones in Forest Protection: Evaluation of a Behavioral Antagonist for Mating Disruption of
Neodiprion sertifer. Proceedings of the IUFRO Symposium on ―Population Dynamics, Impacts, and Integrated
Management of Forest Defoliating Insects‖. USDA General Technical Reports NE–247, pp. 53–63.
ANDERBRANT, O. SCHLYTER, F. & BIRGERSSON, G. 1985. Intraspecific competition affecting parents

and offspring in the bark beetle Ips typographus. Oikos 45: 89–98.
Anderbrant, O. 1998. Monitoring pine sawflies with pheromone traps. IUFRO (7.03.10.). Proceedings of the
Symposium on Methodology of Forest Pest and Disease Survey in Central Europe. 75–79.
ANONIM 1891. Jelentés az 1886–1889 években felmerült erdei rovarkárokról. M. Kir. Áll. Rovart. Álls. Közl.
1,5.
ANONIM 1892. Jelentés az 1884–1889 években felmerült gazdasági rovarkárokról. M. Kir. Áll. Rovart. Álls.
Közl. 1 (8), 96–104, 136.
ANONIM 1894. Jelentés az 1890–1893 években felmerült gazdasági rovarkárokról. M. Kir. Áll. Rovart. Álls.
Közl. 1, 11.
ANONIM 1895. Jelentés az 1890–1893 években felmerült erdei rovarkárokról. M. Kir. Áll. Rovart. Álls. Közl.
1, 13.
Appel, H. M & Schultz, J. C 1994. Oak Tannins Reduce Effectiveness of Thuricide (Bacillus thuringiensis) in
the Gypsy Moth (Lepidoptera:Lymantriidae). Journal of Economic Entomology 87: 1736–1742.
Askew, R. R.1960. Some observations on Diplolepis rosae (L.) (Hymenoptera, Cynipidae) and its parasites.
Entomologist’s Monthly Magazine 95: 191–192.
Askew, R.R. 1961. On the biology of the inhabitants of oak galls of Cynipidae in Britain. Trans. Soc. Br.
Entomol. 14: 237–268.
ASPÖCK, H., ASPÖCK, U. und HÖLZEL 1980. Die Neuropteren Europas: Krefeld: Goecke Evers, 2 vols. 495
480
Felhasznált irodalom
ASPÖCK, H. ASPÖCK U. H. RAUSCH 1991. Die Raphidiopteren der Erde. Krefeld: Goecke Evers, 2 vols.
AUCLAIR, J. L. 1963. Aphid feeding and nutrition. Ann. Rev. Entomol. 8:439–490.
Bach I. 1981. A kendermagbogár kártétele a Ceglédi Erdészet területén SE. Szakdolgozat.
Bakonyi G. 1995. Állattan. Mezőgazda Kiadó, Bp. 368–372.
Bakonyi G. 1996. Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendje. In: Papp L. 1996. Zootaxonómia – egyetemi jegyzet
Balachowsky, A. S. 1963. Entomologie appliquée á l agriculture. Coleopteres Tom. I.–II. Masson et Cie Paris.
Balás G. 1938. A recéshátú levélpoloska (Stephanitis pyri F.) gazdanövényei (Host-plants of Stephanitis pyri
F.). Magyar Királyi Állattani Kertészeti Tanintézet Közleményei. 4–41.
Balás G. Sáringer Gy. 1982. Kertészeti kártevők., Akadémiai Kiadó, Budapest. 584.
Balázs K. Papp J. 1989. Hymenoptera. In Balázs K. Mészáros Z. (szerk.) 1989. Biológiai védekezés természetes
ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
Balázs K. 1967. Adatok az Orgyia antiqua L. (Lep., Lymantridae) életmódjához. Fol. Entomol. Hung. 20:203–
212.
Balogh, J. & Balogh, P. 1992. The Oribatid Mites Genera of the World. Hung. Nat. Hist. Museum, Bp.
Balogh, J. Mahunka, S. 1980. Atkák XV-Acari XV. Fauna Hungariae 19. Bp.
BALTENSWEILER, W. 1998. Pheromone Monitoring of Larch Bud Moth, Zeiraphera diniana, in the Swiss
Alps. Proceedings of the IUFRO Symposium on ―Population Dynamics, Impacts, and Integrated Management
of Forest Defoliating Insects‖. USDA General Technical Reports NE–247, pp. 278–291.
Baranchikov, W.J. – Mattson, F. P. – Hain, T. L. Payne (eds.). USDA Forest Service General Technical Report
NE–153. 103–112.
BAYLIS, M. & PIERCE, N.E. 1993. The Effect of Ant Mutualism on the Foraging and Diet of Lycanid
Caterpillars. In: Stamp, N.E.Casey, T. M. (eds.): Caterpillars – Ecological and Evolutionary Constraints on
Foraging. Chapman Hall
BEDDING, R. A. 1984. Nematode parasites of Hymenoptera. In Plant and insect nematodes (ed. W.R. Nickle).
Marcel Dekker, New York
BEDDING, R. A. & AKHURST, R. J. 1974. Use of the nematode Deladenus siricidicola in the biological
control of Sirex noctilio in Australia. Journal of the Australian Entomological Society 13: 129–135.
BEGON, M., HARPER, J. L. & TOWNSEND, C.R. 1990. Ecology – Individuals, Populations and
Communities. Blackwell Scientific Publications
Benedek P. 1967. Faunisztikai, etológiai és tápnövényadatok magyarországi Pentatomidae (Heteroptera)

fajokról. Fol. Ent. Hung. 20: 475–519.
Benedek P. 1969. Poloskák VII. Heteroptera VII. Fauna Hung. 94. Akad. Kiadó, Budapest. 1–86.
Benedek P. 1988. Poloskák – Heteroptera. In: Jermy T., Balázs K. (szerk.) A nö-vényvédelmi állattan
kézikönyve 1. Akad. Kiadó, Budapest. 306–431.
Benz,G. 1974. Negative fee-back by competition for food and space, and by cyclic induced changes in
nutritional base as regulatory principles in the population dynamics of the larch badmouth, Zeiraphera diniana
(Guence) (Lep., Tortricidae). Zeitschrift für Angewandte Entomologie 76:196–228.
Bergmann, A. 1951–1954. Die Grossschmetterlinge Mitteldeutschland I–V. Urania Verlag Jena.
Berryman, A. A. 1986. Forest Insects. Principles and Practice of Population Management. Plenum Press New
York and London.
481
BEVAN, D.1987. Forest insects. Forestry Commision Handbook 1.
Billany, D. J. 1978. Gilpinia hercyniae – A Pest of Spruce. Forestry Commission Forest Record 117.
BIRCH, M.C. & WOOD, D.L. 1975: Mutual inhibition of the attractant pheromone response by two species of
Ips (Coleoptera: Scolytidae). Journal of Chemical Ecology 1: 101–113.
Blaschke, P. 1914. Die Raupen Europas mit ihren Futterpflanzen-Annaberg.
Blümke, A. & Anderbrant, O.1997. Oviposition pattern and behaviour of the pine sawfly Neodiprion sertifer
(Hymenoptera: Diprionidae). Bulletin of Entomological Research 87:231–238.
Borhidi A. 1969. Adatok a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea fajcsoport) és a molyhos tölgy (Quercus
pubescens fajcsoport) kisfajainak ökológia-cönológiai magatartásáról. Botanikai Közlemények 56. 3: 155–157.
BORHIDI A. & SÁNTA A. (szerk.) 1999. Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól. Természet BUVÁR
Alap Kiadó, Budapest, 1–2. K.
BÖRNER, C. – HEINZE, K. 1957. Homoptera II. Teil. In: Blunck. H. (ed.) Handbuch der Pflanzenkrankheiten,
Bd. 5, 2. Teil, 4. Lief. (1–402.) P. Parey, Berlin.
BRADLEY, R. H. E. 1964. Aphid transmission of stylet-borne viruses. In: Corbett, M. K.-Sisler, H. D.(eds.)
Plant Virology./ 148–174. Univ. of Florida Press, Gainesville.
BRAUNS, A. 1964. Taschenbuch der Waldinsekten Gustav Fischer Kiadó Stuttgart
Brubaker, L.B. 1978. The effects of defoliation by Douglas-fir tussock moth on ring sequences of Douglas-fir
and grand-fir. Tree-Ring Bulletin 38: 49–60.
Butin, H. 1992. Effect of endophytic fungi from oak (Quercus robur L.) on mortality of leaf inhabiting gall
insects. European Journal of Forest Pathology 22: 237–246.
Bürgés Gy. 1972. A gesztenyekupacs tüskézettségének hatása a gesztenyeormányos (Curculio elephas Gyll.)
fertőzésére és tojásprodukciójára. Erdészeti Kutatások, Vol. 69: 137–144.
Bürgés Gy. 1973. Gesztemoly (Laspeyresia splendana Hbn.) gazdasági jelentősége hazánkban. Növényvédelem
9:312–316.
Bürgés Gy. & Gál T. 1981. Zur Verbreitung und Lebensweise des Kastanienrüsslers (Curculio elephas Gyll.
Col.: Curculionidae) in Ungarn. Zeitschrift für Angewandte Entomologie 91:375–382.
Bürgés Gy. – Gál T. 1982. Adatok a szelídgesztenyén előforduló tavaszi levélormányosok dominancia
viszonyaihoz és életmódjához. Növényvédelem 1982. XVIII. 7: 298–300.
BYERS, J. A. & WOOD, D. L. 1980. Interspecific inhibition of the response of the bark beetles, Dendroctonus
brevicomis and Ips paraconfusus, to their pheromones in the field. Journal of Chemical Ecology 6: 149–164.
CANARD, M. Y. SÉMÉRIA, and T. R. NEW 1984. Biology of Chrysopidae. Dr. W. Junk Publishers. The
Hauge, 294 pp.
Caroll, G. 1986. The biology of endophytismin plants with particular reference to woody prennials. In:
Microbiology of the Phyllosphere. In: Fokkema, N. J. van Heuvel, J. (eds.) Cambridge University Press.
Cambridge, UK. 205–222.
Cates, R.G. – Redak, R.A. & Henderson, C.B. 1983. Patterns of defensive natural product chemistry: Douglas
fir and western spruce budworm interactions. In: P. A. Hedin (ed.) Plant resistance to insects. AC Symposium
series 208. American Chemical Society, Washington. 3–19.
Cazacu, I. – Fratian, A. 1966. The need for economic calculations in operations to control insect’s defoliators.
Rev. Padurilor 81: 466–472.
CHETTLEBURGH, M.R. 1952. Observations on the collection and burial of acorns by jays in Hainault Forest.
British Birds 45: 359–364.
482
Cornelisen, T.G. & Fernandes, W.G. 1999. Plant hypersensitivity against tissue invasive insects: Bauhinia
brevipes and Contarinia sp. interaction. 144–152. In: Csóka Gy., Mattson, W., Stone, G. Price, P. (eds.) 1998.
Biology of Gall-Inducing Arthropods. Proceedings of the Symposium on Biology of Gall Inducing Arthropods,
Mátrafüred, Hungary August 14–19, 1997. USDA General Technical Reports NC–199.
Cornell, H.V. 1983. The Secondary Chemistry and Complex Morphology of Galls Formed by the Cynipinae
(Hymenoptera). Why and How The American Midland Naturalist 110: 225–234.
COULSON, R.N. & WITTER, J.A. 1984. Forest entomology, ecology and management. J. Wiley, New York
CRAIG, T. P., ITAMI, J. K. & PRICE, P. W. 1988: Pland Wound Compounds from Oviposition Scars Used in
Host Discriminatiion by a Stem-Galling Sawfly. Journal of Insect Behavior Vol. 1. No. 4.: 343–356.
Crawley, M.J. 1983. Herbivory. The Dynamics of Animal. Plant interactions. Blackwell Scientific Publications.
Crawley, M.J.1985. Reduction of oak fecundity by low-density herbivore populations. Nature 314: 163–164.
Crawley, M.J. & Aktheruzzaman, M. 1988. Individual variation in the phenology of oak trees and its
consequences for herbivorous insects. Functional Ecology 2:409–415.
CSÍKI E. 1905–1908. Magyarország bogárfaunája. I. Általános rész. Adephaga: 1. Caraboidea. Budapest.
Csóka GY. 1989. Dendrolimus pini L. (Lepidoptera) magyarországi életmódja és kártétele. Növényvédelem
2:61–66.
Csóka Gy. 1991. Der Einfluss der Schadenerregung des Kieferspinners (Dendrolimus pini L.) auf das Wachstum
eines Kiefernjungbestande. Anz. Pflanzenschutz, Umweltschutz 64:148–150.
Csóka Gy. 1993. Variation in Quercus robur susceptibility to galling wasps (Hymenoptera: Cynipidae) linked to
tree phenology. In: The ecology and evolution of gall-forming insects (P.W. Price, W.J. Mattson and Y.N.
Baranchikov eds.) 148–152. USDA Forest Service, General Technical report NC–174.
CSÓKA GY. 1994. Adalékok a hazai Quercus fajok herbivor rovar guild-jének ismeretéhez. Szakdolgozat –
ELTE TTK, Posztgraduális Zoológus Szak
Csóka, Gy. 1995. Increasing damage trends of some forest insects in Hungary -an indication of climate changes
IUFRO XX. World Congress Abstracts of invited papers.181–182.
Csóka Gy. 1996. Lepkehernyók. AGROINFORM, Bp.
Csóka Gy. & Hirka A. 1997. A kocsányos tölgy (Quercus robur L.) egyedspecifikus rügyfakadási ideje, és
ennek hatása egyes herbivor rovarok denzitására. IV. Magyar Ökológus Kongresszus (Pécs, 1997) előadásainak
és posztereinek összefoglalói, 48.
Csóka, Gy. 1997. Gall wasp manipulation of oak catkin structure and longevity. Cecidology 12.1:9–10.
CSÓKA Gy. 1997. Gubacsok – Plant galls, AGROINFORM, Budapest
CSÓKA GY. 1997. A tölgyeken élő gubacsdarazsak biológiája. Az OTKA 5090. Számú kutatási program
zárójelentése
CSÓKA GY., KIS L.-NÉ & PEER L. 1997. A csomós gubacs (Andricus conglomeratus GIR.) tömeges
fellépése és hatásai a kocsányos tölgy csemeték növekedésére. Erd. Lapok. CXXXII. 324.
Csóka, Gy. 1998. Recent trends of damage caused by pests and pathogens in the Hungarian forests. IUFRO
(7.03.10.) Proceedings of the Symposium on Methodology of Forest Pest and Disease Survey in Central Europe.
115–120.
DADAY J. 1878. A lótetű (Gryllotalpa vulgaris) táplálkozásmódjáról. Kolozsvári Orvos Term. Tud. Ért. 3:35–
37.
DELY-DRASKOVICS Á. 1974. Systematische und ökologische Untersuchung an der in Ungarn als Schädlinge
der Hutpilze auftretenden Fliegen VI. Mycetophilidae (Diptera). Fol. Ent. Hung. 27: 29–41.
483
DEMPSTER, J.P. 1983. The natural control of populations of butterflies and moths. Biological Reviews 58:
461–481.
DEN BOER, P. J. & DEN BOER-DAANJE, W. 1990. On life history tactics in carabis beetles: are there only
spring and autumn breeders In: Stork, N. E. (ed.). The role of ground beetles in ecological and environmental
studies. Intercept Ltd., Andover-Hampsire, 247–258.
DÉVAI GY. WÜLKER, W, & SCHOLL, A. 1983. Revision der Gattung Chironomus Meigen (Diptera) IX. C.
batonicus sp. n. aus dem Flachsee Balaton (Ungarn). Acta Zool. Hung. 29: 357–374.
DEZSő ZS. 1877. Magasan repülő sáskák. Erdészeti Lapok 16: 440–441.
DIMITRI, L. GEBAUER, V. LÖSENKRUG, R. VAUPEL, O. 1992. Influence of mass trapping on the

population dynamic and damage-effect of bark beetles. J. Appl. Ent. 114: 103–109.
DIXON, A. F. G. 1985. Aphid ecology. Blackie, Glasgow
Döring, E. 1955. Zur Morphologie der Schmetterlinge. Akademie Verlag Berlin.
Edwards, P.J. & Wratten, S.D. 1983. Wound induced defences in plants and their consequences for patterns of
insect grazing. Oecologia 59:88–93.
Ehrlich, P.R. & Raven, P.H. 1964. Butterflies and plants: a study in coevolution. Evolution 18: 586–608.
EIDMANN, H. F. KÜHLHORN 1970. Lehrbuch der Entomologie. P. Parey Verl. Hamburg u. Berlin.
EMICH G. és JABLONOWSKI J. 1899. Mező- és kertgazdaságra káros rovarok. A gazdasági rovartan

kézikönyve. 1. Pallas Kiadó, Budapest.
Endrődi S. 1956. Lemezescsápú bogarak. Lamelicornia Fauna Hungariae 12. Akad. Kiadó. Bp.
Endrődi S. 1959. Szúbogarak. Scolytidae Fauna Hungariae 45. Akad. Kiadó. Bp.
Endrődi S. 1961. Ormányosbogarak. Curculionidae Fauna Hungariae 58. Akad. Kiadó. Bp.
Endrődi S. 1971. Ormányosbogarak. Curculionidae Fauna Hungariae 103. Akad. Kiadó. Bp.
Faeth, S. H. 1985. Quantitative defense theory and patterns of feeding by oak insects. Oecologia 68:34–40.
Feeny, P .P 1968. Effects of oak leaf tannins on larval growth of the winter moth Operophtera brumata. Journal
of Insects Physiology 14:805–817.
Feeny, P. P. 1991. Theories of plant chemical defense: a brief historical survey. In: Insects-Plants 89 (Szentesi
Á. Jermy T. eds.) Akadémiai Kiadó, Bp.
FITZGERALD, T. D. 1993. Sociality in Caterpillars. in: Stamp, N. E. Casey, T. M.: Caterpillars – Ecological
and Evolutionary Constraints on Foraging. Chapman Hall
FITZGERALD, T.D. & EDGERLY, J.S. 1982. Site of secretion of trail markers of forest and eastern tent
caterpillar. J. Chem. Ecol. 8: 31–39.
Foelix, R. F. 1982. Biology of Spiders. Harvard University Press, Cambridge.
Foggo, A. Speight, M. & Grégoire, J. 1994. Root disturbance of common ash, Fraxinus excelsior (Oleaceae),
leads to reduced foliar toughness and increased feeding by a folivorous weevil, Stereonychus fraxini
(Coleoptera, Curculionidae). Ecological Entomology 19: 344–348.
FREUDE, H. – HARDE, K.W. – LOHSE, G. A. 1976. Die Käfer Mitteleuropas. Band 2. Adephaga, 1. Goecke
and Evers, Krefeld.
Futuyama, D. J. & Slatkin, M. 1983. Coevolution. Sinauer, Sunderland
Führer, E. 1963. Die Amerikanische Fichtelnadel-Miniermotte in Deutschland A. Forst. Z. 18:430–431.
484
Fürsch, H. 1967. Coccinellidae. In: Freude, H.; Hardeu, K. W.; Lohse, G. A. (eds.) Die Kfer Mitteleuropas.
GERSDORF, E. 1959. Die Beobachtung des Massenwechsels virusübertragender Blattläuse. Anz.

Schdlingskunde 27: 69–73.
Goldschmidt, R. 1934. Lymantria. Bibliographia Genetica.
GOODSTEIN, C. 1996. Stood up by the birds and the bees. The Amicus Jornal, 1996. Spring Issue
Gozmány L. 1955, 1956, 1958,1963,1965,1968. Lepidoptera-Lepkék: Mikrolepidoptera I–V. VI. Molylepkék I–

IV. VI. In: Magyarország Állatvilága. Fauna Hungariae. 16. Fasc. Budapest. 1–507.
Gozmány L. 1968. Nappali lepkék. Diurna XVI/15. 204 pp.
Gozmány L. 1970. Bagolylepkék I. Noctuida XVI/11. 151 pp.
Greene, E. 1989. A Diet-Induced Developmental Polymorphism in a Caterpillar. Science 243: 643–646.
GRIMALSZKI, V. & ENTIN, L. 1972. The effectiveness of the ants Formica cinerea and F. foreli as
entomophagous insects. Zool. Zsurn. 51 (9): 1413–1415.
GRIMALSZKI, V. & ENTIN, L. 1980. The grey sand ant (Formica cinerea) in Belorusszia. Zool. Zsurn. 59(8):
1159–1167.
GRODZKI, W. 1998. Pheromone Monitoring of the Larch Bud Moth, Zeiraphera diniana Gn., in Poland.
Proceedings of the IUFRO Symposium on ―Population Dynamics, Impacts, and Integrated Management of
Forest Defoliating Insects‖. USDA Genera Technical Reports NE–247, pp. 64–69.
GRUNWALD, M. 1986. Ecological segregation of bark beetles (Coleoptera: Scolytidae) on spruce. Journal of
Applied Entomology 101: 176–187.
Gschwantner, T., Hoch, G. & Schopf, A. 1999. Mortality of Gypsy Moth Pupae Caused by Predators in Eastern
Austria. Poster abtracts
Gyarmati B. Igmándy Z. & Pagony H. 1975. Faanyagvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
GYőRFFY J. 1956. Cickányormányosok. Apionidae Fauna Hung. 10 (3).
Győrfi J. 1957. Erdészeti rovartan. Akadémiai Kiadó, Bp.
GYőRFI J. 1963. Erdővédelemtan. Akadémiai Kiadó Bp.
HÄnggi, A. Stöckli, E. & Nentwig, W. 1995. Habitats of Central European spiders. Misc. Faun. Helvet. 4:1–
460.
Halászfy É. 1959. Heteroptera II. Poloskák II. Fauna Hung. 46. Akad. Kiadó, Budapest. 1–87.
Hancz Z. 1986. A Veszprém környéki kopárfásítások fenyőállományai és egészségi állapotuk vizsgálata

(diplomaterv) Erdészeti és Faipari Egyetem Sopron.
Hartley, S. E. Lawton, J. H. 1992. Host plant–manipulation by gall insects: a test of the nutrition hypothesis. J.
Anim. Ecol. 61:113–119.
HARZ, K. 1960. Geradflügler o. Orthopteren (Blattodea, Mantodea, Saltatoria, Dermaptera). In: DAHL (ed.)
Die Tierwelt Deutschlands, 46. VEB. G. Fischer Verlag, Jena.
Haukioja, E. Suomela, J. Neuvonen, S. 1985. Long-term inducible resistance in birch foliage: triggering cues
and efficacy on a defoliator. Oecologia 65: 363–369.
Heddergott, H.etal. 1953. Handbuch der Pflanzenkrankheiten. Paul Parey Berlin.
Heimer, S. & Nentwig, W. 1991. Spinnen Mitteleuropas. Paul Parey, Berlin.
485
Heinrich, B. 1993. How Avian Predators Constrain Caterpillar Foraging. 224–247. In: Stamp, N. E. Casey, T.
M. (eds.) 1993. Caterpillars. Ecological and Evolutionary Constraints on Foraging. Chapman Hall.
Heitland, W. & Pschorn-Walcher, H. 1993. Feeding Strategies of Sawflies. In: Wagner, M. and Raffa, K. (eds.)
1993. Sawfly Life History. Adaptations to Woody Plants. Academic Press, Inc.
Hendrix, S.D. 1980. An evolutionary and ecological perspective of insect fauna on ferns. American Naturalist
115: 171–196.
HENNIG, W. Wirbellose II. VEB G. Fischer Jena.
HENSON, W. R. 1965. Individual rearing of the larvae of Neodiprion sertifer (Geoffroy) (Hymenoptera:
Diprionidae). Canadian Entomologist 97: 773–779.
HERTING, B. 1960. Biologie der westpalarktischen Raupenfliegen (Dipt., Tachinidae). Monogr. zur angew.
Ent. 16: 1–188.
HIGGINS, L. G. & RILEY, N.D. 1983. A Field Guide to Butterflies of Britain and Europe. 5th edition. Collins,
London
Hirka A. & Csóka Gy. 1996. Ökológiai kölcsönhatások tölgyek és fitofág rovaraik között. OTKA F012729
1995. évi részjelentés.
Hodek, I. 1973. Biology of Coccinellidae. The Hague; Junk, Prague: Acad. sci.
HODEK, I. és HONEK, A. 1996. Ecology of Cocinellidae. Series Entomologica 54. Kluwer academic
publishers
Homonnay F. 1970. A májusi cserebogár törzsek. Magyar Mezőgazdaság 25 (17), 14.
Homonnay F. 1976. A pusztai cserebogár (Anoxia pilosa F.) életmódja és fejlődése. Magyarországon Ann. Inst.
Prof. Plant Hung. 14: 7–34.
HORVÁTH G. 1884. A pirregő tücsökről. Természettud. Közl. 16,29.
Horváth G. 1912. Az amerikai bivalykabóca Magyarországon. Rovartani Lapok 19.
Houston, D. 1999. Beech bark disease. Poster abstracts. Proceedings U.S. Department of Agriculture
Interagency Gypsy Moth Forum 1999 (in print).
HUANG, P. – WINTER, K. 1986. Auswirkungen von pH-Wert-änderungen auf Springschwanze. All. Forst
Zeitschr. 20: 504–506.
Hunter, D. M. & Schultz, J. C. 1993. Induced plant defenses breached Phytochemical induction protects an
herbivore from disease. Oecologia 94: 195–203.
HRKA, K. 1996. Carabidae of the Czech and Slovak Republics. Kabourek, Zlin.
Illés N. 1886. A kendermagbogárról. Erdészeti Lapok. 752–753.
JABLONOWSKI J. 1910. Útmutató a fekete tücsök irtására. M. Kir. Földmív. Min. Kiadványa, 38, 2. kiadás.
Jablonowszki J. 1918. A vörhenyeslábú poloska (Pentatoma rufipes L.) kártékonyságáról. Rovart. Lapok
25:146–147.
Jachym, M. & Kosibowicz, M. 1998. The spruce web–spinning sawflies (Cephalcia sp.) in the Beskidy
mountains in Poland – occurrence, importance and control. IUFRO (7.03.10.) Proceedings of the Symposium on
Methodology of Forest Pest and Disease Survey in Central Europe. 85–87.
JACOBS, W. – M. RENNER 1988. Biologie und Ökologie der Insekte. G. Fischer Verl. Stuttgart.
486
Járfás J. – Tóth J. 1977. Homoki szőlőkben károsító cserebogarak előrejelzése és az ellenük való védekezés.
Polyphylla fullo L., Anoxia orientalis Kryn. és Anomala vitis Fénycsapdás ingerfiziológiai vizsgálatok
eredményei. Szőlőterm. Akadémiai Tájékoztató. Középmagyarországi Pincegazdaság, Kecskemét.
Jasinka J. & Bozsits Gy. 1977. A platán csipkés poloska (Corythuca ciliata) fellépése Magyarországon.
Növényvédelem 34 (4): 191.
JERMY T. 1953. A raktározott pusztító gubacsszúnyog (Lycoria modesta STAEG.) Újabb eredmények a
szántóföldi növényvédelem terén Növényvéd. Kut. Int. Kiadványa 2: 38–48
Jermy T. 1976. Insect-host relationship – co-evolution or sequential evolution Symp. Biol. Hung. 16: 109–113.
JERMY T. 1982. A kártevők népességmozgalma (gradológia). In BALÁS G.–SÁRINGER GY. 1982.

Kertészeti kártevők Akadémiai Kiadó Bp.
Jermy T. 1984. Evolution of insect/host plant relationships. American Naturalist 124: 609–630.
Jermy T. 1986. Gondolatok a koevolúcióról. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Jermy T. – Balázs K. 1990. A növényvédelmi állattan kézikönyve. Akad. Kiadó, Bp. 161–163.
KACHARZYK, I. & WIACKOWSKI, S. 1986. Pryczynek do znajomosci wrogow naturalnych paprocha

cetyniaka (Bupalus piniarius L.) strzygoni chonowky (Panolis flammea D. S.), zawysaka borowca (Hyloicus
pinastri L.), oraz borecznikow (Diprion sp.) w Polsce srodkowej. Sylwan 128 (11): 33–40.
KÁDÁR F. & SZÉL GY. 1995. Data on grond beetles captured by light traps in Hungary (Coleoptera,
Carabidae). Folia Ent. Hung. 56: 37–43.
KÁDÁR F. & SZÉL GY. 1999. Species composition and occurrence of ground beetles (Coleoptera: Carabidae)
in Pilis Biosphere Reserve, Hungary: a pitfall trap study. Folia Ent. Hung. (in press).
KADOCSA GY. 1952. A magyarországi sáskajárások és időszakosságuk. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 5, 87–
104.
KASZAB Z. 1955. Különböző csápú bogarak Diversicornia I. Fauna Hungariae. Akadémiai Kiadó
Kaszab Z. 1956. Felemás lábfejes bogarak. Heteromera Fauna Hungariae 15. Akadémiai Kiadó
Kaszab Z. 1957. Felemás lábfejes bogarak. Heteromera Fauna Hungariae 17. Akadémiai Kiadó, Bp.
Kaszab Z. 1971. Fauna Hungariae 106. Akadémiai Kiadó
KENNEDY, J. S. & MITTLER, T. E. 1953. A method of obtaining phloem sap via the mouthparts of aphids.
Nature 171, 528.
KEVAN, P. G. & BAKER, H.G. 1984. Insects on Flowers. In: Huffaker, C.B. Rabb, R.L. 1984: Ecological
Entomolgy. John Wiley Sons
Klausnitzer, B. – Klausnitzer H. 1972. Marienkfer (Coccinellidae). Di Neue Brehm-Bücherei 451. A. Ziemsen

Verlag, Wittenberg Lutherstadt.
Klock, G. O. & Wickman, B. E. 1978. Ecosystem effects. In: The Douglas Fir Tussock Moth: A Synthesis
(M.H,Brookes, R.W. Stark & R.W. Campbell, eds.) 90–95, Technical Bulettin 1585, U. S. Forest Service.
KLOMP, H. 1966. The dynamics of a field population of the pine looper, Bupalus piniaria L. (Lep. Geom.).
Advances in Ecological Research 3: 207–305.
KLOMP, H. 1968. A seventeen-year study of the abundance of the pine looper, Bupalus piniaria L.
(Lepidoptera: Geometridae). In: Insects abundance (ed: T.R.E. Southwood) pp. 98–108. Blackwell Scientific
Publications, Oxford
Knerer, G. 1993. Life History Diversity in Sawflies. In: Wagner, M. and Raffa, K. (eds) 1993. Sawfly Life
History. Adaptations to Woody Plants. Academic Press, Inc.
487
Kolk, A. 1998. Outbreaks of pine defoliating insects in Poland in the period 1991–1996. IUFRO (7.03.10.)
Proceedings of the Symposium on Methodology of Forest Pest and Disease Survey in Central Europe. 89–91.
Kolonits J. 1965. Life habits and damage caused by Neodiprion sertifer Geoffr. in Hungary. Erdészeti Kutatások
61: 225–239.
Kondorossy E. – Szeöke K. 1998. A platánbodobács (Arocatus longiceps STAL, 1872) a hazai poloskafauna új
tagja. Növényvédelem 34 (4): 191.
Kovács L. 1965. Araszolólepkék I. – Geometridae I. Fauna Hung. 74. Akadémia Kiadó, Budapest.
Kovács L. 1971. Die Lebensverhältnisse und Gradation 1963/1964 von Clostera (Pygaera) anastomosis L. in
Ungarn. Erdészeti Kutatások Voil. 66:147–154.
Kozár F. 1989. Liszteskék – Aleyrodoidea. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.) A növényvédelmi állattan
kézikönyve 2. Akadémiai Kiadó, Budapest. 82–88.
KRISTENSEN, N. P. 1981. Phylogeny of insect orders. Ann. Rev. Entmol. 26. 135–157.
KREBS, J. R. & DAVIES, N. B. 1981. An Introduction to Behavioural Ecology. Blackwell Scientific

Publications, Oxford
KUROLI G. – ÁBRAHÁM R. 1998. A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi Schr) gyakorisága és kártétele a

Kisalföldön. Növényvédelem 34:485–490.
Kuroli G. 1970. Adatok a sztolburt terjesztő sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus Sign.) biológiájához.
Mosonmagyaróvári Agrártud. Főiskola Közl. 12/6.
LAINE, K. J. & NIEMALA, P. 1980: The influence of ants on the survival of mountain birches during an
Oporinia autumnata (Lep. Geometridae) outbreak. Oecologia 47: 39–42.
LAKATOS F. 1992. A betűzőszú (Ips typhographus L.) csapdázásának első eredményei. Növényvédelem 28:
159–162.
Lakatos F. 1995. Szúkártétel lucosokban. Az erdők egészségi állapotának változása. MTA Erdészeti
Bizottságának kiadványa. 176–180.
LAKATOS F. 1997. Feromonos szúcsapdák alkalmazhatósága az erdészeti gyakorlatban. Növényvédelem 33:

165–172.
Larsson, S. & Tenow, O. 1984. Areal distribution of Neodiprion sertifer (Hym., Diprionidae) outbreak on Scots
pine as related to stand conditions. Holarct. Ecology 7: 81–90.
Larsson, S. Björkman, C. & Gref, R. 1986. Responses of Neodiprion sertifer (Hym., Diprionidae) larvae to
variation in needle resin acid concentration in Scots pine. Oecologia 70: 77–84.
Larsson, S. 1989. Stressful time for the plant stress-insect performance hypothesis. Oikos 56: 277–283.
LAWTON, J. H. 1978. Host plant influences on insect diversity: the effects of space and time, pp. 105–125. In.
L.A. Mound & N. Waloff (eds.), Diversity of Insects Faunas. 9th Symposium of the Royal Entomological
Society (London). Blackwell, London
Leather, S. R. 1987. Pine monoterpenes stimulate oviposition in the pine beauty moth, Panolis flammea. Ent.
exp. appl. 43: 295–303.
LEONARD, D. E. 1974. Recent developments in ecology and control of the gypsy moth. Annual Review of
Entomology 19: 197–229.
Leskó K. 1986. Az ormánsági kocsányos tölgyesek növedékvesztesége a Lymantria dispar L. és az Euproctis

chrysorrhoea L. okozta kártétel évében és az azt követő időszakokban. Erdészeti Kutatások Vol. 78: 369–372.
Leskó K. 1991. Környezetkímélő védekezések az ormánsági kocsányostölgy állományok lombrágó kártevői

ellen. Doktori Disszertáció Sopron.
488
Leskó K. 1997. Az 1997. évi biotikus és abiotikus erdőgazdasági károk, valamint az 1998-ban várható
károsítások. ERTI Prognózis Füzet.
Leskó K. 1998. Az 1998. évi biotikus és abiotikus erdőgazdasági károk, valamint az 1999-ben várható
károsítások. ÁESZ-ERTI Prognózis Füzet.
LIENHARD, C. h. 1986. Beitrag zur Kenntnis der Psocopteren-Fauna Ungarns (Insecta). Ann. Hist. Mus. Nat.
Hung. 73–78.
LINDROTH, C. H. 1985–1986. The Crabidae (Coleoptera) of Fennoscandia and Denmark. Fauna Entomologica
Scandinavica 15 (1–2), Scandinavian Sci. Press Ltd., Leiden Copenhagen.
Loksa I. 1966. Die bodenzoozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas.

Akadémiai Kiadó, Budapest.
Loksa I. 1968. Quantitative Makrofauna-Untersuchungen in den Waldböden des Bükkgebirges (Ungarn).

Annales Universitas Scientiarum Budapestinensis, Sectio Biologica 9–10: 265–289.
Loksa I. 1969. Pókok I. – Araneae I. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 133. Akadémiai Kiadó,
Bp.
Loksa I. 1972. Pókok II. – Araneae II. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. Akadémiai Kiadó,
Bp.
Loksa I. 1984. Pókszabásúak. In: Móczár, L. (ed.) Állathatározó II. 502–572., Tankönyvkiadó, Budapest.
Loksa I. 1991. Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Pilis-Biosphären-Reservat (Ungarn). 2. Die
Diplopoden, Chilopoden, Weberknechte und Spinnen aus dem Gebiet zwischen Kakas-Berg (Pilisszentkereszt)
und Ispán-Wiese (Mikula-haraszt). Opusc. Zool. 24: 129–141.
Lővei G. 1989. Katicabogarak - Coccinellidae. In. Balázs, K. és Mészáros, Z. (szerk.) Biológiai védekezés
természetes ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
LÖVEI, G. L. – SUNDERLAND, K.D. 1966. Ecology and behavior of ground beetles (Coleoptera: Carabidae).
Annu. Rev. Entomol. 41: 231–256.
LUFF, M. L. 1987. Biology of polyhagous ground beetles in agriculture. Agric. Zool. Rev. 2:237–278.
Madden, J. L. 1968. Behavioural responses of parasites to the symbiotic fungus associated with Sirex noctilio.
Nature 218: 189–190.
MAJER J. 1977. Katonalegyek – Gömblegyek. Stratiomyidae – Acroceridae – Fauna Hung. 129 (14/10): 1–75.
MAJER J. 1987. Bögölyök – Tabanidae. Fauna Hung. 162 (14–9): 1–57.
Majerus, M. 1994. Ladybirds. Harper Collins Academic, London.
Majerus, M. and Kearns, P. 1989. Ladybirds. Naturalists handbooks 10. Richmond Publishing Co. Ltd.
Mani, M. S. 1964. Ecology of plant galls. Hague, The Netherlands: W. Junk Mattson, W.J. & Haack, R.A.1987.
The role of drought in outbreaks of plant-eating insects. BioScience 37: 110–118.
MARAMOROSCH, K. 1963. Arthropod transmission of Plant Viruses. Ann. rev. Entomol. 369–414.
Mc Cullogh, D.G. & Wagner, M.R. 1993. Defusing Host Defences. 157–172. In: Wagner, M. & Raffa, K. (eds.)
1993. Sawfly Life History. Adaptations to Woody Plants. Academic Press, Inc.
Merkl O. 1982. Taxonómiai és faunisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence katicabogár (Coleoptera:

Coccinellidae) faunáján. Doktori értekezés, Budapest.
Mészáros P. & Havasréti B. 1989. A zöld cserebogár (Anomala vitis FABR.) tömeges rajzása Győr-Sopron
megyében. Növényvédelem XXV. 11/515.
489
Midhat, A. 1933. Z.ang. Ent 20: 354–381.
MIHÁLYI F. GULYÁS M. 1963. Magyarország csípő szúnyogjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1–229.
MIHÁLYI F. 1960. Fúrólegyek – Trypetidae – Fauna Hung. 56. (15/3):1–76.
MIHÁLYI F. 1972. Kétszárnyúak – Diptera. Általános bevezetés – Fauna Hung. 107 (14/1): 1–76.
MIHÁLYI F. 1975. Igazi legyek – Muscidae – Fauna Hung. 124 (15/12): 1–229.
MIHÁLYI F. 1986. Fürkészlegyek – Észkalegyek. Tachinidae – Rhinophoridae Fauna Hung. 161 (15/14–15):1–
425.
MIKHELSON, S. 1986: Massive outbreaks of Bupalus piniarius in Estonia. Medsanduslikud Uurimused 21:
64–72.
MISCSENKO, L. 1952. Szarancsevüe (Catantopinae) fauna SzSzSzR. Szer. No 54, Izd. Ak. SzSzSzR
Moszkva–Leningrad.
Mitterböck, F. & Führer, E. 1988. Wirkungen fluorbelasteter Fichten-nadeln auf Nonnenraupen, Lymantria
monacha L. (Lep., Lymantriidae). J. Appl. Ent. 105: 19–27.
MITTLER, T. E. 1953. Amino acids in phloem sap and their excretion by aphidis. Nature, 172.
MITTLER, T. E. 1957. Studies on the feeding and nutrition of Tuberolachnus salignus Gmel. Uptake of phloem
sap. J. Exp. Biol. 34: 334–341.
Móczár L.és társai 1969. Állathatározó. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp.
Móczár L. & Zombori L. 1973. Levéldarázs-alkatúak I. Tenthredinoidea. Fauna Hung. 111. Akadémiai Kiadó,
Bp.
Móczár L. 1990. Rovarkalauz. Gondolat Kiadó, Bp.
Moraal, L. G.. Bionomics of Haematoloma dorsatum (Hom. Cercopidae) in relation to needle damage in pine
forests. Anz. für Schdlingskunde, Pflanzenschutz, Umweltschutz 69.
Moulder, B. C. & Riechle, D. E. 1972. Significance of spider predatinon in the energy dynamics of forest-floor
arthropod communities. Ecol. Monogr. 42: 473–498.
MÖBIUS, K. 1877. Die Auster und die Austernwirtschaft. Berlin
Mrkva, R. 1969. Acta Univ. Agric. 38:57–78. Brno.
MÜLLER, F. P.1955. Blattluse, Biologie, wirtschaftliche Bedeutung und Bekämpfung. Neue Brehm –
Bücherey, 149. Ziemsen Verlag, Wittenber. 1–142–3.
MÜLLER, H. J. 1965. Das Beziehungsgefüge zwischen Blattläusen und landwirtschaftlichen Kulturpflanzen als
Beispiel eines Zylklus autökologischer Phasen. Der Züchtr, 35, 14–24.
N. Bajári E. 1957. Kaparódarázs alkatúak – Sphecoidea I. Fauna Hungariae 20. Akadémiai Kiadó, Bp.
NAGY B. 1950. Adatok a Decticus verrucivorus L. (Orthopt., Tettigon.) táplálékszükségletének kérdéséhez.

Ann. Biol. Univ. Debreceniensis 1: 222–228.
NAGY B. 1952 a. A körtefa levelébe petéző szöcske. Ann. Inst. Prot. Plnt. Hung. 5: 308.
NAGY B. 1952 b. A Tettigonia caudata CHARP. imágóira vonatkozó táplálkozásbiológiai adatok és

megfigyelések. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 5: 179–181.
NAGY B. 1964. Adatok a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus Thunb.) magyarországi előfordulásához és
élőhelyi viszonyaihoz. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 9: 263–299.
490
NAGY B. 1984. Csótányok – Blattidea, Fogólábúak – Mantodea, Egyenesszárnyúak – Orthoptera,

Fülbemászók– Dermatoptera. In: Móczár L. (szerk.) Állathatározó. 1, 2. kiadás, 219–244, Tankönyvkiadó,
Budapest.
NAGY B. 1988. Egyenesszárnyú rovarok – Orthopteroidea. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.) A növényvédelmi
állattan kézikönyve. 1: 197–276 Akadémiai Kiadó, Budapest
NAGY B. 1991. Orthopteroid insects (Orthoptera, Mantodea, Blattodea) of the Bátorliget Nature Reserves
Hungary. 295–318. – In: Mahunka, S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves – after forty years, 1990. Hungarian
Nat Hist. Mus. Budapest
NAGY B. 1992 Centenary of the Hungarian Royal Entomology Station – Acta Phytopath. Entom. Hung. 27: 3–
12
NAGY B. 1993. Magyarországi sáskagradációk 1993-ban – Növényvédelem, 29: 403–411
NAGY B. BÁNK L. és NAGY B. 1965. Sáskagradációk 1964-ben. XV. Növényvéd. Tud. Értek. MAE, 266
NAGY B. és SZÖVÉNYI G. 1999. A Körös-Maros Nemzeti Park állatföldrajzilag jellegzetesebb Orthoptera

fajai és konzervációökológiai viszonyaik. Természetvéd. Közl. (megjelenőben)
NAULT, L.R. – MONTGOMERY, M.E. – Bowers, W.S. 1976. Ant-aphid association: Role of aphid alarm
pheromone. Science 192: 1349–1351.
NEF, L. 1971. Influence de Traitements Insecticides et Mikrobien sur une Population de Stilpnotia (Leucoma)
salicis L. et sur res Parasites. Z. Ang. Ent. 69: 357–367.
Neuvonen, S. & Niemela, P. 1989. Do differences in inducible resistance explain the population dynamics of
birch and pine defoliators In: Forest insect guilds: patterns of interaction with host trees (Y.N.)
NEW, T. R. 1989. Planipennia (Lacewings). Handbook of Zoology, Vol. IV. Arthropoda:Insecta, Part 30
(Berlin: Walter de Gruyter).
Niemela, P. Aro, E. M. & Haukioja, E. 1979. Birch leaves as resource for herbivores. Damage induced increase
in leaf phenolics with trypsininhibiting effects. Report of the Kevo Subarctic Research Station 15: 37–40.
Niemela, P. – Tuomi, J. – Mannila, R. – Ojala,P. 1984. The effect of previous damage on quality of Scots pine
foliage as food for Diprionid sawflies. Zeitschrift für Angewandte Entomologie 98: 33–43.
NORRIS, D.M. 1979. The mutualistic fungi of Xyleborini beetles. In L.R. Batra (ed.): Insects-fungus symbiosis:
Nutrition, mutualism, and commensalism. Allanheld, Osmun, Totowa, N. J. pp. 56–63.
NYSTÉRAKIS, F. 1948. Autres preuves sur la secretion auxines de certain insectes. Un nouveau test, trés
sensible pour la dosage des substances de croissance. Comp. Rend. 226: 1917–1919.
OLOFSSON, E. 1992. Predation by Formica polyctena Förster (Hym., Formicidae) on newly emerged larvae of
Neodiprion sertifer (Geoffroy) (Hymenoptera., Diprionidae). Journal of Applied Entomology 114: 315–319.
Otten, E. 1956. Heteroptera. Wanzen, Halbfülgler (In: Blunck, H. (ed.) Handbuch der Pflanzenkrankheiten) 5.
teil. 4. lief. 1–149. P. Parey, Berlin.
Otto, L.F. 1998. The false spruce web-spinning sawfly (C. abietis L.) in Saxony – occurrence, importance and
control. IUFRO (7.03.10.) Proceedings of the Symposium on Methodology of Forest Pest and Disease Survey in
Central Europe.101–108.
ÖTVÖS I. S. 1965. Studies on avian predators of Dendroctonus brevicornis LeConte (Coleoptera, Scolytidae)
with special reference to Picidae. Canadian Entomologist 97: 1184–1199.
Pagony H. 1979. Gubacsatka káosítása akáchajtásokon. Az Erdő, 28. 7: 311–312.
Pagony H. (szerk.) 1993. Erdei károsítók. Állami Erdőrendezési Szolgálat, Bp.
PAPP L. 1973. Trágyalegyek. Harmatlegyek – Sphaeroceridae. Drosophilidae. Fauna Hung. 112 (15/7): 1–146.
491
PAYNE, T. L. & RICHERSON, J. V. 1979. Management implications of inhibitors for Dendroctonus frontalis
(Col., Scolytidae). Bull. Soc. Entomol. Suisse 52: 323–331.
PAYNE, T. L. & COULSON, R. N. 1985. Role of visual and olfactory stimuli in host selection and aggregation
behaviour by Dendroctonus frontalis. In The role of the host in the population dynamics of forest insects (ed.
Safranyik, L.) pp. 73–82. Canadian Forestry Service and USDA Forest Service
PETERSON, S.C. 1988. Chemical trail markin and following by the caterpillars of Malacosoma neustria. J.
Chem. Ecology. 14: 815–823.
Péricart, J. 1972. Hémiptères Anthocoridae, Cimicidae et Microphysidae de Lonest-Paléarctique. Masson et Cie,

Paris. 1–402.
Postner, M. 1972. Klasse Arachnida, Spinnentiere. In: Schwenke W. (ed.) Die Forstschädlinge Europas.
München. Paul Parey Hamburg – Berlin. 29–79.
Preszler, R. W. & Price, P.W. 1993. The influence of Salix leaf abscission on leaf-miner survival and life
history. Ecological Entomology 18: 150–154.
PRICE, P. W. 1980. Evolutionary Biology of Parasites. Princeton University Press
PRICE, P. W. 1997. Insect ecology. 3rd edition. John Wiley Sons, Inc.
Price, P.W. & Bouton, C.E. Gross, P. McPheron, B.A. Thompson, J.N. Weis, A.E. 1980. Interaction among
three trophic levels: influence of plants on interactions between insect herbivores and natural enemies. Annual
Review of Ecology and Systematics 11: 45–65.
Price, P.W. & Roininen, H. Tahvanaine, J. 1987. Why does the bud-galling sawfly, Euura mucronata attack long
shoots Oecologia 74: 1–6.
Price, P.W. & Pschorn-Walcher, H. 1988. Are galling insects better protected against parasitoids than exposed
feeders A test using tenthredinid sawflies. Ecological Entomology 13: 195–205.
Price, P.W. 1991. The plant vigor hypothesis and herbivore attack. Oikos 62: 244–251.
Prop, N. 1960. Protection against birds and parasites in some species of tenthredinid larvae. Arch. Neerl. Zool.
13: 380–447.
Pschorn-Walcher, H. 1965. The Ecology of Neodiprion sertifer (Geoff.) (Hym., Diprionidae) and a review of its
parasite complex in Europe. Tech. Bull., Commonw. Inst. Biol. Control 5: 33–97.
PschoRn-Walcher, H. 1982. Unterordnung Symphyta, Pflanzwespen. In: Schwenke W. (ed.) Die Forstchädlinge
Europas. Vol. 4: 4–234. Parey Hamburg und Berlin
PUNGUR GY. 1891. A magyarországi tücsökfélék természetrajza. – K.M. Term. Tud. Társ., Budapest
RAGGE, D. R. 1965. Grasshoppers, crickets and cockroaches of the British Isles. – Fr. Warne, London–New
York
RATZEBURG, J. T. C. 1837. Die Forstinsekten I.
Rácz V. 1984. Heteroptera. In: Mészáros Z. (ed.) Results of faunistical and floristical studies in Hungarian apple
orchards. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 19: 91–176.
Rácz V. 1988. The association of the predatory bug Atractotomus mali Mey.–D. (Heteroptera: Miridae) with
aphids on apple in Hungary. In: Niemczyk, E., Dixon, A. F. G. (eds.) Ecology and effectiveness of aphidophaga.
SPD Academic Publishing, The Hague. 43–46.
Rácz V. 1989. Poloskák – Heteroptera. In: Balázs K., Mészáros Z. (szerk.) Biológiai védekezés természetes
ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 73–89.
Rácz V. – Balázs K. 1996. Stephanitis pyri (F.) as a secondary pest in an IPM apple orchard. IOBC wprs
Bulletin, Vol. 19(4): 381–382.
492
Rácz V. 1998. Poloskák – Heteroptera. In: Jenser G. Mészáros Z. Sáringer Gy. (szerk.) A szántóföldi és
kertészeti növények kártevői. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 74–86.
REARDON, R. C. –LEONARD, D. S. –MASTRO, V. C. – LEONHARDT, B. A. – MCLANE, W. TALLEY,

S. THORPE, K.W. & WEBB, R.E. 1998. Using Mating Disruption to Manage Gypsy Moth: A Review. USDA
Forest Service FHTET–98–01
REDFERN, M. – ASKEW, R. 1992. Plant galls. Naturalist Handbooks 17. Richmond Publishing.
Reichart G. 1953. Zöld cserebogár (Anomala vitis FABR.) kártétele. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 6: 357–358.
Reichart G. 1951. Újszerű védekezés az araszolóhernyók ellen. Kert. Szőlő 2(16): 14–15.
Reichart G. Sáringer Gy. & Szalay-Marzsó L. 1962. Adatok a magyarországi kosárfűztelepeken előforduló
kabócák ismeretéhez. Folia Ent. Hung. 15.
Reichart G. 1963. A kökényszövőpille és társa. Kert. Szőlő 12 (2): 20–21.
Reichart G. 1993. A növényvédelmi Állattan kézikönyve 4/B. Akadémia Kiadó, Budapest.
Reiderné Saly K. & Podlussány A. 1994. A borókaszú (Phloeosinus aubei PERRIS 1855) terjedése,
gazdanövényköre és életmódja. Növényvédelem XXX/1: 23–24.
REMANE, A. – STORCH, V. WELSCH, U. 1989. Kurzes Lehrbuch der Zoologie. G. Fischer Verl. Stuttgart,
New York.
Roberts, M. J. 1995. Spiders of Britain and Northern Europe. Harper Collins, London.
Roininen, H. 1991. The ecology and evolution of the host plant relationships among willow-feeding sawflies.
PhD thesis summary. University of Joensuu Publications in Sciences No.23.
Rubstov, V. V. & Utkina, I. A. 1989. Impact of a spring defoliator on common oak. In: Forest insect guilds:
patterns of interaction with host trees (Y.N. Baranchikov, W.J. Mattson, F.P. Hain & T.L. Payne eds.) 103–112.
USDA Forest Service General Technical Report NE–153.
Sacchi, C. F. & Price, P. W. Craig, T. P. Itamai, J.K.1988. Impact of shoot galler attack on sexual reproduction
in the arroyo willow. Ecology 69: 2021–2030.
Sagers, C. L.1992. Manipulation of host plant quality: herbivores keep leaves in dark. Functional Ecology 6:
741–743.
Sajó K. 1893. A zöld cserebogárról és egyebekről Borászati Lapok 25: 336–337.
Sajó K. 1899. Balaninus glauticum Marsh. Illustr. Wochenschr. Entomol. 4: 24–25.
Samu F. & Szinetár C. 1999. Bibliographic checklist of the Hungarian spider fauna. Bull. British Arachnol. Soc.
(in press).
SAPOSNYIKOV, G. H.1964. Aphidinea. In: Bej-Bijenko (ed.) Opredelitel naszekomüh evropejszkoj csasztü
SzSzSzR. Moszkva– Leningrad, 489–616.
Sáringer, Gy. 1966. Revision und Ergenzungen zum Homoptrere-Teil des Woches ―Fauna Regni Hungariae‖
(Fam: Cercopidae) Fol. Entol. Hung. 19.
Schoonoven, L. M. & Jermy T. 1977. A behavioural and electrophysiological analysis of insect feeding
deterrents. In: Crop protecting agents-their biological evaluation (McFarlane, N. R. ed.) Academic Press, New
York. 133–146.
Schopf, A. & Hoch, G.1998. Significance of Glyptapantales liparidis (Hym., Braconidae) as a Regulator of
Gypsy Moth, Lymantria dispar (Lep. Lymantriidae) in Different Host Population Densities. Proceedings of the
IUFRO Symposium on Population Dynamics, Impacts, and Integrated Management of Forest Defoliating
Insects. USDA General Technical Reports NE–247.
493
Schopf, A. Hoch, G.1998. Zur Bionomie und Bedeutung von Glypt-apantales liparidis (Hym., Barconidae) als
Regulator von Lymantria dispar (Lep. Lymantriidae) in Gebieten mit untersiedlichen Populationsdichten. J.
Appl. Ent. 121: 195–203.
Schönrogge, K. 1991. Zur Biologie der Eichenblattwespen Caliroa cinxia. Klug. und Caliroa annulipes Klug.
(Hym., Tenhredinidae) und deren Larvalparasitoiden. J. Appl. Ent. 111: 365–379.
Schroeder, L. M. 1987. Attraction of the bark beetle Tomicus piniperda to Scots pine trees in relation to tree
vigor and attack density. Entomol. exp. appl. 44: 53–58.
Schwenke, W. 1974. Die Forstschdlinge Europas Berlin Parey Kiadó.
Schwerdtfeger, F. 1969. Ökológie der Tiere- Demökologie – Paul Parey Hamburg-Berlin.
SEIFERT, B. 1996. Ameisen beobachten, bestimmen. Naturbuch Verlag Augsburg.
Shields, K. S. – Montgomery, M.E. Bonneau, L. R. 1998. Hemlock wooly adelgid: A research update. In:
Fosbroke, S. L. C. & Gottschalk, K. W. (eds.) Proceedings U.S. Department of Agriculture Interagency Gypsy
Moth Research Forum 1998.
Sieber, T. – Hugentobler, C. 1987. Endopytische Pilze in Blättern und ästen gesunder und geschdigter Buchen
(Fagus sylvatica L.) European Journal of Forest Pathology 17: 411–425.
Skinner, G. J. & Whitakker, J. B. 1981. An experimental investigation of interrelationships between the wood
ants – (Formica rufa) and some tree-canopy herbivores. Journal of Animal Ecology 50: 313–326.
Skrzypczynska, M. 1978. Megastigmus suspectus Borries, 1895 (Hymenoptera, Torymidae), its morphology,
biology and economic significance. Zeitschrift für Angewandte Entomologie 85: 204–215.
SKUHRAVA, M. & SKUHRAVY, V. 1992. Atlas of Galls induced by Gall Midges, Praha.
SKUHRAVA, M. – SKUHRAVY, V. 1994. European gall midges (Diptera: Cecidomyidae): their host plants
and environment. In: Price, P. W. – Mattson, J. W. – Baranchikov ,Y. N. (eds.) The ecology and evolution of
gall-forming insects. USDA Forest Service NC–174. 93–95.
SKUHRAVA, M. & SKUHRAVY, V. 1998. Bejlomorky – Lesnych stromu a keru. Dobové Spisky, Praha.
Slawomir M. – Kaszab Z. 1980. Sutabogarak. Histerisae Fauna Hungariae 138. Akadémiai Kiadó Bp.
Sliwa, E.1975. Charakter I rozmiar szkod wyrzadzanych przez barczatke sosonowke (Dendrolimus pini L.) I
regeneracia uszkodzonych drzewostanos. Sylwan 1975. 14–29.
SMITH, C. C. 1975. The coevolution of plants and seed predators. In Coevolution of Animals and Plants (eds.
L.E. Gilbert P.H. Raven) pp. 53–77. University of Texas, Austin
Smith, D. R. 1993. Systematics, Life History, and Distribution of Sawflies. In: Wagner, M. and Raffa, K. (eds.)
Sawfly Life History – Adaptations to Woody Plants. Academic Press, Inc.
SOMFAI E. 1959. Hangya alkatúak – Formicoidea. Fauna Hungariae. 43. Budapest.
SOÓS Á. 1955. Bábtojó legyek – Muscidae pupiparae – Fauna Hung. 1 (15/17): 1–20.
SOÓS Á. 1959. Torpikkely nélküli legyek I. Muscidae Acalyptratae I. Fauna Hung. 48(15/1): 1–88.
Speight, M.R. & Wainhouse, D. 1989. Ecology and Management of Forest Insects. Clarendon Press, Oxford.
Spradbery, J. P. 1970 a. The biology of Ibalia drewseni Borries (Hymenoptera: Ibalidae) a parasite of siricid
woodwasps. Proceedings of the Royal Entomological Society of London 45(7–9): 104–113.
Spradbery, J. P. 1970 b. Host finding by Rhyssa persuasoria (L.) an ichneumonid parasite of siricid wood wasps.
Animal Behaviour 18: 103–114.
STEIMANN H. 1968. Álkérészek Plecoptera Fauna Hungariae. Akadémiai Kiadó Bp.
494
Steinberg, S. Dicke, M. & Lem, V. 1993. Relative importance of infochemicals from first and second trophic
level in long-range host location by the larval parasitoid Cotesia glomerata. Journal of Chemical Ecology 19:47–
59.
STEINER, H. 1994. Nützlinge im Garten. Ulmer Kiadó Stuttgart
STONE, G. N. 1998. Herbivory lectures at University of Edinburgh (manuscript)
STONE, G.N. & WILLMER, P. & NEE, S. 1996. Daily partitioning of pollinators in an African Acacia
community. Proc. R. Soc. Lond. B 263: 1389–1393.
Strong, D.R. – Lawton, J.H. Southwood, R. 1984. Insects on plants – community patterns and mechanisms.
Blackwell Scientific Publications.
Sweetman, H. L. 1958. The Principles of Biological Control. WM. C. Brown Company, Duuque, Iowa
SZABÓ L. 1977. Hazai madár- és emlősfészkek faunisztikai vizsgálata. Állattani Közl. LXIV. 153–158.
Szabó L. – Varga Z. – Lakatos Gy. 1983. A lombfogyasztó lepkehernyók szerepe a síkfőkúti cseres-tölgyes
ökoszisztémában. Állattani Közlemények LXX:73–81.
Szabóky Cs. 1993. Három, hazai faunára új lepkefaj (Lepidoptera). Folia Ent. Hung. 54:185–187.
Szalay-Marzsó L. 1959. Adatok a tarka fűzormányos (Cryptorrchynchus lapathi L.) magyarországi

életmódjához és az ellene végzett védekezési kísérletek. Az Erdő 8:.314–320.
Szalay-Marzsó L. 1960. Adatok a fűzormányos (Cryptorrchynchus lapathi L.) populáció dinamikájának és a

hazai nemesfűz telepek életközösségének ismeretéhez. Állattani Közlemények 47:166–178.
Szalay-Marzsó L. 1962. Zur Morphologie, Biologie und Bekämpfung des Erlenrüsslers Cryptorrchynchus
lapathi L. (Col. Curculionidae) in Ungarn. Z. und angew Entomoligie 49: 163–194
SZALAY-MARZSÓ L. 1963. Schädigungen von Coenorrhinchus aeneovirensis Marsch an Korbweiden

Anzeiger für Schädlingskunde 36: 51–53
Szalay-Marzsó L. 1964. A nemesfüzek károsítói, betegségei és az ellenük való védekezés. In: Tompa K. Bründl
(szerk.) A fűz. 49–78. Mg. Kiadó, Bp.
Szalay-Marzsó L. 1964. Adatok a magyarországi kosárfűztelepek fitofág rovarainak ismeretéhez. Ann. Inst.
Prot. Plant. Hung. 9: 47–63.
SZALAY-MARZSÓ L. 1969. Levéltetvek a kertészetben. Mezőg. Kiadó, Budapest, 1–187.
Székessy V. 1963. Holyvák. Staphylinoidea Fauna Hungariae 66. Akadémiai Kiadó Bp.
SZELÉNYI G. 1955. Versuch euner Kategorisierung der Zoocönosen. Beiträge zur Entomologie 5: 18–35
SZELÉNYI G. 1982. Szinökológia. In BALÁS G.–SÁRINGER GY. 1982. Kertészeti Kártevők Akadémiai
Kiadó Bp.
SZENTKIRÁlYI F. 1984. Analysis of light trap catches of green and brown lacewings (Neuropteroidea:
Planipennia, Chrysopidae, Hemerobiidae) in Hungary. Verh. SIECC 10: 177–180.
SZENTKIRÁLYI F. 1989. Síkszárnyúak– Planipennia. In: Balázs K. and Mészáros Z. (szerk.) Biológiai
védekezés természetes ellenségekkel. Mezőgazd. Kiadó, Budapest: 92–116.
SZENTKIRÁLYI F. 1992. Spatio-temporal patterns of brown lacewings based on the Hungarian light trap
network (Neuroptera: Hemerobiidae). In: Canard, M. et al. (eds.) Current Research in Neuropterology: 349–357.
SZENTKIRÁLYI F. 1997. Seasonal flight patterns of some common brown lacewing species (Neuroptera,
Hemerobiidae) in Hungarian agricultural regions. Biologia (Br.) 52: 291–302.
495
SZENTKIRÁLYI F. 1998. Fátyolka együttesek fénycsapdás monitorozása a Körös-Maros Nemzeti Park

térségében. Kőrös-Maros Nemzeti Park Kutatási Konf. Kötet. 151–167.
SZEőKE K. GÁL T.-NÉ 1999. A tujaaknázó ezüstmoly (Argyresthia thuiella Pack., Lep.,Yponomeutidae)
előfordulása és kártétele Magyarországon. NTN előadásainak összefoglalói, p. 79.
Szinetár Cs. 1988. őrségi növénytársulások növényzeti szintjein élő pókok faunisztikai és cönológiai vizsgálata.
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Természettudományok 1: 167–177.
Szinetár Cs. 1992. Egy természetközeli növénytársulás (Pineto-Quercetum roboris molinetosum)

pókközösségének időbeli változásai. Savaria 20: 173–181.
Szinetár Cs. 1996. Csáprágósok (Chelicerata) altörzse In: Papp, I. (szerk.) Zootaxonómia Bp. 119–125.
Szinetár Cs. 1997. Csáprágósok (Chelicerata) altörzse. In: Papp, L. (ed.) Zootaxonómia. Egységes jegyzet. 114–
133. Dabas, Magyar Természettudományi Múzeum és Dabas-Jegyzet Kft.
Sziráki Gy. 1970. A farontó ormányosbogarak. Élet és Tudomány 25.
SZIRÁKI GY. – ÁBRAHÁM L. – SZENTKIRÁLYI F. and PAPP Z. 1999. A checklist of the Hungarian
Neuropteroidea (Megaloptera, Raphidioptera, Planipennia). Folia Entomol. Hung. 52: 113–118.
Szontagh P. 1962. A Malacosoma neustria L. Doktori disszertáció Sopron.
Szontagh P. 1967. A kis nyárfacincér (Saperda populnea L. Fam: Cerambycidae) életmódja és károsítása
nyárasainkban. Erdészeti Kutatások, Vol. 63. 1–3: 291–300.
SZONTAGH P. 1975. Az Agrilus suvorovi populneus (Col. Buprestidae) hazai életmódjáról és károsításáról.
Állattani Közlemények 62/1–2: 129–134
Szontagh P. 1980. Gradationverhältnisse der eichenschädlicher Geometriden Arten in Ungarn. Prace Muzea V.
Hradcy kralove. 257–259.
SZONTAGH P. 1980: A madarak jelentősége az erdei rovarkártevők leküzdésében. Erd. Kutatások Vol. 73:
177–183.
Szontagh P. Tóth J. 1977. Erdővédelmi Útmutató 1. Mezőgazdasági Kiadó Bp.
Szontagh P. 1982. Bockkäfer der Pappels und Weiden. Rovartani Közlemények 43. 1: 175–78.
Szontagh P. 1985. Tölgy nagylepke károsítóinak populációdinamikája és a másodlagos károsító rovarok okozta
kárláncolat. Erdészeti Kutatások 1985. 76–77: 305–314.
Szontagh P. & Tóth J. 1986. A termesztésre javasolt faalakú fűzklónok kártevőkkel szembeni fogékonysága.
Erdészeti Kutatások Vol. 78: 355–362.
Szontagh P. & Tóth J. 1988. Erdővédelmi útmutató 2. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Szontagh P. 1989. Rovarok okozta károk bükkösökben. Állatani Közlemények LXXV. 1989: 107–112.
Szontagh P. 1990. A nyárak és füzek növényvédelme. Az Állami Gazdaságok Erdőgazd. és Fafeld.

Szakbizottságának kiadványa. Budapest.
SzŐcs J. 1977. Lepidoptera-aknák és – gubacsok. Magyarország Állatvilága. Fauna Hungariae XVI/16

Akadémiai Kiadó, Budapest.
Taper, M. L. & Case, T. J. 1987. Interactions between oak tannins and parasite community structure: unexpected
benefits of tannins to cynipid gall-wasps. Oecologia 71: 254–261.
THIELE, H. U. 1977. Carabid beetles in their environments. Zoophysiology and Ecology. 10, Springer-Verlag,
Berlin.
Thompson, J.N.1982. Interaction and coevolution. John Wiley & Sons, New York.
496
Thuróczy Cs. & Reider I-né 1998. A vadgesztenyelevél-aknázómoly parazitáltságának és a hasznos élő
szervezeteknek a vizsgálata a fővárosi és megyei NTÁ-k eredményei alapján. 1998. évi Növényvédelmi
Tudományos Napok előadásainak összefoglalói. 74.
Thuróczy Cs. 1999. Eligazodás a hártyásszárnyúak rendszerében. Növényvédelem 35(4.): 159–163.
Tisdale, R. A. & Wagner, M. R. 1991. Host stress influences oviposition preference and performance of a pine
sawfly. Ecological Entomology 16:.371–376.
TOMICZEK, C. 1993. Sapwood nematodes in diseased oak stands in Austria. In Luisi, N. Lerario, P. Vannini,
A. 1993: Proceedings of the conference ―Recent advances in studies on oak decline‖. IUFRO– Dipartimento di
Patologia vegetale Universita degli Studi, p. 521.
TOPÁL GY. 1989. Denevérek – Chiroptera. In: Mészáros Z. Balázs K. (eds.): Biológiai védekezés természetes
ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
Tóth J. 1971. Szúfajok elterjedése és kártétele az Alföldön MÉM 1970. évi főbb kutatási eredményei. 294–297
Tóth J. 1971. A nagy fenyőháncsszú (Myelophiulus piniperda L.) életmódja és károsítása Magyarországon.
Erdészeti Kutatások Vol. 67: 277–284.
Tóth J. 1975. Coleoptera fajok populációdinamikai vizsgálata fénycsapdákkal. Soproni Egyetem. Műszaki
doktori értekezés.
TÓTH J. 1976. A fűzrontó gubacsszúnyog (Helycomyia saliciperda Dufour) életmódja és károsítása

Magyarországon. Növényvédelem XII./8. Budapest.
Tóth J. 1981. Fenyőrönkök kékülése és rovarfertőzöttsége közötti összefüggés. Növényvédelem 1981. XVII/6:
258–260.
Tóth J. 1985. A hatfogú szú (Ips sexdentatus Boer.) kártétele és életmódja Magyarországon Növényvédelem
1985. XXI/3: 97–100
Tóth J. 1997. Az akác fontosabb betegségei és károsítói. In: Rédei k. Az akáctermesztés kézikönyve. Bp.
TÓTH S. 1977. Pöszörlegyek – Ablaklegyek. Bombyliidae – Scenopinidae. Fauna Hung. 127 (14/12): 1–87.
Townes, H. 1969. The genera of Icheumonidae 1. Memoirs of the American Entomological Institute 11: 1–300.
TÖRÖK J. 1989: Madarak – Aves. In: Mészáros Z. Balázs K. (eds.): Biológiai védekezés természetes
ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó. Bp.
TÖRÖK J. 1990. Resource partitioning among three woodpecker species Dendrocopos spp. during the breeding
season. Holarctic Ecology 13: 257–264.
TSCHORSNIG, H. P. – HERTING, B. 1994. Die Raupenfliegen (Diptera: Tachinidae) Mitteleuropas:

Bestimmungstabellen und Angaben zur Verbreitung und Ökologie der einzelnen Arten. Stuttg. Beitr. Naturk.
146: 1–170.
Tuomi, J. Niemela, P. Haukioja, E. Siren, S. Neuvonen, S. 1984. Nutrient stress: an explanation for plant
antiherbivore responses to defoliation. Oecologia 61: 208–210.
TURCANI, M. 1998. Monitoring Gypsy Moth (Lymantria dispar L.) Populations (Lep., Lymantriidae) in
Slovakia using Pheromone Traps. Proceedings of the IUFRO Symposium on ―Population Dynamics, Impacts,
and Integrated Management of Forest Defoliating Insects‖. USDA General Technical Reports NE-247, pp. 70–
82.
US, P. 1960. Miramella alpina collina (Br. W.) ein Schädling im Walde. – Zaπtita Bilja, 62: 37–44
Varga F. 1964. A Lymantria dispar károsítása következtében fellépő növedékkiesés cser állományokban. EFE
Tud. Közl. 2: 217–226.
497
Varga F. 1966. A Dendrolimus pini L.– fenyőpohók magyarországi tömeges fellépése. EFE Tud. Közl. 1–2: 49–
62.
Varga F. 1976. Erdészeti állattan. Soproni Egyetem kézirat.
Varga F. 1981. A gyapjaspille (Lymantria dispar) kárláncolatok jelentősége és kihatása. Agrártud. Közl. 40:
447–453.
Varga F. 1984. Kocsányos tölgyeseink egészségi állapota. EFE Tud. Közl. 1–2: 61–69.
Varga F. Palotás F. 1981. A gyapjaspille (Lymantria dispar L.) kárláncolatok jelentősége és kihatása. Agrártud.
Közl. 40: 447–453.
Varga Z. Kaszab Z. Papp J. 1989. Rovarok – Insecta. In Rakonczay Z.1989 (ed.) Vörös Könyv. Akadémiai
Kiadó, Bp.
VARGA SZ. 1993. A Phylloxera quercina (Ferrari 1872) megjelenése hazai csereseinkben. Növényvédelem 29
(8): 382–383.
Varley, G.C. 1978. The effect of insect defoliation on the growths of oaks in England. in: Dendrochronology in
Europe – principle, interpretation and application to archeology and history (J. M. Fletcher ed.) B A R
International series 51: 179–182.
Vásárhelyi T. 1978. Poloskák V. – Heteroptera V. Fauna Hung. 132. Akadémiai Kiadó Budapest. 1–76.
Vásárhelyi T. 1983. Poloskák III. – Heteroptera III. Fauna Hung. 157. Akadémiai Kiadó Budapest. 1–88.
Wagner, E. 1952. Die Tierwelt Deutschlands 41. Blindwanzen oder Miriden. Verlag von Gustav Fischer. 1–218.
Wagner, E. 1970/1975. Entomologische Abhandlungen. Die Miridae Hahn, 1831, des Mittelmeerraumes und
der Makaronesichen Inseln (Hemiptera, Heteroptera) 1–2–3. Akademische Verlagsgesellschaft Geest und Portig
KG, Leipzig. 1–484.
Waring, G. L. & Price, P. W. 1990. Plant water stress and gall formation (Cecidomyiidae: Asphondylia spp.) on
creosote bush. Ecological Entomology 15: 87–95.
Watt, A. D.1986. The performance of the pine beauty moth on water-stressed lodgepole pine plants: a laboratory
experiment. Oecologia 70: 578–579.
WEBB, WALLWORK, ELGOOD 1975. Guide to Invertebrate Animals. Mac Millan Hong Kong.
WEBER, R. MAKESCHIN, F. 1991. Einfluss von saurer Beregnung und Kalkung auf die oberflaechenaktiven
Collembolen (Collembola: Apterygota) im Fichtenaltbestand Högwald. In: Ökosystemforschung Högwald. Paul
Parey, Hamburg u. Berlin.
Wellenstein.1942. Die Nonne in Ostpreussen. Monogr. Z. Ang. Ent. 15: 94–125.
WELLENSTEIN, G. 1980. Auswirkung hügelbaunder Waldameisen der Formica rufa gruppe auf forstschdliche
Raupen un Wachstum der Waldbume. Zeitschrift für Angewandte Entomologie 89: 144–157.
Wellington, W. G. 1954. Weather and climate in forest entomology. Met. Monogr. 2: 11–18.
WESLIEN, J. 1992. Monitoring Ips typographus (L.) populations and forecasting damage. J. Appl. Ent. 114:
338–340.
Wilson, D. – Carrol, G. C. 1997. Avoidance of high-endophytic space by gall-forming insects. Ecology 78(7):
2153–2163.
Wilson, L. F. 1966. Effects of different population levels of the European pine sawfly on young scotch pine
trees. Journal of Economical Entomology 59: 1043–1049.
Wise, D. H. 1993. Spiders in Ecological Webs. Cambridge University Press, Cambridge, U.K.
498
Witter, J. A. & Waisanen, L. A. 1978. The Effect of Differential Flushing Times Among Trembling Aspen
Clones on Tortricid Caterpillar Populations. Environmental Entomology 7: 139–143.
ZACHER, F. 1949. Orthopteroidea. Geradflügler. Phasmidea, Gespinstheuschrecken Dermaptera,

Blattoidea. In: Blunck, H. (ed.) Handbuch der Planzenkrankheiten. Bd. 4., 1.Teil, 1. Lief. Verl. P. Parey, Berlin
ZILAHY-SEBESS G. 1960. Fonalascsápúak I. Nematocera I. Fauna Hung. 55 (14/2): 1–70.
Zombori L. 1982. Levéldarázs-alkatúak II. Tenthredinoidea II. Fauna Hungariae 153. Akadémiai Kiadó, Bp.
Zweigelt, F. 1941. Immunitat und Gallenproblem. Zeitschrift für Angewandte Entomologie 28: 94–210.
Ł$kc001
1. Közönséges tavasziaraszoló hernyó Lycia hirtaria
Ł$kc002
2. Tollascsápú araszoló hernyó Colotois pennaria
Ł$kc003
3. Nagy téliaraszoló hernyó Erannis defoliaria
Ł$kc004
4. Nagy tölgyfaaraszoló hernyó Boarmia roboraria
Ł$kc005
5. Fenyőaraszoló hernyó Bupalus piniarius
Ł$kc006
6. Erdeifenyő sávosaraszoló Hylaea fasciaria
Ł$kc007
7. Kis téliaraszoló in copula Operophtera brumata
Ł$kc008
8. Kis téliaraszoló petéző nőstény Operophtera brumata
Ł$kc009
9. Kis téliaraszoló peték Operophtera brumata
Ł$kc010
10. Kis téliaraszoló hernyó Operophtera brumata
Ł$kc011
11. Gyapjaslepke petéző nőstényei Lymantria dispar
Ł$kc012
12. Gyapjaslepke frissen kelt hernyói Lymantria dispar
Ł$kc013
13. Gyapjaslepke henyó Lymantria dispar
499
Ł$kc014
14. Gyapjaslepke báb, a belőle kikelt Belepharipa pratensis lárváival
Ł$kc015
15. Aranyfarú szövő hernyófészek Euproctis chrysorrhoea
Ł$kc016
16. Aranyfarú szövő hernyó Euproctis chrysorrhoea
Ł$kc017
17. Nyárfa gyapjaslepke hernyó Leucoma salicis
Ł$kc018
18. Bükk gyapjaslepke hernyó Elkneria pudibunda
Ł$kc019
19. Fenyőszender hernyó Hyloicus pinastri
Ł$kc020
20. Fenyőszender báb Hyloicus pinastri
Ł$kc021
21. Tölgyfaszender hernyó Marumba quercus
Ł$kc022
22. Kutyatejszender hernyó Celerio euphorbiae
Ł$kc023
23. Szőlőszender hernyó Pergesa elpenor
Ł$kc024
24. Fagyalszender lepke Sphinx ligustri
Ł$kc025
25. Almafarontó lepke hernyó Zeuzera pyrina
Ł$kc026
26. Almafarontó lepke báb Zeuzera pyrina
Ł$kc027
27. Almafarontó lepke Zeuzera pyrina
Ł$kc028
28. Fűzfarontó lepke hernyó Cossus cossus
Ł$kc029
29. Fűzfarontó lepke rágcsálék Cossus cossus
500
Ł$kc030
30. Fűzfarontó lepke bábing a fa tövében Cossus cossus
Ł$kc031
31. Szarvasbogár hím Lucanus cervus
Ł$kc032
32. Szarvasbogár álca Lucanus cervus
Ł$kc033
33. Tülkös szarvasbogár Sinodendron cylindrum
Ł$kc034
34. Orrszarvú bogár bábja Oryctes nasicornis
Ł$kc035
35. Fenyőpohók petéi fenyőtűn Dendrolimus pini
Ł$kc036
36. Fenyőpohók bábgubói Dendrolimus pini
Ł$kc037
37. Fenyőpohók hernyó Dendrolimus pini
Ł$kc038
38. Fenyőpohók lepke Dendrolimus pini
Ł$kc039
39. Közepes fésüsbagoly hernyó Orthosia stabilis
Ł$kc040
40. Őszi fésüsbagoly hernyó Brachionycha sphinx
Ł$kc041
41. Nyárfa apróbagoly hernyó Nycteola asiatica
Ł$kc042
42. Nyárfa apróbagoly gubói Nycteola asiatica
Ł$kc043
43.Vörös csipkésbagoly hernyó Scoliopteryx libatrix
Ł$kc044
44. Vörös csipkésbagoly lepke Scoliopteryx libatrix
Ł$kc045
45. Galagonya övesbagoly hernyó Ephesia fulminea
501
Ł$kc046
46. Fenyőbagoly hernyó Panolis flammea
Ł$kc047
47. Csőrös pille Lybithea celtis
Ł$kc048
48. Erdei busalepke Ochlodes venatus
Ł$kc049
49. Pókhálós lepkék in copula Araschina levana
Ł$kc050
50. Tölgyfa boglárkalepke Thecla quercus
Ł$kc051
51. Tölgyfa boglárkalepke hernyó Thecla quercus
Ł$kc052
52. Farkasalma lepke hernyó Zerynthia polyxena
Ł$kc053
53. Vadgesztenyelevél aknázómoly levélaknák Cameraria ohridella
Ł$kc054
54. Vadgesztenyelevél aknázómoly hernyó Cameraria ohridella
Ł$kc055
55. Akácaknázó hólyagosmoly aknák Parectopa robiniella
Ł$kc056
56. Akáclevél aknázómoly akna Phyllonorycter robiniella
Ł$kc057
57. Kígyóaknás moly szürkenyáron Phyllocnistis xenia
Ł$kc058
58. Kígyóaknás moly nemesnyáron Phyllocnistis suffusella
Ł$kc059
59. Darázslepke Aegeria apiformis
Ł$kc060
60. Darázslepke rágcsálék a fa tövénél Aegeria apiformis
Ł$kc061
61. Bögölyszitkár lepke Paranthrene tabaniformis
502
Ł$kc062
62. Bögölyszitkár hernyó nyárhajtásban Paranthrene tabaniformis
Ł$kc063
63. Tölgy búcsujárólepke petecsomó Thaumetopoea processionea
Ł$kc064
64. Tölgy búcsújárólepke hernyófészek Thaumetopoea processionea
Ł$kc065
65. Gyűrüsszövő hernyó Malacosoma neustria
Ł$kc066
66. Sárgafoltos púposszövő hernyó Phalera bucephala
Ł$kc067
67. Bükkfa púposszövő hernyó Stauropus fagi
Ł$kc068
68. Zegzugos púposszövő Notodonta ziczac
Ł$kc069
69. Díszes medvelepke Arctia festiva
Ł$kc070
70. Fémes medvelepke hernyó Callimorpha dominula
Ł$kc071
71. Amerikai fehér medvelepke hernyó Hyphantria cunea
Ł$kc072
72. Jakablepke hernyói Tyria jakobae
Ł$kc073
73. Nagy pávaszem Saturnia pyri
Ł$kc074
74. Nagy pávaszem hernyó Saturnia pyri
Ł$kc075
75. Fenyőrontó darázs petéi Neodiprion sertifer
Ł$kc076
76. Fenyőrontó darázs fiatal álhernyói Neodiprion sertifer
Ł$kc077
77. Fenyőrontó darázs álhernyó Neodiprion sertifer
503
Ł$kc078
78. Fésüs fenyődarázs álhernyó Diprion pini
Ł$kc079
79. Fésüs fenyőrontó darázs gubója Diprion pini
Ł$kc080
80. Lucfenyő szövődarázs álhernyói Cephalcia abietis
Ł$kc081
81. Lapátos nyír levéldarázs álhernyók Croesus septemtrionalis
Ł$kc082
82. Tölgy levéldarázs lárvák Caliroa cinxia
Ł$kc083
83. Levélgubacsdarázs faj fűzön Pontania versicator
Ł$kc084
84. Levélgubacsdarázs álca a gubacsban Pontania versicator
Ł$kc085
85. Sárga varródarázs lárva Arge ohropus
Ł$kc086
86. Buzogányos levéldarázs faj rágásnyoma Cimbex sp.
Ł$kc087
87. Osztrák gubacsdarázs egyivarú gubacs Andricus collari
Ł$kc088
88. Osztrák gubacsdarázs kétivarú gubacs Andricus collari
Ł$kc089
89. Süngubacs Andricus lucidus
Ł$kc090
90. Enyves gubacsdarázs egyivarú nőstény Andricus glutinosus
Ł$kc091
91. Lencse gubacsdarázs gubacsai tölgyön Neuroterus quercusbaccarum
Ł$kc092
92. Rózsa gubacsdarázs gubacsa rózsán Diplolepis rosae
Ł$kc093
93. Kormos gyantamoly hernyó Petrova resinella
504
Ł$kc094
94. Kormos gyantamoly gyantagubacsa Petrova resinella
Ł$kc095
95. Fenyőilonca kártétel erdeifenyőn Rhyacionia buoliana
Ł$kc096
96. Zsákhordó lepke zsákja Canephora sp.
Ł$kc097
97. Tavaszi fűgyökérmoly Thysanotia chrysonuchella
Ł$kc098
98. Fenyőilonca hernyó a rügyben Rhyacionia buoliana
Ł$kc099
99. Fenyőilonca lepke Rhyacionia buoliana
Ł$kc100
100. Fésüscsápú korhadékmoly Euplocamus anthracinalis
Ł$kc101
101. Tölgyilonca hernyó Tortrix viridana
Ł$kc102
102. Díszes tőrösmoly Adela croesella
Ł$kc103
103. Kökényszövő sodrómoly hernyó Archips xylosteana
Ł$kc104
104. Kökényszövő sodrómoly bábbőr Archips xylosteana
Ł$kc105
105. Tobozrágó karcsúmoly hernyó Dioryctria splendidella
Ł$kc106
106. Fenyősövény tükrösmoly bábbőr Epinotia nanana
Ł$kc107
107. Tölgylevélpohók lepke Gastropacha quercifolia
Ł$kc108
108. Tarkaszövő lepke (hím) Endromis versicolora
Ł$kc109
109. Aranyfarú szövő lepke Euproctis chrysorrhoea
505
Ł$kc110
110. Apácalepke Lymantria monacha
Ł$kc111
111. Takácscincér Lamia textor
Ł$kc112
112. Feketeszőrű karcsúcincér Strangalia quadrifasciata
Ł$kc113
113. Vörös virágcincér Leptura rubra
Ł$kc114
114. Létracincér Saperda scalaris
Ł$kc115
115. Havasi cincér Rosalia alpina
Ł$kc116
116. Gyászcincér Morimus funereus
Ł$kc117
117. Diófacincér Megopis scabricornis
Ł$kc118
118. Kis nyárfacincér kártétel Saperda populnea
Ł$kc119
119. Házicincér Hylotrupes bajulus
Ł$kc120
120. Kis nyárfacincér báb Saperda populnea
Ł$kc121
121. Sárgafarú darázscincér Plagionotus detritus
Ł$kc122
122. Nagy nyárfacincér Saperda carcharias
Ł$kc123
123. Vörösnyakú fűzcincér Oberea oculata
Ł$kc124
124. Egérszínű darázscincér Xylotrechus rusticus
Ł$kc125
125. Fenyves tövisescincér Rhagium inquisitor
506
Ł$kc126
126. Tűzpiros facincér Pyrrhidium sanguineum
Ł$kc127
127. Közönséges bűzbogár Blaps lethifera
Ł$kc128
128. Nagy bíborbogár Pyrochroa coccinea
Ł$kc129
129. Nagy torzcsápú bogár Cerocoma schreberi
Ł$kc130
130. Vöröshátú kéregbogár Pseudocistela ceramboides
Ł$kc131
131. Nagy fenyőháncsszú elsődleges kártétele erdeifenyő hajtásban Myelophilus piniperda
Ł$kc132
132. Nagy fenyőháncsszú álcái Myelophilus piniperda
Ł$kc133
133. Friss szúfertőzés: megszáradó gyantacsepp
Ł$kc134
134. Hatfogú szú Ips sexdentatus
Ł$kc135
135. Nagy nyárfalevelész álca Melasoma populi
Ł$kc136
136. Levélbogár álca (Chrysomelidae)
Ł$kc137
137. Nagy nyárfalevelész Melasoma populi
Ł$kc138
138. Fekete olajosbogár Galeruca tanaceti
Ł$kc139
139. Fűzfa zsákhordó bogár Clytra laeviuscula
Ł$kc140
140. Burgonyabogár Leptinotarsa 10-lineata
Ł$kc141
141. Betűzőszú rágásképe lucfenyőn Ips typographus
507
Ł$kc142
142. Rézmetsző szú rágásképe Pityogenes chalcographus
Ł$kc143
143. Tujaszú elsődleges kártétele Phloeosinus thujae
Ł$kc144
144. Tujaszú rágásképe Phloeosinus thujae
Ł$kc145
145. Rozsdavörös gyökérszú rágásképe Hylurgops palliatus
Ł$kc146
146. Tölgy kéregszú rágásképe fekvő törzsön Scolytus intricatus
Ł$kc147
147. Kőrisszú rágásképe Hylesinus fraxini
Ł$kc148
148. Hengeres törzsszú járatai Platypus cylindrus
A szúfajok rágásképeivel kapcsolatban az alábbiak figyelembe vételét javasoljuk: A befurakodás a

kéregpikkelyek alatt történik, kezdetét a kihulló finom rágcsálék, majd (fenyők esetében) a megjelenő
gyantacsepp árulja el. Ilyenkor a korona még teljesen egészségesnek látszik. A kirepülés során már a
legrövidebb utat választják, ezért a kirepülési nyílások mindig láthatók. Sok fajnál vannak ún. légzőnyílások
(Scolytus), amelyek egy sorban az anyameneteket követik. A monogám fajok anyamenetei egykarúak, a poligám
fajoké két- vagy többkarúak.
Ł$kc149
149. Holdszarvú bogár hím Copris lunaris
Ł$kc150
150. Áprilisi cserebogár Rhizotrogus aequinoctialis
Ł$kc151
151. Csőszcincér Prionus coriarius
Ł$kc152
152. Fehérgyűrűs bogáncscincér Agapanthia villosoviridescens
Ł$kc153
153. Nagy hőscincér Cerambyx cerdo
Ł$kc154
154. Daliás cincér Acanthocinus aedilis
Ł$kc155
155. Májusi cserebogár hím Melolontha melolontha
Ł$kc156
508
156. Kis szarvasbogár Dorcus parallelepipedus
Ł$kc157
157. Orrszarvú bogár Oryctes nasicornis
Ł$kc158
158. Aranyos rózsabogár Cetonia aurata
Ł$kc159
159. A talajnedvesség hatására megduzzadt cserebogár peték Melolontha sp.
Ł$kc160
160. Cserebogár pajor (L3) Melolontha sp.
Ł$kc161
161. Kései nyárlevél gubacstetű gubacsa Pemphigus spirothecae
Ł$kc162
162. Tölgygolyva tetvek Lachnus roboris
Ł$kc163
163. Nagy rózsalevéltetvek Macrosiphum rosae
Ł$kc164
164. Tarka dió levéltetvek Callaphis juglandis
Ł$kc165
165. Zöld lucgubacs tetű gubacsai Sacchiphantes viridis
Ł$kc166
166. Bükklevél gubacsszúnyog gubacsai Mikiola fagi
Ł$kc167
167. Ugróvillás faj (Collembola) Isotoma viridis
Ł$kc168
168. Erdei szitakötő Ophiogomphus cecilia
Ł$kc169
169. Kétcsíkos hegyi szitakötő Cordulegaster heros
Ł$kc170
170. Platán csipkéspoloska kártétele Corythuca ciliata
Ł$kc171
171. Platán csipkéspoloska Corythuca ciliata
Ł$kc172
509
172. Óriás énekeskabóca Tibicina haematodes
Ł$kc173
173. Aranysújtásos holyva Staphylinus caesareus
Ł$kc174
174. Magyar virágdíszbogár Anthaxia hungarica
Ł$kc175
175. Tarka díszbogár Melanophila picta
Ł$kc176
176. Tarka díszbogár álca Melanophila picta
Ł$kc177
177. Fenyves díszbogár Calcophora mariana
Ł$kc178
178. Díszbogár járat fűz kérge alatt (Buprestidae)
Ł$kc179
179. Szalagos méhészbogár Trichodes apiarius
Ł$kc180
180. Vöröslábú gyászpattanó Melanotus rufipes
Ł$kc181
181. Mogyoró levélsodró Apoderus coryli
Ł$kc182
182. Gesztenyeormányos Balaninus elephas
Ł$kc183
183. Nagy fenyőormányos Hylobius abietis
Ł$kc184
184. Piros csuklyásszú Bostrychus capucinus
Ł$kc185
185. Fehérfoltos fenyőormányos bábjai a bábágyakban Pissodes notatus
Ł$kc186
186. Nyárfa levélsodró sodratai Byctiscus populi
Ł$kc187
187. Tarka égerormányos kártétele Cryptorrhynchus lapathi
Ł$kc188
510
188. Tarka égerormányos álcái fűzben Cryptorrhynchus lapathi
Ł$kc189
189. Kis Apolló lepke Parnassius mnemosyne
Ł$kc190
190. Erdei szemeslepke Parage aegeria
Ł$kc191
191. Barnasávos tavaszi araszoló Biston stratarius
Ł$kc192
192. Hársfaszender Mimas tiliae
Ł$kc193
193. Nyárfa gyapjaslepke Leucoma salicis
Ł$kc194
194. Boglárkalepkék
Ł$kc195
195. Pontozott virágszöcske hím Leptophyes punctatissima
Ł$kc196
196. Erdei tarsza hímje, potrohán piros parazitoid atka Isphya kraussi
Ł$kc197
197. Bujkáló avarszöcske hím Pholidoptera littoralis
Ł$kc198
198. Fogasfarkú szöcske nőstény Polysarcus denticauda
Ł$kc199
199. Erdélyi avarszöcske hím Pholidoptera transylvanica
Ł$kc200
200. Nagy avarszöcske hím Pholidoptera aptera
Ł$kc201
201. Szemölcsevő szöcske hím Decticus verrucivorus
Ł$kc202
202. Nyerges szöcske az imágóvá vedlés végén Ephippigera viridissima
Ł$kc203
203. Zöld lombszöcske nőstény Tettigonia viridissima
Ł$kc204
511
204. Pontozott repülőszöcske hím Phaneroptera nana
Ł$kc205
205. Hangos hegyisáska nőstény Stauroderus scalaris
Ł$kc206
206. Alpesi sáska hím Miramella alpina
Ł$kc207
207. Marokkói sáska hím Dociostaurus maroccanus
Ł$kc208
208. Pirregő tücsök nőstény Oecanthus pellucens
Ł$kc209
209. Nagy hegyisáskája petéző nősténye a talajba furakodott potrohhal Pseudopodisma nagyi
Ł$kc210
210. Éneklő lombszöcske Tettigonia cantans
Ł$kc211
211. Lucfenyőőrv pajzstetű faj Physokermes sp.
Ł$kc212
212. Tölgy kéregpajzstetű Kermes quercus
Ł$kc213
213. Kagylós pajzstetű telep Lepidosaphes ulmi
Ł$kc214
214. Karolópók faj (Thomisidae)
Ł$kc215
215. Gyertyán gubacsatka Aceria macrotricha
Ł$kc216
216. Hárslevél gubacsatka Eriophyes tiliae
Ł$kc217
217. Homokfutrinka faj (Cicindelidae)
Ł$kc218
218. Nagy selymes futrinka Harpalus rufipes
Ł$kc219
219. Kék futrinka Carabus violaceus
Ł$kc220
512
220. Futóbogár ragadozó álcája (Carabidae)
Ł$kc221
221. Kis bábrabló Calosoma inquisitor
Ł$kc222
222. Gyilkospoloska Rhinocoris iracundus
Ł$kc223
223. Barna fátyolka imágó Hemerobius humulinus
Ł$kc224
224. Nagy tolvajpoloska Himacerus apterus
Ł$kc225
225. Zöld fátyolka nyeles tojásai Chrysopa pallens
Ł$kc226
226. Vöröses mezeipoloska imágó Deraeocoris ruber
Ł$kc227
227. Vöröses mezeipoloska lárva Deraeocoris ruber
Ł$kc228
228. Barna fátyolka lárvája Hemerobius humulinus
Ł$kc229
229. Barna fátyolka imágó Hemerobius humulinus
Ł$kc230
230. Közönséges zöld fátyolka imágó Chrysoperla carnea
Ł$kc231
231. Tevenyakú fátyolka imágó Dichrostigma flavipes
Ł$kc232
232. Tevenyakú fátyolka lárvája Dichrostigma flavipes
Ł$kc233
233. Zöld fátyolka lárvája Chrysoperla carnea
A SZÍNES FÉNYKÉPEK KÉSZÍTŐI
AMBRUS ANDRÁS: 168, 169
CSÓKA GYÖRGY: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 21, 22, 23, 25, 26, 27, 28, 29,
31, 32, 33, 35, 38, 39, 40, 41, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 54, 56, 60, 61, 62, 65, 66, 67, 68, 70, 71,72, 73, 74,
79, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 101, 103, 104, 115, 117, 120, 122, 125, 134, 136, 142, 145, 148,
161, 162, 163, 164, 167, 182, 183, 186, 187, 188, 212
NAGY BARNABÁS: 195, 196, 197, 198, 199, 200, 201, 202, 203, 204, 205, 206, 207, 208, 209, 210
513
NAGY Z. LÁSZLÓ: 217, 218, 219, 220, 221, 222, 223, 224, 225, 226, 227, 228, 229, 230, 231, 232, 233
SZABÓKY CSABA: 44, 96, 97, 100, 102, 107, 108, 109, 110, 190, 191, 192, 194, 214
SZONTAGH PÁL: 111, 112, 113, 119, 121, 123, 124, 126, 127, 128, 129, 130, 138, 139, 140, 173, 174, 175,
176, 177
TÓTH JÓZSEF: 20, 24, 30, 34, 36, 37, 42, 43, 53, 55, 57, 58, 59, 63, 64, 69, 75, 76, 77, 78, 80, 81, 93, 94, 95,
98, 99, 105, 106, 114, 116, 118, 131, 132, 133, 135, 137, 141, 143, 144, 146, 147, 149, 150, 151, 152, 153, 154,
155, 156, 157, 158, 159, 160, 165, 166, 170, 171, 172, 178, 179, 180, 181, 184, 185, 189, 193, 211, 213, 215,
216
514

2011 0001 533 ErdeszetiRovartan

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

2011 0001 533 ErdeszetiRovartan

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Erdészeti rovartan

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. 4.1 HERBIVOR ROVAROK HATÁSAI A TÁPNÖVÉNYRE ............................... 67

2. 2. alrend: Ischnocera ............................................................................................... 132

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Az I. világháború után az erdészeti felsőoktatás és a kutatás is Selmecbányáról Sopronba költözött. Az

1864. március 15-én született a háromszéki Sepsiszentgyörgyön. Középiskoláit Déván a főreáliskolában

A tragikus hirtelenséggel és fiatalon elhunyt biológust – teljes joggal – a botanikai szakkönyvek is a

labrum, felsőajak. Un = ungues, karom, Ar = arolium, tapadópárna, Ep = euplantulae, talplapok. (Jacobs,

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

2. 4.2. A TÁPNÖVÉNY VÉDEKEZÉSE A HERBIVOR ROVAROK ELLEN .................... 69

1.1. 1.1.1. A kutikula (= prokutikula + epikutikula)

A kutikula feltűnő tulajdonságai:

• nagy húzó-és nyomószilárdság (mechanikus védelem)

• jelentős ellenállóképesség a reakcióképes vegyületekkel szemben (kémiai stabilitás)

A kutikulának a rovaroknál két fő típusa van:

• a hajlékony, rugalmas membrán

• a viszonylag erős, „páncélozott‖ lemezek; a szkleritek.

A prokutikula legjelentősebb alkotórésze az elasztikus, nagy húzószilárdságú – kémiailag a gombák sejtfalában

A kültakaró szerkezete: 1= epikutikula, 2= exokutikula, 3= endokutikula, 4= epidermisz (Remane, 1989)

• az egyik a „cserzetlen‖, forró vízben oldható tanninhoz nem kötődő típus

Ennek, a szklerotinnnak nevezett formának a jellegzetessége, hogy a fehérjeláncokat enzimatikusan képzett

• külső, „cserzett‖ exokutikulára és a

• belső, „cserzetlen‖ endokutikulára.

Ha a szklerotin réteg különösen vastag (a kutikulavastagság 30–50%-át eléri), akkor szkleritről,

A kitin hosszú láncmolekulái acetilglykozamin molekulákból épülnek fel (Eidmann, 1970)

• viaszréteg: a vízvesztés elleni tulajdonképpeni védettséget a rovaroknál ez, a paraffinból, észterekből és

(a = régi kutikula, b = új kutikula, c = vedlési gél, d = bőrmirigy) (Eidmann, 1970)

1.2. 1.1.2. A vedlés vagy ecdysis

2. Az új kutikulinréteg képződése és a vedlési gél aktiválódása: Az apolyzissel egyidőben az

4. Az új prokutikula képzése, a polyphenol és viaszréteg kiválasztása:

A kutikulinréteg alatt az epidermiszsejtek ezután az új prokutikula réteget szintetitálják, jórészt a

5. A tényleges vedlés (exdysis) előtt a vedlési folyadék felszívódik(reszorpció), a póruscsatornákon át pedig

6. A kutikula megkeményedését a központi idegrendszer által kiválasztott és a vérkeringésbe juttatott bursicon

1.3. 1.1.3. Különleges epidermisz képződmények

A légzőcsöveket tracheának, a végső elágazásokban tracheolának nevezzük. A felszínen nyíló

A stigmák mögött a tracheatörzsek általában 3 irányban ágaznak el:

• egy háti (dorsal) ágra: a háti edény (vérkeringés) felé

• egy közép ágra (median): a bélcsatornához

• végül egy ventral ágra (ventral = a hasoldalhoz tartozó): az idegrendszer irányában.

A tracheastigma keresztmetszete. A = tipikus stigma atriummal és „varsával‖. „m‖ = záróizmok, a szaggatott

Az élősködő (parazitoid) lárvák légzése hasonló a vízi rovarokéhoz. Tracheanyílásuk:

• vagy egyáltalán nincs

• vagy metapneusztikus: ha a légzőnyílás a test végében van

Sok gyomorbagócs és sok fürkészlégy (Gasterophilidae és Tachinidae lárva) az O2 szükségletüket a

3. 1.3. A fej és függelékei

Szelvény Ganglion Végtag

Acron (prostomium) Archicerebrum –

I.= Prosocephalon 1. Prosocerebrum –

=1. praeantennalis metamer prosocerebral

II. Deutocephalon 2. Deutocerebrum

Antennaszelvény deutocerebralkomm csáp (antenna)

III. Tritocephalon 3.=Tritocerebrum

Interkalarszelvény tritocerebral komm. –

IV. Mandibuláris szelvény 4.=Mandibuláris rágó (mandibula)

V. Maxilla szelvény 5.=Maxilla állkapocs (1. maxilla)

VI. Labial szelvény 6.= Labial alsóajak

ganglionpár (labium = 2. maxilla)

A rovarok fejtartása: A= ortognath, B= prognath, C= hypognath (Eidmann, 1970)

3.1. 1.3.1. A szájszervek

A különböző rovarcsoportoknál a szájszervek az eltérő életmódnak megfelelően jelentősen módosultak. Az

A darazsak rágó-harapó-nyaló szájszervében a mandibula még erőteljes, alkalmas a fa (fakéreg) összerágására